I.

Tétel
A pedagógia, mint tudomány, a nevelés tényezői. Célok és értékek a
nevelésben. Az óvodai nevelés feladatai.
A pedagógia, mint neveléstudomány vizsgálja azokat a folyamatokat,
körülményeket és feltételeket, amelyek közreműködnek a nevelésben. Feltárja
összefüggéseiket, törvényszerűségeiket, s ezek alapján határozza meg a nevelés
célját, alapelveit, feladatrendszerét, módszereit, eszközrendszerét.
A 18-19 sz. a pedagógia évszázada.
Rousseau: eleve jónak születünk, az élet tesz, minket rosszá ezért el kell
szigetelődni. 12 éves korig a természetben nőjön fel. A gyermeknek
tapasztalatokat kell szereznie. A gyermek ártatlan, a mi bizalmunkra érdemes,
bízni kell benne.
Locke: nevelés filozófus – tabula rasa elmélete – az ember születésekor egy
tiszta lap, mindent a nevelés és a környezet alakít.
Igazán a 19 sz.- ban, a Herbart - i pedagógiával vált tudománnyá a pedagógia.
Nevelési eszménye a művelt civilizált polgár. 2 pillére a filozófia és a
pszichológia. A nevelés 3 szakasza: kormányzás, oktatás, nevelés. A gyerekek
akaratát meg kell törni. Fenyíteni kell őket. Az ételmegvonás és az verés jelen
volt a nevelésben. Vezetésben partneri viszonynak kell lenni a tanárnak a
diákkal.
Ez ellen jön létre a reformpedagógia. Maria Montessori, Rudolf Steiner és
Freinet, a mai napig népszerű reformpedagógia megalapítók.
A nevelés, a személyiség sokoldalú fejlődését elősegítő tervszerű, céltudatos,
fejlesztő hatásrendszer, amely arra irányul, hogy az egyén képességeit a maga
lehetőségeinek felső határáig kiművelhesse, és képes legyen a társadalomban
és magánéletben a reá háruló feladatokat ellátni. A nevelési közegfeltételeinek
megteremtése a pedagógus feladata. Szerveznie, segítenie kell a gyermekek
életét. Funkciója: szokást és normarendszert közvetít, magatartásformáló. A jó,
nevelő nem csak a szavakkal nevel, hanem az egész magatartásával, ezáltal
érzelmi úton is. Az érzelmi nevelés domináns a verbális neveléssel szemben.
A nevelés értékrend közvetítő. minden történelmi és társadalmi kategóriában
változik. A történelmi korok a társadalomtól függetlenül meghatározzák a
nevelést.
A nevelés: tervezett, szervezett, irányított folyamat. Az óvodai nevelés funkciói,
az ONOAP – ban leírtak alapján: óvó, védő funkció. Szociális funkció. Nevelő,
személyiségfejlesztő funkció.
1. Elsődleges cél a kultúra átadása. Az épületnek, a csoport szobának tárgyi
környezetnek kultúrája van. A kultúra része az óvónő, mint személyiség és a
testület.

1
2. Társadalmi mobilitás része. A kultúrát elsajátítjuk. A társadalom számára
értékek keletkeznek.
3. Gazdasági. Nem mindegy, hogy milyen gazdasági körülmények között
működik az intézmény. A közoktatási intézmények funkciói mellett megjelennek
a szolgáltató funkciók is, mint például a nyelvoktatás, az egészség fejlesztés.
Az óvodai nevelés elősegíti a gyermek harmonikus fejlődését, gyermeki
személyiségének kibontakozását, egyéni sajátosságokat és az eltérő fejlődési
ütemet. Az ONOAP célok között megfogalmazza, vegye figyelembe, ha a
gyermek különleges gondozást igényel. Az óvoda kiegészíti a családi nevelést.

2
II. Tétel
Értékközvetítés a XX. sz. pedagógiai újításaiban. Az óvodáskori tanulás
megközelítése Rudolf Steiner és Maria Montssori felfogásában.
Reformpedagógia: mindazon pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat
gyermekközpontú megújítására törekvő, elsősorban Európában és az Egyesült
Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok összefoglaló elnevezése. A
reformpedagógia visszatér a rousseau-i képhez. A pedagógia és a gyermek
mindenek előtt áll.
Rudolf Steiner a Waldorf pedagógia alapítója. Steiner világnézete, filozófiája az
Antropozófia. Fejlődéslélektana: 0 – 7 év: anya, óvónő (melegség, elfogadás,
utánzás fontos) 7 -14 év: tekintély. Általában 4 évesen veszik fel a gyerekeket
óvodába. 7 éves korig nem mennek iskolába. Félnapos az iskola és az óvoda: 8-
12-ig. Kizárólag természetes anyagokat használnak. Az óvodás kor színe a
halványrózsaszín. Kelmékkel ismerkednek, fontos a tapasztalás. A pedagógiai
hangsúly az alábbiakban fogalmazható meg: egyéni bánásmód, összetartozás
élménye közös tevékenységek által, a másság elismerése és az integrált nevelés
szorgalmazása, indirekt hatások, együttélés a gyerekekkel, laza napirend
családias légkör, természetes anyagokból készült berendezés, játék
dominanciája, elkülönült tanulás nélkül a mese jelentőségével. A babáknak
nincs kidolgozott arcuk. Napirendjük: Szabad játék: nem kezdeményez az
óvónő. Ő tevékenykedik. A ritmus kialakítása nagyon lényeges, hogy a gyermek
tudja, mire számítson. Ritmikus kör: évszakhoz, ünnepekhez, vershez, meséhez.
Euritmia: zenélés - táncolás. Több nyelven. Közös tízórai: amit az óvónő készít
minden nap más gabonából. Egy héten egy nap maguk sütnek kenyeret. Udvari
szabadjáték, ami 2 órás. Az óvónő ez alatt is tevékenykedik. Mesemondás:
kizárólag fejből. Hetente változó mesék. Egy hétig ugyanaz. Mese után az ebéd
már otthon családi körben zajlik.
Maria Montessori. Olasz orvosnő volt. Az érzékszervek fejlesztésére alapozta
pedagógiáját. Egész életében pedagógiai munkát végzett. Elsősorban a
gyógypedagógia felől közelített. Mindenkit a saját tempójában, módszerében
kell hagyni kibontakozni. Az integrálandó gyermekeket az egészségesekkel
együtt kell fejleszteni. 2-3 % lehet sérült. A gyerekek saját tapasztalás,
felismerés útján tanuljanak. A nyugalom a csend a kiegyensúlyozottság,
fegyelem fontos szerepet kap. A naposi rendszer, a kisméretű berendezések, az
alacsony nyitott polcok az ő nevéhez fűződnek. A gyermekek akkor élhetnek
önálló életet, ha elérhetők számára a játékok, kellékek, eszközök. Ha már kérnie
kell elakad. A tanulás egyéni saját eszközei vannak. Cselekvő gondolkodás,
cselekvés, tevékenység jellemzi a gyereket. Csak azt tudja megtanulni amit sok
oldalúan érzékel. Ehhez szükségesek a Montessori eszközök. Az eszközök nem
játékok. Játszani nem lehet velük. Pl. a gyöngy csak gyöngy, nem borsó vagy

3
más. Nála nem volt játék, csak tanulás. Szükségtelennek tartotta a jutalmazást
és a büntetést. Elég jutalom, ha a gyerek megtud valamit csinálni és elég
büntetés ha nem. A tanulás eredményessége az örömteliségen múlik.
Szerepjátékokhoz nincsenek kellékek. A pedagógus feladata együtt örülni vagy
szomorkodni a gyermekkel. A pedagógus csak kezdeményez. Szoros napirend,
változatos élet jellemző. Napirendjük: közös reggeli,
csendgyakorlat( nagymozgások), ebéd, kerti munka, délelőtt hosszú, játékos
tanulás. 1906. az első Montessori óvoda. Nincs mese és bábozás.
Eszközei: nyitott alacsony polcok, a gyermekeknek nem jelük van, hanem a
nevük van a dolgaikra írva. 8 fokú skála pici harangokkal, a gyermekek
megtanulnak kottázni, szolmizálni, abc-s hangokkal is. Pontos hangjegy táblája
van. A domború térkép és a földgömb is a z ő nevéhez fűződik. Jellegzetes még
a Montessori torony, a Montessori gyöngy kocka, ami számolást segíti, vannak
még súlyok, színskálák, hangskálák.

4
III. Tétel
A magyar óvodáztatás évtizedei. Az óvoda helye a közoktatás rendszerében
1945-től napjainkig.
Az óvoda helye, szerepe (1945-1948). Fenntartók lehettek: egyházak, állam,
egyesületek, alapítványok, magánszemélyek. Legnagyobb számban egyházi
óvodák voltak. Ekkor lehetőség volt a családoknak választani hová járatja a
gyermeket. Megvoltak a hagyományok, a vallások, a szokások.
1947-ben a kommunisták pártja győzelmet aratott.
Így 1948-ban bekövetkezett az államosítás. Minden intézmény az állam
irányítása alá került. Megszüntették a felekezeteket, az egyesületeket, és az
alapítványokat. Centralizált tartalmi szabályozás lép életbe: az oktatás tantervi
dokumentumainak, fejlesztésének meghatározása, a törvénykezés és más
központi, jogi, hivatali előírások útján hozott döntésekkel. Nevelési eszmény a
szocialista embertípus nevelése.
1953-ban kiadják az első óvodai dokumentumot Óvodai foglalkozások címmel,
majd 1957 – ben, a Nevelő munka az óvodában című kézikönyv kiadásával
lefektették az óvodai nevelés alapjait. (Szürke könyv). Három fő tevékenységet
jelöl meg: játék, munka, oktatás egyenlő részben kell hogy szerepeljen a napi
programban az ország minden pontján. Felügyelet ellenőrizte és kérte számon
az óvónő munkáját. 3 korcsoportot különített el. Volt kis, középső és nagy
csoport. Életkorokhoz rendelte a tevékenységi köröket és módszereket.
1971 Megjelent az Óvodai Nevelési Program. Ez a dokumentum egységesítette
a magyar óvodáztatást. Mindenkinek ugyanazt kellett csinálni célokban,
követelményekben. Nincsenek kötelező foglalkozások, kezdeményezések lettek.
Testnevelés, matematika, környezetismeret, ének, rajz, kötelező maradt. A
mese, a vers választható lett. A bábozás itt vált az irodalmi nevelés eszközévé.
megjelentek jelmezek is hogy a gyermekeket motiválják. A programot többször
átdolgozták, főleg rendszerváltás körül.
1985 Törvény A kisgyerek fejlettség szerint mehet iskolába. Felismerték, hogy a
gyermekek azonos kora nem jelent azonos fejlettségi szintet. Május 31-ét jelöli
meg iskolakezdésnek. Az iskolaérettséghez szükséges: biológiai, szociális és
mentális érettség. A szociális érettség abban nyilvánul, meg hogy a gyermek
tud-e együttműködni társaival és nevelőivel. Biológiai érettség, a testi érettség.
Finom motorikája kialakult-e, megfelelő-e a testsúly. Mentális érettség:
szellemileg, feladattudat, feladattartás, monotónia tűrés. Ezek felmérése
megkíméli a gyermeket az iskolába kerüléskor átélhető kudarctól. A nevelő
testület élére óvodavezető kerül. Szakember.
1989-1990. Előtte két innovatív dolog: Dob utca; egységes, folyamatos napirend
bevezetése. Mályva utca: Életkor szerinti vegyes csoportok. Heterogén

5
csoportok. 1990 Újra lehet a felekezeteknek, alapítványokat, és egyesületeknek
is óvodát fenntartani. Bármilyen jogi személy nyithat óvodát.
1993 Törvény Kötelezően előírja az óvodába járást 5 éves kortól. Az óvoda
bekerül a közoktatási intézmények sorába. Rendelet születik, hogy ki kell adni az
ONOAPot. Fenntartó lehet állam, felekezet, egyház, egyesületek, alapítványok,
magánszemélyek. Az Országos Nevelési Óvodai Alap Program keretjellegű,
tevékenységi köröket határoz meg, megjelöli az óvoda célját és az iskolaérettség
fokát.
1996 kiadják az Alapprogramot.
1999 Minden óvodának el kell készíteni a helyi alapprogramját.
Két irányelv: Nemzeti etnikai kisebbségi irányelv, Sajátos nevelési irányelv.
Két pólus: HOP, ONOAP

6
IV. Tétel
Az óvodát és a tankötelezettséget érintő legfontosabb törvények és
dokumentumok 1985-től napjainkig. Esélyteremtés, esélyegyenlőség az
óvodában.
„Az óvodai nevelés programja”, 1971-ben jelent meg, és 1985-ig többször adták
ki változatlan tartalommal. Az óvodai gondozás és nevelés területeit, a
személyiségfejlesztés részletkérdéseit átfogó rendszerként kezelő program
gyakorlatias jellege révén kellően meghatározta az óvodák hétköznapi életét. A
korszak ideális óvodás gyermek már kiscsoportos korában megtanul
alkalmazkodni az óvoda rendjéhez, fegyelmezetten betagolódik az óvodai
közösségbe. A középső és nagycsoportosok már tudatos önfegyelemre is
képesek. Ez a fegyelem már előkészíti a gyermekeket az iskolába való átlépésre.
Hiánya, pedig az óvónő nevelőmunkájának fogyatékosságát jelzi. A nevelési
program szerteágazó tematikája az óvodai élet valamennyi területét felöleli. A
jól felkészült óvónő képes az elvárásoknak megfelelő nevelőmunkára, az adódó
nehézségek leküzdésére. Az ideális gyermek együttműködik óvónőjével és a
közösség más tagjaival, alkalmazkodik az óvodai élet ritmusához, napirendjéhez,
uralkodik saját magán. Szakmai kihívást jelentett (és jelent ma is) az
óvodapedagógusok számára az a gyermekkép, amely a nálunk – fáziskéséssel –
a nyolcvanas évek végén újra felbukkanó reformpedagógiai irányzatok és
alternatív pedagógiák antropológiai alapjain nyugszik. Ezek a régi-új irányzatok
(mint például a Montessori-, a Waldorf- vagy a Freinet óvodapedagógia) és
tendenciák ugyanis ezer szállal kötődnek ahhoz a Rousseau-i gondolatokban
gyökerező gyermekképhez, amely szerint a gyermek dolga nem elsősorban a
felnőtt-létre (illetve a következő életszakaszokra) való szorgos előkészület,
hanem a gyermekkor örömeinek minél teljesebb és intenzívebb átélése. A
gyermekkort sajátos önértékkel rendelkező életszakaszként felfogó pedagógiák
célja éppen az, hogy türelmes, támogató légkört biztosító közegben segítsék a
gyermeket önmaga benső erőinek kibontakoztatásához. A választás ma már
szabad: a különböző mentalitást, filozófiai alapokat és hitbéli meggyőződést
tükröző gyermekképek egymás mellet élésének korszakát éljük.
1985 – ös törvény kimondja, hogy csak az a kisgyermek kezdheti meg iskolai
éveit, aki eléri a megfelelő biológiai, szociális, és mentális érettségi szintet.
1989-ben két új innováció kerül bevezetésre: Dob utca; egységes, folyamatos
napirend. Mályva utca; heterogén csoportok.
1990 rendszerváltás az óvodák fenntartói újra lehetnek felekezetek, egyházak,
állam, magánszemélyek, alapítványok, egyesületek.
1993-ban megszületik, a törvény mely, kimondja, hogy 5 éves kortól kötelezően
óvodába kell járni. Az óvoda bekerül a közoktatási intézmények közé. Elrendelik,
hogy ki kell adni az Országos Nevelési Óvodai Alap Programot.

7
1996-ban kiadják az ONOAP-ot.
1999-ben minden óvodának el kell készítenie a saját helyi óvodai programját, a
két irányelvvel kiegészítve: a nemzeti, etnikai, kisebbségi és a sajátos nevelésű
gyermekekről szóló irányelvvel.
Esélyegyenlőség, esélyteremtés:
2000-ben elindította a kormány az Arany János programot, amely kolégiumi
ellátást és kiemelt támogatást biztosít a vidéki, hátrányos helyzetű, tehetséges
gyerekek középiskolai tanulmányaira.
2002-ben az állam legfontosabb oktatáspolitikája az esélyteremtő
iskolarendszer megvalósítása.
2003-ban kezdte meg működését az Országos Oktatási Integrációs Hálózat,
melynek fő tevékenysége, az integrációs nevelés minél több intézetbe történő
bevezetésének szakmai támogatása.

8
A hátrányos helyzetű, bevándorló, nyelvi készségeikben elmaradt gyerekek,
iskolai beilleszkedésének megkönnyítése érdekében, számos ny-európai ország
korábbra hozta az iskolakezdés időpontját. Magyarországon, az iskolakezdés
egyre későbbi életkorra tolódik ki. A rugalmas beiskolázást lehetővé tevő
törvény, 1986-ban született. Rugalmas beiskolázás alatt azt értjük, hogy bár
hivatalosan a május 31. előtt hatodik életévüket betöltött gyerekek kezdik meg
az adott év szeptemberében az iskolaévet, külön eljárás nélkül is még egy évet
maradhat a gyerek az óvodában, ha a szülő ezt így gondolja, illetve további egy
évet, ha a szakemberek látják ezt szükségesnek. A rugalmasság elvben fordítva
is érvényesül, a nyári gyerekek akkor is beírathatók az első osztályba, ha a
hatodik életévüket az első iskolai tanévben (december 31-ig) töltik csak be. A
jelenséget „felfelé terjeszkedő óvodáztatásnak” nevezik, jelezve, hogy az óvoda-
iskola átmenet jellegzetességei sajátosan változtak. Az óvoda egyre lényegesebb
helyet kap az oktatási rendszerben. Az óvoda, szolgáltatásokat nyújt, és olyan
készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek az iskolai életben
nélkülözhetetlenek a gyerek számára, és az otthoni nevelés során csak részben
fejlődnek. Tagadhatatlan, hogy a rugalmas beiskolázás egyes gyerekek számára
a későbbi kudarcok, pszichés problémák megelőzését jelentheti, és esélyt adhat
az iskolához szükséges szocializációs felkészülésre még az óvoda keretein belül.
A rugalmasság hátterében az a szemlélet áll, hogy a gyerekeknek az iskolára
alkalmas testi, szellemi, szociális és pszichés érettséggel kell az első osztályba
lépniük, vagyis iskolaérettnek kell lenniük. Az iskolaérettségnek létezik egy
hagyományos pszichológiai definíciója, amely Mérei szerint kiterjed a
helyzetmegértésre, a feladattudatra, a kitartásra, a teljesítmény igényére,
bizonyos értelmi képességekre, a testi fejlettségre és a gondolkodás érzelmi
telítettségének csökkenésére. Az iskolaérettség társadalmi meghatározottságát
támasztják alá azok a hazai vizsgálatok, amelyek szoros összefüggést tártak fel a
gyerekek szociális háttere, etnikai és rasszbeli hovatartozása és az
iskolaérettség, illetve az iskolaérettséggel összefüggő teljesítmény között. Az
Országos Közoktatási Intézet egy 2003-ban végzett vizsgálata erősen
megkérdőjelezi, hogy az egy tanévre visszatartott gyerekek számára fejlesztő
hatású-e az óvoda, továbbá kiterjedten foglalkozik az iskolakezdésre országosan
jellemző nehézségekkel. A megoldást többek között az óvoda és az iskola
egymáshoz való közelítésében, az egyéni differenciálásban és az óvodában
megkezdett fejlesztésben látja. Egy másik vizsgálat a roma tanulók későbbi
iskolakezdése és a lemorzsolódás összefüggéseit tárja fel, rámutatva arra, hogy
a későbbi iskolakezdés a roma gyerekek esetén negatívan befolyásolja az iskola
időbeni elvégzésének az esélyeit.
V. Tétel

9
Az óvodai nevelés gyakorlata napjainkban a dokumentumok tükrében. A
kétpólusú irányítás mikéntje. Egy HOP elemzése.
Az Országos Alapprogram és az arra épülő Helyi program adja egy óvoda
működési irányelveit. Az alap program az ország összes óvodájára vonatkozik.
Ad egy keretet. Meghatározza a tevékenységek körét, az óvoda célját, és az
iskolaérettségi szintet. Megjelöli, hogy fenntartó lehet: egyház, felekezetek,
állam, egyesületek, alapítványok, magánszemélyek. Az óvodákban 8 fejlesztési
területet határoz meg: 1. játék. 2. vers, mese. 3. ének-zene, énekes játék. 4.
rajzolás, mintázás, kézimunka. 5. mozgás. 6. a külső világ tevékeny
megismerése. 7. munkajellegű tevékenységek. 8. tanulás.
Minden óvoda ezek közül választhatja ki, hogy melyiket emeli ki, fő
tevékenységének, a gazdasági, a pedagógusi, a gyermekek szintjének
megfelelően. Egy vidéki óvoda más felszereltségü, más érdeklődési körű
gyermekeket foglalkoztat, mint egy budapesti. Eltér egy városon belül is, a
gyermekek fejlettségének színvonala. Más egy VII.; VIII. kerületi óvoda, mint egy
II.; XII., kerületi. Eltérhet attól függően is, hogy ki az óvoda fenntartója. Egy
adott felszereltsége van, amit az alapprogram előír, de azon túlmenően változó
az óvodák felszereltsége. A HPO tartalmazza az óvoda képét, gyermekképét, fő
tevékenységi körét. A szolgáltatásokat, amiket nyújthat. A férőhelyet. Leírja azt a
tevékenységi kört, amit, kiemelten hangsúlyoz. Ami az óvoda profilját
meghatározza. Pl.: hagyományőrző, művészeti. Meghatározza, hogy milyen
pedagógiai irányelve van, pl.: Waldorf, Montessori. A kétszínű szabályozás első
szintje a központi szabályozó az ONOAP,

10
amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az
óvoda funkcióját, az óvodai nevelés célját, feladatrendszerét, az óvodai
tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit és az óvodáskor
végére várható fejlődési jellemzőket. Minden más program erre épül. A
második színt a HOP, és az azzal összhangban lévő óvodai nevelési programok
egymásra épülő szakmailag összehangolt rendszere, ami biztosítja, hogy az
egyes intézményeknek legyen szakmai önállósága. Az óvodai nevelés
sokszínűsége mellett érvényesüljenek azok az általános igények, amelyeket az
óvodai neveléssel szemben a társadalom a gyermek érdekeinek
figyelembevételével megfogalmaz. A HOP kiegészítője kötelezően minden
óvodában a sajátos nevelésű gyermekekről szóló irányelv, és a nemzeti etnikai
kisebbségről szóló irányelv.
A Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve meghatározza azon
óvodák alapelveit, ahol biztosítva van nemzeti, etnikai kisebbségi nevelés.
Megfogalmazza az óvoda nevelési célját és feladatait. Kitér az óvodai élet
megszervezésének elveire, a kisebbségi óvoda nevelési formáira és a fejlődés
jellemzőire az óvodáskor végére. A kisebbségi óvodai nevelés az óvodáskorú
gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően a
kisebbség nyelvének és kultúrájának megismerését, és elsajátítását, a kulturális
hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja. Célja, feladata: anyanyelvi
környezetet biztosítani a gyermeknek, ápolja és fejlessze a kisebbségi
életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat, készítse fel a
gyereket a kisebbségi nyelv, iskolai tanulására, segítse a kisebbségi
identitástudat kialakulását és fejlesztését.
Sajátos nevelésű gyermekek óvodai nevelésének irányelve. A gyermek jogaival
összhangban különleges gondozásra tarthatnak igényt mindazok a gyerekek,
akik testi, érzékszervi, értelmi beszéd vagy más fogyatékosságban szenvednek.
Illetőleg azok a gyerekek is akik, beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel,
magatartási rendellenességgel küzdenek. Az óvodáknak, akik sérült gyerekeket
felvesznek rendelkezniük, kell elsősorban, nevelőmunkát végző
gyógypedagógussal, konduktorral, szükség esetén a nevelő és oktató munkát
segítő más szakemberrel. Rendelkezni kell a nevelést kiegészítő gyógyászati
segédeszközökkel, és technikai eszközökkel. A szülő csak olyan óvodát
választhat, amely rendelkezik a megfelelő feltételekkel a neveléshez. A
fogyatékosságot szakértői és rehabilitációs bizottság állapítja meg. A fogyatékos
gyermek is 3 éves kortól 7 éves korig vehet részt az óvodai nevelésben.
VI. Tétel
A nevelés színterei, mint az óvodáskorú gyermek szocializációjának tényezői.
A családi nevelés klímája, a családi nevelés objektív és szubjektív elemei.

11
A nevelés: a személyiség sokoldalú fejlődését elősegítő tervszerű, céltudatos
fejlesztő hatásrendszer, amely arra irányul, hogy az egyén képességeit a maga
lehetőségeihez mérten kiművelhesse, és képes legyen a társadalomban és a
magánéletben a reá háruló feladatokat ellátni. A gyermeknek joga van a neki
megfelelő neveléshez, a tanuláshoz, és a felneveltetéshez. Az alapvető emberi
jogok közé tartozik.
Az óvodai nevelés funkciója, célja: óvó, védő funkció, szociális funkció, nevelő,
személyiség fejlesztő funkció. Halász Gábor a következő besorolást készítette:
Elsődleges a kultúra és a tárgyi környezet átadása. Az óvónők testülete is a
kultúra részét képezi. Másodlagosan a társadalmi mobilitás része, azaz mutató a
társadalomról, amiben élünk. Harmadlagosan gazdasági körülményeknek kell
megfelelni, mert a bölcsődékben, óvodákban, és iskolákban megfelelő eszköz
készletnek kell lennie. Negyedleges a szolgáltató funkció, amit betölt az óvoda,
pl. nyelvoktatás, egészségszolgáltatás.
Az ONOAP szerinti célok: Segítse elő a gyermeki személyiség kibontakozását,
vegye figyelembe az egyéni sajátosságokat és az eltérő fejlődési ütemet. Segítse
elő a gyermek harmonikus fejlődését.
A nevelés két fő színtere a család, amit primernek is neveznek, elsődleges.
Funkciója a gondozás (kitűntetett szerep az anyáé), az anyanyelv átadása, a
nemi identitás kialakulása (nehéz, ha egy szülő neveli a gyermeket), és a
pszichés biztonság kialakítása. Minden család önálló értékekkel rendelkezik. A
családi nevelés szubjektív

12
(adott) elemei: Nem befolyásolható, hogy hol él a család, falu vagy város. Kertes
ház vagy panellakás. Nagycsalád vagy kis család. Csonka család vagy teljes
család. Van-e testvér? Generációk együtt élnek-e? Anyagi helyzet. Melyik szülő
mit és mennyit dolgozik a megélhetésért. Objektív (befolyásolható) elemei: A
gyermeket körülvevő környezet. Hogy a gyermeket fejlesztik-e? Olvasnak-e
neki? Hallgatnak-e mesét, verset, zenét? Járnak-e közösségbe a gyerekkel, pl.
játszótérre, játszóházba, zenefoglalkozásokra? Meglegyen a gyermek alap
szükségleteinek kielégítése, pl. étel, ital, ruha.
A család alapvető társadalmi egység, amely meghatározó szerepet tölt be a
társadalom fenntartásában, a tapasztalatok, szerepek, és normák
továbbadásában, így a nevelésben is. A család funkcióit 3 csoportba oszthatjuk:
1. biológiai funkció: utódok létrehozása, gondozása. 2. gazdasági funkció: közös
munkavégzés, gazdálkodás, vagyon átörökítés, család eltartása. 3. társadalmi:
foglalkozás, szerepek, szokások, magatartásminták átadása. A családias légkör, a
családra jellemző klíma, az óvodai nevelésben értelmezett, amelyben a szeretet,
a tolerancia, a bíztatás, bátorítás, a bizalom, az elfogadás, megértés, uralkodik,
ami által a gyermek biztonságban van, és egyéb szükségletei kielégítettek.
A nevelés következő színtere (szekunder) az intézménybe lépéstől a halálig tartó
életszakasz. A nevelés része és feltétele a gondozás is. A gondozás közben
kapcsolat kell, hogy, kialakuljon az óvónő és a szülő között. A gondozás függ a
gyermek korától és a fejlettségi szintjétől. A gyermeknek meg kell tanulnia a
korának megfelelő alapokat, pl. cipőfelvétel, öltözködés, kézmosás,
mosdóhasználat. A gyerek nem válik önállóvá, ahogy bekerül az óvodába. Az
óvónőnek és a dajkának tudnia kell az egyes életszakaszokkal való foglalkozás
mikéntjét. A gyerekek egyéni bánásmódot igényelnek, nem lehet minden
gyermekkel egyformán bánni. Ma már van beszoktatás az óvodába: ezt célszerű
a szülővel, kortól függetlenül, mindkét óvónővel végezni. Az otthoni gondozás
sajnos sok esetben nem megfelelő, mert a szülők időhiány miatt keveset vannak
a gyerekükkel, ez nemtörődömséghez, túlzott kiszolgáláshoz, önállótlansághoz
vezet.
A gyerekek többségénél a családi szocializációnak hatása van az iskolaérettség
kialakulására. Az anyanyelv, a kulturális háttér és a szülők iskolai végzettsége is
befolyásolja az iskola érettséget. Az óvodáskor végére megfelelő biológiai
(testsúly, testi fejlettség, szobatisztaság), szociális (tudjon a társaival és a
tanítóval együttműködni) és mentális (feladattudata, feladattartásra képes
legyen) szintet kell elérnie a gyermeknek.
VII. Tétel
A pedagógus személyisége, pedagógiai kompetenciák a fejlesztésben. Az
óvodapedagógus és a család kapcsolattartásának módjai.

13
Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a
gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés.
az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző
rendezvényekig magukba foglalják azokat a lehetőségeket, amelyet az óvoda
illetve a család teremt meg. A család és az óvoda nem ugyanazt képviseli,
szerepük nem mosható össze. egymásra támaszkodva kell nevelni a gyermeket.
A gyermekek teljes megismeréséhez, ismerni kell az otthoni környezetet, a
családi társas kapcsolatot, a körülményeket, amiben nevelkedik. A
családlátogatás, egy eszköz erre a célra. Jó alkalom anamnézis felvételre, ami
tartalmazza a gyermek legfontosabb adatait a szülés előtti és utáni
körülményeket, jellemzőket, szokásokat ismerni kell. A kisgyermekkori
fejlettségi szintjével tisztában kell lenni. (szobatisztaság, betegségek, evés,
alvás) Az otthoni gondozás, a szülők kapcsolata a gyermekkel nagyon fontos. Az
óvónő a szülővel minden nap találkozik, így az aktuális gyerekkel kapcsolatos
kérdéseket meg lehet beszélni, hogy a gyermek fejlődése folyamatos lehessen.
A szülői értekezlet alkalmat ad, hogy a szülőt tájékoztassa az óvodapedagógus
az évi tervekről, feladatokról, a szülők év közbeni szerepéről, milyen
tevékenységeket vállalhatnak el. A szülőknek lehetőségük van megismerni az
óvoda szerkezeti felépítését, mindennapjait, céljait, aktívan részt vehetnek az
óvoda életében.
Az óvónő feladata a képességek fejlesztése. A képesség struktúra, amiben a
fejlesztést végezzük. Kognitív szféra: agyi alapú gondolkodási műveletek, pl.
beszéd. A gyermek azon szférája, amivel a külvilágot felfogja,

14
látás, hallás, tapintás. Figyelem fejlesztése: szakszerű figyelmet igényel, a
képzelet belső képek által fejlődik. (mese) Gondolkodási műveletek:
összehasonlítás, analizálás (nagyot elemekre bont), szintetizálni (kis elemeket
összetesz), divergencia: gondolkodás és beszéd fejlődése, ahogy a gondolkodás
fejlődik, úgy fejlődik a beszéd is.
A pedagógus személyisége: legyen együtt érző, intelligens. Készüljön
folyamatosan az adott csoportra, helyzetre, munkájára. Értelmiségi létformához
kapcsolódó tulajdonságai legyenek: szakmai továbbfejlődés, tájékozottság,
frissítés jellemezze. Legyen elfogadó, humánus. Jellemezze kongruencia: azaz a
szóbeli közlései legyenek harmóniában a testtartásával. A teste tükrözze a
hitelességet.
A pedagógus magatartás jellemzői: társadalmi meghatározottsága van, a
társadalom értékeit közvetíti, stílusa, magatartás meghatározó. Ő is ember és
személyiség. A szociológiai elemzés szerint a pedagógus szerepkör 3-as: nevelői,
tanári szakemberi, tisztségviselői hivatalnoki.
Az óvónő és a gyermek kapcsolata. Az óvónő a közösségi élet irányítója.
Személyiségével, modell értékével hat a gyermekre miközben maga is a
közösség tagja. Viszonya 1-1 gyermekhez hat a többire is. Közösségalakító
munkájában a gyermekek érzik és tudják, hogy mit tart helyesnek és mit nem.
Magatartása: határozott, barátságos, szeretetteljes, őszinte, megértő, toleráns,
igazságos. Differenciáltan bánjon a gyerekekkel. Tartsa szem előtt a fejlesztés
feladatait.
A mai óvodai nevelést nehezíti a családok túlterheltsége. A másodállások, a
jólétért folytatott harc közepette nem jut idő és energia a gyerekre. A családok
többsége kétkeresős. A szeretetet, a személyes törődést ajándékokkal
igyekeznek helyettesíteni. A gyermeknevelést többnyire az óvodákra bízzák. Ez
nehezíti az óvoda és a család együttműködését. A csonkacsalád problémája,
hogy hiányzik az anya vagy az apa, nincs a gyermek előtt személyes minta.
Kevés a gyermekek élményanyaga, amelyre az óvoda építhetne. A család
tévesen gyakran úgy gondolja, hogy az óvoda feladata a gyermek teljes
nevelése.
Nevelési módszerek: közvetlen: -> szokásformálási módszerek, pl.: követelés,
gyakoroltatás, segítségadás, ellenőrzés, jutalmazás. -> magatartás
tevékenységek. pl.: elbeszélés, modellszemély állítása, személyes példaadás. ->
meggyőzésformálás. pl.: előadás, magyarázat, beszélgetés, elemzések.
Közvetett: közösség fejlesztés és önfejlesztő tevékenységek. A gyakorlás
közösségben történik.
VIII. Tétel

15
A szocializáció – nevelés – tanulás – értelmezése az óvodában. A gyermek
szükségletrendszere. Az óvodapedagógus feladatai a különböző tevékenységi
formákban.
Szocializáció: Folyamat, amely által az egyénnek, olyan tudásra, képességekre
és állapotokra tesznek szert, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző
csoportoknak és társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak.
Spontán. Nem tervezett, nem szervezett és nem irányított, de erős nevelési
hatása van. Biológiai lényből társadalmi lénnyé válás. 2 színtere a család és az
intézmények. Az intézményi szocializáció 3 területen kell, hogy fejlődjön,
biológiai, mentális, és szociális.
Nevelés: A személyiség sokoldalú fejlődését elősegítő tervszerű, céltudatos,
fejlesztő hatásrendszer, amely arra irányul, hogy az egyén képességeit a maga
lehetőségeinek felső határáig művelhesse, és képes legyen a társadalomban és
a magánéletben a reá háruló feladatokat ellátni. Óvodai nevelés: Az óvodában
folyó nevelőmunka, amely céltudatos, és az óvodába járó 3-7 éves gyermekek
személyiségének harmonikus fejlődését segíti elő, miközben az életkori és
egyéni sajátosságokat és az eltérő fejlődési ütemet figyelembe veszi. Célja: az
óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődésének, a gyermeki személyiség
kibontakoztatásának elősegítése az életkori sajátosságok és az eltérő fejlődési
ütem figyelembe vételével.

16
Tanulás: a tanuló aktív, produktív tevékenysége, amely a társadalmi műveltség,
azaz az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása.
Képességek kialakulása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése. A
magatartás alakulása révén járul hozzá a személyiség fejlődéséhez. Tanulás az
óvodában: Egyrészt spontán tevékenység, másrészt a nevelési célok elérése
érdekében sajátosan tervezett és szervezett tevékenység, amely egyaránt
magába foglalja a képességek, a magatartás, a tanulás iránti vágy, a motiváció
fejlődését és a tapasztalatok és az ismeretek szerzését. A tanulás áll tanításból
és tanulásból. Óvodában leginkább tanulás. Egy adott fejlettségi szintről egy
fejlettebb szintre jutás. Az óvónő feladata a képességek fejlesztése. 1.
Óvodáskorú gyermek idegrendszeri tanulása: motoros (biológiai fejlettség),
perceptuális (látás, hallás, egyensúly, érzékszervek.), verbális (beszéd, anyanyelv
elsajátítás) Az óvodában tanulja a gyermek az egész test használatát.
Nagymozgásoktól a finom motorikus mozgásokig. 6-7 évesen alkalmassá váljon
írni. Kezesség figyelése. Irányok megtanulása. Szem és kéz koordinációja fontos.
2.Játékosság érvényesülése szerint: Eszközök és szituációk figyelembe vétele.
Észrevétlenül tanul. 3. Közvetítés módja szerint: spontán tanulás, mikor
megérkezik, új eszközt talál és rájön magától a használatára. Szervezett tanulás:
foglalkozások szervezése, gyermek fejlesztése. Az óvónő felkészül rá. előkészíti a
foglalkozást. 4. Intellektuális (kognitív) képességek részvétele szerint:
mechanikus tanulás (zsámoly használata, járás, biciklizés.), értelemszerű tanulás
(szabályjátékok, értelemre kihegyezett, sokszor erkölcsi.) 5. szándékosság
szerint: önkénytelenül tanul, éneklés, művészetek, a környezetből tanultak
„ragadnak a gyerekre”. Szándékos: ha csak 5 évesen kezd óvodába járni, akkor is
rájön, mit kell megtanulnia.
Az óvodás gyermek szükségletei: MASLOW szükséglet piramis
 Önmegvalósítás. Öröm, siker elérése.
 Esztétikai szükséglet. A gyermeknek is van esztétikai igényszintje.
 kognitív szükséglet. Tudni, érteni, megismerni.
 Megbecsülés szükséglet. Folyamat. Elnyerni a gyermek megbecsülését,
szeretetét.
 Szeretet szükséglete. Testi közelség fontossága, a gyermekek érzelmi
beállítottságúak.
 Biztonság szükséglete. nehezebben bíznak az elváltak gyermekei.
 Fizikai szükségletek. Szomjúság, éhség.

Az óvónő feladata a képességek fejlesztése. A képesség struktúra, amiben a

fejlesztést végezzük. Kognitív szféra: agyi alapú gondolkodási műveletek, pl.
beszéd. A gyermek azon szférája, amivel a külvilágot felfogja, látás, hallás,
tapintás. Figyelem fejlesztése: szakszerű figyelmet igényel, a képzelet belső

17
képek által fejlődik. (mese) Gondolkodási műveletek: összehasonlítás, analizálás
(nagyot elemekre bont), szintetizálni (kis elemeket összetesz), divergencia:
gondolkodás és beszéd fejlődése, ahogy a gondolkodás fejlődik, úgy fejlődik a
beszéd is.
Ének-zenei, irodalmi nevelés, fejlesztés.
Dialógusok megtanulása. Figyelem, emlékezet, képzelet fejlesztése. Fontos,
hogy élő szót halljon a gyerek nem mesekazettát. Még jobb, ha az óvónő fejből
mesél, így megmaradhat a szemkontaktus.
Gondolkodási műveletek: összehasonlítás (megfogalmazás, főnevek
elsajátítása…), analizálás (nagyot elemekre bont), szintetizálni (kis elemeket
összetesz)
Divergencia: gondolkodás és beszéd fejlődése, ahogy a gondolkodás fejlődik,
úgy fejlődik a beszéd is.
Kreativitás fejlesztése: ötletesség = fluencia, rugalmas = flexibilitás, eredetiség =
originalitás

18
IX. Tétel
Módszerek és munkaformák a pedagógiai munkában.
A módszer, olyan tevékenységrendszer, amely magába foglalja mind a
pedagógus, mind a gyermek sajátos, egy adott célra irányuló, s azt optimálisan
megoldani kívánó munkaeljárásait. A nevelési-oktatási cél megvalósítása
érdekében alkalmazott eljárás. Segítségével tervszerűen és tudatosan tud a
pedagógus anyagot feldolgozni. Módszereket 3 típusra bonthatjuk: 1. A
pedagógus alkalmazza: magyarázat, elbeszélés, szemléltetés, bemutatás. 2. A
gyermek alkalmazza: megfigyelés, lehet spontán vagy tudatosan történő,
kísérlet, gyakorlati alkalmazás. 3. Közösen egyszerre alkalmazzák: beszélgetés,
megbeszélés, értékelés, ismétlés.
Munkaforma: adott szervezeti kereteken belül, a tevékenység sajátos formája,
amely formában a gyermek munkáját megszervezzük. Így például: frontális,
csoportos, páros, egyéni, egyénre szabott. Az óvodában a frontális, a csoportos,
és az egyéni munkaforma jellemző leginkább. Frontális munkaforma: Egyszerre
történik az ismeret átadás. Mindenki részt vesz benne. A nevelő irányít, övé a
főszerep. Csoportmunka: Rendkívül hatékony, mert különböző képességűek
felhozzák egymást. Vannak állandó csoportok, és spontán alkalmi csoportok.
Pedagógus vagy a gyerek jelöli ki. Azonos képesség alapján is lehet csoportot
szervezni. Egyéni munkaforma: individuális (egyéni) munkafolyamat. Rendkívül
hatékony, mély tananyag elsajátítás. Segítheti a programozott oktatás és a
számítógép. Az óvodára igaz, hogy van egy színt, ahová a gyereknek el kell
jutnia nagycsoport végére. Ezt az ONOAP megfogalmazza, hogy képességekben,
jártasságokban, és tudásban milyen szintre kell eljutni a gyermeknek. Nem
beszélhetünk konkrét tananyagról, az óvónő szabadon választhat a gyerekek
korának, fejlettségének megfelelő anyagot, amennyiben azt ő és mások is
szakmailag elfogadhatónak tartják az óvodában. Az óvodában a következő
területeken szereznek tapasztalatokat a gyerekek: ének-zene, külső világ
tevékeny megismerése (matek, környezetismeret), mozgás, mese-vers, vizuális
nevelés. A kirándulások, látogatások mindig az óvodai anyag szerves részét
képzik és minden esetben a foglalkozásokon feldolgozódnak. Egy teremben
folyik minden tanulási folyamat, így bármely eszközt bármikor fel lehet
használni. A gyerekek maguknak iktatják be a szüneteket, amire nekik szükségük
van, de ha nem is, a délutáni alvás egy lehetőség a pihenésre. Az óvodákban is
már vannak különórák (néptánc, zeneovi, idegen nyelv), melyek lehetőséghez
mérten illeszkednek a többi tanulási folyamathoz, és az elmélyülést
szolgálhatják egy-egy témában. A korrepetálást felváltja a differenciált (Az
oktatás azon módja mely lehetővé teszi, hogy az nevelő a gyerekek közötti
különbségek figyelembevételével határozza meg a tanulmányi anyag
feldolgozásának módját, illetve módszerét.) nevelés illetve a

19
fejlesztőpedagógusok (mozgásterapeuta, gyógytornász, logopédus) munkája.
Munkaformák közül az egyéni kap legnagyobb hangsúlyt. Többször alkalmazzák
még a csoportosat is. Ezek a legmegfelelőbbek óvodában. Óvoda típusa szerint
lehet: egész napos, félnapos, idény. Csoportszervezés 2 féle lehet: Osztott, tiszta
(azonos életkorúak egy csoporton belül). Több az azonos játékeszköz iránti
igény, életkori jellemzők fokozottan tapasztalhatók, hosszabb ideig megélhető a
barátság, nehezebben fogadják be az új gyereket, az óvónő szerepe minden
korcsoportban más hangsúlyt kap. Kiscsoportban: a testi szükségletek
kielégítése, érzelmi kötődés kialakítása a legfontosabb. Középső és
nagycsoportban: érzelmi biztonság mellett nagyobb hangsúlyt kap a képességek
fejlesztése. Osztatlan, vegyes (különböző életkorúak egy csoporton belül.)
Fejlődési különbségek jobban láthatók, családiasabb, életszerűbb, lerövidül a
beszoktatási idő. Egy csoportba kerülhetnek testvérek, barátok, ismerősök.
Utánzás, modellkövetés feltételei adottak a gyerekek között. Hamarabb meg
tanulnak alkalmazkodni, viselkedni, barátkozni, újat befogadni. Az óvodákban a
játékokon keresztül történik a tanulás. A beszéd fontos eleme a tanulásnak. A
spontán tanulás mellett szükség van az óvónő által rendszeresen szervezett,
tervszerű tanulásra is. Projekt módszer. Az óvodai tanulásnál nem az információ
átadás lényeg, hanem az ismeretek rendezése. Az óvodai foglalkozásokban
jelenjen meg a felzárkóztatás és a tehetséggondozás. Figyelembe kell venni: a
gyermekek természetes kíváncsiságát, a spontán beszélgetéseknek óriási
szerepük van, figyelme csapongó, rövid ideig tud koncentrálni, folyamatosan
kell motiválni, emlékezete érzelmekre alapozott. A tanulás lehetséges formái:
utánzásos minta és modellkövetéses magatartás, spontán játékos
tapasztalatszerzés, gyermekei kérdésekre adott válaszokra épülő ismeretszerzés,
gyakorlati probléma és feladatmegoldás, az óvónő által kezdeményezett
foglalkozások. Az óvónő feladata a

20
tanulással kapcsolatban: értelmi képességek fejlesztése, megismertetni a
felfedezés és a kutatás örömét, az egyéni érdeklődéseknek megfelelő
tevékenységek biztosítása, a gyermek kitartásának, pontosságának,
feladattudatának fejlesztése. A tanulás feltétele az életkori sajátosságokból
adódik: a gyerek cselekvési vágya, nyitott világszemlélete, kíváncsisága, utánzási
vágya.
X. Tétel
A tervező és szervező munka alapkérdései az óvodában
A tervezés alkotófolyamat, a jövőben megvalósítandó elképzelés kialakítása. A
pedagógusi munka egyik összetevője, amely a gyermekekkel való
foglalkozásegyes tevékenységeit előzetesen határozza meg. Különböző szintű
tervek készülnek, amelyek különböző időintervallumra, különböző
részletességgel íródnak. A tervezés szintjei: 1. ONOAP, a 8 fejlesztési területtel:
játék; vers, mese; ének, zene, énekes játék; rajzolás, mintázás, kézimunka;
mozgás; a külső világ tevékeny megismerése; munka jellegű tevékenységek;
tanulás. 2. HOP, amit a testület alkot meg. 3. Csoportokban folyó munka
tervezése, az éves nevelési és munkaterv, amit az óvodavezető készít. 4. A
csoportvezető óvónő terve, ami havi, heti, és napi tervekből áll.
A napi terv, nem csak a foglalkozások megtervezése. Az egész napot meg kell
tervezni, a gondozási feladatokat is beleértve. A teendők tervezése gyerekre
szólóan történik, attól függően ki mit hoz otthonról. A gondozás mellett a
játékra is készülni kell: fel kell mérni van-e elég eszköz, be lehet-e vinni a
csoportba. A jó munkakörhöz a 2 óvónőnek és a dadusnak is összhangban kell
dolgozniuk.
A dokumentáció lehet vázlat: egy szűkebb tervezet, ami csak a napi sorrendet
rögzíti. És lehet tervezet a pedagógiában a nevelési munka megtervezésének
legutolsó szakaszát jelenti. Egyetlen alkalomra vonatkozik. A legkonkrétabb, a
legkidolgozottabb, s illeszkedik egy átfogóbb tervbe, azáltal, hogy az abban lévő
összefüggések és kapcsolatok érvényre jutnak. Szerepel benne a tevékenység
célja, a logikai lépések és kapcsolatok, a megfelelő feladatok, mennyi idő kell a
feladatokhoz, kérdések, a gyermek tevékenységei, a szervezési módok,
módszerek, a kiválasztott munkaforma, eszközök, az ellenőrzés és az értékelés
módja. A tervezés a tanulásra épül. Át kell látni az egész tanulási folyamatot, a
nevelést és a tanulást. Ismerni kell a gyermekek képességeit, készségüket,
ismereteiket. Mert a tanulás: áll; ismeretek, jártasságok, készségek
elsajátításából. Függ; az érzelmi, és az akarati tényezőktől. Együtt jár;
magatartásformálással is, miszerint már tud a szabályoknak megfelelően
viselkedni. Ismeret: Amikor a tudáskészlet megalapozódik. A családban történő
szokásoktól, neveléstől kezdődik. És az intézménybe lépéstől bővül az alapok
ismerete. Jártasságról beszélünk, ha a gyermek már valamiféle tapasztalattal

21
rendelkezik bizonyos tevékenységi körökből. Ha pl.: már hallott mesét, verset,
mondókát, énekeket. Tud kanalat használni. A tudásréteg legmagasabb szintje a
készség. Ami egy tudatos tevékenység automatizált eleme. A tudat közvetlen
ellenőrzése nélkül funkcionál. A tevékenység többszöri ismétlése, gyakorlása
eredményeként jön létre.
A jó megvalósításhoz elengedhetetlen a tervezési dokumentum, a megvalósítás,
és az önértékelés.
Csoportszervezés 2 féle lehet: Osztott, tiszta (azonos életkorúak egy csoporton
belül). Több az azonos játékeszköz iránti igény, életkori jellemzők fokozottan
tapasztalhatók, hosszabb ideig megélhető a barátság, nehezebben fogadják be
az új gyereket, az óvónő szerepe minden korcsoportban más hangsúlyt kap.
Kiscsoportban: a testi szükségletek kielégítése, érzelmi kötődés kialakítása a
legfontosabb. Középső és nagycsoportban: érzelmi biztonság mellett nagyobb
hangsúlyt kap a képességek fejlesztése. Osztatlan, vegyes (különböző életkorúak
egy csoporton belül.) Fejlődési különbségek jobban láthatók, családiasabb,
életszerűbb, lerövidül a beszoktatási idő. Egy csoportba kerülhetnek testvérek,
barátok, ismerősök. Utánzás, modellkövetés feltételei adottak a gyerekek
között. Hamarabb meg tanulnak alkalmazkodni, viselkedni, barátkozni, újat
befogadni. Az óvodákban a játékokon keresztül történik a tanulás. A beszéd
fontos eleme a tanulásnak. A spontán tanulás mellett szükség van az óvónő által
rendszeresen szervezett, tervszerű tanulásra is. Projekt

22
módszer. Az óvodai tanulásnál nem az információ átadás lényeg, hanem az
ismeretek rendezése. Az óvodai foglalkozásokban jelenjen meg a felzárkóztatás
és a tehetséggondozás. Figyelembe kell venni: a gyermekek természetes
kíváncsiságát, a spontán beszélgetéseknek óriási szerepük van, figyelme
csapongó, rövid ideig tud koncentrálni, folyamatosan kell motiválni, emlékezete
érzelmekre alapozott. A tanulás lehetséges formái: utánzásos minta és
modellkövetéses magatartás, spontán játékos tapasztalatszerzés, gyermekei
kérdésekre adott válaszokra épülő ismeretszerzés, gyakorlati probléma és
feladatmegoldás, az óvónő által kezdeményezett foglalkozások. Az óvónő
feladata a tanulással kapcsolatban: értelmi képességek fejlesztése,
megismertetni a felfedezés és a kutatás örömét, az egyéni érdeklődéseknek
megfelelő tevékenységek biztosítása, a gyermek kitartásának, pontosságának,
feladattudatának fejlesztése. A tanulás feltétele az életkori sajátosságokból
adódik: a gyerek cselekvési vágya, nyitott világszemlélete, kíváncsisága, utánzási
vágya.
XI. Tétel
Az iskolakészültség problematikája az átmenet pedagógiai alternatívái.
A gyermek belső érése, és a családi nevelést kiegészítő óvodai nevelési folyamat
eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai
munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Az
iskolaérettségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik
sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai
munkához.
A testileg egészségesen fejlődő gyermek 6 éves kora körül jut el az első
alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste
arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb.
Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finom motorika. Mozgását,
viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan képes irányítani.
A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott
érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges
képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább tagolódik.
Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének a vizuális és az akusztikus
differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a
testséma kialakulásának. A lelkileg egészségesen fejlődő gyereknél: - Megjelenik
a szándékos bevésés és memória, megnő a megőrzés tartalma. A felismerés
mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés. - Megjelenik a tanulás alapjául
szolgáló szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma és
terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele. - A cselekvő –
szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is
folyamatosan megjelenik. – érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél.

23
Gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának
megfelelő tempóban és hangsúllyal képes kifejezni. Minden szófajt használ,
különböző mondatszerkezeteket alkot, használ. Tisztán ejti a magánhangzókat
és a mássalhangzókat. Végigtudja, hallgatni és megérti mások beszédét. – Elemi
ismeretekkel rendelkezik önmagáról és a környezetéről; tudja a nevét, címét,
szülei nevét, foglalkozásuk, felismeri a napszakokat. Ismeri és alkalmazza a
gyalogos közlekedés alapvető szabályait. ismeri szűkebb lakóhelyét, a
környezetében élő állatokat, növényeket, azok gondozását, védelmét. Felismeri
az időjárás összefüggéseit, és az időjárás+ öltözködés összefüggéseit. Ismeri a
viselkedés alapvető szabályit. Kialakulóban vannak azok a magatartási formák,
szokások, melyek a természeti és a társadalmi környezet megbecsüléséhez,
megóvásához, szükségesek.
A szociálisan érett gyerek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására,
képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre. Tud kapcsolatot teremteni a
felnőttekkel és a társakkal. Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni
tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, s ezt a feladat
megértésben, feladat tartásában a feladatok egyre eredményesebb
elvégzésében nyilvánul meg. Kitartásának, munkatempójának, önállóságának,
önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.
5 éves kortól kötelező az óvodába járás. A nevelési feladat célja, feladata, az
egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. A neurológiai
és egyéb hátránnyal küszködő gyermekek esetében folyamatos, speciális
szakemberek segítségével végzett korrekció mellett érhető csak el az
iskolaérettségi szint.

24
A különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériuma tükrözi a
befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyerekekkel szemben.
XII. Tétel
Új utak, eszközök, programok, a mai óvodák belső életében
Az óvodai nevelés értékeit tisztelve és ápolva, nem kerülhető el a fejlődés, a
megújulás. A sokféle értéket toleráló szemlélettel ma már természetes, hogy
ugyanazt a célt más úton is el lehet érni. Ezek az utak egymásnak nem
mondanak ellent, mert vannak közös gyökereik. Egyetlen óvodai program sem
hagyhatja figyelmen kívül az óvodai nevelés országos alapprogramját, amely
tartalmazza azokat a rendező elveket. A Lépésről - Lépésre óvodai program (a
magyarországi SOROS Alapítvány támogatásával készült 1997.-ben) egy
lehetőség a sok közül. Pedagógiai hangsúlyai családi nevelést kiegészítő sajátos
szocializáció, az egyedi tevékenységközpont-rendszer, a szülők óvodai életbe
való bevonása és a szociális munka köré rendeződnek. A gyermekek óvodai
neveléséért felelős óvodapedagógusoknak, jelentős befolyásoló szerepük van.
Az óvodában elsősorban ők azok, akik előkészítenek, feltételeket teremtenek,
szükségleteket alakítanak, tehát nevelnek. A PROGRAM CÉLJA, GYERMEKKÉPE:
A program a 3-7 éves korú gyermekek személyiségük fejlesztését vállalja fel. A
gyermekekhez, mint egyedi, mással nem helyettesíthető individuumokhoz és
szociális lényekhez, az életkori sajátosságok és az egyéni szükségletek,
különbségek ismeretében közelít. A feltételrendszer a tevékenységek tudatos
befolyásolásával segíti a személyiség kibontakozását, tekintettel az eltérő
adottságokra, képességekre, szokásokra, nembeli, érésbeli, vérmérsékleti
különbségekre és a családok értékrendjének sokféleségére. A program alapvető
feladatnak tekinti a személyiségjegyek harmonikus fejlesztését, a gyermekek
erősségeinek és esetleges hátrányainak feltárását. A személyiségértékek,
tulajdonságok, képességek közül, kiemelten alapozza meg az alábbiakat: A
pozitív énképet, önérvényesítő képességeket. A saját szükségletek kifejezésének
képességét. Az érzelmi gazdagságot. A kulturált magatartás szokásait. Az
önfejlesztő magatartást. A másság tolerálását. A társakkal való együttműködést.
A döntés, a választás, a rugalmas gondolkodás, a kreativitás képességét. A
művészetek, a természeti, társadalmi környezetük iránti érzékenységüket. A
program támogatja a szocializáció szempontjából fontos szokásokat,
magatartásmódokat: A kommunikálás és a társalgás technikáinak elsajátítását,
a társas konfliktusokban kevés felnőtt segítséggel a megoldások keresését. Az
önszabályozás, az önkontroll alakulását, a közös tevékenységekben az
igényeknek, elképzeléseknek megfelelő szervezési teendők felvállalását. A
gyermekek játékszükségletének kielégítését, az önkifejezés és az
együttműködés kiteljesedését. Az értelmi fejlődésben a gyermekek eltérő
tapasztalataira, egyéni és közös élményeire, érdeklődésükre és kíváncsiságukra

25
építve: a cselekvés, tevékenység - a beszéd - és a gondolkodás egységét
biztosítva fontosnak tartja: Az utánzásra épülő tanulással együtt, a
felfedezéseket, a próbálkozásokat, az élethelyzetekben, tevékenységekben
történő felismeréseket, a pszichikus funkciók intenzív fejlődését. A
hagyományok ápolását, a természet, az élőlények szeretetét és védelmét. Az
írott nyelv és a jelzések iránti érdeklődést. Legfontosabbnak tekinti az
egészséges testi és lelki fejlődést, az egészséges életmód szokásainak alakítását,
a szükségletek és a mozgásigény kielégítését, az egészség óvását, védését és az
esetleges hátrányok korrekcióját. ÓVODAKÉPE : A nyitott óvoda, amely a
szűkebb környezet igényeihez igazodva, s azok által befolyásolva, szakmailag
önálló intézményként elsősorban a gyermekek nevelését és a családi nevelés
kiegészítését vállalja fel. Egy-egy körzetben, településen az eltérő családi
szükségletek következtében az óvodai funkciók közül bármelyik hangsúlyosabbá
válhat. Az óvoda elsősorban a családok felé nyitott. A gyermekek egészséges
személyiségfejlődésében meghatározó jelentőségű a család. Az
óvodapedagógus feltételezi, hogy minden család közvetít valamilyen értéket a
gyermekek felé, még akkor is, ha nem minden funkcióját teljesíti
maradéktalanul. A nyitott óvoda jellemzői. Az óvodapedagógusok és
munkatársai: ismerik a családok szükségleteit, ismerik a családok értékrendjét
és a szülők véleményét az óvodai nevelésről. Bevonják a szülőket az óvodai
életbe és szakmai támogatást adnak a családi neveléshez. A családok
közreműködésével, kapcsolatot keresnek az idősebbek a nagyszülők
nemzedékével, bevonják őket a település gyermekélethez kötődő
hagyományainak ápolásába. Közvetítő szerepet tölthetnek be a gyermekek, a
családok és a speciális szolgáltató, szociális ellátó intézmények között. A
családokkal közösen gazdagíthatják a gyermekek tapasztalatait, élményeit, az
óvoda feltételrendszerét.

26
Szintén 1997-ben készült el egy másik Óvodai program is, a Néphagyományőrző
program. Amely, az ”Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja” szellemében
fogalmazza meg a nevelési célokat, feladatokat. A gyermek harmonikus
fejlesztése a néphagyomány-ápolás, a természetóvás gazdag
eszközrendszerével. A gyermekben a hagyományok és a természet iránti
fogékonyság megalapozása. A néphagyomány-ápolás és a természetszeretet
átörökítése a gyermek érzelmein át, a családok aktív együttműködésével.
A népi hagyományok gazdag tárházából a gyerekek korának megfelelő,
számukra örömteli ingereket, élményeket adó és cselekvésre késztető elemek
kiválogatása, és azoknak a nevelés folyamatába illesztése kulcsfontosságú
feladat. A mindennapok népszokásőrző tevékenységei közül a programban azok
kapnak helyet, amelyek a földhöz, a természethez, a természetes anyagokhoz
való kötődést, a felnőttek és gyermektársak megbecsülését állítják előtérbe. A
jeles napok közül azok kerülnek a programba, amelyek eddig is jelen voltak és
vannak az óvodai nevelésben (karácsony, farsang, húsvét, stb.), csak itt új
tartalommal bővülnek ki. Továbbá azok, amelyek a hétköznapok népszokásőrző
tevékenységeit visszatérő jelképekkel, cselekvésekkel ünnepivé emelik. A népi
kultúra szellemi, tárgyi alkotásai közül az esztétikai élményeket fokozó
alkotások kiválogatása, és ezeknek a programba fűzése képez fontos feladatot. A
program a sajátos tartalom- és eszköz-rendszerével az óvoda óvó-védő,
szociális, nevelő - személyiségfejlesztő funkcióját szolgálja, felvállalva a népi
kultúra átörökítését. A néphagyományőrzés az érzelmi nevelés hatékony
eszközeként vonul végig a programon. A változatos cselekvések gyakorlása
során a gyereket érzelmi életvitelében megerősíti, érzelmeit vállalóvá neveli.
Nagyon fontos az óvodai környezetben az összhang megteremtése, amely
tükrözi az óvoda hagyományőrzésből fakadó sajátos arculatát. Jeles napok,
ünnepnapok: a népszokásőrző jeles napok és a természetóvó jeles napok. A
népszokásőrző jeles napok cselekményeit meghatározott rituálék szabályozzák.
Nagyon fontos, az óvónő ebből mennyit vesz át, amivel a gyermek érzelmein át
a közösséghez tartozás életérzését kívánja alapozni. Ebben a folyamatban a
lényeg: mindennek eljön az ideje, amire minden évben ugyanakkor és ugyanúgy
illik készülni. Az újra átélés vágya motivál, cselekvésre késztet, a nagyobbak
már a készülődés során felidézik emlékeiket, tudják mire készülnek, várnak. A
kisebbek megérzik növekedésük távlatát: “ha nagy leszek én is...”. Erősödik a
nagyobb társak tisztelete a kisebbek megerősítése. Az évről évre visszatérő
hagyományok biztonságot, megnyugtató eligazodást jelentenek a gyerekek
életében, erősödik a valahova tartozás érzése. A természetóvó jeles napok az
utóbbi években kerültek be a közgondolkodásba. A gyerek érzelmein át
ismerkedik az élővilággal, a madarak, a fák, a föld számára, “társ”. Természetes,
a folyamatos gondozáson, törődésen túl az “ünneplésük”. Az ünnepi
készülődések élményei a felnőttek bensőséges, hittel teli ünnepelni tudása
maradandóvá teszi. Ezt a hitelességet erősíti az óvónő (óvodai dolgozók)
öltözéke és az ünnepnapok mássága. Az ünnepi készülődésben az érzelemfokozó

27
hangulati elemeket helyezi előtérbe, az ünnepnap, a gyermeknek a kiteljesedést
adja. Egyes ünnepek előkészítésébe bevonja a szülőket. Alkalmat teremt, a
néphagyományokhoz kapcsolódó szokások megismerésére.

28