A drog nevét az azt szolgáltató növény, illetve növényi rész nemzetközileg
elfogadott latin nevének alapján határozzák meg az alábbi szabályok szerint: -Első helyen szerepel az adott gyógynövény fajt magában foglaló nemzetség tudományos nevének birtokos esete ( a fajnév is abban az esetben, ha a nemzetség több faja is szolgáltat drogot), a második helyen pedig a drogot szolgáltató növényi rész tudományos neve szerepel alanyestben <pl. a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) virágzatából előállított drog tudományos neve: Tanaceti flos>. -Egyes esetekben megőrizték a tradicionális drogneveket, amelyek nem tükrözik az előző bekezdésben ismertetett szabályt (pl. közönséges bojtorján gyökér----Bardanae radix).
-A növényi nyersanyagból más eljárással (pl. lepárlással) előállított
drogok esetében a termék latin neve szerepel az első helyen, a másodikon pedig a növény tudományos nemzetség nevének ( pl. Aetheroleum rosmarini), illeve a több, drogot szolgáltató növényfajt magában foglaló nemzettség esetén a teljes tudomány fajnevének a birtokos esete (pl. Aetheroleum menthae piperitae) áll. -A növényi drogok magyar neveinek képzése során úgy járunk el, hogy a növény magyar nevét követően megjelöljük a drogot solgáltató növényi részt, az előzővel egybeírva (pl.bodzavirág). A drogtermékek kereskedelmi nevében több esetben használnak az áru származási-, gyűjtési helyére, színére, elkészítésének módjára, vagy minőségére utaló jelzőket (pl. hámozott édesgyökér) is.
A drogok elnevezése során alkalmazott leggyakoribb
morfológiai kifejezések Magyar elnevezés tudományos elnevezés + b.e. végz.