Irodalom: 20-as tétel

Márai Sándor: Kaland

A Szigligeti Színház és a Szí-Mű-Hely, a szobaszínház jellemzői:
 Intimitás: néző és közönség közelsége.
 Átlátható színpad.
 A néző a darab részesévé válik.
 Követelmények a színésszel szemben: visszafogottabb játék, nagyobb
önkontroll.

A Kaland elemzése:
Keletkezése és fogadtatása: Márai egy korábban megírt novelláját, a Rendelés előtt
címűt dramatizálta, a darabot 1940 októberében mutatták be; sikerrel: 254-szer
játszották. A Szigligeti Színház Szín-Mű-Helyben Málnay Levente rendezésében
került színpadra.
A siker titka: izgalmas cselekményvezetés, a darab fölvetette kérdések aktuális volta, a
jellemek összetettsége.

Témája: az értelmiségi lét problémája, magánéleti válsága

A történet: Kádár Péter orvostanár élete jelentős állomásához érkezik, az orvosi pálya
csúcsára ér: klinikai igazgatói megbízást kap; több évtizedes orvosi tevékenységét
magas állami kitüntetéssel ismerik el. Ugyanezen a napon azonban fájdalmas csalódás
is éri, magánéletében tragikus változás történik. Szeretett felesége, Anna, elhagyni
készül, tanítványával és utódjelöltjével, Zoltán doktorral. Az orvostanár élete egy
pillanat alatt összeomlik. Mindez, amiben eddig hitt, amiért dolgozott, semmivé
foszlik. A dráma mindössze két óra történése a tanár elegáns budai villájának
rendelőjébe, egy áprilisi délután.

A rendezés jellemzői:
 Fordulatokban gazdag, feszes cselekményvezetés
 Mellékszereplőkkel indul: Pálos Eszter orvosnő és az asszisztensnő
párbeszédéből fény derült az orvosnő és Zoltán doktor titkolt kapcsolatára,
amely végéhez közeledik;
 A kapcsolat végének oka Zoltán doktor másik titkos kapcsolata Annával, az
orvosprofesszor feleségével;
 Az újságírótól és Szekeres doktortól tudjuk meg, hogy fiatal orvosként nagy
felfedezést tettek;
 Zoltán doktor bejelenti az orvosprofesszornak felmondását
Az első felvonás végére a néző már tisztában van a helyzettel, de Kádár Péter,
orvostanár kevesebbet tud. A második felvonás első jelenetében lesz világos számára,
hogy nemcsak a tanársegéd, hanem a felesége is elhagyja, együtt készülnek Párizsba.
Így a következő rész izgalmát az a várakozás adja, hogy hogyan rendeződnek a
viszonyok, az zűrzavarban hogy lesz rend.
  Leghosszabb jelenete a férj és feleség beszélgetése: nyilvánvalóvá válik
számunkra, hogy ilyen beszélgetésekre a korábbi években nem került sor;
mindketten észrevették az elhidegülést, de egyikük sem szólt erről. A férj egy
közös utazást tervez, a feleség is, de ő egyedül (ill. szerelmével). Érdekes az
orvos és beteg jelenet, ill. ahogy átmegy a magánéleti szférába: dr. Kádár maga
meséli el felsége helyett Zoltán doktorral való szerelmi kapcsolatuk
kialakulását, mintha egy kórtörténetet mutatna be – ezt a jelenetet lehet úgy
értelmezni, mint próbálkozást a felülemelkedésre, a tények racionális
értékelésére; így tud józanul, s talán önzetlenül dönteni.
A dráma tetőpontjának érezhetjük azt a jelenetet, amikor a főszereplő tenyerébe temeti
arcát, mély csend van a színpadon. A további jelenetek a megoldás részei, de még itt is
van egy fordulat:
 Azt gondolnánk, hogy azzal, hogy dr. Kádár hagyta elmenni feleségét, rábízva
őt szeretőjére; azzal, hogy felszámolja a magánpraxisát, vége is a darabnak, az ő
élete is értelmét veszíti; ám hivatástudatból nem tud elengedi egyetlen beteget
sem anélkül, hogy megvizsgálná, ill. amikor Szekeres doktor visszajön
bocsánatot kérni, közli vele az orvosprofesszor, hogy folytatja a kutatásokat.

A színpad, jelmezek, kellékek:

 Realista, korabeli nagypolgári rendelőnek berendezett; elegáns, a gazdagságot
tükrözi.
 A színpadi tér felosztása tükrözi a magánélet – hivatás alapdilemmáját:
baloldalon a magánélet díszleteként dohányzóasztal, körülötte kényelmes
bőrfotelekkel és bőrkanapéval; középen egy ágy, az orvosi vizsgálat tere, jobb
oldalt pedig íróasztal, írógép.
 A háttérben, középen egy röntgengép: amikor feleségét megvizsgálja az
orvostanár, leoltja a villanyt, és felvillan a röntgengép. Anna átvilágítása egyben
a felismerés pillanata is: az orvos felismeri az (el)változást, és a férj tudja, hogy
el kell engednie a nőt.
 A ruhák elegánsak, de nagyon finoman jelzik a társadalmi hovatartozást: pl.
Anna – Pálos doktornő; dr. Kádár – dr. Zoltán tanársegéd.
 Anna világos ruhája, valamint neve az ártatlanságot hangsúlyozza.

A szereplők:
 Valamennyi színész hangsúlyozta az alakok összetettségét, s a rendező arra
hívta fel a figyelmet, hogy rendezői utasítása az volt: az alakoknak
szerethetőnek kell lenniük; s valóban, szimpatikus figurákat láthattunk.
 (Egyéni megoldások: Ki volt számodra a legszimpatikusabb vagy a
legproblémásabb? Összehasonlíthatod a két orvos alakját… stb.)

Címértelmezés: viszony; kihívás, titok, rejtély; élet, halál

„Élsz, és egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit,

nem nevetett a szemedbe olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis
történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas
lesz és veszélyes. Mindenféle jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van.
Egy ajtó nyílik, mintha a végzett küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven
döf, mint az anyagyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Aztán egyszerre megérted és
elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.” (Márai)

Végül egy kritika:

Márai-bemutató a Szín-Mű-Helyben

A főszerepben Mécs Károly

Márai a Kalandot 1940-ben írta, első próbálkozása ez a színházzal, s rögtön akkora

siker, hogy a bemutatót több száz előadás is követi. Majd színműve eljut Európa
színpadjaira is, de Magyarországon sokáig nem látható, addig, míg el nem hagyják
az orosz csapatok a magyar földet, mert ezt szabta politikai feltételül a honi
bemutatóknak a szerző.

Miután a rendszerváltozással ez megtörténik, színházainkban is megnyílik előtte az

út, és most legújabban Szolnokra is elérkezett. Málnay Levente jóvoltából, az ő
gondos, igényes, ihletett hozzánk is igazított rendezésében. És micsoda siker
ezúttal is! A kis színház falait csaknem szétvetette. Mert a rendkívüli előadás
magával ragadó erejével az emberi lélek olyan mélységeibe visz el bennünket,
ahová ritkán van alkalmunk eljutni napjaink színházában is — egy hírneves
orvosprofesszor megindító drámájában. Ő áll ugyanis a történések fókuszában, aki
élete legmagasabb csúcsáról akkor zuhan legmélyebbre, s jut el csaknem a teljes
lelki összeomlásig, amikor pedig ünnepelhetne, hisz elismeréseket, sőt új klinikát is
kap. Ámde szembesülnie kell váratlanul azzal, hogy fiatal felesége el akarja
hagyni, mert elhidegült tőle…
És hogy akit szeret, az nem más, mint a csábító doktor, legközelebbi munkatársa,
akiben eleddig mélységesen megbízott. Közben olyan problémákkal, az élet olyan
lényeges kérdéseivel „találkozhatunk” mint hivatástudat, szerelem, boldogság,
magány, csalódás, önzés és önzetlenség, öregség és halál — feszes dialógusokban,
a gondolatok áramlásával, feszültségekkel teli légkörben. És olyan mérhetetlen
bölcsességgel is, amely csak az igazán nagy formátumú emberekre jellemző, ahogy
erre az orvosprofesszorra is. Aki sértettsége ellenére is képes nemes, megbocsátó
gesztusokat tenni távozó nejének, békével bocsátván őt el útjára, a nagy kalandra,
és gondoskodni is kíván róla mindaddig, amíg a halálraítélt beteg élete be nem
végződik. Micsoda nagylelkűség! Még ha ott bujkál benne némi sértettség és
keserűség is. De súlyos magánéleti problémái sem szakíthatják el orvosi
hivatásától, amikor szólítja a munka, indul azonnal: gyógyítani, hogy magát is
gyógyítsa! S mindezt oly zseniálisan, emberi közvetlenséggel mutatja meg nekünk
Mécs Károly az orvosprofesszor szerepében, hogy végtelenül lebilincsel, magához
köt mindvégig bennünket. Igaznak hat minden szava, mélyről fakad, kiérlelt
alakítása mögött egy egész élet van. Játékában nemes intelligencia, az érzékenyebb
jelenetekre például tompító szordínót tesz, nehogy túl hangos legyen. Milyen
megrendítő is tud lenni, ahogy a professzor összeomlásának mélypontján magába
roskad, némán, hosszan hallgat, arcát tenyerébe temetve, s ekkor szívünk érverését
is megállítja, élesen égeti be magát az agyvelőnkbe, s az az érzés, amit akkor vele
együtt mi is érezünk, ott rezeg a lelkünk mélyén is.
De mennyire üdítő hallani tiszta, szép magyar beszédét is: játéka ünnepi esemény.
Méltó partnere felségeként Huszárik Kata, aki nemcsak gyönyörű „fehér asszony”,
de gyönyörűséges is, ahogy a mostoha sorsa miatt lázadó és több megértésre,
szeretetre vágyó nő összetett, bonyolult érzéseit tolmácsolja — nemes
egyszerűséggel, igen vonzóan. A „csábító” ifjú doktort játszó Király Attila is
kellően öntudatos, olykor férfiasan éles is, valójában friss és kellemes. Gombos
Judit pedig egy megsebzett lelkű, szerelmes doktornőt formál meg — akit szeretője
dobott —, rokonszenvesen. Jó Karczag Ferenc vidéki körzeti orvosa: jellegzetes.
Az újságíró Horváth György, egy asszisztensnő Nánási Ágnes. Rövidre szabott
beszámolómból ennyire futotta. Kérem, akiknek szent az élet és a művészet,
nézzék meg ezt a gondolatébresztő játékot, garantálom, gazdagabbak lesznek
általa. (Valkó Mihály Új Néplap)