Gyógyszerformák

• A gyógyszerkészítményeket különböző
alapanyagokból állítják elő gyárakban vagy a
gyógyszertárakban. Halmazállapotuk szerint
a gyógyszereket feloszthatjuk szilárd,
félszilárd, folyékony és légnemű formákra. Az
utóbbi csoportba tartozó gázok csak
Gyógyszerformá bizonyos területeken (oxigén-terápia, műtéti
k altatás) kerülnek alkalmazásra, külön nem
tárgyaljuk őket. A belégzésre szánt
gyógyszerkészítmények többsége olyan
folyékony vagy szilárd készítmény, amely gőz
vagy aeroszol formájában a tüdőbe juttatva
fejti ki hatását, helyileg vagy szisztémásan.
 • Porok (pulvis– pulv.)
• Egynemű vagy összetett anyagok.
• Osztatlan porokból a beteg maga méri ki az egyszeri adagot,
pl. kávéskanálnyit, késhegynyit.
• Osztott poroknál az egyszeri adagot porosztással kimérik,
Szilárd külön csomagolják.

gyógyszerformá • Nagy tapadóképességű, külsőlegesen használt por a hintőpor

(sparsorium).
k • A granulátum (gran.) porból, rendszerint kötőanyag vagy
oldószer segítségével készített szemcsehalmaz. Lehet
tablettázásnál közti termék, vagy végső gyógyszerforma is.
• A porokat, granulátumokat általában folyadékban oldva lehet
bevenni. Célszerű az elkészített oldat bevétele után gyógyszer
nélküli folyadékot is inni.
 • Tabletták (tbl.)
• A por alakú hatóanyagot és a vivőanyagokat tablettákba
préselik össze. A tabletták változatos formájúak, méretűek és
színűek. Leggyakoribbak a kör alakú, néhány milliméter
vastagságú, osztó vonallal ellátott vagy osztatlan tabletták,
felszínükön különböző betűjelek lehetnek. Alakjuk ritkán
szögletes, ovális vagy háromszög is lehet. A tabletták egy
Szilárd csoportját képezik a film-réteggel ellátott szerek
(filmtabletták). Ez utóbbiak könnyebben lenyelhetők, illetve a
gyógyszerformá filmréteg a szájban elfedi a gyógyszer kellemetlen ízét. Ha a
filmréteg a gyógyszer felszívódását befolyásoló anyagból áll (pl.
k megakadályozza a gyomorban való elbomlást, vagy elhúzódóvá
teszi a hatást), akkor ezt a réteget megbontani, vagyis a
tablettát felezni, negyedelni nem szabad.
• A tablettákat általában kis gyógyszerosztó eszközzel tudjuk
felezni, negyedelni, a felezővonallal ellátott tabletták kézzel is
könnyen kettétörhetők.
 • Az alkalmazás módja szerint többféle tablettát
különböztetünk meg:
• A bevételre szánt tabletták többségét le kell nyelni
(per os bevitel), felszívódásuk a gyomor és a belek
nyálkahártyáján történik. A szájba vételre szánt
tabletták lehetnek nyelv alá helyezendő
Szilárd (szublingvális) és a szájban tartandó (bukkális)
gyógyszerformá tabletták.
k • A parenterális tabletták lehetnek ún. injekciós
tabletták, amelyek oldószer (általában injekcióhoz
való desztillált víz) hatására gyorsan és teljesen
feloldódnak. Az implantációs tablettákat sebészi
beavatkozással ültetik be a bőr alá, ahonnan a
gyógyszer szabályozott módon, a nyirok- vagy
szövetközti nedv révén kerül a véráramba.
 • A pezsgőtabletták hatóanyagai olyan kémiai formában
vannak beépítve a tablettába, hogy csak nedvesség, azaz
vízben való oldás hatására válnak szabaddá. A
csomagoláson feltüntetett mennyiségű, általában 1-2 dl
vízben feloldva, a teljes feloldódás, azaz a pezsgés
befejeződése után kell a folyadékot elfogyasztani. Csak a
frissen készült oldat fogyasztható, a kész oldatok nem
Szilárd eltarthatók.
gyógyszerformá • Vannak oldatkészítéshez szánt tabletták, többnyire
k külsőleges, ritkábban belsőlegesen használt oldatokhoz.
A kész oldatokat szintén rövid időn belül fel kell
használni, hatásukat állás közben elveszítik.
• A hüvelytabletták helyi kezelésre vagy (ritkán)
fogamzásgátlásra használatosak.
 • A normál hatóanyag-leadású tabletták az
emésztőrendszer egy adott pontján
Szilárd szétesnek, és hatóanyaguk viszonylag rövid
időn belül felszívódik. Ma már azonban
gyógyszerformá széles körben alkalmazunk módosított
k hatóanyag-leadású készítményeket is,
amelyek segítségével a felszívódás helye,
ideje, sebessége szabályozható.
 • Kapszula (capsula – caps.)

• Általában azok a szerek készülnek kapszula formájában, amelyek

tablettakészítésre nem alkalmasak, vagy a gyógyszernek olyan
kellemetlen íze, illetve szaga van, hogy a könnyebb bevétel érdekében
egy „tokba” zárják. A kapszula olyan segédanyag, amely speciális
módon burkolja be a hatóanyagot, leggyakrabban lágy vagy kemény
zselatin. A hatóanyag lehet szilárd, azaz por vagy por alapú
mikrogranulátum és mikrokapszula, és folyadék is (16. ábra).
Szilárd • A folyékony hatóanyagot tartalmazó kapszulák többnyire egyszínűek,
gyógyszerformá a port tartalmazók lehetnek egyszínűek vagy színesek. A kapszula
anyaga a kapszula tartalmát, vagyis a gyógyszer hatóanyagát az
k emésztőrendszer megfelelő részén engedi szabaddá válni és
felszívódni. Ezért nem szabad a kapszulákat felezni, szétnyitni, a benne
lévő port vagy folyadékot a kapszula nélkül bevenni.

• A kemény kapszulák héja két előre gyártott, hengerformájú részből áll,

amelyeknek egyik vége legömbölyített, zárt, másik vége nyitott. A
hatóanyago(ka)t betöltik a kapszula egyik részébe, amelyet azután a
másik rész rácsúsztatásával zárnak le. A lágy kapszulákat rendszerint
egyazon művelet során formálják, töltik és zárják.
 • Drazsé (dragee – drg.)
• A drazsé cukormázzal bevont tabletta. A
cukormáz elfedi a gyógyszer ízét, és
könnyebben lenyelhetővé teszi azt. Ma a
filmrétegek alkalmazásával egyre kevesebb
Szilárd drazséformával találkozunk. A drazséknak
gyógyszerformá ugyanis több hátránya van a filmtablettákkal
k szemben: cukorbetegek nem fogyaszthatják,
gyermekek esetleg cukorkaként szopogatják
őket, nem utolsó sorban pedig a kemény,
merev cukormáz könnyen megreped, míg a
filmrétegek rugalmasabbak.
 • Kenőcs (unguentum – ung.) és krém (cremor)
• A bőr vagy bizonyos nyálkahártya-felületek kezelésére
alkalmazott félszilárd gyógyszerkészítmények.
• A kenőcsök, krémek alapanyaga vazelin, sztearin vagy számos
egyéb természetes és szintetikus anyag lehet. Ezek alapvető
tulajdonsága, hogy zsíros, olajos természetűek, vagy vízben
Félszilárd oldódó, lemosható jellegűek.

gyógyszerformá • Ha olajcseppeket keverünk el vízben, akkor olaj a vízben, O/V-

emulziót kapunk. Az így elkészített anyagok a vizesebb jellegű,
k lágy krémek. Az O/V-emulzió könnyen kenhető, könnyen
lemosható, hidrofil krém.
• Ha vizet diszpergálunk olajban, akkor víz az olajban, V/O-
emulziót kapunk. Ezek a kenőcsök, általában zsírosabbak,
vízben nem oldódnak, a bőrön fénylenek. Ilyen jellegűek pl. a
popsikenőcsök vagy a napozószerek. Mivel ezek vízzel
érintkeznek, nem lenne előnyös, ha lemosódnának.
 • A szemkenőcs (oculentum) a szem kezelésére szánt steril
lágy kenőcs.
• Gél
• Átlátszó, könnyen kenhető, vízzel lemosható, magas
víztartalmú, lágy konzisztenciájú, gélesített folyadék.
Hatása nem különbözik a kenőcsétől, de míg a gél
Félszilárd láthatatlan réteget képez, kenőcs esetében látható, hogy
gyógyszerformá mekkora felületen alkalmaztuk.
k
• Paszta
• A keményebb állományú kenőcsöt, amely többnyire 40%
feletti poranyagot tartalmaz, pasztának nevezzük. A
hatóanyag mellett védő vagy szárító szereppel rendelkező
szárazanyagokat is tartalmaz.
 • Végbélkúpok és hüvelykészítmények (kúp,
golyó, henger)
• A kúpok (szuppozitórium – suppositorium –
supp.) testüregben alkalmazott gyógyszerek. A
leggyakoribbak a végbélkúpok, de használatosak
Félszilárd még hüvelykúpok, hüvelygolyók (globulus –
glob.) és húgycsőpálcák, hengerek, amelyek
gyógyszerformá tulajdonságai a kúpokéval megegyeznek. A
k végbél- és hüvelykúpok alapanyaga legtöbbször
kakaóvaj vagy szilárd zsír. Ezek az anyagok
testhőmérsékleten megolvadnak vagy a
testnedvekben feloldódnak, és lehetővé válik a
hatóanyagok felszívódása.
 • Kúpot alkalmazhatunk helyi hatás kiváltására (pl.
székletürítés elősegítésére, helyi fájdalomcsillapításra
aranyeres betegségben), vagy távolhatásra, pl.
lázcsillapításkor. A kúpok tárolása hűtőszekrényben
történjék.
• A kúpok előnyeit a gyógyszerbeviteli módoknál már
megismertük: hányás, hányinger vagy nyelési nehézség,
Félszilárd nem kooperáló beteg esetében a rektális
gyógyszerformá gyógyszerbejuttatás jó alternatívája a parenterális
bevitelnek. Ezért pl. a gyermekgyógyászatban
k nélkülözhetetlenek a kúpok. Emellett a rektális bevitel
kíméli a gyomrot és a májat (lásd a portális keringést a
gyógyszerbeviteli módok leírásánál). A gyártási
technológia miatt előfordulhat, hogy a hatóanyag a kúp
két végén nem teljesen azonos koncentrációban van
jelen, ezért a kúpok felezésénél célszerű őket hosszában
kettévágni.
 • A folyékony gyógyszerformák az oldószer és a hatóanyag eredete és
tulajdonságai, az elkészítés és felhasználás módja szerint sokfélék
lehetnek.

• A folyékony gyógyszerformák típusai

• Az oldat vagy szolúció (solutio – sol.) folyadékban oldható anyagot

tartalmaz. Legtöbbször egyféle oldószerből és hatóanyagból áll. Az
Folyékony oldószer lehet desztillált víz vagy alkohol.

gyógyszerformá • A többféle hatóanyagot tartalmazó oldat a keverék (mixtura).

k • Ha az oldandó anyag nem oszlik el molekulárisan, és a nem oldódó

anyag folyadék, akkor emulzióról (emulsio), ha szilárd jellegű anyag,
akkor szuszpenzióról (suspensio – susp.) beszélünk. Ezeket a
gyógyszereket használat előtt alaposan fel kell rázni (rázókeverékek).
Hűvös helyen tartandóak. A külsőleges emulziókat linimentumnak is
nevezik. Az emulziók lehetnek „olaj a vízben” (o/v) vagy víz az
olajban „v/o” típusúak.
 • A bevételre szánt, cseppszámra adagolt oldat a
csepp – gutta. A bevételre szánt cseppeket
kiskanálba vagy folyadékba csepegtetve adhatjuk
be. A szemcseppek neve okulogutta, az
orrcseppeké nazogutta, a fülcseppeké otogutta. A
szemcsepp a szem szaruhártyájának vagy
Folyékony kötőhártyájának kezelésére szánt steril vizes vagy
olajos oldat. A kontaktlencsék kezelésére használt
gyógyszerformá oldatok a szemcseppekkel azonos elbírálás alá
k esnek.
• Növényekből különböző eljárásokkal vonhatunk ki
hatóanyagokat, extraktumokat. A forrázással
előállított készítményt infúzumnak (infusum), a
főzéssel előállítottat dekoktumnak (decoctum), a
hideg vizes áztatással nyert készítményt pedig
macerátumnak nevezzük.
 • A tinktúra (tinctura – tinc.) növényi rész(ek)
alkoholos kivonata, kivéve a
sebfertőtlenítésre alkalmazott alkoholos
jódtinktúrát.
• Ha a kellemetlen íz miatt sok cukrot adnak
Folyékony az oldathoz, akkor szirupnak nevezzük.
gyógyszerformá
• A rektális oldat vagy klizma (klysma)
k végbélbe juttatandó vizes oldat. Vannak kis
térfogatú (2-10 ml-es) ún. mikroklizmák,
vagy nagyobb térfogatú (50-1000 ml-es)
makroklizmák.
 • A folyékony gyógyszerek alkalmazásának tudnivalói
• A folyékony gyógyszerek esetében különösen fontos
feltüntetni, hogy a szer külsőleges vagy belsőleges
(bevétel) használatú. A magisztrális külsőleges szerek
szignatúrája (feliratozása) piros szegélyű, míg a
belsőleges használatú szereké kék. A szignatúrán fel kell
tüntetni a gyógyszertár nevét, címét, telefonszámát, a
Folyékony készítő nevét, a készítés dátumát és a lejárati időt, az
gyógyszerformá alkalmazás módját. A sötét színű üvegek a gyógyszer
fényvédelmét szolgálják.
k
• A folyadékok adagolására pontatlanságuk miatt ma már
ritkán használjuk a különböző kanalakat: 1 evőkanál 15
ml, 1 gyermekkanál 10 ml, 1 kávéskanál 5 ml folyadékot
tartalmaz. Amennyiben a gyógyszerhez adagolókanál
vagy pohár tartozik, azzal kell adagolni. Kis
mennyiségeket fecskendők segítségével is kimérhetünk.
 • Parenterális gyógyszerformák

• Az injekciók parenterális felhasználásra szánt, általában 50 ml

mennyiséget meg nem haladó, aszeptikusan készült steril
oldatok.
Leggyakoribb kiszerelési formájuk az ampulla. Léteznek
Folyékony porampullák is, ilyenkor a szilárd gyógyszert az alkalmazás előtt
kell feloldani (18/a ábra). Az oldószer anyaga és mennyisége
gyógyszerformá különböző, ezért minden oldás előtt tájékozódni kell annak
k módjáról!
• Az inzulinokat ma már többnyire ún. patronokban hozzák
forgalomba, amelyeket az inzulinadagoló tollakba (penekbe)
kell behelyezni (18/b ábra). Ezekkel az eszközökkel egyszerű
módon tudja a beteg adagolni magának a kívánt
inzulinmennyiséget, nemzetközi egységekben megadva.
 • A felbontott ampullákat, illetve a frissen
készített oldatokat lehetőleg azonnal fel kell
használni. Főként a gyermekgyógyászati
gyakorlatban fordul elő, hogy az ampullában
lévő oldatnak csak egy részére van szükség.
Ilyenkor ellenőrizni kell, hogy van-e lehetőség a
Folyékony készítmény tárolására, és pontosan fel kell
gyógyszerformá tüntetni az ampulla kinyitásának, illetve a
porampulla oldásának idejét.
k
• A szuszpenziós injekciók általában lassabban
jutnak be a vérbe a beadás helyéről.
Mikrokristályos jellegű, illetve olajos injekciókat
intravénásan adni nem szabad.
 • Az infúziók parenterális felhasználásra szánt, e
célra készült tartályokba töltött és lezárt,
általában 50-100 ml mennyiséget meghaladó
steril oldatok, vagy infúzió készítéséhez töltött
és lezárt, közvetlenül a felhasználás előtt
feloldandó szilárd porok.
Folyékony
• Cseppadagolós infúziós szerelékkel beadott
gyógyszerformá oldat esetén ki kell számítani az egy percre
k vonatkozó cseppszámot. 1 ml oldat általában 20
cseppnek, ún. mikrocseppes szerelék esetében
pedig 60 cseppnek felel meg. Infúziós pumpa
segítségével pontosan beállítható az adott
időegység alatt beadandó mennyiség.
 • A hagyományos gyógyszerformák mellett ma egyre gyakrabban
alkalmazunk olyan modern készítményeket, amelyek
kényelmesebbé, biztonságosabbá, szabályozottabbá teszik a
gyógyszerbevitelt és a gyógyszerhatást.
• Tapaszok
• A tapaszok a bőrön keresztül történő, transzdermális
Modern gyógyszerbejuttatás modern eszközei. 5 funkcionális elemből
gyógyszerformá állnak: Egy fedőréteg alá helyezik el a gyógyszerraktárt, amely
alatt egy speciális membrán szabályozza a felszívódást. A
k tapadást egy ragasztó réteg biztosítja, az egészet pedig egy
leválasztható védőréteg borítja. A hatóanyag leadása a tapasz
bőrre helyezésének pillanatában megindul, és rövid idő alatt
nagy mennyiségű gyógyszer kerül a bőrbe. Ezt követően a
hordozóból a hatóanyag fokozatosan szívódik fel, a plazmaszint
egyenletessé válik. A tapasz eltávolítása után a
plazmakoncentráció az anyag kinetikai tulajdonságainak
megfelelően csökken.
Modern
gyógyszerformák
• Ha a bőrfelület ép, a felszívódás mértékét a lefedett
bőrfelület nagysága határozza meg, nem pedig a
tapaszban lévő gyógyszermennyiség. Ez utóbbi a
terápiás időtartamot szabja meg. A tapaszok előnyei
közé tartozik, hogy nem együttműködő betegek
esetében is lehet használni őket. Kényelmesen
alkalmazhatóak, a felszívódás jól szabályozható,
elkerülhető a gyógyszer vérkoncentrációjának
ingadozása. Túladagolásnál a tapaszt el lehet
távolítani. A tapaszokat a betegtájékoztatóban
leírtak szerinti időközönként kell cserélni. Ügyelni
kell arra, hogy mindig tiszta, száraz (nem vizes,
krémes, kenőcsös stb.) bőrterületre kerüljön a
tapasz, tartós terápiánál pedig célszerű mindig más
bőrfelületet alkalmazni.
Modern
gyógyszerformák
• Tapaszos gyógyszerbevitelt alkalmazunk
pl. az anginás panaszokkal járó
szívbetegségre, változókori
hormonpótlásra. Erős fájdalmak
csillapítására opioid fájdalomcsillapítót
tartalmazó tapaszokat, a dohányzásról
való leszokás elősegítése céljából
nikotinos tapaszokat használhatunk.
Előnyös a tapasz alkalmazása akkor is,
ha a májat szeretnénk kímélni a
gyógyszerhatással szemben.
Modern
gyógyszerformák
• Liposzómák
• A liposzómák (lipidgömbök)
segítségével történő bevitelnél
gyors a felszívódás, de ilyenkor a
bőrben képződik raktár, és emiatt
a gyógyszerhatás kevésbé
szabályozható.
 • Újszerű tabletták és kapszulák

• A gyógyszertechnológiában ma már számtalan megoldás létezik a

gyógyszerek felszívódásának, hatásidejének módosítására is.
Hatóanyag-leadásuk szerint a tabletták a következő csoportokba
sorolhatók:

• A célzott hatóanyag-felszabadítás lehet helyspecifikus.

A gasztroretentív készítményeket a gyomorban való tartózkodás
Modern meghosszabbítására dolgozták ki. Ilyenek pl. az úszó rendszerek,
amelyek sűrűsége kisebb, mint a gyomornedvé, így a
gyógyszerformá gyomortartalom felszínén úsznak, és adják le a hatóanyagukat
anélkül, hogy átjutnának a vékonybélbe. A táguló rendszerek
k térfogata a gyomorban olyannyira megnő, hogy nem képesek átjutni
a gyomorkapun. A bioadhezív formák a gyomor falára való
tapadással maradnak a gyomorban, míg a nagy sűrűségűek a
gyomor aljára süllyedve kerülik el, hogy átjussanak a patkóbélbe.
Az intesztinoszolvens (enteroszolvens) készítmények a gyomorban
nem, csak a vékonybélben tudnak szétesni, ezért kímélik a gyomor
nyálkahártyáját, illetve megvédik a gyógyszert a gyomorsavtól.
Modern
gyógyszerformák
• A nyújtott hatású retard tabletták hatóanyag-
tartalmukat időben elhúzódva adják le,
felszívódásuk lassúbb, folyamatos, ami lehetővé
teszi, hogy a gyógyszer vérszintje
egyenletesebb, hatása pedig hosszabb legyen.
Az egyenletes gyógyszerszint növeli a
hatékonyságot és csökkenti a mellékhatásokat.
Az ilyen gyógyszereket ritkábban kell bevenni,
ami növeli a beteg együttműködési készségét. A
nyújtott hatású készítmények közül az ún.
szabályozott hatóanyag-leadású tabletták
hatóanyagukat előre meghatározott módon
bocsátják ki, és hatóanyag-leadásuk kinetikája
pontosan ismert.
Modern
gyógyszerformák
• A tartós hatású tablettákban különleges belső
szerkezet vagy bevonó réteg biztosítja a
jellegzetes kinetikát. Az egyenletes, lassú
felszívódást szolgálják a szivacshoz hasonló
mátrixok. Ezek rácsszerkezetében helyezik el a
hatóanyag-molekulákat (20. ábra). Hátrányuk,
hogy nehezen ürülnek ki a szervezetből,
bélirritációt, esetleg fekélyt okozhatnak. Az ilyen
szerkezetű tabletták között vannak felezhetőek,
de porítani, összerágni őket nem szabad. A
kapszulák a porok mellett
mikrogranulátumokat és mikrokapszulákat is
tartalmazhatnak. Ha egy kapszulában különböző
időben oldódó mikrokapszulákat helyeznek el, a
kapszula elhúzódó hatásúvá válik.
 • A hagyományostól eltérő kinetikájú gyógyszerek
esetében számos rövidítést használnak a gyógyszer
elnevezésében, ami megkülönbözteti a
hagyományos készítményektől az adott gyógyszert.
• Az elhúzódó, illetve egyenletes hatóanyag-leadást
Modern sokszor a release (kioldódás), acting (hatás),
liberation (felszabadulás) szavak rövidítésével
gyógyszerformá fejezzük ki. Példák „ER” (extended release), „SR”
k (slow release), „XL” (extended liberation), „TR”
(timed release), „XR” (extended release), „LA” (long
acting), „CD” (controlled dose/delivery), „CR”
(controlled release), „MR” (modified release),
„retard”, „Z” vagy „ZOK” (zero order kinetics).