A gyógyteák elkészítése és adagolásuk szabályai

Általános tudnivalók
• Kerüljük a nem természetes anyagból készített edények és eszközök (kanál, szűrő) használatát a
teák elkészítése során. A főzetek készítésére hibátlan zománcú, esetleg rozsdamentes edény
alkalmas. Az ideális szűrő vagy rozsdamentes fémből, vagy vászonból (géz), esetleg műanyagból
készült.
• A teakészítésre felhasznált gyógyfüvek ne legyenek egyévesnél régebbiek, mert veszítenek
hatóanyagtartalmukból, egyben gyógyító hatásukból is.
• A receptekben feltüntetett gyógynövények ellenjavallatait összetevőnként is célszerű
megvizsgálni, nehogy olyan gyógynövényi alkotórész legyen köztük, amelynek felhasználása
bizonyos esetekben árthat (például áldott állapotban lévő kismamáknál; de előfordulhat olyan
gyógynövény is, amely megemeli vagy leviszi a vérnyomást stb.).
• A gyógynövényteák fogyasztására vonatkozó szabályok arra is kitérnek, hogy étkezés előtt
(étvágygerjesztő, epetermelést segítő), étkezés után vagy egész nap fogyaszthatjuk kis kortyokban,
vagy naponta maximálisan milyen mennyiségben fogyaszthatjuk. Erre azért figyeljünk, mert más a
hatása az étkezés előtt, más az étkezés után elfogyasztott teának (például a fogyasztó tea étkezés
előtt étvágyat gerjeszthet).
• Arra is terjedjen ki a figyelmünk, hogy milyen minőségű és tisztaságú vizet használunk fel a tea
elkészítéséhez.
• Mindig adódnak kivételek a teák elkészítésére, a felhasználásra vonatkozóan, ezért
körültekintéssel, gondossággal készítsük el a teákat, ha a kívánt hatást szeretnénk elérni.
• Körültekintően kell alkalmazni a gyógynövényi készítményeket, teákat olyan betegségek esetén,
amikor a beteg bármely gyógyszert orvosilag indokoltan szed. A gyógyteában lévő, valamint a
gyógyszerben lévő hatóanyagok összeadódnak. Ilyen esetekben ne kísérletezzünk házi gyógyteák
kialakításával, forduljunk fitoterapeuta szakemberhez, és konzultáljunk a beteg kezelőorvosával.
• A gyógyteakeverékek esetében elért hatás nem a különnemű gyógynövények egyes alkotóinak
összegzett hatása, hanem már egy más minőségű, az UNIVERZUM által bioenergiával ellátott
gyógyital, mellyel csodálatos eredményt lehet elérni az egészség megőrzésében, elősegítésében,
fenntarthatóságában.
• A teakeverékek elkészítését számos külső körülmény is befolyásolhatja. Ne állítsunk össze
teakeveréket akkor, ha gyengélkedünk, ha lázunk van, ha feszültek és idegesek vagyunk, esetleg
rossz a hangulatunk. Ne keverjünk teát akkor, ha nem pozitív gondolatok foglalnak le bennünket. A
negatív információkat a gyógynövények átveszik és hatásukban ez meg fog mutatkozni. Amikor
teakeveréket állítunk össze, tisztítsuk meg lelkünket, pozitív gondolatokkal és bizalommal kérjük az
UNIVERZUM legtisztább, legnemesebb erőit, hogy segítsék munkálkodásunkat.

Forrázat (infuzum)
Lágyabb, lazább szerkezetű növényi részekből (lásd alább), amelyekből a hatóanyagok könnyen
kioldódnak, elég forrázatot készíteni. Tesszük ezt azért, hogy a legideálisabban vonjuk ki a
gyógynövényben lévő hatóanyagokat. A forrázat annyit jelent, hogy forrásban lévő, általában 2-2,5
dl vízzel egy csapott evőkanál (6-10 g) teafuvet leforrázunk, majd az így nyert gyógyitalt lefedve
minimálisan 15-20 percig áztatjuk. Ennyi idő többnyire elég arra, hogy a lágyrész11 bői készült
hatóanyagok kioldódjanak. Aztán leszűrjük a forrázatot, és azonnal fogyaszthatjuk, de tehetjük
hőálló termoszba, vagy tárolhatjuk jól záródó üvegedényben, hűtőszekrényben is 1-2 napig. Javasolt
a teák édesítés nélküli fogyasztása - kivéve, ha azok hurutoldás céljából készültek, vagyis
nyálkaoldó hatást akarunk elérni. Ezen esetekben a méz (hárs, fenyő, akác) használata előnyös és
javasolt. Keserűanyagot tartalmazó gyógynövényi receptúrák esetében ne alkalmazzuk az édesítés
semmilyen formáját, hiszen éppen a lényege, a keserűanyagon keresztül érvényesülő gyógyhatása
veszne el. A forrázatokat készíthetjük a virágok, levelek, gyenge (nem fás) növény szárrészeiből,
melyek szárított, aprított, darabolt formában használatosak, gyakran porítva is. (Az adagolásnál
figyelembe kell venni, hogy friss növényből készített forrázat esetén a mennyiségeket meg kell
kétszerezni azonos hatás eléréséhez.)
Főzet (dekoktum)
A kemény, esetleg fás, de aprított növényi részek (gumó, gyökér, magok, kéreg) vastag sejtfalait
előbb fel kell lazítani, hogy azokból a hasznos, sejtalkotó, gyógyhatású anyagok kioldódjanak. Erre
a főzet készítése alkalmas. Hasonlóan járunk el, mint a forrázat készítésekor, de itt a víz
mennyiségét megnöveljük, hogy a főzéskor eltávozó vízgőzt pótolni tudjuk. A meghatározott
mennyiségű gyógynövényi anyagot hibátlan, arra alkalmas edényben, forralásig hevítjük, majd
lefedve, lassú tűzön további 15 percig főzzük. Ezután szűrhetjük le, és a javasolt módon
fogyaszthatjuk el. Idült betegségeknél naponta háromszor, heveny panaszoknál pedig akár óránként
egy teáscsészével érhető el a kívánt gyógyhatás. Természetesen a gyermekek adagjai ettől eltérnek,
mindig az adott gyermek életkora, testsúlya, testalkata, egyéni adottságai körültekintő
figyelembevételével.
Áztatmány (macerátum)
A nyákanyagot (orvosi ziliz), esetleg olyan hatóanyagot tartalmazó növényi anyagokból, amelyek a
főzés, forrázás során tönkremennének (csipkebogyó, fehér fagyöngy, fekete nadálytő), hideg
(langyos) vízben történő áztatással készíthetünk gyógyteát. Általában egy evőkanálnyi mennyiséget
6-8 órán keresztül áztatunk 2 dl langyos vízben (előzőleg felforralt, majd lehűtött víz javasolt),
leszűrjük, és így fogyaszthatjuk a gyógyteát.