Professional Documents
Culture Documents
KISVÁLLALATI GAZDÁLKODÁS
1
Írta:
Fülöp Gyula
A szerkesztésben közreműködött:
Hernádi László, Horváth Ágnes
Lektorálta:
Szirmai Péter
egyetemi tanár, igazgató
(Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem)
Robert D. Hisrich
tanszékvezető egyetemi tanár
(Case Western Resource University, Cleveland)
Josef Mugler
(Wirtschaftsuniversität Wien)
ISBN
2
TARTALOM
BEVEZETÉS.......................................................................................................................................
3
3. A KISVÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERE ............................................................
3.1. A marketing ..................................................................................................................................
3.1.1. A piackutatás ............................................................................................................................
3.1.1.1. A termékpiac elemzése ........................................................................................................
3.1.1.2. A célpiac elemzése ...............................................................................................................
3.1.1.3. A piaci részesedés elemzése ................................................................................................
3.1.1.4. A versenyhelyzet elemzése ...................................................................................................
3.1.2. A marketingmix..........................................................................................................................
3.1.2.1. A termék...............................................................................................................................
3.1.2.2. Az árak.................................................................................................................................
3.1.2.3. Az értékesítés módja ............................................................................................................
3.1.2.4. A kommunikáció ..................................................................................................................
3.2. Az innováció.................................................................................................................................
3.2.1. A gazdasági fejlődés, vállalatméret és innováció......................................................................
3.2.2. Az innováció fogalma és alapesetei ...........................................................................................
3.2.3. Az innováció típusai ..................................................................................................................
3.2.4. Az innováció, mint folyamat ......................................................................................................
3.2.5. A kreativitási folyamat...............................................................................................................
3.2.6. Az innovációs ötletek forrásai ...................................................................................................
3.2.7. A terméktervezés, fejlesztés és piaci bevezetés ..........................................................................
3.2.8. Az innovációs stratégia és az innovációs szervezet ...................................................................
3.2.9. Az innovációs hálózat ................................................................................................................
3.3. Az emberi erőforrás gazdálkodás .................................................................................................
3.3.1. Az emberi erőforrás gazdálkodás jellemzői és feladatai ...........................................................
3.3.2. Az emberi erőforrás gazdálkodás elsődleges tevékenységei .....................................................
3.3.2.1. A munkaerő-szükséglet meghatározása ..............................................................................
3.3.2.2. A munkaerő-fedezet meghatározása ....................................................................................
3.3.2.3. A munkaerő felvétele ...........................................................................................................
3.3.2.4. A munkaerő elbocsátása......................................................................................................
3.3.3. Az emberi erőforrás hasznosítása .............................................................................................
3.3.4. Az emberi erőforrás fejlesztése..................................................................................................
3.3.5. Az ösztönzési rendszer és a bérgazdálkodás .............................................................................
3.3.5.1. Az ösztönzés szerepe a vállalaton belül ...............................................................................
3.3.5.2. A jövedelmek típusai............................................................................................................
3.3.5.3. A bérezési rendszer..............................................................................................................
3.3.5.4. A vezetői ösztönzési rendszer sajátosságai .........................................................................
3.3.6. A munkaügyi kapcsolatok fenntartása .......................................................................................
3.4. A logisztika – anyagi folyamatok és készletek.............................................................................
3.4.1. A logisztikai rendszer szerkezete ...............................................................................................
3.4.2. A logisztikai rendszer működése................................................................................................
3.4.2.1. Készletgazdálkodás .............................................................................................................
3.4.2.1.1. Készletgazdálkodás a kiskereskedelemben .......................................................................
3.4.2.1.2. Készletgazdálkodás a nagykereskedelemben ...................................................................
3.4.2.1.3. Készletgazdálkodás a termelő kisüzemben .......................................................................
3.4.2.2. Az anyagi folyamatok lebonyolítása ....................................................................................
3.4.3. A logisztika fejlődési tendenciái ................................................................................................
3.5. Termelés és szolgáltatás ...............................................................................................................
3.5.1. A termelés és a szolgáltatás típusai ...........................................................................................
3.5.1.1. A termelés jellemzői ............................................................................................................
3.5.1.2. A szolgáltatások...................................................................................................................
3.5.2. A termelés tevékenységrendszere ..............................................................................................
3.5.2.1. Termeléstervezés .................................................................................................................
4
3.5.2.2. Végrehajtás..........................................................................................................................
3.5.2.3. Teljesítmény elszámolás, értékelés ......................................................................................
3.6. Pénzügyek ....................................................................................................................................
3.6.1. Tőkeszükséglet meghatározás és finanszírozás .........................................................................
3.6.1.1. A befektetett eszközök biztosításához szükséges tőke ..........................................................
3.6.1.1. A forgóeszközök biztosításához szükséges tőke ...................................................................
3.6.1.2.1. A vállalkozás forgóeszközeinek biztosításához szükséges tőkeigény kiszámítása ............
3.6.1.3. A finanszírozás forrásai ......................................................................................................
3.6.1.4. A finanszírozás alapelvei és szabályai ................................................................................
3.6.2. Pénzügyi elemzés és tervezés .....................................................................................................
3.6.2.1. A pénzügyi kimutatások .......................................................................................................
3.6.2.1.1. A mérleg ..........................................................................................................................
3.6.2.1.2. Eredménykimutatás ..........................................................................................................
3.6.2.1.3. A cash flow kimutatás .......................................................................................................
3.6.2.2. A pénzügyi kimutatások elemzése ........................................................................................
3.6.2.2.1. A pénzügyi mutatók alkalmazásának korlátai ..................................................................
3.6.3.2. A pénzügyi terv készítése .....................................................................................................
3.6.3. Költséggazdálkodás és árképzés ...............................................................................................
3.6.3.1. Költségszámítás ...................................................................................................................
3.6.3.1.1. Az állandó költségek .........................................................................................................
3.6.3.1.2. A változó költségek ...........................................................................................................
3.6.3.1.3. Az értékcsökkenési költség kiszámítása ............................................................................
3.6.3.2. Árképzés ..............................................................................................................................
3.6.3.2.1. Költségalapú árképzés......................................................................................................
3.6.3.2.2. Piacvezérelt árképzés .......................................................................................................
3.6.3.2.3. Árképzési szempontok .......................................................................................................
3.6.3.3. Fedezetipont-elemzés ..........................................................................................................
3.6.3.3.1. Több termékkel foglalkozó vállalkozás fedezeti pontja ....................................................
5
5.5. Információs rendszerek, informatikai eszközök a kisvállalatok szolgálatában ..........................
5.5.1. Az informatikai alkalmazások funkcionális (tevékenység szemléletű) megközelítése .............
5.5.2. Dokumentumkezelés ..................................................................................................................
5.5.3. Internet-alkalmazások ...............................................................................................................
5.5.3.1. Az Internet-alkalmazások egyik lehetséges területe – az e-business ...................................
5.6. Az információtechnológia alkalmazásának kisvállalati előnyei és nehézségei ..........................
5.7. Az informatikai rendszer optimális elhelyezése ...........................................................................
6
7.4.3. A klaszterek típusai ....................................................................................................................
7.4.4. Az ipari park és a klaszter .........................................................................................................
7.4.5. A vállalati hálózatok és a klaszterek .........................................................................................
IRODALOM .......................................................................................................................................
7
BEVEZETÉS
Fülöp Gyula
8
1. A VÁLLALKOZÓ ÉS A KISVÁLLALAT
9
perspektívában … és a pénzbeli és személyes viszonzásként elfogadja a létrejött jutalmakat (és
büntetéseket).”
Baumol (1991) azt mondja: a vállalkozás ugyan természetes, de mégsem rutintevékenység. A
vállalkozáshoz képzelőerő szükséges az új lehetőségek felismeréséhez és az innovatív dolgok
hasznosításához azért, hogy előnyt szerezzenek.
Az eddigiekben a hangsúlyt a vállalkozó különböző jellemzőire helyeztük. Azt reméltük, hogy
megtaláljuk azokat a jellemző vonásokat vagy más tényezőket, melyek megkülönböztetik a
sikeres vállalkozókat más egyénektől. A dilemma azonban még mindig fenn áll.
A legtöbbet emlegetett jellemzők között a teljesítményre való törekvést/a kockázatvállalási
készséget és a sikerre való törekvést találjuk. Azon kutatások közül, melyek a vállalkozó
személyiségjegyeit vizsgálták, a legtöbb McClelland (1961) teljesítményszükséglet-elméletére
épül. Sok kutató állítja azt, hogy a vállalkozó elsődleges jellemzője a kockázattal függ össze. Más
szakírók, Welsh és White (1981) azt jegyzik meg, hogy a vállalkozó személyiségjegyeit a
kezdeményezés, innováció, ambíció, agresszió, felelősség és más tényezők, például az önbizalom,
a reális könyezetszemlélet és a jó koncepcióalkotó képesség alkotják. A felsorolásból érzékelhető,
hogy a vállalkozók „különböznek.” Ezért nehéz felvázolni a vállalkozó viselkedési és magatartási
profilját az irodalom alapján úgy, hogy az bizonyos mértékig ne legyen korlátozó. Ugyanakkor
vállalkozók mindenütt, a gazdaság minden ágában és területén találhatók – a kutatásban, a
műszaki tevékenységben, az értékesítésben és az oktatásban. Így ahhoz, hogy a vállalkozói
viselkedés valamennyi típusát átfoghassuk, a vállalkozás funkcióját meghatározhassuk, a
továbbiak alapjául Robert Hisrich (1991) szélesebb értelmezésű definíciója fog szolgálni: „A
vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozó biztosítja
a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, pszichikai és szociális kockázatot,
és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes megelégedettséget nyújtó
jutalmakat.” Vagy általánosan szólva: a vállalkozás a növekvő jólét megteremtésének dinamikus
folyamata.
A vállalkozás legújabb meghatározását a Vállalkozás Európában című Zöld Könyvben (2003)
tették közzé. A vállalkozást többdimenziójú fogalomként, mindenekelőtt mint gondolkodásmódot
értelmezi. Az üzleti világban ez az egyén motivációját és képességét jelenti arra vonatkozóan,
hogy önállóan vagy egy szervezeten belül felismerje és kihasználja a lehetőséget új érték
létrehozásához vagy gazdasági siker eléréséhez. Ez történhet meglévő piacra versenytársként való
belépéssel, a piac megváltoztatásával vagy új piac teremtésével. A vállalkozás szükségessé teszi a
kreativitás vagy innováció ötvözését nemcsak a mindennapi józan vezetéssel, hanem a működés
teljes életciklusára kiterjedő figyelemmel és stratégiával.
Összefoglaló meghatározása így szól: „A vállalkozás gondolkodásmód; a gazdasági
tevékenység létrehozásának és fejlesztésének folyamata ötvözve a kockázatvállalást, a kreativitást
és/vagy innovációt józan menedzsmenttel, egy új vagy működő vállalaton belül.”
Itt említjük meg azt, hogy a Zöld Könyv a vállalkozókról röviden annyit mond, hogy igen
heterogén csoportot alkotnak, néhány közös vonással, ezek: a kockázatvállalási hajlandóság és az
önállóságra, önmegvalósításra való törekvés.
10
A vállalkozás fogalomkörét tárgyalva szólnunk kell a vállalkozás szervezeti fejlődésének
újabb szakaszát jellemző belső vállalkozásról. A belső vállalkozás – vállalkozás egy meglevő
szervezeten belül –, Hull (1996) szerint azon a felismerésen alapszik, hogy a meglevő üzletek
rendelkeznek pénzforrásokkal, szakértelemmel és gyakran olyan marketing- és értékesítési
rendszerrel is, amely sikeresen megoldja az innováció piaci bevezetését. A bürokratikus szervezet,
a rövid távú profitérdek és az erősen tagolt szervezeti felépítés azonban túl gyakran fojtja el a
kreativitást és akadályozza meg az új termékek kifejlesztését. Azok a vállalatok, amelyek
felfedezték ezeket a hátráltató tényezőket és azt, hogy mennyire szükségük van a kreativitásra és
az innovációra, megkísérelték, hogy belső vállalkozói szellemet vigyenek be szervezeteikbe.
A belső vállalkozás tehát a nagyvállalatok kutatás-fejlesztési és marketing-részlegei között
felmerülő stratégiai szakadék áthidalására jött létre, mintegy válaszként a kutatás-fejlesztési
részlegeknek arra a hiányosságára, hogy innovációikat nem voltak képesek piacképes termékké
formálni. A belső vállalkozás sarkalatos pontja pedig éppen az innovációk megvalósítása – a
fejlesztési folyamattól az új termék előállításáig és piacra bocsátásáig.
Végül arra keressük a választ, hogy mit nevezhetünk kis-, illetőleg középvállalatnak. A kis- és
középvállalatnak nincs egységes elhatárolása sem az elméletben, sem a nemzetközi gyakorlatban.
Hogy milyen vállalatot tekintünk kicsinek, vagy közepes nagyságúnak, nagyon eltérő lehet
ágazatok szerint, történetileg, de egy-egy adott ország sajátos körülményei szerint is. Brooksbank
(1991) szerint a meghatározás alapját képezhetik mennyiségi és/vagy minőségi kritériumok. A
mennyiségi és minőségi ismérvek nem mindig fedik egymást, vagy nem mindig egyformán
fontosak. A gazdaságirányítás vagy a hitelt folyósító pénzintézet szempontjából talán fontosabbak
lehetnek a mennyiségi folyamatok (tőkeerő, kibocsátás stb.), a vállalkozó számára viszont
elsősorban a minőségi kritériumok lehetnek fontosak, amelyek meghatározzák a célokat, a belső
feltételeket, a vezetési eszközök alkalmazását.
A következőkben Mugler (1993) alapján azokat a tartalmi, minőségi jegyeket kíséreljük meg
számba venni, amelyek a kisvállalkozásokat többnyire jellemzik.
11
A KISVÁLLALATOK TÍZ LEGFONTOSABB MINŐSÉGI ISMERTETŐ JEGYE 1. táblázat
Sorszám Minőségi ismertető jegyek
1. A vállalkozó önálló tulajdonos, a tőke és a vezetés saját kezében egyesül, viseli a
kockázatot és felelősséget. A vállalkozást nem uralja egy nagyvállalat vagy más
szervezet, akár egy konszern keretében vagy kommunális üzemként.
2. A vállalat a vállalkozó és családja számára döntő fontosságú egzisztenciális alap, ez
a meghatározó jövedelem- és megélhetési forrás.
3. A vállalat a vállalkozó számára tartós életcél és a szakma gyakorlásának szükséges
alapja.
4. A tevékenységi struktúrát, a gazdálkodási módot, a piaci kapcsolatokat a vállalkozó
személyesen alakítja, vagy legalábbis részletekig menően meghatározza.
5. A kisvállalkozást a vállalkozó személye jegyzi, a vállalkozó a „márkanév.” A
vállalkozó személyes kontaktusok hálózatával rendelkezik, kapcsolatban áll a
vevőkkel, szállítókkal, a számára releváns nyilvánossággal, közélettel.
6. A vállalkozásnak csak egy terméke (termékcsoportja, szolgáltatási típusa) van, illetve
csak kevéssé diverzifikált.
7. A vállalkozás a vevők egyéni igényeinek megfelelő, egyedi teljesítményt kínál,
terméket állít elő, vagy szolgáltatást nyújt. A környezet, az igények változásaira
gyorsan képes reagálni.
8. A vállalkozó és a munkatársak közötti kapcsolat szoros és informális. A szervezeten
belüli kapcsolatokat a személyes ismertség és állandó érintkezés határozza meg.
Maga a szervezet is csak kis mértékben formalizált.
9. A vállalkozás csak kisebb piaci részesedéssel (részaránnyal) rendelkezik, (bár egy
speciális terméknél akár monopolhelyzete is lehet).
10. A vállalkozás saját felhalmozási képessége többnyire korlátozott, számára
nehézségekbe ütközik a pénzügyi eszközök megszerzése a nyílt tőkepiacon.
12
különböző vállalat-típusokat általában a foglalkoztatottak száma, az állóeszközérték illetve a
forgalom nagysága és részben a tulajdonlás szerkezete alapján határolhatjuk el.
A leggyakoribb az egy mérőszám alkalmazása (a foglalkoztatottak száma), minden iparágra
egységesen. Az Európai Unió (Szabó, 1996) a kis- és közepes vállalatok kritériumait egy
többdimenziós mérce segítségével az alábbiak szerint módosította 1996-ban. Az Eurostat
ajánlásait a Magyar Kormány 1997 októberében fogadta el (2207/1997. Kormány határozat),
melyek 2004. május 1-ig voltak érvényben.
13
A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK ÚJ MENNYISÉGI ISMÉRVEI
(2005. január 1-től érvényes) 3. táblázat
Mérőszám Időszak Mikro-vállalat Kisvállalat Közepes vállalat
A foglalkoztatottak száma 1. szakasz 0-9 10-49 maximum 250
(fő) 2. szakasz 0-9 10-49 maximum 250
Mérlegfőösszeg 1. szakasz 5 millió 27 millió
(EUR) 2. szakasz 2 millió 10 millió 43 millió
Árbevétel 1. szakasz 7 millió 40 millió
(EUR) 2. szakasz 2 millió 10 millió 50 millió
Forrás: 96/280 EU ajánlás, 2004.
14
szükséges feltárni abból a célból, hogy magyarázatát adjuk a „spontán” változásoknak a vásárlói
szokásokban. A klasszikus gazdaságelmélet azt állítja, hogy a termelők válaszolnak a fogyasztói
igények változására. Schumpeter rámutatott arra, hogy a gyakorlatban a termelő kezdeményezi a
változást és a vásárlókat a termelő neveli át.
Schumpeter bevezette azt a koncepciót, miszerint a vállalkozó az „új kombinációk”
létrehozója és a változások előidézője. Ez a fogalom „egyszerre bővebb is és szűkebb is a
megszokottnál.” Bővebb abban az értelemben, hogy definícióként használva magában foglalná
nemcsak a hagyományos kisvállalkozókat, hanem a nagyvállalatok menedzsereit is, és embereket
az élet bármely területéről, akik új kombinációkat hoznak létre. Szűkebb abban az értelemben,
hogy gyakorlatilag kizár számos olyan üzletembert, akik egyszerű fenntartó és ellenőrző funkciót
töltenek be. Ennek a meghatározásnak a sajátos jellemzője az, hogy a vállalkozás valószínűleg
nem egy maradandó feltétel, mivel az egyén lehet vállalkozó, mikor létrehozza az üzletet, de
megszűnhet az lenni, mikor az üzlet jól megalapozott. Így Say kifejezésében és Schumpeter
meghatározásában a vállalkozó csak addig létezik, míg a termelési tényezők kombinációja létrejön
a kezdeti időszakban, a kombináció fenntartása nem vállalkozói tevékenység.
Meghatározva a vállalkozó gazdasági szerepét és fontosságát, Schumpeter a továbbiakban a
vállalkozó pszichikumát vizsgálta, mely képessé teszi a vállalkozót arra, hogy számos olyan
problémával foglalkozzon, melyek kiterjednek az ismert és kipróbált dolgoktól az újakig és
kipróbálatlanokig. Ezzel elkerülhetetlenül kimozdul a közgazdaságtan birodalmából a
pszichológia és a szociológia világába.
Schumpeter munkáján kívül számos kísérlet ismert a vállalkozói viselkedés magyarázatára
mind pszichológiai, mind szociológiai kifejezésekkel. Max Weber (1947) tett először kísérletet a
vállalkozói viselkedés hihető nem gazdasági magyarázatára, mikor összekapcsolta a modern
kapitalizmus fejlődését a „protestáns erkölcs” terjesztésével. Weber írásaiban elméletbe foglalta
azt, hogy a vállalkozói jellemvonások külső eredetű vallásos hiedelmek hatására jöttek létre. A
protestáns erkölcs esetében ez kemény munkát jelentett Isten dicsőítésének céljából, s azért, hogy
gyümölcsözővé tegyék az ő földjét.
Kilby (1971) szerint a szociológusok véleménye az, hogy a vállalkozás gazdasági ösztönzés
hatására jön létre, azonban az esetek egy részében a társadalmi érték- és rangrendszeren alapszik,
mely teljesen meghatározza a vállalkozói tevékenység kiterjedését.
Frank Young (1932) úgy tekint a vállalkozóra, mint a társadalmon belüli csoportok közötti
feszültségek eredményére. Young elemzésében a vállalkozók azokból a csoportokból származnak,
melyek kis társadalmi elismerést és a szociális hálózatokból való kirekesztést tapasztalják.
Érdekes, a szociológia és pszichológia határán lévő magyarázatot adott a vállalkozásról
Everett Hagen (1980), akinek alapfilozófiája az volt, hogy „azok a csoportok, melyek osztályok
fölöttinek érzik magukat, nem tartják tiszteletben a csoportok céljait és elégedetlenek a
hagyományos társadalommal. A gyerekeik és az unokáik a személyiségük megváltozásának
eredményeképpen a szociális változás magjait képezik.” Hagen tézise tehát szembehelyezi az
emberek egy csoportját azokéval, akiknek a társadalmi rangja alacsony. Ez ugyan lerombolja e
csoport vezetőinek tekintélyét, és egyidejűleg meggátol számos foglalkozással kapcsolatos
törekvést, a rákövetkező generációk azonban szabadok a korábbi tradícióktól és szükségük van új
15
lehetőségek kifejlesztésére. Ami aztán előmozdítja olyan kreatív és innovatív egyének
kiemelkedését, akik a vállalkozói viselkedésmódot reprezentálják.
Ismét Kilby szerint a pszichológiai elméletek azt feltételezik, hogy a vállalkozó veleszületett
személyiségjegyek birtokában van és önmaga által motivált. Freud (1973), a modern
szociálpszichológia alapítója rávilágított arra, hogy a problémák a tevékenységből származó
motivációból erednek, azt hangsúlyozva ezzel, hogy az emberi lényeket tudatalattiak és
veleszületett hajtóerők vezérlik. Ez azt jelenti, hogy a viselkedést nem lehet magyarázni egyszerű
fogalmakkal, és legfőképpen nem lehet magyarázni tisztán gazdasági kifejezésekkel. A
vállalkozók néhány pszichológiai vizsgálata kedvezőtlen képet eredményezett, miszerint majdnem
deviáns figurák. Ezek az emberek sikertelenek voltak azokban a hagyományos és magasan
strukturált szerepkörben, melyeket a társadalom felkínált számukra.
David McClelland (1961) könyvében egy pozitívabb képet vázolt fel a vállalkozásról,
melyhez a pszichológiai folyamat áttekintése vezetett. McClelland a gazdasági növekedés
vizsgálatával foglakozott és különösen annak magyarázatával, hogy bizonyos országokban miért
valósulhat meg jobban vagy rosszabbul különböző korszakokban. Visszautasította azt az
elgondolást, hogy a gazdasági növekedést olyan külső tényezők eredményezik, mint az anyagi
erőforrások. Továbbá elutasított számos más elméletet is, úgy mint a fajelméletet, a
mezomorfózis-, az éghajlat- és a cikluselméletet. McClelland a gazdasági növekedést az egyének
tevékenységei eredményének tekintette. McClelland munkásságának az a jelentősége, hogy egy
további kapcsolatot tárt fel az egyén és a gazdasági növekedés között, melyet pszichológiai
indítékkal és teljesítményszükséglettel magyarázott. McClelland azt feltételezte, hogy a nagy
teljesítményszükséglet készteti az egyéneket arra, hogy vállalkozói módon viselkedjenek, így
elősegítik a gazdasági fejlődést.
Bár elismerték McClelland elméletét, mégis bírálták azt. A Harvard Egyetem kutatói
elsősorban a teljesítményszükséglet és a vállalkozói tevékenység közötti kapcsolatot kérdőjelezték
meg. Egyik felmérésük szerint a magas teljesítményszükséglet negatív korrelációs kapcsolatban
állt az üzleti tevékenységekkel és pozitív korrelációban a jogi, az orvosi és a tudományos kutatói
hivatásokkal.
McClelland ezt azzal magyarázta, hogy az üzleti tevékenységek túl könnyűek és túl alacsony
rangúak a felsőbb osztálybeli magas teljesítményre törekvők számára.
Más bírálatok is érték McClelland munkáját. Schatz (1971) szerint hiányzik annak a
magyarázata, hogy a teljesítményszükséglet forrásai hogyan változnak az idő folyamán, és mi
szabályozza néhány sajátos csoport hatását a teljesítményszükséglet kialakulására. Schatz az
oksági összefüggés irányát is kérdésessé tette McClelland munkájában, miután nem kapott választ
arra, hogy vajon a magas teljesítményszükséglet az előző vagy a következő időszak gazdasági
növekedésével áll-e korrelációs kapcsolatban.
Világosan látható, hogy McClelland munkájának ezek a bírálatai helytállóak, és hogy az a
későbbi menedzsment-irodalom, mely elfogadta a teljesítményszükségletet mint a vállalkozás
előfeltételét, gyanús. Ennek ellenére a teljesítményszükséglet széles körben elfogadott a
vállalkozói tevékenység szükséges és néha még elégséges feltételeként.
16
1.2.2. A vállalkozói jellemzők
Az előbbiek során már foglakoztunk néhány vállalkozói jellemzővel, azonban a szerzők sokkal
több tulajdonságot emelnek ki. Az alapkérdés az, hogy ki lehet vállalkozó vagy milyen
tulajdonságok jellemzik a sikeres vállalkozót?
Nagyon sok tanulmányban próbálták már összeállítani azoknak a jellemzőknek a listáját,
amelyekre minden vállalkozónak szüksége van a siker eléréséhez. A listát illetően nem alakult ki
általános egyetértés, ami az embereket ismerve egyáltalán nem meglepő. Egyes jellemzők kisebb
vagy nagyobb mértékben kerülnek szóba a különböző tanulmányokban. Bár egyetlen emberre is
ellentétes személyiségjegyek lehetnek jellemzők, mégis meg kell kísérelnünk összegyűjteni
azokat a jellemvonásokat, amelyeket a legtöbb szerző a sikeres vállalkozói lét feltételének tart.
Szerb (2000) nyomán a vállalkozói képességek közül a legfontosabbak a következők:
Kalkulált kockázatviselés és kockázatmegosztás. Amíg a korábbi áttekintésekben hangsúlyt
kapott az átlagosnál magasabb vagy nem kalkulálható kockázatviselés, addig a mai elemzések
kiemelik a kalkulált kockázatviselést. Természetesen a vállalkozó hajlandó kockáztatni, azonban
azt nem a szerencsejátékos módjára teszi, hanem arra törekszik, hogy csökkentse a
bizonytalanságot vagy esetleg másra próbálja meg áthárítani. Olyan kockázat-megosztási módokat
alkalmaznak mint például pénzügyi befektetők pénzének bevonása vagy egyénileg kedvező
hitelek felvétele.
Kreativitás és innováció-képesség. Valamikor a kreativitást, az új dolgok kitalálásának
képességét öröklött tulajdonságának tekintették. A mai felfogás és gyakorlat szerint a kreativitás
tanulható és fejleszthető. Mai fejlemény az is, hogy az új termékekhez olyan speciális ismeretek
szükségesek, amelyekkel már egy személy csak nagyon ritkán rendelkezik. Az új vállalkozások
nagy hányadánál ezért az egyedi termék vagy szolgáltatás kifejlesztése közös erőfeszítés,
csoportmunka eredménye.
Önállóság. A vágy az önállóságra a jelen vállalkozások egyik fő hajtóereje. A rugalmatlan
bürokráciától való szabadulás vágya együtt a változtatásra való eltökéltséggel arra motiválhatja az
önálló személyiséget, hogy saját üzletét csinálja meg. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalkozó fogja
az összes döntést meghozni, de fennhatóságuk, ellenőrzésük alatt akarják tartani a fontos
döntéseket.
A teljes elkötelezettség, eltökéltség, kitartás, a hit a sikerben hozzásegíti a vállalkozót, hogy a
nehézségeken túljusson és gyakran esetleg más tulajdonságokat is képes pótolni. A vállalkozás
megítélésénél – például kölcsönök felvételénél vagy külső tőkebefektetés esetében – a vállalkozó
elkötelezettségét gyakran „megmérik”: mennyire keményen dolgozik, mennyire áldozza fel saját
szabadidejét vagy kockáztatja saját családi vagyonát.
Az önmegvalósítás és növekedés vágya. A vállalkozók maguk kezdenek az üzlethez és mások
számára gyakran olyannak tűnnek, mint akiket a versenyzés, a kihívó célok és a meggyökerezett
standardok megkérdőjelezésének belső vágyai vezetnek. A növekedés orientált vállalkozó
gyakran saját elért teljesítményének a túlszárnyalását akarja és ilyen szempontból a pénz és profit
csak eszközök az önmegvalósításhoz.
17
A lehetőség és cél-orientáció szintén a sikeres vállalkozók sajátossága. Ezek az emberek
sokkal inkább a lehetőségre semmint a meglévő erőforrásokra, a struktúrára vagy a stratégiára
koncentrálnak. A lehetőségek követése egyben egy célorientáltsággal jár együtt. Nehéz, de
elérhető célok kitűzése arra motiválja őket, hogy figyelmüket koncentrálva képesek legyenek
lehetőségeik értékelésében, a prioritások megállapításában és arra, hogy mikor mondjanak nemet.
A célorientáció egyben kiváló mérce is a teljesítmény méréséhez.
Kezdeményezőkészség és személyes felelősség. A vállalkozót történetileg is független és
önmegvalósító innovátornak tekintették. Abban nagy az egyetértés, hogy a sikeres vállalkozót az
aktív célkeresés jellemzi, és az, hogyan él a kezdeményező-képesség nyújtotta lehetőséggel.
Szándékosan olyan szituációt igyekeznek teremteni, ahol személyesen ők felelnek a sikerért vagy
a kudarcért. Szeretik kezdeményezni a probléma megoldását vagy a vákuum kitöltését ott, ahol
nem létezik vezetés. Olyan helyzeteket is kedvelnek, ahol közvetlenül mérni tudják személyes
hatásukat a probléma megoldása során.
Kitartó, folyamatos problémamegoldás. A nehézségeken túljutó, a kitűzött célokat
megvalósító személy nyilván sikeresebb vállalkozó, mint mások. A vállalkozók nem hátrálnak
meg a nehézségek elöl. A magabiztosság és az általános optimizmus segíti őket abban, hogy „a
lehetetlen helyzetek megoldása csak egy kicsivel több időt igényel.” Mégsem tekinthetők
céltalannak, vagy bolondnak ahogyan folyamatosan támadják a problémát. Ha a probléma túl
könnyű vagy túl nehéz, a vállalkozók hamarabb feladják, mint mások. A túl könnyű feladatok
untatják őket, a megoldatlan problémákra pedig nem vesztegetik idejüket. Annak ellenére, hogy a
vállalkozók állhatatosak, egyben realisták is abban, mit tudnak és mit nem tudnak megtenni és
hogy honnan szerezzenek segítséget nehéz, de elkerülhetetlen nehézségek megoldásához.
A megerősítés keresése. A hatékony vállalkozókat gyors tanulóknak tartják. Azonban eltérően
a többiektől, a vállalkozók erős késztetést éreznek, hogy megerősítést nyerjenek abban, hogy amit
csinálnak az helyes és hogy hogyan tudják teljesítményüket fokozni. A visszacsatolás központi
szerepet játszik a hibákból és tévedésekből tanulás során is.
A belső kontroll. A sikeres vállalkozó hisz magában, abban, hogy üzlete sikerét elsősorban
saját teljesítményük és befolyásuk határozza meg, nem a sors, a szerencse, vagy más hasonló
erők.
A tolerancia a bizonytalanság, a stressz és a kudarc iránt. Ameddig egy nagy vállalatnál
dolgozó egyén biztos lehet abban, hogy fizetését megkapja, ha jól dolgozik, addig a vállalkozó,
főleg az üzlet beindításának időszakában korántsem lehet ebben biztos. Stresszes helyzetet
okozhat és növelheti a bizonytalanságot, hogy a vállalkozó munkája nem meghatározott és
figyelnie kell vállalata működésének minden elemére. A szervezési, szervezeti hiányosságok is a
mindennapok problémáit fokozhatják. Az is gyakran előfordul, hogy nem sikerülnek a dolgok,
vagy a vállalkozás csőd szélére jut. A kudarc és a potenciális kudarc elviselése is fontos
tulajdonság.
Önbizalom és optimizmus. Annak ellenére, hogy a vállalkozók gyakran kerülnek szembe
nehézségekkel, a saját képességeikbe vetett hit nem kérdőjeleződik meg. A nehéz időszakokban is
fenntartják a hitüket, és ez egy olyan önbizalmat eredményez, ami segít másoknak is túljutni az
akadályokon és sikeressé teszi a vállalkozást.
18
Kemény munka. Addig, amíg egy átlagos beosztott rendezett munkaidőben, meghatározott
beosztásban dogozik, addig a vállalkozó munkaideje rendszertelenebb és valószínű, hogy jóval
hosszabb. A kitűzött célok megvalósítása és a sikeres üzlet ezt a túlmunkát meg is kívánja.
Úgy gondoljuk, hogy a tapasztalt vállalkozók bármilyen hasonló felsorolással egyet fognak
érteni, de természetesen a különböző fajta vállalkozásokhoz a fenti jellemzők eltérő összetételben
szükségesek.
A magyar vállalkozó jellemzőinek vizsgálatára eddig kevés figyelmet szenteltek. A hazai
felmérések közül kiemeljük Hisrich és Fülöp (1998) munkáját, melynek alapján a vállalkozói
személyiségjegyek önértékelése az 1. ábrán látható.
1 2 3 4 5
Passzív Aktív
Függõ Független
Egyéni Társas
Realisztikus Idealisztikus
Félénk Bátor
Türelmes Türelmetlen
Pihent Fáradt
Merev Rugalmas
Határozatlan Határozott
Specialista Általános
A magyar vállalkozók úgy érezték, hogy különösen aktív és társas lények, továbbá nagyon
függetlenek, bátrak, türelmetlenek, fáradtak, rugalmasak és határozottak. Három
személyiségjellemző-pár kapott alacsonyabb besorolást: a versenyző/nem versenyző, az
idealisztikus/realisztikus és az általános/speciális jellemzők.
Az előzőekben ismertetett, többnyire genetikailag adott pozitív jellemvonások mellett a
sikeres vállalkozók birtokában vannak bizonyos manageri képességeknek. E képességek
csoportjába tartozik a problémamegoldás, a döntéshozatal, a tervezés, a kommunikáció, a
tárgyalás és a szorosan vett adminisztráció fenntartása. Ezek elsősorban nem a kezdéshez, hanem
sikeres fennmaradáshoz, folyamatos működtetéshez szükségesek, és a legtöbb tanulással
megszerezhető vagy továbbfejleszthető.
19
1.2.3. A vállalkozói döntésre ható tényezők
Noha a vállalkozó pontos jellemzői nem teljesen ismeretek, az azonban világos, hogy
személyisége hasznos az új vállalkozás kialakításában. Ebből kiindulva sok erőfeszítést tesznek a
vállalkozó meghatározására és azon események következményeinek a vizsgálatára, melynek új
vállalkozás kialakításához vetettek. Az alapkérdés az, hogy az egyén vállalkozói hajlammal
hogyan kerül olyan helyzetbe, hogy új vállalkozást hozzon létre. A mintaválasz a következőket
tartalmazza: az egyén elbocsátása, bizonyos hajlam a cselekvésre, hiteles példa ismerete és az
erőforrások rendelkezésre állása, hogy terveit átültesse a gyakorlatba. Érzékelhető, hogy az új
vállalkozás létrehozásában többféle tényező is szerepet játszik. Ezeket a vállalkozói döntésre ható
tényezőket, Curran, Stanworth és Watkins (1986) munkáját alapul véve, három csoportba
sorolhatjuk:
1. A vállalkozó maga, beleértve hátterének számos elemét, melyek befolyásolják ösztöneit,
észleléseit, gyakorlati tapasztalatait és ismereteit.
2. A megalapozott szervezet, melyben a vállalkozó előzőleg dolgozott és amelyet egy
„inkubátor szervezetnek” nevezhetünk. Ennek jellemzői hatással vannak az új vállalkozás
elhelyezkedésére és természetére, de ugyanúgy a leválás valószínűségére is.
3. Különféle külső tényezők, amik közül több regionális természetű. Ezekbe beleértendő a
tőke rendelkezésre állása, a kollektív állásfoglalás és hozzáállás a vállalkozással
kapcsolatban, a szállítók, az alkalmazottak és a piacok rendelkezésre állása.
A vállalkozó döntésre ható különféle tényezőket a 2. ábra szemlélteti.
1. Családi háttér
2. Iskolai háttér
3. Pszichológiai fegyverzet
4. Életkor a maximális külsõ lehetõség és szervezeti "nyomás" idõszakában
5. Korábbi élettapasztalat
6. Lehetõség vállalkozói csoportok kialakítására
KÜLSÕ TÉNYEZÕK
20
Bár vállalkozókat találhatunk a legváltozatosabb korral, szociális-családi háttérrel, iskolai
végzettséggel és üzleti tapasztalattal, elemezve a vállalkozók hátterét, motivációit és céljait, Hall
(1995) azt találta, hogy a sikeresebb (gyorsan növekvő) cégek tulajdonosai azok, akik
- nem kényszerből kezdtek vállalkozni, hanem elsősorban a lehetőségek, például piaci
lehetőségek kihasználásának vágya vezette őket,
- magasabb iskolai vagy szakmai végzettséggel rendelkeztek,
- előtte ugyanabban a szektorban voltak alkalmazva,
- előtte menedzsment gyakorlatot szereztek,
- előtte közepes méretű vállalatnál dolgoztak.
21
Ennek ellenére a rugalmasság, az egyedi igények kielégítésére, a piaci rések megtalálása, a
kisebb tőkeigény a kis- és középes méretű vállalatoknál jó (esetenként jobb) eredményekhez is
vezethet. Előnye lehet a kisvállalatnak az új technológia használata esetében a nagyobb
rugalmasság és az új termék gyorsabb bevezetése A tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb
vállalatok növekedési rátája és nyeresége erősebben hullámzik, mint a nagyoké, bár a gyakorlati
adatok szerint a kis-és középvállalatok növekedési rátája nagyobb.
Külön említést kell tennünk arról is, hogy a kisvállalatok „halandósági rátája” is igen magas.
A különböző országok, régiók és iparágak esetében is nagy a szóródás. Az első évben általában a
kezdő vállalkozások 30-50 százaléka szűnik meg, a harmadik év végére már csupán 25-40
százalék marad, a tíz évet is megérő vállalkozások száma pedig az 5-10 százalék körül mozog.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a méretgazdaságosság iparágról iparágra
változik. Ahol azonban skálahozadék létezik, ott hosszú távon a kisvállalatok csak akkor léteznek,
ha
- új termék bevezetése történt és a vállalat még nem érte el az optimális méretet, de
ekkor a vállalatnak növekednie kell
- vagy ha a termék piaca lehatárolt – legtöbbször földrajzilag -, és az optimális
méret nem érhető el, ez az úgynevezett piaci rés.
Összességében ebből az a következtetés vonható le, hogy sem a kis-, sem a nagyvállalatok
nem rendelkeznek abszolút előnyökkel: a méretstruktúra differenciáltsága azért maradhatott
tartósan fenn, mert van, ahol a nagy, és van ahol kifejezetten a kicsi a gazdaságosabb,
életképesebb.
2. Egy plurális társadalom stabilizálása
A polgárt, mint a társadalom önálló tagját, a gazdaság által megalapozott és társadalmilag
kiépített, garantált biztonsági hálónak kellene védeni. Egy toleráns, plurális társadalom
érvényesülése jelentős mértékben a társadalom azon képességétől függ, hogy az extrém hatalmi
egyensúlytalanságot, bizonytalanságot csökkenteni tudja. Ebből a szempontból különösen fontos
tényező a foglalkoztatottság színvonala. A kis- és középvállalatok munkahelyteremtése legalább
részben kompenzálni tudja a nagyvállalatok eléggé folytonos munkahelyleépítését és
munkajövedelmek biztosításával hozzájárul a megélhetési biztonság megteremtéséhez.
Nemcsak a munkahely stabilizálását eredményezik a kis- és középvállalatok, hanem
támogatják a saját felelősség alapján végzett munkát és az önmegvalósítást is, jobban mint a
nagyvállalatok, ahol a munkavállaló többnyire csak egy apró, jelentéktelen fogaskerék a
szervezeten belül. A kis- és középvállalatoknál viszont közvetlen kapcsolat alakul ki a munkaadó
és munkavállaló között, a szervezeten belüli pozíció lehetőséget ad az önkifejezésre,
önérvényesítésre, a vállalati döntések közvetlen befolyásolására. Rugalmas és egyszerű a kis- és
középvállalatok szervezeti felépítése, ezáltal nemcsak lehetőség, hanem igény és követelmény is
egy együtt gondolkodás és cselekvés, a közös felelősségvállalás.
Az így kialakuló erős polgári középréteg csökkenti a radikális társadalmi-politikai áramlatok
fellépésének veszélyét, s egy meghatározott társadalmi stabilitást eredményez. (A kis gazdasági
22
egységek számára a társadalmi stabilitás fontos bizalmi bázis, mert instabil viszonyok között
aligha várhat támogatást, hanem egyedül kell (kellene) annak minden kockázatát viselnie.)
3. A piacgazdasági rendszer erősítése
A kis- és középvállalati szféra számára csakis a minél tisztább piaci verseny jelentheti az életteret,
mert nincs olyan hatalma, amellyel a piac fölé tudna kerekedni. Nem a piac manipulálása,
torzítása, hanem kiszolgálása jelenti számára az érvényesülési lehetőséget. Ha bajba jutna, sem
védelemmel, sem szubvenciókkal nem számolhat, a verseny kényszere alól kevésbé tudja kivonni
magát, mint a nagyvállalat. Másrészt kevésbé védett a politikai befolyással szemben is, nem úgy,
mint a nagyvállalatok. Ezért maga is a versenyt szorgalmazza, választási lehetőséget kínál a
fogyasztók számára, nagyobb rugalmassága alapján támogatja a struktúraváltást, fellép a
monopoltendenciákkal, a gazdaság politikai befolyásolásával szemben.
4. Az árukínálat bővítése
Piaci pozíciója és méretbeli jellemzői alapján a kisvállalatok körében szükséges és lehetőséges is
egy gazdag és differenciált kínálat kialakítása, individuális, speciális egyéni igények kielégítése.
Rugalmasságával képes feltárni differenciált piacokat és kitölteni a piaci réseket. Gyorsan
igazodik a technika, az ízlés változása által alakított, rendkívül dinamikusan fejlődő-átalakuló
szükségletekhez. Specializált részegységeket, kiegészítő termékeket szállít a tömegtermeléshez.
Kisebb mérete lehetővé teszi azt is, hogy sokoldalú termék- és szolgáltatáskínálatot biztosítson a
nagy szervezetek érdekszféráján kívül első vidékeken, kisebb településeken, illetve a kevésbé
mobil fogyasztók számára is.
5. A technikai haladás támogatása
A kis- és középvállalatok jelentőségét ebből a szempontból differenciáltan kell kezelni. Az
alapkutatás támogatása és orientálása, a nagy tőke- és technikaigényes kutatás, a tőkeigényes
műszaki fejlesztés – érthetően – csak a nagyvállalatok számára elérhető. Ezen a területen tehát a
nagyok rendelkeznek versenyelőnnyel. A kis- és középvállalatok viszont felhasználtóorientált
kutatást és fejlesztést végeznek, a találmányokat továbbfejleszti a technikai-gazdasági érettség
fázisáig. Kevesebbet fordítanak kutatásra, a magasabb fix költségeket és a kutatásfejlesztéssel
törvényszerűen együtt járó kockázatot nehezebben viselik el, mint a nagyvállalatok. A
kisvállalatok jelentős részében mégis „létszámarányosan” legalább olyan intenzív a fejlesztés,
mint a nagyoknál, mert ez jelentheti számukra a kisebb méretet kompenzáló versenyelőnyt: minél
gyorsabban igazodik a felhasználói igényekhez, realizál egy egyedi ötletet, hasznosítja az
alapkutatás eredményeit, alkalmazásba állít egy találmányt, annál erősebb lesz a piaci pozíciója.
Kritikus fázisban egy új termék kifejlesztése lehet az egyetlen kitörési pontja, míg a nagyvállalat
választhat más stratégiát is, diverzifikálhat is egy üzem felvásárlásával, ami saját szempontjából
megoldás, összgazdasági szempontból viszont nem jelent előrelépést. A technikai haladást ezért
(részben legalább) épp a kis- és középvállalatok hordozzák.
6. Kockázatmegosztás - krízismegelőzés
A nagy számok törvénye alapján minél több egymásból független gazdasági egység és gazdasági
ágazat van egy gazdaságban, annál inkább egyenlítődik ki az azon vállalatok száma, amelyek
sikertelenek illetve eredményesek. A kis- és középvállalati szféra sok tíz-vagy százezer autonóm
egységből tevődik össze, ami össztársadalmi, összgazdasági szempontból kockázat-kiegyenlítő
23
hatású: minél több egység van, annál biztosabb, hogy a sikertelenek mellett szép számmal lesznek
sikeresek is, kompenzálják egymást. Ugyanígy stabilizáló hatású az is, ha a vállalkozások
különböző területeken, ágazatokban működnek: a regionális nagy ágazatú válságok által érintett
és nem érintett egységek itt is kiegyenlítő, makrogazdasági szempontból stabilizáló és krízis-
megelőző hatást fejtenek ki. (A nagyvállalati szféra ebből a szempontból egy kockázatosabb,
vagy/vagy állapotot jelent: lehet, hogy elkerüli a válságokat, de ha ez nem sikerül, akkor igen
jelentős, más ágazatokkal, vállalatokkal nehezen kiegyensúlyozható feszültség keletkezik.)
7. Teljesítmény-motiváció
Összgazdasági szempontból a teljesítmény-motivált cégek számának növekedésével nő az
összgazdasági teljesítmény is. A kis- és középvállalat eredményes vállalkozójának pedig
önmagában véve is magas a teljesítménymotiváltsága, mert a vállalkozás a saját egzisztenciáját,
jövőjét, felelősségét jelenti, amelyet nem háríthat át másokra, nem kompenzálhat mással. A
tulajdonos-vállalkozó által irányított vállalat a gyakorlati tapasztalatok szerint általában
eredményesebb, mint az alkalmazott menedzser által vezetett. (Természetesen ennek megvannak a
viszonylag erős méret- és irányíthatóságbeli korlátai: egy bizonyos szint fölött a tulajdonos
bármennyire is motivált, nem képes már menedzserek és külső befektetők nélkül önmagában
irányítani, működtetni és finanszírozni a vállalkozást.)
A teljesítmény-motivált vállalkozó és vállalkozás pedig ugyanolyan teljeítménymotiválttá
tudja tenni a munkavállalókat is. Ehhez természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy a munkabérek
általában magasabbak a nagyvállalati szektorban, mint a kisvállalatoknál: a kisvállalati szférában
mindenekelőtt az immateriális értékek jelentenek motivációs tényezőt. A vállalkozó munkatársai
is önálló feladatot, kompetencia-területet kapnak, közvetlen felelősséget viselnek, szoros
személyes kapcsolat alakul ki a szervezeten belül (míg a nagyvállalatok hagyományosan inkább
anyagi ösztönzőket alkalmaznak). A nem anyagi motivációjú munkavállalók ezért a kis-és
középvállalatokat részesítik előnyben. Itt nagyobb a munkával való elégedettség, mint a
nagyvállalatoknál. Felmérések szerint a vállalatméret növekedésével párhuzamosan nő a betegségi
ráta és a fluktuáció, - viszont a nagyvállalatnál jobbak a fizetések és a felemelkedési esélyek.
8. Az életminőség javítása
A fogyasztók számára minőségi szempontból a kis-és középvállalatok sokoldalú kínálatot
biztosítanak, tendenciájában magas minőséggel és azzal a lehetőséggel, hogy a vevő
befolyásolhatja a kínálat alakulását. Az individualizációnak a kis- és középvállalat jobban
megfelel, mint a nagyvállalat. Területi szempontból közeli ellátást biztosítanak (kisebb
településeken, agrárvidékeken ez különösen fontos). Időbeli szempontból pedig üzleti és szállítási
idejük rugalmasabb, mint a nagyoké.
A foglalkoztatottak körében sokoldalú szakmai és önkifejezési lehetőségeket biztosítanak a
kis- és középvállalatok. Olyan munkahelyet kínálnak fel, amelyeket ritkán terhel az ingázás, a
család szétválasztása. A feladatkör nagyobb, változatosabb, a tulajdonos-vállalkozó a
munkavállalót jobban bevonja a döntési folyamatba, a munkatársak ismerik egymást, gyakoribbak
a közös szabadidős programok, kellemesebb a munkahelyi klíma. A munkahely biztonsága
szempontjából viszont ellentmondásos a helyzet: a kis- és középvállalat „sérülékenyebb,” mint a
nagyvállalat, ugyanakkor a kisvállalatok létrehozása, munkahelyteremtése is dinamikus. Másrészt
24
recessziós fázisban a nagyvállalat gyorsabban építi le kapacitásait, munkahelyeit, mint az erős
személyes kapcsolatokkal rendelkező kis-és középvállalatok, amelyek még ekkor is inkább
megtartják munkatársaikat.
A fejlesztéspolitika szempontjából is növekvő a kis- és középvállalatok jelentősége. A
viszonylag fejletlenebb térségekben is megjelennek, ezzel ott is javítják az életminőséget, ahol
kisebb az esély nagyvállalatok letelepítésére.
9. A szakképzés támogatása
A kis- és középvállalatok kínálják – főleg az ún. duális képzési rendszerben – a gyakorlati képzési
helyek többségét. A mennyiségi szempontok mellett ezek egyúttal lényeges minőségi előnyöket is
kínálnak, elsősorban azzal, hogy a gyakorlathoz közeli, szükséglet-orientált képzést nyújtanak. Jól
kiegészítik az iskolai képzést az egyéni szükségletekre való orientálással, a vevői igényekkel való
konfrontálással. Az önálló munka végzésének, hasznosításának élményét adják, kisebb az
„elidegenedés” a munkát végző személy, a munka és a munka eredménye között. A képzés
közege is közvetlenebb, családiasabb. Németországban például az ipar a szakmunkásainak csak a
felét képezi ki maga, a többit a kézműves szakmától vonja el.
Persze nem minden kis- és középvállalat képes erre. A képzés annyira lesz eredményes, mint
amennyire a tanár (a vállalkozó, a kisvállalat) erre felkészült és alkalmas. Másrészt a szakmai
összetételt és színvonalat behatárolja a kis-és középvállalatok adott profilja és technikai
felszereltsége is.
10. Konjunktúrastabilizálás
Vitatott, hogy a stagnációs és recessziós fázisban a kis- és középvállalat ellenállóképesebb-e, mint
a nagyvállalat. A jobb ellenállóképesség mellett szól a rugalmasság, a piaci rések megtalálásának
képessége és a belső kapcsolatrendszer összetartó ereje. Hatalmas erőt és tartást biztosíthat már
önmagában is a vállalkozói attitűd: aki esetleg évtizedeken át építette fel üzemét, az a nehéz
időkben is megkeresi a túlélés lehetőségét, hogy megtartsa azt, ami az ő életműve (és
egzisztenciájának alapja).
Makrogazdasági szempontból – mint már korábban is utaltunk erre – a nagy számok törvénye
alapján a sokféle ágazatban, térségben, profilban, helyzetben megjelenő kis- és középvállalatok a
kockázat megosztása, a gazdaság stabilitása irányában hatnak.
Egyedileg az ellenállóképesség természetesen függ az ágazattól, szakmától, tőkeerőtől,
személyes adottságoktól, válságfelismerő és elhárító menedzseri képességektől stb. Befolyásoló
tényező lehet a nagyvállalati szféra helyzete, illetve a kis- és nagyvállalati szféra közötti
kapcsolatok jellege is. A kisvállalatok egy jelentős része nem kapcsolódik közvetlen a nagyokhoz,
kapacitásuk rugalmasan alakítható, ezáltal függetleníteni tudja magát a nagyvállalati
konjunktúrától, így konjunktúrakiegyenlítő (stabilizáló) hatású. A nagyvállalati függőség viszont
csökkenti ellenálló erejét a negatív hatásokkal szemben, különösen a beruházási javak
előállításának területén.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy 5 éven belül az újonnan alapított kis- és
középvállalatok fele-kétharmada megszűnik (különösen az alapítást követő második-harmadik év
a kritikus). Az ezt „túlélő”, az „idősebb” vállalkozás már stabilabb, mint a fiatalabb, általában a
25
növekvő vállalkozás is stabilabb (bár ennek is megvannak a maga veszélyforrásai), mint a
stagnáló.
11. Környezetvédelem
A kis- és középvállalatok általában kevésbé terhelik a környezetet:
- A technológia általában kevésbé anyagigényes. Ugyanakkor a kibocsájtás
viszonylagosan több lehet (mert a hatásfok alacsonyabb), mint a nagyvállalatnál (ilyen
például az egyedi fűtés az erőművivel összevetve).
- Szűkebb, kisebb a területi igénye, ennek hatását a természet könnyebben képes
ellensúlyozni.
- Kevesebb energiát igényelnek. (Az energiaigényes terméket viszont a nagyüzem
hatékonyabban tudja előállítani, a nagyvállalat többet tud tenni az energiatakarékosság
érdekében.)
- Jobban illeszkedik a táj és a település képéhez, mint a nagyvállalati építmények.
12. Külkereskedelem
A kis- és középvállalatok is aktívan részt vállalnak a külkereskedelemben, nemcsak a
nagyvállalatok. Közvetlen exportjuk részaránya a nemzetgazdaságon belül ugyan nem magas. Ez
többnyire természetesnek is tekinthető: a kis- és középvállalatok közvetlen, gyors kiszolgálásra
szakosodtak, lakossági szolgáltatásokat végeznek, többségük ezért sem tud exportálni. Másrészt
több helyen adott lenne az export-lehetőség, de ennek kiaknázásához nem rendelkeznek elegendő
információval, kapcsolatrendszerrel, szakismerettel, nehezebben képesek áthidalni a
finanszírozási nehézségeket stb. Mindez sokszor azon is múlik, hogy a kulcsemberek nem eléggé
koncentrálnak a külkereskedelemre.
A kis- és középvállalatok külkereskedelmi szerepe mégis fontos lehet, mert rugalmasságukkal
és kisebb termelési volumenükkel könnyebben megtalálják a piaci réseket. A kisvállalatok
körében általában erős a hajlam és a lehetőség a magas fokon specializált termék előállítására és
ezáltal is jelentős export potenciállal rendelkeznek. Ennél is jelentősebb ugyanakkor a
beszállításokon keresztül megvalósuló közvetett export: a kis- és középvállalatok megítélésénél
ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.
26
- felértékelődött a kisebb vállalatok gyorsabb reagáló-, alkalmazkodóképessége;
- sok nagyvállalat gazdaságossági megfontolásokból maga segíti egyes részlegeinek
önállósulását;
- a munkanélküliségtől való menekülés egyik útja önálló vállalkozás alapítása.
A hasonló tényezők ellenére az uniós országok közötti eltérések a kis- és középvállalatok
arányában igen nagyok. Korreláció az ilyen arányszámok és az egyes gazdaságok sikeres
fejlődése között nem ismerhető fel.
Fontos megfigyelés, hogy több éve az új munkahelyek nagyobb hányadát az európai Unióban
a kis-és középvállalatok adják.
Jellegzetes ugyanakkor, hogy a nagyvállalatok körében a koncentráció nem csökken, a
multinacionális és globális vállalatok befolyása növekszik. A korszerű ipar napjainkban is
változatlanul két lábon áll: kisebb számú nagy-, és nagyszámú kis- és közepes méretű vállalata
épül. A kétféle vállalati kör sok szállal összefonódik A kis- és közepes vállalatok egy része
közvetlenül a fogyasztók számára termel; jelentékeny hányaduk más vállalatok szállítója: egy
részük innovatív, a maga szűkebb területén esetleg a piacot is uraló vállalat.
A nemzetközi tapasztalatok ezeken túlmenően általános tendenciákról és élesen eltérő nemzeti
sajátosságokról egyaránt tanúskodnak. A kis- és középvállalatok méretstruktúrájának
szemléltetésére bemutatjuk az Európai Unió egészére vonatkozó nemrégen közzétett összeállítást
a 4. táblázatban.
Kis- és középvállalatok
Nagy-
Mutatószámok Mikro- Kis- Közép- Összesen
Összesen vállalatok
vállalat vállalat vállalat
Vállalkozások száma
19 040 1 200 170 20 410 40 20 450
(1000 db)
Foglalkoztatottak száma
41 750 23 080 15 960 80 790 40 960 121 750
(1000 fő)
Foglalkoztatottak átlagos
2 19 94 4 1 024 6
száma (fő)
Árbevételből
7 14 17 13 21 17
exportértékesítés (%)
Munkatermelékenység*
40 75 105 65 115 80
(1000 EUR)
A vállalkozások által termelt hozzáadott érték
*Munkatermelékenység
Összes alkalmazott
Forrás: Observatory of European SMEs, 2002.
27
Az Európai Unió mintegy 20 000 000 vállalkozása több mint 120 000 000 embernek
biztosította a megélhetést 2002-ben. A vállalkozások számát tekintve a kis- és középvállalatok
egyértelmű túlsúlya figyelhető meg, arányuk az összes vállalkozáshoz viszonyítva 99,8%. A kis-
és középvállalati szektoron belül a mikrovállalatokból található a legtöbb (93,11%). A több mint
19 000 000 mikrovállalat átlagosan 2 főt foglalkoztatott, továbbá ezeknek a vállalkozásoknak
mintegy fele az ún. alkalmazott nélküli önfoglalkoztató kategóriába tartozik.
A vizsgált országok összességében az átlagos alkalmazotti létszám vállalatonként 6 fő volt
2002-ben. Természetesen az egyes létszámkategóriákon belül igen nagy a szórás. A kisvállalatok
átlagosan 19, a középvállalatok pedig 94 főt foglalkoztattak, ennek köszönhetően a kis- és
középvállalatok esetében átlagosan 4 főt tesz ki az alkalmazotti létszám. A nagyvállalatoknál a
foglalkoztatottak átlagos száma az 1 000 főt is meghaladja. Mindezekből az következik, hogy a
kis- és középvállalatok az alkalmazottak közelítőleg kétharmadát foglalkoztatják, illetve az, hogy
a vizsgált országokban található 40000 nagyvállalat foglalkoztatja az alkalmazottak közel
egyharmadát.
Egy Európai Unióbeli vállalat éves árbevételének átlagosan 17 százalékát realizálja külföldről.
Ez az adat pontosan megegyezik a középvállalatok által –az árbevétel százalékában – az exportált
termékekért, illetve szolgáltatásokért kapott összeggel. Míg azonban a nagyvállalatok
árbevételüknek közel 21 százalékát külföldön szerzik meg, ez a mikrovállalatok esetében
mindössze 7%. Ezt a különbséget némileg magyarázza az, hogy a vállalati méret és a
gazdálkodási ágak között szoros az összefüggés – bizonyos iparágakban ritkán fordul elő az
exportra törekvés. Az sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vállalatok túlnyomó többségét
adó kis- és középvállalkozások közül sokan nagyvállalatok beszállítói, és így a közvetett
exportjuk mértéke valószínűleg jóval jelentősebb (Abroncsos, 2003).
A munkatermelékenységet az egy alkalmazottra eső hozzáadott értékkel mérhetjük. A 4.
táblázat adatai azt mutatják, hogy szoros összefüggés állapítható meg a vállalat mérete és
termelékenysége között, mivel ez a mutató a mikrovállalatok esetében a legalacsonyabb, a
nagyvállalatok felé haladva pedig fokozatosan növekszik.
A Magyarországon működő vállalatok méretstruktúráját az 5. táblázat mutatja.
Kis- és középvállalatok
Nagy-
Mutatószámok Mikro- Kis- Közép- Összesen
Összesen vállalatok
vállalat vállalat vállalat
Vállalkozások száma
827 806 26 377 4 798 858 981 1 041 860 022
(db)
Foglalkoztatottak száma
1 158 928 448 409 475 482 2 082 819 864 967 2 947 786
(fő)
Foglalkoztatottak átlagos
1,4 17 99,1 2,4 830,9 3,4
száma (fő)
Forrás: KSH, 2002.
28
A 2002 évvégi állapotok szerint a Magyarországon működő több mint 860 000 vállalkozás
közel 3 millió dolgozó számára biztosított megélhetést. (A regisztrált gazdasági szervezetek
száma ekkor 1 236 890 volt.) A vállalkozások többsége (96%) hazánkban mikrovállalkozás.
Napjainkban az alkalmazottak több mint kétharmadát (70%) a kis- és középvállalatok, kevesebb
mint egyharmadát pedig a nagyvállalatok foglalkoztatják.
Az átlagos vállalatméretet vizsgálva a következők állapíthatók meg: az Európai Unió átlagos
vállalatmérete 6 fő volt 2002-ben, a magyar vállalatnagyság ettől elmarad, csupán 3-4 fő.
A középvállalkozások átlagos nagysága viszont meghaladja az EU-átlagot. A legnagyobb
mértékben a mikrovállalkozások átlagos vállalatmérete tér el az európai értéktől. Ezt legnagyobb
részt az egyéni vállalkozóknak az alkalmazott nélküli önfoglalkoztató kategóriában elfoglalt
domináns jelenlétével magyarázhatjuk. Ez a felvetés azonban némi aggodalomra adhat okot. Laky
(1998) érdekes következtetésekre jut a magyar gazdaság vállalati struktúrájára és fejlődésének
lehetséges irányára vonatkozóan. A rendszerváltást követően, a nagy szervezetek széthullásakor
csupa kis- és középvállalkozás alakult, és a külföldi befektetők is jellemzően ilyen méretű cégeket
hoztak létre. 1989 után azonban hozzájuk viszonyítva óriási mértékben megugrott a
mikrovállalkozások száma, és ennek következtében ismét aránytalanul kevés lett a kis- és
középméretű szervezetek részaránya. Az említett szerző egy nagyon fontos Uniós publikációt is
idéz: ”A különlegesen magas önfoglalkoztatói arány, mint olyan nem jelenti a gazdaságban a
magas szintű érettséget. A fejlett országok haladási iránya jellemzően a számottevő és érett iparral
rendelkező gazdaság és a relatívan alacsony önfoglalkoztatás. Az önfoglalkoztatás fontossága
ezért az iparosodás során csökkenhet. Ebben az összefüggésben az önfoglalkoztatás nagyon gyors
növekedése az átalakuló országokban a különösen bizonytalan fejlődés kifejeződésének
tekinthető.”
29
gondolkodás a tökéletesen hatékony versenypiacok felfogásából kiindulva szükségtelennek vél
mindenfajta pozitív vagy negatív diszkriminációt. A liberális felfogás az állami beavatkozást
akkor tartja elfogadhatónak, ha
- annak végső célja a társadalom jólétének a növelése, a vagyongyarapítás,
- az intézkedés előnyei felülmúlják a bürokratikus beavatkozás költségeit, feláldozott
hasznát és esetleges kárait,
- az nem csupán a támogatásban részesülőt juttatja előnyhöz, de externális hatások révén az
előnyök szélesebb kör számára is kézzel foghatók.
Szerb (2000) szerint azonban a fenti kritériumoknak megfelelő számszerűsítés nagy
nehézségekbe ütközik és az állami beavatkozás teljes körű hatásait kimutató tanulmányok
hiányoznak a szakirodalomból.
A kkv szektor támogatását maga elé tűző állami politikának azzal a nehézséggel is meg kell
küzdenie, hogy a potenciálisan célozható vállalkozói kör rendkívül heterogén. Ide tartoznak
például az egyszerű munkavállalóként dolgozó egyéni vállalkozók is és a jelentősebb
foglalkoztató középvállalatok is. Meghatározóak a szektoriális különbségek is, így nyilvánvaló,
hogy a mezőgazdasági termelő vagy a szoftverkészítő vállalkozókat nem lehet egy kalap alá
venni. Ugyanakkor az életciklus különböző szakaszában levő vállalkozásoknak is különböző
problémákkal kell megküzdeniük. Ha ehhez még azt is hozzáadjuk, hogy a vállalkozó-tulajdonos
eltérő motivációi, tulajdonságai, üzleti és vállalkozói képességei szerint is nagyok a különbségek,
akkor nyilvánvalóvá válik, hogy milyen problematikus egy egységes alapelveken működő kkv
politika kialakítása.
Amikor a kisvállalkozások támogatásának miértjéről esik szó, a leggyakrabban két gazdasági
érvet szoktak hangoztatni. Az egyik, hogy a kicsik már eleve hátrányban vannak a
nagyvállalatokkal szemben. Az alapítás és a különböző állami előírások fajlagosan magasabb fix
költségei, a kedvezőtlen tőkéhez és hitelhez jutási lehetőségek miatt az induló vállalkozások
versenyhátrányba kerülnek. A támogatás másik érve az a kkv szektor pozitív hatásaival
kapcsolatos, amelyeket az alábbiakban sorolhatunk fel.
- Innováció és technikai fejlődés,
- a versenyre ható erők növekedése, a piaci viszonyok regenerálása,
- a nemzetközi versenyképesség növelése,
- meghatározó szerep a munkahelyek teremtésében.
Bizonyos társadalompolitikai célok megvalósítása érdekében is alkalmazható a kkv politika
(Csaba 1998). Ide sorolható egyes új társadalmi rétegek vagy hátrányos helyzetű régiókban élők
vállalkozási intenzitásának, vállalkozás-fejlesztésének támogatása is.
A környezet befolyásoló állami politika, ami a versenypolitika mellett magában foglalja a
makrogazdasági politikát, a fiskális és monetáris politikát elvileg szektorsemleges, de a
gyakorlatban eltérő módon érintheti a különböző méretű vállalkozásokat.
30
A legkevésbé megfogható és nehezen számszerűsíthető politika, ami még a liberális
értékekkel is összeegyeztethető, a vállalkozói kultúrára (a vállalkozások alapítására, a vállalkozók
hálózati kapcsolatának kialakítására) ható tényezők befolyásolása.
A 3. ábrán mutatjuk be összefoglalóan a kis- és középvállalati politikáról az eddig
elmondottakat, kiegészítve a konkrétan alkalmazott befolyásolási eszközökkel.
Befolyásoló eszközök
Általános
Környezeti tényezõk Belsõ tényezõk Végsõ célok
- Gazdaságpolitika - fogyasztás ,
megtakarítás, export, infras truktúra
- Regionális politika, társadalompolitika Gazdasági
- Monetáris politika - infláció, kamatláb - Makrogazdasági
- Fiskális politika - adópolitika környezet - Vállalkozó - Növekedés
- Versenypolitika, piacszabályozás - - Innovác ió
belépési korlátok eltávolítás a - Helyi környezet - Innovác ió - Munkahelyteremtés
- Versenyképess ég
Egyedi - Piac - Alapítás - Export
- T ermékdifferenc iálás
- Vállalkozói kultúra, értékrend - Szabályozás - Beindítás - Vagyongyarapítás
- Válallkzásokat s egítõ intézményrendszer
- Informác ióhoz jutás javítás a - Hálózat - Növekedés Társadalmi
- Adminisztrációs terhek csökkentése,
- Vállalkozói kutúra - Regionális különbségek
mûködési feltételek javítása
mérséklése
- Hálózati kapc solatok fejles ztése -
beszállítás, bedolgozás - Kis ebbségek támogatás a
- Vállalkozói képzés, tanác sadás - Szegénys ég kezelése
- Pénzügyi támogatás - kedvezményes
hitel, garanc ia, tõkeellátás
- Innovác ió támogatás
- Alapítás támogatás a
- Beindítás támogatás - inkubátor
- Növekedés támogatása - tõkeellátottság
A vállalkozások végső céljai között az említett gazdasági és társadalmi célokat soroltuk fel. A
belső tényezők között a vállalkozás életútját meghatározók szerepelnek, éspedig: a vállalkozó, az
innováció, az alapítás, a kreativitás és a növekedés.
A környezeti tényezők közé a piacot, a vállalkozói kultúrát, a hálózati lehetőségeket, a
makrogazdasági, a helyi környezetet és a szabályozási elemeket soroltuk. A környezeti tényezők
kapcsán említést érdemel, hogy ezek csupán a vállalkozásokon, azaz a belső tényezőkön keresztül
fejtik ki hatásukat. A végső eredmény szempontjából az is fontos, hogy a vállalkozások milyen
kapcsolatban állnak a külső környezettel, mennyiben érzékelik a környezeti tényezőket, mennyire
„vevők” az esetleges intézkedésekre, rendelkeznek-e megfelelő információval, képesek-e a
politikai szándékoknak megfelelően reagálni. A kkv politika eszközei így nem csupán a
környezeti és a belső tényezőket befolyásolhatják, hanem a közöttük levő kapcsolatot is.
A konkrétan alkalmazott eszközöket többféleképpen csoportosíthatjuk, számunkra talán a
legmegfelelőbb az általános és az egyedi besorolás felel meg. Az általános eszközök elsősorban a
vállalkozások környezetére fejtik ki hatásukat, és nem csupán a kkv szektorra hatnak, hanem a
gazdasági szereplők szélesebb körét érintik. Az egyedi eszközök elsősorban a vállalkozások belső
tényezőire irányulnak, nem szektorsemlegesek és kifejezetten a kkv szektor vállalkozásait
célozzák.
31
A EU-tagállamok felismerték, hogy a kis- és középvállalkozások kulcsszerepet játszanak a
munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben, mindennapi tevékenységükkel
hozzájárulnak a jóléti társadalom építéséhez, ezért széles körben elismerték a kkv-k
megkülönböztetett szabályozásának szükségességét.
A vállalkozáspolitikával kapcsolatos fő célkitűzés az EU-ban az úgynevezett Vállalkozói
Európa (angolul Enterprise Europe) kialakítása 2005-ig, ami lényegében tudás- és innováció
alapú, fenntartható gazdaságot jelent.
Ennek megfelelően az alábbi célokat jelölte ki az Unió:
- a vállalkozói szellem erősítése,
- az innováció, a hatékony változáskezelés ösztönzése,
- a vállalkozások számára kedvező jogi és üzleti környezet kialakítása,
- a kkv-k versenyképességének javítása,
- a vállalkozások pénzügyi környezetének fejlesztése,
- az információszolgáltatás hatékonyabbá tétele,
- a különböző termék- és szolgáltatáspiacokhoz való hozzáférés segítése.
Az EU, pontosabban az Európai Bizottság Vállalati Főigazgatósága a vállalkozáserősítő
politika feladatait az ún. Zöld Könyvben fogalmazta meg három szinten, az egyének, a vállalatok
és a társadalom szintjén.
Feladatok az egyének szintjén, ahhoz, hogy több vállalkozó legyen:
- csökkenteni kell a piacra lépés különböző korlátait;
- a kockázatvállalást honorálja nagyobb eredmény;
- az oktatás és képzés növelje a vállalkozói kapacitásokat és tudást;
- mozdítsuk elő a vállalkozást a nők és az etnikai kisebbségek körében.
Feladatok a vállalatok szintjén, növekedésük elősegítésére, az alábbi területeken:
- szabályozási környezet,
- adóztatás,
- szakképzett munkaerőhöz való hozzájutás,
- finanszírozás,
- innovációs és nemzetközi tevékenység,
- vállalaton belüli vállalkozás (intrapreneurship).
Feladatok a társadalom szintjén:
- vállalkozó társadalom létrehozásához övezze a vállalkozót több megbecsülés, az
esetenkénti kudarcot fogadja nagyobb megértés;
- a vállalkozói gondolkodásmód kapjon nagyobb teret a szociális szférában, a
szövetkezetek, a társulások, az alapítványok körében is.
32
Az Európai Unió már többször határozottan kinyilvánította, hogy a mindenkori jelölt
országoktól is várja, elvárja a vállalkozáserősítő programjaikba való bekapcsolódást, és – az
Európai Kisvállalati Chartához való hivatalos csatlakozásunk után – ezt számon is kéri (Fülöp és
munkatársai, 2002). Magyarország a tárgyalásokon vállalta, hogy a csatlakozástól maradéktalanul
alkalmazza a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó uniós elemeket és szabályokat.
A mindenkori magyar kormányzat által napjainkig elkészített dokumentumok mindegyike
hangsúlyozza a kisvállalkozások fontosságát. A fejlesztésüket szolgáló eszközök leírása
árnyaltabbá vált, a dokumentumok mindinkább az Európai unió hasonló anyagainak
megfogalmazását és szóhasználatát követik. Talán a legfontosabb új fejlemény, hogy a
korábbiaknál jóval nagyobb súlyt kap a kisvállalkozások működési feltételeinek javítása, ami
valóban a legfontosabb kérdés.
Másrészről azonban a – Kállay (2002) szerint szükséges – paradigmaváltás jeleit még nem
lehet látni. A gazdaságpolitika továbbra is versenyhátrány ellensúlyozása felől közelíti a kérdést,
nem pedig a versenyképesség javítása oldaláról. A koordináció jellege a folyamat egészében
bürokratikus, és ott sem adja át a helyét a piaci mechanizmusoknak, ahol pedig már csak azok
tudnának hatékonyan működni.
A hatások tekintetében is lényegi különbség van a piachelyettesítő és a piacépítő
vállalkozásfejlesztés között. Az előbbi konzerválja a piaci kudarcot, az utóbbi magában rejti a
probléma megoldásának esélyét. Ahhoz, hogy makrogazdasági szinten növekedést hozzon a
tranzakciós költségek csökkentése, arra van szükség, hogy a költségcsökkenés valóságos legyen,
hatékonyságjavuláson alapuljon. Azok a programok, amelyek elfogadják a magas költségeket, de
azokat a vállalkozó helyett mással fizettetik ki, a gazdaság egészére nem gyakorolnak érdemi
hatást.
A politikai retorikában gyakran emlegetett középréteg helyzetét, fejlődését meghatározó egyik
tényező a tág értelemben vett kisvállalkozás-fejlesztési politika. Ez az az eszköz, amely
hozzájárulhat ahhoz, hogy a középrétegek gazdaságiverseny-pozíciója javuljon, és a magyar
tőketulajdonra épülő gazdaság alapjai gyorsabban fejlődjenek.
Az átmenet időszakában eddig alkalmazott gazdaságpolitika csak kismértékben szolgálta és
érte el ezt a célt. Az eddigi kormányok egyértelműen a régi paradigma alapján alakították ki és
hajtották végre kisvállalkozás-fejlesztési programjaikat. Ennek következményei több területen is
érezhetők:
- a magyar kisvállalkozásoknak csak néhány százaléka kapott érzékelhető támogatást a
vállalkozásfejlesztési rendszertől,
- az alkalmazott eszközök ebben a kevés esetben is csak kismértékben szolgálták a
versenyképesség javítását, sokkal inkább a viszonylag olcsó források szűk körű juttatására
szorítkoztak,
- a támogatás feltételeinek sokkal nagyobb célcsoport felel meg, mint amennyien abból
valóban részesedhettek. Ennek következtében az elosztási döntésekkel a vállalkozók
jelentős része elégedetlen, sokszor a korrupció gyanúja is megfogalmazódott,
33
- a vállalkozásfejlesztési szervezetek egy részénél járadékvadász (rent seeking) típusú
magatartás alakult ki, kevés az érdekeltség a tényleges eredményben, és az erőfeszítések
jelentős részét a finanszírozási források megszerzése köti le,
- alig alakultak ki a piacba integrálódó vagy integrálódni képes, fenntartható, önszabályozó
alrendszerek és tevékenységek.
Ahhoz, hogy a társadalompolitikai megfontolások által motivált célokat legalább részben el
lehessen érni, a kisvállalkozás-fejlesztési politika határozott reformjára van szükség. A
változtatásokat a következő fő elvek szerint lenne szükséges végrehajtani.
Funkcionális megközelítés. A kisvállalkozás-fejlesztési politika kialakításakor a funkciókat és
nem a szervezeteket kell kiindulási alapként elfogadni. A végrehajtással azokat a szervezeteket
kell megbízni, amelyek ezt a legjobban képesek szolgálni, ami bizonyos mértékig megengedi,
hogy verseny alakuljon ki a forrásokért.
Fenntarthatóság. Csökkenteni kell a programok jelenleg közel 100 százalékos kormányzati
szervezetektől, fejlesztési programoktól való függőségét. Ezt nem elsősorban a költségvetési
forrásokkal való takarékosság okán kell megtenni, hanem azért, mert az ügyfélorientált, hasznos
szolgáltatások ösztönzője, és mércéje az önfenntartási képesség. E nélkül továbbra is a
kormányzati ügynökség, nem pedig a vállalkozó lesz a legfontosabb ügyfél.
Intézményfejlesztés, kapacitásépítés. A politika fő céljává nem a működtetés finanszírozását,
hanem az önfenntartó módon működni képes struktúrák kialakítását kellene tenni. Ennek eszközei
az intézményfejlesztés, ami megteremtené azokat a jogi és más szabályozási feltételeket, amelyek
között az önfenntartás megvalósulhat, valamint a kapacitásépítés, ami az instrumentumok (például
a mikrohitelezést hatékonyan végezni tudó szervezetek) kialakítását jelenti.
A piaci mechanizmusokra épülő koordináció. A végrehajtás ellenőrzésének és
szabályozásának jelenlegi eszközei alapvetően adminisztratívak, ami a felhasználható erőforrások
szűkösségével párosulva tervgazdasági jellegű koordinációt kíván meg. Ez csak nagyon sajátos,
ritka esetekben működik hatékonyabban, mint a piaci koordináció. A reform eredménye egy olyan
rendszer lenne, amiben a piaci koordináció érvényesülne, a versenyen, a hatékonysági kényszeren
és a hozzáadottérték-szemléleten keresztül.
ÖSSZEFOGLALÁS
34
inkubátor szervezettel (a vállalkozó előző munkahelye) és külső tényezőkkel (a vállalkozást
támogató szolgáltatások, gazdasági feltételek) hozható összefüggésbe.
A vállalkozás fogalomkörét tisztázva meghatároztuk a kis- és középvállalat mennyiségi
és minőségi kritériumait. A vállalatok méret szerinti kategorizálására leggyakrabban a
foglalkoztatottak számát alkalmazzák. A legfontosabb minőségi jegyek között a saját
tulajdon, a meghatározó jövedelem forrás, a szakma gyakorlásának szükséges alapja és a
személyes irányítás szerepel.
Az Európai Unióban és Magyarországon a kisvállalatok a gazdaság számos részét
képezik. Ez magyarázható olyan strukturális jellemzőkkel, mint a vállalkozások és a
foglalkoztatottak száma, valamint az exportértékesítés aránya és a munkatermelékenység.
Az egyéni vállalkozók és a kisvállalati egységek kiemelt funkciót töltenek be a vállalatok
kölcsönös függőségének erősítésében, a vállalatok közötti piaci verseny kialakításában és
fenntartásában, továbbá az innováció kiszélesítésében.
A kisvállalkozások növekvő szerepére utal az is, hogy az Európai Unió minden
országában és Magyarországon is napirenden levő kérdés a vállalkozásfejlesztés. A kis- és
középvállalkozás-fejlesztési politika akkor lehet hatékony, ha nem célcsoportokat, hanem
olyan beavatkozási területeket keres, ahol a kisvállalkozások versenyképességét javító
szolgáltatások piaca nem működik kielégítően.
KÉRDÉSEK
1. Ki a vállalkozó? Mi a vállalkozás?
2. Mik a kis- és középvállalat mennyiségi és minőségi kritériumai?
3. Melyek a vállalkozás gazdasági, szociológiai és pszichológiai elméleteinek
feltételezései?
4. Melyek a vállalkozói személyiségjegyek?
5. Milyen tényezők hatnak a vállalkozói döntésre?
6. Mik a kisvállalat gazdasági és társadalmi funkciói?
7. Milyen a kis-, közép- és nagyvállalatok aránya az Európai Unióban?
8. Mi jellemzi a Magyarországon működő vállalatok méretstruktúráját az utóbbi
években?
9. Mi a lényege az Európai Unió vállalkozáserősítő politikájának?
10. Melyek a hazai kisvállalat-fejlesztési politika elemei?
35
2. A KISVÁLLALATOK ALAPÍTÁSA
Belekezdeni egy vállalkozásba, vagy meglévő üzletet bővíteni izgalmas dolog. Lehet, hogy ez az
út vezet a gazdagsághoz és elégedettséghez, de az is lehet, hogy anyagi csőd és kétségbeesés vár a
vállalkozóra. A sikeres vállalkozást gondos előkészítés, tervezés, a vállalkozásra való alapos
felkészülés vezetik be, mert a lelkesedés, az önbizalom és az odaadás lényeges ugyan, de
önmagában még nem elegendő.
Előfordulhat, hogy a leendő vállalkozó már el is döntötte, milyen vállalkozáshoz lenne kedve,
de az is lehet, hogy még nem tudja, milyen irányba kutasson. Ötleteket nem lehet varázsigével
előteremteni, azonban számos forrás van, amiből ötletet meríthetünk saját vállalkozásunk
tevékenységére vonatkozóan. Fontos tehát, hogy felismerjük az ületi lehetőségeket. A felmerülő
ötleteket a motiváció, az érdeklődés, a képességek és a rendelkezésre álló eszközök szempontjából
értékelni kell, meg kell vizsgálni, hogy az üzleti elképzelésünk piacképes, működőképes,
versenyképes és üzletképes-e. Elképzelésünket meg kell tehát vizsgálnunk a személyi tényezők
tekintetében (képes vagyok-e, érdekel-e, fogom-e szeretni, hajlandó vagyok-e áldozatokat hozni
érte), értékelni kell üzleti szempontból (van-e piaca a terméknek/szolgáltatásnak), mennyi tőkére
van szükség, tudok-e annyit szerezni). A végső döntéshez valamennyi szempont gondos
mérlegelése szükséges.
Miután az ember végleg eldöntötte, hogy vállalkozásba kezd, s már megvan hozzá a
megfelelő ötlete is, felmerül a kérdés, hogy mi a jobb: nulláról indulni vagy megvenni a már
működő céget. Egy működő cég átvételének vonzerejét az adja, hogy bevételre már az első naptól
számíthatunk, adott a megfelelő helyiség és berendezése, kialakult a vevői, szállítói kör. Ha jól
választottunk, adott a megfelelő helyiség és berendezése, kialakult a vevői, szállítói kör. Ha jól
választottuk ki a céget, akkor biztos alapról kezdhetünk neki a bővítésnek, újításnak. Aki nulláról
indul, gyakran három vagy akár hat hónapba is beletelik mire tisztességes forgalmat ér el.
Azonban új vállalkozásnál könnyebb elképzelésünknek megfelelően alakítani a feltételeket, s jobb
magunk meggyőződni a piaci lehetőségekről. Egy már meglévő cég megvételének hátránya lehet,
hogy rejtett hibák derülhetnek ki utólag. Azonban akár egy működő cég megvásárlása mellett
döntünk, akár új vállalkozást hozunk létre, nagyon fontos, hogy alaposan átgondoljuk,
mérlegeljük a lehetőségeket. Ha nem győződünk meg róla piackutatással vagy egyéb módon,
hogy lesz-e a termékünkre/szolgáltatásunkra elegendő kereslet, ha rosszul mérjük fel a beruházás-
, illetve erőforrásigényt, ha rosszul becsüljük meg a vállalkozás beindításának és működésének
költségeit, gyakran nehézségekbe ütközhetünk, s ez akár az induló vállalkozás bukásához is
vezethet. Hogy ezt könnyebben elkerüljük a következő három fejezetben sorra vesszük a
vállalkozásra való felkészülés fő feladatait, bemutatjuk a kisvállalati szervezet jogi formáit és
ismertetjük az üzleti terv tartalmi elemeit.
36
vállalkozás sikerében 3 tényező játszik meghatározó szerepet: a lehetőség, a vállalkozó és az
induláshoz szükséges erőforrások. Így nyilvánvaló, hogy a vállalkozásra való felkészülés fő
feladatai is e három kulcsfontosságú sikertényezővel kapcsolatosak. Ezt mutatja a 4. ábra.
FELKÉSZÜLÉS A VÁLLALKOZÁSRA
Minden vállalkozás alapja az életképes üzleti lehetőség. Az üzleti lehetőségek tárháza bőséges: ez
lehet valamilyen új termék vagy szolgáltatás, melyre van fizetőképes kereslet, adódhat abból,
hogy a vállalkozó felismeri a kielégítetlen piaci igényt, és ennek kielégítésére törekszik. Az új
vállalkozás kiindulópontja az alaptermék vagy szolgáltatás. Az új vállalkozás alapításának
gondolata jöhet belülről, mint új elképzelés, vagy kívülről, különféle ötletszerzési eljárások révén.
Mindkét esetben módszerek sokaságát lehet alkalmazni.
Az üzleti lehetőség alapját képező ötletek forrása végtelen. Vecsenyi (2003) és Hisrich (1991)
összeállításai szerint a legtöbb ötlet a fogyasztóktól, a korábbi munkahelyi tapasztalatokból, más
vállalkozásokból, külföldről, az értékesítési hálózat munkatársaitól, a kutatás-fejlesztési
tevékenységből, a vállalkozásfejlesztő programokból és – egyre inkább – az Internet által kínált
forrásokból származik.
Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy különbséget kell tennünk a vállalkozás alapötletének forrásai
és az innovációs ötletek forrásai között. A vállalkozási ötletek forrásai alatt azokat a tényezőket
éretjük, amelyek segítenek az üzleti lehetőség felismerésében, s melyek megvilágítják számunkra,
hogy mire célszerű vállalkozni az adott feltételek között, az adott környezetben. Azonban a
vállalkozásoknak a működés során folyamatosan újítaniuk kell a termék/szolgáltatás skálájukon, a
kiszolgálás színvonalán, folyamatosan igazodniuk kell a piaci és környezeti kihívásokhoz. Ennek
37
eszköze a folyamatos innováció. Az innovációs ötletek forrásairól a 3.2.6. fejezetben olvashatunk
bővebben.
Ezek alapján a vállalkozási ötletek forrásai a következők:
- A fogyasztó mint ötletforrás. A vállalkozók növekvő figyelmet fordítanak a fogyasztókra,
akik az új termék-vagy szolgáltatásötlet gyújtópontjában állnak. Ez történhet úgy, hogy
társaságban figyelik az elejtett ötleteket, odafigyelnek, mire panaszkodnak, mit
hiányolnak a vevők az üzletben, mire panaszkodnak a barátok, szomszédok, munkatársak.
Azonban a jövendő vállalkozó nemcsak nyitott füllel jár a világban, de tudatosan keresi a
találkozást a fogyasztókkal, szervezetten biztosíthatja a lehetőséget a fogyasztóknak, hogy
kifejthessék véleményüket, javaslatokat tegyenek a termékkel, szolgáltatással
kapcsolatban.
- A kereskedők mint ötletforrások. A kereskedelemben dolgozók szintén kitűnő
ötletforrások. Ezeknek az embereknek, mivel jól ismerik a piaci igényeket, gyakran
támadnak javaslataik egészen új termékekre. A bolti eladók, a nagy önkiszolgáló üzletek
pénztárosai, az értékesítési vezetők szívesen megosztják tapasztalataikat a jövendő
vállalkozóval. Tudják, mit keresnek a vevők, és mivel elégedetlenek. Tudnak segíteni
abban is, hogy egy terméket hogyan célszerű bevezetni a piacra, hogyan lehet megfelelően
csomagolni, és milyen áron lehet értékesíteni.
- A jelenlegi munkahely mint ötletforrás. A vállalkozást indító ötletek túlnyomó része a
jövendő vállalkozó jelenlegi munkahelyéről származik. A munkahelyen megszerzett tudás
jól felhasználható a vállalkozásban. Sok olyan tevékenység végezhető kisebb
vállalkozásban, ami nem elég fontos vagy nem eléggé profittermelő egy nagyobb
vállalkozás keretében. A leépítések számtalan vállalkozási öletet adtak a nehéz helyzet elé
állított embereknek. A nagyvállalatban elutasított, kevéssé méltányolt ötletek kitűnőek
lehetnek egy kisvállalkozás számára, különösen akkor, ha a nagyvállalat nem támogatja a
belső vállalkozásokat. A jelenlegi munkahely különösen a marketing és K+F területen
dolgozók számára jelent ötletforrást, de a többi területen is megfigyelhető.
- Más vállalkozás mint ötletforrás. Sok vállalkozás jött létre azért, mert valaki úgy
gondolta, hogy ő tudna jobbat és jobban nyújtani a vevőknek. A már működő
vállalkozások adhatnak ötletet a másoláshoz, a követéshez is. Gyakori, hogy valaki más
sikerén felbuzdulva indít vállalkozást. Kiindulópont lehet egy új vállalkozás alapításához,
hogy hogyan lehet ezeket a már piacon lévő termékeket és szolgáltatásokat tökéletesíteni.
Ha egy vállalkozás olyan piacra kíván termékével, vagy szolgáltatásával betörni, ahol már
más vállalkozások is kínálják ezeket, vagy helyettesítő termékeket, a vállalkozónak meg
kell határoznia, melyek lesznek azok a jellemzők, amelyek amiatt az új – és nem a
versenytárs – termékét fogja választani a fogyasztó.
- Kutatás-fejlesztés mint ötletforrás. Általában a vállalkozó jelenlegi munkahelye nyújt
különleges lehetőséget arra, hogy a kutatásból olyan ötlet szülessen, amelyre vállalkozást
lehet építeni. A túlságosan eredeti ötletek, kutatási eredmények felboríthatják a már
kialakult tradíciókat és hatalmi viszonyokat. Ilyenkor az elutasítás a feltalálót arra
kényszerítheti, hogy ötletével továbbálljon, és akár saját vállalkozásba kezdjen.
38
- Külföldi tapasztalat mint ötletforrás. Sokan szerzik ötleteiket külföldi útjaikon, külföldi
magazinokból, szakmai folyóiratokból – és meglepő módon – külföldi filmekből. A
máshol kitalált és megvalósított ötletek többnyire könnyedén átültethetők a belföldi
piacra. A másolás azonban sok esetben jogi feltételekhez kötött, amelyek megszegése
törvénybe ütközik. Érdemes külföldi ötletek átvételénél jogi szakértő, szabadalmi ügyvivő
véleményét is figyelembe venni.
- A vállalkozásélénkítő programok mint ötletforrások. A vállalkozásélénkítő programok
további lehetőségekre hívják fel a jövő vállalkozóinak figyelmét. Az a lehetőség, hogy a
vállalkozás indításához kormányzati támogatást lehet kapni, meglódíthatja a jövendő
vállalkozó fantáziáját. Olyan területekre kalauzolhatja őt, ahol a támogatások segíthetik az
üzleti élet pezsgését. Amikor pályázatokat írnak ki a turizmus fejlesztésére vagy a
beszállítók támogatására, megnő azon vállalkozók száma is, akik pont e területeken
akarnak szerencsét próbálni.
- Az Internet mint ötletforrás. Az Interneten szinte minden megtalálható, még vállalkozási
ötletek is. A keresőprogramokkal áttekintést szerezhetünk bizonyos iparágak helyzetéről.
A különböző vállalkozások honlapján képet kaphatunk mások termékeiről és
szolgáltatásairól. A világhálón keresve bekukkanthatunk olyan helyekre, ahol ismerkedni
lehet vállalkozói életsorsokkal, bele lehet nézni hozzánk hasonló vállalkozást indítók
üzleti tervébe stb.
2.1.1.2. Az ötletgyűjtés
Ha ”spontán megvilágosodás” útján a vállalkozónak nem jut eszébe a „nagy ötlet”, segítheti az új
ötletek gyűjtését és értékelését különféle módszerek alkalmazásával. A sok megoldásból a
legnépszerűbb ötletgyűjtési módszert, a brainstormingot mutatjuk be.
Az ötletroham (brainstorming) a kreatív problémamegoldás és az ötletgyártás talán
legismertebb és legelterjedtebben alkalmazott módszere. Az ötletroham a résztvevők spontán
megnyilvánulásai által alakuló strukturálatlan folyamat, amely korlátozott időkeretben egy adott
problémával kapcsolatos összes lehetséges ötletet előhívja. A jó ötletroham összejövetel a
probléma megfogalmazásával kezdődik, amely nem lehet sem túl általános (ez olyan mértékben
szórná az ötleteket, hogy semmi sem lenne használható belőlük), sem túl leszűkített (ez korlátozná
a lehetséges válaszokat). Amint a problémát megfogalmazták, kiválasztanak 6-12 személyt úgy
hogy az ismeretek széles tartományát képviselők legyenek jelen az ülésen. A csoport egyetlen
tagja sem lehet a problématerület elismert szakértője. Minden ötletet, bármennyire is
logikátlannak tűnő, fel kell jegyezni, és nem szabad megengedni, hogy a résztvevők az ötletbörze
során egymás ötleteit bírálják, vagy minősítsék.
A módszer alkalmazásakor be kell tartani az alábbi néhány általános szabályt:
- Nem szabad bíráló vagy rosszalló megjegyzéseket tenni.
- Bátorítani kell a gondolatok szabad szárnyalását, minél vadabb az ötlet, annál jobb.
- Sok ötletet kell összegyűjteni, minél több az ötlet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy jó
elképzelések is lesznek közöttük.
39
- Bátorítani kell a ötletkombinációkat és az ötletek továbbfejlesztését, mások ötletét fel
lehet használni arra, hogy abból még újabb ötletet állítsunk elő.
- Az ötletroham legyen vidám és játékos, ne munkajellegű.
40
és nem a versenytársakét? Mikor fogja a versenytársakat a vállalkozás ebben a
versenyben elérni és hogyan?
- A célpiac fenyegetettsége. A vállalkozás célpiacát mennyire fenyegetik a
versenytársak, milyen módon akarják a piacok elhódítani, és mit kíván tenni a
vállalkozás ebben a versenyben?
- A versenyt befolyásoló erők. Milyen tényezők befolyásolják a versenyt, melyek a
kritikus sikertényezők?
- Az új belépők előtt álló korlátok. Milyen beruházási költséget, időt, szakmai ismeretet,
szakembert igényel egy kezdőtől a piacra lépés?
- A szállítók alkuhelyzete. Mennyire van kedvező helyzetben az ár, a szállítási feltételek
meghatározásában a szállító?
- A vevők alkuhelyzete. Mennyire van kedvező helyzetben a vevő a szállítási feltételek
meghatározásában?
- A helyettesítő termék (szolgáltatás). Lehet-e számítani helyettesítésre, vannak-e már
erre utaló jelek, mennyire súlyos a várható hatás?
- A vállalkozás versenyelőnye, esetleges hátránya. Mennyire képes a vállalkozás
kielégíteni a vevők igényeit, új vevőkört szerezni, milyen hírnevet tudott kivívni,
mennyire tőkeerős, van-e elég szakembere?
Az elemzés mutatja, hogy mennyire lesz versenyképes a vállalkozás, és van-e reális esélye
annak, hogy ezt továbbra is fenntartsa.
4. Az üzletképesség elemzése. Ha a piacképesség, a működőképesség és a versenyképesség
szűrőjén a vállalkozás sikerrel eljut, még egy súlyos nehézségen kell átmennie: meg kell
állapítani, hogy mint gazdasági vállalkozás mennyire tekinthető üzletnek, üzleti
szempontból életképesek. Az üzletképesség vizsgálja:
- a várhatóforgalmat (bevételt) és a fajlagos nyereséget,
- a további működéshez szükséges befektetést,
- a működőképesség fenntartásához szükséges készpénzigényt,
- a nyereséget és megtérülést.
A kérdés az, hogy nyereségessé válhat-e az üzlet egyáltalán, és hogy van-e addig kitartása
a tulajdonosoknak, a finanszírozó(k)nak. Végül, de nem utolsó sorban: nagyobb hozamot
hoz-e a vállalkozás, mint más pénzügyi befektetés?
41
következtében. A vállalkozás sikerének egyik kulcsa, hogy meglegyen a motiváció a tevékenység
végzésére. Ez azonban még önmagában kevés a sikerhez. Nagyon fontos, hogy a vállalkozó
alkalmas legyen a tevékenység ellátására. A teljesítmény tehát a motiváció és a képesség, készség
együttes függvénye. Az a személy lesz alkalmas vállalkozói tevékenység végzésére, aki kellően
motivált és rendelkezik a megfelelő képességekkel. A vállalkozói jellemzőket már részletesen
ismertettük az 1.2.2. alfejezetben, a vállalkozói döntésre ható tényezőket pedig az 1.2.3. pont alatt
tárgyaltuk, így e fejezet keretei között ezekre már nem térünk vissza.
A vállalkozás sikere szempontjából elengedhetetlen, hogy a vállalkozó jól mérje fel a vállalkozás
beindításához és működtetéséhez szükséges pénz/tőke mennyiségét. A vállalkozás tényleges
tőkeigénye természetesen az üzlet természetétől, profiljától és nagyságától függően különböző,
van azonban két olyan sajátos cél, amelyhez minden cégnek elő kell teremtenie a tőkét.
Az egyik a vállalkozáshoz szükséges hosszú távon megőrizni, használni kívánt eszközök. Ilyen
például az üzlethelyiség, az ingatlanok, a termelő és egyéb berendezések, a gyártási eljárások, a
licencek, vagyis azok a materiális és immateriális javakat, melyek egy éven túl szolgálják a
vállalkozás működését. Az ezek megszerzéséhez szükséges tőkét állótőkének nevezzük. Szinte
nincs olyan vállalkozás, amelynek valamennyi állótőkére ne lenne szüksége. Az esetek
többségében a helyiség jelenti a legnagyobb arányú tőkebefektetést, azonban vannak olyan
vállalkozások is, amelyeket a vállalkozó saját otthonából is működtethet. A különböző
vállalkozásoknak jellegüktől függően más-más fajta állóeszközre van szükségük ahhoz, hogy az
általuk forgalmazott végtermék gyártását, illetve a kínált szolgáltatás végzését lehetővé tegye. Az
állóeszközök szükségességét, milyenségét több tényező befolyásolja. Figyelembe kell venni a
piaci tényezőket, vagyis a vállalkozáshoz olyan eszközöket kell beszerezni, melyek az adott piac
fogyasztói igényeinek megfelelnek. Fontos tényező a termék/szolgáltatás természete, nyilvánvaló,
hogy a különböző termékek/szolgáltatások gyártása, értékesítése más és más eszközöket igényel.
A beszerzendő tőkejavak listájának összhangban kell lennie a vállalkozás piaci, nyereségességi és
szervezeti céljaival – tehát célszerű a célok megfogalmazásánál átgondolni azt is, hogy ezen célok
eléréséhez milyen eszközökre lesz szükség –, valamint a rendelkezésre álló pénzeszközökkel – ez
lényegében azt jelenti, hogy a felmerülő beruházási igényeket rangsorolni kell.
A másik tőkeelem a forgótőke, vagyis a vállalkozás napi működését biztosító pénzeszközök.
Ez a pénz, amelyből az üzleti év során rendszeresen fizetni kell a készletek, alapanyagok,
segédanyagok, nyersanyagok, emberi erőforrások, vagyis azon termelési inputok beszerzési
költségeit, amelyeket a vállalkozás felhasznál a termék előállításához, illetve a szolgáltatás
nyújtásához.
Szükségesnek tartjuk kiemelni az erőforrások közül az emberi erőforrásokat. Ide értjük a
vállalkozót magát, a vállalkozás vezetőit, az alkalmazottakat és a külső szakértőket. Mielőtt
vállalkozásba kezdünk, nagyon fontos átgondolni, hogy a tevékenység ellátásához mennyi és
milyen képességű, képzettségű munkaerőre lesz szükség. Az emberi erőforrás sajátossága, hogy
ez az egyetlen termelési tényező, mely képes teljesítménye fokozására, illetve visszafogására.
Fontos tehát, hogy az érdekeiket sikerüljön összehangolni a vállalkozás céljaival, érdekeivel, és
megfelelően motiváltak legyenek a vállalkozás teljesítményének fokozásában. Tehát az emberi
42
erőforrással kapcsolatban egyfajta ellentmondást figyelhetünk meg: egyfelől a vállalkozás
számára költséget jelent (hiszen fizetni kell a munkabéreket és ezek járulékait), másfelől azonban
teljesítményükkel nagyban hozzájárulnak a vállalkozás sikeréhez (ezért fontos a motiváció, az
ösztönzés).
A fent említett erőforrások mellett meg kell még említeni az információ jelentőségét.
Napjainkban az információk a gazdaság egyik fő erőforrásává váltak, értéket és vagyont
jelentenek, az információ szerepe termelési tényezőként értékelődött fel. A mai vállalkozások
sikerének egyik kulcsa az információval való hatékony gazdálkodás. Nagyobb információ-
felhasználás esetén eredményesebbek a gyártási folyamatok, a minőség és a piaci
versenyképesség is nő. Pozitív kapcsolat van az információk felhasználása és a termelékenység,
jólét között. Azonban az információ az idő és a pénz tekintetében egyaránt költséges, akár
megszerezzük, akár magunk személyesen informálódunk, vagy végzünk kutatást. Egy-egy döntés
meghozatalánál meg kell határozni az információ költségkihatásait.
Itt kell szólnunk arról a sajátos jelenségről, hogy a tudás és a pénztőke mellett egyre fontosabb
szerepet játszik a vállalkozás sikerében a kapcsolati tőke. A kapcsolati tőke mozgásba hozza a
vállalkozáshoz szükséges erőforrásokat. A kapcsolati tőke jelentősége tulajdonképpen a vállalat
különböző érintettjeinek számbavételével függ össze. Ők azok, akik befolyásolhatják a
vállalkozás működését, illetve akiket a vállalkozás működése befolyásol. A vállalkozó kapcsolati
hálója a következő elemeket (érintetteket) foglalja magában: a jelenlegi és potenciális
vevők/ügyfelek, szállítók, kereskedők, versenytársak, kereskedelmi bankok, APEH,
önkormányzat, ügyvéd, könyvelő, alkalmazottak, igazgatóság, menedzserek, barátok, család. Az
ezekkel való jó kapcsolat, esetleges ismeretség sokat lendíthet a vállalkozás sikerén.
Mindent egybevetve, ezeknek a különböző elemeknek az együttes tőkeigényéből adódik az a
mindenkori pénzmennyiség, amelyet a vállalkozásba be kell fektetni. A szükséges készpénztőke
nagyságát nagyjából meg lehet becsülni, ha a vállalkozás első évi működéséhez szükséges
állótőke, illetve az átlagos forgótőke értékét hozzávetőlegesen ismerjük.
A vállalkozás forrásszükségletének megállapításához Vecsenyi (2003) a következő
költségkategóriákat veszi számításba:
- Az induló költségek. Ezek azok a kiadások, amelyek elkerülhetetlenek a vállalkozás
létrehozásakor. Idetartoznak a berendezések és termelőeszközök költségei, a telephely
kialakításának költségei, az induló készlet értéke, a kutatás-fejlesztés költsége, a
különböző illetékek és eljárási díjak, a bérleti díjak előlege, letétje és a hirdetési költség a
bevezetéshez.
- A működési költségek. Ezek a költségek a vállalkozás indítása után jelentkeznek. Ezeket
akkor is állni kell, ha a kezdeti időszakban a vállalkozás még nem tud árbevételt
felmutatni. A működési költségek nagyságát befolyásolja a vállalkozás profilja, nagysága,
helyi, a hozzáférhető kedvezmények (például szállítóktól kapott kedvezmények) stb. Ezek
a költségek a következők: készletek, bérek és közterheik, bérleti díjak, biztosítás, javítási
költségek, közüzemi díjak, rezsi költség, adók, könyvelő, ügyvéd díjazása, stb. A
vállalkozó akkor jár el helyesen, ha minden várható költségfajtát számításba vesz, hogy
minél kevesebb meglepetés érje, amikor kifizetésre kerül sor. (Sajnos a tapasztalat azt
43
mutatja, hogy a költségek általában magasabbak, a bevételek pedig mindig alacsonyabbak
a tervezettnél.)
- A személyes megélhetés költségei. Ezek a vállalkozó személyes kiadásait foglalják
magukba. Ennek mértékét a vállalkozó igényszintje és elkötelezettségei határozzák meg.
Itt célszerű kalkulálni az élelmiszer, a ruházkodás, a rezsiköltségek, a biztosítás, a lakbér,
a közös költség, a közlekedés, az egészségügy, a háztartási eszközök, a javítások, a
szórakozás és az üdülés finanszírozásával. A vállalkozás kezdetén a vállalkozók arra
kényszerülhetnek, hogy redukálják igényeiket, csökkentség kiadásaikat.
- A biztonsági tartalék. Az indulási, a működési és a személyes kiadások összege megadja,
hogy mekkora lesz a vállalkozás forrásszükséglete. Ennyi pénzre van szükség a
vállalkozás elindításához. Célszerű azonban arra is gondolni, hogy a nem várt, nem
kalkulált költségekre valamennyi tartalékra is szükség lehet. A biztonsági tartalék
meghatározására nincs szabály. Egyes szakértők a költségek minimum 10-20 százalékát
tekintik biztonsági tartaléknak, míg mások 20-30 százalékra teszik ezt a sávot. De olyan
javaslattal is találkozhatunk, mely szerint a vállalkozó rendelkezzen legalább annyi
tartalékkal, ami fedezi a működési költségeket három-hat hónapig.
Eddig azt tekintettük át, hogy a vállalkozás indításánál mire kell a pénz, és mennyi pénzre van
szükségünk, azaz mekkora az indulás és a működés költsége az első három-hat hónapban, amíg
nincs elég bevétel, hogy kiadásainkat fedezze. Ezek után az a kérdés, hogy mindezt honnan,
milyen forrásokból, milyen ütemezésben, milyen költséggel, áldozattal tudjuk előteremteni. A
szükséges készpénztőkét a vállalkozó vagy saját pénzalapjából, vagy hosszú, illetve rövid lejáratú
kölcsönökből, hitelekből teremtheti elő. (Erről részletesebben a pénzügyi fejezetben lesz szó.)
ÖSSZEFOGLALÁS
44
Az üzleti lehetőség mellett a vállalkozó játszik fontos szerepet a vállalkozás sikerében. A
vállalkozó teljesítménye attól függ, hogy rendelkezik-e a szükséges képességekkel,
készségekkel, illetve kellően motivált-e a vállalkozás létrehozására.
Nagyon fontos, hogy a vállalkozó jól mérje fel a beruházás- és erőforrásigényeit, és
reálisan becsülje meg a vállalkozás beindításának és működésének költségeit.
KÉRDÉSEK
1. Mik a kisvállalatok alapításának kulcsfontosságú sikertényezői?
2. Mik a vállalkozásra való felkészülés fő feladatai?
3. Mik lehetnek a vállalkozási ötletek forrásai?
4. Mi a brainstorming módszer lényege?
5. Milyen szempontok alapján értékeljük az üzleti elképzelést, vállalkozási ötletet?
6. Mik a piacképesség értékelésének és a működőképesség elemzésének a fő területei?
7. Mik a versenyképesség értékelésének és az üzletképesség elemzésének a fő területei?
8. Milyen erőforrásokra van szükség egy vállalkozás beindításához?
9. Milyen költségkategóriákat célszerű számításba venni a vállalkozás
forrásszükségletének megállapításakor?
10. Miért szükséges biztonsági tartalékot is számításba venni a forrásszükséglet
megállapításakor?
45
2.2. A kisvállalati szervezet jogi formái
Aki új vállalkozásba kezd, annak komolyan mérlegelnie kell az alkalmazandó jogi formát. Vagyis
azt, hogy milyen jogi szabályozás vonatkozzon a vállalatra, ebből ugyanis fontos következmények
adódhatnak. Mint például az, hogy milyen adózás alá fog esni, illetve milyen bejelentkezési
kötelezettségei lesznek. Ennek a fejezetnek éppen az a célja, hogy ehhez a mérlegeléshez
segítséget nyújtson, illetve, hogy tisztázza ezeket a megválaszolatlan kérdéseket.
Noha a vállalat jogi formájáról való döntés valószínűleg nem tartozik a vállalkozók tudatában a
sikertényezők közé, mégis rendkívül fontos a vállalkozó számára. Bár nem közvetlenül
kapcsolódik termékhez vagy piachoz, mégis nagyban befolyásolja, milyen mértékben járul hozzá
a vállalkozás, a vállalkozó személyes céljaihoz.
Bizonyos mértékben a szervezeti forma megmondja, hogyan lehet és hogyan lehet
előteremtenie pénzt a vállalkozónak. Meghatározza, hogyan és mennyi adót fog fizetni a
vállalkozó. Előrejelez számos olyan jogi akadályt, amelyet el kell kerülni a vállalkozónak ahhoz,
hogy vállalkozása zátonyra ne fusson. Meghatározza, bizonyos mértékben, a vállalkozó jogi
kötelmeit az üzleti dolgokban. Röviden, a forma, amelyet a vállalkozó kiválaszt a vállalata
számára, erősen hatással lesz a vállalkozó napi üzleti kapcsolataira – és természetesen adóügyeire
is.
Régebben találomra döntötték el a kisvállalatok számára „megfelelő” jogi formát. A múlt
század korábbi éveiben a társaságokra úgy tekintettek, mint „nem egészen kifogástalan” formákra
az annak keretében való üzleti tevékenység végzésére. Az volt az érzés, hogy egy igazi úriember
nem rejtőzhet egy „jogi személyiség” kreációja mögé, ha az üzletet becsületesen akarja csinálni.
Az utóbbi időben főleg az amerikai könyvek és tanulmányok azt tanácsolják az üzleti
küzdőtérre újonnan belépők számára, hogy már az induláskor társaságot alapítsanak (Greenfield,
1989; Poteet, 1984). Ha ezt tennék, akkor széles körben érvényesíthetnék jogaikat,
kihasználhatnák az adózás és a korlátolt felelősség nyújtotta előnyöket is.
Az igazi életben, természetesen, nem ilyen egyszerű a dolog. Nem csak egyetlen jó módszer
van a vállalkozó számára cége jogi vonatkozásainak megszervezésére. A vállalkozónak többnyire
ezért lesz szüksége arra, hogy külső tanácsadó szolgáltatásit vegye igénybe. A vállalkozó végső
döntése attól függ majd, hogy milyen tevékenységet fog végezni a vállalata, mit kíván tenni a
profit érdekében, milyen magánvagyona van a vállalaton kívül, milyen tőke iránti igényei vannak,
és számos más jogi és pénzügyi kérdéstől.
46
A körültekintő üzleti döntésekhez ismernie kell az egyes lehetőségeket. Alapvetően öt
fontosabb csoportját különböztetjük meg a választható vállalati jogi formáknak:
- Egyéni vállalkozás
- Társas vállalkozás
- Gazdasági társaságok
- Jogi személyiség nélküli társas vállalkozások
- Közkereseti Társaság (kkt.)
- Betéti Társaság (bt.)
- Jogi személyiségű társas vállalkozások
- Közös Vállalat
- Korlátolt Felelősségű Társaság (kft.)
- Részvénytársaság (rt.)
- Szövetkezetek
- Egyéb szervezetek
- Alapítvány
- Közhasznú Társaság
- Egyesület
Ez talán a lehető legegyszerűbb vállalkozási forma. Jogi szempontból szinte semmit sem kell
tenni ahhoz, hogy valaki egyéni vállalkozásba kezdjen.
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990 évi V. törvény minden – a devizajogszabályok szerint
belföldinek minősülő – természetes személy alanyi jogává teszi az üzletszerű, saját nevében és
saját kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenység (egyéni
vállalkozás) végzését.
Az egyéni vállalkozó teljes vagyonával felel a tartozásaiért, ami azt jelenti, hogy bármely
vagyontárgya végrehajtás alá vonható.
A fentiekben hivatkozott törvény szerint egyéni vállalkozást bármilyen tevékenységre létre lehet
hozni – azonban mikor a leendő vállalkozó el szeretné indítani a vállalkozás, meg kell vizsgálnia,
hogy az ötlet amire a vállalkozás épülne nem ütközik-e valamilyen jogszabályba.
Az egyéni vállalkozók által folytatható tevékenységeket illetően az egyéni vállalkozásról
szóló törvény csak néhány korlátozást tartalmaz:
- Egyéni vállalkozás nem végezhet állami monopóliumként fenntartott tevékenységet.
- Nem végezhet olyan tevékenységet, ami koncessziós célra van fenntartva (például az
országos közutak, vasutak, bányászati kitermelés stb.).
- Külön törvények szabályozzák az egészségügyi törvény hatálya alá tartozó, továbbá a
szociális szolgáltatási tevékenységet folytató egyéni vállalkozások tevékenységét.
47
- Egyes tevékenységek gyakorlásához megfelelő szakmai képesítés szükséges (a törvény
tételes felsorolást ad azokról a szakmákról, amelyeknél a szakmunkás bizonyítvány vagy
egyéb szakirányú képesítés szükséges).
48
kell felkeresniük az adóhatóságot. Ezen bejelentkezésükkel eleget tesznek az állami
adóhatóság felé teljesítendő bejelentkezési kötelezettségnek.
Az önkormányzathoz be kell jelentkezniük.
- A vállalkozó tevékenységének megkezdésétől számított 15 napon belül köteles bejelenteni
működését a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz (a székhelye szerinti illetékes
nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez).
- A pénzforgalom lebonyolításához szükséges, hogy az egyéni vállalkozó bankszámlával
rendelkezzen. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolvány birtokában pénzforgalma
bonyolítására számlavezető pénzintézetet választhat. Több bankszámlája is lehet a
vállalkozásnak. Ezeket az adóhatóságnak be kell jelenteni.
- A körzetközponti jegyző az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer segítségével közli
a Központi Statisztikai Hivatallal a statisztikai számjel megállapításához szükséges
adatokat és beszerzi az egyéni vállalkozás statisztikai számjelét.
49
Általános jellemzést adni a társaságokról nagyon nehéz feladat, mert az egyes típusok
jellemzői nagyon eltérnek egymástól. Van azonban néhány olyan közös jellemző, amely a
társaság valamennyi formájánál érvényesül:
- A résztvevők sajátos érdekközösséget alkotnak, üzleti jellegű kapcsolatban állnak
egymással.
- A társaság önálló szervezeti és ügyviteli mechanizmust hoz létre.
- Közös gazdasági vállalkozásra, vállalkozási eredmény elérésére irányul.
A társaságon belül külön csoportot alkotnak a gazdasági társaságok és a szövetkezetek.
Az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, bel- és külföldi
természetes személyek, üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak
elősegítésére alapíthatnak gazdasági társaságot, illetve e célból már működő társaságba tagként
beléphetnek. A gazdasági társaságok alapítását, működését és megszűnését a gazdasági
társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szabályozza.
A gazdasági társaságok létrehozásának közös szabályai
A gazdasági társaságot társasági szerződéssel (kivételesen alapító okirattal vagy
alapszabállyal) – az egyszemélyes kft. és egyszemélyes rt. kivételével – legalább 2 tag alapíthat.
A társasági szerződést, szükség esetén annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni és valamennyi tagnak alá kell írnia.
A társasági szerződést akkor lehet módosítani, illetve tőle eltérni, ha a gazdasági társaság
legfőbb szerve erről határozatilag rendelkezett.
A gazdasági társaságok bejelentkezési kötelezettségei
- Cégbejegyzés, közzététel. A gazdasági társaság alapítását a társasági szerződés
megkötésétől – illetve az alapító okirat, alapszabály elfogadásától – számított 30 napon
belül bejegyzés és közzététel végett be kell jelenteni a társaság székhelye szerint illetékes
cégbírósághoz. A cégbírósághoz való kérelem beérkezéséig a társaság a gazdasági
tevékenységét nem kezdheti meg. A létesítő okirat elfogadásától, ellenjegyzésétől a cég
bejegyzéséig a társaság úgynevezett előtársaságként működik.
A cégbejegyzés és a közzététel illetékköteles, melynek költsége a céget terheli. A kérelem
benyújtásakor a befizetést igazolni kell. Az illeték mértéke eltér a jogi személyiség nélküli
és a jogi személyiségű gazdasági társaságok esetében.
A cégbejegyzés és a közzététel az ún. egyablakos rendszer keretében történik. E szerint a
bejegyzési kérelemnek a cégbírósághoz való érkezésekor a cég nevét és székhelyét
számítógépen rögzíteni kell, egyidejűleg a cég az azonosítására, illetve valamennyi más
cégtől való megkülönböztetésére alkalmas cégjegyzékszámot kap, amelyet ettől
kezdődően a cégnek az iratain fel kell tüntetnie. Ugyanakkor a cégbíróság a bejegyzést
kérő helyett az érintett szervezetektől – az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer
50
útján – beszerzi, és a cégnyilvántartásban rögzíti a cég adószámát, valamint statisztikai
számjelét. Az érintett szervezetek kötelesek ezeket az adatokat haladéktalanul a
cégbíróság rendelkezésére bocsátani.
A cégbíróság a cég bejegyzéséről értesti az érintett kamarát, adóhatóságot, valamint a
Központi Statisztikai Hivatalt. A cégbíróság a cég bejegyzéséről adatot szolgáltat a
Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár,
továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik
részére. Az adatszolgáltatásra a Céginformációs Szolgálat útján on-line módon kerül sor.
- A társaság tevékenységének megkezdésétől számított 15 napon belül köteles bejelenteni
működését a székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási igazgatási
szervhez.
- A pénzforgalom lebonyolításához bankszámlanyitás szükséges, a számlavezető
pénzintézet(ek) szabadon választható(k).
A gazdasági társasági megszűnésének közös szabályai
A gazdasági társaság megszűnik, ha:
- a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel
bekövetekezett,
- a társaság önmaga elhatározza önmaga jogutód nélküli megszűnését,
- más társasággal egyesül, beolvad, szétválik vagy más társasági formába átalakul,
- tagjainak száma – a kft-t és az rt-t kivéve – egy főre csökken, és 6 hónapon belül nem
jelentenek be a cégbíróságnál új tagot,
- a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
- a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti,
- a jogszabály előírja.
Ha jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság – a fizetésképtelenség miatt indított
felszámolási eljárást kivéve –, végelszámolásnak van helye.
A gazdasági társaságok létrehozásának, megszűnésének közös szabályain és a bejelentkezési
kötelezettségein túl a vállalkozóknak tisztában kell lenni az egyes jogi szervezeti formák további
jellemzőivel is. A gazdasági társaságok két alapvető típusának, azaz a jogi személyiség nélküli
társas vállalkozásoknak (közkereseti társaság, betéti társaság), valamint a jogi személyiségű társas
vállalkozásoknak (közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) a sajátos
vonásait a 6. és 7. táblázatban foglaltuk össze.
51
2.2.2.2.2. Szövetkezetek
A szövetkezetek a társas vállalkozások sajátos formájaként foghatók fel: egyének vagy kisebb
vállalatok társulását jelentik, ahol a vezetésben rendszerint ez egy tag – egy szavazat elv
érvényesül. Igen gyakori, hogy csak egy-egy funkció (például értékesítés vagy beszerzés) közös
megvalósítására jönnek létre. A szövetkezetek társasági formában is működhetnek. A
szövetkezeteket a magyar jogrendszerben külön törvény szabályozza. Szövetkezetet legalább 5
tag alapíthat, ahol a tagtoborzás megengedett. A szövetkezetek főbb jellemzői a következők:
Kik lehetnek a tagjai? Természetes, illetve jogi személyek, de a jogi személyek száma nem
haladhatja meg a természetes személyek számát.
Alapítói tőke. Nincs meghatározott induló vagyon.
Vagyoni hozzájárulás. Részjegy: jegyzése minden tag számára kötelező. Alapításkor legalább
egy részjegyet kell jegyezni. Minden részjegy azonos értékű lehet. A részjegy nem
forgalomképes, másra át nem ruházható. A részjegy részesedésre jogosít a vagyonból. Részjegyen
felüli más hozzájárulás: ez lehet pénz, ingatlan, gép stb. A közgyűlés határozza meg, hogy mikor
kell szolgáltatni.
A tag elvárásai a társasággal szemben. Szövetkezeti üzletrész: forgalomképes (átruházható,
örökölhető). Juttatások és támogatások.
A társaság felelőssége. Korlátlan (teljes vagyonával).
A tagok felelőssége. A tartozásként a tag saját vagyonával és munkabérével nem felel.
Létesítő okirat. Alapszabály.
A legfőbb szervei. Közgyűlés, küldöttgyűlés, a szövetkezet helyi önkormányzati szervei,
igazgatótanács, felügyelő bizottság, egyeztető bizottság.
Képviseletre jogosult. A szövetkezet igazgatósági elnöke, az ügyvezető elnök, az ügyvezető
igazgató, az alapszabályban meghatározott és megjelölt igazgatósági tag.
Megszűnés. A társaságra vonatkozó általános szabályokon túl, ha tagjainak száma 5 fő alá
csökken.
Mindezekből érzékelhető, hogy a szövetkezeti forma csak azok számára megfelelő, akik
komolyan gondolják, hogy a vállalkozást demokratikus, kollektív elvek szerint fogják vezetni.
52
A JOGI SZEMÉLYISÉG NÉLKÜLI TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK SAJÁTOS VONÁSAI 6. táblázat
Társasági forma Közkereseti társaság Betéti társaság
Meghatározás Az a társaság, ahol a tagok társasági szerződéssel arra vállalnak Az a társaság, ahol a tagok tárasági szerződéssel üzletszerű, közös gazdasági
kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősség mellett közös tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább
gazdasági tevékenységet folytatnak és ehhez a szükséges vagyont a társaság egy tag (beltag) felelőssége a tárasági vagyon által nem fedezett
rendelkezésére bocsátják. kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább
egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje
szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban nem felel.
Jellemzők - Alapítása, működése, könyvvitele, végelszámolása, átalakulása egyszerű - Egyszerűen létrehozható, működtethető, megszüntethető cégforma
- Az alacsony tőkével és kisebb taglétszámmal működő kisvállalkozások, - Kis- és középvállalkozások cégformája
családi vállalkozások formája - A kültag a beltaggal ellentétben csak tőkebefektetésnek tekinti a társasági
- Személy- és vagyonegyesítő társasági forma tagságot, de nem kíván a társaság üzletvezetésében, képviseletében részt
- A személyes közreműködés ugyan nem kötelező, de jellemző venni
- A tagok személyes és anyagi közreműködést is vállalnak - Minden tagot terhel vagyoni részvételi kötelezettség
- A személyes közreműködés csak a beltagra nézve kötelező
Tagjai lehetnek Bel- és külföldi jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli gazdasági Bel- és külföldi jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság, bel- és külföldi természetes személy társaság, bel- és külföldi természetes személy
Alapító tőke Nincs törvényileg meghatározva, minimális induló vagyon Nincs törvényileg meghatározva, minimális induló vagyon
Vagyoni hozzájárulás Lehet pénzbeli, nem pénzbeli (apport). Kizárólag apporttal is alapítható Lehet pénzbeli, nem pénzbeli (apport). Kizárólag apporttal is alapítható
A társaság felelőssége Korlátlan (teljes vagyonával felel) Korlátlan (teljes vagyonával felel)
A tagok felelőssége Korlátlan és egyetemleges A beltag felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. A kültag
felelőssége csak vagyoni betétje mértékéig terjed
Létesítő okirat Társasági szerződés Társasági szerződés
A legfőbb szerve(i) A tagok gyűlése, ahol valamennyi tag személyesen vesz részt A tagok gyűlése, ahol valamennyi tag személyesen vesz részt
Üzletvezetésre és Üzletvezető. Elvileg a társaság valamennyi tagja lehet üzletvezető A betéti társaság vezetőjét üzletvezetőnek hívjuk. Üzletvezetésre, képviseletre
képviseletre jogosult csak a beltag jogosult
Megszűnés A gazdasági társaságok megszűnésének közös szabályai az irányadók A társaságok megszűnésének közös szabályain túlmenően:
Ha a társaságból valamennyi beltag/kültag kiválik, a társaság megszűnik,
kivéve, ha az utolsó beltag/kültag kiválásától számított három hónapon belül
új beltag/kültag belépését a cégbírósághoz bejelentik
53
A JOGI SZEMÉLYISÉGŰ TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK SAJÁTOS VONÁSAI 7. táblázat
Társasági forma Közös vállalat Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság
Meghatározás Kizárólag jogi személyek által alapított gazdasági Olyan gazdasági társaság, mely előre meghatározott Olyan gazdasági társaság, melyet előre
társaság, amely a tagok által rendelkezésre bocsátott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett meghatározott számú és névértékű részvényekből
alaptőkével alakul és saját vagyonát kockára téve tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a álló alaptőkével alapítanak.
gazdálkodik. társasággal szemben törzsbetétjének szolgáltatására
és a társasági szerződésben esetleg megállapított
egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki.
Jellemzők - Kizárólag jogi személyek alapíthatják - A legelterjedtebb cégforma Magyarországon - Nem tipikusan a kisvállalkozások által
- Tőkeegyesítésű jellegű - Akár egy személy is alapíthatja választott szervezeti forma
- A tagok vagyoni hozzájárulása kötelező - Viszonylag könnyű a társasági viszony - Személytelen, tipikusan vagyonegyesítő
megszüntetése, az üzletrész átruházása társasági forma
- Személy- és tőkeegyesítő cégforma - A személyes közreműködés nem kötelező
- Személyes közreműködés a tagok számára - A tulajdonosi jogok értékpapír formában
kötelező testesülnek meg
Tagjai lehetnek Csak jogi személyek Bel- és külföldi természetes személy, jogi Bel- és külföldi természetes személy, jogi személy.
személyiséggel rendelkező és jogi személyiség Részvénytársaság alapítható, illetve működtethető
nélküli gazdasági társaság zártkörben és nyilvánosan. Egy személy is alapíthat
részvénytársaságot, ilyenkor egy személy szerzi
meg a részvények tulajdonjogát
Alapító tőke Nincs meghatározott induló vagyon Törzstőke: legalább 3 millió forint. A pénzbeli Alaptőke: legalább 20 millió forint. Az alaptőke
részek összegének el kell érnie legalább a törzstőke legalább 30%-ának (de minimum 10 millió
30%-át, de legalább 1 millió forintot forintnak) készpénzvagyonnak kell lennie
54
A JOGI SZEMÉLYISÉGŰ TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK SAJÁTOS VONÁSAI a 7. táblázat folytatása
Társasági forma Közös vállalat Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság
Vagyoni A tagok vagyoni hozzájárulása kötelező. A tagok a A tagok által rendelkezésre bocsátott vagyoni A tagok vagyoni hozzájárulása a részvény
hozzájárulás nyereségből a vagyoni hozzájárulás arányában hozzájárulást törzsbetétnek nevezzük. Ez lehet névértékének megfizetése. A részvény olyan
részesednek pénzbeli vagy nem pénzbeli betét. A tagok értékpapír, mely valamiféle bevételre, osztalékra
törzsbetétei különböző összegek lehetnek, de azok jogosítsa tulajdonosát, illetve forgalomképes,
nagysága 100 000 forintnál nem lehet kevesebb. bármikor pénzzé tehető. A vagyoni jogok mellett a
A tagot megillető jogokat és a vagyonból őt részvényest szervezeti jogok is megilletik, így
megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, mely jogosult a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást
forgalomképes és értéke a működés során változhat. kérni, észrevételt, indítványt tenni, a szavazati
A tagok társasággal szembeni kötelezettsége a joggal rendelkező részvényes pedig szavazni
törzsbetét rendelkezésre bocsátásán túl
pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra is kiterjedhet.
A társaság tagjainak az elért nyereségből osztalékot
fizet(het)
A társaság Korlátlan (teljes vagyonával) Korlátlan (teljes vagyonával) Korlátlan (teljes vagyonával)
felelőssége
A tagok felelőssége Együttes és kezesi: a hitelező bármelyik tagtól Korlátolt, a vagyoni hozzájárulás mértékéig, a Korlátolt, a vagyoni hozzájárulás mértékéig, a
követelheti követelése kielégítését, de csak a törzsbetét mértékéig terjed jegyzett részvény névértékéig terjed
vagyoni hozzájárulása arányában
Létesítő okirat Társasági szerződés Társasági szerződés, egyszemélyes társaság Alapszabály
alapításakor alapító okirat
A legfőbb szerve(i) Igazgatótanács Taggyűlés. Könyvvizsgáló választása és felügyelő Igazgatóság
bizottság létrehozása csak a törvény által Közgyűlés
meghatározott esetekben kötelező Felügyelő bizottság
Könyvvizsgáló
Üzletvezetésre és Igazagtó(ság) Ügyvezető (elvileg bármely tag lehet) Ügyvezető szerv – az igazgatóság, illetve az elnök-
képviseletre vezérigazgató
jogosult
Megszűnés A társaságokra vonatkozó általános szabályok Megszűnésére az általános szabályok vonatkoznak, Megszűnésére az általános szabályok vonatkoznak,
szerint azzal a kivétellel, hogy ha a tagok száma egy főre azzal a kivétellel, hogy ha a tagok száma egy főre
csökken, egyszemélyes tárasságként tovább csökken, egyszemélyes társaságként tovább
működhet működhet
55
2.2.2.3. Egyéb szervezetek
Az egyéni és társas vállalati jogi formák mellett szólnunk kell az egyéb szervezetek egyre
növekvő jelentőségéről. Az egyéb szervezetek között a legfontosabbak az alapítványok,
(közalapítványok), a közhasznú társaságok és az egyesületek. E szervezeteket a közhasznú
szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján közhasznú szervezeteknek nevezzük.
A közhasznú szervezetek száma és bevételei a rendszerváltást követő években rohamos
növekedésnek indult. Ez a gyors növekedés bonyolult jelenség, benne a gazdaság több különböző
szereplőjének törekvései összegződnek. Ezek a törekvések nem mindig mutatnak egy irányba, s
ennek megfelelően ezek a szervezetek nagyon sokfélék, és sok különböző funkció betöltésére
vállalkoznak. A közhasznú szervezetek viszonylag jól megkülönböztethetően elválnak a
profitcélokat követő piaci, illetve a közvetlen állami irányítás alatt működő kormányzati
szektortól, a belső heterogenitásuk azonban mégis megnehezíti, hogy ezek sajátosságait és
működési mechanizmusait egységben kezeljük.
A közhasznú szervezetek döntő többsége az állampolgárok, illetve a magánszférába tartozó
szervezetek kezdeményezésére, azok érdekeit követve jött létre. Ezek az érdekek nem feltétlenül
esnek egybe a társadalom, a köz érdekeivel – képesek olyan szükségletekre is reagálni, amelyek
nem a többség, az átlagpolgár, hanem a speciális helyzetben lévő társadalmi csoportok
szükségletei –, de általában olyan szükségletekhez vagy olyan társadalmi kihívásokhoz
kapcsolódnak, amelyekre valamilyen formában közösségi válaszokat célszerű adni.
E szervezetek létrehozásának motívumai, formái, tevékenysége igen sokfélék lehetnek. Van
azonban néhány közös jellemző, mely a közhasznú szervezetek mindegyikére vonatkozik. Ezek a
következők:
- Létrehozásuknál a vállalkozási, más megfogalmazásban a haszonszerzés céljából végzett
rendszeres gazdasági tevékenység nem lehet elsődleges cél. Alapfeladatuk valamilyen
közhasznú tevékenység folytatása, az olyan társadalmi jogos igények kielégítésének
segítése, amelyeket az állam nem vagy csak részben tud felvállalni.
- Vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljaik megvalósítása érdekében, azokat nem
veszélyeztetve végezhetnek.
- Gazdálkodásuk során elért eredményüket nem oszthatják fel, azt a létesítő okiratukban
meghatározott tevékenységre fordíthatják.
- Az államháztartás alrendszereitől – a normatív támogatás kivételével – csak írásbeli
szerződés alapján részesülhetnek támogatásban. A szerződésben meg kell határozni a
támogatással való elszámolás feltételeit és módját.
- Vállalkozásuk fejlesztéséhez a közhasznú tevékenységet veszélyeztető mértékű hitelt – a
közhasznú tárasság kivételével – nem vehetnek fel.
- A cél szerinti tevékenységükből, illetve vállalkozási tevékenységükből származó
bevételeiket és ráfordításaikat elkülönítetten kell nyilvántartani. A közhasznú szervezetek
bevételeit az alapítótól, az államháztartás alrendszereitől vagy más adományozótól a
közhasznú célra vagy a működési költségek fedezésére kapott támogatás, illetve adomány,
a közhasznú tevékenység folytatásából származó bevétel, a szervezet eszközeinek
befektetéséből származó bevétel, a tagdíj, a vállalkozási tevékenységből származó bevétel
jelentik.
Az egyéb szervezetek sajátos jellemzőit alapvetően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.
évi IV. törvény alapján foglaltuk össze a 8. táblázatban.
56
AZ EGYÉB SZERVEZETEK SAJÁTOS JELLEMZŐI 8. táblázat
Társasági forma Alapítvány Közhasznú társaság Egyesület
Meghatározás Az alapítvány olyan közhasznú szervezet, melyet A közhasznú társaság a társadalom közös Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott,
alapítói tartós közérdekű célra hoznak létre. szükségleteinek kielégítését nyereség- és önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az
Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység vagyonszerzési cél nélkül szolgáló, közhasznú alapszabályában meghatározott célra alakul,
folytatása céljából nem alapítható. tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. A nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának
A közalapítvány olyan alapítvány, amelyet az közhasznú társaság üzletszerű gazdasági elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Egyesület
Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására
önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat érdekében folytathat; azonban a társaság nem alapítható.
képviselő-testülete közfeladat ellátásának tevékenységéből származó nyereség ekkor sem
folyamatos biztosítása céljából hoz létre. osztható fel a tagok között.
Közfeladatnak minősül az az állami, helyi
önkormányzati vagy országos kisebbségi
önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról az
államnak vagy az önkormányzatnak kell
gondoskodnia.
Jellemzők - Jogi személy, mely bírósági nyilvántartásba - Jogi személy, mely cégjegyzékbe való - Jogi személy, mely bírósági nyilvántartásba
vétellel jön létre bejegyzéssel jön létre vétellel jön létre
- Rendelkezik a megjelölt tartós közérdekű cél - A tagok nyilvános felhívás útján is - Vagyonával önállóan gazdálkodik
megvalósításához szükséges vagyonnal, azzal gyűjthetők - Tartozásaiért saját vagyonával felel
önállóan gazdálkodik - Egy tag is alapíthatja - A tagok – a tagdíj megfizetésén túl – az
- A vagyonnal való eredményes gazdálkodás a - A Ptk-ban meghatározott eltérésekkel a egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem
kuratóriumnak nevezett testület feladata gazdasági társaságokról szóló törvény kft-re felelnek
- Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást vonatkozó előírásai a mérvadóak - Az egyesület vállalatot hozhat létre (ha az
megengedi, nyílt alapítványról beszélünk - Gazdasági társasággá nem alakulhat át, csak alapszabály engedi), mely szintén jogi személy
- A bíróság köteles kezelő szerv (kuratórium) közhasznú társasággal egyesülhet, illetve
kijelöléséről gondoskodni, ha erről az alapító csak közhasznú társaságokká válhat szét
nem rendelkezett
Alapítói lehetnek Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel Természetes és jogi személy, valamint jogi
nem rendelkező gazdasági társaság személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság
Létesítő okirat Alapító okirat Társasági szerződés, egyszemélyes kht. esetén Alapszabály
alapító okirat
Legfőbb szerve(i) Kezelő szerv (kuratórium) Taggyűlés
Felügyelő bizottság létrehozása és könyvvizsgáló
választása kötelező
57
AZ EGYÉB SZERVEZETEK SAJÁTOS JELLEMZŐI a 8. táblázat folytatása
Társasági forma Alapítvány Közhasznú társaság Egyesület
Vezető Az alapítvány kezelője, illetve kezelő szervének az Ügyvezető, és a felügyelő bizottság elnöke és tagja
tisztségviselő elnöke és tagja
Megszűnés Az alapítvány megszűnik, ha: A cégbíróság a közhasznú társaságot – megszűnése Az egyesület megszűnik, ha:
- Az alapító okiratban meghatározott idő eltelt, a esetén – törli a cégjegyzékből. Jogutód nélkül - Feloszlását vagy más egyesülettel való
cél megvalósult, vagy a feltétel bekövetkezett. történő megszűnése esetén a társaság tagjai részére egyesülését a legfelsőbb szerve kimondja.
- A bíróság az alapítványt megszünteti vagy más a tartozások kiegyenlítését követően csak a - Az arra jogosult szerv feloszlatja, illetőleg
alapítvánnyal való egyesítését rendeli el. A törzsbetétjeik alapításkori értéke adható ki, az ezt megszűnését megállapítja.
bíróság az alapítványt megszünteti, ha céljának meghaladóan megmaradó vagyont közhasznú célra
megvalósítása lehetetlenné vált, ha a kezelő kell fordítani.
szerv tevékenységével az alapítvány célját
veszélyezteti.
A megszűnt alapítvány vagyonát a bíróság hasonló
célú alapítvány támogatására köteles fordítani.
58
2.2.3. Döntés a vállalat jogi szervezeti formájáról
Az előzőekben láthattuk, hogy a szóba jöhető jogi formák mindegyikének vannak előnyei és
hátrányai más formákkal szemben. A jogi forma eldöntése előtt számos kérdést célszerű
mérlegelni, s ezek között fel kell állítani egy fontossági sorrendet. Ez fogja ugyanis eldönteni,
hogy melyik jogi forma felel meg leginkább a vállalkozás célkitűzéseinek.
A jogi szervezeti formák közötti választás legfontosabb kritériumait Pálinkás (2000) alapján
ismertetjük.
- Jogszabályi előírások. Léteznek olyan jogszabályi előírások, amelyek némiképp
korlátozzák a jogi formák közötti választás teljes szabadságát, vagy konkrétan előírják,
hogy bizonyos tevékenységet folytató gazdasági társaság csak bizonyos jogi szervezeti
formában működhet. Például pénzintézet csak részvénytársasági formában működhet. A
kft. törzstőkéje pedig nem lehet kevesebb 3 millió forintnál.
- Alapítói vagyon (alaptőke) nagysága – tőkeszükséglet. Egyes jogi formák esetében a
törvény előírja az alapítói vagyon minimális nagyságát. Ezek a formák olyan társaságok
számára előnyösek, melyek például fejlett műszaki technológia alkalmazása miatt jelentős
tőkeszükséglettel jönnek létre. Egy szerény keretek között induló cég viszont, melynek
működéséhez elegendő induláskor néhány százezer forint, nem fogja ezeket a formákat
választani, hanem sokkal inkább a betéti társasági, vagy közkereseti társasági forma lesz
számára a megfelelő, ahol nincs meghatározva az alapítói vagyon mértéke.
- A társaság tagjainak felelőssége. Döntő érv lehet a társasági forma megválasztásánál,
hogy hogyan alakul a tagok felelőssége. Mint a társasági formák sajátos vonásainak
bemutatásánál láthattuk, a társaságok egy részénél a tagok felelőssége korlátlan és
egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, más részüknél csak korlátolt felelősség áll
fenn.
- A tagok száma. Gazdasági társaságot – az egyszemélyes kft. és rt. kivételével – legalább
két tag alapíthat.
- A vállalkozás tulajdonosi viszonyai. Az alapítónak el kell döntenie, hogy személyesen is
közreműködik-e (részt kíván-e venni) a szervezet tevékenységében, vagy sem. Ha csak a
tőkéjét viszi be a vállalkozásba, úgy tulajdonos lesz, de korlátozódik a lehetősége.
- Jogi személyiség. Valójában annak, hogy nincs a társaságnak jogi személyisége a
gyakorlatban a működés során gondot nem okoz. A jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság saját cégneve alatt jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, ugyanígy
fennáll polgári jogi felelőssége is. A közkereseti és betéti társaság tehát ugyanúgy köthet
szerződést, szerezhet tulajdont, eladhat tulajdont, perelhető, pert indíthat, mint bármelyik
más gazdasági társaság. Annak, hogy e formák jogi személyiséggel nem rendelkeznek,
elsősorban gyakorlati okai vannak. Ezek a jogi személyiség nélküli formák több
szempontból kedvezőbb megítélés alá esnek (egyszerűbb számvitel, rövidebb bejegyzési
határidő stb.). Alapításukkor kevesebb illetéket kell leróni és a közzétételi díj is
alacsonyabb. Alapításukkal lehetővé válik, hogy a tagok minimális tőkével
folytathassanak gazdasági tevékenységet, hiszen nincs meghatározva, hogy mekkora az az
59
összeg, amivel ilyen társaság alapítható. Elvileg (és a gyakorlatban is van rá példa)
lehetséges, hogy készpénz nélkül, csupán apporttal létrehozzanak ilyen gazdasági
társaságot.
- Az érdekeltség átruházhatósága – kiválás. Kft. esetében a társaságtól megváló tag a
befektetett tőkéjéhez, illetve az üzletrészhez csak akkor juthat hozzá, ha az üzletrészt
valakinek eladja. A többi tagot elővásárlási jog illeti meg. Rt. esetén a részvényt kell a
tulajdonosnak eladni. Amíg nem adja el, tulajdonos marad.
- Egyéni vállalkozás vagy társasági forma? A két forma előnyeit és hátrányait mutatja a 9.
táblázat.
A vállalkozó végső döntése attól függ majd, hogy milyen tevékenységet fog végezni a
vállalatban, mit kíván tenni a profit érdekében, milyen magánvagyona van a vállalaton kívül,
milyen tőke iránti igényei vannak, és számos más jogi és pénzügyi kérdéstől.
Az említett tényezők mellett bizonyos kevésbé megfogható szempontokat is célszerű
megfontolni. A szervezeti formák különböző típusai más és más képet idéznek fel a szállítók, a
meglevő ügyfelek és a leendő vásárlók képzetében. A szállítók például általában előnyben
részesítik a nyereségorientált szervezeteket a nonprofit vállalkozásokkal szemben. Ez a felfogás
60
azokból a megfigyelésekből táplálkozik, hogy a nonprofit cégek lassabban fizetik ki számláikat. A
vásárlók esetenként jobban szeretnek üzletet kötni jogi személyiségű gazdasági társaságokkal.
Mivel a korlátolt felelősségű társaságnál és a részvénytársaságnál biztosított a folyamatosság, és
tulajdonosi előnyöket nyújt, ezeket gyakran a többinél stabilabb vállalkozásnak tekintik. A vásárló
tehát szükségesnek tart valamiféle biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a cég tartósan az üzleti élet
szereplője legyen.
ÖSSZEFOGLALÁS
61
felelősséget; a cég önálló jogi személy, szerződéseket köthet, felel a törvény előtt és másokkal
szemben is törvényesen felléphet. A betéteket bizonyos korlátozó rendelkezések keretében át
lehet adni anélkül, hogy ez a vállalat működésének folyamatosságát érintené, de nyilvános
értékesítésre vagy kereskedelmi forgalomba ezek nem kerülhetnek.
A részvénytársasági formát olyan esetben választják, amikor nyilvánosan próbálnak
tőkét szerezni, függetlenül attól, hogy a társaság a tőzsdén bejegyzésre kerül-e vagy sem.
Magyarország szabályai pontosan megfelelnek az Európai Unió országaiban alkalmazott
előírásoknak. Általában nincs korlátozás abban a tekintetben, hogy a részvénytársaság
részvényeit átruházzák, értékesítsék, kivéve, ha maga a részvénytársaság alapítási tervezete
rögzíti az ezzel kapcsolatos korlátozásokat.
A szövetkezet személyeknek olyan társulása, mely önkéntes belépésen és kilépésen
alapul. A szervezet nevében is szerepelnie kell a szövetkezet szónak és meg kell jelölnie célját
is.
Az alapítvány olyan közhasznú szervezet, melyet természetes és jogi személyek, valamint
jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok tartós közérdekű célra hozhatnak létre. Az
alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható.
A közhasznú társaság olyan jogi személy, mely a társadalom közös szükségleteinek
kielégítését szolgáló közhasznú tevékenységet végez nyereség és vagyonszerzési cél nélkül.
Üzletszerű tevékenységet végezhet, de csak a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében.
Az egyesület szintén nem alapítható elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására, az
alapszabályban rögzíteni kell a célt, amire az egyesületet alapítják.
KÉRDÉSEK
1. Miért fontos a vállalat jogi formája?
2. Mik az egyéni vállalkozás előnyei, hátrányai és feltételei?
3. Melyek a gazdasági társaságok létrehozásának és megszűnésének közös szabályai?
4. Mi különíti el a betéti társaságot a közkereseti társaságtól jogi szempontból?
5. Milyen célból hozható létre közös vállalat?
6. Mely jellemzői indokolják azt, hogy a korlátolt felelősségű társaság a legkedveltebb
jogi forma?
7. Melyek a részvénytársasággal kapcsolatos legfontosabb fogalmak?
8. Mik a szövetkezet főbb jellemzői?
9. Mik az egyéb szervezetek sajátos vonásai?
10. Melyek a jogi szervezeti formák közötti választás legfontosabb kritériumai?
62
Miután a lehető vállalkozó felkészült a vállalkozásra és kiválasztotta a vállalat céljait
leghatékonyabban szolgáló jogi szervezeti formát következhet az üzleti terv összeállítása. A
vállalkozásoknak beindulásuk előtt és a folyamatos működés során is időről időre üzleti tervet kell
készíteniük. A vállalkozónak ugyanis mindig kell elképzelésének lennie arról, hogy az előtte álló
időszakban mit fog tenni. Rendelkeznie kell olyan aktuális tervekkel, melyek rövid távra konkrét
cselekvési programot, hosszabb távra pedig kitekintést tartalmaznak a vállalkozás jövőjét illetően.
A magyar vállalkozók gyakran esnek abba a hiába, hogy lebecsülik az üzleti terv jelentőségét.
Sokan azt gondolják, hogy elegendő egy jó ötlet, és nem támasztják kellően alá az elképzelésüket.
Pedig egy jól megírt üzleti terv sok szempontból hozzájárul a vállalkozás sikeréhez. Pálinkás
(2000) az üzleti terv fontosságát a következőkben látja. Az üzleti terv segíti a vállalkozót a kezdeti
időszak céljainak és tennivalóinak meghatározásában. Feladata, hogy megteremtse az összhangot
a vállalkozás céljai és tényleges lehetőségei között. Segítséget ad annak megítéléséhez, hogy az
elképzelt vállalkozás mennyire életképes. A gondosan elkészített üzleti terv a hatékony működés,
a stabilitás és a kockázatminimalizálás eszköze is. Útmutatóul szolgál a vállalkozó számára annak
megtervezésében, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie céljainak elérése érdekében.
Kikényszeríti azt, hogy a vállalkozó átgondolja a cég jövőbeni feladatait, objektíven számot
vessen erőforrásaival és korlátaival. Megmutatja, melyek a fejlesztés kulcsfontosságú területei,
amelyek speciális szakértelmet követelnek. Gyakori, hogy az üzleti terv elkészítése a
finanszírozási problémák megoldásánál szükséges feltételként, előírásként jelentkezik.
Az üzleti terv a vállalkozás alapdokumentuma, mely azt írja le, hol tart most a vállalkozás (honnan
indul, milyen adottságokkal rendelkezik), mi a vállalkozás célja, hová akar eljutni (mennyi idő
alatt, miért) és hogyan akarja a céljait megvalósítani (milyen forrásokkal). Vecsenyi (2003) szerint
„az üzleti terv olyan dokumentum, amely meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy a vállalkozás képes
termékei vagy szolgáltatásai értékesítésére, tisztes profit elérésére, és ezért érdemes a
támogatásra.” Vagy Bygrave (1984) szavaival élve, „az üzleti terv egy értékesítési dokumentum,
amely érdeklődést és izgalmat kelt a vállalkozás iránt bármely lehetséges támogatóban
(befektetőben) és érintettben.”
Az üzleti tervet sokan az induló vállalkozásokkal kapcsolják össze, azonban a már gazdálkodó
szervezetek számára is számos célt szolgál. A vállalkozás életgörbéjének bármely szakaszában
segítséget nyújthat a vállalkozó számára, így a vállalkozás megkezdése előtt, a beindításkor, a
működtetés során, és a hanyatló szakaszban is (például elősegítheti akár a vállalkozás kedvező
feltételek melletti értékesítését). Az üzleti terv segíti a vállalkozót mind a tervezés, ezen belül az
elemzés, a célkitűzés és a döntés során, mind a terv megvalósításában, mind pedig a
visszacsatolásban. Az üzleti terv funkcióit mutatja az 5. ábra Hernádi (2004) összeállításában.
63
Tervezés
Megvalósítás
1. Segíti a szisztematikus gondolkodást
Elemzés Célkitûzés Döntés
5. Segíti a
finanszírozás
2. Segíti a biztosítását
vállalkozás 6. Segíti a
környezetének 3. Segíti a világos 4. Segíti a jó célkitûzések
és saját célmeghatározást döntést megvalóstását
adottságainak 7. Segíti a
megismerését munkatársak
ösztönzését
Visszacsatolás
8. Segíti az elõrehaladás ellenõrzését
9. Segíti a terv módosítását, új terv készítését
1. Segíti a szisztematikus gondolkodást. Az üzleti terv elkészítése logikus keretet biztosít a vállalat
feladatainak megtervezéséhez, a terv készítése során maga a gondolkodási folyamat értékes
tapasztalatokhoz juttatja a vállalkozókat. A jövőről való szisztematikus gondolkodás új
szempontokat, újfajta megközelítést, új lehetőségeket vethet fel, elősegítve a sikerhez vezető utat.
2. Segíti a vállalkozás környezetének és saját adottságainak megismerését. Az elemzés feltárja a
vállalkozást érintő makro- és piaci tendenciákat, veszélyeket és esélyeket. A vállalati erőforrások
szisztematikus és kritikus értékelésével lehetőség nyílik az erősségek és gyengepontok feltárására.
Az elemzés révén tárgyilagos képet kap a vállalkozó az üzleti lehetőségekről, az elérhető
nyereségről, és előrejelzi a lehetséges akadályokat. Az üzleti tervezés az elemzéshez szükséges
információk beszerzésére, rendszerezésére ösztönzi a vállalkozót.
3. Segíti a világos célmeghatározást. Az üzleti tervben kibontakoztathatóak az üzletvezetéssel
kapcsolatos elképzelések. Esélyt ad arra, hogy mérlegeljük a vállalkozást érintő valamennyi
perspektívát, többek között a működési feltételeket, a finanszírozást és a marketing tevékenységet.
Az üzleti terv készítése rákényszeríti a vállalkozót, hogy átgondolja a cég jövőbeni terveit, segít
abban, hogy világosan megfogalmazza a körülhatárolt üzleti profilt, konkretizálja a tervidőszakra
vonatkozó célkitűzéseket.
4. Segíti a jó döntést. Az üzleti terv lehetőséget ad arra, hogy számítások és becslések alapján
felmérje a vállalkozó, hogy mennyire lesz a vállalkozás életképes a piacon, megvalósítható-e a
terv, és milyen megtérülés várható. Mindezek alapján dönthet, hogy érdemes-e belefogni a
vállalkozásba, egy adott fejlesztésbe, vagy egy új piac meghódításába, vagy nem érdemes.
5. Segíti a finanszírozás biztosítását. A megvalósítás egyik legfontosabb feltétele a pénzügyi
finanszírozás. Az üzleti terv alapul szolgál a hitelezőkkel, pénzintézetekkel, befektetőkkel és
üzleti partnerekkel való tárgyaláshoz, ezáltal elősegíti a szükséges tőke megszerzését.
64
6. Segíti a célkitűzések megvalósítását. Az üzleti terv cselekvési tervet ad, útmutatóul szolgál a
vállalkozó számára a tevékenységének megszervezéséhez, összefoglalja, hogy mit kell tennie
céljai elérése érdekében.
7. Segíti a munkatársak ösztönzését. A munkatársak számára iránymutatást ad arról, hogy mire
törekszik a vállalkozás, az adott időhorizonton belül milyen célokat tűzött ki maga elé, és
egyértelművé teszi, hogy a munkatársaknak mit kell tenniük a célok eléréséhez, és ösztönzi őket
feladataik elvégzésére.
8. Segíti az előrehaladás ellenőrzését. Az üzleti terv összehasonlítási alapul szolgál a teljesítmény
méréséhez, lehetővé teszi a gazdálkodás folyamatos figyelését a problémák felismerése
érdekében. A benne meghatározott sarokszámokat összevetve a már elért eredményekkel lehetővé
válik a megvalósítás előrehaladásának ellenőrzése. Az üzleti terv így egy figyelmeztető rendszer
lehet, jelezve és lehetővé téve az azonnali beavatkozást és korrekciót.
9. Segíti a terv módosítását, új terv készítését. Az üzleti terv eszköz arra, hogy visszatekinthessünk
a múltba, vagyis a vállalkozó időről időre értékelheti pillanatnyi teljesítményét. E tekintetben a
terv alapján újabb terv is készíthető bizonyos idő elteltével. A későbbiekben pedig periodikusan
felül kell vizsgálni az üzleti tervet annak érdekében, hogy megállapítsuk, vállalkozásunk
mennyiben és miért tért el a tervtől, ez az eltérés hasznos volt-e, vagy káros. Az értékelés
feltárhatja a fejlesztendő területeket, eredményeként a vállalkozó módosíthatja elképzeléseit,
célkitűzéseit.
E funkciókat figyelembe véve az alábbi főbb esetekben (rendeltetésre) készül üzleti terv:
- a cég alapításakor,
- az üzletmenet ellenőrzéséhez,
- ha a vállalkozás a működés finanszírozásához hitelt kíván igénybe venni,
- ha a cég továbbfejlődésének megalapozásához más cég tőkebefektetését kívánja elérni,
- a zavartalan működés feltételei meglétének igazolására, a nyereségtermelő képesség
bemutatására (például ha el akarják adni a céget, vagy egy nagy szervezet tartós, hosszú
távú beszállítójává akar előlépni a vállalkozás),
- átalakuláskor, például ha az üzleti vállalkozás szervezeti jogi formájának változását
tervezik,
- belső, jelentős szerkezeti változások esetén, például, ha a hagyományos szervezeti
struktúrából – lineáris-, funkcionális stb. – rugalmas, dinamikus, például divizionális
struktúrát hoznak létre, alakítanak ki,
- ha a cég hosszú távú célkitűzései változnak. Ilyen eset lehet egy tulajdonos változás, vagy
jelentős változások a külső, például a piaci környezetben.
65
megfogalmazza a körülhatárolt üzleti profilt, viszonyítási alapot teremt a későbbi
eredmények értékeléséhez, és cselekvési tervet ad a terv megvalósításához. Az üzleti terv
arra ösztönzi a vállalkozót, hogy reálisan felmérje a vállalkozás perspektíváját, a
megvalósíthatóságát és a megtérülés lehetőségeit.
- A munkatársak számára az üzleti terv iránymutatást ad arról, hogy mit akar a vállalkozás
elérni és miért. Az üzleti terv motivációs bázist teremt, mert tisztázza azt, hogy mit várnak
tőlük, és ezért mit kapnak viszonzásul.
- A külvilág (vevők, szállítók, versenytársak, együttműködő partnerek, hatóságok) számára
az üzleti terv arról ad tájékoztatást, hogy mi ez a vállalkozás, és mik a szándékai, üzenetei.
- A befektetők, hitelezők (bankok, magán- és intézményi befektetők, vállalkozási tőkések)
számára az üzleti terv meggyőző érveket és tényeket szolgáltat, hogy miért érdemes ennek
a vállalkozásnak pénzt adni hitelként vagy tőkeként.
66
terméket, eljárást, lokális piaci részesedést tervező üzleti vállalkozás, mint a bonyolult
termékeket, széles kooperációs bázisra alapozott, sokrétű, kiterjedt piacot célzó cég.
Ugyanígy egyszerűbb terve lehet egy lokális szolgáltatást végzőnek és más a nagy
földrajzi területet átfogó, bonyolult ellátási rendszert megvalósítónak.
- A megcélzott vevők köre. Nem mindegy, hogy a vállalkozás a fogyasztói, a termelői
vagy éppen a szervezeti piacon működik-e. A fogyasztói piacon belül sem mindegy,
hogy valaki napi tömegcikkekkel, szakcikkekkel vagy éppen luxustermékekkel
foglalkozik.
- A termék, szolgáltatás életciklusa a termék piaci bevezetésétől a felfutáson, a
stagnáláson és a hanyatláson keresztül a kihalásig meghatározza az árbevétel és a
nyereség alakulását.
- Az iparág életciklusa a termékek életpályájához hasonlóan ugyancsak négy szakasszal
jellemezhető. Itt sem lényegtelen, hogy az adott vállalkozás a bevezetés, a felfutás, a
stagnálás vagy éppen a hanyatlás fázisában kíván piacra lépni.
- A megújulási kényszer, azaz a termék és szolgáltatás elavulásának veszélye,
időkényszere (milyen gyakran kell verseny vagy egyéb okok miatt tartalmat vagy
formát változtatni).
- A tudás és technológiai háttér (mennyire függ a termék vagy szolgáltatás a kutatás és
fejlesztés intenzitásától, a szakemberek felkészültségének szintjétől, a megújulástól, a
technológiai fejlesztésekbe fektetett tőkétől).
- A versenytársak nagy száma, a piac koncentrációja. Egy új piacon teljesen más
stratégia szükséges egy új vállalkozás megjelenéséhez, mint egy nagy tőke- és
szervezeti koncentrációt elért iparágban.
- A piac földrajzi kiterjedtsége (helyi, regionális, országos, nemzetközi, globális) is
befolyásolja az üzleti terv részletezettségét.
- Az üzleti kalkulációs logika, az elérhető haszonkulcs mértéke (nagy forgalom alacsony
haszonkulccsal vagy kis forgalom nagy haszonkulccsal).
- A vállalkozás indításához szükséges tőke, vannak nagyon alacsony tőkével indítható
vállalkozások (például tanácsadás, fordítás) és tőkeintenzív vállalkozások (például
gyógyszerkutatás és -gyártás).
A felsorolás korántsem teljes, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a vállalkozó
hozzáfog üzleti tervének elkészítéséhez, tartsa szem előtt az üzleti, iparági sajátosságokat.
Az üzleti terv tartalmára és szerkezetére vonatkozóan nincs kötelező érvényű séma. A szakmai
gyakorlat, a szakkönyvek, az egyes bankok ajánlásai (elvárásai) azonban útmutatást adnak arra
vonatkozóan, hogy milyen legyen a célt legjobban szolgáló üzleti terv. Úgy célszerű összeállítani,
hogy az kielégítse azok igényeit, akik számára készül. Hernádi (2004) gyűjtése alapján
bemutatjuk, hogy néhány hazánkban publikált fő mű milyen üzleti terv felépítést javasol (10.
táblázat).
67
AZ ÜZLETI TERV FELÉPÍTÉSE – A HAZAI PUBLIKÁCIÓK ÁTTEKINTÉSE 10. táblázat
Auer, Béhm,
Hisrich és Peters Siegel, Ford és
Üzleti terv fejezet West (1992) Szirmai (1995) Czipszer és Lőrinczi (2000) Vecsenyi (2003)
(1991) Bornstein (1995)
Hoffmann (1999)
1. Bevezető oldal 1. Összegzés 1. Tartalomjegyzék 1. A fedőlap és a 1. Bevezető oldal 1. Címlap
Fedőlap, tartalom,
külalak
vezetői
2. Összefoglaló 2. Tartalom-jegyzék 2. Vezetői 2. Összefoglalás 2. Összefoglaló 1. Összefoglalás 2. Vezetői
összefoglaló
összefoglaló/Összegzés összefoglaló
2. Iparágelemzés 3. Az üzleti vállalkozás 3. A vállalkozás általános 2. Makrogazdasági, 3. Iparágelemzés 2. A vállalkozás adatai 3. A vállalkozás
célja bemutatása iparág és általános
konkurenciaelemzés bemutatása
4. A vállalkozás 4. A fő előirányzatok 4. Termékek és 4. A vállalkozók és a 4. A vállalat leírása 3. A vállalkozás 4. Az iparág, a piac
A vállalkozás és leírása (az egyes szolgáltatások vállalkozás szakmai és és a versenytársak
környezetének funkcionális bemutatása szervezeti felépítése elemzése
bemutatása területeken)
5. Piaci összkép 4. A vállalkozás 5. A termékek és
tevékenysége szolgáltatások
5. A vállalkozás piaci
környezete
5. Termelési terv 6. Marketing terv 5. Marketing terv 5. Termelési, 5. Termelési terv 6. Marketing terv 6. A működési,
Marketing, üzemeltetési terv üzemeltetési terv
Termelés 6. Marketing terv 7. Termelésszervezés 6. Működési terv 6. Marketing terv 6. Marketing terv 7. Termelési- 7. Marketingterv
technológiai terv
7. Szervezeti terv 8. Szervezeti felépítés 7. Vezetőség és szervezeti 7. Szervezeti terv 7. Szervezeti terv 8. Az emberek és a
és személyi felépítés szervezet
Vezetés, Szervezet
állomány
9. Vezetés 8. Struktúra és tőkésítés
8. Kockázatbecslés 8. Kockázatbecslés 9. A kockázatok és
Kockázat
kockázatelemzés
9. Pénzügyi terv 10. Pénzügyi prognózis 9. Pénzügyi terv 8. Pénzügyi terv 9. Pénzügyi terv 8. Pénzügyi terv 10. A pénzügyi és
Pénzügy
finanszírozási terv
Melléklet 10. Függelék 10. Mellékletek 9. Függelék 10. Melléklet 9. Mellékletek 11. Mellékletek
68
A továbbiakban áttekintjük az üzleti terv egyes fejezeteinek általánosan elfogadott tartalmi
elemeit.
1. Címlap
A címlap a vállalkozás legfontosabb adatait tartalmazza:
- A vállalkozás neve és címe
- A tulajdonosok neve és címe
- A vállalkozás működési köre, profilja
- A pénzigény jelzése, amennyiben van
- A terv bizalmas kezelésére vonatkozó igény
2. Vezetői összefoglaló
Az üzleti tervnek ez a része a részletes terv leírása után készül el. Terjedelme 3-4 oldalnyi
legyen, és keltse fel a lehetséges befektetők érdeklődését. Az összefoglaló tartalmazza, hogy
mi a terv célja, mutassa be a vállalkozás termékét, szolgáltatását, történetét, a várható piaci
helyzetet, a piacra jutás lehetőségeit, a tulajdonosok és a vállalkozás működtetésében
kulcsszerepet játszó személyeket, ismertesse a pénzügyi terv lényegét, a várható nyereség
mértékét, a működés és a megtérülés összefüggéseit. Egy jól elkészített összefoglaló
önmagáért beszél. Feltehető, hogy a befektetők csak ezt fogják elolvasni. Ezért arra kell
törekedni, hogy az olvasó pontosan megértse, mi az üzlet lényege, és ha befektetésről van szó,
miért érdemes ebbe a vállalkozásba pénzt fektetni.
3. Az iparág helyzetének elemzése
Fontos, hogy az új vállalkozást megfelelő összefüggésrendszerben szemléljük. A lehetséges
befektető egy sor különböző ismérv szerint fogja értékelni a vállalkozást, melyek egyike
annak az iparágnak a helyzete, amelynek piaci versenyében a vállalkozó megmérkőzik.
Részletezni kell az iparág kilátásait, beleértve a jövőbeli trendeket és a múltbeli
eredményeket. A vállalkozónak áttekintést kell nyújtania azokról az új termékekről is,
amelyeket ebben az iparágban fejlesztettek ki. A versenyhelyzet elemzése is lényeges eleme
ennek a résznek. Meg kell határozni minden fontos versenytársat, elemezve ezek erősségeit és
gyenge pontjait, különös tekintettel arra, hogy hogyan befolyásolhatják az új vállalkozás
sikerét.
Meg kell határozni, ki a vásárló? A piacot részekre kell bontani, és ki kell jelölni a célpiacot a
vállalkozó számára. Meg kell említeni minden olyan előrejelzést, amelyet az iparág vagy a
kormány készített. A lehetséges befektető ugyanis talán kedvezőbbnek fogja tekinteni az
olyan piacot, amely jelentős növekedésnek néz elébe.
Az iparág helyzetének elemzésén belül négy fontos tényező vizsgálata javasolt, melyet a 11.
táblázatban mutatunk be.
69
AZ IPARÁG HELYZETÉNEK ELEMZÉSE 11. táblázat
1. Az iparági trendek és kilátások
- Az iparág leírása: annak bemutatása, milyen cégek, milyen igényeket elégítenek ki.
- Az iparág mérete és története, jellemzője, trendjei:
- Mekkora az éves forgalom az árbevétel adatai alapján? Mikortól létezik és
milyen fejlődésen ment keresztül az iparág? Melyek az iparág jellegzetes
sarokszámai? Mekkora a várható növekedés az iparágban? Hány új cég alakult
az iparágban az elmúlt három évben? Milyen új termékek jelentek meg az
iparágban az elmúlt időszakban? Kik a közvetlen versenytársak? Milyen a
költségszerkezet, a gazdaságos sorozatnagyság, a K+F háttér az iparágban?
Milyen tradíciók vannak érvényben?
- A főbb vevőcsoportok, azok fő jellemzői, vásárlói szokásai, korösszetétele?
- Az iparág vonzereje:
- Miért érdemes az iparágban vállalkozást indítani? Van-e kielégítetlen
kereslet? Van-e fizetőképes kereslet? Ki a potenciális vevőkör? Van-e
olyan vonzerő, mint a magas jövedelmezőség, kevés versenytárs vagy
most kialakuló piac?
- Az iparág kulcsfontosságú sikertényezői: Hogy lehet elérni, hogy üzletvitelünk
jobb legyen a versenytársakénál?
2. A versenytársak elemzése
- A versenytársak (a meglévők, a piaci részesedésük, a lehetséges új belépők)
- A vállalkozás versenyelőnye és versenyhátránya (a vevői igény kielégítése minőségben,
árban és időben, a piaci térhódítás, a hírnév, a tőkeerő, a kulcsemberek)
- Az új versenytársak megjelenésének korlátai (a beruházási költség, az idő, a technológia,
a szakemberek, a vevői hűség, a szabadalom, a védjegy)
3. A célpiacok, piac behatárolása
- A célpiac körülhatárolása (a megcélzott vevők és igényeik, az igénykielégítés szintje, a
demográfiai jellemzők, földrajzi elhelyezkedés, a vásárlási döntések és hatások, a
szezonalitás)
- A célpiac mérete (a várható vevőszám, a várható forgalom, a földrajzi kiterjedés, a
várható piaci növekedés)
- A piaci térhódítás (a piaci részesedés, a vevőszám, a földrajzi kiterjedés indokoltsága)
- A vásárlási szokások és ciklusok
4. A jogszabályi korlátozások
- A hatósági előírások a termékekkel vagy a szolgáltatással szemben támasztott
követelményekre (a követelmények teljesítésének módszere, időigénye, költsége)
- A követelmények várható változása
70
4. A vállalkozás általános bemutatása
Ez a fejezet alkalmat ad arra, hogy a vállalkozó leírja, hogy mivel foglakozik vagy fog majd
foglakozni a vállalkozás, milyen tevékenységet végez, miből csinál üzletet. Célja, hogy a
partnerek részére bemutassa a vállalkozás méretét, tevékenységi körét, elhelyezkedését, a
tapasztalatait és az üzleti lehetőségeket. Ez a rész mutatja be, hogy milyen igényeket kíván a
vállalkozás kielégíteni, milyen termékkel, szolgáltatásokkal akarja ezeket az igényeket
kielégíteni, s bemutatja az üzleti lehetőségeket és az alkalmazott üzleti megoldás
koncepcióját.
A 12. táblázatban felsorolunk néhány kérdést, témakört, melyre ebben a fejezetben célszerű
kitérni.
71
5. A marketing terv
A marketing terv lényeges része az üzleti tervnek, hiszen ez vázolja fel, hogyan fogjuk a
terméke(ke)t vagy szolgáltatás(oka)t forgalmazni, hogyan alakítjuk ki az árakat, és hogyan
reklámozunk.
A lehetséges befektetők úgy tartják, hogy a marketing terv döntő fontosságú az új vállalkozás
sikerében. Ezért elegendő időt kell biztosítani arra, hogy a vázolt elképzelést eredményesen
valósíthassuk meg. A piaci műveletek tervét a vállalkozónak minden évben el kell készítenie
(gondosan kell figyelnie a piacot, és akár hetente vagy havonta meg kell tennie a szükséges
változtatásokat), és útmutatóul kell használnia a rövid távú döntéshozatalban.
A marketing terv legyen érdekes, gondolatébresztő, és mindenki számára érthető. A 13.
táblázat a marketing terv fő területeit mutatja.
6. A termelési terv
Ha az új vállalkozás gyártó tevékenység, termelési tervet is kell készíteni. A tervnek a teljes
gyártási folyamatot be kell mutatnia. Ha a gyártási folyamat valamely részét vagy egészét
alvállalkozóval akarjuk megvalósítani, fel kell sorolni az alvállalkozókat és telephelyeiket, a
kiválasztás szempontjait, a költségeket és minden már megkötött szerződést. Ha a gyártást
részben vagy egészben a vállalkozó kívánja végezni, mellékelnie kell az üzem alaprajzát, a
gyártáshoz szükséges gépek és berendezések jegyzékét, a nyersanyagokat, a
72
nyersanyagszállítók nevét, címét és szállítási feltételeit, a gyártási költségeket és minden
jövőbeni munkaeszköz-szükségletet. A gyártó tevékenységnél az említett tételek részletezése
minden lehetséges befektető számára lényeges a finanszírozási igények meghatározásához.
Ha a vállalkozás nem gyártó tevékenység, hanem kiskereskedelmi vagy szolgáltató üzlet,
ennek a fejezetnek „kereskedelmi terv” lehet a címe, és az árukészlet beszerzését, a
készletgazdálkodás rendszerét és a raktározási igényeket fogja leírni. Az 14. táblázatban
felsorolunk néhány kulcskérdést az üzleti terv vonatkozó részéhez.
73
7. A szervezeti terv
Ez a fejezet különösen akkor fontos, ha az üzleti terv befektetőkhöz, hitelezőkhöz kerül. Ne
felejtsük el, hogy a pénzügyi szakértők is végső soron emberekbe fektetnek és nem ötletekbe.
A befektetők megnyerésére készülő terv ezért hangsúlyozza, hogy milyen sajátos
szakértelemmel és képességekkel rendelkeznek a vállalkozás vezetői, miért tekinthetők ők a
vállalkozás különleges értékeinek, amit a versenytársak nehezen tudnak ellensúlyozni.
Az üzleti tervnek ez a része írja le a vállalkozás jogi szervezeti formáját. Célszerű szervezeti
ábrát is készíteni, mely megmutatja a feladat-, hatás és felelősségi köröket a vállalkozásnál. A
szervezeti terv fő területeit a 15. táblázat tartalmazza.
8. Kockázatbecslés
Minden új vállalkozásnak szembe kell néznie lehetséges veszélyekkel, tekintve, hogy egy
adott iparágban és versenykörnyezetben működik. Döntő fontosságú a vállalkozó számára,
hogy a lehetséges kockázatot felismerje, és hatékony eszközökkel készüljön fel kezelésére.
Egy új vállalkozás jelentős kockázatai adódhatnak a versenytársak reakciójából, a marketing-,
a termelő vagy a vezetőgárda gyengeségeiből, és azokból az új technológiai vívmányokból,
amelyek az új terméket elavulttá tehetik. Ezekre a tényezőkre még akkor is ki kell térni az
üzleti tervben, ha egyikük sem jelent kockázatot, és érvekkel kell alátámasztani, hogy miért
nem. Célszerű, ha a vállalkozó terv-változatokat dolgoz ki arra azt esetre, ha az említett
kockázati tényezők bármelyike előfordul. Ezek a váratlan eshetőségekre vonatkozó tervek és
programok azt mutatják a lehetséges befektetőnek, hogy a vállalkozó érzékeny a lényeges
kockázatokra és felkészült arra az esetre, ha bármelyik előfordulna (Hisrich, 1991). Célszerű
tehát áttekinteni a vállalkozás gyengeségeit, megvizsgálni a kedvezőtlen külső körülményeket
74
és azok alakulását, és leírni, miként készül fel a vállalkozás az esetleges akadályok
elhárítására. Fontos, hogy a vállalkozó időben felismerje a kockázatot és felkészüljön a
kezelésére.
9. A pénzügyi terv
Az üzleti terv összeállítása előtt a vállalkozónak átfogó értékelést kell adnia a vállalkozás
jövedelmezőségéről. Ez az értékelés informálja elsődlegesen a lehetséges befektetőket arról,
hogy az üzlet nyereséges lesz-e, mennyi pénz szükséges a vállalkozás indításához, a rövid
távú finanszírozási igények kielégítéséhez, és milyen formában fogja a vállalkozás ezt a pénzt
előteremteni. A pénzügyi információknak hagyományosan három olyan területe van, amely az
új vállalkozás megvalósíthatóságának tisztázásához szükséges:
- várható értékesítési és költségadatok, legalább az első három évre,
- pénzforgalmi adatok az első három évre,
- tárgyévi mérlegadatok és tervezett mérleg a következő három évre.
A terv ezen része tartalmazza tehát a mérlegtervet, az eredménytervet, a pénzforgalmi tervet,
végezhetnek fedezeti pont számítást, és különböző pénzügyi mutatók (likviditási, adósság és
hitelképességi, hatékonysági, nyereségességi mutatók) elemzésével értékelhetik a vállalkozás
pénzügyi helyzetét.
10. Mellékletek
Az üzleti terv melléklete általában olyan háttéranyagokat tartalmaz, amelyeket nem szükséges
a szöveg közben feltüntetni. Bármelyik, a mellékletben levő dokumentumra magában a
tervben kell hivatkozni. A mellékletben elhelyezhető különféle dokumentumokat az
alábbiakban soroljuk fel:
- a vezetők szakmai életrajza,
- konkurenciaelemzés,
- piackutatási adatok,
- kérdőívek,
- pénzügyi adatok, számítások,
- titoktartási nyilatkozat,
- szerződések,
- szállítói árajánlatok stb.
Az üzleti tervet célszerű írásba foglalni. Érdemes azonban átgondolni az üzleti tervezés
folyamatát, sorba venni azokat a lépéseket, amelyek az üzleti terv elkészítéséhez szükségesek. Az
üzleti terv készítés folyamatát szemlélteti a 6. ábra.
75
Az üzleti terv céljának meghatározása
- Miért?
- Kinek?
- Szerkezet
- Részletezettség
76
Ezek alapján az üzleti terv megvalósulása ellenőrzésének fő lépései a következők:
- a terv és a tényleges teljesítmény összehasonlítása,
- az eltérések feltárása, elemzése- (káros vagy hasznos),
- az eltérések okainak feltárása,
- beavatkozás a megfelelő szinten az eltérés megszüntetésére,
- ha az eltérés oka nem küszöbölhető ki beavatkozással, tervkorrekcióra van szükség.
A feltételek megváltozása esetén a legjobb üzleti terv is érvényét vesztheti. Az olyan
környezeti tényezők, mint a gazdasági helyzet, a vásárlók, az új technológia vagy a verseny, és az
olyan belső tényezők, mint a kulcsemberek elvesztése vagy újak megszerzése, mind
megváltoztathatja az üzleti terv irányát. Ezért nagyon fontos, hogy érzékenyen reagáljunk a
vállalati, iparági és a piaci változásokra. Ha ezek a változások várhatóan befolyásolják az üzleti
tervet, a vállalkozónak határoznia kell, hogy annak mely részeit szükséges módosítani. A
vállalkozó ily módon fenntarthatja indokolt céljait, és olyan mederben tarthatja az új vállalkozást,
amely növeli a siker valószínűségét. Az üzleti terv folyamatos aktualizálásával hozzájárulhatunk
ahhoz, hogy az olyan összehasonlítási alapot képezzen, mellyel össze lehet vetni a vállalkozás
pillanatnyi teljesítményét. Az előző évi üzleti tervből a vállalkozások megtudhatják, milyen
koncepció, illetve annak megvalósítása bizonyul hatékonynak, illetve melyik volt eredménytelen.
Azzal, hogy megvizsgáljuk a vállalkozás üzleti tervhez viszonyított tényleges teljesítményét,
megállapíthatjuk a szervezet – olykor emberi vonatkozású – azon erős és gyenge pontjait, melyek
tekintetében az elképzelés eltér a tényleges megvalósítástól.
Az üzleti tervek tiszavirág életűek, hiszen tartalmuk folyamatosan változik, illetve
helyesbítésre szorul. Az üzleti terv készítést ismétlődő folyamatnak kell tekinteni, hiszen a
feltevéseken, előrejelzéseken állandóan finomítani kell. Egy üzleti terv készítésének igazából soha
nincs vége.
Az üzleti terv olyan dokumentum, mely kijelöli a vállalkozások üzletmenetét egy meghatározott
időtartamra vonatkozóan. A benne szereplő információknak pontosaknak kell lenniük,
ugyanakkor egyfajta optimista lelkesedést és elkötelezettséget is tükrözniük kell. Szakszerű
hangnemet kell megütni. A túlságosan szentimentális stílusban íródott tervet nem fogják
komolyan venni. Ugyanakkor az üzleti tervet olvasók a pozitív, érdekes, figyelemreméltó
dokumentumokra reagálnak. Elképzelhető, hogy hétről-hétre sok-sok üzleti tervet olvasnak el. Így
a monoton és szürke tervekhez képest jobb esélyre számíthatnak azon tervek, melyekben
különlegesen jól helyeznek el, alkalmaznak grafikonokat vagy megragadó képet festenek az adott
vállalkozásról. A kisebb helyesírási és nyelvtani hibák is negatív következményekkel járhatnak a
vállalkozás megítélésében (Siegel, Ford és Bornstein, 1995).
77
Az üzleti terv tipikus hibái a következők:
- elfogultság, túl optimista előrejelzés,
- a pénzügyi részre való koncentrálás,
- nem valóságos fedezeti számítás,
- alábecsült költségek,
- az infláció figyelmen kívül hagyása,
- tapasztalat hiánya,
- túl felületes, túl részletes,
- túl hosszú, túl rövid,
- hanyag – túl látványos.
78
ÖSSZEFOGLALÁS
79
KÉRDÉSEK
1. Mi az üzleti terv?
2. Mik az üzleti terv alapvető funkciói?
3. Milyen esetekben célszerű üzleti tervet készíteni?
4. Milyen információkat szolgáltat az üzleti terv olvasói számára?
5. Mely tényezők befolyásolják az üzleti terv részletezettségét, a hangsúlyképzést?
6. Hogyan épül fel az üzleti terv?
7. Milyen kérdésekre kell választ adni az üzleti terv egyes fejezeteiben?
8. Mik az üzleti tervezés folyamatának lépései?
9. Miért van szükség az üzleti terv megvalósulásának folyamatos nyomon követésére?
10. Mik az üzleti terv tipikus hibái, és mik az új tendenciák az üzleti tervezésben?
80
3. A KISVÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERE
3.1. A marketing
81
3.1.1. A piackutatás
Az alapos piackutatás első lépése a termékpiac elemzése. A vizsgálat során meg kell határozni
nemcsak a vállalat termékeire, illetve szolgáltatásaira vonatkozó fogyasztói igények mértékét,
hanem azt is, hogy a kereslet nagysága hogyan változik.
A fogyasztói igény meglehetősen összetett kategória. A fogyasztói igénykielégítés (a
fogyasztói oldalról nézve) akkor mehet végbe, ha a következő három tényező találkozik:
- a fogyasztó személyi jellemzői,
- a termék jellemzői,
- vásárlási szituáció.
A termékjellemzők lényegében teljesen a vállalkozó ellenőrzése alatt állnak, de a vásárlási
szituációt is nagymértékben befolyásolja. A fogyasztói jellemzőket (életstílust) befolyásoló
tényezők és értékek, a társadalmi státusz, a személyiség, a motivációk stb. vizsgálatán keresztül
ismerhetők meg.
A keresletváltozást a legtöbb termék vagy szolgáltatás esetében célszerű azok életgörbéje
mentén előrejelezni. Az életciklus különböző fázisaiban ugyanis keresletnövekedés, -hanyatlás
vagy -stabilizálódás várható. A termékpiac elemzése felkészíti a vállalkozót ezekre a
változásokra, és eszközöket nyújt ahhoz, hogy kezelni tudja a keresletben bekövetkező olyan
módosulásokat, amelyek egyedi intézkedéseket igényelnek a termék/szolgáltatás, az értékesítési
forma, az ár vagy az eladásösztönzés kialakításában.
Fontos felismerni valamely termék vagy szolgáltatás várható élettartamát is. Ez az információ
segít a marketingmix elemeinek meghatározása során felmerülő döntésekben.
A célpiac elemzésének abból kell kiindulnia, hogy a piac jól elkülöníthető részekre, szegmensekre
oszlik. Ezek mindegyikének megvannak a maguk sajátos termék- vagy szolgáltatásigényei. Ha a
cég jobban eleget tud tenni ezeknek az igényeknek, mint a konkurencia, megnövelheti piaci
részesedését és hasznát.
Ha a vállalkozás pontosan ismeri, hogy kiket akar a piacon megcélozni:
- alaposabban megismerheti igényeiket, magatartásukat,
- erre a vevőcsoportra tudja összpontosítani reklám-és más piacbefolyásolási akcióit,
- megbízhatóbb prognózist tud készíteni a forgalomról,
82
- a vevőcsoport sajátos igényeihez tudja alakítani az egész marketing akcióprogramot,
- még feltáratlan piaci réseket találhat.
A vállalkozásnak tehát fel kell ismernie, hogy terméke nem lehet mindenki számára vonzó, a
fogyasztók igényei nem egyformák. Ezért a piac megfelelő tagolása elengedhetetlen a kisvállalat
növekedéséhez és fennmaradásához; meg kell találnia a piacnak azt a szeletét vagy szegletét,
amelyben másoknál eredményesebben működhet.
Egyéni fogyasztók esetén (a fogyasztói cikkek piacán) a leggyakoribb szegmentálási
szempontok a következők:
- termékorientált szegmentálás (a terméktől elvárt tulajdonságok, a használat gyakorisága és
volumene, az árérzékenység stb.),
- demográfiai szempontok (életkor, nem, családi állapot, életciklus, nemzeti hovatartozás),
- társadalmi tényezők (foglalkozás, jövedelem, képzettség, vallás, családméret),
- személyiségre jellemző szempontok (pszichés tulajdonságok, életstílus, életfelfogás,
motívumok),
- földrajzi tényezők (klíma, régió, fogyasztósűrűség, településtípus stb.).
A termelési eszközök esetén a leggyakrabban szóba jövő szegmentálási szempontok az
alábbiak:
- a termék jellege (alapanyag, alkatrész stb),
- a vásárló szervezet jellege (vállalat, kormányzat, önkormányzat, non-profit szervezetek stb.),
- a szervezet jellemzői (méret, ágazat, telephely, stb.),
- a beszerzés helyzete a szervezetben (centralizált-decentralizált, egyedi-rendszeres, stb.).
Minél szélesebb a vállalkozás tevékenységi köre, illetve termékválasztéka, annál nehezebb a
célcsoportok egzakt meghatározása. A tapasztalat szerint a kisvállalkozások a piac tagolását
általában csak ösztönösen végzik el. Ennélfogva ajánlható, hogy erre a feladatra fordítsanak több
figyelmet.
83
A piaci részesedés becslését a piactelítettség mértéke is befolyásolja. Egy telített piacon
minden egyes vállalkozás versenyben áll az elérhető piac „megfelelő részesedésért.” Egy zsúfolt
területen milyen piaci részesedés marad azon vállalkozás számára, amely a piacra próbál belépni?
Ha csak egy kis rész vagy semmi sem marad, akkor a szállítónak kell meghatároznia, hogy
hogyan tudja mások részesedésének egy bizonyos százalékát megszerezni vagy növelni a piaci
igényt. Az újonnan belépő vállalkozásnak olyan adottságokkal kell rendelkeznie, amelyek
lehetőséget teremtenek versenyelőny szerzésére a piacon. Ilyen lehet például a tőkeerő, az
újdonságtartalom, a tartós ármeghatározó szerep, vagy a speciális szolgáltatáskombináció.
A tágabb piac lehetősége csökkenti a cég függését a fogyasztóktól; lehetővé teszi a piac és a
verseny jobb megértését; új kihívásokat és ösztönzést jelent. Telített piac esetén fontos a
megjelenés helyének, módjának, időpontjának helyes megválasztása. Ez esetben sem becsülhető
azonban le a piacon már bent lévők pozíció megtartó aktivitásait a vállalkozás. Várható, hogy
piaci részesedésük növekedésével mások is stabilizálni szeretnék helyzetüket.
Ugyanakkor a piac kiterjesztése gyakran idő- és pénzbefektetést követel, mivel az új piac
igényeinek megfelelő árukat kell kifejleszteni, jó előre számításba kell tehát venni az ezzel járó
költségeket. Csak a teljes piac, az egyes szállítók részesedésének, valamint a verseny erős és
gyenge pontjának ismerete vezethet egy sikeres marketingmix kialakításához.
84
- A konkurens cégek erősségei és gyenge pontjai: vezetési módszereik, értékesítési csatornáik,
szolgáltatásaik.
A versenytársak erőforrásainak ismerete segít a saját versenystratégia kialakításában. Ha egy
versenytárs tőkeerős, akkor az általában el tudja viselni egy új termék piaci bevezetésének
szokásos költségeit még akkor is, ha a piac már telített. Egy ilyen versenytárs arra is képes lehet,
hogy elviselje az új termék áttervezésével járó pénzügyi terhet, ha az első változat nem megfelelő
vagy túl költséges a megvalósítása. Ráadásul ez a versenytárs intenzív reklámtevékenység
folytatására lehet képes egy nagyobb piaci részesedés megszerzésének elősegítésére. Egy
alulfinanszírozott vállalkozás kevésbé engedhet meg magának olyan hibákat, mint egy jobban
finanszírozott, így a marketingmixet eszerint kell tervezni.
3.1.2. A marketingmix
3.1.2.1. A termék
85
készpénzbevételéhez, és mit ígér a jövőben. Ezen az alapon négy kategóriába sorolhatjuk a
termékeket.
- Pénztermelők. Olyan termékek, amelyek két-három éve pénzt hoznak a cég kasszájába.
- Reménybeli pénztermelők. Olyan termékek, amelyekbe a cég pénzt fektetett be, abban az
indokolt reményben, hogy a jövőben pénzt hoznak a konyhára.
- Kevés pénzt hozók. Olyan termékek, amelyek már jó néhány éve forgalomban vannak, és a
jelek szerint a jövőben már nem válnak jövedelmezővé.
- Nagy befektetést igénylő termékek, amelyek aligha hálálják meg a befektetést.
Ha a termékeit a cég besorolja ebbe a négy kategóriába, képes lesz helyesen dönteni jövőbeli
befektetései ügyében.
De más választása is van a cégnek termékszerkezete megtervezésekor: megvizsgálni azokat a
hosszabb távú tényezőket, amelyek a termék sikerét befolyásolhatják. Vajon
- jelentősen erősödni fog-e a verseny?;
- nagyobb nyomás alá került-e az ár?;
- a fogyasztók száma változatlan lesz-e, avagy nőni, esetleg csökkenni fog?
Ilyen módszerekkel választhatja ki a cég azokat a termékeit, amelyeket érdemes támogatnia és
fejlesztenie, amelyeket meg kell tartania, vagy amelyeket ki kell vonnia a forgalomból. Arra is
felhasználhatók a fenti módszerek, hogy a termékeket egymással összevessük, és így döntsünk a
jövőjükről.
A termékéletgörbe meghatározás arra az elméletre épül miszerint a piac, így a termékek is
állandóan változnak.
A termék előnyei, a versenyelőny – nem tartanak örökké. A termékek sajátos pályán haladnak
végig: bevezetés, növekedés, érettség és hanyatlás. Tudni kell, hogy a termék az életgörbe mely
fázisában van, ez ugyanis alapvetően befolyásolja az elérhető forgalmat, a piaci pozíciót, a
költségeket, az árat és azt, hogy a terméknek milyen a reklámigényessége, mi a reklám célja.
Ezért a cég úgy állíthatja össze helyesen a termékválasztékát, ha pontosan felméri, hogy egyes
termékei az említett görbe mely pontján vannak éppen, és ennek megfelelően lép.
Ha grafikont készítünk az idő függvényében a termékek forgalmának alakulásáról, az
bizonyos lépéseket fog sugallni, amelyek elengedhetetlenek, amikor egy-egy termékek
fejlődésének új stádiumába jut.
Ez a módszer is felvet azonban bizonyos problémákat. Azt például, hogy a termék esetleg nem
a tipikus életpályát követi, és a cég éppen akkor vonja meg bizalmát valamely termékétől, amikor
annak „futtatására” a leginkább szüksége lenne.
De ha tudatában vagyunk annak, hogy a termékek életpályájának görbéje tág határok között
ingadozhat, akkor ez a módszer is hasznos támaszunk lehet a jövőre vonatkozó döntéseknél.
A termékterezés fontos célja, hogy a vevők meg tudják különböztetni a termékeket egymástól,
azonosítani tudják kedvelt márkáikat. Erre szolgál a termékbemutatás, termékazonosítás három
formája: a márkázás, csomagolás vagy cimkézés.
86
A márkanév választásakor alapkérdés, hogy a termelő vagy a forgalmazó márkaneve
szerepeljen-e a terméken, ugyanis, eltérő fogyasztórétegeket lehet megnyerni a különböző
változatokkal. A márkanév regisztrálása jelentős védelmet jelent a termékeknek (illetve
vállalatoknak) a piaci versenyben.
A csomagolásnak technikailag és marketingszemponból egyaránt nagy jelentősége van.
Nyilvánvaló, hogy a csomagolásnak megfelelően kell védenie az árut; ugyanakkor segít a termék
azonosításában.
A címke fontos tájékoztató szerepet tölt be, a legtöbb fejlett országban előírják bizonyos
információknak a cimkén való feltüntetését. Mindezek a marketingtényezők hozzájárulnak a
termék nagyobb kelendőségére.
3.1.2.2. Az árak
Az ár igen átfogó, sokoldalú jelentőséggel bír, azon túl is, hogy a marketingmix egyik eleme. A
piacon érvényesülő ár lényegében az fejezi ki, mennyit hajlandó a fogyasztó elismerni abból a
nagyon sokféle ráfordításból, amelynek révén az eladó (termelő vagy kereskedő) abba a helyzetbe
került, hogy termékét vételre felajánlja.
Minden vállalkozás számára az egyik legnehezebb döntés a termék vagy szolgáltatás árának
megfelelő meghatározása. Az ár meghatározása két okból fontos a vállalkozás számára: egyrészt a
vásárlásnál a vevőnek az ár az egyik legdöntőbb mérlegelési szempont, másrészt a vállalkozás
eredményessége – hogy befektetése miként térül meg – nagymértékben függ az áraktól.
Kotler (1991) szerint az ár kialakításánál a következőket kell számításba venni:
- az árképzés céljai,
- a kereslet,
- a költségek,
- a versenytársak árai,
- az árképzés módszerei.
Másképp nézve a dolgot, az eladásra kínált áru indulási árát a következő módon számíthatjuk
ki: a forintban/euróban megadott induló ár egyenlő a következő elemek összegével: az áru
költsége, a működési költségek, az árleszállítás, a veszteség, a tönkrement áruk, az alkalmazotti
kedvezmények és a hasznon.
A gyakorlatban az ármegállapítás rendkívül összetett és nehéz feladat, nagy tapasztalatra és
piacismeretre van szükség. Az ármeghatározásnak nincsenek merev szabályai, alkalmazhatunk
például konkurenciát követő, piacbetörő, kalkulált, lefölöző és haszonkulcsos árat.
Az ár meghatározásában a négy legfontosabb irányadó: a nyereség/forgalom viszony, az
ár/volumen viszony, az ár/minőség viszony és az árengedmények.
Nyerseség/forgalom viszony. Mindenfajta vállalkozásnak, de különösen a kisvállalkozásnak az
egyik központi problémája, hogy milyen következményekkel jár az áruforgalom növekedése.
Sokan azt hiszik, hogy ha többet adnak el, nagyobb haszonra tesznek szert, holott ez nincs mindig
így. A cégeknek azt is számításba kell venniük, vajon:
87
- rentábilis-e a nagyobb tömegű értékesítés, és
- nem borítja-e fel a vállalat készpénzgazdálkodását?
Ár/volumen viszony. Minden piacon másként hat az ár az eladások összvolumenére. A piac
árérzékenysége vagy árrugalmassága a forgalom visszaesésének azt a százalékos mértékét jelzi,
amelyet az árnak a konkurenciához viszonyított 1 százalékpontnyi emelése előidéz. Általában
véve az áreffektus a fogyasztási cikkek esetében a legnagyobb, és az olyan szolgáltatások
területén a legkisebb, mint amilyen a biztosítás vagy a készpénzkezelés a bankban.
Ár/minőség viszony. Nyilvánvaló, hogy az elért termékminőség döntően befolyásolja az
elérhető árat. Kutatások megállapítása szerint a legjövedelmezőbb megoldás: valamivel jobb
terméket kínálni, mint a konkurencia, kicsit magasabb áron.
Árengedmények. Ha az értékesítés akadályokba ütközik, gyakran a legegyszerűbb megoldás
újabb és újabb árengedményt tenni. Ez azonban nemcsak a pénzforgalomnak árt, hanem a cég
jövőbeni alkupozícióját is gyengíti: ha olyan híre támad egy vállalatnak, hogy „rugalmas”
árpolitikát folytat, az elkövetkezendőkben a fogyasztói várakozások lehetetlenné teszik, hogy
kimozduljon árengedményes pozíciójából. Ha egy cég bízik termékeinek értékében, annak
tükröződnie kell az árszint fenntartásában, megóvásában.
Gyakran mondják, de érdemes ismételni, hogy ha nincs fogyasztó, nincs üzlet. Újra és újra
előfordul ugyanis, hogy nagyon sok termék elmés és korszerű, de mégis megbukik, mert senki
nem veszi meg. Ebből kiindulva a vállalkozásnak összegeznie kell, hogy az értékesítést miként
szervezi meg, hogyan juttatja el az árut a fogyasztóhoz.
Az értékesítési módok (elosztási csatornák) azoknak az elveknek és módszereknek az
összességét jelentik, amelyeken keresztül az előállított termék eljuthat a fogyasztóhoz. A
vállalkozó feladata a lehetséges értékesítési módok feltérképezése, ajánlatok értékelése, a
legkedvezőbbek kiválasztása. Az elosztási csatornák minősítésekor a fogyasztói kiszolgálás
színvonalát, a vásárlói elégedettséget és nem utolsósorban a ráfordításokat veszik figyelembe.
Az értékesítési tevékenység túl bonyolult ahhoz, hogy egy vagy két oldalban elintézzük.
Ennek ellenére az alábbiakban közlünk néhány szakmai fogást, amelyek segítségével a vállalkozó
sikeresen eladhatja termékeit. Bármely cég kétféleképpen juttathatja el termékeit leendő
fogyasztóihoz: vagy közvetlenül vagy közvetítőn, illetve közvetítőkön keresztül.
Közvetlen értékesítés
Az értékesítésnek ez a módja garancia arra, hogy a cég maximálisan ellenőrzése alatt tarthatja
termékét és annak árát. Másfelől azonban csökkenti az elérhető piac kiterjedését, és kis tételek
egyenkénti házhoz szállítása esetén nagyon magasak lehetnek a szállítási költségek.
Közvetett értékesítés
Nagykereskedők. Állandóan nő a specializált nagykereskedők száma, akik valamely szűk
területen elégítik ki az igényeket – például diétás élelmiszereket vagy motoralkatrészeket árulnak.
Ha a cég nagykereskedők útján értékesíti termékeit, az árak könnyen kicsúszhatnak az ellenőrzése
88
alól, és az árstruktúrát úgy kell kialakítania, hogy az tükrözze a nagykereskedők részvételét az
áruterítésben, máskülönben a cég nem tarthatja meg közvetlenül kiszolgált fogyasztóit.
Kiskereskedők. A kiskereskedők leggyakrabban szelektív vagy széles körű értékesítést
folytatnak. Ha egy vállalkozás kiskereskedőket alkalmaz terméke és a fogyasztó között, nagyon
gondosan meg kell terveznie és szerveznie a közöttük levő kapcsolatrendszert. A
kiskereskedőknek az esetek nagy részében eltérő érdekei (is) vannak, így a megfelelő integrációs
és motivációs rendszer kialakítása alapvető követelmény.
Jutalékért dolgozó ügynökök. Magas haszonkulccsal termelt fogyasztási javak esetében
előnyösnek mutatkozhat az ügynökök alkalmazása, amennyiben a kisvállalat értékesítési
lehetőségei korlátozottak.
Franchise. Ez az értékesítési forma állandóan növekvő trendet mutat, különösen a
szolgáltatószektorban.
Képviseletek. Előmozdíthatja a kisvállalat termékeinek szélesebb körű terjesztését, ha a cég
területenként kizárólagos eladási joggal ruház fel egy-egy szakkereskedőt.
Az értékesítési módszerek persze hogy a költségek és hatékonyság szerint különböznek
egymástól. A cégek többségénél az eladási ár tetemes részét teszik ki az áruterítés költségei. Az
üzletágak egész sorára kiterjedő vizsgálat szerint ez a költség átlagosan 19%, a következő
megoszlásban (Moran, 1992):
- adminisztráció 2,5
- szállítás 6,5
- raktározás 3,5
- készletek 4,0
- a rendelések feldolgozása 1,0
- áruátvétel 1,5
Ilyen nagyságrendű költségtényező már azt sugallja, hogy a cégeknek időről időre elemezniük
kell értékesítési módszereiket, hogy meggyőződjenek róla, növelhető-e a jövedelmezőség az
értékesítési csatornák megváltoztatásával.
Központi kérdés, amelyet minden kisvállalkozás kénytelen önmagának feltenni: okosabb-e
saját elosztó rendszert fenntartani, vagy jobb lenne szállítmányozási vállalkozókra, illetve szükség
esetén áruterítésre specializált vállalkozásokra hagyatkozni? Az idevágó tanulmányok többsége
azt sugallja, hogy a költségek szempontjából – különösen exportra orientált cégek esetében –
előnyös lehet alternatív áruterítési módszereket alkalmazni.
3.1.2.4. A kommunikáció
89
A vállalkozás e célra a következő eszközcsoportok közül választhat.
- reklám,
- személyes eladás,
- eladásösztönzés,
- public relations.
A reklám olyan szélesebb körben ható, nem személyes befolyásolás, amelyet egy
meghatározott szervezet vagy személy fizet.
A reklám alaptípusai:
- márkareklám,
- cégreklám,
- termékcsalád reklám.
A reklám sajátos változata a szponzorálás. Ebben az esetben a vállalkozás azzal a céllal nyújt
támogatás, hogy felhívja a figyelmet tevékenységére vagy saját cégére.
Sokfélék lehetnek a reklámhordozók is, amelyek az eladások növelését hivatottak elősegíteni.
Egyik eszköznél sincs garancia arra, hogy alkalmazása egyetlen forintnyit is megtérít az
értékesítésnél. Minden lehetőségnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, amelyeket a
cégnek mérlegelnie kell. A 16. és 17. táblázat West (1992) és Roóz (2002) munkáiból átvéve
összefoglalják mindazon régi és új eszközöket, amelyekkel egy vállalat informálhatja fogyasztóit
termékeiről vagy szolgáltatásairól, feltüntetve ezen eszközök költséghatékonyságát, előnyeit és
hátrányait.
A kisvállalatoknak különleges problémát jelent a számukra legkedvezőbb reklámhordozó
eszköz kiválasztása. Ezért fontos tudni azt, hogy a kisvállalkozások számára a legjobb reklám,
mely ingyen van, a neve, s azt, hogy a termékek előnyeiről szóló híradások szájról-szájra
terjednek.
A személyes eladás lehetőséget ad a vevővel való közvetlen kommunikációra. A benne rejlő
előnyöket a következőkben foglalhatjuk össze: megismerhetők a vevők, igényeik, esetleges
panaszukat rugalmasan orvosolni lehet, piaci információkhoz lehet jutni.
A személyes eladás a lehetséges kommunikációs folyamatok közül a legdrágább, de
ugyanakkor a leginkább adaptálható a fogyasztó igényeihez. Különösen gyakori termelési
eszközök és bizonyos szolgáltatások esetén, ahol sokszor nagyértékű áruk cserélnek gazdát, így a
bizalom, a személyes kapcsolat igen nagy jelentőségű.
Minden személyes eladásnál alapvető kritérium, hogy az eladó alaposan ismerje az árut.
Nagyon fontos az eladó kellemes személyisége.
Az eladásösztönzés főként rövid távú hatásokra törekedve lényegében az egyéb
kommunikációs eszközök hatékonyságát hivatott növelni. Legfontosabb kisvállalati eszközei a
különleges árkedvezmények, árcsökkentő kuponok, ingyenes áruminták és szolgáltatások, a
vásárlás helyén elhelyezett reklámok és az árubemutatók.
Ma ez a leggyorsabban terjedő kommunikációs eszközcsoport.
90
A RÉGI REKLÁMHORDOZÓ ESZKÖZÖK ÉS JELLEMZŐI 16. táblázat
A reklámhordozó Költségha-
Előnyök Hátrányok
eszköz tékonyság
TV 100 Maximális hatókör Drága
Maximális ellenőrzés Lehetetlen adott célra irányítani
Gyors hatás Bajos kiértékelni
Bajos megtervezni
Folyóiratok, 75 Könnyű adott célra irányítani Lassan építhető ki
(magazinok) Képes technikai információval szolgálni Mérsékelt hatás
Megrendelő szelvények alkalmazása Nehéz ellenőrizni
lehetséges A hatás nehezen mutatható ki
Sajtó (országos) 65 Széles hatókör Korlátozott hatás
Gyorsan kiépíthető Nehezen adható technikai információ
Könnyen tervezhető
Sajtó (helyi) 80 Könnyen tervezhető Lassan építhető ki
Szegényes technikai információval szolgál
Aránylag olcsó
Nagy hatókör
Rádió 60 Könnyen tervezhető Korlátozott hatókör
Gyorsan kiépíthető Haszna nehezen vizsgálható
Nem drága
Mozi 55 Szín és mozgás Szerény hatókör
Költséges
Plakátok 25 Széles hatókör Drága
Speciális célokra irányítható Hasznát nehéz kimutatni
Lassan tervezhető
Közvetlen postázás Nem lehet Speciális célra irányítható Nehezen ellenőrizhető
pontosan Lassan építhető ki
lemérni
Drága
Kiállítás Nem lehet Haszna kimutatható Drága
pontosan Gondos tervezést igényel Nehéz célra irányítani
lemérni
91
A PR jellegzetes eszközei:
- tájékoztató anyagok, prospektusok a vállalatról, termékekről;
- közszolgálati tevékenységek anyagi támogatása;
- kiállítások, versenyek, rendezvények anyagi támogatása;
- médiakapcsolatok kialakítása és ápolása stb.
A public relations jelentősége nő a hazai gyakorlatban, bár ma még elmarad a többi
marketingkommunikációs eszköz alkalmazásához képest annak ellenére is, hogy a legolcsóbb.
Konkrét esetben bármelyik eszköz fontos lehet, és bizonyos, hogy az eladások rövid vagy
hosszú távú növeléséhez mindegyik értékes segítséget nyújthat. Persze, akármilyen
kommunikációs eszközt alkalmaznak is a cégek, a várható megtérülésük meghatározása
elengedhetetlen ahhoz, hogy:
- megszabják az elérni kívánt összköltséget és a befektetés várható megtérülését,
- kiválasszák a ráfordításhoz mérten leghatékonyabb médiumot.
Ezzel összefüggésben a leggyakrabban felmerülő kérdés az, hogy a vállalkozás mekkora
összeget szánjon a marketingkommunikációra. Általánosan alkalmazható szabály erre nincs. A
reklámigényesség termékcsoportonként különbözhet. Adatok szerint a forgalom kb. 0,5-3%-át
teszik ki a reklámköltségek. Tény az, hogy a kisebb cégek nem tudnak annyi pénzt a
kommunikációra kifizetni, mint a nagyvállalatok.
ÖSSZEFOGLALÁS
92
KÉRDÉSEK
1. Mi a marketing fogalmának a meghatározása?
2. Mik a piackutatás lépései?
3. Melyek a termékpiac és a célpiac elemzésének szempontjai?
4. Milyen kérdésekre kell választ keresni a piaci részesedés és a versenyhelyzet
elemzése során?
5. Melyek a marketingmix lényeges elemei?
6. Milyen kategóriákba sorolhatók a termékek?
7. Melyek az irányadó mutatók az ár meghatározásában?
8. Melyek a közvetlen és a közvetett értékesítés módjai?
9. Melyek a marketingkommunikáció eszközcsoportjai?
10. Mik az új és a régi reklámhordozó eszközök alkalmazásának előnyei és hátrányai?
93
3.2. Az innováció
94
amelyeket elsősorban nagyvállalatok domináltak. Valószínűsíthető, hogy az innovációs
aktivitással itt a méretből fakadó hátrányokat igyekeztek csökkenteni az ezen a területen
korlátozottan jelenlevő kisvállalatok. A szabad piaci verseny ideáljához közel álló területeken –
ellentétben a nem kompetitív piacokkal – a kisvállalatok szintén magasabb szintű innovációt
valósítanak meg.
Összehasonlítva a kisvállalat és a nagyvállalat előnyeit és hátrányait az innováció területén
Rothwell (1986) úgy találta, hogy a kisvállalkozások előnyben vannak
- A menedzsment esetében, hiszen a kisvállalati szervezet kevésbé formalizált és a
vállalkozó menedzserek előtt nem tornyosulnak az adminisztrációból és a szervezeti
tehetetlenségből fakadó akadályok. A nagyvállalatok menedzserei ezzel ellentétben
inkább hajlamosak adminisztrátorként viselkedni és mindenfajta újjal együttjáró
kockázatot kerülni.
- A hatékony belső kommunikáció esetében, hiszen a kisebb méret miatt gyorsabban és
hatékonyabban képesek az információ áramoltatására és a felmerülő problémákat
gyorsabban képesek megoldani. A nagyvállalati kommunikáció ezzel szemben lassú és
bürokratikus megnehezítve a gyors alkalmazkodást.
- A marketing esetében azokon a területeken, amelyek változó piaci helyzetben gyors
reakciót igényelnek. A nagyvállalati menedzsment óhatatlanul távolabb van a piactól, így
csak lassabban képesek a változó piaci igényekre válaszolni.
Ezzel szemben a nagyvállalatok előnye figyelhető meg a következő területeken:
- Ahol igen magasan képzett specialistákra van szükség. A nagyvállalat képes saját
kutatási-fejlesztési részleget létrehozni és az innovációhoz szükséges specialistákat
alkalmazni. A kisvállalatra inkább az univerzálisabb tudású munkaerő jellemző és a
legtöbbször nem képesek önálló K+F részleget létrehozni.
- Ahol jelentős tőkeigénnyel jár az innováció. A nagyvállalat számára könnyebb mind a
bankkölcsön felvétele, mind jobbak a lehetőségei a tőke- és részvénypiac más területein
is. A kisvállalat számára ezek a források csak nagyon drágán vagy korlátozottan állnak
rendelkezésre.
- Ahol szabadalmaztatni kell az adott innovációt. A nagyvállalat megengedheti magának,
hogy jogi szakembert alkalmazzon és meg is védje szabadalmi jogait. A kisvállalatnak
sokszor arra sincsen pénze, vagy nem is törődnek vele, hogy levédjék a szabadalmat.
95
Az innováció alapesetei:
1. Új, a fogyasztók körében még nem ismert termékek, vagy új minőségű termékek
előállítása.
2. Az adott iparágban gyakorlatilag még ismeretlen technológia bevezetése, amelynek
azonban nem kell új, tudományos felfedezésen alapulnia.
3. Új piaci elhelyezési lehetőségek megnyitása, ahol az adott ország iparága még nem volt
jelen.
4. Nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési forrásainak megnyitása függetlenül attól,
hogy ez a beszerzési forrás korábban is létezett, csupán nem tartották megfelelőnek, vagy
most kellett kialakítani.
5. Új szervezet létrehozása vagy megszüntetése.
Az innováció tehát megjelenhet új termékben, de jelenthet új technológiát vagy új szervezeti
kapcsolatrendszert is. A fogyasztó számára mindez az ő igényének jobb kielégítésében jelenik
meg: a termék új tulajdonságaiban, alacsonyabb árában, a rövidebb szállítási határidőben, a
termékkel nyújtott jobb szolgáltatásban stb. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az innováció
azt teszi lehetővé, hogy új, nagyobb értéket adjunk át a fogyasztónak.
Az innováció legfőbb összetevője tehát az újdonság, melynek két fő megközelítése létezik: az
egyik szerint az innováció lényege a folyamatos, egymással összhangban levő fejlesztési akciók
végrehajtása, a kis innovációs lépések sorozata; ez teremtheti meg, és az erre való képesség
tarthatja fenn a versenyelőnyt. Mások szerint innovációról csak akkor beszélhetünk, ha átfogó
stratégiai újdonságról van szó.
Belátható, hogy a folyamatos megújulás szükséges része a versenyképességre törekvő vállalat
működésének. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy érdemes kiemelt figyelmet fordítani a különleges
jelentőségű újdonságokra; sőt a piaci vezető szerepére törekvő vállalatoknak időről, időre elő is
kell állni ilyen újdonsággal. A sikeres vállalatok egyik fontos jellemzője a kétféle újdonságkeresés
integrációja.
Ahhoz, hogy az innováció kellő hatékonyságot érjen el, az innováció környezetében lezajló
folyamatot, változásokat kell elsősorban figyelembe venni. Idetartozik az informatikai,
technológiai és gazdasági fejlődés tudományos előrejelzése.
Bár sok új dologra, termékre vagy szolgáltatásra mondjuk, hogy innováció eredménye, innováció
és innováció között nagy különbség van. Hisrich és Peters (1991) szerint a legtöbb piacra
bevezetett innováció közönséges, amelynek csekély eredetisége vagy technológiai újdonsága van,
és csupán néhány a technológiai és még kevesebb az áttörést jelentő innováció. Ahogy az
innovációhoz szükséges technológia növekszik, úgy csökken a tényleges innovációk száma.
Az eredetiség szempontjából négy típusú innovációt különböztetünk meg, az invenciót, a
továbbfejlesztést, az utánzást és a szintézist.
96
- Az invenció, vagy eredeti találmány olyan termékek, szolgáltatások vagy folyamatok
létrehozását jelenti, ami újdonság vagy kipróbálatlan. Néhány ezek közül akár forradalmi,
vagy áttörést jelentő is lehet. Önmagában az invenció csak egy kreatív ötlet, és nem
innováció, hiszen ebből még használható terméket vagy szolgáltatást kell csinálni.
- A továbbfejlesztés egy már létező termék, szolgáltatás vagy folyamat más területen, eltérő
formában történő alkalmazását jelenti.
- Az utánzás nem csupán a termék, szolgáltatás szolgai lemásolását takarja, hanem a
vállalkozó ehhez hozzáadja saját ötletét, kreativitását, hogy javítsa, továbbfejlessze és így
szerezzen előnyt a piaci versenyben.
- A szintézis a már létező elképzelések, termékek, ötletek kombinálását, új típusú
felhasználását takarja. A szintézis során a már kifejlesztett ötletek új alkalmazási formáit
keresik meg vagy lelnek rá.
Természetesen a fenti csoportosítás nem sugall semmiféle kapcsolatot az innováció
eredetisége és az elérhető profit nagysága között.
Ugyanakkor megkérdőjelezhető az is, hogy mennyire „kell” eredetinek lenni az innovációnak.
Az innovációk nem a semmiből jönnek. Az új ötleteknek mindig van valami előzményük, valami
már létezőre épülnek. Ami eredetivé teszi őket az az egyedi út, ahogyan a létező ötleteket vagy
tudást kombinálják vagy összekapcsolják. Ennek a folyamatát a következőkben fogjuk
megvizsgálni.
Bár léteznek olyan stratégiai újdonságok, eredeti, forradalmi innovációk, amelyek nem vagy csak
ritkán ismételhetők meg, a sikeres vállalatok, vállalkozók nem csupán egy ötletre vagy
innovációra építik vállalkozásukat. Porter (1993) az innovációt olyan kis fejlesztési lépések
sorozatának tekinti, amely lehetőséget nyújt a versenyelőny folyamatos fenntartására.
Sajnálatos módon azonban a legtöbb kisvállalat megreked az első innovációnál. A jól
piacosítható ötlet sikeres vállalkozás alapja lehet. Az alapító vállalkozó azonban sokszor azt hiszi,
hogy ez az innováció elegendő. Az új innovációt bevezetésében az is akadályozhatja, hogy az
innovátor menedzserré válik. A mindennapokban a bizonytalansággal, bizonyos fokú
szervezetlenséggel járó kreatív újdonság jelenősége leértékelődik és a stabilitás válik
meghatározóvá. Ennek gyakori következménye, hogy miután a termék az életciklus hanyatló
fázisába kerül, a vállalkozásnak már késő váltani, és megszűnik. Az innovatív, vállalkozó szellem
fenntartása és az innováció folyamatának következetes véghezvitele így nem csupán a
nagyvállalatok, hanem a kisebbek tartós sikerének is egyik fontos alapeleme.
A vállalat különböző tevékenységeinek, funkcióinak – marketing, kutatás-fejlesztés,
beruházás, termelés, értékesítés – az innováció folyamata szerinti összekapcsolását nevezzük
innovációs láncnak (Chikán, 2003). Az innováció az ötlettel indul, azonban rögtön ezután
érdemes szelektálni az ötleteket, mennyire megvalósítható, életképes. Ez azért is fontos, mert
minél később derül ki egy ötletről, hogy nem piacképes, annál magasabb lesz az addig felmerült
költség. A rostán átjutott ötletek alapján lehet a terméktervezést elvégezni, de már a fogyasztók
esetleges igényeinek figyelembe vételével. A termék kifejlesztése előtt történik az első piaci
97
tesztelés, majd a kifejlesztés után, már a prototípus ismeretében egy részletesebb piacfelmérés
következik. Csak ha a második piaci tesztelés is pozitív visszajelzést ad, kezdődik meg a
tényleges termelés és a piaci bevezetés.
Az alábbiakban az innováció folyamatának legfontosabb elemeivel kiemelten is foglalkozunk.
Az innováció forrása – mint azt már az előzőekben említettük – az ötlet. Az eredeti ötletek
létrehozásának, megvalósításának módját kreativitási folyamatnak nevezzük (Luthans és
Hodgetts, 1989). A kreativitásnak négy lépése van: előkészítés, érlelés (inkubálás),
megvilágosodás és ellenőrzés.
1. Az első lépés az előkészítés, ami a problémához vagy a szóban forgó kérdéshez történő
információgyűjtést és elemzést, figyelmes olvasást és tájékozódást, másokkal történő
konzultációt jelent. Gyakran kiterjed a vizsgálat a kapcsolódó területekre is. Ez a
felfedező folyamat a vállalkozó számára egy sor perspektívát nyújt, ami az új termék,
szolgáltatás vagy vállalkozás fejlesztéséhez szükséges. Ez a háttér-tudás tovább növelhető,
ha szakmai csoportokhoz, szervezetekhez csatlakozik a vállalkozó, szakmai
tanácskozásokon és szemináriumokon vesz részt, új helyekre utazik, újságokat,
magazinokat olvas és lehetőleg feljegyez minden hasznos információt.
2. Az érlelés tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint hogy a kreatív személy hagyja
dolgozni a „tudatalattit,” feldolgozza az információt. A legjobb ötletek gyakran akkor
jönnek, amikor teljesen mással foglalkozik az ember, nem pedig akkor, amikor görcsös
erőlködéssel igyekszik valamit „kicsiholni,” hogy a problémát megoldja. Minél alaposabb
volt az előkészítő szakasz, annál valószínűbb, hogy a megoldás megszületik. Amennyiben
bizonyos idő múlva ez mégsem következik be, akkor vissza kell térni az előkészítési
szakaszba.
3. A megvilágosodás az, amikor a probléma megoldódik és a megoldás tudatosodik. Mivel
nehéz azt meghatározni, hogy mikor ér véget az érlelés és mikor történik a
megvilágosodás, sokan nem is figyelnek arra, hogy a kettes fázisból a hármas fázisba
léptek.
4. Az utolsó lépés a megoldás ellenőrzését és szükség esetén az ötlet módosítását jelenti. A
sikeres vállalkozók képesek arra, hogy azonosítsák azokat az ötleteket, amelyek
működőképesek és a vállalkozó által meg is valósítható.
Az utóbbi években főleg a nagyobb vállalatoknál került a figyelem középpontjába az
alkalmazottak kreativitásának szisztematikus fejlesztése. Változás figyelhető meg abban is, hogy
az egyének kreativitásának fejlesztése mellett előtérbe került a csoportok – különböző helyen és
szinten dolgozó emberek – kreativitásának elősegítése.
A gyakorlatban az emberek gondolkodásmódja különbözik, így különböző kreativitás típusok
létezhetnek (Management Today, 1995).
- A módosító, aki már működő dolgokból indul ki, amit már megismert a múltban és erre
épít.
98
- A vizionáló olyan személy, aki a messze a közvetlen történések, tények mögé tekint és
elképzeli, milyen lenne az „ideális megoldás.”
- A kísérletező a hangsúlyt az okok feltárására és az információ-gyűjtésre helyezi és
többnyire a próbák és hibák módszerével dolgozik. Gyakran kombinál különböző
dolgokat új módon és megfigyeli az eredményt.
- A felfedező a régi problémát új oldalról szemléli. Új előfeltételeket fogalmaz meg, és
kockázatos, kalandos módon közelít a problémákhoz.
Nyilván a különböző kreativitás-típusú emberek különböző jellegű innovációs problémák
megoldására alkalmasak. A felfedező nyilvánvalóan nem a kisebb változtatást igénylő, régi
projektek esetében éri el a legjobb eredményt, de a módosító sem az új termékek kifejlesztésénél a
leghasznosabb.
99
- Sok dolog nem változik egyáltalán, csak az emberek szemlélete, ahogyan a jelenséget
megközelítik, felfogásuk módosul, ami éppen olyan fontos lehet, mint ha maga a dolog
változott volna.
- A leghíresebb innovációk gyakran új tudáson alapulnak. Az új tudáson alapuló innovációk
azonban a legproblematikusabbak a vállalkozó számára, hiszen ahhoz, hogy a felfedezés
piacképes termékké váljon, még sokat kell tenni. Sokszor előfordul, hogy az egy nagy
felfedezéshez számos más kiegészítő felfedezést kell tenni a sikeres piacosítás érdekében.
Mindezek rendkívül kockázatossá teszik az ilyen innovációt.
- Annak ellenére, hogy az újítások közül a felvillanó ötletre alapozottak vezetnek, az erre
épülő innovációt Drucker nem ajánlja a vállalkozóknak. Az ötlet lehet kutatás eredménye,
ami nem más, mint az ötletek keresése. A felvillanó ötleten alapuló szabadalom azonban
nagyon kockázatos is az „áldozatok” rendkívül magas aránya miatt.
A jó ötlet további finomításra, fejlesztésre szorulhat, ameddig esetleg eljut arra a szintre, hogy
ténylegesen gyártásra kerül és eladásra kínálják a fogyasztóknak. A finomítás, a terméktervezés és
fejlesztés további négy fázisra tagolódik: az ötlet továbbgondolása, a termékfejlesztés, a piaci
kipróbálás és a piaci bevezetés szakaszokra.
1. A jó ötletek továbbfejlesztésre kerülnek, ahol már figyelembe veszik az esetleges vásárlói
igényeket is. Előfordul, hogy már ebben a valójában terméktervezési fázisban kísérleti
üzleti tervet alakítanak ki, ami a termékjellemzőkre és a marketingre vonatkozó
elképzeléseket tartalmazza.
2. A termékfejlesztés stádiumában már a prototípust is elkészítik és kipróbálják. Ekkor
nyílik lehetőség arra, hogy a terméket műszaki és gazdasági szempontból értékeljék, és
esetleg módosításokat hajtsanak rajta végre. Ha lehetőség van rá, akkor a próbagyártást is
el kell végezni, hogy a gyártási folyamat irányítási és ellenőrzési rendszerét kialakítsák.
3. Az előzetes piaci kipróbálás során a fogyasztókkal kell teszteltetni a terméket, meg kell
vizsgálni az új termék tulajdonságait, összehasonlítva más piaci termékekkel. A piaci
kipróbálás során azt is vizsgálni kell, hogy mennyire elégedett a fogyasztó a termékkel.
Így információt kaphatunk arról is, hogy mekkora lesz a kereslet termékünk iránt. Ez
egyben vállalkozásunk potenciális sikerét vagy kudarcát is mutathatja.
4. A gyártás beindítás után kerül sor a termék piaci bevezetésére, értékesítésére. A piaci
bevezetés fázisa maga is négy további szakaszra bontható az értékesítés és a profit
nagysága szempontjából, a termék-életgörbének megfelelően.
1. A bevezetés szakaszában (a piaci kipróbálás után) az értékesítés még alacsony és
előfordulhat, hogy a termék veszteséget termel. A veszteség elsődleges oka lehet a
később megtérülő magas marketingköltség.
2. A növekedés szakaszában a termékértékesítés és a profit gyors ütemben növekedik. A
vállalkozó megkísérelhet új piacok felé történő nyitást, és/vagy továbbfejlesztheti,
javíthatja termékét.
100
3. Az érettség szakaszában már befejeződik a forgalom bővülése, a piac stabilizálódik.
Ekkor már fel kell készülnünk arra, hogy a termékben rejlő lehetőségek kimerülőben
vannak és ideje új, más termékeket bevezetnünk.
4. A hanyatlás szakaszában már abszolút mértékben is visszaesik a termék iránti
kereslet, teljesen telítődik a piac és nem lehet túl sokat tenni a profit csökkenése és a
forgalom visszaesésének megállítása ellen.
A termékinnováció folyamatának szakaszait, Hoványi (1988) alapján, jól mutatja a 7. ábra.
Ötletgy ûjtés
Érdemes-e Nem
m egv alósí- Új ötlet kell
tani?
Igen
Termékterv ezés
Igen
Termékf ejlesztés
Igen
Gy ártás
101
3.2.8. Az innovációs stratégia és az innovációs szervezet
102
ÖSSZEFOGLALÁS
Minden élő szervezetnél nagy jelentősége van a megújulás képességének. Különösen igaz ez
a piaci versenyben résztvevő és fejlődni, növekedni vágyó vállalkozásokra. Az innováció a
fogyasztói igények kielégítésének új, a korábbinál magasabb minőségű módja. A vállalkozás
szempontjából azért jelentős, mert lehetővé teszi, hogy a változó piaci igényeknek a
versenytársaknál jobban meg tudjunk felelni. Az innováció végső soron a fogyasztónak
nyújtott új termékben jelenik meg, de fontos tényezője az ennek előállítását lehetővé tevő új
technológia és új szervezeti kapcsolatrendszer is.
Az innovációt eredetisége szempontjából négy csoportba sorolhatjuk be: invenció,
továbbfejlesztés, utánzás és szintézis.
Az innováció folyamata vizsgálható az ún. innovációs lánc mentén. Ennek legfontosabb
elemei a kreativitási folyamatban kapcsolódik össze, melynek fázisai az előkészítés, az
érlelés, a megvilágosodás és az ellenőrzés.
Az innováció lépéseit a továbbfejlesztési folyamaton keresztül vizsgáltuk meg: az ötlet
továbbgondolása, a termékfejlesztés, a piaci kipróbálás és a piaci bevezetés.
A sikeres innovációs stratégia tényezője az innováció megfelelő ütemezése, amely a
termékéletgörbék kedvező alakulásával érhető el. Az innováció a legkülönbözőbb szervezeti
megoldásokkal képzelhető el, a kisvállalatoknál a rugalmasság alapkövetelmény e
megoldásokkal szemben.
Az elmúlt évtized fontos fejleménye a kis- és középvállalatok összefogása. Az innovációs
hálózatok képzik az alapját az alvállalkozói és a vállalatközi kapcsolatoknak.
KÉRDÉSEK
103
3.3. Az emberi erőforrás gazdálkodás
104
Az emberi erőforrás gazdálkodás a vállalati szervezeti rendszer azon területe, amelyik a
munkaerő sajátosságaira tekintettel ellátja az emberi erőforrással kapcsolatos összes vállalati
feladatot.
Az emberi erőforrás gazdálkodás feladatrendszerét Lőrinczi (2000), könyvéből átvéve, a 18.
táblázatban foglaltuk össze.
105
- a termelőberendezések kiszolgálási normáin alapuló módszer,
- számítógép által vezérelt termelési folyamatokra épülő termelés munkaerő-szükségletének
kiszámítási módja.
A termelés normaóra-szükségletén alapuló módszer
Ez a módszer ott alkalmazható, ahol a munkaerő közvetlen kapcsolatba kerül a termékkel,
maga a munkaerő állítja elő a terméket. Ez a kézi munkára alapított műhelyrendszerű gyártás
hagyományaira épülő ipar számítási módszere.
Ismerni kell azt a normaidőt, amely alatt egy termék elkészíthető (N - idő/db). A
termeléstervezés előirányzata alapján ismert, mennyi terméket kell az adott időszakban előállítani
(V - db/időszak). Ki kell számítani, hogy ezen időszak alatt egy fő mennyi időt dolgozik (I -
idő/időszak/fő). Amennyiben a munkavállalók jellemzően túlteljesítik a megadott normaidőt, ezt is
figyelembe kell venni (T - %). Ezen adatok segítségével kiszámítható a következő képlet alapján,
hogy hány főre (L) van szükség az adott időszak termelési feladatainak teljesítéséhez.
V (db/időszak) * N (idő/db)
L (fő) =
T (%) * I (idő/időszak/fő)
A képlet alapja nagyon egyszerű. Meghatározzuk, hogy egy fő mennyit dolgozik (korrigálva a
teljesítményszázalékkal), és ez kerül a nevezőbe. Utána megnézzük, a tervezett
termékmennyiséghez mennyi munkaidő szükséges összesen, ami a számlálót adja. A kettő
hányadosa megmutatja, hány fő kell a tervezett termékhez elkészítéséhez.
106
A termelőberendezések kiszolgálási normáin alapuló módszer
Ez a módszer ott alkalmazható, ahol a munkaerő gépi berendezések közbeiktatásával készíti el
a terméket. A gépi nagyiparban jellemzően ilyen a munkaerő-szükséglet meghatározási módja.
A munkaerő-szükséglet meghatározásához ismerni kell a gépek egyenkénti kapacitását (K –
db/időszak/gép), valamint azt a munkaidő mennyiséget (M – idő/időszak/gép), amennyi a gépek
adott kapacitása mellett a működtetésükhöz szükséges az adott időszakban. Itt is meg kell
határozni az egy fő által az adott időszakban ledolgozandó munkaórák számát, valamint a
tervezett termékmennyiséget. Ekkor a szükséges létszám:
V (db/időszak) M (idő/időszak/gép
L (fő) = *
K (db/időszak/gép) I (idő/időszak/fő)
A képlet csak első ránézésre bonyolult. Az első hányados azt mutatja, hogy a termelési
feladatok ellátásához hány gépre van szükség az adott időszakban. A második hányados pedig azt,
hogy egy gép kiszolgálásához hány főre van szükség az adott időszakban. A kettő szorzata
megadja az adott időszak munkaerőigényét főben.
Számítógép által vezérelt termelési folyamatokra épülő termelés munkaerő-szükségletének
kiszámítási módja.
Ez a módszer ott alkalmazható, ahol a munkaerő már nem kerül közvetlen kapcsolatba a
termelési folyamattal. Ez a modern szolgáltatásokra és automatizált, számítógép által vezérelt
termelési folyamatokra épülő termelés számítási módja.
A termék és a munkaerő között nem hozható létre számszerű, képlettel is kifejezhető
kapcsolat. A vállalati célrendszer összeállításakor fektetik le a vállalkozás szervezeti alapjait. Erre
építve az emberi erőforrás gazdálkodás munkaköröket határoz meg, és ezeket tölti be megfelelő
munkaerővel. A munkakörhöz részletes munkaköri leírást kapcsolnak, amelyek egy-egy
munkavállalóra lebontva határozzák meg a vállalkozás termelési feladatait. A vállalkozás
szervezeti felépítésével koherensnek kell lennie a munkaköri leírások összefüggő rendszerének.
A munkaerő-szükséglet meghatározása után meg kell nézni, hogy mennyit fedez ebből a meglévő
munkaerő-állomány. A további lépések ettől függenek. Amennyiben ugyanis a munkaerő-fedezet
nagyobb, mint a munkaerő-szükséglet, a felesleges munkaerő elbocsátása válik szükségessé.
Ellenben, ha a munkaerő-szükséglet a nagyobb, akkor a hiányzó munkaerőt valamilyen
munkaerőforrásból pótolni kell. Ekkor rendszerint munkaerő-felvételre kerül sor.
107
A MUNKAERŐ-FEDEZET MEGHATÁROZÁSA 20. táblázat
Előző időszak záróállománya
Plussz: a vizsgált időszak állománynövekedése (szabadságról, gyesről)
Mínusz: a vizsgált időszak állománycsökkenése (gyesre, katonasághoz)
Számításba vehető munkaerő-állomány
108
A felvételi eljárás ajánlott szakaszai, melyek egyenként szűrőként is szolgálnak:
- a rövid írásbeli bemutatkozás (kézzel írva, a végzettségre, érdeklődési körre kiterjedően, a
referenciák benyújtása),
- a rövid szóbeli ismerkedés (a verbális kifejezőkészség és az idegen nyelvi ismeretek
ellenőrzése),
- a részletes elképzelések kifejtése (szóban és írásban az adott munkakörre vonatkozóan).
A felvétel folyamán sor kerülhet különféle alkalmassági (pszichológiai) tesztek kitöltésére,
konkrét, gyakorlati feladatok megoldására. A felvétel után általában próbaidős alkalmazásra kerül
sor. Ezt követi csak a véglegesítés, a hosszabb távra szóló alkalmazás rögzítése.
109
Az emberi erőforrás hasznosítása során biztosítani kell a munkaerő számára megfelelő
pihenéshez, regenerálódáshoz szükséges munkaidőt. Itt figyelembe kell venni a vonatkozó
jogszabályi előírásokat és a fiziológiai adottságokat egyaránt. A munkát úgy kell beosztani, hogy
alkalmat adjon a pihenésre, a szabadság kivételére. A vállalkozásnak mindig kell
erőforrástartalékokkal rendelkezni a betegség miatt kieső munkaerő pótlására.
A munkaerőt folyamatosan és egyenletesen kell munkával ellátni. Sem a túlságosan laza
időszakok, sem a rohammunka nem segíti elő az emberi erőforrás optimális kihasználását.
Különösen nem ennek a kettőnek a váltakozása, ami igencsak igénybe veszi a szervezetet.
Törekedni kell a munkahelyek ergonómiailag megfelelő kialakítására. A kellemes munkahelyi
környezet, a munkafolyamatok munkaerő-központú megszervezése jelentősen növelheti a
munkaerő teljesítményét.
Törekedni kell a munkakörök olyan kialakítására, amely lehetővé teszi a munkaerő
képességeinek kibontakozását. A munkaköröket úgy kell kialakítani, hogy a munkaerő változatos
munkavégzését lehetővé tegye. Amennyiben lehet, kerülni kell a monotonitást, a hasonló vagy
azonos műveletek egy munkavállalónál történő csoportosítását. Lehetőleg vertikálisan (több
műveletet ugyanabban a munkafolyamatban) és nem horizontálisan (ugyanazon műveletet több
munkafolyamatban) kell a munkaköröket kialakítani.
Érdemes alkalmazni a rugalmas munkarendet, ami igen vonzó a munkavállalók számára.
Ezáltal összeegyeztethetővé válik a munkavállaló vállalkozási és háztartási tevékenysége. Sosem
szabad megfeledkezni arról, hogy a munkavállalók egy másik gazdálkodó egységnek, a
háztartásnak is tevékeny alanyai, ahol szintén gazdaságilag létfontosságú tevékenységet
folytatnak. Az a vállalkozás, amelyik erre tekintettel szervezi meg emberi erőforrás
gazdálkodását, feltétlenül előnyt fog élvezni a munkaerőpiacon.
Az előzőekre tekintettel érdemes részmunkaidős munkaköröket kialakítani. Nagyon sok
munkavállaló csak ilyen módon képes tanulmányi, háztartási kötelezettségeinek is eleget tenni.
Gondolni kell arra, hogy a rövidebb munkaidő alatt a munkaerő sokkal intenzívebb teljesítményre
képes. Nem szükséges munkaközi szünetet biztosítani. A munkaidő is jóval rugalmasabban
tervezhető, mint teljes munkaidő esetén.
Alkalmas vállalati struktúra esetén meg lehet fontolni a munkakör-vándorlás (munkarotáció)
bevezetését. A gyorsan változó piaci környezet a kreativitást, a problémaérzékenységet többre
értékeli a begyakorlottságnál, a rutinnál. Ezért jelentős a fluktuáció (egy munkakörön belüli
munkamegosztás) az egyes munkakörökben. Amennyiben el akarjuk kerülni, hogy ez állandó
elbocsátással és felvétellel járjon együtt, érdemes a meglevő munkaerő-állományt mozgatni az
egyes munkakörök között.
A munkaerő-állomány mozgatásának előnyei:
- a munkakör átadója egyben ismereteit is átadja az „új” munkaerőnek, aki a saját
egyéniségével és ismereteivel gyarapítva adja majd tovább utódjának,
- megakadályozza a téves beidegződés, a téves rutin hosszú távú fennmaradását, csökkenti
az ebből eredő károkat,
- a munkavállalók folyamatosan megismerik a vállalkozás különböző területeit,
110
- nagyobb összhang jöhet létre a munkavállalók között, ha már mindegyik dolgozott a
másik munkakörében,
- sokkal lelkiismeretesebben fognak a vertikális elrendezésű munkaköröket betöltők
egymás keze alá dolgozni, ha tudják, hogy belátható időn belül a másik fog az ő kezük alá
dolgozni.
A távmunka előnyei:
- az otthoni munkavégzés,
- a rugalmas munkaidő,
- a munkahelyi költségek minimálisak,
- a munkába járás ideje és költségei megtakaríthatók.
Távmunka esetén a számítógépes támogatás elengedhetetlen.
A modern gazdaságban alapelvvé vált az élethosszig tartó tanulás („learning for life”). Ezt a
vállalkozás szükségletei hívták elő. A piaci és egyéb környezet gyors és állandó változása miatt
csak a folyamatosan megújuló, a változásokat követő és azokhoz alkalmazkodni képes
munkaerővel rendelkező vállalkozások számára elérhető a tartós siker.
A vállalkozásoknak ezért a munkaerő számára biztosítaniuk kell a folyamatos tovább- és
átképzés lehetőségét.
Ez különösen az alábbi területeken fontos:
- nyelvi képzés (magas szintű termelés csak nemzetközi szinten lehetséges),
- szakmai képzés (az új szakmai ismeretek elsajátítása),
- az általános gazdasági ismeretek fejlesztése,
- kommunikációs tréningek (az emberek közötti megfelelő közlekedési szabályok
elsajátítása),
- marketing ismeretek (a piac természetének megismertetése minden munkavállalóval).
A munkaerő fejlesztésének alapjait a vállalati célrendszerben kell meghatározni. Ez a
vállalkozás jövőbeni fejlődésének legfontosabb kulcsa. A munkaerő számára ehhez pénzügyi
támogatást, munkaidő-kedvezményt, előmeneteli lehetőséget kell biztosítani. Optimális esetben a
képzést magának a vállalkozásnak kell megszerveznie, lebonyolítania és finanszíroznia. Mindez
nem teszi szükségtelenné az előbbiekben felsorolt támogatási formákat.
111
3.3.5.1. Az ösztönzés szerepe a vállalaton belül
112
3.3.5.2. A jövedelmek típusai
A vállalkozáson belül többféle, egymástól igencsak különböző típusú jövedelmet fizetnek. Régen
idejét múlta az a rendszer, ahol az igazgatótól a portásig mindenki „bért” kapott. A jövedelmek
elsősorban abban különböznek egymástól, hogy mennyiben kapcsolódnak közvetlenül az
elvégzett munka mennyiségéhez, illetve abban, hogy ki határozza meg elsősorban a nagyságukat.
Ennek alapján a következő alapvető jövedelemtípusokat lehet megkülönböztetni.
113
A továbbiakban, a vállalati gazdálkodásban betöltött jelentősége miatt, a bérezési rendszerrel
foglalkozunk részletesebben.
114
Rugalmas munkaidő
A munkavállaló, a megadott napi időkeretben (például 6-22 óráig) szabadon dönt arról, hogy a
munkaidejét milyen beosztásban tölti ki. A fizetés jellegű jövedelemtől az különbözteti meg, hogy
a munkavállaló csak a ténylegesen ledolgozott munkaórák után részesül jövedelemben. A
munkáltató a napi időkereten túlmenően egyéb korlátokat is megállapíthat (például napi, havi
maximumot).
Teljesítményhez kötött időbér
A munkáltató órabért állapít meg ugyan, de annak teljes mértékű kifizetését bizonyos
teljesítményminimum elérésétől teszi függővé. Amennyiben a munkavállaló a
teljesítményminimumot nem éri el, a munkáltató által meghatározott mértékben csökkentett
órabért kap (ún. normaóra-rendszer).
A teljesítménybér
A teljesítménybérezés valamilyen teljesítménymutatóhoz köti az elérhető jövedelmet. A
teljesítménybér alapvető fajtái a következők.
A darabbér
A leggyakrabban az elkészített termékekhez kötik az elérhető jövedelmet. Ez a darabbér.
Ennek legegyszerűbb formája a lineáris vagy egyenes darabbér (akkordbér), ahol a fizetendő bér
összegét a teljesített darabszám és a darabbér szorzata adja. Ez a munkavállaló számára
áttekinthető, egyszerű ösztönzést jelent.
A darabbért kötelező teljesítménynormával is össze lehet kapcsolni. Ekkor a norma alatti,
illetve a norma feletti teljesítmény eltérően fizethető. A norma alatt a darabbér egyre nő a norma
eléréséig. Ez a progresszív darabbér, ami a norma teljesítésére ösztönzi a munkavállalót. A norma
felett a darabbér egyre csökkenhet (degresszív darabbér), ami a norma közelében tartja a
munkavállalót. Természetesen elképzelhető a progresszív és a degresszív darabbér más formában
való alkalmazása is.
A minőségi mutatókhoz kötött bér
Sok esetben a puszta mennyiségi ösztönzés nem elég. Különösen igaz ez akkor, ha a
felhasznált alapanyag értékes (például aranyművesek, cipészek stb.). A selejtből eredő kár
ilyenkor jóval nagyobb, mint a plusz teljesítménnyel elérhető többlettermék. A bérezést érdemes
minőségi mutatókhoz kötni. Ilyenek lehetnek:
- a selejt meghatározott aránya,
- az első és másodosztályú termékek aránya,
- a kivitelezés meghatározott szempontok szerint értékelt színvonala.
A gazdaságossági kritériumokhoz kötött bér
Amennyiben a termelési folyamatban értékes alapanyagot használnak fel, érdemes arra
ösztönözni a munkavállalót, hogy minél kevesebbet használjon fel az alapanyagból. A
szabászoknál például ösztönözni kell a szövethulladék minimalizálását, a gépjárművezetőknél az
üzemanyag-felhasználás csökkentését.
115
A fenti ösztönzők alkalmazhatók kombináltan is. A gépjárművezetők üzemanyag-
megtakarítás fejében kapott jutalma egyszerre ösztönöz az üzemanyaggal való takarékoskodásra
és a biztonságos, nem sportos vezetési stílusra, azaz egyben minőségi ösztönző is. Az ösztönző
rendszer nemcsak az egyéni munkavállaló, hanem a vállalkozás egy szervezeti egységének
szintjén is kialakítható. Ezt ott érdemes megtenni, ahol az egyéni teljesítmény külön-külön nem
annyira, a kollektíva teljesítménye viszont jól mérhető. Ilyen ösztönző rendszert alkalmaznak
például a vendéglátóipari egységeknél. Ki kell dolgozni a teljesítménymérés és ösztönzés pontos
kritériumait. Az egység szervezhető önálló üzleti egységként is, ilyenkor az ösztönzési rendszer
elemei a költségekkel, a nyereséggel és a beruházási forrásokkal kapcsolatosak.
A bér összetevői
A bérezési rendszerben az ösztönzést elősegítő részekre kell osztani a munkavállaló által
elérhető jövedelmet. Általánosságban ezek a következők:
- alapbér, ami a munkakör ellátásához kapcsolt juttatás,
- pótlékok, amelyek a munkakör speciális jellegét hivatottak ellensúlyozni (több műszakos,
éjszakai, veszélyes munka, sugárártalomnak kitett munkakör stb.),
- prémium, amely meghatározott célkitűzés elérése esetén jár,
- jutalom, ami a kiemelkedő teljesítmény utólagos elismerése,
- távolléti díj, ami a le nem dolgozott időre biztosított juttatás.
116
A vezetői juttatások igen gyakoriak és szerteágazók. A teljesség igénye nélkül néhány: szabad
felhasználású reprezentációs keret, utazási költségkeret, gépkocsihasználat, mobiltelefon,
személyi titkár, üdülési kedvezmények, ingyenes vagy kedvezményes beszerzés a cég
termékeiből, hitelkeret biztosítása a cég terhére.
117
ÖSSZEFOGLALÁS
KÉRDÉSEK
1. Mik az emberi erőforrás gazdálkodás jellemzői és feladatai?
2. Milyen módszerekkel határozható meg egy vállalkozás munkaerő szükséglete?
3. Mire kell ügyelni a munkaerő felvételekor és elbocsátásakor?
4. Milyen eszközök alkalmazhatók az emberi erőforrás minél jobb hasznosítására?
5. Melyek az emberi erőforrás fejlesztés különösen fontos területei?
6. Mi az ösztönzés szerepe és milyen konkrét formái ismertek?
7. Mik az egyes jövedelemtípusok jellemzői?
8. Melyek az ismertebb bérezési rendszerek és hol alkalmazhatók?
9. Milyen különbségek vannak a beosztott munkavállalók és a vezetők ösztönzése
között?
10. Mi a kollektív szerződés szerepe és mit érdemes belefoglalni?
118
3.4. A logisztika – anyagi folyamatok és készletek
Bármilyen vállalatról legyen is szó, a benne zajló folyamatok között anyagi természetűek is
szerepelnek. Van, ahol ezek az anyagi folyamatok a vállalat léte értelmének hordozói, ahol csak
kiegészítő funkciója van.
A vállalat működéséhez ugyanakkor nemcsak belül végbemenő anyagi folyamatok tartoznak
hozzá: a vállalatok egymás közti kapcsolatainak egy része is anyagi természetű, s egy adott
vállalat működését ezek a vállalatközi áramlások sokszor alapvetően befolyásolják. A vállalat
ezeken a folyamatokon keresztül kapcsolódik be a gazdaság egészének anyagi vérkeringésébe.
Hasonlóképpen léteznek a gazdaság szervezeteit összekötő pénzügyi és információs folyamatok,
ezek rendszerint anyagi folyamatokra épülnek, vagy ahhoz kapcsolódnak. Az anyagi folyamatok
azonban térben és időben megszakadnak Ezeken a szakadási pontokon fel kell halmozni a
termékek bizonyos állományát, készletét az időbeli és térbeli elkülönülés áthidalására. Ez a
gazdaság működésének fizikai szükséglete. A készlettartás azonban nemcsak fizikai, hanem
gazdasági kényszerűség és szükségszerűség is a gazdaság minden szintjén.
Az anyagi folyamatokkal és készletekkel kapcsolatos vállalati tevékenységek együttes
rendszerét logisztikai rendszernek hívja a szakirodalom. Az elnevezés eredetileg a
gondolkodásmódot és az ebből fakadó szintetizáló tevékenységet kifejező logisztika fogalmára
épül.
A vállalati logisztikai rendszer, Chikán (2003) alapján továbbfejlesztve a 8. ábrán látható kettős
struktúrával jellemezhető.
Az
A termelés
Beszerzés újrahasznosítás Értékesítés
ellátása
biztosítása
A félkés z temré-
Anyag- és vásárolt Veszélyes, illetve Késztermék-
Készletezés kek és befejezet-
alkatrészkészlet hulladék anyagok kés zlet
len termelés
119
A termelésellátás a különböző termelési fázisok között elhelyezkedő illetve áramló
termelésközi készletekkel való gazdálkodás;
Az újrahasznosítás a környezetvédelmi kötelezettségek növekedéséből fakadóan a vállalaton
belül a termelési tevékenység keretében keletkező veszélyes, illetve egyéb hulladék
szisztematikus összegyűjtése, osztályozása, elsődleges kezelése, esetleg újrahasznosítása, továbbá
átmeneti tárolása a vállalat telephelyén belül, vagy megfelelő hulladéklerakóhelyre történő
elszállítása;
A beszerzés funkciója a folyó termeléshez szükséges alapanyagok és vásárolt alkatrészek
külső forrásból történő biztosítása.
E funkciók teljesítését szabályozó tevékenységek és folyamatok az alábbiak:
A készletezési tevékenység a vállalati működés fontos integráló tényezője. Megjelenik például
a marketingfunkció keretében (mint a fogyasztóorientált marketing megvalósításának
alapfeltétele), a termelésben (amelynek inputja is, outputja is készlethez kapcsolódik, s „belül” is
tele van készletekkel), vagy a pénzügyben (mint a vállalat pénzeszközeinek egyik fő befektetési
területe).
Az anyagi folyamatok a vállalat egészét átfogják. Az integráció követelményét a
lebonyolításakor úgy teljesíthetjük, hogy mind a fogyasztói kiszolgálás színvonalát, mind pedig a
költségeket a rendszer egészére vizsgáljuk. Meg kell határozni, hol érdemes készletezési pontokat
elhelyezni, s hogyan kell megszervezni közöttük a szállításokat.
A logisztikai információkezelések a vállalati információs rendszer egészét kell szolgálnia a
piaci információk gyors és hatékony visszacsatolásának a termelésirányítás, illetve a
készletgazdálkodás felé.
Így tehát a logisztikai rendszer struktúrája összefoglalóan a következőképpen írható le: a
logisztikai funkciók (beszerzés, termelés-ellátás, újrahasznosítás-biztosítás, értékesítés) egyrészt
az ezek végrehajtását szabályozó készletezésben és az egész rendszert behálózó anyagi
folyamatokban (szállítás, tárolás, anyagmozgatás, osztályozás, kiszerelés), másrészt információs
folyamatokon keresztül valósulnak meg.
3.4.2.1. Készletgazdálkodás
120
vállalkozásokban is, ahol a készlet az összes tőkelekötésnek csak egy kis hányadát teszi ki, a
készletnek stratégiai szerepe van. Nincs anyagi folyamat, amely kivitelezhető lenne a
nélkülözhetetlen anyagok és készletek nélkül. A dolgozó és a gépek kihasználatlanul állnának,
néhány lehetséges megrendelés elmaradna azért, mert a cég készletállománya néhány olcsó cikket
illetően kimerült. A készletgazdálkodás célja, hogy az anyagi folyamatok zavartalanságát a
gazdaságosság követelményeit is figyelembe véve biztosítsa.
Ha a készleteket nem megfelelően ellenőrzik, akkor azok hajlamosak arra, hogy
kimozduljanak az egyensúlyból, veszteséget okozva ezzel a vállalkozásnak. A készlet eltérhet az
egyensúlytól mindkét irányba: lehet túl sok vagy túl kevés. Ha a készlet eltérhet az egyensúlytól
mindkét irányba: lehet túl sok vagy túl kevés. Ha a készlet a kereslethez képest túl sok, akkor a
készlettartási költség magasabb lesz a szükségesnél. Chikán (1983) szerint a készlettartási
költségek olyan tételeket foglalnak magukba, mint a
- raktárépületek és helyiségek fenntartási, üzemeltetési költségei és értékcsökkenési leírása,
- anyagmozgatás költségei,
- idegen raktárak bérleti díja,
- tárolási veszteség,
- különleges kezelési és tárolási költségek,
- a raktározással kapcsolatos adminisztráció költségei.
Gyakran ezek a költségek, éves vonatkozásban a készletráfordítás 25 vagy annál nagyobb
százalékát is elérik. Ezért a készletgazdálkodásnak egyik fontos feladata, hogy csökkentse az
átlagos készletráfordítást a készlet forgási sebességének növelésével. Az anyag forgási számának
egységnyi növekedése éves időszakon keresztül, az évi készlettartási költség arányos csökkenését
eredményezi.
Ha viszont a készlet a kereslethez képest túl kevés (akkor, ha a forgási sebesség túl nagy),
akkor állományhiányok állhatnak elő, amik növelik a cég működési költségeit. Például a gyors
vagy a speciális rendelésnek esetében, amelyek nemcsak speciális kezelést tesznek szükségessé,
de a legtöbbször maguk után vonják a gazdaságtalan rendelési mennyiségeket is. Ha van egy
olyan rendelési tétel, amelyre az üzem nem számított, akkor az szintén okozhat költséges
termelési késéseket. És ha ez egy fogyasztási cikk, akkor a vásárlók elégedetlenek lesznek és az
értékesítés csökken. Az eladások nemcsak azonnal csökkennek, de csökkennek
(meghatározhatatlan összegben) a jövőbeli üzletek is. Bár a később jelentkező készletutánpótlási
költségeket nehéz megbecsülni, azok mégis felmerülnek. A készletfeltöltéssel kapcsolatos
költségeknek két alapvető csoportja van:
- a szállítónak fizetendő költségek,
- a rendeléssel és átvétellel kapcsolatos költségek.
Néhány esetben az üzlettulajdonosnak meg kell becsülnie a készletutánpótlás költségeit és ki
kell alakítania az egyensúlyt e költségek és a nagyobb készlet készlettartási költségei között.
121
Összefoglalva, amint a készlet forgási sebessége növekszik, a készlettartási költségek
csökkennek, ugyanakkor a készletutánpótlási költségek növekednek. Így a készlet forgási
sebessége akkor optimális, amikor ezen költségek változásának összege minimális.
A készletgazdálkodásban a megfelelő készletszintet meghatározhatjuk mind értékben
(forint/euró), mind mennyiségben (egység). Számos helyzetben könnyebb átlagos készletszinteket
az egységek számában, készletelemenként megállapítani. A két módszer között, habár az általános
eljárás ugyanaz, a különbség csak az, hogy a készlettartás és a készletutánpótlás költségeit egyszer
a mennyiségre eső költségben, másszor pedig a forint/euró ráfordításra eső költségben adjuk meg.
A mennyiségtől függő készletgazdálodás különösen fontos a termelésben felhasznált
alapanyagok, alkatrészek és azon kereskedelmi létesítmények esetében, amelyek a termékek
széles választékát értékesítik. Azonban a vállalkozóknak még ezekben az esetekben is
figyelemmel kell lenniük a készletekben lekötött összes tőke nagyságára.
Például a készlet egyensúlyban lehet az elemenkénti egységek számában megadva az összes
mennyiségen belül, de veszélyesen eltérhet az egyensúlytól a ráfordított forint/euró érték
vonatkozásában. Ez különösen igaz egy emelkedő ártrend csúcsán, közvetlenül egy áremelés
bejelentése előtt, és amikor az árak ellenőrzésének hiányával számolhatunk.
Tehát a vállalkozásoknak egyik fő célja: a megfelelő áruknak a megfelelő helyen és időben
történő biztosítása. Ez vagy a fogyasztói igényekkel adekvát áru- és anyagkészletek rendelkezésre
állásának biztosítását, vagy a termelési program szükségleteinek kielégítésére elegendő
mennyiségű anyagok és alkatrészek raktáron tartását jelenti.
Valamilyen készletezési rendszert vagy mechanizmust akkor is alkalmazni kell a készletek
ellenőrzésére, ha a készletgazdálkodás még szerény hatékonyságú. Egy korai kérdés a készletezési
rendszer kialakításában, hogy vajon az érték vagy a mennyiség legyen-e a készletellenőrzés
tényezője? A kereskedelemben gyakran mindkettőt alkalmazzák: az értéktől függő és a
mennyiségi készletellenőrzést. Eltekintve az alkalmazott rendszer típusától az biztos, hogy a
rendszerbe bizonyos információkat be kell táplálni. A hatékony készletgazdálkodás pontos
információkat (eladások adatai kereskedelmi tevékenység esetén, anyagáramlás mutatói gyártás
vagy egy szolgáltató üzlet esetében) követel meg a felhasználó területekről az igényelt áruk fajtái
vagy minősége, minden egyes igényelt mennyiség és azon időpont vonatkozásában, amelyre
azokat igénylik. A készletezési rendszerek, illetve mechanizmusok, amelyeket alapvetően arra
használnak, hogy a készletgazdálkodás számára információkat biztosítsanak, mindig a rögzített
időközönkénti készletfelvétel és/vagy a folyamatos leltározás alapján működnek.
A legtöbb készletezési vagy raktározási mechanizmus a következő alapadatokkal működik:
szükséges mennyiségek, raktáron levő mennyiségek, készletutánpótlások beszerzés vagy gyártás
útján, készletfelhasználások eladások vagy kibocsátások révén, rendelési mennyiségek és kritikus
pontok, amikorra a tevékenységeket végre kell hajtani. A kritikus pontokat mindig rendelési
pontoknak nevezik: ha a raktárban vagy a máshol rendelkezésre álló mennyiség elér egy előre
meghatározott szintet, lépéseket kell tenni a készletfeltöltés érdekében, ha azt egyensúlyban
akarjuk tartani. A rendelési mennyiség minden egyes időpontban szintén előre meghatározott és
fontos tényező a különböző típusú készletezési mechanizmusok működésében.
122
Végül, a raktározást – vagyis az áruk, anyagok és alkatrészek fizikai kezelését és tárolását –
szintén hatékonyan kell megoldani. Ez adekvát eszközök használatát teszi szükségessé; minden
készletelemet olyan módon lehessen tárolni, hogy az ne rongálódjon és gyorsan megtalálható
legyen, amint szükség van rá. Ha bizonyos készletelemek bevételre/kiadásra kerülnek, akkor a
raktározásnak gondoskodni kell azok megfelelő azonosításáról.
123
KÉSZLET
Lapszám Osztály Kelt
Bevételezte Bevezette Kiadta
Megnevezés Mennyiség Egység Ár Bővítések
.
.
.
.
.
.
124
levő mennyiséget kell mutatnia. Ha ez nem így van, akkor a tulajdonos tudja, hogy hiba történt az
adatnyilvántartásban, vagy lopás történt (a vásárlók vagy az alkalmazottak részéről). Számos üzlet
e két leltározási alapelv kombinációját alkalmazza – különösen praktikus ez a nagyértékű áru
esetében. Folyamatos készletnyilvántartást vezetnek, és évenkénti vagy félévenkénti mennyiségi
ellenőrzést csinálnak, hogy nyilvántartásaik pontosak legyenek.
Értéktől függő készletellenőrzés
Az árukészlet ellenőrzése a kiskereskedelemben, amint más területeken is, történhet akár
értéktől, akár mennyiségtől függően. Az értéktől függő ellenőrzés a készletben lekötött
pénzösszeg szabályozását jelenti az elvárt vagy meghatározott eladási szint teljesítése céljából.
Egy gyakran használt eljárás, amelyet a Nemzetközi Kereskedelemellenőrzési Hivatal
jövedelemadózási célokból fejlesztett ki, a kiskereskedelmi készletellenőrzési eljárás. Ezt az
eljárást azok az üzletek használhatják, amelyek feldolgozás vagy átalakítás nélkül értékesítik
árucikkeiket.
Azon túlmenően, hogy a tulajdonos számára egy költségben vagy eladási árban kifejezett
zárókészletet biztosít, ez az eljárás eszköze lehet a folyamatos áruleltározásnak és az
alkalmazottaknak adott engedményekről, árleszállításokról és hiányokról vezetett
adatnyilvántartásnak. Az 22. táblázat az eljárás alkalmazását szemlélteti. Megjegyezzük, hogy
táblázatban nyilvántartjuk a nyitókészletet, továbbá a beszerzések költségét és eladási árát (piaci
értékét) is. A szállítási és fuvarozási díjakat hozzáadtuk a készletbeszerzés költségéhez, mivel
ezek a költségek összefüggésben vannak az áruk beszerzésével. A költségben és eladási árban
először kiszámított eredmény az eladásra rendelkezésre álló áruk értékét mutatja.
125
Ezt követően az eladási árból kivonjuk a költséget, s megkapjuk az áremelés értékét. Ez az a
pénzösszeg, ami bevételként fog jelentkezni, amikor az áruk eladásra kerültek. Ebben az esetben
az áremelés 33 százalékot tesz ki.
A továbbiakban a nettó eladások bevezetése következik. Esetünkben ezek összege
800 000 forint/euró. Ehhez hozzáadjuk az összes alkalmazotti kedvezményt, árleszállításokat és a
hiányokat egy bizonyos időszakra vonatkozóan. Kivonva ezt az összeget (850 000 forint/euró) az
eladásra rendelkezésre álló áruk árából, az eredmény a még raktáron lévő áruk eladási árát
mutatja.
Azonban minden tulajdonosnak ismernie kell a raktáron levő áruk költségét is. Ez a
következőképpen számítható ki: 33 százalékos áremelést alapul véve a költség 67 százalék vagy
847 550 forint/euró. Kivonva ezt az összeget az induláskor rendelkezésre álló áruk költségéből,
azaz 1 410 000 forintból/euróból az eredményül kapott 562 450 forint/euró az eladott áruk
költségét reprezentálja. Végül az áruk költségét levontuk a 800 000 forint/euró összértékű nettó
eladásból, így megkaptuk a bruttó hozamot, amely számításaink szerint
237 550 forint/euró.
A 33 százalékos áremelést úgy számítottuk ki, hogy az nem tartalmazta az engedményeket,
árleszállításokat és a hiányokat. Azonban ezeket a tételeket hozzáadtuk az eladásokhoz, hogy
kiderüljön az áruk összértéke eladási áron számolva. Így a zárókészlet meghatározott
költségértéke kevesebb, mint a tényleges költség, azonban ez teljesen rendben van, mivel néhány
árucikk árát időközben leszállították. Ha az ártrend felfelé irányult volna és további áremelések
lennének, akkor azok hatása visszatükröződne az áremelés százalékának kalkulációjában, és a
kiszámított költség szorosabban megközelítené a tényleges költséget.
Ezt a kiskereskedelmi készletellenőrzési eljárást széles körben ajánlják a kisvállalati
szakértők. Különösen azért kedvelik, mert lehetővé teszi a folyamatos leltározást, és az
adatnyilvántartás kimutat minden változást az eladási árakban. Ez biztosítja az összes engedmény,
az árleszállítások és más változások nyilvántartását a menedzsment számára. Ugyanakkor Bassin
(1990) arra hívja fel a figyelmet, hogy az áremelések mértéke az áru típusától függően kissé
eltérő, ezért ezt a készletellenőrzési eljárást az egyes árucsoportokon (osztályokon) belül és nem
áruházi nagyságrendben kellene alkalmazni.
Mennyiségi készletellenőrzés
Habár az értéktől függő ellenőrzést valamilyen formában alkalmazni kell a kereskedelemben,
a mennyiségi készletellenőrzés is szükséges lehet az értéktől függő ellenőrzés kiegészítésére,
különösen divatáruk esetében. A mennyiségi készletellenőrzés rendszerint a folyamatos leltározás
valamilyen formájának alkalmazását jelenti, úgy, hogy az magába foglalja minden fontos változat
mennyiségi nyilvántartását a vonatkozó árucsoportokon belül. Az alkalmazásra kerülő mennyiségi
készletellenőrzés típusa az egyes változatok egymáshoz viszonyított eladási arányától, az áruk
egységárától, az eladási időszak hosszától, és az áru típusától függ.
Ha minden egyes választék eladási aránya egy árucsoporton vagy osztályon belül közel
állandó az év folyamán, akkor kielégítő a törzskészlet-eljárás alkalmazása időközönkénti
mennyiségi számlálásokkal. Az ellenőrzés lebonyolításának adminisztratív elősegítésére egy
ellenőrző listát lehet használni. Szezonális áruk vagy rövid eladási periódusú áruk – mint a
126
sporteszközök – esetében gyakrabban kell ellenőrzést végezni, és nagyobb figyelmet kell fordítani
a vásárlókra az áruhiányok miatti veszteség, vagy a szezonvégi árutöbbletek elkerülése céljából.
Amikor minden egyes elem értéke kicsi, a mennyiségi készletellenőrzés inkább végezhető a
tartalékkészletben vagy például a teli dobozok számában kifejezve, mintsem egyedi elemenként.
A divatcikkeknél és más árufajtáknál, ahol a választékok összetétele lényeges, a mintakészlet a
szokásos vásárlási útmutató. A mintakészleti terv egy előre meghatározott árukészlet tartását írja
elő, aminek megfelelő az összetétele az eladásra kínált áruk típusai, méretei és színei szerint. Ha
egy mintakészleti terv tökéletes lenne, akkor az áruk helyes összetételének pontos mennyiségeit
tartalmazná, a tényleges eladási aránynak megfelelően. Más szavakkal, ha a mintakészleti terv
becslései teljesen pontosak lennének, akkor a kereskedő minden árut eladna, amit tervbe vett;
ilyen módon pontosan elérné azt a készletforgási sebességet, amit betervezett. A legértékesebb
területet a mennyiségi készletellenőrzés alkalmazására azok az áruk képezik, amelyeket a vevők
körültekintően vásárolnak. Ilyenek például a nagyértékű divatáruk, mint a ruházat, cipők, bútor,
továbbá sok lakberendezési tárgy és eszköz.
A kis- vagy kezdő kereskedőnek a mennyiségi készletellenőrzés szükségtelen rossz dolognak
látszik. Ugyanakkor ez a modern kereskedelem alapja. Valószínű, hogy nincs nagyobb hiba a
kereskedelemben, mint az, ha kifogy a keresett áru, még ha csak alkalmanként is.
Ezért hangsúlyt inkább a mennyiségi, mint az értéktől függő készletellenőrzésre helyezzük.
McKinnon (1989) elemzése szerint a fejlett piacgazdasági országokban az összes kereskedelmi
trend az elmúlt négy évtizedben a mennyiségi készletellenőrzés nagyobb mértékű alkalmazását
mutatja. Az értéktől függő készletellenőrzés különösen a nagy szervezetekben, többféle
kereskedelmi osztály és többféle indítékú vásárló esetén fontos. Habár a mennyiségi
készletellenőrzés ugyanúgy elvezethet a kereskedelmi sikerhez vagy bukáshoz egy kis üzletben is,
ha jól működik az értéktől függő készletellenőrzés önmagától is biztosítani fogja a hasznot a
kereskedőnek.
127
az közismerten pontatlan. Elég gyakran végződik a vállalkozás a készlet kimerülésével és a
beérkező rendelések nem teljesítésével, ami a vállalkozás pénzébe kerül.
A nyilvántartások pontossági és gyakorisági követelménye miatt a folyamatos
készletnyilvántartási rendszer növekvő figyelmet kap a nagykereskedőktől. A folyamatos
leltározási rendszerek, amint azokat a nagykereskedelemben használják, bizonyos normákra
építve ellenőrzik a készletszinteket. Az ilyen normák a következőket tartalmazzák: a rendelési
pontokat, amelyek azt jelzik, mikor kell vásárolni, a maximális és minimális készletszinteket,
amelyek védelmet nyújtanak a készlethiány és a túlkészletezés ellen; és a rendelési
mennyiségeket, amelyek azt jelzik, hogy mennyit kell vásárolni. Ezek a normák raktári
készletelemként határozhatók meg. A 11. ábra a folyamatos készletnyilvántartás e típusát mutatja.
KÉSZLETNYILVÁNTARTÁSI JEGY
Kiadási egység Megnevezés
A rendelési pont azon az átlagos időközön alapszik, ami eltelik az áru vásárlása és átvétele
között, továbbá függ az ezen időtartam alatti maximális eladási mennyiségektől. A cél az hogy a
készletek hiányának elkerülésére elegendő készlet legyen a raktáron a rendelési időközben az új
áruk beérkezése előtt. A minimális készlet, amely a biztonság határát reprezentálja a készletek
hánya ellen, úgy határozható meg, hogy a rendelési pontként megállapított mennyiségből
kivonjuk az azon időszak alatti eladások átlagos mennyiségét, ami szükséges egy rendelés
teljesítéséhez. A maximális készletszint, annak a maximális régi készletállománynak, aminek
raktáron kell lenni, amikor egy új szállítmány megérkezik és a rendelési mennyiségnek az
összege. Egy példa tisztázni fogja a normák számításának koncepcióját:
128
MINIMÁLIS KÉSZLET Egység
Rendelési pont (maximális mennyiség, ami valószínűleg eladásra kerül a 50
rendelési időköz alatt)
- Átlagos mennyiségű eladás a rendelési időköz alatt -25
Minimális készletnorma 25
A termelő kisüzemek két készletgazdálkodási problémával néznek szembe. Az egyik az, hogy
elegendő számú befejezett terméket tartsanak raktáron. E probléma megoldására a folyamatos
készletnyilvántartási rendszer – ami hasonló ahhoz, amelyet a nagykereskedelemben használnak –
a legmegfelelőbb. A másik problémát a szükséges alapanyagok és alkatrészek raktáron tartása
jelenti. Ezt a feladatot gyakran az anyagfoglalással oldják meg, s ezzel biztosítják a szükséges
befejezetlen készletállomány rendelkezésre állását.
A gazdaságos rendelési mennyiség
Az egyszerre gazdaságosan rendelhető anyagmennyiség, egy adott áron, az a mennyiség,
aminél egy egység összes készletezési költsége minimális; ez a pont ott van, ahol a készlettartási
és a beszerzési határköltségek megegyeznek. Ily módon az egyszerre gazdaságosan rendelhető
anyagmennyiség meghatározása során a készlettartási költséget egyensúlyban kell tartani a
beszerzési költségekkel. Mielőtt ezen alapvető költségösszefüggéseket képlettel kifejeznénk és
grafikusan ábrázolnánk, vizsgáljuk meg a rendelési mennyiség két legfontosabb összetevőjét: a
beszerzési költséget és a készlettartási költséget.
Ha egy üzem rendelést ad fel, akkor valamennyi költség mindig felmerül. A szerződés a
szállítókkal, a rendeléssel kapcsolatos adminisztráció és a postázás mind pénzbe kerül. Tételezzük
fel, hogy egy üzemnek elemeztük ezt a kiadását és a beszerzési költség rendelési tételenként 18,75
forintra/euróra adódott, továbbá, hogy az üzem éves szükséglete egy bizonyos alkatrészből 15 000
egység. Ezen adatok ismeretében, ha az üzem egyszerre 100 egységet rendel, akkor a beszerzési
költség egy évre összesen 2 812,50 forint/euró (18,75 forint/euró x 150 rendelés) lesz. Ha az üzem
129
200 egységet rendelne minden egyes időpontban, akkor ez a beszerzési költség 1 406,25
forintra/euróra csökkenne (18,75 forint/euró x 75 rendelés). A további beszerzési költségeket a
rendelési mennyiség változásától függően a 23. táblázat tartalmazza.
Megjegyezzük még, hogy 1200 egység egyszeri rendelési esetén az éves költség 234,38
forintra/euróra csökkenne. Ezt logikát a szélső értékig folytatva, ha az üzem 15 000 egységet
rendelne egyidőben, akkor az éves beszerzési költség 18,75 forintra/euróra csökkenne, azonban ez
nagymértékben megnövelné a készlettartási költségeket.
A készlettartási költségek azok a kiadások, amelyek a készlet raktáron tartásával társulnak.
Ezek tartalmazzák a biztosítást, az adót, az értékcsökkenést, a raktárkészlet elöregedésével
felmerülő kiadást és a készletráfordítással járó kamatot. Tételezzük fel, hogy ezek a költségek egy
alkatrész árának (ami 10 forint/euró) 10 százalékát teszik ki, azaz 1 forintot/eurót. Megjegyzendő
az, hogy a felhasználás mértékét állandónak tekintjük a gazdaságos rendelési mennyiség
meghatározása során. Ez azt jelenti, hogy ha 3 000 egységet adnának el minden 30 munkanap
alatt, akkor a napi eladás 100 egység lenne. Ezt a gondolatmenetet követve, a raktáron levő
átlagos készlet mindig a rendelési mennyiség fele lesz. Így a tényleges készlettartási költség a
következő:
130
100 egység rendelése esetében a készlettartási költség 50 forint/euró lenne, 200 egységnél ez
100 forint/euró lenne, és így tovább. Ezeket az adatokat tartalmazza a 23. táblázat. Látható, hogy a
leggazdaságosabb rendelési mennyiség 800. Azonban két probléma van ezzel a megoldással. Az
első, hogy elég sok időt venne el a cégtől az optimális rendelési mennyiség meghatározása, ha
minden terméktípust ilyen módon elemezne. Számos tételnagyságot kellene kiszámítani azért,
hogy a legjobbat megtalálja. A második, hogy a tulajdonos nem tudja, a 800 egység valóban a
leggazdaságosabb rendelési mennyiség-e, vagy csak a 23. táblázatban levők közül az. Röviden, az
optimális rendelési tételnagyság a fokozatos közelítés módszerével határozható meg.
Gyorsabban megoldására vezet, ha a gazdaságos rendelési mennyiség (Q gazdaságos) jól
ismert és számos munkában közölt képletét használjuk (Chikán, Susánszky és Varga, 1978). Ez
ilyen módon írható fel:
2 × Qéves × kbeszerzési
Qgazdaságos (Egység) =
á × kkészlettartási
Az elemzett üzemre a
131
Költség (Forint/Euró)
132
utánpótlási idő,
az előrelátható szükséglet (felhasználás) az utánpótlási idő alatt.
A rendelési pont meghatározását az érthetőség kedvéért az előbbi példához kapcsolódva
tárgyaljuk. Tegyük fel, hogy az üzlet 750 egységnyi készletállománnyal kezdte az évet, továbbá,
hogy átlagosan 60-at adnak el minden egyes munkanapon, amelyből 250 van egy évben. Ez 15
000 (60 x 250) egységnyi éves szükségletet ad. Tegyük fel még azt is, hogy egy rendelés
teljesítése két munkanapot vesz igénybe.
Ezeknek az adatoknak az ismeretében a rendelést akkor kellene feladni, amikor 120 egység
van raktáron. Azonban lehet, hogy ez a mennyiség egy kicsit kevés. Egy újabb rendelés teljesítése
alkalmanként három vagy négy napot is igénybe vehet, továbbá időnként a napi szükséglet is
nagyobb lehet, mint az átlagos, így a 120 egység nem lehet elég a biztonsági készlet képzésére.
Kevésbé kockázatos szint lenne a 240. Ebben az esetben a rendelési folyamat úgy rajzolható fel,
ahogy azt a 13. ábra mutatja.
Mennyiség (egység)
750
A f elhasználás
mértéke állandó
500
250
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24
Idõ (nap)
Minden 12,5 nap alatt 750 egységet adnak el. A kilencedik napon egy rendelést adnak fel és
ez éppen akkor érkezik be, amikor a biztonsági készlet kimerült. Ekkor újabb 750 egység vár
eladásra. Ha a tervezési időszak folyamán az üzem úgy találja, hogy a szállítási idő vagy az éves
szükséglet megváltozott, akkor ennek megfelelően módosítani kell mind a rendelési mennyiséget,
mind a megállapított biztonsági készletet.
Anyagfoglalás
A termelési feladatok teljesítéséhez – mennyiségben, méretben, minőségben – megfelelő
anyagbiztosításra van szükség. Az üzemi termeléshez szükséges anyagok időben történő
133
biztosítása az anyagfoglalás feladata. Az anyagfoglalás célját Gregorits (1979) a következő
pontokban fogalmazta meg:
az ütemes termelési tevékenységhez alapanyagok, valamint alkatrészek foglalása,
az üzemi anyagkészletek optimális szinten tartása,
az anyagköltségek csökkentése,
az anyagok célszerű és gazdaságos kiadásának biztosítása.
E célok teljesítése érdekében egyensúlyban kell tartani a megrendelt és a raktáron levő
mennyiségeket azokkal a mennyiségekkel, amelyek szükségesek. Ezt segíti elő a jól megtervezett
raktárkönyvi mérleg. Lásd 14. ábra.
Az ábra azt jelzi, hogy négy fő tényezőt kell figyelembe venni: a megrendelt anyagok, a
raktári anyagkészlet egyenlege, a lefoglalt anyagok és a rendelkezésre álló anyagkészlet
egyenlege. Ezek az adatok a következőképpen vannak nyilvántartva. Amikor az anyag- vagy
alkatrészkészlet szintje a rendelési pontig csökken, akkor új rendelést adunk fel. Ezt a
mennyiséget, mondjuk azt, hogy 750 egységet, bevezetjük a megrendelt anyag szakaszba, mind a
megrendelt anyag rovatba, mind az egyenleg rovatba. Ha az üzem le akarja foglalni ennek a
megrendelésnek egy bizonyos részét egy adott munkára, akkor a lefoglalt tételek számát
bevezetjük a lefoglalt anyag szakaszba, mind a lefoglalt anyag rovatba, mind az egyenleg rovatba.
Mondjuk azt, hogy erre nincs szükség ebben az esetben. Ebből kiindulva a 750 egységet teljes
egészében bevezettük a 4. rovatba is, megnövelve ezzel a rendelkezésre álló anyagkészlet
egyenlegét. Ezt az indokolja, legalábbis elméletileg, hogy ezek az anyagok be fognak érkezni,
mielőtt a jelenlegi mennyiség a raktárban kimerülne. Minden egyes tranzakció raktárkönyvi
bevezetése után a megrendelt anyag egyenlegének (a megrendelt anyagmennyiség – a bevételezett
anyagmennyiség) és a raktári anyagkészlet egyenlegének egyenlőnek kell lennie a lefoglalt anyag
egyenlegének (a lefoglalt anyagmennyiség – kiadott anyagmennyiség) és a rendelkezésre álló
anyagkészlet egyenlegének összegével. Ez nagyon hasonló a kettős könyvelési rendszerhez.
134
Abból a célból, hogy több segítséget adjunk e rendszer használatához, útmutatóul öt szabályt
ismertetünk a beérkezések lekönyveléséhez. Ezek olvasása során célszerű nézni a 14. ábrát, és
követni a számok mozgását és logikáját.
1. Amikor az anyagokat megrendeltük, akkor a rendelési mennyiségeket lekönyveljük az 1. és 4.
rovatba. Az 1. rovatban a rendelési mennyiségeket hozzáadjuk a már megrendelt anyagokhoz
és az egyenleghez. Feltételezve azt, hogy ezek közül az anyagok közül egyik sincs lefoglalva,
a rendelési mennyiségeket hozzáadjuk a rendelkezésre álló anyagkészlet egyenlegéhez (4.
rovat) is.
2. Amikor az anyagokat bevételezték, akkor a bevételezett mennyiségeket levonjuk a megrendelt
anyagból a 1. rovatban, és hozzáadjuk a raktári anyagkészlet egyenlegéhez (2. rovat).
3. Ha bizonyos anyagokat lefoglaltak, akkor ezeket a mennyiségeket hozzáadjuk a lefoglalt
anyaghoz a 3. rovatban, és levonjuk a rendelkezésre álló anyagkészlet egyenlegéből (4. rovat).
4. Amikor a már lefoglalt anyagokat kiadták, a kiadott mennyiségeket levonjuk a raktári
anyagkészlet egyenlegéből (2. rovat) és az egyenlegből a 3. rovatban.
5. Amikor olyan anyagokat adtak ki, amelyek nem voltak lefoglalva, akkor a kiadott
mennyiségeket levonjuk a raktári anyagkészlet egyenlegéből is (2. rovat) és a rendelkezésre
álló anyagkészlet egyenlegéből is (4. rovat).
135
raktározás legfőbb jelentősége mégis az, hogy segítségével gyorsabb és közvetlenebb fogyasztói
kiszolgálás jöhet létre.
Az anyagmozgatás a termékek vállalaton belüli mozgatása. Három fő szakasza van: az átvétel,
a raktári és a termelési fázisok közötti anyagmozgatás és a kiszállítás előkészítése. Az
anyagmozgatás sok időt és energiát vesz igénybe, nem véletlen, hogy gépesítése gyorsan halat. Az
automatizált rendszerek messze felülmúlják elődeik pontosságát, áruvédelem és gyorsaság
szempontjából, emellett munkaerőt takarítanak meg.
A veszélyes-, illetve hulladékanyagok összegyűjtése, osztályozása és elsődleges kezelése
speciális szakértelmet és eszközöket igénylő logisztikai tevékenység. Ennek befejező
tevékenységi fázisa, vagy a keletkezett hulladék újrahasznosítása, vagy pedig az előkezelt,
szortírozott hulladék megfelelő lerakóhelyre történő elszállítása. A veszélyes- és hulladékanyagok
mennyiségének csökkentése, illetve újrahasznosítása az egyik legfontosabb környezetvédelmi
kérdéssé lépett elő.
Kiszerelés alatt az egyes termékek szállítására való előkészítését értjük. A nem megfelelő
csomagolás nagy veszteséget tud okozni: az áru tönkremehet, lelassulhat a szállítási-
anyagmozgatási folyamat és csökkenhet a szállítási kapacitás. A korszerű logisztikai rendszerek
megkövetelik az egységrakományok kialakítását, és a konténerek alkalmazását.
136
ÖSSZEFOGLALÁS
137
KÉRDÉSEK
1. Milyen fő funkciókat és tevékenységeket valósít meg a logisztikai rendszer?
2. Mi a készletgazdálkodás célja?
3. Milyen költségeket kell figyelembe venni a készlet optimális forgási sebességének
meghatározásához?
4. Mit tartalmaz a rögzített időközönkénti készletfelvétel lapja, és mi a folyamatos
leltározás alapelve?
5. Hogyan működik az értéktől függő készletellenőrzési eljárás, és melyek a
mennyiségi készletellenőrzés alkalmazásának területein?
6. Mit fejez ki a minimális és a maximális készletszint?
7. Hogyan határozható meg a gazdaságos rendelési mennyiség, és milyen tényezőktől
függ a rendelési pont?
8. Milyen adatok nyilvántartására szolgált a raktárkönyvi mérleg?
9. Milyen tevékenységcsoportok elvégzésén keresztül mennek végbe az anyagi
folyamatok?
10. Mik a jövőbeli fejlődési tendenciák a logisztika területén?
138
3.5. Termelés és szolgáltatás
A valóságban a termelés és a szolgáltatás szinte mindig együtt jelenik meg – érdemes azonban
megkülönböztetünk őket aszerint, hogyan hoz létre fogyasztói igény kielégítésére alkalmas
termékeket, mire orientálódik elsősorban a vállalat, mi a meghatározó az alaptevékenységében: a
termelés vagy a szolgáltatás.
A termelési tevékenység során a vállalat a rendelkezésre álló erőforrások egy részét felhasználja
arra, hogy más erőforrásokon (a bemenő anyagokon és vásárolt alkatrészeken) tartós változásokat
végrehajtva új javakat hozzon létre.
A termelési folyamatok több szempontból csoportosíthatók, ezek közül hármat emelünk ki:
A gyártmány jellege. Ez lehet ún. szabványos tömegtermék vagy összetett gyártmány. E két
szélső eset között átmenetek vannak, a fő megkülönbözető ismerév az, hogy a szabványos
tömegtermék általában homogén anyagi struktúrával rendelkezik (azaz minden részegysége
azonos anyagi tartalommal bír), az összetett termék pedig nem.
A gyártási rendszer jellege. A gyártás fő típusait tekintve lehet folyamat-, műhely- és projekt
rendszerű, illetve ezek között többféle köztes állapot létezik. Folyamatrendszerű gyártás esetén a
termék a sorban egymás után elrendezett specializált gépeken halad végig. Ilyenek a vegyipari
vagy acélipari folyamatok szolgáltatási rendszerekben pedig egy komolyabb autójavító.
Műhelyrendszerű gyártás esetén egyforma gépek vannak egy műhelyben, s a munkadarab
vándorol egyik műhelyből a másikba, és minden műhelyben valamilyen sajátos műveletet
végeznek el rajta. Projektrendszerű lényegében minden egyei, illetve egyszeri gyártás – ezek egy
részének sajátossága, hogy az eszközöket viszik a munkavégzés helyére: ilyenek az építkezések
vagy a javító szolgáltatások.
A gyártás tömegszerűsége alapján tömeg-, sorozat- és egyedi gyártást különböztetünk meg.
Ez az osztályozás szoros kapcsolatban van a gyártási rendszer jellegével, és részben a termék
sajátosságaiból is következik. A tömeggyártás általában az egyszerűbb gyártmányok esetén
(például a különböző háztartási eszközök előállításakor) fordul elő. Ha az adott időszak alatt
megmunkálandó termékek száma kisebb a tömeggyártás megszerzéséhez szükségesnél, de a
termékválaszték nagyobb ennél, akkor a hasonló termékeket sorozatokban munkálják meg.
Egyedi gyártás során a különböző termékekből egy-egy darabot gyártanak, rendszerint rendelésre.
Ez a gyakorlatban a projekt- (vagy műhely) rendszerű gyártásnak és az összetett terméknek felel
meg.
139
A vállalti folyamatok csoportosítását és típusait a 15. ábra foglalja össze.
A termelési folyamatok
- Összetett termék
- Műhelyrendszerű gyártás
- Projektrendszerű gyártás
- Sorozatgyártás
- Egyedi gyártás
3.5.1.2. A szolgáltatások
140
A termeléshez való viszony. E tekintetben a következő különbségek vannak: átfogó értelemben
minden termelési tevékenység szolgáltatást jelent a fogyasztó számára. A szűkebb értelemben vett
termeléshez is kapcsolódnak szolgáltatások, amelyek elengedhetetlen kísérői a fogyasztóigény-
kielégítésének (ide a szolgáltatások igen széles köre tartozik, a marketinghez kapcsolódó
tevékenységektől a jogi és tanácsadói tevékenységeken át a szállításig). Végül az alapvető
szolgáltatások elsősorban abban különböznek az előzőektől, hogy míg azoknál a fogyasztói
hasznosság forrása valamilyen termék, addig itt a fogyasztói igény kimondottan a szolgáltatásra
irányul.
A fogyasztáshoz való viszony. Ez a szempont igen összetett vizsgálódásra ad alkalmat három
csoportot fontos megismerni. A szolgáltatások időbeli megvalósulása szerint vannak folyamatosan
megvalósuló szolgáltatások (például jogi védelem) nem folyamatos, de ismétlődő (karbantartás)
valamint egyszerű, közvetlen, végső felhasználásra szánt szolgáltatások (vendéglátás).
Szállíthatóság. A szolgáltatások egyes fajtái szállíthatók, illetve távolabbra is értékesíthetők
(például a bankműveletek vagy az információs szolgáltatások), vagy olyan hordozók segítségével
cserélhetők, amelyekben valójában megtestesülnek (például a kutatási eredményt továbbító,
nyomtatott szöveg, a tanácsadók jelentései vagy a film). Más szolgáltatások azonban nem
szállíthatók, csak egy adott helyen használhatók fel, ahol közvetlen kapcsolat jön létre a fogyasztó
és a termelő között. Erre példák bizonyos szakértői szolgáltatások, a kiskereskedelem, a személyi
vagy a kulturális szolgáltatások.
A szolgáltatások osztályozását és lehetséges típusait a 16. ábra mutatja.
141
A szolgáltatások
osztályozásának szempontjai típusai
Kézzelfoghatóság - Kézzelfogható
- Nem kézzel fogható
A termelés tevékenységrendszere
Terméktervezés - A termelési szükségletek
meghatározása
- A termelési lehetőségek
meghatározása
- Operatív tervek készítése
Végrehajtás
- Termelésirányítás
- Minőségbiztosítás
- A termelési szervezet kialakítása
142
3.5.2.1. Termeléstervezés
143
- területileg megosztják a termelési feladatokat a termelőegységek (gyár, üzem, műhely)
között.
A termelés operatív tervezésének módszerei – a termékek és a technológiák sokfélesége miatt
– jelentősen eltérhetnek egymástól. A bonyolult matematikai eljárásoktól kezdve a heurisztikus
módszereken át az intuícióig számos eszközt fel lehet használni.
3.5.2.2. Végrehajtás
144
Termelés-
tervezés és
irányítás
Számító-
géppel
Robotizálás
támogatott
tervezés
Számító-
géppel
integrált
termelés
Számító-
Automatizált
géppel
anyag-
támogatott
mozgatás
gyártás
Csoportos
technológiák
Minőségbiztosítás
A minőségi termelés a piaci verseny körülményei között alapvető követelmény. A
minőségbiztosításnak a teljes vállalati tevékenységre, sőt még azon túlra is ki kell terjednie.
A minőségbiztosításnak a vállalkozás egészére kiterjedő érvényre juttatása a célja a teljes körű
minőségirányításnak (TQM – Total Quality Managmenet). Ebben a rendszerben minden egyes
munkafolyamatot a legaprólékosabban szétválasztanak, és pontosan dokumentálva ellenőriznek.
Ebben a rendszerben a hibátlan, selejtmentes termelés a cél, amit a vevő, illetve
ügyfélcentrikussággal, a folyamatos javítással és az alkalmazottak felhatalmazásával ér el.
A minőségbiztosításra különböző nemzetközi szabályok (ISO – 9000-es szabványcsalád)
adnak kereteket. Ezek az egyes termelési eljárásokra specializáltan határozzák meg a jó minőség
biztosításához szükséges követelményeket. Az ISO szabványokat maga a nemzetközi
szabványügyi szervezet alkotja, ismeri el és ellenőrzi.
A minőségbiztosítás tevékenységinek áttekintését segíti az 19. ábra.
145
Minõségtervezés Minõségellenõrzés Minõségvédelem
Összhangban az
A termelési A gyártási folyamat
terv része logisztikával
elõtt alatt után
146
operatív terve. Speciális minőségellenőrző rendszerek az ún. minőségi körök, ahol a dolgozók
csoportokba szerveződve, közösen próbálják javítani a termelés minőségét. Ilyen a termékkísérő
kártya (eredeti japán nevén: kandban), vagy a dolgozz hibátlanul (eredeti angol nevén: zero
defenct) rendszer. Az egyik leghatékonyabb megoldás, az ha erre szakosodott minőségellenőrző
szervezet működik a vállalatnál.
A minőség-ellenőrzés. A szűken értelmezett gyártási folyamat megfelelő minőségét biztosítja.
Szükséges az ellenőrzés a gyártás előtt, a gyártás alatt és a gyártás után.
A gyártás előtt történik a gyártás feltételeinek ellenőrzése. Ennek elsődleges funkciója, hogy
ellenőrizze a gyártási folyamatba kerülő anyagok minőségét. Gyenge minőségű, netán selejtes
anyagból nem lehet jó minőségű terméket készíteni. A nem megfelelő minőségű anyagot
legkésőbb a gyártás kezdete előtt ki kell szűrni, hogy a termelési folyamatban ne rakódjanak
további fölösleges költségek a termékre. Az ellenőrzést úgy kell megszervezni, hogy a rejtett
anyaghibákra is fény derüljön ebben az ellenőrzési szakaszban. Ennek személyi és műszaki
feltételeit is meg kell teremteni a minőségtervezésben foglaltak alapulvételével. A beszerzési
logisztikával összhangban gondoskodni kell a felhasználásra kerülő anyagok megfelelő
szállításáról és tárolásáról.
Másodlagosan itt ellenőrzik a termelésbe állított gépi berendezések kifogástalan működését.
A gyártási folyamat során történik a gyártásközi ellenőrzés. Az egyes technológiai műveletek
megfelelő voltát ellenőrzik a műveletből kikerülő termék minőségén. Ezzel a módszerrel meg
lehet akadályozni, hogy nem megfelelő termék további megmunkálásra kerüljön. A
minőségtervezés feladata annak kijelölése, hogy konkrétan melyik technológiai műveletet kövesse
minőség-ellenőrzés. A gyártásközi ellenőrzésnek több típusa ismert. A minőségtervezés során kell
eldönteni, hogy a termelés technológiai folyamatainak ismeretében melyik módszer a
legalkalmasabb.
A gyártásközi ellenőrzés fajtái csoportosíthatók az ellenőrzés helye szerint is. Ebből a
szempontból megkülönbözethetünk támaszponti ellenőrzést és futó ellenőrzést.
A támaszponti ellenőrzés esetén egy külön erre a célra kialakított helyen végzik a
munkadarabok ellenőrzését. Ezt rendszerint a termelési folyamat ellenőrizendő fázisát végző
üzem területén alakítják ki, az átfutási idő gyorsítása és a szállítási költségek csökkentése
érdekében.
A futóellenőrzést magába a termelési folyamatba építik be. Ez a korszerűbb forma.
Számítógéppel támogatva nagyon hatékony és gyors ellenőrzést biztosít. Megfelelő kiépítése
esetén a termelési folyamatot meg sem kell szakítani.
A gyártásközi ellenőrzés fajtái csoportosíthatók aszerint is, hogy a termelésben levő
munkadarabok mindegyikén végeznek minőségellenőrzést, vagy csak bizonyos munkadarabokon.
A darabonkénti ellenőrzés esetén minden egyes munkadarabot minőség-ellenőrzés alá
vesznek. Ezt az ellenőrzési módszert csak ott alkalmazzák, ahol különösen fontos az egyes
darabok minősége. Ez a módszer igen fejlett ellenőrzési technikát igényel, különben
megvalósítása költséges. Futóellenőrzésként a gyártási folyamatba beépítve, számítógéppel
147
támogatott formában a leghatékonyabb ellenőrzési módszer. A számítógéppel integrált termelés és
a teljes körű minőség-ellenőrzés (TQM) természetes és megfelelő bázisa.
Az elsődarab-ellenőrzés esetén gyártási sorozatonként az első munkadarabot vetik ellenőrzés
alá. Ott érdemes alkalmazni, ahol a termelési folyamat műszaki paraméterei nagyon pontosan
beállíthatók, továbbá a termelési folyamat sok termék esetén is stabil marad. Ebben az esetben az
első elkészült munkadarabon ellenőrizhetők a megfelelően beállított paraméterek. A termelési
folyamat stabilitása miatt a sorozat későbbi darabjai is ugyanolyan minőségűek lesznek.
A mintavételes ellenőrzés, annál hatékonyabb, minél nagyobb tömegben készül a termék, és
minél pontosabban beállítható a termelési folyamat. A mintavételes ellenőrzés a
valószínűségszámítás törvényszerűségeit használja fel. Ehhez azonban nagyszámú merítési bázis
szükséges, továbbá ki kell küszöbölni a nem véletlenszerű eltéréseket. A nem véletlenszerű
tényezők közé tartoznak a beállítható műszaki paraméterek. A véletlenszerű tényezők lehetnek a
rejtett anyaghibák, a természeti jelenségek. A mintavételes ellenőrzéshez a minőségtervezés
keretein belül előre meg kell határozni, hogy milyen időközönként, hány százalékos mintát
veszünk, és ezt milyen konkrét formában ellenőrizzük. Számítógéppel támogatott matematikai
apparátus alkalmazása indokolt.
A gyártási folyamat után közvetlenül következik a végellenőrzés. Itt az elkészült termék
egészének minőségellenőrzése zajlik. Ekkor már általában nincs lehetőség a gyártmány egyes
részeinek külön-külön történő ellenőrzésére. Az ellenőrzés történhet mérőeszközökkel,
próbaüzemmel, különféle terhelési próbákkal. Valamilyen mélységű végellenőrzést minden
termékre el kell végezni, kivéve, ha a termék jellege ezt csak speciális formában teszi lehetővé
(például ömlesztett áruk).
A minőségvédelem. A késztermék minőségét a legnagyobb mértékben akkor fenyegeti
veszély, amikor elhagyja a termelési folyamat születési helyét. Ekkor kikerül a termelő közvetlen
ellenőrzése alól. A szállítás, rakodás, tárolás, kiszolgálás során számtalan helyen és módon
sérülhet a termék. Érheti mechanikus sérülés (ütődés, törés, elázás, elfolyás stb.), tudatos emberi
károkozás (rongálás, lopás), egyéb káros átalakulás (megromlás – hűtött terméknél, felengedés,
robbanás, öngyulladás stb.). Ezen veszélyek kivédése érdekében gondosan meg kell tervezni a
termék útját a termelési folyamat végétől a fogyasztóig. Ez a minőségtervezés feladata. A konkrét
feladatok végrehajtásáról a minőségvédelem gondoskodik.
A minőségvédelem eszközei:
- Az értékesítési logisztikával összhangban gondoskodni kell a termék megfelelő
tárolásáról, rakodásáról, szállításáról.
- A marketinggel együttműködve olyan csomagolást kell alkalmazni, amely a piac igényei
mellett a minőségbiztosítás követelményeit is kielégíti.
- A piaci (fogyasztói) visszajelzések begyűjtésének és értékelésének megszervezése.
A termelési szervezet kialakítása
A vállalkozások termelési szervezetének kialakítása előtt szükséges megismerni a termelési
folyamatban zajló tevékenységek térbeli és időbeli lebonyolításának, a munka áramlásának
jellemzőit. A termelés fő ismérveit a 3.5.1.1. pontban már ismertettük, így szóltunk a gyártmány,
148
a gyártási rendszer és a gyártás tömegszükségének szerepéről, de a termelés jellemzője lehet még
a vállalaton belüli termelőtevékenységek száma és összetétele, valamint a munkafázisokban való
részvétele.
A termelési (szolgáltatási) folyamat szervezeti megoldásai arra adnak választ, hogyan integráljuk
a termelési funkciókat, szervezeti egységeket a vállalat teljes szervezeti struktúrájába. A legtöbb
vállalkozás, amelynek hatékony termelési szervezete van önálló munkafeladattá tette a beszerzést,
a műszaki előkészítést, a logisztikát és készletgazdálkodást, a minőségbiztosítást és a
termelésirányítást. Egyes esetekben csupán koordináló feladata van. Bármi is legyen a termelési
terv elkészítőjének szerepe, ennek a tervnek olyan dokumentumnak kell lennie, amelyet mindenki
elfogad tevékenysége alapjául. A termelőszervezet átgondolt kialakítását, áttekinthető és logikus
felépítését szemlélteti a 20. ábra.
Ügyvezetõ igazgató
Egyéb funkciók,
Termelés
szervezeti egységek
Logisztika és
Műszaki
Beszerzés készlet- Minõségbiztosítás Termelésirányítás
elõkészítés
gazdálkodás
149
Termelési vezetõ
Logisztika és
Beszerzés Minõségbiztosítás Termelésirányítás Üzemfenntartás
készletgazdálkodás
TELJESÍTMÉNYMÉRÉS
- Anyagköltség - Készletszintek és - Selejt - Állandó költség - Gépkihasználás
hiányok
- Raktárkészlet - Javíthatóság - Változó költség - Üzemfenntartási
- Készletköltségek költségek
- Minõségellenõrzés - Munka-
- Jármûkihasználás termelékenység
- Költségráfordítás
- Szállítási költségek
ÖSSZEFOGLALÁS
150
A végrehajtás a termelésirányítás elvére épül, melyek célja a vállalati üzemek és
műhelyek termelési programjának meghatározása, előrehaladásának és teljesítésének
ellenőrzése. A végrehajtás tevékenységi körébe tartozik még a vállalaton belüli és kívüli
minőségbiztosítás, továbbá a termelési szervezet kialakítása és hatékony működtetése.
A teljesítménymérés hagyományos szempontjait (költség, minőség, megbízhatóság,
rugalmasság, vevőkiszolgálás) új teljesítmény kritériumokkal kell kiegészíteni, ezek a
válaszképesség, a bizalomkeltés, az empátia és a kiszolgálási körülmények.
KÉRDÉSEK
1. Mi a termelés és a szolgáltatás funkciója?
2. Melyek a termelési folyamatok csoportosításának szempontjai és típusai?
3. Melyek a szolgáltatások osztályozásának szempontjai és típusai?
4. Milyen részekből áll a termelés tevékenységrendszere?
5. Mit tartalmaz a termelési terv?
6. Mi a termelésirányítás célja?
7. Milyen tevékenységeket foglal magában a minőségbiztosítás?
8. Mik a teljeskörű minőségbiztosítás alapelvei?
9. Mik a termelési szervezetek kialakításának szempontjai?
10. Melyek a teljesítmény értékelés hagyományos és új szempontjai?
151
3.6. Pénzügyek
152
Ezeknek az elemeknek együttes tőkeigényéből adódik az a mindenkori pénzmennyiség,
amelyet a vállalkozásba be kell fektetni. Az alábbiakban a tőkebefektetéseket fajtánként vesszük
sorra.
153
összes forgóeszközének és folyó tartozásainak különbsége az az összeg, amelyet a vállalkozó
maga a forgóeszközök biztosításához szükséges nettó tőke formájában a vállalkozásba befektet.
Ennélfogva a forgóeszközök biztosításához szükséges nettó tőkeigény csökkentésének legjobb
módszere a kamatmentes hitel.
154
esetleges lassú fizetőkkel is számolni lehessen. Vállalatoknak történő eladás esetén ajánlatos
utánanézni, milyen gyorsan egyenlítik ki a számláikat. Jó esély van rá, különösen a nagyvállalatok
esetén, hogy szemrebbenés nélkül tartogatják akár három hónapig is a kifizetetlen számlákat.
Ezért érdemes jó előre tájékozódni a cég megrendelőinek fizetési szokásai felől, nehogy ennek
elmulasztása súlyos pénzügyi következményekkel (pénzhiánnyal) járjon a jövőre nézve.
Készpénz
A készpénz a vállalkozás életadó eleme, enélkül nem lehet megvásárolni sem az új
alapanyagokat, sem a munkaerőt, sem az árukészleteket stb. A vállalkozás folyamatos
működéséhez arra van szükség, hogy mindig több pénz folyjon be, mint amennyi kimegy,
különben a cég nem lesz fizetőképes. A vállalkozás készpénzszükségletének felméréséhez a
bevételi és a kiadási oldalt külön-külön kell megnézni.
Készpénzbevételek
Egy vállalkozás készpénzkészlete számos forrásból származhat: például az árbevételekből, a
tulajdonos tőkéjéből és kölcsöntőkéből.
Az árbevétel. Ha a vállalkozás teljes egészében készpénzes eladásokra épül, akkor a
készpénzbevételek ingadozása teljes egészében a forgalom alakulását fogja követni. Ha azonban a
vállalkozás hitelbe történő eladást is lehetővé tesz, akkor a tényleges árbevételek a vásárlóknak
adott fizetési haladéknapok szerint elmaradnak a forgalom mögött.
Az árbevételekre vonatkozó előrejelzések megbízhatósága attól függ, hogy milyen számú és
természetű feltételezésen alapulnak. Százszázalékos biztonsággal senki sem képes megjósolni a
jövőt, így a készpénzforgalomra vonatkozó becslések két aranyszabálya a következő:
- a bevételek becslésénél mindig az alacsonyabb,
- a kifizetések becslésénél mindig a magasabb értéket vegyük alapul.
A vállalkozói tőke. Kézenfekvő, hogy az üzlet indulásához és viteléhez pénz kell, amelyet a
vállalkozó vagy saját pénzalapjából, vagy hosszú, illetve rövid lejáratú kölcsönökből teremt elő. A
szükséges készpénztőke mennyiségét a készpénzforgás egyenlegének segítségével ki lehet
számítani. A legegyszerűbb módszer az, ha az „induló” készpénzforgás értékét számítjuk ki a
tőkeberuházások nélkül, majd megnézzük, hogy különböző időpontokban adott különböző
tőkeinjekciók mellett mikor érhetjük el a kívánatos összesített készpénzegyenleget.
A kifizetések
Ezek a következő fő tételekből állnak össze:
Az állandó költségek. Ezeket könnyű előre kiszámítani, mivel természetüknél fogva nem
követik a forgalom rövid távú ingadozásait. Annak viszont utána kell nézni, hogy melyik kifizetés
mikor esedékes.
Az állandó költségeket az alábbi tételekhez tartozó kiadások képezhetik:
- a közüzemi számlák,
- az ingatlan havi bérleti díja,
- az épület és a benne levő értékek biztosítási díja,
155
- a munkabérek (műszaki és adminisztratív alkalmazottak alapbére és közterhe),
- reklámköltség,
- szállítóeszközökkel kapcsolatos kiadások,
- szakértői honoráriumok és
- egyéb tételek, például írószerek stb.
Változó költségek. Ezek természetüknél fogva a forgalom ingadozásait fogják követni. Így a
változó költségek fedezéséhez szükséges készpénzmennyiség felbecsülésének pontossága
elsősorban attól függ, hogy mennyire pontosak a várható havi forgalom nagyságára vonatkozó
becslések. A vállalkozások legtöbbjénél a legnagyobb folyamatos kiadást jelentő tétel a készletek
beszerzéséből adódik, ezért érdemes alaposan átgondolni:
- az induló készletek nagyságát,
- a készletek cserélődésének gyakoriságát és
- a fizetési feltételeket.
A tőkeberuházások. A nagyobb (a befektetett eszközök biztosítását szolgáló) beruházások
költségeit és a kifizetések esedékességét részletesen meg kell tervezni.
A személyes kiadások. Ezeknek semmi közül a nyereséghez, mindössze azt az összeget
jelentik, amely a vállalkozó személyes szükségleteinek fedezéséhez szükséges.
A kölcsöntörlesztések. A kölcsön visszafizetésébe beletartozik az alaptőke és a kamatok
törlesztése is. Könyvelési szempontból a kamatokat a vállalkozás költségei közé számítjuk, míg a
kölcsöntőkét a nyereségből kell leszámítani, de ez a készpénzforgás szempontjából egyre megy. A
készpénzforgalom egyenlegének elkészítésénél ugyanis csak készpénzkiadási és készpénzbevételi
tételek szerepelnek.
A bankszámlahitelek kamatai és egyéb bankköltségek. Az előző évi készpénzforgalom
mérlegének elkészítése előtt azt sem lehet tudni, hogy mennyi bankszámlakölcsönre lesz majd
szükség. Célszerű azt a bankra bízni, majd elvégezni a szükséges módosításokat a
készpénzforgalmi előrejelzéseken.
Adózás. A vállalkozásokat tevékenységük, illetve jövedelmük alapján különböző
adókötelezettségek terhelik. AZ EU-ba való belépéskor Magyarországon ezek a következők:
- általános forgalmi adó (áfa): a kiszámlázott árbevétel 5,15 és 25%-a (kivéve az oktatási,
egészségügyi stb. tevékenységeket);
- társasági adó: a vállalkozások jövedelmének (pozitív adóalapjának) 16%-a;
- osztalékadó: az előbbi adófizetési kötelezettség után fennmaradó jövedelmekből kifizetett
(vagy megállapított) osztalék 20, illetve 35%-a;
- személyi jövedelemadó (szja): a magánszemély minden jövedelmét progresszív sávos
adófizetési kötelezettség terheli, az egyéni vállalkozó esetében ez 16%.
A vállalkozók választhatják az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) fizetését is, ami az
árbevétel 15%-a. Ez kiváltja az általános forgalmi adót, a cégautó adóját, a társasági osztalékadót,
valamint egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadót.
156
3.6.1.3. A finanszírozás forrásai
TÕKEFORRÁS
BEFEKTETETT
FORGÓESZKÖZÖK
ESZKÖZÖK
- Készletek
- Immateriális javak
- Követelések
- Tárgyi eszközök
- Értékpapírok
- Befektetett pénzügyi
eszközök
- Pénzeszközök
A vállalkozásnak minden lehetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy saját forrásokból
teremtse elő a befektetett és forgóeszközök biztosításának pénzügyi alapjait. A számításba jöhető
saját források: az alaptőke (törzstőke), a visszatartott nyereség és az amortizáció. Ha a vállalkozás
már biztosította a fenti lehetőségeket, fel kell mérnie az idegen forrás igénybevételének
157
lehetőségét. Idegen forrásból rövid távon és hosszú távon biztosítható a vállalkozói vagyon
finanszírozása. A rövid távú finanszírozás eszközei a következők lehetnek:
- rövid lejáratú banki forgóeszköz-hitel,
- kereskedelmi hitel,
- váltóleszámítolás,
- faktoring.
Rövid lejáratú banki forgóeszköz-hitel. Ez általában szabályos hitelkérelmet feltételez, a
hitelképesség bizonyításával és fedezet nyújtásával együtt. Nagy segítség, ha a termékre
vonatkozó, fizetési ígéretet is tartalmazó megrendelést (szerződést) tud a vállalkozás felmutatni.
Hátránya, hogy a kamat relatíve magas ezeknél a hiteleknél.
Kereskedelmi hitel. A vállalkozás később fizet szállítónak, akik ilyenformában tulajdonképpen
hiteleznek neki. Előzetes megegyezést igényel, különben erőteljesen rontja a vállalkozás piaci
megítélését. Bárki hozzájuthat ilyen hitelhez, ami nem is jár effektív pénznyújtással, hanem csak a
pénzfizetési kötelezettség elhalasztásával. Ennek ellenére ez igen nagy segítség a vállalkozásnak
és igen gyakori az üzleti életben.
Váltóleszámítolás. A pénzforrások bővítésének az a módja, amikor a követelést váltó
formájában elismerik, és ezt a váltót a bank, jutalék levonása mellett (innen a leszámítolás szó)
megveszi. Ilyenkor a vállalkozás előbb jut a pénzhez, a bank mintegy meghitelezi a követelést. A
vállalkozás is kötelezett marad a bank felé a váltóban foglalt összeg kifizetéséért, amennyiben az
adós nem fizet. A váltó nem más mint egy jogilag formalizált fizetési ígéret.
Faktoring. Valamelyik erre szakosodott pénzintézet megvásárolja a vállalkozás követelését. A
behajtás kockázatát itt a pénzintézet viseli, meglehetősen magas jutalékért, ami éppen a behajtás
eredményességének valószínűségétől függ. Bizonytalan kétes követelések vételi ára akár az
eredeti követelés 10-20 %-a is lehet.
A tőkebefektetéseket idegen forrásból hosszú távon a következő módokon lehet finanszírozni:
- hosszú lejáratú bankhitel,
- lízingfinanszírozás,
- kötvénykibocsátás.
Hosszú lejárató bankhitel. A bank ilyenkor fedezetként általában jelzálogot jegyeztet be a
hitelből megvalósított eszközre, és egyéb biztosítékokat is kérhet. A hosszú lejáratú bankhitel
felvételét mindig pontos gazdaságossági számításokkal, üzleti tervvel kell alátámasztani.
Figyelembe veendő tényezők a következők: a hozzáférhetőség, a költség, a rugalmasság és a bank
által kért garanciák.
Lízingfinanszírozás. A lízing egy olyan sajátos bérlet, ahol a dolog megsemmisülésének,
megrongálódásának a kockázatát a bérbevevő (a lízingbevevő) viseli. Bérlet esetén ez a
kárveszély a bérbeadót terheli. A lízingbe adott dolog a szerződés lejárakor átmehet a
lízingbevevő tulajdonába. A lízing előnye, hogy megkíméli a vállalkozást az egyszeri nagy
pénzkiadástól, a tárgyi eszközt más finanszírozza (egy bank, vagy egy tőkeerős vállalat), a
vállalkozás részletekben törleszt a lízingdíjjal.
158
Kötvénykibocsátás. A hosszútávú finanszírozás leghatékonyabb és legolcsóbb módja. Csak
olyan vállalkozások bocsáthatnak ki kötvényeket a siker reményében, amelyek a piaci környezet
által elismerten stabilak, fizetőképesek és fizetőkészek. Ellenkező esetben a nagyközönség nem
fogja megvásárolni a kibocsátott kötvényeket. A kötvények után a vállalkozás kamatot fizet, ami
lehet fix vagy változó. A kötvénytulajdonos (a részvényessel ellentétben) nem vesz részt a
vállalkozás irányításában.
159
itt a megújuló (ún. rulírozó) hitelkereteknek, az automatikus folyószámla hiteleknek. A
rugalmasságot biztosítják a pénztartalékok és a könnyen mobilizálható készletek.
A likviditás elve. Ez a vállalkozás folyamatos fizetőképességének a fenntartását jelenti. A
pénzgazdálkodás legfontosabb távlati célja természetesen megjelenik a finanszírozás alapelvei
között is. A vállalkozás a finanszírozás ezen alapon történő megszervezésével biztosítja a
hosszútávú cél elérését.
A vállalkozás megfelelő finanszírozásánál azonban nemcsak az alapelvekre kell figyelemmel
lenni, de be kell tartani a finanszírozás két aranyszabályát is.
A finanszírozás területén különbséget kell tenni befektetett eszközök és a forgóeszközök
finanszírozása között. Ezzel kapcsolatos a finanszírozás első aranyszabálya:
Tilos a forgóeszközöket hosszú lejáratú, a befektetett eszközöket pedig rövid lejáratú hitelből
finanszírozni.
A finanszírozás zavarait jelezheti, ha tartós befektetéseket átmenetileg felszabaduló
pénzeszközökből, rövid lejáratú hitelekből, könnyen pénzzé tehető készletekből finanszíroznak.
Ugyanígy veszélyes lehet, ha hosszú lejáratú hitelekből forgóeszköz kiadásokat finanszíroznak.
Ezeket keresztfinanszírozásnak hívjuk, aminek elkerülését segíti elő a finanszírozás első
szabályának a betartása.
A finanszírozási források között a saját és idegen források arányát fejezi ki a tőkeáttétel
(leverage). Idegen tőkét akkor érdemes alkalmazni, ha a költsége alacsonyabb, mint a vele
elérhető hozam. Ebben az esetben az idegen tőke hozamának egy része a saját tőke hozamaként
jelenik meg, mintegy „áttevődik” a saját tőkére. Az idegen tőke alkalmazásánál arra kell vigyázni,
hogy költsége minél kisebb legyen hozamánál. Ekkor lesz a legnagyobb a saját tőkére jutó hozam.
A finanszírozás második aranyszabálya szerint:
Minél nagyobb az idegen tőke aránya az össztőkén belül, és minél kisebb annak költsége az
össztőke hozadékához viszonyítva, annál nagyobb a saját tőkére jutó hozam.
Ezt Lőrinczi (2000) példájával szemléltetjük: a vállalkozásba fektetett saját tőke 10 millió
forint, az igénybe vett idegen tőke 50 millió forint. Ha a vállalkozás profitrátája 15 %-os, és az
idegen tőke költsége 10 %-os, akkor a saját tőkére jutó hozam 4 millió forint lesz, azaz 40 %-os.
Az idegen tőke segítségével növeltem a saját tőke hozamát. Ha az idegen tőke arányát növelem
(befektetek még 50 millió forint idegen tőkét), akár költségét csökkentem (például jelen esetben
10 %-ról 8 %-ra), akkor a saját tőkére jutó hozam lassan nőni fog.
Amikor pénzügyi elemzést végzünk, valójában az egész vállalkozás működését tesszük vizsgálat
tárgyává. Ennek során feltérképezzük a vállalat különböző, rövid és hosszú távú pénzáramlást
eredményező folyamatait.
A vállalat pénzáramai alapvetően két irányúak – egyrészt a vállalat működéséből (fő
tevékenységéből) következő pénzmozgások, másrészt a vállalat külső pénzügyi kapcsolataival
összefüggő pénzáramok. Mindezek meghatározására a pénzügyi elemzés a vállalati számviteli
160
adatokat használja fel. A számviteli adatok alapján természetesen igen sokféle kimutatás
készíthető.
3.6.2.1.1. A mérleg
A mérleg a vagyonra ható gazdasági műveletek hatásait rögzítő kimutatás, amely adott időpontra
vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a vállalat eszközeinek összetételét és azok forrását
(eredetét), valamint a nyitó és záró időpont között elért vállalati eredményt is. A mérleg négy
nagy részből áll: befektetett eszközök, forgóeszközök, kötelezettségek és a saját tőke.
Eszközök: a vállalat által birtokolt, piaci értékkel rendelkező vagyoni értékek. Az eszközök
képviselik a vállalat azon javait, amelyek a jövőbeli gazdálkodást szolgálják, illetve hasznot
hozhatnak a vállalatnak. Az eszközöket befektetett eszközökre (ilyenek a föld, az épületek, a
telephelyen használt járművek és a nem materiális javak, például a goodwill), illetve
forgóeszközökre (alapanyagkészlet, félkész termékek, követelések, rövid távú befektetések, előre
kifizetett költségek és a készpénz) kell bontani.
Források: a vállalat saját tőkéjének és külső tartozásainak összege, együttesen az eszközök
finanszírozását szolgálják. A források a vállalat vagyonát fejezik ki, annak eredete (származása,
tulajdonosa) alapján.
A vagyon kétféle szempontú figyelembevétele a könyvvitelben kétféle nyilvántartásként
jelenik meg. Mivel a nyilvántartásokat a könyvvitel ugyanarról a vagyonról vezeti, ezért a
nyilvántartások végösszegének egymással meg kell egyeznie. Igaz tehát a következő (adott
időpontban érvényes) azonosságrendszer: eszközök (aktívák) = források (passzívák).
A befektetett eszközök értéke a beszerzési költségen vagy értékelés során megállapított értéken
szerepel. A befektetett eszközöket hasznos élettartamuk alatt kell leírni.
A forgóeszközök értékét beszerzési, illetve előállítási értékük adja. Ha a vállalat egyik adósa
várhatóan nem fog fizetni, a „követelések” rovatban szereplő összeggel szemben tartalékot
(céltartalék) lehet képezni. Ugyanúgy a készleteket is az óvatosság elve szerint, a beszerzési áron,
vagy ha az alacsonyabb, a hasznosítási értéken kell nyilvántartani.
A kötelezettségekhez tartozik minden olyan pénzbeli kifizetés, amely a vállalat számára a
belátható jövőben esedékes valamilyen – már beérkezett – áru vagy szolgáltatás ellenében.
Jogszabály szerint a vállalat köteles külön feltüntetni az egy éven belüli, illetve az egy éven túl
esedékes kötelezettségeket. Az egyéb kötelezettségeket a hosszú lejáratú hitelek jelentik, ezeken
belül lehet szó kölcsönről vagy hosszú lejáratú bérlettel kapcsolatos tartozásokról, illetve
halasztott adóról (itt az olyan adótípust tüntetik fel, amelynél a tranzakció adóvonzata a könyvelés
időpontjától eltérő időben jelentkezik).
A saját tőke a fennmaradó összeg: az eredetileg befizetett alaptőkéből és az osztalékként ki
nem vett nyereségből tevődik össze. A saját tőkét a vállalat nettóeszközei testesítik meg.
161
A mérleg tartalmát és előírt tagolását az 1993. évi CVIII. számú törvénnyel módosított 1991.
évi XVIII. számú számviteli törvény alapján egy bútoripari kisvállalat számviteli információinak
segítségével szemléltetjük a 24. táblázatban (Magyar Közlöny, 1993. 63. sz.; Balla, 2003).
Megjegyezzük, hogy meghatározott körben és feltételek esetén egyszerűsített mérleg is
készíthető. Az egyszerűsített mérleg megegyezik a „normál” beszámolóval, de annál kevésbé
részletezett.
A mérleg elemzése
1. Az eladatlan készletek értékét nehéz meghatározni.
A jogszabályok előírják, hogy a készleteket az óvatosság elve szerint, vagyis a bekerülési
értéken, vagy, ha az alacsonyabb, a nettó hasznosítási értéken kell szerepeltetni a mérlegben.
A kimutatott nyereséget befolyásolja a vállalat zárókészletének értékelése: ha magas értéken
szerepelnek a készletek, több lesz a nyereség, mivel a tárgyévi költségekből többet határolnak
el.
A könyvvizsgálók megkülönböztetett figyelmet szentelnek az ügyfél készletének
számbavételére és értékelésére.
2. Ha a vállalat részvényt bocsát ki, el kell dönteni, hogy mennyi legyen a névérték és az eladási
ár. Ha a vállalat például az 1 forint névértékű részvényt 1,25 forintért kínálja, a 25 fillér lesz a
részvényfelár, amelyet a könyvelésben külön kell kezelni. A részvények kibocsátáskori
ellenértéke és névértéke közötti különbözet a tőketartalék tétel alatt tartjuk nyilván.
3. A vállalat minden évben visszatarthat egy bizonyos nyereséget (eredménytartalék) a
terjeszkedés és növekedés elősegítésére. Ez a szám mutatja a visszatartott nyereség halmozott
összegét.
4. A vállalat elhatározása szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot képezhet, amely
minden évben újraképezhető forrás, s a – tárgyévet követően jelentkező – várható
veszteségek, várhatóan felmerülő kötelezettségek fedezetére szolgál.
162
A MÉRLEG TARTALMA ÉS ELŐÍRT TAGOLÁSA 24. táblázat
KREATÍV GYÁRTÁS KFT.
41. ESZKÖZÖK (AKTÍVÁK ÖSSZESEN) (01.+ 19.+ 40. sor) 5959 6904
163
A MÉRLEG TARTALMA ÉS ELŐÍRT TAGOLÁSA a 24. táblázat folytatása
KREATÍV GYÁRTÁS KFT.
82. FORRÁSOK (PASSZÍVÁK) ÖSSZESEN (42.+ 48.+ 52.+ 67. sor) 5959 6904
3.6.2.1.2. Eredménykimutatás
164
Ugyanakkor az eredmény elszámolását nem a tényleges pénzmozgásokhoz köti, márpedig a
vállalat csakis a ténylegesen rendelkezésre álló pénzeszközökből gazdálkodhat.
Az eredménykimutatás tartalma
Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye és a rendkívüli
eredmény együttesen alkotja az adózás előtti eredményt, ami az adózást követően az osztalék- és
részesedésfizetés alapja. Attól függően, hogy a vállalkozás eredménye miből adódik – az
úgynevezett üzemi (üzleti) tevékenységből (A), vagy abból, hogy pénzét jövedelmezően forgatta
(pénzügyi eredmény, B) –, megítélhető, hogy a vállalkozás a profitját illetően eredményesen
működik.
Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye – a vállalkozó döntésétől függően – kétféle módon
állapítható meg.
- Összköltség eljárással: a naptári évben elszámolt értékesítés nettó árbevételének, az egyéb
bevételeknek, az eszközök között állományba vett saját teljesítmények értéke, valamint a
naptári évben elszámolt anyagjellegű ráfordítások, személyi jellegű kifizetések,
értékcsökkenési leírás, egyéb költségek és egyéb ráfordítások együttes összegének
különbözeteként.
- Forgalmi költség eljárással: a naptári évben elszámolt értékesítés nettó árbevételeinek, az
egyéb bevételeknek, valamint az értékesítés közvetlen költségei, az értékesítés közvetett
költségei és az egyéb ráfordítások együttes összegének különbözeteként.
Az összköltség eljárással készített eredménykimutatás tagolására példaként állon itt a
KREATÍV GYÁRTÁS Kft. jelentése (25. táblázat).
165
EREDMÉNYKIMUTATÁS 25. táblázat
KREATÍV GYÁRTÁS KFT. adatok eFt-ban
Tétel-
A tétel megnevezése Előző év Tárgy év
szám
a b c d
01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 4860 7821
02. Export értékesítés nettó árbevétele
I. Értékesítés nettó árbevétele (01.+ 02.) 4860 7821
II. Egyéb bevételek 67 60
03. Saját előállítású eszközök aktivált értéke 248
04. Saját termelésű készletek állományváltozása
III. Aktivált saját teljesítmények értéke (03.± 04.) 248
05. Anyagköltség 2680 4271
06. Igénybe vett anyagjellegű szolgáltatások értéke 160 220
07. Eladott áruk beszerzési értéke
08. Alvállalkozói teljesítmények értéke 127
IV. Anyagjellegű ráfordítások (05.+ 06.+ 07.+ 08.) 2967 4491
09. Bérköltség 672 1109
10. Személyi jellegű egyéb kifizetések 15 15
11. Társadalombiztosítási járulék 329 543
V. Személyi jellegű ráfordítások (09.+ 10.+ 11.) 1016 1675
VI. Értékcsökkenési leírás 371 380
VII. Egyéb költségek 145 175
VIII. Egyéb ráfordítások
A. ÜZEMI (ÜZLETI) TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYE (I.+ II.± III.– IV.– V.– 676 1160
VI.– VIII.)
12. Kapott kamatok és kamatjellegű bevételek 66 40
13. Kapott osztalék és részesedés
14. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei
IX. Pénzügyi műveletek bevételei (12.+ 13.+ 14.) 66 40
15. Fizetett kamatok és kamatjellegű kifizetések 270 600
16. Pénzügyi befektetések leírása
17. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai
X. Pénzügyi műveletek ráfordításai (15.+ 16.+ 17.) 270 600
B. PÉNZÜGYI MŰVELETEK EREDMÉNYE (IX.– X.) –204 –560
C. SZOKÁSOS VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY (±A.± B.) 472 600
XI. Rendkívüli bevételek 260
XII. Rendkívüli ráfordítások
D. RENDKÍVÜLI EREDMÉNY (XI.– X.) 260
E. ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (±C.±D.) 732 600
XIII. Adófizetési kötelezettség 293 240
F. ADÓZOTT EREDMÉNY (±E.– XIII.) 439 260
18. Eredménytartalék-igénybevétel osztalékra, részesedésre
19. Fizetett (jóváhagyott) osztalék és részesedés
G MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY (±F.+ 18.– 19.) 439 360
166
AZ EREDMÉNYKIMUTATÁS TAGOLÁSA
(Forgalmi költség eljárással) 26. táblázat
Tétel-
A tétel megnevezése
szám
01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele
02. Exportértékesítés nettó árbevétele
I. Értékesítés nettó árbevétele (01.+ 02.)
II. Egyéb bevételek
03. Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége
04. Eladott áruk beszerzési értéke, alvállalkozói teljesítmények értéke
III. Az értékesítés közvetlen költségei (03.+ 04.)
05. Értékesítés költsége
06. Igazgatási költségek
07. Egyéb általános költségek
IV. Az értékesítés közvetett költségei (05.+ 06.+ 07.)
V. Egyéb ráfordítások
A. ÜZEMI (ÜZLETI) TEVKÉKENYSÉG EREDMÉNYE (I.+ II.+ III.+ IV.+ V.)
A cash flow (magyarul pénzáram-kimutatás) a vállalat adott időszakon (év, negyedév, hónap)
belüli tényleges pénzbevételének és kiadásának a különbsége.
A pénzáram és az adózás utáni nyereség eltérésének alapvető oka, hogy a bevételek és a
költségek elvámolása, illetve a tényleges pénzbevételek és kifizetések időben eltérnek egymástól.
167
A pénzáram szabályozása a vállalati pénzügyi tevékenység egyik legalapvetőbb feladata.
Könnyű belátni, hogy egy cégnél a pénzáram származhat a szokásos tevékenységből, a
befektetéseiből és a pénzügyi műveleteiből.
A folyó működésből származó cash flow egy perspektivikus vállalkozásnál erősen pozitív
értékű, ez az, amelyből hosszabb távon a vállalkozás fejlesztését, növekedését és a vállalkozói
vagyont lehet növelni. Ugyanakkor ez az, ami a vállalkozás rövidtávú likviditását meghatározza.
A befektetési tevékenységből származó pénzáram lényegében a vállalkozás tőkeköltség
hatásának a realizálását jelenti, rögzíti a tartósan lekötött pénzeszközök változását. Egy jól
működő vállalkozásnál ez rendszerint erősen negatív: a növekedéshez általában
eszközbefektetések szükségesek.
A pénzügyi tevékenységből származó pénzáram függ leginkább a vállalkozói döntéstől, de
szerkezetét jelentősen befolyásolja a finanszírozási struktúrára, a tőkeáttétekre vonatkozó
vállalkozói-menedzseri döntés is. A cash flow kimutatás összeállításának legnehezebb feladata
talán az operatív tevékenység cas flow-jának kimunkálása. Erre, a nemzetközi gyakorlat szerint,
Bíró, Pucsek és Sztanó (2001) kétféle módszert alakított ki:
- Direkt módszer
A módszer alkalmazása során az eladásokból származó pénzleáramlásból kivonjuk mindazon
üzleti ráfordításokat (és csak azokat), amelyek a pénzállományt csökkentik (lásd a KREATÍV
GYÁRTÁS KFT kimutatását).
- Indirekt módszer
Az előzőnél elterjedtebb módszer. Lényege, hogy a kiindulási alap az eredmény, amit
korrigálni kell azokkal a tételekkel, amelyek az eredmény nagyságát ugyan befolyásolják, de
pénzmozgással nem járnak.
A következőkben a hazai számviteli törvény által ajánlott sémát mutatjuk be, aminek
számszerűsítése szintén az indirekt módszer alkalmazását igényli.
168
A CASH FLOW KIMUTATÁS SÉMÁJA (indirekt módszerrel) 27. táblázat
Tétel-
A tétel megnevezése Előző év Tárgy év
szám
a b c d
I. Szokásos tevékenységből származó pénzeszközváltozás
(Működési cash flow, 1.- 13. sorok)
1. Adózás előtti eredmény ±
2. Elszámolt amortizáció +
3. Elszámolt értékvesztés és visszaírás ±
4. Céltartalékképzés és felhasználás különbözete ±
5. Befektetett eszközök értékesítésének eredménye ±
6. Szállítói kötelezettség változása ±
7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása ±
8. Passzív időbeli elhatárolások változása ±
9. Vevőkövetelés változása ±
10. Forgóeszközök (vevőkövetelés és pénzeszköz nélkül) változása ±
11. Aktív időbeli elhatárolások változása ±
12. Fizetett, fizetendő adó (nyereség után) –
13. Fizetett, fizetendő osztalék, részesedés –
II. Befektetési tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Befektetési
cash flow, 14.- 16. sorok)
14. Befektetett eszközök beszerzése –
15. Befektetett eszközök eladása +
16. Kapott osztalék, részesedés +
III. Pénzügyi műveletekből származó pénzeszközváltozás (Finanszírozási
cash flow, 17.- 27. sorok)
17. Részvénykibocsátás, tőkebevonás bevétele +
18. Kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele +
19. Hitel és kölcsön felvétele +
20. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése,
megszüntetése, beváltása +
21. Véglegesen kapott pénzeszköz +
22. Részvénykibocsátás, tőkekivonás (tőkeleszállítás) –
23. Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése –
24. Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése –
25. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek –
26. Véglegesen átadott pénzeszköz –
27. Alapítókkal szembeni, illetve egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek
változása ±
IV. Pénzeszközök változása (±I.± II.± III. sorok) ±
169
KÉSZPÉNZFORGALMI KIMUTATÁS – 28. táblázat
KREATÍV GYÁRTÁS KFT. adatok eFt-ban
Időszak
Megnevezés Évi
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. összes
BEVÉTEL
Készpénz 10 15 8 12 15 12 13 11 9 9 7 8 129
Árbevétel 465 472 487 650 659 672 737 739 741 738 733 728 7821
Egyéb bevétel 30 16 14 60
Hitel 535 50 585
Támogatás
Egyéb 20 20 40
Összesen 475 487 525 662 122 704 800 750 750 747 754 756 8635
5
KIADÁSOK
Anyagkiadások 297 286 296 304 309 321 367 419 428 424 411 409 4271
Beszerzések 18 12 15 23 15 17 25 27 31 16 10 13 222
Bérek 68 68 68 87 70 87 105 105 112 112 115 112 1109
Bérterhek 33 33 33 43 35 43 51 51 55 55 56 55 543
Bankkamat és költség 38 38 38 38 72 46 49 63 63 63 46 46 600
Berendezések 500 500
Bérleti díj 18 18 18 54
Közüzemi díjak 4 4 3 4 4 5 6 6 7 7 6 5 61
Biztosítás 6 6 6 6 6 6 10 10 10 10 10 10 96
Szállítás 15 15 8 15 8 61
Karbantartás 30 5 7 2 44
Értékesítési költség 3 3 5 6 6 6 29
Hirdetés, posta, telefon 2 3 2 2 3 4 30 8 3 3 2 3 65
Összesen 484 468 494 507 544 544 1159 692 736 696 670 661 7655
EGYENLEG -9 19 31 155 681 160 -359 58 14 51 84 95 980
Ha már világos, hogyan épülnek fel a különböző pénzügyi kimutatások, érdemes elemezni őket,
hogy mi van a számok mögött. A pénzügyi kimutatások elemzése lehetővé teszi a vállalkozó
számára, hogy
- összehasonlítsa két egymást követő időszak adatait, főként tervezési céllal
(bázisszemléletű elemzés)
- értékelje vállalkozása hosszabb időszakon át nyújtott teljesítményét, trendeket vázoljon fel
(idősorelemzés)
- összehasonlítsa cége teljesítményét versenytársai vagy egyéb vállalkozások
teljesítményével (vállalatközi elemzés).
Az elemzés során négy fő terület határozható meg, amelyeknek különös jelentősége van a
pénzügyi teljesítmény sokoldalú megítéléséhez. A pénzügyi elemzés fő területeit, kérdéseit és
mutatóit a 29. táblázatban foglaltuk össze. A mutatók alkalmazása attól függ, hogy melyik
kérdésre keressük a választ, van azonban néhány standard mutató, amelyeket az egyes területeken
célszerű számszerűsíteni.
A 30. táblázat az arányszámok meghatározásának összefüggéseit mutatja az előzőekben
alkalmazott struktúrákon. Az, hogy ezek közül melyik mutatót használjuk és milyen formában,
nem annyira kritikus, mint az, hogy ugyanazt a változatot alkalmazzuk-e a különböző
időszakokban illetve vállalatoknál az összehasonlíthatóság biztosítására.
170
A PÉNZÜGYI ELEMZÉS TERÜLETEI, KÉRDÉSEI ÉS MUTATÓI 29. táblázat
Sor- A pénzügyi elemzés
szám területei kérdései mutatói
1. Likviditás Fizetőképes-e a vállalkozás? Likviditási mutató
Gyors likviditási mutató
Nettó működő tőke
171
A PÉNZÜGYI MUTATÓSZÁMOK MEGHATÁROZÁSA 30. táblázat
A pénzügyi mutatószámok
172
értékesíthető kötvényforgalom és a követelések értéke szokatlanul nagy. Egy másik
vállalkozás a pénzügyi évnek azt az időpontját választja, amikor a követelések értéke
alacsony, ugyanakkor a készletszint és a pénzforgalom nagy. Természetesen ezek a problémák
egyfelől lehetetlenné teszik a vállalkozások közötti összehasonlítást, másfelől nincs
jelentőségük akkor, amikor a saját mutatóikat hasonlítják össze egy időszak távlatában, mivel
az évnek abban az időszakában rendszerint vagy a készletszint vagy a követelések szintje
alacsony.
2. A vállalkozások a tárgyi eszközeiket mint a föld, az épületek, az üzem, a gépek és
berendezések különböző évek során szerezhetik meg. Azonban a számvitel a pénzügyi
mutatók meghatározásakor stabil árfolyammal számol, ami a két vállalkozás azonos célt
szolgáló tárgyieszközének beszerzési időpontjai közötti periódusban megváltozott infláció
mértékéből adódóan nagy értékkülönbséget eredményezhet. Ismét, ha két vállalkozás adatait
hasonlítjuk össze, akkor e feltételek kevésbé hatnak az eredményekre.
3. A vállalkozások azonos mutatók számszerűsítésére alternatív számviteli eljárásokat
használhatnak.
4. Végül, az ipari sajátosságok jelentős eltéréseket okoznak egy kiragadott mutató, valamint
ezen sajátos mutató és a többi pénzügyi mutató közötti összefüggés értékelésekor. Például,
egy vállalat, amelynek egy évre van szüksége egy speciális gép, például egy nyomdagép
legyártására nagy készletállománnyal gazdálkodik, viszonyítva ezt egy olyan vállalathoz,
amely csak vásárolt árucikkeket ad el, mint például egy élelmiszerüzlet.
Ezek a korlátok azt érzékeltetik, hogy a vállalkozók ugyan össze tudják hasonlítani saját
cégeik pénzügyi helyzetét egyik évről a következőre az eredmények vagy a problémák
meghatározása céljából, mégis önmérsékletet kell gyakorolni a más cégekkel való összehasonlítás
során.
Ekkor az kell, hogy az összehasonlításra kiválasztott cégek valóban hasonlóak legyenek,
vagyis azonos típusú árucikkeket és szolgáltatásokat értékesítsenek, pénzügyi szempontból azonos
nagyságrendbe tartozzanak és azonos gazdasági feltételek mellett működjenek.
173
A pénzügyi tervezés folyamatának logikája az alábbiakban kísérhető nyomon.
1. Pénzügyi pozícióelemzés, ezen belül különösen:
- az előző időszak pénzügyi folyamatainak elemzése,
- a várható bevételek és kiadások meghatározása,
- a vállalkozás vagyoni helyzetének elemzése.
2. A források jellegéről és arányairól való döntés (idegen és saját forrás aránya).
3. A nyereség és felhasználásának megtervezése.
4. Az átmenetileg fölös pénzeszközök befektetésének a megtervezése.
5. A hatékonyabb pénzgazdálkodást elősegítő intézkedések előírása (például készpénzkímélő
fizetési módok, halasztott fizetés a szállítóknak, jobb beszedési módszer a vevőkkel szemben
stb.).
6. Az összhang megteremtése a pénzügyi terv és az üzleti terv többi része között
A tervezéssel összefüggésben is meg kell említeni az infláció jelenségét, valamint a
valutaárfolyam ingadozásait, amelyek az elemzési és a tervkészítési szakaszt nagymértékben
megnehezítik, mivel értelemszerűen jelentős hatással vannak az egyes pénzügyi kimutatásokra.
Ezek a hatások azonban a bonyolult tovagyűrűzések miatt igen nehezen vehetők figyelembe. Az
infláció elemzéstorzító hatásán kívül legalább ilyen jelentős szempont a tervezésben, hogy sok
bizonytalanság forrása lehet azon keresztül is, hogy megváltoztatja a piaci szereplők magatartását,
prioritásait.
3.6.3.1. Költségszámítás
174
- Tőkének számít mindannak az értéke, amivel a vállalkozás rendelkezik.
A nagyobb beruházásokhoz szükséges pénz előteremtése után kezdő vállalkozók gyakran
elkövetik azt a hibát, hogy a tőkejavakat kétszer is hozzászámítják a költséghez: egyszer mint
kölcsöntörlesztést, egyszer pedig mint amortizációs költséget. A kölcsöntörlesztés nem tartozik a
vállalkozás költségtételei közé, hanem egyszerűen tőke-visszatérítésnek tekinthető, s így a
nyereségből kell levonni. A kölcsönfelvételnél felszámolt százalék, valamint a kamatok viszont
költségnek számítanak.
Miután meghatároztuk, hogy mi számít költségnek, most csak a vállalkozás működési
költséginek a termelési volumennel való összefüggésük szerinti vizsgálatával fogunk foglalkozni.
A termelési volumennel való összefüggésük szerint a költségek állandó és változó költségek
csoportjába sorolhatók.
Sokszor nehézségekben ütközik annak eldöntése, hogy egy adott költség állandó vagy változó,
ezt mégis meg kell tenni a tervezés és a kalkulációk sikeressége érdekében. Segítségül annyit, az
állandó költségek általában valamely időszakon alapulnak (például havi bérleti díj, negyedévi
adók, hetenként fizetendő bérek), míg a változó költségek a használattól függnek (például az
alapanyag-beszerzés a termelés és az értékesítés volumenének függvénye).
175
3.6.3.1.2. A változó költségek
176
az idő, nem pedig a kopás függvénye. Ezzel a módszerrel a következőképpen kell az évi
értékcsökkenési költséget kiszámítani:
177
A CSÖKKENŐ ÉRTÉKVESZTESÉGEN ÉS AZ ARÁNYOS
ÉRTÉKCSÖKKENÉSEN ALAPULÓ SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK
EREDMÉNYÉNEK ÖSSZHASONLÍTÁSA 31. táblázat
Arányos értékcsökkenésen
Csökkenő értékvesztésen alapuló módszerrel:
alapuló módszerrel:
Az értékcsökkenés
Évszám Az értékcsökkenés
Eddig Eddig
Nettó értéke Évi költsége Nettó értéke Évi költsége
összesen összesen
400000 - - 400000 - -
1. 336400 63600 63600 350000 50000 50000
2. 282900 53500 117100 300000 50000 100000
3. 237900 45000 162100 250000 50000 150000
4. 200000 37900 200000 200000 50000 200000
3.6.3.2. Árképzés
Egy vállalkozás rövid távú nyereségességének és a termék vagy szolgáltatás hosszú távú
sikerének egyik legfontosabb meghatározó tényezője az árképzés.
Ha az ár túl magas, az értékesítés volumene csökken, annak arányában, hogy mennyire reagál
rugalmasan a piac az árváltozásokra. A drága termék arra ösztönzi a többi céget, hogy hasonló
termékkel rukkoljon ki. Ha viszont az ár túl alacsony, a vállalkozás nem tudja fedezni a költségeit.
Az árképzés alapja vagy az, hogy mekkora értéket képvisel a termék a vásárló szemében, vagy
az, hogy mennyit bír el a piac.
A költségalapú árképzés során az árstruktúra eltérő aszerint, hogy termelő, szolgáltató, vagy nagy-
, kiskereskedői tevékenységet folytat-e a vállalkozó. A termékek árkalkulációjában a haszon a
termékegységre eső teljes költség szerint alakul, és az alap eladási árat az alábbi összefüggéssel
határozhatjuk meg.
Összes változó költség Összes állandó költség Árrés Forint
Termékeladási ár
Összes termelés Darab
178
A szolgáltatás eladási árának meghatározására szolgáló összefüggés annyiban tér el az
előzőtől, hogy a nevezőjébe az összes termelés helyett a produktív órák számát helyettesítjük be.
Kereskedelmi tevékenység esetében az eladási ár a következő egyenlőség alapján határozható
meg:
Forint
Eladási ár Nettó beszerzési ár Árrés
Darab
Az árkalkuláció készítésekor meg kell győződni arról, hogy minden állandó költséget
figyelembe vettünk-e, a munkát valódi költségén értékeltük-e, a változó költségeket pontosan
számítottuk-e ki.
Az árrés meghatározása eltérő lehet. Ha egy vállalkozás a termékek és szolgáltatások széles
választékát kínálja, akkor érdemes változó árrést alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a piaci igények
figyelembevételével eltérő módon alakítjuk ki a különböző termékek és szolgáltatások árát.
Például egy speciális luxusárut nagyobb árréssel lehet megterhelni, mint egy közönségeset.
Ha a vállalkozás abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy egy különleges árut vagy
szolgáltatást kínál, érdemes felárat alkalmazni. Ezt akkor lehetséges, ha a kereslet meghaladja a
kínálatot, és a vevők várakozni kényszerülnek. Divatos ruhák és autók árainak az alakítása
történik például ily módon. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni. Ha a termék vagy szolgáltatás
könnyen utánozható (például márkás órák), a piacot elárasztják a lényegesebben olcsóbb, de
lényegében hasonló termékek.
Az árak meghatározását nagyon sok minden befolyásolhatja. Ilyen például az áru típusa, a
tervezett vevőkör, a keresleti szempontok, az árszint meghatározása, a megtérülési szempontok
stb. Az árakra ható tényezők dzsungeléből azonban ki lehet emelni néhány alapvető szempontot,
amelyet egy kisvállalkozás árainak kialakításához mindenekelőtt figyelembe kell venni.
179
1. Versenyelőny: először arra a kérdésre kell válaszolni, hogy van-e a terméknek és
szolgáltatásnak valamilyen versenyelőnye. Például technikailag fejlett, újszerű termékről van-
e szó, vagy az adott cég vezető a piacon, a márkanév jól bevezetett. Ha a kérdésre a válasz:
igen, az eladási ár kialakításakor lehet használni a költség plusz árrés elvet. Az árrés a piactól
és a termék versenyképességének szintjétől függ. Ha az ár megegyezik a költségekkel, akkor a
vállalkozás éppen nullszaldós. Egy vállalkozást az tesz hosszú távon nyereségessé, ha az
eladási árban többször sikerül érvényesíteni bizonyos nyereségtartalmat is.
Ha viszont a kérdésre a válasz: nem…
2. Akkor célszerű megnézni, van-e szabad kapacitás a többlettermelésre, anélkül, hogy az
állandó költségek nőnének (vannak-e kihasználatlan gépek, munkaerő, raktárkapacitás).
Ennek a szempontnak nagy szerepe lehet például egy versenytárgyaláson, ahol a cél mindig az
a legalacsonyabb ár, amely még figyelembe veszi az állandó költségeket.
Ha van szabad kapacitás, megengedhető, hogy a termék ára csak a változó költséget fedezze,
plusz egy minimális árrést, amely részben mégis hozzá tud járulni az állandó költségek
fedezéséhez.
Ha a válasz ezúttal is: nem…
3. Akkor jönnek a kivételes körülmények: ez már csakugyan elég szélsőséges megfontolás lesz,
hiszen ha a változó költségek sem jönnek be, a termék azt a költséget sem képes fedezni,
amelyet az előállítására még rá kell költeni.
Vannak azonban bizonyos körülmények, melyek elfogadhatóvá teszik ezt a megoldást. Ezek a
kivételek a vállalkozás más fontos céljaitól függnek, melyek érdekében a nyereségességet
figyelmen kívül lehet hagyni. Ha például a vállalkozás éppen most készül megszilárdítani a
márkanevet, vagy más, nyereséges termékeinek szeretne több vevőt szerezni, esetleg a
viszonteladói piacon szeretne magas profitra szert tenni szervízszolgáltatással.
Ha nincsenek ilyen körülmények, akkor azonnal le kell állítani a termelést, mivel az adott
termék sohasem lesz nyereséges!
Mindezekből azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy az árképzésben nem lehet
csupán a költségek fedezésére koncentrálni, illetve a piac igényeit figyelembe venni, habár
azok nyilvánvalóan fontosak. Döntő szempont a jó minőségű munka, a gyors és hatékony
szolgáltatás, a garanciák nyújtása stb. A vevőnek azt kell éreznie, hogy minőséget kap a
pénzéért. Ez dinamikus szemléletet követel a vállalkozótól az árképzésben, melynek során
legyen rugalmas és éljen a lehetőségekkel!
3.6.3.3. Fedezetipont-elemzés
180
A fedezeti elv abból indul ki, hogy az állandó költségek pontosan nem oszthatók fel a
termékek között. A pótlékoló eljárások ugyanis bizonyos torzítást visznek be a kalkulációba.
Ennek kiküszöbölésére a fedezeti elv az állandó költségeket a nyereséggel együtt kezeli, mondván
a két kategória az egyes termékek, illetve szolgáltatások árában sem választható szét. A fedezeti
összeget egyrészt a nyereség és az állandó költség összege, a másik oldalról közelítve pedig az
egységár és a termékegységre jutó változó költség különbsége alkotják. A fedezeti pont az
árbevételi függvény és az önköltség függvény metszéspontja, amint azt a grafikus ábrázolás
mutatja.
Fedezeti pont
Veszteség
181
Az eladási egységár és az egységnyi változó költség különbsége az egy termékre eső fedezet.
Ily módon a fenti összefüggés a következő formában is felírható:
K összes állandó
V fedezeti pont = ,
f
K összes állandó
Vfedezeti pont = Forint
Fedezeti hányad
182
Ha tehát egy kis vegyesbolt 20 %-os fedezeti hányaddal és évi 1 millió forint állandó
költséggel működik, akkor legalább 5 millió forintos forgalomra van szükség, hogy a bolt ne
legyen veszteséges.
Az egy termékre eső állandó költség kiszámítása a várható fedezet alapján
A fedezeti pont kiszámításának képletét akkor is használhatjuk, ha különböző fedezeti
hányadú terméksálát szándékozunk gyártani/forgalmazni, és semmiféle elfogadott vagy
statisztikában szereplő százalékos fedezeti adat nem áll rendelkezésre. Csupán azt kell tenni, hogy
valamilyen módszerrel arányosan elosztjuk az állandó költséget az egyes termékek, illetve
termékcsoportok között. Az egyik meglehetősen ésszerű eljárás az, hogy az egyes termékek
várható fedezete arányában osztjuk el az állandó költségeket. Egyszerűen azt mondjuk tehát, hogy
annak a terméknek, amely több hasznot hoz a konyhára, mint a másik, az állandó költségekből is
többet kell „elvinnie.”
Az igaz, hogy a tervezés fázisában még nem lehet pontosan előre látni, mekkora lesz az egyes
termékek eladási volumene, de százalékos részesedésük az üzlet összes forgalmából becsléssel
megállapítható. S mivel a változó költségeket és az eladási árat is meg lehet becsülni, ennek
alapján már ki lehet számítani az egyes termékek fedezeti hányadát. Ennek az adatnak a
birtokában pedig a fedezeti pontot az eredeti képlet módosított változatával kaphatjuk meg:
K összes állandó
Vfedezeti pont = Forint
"A" termék fedezeti hányada × "B" termék fedezeti hányada ×
+
"A" termék részesedése a forgalomból "B" termék részesedése a forgalomból
1000000 Forint
Vfedezeti pont 3076923 Forint
(0,3 0,75) (0,4 0,25)
A fenti adatok alapján 0,225:0,1 arány jön ki az állandó költségek elosztására. 1 millió
forintnyi állandó költségből tehát 692308 forint esik az „A” termékre, és 307692 forint a „B”
termékre. Így az egész vállalkozásra nézve összesen 3076923 forint értékű forgalom mellett
térülnek meg a költségek. Ebből az egyes termékek költségmegtérülési forgalma (a százalékos
forgalom ismeretében) az „A” terméknél 2307692 forintot, a „B” terméknél pedig 769231 forintot
tesz ki.
Világos, hogy a bemutatott elemzési módszerek a vállalkozó segítségére lehetnek fontos
döntések meghozatalában. A fedezetipont-elemzés eszközei segítségül szolgálhatnak a
költséggazdálkodásnál, az árképzésnél, az értékesítési tervek összeállításánál, és egyebek között a
növekedési tervek készítésénél.
183
ÖSSZEFOGLALÁS
184
KÉRDÉSEK
185
4. A KISVÁLLALATI SZERVEZETI STRUKTÚRA ÉS KOORDINÁCIÓ
4.1. Munkamegosztás
4.1.1. Munkaelemzés
186
MŰKÖDÉST TÁMOGATÓ
TERMELÉSI FUNKCIÓK ÉRTÉKESÍTÉSI FUNKCIÓK
FUNKCIÓK
BESZERZÉS ELADÁS SZÁMVITEL ÉS PÉNZÜGY
4.1.2. Munkatelepítés
"A" "B"
Munkatárs Munkatárs
(vagy alkalmazott) (vagy alkalmazott)
Reklámozás és
Számvitel és Hitelezés és
Beszerzés Árazás eladás- Készletezés
pénzügy pénzbeszedés
ösztönzés
Eladás
24. ábra. Munka- és hatáskörmegosztás egy társaságban (vagy egy kisvállalkozás két
alkalmazottja között)
187
Az általános tapasztalatok szerint a kisvállalkozásokban a munkamegosztás többnyire spontán
jön létre. Ez történhet úgy, hogy a vállalkozás irányítója dönti el, hogy ki mit csináljon.
Kialakulhat az is, hogy az emberek egyeztetik funkcióikat, de előfordulhat, hogy a szakértelem
eleve eldönti, hogy ki mit csináljon.
Az egyik alapvető munkamegosztás a vezetésben alakul ki. A kisvállalkozásban igen jellemző
a tulajdonos aktív részvétele, aki mint vezető részt vesz a folyamatokban. Tevékenysége azonban
túlnyúlik a szokásos vezetői munkán, mert jellemzően saját maga még további részfeladatokat is
ellát.
A munkamegosztás azonban nemcsak a vezető és tulajdonos szintjén olvadhat össze, hanem
az alkalmazottak és társtulajdonosok közt is. Ennek a jelenségnek az az alapja, hogy a
kisvállalkozás személyi állománya többnyire sajátos ismérvek szerint áll össze. Meghatározó
szerepe van a családnak, az ismerősöknek, a tulajdonostársaknak és csak ha ezek a források
kimerülnek, akkor kerül sor az általános értelemben vett alkalmazottak foglalkoztatására.
A kisvállalkozásban dolgozók eme sajátos, sok tekintetben nem alkalmazotti jellegű
együttműködése a bizalom magasabb fokát tételezi fel, mint egy alkalmazott esetében ez szokás.
Ez a fokozott bizalmi kapcsolat alapozza meg azt, hogy egy munkavállaló, vagy néhány
munkavállalóból spontán vagy szervezett módon kialakult csoport és a tulajdonos-vezető a
munkamegosztást spontán koordinációval oldja meg. Ennek nyomán, akár néhány nap alatt is
kialakulhat egy munkamegosztási szokás, ami később rögződhet is. Jellemző azonban, hogy
ennek nincsenek merev korlátai, nagy az átjárás az egyes emberek feladatai között.
Mindezek a jelenségek úgy foglalhatók össze, hogy a szervezeten belüli munkamegosztás
nehezen azonosítható például egy funkcióra vagy egy termére vagy egy területi egységre.
A funkcionális el szerinti munkamegosztás során homogén szakmai tevékenységeket
különítenek el egymástól.
A tárgyi elvű munkamegosztás során a szervezeten belül termékek, anyagok, illetve vevők –
mint homogén input, illetve output csoportok – szerint rendeljük az ellátandó feladatokat az egyes
szervezeti egységekhez.
A regionális elv alapján történő munkamegosztás esetén a feladatok földrajzi, illetve
értékesítési területek szerinti elkülönítésével találkozunk.
Ezek a klasszikus munkamegosztási elvek – mint fentebb említettük – nem alakultak ki és
gyakran nem is ismerhetők fel (Ladó, 1979). Ugyanakkor spontán módon munkamegosztások
jöhetnek létre, sőt vezetői döntés is kialakíthat ilyet.
Általában megállapítható, hogy a kisvállalkozások jellegzetesen nem strukturált
munkamegosztással dolgoznak. Ebből is következően nem tekinthetők egydimenziós
szervezeteknek, mert nincsenek olyan rendező elvek, melyek mentén a munkamegosztás, illetve
ennek hatásköri és konfigurációs megfelelője létrejönne. Nehéz tehát egy kisvállalkozást egy
klasszikus lineáris vagy funkcionális ábrával leírni, de még az úgynevezett többvonalas szervezeti
sémák sem illeszthetők jól, mert a munkavégzők általában komplex feladatokat oldanak meg.
Természetesen e tapasztalat nem általános, mert vannak kisvállalkozások, ahol a vezető
határozott munkamegosztást követel meg, sőt azt ki is merevíti valamilyen formalizálással. A
188
tendencia az, hogy minél inkább vállalkozásról van szó, annál inkább keverednek a
munkafeladatok, és minél inkább üzemeltetés a feladat, annál inkább jellemző a munkamegosztás
kikristályosodása.
4.2. Hatáskörmegosztás
A munkatársak e tekintetben általában nem, vagy csak nagyon szerény mértékben rendelkeznek
döntési jogosítványokkal. Ezek is többnyire a konkrétan kezükben levő munkaműveletek
elvégzésének technikai, minőségi oldalával foglalkozó döntések, de maga a feladat (és annak
lényeges paraméterei) a vezető döntésétől függ.
Sok kisvállalkozásnál működik olyan centralizált döntési rendszer, hogy a vezető még a
jelentős szakértelmet igénylő kérdésekben is fenntartja magának a döntési jogot.
Az erősen centralizált hatásköri mechanizmus kialakításában sokféle motiváció lehet. Ilyen
például a vezető anyagi ügyekben való bizalmatlansága munkatársaival szemben. Ilyen lehet a
fokozott felelősségérzet, a veszélyeztetettség nem mindig alaptalan érzete, hogy a vállalkozás
sikere apró dolgokon múlik, ezért mindent kézben kell tartani. Ilyen lehet a vezetésküldetési tudat,
ahol a vezető minden kérdésben bizonyítani akarja elsőbbségét, hatalmát. De lehet a centralizált
döntésnek az is forrása, hogy a vezető valóban a legjobb szakember vagy szervező a csoportban és
így szinte természetes, hogy ő hozza meg a döntéseket. Mint a későbbi elemzésekből látni lehet az
erősen centralizált hatáskörű szerepek ellenére sem jellemző a lineáris szervezeti modell. Annak
ellenére, hogy az alá- és fölérendeltség határozottan megállapítható a vezető és a munkatársak
között, mégsem ez a legtalálóbb jellemzés. A lineáris modellnek ugyanis az ad értelmet, hogy egy
hierarchiát ír le, amely többszintű. A modell a hatáskörök delegálását is reprezentálja, és ilyen
hierarchikus hatásköri delegálás a kisvállalkozásokra nem jellemző. Ennek megfelelően, noha a
szervezet a munkamegosztás tekintetében többdimenziós, a hatásköri megosztás tekintetében
centralizált.
Ezt az ellentmondást annak alapján lehet megvilágítani, ha a szervezeti koordináció
mechanizmusát is megvizsgáljuk. Előbb azonban röviden foglaljuk össze a nagyobb mérvű
hatáskörmegosztás előnyeit.
189
4.2.2. Döntési decentralizáció
Amint arra a fejezet elején már utaltunk, minden vállalkozásban felmerül az a kérdés, hogy
mekkora hatalom kerüljön a tulajdonos-, vezető kezébe. Tudatosan vagy sem, de minden
vállalkozás fontolóra veszi a centralizáció, illetve decentralizáció kérdését.
Ebbe a problémakörbe tartozik a vezető és az alkalmazottak közötti hatáskörmegosztás,
például az, hogy mennyire dönthet önállóan a termelési részleg saját anyagbeszerzését,
minőségellenőrzési eljárásait stb. illetően.
Vagy egy alacsonyabb szinten az merülhet fel, hogy például az anyagbeszerző eldöntheti-e
önállóan: nagyobb árengedmény érdekében nagyobb tételben vásárol.
A decentralizált szervezetben a döntéshozást külön kis egységek vagy személyek végzik. Ezt
a struktúrát a földrajzi elhelyezkedés, az összetett termékkör vagy a piac indokolja.
A decentralizáció előnyei
- A helyi vezetés könnyebben tud reagálni a változó helyi feltételekre, így a vállalkozás
nem cammog nehézkesen.
- A gyorsabb, világosabb döntéshozás a helyi körülmények pontosabb értelmezésén alapul.
- A felelősség és hatalom megosztása több jó vezetőt termel ki.
- A nagyobb elkötelezettség és motiváció nagyobb termelékenységhez és
nyereségnövekedéshez vezethet.
- Az újítások, az alkotó szellem bátorítása, a rutin elutasítása egységesebbé teszi a
vállalkozást.
- Az adminisztráció szinte minimális.
- A különböző funkciójú részlegek közötti kapcsolat erősebb és világosabb. Könnyebb
ellenőrizni működésüket.
A változás növekvő ütemével, a kiszámíthatatlan versenytényezők megjelenésével, az igények
és elvárások fokozódásával a szervezeti struktúra egyre jobban befolyásolja a profitot.
Következésképp a legtöbb szervezetnél szükség volna a decentralizált vezetés alkalmazásából
fakadó előnyök mérlegelésére.
4.3. Koordináció
A koordináció a jól működő szervezet alapvető jellemzője. Koordinációra azért van szükség, mert
a szervezet tagjai egymással összefüggő funkciókat látnak el. Tehát, ha valaki valamit csinál, az
valamilyen módon befolyásolja mások munkáját.
A koordináció általában a hatékony vezetés csúcspontját reprezentálja – majdnem teljes az
összhang az értékesítési és a termelési mennyiségek, a rendelkezésre álló erőforrások és a
fejlesztési szükségletek, továbbá a bevétel és a költségek meg a nyereségek között.
190
4.3.1. A koordináció jellemzői
191
Ha a kisvállalkozások koordinációs gyakorlatát vizsgáljuk, az tapasztalható, hogy ezzel a
koordinációs módszerrel sem élnek. Ennek az az oka, hogy a kisvállalkozások szervezetei a
legkisebbek közé tartoznak, így valódi szervezeti hierarchia tagolása csak két szinten alakul ki:
van vezető és van munkatárs (beosztott). Az természetesen előfordul, hogy különféle
meggondolásokból a munkatársak mindenféle címeket viselnek, de ez nem azonos a szervezeti
tagolással. Köztük már horizontális vagy vertikális tagolás nem jellemző, mert nincs rá szükség.
Ebből adódóan a strukturális koordináció feltétele, hogy legyen egyáltalán tagolt struktúra, nincs
meg.
A koordinációs eszközök harmadik nagy csoportja a személyorientált megoldások. A
személyorientált koordinációs eszközök segítik az egyének azonosulását a szervezettel, a
szervezet céljaival és az elvégzendő feladatokkal. A személyorientáltság azt jelenti, hogy ezek
egyrészt az egyéneket közvetlenül ösztönző, kényszerítő, ráhangoló eszközök, másrészt
pszichológiailag, sőt, bizonyos mértékben ideológiailag is hatnak a szervezet tagjaira. Ilyen
például a személyzet kiválasztása, a konfliktuskezelés, a szervezeti értékek, kultúra különféle
megnyilvánulásai.
Amint az előzőekből is kiderül, a kisvállalkozások esetében a személyorientált koordináció
ennél bővebb szerepet kap, mert ez helyettesíti a technicizált és a strukturális koordinációt is. Így
a munkafolyamatok szervezéséhez szükséges együttműködés többnyire közvetlen, vezető és
beosztott közötti kapcsolat formájában realizálódik. Ennek nyomán kialakul egy irányítási szokás,
ami a szervezeti kultúra részeként él. A munkatársak egymás közti koordinációja,
információcseréje is közvetlen, az esetek többségében verbális megjelenésű. Ezt a helyzetet az is
támogatja, hogy a kisvállalkozás dolgozói többnyire egy légtérben végzik munkájukat vagy közös
találkozásiak lehetőséget adnak a direkt kommunikációra. Miután a dolgozók toborzásában a
kötődés eleve kiválasztási szempont, így elég természetes a kommunikáció direkt volta.
A koordinációs mechanizmus megszervezésében is jelentős szerepe van a vállalkozás
jellegének, illetve a munkakörök típusának. Ha kevésbé strukturált, sok ad hoc szerep van, akkor a
markánsan személyorientált koordináció a jellemző. Ha a feladat inkább üzemeltetési jellegű,
akkor jobban strukturálható és ennek alapján nagyobb a technicizált koordináció lehetősége.
A kisvállalkozásban a döntési mechanizmus – mint erre utaltunk – egyszerű, a tulajdonos-
vezető személyéhez kötött, így a döntési pontokat is tartalmazó feladatok többnyire a vezető
asztalán kerülnek megoldásra. A beosztottak viszont a rutinügyeket tarthatják kézben és ez
kiválthatja a kommunikáció formalizálási igényét, például jelentések formájában. Érdekes
tapasztalat, hogy még az olyan jól strukturált és formalizálható problémák esetén is gyakori a
kötöttpályás információktól való idegenkedés, mint például az időszaki bevétel nyilvántartása,
vagy a költségelszámolások rendszeressé tétele. Ennek is az az oka, hogy a pénzmozgások a
vezetőn keresztül valósulnak meg és ő jobban épít az emlékezetére, a naptári feljegyzéseire, mint
a könyvelő adataira. Ez természetesen csak addig működhet így, amíg a vállalkozás valóban kicsi,
áttekinthető. Az pedig, hogy a kisvállalkozók a formalizált, strukturált és technicizált
koordinációt nem nagyon gyakran használják a köztudatban azzal rokon, hogy ezek a szervezetek
nem bürokratikusak, nem gyártanak papírt arról, amire a vezető nem tart igényt, vagy külső
kényszer nem írja elő.
192
A koordinációs megoldások kisvállalatokra jellemző módjáról a stratégia példáján lehet a
legérzékelhetőbb szemléltetést adni. Stratégiája természetesen minden vállalkozásnak van, de nem
nagyon található olyan kisvállalkozó, aki ezt formalizálta vagy akár csak leírta volna. Ennek
egyszerűen az az oka, hogy a napi munkához ilyen irományra nincs szükség, a stratégia a vezető
fejében van, ezt ő alakítgatja, és miután ő hozza a döntéseket is, teljes az összhang – magával.
Az előzőekben már részben utaltunk arra, hogy a kisvállalat strukturális jellemzői eltérnek a
közepes és a nagyobb vállalatokétól. A munkamegosztás, a hatáskörök és a koordináció
tekintetében már bemutattuk a sajátosságokat. Mindezekből következően szervezeti felépítését
tekintve is eltér a nagyobb szervezetekétől.
A szervezetfelépítési ábrák általában a szervezet mélységi, szélességi tagoltságát és méretét
mutatják be.
A szervezet mélységi tagoltsága a hierarchikus szintek számát jelenti a szervezet fő
tevékenységi profilját tekintve.
A szervezet szélességi tagoltsága az egy vezető alá közvetlenül tartozó alárendeltek számát
fejezi ki a hierarchia egyes szintjén.
Az egyes szervezeti egységek mérete az adott egységhez tartozó foglalkoztatottak számával
határozható meg.
A konfigurációk a munkamegosztás szervezeti kereteit és a hatásköri alá- és
fölérendeltségeket is tükrözik. Ebben az értelemben azonban a kisvállalatok szervezete kevésbé
tagolt, mint ahogy azt a munkamegosztás és a hatáskör elemzésénél is bemutattuk. A szervezeti
felépítés ennek megfelelően sokkal inkább a koordinációs viszonyokat tükrözi, mintsem az előbb
említetteket. A szervezeti séma tehát alapvetően mint a koordinációs kapcsolatok leírása
értelmezhető, ellentétben a szervezeti tagoltságot bemutató más sémákkal.
A szervezetet többféle elv szerint lehet kialakítani. Jellemző, hogy a szervezeti osztályok vagy
csoportok a munkamegosztás alapján jönnek létre, a funkcionális, a tárgyi, vagy a regionális elv
alkalmazásával.
Funkció szerinti osztályképzés. A kisvállalatok legtöbbször a funkció szerit alakítják ki
szervezetüket. Ez azt jelenti, hogy a beosztott dolgozókat tevékenységeik alapján
csoportosíthatják az egyes osztályokhoz. E módszernek van néhány előnye. Az egyik az, hogy az
egy csoportba összevont munkatársak azonos dolgot csinálnak elősegítve ezáltal a specializációt.
A másik előny az, hogy könnyű a dolgozók munkáját koordinálni. A tulajdonosnak csak azokat a
funkciókat szükséges meghatároznia, amelyeket a szervezeten belül el kell látni. Egy termelő
cégnél ilyen funkció például a termelés, az értékesítés és az irányítás (lásd a 25. ábrát). A cégnek
szüksége van vásárlóra (értékesítés), termék vagy szolgáltatás előállítására (termelés) és elég
pénzre a tevékenységek elvégzéséhez (irányítás). Az analógia alkalmazható a nem termelő
193
cégekre is. Például egy biztosító társaság elsődleges funkciói a következők: biztosítási
szolgáltatás, jótállásvállalás, ügynöki tevékenység és a kárbejelentések fogadása.
Tárgyi elvű osztályképzés. Az osztályképzés másik módja az, amikor a csoportosítást tárgy,
legtöbbször termék, illetve termékcsoport szerint végzik. Ezt a szervezeti formát széles körben
használják a kiskereskedelemben. A 25. ábra jobb oldali része egy kiskereskedelmi vállalat
szervezeti felépítését szemlélteti. Termelő cégek is használják ezt a sémát, változatos
termékösszetétel esetén.
A tárgyi elvű osztályképzés legfőbb előnye az, hogy lehetővé teszi a vállalkozáson belüli
nyereségközpontok kialakítását. Minden tevékenységet azonosítani lehet valamelyik
termékcsoporttal, s a bevételeket és a költségeket eszerint lehet meghatározni. Ily módon a
tulajdonos le tudja mérni az egyes termékcsoportok jövedelmezőségét abból a célból, hogy
csökkentse a veszteséges vagy marginális termékek számát, és növelje a nyereségesek arányát.
Amint a kisvállalkozás növekszik, sok tulajdonos-vezető találja hasznosnak azt, hogy a
funkcionális szervezeti felépítést tárgyi csoportosítás szerint alakítsa át.
MUNKAMEGOSZTÁS
FUNKCIONÁLIS TÁRGYI ELVÛ
Tulajdonos- Tulajdonos-
vezetõ vezetõ
Mûszaki
Termelés Értékesítés Irányítás Ruházat Játékok
cikkek
Tulajdonos- Tulajdonos-
vezetõ vezetõ
194
E szervezeti formára való áttérést tehát a környezeti kihívásokra adott strukturális válasznak
tekinthetjük: a szervezet a megváltozott környezeti feltételekhez igazodva alakítja célrendszerét és
a szervezeti struktúráját is.
A regionális elv szerint felépített szervezetek előnyei leginkább az egyértelmű felelősségi
rendszer kialakíthatóságában, a szervezet rugalmasságában és a munkatársak jó
motiválhatóságában mutatkoznak meg.
Természetesen a szervezeti felépítés – akármelyik elv szerint is alakították azt ki – lehet
nagyon egyszerű, azaz olyan, hogy a vállalkozó egyszemélyben lát el minden feladatot (ez
általában az indulás idejére jellemző). De lehet bonyolultabb is, amikor az egyes konkrét
feladatok elvégzésére alkalmazottakat vesznek fel. Ahogyan a szervezet nagyobb és összetettebb
lesz, úgy válnak egyre fontosabbá az ebben a fejezetben tárgyalt követelmények. A 25. ábra a két
legtipikusabb szervezet fejlődési fázisait mutatja be.
Az első fázisban az új vállalkozást alapvetően egyetlen személy, a vállalkozó működteti. A
szervezeti ábrák tükrözik a cég tevékenységeit, illetve termékcsoportjait. Kezdetben mindezen
funkciókat vagy termékcsoportokat a vállalkozó tarthatja kézben. Ebben a fázisban még nincs
szükség beosztott vezetőkre, a tulajdonos foglalkozik mindenkivel, aki az üzletben részt vesz és a
működés valamennyi részterületével. A munkamegosztás, a hatáskörmegosztás és a koordináció
egyelőre nem játszik döntő szerepet a szervezetben.
Ahogyan az üzlet terjeszkedik, a 2. fázisban ábrázolt szervezeti sémák kezdenek jellemzővé
válni. Itt már beosztott vezetők vannak, akik koordinálják, szervezik és irányítják az üzlet
különböző tevékenységeit. A 25. ábra bal oldalán bemutatott példában a termelési vezető felelős a
minőségért és mondjuk az alvállalkozók bevonásával előállított alkatrészek összeszereléséért. A
marketing-vezető kidolgozza a vállalkozás reklámozási és eladás-ösztönzési tervét, és koordinálja
a feltételezhetően bővülő ügynöki hálózat munkáját. A gazdasági vezetőé a felelősség az üzlet
működése során felvetődő valamennyi irányítási feladatért. A 25. ábrán szemléltetett másik
példában a különböző osztályvezetők felelnek az egyes árucsoportokkal kapcsolatos valamennyi
beszerzési, készletezési, értékesítési és működést támogató tevékenység elvégzéséért. Itt már
lényegessé válik a munkamegosztás, a hatáskörmegosztás és a koordináció.
Elképzelhető egy harmadik fázis is, amikor a cég mérete jelentősen megnő (például eléri a
100 alkalmazottat). Ekkor azok a tevékenységek, amelyek a 2. fázisban a beosztott vezetőkhöz
tartoznak, egy szinttel lejjebb, egy harmadik szintű vezetőhöz fognak tartozni (például önálló
vezetője lesz a minőségellenőrzésnek).
Ahogyan a szervezet fejlődik, így válik egyre lényegesebbé a vezető vagy vállalkozó
döntéshozó szerepe a szervezeti hatékonyság szempontjából. A vezető mint vállalkozó,
elsődlegesen azzal foglalkozik, hogy a környezeti változásokhoz alkalmazkodjon és új ötleteket
hozzon. Amikor egy új ötlet felmerül, a vállalkozónak fejlesztést kell kezdeményeznie, vagy a
saját irányítása mellett (lásd a 25. ábra 1. fázisát), vagy úgy, hogy a szervezetben valaki másra
ruházza ezt a felelősséget (25. ábra 2. fázis). A munkaerőre nehezedő nyomás növekszik, ahogy a
termelés és a kereskedelem egyre pontosabbá válik. A mai üzleti életben tehát a szervezet és a
hozzá tartozó elvek fontosabbak, mint valaha.
195
A legtöbb vezető elfogadja, hogy a hatékony szervezet sarkalatos pontja az üzleti sikernek, a
szervezet jellegéről és jelentőségéről azonban már eltérnek a vélemények. Ennek ellenére,
akármilyen vállalkozásról legyen is szó, a jól felépített kisvállalati szervezet alapvető jellemzői
pontosan meghatározhatók.
Mintzberg (1979) és Drucker (1993) megfogalmazása szerint a komplex környezetben
működő, jó szervezet:
- „Térképet” ad, amelyek alapján a vállalkozás mindennapjai megtervezhetők, irányíthatók
és ellenőrizhetők.
- Határozottságot, rendet és objektivitást visz az emberi viszonyokba, melyek egyébként
alighanem zavarosak volnának.
- Lehetővé teszi, hogy a vállalkozás minden tagja pontosan megértse szerepét, feladatait és
kapcsolatait.
- Segít felismerni és így elkerülni a kétszer, illetve fölöslegesen végzett munkát.
- Gyakorlati lehetőséget kínál a költségek és az emberi erőforrások ellenőrzésére és ésszerű
felhasználására.
- Lehetővé teszi az elért eredmények objektív értékelését a feladatok, a nyereség, a
megtakarítás és más elfogadott kritériumok alapján.
- Elősegíti a tevékenységhez szükséges adatok és utasítások eljuttatását az érdekeltekhez.
- A közös cél öntudattal, a csoporthoz tartozás érzésével ajándékoz meg, és javítja a
munkamorált.
- Felgyorsítja a vállalkozás reakcióját a különféle külső eseményekre, környezeti hatásokra,
például konkurens termékek megjelenésére, árváltozásra, munkaerőhiányra.
Az egyik olyan probléma, amellyel sok vállalkozó szembesül az, hogy nem érti meg a marketing
szerepét a szervezetben. Mivel nincsenek megfelelő ismeretei, gyakran elhanyagolja a
marketinget, és figyelmét pusztán a termelésre és az értékesítésre összpontosítja. A vállalkozó
valószínűleg azonosítja a marketinget az eladással és azt gondolja, hogy a cég legfontosabb célja a
lehető legtöbb termék értékesítése a jövedelemszerzés, illetve a pénzforgalmi igények kielégítése
céljából. Ez a felfogás súlyos problémához vezethet olyan piacokon, ahol erős a verseny, és ahol a
fogyasztók azokat a termékeket fogják választani, amelyek nagyobb valószínűséggel elégítik ki
sajátos igényeiket. Kotler (1991) ismert könyvében kifejti, hogy a szervezet fejlődése során egy
cég az alábbi fázisokon át juthat el a marketingközpontú szervezeti felépítéshez:
Termelésközpontúság. A vezető célja itt elsősorban az, hogy a lehető legtöbb terméket állítsa
elő, mivel feltételezi, hogy a termék jobb, mint a versenytársaké, és ezért az összes megtermelt
mennyiséget el tudja adni.
Értékesítésközpontúság. Ebben az esetben a vállalkozó az értékesítési technikákra fordítja
figyelmét, és minden eszközt felhasznál a fogyasztók meggyőzésére, hogy az ő termékét vegyék.
196
Marketingközpontúság. Ez a felfogás a fogyasztó szükségleteire és igényeire összpontosít. A
vezetés célja az, hogy ezeket meghatározza, majd olyan termékeket fejlesszen ki és szállítson,
amelyek messzemenően kielégítik e szükségleteket.
A vállalkozók gyakran összekeverik az értékesítést és a marketinget. A két fogalom közötti
különbséget az világítja meg a legjobban, hogy míg az értékesítés az eladó szükségleteire
összpontosít, a marketing a vásárló szükségleteit helyezi előtérbe. A 26. ábra bemutatja a
szervezeti felépítés különbségeit a termelés-, az értékesítés- és a piacközpontú szervezetben.
Termelésközpontú szervezet
Tulajdonos-
vezetõ
Termelési Gazdasági
vezetõ vezetõ
Értékesítésközpontú szervezet
Tulajdonos-
vezetõ
Marketingközpontú szervezet
Tulajdonos-
vezetõ
Reklámozási- és
Értékesítési Piackutatási
értékesítésösztönzési
vezetõ vezetõ
vezetõ
197
4.4.3. A munkaköri leírások és jelentőségük
A MUNKAKÖR MEGNEVEZÉSE
Marketingvezető
A MUNKAKÖR CÉLJA
A pici igények kielégítésére alkalmas termékek, termékjellemzők meghatározása a cég
működési körén belül, valamint az összes előállított termék értékesítése.
MUNKAKÖRI FELADATOK
1. A beosztott munkatársak felvétele, betanítása, munkájuk koordinálása és ellenőrzése.
2. Az értékesítési mutatók és az árak alakulásának figyelemmel kísérése piaci területenként.
3. A rendelési és az értékesítési adminisztrációs munka irányítása.
4. A piaci igények, irányzatok és a pici versenyhelyzet felmérése.
5. A megfelelő reklám biztosítása az értékesítés ösztönzése érdekében.
6. A javító szolgáltatások megszervezése mind a cégnél, mind a vásárló lakhelyén.
7. Szakmai kapcsolattartás a cégen belül a termelési és a gazdasági vezető között.
8. Éves terv készítése, amely tartalmazza az értékesítéssel, piackutatással és a reklámozással
kapcsolatos előrejelzéseket és a részpiaconkénti célokat.
MUNKAKÖRI FELELŐSSÉGEK
Az anyagi és erkölcsi felelősség a munkakörben meghatározott feladatok ellátására terjed ki (a
hatáskörön belül).
KÖZVETLEN FELELTTESE
Tulajdonos-vezető
198
munkaköri leírásokat. A szervezet növekedésével párhuzamosan módosítani és tökéletesíteni lehet
ezeket a munkaköri leírásokat úgy, hogy minden időben megfeleljenek a cég céljainak.
Egy jól megírt munkaköri leírás az emberi erőforrás-gazdálkodás következő területein nyújt
segítséget:
Az alkalmazottak foglalkoztatása. Annak ismerete, hogy a különböző feladatoknál milyen
tevékenységeket kell elvégeznie, abban segíti a vállalkozót, hogy kiküszöbölje a fölösleges
munkákat, elkerülje a munkaköri átfedéseket és biztosítsa azt, hogy minden lényeges feladatot
elvégeznek. A vállalkozó megtervezheti alkalmazottjai pályafutását is annak alapján, hogy elemzi
a szervezetén belül létrejött logikus változásokat.
Kompenzálás. Egy részletes és egyértelmű munkaköri leírás alapul szolgálhat a
munkafeladatok rangsorolására aszerint, hogy azok mennyire értékesek a vállalkozó szervezte
számára és annak meghatározására, hogy más vállalkozók mennyit fizetnek hasonló munkákért.
Személyi állomány kialakítása. Ismerve minden egyes munka alapvető feltételeit, a vállalkozó
meg tudja határozni azokat az elméleti ismereteket, gyakorlati tapasztalatokat és képességeket,
amelyek minimálisan szükségesek az új alkalmazásokhoz. Például ilyen előfeltétel az úgynevezett
szuggesztív eladási technikák ismerete egy bemutatótermi eladó alkalmazása esetén.
Végighaladva a teljes munkaköri leíráson a vállalkozó pontosan meg tudja határozni a személyi
feltételeket, vagyis azokat a személyiségjellemzőket, amelyekkel az alkalmazottnak rendelkeznie
kell ahhoz, hogy a munkakörét kielégítően ellássa. Ezután a vállalkozó ezeket a
személyiségjellemzőket úgy tekintheti, mint az alkalmazás előfeltételeit.
Teljesítményértékelés. A munkaköri leírás úgy funkcionál, mint egy norma, amelyhez képest a
vállalkozó értékelni tudja az alkalmazottjai teljesítményét. Az ilyen értékelés segítséget nyújt a
vállalkozónak, hogy eldöntse, mennyi fizetésemelést adjon az alkalmazottjainak, és hogy vajon az
elégtelen teljesítménynek az ismeret- és gyakorlathiány-e az oka, amelyet oktatással és
begyakoroltatással javítani lehet, vagy más.
Az olyan teljesítményértékelés, amely a munkával szemben támasztott követelményeken
alapul, abban is segít a vállalkozónak, hogy objektíven válassza ki a magasabb szintű munkára
alkalmas munkatársakat és azokat az alkalmazottakat, akiknek szélesebb körű tapasztalatra van
szükségük a későbbi munkafeladatok ellátására, hogy ezáltal értékesebbé váljanak a vállalkozó
szervezete számára. Az emberek azt akarják, hogy igazságosan bánjanak velük. Ha a díjazás a
munkához való hozzájárulás szerint történik, amelyet a munkaköri leíráshoz képest objektíven
mérnek, akkor a vállalkozó meg tudja őrizni alkalmazottai elkötelezettségét és termelékenységét.
A legtöbb alkalmazott jól elvégzi a munkáját és elkötelezett a munkaadóval szemben, ha azt
gondolja, hogy a munkáját objektíven értékelik és igazságosan bánnak vele.
ÖSSZEFOGLALÁS
199
koordinációra és a szervezeti felépítésre. A kisvállalatok strukturális jellemzői röviden a
következők:
- a munkamegosztás spontán és tradicionális, a feladatok nem jól strukturáltak,
nincsenek éles kontúrok;
- a vezetői hatáskör centralizált, többnyire nem delegált, melynek alapja a vállalkozás
áttekinthetősége;
- a koordináció a hatalmi viszonyok mentén alakul, jellegzetesen személyorientált
módon;
- a szervezeti konfiguráció centrális felépítésű.
Lényeges, hogy a vállalkozás olyan erős gárdával induljon, amely elkötelezte magát az új
vállalkozás céljai mellett. A vezetőknek képesnek kell lenniük arra, hogy a célok
megvalósítása érdekében hatékonyan együttműködjenek. A környezet kényszerítő ereje
miatt fontos, hogy a vállalkozás hatékony szervezettel rendelkezzen, amely szervezet
felépítése lehet termelés-, értékesítés- vagy marketingközpontú.
Ahogyan a szervezet növekszik, a vezetők gyakran érzik a munka- és hatáskörök
világosabb meghatározásának szükségességét. A munkaköri leírások körülhatárolják az
egyes munkakörökön belül ellátandó specifikus feladatokat és azokat a
személyiségjellemzőket, amelyekkel az alkalmazottaknak rendelkezniük kell az adott
munkakör beöltéséhez. A munkaköri leírás az alkalmazottak foglalkoztatása, a
kompenzálás, a személyiségállomány-kialakítás és a teljesítményértékelés területén nyújt
segítséget.
KÉRDÉSEK
200
5. A KISVÁLLALATI INFORMÁCIÓS RENDSZER
201
A vállalatok szempontjából egyaránt fontos a vállalaton belüli információk összegyűjtése, az
egyes funkcióterületek közötti információáramlás, valamint a vállalat és környezete közötti
információcsere. Ezt szemlélteti a 27. ábra. Bár a kisvállalkozásoknál ezen funkcióterületek nem
minden esetben különülnek el élesen, az említett területekkel kapcsolatos feladatok javarészt
megjelennek, és fontos az egyes feladatok közötti információáramlás.
Látható tehát, hogy a vállalkozásoknak milyen széles körű információkra van szükségük a sikeres
működéshez. Ezen információk összessége, hatékony felhasználása segíti a vállalkozót a döntések
meghozatalában. A gazdálkodó egységek a szükséges információkat igen sokféle forrásból
szerezhetik be. A megszerzendő információk között megkülönböztetünk elsődleges és
másodlagos, valamint vállalaton belül és kívül keletkezett információkat. Nagyon fontos a
vállalatok számára a környezettel való információcsere megszervezése, és hatékony
megvalósítása.
202
Az információk fajtái:
- Elsődleges információk: a konkrét céllal összegyűjtött adatok. Közvetlenül a valós
folyamatról, annak figyelemmel kísérése alapján szerzett, annak állapotváltozásait
nyomon követő információ (például piacvizsgálatok, kérdőív, megfigyelés, kísérletek,
fókuszcsoport).
- Másodlagos információk: a más célból már összegyűjtött, valahol tárolt és elérhető adatok
összessége. Az elsődleges információk feldolgozásával, rendszerezésével, szelektálásával,
csoportosításával létrehozott származtatott információk (például jelentések, beszámolók).
Az információk fő forrásait a teljesség igénye nélkül a 28. ábra mutatja.
Nemzetközi környezetbõl beszerezhetõ információk
- Sajtófigyelés, média
- Konferenciák
- Szakkiállítások
- Szakmai napok
- Gazdaságkutató Intézet kiadványai, elemzései
- MTA Világgazdasági Intézet kiadványai, elemzései
- Pénzügykutató Rt. kiadványai, elemzései
- Jogszabályok, rendeletek
- Jogszabályi környezet
- Helyhatóságok, helyi önkormányzat rendelkezései
- KSH, központi szervek, kamarák, érdek-képviseleti
szevek kiadványai
- Mérleg
- Eredménykimutatás
- Cash-flow kimutatás
- Jelentések, elemzések
- Statisztikák
- Értékesítési adatok
- Termelési adatok
- Különbözõ funkcióterületek adatai
- Számlák
- A vállalat korábbi tapasztalatai
Minden döntéshez információra van szükség, és minden döntést valamilyen cél érdekében hozunk
meg. A döntéshozatal folyamatában nagyon fontos szerepe van a cél-döntés-információ
hármasságának és ezek kapcsolatának. A döntéseket mindig az adott célok határozzák meg, a
döntések pedig befolyásolják az információszükségletet.
203
A 29. ábra a döntéshozatal lépéseit mutatja be Kacsukné és Kiss (2002) folyamata alapján.
Információ a feladat
meghatározásához Feladat meghatározás,
adatgyûjtés
Információ a
tervezéshez Tervezés,
a döntési változatok összeállítása
Információ a
megvalósítás
értékeléséhez
Megvalósítás
204
Hogyan lehet meghatározni, hogy valamely információ elősegíti-e a döntést? Willot (1992)
szerint a fő kérdés az: milyen döntést hoznánk, ha rendelkezésünkre állna az információ? Illetve
milyen döntést hoztunk volna, ha nem ismertük volna az információt?
Mindenekelőtt át kell gondolni: Milyen döntést kell hozni? Mi a döntés költségkihatása?
Milyen információra van szükség a döntés meghozatalához? Hogyan befolyásolja az információ a
döntést? Hogyan szerezzük meg az információt? Mennyibe fog kerülni?
E kérdések arra utalnak, hogy a döntéshozatalt nagymértékben befolyásolja az, hogy mennyire
állnak rendelkezésre a releváns információk, és belátható, hogy a vállalat kockázatvállalási
hajlandóságát az egyéni beállítottság, a döntéshozó motivációja, intelligenciája, személyes
jellemvonása és várakozásai, valamint a döntés komplexitása mellett a döntéshozó által elérhető
információk mennyisége, továbbá a döntéshez rendelkezésre álló idő befolyásolják. Ha ugyanis
nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre, illetőleg nem áll elegendő idő rendelkezésre,
hogy beszerezzük a szükséges információkat, a döntésünk kockázati tényezője megnő. Minél több
információ hiányzik a döntés meghozatalához, annál nagyobb az esélye, hogy nem a
legmegfelelőbb döntést hozzuk az adott probléma tekintetében.
Napjainkban a fő probléma nem is annyira a rendelkezésre álló információmennyiség, hanem
annak minősége és relevanciája. A vállalaton belül összegyűjthető információk mennyisége
stratégiai fontosságú lehet az előnyös döntések meghozatalában. Ugyanannyi ráfordítást jelent
azonban összegyűjteni, feldolgozni, tárolni és továbbítani értéktelen adatokat, mint értékes
információkat. Nagy kihívás a vállalkozó számára az üzlet működéséhez szükséges releváns
információk feltárása és továbbítása, a használhatatlan adatok kiszűrése a költségek
minimalizálása mellett. A teljeskörűség és a relevancia egyaránt követelmény. Az itt említett
problémák kiküszöbölése, illetve csökkentése érdekében, jó döntések szempontjából tehát
létfontosságú a lényeges és lényegtelen információk szétválasztása, vagyis az információval való
gazdálkodás. Ezt a leginkább a vállalkozás belső információs rendszere tudja elősegíteni. Az
információ-ellátási rendszer feladata abból áll, hogy a vállalat tervkészítőit és döntéshozóit olyan
mennyiségi, minőségi, térbeli és időbeli információval lássa el, amelyek alapján a feladatok
eredményes elvégzése már megvalósítható. Funkcionális szempontból vizsgálva az előző
megfogalmazás az információk beszerzését, feldolgozását, tárolását, valamint információtranszfer
formájában történő továbbítását foglalja magában. Fontos szerepet kap a „korai figyelmeztetés”
információs rendszere, melynek lényege a különböző jelenségek és azok vállalatra gyakorolt
hatásának felismerése. A „korai figyelmeztetés” információs rendszerének az a feladata, hogy a
nagy valószínűséggel bekövetkező előrejelzései segítségével a tervezési munka során a szóba
jöhető kockázatokat lehatárolhatóvá és az esélyeket kiszámíthatóvá tegye.
205
Ez a rendszerszemléleti követelmény megjelenik azoknál a vállalatoknál is, ahol az
információk mennyisége, többfélesége még nem igényel számítógépes támogatást. Amikor
viszont olyan nagy mennyiségű és sokféle információ kezelést kell megoldani, ami a manuális
megoldásokat rendkívül bonyolulttá és átláthatatlanná teszi, szükség lehet a számítógépes
támogatottság megteremtésére.
Ilyen esetekben az információval való hatékony gazdálkodást a vállalatok számára egy belső
információs rendszer kifejlesztése teszi lehetővé. A számítógépes információs rendszerek
megjelenése, fejlődése és alkalmazása alapvetően változtatta meg a vállalkozások üzleti
folyamatait. A korábban túlnyomóan informális forrásokból származó és manuális módszerekkel
feldolgozott információk helyét fokozatosan a tervezett, többnyire formális csatornákon szerzett
információk vették át. Ez a minőségi változás új lehetőséget teremtett az információszerzésre, az
információk feldolgozására és tárolására, kiszélesítette a feldolgozott információk különböző
területeken történő hasznosítási lehetőségét (Pálinkás, 2000).
206
- 1980-as évek – a vezetési hatásosság növelése. A vezetés információs igényeinek
megfelelő ellátása volt a vállalati IR-rel szembeni elsődleges elvárás.
- 1980-as évektől napjainkig – a stratégiai előny megszerzése. Az információrendszerek
fejlesztésének haszna már nem csak a tevékenység támogatásából adódik, hanem a
versenytársakkal szembeni előny megszerzésének egyik lehetősége is.
A különböző időszakokban a technológia fejlődésével az információs rendszereknek
különböző (egyre komolyabb) típusai jelentek meg.
- ’60-as évek: tranzakció-feldolgozó rendszerek (TPS)
- Feladata a vállalatoknál folyó gazdálkodási műveletekből származó adatok fogadása,
tárolása, egyszerű összesítő műveletek végzése
- Szerepe a végrehajtási szintre, tranzakciók követésére koncentrálódik
- ’70-es évek: vezetői információ rendszer (MIS-VIR)
- Olyan integrált ember-gép rendszer, amely a vállalati tevékenységeket és a vezetést
szolgálja adatokkal, beszámolókkal, összefoglalókkal, rendszerbe épített elemzési és
döntési modellekkel
- Alkalmas arra, hogy különböző funkcionális vezetők számára rutindöntéseket alapozzon
meg
- Nem alkalmas a közép- és felső vezetés döntési helyzeteiben hozandó nem rutindöntések
megalapozására
- ’70-es évek: irodaautomatizálási rendszerek (OAS)
- ’80-as évek: döntéstámogató rendszerek (DSS-DTR)
- A nem rutin döntések segítésére, információs és döntéselemzései szempontból való
megalapozására jöttek létre
- A részben strukturált döntéseknél használják, ahol emberi ítélet is szükséges
- Támogatják, de nem helyettesítik a vezetőket a döntéshozatali tevékenységükben
- ’80-as évek: szakértő rendszerek (ES-SZR)
- A döntéstámogató rendszerek legújabb generációja
- Azon tudásalapú rendszerek, amelyek szakértői ismeretek felhasználásával magas szintű
teljesítményt nyújtanak egy problémakör kezelésében
- Kérdéseit megmagyarázza
- Javaslatokat fogalmaz meg a döntéshozók számára
- Javaslatait megindokolja
- Mesterséges intelligenciára épülnek
- ’90-es évek: felsővezetői információs rendszerek (EIS-FVIR)
- A döntéstámogató rendszerek sajátos csoportja
207
- A felső vezetés sajátos igényeit elégítik ki (az EIS alkalmazkodik a felsővezető
munkájához és nem fordítva)
- Közvetlenül a felsővezetők használják
- Nyomon követik, megszűrik, összesítik, sűrítik a rendelkezésre álló adatokat
- Könnyű hozzáférést biztosít a külső és belső adatokhoz
- Grafikus, táblázatos, szöveges módon prezentálják az információt
- Tömör, pontos, időszerű és lényeges információt nyújt a felső vezetésnek
Ezek a rendszerek manapság egymás mellett is léteznek. A vállalatmérettől, de leginkább a
tevékenységi körtől függ az elterjedésük. Az információs rendszerek csoportosítását mutatja a 30.
ábra.
Információs
rendszerek
Operatív Vezetõi
információs információs
rendszerek rendszerek
Iroda
Tranzakció Folyamat Információ Döntés Stratégiai
automati-
kezelõ irányítási riport támogató információs
zálási
rendszerek rendszerek rendszerek rendszerek rendszerek
rendszerek
A L K A L M A Z Á S
Irodai
Elõre Inter-
tevkékeny- Grafikus
Ügyviteli Ipari megadott aktivitás,
ségek, felület, külsõ
folyamatok folyamatok formátumú ad-hoc le-
kommuniká- kapcsolatok
riportok kérdezések
ció
208
- Az információs rendszer a vállalati folyamatokat teljes mértékben lefedi, de kiszűri a
lényegtelen információkat.
- Az információs rendszer integrált: a modulok tökéletesen integrálódnak, a köztük levő
kapcsolat problémamentes.
- Az információs rendszer moduláris felépítésű: a rendszer funkcionálisan jól elkülöníthető
modulokból áll. A modulok önállóan is képesek működni.
- A rendszer nyílt: a hiányzó funkciókat könnyen lehet pótolni, a rendszer képes
együttműködni külső alkalmazásokkal.
- A rendszer rugalmas: testreszabható, képes igazodni a vállalkozás speciális igényeihez, és
a megváltozott követelményekhez.
- A rendszer maximális adatvédelmet nyújt.
- Az összes ráfordítások nem haladhatják meg a rendszerből eredő hozamok értékét.
209
- A marketing területen is alkalmaznak informatikai eszközöket. A piackutatás
eredményeinek elemzése, a piacról, a versenytársakról való információszerzés
megkönnyítése a feladat.
- A vezetés, döntéstámogatás során is támogatást nyújthat egy ilyen információs rendszer
megléte. A vezetői vállalatirányítási rendszer a döntéshozó számára biztosít információt
úgy, hogy a rendelkezésre álló információk közül kiválasztja azokat, amelyek az adott
döntés meghozatalához szükségesek.
Ezek a területek, s a területekre épülő modulok a vállalkozás információs rendszerének részét
képezik. Nyilvánvalóan a nagyvállalatok igényeihez alkalmazkodó információs rendszerek a
kisvállalatok számára nem nyújtanak megoldást, mivel egyrészt megfizethetetlenek, másrészt
nagy méretekből adódó bonyolultabb folyamatokra koncentrálnak. Azonban egyre jobban
terjednek a kisvállalatok igényeinek megfelelően kialakított változatok.
Az informatikai alkalmazások funkcionális (tevékenység szemléletű) megközelítése mellett
igen fontos szerepet játszik a dokumentumkezelés és a különféle Internet-alklamazások, melyek
nem egy konkrét funkcionális területhez kapcsolódnak, hanem hatással vannak a vállalkozás teljes
működési rendszerére.
5.5.2. Dokumentumkezelés
210
- egy olyan szoftver platform installálásával, amelyek sok más funkciójuk mellett
támogatják a dokumentumok kezelését (például a Lotus Notes),
- létező szoftverben meglévő lehetőségek felhasználásával (például a Microsoft Office).
5.5.3. Internet-alkalmazások
211
- új üzleti tevékenységeket, termeléseket generál,
- fokozza a versenyt és csökkenti az árakat,
- forradalmasítja a vevőkiszolgálást, növeli a választási lehetőségeiket,
- földrajzi és időkorlátok nélkül rendelkezésre áll.
A pozitívumok mellett számos olyan tényező van, amely hátráltatja az elektronikus
kereskedelem széles körű elterjedését a kisvállalati szektorban. Ilyen kritikus tényezők az e-
business alkalmazásával kapcsolatban:
- Műszaki tényezők. Hiányos, vagy elavult informatikai rendszerek, esetleg az informatikai
rendszer teljes hiánya, technikai feltételek hiánya, nem kellő színvonala.
- Személyi, illetve szociális tényezők. Informatikai ismeretek hiánya, informatikai ismerettel
rendelkező alkalmazottak hiánya, szaktudásbeli hiányosság.
- Hiányoznak a nagyobb rendelési volumen kezelésének feltételei, a logisztikai és elosztó
rendszerek nem készültek fel a megnövekedett feladatokra.
- Az elektronikus kereskedelem kialakításának jelentős a költségvonzata. Az információs
rendszer kialakításának, továbbfejlesztésének költségei – szoftverek, hardverállomány
beszerzése, a szervezet belső működési rendjének átalakítása, szabályok bevezetése,
megismertetése és betartása a munkavállalókkal, a munkavállalók informatikai
ismeretének bővítése, a rendszer üzemeltetésének, karbantartásának költségei jelentős
terhet rónak a vállalkozókra.
- Intézményi, illetve jogi tényezők. A jogszabályok ma még nem nyújtanak kellő garanciát a
biztonságos működéshez. Jelenleg hazánkban a szabályozás még gyerekcipőben jár, az
elektronikus aláírásról szóló törvény, valamint a kapcsolódó rendeletek megalkotása csak
az első lépcsőfokot jelentette. A törvénykezésnek figyelembe kell venni a kapcsolódó
nemzetközi, ezen belül is elsősorban az uniós jogszabályokat, tekintettel a tevékenység
országhatárokon átívelő jellegére.
212
- jobb minőségű szolgáltatások,
- gyorsabb munkavégzés,
- költségcsökkentés, termelékenység javítása,
- verseny a nagyobb versenytársakkal,
- elektronikus kereskedelem.
Napjainkra az IT meghatározó jelentőségűvé vált tehát a szervezetek életében. Számos
szervezet hosszú távú előnyt kovácsolt az információtechnológia innovatív alkalmazásával. Sok
cég viszont problémákkal szembesült az információs rendszerekkel kapcsolatosan. Ilyen nehézség
például:
- az IT befektetésekhez szükséges tőke hiánya,
- lépéstartás az IT fejlődésével,
- IT szakemberek megszerzésének nehézségei,
- a vezetői hozzáállás, azaz annak megértésének hiánya, hogy az IT miben tudja támogatni
a céget.
A megfelelő szakértelem, a finanszírozási források hiánya mérlegelésre készteti a
vállalatvezetőket, hogy megéri-e az információtechnológia alkalmazását házon belül megoldani,
vagy inkább a feladatok ellátását részben vagy egészben külső szolgáltató cégre kell bízni.
213
Házon belüli
Kulcsfontosságú Piaci teszt
megoldás, insourcing
A technológia üzleti Kevésbé fontos,
értékelése bárhol Outsourcing Okos elhelyezés
megvásárolható
Aggasztó Kielégítő
A technológia teljesítménye
ÖSSZEFOGLALÁS
214
idő és költségigényes. Törekedni kell arra, hogy az információgyűjtés teljeskörű legyen,
ugyanakkor különbséget kell tudni tenni a lényeges és a lényegtelen információk között.
Ebben egy olyan információs rendszer segíthet, amely igazodik a vállalkozás méretéhez,
profiljához és sajátos igényeihez. A kisvállalkozások gyakorlatában az informatikai
alkalmazások szintje rendkívül differenciált képet mutat. Az alkalmazások funkcionális
megközelítése mellett kiemeljük a dokumentumkezelés és az Internet-alkalmazások
jelentőségét.
Az információtechnológiával való lépéstartás jelentős előnyökkel jár a kisvállalatok
számára, azonban számos nehézséggel is szembetalálják magukat ezen a téren. A problémák
mérlegelésére késztetik a vállalkozókat, hogy megéri-e az információtechnológia
alkalmazását házon belül megoldani, vagy inkább e feladatok ellátását részben vagy
egészben külső szolgáltató cégre kell bízni. Az előbbi esetben insourcingról, az utóbbiban
outsourcingról beszélünk.
KÉRDÉSEK
1. Milyen információkra van szükség a vállalat és környezete közötti, valamint az
egyes funkcionális területek közötti információ áramlás során?
2. Honnan szervezhetők be a vállalkozások számára szükséges információk?
3. Hogyan befolyásolja az információ a döntéshozatalt?
4. Mi az információs rendszer, melyek az információs rendszerek fejlődésének
szakaszai?
5. Melyek az információs rendszerekkel szemben támasztott követelmények?
6. Mely területen alkalmaznak informatikai eszközöket a kisvállalkozások a
funkcionális megközelítés szerint?
7. Hogyan alkalmazhatja a vállalkozás üzleti folyamatainak támogatására az
Internetet?
8. Milyen dokumentumkezelési eljárások vannak, és hogyan valósítható meg a
dokumentumkezelés számítógépes támogatása?
9. Melyek az információtechnológia alkalmazásának kisvállalati előnyei és nehézségei?
10. Mik az informatikai rendszer optimális elhelyezésének a lehetőségei?
215
6. A KISVÁLLALATI VÁLSÁGKEZELELÉS, MEGSZŰNÉS ÉS ÚJRAKEZDÉS
A gazdaság működésében természetszerű, hogy a vállalkozás egy része nem tud megfelelni a piaci
követelményeknek és tönkremegy. A piacgazdaságokban, ahol komoly múltja van a
csődszabályozásnak, ezeket a vállalkozásokat időben felszámolják vagy újjászervezik, hogy
beilleszkedjenek az üzleti élet rendjébe és további veszteségeket ne halmozzanak fel.
A vállalkozások azonban eleve szeretnék elkerülni a szóbanforgó helyzet, hiszen saját
hibájából vagy rajta kívül álló okok következtében minden vállalkozás kerülhet válsághelyzetbe
és közel kerülhet a csődhöz. A tapasztalt szerint, ha egy vállalkozás nincs egy adott időszakban
válságban, akkor lehet válságot megelőző helyzetben. Ennélfogva mindig fel kell készülni a
válságra, amely fenyegethet.
Ha a vállalkozók a jeleket időben észlelik, időt nyerhetnek és megfelelően felkészült vezetők,
illetve szakemberek segítségével a vállalkozás megmenekülhet a csődtől vagy a felszámolástól,
azaz ismét életképessé válhat. Ezek az információk azonban nemcsak a vállalkozásnak fontosnak,
hanem a mikroszféra minden, a vállalkozással kapcsolatban álló szereplőjének. A tulajdonos
feltehetőleg időben kívánja kivonni tőkéjét a veszélyhelyzetben lévő vállalkozásból. A hitelnyújtó
pénzintézet érdeke, hogy semmi ne veszélyeztesse a hitel visszafizetését. A vállalkozás fizetési
nehézsége a partner vállalkozásnál szintén válsághelyzetet idézhet elő. A munkabér fizetés
esetleges csökkenése vagy a munkalehetőség elvesztésén keresztül pedig a munkavállalók is
érintettek a válsághelyzetben. Ezért fontos a kialakuló válsághelyzet időben történő felismerése.
A kialakult válsághelyzet kezelésére a vállalkozás rövidebb távú intézkedéseket
foganatosíthat. A felmerült gondok megoldására gyakran alkalmazzák a csődeljárást. A
felgyülemlett problémák egyes esetekben azonban nem oldhatók meg rövidebb idő alatt. Az
alapvető változtatások végigvitele több évet is igénybe vehet.
A fejezetben végül áttekintjük a különböző okokból bekövetkező megszűnés és újrakezdés
esetét. Ezt mindvégig annak tudatában leszünk, hogy a vállalkozások nehéz helyzetbe kerülése
gyakran von maga után jogi és gazdasági következményeket. A válságból való kilábaláshoz is
vegyesen alkalmaznak speciális jogi és gazdasági eszközöket. A jelen fejezetben csak a gazdasági
eszközökkel foglalkozunk, annak ellenére, hogy a gyakorlatban a két eszközrendszer szorosan
összekapcsolódik.
216
intézkedést tenni? Az időben elmulasztott intézkedések konzekvenciái súlyosbodhatnak egészen
odáig, hogy válsághelyzet alakul ki.
A válsághelyzet talán legfontosabb területe az okok feltárása. Amíg az okokat nem ismerjük
pontosan, eddig a válság leküzdéséhez sem tudunk hozzálátni. Nagyon sok külső és belső ok
idézhet elő egy vállalatnál válsághelyzetet, ezek közül a legfontosabbakat mutatjuk be az
alábbiakban.
A kisvállalkozás pénzügyi gondjai már rögtön az alapításkor kezdődhetnek, amikor nem sikerül
elegendő tőkét összeszedni. Közismert, hogy a hazai vállalkozásaink vészes tőkeszegénységben
szenvednek (Apatini, 1999). A vállalkozó gyakran kerül szembe cash-flow problémákkal, ahogy
nem kalkulál azzal, hogy a kiszállított, teljesített termék, szolgáltatás után a vevő csak bizonyos
217
idő elteltével fizet. A likviditási gondok áthidalásához különösen a kezdő, múlttal nem rendelkező
vállalkozó nem fog bankkölcsönt kapni, ami a további termelést veszélyezteti. De gondot okozhat
az is, ha a vállalkozás kölcsönhöz jut, hiszen ekkor ki kell termelni a törlesztőrészleteket és a tőkét
is vissza kell fizetni. A kölcsön visszafizetése megnöveli a vállalkozás minimális jövedelmezőségi
szintjét, magas tőkeáttétel. Gyakran a pénzügyi nyilvántartások és az információs rendszerek
kialakításának hiánya nem teszi lehetővé a költségek, bevételek elemzését, a veszteségforrások
vagy a költségcsökkentési lehetőségek feltárását. A helytelen költségadatok alapján végzett
árazás, árengedmények adása pedig akár közvetlen veszteséget is okozhat.
Nyilván azt gondolnánk, hogy a gazdaság nehéz, dekonjunkturális időszakában még nehezebb a
vállalkozásoknak megkapaszkodni, hiszen akkor általában is visszaesik a kereslet és a
valószínűleg több munkanélküli közül is többen válnak kényszervállalkozóvá. Az ilyen
kapcsolatok empirikus tesztelése azonban nem hozott ebben az esetben egyértelmű eredményt
(Storey, 1994).
Magyarországon mindenesetre az elmúlt másfél évtizedben a sikeres kezdést és a vállalkozási
aktivitást erőteljesen befolyásolta az állami gazdaságpolitika. A megszorító kormányzati
intézkedések és a forrásátcsoportosítások miatt a vállalkozások száma rendre visszaesett. Az
adótörvények és az adójellegű befizetések tendenciaszerű szigorításai is számos vállalkozást
kényszerítettek tevékenységük feladására. A vállalkozások növekedési korlátainak elemzése azt
eredményezte, hogy a vállalkozók az állami gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát fejlődésük
jelentős korlátjának tartják.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a vállalat válságos helyzetből való kivezetése egy elég jól
körülhatárolható rendben történik. E folyamat szakaszait, feladatait szemlélteti az 32. ábra.
218
A válság felismerése, a válságjelek értelmezése
219
fennáll ennek veszélye, ha a környezeti negatív hatások felkészületlenül érik a vállalkozást.
Belső okok is kiválthatják a vállalat helyzetének romlását. A kedvezőtlen tünetek enyhébb
formái a termelésben, kiszállításban mutatkozó kisebb zavarok, amelyek beszállítói
késedelmekre, anyagminőség változásra, karbantartás elmaradására, szervezési
hiányosságokra, munkaerő hiányra, vagy foglalkoztatási gondokra stb. vezethetők vissza.
Ezek fokozódása, ismétlődése, rendszeressé válása súlyosbíthatja a helyzetet. A válság
kiváltója – mint azt a korábbi elemzéseknél láttuk – gyakran pénzügyi eredetű. Így például a
beszállítói árak nem tervezett változása, beszerzési források változásából eredő szállítani
költség növekedés, adó- és adó jellegű befizetései kötelezettségek növekedése, bírságok, a
vevők tartós fizetésképtelensége stb. Mindezek hatása lehet vagyonvesztés, az
adósságállomány növekedése, a jövedelmezőség jelentős romlása, veszteséges gazdálkodás, a
fizetőképesség romlása.
- A válság szintjének meghatározása. A válság, attól függően, hogy mennyire mélyen érinti a
vállalatot, különböző szintű lehet. A válság kialakításának meghatározható szintjei a
következők: fenyegető, lappangó, konkrét, kifejlett és akut válság.
A fenyegető válság még nem érintette meg a vállalatot, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a
vállalat működésében a jövőben zavarok keletkezhetnek. Ezen a szinten lehet a
leghatékonyabb a válságkezelés. Még semmi végzetes nem történt, a folyamatok
visszafordíthatók.
A lappangó válság már elérte a vállalatot, de igazán kézzel fogható következményei még
nincsenek. A vállalati működés jó irányba fordítása még itt is igen hatékony lehet,
amennyiben sikerül a válság okát feltárni, és létét megfelelően tudatosítani a vezetésben.
A konkrét válság jelenségei már nyilvánvalóak, a vállalati működésben egyértelmű zavarok
mutatkoznak. Ezen a szinten már szükséges a vállalati folyamatokba, a vállalat szerkezetébe
történő jelentős, aktív beavatkozás. Talán ez az utolsó szint, ahol nagyobb „véráldozatok”
nélkül leküzdhető a válság.
A kiterjedt válság jelei elhatalmasodtak a vállalaton, a vállalati működésben komoly zavarok
mutatkoznak, a válság a vállat egészére kiterjedt. Ilyenkor azonnali intézkedések szükségesek,
gyors elemzést kell végezni, néhány hónapra kiterjedő akciótervet kell készíteni.
Az akut válság összeroppanással fenyegeti a vállalatot, a folyamatok bármikor
visszafordíthatatlanná válhatnak. A vállalat a teljes csőd szélén áll, s csak a legdrasztikusabb
beavatkozás segíthet, de még ezek végrehajtása esetén sem biztos a vállalat túlélése. Ilyenkor
azonnali intézkedések sorozata szükséges, egészen addig, amíg a vállalat ki nem kerül ebből a
stádiumból.
- A válságkezelés céljának kijelölése. A válságot előidéző okok feltárását és azok vállalaton
belüli konkrét hatásának meghatározását a válságkezelés céljának kijelölése követi. Itt a
vállalattal elérendő, a válságból kivezető célokat határozzuk meg. A céloknak olyan
követelményeknek kell megfelelni, mint hogy legyenek konkrétak, mérhetők, fontosak a cég
megmentéséhez, legyenek komoly erőfeszítést igénylők, de egyben reálisan elérhetők és végül
határidőhöz kötöttek.
220
A jól megfogalmazott célokat és a megvalósításukra elhatározott lépéseket írásba kell
foglalni. Az írásba foglalás segít abban, hogy a későbbiekben is emlékeztesse az érintetteket,
hogy mit akartak elérni, milyen megoldásokat akartak alkalmazni.
Nem árt a célok mellett a vállalkozás küldetését is újragondolni. A küldetés megfogalmazása
abban segít, hogy a vállalkozásban dolgozók erőfeszítéseit olyan tevékenységekre fókuszálja,
amelyek ténylegesen hozzájárulnak a cég fennmaradásához.
A dolgozók elkötelezettségének elérése érdekében érdemes őket bevonni a célok
meghatározásába, hiszen közreműködésükkel könnyebben leküzdhetők az akadályok, arról
nem is beszélve, hogy munkahelyük megőrzése érdekében számos, hasznos javaslattal
járulhatnak hozzá a cég megmentéséhez.
- A válságkezelés módjának kiválasztása. A vállalati válságból többféle kiút lehetséges.
Nemcsak a vállalat megmentése, további működésének biztosítása lehet az egyetlen megoldás.
Vannak helyzetek, amikor gazdaságilag előnyösebb, ha a vállalat más vállalat részeként
működik tovább. Végül vannak olyan esetek, amikor a vállalat teljes felszámolása
eredményezi gazdaságilag az optimális megoldást.
Ennek megfelelően a vállalati válságból két alapvető kiút lehetséges.
- A rövidtávú intézkedések bevezetése. A vállalat új növekedési pályára állítása történhet
pénzügyi és költségcsökkentő intézkedések hozatalával, munkaerőgazdálkodással és
bizalomerősítéssel kapcsolatos intézkedések segítségével, valamint a jogi lehetőségek
kihasználásával, például csődeljárás kezdeményezésével.
- A hosszabb távú program megvalósítása. Ez lehetőséget ad új stratégia kidolgozására és
bevezetésére, a vállalat összeolvadására egy másik vállalattal, végül a vállalat
felszámolására, vagy végelszámolással való megszűnésére.
- Az eljárási lépések megtervezése. A válságkezelés előkészítésének utolsó fázisa az eljárási
lépések rögzítése. Ezeket valójában a vállalat külső és belső feltételrendszere, a válságkezelés
rövid és hosszú távú célja és módszere határozza meg. Felöleli a különböző koncepciók és
lehetőségek kidolgozását és a rendelkezésre álló információk alapján a legcélravezetőbb
tevékenységek kiválasztását.
A hatékony megvalósítás biztosításának egyik kérdése a tevékenységek egymás melletti és
időben egymás utáni elrendezése oly módon, hogy az erőforrások kihasználása optimális
lehessen és a vállalat pénzügyi helyzete egyensúlyba kerüljön.
Az eljárási lépések megtervezésének fontos dokumentuma az egyes intézkedések tervezett
kezdési és befejezési időpontjának írásos rögzítése, a szükséges erőforrások meghatározása és
a végrehajtásért felelős személyek kijelölése. Ez segít abban, hogy a válságkezelés
folyamatának időhorizontját véglegesítsük.
A lépések megtervezése a legtöbb esetben nem történhet meg az eljárásra irányuló részletes
jogi szabályozás figyelembe vétele nélkül.
- A végrehajtás irányítása és ellenőrzése. Egy sikeres válságkezelés kulcseleme a
válságkezelési folyamat gyors és hatékony megszervezése, illetve lebonyolítása. A
221
válságkezelési folyamat része az „információs központ” kialakítása, ahol az illetékes vezetők
hozzájuthatnak a számukra fontos információkhoz, dokumentumokhoz.
A válságkezelési folyamatot általában a válságkezeléssel megbízott válság-managerek,
tanácsadók irányítják és ellenőrzik. A folyamatban természetszerűen részt vesz a tulajdonos, a
tulajdonost képviselő jogász és könyvvizsgáló, a tulajdonos teljes körű érdekképviseletét
biztosító management, illetőleg annak kijelölt tagjai, valamint az érintett üzleti partnerek
tanácsadói, képviselői. A várhatóan sorra kerülő számos vezetői megbeszélés taktikai
összehangolása, koordinálása mind olyan feladat, amelyek sikere, illetve sikertelensége
jelentős mértékben befolyásolhatja a vállalat tárgyalási pozícióit a válságkezelései tárgyalások
során. Itt rendkívül fontos, hogy olyan tanácsadó is folyamatosan jelen legyen aki erősíteni
képes a vállalat tárgyalási pozícióját azáltal, hogy megfelelő módon közvetít az érintett felek
között, illetve válságkezelési tapasztalatait felhasználva tanácsadással segíti a vállalat
vezetését a válságkezelési folyamat fontos döntéseinek meghozatalában. Ez a legbiztosabb
módszer arra, hogy a vállalat pénzügyi helyzetének helyreállítását célzó program
végrehajtását sikeresen, a lehető legrövidebb idő alatt le lehessen zárni.
222
megoldó javaslataik ösztönzése, a belső kommunikáció javítása, másrészt a partnerek, a
környezet megfelelő részletességű tájékoztatása és biztosításuk a felmerült problémák
záros időn belüli megoldásáról.
- Jogi lehetőségek kihasználása: a lejárt követelések behajtása, csődeljárás kezdeményezése
fizetési moratóriummal.
6.3.2. A csődeljárás
223
Amennyiben a felek között nem jön létre egyezség, vagy azt nem hagyták jóvá, vagy nem
felel meg a törvényi előírásoknak, a bíróság a csődeljárást megszünteti (és az adós ellen
felszámolási eljárást kezdeményez).
A vállalkozások pénzügyi zavarai miatt a bankok a csődhelyzet előrejelzésére számítógépes
modellt fejlesztettek ki. Ezzel sok pénzügyi mutató számítható ki a vállalkozások mérlegadatai
alapján. A modell alkalmazásának eredményei nagy valószínűséggel adnak jelzést a kedvezőtlen
folyamatok elindulásáról és a kritikus helyzet várható bekövetkezéséről.
6.4. A megszűnés
224
2. Teljesülnek azok a célok amiért a vállalkozást létrehozták.
3. Megszűnik a tulajdonos(ok) érdekeltsége.
A második és a harmadik esetben végelszámolást alkalmaznak.
A társaság megszűnése esetén – az adott társasági forma sajátosságainak függvényében – a
tagokat felelőssé lehet tenni a társaság egyes fennmaradó kötelezettségeiért. A jogutódlással való
megszűnés (átalakulás, szétválás, fúzió) esetében a megszűnt társaság tartozásaiért elsődlegesen a
jogutód társaság felel. Jogutódlás nélküli megszűnés esetén csak a tagok felelőssége jöhet számba.
A törvény a társaság megszűnése esetén fennmaradó tagi felelősséget aszerint rendezi, hogy a
társaság fennállása alatt a tagi felelősség korlátlan vagy korlátozott volt.
A fentiek szerint tehát a vállalkozások tevékenységüket felszámolással, vagy
végelszámolással zárhatják le. Ezeknek a fogalmaknak az értelmezésével és eljárásoknak a
gazdasági vonatkozásaival foglakozunk a következőkben.
6.4.1. A felszámolás
225
A hitelezők érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak, amely képviseli a
megbízóit a bíróság előtt, illetve a felszámolóval tartja a kapcsolatot.
A felszámolási eljárásban mindkét fél érdeke a hitelezők és az adós közötti megegyezés, ezért
lehetőség van arra, hogy a két fél között egyezség jöjjön létre. Bár a törvény nem írja elő, de az
adós kezdeményezheti az egyeztetést, amelyet elfogadás esetén a bíróság folytat le. Az egyezségi
tárgyaláson a bíróság megállapítja az egyezség körébe vont vagyon mértékét, majd az adós és a
hitelezők megállapodnak a tartozások kiegyenlítésével kapcsolatban
- a tartozás kiegyenlítésének sorrendjében,
- a teljesítés határidejében,
- a kielégítés arányában és módjában,
- mindabban, amit a felek szükségesnek tartanak az adós fizetőképessége helyreállítása, a
bevételek növelése érdekében.
A felszámolási eljárás során a felszámoló feladata, hogy a hitelezők követeléseinek kielégítése
érdekében az adós követeléseit esedékességkor behajtsa, igényeit érvényesítse, és vagyonát
értékesítse. A törvény előírja a vagyontárgyak nyilvános értékesítését a forgalomban elérhető
legmagasabb áron. A folyamat során ugyanakkor a felszámoló köteles gondoskodni az adós
vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.
A vagyon értékesítése és a zárómérleg elkészítése után a felszámoló a törvényben
meghatározott sorrendben elégíti ki a tartozásokat:
- a felszámolás költségeit,
- a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követeléseket,
- a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíjat, életjáradékot, kártérítési járadékot,
- a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelését (például hibás
teljesítés esetén jótállás, szavatosság),
- a társadalombiztosítási tartozásokat, adókat,
- egyéb (például szállítói) követeléseket,
- késedelmi pótlékot, kamatot,
- munkabér- és bérjellegű juttatásokat.
A felszámolási eljárások többségében a vagyon értékesítése nem fedezi az összes hitelező
igényét. Ilyen esetekben a törvény határozza meg, hogy melyik tartozások előzzék meg egymást.
Fordított esetben, ha az adós felszámolása után vagyon marad fenn, akkor az adott gazdasági
szervezetre vonatkozó jogszabályok határozzák meg a vagyonmegosztás módját.
6.4.2. A végelszámolás
226
A végelszámolási eljárásban a cégbíróság csupán törvényességi szerepet lát el, aktív szerepe
nincs.
A végelszámolás lefolytatása a végelszámoló feladata, aki lehet a társaság ügyvezetője vagy erre
felkért dolgozója, esetleg külső személy.
A végelszámolás során
- rendezni kell a megszűnő szervezet üzleti kapcsolatait,
- tájékoztatni kell az illetékes hatóságokat,
- maradéktalanul ki kell elégíteni a hitelezők igényeit,
- el kell készíteni az éves beszámolót, az utolsó évről szóló végelszámolási zárómérleget,
zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot,
- gondoskodni kell a szervezet iratanyagának elhelyezéséről.
A zárómérleget, a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot a végelszámoló a jogutód
nélküli megszűnést kimondó határozatot meghatározó testületnek bemutatja, majd az eljárás
befejezését ezekkel az iratokkal együtt a cégbíróságnak bejelenti. A cégbíróság ezt követően
elrendeli a gazdálkodó szervezet törlését a cégjegyzékből.
A végelszámolással a gazdálkodó szervezet megszűnik.
6.5. Az újrakezdés
227
Saját vállalkozás indítása. Sokan mondják azt, hogy aki belekóstolt a vállalkozói létbe, az már
nem is tud másként élni. Ha nem sikerült az egyik, sikerülni fog a másik, és ha ez sem, akkor a
harmadik vállalkozás. Az nem lehet, hogy ne sikerüljön. Az újrakezdők álma előbb-utóbb
beteljesül.
A vállalkozók a bukást követő igyekezetükben általában eljutnak oda, hogy jobban megértik,
és értékelik a piackutatás szerepét, a nagyobb indulótőke jelentőségét, és az üzleti ismeretek
megalapozottságát. E felismerésekhez azok a vállalkozók jutnak el, akik okultak korábbi
tapasztalataikból, feltárják a múltbeli eredménytelenségük okát, és átgondolják hogyan kívánják
megelőzni azt a következő vállalkozás indításánál.
ÖSSZEFOGLALÁS
228
KÉRDÉSEK
1. Mik a válság korai figyelmeztető jelei?
2. Milyen külső és belső okok idézhetnek elő válsághelyzetet egy vállalatnál?
3. Milyen szakaszokra tagolható a válságkezelés folyamata?
4. Milyen intézkedések vezethetők be a válság rövidtávú kezelésébe?
5. Mi a csődeljárás célja?
6. Milyen okok válthatják ki a vállalat megszűnését?
8. Mi a felszámolási eljárás célja, és mik a fizetésképtelenség esetei?
9. Mik a végelszámoló feladatai a végelszámolás során?
10. Milyen vállalkozói szemlélet szükséges a sikeres újrakezdéshez?
229
7. A KISVÁLLALATOK KÖRNYEZETI ALKALAZKODÁSÁNAK ÚJ FORMÁI
A globális verseny hatására sokféle sikeres vállalati válasz született, amelyek jelentős része a
helyi környezetből adódó versenyelőnyökre támaszkodik. Napjainkban jellemző egyrészt, hogy a
nagyméretű globális piac miatt a méretgazdaságosság kihasználása alapvetővé vált, amihez a
térségben koncentrálni kell az erőforrásokat. A másik jellemző pedig a kis- és középvállalkozások
körében fellépő igény az együttműködésre. A globális verseny kihívásai a kis- és
középvállalkozások számára jelentős akadályokat jelentenek, hiszen önmagukban nem tudnak
kilépni a globális piacra (a magas belépési korátok, a jelentős tranzakciós költségek, a speciális
külkereskedelmi ismeretek stb. miatt), másrészt nem tudnak versenyezni a helyi piacaikon
megjelenő globális cégekkel sem. Emiatt szükség van olyan formák keresésére, amelyek
lehetőséget teremtenek a kis- és középvállalatok számára a környezeti alkalmazkodásra, az
együttműködés megvalósítására. A fent említett korlátok feloldására a vállalatok változatos,
újszerű megoldásokat hívtak életre. E megoldások nagy része valamilyen együttműködési
formában ölt testet.
7.1. A franchise
230
kereskedelmi név, forma és/vagy eljárás alatt működik. Az átvevő az üzletét saját erőforrásaiból
indítja be, illetve jelentős tőkét fektet bele.”
Miután a leglényegesebb megközelítési móddal megismerkedtünk, egy speciálisan magyar
viszonyokat kihangsúlyozó meghatározást ismertünk. Haraszti (1992) szerint: „A franchise-típusú
vállalkozás olyan tevékenységeket jelent, amelyben a franchise-átadó (rendszertulajdonos,
rendszergazda), egy minden szakmai és kereskedelmi aspektusból gondosan kialakított,
piacgazdasági körülmények között eredményesen kipróbált, komplex rendszert ad el
márkanévhasználattal és teljes körű betanítással a franchise-átvevőnek, aki a rendszert díjak
fizetése fejében, saját, független vállalkozásban, a megállapodott területen, megállapodott ideig,
önállóan – de a franchise-átadó előírásai alapján és állandó segítségével – saját hasznára
üzemelteti.
E definícióból is látható, hogy a franchising egy igen komplex tevékenység, melynek
gyakorlati funkcióit így foglalhatjuk össze: a franchise mint vállalkozási forma, egy piacra-jutási,
illetve piacon-maradási stratégia, a piaci behatolás és a piac gyors „megdolgozásának” eszköze,
tehát mint ilyen, egy kereskedelemfejlesztési, áruterítési és marketing módszer. További
gyakorlati funkciói még: a franchise egy technológiai transzfer, tőkemobilizáló eszköz,
licenckereskedelem, know-how-átadás, egy logisztikai megoldás és egy exportforma.
A franchise jelentőségét az adja, hogy ezek a jellemzők nem vagylagosak. A franchise
egyszerre képes betölteni a jelzett funkciókat, legfeljebb gyakorlati alkalmazásánál egyes
tényezők időlegesen háttérbe szorulhatnak.
231
- Védjegyhasználat. A védjegy egy megkülönbözető jel a termékeken, mely egyben utal a
minőségre is, melynek alapvető feladata, hogy megkülönböztesse az árut más azonos vagy
hasonló szükségletet kielégítő árutól. Csak tulajdonosának vagy néhány
kedvezményezettnek van joga arra, hogy a védjegyet használja. A franchise-szerződés
keretében a védjegyét, márkáját átadó szervezetnek az átvevő szervezet meghatározott
díjat fizet ezért a jogért.
- Koncesszió: ennek két formája ismert:
A franchise átadó kizárólagos jogot ad egy adott területen belül az átvevő szervezetnek,
személyeknek, amiért az átvevő egyszeri belépési díjat és a folyamatos menedzsment-
szolgáltatásért további meghatározott díjat fizet.
Másik jellegzetes esete a koncessziónak, mikor a franchise-átadó megadja a jogot az
átvevőnek bizonyos termék vagy termékcsoport meghatározott kereskedelmi egységben
való eladására, ahol ezért a jogért az átvevő árbevétel-arányos díjat fizet.
- Üzleti franchise. Ennek keretében a franchise átadó nemcsak egy termék, szolgáltatás, vagy
védjegy használatát engedi át az átvevőnek, hanem az egész vállalkozás sikeres
működtetéséhez kapcsolódó stratégiai, marketing-, minőségellenőrzési, számviteli stb.
ismereteket is átadja.
Ennek formái:
- Otthoni vagy családi franchise. Az ilyen típusú franchise igényli a legkevesebb tőkét a
vállalkozótól. A vállalkozás saját házból, lakásból is működtethető. Az ilyenfajta
vállalkozáshoz nem kell több beruházás, mint például egy kisebb teherkocsi
megvásárlásához szükséges tőke.
- Vállalkozói vagy beruházó franchise. Ez a franchise-forma az előzőnél nagyobb
beruházást igényel, itt a vállalkozónak már más alkalmazott munkáját is igénybe kell
vennie. Alkalmazási területe például a szállodaipar, gyorsétkeztetés.
- Területi franchise. Ez azt jelenti, hogy az átadó egy meghatározott területen átruház az
adott területre vonatkozó minden jogot az átvevőre.
- Master franchise. A területi franchise átvevő továbbadhatja a rendszer használatának a
jogát úgynevezett egyedi átvevőknek, azaz úgy működhet az adott területen, mintha ő
lenne a rendszerátadó.
232
rendszergazdával megkötött franchise szerződés szerinti időben és területen végzi, a rendszer
használatáért különböző díjakat köteles fizetni.
A franchise alkalmazásának nincsenek elvi határai. Gyakorlati felhasználása az adott piacon attól
függ, hogy a társadalmi, kulturális, üzleti/kereskedelmi hagyományoknak és a gyakorlati
értékrendnek megfelelően mit fogadnak el adott helyen és időben értéknek. Tárgya lehet termék,
eljárás, műszaki know-how, kereskedelmi módszer vagy forma, termék márkaneve, üzlet
márkaneve, vagyis egy szellemi folyamat olyan eredménye, mely mások által elismerten önálló
értékkel bír és egy termékbe, szolgáltatásba vagy módszerbe beépíthető.
A döntő tényező az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó és a vevő, illetve a szolgáltatást
igénybevevő közötti kapcsolat minősége, módja és eredményessége. Ennek megfelelően az
alkalmazás legelterjedtebb területei azok a formák, ahol a két fél közvetlenül kapcsolatba kerül
egymással: a szolgáltatások, a kiskereskedelem, az idegenforgalom, a vendéglátás teljes köre és
mindazon ipari – elsősorban feldolgozóipari – tevékenység, melynek termékei ezeken a
területeken alkalmazhatók. Legtöbb franchise koncepció szépsége abban rejlik, hogy egyszerűen
sokszorosítható, megtanulható és üzemeltethető, a vállalkozó önmaga ura, de még sincs egyedül.
233
Másrészt a franchise átvevő költségei közé tartoznak a rendszerfenntartással kapcsolatos
költségek.
Ezek a következők lehetnek:
- Folyamatos franchise díj (royalty). Ez folyamatosan, az üzlet eredménye után fizetendő
díj. Általában a bruttó bevétel után számítják. Ez a jövedelem a franchise átadó számára
azokat a költségeket fedezi, melyek a franchise átvevőkkel való kapcsolattartás során
merülnek fel.
- Működési költségek.
- Saját hirdetés, vagy a rendszergazda hirdetéshez való hozzájárulási költségek.
A franchise alkalmazása számos előnyt és hátrányt jelent az alkalmazók számára. Ennek pontos
megismerése mind az átvevőnek, mind az átadónak alapvető érdeke. Az 34. és 35. táblázatban
felsoroljuk azokat az általános előnyöket és hátrányokat, amelyeket minden franchise-kézikönyv
ismertet (Hendelsohn, 1992).
A FRANCHISE ELŐNYEI 34. táblázat
Az átadó - Gyors expanzió – sokkal gyorsabban építhető ki országos hálózat
szempontjából - A franchise átvevő tőkéjének felhasználása az új hálózat kiépítésében
- A jövedelem növelése a franchise díjakból
- Növeli a vásárlóerőt
- A hirdetési költségek fedezetének elosztása
- A franchise átvevő, mint tulajdonos jobban motivált az üzlet növelésében, és
udvarias, hatékony szolgáltatásokkal látja el a vevőket, így valószínűleg
nagyobb teljesítményt ér el
- A felelősség delegálása
- Növekvő versenyképesség
- A napról-napra történő vezetési és adminisztratív terhek a kiterjedt
hálózatoknál gyakorlatilag kiküszöbölhetők
- A helyi piac ismerete
Az átvevő - Bevált termék – lehetőség márkás áruk, vagy minősített szolgáltatások
eladására, bejegyzett név (védjegy) oltalmában
szempontjából
- Az ismert márkanév révén nagyobb forgalom, jobb jövedelmezőség elérése
- Koordinált marketing
- Kulcsrakész megoldás
- A specifikusan termékre vagy szolgáltatásra szabott kezdeti és folyamatos
képzés, rendszerfejlesztés
- Segítség vagy javaslat használható üzlethelyiségek megtalálásában
- Másokkal való kapcsolatteremtés ugyanazon üzleti tevékenységben
- Tanácsadás az alapítással kapcsolatosan minden vonatkozásban
- Segítség a helyi reklámozással a megnyitás támogatásához
- A nagybani szállítás előnyei, kisebbek a beszerzés terhei
- Folyamatos jogi és pénzügyi háttér
- Útmutatás a napi ügyvezetési problémák megoldásához
- Gyors bevezetés, piacra jutás
234
A FRANCHISE HÁTRÁNYAI 35. táblázat
Az átadó - Nem minden franchise átvevő viselkedik becsületes és jól dolgozó
partnerként, s ezek rontják a hírnevet és a minőséget
szempontjából
- A hálózat egységeinek működtetői nem a franchise átadó alkalmazottai, és
néhányuknál nehéz ellenőrizni saját elképzeléseik érvényesítését, amelyek a
sikeres üzleti működést befolyásolhatják
- Egy sikeres franchise átvevő fokozottan neheztel bármilyen, a franchise
átadótól származó beavatkozásért, különösen a royality fizetési elvárásért.
Fennáll a veszélye annak, hogy a franchise átvevő szándékosan elrejti a
forgalom egy részét azzal a szándékkal, hogy így csökkentse a royality
fizetést a franchise átadó számára
- Az átvevőnek és az átadónak eltérőek a céljai, eltérő az érdekeltségük
- A franchise átvevő a megszerzett tapasztalatok birtokában könnyen
önállósíthatja magát
Az átvevő - Az induló és a folyamatos franchise díjak fizetése
szempontjából - Az átadó korlátozó előírásai, szoros ellenőrzés
- Annak a veszélye, hogy a franchise átadó megbízhatatlan átvevőkkel
szerződik, s az azonos márkanév alatt elkövetett hiba visszaüthet a vétlen
franchise-átvevőkre is
- A teljes függetlenség nem érhető el soha
- Az eladható termékek és szolgáltatások korlátozottsága
- Annak a kockázata, hogy a franchise átadó nem váltja be ígéreteit a
támogató szolgáltatásokkal kapcsolatban
- Annak a kockázata, hogy az üzletmenethez szükséges anyagok egy forrásból
származnak
- Az árpolitika gyakran rugalmatlan, ha az a franchise átadó által
meghatározott
Az ipari park definiálása során számos nehézségbe ütközhetünk, hiszen egy nehezen
meghatározható gyűjtőfogalomról van szó, mely ugyan mindenütt az ipari tevékenységek egyfajta
térbeli koncentrációját jelenti, de a valóságban nagyon különböző alapfunkciói lehetnek, melyek a
nemzetközi gyakorlatban használt elnevezésekben is visszatükröződnek (Nikodémus, 2002).
Napjainkban a „parkhoz” többféle jelző kapcsolódik (technológiai, tudományos, innovációs stb.),
valamiképpen utalva az ott folyó tevékenységek jellegére. Mielőtt tipizálnánk az ipari parkokat,
nézzünk egy általános definíciót, mi is tulajdonképpen az ipari park.
Az ipari park olyan telepszerűen létesített ipari és szolgáltató létesítmények együttese, amely
főként kis- és középvállalkozások számára a kor színvonalán képes biztosítani a korszerű
235
gyártmányok előállításához, a modern technológiák alkalmazásához nélkülözhetetlen feltételeket.
Biztosított feltételek alatt egyrészt fizikai infrastruktúrát értünk, másrészt azokat a
szolgáltatásokat, melyeket az ipari park saját maga, vagy az ipari parkba betelepült szolgáltató
vállalatokon keresztül nyújt (Nyiry, 2003).
236
sokszor egyenesen a városfejlesztés térbeli szervezetének tekintik. Olyan cégeket fogad be,
amelyek a fejlett technológiák (high-tech) kereskedelmi célú hasznosításával foglalkoznak,
beleértve a kutatás-fejlesztést, a termelést, az értékesítést és az azt követő szolgáltatásokat. A
technológiai park a termelő tevékenység fontossága miatt különbözik mind a tudományos, mind a
kutató parktól. A tudományos intézetek részvétele nem döntő jelentőségű. A park a fejlett
technológiára épülő vállalkozások speciális infrastrukturális igényeit is kielégíti.
Innovációs központ. Az innovációs központ az új termékek és technikai eljárások
kifejlesztésével, marketingjével foglalkozó kezdő vállalkozások igényeinek kielégítését tűzi ki
célul. Ezeknek a vállalkozásoknak viszonylag nagy a piaci kockázata, és a sikeres fejlődéshez
nem csupán üzleti támogatásra és ügyviteli tanácsara van szükségük, hanem pénzügyi
szervezetek, vállalkozásfejlesztő ügynökségek és kutató intézmények helyben levő hálózatára is.
Az innovációs központ fő célja, hogy elősegítse a fejlett technológiára épülő új vállalkozások
létrehozását. A nyújtott szolgáltatások magukban foglalják a pénzügyi, marketing és technológiai
tanácsadást éppúgy, mint az adminisztratív szolgáltatásokat. Az innovációs központ speciális
célkitűzése a kis- és középvállalkozások támogatása, több esetben egy nagyobb projekt (például
tudományos park) elemeként működik.
Kereskedelmi park. Ezek sokrétű kereskedelmi tevékenységgel támogatják az induló
vállalkozásokat (csomagolás, értékesítés, szállítás, adminisztratív munkák, esetleg termelés). Az
üzleti parkok minőségi környezetet kínálnak az üzleti tevékenységek széles körének végzéséhez,
úgymint a gyártáshoz, összeszereléshez, értékesítéshez (kereskedelem, logisztika) és
adminisztratív tevékenységekhez.
237
Vállalkozási övezet. A vállalkozási övezet egy összehangolt, a földrajzi, logisztikai, gazdasági,
infrastrukturális adottságok maximális kiaknázását célzó program akcióterülete. Az itt letelepülő
vállalatokat segíti a fejlett infrastruktúra, az ipari parkok, vámszabad területek kisugárzó hatása.
A vállalkozási övezet létrehozásának elsődleges célja a regionális gazdaságfejlesztés
előmozdítása, ezen belül elsősorban:
- a befektetések ösztönzése,
- a vállalkozások piaci pozíciójának megerősítése,
- a foglalkoztatási lehetőségek bővítése,
- az érték- és jövedelemtermelő képesség növelése,
- az előállított termékek hazai és nemzetközi versenyképességének növelése,
- a gazdasági infrastruktúra, illetve a különböző erőforrások fejlesztése.
A vállalkozási övezeteket az ipari parkokkal összehasonlítva elmondható, hogy a legfőbb
különbség az, hogy az övezetben nincs a területnek „gazdája,” aki a vállalkozásokat
szolgáltatásokkal ellátná, az infrastrukturális fejlesztésekről gondoskodna, egységes koncepciót
kidolgozna. Jelentős különbség az is, hogy míg az ipari park területén viszonylag homogén
(értéktermelő, üzleti) tevékenység folyik, addig a vállalkozási övezeten belül kommunális,
szociális, kulturális tevékenységet is folyatatnak. A területek nagyságában is vannak eltérések, a
vállalkozási övezetek alapterülete ugyanis az ipari park területének akár több tízszerese is lehet.
Amíg a vállalkozási övezet nagysága 150 hektár körüli, addig egy ipari park átlagterülete 20
hektár.
Inkubátorház (Üzleti inkubátor központ). Az üzleti inkubátor központ meghatározott ideig az
egy helyen levő, kezdő és fejlődő kis- és középvállalkozásokat sűríti. Célja, hogy javítsa fejlődési
lehetőségeiket és túlélési rátájukat azáltal, hogy az elinduláshoz telephelyi (ingatlan)
lehetőségeket és kedvezményes üzleti szolgáltatásokat biztosít számukra. Főleg a helyi fejlődést
és munkahelyteremtést ösztönzik vele, a technológia szerepe mellékes lehet.
238
többségükben csak állami támogatással valósíthatók meg. A betelepült vállalkozások
száma nem éri el a tizet, a foglalkoztatottak száma pedig 500 alatt van.
- Növekedési szakasz. A növekedési szakaszban a tömeges betelepítés és a szolgáltatások
gyors és minőségi fejlesztése jellemző. A betelepült vállalkozások száma legalább tíz,
amelyek 500 főt még nem foglalkoztatnak, vagy fordítva, a foglalkoztatottak száma már
500 fölé emelkedett, de a betelepült vállalkozások száma még tíznél kevesebb.
- Érett szakasz. Az érett szakaszban a szolgáltatások differenciálódása figyelhető meg. Az
érett parkok többsége egyszersmind jó autópálya kapcsolódással is rendelkezik. Ezen az
előnyön túl az érett parkok sokfajta és színvonalas szolgáltatást tudnak nyújtani a
betelepült és ezután betelepülő vállalkozásoknak és kiépített kapcsolatrendszerük révén
biztosítani képesek a területükön működő vállalkozások együttműködését egyetemekkel,
kutató intézetekkel, technológiai transzfer-központokkal és inkubátorházakkal is. A
betelepült vállalkozások száma legalább tíz, amelyek legalább 500 főt foglalkoztatnak.
239
- Humán szolgáltatások. Oktatás, képzés, átképzés, könyvtár, rendezvények szervezése,
egészségügyi ellátás, fitness szolgáltatások a rekreáció érdekében, szépségápolás.
- Innovációs szolgáltatások. Egyetemhez kapcsolódó technológiai és műszaki
szolgáltatások, minőségbiztosítás, környezetvédelem, informatikai szolgáltatások.
Az ipari parkok erőfeszítései a különböző vállalkozások vonzására csak akkor lesznek sikeresek,
ha a vállalkozások számára többlethaszonnal jár az ipari parkba való betelepülés. A többlethaszon
olyan eszközök kínálatát jelenti, amelyek javítják a vállalkozás piacon elfoglalt pozícióját. Tehát
többlethasznot hozó eszközök egész sorát kell nyújtani, melyet nem tudnának megszerezni
egyénileg, csak a park által megteremtett szinergia révén.
A fejlett országokban az ipari parkok létrehozásának több stratégiai előnye mutatható ki. Ilyen
például az ipari struktúraváltás, a foglalkoztatás elősegítése, az elmaradottabb régiók
felzárkóztatása, a technológiai transzfer erősítése, a környezetvédelmi követelmények betartása, a
versenyképesség javítása. Ennek köszönhetően mára az ipari parkok tevékenysége, célja az adott
régió igényeinek és adottságainak megfelelően igen gazdag választékot mutat.
A befektetések, beruházások számára az ipari parkok az alábbi előnyöket tudják nyújtani:
- Kiépített infrastruktúra. Az ipari parkok alapinfrastruktúrával ellátottak (ezen belül
jelentős körülmény az, hogy az energia, víz-, szennyvíz-, csapadékvíz ellátás/elvezetés
hatósági alapengedélyei rendelkezésre állnak). A koncentrált ipartelepítéssel a fajlagos
infrastruktúra költségek jelentősen csökkennek, ezért a kis- és középvállalkozások
számára általában kedvezőbb lehetőséget kínál az ipari parkban történő letelepedés, mint
egy új helyen, önállóan kiépíteni az infrastruktúrát és gondoskodni azok karbantartásáról.
Az ipari park továbbá megteremti az EU-konform működési mikrokörnyezetben való
működés lehetőségét is.
- Az ipari park területe építési szempontból rendezett (településrendezési terv,
környezetvédelmi hatósági engedély), ezért a beruházás igen rövid idő alatt megkezdhető.
- Az ipari parkok bővíthetők, többségük rendelkezik olyan zöldmezős területtel, amelyek 6-
10 ha területű (egybefüggő) telephely kialakítását – nagy beruházások számára – lehetővé
teszik.
- Az ipari parkok rendelkeznek olyan megvalósíthatósági vizsgálattal (tanulmánnyal),
amely a befektetői döntésekhez szükséges alapadatokat tartalmazza.
- Központi támogatás. Előnyt élveznek az ipari parkban működő vállalkozások pályázatai
akkor, amikor – elsősorban a gazdaságfejlesztéshez és a területfejlesztéshez kapcsolódó –
központi és decentralizált forrásokból kívánnak elnyerni támogatást.
- Helyi adókedvezmények. A helyi adók fizetése alóli kedvezményeket az önkormányzatok
biztosítják az ipari parkba betelepülőknek. Az adott kedvezmények rendszere, módszere
rendkívül sokrétű.
- Innováció és technológiai transzfer. Az ipari park struktúra helyi (és országos) szinten
olyan koncentrált ipari termelő tevékenységet hoz létre, amely szakmailag segíti a kis- és
240
középvállalkozások innovációs tevékenységét és a technológiai transzfert. E helyeken
magas színvonalú munkakultúra és kooperáció alakul ki.
- Inkubátorház. Az ipari park komplex megvalósítás esetén inkubátor funkciókat is elláthat,
ami elősegíti a vállalkozások fejlesztését. Színvonalas helyi vállalkozások létrehozzák a
helyi szállítók hálóját. Az inkubátorház által adott kedvezmények segítik a kezdő kis- és
középvállalkozókat abban, hogy gazdaságilag erős és színvonalas helyi vállalkozások
jöjjenek létre, ezen keresztül pedig az inkubátorház elősegíti a beszállítói program
fejlődését és a befektetők vonzását is.
- Szolgáltatások rendszere. Az ipari parkok működtetői szolgáltatások széles skáláját
biztosítják a betelepülő vállalkozások számára. Ezek az ipari parkon belüli kis- és
középvállalkozások számára lehetővé teszik azt, hogy alapvetően csak szakmai
tevékenységet végezzenek és a működéshez szükséges további tevékenységeket
(szolgáltatásokat) előnyös áron megvásárolják.
7.3. A hálózatosodás
241
- Néhány szereplő alkalmi együttműködése nem tekinthető hálózatnak. A hálózat mint
szervezet lényegileg különbözik az egyszerű munkamegosztás és cserekapcsolatok által
kialakított piaci hálótól. A különbség a kapcsolatok sűrűségében, sokoldalúságában, a
kötődések kölcsönös jellegében, a résztvevők közös értékrendszerében mutatkozik meg.
Hálózat akkor áll elő, ha a vállalatok közötti kooperációs kapcsolat hosszú távú
elkötelezettségként határozható meg.
- A hálózatokban – üzleti méretük szerint – a legkülönfélébb szervezetek, gazdálkodó
egységek férnek meg egymás mellett: nagyvállalati központok, állami kutatóintézetek, de
különösen a kis- és középvállalkozások számára létkérdés az együttműködések
kialakítása. A hálózati együttműködés résztvevői ágazati hovatartozás szerint is igen
sokfélék lehetnek. Vannak adott iparágon belül alakuló hálózatok, és vannak iparági
határokat teljes mértékben átszelő kooperációs rendszerek.
- A hálózatok körvonalait meglehetősen nehéz meghatározni, ezért beszélnek sokan hálózat
esetében határok nélküli szervezetről. A hálózat a rendszerét alkotó résztvevők sokféle
üzleti tudására alapozva képes arra, hogy azokat mindig az éppen aktuális igényeknek és
piaci kihívásoknak megfelelő összetételben szervezze és mozgósítsa. A hálózatokban
állandó mozgásban van a ki- és belépők száma.
- A hálózati kooperációk az üzleti tevékenységek széles skáláját ölelik fel, a marketing
tevékenység egyszerű egyeztetésétől kezdve a közös termékfejlesztéseken és innováción
keresztül egészen a globális vállalati stratégiák kialakításáig és összehangolásáig.
- A hálózati együttműködések tartalmát a szerveztek közötti formális megegyezésekben, jogi
szerződésekben megnyilvánuló üzleti célfeladatok és tárgycsoportok mentén
fogalmazhatjuk meg, de egyre nagyobb szerepet kap a hálózatokon belül az informális
kapcsolatok megléte is, hiszen az úgynevezett rejtett tudás (mely Polányi, 1994 szerint
gyakorlati úton szerzett emberhez kötött szubjektív tudás, ami csak közvetlen személyes
kapcsolatok révén transzferálható) hálózaton belüli áramlása az együttműködés
hatékonyságának fontos tényezője.
242
- A kiterjedtség. Milyen mértékben kötődik a lokális környezethez, illetve integrálódik a
globális folyamatokba?
- A vállalkozások közötti együttműködési formákat tipizálhatjuk a kölcsönös bizalom és
függőség erőssége mentén, valamint a vállalati versenyképességre gyakorolt hatás alapján
is.
A következőkben e rendezőelvek mentén tekinthetjük át a hálózatok főbb típusait.
243
- A kis- és középvállalkozások kezdettől fogva rendelkeznek olyan partnerekkel, akik
ösztönzik a fejlődésüket.
- A beszállító vállalkozások sikeressége motiválja a további kis- és középvállalkozásokat is
a fejlődésre , a beszállítóvá válásra, a sikeres minta további kis- és középvállalkozásokat is
fejlődésre ösztönözhet, mivel általában a beszállítói lét eléréséhez komoly minősítési
eljárásokon kell átesni. Következésképp a régióban jelenlévő vállalkozások egyre
nagyobb hányada fog egyre fejlettebb technológiát alkalmazni.
- A pénzügyi közvetítők is szívesebben finanszíroznak nagyvállalatokkal kapcsolatban álló
kis- és középvállalkozásokat pontosan azért, mert ezek a vállalatok már fel tudtak mutatni
mérhető érdemi teljesítményt.
- A hálózatba integrálódott kis- és középvállalkozások középtávon az integrátor vállalat
részéről egy állandó és jelentős mértékű kereslettel szembesülnek. Ezért számottevően
kevésbé vannak kitéve az általános piaci kockázatoknak, így a hitelek visszafizetése is
biztosítottabb.
Következésképpen a vertikális hálózatokban a helyi kis- és középvállalkozások számára a
fejlődés lehetősége mind termelési, mind pedig pénzügyi oldalról biztosított. Természetesen a
beszállítók sokszor kiszolgáltatott helyzetben vannak, fejlődésük nagyon függ az integrátor
vállalattól.
A horizontális hálózatok. Imreh és Lengyel (2002) így jellemzik a horizontális hálózatokat. A
horizontális hálózatok esetén nincs integrátor vállalat, hanem főként kis- és középvállalkozások
működnek együtt valamilyen jól meghatározott közös cél érdekében. A horizontális (laterális –
oldalirányban terjeszkedő) hálózatosodás révén úgynevezett mag nélküli alakzatok jönnek létre,
melyek többé-kevésbé azonos súlycsoportba tartozó cégeket kötnek össze. A kooperáció céljai
változatosak lehetnek, klasszikus megjelenési formái: együttműködés a marketing, a
termékfejlesztés, a beszerzések területén. A jól működő horizontális vállalati hálózatok a
méretgazdaságosságból származó hátrányokat hivatottak ellensúlyozni. A hálózat akár mind
vevői, mind pedig eladói oldalon egységes egészként tud fellépni a kereskedelmi partnerekkel
szemben, kompenzálva az esetleges versenyhátrányokat. Az első esetre jól példa a beszerzési
hálózatok létrejötte, a másodikra pedig a közösen finanszírozott, új piacok megszerzésére irányuló
marketingkampány. Végezetül meg kell említeni a hálózaton belül fellelhető közös tudás
fogalmát, e hálózatok esetén a növekvő innovációs és tanulási kapacitás a jellemző (együttesen
jobban képesek megszerezni, szűrni és alkalmazni az információkat).
A hibrid hálózatok. Természetesen az üzleti életben nemcsak a vertikális és horizontális
típusok, hanem a hibrid (vegyes) formák is megfigyelhetők. Ezen hálózatoknak pontosan az a
lényege, hogy több „integrátor jellegű” vállalat (vertikális együttműködéseket alkotva), és több
egymás mellé rendelt (horizontális hálózatot alkotó) kisvállalat szerves kooperációjából épül fel.
Aszerint, hogy a hálózat milyen típusú piaci struktúrához kíván alkalmazkodni, illetve hogy
viszonylag stabil vagy viharos gyorsasággal változó piaci környezetben tesz kísérletet az
erőforráskorlátok tágítására, megkülönböztetünk stabil és dinamikus hálózatokat.
244
A dinamikus hálózatok. A dinamikus hálózat létrehozása a gyorsan változó üzleti
környezetben lehet megfelelő forma, amikor is a cégek erőforráskorlátaik kitágítása érdekében
lépnek hálózati szövetségre. A dinamikus, időben változó együttműködési formáknak a
flexibilitás az egyik legnagyobb erőssége, a hálózat szerveződésének is a rugalmas
alkalmazkodóképesség a mozgatórugója. Ha a vállalkozások együttesét a külső környezetből
kihívás éri, akkor az adott pillanatban erre legalkalmasabb néhány résztvevő képez egy alkalmi
hálózatot, amely a legjobban meg tud felelni ennek a kihívásnak. A rendszer dinamizmusa abból
ered, hogy a következő környezeti kihívásra már a hálózatok más tagjai fognak alkalmi jelleggel
kooperálni. A dinamikus típus főleg a horizontális hálózatokra jellemző (Kocsis,2000).
A stabil hálózatok. A stabil hálózatra jellemző a külső erőforrások bevonása a hiányzó
képességek és tudás megszerzésére, illetve azon tevékenységek és funkciók kihelyezése,
amelyeket más cégek gyorsabban, jobban és olcsóbban oldanak meg. E hálózati struktúra esetében
értékláncok kiépítésével törekednek a rugalmasság fokozására. A kölcsönös függőségen alapuló
stabilitás elősegítheti a minőségi követelmények egyre magasabb színvonalú teljesítését is, ám a
stabilitás erőltetett fenntartása a rugalmasság csökkenéséhez vezethet (Kocsis, 2000).
Aszerint, hogy milyen mértékben kötődik a hálózat a lokális környezethez, illetve milyen
mértékben integrálódik a globális folyamatokba, megkülönböztetünk regionális és globális
hálózatokat.
A regionális hálózatokban sokoldalú, intenzív és gyakran informális kapcsolatok működnek a
különféle iparágakhoz tartozó helyi cégek és különféle helyi intézmények (kormányzat, bankok,
iskolák, kutatóintézetek stb.) között. A regionális közelség felgyorsítja a tudás és az információ
áramlását, s ezzel kedvező közeget kínál az innovációhoz. A regionális hálózatok hatókörükben
gyakran átlépik a nemzetgazdaság határait is. Ha a hálózat működése révén integrálódik a globális
folyamatokba, globális hálózatról beszélünk.
245
- A kooperáció fejlettségének következő szintje a „közös marketing hálózat,” amikor a
tagok közösen lépnek fel ismertségük növelése céljából, tartósan együtt finanszíroznak
bizonyos piaci akciókat.
- Az „eladó-vevő hálózatok” (beszállítói hálózatok) esetén már a cégek tevékenysége
egymásra épül, realizálva ezzel mind a méretgazdaságosságból, mind pedig a
rugalmasságból eredő előnyöket.
- A „közös termelési hálózatok” tagjai már együttes termelést is végeznek, ez a kooperáció
fejlettségének legmagasabb szintje.
246
- A versenyből nyerhető előnyök. A vállalat többet profitálhat abból, ha a lehető legtöbb
tevékenységet a vállalaton kívülre helyezi, és versenybe állítja, mintha nem versenyző
alkalmazottakkal végeztetné el őket. A külső szolgáltató cégek a nagy versenyben
leszorítják az árakat, és akár a nap 24 órájában is rendelkezésre állva javítják a minőséget,
rövidítik a szállítási határidőket.
- Az erőforrás korlátok kitágítása. Ez a motiváció különösen nagy hangsúllyal jelentkezik a
tudásmegosztásra, tudástermelésre szerveződött hálózatokban. A kutatási, fejlesztési
kooperációkat illetően az együttműködés célja a K+F költségek megosztása, az állandó
költségek megosztása, a párhuzamos fejlesztések elkerülése. Ezek mellett egyre
jellemzőbbé válnak az olyan együttműködési szövetségek, amelyekben sajátos területekre
szakosodott cégek, egymástól különböző, de egymás tevékenységi profilját kiegészítő
tevékenységet folytatnak.
- A szinergikus és méretgazdaságossági hatások a termelésben, a marketingben és a
kutatás-fejlesztésben.
- A többféle termék termelésében is felhasználható kapacitások jobb kihasználtsága illetve
a termékdifferenciálás lehetősége.
- A kiegészítő kompetenciák fejlesztése és a közös fejlesztésekből, gondolatokból származó
előnyök kihasználása.
- A gyorsabb reagálási képesség a külső gazdasági megrázkódtatásokra.
7.4. A klaszter
A globális verseny hatására sokféle térbeli koncentráción alapuló sikeres vállalati válasz született,
amelyek jelentős része a regionális, helyi környezetből adódó versenyelőnyökre támaszkodik.
Egyrészt a nagyméretű globális piac miatt a méretgazdaságosság kihasználása alapvetővé vált,
amihez a térségben koncentrálni kell az erőforrásokat, a másik jellemző pedig a kis- és
középvállalkozások körében fellépő igény az együttműködésre. Az ipari parkok és a hálózatok
mellett meg kell említenünk a klaszteresedés folyamatát, mely szintén a kis- és
középvállalkozások alkalmazkodási lehetőségeinek egyik új formáját jelenti.
Számos szerző igyekezett a klaszter fogalmát meghatározni, aminek eredményeként eltérő
definíciók születtek. A különböző értelmezések alapján azt mondhatjuk, hogy a klaszter egy
gyűjtőfogalom, amely a gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációjának összes eltérő
megjelenési formáját próbálja összefoglalni.
247
valamint ezek hatására létrejövő innovációk. Az előző három megközelítésben az a közös, hogy
mindegyik egy adott helyhez kötött, a vizsgált régió társadalmi rendszereiben gyökerező
folyamatként jellemezte a klasztert. A fő hangsúly a helyspecifikus elemeken volt. Velük
ellentétben Porter (2001) nem a regionális gazdaságot és a kalsztereket vizsgálta elsősorban,
hanem a vállalati szintű versenyelőnyöket és azok forrásait. A klaszter alapját az ő esetében a
vállalatok és intézmények közötti együttműködés és információáramlás teremti meg.
A klaszter tehát az egymással megfelelő keretek között, bizonyos határokig együttműködni
kész vállalatok csoportja. Más megfogalmazásban a klaszter azonos végterméket gyártó vagy egy
terméklánchoz tartozó, egy adott térségben működő, elsősorban kis- és középvállalkozások
együttműködési hálózata (Nyíri, 2003).
A klaszterek meghatározására, mint láthattuk több megközelítés, modell is született. Azonban van
néhány általános jellemző, amelyet a klaszterekkel kapcsolatosan célszerű számba venni. Ezeket
Lengyel és Deák (2002) tanulmánya alapján foglaljuk össze:
- A klaszterekre általánosan jellemző, hogy az adott iparág egymással rivalizáló
kulcsvállalatai állnak a középpontban, amelyek hálózataikkal, beszállítóikkal és az iparági
intézményekkel együtt a klaszter „magját” alkotják.
- A kulcsvállalatok helyi üzleti partnereikre, a kapcsolódó iparágakra és a támogató (nem
üzleti) intézményekre támaszkodnak.
- Egy klaszter akkor hatékony, ha a „mag” körül a háttérintézmények földrajzilag is
koncentrálódnak.
- A regionális klaszter lényegében egy helyi húzóágazat: a régió olyan domináns
iparága/üzletága, amelyik exportképes, egy globális versenyben helyt tud állni. Ez a
vezető iparág állhat néhány globális vállalatból és beszállítói hálózatukból, de lehet több
száz kis- és középvállalkozás csoportosulása is.
248
- Tudás-orientált klaszter. Egy nyitott, az információk és tapasztalatok (tudás) cseréjét
lehetővé tevő együttműködés, a középpontjában gyakran egy mentor vállalkozás áll,
amely közvetít a különböző iparágakban tevékenykedő vállalkozások és a támogató
(kiszolgáló) szektorok között, általában kis- és középvállalkozások csoportjai „tanulnak
egymástól.”
A fenti típusok közül az intézményre-, illetve a hálózatra épülő klaszter áll az ipari parkokhoz a
legközelebb. Ha a klasztert szervező intézmény az ipari parkban foglal helyet, akkor az
információs és egyéb lokális előnyök miatt a park felértékelődik, illetve a klaszter (ezáltal a
térség) gazdasági integrálója lehet. Nyilván alapvető, hogy a klaszter profiljához tartozó
tevékenységek legyenek az ipari parkban, avagy azok támogató és kapcsolódó iparágai. Egy
klaszter nagyobb térbeli kiterjedtségű, mint egy ipari park, ezért inkább az ipari parkok hálózata
alkothat a klaszterben egy „belső hálózatot.” Az ipari parkok, mint dinamikus vállalatokat
magukban foglaló, agglomerációs előnyöket és szinergikus hatásokat nyújtó iparterületek a
klaszterek szerveződésének egyik kezdeményezői lehetnek.
249
A valós gazdasági életben természetesen előfordulhatnak olyan kooperációk, amelyek
mindkét jellemző kötegből felmutatnak bizonyos jegyeket. Sőt a vállalatok közötti hálózati
együttműködések a klaszteresedés előzményeinek tekinthetők. Gyakran egy működő kkv-hálózat
bázisán épülnek ki nagyon sikeres klaszterek.
ÖSSZEFOGLALÁS
250
hálózat), a kiterjedtség szerint (regionális, globális hálózat), valamint a kölcsönös bizalom és
függőség erőssége mentén. A hálózatosodás mozgatórugói: a profit maximalizálása, a
költségmegtakarítás, a biztonság keresése, a versenyből nyerhető előnyök, az erőforrás
korlátok kitágítása, a szinergikus és méretgazdaságossági hatások, a kapacitások jobb
kihasználtsága, illetve a termékdifferenciálás lehetősége, a kiegészítő kompetenciák
fejlesztése és a gyorsabb reagálási képesség.
A klaszterek általános jellemzői, hogy az adott iparág egymással rivalizáló
kulcsvállalatai állnak a középpontban, amelyek hálózataikkal, beszállítóikkal és az iparági
intézményekkel együtt a klaszter „magját” alkotják. A kulcsvállalatok helyi üzleti
partnereikre, a kapcsolódó iparágakra és a támogató (nem üzleti) intézményekre
támaszkodnak. Egy klaszter akkor hatékony, ha a „mag” körül a háttérintézmények
földrajzilag is koncentrálódnak.
KÉRDÉSEK
1. Mi a franchise? Kik a szereplői?
2. Melyek a franchise alaptípusai?
3. Mik a franchising előnyei és hátrányai az átvevő, illetve az átadó szemszögéből?
4. Milyen ismérvek szerint csoportosíthatóak az ipari parkok?
5. Milyen szolgáltatásokat nyújt az ipari park a betelepülő vállalkozásoknak?
6. Milyen előnyöket jelent az ipari parkba való betelepülés a vállalkozások számára?
7. Mik a hálózatszervezés rendező elvei?
8. Mik a hálózatosodás mozgató rugói?
9. Mik a klaszterek általános jellemzői?
10. Mik a hálózatok és a klaszterek eltérő vonásai?
251
8. KISVÁLLALATI ETIKA
Kisvállalat és etika: ég és föld – valószínűleg jóval többen vannak ma Magyarországon, akik így
vélekednek, mint olyanok, akik szerint a két fogalomnak egyáltalán van valami köze egymáshoz.
A fejlett piacgazdaságok történelmi tapasztalata azonban azt mutatja, hogy egy demokratikus
társadalom anyagi és erkölcsi érdekei hosszú távon nem kerülhetnek homlokegyenest szembe
egymással.
A témakör jelentőségének felismerése vezetett bennünket arra, hogy a könyv utolsó
fejezetében a kisvállalat etikai kérdéseit világítsuk meg. Bizonyára sokan lesznek, akik ezekkel a
gondolatokkal a fejezet olvasása közben találkoznak majd először. Először, de valószínűleg nem
utoljára.
252
- Az egyéni értékek szerepe a vállalati döntéshozatali folyamatban, különös tekintettel a
menedzserek értékeire
- A vállalaton belüli szerepkonfliktusok problémája
- A nemzetközi vállalatok etikai szempontból történő vizsgálata
E területek elméleti összefüggéseinek feltárásán túl a vállalati etika részét képezi a gazdasági
életben az egyes kérdések vonatkozásában megjelenő gyakorlat empirikus vizsgálata.
Ma, úgy tűnik, a társadalom negatívan ítéli meg a vállalati gazdálkodás etikáját. Egy amerikai
tanulmány szerint a megkérdezettek 65%-a úgy nyilatkozott, hogy a vezetők mindenre képesek a
haszonért, még arra is, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalom szükségleteit (Hennessey,
2003). Egy másik tanulmány szerint a vállalati gyakorlatban ma a darwinista etika uralkodik,
amely a tulajdonosok és a vezetők körében a „profit mindenáron” szemléletet terjeszti el (Magnet,
2003). Az etikus, Maxey (2003) emlékeztet rá, hogy a változó technológia és értékes újítások
komplex világában nem hibáztathatjuk az egyes embert a szabad vállalkozás etikai problémáiért.
Inkább azt kell megértenünk, hogy milyen komplex, szintetikus hatást gyakorol ez a rendszer a
közjóra.
Mégis, az általános megítélés szerint a vállalati etika önmagában ellentmondásos fogalom.
Olyan sztereotípia ez, amely három alapvető tévedésre épül, melyek áthatják a társadalmat. Az
első az, hogy a profit/haszon és az erkölcs szükségképpen összeférhetetlenek. Más szavakkal: bár
a gazdagság, a pénz utáni hajsza a siker fokmérője, mégis az emberek úgy vélik, hogy a gazdaság
korrumpálja az egyént. A második tévhit az, hogy minden etikai problémára van egyszerű
megoldás: mindig meg lehet mondani, mi a helyes és mi a helytelen. Ez a tévedés annak
feltételezésén alapszik, hogy a morális viselkedés megítélésére létezik abszolút mérce. A
harmadik tévedés az, hogy az etika egyszerűen csak annyiból áll, hogy betartjuk a törvényeket és
rendelkezéseket. Bár a törvények és rendelkezések gyakran etikai megfontolásokból fakadnak,
nem mindig tartjuk őket etikusnak.
Bármi legyen is a tévhiedelmek oka, az etikus magatartás olyan probléma, amellyel minden
nagy- vagy kisvállalatnak szembe kell néznie.
A kisvállalati etika értelmezése a fentebb általánosságban megfogalmazott vállalati etika
fogalmára, illetve vizsgálati területeire épül. A kisvállalatok döntéshozatala és magatartása során
erkölcsi szempontok és értékek főleg a vállalat társadalmi felelősségével, a vállalati érintettek
érdekeinek figyelembevételével és a vállalat vezetésével kapcsolatosan merülnek fel. E témakörök
hangsúlyozását a kisvállalatok sajátos helyzete indokolja, ami a következőkkel jellemezhető.
A kisvállalatoknak a nagyvállalatoktól eltérő környezeti tényezők között kell működniük. A
kisvállalatok szembekerülnek az erőforráshiány okozta helyzettel, ami gyakran kiszolgáltatottá
teszi őket. Ez ahhoz vezet, hogy a létfenntartásért, túlélésért való küzdelem során az etikai
szempontok kevésbé jelennek meg.
Egy másik sajátosság, hogy sok kisvállalkozásnál a tulajdonos és a vezető azonos személy,
ezért a vállalkozó kulcsszerepet játszik a vállalkozás fejlesztésében, értékrendszerének
kialakításában.
253
További specifikum, hogy a kisvállalat tulajdonosok és vezetők erősen beépülnek a helyi
közösségekbe. Ennélfogva a vállalkozások sokkal jobban függnek a helyi közösségek stabilitásától
és jólététől, amelyben ők működnek, mivel a legtöbb üzletfelük és az alkalmazottak többsége is a
környékről származik.
Megismerve a kisvállalatok néhány erkölcsi szempontból fontos működési jellemzőit,
feltehetjük azt a kérdést, hogy valójában mit jelent az etikus kisvállalati gazdálkodás. A választ az
alábbiakban foglaltuk össze:
- Munkahelyek teremtését
- A helyi közösségek támogatását
- Környezetvédelmet
- Az alkalmazottak számára jólétet, igazságos és tisztességes bánásmódot
- Továbbtanulási és személyiségfejlesztési lehetőségeket
- Egészséges és biztonságos munkakörülményeket
- Biztonságos és jó minőségű termékek/szolgáltatások előállítását
- Tisztességes árakat és korrekt reklámozást
- Tisztességes piaci versenyzést
- Közösen elfogadott értékrendet
- Értékvezérelt szervezetet
- Az alkalmazottakkal való kommunikációt és azok döntésbe való bevonását
E tartalmi elemek ismertetése után célszerű azt is áttekinteni, hogy milyen előnyök
származnak a tisztességes üzleti tevékenységből. Szerencsére egyre több vállalkozó ismeri fel a
közvetlen kapcsolatot a felelős vállalati működés és az üzleti siker között. Az etikus kisvállalati
gazdálkodás a következő gyakorlati előnyökkel jár: a vállalat piaci pozíciójának erősödése,
nagyobb szervezeti teljesítmény, jó vállalati hírnév, továbbá erős jogi és pénzügyi státusz.
Ezekből az következik, hogy van értelme az etikus üzleti tevékenységnek, van értelme
figyelemmel lenni az üzleti világ fejlődésének új tényezőjére. Ez nemcsak új piaci lehetőségeket
nyit meg a vállalat előtt, hanem vonzza a vásárlókat és segít megtartani azokat, pozitívan
befolyásolja a vállalati hírnevet, és végsősoron hozzájárul egy stagnáló és erkölcsösebb
vállalkozói társadalom kialakításához.
Ugyanakkor vannak vállalkozók, akik kétkedőek a morális magatartással szemben. Ezeket
meg kell győzni arról, hogy az etikus vállalati magatartással versenyelőny szerezhető.
254
- az ipari termelés felfutásával együttjáró társadalmi átrétegződés hatalmas vagyonokat
hozott létre. A hirtelen meggazdagodott vállalkozókkal szemben megnőtt a
bizalmatlanság. Kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy tisztességes
eszközökkel szerezték-e vagyonukat.
- Gyakori volt a különböző botrányok nyilvánosságra kerülése az üzleti életben.
- A nagy vállalatok, vállalatbirodalmak üzleti döntéseinek hatásai az egész gazdaságban
érezhetővé váltak.
- A negatív externáliák ráirányították arra a figyelmet, hogy a piaci szabályozás nem
feltétlenül biztosítja a társadalmi közjót.
Tény, hogy az idő előrehaladtával a posztindusztriális társadalomban sikerült konszenzust
elérni bizonyos alapkérdésekben (például az emberi élet tisztelete, az egészségmegőrzés
fontossága); másrészt, hogy ezeket a hatásokat az érintettek egyre hatékonyabban képesek
közvetíteni (gondoljunk a polgárok öntudatosodására vagy a független közösségek erősödésére);
végül, de nem utolsósorban azokra a kényszerekre, amelyekkel mind a természeti, mind a humán
környezet megóvása érdekében szembe kell néznünk.
Ezeket a kényszereket az érintett partnerek elismerik, ezért nem a társadalmi felelősség léte a
kérdéses, hanem annak érvényesülési módja. A vállalat társadalmi felelősségének előtérbe
kerülése ugyanis elkerülhetetlen következménye két tényezőnek: egyrészt a természeti és
társadalmi környezetre való hatások lényegéről való ismereteink bővülése, másrészt pedig a
vállalatok súlyának, szerepének növekedése hatott ide. Az első tényező segítségével feltártuk
azokat a veszélyeket és ellentmondásokat, amelyeket az emberiség gazdasági tevékenységének az
eddigi keretek között való folytatása idézne elő. A második tényező, a vállalatok hatalmának és
befolyásának növekedése pedig megkérdőjelezi azt az álláspontot, mely szerint a társadalmi érdek
képviselete kizárólag a választott törvényhozók és a jogrendszer feladata.
Rendkívül fontos annak hangsúlyozása, hogy a fejlett országok vállalatainak egy nem
meghatározó, de nem is elhanyagolható részénél a társadalmi-etikai követelmények valóban
internalizálódtak – tehát nem mint a társadalom felé tett gesztust élik meg a „felelős vállalat”
szerepet, hanem mint normál üzleti tevékenységük egy olyan összetevőjét, amely elősegítik a
vállalati sikert.
A társadalmi felelősség – e felfogás szerint – azokból a humán és ökológiai
kötelezettségekből tevődik össze, amelyeket a vállalat a társadalom iránt a tartós siker érdekében
felvállal. Bár a társadalmi felelősség a különböző iparágakban és az egyes vállalatoknál
különböző módon jut érvényre, azonban a 37. táblázat bemutat néhány olyan területet, amelyet
érintenek a társadalmi kötelezettségek.
255
MIBEN NYILVÁNUL MEG A TÁRSADALMI FELELŐSSÉG? 37. táblázat
Környezet - A környezetszennyezés (föld, víz, levegő) korlátozása
- A természeti környezet helyreállítása, védelme
- A természeti erőforrások megóvása
- A hulladékok újrahasznosítása
Energia - Energiatakarékosság a termelésben
- Energiatakarékosság a logisztikai folyamatokban
- Energiatakarékos termékek tervezése, gyártása
Termék - A termékbiztonság fokozása a fogyasztásban (például
élelmiszereknél) és a felhasználásban (például érintésvédelem)
- A termékcsomagolás, feliratkozás tökéletesítése
- Felvilágosítás, oktatási tevékenység a fentiekkel kapcsolatban
Emberi erőforrás - Munkahelyteremtés
- Esélyegyenlőség biztosítása
- A munkakörülmények javítása
- Egészségvédelem
- A sport és szociális létesítmények üzemeltetése
- Képzés, oktatás
Üzleti magatartás - Közvetlenül a vállalattól származó információk biztosítása
- A független jelentések és minősítések közreadása
Társadalmi élet - Oktatási intézmények, alapítványok támogatása
- Adományok
- Részvétel közösségi programokban
256
A VÁLLALATOK TÁRSADALMI
MAGATARTÁSFORMÁINAK OSZTÁLYOZÁSA 38. táblázat
Első szint: Második szint: Harmadik szint:
A viselkedés hatóköre
társadalmi kötelezettség társadalmi felelősség szociális érzékenység
257
meghatározó többség (83%) úgy véli, hogy a vállalatok nagy többsége nem foglalkozik komolyan
a társadalmilag felelős viselkedés kérdésével (csak beszél róla, de érdemben nem cselekszik), s
még ennél is többen (88%) hiszik azt, hogy nem szerezhetnek tudomást arról, hogy egy vállalat
társadalmi szempontból felelős-e vagy sem. Általában megállapítható, hogy növekvő igény van a
tájékoztatásra, s ez legtöbb esetben mind a független jelentéseket és minősítést, mind pedig
közvetlenül a vállalatoktól származó információkat jelenti.
Kevés külföldi tanulmány vizsgálta eddig a társadalmi felelősség különböző sajátosságait
kisebb vállalatoknál. Például egy amerikai vizsgálat, amely 180 kisvállalat-tulajdonos társadalmi
felelősséggel kapcsolatos elképzeléseit kutatta, arra világított rá, hogy 88%-uk az üzleti életben
betöltött szerepe részének tekinti a társadalmi felelősséget (Wilson, 2000). Egy másik tanulmány
kimutatta, hogy a kisvállalatok kritikusabban szemlélik teljesítményeiket, mint a közvélemény
(Chisman és Fry, 2002).
Bár a társadalmi felelősség és a kisvállalatok kapcsolatáról egyre több tanulmány készül a
piacgazdasági országokban, számos elképzelésben már egyetértés van. A kutatások rávilágítanak,
hogy még mindig léteznek a nagy- és kisvállalatok között különbségek az etikai környezetet, az
etikai előírásokat és az etikai érzéket illetően. Ezek a különbségek a kisebb vállalatok
struktúrájából erednek, mivel ezek kevesebb képzett szakembert és kevesebb formalitást kívánnak
meg, s tulajdonosuk közelebbről érdekelt a tényleges döntéshozatalban.
A kisvállalatok társadalmi felelősségét (nagyvállalati összehasonlításban) Magyarországon
Fülöp, Hisrich és Szegedi (1998) vizsgálta az elsők között.
A kutatás legfontosabb megállapításait így foglalták össze:
1. A társadalmi felelősség vonatkozásában a magyar vállalatok körében a vásárlókkal
kapcsolatos felelősség mellett többször felvetődött az alkalmazottakkal, a
versenytársakkal, a természeti környezettel kapcsolatos felelősség, valamint a megfelelő
profit elérésének igénye.
2. A kis- és középvállalati társadalmi felelősség eltérő megítélését a nagyvállalatok
tevékenységének sokkal nagyobb gazdasági, társadalmi, természeti környezetre való
hatására vezetik vissza.
3. A társadalmi felelősség területeinek fontosságát mindkét vállalati csoport hasonlóan ítéli
meg. Különbség csak az innováció, a túlélés, a növekedés és a munkakörülmények
vonatkozásában mutatkozott. A vállalatok gazdasági és társadalmi teljesítménye között
nem tudtunk kimutatni szignifikáns kapcsolatot. Az iparági összehasonlítás azt tárta fel,
hogy az erőforrások hatékony felhasználását különösen az energia- és feldolgozóiparban,
az innovációt a vegyipari és gépipari vállalatoknál, a tisztességes fizetéseket pedig az
energia-, az építőiparban és a kereskedelemben tartják fontosnak.
4. A társadalmi követelmények teljesítésével kapcsolatban kiemelhetjük, hogy egyik
vizsgálati csoport sem szavazott nagy bizalmat a vállalati szektornak, a nagyvállalatok
jelentősen alulértékelik a kisvállalatok teljesítményét, és az üzleti szférán kívüliek nagyon
negatívan ítélik meg a vállalatok szociális teljesítményét. Ahhoz, hogy az átalakuló
gazdaságunkban javulást érjünk el ezen a téren, nem elegendő a vállalatok társadalmi
258
felelősségének tudatosítása, hanem megfelelő feltételek biztosítása is elengedhetetlen
számukra.
259
- adott esetekben pedig az előző kritériumok megsértése nélkül túl is kell mennie ezen a
normákon.
Az erkölcsi megfontolások figyelembe vételnek egyik módja lehet, hogy a normákat beépítjük
a vezetési, döntési folyamatba. Így a döntések előkészítése során az esetek többségében nem
tudjuk az összes lényeges információt megszerezni. Ha mégis rendelkeznénk azokkal, nem
vagyunk képesek feldolgozni azokat. Így csupán csak törekedhetünk az optimális döntés
meghozatalára. Az etikai normák figyelembe vételével azonban jó döntések születhetnek. Az
ilyen döntésnek mindig a döntéshozó felelősségtudatával kell létrejönni. Ennek során
mérlegelésre kerül többek között a hozott döntés önmagunkra, alkalmazottainkra, a vállaklozásra,
az érintett üzletfeleinkre, a természeti környezetre gyakorolt hatása.
Az üzleti döntés etikai vizsgálatához ad segítséget az a 12 kérdés, melyet a 39. táblázatban
foglaltunk össze. Ezeknek a kérdéseknek a célja, hogy olyan irányelveket adjanak, melyet a
kisvállalatok tulajdonosai közölhetnek az összes vezetővel.
260
8.4. A kisvállalati etikai intézmények: etikai kódex
Az etika vállalati gyakorlatba való formalizált integrálására az üzleti etika kialakulásától kezdve
nagy hangsúlyt fordítottak a piacgazdasági országokban. Az integrálás eszközei a formalizált
etikai intézmények, amelyek létrehozása elősegítheti a döntési folyamatok etikai szempontjainak
figyelembe vételét, az etikailag megalapozott vállalati magatartást.
Az egyes etikai intézmények alapjául szolgálnak a legfontosabb vállalati értéket tartalmazó
jövőképek, küldetések és vállalati filozófiák. A jelentősebb szerepet játszó kisvállalati etikai
intézmény az etikai kódex, az etikai vezető és az etikai megbízott intézménye, az etikai „forró
drótok,” képzési programok, valamint az etikai kontrolling és auditálás, melyek kialakításánál az
önkéntes kötelezettségvállalás figyelhető meg. Ezek között a legismertebb és legelterjedtebb
etikai intézmény az etikai kódex.
Az etikai kódex a vállalati etika alapelveinek, magatartási szabályok írásba foglalását jelenti.
Hozzájárul annak tisztázásához, hogy a vállalat üzleti tevékenysége során mit tekintenek
legitimnek és felelősségteljesnek. Iránymutatóként kell szolgálnia a vezetők és az alkalmazottak
etikai döntéshozatalának elősegítésére.
Bár létrehozása javítja a vállalkozásról kialakult képet, nem PR kiadvány. Egyes szerzők
véleménye szerint kevésbé az írásbeli eredmény, mint maga a folyamat jelenti az etikai kódex
kihívását (Radácsi, 1996; Szegedi, 2001). Az etikai kódexben megfogalmazott önkéntes
kötelezettség vállalás csak abban az esetben lesz hatásos, ha a szándék kinyilvánítását tettek is
követik.
Az etikai kódex érdemi hatást akkor tud kifejteni, ha
- a rögzített erkölcsi normák mindenkire, a vezetőkre és beosztottakra egyértelműen
vonatkoznak;
- azokat az erkölcsi premisszákat tartalmazza, amelyekkel a vállalat munkatársai
ténylegesen szembesülnek;
- nem a törvények betartására hívja fel a figyelmet, hanem a cég által vállalt, társadalmilag
elvárható kötelezettségeket emeli ki;
- meghatározza a vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban álló egyének és
csoportok (külső és belső érintettek) irányában vállalt kötelezettségeket.
Az etikai kódexnek különböző típusa létezik attól függően, hogy a vállalati érintettek mely
csoportjaira terjednek ki, milyen jellegű és milyen részletezettségű útmutatást tartalmaznak. A
kódexek sajátosságait figyelembe véve időben kimutatható bizonyos tendencia.
Radácsi (1996) az időbeli sorrendiséget figyelembe véve a következőképpen jellemzi az egyes
típusokat:
- Az értékalapú, kevés speciális útmutatást tartalmazó kódexek jöttek létre először. Ezek
állnak legközelebb a vállalati jövőképekhez, küldetésekhez. A „Tiszteld a fogyasztót!”
típusú értékalapú, de túl általános útmutatások nem bizonyultak eléggé hatékonynak.
- A szabályalapú, részletes kódexek konkrét szituációkhoz rendelhető egyedi viselkedési
szabályokat tartalmaznak. Kritikaként hozható fel az ilyen kódexekkel szemben, hogy
261
nem lehet minden szituációt szabályozni, ezen kívül sokszor a jogi normákra hivatkoznak,
amivel elvesztik a valódi etikai jellegüket.
- A szabályalapú, általános kódexek túl általánosnak bizonyultak és ezeknél is dominált a
jogszabályokra való hivatkozás. (Például „A törvényeket tiszteletben kell tartani!”)
- A részletes, értékalapú kódexek jellemzők ma az ezen a téren élenjáró vállalatoknál. Ezek
bizonyultak a leghatékonyabbnak, az időtállóságuk és a magatartásszabályozó szerepük
következtében.
Az etikai kódexek sajátos csoportját képezik a különböző szövetségek, kamarák etikai
kódexei. Ezek létrejöttét az a körülmény teszi indokolttá, hogy a gazdasági élet valamennyi
mozzanatát, szereplőinek minden cselekvését lehetetlen csupán közgazdasági, jogi, esetleg
politikai eszközökkel szabályozni. Ugyanakkor a folyamatokban, azok szabályozottságában
megkülönböztetett jelenősége van az etikai követelményeknek. Ezek az etikai kódexek nemcsak
az elvárt etikus magatartás jegyeit, formáit és követelmény-rendszerét tartalmazzák. A fogalmak
és elvek közreadásával hozzájárulnak az egységes értelmezéshez, az etikátlan magatartás esetére
pedig meghatározzák a saját hatáskörben működő etikai bizottságok által alkalmazható
szankciókat is, amelyeket a kódex hatálya alá tartozó tagok esetében érvényesíthetnek.
A gazdasági élet szereplői számára az etikai elvek gyakorlati érvényre jutása nem jelent mást,
mint piacon maradásuk egyik legalapvetőbb zálogát. Az etika gyakorlati kérdéseit itt a szellemi
tulajdonvédelemmel, fogyasztóvédelemmel, reklámozással, minőségtudatossággal és a
környezettudatossággal kapcsolatban tárgyaljuk.
262
Szerzői jog. A szellemi tulajdonjog azon területe, amely az egyéni-eredeti – elsősorban
irodalmi, művészeti, tudományos – művek alkotóinak, valamint az egyes alkotások sajátos
közvetítésével kapcsolatos (előadó-művészi, hangfelvétel-előállítói, filmkészítői) tevékenységeket
végzőknek a jogait szabályozza; míg az eredeti alkotások védelmének szabályai a szűkebb
értelemben vett szerzői joghoz, a művek közvetítésével összefüggő jogok az ún. „szomszédos
jogok” gyűjtőfogalmába tartoznak.
Iparjogvédelem. A műszaki alkotások (a szabadalom, a használati minta, a formatervezési
minta és a topográfia), valamint az árujelzők (a védjegy és a földrajzi árujelzők) védelmét magába
foglaló terület; e jogok megszerzése sajátos feltételrendszerhez kötődik, melynek fő eleme az
újdonság, illetve a megkülönböztető képesség; az iparjogvédelem területén az oltalmat – a szerzői
joggal ellentétben – hatósági döntés keletkezteti.
Kizárólagos jogok. A szellemi tulajdonjogok tartalmát képező jogosultságok, melyek egyrészt
a védelem tárgyának kizárólagos felhasználását, hasznosítását (sokszorosítását, másolását,
előállítását, terjesztését, gyártását, értékesítését) teszik lehetővé (ún. „vagyoni jogok”), másrészt
pedig (például az alkotó nevének feltüntetéséhez való kizárólagos joggal) biztosítják a jogosult és
az alkotás közötti kapcsolat megőrzését (ún. „személyhez fűződő jogok”).
Jogkimerülés. A jogkimerülés elve alapján a jogosult a védelem alatt álló termék forgalomba
hozatalával – az adott termék tekintetében – „kimeríti”, elveszti kizárólagos jogait; például az
Unióban a jogkimerülés regionális jellegű: a jogosul termékének valamely tagállam területén
történő forgalomba hozatalát követően a tagállamok közötti kereskedelmet már nem
befolyásolhatja, ugyanakkor a Közösség területén kívüli eladást követően a Közösségbe való
behozatal továbbra is megakadályozható.
Közös jogkezelés. A szerzői és szomszédos jogok sajátos gyakorlására kialakított
mechanizmus, mely a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható
jogok esetére lehetővé teszi a jogok érvényesítését az erre feljogosított szervezet útján.
A jogszabályi környezet bemutatása az Európai Unió joganyagára építve a szerzői jogokra és
az iparjogvédelemre terjed ki.
A szerzői jogok csoportjába sorolhatjuk az ún. szoftverirányelvet és az adatbázis-irányelvet.
E két irányelv célja a Közösségen belül a szoftverek és az adatbázisok védelmére vonatkozó
nemzeti szabályok harmonizálása: az irányelvek közös szabályokat írnak elő a védelem feltételei,
a védelem tárgya, tartalma és a védelem időtartama tekintetében. Közös jellemzőjük, hogy
megszületésük a digitális technológia térhódításához kapcsolható; a közösségi szabályok
kialakítását különösen az tette szükségessé, hogy ezeknek a műveknek az előállítása jelentős
ráfordításokat igényel, ugyanakkor másolásuk aránytalanul olcsón és könnyel megoldható.
Az iparjogvédelem a műszaki alkotások és az árujelzők oltalmára terjed ki. A műszaki
alkotások oltalma magában foglalja a szabadalmi jogot és a formatervezési minták oltalmát. A
szabadalmi jog, mint rendeletek és irányelvek gazdag tára az EU-ban kulcsfontosságúnak tekinti a
biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalmát, a növényfajták közösségi oltalmának rendszerét
és a gyógyszertermékek, illetve a növényvédőszerek kiegészítő oltalmát. A formatervezési minták
közösségi oltalmáról szóló irányelv, illetve rendelet az oltalom bejelentését és költségeit, a
kizárólagos joggyakorlást, az érvényességi területet és az igényérvényesítést szabályozza.
263
Az árujelzők oltalma a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmát jelenti. A védjegyek oltalma
kétszintű szabályozás. A védjegyirányelv az oltalomra vonatkozó anyagi jogszabályokat (például
a védjegyoltalomra alkalmas megjelölések fogalmát, a lajstromozást kizáró, valamint a törlés
alapjául szolgáló okokat, a kizárólagos jogok tartalmát, a jogkimerülést szabályozó elveket)
határozza meg, míg a védjegyrendelet a Közösség egész területére kiterjedő védjegyoltalmat
vezeti be és határozza meg az oltalom megszerzéséhez kapcsolódó anyagi és eljárásjogi
szabályokat. A földrajzi árujelzők területén a legfontosabb szabályozás a mezőgazdasági
termékek és az élelmiszerek árujelzőinek közösségi védelméről szóló rendelet. A rendelet a fenti
két területen vezeti be a földrajzi árujelzők közösségi oltalmát; ennek alapján élveznek védelmet
közösségi szinten olyan ismert termékek, mint például a lübecki marcipán, az allgaui ementáli
sajt, valamint – főleg német – sörfajták tucatjai.
A szellemi tulajdonjogok megsértése elleni védekezés
E fejezetrész bevezetőjében utaltunk a szellemi tulajdon „védőpajzs” szerepére. Védőpajzs
alatt a szellemi tulajdon azon funkcióját értjük, amely a jogosult számára lehetővé teszi a védelem
tárgyának engedély nélküli felhasználása, hasznosítása elleni fellépést. A kalóztermékek rohamos
terjedése – többek között a digitális technika fejlődésének köszönhetően – azonban azt bizonyítja,
hogy az engedély nélküli hasznosítás megakadályozása csak speciális eszközökkel történő
fellépés mellett valósítható meg. Ilyen fellépést tesz lehetővé – egyebek mellett – a hamisított
áruk Uniós tagállamok és harmadik országok közötti forgalmának megakadályozását célzó
rendelet, mely a vámhatóságok számára írja elő megfelelő intézkedések alkalmazását.
264
Az Európai Unió Bizottsága szerződésben megerősítette a fogyasztói érdekek magas szintű
védelmét, s kimondta azt is, hogy a fogyasztóvédelem egyben hozzáadott értéket teremt. Ennek
lényege, hogy mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi
követelményeknek, egyben erősítik piaci pozíciójukat is. Lényege továbbá, hogy a
fogyasztóvédelmi szabályozás önálló követelményként lép fel, s megteremti a más politikákban is a
fogyasztóvédelem érvényesítésének prioritását, továbbá a tagállamoknak lehetővé teszi az uniós
szabályozásoknál szigorúbb fogyasztóvédelmi rendelkezések alkalmazását.
Az Európai Unió előzőekben említett fogyasztóvédelmi felfogására és politikájára épül a
magyar kormány fogyasztóvédelmi politikája is, mely a fogyasztók érdekeinek és jogainak
biztosítását várja el a gazdasági élet szereplőitől, valamint azoktól az állami hatóságoktól és civil
szerveződésektől, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmében működnek.
Az elmúlt években, az EU-csatlakozás követelményeként megújult a hazai fogyasztóvédelmi
szabályozás, s számos uniós fogyasztóvédelmi irányelv, jogszabály átvételére, harmonizálására
került sor a hazai jogrendben, melyek betartása a vállalkozásokra nézve kötelező.
A fogyasztóvédelemnek a jogi háttér csak az egyik pillére. Ahhoz, hogy érvényesüljön,
piacfelügyeletre is szükség van. Magyarországon ezt a feladatot – elsősorban a fogyasztási cikkek
területén – a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség látja el.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség miniszteri irányítás alá tartozó országos hatáskörű
költségvetési szerv.
Fő feladatai:
- a kereskedelmi tevékenység és a szolgáltatások gyakorlására,
- az áruk és szolgáltatások minőségére és minőség tanúsítására,
- az árakra, a vásárlók tájékoztatására, valamint a termékek forgalmazására vonatkozó
jogszabályok, hatósági előírások megtartásának ellenőrzése.
- Fogyasztói panaszok, reklamációk kivizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele.
- A fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok véleményezése.
- A fogyasztók számára hasznos ismeretek terjesztése.
Jogosult a jogsértő magatartás folytatását megtiltani, a veszélyes árut a forgalomból kivonni,
illetve megsemmisíteni, szükség esetén a szabálytalanságok megszüntetéséig az üzlet bezárását
elrendelni. Határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.
Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület egy civil szerveződés a fogyasztók érdekének
érvényesítésére. A jövőben valószínűleg mind nagyobb szerepe lesz. E két szervezet jelentései
arról tanúskodnak, hogy a gazdasági rendszer átállításával megsokszorozódott a fogyasztói
érdekek sérelme.
Ezt részben a nagyszámú, gyors és nem mindig tisztességes haszonra törekvő új kereskedők
megjelenése, a bírságok komolytalanul csekély összege, részben az ellenőrzés ritkasága
magyarázza. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a morális színvonal általános esése is hozzájárul
a fogyasztói érdekek semmibevételéhez. A szabálysértések legjellemzőbb csoportjai: az árak
feltüntetésének hiánya, forgalombahozatali engedélyhez kötött termékek eladása ilyen engedély
265
beszerzése nélkül, vásárlási tájékoztatók hiánya, minőségi hiányosságok, a vásárló megkárosítása,
adócsalás, árusítási engedély hiánya. Ebből is látható, hogy számos, egymást támogató
intézkedésen túl a hazai vállalkozások szemléletének, a fogyasztóvédelem iránti
elkötelezettségének kialakulására és megerősödésére lesz szükség ahhoz, hogy a helyzet
érezhetően javuljon.
266
- A reklámok nem tartalmazhatnak olyan információkat, amelyek túl mennek a közerkölcs
és az általánosan elfogadott jól ízlés határán.
- A reklámokat úgy kell megtervezni, hogy ne rontsák a vásárlók bizalmát és ne használják
ki ismeretük vagy tapasztalatuk hiányát.
- A reklámok nem tartalmazhatnak olyan állításokat, amelyek nyílt vagy burkolt formában
félrevezetik a vásárlót.
- A reklámok nem tehetnek megkülönböztetést faj, nemzeti hovatartozás, vallás, nem vagy
kor szerint, vagy más szempontok szerint, amelyek aláássák az emberi méltóságot.
- Nem lehet olyan reklámot alkalmazni, ami gyengíti a társadalom bizalmát a reklámozás
iránt.
A reklámozás etikai szabályozásában jelentős szerepet tölt be a Magyar Reklámszövetség
Etikai Bizottsága. Általában konkrét esetekben kérik ki a bizottság véleményét, a legtöbbször
utólagosan, de időnként reklámkampányok előtt is. Abban az esetben, ha senki nem fordul hozzá,
akkor nem kerül sor vizsgálatra.
8.5.4. Minőségtudatosság
Hogyan függ össze a minőségtudatosság és a vállalati etika, illetve a társadalmi felelősség? Olyan
módon, hogy a vállalatok által előállított termékeknek és szolgáltatásoknak a lehető legnagyobb
teljességgel ki kell elégíteni a minőségi követelményeket, hogy megfeleljenek a jelenlegi és a
jövőbeli vásárlóik kimondott és kimondatlan elvárásainak.
Mindebből kiderül, hogy a minőség nem csupán a termelés ügye. Soha nem volt közömbös a
fogyasztó számára, de igazán az utóbbi időben került reflektorfénybe. A hagyományos
gondolkodás a termelést követő minőségellenőrzéssel igyekezett biztosítani, hogy a fogyasztó
megfelelő minőséget kapjon – holott világos, hogy a minőséget nem lehet „bele ellenőrizni”,
hanem „bele kell gyártani” a termékbe.
Erre a gondolatmenetre épülő felfogás szerint a minőség koncepció. A minőség koncepciója
integrálja a szigorú mérnöki szempontokat az érték, az emberi igénykielégítés elveivel úgy, hogy
minden fajta munka esetében a kiválóságot tartja szem előtt. Mindezeken túl ez a koncepció
mozgósítja valamennyi alkalmazott tehetségét konkrétan a vállalat és általánosságban a
társadalom javára, s ezen felül még a tulajdonosoknak is növekvő profitot jelent.
Miért érdemes a vállalatok számára, hogy magas minőségű termékeket és szolgáltatásokat
nyújtsanak? Azért, mert az a következő előnyökkel járhat:
- Jobb kielégítése mind a belső, mind a külső vevők igényeinek
- Hosszútávú kapcsolat a vevőkkel és az üzleti partnerekkel
- Jó vállalati hírnév
- Versenyelőny
- További befektetések a K+F területén
267
- A magasabb minőség gyakran párosul magasabb környezetvédelmi és biztonsági
normákkal
- Lehetőség minőségi tanúsítás szerzésére, amely növeli a vásárlók és az üzleti partnerek
bizalmát
A minőségnek tehát a vállalkozók legfontosabb prioritásának kell lenni. Ennek elősegítésére
fel kell ismerni és figyelembe kell venni a kis- és középvállalkozások sajátos igényeit:
- Erősíteni kell a kapcsolatot a kis- és középvállalatok, valamint a nagyobb vállalatok
között, és új cél egy „győztes-győztes” szövetség létrehozása
- A minőségbiztosítási rendszerek, technikák bevezetésének és a minőségtudatosság
kialakulásának elősegítése
- A minőségi követelményeknek megfelelő infrastruktúra biztosítása
A minőségbiztosítást a Total Quality Management teszi az egész vállalat ügyévé, miszerint a
tevékenységek folyamatos javítása a feladat. Lényeges még a vevőközpontúság és minden
alkalmazott teljes elkötelezettsége. Ezzel kapcsolatban jelenleg, főleg a kezdő vállalkozók két fő
problémával néznek szembe:
1. Túl sokféle minőségi szabvány van alkalmazásban, és nehéz kiválasztani a
legmegfelelőbbet az üzlet számára.
2. A minőségügyi rendszerek kiépítésének, a tanúsítások megszerzésének túl
magasak a költségei.
A sikeres minőségbiztosítás alapfeltétele, hogy a vállalkozók megértsék a minőség
fogalmának sokoldalúságát, a minőségtudatosság fontosságát, s ennek megfelelő eszközökkel
kezeljék.
8.5.5. Környezettudatosság
268
A vállalatoknak folyamatosan keresni kell a környezeti teljesítmény növelésének lehetőségeit a
következő területeken:
- gyártási technológiák és eljárások alkalmazása, fejlesztése;
- termék vagy szolgáltatás kialakítás, fejlesztés: biztonságos használat, alacsony energia
fogyasztás és környezetterhelés, újrahasznosíthatóság;
- a vásárlók ösztönzése a környezetet kevésbé károsító termékek vagy szolgáltatások
vásárlására;
- a vállalat környezeti teljesítményét hosszú távon növelő kutatások végzése.
A környezettudatos működés költségcsökkenést, bevételnövekedést és stratégiai előnyöket
jelent a vállalatok számára. A költségcsökkenés a hatékonyabb energia- és erőforrás-használatból,
a kevesebb bírságból és az alacsonyabb ártalmatlanítási költségekből ered. A bevételnövekedést a
környezetbarát termékek és az exportpiacokra való könnyebb bejutás okozza. A stratégiai előnyök
a javuló nyilvános megítélésből, az alkalmazottak motivációjából, azonosulásából és az előírások
könnyebb teljesítéséből fakadnak.
Sajnos az ilyen előnyök, megtakarítások kis cégeknél gyakran összegüknél fogva nem
jelentősek, de azt a közhiedelmet mindenképpen cáfolják, hogy a környezet védelme mindig sokba
kerül, és versenyhátrányt okoz.
A környezettudatos működés, illetve vállalatirányítás alapkoncepcióját a környezetközpontú
irányítási rendszer (KIR) formalizálja. Ez egy önkéntesen alkalmazható szabályozó
mechanizmus, aminek célja a vállalat környezeti teljesítményének javítása szervezeti
intézkedéseken, eljárásokon keresztül. Az ISO 14 001 nemzetközi szabvány és az EU EMAS
rendelete szerint független fél által kibocsátott tanúsítvány igazolhatja működését.
ÖSSZEFOGLALÁS
269
reklámozás legfőbb alapelve kimondja, hogy minden reklámnak törvényesnek,
becsületesnek és szavahihetőnek kell lennie. A minőségtudatosság számos versenyelőnyt
jelent a vállalkozások számára, ilyen például a teljesebb mértékű igénykielégítés, a jó hírnév
és a hosszú távú kapcsolat a vevőkkel. A környezettudatos vállalati működés
költségcsökkenést, bevételnövekedést és általános stratégiai előnyöket eredményez.
Ha az itt leírt alapelveket és ajánlásokat követjük, az még nem garantálja a vezetői és
vállalati sikert, de ha nem ismerjük és nem alkalmazzuk őket, az egész biztosan növeli a
vállalati kudarc valószínűségét.
KÉRDÉSEK
1. Hogyan értelmezhető a gazdaságetika, a vállalati etika és a kisvállalati etika
fogalma?
2. Miben nyilvánul meg a kisvállalatok társadalmi felelőssége?
3. Milyen követelményeket kell teljesítenie az etikus magatartásra törekvő kisvállalati
vezetőnek?
4. Mit tartalmaznak, és mi jellemzi az etikai kódexek egyes típusait?
5. Melyek a szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó alapfogalmak?
6. Hogyan védekezhetünk a szellemi tulajdonjogok megsértése ellen?
7. Milyen jogokat kell biztosítani a fogyasztóvédelem során?
8. Mik az etikus reklámozás általános alapelvei?
9. Milyen előnyökkel jár a kisvállalatok számára a minőségtudatos működés?
10. Mik a környezeti teljesítmény javításának a lehetőségei?
270
IRODALOM
271
[21] Barakonyi K. – Lorange, P.: Stratégiai menedzsment. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, 1999.
[22] Bassin, W.M.: A Technique for Applying EOQ Models to Retail Cycle Stock Inventories.
Journal of Small Business Management, 1990.No.1.
[23] Bauer A. – Berács J.: Marketing. Aula Kiadó, Budapest, 2002.
[24] Beke I.: Non-profit szervezetek. Alapítványok, közhasznú társaságok, egyesületek,
társadalmi szervezetek gazdálkodási – adózási – számviteli kérdései. Kézikönyv
gyakorlati szakemberek számára, INTERKO Kft., 1999.
[25] Bélyácz I. és munkatársai: Vállalati gazdaságtan. Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs,
1994.
[26] Benko G.: Technológiai parkok és technopoliszok földrajza. MTA RKK, Budapest, 1992.
[27] Bíró T. – Pucsek J. – Sztanó I.: Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése.
Perfekt Kiadó, Budapest, 2001.
[28] Bonnás, G. – Lomb, C.: Business Southwestern College Publishing, Cincinatti, 1998.
[29] Brooksbank, R.: Defining the Small Business: A New Classification of Company Size.
Entrepreneurship and Regional Development, 1991.No.3.
[30] Bygrave, W.: The Portable MBA in Entrepreneurship. John Wiley and Sons, New York,
1994.
[31] Cavanagh, G.F.: Americal Business Values. Prentice-Hall, New Yersay, 1984.
[32] Chikán A.: Értékteremtő folyamatok menedzsmentje. Aula Kiadó, Budapest, 1998.
[33] Chikán A.: Készletezési modellek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
[34] Chikán A.: Vállalatgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – AULA Kiadó,
Budapest, 2003.
[35] Chisman, J.J.-Fry, F.L.: Public Versus Business Expectations: Two Views on Social
Responsibility for Small Business. Journal of Small Business Management, 2002. No.1.
[36] Curran, J.-Stanworth, J.-Watkins, D.: The Survival of the Small Firm. Gower Publishing
Company, Brookfield, 1986.
[37] Czabán J. – Susánszky J. – Varga J.: Ipari vállalatgazdaságtan I. Tankönyvkiadó,
Budapest, 1978.
[38] Czakó E.: Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 2002.
[39] Csaba L.: A kis- és középvállalat-fejlesztés makroökonómiája. Vezetéstudomány.
1998.1..sz.
[40] Csányi T.: Az információ integráló szerepe és törékenysége. Gazdaság-Vállalkozás-
Vezetés, 1999. 6-7.sz.
[41] Csóti G.: Az információs robbanás hatása a vállalatok működésére. Gazdaság-
Vállalkozás-Vezetés, 1995. 6-7.sz.
272
[42] De George, R.T.: The Societal Context for Ethics Officiers. Bentley College Publications,
Boston, 1998.
[43] Dobák M. és munkatársai: Szervezeti formák és vezetés. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest, 2000.
[44] Drucker, P.F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park Kiadó,
Budapest, 1993.
[45] Earl, M.J.: The Risk of Outsourcing IT. Sloan Manamgent Review, Boston, 1996.
[46] Entrepreneurship in Europe. European Union Council Publications, Bruge, 2003.
[47] Entrepreneurship Theory and Practice. Published Quarterly by Bayler University,
Madison, 1991.
[48] Freud, S.: Bevezetés a pszichoanalízisbe. Európa Kiadó, 1973.
[49] Fülöp Gy. – Hernádi L. – Kovács Z.Cs.: Az üzleti folyamatok elektronikus
dokumentumainak kezelése. Vezetéstudomány, 2003. 3.sz.
[50] Fülöp Gy. – Hisrich, R. – Szegedi K.: Vállalati etika és társadalmi felelősség: nézetek és
intézményesülés. 1-2. rész. Vezetéstudomány, 1998. 4-5.sz.
[51] Fülöp Gy. – Szirmai P.: The Hungarian Modell of SME-Sector Development. Expert
Meeting on Good Governonce for SMEs, United Notions, Geneva, 2004.
[52] Fülöp Gy. és munkatársai: Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról kis- és
középvállalkozóknak. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2003.
[53] Fülöp Gy. és munkatársai: Vállalati gazdálkodás az európai integrációban. AULA Kiadó,
Budapest, 1999.
[54] Fülöp Gy.: Kisvállalati gazdálkodás. 1. kiadás. AULA Kiadó, Budapest, 1994.
[55] Gábor I.: Információ menedzsment. AULA Kiadó, Budapest, 1997.
[56] Gibb, A.A. – Fuller, T.: Managing Small Business Growth. Durham University Business
School, 1990.
[57] Greenfield, W.M.: Developing New Ventures. Harper and Row Publishers, New York,
1989.
[58] Gregorits F.: A vállalati gazdálkodás folyamatai. KSH Nemzetközi Számítástechnikai
Oktató és Tájékoztató Központ, Budapest, 1979.
[59] Hagen, E.: The Development of New Entrepreneurs. Ballinger Publishing Co.,
Cambridge, 1986.
[60] Hall, G.: Surviving and Prospering in the Small Firm Sector. Routledge, London, 1995.
[61] Hennessey, E.L.: Business Ethics – Is It a Priority for Comparate America? Financial
Executive, 2003. No.10.
[62] Hernádi L.: A stratégiai és az üzleti tervezés összefüggései. Ph.D. értekezés. Miskolc,
2004.
[63] Hisrich R. – Peters, M.: Entrepreneurship. Irwin/McGraw-Hill Companies, Boston, 2002.
273
[64] Hisrich, R.D. – Peters, M.P.: Vállalkozás. Új vállalkozások indítása, fejlesztése és
működtetése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.
[65] Hisrich, R.D. – Szirmai P.: Developing a Market-oriented Economy: A Hungarian
Perspective. Entrepreneurship and Regional Development, 1993. No.5.
[66] Hodgetts, R.M. – Kuratko, D.F.: Effective Small Business Management. Harcourt Brace
Jovanivich Inc., Orlando, 1992.
[67] Homann, K.: Lexikon der Wirtshaftsethite. Herder, Wien, 1993.
[68] Hoványi G.: A műszaki fejlesztés előkészítése és irányítása a vállalatoknál. Tanulmány a
Mikrogazdsági Kutatási Program keretében. Budapest, 19888.
[69] Hoványi G.: Globális kihívások – menedzsmentválaszok. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti
Kiadó, Budapest, 2002.
[70] Hull, G.S.: A Small Business Agenda. University Press of America Inc., Boston, 1986.
[71] Illés M. és munkatársai: Vállalatgazdaságtan. Egyetemi jegyezet, Miskolc, 2004.
(megjelenés alatt)
[72] Imreh Sz. – Lengyel, I.: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb
jellemzői. SZTE GTK, JATEPress, Szeged, 2002.
[73] Jones, G.: Az üzlet beindul. Readers International (Hungary), Budapest, 1992.
[74] Kacsukné Bruckner L. – Kiss T.: Bevezetés az üzleti informatikába. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 2002.
[75] Kállay L.: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági szemle, 2002. 7-
8.sz.
[76] Kápolnai A. – Nemeslaki A. – Pataki R.: e business stratégia vállalati vezetőknek. Aula
Kiadó, Budapest, 2002.
[77] Kilby, P.: A Macrosociological Interpretation of Enrepreneurship. The Free Press, 1970.
[78] Kilby, P.: The Entrepreneur in Economic Change. The Free Press, 1971.
[79] Kocsis É.: Új szervezeti formák a modern kapitalizmusban. Aula Kiadó, Budapest, 2000.
[80] Kotler, P.: Marketing management. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1991.
[81] Kovács S.: Szervezettípusok. Fejezetek a szervezetelemzés és szervezet-fejlesztés
témaköréből. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.
[82] Kőhegyi K.: Növekvő és zsugorodó vállalkozások. Közgazdasági Szemle, 2001.4.sz.
[83] Kuchi T. – Makó Cs.: A vállalkozók társadalmi erőforrásai és a vállalkozások növekedési
képessége. Vezetéstudomány, 2000.1.sz.
[84] Kuti É.: A nonprofit szervezetek szerepe a kilencvenes évek magyar társadalmában és
gazdaságában. Közgazdasági Szemle, 1996. 10.sz.
[85] Ladó L.: Szervezéselmélet és -módszertan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,
1979.
274
[86] Lagandijk, R.: Winning Angels. The 7 Fundamentals of Early Stage Investing. Financial
Times-Prentice Hall, London, 2001.
[87] Laki M.: Az újonnan alapított magánvállalatok teljesítménye. Közgazdasági Szemle,
2001.1.sz.
[88] Laky T.: A kisvállalkozások növekedésének korlátai. Szociológiai Szemle, 1998.1.sz.
[89] Lengyel I. – Deák Sz.: Klaszter: a helyi gazdaságfejlesztés egyik sikeres eszköze. SZTE
GTK, JATEPress, Szeged, 2002.
[90] Lomnici Z.: Egyesületek. HVG-ORAC Kft. kiadványa, Budapest, 2000.
[91] Longenecker, J.G. – McKinney, J.A. – Moore, DC.W.: Etics in Small Business. Journal of
Small Business Management. 1989. No.1.
[92] Lőrinczi Gy.: Vállalatgazdaságtan. Számalk Kiadó, Budapest, 2000.
[93] Luthans, F. – Hodgetts, R.: Business. The Dryden Press, Boston, 1999.
[94] Magnet, M.: The Decline and Fall of Business Ethics. Fortune, 2003. No.12.
[95] Maillat, D.: A vállalatok és az innováció: a hálózati szerveződés és a milliő szerepe.
Vezetéstudomány, 1993.7-8.sz.
[96] Marshall, A.: Principles of Economics. London, 1930.
[97] Maxey, M.N.: Bioethical Reflections on the Case for Private/Free Enterprise. Georgia
State University Publications, Atlanta, 2003.
[98] McClelland, D.: The Achieving Society. Priniceton, NJ: Van Nostrand Reinhold Co.,
1961.
[99] McKinnon, A.C.: Physycal Distribution Systems. Routledge, London and New York,
1989.
[100] Mendelsohn, M. –Acheson, D.: Franchise a gyakorlatban. A névjoglás ABC-je. Hit
Investcenter-Tradeinform, Budapest, 1992.
[101] Mészáros T.: A stratégia jövője – a jövő stratégiája. Aula Kiadó, Budapest, 2002.
[102] Mill, J.S.: A szabadságról. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1989.
[103] Mintzberg, H.: The Structuring of Organizations. Prentice-Hall Inc., New Yersey, 1979.
[104] Molnár A. – Kirilly A.: A vállalkozásmenedzselés tapasztalatai néhány magyar tulajdonú
kis- és középvállalatnál. Vezetéstudomány, 2000.6.sz.
[105] Moran, P.: Kezdés előtt… Amit egy vállalkozónak tudni kell. Figyelő Kiadói
Részvénytársaság, Budapest, 1992.
[106] Mugler, J.: Betriebswirtschaftslehre der Klein- und Mittelbetriebe. Springers
Kurzlehrbücher der Wirtschaftswissenschaften, Wien, 2002.
[107] Nagy A.: Európai Uniós csatlakozás és értékkonfliktus. Értékrend változás a vállalati
gyakorlatban Konferencia kiadványa, Miskolc, 1999.
275
[108] Nikodémus A.: Az ipari parkok szerepe a kormány befektetés-politikájában. SZTE GTK,
JATEPress, Szeged, 2002.
[109] Nyíri A.: A vállalat és gazdálkodási rendszere. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003.
[110] Nyitrai F-né.: Információ a piacgazdaságba való átmenet időszakában. Marketing, 1991.
3-4sz.
[111] Oservatory of European SMEs: SMEs in Europe, Including a First Glance at EU
Candidate Countries. Enterprise Publications, 2002. No.2.
[112] Pálinkás J.: Vállalkozások szervezése. LSI Oktatóközpont, Budapest, 2000.
[113] Papanek G.: A kis- és középvállalatok nemzetgazdasági súlya. Vezetéstudomány,
1997.5.sz.
[114] Parányi Gy.: Minőséget gazdaságosan. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999.
[115] Pelczné Gáll I. – Szadai Á.: Az üzleti tanácsadási tevékenység Borsod-Abaúj-Zemplén
megyében. 1-2. rész. Vezetéstudomány, 6. és 7-8.sz.
[116] Polányi K.: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat Kiadó, Budapest,
1994.
[117] Porter, M.: Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
[118] Porter, M.: Competition in Global Industrues. Harvard Business School Publishing,
Boston, 2001.
[119] Poteet, G.H.: Starting Up Your Own Business. Liberty Hall Press. Published with
permission of McGraw-Hill Inc., Regional Program Office, Wienna, 1994.
[120] Radácsi L.: Az etika vállalati intézményesülésének eszközei. Budapesti Közgazdasági
Egyetem Vezetőképző Intézet, Budapest, 1996.
[121] Rákóczy B.: Kisvállalatok szervezeti struktúrájának elemzése. Szakdolgozat (Konzulens:
Fülöp Gy.). Miskolc, 2003.
[122] Rakusz L.: Ipari parkok 1994-2000. Ipari Parkok Egyesülete, Budapest, 2000.
[123] Rimer J.: A kreativitásról – vállalkozói vallomások alapján. Közgazdasági Szemle,
1999.1.sz.
[124] Róbert R.: Kiből lettek vállalkozók Magyarországon? Közgazdasági Szemle, 1999.5.sz.
[125] Román Z.: Vállalkozáserősítő-e a kisvállalat-politika? Vezetéstudomány, 2002. 7-8.sz.
[126] Roóz J.: Vállalkozások gazdságtana. Perfekt Kiadó, Bduaepst, 2002.
[127] Rosenfeld, W.: Corporate Venturing. Creating New Business within the Firm. Harvard
Business School Press, Boston, 1993.
[128] Rothwell,R.: The Role of Small Firms in Technolgical Innovation. Glower, London, 1986.
[129] Say, J.B.: Traité d’Économie Politique (The Development of Economic Doctrine).
London, Longman, Green, 1948.
276
[130] Schatz, S.P.: Need for Achievement and Economic Growth: A Critical Appraisal. The
Free Press, 1971.
[131] Schleicher I.: Kisvállalatok szervezeti sajátosságai. Vezetéstudomány, 1993.7.sz.
[132] Schumpeter, J.A.: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, 1980.
[133] Sethi, S.P.: A Conceptual Framework for Environmental Analysiy of Social Issues and
Evaluation of Business Response Patterns. Academy of Management Review, 1999.No.1.
[134] Sexton, D.L. – Smilor, R.W.: Entrepreneurship 2000. Upstart Publishing Company,
Chicago, 2000.
[135] Siegel, E.S. – Ford, B.R. – Bornstein, J.M.: Üzletiterv-kalauz. CO-NEX-TRAINING BT.,
Budapest, 1995.
[136] Smith, A.: A nemzetek gazdasága. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1959.
[137] Solomon, G.T.: Emotional Armor of the Americal Entrepreneur. The George Washington
University, 1991.
[138] Stokes, D.R.: Small Business Management. DP Publications Ltd., London, 1992.
[139] Storey, D.J.: Understanding the Small Business Factor. Routledge, London – New York,
1994.
[140] Szabó A. at all: Business Ethics for Start-up Entrepreneurs and SMEs United Nations,
New York and Geneva, 2004.
[141] Szabó A.: A kis- és középvállalkozások fejlődése Magyarországon. Ipari Szemle,
1996.5.sz.
[142] Szabó K. – Kocsis É.: Tanulás és fejlődés a vegyes vállalatokban. Oktatási Minisztérium,
Budapest, 2003.
[143] Szabó K.: Kihelyezési hullám. Közgazdasági Szemle, 1998. 2.sz.
[144] Szegedi K.: Vállalati etika. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001.
[145] Szerb L. – Ulbert J.: A kkv-k növekedési potenciáljának alakulásáról. Vezetéstudomány,
2002. 7-8.sz.
[146] Szerb L.: Kisvállalati gazdaságtan és vállalkozástan. Pécsi Tudományegyetem Kiadója,
Pécs, 2000.
[147] Szirmai P.: 10 lecke az üzleti tervezésről. CO-NEX TRAINING BT., Budapest, 1995.
[148] Tari E.: A magyar vállalatfejlődés a legutóbbi évek szervezetkorszerűsítésének fényében.
Vezetéstudomány, 2001. 6.sz.
[149] Tari E.: Kis- és középvállalatok menedzsmentje Svájcban. Vezetéstudomány, 1993. 8-
9.sz.
[150] Tate, C.E. – Coc, JF. – Hoy, F. – Scarpello, V. – Stewart, W.: Small Business
Management and Entrepreneurship. PWS-Kent Publishing Company, Boston, 1992.
[151] The Vital Spark. Management Today, 1995.No.7.
277
[152] Timmons, J.A.: Characteristics and Role Demands for Entrepereneurship. American
Journal of Small Business, 1978.No.6.
[153] Tóthné Sikora G.: Humán erőforrások gazdaságtana. EURO TEAM Kiadó, Miskolc,
1999.
[154] Varga S.: Vállalkozások gazdaságtana. Perfekt Kiadó, Budapest, 1997.
[155] Vecseny J.: Vállalkozás. Aula Könyvkiadó, Budapest, 2003.
[156] Weber, M.: Gazdaság és társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987.
[157] Weber, M.: The Theory of Social and Economic Organization. New York, 1947.
[158] West, A.: Az üzleti terv. Readers International (Hungary), Budapest, 1992.
[159] White, B.J. – Montgomery, B.R.: Corporate Codes of Conduct. California Management
Review, 1980.No.12.
[160] Willot, P.H.: Az információ költségkihatásai. Vezetéstudomány, 1992. 2.sz.
[161] Wilson, E.: Social Responsibility of Business: What are the Small Business Perspectives?
Journal of Small Business Management, 2000.No.7.
[162] Young, A.: Encyclopaedia Britannica. London, 1932.
[163] Zsolnai L.: Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó, Budapest, 2001.
278