Zelnik József

Negyven év után

nomadnemzedekkorr2.indd 1 3/14/12 1:45:19 PM

 2

nomadnemzedekkorr2.indd 2 3/14/12 1:45:21 PM

 Zelnik József

´ utan
Negyven ev ´

MMA – 2012

nomadnemzedekkorr2.indd 3 3/14/12 1:45:21 PM

 © z e l n i k j ó z s e f, 2 0 1 2

© M a g y a r M ű v é s z e t i A k a d é m i a , 2 0 1 2

Könyvterv és tipográfia: K i s s í k M ű h e l y

nomadnemzedekkorr2.indd 4 3/14/12 1:45:21 PM

 Ta r ta l o m

N o m á d n e m z e d é k n e g y v e n é v u tá n 6

H á z é p í t ó´ k 28

V a r j ú v á r é s b a g o ly v á r 28

Ál d ot t K án a án (H á zépítés To k a j b a n) 45

Nomád Szellemek 54

A z ö r d ö g Ú´ z ó´ N a g y L á s z l ó 54

M a g ya r A g a r t h a 60

Egy szent lődörgő 64

Mysterium Fol kloricum 66

nomadnemzedekkorr2.indd 5 3/14/12 1:45:21 PM

 N o m á d n e m z e d é k n e g y v e n é v u tá n
K ezdetben a kultúra leszállt a földre.
Ak­kor még nem is kultúra volt, hanem
az an­g yalok által énekelt és táncolt mennyei liturgia. Az
em­berek csak bámultak, úgy csodál­koztak, ahogy egy gyer­
mek tud, majd szemérmetes igye­kezettel elkezdtek ők is
énekelni és táncolni, és rájöttek, hogy az jó.
A hetvenes években Magyarországon néhány tucat fiatal
arra szerveződött, hogy közösen énekeljen, táncoljon,
faragjon, fazekas munkát végezzen, szőjön, mert az jó.
Ilyen egyszerű lenne a világ, ha még most is ott élnénk a
6 kezdetek édeni légkörében, és egyáltalán nem is értenék az
nomadnemzedekkorr2.indd 6
angyalok, miért olyan nagy vállalás a táncházmozgalom, a
néptánc, a népzene, a népművészet szeretete. Csak akkor
értenék meg, ha megmagyaráznánk nekik, mi a történelem.
Az a történelem, amit mi sem értünk teljesen, és szeren­csé­
re először táncolni és énekelni kezdtünk, mert ha először a
történelem értelmezésével kezdtük volna, akkor elment
volna a kedvünk nemcsak a mulatástól, de az élettől is.
Most negyven év után talán mégis elkerülhetetlen, hogy
szembenézzünk azzal, mi volt a mi történelmünk, földi
létezésünk elmúlt fél évszázada, és mit jelentett abban
életünk és ajándéka, a népművészet újrafelfedezése, benne
az ünnep, a tánc és a zene.
3/14/12 1:45:21 PM
 A mából nézve talán már jobban látszik, milyen kulturá­
lis világkörnyezetben jelent meg ez a népművészeti
reneszánsz. Amikor leírjuk a reneszánsz szót, megdöbbenve
kell tapasztalnunk, hogy minden modernkori tematizáló
divatszavunkat át kell világítanunk: a reneszánsztól a
felvilágosodáson keresztül a forradalomig mindet. Először
talán azt az elképesztő közmegegyezést, hogy ezeket a sza­
vakat csak pozitív értelemben lehet használni. Totális
kérdéstilalom védi őket, mint a legmerevebb vallások leg­
keményebb dogmáit…
A modernkori materializmus és ateizmus, valamint
annak művészettörténet írása a XIV–XVI. századtól a
nomadnemzedekkorr2.indd 7
reneszánsz, az újjászületés szót kisajátította és kiemelte a
történelem folyamatosságából, és az Itáliában lezajló kul­
turális mozgalomhoz rögzítette. Egyben először a római
katolikus egyház, majd egyre inkább a fő ellenfél, a
Krisztus által alapított vallás elleni totális lázadássá
szélesítette. Humanizmusnak nevezett központi ide­
ológiáján keresztül meghirdette a leváltott Isten helyébe
állított ember felsőbb­rendűségét, ahogy Leon Battista
Alberti ki is nyilvánította: „az ember mindent meg tud ten­
ni, csak akarnia kell”. Szerintük az ember áll a mindenség
középpontjában, fejlő­désének lehetőségei korlátlanok.
Desiderius Erasmus, a legnagyobb humanista A balgaság 7
3/14/12 1:45:22 PM
 dicsérete című művében összegezte – innen nézve talán
naivan – az új tant, aminek a serkentő hatására indult el a
reformáció. Az a deszakrali­záló vallási átalakulás, amitől
sok humanista és maga Erasmus is visszarettent. Ezen nem
csodálkozhatunk, és jelképesnek is tekinthetjük, hogy
Luther korának egyik legkeményebb antiszemitája indította
el a keresztény vallás talán legerősebb judaizálását az
Ószövetség előtérbe helye­zésével. Ez a tény ráadásul még
csak a kisebb ellentmondá­sok közé tartozott. Az emberiség
kultúr­törté­netében az újjászületés szónak eleve szakrális
jelentése és jelentősége volt. Jól mutatja ezt az óegyiptomi
„whm mswt” szó, amely­nek jelentése a „Születések Ismétlője”,
ami nem egyéb, mint „reneszánsz”. Óegyiptomban ez a
szóösszetétel Hórusz isten­hez kapcsolódik, aki Széth isten
által a létezés folyamatosságában okozott kárt úgy állítja
helyre, hogy lemerül a létezés kezdetéhez, onnan magával
hozza a szent hagyományt, hogy annak függvényében szü­
lessen újjá az élet. Az eredeti újjá­születés-elképzelés tehát
nem a hagyományok elvetése és egy kitüntetett vagy
hamisan kiemelt hagyomány kanonizálása, hanem éppen a
primordiális hagyomány örök folytonosságának, örök
újjászüle­tésének a bizto­sítása.
Érdemes itt röviden megvizsgálni, hogy ebben az
európai reneszánszban mi született újjá. Többen rámutat­
tak, hogy a keresztény világszemléletre való áttérés egyfajta
8 szemiotikai katasztrófát okozott az addigi
nomadnemzedekkorr2.indd 8
kulturális világképben. A hatalmában megerősödött, majd
egyeduralkodó egyház a krisztusi kinyilatkoztatás, az
eucharisztia liturgiájának tisztasága feletti őr szerepét
egyre inkább felváltotta a mindennapi életet totálisan
befolyásolni akaró hatalmi gépezet. Ennek egyik első lépése
volt a pogánynak minősített mitikus világszemlélet elnyo­
mása, kiirtása. Ez főleg azon a tévedésen alapult, hogy azt
hitték valójában, a mítosz legalapvetőbb jelentését tekintve
elválasztható a racionális gondolkodástól. Így a (Nagy)
Egyház különben jogos védekezése a gnoszticizmusnak, a
krisztusi hagyományt meghamisító elképzeléseivel szem­
ben oda vezetett, hogy indexre került az emberiség szinte
egész mitikus-kultikus hagyománya. Így az elszigetelt ezo­
terikus iskolákba és nem utolsósorban az emberiség kol­
lektív tudatalattijába süllyedt hagyomány körülbelül ezer
évre kiszakadt az európai kulturális hagyományból.
Vélhetőleg ennek a szemiotikai tragédiának köszönheti
létét, későbbi győzelmét a modernizmusban eluralkodó
Egyház- és Isten-ellenes egyoldalúság, a szélsőséges materi­
alizmus és ateizmus. Az ezer év rejtőzködése annak a
mitikus-kultikus-ezoterikus tudásnak rendkívüli erőt adott
azáltal, hogy a rejtőzködésnek olyan áthatolhatatlan struk­
túráit és metastruktúráit alakította ki, amelyek valójában a
mai napig feltáratlanok, megfejthetetlenek, és sem az egy­
ház, sem a tudomány, sem a politikai gondolkodás érdem­
ben nem tudja értelmezni őket. Szükségszerűen várható
3/14/12 1:45:22 PM
 volt, hogy előbb-utóbb felszínre törnek és követelik elorzott
szellemi és anyagi birodalmukat. Az első lépés a Clairvaux-i
Szent Bernát lelki és szellemi befolyása alatt álló
Templomos Lovagrend megroppantása volt, majd a mélyben
átalakítása ellenkező előjelűvé. A Templomos Lovagrend a
Közel-Keleten közel került az ott rejtőzködő gnosztikus-
ezoterikus hagyomány megértéséhez, és rálátott a mögötte
szervezkedő erőkre. Talán alábecsülte annak erejét, és ez
lett a veszte. Valamint az, hogy az általa kialakított kon­
szolidált kamattal működő pénzrendszer már nem felelt
meg annak az új pénzügyi elképzelésnek, amely a kamatos
kamat technikáját kívánta bevezetni, teret nyitva valójában
az általánossá tett uzsorakamatnak és mára a már sokak
által uzsora-civilizációnak nevezett jelenségnek.
Visszatérve eredeti tételünkhöz, a kérdés az, hogy mi
született újjá az európai reneszánszban, és ez az
újjászületés mit kezdett elsüllyeszteni. A legújabb ókortu­
dományi, azon belül az Óegyiptommal foglalkozó kutatások
– gondolok itt elsősorban Jan Assmann és Eric Hornung
munkásságára – egyre inkább kimutatják, hogy Egyiptom
elsüllyedt szellemi kultúrája meg-megújuló erővel, hol
gyengébben, hol erősebben sugárzik, és folyamatosan, hol a
háttérből, hol kevésbé fedetten meghatározza a nyugati
kultúra mozgásait, és kikezdi a zsidó-keresztény vallási és
kulturális szinkretizmust is. Mikor Mózes megalapította az
óegyiptomi hitvilágot tagadó ellenvallását (Jan Assmann
nomadnemzedekkorr2.indd 9
kifejezése), úgy vélte, hogy az általa varázsvallásnak hitt
egyiptomi vallásra, mint egy felrobbant sugárzó
atomerőműre, sikerült egy olyan szellemi szarkofágot
betonoznia, hogy annak hatása végleg megtörik. Ám
Egyiptom visszavágott az elmúlt kétezer évben Mózes val­
lásának és a római katolicizmusnak is. A judaizmusban a
kabbala a misztikus és ezoterikus tudás csatornája.
Gershom Scholem, a kabbala korszakalkotó kutatója
például a Merkava-misztikában az egyiptomi gyökerű
gnózis zsidó változatát ismerte fel.
Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy
amikor a vallási elképzelések misztikus formáit és hatásait
kutatjuk, az emberi üdvözülés mintáit próbáljuk megragad­
ni, az üdvözülés és a kárhozat mintáit, aminél nincs
na­g yobb tét az ember földi életében. Ez az irdatlan tét is
teszi talán, hogy ezek a minták egymásba „átlapolódnak”.
Mindenki biztosra akar menni, ezért sokszor a
bizonyosságok helyett a bizonytalanságok adódnak össze.
Közben az alázat és a hübrisz válogat a minták között, így
az Isten hol a hitnek is elérhetetlen távolságba kerül, hol
látszatra olyan közelre, hogy az ember istenülni készül.
Heideggernél az istenivé fejlődő lét(ezés) fia és ura lesz, így
majd megérkezik a gnosztikus megváltó önmaga meg­
váltására. Ennek a lehetőségnek rendel alá minden földi
szellemi és anyagi teljesítményt. A modern kultúra Simon
mágusai az elmúlt századokban főpapi palástjukat hímezik 9
3/14/12 1:45:22 PM
 okkult álracionalitással. A világ értelmezésének természe­
tesen mindig is voltak csapdái. Nem eshetünk abba a tév­
képzetbe, hogy napjainkra alakult ki a világ helyes
értelmezése, vagy másik oldalról, hogy mára vált szellemi­
leg és lelkileg legbetegebbé a világ. Lehet, hogy menthe­
tetlenül beteg a világunk, és Jungnak van igaza, hogy az
utat vesztettség a lelki anarchia határát súrolja. Kérdés,
hogy ez a helyzet a történelemben először csak ma van,
vagy minden nagy világtörténelmi jelentőségű szellemi, lel­
ki váltás előtt mindig előáll ez a helyzet. És nem jelent mást,
mint azt, hogy „totális” és „radikális” fordulatra van szük­
ség (elfordulásra a radikálisoktól), és amikor ezt felfedezzük
és megfogalmazzuk, már úgy elkezdődött a fordulat, hogy
észre sem vettük. Jézus kimondja a következő tételt: „Ha
nem teszitek, hogy a jobb kerüljön a balra és a bal a jobbra,
az alsó felülre és a hátulsó elölre, nem ismeritek meg az égi
királyságot…”
Mikor kell ezt tenni: most és mindörökké? Akkor ez
anarchia. Vagy csak most? Mikor van ez a történelmi most,
amikor lelki és szellemi pólusváltásra van szükség?
Mondjuk, most van. De tudjuk-e indokolni az időnek ezt a
kitüntetett Most-ját. Igazolja-e ezt az eddigi világkép teljes
inflációja, vagy olyan felismerés kezd el sugározni, olyan
fényesség, amitől a mai „templomok” oszlopai szétporlad­
nak, s így kiderül, hogy hamisak. Vagy csak úgy járunk,
10 mint Caesar kortársa, Nigidius Figulus, aki amikor Caesar
nomadnemzedekkorr2.indd 10
átlépte a Rubicont, egy történelmi és kozmikus dráma kez­
detét jósolta meg, amely véget vet Rómának és az emberi
fajnak is. A végső pusztulás helyett Augustus aranykora
következett, és Vergilius az Aeneisben a szellem pecsétjét is
ráütötte az aranykoros várakozásra úgy, hogy a keresz­
tények még Jézus eljövetelének megjövendölését is kiol­vas­
ták belőle. Nemcsak a katasztrófák, hanem az aranykorok
is bekövetkezhetnek váratlanul, ha az istenek akarják. De
mit akarnak most az istenek, a segítő és ártó angyalok? Ma
mindenesetre a Jelenések könyvében csúcsra jutott, az
Újszövetségbe is beemelt zsidó apokaliptika határozza meg
a Nyugat gondolkodását, legalábbis a mindennapi kultúrát
uraló hollywoodi (holivudu) filmdiktatúra által.
Érdemes megvizsgálni, milyen szellemi mélyáramlatok
vezettek ide. Hová vettettünk, hová, akár magunk által is?
De előbb vizsgáljuk meg, mi történt valójában az elmúlt
fél évszázadban Magyarországon. Azonban most más
szemszögből, mint a főirányú történészek, szociológusok,
politológusok szokták. Az elmúlt armageddonos századot
rengetegen elemezték már, és átvilágították benne a
ma­g yar kultúra vonatkozásait. Szinte az az érzése az
embernek, hogy túlelemeztük, és ez a túlelemzés vakít.
Persze nem lehet valamit túlelemezni, legfeljebb egyolda­
lúan túlvizsgálni, mert az igazság keresése örök útke­resés.
Ma már bántóan merevek azok a keretek, amelyeket sok­
szor egyoldalú ókori görög filozófiai elképzelések
3/14/12 1:45:22 PM
 alapján a rene­szánsz, a felvilágosodás és a humanizmus
eszme­rendszere határoz meg. Az így kialakult kérdéstila­
lom-rendszer ma már merevebb szellemi szarko­fág az
emberi gondolkodáson, mint az általa szétrombolt vallási
dogmatizmusok. Ráadásul kialakult ellenhatásként az őt
támadó tradicionalista iskola, s így gondolkodásunk egy
kettős taburendszer össztüzében vergődik. Ám ez nem csak
újkori jelenség. Ismert az a régi kínai történet, hogy amikor
megkérdezték az egyik császárt, milyen intézkedéseket
tenne országa megmentése érdekében, azt válaszolta:
„Először is helyreállítanám a szavak jelentését.”
A dolgok néven nevezése első látásra nem is lenne olyan
nehéz ügy. Főleg, ha figyelembe vesszük azt a bibliai tételt,
hogy csak az embernek van az a képessége, hogy megnevez­
ze az állatokat. Ezzel a képességgel még az ördög sem ren­
delkezik. Tehát az ember képessége a dolgok megnevezése,
sőt még a virágokat is ő kereszteli meg. Ezentúl az
ördögnek is ő ad nevet, elnevezi Sátánnak, hogy mindenki
tudja, ki ő, és hol a helye. Némi túlzás, hogy mindenki tudja,
mert valójában szinte senki nem tudja, ki ő, és mi ő. Mert
ha mi emberek tudjuk csak megnevezni a dolgokat, a Sátán
ugyanazt a jelenséget meg tudja osztani. Ő a nagy
Megosztó. Saját képét is megosztja bennünk. Eredetileg
tudjuk, ő az Ellenség, mégis sokan úgy hiszik, azt hiteti el
magáról, hogy ő Lucifer, a Fényhozó, egy féltékeny isten
száműzöttje. Van azonban még egy ennél is nagyobb
nomadnemzedekkorr2.indd 11
trükkje: ő a rejtettség, ő a rejtőzködés zsonglőrje. Bennünk
is úgy tud rejtőzködni, hogy legrútabb ügyeinket széppé
értelmezteti magunkkal magunkban. Így ő lesz a belső
szövetséges ellenség, saját leleplezését is legtöbbször ő
irányítja. Ezért szinte lehetetlen helyreállítani a szavak
jelentését, visszaépíteni a lélek szakrális orientációját.
Az ördögűzés, ha „csak” kulturális is, veszélyes feladat.
Mikor Jézus vitatkozott farizeusokkal, vagy a ravasz meg­
alkuvó szadduceusokkal, ő is szembekerült ezzel a helyzettel.
Felhívta a figyelmet, hogy nem jó az, ha a Sátánt a Sátán űzi
ki. Ráadásul, ha még azt sem tudjuk, kit nevezünk Sátánnak,
Belzebubnak. Belzebub a héber Baal-Zebub, annyit jelent, a
„legyek ura”, ez egy gúnynév, ami a kánaáni isten Baal-Zebul
(„Magasztos Baál”) kifigurázása. Tehát az ellenségünk istene
a mi sátánunk. Démonizáljuk egymás isteneit, így először
csak mások isteneit tagadjuk, majd nincs megállás a nagy és
általános istentagadásig. A XX. századot valahol mélyen a
permanens istentagadás és az abból is következő forradalmi­
ság határozta meg. A két legnagyobb földi szélsőség – a
fasizmus és a kommunizmus – százada volt. Ebből született
az a hazugság-felhalmozódás, amit létező szocializmusnak
nevezünk, s ami a XX. század második felében meghatározta
életünket. Innen kezdődik az a hajszálvékony ösvény, amin
igazságainkat féltve egyensúlyozgatjuk.
Ott éltünk Kádárkádiában, és most sorba vesszük, amit
akkor láttunk, amit akkor nem láttunk, de most már 11
3/14/12 1:45:22 PM
 sejtjük, ahogy akkor láttuk magunkat és őket a hatalomban, spekulatív világ, amire ha az ember filmen nézi, könnyen
és ahogy ők láttak, figyeltek, figyeltettek bennünket. Ha ez ki­mondja, hogy ilyen nincs.
nem az életünk lett volna, akkor azt is gondolhatnánk,
hogy egy sci-fi, egy virtuálisan kitalált zavarosan

12

nomadnemzedekkorr2.indd 12 3/14/12 1:45:23 PM

 Mi volt a nomád nemzedék?
Mivel XX. század végi életünket a nomád nemzedék néző­
pontjából vizsgálom, először azt kell leírni, mi volt az a
nomád nemzedék. Mi volt az a többszörösen rendszer­
idegen csodabogár, amitől a magyarországi bolsevik utódok
és a csírázó liberálisok is fanyalogtak.
„Vannak mozgalmak, melyeknek mélyén időtlen gesztusok
munkálnak.” Ezzel a mondattal kezdtem
1981-ben a nomád nemzedék
születésének tízéves évfordulójára
megjelent kötet előszavát. Az egész
előszó ott egyensúlyozott a politikailag
kimondható és a kimondhatatlan
határmezsgyéjén. Ki lehetett mondani
azt az igényt, hogy „a változások által
okozott bármilyen törések ellenére
tudatában maradjunk életünk folyama­
tosságának”. Nem lehetett azonban
arról beszélni, hogy mik voltak a XX. században azok a
törések. Például Trianon és az 1945-el kezdődött hosszan
tartó szovjet megszállás. Hogy milyen dupla és tripla, sőt
többfedelű rendszerben működött a magyar társadalom a
szovjet megszállás alatt, azt éppen a Trianon-szindróma jól
mutatja. Például az az ENSZ , amely 1947-ben majdnem
kétezer év után elkezdte újrakreálni Izrael államot, az a
nomadnemzedekkorr2.indd 13
mai napig tabunak tekinti, hogy Magyarország bármilyen
kelet-európai változások után, akár egy félbevágott határ
menti magyar falut is visszakapjon. Közben Magyar­orszá­
gon – ahol a zsidó származásúak természetesen büszkék
voltak az újonnan létrejött zsidó államra – sokszor zsidó
származású újságíróknak, szakértőknek kellett elítélniük a
cionizmust. Sőt cionista koncepciós
pert is kreáltak. De különös volt a sor­
sa a Szentföldre kivándorló magyar
zsidóknak is. Ezek többnyire urbánus
kultúrájú emberek, és ott egyszerre
bekerültek egy radikális népi közösségi
világba a kibucba. Ha azt nem is bírták
ki sokáig, és sokan visszajöttek vagy
elmentek Nyugatra, azért örök nyo­
mokat hagyott bennük az „otthon zöld
füve”, az egyszer otthon lenni valahol a
Földön testmeleg illata. Mezei András, aki megélte ezt a sor­
sot, gyönyörű, Temetés című novellájában így ír erről: „Csak
a kertészetet nem unja meg az ember. A füvekhez, fákhoz nem
volt megállója a menetnek, mert minden talpalatnyi földet kosa-
rakban kellett felhordani a dombra. Minden fát ültetni kellett.
Minden szál füvet vetni, minden virágot és bokrot külön ültetni.
Öntözni. Minden árnyékban benne volt Jákob.” 13
3/14/12 1:45:23 PM
 De a mi – zsidókról kialakított – sztereotípiáink is több­
ször gellert kaptak. Jól emlékezem arra a jelenetre, ami
Mezei András lakásán volt a nyolcvanas évek elején. András
körülbelül fele-fele arányban meghívott bennünket
„magyar”-magyarokat és zsidó-magyarokat magához azzal,
hogy egy tíztagú izraeli delegáció lesz este nála. Mi magyar­
országiak egy kicsit hamarabb érkeztünk, és egyszer csak
elkezdtek bejönni az izraeliek, mint egy tucat szatmári
paraszt, vízözön előtti kordbársony nadrágban, tenyeres-
talpasan. Lengyel Balázs megdöbbenve szólalt meg mellet­
tem: Te, ezek nem is zsidók. Nem is olyan egyszerű ez a kik
vogymuk, mik vogymuk kérdés.
Más oldalról – vagy nem is olyan nagyon másról – de ez
izgatta azt a néhány tucat, majd néhány száz, később egyre
több fiatalt, akik a hetvenes évek elején megalakították a
Fiatalok Népművészeti Stúdióját és a táncházmozgalmat.
Ezzel elkezdődött egy furcsa játék a hatalom és köztünk.
Mind a két oldal hol jobban, hol kevésbé, de cinkelte a lapo­
kat. A hatalom – ami tudvalévőleg nagyon éber, amíg bele
nem fárad – egyből észrevette, hogy itt egy alternatív, szaba­
dabb ifjúsági kezdeményezés indult, ezért kétfrontos harcot
(Kádár kedvenc machiavellista kifejezése) indított. Totá­lis
belügyi megfigyelést szervezett, valamint utasította a KISZ
KB-t, hogy támogassa a kezdeményezést anyagilag úgy, hogy
egyre jobban vegye saját befolyás alá. Mi viszont bevonul­
14 tunk egy kulturális szakmai intézmény, a Népművelési
nomadnemzedekkorr2.indd 14
Intézet háttér-szárnyai alá. Ebben az intézetben Aczél
György, Kádár kulturális és valódi helyettese már építette
azt a bázist, ahol a polgári ellenzék meghúzhatja magát. Erre
a „farvízre” kapaszkodtunk mi rá, ún. nemzetiek, népiek.
Persze ravaszságunk Aczélnak is jól jött, mert a hozzá közel
álló, zsidó polgári világ ellenzéki építkezését sokszor velünk,
„nacionalistákkal” elfedhette, amikor őt, mint Moszkva-
ellenes, „liberális”, nyugatimádó elhajlót Kádár balosai
Moszkvában feljelentették. Kádárnak, ha volt zsenialitása,
akkor az a proli machiavellizmusa volt. Kitűnő érzékkel
egyen­súlyozott a Moszkva-hű, ultrabalos antisze­miták (akik
között zsidó is volt) és az Aczél vezette rejtetten nyugatos
„liberális” zsidó és művelt nem zsidó csoport között. Kádár
észrevette, hogy neki, ha hosszú távon hatalmon akar
maradni, meg kell adnia a császárnak, ami a császáré. Tehát
alapvető kérdésekben mindenáron (bárki bármit mond is
utólag, mindenáron) ki kell szolgálni a birodalmat. De azt is
észrevette, hogy pilátusi helyzetben van. Nem elég a birodal­
mat szolgálni, ki kell egyeznie a Szanhed­rinnel is, mert a
szad­duceusok elkaszálják a birodalmak központjaiban, Kele­
ten és Nyugaton egyaránt. Ez adta Aczél György rendkívüli
védettségét, és ezzel a kultúrpápa zseniá­lisan élt is. Kádár
szerepéből, krumplistésztás önural­mából talán csak egyszer
esett ki. A nyolcvanas évek máso­dik felé­ben megbarátkozott
Madaras Józseffel, a színésszel. A sűrű talál­kozások miatt
Józsi vette a bátorságot, hogy kultúrpolitizáljon, és naivan
3/14/12 1:45:23 PM
 elkezdte szidni Kádárnak Aczélt, és ecsetelte ártalmasságát a
magyar kultúrára. Nem antiszemita alapon (ezt azért ő sem
merte), csak balosan, József Attilá-san. Eleinte Kádár
mo­soly­gott ezen, amikor azonban a színész erőszakosan
többed­szerre is elővette a témát, a főtitkár kiborult, és jelleg­
ze­tes hangnemében azt mondta: Hát lőjék le Aczél elvtársat!
Ezután már nem fogadta Madarast.
Kénytelen vagyok szellemileg csatangolni Kádárkádia
bozótos ligeteiben, mert látom másoknál, máshol, hogy a
túl egyenesre vágott ösvény nem leleplezi, hanem inkább
csak cizellálja azt a hazugság-felhalmozódást, ami a Kádár-
rendszer, s benne átkozott és áldott életünk volt. Különben
is egy történetnek saját akarata van. Hagyjuk élni, talán
úgy kevesebbet tévedünk.
Valamikor a hetvenes években megkerestem Makovecz
Imrét, akit akkor még saját szakmája se nagyon ismert, hogy
Tokajban építsünk egy alkotóházat fából. Ahogy most fel­emel­
kedik emlékeim­ből ez a ház, úgy érzem, akkor azért kellett
megépíteni, hogy most pontosabban, mélyebben tudjam mind­
azt elmondani, amit szeretnék. Némely sinto temp­lo­mokat
szoktak úgy építeni, hogy szétszedhető legyen, és egy új nem­
zedéknek újra fel kelljen építenie, és így tanuljon bele a hagyo­
mányba: hogy megérintse a hagyományok aranyágá­nak ere­
deti teljessége minden reformtól, forradalomtól mentesen.
A templomot nem szabad átalakítani, az oltárt nem sza­
bad megfordítani, mert felfordul a világ. Kell az életben egy
2 Susan Strauss: The Passionate Fact című művében elemzi így a történetmesélést.
nomadnemzedekkorr2.indd 15
biztos pont, ahonnan rálát az ember az eredet céljaira, és
mérni tudja a változás irányát, s azt, hogy az a változás
milyen célt szolgál. Ennek a helyzetnek a felszámolása –
hívja az magát akármilyen „jóképű” izmusnak, akár libera­
lizmusnak és humanizmusnak is – ez az ősbűn. Nincs más
ősbűn. Ezért kell a történetet, történetünket elmesélni,
mert ez az egyetlen tanulság, és nem az állami történelem­
oktatás, ami már régóta nem más, mint egymásra hivat­
kozó vagy egymást egyoldalúan tagadó történelem­
hamisítások állandó körforgása.
A mi létező szocializmusunk, de a létező kapitalizmus
szint­úgy, először és legszélsőségesebben ennek a folyama­
tos emberi történetmesélésnek a lehetőségét szüntette meg,
és lebontotta a rá való képességet. De a gyökerek mélyeb­
bek. Talán ott kezdődnek, amikor egy kultúra, mint például
az európai, összes történetét vallásos erővel egy nép kreált
(melyik őstörténet nem kreált?) őstörténetéhez rögzíti, s
ezzel egyirányú, merev sínre tesz egy civilizációt. A haszid
zsidók között mesélnek egy történetet a történetmesélés
képessé­géről és képtelenségéről.2 Egy nagyon gazdag ember
megfizet egy rabbit – aki nagyszerű mesemondó hírében
áll –, hogy az ő családi ünnepségén meséljen. A rabbi sok
kilo­métert utazik a gazdag ember házáig, ám egész este, de
még másnap sem jut eszébe egyetlen történet sem. Végül az
ün­nep­ség véget ér, és a rabbi erősen szégyenkezve távozik.
A hazafelé vezető úton eszébe jut egy történet, visszamegy 15
3/14/12 1:45:23 PM
 és elmondja. A gazdag ember megdöbben, rájön, hogy ez az Politikai árkádok
ő története arról, hogy milyen csalárd módon érte el a gaz­
dag­ságát mások szenvedése árán. A nomád nemzedék élethelyzetének a megértése szinte
Nehéz kérdés viszont, hogy éppen most, amikor az egész lehetetlen a politikai történelmi háttér megvilágítása
világot már egy általános törté­net­mesélési tilalom sújtja, és nélkül. Nem szeretném most a kialakult történelem-
szklerotikus a képesség is, mit értelmezési sémákat felmondani, mert
lehet tenni. Talán házat kell építe­ azok mára nagyrészt kiüresedtek.
ni, olyat, mint a tokaji. Vagy inkább Ráadásul az egyoldalúan marxista
azt úgy, ahogy a karok nép tette. értelmezéseket felváltotta az egy­
Ezek a kaliforniai őslakosok külön oldalúan neoliberális dogmák túlsúlya.
házat építettek a régi történetek Jellemző, hogy az elmúlt húsz év
elmeséléséhez. Ennek a háznak a Magyarországára is csak hellyel-közzel
padozata maga a föld. Középen egy jutottak be azok a szerzők, akik vilá­
lyuk van, és úgy tartották, hogy a gunkat nem ateista, materialista, egzisz­
régi tör­ténetek ebben a lyukban tencialista nézőpontból szemlélték.
vannak. A mesemondó énekel Jellemző, hogy Eric Voegelin korszakos
ennek a lyuknak, hogy előhívja a politikai filozófiai munkásságából eddig
történeteket, ám azok rendkívül egyetlen könyvet sem fordítottak
szégyenlősek, nehezen jönnek elő. ma­g yarra. Egy olyan szerzőtől, aki a XX.
Ha véletlenül előjön egy, akkor a század megkerülhetetlen politikai
mesemondó gyorsan és felfokozott indulattal mondja el, filozófusa volt. Természetesen, mint minden nagy ember,
ne­hogy idejekorán visszacsusszanjon a lyukba. Jöjjenek hát elhelyezhetetlen volt a táborok fiók­jaiban, nem állt sem
föld alá bújt, szégyenlős történeteink. Minden tisztessége­ jobb-, sem baloldalon, nem volt idealista és materialista sem.
sebb mesélő természetesen elöljáróban elmondja: Nem De nem ez volt a legnagyobb bűne, hanem a gnózis-problé­
tudom, hogy pontosan így történt-e, de ha elég sokáig hallga­ ma, a gnoszticizmus kérdésének a mély feltárása. Voegelin
16 tod a történetet, meghallod majd, mennyire igaz. szerint a gnoszticizmus nemcsak az antikvitásban fellépő

Makovecz Imre

nomadnemzedekkorr2.indd 16 3/14/12 1:45:24 PM

 vallási irányzat volt, hanem egy folyamatosan létező gon­
dolkodásmód, világkép. Hat jellegzetes vonását sorolta fel:
1. Elégedetlen a helyzetével, mert azt egy negatív világba
vetettségnek fogja fel.
2. A világ rosszul van teremtve, ebből következik minden
baj. Tehát a világ tökéletlen, és nem az ember.
3. A világ rossz vonásai alól lehetséges a megváltás.
4. A világ megjavítása, megváltoztatása történelmi folya­
mat révén érhető el.
5. A világ megváltoztatása, megváltása az ember saját
erőfeszítésétől függ.
6. Ezért a gnosztikus feladata a változtatás receptjének a
kidolgozása (ő a forradalmár alkimista), a rossz alóli
nomadnemzedekkorr2.indd 17
A Boldogasszonyfájának elôkészítése. Ez tartja a házat,
a madarat és az eget.
megváltás módszerének a megismerése. Ez a gnózis, a
tudás. A gnosztikus prófétaként lép fel, megváltó tudását
hirdetve az emberiségnek.
Voegelin kimondja az ítéletet: „A gnosztikus gondolkodók –
mind az ókoriak, mind a modernek – az elidegenedés nagy pszi-
chológusaiként a prométheuszi lázadás örökösei.”
Ezt követi végső igazsága: „a gnosztikus mozgalmak körébe
tartozik a progresszivizmus, pozitivizmus, a marxizmus, a
pszicho­analízis, a kommunizmus, fasizmus és a nemzeti
szocializmus”. 17
3/14/12 1:45:24 PM
 Ebből a tételből és könyvei szigorúan pontos bizonyítás­
rend­szeréből kiderül, hogy fasizmus és kommunizmus
mélyen egylényegű jelenség. Az új gnoszticizmus lényege,
hogy tagadja: az Isten és az ember, a világ és a társadalom
a lét eredeti közösségét képezi . 3
Kádárkádiában való nomád létezésünk a marxista létező
szocializmus időszakára esett. Jellemző volt erre az időre,
hogy maguk az ideológusok sem tudták, hogy valójában
milyen mély szellemi áramlat határozza meg gondolkodásu­
kat és nyelvhasználatukat. Ebben az idő­szakban jelent meg
egy könyv a Második prométheuszi forradalom4 címmel. A
szerző észre sem vette, milyen mélyen igaza van, mikor
Marxot és izmusát második prométheuszi forradalomnak
nevezte. Csak ő azt hitte, hogy az egy pozi­tív dolog.
Az úgynevezett modern gondolkodás hőse, megkérdő­
jelez­hetetlen szentje lett Prométheusz. „Imádatának” az
ókori görögöknél vannak a kezdetei. Hésziodosz, a boiótiai
parasztköltő szerint még vétkes az istenek ellen ravaszkodó
Prométheusz, mivel Zeusz az értelmes rend őre, aki ellene
lázad, az eleve bűnös. Ráadásul ez a lázadás hosszabb távon
kudarcot vall. Így többet árt, mint használ az embereknek,
akikre pedig többnyire farizeus módon hivatkozik. Tehát
ógörög földön a Kr. e. VIII. század végén még az archaikus
rend uralkodott, melyben az erkölcsi értékek, jogrend,
igazságosság (diké) még az isten(ek) és az ember szövetsé­
18 géből származtak. A Kr. e. V–IV. században
3 Rövid bemutatásomban G. Fodor Gábor: Kérdéstilalom című könyvének összefoglalását követtem.
4 Vitányi Iván: Második prométheuszi forradalom, Bp., 1971.
nomadnemzedekkorr2.indd 18
világképfordulat volt. Ekkor lett az istenek ellen ravaszkodó,
lázadó emberből, Prométheuszból hős, félisten. Aiszkhülosz
műve (valószínűleg nem az övé), A leláncolt Prométheusz jelzi
a fordulatot, de legalábbis a fordulat csíráit. A modernkori
gondolkodás ennek a Prométheusz-képnek az áhítatában
született, és elvégezte az „értékek átértékelését”. Nem
véletlen, hogy az emberi hübrisszel áthatott művészet leg­
kedveltebb, újra és újra feltűnő motívumai közé tartozik
Prométheusz. A klerikalizmus elleni lázadását istenta­
gadássá kiteljesítő felvilágosodásnak egyik központi figurája
lesz, természetesen az önállóságáért, saját szellemi szuve­
renitásáért küzdő személyiség nemes szerepébe öltöztetve,
mint Goethe Prométheusz című versében. A modern ember,
a fausti ember benne találta meg istentagadásának és mér­
hetetlen hübriszes önmegvalósítási vágyának igazolását.
A marxizmus ateista, materialista utópiájához keresve sem
lehetett volna jobb „szentet” találni, mint Prométheuszt,
azt a lázadó titánt, aki kimondta: „az ember minden tudása
éntőlem való” (Aiszkhülosz).
A létező szocializmusban ezt a világképet permanens
forradalomként mutatták fel úgy, hogy duplafedelű hazug­
ságként az emberektől megvonták éppen a szabadsághoz és
a személyiség szabad kiteljesedéséhez való jogot. Ráadásul
mindent ebben a hazugságfelhalmozó keretben kellett
értelmezni, így a művészetet és a népművészetet is.
3/14/12 1:45:24 PM
 A létező szocializmus, avagy a vak barlangja
Descartes-nak az Értekezés az értelem helyes használa­táról…
című művében van egy példázat a vak barlangjáról. Ebben
azokról a bölcselkedőkről szól, akik „ahhoz a vak emberhez
hasonlítanak, ki, hogy kára nélkül megverekedhessék valakivel, aki
lát, azt egy igen sötét barlang aljára vezeti”. Így éltünk mi is a
létező szocializmusban. Barlangból barlangba kerül­tünk.
Platón barlangjából a vak barlangjába. A vak, egy állandó napi
politikai értelmezéssel megerő­szakolt újgnosztikus és kabba­
lista gyökerű ateista dialektikus materializmus fojtogatta a
szellemi életet. Ehhez biztosított hátteret Marx állandó
racionalitásra hivatkozó, valójában okkult és mélyen hazug
eszmerendszere, amely a lázadás és a forra­dalom szentté
avatását szolgálta. Már doktori disszertáció­jában, amit a
démokritoszi és az epikuroszi természetfilozó­fia különb­sé­
géről írt, meghamisította Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz
című művének a lénye­gét. Azt, hogy az eredeti összefüggésben
Pométheusz istentagadása lelki betegség, Voegelin mutatja ki
Wissen­schaft, Politik und Gnosis című könyvében . Rámutat,
5
hogy Marx, a „spekulatív gnosztikus” a kiszakított idézettel
manipulál, tudatosan csal, ráadásul ennek tudatában „démo­
nikusan” ragaszkodik a lázadás pozitív toposzához. Ezzel –
főleg a Gazdasági-filozófiai kézirataiban kifejtve – az a célja,
hogy a létfolyamatból kizárja a transzcendens létet, és így az
embert önnön műveként tüntesse fel.
5 Eric Voegelin: Wissenschaft, Politik und Gnosis, München, 1959.
nomadnemzedekkorr2.indd 19
A létező szocializmusban, a vak barlangjában ez volt az
egyik „világítás”, a vakítás világítása. Ráadásul ezt a vakí­
tást, ez a rendszer egy totális nyelvi terrorral bástyázta
körül. Kialakított egy prométheuszi szótárt, aminek a leg­
szentebb szava a forradalom szó lett, s amiben a betel­je­
sülést, az új teremtését a világforradalom ígérete jelentette.
Második prométheuszi forradalom. Lehet-e ennél
hízelgőbb képletet kitalálni az önmaga vakításában is egyik
legszélsőségesebb rendszernek. Az ideológia centrumában a
forradalom volt. Ezt „ragozta” a szolgáló képzelet permanens
forradalommá, mindennapi forradalmisággá, és így tovább.
Eme mag körül gravitált a szocialista kultúrának nevezett
álvallás. Ezt a beszédet gyorsan elsajátítottuk, és bevontuk
játékunkba. Ha valami fontosról akartunk beszélni, csak
hogy beszélhessünk a témáról, a végére odabiggyesztettük a
hivatkozást a szocialista kultúrára. Ezt neveztük vörös
faroknak. A legegzotikusabb és -irracionálisabb témák is
átmentek a cenzúrán, ha rajta volt a vörös farok. A
legzseniálisabban és egyben legcinikusabban használta ezt
a technikát Jancsó Miklós és Hernádi Gyula. Például Égi
bárány című filmjükben okkult és ezoterikus szimbólum­
rendszer mozog nagy vörös farokkal. A nagyközönség, mi­vel
nem volt tisztában ezzel a világgal, egyszerűen zavarosnak
tartotta ezt a művet, de a kommunista cenzúra sem értette, 19
3/14/12 1:45:24 PM
 vagy nem akarta érteni, vagy az 1945 utáni agymosás után
már nem tartotta veszélyesnek. Jellemző – ahogy a korabeli
ügynöki jelentésekből kiderül –, hogy veszélyesebbnek
találták Konrád Györgyék akkor lázadó rend­szer­kritikáját,
mint Hernádi Gyula ezoterizmusát. Az ügynö­kökön keresz­
tül ezért különböző kecsegtetési technikákkal (megjelenés,
színpad, külföldi bemutató) nyomást gyakoroltak Hernádira,
hogy tartsa távol magát Konrádék­tól. Eddigre már minden
nyomát eltüntették annak, hogy az úgynevezett szocialista
kultúra milyen okkult tanokból eredt. Már senki nem tudta,
vagy nem merte szóvá tenni, hogy a Gorkij és Lunacsarszkij
által megszerkesztett marxista valláspótlék, az empiriokriti­
cizmus, az energetizmus, a teozófia, Nietzsche Dionüszosz-
kultusza többnyire okkult interpretációján alapult6. Ők, az
isten­építők a kollektív humanitást éltették. A tömegek
látens energiájának galvanizálásában reménykedtek.
Kollektív halhatatlanságot ígértek, és magasztalták a for­
radalom érdekében hozott önfeláldozást. Ezeket az árulkodó
kezdeti elképzeléseket aztán később elleplezték úgy, hogy
például Gorkij megmaradhatott vörös-farkos hivatkozási
pontnak. A Nomád nemzedék kötetben Vitányi Iván használja
is így a hetvenes évek új népművészeti mozgalmának
védelme érdekében. Szerinte a népművészet Bartók és
Kodály szellemében kap szerepet a szocialista művelődés­
politikában. Megvédi a két zeneszerzőt, hogy nem a polgári
20 művészet­hez tartoznak, hanem Gorkijjal és József Attilával
6 Erről bővebben szól a B.G. Rosenthal által szerkesztett Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában című könyv, Bp., 2004.
nomadnemzedekkorr2.indd 20
együtt „a szocialista művészet első világrangú képviselői”. Azt,
hogy Vitányi – aki művelt ember – ezt komolyan gondolta,
vagy csak a rá jellemző cinizmussal mosolygott is azon, amit
írt, azt csak ő tudná megmondani.
Az akkori világunknak azonban ez csak az egyik tudatos
vagy tudatlan tévedése volt. Talán nagyobb hiba volt (és most
is az) az utópizmus mérge és állandóan csábító kísé­rtete. A
szellemileg védtelen tömegeket könnyű elvará­zsol­ni egy szép
új világ ígéretével. Pedig történelmi tapasztalat, hogy ez a szép
új világ mindig „állatok farmjává” változott. Legegyér­tel­
műbben a nácik mellett a szovjet kom­mu­nizmusban. Ezt a
világot is a nyelve leplezi le. Már ennek a világnak az elneve­
zéseiben is látható (lenne), miről van szó. Morus Tamás Utópia
elnevezése a görög u-fosztó­képző és a toposz (hely) össze­téte­
léből származik, és valami olyasmit jelent, hogy „Seholsincs­
ország”. William Morris, a másik nagy utópista művének címe:
News from Nowhere (Hírek Seholországból). Hogy elérjünk
Utópiába, természetesen mindennek fejlődnie kell, az ember­
nek, a társadalomnak, a tudománynak, a mű­vészetnek és a
népművészetnek is, új közösségi művé­szetté. „Új közösségi
művészet természetesen csak olyan társa­dalomban lehetséges,
amely maga is közösségi, tehát a szocialista és külö­nösképpen a
kommunista társadalomban, mely a közösség eszmé­jét kiteljesíti” –
legalábbis Vitányi szerint. Mi ezt akkor nem vártuk ki, hanem
énekeltünk és táncoltunk tovább, egészen addig, amíg meg
nem öreged­tünk, mint a fű, a fa, a virág és mint az ember.
3/14/12 1:45:24 PM
 A táncházmozgalom igazi szellemi vezetője Csoóri
Sándor volt. Ő volt a hetvenes években a magyar kulturális
élet garabonciás szelleme. Rendkívüli helyzetérző tehet­
séggel egyensúlyozott lehetőségek és lehetetlenségek között,
porcelánként egy elefántboltban. Ráadásul ehhez az egyen­
súlyozási készséghez egy cizellált nyelvi szinten előadott
esszéisztikus gondolkodás társult. Többek között Németh
Lászlótól és József Attilától ihletetten és a szürrealistáktól
„fertőzötten”. Az egyik 1971-es rövid esszéjének a címe filo­
zófiai alapvetés: Élni az idő közepén. A pontosan megtalált
tételt így fejti ki: A kultúra – lett légyen népi vagy magas
kultúra – mindenkor közösségeket teremtő erő. Ahol megnyi-
latkozik, épp a fejlődésről, a haladásról derül ki, hogy az igazi
haladás: nem az egyirányú előretörés, hanem a minden irányú
kiteljesedés. Dolgunk tehát: élni az idő közepében, élni egy nép
szellemiségének a közepében…
Mi néhányan, akik akkor alapítottuk a Fiatalok Népmű­
vészeti Stúdióját, ezért kerestük meg az akkor negyvenéves
Csoóri Sándort, hogy támogasson bennünket. Egy olyan
embert, akinek akkor semmilyen párt vagy állami funkciója
nem volt, mégis egy nomád fejedelem méltósá­gával galoppo­
zott az akkori Magyarország párttitkárokkal, rendő­rök­kel,
ügynökökkel, irigy félelmekkel valamint kommunistá­vá vált
Túri Danikkal és Doktor Faustusokkal aláaknázott terepein.
Így az sem véletlen, hogy Csoórinak hetvenes évek
végén megjelent Nomád naplója ihletett bennünket, hogy
nomadnemzedekkorr2.indd 21
magunkat nomád nemzedéknek nevezzük el. Ez lett annak
a kötetnek is a címe, amelyben 1981-ben bemutattuk ezt a
fellegajtó-nyitogató nemzedéket.
Vajon mi mozdul a társadalomban, a levegőben, a lélek­
ben, hogy egyszer csak kialakul egy életérzés, és összeáll­
nak a fiatalok nem valami ellen, hanem valamiért, ami
nehezebb. Ha valami ellen fognak össze, lehetnek mártírok
vagy az elmúlt kétszáz év divatja szerint istenített for­
radalmárok. Főleg, ha azt üvöltözik, hogy akasszátok föl a
királyokat. Senki sem kérdezi: a rosszakat és a jókat is?
Vagy, hogy éljenek a forradalmárok úgy általában, ha jók,
ha rosszak. Vajon mi mozdul akkor, ha nem forradalmat
akarunk csinálni, hanem csak élni tisztességgel – az utó­
piákból megtérve – az idő közepében. Két dolog bizto­san:
a hatalom és az ideológia, főleg az életre irigy ideoló­giák.
A hatalom ármánykodásaira – a szerencsétlen vagy
ön­kéntes ügynökök hadával – még visszatérek Kádárkádia
fertőzött lelkivilágáról írva.
A hetvenes évek látszatra egysíkú – marxista, mate­
rialista – ideológiai irányultsága mögött egy sokszínűen
zavaros ideológiai légkör terjengett. Ezt természetesnek is
tarthatjuk, mivel egy valódi és szellemi diktatúra által lefoj­
tott viták nélküli, ezért álvitákkal (pl. mindennapi
forradalmiság) teli kulturális életben végig/nem/gondolt,
megrágatlan tételek burjánoztak. Kerülgették a létező
szocializmus értékzavaros életérzéseit. Hogy milyen 21
3/14/12 1:45:24 PM
 életérzéseket, azt jól írja le a következő idézet: „Kinek a fia
vagy te?” – kérdezte kétségbeesetten 1970 körül egy vadnak
tűnő kamaszkort megélő ismerősömet az anyja. Kinek a fia vagy,
kérdezte, mert tudni akarta, hogy J. honnan tett szert arra a
szép szokására, hogy nem pusztán felteszi a fotel karjára a lábát,
de ellopja az apja cigarettáját, a virágföldbe nyomja el a csikket,
házibulikon belerókázik idegen családok másnapi levesébe, és
alkalmanként merő kedélyességből értékes tárgyakat hajigál ki
az ablakon. »A szerencse fia, a korom büszke gyermeke vagyok«,
válaszolta nagy örömmel J., és világossá tette, hogy és mint áll-
nak a dolgok a családi hagyományokat illetően. Így éltünk
Pannónia helyén.” 7
A nomád nemzedék így nem akart élni, ezért elhagyta
ezt a világot. Nem dacosan, nem lázadón, nem forradalmi­
an, hanem szelíden, mint aki félrelép valami undorító
fenyegetés elől. Ettől a hatalom is megdöbbent és a moder­
nista ideológiák szajkózói is. A hatalom lesben állt és fon­
dorlatoskodott. Aczél György így: „Kedves Koltay Elvtárs!
Levelével kapcsolatban megemlítem, hogy számomra soha
nem volt probléma az Ön által említett kérdés, hogy »a
néphagyomány, a folklór hogyan illeszthető be szervesen a
nemzeti kultúrába«.”8 A nagy manipulátor azt is kifejti,
hogy szerinte a nemzeti kultúrára épül a szocialista kultúra,
sőt az ő internacionalista eszméi és a nemzeti kultúra
elválaszthatatlan. Ehhez persze Trockijnak és Leninnek lett
22 volna néhány szava, ha az egyiknek egy jégcsákány meg
7 György Péter: Apám helyett című könyvéből való idézet.
8 Aczél Györgynek, a Minisztertanács elnökhelyettesének levele Koltay Gábor ötödéves műegyetemi hallgatóhoz.
9 Báron György: Városi népzene – közösségi zene? Mozgó Világ, 1977.
nomadnemzedekkorr2.indd 22
nem nyitja a „tudat” magasabb dimenzióit, és ha a másikat
kommunista „vallásalapítóként” nem mumifikálják.
A modernizmus sablonjai felől nézve is nagyon gyanús
volt ez a népművészet felé fordulás, ezért mórickás
lendülettel be is skatulyázta a maradiság és haladás pri­mi­
tív dualisztikus sablonjának negatív részébe. Ebben a
felfogásban az eredeti népzene előadása nosztalgia és
felmelegítés, szemben például a versmegzenésítéssel, ami
új minőség létrehozása. Annak, aki az idő közepén él, ez
nevetséges képlet, mert állandóan gyakorolnunk kell
magunkat az évezredes hagyományban, hogy az évezredes
képletek biztos ismeretében alkossunk, amikor annak van
ideje, újat is. Különben a hagyomány állandó felszámolását
végző újításkényszer fel is számolta az európai művészetet.
A másik kritikai címke, hogy a táncházmozgalom
kivonul a társadalomból egy üvegbúra alá: „Ahelyett, hogy a
külvilág feszültségeit hoznák be magukkal, néhány órára lég-
mentes üvegbúra alá kerülnek a táncház látogatói, akár egy
panoptikumban.”9 Ebben a tételben a mindennapi (ál)forra­
dalmár kéri számon az osztályharcos forradalmi lendületet
tánc közben, vagy ha kell az ágyban is szociologizáló
felsőbbséggel. Ráadásul még úgy is álságos a dolog, hogy
micsoda feszültséget vitt volna be egy diktatúra feszültség­
mentesített világából. Ez a mozgalom valójában ennél
messzebbre ment, a társadalmi életből kitiltott szabadságot
és szabadságvágyat vitte be, és a szabad tánc közben
3/14/12 1:45:25 PM
 felszabaduló örömmel akkumulálta magába, és átmentette
jobb időkre az értékekkel szövetséges emberi szabadság
felemelő érzését. Nem búra alá vonult, hanem a lélek örök
szabadságburkát vonta a lefojtott életben nehezen
átmenthető örök emberi értékek köré…
Hódoltságból hódoltságba
Az értelmiség szellemi terrorizmusa, ami egy radikális
haladás- és fejlődésmítoszt prédikált a hagyományok, a
tradíció „egésze” ellen, minden eszközt bevetett már
valójában a francia enciklopédisták óta. Ez a világkép egyre
fokozódó mértékben kitér az emlékezés és felejtés dialek­
tikája elől, és múltfelejtésre és „jövőemlékezésre” koncent­
rál, utópia dramaturgiával építkezik. Elveti azt a tételt,
hogy az igazi kultúra lassú növekedésben alapoz meg min­
dent, ami gyümölcsöző. Szellemi forradalmi gázolást hirdet,
és a zászlón a jelmondat: modernnek kell lenni mindenestül.
Magyarországon a hetvenes években a népművészethez,
mint tiszta szellemi forráshoz és világképhez való ösztönös
fordulásnak két kettősspirálba csavarodott új gnosztikus
szellemi kígyóval kellett megküzdenie. Az egyik a bolsevik
diktatúrává merevedett permanens forradalmiság mindent
ellenőrző, ám egyre lankadó figyelme. Ez a lankadó
figyelem tette lehetővé, hogy látszatra vele szemben
rejtőzködve – sokszor öntudatlanul – támadt a magát
nomadnemzedekkorr2.indd 23
felsőbbrendűnek tekintő új, a későgnoszticizmus, az ún.
modernitás kisajátítása által. Csak egyféle újítást ismert el,
azt, ami a reneszánsz, a felvilágosodás, a liberalizmus balos
áramlatát igazolta. A világ új szemléletének és abból új
képletek megteremtésének másfajta elképzeléseit egyből
retrográdnak minősítette és az avítthoz való visszatérés
pecsétjét nyomta rá. Akik ez alól a megbélyegzés alól ki
akartak bújni, védekezésül elkezdtek beszélni hagyomány
és modernség egyensúlyáról. Ekkor még nem vették észre,
hogy a modernség szó szélsőségesen és végletesen kisajátít­
tatott arra az oldalra, amelyik éppen a hagyomány – kivéve
saját mesterségesen kreált hagyománya – lebontását tűzte
ki célul. Ráadásul még azért is álságos volt üvegbúra alá
menekülésnek tekinteni ezt a mozgalmat, mert mint jelez­
tem, az egész társadalom üvegbúra alatt volt. Ebben az
értelemben a társadalmi lét szabadságát tagadó üvegbúra
alatt egy üvegbúra létrehozása szabadságteljesítmény. Lásd
tagadás tagadása, a szabadság tagadásának a megtagadása.
Még a művészeti élet is olyan kiszolgáltatott helyzetben
volt, hogy csak a valóságból való disszidálással bírta
egyáltalán felmutatni magát. Jó példa erre Juhász Ferenc
zseniális nyelvteremtő erejének elmenekülése a politikai-
társadalmi kérdések világából a mikro- és a makrokozmosz
steril világába. De Déry és Illyés is közös könyvet jelente­
tett meg, amelyben az emberiség sorsán aggódtak. Amikor
Illyés a magyar történelem, benne a határon kívüli 23
3/14/12 1:45:25 PM
 ma­g yarság sorskérdéseit kezdte feszegetni, a már kinyom­
tatott könyvét betiltották.
Az viszont természetes, hogy az a szabadabb és
értékesebb életérzés, ami a népművészeti mozgalomban
megjelent, nem maradhatott volna életben, ha különböző
kulturális irányzatok nem feszegetik a kereteket. Ebben
mindkét oldalnak, a hagyományhoz kötődőknek és a
mo­dernista törekvéseknek is egyaránt történelmi szerepe
volt. Az együttműködésnek is voltak jó esetei, például
amikor megjelent a Kapcsolatok című háromkötetes szöveg­
gyűj­temény,10 amelyben együtt szerepelt a Magyarországon
hiva­talos tudomány – a folklórkutatás és a művészet­
történet – által kirekesztett mítikus-folklorikus világkép és
a modernizmus háttér-ideológiái. Ebben a kötetben – se
előtte, se azóta nem tapasztalt békességben – együtt szere­
pelt két ellentétes világkép olyan nevekkel és témákkal,
mint Antonin Artaud, Hermann Nitsch, Joseph Beuys.
Hermann Nitschnek éppen a joggal sok ellenérzést és vitát
kiváltott orgia-misztériuma. A másik oldalról viszont
Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend revelatív
mítosz-elmélete arról, hogy a mítosz alapvetően kozmoló­
giai. Ez az elképzelés annyiban nem új, hogy ez valójában
végigvonul az emberiség történetének mítosz-értelmező
tevékenységén, ám a XX. század fokról fokra sterilizálódó
tudományos mítoszértelmezése valójában elvetette ezt,
24 mert marxizálódott, később szemiotizálódott.
10 Bak Imre – Zelnik József szerk.: Kapcsolatok, Bp., 1980. A három kötetben a művészeti részt Beke László, a népművészeti részt Hoppál
Mihály szerkesztette.
11 Emlékszem, hogy szokásos látogatásomkor az MTA könyvtárában nyomta a kezembe az áldott emlékű Vekerdi László ezt a könyvet,
azzal a felszólítással, hogy ez neked biztosan tetszeni fog. Azért lehetett informálódni a létező szocializmusban is.
nomadnemzedekkorr2.indd 24
A hetvenes években benne volt a levegőben egy megújult
érdeklődés a mítoszok iránt, így a világ különböző helyein
csodálkozott rá az elme a mítoszok mélystruktúrájának
káprázatos világára. Ennek az áramlatnak az egyik
kiemelkedő műve volt Giorgio de Santillana és a tanítvány,
Hertha von Dechend Hamlet’s Mill (alcím: An, essay on
myth and the frame of time) című műve.11 De ugyanekkor
jelent meg ráadásul az NDK-ban Rudolf Drößler: Als die
Sterne Götter waren című műve is (alcíme: Sonne, Mond und
Sterne im Spiegel von Archäologie, Kunst und Kult).
A népművészethez kapcsolódó hetvenes évekbeli szelle­
mi mozgásoknak Magyarországon meghatározó szerepe lett,
mint a hasonló utakon járó Pap Gábornak. Mielőtt erre
rátérnénk, érdemes némi kerülőt tenni, rámutatva, hogyan
jöhetett ez létre. Az akkori kultúrpolitikában az egyik, vagy
talán az egyetlen hivatalosan elfogadott kulturális alkotási
képlet volt a sematizált bartóki modell. Bartókot – bár
fa­nya­logtak és többnyire nem értették zenéjét – mint
világhírű zeneszerzőt és az 1919-es vörös diktatúra direk­
tóriumának is tagját nem lehetett mellőzni, ezért szocialista
kultúrává kaserolták. Rengeteg marxista és urbánus és népi
nemzeti írás ünnepelte, értékelte, rágta a bartóki modellt.
Eme erőltetett elképzelés szerint József Attila is a bartóki
modell szerint alkotott, és Nagy László is, és a zeneszerzők
nagy része is, és minden magára valamit adó culture-wul­
ture. Bartók forgott a sírjában. Ő, aki képzett (Kodály által
3/14/12 1:45:25 PM
 is jól képzett) népzenekutató volt, nem esett volna soha
abba a sematizmusba, amibe az esztétizáló, ideologizáló (ál)
tudományosság belemanipulálta magát egy nemzedék kul­
turális vesztére is. Ráadásul racionálisan le is írta, hogyan
lehet a népzenét feldolgozni, vagy ha valakinek tehetsége
van hozzá, annak szellemében alkotni. Mai népzene-fel­
dolgozó (ál)iparosok jó lenne, ha hasonló alázattal és esetleg
tehetséggel közelednének a népzenéhez. Hogy Bartóknak
magának sikerült-e az általa leírt legfelső fokon, vagyis a
népzene szellemében alkotni, vagy más szellemek is
bejárták alkotásait, azt érdekes kérdés lenne megvizsgálni.
Mindenesetre elévülhetetlen érdeme, hogy az eredeti tiszta
formáját megőrző népművészeti alkotást Bach műveivel
vagy Beethoven szimfóniáival helyezte egy magasságba. S
talán tudatos szellemi tüntetésnek tekinthetjük azt is, hogy
ő a népművészet tiszta forrásainál kereste azt a transz­
cendens hatást, amit kortársai egészen máshol és egészen
egy irányban. A múlt század elején az a modernizmus, amit
az értelmezők szeretnek racionálisnak bemutatni, lubickolt
az ezoterizmusban , így az egész poszt-wágneri zeneszerző
12
csapat. Gustav Mahler a teozófiában, Claude Debussy az
okkultizmusban és numerológiában, Eric Satie a rózsa­
keresz­tességben, Jan Sibelius a szabadkőművességben,
Alexander Szkrjabin a teozófiában, Gustav Holst a gnoszti­
cizmusban, Arnold Schoenberg a kabbalában, Anton Webern
a germán természethitben. A népművészet mai napig
megfelelően fel nem tárt ontológia lényegét összeboronálni
az ún. modernizmussal – ami kezdeti vallásellenességtől
eljutott egy valójában okkult elemekkel tarkított álvallásos
szintre, eléggé zavaros elképzelés. Ám a modernizmus
erőszakos szellemi és nyelvi diktatúrája kierőszakolt
nehezen értelmezhető öszvér képleteket. Egy ilyen jóindu­
latú – a népművészet jelentőségét bizonyítani akaró – képlet
volt a népi szürrealizmus.13 Ez az elképzelés a népművészet
képalkotó gazdagságát társította a szürrealizmus szerző
által pozitívnak tartott látásmódjával. A cél nyilván az volt,
hogy a (népművészeti) hagyományt bevonjuk a legmo­
dernebb kulturális jelenségek körébe. A baj az volt, hogy a
realizmussal, főleg a rendkívül unalmas szocialista realiz­
mussal is szemben pozitívan értelmezett szürrealizmus

12 Lásd erről bővebben Cyril Scott Music, Its Secret Influence Throughout the Ages, 1933.
13 Csoóri Sándor a hetvenes évek elején írt esszéiben használja a népi szürrealizmus kifejezést. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a szür­
realizmus képi anarchiája valójában képrombolás. Ebben az értelemben Csoóri költészete nem szürreális. Sőt, az ő hozzáfordulása a népi
képteremtéshez inkább olyan tétel, mint Dosztojevszkij pozitív szépségű hőseinek ortodox egyházi eredete. Ha van valami, ami az eredeti
többnyire okkult szürreális világot követi, az Juhász Ferenc szószédülete, majd Esterházy Péter „Bevezetése”, átvezetése ebből a szómágiából
a talaj felett lebegő burjánzó szöveggyűjteménybe, ahol már semminek nincs története, ahol a morál kínosan menekül az esztétikába nyel­
25
vileg is pornográf jókedvet mímelve. Posztmodernkedve vagy naturálisan annak feltüntetve nyelvi sziporkába burkolva azt a nem éppen
veszélytelen szellemi vállalkozást, amivel szétszerkesztjük az Istennel szövetségben lévő emberi jelenséget. A meglepő csak az, hogy a késő
gnosztikus kornak a saját világa szerinti világviszonylatban is csúcsteljesítménye nem kapja meg a Nobel-díjat, a későgnosztikus világdíjat. Se
Juhász, se Esterházy. Megkapja viszont az a Kertész Imre, akinek nincs ekkora szellemi, nyelvi ereje, egyszerűbb képlet. Mintha lelkiismeret-
furdalása volna, és azt kompenzálná a modernnek nevezett újgnosztikus világ, hogy szellemileg meghatározó szerepe volt abban, hogy Európa
a huszadik században a holokausztig süllyedt.

nomadnemzedekkorr2.indd 25 3/14/12 1:45:25 PM

 valódi okkult, misztikus, az emberi jelenséget lebontó hát­
tér-ideológiai talapzata nem volt ismert. Akkor még Nyuga­
ton sem készültek el (kivéve Eric Voegelin munkássá­gát)
azok a mély elemzések, amelyek rámutattak volna a
mo­dernizmus és fő áramlata, a szürrealizmus szellemi és
morális ártalmasságára. Ma már könyvtárnyi irodalma van
annak, hogyan született ez az irányzat többek között Sade
márki és Trockij szellemi frigyéből. Sade márki életvitelét
jellemző módon szürrealista remekműnek tartották. André
Breton pedig a második szürrealista kiáltványban – amit
Trockijjal együtt írt – kijelentette, hogy lázadás dolgában
egyiküknek sincs szüksége ősökre. Csak egy kivételt talált,
Lautréamont-t, aki egyszerre lázadt az egész emberi jelen­
ség ellen, a vallás, az erkölcs, a szexualitás és a mindennapi
élet világa ellen. A szürrealizmusban már egyértel­műen lát­
szott, hogy a modernnek nevezett új művészet egy speciális
művészet alatti álművészet létrehozására tör. Az idő
közepén élő, vagy ott élni akaró embernek nincs veszélye­
sebb ellenfele, mint az utópizmus idejében élők emberi
értékvilágot lebontó időbanditizmusa.
A hetvenes évek nomád nemzedéke talán ösztönösen
érezte, hogy nem nagyon meríthet semmi értékeset sem a
létező szocializmus, sem a létező kapitalizmus hazugság­
óceánjából. Elvonult egy szellemi szigetre, a nép­művészet
sejtett, de valójában nem ismert szigetére. Ennek a sziget­
26 nek lett meghatározó ideológusa az eredetileg
14 Erről Hamvas Béla így írt: „A magyar hivatalos tudomány, nehogy megsértsen bárkit is, objektivitásba burkoltan unalmas,
nem sért meg senkit, kivéve a szellemet.”
nomadnemzedekkorr2.indd 26
művészettörténeti végzettségű Pap Gábor, aki a hetvenes
évek elején a Művészet című folyóiratban tette közzé egy­
oldalúságában is zseniális elemzéseit a népművészet általa
feltárt és vélt (ős)történeti és kozmológiai összefüggéseiről.
Revelációként hatottak a jól szerkesztett képi párhuzamok,
főleg egy olyan korban, mikor a szélsőségesen sterilizált
népművészeti kutatások le lettek öntve a marxizmus egy­
oldalú, merev történelem- és társadalomszemléletével,
tudásszociológiájával. Ráadásul, hol rejtetten, hol kevésbé
rejtetten jelen volt az a német folklórelmélet, hogy a
népművészet az gesunkenes Kulturgut (leszálló kulturjav),
ami annyit jelent, hogy a különböző korok, főleg az utóbbi
évszázadok „hivatalos” kultúrájának az utánérzése. Nem
csoda, hogy ezzel a rendkívül unalmas14 értelmezési körrel
szemben átütő ereje volt annak a gondolatnak, hogy
népművészetben, főleg a magyar népművészetben prehisz­
torikus kultúrák kozmológiai összefüggései őrződtek meg,
bár félig, vagy inkább teljesen öntudatlanul működnek. Sőt,
ha megfelelő szemmel nézzük, átsütnek a felszín esztétikai
tartományain, sőt az esztétikailag magasabb színvonalú –
általában archaikusabb – alkotásokon tisztább képletekben
jelennek meg. Ez az elképzelés egyrészt önbizalmat adott a
fiatal alkotóknak, másrészt a kommerszializálódott „váciut­
cai” népművészeti alkotásokat kezdte kiszorítani az új,
értékesebb kézműves kultúra, ami egyszerre vállalta fel a
használati érték figyelembevételét és a hitelességet
3/14/12 1:45:25 PM
 esztétikai és szimbólum-érték értelmében is. Pap Gábor
elképzeléseinek legnagyobb hatása építészeti területen
alakult ki, ahol a nemzetközileg is sikert aratott magyar
organikus építészetre volt nagy hatással. Az akkori hivata­
15
los és a főleg a párthatalomra támaszkodó tudományos élet
meg is támadta ezt a szellemi mozgalmat. Major Máté
akkori építészetideológus kritikája valójában szétrobbantot­
ta a Csete György által vezetett pé­csi építészműhelyt, Pap
Gábort pedig később a művészet­történet szakma radikális
csoportja kirúgatta a Művészet laptól munkanélküliségre és
vidéki száműzetésre ítélve. Ő ezután szinte vándorprédiká­
torként terjesztette tanait, amit a nyolcvanas évekre meg­
gyengült pártállami diktatúra már megtűrt. Az igazi kri­
tikát ez az irányzat azonban arról az oldalról kapta,
ahonnan a legkevésbé várta. A 89-es változások után a fel­
szabadult sajtóban tömegével jelentek meg az addigi tiltott
tradicionalista történelemfelfogás nemzetközi (Guenon,
Evola, Schuon stb.) és magyar (László András, Horváth
Rudolf, Németh László Levente, Buji Ferenc stb.)16 mes­
tereinek írásai. A László András vezette metafizikai-
tradicionalista iskola egy egész folyóiratszámot szentelt a17
Pap Gábor-féle vonal (Molnár V. József, Szántai Lajos stb.)
kritikájának. Sajnos a hangütés (őrült magyar­kodásnak
nevezi a jelenséget) sokat von le a kritika megfontolandó
tételeinek jelentőségéből. Kritizálja a visszatérést a szkíta-
hun-avar-magyar eredethez és azt a feltételezett állítást,
15 Ennek kitűnő összefoglalása az 1991-es velencei biennáléra kiadott háromnyelvű prospektus.
16 Buji Ferenc 2008-ban összeállította a magyar tradicionális iskola bibliográfiáját.
17 Sacrum Imperium, VIII. sz., 2001.
18 Ez a különben Varga Csaba könyveiben összefoglalt elképzelés valójában azt állítja, hogy a magyar nyelv őrizte meg legszervesebben az ősnyelvet.
nomadnemzedekkorr2.indd 27
hogy a magyar nyelv minden létező nyelv őse18, nem ért
egyet a Szent Korona kitüntetett szim­bó­lumrendszeré­vel,
főleg a német–római császári koronával szemben.
Meggondolandó a kritikából viszont az, hogy a Pap Gábor-
féle iskola valójában nem teremtette meg a folklór, a
népművészet értelme­zésé­nek koherens elmé­le­tét. Rájuk is
olvassák René Guenonnak a folklore jelenté­sé­ről írt tételeit.
Hiányolják, hogy a népművészet kozmoló­giá­hoz kapcsolódó
értelmezését nem helyezik el egy metafizikai tradicionalis­
ta világképben. Erősen kritizálják az iskola indo-árja-elle­
nességét, és azt is joggal kérik számon rajtuk, hogy elfogad­
ják a magyar történetírás egyoldalú protestáns és liberális
Habsburg-ellenességét. Vélhetőleg ezek a viták, kiszabadul­
va a XIX–XX. századi uralkodó kánonok rabszolgaságából,
csak ezután kezdődnek. De előbb túl kell lennünk azon a
sokkon, amit a „rendszerváltás” okozott, vagyis azon, hogy
a szellemi kivonulás, főleg annak a létező szocializmusra
vetített ellenzéki mítosza értelmét vesztette. Sokan úgy
vélik, a külső elnyomás megszűnt, holott a „szocialista”
világ külső elnyomásából átkerültünk a külső elnyomás
globalizált világába. A „szocializmusban” megtalált kis
szigeteink helyett egy totalitárius világ szigeteit kell meg­
keresnünk előbb belül, magunkban, utána „kint”, a világban.
Legalább egy pontot, ahol lábunkat megvethetjük, ahonnan
ezzel a megesett világgal nem süllyedünk el, hódoltságból
hódoltságba bukdácsolva. 27
3/14/12 1:45:25 PM
 h á z é p í t ó´ k
Va r j ú vá r é s b a g o ly vá r
John Henry Newman bíboros tragikus sejtése szerint az
emberi faj mindjárt kezdetben belekeveredett valami félel­
metes szerencsétlenségbe. Ha ezt a sejtést érteni véljük,
akkor nincs más dolgunk, mint elgondolkodni az
üdvözülés-képesség és -képtelenség mintáin. Mint mai
ember, aki mátrixba téved, virtuális világokba vagy „sűrű
erdőbe”, mint Dante, fogódzókat keres, legalább prím­
számokat vagy Beatrice áldott, vezető tiszta kezét, hogy
végigbotorkáljon az üdvözülés-képtelenség dzsungelén
Simon mágustól Rilke önképangyaláig és Szent Ferencig.
Az üdvözülés-képtelenség mintáin keresztül az üdvözülés
28 mintái felé.
nomadnemzedekkorr2.indd 28
Mint mikor Malakiás „találkozik” Szent Bernáttal, és
Jézus nyelvhasználatáról beszélgetnek, a példabeszédek
isteni nyelvéről, úgy kellene ezekről a dolgokról beszélni
egyszerűen, de tudva, hogy minden kiejtett szónak az örök
élet a tétje. Az üdvözülés mintáit a lélek valódi atmoszférája
lengi körül, az üdvözülés-képtelenséget pedig a légszomja.
Az ember képes erre a légszomjra is társadalmi mozgásokat
alapozni. Sőt izgalmassá tudja tenni a légszomj állapotát,
amiben unalmasnak, elnyűttnek mutatja fel a lélek tiszta és
szabad létezésének a mintáit. Magában még a szabadság
szóban is a lelki légszomj műszakrális vezéreszméjét terem­
ti meg. Az így behálózott Föld már nem az Égben, csak a
3/14/12 1:45:25 PM
 csillagok között „szabad”. Már ha az anyagokra egyáltalán
értelmezhető az a szó, hogy szabadság, ha csak úgy nem,
mint a röghöz kötöttség szabadsága. A Föld például a gra­
vitációnak a „szabadja”, ami kristálytiszta alkimista elkép­
zelés. Az utolsó és egyik legnagyobb alkimista, Newton
viccelte meg a gravitáció elméletével a „tiszta ész” felé
menetelő modernkori tudományt. Newton nem közölte,
hogy az ő gravitáció elmélete nem tétel, hanem matema­
tizált metafora. Nem véletlen, hogy a gravitáció értelmezése
évszázadok óta csapdában van, és költőinél költőibb
képekkel próbálják magyarázni vagy relativizálni, mint
Einstein. Így megszületett a görbült tér szintén alkimista
elképzelése, és lássunk csodát, a gravitációs tér feltételezett
energiakvantuma a graviton, aminek nincs se tömege, se
töltése, de a fény sebességével halad, és senki nem látta
még. Persze azt sem, hogy valójában hogyan halad a fény,
mert lehet, hogy a fény nem halad, csak van az örök
Kezdetben.
A tömegvonzás elméletét mégsem szabad könnyedén
venni, mert van egy diabolikus, félelmetes oldala, az, hogy
megfelelő összefüggésben a létezés a tömeg vonzásába
kerül, és ennek a világnak is van egy mozdulatlan mozgató­
ja, az anyag kézművese, a Demiurgosz. Uralmát mindenütt
nomadnemzedekkorr2.indd 29
a lélek légszomja kíséri. Ezt a Demiurgoszt az egyházatyák
a Gonosz szóval helyettesítették, szélsőségesen
leegyszerűsítve azt. A leegyszerűsítésnek ez a csapdája
vezetett oda, hogy a demiurgoszi erő az európai kultúrában
félelmetes hatékonysággal tudott rejtőzködni,
újjászerveződni és totális hatalomra jutni. Mély megis­
meréséhez fel kellene tárni a Gonosz okkult szimbólum­
rendszerét. Erre tett kísérletet már a patrisztikai irodalom
is, de szinte teljesen tévúton haladt főleg akkor, amikor a
demonológia szótár szavain keresztül vizsgálta a jelenséget
és – egyszerűen mondva – az ördög szarvával és patájával
foglalkozott. Holott a lelki légszomjat kihasználva az
Álcázás Nagy Mestere az emberi létezés legszentebb sza­
vaiba helyettesítette be magát: a szabadságba, az újjá­
születésbe, az igazság(osság)ba, a humanizmusba. Majd
megalkotta ennek fattyúszavait: haladás, modernség,
ésszerűség, emberi jogok stb. A kiürített tartalmat meg­
töltötte farizeus tételekkel.
Majdnem igaza van Nietzschének: minden érték újra­
érté­kelését kell elvégezni. Valójában minden átírt érték
újra­értékelését, és ennek fényében látni, mi történt velünk,
főleg fokozódó mértékben, az elmúlt néhány évszázadban.
29
3/14/12 1:45:25 PM
 A bagoly és a holló
Nincs két különbözőbb és egyszerre hasonlóbb emberi
jelensége a múlt századnak, mint Kós Károly és az öreg
Jung. Két fészekrakó ember. Két heroikus kísérlet arra,
hogy a történelmi hatalmi perverzió két aspektusának
frigye idején az ember megőrizze személyisége különleges,
szakrális jelentőségét. Két különös és különutas kísérlet
arról, hogy milyen nyelv közelíti
meg vagy kísérti meg a lélek isten­
lényegű, Istennel együttrezgő ter­
mészetét. Talán az alig ismert – sok­
szor félreismert – szimbolikus,
lénye­gében feltáratlan metanyelv, a
papi beavatásokból kiszüremkedő
istennyelv.
Istent megszólítani merészelő
nyelv, az ima, amit talán a kvantum­
mechanikából megismert komple­
menterlogika képletével közelíthetünk meg. Talán… Talán,
ha közben el nem veszítjük a talajt, és hamis,
tudományosan alapozott hamis éghez ragadunk. Földhöz
kell ragadni. Anteusz tette is ima. Talán ez a felismerés
vezette oda ezt a két igazi férfit, született papot, hogy a
lélek veszélyes mélységeit kutató gondolkodás közben kéz­
30 be kell venni a sarat, a követ, a fát, és házat kell építeni,
C. G. Jung
nomadnemzedekkorr2.indd 30
varjúvárat, bagolyvárat, vízivárat, amit nem tudnak belak­
ni ártó szellemek.
Jung tudta, hogy a tudattalan könnyedén eltörli az
értelem nélküli életet. A szellem nyugati, alkonyi tartomá­
nyait a XIX. és a XX. században a sátáni földi haláltusa föl­
di szellemi halálkoreográfiában kiteljesedő világa lakta be,
épített magának pokoli tornyot. Az
emberi szellemnek az emberi (emberi?)
hübrisszel elhált luciferi kísértet-kísér­
letét. Darwin, Marx, Freud az antiszakra­
litás profán szentháromsága. Három zse­
ni a fausti úton. Azon az úton mentek
végig, amiről Merlin-Goethe visszafordult.
Mert ő nemcsak zseni volt, hanem varázs­
ló is, ezért őt megmentette az örök nő:
Margaréta. Ez a nő még nem süllyedt el a
negatívan értelmezett szexualitás, faj–
nem-beliség primitíven démonikus világában. Sokkal
közelebb van Beatricéhez, mint a popdíva Madonnához.
Naiv természetességén, tisztaságán Mefisztó sem tud áttör­
ni. Azonban Goethe Faustjában már végképp kinyílt az ajtó,
majd bezúdultak rajta a XX. század túltáplált démonai.
Jung Goethe dédunokája volt, vagy az is lehetett, mert a
családi hagyomány szerint az ősmama Goethe
3/14/12 1:45:25 PM
 szeretőjeként szerepel a családi legendáriumban. Ha testi­
leg esetleg nem is, de szellemileg méltó utódja volt Goethé­
nek. Mindkettő mágikusan nagy rendszerezője a földi
létezés tudati–lelki és nem lélek–tudati oldalának. Jobban
mondva: „innen közelít és nem onnan”.
Jung 1906-ban beleszeret Freud monomániásan
egyszerű és ezért vonzó szellemi képletébe: a szexus, mint
„analógiás” mágia, azaz a nemiség, mint a mágia analógiája.
Íme itt az igazi isten, igaz, hogy csak a hús
földi istene. A porból vagy és porrá leszel
részünk, por kezdet és por végzet közötti
létünk kloroformja a szexus. A nagy
fájdalomcsillapító az ellen, hogy amputál­
nak bennünket Istenről. Tudatalattinkból
is kiűzik, és helyét beszórják a szexualitás
édes porával. Ha álmod még véletlenül
lenne Istenről, akkor is csak a tudatalatti
szexus tékozló képletének hidd.
„Kedves Jung barátom, ígérje meg, hogy
soha nem adja fel a szexualitáselméletét. Ez a legfontosabb.
Tudja, dogmává kell tennünk, megrendíthetetlen bástyává.” –
sikoltja Freud testámentumát. Tehát a régi dogmákat ezért
az új dogmáért kellett lebontani.
A zsenik lassan kapcsolnak, vannak, akik soha. Jungnak
is hét év kellett, hogy kiábránduljon Freudból. Freudnak
ezután már csak egy álma maradt: az, hogy Jung őt meg
Kós Károly
nomadnemzedekkorr2.indd 31
akarja gyilkolni. Nem is tévedett sokat, Jung majdnem
minden szellemi lépése ezután egy-egy Freud-gyilkosság.
Majdnem…
Jung, mivel józan volt és zseni, megsejtette és látta,
hogy Freud maga is neurotikus, és a neurotikusok vizs­
gálatából vonja le elméletét, világképtelenségét. Az
üdvtörténetet szorongástörténetté alakította, és ez nagyon
tetszett a Sátánnak, mivel ő is Isten neurotikusa, emberi
egónk beteg ikertestvére.
Jung úgy viselkedett Freuddal,
mint aki módszeresen, komótosan
fát hasogat, majd szíjácsról tüzet
gyújt egy bogrács vagy egy ház alá.
Végül is Jung nem merte a teljes
szellemi Freudhaust felgyújtani.
Ezért is kezdte el menekvésként is,
öngyógyításul is építeni 1922-től
Bollingenben a Junghaust. Saját
terv szerint, szinte saját kezűleg és
mániákusan tette ezt élete végéig. Vékony gyújtóssá
hasogatta a fenyőfát, összekötözte és ráírta az évjáratot,
majd elvágólag sorba berakta ezeket a gyújtóskötegeket a
féltetős fészerbe. Este ezekkel a száraz gyújtósokkal rakta
meg a tüzet a ház előtt. Közvetlen a Zürichi-tó partján.
Olyan közel a vízhez, hogy szó szerint belelógathatta a
lábát a bogrács mellől a tóba. A megfelelő évjáratú gyújtós 31
3/14/12 1:45:25 PM
 mellé jó évjáratú bort kóstolt, és várta, hogy feljöjjenek a
csillagok. Látta, amint a Nagy Orion és a Szíriusz uralkodik
az égen. Csak egy kicsit másképpen látszódik Bollingenből,
mint Sztánáról…
Hozzá kell szoknunk, hogy minden földi történet félig
hamis. Az embernek az az örökös házi feladata, hogy felis­
merje, mi benne a hamis, és mi az igaz. Talán ez a szellemi
ocsú-válogatás az igazi emberré válás. Ez persze túl van a
majomkodáson. Ha ezt a feladatot
nem végezzük el, felhalmozódik a
hamis. Fel egészen a csillagokig. A
hamis csillagok hamis mítoszaiig.
Megtestesül a Nagy Hamisság, amit
végül igazán se állítani, se tagadni
nem lehet, sőt meg sem szabad
nevezni, mint a zsidóknak Jahvét.
Jung a kollektív tudattalanba és
az abból származó archetípusokba
volt szerelmes, Kós Károly bolondja
volt a földnek, mint a Strasbourgban francia katonatiszt
fiaként született nagyapja. Ha kicsit másként alakul az ősök
sorsa, Kós Károly is Zürichben élhetett volna, spekulatív
vitákat folytatva Junggal az alkímia földi és égi világáról.
Így viszont két ellentétes világkép jellemző, azt a maga
teljességében megélő képviselői lettek. Az egyik Gnosztikus
32 lett, a másik Paraszt. Mégsem ilyen egyszerű a dolog, ha
Jung háza
nomadnemzedekkorr2.indd 32
nem a csupasz ellentétek felől közeledünk, hanem a szink­ro­
nicitásnak (Jung kedves elmélete) is helyt adunk, és főleg
annak, hogy identitásunk mélyen mögötte van annak a je­len­
ségnek, amiről azt véljük, hogy mi magunk vagyunk. Ezt a
helyzetet Shakespeare nyelve dallamos költőien és játékoson
fejezi ki: I am not Me, I am not myself, I am beyond my self.
Kós Károly „nem akarta” érteni ezt a „misztikus” pszi­
chológiai tételt. Teljes egyéniségével belehelyezkedett
vál­lalt identitása centrális magjába, a
haza­föld szerelmébe, 1909-ben elkezdte
építeni a sztánai varjúvárat, és tudta,
lépése végzetes.
Ezt a házat és ezt a földet már akkor
se hagyhatja el, ha ez a döntés az életébe
kerülne. Ám úgy tűnik, ha meg is
szökhetünk a Városból, tudatalattink
ősképei kötnek bennünket, és
toronyépítővé válunk, mint Nimród
Bábelben, mint Jung a Zürichi-tó partján
Bollingenben és Kós Károly Kalotaszegen, Sztánán.
Kós Károly 1909-ben – amikor Jung még „szerelmes”
diskurzusokat folytatott Freuddal a parapszichológiáról –
elkezdte tervezni és építeni a házat. Tanya a hegyen című
írásában így emlékezik: „Megszereztem tehát Sztánán, az
állomáson is felül egy kicsi-kis darabocska meredek hegyoldalt s
oda ragasztottam egy kicsi-kis házacskát. S hogy ezt
3/14/12 1:45:26 PM
 cselekedtem szabad elhatározásomból, sokan a szemembe
mondták, hogy bolond vagyok, de bizonyára még többen a
hátam mögött. De én csak nevettem ezeket az embereket, és
sajnálom is szegényeket. Mert bizonyára messzebbre látok és
többet én innen a hegyről, mint ott lenn a völgyben és szűk
utcák között nyüzsgő és egymást taposó emberek.”
Mitől van az, hogy Kós Károly fiatalemberként jön rá
arra, amire Jung csak öregen, amikor visszatért a svájci
vidéki környezetbe és kézműves szeretet­
tel simogatta a vízivárat szerelmetes
emberi otthonná. Miért távolít bennünket
a szellem tornája, a spekuláció a
természettől, így az ember igazi termé­
szetétől is, hogy Istenről ne is beszéljünk.
Milyen pontos a mondás, hogy valaki
ateistává olvasta magát. Sokunkat kísért
ez. Baudelaire írt arról a szörnyű orvosi
kísérletről, amelyben a hasist az őrültség
gyógyítására alkalmazzák. Holott az elme
elszabadulásának egyetlen gyógyítója a vissza a földhöz
képlet, persze főleg anteuszi ima formájában. Ilyen ima
Heideggernek A földút című írása. Ebben öregen, már min­
den gnosztikus álmán és filozófiáján túl rájön, csak egy út
van, a földút. „Az egyszerű megőrzi a maradandónak és nagy-
nak a rejtélyét.” Ez az ösvény szántóföldek, legelők mentén
csavarog. Alázattal kikerüli a tölgyfát, ami lassú
Kós Károly háza
nomadnemzedekkorr2.indd 33
növekedésben alapoz meg mindent, ami gyümölcsöző, mert
csak így lehet „megnyílni az égbolt tágasságának és ugyanakkor
a föld sötétjébe gyökerezni”. Még ha sáros is, még ha
göröngyös is ez a földút, általa a lélek szól, a világ szól, az
Isten szól. Ez az igazi megtalált idő is, amely az örök élet
„idejéből” sugárzik a földi létezésbe. Ehhez képest Marcel
Proust megtalált idője csak lebegés a szorongásban. A földút
elveszett maradt, Faust és Mefisztó sétájának labirintusa.
Kós Károly ezenközben Sztánán
disznóólat tervez és épít. Disznónak
és trágyának palotát. Az életnek
milyen mély megértése és szeretete
kell ahhoz, hogy egy disznóólat
ilyen shinto szentéllyé építsünk. És
még valami, az a tudat, hogy nem
egy szánalmas sors keretében vet­
tettünk bele ebbe a létezésbe. Két
világkép harcol közben egymással,
az, hogy a Föld rablelkek pokla,
illetve köztes lét az örök életben, örök életet termelő idő.
De miért kezd két ember Európa szívében a Zürichi-tó
partján és Európa szegletében Erdély szélén, Kalotaszegen
tornyot, ikerszellemű tornyos házat építeni.
A toronyhoz a zsidó-keresztény kultúrában negatív
képzet kapcsolódik. Ráadásul a szellemi zűrzavart mára
csak fokozta az ikertornyok máig nem tisztázott 33
3/14/12 1:45:26 PM
 összeomlása. Babilon és New York
tornyai apokaliptikus keretet von­
nak a torony­jelenség köré.
Pontatlan az a ma erőltetetten
használt kifejezés, hogy zsidó-
keresztény kultúra. Mutatja ezt
többek között a két kultúra viszo­
nya a toronyhoz. A zsidóság, az
úgynevezett ószövet­ségi gon­
dolkodás számára az egyik
leggyűlöltebb épület és jelkép a
torony. Viszont a keresztények
toronyépítők. A templomaik szinte
nélkülözhetetlen kelléke a torony.
A zsidók által elítélt és gyűlölt Bábel tornyát Nimród függőkertnek használta. Ebben lehet valami, mert ha egy
építette, aki – még ők, az ellenfelek is elismerik – nagy asszony megbolondul, még inkább nagyravágyó tud lenni,
vadász volt az Úr előtt. A Gen. 11:1-9-ben elmondott mint egy férfi, és képes még szent dolgokból is, mint
történet és azt megelőző Gen. 10:10 teljes kulturális egy templomtorony, zöldséges­kertet barkácsolni és abban
zavart hordoz. Nem furcsa ez, mert tudvalévő, hogy ezek kofálkodni.
átvett és „kaserolt” történetek az ősi mezopo­támiai Bábel tornya azonban más volt. Ezt nevének eredeti
mitológiákból. Noé dédunokája volt Nimród, és a közép­ jelentése pontosan jelzi. Bábel és az asszírok előtti Babilon a
kori magyar krónikák szerint a magyarok ősének, nagy félreértés, a nagy tévedés a Bibliában. Tudom, hogy ez
Hunornak és Magornak az apja. Így sikerült az állítás a metafizikai, deduktív okoskodás megannyi mel­
őstörténetileg ősvilágháborúba keverednünk a lékösvényére vezethet, de szabad legyen szabadnak lenni és
szemitákkal. Pedig a Bábel tornyát lehet, hogy nem is szellemileg szörfölni az úgynevezett modern gondolkodás, a
34 Nimród, hanem felesége, Szemiramisz építtette és vallások öreg dogmáinál ma már merevebb tabui között.

Kós Károly disznóólterve

nomadnemzedekkorr2.indd 34 3/14/12 1:45:27 PM

 A dualizmussal „túlfertőzött” gondolkodásban Babilon
lett a negatív város. Meg kellett hogy szégyenüljön, el kellett
hogy süllyedjen, hogy az új szent város, Jeruzsálem felemel­
kedhessen. Wiliam Blake látomása fejezi ki ezt a legteljeseb­
ben. Nála Babilon a világiasság, szemben a szel­lemi és isteni
Jeruzsálemmel. Mégis Isten fiának nem Babilonban és nem
Rómában, hanem Jeruzsálemben kellett megfeszíttetnie.
Pedig ha avatár, földre született isten érkezik közénk, az
nem igazán jöhetne máshol, mint isten kapuján keresztül.
Jeruzsálem pedig a pokol kapuja felett van. A babilóniaiak
Bábelt Báb-Ilu-nak, „Isten kapujának” hívták. Bél isten kapu­
ja volt. A sumir mitológia szerint a torony neve E-temen-an-ki,
a ház, amely alapja az égnek és a földnek, tehát abban az
értelemben volt égigérő, hogy összekötötte a földet az éggel.
Noé és dédunokája istene, Bél (isten) templomát rombolta le
Jahve, az új isten. Ezt meg kellett valahogy magyarázni. A
király- s főleg az istengyilkosságokat abban az időben még
próbálták megmagyarázni. Nem tudtak jobbat kitalálni, így
a népetimológiához folyamodtak, kihasználva a Bábel és
balal („összezavarni”) szavak közötti kiejtésbeli hason­
lóságot. Ebből a trükkből született a bábeli nyelvzavar című
világkép-csavar.
Körülbelül ilyesmiről gondolkodhatott Jung és Kós
Károly, amikor tornyot tervezett. Gondolkodott a fene,
morogják most mindketten abban az égi társaságban, ami
azoknak van fenntartva, akik már a földön is a legszentebb
nomadnemzedekkorr2.indd 35
és legtitkosabb rend, az Arvales fratres, a mezei testvérek
közösségének tagjai. Azonban bárki tagadja is, a torony­
építésben mindig benne van valami nagynak a keresése, és
több-kevesebb megalománia. Hódolat Isten nagysága vagy
a magunk beképzelt nagysága előtt. Valamint azt se tudjuk
pontosan, hogy mi is életünkben valójában mennyire tuda­
tosan tervezünk, vagy terveznek bennünk elhunyt őseink
vágyai, mint azt Jung hitte.
Kós Károly Erdély borongós történelmi vidékén szüle­
tett. Ám szellemileg – s itt talán jó a szó –, néplelkileg tisz­
ta világot tudott magáénak. Büszkélkedett is vele, hogy
Kolozsvár a művésztestvéreket adta a világnak, és ebben a
vallási Kánaánban öt vallás hívői élhettek békességben, oly
korban, amikor Európa különböző „Krisztus-hitű”
kultúrnépei halomra gyilkolták egymást. Az Apáczai Csere
János lelkiségét ápoló kollégium őelőtte Szabó Dezsőt, utá­
na pedig Kun Bélát nyilvánította érettnek. A XX. század
armageddonos poklában hányatott zsidóság és magyarság
viszont külön-külön egyiket sem. Kós Károly varjúvárából
csodálkozva szemléli mindkettőt. Olyan ember bölcses­sé­
gével, aki a fákkal, a házzá összeálló kövekkel és a varjak­
kal is rokon. A varjak is rokonuknak tisztelték. El is mentek
a temetésére, úgy, mint Csete Györggyel Makovecz Imre,
aki így emlékezik: „Már eresztették le az öreget a Házsongárdi
temetőben, amikor vagy negyven varjú jelent meg a sír fölött,
veszettül károgva. Jung ezt is úgy vélné, hogy ez csak 35
3/14/12 1:45:27 PM
 Makovecz álma, tudatalatti valóság, pedig ez az igazi szink­
ronicitás, a létezés mélyebb kapcsolatait jelző csoda.
A varjak nemcsak Kós Károly sírja, hanem a magyar
történelem felett is ott kárognak és kákognak, ahogy
Zrínyi a Szigeti veszedelemben írta. Ebből látszik, hogy az
európai kultúra szimbólumhagyománya menthetetlenül
zsidó gyökerű. Ugyanis a zsidó hagyomány emeli ki a varjak
dögökkel, tetemekkel való kapcsolatát, ő a halál madara.
Adynál már jobb a pozíciójuk, ők a „Trágyás mezők szabad
népe”. Na, ez már igazi magyaroknak tetsző kép, legalábbis
a református lázadó újkori magyarság-mitológiájába, kuru­
cos enciklopédiájába illő szócikk.
Kós Károly azonban véletlenül került kapcsolatba a var­
jak­kal, „akik” tudvalévőleg a hollófélék és az énekes mada­rak
családjába tartoznak. Persze ez az énekes madár-ügy némi
eufemisztikus túlzás, mert ők, Ady „szent madarai” valójá­
ban soha nem énekelnek, hanem „károgón kacagnak”. Imí­
gyen bicsaklik sokszor a tudományos meghatározás igazsága.
Kós Károly tornyos sztánai házára a kolozsvári, úri, nyári
nyaraló szomszédok a Varjúvár nevet gazdája zárkózottsága
miatt akasztották rá. Amint írja: „bizonyára csúfol­kodó
szándékkal nevezték el házacskámat: Varjúvárnak. De engem
ezzel nem bosszantottak, sőt megállapítottam, hogy az elnevezés
egészen helyes, és így házunknak ma is Varjúvár a neve.”
Az első háború után, a már nemzetközi hírű építész oda­
36 hagyja Pestet, és leköltözik Sztánára. Vállalja minden pátosz
nomadnemzedekkorr2.indd 36
nélkül Erdély keresztrefeszített sorsát. Bizonyítva, hogy ő
inkább erdélyi, mint magyar. Ráadásul, amikor a Horthy-
Magyarország visszaszerzi Erdély egy részét, okkal, ok nélkül
dohog. Neki, akinek szász identitása is volt, Csaba királyfi és
annak misztikus népe az igazi, és talán még a kolozsvári
születésű Hollós Mátyás. A holló ugyancsak varjúféle, ám
sokkal gyanúsabb madár. Legalábbis a szimbó­lum­történet
virágzó transzcendens ligeteiben. Állandóan ott röpköd, köz­
vetít az istenek és az emberek között. Szellemi szárnycsapá­
saival ott lebeg beavató és beavatott között. Ovidius szerint
fekete színét azért kapta, mert rossz hírt hozott Apollónak. A
rossz híreket az istenek sem szerették, mint a földi hatal­
masságok, még a jogos károgást sem. A zsidó hagyományban
a csalás szimbóluma. Noét is átvágja, mert amikor kiküldi,
hogy hozzon hírt a szárazföldről, nem jön vissza. A keresz­
ténység is átveszi, félig, a negatív hagyományt, és a
tévtanítók, az ebből fakadó bűnök, sőt az ördög jelképe lesz.
De csak félig, mert a római katolikusok kettős természete –
amiben megfér egy szertartásban még a szentmisén belül is
az Ószövetség sokszor gyűlölködő szövege és Krisztus szere­
tet-evangéliuma – ismeri a holló pozitív jel­képi oldalát is. Ő
visz táplálékot Szent Antalnak és Remete Szent Pálnak, aki a
magyar alapítású rend, a pálosok védő­szentje. A pálosok és
Mátyás király mély kapcsolatáról történeti források, régi és új
legendák szólnak. Ám a hollót a Hunyadiak és a Nagy Hollós,
Mátyás nem tőlük kapta, és nem magyarázza meg az a
3/14/12 1:45:27 PM
 bugyuta deákos mese sem az anyjá­tól levelet hordó hollóról.
Európa misztikus története és az abból napvilágra csorduló,
feltáruló, vagy kitalált értel­mezések inkább a Hunyadi család
holló-beavatottságát emelik ki, azt, hogy birodalmi herceg­
nek, a császár fiának (ha zabi is) járt a holló-beavatás. Így a
Hunyadiaknak Zsigmond után.
Mátyás volt az utolsó magyar birodalomépítő király.
Tetszett neki a Nimródig tartó hun-magyar őstörténet. Sőt
arra is van adat, hogy spekulált egy Rómától elszakadó egy­
házról. Heltai Gáspár, aki szinte kortársa volt Mátyás kirá­
lynak, krónikájában még tudni véli, hogy a gyűrűt tartó
hollós címer királyi adomány, s a rajta szereplő gyűrű
Hunyadi János Luxemburgi Zsigmondtól való szár­
mazására utal. Azt, hogy a gyűrű az azonosítás jeleként
száll apáról fiúra, Boccaccio Dekameronja is leírja. A holló
és a gyűrű összekapcsolása egy címer szimbolikájában rend­
kívül tudatos szerkesztésre utal. Talán csak a szintén
kortárs Agrippa von Nettesheim tudná jól elmagyarázni,
aki úgy adott a mágia reneszánsz tanulmányozásának
lendületet, hogy közben tudott éles támadást intézni az
okkultizmus és minden más tudomány ellen. Hol áll ehhez
képest a dogmákba merevedett, kérdéstilalmakkal operáló
modern tudomány?
Meglepő fejleménye a magyar szellemtörténetnek is,
hogy a magyar őstörténet ügyében hogyan élteti egymást
az egymás melletti elbeszéléssel az áltudomány, a
nomadnemzedekkorr2.indd 37
féltudomány és a halott tudomány. Persze érthető, mert a
témában való elmélyedéshez kevés elolvasni száz könyvet
egy-két modern világnyelven. Ezreket kell elolvasni mind­
enféle régi nyelveken, és az azelőtti időkből, mikor a mo­dern
európai történetírás kánonjai kialakultak. Például a magyar
történetírás is pszichoanalízisre szorulna, nem freudira,
hanem jungira, mert nem szexuális, hanem tudati-félelmi
zavarai vannak, amiből (persze) bármikor könnyen születik
szellemi impotencia. Például kell annál nagyobb „őrültség”,
mint amikor a Nobel-díjas fizikus, Pauli és Jung a klasszikus
fizikai hármasságba, ami az idő, a tér és a kauzalitás,
negyedikként beemeli Jung szinkronicitás tételét. Ráadásul
Einstein önigazoló bon mot-jára, hogy Isten nem szerencse­
játékos, Jung életében először szerényen válaszolja: lehet, de
mi nem tudjuk, mit játszik. Mi ehhez képest egy sumír–
magyar nyelvrokonság vita… Hacsak nem egy duplafedelű
előítélet-tömeg alatt lapuló, csókra váró va­rangyos béka.
Világunkat valahogy úgy kellene leírni, mint Venamon
az utazását. Venamon a thébai Amon templom
tisztségviselője volt, és Egyiptomból a kánaáni Bübloszba
utazott, hogy cédrusfát vegyen istene szertartási
bárkájához. „Libánus fa, hű libanoni cédrus, címerünk te
viseled.” Nagy László Venamon (Ven/Amon) „kortársa” volt,
avagy fordítva.
37
3/14/12 1:45:27 PM
 Mezei testvérek
Az emberi faj tehát mindjárt kezdetben belekeveredett
va­lami félelmetes szerencsétlenségbe. A mitológiák mintha
mind ezt a veszedelmes tényt kerülgetnék. Lehet, hogy
ezért működik a világ demitologizálása is. Az embernek
va­lami miatt nem szabad megtudnia, mi történt. És ez
valójában nem isteni tiltás, hanem valami más. Más, mert
együtt halad a történelemben a demitologizálás, a deszak­
ralizálás és az istentagadás. „Szakrálissá” emelt műszavai a
fejlődés, haladás, újjászületés majd modernizáció. Az egyip­
tomi ehnátoni forradalom már ebben a szellemben
működik. Ehnaton kedvenc szava a reneszánsz kifejezé­
sének megfelelő egyiptomi, „whm mswt”. A modern európai
kultúra számára a mítosz száműzését Platón végezte el,
mikor Államából eltávolította azt. Arisztotelész pedig
radikális mítosz-gyilkosságot követett el, mikor a müthoszt
egyszerűen csak narratív burokként értelmezte, és szellemi­
leg ártalmasnak minősítette az egészséges görög racionaliz­
mus kiteljesedésére. A szellemnek azt a gigantikus világát
azonban, amit a mitológiák hordoznak, büntetetlenül nem
lehet száműzni, mert emigrál valahová, és fölépül, más,
lehet, hogy akár ártó formában is.
Jung kinyomozta, hová emigrált ez a világ. Nem volt ez
könnyű utazás. Fiatalabb korában majdnem beleőrült.
38 Öregkorában pedig a tudatalatti styxes, halálfolyós
nomadnemzedekkorr2.indd 38
világából visszament a tóhoz, a kőhöz, a házhoz, az otthon
száraz fák által táplált tiszta tüzéhez. Valami olyasmi
történt vele, mint amikor a gyermekkori nyár egyetlen
vakító pillanata beszökik hatvanéves tudatunkba és az idő –
ami eddig legborzalmasabb ellenségünk volt – megroggyan.
Valami kifejezhetetlen megérinti a lelkünket. Ebben a pil­
lanatban úgy véljük, megkeresett bennünket egy soha nem
tapasztalt szabadság, mert rájövünk, hogy az idő csoda. A
transzcendens evilági oldala. Nem a bűnbe, hanem a fizikai
létbe került életünk kvantummotorja. Vagy ahogyan
Tarkovszkij mondja: „Az idő – állapot. Tűz, melyben az emberi
lélek szalamandrája él.” Földi életünk idejének a tervezése
létezésünk legnagyobb feladata. Úgy látszik, a mitikus
időkezelés elvesztésével ez a tervezőképesség elkorcsosult.
Egészen odáig, hogy létezésünkben a földi élet kivételezett
lehetősége negatív képpé vált, evilágba való kelletlen beve­
tettséggé, amit olyan érzékletesen és félelmetesen írnak
körül a gnosztikusoktól Heideggerig. Túlokoskodtuk
magunkat, és így a túltáplált hübrisz felnövelte egónkban a
demiurgoszi sátánit. Világunk madárfogó hálójába
kerültünk.
Az öreg Jungot és Kós Károlyt, aki csodálatosan tervezte
életidejét, én arvales fratresnek, mezei testvéreknek tekin­
tem. Az arvales fratres 12 tagú római papi testület, amely
3/14/12 1:45:27 PM
 Dea Dia istennőt tisztelte. Ez a legkevésbé ismert római
titkos társaság. Több jel azt mutatja, Róma úgy örökölte
valahonnan, hogy lényegét sohasem fejtette meg. Tanúsítja
ezt a megértésükkel próbálkozó Horatius, Varro vagy Cicero.
De hát Róma nem megérteni akarta a világot, hanem bir­
tokolni. Így ezt a papi rendet is kiemelte a köztársaság-kor
feledéséből és újjászervezte Augustus császár. Tagjai az oli­
garcha családok és a császár lettek. Ezzel
megteremtették a birodalmi lovagrend
őstípusát. Elég veszélyes, ha császárok,
diktátorok az ősidők misztérium­
kultúrájában kutakodnak, és ott találva
valamit, azt újjászervezik. Veszélyes az,
ha a hübrisz a misztikummal elhál, akár
egy császárnál, akár egy kutatónál.
Napóleon százezreket áldozott fel misz­
tikus ősegyiptomi elképzeléseiért.
Rómában a terület elfoglalásánál jobban
érdekelte a Vatikán titkos templomos
archívuma. El is lopta, Párizsba szállította. Így – minő
véletlen – az anyag egyik része el is tűnt. Azt már tapaszta­
latból tudjuk, hogy a „legértéktelenebb” rész szokott
eltűnni. Még egyszer nyomatékosítom, hogy nagyon veszé­
lyes dolog a hübrisz és a misztikum találkozása. Erre az
egyik legjellemzőbb képlet volt Hitler is. Ki is robbantotta a
történelem utolsó árja–szemita világháborúját. Az emberi
Arvales fratres
nomadnemzedekkorr2.indd 39
jelenség beleroppant a szenvedésbe és a hazugság-
felhalmozódásba.
A mezei testvérek egy egészen más világot képviseltek.
Nekik „csak” olyan feladataik voltak, hogy engesztelő áldo­
zatot mutassanak be, ha a berekben értelmetlenül letörik
egy ág, vagy ha vasszerszámmal dolgoztak benne. Ilyenkor
magukra öltötték nyers lenvászon ruhájukat, fejükre fehér
szalag (infula) és kalászkoszorú került. A
berek „templomában” táncoltak, és a
rómaiak által nem értett és megfejthe­
tetlen nyelvezetű carment (carmen
fratrum arvalium) énekeltek. Talán vala­
mi olyan ősi nyelven, amiből az etruszk és
esetleg a magyar is született. Ebből is lát­
ható, hogy a misztérium eredetileg nem a
misztikumot, hanem az életet, pontosab­
ban és mélyebben, a Létezést szolgálta.
Szolgálta azelőtt. Mielőtt még meg nem
született a papság, mint a jó elv hamis
szolgálatának regimentje (Kant). Vagy az az új „papság”,
amely még a leleplezett réginél is sokkal sátánibb lett.
„Fenét gondoltam én erre. Csináltam és kész. Mind az izga-
tott, hogy mi kerekedik ki abból, amivel éppen dolgozom. Én nem
vagyok spekulatív természet. Gondolat és cselekvés nálam
párhuzamos.” A kilencven éves Kós Károly mondja ezt egy
beszélgetésben Benkő Samunak. Érdemes belegondolni, 39
3/14/12 1:45:27 PM
 mitől jönnek létre az üdvözülésnek ilyen-olyan mintái.
Milyen minta a jungi és milyen a Kós Károly-i?
Milyen minta Szent Bernáté, aki mindennap megkérdez­
te magától: Bernát, Bernát, miért is jöttél? Kezében ezért is
jól megfért az írótoll mellett az ekeszarv és a kapanyél. Más
minták-e ezek, vagy mélyen ugyanazok, vagy mélyen sem?
Igaz-e, hogy valójában mindketten arvales fratresek,
mezei testvérek?
Sejtjük-e még ma kétezer év többféle agymosása után,
hogy a létezés milyen mélységes kútjaiból merít még az a
12 testvérből (talán ez a 12 apostol ősképe is) álló testület,
ami az arvales fratres volt. Későbbi leírásokból, külsősé­
gekből következtetni valaminek a lényegére mindig veszé­
lyes szellemi vállalkozás. Ugyanolyan, mint a gyors párhu­
zamok és ellentétek felismerése. Ahogyan könnyedén
állítottuk, hogy az öreg Jung és Kós Károly (mezei) test­
vérek, úgy azt is állíthatjuk, hogy az egyik Simon mágus,
a másik Péter. Az egyik a katolikus egyház ősellen­sége, a
másik a szentje. Ugye ez már nem akármilyen távolság,
pedig mindkettőjük neve eredetileg Simon.
A Simon (Si mon) görög név. Nyers fordítása, népi etimo­
lógiája szerint annyit jelent, hogy tömpe orrú. Mivel az
orrhoz rassz jegyek is kapcsolódnak, ez akár azt is jelent­heti,
hogy nem zsidó. Viszont a Simon a görög változata a héber
Simeonnak (Sim’ é on), ami annyit jelent, az isten meghallga­
40 tott. Ez az istent kifejező on szó ugyanaz, ami ott van a
nomadnemzedekkorr2.indd 40
Heliopolisz–On megnevezésében, ami Egyiptom beavató
központja. Ennek volt főpapja Potifár, akinek a lányát
feleségül vette József, és így került a hierarchia élére. A
Heliopolisz–On-i beavató központ az egyiptomiak, a zsidók
(Mózes beavatása is itt történt) és a szabadkőművesek szent
helye. Talán a gyermek Jézust is ide vitték, ezt takarja az
Egyiptomba menekülés evangéliumi és apokrif legendája.
Heliopolisz–On-ban még együtt volt a világ, amit azóta
„nem értünk” zsidóként, római katolikusként és
szabadkőművesként sem. Mindnyájan ezt hordtuk és
szerkesztettük szét. Azóta urunk Széth, a hatalom, az
erőszak és a káosz istene.
Simon mágusi és Szent Péter-i képlet, jungi és Kós
Károly-i képlet. Üdvözülés-kísérletek Krisztus kortársaként
és kétezer évvel később. Várható lett volna, hogy Simon
mágus, vagy Péter – Krisztus kortársaként – lesz az alter­
natíva az új vallás alapításánál. Ám valójában egyik sem,
hanem Paulus – Pál. Ez az igazi nagy titok.
„Leszálltok újra, ingó képzetek” – mondja Goethe, és
vívódik Faust magával. Vívódásának eredménye, hogy meg­
teremti az ördög evolúcióját. Amíg Danténál, Miltonnál és
Goethe előtt mindenkinél az ördög félelmetes, magasztos
teremtmény, addig Goethénél emberivé válik, szinte a bará­
tunk. Szarvai, bűzös tüzes lehelete, lólába eltűnt.
Jólöltözött, finom modorú, nagyvilági ember. Valójában
kellemes társ. Goethe-Faust a bukott istenfinek ad egy új
3/14/12 1:45:27 PM
 esélyt arra, hogy istenné fejlődjön. Cserébe nem kér keve­
sebbet, mint azt, hogy árulja el, hogyan válhat, fejlődhet az
ember, de főleg a választott ember, Goethe-Faust istenné.
Ez a legveszélyesebb evolúció. Talán ezért kell az evolúció
szónak a modern világban szentté és sérthetetlenné válnia.
Elkezdődik a versenyfutás, hogy ki köt jobb üzletet. Az
ördög meghatározza az alku formáját és az üzletet. Ez pedig
már az ő terepe. Goethe-Faust ezt nem igazán ismeri fel.
Valójában csak a XX. század végére derült ki, mekkora ez a
csapda. Közben szinte észrevétlenül belemegy a morál és a
földi értékteremtés szétválasztásába. Megszületik a
mo­dern ember leghazugabb tétele: lehet, hogy valaki
amorális, de rendkívül tehetséges. Lucifer mosolyog, tet­
szenek neki az olyan mondatok a különös erőről, mint a
mindig rosszra tör, és mindig jót idéz.
Világunk, úgy tűnik, végképp elfordult az élet megis­
merésének alázatos mély formáitól. Ráadásul az áldozat
bemutatásának formáit együgyű fejletlenségnek tekinti.
Megszűnt az életet átható engesztelő áldozat jelentősége.
Miért kellene engesztelő áldozatot bemutatni, ha óvatlanul
a berekben letört egy ág, vagy ha vasszerszámmal dolgoz­
tak benne. Vaskorban a vas a szent, és szentségtelen a vege­
tatív élet burjánzása. Mindent digitalizálni kell. Ki mer és
egyáltalán minek, keresztet rajzolni a felvágandó kenyérre,
amit életnek is neveznek a magyarok. A felszabadult tudat­
alatti virtuális mátrixai más áldozatot követelnek.
nomadnemzedekkorr2.indd 41
Életáldozatot. Közeledünk az emberáldozás barbár újkorá­
hoz. Ehhez az emberi jelenséget pszicho-„analízissel” lélek­
telenné, beteg lélekké kell formálni. Rá kell engedni az
éjsza­ka démonjait. Istent le kell váltani. A világteremtő
Istent, a mindenség, a minden ember Istenét le kell váltani.
Ehnáton leváltja napistenné, Mózes törzsi istenné, aki
csak egy népé, a gnosztikusok jó és rossz istenné, Demiur­
gosszá, a szabadkőművesek Nagy Építőmesterré, aki csak a
titkos beavatottaké, az egzisztencializmus és a nihilizmus
emberi megistenüléssé. Egyáltalán ne maradjon a Földön
egyetlen liget sem, ahol a mezei testvérek létjavító,
engesztelő áldozatként száraz olajfa gallyakból tüzet gyúj­
tanak és a füst egyenesen száll a magasba, ahol a
védőszellemek megőrzik a haza fáit és köveit.
A múlt században Freud, Jung, Heidegger mint három –
tudatunkkal, lelkünkkel – golfozó szellemi Gólem végső
kapukat nyitott ki. Eliphas Lévi mondta azt, hogy Dante
zseni volt ahhoz, hogy eretnek legyen. Pedig az eretnek
„csak” az igazságok szerves egységét bontja meg. Lehet-e a
zseni istentagadó? Kimondhatja-e: „Flectere si nequeo supe­
ros, Acheronta movebo?” (Hogyha pedig nem pártol a menny,
fölrázom a poklot!) Freud könyve, az Álomfejtés mottója ez.
Ezzel a kijelentéssel Goethe – tétovázó, jobb pillanataiban
még az örök értékekre figyelő – Faustját leváltották. Végső
lépés ez, mely a Krisztus által felmutatott démonok feletti
hatalmat felváltja a démonok által, azok segítségével űzött 41
3/14/12 1:45:27 PM
 hatalomra. A hit hatalmát felváltja a hatalom hite. Az
emberi hübrisz ebben fürdőzik, és ebben az ellenkeresztség­
ben indul el most már saját démonok segítségével, hogy
önmaga a lét evolúciós folyamatában istenné váljon, hogy
embert teremthessen saját képére és hasonlatosságára, egy
hamis isten hamis emberét. Az így létrejött, a hipotézis
által ontológiailag is létrejött ember­
ben már könnyű Freudnak, Jungnak,
a pszichoanalízisnek meglátni és
„kezelni” a lélek betegségét. De mi
van, ha a lélek eredetében és álta­
lában egészséges, maga az Egész-ség?
Mi van, ha ehhez az egészséges lélek­
hez betegség módszertannal
közeledünk. A vallás „finom mérge”
helyett a pszichoanalízis „finom
mérgé”-vel. Felszabadul a kollektív
tudattalan (mi is az így?) rejtett – de
állandóan felszínre törő – adatbankja.
„Életem legszebb óráit a szántás és kaszálás közben éltem át.
A szántás, az olyan gusztusos, az olyan csodálatos dolog.
Különösen lóval. Jól betanított lovakkal. Ahogy azok mentek,
pontosan a barázdán, ahogy befordultak, s nyomukban a
gyönyörű, hibátlan barázda... Ezt csak az tudja érzékelni, aki
már fogta ekeszarvát, s aki a kezében tartott gyeplő egy-egy pici
42 mozdításával irányítani tudta a ló mozgását.”
nomadnemzedekkorr2.indd 42
A szép szántás meditációs gyakorlat. A szép szántás köz­
ben az ember közelebb van az éghez, mint a földhöz úgy,
hogy ennek nagyon örül a föld maga is. Az ÖKOTÁJ című
lap 27–28-as számának címoldalára összeszerkesztettem két
képet: a távoli horizonton hegynek felfelé szántó ember, aki
a hegy tetején vélhetőleg beleszántja magát egy ezoterikus
másik világba, egy alkímiai tájba úgy,
hogy ebben a mi világunkban már soha
többé nem jelenik meg. Ő lesz annak a
másvilágnak az örök szántó­vevője, mert
annak a másvilágnak is örök vágya, hogy
megszentelje őt a Föld embere.
Dualizmussal „fertőzött” gondolko­
dásunknak az a kényszerképzete, hogy az
emberi létezésben ez a két világ, a földi és
az égi harcosan küzd egymással, vagy
nincs is az a másik, csak a tudatunkban és
a tudatalattinkban. Vélhető­leg ez az
elmúlt kétezer évben kialakult hamis
tudatunk hamis képe. Így talán hamis tudatunk hamis bar­
langjában hamis képeket vetítünk magunknak és egymásnak.
„Sike­rült” kikerülnünk Platón barlangjából a tapasztalati világ
homályos látásából, de hova? Platón sírna, ha ezt látná. Nála
a földműves és a filozófus egyenrangú eszményi álla­mában,
és ő tudja, mi is sejtjük, miért száműz­te onnan Homéroszt.
Az isteni államban két főbűn van: a hübrisz és a hazugság.
3/14/12 1:45:28 PM
 Valahogy mégis a szántóvető filozófus vagy a filozófus
szántóvető a legszebb földi, emberi képlet. Tudva-tudatla­
nul ezért megy vissza az „ekeszarvához” minden a földi
létezéssel megbékélt lélek. Ezért ment vissza a fiatal Kós
Károly, és az öreg Jung is. A hübrisz bűnei csak ott old­
hatók fel, s csak ott lehet felkészülni a nagy utazásra, házat
építve saját kézzel, és lóval szántva. A földi létezés legembe­
ribben nemes állatával, a lóval munkában és meditá­ció­ban
együtt munkálkodva.
A hatalom magasabb, tisztább szintjeit már értelmezni
sem tudó modern európai történetírás és -oktatás extrém
példaként tanítja Cincinnatus tettét, aki a hatalom csúcsá­
ról dolga végeztével néhány hónap után kétszer is vissza­
tért az ekeszarvához művelni kicsinyke földjét. Cincinnatus
az órómai egyszerűség és erkölcsösség példaképe. Nagyon
kilóg a hatalom birodalmi elképzeléseinek sorából.
Cincinnatus arvalis frater volt. Dea Dia istennő ünnepén
kalászkoszorúval és fehér hajszalaggal a fején ott állt falusi
birtokának a szélén és nézte, hogyan nől a búza. Az élet
Rómánál fontosabb.
Martin Buber, a nagy hatású német zsidó vallásfilozófus –
aki izgalmas és gyümölcsöző vitába keveredett Junggal –
Theodor Herzl felkérésére 1901-ben a Die Welt című cionista
hetilap főszerkesztője lett. Buber – a mindent átfogó szellemi
megújulás jegyében – földművestelepek azonnali létreho­zását
javasolta Palesztinában. Herzl háttérhatalmi struktúrák
nomadnemzedekkorr2.indd 43
működtetésének volt a híve. Buber a válságba jutott zsidóság
és az emberiség orvosságát a hasszidizmusban látta egy olyan
korban, amikor megrendült három alap­vető emberi viszony:
az ember és Isten, ember és ember, ember és természet viszo­
nya. Buber szerint az egyensúly csak úgy állítható helyre, ha
az ember ismét találkozik a másik személlyel, a másik
lénnyel. Létrejön az olyan Én–Te viszony, amelybe mindkét
fél teljes lényével lép be. A zsidó­ság, az emberiség örök vágya
ez a Szent Tegezés. A zsidóság és a hitetlen emberiség örök
tragédiája, hogy nem vette, nem veszi észre, hogy Krisztus
meghirdette a Szent Tegezés liturgiáját.
Martin Buber halála előtti éveiben kibuctagok tanács­
adója volt. Ők adták ki röviddel a hatnapos háború után a
Sihot Lohamin (A hetedik nap) című művét, melyben a béke
istenétől kapott tiszta lelkiismerettel vizsgálja a háború és
a béke, és benne az izraeli–arab viszony kérdését. Ennek a
könyvnek és természetesen életművének köszönhetően
jeruzsálemi temetésén példa nélkül álló esemény történt.
Az arab diákszervezet delegációja koszorút helyezett el
annak az embernek a sírjára, aki a kardból ekevasat ková­
csoló ókori békeképlet egyik legnagyobb XX. századi hir­de­
tője volt. Az ilyen ember biztosan nem hal meg még egyszer
a túlvilágon, ahogy az egyiptomi Halottak könyve mondja.
A hasszidizmust, a XVII. században született zsidó lelki­
ségi mozgalmat mélyen feltáró és azt magáévá tévő Buber a
Kós Károly-i életfelfogás és élettisztelet édestestvére. Nekik 43
3/14/12 1:45:28 PM
 mély vitájuk van Junggal, főleg azzal a Junggal, aki kijelen­
ti, hogy Isten pszichénk számára a tudattalan egyik funk­
ciója. Buber szerint ezzel Jung egyértelműen deklarálja,
hogy amit a hívő Istennek tulajdonít, annak forrása saját
lelkében van, ezzel nyíltan kimondja, hogy Isten nem
létezik az emberen kívül. Jung gondolkodásával Istent
kísért, Kós Károly szántásával Istent bizonyít.
Két hosszú életet élt öregember – már nagyon egyedül –,
hasogatja a gyújtóst az esti tűzhöz, ami egy kicsi ételt és
44 két nagy lelket melegít.
nomadnemzedekkorr2.indd 44
Az este horizontján már emelkedik a Nagy Orion. Bort
nyitnak, az egyik a svájci Sion szélsőségesen meredek, palás
hegyoldalairól származó Fendant, a másik Küküllő menti
Járdoványt. Talán csak ennyi a különbség már köztük, meg
talán az, hogy más szögből látják a Nagy Oriont. Ez a „haj­
szálnyi” különbség viszont, ha jobban megnézzük, akkora,
hogy attól megfordul az oltár…
3/14/12 1:45:28 PM
 Á l d o t t K á n a á n (Házépítés Tokajban)
Fiatal emberek, főleg egy ateista materialista korban
na­g yon csak a mának élnek. Az uralkodó vélemény­kör­
nyezet sarkallja is erre őket bűnösen és föltétlenül. Mivel
nincs üdvözülés, nem kell az üdvözülés mintáit keresni
reménykedve, vagy reménytelenül. Az üdvözülés-képtelen­
ség mintái sorjáznak kábítva, gátolva a lélek ösztönös sza­
badulásvágyát az anyagi kötöttségekből. Ám néha mégis
„fellázadnak” az ebben a földi létben búvárkodó égi lelkek,
és ekkor egy egész nemzedék kezd el másként látni és
másként élni. Valami ilyen történt a hetvenes évek elején,
amikor kiformálódott a nomád nemzedék.
Tehát még egyszer:
„Vannak mozgalmak, melyeknek mélyén időtlen gesztu­
sok munkálnak. A változó körülmények között is állandó
dolgok igénye. Törekvés arra, hogy a változások által
oko­zott bármilyen törések ellenére tudatában maradjunk
életünk folyamatosságának.”
Tíz évvel a mozgalom elindulása után ezt írtam arról a
vágyról, ami nemzedékemet, annak nomád részét elindítot­
ta egy olyan irányban, ami akkor teljesen anakronisztikus­
nak tűnt. Milyen perverz szava a modernizmus szótárának
ez az anakronizmus szó. Magyar megfelelője a korszerűt­
lenség, az idő eltévesztése. Vissza(ana)utazás az időben
(khronosz). De mi van akkor, ha egy kor, meghamisítva az
nomadnemzedekkorr2.indd 45
örök jelent, előreutazik az időben, előre utópiáig. Aki innen
visszautazik az ő idejének jelen idejébe, az szanálja (gyó­
gyítja, egészségessé teszi) a korrumpált (megrontott) időt.
Szelíd öntudatlan lázadás ez, amely szembeszegül a létezés
két egy tőről fakadó kulturális zsarnokságával. Az egyik
nyílt totalitárius hevülettel egyetlen történetté, saját mes­
sianisztikus hatalmának a történetévé uniformizál min­
dent, a másik a szétszerkesztés posztmodern nihilista
vágya, ami cinikus lezserséggel kapcsolat nélküli történetek
tömegévé, zavaros szöveggyűjteménnyé szerkeszti szét az
emberi történelmet. A nomád nemzedék az első típusú szel­
lemi zsarnokság idején született. A másik, ami az elmúlt
húsz évben jutott nálunk teljes hatalomra, már fiaink és
unokáink embert próbáló ügye lesz.
Miért van az, hogy ha az ember belegabalyodik az időbe,
arra érez késztetetést, hogy házat építsen. Talán, mert a
hajlék, a világban valahol otthonlét vágya minden más
vágy­nál – a szexualitásnál és a hatalminál is – mélyebb és
állandóbb. Ha földbe ásunk egy nagy oszlopot, és tetőt
szerkesztünk fölé, akkor az ég és a föld összeér, főleg, ha
templommá szenteljük az épületet. A kommunizmusban
meggyalázott, majd a kiüresedéssel megalázott templomok
távolról harangoztak bennünk, és talán ezért kezdtünk el
házat építeni először magunknak, később Istennek is. 45
3/14/12 1:45:28 PM
 „A tovahaladó jelennel változó vonatkoztatási keretek
felől szakadatlanul folyik a múlt »újjászervezése«” –
figyelmeztet bennünket Jan Assmann A kulturális emlékezet
című művében. A mából nézve tűnhet úgy a tokaji házépíté­
si akció, mint kifundált, tudatos kísérlet a múlt újjászer­
vezésére. Annak a magyar múltnak az újjászervezése, amit
1945-ben végleg megroppantottak, föld alá nyomtak, betil­
tottak és majdnem teljesen kiirtottak. A magyar kultúra
legsötétebb „egyiptomi fogságos” időszaka volt ez. Nemcsak
az országot szállta meg az idegenség, hanem a lelkeket is.
Ilyen totálisan szélsőséges helyzetben szokott a kultúra az
okkult világ felé fordulni. Mint ahogy például a klerikális
uralom által meghatározott Európában szinte törvényszerű
volt a reneszánsz „peresztrojka” után a titkos társaságok
burjánzása. Elindul a titkolózás és a rejtett építkezés.
Elterelő hadműveletek és célzott szimbólumháború indul.
Jellemző volt erre az új szabadkőműves mozgalmak
felemelkedése. A valójában mai napig beazonosíthatatlan
Rózsakeresztes Társaság Fama Fraternitás R. C. című
kiáltványában így ír: „Épületünk pedig (még ha százezren
is látják meg közelről) örökre érintetlenül, elpusztíthatat­
lanul és a gonosz világ elől elrejtve áll majd.”19
Az biztos, hogy mi nem ilyen tudatosan építkeztünk.
Hiányzott belőlünk Jung racionálisan megszállott tuda­
tossága, viszont bennünk volt talán az az elszántság és a
46 hagyomány szeretete, ami Kós Károlyt vezette. Kós Károly
19 Frances Yates: The Rosicrucian Enlightenment, London, 1972.
nomadnemzedekkorr2.indd 46
és életműve vállalásában volt tudatosság, hiszen építész
barátaink, Makovecz Imre, Csete György és a Pécsi Műhely
tagjai tartották a kapcsolatot az akkor már agg mesterrel.
Hozták a híreket az Erdélyben rejtőzködő magyar
Árkádiáról és Árkádia öreg pásztoráról. A vénségesen vén
öreg emberről, akinek az arca már olyan, mint a Magura,
Erdély szent hegye. Ez az ember a múlt század elején
szembement minden kordivattal, mit neki Zeitgest, főleg
egy zavaros idő démonikus szelleme. Tette egyszerű volt,
nem a tudatalattiba szállt alá, mint a modernizmus, hanem
visszament a földhöz, visszatért a föld égi hagyományaihoz.
Talán öntudatlanul, de sejtette, hogy embert vesztő vállal­
kozás a tudatalatti egyoldalú rendi feltárása és az abból
építkező kultúra. Jung is talán már a Poklon túl jött rá,
hogy a tudatalatti világgal való közvetlen szembesülés azonos
lenne a Sátán színről színre való látásával. Vajon mitől gondol­
hatta Jung, hogy a tudatalatti világ csak egyoldalú, hogy a
tudatalattnak csak Pokla van, és nincs Mennyországa.
Mellette, vagy mögötte. A mából nézve talán minden
emlékezés-technikai csapdán túl úgy vélem, mi, tokaji
házépítők csak ösztönösen – a tudatalatti Mennyországból
ösztönözve sejtettük, merrefelé kell mennünk. Ellenfeleink
Freudtól „tudták”, miért nem akarnak engedni arra. Tudom
persze, hogy ez is csak spekuláció, emlékezés-mágia.
Beavatkozás egyszerre a múltba és a jövőbe, a jelen, a mi
élhető jelenünk érdekében a hályogkovács „eleganciájával”.
3/14/12 1:45:28 PM
 A minden emlékezés-technikai csapdán túl kijelentés azért
nagyon hamisan cseng. Ott munkál benne ugyanaz a
hübrisz, mint ami a relativitáselméletet filozófiai tétellé
pöffeszkedte, majd ez visszahatva a tudományos kutatásra,
az Isten nélküli világ képleteit sorjázza csak, egészen a
húrelmélet 11 dimenziós kabbalista mágiájáig. Hány
dimenziós az emlékezés? Mi a különbség az újszülött isten­
emléke és egy ifjúkori szerel­
mes nyári vasárnap délután
emléke között? Mit rombol­
nak, és mit építenek
emlékeink? Mit működtet az
emlékezés művészete?
Nem az, amelyik mne­
motechnikai trükkökkel
működtetve az emlékezés-
technikai gyakorlatait sorjáz­
za, hanem ahogyan az egyipto­
mi papok próbáltak lelki gyakorlatokkal visszaemlékezni
arra, mitől süllyedt el Atlantisz. Mitől a történelmi idő
előtt, és mi az az ugyanaz, amitől a történelmi idő végén,
ha… Ha közben valaki meg nem állítja Ehnatont, hogy ő a
pusztulást előidéző világot idézze meg emlékezetében, hogy
áthozza az Atlantiszt elnyelő tengeren ugyanazt a világ­
modellt az Újvilágba, ami a Régi pusztulását is okozta. Mert
csak két koreográfia van, élet- és halálkoreográfia.
20 Mózes I.9. 25-27
nomadnemzedekkorr2.indd 47
Atlantiszban az utóbbi győzött. Az ehnatoni forradalom
erre a győzelemre emlékezik. Ezzel az emlékezettel Újra
elindítja a világot ugyanarra a tévútra. De hová menekültek
a papok…
Van egy fotó a tokaji házról, mikor a Tisza elöntötte
a szigetet. Ott áll a ház előtt Samu Géza totemoszlopa. A
ma­dár – most már mindörök­ké –, a turul szélesre tárja
szár­nyait. Vagy most érkezett,
vagy most indul. A ház is most
süllyed el, vagy most emelkedik.
Minden ettől a Mosttól a mi
Mostunktól függ. Ha jól
emlékezünk, minden
megmenekül. Ha mások az ő
másságukra emlékeztetnek ben­
nünket, saját emlékezetünkön
keresztül minden elsüllyed.
Elsüllyed a ház, vele együtt az
Éden. Mózes átka vízbe fojtja Kánaánt. Emlékezik még
va­laki, hogy Mózes miért átkozta meg Kánaánt?20 Talán
csak nem azért, mert Ehnaton „testvére” volt? Az
emlékezés ószövetsége megátkozza az emlékezés új szövet­
ségét. Azt az Újszövetséget, amelyik emlékezni akar az
Ószövetség előtti édenre. Legyen áldott Kánaán.
47
3/14/12 1:45:28 PM
 48

nomadnemzedekkorr2.indd 48 3/14/12 1:45:30 PM

 Na, még egyszer Kánaán másképpen
Időben még nem olyan távol a történettől, érdemes meg­
vizs­gálni, hogy mi váltotta ki, milyen hatás indította el a
házépítést. Tényleg olyan ösztönös volt ez a ház, ez a szim­
bólumépítés, mítosz -rekonstrukció, vagy a mélyben a tár­
sadalmi-történelmi tudatalatti mezőkben zajló transzcen­
dens ütközet tárgyi megvalósulása, valódi mitomotorika.
Az 1945 utáni szovjet blokk országaiban a transzcen­
dens nyíltan üldözötté vált, főleg az, amelyik bármilyen
formában Istenhez vezet. Ezzel leplezte is magát a rendszer,
amelyik totalitarizmusa az okkult elitizmus csúcsa volt. A
marxizmus, a Leninnel és Sztálinnal kaserolt álvallás
uralkodott mindenen. Minden addig kialakult világképnek
ehhez a dogmához kellett igazodnia, és mantraként felmon­
dani a tételeit. A szocialista realizmus a nyelv minden sza­
vát egy politikailag korrekt (ezt a mai p. c.-diktatúrát ők
valósították meg először), kizárólagos és kötelező összefüg­
gésrendszerbe helyezte. A különböző irányzatok közötti
vitákat elfojtotta, vagy minden vitát ehhez a centrumhoz
kellett viszonyítani és a marxizmus szómágiájával kellett
újraértékelni. Ebben az újkeresztségben természetesen fel­
számolták a modernista avantgárdot is, ráadásul úgy, hogy
az avantgárd elképzeléseket groteszk formában elő­vará­
zsolták a szocialista realizmus megváltó jövőt va­rázsló (ál)
futurista (bugyetljanyina) eszmerendszerében.
20 Mózes I.9. 25-27
nomadnemzedekkorr2.indd 49
Erre az eszméletvesztéses eszméletlenségre példa volt
Magyarországon az 1949–51-es építészvita, amelyben
Major Máté: Építészetünk útja című cikkében, felmondva a
mantrát, felhívja a figyelmet a kozmopolitizmus és forma­
lizmus veszélyeire, majd végül ráteszi a „pápai” pecsétet a
magyar építészetre: „Tanulnunk kell a Szovjetúniótól, s követ-
ni Sztálin elvtárs bölcs útmutatását.” Ám hiába a neofita
ügyeskedés, mert a politikai és filozófiai légtornász, Lukács
György felfedezi benne a gyanús elhajlót. Kifejti, hogy
Major elvtárs a nyugati dekadenciából indul ki, és nem
ve­szi észre, hogy az avantgárdista építészet az imperialista
dekadencia megnyilvánulási formája. Lukács talán nem is
sejtette, hogy ezzel milyen mély igazságot fogalmaz meg. Ő
csak hűség­nyilatkozatos bunkónak szánta kritikáját a
„nagy nyelvész”, Sztálin nyelvi terrorjával élve. És az ország­
ra éj borult…
Ez az éj csak a hetvenes évek elején kezdett kicsit
oszlani, és ahogy virradt, természetesen előbukkantak az
örök régi viták, mert ez így természetes. Az építészeti
nyelvi terror elleni első, még ösztönös lázadás volt a Pécsi
Műhely paksi kísérlete. Ez abból állt, hogy a pécsiek az
épületek alapterveit, alaprajzi, szerkezeti és formai megje­
lenését próbálták jobbá tenni. Természetesen a házgyári
nagypaneles tömeglakás-építészet keretein belül. Ez az 49
3/14/12 1:45:30 PM
 építészeti stílus valójában a Bauhaus-utópiából került át a
szovjet rendszerek utópiájába. Bár ezek utópiájukban közös
gyökerűek voltak, megvalósításukban különbözőek. Míg a
Bauhaus egy elitista utópia volt, és jóval több anyagival ren­
delkezett a megvalósításhoz, és Gropius egy lakható tömeg­
építészetre apellált, addig a szocialista blokk sokkal keve­
sebb anyagival családi
nyúl­­ket­reccé deformálta a tant.
Csetéék „utópiája” az volt, hogy
szinte a lehetetlent próbálta:
emberivé tenni a házgyárakat.
Abból kiindulva, hogy aki most
segít, egy kicsit többet tesz, mint
aki a jövőben sokat ígér. A kulcs­
kérdés az, hogy Major Máté miért
nem ezzel a lényegi kérdéssel
foglalkozott, és miért a különben
mellékes külső díszítéssel. Nem a
családi életet megnyomorító,
kötelezően átvett szovjet házgyári
rendszer vitriolos kritikáját írja meg, hanem nemzeti és
nemzetközi, nacionalista és internacionalista toposzok
dualizmusában fontoskodik pártos kacsintgatással. Írása
végén különben helyesen kimondja, hogy „nagypanelből és
tulipánból sosem lesz bartóki, kodályi vagy József Attila-i
50 mű”. Az emberben persze ott piszkál a kisördög, hogy
nomadnemzedekkorr2.indd 50
például azt ki merte volna mondani, hogy nagypanelből és
ötágú csillagból sem? De nem ez a lényeg, hanem talán az
érdemel meg egy gondolatkísérletet, hogy mi mozoghat eme
vita mögött a mélyben és a „magasban” a tudatalatti híná­
ros vizei felett, ahol tudvalevőleg még Isten lelke sem lebeg.
Mi a baj a tulipánnal?
Mi a baj ezzel az ártatlan, Eurázsia-
szerte elterjedt virággal, nőiség-jel­
képpel, aminek apotropikus, a go­nosz­
tól védelmező ereje is van. Csokonai a
szeretett lányt szólítja meg így: „Te
vagy orvossa sebemnek/ Gyönyörű kis
Tulipánt!” A tulipán szimbólumot ártat­
lanság lengi körül és szerelem. Ezzel
egy normális kultúrában igazán nem
lehet baj. Egy normálisban nem is. A
kérdés, van-e egyáltalán normális
kultúra, vagy csak az utólag szellemi­
leg kreált aranykor ősködéből derengő látomás.
Mindenesetre amióta szimbólumok vannak, létezik a szim­
bólumháború, táplálkozva az Égből és Pokolból, minden­
napi életünkből és tudatalattink mélységes mély bugyraiból.
A magyar népművészetben a tulipánnak kiemelt
jelentősége van, és a politikai teológia oltárán is újra meg
3/14/12 1:45:30 PM
 újra megjelenik. Például a XIX. század végén az ún. Tulipán „rendelte” meg Major Mátétól a cikket, mert nem tetszett
mozgalom a magyar ipar védelmét tűzte ki célul. A mozga­ neki az a mozgás, amit a magyar szellemi életben észlelt. A
lom tagjai tulipános jelvényt viseltek. Talán az sem véletlen, magyar szellemi élet ekkor ébredezett az 1956 utáni
hogy a nemzeti elkötelezettségű MDF-nek a tulipán lett a tragikus ájultságból. Ezt lehetővé tette az is, hogy a rend­
jelképe. Amikor a nyolcvanas évek elején Mezei András szer, Kádárkádia, konszolidációja érdekében egyre többet
barátom elhozta hozzám az éppen volt kénytelen engedni egészen
Pesten tartózkodó világhírű izraeli odáig, hogy Kádár Bibliában járatos
karikaturistát, Zéevet, ő a tanácsadói a helytartó szájába adják
beszélgetésünk végén egy kedves kari­ a szentenciát: aki nincs ellenünk, az
katúrával ajándékozott meg, amin velünk van. Erről a bázisról már
arcom egy tulipánból nől ki. Tapadnak nyílt némi tere, némi szabadsága az
hozzánk, mint a bogáncs szim­ építkezésnek, amit szinte nulláról
bólumaink, és lelkünk egész életében kellett kezdeni az 1945-től 1968-ig
keresi a neki megfelelőt. Valahogy a tartó történelmi bosszú után a
magyar identitáshoz úgy hozzátapadt a magyarságnak, ebben az
tulipán, mint a zsidóhoz a menóra. Aki időszakban Európa legpáriább
értelmiségi, annak ezt tudnia kell, ha nemzetének. Az utolsó fasiszta
tisztességes, akkor azt is, hogy nem csatlóssá minősített országot egy­
viccelődünk úgy, hogy tulipániáda és szerre sújtotta az agresszív szovjet
úgy sem, hogy menoriáda. Major Máté megszállás, a zsidóság egy részének
ezt nem tudta, és nem értette. Amikor az ÁVO21-n és más hatalmi ágakon
leírta a tulipániáda szót, akarva akaratlanul mélyre szúrt. keresztül megvalósuló bosszúja és az utódállamok
Ezért robbant ekkorát a vita az akkori közéletben. Aczél gyűlölete. Ebből egybe is belepusztulhat egy ország.
György, az akkori machiavellistán zseniális főcenzor sem Ráadásul így nem véletlen, hogy Magyarországon a nacio­
vette észre a veszélyt, azt hitte, hogy teret engedhet egy nalizmus lett a fő ellenség függetlenül attól, hogy volt-e
szűk szakmai építészeti vitának. Ám az is lehet, hogy ő ebben az időszakban nacionalista megnyilvánulás. Amint 51

21 Dénes Béla Ávós világ Magyarországon, Egy cionista orvos emlékiratai című könyvében hivatkoznak arra, hogy az ál­
lamvédelem területén a fogalmazói (nyomozói) kar több, mint 80 százaléka zsidó volt.

nomadnemzedekkorr2.indd 51 3/14/12 1:45:30 PM

 tudjuk, antiszemitizmushoz sem kell zsidó. Így Magyar­
országon 1945 óta felhőtlenül lehet – napjainkig is –
nacionalistázni és fasisztázni akkor is, ha nincs ilyen jelen­
ség. Az említett hármas gyűlölet és bosszú miatt nálunk a
társadalom mozgása lényegesen eltért a szomszédos
„testvéri” szocialista országoktól. Amíg a szomszédos
országokban a vezető kommunista
pártok többnyire túlzóan nacionalis­
ták, sőt sokszor soviniszták voltak,
addig Magyarországon a nemzeti
érzés volt a fő ellenség. Amíg a
környező szocialista országokban azt
ösztönözték, hogy a nemzet soha nem
szűnő imádattal tekintsen önmagára,
addig Magyarországon a bűnös
nemzet önmegvetését sulykolták.
Meg kellene egyszer alaposabban
vizsgálni, hogy ez a lefojtott, megalá­
zott nemzeti identitás mennyiben
működtette a tudatalattiban azt,
hogy az 1956-os forradalom akkor és úgy törjön ki, és hogy
valójában ne forradalom, hanem nemzeti szabadságharc
legyen, néhány nap boldogság a haza magasában.
Innen nézvést azt is meg kellene vizsgálni, hogy
zsákutcás-e a magyar történelem elmúlt 100 éve, vagy zsák­
52 ban futásos. Érdekes jelzéseket küld erről a helyzetről a
Csete György: az orfûi barlangkutató ház
nomadnemzedekkorr2.indd 52
magyar lélek, amikor van erre ideje és tere. 1956 után az
első ilyen jelzés volt a Röpülj Páva mozgalom. Kitalálóiban
tisztességes pedagógiai hevület munkált, engedélyezőiben
szockultos naivitás. Valójában a nemzeti érzés országos
néma tüntetésévé vált a népzenén keresztül. Nem volt hoz­
zá fogható őszinte, értékes, önkéntes kulturális mozgalom
közel s távol. Elég, ha összehasonlítjuk a
Megéneklünk Románia mozgalommal.
Persze azért volt valami hasonló. Mikor
kétezer év után egy fantasztikus misz­
tikus irredentizmussal létrejött Izrael
állam, ott volt valami hasonló jelenség.
Ben-Gurion, akit a „nemzet atyjaként”
tiszteltek, meghirdette az országos
mé­diafesztivállá és nemzeti ünneppé
terebélyesedő Biblia-vetélkedőt. Ben-
Gurion ösztönösen tudta azt, amit Gellner,
Nations and Nationalism című könyvében a
tudományos világ nagy részének legna­
gyobb megdöbbenésére kifejtett: „A
nacionalizmus hívja élet­re a nemzetet, nem pedig fordítva.”
Na ezért nem szabad tulipániádázni, mert abból ádáz
vita lesz, és annál ádázabb, minél jobban le van fojtva egy
társadalomban a nemzeti tudat, mint lényeg.
3/14/12 1:45:32 PM
 Képfelmutatás és képtelenség
Ebben a tulipán-vitában – ha nagyon mélyen is, de – fel­
sejlett az emberiség történetének egyik legősibb és legdrá­
maibb vitája is a képek tilalmáról. A modernizmus szinte
vallásos hevülettel haladt az újkori képtilalom felé. El is
érkezett a fehéren fehér ábrázolás okkult képletéhez és az
üres vászon nihilizmusához. Ebben a világban a kép, a
díszítmény valójában bűn. Major Máté, aki a Bauhaus „val­
lásos” tisztelője volt, az örökérvényűnek vélt Bauhaus-
ideológiát kéri számon, a gropiusi elfogulatlanság elvét,
ami nem avul, „hiszen a materialista dialektikus szemlélet
és módszer törvényeinek az építészetre alkalmazását jelen­
ti”. Gropius persze ezzel nem volt teljesen tisztában, hiszen
saját, 1929–30-ban Berlin-Siemensstadtban tervezett
lakótelepéről néhány év múlva úgy nyilatkozott, hogy
elérte az „uniformitás átka”. Ez a Nagy László-i kritika
lényege is. Eltörölve immár az ország építészeti arculata:
„Jellegtelenségében egyedüliek vagyunk a föld kerekén.”
Ebből az átokból próbáltak kilépni a pécsi építészek és akar­
va akaratlanul – persze ellentmondásosan – sikerült is
nekik. Ellentmondás az volt, hogy egy javíthatatlan
építészeti világot nem lehet semmilyen motívummal
nomadnemzedekkorr2.indd 53
emberibbé tenni. Viszont egy ilyen építészeti metaforával
föl lehet hívni a figyelmet arra, hogy világunk gyökeréig
kiüresedett. Ebben a nihilizmusig fokozódott modernista
kulturális sivatagban fel kell mutatni a képet. Ha az ember
magyar, akkor a tulipán képét, ha francia, akkor a liliomot,
ha zsidó, akkor a menórát. És nem kell félni az ortodox
modernizmusban megragadt Európa képgyűlöletétől. Attól
a tudatalatti mélységekből táplálkozó képgyűlölettől,
ember- és Isten-ábrázolás-fóbiától, ami szélsőségesen
deszakralizálta a művészetet. Az európai képellenség
mélyén ott kísért az Ószövetség: Ne csinálj magadnak
faragott képet (2Mózes 20:4). Ez a tilalom több forrásból
táplálkozott. Először is a nomád népek számára voltak tilo­
sak a képek, és minden, ami egy meghatározott helyhez
igyekszik kötni őket. Éppen ezért a letelepedett népek hoz­
zák létre az építészetet, szobrászatot és a festészetet. Így a
nagyon mo­dernnek hitt dísztelenség éppen ősnomád vallá­
sos fanatizmus. „Kánaán” művészete ezért díszítő művészet,
képfelmutatás.
53
3/14/12 1:45:32 PM
 Nomád szellemek
A z ö r d ö g ú´ z ó´ N a g y L á s z l ó
Most, ahogy újra és újra olvasom Nagy László naplóját,
látom, micsoda szép napokat is éltünk az átkosban. A
Krónika-töredék így őrzi az idillt: „Z. kocsijával Csákvárra
indultunk disznótorra. Szép havas tájak, a falu is havas.
Felszabadultan tréfálkoztunk. Jó étvággyal sok kolbászt ettem,
hurkát keveset… Novás otellóbort ittunk, ez is nagyon jól csú­
szott.” De Csoóriék fanyar borai mellett sűrűn kóstolgattuk
az öreg Zelnik vörösborát is. Demizsonnal vittünk
Margitnak is, hogy gyógyuljon. Egy ilyen vörösboros, fel­
szabadultan tréfálkozó út közben ígérte meg Nagy László,
hogy Budai Ilona egyetemi színpadi estjére bevezetőt ír.
54 Majd néhány nap múlva titokzatos mosollyal közölte, hogy
nomadnemzedekkorr2.indd 54
verset fogok írni, fiú. A fiatalkor természetes könnyedsé­gé­
vel vettem tudomásul a hírt, s csak most, utólag, a Naplóból
látom, hogy az egyik legmegszenvedettebb verse lett.
A stációkat a Napló így őrzi: „Február 9., hétfő. Lehet, a
versbe belebetegszem. Február 12., csütörtök. A versírásnak már
a gondolata is irtózatot kelt bennem. Február 14., szombat.
Verset nem írtam ugyan, de a fejemben alakulgat. Ha nem lenne
kényes a téma, már előbbre volnék. A mostani vitákhoz verssel
szólok, szeretnék tisztességes maradni. Február 15., vasárnap.
Tovább írogattam a sorokat. Igen nehezen találom meg a formát.
Most úgy érzem, nem kötött formában írom meg a verset.
Szabad izom-mozgása lesz, így dinamikusabb is. Február 16.,
3/14/12 1:45:32 PM
 hétfő. Fürdés, hajmosás, M., a fodrászom megkurtította fürtje- viszont a pokol jött el közénk, az ördög emberjárásra vete­
imet. Faragtam utána a sárga fát, féltem a verstől. Február 17., medett, árad lélektől lélekig, s olyan büdös, hogy a borz is
kedd. Hozzálátok a vershez, átírom az első sorokat: Ördög belepusztul. Nyomuló lélekégető gázkamrája holt lelkek
koholta, szerkesztette / fölém ezt az éjt, hol az ármány / bullái tömegét hagyja maga után, holtakat és üreseket. Ezt a
függnek ércfonálon… Február 18., szerda. A versből kész kb. 25 műveletet döbbenten felismerő költői rémület nekirugasz­
sor. Február 19., csütörtök. A verssel kezdtem bajlódni, igen kodik a leleplezésnek: Ördög koholta, szerkesztette. Itt meg­
nehezen megy. Február 22., vasár- bicsaklik a nyelv. Mi az, hogy
nap. Hamar a vershez láttam. szerkesztette? Talán úgy, mint
Írtam pár sort, de átjavítottam az egy szerkesztő, vagy
utolsó részt. Kész a vers! főszerkesztő-helyettes az Élet
Örömömben énekelni kezdtem. és Irodalomból, aki a Napló
Fölébe írtam a címet: Szólítlak szerint „buta és rosszindulatú”
hattyú.” cikket ír a magyarság legfon­
Ha végigtekintünk ezeken a tosabb ügyeiről, és szellemi
stációkon, és elolvassuk a ver­ kollaboránsként a szovjet
set, pontos képet kapunk egy internacionalista félvilághata­
XX. századi magyar költő lomnál feljelenti legfőbb
valóságos pokoljárásáról. Nagy ve­szélyként a magyar naciona­
László magyar költő és garabonciás gogoli kísérletéről, az lizmust, amely abban a züllesztő puha diktatúrában nem
ördög leleplezéséről. Arról, hogy fölfordult a világ, az ördög volt más, mint egy nemzet legtisztább önvédelme, az „Adj
kitüremkedett, kiáradt a pokolból, eljött közénk. Vége a magyarságot a magyarnak” József Attila-i kívánsága. Nem,
középkori áldozat drámai nagy lehetőségének, a hagyo­ fiókördögökkel nem érdemes foglalkozni. A főördög nem
mányos pokoljárásnak. Az élet egyszerűen áttekinthető sík­ szerkeszt, ő kohol, ő nyüstöl. „Ördög koholta, ő nyüstölte
jai kifordultak helyükből. Milyen könnyű volt azoknak, akik fölénk ezt az éjt…”
az emberszabású időkben dudások akartak lenni, csak Mekkora keserűségnek kell felgyűlnie az emberben,
bátraknak kellett lenniük és pokolra kellett menniük. Ma hogy csak a démonológiai szótár 55

Kormos István, Nagy László és Kiss Ferenc Körösfôn

nomadnemzedekkorr2.indd 55 3/14/12 1:45:33 PM

 szavaival tudja megnevezni a helyzetét. Emlékeimből és a
dokumentumokból felsejlik ez az idő, a vers ideje és az
akkori társadalmi történések tere. Azt az iszonyodást, ami
a Szólítlak hattyú című vers megszületéséhez vezetett, az
1975-ös év történései váltották ki. Ebben az évben,
szeptember végén jelent meg az Élet és Irodalomban Major
Máté Nagy panel és tulipán című írása. Akarva-akaratlanul
már a cím is provokatív volt a tulipán szó miatt. Hiszen az
addig elmúlt évek létező szocializmusának marxista kri­
tikusai előszeretettel, minden magyar kérdés iránti makka­
beus gyűlölettel soroltak minden sorskérdést a két háború
között túlhangsúlyozott nemzeti-népi rekvizitumok közé.
Így került a magyarság számára fontos ügyek elé a
tulipános, cifraszűrös, csikósgulyásos és más jelző. Nem
létezik, hogy Major Máté nem tudatosan tette be a címbe a
lejáratónak szánt tulipán szót. Az a Major Máté, aki a szo­
cialista erkölcs jelzős szerkezet jelzője által a moralitás
nyűgös skrupulusaitól felmentve emelkedett az akkori
magyar építészet megfellebbezhetetlen pápájává! Ebből a
pozícióból Majornak könnyed szellemi galoppnak tűnt az a
vállalkozása, amelyben a Rákosi-korszak „szabadnépes”
hangvételére emlékeztető publicisztikai bunkóval le akarta
teríteni az akkori legtehetségesebb építészcsoportot, a
pé­csieket. Hogy tényleg a legtehetségesebb, azt az azóta
eltelt idő bizonyította. Főleg ebből a csoportból emelkedett
56 ki az a társaság, amely organikus magyar építészet névvel a
nomadnemzedekkorr2.indd 56
Velencei Biennáléktól Tokióig a világ építészeti közvéle­
ménye előtt nagy tekintélyt vívott ki magának az elmúlt
időben. El kell ismernünk, Major Máténak kitűnő szimata
volt. Észrevette, hogy itt egy olyan új építészeti gon­
dolkodás, tehetséges fiatalok olyan csoportja emelkedik fel,
amely megkérdőjelezi a középszerbe, az unalomba fulladt,
szocialistának nevezett, kiüresedett bauhausizáló építészeti
gondolkodást. A „főépítész” egyre nem számított, arra,
hogy írásával szembeszáll az akkorra már egyértelmű
művészi és erkölcsi nagyhatalomnak számító költő: Nagy
László. Szembeszállt annak ellenére, hogy undorodott a
pub­licisztikai vitáktól, mert tudta, hogy a hatalom bárme­
lyik pillanatban, főleg az igazság kimondása előtt, elvághat­
ja a vita fonalát, hogy bértollnokok szétnyálazhatják azt,
hogy sok értelme nincs, mert az „ostor virágzik”, és amit
akar, végrehajtja. Így született meg az emberközpontú
ma­g yar építészet védelmében két glossza, Hol a tulipán? és
Hol az építőművészet? címmel. Megdöbbentő volt a hatás. Az
elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján senki nem
merte gondolni, hogy valaki is föl meri emelni a szavát
Aczél György – ahogy a Napló nevezi, a „nagymester”, a
„főnök” – kulturális monopóliumot és terrort gyakorló
csapa­tával szemben. Akkora volt az elképedés, hogy el is
vesztették a vitát. Időleges visszavonulást rendeltek el, és
Major barátjukat zászlórenddel kárpótolták az elszenvedett
sérelmekért, s ahogy a Napló őrzi: most zászlórenddel
3/14/12 1:45:33 PM
 kitüntetve pimaszkodik. De különben is zaklatottá vált a ágya, rozmaring a lába. Csak a kifordult élet, a rongáló „rossz
közélet. Ekkor jelent meg Száraz György Egy előítélet nyo- pörök”nem engedik a lírai fényűzést, kikényszerítve a líra
mában című írása a zsidó-kérdésről. A témáról a Napló így mágikus ördögűző szerepének felmutatását. Ha ezt nem
őrzi a költő véleményét : „Nehéz ügy. Elszomorító, hogy még meri vállalni senki, akkor „lepusztul szánkról az ózon”, és az
ma is ügy. Üggyé csinálják.” Ugyanezen a télen Illyés levelet ördög, a halál ura „kitúr, kitaszít a házból, hazából”.
írt az Írószövetségnek, hogy kilép a sok megaláztatás miatt. Kérdeztük, hogy mekkora keserűségnek kell felgyűlnie
Az Úr 1975. évének késő ősze és tele ilyen hangulatban az emberben, hogy csak a démonológiai szótár szavaival
találta a költőt, akiben érett az elhatározás, hogy a tudja megnevezni a helyzetét. A vers első fele a következő
költészet mágikus erejét segítségül híva oszlatja az „éjt, hol sorokban emelkedik egy XX. századi Tiborc panaszává:
az ármány bullái fekete zsinóron függnek”. Az alkalmat egy
baráti utazás és egy baráti felkérés hozta meg. A Napló Ördög koholta, ő nyüstölte
szerint így: „Értekezlet: az építészet vitát folytatjuk. Kettő hoz- fölénk ezt az éjt, hol az ármány
zászólás van. Lehet, hétfőre több lesz. Major emberei is küldik. bullái fekete zsinóron
Ebéd: Nimródban M. és B., továbbá Z. Jóska, K. F., Páskándi, függnek, megannyi mérges lepény,
majd Csoóri. Bundi és P. kivételével: Hatvan. Szép az öreg majálisra ólom-okádmány,
szőlője, magas kordonos. Újfajta szőlő, Egri csillagok, ebbe tar- hogy gőzüktől elsorvad a fény
tozik a Zalagyöngye is. Permetet nem kér, mert legyőzi a és lepusztul szánkról az ózon.
férgeket, fagyálló… Muskotályos és oportó ízű. Eszegettünk ezt- Ólom-ingák, ha mozdulsz, ütnek,
azt, ittunk újbort, de legelőbb pálinkát. Fél hét körül indultunk nem moccansz meg, úgyis pofoznak,
haza Z. kocsiján, B. Ilonka mellett ültem. Elvállaltam estjének ítélete ádáz betűknek
bevezetőjét.” lélekben, hasban új csikarás,
Elvállalta úgy, hogy abban a pillanatban biztos nem gon­ s kell álmodni tovább a rosszat.
dolt rá: ördögűző verset fog írni. Miért gondolta volna,
népdalénekesnő előadóestjére kell csak bevezetőt írnia. Fekete zsinór-erdőn át is
Metaforákat kötözhet csokorba a népdalnak arról a szerel­ látok azonos kínt: szivárvány
metes világáról, ahol – kedvenc nótája szerint: lányoknak az havasán az ostor virágzik, 57

nomadnemzedekkorr2.indd 57 3/14/12 1:45:33 PM

 s virágom hervad a hahota
hóhérpados nyújtó-csigáján.
Gúny bitangol akár a járvány.
beront a tűzhelyhez akárhol,
rendelkezik mint nyegle ficsúr,
utálattal mindent kirámol,
szabad keze bóvlit virágzik,
országutat ír nyála, kitúr,
kitaszít a házból, hazából.
(…)
új gótika épül sebekből,
sóhaj aranyozza íveit,
harangsora: bók és bók és bársony,
s néma, nem szólít, nem serkent föl,
aki itt sujtva sohase kel föl.
Ezekkel a sorokkal 1976 februárjában végleg véget ért
Nagy László lírai fényűzése. Ezeken a sorokon nem lehet túl­
lépni egy könnyed társasági legyintéssel. Ezekben az izzó
mondatokban végleg pástra lépett Nagy László és az ördög.
Csekély, de érdekes adalék, hogy az akkori hivatalos költő­
fejedelem – a Napló szerint is rögzítetten – úgy érezte, ellene
íródott a vers. Ebben tévedett, bár nem sokat, mert a vers
mindannyiunkat tetemre hív, a mi ördögarcunkat is leleplezi.
„Már régóta csakis azon munkálkodom, hogy az ember
58 műveim olvastán nyíltan gúnyt űzzön az ördögből”– írja Gogol
nomadnemzedekkorr2.indd 58
1847. április 27-én Sevirjevnek Nápolyból. Azt jelzi ez a
mondat, hogy többen ki merték és ki merik hívni párbajra a
„disznófejű Nagyurat”, s e harcban felemelkednek és elbuknak,
megdicsőülnek és elkárhoznak. Gogol fő kérdése az volt, ezt
Mereskovszkij kitűnő elemzéséből is tudjuk, hogy hogyan
lehetne ostobának feltüntetni az ördögöt. Ezért vállalja a
gúnyt, mint eszközt, s mert Gogol rossz eszközt választ,
belehal a küzdelembe. Párbajtörténelemből is ismert tétel,
hogy olyan fegyvert kell választani, amit az ellenfél kevés­
bé jól tud kezelni. Nagy László ösztönösen s így mélyen tud­
ta, hogy a gúny az ördög legerősebb fegyvere, mert „gúny
bitangol akár a járvány”. Gúny bitangol például legszíveseb­
ben a nemzeti érzés körül, s ez a magyar kultúra sosem
múló legmélyebb kihívása. Olyan mértékű, hogy már csak a
sikoly marad, a fulladás előtti utolsó vegetatív könyörgés.
Nagy Lászlónál így: „de sikoltom halhatatlanul: Úristen, én
nem vagyok itthon?” József Attilánál pedig így: „S mégis,
magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad”.
Mi történt a XX. század magyarságával, hogy a század
három legnagyobb magyar költőjének központi témája, a
magyarnak számkivetve, az itthonlét-hiány, a hazakeresés
akárhol, itt, a Földön szinte lehetetlen, akár a magasban is.
Mi az ördög tehát a magyarok ördöge, más ez, mint a
Gogolé? Több mint valószínű, hogy nem, vélhetjük, az
ördög internacionális. Mereskovszkij fedezte fel, hogy az
ördög legmélyebb lényege a középszer, sub spaciae aeterni,
3/14/12 1:45:33 PM
 a halhatatlan emberi középszerűség, Hlesztakov maga. Az akkor, amikor számunkra a templom az, amit föl kellene
a negatív képesség, amely mindent, ami háromdimenziós, építeni? Kinek építjük a templomot, Istennek vagy a
kétdimenziósra szűkít, operettesít. Nagy László így pon­ Sátánnak? Hamis próféták hirdetik: csak építsétek a temp­
tosít: „szabad keze bóvlit virágzik”. Illyés Gyula működése lomot, az mindig Istennek készül. Nem igaz, a templom
mély rétegeit is felfedi : „mert szépnek csak azt véled, mi mint szimbólum üres forma, csak annyit jelent, hogy kapu
egyszer már övé lett”, és „eszmélnél, de eszme csak övé jut a transzcendens felé. Nyílhat Istenhez és a Sátánhoz. Az
eszedbe”, „néznél, de csak ördög, a nagy utánzó, mindig
azt látod, mit ő eléd varáz- számíthat Hlesztakov-
solt”. S ezzel bezárult a énünkre. Ha könnyen szabad­
kör, ilyenkor fölnövek­ ságra vágysz, ő a leginkább
szik a rémület, már szabadelvű, ha szépségre
mindenki menekül kifelé vágysz, ő a fényhozó (Lucifer)
a haza teréből, vagy és egyben fényűző, ha
befelé, a föladott szemé­ igazság­ra vágysz, az általa
lyiség ördögi bugyraiba. gyorsan felajánlott egyetlen
igazság a szent. Ez tényleg
rémálom, ez feloldhatatlan,
vagy a költő mégis feloldja,
Rémálom temploma, s én alul amikor fölteszi a kérdést: „Úristen, én nem vagyok itthon?” Ki
izzok, szavamat nem halkítom, vagyok taszítva a házból, hazából? Ki akarnak űzni,
de sikoltom halhatatlanul: kiűzzük magunkat az oikosz teréből. A régi görögségnél a
Úristen, én nem vagyok itthon? nyelv még teljesen épen őrizte az oikosz, oikomené szóban a
ház, haza, háztartás és emberiség egységét. Ebben a szóban
Lehet-e temploma az ördögnek, magyarul a rémnek, s lett testté az a kinyilatkoztatás, hogy az otthonlét és az
hogy megismerjük, ki ő, nevezzük nevén héberül: Satanas, emberi lét egymás szinonimája. Bárki, aki ház, haza,
latinul: Diabolus. Lehet-e temploma a Sátánnak? Lehet-e emberiség hármas egységét föladja vagy támadja, az az 59

Zelnik József, Sütô András, Nagy László Sütô Andrásné, Hajdú Gyôzô,
Kormos István és Kiss Ferenc

nomadnemzedekkorr2.indd 59 3/14/12 1:45:33 PM

 emberi jelenséget – amely tudvalévőleg Isten arcára terem­
tetett – támadja, annak személyisége egyértelmű, tette
lelep­lezi önmagát. A költő az ördögűzés legegyszerűbb és
leghatékonyabb mondatát találta meg. Amikor gúnyt bitan­
gol, amikor virágzik a bóvli, amikor kitaszítanak házból és
hazából, mindenkinek fel kell tenni az ördögűző kérdést :
„Úristen, én nem vagyok itthon?”
Mikor Nagy László idáig jutott, feltette a kérdést, és
befejezte a verset. A Napló szerint felkiáltott : „Kész a vers!”,
és így folytatja: „örömömben énekelni kezdtem”. Az igazságra
való rátalálás magával hozza a csodát, a szintén ördögűző
felszabadult tiszta nevetést és örömöt.
A költő megharcolta a harcát, s talán ezért is lett oly
kedves az Úrnak, hogy nemsokára magához szólította.
Ránk hagyta viszont ördögűző aranyvesszőcskéjét és a
mágikus szavakat. Nem bújhatunk ki a felelősség alól,
mindenkinek meg kell járnia az utat. Tudom, készülődik
immár az én pokoljárásom is. Nagy László, az ezüsthajú
herceg, garabonciás mosollyal a szája szegletében közeledik
és szólongat: Fiú, műveld a csodát, törd át a hazugság falát,
ha tudod, s ha mered. A hang még messziről hallatszik, de
már pontosan érthető. A költő, aki hercege lett a szívnek,
itt botozgat már örökké a szívemben.
(1996)
60
nomadnemzedekkorr2.indd 60
M a g ya r A g a r t h a
(Makovecz Imre 60. születésnapjára)
Jön, egyre csak jön az erdőből kifelé egy ember, kötéllel a
kezében. Elszántan, mint aki akasztani megy, vagy egy
nemzet foszlányokra tépett életfonalát angyalos kötéssel
most akarja újra csomózni.
A fényképet nézve megállapíthatatlan, hogy mikor és
hol menetel ez a férfi. Vonulásából sejthetjük, nem földi,
köznapi ügyekben jár el. Vélhetjük, Ady nagy vágyát teljesí­
ti be: a kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót látogatja meg
nagy erős fegyverével.
Majd húsz évvel ezelőtt egy jóra szerveződött társaság­
gal a Fiatalok Népművészeti Stúdiójában elhatároztuk, hogy
Tokajban házat építünk magunknak. Olyan házat, ahol
összegyűlhetnek a megcsúfolt és feledésre ítélt ősök árnyai,
elhozhatják az időben homályossá maszatolt ügyeiket,
szúette tárgyaikat, hogy fényesedjenek, hogy föltámad­
janak, hogy bennünket segítsenek. Mivel nem egyszerű
házépítésről volt szó, hanem inkább templomról, ezért
templomépítőt kellett hozzá keresni. Templomépítőt egy
olyan korban, amikor a fasiszta és kommunista zónák ural­
ma állandó templomrombolásban teljesedett ki. Illyés
Gyulát parafrazálva mondhattuk: ha templom épül, az is
csak nekik épül. Ebben a lelki és szellemi szükségállapot­
ban találtam rá a hetvenes évek elején Makovecz Imrére, a
3/14/12 1:45:33 PM
 zsindelyes avar-magyarra, a templomépítőre, az építészre,
aki nem is tud mást építeni, csak templomot. Azóta
figyelem Nagy László-i földi vonulását, újfajta pokoljárását.
Utólag visszatekintve is látszik, hogy fontos találkozá­
sok történtek a hetvenes évek közepén Magyarországon.
Mintha fölhasadt volna a hazugság kék kárpitja, mintha
trianonos lelkünk új reményeket talált volna. Írók: Csoóri
Sándor, Nagy László, építészek: Csete György, Kerényi
nomadnemzedekkorr2.indd 61
József, Makovecz Imre és a Fiatalok Népművészeti Stúdió­
jának tagjai: fafaragók, keramikusok, szövők, kovácsok és
gyékényesek találkoztak, fittyet hányva az 1945 után beve­
zetett magyar szellemi gyülekezési tilalomra. Akik ott
voltak, sok mindent megértettek magyarság és tisztesség
dolgairól, s szinte kivétel nélkül mind pokoljárók lettek,
pokoljárók egy nemzetért. Legelőször Nagy László hasította
meg gyöngyház nyelű kisbicskájával, gyémánt 61
3/14/12 1:45:34 PM
 költeményeivel a XX. század végi magyar pokol bugyrait.
Majd sorra a többiek, akik erővel és lélekkel bírták. Így
Makovecz Imre is, bár ő nem a hagyományos úton.
Közülünk talán ő értette meg legmélyebben az illyési intel­
met. Ő tudja, annyira kifordult a világ, hogy ma már a
pokoljárás is a pokolt szolgálja. Egy összezavart világban
megkülönböztethetetlen a tiszta emberi vállalkozás és a
sátánista szimbólumokkal manipuláló álművészi álutazás
drogomániában. Ki lehet ma oly naiv hitben, lélekben, hogy
kígyómarta szép szerelmét, mint Orfeusz Euridikét,
kiénekelheti Hádesz karmaiból. Akkor csak a feltétel volt
teljesíthetetlen, ma a lány is megrontatna.
Ki lehetett olyan naiv a hetvenes évek végének
Magyarországán, hogy a Zóna engedi könnyedén áttörni
falait. Ki hihette, hogy a Zóna engedi gyülekezni az erőket
maga ellen, és egyáltalán ha engedné is, hol vannak azok az
erők, amelyek újra tudják szervezni a nemzetet. Hiszen
nemcsak a mindennapi cselekvésbe, hanem már a nyelvbe
is kezd behatolni a kisajátító idegenség. A test, az ország, az
anyag megszállása után elkezdődött a „lélek megszállása”.
Ez a történelmi idő azonban egyszerre tragikus és nagy
lehetőségekkel teli pillanat. Tragikus, mert a lélek elleni
invázió azt sejteti, közeleg az idők teljessége. Nagy
lehetőségekkel teli, mert a brutális fizikai hatalmi tech­
nikákról a finom lelki hatalmi trükkökre váltó erő
62 sebezhető. Védtelen, mint vedlés közben a kígyó. Régi
nomadnemzedekkorr2.indd 62
technikáit már nem tudja alkalmazni, az újban még
ügyetlen. Ez az a pillanat, amikor még a kriptát is át lehet
építeni az élet templomává. Ilyenkor még Thanatosz is meg­
hátrál. Ilyen helyzet alakult ki a hetvenes évek végének
Magyarországán. A kulturális elit pontosan érzékelte a
lehetőséget, s különböző utakon el is indult, hogy elhagyja
a Zónát. Voltak, akik csak a politikai cselekvés kereteit
fesze­gették, voltak, akik messzebbre tekintettek és a szelle­
mi, lelki „cselekvés” megrongált épületeit kívánták helyreál­
lítani. Ez utóbbiak közé tartozott Makovecz Imre is. A férfi,
aki a fotón elszántan jön kifelé valahonnan, és látszik rajta:
pontosan tudja, hová tart és mit akar csinálni. Házat építe­
ni megy, mert érzi, hogy eljött a Zóna adventje. Egy szent
helyet keres, és meg is találja a két folyó találkozásánál,
Tokajban. Leveri a jelölő cövekeket és kijelenti: „nem titkolt
ábrándom egy szerves emberi világ rendszere. Ezt az épüle­
tet is, mint más munkáimat is, olyan jelek megteste­
sülésének tartom, melyek magukba vonzzák azt a szellemi­
séget is, mely nem szubjektív vagy objektív, hanem az, ami,
s amelynek elsinkófálása beteggé teszi az embereket.” Majd
így folytatta: „akkora bajban vagyunk, hogy őseinket, a
halottakat kell segítségül hívnunk, de nemcsak jelképes
értelemben kell számítanunk rájuk, hanem megfoghatóan,
mint egy zsák krumplira.”
Mielőtt felületességünkben gyorsan legyintenénk, hogy
ez csupán szómágia, idézzük emlékezetünkbe az azték
3/14/12 1:45:34 PM
 mitológiát: Quetzalcoatl azért száll le az alvilágba, hogy fel­
hozza onnan a holtak csontjait, s új emberiséget teremtsen
belőlük a régi helyett, amely elpusztult a világkatasztrófában.
Ez a mi halálkoreográfiás XX. századunk több világ­
katasztrófát élt át, s közben egy nemzetet itt, a Kárpát-
medencében majdnem megsemmisítettek. Ezek után az
sem lenne furcsa, ha valaki a csodák világában keresne esz­
közöket végső kétségbeesésében. Vagy mint Illyés Gyula
tette Trianon után, fasiszta és kommunista diktatúrákban
látva beteljesülni a magyar holocaustot, kimondta, hogy a
magyarság elpusztíthatatlan, mert a haza a maga s -
ba n van. Történelmi folytonosságot képvisel ez az elkép­
zelés. Testvér-képzete az évezreden keresztül reményt adó
t e rra r e g i s A tt i l a e és r e g n um M ar i a n um
gondolatnak.
Ősi emberi képzet hinni a fent, a magasban lévő
hazában, a „legfelső országban”, a Paradésában. Ugyanolyan
ősi elgondolás, hogy egy kozmikus katasztrófa menekültjei,
elsüllyedt világok, megalázott, megfojtott népek túlélői
megalapították a föld alatti birodalmat: Agarthát, ahonnan
azóta is irányítják a földi történéseket, de eljön majd az idő,
nomadnemzedekkorr2.indd 63
amikor Agartha népei előjönnek barlangjaikból, hogy ismét
tulajdonukba vegyék a felső országot.
A hetvenes évek végén Tokajban felállítottunk három
hatalmas oszlopot. Az egyiket, a tizenkét csigolyásat
befestettük a színskála színeivel, kétágú szarvat tettünk a
tetejére, hogy felkeljen közte a Nap, és lássa, hogy megjöt­
tünk. A másik oszlop köré Makovecz Imre irányításával egy
fakupola-templomot építettünk, és a ház elé Samu Géza egy
fapikkelyes totemoszlopot állított. Ezzel eljött a Zóna
adventjének ideje; kapu nyílt a Magyar Agarthához. Azóta
egyre hallhatóbban, egyre erősebben, megállíthatatlanul
litániáznak elő a magyarság megcsúfolt ügyei, megcsúfolt
szavai. A Zóna ádventje nagy változásokkal terhes.
Az a férfi, aki akkor, majdnem húsz évvel ezelőtt a fotón
is láthatóan kemény léptekkel kijött az erdőből, azóta is
rendíthetetlenül járja az útját. Néha eltűnik a szemem elől,
majd különös mosollyal az arcán kerül elő. Ilyenkor tudom,
ismét sikerült neki egy újabb kaput építenie a Magyar
Agarthához.
(1995)
63
3/14/12 1:45:34 PM
 E g y s z e n t l ó´ d ö r g ó´
Lukafa és Szenna között félúton van egy elhagyott turista
vendégház. Gyertyánhusángok, repkények és csalánosok
dzsungelén átvergődve mindig erre vette útját Feri, hogy
alkalmi vagy visszatérő vendégeit és minden évben az
iparművészeti főiskolás fiúkat és lányokat átkísérje a ház
előtt a Szenna felé vezető erdőbe,
Stalker megszállottságával kereste az állandó találko­
zást ezzel a hellyel. Háromszor én is megtettem vele ezt a
zarándoklatot, amit a lukafai reggeli és Máriánál, Szennán,
a református parókián elfogyasztott pálinka és krumplis­
pogácsa vont ünnepi keretbe. Talán csak a harmadik úton
vettem észre, hogy a házhoz közeledve Feri teljesen megvál­
tozik. Valami rejtett feszültség veszi körül, s hogy elterelje a
figyelmet, mindig talál valami duzzognivalót. Például arról,
hogy a kommunisták alatt még a turistaházak is tönkre­
mennek. Legszívesebben talán ő is zsebkendőre kötött
köveket, csavarokat dobált volna előre, hogy merre járható
biztonsággal ez a sejtelmes somogyi táj.
Több ilyen rejtett tér is volt Feri életében. Közös csavar­
gásaink közben – úgy vélem – néhányat én is megismertem.
Már amennyire megismerhetjük a barátainkat olthatatlan
vágyakozással vonzó, ellenállhatatlanul vonzó földi tereket.
Amennyire megismerhetjük, hogy mások evilági zarándok­
64 latain melyek azok az otthonos terek, ahová úgy odavonz
nomadnemzedekkorr2.indd 64
mindenkit a szíve, mint azt a több ezer indiánt, akik min­
den évben egyszer hosszú sorokban kígyóznak föl a nagy
hegyek oldalán, hogy vagy meghaljanak a hóban, vagy meg­
pillantsák az út végén az Andok mögül fölkelő Napot,
Napistent magát. Létezhet-e emberi boldogság a Földön, ha
nincs egy szent helyünk, ahová állandóan el kell mennünk.
Egy tér, amellyel időről időre találkoznunk kell. Legalább
egy otthon, ahol az otthonosság, az Éden halovány földi
su­gárzása körülöleli lelkünket.
Felületes külső szemlélő azt hihette, hogy Ferinek nin­
csen otthona. Nem is volt a gyereket nevelő család
értelmében. Ó mindig az úton volt otthon, mint Kerouac
csavargó, virágos hippijei és Antun Solján Árulók című
könyvének fiatal vándorai. Lukafától Szennáig, Budapesttől
a gelencei erdőkig, ahol öreg barátjával, Jancsó Péterrel
epret majszoló medvék nyomát kutatták. Berlinben, Kelet
és Nyugat között a falnál és a Metróban.
Talán mégsem a politikusok, hanem a Feri-féle szent
lődörgők határokat nem ismerő metróbeli utazásai kapcsol­
ták újra össze a szétmetszett várost is. S mindezeken túl, ha
valakinek otthona volt ez a létező szocializmusba csú­nyult
és butult Budapest, akkor az övé volt. Bodor Feri otthona
nem egy lakás volt Pesten, a Poldi városban. Feri otthona
egész Budapest volt. Az eltűnő, elcsúnyuló presszókat
3/14/12 1:45:34 PM
 bemutató könyvéből kiderül, ennek a városnak minden
szeg­letét ismerte, óvta, dohogott érte minden fórumon.
Valamikor, úgy tizenöt évvel ezelőtt, megpróbáltuk
videó­val föltérképezni az utolsó pest-budai kocsmazené­
szeket. Három videófelvétel készült el, s ha lesz emberi jövő
század, mint híves forrásra koslat vissza és csodálja ezeket
a felvételeket, amelyeken látszik, hogy fasisztákat és kom­
munistákat túlélve rejtekezett ebben a városban valami
o­lyan otthonosság, zene, jókedv, mulatás, amit semmilyen
uralkodó kisajátításnak nem sikerült maga alá gyűrnie.
Feri nagy kárpát-medencei zarándoklatainak célpontja
minden olyan hely, ahol őrizte magát az emberi: egy tánchá­
zi közösségben, a Feketelyuk ifjúsági szubkultú­rájában, a
Lukafa és Szenna közötti, csak számára ismert jelentőségű
rejtett térben, a málnásban az erdélyi Gelence fölött, ahol
Bodor Feri kora délutáni sziesztája az Újlipótváros szélén a mini-Katában
nomadnemzedekkorr2.indd 65
egy kisnemesi birtok Trianonon, Ceauşescun, Vatrán túl
talán még most is őrzi a kert valódi édeni üzenetét.
Ferinek ez mind az Otthon volt, s minket is mindig oda­
cipelt az otthonosságnak ezekhez a megfellebbezhetet­len for­
rásaihoz, hogy ne csak polgárian kisszerű, otthonnak álcázott
zugainkban kompenzáljuk az elfelejtett, a megidézett otthon
ízeit, hanem egyszer a maga valójában is megismerjük.
Amikor Hamvas Béla a szent lődörgésről írt, nem tud­
hatta, hogy él már itt, Pesten és Budán egy népi biedermeier
ifjú, akire egyedül illik a megnevezés: ő a szent lődörgő.
Ebben az árnyékvilágban, amiben itt a Földön élünk, ha
valakit temetünk, azt szoktuk mondani: legyen néki
könnyű a föld. Most olyan férfit temetünk, akinek ez a föld
igazán könnyű volt, ő itthon volt itt. Így most már csak azt
kívánhatjuk, hogy legyen néki könnyű az ég. (1994) 65
3/14/12 1:45:34 PM
 mysterium folkloricum
A XX. században a folklór, benne a népművészet néma tava­
szához közeledtünk. A néma tavasz kifejezés ökológiai meta­
forává vált Rachel Carlson hasonló című könyve megjelené­se
után. Ez a mű a mezőgazdasági vegyszerhasználat káros
hatásairól szólt. A szerző drámai hangon ecsetelte azt, hogy
ez a gyakorlat elvezethet az élőlények kihalásához, vagyis
eljön az a tavasz, amikor már nem szólalnak meg a mada­rak.
A múlt században a folklórkutatásban is megjelent egy
hasonló metafora, „a huszonnegyedik órában va­g yunk”,
mármint ahhoz, hogy megmentsük a még nyomokban létező
eredeti, vagy annak vélt népi tudást, népművészetet.
A két elképzelésben a féltésen túl persze semmi sem
66 azonos. Főleg az a veszélyes különbség, hogy amíg a
nomadnemzedekkorr2.indd 66
Olyan volt a nézése, mintha
rejtvényt adna fel.
(Dosztojevszkij)
mezőgazdasági vegyszerről és a madárhangról elég jól tud­
juk micsoda, addig a folklórról és a népművészetről egyre
kevésbé, még tükör által homályosan sem, ugyanis
vélhetően tükrünk, a tudomány nem a népművészetet
tükrözi, hanem azt a tudati formát, amivel vizsgáljuk.
Legalábbis ma ez az érzés sejlik fel bennünk sok-sok
kutatás után. A szétdarabolt népi kultúra, ezt a címet adta a
világ leghíresebb folklorizmus-kutatója, Herman Bausinger
az egyik írásának. Ez egy rendkívül mély igazság, még
akkor is, ha az fogalmazta meg szinte tudattalanul, aki az
egyik legnagyobb daraboló volt. A fő kérdés tehát, hogy mi
és hogyan daraboltatott széjjel általunk is? Vagy mi az, amit
valójában még sohasem raktunk össze?
3/14/12 1:45:34 PM
 Negyven évvel ezelőtt a csillagok szerencsés együttállá­
sa folytán Magyarországon szellemileg, lelkileg s főleg ösz­
tönösen valami mozdult. Vesztett háború, levert forrada­
lom után valahol mélyen öntudatlanul elindult egy vágy,
hogy ha már semmit sem lehet, akkor énekeljünk, tán­
coljunk, hátha a szabadságnak ebben a kis terében még
elnyomásban is megjelenhet az emberi szabadság, az érték
örök emberi formája. A lényeges az volt, hogy öntudatlan
volt a dolog, és akkor senki sem gondolta, hogy ez egy sza­
badságharc, de nem politikai értelemben. Észre sem vettük,
hogy nem mi találtuk ki a történetet, hanem velünk,
általunk akar megtörténni valami. Valami jött föl a tudata­
lattiból ellenállhatatlan egyszerűséggel és olyan termé­
szetességgel, hogy igazán még értelmezni sem tudtuk, csak
„naiv” tudományos és áltudományos ideológiákat elménc­
ked­tünk köré. Akkor nem tudtuk megfejteni, de ma már
kötelességünk lenne észrevenni, hogy abban az időben egy
mélyen elsüllyedt tudati Atlantisz kezdett emelkedni. Ma
már halványan lehet sejteni, hogy ez a jelenség könyör­te­
lenül megállíthatatlan és egyben reménytelien izgalmas is.
Ám ahhoz, hogy ezt a sejtést meg tudjuk formálni, fel
kell tárni az eddigi értelmezésünk hiányosságait, s főleg
évszázados hamis tételeit. Ez egy nagyon hosszú feltárási
folyamat lesz. Most ebben a dolgozatban szemléltetésül
csak néhány tételt emelek ki. A múlt század hetvenes
éveinek a végén a már nagy eredményeket elért, de meg­
nomadnemzedekkorr2.indd 67
fáradt folklórkutatás vehemensen vetette bele magát a folk­
lorizmus kutatásába.
Ebben az ügyben „Bartók és Kodály országa”,
Magyarország, nem véletlenül, élen járt. Rangos nemzetkö­
zi konferenciákat szerveztünk az UNESCO támogatásával
is, valamint itt adtuk ki a téma nemzetközi lapját, a Folklo­
rizmus Bulletint. Ráadásul nálunk a népművészethez való
fordulás már évszázadok óta ideologikus tartalmakkal, sőt
napi politikai tételekkel volt terhes. Az ilyen helyzet nem
biztos, hogy segít a tisztázó hajlamoknak, sőt, mint talán
ma már láthatjuk, kötelező filozófiai álláspontból származó
előítéletekkel elvitatkoztunk a lényeg, vagy inkább még
csak a lényeghez vezető út „felett”. Természetesen az
uralkodó filozófiai alapállás az egész világon beárnyékolta a
folklór, a népművészet mint speciális tudatforma reális,
annak lényegének megfelelő megismerését.
Jól mutatja ezt az a több száz meghatározás, ami a folklór,
a népművészet jelenségét próbálta körülírni. Szinte min­de­
gyiknél az az érzése az embernek, hogy olyan képtelenség­re
vállalkozik, mint azok a kutatók, akik annak idején az angol
vagy a francia nyelv szabályai szerint próbáltak megfej­teni
egy ismeretlen archaikus nyelvet. Bár a legérzékenyebb
kutatások érzékelték, hogy itt két nyelv, a tudományos
kutatás nyelve és a népi tudás nyelve küzd egymással, de ezt
az ellentmondást azzal vélték feloldani, hogy a tudomány
majd megtalálja a megfelelő kulcsot, mert a tudomány 67
3/14/12 1:45:34 PM
 egy­szer úgyis mindent megfejt. Így a történelmi összehason­
lító módszer után sorra következtek a strukturalista, mor­
fológiai, szemiotikai módszerek. Ezek a nagy apparátussal és
főleg nagy szellemi háttérrel rendelkező elképzelések (Levy-
Strauss, Propp, Lotman, Jakobson, U. Eco, Th. A. Sebeok
stb.) azonban a történelem értelmezésének evolucionista
elképzeléséből indultak ki, ami szerint az emberi történelem
68 mozgása a primitív embertől a mai civilizált emberig tart.
nomadnemzedekkorr2.indd 68
Ebben a világképben a folklór valójában a primitív ember
továbbélő kultúrája, ami a történelmi fejlődés idejében
magasabb kultúrákkal kereszteződött, de többnyire megtar­
totta eredeti szerveződési képességeit. Ez aztán néhány
kutatónál kínos is, mert szerintük: „A folklór egy élő kövület,
amely nem hajlandó elpusztulni. Az emberi tapasztalat évezre-
deinek és évszázadok tudományos és kulturális elmaradásának
üledéke.” (Francis Charles Potter)
3/14/12 1:45:35 PM
 A folklórkutatás „humanista” ága főleg a közben elő­ke­
rült hatalmas és izgalmas gyűjtött anyag hatására elfordult
ettől a szemlélettől és az analizálás irányába indult. Ennek
egyik legnagyobb eredménye Propp mesemorfológiája lett.
Ő a va­rázsmesét vizsgálva történeti-genetikus áttekintést
készített, és morfológiájának eredmé­nyeként visszaveze­
tett valamennyi mesét egyetlenegyre. Levy-Strauss Propp
kritikájában, bár a tudományos emlékezettípus keretei
között, de kinyit egy nagy ablakot, amikor kimondja, hogy
a folklór egy olyan sajátos jelenség, amely minden más
nyelvi világtól különbözik: ez a szavak szava, egyidejűleg
szókincs és szintaxis. Ez az ablak úgy nyílt rá a folklór
különös terrénumára, hogy az ablaknyitó ebben az új világ­
ban már nem tudja használni tudományos szemüvegét.
Ha érzékelni próbáljuk ezt a hely­zetet, el kellene gon­
dolkodnunk azon, mit jelent az, hogy végső soron csak egy
mese létezik. Ez morfológiailag tökéletes megoldás, de hoz­
zátehetjük esetleg azt, hogy és akkor mi van. Vagy lehet­
séges netalántán ezt a felismerést más tudati formák,
például a művészet vagy a vallás szempontjai szerint
tovább­gondolni? A művészetben, a költészetben például
úgy, hogy: apám, anyám maga is kettéoszlik/ s én lelkes Eggyé
így szaporodom. (József Attila). A folklór így, akár a lelkes
Eggyé szaporodó közösségi tudás. A vallásban az egész
mindenség Istent és az ő Egy-ségét tükrözi vissza. A folklór
így Isten emberi közösségi alanyi nyelve. Különben, ha jól
nomadnemzedekkorr2.indd 69
megnézzük, Krisztus alanyi, példázatos nyelvhasználata,
az folklorikus.
És játszhatnánk akár tovább a Kabbala számmisztiká­
jával. Az Upanisadok Egység-Sokaság-káprázat látomásával
és így tovább. Ezzel nem jutunk messzire. Valamilyen más
kitörési pontot kell keresni. Nem új ez az igény, mondhatni
örök. Csak a felvilágosodás óta kiteljesedő tudományos
inkvizíció egyre nehezebbé teszi a felszabadult gon­
dolkodást. Mikor a késő reneszánszban a tudomány saját
szabadságharcát vívta, akkor még elképzelhető volt, hogy a
tudományos megismerés nem zárkózik be saját szűken
értelmezett – bár koherens – merev formájába. Jó példa
erre Johann Heinrich Alsted (1588–1638) munkássága. Ő a
Herborn Akadémia teológia és filozófia professzora volt.
Alsted egyesítette az arisztotelianizmust, a hermetizmust,
az alkímiát és a lullizmust. Követője volt Raymond
Lullynak (1235–1316), aki megírta az „ars inveniendi
veritatis”-t (az igazság megtalálásának művészetét) és ezzel
az volt a célja, hogy a katolikus hit terjesztése érdekében
egyesítse a tudás minden ágazatát, a teológián kezdve a
filozófián át a természettudományokig.
Alsted Encyclopediájában (1630) felhasználja az anyag­
ról szóló véleményt, mint „nemlétet” az arisztotelészi
hagyo­mányból, azt összekapcsolja az eredeti káosz mózesi
elképzelésével, egy Aszklépiosztól vett életre kelt világlélek
eszméjével, illetve az anyag széles körű alkímiai leírásával. 69
3/14/12 1:45:35 PM
 Mindezt teszi a memória művészetének (mnemonika) függ­
vényében. Ezt a ma első látásra eklektikusnak tűnő, ám
éppen napjainkra ismét izgalmassá váló megismerési mód­
szert a harmincéves háború és a szellemi frontok azt követő
bemerevedése elveti, sőt üldözi. A protestantizmus kapita­
lizmust építő és racionalizmus felé hajló álláspontja is
elutasította a világ felfogásának ezt a „liberálisabb”
képletét. Így megtörtént a szakadás Európában. A
tudományos megismerés elindult egy szikár analitikus
irányba, a mágikus ismeret (hermetizmus, alkímia stb.)
pedig az arcanum arcandrum (abszolút titok) kutatásába
merült titkos társaságok hol szoros, hol laza mátrixába
szerveződve. Elkezdte fátyoltáncát minden korok szim­
bólumokba rejtett titkos tudása körül. Természetesen az így
kettévált világ bevallatlanul is féltékenyen figyelte és
fertőzte egymást. Elég, ha csak a newtoni gravitációelmélet
és az einsteini relativitáselmélet ezoterikus alapjainak a
többnyire feltárt esetére utalunk.
Ezek a példák csak arra akarnak vázlatosan rámutatni,
hogy a mai, oly magabiztosnak tűnő egyeduralkodó
tudományos világképünk mögött az emberi megismerés
lefojtott vulkánjai fortyognak a mélyben egyre több szeiz­
mikus jelzést provokálva. Jelzi ez azt is, hogy az az
70
nomadnemzedekkorr2.indd 70
emlékezettípus – az írásbeliségen alapuló, majd egyedural­
kodó –, amit mi használunk, kimerítette forrásait és
lehetőségeit. Vélhetőleg.
Érdemes számba venni röviden, mik ennek a jelei. Főleg
az, hogy a tudományfilozófia kezdi elismerni, hogy a tudás­
sal együtt növekedik a nemtudás. A felvilágosodás és az azt
követő tudományos hübrisz a kutatás fejlődése által a világ
rejtélyének megoldását ígérte. Mára kiderült, hogy a rejté­
lyek feltárása mögött újabb és még mélyebb rejtélyek
húzódnak meg. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha
vala­ki alázatosan játssza ezt a játékot, de annak, aki világ­
képletet akar adni, Isten képletét akarja meghatározni,
annak őrülettel határos ez a helyzet, és mélységes nihiliz­
mushoz vezet. Nietzsche, Spinóza, Darwin, Freud, Marx
minden érték átértékelésébe kezd, persze új – a vallásoknál
elítélt – dogmatizmussal, gnosztikus démiurgoszi szellemi
hatalommal.
3/14/12 1:45:35 PM
 „A sivatag nő: jaj annak, aki sivatagot rejteget magában!”
Itt most arra kell kitérnünk, hogy az az emlékezettípus,
ami ma a világban uralkodó, és annak fő megismerési
formája a tudomány, egyre gyorsuló ütemben üresedik,
sivatagosodik. Ezt az is bizonyítja, hogy világképtelenségét
dekadens túlterjeszkedéssel ellensúlyozza. Ezt technicizált
kultúra burjánzásának látványpékségével igyekszik leplez­
ni. Nietzsche zsenialitása éppen az volt, hogy időben észre­
vette, a napnyugati (abendländische) kultúra történelmében
valami véget ért. Kimondja a legdrámaibb mondatot: a
sivatag nő: jaj annak, aki sivatagot rejteget magában. Heidegger
többször idézi ezt a mondatot, és a Mit jelent gondolkodni?
című művében első helyen szerepel a kor emberét belülről
pusztító lelki „sivatag”. Megoldást Eckerhartnál keres, vala­
mint a kiotói iskola szerint a zen buddhizmusnál. Így el
akarja fordítani az európai gondolkodás irányultságát a
létező-ről a lét-re, benne Eckerhart fő gnosztikus tételére,
hogy Isten és a Semmi azonos. Heidegger 1976 januárjában,
halála előtt négy hónappal meghívta Bernhard Welte kato­
likus teológia professzort, megkérte, hogy ő temesse el. A
sírjánál a „De profundis” zsoltárt és a jézusi Miatyánkot
mondták el. Sírjára viszont nem kereszt került, hanem a
csillag, a Vénusz és a Fénythozó jele.
Az elmúlt évszázadban szaporodnak a figyelmeztetések,
hogy most más változás közeledik, mint eddig. Nem csak
nomadnemzedekkorr2.indd 71
paradigmaváltás előtt állunk. A paradigmaváltások „csak” a
tudományos világkép grádicsaihoz kapcsolódnak.
Érdemes a következő furcsa figyelmeztetésre odafigyelni.
Elias Canetti a széfárd zsidó származású Nobel-díjas író ezt
írta: „Kínzó gondolat: egy bizonyos időponttól kezdve a törté­
nelem többé nem valódi. Anélkül, hogy észrevette volna, az embe­
riség egészében véve elhagyta a valóságot, ami azóta tör­tént,
egyáltalán nem valóságos; ám ezt már észre sem tudjuk venni.”
Canetti szerint rá kell találnunk erre a pontra, „külön­
ben a mostani pusztulásban kell időznünk. Vélhetőleg nem
egy pontra kell rátalálnunk, hanem egy folyamatra. Ebben
segíthet bennünket a folklór értelmezése, mert a folklór
speciális emlékezet-technikájával megőrizte az emberi szel­
lem történeti átalakulásainak (és nem fejlődésének) az
emberi pszichét formáló nagy élményeinek tapasztalat­
tömegét. Egyszerre őrzi a mítoszokban kódolt ezoterikus
tudás, valamint a „legújabb” idők (feudalizmus, kapitaliz­
mus) tudati mozgásait. Ráadásul vélhetőleg egy, a
kezdetektől állandó különös mnemotechnikával.
Ennek a világnak a feltárása a folklóron is messze túl­
mutató eredményekkel kecsegtet. Természetesen – amint
már utaltam rá – a jelenlegi tudományos megismerési for­
ma saját kiürülése miatt erre szinte teljesen alkalmatlan. Az
ún. nyugati tudományosság kifáradását jelzi többek között 71
3/14/12 1:45:35 PM
 az a szűk horizont is, amelyben dominál a zsidó-keresztény
kultúra. Uralja a racionalitás „vallás”, beszűkült egyoldalú
megismerési módszerekkel. Jellemzi a dogmák uralma,
például a kizárólagos evolucionista szemlélet. A folklórku­
tatásban ez a vadembertől a modern emberig kreált
fejlődés-képlet. Ráadásul ebben a folklór az örök vadember
(Cocchiara) képzetéhez társul, pedig ugyanilyen erőfeszí­
téssel kapcsolódhatna akár az örök szellemi ember képle­
téhez is. Csak ahhoz máshonnan kellene nézni és mást.
A tudományos megismerés határait mutatja egy másik
képtelenség is. Erre Jurij Lotman, a tartui iskola vezetője
mutatott rá: arra, hogy baj van a leírás módszerével.
Tudvalevő, hogy mindenféle tudományos leírást egy leíró
rendszeren belül kell elvégeznünk. Az ilyen rendszert az
adott tudomány metanyelvének nevezzük. A leírandó jelen­
ségeket a metanyelv rendszerében határozzuk meg. Ez
végső soron azt eredményez(het)i, hogy hamis következ­
tetésre jutunk, mert következtetéseinket nem az adott vizs­
gált anyag, hanem a vizsgálat metodikája határozza meg.
Lotman leírja, hogy ez például régebbi történeti anyagok
vizsgálatánál már milyen hamis eredményekhez vezethet.
Milyen „eredményekhez” vezethet akkor, ha tudomá­nyos
metanyelvekkel vizsgáljuk a nem tudományos szemi­ózishoz
tartozó területeket, például a művészetet és a vallást, s
főleg, ha egy még ezeknél is távolabbi terület, a nem írásbeli
72 emlékezettípus alapján működő folklórt, népművészetet.
nomadnemzedekkorr2.indd 72
Vélhetőleg a hamis értelmezésen túl itt az emlékezet­
hamisítás tényállása (sic!) is bekövetkezik. És már csak
azon vitatkozhatunk, hogy ez büntetőjogi, vagy „csak” pszi­
chiátriai kategória. Az első esetben merészebb (és egysze­
rűbb) elmék eljuthatnak az emberi kultúra őshagyomá­nyá­
nak az elmúlt kétezer évben történt szisztematikus
meghamisításának (szelídebben átírásának) összeesküvés-
elméletéig. „Szerencsésebb” esetben csak pszichiátriai
értelemben van emlékezethamisítás, ami annyit jelent,
hogy a beteg (jelen esetben a tudományos kutatás) a
valóban megtörtént események emlékeit többé-kevésbé áta­
lakítja és az átalakított emlékeket valósnak éli meg.
Ilyen esetben a tudomány önámító szabadalommá
fejleszti magát. Nem véletlen, hogy a nyelvészek, akiknek
kutatási területe a legbonyolultabb emberi jelenség, a nyelv
vizsgálata elkezdték feltárni azokat az anomáliákat, ame­
lyek a folklóralkotási folyamat kutatása során felmerül­
hetnek. Roman Jakobson bevezette a közösség preventív
cenzú­rá­ja fogalmat. Ezzel feltárta azt a szintén tudományos
metanyelvi tévedést, ami a folklóralkotási folyamatot iroda­
lomalkotásihoz hasonlítva individuális jellegűnek állította
be, és a kollektivitás fogalmát a személytelenséggel azono­
sították. Jakobson szerint „a folklórmű előadójának szerepét
semmiképpen nem szabad sem az olvasónak, sem az irodalmi
alkotás előadóművészének, sem pedig a szerzőnek szerepével
azonosítani. A folklórmű előadójának szempontjából nézve a
3/14/12 1:45:35 PM
 művek a langue tényei, azaz olyan tények, amelyek személyek
fölöttiek, magától az előadótól függetlenül léteznek, jóllehet új
költői és köznapi elemek beépülése hatásának vannak kitéve. Az
irodalmi alkotás szerzője a művet parole ténynek tekinti, mivel
az nem eleve adott, hanem egyéni teljesítmény.” Azon túl, hogy
ez a tétel messzemenő tanulságokkal szolgálhat a folkloriz­
mus területén jelentkező eredeti és feldolgozás vitában,
jelzi a tudományos szemiózis elmozdulását saját merev,
ortodox világképétől. Azt azonban már itt kell jelezni, hogy
ez a különben zseniális nyelvészeti különbségtétel – amit a
langue és a parole képlet jelent –, szükséges, de nem elégsé­
ges lépés a probléma megoldása felé. Ugyanis ezek az elkép­
zelések végső soron egy folklórelméleti agnoszticizmushoz
(Táncos Vilmos) vezetnek.
Jegyzetfüzetébe Berkeley ezt írta: A létezés percipi vagy
percipere. Maradjunk ebben, és innen folytassuk. A
fentiekből felsejlik, hogy a tudományos megismerés a folk­
lórból szinte csak azt képes megmutatni, ami a felszínen
történik. Fordítottan, de hasonlóan eredménytelen, mint
mikor a régi mágusok különböző praktikákkal lefelé húz­
zák a Holdat.
Érdekes az is, hogy az egymással szembenálló, vagy
egymástól távol álló szellemi műhelyek, mint például a
modern antropológiai kutatásokkal keresztezett marxiz­
mus, Markarjan vagy az ezoterizmusba hajló tradícionaliz­
mus (Guenon), hasonló metanyelvi tévedésekkel közelítenek
nomadnemzedekkorr2.indd 73
a folklórhoz. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának
Etnográfiai Intézete 1981-ben rendezett egy vitát, amely­
nek főelőadója Edvard Sz. Markarjan volt, az a nemzetközi­
leg is ismert tudós, aki az addigi marxista elképzeléseket az
antropológiai kultúrelmélettel keresztezte. Markarjan a
kulturális hagyományok ősalapját, biológiai előfeltételeit az
állatközösségek egyes magatartási megnyilvánulásaiban
találja meg. Erről a tudományos ősalapállásról pedig
kijelenthető, hogy a tudás nem más, mint az érzéki
észleletek (megfigyelések) fogalmi rendszere, ahogy azt az
Einstein által is tisztelt Ernst Mach állította.
Természetesen ez is lehetséges. Persze valószínűleg úgy,
ahogy a regösének mondja, hogy azt is megengedi az a nagy
Úristen. Túl azon, hogy Markarjan tétele egy materialista
evolucionista elképzelés, és így egy trendi világkép-minta,
néhány dolgot figyelmen kívül hagy. Például azt, hogy
amikor már befejeződött az állatból az emberré válás, és
már a mai agytérfogattal és tudati teljességgel „működött”
az ember, onnan egészen az írásbeliség létrejöttéig mi a
fenét csinált? Mire használta többszázezer évig azt a túlfej­
lett 2000 cm3-es agyát? Csak nem éldegélt az aranykor
szellemi teljességében minden lelkiismeret-furdalás nélkül,
feledve, hogy neki modern emberré kellene válni. Miért is
kellett volna, mikor élt az emberi kultúra gyermeki
teljességében, ami a folklór, vagy valami hasonló volt
talán… 73
3/14/12 1:45:35 PM
 A legnagyobb tradicionista gondolkodó, René Guenon
szerint viszont a folklór az leszálló kultúrjav, csak nem a
feudalizmus gesunkenes Kulturgut-ja, mint ahogy a német
tudományosság vélte, hanem ősi tradíciók maradványa.
Guenon A folk-lore jelentése című írásában azt fejti ki,
hogy: A folk-lore („néphagyomány”) koncepciója… egy teljesen
téves elgondoláson alapszik, azon az elgondoláson, hogy
léteznek olyan „népi produktumok”, amelyek spontán módon a
néptől erednek… Az ami „népi” lehet egyedül a „túlélés” ténye.
Majd az ezoterikus iskolára jellemző magyarázattal kifejti,
hogy a nép-nek lunáris szerepe van, a tradicionális doktrína
szerint a nép a Holdnak felel meg, így szerepe passzív, kez­
deményezésre vagy spontán működésre képtelen. A marxiz­
mustól a tradicionalizmusig terjedő sokszor ellentétes, de a
folklórral kapcsolatban lényegében egyirányú iskolának és
sokszor tiszteletreméltó képviselőiknek egyszer meg kel­
lene hallgatni Lajtha László széki gyűjtését, és csak egyetlen
szombat este végignézni, hogyan táncolnak a fiatalok, és
talán megértenék, hogy ez egy önálló más világ, de leg­
kevésbé sem Másvilág, hanem az emberi létezés közepe.
Megmagyarázhatatlan ez, az emberi teljességet a
legegyszerűbb formák között, de a legszélesebb „sávon”
közvetítő erő és szépség. Ebből az ellentmondásból Guenon
74
nomadnemzedekkorr2.indd 74
is érez valamit, és úgy oldja fel, hogy szerinte, amikor egy
tradicionális forma eljutott addig a pontig, ahol a kihalás
fenyegeti, képviselői megtehetik, hogy azt, ami elveszne,
tudatosan a kollektív memóriára bízzák. Természetesen ez
is megeshet, csak szóljon valaki, aki ennek bármilyen
bizonyítható nyomát megtalálta, vagy ami még izgalma­
sabb lenne, az, hogy milyen tudati befolyással, mnemotech­
nikával lehet ezt elérni. A rábízott „relikviákat vivő szamár”
miért cipeli gazdája szimbólumait, amikor már se gazda, se
ellátás?
Természetesen ez a kritika nem akarja cáfolni azokat a
zseniális dolgozatokat (Santillana, Dechend, Drössler és a
kongeniális magyar kutatók), amelyek azt bizonyítják, hogy
hogyan őrződtek meg például a csillagmítoszok a folklór­
ban. De minket most az érdekel, mi az a speciális tudati-
lelki forma, ami magában a folklórban testesül meg, és így
az mátrixszerűen is megőrzi elmúlt kultúrák legfontosabb,
legjellemzőbb, leginkább őrizhető tudását, vagy valami
mást… Dürer jósolt valami olyasmit, hogy egy új hajnalon
megnyílnak a spirituális látomás érzékszervei.
3/14/12 1:45:35 PM
 A művészet és a folklór viszonya
Az elmúlt évszázad(ok)ban – talán a humán kondícióban
lévő változást (romlást?) is érzékelve, a művészeti terület
fokozott érdeklődéssel fordult a népművészet felé. Ennek
hegynyi irodalma van, és eléggé ismert jelenség. Én most itt
inkább arra szeretnék rákérdezni, hogy nem viselkedett-e a
művészet ugyanolyan elszabadult elefántként a népmű­vé­
szet területén, mint a tudomány a folklór esetében.
Az Istenhez való emberi hűség legnagyobb példája, Jób
éppen hűsége jutalmául kapta azt a képességét, hogy meg­
értette az angyalok nyelvét és a kerubok beszédét. Arról
nem beszél a történet, hogy ha ez a kettő két külön kom­
munikációs forma, akkor ők hogyan értették meg egymást.
Talán Istenen keresztül közvetlenül kommunikálnak, vagy
olyan jó embereken keresztül, mint Jób. Ha már az angya­
loknak is ilyen nehézségeik vannak, akkor miért ne lenne
nagyon nehéz két olyan nyelv összehasonlítása, mint a
művészet és a népművészet. Általában a művészek, még a
legnagyobbak is, megkerülték ezt a kérdést, és az európai
művészet magasából hajoltak le a népművészethez, mint
szegény vidéki rokonhoz, hogy azt több-kevesebb szeretet­
tel és tehetséggel beemeljék saját nagy és örökérvényű
életművükbe. Szabad forrásként és sokszor prédaként
használták. Azonban a legnagyobbaknak, mint például
Bartóknak és Kodálynak, volt némi lelkiismeret-furdalásuk.
nomadnemzedekkorr2.indd 75
Bartók ki is dolgozta a folklórral bánás három lépcsőfokát.
Ez a jól ismert rendkívül tisztességes elképzelés viszont
figyelmen kívül hagyta, hogy a feldolgozásban is benne van
már a tudományos behatolásnál leírt emlékezethamisítás, a
folklórnak, mint jelenségnek a felszámolása. A „magas”
művészeti alkotás, mint az elmúlt kétezer évben egyedural­
kodóvá vált művészeti emlékezettípus, magába olvasztja a
népművészeti emlékezettípust, önkényesen válogatva az
abból megőrzendő információk közül.
Természetesen, ahogy Bartók leszögezte: „Minden
művészetnek joga van ahhoz, hogy más előző művészetben
gyökerezzék, sőt nemcsak joga van, hanem kell is gyöke­
reznie.” Így, ahogy Lendvai Ernő feltárta, Bartók és Kodály
harmóniavilágában három látszólag ellentétes stíluselem
olvad össze: I. a nyugati összhangzattan funkciórendje; II. a
keleti népzenék pentatonikus gondolkodása; III. a 12
hangú zene atonális, ún. distancia-törekvései. Az így
kialakult tengelyrendszer (Lendvai) ennek a zenének olyan
„borzongatóan ősi” jelleget és hangzást adott, amiért már
magában is érdemes volt ezt az alkotózenei kísérletet
elvégezni. Más kérdés az, hogy miért nem sikerült még
ezekkel a zseniális keresztezésekkel és ötvözésekkel sem
megakadályozni például a zeneművészet XX. század végére
bekövetkezett szélsőséges kiüresedését. Hacsak nem arról 75
3/14/12 1:45:35 PM
 van szó, ez a kiüresedés annyiban pozitív, hogy ez vezet
vissza ahhoz az origóhoz, ahonnan az egész művészeti
jelen­séget újra kell értelmezni, és már nem egy reneszánsz­
ban, nem egy újjászületésben a régi keretek között, hanem
egy palingenezisben, egy újból születésben a létezés eredeti
céljai szerinti újraértelmezésben.
Visszatérve a népművészet kérdésére, a művészeti alko­
tásokban azt látjuk, hogy bármennyire is csodálatos az az
időkapu, amit a népművészet nyit ezeknek az individuális
alkotásoknak (persze a jóknak), közben a népművészet
lényege eltűnik, ráadásul úgy, hogy a népművészet
emlékezet-struktúrájában működő erőkről semmi lényege­
set nem tudunk meg. Ez a helyzet drámaian felerősíti azt az
elhatározást, hogy mindenáron meg kell őrizni az eredeti
(remélhetőleg eredeti) népművészetet eredeti formájában,
mert még nem tudjuk, mit veszthetünk, ha elfelejtjük.
Ezért a gyűjtők fontosabbak a feldolgozóknál. Bartók és
Kodály ezt mélyen értette. Természetesen a legfontosabb
lenne megpróbálni teljesen új módszerekkel feltárni a folk­
lórt, mint speciális emlékezettípust. Olyan emlékezettípust,
amely nem az időre, hanem az időben emlékezik. (Valahogy
úgy, mint a számítógép virtuális világa a virtuális időre.)
Pontosabban ma nem annyira az a fontos, hogy az elmúlt
kultúrákból mire emlékezik, hanem az, hogyan. Mitől van
76
nomadnemzedekkorr2.indd 76
az embernek az az érzése, hogy a folklór az emberi jelenség
kipusztíthatatlan velejárója. Tehát a folklór szempontjából
értelmezhetetlen az a tétel, hogy a 24. órában vagyunk,
hogy megmentsük azt. Legfeljebb állandó 24. órában
va­g yunk, mert a folklór tudattömege hömpölygése közben
kiejti a különböző rajta utazó kulturális toposzokat. Ez
persze nagyon fájó lehet az embernek, aki történelmi
működése során különböző csodálatos kulturális modelle­
ket és tartalmakat kreál, de a folklór valódi lényege szem­
pontjából nincs jelentősége. Itt kell felhívni a figyelmet arra
például, hogy a szűken és zártan értelmezett népművészet-
szemlélet a konzerválás negatív tendenciáit érvényesíti.
Rögzíti a népművészetet (például a tárgyalkotást) a feuda­
lizmus paraszti világához, amiben akármilyen szépen is
áttűnnek régebbi – akár nagyon ősi – hagyományok, az
valójában mégiscsak egy történelmi korszakhoz kötődő, sok
redundanciát is tartalmazó forma. Ha ezt a különben
esetleg esztétikailag szép terméket etalonná tesszük, dog­
matikusan értelmezzük éppen a folklór igazi működését,
időtlen szerves emberi tudati áramlását torlaszoljuk el.
Marad tehát a gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni és az annak szel­
lemében alkotni, vagy inkább élni képlet…
3/14/12 1:45:35 PM
 A népművészet palingenezise
A görög mitológia – ha sokszor átírva és kiüresedetten is
– sok mindent átmentett a prehisztorikus világképekből.
Megőrizte például a múzsák fogalmát és genealógiáját. Így
a múzsa szónak háromféle értelme és jelentése van.
Jelentheti a dalt és a zenét, a tudományt és a művészetet.
Ennél fontosabb viszont, hogy a régi görögök még tudták,
hogy a múzsák anyja Mnemosyne, az emlékezet. Tehát
emlékeztek az emlékezet emberi kultúrát meghatározó
nomadnemzedekkorr2.indd 77
kitüntető fontosságára. Nem különböztették meg viszont
fontossági sorrend szerint a különböző emlékezettípusokat,
és így természetesnek vették, hogy Homérosz (már ha élt)
saját neve alatt közölte, összeszerkesztette – mint Lönnrot
a Kalevalát – az archaikus görög folklórt. Csak az olyan
máig kiismerhetetlen ősnép, mint a régi egyiptomi, az ő
ismeretlen eredetű ősműveltségével tett különbséget a két
emlékezettípus, a szájhagyomány és az írásbeliség között. 77
3/14/12 1:45:36 PM
 Ráadásul mély filozófiai érzékenységgel. Több mint
harminc évvel ezelőtt, amikor a folklorizmus kutatásához
kap­csolódó kérdéseimet és téziseimet írtam, már fontosnak
tartottam, hogy utaljak arra az óegyiptomi legendára, ame­
lyik elmeséli, hogyan fedezte fel Tot isten az írást. Tot a
maga nagy tettét dicsérve így beszél: „Ez a tudomány, fáraó,
az egyiptomiakat bölcsekké és jobb emlékezetűekké teszi,
mivel fel van találva az emlékezet és a bölcsesség eszköze.”
A fáraó viszont azt felelte: „Te a betűk atyja vagy, annyira
szereted őket, hogy értelmükről szólva rögtön a visszáját
mondtad. Lelkébe azoknak, akik megtanulják őket, feledé­
kenységet ültetnek, mivel ők megfosztatnak az emlékezet
tornájától… te nem az emlékezetnek találtál eszközt, hanem
az emlékezésnek.” Megsemmisítő kritika ez a voluntarista,
újító tudós előképében megjelenő Tot-ra. Más kérdés, hogy a
sértett Tot-tudós az elmúlt évezredekben győzedelmes­ke­
dett egészen odáig, hogy a számítógép-ember virtuális
mátrixában kísérletet tesz az eddigi emlékezettípusok totá­
lis leváltására is. Már nem elég az emlékezés nyelvének az
uralása, megpróbálja az új emlé­kezet „nyelvét” is megalkot­
ni saját képére és hasonlatosságára.
Teszi ezt egy jól előkészített talajon, amikor az emberi
személyiség és az azt szolgálni adatott tudat szklerotikus
állapotban van, és olyan, vagy nagyobb változás alakul a
humán kondícióban, mint a szóbeliség, írásbeliség
78 emlékezettípus-váltás idején. Ráadásul azt a régi váltást
nomadnemzedekkorr2.indd 78
soha nem elleneztük, természetesnek vettük, pedig az veze­
tett mai világunk összes eredményéhez és összes csap­
dájához is. Mikor vizsgáltuk érdemben például azt, hogy az
írásbeliség milyen mély szakadékot jelent a „nagy” és a „kis”
hagyományok között. Csak most kezdjük, amikor uralkodó
világképünket bomlasztja a dekonstrukció. Ami akkor
„történik” (Derrida), amikor egy gondolkodásmódot annak
legbelsőbb alaptételeinek következményei kezdik el
bomlasztani.
Freud, a zseniális „bomlasztó” rá is mutatott, hogy mi a
baj lényege. Szerinte az emberiség általános nárcizmusát
eddig három trauma érte. Az első Kopernikusz tanaihoz és
annak széles körben való elfogadásához köthető. Freud
szerint ugyanis az emberiség (kik is azok?) egy narcisztikus
ábránd szerint úgy hitte, hogy a Föld van a mindenség cent­
rumában, a Föld ura pedig az ember. A második trauma a
darwini tétel, az evolúció, főleg az állati ősökből származó
ember. A harmadik trauma (természetesen!) magához
Freudhoz kapcsolódik és pszichológiai természetű: „a lelki
folyamatok magukban tudattalanok, s csak tökéletlen s
megbízhatatlan észlelet útján jutnak el az énhez s vettet­
nek alája: tulajdonképpen azt az állítást jelenti, hogy az én
nem úr a saját házában”.
Ennek a három tételnek a kritikai kifejtése által
gyönyörűen meg lehetne világítani, hogy mi a probléma a
modernkori gondolkodással. Ezt valójában már megtette a
3/14/12 1:45:36 PM
 múlt század egyik legprovokatívabb és legzseniálisabb szel­
leme, Paul Feyerabend, amikor felállította azt a tételt,
miszerint senki sem bizonyította be, hogy a tudomány jobb
lenne, mint a boszorkányság, és hogy a tudomány
racionálisan jár el.
Visszatérve a három freudi traumához, feltűnő, hogy a
betegség-szótár fogalmaival – narcisztikus sérülés – igyek­
szik értelmezni a világot. Ez felveti azt a kérdést, hogy nem
is biztos, hogy a világunk a nagyon beteg, hanem inkább az
utóbbi évszázadokban kialakult értelmezése. Így nem biz­
tos, hogy az emberiség esett át három traumán – Ferenczi
Sándor szerint négyen –, hanem az értelmezők saját
narcisz­tikus sérüléseiket vetítik rá világunkra, s végül ez
okozza, okozhatja az eláltalánosodó depressziót. Ez az
elképzelés napjainkra egyre egyértelműbbé válik, egyre
több világhírű és jelentős szerző jelzi a csapdát és a változás
szükségességét. Elég itt a Nobel-díjas Ilya Prigogine köny­
veire utalni, vagy a szellemesen provokatív könyvre, amit
Alan Sokal és Jean Bricmont írt Intellektuális imposztorok
címmel. De ne felejtsük itt megemlíteni Hamvas Béla
nomadnemzedekkorr2.indd 79
tételét se: „… amikor a természettudomány mítoszainak hatása
lassan, de napról napra észrevehetőbben gyengül, erősödik az új,
aminek nincs neve.”
A kérdés, hogy mi az az új, ami erősödik, de még nincs
neve. Lehetséges-e az, hogy ezek a „jelek égen és földön”
valami olyan tektonikus tudati váltásra utalnak, mint ami­
lyen annak idején a szóbeliség–írásbeliség emlékezettípus-
váltás volt. Lehetséges-e, hogy az emelkedő új emlékezettí­
pus éppen a legrejtettebb, a legkevésbé ismert, a folklorikus
emlékezettípus lesz, annak mintájára szerveződik, és
későgnosztikus világunk emberi létezést virtualizáló
mátrixait csak a folklorikus tudati szervesség mennyet és
földet összekötő tudati-tudatalatti palingenézisével (újból­
születésével) tudjuk kiegyensúlyozni. Lehet, hogy ez álom,
de mint minden nagy mitológiából tudjuk, az álom a nagy
cselekedetek prelúdiuma.
79
3/14/12 1:45:36 PM
 A reprint kiadás és a jelen kötet a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából
a Kairosz Kiadó gondozásában készült.
Felelős kiadó: FEKETE G y ö r g y , az MMA elnöke

ISBN: 978-963-88579-6-5

Nyomta és kötötte: S é d N y om d a , Szekszárd

Felelős vezető: K a t o n a S z i l v i a

80

nomadnemzedekkorr2.indd 80 3/14/12 1:45:36 PM