Témakör: KORTÁRS IRODALOM

Tétel: SÜTŐ ANDRÁ: Csillag a máglyán

Feladat:

Felvezető idézet:
Hitnyomozó: Tudnia kell, hogy a nyomtatott betű veszélyesebb a golyós fegyvernél. Akkor is, ha Dantéról van szó, akkor is, ha
Erasmusról van szó. Intézményünk szolgálatos könyvellenőrei sajnos elfelejtik, hogy nem a szerző, hanem az olvasó a veszélyesebb.
A szerző, ha tévelyeg, máglyára lehet küldeni. Az olvasó tömegében ki nem irtható. Óvni kell tehát.
Kálvin: Könyvégetéssel. A könyvhöz néha szerzőt mellékelve.
Hitnyomozó: Csak végső esetben. Ha a szerzőnek nagy a sikere.”
(Sütő A.:Csillag a máglyán)

A szerzőről:
Sütő András helye az irodalmi kánonban:
 Sütő András a kortárs erdélyi irodalom meghatározó alakja volt.
 Művészi világának jellemzője a szépség és az erkölcsi elkötelezettség.
 A történelmi, nemzeti létküzdelem vállalásával, a közösségi életérdek kifejezésével évszázados küldetéses tradíciók
folytatója.
 Írói szemléletét a népi világlátás eszmeiségét a transzszilvánizmus adja.
 Poétikája: a hagyományőrzés, a metaforikus gondolatiság és a modellalkotás a történelem, a hatalom és az erkölcs
kérdéseinek értelmezése.

Pályakép:

CSILLAG A MÁGLYÁN
Cselekmény:
 Kálvin János és Szervét Mihály ifjúkorukban barátok. Szervét csodálja Kálvint lángelméjéért, Kálvin pedig szabad
gondolkodásra biztatja őt, ugyanakkor pirongatja is túlzott lelkesedéséért. Kálvin eszméit Copus rektor szónoklatain
keresztül ismerik meg az emberek. Az inkvizíció őrei letartóztatják a rektort. Kálvin levelet kezd írni a királynak, melyben
az inkvizíciót ellenzi, hirdeti, hogy a szabad vizsgálódás az emberek egyik legelemibb joga („Nem keresztényi eljárás vizsgálati
fogság alá vetni a szabad vizsgálódást.”) „tolérance! tolérance! tolérance!” – követeli.

 Ekkor belép a hitnyomozó a poroszlóival. Kálvin és Szervét még mint Lucanius és Villanovus beszélnek vele, de aztán Kálvin
felvállalja a nevét, mikor megígérik nekik, hogy cserébe felszabadítják a rektort. Szervét viszont szintén Kálvinnak vallja magát,
hogy őt tartóztassák le barátja helyett. Kálvin azonban igazolni tudja személyazonosságát. Egy darab papírra leírja nevét, s azt
összehasonlítandó a hitnyomozó elé veti a királynak írt levelet. Elviszik.

 Az 1. felvonás 2. képében Szervéttel már mint 10 évvel idősebb férfival találkozunk, aki már megírta fő művét, főinkvizítor
vallatja, jelen van de La Fontaine is. Szervét tagadja, hogy részt vett volna Kálvin kiszabadításában, valamint hogy ő lenne a
Restitutio szerzője. Orytól megtudja, Kálvin küldte el neki azokat a leveleket, melyek bűnösségét bizonyítják, amit Szervét
nem akar elhinni. Kálvin felismerte Szervétben a másik nagy reformátort, aki nem is ellensége, hanem rosszabb: ellenzéke
lett – világít rá a főinkvizítor.
 Szervétre rábizonyítják a szerzőséget, könyveit már mind elkobozták tulajdonosaiktól, de egyet még nem találtak meg.
Szervét nagyon jól tudja, hogy az a példány de la Fontaine-é, de nem árulja el a férfit. De la Fontaine hálából elintézi, hogy
megszöktessék Szervétet.

 Kálvin nem akarja fogadni Szervétet, ennek ellenére az mégis felkeresi: meg akar bizonyosodni arról, hogy nem Kálvin
jelentette fel. Kálvin tagad. Szervét még most is a barátjának tekinti, de nem hajlandó hallgatni Kálvin hibáiról. Szemére veti
tanainak lehetetlen szigorúságát, s hogy az inkvizíció üldözöttjéből maga is üldözővé vált, semmiségekért küld máglyára
embereket.

 Belép a terembe Fárel államtitkár is, aki zendülésről hoz hírt, s rögötön akasztófaállítást követel. Eztán a polgárok is
bezúdulnak a terembe Perrin vezetésével, szintén vádolják Kálvint túlkapásai miatt. Bejön a rendőrfőnök és a hitnyomozó, a
polgárok ki. Szervét szökevény kiadását követelik Ory főinkvizítor nevében. Kálvin nem adja ki nekik Mihályt, de nem is engedi
szabadon. Mivel az nem hajlandó visszavonni a Restitutiót, ő lesz a vádlója. Genf törvényei szerint a vádló a vádlottal együtt
kénytelen maga is bevonulni a börtönbe, s ha a vádlottat ártatlannak ítélik, köteles vállalni a büntetést. Kálvin ezt vállalja,
nem hagyja lebeszélni magát róla.

 Kálvin a börtönben ébreszti rá Szervétet, hogy könyve, gondolatai mekkora hatással vannak az emberekre. Mikor a
vizsgálóbíróság elé vinnék őket, megjelenik a halálos beteg Idelette, Kálvin felesége. Kétségbeesve kéri férjét, ne játssza ezt a
komédiát, nincs szükség arra, hogy az ő kezén is ott legyen a megalázó bilincs. Végül is a nő akarata szerint mindkettőjük
csuklójáról lekerül a bilincs.

 Szervétnek megadatik a lehetőség, hogy életét mentse könyve visszavonásával, de ő nem teszi meg. A vádló szerepét Kálvintól
átveszi Fárel. Megegyeznek, hogy a két fél nyilvános vitában találkozik a templomban, de Szervétet végül is Fárel nem engedi
el, mondván, hogy egy ilyen istengyalázó, szentháromság-tagadó eretnek oda nem teheti be a lábát. Nem vállalják tehát a nyílt vitát.
Perrint, Szervét legnagyobb hívét is letartóztatják.

 Szervétet és könyvét máglyahalálra ítélik. Még egyszer választhat: vagy kimondja, visszavonom, REVOCO, s akkor legalább
pallos által hal meg, vagy nem, s marad a lassú máglyahalál. A könyv megtagadását magzatgyilkosságnak tekintené, nem teheti
 meg, az igazság mártírja lesz. Szervét utolsó szavaiból ugyanaz a kétségbeesés cseng ki, ami Jézuséiból nem sokkal halála előtt:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Háttér:
 A drámának valós történelmi háttere van, a XVI. században játszódik. Ez a század Európa-szerte vallási vitáktól volt terhes, a
katolikusok és a reformátusok közt rengeteg volt a fegyveres összecsapás is. Kálvin Genf prédikátora volt, a reformáció
ügyének továbbvivője Luther után, de mérhetetlen szigora miatt kiutasították a városból. Később visszahívták, Szervét
Mihállyal való összecsapása már ezután játszódik. Ugyanakkor az író dramaturgiai okokból változtatott egy-két dolgon. (pl.
Kálvin felesége, Idelette 1553-ban, a Szervét-pör idején már nem élt, Kálvin és Szervét ifjúkorukban nem voltak barátok stb.)

A mű helye az író életművében:

 A dráma fő motívuma a hatalom és az ember ellentéte, s a kérdés: Mit kezd az ember a hatalommal, ha a kezébe jut? valamint
Mit tehet az ember, ha szemben találta magát a hatalommal?

Konfliktus:
 A dráma hagyományos mintára épül, konfliktusos dráma. A konfliktus a két reformátor, Kálvin és Szervét, illetve az ő
hiveik között alakul ki.

 Ugyanakkor vitadráma is , hiszen eszméiket vitáik során ismerjük meg, s minden felvonásban jelen van kettejük hosszú
vitája. Úgy tűnik azonban, a két fél sohasem egyenrangú a vitában: az 1. felvonásban Szervét maga rendeli alá magát Kálvinnak, a
továbbiak során pedig Kálvin hatalmi pozíciójának köszönhetően áll Szervét fölött.
Szervét a megreformált egyházat is meg akarja reformálni, amit tesz, azt a szabad vizsgálódás jegyében teszi meg, s erre régen
épp Kálvin biztatta. Kálvin viszont a reformáció nehezen elért eredményeire hivatkozva nem óhajt megint változtatásokat, s
az inkvizíció üldözöttjéből maga is rettegett inkvizítorrá válik. Tehát csak addig forradalmár, amíg hatalomhoz nem jut.

Kálvin köre:
 Fárel – a fanatikus államtitkár
 Ory főinkvizitor
 Idelette
 hitnyomozó
 de la Court, Arzellier, stb

Szervét köre:
 Perrin
 Veronika
 polgárok, asszonyok
 De la Fontaine az, aki nem áll egyértelműen egyik vagy másik oldalon sem. Bár Kálvin köréhez tartozik (Kálvin titkára), neki
köszönhetően sikerül megszöknie Szervétnek az első alkalommal, s olvasta Szervét könyvét – övé a még meg nem talált utolsó
példány.

Alaphelyzet, viszonyváltozás:
 A dráma elején Kálvin nézetei hatását már lemérhette az embereken. Célja ekkor még nemes, az egyház tévelygéseinek
véget vetni, az embereknek új utat mutatni Isten felé, szabad gondolkodásra, írásra biztatja Szervétet, önvizsgálatra híveit.

 Szervét ekkor még nagyon fiatal, példaképének tekinti Kálvint, lelkes és szenvedélyes, fűti a tudásvágy, a dolgok megértésének
vágya – pl. embert boncol stb.

 Szervét és Kálvin ekkor még jóbarátok, de Kálvin a domináns fél. (Bár Szervét lelki nagyságát már megmutatja, mikor magára
akarja vállalni Kálvin nevét, hogy barátja helyett őt tartóztassák le.)

 A későbbiekben következik be a viszonyváltozás – 20 év múlva a barátságnak már nyoma sincs. Kálvin feljelenti Szervétet,
mikor felismeri, hogy hozzá hasonlóan Szervét is egy lángelme, akinek nézetei ledönthetik az ő nézeteit, aki nála
következetesebben akarja véghezvinni a reformációt, szóval aki veszélyt jelent rá nézve. Szervét őrizné ezt a régi barátságot, hisz
Kálvinnak, és félreértelmezi, hogy Kálvin nem adja ki Orynak. S ha abból indulunk ki, amit Idelette mond a férjének a 3. felvonás
elején, mármint hogy Kálvinnak már csak az meri megmondani az igazat, aki nagyon szereti, vagy nagyon gyűlöli, akkor is
arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mikor Szervét Kálvin szemére veti túlkapásait, a szeretet beszél belőle. Rá kell jönnie
azonban, hogy kettejük érdekei már nem egyeznek meg, s bár könyve megtagadásával még megmenthetné életét (ennyi
engedményt megtesz neki Kálvin), ő arra nem képes. Hisz a könyv olyan szálakkal fűződik hozzá, mint anya gyermekéhez, s ő
ezt magzatgyilkosságként élné át. Szervétet tehát a befejezés testileg, Kálvint erkölcsileg semmisíti meg.

Jellemek:
 Kálvin jelleme hatalomra kerülésével változott meg. Innentől kezdve ő is károsnak ítéli a szabad gondolkodást, óriási szigorral
igyekszik kordában tartani az embereket, Szervét máglyára küldésével is példát statuál. Ugyanakkor töretlen gőggel viseli el
Isten csapásait, hiába haltak meg a gyermekei, halálos beteg a felesége és kínozza őt is többféle betegség, dacol a halállal, s
azokkal, akik holtan akarják látni. Szervét felbukkanása azonban megrendíti, hatalmába keríti a félelem, s Idelette ezt látja is.
  Szervét Mihályt tudásvágy fűti, örökös kétség hajtja, s hajtja az igazság kimondásának kényszere is. Nagysága végül abban is
kifejezésre jut, hogy bár nagyon fél a haláltól (próbálja magát kivonni az ítélet alól, a nevét, önmagát képes lenne megtagadni,
próbál alkudozni), életművét nem tagadja meg. Saját emberi gyengesége ellenére is képes lesz tehát kiállni amellett, amit
igaznak hisz.

Tér és idő:
 A hármas egység felbomlik, mint általában a modern drámákban. Pl. a színhely először Franciaország, de a 2. és 3. felvonás már
Genfben játszódik,. Az idő pedig: az 1. felvonás 1. és 2. képe közt 10 év telt el, e közt és az ítélet közt pedig további 10 év.

Szerkezet:
 Mivel időben ennyire messze esnek egymástól az egyes események, az 5-ös tagolás (expozíció, bonyodalom, a cselekmény
kibontakozása, tetőpont, megoldás) nem igazán jellemző erre a műre. Nincs igazán tetőpont sem, a cselekmény pedig a
főszereplők vitáin keresztül bontakozik ki. A szerkezet inkább körkörös, az író egyre fokozza a drámai feszültséget.
Nincsenek igazán egyedi szerkezeti elemek (karének vagy ilyen), se szó szoros értelmében vett monológok, mert azok bele vannak
építve a dialógusokba.
A végkifejletet már a mű legelején előrevetíti az író: Szervét álmában látja magát égni a máglyán.

Drámai vétség:
 Szervét és Kálvin egyaránt elköveti a drámai vétséget, mely a drámai hősök közös vonása: egyfajta kiállás egyetlen elv,
részigazság, eszme mellett. Szervét esetében azonban ennek a rugalmatlan magatartásnak egy egyértelműen pozitív érték
megőrzése a célja, a tragikus vétség az olvasó/néző szemében elhomályosul, a hős bukása pedig katarzist válthat ki. Nem úgy
Kálvin esetében, aki volt legjobb barátja halálának okozója lesz.