Petfi Sndor SZEPTEMBER VGN

Mg nylnak a vlgyben a kerti virgok, Mg zldel a nyrfa az ablak eltt, De ltod amottan a tli vilgot? Mr h takar el a brci tett. Mg ifju szivemben a lngsugar nyr S mg benne virt az egsz kikelet, De me stt hajam szbe vegyl mr, A tl dere mr megt fejemet. Elhull a virg, eliramlik az let... lj, hitvesem, lj az lembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevd le, Holnap nem omolsz-e sirom flibe? Oh mondd: ha elbb halok el, tetemimre Knnyezve bortasz-e szemfdelet? S rbrhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod rte az n nevemet? Ha eldobod egykor az zvegyi ftyolt, Fejfmra stt lobogul akaszd, n feljvk rte a sri vilgbl Az j kzepn, s oda leviszem azt, Letrleni vle knyimet rted, Ki knnyeden elfeledd hivedet, S e szv sebeit bektzni, ki tged Mg akkor is, ott is, rkre szeret! (Kolt, 1847. szeptember.)