7.

tétel Informatikai alapismeretek- hardver

Bemeneti eszközök
Egér:

Az egér, vagy MOUSE egy speciális beviteli eszköz, ami az IBM-PC típusú gépeken kívül más
géptípusoknál is elterjedt. Szerepe leginkább az ikonvezérelt rendszerek, operációs rendszerek
(OS/2, Windows) megjelenésével nőtt meg, hiszen azok kezelése alapvetően az egérre épül.
Manapság már szinte minden program támogatja az egér használatát, mind DOS, mind egyéb
operációs rendszerek alatt. Az egér a multimédiás számítógép alapvető tartozékává vált.

Az egérhez használatkor mindig megjelenik valamiféle jelzés a képernyőn, ezt egérkurzornak szokták
nevezni (lehet bármi; nyilacska, üres karakter, függőleges vonal, kereszt, kéz stb.). Az egérkurzor a
képernyőn követi az egér fizikális mozgását. Az egér funkciója ezen kurzor mozgatása, pozícionálása,
és kattintással a megfelelő pozíción bizonyos feladatok elvégzése (pl. kijelölés).

Az IBM-kompatibilis számítógépekhez csatlakoztatható egereket többféleképpen csoportosíthatjuk.

1. Működési elv szerint

1. Mechanikus
i.Elektromechanikus
ii.Optomechanikus
2. Optikai

A mechanikus egér működését a következő ábra mutatja:

A mechanikus egér mozgatásával egy golyót görgetünk, ami két, egymásra merőleges
görgővel érintkezik. A golyó mozgása megforgatja a hossz és keresztirányban
elhelyezkedő görgőket, ezek érzékelik az elmozdulásokat.
Az egér alá egéralátétet (egérpadot) szoktak tenni, ami sima mozgási felületet biztosít. A
görgőre piszok, kosz tapadhat, ezért a görgős egereket gyakran kell tisztítani, emiatt ma
már alig használják.

Az optikai egér sokkal pontosabb mint a régebbi golyós társa. Az egerek alján a golyó
helyén egy villogó piros LED és egy érzékelő (szenzor) található. A LED egy villanása
megvilágítja az alatt lévő felületet, az érzékelő egy felvételt készít erről, amit a következő
villanáskor megismétel. A két felvétel különbségéből következteti ki az egér elektronikája
a mutató aktuális helyét. Túl sima vagy túl tükröződő felületen nem használhatjuk jól ezt a
fajta egeret. Egéralátétet nem kell alkalmaznunk. Ha egy ideig a szenzor nem érzékel
változást, akkor a LED rövid időn belül gyengébbre veszi a fényerőt, de amint mozgatjuk,
újra visszakapcsol. (ezzel az áramfelvételt akarják csökkenteni, másrészt a LED
élettartamát kívánják növelni.) Vannak infravörös fényt használó egerek is, ezek fényét
természetesen szemmel nem látjuk.

2. A számítógéphez való csatlakozás módja szerint:

1
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

3. Soros (COM1, COM2 stb.) porton keresztül

4. PS/2 porton keresztül
5. USB porton keresztül
6. Vezeték nélkül (blue tooth) vagy infra

3. Pontosság szerint:
4. Az egerek pontosságát DPI-ben (Dot Per Inch) mértékegységgel mérjük. Minél
nagyobb ez az érték, annál pontosabb az egér.

Hanyattegér:
A hanyattegér (trackball) a hagyományos mechanikus egér megfordításával jött létre. A kézzel
forgatható golyó mellett kaptak helyet az egér gombjai. Gyakran használják hordozható
számítógépeknél beépített munkaeszközként.

Előnye az egérrel szemben, hogy nem kell mozgatni, ezért kisebb helyigényű.

Érintőpad:

Az érintőpad (touchpad) – tapipad - elsősorban a hordozható számítógépeken elterjedt az egeret

helyettesítő eszköz. A hanyattegérrel szemben nem tartalmaz mozgó alkatrészeket. Ujjunkat a pad
felületén a megfelelő irányba mozgatva irányítjuk az egérmutatót.

Az egérgomboknak megfelelő gombokat itt is megtaláljuk, de a bal gombra kattintás helyett

használhatjuk az érintőpadra történő koppintást.

A nyomásérzékeny felület adta lehetőségeket az egyes grafikus programok ki is használják. Ezeknél

az alkalmazott ecset vastagságát vagy az ecsetvonás erősségét módosíthatjuk a nyomás fokozásával
vagy csökkentésével.

Fényceruza:

A fényceruza (light pen) egy ceruza alakú eszköz, amellyel a képernyő egy tetszőleges pontja
kijelölhető.
A fényceruza hegyében egy érzékelő van, mely észleli a képernyőt pásztázó elektron sugarakat.
Amikor a ceruza hegyét a képernyőhöz érintjük meghatározza a fényceruza koordinátáit. A
képernyőn mutogatva, az eszköz gombjait használva az egérhez hasonlóan dolgozhatunk. Ma
már nem jellemző, az érintőképernyők felváltották.

Érintőképernyő
Az érintőképernyő: (touchscreen) – a képernyő területeinek megérintésével irányíthatjuk a
számítógépet. Elektromos szenzorok helyezkednek el a képernyőn vagy a képernyő előtti területen.
Az ujjunk vagy egy hegyes tárgy érintésével adhatunk jelet rá. Nagyobb adatmennyiség bevitelére
nem alkalmas, hátránya a felület gyors piszkolódása.

Digitalizáló tábla:
Lehetővé teszi a rajzok digitalizálását, a számítógépre vitelét. A tábla egy műanyagból készült lap,
amely alatt érintkezők húzódnak. A táblán egy koordináta rendszer van, melynek origóját rögzítjük. A
ra0jz egyes pontjait szálkeresztes nagyítóval kijelöljük, a koordinátákat pedig a számítógépbe visszük.

2
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

Botkormány
A botkormány (joystick) elsősorban a játékoknál alkalmazott beviteli periféria. A botkormányhoz
hasonló szerepe van, és hasonló elveken működik a gamepad is, mely különböző iránybillentyűkkel,
gombokkal, kapcsolókkal rendelkezik. Segítségével bármilyen játékot irányíthatunk. Hasonló
játékvezérlő eszköz a kormány is, melyhez különböző pedálok kapcsolhatók.

Billentyűzet

 Angol (101 gombos), magyar billentyűzet (102-105 gombos: , start menü  jobb
kattintás  gomb)
 Alfanumerikus, numerikus, alternatív alfanumerikus => alt gr + alfanumerikus
 Szerkesztést segítő, törlő gombok:
 backspace (kurzor előtti karakter törlése),
 delete (kurzor utáni karakter törlése),
 insert (a felülíró- beszúró üzemmód váltása)
 Kurzor pozicionáló billentyűk: home, end page up, page down, ← → ↓ ↑
 Vezérlő:
 shift ( egy nagy betű vagy a billentyű bal felső sarkának megjelenítése),
 caps lock ( folymatos nagy betű),
 num lock (numrikus billentyűzet be és kikapcsolása)
 alt,(bal oldali)
 alt Gr /grafikus alt/ (speciális karakterek pl.: @, \ megjelenítése)
 ctrl gombok
 tabulátor – feladata: pozicionálás ált.-ban balról jobbra
 enter: feladata a parancsvégrehajtás
 Funkció billentyűk: F1 – F12

A három legelterjedtebb csatlakozási módja: a soros, PS/2 és az USB port. A különböző

csatlakozókhoz általában kapható átalakító.

A szkenner:

Adatbeviteli eszköz. Segítségével papíron lévő képeket és szövegeket lehet a számítógépbe bevinni,
azaz számítógépes adattá alakítani: digitalizálni.

A nyolcvanas évek elején kezdtek olyan képbeviteli eszköz kifejlesztésébe, amely állóképek bevitelére alkalmas. JELLEMZŐJE A DPI
Maga a dpi rövidítés a következőt jelenti: dots per inch, ez megmutatja, hogy hány pontra bontja a képeket egy inchen belül.

Felépítés:

Eleinte csupán monokróm szkennereket készítettek, ezekben az érzékelő egy fototranzisztor-sor. A szkennerek többsége ma már szinte
kivétel nélkül a CCD technikát használja. A szkennerekben érzékelőként általában olyan CCD chipeket alkalmaznak, melyek csak néhány
sorból, és több száz - néhány ezer oszlopból állnak (linear array CCD), amelyet gyakran vonalkamerának is neveznek. Ez végzi a képi
információ digitalizálását.

Működés:

A szkenner érzékelője ami egy sor fototranzisztor vagy CCD, pontonként kiolvassa az adott
sorban levő pixelekhez tartozó világosságértékeket, majd a következő sorra ugrik.

Felhasználás:

A szkennereket alapjában véve két területen lehet jól hasznosítani: képek, illetve nyomtatott szövegek
bevitelére.

A bevitt szöveg is képnek számít, míg egy szövegfelismerő program segítségével fel nem dolgozzuk.
Ezután viszont a szöveg úgy viselkedik, mintha mi magunk gépeltük volna be. Némi javításra szükség

3
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

van, mivel egyetlen felismerő program sem dolgozik hibák nélkül, hisz a sikeres szövegfelismerést sok
tényező megzavarhatja. Az egyik legjobb szövegfelismerő program a magyar Recognita.

Szkennerek típusai:

A szkennereknek több nagy családját különböztetjük meg a másodlagos szkennelési irány szerint:

kézi szkenner: mi magunk mozgatjuk a szkennert a kép fölött (a képen Artec kézi szkenner és a
vezérlőkártyája látható). A kéziszkenner hátrányai: nem tudjuk egyforma sebességgel mozgatni a
kezünket, széles képek esetén csíkokból kell összerakni a képet.

lapáthúzós szkenner: a lapot behúzza a szkenner és úgy olvassa be a képet .

dobszkenner: nyomdákban használják. A lapot, filmet, diát egy forgó dobra ragasztják, ami belülről
van megvilágítva.

diaszkenner: csak diák és fotónegatívok beolvasására használható, nagyon nagy felbontású

készülék.

síkágyas szkenner: ez a legelterjedtebb. Olyan mint egy fénymásoló. Ezzel lehet könyvben lévő
képet is beolvasni, néhány újabb típus fóliákat is be tud olvasni.

Szkennerek jellemzői:

- felbontás: hány pontra bontja a képeket egy inchen belül. (Mértékegysége: dpi)

- színmélység: hány színt tud megkülönböztetni

- mit tud beolvasni (diákat, lapokat, könyveket), és – ezen belül – mekkora méretűt

- hogyan csatlakozik a számítógéphez (nyomtató porton, USB-n vagy saját csatolókártyán keresztül)

- adnak-e hozzá szövegfelismerő programot

Csatlakoztatás:

A régebbi konstrukciók párhuzamos porton viszik át az adatokat, vagy saját csatlakozókártyájuk van. Ma már jellemző az USB csatolófelület
használata, érdemes ilyen csatolójú készüléket választani. Az USB előnye a nagyobb átviteli sebesség és az egyszerű telepítés. A párhuzamos
portra köthető szkennerek általában tartalmaznak egy nyomtatócsatlakozót is így egy láncra lehet felfűzni a szkennert és a printert.

A szkennerek a TWAIN interfészen keresztül kommunikálnak a számítógépen futó grafikai programokkal. Ez a szabványosított
programozási felület teszi lehetővé a képadatok átadását a program számára. Ezt a felületet a szkennerek vezérlőprogramjai tartalmazzák.

Szoftver:

A szkennerhez természetesen grafikus alkalmazások is tartoznak, amelyek a készülék "fejlettségétől"

függően nagyon széles skálán mozognak. A legegyszerűbbek persze csak a legfontosabb,
legalapvetőbb feladatok elvégzésére jók, a jobb minőségűek viszont a különleges, speciális grafikus
és fotó-retus programokkal is vetekszenek. Jó példa erre a Genius szkennerek Photo Finish
programja, amely nemcsak arra alkalmas, hogy a legegyszerűbb vágásokat elvégezze, hanem arra is
hogy, speciális trükköket, konvertálásokat, sőt a képeinek katalogizálásat is végrehajtsa.

A vonalkódolvasó

A vonalkód olvasót tárgyak beazonosítására használják boltokban, patikákban, könyvtárakban stb.

4
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

A vonalkód meghatározott szabályok szerint felépülő, világos és sötét mezők váltakozásán alapuló optikailag érzékelhető kód. A
vonalkódnak két alapvető, de egymásnak ellentmondó követelményt kell kielégítenie. Egyrészről a lehető legkisebb helyen a lehetséges
legtöbb információt kell hordoznia, másrészt nagy biztonsággal lehetővé kell tennie az olvasást.

Működése:

A vonalkód különböző szélességű, egymástól megfelelő távolságra lévő fekete és fehér csíkokból áll, melyeket leolvasáskor a vonalkód
olvasó megvilágít. A fekete és a fehér csíkok eltérő mértékben verik vissza a fényt, amit a készülék érzékel és értelmez (dekódol), majd az
adatokat továbbítja a számítógépnek.
A sikeres leolvasást hang- és fényjelzés szokta kísérni.

A vonalkód kontrasztossága

A vonalkód sötét eleme (vonal) és a világos közök között megfelelő kontrasztosságnak kell lennie. A kontraszt meghatározásához szükséges
fényvisszaverési értéket mindig az alkalmazni kívánt (ill. szabványosított) olvasó berendezés hullámhosszán kell értelmezni.

Digitális képalkotó és képrögzítő eszközök

Digitális fényképezőgép
Napjaink digitális képfeldolgozó technológiájával már a hagyományos film minőségével megegyező,
kitűnő minőségű képek készíthetők. A digitális kamera és a Windows operációs rendszerrel futó
számítógép összekapcsolása egyszerű, és a digitális képek igény szerint szerkeszthetők,
rendezhetők, és küldhetők. A részletekért a Windows a felelős digitális kamera elektronikus
érzékelővel rögzíti a képeket, melyeket valamilyen tárolóeszközön, például hajlékonylemezen,
intelligens kártyán vagy a számítógép merevlemezén tárol. A képek több százezernyi, vagy több
milliónyi kis darabból, úgynevezett pixelből állnak össze. Minden pixel egy értéket képvisel, amely
meghatározza az aktuális darab színét és fényerejét. A digitális kép minősége (avagy "felbontása"),
akár nyomtatott, akár monitoron megtekintett formában is nézzük, attól függ, hogy a kép összesen
hány pixelből áll.
A digitális fényképezőgép képminősége szempontjából a felbontás az egyik fontos jellemző. A
felbontást pixelekben határozzák meg: minél magasabb a pixelérték, annál nagyobb a felontás. És
minél nagyobb felbontású a digitális fotó, annál jobban nagyítható a képminőség romlása nélkül. Egy
3,3 megapixeles fényképezőgép érzékelői például kb. 3 millió képpontnyi információt képesek
rögzíteni, ami nyomtatott képnél megközelítőleg 25 x 35 cm-es méretig garantálja a fotóminőséget.
Napjaink otthoni felhasználásra szánt digitális fényképezőgépeinek felbontása jellemzően 3
megapixeltől több mint 16 megapixelig terjed. Kisméretű (10 x 15 cm-nél nem nagyobb) képek
nyomtatása, e-mailezése vagy webes közzététele esetén az 1 megapixeles gép is megteszi. De ha a
felhasználó szeretné nagyítani vagy többféle formátumban kinyomtatni képeit, nem érdemes alább
adnia 5 megapixelnél, hiszen egyébként később biztosan csalódásban lesz része. Ugyanis ha kis
felbontású képet próbál nagyobb méretben kinyomtatni, szemcsés, homályos vagy töredezett lesz a
végeredmény. 10-12 megapixeles felbontásra csak A4-es méretű nagyítások esetén van szükség.
A legtöbb modell rendelkezik hátoldalba épített LCD-kijelzővel – ez is használható képkeresőként. Az
LCD-kijelzőn a felhasználó akár készítés előtt, akár közvetlenül exponálás után megtekintheti a képet.
Nem árt azonban tudni, hogy az LCD sok energiát fogyaszt. Ezért ha valaki sokat használja, jó ha
tartalékakkut vagy AC-adaptert is kéznél tart.
Napjainkban a technika fejlődése új távlatokat nyitott a digitális képrögzítés terén. A digitális fotózás
elterjedésével újabb lehetőségek nyíltak a nyomdaiparban, a reklámiparban és a számítástechnikában
egyaránt. A digitális fényképezőgép ennek az új technikának az egyik eszköze. A digitális
fényképezőgép a képeket nem filmszalagra fotózza, hanem egy fényérzékeny lapkára, az ún. CCD-
re, majd az elektronika a látott képet a memóriakártyán tárolja. Az eltárolt képeket ezután áttölthetjük
számítógépünkre, feldolgozhatjuk valamilyen grafikai programmal, vagy akár ki is nyomtathatjuk. A
filmszalagra készült képekkel szemben, melyek felbontása szinte végtelennek tekinthető, a digitális
képek felbontása mindig limitált, amely a fényképező képdigitalizálási mechanizmusának optikai
felbontásától, a fényképező memóriakapacitásától, valamint a kép kinyomtatására használt eszköz
kimeneti felbontásától függ. A gépek fontos jellemzője még a felbontáson túl az optika fényereje
(fénygyűjtő képessége), a nagyítás mértéke (optikai zoom), és a készülék mérete is. Vannak
zsebben elférő modellek, egyszerű, szinte csak automatikus használatot lehetővé tevő készülékek,
ezekkel könnyű dolgozni, de korlátozott a használhatóságuk.
A komolyabb gépek jobb optikával készülnek, ezek azonban nagyobb méretűek, általában kisebb
táskákban lehet őket vinni. Több kézi beállítást is lehetővé tesznek, használatukat azonban tanulni

5
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

kell! A házi használatra szánt gépek csúcsát a tükörreflexes digitális gépek alkotják, cserélhető
optikákkal, külső vakuk fogadására alkalmas csatlakozóval, gyakorlott fotósok számára ajánlott
készülékek ezek, és meglehetősen borsos áruk van.

6
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

Kimeneti eszközök
1. Monitor

A kimeneti perifériákat az adatáramlás iránya alapján különböztetjük meg a bemenetitől, mert a számítógéptől „viszi ki”
az adatokat.
Egyéb elnevezések: monitor, display, screen

A kép megjelenítésének elve szerint lehet:

 katódsugárcsöves monitor (CRT) - a képcsöve úgy működik, mint a hagyományos TV készüléké, de funkcióját tekintve
teljesen más.
 folyadékkristályos monitor
 LCD (Liquid Crystal Display)
 TFT (mai modernebb változat)- gyakoribb - Thin Film Transistor magyarul vékony film
tranzisztor.
A folyadék kristályos technológián alapuló TFT minden egyes pixele (képpontja) egy saját
tranzisztorból áll, mely aktív állapotban képes megjeleníteni egy világító pontot, de mindegyik
panel hátulról kerül megvilágításra fehér színű fénycsövekkel vagy LED-ekkel.

 gázplazmás monitor - Működési elve: a képernyő egy pontjának megfelelő méretű cellába zárt gáz világít. PDP
kijelzők (Plazma Display Panel) Magyar nevén plazmakijelző melynek az első monokróm típusát a magyar
származású Gábor Dénes plazma technológiával végzett kutatásai alapján és annak nyomán 1964-ben a
Plato Computer System kivitelezte. Nagy fogyasztása miatt alig használják személyi számítógépeknél,
mára a TFT monitorok minőségjavulása a televízióknál is háttérbe szorította őket.
 OLED monitor – a legújabb technológia. Minden képpont egy 3 színű fénnyel világítani képes pici szerves (organic)
anyagból készült LED-et tartalmaz, így nincs szükség háttérvilágításra. Kiváló képminőséget, fényerőt, fantasztikus
színhűséget ad, de egyelőre még nagyon drágán.

A ma kapható monitorok többsége TFT.

Fontosabb jellemzők:
Az első , amit el kell döntenünk, hogy mekkora monitorra lesz szükségünk. A monitorok méretét a képátló hosszával jellemzik,
amit hüvelykben (") szokás megadni (1"= 1 inch = 1 coll = 1 hüvelyk = 2,54 cm).
További méretek: 15, 17, 19, 20, 21, 24, 30… coll.

Színképzése: RGB rendszeren alapul 3 alapszín: R: Red, G: Green, B: Blue (additív színképzés)
vörös – zöld- kék színekből állítja elő az összes színt.

Maximális felbontás. A felbontás azt jelenti, hogy a képernyő egyszerre hány képpontot jelenít meg.
(Pl. 640*480: vízszintesen 640, függőlegesen 480 képpont, tehát a kép 307200 képpontot tartalmaz.
Ez a VGA monitor jellemző adata volt.) TFT monitorokat a panel maximális felbontásán érdemes
használni, mert akkor kapunk csak igazán éles képet!
Jellemző felbontások:
17" monitor: 1280x1024
19” monitor: 1280×1024
22” monitor: 1680×1050
24” monitor: 1920×1080 (FullHD)

Maximális színmélység: hány színt tud megjeleníteni egy időben. Minden SVGA monitor tudja a 16,7 millió színt (True Color),
ez 24 bites színmélységnek felel meg. Ma már minden színes monitor tudja ezt.

Csatlakozás a számítógéphez:
- analóg (VGA) csatlakozó
- digitális (DVI) csatlakozó
- HD digitális (HDMI) csatlakozó, multimédia szabvány, LCD TV-k, DVD, Blue-ray lejátszók, Set-top boxok is ezt használják.
Válaszidő
Azt jelzi, hogy a képpontoknak mennyi idő szükséges a szín változtatásához. Manapság a 4 és 8 milliszekundum átlagosnak
mondható. A gyorsabb válaszidő játék és filmnézés közben lehet fontos.
Kontraszt arány: mekkora a fényereje a legvilágosabb (fehér) és a legsötétebb (fekete) pontoknak. Ezek aránya a kontraszt.
TFT monitoroknál fontos érték, minél nagyobb, annál szebb a kép. A LED-es háttérvilágítású monitoroknak legjobb a kontraszt
értéke, akár 1:2000 is lehet.

Pixelméret:

7
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

Ez adja meg, hogy milyen finom a monitor felbontása. A 0,28 mm már jónak mondható, minél kisebb, annál jobb.
Low Radiation.
Ezt LR-rel szokták rövidíteni, azt jelenti, hogy "alacsony sugárzású", azaz a monitor az átlagosnál alacsonyabb mértékben sugároz, kevésbé ártalmas az egészségre.
Ennek csak a régi katódsugárcsöves monitoroknál volt jelentősége. A TFT monitor nem sugároz.
Képfrissítési frekvencia.
A függőleges képfrissítési frekvencia azt jelenti, hogy a CRT (képcsöves monitor) képernyő másodpercenként hány teljes képet tud megjeleníteni. Az
egészségügyileg elfogadott legkisebb érték 75 teljes kép másodpercenként. Ha ennél kevesebb, az érzékelhető villogást, remegést eredményez. Huzamos
használat esetén nemcsak fejfájás, de a szem gyors fáradása és látásromlás is kialakulhat. A TFT monitoroknál nincs jelentősége.
Képes-e energiatakarékos üzemmódra kapcsolni, ha nem használjuk (ilyenkor csak 5-15 %-os lesz az energiafogyasztása)
Színes vagy "nem színes" (monochrome) a monitor.
Az első időkben szempont volt az is, hogy képes-e a monitor képeket megjeleníteni (grafikus-e), vagy csak karaktereket (alfanumerikus)

2. Nyomtató

A nyomtató egyike a leggyakrabban használt kiviteli egységeknek. A gyártók a legkülönbözőbb modelleket

kínálják, amelyeknek nyomástechnikája és teljesítőképessége nagyon eltérő. A printerekkel szemben igen
komoly feltételeket támasztanak a felhasználók. A legfontosabb feladatuk, hogy az információt
nyomtatott, az ember által olvasható formában jelenítsék meg. Megkívánjuk, hogy a printer által
kinyomtatott jelek jól olvashatók legyenek, és a gép gyorsan is dolgozzon.
Színképzése:

CMYK C: cian (ciánkék), M: magenta (bíbor), Y: yellow (sárga), K(key-kulcs) fekete

A nyomtató (printer) a legfontosabb kimeneti eszközök egyike.

Csoportosítás:
1. ütő (impact): tűmátrix, (régebben használtak sornyomtatót, vagy margaréta kerekes nyomtatót is)
2. nem ütő (non impact): lézer, tintasugaras, hő
Jellemzés:
1. tűmátrix:
Előnye alacsony nyomtatási költség, hátrányai: zajos, a nyomtató drága. Működési elve: Karaktereket
csupa különálló pontokból építi fel, a nyomtatás minősége attól függ, hogy egy karakter hány ilyen pontból
épül fel. A nyomtató íróeszközei kis tűk, amelyeket elektromágnes lökdös a papírra. Egy festékszalag van a
tűk és a papír között, a nyomtatófej erről üti át a pontokat a papírra. Annál finomabb a nyomtatási kép minél
több tű működik (pl.:9 vagy 24). A nyomtató leporellóval is működik, ez egy lapköteg két szélén
perforációval. Az automatikus lapadagoló akár 100 lapot is magába fogad. Felhasználási területei:
könyvelés; számlázás, mozi, koncert, színházjegyek.
2. tintasugaras:
Előnye: halk, jó minőségű kép, olcsó készülék. Hátránya: drága a patron cseréje. Működési elve: apró
fúvókákon keresztül tintacseppeket lőnek a papírra. Így a karakterek kialakításához sokkal több pontot
használnak, mint a mátrixnyomtató. A nyomtatófej magába foglalja a tintatartályt az egész cserélhető a tinta
elfogyása esetén (egy tintafej 200-1000 old. nyomtatására elég). Felbontásuk: 300-1200dpi (pont/coll).
Sebességük: 8-10 lap/perc. Színes képek nyomtatására is alkalmas, emiatt azonban még drágább lesz,
hiszen a tinta még gyorsabban kifogy.
3. lézernyomtatók
Működési elve: központi eleme egy félvezető (szelén) henger, amit a nyomtatás előtt egy elektróda (a
koronaszál) elektrosztatikusan feltölt. Erre a hengerre egy igen finom lézernyaláb felrajzolja a nyomtatni
kívánt alakzat negatívját. A henger elveszti a töltését a megvilágított helyeken az erős lézerfény hatására, a
nem megvilágított pontok helyén a töltéssel rendelkező dob a festékrészecskéket magához vonzza.
Nyomtatás során a festéket átviszi a papírra, majd azt magas hőmérsékleten (160-180 °C) ráégeti.
Felbontásuk: 600, 1200dpi. Sebesség 16-28 old/perc. Jó minőségű kép és grafika nyomtatására alkalmas,
a színes változatokban 4 nyomtatómű (CMYK) van egybe építve vagy forgódobos (revolver), vagy soros (in
line) elrendezéssel.
4. Hőnyomtató:
Működési elve: speciális, hőérzékeny papírra nyomtat, a papírt valamilyen technikával felmelegíti, ami
ennek hatására megfeketedik.
Jellemzői:
 Közepes nyomtatási sebesség.
 Idővel a papír elszíneződik ill. a szöveg elhalványul, a nyomat nem időtálló.
 Tipikusan blokkok, nyugták nyomtatására használják, elég drága készülék.
3. Plotter:

Plotterek (rajzgépek) olyan speciális berendezések, amelyeket akkor alkalmazunk, ha grafikus formájú kimenő adatra
van szükségünk, rajzok, térképek, diagramok stb. alakjában. A rajzgépek egy íróhegyet vezetnek a papíron. A rajz a
toll két egymásra merőleges, X-Y irányú mozgásának eredőjeként jön létre. Síkplotterek esetében a rajzlapot egy
táblán rögzítik, mely fölött az írócsúcs két, egymásra merőleges irányban mozog. A görgős papírmozgatású
rajzgépnél a toll csak egy irányban mozog, a rá merőleges irányú vezérlést görgők végzik, behúzva a rajzlapot a
megfelelő helyzetbe.
A mai korszerű plotterek beépített processzoruk révén jelentős intelligenciával rendelkeznek. Több különböző színű
és/vagy vastagságú tollat kezelnek, nagy mennyiségű adatot képesek tárolni, és a működtető számítógéptől

8
7. tétel Informatikai alapismeretek- hardver

függetlenül, önállóan, a tollmozgásokat optimalizálva képesek dolgozni. Léteznek toll helyett tintasugaras
nyomtatófejet használó plotterek is, ezekkel nem csak rajzok, hanem fényképek, plakátok is kinyomtathatók.
4. Projektor:

A projektor, videoprojektor vagy digitális vetítő a számítástechnikában egy kimeneti eszköz. A számítógéptől egy
kábelen videojelet kap, és az ennek megfelelő képet a lencséjén keresztül kivetíti egy külső felületre, például falra,
vászonra stb. A videoprojektort elsősorban konferenciákon és előadásokon használják prezentációk bemutatására.

Bár drága eszköz, használata terjed az iskolai oktatásban (kiváltva az írásvetítőket), sőt a „házimozikban” is.

Legfontosabb jellemzői megegyeznek a monitorokkal, ezek a képátló, a fényerő, kontraszt, felbontás, csatlakozók.