A KERESZTÉNY BÖLCSELET KORSZAKAI,

A PATRISZTIKA – SZENT ÁGOSTON,

A SKOLASZTIKA – SZENT TAMÁS
a. Apologéták: a hit védelmezői a pogányokkal és az eretnekekkel szemben – Kor. 1/19-25
b. Patrisztika Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) 354-430 Művei: De civitate Dei, Confessiones
(388-395) vallomás, hitvallás, dicséret) Platón nyomán állítja hogy a rossz: léthiány, minden létező jó
a maga nemében. A mű szerint az ember élete Isten, szeretete vezet az igazsághoz,az erényhez és a
boldogsághoz.
c. Skolasztika A középkori Európa szellemi életét a kereszténység latin nyelvű műveltsége határozza
meg. A skolasztika filozófiájának kiemelkedő alakja Aquinói Szent Tamás 1225-1274 Munkássága,
hatása: A létről és a lényegről (1256) Előadások a Tízparancsolatról 1270-1282 – műveit vitatják, 1323
– szentté avatják, 1567 – ő az egyháztanító, 1879 – a neotomizmus meghirdetése.
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae (1265) A hit és a tudás együttműködik, az érzékelhetőt az
értelem, az érzékfelettit (a transzcendenciát) a hit fogja fel. A kinyilatkoztatás isteni igazsága
értelemmel befogadható. A filozófia feladata a hitigazságok immanens magyarázata. Isten létének
bizonyítását a mű az ateista ellenvetések (a rossz létezése és a felesleges ok) ismertetésével kezdi.
Öt érvet sorakoztat fel a mű Arisztotelészre is alapozva a felesleges ok cáfolatára. Nem lehetne
megmagyarázni a világban tapasztalt 1. mozgást, 2. keletkezést, 3. esetlegességet, 4.
fokozatosságot, 5. célszerűséget, ha nem létezne Isten. Az első ellenvetés is hibás, mert Isten nem
teremt rosszat:
- fizikai rossz nincsen,
- az erkölcsi rosszhoz pedig hozzátartozik,hogy Istennek hatalmában áll a rosszat jóra fordítani.
Az egyének különböző adottságai szükségessé teszik, hogy hivatásrendi társadalomban éljenek. 6. AZ
ISZLÁM (az engedelmesség vallása) A 6. sz.-ra az arab félsziget felett uralkodó bizánci és perzsa
hatalom meggyengül, a karavánutak ellenőrzéséért arab törzsek harcolnak. A félsziget ősi vallásai
mellett a kereszténység és a zsidó vallás is elterjedt.
Mohamed 571-632
Az iszlámvallás alapítója, 610-ben látomás indítja útjára. 622-ben „kivonul” Mekkából (hidzsra), ez az
iszlám időszámítás kezdete. 630-ban Mohamed meghódítja Mekkát, létrehozza az arab egységet és
azt tanítja: beteljesítette a próféták küldetését, terjeszti az egyetemes vallást, amely szerinte az
egyistenhívő vallások végső formája, épít a zsidó és keresztény tanokra, de azokat világosságával
meghaladja. A 8. sz-ra létrejött az arab világbirodalom: Afganisztán Türkmenisztán, Pakisztán, Észak-
Afrika területein, 711-ben Gibraltár felől Spanyolország és Észak-Itália leigázásával Európában, majd
Belső-Ázsiában (10. sz. India). A birodalom központja Bagdad (a Tudomány Háza – 830.). 1040-től a
birodalom a szeldzsuk törökök uralma alá kerül, központja a 13. sz. végétől Konstantinápoly. Dél-
Európa felől indul az újabb hódítás, (1389. Rigómező).
Az iszlám alapjai:
- hit Allah mindenhatóságában,engedelmesség;
- a KORÁN (és a szunna),
- az umma: az iszlám vallási-politikai közösség;
- a saría: a jogrend, az életszabályok rendje;
- a dzsihád: szent törekvés, erőfeszítés.
Az 5 fő kötelesség: hitvallás, napi öt ima, böjt, jótékonyság, zarándokalt Mekkába. Az iszlám kultúra
hatása a középkori európai kultúrára: algebra (számok), csillagászat, orvostudomány, építészet,
fürdőkultúra, díszítő- és szőnyegművészet; irodalom: az Ezeregyéjszaka, filozófia: Ibn Színá
(Avicenna), és Cordobában az arisztotelészi bölcseletet tanító Ibn Rusd (Averroës).