Professional Documents
Culture Documents
Berthellinger-A Mukodo Szeretet PDF
Berthellinger-A Mukodo Szeretet PDF
Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet
győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz.
Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel
szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán
drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el.
Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami
másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen. A szeretet rejtett Rendje az, aminek
megértése és követése nélkülözhetetlen.
A Szeretet Rendje
1
Sok ilyen rend rejtett, és nem figyelhetjük meg közvetlenül. Mélyen a lélekben
működnek, és igyekszünk elhomályosítani őket a hiedelmeinkkel, a kifogásainkkal, a
vágyainkkal vagy az aggodalmainkkal. Mélyen a lélekbe kell nyúlnunk, ha meg
akarjuk érinteni a Szeretet Rendjeit.
A Szeretet Első Rendje tehát, hogy a gyermekek úgy kapják az életet, ahogy azt nekik
adták. A gyermek nem hagyhat ki semmit abból az életből, amit kapott, és nem
akarhatja, hogy az másmilyen legyen, megváltozzon.
Egy gyermek maga a szülei. A Szeretet, ha sikeres akar lenni, megköveteli, hogy a
gyermek elismerje a szüleit azoknak, akik, félelem nélkül, és anélkül, hogy azt
képzelné, hogy lehetnének más szülei is. Más szülőknek más gyermekei lennének. A
mi szüleink az egyetlen lehetséges szülőpár a számunkra: illúzió azt képzelni, hogy
más személyek is lehetnének.
2
Szüleinket elismerni úgy, ahogy ők vannak, vallásos cselekedet. Kifejezi készségünket
arra, hogy feladjuk helytelen elvárásainkat, melyek meghaladják vagy alulmúlják azt,
ami a szüleinktől kapott élet valójában.
Néhány ember fél, hogyha úgy veszi a szüleit, ahogy ők vannak, magára kell vennie
szülei rossz oldalait is, és úgy viselkednek, mintha választhatnának, és az életnek csak
azt a részét kellene elfogadniuk, melyet kedvelnek. Ha félünk attól, hogy átöleljük az
élet egészét, a jó dolgokat is elveszítjük. Ha elismerjük szüleinket úgy, ahogy vannak,
magunkhoz öleljük az élet teljességét, úgy, ahogy az van.
Különlegesség
3
dolog, ami eltérő a szüleinktől. És ezt is el kell ismerni, legyen ez egyszerű vagy nehéz,
jó vagy rossz.
Ha a világra és a saját életünkre tisztán tekintünk, azt látjuk, hogy minden, ami
létezik és minden, amit teszünk, tartozik valamihez. Bármi, amit megtehetünk, vagy
aminek a megtételét elutasíthatjuk, amiért dolgozunk, vagy amit ellenzünk, azért
tesszük, mert egy nagyobb egészet szolgálunk vele, amit nem értünk.
Az Azonosság
Így ezek az élet alapvető adottságai. Az egy adottság, hogy vannak szüleink, és hogy
mi gyermekek vagyunk. És az is egy adottság, hogy van bennünk valami különlegesen
személyes.
4
Amellett, hogy életet adtak nekünk, szüleink még más dolgokat is adnak. Etetnek,
nevelnek, gondoznak, és még ennél is sokkal többet tesznek. A dolog akkor működik
jól, ha a gyermekek úgy fogadják, amit kapnak, ahogy azt nekik adják. Mint szabály: a
gyermekek eleget kapnak, ha el akarják fogadni azt, amit felkínálnak nekik.
A szeretet rendjével összhangban van az, ha a gyermek azt mondja: „Nagyon sokat
adtál nekem, és ez elég. Én ezt nagyra becsülve és szeretettel elfogadom". Az a
gyermek, amelyik így érez, telítettnek és sikeresnek érzi magát, nem számít, hogy
korábban mi történt. Az ilyen gyermek képes azt mondani: „a többi dolgomról majd
magam gondoskodom". És ez szintén gyönyörű tapasztalat. És akkor a gyermek
hozzáteheti: „Most már békében elhagylak."
De érezd meg, hogy mi történik a lélekben, ha elképzeled, hogy a gyermek azt mondja
szüleinek: „Amit adtál nekem, először is, nem a megfelelő dolog volt, másodszor
pedig nem volt elég. Még tartozol nekem." Mit kapnak a gyermekek a szülőktől, ha így
éreznek? Semmit. És mit kapnak a szülők a gyermektől? Szintén semmit. Az ilyen
gyermekek nem tudnak elválni szüleiktől: vádjaik és követeléseik a szülőkhöz kötik
őket, és noha hozzá vannak kötve szüleikhez, nincsenek szüleik. Üresnek,
rászorulónak és gyengének érzik magukat.
Ez a Szeretet Második Rendje: a gyermekek úgy veszik azt, amit a szülők az életen
kívül adnak neki, ahogy azt adják.
5
Az életen és azon kívül, amit a nevelés során adnak, a szülők adnak még ajándékokat
is abból, amit a saját erejükből halmoztak fel. Például egy anya tehetséges festő, aki a
legszebb képeket festi. Ez őhozzá, és nem a gyermekeihez tartozik. Ha a gyermekei
csalódottak, amikor nem tudnak ugyanolyan szép képeket festeni, noha nem
rendelkeznek ezzel a tehetséggel, és nem dolgoztak meg olyan keményen ezért, mint
az anya, megsértik a szeretet rendjét. Így működik az élet.
Ugyanez igaz az anyagi javakra. Az a gyermek, aki feljogosítva érzi magát, hogy
örökölje szülei javait, és csalódott, ha ez mégsem következik be, rongálja a szeretetet.
Ha mégis megörökli a javakat, a szeretet az szolgálja leginkább, ha ezt úgy tekinti,
hogy pusztán ajándékként kapta.
Ezek a gyermekek önhitten valami olyasmit akarnak tenni, amihez nincs joguk. Ha
például a gyermekek jóvá akarják tenni a szüleik hibáit, akkor magukat a szüleik fölé
helyezik, és úgy kezelik a szülőket, mintha azok volnának gondozásra szoruló
gyermekek, és a gyermekek a szülők.
Nemrégiben találkoztam egy nővel egy csoportban, akinek az apja vak volt, az
édesanyja pedig süket. Nagyon jól kiegészítették egymást. De az asszony úgy érezte,
hogy gondoskodnia kell róluk, és amikor felállítottuk a családi konstellációját, a nő
helyettesítője úgy viselkedett, mintha nagy volna, a szülei, pedig mintha kicsinyek. A
konstellációban az anya azt mondta neki: „Ami az apádat illeti, képes vagyok róla
önmagam gondoskodni". Az apa pedig ezt mondta: „Anyád és én jól megvagyunk.
Nincs rád szükségünk." De az asszony inkább csalódott volt, mint megszabadult.
Gyermek méretűvé vált.
Aznap éjjel nem tudott aludni. Valójában alvászavarban szenvedett. Azt mondtam
neki: „Az emberek, akik nem tudnak aludni, azt gondolják, hogy éberen figyelniük
kell valamire." És akkor elmondtam egy történetet Borchert-től egy fiatalemberről a
háború utáni Berlinben.
6
A fiatalember éjjel és nappal őrizte a testvére holttestét, hogy a patkányok ne egyék
meg. Noha teljesen kimerült volt, meg volt győződve róla, hogy kötelessége éberen
figyelni. Egy barátságos ember arra járt, és azt mondta neki: „Éjszaka a patkányok
alszanak". A fiú elaludt.
Elfogadás és kihívás
Ha a gyermek követelőzően azt mondja: „Még többet kellene adnotok", a szülők szíve
bezárul. Mivel a gyermek követelőző, a szülők nem tudnak többé önként velük
áramolni a szeretetben. Ez minden, amit a követelőzés el tud érni, letiltja a szeretet
természetes áramlását. A követelőző gyermekek hiába kapnak bármit is, nem tudják
értékelni azt.
7
Kölcsönösség
A szülők és a gyermekek között az adás és a kapás közötti egyensúly úgy érhető el,
hogy amit kapunk, azt továbbadjuk másoknak. A szülőket nagyon boldoggá teszi, ha
gyermekeik azt mondják: „Mindent elfogadok, amit adsz, és amikor nagy leszek,
továbbadom ezt."Azok a gyermekek, akik ilyen módón adnak, nem hátrafelé néznek,
hanem előre. És ezt tették a szüleik is, kaptak a saját szüleiktől és a gyermekeiknek
adták azt tovább. És mivel oly sok mindent kaptak, úgy érzik, bőségesen kell
adakozniuk, és képesek is err.
A tágabb család
Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, hogy kire van hatással e közös tudat, és kire nincs,
meg kell mondanunk, hogy ki tartozik a családhoz.
• A szülők és a testvéreik;
• A nagyszülők;
Az odatartozás joga
A vallás ma már nem játszik ekkora szerepet, de más dolgoknak még mindig nagy a
jelentőségük, mint például a foglalkozás, a nemzeti hovatartozás, a bőrszín vagy a
nemi identitás.
9
A családi rendszereknek az az alapvető dinamikája, melynek értelmében mindenki
egyenlő jogon tartozik a családhoz, nem tűr csorbulást.
Ebben egy rejtett, rendszerszerű kompenzációs erő működését láthatjuk, mely úgy áll
bosszút a korábbi taggal szemben elkövetett igazságtalanságért, hogy tudattalanul
belevonja a fiatalabb családtagot.
Megoldás
10
Amikor autentikusan mondják ki az ilyen mondatokat, akkor őszintén megnevezik
azt, ami történt, és az első feleség megkapja a kellő tiszteletet. A család-állításokon
gyakran megfigyelhetjük, hogy az első feleség arca miként lágyul meg ilyenkor, és
hogy egyből barátságossá válik, mert megkapja a tiszteletet. A reakcióiból látszik,
hogy a családhoz tartozik.
Az apa ránézhet a lányára, és nem kell az első feleségét látnia benne, és nem kell a
lányán gyűlöletet és bánatot látnia, azokat az érzéseket, melyet az első feleségének
kellett éreznie. És ha még mindig szereti az első feleségét, nem kell a szeretőjét látnia
a lányában. Ránézhet, és láthatja és szeretheti a lányát. A lány felszabadul, hogy
pusztán a lánya legyen, az apa pedig felszabadul, hogy pusztán apa legyen.
Mindaddig, amíg a lány az első feleséget képviseli, az anya tudattalanul a másik nőt
látja benne, és így konfliktusba kerülhetnek egymással, mintha riválisok lennének.
Amikor a lány azt mondja: „Te vagy az anyám, és én a te lányod vagyok. Nem
kapcsolódom ahhoz a másik nőhöz. Igényt tartok rád, mint az anyámra. Kérlek,
fogadj úgy, mint gyermekedet", akkor a lány visszaállítja az alapvető rendet.
11
vagy hogy beteggé váljanak, szélsőséges esetben pedig maguk is meg akarnak halni, és
nem tudják, hogy miért.
Például a gyermeki lélek gyakran azt mondja a halálos beteg anyának: „Inkább én
leszek beteg, semhogy te szenvedj. Inkább én magam halok meg, mint te". És ha az
anyának távoznia kell az életből, akkor olykor a gyermek öngyilkosságot követ el
abban a mágikus hitben, hogy áldozata felszabadítja az anyát arra, hogy maradjon.
Amikor egy gyermek az apjára vagy az anyjára néz, és ha valóban látja őket, nem
tudja kimondani ezt a mondatot, mert látja, hogy a szüleit lesújtaná a halála. A
gyermek mágikus hiedelemrendszere teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a szülők is
12
szeretik őt, és hogy szenvedélyesen utasítanának el egy ilyen áldozatot. A gyermek
szintén nem veszi figyelembe, hogy egy ilyen áldozat teljesen haszontalan.
Az élet ilyen elfogadása magasabb szintű szeretet, mint az a vak szeretet, amit a
gyermeki lélek érez, amikor azt mondja: „Anya, nem élhetek teljesen, mert te
meghaltál. Bűnösnek érzem magam."
Férfiak és Nők
13
Olykor az emberek becsmérlően beszélnek az emberi szexuális erőről, és
megfeledkeznek arról, hogy ez a legalapvetőbb erő, amely vezérli az életet és
garantálja annak folytonosságát. Ez az az erő, mely saját szolgálatába állít minket,
akár akarjuk, akár nem.
Amikor a férfi elismeri, hogy szüksége van a nőre, és hogy rajta keresztül válik férfivá,
és ha a nő elismeri, hogy szüksége van a férfira, és rajta keresztül válik nőve, akkor a
kölcsönös igényük mélyen egymáshoz köti őket. Pontosan azért, mert elismerik, hogy
szükségük van egymásra. És ez a kötelék a férfi és a nő között lehetővé teszi a férfi
számára, hogy a partnere nőiességét ajándékként tudja elfogadni, és lehetővé teszi a
nő számára, hogy a partnere férfiasságát ajándékként fogadja el.
14
Ha egy férfi és egy nő teljes mértékben férfiként és nőkét fogadják el egymást, akkor
szerelmük beteljesülése egy felbonthatatlan köteléket hoz létre köztük. Ez a kötelék
nagyon különbözik az egyházak erkölcsi tanításaitól, melyek a házasság
felbonthatatlanságát hirdetik. A szerelem beteljesedése ebben az értelemben olyan
köteléket hoz létre, mely nincs tekintettel a házasságra vagy a rítusokra és
ceremóniákra.
Például egy nő titokban úgy érezte, hogy jobb, mint a férje előző felesége volt, és meg
volt győződve, hogy a férfit sokkal boldogabbá tudja tenni, mint az előző feleség.
Mindazonáltal, néhány év után képtelen volt intim kapcsolatba kerülni a férjével. Így,
tudattalanul elismerte a férje kötődését és saját lojalitását is az előző feleséghez. Ő is
elveszítette a férjét, mint az első feleség.
Ez a kötődés nem ugyanaz, mint a szerelem. Megesik, hogy a kötődés nagyon mély,
noha kicsi a szerelem, vagy nagy a szerelem, és kicsi a kötődés. A kötődés a szex
fizikai aktusában keletkezik. Emiatt nagyon gyakori, hogy az incest vagy a nemi
erőszak hatására is létrejön.
15
tiszteletet. Ha az első köteléket gyűlöljük és alávalónak tartjuk, az hatással lesz a
későbbi kötődésekre, melyek már jobb körülmények között születhetnek meg.
Hierarchia
A férfi és a nő szerelmének a gyümölcse a gyermek. Szintén van egy rejtett rend, mely
támogatja a gyermekek egymás közti szeretetét: a rend a családi hierarchiában. A
családi hierarchia az idő folyását követi, azaz, aki előbb jött, előrébb való, mint az, aki
később jött.
A szülők pedig egymásnak ezt mondják: „Ha a gyermekeinkre nézek, jobban szeretlek
és tisztellek, mint valaha". Így a szülők gyermekeik iránti szeretete az egymás iránti
szerelmük folytatása lesz, de az egymás iránti szerelmük elsőbbséget élvez, a
gyermekek pedig szabadnak érezhetik magukat.
Sok család ma már második vagy harmadik a sorban. Például ha a férfinek és a nőnek
megelőzőleg már voltak kapcsolataik, és gyermekeket hoznak az új kapcsolatba. Mi
ilyenkor a sorrend?
16
A szülők előbb voltak szülei gyermekeiknek, mint hogy egymásra találtak. A
gyermekeik iránti szeretetük nem a férfiként és nőként megélt szerelmük folytatása,
mivel szülők voltak már azelőtt, hogy egy pár lettek volna.
17