TÁNCOS-ZENÉS MOZGÁSFEJLESZTÉS

SEGÉDANYAG
testnevelő- edző szakos hallgatók számára
SBANTE 3136
SBALTE 3136

Összeállította:
Antal László

Szombathely
BDF, TMFK
2008-as változat

1
 Tantárgyi program
A tantárgy kódja:SBANTE 3136 A tantárgy neve: Zenés-táncos mozgásfejlesztés
Heti óraszám: 0/2 Félév végi számonkérés típusa: Gyakorlati jegy
Kredit:1 A tantárgy felelős tanszéke és oktatója:
Sportelméleti Tanszék- Antal László főiskolai docens
A tantárgyfelvétel előzetes követelményei:

Az oktatás célja, feladata:

Ismerjék meg a népi játékok testnevelésben alkalmazható változatait, tanuljanak meg alapfokon táncolni,
fejlődjék ritmus és tánckészségük, tudják azt a térben alkalmazni. Legyenek tisztában a mozdulatelemzés
alapfogalmaival, a mozgó test többszólamúságával. A tánctanulás során ismerkedjenek meg a mépi játék és
néptánc táncainak, tánctípusainak alapozó mozgásanyagával, a tánc fejlesztési lehetőségeivel. . Sajátítsák el a
gyakorlati anyagot, annak folklorisztikai, tánctörténeti, játékelméleti hátterét. A tánctanulás során, saját élmény
révén fejlődjék a hallgatók önkifejezési képessége Az elsajátított táncanyag fejlessze a hallgatók koordinációs és
nem-verbális kommunikációs képességeit.
Követelmények:
Tudják a játékokat és táncokat párosan, illetve kiscsoportban a zenébe pontosan belépve indítani, ritmikai, tempó
és dinamikai biztonsággal eltáncolni.,
Legyenek tisztában a mozdulatelemzés, és a táncelmélet alapfogalmaival, és tudják azokat alkalmazni.
Legyenek képesek megszerzett gyakorlati és elméleti ismereteiket egyedül, önállóan rendszerezni, s a
hozzárendelt szakirodalom birtokában azokról írásban vagy szóban számot adni.
Tananyagtartalom:
Elmélet
Mozdulatelemzés alapfogalmai, a táncanyag ritmikai, plasztikai, dinamikai vonatkozásai.
A néptánc tánc történeti rétegei, típusai
A táncok képességfejlesztő hatása.
Gyakorlat
Gyermekjátékok
Típus-semleges mozgásanyag: járás, futás, ugrás, pózok
Játék a térrel (térgyakorlatok)
Fogásmódok, tartások, kartartások
Hangjegyérték és ritmus gyakorlatok
Osztinato gyakorlatok
Dunántúli ugrós motivika
Körtáncok
Eszközös táncok
Kötelező irodalom:
ANTAL László: Néptáncpedagógia. Bp. 2002. Hagyományok Háza
IGLÓI László-BARATI Krisztina: Egészségesebb nemzedéket 2000-re. Bp.1994.
S. SZENTPÁL Mária: Játékos ritmika. Bukarest, 1981. Kriterion Könyvkiadó.
FELFÖLDI-László-PESOVÁR Ernő: A magyar nép és nemzetiségeinek táncai. Budapest, 1997
HANDRICH, Berhard: Táncóra. A világtáncok kézikönyve. Bp. 1996.Cser Kiadó.
75 % -os részvétel az órákon. A félév elfogadása három (igazolt vagy igazolatlan) hiányzásig lehetséges. A
tanórán nyújtott 25-50 % hiányzás esetén az órák pótlásával a hallgató bemutatásra vagy vizsgára bocsátható.
Az órák pótlására a néptánc szakirány foglalkozásai, illetve az évfolyam más csoportjainak órái nyújtanak
lehetőséget.

Félévárás követelményei:
Aláírás feltétele: Rendszeres, aktív részvétel a tanórákon, valamint az edzőtáborozáson, a részfeladatok
teljesítése.
Összevont gyakorlati jegy:
a.) A tanult tánc és játékanyag bemutatása kiscsoportokban (2-4 fő)
b.) Szóbeli vagy írásbeli beszámoló a félév elméleti tananyagtartalmából

2007. szeptember 4.
Antal László
főiskolai docens

2
 I.
A TÁNC MŰVÉSZETI- FOGALMI RENDSZERE, TARTALMA ÉS
FUNKCIÓI :
- A tánc egyszerre testedző és esztétikai funkciója közismert.
- A tánctevékenység az egyik legösszetettebb esztétikai- művészeti cselekvés, hiszen magasfokú igénybevétellel
egyszerre foglalkoztatja
a vizuális képességeket,
a tapintó érzékelést,
a hallási kultúrát,
az izom és testérzést.
Mindez elsősorban közösségi keretben teremthető meg. Egyidejűleg téri és időbeli koncentrálást és
alkalmazkodóképességet igényel.
- Ritmus, dallam- és egyensúlyérzéket fejleszt.
- Kötött és szabad formáival, variációival spontán módon teremti meg a zenei mozgási anyanyelv és az általános
nemzetközi tánc – gesztus - nyelv szintézisét.
- Nyilvánvaló a kötődés az auditív nevelés zenei alapozásához.
- A mozgással együtt énekelt zene állandó kapcsolatot létesít a két funkció között.
- A nem énekelt, hangszeres táncos zene eltáncolva élő tevékenységgé válik, a mozgásérzet kivetül, az egész test
mozgására tevődik át.
- Kötődik a népélet és tánctörténet ismeretanyagához.
- A tánc elsajátítása nemcsak a kultúra szükségszerűségéből adódik, hanem abból is, hogy alapjai nagyon
könnyen elsajátíthatók,
- ha az ember gyermekkorban átitatódott a gyermekjátékok mozgásformáival.
- A néptánc mozgásai kötöttek, a zene ritmusa és gyakran az énekbeszéd tagolása köti a lépéseket.
- Ez a tagolás a mondókákból és a gyermekjátékokból a gyermek számára már ismerős, s ez megkönnyíti a tánc
tanulását.
- A mozgás anyanyelv tanulása a legfiatalabb korban a leghasznosabb.
- Hosszantartó folyamat. Kiteljesedése didaktikailag jól átgondolt oktatási-nevelési folyamat eredménye. (
- De lehet a tánc mint művészet eszköz a művészeten kívüli problémák megoldásában is.
- Arra a felismerésre alapozva, hogy az esztétikai szféra és mindennapok között van átjárás.
- A mindennapi élet jelenségeit, élményeit esztétikai kategóriák és normák, műveletek segítségével megérthetjük,
kezelhetjük, feldolgozhatjuk (önismeret, mások megismerése, egyéni élethelyzetek tudatosítása, tárgyi, természeti
környezetre vonatkozó problémák feldolgozása stb.) (Zrinszky L. .2002. 8. o.)

II.

AZ EMBERI TEST MOZGÁSA ÉS A MŰVÉSZI TÁNCNYELV

Vitányi Iván, Körtvélyes Géza egymást kiegészítő felosztása
- Közönséges avagy a köznapi élet mozgásai: a lét gyakorlati szükségleteivel kapcsolatos.
- A művészi mozgás: Azok a mozgások amelyek kifejezetten táncnak minősülnek

I. KÖZÖNSÉGES VAGY KÖZNAPI MOZGÁSOK

A.) ÉLETFUNKCIÓS MOZGÁSOK

Bármikor átmehetnek művészi kifejező mozgássá.

B.) SPECIÁLISAN SZABÁLYOZOTT MOZGÁSOK

Összehangolt, munkát segítő mozgások, sportmozgások, munkafolyamatok mozgásai

3
Ezek is lehetnek művészi töltéssel megáldottak, illetve ilyen célra felhasználhatók.

C.) HÉTKÖZNAPI KIFEJEZŐ MOZGÁSOK

Mimika- gesztusok. Részben spontának, részben tudatosak.

Identifikációs tényezők.

Meghatározó nemzeti karakterrel rendelkeznek.

Felhasználhatók művészi mondandó kifejezésére.

II. MŰVÉSZI MOZGÁSOK

A.) KÖZHASZNÁLATÚ (NÉPI VAGY TÁRSASÁGI) TÁNCOK, JÁTÉKOK

- primitív népek folklórja,
- a paraszti táncfolklór,
- társasági táncok
Jellemzőjük:
- nem válik el az alkotóművész és a közönség,
- nincs ismert szerzője (csak a legjobban táncoló egyéniség),-
- a táncosok vagy egy közösség szabadon alakíthatja.
Céljuk:
mágikus szertartás,
élet eseményeinek megünneplése, ünnepélyessé tétele,
puszta szórakozás.
Egy-egy tánc többféle funkció cél szolgálatába is állítható, ezzel jelentése az új kontextusban megváltozik.
Változik a táncok formája, jellege, módja
Más nyelvük, formakincsük van. (A tánc nyelve a formakincse, formálási eszköztára.)
Az egyes táncfajták, ha színpadra kerülnek, átmehetnek más jelentésvilágba, és ott ábrázoló szerepet tölthetnek
be.
A közhasználatú táncoknak már nyelvük van, amely: a formakincs és a formálási eszközök összessége.

B.) SZÍNPADI VAGY MŰTÁNC (MŰVÉSZI TÁNC=AUTONÓM TÁNCMŰVÉSZET)

A közhasznú táncból alakult ki folyamatosan.
A művészetek egyik ágává lesz
Kifejez, ábrázol, önálló műveket hoz létre.
Elválik a néző és a szereplő.
Ágai:
- alkotóművészet,
- előadóművészet.
Táncban a mű csak akkor létezik, ha előadják.

Mi választja el a közhasznú tánctól?

- funkció
- reprezentatív karakter ( vagy a mindennapi élet szolgálata?)
- művészi tánc nyelve: (az emberi test mozgásának melyik részét használja fel.)
- Folyamatosan módosulva alakulnak ki:
akadémikus balett a láb és kéz együttes munkájára alapoz
indiai klasszikus táncművészet a kéz szerepét hangsúlyozza
kaukázusi táncok
- Rendszert alkotnak, rögzítettek.
A klasszikus balett az egyik legnyitottabb.
A táncoknak –az indiai klasszikus táncon kívül- motivikus a karaktere,
- nincs kötött jelentése,
- mozdulatanyag stilizált.

4
 III.

MAGYARORSZÁGON NÉPSZERŰSÉGNEK ÖRVENDŐ ÁGAZATOK

1. JÁTÉK

- A játék szabad cselekvés.

- A játékok nem hoznak létre anyagi javakat, nem nevezhetők produktív tevékenységnek, csupán megelevenítik a
valóságos világot, annak helyettesítőjévé válnak.
- Kialakítanak bizonyos készségeket, irányultságokat, szempontokat,
- individuumokat és csoportokat készítenek elő anyagiakban mérhető produktív tevékenység végzésére..."
- Jövőre orientált cselekvési mód, amely a jelenben - zajlik, de a jövőre hat.
- Az adott kultúra senkit nem kényszerít játékra, és következmény nélkül eldöntheti mindenki, hogy játszik-e vagy
sem.
- A gyermek ha nem játszik, megfosztja magát a kultúrával való azonosulás lehetőségétől.
- E szemlélet szerint a játék egy pszichológiai indíttatású adaptáció eszöze. (Huizinga, J. 199o. 19.o.)
A játék alatt érthetjük:
- csak a falusi gyermekek játékait,
- a városi és polgári játékkultúra elemeit,
- a különböző társadalmi rétegekhez tartozó felnőttek időtöltéseit.
(Határa tág- csoportosítási lehetősége gazdag)

A. ÖLBÉLI JÁTÉKOK
Nincs a világon szebb, boldogabb, meghittebb érzés annál, mint amikor megszületik gyermekünk, és az
ölünkben tarthatjuk. Átöleljük a csöpp életünket, és Ő minden tehetetlenségével biztonságban érzi magát. A
hangunk, a testünk jelent mindent számára. Ez a rendkívül szoros fizikai kapcsolat idővel lazul, de még
kisiskolás korban is szüksége van gyermekünknek a meleg ölelésre, a szülővel való örömteli játékra.

Nagyon találóan adta Kiss Áron 1891-ben az első gyermekjáték-gyűjteményben az ölbeli játékok elnevezést
azoknak a játékoknak, melyeknél a felnőtt (esetleg a nagyobb testvér) az ölébe vett gyermekkel játszik. A rövid,
ritmikus mondókák (dajkarímek) egyszerre szórakoztatják, tanítják, nevelik a gyermeket, az együttlét, a
testközelség pedig érzelmi biztonságot ad mindehhez.

A játék csemeténk szinte minden érzékszervét bevonja a fejlődésbe, hiszen láthatja a száj mozgását, hallja a
hangokat, érzi bőrén és izmain az érintéseket, mozgásokat. A különböző csatornákon egyidejűleg érkező ingerek,
információk az agyban összekapcsolódnak, s ekkor az agykérgi kapcsolatok hatványozottan épülnek. Az
agysejtek közötti idegi összeköttetések nagy része születéstől kb. 6 éves korig alakul ki és fejlődik, tehát az
ölbéli játékoknak döntő szerepe lehet és van abban, hogy gyermekünk mennyire lesz okos, szépen beszélő,
nyitott, kreatív ember (és még sorolhatnánk...).

Jellemző, hogy e játékok során a rövid, de intenzív koncentrálást, összpontosítást a lazítás, a feloldódás, a
nevetés követi. Ez rettenetesen fontos: az együtt nevetés erő! (Hosszan lehetne ecsetelni a nevetés előnyeit,
hátránya nem is nagyon van. Ma már nevetés-terápiákat is alkalmaznak jó eredménnyel.) Szóval a nevetés, az
együtt nevetés kincs! Nincs is édesebb hang annál, mint mikor gyermekünk nevet, kacag egy kis játék, egy kis
csiklandozás után!

Az ölbéli játékok egy része az egész test képét fölvázolja, másik csoportjuk egy adott testrésszel foglalkozik, de
témája lehet a természeti környezet vagy hétköznapi dolgok (munkafolyamatok, tevékenységek, tárgyak).
Utalnak tempóra (gyors-lassú), mozgásformára, de bennük rejlik a beszédhangokkal való játék, a nyelvre
jellemző szabályok elsajátítása is. Mindezek értelmében e játéktípus fejleszti a testtudatot, a nyelvérzéket, a
beszédértést, a szókincset, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket, a koncentrálás képességét, az asszociációt, a
képi és fogalmi gondolkodást, az elvonatkoztatást, segít megismerni a világ dolgait.

Ha szeretnénk gyermekünk figyelmét felkelteni vagy épp megnyugtatni őt, bátran kezdeményezzünk, játsszunk
vele! Ha szeretnénk haszontalan időt (pl. buszmegállóban vagy orvosi rendelőben való várakozás) hasznossá,

5
 értékessé tenni, akkor is ültessük az ölünkbe vagy magunk mellé a kicsit és játsszunk!

A teljesség igénye nélkül (hiszen a teljesség szinte lehetetlen lenne) közlünk ölbéli játékokat és bátorítunk
minden szülőt a játékra. A játék menetét is olvashatod, de ezen természetesen változtathatsz saját és gyermeked
"szája íze" szerint.

B. AZ ÉNEKES-TÁNCOS NÉPI JÁTÉK

- a népi kultúra tárháza,
- betekintést enged a népzene őskorába, amelybe történeti elemek szálltak alá, mozdulattal, cselekménnyel
egybekötött szöveggel és énekkel. (Bartha K. 1943)
- az emberiség mozgásos és művészi megnyilatkozásának formája;
- költészet, ritmus, dallam, szöveg, cselekmény, vagy funkció komplex megjelenése,
- amelyre az alapelemek bizonyos állandósága mellett az átalakulás, rögtönzés és az örök megújulás a jellemző.
- Eredménye a szocializációban a tartalmi ismeret, a kultúrába való beleélés kereteinek felismerése.
- A játék csoporttevékenysége révén meghatározza az adott korcsoporthoz való tartozást,
- a tagokkal való érintkezés szabályait, módjait, ezért van nagy jelentősége gyermek és ifjúkorban.
A játszó csoportok ugyanis megmaradnak a korcsoportok határain belül.
- A gyermekek táncos szokásai fontos szerepet játszanak a nemi szerepek (menyasszony, vőlegény, stb.)
rögzítésében.
- A játék verbális és nem verbális (gesztus) rendszer.

2. A TÁNC
- A tánc tanult mozgáskészség,
- Alapvető tulajdonsága a szabályozottsága (térbeli-plasztikai, időbeli- ritmikai, erőbéli-dinamikai paraméterekkel),
- szándékos mozgás,
- mint mozgáskészség a motoros képességeket feltételnek tartja,
- azokkal kölcsönhatásban fejlődik (művelése képességeket fejleszt),
a mozgásműveltség fogalmába tartozó emberi kapcsolattartalmak széles körét fejlesztheti.
- Alapvető jellemzője közösségi jellege. Az ember csak úgy önmagában nem, vagy ritkán táncol.
- A tánctörténet során kialakult tánctípusok individuális (szóló vagy pár) formái is csak megfelelő közösségi
kontextusban válnak értelmezhetővé.

A. NÉPTÁNC
Európában három nagy táncrégió különböztethető meg:

1. délkelet-európai régió, ahol az uralkodó táncfajta a lánc-, illetve körtánc, és a táncalkotás csoportos módon,
félig kötötten történik,

2. kelet-európai, ahol az egyéni, kötetlen, szóló improvizatív táncok uralkodnak,

3. nyugat-európai, ahol a teljesen kötött csoportos térformációs páros táncok (kadrillok és kontra táncok)
alkotják a tánckészlet gerincét.

- Régi és új rétegével, gazdag típusaival, kollektív és individuális, improvizatív formáival:

- Kötődnek az európai népélet és kultúrtörténet ismeretanyagához.

- A tánc elsajátítása nemcsak a kultúra szükségszerűségéből adódik,
- hanem abból is, hogy alapjai nagyon könnyen elsajátíthatók,
- ha az ember gyermekkorban átitatódott a gyermekjátékok mozgásformáival.
- Pl. A magyar néptánc mozgásai kötöttek, a zene ritmusa és gyakran az énekbeszéd tagolása köti a lépéseket.
- Ez a tagolás a mondókákból és a gyermekjátékokból a gyermek számára már ismerős, s ez megkönnyíti a tánc
tanulását.

6
 B. TÁRSASÁGI TÁNCOK

1.) Történelmi táncok

- Mind történeti, mind pedagógiai szempontból a tartalmi összetevők közé tartoznak.
Azokat a táncokat soroljuk e kategóriába, amelyek a néptáncokból kerülnek fel megfinomodva a fejedelmi,
királyi udvarokba, majd később a polgárság táncanyagát is képezik.
- Kialakulásukhoz a következők járultak hozzá:
a.) az európai népvándorlást követő városok kialakulása, az élet biztonsága;
b.) a reneszánsz életfelfogása;
c.) a táncmesterek megjelenése.
- E táncok kimondottan a közösségek szórakoztatását szolgálták.
- A mozgáskincset, a táncos magatartást meghatározta, és a paraszti táncokénál kifinomultabb, egyszerűbb
formákat hozott létre
- a magasabb körök mindenkori viselete,
- erkölcsi felfogása.
Egy részük a későbbiek során lekerül az alsóbb osztályok táncai közé, de megváltozott magatartással és
mozgáskinccsel.

2.) Modern társastáncok1963-ban nyertek létjogosultságot.

a. )Versenytánc
Manapság a társastánc-órákon főleg a nemzeti és nemzetközi versenyeken táncolt táncokat értjük
standard táncokra és az úgynevezett latin-amerikai táncokra osztva őket

b.) Világtánc program (VTP)

12 táncot tartalmaz:
angol keringő, bécsi keringő, foxtrott (Quickstep),tangó, slow-fox, rumba, cha-cha-cha, szamba, jive, paso
doble, rock and roll, disco.
A versenytánc esetében pontosan be kell tartani a tempót, a VTP esetében el lehet térni tőle.
- Általánosságban valamennyi olyan táncirányzatra, gyűjtőneve a hatvanas évek végén és a hetvenes évek eleje
óta,
Más értelmezésben
- a street dance irányzatok kialakulása további táncfajtákkal, önállósuló táncirányzatokkal gazdagította a
„modern” néven aposztrofált táncok palettáját.
- később ide kezdték számítani a rock-and-roll akrobatikus változatát, majd a
- a más irányban is versenyrendszerbe gyűjtött, úgynevezett divattáncokat (divatjellegű társastáncok).

c.) Divattáncok

Ezek a táncok nem mások, mint azok, amelyek nem fértek bele a versenytáncok kategóriájába. Bár ugyanúgy
csoportosíthatók, ezt a felosztást mégsem érdemelték ki. Eredetüket tekintve vannak, amelyek a Latin-Amerikai
térségbõl származnak, mint a versenytáncok közül a Samba, a Cha-cha-cha, a Rumba. Ilyen például a Mambó, a
Salsa, vagy a Merengue. Divattánc az Argentin tangó is, mely szintén Dél-Amerikából származik. De
természetesen léteznek divattáncok Északon is. A jive összes rokonát felsorolhatnánk, de csak egy párat
említünk meg: a manapság rendkívül népszerû Boogie-Woogie, a Swing, vagy a Rock & Roll. Ám nem csak
páros táncok léteznek ebben a kategóriában. Divattáncnak tekintjük az olyan táncokat is, mint a break, vagy a
hip-hop.

Közös jellemzõjük tehát, hogy az 5 latin-amerikai és a 5 standard táncba egyikük sem tartozik, de ez nem jelenti
azt, hogy versenyeket nem rendeznek belõlük. Számos olyan divattánc van, amelybol Európa- és
világbajnokságon is lehet indulni.

Mely divattáncok, mikor keletkeztek?

Cake walk 1900, Galopp, polka, can-can, francia négyes 1910, Blues, black bottom, charleston 1920, American
swing 1930, Boogie-woogie, jitterburg 1940, Bossa-nova, twist, rock & roll 1950,Beat, soul, memphis, sirtaki,
letkis, hully-gully 1960, Night fever, chichago city, discofox, hustle 1970, Lambada, mambo, salsa, new
merengue, break dance 1980,Hip-hop, macarena, tango argentino, techno 1990

7
 IV.

TÁNCHÁZ, APRÓK TÁNCA

A hetvenes években indult kezdeményezés a hajdani falusi táncmulatságok mintájára szerveződött. Célja a
szabad, kötetlen szórakozás és tánctanulás, az elsajátított táncok improvizált formában való táncolása. Az
önművelés gazdag lehetőségeit biztosítja azzal, hogy a konkrét tánctanulás mellett a táncházba járók
megismerkedhetnek az adott etnikum népszokásaival, hagyományaival. A magyar és nemzetiségi táncházak
felnőtteknek szóló alkalmai mellett létrejöttek a gyermekek spontán táncalkalmai „aprók tánca”,
„gyermekjátszó”, „játszóház” stb. néven.
Valamennyi forma a komplexitásra törekszik. Helyet kapnak benne a manuális-, vizuális játékok ugyanúgy, mint
a népi gyermekjáték a tánc, a dal. A tánctanítás lényegét a spontaneitás, az improvizáció jellemzi. Tág tere
lehetne az iskolai tanórákon tanult táncok alkalmazásának. Megszervezésével többféle célt érhetünk el:
- Szabad gyakorlóterévé válhat a tanórán elsajátított táncanyagnak, segítheti annak megerősítését.
- A szabadidős differenciálás lehetőségét teremtheti meg az átlag felett érdeklődő gyermekeknek
- Kiegészítheti, kiszélesítheti az oktatás során már elkezdett improvizációs készség fejlesztését.
- Jól megszervezett rendjével a táncillem megélésének gyakorlóterepévé válhat (táncrendezés, öltözködés,
felkéréskérés, táncrend szabályainak megélése, megköszönés stb.)
- Lehetővé teheti a tanórákról hiányzó élő zenére táncolás élményének megélését. Jól szervezettsége esetén
sikerélményt nyújtó motiváló erejű formává válhat.
Pesovár Ernő 1966- ban- még a magyar táncház mozgalom indulását megelőzően-a következőkben látja a körök,
mai kifejezéssel táncházak lényegét A német és holland tánckörök tanulsága című írásában, amelyben a
táncházainktól eltérő szélesebb horizontot fölvázolva írja: ”Összegezve ez azt jelenti, hogy saját néptáncaik
mellett az érdeklődés kiterjed a történelmi táncokra, az európai néptáncra, bizonyos mértékig az Európán kívüli
néptáncokra és a modern társastáncokra. E tanfolyamokat nemcsak a néptánckörök vezetői, hanem a tánckörök
tagjai is látogatják, és vagy rövidebb hétvégi (szombat-vasárnapi), vagy több napos tanfolyamokon tanulják a
kiválasztott téma anyagát, s bővítik a témába vágó ismereteiket. S ez a „tanulás” szemmel látható „táncszomj”
kielégítésével jár együtt, s elég jó mozgáskultúrát eredményez.”(Pesovár E. 1966. )
Lehet, hogy a táncházmozgalom jelenlegi válságából egy hasonló jellegű váltás jelenthetne kiutat.

HOGYAN VEZESSÜK A TÁNCHÁZAT, HOGYAN TANÍTSUNK TÁNCOT ?

Kezdjük körbeN állva a tanítást. Mindig a legegyszerűbb lépéssel kezdjük, amellyel idomulunk a kísérőzenéhez.

(ringás, egylépés, tovahaladó lépés, aszimmetrikus lépések, kisugró, nagyugró, sarokemelések, háromlépések

(cifrák)stb.) Egy-egy lépést hosszan gyakoroljunk, s csak, ha mindenki együtt, egy irányban táncolja, váltsunk

újra. Bontsuk fel a kört és vezessük láncban a teremben kapuzva, labirintusokban stb.Legyen minél játékosabb a

vezetésünk. Színesítsük játékos formákkal (párválasztás, párcsere, székes játék, térimprovizáció stb.)

A GYAKORLÁS SIKERÉT BIZTOSÍTÓ ELJÁRÁSOK

Nézetünk szerint a rávezető eljárások olyan korosztályi adottságokhoz alkalmazkodó, sajátosan végzett komplex
műveletek, tevékenységek, amelyek az alkalmazott módszereket segítségül hívva, azokat kiegészítve segítik a
feladatmegértést, és a tervezett táncanyag gyors, pontos, készséggé vált elsajátítását
1. Utánzás
A kisgyermek szívesen utánozza a felnőtteket, az élőlényeket, munkamozdulatokat. A gyermekjátékok és
néptáncok mozgáskincsében gyakran találkozunk olyan mozgásformákkal, amelyek hasonlítanak tárgyak,
élőlények, növények, fák és a felnőtt mozgáskincséhez. Pl. „Úgy szaladunk mint a nyuszi. Úgy hajlongunk mint
a fák a szélben.” Élményszerű, könnyen utánozható mozgások, amelyeket annyiszor ismételhetünk, amennyit a
jól szabályozott terhelés megenged.

2. Hasonlat
Közel áll az utánzáshoz, de ebben az esetben inkább a korábban szerzett mozgástapasztalatokra hivatkozunk.
Egyfajta belső szemléltetésnek is felfogható. Pl. „Olyan mint a szatmári csárdás átvetőse, de ...”
3. Játékos tanulás

8
A módszer alkalmazásával a népi játékokban, versenyszerű feladatokban rejlő lehetőségeket használjuk ki. A
népi játékokat elsősorban tananyagnak, oktatási célnak tekintjük, de tanulást segítő eljárásként, eszközként is
használhatjuk.
A játék alkalmazásával észrevétlenül alakítjuk ki a pontos megvalósításhoz szükséges táncos mozgásformát,
fogásmódot stb. Pl. az „Özvegy kácsa” típusú játékok gyakorlása közbeni izgalom elfeledteti a fiúk és lányok
egymással szembeni elutasító érzelmeit, kézfogás iránti viszolygását, hiszen az marad az „Özvegy kácsa” aki
nem talál párt magának. Ugyanez a játék alkalmas arra, hogy a későbbiekben szükséges kartartást fogásmódot
kialakítsuk, gyakoroltassuk.
Ügyelni kell arra, hogy egy-egy feladatra utaló kéréseink ne rontsák le a játék hangulatát. Észrevétlenül
kérhetjük a kartartáson kívül a pontos kör- és lépéstartást, a tiszta éneklést, a megfelelő lábbal történő indítást.
E módszer nagyon alkalmas az érdeklődés állandó szinten tartására. Kevés magyarázattal fokozott intenzitást
igényel.
4. Segítségadás
A helyes végrehajtásra vezetjük rá a tanulókat. Történhet közvetlenül, figyelemfelhívással, esetleg
magyarázattal. Pl. az oktató maga lehet partnere a tanulónak, vagy a táncos háta mögé állva derekát, vállát vagy
kezét fogva segíti a megfelelő hangsúly, irány indítására.
Figyelemfelhívó jellegű segítséget főként a motívumváltások, térváltások előtt - az utolsó egy, vagy két zenei
ütemben – adhatunk figyelemfelhívó utasításként.
A párban táncolók is segítséget nyújthatnak egymásnak. Pl. a forgatós „vetélős” női mozgásának gyakorlásakor,
kezdetben a fiúk csak az átsegítő karmozgást végzik tánclépés nélkül.
5. Kényszerítő helyzetek létrehozása
Hasonló a segítségnyújtáshoz. Célja, hogy a mozgásokat a gyerekek kellő ritmikai, plasztikai, dinamikai
pontossággal mielőbb elsajátítsák Ilyenkor nehezített körülmények között gyakoroltatunk. Pl. csárdáslépés
megfelelő lépéstávolságban, szélességben gyakoroltatása két parkettasor, meghúzott vonal között. Kényszerítő
helyzet lehet eszköz. Pl. Cifra gyakoroltatása bot fölött pontos lépéstávolság és irány betartásával.
Kényszerítő helyzetté válhat a kör, mint táncforma. A zárt kör kényszerítő szituációt hoz létre a megfelelő
irányváltás, lépéstávolság, „körre kivetített” páros forgólépés gyakoroltatásakor.
6.) Rávezetés
Az emberi test egyes részei függetlenül mozognak. A tánc szempontjából a törzs és észeinek (medence, derék,
fej), a lábszár, (comb, alsó lábszár, lábfő), a kar (felkar, alkar, kézfő, újjak) külön vagy együtt mozgásáról
(szólamairól) beszélünk.
Néptáncainkban a fej, törzs, karok, kéz és az ujjak mozgása, tartása harmonikus egységet képezve illeszkedik a
lábak mozgásához. Ezt a mozdulatelemzés többszólamúságnak nevezi, de a táncban egységként kezeli.
.(Szentpál M. 1973)
A tánc pontos elsajátításához szükséges, hogy tisztában legyünk az egyes testrészek mozgás-mozdulatlanság
szólamaival, továbbá a test különböző részeinek egyidejű, szimultán mozgásával, hogy azokat pontosan végre
tudjuk hajtani.

Sok motívum (szóló és páros egyaránt) gyakorlása során kiemelhető egy-egy egyszerű motívum, fázis, mozdulat,
taps, csapás stb., és önállóan is gyakorolható. Izoláltan, nem a motívum ritmusának megfelelően. Ez könnyítés a
tanulás szempontjából, hiszen csak arra az egy, vagy két mozzanatra kell a tanulónak koncentrálni, amelyen
keresztül kialakulnak a mozgás koordinációjához szükséges reflexkapcsolatok. Több fokozata szervezhető meg:

Súlytalan helyzet létrehozása. Célja a test izomerejének túlerőltetés nélküli fejlesztésére. Bizonyos motívumokat,
mozdulatokat nem önálló, hanem ülő helyzetben (padlón, padon) gyakoroltatunk. Tehermentesítjük a mozdulatot
végző testrészeket a test súlyától, és ebben a helyzetben nem ügyelve a mozdulat ritmusára. Pl. lábütés tapssal.

7. Az egész és rész tanítása-tanulása

A szerkezeti elemzés ismeretében, nézetünk szerint három kérdésre kell választ adnunk:
1.) A megtanulandó feladatot, tehát a kiválasztott táncanyag szerkezeti egységeiből melyik tanítását tegyük az
első helyre? A motívummal kezdjük, majd bővített és összetett motívumokat alkotunk, sorokká formáljuk, vagy
valamelyik fázis kihagyásával egy magasabb egység tanításának látunk neki?
2.) A kiválasztott egységeket (motívum, összetett motívum motívumsor stb.) teljes egészében, kiegészítő, díszítő
karmozgásokkal, díszítményekkel, a zenekíséret megismertetésével együtt tanítsuk-e, vagy célravezetőbb az
egyes mozgásfeladatokat külön-külön elsajátíttatni, és ezek után a részek összekapcsolásával folytatni a munkát?
3.) A kiválasztott táncanyag tanításakor milyen módszereket és eljárásokat alkalmazzunk.
Nem könnyű annak eldöntése, hogy mi a rész és mi az egész egy adott óra adott tanegységen belül. Ami egy
gyakorlott táncosnak rész, az egy kezdőnek egészet jelenthet.
A résztanulásos módszert alkalmazzuk, ha különböző díszítmények (tapsok, karmozgások csettintések stb.)
gyakorlását külön végezzük, s csak később, fokozatosan kapcsoljuk azokat a lábmunkához (izoláció).

9
A táncfolyamatok korábbi fejezetünkben elemzett szerkezeti építkezésének elve alapján a részek tanítása után
jutunk el a teljes táncfolyamatig (eredeti folyamatok, színpadon a koreográfiák tételéi vagy a teljes mű). A teljes
folyamatokat globálisan, részekre bontva gyakoroltathatjuk.
A gyakorlást, megerősítést szolgálja az egész-rész-egész rendszere. Lényege, hogy a tanulók a teljes
táncfolyamatot táncolják, majd annak egy-egy mozzanatát kiemeljük, aztán visszailletjük az egész folyamatba.
8. Az improvizáció
Az improvizáció a latin improviso (előre nem látott) szóból ered. Magyar jelentése a rögtönzés. Merényi Zsuzsa
szerint „A rögtönzés a táncos mozgáskészletéből áll, akár az adott pillanatban, tudatosan válogatja ki az egyes
mozgásokat, akár motorikus, esetleg régóta használt beidegzések vagy vizuálisan rögződött emlékképek
kerülnek benne felszínre.” (
Az improvizáció alkalmazásának szintjei, feladatai függenek a tanulók életkori jellemzőitől, tánc- és
játékkészségétől, tudásanyagától. A hazai és nemzetközi gyakorlatban tér-, tánc és zenei, valamint tematikus
improvizációval találkozunk.
Térimprovizáció
A tanulás kezdetén sokféle formát ismernek a növendékek, amelyek a képzés folyamatában folyamatosan
bővülnek (sor, kör, csiga, kapuzás stb.). Az improvizációs gyakorlat legegyszerűbb formája a tér és az egyszerű,
zenére végzett lépés összekapcsolása. Néhány lehetőség a térimprovizációra:
Kezdetben a pedagógus jelölje ki a táncanyagot, majd később ezt a gyermekekre bízhatjuk.
Tánc és zenei improvizáció
A tánc alapvető sajátossága, hogy a zene szervezi meg, a zenén alapul. A kettő egymástól elválaszthatatlan,
teljes összeolvadását szolgálják az improvizációs gyakorlatok. A tánc és zenei improvizációs készség kialakítása
rendkívül tudatos munkát igényel.
Elsőként csak az eredeti folyamatokat motivikáját gyakoroltatjuk, majd összeállítjuk az eredeti folyamattá.
Adjunk szempontokat, hogy melyik zenei egység végén, milyen motívummal volna jó váltani. Csak ezekre
helyezzük a hangsúlyt, a többit engedjük szabadon táncolni.
Tematikus improvizáció
Az improvizálás legproblematikusabb pontja. Alapját megtaláljuk az énekes-táncos népi játékainkban. Az
előforduló párbeszédek, pantomimikus gesztusok tulajdonképpen tematikus gyakorlatok. A szabadjára engedett
játék kötöttsége ellenére sok egyéni variációt, megoldást engedélyez.
Jó lehetőséget adnak a kézbeadott eszközök: bot, üveg, kendő, stb. Mit lehet vele tenni egy adott zenére?
Kiindulhatunk a dramatikus szokásanyagból (pásztorjáték, háromkirály járás stb.) Hogyan lehetne a játékban
szereplő pásztort tánccal jellemezni?

A tánckincs egyes történeti típusai is inspirálnak a rögtönzésre. Az improvizáció célja az alkotókészség

fejlesztése. Nem helyettesítheti a tanítást. Csak azt az anyagot tükrözi, amelyet a tanuló tud, vagy alkalmazni
mer, illetve képes. Az ellenőrzésen túl az elmélyítést, a megerősítést, a gyakoroltatást szolgálja. Információt ad a
pedagógusnak arról, hogy mire kell még visszatérnie, milyen hibákat kell kijavítania. Az improvizáció a
pedagógiai folyamatban nemcsak eszköz, hanem cél is.

V.

A TÁNC FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA

A legátfogóbb, legfejlettebb, legdifferenciáltabb közlésmód a beszéd, s a nyelv mellett létezik más közlésforma
Az ember viselkedésmódja és igen gazdag jel- illetve jelzésvilága közismert..
Az autonóm művészetek mindegyikében igen nagy szerepet játszottak az emberhasználta jelek.
A kommunikáció gazdag szférája (beszéd, viselkedésmód, gesztus stb.)alkalmas arra, hogy a művészet világában
is betöltse szerepét. ezenkívül több funkcióval felruházható:
rituális,
ünnepi,
szórakoztató,
rekreatív,
terápiás, gyógyító.

- A tánc egyszerre testedző és esztétikai funkciója közismert.

- A tánctevékenység az egyik legösszetettebb esztétikai- művészeti cselekvés, hiszen magasfokú igénybevétellel
egyszerre foglalkoztatja

10
 a vizuális képességeket,
a tapintó érzékelést,
a hallási kultúrát,
az izom és testérzést.
Mindez elsősorban közösségi keretben teremthető meg. Egyidejűleg téri és időbeli koncentrálást és
alkalmazkodóképességet igényel.
- Ritmus, dallam- és egyensúlyérzéket fejleszt.
- Kötött és szabad formáival, variációival spontán módon teremti meg a zenei mozgási anyanyelv és az általános
nemzetközi tánc – gesztus - nyelv szintézisét.
- Nyilvánvaló a kötődés az auditív nevelés zenei alapozásához.
- A mozgással együtt énekelt zene állandó kapcsolatot létesít a két funkció között.
- A nem énekelt, hangszeres táncos zene eltáncolva élő tevékenységgé válik, a mozgásérzet kivetül, az egész test
mozgására tevődik át.
- Kötődik a népélet és tánctörténet ismeretanyagához.
- A tánc elsajátítása nemcsak a kultúra szükségszerűségéből adódik, hanem abból is, hogy alapjai nagyon
könnyen elsajátíthatók,
- ha az ember gyermekkorban átitatódott a gyermekjátékok mozgásformáival.
- A néptánc mozgásai kötöttek, a zene ritmusa és gyakran az énekbeszéd tagolása köti a lépéseket.
- Ez a tagolás a mondókákból és a gyermekjátékokból a gyermek számára már ismerős, s ez megkönnyíti a tánc
tanulását.
- A mozgás anyanyelv tanulása a legfiatalabb korban a leghasznosabb.
- Hosszantartó folyamat. Kiteljesedése didaktikailag jól átgondolt oktatási-nevelési folyamat eredménye. (
- De lehet a tánc mint művészet eszköz a művészeten kívüli problémák megoldásában is.
- Arra a felismerésre alapozva, hogy az esztétikai szféra és mindennapok között van átjárás.
- A mindennapi élet jelenségeit, élményeit esztétikai kategóriák és normák, műveletek segítségével megérthetjük,
kezelhetjük, feldolgozhatjuk
(önismeret, mások megismerése, egyéni élethelyzetek tudatosítása, tárgyi, természeti környezetre vonatkozó
problémák feldolgozása stb.) (Zrinszky L. .2002. 8. o.)

A. TÁNC MINT FEJLESZTŐ ERŐ

- A tánctevékenység az egyik legösszetettebb esztétikai- művészetcselekvés, hiszen magasfokú igénybevétellel
egyszerre foglalkoztatja.
- a vizuális képességeket,
- a tapintó érzékelést,
- a hallási kultúrát,
- az izom és testérzést.
Mindez elsősorban közösségi keretben teremthető meg. Egyidejűleg téri és időbeli koncentrálást és
- alkalmazkodóképességet igényel.
- A táncot tanult készségnek tekintjük, amelyhez megfelelő adottságokra, hajlamokra van szükség,
- A tánc szándékos, s ezáltal koordinált mozgás.
A koordináció pedig az emberi szabályozásnak egy módja.
- Ennek során az ember az egyes testrészek és az egész test mozgásait egymással és a külső környezettel térben,
időben és dinamikailag összehangolja.
A mozgáskészségek a motoros képességekkel (kondicionális, koordinációs, ízületi mozgékonyság) együtt fejlődnek.
A motoros képességek a mozgásos cselekvés végrehajtási feltételei (Báthori B.1991. 20. o.)

Koordinációs képességek
- a mozgásvégrehajtás minőségében,
- a gazdaságos csiszolt mozgásban,
- a cselekvéstanulás eredményében valósulnak meg.
E képességek a mozgásszabályozás feltételei:
- A mozgásszabályozó képesség színvonalának mértékét a koordinációs feladat bonyolultsága, nehézségi foka, a
tanulás során elért koordinációs fokok és megoldások minősége adja meg,
- a mozgásalkalmazkodó, -átállító képesség a feladat megoldásához szükséges idővel jellemezhető,
természetesen standardizált feladatok megoldása esetén, de információt nyújt még azok minősége is,
- a mozgástanulási képesség pedig a tanulás gyorsaságával mérhető, meghatározott, vagyis összehasonlítható
tanulási feladatok esetén.

11
Koordinációs alapképességek:
- téri tájékozódó képesség;
- mozgásérzékelés (kinesztetikus differenciáló képesség);
- reakcióképesség;
- ritmusképesség;
- egyensúlyozás képessége;
- gyorskoordináció (időkényszer mellett);
- időkényszer nélküli állóképességi koordináció.
A téri tájékozódó- és mozgásérzékelő képesség főként a téri pontokhoz kötött cselekvésekben játszanak
fontos szerepet. Az érzékszervek szerepe nagyon fontos.
A reakció-, ritmus- és mozgásérzékelő képesség bonyolult mozgásprogramokban - így a táncban -
nélkülözhetetlen.
Teljesítmény és minőség-meghatározó koordinációs képesség a gyorsasági- és állóképességi koordináció.
Ezek főként az időkényszer alatt végzett mozgások, illetve a hosszantartó erőkifejtéseknél játszik fontos
szerepet. (Nádori 1995. 128-154.o.)
Izületi mozgékonyság
Az a motoros képesség, amelynek segítségével mozgásainkat nagy mozgásterjedelemmel tudjuk végrehajtani.
A sikeres, versenyszerű táncoláshoz nagyfokú izületi mozgékonyságra van szükség.
A mozgáskoordináció információ forrásai

A mozgáskoordináció információ forrásai

A táncban fontos tudni, hogy milyen receptoroknak, milyen érzékszerveknek van szerepe a
mozgáskoordinációs folyamatban, amelyek meghatározott minőségű jelekhez kötött információkat fognak
fel(analóg folyamat), azokat kódolják (digitális folyamat), továbbvezetik és feldolgozzák (dekódolják).
A mozgáskoordináció szempontjából kiemelt érzékszervek: látó, halló, tapintási, egyensúlyozási és
mozgásérzékszerv. Ezek az információ szolgáltatását illetően más és más módon részesednek a
mozgáskoordinációban mind tartalom, mind mennyiségi szempontból. Az öt érzékszerv információi jelentősek,
közöttük szoros kölcsönhatás áll fenn.

1. Mozgásérzékelés

A mozgásérzékszerv anatómiailag szerteágazó receptorai valamennyi izomban, ínban, szalagban és

ízületben megtalálhatók.Vezetőpályáinak, a megfelelő idegrostoknak nagy a teljesítményük, vezetőképességük,
vezetési gyorsaságuk. Áteresztőképességük lényegesen növelhető, eltérően más érzékszervek információs
csatornáitól. A receptorok közvetlenül a mozgásszervekben helyezkednek el, közvetlenül jelzik a
mozgásfolyamatot. Ennek következtében a többi érzékszerv felett állnak. A többiek csak viszonylag nagy
elmozdulás, mozdulat esetén képesek felfogni a jelzést, míg a proprioreceptorok az éppen kezdődő feszülést és
az izom alacsony tónusváltozásait is képesek jelezni
A mozgásérzékelés ezenkívül kiterjed a környezetre: a társra, ellenfélre, tárgyra. Ez főként akkor
történik meg, ha a társ vagy tárgy ellenállást fejt ki velünk szemben, vagy vezetésünkre van bízva (páros táncok).
A táncoló pár partnerének reakcióiról, annak mozgási előkészületeiről, főként mozgásérzetek alapján vesz
tudomást (természetesen nem verbális jelek is érvényesülnek.
Tapintás
A tapintási érzékszerv receptorai a bőrben vannak. Ezek olya információkban jelentősek, amelyek a
környezettel való közvetlen kapcsolatból fakadnak.
A tapintási és a mozgásérzékelés nehezen szétválasztható, mert fedik és felváltva kiegészítik egymást.
A receptorok elhelyezésében mutatkozó közeliség miatt a tudatba jutó információk egybefolyhatnak. Ez segíti
elő azt, hogy a központi projekciós mezők is szorosan egymás közelében helyezkednek el. Mindkét érzékszerv
sajátossága, hogy az információk csak mechanikus erőhatások, mozgások, mozgásos akciók által jönnek létre,
olyanok által, amelyek az organizmust túlnyomórészt kívülről érik.

2. Egyensúlyérzékelés

Az egyensúlyi érzékelés a kutatásban mellékesen kezeltetik. A vesztibuláris jelzések révén állandó

jelzések haladnak a fej helyzetéről a magasabb központokba. Információt kapunk a mozgások irányáról és
gyorsulásáról is. A térbeli tájékozódást látási, kinesztetikus és tapintási információk segítik elő. Az
egyensúlyérzékelés szerepét részesedését a mozgáskoordinációban még nem tisztázták teljes bizonyossággal.
Ismertek olyan negatív hatások, amelyeket a vesztibuláris jelzések váltanak ki. Pl. a rossz fejtartást okozó

12
reflexek, s ennek következtében összkoordinációs zavarok, jelentkeznek. Jelentős szerepet kell tulajdonítanunk
neki a táncos mozgáskoordinációban.

3. Látásérzékelés

A látási és hallási érzékszervek receptorai olyan jelzések felfogására is képesek, amelyek forrása nem
érintkezik közvetlenül a receptorral, fény-, illetve hanghullámok iktatódnak közbe.
Látással kapunk információt mások mozgásáról (Ez fontos akkor, ha a táncos mások mozgását leutánozza,
lemintázza. A vizuális mintainformáció azonban csak egy részét fogja át a látási érzékszerv információ
tartalmának. Ezért nem szabad a vizuális információnak egyedülállóan nagy szerepet tulajdonítani, illetve a saját
mozgásról befutó egyéb jelzéseket elhanyagolni. A saját mozgásról, a mozgáskezdetről, a kiindulóhelyzetről
direkt információt kap a táncos, de a mozgásvégrehajtásról kapott látási információk részlegesek. Ezek
tájékozódó jellegűek.
A látási információk a látótér korlátai miatt leszűkítettek, a kar és a láb mozgása optikus ellenőrzés alatt
tartható. A kezdőknél rendkívül fontos a vizuális információ. A tanulási folyamatban akkor sokasodnak a
koordinációs hibák, problémák, amikor az egyébként vizuális minta nem hasonlítható össze a saját mozgásról
érkező információkkal. Ezért a táncban is fontos szerepe van a közvetett információknak, amelyek mindenek
előtt a környezetet közvetítik (a térhez, partnerhez, eszközhöz való viszony).
A mozgáskordinációban lényeges vizuális információkat nem kizárólag csak a központi látás útján
szerezzük be. Látóterünk jóval nagyobb az éleslátás terénél. Az innen érkező, gyakran homályos információk
azonban gyakran jelentősek lehetnek. Számos környezeti tényezőt perifériális látással ellenőrzünk. De ezeknek
bele kell tartozni a központi látással kapott információk rendszerébe.

4. Hallásérzékelés

A táncban a mozgásvégrehajtás szempontjából közvetlenül felhasználható hallási jelzések

információértéke jelentős. A zene, a tánc dinamikája, díszítményei által keltett hanghatások lényeges információt
adnak a mozgáskoordináció számára.
A mozgás dinamikáját alátámasztó hallási impulzusok főleg didaktikai okokból jelentősek, s a
koordináció kialakulását segíthetik. A dinamikailag hangsúlyos jelek főként hangforrásokhoz tartoznak, de
lehetnek hangsúlyos verbálisak is. A döntő, hogy ezek a mozgás „időbeli - dinamikai” jellemzőit erősítsék,
koordinálják.

5. Szóbeli információk

A verbális jelzések, a kimondott vagy leírt szavak, bonyolultabb szókapcsolatok és azok gondolati
reprodukciói a legkülönbözőbb érzékszervek információit egyesítik, anélkül, hogy a megfelelő érzékszerv és
annak megfelelő szenzoros jelzései jelen közvetlenül lennének.
A táncmozgás esetében is a verbális információ dolgok, jelenségek, tulajdonságok, kapcsolatok jelzéseit
jelenti, azokat differenciálja, a jelenségek egy oldalát, azok tartós elemeit, s verbális szimbólumait emeli ki.
A mozgás területén is általános jellegű minden egyes szóbeli információ. A „csapás” szó
információhordozó, absztrakció, különböző információk absztrakciója, mert ezzel a szóval különböző területek
táncainak, különböző ritmikájú, hosszúságú, dinamikájú, stílusú mozgásról szóló információkat vonatkoztatunk
el, általánosítunk, integrálunk. A sokféleségben a közös, tartós jegyeket általánosítjuk.
Ezért képes az ember nagymérvű mozgástapasztalatot tárolni és azt bármelyik pillanatban mozgósítani.
Az egyéni tapasztalatokon túl a beszéd elsajátításával átveszi az élő és írott nyelv konzervált tapasztalatait is.
Ezért kell a mozgásemlékezetet a környezetről, a külvilágról alkotott belső kép, modell egy részének
tekintenünk, amely az embernél egyre tökéletesebb formában alakul ki. A mozgásemlékezet ilyen belső modellje
teszi lehetővé, hogy az új mozgásfeladatok megoldása már a belső modellben lejátszódhasson.

6. Mozgásészlelés és mozgásképzet

Az alapvető megismerő, pszichikus funkcióknak az észlelés és a képzet az alapja. A táncoló

folyamatosan észleli mozgásait, mert az egyes érzékszervek által közvetített szenzoros információk a
mozgásfolyamatra utalnak. Az egyszerű észlelés nem kötődik a verbális jelzőrendszer közreműködéséhez. Ezért
nem tudja a kevésbé gyakorlott táncos szóban megfogalmazni mozgásészleléseit. Különösen akkor nem, ha nem
rendelkezik ezekről vizuális információval.

13
 Ahhoz, hogy szóban meg tudja fogalmazni szenzoros információit, ahhoz megfelelő
mozgástapasztalattal kell rendelkeznie. A mozgásészlelés hatékonyságát, a mozgásképzet pontosságát jelentős
mértékben befolyásolja a sokrétű mozgástapasztalat.
Mozgástapasztalatról tehát akkor beszélünk, ha van kielégítő tudásunk, empirikusan szerzett ismeretünk a
mozgáskészségről, az érintett folyamatok lényeges ismérveiről.
A mozgásképzetnek fontos szerepe van a mozgástanulásban. A képzetek korábbi tapasztalatainkra,
észleléseinkre vagyis elraktározott szenzoros információkra épülnek, amelyek kapcsolatban vannak a verbális
jelrendszerrel. A mozgásképzet gondolkodási folyamat, valamely cselekvési folyamat képzete, amely nem egy
vagy több részlet összetételéből alakult ki. Amikor a táncos mozgást képzel el, akkor nem egy tőle függetlenül
létező mozgásra gondol, hanem saját magát helyezi el a térben és időben lejátszódó folyamatba. Az elképzelt és
gondolatban végrehajtott mozgás alkalmával mikrokontrakciókat lehet megállapítani. Be lehet bizonyítani, hogy
pontosan azok az izmok idegződnek be, amelyek a mozgásfolyamatban munkát végeznek.

7. Komplex információk

A mozgáskoordinációban szerepet játszó információk komplex formában, egymást kiegészítve jelennek meg, s
kölcsönösen kiegészítik egymást. A nem vizuális érzékletek integrálódnak a a vizuális képbe. Így válunk képessé
nem vizuális lokalizációra.

Cselekvésünkben jelentős szerepe van a pillanatnyi érzékleti mezőn kívüli momentumoknak, amelyek
emlékezés és tudás formájában válnak sajátunkká. Az érzékleti mezőhöz szervesen illeszkednek az emlékezeti
mezők. Ezek elegendő gyakorlással tudássá alakulnak át.

- Az óvodai nevelőmunkában és az alsó tagozatos ének-zene oktatásban a népi játékdalok a zenei

anyanyelv megalapozása során fontos feladatot kapnak.
- Kihangsúlyozódik a közös énekkel együtt végzett együttmozgás, amely serkenti az agy működését,
mozgásos ingereivel aktivitásra késztet, s az így kapott bő érzelmi tartalom katarzis élménye és a változatos
ingerhatások együtt a transzferhatás élettani alapját is képezik.
- Kokas Klára 1963/64-es tanévben végzett kísérletei (mintegy száz gyermek bevonásával) azt
bizonyították, hogy a transzferhatás megjelenik a gyermek mozgási, egyensúlyozási és megfigyelő képességeiben,
valamint a számtani és olvasási teljesítményekben is. Mindezek mellett kedvező eredmények mutatkoztak a
vitálkapacitásban, az egyensúlyérzék, a megfigyelő-utánzó (mozgásátvevő) képesség, a ritmusérzék fejlődésében, a
dinamikus koordinációban, és a motoros kifejezőkészségben. (Kokas K.1972)
Porkolábné Balogh Katalin és munkatársainak a budapesti Aradi úti óvodában 1985/86-ban kezdett
három éves kísérlete, az iskolai tanulási zavarokat megelőző fejlesztő programjába az énekes-táncos játékot a
szöveg és a mozgás együttesével emelte be.
Feltevései a következőkben összegezhetők:
a.) Az együttes mozgás fejleszti a fizikai állóképességet, számtalan lehetőséget ad a nagymozgások
fejlesztésére (lépés, futás, ugrás, csúszás, mászás), s a dal belső karaktere szerint rendszeresen változik a mozgás
tempója, ritmusa, iránya.
b.) Az egyensúlyérzék szoros kapcsolatban van a ritmuskészség fejlődésével. A táncos játékok forgásai
és egyéb mozgásai szintén az egyensúlyérzéket fejlesztik.
c.) A finommotorika fejlődéséhez járulnak hozzá a kézfogással, egymás érintésével végzett mozgások, a
tánc közben használt különböző eszközök, a lábfő különböző részein végzett mozgások, a játékban előforduló
utánzó mozdulatok.
d.) Az oldaliság ismerete főként a páros játékok és táncok közben fontos. Játék és tánc közben
tudatosítható a test oldalisága, elülső-hátulsó zónája, a test függőleges zónája, a párhoz a többi táncolóhoz való
viszonya, másik gyermekhez viszonyított helyzete.
e.) Jól szolgálják a kísérletben a percepció fejlesztését.
- A gyermekek látása, vizuális ritmusa, vizuális memóriája fejlődhet a távolságbecslés, az állandóan változó terek
révén, a látott mozgás utánzása és emlékezetből való „visszajátszás” segítségével.
- Az alaklátás, formaállandóság érzékelését biztosítják a közösen létrehozott alakzatok (körök, sorok,
csigavonalak).
- A különböző mozgáskombinációkban résztvevő egész test, és testrészek az ismétlések során szerzett és átélt
tapasztalatai révén a gyerekek egyre pontosabban végzik mozdulataikat.
- A játékban, táncban résztvevő gyermekek egymás érintésével, kéz a kézben táncolásával fizikai állapotokat
érzékelhetnek társaiknál, s adhatnak át nem verbális információkat egymásnak. Természetessé válik a közvetlen
testi érintés, a másik ember személyes zónája.
- A különböző tárgyak, eszközök (kendő, bot, üveg), amelyekkel a gyermek játékát játssza, táncát táncolja, saját
tulajdonságaikról „beszélnek”.

14
- A tér mozgásos alakítása vagy megtartása, a különböző térirányok bemozgása, gyors változtatása révén a
helyzetek megélésén túl, a térszervezés fogalmait ismerik meg a gyerekek, de a következő tér vagy hely
előfeltételezésére, távolságbecslésre is megtanítanak. (Porkolábné B.K. 1992)
Mind az „óvodai testnevelésben”, mozgásfejlesztésben, mind az iskolai testnevelésben elsősorban a sportszerű
népi játékok kerülnek a figyelem előterébe, hogy a gyermekek kipróbálják a tárgyi és emberi környezetből
származó örömszerzés általuk kivitelezhető szinte valamennyi variációját”. Ennek ellenére még ott is, ahol a
korosztályi adottságok megengednék vagy megkövetelnék, a játékokból elmarad a dal, a szöveg, a komplexitás,
s marad a deklaráció és az írásban szépen megfogalmazott cél, s a különböző programok koncentráció nélkül,
„korlátozott kódként” haladnak egymás mellett.

B. JÁTÉK ÉS TÁNC A SZOCIALIZÁCIÓBAN

- Az óvodás kortól érzelmi hatóerőt jelent a társakkal együtt átélt mozgás.

- A másik gyermek puszta jelenlétén kívül bekapcsolódik az intenzív közös élmény.
- A társ élménye a közös mozgáson, beszéden, éneken keresztül bensőségessé válik
- A dalosjáték segíti a megismerést.
- A játék közben a gyerek figyeli a felnőtt és mások mozgását, hangját, kiejtését, gesztusait, ehhez igazítja önmagát
(lépés, tartás, ritmus, hang).
- Játék közben ott a folytonos várakozás a „Mikor kerül rám a sor?” izgalma.
- Az énekes-táncos játék az állandóan változó szerephelyzetekkel feloldathatja a gyermek negatív feszültségeit.
Mindezekhez a játékok többszöri eljátszása (az ismétlődés) ad biztonságot.
- A játékok ceremoniális rendjében mindenki tudja, mi fog következni. ott a várakozás a következő mozdulatra,
gesztusra.
- Ez a várakozás állandó feszültséget teremt, amely oldódik is, mert minden részletnél teljesül.
- Az ismétlés, az anticipáló várakozás feszültségével és oldásával biztonságérzetet nyújt. (Falvay K.1990)
- A megismétlődő kommunikációs viszonylatok, az „én ezt is tudom” örömét okozhatják.
- Az énekes-táncos játékokban a cselekvés, a szerep hordozza a témát.
A szerep meghatározott társas viszonylat rendszerében válik érvényessé
- A játék jelen érvényűvé válik, mert epizódjai eleget tesznek az adott szerep kritériumának.
- Ezáltal a játék a gyermeket összekapcsolja a társadalmi viszonyok széles skálájával.
- Lehetőséget teremtenek az öntevékeny, együttes döntést kívánó együttlétre.
- A szabályok, az együtt mozgás kötött formái (pár, kör és egyéb esztétikus formák), belátáson alapuló légkört
tesznek szükségessé,
- Szükség van a többszempontú mérlegelésre, az együttes döntések gyakorlására.
- A játékok jó iskolái lehetnek a valós szociális helyzet megismerésének.
- Megfigyelhető, gyakorolható az emberi interakciók egyedisége (mimika, hanghordozás, gesztusok, testtartás
üzenete).
- A játékok közösségi jellegük révén gyakran követelnek a vita helyett engedelmességet, mérlegelés helyett
elfogadást, meghajlást a tekintély (a játékvezető) előtt.
- Susanna Milllar szerint az utánzó játék a későbbi társadalmi viselkedés szempontjából bizonyos mértékig előnyös
- A játék segíthet abban, hogy a gyermek tisztázza a maga számára a csoportjában érvényes szabályokat és
tilalmakat. (Susanna M. 1997. 197-199. o.).
- A nem kollektív formában táncoló is alá veti magát a közösségi normáknak, írott vagy íratlan szabályoknak,
konvencióknak,
- elfogadja a közösség döntéseit.
- A tánctanulás az interakciók sokaságát biztosítja, amelyekben a formális érintkezés szükségszerűen kapcsolattá,
kapcsolatokká válik.
- A közben létrejövő és állandóan változó szerepek, szerephelyzetek olyan pszichológiai tartalmakkal telítődnek:
érzelem, együttes élmény,
- az egymásról alkotott kép részletgazdagsága)
Eredmény:
- e kapcsolatok többé nem olyanok, mint a szimpla iskolatársi, munkatársi viszonyok.
-A tánc azon művészetek közé tartozik, amelyekben sok ember közreműködése szükséges, és a viselkedésbéli
teljesítmény áll a középpontban.
- A nem színpadon táncoló táncos is gyakran kerül audiencia helyzetbe, amikor önmagán vagy párján kívül a
társainak, mint nézőknek táncol.

15
- A párban, közösségben táncolók összerendezett teljesítményében gyakran szükséges, hogy a táncos a többi ember
mögöttes állapotaira, lelkiállapotára is figyeljen, s azt figyelembe vegye.
- A táncolás közben a kommunikációs - főként a nem verbális és empátiás - képességek játékos gyakoroltatására is
mód van.
- Felhívható a figyelem a másik vágyaira, igényeire, esetleges félelmeire, szorongásaira.
- Táncos-játékos helyzetekben gyakran támad félelem, szorongás, gátlás. Ezt, ha meg is érzik a gyerekek, nem
tudnak mit kezdeni vele.
- Szükség van a szavakkal történő kifejezésre, hogy a különböző szerephelyzetek gyakorlásával könnyen meg lehet
érteni az emberi interakciók egyediségét, a mimika, hanghordozás és gesztusok üzenetét.

V.

TÁNC A REKREÁCIÓBAN
A. TÁNC, ÉLET, ÉLETMÓD
Tánc az élet! Hiszen az élet maga is tánc, tele van zenével és ritmussal. Állandó körforgásban van, csakúgy, mint
a táncosok a parketten. A hasonlóság önmagáért beszél, aki többet tud, gyakorlottabb, jobban boldogul az élet
„színpadán”. A tudás hatalom, mely önbizalmat ad, az önbizalom pedig csodákra képes! Kiemeli a nőiességet, a
férfiasságot. Nagyon sokszor elmegyünk dolgok mellett, nem vagyunk képesek észrevenni azt, mely csak egy
karnyújtásnyira van tőlünk, pedig a miénk lehetne. A tánc az önkifejezés eszköze, a közben felszínre töró
érzelmeink, kihoznak belőlünk olyan dolgokat is, melyre mindig is vágytunk.
Megerõsödni testileg és lelkileg a tánc által is lehet, sőt kell! A tánc életstílus. A tánc érzelem, a tánc ott van a
szerelemben, a munkában, az elmélyülésben, a pihenésben, a felfrissülésben.
A tánc rekreáció. Tulajdonképpeni célja az egészséges ember életkedvének, munkaképességének,
teherbírásának a visszaállítása és megnövelése. Segít megelőzni a bajt, nem engedi kialakulni a betegségeket.
Hogy a tánc valójában mit hoz ki belőled, azt előre nem tudni, de biztos, hogy változtat rajtunk. Ritmusérzék,
mozgáskultúra, kondíció, felfogás, reakcióképesség, ismeretségi kör, szokás, lehetőség, elvárások, hallás
finomsága, lelkiség, psziché, érzelemvilág mind-mind előtérbe kerül.
Mind ez miből indul ki? Egy apró mozdulat, néhány lépés egyedül, majd partnerrel, kivel együtt mozogunk és
táncolunk a legkülönbözőbb szituációkban.
Kenneth H. Cooper: a tökéletes közérzet programja :
Lényege: A tökéletes közérzet elérése életstílus-programmal; az egyensúlyt 3 területen is meg kell valósítani:
* aerob program (olyan tevékenység, amely hosszabb időszakon keresztül oxigént igényel és olyan
körülményeket támaszt a szervezettel szemben, hogy az kénytelen javítani saját oxigénhasznosító kapacitását.
Kedvező változások következnek be a légzésben és a vérkeringésben.)
* pozitív étkezési terv (Optimális táplálékfajta aránya: 50% szénhidrát, 20% fehérje, 30% zsírok.
Energiamennyiség elosztása: reggeli 25%, ebéd 50%, vacsora 25%)
* érzelmi egyensúly (kiegyensúlyozott, harmónikus lelki élet)
Részletezve:
- nagyobb energia
- több élvezhető szabadidő
- az otthoni és munkahelyi stresszhelyzetek kezelésének foozott képessége
- kevesebb depresszió és ok nélküli aggodalmaskodás
- cssökkenő testi panaszok
- jobb emésztés és ritkább székrekedés
- nagyobb önbecsülés és önbizalom
- a testsúly hatékony szabályozásának lehetősége
- vonzóbb, karcsúbb alak
- erősebb csontrendszer
- az öregedési folyamat lelassulása
- Könnyeb terhesség és szülés
- Fokozottabb koncentrálóképesség
- Nagyobb akaraterő, önbizalom, önuralom, kitartás, a napi feladatok megoldásában.
- Itkább fájdalmak- elsősorban a fej és hátfájások ritkábbak
- Nyugodtabb, mélyebb alvás

16
 A tökéletes közérzet eléréséhez, megtartásához elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás. Számtalan
mozgási lehetőség közül választhatunk, ami ízlésünknek, adottságainknak, lehetőségeinknek megfelelő.
Ezek közé tarozik a tánc bármelyik ágazata. A tánc olyan alkotó jellegű tevékenység, mely lehetőséget kínál
az önkifejezésre, és megjelenik benne a közösségi szellem motívuma. A változatos korú csoportösszetétel
„hidat épít” a nemzedékek közé. Fejleszti az empatikus érzést, a közösséghez való tartozást, a közösségért
való felelősség érzetét. A foglalkozások rendszeressége életritmust, rendezettséget alakít ki az egyénben.
Megelégedettség, örömérzés, élvezet, egyediség, individualitás, teljesség, szabadságérzés, önkéntesség,
felszabadultság, energianyerés, előnyök, az öröm nélkül végzett munka ellentéte, egészség érzés. A
rekreáció célja a jó közérzet, a jól-lét és a jó-érzés elérése és megtartása, az optimális fizikai és szellemi
teljesítőképesség megszilárdítása.
Lelki síkon segíti a helyes énkép kialakítását, önbecsülését, erősíti a valahová tartozás érzését.

B. TÁNC, ÉLET, ÉLETMÓD!

Tánc az élet! Hiszen az élet maga is tánc, tele van zenével és ritmussal. Állandó körforgásban van, csakúgy, mint
a táncosok a parketten. A hasonlóság önmagáért beszél, aki többet tud, gyakorlottabb, jobban boldogul az élet
„színpadán”. A tudás hatalom, mely önbizalmat ad, AZ ÖNBIZALOM PEDIG CSODÁKRA KÉPES!

A hölgyeknél a NÕIESSÉGET, uraknál a FÉRFIASSÁGOT emeli ki a tánc. Nagyon sokszor elmegyünk dolgok
mellett, nem vagyunk képesek észrevenni azt, mely csak egy karnyújtásnyira van tõlünk, pedig a miénk lehetne.
Újra kezdeni, „újjászületni” többször is lehet, a megújulás biztosan mindenkit elõbbre visz.

A tánc az ÖNKIFEJEZÉS ESZKÖZE, a közben felszínre törõ érzelmeink, kihoznak belõlünk olyan dolgokat
is, melyre mindig is vágytunk.

MEGERÕSÖDNI testileg és lelkileg a tánc által is lehet, sõt kell!

A tánc ÉLETSTÍLUS. A tánc érzelem, a tánc ott van a szerelemben, a munkában, az elmélyülésben, a
pihenésben, a felfrissülésben.

REKREÁCIÓ a tánc. Ez egy olyan idegen szó, melynek nincs magyar megfelelõje, de azért, hogy pontos képet
kaphassunk, a saját fejezetében bõvebben írok róla. Tulajdonképpeni célja az egészséges ember életkedvének,
munkaképességének, teherbírásának a visszaállítása és megnövelése. Segít megelõzni a bajt, nem engedi
kialakulni a betegségeket. A rekreációs szakember tanácsokat ad a sportolás elkezdéséhez és a pihenéshez (mely
lehet aktív vagy passzív), a táplálkozáshoz, együttvéve az ÉLETMÓDVÁLTÁSHOZ.

A tánc valójában mit hoz ki belõled, azt elõre nem tudhatod, de biztos, hogy változtat rajtads, mert HATÁSSAL
LESZ RÁD. Ritmusérzéked, mozgáskultúrád, kondíciód, felfogásod, reakcióképességed, ismeretségi köröd,
szokásaid, lehetõségeid, elvárásaid, hallásod finomsága, lelkiséged, pszichéd, ÉRZELEMVILÁGOD mind-mind
elõtérbe kerül.

Mind ez mibõl indul ki? Egy apró mozdulat, néhány lépés egyedül, majd partnereddel, kivel együtt mozogsz és
táncolsz a legkülönbzőbb szituációkban.

C. A KONTAKT TÁNC
A kontakt nem tánc, hanem módosult tudatállapot A kontakt improvizációval először színésztréning
részeként találkoztam, csak később szembesültem vele mint a kortárs táncstílussal. Számomra a szabadság, a
testtudat és a testtel való harmonikus együttlét, a térben mozgás bátorsága és a többi táncossal való korlátok
nélküli találkozás tánca. Nincsenek nemi szerepek, a testek érintkezése így bármilyen szoros, mégsem hordoz
erotikát, mert a tisztán emberi létmód erősödik fel benne. Bármennyire a test, a gravitáció, a fizika dominál
benne látszólag, mégis spirituálisan élhető meg, hisz a táncos a saját bőrén tapasztalja az energiák áramlását.
Amióta találkoztam vele, az egyik legális drogom, és többeket sikerült beetetnem vele főleg a színjátszóim
közül, és nagy szerepe volt tanári állásom elvesztésében is.
A kontakt improviációból a legtöbbet mégiscsak az emberi kapcsolatokról tanulhatunk. Hogy a másik súlyát nem
izommal, hanem ellensúllyal tarthatjuk meg. Hogy súlyt adni csak annyit lehet, amennyit a másik elfogad. Hogy

17
senkit nem lehet valamire kényszeríteni, csak lehetőséget kínálni a számára. Hogy mindig felelős vagyok a
másikért, de sosem várhatom el, hogy csak a másik feleljen értem. És hogy el ne felejtsek szabadon lélegezni.

A kontakt improvizáció egy olyan aktív megnyitó folyamat, melyet nevezhetünk az érintés táncának is. A
kontakt improvizáció nevet Steve Paxton 1972-ben adta ennek a táncformának. Mikor kontaktot táncolunk,
valójában nehéz nem nyitottnak lenni, mert a figyelem irányulása mindig változik. Egyik pillanatban a súlyra
kell figyelni, aztán a térre, majd az érintkezés változó pontjaira, s az ezekre nehezedő nyomásra. Aztán
figyelmünket átvisszük saját mozdulatainkra, de ezzel együtt a partner mozgására is, majd a támasz adására és a
megtámasztásra.

Mindig újabb és újabb információkat érdemes befogadni, új lehetőségeket felfedezni, kinyílni az azonnali
történésekre és táncolni. Érintesz és érintenek, fejjel, lábbal, háttal, a test bármely, néha egész felületével. A
kontaktban a testek érintkezési pontjai folyton vándorolnak és rajtuk keresztül történik a nagyon érzékeny és
kifinomult kommunikáció. „Az érintés fizikális párbeszéddé alakul, amelyben mindkét résztvevő egyenlő, nincs
vezető és követő, amely nem annyira demokrácia, mint inkább túlélési technika” - vallja Steve Paxton.

A tánc során a mozgást belülről érzékeljük, és a mozdulat külső formája csak másodlagos szempont. Az egyik
legfontosabb, amire a kontakt improvizáció megtanít, hogy tudjunk súlyunkkal bánni (a súlyt átadni és átvenni)
és használjuk bátran a gravitációt.

Mikor a mozgástapasztalás beépül a tanulási folyamatba, akkor nyitottá válunk és kialakul egy más szemlélet,
amely befolyásolja az alkotó folyamatot és hatással lesz a kapcsolati dinamikák alakulása során a tánc
esztétikájára is. A kontakttánc elemeket eszközként használjuk, hogy a test minél teljesebb és finomabb
hangszerré válhasson.

Természetes együttlét – szavak nélkül – a mozgásban

A kontakt improvizáció az USA 60-as 70-es évek kísérletező légkörében fogant, ennek megfelelően e generáció
értékrendszerét tükrözi.

A kezdetektől fogva erőteljesen közösségi jellegű volt

Együttműködés versengés helyett. A súlyadással és az egyensúlyi helyzetekkel való játékban a táncosoknak

mindig a közös megoldásokat, utakat kell keresniük. Ha az egyik táncos ráerőlteti az akaratát a másikra, a tánc
hamar unalmassá válik, és megszakad. A partner iránti érzékenység és a vele való kommunikáció természetes
ellentéte az önzésnek.

Egyenlőség hierarchia helyett. „A tánc maga a tanító.” A táncosoknak maguknak kell rátalálniuk a táncukra.
Ez az önállóság mozgósítja a résztvevőkben rejlő kreatív improvizációt, mozgásuk sokszínűségét. Ha valaki
egyszerre tanár és tanuló, akkor szertefoszlanak a társadalmi különbségek és hierarchiák. A tanítás ezért nem
technikák bemutatása, hanem egy meghívás a kísérletezésre, a közös felfedezésre, ahol nem létezik jó vagy rossz
vagy végső megoldás. Ez akkor is igaz, ha a partnerek egyike kevésbé járatos a kontakt improvizációban, mint a
másik! Ezek alapján szerveződnek a nyitott improvizációs találkozások: a „jam”-ek.

Önrendelkezés és egymásrautaltság. A kontakt improvizációban minden egy szándék, egy kérés kifejezésén
alapul: valaki adja a súlyát, és a másik szabadon dönti el, hogy mennyit fogad el belőle. Nincsen rá semmilyen
biztosíték, hogy a szándék, a kívánság teljesülni fog. Az önrendelkezés és a „létezés” tudatossága mélyen
beleivódott ebbe a táncformába. Azt a társadalmi együttélés modelljét tükrözi, ahol minden ember egyenlő,
ugyanakkor teljes felelősséget vállal önmagáért és viselkedéséért. A táncosok nem próbálnak egy esetleges esést
vagy lecsúszást megakadályozni, csupán felajánlják testük egy-egy felületét. Tudatosak, érzékenyek és nyitottak,
de nem irányítják a történéseket. Meghagyják partnerük választási szabadságát, hiszen mindenki képes
megoldani az előtte felmerülő helyzetet. Ezzel együtt a kontakt improvizáció az egymásra utaltság modellje is.

Az érintés tilalma feloldódik. A kontakt improvizációban megengedett az érintés, a kapcsolat, az érzések

kifejezése. Azon kevés társas helyzetek egyike, ahol a bizalom légkörében, a társadalmi korlátokat újra lehet
értelmezni.

18
A nemi szerepek eltűnnek. A duettek nem csak különböző neműek között jöhetnek létre, és nem is fejeznek ki
mondanivalót. A mozgásanyag a befelé figyelést tükrözi, és a mozgás folyamata iránti nyitottságot. A
mozdulatok forrása az a kreatív mozgatóerő, amit az egyensúlyi helyzetekből való kibillenés, a dezorientáltság
idéz elő. A mozgás szótárat: gurulás, ugrás, emelés, esés, mindkét nem egyaránt alkalmazhatja. A kontakt
duettben a férfi és a nő egyaránt adja a saját, és fogadja a másik súlyát, ahogy azt a helyzet megkívánja.
Természetesen semmi se kötelező, és a partner súlyának el nem fogadása szerves része a táncnak. A súly és
méretkülönbség általában nem okoz gondot, mert a stabilitás alapja nem az izommunka, hanem a partnerek
súlypontjának optimális elhelyezkedése, ezért akár egy filigrán nő is képes megtartani egy nagytestű férfit.

Óriási előnye a technikának, hogy nem szükséges táncos előképzettség a műveléséhez, csupán nyitottság. Alap
formája két embert feltételez, akik a súlyuk átadásával, s a másik súlyának befogadásával szinte folyamatos
fizikális kommunikációban mozdulnak el a térben.

Néhány technikai és szituációs elem elsajátításával már az első alkalommal táncélményhez juthatnak művelői!

D. EURITMIA

Látható beszéd, látható ének

Mit jelent ez? Látható beszéd: az emberi mozgás által láthatóvá vált beszéd. Mi a beszéd? Gondoljunk arra, hogy
30-40 hangzóval képesek vagyunk a világ összes dolgait megnevezni és feltárni. „Menny betűi, csillagok” —
mondja Weöres Sándor. Tudjuk-e a világ betűit olvasni?

Hol van a beszéd eredeti ereje? — amire János evangelista utal, amikor azt mondja: „Kezdetben vala az Ige és
minden Ő általa lett.” Felszabadítjuk-e a beszédben rejlő csodálatos erőket, vagy hagyjuk elsorvadva halott
jelrendszerré válni?

A gondolat még az időtlenségben él, ha kimondjuk, az időben hangzik. A beszédben, énekben a kiáramló levegőt
a hangképző szervek mozgásaival formáljuk meg. Az euritmia megpróbálja, ehhez a plasztikus részhez
kapcsolódva, mozgásban vizuálisan is megjeleníteni a levegőáram létesülő ritmikus mozgásait. Innen az
elnevezés is: szép, jó ritmus. A versek és zenedarabok így egyidőben hangzó és vizuális élményként jelennek
meg előttünk. Az euritmia az egész test mozgásával, a tér és idő világában teszi láthatóvá a hangzó beszédet. Ha
az ember az egész testével beszél és énekel, a szó, a zene újra tetté, teremtő erővé válik.

Az euritmia Magyarországon.

Az első magyar euritmisták még Rudolf Steiner életében tanultak és dolgoztak Svájcban illetve Németországban.
Éveken át kis csoportokban Magyarországon is ápolták az euritmiát, de az igazi fejlődés az 1989-es változás után
kezdődött, amikor Scheily Mária és Clemens Scheuning intenzív bevezető kurzusokat indítottak.

Ezt az új mozgásművészetet nagy érdeklődés fogadta, és gyorsan ismertté vált Magyarországszerte. 1992-ben
indult Budapesten a magyar Euritmia Képzés, amelynek létrehozását, az érdeklődésen kívül, a dinamikusan
fejlődő Waldorf mozgalom indokolta (jelenleg 20 iskola több, mint 40 óvodai csoport és 6 iskola működik.

Az euritmia évek óta jelen van fakultatív tantárgyként a Gyógypedagógiai Tanárképzésen is.

E. TÁNCTERÁPIA

Tánc-mozgásterápia a mozgás pszichoterápiás használata egy folyamaton keresztül, ami elősegíti az egyén
integrációját emocionális, kognitív és fizikai szinten. Azokkal foglalkoznak a művelői, akiknek a fenti területen

19
problémái vannak. Minden korosztályban, egyénileg és csoportosan. Alapítója Marian Chase. Washington DC-
ben tanított. Nem hivatásos táncosai visszajártak az óráira. Külön figyelmet szentelt az egyéni emócióknak.
Minden táncterápiának azonosak a céljai. Önismeret, mások megismerése, jó társas kapcsolatok kialakítása,
döntési helyzetekben való magabiztosság. De együtt kell dolgozni az egészséges test érdekében. Egy olyan test
érdekében, amelyre nem nehezednek a konfliktusok, nyitott és képes az én szabad, expresszív részévé válni. A
testnek szabadnak kell lenni, hogy meg tudjon küzdeni a stresszel. Segít a test és a lélek egyensúlyát
megteremteni.
Csoport tréning . Együttműködés a a munkatársak között. A csoportfolyamat a legfontosabb, aminek hatására
erős kohézió alakul ki a résztvevők között.

Fontos a mozgásanalízis.
Létfontosságú, hogy meg tudjuk állapítania mozgásból a mögöttes tartalmat. Miként mozogjunk, használjuk a
testünket, hogy avval a legkevesebb félreértésre adjunk okot, és minél hatékonyabban tudjunk kommunikálni.
Mivel az ember testben él, testének mozgásában mindig is örömét lelte. Bölcsőjét édesanyánk méhében találjuk,
annak járásritmusú ringásában, szívhangjában, vagy akár légzésének ki-be áramlásában. De a ritmust az életünk
számtalan területén is működtetjük, azonban, ha kilépünk a hétköznapok szabályos, célirányos mozdulatainak
világából, életre kel bennünk érzelmeink és hangulatállapotaink egész skálája.
Mikor átadjuk magunkat valami ritmikus pulzáló áramlásnak, a testünk mozdulatainak szabad teret engedünk, -
olyankor megmozdul bennünk valami.

A tánc a belső erőink, szellemiségünk, és személyiségünk leghangsúlyosabb megnyilvánulása, melyek olyan

érzések előidézésére valók, amiket érdemes megerősíteni magunkban, hogy belső világunkat jobban
megismerjük, és személyiségünk megszokott határain túlemeljen bennünket.Bűvös mozdulatokat fedezünk föl,
amelyekből édes áramrohamok futnak végig ereinkben, melyek továbbröpítenek minket, és egy új fénnyel
ragyogják be létünket. Színeket varázsol körénk.Közvetlenül nem gyógyít, de a lelkünket egészségesebbé teszi.

Nem csak önismeretre teszünk szert ezáltal, hanem kapcsolatteremtésünk is javul és bővül, hisz az embernek már
ősi tapasztalata, hogy a külső valósággal, a belső világon keresztül tudunk igazán kapcsolatot teremteni.
Fontosnak tartom a tánc és a zene kapcsolatát, mivel a tánc és a zene az emberi lélek megnyilvánulása és
alapvető funkciója, hogy a pszichés erőket aktiválja.

A tánc maga a létezés önfeledt mozgása, hiszen önmagában hordja a teljességet.

Ezért, ha meg akarod élni a táncot és önmagad, nincs más dolgod, mint belemerülni a ritmusba és feloldódni
benne.

V.

SZAKIRODALOM:

ANGELUS Iván: Táncoskönyv

ANTAL László: Néptáncpedagógia. Budapest, 2003. Hagyományok Háza

FALVAY Károly: Ritmikus mozgás, énekes játék. Budapest, 1990. OPI

FUCHS Lívia: Fejezetek a modern tánc történetéből. Budapest, 1995. Magyar Művelődési Intézet
KAPOSI Viktória: Isadora Duncan öröksége. Internet

KÖRTVÉLYES Géza: Művészet, tánc, táncművészet. Budapest, 1999. Planétás

ZSAPKA Andrea: A modern tánc története. Szakdolgozat. Budapest, én.

SCHÄFER Hans-Joachim: A formáció története.. (Ford.: Noll Andrea In:: www.formationen.de

20
21
 SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
-
1. A TÁRSASTÁNC KIALAKULÁSA
Már az ősidők óta, ha az emberek összejöttek ünnepelni, nem maradhattak zene és tánc nélkül. Ezek nem
csupán a szórakozás, hanem az adott közösség szertartásainak részei voltak. Kultikus, vagy vallási jelentőségük
mellett fontosak voltak a közösség életében, összetartásában is. A zene (dalok, énekek később a hangszeres
muzsika) apáról fiúra hagyományként öröklődött egy-egy népcsoporton belül. Minden népnek megvan a saját
népzenéje és tánca. Mi magyarok különösen büszkék lehetünk mindkettőre. /Néptánc/ Akadtak azonban olyan
zenék és táncok, melyek nem csak egy népcsoport, vagy ország lakosai között váltak népszerűvé, hanem
elterjedtek, divatossá váltak Európa, illetve világszerte.
Kezdetben az európai uralkodó dinasztiák, császári és királyi udvarok határozták meg a "divatot". Ők
patronálták az adott kor művészeit, köztük a zenészeket is. Gyakran hozattak külföldi mestereket, zenészeket,
akik új dallamokat, szokásokat, táncokat terjesztettek. Mivel az egyes udvarok között élénk diplomáciai (és sok
esetben rokoni) kapcsolat volt, időről-időre divatossá vált egy-egy művészeti stílus (barokk, reneszánsz) vagy
zenei forma. Az udvarban minden szigorú szertartásos formában, az "etikett" szabályai szerint történt.
Nemkülönben a zenés összejöveteleken, a bálokon. A bálok egyik legfontosabb szereplője volt a
szertartásmester, aki ügyelt arra, hogy minden renden történjen. Az első bálozókat, ifjú nemeseket és
úrhölgyeket a helyes, illő viselkedésre és táncra oktató nevelők és szertartásmesterek lehettek a mai tánctanárok
ősei. Mivel az udvar ízlése követőkre talált a nemesség és később a feltörekvő polgárság körében, mindig nagy
hatással volt, mit táncol az udvar.
A báltermek táncai jelentősen eltértek az egyszerű emberek táncától. Előre megtervezett, szigorú koreográfia
szerint nem is táncolták, inkább lejtették őket. A táncosok, körben, sorokban vagy oszlopokban táncoltak.
Általában a két nem külön sorakozott fel, és ha együtt is táncoltak, nem értek egymáshoz, kerülgették egymást.
A fejlődés azonban itt sem állt meg. Először a leány a kendőjét nyújtotta a fiúnak, és a kendő két végét fogva,
már egymással táncolhattak. Később már a kezüket is összeérintették, vagy kezet is fogtak, vagy az alkarjukat
érintették össze tánc közben, végül a XIX. századra már a keringők, a polka és a galopp uralja a báltermeket.
Ezzel megszülettek a társasági táncok. A XIX. század polgári forradalmai, az iparosodás és a kereskedelem
egyre jobban segítette a táncok elterjedését, nemzetközivé válását. Az 1920-as, 30-as évektől a gramofon
elterjedésével és az első tánczenekarok megszületésével felvirágzott a tánctanárok csillaga. A nevelőintézeteken
kívül, ahol a tánc és illemtanárok oktattak, megjelentek az első tánciskolák. A tánctanárok viszont még ekkor is
meglehetős szigorúsággal ragaszkodtak az arisztokratikus szabályokhoz. Sok népi, vagy külföldi eredetű tánc
nem volt nekik szalonképes. Tiltakoztak is, amíg lehetett, de ha már egy divatőrület elharapódzott és mindenki
az új zenére akart szórakozni, táncolni, ők se tehettek egyebet, elkezdtek munkálkodni és létrehoztak olyan
táncokat, amik az adott divatos zenére táncolhatók, de megfeleltek a báltermi szabályoknak, ízlésüknek és
előképzettségüknek. Így születtek meg például a versenytánc latin amerikai (eredetű) táncai, a swing és a rock
& roll tánctermi változatai, illetve az un. divattáncok.Az hogy mely zenék és táncok válnak széles körben
ismertté, illetve maradnak fenn tartósan, az idő és a tisztelt "nagyérdemű" közönség dönti el. Ugyanúgy, mint a
(komoly és könnyű) zenében, a táncban is vannak klasszikusok. Ezeket a klasszikusokat szokás társastáncként
említeni és tanítani.

Versenytánc
A bálok és zenés rendezvények nem csupán a szórakozást szolgálták, hanem mindig is a két nem
találkozóhelyei voltak. Itt ismerte meg a társaság az eladósorba került (elsőbálos) hölgyeket, és itt néztek pár
után a fiúk, férfiak. Ma is a zenés szórakozóhelyek a párválasztás népszerű helyszínei. Nem volt sosem
elhanyagolható az sem, hogy az adott hölgy, fiatalember vagy pár hogy mutatott, és főképpen hogy táncolt.
Játékos versenyeken nyereményekkel jutalmazták a legjobbakat.
Manapság a társastánc-órákon főleg a nemzeti és nemzetközi versenyeken táncolt táncokat tanulhatjátok meg.
Két csoportra oszthatjuk őket:a standard táncokra és az úgynevezett latin-amerikai táncokra.

22
 Latin-amerikai táncok
Az igazi latin-amerikai táncok, mint például a samba, a rumba és a mambó őseinek hazáját Afrikában kell
keresni. Ott élt a tánc a harci- és termékenységi táncokban, a szerelmi játékoknál, esküvőkön, aratási
ünnepségeknél. Az afrikai táncokat megközelítőleg 40 millió rabszolga magával vitte a 17. és 18. században az
új hazába, Dél-Amerikába és a Karib szigetekre (Nyugat-Indiába). Itt az afrikaiak mozgáselemei összeolvadtak a
gyarmatosító fehér emberekével, elsősorban a spanyolokéval és a portugálokéval. Érdekes módon, tekintettel a
rabszolgák társadalmi helyzetére, ez az összeolvadás viszonylag könnyedén történt. Ellentétben az Észak-
Amerikába kitelepített feketékkel, akiknek sokkal hosszabb idő kellett ahhoz, hogy fekete táncstílusukat a
fehérek elfogadják. Itt csak a 19. század végén, kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-
amerikai táncstílussá, amely az akkori zene segítésével a nagy jazz-korszak kezdetét jelentette. (A cakewalk volt
az első tánc a 20. század elején, amely az un. afro-amerikai táncok előfutáraként Európát elérte, ez követték a
divattáncok, a onestep, a jimmy, a charleston és a black bottom). Igazi latin-amerikai eredetű csak a samba és a
rumba, és a mambó.A cha-cha-cha, paso doble és a jive eredetét tekintve nem igazán "latin-amerikai". A cha-
cha-chát mesterségesen a mambóból hozták létre, ugyanúgy a jive mai formáját is az angol tánctanárok
dolgozták ki. A paso doble eredetileg spanyol tánc volt, amit a francia tánctanárok és versenytáncosok
alakítottak át a mostani formájára. A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas illetve a harmincas
évek elején volt érzékelhető, amikor a samba 1924/25-ben, a rumba 1931-ben először bukkant fel a
báltermekben. A latin táncok eleinte a "standard" táncok uralma miatt hivatalosan nem voltak elismertek. Csak a
II. világháború után, mindenekelőtt az ötvenes években következett be az USA-ból importált táncok nagy
áttörése. Főleg a franciák voltak azok, akik a sambát, a rumbát, a mambót és a cha-cha-chát, valamint a spanyol
paso doblét formálták, anélkül, hogy karakterüket illetően döntően változtatták volna. Kiváltképp Lucien David-
et kell megemlíteni Lyonból, aki az ismert francia versenytáncosokkal, többek között a párizsi Roger Ronneaus-
val a latin-amerikai táncok alapját kidolgozta.

Rumba
A rumba kubai eredetű tánc, de a New York-i tánctermekben tűnt fel először a harmincas években. Új ritmusa,
pattogó zenéje, jellegzetes lágy mozdulatai lázba hozták a tánckedvelőket. Az nem ismert, hogy a rumba szót
mióta használják. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a
férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc". A rumba 1930-ban
került át Európába. A "The Peanut Vendor" volt az első rumbasláger, amely a világot meghódította. Az első
rumba koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek átvettek. A háború után azonban
eredeti formájával ritkán találkozunk az eredetileg gyors ritmusú zenét a lassú rumba váltotta fel. Csak 1945
után fedezték fel a rumbát újból a franciák. Az angolok is foglalkoztak a rumbával. A két "rumba-háborúban"
(1956-1958 és 1961-1963 között) a rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. 1964-ben sikerült a
versenyek alapanyagaként elismertetni.

Cha-cha-cha
A cha-cha-cha mesterségesen alkotott tánc, a rumbának és a mambónak egy változata. Megalkotója egy kubai
zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott mambóból, amelynek nem volt igazán
sikere, megalkotta a lassúbb mambó- cha-cha-chát. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-
Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. New York Cityben, a Brodway-n a
Palládiumot jelölik szülőhelyének. Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és
táncújdonságért. Németországban a cha-cha-chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich, mint divattáncot
mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán. A tiszta, világos ritmussal és variációgazdag,
vidám figurákkal a cha-cha-cha nagyon gyors áttörést hozott. Mint a negyedik latin-amerikai táncot 1961-ben
vették fel a versenytáncok közé.

Samba
A samba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Ennek a
táncformának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. Szaggatott, rövid
mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól
megszabadulni. A brazil partvidéken terjedt el elsősorban, így Rióban, Sao Paulóban, Pernambucóban, Bahiában
és Maranhaóban. Ma a samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan
elbűvölő samba-melódiák születnek.
Magával ragadó, eredeti ritmusa színesen gazdagítja a tánczenekarok műsorát. Az 1920-as években került
hozzánk először. Akkor nem vált népszerűvé. Új ritmusát a táncosok a charleston-őrület közepette nem értették
meg és slágerszerzőink sem foglalkoztak vele. Új formája Párizson keresztül jutott el hozzánk, s főleg az 50-es
években lett népszerű.Egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos
ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak A Samba felvétele a

23
latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a samba átalakulását a "népies" változattól a
sportos sambáig.

A mambó a rumba dzsesszes formája. A különbség főleg a ritmusban és ezen keresztül a hangsúlyban jut
kifejezésre. Amíg a rumba ritmusa gyors-gyors-lassú, a mambóé lassú-gyors-gyors és a hangsúlya a lassú
ütemrész végére esik. A mambó is tovább fejlődött, változatos formája két ütem alatt fejezi ki az új jellegzetes
mozgást, amely "cha-cha-cha" néven lett népszerű.

Paso Doble
A Paso Doble eredetében spanyol tánc. Bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig
a piros kendőt, a torreádor capa-ját testesíti meg, nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték. A férfi és a nő
tehát együtt mozog a képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és arénabeli küzdelemre jellemző
stilizált figurákat adnak elő. A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek
táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték. A latin-amerikai
versenyprogramban 1959 óta szerepel.

Jive

A Jive a nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló
amerikai tánc volt az elődje. Ezekhez a tartoznak a harmincas évek elején a lindy hop, a blues és a swing, a
negyvenes években a boogie vagy a boogie-woogie, a jitterburg és a bebop, és az ötvenes években a rock 'n'
roll. Ezekre a táncformákra jellemző volt /még ma is az/, a táncra ösztönző zene, amely ritmus
hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.
Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok
szabad mozgásstílusukkal, amelyeket akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan
kedvelté váltak. A boogie lett a háború után az uralkodó zene. Mint "idegen", "közönséges" tánc azonban nem
csak barátokra lelt. A bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc e módját "szalonképessé" tegyék.
Angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas
Jive-ot. 1968-ban vették fel ötödikként a latin-amerikai táncok közé.

Standard táncok
A legrégebbi standard táncként a keringőt kell megemlíteni. A keringő uralta a polkával és a galoppal együtt a
XIX. század táncéletét. A társasági táncokban a XX. század elején forradalmi pezsgés kezdődött. Az első
táncformák Amerikából kerültek át Európába, többek között 1907-ben a tangó, 1910-ben a onestep, és 1912-ben
a ragtime. A modern táncok elterjesztésében mindenekelőtt Párizs vezetett. Ott tartották meg 1909-ben az első
világbajnokságot, ezen csak a legújabb táncokkal indulhattak a versenyzők. Ezt követte 1910-ben a második
világbajnokság Nizzában.Az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban a táncot betiltották. Más
volt a helyzet Angliában. Ott az Amerikából jött zenekarok szolgáltatták a zenét az új táncokhoz.Az angol
tánctanárok voltak azok, akik 1920 és 1930 között a társastáncokat megújították, és új technikát javasoltak. Az
első konferenciájukon 1920-ban ehhez megalkották az alapokat. A húszas évek elején több más konferencián
határozták meg az angol stílus alapelemeit és figuráit. Anglia, Európa vezető táncnemzetévé vált. Az angol párok
győztek minden nagy versenyen. 1929-ben a "Nagy Konferencián" egy általános érvényű határozatot hoztak,
amelyben a slowfox, a quickstep, az angolkeringő, a tangó és a blues táncokat, mint standard táncokat
rögzítették. Ez a határozat jelölte ki az egyes táncok tempóit és egyszerű figuráit. 1930 után még számos új
figura jött hozzá, mégis lényegében a standard táncokat ma sem táncolják másként, mint akkoriban.Németország
1929-ben fogadta el az angol stílust, majd Skandinávia, Hollandia, Belgium és Franciaország is követte. Az új
stílus elterjesztéséről az egész világon az angol tánctanár, Alex Moore gondoskodott az 1936-ban először
megjelenő táncbibliájával, a "Ballroom Dancing"-al.
Döntő esemény volt 1951-ben a bécsi keringő felvétele a standard táncok közé, amelyet a német tánctanár, Paul
Krebs koreografált. A táncsportban ma a standard táncok közé az angolkeringőt, a tangót, a bécsi keringőt, a
slowfoxot és a quickstepet sorolják.

Tangó
A tangó eredete elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárosától, Buenos Airestől. Ez az eredet igencsak
vitatott. A tangó elnevezés a "tambor" (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete
dél-amerikaiak dobszója kísért. Uruguayban,Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején,
szóló és páros tánc jelentésben is. A táncos és zenei befolyás a kubai habanérából és az argentin milongából
származik. Ezek vegyítéséből alkotta 1905-ben, az argentin Rodriguez a tangót. A modernizált tangó (Tango

24
Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedéban, a La Plata nyugati partján terjedt el. A cél a stricik
és a prostituáltak közötti szexuális kapcsolat táncos ábrázolása volt, a táncot a bordélyház látogatói táncolták.
Az alsó néprétegek növekvő integrációjával a tangó a XX. század kezdetétől Argentínában báli tánccá vált.
1907-ben került át a tangó Európába, és mindenekelőtt Párizst bűvölte el. A spanyol-argentin lokálokban tűnt
fel először, miután elismert társastánccá vált. Az első tangó versenyt Nizzában tartották. 1912-ben tangó-láz tört
ki Európában. Tangó-parti, tangó-tea, tangó-verseny, tangó-divat volt. 1920/21-ben a dél-amerikai tangót az
angolok megreformálták. Eleinte még tiltakoztak az egyszerű verzió, a Párizsban és Berlinben táncolt Tangó-
Milonga ellen. 1922-ben azonban külön tangó-konferenciát rendeztek Londonban, ekkor hangolták hozzá a
tangót az angol mozgásstílushoz. A Nagy Konferencián, 1929-ben a tangót végérvényesen a mai formájában
szabványosították, amelyet 1930-tól a németek is átvettek. A szentimentális "Tango Argentino"-t, az attól eltérő
jellegű angol tangó váltotta fel, amelyet rándításszerű mozdulatok, elsősorban a fejé, a szenvedélyes
előrehaladó mozgások, a hirtelen késleltetések jellemeztek.

Angol keringő
A divatos lassú táncok szükségessé tették a gyors, fárasztó keringő kényelmesebb formájának megteremtését.
Így vált népszerűvé az angolok lassú keringője. Dallamos újszerű muzsikájával, lírai hangulatú szövegével
meghódította a fiatalságot. A tánc eredetét a boston nevű táncra vezethetjük vissza. Nálunk ezt táncot francia
keringő néven ismerték. Miután a boston táncolásához jó hallás, tánc- és variáció készség kellett, csak jó
táncosok tudták a tánc szépségét visszaadni, ezért nem is tudott tömegesen elterjedni. Ezt a táncot váltotta fel,
1924-ben az angolok lassú keringője, amely szabályos formában szigorúan a ritmusra épült fel. Könnyen
elsajátítható tánc, mely lágy diagonális mozdulataival, dallamos zenéjével hamarosan az egész világon
divatossá vált. Az angol keringő, ritmikusan lendülő mozdulatai által, melyet lágy, gyakran szentimentális
zenére táncolnak, a legharmonikusabb standard tánccá vált. Gyakran rendezvények megnyitásaként táncolják.

Bécsi keringő
A mai társastáncok közül a keringő a legrégibb. A neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból
származik, és a talaján sikló lábak forgó mozgására vonatkozik (Dreher=forgató, Schleifer=csúsztató).Eredetét
a XII.századig vezethetjük vissza, amikor "hoppaldei" párostánc néven ismerték. A XVI. században ebből
alakult ki a "l ndler" amely még napjainkban is ismert bajor néptánc. Ezt a táncot Németország déli részein és
Ausztriában a nép táncmester nélkül táncolta. Később a "deutsche" és a "langaus" fejlődött belőle. Az utóbbi
táncban a táncosok egy nagyon hosszú termet a legkevesebb forgással kellett, hogy végigtáncoljanak. A hatóság
tilalmi rendeletek hozott a tánc ellen, egészen a XVIII. századig. Tilos volt a partnernő körbeforgatása és
pörgetése, levegőbe dobása és átpördítése.A XVIII. század végén a bécsiek "walzer" néven népszerűsítették.
1770-ben Goethe számolt be a "német táncról" szerzett tapasztalatairól, és 1782-ben jelent meg a Néhány szó a
keringőről című könyve. A porosz udvarban tanították a keringőt. 1794-ben a porosz királynő, Lujza, aki nem
volt tőle elragadtatva, betiltotta (Berlinben a tilalom 1918-ig volt érvényben). A müncheni bálokon viszont
játszották és táncolták. Lágy, melodikus zenéje magával ragadta a táncolókat, és varázsos hangulata fiatalt,
öreget egyaránt meghódított. Nemcsak a báltermeket uralta, ahol a jó keringőtáncosok páratlan népszerűségre
tettek szert, hanem felkerült a színpadra is. Rajongóinak száma még növekedett, amikor a XIX. század végén a
bécsi opera is bemutatta. Ezután a keringő tovább folytatta diadalútját úgy, hogy az operettek legvonzóbb
betétszáma lett. Lanner és Strauss keringői bejárták az egész világot. A keringő sok változáson ment keresztül,
és a mai formája az amerikai boston és a walzer különböző formáiból alakult ki. Az időnként divatossá vált
modern táncok mellett a keringő időállónak bizonyult és napjaink modern táncai sem tudták elnyomni. Az
osztrák császári és királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkowitsch tette a bécsi keringőt versenyképessé.
Neki és a nürnbergi tánctanárnak, Paul Krebsnek köszönhető, hogy 1951-ben a bécsi keringőt standard táncként
ismerték el.

Foxtrott, quickstep és a slowfox

A foxtrott eredete a régi onestep-ben és a rag-ben keresendő. A onestep 1910 körül került át Észak-Amerikából
Európába, leegyszerűsített mozdulatsoraival hamar népszerűvé vált. Mindenekelőtt Angliában érvényesült, és ott
többnyire kiszorította a keringőt. Népszerűségben fel tudta venni a versenyt a tangóval, amelyet inkább a
franciák szakterülete maradt.Amikor 1912-ben a ragtime, a tánczene első modern formája Angliában tért
hódított, a onestep ből kifejlődött a rag. E tánc sajátos jellegzetessége a behajlított térddel táncolt lépés volt.
Később a ragtime és a onestep zenéjét lassabban játszották, így a lépések is lassabbodtak. Ebből fejlődött ki a
foxtrott, ami lassú és gyors, előre és hátra lépések sasszéval variált tetszés szerinti váltakozásából állt. Ezt a
húszas években az angol tánctanárok fejlesztették tovább. 1922 körül találták meg a foxtrott még ma is érvényes
formáját. 1924-től a foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az un. "slow
foxtrottra" (slowfox), és a gyorsabb foxtrottra, az un. quickstepre vált szét. A slowfox a lineáris lépésmintát
követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.A quickstep-et a legvidámabb és

25
legsziporkázóbb társastáncnak tekintjük. A II. Világháború után alapos stílusváltozáson ment át, azáltal hogy
ekkor ritmikus szökellő lépésekkel egészült ki.

2. A FORMÁCIÓS TÁNC TÖRTÉNETE

Írta: Hans-Joachim Schäfer
Fordította: Noll Andrea nandu@nandu.hu
Forrás: www.formationen.de

A tánc-sport látvány szempontjából bizonyára legszebb megjelenési formája, a formációs tánc, nem új fogalom.
Ilyenek a közelmúlt előtti idők táncai, a zárt csoporttáncok. Gondoljunk csak a szóban forgó időszak legkésőbbi
és legismertebb táncára, a francia négyesre, amelyet az idősebb generáció körében aratott nagy népszerűsége
miatt, ha csak szórványosan is, de sikerült a jelenkorba átmenteni. Itt azonban nem ezekről a táncokról szólunk
részletesen, hanem egy hozzájuk kapcsolódó művészetről, amely a régit az újjal harmonikus módon ötvözi.
Mint tudjuk, a bécsi keringő egy új korszakot vezetett be. A különálló párok tánca megkezdte térhódítását.
Századunk modern társastánca már csak a páros tánc formáját ismeri és emellett rögtön bevezeti annak sport
jellegű változatát. "A tánc egyik napról a másikra szórakozásból sporttá vált" - írja korát jóval megelőzve F.W.
Koebner, az első német táncbemutatók (1912/14) kezdeményezőinek és szervezőinek egyike az 1913-as
"Táncbreviárium" (Tanzbrevier) előszavában.
A formációs tánc, mint a tornasport egy új ága, Németországban csak 1962-ben szerzett hivatalos elismertséget,
így hát hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy története ebben az országban nem túl régre nyúlik vissza,
noha Angliában már 1937-ben létrejött. A szakértőknek e több ízben hangoztatott véleménye azonban
helyreigazításra szorul. Nyilván kevesek előtt ismeretes, hogy a formációs tánc első azonosítható
kezdeményezései Németországban lényegesen régebbiek, mint ahogyan azt általában feltételezik és az
angliainál egy teljes évtizeddel korábbra tehetők. Követhető példák Németország múltjából következően
bőségesen rendelkezésre álltak.
Már a 20-as évek Berlinének mégoly viharos háború utáni időszaka is ösztönző hatású lehetett a Nelson- és
Haller-Girls, illetve Tiller és Ziegfeld tökéletesített anglo-amerikai revüinek színre lépésével, amelyekben a
táncos momentumok ismét előtérbe kerültek. Ezekre a száguldó ritmust, a kábulatot és tempót kihangsúlyozó
évekre gondolva emlékeznünk kell az "első óra" amatőreire, Bellingre és Bernheimre, Collinira és Cucuelre,
Danielsre és Döringre, Dr. Kirbergre és Karmannra, Leiserre és Leniusra, Magnerre és Morgenre, Nansenre és
Neumannra és még sok más személyiségre, akik az első klubalapításokkal megpróbáltak a háború utáni Berlin
táncos káoszába ismét nyugalmat és egyszerűséget, esztétikát és harmóniát vinni
A több, mint pozitív visszhang hatására azután az 1922-ben a berlini állatkertben megrendezésre kerülő
országos vásáron került először a nyilvánosság elé, viharos tetszést aratva. Reinhold Sommernek újra és újra be
kellett mutatnia, mivel időtlen volta miatt még évekkel később is ismételten lelkes fogadtatásra talált.
Természetesen nem volt ez másképp az azóta elhíresült 1924-es berlini Torna- és sporthéten, illetve az ezt
követő időszak nagy rendezvényein sem. Sommer alkotása azonban nem csak Berlinben váltott ki nagy
visszhangot, hanem például Hamburgban is a nagyhírű Atlantic-Boston klubban és a Német Birodalom számos
más városában is hasonló sikerrel szerepelt a tangó-négyes.
Szinte forradalminak számító új ötleteivel Sommernek meggyűlt a baja túlságosan is konzervatív beállítottságú
kollégáival. Ennek nem csupán szóban adott hangot, hanem időnként éles hangú írásaiban is, amelyekkel
ötleteinek és új alkotásainak védőügyvédjévé vált. "Vannak ellenséges érzületűek"- írja, "akik a modern táncban
egy romlott kor jelképét látják és ezért kárhoztatják azt ... Engedtessék meg a tangó-négyesnek a maga helye,
amely összekötő hidat alkot a régi és a jelen idők között. Célja az, hogy tisztelje a régit és támogassa az újat."
Herbert von Spoenla, aki 1924-1935-ig az RfT és az RPG elnöke és a DTV sajnos túlságosan is korán elhunyt
dísztagja volt, még 1963-ban is így ír róla: "Különösen megkapó volt a csillag alakzat, amelybe a nyolc táncos és
táncosnő a mozgás folyamatában csoportosult, hogy azután ismét egy másik felállásba rebbenjen szét. A tangó-
négyes művészi szintézise volt a régi és új formának és az új táncnak, lényegét tekintve már formációstánc a szó
mai értelmében." Ő pedig már csak tudhatta ezt, hiszen azon kevesek közé tartozott, akik első kézből való
összehasonlítási alappal rendelkeztek a témában. Herbert von Spoenla-ról, a feddhetetlen úriemberről és kiváló
elnökről, akinek oly sokat köszönhetünk, sajnos hiába keresnénk az utókor megemlékezését.
Térjünk azonban vissza a tangó-négyeshez. A zseniális Reinhold Sommer 1922-ből származó táncos
színpadterve a fentiek ismeretében joggal nevezhető a formációs tánc születési évének, nem csupán
Németországban.
Reinhold Sommer azonban nem állt meg a továbbfejlődésben. Új benyomásokat és ötleteket keresett, a jobbítás
és modernizálás lehetőségét. Így találkozhatunk Sommer nevével a táncsport nagy külföldi eseményei kapcsán

26
is, amelyek a háború 1918-as befejeződését követően Franciaországból egyre inkább Angliába helyeződtek át.
Kollégái közül a dortmundi Fritz Conradi az elsők között volt, akik már korán ellátogattak Blackpoolba és
Londonba. Ismeretes, hogy a híres 1929 április 14.-i "Nagy konferencia" után Londonból indult ki az angol stílus
összes földrészt érintő győzelmi menete. Sommer, akit több ízben zsűritagnak is meghívtak többek között
Angliába és Dániába is, ezt már régóta értette, ezért benyomásokkal telve újra a munkába vetette magát. Nagy
lendülettel állt az új, modern stílus mellé, átadta tanítványainak és a formációs táncba is belevitte azt.
Egy ilyen újszerű formációs slowfox a maga divatos átmenetekkel tarkított elegáns Capriccio-jával képezte
1932-ben az est fénypontját az "Arany levelek bálján" a berlini Esplanade szállóban, amely Sommer
tánciskolájának egyik hivatalos ünnepe volt és a szezon végén a tanulók és a ház barátainak összejöveteléül
szolgált. Az Északnémet Kaszinó és a Kék-narancs klub berlini párjaival, Lütgennel, Honeck-kel, Arendt-tel és
Ramlauval (ahogyan egy fényképen szerepelnek) Reinhold Sommer egy új, nagyszerű kezdeményezését vitte
sikerre, amely leírhatatlan ovációt hozott számára, Walter Honeck egy berlini látogatásáról tett utólagos
beszámolója szerint.
örülbelül ugyanebben az időben jelent meg Carl Ernst Riebeling, az a személyiség, aki szintén nem hagyható ki a
formációs tánc történetének leírásából. Körülbelül 1930 óta élénken érdeklődött a formációs tánc iránt, és az ezt
követő időszakban végzett fáradozásai eredményeképpen nagy érdemeket szerzett. A történelmi- és formációs
táncok különleges hobbit jelentettek számára már tánctanári pályafutásának kezdete óta, melyben a színpadi tánc
és a balett terén szerzett képzettsége csak további ösztönzést jelentett. Neki is már ekkor eszébe jutott, hogy a
társastáncot formációk által méginkább érvényre lehetne juttatni. Sok fejtörést és nehézséget követően, de a rá
jellemző idealizmustól vezérelve állított "lábra" első ízben egy formációt a 30-as évek elejének egy társasági
estjén, amelyről a nagy kasseli sajtóorgánumok lelkes hangon számoltak be.
30-as évek végefelé mások is megpróbálták követni példáját. Elsősorban a nagy rendezvényeken, például Bad
Kissingenben csodálhatta meg a közönség például a hamburgi Heinz Rolff tangóformációját vagy akár a kölni
ifj. Karl Schäfer keringőformációját.
Carl Ernst Riebeling tulajdonképpeni "fénykora" azonban csak a II. Világháború után következett be, amikor

már nem csupán a történelmi táncok mértékadó szakértőjeként szerzett ismertséget Németország határain kívül

is. Számos alkalommal gyönyörködhetett a közönség a régi táncok varázslatos formációiban és azok történelmi

előadásában többk között a kasseli városháza báltermében megrendezett német bajnokságokon, amelyeken

mindig képes volt újabb ötletekkel és koreográfiai újításokkal megjelenni. A Riebeling-házaspár bámulatos

sokoldalúsága és kimeríthetetlen szellemi tartalékai révén jelentős fejezetet írt a táncsport történelemkönyvébe.

Amit Kassel a maga nagy rendezvényeivel ebben a szektorban a második világháború előtt és után teljesített, az

már csak a rendezvények "sávszélességének" tekintetében is annyira egyedülálló, hogy mindenképpen érdemes

megjegyeznünk.

Visszatekintve összefoglalásul meg kell állapítanunk, hogy a formációs tánc története Németországban jelentős
múltra tekint vissza, illetve hogy Anglia ebben a tekintetben nem tekinthető úttörőnek.
Anglia láthatóan különleges nyitottságot mutatott a már 1930 óta a feltörekvő klasszikus balett (Marie Rambert,
Ninette de Valois és a Sadler's Wells Ballett) hatása alatt álló formációkra, illetve magára a formációs táncra,
mivel az megfelelt az angolok művészi formai ízlésének. A modern hatású táncsportnak ezt a változatát Ripman
1932 márciusában vezette be először négy párral a londoni Astoriában. Erről a rendezvényről nem csak az
angol szaklapok, hanem a német szakfolyóiratok is beszámoltak, különleges eseménynek titulálva azt.
A királyi Táncakadémia egyik elnökségi tagja, egyúttal dísztagja, aki az angol stílus egyik megformázója és
megteremtője a társastáncban, illetve az angol balett támogatója is egyben, nevezetesen Philip John S.
Richardson "Az angol báltermi táncok története" című könyvében arról számol be, hogy ez a kísérlet nagy
sikert aratott. Ettől kezdve a formációs tánc igen népszerű lett és különösen Észak-Angliában széles körben el is
terjedt. Ezt követően gyakran rendeztek formációs táncbemutatókat. Később ilyen jellegű táncversenyek és
végül bajnokságok is szerveződtek 1937-től kezdődően a Blackpool-fesztiválokon és 1938-tól az újra elindított
STAR-bajnokságokon.
A londoni Astoriában és még később a "Salon Bal"-ban helyet kapott rendezvény minden bizonnyal különleges
esemény lehetett, mivel Philip Richardson részletesen ír róla könyvében.
Németországgal ellentétben Angliában nem vonakodtak attól, hogy megteremtsék a formációs táncnak a
tornasportba való versenyszerű beépítésének feltételeit. E téren Anglia kétségtelenül nagy érdemeket szerzett.

27
Az első formációs táncversenyen, 1937-ben Blackpoolban - nem pedig 1936-ban, ahogyan az tévesen
helyenként olvasható - meglepő módon a dánok győztek. Ez is bizonyítja, hogy ez a szakág ekkorra már más
országokban is elfogadottá vált. A dánoknak egyébként 1948-ban, 1950-ben és 1964-ben is sikerült magukat a
győztesek listájára felírni.
Berlin az első blackpooli verseny idejében már rég túl volt a táncsport e látványos változatának ősbemutatóján.
Mindazonáltal Németországban hiányoztak a tornák megrendezéséhez szükséges egyes feltételek, mivel itt a
formációs táncot elsősorban egy koreográfiailag szakmai oldal határozta meg.
Ebben az összefüggésben az a téves felfogás is kiigazításra szorul, miszerint a formációs tánc németországi
elterjedése nem nyerhetett teret, mivel 1935 óta a szálak nagy mértékben Angliába vezettek. Azelőtt sosem
utaztak amatőrök és szakemberek emiatt Angliába, sosem érték egymást Németországban a nemzetközi
bemutatók és versenyek, amelyekre mindig angol párok is érkeztek a Csatornán keresztül és soha azelőtt nem
volt Németországnak ennyi tartósan jó kapcsolata Angliával. Ezekre a nemzetközi, s ezúttal politikamentes
összejövetelekre a kor vezetése nagy hangsúlyt fektetett Németország csorbát szenvedett hírnevének javítása
miatt. A be- és kiutazásokat nem korlátozták. Az akkoriban korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló
devizáról Dipl.-Ing. Franz Büchler, 1935-től a FIDA és az RPG elnöke gondoskodott, ha nem is túl bőségesen.
Egyesületünk dísztagja, Albert-Peter Hartmann, aki már a kezdeteknél jelen volt és az RfT alapító tagja lett
(1978. június 1-jén hunyt el Kasselben) és aki a 30-as években ügyvezetőként dolgozott a Bad Nauheim-i
gyógyfürdő igazgatóságában, gondoskodva arról, hogy a fürdőhely állandó nemzetközi találkozók által európai
táncsportcentrummá váljon, ugyanitt rendezte meg az első német földön tartott világbajnokságot is 1936-ban a
FIDA (az ICAD elődszervezete) megbízásából. "Az angol stílus németországi helytartója", ahogyan Hartmannt
esetenként titulálták, még életében nyugtázhatta Kasselban fejtegetéseimet. Angliával tehát adottak voltak a
kapcsolatok és az ebből következő ösztönzések is.
A formációs tánc Németországban azonban csak a 2. világháború után nyerhette el szélesebb tömegek tetszését.
Mint már említettem, itt szintén Carl Ernst Riebeling volt a kezdeményező, aki egy nagy sikert aratott
formációval jelent meg az 1949-es kasseli Német Bajnokságon.
Míg nálunk a tornákon még évekig az egyéni verseny állt előtérben, a formációkat szép látványosságnak, de
mellékes tevékenységnek tekintették
Bár 1950 július 7-én végre megtartották az első német földön megrendezett formációs tornát, amelynek híre
elterjedt a nyugati országok táncosainak körében, azonban ezt a hírnevet nem a németek, hanem a Lindgreen,
Nielsen, Pedersen és Bendixen nevű jelentős koppenhágai tánciskolák csapatai alapozták meg. A tornát a
lelkesedés újabb és újabb viharai kísérték, melynek szekcióiban a dánok, amint arról röviden már beszámoltam,
már a 30-as évektől az angolokéhoz hasonlatos tökéllyel szerepeltek.
Carl-Ernst Riebeling példáját sok helyütt követték. Az én szülővárosomban, Münsterben is lelkesnek
mutatkozott a közönség a formációk iránt. A RESIDENZ, az az 1951-ben alapított klub, amelyhez tartozónak
vallhatom magam, szintén egy ilyen körből került ki.
Mindazonáltal az első német formációs tornáig még el kellett telnie egy kis időnek, míg végül 1962 december
2-án Wiesbadenben a fiatal Fekete-arany klub, amely 1968-ban egyesült a nagy hagyományokkal rendelkező
Kék-narancs klubbal, megadta a startlövést.
Az első nemzetközi formációs tornát röviddel ezt követően, 1962 december 15-én rendezte meg a nem kevésbé
gazdag hagyományokkal rendelkező Zöld-fehér klub a Kölni Sportcsarnokban egy dán, egy angol és a
házigazda csapat részvételével. Ez a kölni klub, mindenekelőtt Karl Breuer, egykori német-, európa- és
világbajnok, nagy szerepet játszott a formációs tornák létrejöttében.
A latin-amerikai ágazat hozzáadásával a programskálát 1961-ben a blackpooli formációs versenyen
következetesen kibővítették. Itt még nem szerepeltek a németek. A Constance Grant edzősége alatt működő
sheffieldi csapat győzedelmeskedett.
Az első német formációs bajnokságig időre és türelemre volt szükség, hogy meg lehessen találni az ehhez
szükséges közös nevezőt. A drezdai és a düsseldorfi tánciskola vette át a kezdeményezést és szervezte meg a
bajnokságot akkor még az egykori DAT megbízásából, 1964 március 21-én a Neussi Sportcsarnokban. Ezen a
bajnokságon még nem szerepelt minden csapat külön mindkét ágazatban. Ezért előadásra kerültek vegyes
formációk (MIX) is. A következő években aztán ebben a szekcióban egyenesen viharos ütemű fejlődés indult
meg, nem csupán Németországban.
Mivel a formációs tánc más nemzeteknél is bevezetésre került és fokozott érdeklődésre talált, nemzetközi
bajnokságok megszervezését is fontolgatni kezdték. Végülis egyszer ennek is el kellett következnie.
Érthető módon további időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül megrendezésre kerüljön az első hivatalos
Európa-bajnokság 1967-ben Berlinben és az első formációs világbajnokság 1973-ban New Yorkban, amelyeken
még csak kevés nemzet tudott részt venni. A kezdeti nehézséget főleg az anyagiak problémája jelentette. Mivel
az 1973 márciusi New York-i bajnokságig nem léteztek ehhez hasonlatos rendezvények, az egész világ számára
nyitott blackpooli brit formációs táncbajnokságok számítottak egyfajta nem hivatalos világbajnokságnak.
Mindazonáltal többek között két német klub és azok edzői is alkottak kiemelkedőt e szektor úttörőiként, a TTC
Harburgból és a HTB Wolfgang Opitz vezetésével, illetve a TD Vörös-fehér Düsseldorfból Günter Dresen

28
vezetésével. Egyre növekvő számú sikereikkel többek között Blackpoolba is elvitték csapataikat, győzelmet
győzelemre halmoztak az 1967-es és 1970-es nemzetközi bajnokságon és ettől kezdve vezették a
világranglistát. Az első és második New York-i és düsseldorfi világbajnokságon mindkét ágban megszerzett
győzelemmel, valamint az ezután a köztársasági elnöktől és a DTV-től kapott legmagasabb sportkitüntetésekkel
fáradhatatlan munkájukra felkerült a korona és az egész világ példaképeivé váltak.
A Németországban jóval több, mint fél évszázados formációs tánc művészetét tekintve konzervatív, formájában
azonban modern, folyamatos edzést és elmondhatatlanul sok fárdozást kíván meg és mégis oly gyümölcsöző,
egyszerre esztétikus és nevelő hatású, a sport és a művészet ritka szintézise, mely hidat képez a tegnap és a ma
között és összeköt bennünket a holnappal is. Még a távolságtartó nézőt is felállítja a székéről, hisz a formációs
tánc magával ragadóan szép és mindig az is marad!

3. ÖLBÉLI JÁTÉKOK, ALTATÓK

In: Okos Baba internet

Altatók

Bubája, bubácska, esti csillag ragyog, ölünkben tartva ringatjuk (egyszerűen mondhatjuk, de
Aludjál, aludjál, én is álmos vagyok. dallamot is "írhatunk" hozzá)
Tündér öltöztessen, csillag csókolgasson,
Liliom öleljen, anyád simogasson.

Hunyd be a szemedet,
Aludj édes kisgyerek,
Hunyd be szemed, aludjál,
Édeseket álmodjál!

Arcsimogatók

Zöld erdő megborzoljuk a haját

Sík mező megsimítjuk a homlokát
Pillangó megérintjük, -simítjuk a szemét
Szuszogó megérintjük, megcsippentjük az orrát
Tátogó megsimítjuk, körberajzoljuk a száját
Itt lemegy simítjuk az állát a mellkasáig
Itt megáll megállítjuk az ujjunk
Itt a kulacs, itt igyál! megcsiklandozzuk a pocakját

Ciróka, maróka, megfogjuk az ölünkben ülő gyermekünk kezét, és azzal

Mit főztél, anyóka? simogatjuk, cirógatjuk hol az ő, hol a mi arcunkat;
Kását. cirógathatjuk
Hová tetted?
Pad alá,
Megették a kiscicák.

Orrdörgölő

Én is pisze, te is pisze, arcunkkal lassan közelítünk az ő arca felé, majd

29
Gyere, pisze, vesszünk össze! orrunkat összedörgöljük

Homlokdörgölő

Bú, bika, túri bika, összedörgöljük, összekoccantjuk homlokunkat

Nem adok szénát,
Csak a kaparékját.

Tenyeresdik

Kerekecske, dombocska, tenyerében körzünk az ujjunkkal

Itt szalad a nyulacska.
Erre megyen, itt megáll,
Itt egy körutat csinál,
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyermek keblibe.
ujjunkkal fölsétálunk a válláig
nyaka körül sétáltatjuk ujjunkat
a ruha alá bújtatva kezünket megcsiklandozzuk

Áspis, kerekes, ujjainkkal köröket rajzolunk gyermekünk tenyerébe

Útifüves, leveles, vagy csiklandozzuk azt
Bíbola, bíbola, belecsapunk, tapsolunk a kezébe
Pacs, pacs, pacs!

Ujjasdik

Ez elment vadászni, gyermekünk ökölbe szorított kezének ujjait minden

Ez meglőtte, sornál egyenként kinyitjuk a hüvelykujjtól haladva a
Ez hazavitte, kisujjig, vagy nyitott tenyerének ujjait sorban
Ez megsütötte, megsodorgatjuk
Az iciri-piciri meg mind megette.

Hüvelykujjam almafa
Mutatóujjam megrázta
Középsőujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.

Kicsi kövér Hüvelykapó,

Mellette van mutató,
Langaléta hosszú bátyja,
Meg a kisebb fiacskája,
Pöttöm Jancsi itt a végén
Kicsi babám kezecskéjén.

Láblógató

Lóg a lába, lóga, gyermekünk háttal ül az ölünkben, lógatja, lóbálja a

Nincsen semmi dolga, lábát (kisgyermeknek segíthetünk, de hamar ráéreznek
Mert ha dolga volna, a játék lényegére, ízére), pelenkázó szélén ülve is lehet

30
A lába nem lógna. játszani

Tapsoltató

Tapsi, tapsi mamának, a gyermek kezeit megfogva tapsoltatjuk

Tejcsit ád a babának.

Süti, süti pogácsát

Mamának, papának,
Isten madarának.

Ökölütögetés

Töröm, töröm a mákot, ökölbe szorított kezét megfogjuk, és váltott kézzel

Sütök neked kalácsot. kalapálunk vele

Kézcsipkedő

Csip, csip, csóka gyermekünk keze fejét finoman megcsípjük,

Vak varjúcska, hintáztatjuk föl-le (váltott kézzel is lehet), nagyobb
Komámasszony kéreti a szekerét, gyermekkel tornyot is építhetünk, majd az utolsó sor
Nem adhatom oda, alatt hessegetünk
Tyúkok ülnek rajta.
Hess le, tyúkok, hess le, hess le!

Csip, csip, csóka,

Vak varjúcska,
Jó volt-e a kisfiúcska? (kisleányka)
Ha jó volt a kisfiúcska, (kisleányka)
Ne csípd meg őt vak varjúcska!
Hess!

Lovagoltató

Hőc, hőc, katona, térdünket, lábunkat mozgatva lovagoltatjuk

Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra,
Azzal megyünk Budára,
A budai vásárra.

Sima út, sima út, lábunkon ülő, fekvő gyermeket lassan ringatjuk,
Göröngyös út, göröngyös út höcögtetjük egyre gyorsabban, (vigyázva) hátradöntjük,
Kátyú! hogy a feje lefelé lóg

Arcbillegető

Szita, szita, sűrű szita gyermekünk arcát tenyerünk közé vesszük, s jobbra,

31
Ma szitálok, holnap sütök, balra döntögetjük, billegetjük
Neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
A kis cipót neked adom.

Hintáztató

Húzz, húzz engemet, lábunkat keresztbe téve lábfejünkre ültetjük

Én is húzlak tégedet, gyermekünk, megfogjuk mind a két kezét, és föl-le
Amelyikünk leesik, vagy előre-hátra hintáztatjuk, húzogatjuk
Az lesz a legkisebbik.

Zsipp, zsupp, kenderzsupp, kezénél, lábánál fogja meg két felnőtt a gyermeket,
Ha megázik, kidobjuk! hintáztatják, majd nagyot lendítenek rajta

Álltató, sétáltató

Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál.

Jár a baba, jár, mint egy kismadár.

Jár a baba, jár, mint egy kiskirály,

Szedegeti a lábát, koptatja a bocskorát.

Sétálunk, sétálunk,
egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!

Táncoltatók

Tánci tánci, tánci,

Hacacáré, hacaca!

Tánci, tánci babája,

Puszit ád a mamája.

Etetők

Csukd be szemed,
Nyisd ki szád,
Adok neked cukorkát!

Csukd be szemed,
Tátsd ki szájad,
Adok neked egy finomat!

32
Természeti környezethez kapcsolódó mondókák

Gomba, gomba, gomba, öklök ütögetése

Nincsen semmi gondja. kézfej forgatása
Ha az eső esik rája, ujjainkat mozgatjuk a fejünk felett
Nagyra nő a karimája, karkörzés a fej felett
Az esőt csak neveti, szájra mutatás
Van kalapja, teheti. fej ütögetése

Nyuszi fülét hegyezi, kézfejünkkel nyuszifület mutatunk a bajusz pödrését

Nagy bajuszát pödöri, imitáljuk
Répát eszik: rop, rop, rop, tartjuk a szánk előtt a "répát"
Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp. ugrunk két nagyot

Csigabiga gyere ki, ha csigát látunk, mondhatjuk sokszor egymás után, de

Ég a házad ideki, csigavonal rajzolása közben is lehet mondókázni
Ha nem jössz ki, megbánod,
Nem leszek jó barátod!

Lassan jár a csigabiga, ölünkben tartva gyermekünket lassan sétálunk körbe-

Táskájában eleség, körbe, és lassan mondjuk a mondókát
Várja otthon fia, lánya,
Csigabiga feleség. gyorsan szaladunk körbe-körbe és gyorsan mondjuk a
Gyorsan jár a csigabiga, mondókát ezt lehet az előzőhöz hasonlóan rajzolás
Táskájában eleség, közben is mondogatni
Várja otthon fia, lánya,
Csigabiga feleség.

Hétköznapi dolgokra (munkafolyamatra, tevékenységre, tárgyakra) vonatkozó mondókák

Borsót főztem, kavarjuk az ételt

Jól megsóztam, utánozzuk a sózást
Meg is paprikáztam, ugyanígy a paprikázást
Ábele, bábele, fuss! taps

Mit csinál a kis kezem? széttárjuk a karunkat

Simogat kedvesen, simogatjuk gyermekünk arcát
Ütöget mérgesen, megütögetjük a térdeit
Csiklandoz viccesen, megcsiklandozzuk
Csípked hegyesen, megcsipkedjük a kezét, karját
Táncol ügyesen. megtáncoltatjuk az ujjainkat a lábán
Na mit csinál a kis kezem? széttárjuk a karunkat, kedvünk szerint bólinthatunk a
Te is tudod, mondd velem! fejünkkel vagy megcsikizhetjük a pocakját vagy
piszézhetünk egyet, stb.

Így ketyeg az óra: tik-tak, jár kezünkkel jobbra-balra mutatunk

Benne egy manócska kalapál, ökleinket felülről egymáshoz ütögetjük
Ha megáll az óra, és nem jár, megállítjuk a kezünk, majd forgatjuk

33
Alszik a manócska és nem kalapál. fejünk alá tesszük két kezünk, becsukjuk a szemünk

34