Professional Documents
Culture Documents
A Folyó Istene
A Folyó Istene
A folyó istene
AZ ÍRÓ JEGYZETE
1988. január 5-én, dr. Duraid Ibn-al-Simma, az Egyiptomi Ókortudományi
Intézet munkatársa felnyitott egy sírt a Nílus nyugati partján, a Nemesek,
avagy a Királynék Völgyében. Ezt a sírt addig azért nem lehetett feltárni,
mert az i. sz. kilencedik században egy iszlám mecset épült erre a területre.
A vallási hatóságokkal folytatott hosszas és tapintatos tárgyalások nyomán
végül mégis megkapták az ásatáshoz szükséges engedélyt.
Ahogy dr. al-Simma a temetkezési kamrához vezetõ folyosóra lépett,
mindenütt, a falakon és a mennyezeten is csodás falfestmények fogadták. E
régi kor emlékeinek tanulmányozásával eltöltött élete során még nem
találkozott ilyen finoman kidolgozott, eleven alkotásokkal.
Elmondta nekem, hogy abban a pillanatban tudta, hogy jelentõs leletre
bukkant, hiszen a falakon lévõ hieroglifák közül kiemelkedett egy eddig
még fel nem jegyzett, egyiptomi királynõ kartusa.
Egyre nagyobb izgalommal és várakozással közeledett a sírkamra felé,
ám lelkesedése nyomban lelohadt, amint meglátta az ajtó megrongált
pecsétjét és a feltört bejáratot. A sírt még az ókorban kifosztották, a
sírrablók lecsupaszították a szarkofágot és elvittek minden kincset.
Mindazonáltal dr. al-Simmának sikerült meglehetõs pontossággal
behatárolnia a sír korát, mely i. e. 1780 körül épülhetett, abban a
korszakban, amikor Egyiptomot vészterhes harcok nyomasztó sötétsége
borította. Az elkövetkezendõ évszázad során a Két Királyság helyzete
bizonytalan volt, állandóan változott. Nem sok feljegyzés maradt ránk e
korszak eseményeirõl, de végül a zûrzavarból kiemelkedett egy dinasztia,
melynek hercegei és fáraói végleg kiûzték a hikszoszokat és Egyiptomot
hatalmának legdicsõbb csúcsaira juttatták. Boldogsággal tölt el az a tudat,
hogy ereikben Lostris, Tanus és Memnon vére folyt.
Közel egy évvel azután, hogy a sírt felnyitották, dr. al-Simma
asszisztensei a falakon lévõ díszítéseket másolták és fényképezték, amikor
a gipszvakolat egy részen levált, és feltárult mögötte egy eddig rejtve
maradt fülke, melyben tíz lepecsételt, alabástrom váza volt.
Amikor dr. al-Simma felkért rá, hogy segítsek neki átírni a vázákban
talált tekercseket, nagy megtiszteltetésnek vettem, de ugyanakkor
félelemmel töltött el a feladat nagysága. Természetesen nem rendelkeztem
kellõ tudással ahhoz, hogy az eredeti, hieratikus írással írt tekercseken
dolgozzam. Ezt a munkát a Kairói Múzeumban egy egyiptológusokból
álló, nemzetközi szakértõcsapat végezte el.
Dr. al-Simma arra kért, hogy az eredeti átiratot fogalmazzam át olyan
stílusban, mely közelebb áll a mai olvasóhoz. Ez okból a szövegben akad
egy-két anakronisztikus kifejezés. Például, helyenként olyan meglehetõsen
modern mértékegységeket használok, mint a mérföld. Aztán megengedtem
magamnak olyan szavakat is, mint démon", dzsinn" vagy huligán",
melyeket Taita sosem használt, de biztosan megtette volna, ha ezek is
részét képezik az általa ismert szókincsnek.
Alig kezdtem el dolgozni a szövegen, hamarosan minden fenntartásom
elillant, ahogy teljes egészében beleéltem magam e távoli kor írójának
világába és személyiségébe. Minden dagályossága és kérkedése ellenére,
kezdtem vonzódni hozzá, sõt megszerettem Taitát, a rabszolgát, aki több
ezer év távolából bukkant fel elõttünk.
Rádöbbentem, hogy az emberi érzések és vágyak mily keveset változtak
e hosszú idõ alatt, és állandóan itt motoszkál bennem az izgalmas gondolat,
hogy valahol az etióp hegyek között, a Kék-Nílus forrásának közelében
Tanus múmiája még ma is ott fekszik Mamose fáraó sértetlen, épen maradt
sírjában.
W. S.