Maranatha PDF

Ellen G.
White
MARANATHA
Áhítatos könyv
Fordította: Egervári Dezső

Ellen G. White Maranatha
Tartalom
TARTALOM ............................................................................................................................................ 2
JANUÁR - JÖN A KIRÁLY!...................................................................................................................... 10

JANUÁR 1. JÉZUS ELSŐ ELJÖVETELE ................................................................................................................ 10
JANUÁR 2. A BETLEHEMI TANULSÁG............................................................................................................... 10
JANUÁR 3. AMIKOR JÉZUS MEGSZÜLETETT ...................................................................................................... 11
JANUÁR 4. A MÁSODIK ADVENT REMÉNYSÉGE .................................................................................................. 12
JANUÁR 5. A SZENTÍRÁS ALAPESZMÉJE ........................................................................................................... 12
JANUÁR 6. A REFORMÁTOROK HITE ............................................................................................................... 13
JANUÁR 7. A TÖRTÉNELEM MEGÉRTÉSÉNEK KULCSA .......................................................................................... 13
JANUÁR 8. CSALÓDÁSOK ............................................................................................................................. 14
JANUÁR 9. AZ ISTENI ÜZENET HIRDETŐI .......................................................................................................... 15
JANUÁR 10. AZ IGAZSÁG DIADALT ARAT.......................................................................................................... 15
JANUÁR 11. SIETTESSÜK URUNK VISSZATÉRÉSÉT! ............................................................................................. 16
JANUÁR 12. A HARMADIK ANGYAL UTOLSÓ INTÉSEI........................................................................................... 17
JANUÁR 13. URALKODIK ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ.................................................................................................... 18
JANUÁR 14. AZ ILLÉSI PRÓFÉCIA .................................................................................................................... 18
JANUÁR 15. JÉZUS LEGYEN A KÖZÉPPONTBAN! ................................................................................................. 19
JANUÁR 16. A SZÁNTÓFÖLD: EGÉSZ VILÁGUNK ................................................................................................. 20
JANUÁR 17. ISTEN ÍTÉLETEI .......................................................................................................................... 20
JANUÁR 18. EGY JOBB ÉS NEMESEBB ÚT ......................................................................................................... 21
JANUÁR 19. AMIKOR FELHANGZIK A HANGOS KIÁLTÁS ....................................................................................... 22
JANUÁR 20. ISTEN MEGÕRZI A HŰSÉGESEKET ................................................................................................... 22
JANUÁR 21. MUNKÁLKODJUNK FELEBARÁTAINKÉRT! ......................................................................................... 23
JANUÁR 22. TANULMÁNYOZZUK A PRÓFÉCIÁKAT! ............................................................................................. 24
JANUÁR 23. VALLÁSI TÜRELMETLENSÉG ÉS ÜLDÖZÉS ......................................................................................... 24
JANUÁR 24. AZ EGYHÁZ NEM BUKIK EL ........................................................................................................... 25
JANUÁR 25. VALÓDI ÉS HAMIS ÉBREDÉS ......................................................................................................... 26
JANUÁR 26. ÖNHITT, GONDTALAN KÉSLEKEDÉS ................................................................................................ 26
JANUÁR 27. EL KELL NYERNÜNK A MENNYET .................................................................................................... 27
JANUÁR 28. BOLDOGOK, AKIK VIGYÁZNAK ...................................................................................................... 28
JANUÁR 29. KERESSÉTEK AZ URAT! ............................................................................................................... 28
JANUÁR 30. IMÁDKOZZUNK EGYMÁSÉRT! ....................................................................................................... 29
JANUÁR 31. ŐRKÖDJÜNK ÉS IMÁDKOZZUNK! ................................................................................................... 30
FEBRUÁR - KÉSZEN VAGYUNK-E JÉZUS ELJÖVETELÉRE?........................................................................ 31

FEBRUÁR 1. AZ ISTENI DICSŐSÉG MEGNYILATKOZÁSA......................................................................................... 31
FEBRUÁR 2. A SZÜKSÉGES FELKÉSZÜLÉS .......................................................................................................... 31
FEBRUÁR 3. A MEGMÉRETTETÉS IDEJE ............................................................................................................ 32
FEBRUÁR 4. KIÁLLJUK-E A PRÓBÁT? ............................................................................................................... 33
FEBRUÁR 5. A TÉVEDHETETLEN VEZETŐ .......................................................................................................... 33
FEBRUÁR 6. VÁLASZADÁSRA KÉSZEN .............................................................................................................. 34
FEBRUÁR 7. AZ IGAZSÁG, AMELY MEGELÉGÍT ................................................................................................... 35
FEBRUÁR 8. ERKÖLCSI FÜGGETLENSÉG............................................................................................................ 36
FEBRUÁR 9. VANNAK-E BÁLVÁNYAINK? .......................................................................................................... 36
FEBRUÁR 10. VIZSGÁLJÁTOK MEG SZÍVETEKET! ................................................................................................ 37
FEBRUÁR 11. ÖNVIZSGÁLÓ KÉRDÉSEK ............................................................................................................ 38
FEBRUÁR 12. LEGYETEK KÉSZEN! ................................................................................................................... 38
FEBRUÁR 13. NE KÉTELKEDJÜNK! .................................................................................................................. 39
2
FEBRUÁR 14. KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTEN ORSZÁGÁT!....................................................................................... 40

FEBRUÁR 15. BÖLCSEK VAGYUNK, VAGY OKTALANOK? ...................................................................................... 40
FEBRUÁR 16. MINDVÉGIG ÁLLHATATOSAN ...................................................................................................... 41
FEBRUÁR 17. AZ UTOLSÓ ŐRVÁLTÁS .............................................................................................................. 42
FEBRUÁR 18. EGYETLEN BIZTONSÁGUNK......................................................................................................... 42
FEBRUÁR 19. MUNKÁLKODÓ HIT .................................................................................................................. 43
FEBRUÁR 20. SÁTÁN ESZKÖZEI ...................................................................................................................... 44
FEBRUÁR 21. KÍSÉRTÉSEK ÁLRUHÁBAN ........................................................................................................... 45
FEBRUÁR 22. MIÉRT KÉSIK KRISZTUS ELJÖVETELE?............................................................................................ 45
FEBRUÁR 23. AZ ELÉRENDŐ CÉL .................................................................................................................... 46
FEBRUÁR 24. NE DOLGOZZUNK AZ ÖRDÖGNEK! ............................................................................................... 47
FEBRUÁR 25. SÁTÁN UTOLSÓ HADJÁRATA ....................................................................................................... 47
FEBRUÁR 26. A MENNYEI KAPUKON ÁT .......................................................................................................... 48
FEBRUÁR 27. A BIZTOS PRÓFÉTAI SZÓ ............................................................................................................ 49
FEBRUÁR 28. BIZTOS MENEDÉK .................................................................................................................... 50
MÁRCIUS - ALKALMASSÁG A MENNYEK ORSZÁGÁRA .......................................................................... 51

MÁRCIUS 1. KÖZEL VAN AZ ÚR NAPJA ............................................................................................................ 51
MÁRCIUS 2. BŰNBETEGEK ORVOSSÁGA .......................................................................................................... 51
MÁRCIUS 3. ÚJ ÉLET ................................................................................................................................... 52
MÁRCIUS 4. AMI AZ ÉLETBEN A LEGFONTOSABB ............................................................................................... 53
MÁRCIUS 5. A MENNY HIBÁTLAN IGAZGYÖNGYE............................................................................................... 54
MÁRCIUS 6. KRISZTUS AZ EGYETLEN MEGVÁLTÓ .............................................................................................. 54
MÁRCIUS 7. BIZONYOSODJUNK MEG ISTEN JÓSÁGÁRÓL! .................................................................................... 55
MÁRCIUS 8. A MENNY POLGÁRAI .................................................................................................................. 56
MÁRCIUS 9. ISTEN TELJESEBB MEGISMERÉSE ................................................................................................... 56
MÁRCIUS 10. A LEGMAGASABB RENDŰ ELMÉLKEDÉS......................................................................................... 57
MÁRCIUS 11. FEHÉR RUHÁRA VAN SZÜKSÉGÜNK .............................................................................................. 58
MÁRCIUS 12. AZ ENGEDELMESSÉG ÖRÖME ..................................................................................................... 59
MÁRCIUS 13. ISTEN MŰHELYÉBEN FORMÁLÓDVA ............................................................................................. 60
MÁRCIUS 14. EGÉSZSÉG ÉS TISZTA GONDOLKODÁS ........................................................................................... 60
MÁRCIUS 15. AZ ÉLET VETÉSE ÉS ARATÁSA ...................................................................................................... 61
MÁRCIUS 16. A MENNY ÁLTAL ELISMERT JELLEM .............................................................................................. 62
MÁRCIUS 17. PÉTER LÉTRÁJÁN ..................................................................................................................... 62
MÁRCIUS 18. A LÉLEK LÉLEGZETVÉTELE .......................................................................................................... 63
MÁRCIUS 19. A FEJLŐDÉS TITKA ................................................................................................................... 64
MÁRCIUS 20. ÁLLHATATOS HIT ..................................................................................................................... 65
MÁRCIUS 21. A SZÍV ÉS AZ ÉLET TISZTASÁGA ................................................................................................... 65
MÁRCIUS 22. MIT JELENT A BIBLIAI MEGSZENTELŐDÉS? .................................................................................... 66
MÁRCIUS 23. LEGYÜNK ÉBEREK! ................................................................................................................... 67
MÁRCIUS 24. VÉDELEM MINDEN KÍSÉRTÉS ELLEN ............................................................................................. 67
MÁRCIUS 25. MIÉRT „KÉSIK” AZ ÚR? ............................................................................................................ 68
MÁRCIUS 26. A VIZSGÁLATI ÍTÉLET ................................................................................................................ 69
MÁRCIUS 27. A MEGBÍZHATÓ IGAZSÁG .......................................................................................................... 70
MÁRCIUS 28. A SZENTÍRÁS A MI VÉDELMÜNK.................................................................................................. 70
MÁRCIUS 29. ISTEN A BIZTONSÁGUNK ZÁLOGA ................................................................................................ 71
MÁRCIUS 30. MÉLY ÉS ÉLŐ TAPASZTALAT ....................................................................................................... 72
MÁRCIUS 31. LEGYETEK KÉSZEN! .................................................................................................................. 72
ÁPRILIS - JÖVETELÉNEK ÜZENETE ......................................................................................................... 74

ÁPRILIS 1. A LEGNAGYOBB MUNKA ................................................................................................................ 74
3
ÁPRILIS 2. A KERESZT ÜZENETE ..................................................................................................................... 74

ÁPRILIS 3. SZERETETTŐL INDÍTTATVA .............................................................................................................. 75
ÁPRILIS 4. AHOL A BIZONYSÁGTEVÉST KEZDENI KELL .......................................................................................... 76
ÁPRILIS 5. A NYOMORÚSÁGBAN VESZTEGLŐ VILÁG............................................................................................ 77
ÁPRILIS 6. TANÍTÁS HÁZRÓL HÁZRA ................................................................................................................ 77
ÁPRILIS 7. EGYÉNI, SZEMÉLYES TANÚSKODÁS ................................................................................................... 78
ÁPRILIS 8. FÚJJATOK RIADÓT! ....................................................................................................................... 78
ÁPRILIS 9. ISTEN KÜLÖNLEGES, MÁNAK SZÓLÓ ÜZENETE ..................................................................................... 79
ÁPRILIS 10. A DÖNTÉS IDEJE ......................................................................................................................... 80
ÁPRILIS 11. MÁSOK MEGMENTÉSÉÉRT ÉLNI ..................................................................................................... 81
ÁPRILIS 12. AZ ÉLETRE VEZETŐ ÖSVÉNY .......................................................................................................... 81
ÁPRILIS 13. KÖZÖSSÉG KRISZTUSSAL .............................................................................................................. 82
ÁPRILIS 14. AZ ÜDVÖZÍTŐ KÉPVISELŐI ............................................................................................................ 83
ÁPRILIS 15. JELLEM, AMIT A VILÁG ELISMER..................................................................................................... 84
ÁPRILIS 16. A VILÁGNAK SZÓLÓ BIZONYSÁGTÉTEL ............................................................................................. 84
ÁPRILIS 17. ISTEN KIPÓTOLJA A HIÁNYOSSÁGOKAT ............................................................................................ 85
ÁPRILIS 18. A HATALOMMAL KÍSÉRT IGEHIRDETÉS............................................................................................. 86
ÁPRILIS 19. „ÍME AZ ISTEN BÁRÁNYA” ........................................................................................................... 86
ÁPRILIS 20. ISTEN REFORMRA SZÓLÍT FEL ........................................................................................................ 87
ÁPRILIS 21. ÕRIZZÜK MEG AZ ISTENI VILÁGOSSÁGOT! ........................................................................................ 88
ÁPRILIS 22. AZ ÉNRŐL VALÓ MEGFELEDKEZÉS ÉRTÉKE ........................................................................................ 89
ÁPRILIS 23. A FIATALOK ISTEN ESZKÖZEI ......................................................................................................... 89
ÁPRILIS 24. DOLGOZZUNK MINDEN KOROSZTÁLYÉRT! ........................................................................................ 90
ÁPRILIS 25. MENJETEK EL TI IS A SZŐLŐBE! ...................................................................................................... 91
ÁPRILIS 26. MINDEN KINCSÜNKET ADJUK ISTENNEK! ......................................................................................... 92
ÁPRILIS 27. ELMÉLKEDÉS ÉS CSELEKVÉS .......................................................................................................... 93
ÁPRILIS 28. HAMIS ÉS VALÓDI LELKESEDÉS ...................................................................................................... 93
ÁPRILIS 29. SZILÁRD ALAPZAT ....................................................................................................................... 94
ÁPRILIS 30. A MENNY VÁR RÁD..................................................................................................................... 95
MÁJUS - KRISZTUS VISSZATÉRÉSÉNEK JELEI ......................................................................................... 97

MÁJUS 1. ISTEN VEZETNI AKARJA NÉPÉT ......................................................................................................... 97
MÁJUS 2. SÁTÁN NÖVEKVŐ TÁMADÁSAI ......................................................................................................... 97
MÁJUS 3. A RÁNK VÁRÓ NAGY KÜZDELEM....................................................................................................... 98
MÁJUS 4. AZ ÍRÁSOK FÉLREMAGYARÁZÁSA ..................................................................................................... 99
MÁJUS 5. HAMIS ELGONDOLÁSOK ISTENRŐL ................................................................................................... 99
MÁJUS 6. A HAMIS TUDOMÁNY VESZÉLYEI .................................................................................................... 100
MÁJUS 7. SÁTÁN MESTERI CSALÁSAI ............................................................................................................ 101
MÁJUS 8. IDŐK ÉS ALKALMAK ..................................................................................................................... 101
MÁJUS 9. „AMINT NOÉ NAPJAIBAN VOLT…” ................................................................................................. 102
MÁJUS 10. KÖVESSÜK KRISZTUST! .............................................................................................................. 103
MÁJUS 11. A FIATALOKRA LESELKEDÕ VESZÉLYEK ........................................................................................... 103
MÁJUS 12. A POGÁNY HATALOM POMPÁJA .................................................................................................. 104
MÁJUS 13. ZŰRZAVAR A VÁROSOKBAN ........................................................................................................ 105
MÁJUS 14. AZ ELŐÍTÉLET NÖVEKEDÉSE ........................................................................................................ 105
MÁJUS 15. A SZEMEK KÍVÁNSÁGA ............................................................................................................... 106
MÁJUS 16. A BÉKESSÉGET KIÁLTÓK.............................................................................................................. 107
MÁJUS 17. LÁTVÁNY, HANGHATÁSOK ÉS BŰNÖZÉS ......................................................................................... 107
MÁJUS 18. SPIRITIZMUS ÉS FORRADALOM .................................................................................................... 108
MÁJUS 19. AZ ISTENI MÉRCE...................................................................................................................... 109
4
MÁJUS 20. ÖRDÖGI GYÓGYÍTÁSOK .............................................................................................................. 110

MÁJUS 21. MEGLÁTJUK-E A VALÓS VESZÉLYT? .............................................................................................. 110
MÁJUS 22. ÉGI JELEK................................................................................................................................ 111
MÁJUS 23. AZ ÉG CSILLAGAI LEHULLANAK ..................................................................................................... 112
MÁJUS 24. AZ OTTOMÁN BIRODALOM A PRÓFÉCIÁBAN ................................................................................... 113
MÁJUS 25. AZ ERKÖLCSTELENSÉG TERJEDÉSE................................................................................................. 113
MÁJUS 26. MELYEK AZ ÚR VALÓDI AJÁNDÉKAI?............................................................................................. 114
MÁJUS 27. MINDENT MEG KELL VIZSGÁLNUNK .............................................................................................. 115
MÁJUS 28. HAMISÍTVÁNYOK...................................................................................................................... 116
MÁJUS 29. EGYSÉG VAGY SZÉTHÚZÁS? ........................................................................................................ 116
MÁJUS 30. A HAMIS LÁTOMÁSOK KÖVETKEZMÉNYEI ....................................................................................... 117
MÁJUS 31. TEGYÜNK OLAJAT A LÁMPÁSAINKBA! ............................................................................................ 118
JÚNIUS - A KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELÉT MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK ............................................. 119

JÚNIUS 1. ELJÖVENDŐ ESEMÉNYEK .............................................................................................................. 119
JÚNIUS 2. A SZÜKSÉGES ELŐKÉSZÜLET .......................................................................................................... 119
JÚNIUS 3. A HŰSÉG PRÓBÁJA ...................................................................................................................... 120
JÚNIUS 4. „VIGYÁZZATOK ÉS IMÁDKOZZATOK!”.............................................................................................. 121
JÚNIUS 5. A FENEVAD KÉPMÁSA .................................................................................................................. 121
JÚNIUS 6. A HITEHAGYÁS ........................................................................................................................... 122
JÚNIUS 7. A SPIRITIZMUS SZEREPE A CSALÁSBAN............................................................................................. 123
JÚNIUS 8. „A HALOTTAK SEMMIT SEM TUDNAK…” .......................................................................................... 124
JÚNIUS 9. VALÓDI ÉS HAMIS MEGÚJULÁS ...................................................................................................... 124
JÚNIUS 10. „AKIK DIADALMASKODNAK A FENEVADON” ................................................................................... 125
JÚNIUS 11. A SZOMBAT TELJESEBB HIRDETÉSE ............................................................................................... 126
JÚNIUS 12. A MÁSODIK ANGYAL ÜZENETE ..................................................................................................... 126
JÚNIUS 13. SZOMBAT VAGY VASÁRNAP? ...................................................................................................... 127
JÚNIUS 14. A HÁROM ANGYAL ÜZENETE ....................................................................................................... 128
JÚNIUS 15. HÁBORÚK AZ UTOLSÓ NAPOKBAN ................................................................................................ 129
JÚNIUS 16. A NYOMORÚSÁGOS IDŐ............................................................................................................. 129
JÚNIUS 17. ISTEN NÉPÉNEK HŰSÉGE ............................................................................................................. 130
JÚNIUS 18. BÖLCSESSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK ................................................................................................ 131
JÚNIUS 19. VASÁRNAPI MISSZIÓMUNKA ....................................................................................................... 131
JÚNIUS 20. ISTEN TÖRVÉNYÉT ÉRVÉNYTELENÍTIK ............................................................................................. 132
JÚNIUS 21. JEL A NAGYVÁROSOK ELHAGYÁSÁRA ............................................................................................. 133
JÚNIUS 22. ÉLELEM ÉS FÖLDEK AZ UTOLSÓ NAPOKBAN .................................................................................... 134
JÚNIUS 23. KÜLÖNBÖZŐ ÉRDEKCSOPORTOK KÖVETELÉSEI................................................................................. 135
JÚNIUS 24. AZ ELADÁS ÉS A VÁSÁRLÁS TILALMA ............................................................................................. 136
JÚNIUS 25. A VÁROSOK FIGYELMEZTETÉSE .................................................................................................... 136
JÚNIUS 26. A SZENVEDÉS ENYHÍTÉSE ............................................................................................................ 137
JÚNIUS 27. ISTENTŐL KÉRJÜNK ERŐT ÉS SEGÍTSÉGET!....................................................................................... 138
JÚNIUS 28. AKIK A TEREMTŐVEL SZÁLLNAK SZEMBE ........................................................................................ 138
JÚNIUS 29. A KERESZTÉNYSÉG KÉT NAGY CSOPORTJA ....................................................................................... 139
JÚNIUS 30. VILÁGOSSÁG A ZŰRZAVARBAN .................................................................................................... 140
JÚLIUS - AZ EGYHÁZ NAGY MEGPRÓBÁLTATÁSA ÉS TANÚSKODÁSA.................................................. 141

JÚLIUS 1. HÁRMAS SZÖVETSÉG A LELKIISMERETI JOGOK ELLEN ........................................................................... 141
JÚLIUS 2. AZ ÚR LESZ NÉPÉNEK VÉDELMEZŐJE................................................................................................ 141
JÚLIUS 3. AZ IGAZSÁG ELFERDÍTÉSE .............................................................................................................. 142
JÚLIUS 4. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A JÖVENDÖLÉSBEN...................................................................................... 143
JÚLIUS 5. KRISZTUS A MI MENEDÉKÜNK ........................................................................................................ 144
5
JÚLIUS 6. KRISZTUSÉRT SZENVEDVE .............................................................................................................. 144

JÚLIUS 7. HITEHAGYOTTAK ÉS HŰSÉGESEK ..................................................................................................... 145
JÚLIUS 8. KRISZTUS KEZÉN KÍVÜL MINDENKI MÁSÉT EL KELL ENGEDNÜNK ............................................................. 146
JÚLIUS 9. MINT MÁRDOKEUS NAPJAIBAN…................................................................................................... 147
JÚLIUS 10. VÉRTANÚK AZ UTOLSÓ NAPOKBAN ............................................................................................... 147
JÚLIUS 11. A ROSTÁLÁS IDEJE ..................................................................................................................... 148
JÚLIUS 12. MENNYEI SEGÍTSÉG A KOMOLYAN KÜZDŐKNEK................................................................................ 149
JÚLIUS 13. EGYSÉG A HANGOS KIÁLTÁS IDEJÉN ............................................................................................... 149
JÚLIUS 14. ISTEN MINDVÉGIG VELÜNK LESZ ................................................................................................... 150
JÚLIUS 15. AZ EGYHÁZ MEGTISZTÍTÁSA ......................................................................................................... 151
JÚLIUS 16. SÁTÁN MEGSZEMÉLYESÍTI KRISZTUST I........................................................................................... 151
JÚLIUS 17. SÁTÁN MEGSZEMÉLYESÍTI KRISZTUST II.......................................................................................... 152
JÚLIUS 18. „…ÉN IS MEGTARTALAK TÉGED” ................................................................................................... 153
JÚLIUS 19. PAJZSUNK SÁTÁN HATALMA ELLEN ............................................................................................... 153
JÚLIUS 20. AZ ÉLŐ IGÉRE KELL ALAPOZNUNK .................................................................................................. 154
JÚLIUS 21. HAMIS CSODÁKNAK LEHETÜNK TANÚI ........................................................................................... 155
JÚLIUS 22. ISTEN PECSÉTJE ÉS A FENEVAD BÉLYEGE.......................................................................................... 156
JÚLIUS 23. AZ ELPECSÉTELÉS ÉS A KÉSŐI ESŐ .................................................................................................. 156
JÚLIUS 24. A MARADÉK ÉS AZ ELPECSÉTELÉS .................................................................................................. 157
JÚLIUS 25. KIT KÖVET A VILÁG? .................................................................................................................. 158
JÚLIUS 26. AZ ISTEN IRÁNTI HŰSÉG NAGY PRÓBÁJA ......................................................................................... 159
JÚLIUS 27. HITEHAGYÁS ÉS PUSZTULÁS ......................................................................................................... 159
JÚLIUS 28. TUDNUNK KELL, MI AZ IGAZSÁG ................................................................................................... 160
JÚLIUS 29. AZ ANGYAL JELENÉSEK KÖNYVE 18. FEJEZETÉBEN ............................................................................ 161
JÚLIUS 30. A KORAI ÉS A KÉSŐI ESŐ.............................................................................................................. 162
JÚLIUS 31. IDEJE FELÉBREDNI! .................................................................................................................... 162
AUGUSZTUS - MEGSZENTELŐDÉS, ELPECSÉTELÉS, ÉS A SZENTÉLY ...................................................... 164

AUGUSZTUS 1. A MEGPRÓBÁLTATÁS ÓRÁIBAN ............................................................................................... 164
AUGUSZTUS 2. KRISZTUS ÁLTAL BOLDOGOK LEHETÜNK .................................................................................... 164
AUGUSZTUS 3. AZ EGYETLEN VALÓDI KINCS: AZ IGAZ JELLEM ............................................................................. 165
AUGUSZTUS 4. KRISZTUS A MI SEGÍTŐNK ÉS SZABADÍTÓNK ............................................................................... 166
AUGUSZTUS 5. EGYÜTTMŰKÖDVE ISTENNEL .................................................................................................. 167
AUGUSZTUS 6. A KERESZTÉNY TÖKÉLETESSÉG ................................................................................................ 167
AUGUSZTUS 7. „AKIK AZ Ő NEVÉBEN HISZNEK” .............................................................................................. 168
AUGUSZTUS 8. BECSÜLETESSÉG AZ INDÍTÉKOKBAN ÉS A CSELEKVÉS SORÁN ........................................................... 169
AUGUSZTUS 9. A ROSSZ SZOKÁSOK LEGYŐZÉSE............................................................................................... 170
AUGUSZTUS 10. AZ EGÉSZ EMBER MEGSZENTELŐDÉSE .................................................................................... 170
AUGUSZTUS 11. ISTEN TÖRVÉNYÉVEL ÖSSZHANGBAN ...................................................................................... 171
AUGUSZTUS 12. LÁTSZÓLAGOS ÉS VALÓDI MEGSZENTELŐDÉS ........................................................................... 172
AUGUSZTUS 13. VIZSGÁLJUK MEG, MILYEN FORRÁSBÓL SZÁRMAZNAK ÉRZÉSEINK ÉS ÉRZELMEINK! ........................... 173
AUGUSZTUS 14. MARADJUNK SZOROS KAPCSOLATBAN KRISZTUSSAL! ................................................................ 173
AUGUSZTUS 15. SOHASEM KÉRKEDHETÜNK................................................................................................... 174
AUGUSZTUS 16. MEGVÁLTÁS NAPRÓL NAPRA................................................................................................ 175
AUGUSZTUS 17. A VALÓDI MEGTÉRÉS .......................................................................................................... 175
AUGUSZTUS 18. ISTEN NÉPÉNEK MEGSZENTELŐDÉSE ....................................................................................... 176
AUGUSZTUS 19. HANGOZZÉK FEL A FIGYELMEZTETÉS! ..................................................................................... 177
AUGUSZTUS 20. ITT A FELKÉSZÜLÉS IDEJE ...................................................................................................... 178
AUGUSZTUS 21. KIK NYERIK EL A PECSÉTET? .................................................................................................. 178
AUGUSZTUS 22. AZ ELPECSÉTELÉS IDEJE ....................................................................................................... 179
6
AUGUSZTUS 23. ISTEN PECSÉTJE ................................................................................................................. 180

AUGUSZTUS 24. JEL, AMELY MEGKÜLÖNBÖZTETI ISTEN NÉPÉT .......................................................................... 180
AUGUSZTUS 25. A SZOMBAT JELENTÕSÉGE ÉS DICSŐSÉGE ................................................................................ 181
AUGUSZTUS 26. ISTEN VÉDJEGYE ................................................................................................................ 182
AUGUSZTUS 27. TANULMÁNYOZZUK A SZENTÉLY BIBLIAI TANÍTÁSÁT! ................................................................. 183
AUGUSZTUS 28. A SZENTÉLY MEGTISZTÍTÁSA ................................................................................................. 183
AUGUSZTUS 29. A MENNYEI SZENTÉLYBEN FOLYÓ MUNKA ............................................................................... 184
AUGUSZTUS 30. AZ ÉLŐK MEGÍTÉLÉSE .......................................................................................................... 185
AUGUSZTUS 31. A VIZSGÁLATI ÍTÉLET ........................................................................................................... 185
SZEPTEMBER - A PRÓBAIDŐ LEZÁRULÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ ESEMÉNYEK ......................................... 187

SZEPTEMBER 1. MINDENKINEK SZÁMOT KELL ADNIA HITÉRŐL ............................................................................ 187
SZEPTEMBER 2. A HÍVŐK TANÚSÁGTÉTELE ..................................................................................................... 187
SZEPTEMBER 3. „KÉSZÜLJ ISTENED ELÉ!” ...................................................................................................... 188
SZEPTEMBER 4. AZ ISTENI SEGÍTSÉG ÍGÉRETE ................................................................................................. 189
SZEPTEMBER 5. ÚJ PÜNKÖSD...................................................................................................................... 189
SZEPTEMBER 6. A VÉGSŐ KÜZDELEM ............................................................................................................ 190
SZEPTEMBER 7. A PRÓFÉCIÁK VILÁGOS ÚTMUTATÁSA ...................................................................................... 191
SZEPTEMBER 8. A BÉKE RÖVID IDŐSZAKA ...................................................................................................... 191
SZEPTEMBER 9. „BÉKESSÉG ÉS BIZTONSÁG!” ................................................................................................. 192
SZEPTEMBER 10. ISTEN MŰVE BEFEJEZŐDIK................................................................................................... 193
SZEPTEMBER 11. ISTEN KÖZBELÉP NÉPE ÉRDEKÉBEN ........................................................................................ 193
SZEPTEMBER 12. A PRÓBATÉTEL IDEJE VÉGET ÉR ............................................................................................ 194
SZEPTEMBER 13. CSENDBEN, ÉSZREVÉTLENÜL JÖN EL A DÖNTŐ ÓRA................................................................... 195
SZEPTEMBER 14. TISZTA KÉZ ÉS TISZTA SZÍV ................................................................................................... 195
SZEPTEMBER 15. ANGYALOK VIGYÁZZÁK A FÖLDET ......................................................................................... 196
SZEPTEMBER 16. A HÉT UTOLSÓ CSAPÁS KEZDETE........................................................................................... 197
SZEPTEMBER 17. JÁKÓB KÜZDELMÉNEK ÉJSZAKÁJA ......................................................................................... 197
SZEPTEMBER 18. ÉJJEL ÉS NAPPAL ISTENHEZ KIÁLTANAK .................................................................................. 198
SZEPTEMBER 19. ANGYALI VÉDELEM A NYOMORÚSÁG IDEJÉN ........................................................................... 199
SZEPTEMBER 20. AMIKOR MÁR TÚL KÉSŐ ..................................................................................................... 200
SZEPTEMBER 21. AKIK MEGTARTJÁK ISTEN PARANCSOLATAIT ............................................................................ 200
SZEPTEMBER 22. MIÉRT JÖN EL A NYOMORÚSÁGOS IDŐ? ................................................................................ 201
SZEPTEMBER 23. AZ ÚR SZEMMEL TARTJA NÉPÉT ........................................................................................... 202
SZEPTEMBER 24. A NAGY NYOMORÚSÁG ...................................................................................................... 202
SZEPTEMBER 25. ISTEN NÉPÉT NEM LEHET MEGTÉVESZTENI .............................................................................. 203
SZEPTEMBER 26. AZ ÚR MEGÓVJA GYERMEKEIT ............................................................................................. 204
SZEPTEMBER 27. ISTEN NÉPE MEGSZABADUL ................................................................................................. 204
SZEPTEMBER 28. ISTEN KINYILVÁNÍTJA HATALMÁT .......................................................................................... 205
SZEPTEMBER 29. A HITÜK MIATT RABOSKODÓK MEGSZABADULNAK ................................................................... 206
SZEPTEMBER 30. A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE .............................................................................................. 206
OKTÓBER - A MÁSODIK ADVENT ....................................................................................................... 208

OKTÓBER 1. „MEGLÁTJÁTOK AZ EMBERNEK FIÁT” .......................................................................................... 208
OKTÓBER 2. „A NYOMORÚSÁG IDEJÉN ELREJT AZ Ő HAJLÉKÁBAN” ..................................................................... 208
OKTÓBER 3. A HETEDIK CSAPÁS .................................................................................................................. 209
OKTÓBER 4. ISTEN A MI OLTALMUNK ÉS ERŐSSÉGÜNK ..................................................................................... 210
OKTÓBER 5. AZ ÉLET KALAUZA .................................................................................................................... 210
OKTÓBER 6. KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK NAPJA ................................................................................................ 211
OKTÓBER 7. AZ ARANYLÓ REGGEL ............................................................................................................... 212
OKTÓBER 8. URUNK MÁSODIK ELJÖVETELE .................................................................................................... 212
7
OKTÓBER 9. KRISZTUS IGAZSÁGOT SZOLGÁLTAT ............................................................................................. 213

OKTÓBER 10. „ELJÖN A MI ISTENÜNK!” ....................................................................................................... 214
OKTÓBER 11. ÍTÉLET A MÁSODIK ADVENTKOR ................................................................................................ 214
OKTÓBER 12. AKIK ŐT ÁLTALSZEGEZTÉK ....................................................................................................... 215
OKTÓBER 13. A HŰTLEN PÁSZTOROKAT ELSÖPRŐ HARAG ................................................................................. 216
OKTÓBER 14. A BÁRÁNY HARAGJA .............................................................................................................. 216
OKTÓBER 15. ISTEN ÍTÉLETE ÉS AZ ARMAGEDDONI CSATA ................................................................................. 217
OKTÓBER 16. A VÉGSŐ HARC JELLEGE .......................................................................................................... 218
OKTÓBER 17. „LEGYETEK KÉSZEN TI IS!” ....................................................................................................... 218
OKTÓBER 19. AZ IGAZAK FELTÁMADÁSA ....................................................................................................... 219
OKTÓBER 19. „MINDAZOK, AKIK A KOPORSÓKBAN VANNAK, MEGHALLJÁK AZ Ő SZAVÁT” ...................................... 220
OKTÓBER 20. A FELTÁMADÁS TITKAI............................................................................................................ 220
OKTÓBER 21. AZ ÖRÖK ÉLET KEZDETE .......................................................................................................... 221
OKTÓBER 22. FELISMERJÜK MAJD EGYMÁST .................................................................................................. 222
OKTÓBER 23. A BOLDOG REMÉNYSÉG .......................................................................................................... 223
OKTÓBER 24. AZ IGAZAK ELVÁLTOZÁSA ........................................................................................................ 223
OKTÓBER 25. A FÖLD ELNÉPTELENEDIK ........................................................................................................ 224
OKTÓBER 26. SÁTÁN MEGKÖTÖZÉSE ........................................................................................................... 224
OKTÓBER 27. A CSALÁDOK ÚJRA EGYESÜLNEK ............................................................................................... 225
OKTÓBER 28. A HŰSÉGESEKNEK ELKÉSZÍTETT KORONÁK ................................................................................... 226
OKTÓBER 29. ISTEN GYERMEKEINEK BOLDOGSÁGA ......................................................................................... 227
OKTÓBER 30. HAZAFELÉ TARTUNK .............................................................................................................. 227
OKTÓBER 31. JUTALMA VELE VAN............................................................................................................... 228
NOVEMBER - MENNY ÉS FÖLD A MILLENNIUM IDEJÉN ...................................................................... 229

NOVEMBER 1. SÁTÁN ÉS ANGYALAINAK FOGSÁGA........................................................................................... 229
NOVEMBER 2. A BENNÜNKET ŐRZŐ ANGYALOK .............................................................................................. 229
NOVEMBER 3. ÖRÖMTELJES FOGADTATÁS ISTEN VÁROSÁBAN ........................................................................... 230
NOVEMBER 4. A MEGVÁLTOTTAK ÖRÖME ..................................................................................................... 231
NOVEMBER 5. AZ ÜDVÖZÜLTEK HÁLÁJA ........................................................................................................ 231
NOVEMBER 6. AZ ATYA ÉS A FIÚ SZERETETE .................................................................................................. 232
NOVEMBER 7. VÉGRE OTTHON! .................................................................................................................. 233
NOVEMBER 8. „AZ ÚR AZT NÉZI, AMI A SZÍVBEN VAN” .................................................................................... 233
NOVEMBER 9. MINDEN KÉRDÉSÜNKRE VÁLASZT KAPUNK ................................................................................. 234
NOVEMBER 10. „AZ ODAFELVALÓKKAL TÖRŐDJETEK!” .................................................................................... 235
NOVEMBER 11. A MEGVÁLTOTTAK JUTALMA ................................................................................................. 236
NOVEMBER 12. „AMIKET SZEM NEM LÁTOTT, FÜL NEM HALLOTT…” .................................................................. 236
NOVEMBER 13. JOG AZ ÉLET FÁJÁHOZ .......................................................................................................... 237
NOVEMBER 14. A SZIVÁRVÁNNYAL KÖRÜLVETT TRÓN...................................................................................... 238
NOVEMBER 15. LÁTNI FOGJUK A KIRÁLYT ..................................................................................................... 239
NOVEMBER 16. A SZÁZNEGYVENNÉGYEZER ................................................................................................... 239
NOVEMBER 17. AZ ÜDVÖZÜLTEK NAGY SOKASÁGA ......................................................................................... 240
NOVEMBER 18. A GYŐZTES LÉLEK JUTALMA .................................................................................................. 241
NOVEMBER 19. GONDOLKOZZUNK A MENNYEI ESEMÉNYEKRŐL! ....................................................................... 241
NOVEMBER 20. A MENNY DICSŐSÉGE .......................................................................................................... 242
NOVEMBER 21. A BIBLIA FELTÁRJA ELŐTTÜNK A JÖVŐ DICSŐSÉGÉT .................................................................... 243
NOVEMBER 22. „BOLDOGOK, AKIK MEGMOSTÁK RUHÁIKAT A BÁRÁNY VÉRÉBEN” ................................................ 243
NOVEMBER 23. AZ EZERÉVES ÍTÉLKEZÉS ....................................................................................................... 244
NOVEMBER 24. KRISZTUS ISMÉT VISSZATÉR A FÖLDRE ..................................................................................... 245
NOVEMBER 25. A MÁSODIK FELTÁMADÁS .................................................................................................... 245
8
NOVEMBER 26. AZ ÚJ JERUZSÁLEM ELLENI TÁMADÁS ...................................................................................... 246

NOVEMBER 27. AZ UTOLSÓ ÍTÉLET .............................................................................................................. 247
NOVEMBER 28. ISTEN MINDEN CSELEKEDETET MEGÍTÉL ................................................................................... 247
NOVEMBER 29. KRISZTUS A BÍRÓ................................................................................................................ 248
NOVEMBER 30. JUTALOM ÉS BÜNTETÉS ....................................................................................................... 248
DECEMBER - A VÉGSŐ ÍTÉLET ÉS AZ ÚJ FÖLD...................................................................................... 250

DECEMBER 1. A SZENT VÁROS FELETTI JELENET .............................................................................................. 250
DECEMBER 2. „CSAK AZ ÚRBAN VAN MINDEN IGAZSÁG ÉS ERŐ” ........................................................................ 250
DECEMBER 3. ISTEN IGAZSÁGOSSÁGÁNAK ELISMERÉSE ..................................................................................... 251
DECEMBER 4. SÁTÁNT A SAJÁT CSELEKEDETEI ÍTÉLIK EL..................................................................................... 252
DECEMBER 5. „A FÖLD ÉS A RAJTA LÉVŐ DOLGOK IS MEGÉGNEK” ....................................................................... 253
DECEMBER 6. A BŰNRE CSAK EGY DOLOG EMLÉKEZTET .................................................................................... 253
DECEMBER 7. A KIRÁLYI CSALÁD ................................................................................................................. 254
DECEMBER 8. A TEVÉKENY SZERETET ORSZÁGA .............................................................................................. 255
DECEMBER 9. AZ ÚJ ÉG ÉS AZ ÚJ FÖLD .......................................................................................................... 255
DECEMBER 10. NINCS TÖBBÉ HALÁL! ........................................................................................................... 256
DECEMBER 11. A MEGVÁLTOTTAK ÖRÖKSÉGE................................................................................................ 257
DECEMBER 12. A HELYREÁLLÍTOTT ÉDENKERT................................................................................................ 257
DECEMBER 13. AZ ÖRÖK VILÁG DICSŐSÉGE ................................................................................................... 258
DECEMBER 14. OTTHON, AZ ÚJ JERUZSÁLEMBEN ........................................................................................... 259
DECEMBER 15. A HALHATATLAN ÖRÖKSÉG.................................................................................................... 259
DECEMBER 16. A GYŐZEDELMES EGYHÁZ...................................................................................................... 260
DECEMBER 17. NEM VÁRT JUTALOM ........................................................................................................... 261
DECEMBER 18. TEVÉKENYSÉG AZ ÚJ FÖLDÖN ................................................................................................ 261
DECEMBER 19. MENNYEI MUZSIKA ............................................................................................................. 262
DECEMBER 20. „MÉLTÓ A BÁRÁNY…”......................................................................................................... 262
DECEMBER 21. AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG ISKOLÁJA............................................................................................... 263
DECEMBER 22. KRISZTUS LESZ A TANÍTÓNK ................................................................................................... 264
DECEMBER 23. A MEGVÁLTOTTAK MENNYEI TANULMÁNYAI ............................................................................. 265
DECEMBER 24. A MEGVÁLTÁS CSODÁJA ....................................................................................................... 265
DECEMBER 25. TANANYAGUNK A VILÁGEGYETEM ........................................................................................... 266
DECEMBER 26. KIMERÍTHETETLEN TUDÁS ..................................................................................................... 267
DECEMBER 27. A KINYILATKOZTATOTT DOLGOK A MIEINK ÉS GYERMEKEINKÉ........................................................ 267
DECEMBER 28. A SZERETET KRISZTUSI KIRÁLYSÁGA ......................................................................................... 268
DECEMBER 29. A SZOMBAT AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN...................................................................................... 269
DECEMBER 30. ÖRÖK BIZTONSÁG ............................................................................................................... 270
DECEMBER 31. AMIT AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG TARTOGAT A MEGVÁLTOTTAKNAK....................................................... 270
9
JANUÁR - Jön a király!

Január 1. Jézus első eljövetele
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett,
aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal
4,4–5)
„Az Üdvözítő eljövetelét már az Édenben prófécia hirdette. Amikor Ádám és Éva
először hallották az ígéretet, arra számítottak, hogy gyorsan beteljesedik. Örömmel fogadták
elsőszülött fiukat, s azt remélték, hogy talán ő a Szabadító. Ám az ígéret valóra válására még
várni kellett. Akik elsőként kapták ezt az ígéretet, nem láthatták a beteljesedését. Énok
napjaitól kezdve pátriárkák és próféták ismételték az ígéretet, és életben tartották az örömhírt,
de a Megígért még nem jött el. Dániel megjövendölte eljövetelének időpontját, azonban nem
mindenki értelmezte helyesen az üzenetet. Teltek-múltak az évszázadok, és a próféták
elhallgattak. Az elnyomó keze súlyosan ránehezedett Izráelre, és sokan vélték úgy, hogy »a
napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás« (Ezék 12,22).
Ám amint a csillagok haladnak kijelölt útjuk roppant körpályáin, úgy Isten elgondolásai
sem ismerik a sietséget vagy a késedelmet. Az óriási sötétség és a füstölgő kemence jelképei
által Isten kijelentette, hogy a zsidó nép rabságának ideje négyszáz évig tart majd.
»Annakutána – mondta – kijönnek nagy gazdagsággal.« (1Móz 15,14) Az ígéret ellen hiába
harcolt a büszke fáraó birodalma teljes erejével. »Ugyanazon a napon«, az isteni kijelentésben
megjelölt időpontban, »az Úr minden serege kijött Egyiptom földjéről« (2Móz 12,41). Így
határozták meg a mennyei tanácsban Krisztus eljövetelének óráját is. Amikor a hatalmas
időmérő mutatója a kijelölt időponthoz ért, Jézus megszületett Betlehemben.
»Amikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát.« A Gondviselés
irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi elhatározások és tettek összességét, míg a
világ megérett a Szabadító eljövetelére. Jézus eljött, hogy helyreállítsa, amit a pusztító
tönkretett. Krisztuson kívül senki sem képes újjáalakítani a jellemet, amelyet a bűn
megrontott. Ő eljött, hogy kiűzze az emberi akaratot uraló démonokat. Eljött, hogy fölemeljen
bennünket a porból, megromlott jellemünket az Ő isteni jellemének mintájára alakítsa, és saját
dicsőségével megszépítse.” (Jézus élete, 23., 28. o.)
Január 2. A betlehemi tanulság

„Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett,
másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják.” (Zsid 9,28)
„Krisztus első eljövetelekor Jeruzsálem papjai és írástudói, akikre Isten a
kinyilatkoztatásait bízta, felismerhették volna az idők jeleit, és hirdethették volna a Megígért
jövetelét. Mikeás megjövendölte a Messiás születési helyét, Dániel pedig meghatározta
adventjének idejét (Mik 5,2; Dán 9,25). A zsidó vezetők ismerték ezeket a próféciákat. Nem
volt mentségük arra, hogy nem tudták és nem hirdették a népnek, hogy a Messiás eljövetele a
küszöbön van. Tudatlanságuk bűnös mulasztás következménye volt.
10
Az egész népnek őrködni és figyelni kellett volna, hogy az elsők között köszönthesse a
világ Megváltóját. De íme, a názáreti dombok felől két fáradt vándor érkezett Betlehembe,
végigment a keskeny utcán, egészen a város keleti határáig, hiába keresve fedett helyet
éjszakára. Egyetlen ajtó sem nyílt meg előttük. Végül egy ütött-kopott istállóban találtak
menedéket. Ott született meg a világ Megváltója.
A mennyei hírnök senkit sem látott, aki várta volna Krisztust. Senki sem készült az élet
Fejedelmének fogadására. A döbbent hírnök már-már visszatért a mennybe a szégyenteljes
hírrel, amikor pásztorok egy csoportjára lett figyelmes. Miközben a pásztorok őrizték a nyájat,
a csillagos eget nézték, s eltűnődnek a prófécián, mely szerint a Messiás eljön a földre.
Vágyakoztak a világ Megváltójának adventjére. Itt voltak azok az emberek, akik felkészültek
a mennyei üzenet fogadására! Egyszer csak megjelent előttük Isten angyala, és elmondta az
örömteljes hírt.
Micsoda tanulság rejlik ebben a csodálatos betlehemi történetben! Megdorgálja
hitetlenségünket, büszkeségünket és önelégültségünket. Arra int, hogy vigyázzunk, nehogy
bűnös nemtörődömségünk miatt a mi figyelmünket is elkerüljék az idők jelei, és ne ismerjük
fel meglátogattatásunk napját.” (Korszakok nyomában, 279–281. o.)
Január 3. Amikor Jézus megszületett

„Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé,
napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki
megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk
néki.” (Mát 2,1–2)
„A dicsőség Királya mélyen leereszkedett, hogy emberi természetet öltsön magára. Az
angyalokat, akik tanúi voltak dicsőségének és ragyogásának a mennyben, igen elszomorította,
amint isteni Vezetőjüket ilyen megalázkodott állapotban látták.
A zsidó nép és vezetői olyannyira eltávolodtak Istentől, hogy az angyalok sem tudták
tudomásukra hozni az újszülött Megváltó érkezésének örömhírét. Isten Kelet bölcsei közül
választott férfiakat akaratának véghezvitelére… Ezek a bölcsek látták a menny fényességével
körülvett küldötteket, akik hírül adták Krisztus adventjét az alázatos pásztoroknak…
Ez a világosság angyalok távoli csoportja volt, ragyogó csillagként jelentek meg az égi
követek. A nagy, fénylő csillag, amilyet még senki sem látott azelőtt, égi jelnek tűnt, és
magára vonta a bölcsek figyelmét. Arra vették útjukat, amerre a fény vezette őket. Amint
Jeruzsálemhez közeledtek, a csillagot sötétség vette körül, és többé nem vezette őket.
Megértették, hogy a zsidó népnek tudnia kell a Messiás eljövetelének nagyszerű eseményéről,
és elkezdtek kérdezősködni a város környékén.
A bölcsek meglepődtek, amikor semmilyen érdeklődést nem tapasztaltak a Messiás
jövetelének hírére. Elcsodálkoztak, hogy a júdeabeliek nem érdeklődnek e nagyszerű esemény
iránt, és nem örülnek Krisztus adventjének.
Korunk egyházai éppúgy nem hajlandók meglátni a próféciák fényét, sem elfogadni
beteljesedésük bizonyságait – amelyek azt mutatják, hogy Krisztus nemsokára eljön –, mint a
zsidó nép Krisztus első adventjekor. Jeruzsálemben a Messiás evilági diadalmas uralkodására
11
vágyakoztak. Korunk keresztényei is az egyház földi virágzására várnak, a világ megtérésére,

és az ezeréves békekorszak örömére.” (Review and Herald, 1872. december 24.)
Január 4. A második advent reménysége

„Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel,
Uram, Jézus!” (Jel 22,20)
„A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelét várták. »Ismét eljövök« –
mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák hegyén, és ez az ígéret fényt árasztott a jövőre. Öröm és
reménység költözött a szívükbe, amit sem a fájdalom nem tudott elfojtani, sem a
megpróbáltatás megfakítani. Szenvedés és üldözés közepette »a nagy Istennek és megtartó
Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenése« volt a »boldog reménységük«. Amikor a
thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket – akik azt remélték, hogy szemtanúi
lesznek az Úr eljövetelének –, tanítójuk, Pál felhívta figyelmüket a feltámadásra, mely a
Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt
elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. »És ekképpen – mondta Pál – mindenkor az Úrral
leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.« (1Thess 4,17–18)
A hit és remény táplálta bizonyságot, amelyet a szentek a börtönben, a máglyán és a
vérpadon tettek az igazságról, egymásnak adták a századok. Hittek Krisztus feltámadásában,
és abban is, hogy eljövetelekor ők is feltámadnak, ezért nem féltek a haláltól. Készek voltak
sírba szállni, hogy szabadon támadjanak fel. Várták, hogy az Úr eljöjjön az ég felhőiben
Atyjának dicsőségével, elhozva országának idejét az igazaknak. A valdensek ugyanezt a hitet
ápolták. Wicliff vágyakozva várta a Megváltó megjelenését, az egyház reménységét.
Pátmoszon a szeretett tanítvány ezt az ígéretet hallotta: »Bizony hamar eljövök!« És
János sóvárgó válasza az egyház egész zarándokútján mondott imáját önti szavakba: »Bizony
jövel, Uram, Jézus!« (Jel 22,20)” (Korszakok nyomában, 270–271. o.)
Január 5. A Szentírás alapeszméje

„Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25)
„A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus
második eljövetelekor lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, »aki a feltámadás és az
élet«, azt a drága és boldogító reménységet ébresztette Isten népében – amely oly sokáig
zarándokolt »a halálnak földében és árnyékában« –, hogy eljön, és hazaviszi »azt, akit
eltaszított magától«. A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a
naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel elhagyta Édent, a hit gyermekei arra
várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az
elveszett Paradicsomba… Éden lakóinak hetedik leszármazottja, Énok, aki földi életében
három évszázadon át Istennel járt, megláthatta távolból a Szabadító jövetelét. »Ímé – mondta
–, eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett.« (Júd 14–15) Jób
pátriárka rendületlen bizalommal jelentette ki megpróbáltatásának éjszakáján: »Mert én
tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a
bőrömet megrágják, nem ebben a testemben látom meg az Istent. Akit magam látok meg
12
magamnak; az én szemeim látják meg, nem más.« (Jób 19,25–27)” (Korszakok nyomában,
268. o.)
„Bárcsak a kegyelmes Isten annyira megvilágosítaná gondolkodásodat, hogy megértsd
az örökkévaló dolgokat, s az igazság fényében felismerd számos tévedésedet, olyannak lásd
azokat, amilyenek! Hogy megtehesd a szükséges erőfeszítéseket, s megszabadulj e gonosz,
keserű gyümölcsöktől, és az örök élet szempontjából értékes gyümölcsöket teremhess. Alázd
meg Isten előtt szegény, büszke, önigazult szívedet! Bűnös voltod tudatában mélyen hajtsd
meg magad az Úr előtt. Szánd oda magad a felkészülés munkájára. Ne nyugodj, míg igazán el
nem mondhatod: »Tudom, hogy az én Megváltóm él, és mivel Ő él, én is élni fogok.« Ha
elveszíted a mennyet, mindent elveszítesz. Kérlek, ne kövess el hibát ebben a kérdésben!
Örök életedről van szó!” (Bizonyságtételek II., 88. o.)
Január 6. A reformátorok hite

„Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15,26)
„Luther kijelentette: »Meg vagyok győződve arról, hogy az ítélet napjáig háromszáz év
sem telik már el. Isten nem fogja és nem tudja már sokáig eltűrni ezt a világot... Közeledik a
nagy nap, amikor a gyűlölet birodalma elvész.« »Ennek az öreg világnak a vége nincs már
messze« – mondta Melanchton. Kálvin kérte a keresztényeket, hogy »mit sem tétovázva, a
legcsodálatosabb esemény, Krisztus eljövetele után lángolón vágyakozzanak«. Kijelentette,
hogy »a hűségesek egész családja arra a napra tekint«. »Éheznünk és akarnunk kell Krisztust,
elmélkednünk kell róla annak a nagy napnak a hajnaláig, amikor Urunk megmutatja
országának teljes dicsőségét!«
»Vajon a mi Urunk nem vitte fel testünket a mennybe – kérdezte Knox, a skót
reformátor –, és vajon nem tér vissza? Tudjuk, hogy visszatér, mégpedig sietve.« Ridley és
Latimer, akik életüket áldozták az igazságért, hittel várták az Úr eljövetelét. Ridley ezt írta:
»A világ kétségkívül a vég felé közeledik, ezt hiszem, ezért mondom. Szívünk mélyéből
kiáltsuk Jánossal, Isten szolgájával Megváltónknak: Jövel, Uram, Jézus!«
»Az Úr eljövetelének gondolata a legdrágább és legörömtelibb nekem – mondta
Baxter… Krisztus szentjei örülnek eljövetelének, és várják a boldog reménységet… Mivel a
halál, az utolsó ellenség a feltámadáskor megsemmisül, a hívőknek őszintén kell
vágyakozniuk Krisztus második eljövetelére, a teljes és végső győzelem idejére, és buzgón
kell imádkozniuk érte… E nap után kell minden hívőnek sóvárognia, és ebben kell
reménykednie, tudván, hogy ekkor zárul le a megváltásukért végzett munka. Ekkor valósul
meg lelkük minden vágya, törekvése… Ó, Uram, siettesd ezt a boldog napot!« Ez volt az
apostoli egyház, »a pusztai egyház« és a reformátorok reménysége.” (Korszakok nyomában,
271–272. o.)
Január 7. A történelem megértésének kulcsa

„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel,
az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el.” (Ésa 21,11/b–12)
13
„Ha Krisztus második eljövetelének reménységét megértjük, kezünkben a kulcs, amely

az ezután következő történelmet felnyitja, és a jövő minden tanulságát érthetővé teszi…
A hű őrálló kiáltását mindenütt hallani kell. »Eljön a reggel, és az éjszaka is.« A
harsonának biztos hangot kell adnia, mert az Úr nagy napjára való felkészülés idején élünk.
A próféciák igazságai összefüggésben vannak egymással, és amint tanulmányozzuk
őket, a gyakorlati keresztény igazságok szépséges füzérét alkotják. Minden beszédünkben
világosan fel kell tárnunk, hogy várakozunk Isten Fiának eljövetelére, munkálkodunk és
imádkozunk érte. Jövetele a mi reménységünk. Ezt szőjük bele minden szavunkba és
cselekedetünkbe, minden társalgásunkba és kapcsolatunkba…
Az ember Fiának második eljövetele az a csodálatos témakör, amelyről beszélnünk kell
az embereknek. Mindig erről kell szólnunk. Örök valóságokat kell lelki szemeik elé tárnunk, s
a világ vonzó dolgai majd megmutatkoznak igaz valóságukban: kiderül, hogy haszontalanok
és fölöslegesek. Mit is kezdjünk a világ hiábavalóságával, dicséretével, gazdagságával,
megbecsülésével vagy élvezeteivel?
Zarándokok és idegenek vagyunk, akik várakozunk, reménykedünk és imádkozunk ama
boldog reménységért, a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenéséért.
Ha hisszük ezt, és gyakorlati életünkben megvalósítjuk, milyen eleven tevékenységre
ösztönöz majd ez a hit és reménység, milyen buzgó szeretetre egymás iránt, milyen gondos,
szent életre az Isten dicsőségére! S ha jutalmunkra tekintünk, milyen élessé válik a különbség
a világ és közöttünk… Krisztus jön. Ezt az igazságot kell feltárnunk minden ember előtt.”
(Evangelizálás, 109. o.)
Január 8. Csalódások
„Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jób tűrését hallottátok, és az Úrtól való
végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jak 5,11)
„Gyakran még Isten szolgáinak gondolkodását is annyira eltompítják az emberi
vélemények, hagyományok és hamis tanítások, hogy csak részben tudják megérteni a
nagyszerű igazságokat, melyeket Isten az Igéjében kinyilatkoztatott. Így volt ez Krisztus
tanítványaival is, még akkor is, amikor a Megváltó személyesen velük volt. Elméjüket átitatta
a közhiedelem, hogy a Messiás földi fejedelem lesz, aki az egyetemes birodalom trónjára
emeli Izráelt. Amikor Jézus megjövendölte szenvedéseit és halálát, nem értették, mit
jelentenek a szavai…
A Krisztus második adventjét hirdetők fájdalma hasonlított az első tanítványok
fájdalmához, akik Jézus első adventjekor prédikálták »Isten országának evangéliumát«.
Miller és társai éppen így hirdették, hogy a Biblia utolsó és leghosszabb profetikus
időszaka lejáróban van, az ítélet elközelgett, s az örökkévaló ország nemsokára megnyitja
kapuit. Meghirdették a 2300 nap végét (Dán 8,14), amelynek a hetven hét egy részét képezte.
Mindkét csoport prédikálása ugyanannak a nagy profetikus időszaknak – csak más és más
részének – a teljesedésére épült.
14
William Miller és társai nem értették teljesen az általuk tolmácsolt üzenet tartalmát,
akárcsak az első tanítványok. Az egyházban régóta meghonosodott tévedések gátolták meg
őket abban, hogy a prófécia egyik fontos kijelentését helyesen értelmezzék. Jóllehet hirdették
az üzenetet, amelyet Isten általuk küldött a világnak, de mivel félreértették, így csalódtak…
Az első tanítványok és a ma élő hívők előtt is a próba idején sötétnek és érthetetlennek
tűnő dolgok később világossá válnak. Amikor meglátják »az Úrtól való vég«-et, tudni fogják,
hogy a tévedéseikből származó próbák ellenére a szerető Isten szándékai biztosan teljesültek.
Az áldott tapasztalatból megtanulják, hogy »igen irgalmas az Úr és könyörületes«, »minden
útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják«.” (Korszakok
nyomában, 308–309., 314., 316. o.)
Január 9. Az isteni üzenet hirdetői

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint
sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.”
(2Pét 1,19) „A kinyilatkoztatás szerint ez az üzenet »az örökkévaló evangélium« része. Az
evangélium prédikálásával Isten nem angyalokat, hanem embereket bízott meg. A mennyei
angyalok e munka irányítói. Isten rájuk bízta az emberiség megváltásáért indított nagy
munkát, de az evangélium tényleges hirdetését Krisztus földi szolgái végzik ezen a világon.
Hűséges emberek, akik engedelmeskedtek Isten Lelke vezetésének és az Ige
tanításainak, hirdették az intő üzenetet a világnak. Ők voltak, akik figyeltek a »biztos prófétai
beszéd«-re, a »sötét helyen világító szövétnek«-re, »míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél
fel« (2Pét 1,19). Ezek az emberek jobban igyekeztek az Urat megismerni, mint az elrejtett
kincseket megkeresni. Azt vallották, hogy »jobb ennek megszerzése az ezüst megszerzésénél,
és a kiásott aranynál ennek jövedelme« (Péld 3,14). Isten pedig kinyilatkoztatta nekik országa
nagyszerű dolgait. »Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.« (Zsolt
25,14)
Ezt az igazságot azonban nem a tudósok értették meg. Ha a teológusok lelkiismeretes
őrök lettek volna, akik szorgalmasan és imádkozva kutatják a Szentírást, akkor a próféciákból
felismerhették volna, milyen események közelednek. De ők nem álltak a helyükön, és az
üzenetet alázatosabb emberek kapták. Jézus ezt mondta: »Járjatok, amíg világosságotok van,
hogy sötétség ne lepjen meg titeket!« (Ján 12,35) Akik elfordulnak az Istentől származó
világosságtól, vagy nem keresik, amikor elérhető, azok sötétségben maradnak. De a Megváltó
kijelenti: »Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.« (Ján 8,12) Aki szíve teljességével vágyakozik Isten akaratát teljesíteni, feszülten
figyelve a már kapott világosságra, az nagyobb világosságot fog kapni. Isten fénylő mennyei
csillagot küld hozzá, hogy elvezesse minden igazságra.” (Korszakok nyomában, 279. o.)
Január 10. Az igazság diadalt arat

„Az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és
megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és
a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.” (Jel 10,5–6)
15
„A Jelenések könyve 14. fejezetének üzenete, amely kijelenti, hogy Isten ítéletének
órája elérkezett, a vég idejében szól. A 10. rész angyalát úgy jelképezi a Szentírás, mint
akinek egyik lába a tengeren, a másik pedig a földön van. Ez azt mutatja, hogy az üzenet az
óceánt átszelve távoli vidékekre is eljut, és a tenger szigetei is meghallják a világhoz intézett
utolsó felszólító üzenetet.
»És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és
megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és
a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.« (Jel 10,5–6) Ez az
üzenet kihirdeti a prófétai idők lezárulását. 1844-ben keserűen csalódtak azok, akik nagyon
várták az Ő megjelenését. A csalódás az Úr akarata szerint volt, hogy a szívek gondolatai
nyilvánvalóvá legyenek.
Egyetlen olyan felhő sem borított homályt az egyházra, amelyre Isten ne lett volna
felkészülve. Semmilyen erő nem próbálta hátráltatni Isten művét, melyet Ő ne látott volna
előre. Minden úgy történt, ahogyan Isten a prófétái által megjövendölte. Nem hagyta magára
egyházát a sötétségben, hanem prófétai kijelentésekben megmutatta a jövőt, s gondviselése
által a világtörténelem megfelelő pillanatában előidézte azokat az eseményeket, amelyeket a
Szentlélek ihletése által a próféták előre megjövendöltek. Isten minden terve megvalósul.
Törvénye összekapcsolódik trónjával, és az emberekkel egyesült sátáni erők sem képesek
annak lerontására. Isten élteti és óvja az igazságot, amely akkor is él és sikerre jut, ha
időnként látszólag árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kiábrázolódó törvény.
Az ellene törő csalások, a hamisság és a sátáni erők minden koholmánya végül örökre
megszűnik majd, s az igazság diadala a déli napfényhez lesz hasonló. Isten szárnyai alatt az
igazságosság napja újra felragyog, és az egész Föld teljes lesz dicsőségével.” (Szemelvények
Ellen G. White írásaiból II., 103. o.)
Január 11. Siettessük Urunk visszatérését!

„Mert a dolgot bevégezi, és rövidre metszi igazságban, mivel rövidesen végez az Úr a
földön.” (Róm 9,28)
„Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondta: »Mivel a
gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos
marad, az üdvözül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész
világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.« (Mát 24,12–14) Ez a prófécia
ismét beteljesül majd. Jeruzsálem bukása előtt Pál a Szentlélek által vezetve kijelentette, hogy
az evangéliumot hirdették »minden teremtménynek az ég alatt« (Kol 1,23). Most is, az ember
Fiának visszajövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell hirdetni »minden nemzetségnek
és ágazatnak, nyelvnek és népnek« (Jel 14,6). Isten »rendelt egy napot, melyen megítéli majd
a föld kerekségét igazságban« (Csel 17,31). Krisztus megmondta nekünk, mikor virrad fel
számunkra ez a nap. Nem azt mondta, hogy az egész világ megtér, hanem hogy »Isten
országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek;
és akkor jő el a vég« (Mát 24,14). Azzal, hogy hirdetjük az evangéliumot a világnak,
siettethetjük Urunk eljövetelét.
16
Nemcsak várnunk, hanem siettetnünk kell Isten napjának eljövetelét (2Pét 3,12). Ha
Krisztus egyháza már elvégezte volna kijelölt munkáját úgy, ahogyan az Úr elrendelte,
figyelmeztetve az egész világot, Jézus Krisztus már eljött volna Földünkre hatalommal és
nagy dicsőséggel.” (Jézus élete, 549. o.)
„Az Úr népe között tapasztalható hitetlenség, világiasság, megszenteletlen életvitel és
viszály tartott bennünket ilyen hosszú ideig a bűnös és gyötrődő világon…
Talán azért kell még hosszabb ideig itt e földön maradnunk, mert engedetlenek voltunk,
mint Izráel fiai. De Krisztusért kérlek, ne tetézzétek a bűnt azzal, hogy Istent vádoljátok saját
vétkeitek következményeiért!” (Evangelizálás, 320. o.)
Január 12. A harmadik angyal utolsó intései

„Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a
föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18,1) „A harmadik angyalhoz csatlakozó angyal az
egész földet betölti majd dicsőségével. Világméretű munka és rendkívüli erő
megnyilvánulásának megjövendölése ez. Az 1840–44-es adventmozgalom Isten hatalmának
dicsőséges megnyilatkozása volt. Az első angyal üzenete eljutott a világ minden
misszióállomásához, és egyes országokban olyan érdeklődés támadt a vallás iránt, amelyre a
XVI. századi reformáció óta nem volt példa. De mindezt túl fogja szárnyalni az a hatalmas
megmozdulás, amely a harmadik angyal utolsó intését viszi a világnak.
Ez a munka hasonló lesz a pünkösdnapihoz. Miként az evangélium hirdetésének
kezdetén a Szentlélek kiáradásával »korai eső« hullott, hogy szárba szökkentse a kalászt, az
evangélium lezárulásakor »késői eső« fog hullani, s beérleli a termést… »Ismerjük hát el,
törekedjünk megismerni az Urat. Az Ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk,
mint eső, mint késői eső, amely megáztatja a földet.« (Hós 6,3)
Nem lesz kisebb az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint
amilyennel elindította. A próféciák, melyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső
kiáradásában teljesedtek, a késői esőben ismét teljesedni fognak. Ez a »felüdülés ideje«,
amelyet Péter apostol előre látott: »Bánjátok meg azért, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek
a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus
Krisztust.« (Csel 3,19–20)
Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy
hirdessék a menny üzenetét. Az egész világon ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés.
Csodálatos dolgok történnek: betegek gyógyulnak meg, és a hívők munkáját jelek és csodák
kísérik. Sátán is tevékenykedik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek
szeme láttára (Jel 13,13). A Föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.
Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán
terjed majd. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, s most a mag
kikel, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi hatását. De sok
embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes
megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az
igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem
17
tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket, mert az igazság mindennél drágább
nekik. Az ellenük szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak.” (Korszakok
nyomában, 543–545. o.)
Január 13. Uralkodik örökkön-örökké

„A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt
mondták: E világ országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké
uralkodik.” (Jel 11,15) „Krisztus eljövetele, amellyel az igazság uralma megkezdődik, a
legfennköltebb és legizzóbb kijelentésekre ihlette a szent írókat. A Biblia költői és prófétái
mennyei lelkesedéssel beszéltek róla. A zsoltáríró megénekelte Izráel királyának hatalmát és
fenségét: »A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk, és
nem hallgat… Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.« (Zsolt 50,2–4)
»Örüljenek az egek és örvendezzen a föld… az Úr orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy
megítélje a földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az Ő hűségével.« (Zsolt
96,11. 13) »Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és
népe gyalázatát eltávolítja az egész földről: mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé,
Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és
örvendezzünk szabadításában!« (Ésa 26,19; 25,8–9)
Amikor a Megváltó búcsút mondott tanítványainak, fájó szívüket azzal az ígérettel
vigasztalta, hogy ismét eljön. »Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… Az én Atyám házában sok
lakóhely van… Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet
készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket.« (Ján 14,1–3)
Az angyalok, akik Krisztus mennybemenetele után még egy ideig az Olajfák hegyén
maradtak, elismételték a tanítványoknak Jézus visszatérésének ígéretét: »Jézus, aki felviteték
tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe.« (Csel 1,11)
Pál apostolt a Lélek erre a bizonyságtevésre ihlette: »Maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.« (1Thess 4,16) A pátmoszi próféta ezt
mondta: »Ímé, eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt.« (Jel 1,7)
Jézus eljövetelekor »mindenek« újjáteremtetnek dicsőségben, »amikről szólott az Isten
minden Ő szent prófétájának szája által, eleitől fogva« (Csel 3,21). A gonoszság uralma
megtörik, és »e világ országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi« lesznek, »aki örökkön-
örökké uralkodik«.” (Korszakok nyomában, 269–270. o.)
Január 14. Az illési prófécia

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes
napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek
és meg ne verjem e földet átokkal.” (Mal 4,5–6)
„Akiknek Jézus Krisztus második eljövetelét kell előkészíteniük, azokat a hű Illés
jelképezi, mint ahogy Keresztelő János is a próféta lelkületével jött, hogy előkészítse az utat a
Megváltó első eljöveteléhez.” (Bizonyságtételek III., 62. o.)
18
„Keresztelő János és azok munkája, akik az utolsó napokban Illés lelkével és erejével
dolgoznak, hogy felrázzák a népet fásultságából, sok tekintetben ugyanaz. Krisztus másodszor
azért jön el, hogy megítélje a világot igazságban.” (Southern Watchman, 1905. március 21.)
„Keresztelő János távol tartotta magát a világi barátoktól és az élet fényűzéseitől, a
szórakozásoktól. Egyszerű öltözéke, teveszőr ruhája folytonos szemrehányás volt a zsidó
papok és vezetők tékozlása és páváskodása ellen. Étrendje igen egyszerű volt, ami ugyancsak
bizonyságot jelentett az étvágy mohó kielégítésével szemben.” (Bizonyságtételek III., 62. o.)
„Amiként Keresztelő János… felhívta figyelmüket a Tízparancsolatra, nekünk is olyan
határozottan kell átadnunk az üzenetet. »Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert
eljött az Ő ítéletének órája!« (Jel 14,7/a) Azzal a komolysággal, amely Illés prófétát és
Keresztelő Jánost jellemezte, nekünk is arra kell törekednünk, hogy utat készítsünk Jézus
Krisztus második adventjéhez.” (Biblia-kommentár, 1184. o.)
Január 15. Jézus legyen a középpontban!

„Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a
gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”
(Jel 22,16)
„Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és feladatunk az, hogy figyelmeztessük az
embereket, milyen nagy veszélyben forognak. Ismertessük meg velük azokat az ünnepélyes
jeleneteket, amelyeket a prófécia nyilvánvalóvá tett. Ha népünk félig is ébren volna, ha csak
félig is tudatában lenne a Jelenések könyvében ábrázolt események közelségének, akkor
reformáció kezdődne gyülekezeteinkben, és sokkal többen hinnének az üzenetnek. Nincs
elvesztegetni való időnk. Mutassátok be az új elveket, és hirdessétek a jól érthető, világos
üzenetet! Olyan lesz a hatása, mint a kétélű fegyveré. De ne bocsátkozzunk vitákba. Jönnek
napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten szabadítását. Beszéljen Dániel, beszéljen
Jelenések könyve, és mondják el, mi az igazság. Ám legyen szó az igazság bármely
területéről, magasztaljuk fel Jézust, minden reménységünk alapját, »Dávid ama gyökerét és
ágát, ama fényes és hajnali csillagot«!
Amikor az igazságot kutatjuk, sokkal mélyebbre kellene ásnunk. Akik hiszik a
korunknak szóló igazságot, olyan körülmények közé kerülnek, amikor számot kell adniuk a
bennük élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a föld nagyjai elé
kell állnia, akiknek meg kell látniuk, hogy ez a nép ismeri az igazságot. Legyetek tehát
megtért, meggyőződésre jutott emberek! Szentlelke által Isten egyetlen pillanat alatt többre
taníthat, mint amit e földi világ bölcseitől tanulhatunk.
Az egész világegyetem figyeli a Földünkön folyó küzdelmet. Isten végtelen árat fizetett
azért, hogy minden embernek alkalma legyen megismernie azt, ami bölccsé teheti az
üdvösségre. Angyalok figyelik várakozóan, hogy kik ragadják meg a jó lehetőségeket. Ha
Isten népe elé üzenet tárul, ne ellenkezzen! Vegyük elő Bibliánkat, egyeztessük az üzenetet a
törvénnyel és a bizonyságtételekkel, s ami nem állja ki a próbát, az nem igaz. Isten azt akarja,
hogy növekedjünk az értelemben. Arra vágyik, hogy ránk árassza kegyelmét. Mindennap
újabb és jobb lelki táplálékot nyerhetünk, mert Isten megnyitja előttünk a menny egész
kincstárát.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 109. o.)
19
Január 16. A szántóföld: egész világunk

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mát 28,19)
„Amikor 1874-ben Kaliforniában voltam, álmot láttam, amely nagy hatással volt rám…
Azt álmodtam, hogy néhány testvér egy tanácskozáson vett részt Kaliforniában, és éppen az
eljövendő időszakban végzendő munkára vonatkozó legjobb tervről beszéltek… Megjelent
egy fiatalember, akit gyakran láttam álmaimban. Érdeklődve figyelte az elhangzó szavakat,
majd megfontoltan és határozottan azt mondta: »A városok és falvak alkotják az Úr
szőlőskertjét. Hallaniuk kell a figyelmeztető üzenetet. Az igazság ellensége mindent megtesz,
hogy a népet Isten igazságától a hamisság felé fordítsa… Minden vizek mellé vessetek! Lehet,
hogy munkálkodásotok eredményét nem látjátok azonnal, de ez ne bátortalanítson el titeket.
Legyen Krisztus a példaképetek: sok hallgatója, de kevés követője volt.«
A hírnök így folytatta: »A munkát illetően nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak.
Úgy tervezitek a munkát, hogy a karotokkal átérhessétek. De szélesebb látókörűvé kell
válnotok. Világosságotokat nem rejthetitek véka alá, hanem a gyertyatartóba kell tennetek,
hogy világíthasson mindenkinek, aki a házban van. A ti házatok a világ… Sok ország
várakozik arra a világosságra, amelyet az Úr nekik tartogat, de hitetek igen kicsiny. A
munkára vonatkozó elképzeléseiteken változtatni kell. Messzebbre kell tekintenetek.
Menjetek előre! Isten nagy erővel munkálkodik majd, ha alázatos szívvel jártok Őelőtte. Az
nem hit, amely lehetetlenségről beszél… Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Isten
törvényének, kötelező érvényű kívánalmainak világossága fogja megpróbálni a világot.«
Az idő rövid. Mindenkinek, aki hisz ebben az üzenetben, ünnepélyes elkötelezettséget
kell éreznie, hogy pártatlan munkás legyen, aki a helyes oldalon érvényesíti befolyását, és
sohasem sorakozik fel azok ellen – sem szóval, sem tettel –, akik előre akarják vinni Isten
ügyét… Az isteni világosság csak akkor értékes az emberek számára, ha látható azoknak az
életében, akik eléjük tárják.” (Life Sketches, 208–210. o.)
Január 17. Isten ítéletei

„Az emberek elhalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére
következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk 21,26)
„Bárcsak érzékelné Isten népe a városok ezreinek küszöbön álló pusztulását – a
városokét, amelyek most szinte teljesen a bálványimádásnak hódolnak! Nem túl régen egy
igazán impozáns helyszín elevenedett meg előttem. Láttam óriási, gyönyörű kastélyokra hulló
tűzgömböt, amely azonnal elpusztította őket. Hallottam, amint néhányan azt mondják:
»Tudtuk, hogy Isten ítéletei eljönnek a földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar.« Mások azt
mondták: »Tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk is? Mi nem tudtuk!«
Mindenfelől efféle szavakat hallottam…
Nemsokára súlyos nehézségek támadnak a nemzetek között – olyan bajok, amelyek nem
szűnnek meg, amíg Jézus el nem jön. Úgy kell összefognunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt,
aki elkészítette királyi székét a mennyben, és aki mindenen uralkodni fog. Isten nem hagyja
cserben az Ő népét, és erőnk abban rejlik, ha mi sem hagyjuk el Urunkat.
20
Isten ítéletei már elérték a világot. A háborúk, a háborúk hírei, a tűz és árvíz pusztításai
világosan beszélnek arról, hogy a nyomorúságos idő, amely a történelem végéig egyre
növekszik majd, igen közel van. Nincs elvesztegetni való időnk. A világot háborús légkör
hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének jövendölései már szinte elérték végső
beteljesedésüket…
Az elmúlt péntek reggel, éppen mielőtt felébredtem, megrendítő jelenet tárult fel
előttem. Úgy tűnt, hogy épp felébredtem, de nem a saját otthonomban. Az ablakból rettenetes
tűzvészt láttam. Nagy tűzgolyók hullottak a házakra, és ezekből tüzes nyilak repültek
mindenfelé. Nem lehetett eloltani a fellobbant tüzeket, és hatalmas volt a pusztulás. Az
emberek rémülete leírhatatlan volt.” (Welfare Ministry, 136–137. o.)
„A nagyvárosokra szigorú ítélet vár, de néhányan még elszakadnak az ellenség
megtévesztéseitől, megbánják bűneiket és megtérnek, miközben a tömegek haragot gyűjtenek
maguk ellen, a harag ama nagy napjára.” (Evangelizálás, 9. o.)
Január 18. Egy jobb és nemesebb út

„Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek
gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni! Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra,
vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésa 1,16–17)
„Tudatlanság, élvezetvágy, bűnös szokások, megrontott test, lélek, értelem – a világot
erkölcsi bélpoklosság pusztítja, a halálos erkölcsi romlás tízezreket semmisít meg.
Sokan bűnbe süllyedtek. Sokakat kétségbeesés gyötör. Szenvedés, nélkülözés,
hitetlenség nehezedik rájuk. Testi-lelki betegségeikre vigasztalást keresnek, Sátán pedig arra
kísérti őket, hogy élvezetekbe, mámorba merüljenek, mert ezáltal romlásba és halálba
kergetheti őket. Sodoma tiltott gyümölcseit kínálja fel nekik is, amelyek teljesen tönkreteszik
őket.
A világban mindenütt erkölcstelenség uralkodik. Korunk bűne a kicsapongás… Az
erény és igaz jóság kedvelői szinte elcsüggednek a bűn vakmerősége, ereje és terjedése miatt.
A sokasodó gonoszság nem csupán a hitetlenekre jellemző. Bárcsak így lenne, de nem így
van. Sok férfi és nő, akik Krisztust vallják vezetőjüknek, bűnben élnek. Egyesek, akik
hirdetik, hogy várják Krisztus megjelenését, nincsenek jobban felkészülve erre az eseményre,
mint maga Sátán. Nem tisztítják meg magukat minden szennytől. Oly sokáig szolgáltak
vágyaiknak, hogy számukra természetessé vált gondolataik tisztátalansága és képzeletük
romlottsága. Amilyen lehetetlen, hogy a Niagara visszafelé folyjon, éppúgy lehetetlen az ilyen
emberek számára, hogy elméjük tiszta és szent dolgoknál időzzön. Minden kereszténynek
meg kell tanulnia, hogy fékezze szenvedélyeit, és tiszta elvek uralják életét.
Ha bujaság, tisztátalanság, házasságtörés, bűntény és gyilkosság tapasztalható azok
között, akik nem ismerik az igazságot, és visszautasítják, hogy Isten Igéjének elvei szerint
éljenek, akkor mennyire fontos, hogy Krisztus követői szoros szövetségben legyenek Istennel
és angyalaival, s egy jobb, nemesebb, értékesebb utat mutassanak az embereknek! Mennyire
fontos, hogy tisztaságuk által éles ellentétben álljanak azokkal, akiket alantas szenvedélyek
uralnak.” (Boldog otthon, 278–279. o.; Evangelizálás, 265. o.)
21
Január 19. Amikor felhangzik a hangos kiáltás

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból
felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”
(Róm 13,11)
„A vég észrevétlenül közelít felénk, ahogyan a tolvaj zajtalanul közeledik éjszaka. Adja
az Úr, hogy ne aludjunk tovább, ahogyan mások, hanem őrködjünk és legyünk józanok, mert
az igazság nemsokára dicső diadalt arat, s azok, akik most Isten munkatársai, az igazsággal
együtt győzedelmeskednek. Az idő rövid, hamar eljön az éjszaka, amikor már senki sem
munkálkodhat. Eljön az idő, amikor naponta annyian térnek meg, mint egykor pünkösd
napján, miután a tanítványokra kiáradt a Szentlélek. Sok ember addig nem vette figyelembe
az evangéliumi meghívást. Megpróbáltatásokon, kísértéseken mentek keresztül, tekintetüket
hegymagasságú akadályok homályosították el, gátolták előretörésüket. De hittel, kitartással és
bátorsággal sokan áthatolnak ezeken az akadályokon, és eljutnak a dicső világosságra.
Szinte észrevétlenül akadályok emelkedtek a keskeny és szoros úton, erre az ösvényre
botrányköveket helyeztek, de mindezeket elgördítik a hívek. A hamis pásztorok által nyájuk
köré állított gátak megsemmisülnek, ezrek választják a világosságot, hogy terjesztéséért
dolgozzanak. Mennyei lények munkálkodnak majd együtt az emberekkel. Így bátorítva a
gyülekezet valóban felkel és világít, megszentelt erőit a küzdelemre összpontosítja. Így
teljesedik Isten terve: az elveszett gyöngyök megkerülnek.
A hangos kiáltás során az egyház – hatalmas Urának segítségével – az üdvösség
ismeretét annyira gazdagon árasztja mindenüvé, hogy a világosság eljut minden fővárosba és
városba. A Föld megtelik az üdvösség ismeretével. Isten megújító Lelke olyan bőséges
eredménnyel jutalmazza a tevékeny ügyvivőket, hogy az igazság világossága mindenütt
felragyog.” (Evangelizálás, 318–319. o.)
Január 20. Isten megõrzi a hűségeseket

„Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus
hitét!” (Jel 14,12)
„Emberi bölcsességnél többre van szükségünk a Biblia olvasásához és kutatásához. Ha
alázatos szívvel nyitjuk meg Isten Igéjét, az Úr olyan zsinórmértéket állít elénk, amely megóv
minket a törvénytelenségtől.
Nehéz dolog az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartani. Ez a nehézség csak
fokozódik, amikor Sátán rejtett befolyásokkal indít egy másfajta lelkületre. Az üldözés
szünetelésekor olyan emberek sodródnak közénk, akiknek a kereszténysége szilárdnak és
kétségbevonhatatlannak tűnik, de az üldözés idején elhagynák sorainkat. A válság idején
befolyásolná és meggyőzné őket a megtévesztő okfejtés. Sátán más és más csapdát állít az
embereknek. Amikor Isten törvényét semmibe veszik, az egyház tüzes próbák által
megrostáltatik, és többen, mint ahogyan azt most gondolnánk, engedni fognak a megtévesztő
lelkeknek és az ördög tanításainak. Sokan ahelyett, hogy megerősödnének a próbákban, azt
tanúsítják, hogy nem tartoznak az igaz szőlőtő élő szőlővesszői közé…
22
Milyen hatással lesz az engedelmesekre és igazakra, amikor a világ semmibe veszi Isten
törvényét? Magával sodorja-e őket a gonoszság erős áradata? Felbontja-e Isten népe a
szövetséget akkor, amikor oly sokan a sötétség fejedelmének zászlaja alá gyűlnek? Nem! A
Krisztussal járók közül senki nem bukik el. Isten követői engedelmesen meghajolnak a
minden földi nagyságot meghaladó hatalom előtt. Isten parancsolatainak lábbal tiprása
sokakat az igazság elhallgatásához és megvetéséhez vezet, de a hűségesek még nagyobb
elszántsággal emelik magasba az Úr tanításait.
Nem vagyunk magunkra hagyva. Minden utunkban megláthatjuk Istent, aki
ösvényeinkre világosságot áraszt. Forduljunk Igéjéhez alázatos szívvel, kérjünk tanácsot Tőle,
és adjuk át neki akaratunkat. Isten nélkül semmit sem cselekedhetünk.” (Szemelvények Ellen
G. White írásaiból II., 349–350. o.)
Január 21. Munkálkodjunk felebarátainkért!

„Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem
hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja
azt?” (Luk 15,4)
„Egyetlen lélek megnyerése érdekében latba kellene vetnünk a rendelkezésünkre álló
forrásokat, akár a legvégsőkig. A Krisztushoz tért egyetlen lélek is mindenütt mennyei fényt
áraszt, amely áthatol az erkölcsi sötétségen, és más lelkeket is megnyer.
Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilenc bárányt, hogy felkutasson egy elveszettet, vajon
helyes, ha mi kevesebbet teszünk? A munka elhanyagolása, ha kevésbé igyekszünk, mint
Jézus. Ha nem vagyunk olyan áldozatkészek, mint Ő, a szent megbízatást áruljuk el, és Istent
gyalázzuk meg.
Fújjatok riadót mindenütt! Mondjátok meg az embereknek, hogy közel az Úr napja!
Senkit ne hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek
helyében. Születhettünk volna mi is olyan helyre, ahol senki nem hallott még az igazságról.
Az igazság értelmében, amelyből mindenki másnál többet kaptunk, adósai vagyunk
mindenkinek. Kötelességünk továbbadni, hogy másokat is megmenthessen.
Nincs vesztegetni való időnk. A vég közel. Rövidesen veszélyessé válik az utazás.
Minden módon akadályozni fogják az Úr hírnökeit, s nem végezhetik el majd azt, amire most
még lehetőségük volna. Tegyünk meg mindent, amit tudunk. Isten tudomásomra hozta, hogy
a sötétség erői hallatlan igyekezettel tevékenykednek. Lopakodva, mint a farkasok,
megközelítik az alvókat, hogy elragadják őket. Nálunk a figyelmeztetés, tehát hangoztassuk!
Munka vár ránk, végezzük el, mert rövidesen annyira nehézzé válnak a körülmények,
amennyire ma elképzelni sem tudjuk. Segítsen minket Isten, hogy a világosság közvetítői
maradjunk, Jézusra, vezetőnkre emelt tekintettel dolgozzunk, és türelmesen, állhatatosan
fussunk, hogy elnyerjük a győzelmet.” (Bizonyságtételek VI., 22. o.)
„Földi, bűn korlátozta életünk idején is a szolgálatban rejlik a legnagyobb öröm és a
legmagasabb rendű nevelés. Jövőbeli életünkben is, amikor a bűnös emberi természet már
nem fékez, a szolgálatban találjuk majd legnagyobb örömünket, és ezáltal lesz részünk a
legmagasabb rendű tanulásban.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 370. o.)
23
Január 22. Tanulmányozzuk a próféciákat!

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat,
amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” (Jel 1,3)
„Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat! Mindent meg kell tennünk,
hogy terjesszük a világosságot nemcsak saját népünk körében, hanem a világban is. Utasítást
kaptam, hogy adjuk ki Dániel és Jelenések könyvét kisebb könyvek formájában, a szükséges
magyarázatokkal, és küldjük szét az egész világban. Saját népünknek is szüksége van arra,
hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk.
Akik Isten Igéjével táplálkoznak, azok Dániel és Jelenések könyvéből a Szentlélek által
ihletett igazságokat hoznak majd elő. Olyan erőket indítanak el és mozgatnak meg, amelyeket
nem lehet visszaszorítani. Gyermekek ajkáról hangzanak majd el olyan titkok, amelyek
mindeddig el voltak rejtve az emberek értelme elől…
Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A múlt történelme ismétlődik, régi
viszályok kelnek új életre, és Isten népét veszedelem környékezi majd minden oldalról. Az
emberi család állandó feszültségben él. Tanulmányozzuk Jelenések könyvét Dániel könyvével
összefüggésben, mert a történelem megismétlődik! Lehetőségeink folytán ma már sokkal
többet kellene tudnunk, mint amennyit valójában megismertünk.
Angyalok vágyakoznak betekinteni az igazságokba, amelyeket Isten azoknak adott, akik
töredelmes szívvel kutatják Isten szavát, és olyan ismeret elmélyítéséért imádkoznak, amelyet
csak Isten adhat.
Amint a földi történelem végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó
próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait!
Sátán sok ember értelmét elvakította: mennyire örülnek annak, ha kifogást találhatnak, hogy e
könyv tanulmányozását elkerülhessék. Ám szolgája, János által Krisztus kijelentette az utolsó
napok eseményeit, és Ő ezt mondja: »Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás
beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban.«” (Bizonyságtételek a
prédikátoroknak, 116–117. o.)
Január 23. Vallási türelmetlenség és üldözés

„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet
megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Ján 15,20)
„Az üldözés különböző formái mögött az az elv áll, amely mindaddig érvényesül, míg
Sátán és élő kereszténység létezik. Aki Istennek szolgál, szükségképpen kihívja maga ellen a
sötétség seregeit. Gonosz angyalok támadnak ellene, akik attól félnek, hogy Isten szolgája
elragadja zsákmányukat. A gonosz emberek pedig, akiket a jó példa megítélt, a bukott
angyalokkal összefogva csábító kísértésekkel akarják elszakítani a hűségeseket Istentől. Ha
így nem érnek célt, akkor kényszerrel próbálnak hatni a lelkiismeretükre.
De amíg Jézus a mennyei szentek szentjében közbenjár az emberért, a Szentlélek fékező
befolyása érezhető lesz a vezetők és a nép között egyaránt. Az országok törvényeire is hatást
24
gyakorol. E törvények nélkül a világ helyzete még sokkal rosszabb volna. Míg sok vezető
Sátán serény eszköze, Istennek is megvannak az eszközei a nemzetek vezetői között. Az
ellenség olyan intézkedéseket javasol szolgái útján, amelyek súlyosan hátráltatnák Isten
ügyét. A szent angyalok pedig arra indítják az istenfélő államférfiakat, hogy megdönthetetlen
érvekkel ellenezzék a gonosz javaslatokat. Így néhány ember szab majd határt a gonoszság
hatalmas áradatának, féken tartva az igazság ellenségeit, hogy a harmadik angyal üzenete
elvégezhesse munkáját. Amikor felhangzik az utolsó intés, azok a vezetők, akik által az Úr
most munkálkodik, felfigyelnek rá. Némelyikük el is fogadja az üzenetet, és a megpróbáltatás
idején közösséget vállal Isten népével.
»Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt
igazság szerint, s korai és késői esőt hullat néktek.« (Jóel 2,23) »Az utolsó napokban, ezt
mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És lészen, hogy mindaz, aki az Úr
nevét segítségül hívja, megtartatik.« (Csel 2,17. 21)
Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja,
mint amilyennel ezt a munkát elindította.” (Korszakok nyomában, 543–544. o.)
Január 24. Az egyház nem bukik el

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én
anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mát 16,18)
„Akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, azok majd megtapasztalják a
sárkány és seregeinek haragját. Sátán alattvalói közé számlálja a világot, és uralomra tett szert
a hitehagyó egyházak felett is, de egy kis csapat ellenáll a hatalmának. Ha eltörölhetné őket a
Földről, diadala teljes lenne. Ahogy a pogány népeket befolyásolta, hogy pusztítsák el Izráelt,
úgy szítja fel a közeljövőben is a földi hatalmakat, hogy pusztítsák el Isten népét… Egyetlen
reménységük Isten irgalmában van, egyetlen védelmük az imádság.
A megpróbáló tapasztalatok, amelyek Isten népét Eszter idejében érték, nem csak arra a
korra voltak jellemzők. A Jelenések könyve írója, amint végigtekintett az egymást követő
korszakokon az idők végéig, kijelentette: »Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment,
hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel,
és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele.« (Jel 12,17) Sátán haragja úgy nő, ahogy az
idő fogy, és csaló, pusztító munkája eléri tetőpontját a nyomorúság idején.” (Faith I Live By
[Hit, amely által élek], 289. o.)
„Sátán csodákat tesz, hogy megtévesszen. Talán úgy tűnik, hogy az egyház elbukik – de
nem esik el. Megmarad, miközben a bűnösök Sionban kirostáltatnak – a polyva elkülöníttetik
az értékes gabonától. Ez rettenetes próba, de meg kell történnie. Azok, akik győztek a Bárány
vére és bizonyságtételük szava által, hűségesnek és igaznak találtatnak. Ők folt nélküliek, a
bűn szennye nélkül valók, olyanok, akiknek szájában nincs álnokság.” (HNA Biblia-
kommentár VII., 911. o.)
„Isten kijelenti, hogy még az anya is elfeledkezhet gyermekéről, de Ő rólunk el nem
feledkezik. Isten a leggyengédebb, féltő szeretettel gondol gyermekeire, és sohasem felejt el
gondoskodni róluk.” (Faith I Live By, 280. o.)
25
Január 25. Valódi és hamis ébredés

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az
emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt
engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok… Akiknél megvan a kegyesség látszata, de
megtagadják annak erejét.” (2Tim 3,1–2. 5)
„Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népe soraiban olyan lelki
ébredés lesz, amilyenre az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére.
Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az
Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan elfogadják a
nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az
Úr második eljövetelére.
A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik,
megkísérli megakadályozni kibontakozását, hamisítvány létrehozásával. Azokban az
egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten
különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés illúzióját kelti. Tömegek ujjonganak
majd, hogy Isten csodálatosan munkálkodik értük, pedig ez a munka más lélektől származik.
Sátán a vallás leple alatt próbálja meg kiterjeszteni hatalmát a keresztény világra.
Az elmúlt fél évszázad ébredéseiben kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások
érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi
túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek
félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz
megállapítani e mozgalmak jellegét. Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia
bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek
önmegtagadást és a világ csábításának elvetését igénylik, oda Isten nem küldi áldását. Ebben
biztosak lehetünk. És az a mérték, amelyet Krisztus maga adott: »Gyümölcseikről ismeritek
meg őket« (Mát 7,16), megmutatja, hogy ezek a mozgalmak nem Isten Lelkétől származnak.”
(Korszakok nyomában, 413–414. o.)
Január 26. Önhitt, gondtalan késlekedés

„Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelen ne
járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.” (Jel 16,15)
„A gonosz szolga így szól szívében: »Halogatja még az én uram a hazajövetelt.« (Mát
24,48) Nem azt mondja, hogy Jézus nem jön el, nem gúnyolódik második eljövetelének
tanításán. Szívében, tetteivel és szavaival azonban arról tanúskodik, hogy az Úr késik.
Száműzi mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy Jézus hamar eljön. Befolyásával öntelt
és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és
lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokba elméjüket. A
gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel, a világgal halad az élvezetek
keresésében. Szolgatársait megvádolja, és kárhoztatja azokat, akik hűségesek Mesterükhöz. A
világban érzi jól magát, és azzal együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben.
26
»Ha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában
megyek hozzád.« (Jel 3,3) Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ők azt mondják:
»Békesség és biztonság!« (1Thess 5,3) Miként a papok és tanítók Jeruzsálem bukása előtt, ők
is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei az ő
értelmezésük szerint ezt jövendölik meg. Mit mond azonban Isten szava? »Akkor hirtelen
veszedelem jő rájuk.« (1Thess 5,3) Mindazok számára, akik ezt a világot teszik otthonukká,
Isten napja csapdaként jön el.
A világ, amely tele van lázadással, istentelen élvezetekkel, alszik, biztonságban érzi
magát. Az emberek messze dobják maguktól az Úr eljövetelének gondolatát. Nevetnek a
figyelmeztetéseken. Gőgösen dicsekednek: »Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől
fogva.« (2Pét 3,4) »Legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb.« (Ésa 56,12)
»Adjuk át magunkat még inkább az élvezeteknek!« Krisztus azonban ezt mondja: »Ímé,
eljövök, mint a tolvaj.« Amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: »Hol van az Ő eljövetelének
ígérete?« (2Pét 3,4), pontosan akkor teljesednek be a jelek. Mialatt ezt kiáltják: »Békesség és
biztonság!«, akkor közeleg a hirtelen megsemmisülés. Amikor a gúnyolódó, az igazság
elvetője önteltté válik, amikor a mindennapi munka minden területen a pénzszerzésért folyik,
tekintet nélkül a becsületesség alapelveire, amikor a tudós buzgón kutatja a mindentudást,
kivéve a Bibliát, akkor jön el Jézus Krisztus, »mint a tolvaj«.” (Jézus élete, 551–552. o.)
Január 27. El kell nyernünk a mennyet

„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy
elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”
(Luk 21,36)
„Komoly és fontos napokat élünk. Isten Lelke lassan, de biztosan elhagyja a Földet. Már
zúdulnak a csapások Isten kegyelmének megvetőire. Szerencsétlenségek követik egymást
szárazon és vízen. A társadalom nyugtalan, háborús hírek járnak. Mindez jelentős események
közeledését hirdeti. A gonoszság seregei erőt gyűjtenek az utolsó nagy válság idejére.
Rövidesen fontos változások mennek végbe e világban, s a végső mozzanatok sebesen
peregnek le. A világ állapota azt mutatja, hogy a nyomorúságos idők már ránk is törtek.”
(Bizonyságtételek IX., 11. o.)
„A világon minden mozgásban és nyugtalanságban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az
eljövendő események előrevetik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a Földről, és egymást
követik a szerencsétlenségek földön és vízen. Erős viharok, földrengések, tüzek, áradások,
gyilkosságok mindenfelé… Az emberek gyorsan felsorakoznak egy kiválasztott zászló alá…
Nyugtalanul várakoznak, és figyelik vezetőik minden mozdulatát. Vannak, akik éberen
várakoznak Urunk megjelenésére, és munkálkodnak is ezért. Mások az első nagy hitehagyó
fővezérsége alatt menetelnek. Kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel, hogy van kárhozat,
melyet el kell kerülnünk, és van menny, amelyet el kell nyernünk.
A világ fokozatosan telepszik ránk. A Nap ragyog az égen, bejárja szokásos pályáját, és
a teremtett világ még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek még mindig esznek és
isznak, ültetnek és építenek, házasodnak. A kereskedők változatlanul vásárolnak és eladnak.
Az emberek egymás ellen küzdenek, versengenek a magasabb helyekért. Az élvezetek
27
kedvelői özönlenek a színházakba, a lóversenyekre, a szerencsejátékok poklaiba. A kegyelmi

idő azonban a vége felé közeledik, és minden sors hamarosan örökre eldől.
Évszázadok óta szólnak hozzánk ünnepélyesen az Olajfák hegyéről Urunk
figyelmeztető szavai: »De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne
jöjjön az a nap!« (Luk 21,34)” (Jézus élete, 552–553. o.)
Január 28. Boldogok, akik vigyáznak

„Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, mikor hazamegy, vigyázva talál: bizony
mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti őket, és előjövén, szolgál nékik.” (Luk
12,37)
„Isten minden korban figyelmeztette az embereket az eljövendő ítéletre. Azok, akik
hittek Krisztus üzenetében, és engedelmeskedtek parancsolatainak, minden időben
megmenekültek az ítéletektől, melyek az engedetlenekre sújtottak le. Noé ezt az isteni
üzenetet kapta: »Menj be te és egész házadnépe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem
ebben a nemzedékben.« (1Móz 7,1) Noé engedelmeskedett, és megmenekült. Lóthoz ez az
isteni üzenet érkezett: »Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost.«
(1Móz 19,14) Lót engedett a mennyei hírnökök vezetésének, és megmenekült. Jézus
tanítványai is megkapták a figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Akik figyelték az
eljövendő pusztulás jeleit és elmenekültek a városból, elkerülték a borzalmas pusztítást. Isten
most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére, és a világra váró
megsemmisülésre. Akik figyelembe veszik Isten intését, megmenekülnek.
Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, Isten azt parancsolja
nekünk, hogy vigyázzunk. »Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, mikor hazamegy,
vigyázva talál.« (Luk 12,37) Azok, akik éberen várnak az Úr érkezésére, nem hiú
reménységgel várakoznak. A Jézus eljövetelére való készülés indítson arra bennünket, hogy
féljük az Urat, és rettegjünk a bűnre kiszabott ítélettől.
Fel kell ébrednünk abból a nagy bűnből, hogy visszautasítjuk a nekünk felajánlott
irgalmat. Azok, akik vigyázva várnak az Úrra, megtisztítják lelküket az igazság iránti
engedelmességük által. Az éber vigyázást komoly munkálkodással kapcsolják össze. Mivel
tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy együtt
munkálkodjanak a mennyei lényekkel a lelkek üdvösségéért. Ők a hűséges és bölcs sáfárok,
akik időben adják meg az Uruk házanépének járó eledelt (Luk 12,42). Azt az igazságot
hirdetik, amely a mostani időben a legszükségesebb. Ahogyan Énok, Noé, Ábrahám és Mózes
hirdették a koruknak szóló igazságot, úgy kell Krisztus szolgáinak ma is átadni a most
élőknek szóló különleges figyelmeztetést.” (Jézus élete, 550. o.)
Január 29. Keressétek az Urat!

„Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekesztek,
keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr
haragjának napján!” (Sof 2,3)
28
„Nincs szomorúbb látvány azoknál, akiket Krisztus a vérén vásárolt meg, s mégis tréfát
űznek az evangélium által kegyelmesen nekik küldött üzenetekből, megtagadva Krisztus
istenségét, saját okoskodásaikban bizakodva, és olyan érvekben, amelyeknek semmi alapjuk.
Amikor csapás éri őket, vagy szemtől szembe kerülnek a halállal, dédelgetett téveszméik
szertefoszlanak, elolvadnak, mint a jég a napon.
Milyen rettenetes dolog olyan ember koporsójánál állni, aki visszautasította az isteni
kegyelem kérlelését. Milyen rettenetes azt mondani: Itt egy elveszett élet! Itt van valaki, aki
örök életet nyerhetett volna, de életét átadta Sátánnak, emberek hiábavaló filozófiái tőrbe
ejtették, és a gonosz játékszere lett! A krisztusi reménység a lélek biztos, szilárd horgonya.
Lépjünk a kárpiton belülre, ahová Jézus Krisztus, a mi előfutárunk belépett. Személyes
tennivalónk van: felkészülni a bekövetkező nagy eseményekre.
A fiataloknak nagyobb igyekezettel kellene keresniük Istent. Jön a vihar, és fel kell
készülnünk dühöngésére azáltal, hogy bűnbánattal és hittel keressük Istent és a mi Urunk
Jézus Krisztust. Az Úr felkel, és rettenetesen megrázza a földet. Hajók ezreit nyeli el a tenger
mélye, milliók élete esik áldozatul. Tüzek lobbannak fel váratlanul, amelyeket semmilyen
emberi erőfeszítés nem képes lecsillapítani. A földi palotákat elpusztítják a lángok. A
közlekedési katasztrófák is egyre gyakoribbá válnak. Zűrzavar, sok összeütközés, tömegek
halála következik be a nagy vasútvonalakon. A vég közel, a próbaidő lezárulóban van. Ó,
keressük Istent, míg megtalálható, forduljunk Őhozzá, amíg közel van! A próféta így szól:
»Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekesztek,
haragjának napján!«” (Üzenet az ifjúságnak, 88–90. o.)
Január 30. Imádkozzunk egymásért!

„Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden
dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mát 18,19)
„Battle Creekben, amikor sokan érezték megtéretlenségük terhét, sötétségben éltek és
nem láttak világosságot, ima-összejöveteleket hirdettünk, melyeken erőt meríthettek, s így
lelkek menekültek meg.” (32. kézirat, 1893)
„Ha sokan vannak egy gyülekezetben, alakuljanak kis csoportok, hogy ne csak az
egyház tagjaiért, hanem a hitetlenekért is munkálkodjanak. Ha egy helyen csak ketten vagy
hárman vannak, akik ismerik az igazságot, alakuljanak munkálkodó csoporttá. Tartsák meg
töretlenül az egység kötelékét, tartsanak össze szeretetben és egyetértésben, bátorítva
egymást, hogy előrehaladhassanak, és így mindenki a másik segítségéből nyer bátorítást és
erőt. Tanúsítsanak krisztusi megbocsátást és türelmet, ne szóljanak sürgető, türelmetlen
szavakat, használják fel a beszéd képességét, hogy építse egyik a másikat a legszentebb
hitben. Munkálkodjanak keresztény szeretetben azokért, akik a nyájon kívül vannak… Amint
dolgoznak és imádkoznak Krisztus nevében, számuk növekedni fog.” (Bizonyságtételek VII.,
22. o.)
„Van otthoni missziómunka is, amelyet el kell végezni, és sokan felteszik a kérdést:
Amíg oly sok a bűn és feladat az országunkban, miért igyekszünk idegen országokért
munkálkodni?
29
A válasz így hangzik: Munkaterületünk a világ… A Megváltó útbaigazította

tanítványait, hogy kezdjék munkájukat Jeruzsálemben, majd menjenek át Júdeán és Samárián,
és tovább, a Föld végső határáig. A népnek csak egy kis töredéke fogadta el a tanítást: de a
hírnökök hordozták az üzenetet helységről helységre, országról országra, hirdetve az
evangéliumot a közeli és távoli helyeken. Azonban előkészítő munkára is szükség volt. Az
Üdvözítő ígérete így hangzott: »Majd vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és
lesztek nékem tanúim.« Akik nem követik saját akaratukat és vágyaikat, hanem az Úr tanácsát
keresik, nem lesznek figyelmetlen hallgatók, mert az Úr tanítja majd őket.” (42/a levél, 1893)
Január 31. Őrködjünk és imádkozzunk!

„Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8,20)
„Gyülekezeteink tagjaihoz fordulok, nehogy figyelmen kívül hagyják az idők jeleit,
amelyek oly világosan szólnak arról, hogy közel a vég. Ó, milyen sokan nem törődnek lelkük
megváltásával, s nemsokára keserűen panaszolják majd: »Elmúlt az aratás, elvégződött a
nyár, és mi nem szabadultunk meg!« Ne felejtsük el, hogy ítélet folyik felettünk, és most a mi
életünk következik! Itt az ideje, hogy őrködjünk és imádkozzunk, elvetve önző vágyaink
kielégítését, a büszkeséget és minden önzést! A drága pillanatokat, melyeket sokan
elpazarolnak, elmélkedéssel és imádsággal kellene tölteni. Sokan azok közül, akik vallják,
hogy megtartják Isten parancsait, hajlamaikat követik a kötelességeik helyett. Ahogy most
vannak, nem juthatnak az örök életre. A nemtörődöm, gondtalan emberekhez szólok:
hiábavaló gondolataitokat, barátságtalan szavaitokat, önző tetteiteket feljegyzik a menynyei
könyvekben. Az angyalok, akik ott voltak Belsazár bálványimádó mulatozásakor, ott állnak
mellettetek is, amint meggyalázzátok Üdvözítőnket. A mennyei követek fájlalják, hogy újra
keresztre feszítitek a Megváltót, és megszégyenítitek…
Jézus Krisztus megkoronázásának napján nem fogja elismerni övéinek azokat, akiken
valamilyen folt éktelenkedik. De hűségeseinek a halhatatlan dicsőség koronáját adja. Azok
pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjon felettük, látni fogják Őt, amint a megváltottak
serege körülveszi, s mindegyikük ezt a jelet viseli: »Az Úr a mi igazságunk.« Látják, hogy a
valaha töviskoronával meggyalázott homlokon most a dicsőség koronája ragyog.
Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségét tükrözik viszsza. A mennyei
angyalok, megérintve aranyhárfáikat, üdvözlik a Királyt, és azokat, akik győzelmének
részesei: akik megmosattak és megfehéríttettek a Bárány vérében. Diadalének csendül fel, és
betölti a mennyet. Jézus Krisztus győzött. Belép a menny csarnokaiba megváltottaival, akik
tanúbizonyságai annak, hogy szenvedésteljes és önfeláldozó küldetése nem volt hiábavaló.”
(Review and Herald, 1904. november 24.)
30
FEBRUÁR - Készen vagyunk-e Jézus eljövetelére?

Február 1. Az isteni dicsőség megnyilatkozása
„De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő
megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvös tüze, és a ruhamosók lúgja!” (Mal 3,2)
„Amikor Isten leszállni készült a Hórebre, hogy a népnek törvényt hirdessen, az
izraeliták nem mehettek közel a hegyhez bűnösségük miatt, nehogy megeméssze őket az Úr
jelenlétének dicsősége. Ha az Isten törvényének kinyilatkoztatására kiválasztott helyet a
hatalom ilyen félelmetes megnyilatkozása vette körül, milyen lesz az Ő törvénykezése,
amikor megjelenik, hogy érvényt szerezzen a szent előírásoknak? Hogyan viselik el majd
dicsőségét a végítélet napján azok, akik lábbal tiporták törvényét?
Amikor Isten jelenléte a Sínai-hegyen megnyilatkozott, dicsősége megemésztő tűz volt
a nép szemében. De amikor Krisztus jelenik majd meg az Atya dicsőségében, szent angyalai
kíséretében, akkor az egész Föld fényleni fog jelenlétének félelmetes dicsőségétől.
Az ember teremtése óta még sohasem nyilvánult meg Isten dicsősége úgy, mint a Sínai-
hegyen, a törvényadás alkalmával. »A föld rengett, az egek is csepegtek Isten előtt, és a Sínai-
hegy is Isten előtt, az Izráel Istene előtt.« (Zsolt 68,9) A természet félelmetes megrázkódtatása
közepette hatalmas kürtzengéshez hasonlóan hallatszott Isten hangja a felhőből. Az egész
hegy megremegett, Izráel seregei pedig sápadtan, remegve borultak arccal a földre. Akinek
hangjától akkor megremegett a föld, kijelentette: »Még egyszer megrázom nemcsak a földet,
hanem az eget is.« (Zsid 12,26)
Amikor Mózes lejött a hegyről Isten színe elől, ahol a bizonyságtételek tábláit kapta, a
bűnös Izráel nem tudta elviselni a fényt, amely arcát megdicsőítette. Mennyivel kevésbé
tekinthetnek majd a törvényszegők Isten Fiára, amikor megjelenik Atyja dicsőségében,
mennyei seregek kísére tében, hogy ítéletet tartson törvényének megszegői és engesztelő
vérének meg vetői fölött.
Isten gyermekeinek azonban nem lesz okuk félni az ítélet viharában. »Az Úr az Ő
népének oltalma, és Izráel fiainak erőssége.« (Jóel 3,16) Az a nap, amely rettegést és
pusztulást hoz Isten törvényének megszegõire, az istenfélők számára »kibeszélhetetlen és
dicsőült örömöt« jelent majd (1Pét 1,8).” (Pát riárkák és próféták, 292–294. o.)
Február 2. A szükséges felkészülés

„És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a
népek közül, hogy enyéim legyetek.” (3Móz 20,26)
„Láttam, hogy sokan nem ébrednek rá, milyeneknek kellene lenniük, hogy az Úr színe
előtt a szentélyben szolgáló főpap nélkül élhessenek a nyomorúságos időben. Azoknak, akik
elnyerték az élő Isten pecsétjét, és védelemben részesülnek a nyomorúság idején, Jézus
képmását kell tükrözniük.
Sokan elmulasztják a szükséges felkészülést a felüdülés idejére, és a késői esőre várnak,
hogy alkalmassá tegye őket az Úr napjára. Ó, milyen sok embert láttam a nyomorúság idején
31
menedék nélkül! Elhanyagolták a szükséges előkészületeket, ezért nem nyerték el a

felüdülést, amit mindenkinek meg kell kapnia, hogy a szent Isten jelenlétében élhessen. Azok,
akik nem tisztították meg lelküket a teljes igazság iránti engedelmességben, a csapások
kitöltetésének idején rájönnek mulasztásukra. De nem lesz Közbenjáró, hogy esedezzen értük
az Atya előtt. Ezt megelőzően egy rendkívül ünnepélyes és komoly kinyilatkoztatás hangzik
fel: »Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután
is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.« (Jel 22,11)
Láttam, hogy senki sem részesül a felüdülésben, aki nem győzött minden
megkörnyékező bűn, büszkeség, önzés, a világ szeretete, s minden helytelen szó és tett felett.
Ezért egyre közelebb és közelebb kellene húzódnunk az Úrhoz, és minden erőnkkel arra
kellene törekednünk, hogy a szükséges előkészület képessé tegyen bennünket megállni Isten
napjának csatájában. Senki ne felejtse el, hogy az Úr szent, és csak szentek lakozhatnak
jelenlétében.” (Tapasztalatok és látomások, 71. o.)
Tennivalónk
„Ma őrizkedjünk attól, hogy szóval vagy tettel bántsunk… Ma keressük Istent, ma
határozzuk el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Úgy virrasszunk, munkálkodjunk és
imádkozzunk, mintha ez lenne az utolsó nap az életünkben. Milyen komoly, milyen igyekvő
is lenne így az életünk! Milyen szorosan követnénk Jézust minden szavunkkal és tettünkkel!”
(Bizonyságtételek V., 146. o.)
Február 3. A megmérettetés ideje

„Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen! Szátokból ne jöjjön kérkedő szó, mert
mindentudó Isten az Úr, és a cselekedeteket Ő ítéli meg.” (1Sám 2,3)
„Láttam egy angyalt, mérleggel a kezében. Isten népe, de különösen a fiatalok
gondolatait és érdeklődését mérte le. Az egyik serpenyőben a mennyei gondolatok voltak, a
másikban a földiek. E második serpenyőbe került az összes regényolvasás, a ruhákra és
hivalkodásra, hiúságra és büszkeségre irányuló gondolatok.
Micsoda ünnepélyes pillanat! Isten angyala a mérleggel, amint hitvalló gyermekeinek
gondolatait méri le – azokét, akik vallják, hogy meghaltak e világnak, és Istenért élnek. A
hiúság és büszkeség gondolataival telt serpenyő gyorsan lesüllyedt. A mennyre irányuló
gondolatokkal, érdeklődéssel telt serpenyő sebesen fölemelkedett, ahogyan a másik süllyedt, s
milyen könnyű volt! Elmondhatom, ami elém tárult, de soha át nem adhatom a látottak mély
hatását, mely elmémbe vésődött, amikor megpillantottam az Isten népének gondolatait és
érdeklődését figyelő angyalt a mérleggel. Az angyal így szólt: »Bejuthatnak-e ezek az
emberek a mennybe? Nem. Mondd meg nekik, hogy reménységük hiábavaló, és ha gyorsan
meg nem térnek, s nem nyerik el a megváltást: el fognak veszni!«
Sokan másokhoz hasonlítgatják magukat, életüket mások életéhez mérik. Ennek nem
szabad így lennie. Csakis Krisztust kaptuk példaképül, senki mást. Mindnyájunknak teljes
erőnkből törekednünk kellene arra, hogy Krisztus követésében tökéletesek legyünk.
Láttam, hogy néhányan alig sejtik, mi az önmegtagadás, az áldozathozatal, vagy mit is
jelent szenvedni az igazságért. Pedig senki nem mehet be a mennybe áldozathozatal nélkül.
Ápolnunk kellene az áldozatkészség lelkületét. Sokan nem adták át magukat Istennek.
32
Elhamarkodott döntéseket hoznak, kielégítik romlott étvágyukat, saját érdekeik után futnak,
semmibe veszik Isten ügyét. Akik hajlandók áldozatot hozni az örök életért, azok meg is
kapják. Az örök élet megéri a szenvedést, megéri önző énünk keresztre feszítését, és minden
bálványunk elvetését.” (Bizonyságtételek I., 119–121. o.)
Február 4. Kiálljuk-e a próbát?

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár
negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy
nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben: vajon megtartod-é az Ő parancsolatait, vagy nem?”
(5Móz 8,2)
„Isten próbára teszi népét. Jézus türelmes, és nem vet ki minket azonnal a szájából. Az
angyal így szólt: »Ő most mérlegre helyezi népét.« Ha az üzenet rövid időre szólt volna –
ahogyan sokan feltételeztük –, nem maradt volna idő jellemünk fejlesztésére. Sokan érzelmeik
szerint éltek, nem pedig elveik és hitük szerint. Ez az ünnepélyes, félelmetes üzenet sokakat
felrázott. Hatott érzéseikre, és felkeltette félelmüket, de nem végezte el az Isten által
meghatározott feladatát.
Isten lépésről lépésre vezeti népét. Különböző próbákat enged meg az életükben, azzal a
céllal, hogy felszínre hozza, mi lakik a szívükben. Van, aki megállja helyét az egyik
próbában, de elbukik a másikban. Isten minden próbában megvizsgálja őket, mindig kissé
alaposabban. Vannak, akik hajlandók elfogadni valamely isteni elvet, de a következő próbánál
visszariadnak, mert rájönnek, hogy valamely melengetett bálványukat érinti. Itt van alkalmuk
meglátni, mi lakik a szívükben, mi zárja ki onnan Jézust. Valamit többre becsülnek az
igazságnál, és nem készek befogadni Krisztust.
Isten megvizsgál és próbára tesz egy ideig, hogy lássa: hajlandók vagyunk-e lemondani
bálványainkról, és engedelmeskedni az igaz Tanú tanácsának. Ha valaki nem hagyja, hogy az
igazság megtisztítsa, ha nem hajlandó legyőzni önzését, büszkeségét, szenvedélyeit és gonosz
jellemvonásait, ezzel elűzi Isten angyalait, akik nem óvhatják többé a gonosz angyaloktól.
Akik megállnak minden vizsgán, és győznek, bármibe kerüljön is, azok engedelmeskednek a
hű és igaz Tanúbizonyság tanácsának, s ők részesülnek majd a késői esőben, így felkészültek
az elváltozásra.
Isten megvizsgálja népét. Itt és most kell felkészülniük, hogy Isten elé álljanak. Itt,
ebben a világban, ezekben az utolsó időkben az emberek nyilvánvalóvá teszik, milyen erő hat
a szívükre, és melyik erő irányítja tetteiket. Ha az isteni igazság hatalma, az jótettekre vezet.
Felemeli azt, aki befogadja, nemes szívűvé, bőkezűvé teszi, isteni Urunkhoz hasonlóvá.
Fiatalok és idősek! Isten most próbál meg benneteket. Most döntitek el örök
sorsotokat.” (Bizonyságtételek I., 179–182. o.)
Február 5. A tévedhetetlen vezető

„Az igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jak
1,22)
33
„Isten felszólítja azokat, akik ismerik akaratát, hogy engedelmeskedjenek szavának. A

gyöngeség, a kétfelé sántikálás és határozatlanság Sátán támadását zúdítja rájuk, s akik
hagyják megerősödni e vonásokat, azokat menthetetlenül elsöprik a kísértések hullámai.
Mindenkitől, aki Isten nevét vallja, elvárható, hogy felnövekedjék Krisztus, a keresztények
élő vezetője teljességének mértékére.
Az élet sok veszélyes szakaszán vezetőre van szükségünk, amint a hajónak is révkalauz
kell a homokzátonyok között, vagy a sziklás folyón. Hol találunk ilyen vezetőre? A Bibliához
forduljatok, testvéreim! A Bibliát Isten ihlette, szent emberek írták. Pontosan és világosan
megmutatja mind a fiatalok, mind az idősek kötelességeit. Emelkedetté teszi a
gondolkodásunkat, a jellem tökéletes mértékét tárja elénk, csalhatatlan útmutató minden
körülmények között, egészen életünk végéig. A Biblia lecsillapítja szívünket, szent örömmel
tölti el lelkünket. Fogadjátok el mint tanácsadótokat, mint mindennapjaitok mértékét!
A Szentírásban az igazság ékköveinek ezrei rejtőznek, de a felületes kutató nem talál
rájuk. Az igazság tárnái kimeríthetetlenek. Minél többet kutatjátok az Írásokat alázatos
szívvel, annál bizonyosabb a fölemelkedésetek, s Pállal együtt így szólhattok: »Mekkora a
mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok
szándékai, mily kifürkészhetetlenek útjai!« (Róm 11,33) Mindennap valami újat kellene
tanulnotok a Szentírásból. Kutassátok, mintha rejtett kincset keresnétek, mert az örök élet
igéit tartalmazza. Imádkozzatok bölcsességért, hogy megérthessétek e szent írásokat. Ha ezt
tennétek, új dicsőségekre bukkannátok Isten szavában. Tudnátok, hogy új és drága
világosságot kaptatok olyan kérdésekben, amelyek az igazsághoz kapcsolódnak, s a Szentírás
folyamatosan új értéket jelentene számotokra.
Szorgalmasan éljetek a kegyesség minden eszközével, hogy jellemetek átalakulhasson, s
érett férfiúságra növekedhessetek Jézus Krisztusban!” (Bizonyságtételek V., 191–193. o.)
Február 6. Válaszadásra készen

„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek
megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és
félelemmel.” (1Pét 3,15)
„Sokan, akik állítólag ismerik a korunknak szóló igazságot, azt sem tudják, miben
hisznek. Nem ismerik hitük bizonyítékait. Nem értékelik a most folyó munkát. Amikor eljön a
megpróbáltatás ideje, lesznek olyanok, akikről – bár ma másoknak hirdetik az igét –
álláspontjuk megvizsgálásakor kiderül majd, hogy sok mindent nem tudnak elfogadhatóan
megindokolni. Nem ismerik fel sötét tudatlanságukat, míg csak vizsgára nem kerülnek. Sokan
vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem ébrednek rá
gyengeségeikre, amíg a viták kereszttüzébe nem jutnak. Ha majd elválasztják őket
testvéreiktől, s kénytelenek lesznek egyedül, magukra hagyatva helytállni, csak akkor
döbbennek rá, hogy milyen zavaros a felfogásuk arról, amit addig igazságnak tekintettek.
Isten felébreszti népét. Ha más eszköz nem használ, szakadásokat enged meg közöttünk,
ami majd kirostálja a polyvát a búzából. Az Úr mindenkit hív, aki hisz Igéjében, hogy
serkenjen fel az álomból. Drága igazság jött közénk, korunk szükségleteihez szabott… A
hívők ne nyugodjanak bele a feltételezésekbe és emberi elgondolásokba. Alapozzák hitüket
34
szilárdan Isten szavára, hogy amikor elérkezik a próba ideje, s hitüket meg kell indokolniuk,
szelíden tudjanak bizonyságot adni a bennük élő reménységről.” (Bizonyságtételek V., 707–
708. o.)
„Krisztus szolgái ne gondolkozzanak előre azon, mit mondanak majd, amikor hitük
miatt megpróbáltatás éri őket. Úgy készüljenek fel a próbákra, hogy nap mint nap raktározzák
el szívükben Isten szavának drága kincseit, táplálkozzanak Krisztus tanításából, és imádság
által erősítsék hitüket. S amikor majd megpróbáltatásba vagy törvényszékek elé kerülnek, a
Szentlélek emlékezetükbe idézi éppen azokat az igazságokat, amelyek elérik kérdezőik szívét.
Az Írások szorgalmas tanulmányozása által elnyert ismeretet Isten pontosan akkor villantja fel
az emlékezetünkben, amikor szükség van rá!” (Counsels on Sabbath School Work [Tanácsok
a szombatiskolai munkához], 40–41. o.)
Február 7. Az igazság, amely megelégít

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mát
5,6)
„Ha azok a férfiak és nők, akik megelégednek jelenlegi állapotukkal, hirtelen a
mennybe jutnának, megláthatnák a magasztos, szent tökéletességet, amely ott örökké
uralkodik, ahol minden lényt szeretet tölt be, s minden arc örömtől sugárzik. Vajon ezek az
emberek tudnának-e csatlakozni a mennyei sokaság énekéhez, el tudnák-e viselni a tiszta,
magasztos, elragadó dicsőséget, amely Istentől és a Báránytól árad? Sajnos nem.
Akik arra szoktatták értelmüket, hogy lelki dolgokban gyönyörködjenek, azok
elváltoznak majd, mert nem semmisíti meg őket a menny tisztasága és mindent felülmúló
dicsősége. Jártas lehetsz a bölcseletben, alaposan ismerheted a természettudományokat,
kitűnő zenész és író lehetsz, modorod elbájolhatja ismerőseidet, de mi köze mindennek a
mennyei életre való felkészüléshez?
Ne csapd be magadat! Isten nem hagyja, hogy gúnyt űzzenek szavából. Semmi más nem
készít elő a mennyre, csak a megszentelődés. Egyedül a gyakorlati istenfélelem nyújthat
neked tiszta, emelkedett jellemet, csakis ez tesz alkalmassá, hogy Isten jelenlétébe léphess,
aki megközelíthetetlen világosságban él. Itt és most kell a mennyei jellemet megszereznünk,
másként soha nem sikerül kialakítanunk.
A jóság és a valódi megszentelődés utáni vágy helyénvaló kezdetnek, de ha ennél
megtorpanunk, kevésnek bizonyul. A jó szándék is helyes, de mit sem ér, ha komoly
elhatározással meg nem valósítjuk. Sokan el fognak veszni, pedig remélik és kívánják is, hogy
jó keresztények legyenek, mégsem törekszenek komolyan erre. Amikor megmérik majd őket,
híjával találtatnak. A helyes irányban kell gyakorolnunk akaraterőnket: teljes szívből
keresztény akarok lenni, feltétlenül meg akarom ismerni a tökéletes szeretet magasságát és
mélységét. Hallgassuk, mit mond Jézus: »Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az
igazságot: mert ők megelégíttetnek.« Krisztus gondoskodott arról, hogy betöltse az igaz
tettekre vágyók éhségét és szomjúságát.” (Bizonyságtételek II., 265–267. o.)
35
Február 8. Erkölcsi függetlenség

„Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, s tisztátalant ne
illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, s ti lesztek fiaimmá és
leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6,17–18)
„Ma is sokan hordoznak fátylat az arcukon. Ez a fátyol, az egyetértés a világ
szokásaival és tetteivel, elrejti előlük Isten dicsőségét. Isten azt kívánja, hogy Őrá nézzünk, s
akkor nem a világ szempontjaira figyelünk majd.
Az igazságot a gyakorlati életünkben is megvalósítva igyekezzünk eleget tenni a Biblia
követelményeinek. Az Úr elvárja, hogy ellenálljunk a világ divatjainak, szokásainak, tetteinek
és irányelveinek. A világi hatások, akár a tenger hullámai, el akarják sodorni Krisztus követőit
Krisztus szelídségének és kegyességének igaz elveitől. Nekünk azonban sziklaszilárdan kell
ragaszkodnunk az elvekhez. Ez megköveteli az erkölcsi bátorságot, ezért akiknek a lelki élete
nincs odaerősítve az örök sziklához, azt elsodorja a világ. Csak annyiban állhatunk szilárdan,
amennyiben Krisztus által Istenben rejtjük el életünket. Az erkölcsi függetlenség nagyon is
helyénvaló, amikor a világnak állunk ellen. Ha tökéletesen Isten akaratához szabjuk
magunkat, akkor Ő mindenben a segítségünkre lesz, és felismerjük annak szükségességét is,
hogy határozottan elkülönítsük magunkat a világ szokásaitól és viselkedésétől.
Nem könnyű elnyerni az örök élet felmérhetetlen kincsét. Senki el nem érheti, aki a
világ áramlatával sodródik. Távozzatok közülük, és tisztátalant ne érintsetek! Senki sem
viselkedhet világi módon anélkül, hogy magával ne ragadná a világ. Szívós igyekezet nélkül
senki sem tud felfelé haladni. Aki győzni kíván, ragaszkodjon szilárdan Krisztushoz. Ne
tekintsen vissza, hanem nézzen fölfelé, kegyességet kegyesség után nyerve el. A biztonság ára
az egyéni éberség.
Elközelített mindennek a vége. Azokra van most szükség, akik fölfegyverkeztek az
Istenért vívott csatára.” (Bizonyságtételek VI., 146–148. o.)
Február 9. Vannak-e bálványaink?

„Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól!” (1Ján 5,21)
„Isten minden igaz gyermeke meg lesz rostálva, mint a búza, és a rostálási folyamatban
minden dédelgetett vágyat, amely elfordítja az értelmet Istentől, fel kell adni. Sok családban a
polcok, állványok és asztalok tele vannak szobrocskákkal és képekkel…
A gondolatok tehát, amelyeknek Istenre és a mennyei dolgokra kellene irányulniuk,
hétköznapi dolgoknál időznek. Ez vajon nem bálványimádás? Az ilyesmire költött pénzt
vajon nem lehetett volna az emberiség áldására felhasználni, a szenvedés enyhítésére, a
szegények felruházására, az éhezők táplálására? Nem lehetett volna az Úr kincstárába
helyezni, hogy előrevigye ügyét, és építsük az Ő országát?
Ez a feladat igen fontos, és arra késztet bennünket, hogy szabaduljunk meg a
bálványimádás bűnétől. Áldás áradna lelkünkre, ha engedelmeskednénk a szónak, amelyet
Izráel Szentje szólt: »Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.« (2Móz 20,3) Sokan
teremtenek maguknak fölösleges gondokat és aggodalmakat azzal, hogy az időt és energiát
36
szükségtelen díszek megszerzésére fordítják, amelyekkel tele van a lakásuk. Isten hatalmára
van szükség, hogy felébredjünk ebből az állapotból, mert minden ilyen szándék és elképzelés
bálványimádás.
Isten arra vágyik, hogy megszabadítsa népét a bálványimádás minden fajtájától.
Foglalja el Isten szava, az élet áldott könyve asztalunkat, ami most tele van haszontalan
díszekkel. Költsük pénzünket olyan könyvekre, amelyek az elme megvilágosításának eszközei
a jelenvaló igazságra vonatkozóan…
Bárcsak imádságos szívvel kutatnátok az Írásokat! Vajha megvizsgálnátok szíveteket
égő szövétnekkel, felfedeznétek és elszakítanátok a legvékonyabb szálat is, amely világi
szokásokhoz köt, s elválaszt, elfordít Istentől! Esedezzünk Istenhez, hogy mutassa meg
minden olyan szokásunkat, amely elvonja Tőle gondolatainkat és érzéseinket! Isten szent
törvényét adta az embernek a jellem mértékeként. Törvénye segítségével felismerhetünk és
legyőzhetünk minden jellemhibát. Szakítsuk el magunkat minden bálványtól, s a kegyelem és
igazság aranyláncával kapcsoljuk magunkat Isten trónjához.” (Szemelvények Ellen G. White
írásaiból II., 299–300. o.)
Február 10. Vizsgáljátok meg szíveteket!

„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy
nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok
vagytok.” (2Kor 13,5)
„Semmi nem olyan alattomos, mint a bűn csalárdsága. E világ istene félrevezet,
megvakít és pusztulásba visz. Sátán nem áll elő nyíltan és azonnal egy egész sor kísértéssel…
A jó külső látszatával álcázza ezeket… A becsapott emberek megtesznek egy lépést, majd
felkészíti őket a következőre. Sátán készen tartja csapdáját, és figyeli, hogy éppen azon az
ösvényen haladunk, amit előkészített…
Alapos önvizsgálatra van szükség, és mély vizsgálódásra Isten Igéjének fényében.
Egészséges vagyok bensőmben, vagy romlott? Megújultam-e Krisztusban, vagy még mindig
testies vagyok szívemben, amely csak új ruhát visel? Állítsuk magunkat Isten ítélőszéke elé,
és lássuk meg az Ő világosságában, van-e valamilyen titkos bűn, valamilyen tisztátalanság
vagy bálvány, amelyet még nem vetettünk el. Imádkozzunk, ahogyan még sohasem
imádkoztunk, hogy el ne ejtsenek Sátán csalásai, s ne adjuk át magunkat a céltalan, gondatlan
és felelőtlen lelkületnek…
Az egyik bűn, amely az utolsó napok jeleinek egyike, hogy hitvalló keresztények inkább
a gyönyöröket, mint Istent szeretik. Törődjünk igazán a lelkünkkel! Kutassuk gondosan! Egy
igazi vizsgálódást követően milyen kevesen vannak, akik feltekintenek az égre, és azt
mondják: »Nem szeretem jobban a világ gyönyörűségeit, mint Istent.« Milyen kevesen
mondhatják el: »Meghaltam a világnak… és ha majd Ő megjelenik, én is megjelenek Vele
együtt dicsőségben.«
Isten szeretete és kegyelme mennyivel értékesebb a színaranynál is! Minden másnál
jobban fölemeli és nemessé teszi a lelket. Szívünket és érdeklődésünket a mennyre irányítja.
Miközben a körülöttünk lévők talán világi élvezetek keresésével és dőre dolgokkal vannak
37
elfoglalva, beszélgetésünk a mennyre irányul. Az Üdvözítőt keressük, s kinyújtjuk kezünket

Isten után megbocsátásért és békéért, bizonyosságért és valódi szentségért. Beszélgessünk
Istennel, és a mennyei dolgok átformálják lelkünket Krisztus hasonlóságára.” (Üzenet az
ifjúságnak, 83–84. o.)
Február 11. Önvizsgáló kérdések

„Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan
kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.”
(Zsolt 24,3–4) „A Krisztussal egyesült lélek… harcolni fog minden törvényszegés és minden
megkörnyékező bűn ellen. Napról napra fényesebben világít, napról napra győzelmesebb
életet él. Erőről erőre jut, nem pedig gyengeségből gyengeségbe.
Senki ne csalja meg magát e tekintetben! Ha a szívben büszkeség, öncsalás,
uralomvágy, beképzeltség, szentségtelen nagyravágyás, zúgolódás, elégedetlenség, keserűség,
rágalmazás, hazugság és csalás rejtőzik, akkor ott Krisztus nem lakik…
Azoknak, akik azt állítják, hogy hiszik az igazságot, teljesen meg kell térniük, másként
elbuknak a megpróbáltatás napján. Isten népe legyen szent, megtartásra való nép, választott
nemzetség, jó cselekedetre igyekező…
Krisztus nem azért halt meg értetek, hogy a világ fiainak szenvedélyei, ízlései, szokásai
uraljanak benneteket… A dicsőségbe csak az léphet be, akinek a szíve oda vágyik. Tegyük fel
magunknak a kérdést: Vajon földi dolgokkal foglalkozom? Tiszták-e a gondolataim? A
menny légköre vesz körül, vagy gonoszsággal fertőzöm embertársaimat? Komoly, odaadó
ember vagyok? Istennek szolgálok tisztaságban és szentségben? Kérdezzük meg őszintén
magunktól: Isten gyermeke vagyok-e, vagy sem?
Minden gyülekezetünk alapos reformációra szorul. Uralja Isten megtérítő, átalakító
ereje a gyülekezetet! Ne halasztgassuk az előkészület napját! Ne szenderegjünk
felkészületlenül, mint akiknek nincs olaj a lámpásukban! Ne maradjunk veszélyes
bizonytalanságban! Komolyan kérdezzük meg magunktól: az üdvözülendők között vagyok-e,
vagy sem? Megállok-e Isten előtt? Csak akinek tiszta a keze, az tud megállni ama napon.
Isten minden gyermekének kiváltsága, hogy pillanatról pillanatra igazi keresztény
legyen, s akkor az egész menny felsorakozik mellette.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak,
440–443. o.)
Február 12. Legyetek készen!

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos
világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2,9)
„Sokak számára közhellyé vált, elveszítette jelentőségét a figyelmeztetés, hogy Jézus
hamarosan eljön az ég felhőiben. Nem várakoznak, nem virrasztanak, s önző, világias
lelkületük elárulja szívük gondolatát: »Az Úr halogatja eljövetelét.« (Luk 12,45)
Napjainkban az önzés és a világ szokásaihoz való alkalmazkodás ugyanolyan lelkülete
él, mint Noé idejében. Sokan, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, világi célokat
38
hajszolnak, s ezzel meghazudtolják hitvallásukat. Csak ültetni és építeni fognak, venni és

eladni, enni-inni, házasodni kegyelemidejük utolsó percéig. Sokan élnek így közülünk…
Nehéz a szívem, amikor látom sorainkban a lelkiség égető hiányát. A világ divatja és
szokásai, a büszkeség, szórakozás, hivalkodás, fényűzés a ruházkodásban és az otthonokban –
ezek rabolják meg Isten kincstárát. Sokan önző vágyaik kielégítésére fordítják a javakat,
melyeket arra kellene felhasználniuk, hogy az igazságot terjesszék a világon.
A világosság és a nappal gyermekei ne gyűjtsék maguk köré az éjszaka árnyait, a
sötétséget, amely az engedetleneket borítja. Ellenkezőleg: álljanak hűségesen őrhelyükön,
legyenek a fény tükrei, gyűjtsék Istentől a világosságot, hogy a sötétben élőkre
ragyogtathassák. Az Úr elvárja népétől, hogy őrizze meg kiváltságát, s ne utánozza az
istentelenek szokásait.
A keresztények »választott nemzetség, szent nemzet« a világban, tehát »annak
dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta ki őket«. Ennek a
világosságnak nem szabad elhalványulnia, hanem egyre fényesebben és ragyogóbban kell
tündökölnie, s végül teljes nappallá válnia.
A lelket megvidámító örömüzenet: »Küszöbön az Úr eljövetele, legyetek készen!«, ma
sem kevésbé igaz, mint amikor először hallottuk.” (Bizonyságtételek V., 13–17. o.)
Február 13. Ne kételkedjünk!

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre
van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi
kevés idő, és aki eljövendő, eljő, és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál,
abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy
elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,35–39)
„Láttam, hogy elérkeztünk a rostálás idejéhez. Sátán teljes erejével igyekszik a lelkeket
kiragadni Krisztus kezéből, és arra vezetni őket, hogy lábbal tapossák Isten Fiát…
Most alakítjuk ki a jellemünket. Isten angyalai lemérik erkölcsi értékünket, Isten
megvizsgálja népét. »Vigyázzatok, testvérek, hogy egyikőtökben se legyen hitetlenségre hajló
gonosz szív, és el ne szakadjon az élő Istentől, hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg
tart a ma, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai,
de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan
kitartunk.« (Zsid 3,12–14)
Isten meg fogja rostálni népét, ahogyan a gabonát szitálják, míg az összes polyva el nem
különül a tiszta magtól. Krisztusra kell tekintenünk, és követnünk az alázat példáját.
Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Azután pedig azt is,
hogy mit viselt el Isten népe az igazságért, és hogy nem tartják majd túl magasnak az árat.
Nem tartják méltónak a mostani szenvedések összehasonlítását a dicsőséggel, amely majd
megnyilvánul bennük. Isten az utolsó időben megpróbálja népét. Azonban hamarosan
elérkezik az utolsó megpróbáltatás, és azután megkapják az örök élet jutalmát.”
(Bizonyságtételek I., 400–403. o.)
39
Február 14. Keressétek először Isten országát!

„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden
testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.” (2Kor
7,1)
„Az Úr megdorgálja és megfenyíti a népet, amely azt állítja, hogy megtartja törvényeit.
Rámutat bűneikre, mert meg akarja tisztítani őket minden álnokságtól, hogy Isten félelmében
tökéletesítsék szentségüket, s készen álljanak az Úrban meghalni vagy a mennybe ragadtatni.
Isten nem fogad el mást, csakis tisztaságot és szentséget: a jellem egyetlen foltja, egyetlen
hibája örökre kizár a mennyből.
A legtöbb hitvalló kereszténynek fogalma sincs a lelkierőről, amelyre szert tehetne, ha
ugyanolyan törekvő, lelkes, kitartó volna az istenismeret elnyerésében, mint amilyen az élet
semmitmondó, múló dolgainak megszerzésében. A magát kereszténynek valló sokaság
megelégszik a lelkileg kevéssel. Nem vágyakoznak arra, hogy célul tűzzék ki: elsősorban
keressék Isten országát és igazságát. Így az istenfélelem rejtett titok marad előttük.
Isten gondoskodott mindazokról, akik őszintén, komolyan és meggondoltan kívánják
véghezvinni megszentelődésüket az Ő félelmében. Krisztus által gondoskodott az erőről,
kegyelemről és dicsőségről, hogy szolgáló angyalok elhozzák ezeket az üdvösség örökösei
számára. Senki sem annyira lealjasodott és romlott, hogy meg ne találhatná Jézus Krisztusban
az erőt, a tisztaságot és az igaz tetteket. Megtalálhatja mindenki, ha elveti bűneit, nem jár
többé a romlottság útján, és szíve teljes szándékával az élő Istenhez fordul. Az Úr
készségesen levenné róluk bűntől szennyes ruhájukat, és fehér ruhába öltöztetné őket, az igaz
tettek ragyogó öltözetébe. Hívja őket, hogy éljenek, miért is akarnának meghalni? Őbenne
felvirágozhatnak, ágaik nem száradnak el, sem el nem fonnyadnak, és gyümölcstelenek sem
lesznek. Ha megmaradnak Istenben, életet és táplálékot nyernek Tőle. Akkor átalakítja őket
Lelkével, és úgy járnak, ahogyan Ő járt, győznek, amint Ő is győzött.” (Bizonyságtételek II.,
266., 453–454. o.)
Február 15. Bölcsek vagyunk, vagy oktalanok?

„Akkor hasonlatos lesz a mennyek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén a
lámpásaikat, kimentek a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond.” (Mát 25,1–
2)
„Nem szabad megnyugodni abban az elgondolásban, hogy mivel mi az egyház tagjai
vagyunk, üdvözülni fogunk. Semmi bizonyságát nem adjuk, hogy átalakultunk Krisztus
képmására, miközben régi szokásainkhoz ragaszkodunk, a régi szövetet szövögetjük világias
elgondolások és szokások fonalaival…
A tíz szűz a világtörténelem estéjén virraszt. Mindnek van elhívása, neve, lámpása, és
mindegyik azt állítja, hogy Istennek szolgál. Látszólag Krisztus megjelenésére várnak, de
közülük öt nem állja ki a próbát: ők meglepődve, rémülten rekednek kinn a menyegzőről.
Vagy a bölcs, vagy a balga szüzek képviselnek bennünket. Sokan vannak, akik nem
maradnak Jézus lábainál, és nem tanulnak Tőle. Nem ismerik útjait, nem készülnek fel
jövetelére. Úgy tesznek, mintha Urukra várnának. De nem vigyáznak, nem imádkoznak azzal
40
a hittel, ami szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Gondtalan életet élnek.
Hallották és elfogadták az igazságot, de sohasem vitték át a gyakorlati életükbe. A kegyelem
olaja nem táplálta lámpásaikat, és nem készültek fel arra, hogy belépjenek a Bárány
menyegzőjének vacsorájára.
Ne legyünk olyanok, mint a balga szüzek, akik természetesnek veszik, hogy Isten
ígéretei az övék, miközben nem követik Krisztus parancsait. Ő azt tanítja nekünk, hogy a
hitvallás még nem elégséges: »Ha valaki utánam jön – mondja –, tagadja meg magát, vegye
fel a keresztjét naponta, és úgy kövessen engem.« (Mát 16,24)
Amikor kiálljuk Isten próbatételét a finomítás, tisztítás során, amikor a tüzes kemence
felemészti a salakot, és a megtisztult jellem valódi aranya láthatóvá válik, mi mégis azt
mondhatjuk Pállal együtt: »Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes
volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.«
(Fil 3,12)” (Review and Herald, 1899. október 31.)
Február 16. Mindvégig állhatatosan

„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek
Fia eljő.” (Mát 25,13)
„Krisztus eljövetele olyan lesz, mintha éjfél lenne, amikor mindenki alszik. Bárcsak
mindenkinek megvolna az elszámolása arról, hogy még napnyugta előtt mindent elrendezett!
Minden tettnek igaznak kell lennie, minden üzleti vállalkozásnak becsületesnek. Minden
becstelenséget és minden bűnös eljárást el kell vetni. Legyen lámpásainkban a kegyelem
olaja! Igazán szomorú annak az embernek az állapota, akinél megvan a kegyesség látszata, de
megtagadja annak erejét; aki így szól Krisztushoz: »Uram, Uram!«, és mégsem követi Őt.
Isten kegyelmesen biztosítja a próbatétel és a vizsgálat idejét, hívogat minket:
»Keressétek az Urat, amíg megtalálható, és hívjátok Őt, amíg közel van!« (Ésa 55,6)
Ma még hallatszik a kegyelem hívása, és Jézus a szeretet kötelékeivel vonja magához az
embereket, de eljön a nap, amikor Krisztus igazságot szolgáltat… A világ gonoszsága napról
napra növekszik, és amikor egy bizonyos határt elér, a feljegyzések lezárulnak, és a számlát
rendezni kell. Nem lesz többé bűnért való áldozat. Az Úr eljön. Az irgalom sokáig nyújtotta a
szeretet, türelem és hosszútűrés kezét a bűnös világ felé. A meghívás így hangzott: »Fogja
meg erősségemet!« (Ésa 27,5) Az emberek azonban kétségbe vonták irgalmát, és elvetették
kegyelmét.
De az Úr miért késlelteti oly sokáig visszatérését? A menny minden serege arra vár,
hogy elvégezzék utolsó feladatukat az elveszett világért. Néhányan, akik vallják, hogy a
kegyelem olaja edényeikben és lámpásukban van, nem váltak égő, világító, ragyogó
szövétnekké a világ számára. A misszionáriusok kevesen vannak…
Minden egyes nap elmúltával egy nappal közelebb vagyunk az ítélet kijelölt
időpontjához. Milyen kár, hogy sok embernek csak olyan vallása van, amely az érzéseitől
függ! »Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.« (Mát 24,13) Akkor látható lesz,
szívünkben ég-e a kegyelem olaja. Ennek birtoklása különböztet meg, ez számít igazán az
ítéletben.” (Review and Herald, 1894. március 27.)
41
Február 17. Az utolsó őrváltás

„Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok,
mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk 13,35–36)
„Másik csoportot is mutattak nekem, az előbb leírtak ellentéteként. Ez a csoport vár és
virraszt. Tekintetük a mennyre irányul, és Mesterük szava az ajkukon: »Amiket néktek
mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!« »Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok,
mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel. Ha váratlanul
érkeznék, aludva ne találjon.«
Lehetetlen, hogy valakinek a világ szeretete és érdekei kössék le a figyelmét, s közben
mégis éberen várakozzon, amint ezt az Üdvözítő a lelkünkre kötötte. Az angyal megszólalt:
»Csakis az egyik világot biztosíthatják maguknak. Ahhoz, hogy elnyerjék a mennyei kincset,
fel kell áldozniuk a földit. Nem nyerhetik el mindkét világot.«
Láttam, hogy őrváltás őrváltás után múlt el. Legyünk ezért talán kevésbé éberek? Ne
tegyünk ilyet! Sőt még nagyobb szükség van az éberebb virrasztásra, mert most már kevesebb
idő van hátra, mint a legelső őrváltás előtt.
Ha már akkor lankadatlan éberséggel vigyáztunk, mennyivel inkább ébren kell
maradnunk a második őrség idején! A harmadik őrség pedig megháromszorozott
lelkiismeretességet követel. Ha most fogyna el a türelmünk, ez azt jelentené, hogy semmivé
válna összes előző, igyekvő őrködésünk. A sötétség hosszú éjjele próbára tesz ugyan, a reggel
mégis könyörületből késik, mert ha a Mester megérkezne, sokakat készületlenül találna. Isten
nem akarja, hogy népe elvesszen, ezért is várakozik még.
A világ szerelmesei és azok között, akik Krisztust szeretik, olyan szembeszökő a
különbség, hogy lehetetlen nem észrevenni. Egyrészt a világiak halálosan komolyan veszik a
mulandó világi kincsek megszerzését. Isten követői azonban nem szabják magukat a világhoz,
hanem éber virrasztásukkal bizonyítják, hogy átalakultak. Nem ez a mostani az igazi
otthonuk, hanem jobb, mennyei hazát várnak.” (Bizonyságtételek II., 192–194. o.)
Február 18. Egyetlen biztonságunk

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de
a test erőtelen.” (Mát 26,41)
„Mit is mondhatnék, hogy felrázzam Isten maradék népét? Értésemre adták, hogy
rettenetes események állnak előttünk. Sátán és angyalai minden erejüket Isten népe ellen
fordítják. Sátán tudja, hogy ha a hívők még kissé tovább alszanak, akkor biztosan az ő
áldozatai lesznek, mert pusztulásuk bizonyossá válik. Figyelmeztetek mindenkit, aki Krisztus
nevét vallja: tartsunk önvizsgálatot, és valljuk be fenntartás nélkül minden vétkünket, hogy az
angyalok bűnbocsánatot írhassanak a nevünk mellé. Testvéreim, ha nem használjátok ki a
kegyelem e becses perceit, nem lesz mentség számotokra. Ha nem tesztek rendkívüli
erőfeszítést, hogy lerázzátok az álmot, ha nem bánjátok meg komolyan bűneiteket, az értékes
percek hamar tovatűnnek. Megmérnek benneteket, s híjával találnak.” (Bizonyságtételek I.,
249. o.)
42
„Jézus, amikor figyelmeztetett, hogy virrasszunk és imádkozzunk, megjelölte az

egyedül biztonságos utat. Feltétlenül virrasztanunk kell. Szívünk csalárd, az emberi természet
gyengeségei és esendőségei veszik körül, Sátán pedig elszánta magát a pusztításra. Mi
elszunnyadhatunk, ellenfelünk mégsem alszik soha. Mivel tudjuk, hogy lankadatlanul
leselkedik ránk, mi se aludjunk, inkább virrasszunk, és legyünk józanok. Bár nem
rejtőzhetünk el a világ lelkülete és betolakodása elől, mégsem szabad engednünk, hogy
birtokba vegye gondolkodásunkat és szívünket.” (Bizonyságtételek V., 299. o.)
„Vizsgáld meg alaposan a szívedet, mégpedig az örökkévalóság fényénél. Semmit el ne
rejts! Kutass, kutass, mintha ettől függne az életed! Ülj törvényt viselkedésed fölött, ítéld el
magadat, majd hit által tarts igényt Krisztus tisztító vérére, hogy lemossa a foltokat keresztény
jellemedről. Ne ámítsd és ne mentegesd magad. Bánj igazságosan a lelkeddel, s miután
felismerted, hogy bűnt követtél el, borulj a kereszt lábához. Jézus elfogad, szenynyesen,
ahogy vagy, megmos a vérében, megtisztít minden tisztátalanságtól, és alkalmassá tesz arra,
hogy a mennyei angyalok társaságába lépj – a tiszta, mennyei világba, ahol nincs veszekedés
és vita, csak egészség, boldogság és öröm.” (Bizonyságtételek II., 81. o.)
„Ez a világ gyakorlóiskola a magasabb iskolához. Ez az élet készít elő az eljövendő
életre. Itt kell előkészülnünk, hogy beléphessünk a mennyei udvarokba. Itt kell befogadnunk,
elhinnünk és gyakorolnunk az igazságot, míg fel nem készülünk a szentek életére a
világosságban.” (Bizonyságtételek VIII., 200. o.)
Február 19. Munkálkodó hit

„A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok,
hogy imádkozhassatok!” (1Pét 4,7)
„Nem hiszed, hogy mindennek vége közel van, és hogy a Föld történelmének jelenetei
gyorsan leperegnek? Ha hiszed, mutasd meg a hitedet tetteiddel! Az ember így mutatja ki,
milyen hite van. Néhányan úgy gondolják, hogy nagy hitük van, pedig ha van is valamennyi,
az is halott, mert nem tartják életben cselekedetek. A hit, ha cselekedetei nincsenek, halott
önmagában. Néhány embernek igazi hite van, amely szeretet által munkálkodik, és
megtisztítja a lelket. Mindenkinek erkölcsi alkalmasságot kell nyernie az örök életre.
»Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé
leszünk, de tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk
Őt látni, amint van. És mindenki, akiben ez a reménység van, megtisztítja magát, amiként Ő is
tiszta.« (1Ján 3,2) Ez a munka vár rád…
Tapasztalnod kell az önző »én« halálát, és Istennek kell élned. »Annakokáért, ha
feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek
jobbján ülve.« (Kol 3,1) Az »én«-nel nem szabad szóba állni. A büszkeséget, önszeretetet,
önzést, fösvénységet, kapzsiságot, gyűlölködést, gyanakvást, féltékenységet, a világ szeretetét
mind le kell győzni. Amikor Jézus Krisztus megjelenik, már nem lehet megváltoztatni a rossz
tulajdonságokat. Ezeket az előkészületeket az Ő visszatérése előtt kell elvégezni. Ez legyen a
gondolkodásunk, tanulmányaink és érdeklődésünk tárgya: Mit tegyek, hogy elnyerjem az
üdvösséget?
43
Amikor kísértés környékez, hogy zúgolódjunk, kritizáljunk, és megengedjünk

magunknak, hogy zsörtölődjünk, megsebezzük azokat, akik körülöttünk vannak – s ha így
teszünk, megsebezzük a saját lelkünket is. Fakadjon fel aggódó vágyakozás a lélekből: vajon
megállok-e hiba nélkül Isten trónja előtt? Csak a folt nélküliek lesznek ott. Senki sem jut a
mennybe, amíg a szíve tele van földi hiábavalósággal. Az erkölcsi jellem minden hibájának
meg kell gyógyulnia, minden foltot el kell távolítania Krisztus megtisztító vérének, és a jellem
minden szeretetlenségét és barátságtalanságát le kell győzni.” (Bizonyságtételek I., 704–705.
o.)
Február 20. Sátán eszközei

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől,
hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4,1)
„1844-ben, a profetikus idő elmúlása után sokféle vakbuzgóságnak voltunk tanúi. Feddő
bizonyságtételeket bíztak rám, hogy eljuttassam azokhoz, akik spiritualista elméleteket
melengettek… Az Úr erőt adott, hogy világosan rámutassak, milyen veszélyben forognak.
Többek között azt a nézetet vallották, hogy aki egyszer megszentelődött, az képtelen a bűnre.
Hamis tanításuk nagy kárt okozott nekik is, másoknak is. Spiritiszta hatalmat kezdtek nyerni
azok fölött, akik nem ismerték fel a gonoszságot e gyönyörűen öltöztetett elméletekben. A
tanítás, mely szerint minden szent, arra a meggyőződésre vezetett, hogy a megszenteltek
vonzalmai sohasem bűnösek. E nézet következménye az lett, hogy kielégítették szívük gonosz
kívánságait és – bár állítólag megszenteltek voltak – távol álltak a gondolatok és az élet
tisztaságától. Istentelen tanításukat bűnös tettek követték…
Sátán csalásai a jövőben más alakot öltenek magukra. A tévedéseket kellemes és
behízelgő módon terjesztik majd. Sátán a világosság öltözékébe burkolt hamis elméleteket
hirdet Isten népének. Így próbálja félrevezetni, ha lehet, még a választottakat is. A lehető
legcsábítóbb módszereket alkalmazza, s megbűvöli az emberek értelmét. Terjeszteni fogja a
romlottság minden formáját – az özönvíz előtti emberek körében burjánzókhoz hasonlókat –,
hogy foglyul ejtse a gondolkodást. Istenként magasztalja a természetet. Az emberi akarat
korlátlan szabadságát, az istentelenek tanácsadását – ezeket használja fel Sátán, hogy céljait
elérje. A legszomorúbb az, hogy megtévesztő hatása alatt az emberek meg fogják tartani a
kegyesség látszatát, de anélkül, hogy valódi összeköttetésük lenne Istennel. Amint Ádám és
Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, sokan most is a tévedés csalóka eledelét
fogyasztják.
Sátán vonzó köntösbe bújtatja a hamis elméleteket, pontosan úgy, ahogyan ősszüleink
előtt is álcázta magát, amikor Édenben a kígyó szájából beszélt. Valójában gyilkos tévedést
ültet az emberekbe. Sátán azokat bűvöli el, akik Isten világos Igéjétől a tetszetős mesékhez
fordulnak.
A legszívósabban azokat próbálja tőrbe ejteni, akik a legnagyobb világosságot kapták.
Sátán tudja, hogy ha őket sikerül megtévesztenie, az ő uralma alatt az igazság öltözékébe
burkolják majd a bűnt, és sokakat félrevezetnek.
Ezt tanácsolom mindenkinek: Vigyázzatok magatokra, mert Sátán a világosság
angyalaként jelen van a keresztény munkások minden összejövetelén, és összes
44
gyülekezetünkben igyekszik megnyerni magának a hívőket. Felszólítottak, hogy

figyelmeztessem Isten népét: Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagyja, hogy gúnyt űzzenek
belőle!” (Bizonyságtételek VIII., 293–294. o.)
Február 21. Kísértések álruhában

„Tudom, hogy eltávozásom után jönnek közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek
a nyájnak. Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a
tanítványokat maguk után vonják.” (Gal 20,29–30)
„Isten egész népére építi munkáját, s nem választ ki csupán egy-egy embert itt-ott, mint
akik egyedül érdemesek arra, hogy rájuk bízza az igazságot. Nem közöl egyvalakivel olyan új
világosságot, amely ellenkezik a gyülekezet megalapozott hitével. Minden hitújításkor
támadtak emberek, akik effélét hirdettek.
Valaki elfogad valamely újnak és eredetinek tűnő gondolatot, amely látszólag nem
ütközik az igazsággal, hosszan időzik e témánál, folyton erről beszél, míg csak szépségesnek
és fontosnak nem tűnik számára. Mert az ellenségnek hatalmában áll hamis megvilágításba
helyezni a dolgokat. Az illető végül is saját gondolatainak, nagyszerűnek vélt nézeteinek
foglya lesz, az igazság pedig gyökerestől kiszakad a szívéből.
Sátán ezer álcázott kísértést készített elő az igazság világosságában járók vesztére. Az
egyetlen biztos út számunkra, ha nem fogadjuk el a Szentírás új értelmezését, mielőtt
tapasztalt testvérek elé nem terjesztenénk. Helyezzük azt kezükbe alázatos, tanítható
lelkülettel, és ha nem látnak világosságot benne, fogadjuk el döntésüket.
Sátán szüntelenül tevékenykedik, de csak kevesen tudják, mennyire leleményes,
mennyire fáradhatatlan. Isten népe készüljön arra, hogy ellenáll a ravasz ellenségnek, mert
ettől az ellenállástól reszket Sátán. Jobban ismeri hatalmának korlátait, mint mi, s tudja, hogy
könnyen felülkerekedhetünk, ha ellenállunk és szembefordulunk vele. Az isteni erő által a
leggyöngébb szent is legyőzheti a gonoszt és összes angyalát. S ha erőpróbára kerül sor, Isten
gyermeke bebizonyíthatja, hogy felülről kapott erőt. Sátán ezért hangtalanul lép, észrevétlenül
mozdul, álcázza jelenlétét. Nem kockáztatja a nyílt ütközetet, nehogy felébressze a keresztény
szunnyadó erőit, s nehogy a hívő imában forduljon Istenhez.” (Bizonyságtételek V., 210–213.
o.)
Február 22. Miért késik Krisztus eljövetele?

„Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva...” (1Kor 7,29)
„Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben.
Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább tartott, mint ahogy az üzenet
kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogyan reméltük.
Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és
megjövendölt fenyítékei egyformán feltételhez kötöttek.
Isten az Úr munkája bevégzésével bízta meg népét ezen a világon. A harmadik angyal
üzenetének hangoznia kell! A hívők figyelmének a mennyei szenthely felé kell fordulnia,
ahova azért ment Krisztus, hogy engesztelést szerezzen népéért. A szombat igazságát is
45
hirdetni kell! Az üzenetnek hangos kiáltásként kell szólnia, hogy a Föld lakói meghallhassák a
figyelmeztetést. Isten embereinek meg kell tisztítaniuk lelküket igazság és engedelmesség
által, hogy az Úr eljövetelekor hiba nélkül állhassanak meg Őelőtte.
Ha az adventhívők az 1844-es nagy csalódást követően szilárdan álltak volna hitükben,
és egyesült erővel haladnak előre Isten gondviselő vezetésében, ha elfogadják a harmadik
angyal üzenetét, és azt a Szentlélek erejével hirdetik a világnak, akkor megláthatták volna
Isten megváltását. Erőfeszítéseik által az Úr nagyszerű munkája be is fejeződött volna, és
Krisztus eljött volna, hogy népét magához vegye. De a csalódást követő kétség és
elbizonytalanodás időszakában sok adventhívő feladta hitét… Ekképpen a munka megakadt, a
világ pedig sötétségben maradt.
A negyven évig tartó hitetlenség, panaszkodás és lázadás kizárta az ősi Izráelt Kánaán
földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltették a modern Izráel bejutását a mennyei Kánaánba.
Egyik esetben sem Isten ígéretei voltak a hibásak. Az Úr hitvalló népe körében
megnyilvánuló hitetlenség, világiasság, szentségtelenség és viszálykodás azok, amik ebben a
bűnös és fájdalmas világban tartanak minket hosszú évekig.” (Szemelvények Ellen G. White
írásaiból I., 61–62. o.)
Február 23. Az elérendő cél

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész
valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus
Krisztus eljövetelére.” (1Thess 5,23)
„Amikor Pál azt írta: »az Isten békessége szenteljen meg titeket teljesen«, nem arra
buzdította hittestvéreit, hogy tűzzenek ki célul olyan magas mércét, amely elérhetetlen
számukra; nem azért imádkozott, hogy olyan áldásokat kapjanak, amelyeket Istennek nem áll
szándékában megadni. Tudta, hogy mindazoknak, akik majd alkalmasak lesznek arra, hogy
Krisztussal találkozzanak, tiszta és szent jelleműeknek kell lenniük.” (Christian Temperance
and Bible Hygiene [Keresztény mértékletesség és bibliai egészségtan], 54. o.)
„Ha a gyülekezet tagjai gyakorolnák is hitüket, és ha őszinte, komoly
egészségreformerek volnának, valóban »látványosságai lennének a világnak«. Sokkal
nagyobb igyekezetet kell tanúsítani azok üdvössége érdekében, akik mit sem tudnak az
igazságról.
Nagyobb reformoknak kell végbemenniük azok között, akik azt állítják, hogy Krisztus
közeli megjelenésére várnak. Egészségügyi reformot kell véghezvinni, olyan munkát, amelyet
még nem végeztünk el. Tudatában kellene lennünk a húsevés veszélyének, mégis vannak,
akik még állatok húsát eszik, s így veszélyeztetik a fizikai, mentális és lelki egészséget.
Sokan, akik még csak félig tértek meg a húsevést illetően, el fogják hagyni Isten népét.
Az étvágy uralkodó hatalmát ezrek pusztulása bizonyítja, mert ha ezen a területen
győztek volna, lett volna erkölcsi erejük, hogy győzelmet arassanak Sátán minden más
kísértése felett is. Ám azoknak, akik az étvágy rabszolgái, nem lesz tökéletes, keresztény
jellemük. Az ember hatezer éven át tartó folyamatos törvényszegése betegséget és halált
zúdított a világra az engedetlenség következményeként. És ahogy közeledünk az idők
46
végéhez, Sátán kísértése, hogy elégítsük ki önző étvágyunkat, sokkal erősebb lesz, és
nehezebb lesz győzni felette.
Isten megpróbál bennünket lépésről lépésre visszavezetni eredeti tervéhez, hogy az
ember a Föld természetes táplálékaival éljen. Azok között, akik az Úr jövetelére várnak, a
húsevés végül megszűnik, a hús nem lesz többé étrendjük része. Ezt a végcélt szem előtt kell
tartanunk, és igyekeznünk kell, hogy határozottan munkálkodjunk érte.” (Counsels on Health
[Egészségügyi tanácsok], 575., 574., 450. o.)
Február 24. Ne dolgozzunk az ördögnek!

„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent
életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért
az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Pét 3,11–12)
„Fontos, hogy mindenki tudja, milyen légkör veszi körül. Vagy az igazság ellenségével
van kapcsolatban, és az ő munkáját végzi, vagy Krisztussal jár, az Ő művét építve…
Sátán örülne, ha mindenki a szövetségese lenne abban a tevékenységében, amelyben
testvér gyengíti a bizalmat a testvérben, viszályt keltve azok között, akik vallják, hogy hiszik
az igazságot. Sátán a legsikeresebben Krisztus állítólagos hívei által viszi végbe szándékát,
akik nem járnak Krisztus nyomában, és nem dolgoznak Vele…
Ez az Úr előkészületének napja. Most nincs időnk arra, hogy hitetlenekkel társalogjunk,
vagy az ördög munkáját végezzük. Mindenki óvakodjon attól, hogy mások hitét megzavarja, a
féltékenység és irigység magvát hintve, mert Isten hallja a szavakat és ítél,
megnyilatkozásaink gyümölcsei alapján…
A négy szelet még visszatartják, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek a
homlokukon. Ezután a földi hatalmak felsorakoztatják erőiket az utolsó nagy csatára.
Mennyire alaposan ki kellene használnunk kevés hátralévő próbaidőnket! Milyen igyekezettel
kellene megvizsgálnunk önmagunkat!
A lélek fegyelmezésére, a szív és a gondolkodás tisztaságára van szükség. Ez sokkal
értékesebb, mint a kitűnő képességek, tapintat vagy ismeret. Egy átlagos elme, amely
engedelmeskedik az »így szól az Úr«-nak, sokkal alkalmasabb Isten munkájára, mint azok,
akiknek adottságaik, képességeik vannak, de nem alkalmazzák, nem használják megfelelő
módon… Lehetnek büszkék arra, hogy sok ismeretük van világi dolgokkal kapcsolatban, de
ha nem ismerik az igaz Istent, ha nem ismerik Krisztust, aki az út, az igazság és az élet,
szánalmasan tudatlanok, és minden ismeretük velük együtt pusztul majd el. A világi ismeret
mulandó hatalom, de az Ige ismerete, amelynek átalakító befolyása van az emberi értelemre,
elpusztíthatatlan.” (Review and Herald, 1900. november 27.)
Február 25. Sátán utolsó hadjárata

„Fiacskáim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most
sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.” (1Ján 2,18)
„Az ellenség most utolsó hadjáratára készül az egyház ellen. Olyan jól elrejtőzött, hogy
sokan alig hisznek a létezésében, még kevésbé tudnak döbbenetes tevékenységéről és
47
hatalmáról… Az ember Sátán foglya, s természete az ő sugallatainak követésére, parancsainak

teljesítésére hajlik. Az embernek önmagában nincs ereje, hogy sikeresen ellenálljon a
gonosznak. Csak ha életerős hit által Krisztus lakik a szívében, ha Ő irányítja a kívánságait, s
felülről származó erővel támogatja, akkor szállhat szembe ilyen rettenetes ellenséggel. A
védekezés minden más módja teljesen hiábavaló. Egyedül Krisztus hatalma korlátozza az
ellenség erejét… Sátán pillanatnyi megállás nélkül ügyködik, szertejár a világon, keresve, kit
nyeljen el (1Pét 5,8). De a hitből fakadó buzgó ima meghiúsítja a legnagyobb erőfeszítéseit is.
Az ellenség Isten maradék népét is a világot jellemző általános romlásba akarja sodorni.
Amint Krisztus eljövetele közeleg, egyre inkább igyekszik elveszíteni őket. Férfiak és nők
lépnek majd elő, akik azt állítják, hogy új világosságot, új kijelentést kaptak. Céljuk, hogy
megingassák a régi tájékozódási pontokba vetett hitet. Tételeiket nem vizsgálják meg Isten
Igéje fényénél. Hamisságokat terjesztenek, és többen beleesnek majd ebbe a csapdába.
Nem lehetünk elég óvatosak a tévelygés bármilyen formájával szemben, mert az
ellenség megállás nélkül próbálkozik, hogy embereket vonjon el az igazságtól… Vannak,
akiknek a jellemük nem szilárd, olyanok, mint a gitt, bármilyenné alakíthatók. Nincs
határozott formájuk, nincs bennük állandóság, és gyakorlati hasznuk sincs a világon. Le kell
győzniük a gyengeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget. Az igaz keresztény jellem
hajlíthatatlan, s a kedvezőtlen körülmények miatt nem alakul át, nem lehet legyőzni. Legyen
az embernek erkölcsi tartása, legyen becsületes, hogy ne tudják hízelgéssel befolyásolni, ne
lehessen megvesztegetni vagy megfélemlíteni… Isten határt szabott, amelyen Sátán nem
léphet túl. Legszentebb hitünk ez a védelem. S ha megerősödünk a hitben, akkor biztonságban
is leszünk: a Mindenható oltalmában.” (Bizonyságtételek V., 213–216. o.)
Február 26. A mennyei kapukon át

„Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten
felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek.” (Zsid
11,5)
„Gonosz időket élünk. Az utolsó napok veszedelmei egyre sűrűsödnek körülöttünk.
Mivel a gonoszság elhatalmasodott, sokakban kihűl a szeretet. Az idő rövidsége sürget, hogy
jótettekre törekedjünk. Valóban arra lenne szükség, hogy Isten napjának borzalmait ecseteljük
előttetek, s ezzel szorítsuk rá benneteket a helyes cselekedetekre. Énók három évszázadon
keresztül Istennel járt. Romlott korban élt, erkölcsi szenny vette körül, mégis arra szoktatta
gondolkodását, hogy legyen odaadó Isten iránt, szeresse a tisztaságot. A menny állampolgára
volt, ránevelte önmagát, hogy a mennyeiekről gondolkodjék.
Énókot ugyanúgy ostromolták a kísértések, mint minket. Olyan társadalomban élt,
amely nem szívlelte jobban az igaz tetteket, mint a mostani. Minden, ami körülvette, bűntől és
romlottságtól volt szennyes, ugyanúgy, mint ma, Énók mégis szent életet élt. Nem
szennyezték be korának uralkodó bűnei. Mi is ugyanígy tiszták és romlatlanok maradhatunk.
Azoknak a szenteknek a képviselője volt, akik az utolsó idők veszedelmei és romlottságai
között élnek. Mivel hűségesen engedelmeskedett Istennek, az Úr magához vette őt. Azok a
hűségesek, akik a vég idején élnek, ugyanígy elragadtatnak majd.” (Bizonyságtételek II., 121–
122. o.)
48
„»Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.« (Mát 5,8) Énók
háromszáz évig törekedett a tisztaszívűségre, hogy összhangban legyen a mennyel. Istennel
járt három századon át. Napról napra vágyott a szorosabb egységre, egyre meghittebb
kapcsolatba került Istennel, míg végül az Úr magához vette. Addig is az örökkévalóság
küszöbén állt, alig lépésnyire az áldottak földjétől. Most pedig kitárult előtte a kapu, s amikor
belépett a szent városba, folytatta Isten szolgálatát, melyet oly hosszú időn át gyakorolt a
földön. Ő lett az első ember, aki belépett a mennybe.
Isten ilyen közösségre hív bennünket. Énók példáját követve mindazoknak el kell érniük
jellemük megszentelődését, akiket az Úr második eljövetelekor élő emberek közül Isten
üdvözíteni fog.” (Bizonyságtételek VIII., 331. o.)
Február 27. A biztos prófétai szó

„Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is,
bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Habakuk 2,3)
„Az a hit, amely a súlyos próba idején erőt adott Habakuknak – ahogyan minden
szentnek és igaznak –, ma is élteti Isten népét. A keresztény hívő a legsötétebb órákban, a
legijesztőbb körülmények között is bízhat a minden fény és hatalom Forrásában. Nap mint
nap megújulhat reménye és bátorsága Istenbe vetett hite által… Isten szolgálatában nem kell
sem csüggedni, sem bizonytalankodni, sem félni! Az Úr nemcsak valóra váltja az Őbenne
bízók legdrágább reményeit, hanem annál többet tesz. Megadja azt a bölcsességet, amelyre a
különböző helyzetekben szükség van.
Pál apostol ékesen tesz bizonyságot arról, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodik
minden megkísértett lélekről. Az Úr így bátorította Pált: »Elég néked az én kegyelmem, mert
az én erőm erőtlenség által végeztetik el.« (2Kor 12,9) Isten megpróbált szolgáját ez hálával
és bizalommal töltötte el: »Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a
Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben,
bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert
amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.« (2Kor 12,10)
Tápláljuk és ápoljuk a próféták és apostolok hitét – a hitet, amely megragadja Isten
ígéreteit, és várja, hogy szabadulást hozzon, amikor és ahogyan jónak látja. A biztos prófétai
beszéd végső beteljesülése a mi Urunk és Megváltó Jézusunk dicsőséges adventje lesz,
amikor eljön mint királyok Királya és uraknak Ura. A várakozási idő talán hosszúnak tűnik,
és elcsüggesztenek a körülmények. Talán sokan, akikben bíztunk, elmaradnak az úton. De
mondjuk bizakodóan a prófétával együtt, aki a példátlan hitehagyás idején bátorította Júdát:
»Az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!« (Habakuk 2,20) Tartsuk
mindig emlékezetünkben ezt a vigasztaló kinyilatkoztatást: »E látomás bizonyos időre szól,
de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem
marad el!… Az igaz pedig az ő hite által él!« (Habakuk 2,3–4)” (Próféták és királyok, 242–
243. o.)
49
Február 28. Biztos menedék

„Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, felmutatja
a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ésa 26,21)
„A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan és majdnem egyetemesen hatalmába ejti a bűn,
mert állandóan fokozódik a tudatos gonoszság. Annyira túlsúlyban van a romlottság, hogy
emberi tollal nem lehet leírni. Napról napra látjuk a viszály, a megvesztegetés és csalás újabb
megnyilatkozásait. Minden nap meghozza a maga csüggesztő beszámolóját az erőszakos és
törvényellenes cselekményekről, az emberi szenvedés iránti közömbösségről, az élet brutális,
sátáni pusztításáról.
Istenünk az irgalom Istene. Hosszútűréssel és szerető szánalommal bánik a törvényét
megszegőkkel. Isten próbaidőt ad az embernek, de türelmének határa van, amelyen túl
elkerülhetetlen a bűn következménye. Az Úr hoszszú ideig elnéző az emberekkel. Irgalmában
figyelmeztetéseket küld, hogy megmentse őket. De eljön az idő, amikor már nem hallgathatja
meg az irgalomért könyörgőket.
A társadalmakban, különösen a nagyvárosokban uralkodó állapotok hirdetik, hogy eljött
Isten ítéletének órája, és minden földi dolog vége közeleg. A válság küszöbén állunk. Isten
ítéletei gyors egymásutánban következnek – tűz, árvíz, földrengés, háború és vérontás
formájában.
Isten haragjának viharfelhői sűrűsödnek, és csak azok fognak megállni, akik
engedelmesen fogadják kegyelemből fakadó hívását, s megszentelődnek az Úr törvényei iránti
engedelmesség által. Csak az igazak rejtőzhetnek el Jézus Krisztussal Istenben , amíg a
pusztítás tart. Kérjük mi is lelkünk mélyéből:
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem,
Míg tombol a vad tusa S nő a vész a tengeren.
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg,
Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet!”
(Próféták és királyok, 172–174. o.)
50
MÁRCIUS - Alkalmasság a mennyek országára

Március 1. Közel van az Úr napja
„Jaj, ez a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a
Mindenhatótól.” (Jóel 1,15)
„A próféciák, melyeket a nagy VAGYOK adott Igéjében, láncszemekként egymáshoz
kapcsolják az eseményeket – a múlt örökkévalóságától a jövő örökkévalóságáig –, és
megmondják, hol állunk ma a korszakok folyamatában, s mit várhatunk az eljövendő időben.
Mindazt nyomon követhetjük a történelem lapjain, aminek a próféciák szerint napjainkig be
kellett következnie, és biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, ami még hátravan, be fog
teljesedni a maga idejében.
Az idők jelei ma azt mutatják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk.
Világunkban minden kavarog. Szemünk előtt teljesednek be az események, amelyeknek a
Megváltó próféciája szerint meg kell előzniük az Ő eljövetelét. »Hallanotok kell majd
háborúkról és háborúk híreiről… Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, lesznek
éhségek és döghalálok, s földindulások mindenfelé.« (Mát 24,6–7)
Mindenki számára rendkívül nagy jelentőségű időben élünk. Uralkodók és politikusok,
bizalmi állásban levő és vezető helyet betöltő emberek, minden társadalmi osztályból való
gondolkozó férfiak és nők figyelik a körülöttünk zajló eseményeket. Figyelik a nemzetek
egymás közti viszonyát, észreveszik, milyen nagy a feszültség minden területen. Ráébrednek
arra, hogy valamilyen súlyos és döntő esemény van készülőben – a világ rettenetes válság
előtt áll.
A Biblia, és csakis a Biblia ad helyes látást ezekről a dolgokról. Benne tárulnak fel
világunk történelmének végső nagy jelenetei, azok az események, amelyek gyorsan
közelednek. Közeledésükre megremeg a föld, és az emberek meghalnak a félelemtől. Az
egyéneknek és nemzeteknek oda kell állniuk a mérlegre, amely annak kezében van, aki
sohasem téved. Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent a kezében tartva
megvalósítja szándékát.
A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a
világra. Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozásával készülhetnek fel erre, és azzal, hogy
igyekeznek összhangba hozni életüket az Úr előírásaival.” (Próféták és királyok, 332–333.,
388. o.)
Március 2. Bűnbetegek orvossága

„Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív
erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki
sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” (Ésa 1,5–6)
„Van gyógyszere a bűntől beteg léleknek. Ez a gyógyszer Jézus. Kegyelme elegendõ a
leggyengébbnek is, és a legerősebbnek is részesülnie kell benne, hogy el ne vesszen. Láttam,
hogyan tehetünk szert erre a kegyelemre. Menj be a szobádba és könyörögj Istenhez:
»Teremts új szívet bennem, és éleszd fel bennem újra az erős lelket!« (Zsolt 51,12) Légy
51
lelkiismeretes és őszinte! Sokat tehet az igazak odaadó könyörgése. Ha imádkozol, küzdj úgy,
mint Jákób! Neked is meg kell feszítened az erődet!
Keressétek az Urat teljes szívetekből! Gyertek lángolón, és amikor bizonyosak vagytok
benne, hogy Isten segítsége nélkül pusztulás vár rátok, amikor úgy vágyakoztok utána,
ahogyan a szarvas vágyakozik a folyóvizek után, akkor az Úr gyorsan megerősít majd titeket.
Akkor békességetek minden értelmet felülhalad majd. Ha üdvözülni akartok, imádkoznotok
kell. Szakítsatok időt rá! Imáitokat ne siessétek el, és ne legyetek felületesek. Könyörögjetek
Istenhez, hogy munkálja bennetek a tökéletesedést, hogy a Lélek gyümölcsei éljenek
bennetek, és világosságotok fénye áradjon a világra. Ne legyetek Isten ügyének kerékkötői és
átkai, amikor segítség és áldás lehetnétek. Azt mondja Sátán, hogy nem örvendezhettek
teljesen és szabadon a megváltásnak? Ne higgyetek neki! Láttam, hogy minden keresztény
kiváltsága, hogy örüljön Isten Lelke indíttatásainak. Édes mennyei béke itatja majd át a
gondolataitokat, s szerettek majd Istenről és a mennyről elmélkedni. Örülni fogtok csodálatos
ígéreteinek.
Ha a hitvalló keresztények jobban szeretik Jézust a világnál, szívesen beszélnek majd
Őróla, legjobb barátjukról. Amikor rádöbbentek elveszett állapotukra, Jézus sietett a
segítségükre. Ha elfáradtak, és a bűn megterhelte őket, Őhozzá fordultak. Elvette
bűntudatukat és vétkük terhét, elvette bánatukat és gyászukat, s megváltoztatta
gondolkodásmódjukat: amit valamikor szerettek, most gyűlölik, és amit gyűlöltek, most
szeretik. Benned is végbement ez a nagy változás?” (Bizonyságtételek I., 152–154. o.)
Március 3. Új élet
„Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől,
nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek
az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: szükség néktek újonnan szü-
letnetek.” (Ján 3,5–7) „Aki saját jó cselekedetei révén próbálja elérni a mennyet,
lehetetlent kísérel meg. Nincs biztonságban, aki csupán a kegyesség külsőségeit ölti fel. A
keresztény élet nem a régi módosítása vagy javítása, hanem a természet átalakulása. Az önző
»én« és a bűn halála nyomán egészen új élet fakad. Ezt a változást csak a Szentlélek hatékony
munkálkodása képes létrehozni.
Lehet, hogy az ember nem tudja megmondani megtérése pontos idejét, vagy felidézni az
összes körülményt a megtérés folyamatában, de ez nem azt bizonyítja, hogy megtéretlen.
Krisztus folyamatosan munkálkodik a szívben valaki által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél.
A kapott benyomások apró lépésekkel – a befogadó számára talán észrevétlenül – Jézus
Krisztus felé vonják a lelket… Egyszer csak, amikor határozottabb kérleléssel közeledik
hozzánk a Szentlélek, örömmel adjuk át magunkat Jézusnak. Sokan ezt váratlan megtérésnek
nevezik, pedig Isten Lelke türelmes, hosszas munkájának eredménye.
A szél láthatatlan, de olyan hatásokat kelt, amelyek láthatók és érezhetők. Így válik
nyilvánvalóvá a Szentlélek emberi szívben végzett munkája is az olyan ember
cselekedeteiben, aki már tapasztalta a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke birtokba veszi a
szívet, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, és feladja a gonosz
cselekedeteket. Szeretet, alázat, békesség veszi át a harag, irigység, viták helyét. A
52
szomorúságot öröm váltja fel. Senki sem látja a kezet, amely leemelte a terhet. Az áldás akkor
érkezik, amikor a lélek hittel alárendeli magát Istennek. Ekkor az emberi szem számára
láthatatlan hatalom egy új lényt teremt Isten képmására.
A véges elme képtelen felfogni a megváltás művét. Titka meghaladja az emberi tudást.
Aki azonban átmegy a halálból az életre, mégis megérti, hogy ez isteni valóság. A megváltás
kezdetét személyes tapasztalat folytán ismerhetjük meg. Eredményei pedig az
örökkévalóságon át láthatók lesznek.” (Jézus élete, 136–137. o.)
Március 4. Ami az életben a legfontosabb

„Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
(Mát 6,33)
„A fő cél a mennyek országa, Krisztus igazságossága. Egyéb célokat csak
másodlagosnak szabad tekintenünk. Sátán nehéznek mondja a megszentelődés útját, a világi
élvezeteken át vezető utat pedig virágokkal hintettnek. A csábító hamis és hízelgő szavakkal
ecseteli előttetek a világ örömeit. A hiúság romlott természetünk egyik legerősebb varázsa, és
Sátán tudja, hogy ehhez eredményesen fordulhat. Eszközein keresztül hízeleg nekünk.
Lehet részünk dicséretben, amely legyezgeti hiúságunkat, s növeli bennünk a
büszkeséget és önérzetet. Így azt gondolhatjuk, hogy ilyen tehetséggel, szépséggel felruházva
nagy kár lenne kijönnünk a világból és elválni tőle, kár lenne kereszténynek lennünk, és
meghalnunk mind a világ dicsérete, mind bírálata számára. Sátán azt súgja nekünk, hogy ilyen
képességekkel élvezni tudnánk a világ örömeit. Azonban gondoljuk meg, mivé lesznek végül
a világ örömei, és amit vetünk, azt kell majd aratnunk is. Túlságosan értékes a személyes
szépség, tehetség és képességek ahhoz, hogy Istennek szenteljük őket? Neki, aki teremtett, és
aki percről percre vigyáz ránk? Túl becsesek volnának a képességeink ahhoz, hogy Istennek
ajánljuk azokat?
A fiatalok azt hangoztatják, hogy szükségük van valamire, ami leköti a gondolataikat.
Láttam, hogy öröm rejlik a szorgalomban, és elégedettség a hasznos életben. Vannak, akiknek
munkájuk befejezése után kell valami, ami lekösse az érdeklődésüket. Valamilyen szellemi
foglalkozás vagy szórakozás, amely pihenést, felüdülést jelent számukra a gondok közepette
és a fárasztó munka után. A keresztény reménység az, amire szükségük van. Az Ige
megnyugtatja a hívőt, biztosan vezeti az igaz boldogság forrásához. A fiatalok
tanulmányozzák Isten Igéjét, elmélkedjenek és imádkozzanak, s rá fognak jönni, hogy ennél
jobban nem tölthetik el szabad perceiket. Fiatal barátaim! Szakítsatok időt rá, hogy próbára
tegyétek magatokat: vajon Isten szeretetében éltek-e? Igyekezzetek, hogy elhívásotok ne
legyen hiábavaló.” (Bizonyságtételek I., 466–467. o.)
„Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát. Ez legyen az első és az utolsó.
Igen buzgón törekedjetek arra, hogy megismerjétek Őt, akinek megismerése: örök élet.
Krisztus és igazsága a lélek üdvössége.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény
nevelés alapjai], 484. o.)
53
Március 5. A menny hibátlan igazgyöngye

„Ismét hasonlatos a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.” (Mát
13,45)
„Az értékes igazgyöngy: Krisztus… Az Ő igaz lénye hibátlan, makulátlan, mint a fehér,
tiszta gyöngy. Isten nagy és drága ajándékát az ember nem teheti tökéletesebbé. Nincs
szépséghibája. Krisztusban van »a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve« (Kol
2,3). Ő »bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul« (1Kor 1,30).
Krisztusban az ember megtalálja mindazt, amire a jelenlegi és az eljövendő élethez szüksége
van. Megváltónk az értékes igazgyöngy. Hozzá mérten minden mást »kárnak« ítélhetünk.
A példázat nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát
odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent, hiszen a Szentírás ajándéknak mondja
Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják magukat Neki – lelküket,
testüket, értelmüket egyaránt. Krisztusnak kell adnunk önmagunkat, mert csak így tudunk
minden kívánalmának készséggel engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és
adottságunk az Úré. Szenteljünk mindent szolgálatára! Ha teljesen átadjuk magunkat Neki,
Krisztus a menny minden kincsével együtt nekünk adja önmagát. Így miénk lesz a
legértékesebb igazgyöngy.
Ezt a gyöngyöt meg lehet vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják – pénz nélkül,
ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek kincsestára
mindenki előtt nyitva áll… Megváltónk szeretettel szólít: »Azt tanácsolom néked, hogy végy
tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.« (Jel 3,18) A legszegényebb éppúgy
megveheti az üdvösséget, mint a leggazdagabb, mert nem földi fizetőeszközért kapható, nem
világi vagyon az ára. Miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk Krisztusnak, mert Ő –
saját tulajdonaiként – igényt tart ránk… Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk
kell – odaadásunkkal és kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudunk
mondani érte.” (Krisztus példázatai, 73–74. o.)
Március 6. Krisztus az egyetlen Megváltó

„Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának
országába. Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1,13–14)
„Nem számít, ki vagy és milyen volt azelőtt az életed, egyedül csak az Isten által kijelölt
úton menekülhetsz meg. Bűnbánatra kell jutnod. Tehetetlenül Jézus Krisztusra, a sziklára kell
zuhannod. Érezned kell, hogy orvosra van szükséged, és a bűn egyedüli gyógyszere: Krisztus
vére. Ezt csak Isten iránti bűnbánattal és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által biztosíthatod
magadnak… Az Ő vére csak azokon segít, akik tudják, hogy szükségük van tisztító hatalmára.
Páratlan szeretet és megalázkodás Isten részéről, hogy amikor még igényt sem
tarthattunk könyörületére, Krisztus már akkor vállalta megváltásunkat! Mindenható Orvosunk
azonban mindenkitől feltétlen engedelmességet vár. Mi soha ne írjunk elő gyógyszert a
betegségünkre! Krisztusnak kell átadnunk akaratunk és tetteink teljes irányítását.
Hízeleghetünk magunknak, hogy jellemünk kifogástalan, és nincs szükségünk Isten
előtti megalázkodásra, mint a közönséges bűnösöknek – mégis be kell látnunk, hogy csakis
54
pontosan ugyanúgy léphetünk be az életbe, mint a legelvetemültebb bűnösök. Le kell

mondanunk saját igazságunkról, s könyörögnünk kell, hogy Krisztus tulajdonítsa nekünk az Ő
igazságos tetteit. Hogy erőnk legyen, teljesen Krisztusra kell támaszkodnunk. Önző énünknek
meg kell halnia. El kell ismernünk, hogy minden, amink van, az isteni könyörület
kimondhatatlan gazdagságából származik. Ez legyen szívünk fohásza: »Ne nekünk, Uram, ne
nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint.« (Zsolt 115,1)
A valódi hitet szeretet követi, a szeretetet pedig engedelmesség. A megtért ember
minden ereje és szenvedélye Krisztus uralma alá kerül. A Lélek megelevenítő hatalom, Isten
képmására alakítja át azokat, akik befogadják.
»Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt.« (1Ján 3,9) Tudja, hogy Krisztus vére
váltotta meg, s a legünnepélyesebb fogadások kötik, hogy dicsőítse Istent testében és
lelkében, amelyek az Úréi. Legyőzte magában önszeretetét és a bűnt. Naponta kérdezi:
»Mivel fizessek az Úrnak minden irántam való jótéteményéért?« (Zsolt 116,12) »Uram, mit
akarsz, hogy cselekedjem?« (Csel 9,6)” (Bizonyságtételek V., 158–160. o.)
Március 7. Bizonyosodjunk meg Isten jóságáról!

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik.”
(Zsolt 34,9)
„Hogyan bizonyosodhatunk meg a mennyei Atya jóságáról és szeretetéről? A zsoltáríró
felszólít minket, hogy ne csak halljuk, olvassuk, higgyük és tudjuk, hanem »ízleljük meg,
érezzük és lássuk, milyen jóságos az Úr«.
A tapasztalat olyan ismeret, ami valaminek a kipróbálásából származik. Tapasztalatból
nyert vallásosságra van most szükségünk: »Ízleljétek, érzékeljétek, és lássátok meg, hogy jó
az Úr!« Igen sokan, akik ismerik ugyan a vallásos igazság elméletét, soha nem tapasztalták
Isten kegyelmének megújító hatalmát a szívükön. Mindig vonakodnak, ha engedelmeskedniük
kell a Szentlélek figyelmeztető, intő és tanító bizonyságtételeinek. Hiszik, hogy egyszer
kitöltetik Isten haragja, mégsem tesznek komoly erőfeszítéseket, hogy megmeneküljenek
attól. Hiszik, hogy létezik a menny, mégsem hoznak áldozatot, hogy elnyerjék… Ismerik a
bűn gyógyszerét, de nem élnek vele. Tudják, mi a helyes, de nem éheznek rá. Tudásuk csak
növeli kárhoztatásukat. Sohasem ízlelték, nem érezték és nem tanulták meg tapasztalatból,
hogy jó az Úr.
Ahhoz, hogy Krisztus tanítványai lehessünk, meg kell tagadnunk magunkat és
követnünk kell Őt a gyalázaton át is… Le kell metszenünk a szívünkhöz nőtt minden önző
kedvtelést, ami vallásos életünk fejlődését akadályozza… Hajlandók vagyunk-e lemondani
vélt bölcsességünkről, és kicsiny gyermekként fogadni a mennyek országát? Hajlandók
vagyunk-e lemondani az emberek helyesléséről? Az örök élet végtelenül értékes jutalom.
Készek vagyunk-e az előttünk levő cél értékével arányos igyekezetre és áldozatokra?
Minden barátság hatással van ránk. Azt, hogy mennyire kerülünk e befolyás alá, a
meghittség mélysége, az érintkezés tartóssága, barátaink iránti szeretetünk és tiszteletünk
mértéke határozza meg. Így, ha megismerjük Krisztust, és Vele barátkozunk, olyanokká
válhatunk, mint Ő, az egyedül tökéletes példakép. Közösség Krisztussal – kimondhatatlanul
55
becses érték! Ez a közösség a kiváltságunk, ha keressük, s ha meghozunk érte bármilyen

áldozatot.” (Bizonyságtételek V., 160–161. o.)
„Így mindenki tapasztalatból erősítheti meg, hogy Isten igazmondó. Tanúságot tehet
arról, amit maga látott, hallott és tapasztalt Krisztus hatalmáról. Bizonyságot tehet:
»Segítségre szorultam, és megtaláltam azt Jézusban. Mindenről gondoskodott, amire
szükségem van. Csillapította lelkem éhségét. Számomra a Biblia Krisztus kinyilatkoztatása.
Hiszek Jézusban, mert számomra Ő az üdvözítő Isten. Hiszek a Bibliában, mert megtaláltam
benne Istennek lelkemhez szóló szavát.” (Bizonyságtételek VIII., 321. o.)
Március 8. A menny polgárai

„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek,
és cselédei az Istennek.” (Eféz 2,19) „Jézus így szól: »Íme, hamar eljövök.« (Jel 22,12)
Tartsuk e szavakat állandóan az emlékezetünkben! Cselekedjünk úgy, mint akik valóban
elhittük, hogy az Úr eljövetele közel van, s zarándokok és idegenek vagyunk a Földön.
Igénybe kell vennünk a kegyelem minden eszközét, hogy szívünk Isten szeretetében
bővelkedjék. »Hogy el tudjátok bírálni, mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek
Krisztus napjára, és bővelkedni fogtok az igaz élet… gyümölcseiben.« (Fil 1,10–11)
Keresztény életünknek erősödnie, izmosodnia kell. A Szentírásban elénk tárt magas mércét el
lehet, s el is kell érnünk, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben.
Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk.
Testvéreim, egészségesen kívántok-e fejlődni a lelki életben? Ahol lelki egészség van,
ott a növekedés is látható: Isten gyermeke érett férfiúvá és nővé válik Krisztusban. Ennek a
tökéletesedésnek nincs határa.
Vannak, akik azt képzelik magukról, hogy erősek és Jézus Krisztusban megalapozottak,
de a Szentlélek munkájának megértésében és tapasztalati megismerésében csak olyanok, mint
a karon ülő gyermekek. Többéves hitélet után is csupán a legelemibb részét értik a hit és a
tanítás nagyszerű rendszerének, amelyből a keresztény vallás felépül. Nem tudják felfogni,
hogy csak tökéletes jellemet jutalmaz majd a dicséret: »Jól van, jó és hű szolgám!« (Mát
25,21)
Ragyogó győzelmeket arathatunk, ha megnyerjük ezeket az ütközeteket, de
elveszíthetjük a mennyet, ha veszítünk a csatákban. Az érzéki szívet feszítsük meg, mert
erkölcsi romlásra hajlik, aminek halál a vége… Imádkozzatok, hogy a Szentlélek
megelevenítő, gyógyító, átformáló hatalma életre keltse bénult lelketeket, helyreállítva
bennetek a lelki egészséget, kimentve a halott, földi, érzéki állapotból. Ekként lesztek
részeseivé az isteni természetnek, és megmenekültök a romlottságtól, amely a kívánság által
uralja a világot. Így lelketek annak képmását tükrözi vissza, akinek a sebeivel gyógyultunk
meg (Ésa 53,4–5).” (Bizonyságtételek V., 191–193. o.)
Március 9. Isten teljesebb megismerése

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit
elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján 17,3) „Csak azáltal készülhetünk fel Jézus jövetelére, ha
56
már itt megismerjük Istent… De sokan azok közül, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban,
nem ismerik Őt. Vallásuk csupán felszínes. Nem szeretik Istent. Nem tanulmányozzák
jellemét, éppen ezért nem is tudják, hogyan bízzanak, hogyan nézzenek fel Őrá, hogy
élhessenek. Nem tudják, milyen lecsendesítő, megnyugtató a szeretet, vagy mit jelent hit által
élni… Nem értik, hogy kötelességük elfogadni Őt azért, hogy másokat gazdagíthassanak.
A világi bölcsesség nem ismeri Istent. Sokan ékesszólóan beszélnek Róla, de érvelésük,
okfejtésük nem hozza az embereket közelebb az Úrhoz, mert ők maguk sincsenek élő
összeköttetésben Vele. Bölcseknek vallják magukat, de tudatlanná válnak. Istenismeretük
tökéletlen.” (Review and Herald, 1903. február 3.)
„Istent nem lehet kikutatni, de Fiában kinyilatkoztatta magát. Ő az Atya dicsőségének
ragyogása, Isten képmása. Ha Isten megismerésére vágyunk, Krisztushoz hasonlókká kell
lennünk… Ha valaki Krisztusba mint személyes Megváltójába vetett hit által tiszta életet él,
ez egyre világosabb és magasabb rendű istenismeretre segíti.” (That I May Know Him [Hogy
megismerhessem Őt], 9. o.)
„Krisztus az Atya tökéletes kinyilatkoztatása… Istent még soha senki nem látta –
mondja az Ige –, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, nyilatkoztatja ki Őt. Csak
Krisztus megismerése által ismerhetjük meg Istent. És amint Őt szemléljük, elváltozunk
képmására, s felkészülünk arra, hogy eljövetelekor találkozzunk Vele…
Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk Urunk jövetelére. A készenlét nem nyerhető el
egy pillanat alatt. Odaadó munkálkodással párosult éber várakozás és vigyázás jelenti a
felkészülést az ünnepélyes eseményre. Isten gyermekei így dicsőítik meg Őt. Az élet sürgés-
forgása közepette bátorító, reménységet adó és hívó szavakat szólnak majd. Mindenüket a
Mester szolgálatára szentelik. Így készülnek arra, hogy találkozzanak Urukkal, és amikor
eljön, örömmel kiáltanak fel: »Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr,
akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!« (Ésa 25,9)” (Review and Herald,
1903. február 3.)
Március 10. A legmagasabb rendű elmélkedés

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak
neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.” (1Ján 3,1)
„Mekkora szeretet, milyen páratlan szeretet ez, hogy mi, bűnös és elidegenedett
emberek, mégis visszatérhetünk Istenhez, s Ő a családjába fogad! Atyánknak hívhatjuk, ami
először is a mi szeretetünk jele, de Isten gondoskodásának is ígérete, biztosítéka, és annak is,
hogy Őhozzá tartozóknak ismer el bennünket. Isten Fia, látva a kegyelem örököseit, »nem
szégyenli őket testvéreinek nevezni«. A megváltottak a soha el nem bukott angyaloknál is
meghittebb kapcsolatban állnak majd az Úrral.
Mindaz a szülői szeretet, amely az emberek szívében nemzedékről nemzedékre élt, a
gyöngédség minden forrása, mely az ember lelkében megnyílt – jelentéktelen csermely
csupán Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetének határt nem ismerő óceánjához képest.
Nyelv el nem mondhatja, toll nem képes leírni. Szeretetében elmélyedhetsz életed minden
napján. Szorgalmasan kutathatod a Szentírást, hogy megértsd. Segítségül hívhatod összes
57
erődet és képességedet abbeli igyekezetedben, hogy felfoghasd a mennyei Atya szeretetét és

irgalmasságát, de azután még mindig megmarad a végtelenség. Nem értheted meg Isten
szeretetének mélységét, amely abban nyilvánul meg, hogy halálra adta Fiát a világért. Mégis,
ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha elmélkedünk Krisztus életéről, a megváltás tervéről, ezek a
hatalmas kérdések egyre inkább feltárulnak előttünk.
Krisztus azért jött a világra, hogy mint a szeretet, könyörület, gyengédség és irgalom
Istenét mutassa be az Atyát.” (Bizonyságtételek V., 524–525. o.)
„Javunkra válna, ha naponta egy órát elmélyült gondolkodással töltenénk, hogy a
jászoltól a Golgotáig áttekintsük Krisztus életét. Vegyük át pontról pontra, hadd ragadja meg
a képzeletünket, különösen földi életének utolsó szakaszán gondolkodjunk. Ha elmélyedünk
tanításaiban, elmélkedünk szenvedéseiről, és a végtelen áldozatról, amelyet az emberiség
megváltásáért hozott, akkor megerősíthetjük hitünket, meg tudjuk eleveníteni szeretetünket,
jobban átitatódhatunk a lelkülettel, amely Megváltónkat jellemezte. Ha meg akarunk
menekülni, akkor a kereszt lábánál kell megtanulnunk a bűnbánat és a hit leckéit. Krisztus
megaláztatást szenvedett el, hogy megmentsen minket az örök szégyentől. Vállalta a gúnyt és
bántalmazást, hogy bennünket megvédjen. A mi vétkeinket, bánatunkat hordozta, Őt törte
össze a szenvedés bűneinkért. Áldozattá tette magát, hogy igazolhasson minket Isten előtt.
Minden nemes és jóakaratú emberben visszhangot vált ki az, ha Krisztust a kereszten
szemléli.” (Bizonyságtételek IV., 374. o.)
Március 11. Fehér ruhára van szükségünk

„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek
nem volt menyegzői ruhája. És mondta néki: »Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen
menyegzői ruhád?« Az pedig hallgatott.” (Mát 22,11–12)
„A menyegzői ruha, amelyről a példázat beszél, Krisztus hű követőinek tiszta, folt
nélküli jelleme. Az egyház »tiszta és ragyogó fehér gyolcsba« öltözik, amelyen nincs »szeplő
vagy sömörgőzés, vagy valami afféle« (Jel 19,8). A fehér gyolcs – amint a Szentírás mondja –
»a szentek igazságos cselekedetei« (Eféz 5,27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme,
amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Õt személyes Megváltójaként.
Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket.
Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei
Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. Ez a fénypalást lelki
öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt. Ez a fény állandóan körülvette volna
őket, ha hűségesek maradnak Istenhez. De amikor vétkeztek, elszakadtak Istentől, és az őket
körülölelő fény eltávozott… Az ember nem találhat ki semmit, amivel ártatlanságának
elveszített palástját helyettesíthetné… Csak a Krisztus által kínált ruha tehet alkalmassá
bennünket arra, hogy megjelenjünk Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját –
helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre. »Azt tanácsolom néked – mondja –, hogy
végy tőlem… fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenséged
rútsága.« (Jel 3,18)
A mennyei szövőszéken készült palást egyetlen szálát sem szőtték emberi elgondolás
szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet felkínálja
58
nekünk. »Mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink.« (Ésa 64,5) Mindazt, amire
önmagunktól vagyunk képesek, beszennyezi a bűn. Isten Fia azonban »azért jelent meg, hogy
a mi bűneinket elvegye, és Őbenne nincsen bűn«. És mi a bűn? »Törvénytelenség.« (1Ján 3,5)
Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden embernek, hogy
engedelmeskedjen Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk
egyesül szívével, akaratunk követi akaratát, lelkünk eggyé lesz lelkével, gondolataink az Övéi
lesznek, és az Ő életét éljük. Ez történik, ha Krisztus felöltöztet igazságába. Ezután, ha az Úr
ránk tekint, nem fügefalevél öltözetünket látja, sem mezítelenségünket, sem bűntől eltorzult
vonásainkat, hanem a maga igaz voltának palástját, amely a Jahve törvénye iránti tökéletes
engedelmesség.” (Krisztus példázatai, 212–214. o.)
Március 12. Az engedelmesség öröme

„Uram! Vágyódom a Te szabadításod után, és a Te törvényed nékem gyönyörűségem!”
(Zsolt 119,174)
„Az igazi keresztény sohasem panaszkodik, hogy Krisztus igája nehéz. Krisztus
szolgálatát tekinti a legvalóságosabb szabadságnak. Isten törvénye a gyönyörűsége. Ahelyett,
hogy igyekezne leszállítani Isten parancsainak mércéjét, hogy azok megfeleljenek hibás
jellemének, szüntelenül törekszik fölemelkedni a törvények tökéletességéhez. Ilyen legyen az
életünk, ha fel szeretnénk készülni arra, hogy helytálljunk Isten napján. Most kell felhagynunk
bűneinkkel, míg tart a próbaidő, míg a könyörület hangja még hallható.
Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, hogy
semmiben ne találjon híjával, amíg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra
öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot,
romlottságot vagy álszenteskedést. Isten látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek
szeme elől elrejthetjük bűneinket, de semmit sem titkolhatunk Teremtőnk előtt.
Isten halálra adta Fiát a bűneinkért, s feltámasztotta a megigazulásunkért. Krisztus által
kéréseinkkel a kegyelem trónjához járulhatunk. Általa, bár érdemtelenek vagyunk,
elnyerhetünk minden lelki áldást. Vajon Őhozzá fordulunk-e, hogy életünk legyen?”
(Bizonyságtételek V., 160. o.)
„Isten akarata szent törvényében jut kifejezésre. A törvény elvei a mennyország elvei.
Az angyalok sem juthatnak el magasabb ismeretre, mint Isten akaratának ismeretére, s az Ő
akaratának cselekvése a legmagasztosabb szolgálat, amelyre képességeiket felhasználhatják.
A mennyben a szolgálattevés nem kényszerűségből folyik. Amíg Sátán fel nem lázadt az Úr
törvénye ellen, a törvény létezése csaknem ismeretlen gondolat volt az angyalok előtt. Az
angyalok nem mint szolgák, hanem mint fiak végzik szolgálatukat. Tökéletes közöttük az
egység, az engedelmesség nem teher számukra, Isten iránti szeretetük örömtelivé emeli
szolgálatukat. Ugyanígy visszhangoznak a szavak abban, akiben Krisztus él a dicsőség
reménységeként: »Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a Te
törvényed keblem közepette van.« (Zsolt 40,9)” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 102–103. o.)
59
Március 13. Isten műhelyében formálódva

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma,
amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg,
dicsőítsétek azért Istent testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6,19–20)
„Nem a magunkéi vagyunk. Nagy áron váltottak meg minket: Isten Fiának szenvedése és
halála árán. Ha megértenénk ezt, nagyon is felelősnek tartanánk magunkat testi egészségünk
megőrzéséért, hogy minél tökéletesebben szolgálhassunk Istennek.
Kétség nélkül hisszük, hogy Krisztus hamar eljön. Nem kételkedünk tanításai
igazságában. Abban sem, hogy egyre közeledünk az ítélethez. Azzal készülünk találkozni, aki
a szent angyalok seregével jelenik majd meg az ég felhőiben, hogy a hűségeseknek és
igazaknak a halhatatlanság ajándékát adja. Nem azért jön, hogy megtisztítson bűneinktől, sem
hogy eltávolítsa jellemünk hibáit, vagy meggyógyítsa természetünk fogyatékosságait. Ha
elvégzi ezt értünk, az eljövetele előtt teszi. Amikor az Úr eljön, a szentek csak még
szentebbek lesznek. Akik tisztán tartották meg testüket és lelküket, megszentelten és
ártatlanul, azok elnyerik majd a halhatatlanságot. Akik azonban igazságtalanul cselekszenek,
akik szentségtelenek, és akiket vétkek szennyeznek be, azok örökre szentségtelenek
maradnak. Jézus visszajövetelekor már senki el nem távolítja róluk a bűnöket, senki nem ad
nekik szent jellemet. Már nem fáradozik értük Isten, hogy folytassa megtisztításukat,
eltávolítsa romlottságukat. Mindennek most kell megtörténnie, a próbaidő óráiban. Most kell
elvégezni értünk ezt a munkát.
Most élünk Isten műhelyében. Sokan meglehetősen durva kövek bányájából
származunk. Mégis, amikor megragadjuk Isten igazságát, ez az igazság hatni fog ránk.
Felemel minket, és eltávolít belőlünk minden tökéletlenséget és bűnt, bármilyen természetű
legyen is. Így készít fel arra, hogy szépségében lássuk meg a Királyt, s végül a dicsőség
országában csatlakozzunk a tiszta és szent angyalokhoz. Ennek a folyamatnak idelent kell
végbemennie rajtunk, itt kell alkalmassá tennünk testünket és lelkünket a halhatatlanságra.”
(Bizonyságtételek II., 354–356. o.)
Március 14. Egészség és tiszta gondolkodás

„Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg
magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek.” (1Pét 2,11)
„Sokan úgy tekintik ezt a Biblia-szöveget, mint a kicsapongás elleni figyelmeztetést, de
tágabb értelme van. Megtiltja az étvágy és a szenvedélyek egészséget károsító kielégítését. Az
eltorzult étvágy erős ellenség. A jó étvágyat nemes céllal adta nekünk Isten, és nem azért,
hogy eltorzítva a halál szolgája legyen, érzéki vággyá alacsonyodjék le, amely a Lélek ellen
törekszik. Péter intése a legközvetlenebb és igen erőteljes figyelmeztetés minden serkentőszer
és narkotikum elvetésére. Ezek a kedvtelések az érzéki vágyak közé sorolhatók, melyek
nagyon károsan hatnak az erkölcsi jellemre.” (Christian Temperance and Bible Hygiene
[Keresztény mértékletesség és bibliai egészségtan], 54. o.)
„Ne legyen senki, aki közönyös a test egészsége iránt, miközben istenfélőnek vallja
magát! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a mértéktelenség nem bűn, és nincs hatással a
60
lelkiségre. Igen szoros összefüggés van a fizikai és a lelki természet között. A fizikai
szokások vagy építik, vagy rombolják a jellemet. A túl sok evés az erkölcsi érzék beteges,
kóros állapotát idézi elő. Ha a táplálék nem egészséges, a hatások még sokkal ártalmasabbak.
Minden olyan szokás, amely nem segíti elő az emberi szervezet egészségét, lerombolja a
magasabb rendű és nemesebb képességeket…
Az étvágy mértéktelen kielégítésére irányuló kísértés erejét csak Üdvözítőnk
kifejezhetetlen szenvedésével lehet lemérni a hosszú pusztai böjt során. Tudta, hogy az
eltorzult étvágy úgy eltompítja az ember lelki és szellemi érzékenységét, hogy nem képes
felfogni a lelki dolgokat… Ha az étvágy hatalma olyan erős az emberiségen, hogy e hatalom
megtöréséért Isten Fiának el kellett viselnie a majdnem hathetes böjtöt az ember érdekében,
micsoda munka áll egy keresztény előtt! Mégis, bármekkora is a küzdelem, győzhetünk!
Annak az isteni hatalomnak a segítségével, amely ellenáll a legádázabb kísértéseknek is,
amiket Sátán csak kitalálhatott, mi is sikeresek lehetünk a gonosszal vívott harcban, és végül
majd viselhetjük a győztes koronáját Isten országában.” (Counsels on Diet and Foods [Az
étkezésre és a táplálékokra vonatkozó tanácsok], 67., 167. o.)
Március 15. Az élet vetése és aratása

„Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet,
a békességet azokkal egyetemben, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.” (2Tim 2,22)
„A kicsapongással töltött fiatalkor, kedves barátaim, olyan következményekkel jár,
amelyek megkeserítik egész életeteket. Egyetlen meggondolatlan óra, egyetlen behódolás a
kísértésnek képes egész életetek folyamatát helytelen irányba terelni. Csupán egyetlen
ifjúkorotok van, tegyétek hát eredményessé, használjátok ki! Később nem fordulhattok vissza,
hogy helyrehozzátok a hibákat.
Sátán a világosság angyalává változtatja magát, így közelíti meg a fiatalokat tetszetős,
mutatós kísértéseivel, s így sikerül neki eltéríteni őket a helyes útról. Vádlónak, csalónak,
hazugnak, kínzónak és gyilkosnak írja le őt az Ige… Sátán kísért téged, de ha engedsz neki,
azt már te cselekszed. Sátán összes seregének nincs hatalma rá, hogy a megkísértettet
törvényszegésre kényszerítse. Ezért nincs mentség a bűnre.” (Bizonyságtételek IV., 622–623.
o.)
„A kísértés még nem bűn. Jézus szent és szeplőtlen volt, mégis mindenben
megkísértette Őt az ördög, méghozzá olyan erős és hatalmas kísértésekkel, amilyenekhez
hasonlókat embernek sohasem kell kiállnia. Jézus ellenállt a kísértéseknek, és ezzel ragyogó
példát hagyott ránk, hogy kövessük Őt. Ha önigazultak és magabiztosak vagyunk, magunkra
maradunk, és Sátán kísértése alatt elbukunk, de ha Jézusra tekintünk és Őbenne bízunk, ha azt
az erőt hívjuk segítségül, amely legyőzte az ellenséget, akkor minden kísértésben utat nyit
menekülésünk előtt. Ha Sátán áradatként tör ránk, szálljunk szembe vele a Lélek kardjával –
akkor Jézus siet majd a segítségünkre.
A jellem egyetlen rossz vonása, egyetlen melengetett bűn végső soron semlegesíteni
fogja az örömhír minden erejét… Ellenségünk a kötelességteljesítés nehézségeit és a bűn
gyönyörűségeit mutatja be az embereknek, így ejti őket csapdába. Csakis azokat nyilvánítják
61
megbízhatónak a mennyben, akik inkább meghalnának, mint hogy helytelen tettet kövessenek
el.” (Bizonyságtételek V., 311., 45. o.)
„A fiataloknak lehetnek oly szilárd elveik, hogy Sátán legerősebb kísértései sem tudják
lerombolni hűségüket, és nem tudják elvonni őket kötelezettségeiktől.” (Bizonyságtételek III.,
472. o.)
Március 16. A menny által elismert jellem

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a
magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (1Tim 4,12)
„Jézus, a menny Felségese példát mutatott a fiataloknak. A názáreti ácsműhelyben
dolgozott a mindennapi kenyérért. Szülei felügyelete alatt állt, s nem törekedett arra, hogy
önmaga rendelkezzen idejével, vagy a saját akaratát kövesse. Ha a fiatal a kényelemszeretet
könnyű életét éli, akkor sohasem válik igazán kiváló emberré vagy kereszténnyé. Isten nem
ígér könnyű életet, magas tisztséget vagy gazdagságot a szolgálatban. Azonban biztosít róla,
hogy az ellenségtől körülvéve is miénk lesz minden áldás a Földön, az eljövendő világban
pedig az örök élet. Krisztus nem fogad el kevesebbet, csak ha teljesen a szolgálatára
szenteljük magunkat. Ezt a leckét mindanynyiunknak meg kell tanulnunk.
A szilárd vallásos elv erejének példái állnak előttünk: a szomjúságtól az ájulás szélén
álló Dávidot még a halálfélelem sem tudta rávenni, hogy igyon Betlehem vizéből, amiért vitéz
férfiak kockáztatták az életüket. Dánielt az oroszlánok verme sem tudta visszatartani, hogy
naponta imádkozzon; a tüzes kemencével sem kényszeríthették Sidrákot és társait, hogy
letérdeljenek a bálvány előtt, amelyet a király állíttatott fel. Az az ifjú, akinek
megingathatatlanok az elvei, inkább lemond az élvezetekről, dacol a fájdalommal, mintsem
hogy hűtlen legyen Istenhez, s bátor marad még az oroszlánok barlangjában és a tüzes
kemencében is. Figyeljünk József jellemére! Próba alá vettetett az erényessége, végül mégis
diadalmaskodott. A nemes ifjú minden ponton kiállta a próbát. Ugyanaz az emelkedett,
hajthatatlan elvhűség mutatkozott meg jellemében minden egyes próba alkalmával. Az Úr
vele volt, s igéje törvény volt József számára.
Akik kutatják a Bibliát, Istennel tanácskoznak és Krisztusra támaszkodnak. Isten
képessé teszi őket, hogy minden körülmények között bölcsen cselekedjenek. A jó elvek az
életünkben látszanak meg. Csak fogadd be szívedbe a mának szóló igazságot, s ezt tedd
jellemed alapjává! Így tehetetlenül hullnak le rólad az élvezetek csábításai, a divat szeszélyei,
a világ szerelmeseinek megvetése, de még szíved kényeztetést követelő, zajos
akaratmegnyilvánulásai is. Először meg kell tisztítanunk a lelkiismeretünket, és vezetésünk
alá kell vonnunk az akaratunkat. Lelkünkben az igazság szeretetének kell uralkodnia. Akkor
olyan jellem alakul ki, amelyet a menny elfogadhat.” (Bizonyságtételek V., 37. o.)
Március 17. Péter létráján

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó
cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a
mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való
hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.” (2Pét 1,5–7)
62
„Irányítsátok őket Péter nyolcfokú létrájához. Segítsetek nekik fellépni először a legalsó
fokra, és segítőkészen biztassátok őket, hogy haladjanak fölfelé, míg elérik a legfelső fokot is.
Jézus kapcsolja össze a földet a mennyel – Õ a létra, amely szilárdan a földön áll,
Krisztus emberi voltában megnyilvánulva, legfelső foka pedig felér Isten trónjához, Krisztus
istenségéhez. Emberi voltával átöleli a bukott emberiséget, istensége pedig Atyjához
kapcsolja. Úgy menekülünk meg, ha felmegyünk a létrán, fokról fokra haladva, miközben
Jézusra tekintünk, belekapaszkodunk, s így emelkedünk fel Isten Fiához. Úgy, hogy Ő lesz
számunkra a bölcsesség, hit, erény, tudás, önuralom, állhatatosság, istenfélelem, testvéri
jóindulat és felebaráti szeretet. A keresztény jellemben mindezeknek nyilvánvalóvá kell
válniuk. »Mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon
adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába
való bemenetel.« (2Pét 1,10–11)” (Bizonyságtételek VI., 147. o.)
„Ne gondoljuk, hogy várnunk kell, míg az egyik erényt tökéletesítjük, mielőtt a másik jó
tulajdonság elérésére törekednénk. Együtt kell növekedniük a szeretet forrásából táplálkozva,
szüntelenül. Mindennap tökéletesíthetitek az áldott tulajdonságokat, melyek Krisztus
jellemében láthatók teljességükben.” (Biblia–kommentár VII., 943. o.)
„Ne terheljük túl magunkat a sok munkával, amit életünk során el kell végeznünk. Nem
kívánják tőlünk, hogy mindent azonnal végezzünk el. Lényünk minden erejét vigyük bele a
mindennapi munkába, megragadva minden értékes lehetőséget, becsüljük meg a segítséget,
amit Isten ad nekünk, és haladjunk fölfelé a létrán, lépésről lépésre. Emlékezzünk arra, hogy
egyszerre csak egy napon kell élnünk, hogy Isten egy napot adott, mert a mennyei
feljegyzések megmutatják, mennyire értékeltük e nap lehetőségeit. Bárcsak úgy alakulnánk
minden Istentől nekünk ajándékozott napon, hogy végül hallhassuk, amint a Mester azt
mondja: »Jól van, jó és hű szolgám!«” (Üzenet az ifjúságnak, 46. o.)
Március 18. A lélek lélegzetvétele

„Szüntelen imádkozzatok!” (1Thess 5,17)
„Az imádság a lélek lélegzetvétele, minden áldás csatornája. Amint a bűnbánó lélek
felajánlja imáját, Isten látja küzdelmeit, figyeli konfl iktusait, és megjegyzi azok őszinteségét.
Figyeli minden egyes gondolatunkat. Nincs olyan megborzongató érzés, felkavaró érzelem,
megrázó bánat, beszennyező bűn, bármilyen gondolat vagy szándék, amelyről Istennek ne
lenne tudomása. Végtelen áron vásárolt meg, és változhatatlanul szeret bennünket.
A lélek gyógyulásáért a nagy Orvoshoz küldött imádság Isten áldását eredményezi. Az
imádság összeköt bennünket egymással és Istennel. Jézust mellénk állítja, s új erőt és friss
kegyelmet ad a gyenge, megzavart léleknek…
Krisztus mindenekben megkísértetett, ahogyan mi, s mégsem vétkezett. Magára vette az
emberi természetet, emberi alakot öltött, emberi igényei voltak. Atyja ima által erősítette meg
kötelességeinek teljesítésére és megpróbáltatásaira. Nap mint nap követte
kötelességteljesítésének útját, arra törekedve, hogy lelkeket mentsen. Egész éjszakákat
imádságban töltött a megkísértettek érdekében…
63
Az éjszakai imaalkalmak, amelyeket az Üdvözítő a hegyen vagy a pusztában töltött,

igen fontosak voltak, hogy felkészítsék Őt a megpróbáltatásokra. Érezte a lélek és a test
felüdítésének szükségességét, hogy szembeszállhasson Sátán kísértéseivel. Azok, akik azért
küzdenek, hogy az Ő életét éljék, ugyanezt fogják érezni…
»Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponta az ő keresztjét,
és kövessen engem.« (Mát 16,24) »Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg
tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.« (Mát 11,29) Ez azt jelenti, hogy az önző
»én«-t mindennap meg kell tagadni. Krisztus adhat nekünk nemes elhatározást, akaratot, hogy
szenvedjünk, ha kell, és harcoljuk állhatatosan az Úr harcait. A leggyengébb is győzhet, ha az
isteni kegyelem megsegíti, és erőt ad neki.” (Review and Herald, 1900. október 30.)
Március 19. A fejlődés titka

„Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem
Istenben van.” (Zsolt 62,8)
„Ha fejlődni akarunk a hívő életben, sokat kell imádkoznunk. Mennyit imádkoztunk,
amikor először hirdettük az igazságot! Hányszor hangzott a könyörgés a szobákban, a
kertekben! Gyakorta órákat töltöttünk imában, ketten-hárman hivatkozva az ígéretekre.
Gyakran hallatszott zokogás, majd hálaadás és dicsőítő ének.
Ma még közelebb van Isten napja, mint amikor hinni kezdtünk, ezért komolyabbnak,
lelkesebbnek kellene lennünk, mint azokban a korai időkben. A veszélyek is fenyegetőbbek,
mint akkor.” (Bizonyságtételek V., 119. o.)
„A magányos imádság óráiban kapott Jézus bölcsességet és erőt földi életében. A
fiatalok kövessék az Ő példáját, hogy a hajnal és szürkület csendes alkalmait megtalálják, s
együtt lehessenek mennyei Atyjukkal. A nap folyamán is emeljék fel szívüket Istenhez.
Minden lépésüknél szükségük van az Úr segítségére: »Mivel én vagyok Urad, Istened, aki
jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!« (Ésa 41,13)
Gyermekeink megtanulhatnák már korai éveikben, hogy micsoda erőben és örömben lehet
részük.” (Nevelés, 259. o.)
„Vágyakozz mélységes sóvárgással az élő Isten után! Krisztus élete tanúsítja, hogy mit
tehet az ember, ha isteni természet részese lesz. Mindaz, amit Krisztus kapott az Atyától, a
miénk is lehet. Tehát kérj, és kapsz. Jákób állhatatos hitével, Illés rendíthetetlen kitartásával
igényeld mindazt, amit Isten megígért.
Isten csodálatos szépsége töltse be gondolatvilágodat! Rejtett láncszemek kössenek
össze Jézussal! Aki szólt, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, kész bevilágítani szívedbe
»az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett« (2Kor 4,6).
A Szentlélek rávilágít Isten dolgaira, és eleven erővel beplántálja őket az engedelmes szívbe.
Krisztus elvezet a Végtelenség küszöbéig. Megláthatod a fátyolon túli dicsőséget, és
megjelentheted az embereknek annak tökéletes voltát, aki örökké él, hogy esedezzék értünk.”
(Krisztus példázatai, 99. o.)
64
Március 20. Állhatatos hit

„Kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger
habjához, amelyet a szél hajt, és ide s tova hány.” (Jak 1,6)
„Az imádság és a hit szoros szövetséget alkotnak, és együtt is kell tanulmányozni őket.
A hitből fakadó imádságban isteni tudomány rejlik; olyan tudomány, amelyet mindenkinek
meg kell értenie, aki életművét sikeressé szeretné tenni. Krisztus ezt mondja: »Amit
könyörgésetekben kértek, higygyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.«
(Márk 11,24) Világossá teszi, hogy kérésünk Isten akarata szerint való legyen: olyan dolgokat
kell kérnünk, amelyeket Ő megígért, és bármit kapunk, akarata szerint kell felhasználnunk. A
feltételek adottak, az ígéret bizonyos.
Imádkozhatunk bűnbocsánatért, a Szentlélekért, krisztusi lelkületért, bölcsességért és
erőért, hogy Isten munkáját végezhessük, és bármilyen ajándékért, amit Ő megígért. El kell
hinnünk, hogy megkapjuk mindezt, és meg is kell köszönni Istennek, hogy már elnyertük.
Nem kell az áldás külső bizonyítékait keresnünk. Az ajándék az ígéretben van, és munkához
is láthatunk annak biztos tudatában, hogy amit Isten megígért, azt véghez is tudja vinni. Az
ajándékot, amely már a birtokunkban van, akkor fogjuk felismerni, amikor a legnagyobb
szükség lesz rá.
Isten szava szerint élni azt jelenti, hogy egész életünket Őneki adjuk át. Érezzük, hogy
folyamatosan szükségünk van Rá, és Tőle függünk, s szívünk vágyakozik Isten után. Az
imádságra nagy szükségünk van, mert ez a lélek élete. A családi és a közös imádságnak is
megvan a maga helye, de az Istennel való titkos, bensőséges kapcsolat tartja fenn a lelki
életet…
Azelőtt soha nem látott feszültség tapasztalható a világban. A szórakozás, a
pénzkeresés, a hatalomért való versengés, a létért folytatott küzdelem rettenetes erővel köti le
a testet, az elmét és a lelket. Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Arra szólít fel,
hogy vonuljunk félre, és keressük Őt: »Csendesedjetek, és ismerjétek el, hogy én vagyok az
Isten!« (Zsolt 46,11)
Az Ő jelenlétében lenni egy pillanatnyi kihagyás nélkül, sőt állandó személyes
összeköttetésben lenni Krisztussal – erre van szükségünk.” (Nevelés, 259. o.)
Március 21. A szív és az élet tisztasága

„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Mát 5,8)
„Isten városába nem teheti be lábát semmi tisztátalan. Aki majd ott lakik, az még
idelenn tisztává válik. Aki Jézustól tanul, azt egyre inkább fájdalmasan érinti a neveletlenség,
a csúnya beszéd és minden szennyes gondolat. Akinek Jézus lakik a szívében, annak a
gondolkodása és a viselkedése is tiszta és kifinomult lesz.
»Boldogok, akiknek szívük tiszta…« – Jézus Krisztus szavainak mélyebb jelentőségük
is van. Nem csupán olyan értelemben van szó tiszta szívről, ahogy a világ érti ezt – tisztának
lenni az érzékiségtől, a testies vágyaktól –, hanem a lélek rejtett szándékai és indítékai terén
is. A kevélység, a haszonlesés helyett szerénynek, önzetlennek, gyermekinek kell lennünk.
65
Csak hasonló értékeli a hasonlót. Ha nem fogadod el a Krisztus jellemének alapját képező
önzetlen szeretet elvét, akkor lehetetlen megismerned Istent.
Amikor Krisztus dicsőségben jön el, a gonoszok nem tudják majd elviselni
megjelenését. Jelenlétének tündöklése, amely az Őt szeretőknek életet jelent, halált hoz az
istenteleneknek. Jövetelének várása akár az »ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek
lángja« (Zsid 10,27) számukra. Az Úr megjelenésekor könyörögni fognak, hogy
elrejtőzhessenek annak arca elől, aki a megmentésükért halt meg…
Akiknek a szíve viszont a Szentlélek bennük lakásával megtisztult, azok meg tudják
ismerni Istent. Az Úr a szikla hasadékába rejtette Mózest, amikor Isten dicsősége elvonult
előtte. Mi is akkor szemléljük Isten szeretetét, amikor Krisztusban vagyunk elrejtve.
A tiszta szívű ember, miközben felismeri Isten jellemének tisztaságát és szépségét,
maga is vágyakozik visszatükrözni az Üdvözítő jellemét. Olyan apának látja Őt, aki sóvárog
magához ölelni megtérő fiát, ezért szíve kimondhatatlan és dicső örömmel telik meg.
A tiszta szívű ember mintegy Isten látható jelenlétében él az Isten által számára
kiszabott idő alatt. A jövőben, az örök életben pedig színről színre látja majd Őt, miként
Ádám is látta, amikor Istennel volt az Édenben.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 36–38. o.)
Március 22. Mit jelent a bibliai megszentelődés?

„Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te igéd igazság.” (Ján 17,17)
„Azok, akik az igazság által megszentelődnek, Krisztus hatalmának élő ajánlólevelei és
feltámadt Uruk képviselői. Krisztus vallása megnemesíti az ízlést, megszenteli az
ítéletalkotást, megtisztítja a lelket, és a keresztényt egyre inkább alkalmassá teszi a mennyei
angyalok társaságára.” (That I May Know Him [Hogy megismerhessem Őt], 250. o.)
„»És én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az
igazságban.« (Ján 17,19) »Lelketeket az igazság iránti engedelmességben képmutatás nélküli
atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!«
(1Pét 1,22) »Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat
minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi
megszentelésünket.« (2Kor 7,1) Ez a bibliai megszentelődés. Nemcsak színjátszás és külső
máz. Ez az igazság által nyert megszentelődés. Ez a szívbe fogadott igazság és annak
átültetése az életünkbe.
Nem létezik megszentelődés azok számára, akik az igazság egy részét elvetik. Isten
szavában elég világosság adatott, senkinek sem kell tévelyegnie. Jézus emberi szemmel nézve
tökéletes volt, mégis növekedett a kegyességben. »Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és
testének állapotában, s az Isten és emberek előtt való kedvességben.« (Luk 2,52)
A megszentelődés nem egyetlen pillanat, óra vagy nap műve, hanem szüntelen
növekedés a kegyességben. Ma nem tudjuk, milyen nehéz küzdelem vár ránk holnap. Sátán
igen tevékeny. Mindennap Istenhez kell kiáltanunk segítségért és erőért, hogy ellenállhassunk
a gonosznak. Mindaddig, míg Sátán uralkodik, le kell győznünk magunkat, felül kell
66
kerekednünk gyengeségeinken, és nincs nyugvópont, ahova elérkezve azt mondhatjuk, hogy

teljesen megvalósítottuk a célt.
A keresztény élet szüntelen előrehaladás. Jézus megtisztítja népét. Amikor képmása
tökéletesen tükröződik bennünk, akkor leszünk szentek, és készen állunk az elváltozásra.
Nagy munkát várnak el a kereszténytől. A mennyből figyelmeztetnek, hogy tartsuk távol
magunktól a test és lélek minden szennyét, és Isten félelmében tegyük teljessé
megszentelődésünket. Itt a nagy feladat. A keresztényre szüntelen munka vár. A szőlőtő
minden indájának életet és erőt kell kapnia a tőkétől, hogy gyümölcsöt teremjen.”
(Bizonyságtételek I., 319–321. o.)
Március 23. Legyünk éberek!

„Józanok legyetek, vigyázzatok: mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán
szertejár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a
világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pét 5,8–9) „Legyünk
éberek mindnyájan. Az ellenség a sarkunkban jár. Őrködjünk kitartóan, nehogy valamely
gondosan álcázott, mesteri csapda készületlenül érjen. A könnyelműek és közönyösök
ébredjenek fel, nehogy úgy jöjjön el számukra az Úr napja, mint az éj leple alatt a tolvaj…
A győzőnek virrasztania kell, mert Sátán megfeszíti minden erejét, hogy világi
bonyodalmakkal, tévedésekkel és babonasággal rabolja el Krisztus követőit. Nem elég
elkerülnünk a veszélyeket és a következetlen lépéseket. Szorosan Jézus Krisztus mellett kell
haladnunk az áldozathozatal ösvényén. Ellenséges területen járunk. Akit kivetettek a
mennyből, nagy hatalommal tevékenykedik, igyekszik foglyul ejteni a lelkeket. Ha nem
vigyázunk szüntelenül, könnyen csalásai áldozatául esünk.” (Bizonyságtételek VIII., 99–100.
o.)
„Ünnepélyes komolyságra van most szükség, és az igazság összes ismerőjének meg kell
ezt értenie. Mindent Isten nagy napjára tekintve tegyünk! Földünkön már el is kezdődtek Isten
büntetései – készüljünk fel hát a rettenetes napra. Értékes az időnk. A próbaidőnek már csak
kevés, nagyon kevés napja van hátra, mialatt felkészülhetünk a halhatatlan életre. Nincs
időnk, amit bizonytalan törekvésekre pazarolhatunk. Ne csak felületesen olvassuk az igét!
(…)
Ha teljes szíveddel az igazság után vágyakozol, és követed azt, akkor az igazság majd
megszentel és alkalmassá tesz a halhatatlanságra. Túl szigorú és kissé türelmetlen is vagy
gyermekeidhez. Az előkészület mindent magában foglaló munkáját el kell végezni azok
életében, akik vallják az igazságot. Isten meg fog tisztítani téged, ha aláveted magad a tisztítás
folyamatának.” (Bizonyságtételek VI., 407., 111. o.)
Március 24. Védelem minden kísértés ellen

„Ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok
oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazság
fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt,
hanem kegyelem alatt.” (Róm 6,13–14)
67
„Csak egy hatalom van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az embert. Ez a
hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által lehet megtisztulni a
bűntől. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és
legyőzésére.” (A nagy Orvos lábnyomán, 303. o.)
„A megváltásunkhoz szükséges áldozat végtelen értéke azt bizonyítja, hogy a bűn
iszonyatos. Szétzilálja az ember egész életét, megbénítja a lélek képességeit. A külső
kísértések visszhangra találnak a szívben, és észrevétlenül a gonosz felé indulunk. Ahogyan
tökéletes volt az értünk hozott áldozat, ugyanúgy a bűn szennyétől való megtisztulásunknak is
tökéletesnek kell lennie. A törvény nem nézi el a gonoszság egyetlen tettét sem, nincs olyan
igazságtalanság, amely el fogja kerülni a kárhoztatást. Krisztus élete tökéletesen betöltötte a
törvény minden előírását: »Megtartottam az én Atyám parancsolatait.« (Ján 15,10) Krisztus
élete engedelmességünk és szolgálatunk mértéke.” (Bizonyságtételek VIII., 312. o.)
„Sátán minket is úgy kísért, ahogyan Krisztust kísértette. Sátán az iránta való hűség
ellenében felajánlotta Jézusnak a földi királyságokat. De Sátán kísértéseinek nincs hatalma
azokon, akik hitük kezdőjeként és bevégzőjeként tekintenek Jézusra. Sátán nem sarkallhatja
bűnre azt, aki hit által elfogadja annak erényeit, aki mindenben megkísértetett, hozzánk
hasonlóan, de nem vétkezett.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 212. o.)
„A bűn kiűzése a lélek műve. Igaz, nincs hatalmunk, hogy megszabadítsuk magunkat
Sátán uralma alól, de ha vágyakozunk a bűntől való szabadulásra, s nagy ínségünkben
felkiáltunk egy rajtunk kívül létező és felettünk álló hatalomhoz, akkor lelkünket a Szentlélek
isteni ereje hatja át, s így engedelmeskedni tud akaratunk parancsának, teljesítve Isten
akaratát.” (Jézus élete, 403. o.)
„Istennek mégis lesz jótettekre igyekvő népe, amely romlott korunk szennyáradata
közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, amely annyira ragaszkodik Isten
erejéhez, hogy minden kísértés ellen Ő lesz a menedéke.” (Bizonyságtételek III., 472. o.)
Március 25. Miért „késik” az Úr?

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan
tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre
jusson.” (2Pét 3,9)
„Az Úr elém tárta a népünket fenyegető veszélyt: ahelyett, hogy Jézus Krisztus
képmására változnánk el, a világhoz válunk hasonlóvá. Az örökkévaló világ mezsgyéjén
állunk, de ellenségünk célja, hogy nagyon sokáig halogassuk még az idők lezárását. Az
ellenfél minden elképzelhető módon támadja azokat, akik Isten parancsolattartó népének
vallják magukat, és arra várnak, hogy a Megváltó megjelenjen az ég felhőiben hatalommal és
dicsőséggel. Sátán mindenkit rá akar venni, hogy halogassa a végzetes napot, és lélekben a
világhoz váljon hasonlóvá, a világ szokásait követve. Megriadtam, amikor láttam, hogy azok
közül, akik magasztos hitvallást tesznek az igazságról, sokak szívét és gondolkodását mégis a
világ szelleme uralja.
Mivel már csak rövid idő áll rendelkezésünkre, népünk imádkozzon, őrködjön, és
semmi esetre se hagyja elterelni figyelmét az előttünk álló legfontosabb eseményre való
68
előkészülettől. Mivel látszólag késik az Úr, sokan közönyössé váltak. Nem veszik észre a
veszélyt, nem látják, nem is értik meg, hogy Istenük kegyelme rejlik a próbaidő
meghosszabbításában, hogy legyen idejük megfelelő jellemet kialakítani az eljövendő életre.
Minden egyes perc a lehető legértékesebb. Nem azért kapunk még időt, halasztást, hogy a
kényelmünket szolgáljuk, nem azért, hogy a világ polgáraivá váljunk, hanem hogy legyőzzük
jellemünk minden hibáját, és másoknak is segítsünk, példamutatással és személyes
kapcsolatok által feltárva előttük a szentség szépségeit. Istennek népe van a Földön, akik hittel
és szent reménységgel, figyelmesen nyomon követik a jövendölések beteljesedését, és akik az
igazság iránti engedelmességgel törekednek megtisztítani lelküket, mire Krisztus
megjelenik… A jövendölésben előre meghatározott jelek gyors ütemben teljesednek be
körülöttünk. A beteljesedéseknek igyekezetre kellene serkentenie Krisztus igaz követőit.”
(Bizonyságtételek IV., 306–307. o.)
Március 26. A vizsgálati ítélet

„Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és
imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14,7)
„Hatalmas főpapunk 1844-ben belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy megkezdje a
vizsgálati ítélet szolgálatát.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 118. o.)
„A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja azok életét, akik hittek
illetve hisznek Krisztusban. Védőügyvédünk a Föld első lakóitól kezdve minden
nemzedékben élők ügyét megvizsgálja, és a sort az élőkkel zárja. Minden név szóba kerül,
minden ügyet alaposan megvizsgálnak. Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít.
Azoknak a nevét, akiknek meg nem bánt és el nem rendezett bűneit őrzi a mennyei
nyilvántartás, Isten kitörli az élet könyvéből…
Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat
főpapja Izráelért engesztelést végez, egész Izráel bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg
lelkét előtte, hogy »ki ne irtassék… az Ő népe közül«. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve
bent maradjon az élet könyvében, most kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel
megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!…
Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A
felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember
tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikban. Minden
nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan
alaposan vizsgálja meg, mintha senki más nem volna a Földön. Senkin sem maradhat egyetlen
folt sem.
Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus
engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot nyert. Mivel Krisztus
igazságának részesei lettek, és jellemük összhangba került a menny törvényével, Isten eltörli
bűneiket, s méltónak ítéli őket az örök életre. Az Úr kijelenti Ésaiás próféta által: »Én, én
vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat énmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!« (Ésa
43,25)” (Korszakok nyomában, 430., 436. o.)
69
Március 27. A megbízható igazság

„Öltözzétek fel Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden
ravaszságával szemben!” (Eféz 6,11)
„Minden alkalommal, amikor Isten műve új életre kel, a gonoszság fejedelmének
munkája is megélénkül. Most összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső
küzdelemhez. Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus
szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira hasonlít az igazságra,
hogy csak a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük. Minden kijelentést és minden
csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni.
Az utolsó nagy küzdelemben csak azok fognak végig kitartani, akik felvértezték
értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki felteszi magának a súlyos kérdést:
»Istennek engedelmeskedjem-e, vagy embereknek?« A döntő óra már itt van. Szilárdan áll-e
lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven Isten parancsolatai és
Jézus Krisztus hite mellett?
Minden értelmes lény első és legfontosabb kötelessége, hogy megtudja a Szentírásból,
mi az igazság. Az igazságot ismerve pedig a világosságban kell járnia, és mindenkit példája
követésére kell bátorítania. Nap mint nap szorgalmasan kell kutatnunk a Bibliát, minden
gondolatot mérlegelve, igét igével összevetve. Isten segítségével nekünk kell kialakítanunk
álláspontunkat, mint ahogy életünkért is saját magunk vagyunk felelősek Isten előtt.
Jézus ezt ígérte tanítványainak: »Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én
nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat,
amiket mondtam néktek.« (Ján 14,26) De ahhoz, hogy a veszély idején Isten Lelke eszünkbe
juttathassa Krisztus tanítását, előbb a szívünkbe kell zárnunk, amit Tőle hallottunk.
A próba idején meglátszik, ki tette élete szabályává az Igét. Nyáron nincs különbség az
örökzöld és a többi fa között. Amikor eljön a tél, az örökzöld változatlan marad, míg a többi
fa lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet most megkülönböztetni az igaz
kereszténytől. De eljön az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha feltámad az
ellenségeskedés, ha újra úr lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az
üldözés, a langyosak és a képmutatók meginognak, s feladják hitüket, de az igazi keresztény
sziklaszilárdan áll. Hite erősebb, reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban
volt.” (Korszakok nyomában, 528–536. o.)
Március 28. A Szentírás a mi védelmünk

„Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni
fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14)
„Amíg Isten népe megőrzi Ura iránti hűségét, amíg élő hittel ragaszkodnak Jézushoz,
mennyei angyalok védelme alatt állnak, és Sátánnak nincs megengedve, hogy pokoli
praktikáival elpusztítsa őket. Akik viszont elkülönítik magukat Krisztustól a bűn által, nagy
veszedelemben forognak…
70
Sátán most még jobban támad, mint korábban bármikor, és ha nem vagyunk állandó
védelem alatt, szívünkbe ülteti a büszkeséget, az önző »én« szeretetét, a világ szeretetét, és
számos más gonosz gondolatot. Fel fog használni minden lehetséges eszközt, hogy
meggyengítse Istenbe és szavának igazságaiba vetett hitünket. Ha nem tettünk szert a
szükséges tapasztalatra Istennel, ha nem ismerjük alaposan Igéjét, az ellenség téveszméi és
álokoskodásai megtévesztenek bennünket, romlásunkra. A tévtanítások sokak alapzatát
meggyengítik, mert nem tanulták meg megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől. Sátán
fortélyaival szemben egyetlen védelmünk a Szentírás szorgalmas tanulmányozása, hogy
hitünk indokait értelmes módon értsük, és hűségesen eleget tegyünk minden felismert
kötelességünknek. Egyetlen bűn iránti engedékenység is gyengeséget és sötétséget von maga
után, és ádáz kísértéseknek tesz ki bennünket…
Megnyitjuk-e szívünk ajtaját Jézusnak, és minden utat lezárunk-e, amely Sátánhoz
vezet? Nagyobb világosságot és erőt nyerünk-e naponta, hogy megállhassunk Krisztus
igazságosságában? Eltávolítunk-e szívünkből minden önzést, és megtisztítjuk-e, felkészülve a
késői eső fogadására?… A győzelem műve nagy munka. Megragadjuk-e erővel és kitartással?
Ha nem tesszük, »szennyes ruhánk« nem kerül le rólunk. Nekünk kell kifejeznünk
vágyódásunkat, hogy megszabaduljunk tőle. Arra kell törekednünk, hogy elszakadjunk a
bűntől, Jézus Krisztus vére érdemeire építve, így a nyomorúság idején, amikor az ellenség
nyomást gyakorol ránk, angyalok között fogunk járni.” (Review and Herald, 1908. november
19.)
Március 29. Isten a biztonságunk záloga

„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet
napjára büntetésre fenntartani.” (2Pét 2,9)
„A ránk váró próbák idejére Isten biztonságot ígér azoknak, akik megtartják szavát.
Krisztus így szól majd hozzájuk: »Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat
utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!« (Ésa 26,20) Júda
oroszlánja, aki oly rettenetes a kegyelmét megvetők számára, Isten Báránya lesz az
engedelmes és hűséges embereknek. Harag zúdul ugyan az Úr törvényének megrontóira, de
Isten Báránya világosságot, könyörületet és szabadulást hoz azoknak, akik megtartják Isten
parancsait. A kar, mely lesújt a lázadókra, megszabadítja a hűségeseket…
Milyen szerepet játszotok majd a világtörténelem záró eseményeiben? Tudjátok-e, hogy
az előkészületnek milyen létfontosságú tevékenysége folyik égen és földön?… Senki se
játsszon most a tűzzel – a bűnnel, a világ minden szenvedésének okozójával. Lelkünk sorsa ne
legyen bizonytalan… Lehet valaki külsőleg hívő, mégis híjával találhatják majd, és elveszíti
örök életét. Gyakorolhatja ugyan a Szentírás egyes tanításait, kereszténynek tarthatják őt az
emberek – mégis elveszhet, ha hiányoznak belőle a keresztény jellem elengedhetetlen
vonásai… Végezzünk lelkiismeretes munkát addig, amíg a kegyelem várakozik, amíg az
Üdvözítő közbenjár értünk.” (Bizonyságtételek VI., 404–405. o.)
„Közvetlenül előttünk van a súlyos válság. Kitartó hitet követel meg tőlünk, hogy helyt
tudjunk állni próbái és kísértései között, és teljesítsük feladatainkat. De diadalmaskodhatunk –
71
az ellenség egyetlen virrasztó, imádkozó hívő embert sem ejt majd csapdába.”
(Bizonyságtételek IV., 404. o.)
Március 30. Mély és élő tapasztalat

„Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy
üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották,
biztosítottak számunkra.” (Zsid 2,3)
„Láttam, hogy nem szabad halogatnunk az Úr eljövetelét. Így szólt az angyal:
»Készüljetek fel, készüljetek fel arra, ami a földre következik. Munkátok álljon összhangban
hitetekkel!« Láttam, hogy Istenre kell irányítanunk gondolatainkat, s tetteinknek Istenről és
igazságáról kell tanúskodniuk. Könnyelműen és közömbösen nem tudunk tiszteletet kivívni az
Úrnak. Ha elkeseredettek vagyunk, nem dicsőítjük Őt. Komolyan kell vennünk lelkünk
megváltását, és mások megmentését. Ez legyen a legfontosabb feladatunk, minden egyéb csak
másodlagos!
Láttam a menny szépségét. Hallottam az angyalok elragadó énekét. Jézust dicsérték,
Őnéki adták a tisztességet és dicsőséget. Valamelyest megértettem akkor Isten Fiának
csodálatos szeretetét. Elhagyta a dicsőséget, minden tisztességet, amelyben része volt a
mennyben, s annyira szívén viselte megváltásunkat, hogy türelmesen és szelíden eltűrt
minden megaláztatást. Megsebesítették, megkorbácsolták, arcul ütötték. Ráfeszítették a
Golgota keresztjére, és a legkínosabb halált szenvedte el, hogy megmentsen minket a haláltól,
hogy megmoshasson vérében, és felmehessünk a mennyei lakokba, amelyeket készít nekünk,
örülhessünk a menny fényének és dicsőségének, hallhassuk az angyalok énekét, s velük
énekelhessünk.
Láttam, hogy a menny minden angyala a szívén viseli megváltásunkat. Csak minket ne
érdekeljen? Gondtalanok legyünk, mintha jelentéktelen ügy lenne, hogy megmenekülünk-e
vagy elveszünk? Talán becsüljük le Krisztus értünk hozott áldozatát?
Olyan könyvet kaptunk, amely kivezet bennünket a sötét világ veszedelmeiből, egészen
a mennyig. Tudtunkra adja, hogyan menekülhetünk meg Isten haragjától. Beszél nekünk
Krisztus értünk történt szenvedéseiről is, a nagy áldozatról, amelyet Ő hozott, hogy
megmenekülhessünk és örökké örvendhessünk Isten jelenlétének.
Az istenfélelem látszata nem ment meg senkit. Mindannyiunknak mély és életerős
tapasztalatra kell szert tennünk. Csakis ez ment meg a nyomorúság idején. Akkor majd
próbára teszik kötelességteljesítésünk milyenségét, és ha munkánk arany, ezüst és drágakő,
akkor az Úr elrejt sátrának oltalmában.” (Bizonyságtételek I., 118–120. o.)
Március 31. Legyetek készen!

„Azért hát ekképpen cselekszem veled, Izráel! Minthogy pedig ekképpen cselekszem
veled, készülj Istened elé, oh Izráel!” (Ámós 4,12)
„Tegyük fel, hogy Krisztus ma jelenik meg az ég felhőiben. Ki lenne kész a Vele való
találkozásra? Tegyük fel, hogy úgy ragadtatunk el a mennyek országába, amint éppen
vagyunk. Fel lennénk készülve, hogy találkozzunk Isten szentjeivel, összhangban éljünk a
72
királyi családdal, a mennyei Király gyermekeivel? Milyen előkészületet tettél az ítéletre?

Megbékéltél Istennel? Együtt munkálkodsz Vele? Törekszel arra, hogy segíts a körülötted
élőkön otthonodban, szomszédságodban – mindazokon, akikkel kapcsolatba kerültél, akik
nem tartják meg Isten parancsolatait?… Felkészültél arra, hogy találkozz a Királlyal?
Ha a mennybe juthatnánk úgy, amint vagyunk, közülünk hányan lennének képesek
Istenre tekinteni? Kiken volna menyegzői ruha? Hányan lennének érdemesek arra, hogy
megkapják az élet koronáját? Nem a pozíciója teszi az embert. Krisztus az, aki lelkünkben
kiformálódik, hogy értékessé tegyen, s elnyerjük az élet koronáját, amely nem homályosul
el.” (Generálkonferenciai Bulletin, 1908. április 6.)
„A maradékra irányították figyelmemet. Az angyal így szólt hozzájuk: »El akarjátok
kerülni a hét utolsó csapást?… Ha igen, haljatok meg, hogy élhessetek! Legyek készen,
legyetek készen, legyetek készen! Nagyobb erőfeszítést kell tennetek az előkészület
érdekében… Áldozzatok mindent Istennek. Tegyetek mindent az oltárára – az ént, a vagyont,
és mindent. Mindent oda kell adni, hogy belépjünk a dicsőségbe.«” (Tapasztalatok és
látomások, 66–67. o.)
„Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, saját és Atyja dicsőségével… Míg a
gonoszok menekülnek közeléből, követői boldogok… Krisztus mindennapi társa és meghitt
barátja hűséges követőinek, akik Istennel szoros kapcsolatban és állandó közösségben élnek.
Rajtuk támad fel az Úr dicsősége… Amikor a Fenséges eljön dicsőségben, örvendeznek
ragyogásának fényes sugaraiban. Alkalmasak a mennyei lények társaságára, mert a menny a
szívükben él.” (Krisztus példázatai, 290–291. o.)
„Ha ma rendezett a viszonyunk Istennel, akkor készen vagyunk, még ha ma jönne is el
Jézus.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 227. o.)
73
ÁPRILIS - Jövetelének üzenete
Április 1. A legnagyobb munka

„Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Márk
16,15)
„»Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek« – ez
Krisztus parancsa követőinek. Nem mindenkit hív el Isten prédikátornak vagy
misszionáriusnak a szó szoros értelmében, de mindenki együttműködhet Vele azzal, hogy a jó
hírt átadja embertársainak. Mindenkinek, nagynak vagy kicsinek, műveltnek vagy
tudatlannak, idősnek vagy fiatalnak szól ez a parancs.” (Nevelés, 264. o.)
„Mindenki, aki ismeri a mára vonatkozó igazságot, felelős azért, hogy megismertesse
másokkal is. Krisztus szolgái nagymértékben felelősek a világ jólétéért és üdvösségéért.
Legyenek Isten munkatársai, hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak! (…)
A bűnös szívére Krisztus gyakorol vonzást, mégpedig a megfeszített Krisztus. A
Golgota keresztjén Jézus páratlan szeretetében nyilatkozott meg a világ felé. Szeretete a
sötétségből a világosságra vezeti az embereket, a törvényszegésből az engedelmességre és
igazi szentségre. Amikor valaki Jézust szemléli a Golgota keresztjén, a lelkiismeret ráébreszti
a bűn szörnyű voltára, úgy, mint semmi más.” (Review and Herald, 1904. március 10.; 1892.
november 22.)
„Gyülekezetünk tagjai nem néznek a megfeszített és feltámadt Üdvözítőre, akiben az
örök életre vágyakozók minden reménysége összpontosul. Pedig ez a mi üzenetünk,
érvelésünk, tanításunk, figyelmeztetésünk a bűnben élők felé, bátorításunk a vergődőnek, és
reménység minden hívő számára. Ha fel tudnánk ébreszteni az emberek érdeklődését, hogy
Krisztusra figyeljenek, Őt szemléljék, akkor félre is állhatnánk, és csak arra kellene kérnünk
őket, hogy állandóan Isten Bárányára nézzenek…
Akinek szemei Jézus Krisztusra irányulnak, mindent elhagy, meghal az önzésnek. Hinni
fog Isten minden szavában, amely oly dicsőségesen és csodálatosan felmagasztaltatik
Krisztusban.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1113. o.)
„Minden keresztény kiváltsága nemcsak várni, de siettetni Urunk Jézus Krisztus
eljövetelét. Ha mindaz, aki Krisztus nevét vallja, gyümölcsöt teremne az Ő dicsőségére,
gyorsan bevethetnénk az egész világot az evangélium magvával. A termés hamar beérne, és
Krisztus eljönne, hogy betakarítsa az értékes gabonát.” (Bizonyságtételek VIII., 22–23. o.)
Április 2. A kereszt üzenete

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Gal 6,14)
„Isten üzenetet bízott rám népe számára. Ébredjetek fel! Bővítsétek ki sátraitokat,
terjesszétek messzebb határaitokat! Testvéreim, Krisztus áron vásárolt meg titeket. Amitek
van, és amik vagytok, mindent Isten dicsőségére és embertársaitok javára kell
felhasználnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a pusztulástól.
74
Ebben a munkában kéri a közreműködéseteket. Legyetek segítő kezei! Fáradhatatlan

munkával igyekezzetek megmenteni az elveszőket.
Aki Isten szolgálatára adja magát, azt Krisztus kegyelmének alakító ereje formálja. A
Szentlélek itatja át, ezért kész megtagadni magát, felvenni keresztjét – bármely áldozatra kész
a Mesterért. Nem képes többé közönyösen elmenni a körülötte pusztuló lelkek mellett. Többé
nem önmagát akarja szolgálni, mert Isten újjáteremtette Krisztusban, és az önzésnek nincs
helye az életében. Tudja, hogy lényének minden része Krisztusé, aki megváltotta a bűn
szolgaságából. Isten egyszülött Fiának drága vére vásárolta meg jövőjének minden percét.
Eléggé értékeled-e a Golgotán hozott áldozatot, hogy készen állj minden más érdeket
alárendelni a lélekmentés munkájának? Az Üdvözítő igaz követőjének életét a bűnösök
megmentésének ugyanaz az ellenállhatatlan kívánsága jellemzi, amely az Úr életében
megnyilvánult. A keresztény nem kíván csak saját magáért élni. Öröme telik a Mester
szolgálatára szentelni mindenét, önmagát is. Kimondhatatlan vágy indítja lelkeket nyerni
Krisztus számára.
Hogyan dicsőíthetném a legjobban azt, akié vagyok a teremtés és a megváltás jogán?
Ezt a kérdést tegyük fel magunknak. Aki valóban megtért, az aggódó segíteni akarással
igyekszik megmenteni a Sátán hatalmában raboskodókat… Kevés időnk van csak hátra, hogy
felkészüljünk az örökkévalóságra… Az embereknek feltétlenül szükségük van az igazságra,
és odaadó, hűséges igyekezettel kell elmondanunk nekik. Keressétek meg az ínségben lévő
lelkeket, imádkozzatok és fáradozzatok értük!
Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő
veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás. Isten
felszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen fel, és erősödjön meg. Elnyerhetik a halhatatlanság
koronáját, övék lehet a mennyek országa. Fel kell világosítanunk a tudatlanságában elpusztuló
világot.” (Bizonyságtételek VII., 3–8. o.)
Április 3. Szeretettől indíttatva

„Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”
(1Ján 4,21)
„Az istenfélelem alapja a szeretet. Senki sem szeretheti Istent igazán, bármilyen legyen
is a hitvallása, ha nem szereti testvéreit önzetlenül. Ez a lelkület nem alakul ki bennünk
pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének a szívünkben kell
élnie. Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk. A
keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti,
hogy másokon segítsen, amikor a menny napfénye betölti szívét, s ez arcáról is sugárzik.
Ha közösségre lépünk Jézussal, a szeretet láncának arany láncszemei egybekapcsolnak
embertársainkkal – akkor krisztusi szánalmat és könyörületet tanúsítunk, s nem várjuk meg,
amíg a szegényeket és nyomorultakat elénk hozzák. Nem kell majd a mások fájdalma iránti
szánalmat kicsikarni belőlünk, mert olyan természetességgel fogunk szolgálni a
nélkülözőknek és szenvedőknek, ahogyan Krisztus »széjjeljárt, jót tévén« (Csel 10,38).
75
Az elesettek fölemelésével, a lesújtottak megvigasztalásával a menny megdicsőül. Ezt a

munkát azok végzik, akiknek a szívében Krisztus lakik. Krisztus vallása mindig áldást áraszt.
Ahova eljut, mindenütt fény jár a nyomában. Isten semmiféle nemzetiségi vagy társadalmi
különbséget nem ismer el. Ő az egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a
teremtés által, és egyek vagyunk a megváltás jogán. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön
minden válaszfalat. Kitárta a templom minden ajtaját, hogy mindenki szabad utat találjon
Istenhez. Szeretete olyan mély, olyan teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán vonzásköréből
mindazokat, akiket a kísértő megtévesztett csalásaival. Isten trónjához emeli őket – ahhoz a
trónhoz, amelyet ígéretének szivárványa övez.
Krisztus felemeli mindazokat, akik vágynak a Vele való közösségre, akik vágyakoznak
eggyé lenni Jézussal, amint Ő is egy az Atyával. Engedi, hogy meglássuk és átérezzük mások
szenvedéseit, mert meg akar szabadítani az önzéstől. Saját jellemvonásait – könyörületét,
kedvességét és szeretetét – akarja kialakítani bennünk.
»Ha parancsolataimat megtartod – mondja az Úr –, ki- s bejárást engedek néked ez itt
állók (a trónját körülvevő angyalok) között.« (Zak 3,7) Ha részt veszünk a mennyei lények
munkájában a Földön, alkalmassá válunk arra, hogy a mennyben is társaik lehessünk.”
(Krisztus példázatai, 267–270. o.)
Április 4. Ahol a bizonyságtevést kezdeni kell

„Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban;
leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.” (Zsolt 144,12)
„Krisztusért végzett munkánk kezdődjön a családi körben. Nincs ennél fontosabb
misszióterület.” (Bizonyságtételek VI., 429. o.)
„Boldogok azok a szülők, akiknek élete a mennyeinek olyan hű tükörképe, hogy Isten
ígéretei és parancsai hálát és tiszteletet ébresztenek a gyermekben; azok a szülők, akiknek
gyengédsége, igazságossága és türelme Isten szeretetét, igazságosságát és hosszútűrését
tolmácsolja a gyermeknek; akik a szülők iránti szeretet és bizalom megtanításával mennyei
Atyja iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre is megtanítják gyermeküket. Azok a
szülők, akik ilyen ajándékot adnak a gyermeknek, minden vagyonnál értékesebb kincsben
részesítik őt – olyan kincsben, amely maradandó, mint az örökkévalóság.” (Ministry of
Healing, 376. o., A nagy Orvos lábnyomán, 261. o.)
„Isten azt akarja, hogy minden fiú és lány az Ő gyermeke legyen, hogy családjába
fogadhassa őket. A fiatalok is a hívők házanépének tagjai lehetnek, és csodálatos
tapasztalatokat szerezhetnek Istennel. Lehet tapintatos, gyengéd szívük, amely kész az Istentől
jövő benyomások befogadására. Lehet olyan szívük, mely telve van Jézus iránti bizalommal
és szeretettel, és az Üdvözítőért él. Krisztus kis misszionáriusokat nevel belőlük. Egész
gondolatviláguk megváltoztatható úgy, hogy a bűn nem tűnik számukra kívánatosnak, hanem
kerülik és gyűlölik.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek,
tanároknak és diákoknak], 169. o.)
„A szülők szóval és példaadással tanítsák meg gyermekeiket, hogy fáradozzanak a meg
nem tért emberekért. Neveljük őket úgy, hogy együtt érezzenek az idősekkel, a
76
szerencsétlenekkel, és igyekezzenek enyhíteni a szegények és lesújtottak szenvedésein…

Legfiatalabb éveiktől kezdve beléjük kell oltanunk az egyszerűséget, az áldozathozatalt
mások javára és Krisztus ügyének építésére, hogy Isten munkatársai lehessenek.
Isten terve szerint a földi családok legyenek a mennyei család előképei. A keresztény
családi otthon, ha Isten terve szerint alapozzuk meg és vezetjük, Isten egyik leghatékonyabb
eszköze lesz a keresztény jellem kialakítására és az Úr művének építésére.” (Bizonyságtételek
VI., 429–430. o.)
Április 5. A nyomorúságban veszteglő világ

„Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és
ímé, sötétség, s fényességre, és ímé, homályban járunk!” (Ésa 59,9)
„Sokan vannak olyanok, akik olvassák az Írásokat, de nem értik azok valódi tartalmát.
Szerte a világon férfiak és nők sóvárogva néznek a menny felé. Imádságok, könnyek, kérések
szállnak fel világosságra, kegyelemre és a Szentlélekre áhítozó lelkektől. Sokan vannak a
mennyek országának határán, csak arra várnak, hogy összegyűjtessenek.” (Az apostolok
története, 109. o.)
„Az emberek szíve mindenütt kiált valami után, amit hiányol. Sokan vágynak olyan
erőre, amellyel le tudják győzni a bűnt, olyan erőre, amely megszabadítja őket a gonoszság
fogságából, s egészséget, életet és békességet ad. Sokan, akik egyszer már ismerték Isten
szavának erejét, de egy ideig Isten nélkül éltek, most újra vágynak az Úr jelenléte után…
Sírjunk a sírókkal, és örüljünk az örvendezőkkel! A meggyőzés erejével, az ima
hatalmával – Isten szeretetének erejével – ez a munka nem lehet gyümölcstelen.
Mennyei lények várnak arra, hogy velünk együttműködve megmutathassák a világnak,
mivé válhatnak emberek, és Istennel egységben mit tehetnek a pusztulásba rohanó lelkek
megmentéséért. Isten korlátlanul fel tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva
szabad teret enged szívében a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él.”
(Ministry of Healing, 143–144., 159. o., A nagy Orvos lábnyomán, 91–92., 103. o.)
Április 6. Tanítás házról házra

„Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és
tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként.” (Csel 20,20)
„A gyülekezet tagjainak többet kell házról házra járva Biblia-órákat tartani, iratainkat
terjeszteni… Ha minden víz mellé vetünk, látni fogjuk, hogy aki bőven vet, bőven is arat.
Akik azt állítják, hogy Krisztus gyermekei, kövessék Krisztus példáját. Segítsétek
embertársaitokat, enyhítsétek testi szükségleteiket! Hálájuk ledönti a korlátokat – szívükhöz
férkőzhetünk… A nők is részt vehetnek a munkában, hogy az igazság magvát oda rejtsék,
ahol kifejlődhet, és nyilvánvalóvá válhat… Olyan munkát tudnak végezni családjaikban,
amelyre a férfiak nem képesek. Elérik a lélek belső kamráit. Nagy szükség van a
tevékenységükre. A tapintatos és alázatos nők jó munkát végezhetnek, családoknak
mutathatják be és magyarázhatják az isteni igazságot. Isten igéje így megvilágítva elvégzi
átalakító munkáját, és egész családok megtérnek.
77
Szólj Jézusról és az Ő igazságáról a családi körben, a szomszédod tűzhelye mellett, és a

betegágyaknál! Értékes magot hinthetsz el így, amely sok nap múlva kikel és gyümölcsöt
terem. Lelkeket kell mentenünk számos reménytelennek látszó helyen. Ragadja meg lelkünket
a misszionáriusi igyekezet, és serkentsen olyan emberek elérésére, akiket eddig kihagytunk
terveinkből; menjünk olyan helyekre, ahol nem állt szándékunkban dolgozni. Az Úrnak
megvan a maga terve az örömhír magvetésére. Ha az Ő akarata szerint vetünk, annyira
megsokszorozzuk a magot, hogy igéje ezreket ér el, akik sohasem hallottak Jézus igazságáról.
Angyalok ezrei és tízezrei várják, hogy együttműködjenek a gyülekezet tagjaival az
Isten által bőkezűen adott világosság továbbadásában, hogy népet készítsünk elő Krisztus
jövetelére.” (Bizonyságtételek IX., 127–130. o., magyar kiadás: 85–87. o.)
„Nővéreim, fiatalok, középkorúak és idősek, kivehetitek részeteket a ma végzendő,
befejező munkából – és akik megteszik, amire lehetőségük van, a legmagasabb rendű
tapasztalatban részesülnek. Az énről megfeledkezve, növekednek a kegyelemben.”
Április 7. Egyéni, személyes tanúskodás

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz
Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3,16)
„Akik azt állítják, hogy szeretik Istent, miért nem igyekeznek felvilágosítani
szomszédaikat, ismerőseiket, hogy ők is részesedhessenek az üdvösségben? Így
megmenthetnénk az életüket. Krisztus szégyenletes, kínos halálra adta magát, hogy lelke
gyötrelmével megmentse a pusztulókat. Krisztus képes, Krisztus akarja, Krisztus vágyódik
megmenteni mindazokat, akik Hozzá jönnek! Szóljatok a veszélyben forgó emberekhez, és
vegyétek rá őket, hogy emeljék tekintetüket a kereszten haldokló Jézusra. Azért halt meg,
hogy lehetővé tegye számunkra a bűnbocsánatot. Szóljatok a bűnösökhöz Krisztus gyengéd,
szánakozó szeretetével. Vegyük ezt nagyon komolyan; ne hallatsszon egyetlen durva, hangos
szó sem azok ajkáról, akik igyekeznek rábeszélni az embereket arra, hogy tekintsenek fel és
éljenek.” (Bizonyságtételek VI., 66–67. o.)
Április 8. Fújjatok riadót!

„Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e
föld minden lakói, mert eljő az Úr napja, mert közel van az.” (Jóel 2,1)
„Az kösse le most a figyelmünket, ami az örök életünkkel kapcsolatos. Nem
engedhetjük meg magunknak, hogy a mennyei dolgokat a második helyre tegyük… Isten
ítéletei megmutatkoznak a földön. Ünnepélyes figyelmeztetés hallatszik: »Legyetek készen ti
is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia!« (Mát 24,44)
Sokan, igen sokan vannak egyházunkban, akik csak keveset tudnak a mára vonatkozó
igazság valódi értelméről. Ne menjetek el az idők jeleinek beteljesedése mellett, amelyek
olyan világosan beszélik, hogy a vég közel. Milyen sokan vannak, akik nem keresik lelkük
megváltását, és nemsokára keserű panaszra fakadnak: »Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!« (Jer 8,20)
78
A Föld történelmének záró jelenetei közepette élünk. A jövendölés gyorsan teljesedik.

A megpróbáltatás ideje gyorsan elmúlik. Nincs egy percnyi vesztegetni való időnk sem. Ne
találtassunk az őrségen elaludva. Senki ne mondja szívében vagy cselekedeteivel: »Halogatja
még az én uram a visszajövetelét.« (Mát 24,48) Krisztus közeli jövetelének üzenete
hangozzon odaadó, figyelmeztető szavakkal. Beszéljük rá az embereket, hogy térjenek meg,
és meneküljenek meg az eljövendő haragtól. Ébresszük rá őket a haladéktalan felkészülésre,
mert csak igen keveset tudunk arról, ami előttünk van. Prédikátorok és hívek menjenek ki az
érett búzamezőkre!
Az Úr nemsokára eljön, és fel kell készülnünk, hogy találkozzunk Vele békességben.
Határozzuk el, hogy megteszünk mindent, ami hatalmunkban áll, s megosztjuk a világosságot
azokkal, akik körülöttünk élnek… Készen kell lennünk és várnunk kell Jézus jövetelére.
Milyen dicső lesz meglátni Őt, és örömmel üdvözölni! Régóta várunk, de hitünk nem
gyengült meg. Ha meglátjuk a Királyt a maga szépségében, örökkön-örökké áldottak leszünk.
Úgy érzem, hangosan kell kiáltanom: Hazafelé! Közeledünk ahhoz az időhöz, amikor
Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait.”
(Review and Herald, 1903. július 14.)
Április 9. Isten különleges, mának szóló üzenete

„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétség cselekedeteit, és
öltözzük fel a világosság fegyvereit.” (Róm 13,12)
„Az olyan időben, mint amilyen ez is, csak egy cél lehet a szemünk előtt: használjunk
fel minden eszközt, melyet az Úr bocsátott rendelkezésünkre, hogy általa az isteni igazságot
emberi szívekbe plántáljuk… Minden keresztény kötelessége, hogy képességeit a végsőkig
megfeszítve terjessze Jézus ismeretét.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény
nevelés alapjai], 201. o.)
„Isten régóta várt és még ma is vár, hogy azok, akik a teremtés és megváltás jogán az
övéi, odafigyeljenek szavára, és engedelmeskedjenek Neki mint szerető, alázatos gyermekek,
akiknek az a vágyuk, hogy mellette legyenek, és arcának világossága ragyogjon rájuk. A
harmadik angyal üzenetét kell hirdetnünk a világnak, figyelmeztetve az embereket a fenevad
képe és imádása veszélyére, s hívnunk kell őket, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik
»megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét«. Isten nem jelentette ki számunkra, mikor
zárul le ez az üzenet, vagy mikor ér véget a próbaidő… Az a kötelességünk, hogy vigyázzunk,
dolgozzunk és várjunk, s minden pillanatot kihasználjunk, munkálkodva az emberekért, akik
másként elvesznek…
Most van itt az ideje, hogy vigyázzunk, dolgozzunk és várakozzunk… Mindenek vége
közel van… Az Úr Lelke azon munkálkodik, hogy az ihletett ige igazságát rápecsételje a
lélekre úgy, hogy Krisztus hitvalló követőinek szent és megszentelt örömben lesz részük, s
így képesek lesznek abban részesíteni másokat is…
Mélyebb, erősebb és kényszerítőbb erejű bizonyságtételre van szükség az igazság
hatalmáról, amint láthatóvá válik azok gyakorlati, istenfélő életében, akik vallják, hogy hiszik.
79
Kérjük Istent, plántálja szívünkbe az igazságot, hogy úgy tanítsuk másoknak, ahogyan
Krisztusban van. Igen ünnepélyes, komoly időszakban élünk, mert lelkek döntenek arról, mi
lesz az örök sorsuk. Sátán és angyalai állandóan arra törekednek, hogy megsemmisítsék,
érvénytelenítsék Isten törvényét, s így a bűn foglyaiként tarthassák rabságban az emberi
lelkeket. A Földet beborító sötétség egyre mélyül, de azoknak, akik alázatosan járnak
Istennel, nincs félnivalójuk.” (Review and Herald, 1894. október 9.)
Április 10. A döntés ideje

„Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak
még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl
valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok. Én azonban és az
én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15) „Őrült ez a világ. Téboly kerít hatalmába
férfiakat és nőket, és örök romlásba sodorja őket. Az élvhajhászat minden változata
eluralkodott, és az emberek annyira beleszerettek a gonoszságba, hogy nem is figyelnek oda a
figyelmeztetésekre és kérlelésekre.
Az Úr így szól a Föld népéhez: »Válasszatok még ma, kit akartok szolgálni.« Mindenki
most dönti el örök sorsát. Az embereknek rá kell ébredniük, fel kell ismerniük az idő
komolyságát, hogy közel van az a nap, amikor az emberi próbaidő lezárul. Isten senkinek nem
adott olyan üzenetet, hogy öt, tíz vagy húsz év telik még el, mielőtt a földi történelem véget
ér. Nem ment fel senkit, aki késlekedik felkészülni Jézus eljövetelére. Nem mondhatja senki,
ahogy a hűtlen szolga tette, hogy »halogatja még az én uram a hazajövetelt«, mert ez az
előkészületünkre adott lehetőségek vakmerő mellőzéséhez vezet. Isten mindenkit, aki az Ő
szolgájának vallja magát, felszólít, hogy úgy végezze az Úr munkáját, mintha ez a nap lenne
az utolsó…
Beszéljünk az Emberfia gyors érkezéséről az ég felhőiben, aki hatalommal és nagy
dicsőséggel jelenik majd meg. Ne hagyjuk figyelmen kívül ama napot…
Ezt az óriási terhet kell hordoznia mindenkinek. Megbocsáttattak a bűneim? Krisztus, a
teherhordozó, elvette-e vétkemet? Van-e tiszta, Jézus Krisztus igaz élete által megtisztított
szívem? Jaj annak, aki nem keres menedéket Krisztusban. Jaj annak, akinek figyelme
elterelődik a munkáról, és bárkinek az éberségét gyengíti most…
A nagy munka, amelyről nem szabad elterelődnie az ember figyelmének, annak
átgondolása, hogyan állok meg személyesen Isten színe előtt. Lábunk a korszakok kőszikláján
áll? Elrejtjük magunkat az egyetlen menedékben? A vihar közeleg, felkészültünk arra, hogy
szembenézzünk vele? Egyek vagyunk Krisztussal, amint Ő egy az Atyával? Isten örökösei és
Krisztus örököstársai vagyunk?…
Krisztus jellemének kell a mi jellemünkké válnia. Szívünk megújulása által át kell
alakulnunk. Ez az egyetlen biztonságunk. Az igaz keresztényt semmi sem szakíthatja el
Istentől.” (Review and Herald, 1900. november 27.)
80
Április 11. Mások megmentéséért élni

„Mondta pedig mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye
fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Luk 9,23)
„A bűn, amelyet olyannyira melengetünk, amely elválaszt bennünket Istentől, és a
legtöbb lelki betegség oka: az önzés. Semmilyen más úton nem térhetünk vissza az Úrhoz,
csakis lemondással. Bár magunktól mit sem tehetünk, de ha Isten megerősít, akkor mások
javára tudunk élni, s így letérünk az önzés útjáról. Nem kell távoli országokba mennünk, hogy
bebizonyítsuk, mindent Istennek szentelünk hasznos, önzetlen élettel. Tegyük meg a tőlünk
telhetőt a családi körben és a gyülekezetben, a baráti körünkben és a munkahelyünkön. Éppen
a hétköznapi életben legyünk lemondók, ott győzzük le önzésünket. Pál ezt tudta mondani
magáról: naponta meghalok. Az tesz minket győztessé, ha az élet apró ügyeiben naponta
meghalunk az önzésünknek. Az a kívánság segít elfeledkezni magunkról, hogy másokkal
tegyünk jót. Sokakból kifejezetten hiányzik a mások iránti szeretet. Ahelyett, hogy
megbízhatóan végeznék kötelességüket, csak a saját kényelmüket keresik.
Isten határozottan a kötelességünkké teszi, hogy mások áldására legyünk javainkkal és a
bennünket körülvevő jó légkörrel, s Tőle kérjük a bölcsességet, amely erőt ad, hogy mindent
elkövessünk a mellettünk élőkért, emelkedetté téve gondolataikat és vágyaikat. Ha másokért
fáradozunk, akkor édes megelégedés tölt be minket, olyan belső béke, amely önmagában is
elegendő jutalom. Amikor az a magasztos és nemes kívánság ösztönöz, hogy jót tegyünk
másokkal, akkor az élet kötelességeinek hűséges teljesítése közben megtaláljuk az igazi
boldogságot. S ez minden földi fizetségnél dicsőbb jutalmat ad. Mert az angyalok felfigyelnek
minden hűséges, önzetlen kötelességteljesítésre, és ezek ragyogni fognak az életünkről
vezetett feljegyzésben. A mennyben senki sem gondol majd önmagára, nem a saját kedvére
igyekszik tenni. Hanem a tiszta, valódi szeretettől indíttatva mindenki a körülötte élő mennyei
lények boldogságáért munkálkodik. Ha Isten országában a mennyei lények társaságának
akarunk örvendezni, akkor már idelenn a mennyei elvek kormányozzanak bennünket!”
„Az a legnagyszerűbb munka ma, amit világunkban végezhetünk, ha azáltal dicsőítjük
Istent, hogy életünk Krisztus jellemét tükrözi.” (Bizonyságtételek VI., 439. o.)
Április 12. Az életre vezető ösvény

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a
veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az
út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mát 7,13–14)
„Krisztus arra szólít fel, hogy lépjünk a keskeny útra, ahol minden lépés az »én«
megtagadását jelenti. Felhív, hogy álljunk az örök igazság talapzatán, és tusakodjunk, igen,
tusakodjunk a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott…
Ahogy közeledünk ahhoz az időhöz, amikor a hatalmasságok és fejedelemségek, a
gonoszság lelkei, amelyek a magasságban vannak, teljes erejükből harcba szállnak az igazság
ellen, amikor Sátán megtévesztő hatalma olyan nagy lesz, hogy ha lehetséges, elhiteti még a
választottakat is, éberségünket az isteni világosság fokozza fel, hogy ne legyünk tudatlanok
81
Sátán csalásait illetően. Isten lehetővé teszi a szent angyalok segítségével, hogy munkánk
diadalmasan haladjon előre. De siker ritkán következik megosztott erőfeszítésből. Az egyház
minden tagjának egyesült igyekezetére van szükség.
Az egyháznak ma olyan férfiakra van szüksége, akik – mint Énok – Istennel járnak, és
bemutatják Krisztust a világnak. Az egyház tagjainak magasabb életcélt, lelki szintet kell
elérniük. A mennyei hírnökök arra várnak, hogy együttműködjenek azokkal, akik meghalnak
az »én«-nek, és akiknek élete beteljesíti e szavakat: »Élek pedig többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta értem.« (Gal 2,20) Ilyen férfiakból és nőkből álljon az
egyház, mielőtt világossága kiárad a világra, tiszta, határozott sugarakban. Látásunkat sokszor
elhomályosítja az önzés. Krisztust sokan ismét keresztre feszítik, akik az »én« dédelgetése
révén megengedik Sátánnak, hogy befolyása alá vonja őket…
Istennek az a célja, hogy mindenki megpróbáltassék, s így világossá váljon, hűséges-e a
törvények iránt, amelyek a mennyek országát kormányozzák. Végül Isten megengedi
Sátánnak, hogy felfedje valódi arcát, megmutassa magát mint hazug, vádoló és gyilkos. Az
Atya így népe végső győzelmét még nyilvánvalóbbá, dicsőségesebbé és teljesebbé teszi.”
(Review and Herald, 1900. december 4.)
Április 13. Közösség Krisztussal

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az
terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Ján 15,5)
„A vég közel! Isten felszólítja gyülekezetünket, hogy rendezzük, ami még hátravan.
Isten munkatársai, hatalmat adott nektek az Úr, hogy másokat is magatokkal vigyetek a
mennybe! Legyetek Isten életre hívó küldöttei, a világosság közvetítői. Mennyei angyalok
állnak körülöttetek, akiket Krisztus bízott meg, hogy támogassanak és erősítsék kezeteket a
lelkek megnyeréséért végzett munkájában.
Felhívom minden gyülekezetünket: Különüljetek el a világtól, és legyetek
megkülönböztethetők – a világban éltek, de ne legyetek annak részei! Tükrözzétek a
világosság napjának ragyogó sugarait.
Gyülekezetünk tagjai, ébredjetek fel, mielőtt örökre késő lenne! Mindenki végezze a
munkáját, és védelmezze az Úr nevét, akiről neveztetik. A lustaság és hitetlenség helyét
foglalja el a szilárd hit és az odaadó istenfélelem. A vallásos szolgálatok nem lesznek többé
unalmasak, és az igazság gyönyörűséget hoz számunkra, ha hittel ragadjuk meg Krisztust.
Összejöveteleinket, amelyek most egyhangúak és élettelenek, életre kelti majd a Szentlélek.
Naponta gazdag tapasztalatokban részesülünk, amikor gyakoroljuk a kereszténységet, amit
vallunk. Bűnösök térnek majd meg. Az igazság szava megérinti őket, és ők is ezt mondják:
»Csodálatos dolgokat láttunk és hallottunk ma!«
A gyülekezet igen sokat végezhetne el, ha azt tenné, amit Isten bízott rá kötelességként
– ennek tudatában vajon mégis tovább alszanak a hívők, vagy ráébrednek a megtiszteltetésre,
amelyben Isten könyörületes gondviselése folytán részesültek? Vállalják-e az öröklött
felelősséget, befogadják-e a nekik küldött világosságot, és átérzik-e annak fontosságát, hogy
82
felkeljenek és megküzdjenek a sürgető feladatokkal, amelyek most várnak rájuk? Bárcsak

mindannyian felriadnánk és megmutatnánk a világnak, hogy hitünk élő hit, és létfontosságú
kérdés áll a világ előtt, mert Jézus hamar eljön. Hadd lássák az emberek, hogy igazán hisszük,
hogy az örökkévalóság mezsgyéjén járunk. Isten országának építése az emberi hűtlenség vagy
hűség szerint lassul vagy gyorsul. A munka akadálya az, amikor az ember nem dolgozik
együtt Istennel. Imádkozhatjuk, hogy »Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is«, de ha nem az ima szerint tevékenykedünk, kérésünk
gyümölcstelen marad.
Lehet, hogy gyenge, tévelygő és bűnös vagy, de az Úr felajánlja, hogy társulj vele.
Meghív, hogy helyezd magad Isten parancsnoksága alá. Ha Krisztussal egyesülsz, Isten
munkáját végezheted. »Nélkülem semmit sem tehettek« – mondta Krisztus.”
(Bizonyságtételek VI., 436–438. o.)
Április 14. Az Üdvözítő képviselői

„Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint
gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás
napján.” (1Pét 2,12) „Isten elvárja azoktól, akik Krisztus nevét viselik, hogy képviseljék,
mutassák be Őt. Megszentelt, megtisztult és szent nép legyenek, világosságot árasztva
mindazokra, akikkel csak érintkeznek…
Krisztus követői különüljenek el a világtól az elvek és az érdekek terén, de nem szabad
elzárkózniuk a világ elől. Az Üdvözítő mindig az emberek között volt – nem azért, hogy
bármi olyanra bátorítsa őket, ami nincs összhangban Isten akaratával, hanem hogy felemelje
és nemesebbé tegye őket. »Én értük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké
legyenek az igazságban« – jelentette ki (Ján 17,19). A kereszténynek tehát az emberek között
kell lakoznia, hogy az isteni szeretet mint a só őrizze meg a világot a romlástól…
Magasabb rendű, tisztább, nemesebb életre van igazán szükségünk. A világ figyeli,
hogy milyen gyümölcsöket teremnek a hitvalló keresztények… A Biblia vallásával
kapcsolatban kedvező vagy kedvezőtlen benyomások érik mindazokat, akikkel találkozunk.
Isten és angyalai is figyelnek. Isten arra vár, hogy népe életével bemutassa a keresztény
élet előnyeit a világiassághoz képest, s a magasabb rendű, szent munkát végezzék. Isten arra
vágyik, hogy meglássa követőit, amint bemutatják, hogy a befogadott igazság a mennyei
Király gyermekeivé teszi őket. Azt szeretné, ha rajtuk keresztül kiáraszthatná határtalan
szeretetét és irgalmát.
Krisztus is vágyva vágyakozik arra, hogy egyháza tükrözze jellemét. Amikor az
Üdvözítő jelleme tökéletesen megnyilatkozik népe körében, Ő eljön, hogy magához fogadja
őket. Minden keresztény kiváltsága nemcsak várni, hanem siettetni Urunk eljövetelét. Ha
mindannyian, akik Jézus nevét valljuk, gyümölcsöznénk az Ő dicsőségére, milyen gyorsan
elvethetnénk az evangélium magvát az egész világon! Az utolsó nagy aratás megtörténne, és
Krisztus eljönne.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek,
tanároknak és diákoknak], 322–324. o.)
83
Április 15. Jellem, amit a világ elismer

„Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elfordult és
elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2,15)
„Istennek az a célja, hogy népén keresztül bemutassa országának alapelveit. Szeretné
elkülöníteni őket a világ szokásaitól, hogy életükben és jellemükben megnyilatkozhassanak
ezek az elvek… Az Isten egyházában nyilvánvalóvá tett isteni jóság, irgalom, igazságosság és
szeretet szemlélése által a világ fogalmat alkothat az Úr jelleméről. És amikor Isten törvényét
így mutatjuk be a gyakorlati életben, a világ majd elismeri azok igazságát, akik mindenki
másnál jobban szeretik, félik és szolgálják Istent.
A szombatünneplő adventisták mindenki másnál inkább legyenek jóindulatúak
szívükben és beszédükben egyaránt. Isten rájuk bízta a legünnepélyesebb igazságokat,
melyeket valaha halandóknak adott. A kegyelem, hatalom és hatékonyság minden ajándékát
gazdagon rájuk árasztotta. Krisztus közeli visszatérését várják az ég felhőiben. Ha nem keltik
azt a benyomást a világ előtt, hogy hitük uralkodó hatalom az életükben, nagyon
megszégyenítik Istent.
Sátán kísértéseinek egyre növekvő hatalma miatt olyan időket élünk, amelyek tele
vannak veszéllyel Isten gyermekei számára, és állandóan a nagy Tanítótól kell tanulnunk,
hogy minden lépést biztonságosan és helyesen tehessünk meg. Isten hitvalló népének élő
bizonyságtételt kell hordoznia, hogy a világ láthassa: ebben a korban, amikor a gonosz
uralkodik mindenfelé, még van egy nép, amely leteszi a maga akaratát, és arra törekszik, hogy
Isten akaratát cselekedje – egy nép, amelynek szívébe és életébe be van írva Isten törvénye…
Gondolataik legyenek tiszták, szavaik nemesek és emelkedettek. Krisztus vallása
szövődjön bele mindenbe, amit tesznek és mondanak. Megszentelt, megtisztult, szent néppé
legyenek, akik eljuttatják a világosságot mindenkinek, akivel csak érintkeznek. Istennek az a
célja, hogy életükben az igazság bemutatásával dicséret legyenek a világban. Krisztus
kegyelme elégséges ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.” (Counsels to Parents, Teachers and
Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 321–322. o.)
Április 16. A világnak szóló bizonyságtétel

„A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden
ember.” (2Kor 3,2)
„Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az
Úr elvárja népétől, hogy nyilvánvalóvá tegye: a kegyelem megmentő ereje képes átalakítani a
hibás jellemet. Kiegyensúlyozottá és gyümölcstermővé tehet bennünket.
Ahhoz, hogy Isten munkája megvalósulhasson, elő kell készülnünk az összejövetelekre.
Az Úr felhív, hogy űzzük ki szívünkből az önzést, mert az az elidegenedés gyökere. Vágyik
rá, hogy gazdagon ránk tölthesse Szentlelkét, és felszólít, hogy egyszerű életet élve
egyengessük az utat az Úr előtt. Ha Isten kedvéért lemondunk hibás elképzeléseinkről és
elhagyjuk helytelen szokásainkat, szemünk megnyílik, és látni fogjuk a botránkozás köveit,
amelyeket keresztényietlen magatartásunkkal, beszédünkkel állítottunk mások útjára. Isten
felszólít minket, hogy távolítsunk el minden botránykövet. Azt mondja: »Valljátok meg
84
bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen

hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.« (Jak 5,16) Akkor miénk lehet a bizonyosság,
mint Dávidé volt, miután bevallotta bűnét. Így imádkozott: »Add vissza nékem szabadításod
örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem! Hadd tanítsam a bűnösöket a Te útjaidra,
hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. Szabadíts meg engem a vérontástól, oh Isten,
szabadításomnak Istene! Hogy harsogja nyelvem a Te igazságodat!« (Zsolt 51,14–15)
Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, a hit és a krisztusi szeretet
légköre veszi körül lelkünket, és ez éltetően hat mindenkire, aki belélegzi. Akkor úgy
mehetünk a tábori összejövetelekre, hogy adjunk is, ne csak kapjunk. Aki Krisztus
szeretetében részesült, akit Isten Lelke világosított fel, és aki megtér az igazsághoz, tudatában
lesz annak, hogy mindannak adósa a drága áldásokért, akivel csak érintkezik. Az Úr olyan
emberek felkeresésére használja fel az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem
tudnak elérni. Olyan szavak szólására készteti őket, amelyek bemutatják Krisztus megmentő
kegyelmét.
Amikor áldást árasztanak másokra, nekik is áldásban lesz részük. Isten lehetőséget nyújt
arra, hogy másokra is kiterjesszük kegyelmét, s így még több kegyességgel áraszthasson el
minket. Amikor Isten szolgája felhasználja az Istentől kapott talentumokat és képességeket,
akkor saját hite és reménysége is megerősödik. Isteni megbízottak dolgoznak vele együtt.”
(Bizonyságtételek VI., 43–44. o.)
Április 17. Isten kipótolja a hiányosságokat

„Mint együtt munkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten
kegyelmét.” (2Kor 6,1)
„Vegyünk részt Isten világméretű munkájában! Nyújtsunk segítő kezet, ahol
megmentésre váró lelkek vannak, hogy sok embert vezethessünk el Istenhez. A vég közel.
Használjuk hát ki minden képességünk utolsó morzsáját is, és minden eszközt, amely
segítséget jelenthet munkánk végzésében.
Hogyan érezhetik magukat az angyalok, amikor látják a vég közeledését, és azt, hogy
azok az emberek, akikre a könyörület utolsó üzenetét bízták, egy helyre zsúfolódnak össze, a
saját lelkük javára járnak el az összejövetelekre, sőt elégedetlenkednek, ha nem tartanak nekik
elég jó prédikációt. Ugyanakkor alig tartják felelősnek magukat másokért, és alig tesznek
valamit az emberek megmentéséért. Akik valóban élő hit által egyesültek Krisztussal, azok az
isteni természet részeseivé lesznek. Szüntelenül kapják Tőle a lelki táplálékot, és képtelenek
hallgatni – nem hallgatják el az isteni üzenetet.
Az élet mindig tettekben nyilvánul meg. Ha a szív él, szétküldi az életadó vért a test
minden részébe. Akinek a szíve tele van lelki élettel, azt nem kell sürgetnünk, hogy másoknak
is juttasson belőle. Az isteni élet árad szívéből, a kegyesség gazdag áramlataiban. Isten
dicsőül meg attól, ahogyan az ilyen ember imádkozik, ahogyan tevékenykedik.
Nem a legtekintélyesebb vagy a legtehetségesebb ember éri el a legnagyszerűbb és
legtartósabb eredményeket. Kik a leghatékonyabb munkások? Akik felelnek a hívásra:
85
»Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos
szívű vagyok.« (Mát 11,29)
Akiknek Isten értelmet adott, és nem hajlandók az Ő dicsőségére felhasználni ezt az
ajándékot, akkor vizsga és próba után a saját képzelgéseikre hagyja őket, és olyan embereket
fogad el szolgáiul, akik nem látszanak olyan gazdagon megajándékozottnak és nincs annyi
önbizalmuk. A gyengébbeket fogja erőssé tenni, mert Istenben bíznak, hogy megteszi értük,
amire maguktól képtelenek. Isten elfogadja őket, és kipótolja a hiányosságokat.”
(Bizonyságtételek VI., 440., 443–444. o.)
„Angyalok figyelnek, hogy meghallják, milyen bizonyságot tesztek a világ előtt
mennyei Uratokról.” (Krisztushoz vezető lépések, 119. o.)
Április 18. A hatalommal kísért igehirdetés

„Azokban a napokban pedig eljött Keresztelő János, aki prédikált Júdea pusztájában. És
ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mát 3,1–2)
„Amikor Keresztelő János a pusztában élt, Isten tanította. Tanulmányozta Isten
megnyilvánulásait a természetben. Isten Lelkének irányítása mellett kutatta a próféták
könyvtekercseit. Éjjel-nappal Krisztusról elmélkedett, míg be nem töltötte gondolatait, szívét
és lelkét a dicső látomás. A király szépségét szemlélte, és szem elől veszítette önmagát. Látta
a megszentelődés felséges voltát, és ügyetlennek, érdemtelennek tartotta magát. Isten üzenetét
kellett hirdetnie. Készen állt arra, hogy a menny hírnöke legyen. Nem félt az emberektől, mert
Istenre tekintett. Rettegés nélkül állt a földi uralkodók elé, mert reszketve hajolt meg a
királyok Királya előtt. János bonyolult érvelések és finoman kidolgozott elméletek nélkül
hirdette üzenetét. Figyelmeztetően és szigorúan, mégis reményteljesen hangzott szava a
pusztából: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.« Hangjának új és különös
hatalma megindította az embereket. Az egész nemzet megmozdult, tömegek sereglettek hozzá
a pusztába.
A mi korunkban, közvetlenül azt megelőzően, hogy Krisztus eljönne az ég felhőiben, a
Jánoséhoz hasonló munka vár elvégzésre. Isten embereket hív, népet készíteni elő, amely
megállhat az Úr nagy napján… Nekünk, a Krisztus közeli megjelenésében hívő népnek is
üzenetet kell közvetítenünk: »Készülj Istened elé!« Olyan közvetlennek kell lennie az
üzenetnek, mint Jánosé volt. Királyokat rótt meg bűneik miatt. Az életét is veszélyeztette, de
nem habozott hirdetni Isten szavát. Ma is ilyen bátran kell hirdetnünk az isteni figyelmeztetést
és hívást. Ahhoz, hogy olyan üzenetet közvetíthessünk, mint amilyet János, olyan lelki
tapasztalatunknak kell lennie, amilyen neki volt. Ugyanazt a munkát kell elvégeznünk
magunkban. Istenre kell néznünk, és Őt szemlélve szem elől veszíteni önmagunkat.”
(Bizonyságtételek VIII., 331–333. o.)
Április 19. „Íme az Isten Báránya”

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Ján 1,29)
„Jánosnak természettől fogva ugyanolyan hibái és gyengeségei voltak, mint az
embereknek általában, de az isteni szeretet érintése átalakította őt. Amikor Krisztus szolgálata
86
elkezdődött, János tanítványai azzal a panasszal mentek hozzá, hogy mindenki az új tanítót
követi. János ekkor megmutatta, hogy világosan megértette: Jézus hatalmasabb nála.
Örömmel üdvözölte, hiszen az Ő útját készítette elő.
Így felelt a tanítványainak: »Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott
néki. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus,
hanem hogy Őelőtte küldettem el. Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig,
aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.« (Ján 3,27–30)
Hittel nézte a Megváltót, s fölemelkedett a lemondás magaslatára. Senkit sem igyekezett
magához vonzani, hanem magasabbra és még magasabbra törekedett emelni gondolataikat,
míg csak meg nem nyugszik tekintetük Isten Bárányán. János csak hang volt, kiáltó szó a
pusztában. Most örömmel fogadta a csendet és az ismeretlenséget, hogy mindenki az élet
világossága felé fordulhasson.
Isten hírnökei, akik hűek hivatásukhoz, nem keresnek maguknak megtiszteltetést. A
Krisztus iránti szeretet elnyeli az önszeretetet. Rájönnek, hogy hivatásuk azt hirdetni, amit
János hirdetett: »Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!« (Ján 1,29) Jézust
dicsőítik, és Vele az egész emberiség fölemelkedik.
Krisztus e dicsőségében összes követőinek is részesülniük kell… Csak annyiban tudjuk
befogadni a menny világosságát, amennyiben hajlandók vagyunk megválni az »én«-től. Csak
annyira tudjuk felismerni Isten jellemét és hit által elfogadni Krisztust, amennyire
megengedjük, hogy minden gondolatunk alárendelődjék a Krisztus iránti engedelmességnek.
Mindaz, aki ezt teszi, bőven kapja a Szentlelket. Krisztusban »…lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg, És ti Őbenne vagytok beteljesedve…« (Kol 2,9–10).” (Bizonyságtételek
VIII., 333–334. o.)
Április 20. Isten reformra szólít fel

„És ez Őelőtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz
térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes
népet.” (Luk 1,17)
„Keresztelő János Illés lelkével és erejével dolgozott, hogy előkészítse az Úr útját és az
igazak bölcsességére vezessen embereket. Ő volt azok képviselője, akik ebben az utolsó
időben élnek, akikre Isten szent igazságokat bízott, hogy hirdessék az embereknek, és
előkészítsék az utat Krisztus második eljövetele előtt.
Akiknek Krisztus második eljövetelét kell előkészíteniük, azokat a hű Illés jelképezi,
mint ahogy János is Illés lelkületével jött, hogy előkészítse az utat Krisztus első eljövetelére.
A megújulásnak az a magasztos célja, hogy mi magunk felszabaduljunk, és az embereket is
gondolkodásra késztessük. Kapcsoljuk össze az üzenettel a mindenben megtartott
mértékletességet, hogy elfordítsuk Isten népét a bálványimádástól, a falánkságtól, a
fényűzéstől a ruházkodásban és más dolgokban.
Akiket Isten különösképpen vezet és megáld, azoktól elvárja a lemondást, alázatot és
mértékletességet – ezt kell hirdetnünk az embereknek, ellentétben mindazok fényűzésével,
87
egészségrontó szokásaival, akik a mai romlott korban élnek. Isten megmutatta, hogy az
egészségügyi megújulás olyan szorosan összefügg a harmadik angyal üzenetével, mint a kar a
törzzsel. Sehol sem találunk olyan súlyos okot a fizikai és az erkölcsi romlásra, mint ennek a
fontos területnek az elhanyagolását. Akik belemerülnek az étvágy és a szenvedélyek
kielégítésébe, és behunyják szemüket a világosság előtt, attól tartva, hogy feltárul előttük
romlott étvágyuk kielégítésének bűne, amelyről nem hajlandók lemondani, azok vétkesek
Isten előtt.
A gondviselés vezeti Isten népét kifelé a világ fényűző, túlzó szokásaiból, el az étvágy
és a szenvedélyek kielégítésétől, hogy mindenben a lemondás és a mértékletesség alapján
álljanak ki. A nép, amelyet Isten vezet, különleges, választott nép lesz. Nem lesznek olyanok,
mint a világ. Ha követik Isten útmutatásait, akkor az Ő célját valósítják meg, és Neki engedik
át az akaratukat. Így Krisztus lakik majd a szívükben, s testük, Isten temploma, szent lesz.
Egészséges szokásokat kell kialakítanunk, és ezekhez ragaszkodnunk, mert »testetek a
Szentlélek temploma«, amint az apostol mondja.” (Bizonyságtételek III., 62–63. o.)
Április 21. Õrizzük meg az isteni világosságot!

„Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti
testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Róm 12,1)
„Az ember nem képes átadni testét élő, szent, Isten számára elfogadható áldozatul,
miközben olyan szokásoknak hódol, amelyek megfosztják a fizikai, értelmi és erkölcsi
életerőtől. Az apostol így szól: »És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a
ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata.« (Róm 12,2)
Olyan világban élünk, amely szemben áll a jellem igazságával és tisztaságával, s a
kegyelemben való növekedéssel. Akármerre nézünk, szennyet, romlást, torzulást és bűnt
látunk. Mennyire ellentétben áll mindez azzal a munkával, amelynek végbe kell mennie
bennünk, mielőtt a halhatatlanság ajándékát elnyerjük! Isten választottainak a körülöttük
hemzsegő romlottság közepette érintetlenül kell megállniuk ezekben az utolsó napokban.
Testüknek meg kell szentelődnie, lelküknek meg kell tisztulnia. Ez a feladat megvalósítható,
vállaljuk hát, és végezzük odaadóan és értelmes módon! Isten Lelkének tökéletes irányítására
van szükség, hogy minden megnyilatkozást Ő befolyásoljon.
Az egészségügyi tevékenység a nagy munka egyik ága, amely majd alkalmassá tesz egy
népet az Úr eljövetelére… Férfiak és nők nem szeghetik meg a természet törvényét
megromlott vágyaik, testies szenvedélyeik kielégítésével anélkül, hogy Isten törvényét meg
ne szegnék. Isten tehát megvilágította elõttünk az egészségügyi reform fontosságát, hogy
ráébredhessünk a lényünkben kialakított törvények megsértésének bűnére… Világossá tenni a
természeti törvényt, késztetni az iránta való engedelmességre – ez az a munka, amely a
harmadik angyal üzenetével társul… Isten azt tervezi, hogy felszínre hozza az egészségügyi
kérdéseket, és sokan elhatározzák, hogy tanulmányozzák ezt a témakört. Mert nem lehet,
hogy emberek becsüljék, értékeljék a szent igazságot, miközben bűnös, az egészséget és az
elmét pusztító szokások hatalma alatt vannak… Aki megőrzi a világosságot, melyet Isten
adott az egészségügyi reformra vonatkozóan, nagy segítséget kap ahhoz, hogy az igazság által
88
megszentelődve alkalmassá váljék a halhatatlanságra.” (Counsels on Health [Egészségügyi

tanácsok], 20–22. o.)
Április 22. Az énről való megfeledkezés értéke

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a
Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett
engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)
„Pál hit által fordította előnyére Krisztus kegyelmét, s ez a kegyelem betöltötte a Lélek
szükségleteit. Hit által nyerte el a mennyei ajándékot és részesítette belőle a világosság után
vágyódó lelkeket. Erre a tapasztalatra van szükségünk… Imádkozzunk ezért a hitért.
Küzdjünk érte, s higgyük el, hogy Isten nekünk adja.
Nagy munkát kell elvégeznünk a világban. Ez nem álom. Élő valóság, mert mindenütt
látható Sátán hatalmának megnyilatkozása. Működjünk együtt azzal, aki azon munkálkodik,
hogy helyreállítson és felemeljen minket és másokat! És ne felejtsük el, hogy aki Krisztusért
dolgozik, újítsa meg erejét a minden erő forrásánál… A keresztényeknek a gondolkodás
erejére, akaratszilárdságra van szükségük, és olyan ismeretre, amely Isten szavának
tanulmányozásából ered. Nem engedhetik meg maguknak, hogy jelentéktelen dolgokkal
töltsék meg elméjüket. Lelkierejüknek mindennap meg kell újulnia.
Tanuljunk attól, aki azt mondta: »Szelíd és alázatos szívű vagyok.« Ha Tőle tanulunk,
nyugalmat találunk. Napról napra tapasztalatot szerzünk Istennel, nap mint nap felismerjük az
üdvösség ajándékának nagyságát és a Vele való egység dicsőségét. Egyre jobban és jobban
megtanuljuk, hogyan kell Krisztus szerint élni, és egyre inkább olyanokká válunk, mint az
Üdvözítő.
Ha meghalunk az »én«-nek, ha mélyen átérezzük és végiggondoljuk, hogy ki lehet
számunkra Krisztus, és kik lehetünk Őneki, ha keresztény testvériség köt össze bennünket,
akkor Isten hatalmas erővel munkálkodik majd általunk. Akkor megszentelődünk az igazság
által, s ha Isten Lelke ural minket, az élet minden egyes napja értékes lesz számunkra, mert
meglátjuk a lehetőséget, hogy mások áldására használjuk a ránk bízott ajándékokat.” (Review
and Herald, 1907. május 30.)
„Meg kell feledkeznünk az »én«-ről a másokért végzett szeretetszolgálat során… Talán
nem emlékszünk vissza néhány kedves tettre, de az örökkévalóságban nyilvánvalóvá lesz
minden, a lelkek üdvösségéért végzett tett, az Isten gyermekeinek vigasztalására kimondott
minden szó, és minden Krisztusért végzett cselekedet a megváltottak örömének része lesz az
egész örökkévalóságon át.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 230. o.)
Április 23. A fiatalok Isten eszközei

„Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.” (Siral 3,27)
„Isten fiatalokat hív, akik ifjúságuk lendületével és erejével társulnak Jézus
önmegtagadó áldozatában, és szenvedésében. Ha elfogadják hívását, eszközeivé teszi őket,
hogy megmenthessék azokat, akikért Ő meghalt. Isten mégis azt szeretné hogy az ifjak
89
számítsák ki a várható költségeket, hogy amikor beállnak a munkába, teljesen tisztában

legyenek a feltételekkel, amelyek szerint szolgálhatják a megfeszített megváltót.
Először a saját szívünket kell összhangba hozni Vele, és akkor készek leszünk másokért
fáradozni. Régebben a hívők gyakrabban tartottak önvizsgálatot. Tanácskoztak egymással, és
alázatos, odaadó imában közösen könyörögtek Isten vezetéséért. Ma a lelkészek és tanítók
körében hanyatlásnak indult a valódi missziós lelkület. Pedig Krisztus eljövetele most
közelebb van, mint amikor szolgálatunkat elkezdtük. Minden múló nappal kevesebb idő áll
rendelkezésünkre, hogy hirdessük a figyelmeztető üzenetet. Bárcsak most is többen járnának
közbe lelkesen Istennél, bárcsak több lenne a mély alázat, bárcsak nagyobb volna a tisztaság,
és komolyabb a hit.
Nagy munkát kell elvégeznünk még a Mesterért: megnyitni Isten szavát azok előtt, akik
a tévelygés sötétségében vesztegelnek. Ifjú barátaim, viselkedjetek úgy, mint akikre szent
kötelességet bíztak. Tanulmányozzátok a Bibliát, hogy meg tudjatok felelni mindenkinek, aki
reménységetekről kérdez titeket. Igaz keresztény méltósággal bizonyítsátok, hogy olyan
igazságot ismertek, amelynek meghallgatása minden ember érdeke. Ha az igazság a lelkünkbe
vésődött, ez meglátszik az arcunkon, nyugodt viselkedésünkön, és békességünkön, amely
egyedül a keresztényeké.
Akikben valódi alázat él, és akiknek a gondolkodását az evangéliumban feltáruló
igazságok nemesbítették és fejlesztették, azok hatása nagyon is érezhetővé válik. Mély
benyomást tesznek az emberekre.
Nincs hőbb kívánságom, mint látni, hogy tiszta keresztény lelkület hatja át ifjúságunkat,
amely arra késztetné őket, hogy felvegyék keresztjüket és kövessék Jézust. Menjetek előre,
Krisztus fiatal tanítványai! Kormányozzanak benneteket az isteni elvek! Öltsétek magatokra
az ártatlanság és az igaz tettek palástját! Az Üdvözítő majd olyan helyekre vezérel, amelyek
leginkább megfelelnek a képességeiteknek, s ahol a leghasznosabb munkát végezhetitek. A
kötelesség útján járva bizonyosak lehettek abban, hogy napról napra elegendő kegyelmet
kaptok.” (Bizonyságtételek V., 87–88., 401. o., magyar kiadás: 68–69., 293. o.)
Április 24. Dolgozzunk minden korosztályért!

„Írtam néktek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek,
ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.”
(1Ján 2,14)
„Számos útja van annak, hogy a fiatalok megtalálják a kedvező alkalmakat, és hasznos
munkát végezzenek… Az evangéliumhirdetés e befejező munkájában óriási területet kell még
bejárnunk, és a munkához még több segítőre van szükség, mint azelőtt valaha. Fiatalokat és
idősebbeket egyaránt elhív majd a Mester a munkahelyekről, a szőlőskertekből és a
műhelyekből, és kiküldi őket, hogy adják át üzenetét a világnak. E kihívottak közül sokan
nem igazán kaptak lehetőséget arra, hogy tanuljanak, de Krisztus olyan képességeket lát
bennük, amelyek alkalmassá teszik őket az isteni elgondolás véghezvitelére. Ha teljes szívvel
dolgoznak, és állandóan tanulnak, alkalmassá válnak arra, hogy Jézus Krisztusért
munkálkodjanak…
90
Legyenek bármilyen nagyok vagy bármilyen kicsik a talentumaid, ne felejtsd el, hogy
amid van, csak bizalom alapján a tiéd. Isten így próbál meg téged, lehetőséget ad neked, hogy
igaznak bizonyulj. Minden képességeddel Neki vagy lekötelezve. Testi, szellemi és lelki
erőink mind az Övéi, és ezeket az erőket Őérte kell felhasználnunk. Időd, befolyásod,
képességeid, rátermettséged – ezekkel mind Neki kell elszámolnod, aki mindezeket adta.”
(Youth’s Instruktor, 1908. március 3.)
„Azt a fiatalt, aki örömet és boldogságot talál Isten szavának olvasásában és az imában,
folyvást felüdíti az élet forrásából merített ital. Olyan erkölcsi kiválóságra, a gondolkodás
olyan mélységére fog eljutni, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Ha Istennel van
közösségben, ez serkenti a magasabb rendű gondolatokat, nemes vágyakat, az igazság világos
felfogását és a tettek igaz céljait. Akik így kötik lelküket Istenhez, azokat az Úr fiainak és
lányainak ismeri el. Mind magasabbra és magasabbra jutnak, egyre világosabb ismeretet
nyernek Istenről, az örökkévalóságról, s az Úr a világosság és bölcsesség hírvivőivé teszi őket
a világ számára.” (Bizonyságtételek IV., 624. o.)
„Olyan munkásokkal, mint a helyesen kiképzett, Istenben bízó fiatalok, milyen hamar el
lehetne vinni a megfeszített, feltámadott és nemsokára visszatérő Üdvözítő üzenetét az egész
világnak! Milyen hamar eljöhetne a vég – a szenvedés, a bánat és a bűn vége!” (Nevelés, 271.
o.)
Április 25. Menjetek el ti is a szőlőbe!

„Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Sa-
mariában, és a földnek mind végső határáig.” (Csel 1,8) „Az első tanítványokra bízott
kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra
Isten az Ő szent igazságát bízta, amelyet el kell mondania a világnak. Isten hű gyermekei
mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat az Úr dicsőítésére, és
kapott képességeiket bölcsen használták fel Isten szolgálatában. A keresztények múltbéli,
önzetlen munkálkodása legyen példakép és biztatás számunkra. Isten gyülekezetének tagjai
legyenek szorgalmasak a jó cselekedetekben, és szabaduljanak meg minden világi hiúságtól.
Járjanak Jézus lábnyomán, aki mindig és mindenütt jót cselekedett. Követői részvéttel és
irgalmas szívvel szolgálják a segítségre szorulókat, és ismertessék meg a bűnösökkel az
Üdvözítő nagy szeretetét. Az ilyen munka fáradságos, de gazdag jutalmat arat. Aki őszintén
foglalkozik vele, tapasztalja majd, hogy lelkeket nyerhet meg az Úr számára…
»A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj!« (Jel
22,17) Azok közül, akik hallották az evangéliumot, százak, sőt ezrek állnak még mindig
tétlenül a piacokon, holott bármely területen tevékenyen részt vehetnének a szolgálatban.
Hozzájuk szól Krisztus: »Miért álltok itt egész napon át hivalkodván? Menjetek el ti is a
szőlőbe!« (Mát 20,6–7) Miért nem követi több keresztény ezt a felhívást? Azzal
mentegetőznek, hogy nincsenek prédikátori szolgálatra felavatva. Bárcsak meg tudnák érteni,
hogy a lelkész munkáján kívül még milyen sok feladatot kell elvégezni, amelyet csak a
megszentelt életű önkéntes tagok ezrei vállalhatnak és végezhetnek el.
91
Isten már régóta várja, hogy minden egyes hívő a tehetségéhez képest munkálkodjon,
hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai
teljesítenék küldetésüket az ínséget szenvedő bel- és külföldi területeken, s így elvégeznék
evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő
figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne a Földre hatalommal és nagy
dicsőséggel. »És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és ekkor jő el a vég.« (Mát 24,14)” (Az apostolok története,
109–111. o., magyar kiadás: 75–76. o.)
Április 26. Minden kincsünket adjuk Istennek!

„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket
űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mát 10,8)
„Amit az Úr bőkezűségéből kapunk, mindaz Istené. Ami értékeset és szépet a kezünkbe
helyez, azért teszi, hogy lemérje szeretetünket, s megmutatkozzék, hogy méltányoljuk-e
ajándékait. Legyen az gazdagság vagy bölcsesség, helyezzük szívesen hozott áldozatként
Jézus lábához.” (Bizonyságtételek V., 736. o., magyar kiadás: 523. o.)
„Jézus, amikor megbízta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, és hirdessék
az evangéliumot minden teremtménynek, emberekre bízta kegyelme ismeretének terjesztését.
De míg sokan így hirdetik az igazságot, másokat arra hív el, hogy adakozással támogassák
ügyét a Földön. Nem mindenki ajánlhat fel nagy összegeket vagy végezhet hatalmas munkát,
de mindenki követheti az Üdvözítő önzetlenségét. Van, aki gazdag ajándékokat hozhat az Úr
kincstárába, mások csak filléreket adhatnak, de az Úr szeretettel fogad minden őszintén hozott
ajándékot. Sokan csodálkoznának, ha látnák, hogy lemondásukkal mennyi pénzt takaríthatnak
meg Isten ügye számára. Az áldozattal megtakarított kis összegek többet végeznek Isten
ügyének fölemeléséért, mint a nagyobb ajándékok, amelyek nem lemondás árán kerültek Isten
pénztárába. A bőkezűség a menny lelkülete. A kereszt hirdeti Jézus önfeláldozó szeretetét, aki
az ember megmentéséért odaadott mindent, amije volt, és végül önmagát is odaadta. Krisztus
keresztjét látva Üdvözítőnk minden követőjének jótékonyságra indul a szíve. Az itt
bemutatott elv: adni, adni. A keresztény élet igazi gyümölcse cselekvő jótékonyságban és
jótettekben nyilvánul meg. A világiak elve: kapni, kapni. Így remélnek szert tenni a
boldogságra, de ha ezt az elvet következetesen továbbvisszük, bánat és halál a gyümölcse. A
Krisztus keresztjéről fénylő örömüzenet ragyogása elmarasztalja az önzést, bátorítja a
jótékonyságot és bőkezűséget. Ne panaszkodjunk, ha egyre több felhívás hangzik el az
adakozásra! Isten gondviselése lehetõvé teszi követõi számára, sõt megbízza õket, hogy
magasabb rendű vállalkozásokba kezdjenek. Határtalan erőfeszítést követel most, hogy
elérjük az embereket, amikor erkölcsi sötétség borítja a világot. A hívők közül sokan abban a
veszélyben forognak, hogy a világiasság és irigység csapdájába esnek. Értsék meg, hogy Isten
könyörületében sokszorozza meg javaik iránti igényeit. Így teszi az embert isteni eszközzé,
akin keresztül szétosztja áldásait a Földön. Isten azért tervezte a jótékonyság rendszerét, hogy
az ember hasonlóvá lehessen Teremtőjéhez, jótékonnyá és önzetlenné váljék, s végül részes
legyen Krisztussal az örök, dicső jutalomban.” (Bizonyságtételek IX., 254–255., 54–55., 157–
158. o., magyar kiadás: 173–174., 34–35., 107. o.)
92
Április 27. Elmélkedés és cselekvés

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen
velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Ján 1,3)
„A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat
gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban
békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, sugárzik az arcunkról.
Szavainknak meggyőző erőt ad. Ha Istennel vagyunk közösségben, ez emelkedetté teszi
jellemünket és életünket. Az emberek felismerik, mint az első tanítványoknál is, hogy
Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek, amilyet semmi más nem adhat. Ne
engedjük, hogy bármi is elvegye tőlünk ezt az erőt.
Az elmélkedés és a cselekvés, a csendes imádkozás és a szorgalmas munka életét kell
élnünk. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és figyelmesség komoly,
megfeszített gyakorlatával párosítva felkészíti az embert a mindennapi feladatokra, és a
legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.
Mindazoknak, akik Istentől tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a
természettel való kapcsolatra, a bensőséges beszélgetésre Istennel és saját szívükkel. Jézus
Krisztus követőinek élete szokásaiban, stílusában egészen más, mint a világé. Ezért személyes
tapasztalatból kell megismernünk Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint a
szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesedve várunk az Úrra, a lélek ebben
a csendben jobban megérti Isten szavát. Ő ezt mondja: »Csendesedjetek, és ismerjétek el,
hogy én vagyok az Isten!« (Zsolt 46,11) Így lehet eredményesen felkészülni Isten
szolgálatára. Aki a rohanó tömegben és az élet mérhetetlen sok tennivalójának hordozása
közben így felüdül, az a világosság és békesség légkörében él. Új erőt kap mind fizikailag,
mind szellemileg. Élete jó illatot áraszt, és az a mennyei erő, amelyről bizonyságot tesz,
megérinti az emberek szívét.” (Ministry of Healing, 512–513., 58. o., A nagy Orvos
lábnyomán, 369–370., 34. o.)
„Sokan még az imádság idején sem nyerik el az Istennel való igazi közösség áldását.
Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át Isten szeretetteljes jelenlétének körén, talán
egy pillanatra elidőznek a szent határokon belül, de nem várják meg a tanácsot. Nincs idejük
arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak. Terheikkel térnek vissza munkájukhoz. Így
azonban nem lehetnek igazán sikeresek mindaddig, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt
kell szakítaniuk, hogy várjanak Istenre a fizikai, szellemi és lelkierő megújulásáért.
Szükségük van a Szentlélek felemelő befolyására, s amikor elnyerik, testük-lelkük újjáéled.”
(Nevelés, 260–261. o.)
Április 28. Hamis és valódi lelkesedés

„Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem
megismerés szerint.” (Róm 10,2)
„Az igazi cél és szándék nélküli, hangos ügybuzgalom, amelyből hiányzik a valódi
megértés, vakon működik és a romlásba vezet. Nem ez a keresztény igyekezet. A keresztény
odaadást isteni elvek irányítják, és sohasem jellemzi a meg-megújuló és ismét alábbhagyó
93
hamis lelkesedés. Hanem komoly, mély és erős, teljesen igénybe veszi a lelket. Az odaadó
keresztény előtt feltárulnak az erkölcsi értékek, és azoknak megfelelően él. A lélekmentés és
Isten országának ügyei a lehető legfontosabbak. Létezhet-e ezeknél komolyabb cél? Olyan
dolgokról van szó, amelyeket nem szabad félvállról vennünk, hiszen ugyanolyan súlyosak,
mint az örökkévalóság. Az emberek örök sorsa forog kockán. Férfiak és nők döntenek most a
sorsukról. A keresztény lelkesedése nem merül ki a beszédben, hanem bölcsen gondolkodik,
lendületesen és eredményesen cselekszik. De nem azért tesz valamit, hogy feltűnést keltsen.
Hanem alázat készteti minden igyekezetére, ez látszik minden tettén. A keresztény odaadás
buzgó imára, alázatra és a családi kötelességek hűséges teljesítésére késztet. A családi körben
is meglátszik majd a gyengédség és szeretet, a jóakarat és együttérzés, amelyek mindig is a
keresztény igyekezet gyümölcsei.
Milyen kevesen hajlandók áldozatot hozni, hogy eljuttassuk az emberekhez Krisztus
ismeretét! Sok a beszéd, sok az állítólagos szeretet a halálba menők iránt. A beszéd azonban
olcsó portéka. Komoly keresztény lelkesedésre van szükség, olyan lelkesedésre, amely
tettekben jut kifejezésre. Mindenkinek tevékenykednie kell önmagáért, és amikor Jézus
szeretete költözik a szívünkbe, másoknak is megvalljuk majd a hitünket. Ha valakiben
Krisztus él, nem könnyebb gátat vetni annak, hogy megvallja Őt, mint a Niagara vizét
megállítani, hogy ne zúduljon alá.
Minden kereszténynek az örök életet kellene leginkább a szívén viselnie. A megváltás
semmi máshoz nem fogható terve az, hogy Krisztus és a menynyei angyalok munkatársai
legyünk! Mit is hasonlíthatnánk ehhez?! Minden megmentett ember dicsérettel adózik
Istennek, s ez visszatükröződik a megszabadítottra, és arra is, akit az Úr eszközül használt fel
az üdvösségéhez.” (Bizonyságtételek II., 232–233. o.)
Április 29. Szilárd alapzat

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr
az övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19)
„Még olyan igehirdetők is, akik sokáig lelkesen és nagy igyekezettel hirdették az
igazságot, hitehagyottá válhatnak és ellenségeink soraiba pártolhatnak, de ez hazugsággá
változtathatja-e az isteni igazságot? Az apostol ezt mondja: »Ám Isten erős építménye
szilárdan áll.« Emberek hite és gondolkodása megváltozhat, de Isten igazsága soha nem
változik.
Olyan bizonyos, hogy nálunk az igazság, mint az, hogy Isten él. Sátán pedig minden
mesterkedésével és pokoli hatalmával sem tudja hazugsággá változtatni Isten igazságát. Bár a
hatalmas ellenfél mindent elkövet, hogy hatástalanná tegye az Úr szavát, az igazságnak mégis
mindenképpen égő lámpásként kell világítania.
Az Úr kiválasztott bennünket, és csodálatos kegyelmében részesít. Ennek ellenére is
elbűvöljön minket a hitehagyottak fecsegése? Talán álljunk át Sátán oldalára? Azokkal
fogjunk össze, aki semmibe veszik Isten törvényeit? Inkább így imádkozzunk: »Uram, szerezz
ellenségeskedést köztem és a kígyó között!« Ha nem állunk ellen a sötétség cselekedeteinek,
akkor a kígyó hatalmas gyűrűi körülfognak minket, és készen áll, hogy bármely percben
szívünkbe eressze mérgét. Legyünk tudatában, hogy ő halálos ellenségünk, és Krisztus
94
nevében szálljunk szembe vele. Kötelességek várnak, minden talpalatnyi földért meg kell
küzdenünk. Mindenki, aki Krisztus követőjének vallja magát, öltse fel az igaz élet, a
megszentelődés fegyverzetét.
Eljött az idő, amikor feltétlenül tudnunk kell, miért hiszünk abban, amiben hiszünk.
Isten mellett kell kiállnunk, az igazság mellett, a vakmerőkkel és hitetlenekkel szemben. Az
az ember, aki valaha ismerte az élet útját, de mégis elfordult szívének meggyőződésétől az
ördög álokoskodásához, elérhetetlenebb lesz, nehezebb hatni rá, mint arra, aki még sohasem
tapasztalta Krisztus szeretetét. Az Istentől elfordult ember a gonoszság cselekvésére lesz
bölcs, Sátánhoz láncolja magát, a világosság és az ismeretek ellenére is. Azt mondom
testvéreimnek: Isten az egyedüli reményetek. Feltétlenül Krisztus igaz életébe, szentségébe
kell öltöznünk, ha helyt akarunk állni a mindenütt uralkodó istentelenség közepette.
Tetteinkkel kell bebizonyítanunk hitünket. Gyűjtsünk biztos alapot a jövőre, hogy
elnyerhessük az örök életet. Dolgozzunk – nem a magunk, hanem a feltámadott Jézus
erejével. Mit teszünk, mit merünk most Jézusért?” (Bizonyságtételek IV., 594–595. o.)
Április 30. A menny vár rád

„Ismét mondta azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én
is akképpen küldelek titeket.” (Ján 20,21) „Az apostolokról ezt olvashatjuk: »Kimenvén,
prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által,
amelyek követték.« (Márk 16,20) Ahogyan Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma
gyülekezetének tagjait is. Ugyanaz a hatalom, melyet az apostolok birtokolhattak, számunkra
is létezik. Ha Isten az erősségünk, akkor együttműködik velünk, és munkánk nem lesz
hiábavaló. Ismerjük fel, hogy azon a munkán, amelyet végzünk, Isten pecsétje van. Isten így
szólt Jeremiáshoz: »Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez
küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled
vagyok, hogy megszabadítsalak téged!« Azután az Úr kinyújtotta kezét, megérintette szolgája
ajkát, és így szólt hozzá: »Ímé, az én igémet adom a te szádba.« (Jer 1,7–9) Nekünk is
parancsolja az Úr, hogy induljunk el, és hirdessük azokat az igéket, amelyeket szánkba ad;
ajkunkon érezzük szent keze érintését.
Krisztus szent kötelességet bízott egyházára. Minden tagja legyen Isten élő csatornája,
amelyen keresztül eljuttatja a világnak kegyelme kincseit, Krisztus kimeríthetetlen
gazdagságát. A Megváltó legfőbb kívánsága, hogy képviselői legyünk, akik megismertetik a
világgal lelkületét és jellemét. A világnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy az Üdvözítő
szeretete emberek által megnyilvánuljon. Az egész menny férfiakra és nőkre vár, akik által
Isten kinyilatkoztathatja a kereszténység erejét.
A gyülekezet Isten eszköze az igazság hirdetésére. Isten bízta meg, hogy különleges
munkát végezzen. Ha minden parancsolatát teljesíti, és hű marad hozzá, akkor az isteni
kegyelem bősége árad rá. Ha engedelmesen kitart Ura mellett, ha tiszteli Izráel Istenét, a
pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat.
Odaadásuk Istenért és ügyéért késztette a tanítványokat, hogy nagy erővel tegyenek
tanúságot az evangéliumról. Vajon a mi szívünket ne késztesse-e hasonló igyekezet, hasonló
elhatározás, hogy hirdessük a Megváltó szeretetét, beszéljünk Krisztusról, a megfeszítettről?
95
Minden keresztény kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus eljövetelét.”
(Az apostolok története, 599–600. o., magyar kiadás: 408–409. o.)
96
MÁJUS - Krisztus visszatérésének jelei

Május 1. Isten vezetni akarja népét
„Amikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, tűzben
jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ésa 43,2)
„Istennek van egyháza a Földön, választott népe, amely megtartja az Úr parancsolatait.
Ő vezeti őket, nem ide-oda kóborlókat, nem egyet itt és egy másikat ott, hanem egy népet.
Sohasem kell kételkednünk vagy félnünk, hogy munkánk nem lesz sikeres. Isten áll e
munka élén, és Ő mindent rendbe hoz. Ha intézkedésre van szükség a mű vezetésében, Isten
ezzel is foglalkozik, és minden hibás dolgot jóra fordít. Higgyük el, hogy Isten irányítja a
nemes hajót, amely Isten népét biztonságosan a kikötőbe juttatja.
Sok évvel ezelőtt, amikor a Maine állambeli Portlandból Bostonba utaztam, vihar tört
ránk, és nagy hullámok dobálták a hajónkat. A csillárok lezuhantak és az utazóládák egyik
oldalról a másikra gördültek. Az utasok nagyon megrémültek, sokan sikoltoztak, és várták a
halált.
Rövid idő múlva a fedélzetre jött a révkalauz, és amint kormányozni kezdett, a kapitány
aggodalmát fejezte ki a hajó iránya miatt. »Megfogná a kormánykereket?« – kérdezte a
révkalauz. A kapitány nem merte megtenni, mert tudta, hogy nincs tapasztalata ebben. Akkor
néhány utas nyugtalan lett, és azt mondták, félnek, hogy a révkalauz nekikormányozza őket a
szikláknak. »Megfognák a kormánykereket?« – kérdezte a révkalauz, és az emberek
elhallgattak, hiszen tudták, hogy nem képesek irányítani a hajót.
Amikor úgy gondoljuk, hogy a munka veszélyben van, imádkozzunk: Uram, állj a
kormánykerékhez! Segíts túljutni a tanácstalanságon. Vigyél minket biztonságosan a
kikötőbe. Nincs-e okunk elhinni, hogy az Úr diadalmasan átvezet minden nehézségen?…
Véges elménkkel képtelenek vagyunk megérteni az isteni gondviselés munkálkodását.
Hagyjuk, hogy Isten viseljen gondot saját művéről.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek],
582. o.)
Május 2. Sátán növekvő támadásai

„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, s minden bajából kimentette őt.” (Zsolt
34,7)
„Sátán hatalma és rosszakarata jogos félelemre adhat okot, ha nem találnánk védelmet
és szabadulást Megváltónknál, aki hatalmasabb a gonosz seregeinél. Házunkat reteszekkel és
zárakkal gondosan bebiztosítjuk, hogy a gonosz emberektől megvédjük javainkat és életünket.
De ritkán gondolunk a gonosz angyalokra, akik folyvást igyekeznek a közelünkbe férkőzni, és
akiknek a támadása ellen saját védelmi eszközeinkre nem építhetünk. Ha engedélyt kapnak rá,
megzavarhatják gondolkodásunkat, tönkretehetik és meggyötörhetik testünket, elpusztíthatják
javainkat és életünket. Csak a szenvedésben és pusztításban találnak örömet. Félelmetes
helyzetben vannak azok, akik nem Isten kívánalmai szerint élnek, hanem Sátán kísértéseinek
engednek, mígnem Isten átengedi őket a gonosz lelkek irányításának. De akik Krisztust
97
követik, az Ő oltalma alatt biztonságban vannak. Isten a mennyből nagy erejű angyalokat küld
a védelmükre. A gonosz nem törheti át azt az őrséget, amelyet Isten állít népe köré.
A Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem, amely majdnem hatezer éve tart, nemsokára
lezárul. Az ördög megkettőzi erőfeszítéseit, hogy a lelkeket csapdájában tartva meghiúsítsa
azt a munkát, amelyet Krisztus az emberért végez. Hogy az ember a bűn sötét fogságában
maradjon, míg a Megváltó közbenjárása véget ér, és megszűnik a bűnért való áldozat – ez
Sátán célja, ezt igyekszik elérni.
Amikor nem történik semmi különös az ördög hatalmának megfékezésére, amikor az
egyház és a világ közömbös, Sátán nem nyugtalankodik, mert nem fenyegeti az a veszély,
hogy elveszíti foglyait. De amikor az emberek az örök érvényű dolgokra figyelve felteszik a
kérdést: »Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?« – Sátán résen van, hogy összemérje erejét
Krisztuséval, és hatástalanná tegye a Szentlélek befolyását.
Ilyen céllal vesz részt az istentiszteleteken. Láthatatlanul bár, de nagy szorgalommal
igyekszik irányítani a hívek gondolatait.” (A nagy küzdelem, 517–518. o., Korszakok
Május 3. A ránk váró nagy küzdelem

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni,
hogynem az embereknek.” (Csel 5,29)
„Hatalmas válság bekövetkezése előtt áll Isten népe és a világ is, a történelem
legnagyobb következményekkel járó küzdelme előtt… A vasárnap törvénybe iktatása az
érdeklődés homlokterébe került, országos jelentőségűvé vált. Jól tudjuk, mi lesz ennek a
következménye. Felkészültünk-e rá, lelkiismeretesen végeztük-e a kötelességünket, amelyet
Isten ránk bízott: hogy figyelmeztessük az embereket a mindnyájunkra leselkedő veszélyre?
Sokan vannak még azok között is, akik a vasárnapünneplés kötelezővé tételét sürgetik,
akik nem látják előre, mi is lesz ennek a törekvésnek a következménye. Nem döbbentek rá,
hogy a vallásszabadság ellen küzdenek. Soha nem értették meg a bibliai szombat kívánalmait,
sem a vasárnapünneplés hamis alapzatát. A vallási törvény meghozatalát sürgető bármelyik
mozgalom valójában a pápaságot támogatja, amely századok óta szívósan küzd a lelkiismeret
szabadsága ellen. A vasárnapünneplés mint keresztény intézmény a »gonoszság titkának«
(2Thess 2,6) köszönheti létrejöttét. A vasárnap megünneplésének kötelezővé tétele azoknak
az elveknek a tényleges elismerése lesz, amelyek a pápaság sarokkövei. Amikor nemzetünk
elárulja kormányzatának elveit, mert elfogadja a vasárnap törvényét, akkor a protestantizmus
kezet fog a pápasággal. Nem lesz ez más, mint új élet lehelése abba az önkényuralomba,
amely régóta mohón lesi az alkalmat, hogy tettleges elnyomást zúdítson ránk.
Ha újra hatalomra juttatják a pápaságot vagy annak elveit, akkor az üldözés tüzeit
élesztik újjá azok ellen, akik nem hajlandók feláldozni lelkiismeretüket, sem az igazságot a
népszerű tévedések kedvéért… Isten világossága még jókor rámutatott az előttünk álló
veszélyekre. Hogyan állhatunk meg mégis Isten előtt, ha ennek ellenére elhanyagoljuk, hogy
minden erőnkkel az emberek elé tárjuk a veszélyeket? Belenyugodhatunk-e, hogy nem
figyelmeztetjük őket a súlyos következményekre?… Amikor a földi uralkodók törvényei
98
szembeszegülnek a legfőbb uralkodó törvényeivel, Isten alattvalói hűségesek maradnak az

Úrhoz.” (Bizonyságtételek V., 711–713. o., magyar kiadás: 505–507. o.)
Május 4. Az Írások félremagyarázása

„…szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak
némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak,
mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére.” (2Pét 3,16)
„Sátán egyik legjobban bevált csalása annak a nézetnek az elterjedése, hogy
lényegtelen, mit hiszünk. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli azt az embert, aki
szeretettel elfogadja – ezért folyvást hamis elméletekkel, mesékkel, más »evangéliummal«
igyekszik felcserélni az igazságot… A Szentírás bizonytalan és különös értelmezését, a
keresztény világ sok, egymásnak ellentmondó vallásos elméletét nagy ellenségünk termelte
ki, hogy megzavarja az embereket, és homályba borítsa előttük az igazságot. A keresztény
egyházak közötti megoszlás jórészt annak tulajdonítható, hogy kiforgatják a Szentírást
valamilyen kedvelt elmélet alátámasztására. Ahelyett, hogy figyelmesen és alázatos szívvel
tanulmányoznák Isten szavát, s megismernék akaratát, sokan csak azért kutatják, hogy
felfedezzenek valami szokatlant és újszerűt.
Téves tanítások vagy Krisztustól idegen szokások fenntartásához egyesek
összefüggésükből kiragadott igehelyeket hangoztatnak; talán csak egyetlen versnek a felét
idézve próbálják igazolni nézetüket, pedig a kihagyott rész pontosan az ellenkező értelmezést
bizonyítaná. A kígyó ravaszságával bújnak az összefüggésükből kiragadott, érzéki vágyaik
szerint alkalmazott kijelentések mögé. Sokan tehát készakarva kiforgatják Isten szavát. Mások
pedig – élénk fantáziájú emberek – a Szentírás képeit és szimbólumait tetszésük szerint
magyarázzák, és a Biblia tanításaiként adják elő saját szeszélyes ötleteiket, nem sokat adva
arra, hogy a Szentírás önmagát magyarázza.
Ha az ember imádkozó, alázatos és tanítható lelkület nélkül kezdi kutatni a Szentírást, a
legvilágosabb és legegyszerűbb szakaszok valódi értelmét éppúgy kiforgatja, mint a
legnehezebbekét… Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik.
Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. »Világosság támad fel az
igazra.« (Zsolt 97,11) Egyetlen egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják
buzgón, elrejtett kincsként az igazságot.” (A nagy küzdelem, 520–522. o., Korszakok
Május 5. Hamis elgondolások Istenről

„Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki
hálákat nem adtak; hanem okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és balgatag szívük
megsötétedett.” (Róm 1,21)
„Az az elmélet, hogy Isten az egész természetet átható esszencia, Sátán egyik
legravaszabb csalása. Helytelenül mutatja be Istent, szégyent hoz fenségére és nagyságára.
Isten Igéjében nincs támpont a panteista elméletek számára. Igazságának világosságánál
láthatjuk, hogy ezek csak lélekölő okoskodások. Sötétség az elemük, érzékiség a légkörük.
Kielégítik az érzéki szívet, és hajlamainak szabad utat engednek. Elfogadásuk
99
következménye: elszakadás Istentől. Csak egyetlen hatalom törheti meg a gonosz erejét az
emberi szívben: ez pedig Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által
tisztulhatunk meg a bűntől. Egyedül az Ő kegyelme képesíthet arra, hogy elbukott
természetünk hajlamainak ellenálljunk, és legyőzzük azokat. Ezt a hatalmat a spiritiszta
elméletek semmissé teszik. Ha Isten csupán a természetet átható esszencia, akkor minden
emberben lakozik, s ha szentségre törekszünk, akkor az embernek csupán a benne levő erőt
kell továbbfejlesztenie. Ezek az elméletek, ha logikusan végigkövetjük a láncolatot, elsöprik
az egész keresztény rendszert. Nincs szükség az engesztelésre, mert az ember saját maga
üdvözítője. Akik ilyennek fogadják el Istent, abban a nagy veszélyben forognak, hogy végül
is az egész Bibliát csak koholmánynak tekintik. Bár az erényt jobbnak tarthatják, mint a
gonoszságot, de mert Istent egyeduralkodói helyéről elmozdították, így emberi erőben
bizakodnak – amely pedig Isten nélkül értéktelen. A magára hagyott emberi akaratnak nincs
ereje arra, hogy ellenálljon a gonosznak és diadalmaskodjon felette. A lélek bástyái ledőlnek,
az embernek nincs védelme a bűn ellen. Ha Isten Igéjének és Szentlelkének fékjét elvetjük,
fogalmunk sincs, milyen mélyre süllyedhetünk. Akik kitartanak a spiritiszta elméletek mellett,
aláássák kereszténységüket, megszakítják kapcsolatukat Istennel, és elveszítik az örök életet.”
(Evangelizálás, 601–602. o., magyar kiadás: 277–278. o.)
Május 6. A hamis tudomány veszélyei

„Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen, üres beszédektől
és a hamis nevű ismeret ellenvetéseitől.” (1Tim 6,20)
„New Hampshire-ben sokan tevékenyen terjesztettek hamis eszméket Istenről. Az Úr
felvilágosított, hogy ezek az emberek elerőtlenítik az igazságot saját eszméikkel. Egyes
elgondolásaik szabad szerelemhez vezettek. Az Úr megmutatta nekem, hogy õk hitető lelkek,
mert Istenről álokoskodásokat terjesztenek. Többek között azt állították, hogy akik egyszer
megszentelődtek, többé nem eshetnek bűnbe; ezt a tant mint evangéliumot hirdették. Hamis
elméleteikkel, csalárd befolyásukkal ártottak önmaguknak és másoknak. Spiritiszta hatalmat
nyertek azok fölött, akik nem tudták felismerni e szépen leplezett elméletek gonosz voltát.
Hitetéseiknek már eddig is sok rossz következménye mutatkozott meg. Az a tanításuk, hogy
mindannyian szentek, arra a hitre vezetett, hogy a megszenteltek vonzalma sosem vezethet
félre. Ennek eredményeként eleget tettek szívük gonosz kívánságainak. Azt állították, hogy
szívük megszentelődött, azonban sem gondolataik, sem cselekedeteik nem voltak tiszták.
Ez csupán egyetlen eset, amikor – megbízatásom szerint – figyelmeztetnem kellett
azokat, akik a természetben szétáradó személytelen Isten elméletét, a »szent test« hittételét
tanították. A jövőben emberi tantételek harcolnak majd az igazság ellen. Csalárd elméleteket
bizonyosságként mutatnak be. Az áltudomány volt Sátán egyik eszköze, melyet a mennyben
alkalmazott, s napjainkban is felhasználja. Kérem azokat, akik Istenért munkálkodnak, hogy
ne fogadják el a hamisat az igazi helyett! Kezünkben az Írás, tele a legdrágább igazságokkal.
Nincs szükségünk feltételezésekre vagy hamis elragadtatásra. Az igazság arany olajtartójában,
ahogyan Krisztus tanításaiban feltárul, rendelkezésünkre áll mindaz, ami a lelkeket meggyőzi
és megtérésre vezeti. Krisztus egyszerűségében mutassátok be azokat az igazságokat, amelyek
hirdetéséért Ő a Földünkre jött, és üzenetünk ereje érezhetővé válik majd. Ne adjatok elő
100
olyan elméleteket vagy »bizonyítékokat«, melyek nem a Biblián alapulnak.” (Evangelizálás,

276–277. o.)
Május 7. Sátán mesteri csalásai

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi
fiainké mindörökké, hogy e törvény minden igéjét beteljesítsük.” (5Móz 29,29)
„Az ember csak részlegesen és tökéletlenül ismeri mind az anyag, mind a lélek világát,
ezért sokan képtelenek összhangba hozni tudományos nézeteiket a Szentírás kijelentéseivel.
Sokan tudományos tényként fogadnak el puszta elméleteket és spekulációkat, és azt
gondolják, hogy Isten szavát »a hamis nevű ismeret«-tel kell megmérni (1Tim 6,20). A
Teremtő és alkotásai meghaladják felfogóképességüket, és mivel nem tudják magyarázni a
természet törvényeivel, a bibliai történelmet megbízhatatlannak tartják. Azok, akik kétségbe
vonják az Ó- és Újtestamentum történelmi megbízhatóságát, nagyon sokszor még egy lépést
tesznek: kételkednek Isten létezésében, és a természetnek végtelen hatalmat tulajdonítanak. S
mivel elengedik vezetőjüket, a hitetlenség sziklái között egymaguk küzdenek a szél és a
hullámok ellen.
Így tévednek el sokan a hittől, és az ördög bűvkörébe kerülnek. Az ember megpróbál
bölcsebb lenni, mint Teremtője. Az emberi filozófia megkísérel kikutatni és megmagyarázni
olyan titkokat, melyeket Isten soha nem fog kinyilatkoztatni. Ha az emberek azt kutatnák és
megértenék, amit Isten közölt önmagáról és szándékairól, olyan képet kaphatnának Jahve
dicsőségéről, fenségéről és hatalmáról, hogy felismernék parányi voltukat, és
megelégednének azzal, amit Isten kinyilatkoztatott gyermekeinek.
Sátán mesterfogása, hogy az embert annak kutatásával és találgatásával foglalkoztatja,
amit Isten nem közölt, és amit nem akar velünk megismertetni. Így veszítette el helyét Lucifer
is a mennyben. Elégedetlen volt, mert Isten nem közölte vele minden szándékát, és Sátán
teljesen figyelmen kívül hagyta azt, amit a rá bízott magas tisztséggel járó munkáról Isten
neki kinyilatkoztatott. Ugyanezt az elégedetlenséget keltve a rá hallgató angyalokban,
bukásukat okozta. Most pedig az embereket igyekszik ugyanezzel a szellemmel átitatni. Őket
is rá akarja venni, hogy mellőzzék Isten félreérthetetlen parancsait.” (A nagy küzdelem, 522–
523. o., Korszakok nyomában, 464–465. o.)
Május 8. Idők és alkalmak

„Mondta pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az
Atya a maga hatalmába helyheztetett.” (Csel 1,7)
„Az időt és az időszakokat Isten a saját hatalmában tartja. Miért nem bízta ránk? Mert
ha ránk bízta volna, nem használnánk fel helyesen. Ez az ismeret olyan állapotokat teremtene
népünk között, amelyek feltartóztatnák Isten művét, hogy népet készítsen el, amely ama
eljövendő nagy napon megállhat Őelőtte. Ne foglalkozzunk ezzel, ne okoskodjunk az időt és
időszakokat illetően, amelyeket Isten nem jelentett ki. Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy
őrködjenek, de nem határozta meg az időt. Követői olyan helyzetben vannak, mint akik
parancsnokuk rendelkezéseire figyelnek: őrködniük, várakozniuk, imádkozniuk és
munkálkodniuk kell, mialatt az Úr eljövetelének napja közeledik; de senki sem jelentheti ki
101
pontosan, hogy mikor történik meg, mert »arról a napról és óráról senki sem tud«. Nem
határozhatod meg, nem mondhatod, hogy egy, két vagy öt év múlva jön el, sem ki nem
tolhatod eljövetelét, mondván, hogy csak tíz vagy húsz év múlva történhet meg. Nem
tudhatjuk sem a Szentlélek kiárasztásának, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét.”
(Evangelizálás, 221. o., magyar kiadás: 109. o.)
„Isten megmutatta nekem, hogy néhányan nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy
kötelesek elmenni Jeruzsálembe, és azt gondolják, van valami tennivalójuk ott, mielőtt az Úr
eljön. Sátán arra számított, hogy egy ilyen gondolat eltereli az emberek érdeklődését az Úr
jelenlegi munkájáról a harmadik angyal üzenetének idején. Akik úgy gondolják, hogy
Jeruzsálembe kell menniük, erre összpontosítanak, és javaikat elvonják a korunknak szóló
igazság ügyétől, hogy saját elképzelésük szerint önmagukra és másokra fordítsák ott. Láttam,
hogy egy ilyen küldetés nem vezet igazán jó eredményre, és hosszú időbe telik, míg néhány
izraelita elhiszi Krisztus első adventjét – s mennyivel több idő kell, hogy elhiggyék a második
adventet.” (Early Writings [Korai írások], 75. o.)
Május 9. „Amint Noé napjaiban volt…”

„És miként Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.” (Luk 17,26)
„Az Úr feltárta előttem, hogy rettenetes állapotok uralkodnak a világon. A könyörület
angyala szárnyát bontogatja: távozni készül… Hatástalanná teszik Isten törvényét. Látjuk, mi
folyik, hallunk a zűrzavarról és tanácstalanságról, a nyomorról, az éhínségekről,
földrengésekről és árvizekről. Az emberek rémítő túlkapásokat követnek el. A szenvedély
uralkodik, nem az ésszerűség. Isten haragja rázúdul a világ lakosaira, akik olyan romlottá
válnak, mint Sodoma és Gomora lakói. Tűz és árvíz pusztítja máris emberek ezreit, és a
gazdagságot is, amit önzően, a szegények elnyomásával szereztek. Az Úr nemsokára rövidre
szabja munkáját, és véget vet a bűnnek. Bárcsak mély benyomást tennének Isten hitvalló
népére az utolsó napokban elkövetett vétkek jelenetei, amelyeket láttam. Úgy lesz az
Emberfia eljövetelekor, mint Noé napjaiban történt. Az Úr visszavonja mérséklő hatalmát a
földről, és rövidesen megsokasodik a halál és a pusztulás, a bűnözés, és a gazdagok ellen
elkövetett kegyetlen gonosztettek, akik a szegények rovására emelkedtek magasra. Akik kívül
esnek Isten védelmén, nem találnak biztonságot sehol, semmilyen állásban. Sokakat arra
képeznek ki, és sokan arra használják találékonyságukat, hogy a csonkítás és gyilkolás
legkegyetlenebb gépezeteit hozzák működésbe.
Testvéreim, felhívással fordulok hozzátok: Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagyja,
hogy gúnyt űzzenek belőle! Amit vet az ember, azt le is aratja (Gal 6,7). Sokak élete túl
könnyű és gondtalan. Mit sem tudnak a nehézségek elviseléséről, mint Krisztus jó katonáinak
tudniuk kellene. Hátráltatják a lélekmentést. Tele vannak kívánságokkal, mindennek
kényelmesnek és könnyűnek kell lenni, hogy megfeleljen az ízlésüknek. Tétlenek, és a maguk
kényeztetésével, képzelt szükségleteikkel és bálványaik imádatával gátolják még azokat is,
akik szeretnének valamit tenni. Keresztényeknek képzelik magukat, de fogalmuk sincs a
gyakorlati kereszténységről. Mit is jelent kereszténynek lenni? Krisztushoz hasonlóvá válni.
Dolgozzatok Istennel összhangban! Szorítsatok ki lelketek templomából mindent, ami
bálványalakot kezd ölteni. Isten ideje most van, és ideje a ti időtök. Vívjátok meg a hit nemes
102
harcát. Ne gondolkozzatok, ne is beszéljetek a kételyről! A világnak feltétlenül meg kell

hallania az utolsó figyelmeztetés üzenetét.” (Bizonyságtételek VIII., 49–53. o.)
Május 10. Kövessük Krisztust!

„Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra
szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor
4,9)
„Színház a világ, lakosai a színészek. Most készülnek eljátszani szerepüket az utolsó
nagy drámában. Nincs egység az emberek óriási tömegei körében. Csak azért fognak össze,
hogy elérjék önző céljaikat. Isten szemmel tartja a Földet, s meg fogja valósítani lázadó
alattvalóival kapcsolatos szándékát. Nem adta át a világot az emberek kénye-kedvére, még ha
kis ideig el is tűri, hogy zűrzavar uralkodjon. A sötétség hatalma szervezkedik, hogy
megrendezze a dráma utolsó nagy jeleneteit. Sátán személyesen játssza majd el Krisztus
visszatértét, és közreműködésével sok lesz a gonosz csábítás, azok vesztére, akik titkos
társulatokká szervezik magukat. Akik utat engednek a szervezkedés szenvedélyének, azok az
ellenség tervei szerint dolgoznak, s ennek következményei nem háríthatók el.
A törvénytiprás már majdnem betöltötte a mértéket. Káosz uralja a világot, és rövidesen
óriási rémület tör az emberekre. Nagyon közel van a vég. Nekünk, akik ismerjük az igazságot,
fel kell készülnünk arra, ami rövidesen elsöprő meglepetésként éri a világot.
Mért alszunk? Mekkora változást vinne véghez a tanuló és dolgozó fiatal férfiakban és
nőkben – akik nem állnak még készen az Úr eljövetelére, nem alkalmasak arra, hogy az Úr
családjának tagjaivá legyenek –, ha felismernék az idők jeleit! Az Úr Jézus önmegtagadó
munkásokat hív, hogy kövessék lábnyomát, járjanak Vele, fáradozzanak érte, vegyék fel
keresztjüket, és kövessék, ahová vezeti őket. Sokan megelégednek azzal, ha jelentéktelen
szolgálatot nyújtanak az Úrnak. Kereszténységük erőtlen. Krisztus odaadta magát a
bűnösökért. Milyen aggodalomnak kellene eltölteni minket, amikor bűneikben pusztulni
látjuk az embereket. Az Úr végtelen áron vette meg őket, Isten Fiának halála – ez értékük
mértéke. Nap mint nap emberek döntenek, hogy az örök élet lesz-e a sorsuk, vagy az örök
halál.” (Bizonyságtételek VIII., 27–29. o.)
Május 11. A fiatalokra leselkedõ veszélyek

„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a szíved ifjúságod idejében, járj
a te szíved útjaiban és szemeid látásiban; de megtudd, hogy mindezekért Isten téged ítéletre
von!” (Préd 12,1)
„Sátán volt az első lázadó a világegyetemben, és amióta kiűzetett a mennyből, arra
törekszik, hogy az emberi család minden egyes tagját az Istentől való elpártolásra biztassa.
Terveket készített az ember romlásba döntésére, és az étvágy törvénnyel ellentétes
kielégítésére csábítva bírta rá, hogy semmibe vegye Isten parancsolatait. Megkísértette
Ádámot és Évát, hogy vegyenek a tiltott gyümölcsből, így elbuktatta őket, és távozniuk kellett
Édenből. Milyen sokan mondják: »Ha Ádám helyében lettem volna, sohasem buktam volna el
olyan egyszerűen a próbában.« De aki ezzel dicsekszik, megvan a lehetősége, hogy
103
megmutassa akaraterejét és az isteni elvek iránti hűségét a megpróbáltatás során… Isten

semmi bűnt nem lát az életedben?…
Sátán minden lehetséges módon arra törekszik, hogy a fiatalokat a kárhozat ösvényére
csábítsa, és ha már erre az útra léptek, arra sarkallja őket, hogy haladjanak csak tovább lefelé.
Egyik kicsapongásból a másikba vezeti áldozatait, míg el nem veszítik lelkiismeretük
érzékenységét, és többé nincs istenfélelem a szemük előtt. Egyre kevésbé és kevésbé
gyakorolnak önmérsékletet. Az alkohol, a dohány és az ópium rabjaivá válnak, és a züllés
egyik állomásáról a másikra haladnak. Az étvágy és az élvezetek rabszolgái lesznek. A valaha
tiszteletben tartott tanácsot most megvetik, fölényesen viselkednek, és büszkélkednek a
szabadsággal, pedig a romlottság rabszolgái. Szabadságon azt értik, hogy ők az önzésnek, a
lealacsonyító vágyaknak és a kicsapongásnak a rabjai…
Sátán elhatározta, hogy alattvalójává teszi az emberiséget, de Krisztus végtelen árat
fizetett, hogy megváltson minket az ellenségtől, és Isten erkölcsi képmása helyreállíthatóvá
váljék az emberben. Az elbukottak Krisztuson keresztül közelíthetnek az Atyához, kegyelmet
kaphatnak, ami képessé teszi őket arra, hogy a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemei
által győztesek lehessenek.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés
alapjai], 273–274. o.)
Május 12. A pogány hatalom pompája

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját
kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.” (2Tim 4,3)
„Az emberek gyorsan felsorakoznak a maguk választotta zászló alá, s nyugtalanul
figyelik vezetőik mozdulatait. Vannak olyanok, akik figyelnek és várnak Urunk
megjelenésére, s ezért munkálkodnak, miközben mások az első nagy hitehagyó
parancsnoksága alatt gyülekeznek. Az emberek között keresnek egy istent, és Sátán
megszemélyesíti azt, akit keresnek. Sátán tömegeket vezet félre, mert elvetették az igazságot
és elfogadják majd a hamisítványt. Emberit dicsőítenek Istenként.” (Faith I Live By [Hit,
amely által élek], 322. o.)
„Mialatt egyre közeledünk a véghez, a pogány hatalom mind nagyobb pompával, mind
díszesebb külsőségek közepette jelenik meg. A megtévesztés ereje óriási lesz, mindenütt
hamis csodáknak lehetünk tanúi. Az Úr Jézus különböző jelképek által bemutatta János előtt
azoknak a gonosz jellemét és csalárd befolyását, akik már eddig is üldözték Isten népét.
Mindenkinek bölcsességre van szüksége, hogy gondosan kutassa a törvényszegés titkát,
amely olyan fontos szerepet játszott a földi történelemben… Éppen napjainkban hívta el népét
az Úr, és egy üzenetet bízott rá, hogy képviselje. Elhívta népét, hogy leleplezze a bűn
emberének gonoszságát, aki a vasárnaptörvényt hatalma jelévé tette, aki úgy gondolta, hogy
megváltoztatja az időket és a törvényt, s elnyomja Isten népét, amely szilárdan kitart Isten
iránti tiszteletében: megtartja az egyetlen igazi szombatot, a teremtés szombatját…
Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és az a feladatunk, hogy figyelmeztessük az
embereket a veszélyre, amely rájuk leselkedik. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly
jeleneteit. Ha népünk felébredne, ha felismerné a Jelenések könyvében ábrázolt események
közelségét, akkor gyülekezeteinkben reformáció indulna el, és sokan hinnének az üzenetben.
104
Nincs veszteni való időnk; Isten felszólít minket, hogy vigyázzunk a lelkekre, mert
számadással tartozunk értük.” (Bizonyságtételek prédikátoroknak, 117–118. o.)
Május 13. Zűrzavar a városokban

„A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és
eltévelyedvén.” (2Tim 3,13)
„Isten terve nem az volt, hogy népe városokba zsúfoltan éljen, házsorokban és szűkös
lakásokban szorongjon. Ősszüleinket Isten kertbe helyezte, a gyönyörű természetbe, és azt
kívánja, hogy ma is örüljünk a természet látványának és hangjainak.
Világosságot nyertem, hogy a városokat elárasztja az erőszak és a bűnözés, ami a
történelem végéig egyre növekszik majd.” (Bizonyságtételek VII., 87., 84. o., magyar kiadás:
60., 58. o.)
„Ideje, hogy népünk távolibb helyekre vigye családját a nagyvárosokból, mert a
városokban a fiatalokat, de az idősebbeket is csapdába ejti és fogságba hurcolja az ellenség.”
(Bizonyságtételek VIII., 101. o.)
„Ki a városokból, ki a városokból! Az Úr ezt az üzenetet adta nekem.” (Life Sketches
[Életrajzi vázlatok], 409. o.)
„Évek óta többször is különleges világosságot kaptam arra vonatkozóan, hogy munkánk
központjait ne a nagyvárosokba tömörítsük. A városok nyüzsgése és kavarodása, a
munkásszövetségek és sztrájkok teremtette állapotok nagyban hátráltatják majd munkánkat.
Egyre erősödik a törekvés, hogy a különböző szakmákban dolgozókat bizonyos nagyobb
egyesülések, szövetségek igájába hajtsák. Ez nem Isten terve, hanem olyan hatalomé, amelyet
semmilyen körülmények között sem ismerhetünk el… A gonoszok kévékbe kötik magukat,
készen az elégetésre. Használjunk fel most minden ránk bízott képességet, hogy hirdessük a
világnak az utolsó figyelmeztető üzenetet. A munkában őrizzük meg egyéniségünket,
függetlenségünket. Ne egyesüljünk titkos társaságokkal vagy trösztökkel! Álljunk szabadon
Istenben, s Krisztustól várjuk az utasítást.
A pusztítás elsöpri majd világunk istentelen nagyvárosait. A hatalmas épületeket és a
városok jókora területeit érintő elemi csapások megmutatják, mi következik majd az egész
Földre. Jézus megmondta: »A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és
levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok,
tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.« (Mát 24,32–33)” (Bizonyságtételek VII., 84., 83.
o., magyar kiadás: 57–58. o.)
Május 14. Az előítélet növekedése

„Ne csodálkozzatok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy általmentünk a
halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban
marad.” (1Ján 3,13–14)
„Aki szoros közösségben van Jézus Krisztussal, az minden előítélet fölé emelkedik.
Hite belekapaszkodik az örök valóságokba. Az igazság isteni szerzőjét fel kell magasztalni.
Szívünket töltse meg a szeretet által munkálkodó hit, amely megtisztítja a lelket. Az irgalmas
105
samaritánus munkája a példa, amelyet követnünk kell.” (Bizonyságtételek IX., 209. o.,
magyar kiadás: 141. o.)
„Nem lehet a bőrszín kérdésével kapcsolatos ügyeket az Úr rendelkezésével
összhangban intézni mindaddig, amíg azok, akik hiszik az igazságot, valóban nem egyesülnek
Krisztussal, amíg nem egyek Ővele. Gyülekezeteink színes és fehér bőrű tagjainak egyaránt
meg kell térniük. Mindkét osztályból vannak, akik az etnikai kérdéseket felszítva,
kinyilvánítják jellemük megszenteletlen, megtéretlen tulajdonságait. A vita és az
ellenségeskedés szelleme könnyen felszínre jut a dogmatikus, önfejű emberekben, mert még
nem tanulták meg Krisztus igáját viselni. Ilyenkor az »én« megszenteletlen eltökéltséggel
törekszik az elsőbbségre.” (105. levél, 1904)
„Az idő múlásával és a faji előítélet növekedésével sok helyen csaknem lehetetlenné
válik, hogy fehér munkások dolgozzanak a színesekért. Néha a feketékért végzett
tevékenységünket nem jó szemmel néző fehérek azt állítják, hogy tanításunk célja éket verni
az egyházak közé, és nehézséget támasztani a szombat kérdésével. Fehér és színes lelkészek
hazug kijelentéseket tesznek majd, olyan ellenséges gondolatokat korbácsolva fel az
emberekben, hogy készek lesznek pusztítani és ölni. A pokol hatalmasságai találékonyságuk
végső megfeszítésével meg akarják akadályozni a könyörület utolsó üzenetének hirdetését a
színesek között. Sátán tevékeny. Igyekszik a lehető legnehezebbé tenni az örömhírt terjesztő
lelkészeknek és tanítóknak, hogy figyelmen kívül hagyják a fehérek és színesek közötti
előítéletet… Kövessük a bölcsesség útját. Ne tegyünk semmit, ami szükségtelenül felkelti az
ellenállást – semmit, ami hátráltatná az örömhír üzenetének hirdetését.” (Bizonyságtételek
IX., 207–208. o., magyar kiadás: 140. o.)
Május 15. A szemek kívánsága

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért,
immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mát 5,28)
„Sok fiatal mohón kap a könyvek után. Összeolvasnak mindent, ami a kezük ügyébe
kerül. Az izgalmas, szerelmes történetek és a tisztátalan képek rombolóan hatnak rájuk. Sokan
sóvár vággyal falják a regényeket, s képzeletük elszennyeződik. Vándorárusok gyakran
árulják ruhátlan nők képeit, s ezek a visszataszító képek láthatók a fényképészeknél és a
képkereskedők falain is. Mindenfelé a romlottság burjánzik. Sokan ilyen témájú szövegek
olvasásával és a képek nézegetésével korbácsolják fel a szemek kívánságát, a romlott
szenvedélyeket. A képzeleten keresztül megrontják szívüket. Örömet lelnek abban, ha olyan
jeleneteken elmélkednek, amelyek a közönségesebb, alantasabb szenvedélyeket ébresztik fel.
Ezek az erkölcstelen képek a romlott képzeleten át megrontják az erkölcsöket, és a megcsalt,
megbabonázott embereket ráveszik, hogy kielégítsék érzéki szenvedélyeiket. Ezek a bűnök
lezüllesztik, végül pedig a kárhozatba taszítják az Isten képmására teremtett lényeket.
Kerüljétek el az olyan dolgok olvasását és nézegetését, amik tisztátalan gondolatokat
ébresztenek! Inkább erkölcsi és szellemi erőitek fejlesztésére, művelésére törekedjetek. Ne
engedjétek, hogy ezeket a nemes erőket elgyengítse és megrontsa az erkölcstelen történetek
olvasása!
106
A fiataloknak lehetetlen egészséges gondolkodásra és helyes vallásos elvekre szert

tenni, ha nem szeretik olvasni Isten szavát. Ebben a könyvben találjuk meg a legérdekesebb
történetet, ez jelöli ki a Krisztus által nyert üdvösség útját. Ez vezet el a magasztosabb és jobb
életre. Ha a fiatalok nem rontották volna meg képzeletüket a légből kapott, izgató
történetekkel, akkor a Bibliát tartanák a legérdekesebb könyvnek. Nektek, akik Uratok
második eljövetelét várjátok, hogy elváltoztassa és a saját dicsőségére alakítsa át halandó
testeteket, feltétlenül változtatnotok kell a viselkedéseteken! Magasztosabb célokért kell
fáradoznotok, mint eddig, másként nem lesztek azok között, akik elnyerik a halhatatlanságot.”
Május 16. A békességet kiáltók

„Mert amikor ezt mondják: »Békesség és biztonság«, akkor hirtelen veszedelem jön
rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes aszszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.”
(1Thess 5,3)
„A gonosz szolga azt mondja a szívében: »Késik az én uram jövetele.« Nem azt mondja,
hogy Krisztus nem fog eljönni. Nem gúnyolódik Urunk második eljövetelének gondolatán. De
szavaival és tetteivel kinyilvánítja, hogy meggyőződése szerint az Úr jövetele késik.
Másokban is elülteti a kételyt, s így egyre kevésbé hiszik, hogy Jézus hamar visszajön.
Befolyása merész, gondtalan késlekedésre bátorít embereket. Megerősödnek világiasságukban
és bódult állapotukban. Földi vágyak, romlott gondolatok uralják elméjüket. A gonosz szolga
a részegesekkel eszik és iszik, és együtt halad a világgal a gyönyör keresésében.
Kegyetlenkedik szolgatársaival, s kárhoztatja és vádolja azokat, akik hűségesek Mesterük
iránt…
Krisztus eljövetele meglepi majd a hamis tanítókat, akik azt mondogatják: »Békesség és
biztonság!« Hasonló módon, mint a papok és a tanítók Jeruzsálem eleste előtt, azért tagjai az
egyháznak, hogy élvezzék a földi jómódot és dicsőséget. Az idők jeleit is úgy értelmezték,
mint amelyek ezt jelzik előre. De mit mond az ihletett Ige? »Hirtelen veszedelem jön rájuk…«
Az emberek nem törődnek az Úr jövetelével. Nevetnek a figyelmeztetéseken. Büszkén
dicsekszenek: »…minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva«, »legyen a holnap
olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb« (2Pét 3,4; Ésa 56,12). Egyre mélyebbre süllyednek
a gyönyör szeretetében. De Krisztus azt mondja: »Ímé, eljövök, mint a tolvaj.« (Jel 16,15)
Éppen akkor, amikor a világ megvetéssel kérdezi: »Hol van az Ő eljövetelének ígérete?«,
amikor a csúfolódó, az igazság megvetője egyre arcátlanabb, amikor a pénzszerzés a
mindennapokban már teljesen elvtelenül folyik; amikor a tanuló mohón vágyik minden
megismerésére, csak ne a Biblia legyen az – akkor Krisztus eljön, mint tolvaj.” (Faith I Live
By [Hit, amely által élek], 342. o.)
Május 17. Látvány, hanghatások és bűnözés

„Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs
köze hozzám. A csalárd szív távol van tőlem, gonoszt nem ismerek.” (Zsolt 101,3–4)
„Okod van arra, hogy komolyan aggódj gyermekeidért, akiknek minden lépésüknél
kísértésekkel kell szembenézniük. Lehetetlen elkerülniük a kapcsolatot a gonosz
107
társaságokkal… Olyasmit látnak, hallanak, és olyan befolyásnak vannak kitéve, amely

erkölcsromboló, és – hacsak nem őrzik jól – észrevétlenül, de biztosan megrontja szívüket és
eltorzítja jellemüket.
Néhány apa és anya annyira közömbös és gondatlan, hogy úgy véli, mindegy, milyen
iskolába járnak gyermekei: egyházi iskolánkba, vagy világi intézményekbe. Ezt mondják: »A
világban élünk, és nem léphetünk ki belőle.« Szülők, ne feledjétek, ha akarjuk, jó kivezető
utat találhatunk a világból. Elkerülhetjük, hogy gonoszságot lássunk, amely sokasodik az
utolsó napokban.
A gyermekek és fiatalok képzeletében valóságként élnek az elképzelt jelenetek. A
könyvek, regények leírják a sokféle tettet és módot, amelyek lerontják a törvény és az
önmegtartóztatás korlátait. Mindez még a szenzációhajhász írók könyveiben megjelenő
bűntetteknél is súlyosabb vétkek elkövetésére sarkallja a fiatalokat. Ilyen hatások rontják a
társadalom erkölcsét, és elhintik a törvénytelenség magvait. Senki ne csodálkozzon azon, ha
ilyen magvetésből bűntettet aratnak.
Legyél határozott, és jelentsd ki: »Nem töltöm a drága pillanataimat olyasminek az
olvasásával, ami nem hasznos számomra, hanem alkalmatlanná tesz a másokért végzett
szolgálatra. Időmet és gondolataimat arra szentelem, hogy alkalmassá váljak Isten
szolgálatára. Becsukom szememet a haszontalan és bűnös dolgok előtt. Fülem az Úré, ezért
nem hallgatom meg az ellenség ravasz érveléseit. Hangomat nem állítom olyan akarat
szolgálatába, amely nem áll Isten Lelkének befolyása alatt. Testem a Szentlélek temploma,
ezért minden erőmet hasznos tevékenységre szentelem.” (Boldog otthon, 343–345. o.)
Május 18. Spiritizmus és forradalom

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és
teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Luk 10,27)
„Milyen tanítással találkoznak a fiatalok a világban? Hogyan tudnak ellenállni a bűn
csábításainak, a pénzszerzés szenvedélyének, a felelőtlen szórakozások és a paráznaság
veszélyeinek, a pompának és a pazarlásnak, a hízelgésnek, csalásnak, rablásnak?
A spiritizmus azt állítja, hogy az emberek el nem bukott félistenek, és minden lélek
maga ítélkezik majd önmaga felett. Állítása szerint az igaz ismeret az embert a törvény fölé
emeli, minden elkövetett bűn ártalmatlan – ami történik, annak úgy kell történnie, és Isten
senkit nem kárhoztat. A leggonoszabb emberekről is úgy emlékeznek meg, mint akik a
mennyben vannak, és igen magas pozíciókat töltenek be ott. Továbbá a spiritizmus
mindenkinek azt magyarázza: »Nem baj, hogy itt mit csinálsz, tégy mindent úgy, ahogy neked
tetszik, a mennyország úgyis az otthonod lesz.« Ezáltal tömegek gondolják azt, hogy a
legfőbb törvény a vágy, korlátlan szabadságot kell biztosítani, és az ember csak önmagának
tartozik felelősséggel.
Ha az efféle ártalmas tanítást fiataljaink abban az életkorban kapják, amikor hajlamaik a
legerőteljesebbek, s amikor az önmegtartóztatásra és tisztességre nagyon nagy szükség van,
hová lesznek az erényekben rejlő védelmi erők? Mi tudja a világot visszatartani attól, hogy ne
váljon második Sodomává?
108
Ugyanakkor az anarchia is felüti fejét, hogy ne csak az isteni, de az emberi törvényeket

is lerontsa. A hatalom és a vagyon koncentrációja, az egyes emberek összeköttetések útján
elért hatalma, hogy jogaikat és érdekeiket mások, főleg a szegényebb néprétegek
kizsákmányolásából biztosítsák, a nyugtalanság, lázadás, vérontás elterjedése mind arra
vezetnek, hogy a világot olyan küzdelemre készítsék elő, amely annak idején Franciaországot
is alapjaiban rendítette meg.
Ilyen befolyásokkal kell most szembenézniük fiataljainknak, hogy mindezek közepette
megállhassanak. Most kell megalapozniuk jellemüket. A jellem kialakításának igazi alapja és
tökéletes előképe minden időben és minden országban mindig ugyanaz marad: az isteni
törvény. »Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből… és felebarátodat, mint magadat.«
A Megváltónk jellemében és életében megnyilvánuló isteni alapelv az egyetlen biztos alap és
biztos nevelő.” (Education [Nevelés], 227–229. o.)
Május 19. Az isteni mérce

„Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a
megmetélkedéstől! Mert mi vagyunk a körülme-
télkedés, akik lélekben szolgálunk Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem
a testben bizakodunk.” (Fil 3,2–3)
„Vannak, akiknek a Szentlélek érintésére van szükségük. Akkor majd az időszerű
üzenet válik életük súlypontjává. Nem emberekhez mérik majd magukat, s nem kutatnak
valami új, valami különös után. Időszerű próbakövünk: a negyedik parancsolat szombatja, és
mindaz, ami ezzel a nagy emlékünneppel kapcsolatos.
Isten parancsolatai, melyeket a Földön majdnem egyetemlegesen érvénytelenítettek,
képezik napjaink próbakövét, szívet vizsgáló igazságát. Elérkezik az ideje, amikor Isten
imádóit ez a jel különbözteti meg. Felismerik majd őket mint Isten szolgáit, a menny iránt
tanúsított alattvalói hűségük e jele által. Azonban minden emberi elgondolás, amelyet
mérceként alkalmaznak, eltereli a figyelmet a nagy és fontos hittételektől, melyek a korszerű
igazságot alkotják.
Sátán közénk hozza azokat, akiket szélsőséges gondolkodás jellemez, szűk látókörű
embereket, akik élesen bírálgatnak, makacsul ragaszkodnak saját fogalmaikhoz, hogy mit is
jelent az igazság. Követelőzőek lesznek, szigorú kötelességeket erőszakolnak másokra,
kevésbé fontos dolgokban szőrszálhasogatásig kardoskodnak, míg a törvény súlyosabb
kívánalmait elhanyagolják, az ítéletet, az igazságszolgáltatást, az irgalmasságot, és Isten
szeretetét. Miattuk minden szombattartót vakbuzgónak, farizeusnak és fanatikusnak fognak
nyilvánítani.
Isten tapasztalt embereket különleges feladattal bíz meg. Isten ügyét kell őrizniük.
Vigyázzanak, hogy Isten művét ne bízzák olyan emberekre, akik kiváltságuknak tartják, hogy
saját független ítélkezésüket juttassák érvényre, tetszésük szerint prédikáljanak, és senkinek
ne tartozzanak felelősséggel tanításukért vagy munkájukért. Ha ezt a lelkületet egyszer is
érvényesülni engedjük, akkor sosem végezhetünk harmonikus munkát, nem érvényesülhet a
lelkület egysége, a mű sincs biztonságban, és Isten ügye nem növekedhet megfelelően.
109
Lesznek hamis tanítók, gonosz munkások, akik tévedéseket csempésznek be, lelkeket vonnak
el az igazságtól. Krisztus imádkozott, hogy követői legyenek egyek, miként Ő és az Atya egy.
Akik ennek az imának a megvalósulásáért imádkoznak, szereljék le a széthúzásnak a
legcsekélyebb megnyilvánulását is, törekedjenek a testvérek között az egység és a szeretet
lelkületének ápolására.” (Evangelizálás, 212–213. o., magyar kiadás: 105. o.)
Május 20. Ördögi gyógyítások

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán
szertejár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pét 5,8) „Sátán csalásai egyre szaporodnak. Azok, akik
letérnek az igazság útjáról, elveszítik tartásukat. Miután horgonyukat nincs mibe erősíteniük,
egyik csalástól a másikig sodródnak a tanítás bármilyen szele által. Sátán csodái sokakat
megtévesztenek.” (Evangelizálás, 362. o., magyar kiadás: 178. o.)
„Megbízást kaptam, hogy elmondjam: a jövőben nagyobb éberségre lesz szükségünk.
Isten népe nem lehet hiszékeny. Az ördögi lelkek folyvást arra törekednek, hogy irányításuk,
befolyásuk alá vonják az emberi elmét. Emberek kévékbe kötődnek, így az utolsó napok tüze
megemészti őket. Akik elvetik Krisztust és igazságát, elfogadják a világot elárasztó
álokoskodásokat. A keresztények legyenek éberek, és határozottan álljanak ellen az
ellenségnek, aki mint ordító oroszlán keresi azokat, akiket elnyelhet. Az ördögi lelkek
befolyása alatt álló emberek csodákat művelnek majd…
Nem kell a csalások csapdájába esnünk! Nemsokára csodálatos jelenetek tanúi lehetünk,
amelyek szoros kapcsolatban állnak Sátánnal. Isten kijelentette, hogy Sátán csodákat tesz
majd. Megbetegíti az embereket, majd hirtelen eltávolítja róluk sátáni hatalmát, s gyógyultnak
fogják tekinteni őket. E látszólagos gyógyítások Isten hívő népét is próbának teszik majd ki…
Ha a gyógyító csodatevők ezekkel a tetteikkel mentegetik Isten törvényének figyelmen
kívül hagyását, és megmaradnak engedetlenségükben, legyen bármilyen mértékű is a
hatalmuk, ebből nem következik az, hogy Isten erejének birtokában lennének. Éppen
ellenkezőleg: ez a nagy csaló csodatevő hatalma. Ő az erkölcsi törvény áthágója, és minden
csalást bevet, hogy elvakíthasson minket valódi jellemét illetően. Arra figyelmeztettek
bennünket, hogy Sátán az utolsó napokban jelekkel és hazug csodákkal munkálkodik majd. A
próbaidő lezártáig tesz ilyen csodákat, bizonyítékul mutatva rájuk, hogy ő a világosság, nem
pedig a sötétség angyala.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 48–
49. o.)
Május 21. Meglátjuk-e a valós veszélyt?

„Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lett, és a
nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.” (Jel 6,12)
„A próféta nemcsak megjövendöli Krisztus eljövetelének módját és célját, hanem
azokat a jeleket is felsorolja, amelyekből közelsége felismerhető. Jézus ezt mondta: »Lesznek
jelek a napban, holdban és csillagokban.« (Luk 21,25) »A nap elsötétedik, és a hold nem
fénylik, az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor
meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.« (Márk
13,24–26) A Jelenések könyvének szerzője így írja le a második advent első jelét: »Nagy
110
földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a
vér.« (Jel 6,12)
Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem
legszörnyűbb földrengése. Bár általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt
Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken,
Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem
kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan
erős volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer
lakosú város teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika
partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.
A földrengés ünnepnapon történt, amikor a templomok és a kolostorok zsúfolásig
megteltek. Az itt levők közül csak néhányan menekültek meg… Kilencvenezerre becsülték
azoknak a számát, akik azon a végzetes napon életüket vesztették.” (A nagy küzdelem, 304–
„Milyen gyakran lehet hallani földrengésekről, tornádókról, a tűz és az áradás okozta
pusztításokról! Ezek látszólag a természet szervezetlen, szabályozatlan erőinek szeszélyes
kitörései, amelyek messze kívül esnek az emberi ellenőrzés határain; ám mindegyikben Isten
célját lehet felfedezni. Fel akarja ébreszteni az embereket, hogy érzékeljék a valós veszélyt.”
(Próféták és királyok, 277. o., az angol lapszám szerint)
Május 22. Égi jelek

„A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes
napja.” (Jóel 2,31)
„Amikor a Megváltó az Olajfák hegyén tanítványainak az egyház sokáig tartó
megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt – amelynek megrövidítését
megígérte –, említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és
meghatározta, mikor tűnik fel közülük az első: »Azokban a napokban, az után a nyomorúság
után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik.« (Márk 13,24) Az 1260 nap illetve év 1798-ban
ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést
követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én teljesedett be ez a
prófécia.
Majdnem – ha ugyan nem egészen – a legmisztikusabb és máig meg nem magyarázott
jelenségként… áll előttünk az 1780. május 19-i sötét nap, New England teljes látható egének
és légkörének rejtélyes elsötétedése.
A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég, és
feltűnt a nap, de még mindig homályos volt a sűrű, sötét ködtől. Napnyugta után ismét felhők
tornyosultak, és hamarosan besötétedett. Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és
ijesztő, mint a nappali. Csaknem telihold volt, ennek ellenére a tárgyakat csak mesterséges
fénynél lehetett felismerni.
A leírás, melyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak az isteni kijelentésnek a
visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel:
111
»A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljön az Úrnak nagy és rettenetes
napja.« (Jóel 2,31) Krisztus meghagyta népének, hogy figyeljen adventjének jeleire, és
örvendezzen, amikor látja Királya közeledtének jeleit.” (A nagy küzdelem, 306–308. o.,
Korszakok nyomában, 274–276. o.)
Május 23. Az ég csillagai lehullanak

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek.” (Mát 24,29)
„1833-ban, két évvel azután, hogy Miller a nyilvánosság előtt Krisztus közeli
eljövetelének bizonyítékairól kezdett beszélni, megjelent a második advent jelei közül az
utolsó. Ezeket a jeleket Krisztus ígérte meg: »A csillagok az égről lehullanak.« János pedig,
aki látomásban látta Isten napjának előjeleit, a Jelenések könyvében kijelentette: »Az ég
csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél
rázza.« (Jel 6,13) Ez a prófécia megdöbbentően és megrázóan teljesedett az 1833. november
13-i meteoresőben. Ilyen nagy kiterjedésű csillaghullásról nem számol be a történelem. Az
egész égbolt szerte az Egyesült Államok felett órákon át lángolt! Az első telepesek
megérkezése óta egyetlen olyan égi jelenség sem volt Amerikában, amelyet az emberek egyik
fele ily nagy csodálattal, a másik fele pedig oly nagy rémülettel szemlélt. Fensége és ijesztő
szépsége még mindig ott él sok lélekben… Soha nem esett e meteoroknál sűrűbb eső a földre
– keleten, nyugaton, északon és délen. Egyszóval úgy látszott, mintha az egész égbolt
mozogna… A jelenség, miként Silliman professzor állítja, egész Észak-Amerikában látható
volt… Hajnali két órától világos nappalig a teljesen felhőtlen, derült égbolton szünet nélkül
villogtak a vakító fények.
Nincs nyelv, amely alkalmas lenne e tündöklő színjáték pompájának leírásához… Aki
nem látta, nem tud fogalmat alkotni nagyszerűségéről. Mintha az ég minden csillaga a zenit
közelében egyetlen ponton gyűlt volna össze, s a fény sebességével ezrek követték egymást
sebesen, mintha csak erre az alkalomra teremtődtek volna. A gyümölcseit viharos szélben
hullató fügefánál találóbb képpel nem lehetett volna ábrázolni ezt a jelenséget.
A New York Journal of Commerce 1833. november 14-i számában hoszszú cikk jelent
meg erről a csodálatos jelenségről, amelyben ezt a kijelentést találjuk: »Azt hiszem, egyetlen
filozófus vagy tudós sem tett említést sem szóban, sem írásban olyan jelenségről, amilyen a
tegnap reggeli volt. De ezt a jelenséget ezernyolcszáz évvel ezelőtt egy próféta pontosan
megjövendölte. A jövendölések nem szó szerinti csillaghullásról szóltak, hanem
meteoresőről… csak ebben az értelemben lehet szó szerint igaz.«
E jelek után látta János a soron következő nagy eseményt: az ég tekercsként
eltakarodott, a föld pedig megrázkódott; hegyek és szigetek léptek ki helyükből, és a
gonoszok rémülten próbáltak elmenekülni az ember Fia elől (Jel 6,12–17).” (A nagy
küzdelem, 333–334. o., Korszakok nyomában, 297–299. o.)
„Az ember Fia második eljövetelének pontos ideje Isten titka.” (Faith I Live By [Hit,
112
Május 24. Az ottomán birodalom a próféciában

„Mondván a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, aki a
nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve. Eloldaték azért a négy angyal, aki el volt
készítve az órára és napra, hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.”
(Jel 9,14–15)
„A nemzetek történetében látjuk, hogyan foglalták el a helyüket egymás után, előre
elrendelt időre, s így akaratlanul és tudatlanul is hogyan váltak az igazság bizonyságtevőivé.
Ők maguk nincsenek tudatában, mégis Isten igazságát hirdeti a történelem rajtuk keresztül is.
Minden népnek, de minden személynek egyenként megvan a szerepe Isten tervében.
Mérőzsinórral lesznek megmérve az emberek és a népek annak keze által, aki sohasem téved.
Mindannyian saját választásukkal döntik el sorsukat. Isten pedig felhasználja őket szándékai
és céljai keresztülvitelében.
A történelem lapjai tanúskodnak mindarról, amit Isten a próféciákban évezredekkel
ezelőtt feljegyeztetett. Ez pedig meggyőz bennünket arról, hogy aminek még meg kell lennie,
szintén a legnagyobb pontossággal következik majd be.” (Education [Nevelés], 178. o.)
„1840-ben a prófécia egy másik megdöbbentő teljesedése keltett általános érdeklődést.
Két évvel korábban Josiah Litch lelkész, a második advent egyik neves hirdetője kiadott egy
magyarázatot a Jelenések könyve 9. fejezetéről, amelyben megjövendölte a török birodalom
bukását. Számítása szerint ez a hatalom »i. sz. 1840-ben, valamikor augusztus hónapban«
megdől. Néhány nappal a beteljesülés előtt ezt írta: »Ha elfogadjuk, hogy az első – 150 éves –
időszak pontosan teljesedett, mielőtt Deacozes a törökök engedélyével trónra lépett, és hogy a
391 év és tizenöt nap az első időszak végén kezdődött el, akkor 1840. augusztus 11-hez
jutunk, amikor az oszmán hatalom Konstantinápolyban várhatóan megtörik. És én hiszem,
hogy így fog történni.«
Törökország pontosan a megjelölt időben, követei útján elfogadta Európa szövetséges
hatalmainak védelmét, és ezzel keresztény nemzetek fennhatósága alá került. Ezzel az
eseménnyel a jövendölés pontosan teljesedett. Amikor ennek a híre szárnyra kelt, tömegek
győződtek meg a Miller és társai által alkalmazott próféciamagyarázat elveinek helyességéről,
és az adventmozgalom csodálatos lendületet kapott.” (A nagy küzdelem, 334–335. o.,
Május 25. Az erkölcstelenség terjedése

„Paráznaság pedig, és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék
közöttetek, amint szentekhez illik.” (Eféz 5,3) „Riasztó a közönségesség a mindennapi
társalgásban – a gondolatok és erkölcsök alacsony szintjét jelzi. Az igazán nemes jellem igen
ritka, valódi szerénységgel és tartózkodással alig találkozunk. Csak kevesen vannak, akik
tiszták és szeplőtlenek.
A megtűrt szennyes gondolatok szokássá válnak, a szívbe maródnak, és az emberi lélek
beszennyeződik. Ha egyszer elkövetünk egy helytelen cselekedetet, folt keletkezik rajtunk,
amelytől semmi más nem képes megtisztítani, csak Krisztus vére. Ha a rossz szokástól nem
113
fordulunk el szilárd határozottsággal, a lélek megromlik, és ebből a szennyező forrásból

másokat megrontó patakok áradnak szét.
Vannak olyan emberek, akik előidézik a kísértést. Olyan helyzetbe hozzák magukat,
ahol kísértésnek lesznek kitéve, s nem is történhet másképp, amikor nemkívánatos közegbe,
társaságba mennek. A legjobb módja annak, hogy biztonságban legyünk a bűntől, ha
mindenkor és minden körülmények között kellő megfontoltsággal lépünk, és sohasem teszünk
valamit hirtelen ötlettől vezérelve. Gondolkozzunk és várakozzunk Isten félelmében, mielőtt
biztosak lennénk abban, hogy helyesen cselekszünk.
Az erkölcsi veszélyek, amelyeknek mindenki, idős és fiatal egyaránt ki van téve,
naponta növekszenek. Az erkölcs hibás működése, amit romlottságnak, züllöttségnek
nevezünk, tág területet talál a kibontakozáshoz, és azoknak a nőknek, férfiaknak és
fiataloknak a befolyása – bár keresztényeknek vallják magukat – érzéki, ördögi…
Azok, akik megismerték az igazságot, de nem hitvallásukkal megegyezően
cselekszenek, Sátán kísértéseinek céltáblái. Minden egyes lépésnél veszély les rájuk.
Kapcsolatba kerülnek a gonosszal, olyan látványt szemlélnek, olyan hangokat hallanak,
amelyek felébresztik alantas vágyaikat, és arra kapnak késztetést, hogy inkább a rosszat, mint
a jót válasszák, mert szívükben nem határozottak…
Semmire nincs nagyobb szükségünk, mint olyan képzésre, amely felkészíti a fiatal
férfiakat és nőket, hogy szilárdan ragaszkodjanak a tisztasághoz, és amely megtisztítja
lelküket az erkölcsi szenny minden foltjától és érintésétől.” (In Heavenly Places [Mennyei
helyeken], 197., 196. o.)
Május 26. Melyek az Úr valódi ajándékai?

„És a prófétalelkek engednek a prófétáknak. Mert Isten nem a visszavonásnak, hanem a
békességnek Istene, miként a szentek minden gyülekezetében.” (1Kor 14,32–33)
„A hívők egy csoportját a vakbuzgóság vezeti. Alig ittak az igazság forrásából, és nem
ismerik a harmadik angyal üzenetének lelkületét. Mit sem tehetünk értük, míg el nem hagyják
fanatikus nézeteiket.
Némelyek úgynevezett ajándékokat gyakorolnak, és azt mondják, hogy az Úr adta
ezeket a gyülekezetnek. Ismeretlen nyelvnek nevezik badar beszédüket, amelyet nemcsak az
ember, de még az Úr és a menny sem ismer. Az efféle »ajándékokat« az emberek hozzák létre
a nagy csaló segítségével. Vakbuzgóság, izgatottság, hamis nyelveken szólás és zajos
vallásgyakorlatok – ezeket tekintik olyan ajándékoknak, amelyeket Istentől kapott az egyház.
Ezekkel sokakat becsaptak. De mindennek a gyümölcsei élvezhetetlenek.
Sok nyugtalan lélek nem hajlandó elfogadni a fegyelmet, a rendszerességet és a rendet.
Azt hiszik, hogy szabadságuk lenne korlátozva, ha félretennék véleményüket és figyelnének a
tapasztaltabbak tanácsaira. Isten műve nem fejlődik, ha nincs hajlandóság bennünk a rend
iránt, és a vakbuzgóság nyugtalan, rendbontó lelkületének kiűzésére összejöveteleinkről.
Benyomások és érzések nem csalhatatlan bizonyítékai annak, hogy valakit az Úr vezet. Ha
nem vigyázunk, Sátántól kapjuk az érzéseket és benyomásokat. Mindanynyiunknak alaposan
meg kell ismernünk hitünk bizonyítékait, és azt kell komolyan kutatnunk, hogyan
114
teremhetünk gyümölcsöt Isten dicsőségére… Meg kell rónunk a semmiségekkel foglalkozó,

tréfálkozó, nyugtalan lelkületet. Nem Isten kegyelme munkálkodik valaki szívében, ha
tehetségesen beszél vagy imádkozik az összejövetelen, de utána durva, meggondolatlan
beszéd és tettek jellemzik.
Isten igazsága sohasem alacsonyít le, hanem felemel, finomítja az ízlést, megszenteli a
gondolkodást, és előkészít a tiszta és szent angyalok társaságára Isten országában.”
(Bizonyságtételek I., 411–415. o., magyar kiadás: 384–388. o.)
Május 27. Mindent meg kell vizsgálnunk

„Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül
ragadozó farkasok.” (Mát 7,15)
„Azt a munkát, amelyre a gondviselő Isten férjemet és engem elhívott, egészen a
kezdetektől – vagyis az 1843–44-es évektől – az Úr tervezte számunkra, és Ő vitte véghez
terveit emberi küldöttein keresztül. Oly gyakran kerültek utunkba hamis ösvények, a
biztonságosakra pedig Isten olyan világosan rámutatott minden megbízatásunkat illetően,
hogy őszintén mondhatom: nem vagyok tudatlan Sátán csalásait, valamint Isten útjait és
munkáit illetően. Elménk minden erejét latba vetettük, s közben Istentől származó
bölcsességre támaszkodtunk, hogy vezessen bennünket kutatásaink során, amikor különböző
elénk tárt elméleteket kellett megvizsgálnunk. Fel kellett mérnünk az érdemeket és hibákat az
Isten Igéjéből származó világosság, a Szentírás és a számomra adott bizonyságtételek alapján.
Nem válhattunk a megtévesztés áldozataivá, és másokat sem csaphattunk be. Akaratunkat és
utunkat átadtuk Istennek, mindig Hozzá könyörögtünk segítségért, s ez soha nem volt
hiábavaló. Az Isten művével kapcsolatos sok évi fájdalmas tapasztalat során rengeteg hamis
mozgalmat megismertem. Az Úr sokszor elküldött különböző helyekre, mondván, hogy ott
valamilyen munka vár rám, és Ő majd velem lesz. Amikor az alkalom elérkezett, Isten
üzenetet adott általam azoknak, akiknek hamis álmaik és látomásaik voltak. Az Úr
késztetésére bizonyságot tettem Krisztus erejével.
Az elmúlt negyvenöt év során olyanokkal is találkoztam, akik azt állították, hogy intő
üzeneteket kaptak Istentől az emberek számára. 1844 óta újra és újra felütötte fejét ez a fajta
vallási fanatizmus. Sátán sok mindent megtett a hazugság megerősítése érdekében. Néhány, a
látomásokban említett dolog bekövetkezett, de sok minden – Krisztus eljövetelének idejével, a
próbaidő lezárulásával és a bekövetkezendő eseményekkel kapcsolatban – teljesen hamisnak
bizonyult…
»Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok…« – szól Krisztus figyelmeztetése (Luk
8,18). Az igaz élet megismerése, elsajátítása érdekében hallgatnunk kell az isteni igazságot,
hogy abban járhassunk. »Megjegyezzétek, amit hallotok…« (Márk 4,24) »Mindent
megpróbáljatok…« (1Thess 5,21), »…ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg
a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött a világba!« (1Ján 4,1) Ne hagyjuk
figyelmen kívül Isten tanácsát!” (Selected Messages II., 75–79. o., Szemelvények Ellen G.
White írásaiból II., 71–76. o.)
115
Május 28. Hamisítványok

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek
nincs hajnalok.” (Ésa 8,20)
„Isten népének az Íráshoz mint védelmezőjéhez kell fordulnia a hamis tanítók befolyása
és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden elképzelhető csapdát bevet,
mert meg akarja akadályozni az embereket, hogy Biblia-ismeretre tegyenek szert. Hiszen a
Szentírás világos kijelentései leleplezik Sátán csalásait. Isten művének minden megújulásakor
felkel a gonoszság fejedelme, és felerősíti működését; minden erejét összegyűjti a Krisztus és
követői elleni végső harcra. Nemsokára az utolsó nagy szemfényvesztés tanúi lehetünk. A
hamisítvány annyira hasonlít majd az igazihoz, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz
megkülönböztetni őket. Minden állítást és minden csodát próbára kell tenni, az Igéhez
mérve… Csak így tehetünk különbséget, mert Sátán különféle csalásai csodáknak tűnnek.
Sátán ravasz téveszméket terjeszt, hogy elsötétítse és összezavarja az emberek elméjét, s
gyökerestől kiirtsa a megváltás tanításait. Akik nem fogadják el Isten szavát úgy, ahogyan
olvassák, csapdába esnek. Gonosz angyalok járnak a nyomunkban, minden pillanatban… Új
alakot öltenek, és csodákat tesznek a szemünk láttára… A beteg előttünk fog meggyógyulni.
Mindez azzal kísért, hogy ezeket a hitetéseket Istentől való csodákként fogadjuk.
Felkészültünk-e az előttünk álló próbára, amikor Sátán hamis csodái még teljesebben
megnyilatkoznak? Vajon hányan esnek majd csapdába és tőrbe? Ha elfordulnak Isten világos
rendeléseitől és parancsolataitól, és mesékre figyelnek, gondolkodásuk átalakul, előkészül e
hazug csodák befogadására. Mindig arra kell törekednünk, hogy felfegyverkezzünk a
küzdelemre, amelyben nemsokára részünk lesz. Az Isten szavába vetett hit, az ige imádságos
kutatása és gyakorlati alkalmazása lesz a mi pajzsunk Sátán hatalmával szemben, és ez tesz
minket győztessé Krisztus vére által.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl
következik], 47–48. o.)
Május 29. Egység vagy széthúzás?

„Mondta pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek, de
jaj annak, aki által esnek.” (Luk 17,1) „Isten előhoz egy népet, s felkészíti, hogy egységes
legyen: tagjai ugyanúgy szóljanak, és valósítsák meg Krisztus imáját, amelyet a tanítványaiért
mondott… »Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned,
hogy ők is egyek legyenek mibennünk.«
Állandóan fellépnek olyan kis csoportok, amelyek azt hiszik, hogy Isten csak
kevesekkel van, s befolyásukkal lerombolják és szétszórják, amit Isten szolgái felépítenek. A
széthúzást munkálók gyanakvással nézik azokat, akik az Úr szavával összhangban minden
erőfeszítést megtesznek, hogy Isten népe egységes legyen, s a harmadik angyal üzenetét
komolyan veszik, mert kiterjesztik munkálkodásukat, és az igazsághoz gyűjtenek lelkeket. De
»világiasnak« tartják őket, mert befolyásuk van a világban…
Valaki azt állítva, hogy őt Isten vezeti, téveszmét terjeszt, amely szerint a gonoszok
részére nem lesz feltámadás… Másvalaki a jövőre vonatkozó téves nézeteket dédelget…
Mindannyian teljes vallásszabadságot akarnak, és mind függetlenül a maga útját járja, mégis
116
azt állítják, hogy Isten különösképpen munkálkodik közöttük… Ezeket az embereket hamis
izgatottság ragadja el, és tudjuk, hogy nincs náluk az igazság… Bárcsak Isten át tudná
formálni őket, különben feladják a szombatra vonatkozó isteni parancsot. Ha Isten Lelke
vezetné őket, akkor nem tartanának a hitetlenekkel…
Isten haragszik azokra, akik olyan utat követnek, amely miatt a világ meggyűlöli őket.
Ha egy keresztény Krisztust követi, és a jó cselekedetéért gyűlölik meg, meglesz a jutalma.
De ha azért gyűlölik, mert modortalan, vagy az igazságot a szomszédaival való vitatkozás,
veszekedés eszközévé alacsonyítja le, és a szombatot olyan bosszantóvá teszi számukra,
amennyire csak lehet, akkor botránykő a bűnösöknek, szégyen a szent igazság számára, s ha
meg nem tér, jobb lenne neki, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tengerbe vetnék.”
(Signs of the Times IV., 158–160. o.)
Május 30. A hamis látomások következményei

„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő
gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mát 7,19–20)
„[1890] Sokan kételkedni kezdtek, s már nem hisznek az egyháznak adott
ajándékokban, az igazságban, és semmilyen vallásban. Az Úr megmutatta, hogy ez a hamis
látomások biztos következménye.
Sátán szüntelenül közénk akarja hozni a hamisat, hogy elfordítson az igazságtól.
Legutolsó csalása az lesz, hogy hatástalanná teszi Isten Lelkének bizonyságtételeit: »Amikor
nincs mennyei látás, a nép elvadul (elvész).« (Péld 29,18) Sátán mesterien fog munkálkodni,
hogy különböző módokon és eszközökön keresztül megingassa Isten maradék népének
bizalmát az igaz bizonyságtételekben. Hamis látomásokat hoz majd közénk, hogy
félrevezessen és összekeverje a hazugságot az igazsággal. Az emberek kiábrándításával azt
akarja elérni, hogy tekintsenek fanatizmusnak mindent, ami a látomásokkal kapcsolatos. De
az őszinte lelkek az igaz és a hamis szembeállításával képesek lesznek különbséget tenni
közöttük…
Semmi nincs rombolóbb hatással a lélek tisztaságára, igaz és szent istenfogalmára és
vélekedésére az örökkévaló dolgokról, mint szüntelen valami olyat szemlélni és magasztalni,
ami nem Istentől való. Ez beteggé teszi a szívet és lealacsonyítja az értelmet. A tiszta igazság
a befogadó jellemére tett felemelő, nemesítő és megszentelő hatás által visszavezethető az
isteni Forrásra. A minden igazság Szerzője így imádkozott Atyjához: »De nemcsak őértük
könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem. Hogy
mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem… Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek
legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.« (Ján 17,20–21) Mindig
történik majd olyasmi, ami széthúzást eredményez, s elvonja a figyelmet az igazságtól. A
kérdőre vonó, bírálgató, megítélő és megbélyegző lelkület nem azt bizonyítja, hogy Krisztus
kegyelme lakozik a szívben. Ez nem teremt egységet. Ilyen romboló munkát végeztek a
múltban azok, akik csodálatos világosság részeseinek mondták magukat, de közben hatalmas
bűnben éltek.” (Selected Messages II., 78–79. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II.,
74–75. o.)
117
Május 31. Tegyünk olajat a lámpásainkba!

„Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!”
(Zsolt 69,33)
„Abban a kiváltságban van részetek, hogy örüljetek az Úrban, és örvendezzetek
megtartó kegyelmének ismeretében. Vegye birtokba szeretete elméteket és szíveteket!
Őrizkedjetek a lelki elfásultságtól, aggodalmaktól és az elcsüggedéstől! Tegyetek felemelő
bizonyságot Krisztusról! Fordítsátok el figyelmeteket attól, ami sötét és csüggesztő, s
tekintsetek Jézusra, hatalmas Vezetőnkre, akinek a gondoskodó irányítása alatt a jelenvaló
igazságnak – amelyért életünket és minden javunkat odaadnánk – dicsőséges diadalt kell
aratnia.
Hadd mutatkozzék meg életetekben, hogy a szívetekben lakozó Jézus táplál, erősít és
vigasztal benneteket! Abban a kiváltságban van részetek, hogy napról napra gazdagon
vegyétek a Szentlelket, és igaz ismeretre jussatok a világban hirdetett üzenetünk
jelentőségéről és kiterjedéséről. Az Úr készséggel tár elétek csodálatos dolgokat törvényéből.
Várakozzatok rá alázatos szívvel! Imádkozzatok komolyan a jelen megértéséért, az Úr
céljainak teljesebb megismeréséért, és a lélekmentő munka növekvő hatékonyságáért.
Jól tennénk, ha elgondolkodnánk azon, ami a közeljövőben Földünkre vár. Nem
engedhetjük meg magunknak a felületességet és énszeretetet. Ha ezek az idők, amelyekben
élünk, nem gondolkodtatnak el komolyan, akkor mi tudna megindítani bennünket?
Értelmes emberekre van szükség. Isten felhívást intéz azokhoz, akik készek a Szentlélek
vezetése szerint élni, hogy járjanak elöl az alapos reformáció munkájában. Válságot látok
magunk előtt. Az Úr felszólítja munkásait, hogy álljanak csatasorba. Minden léleknek
mélyebb és őszintébb odaszentelődésre van szüksége az elmúlt évekhez képest.
Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek nemrégiben elvonultak
előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni
sok helyen. Népünk engedett Isten felszólításának, és sorokba rendeződött. Testvéreim! Az Úr
beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk
úgy, mint akik Uruk jövetelét várják. Olyan időben élünk, amely a világosság hordozására és
cselekvésre szólít bennünket.” (Selected Messages II., 399–402. o., Szemelvények Ellen G.
White írásaiból II., 379–381. o.)
118
JÚNIUS - A Krisztus második eljövetelét megelőző események

Június 1. Eljövendő események
„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Ő
szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámós 3,7)
„Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy
miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos
igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket. Sátán résen áll, hogy elragadjon
minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején
sokan készületlenek lesznek.” (A nagy küzdelem, 594. o., Korszakok nyomában, 529. o.)
„Amint e világ történelmének lezárulásához közeledünk, az utolsó napokkal kapcsolatos
próféciákat különösképpen tanulmányoznunk kell. Az Újtestamentum utolsó könyve telve van
olyan igazságokkal, amelyeket meg kell értenünk.” (Krisztus példázatai, 133. o., az angol
kiadás lapszáma szerint)
„Jelenések könyve ünnepélyes üzeneteinek fő helyet kell elfoglalniuk Isten népe
gondolkodásában. Semmi másnak nem szabad lekötnie a figyelmünket, mert az értékes idő
gyorsan elszáll. Fennáll a veszély, hogy sokan megfosztják magukat az időtől, amelyet arra
kellett volna fordítaniuk, hogy hirdessék Isten üzenetét a bukott világnak. Sátán örül, ha látja,
hogy más köti le gondolatainkat, melyeknek az örök igazságok tanulmányozásával kellene
foglalkozniuk. Közölnünk kell a világgal a legünnepélyesebb bizonyságtételt, Krisztus
bizonyságtételét. Jelenések könyvében a legbecsesebb, legmagasztosabb ígéreteket és a
legkomolyabb figyelmeztetéseket olvashatjuk. Akik azt állítják, hogy ismerik az igazságot,
kutassák fáradhatatlanul Krisztus bizonyságtételét, amelyet Jánosnak adott. Nem találgatás ez,
sem pedig álokoskodó félrevezetés, hanem azokat az igazságokat tartalmazza, amelyek
elengedhetetlenek jelenlegi és jövőbeli jólétünkhöz.” (Bizonyságtételek VIII., 302. o.)
„Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással
szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot. A Biblia
bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A
kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény. Vajon Isten népe olyan szilárdan
ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni? Ragaszkodik-e majd a Bibliához
– és csakis a Bibliához – ebben a válságban?” (A nagy küzdelem, 625. o., Korszakok
nyomában, 556. o.)
Június 2. A szükséges előkészület

„Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az Ő ítélete szerint cselekesztek;
haragjának napján!” (Sof 2,3)
„A törvényszegés majdnem elérte végső határát. Zűrzavar tölti be a világot, és
nemsokára óriási rettegés lesz úrrá az embereken. A vég közel. Isten népének fel kell
készülnie arra, ami feltartóztathatatlanul a világra zúdul.” (Child Guidance [Gyermeknevelés],
555. o.)
119
„Nemsokára itt van a »nyomorúságos idő… amilyen nem volt« még. Mindeddig
nélkülözött tapasztalatokra van szükségünk, amelyek megszerzésére sokan túlságosan lusták.
A mindennapokban sokszor nagyobbnak látjuk a várható bajt, mint amilyen a valóságban. De
nem így van ez az előttünk álló valódi veszéllyel. A legéletszerűbb ábrázolás sem tükrözi
vissza, milyen súlyos lesz a megpróbáltatás. A próbában mindenkinek egyedül kell megállnia
Isten előtt. Ha »Noé, Dániel és Jób« az országban volna, »élek én, mondja az Úr Isten, nem
szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák
meg« (Ezék 14,20).
Az igazság és a tévelygés közötti utolsó nagy összecsapás csak az Isten törvénye miatti
hosszú küzdelem végső csatája. Mi most kapcsolódunk be ebbe a harcba, az emberi törvények
és Jahve rendelkezései, a Biblia vallása és a mesék és hagyományok vallása közötti
küzdelembe.” (A nagy küzdelem, 582. o., Korszakok nyomában, 518. o.)
„Tanulmányoznunk kell a nagy útjelzőket, amelyek a mi időnkre mutatnak… A
legnagyobb igyekezettel kellene imádkoznunk, hogy Isten nagy napjának csatáira
felkészülhessünk.” (Our High Calling [Magasztos elhívásunk] 340. o.)
„Akik Isten ellenőrzése alá helyezik magukat, hogy vezesse és irányítsa őket, azok
meghallják az Isten rendelte következetes lépésütemet. Annak Lelke ihleti őket, aki életét adta
a világ életéért, s többé nem vesztegelnek tehetetlenül azon tépelődve, amit képtelenek
megtenni. Magukra öltik a menny fegyverzetét, előrehaladnak a harcban, készen és merészen
Istenért, annak tudatában, hogy a Mindenható megadja mindazt, amire szükségük van.”
(Bizonyságtételek VII., 14. o.)
Június 3. A hűség próbája

„Sokat szól a Felséges ellen, és a magasságos egek szentjeit megrontja, s véli, hogy
megváltoztatja az időket és a törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.” (Dán
7,25)
„Az ember boldogságának nagy ellensége a negyedik parancsolatban foglalt szombatot
rendkívüli támadások célpontjává teszi a keresztény korszak idején. Sátán így beszél: »Isten
céljaival ellentétben cselekszem. Követőimet felhatalmazom arra, hogy tegyék félre Isten
emlékünnepét, a hetedik napi szombatot. Így megmutatom a világnak, hogy megváltozott az a
nap, amelyet Isten megszentelt és megáldott. Az emberek el fognak feledkezni róla. Kitörlöm
emlékezetükből, és olyan nappal helyettesítem, amely nem hordja magán Isten hitelesítő jelét;
olyan nappal, amely nem lehet jel Isten és népe között. Arra késztetem ennek elfogadóit, hogy
tulajdonítsák ennek a napnak azt a szentséget, amelyet Isten a hetedik napnak adott.
Eszközeim által felmagasztalom magam. Az első napot fogják dicsőíteni, és a protestáns világ
a hamis szombatot valódinak fogadja el. Azzal, hogy az Isten által létesített szombatot nem
tartják meg, teljesen elvetik a Teremtő törvényét. Ezeket a szavakat: Jel az énközöttem és
tiköztetek nemzetségről nemzetségre, az én nyugalomnapom szolgálatába állítom. Így enyém
lesz a világ. Én lesz a Föld ura, a világ fejedelme. Annyira uralom majd az emberek lelkét,
hogy Isten szombatja különös megvetés tárgya lesz. Ami pedig a jelet illeti? A hetedik nap
megtartását a földi hatalmasságokkal szembeni hűtlenség jelévé teszem. Olyan szigorúak
lesznek az emberi törvények, hogy nem merik majd megtartani a hetedi napi szombatot, attól
120
félve, hogy nem lesz mit enniük és mibe öltözniük. Ezért a világgal tartanak, és figyelmen
kívül hagyják Isten törvényét. Én leszek a világ teljhatalmú ura!«” (Próféták és királyok, 183–
184. o., magyar kiadás: 116–117. o.)
„A hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazságnak különösen vitatott pontja. A
végső próbatétel idején éles határvonal húzódik majd Isten szolgái és azok között, akik nem
szolgálják Őt.” (A nagy küzdelem, 605. o., Korszakok nyomában, 539. o.)
Június 4. „Vigyázzatok és imádkozzatok!”

„Van-é köze tehozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe
alatt? Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.” (Zsolt
94,20–21)
„Miközben az utolsó napok veszedelmei környékezik Isten népét, Sátán komolyan
tanácskozik angyalaival, hogy melyik lenne a legsikeresebb elgondolás a Krisztus-követők
megrontására. A nagy csaló így szól: »A szombat a nagy kérdés, amely majd lelkek sorsát
eldönti. A mi teremtésünk szombatját kell felmagasztalnunk. Elfogadtattuk világiakkal és
egyháztagokkal egyaránt, most pedig az egyháznak a világgal kell egyesülnie ennek
támogatására. Jelek és csodák segítségével azon munkálkodunk, hogy megvakítsuk őket az
igazság iránt, és rá kell bírnunk mindannyiukat, hogy a józan ész és Isten félelme ellenére
szokásokat és hagyományokat kövessenek. Majd befolyásolom a népszerű lelkészeket, hogy
tereljék el hallgatóik figyelmét Isten parancsolatairól… Ám a legfőbb dolgunk, hogy
elhallgattassuk a szombatünneplők csoportját. Izgassuk fel ellenük a közvéleményt! Majd
megnyerjük a nagy embereket és a világi bölcsességgel rendelkező férfiakat, és arra
késztetjük a hatóságokat, hogy céljainkat, elképzeléseinket véghezvigyék. Akkor majd az
általam létesített ünnepnapot szigorú törvények teszik kötelezővé. Akik pedig nem tartják
meg ezeket a törvényeket, azokat kiűzik a városokból és falvakból, éhezni és nyomorogni
fognak. Ha egyszer hatalmunk lesz rá, megmutatjuk, mit tudunk tenni azokkal, akik nem
tántoríthatók el Isten iránti hűségüktől… Egyszer már rávettük a római egyházat, hogy
börtönnel sújtsa, kínpadra vonja, halálra adja azokat, akik nem engedelmeskedtek
rendeletünknek. Immár összhangot teremtettünk a protestáns egyházak és a világ között, így a
törvény erejével végül kiirtjuk azokat, akik nem vetik alá magukat tekintélyünknek. Ha majd
halálbüntetés sújtja ünnepnapunk elutasítóit, akkor a törvénytartók soraiból sokan a mi
oldalunkra állnak. Még e szélsőséges intézkedések bevezetése előtt tőrbe kell ejtenünk azokat,
akik az igazi szombatot tisztelik. Sokakat elvonhatunk Krisztustól világiassággal,
szenvedélyekkel és büszkeséggel. Azt képzelhetik, hogy biztonságban vannak, mert hiszik az
igazságot, de vágyaik és alantas szenvedélyeik kielégítése megzavarja értékítéletüket,
elpusztítja ítélőképességüket, és a bukásukat okozza.«” (Testimonies to Ministers
[Bizonyságtételek prédikátoroknak], 472–473. o.)
Június 5. A fenevad képmása

„Elhiteti a föld lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad
előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevad képét, aki fegyverrel
megsebesíttetett, de megelevenedett.” (Jel 13,14)
121
„Megformálják a fenevad képmását, mielőtt a megpróbáltatás lezárul, mert ez lesz Isten

követőinek nagy próbatétele, amely meghatározza örök sorsukat… Jelenések könyve 13.
fejezetében mindezt világosan mutatja be az ige: »Azután láttam más fenevadat feljönni a
földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány. És az
előbbi fenevad minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és
annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult. És nagy jeleket
tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a föld
lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a
föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevad képét, aki fegyverrel megsebesíttetett, de
megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe
szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel,
szabadokkal és szolgákkal, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. És
hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van,
vagy neve, vagy nevének száma.« (Jel 13,11–17)
Ezzel a próbával kell Isten népének szembenéznie, mielőtt elpecsételtetne. Aki Isten
iránti hűségét az isteni törvény megtartásával bizonyítja, és elutasítja a hamis szombatot,
felsorakozik az Úr, Jahve zászlaja alá, és elnyeri az élő Isten pecsétjét. Azok pedig, akik
feladják a mennyei eredetű igazságot, és elfogadják nyugalomnapként a vasárnapot,
megkapják a fenevad bélyegét.” (11. levél, 1890)
„Mialatt Isten megmutatta Jánosnak az egyház és a világi hatalmak utolsó nagy csatáit,
azt is megengedte neki, hogy szemlélje a hűségesek végső győzelmét és szabadulását…
Túltekintve a csata füstjén és zaján, egy csoportot szemlélt Sion hegyén a Báránnyal, és a
fenevad bélyege helyett az Atya neve volt a homlokukra írva.” (Bizonyságtételek V., 572. o.)
Június 6. A hitehagyás
„Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem
bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia.” (2Thess 2,3)
„Amikor az ősegyház megromlott, mert feladta evangéliumi egyszerűségét, s pogány
rítusokat és szokásokat fogadott el, elveszítette Isten Lelkét és erejét. Mivel azonban
irányítani akarta az emberek lelkiismeretét, a világi hatalom támogatását igényelte. Így jött
létre a pápaság, egy olyan egyház, amely irányította az államhatalmat, és felhasználta saját
céljainak előmozdítására, főként az »eretnekség« megbüntetésére.
Ahol eddig az egyháznak világi hatalma volt, azt mindig igénybe vette azok
megbüntetésére, akik nem fogadják el tanításait. Azok a protestáns egyházak is, amelyek a
világi hatalmakkal való szövetkezés útján Róma nyomdokaiba léptek, kifejezésre juttatták,
hogy korlátozni akarják a lelkiismereti szabadságot. Példa erre az anglikán egyház, amely
sokáig üldözte a tőle kiszakadtakat. A XVI. és a XVII. században nonkonformista lelkészek
ezrei kényszerültek arra, hogy elhagyják egyházukat, és sokan – mind a lelkészek, mind a nép
közül – ki voltak téve a bírságnak, börtönnek, kínzásnak és vértanúságnak.
A hitehagyás következménye az lett, hogy az egyház az államhatalom segítségét
igényelte. Ez készítette elő a pápaság – a fenevad – kialakulásának útját. Pál ezt mondta:
122
»Jön… a szakadás, és megjelenik a bűn embere.« (2Thess 2,3) Az egyház hitehagyása a

fenevad képének megformálásához is utat fog készíteni.” (A nagy küzdelem, 443–444. o.,
Korszakok nyomában, 395. o.)
„A Szentírás arról az időről szólva kijelenti, hogy Sátán minden hatalmával és »a
gonoszság minden csalárdságával« fog dolgozni (2Thess 2,9–10). Munkájáról
félreérthetetlenül árulkodik a gyorsan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése,
eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az
egyházakat is, amelyek állítólag Jézus Krisztuséi. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul,
mint az éjfél sötétsége. Isten népe számára ez a próbák éjszakája, a könnyhullatás éjszakája,
az igazságért elszenvedett üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten
világossága.” (Próféták és királyok, 717. o., magyar kiadás: 446. o.)
Június 7. A spiritizmus szerepe a csalásban

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha
Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Ján 4,1)
„Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság.
Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis
természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma rejlik.
Amikor az egyházak elfogadják a spiritizmus tanításait, az érzékiséget fékező korlát
ledől, s hitvallásuk csak palást lesz, amely alá gonoszságukat rejtik. A természetfölötti
megnyilatkozásokba vetett hit ajtót nyit az ördög csalásai és tanításai előtt, s a sötétség
hatalmasságainak befolyása megmutatkozik az egyházakban.” (A nagy küzdelem, 553., 603–
604. o., Korszakok nyomában, 492., 537. o.)
„A népegyházak papjai nem tudnak sikeresen szembeszállni a spiritizmussal. Nincs
semmijük, amivel megóvhatnák nyájukat a mérgező hatástól. A spiritizmus szomorú
következményeiért nagyrészt korunk lelkészei felelősek, mert lábbal tapossák az igazságot, és
jobban kedvelik a kitalációkat.” (Bizonyságtételek I., 324. o.)
„Sátán régóta készül arra, hogy teljesen megtévessze a világot. Munkáját az Édenben
kezdte az Évának adott ígérettel: »Bizony nem haltok meg. Amely napon esztek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.«
(1Móz 3,4–5) Sátán lassanlassan készítette elő legnagyobb csalásának útját a spiritizmus
kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de a végső időben megteszi. A
próféta ezt mondja: »Láttam… három tisztátalan lelket… a békákhoz hasonlókat… ördögi
lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz,
hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.« (Jel 16,13–14)
Ez a csalás az egész világot magával sodorja. Kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az
Igébe vetett hit által. Az embereket nemsokára elfogja valami végzetes biztonságérzet, és csak
akkor ébrednek fel, amikor Isten kiönti haragját.” (A nagy küzdelem, 561–562. o., Korszakok
nyomában, 499. o.)
123
Június 8. „A halottak semmit sem tudnak…”

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek
nincs hajnalok.” (Ésa 8,20)
„A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen érvényesíti befolyását,
akik inkább Istennek engedelmeskednek, mint embereknek. A sötétség hatalmasságainak
követei azt állítják magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg, hogy a
vasárnapünneplés megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és arról, hogy az ország
törvényeinek ugyanolyan engedelmességgel tartoznak, mint Isten törvényének. Ezek a lények
a világ romlottsága miatt népszerűek lesznek, és a vallástanítókkal együtt ők is állítják, hogy
az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a felháborodás azok ellen, akik
nem fogadják el ezeket a kijelentéseket.
Akik a spiritizmus tanításai ellen fölemelik szavukat, nemcsak embereket támadnak,
hanem Sátánt és angyalait is. A magasságban levő fejedelemségekkel, hatalmasságokkal és
gonosz lelkekkel lépnek harcba. Sátán egy tapodtat sem fog engedni, hacsak a mennyei
követek vissza nem szorítják. Isten népe a Megváltó e szavaival állhat ki a gonosz ellen:
»Meg van írva.« Sátán most is éppúgy tudja idézni a Szentírást, miként Krisztus korában.
Hogy alátámassza csalásait, kiforgatja az igei tanításokat. Azoknak, akik meg akarnak állni a
veszélyes időben, jól kell ismerniük a Szentírás bizonyságtételét.
Sokan találkoznak majd a szeretett rokonaikat és barátaikat megszemélyesítő ördögi
lelkekkel, akik a legveszélyesebb eretnekségeket hirdetik. Ezek a látogatók a legérzékenyebb
húrokat pengetik majd, és hazugságaik igazolására csodákat művelnek. Azzal a bibliai
tanítással kell szembeszállnunk velük, hogy a halottak semmit sem tudnak, és ördögi lelkek
azok, akik így megjelennek (Préd 9,7; Jel 16,14).” (A nagy küzdelem, 590–591., 559–560. o.,
Korszakok nyomában, 525., 497. o.)
„Emberi alakot öltő sátáni ügynökök vesznek majd részt az utolsó nagy összecsapásban,
hogy megakadályozzák Isten országa elérkeztét. De emberi külsőben mennyei angyalok is ott
lesznek Krisztus követõi mellett. A két szembenálló csapat egészen addig harcol majd, míg le
nem zárul a világtörténelem utolsó nagy fejezete.” (Review and Herald, 1909. augusztus 5.)
Június 9. Valódi és hamis megújulás

„És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának
leheletével, és megsemmisít az Ő megjelenésének feltűnésével.” (2Thess 2,8–9)
„Pál apostol a thesszalonikabelieknek írt második levelében úgy mutat Sátánnak a
spiritizmus által végzett különleges tevékenységére, mint amelyre közvetlenül Krisztus
második eljövetele előtt kerül sor. A spiritizmus ereje »…Sátán ereje által van, a hazugságnak
minden hatalmával, jeleivel és csodáival« (2Thess 2,9).” (Pátriárkák és próféták, 686. o.,
„Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a Földet, az Úr népének soraiban olyan
lelki ébredés lesz, amelyre az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad
népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete
kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan
124
elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy
elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a
munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik, hamisítvány létrehozásával próbálja
megakadályozni a lelki megújulás kibontakozását. Azokban az egyházakban, amelyeket
megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki
rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten
csodálatos munkát végez értük; pedig ez más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt
próbálja meg kiterjeszteni befolyását a keresztény világra.” (A nagy küzdelem, 464. o.,
„Fiatal férfiak és nők állnak majd elő, akik Isten különleges kegyeltjeinek vélik
magukat, és akik állítólag valamilyen nagyszerű munkára hivatottak. Sokan megtérnek majd
egy sajátos minta alapján, de nem nyerik el Isten jóváhagyását. Erkölcstelenség és
szabadosság tör be sorainkba, és sokan hitbeli hajótörést szenvednek.” (Selected Messages II.,
59. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 56. o.)
Június 10. „Akik diadalmaskodnak a fenevadon”

„Az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy
a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult.” (Jel
13,12)
„Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási
hatalomnak úgy kell irányítania a polgári hatalmat, hogy a saját céljai szolgálatába állítsa.
(…)
A »fenevad képe« a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor
alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét
igénylik. (…)
Eljön az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán
fogja látni, melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan
parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a
pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar
szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az
ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a saját hatalma jelének nevez, és helyette a Róma
által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben – ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat
jelét: »a fenevad bélyegét«. Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan
feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között.
Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, az felveszi »a fenevad bélyegét«. (…)
Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik – azokra, akik
megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, s
bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy »mindenkivel,
kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal« (Jel
13,16) kényszerrel elfogadtassa »a fenevad képét«, de Isten népe e bélyeget nem veszi
magára. A pátmoszi próféta látja »azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és
bélyegén, és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az
125
Isten hárfái«, és éneklik Mózes és a Bárány énekét (Jel 15,2–3).” (A nagy küzdelem, 443.,
445., 449., 450. o., Korszakok nyomában, 395., 397., 400–401. o.)
Június 11. A szombat teljesebb hirdetése

„És láttam más angyalt az ég közepén repülni, akinél volt az örökkévaló evangéliom,
hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak,
nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget:
mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a
tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14,6–7)
„A nyomorúságos idő kezdetén, amint Isten népe elindul, hogy erőteljesebben hirdesse
a szombatot, betöltekezik Szentlélekkel. (…)
Az itt említett nyomorúságos idő kezdete nem arra az időre utal, amikor a csapások
elkezdődnek, hanem a kitöltetésük előtti rövid időre, miközben Krisztus még a szentélyben
van. Akkor, mialatt a megváltás műve lezárul, nyomorúság lesz a Földön, és a nemzetek
haragja felgerjed, mert bár gátolják, mégsem tudják megakadályozni a harmadik angyal
munkáját. Akkor jön el a késői eső, a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik
angyal hangos kiáltásának, és elkészítse a szenteket, hogy megálljanak abban az időszakban,
amikor a hét utolsó csapás kitöltetik.” (Early Writings [Korai írások], 33., 85–86. o.)
„A Jelenések könyve 14. fejezetének angyala olyan üzenetet képvisel, amelyet hirdetni
kell a világnak, mielőtt Jézus eljön az ég felhőiben… Közvetlenül ezt megelőzően az emberek
figyelmét fel kell hívni Isten lábbal tiport törvényére…
Látják, hogy a hetedik nap megünneplése helyett, egy olyan nap helyett, amelyet Isten
megszentelt, és amely felől megparancsolta, hogy sabbathként megtartsák, ők a hét első napját
ünneplik. Őszintén vágyódnak arra, hogy Isten akaratát cselekedjék, és elkezdik kutatni a
Szentírást, hogy valamilyen bibliai forrást találjanak erre a szokásra, s felmerül a kérdés: el
kell-e fogadnunk a népszerűtlenné vált igazságot és engedelmeskedjünk-e Isten parancsainak,
vagy haladjunk együtt továbbra is a világgal, emberek parancsainak engedelmeskedve?
Nyitott Bibliával a kezükben sírnak és imádkoznak, igehelyet igehellyel vetnek össze, míg
meg nem győződnek az igazságról, majd lelkiismeretesen állást foglalnak mint Isten
parancsainak megtartói.” (Signs of the Times, 1887. május 5.)
Június 12. A második angyal üzenete

„És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az
ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jel 14,8)
„A második angyal üzenete először 1844 nyarán hangzott fel, és akkor elsősorban az
Egyesült Államok egyházaira vonatkozott. Az ítéletre való figyelmeztetés is ott szólalt meg a
leghangosabban; ott talált a legnagyobb visszautasításra is, és az egyházak hanyatlása ott volt
a legrohamosabb. A második angyal üzenete azonban 1844-ben még nem vált egészen valóra.
Az egyházakban abban az időben erkölcsi romlás volt tapasztalható, mert nem fogadták be az
adventüzenetben hirdetett isteni igazságot. De a bukás még nem volt teljes. Mivel azonban
továbbra is elvetették a különösen arra az időre szóló igazságot, egyre mélyebbre süllyedtek.
126
Azonban még mindig nem jelenthető ki, hogy »leomlott… Babilon… mert az ő
paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek«. Babilon még nem itatott
meg minden népet. (…)
Istennek még vannak gyermekei Babilonban. A büntető ítélet végrehajtása előtt e
hűségeseket ki kell onnan hívni, hogy ne legyenek részesek Babilon bűneiben, és ne érjék
őket a Babilont sújtó csapások.” (A nagy küzdelem, 389., 604. o., Korszakok nyomában, 347–
348., 538. o.)
„Elesett Babilon, mert paráznaságának haragborából megitatott minden népet. Mi ez a
bor? Hamis tantételei. A negyedik parancsolat szombatja helyett egy hamis nyugalomnapot
adott a világnak, és megismételte azt a hazugságot, amit Sátán először Évának mondott el
Édenben: a lélek természetes halhatatlanságát. Sok hasonló jellegű tévedést terjesztett,
»tanítván olyan tantételeket, amelyek embereknek parancsolatai«.
A világ figyelmeztetésének utolsó nagy munkájában két külön felhívás hangzik az
egyházak felé. A második angyal üzenete: »Elesett, elesett Babilon, a nagy város, mert
paráznasága haragborából inni adott minden népnek.« És a harmadik angyal üzenetének
hangos kiáltásakor szózat hallatszik a mennyből, amely ezt mondja: »Fussatok ki belőle, én
népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból, mert bűnei az
égig hatottak, és Isten megemlékezett törvényszegéseiről.«” (HNA Biblia-kommentár VII.,
985. o.)
Június 13. Szombat vagy vasárnap?

„Harmadik angyal is követte azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a
fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten
haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába: és kínoztatik
tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.” (Jel 14,9–10) „Mindeddig sokan
rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak hirdetőit.
Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokon úrrá lesz a vallási türelmetlenség; hogy
egyház és állam egymással szövetségben üldözi majd Isten parancsolatainak megtartóit –
alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország
soha nem lesz más, mint ami eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De amikor a
vasárnapünneplés kérdése mindenütt vita tárgya lesz, kiderül, hogy közeledik ez a
kétségbevont és el nem hitt esemény, s a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást
vált ki.
A hit és az ima emberei a Lélek indítására szent lelkesedéssel hirdetik majd, amit Isten
mond nekik. Babilon bűnei közismertté válnak. Hogy milyen félelmetes következményekkel
jár, ha az egyház a polgári hatalmasság által kényszeríti ki rendelkezései megtartását; hogy a
spiritizmus behatolt az egyházba; hogy a pápai hatalom lopva, de rohamosan tör előre – ezt
mind leleplezik. Ezek a súlyos figyelmeztetések fel fogják ébreszteni az embereket. Ezrek és
ezrek figyelnek fel rájuk, akik soha nem hallottak erről. Megdöbbenve hallják, hogy az
egyház Babilon, amely bűnben él, tévelyeg és elbukott, mert elvetette a mennyből küldött
igazságot. Az emberek felkeresik korábbi tanítóikat, és türelmetlenül kérdezik, hogy igaz-e
az, amit hallottak. A lelkészek pedig meséket mondanak, kellemes dolgokat jövendölnek,
127
hogy csillapítsák félelmüket, és megnyugtassák felébresztett lelkiismeretüket. De az emberek

nem elégednek meg a puszta emberi tekintéllyel, és szeretnék tudni, mi az, amit világosan
»szól az Úr«. Ezért a nagy tekintélyű papság – akár a régi farizeusok – tekintélye kétségbe
vonása miatt haragra gerjedve, az üzenetet Sátántól származónak bélyegzi, és a bűnt szerető
tömegeket arra indítja, hogy szidalmazzák és üldözzék azokat, akik az igazságot hirdetik.
Amikor a vita egyéb kérdéseket is érint, és az emberek figyelme Isten sárba tiport
törvényére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik
ellenzik hirdetését. A papság majdhogy emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a
világosságot, nehogy híveire sugározzék. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkísérli
elfojtani e létfontosságú kérdések megvitatását. Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált,
s katolikusok és protestánsok összefognak.” (A nagy küzdelem, 605–607. o., Korszakok
Június 14. A három angyal üzenete

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes
napja.” (Mal 4,5)
„Nagy reformra van szükség egy olyan nép felkészítéséhez, amely meg tud állni Isten
napján. Isten látta, hogy sokan nem készülnek az örökkévalóságra azok közül, akik az Ő
követőinek vallják magukat. Az irgalmas Isten intő üzenetet akart küldeni népének,
felébresztve őket kábultságukból, hogy felkészüljenek az Úr eljövetelére.
Ez az intés a Jelenések könyve 14. fejezetében található. E fejezet szerint a mennyei
lények háromszoros üzenetet hirdetnek. Az üzenet nyomában visszatér a Földre az Emberfia,
hogy learassa »a földnek aratnivalóját«.” (A nagy küzdelem, 311. o., Korszakok nyomában,
278. o.)
„Az ég közepén repülő angyalok, akik figyelmeztető üzenetet hirdetnek a világnak,
azokat az embereket jelképezik, akik e Föld történelmének utolsó napjaiban élnek. Senki sem
hallja ezeknek az angyaloknak a hangját, mert jelképesek; Isten népét ábrázolják, amely a
mennyei világgal összhangban munkálkodik.” (Life Sketches, 429. o.)
„A három angyal üzenete kiegészíti egymást, háromszoros világosságot árasztva az
emberiségre. Jelenések könyvében János azt mondja: »Láttam más angyalt leszállni a
mennyből, akinek nagy hatalma van, és a föld fénylett az ő dicsőségétől.« Ez pedig a világnak
hirdetett háromszoros figyelmeztető üzenetet ábrázolja.” (HNA Biblia-kommentár, 985. o.)
„Jelenések könyve 18. fejezete arra az időre mutat, amikor a hármas intés elutasításának
következményeként az egyház teljesen eljut a második angyal által megjövendölt állapotba, és
Isten felszólítja a még Babilonban levő népét, hogy szakadjon el attól a közösségtől. Ez az
üzenet az utolsó, amelyet a világ kap; és ez az üzenet elvégzi a maga munkáját. Amikor azok,
»akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban« (2Thess 2,12),
Sátán súlyos csalása következtében elhiszik a hazugságot, akkor az igazság fénye ráragyog
mindazokra, akiknek a szíve nyitva van a befogadására. Az Úr minden gyermeke, aki még
Babilonban van, hallgat e hívásra: »Fussatok ki belőle, én népem!« (Jel 18,4)” (A nagy
küzdelem, 390. o., Korszakok nyomában, 348–349. o.)
128
Június 15. Háborúk az utolsó napokban

„Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre, és
nagy szélvész támad a föld széleitől.” (Jer 25,32)
„Nemsokára súlyos bajok támadnak a nemzetek között – bajok, amelyek nem szűnnek
meg Jézus eljöveteléig. Most össze kell tartanunk, mint soha azelőtt, szolgálva Őt, aki
elkészítette trónját a mennyben, és aki uralkodik mindenek felett. Isten nem hagyta el az Ő
népét, és a mi erőnk abban rejlik, hogy nem hagytuk el Őt.
Isten ítéletei sújtják a Földet. A háborúk és háborúk hírei, a tűz és az árvizek pusztítása
világosan beszél arról, hogy a nyomorúságos idő, amely mindvégig növekedni fog, igen közel
van. A világot háborús hangulat tartja izgalomban. Dániel könyve 11. fejezetének
jövendölései már majdnem elérték végső teljesedésüket.” (Welfare Ministry [Jóléti szolgálat],
136. o.)
„Nemsokára olyan heves viszály robban ki a nemzetek között, amit most még nem
látunk előre. Uralkodók és állami vezetők, bizalmi és felelős állásokat betöltő férfiak, minden
néprétegből való gondolkodó nők és férfiak figyelmüket a körülöttünk zajló eseményre
irányítják. Figyelik a feszült, nyugtalan kapcsolatokat, amelyek a népek között alakultak ki.
Figyelik azt a feszültséget, hevességet, amely mindent magával ragad a Földön – felismerik,
hogy hamarosan valami nagy és megtévesztő dolog történik, s a világ megdöbbentően nagy
válság elõtt áll.
Egy pillanatnyi szünetet kaptunk Istentől. A mennyből kölcsönzött minden erőnket arra
kell használnunk most, hogy a tudatlanságban veszteglőkért munkálkodjunk. Nem szabad
késlekednünk. Az igazságot kell hirdetni a Föld sötét helyein… Nagy munkát kell
elvégeznünk, és ezt a munkát azokra bízták, akik ismerik a korunkra vonatkozó igazságot.
(…)
A Föld történelmének utolsó jeleneteiben háború fog tombolni. Dögvész, csapás és
éhség pusztít majd. A mély vizek kilépnek medrükből. Tűz és árvíz pusztít életet és vagyont.
El kell készülnünk azokra a lakóhelyekre, amelyeket Krisztus készített az Őt szeretőknek. Ott
nyugalom lesz, távol a földi konfl iktusoktól.” (Review and Herald, 1910. november 17.;
1897. október 19.)
Június 16. A nyomorúságos idő

„Ezek után láttam négy angyalt állni a földnek négy szegletén, a föld négy szelét tartva,
hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.” (Jel 7,1)
„Négy hatalmas angyal még tartja a föld négy szelét. Rettenetes pusztító erőket tartanak
kordában, hogy ne tomboljanak teljes dühöngéssel. A »szelek« a nemzetek végzetes
összecsapásra való felindulása lesz, miközben angyalok »tartják a négy szelet«, megtiltva,
hogy Sátán gyakorolja rettenetes hatalmát, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek.” (Review
and Herald, 1887. június 7.)
„Az idők jelei bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a menny ítéletei most válnak valóra,
és az Úr napja közel van. A napilapok is tele vannak utalásokkal egy jövőben kirobbanó heves
129
konfl iktusra. A vakmerő rablások, sztrájkok, lopások, gyilkosságok mindennaposak.

Démonok uralta emberek gyilkolnak férfiakat, nőket, sőt kicsi gyermekeket. Mindez azt
igazolja, hogy közel a vég.
Isten Lelkének korlátozó, féken tartó hatalma lassan visszavonul a világból. A
hurrikánok, viharok, szárazföldi és tengeri katasztrófák szinte egymást érik. Az Isten Fiának
közeli eljöveteléről szóló jelek igen felszaporodnak körülöttünk, de mindennek sokkal kisebb
jelentőséget tulajdonítunk, mint amilyen a valóságban…
Olyan időben élünk, amikor annyi szomorúság és baj tapasztalható a világban, amit
semmilyen emberi balzsam sem képes meggyógyítani. Még mielőtt az utolsó nagy pusztulás
világunkra jön, az emberi nagyság és bölcsesség hivalkodó emlékművei porba omlanak. Isten
büntető ítéletei azokat sújtják, akik a nagy világosság ellenére is a bűn útját járták.
Tűzbiztosnak tartott, drága épületeket emelnek, de amint Sodoma elpusztult az isteni
bosszúállás lángjaiban, úgy válnak majd hamuvá ezek a büszke épületek is. Láttam
mérhetetlen pénzért megépített hajókat, melyek a hatalmas hullámokkal birkóztak, de minden
kincsükkel, minden utasukkal elsüllyedtek… De a mindenfelé tomboló zűrzavar ellenére
Istenért kell munkát végezni a világban.” (Signs of the Times, 1901. október 9.)
Június 17. Isten népének hűsége

„Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban! Jaj a föld és a tenger lakosainak,
mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje
van.” (Jel 12,12)
„Ahogy az emberek egyre jobban és jobban eltávolodnak Istentől, Sátán engedélyt kap,
hogy hatalmát gyakorolja az engedetlenség fiai felett. Pusztítást gerjeszt közöttük.
Szerencsétlenségek történnek szárazon és vízen. Tűz és áradás pusztít mindent. Sátán úgy
intézi, hogy mindezekért azokat vádolják, akik nem hajoltak meg a bálvány előtt, amit
felállított. Ügynökei Isten népére mutatnak mint a baj okozóira: »Ezek az emberek kitartóan
szembeszegülnek a törvényünkkel. Meggyalázták a vasárnapot. Ha rá lennének kényszerítve a
vasárnap megünneplésére, megszűnnének ezek a rettenetes ítéletek.«” (Review and Herald,
1901. július 16.)
„Szerencsétlenségek, bajok jönnek – szörnyű és váratlan csapások, egymást érve. Ha az
emberek hallgatnának a figyelmeztetésekre, amelyeket Isten adott, és ha az egyházak
bűnbánatot tartanának, visszatérve hűséges magatartásukhoz, akkor talán más városok is
megkíméltetnének egy időre. De ha az egyházak az embereket ugyanúgy megcsalják, ahogy
eddig is, hamisságot tárva eléjük és nem tisztelve Isten törvényét, akkor Isten nem hárítja el az
őket érő csapásokat, hogy felébredjenek.” (Evangelizálás, 27. o.)
„Az embereket a gonoszságuk és a birtokukban lévő igazság világosságának arányában
sújtják az ítéletek. Ha ismerték az igazságot, annak világossága szerint lesz a büntetésük.”
(173. kézirat, 1902)
„Sátán értelmezi, magyarázza az eseményeket, ő irányítja a vezető emberek
gondolkodását, amennyire csak teheti. Azt állítja, hogy a szerencsétlenségek, amelyek
elárasztják a világot, a vasárnap megrontásának következményei. S a befolyásos emberek azt
130
gondolva, hogy lecsillapítják Isten haragját, a vasárnapünneplést kényszerítő törvényeket

alkotnak. Úgy vélik, hogy ha e hamis nyugalomnapot még inkább felmagasztalják,
engedelmességet kikényszerítve a hamis szombat iránt, ezzel Istennek szolgálnak. Úgy
néznek azokra, akik az igazi szombat megünneplésével tisztelik az Urat, mint Isten iránt
hűtlenekre, holott valójában azok a hűtlenek, akik lábbal tapossák az édeni eredetű
szombatot.” (85. kézirat, 1899)
Június 18. Bölcsességre van szükségünk

„Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.” (Mát 10,6)
„Amikor az emberek gyakorlati élete nem kerül összeütközésbe Isten törvényével,
igazodhatunk hozzájuk. Ha a hívők nem így tesznek, nemcsak saját munkájukat
akadályozzák, de botrányköveket állítanak azok útjába, akikért dolgoznak, meggátolva őket
az igazság elfogadásában. A vasárnap a legjobb lehetőség a misszionáriusok számára, hogy
vasárnapi iskolákat tartsanak és a lehető legegyszerűbb módon közelítsenek az emberekhez:
beszélhetnek nekik Jézus bűnösök iránti szeretetéről, és nevelhetik őket az Írások
ismeretére…
A vasárnapünneplés jelenleg nem próbatétel. Eljön az idő, amikor nemcsak tiltani
fogják a vasárnapi munkát, de megpróbálják arra kényszeríteni az embereket, hogy
dolgozzanak szombaton, és támogassák, vállalják a vasárnapünneplést, vagy elveszítik
szabadságukat és életüket. De ennek az ideje még nem jött el, mert sokkal teljesebb
mértékben kell az emberek elé terjeszteni bizonyságul az isteni törvényt…
A nekem adott világosság szerint Isten szolgáinak csendesen kellene munkába menniük,
prédikálva a Biblia nagyszerű, drága igazságait és Krisztust, mégpedig mint megfeszítettet.
Szeretetét és végtelen áldozatát kellene hirdetnünk – megmutatva, hogy Krisztus azért halt
meg, mert Isten törvénye megváltoztathatatlan, állandó és örök. A szombatról határozott
módon kell tanítani, de óvatosan bánjunk a vasárnap bálványával. A bölcsnek elég egyetlen
szó…
Ha tartózkodunk a vasárnapi munkától, ezzel még nem vesszük fel a fenevad bélyegét,
és ahol ez az Istenért végzett munka érdekeit szolgálja, ezt kell tenni. Nem szabad mindent
elkövetnünk azért, hogy dolgozzunk vasárnap…
Nehézségeik támadnak azoknak, akik hallják és látják a szombatra vonatkozó
világosságot, és kiállnak az igazság mellett, hogy megtartsák Isten szent napját. Arra akarják
kényszeríteni őket, hogy megszegjék Isten törvényét. Szilárdan ki kell állniuk amellett, hogy
nem fogják megsérteni az isteni törvényt, s ha az üldözés határozottabb formában továbbra is
fennmarad, figyeljenek Krisztus szavaira: »Amikor ebben a városban üldöznek titeket,
meneküljetek egy másikba.«” (Review and Herald, 1911. április 6.)
Június 19. Vasárnapi missziómunka

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes
béketűréssel és tanítással.” (2Tim 4,2) „A vasárnaptörvényekkel való dacolás csak erősíti a
türelmetlen, vakbuzgó vallásos embereket, akik arra törekednek, hogy a vasárnapünneplést
131
rendeletekkel tegyék kötelezővé mindenki számára. Ne adjunk okot nekik arra, hogy
törvényszegőnek nevezhessenek bennünket! S ha csupán olyan embereket kell majd féken
tartaniuk, akik sem Istent, sem embert nem tisztelnek, a korlátozás már nem lesz olyan
érdekes és fontos nekik, s belátják, hogy következetlenség és nem is megfelelő számukra
olyan szigorúan betartatni a vasárnapünneplést előíró törvényeket.
Bibliával a kezetekben folytassátok tovább a lélekmentést! Az ellenség meglátja majd,
hogy saját ügyének árt. Nem vesszük magunkra a fenevad bélyegét, ha bölcsen fenntartjuk a
békességet – ha semmi botránkoztatót nem teszünk, és időnket a legfontosabb
tevékenységekre fordítjuk.
Ha a vasárnapot hittérítésre használjuk, kivesszük az ostort az önkényeskedő vakbuzgók
kezéből, akiknek tetszene, ha megalázhatnák a hetedik napot ünneplő hívőket. Amikor
észreveszik, hogy látogatásra használjuk a vasárnapot, és megnyitjuk az emberek előtt a
Szentírást, belátják, hogy kárba veszett fáradság törvényekkel akadályozni a munkánkat.
A vasárnapot a mű különböző ágainak fejlesztésére használhatjuk, így sokat tehetünk az
Úrért. Szabadtéri összejöveteleket tarthatunk, és magánházakban Biblia-órákat. Aki tud,
cikket írhat ezen a napon. Amikor csak lehetséges, vasárnap is tartsatok istentiszteletet!
Tegyétek az összejöveteleket igen vonzóvá. Énekeljetek igaz énekeket az újjáéledésről,
szóljatok a mértékletességről és az igazi vallásos életről. Így sokat tanulhattok a
lélekmentésről, és sok embert elérhettek.
A hét első napja megünneplésének törvénye a hitehagyott kereszténység terméke. A
vasárnap a pápaság gyermeke, s a keresztény világ Isten szent nyugalomnapja fölé emelte.
Isten népe semmilyen körülmények között ne hódoljon neki. Mégis szeretném, ha
megértenénk, hogy nem Isten akaratát cselekedjük, ha kenyértörésre visszük a dolgot, amikor
Isten azt akarja, hogy elkerüljük az összecsapást…” (Bizonyságtételek IX., 232–233., 235. o.)
„Élő bizonyságtételnek kell megjelennie Isten hitvalló népe életében, hogy a világ
megláthassa: ebben a korban, amikor a gonosz uralkodik, mégis van egy nép, amely félreteszi
saját akaratát, s arra törekszik, hogy Isten akaratát cselekedje – egy nép, amelynek szívébe és
életébe Isten törvénye van beírva.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok
szülőknek, tanítóknak és diákoknak], 322. o.)
Június 20. Isten törvényét érvénytelenítik

„Ideje, hogy az Úr cselekedjék, megrontották a Te törvényedet.” (Zsolt 119,126)
„Eljön az idő, amikor nemzetünk vezetői törvénnyel kényszerítik ki a
vasárnapünneplést, és Isten népe így nagy veszélybe kerül. A törvényhozó testületekben olyan
törvényeket alkotnak, amelyek korlátozzák az emberek lelkiismereti szabadságát, erőltetve a
vasárnapünneplést, és elnyomó hatalmat bevetve azok ellen, akik megtartják a hetedik napi
szombatot. Így Isten törvényét minden céljával és szándékával érvénytelenítik országunkban.”
(Review and Herald, 1888. december 18.)
„Az a föld, melyről az Úr gondoskodott védelmül gyermekei számára, hogy saját
lelkiismeretük szerint imádhassák Őt, a föld, amely felett a Mindenható hosszú időn át
kiterjesztette védelmét, s melyet abban a kiváltságban részesített, hogy Krisztus tiszta
132
vallásának tárházává tette, ez az ország törvényhozói révén megtagadja majd a

protestantizmus elveit, és támogatást nyújt a római hitehagyásnak abban, hogy lábbal tiporja
Isten törvényét – ekkor a bűn emberének végső munkája nyilvánvalóvá lesz. A protestánsok
egész befolyásukat és minden erejüket bevetik majd a pápaság oldalán. A hamis pihenőnapot
kikényszerítő nemzeti törvénnyel új életet lehelnek Róma romlott vallásába, újjáélesztve
zsarnokságát és a lelkiismeret elnyomását. Ekkor jön el az ideje annak, hogy Isten hatalmas
erővel munkálkodjék, s érvényt szerezzen igazságának.
A próféta ezt mondja: »Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek
nagy hatalma volt, és a föld fénylett annak dicsőségétől, és kiáltott teljes erejéből, nagy
szóval, mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon… és hallottam más szózatot a mennyből,
amely ezt mondja: Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és
ne kapjatok csapásaiból, mert bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett az ő
gonoszságairól.« Mikor érik el Babilon bűnei az eget? Amikor olyan törvényeket hoz,
amelyek semmibe veszik Isten törvényét. Akkor Isten népének szorongatott helyzete
lehetőséget ad az Úr számára, hogy megmutassa, ki az ég és a föld kormányzója. Amint a
sátáni hatalom felszítja a gonoszságot, Isten világosságot és erőt küld népének, hogy az
igazság üzenetét hirdethesse az egész világnak.” (Signs of the Times, 1893. június 12.)
Június 21. Jel a nagyvárosok elhagyására

„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta
szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak
a hegyekre.” (Mát 24,15–16)
„Nincs messze az idő, amikor – akár az első tanítványok – kénytelenek leszünk
elhagyatott, magányos helyeken menedéket keresni. A júdeai keresztényeknek Jeruzsálem
ostroma volt a jel a menekülésre. Így szolgál majd figyelmeztetésül nekünk az, amikor az
államhatalmat arra használják fel, hogy kikényszerítsék a pápaság vasárnapjának
megünneplését. Ekkor érkezik el az az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat, és felkészüljünk
a kisebb városok elhagyására is, s a hegyek közé, eldugott helyekre vonuljunk vissza.”
(Bizonyságtételek V., 464–465. o., magyar kiadás: 339–340. o.)
„Évek óta többször is különleges világosságot kaptam arra vonatkozóan, hogy munkánk
központjait ne a nagyvárosokba tömörítsük. A városok nyüzsgése és kavarodása, a
szövetségek és sztrájkok teremtette állapotok nagyban hátráltatják majd a munkánkat. Egyre
erősödik a törekvés arra, hogy a különböző szakmákban dolgozókat bizonyos nagyobb
egyesülések, szövetségek igájába hajtsák. Ez nem Isten terve, hanem olyan hatalomé, amelyet
semmilyen körülmények között sem ismerhetünk el… Isten terve beteljesedőben van. A
gonoszok kévékbe kötik magukat, készen az elégetésre.” (Bizonyságtételek VII., 84. o.)
„A világ kereskedelmi uniói és konföderációs szövetségei csapdát jelentenek.
Testvérek, tartsátok távol magatokat ezektől! Semmi közötök ne legyen hozzájuk! Az ilyen
szervezetek miatt rövidesen nagyon nehéz lesz intézményeink számára a városokban
munkálkodni. Őrizkedjetek a városoktól! Ne építsetek szanatóriumokat a városokban!
Tanítsátok népünket arra, hogy menjenek a városokból vidékre, ahol hozzájuthatnak egy kis
133
darab földhöz, s otthont teremthetnek maguknak és gyermekeiknek…” (Selected Messages

II., 142. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 133. o.)
„Nem szabad olyan helyen letelepednünk, ahol szoros közösségben kell élnünk azokkal,
akik nem tisztelik Istent… Nemsokára válság áll be a vasárnap megünneplésével
összefüggésben. A vasárnap mellett szólók megerősítik hamis igényüket, és ez elnyomást
jelent azok számára, akik úgy döntenek, hogy az Úr szombatját tartják meg. Ha Isten
gondviselésében a városoktól távol eső helyeket biztosíthatunk magunknak, az Úr azt akarja,
hogy tegyük is meg. Nehéz idők előtt állunk.” (Country Living [Vidéki élet], 20–21. o.)
Június 22. Élelem és földek az utolsó napokban

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a
maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mát 6,34)
„Az Úr ismételten megmutatta nekem, hogy ellenkezik akaratával, ha a nyomorúság
idejére mulandó szükségleteinkről akarunk gondoskodni. Láttam, hogy ha a szentek
élelmiszerkészleteket halmoznának fel házaikban vagy a mezőkön, a nyomorúság idején –
amikor kard, éhség és döghalál pusztít mindenütt –, erőszakos kezek vennék azokat
birtokukba, és mások aratnák le mezőik gyümölcsét. Akkor lesz itt az ideje, hogy teljes
bizalommal viseltessünk Isten iránt, és Ő gondoskodik rólunk. Láttam, hogy kenyerünk és
vizünk abban az időben biztosítva van, és semmiben sem szenvedünk hiányt, mert Isten a
pusztában is teríthet számunkra asztalt. Ha arra volna szükség, hollókat küldene hozzánk
élelemmel, amint Illést is táplálta, vagy mannát hullatna az égből, mint hajdan Izráel népéért
tette.
Isten népe a nyomorúság idején semmi hasznát sem veheti a házaknak és
földbirtokoknak, mert a feldühödött tömeg elől menekülniük kell; abban az időben
vagyonukat nem használhatják a korszerű igazság terjesztésére. E látomásban láttam: Isten azt
akarja, hogy szentjei minden javuktól elszakadva, áldozattal kössenek szövetséget Istennel,
mielőtt az ínséges idő eljönne. Ha javaikat az Úr oltárára helyezték, és komolyan kérik Istent,
hogy mutassa meg nekik kötelességeiket, Ő mindenre elvezeti őket. Így teljesen szabadok
lesznek majd a nyomorúság idején, és többé semmi nem tarthatja vissza őket.
Láttam, hogy ha egyesek ragaszkodtak javaikhoz, és nem kérdezték meg az Urat
kötelességeik felől, Isten nem tudatta velük, mit kell tenniük. Megengedte nekik, hogy
javaikat megtartsák, de ezek a nyomorúság idején csak súlyos tehernek bizonyultak. Ekkor
szívesen túladtak volna minden vagyonukon, de már késő volt, és erre nem voltak képesek…
Láttam, hogy Isten nem kívánta azt, hogy minden gyermeke egyszerre váljon meg vagyonától,
de ha kérik, Isten megmutatja nekik, mikor és mennyit adjanak el.” (Tapasztalatok és
látomások, 43–44. o.)
„A Sátánnal vívott utolsó nagy küzdelemben minden földi támogatástól megfosztják
azokat, akik hűségesek Istenhez. Mivel nem hajlandók Isten törvényét figyelmen kívül
hagyni, hogy a földi hatalmaknak engedelmeskedjenek, nem vehetnek és nem adhatnak el
semmit. Végül halálra adják őket. Ám az engedelmeseknek így szól az ígéret:
»…magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.«
134
(Ésa 33,16) Ezzel az ígérettel élnek majd Isten gyermekei.” (Jézus élete, 121–122. o., magyar
kiadás: 94. o.)
Június 23. Különböző érdekcsoportok követelései

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úr eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a föld
drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.” (Jak 5,7)
„A nagy szakmai szervezetek, egyesülések is közrejátszanak abban, hogy olyan
nyomorúság zúdul a Földre, amilyen nem volt a világ kezdete óta.
Minden nagy válságban szerepet játszanak az államszövetségek és ipari, kereskedelmi
szövetségek által kévékbe kötött érdekcsoportok. Emberek uralkodnak majd egymáson, és
sokat követelnek. Veszélybe kerülnek azok, akik nem akarnak egyesülni ezekkel a
szervezetekkel.
Isten népének fel kell készülnie a jövő eseményeire, amelyek nemsokára
robbanásszerűen rájuk törnek. A világban óriási monopóliumok alakulnak majd ki. Emberek
egyesületekbe, érdekszövetségekbe szerveződnek, ami az ellenség táborába tereli majd őket.
Az összefogás arra irányul, hogy az üzleti kapcsolatok által megszerezhető anyagi eszközöket
megkaparintsák. Szervezetek alakulnak ki, és akik ezekhez nem akarnak csatlakozni, azok
megbélyegzett emberek lesznek… Ezek az egyesülések az utolsó napokat jelzik. Emberek
kévékbe kötik magukat, készen a megégetésre. Lehetnek egyháztagok is, de ha eközben e
szervezetekhez csatlakoznak, nem tudják megtartani Isten parancsolatait, mert ezekhez az
egyesülésekhez tartozni annyit jelent, mint semmibe venni az egész Tízparancsolatot.
»Szeresd az Urat, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, minden erőddel, teljes
elméddel, és felebarátodat, mint önmagadat…« Hogyan engedelmeskedhetnek emberek
ezeknek a szavaknak, miközben olyan társulásokat alakítanak, amelyek megrabolják a
szegényebbeket, és meggátolják őket abban, hogy adjanak vagy vegyenek, hacsak nem
bizonyos feltételek mellett? Akik Isten gyermekeinek vallják magukat, semmi esetre se
kapcsolódjanak össze az ilyen szervezetekkel, amelyek már kialakultak, vagy majd később
jönnek létre. Isten ezt megtiltja. A próféciákat tanulmányozva meg kell értenünk, mi előtt
állunk.” (Country Living [Vidéki élet], 10–12. o.; 145. kézirat, 1902)
„Nemsokára fontos vitakérdésekkel kell szembenéznünk, és majd szeretnénk elrejtőzni
a sziklahasadékba, hogy láthassuk Jézust, s megelevenedhessünk az Ő Szentlelke által. Nincs
egy pillanatnyi vesztegetni való időnk sem.” (Counselt to Writers and Editors [Tanácsok
íróknak és szerkesztőknek], 113. o.) Az eredeti szövegben trade-union szerepel, amely
egyaránt jelenthet szakszervezeti és kereskedelmi szövetséget. Nem a hazai viszonylatban
ismert szakszervezetekről van szó, amelyek szabad érdekvédelmi szövetségek, hanem a
munka és a tőke kemény harcáról. A szövegben szereplő másik kifejezés a labour-union,
amely a munkások érdekszövetségét jelenti. Ellen G. White olyan monopóliumokról és
szervezetekről beszél, amelyeknek Jel 13. beteljesedésekor lesz majd meghatározó szerepük,
amikor a társadalomból való kirekesztéssel kell számolniuk azoknak, akik nem hajtják
magukat ezeknek a szervezeteknek az igájába.
135
Június 24. Az eladás és a vásárlás tilalma

„…senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege
van, vagy neve, vagy nevének száma.” (Jel 13,17) „Közeledik az idő, amikor semmilyen áron
sem tudunk majd adni-venni. Rövidesen rendelet jelenik meg, hogy akin nem éktelenkedik a
fenevad jele, az nem adhat el és nem vehet semmit.” (Bizonyságtételek V., 152. o., magyar
kiadás: 113. o.)
„Vallásos hatalmak, melyek azt állítják, hogy a menny szövetségesei és a Bárány
lelkülete uralkodik bennük, tetteikkel bebizonyítják, hogy szívük gonosz, Sátán bujtogatja és
irányítja őket. Közeleg az idő, amikor Isten népét üldözni fogják azért, mert a hetedik napot
szenteli meg.” (Bizonyságtételek IX., 229. o., magyar kiadás: 155–156. o.)
„Eljön az idő, amikor a parancsolatok megtartói sem nem adhatnak, sem nem vehetnek.
Siess kiásni elrejtett talentumaidat! Ha Isten pénzt bízott rád, légy hűséges a gondjaidra bízott
javak tekintetében, csomagold ki a kendődet, és küldd el talentumaidat a pénzváltókhoz, hogy
amikor Krisztus eljön, kamatostól kaphassa vissza azt, ami az Övé. A legvégén, amikor ez a
mű lezárul, sokan ezreket tesznek majd szívesen az oltárra. Férfiak és nők áldott kiváltságnak
érzik majd a részvételt a munkában, amikor lelkeket készítenek fel, hogy megálljanak Isten
nagy napján. Nagy összegeket adnak majd olyan készségesen, mint ma pár dollárt. Ha
Krisztus szeretete égne hitvalló népe szívében, ugyanez a lelkület nyilatkozna meg ma is. Ha
felismernék, milyen közel van mindenek vége, olyan készséggel áldoznák oda javaikat,
ahogyan az ősegyház tagjai tették. Olyan igyekezettel munkálkodnának Isten ügyéért, ahogy
világi emberek dolgoznak azért, hogy gazdagságra tegyenek szert. Krisztus követői
tapintatosan és rátermetten, önzetlen munkálkodással igyekeznek anyagi javakat szerezni,
nem azért, hogy felhalmozzák, hanem hogy az Úr kincstárába vigyék.” (Historical Sketches
[Történeti vázlatok], 292. o.)
Június 25. A városok figyelmeztetése

„Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant
ne illessetek; s én magamhoz fogadlak titeket.” (2Kor 6,17)
„Mint Isten parancsolatokat megtartó népének, el kell hagynunk a városokat. Ahogyan
Énok tette, a városokban kell dolgoznunk, de nem kell ott laknunk.
Intézményeink olyan messzire települjenek a városoktól, amennyire csak lehetséges…
Nem Isten akarata, hogy népe városokban éljen, ahol állandó a tülekedés és a zűrzavar.
Gyermekeinket meg kell kímélni ettől, mert a sietség, rohanás és zaj mindenkit demoralizál.
Az Úr azt szeretné, ha népe vidékre költözne, ahol letelepedve megtermelhetnék a szükséges
zöldséget és gyümölcsöt, és ahol gyermekeik közvetlen kapcsolatba kerülhetnek Isten
természetben végzett munkáival. Vigyük el családunkat a városokból, ez az üzenetem.
Az igazságot szólnunk kell, akár meghallgatják, akár nem. A városok tele vannak
kísértésekkel. Úgy kell megterveznünk munkánkat, hogy fiatalságunkat olyan távol tartsuk a
rossz befolyástól, amennyire csak lehetséges. A városokba külső állomáshelyekről kell
utaznunk. Isten hírnöke azt mondta: »Nem kell a városokat figyelmeztetni? De igen, azonban
136
nem úgy, hogy Isten népe ott él, hanem úgy, hogy odalátogat, s figyelmezteti őket arra, ami a
Földre következik.«” (Country Living [Vidéki élet], 31., 30. o.)
„Ha gonoszság ural egy népet, mindig hallhatók figyelmeztetések és tanítások is, mint
ahogyan Lót is intette Sodomát. Azonban Lót sok bajtól óvhatta volna meg a családját, ha
nem a gonosz, romlott városban keres otthont. Mindazt a munkát, amit Lót és családja
Sodomában végzett, akkor is elvégezhette volna, ha a várostól bizonyos távolságban lakik.
Énok Istennel járt, de nem lakott romlott városban, erőszak és gonoszság közepette, mint Lót
Sodomában.” (Evangelizálás, 78. o., magyar kiadás: 36. o.)
„Énok nem telepedett a gonoszok közé. Nem költözött be Sodomába, azt gondolva,
hogy megmenti a romlott várost. Olyan helyre vitte családját, ahol a lehető legtisztább volt az
erkölcsi légkör. Időnként meglátogatta a városlakókat Istentől nyert üzenetével. Miután
hirdette Isten üzenetét, minden alkalommal magával vitt a lakóhelyére valakit, aki elfogadta a
figyelmeztetést.” (HNA Biblia-kommentár, 1087–1088. o., „A Te Igéd igazság”, 7. o.)
Június 26. A szenvedés enyhítése

„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a menynyek országa. Betegeket
gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen
vettétek, ingyen adjátok.” (Mát 10,7–8)
„Veszélyes idők elé nézünk. Az egész világ tanácstalanságban és ínségben vesztegel
nemsokára. Sokféle betegség tör az emberiségre, és az egészség törvényeivel kapcsolatos
tudatlanság nagy szenvedést eredményez, sok ember halálát okozza, akiket pedig meg lehetett
volna menteni…
Amint a vallásos agresszió lerombolja a szabadságjogokat, kedvezőtlen helyzetbe
kerülnek azok, akik kiállnak a lelkiismeret szabadságáért. Saját érdekükben, míg lehetőségük
van erre, váljanak képzetté a betegségek okainak, megelőzésének és gyógyításának terén.
Akik így tesznek, mindenütt találnak elvégzendő feladatot. Sok szenvedőnek lesz szüksége
segítségre, nemcsak saját hittestvéreink soraiban, hanem főként azok között, akik nem ismerik
az igazságot. (…)
A harmadik angyal üzenetével összefüggésben végzett egészségügyi munka csodálatos
eredményeket érhet el. Megszentelő, egységet teremtő feladat ez, amely teljes összhangban
van azzal a munkával, melyet az egyház Ura az első tanítványok kiküldésével végzett.
Amikor ezeket a tanítványokat összehívta, Krisztus megbízást adott nekik: »Elmenvén pedig
prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat
tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ímé
én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és
szelídek, mint a galambok.« (Mát 10,7–8. 16)
Igen jó elolvasni ezt a fejezetet, és eligazítása alapján felkészülni szolgálatunkra. Az
első tanítványok elindultak Krisztus megbízása nyomán, az Ő szava alapján. Az Ő Lelke
készítette előttük az utat. Érezniük kellett, hogy az ilyen üzenetet, ilyen áldások közvetítését
örömmel fogadják az emberek otthonaiban.” (Counsels on Health [Egészségügyi tanácsok],
504–506., 540–541. o.)
137
„Isten a fizikai szenvedés enyhítésével éri el a szíveket. Az igazság magva az elmébe

hull, és Isten öntözi. Sok türelmet igényel, mielőtt a mag az élet jeleit mutatja, de végül kihajt,
és örök életre gyümölcsözik. Milyen lassan értik meg az emberek, hogyan készít fel Isten az
Ő hatalma kinyilatkoztatásának napjára!” (Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat], 246.
o.)
Június 27. Istentől kérjünk erőt és segítséget!

„Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek ti-
teket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” (Mát 24,9)
„A vasárnap megünneplését kényszerítők merészsége és elszántsága egyre fokozódik, s
a törvény szigorát is bevetik Isten parancsolatainak megtartói ellen. Bírsággal és
bebörtönzéssel fenyegetik őket, egyeseknek pedig magas állást ajánlanak fel, s egyéb
jutalmakkal és kedvezményekkel próbálják rávenni őket hitük megtagadására. De ők
rendíthetetlenül így válaszolnak: »Mutassátok ki Isten Igéjéből a tévedésünket!« Így
védekezett Luther is hasonló körülmények között. A törvényszék elé állított hívők ékes
bizonyságot tesznek az igazságról, amelynek hallatán egyesek állást foglalnak Isten minden
parancsolata mellett. Így jut el az igazság olyan emberek ezreihez is, akik különben mit sem
tudnának róla.
Isten szavának becsületes követői lázadóknak fognak minősülni. Szülők, akiket Sátán
elvakított, durvák és kemények lesznek hívő gyermekükhöz. A gazda és gazdasszony
sanyargatja az Isten parancsolatait megtartó szolgát. »A szeretet meghidegül.« Gyermekek
veszítik el otthonukat és örökségüket. Szó szerint teljesednek majd Pál szavai: »Mindazok is,
akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.« (2Tim 3,12) Az igazság
egyes követőit, akik nem hajlandók megünnepelni a vasárnapot, börtönbe vetik, másokat
elűznek hazájukból, s lesznek, akik rabszolgasorsra jutnak.
Az üldözés idején Isten szolgáinak hite próbára lesz téve. Ezek a követek híven fogják
tolmácsolni a figyelmeztetést, csak Istenre és Igéjére figyelve. Isten Lelke munkálkodik a
szívükben, és szólásra készteti őket. Szent lelkesedéstől fűtve, és a mennyei sugallat
késztetésére indulnak munkába. Nem mérlegelik, hogy az Úrtól rájuk bízott igék hirdetésének
milyen következményei lesznek. Nem törődnek földi érdekeikkel, és nem igyekeznek
megőrizni sem a hírnevüket, sem az életüket. De egyesek a támadások és gyalázkodások
pergőtüzében rémülten kiáltják: »Ha előre láttuk volna szavaink következményeit, csöndben
maradtunk volna!« Sátán akadályokat gördít útjukba. Kegyetlen kísértéseivel ostromolja őket,
és úgy látják, hogy a munka, amelyre vállalkoztak, messze meghaladja képességeiket. Félő,
hogy belebuknak. Elmúlt a lelkesedés, amely fűtötte őket. Mégsem tudnak viszszafordulni.
Érezve tehetetlenségüket, a Mindenhatóhoz sietnek erőért.” (A nagy küzdelem, 607–609. o.,
Június 28. Akik a Teremtővel szállnak szembe

„A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak,
de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk, erejüket
és hatalmukat is a fenevadnak adják.” (Jel 17,12–13)
138
„Amint közeledünk a végső válsághoz, rendkívül fontos, hogy az Úr követői között

összhang uralkodjék. A világ háborúkkal és ellenségeskedéssel van tele, mégis egyetlen
vezető – a pápai hatalom – alatt egyesülnek majd a nemzetek, hogy Isten tanúi ellen fordulva
a Teremtővel szálljanak szembe.” (Bizonyságtételek VII., 182. o., magyar kiadás: 127. o.)
„Mi adja Babilon uralmának erejét? A protestantizmus, amely azt vallja, hogy a Bárány
természete és lelkülete lakik benne és a mennyel áll szövetségben, de valójában a sárkány
hangján szól. Sötét hatalom mozgatja őt. (…)
Egy lesz a gondolatuk. Egyetemes szövetség jön létre, amely hatalmát és erejét a
fenevadnak adja. Így nyilvánul meg ugyanaz az erőszakos elnyomó hatalom a
vallásszabadság ellen – annak szabadsága ellen, hogy a lelkiismeretünk parancsa szerint
imádjuk Istent –, mint amilyet a pápaság tanúsított, amikor a múltban üldözte azokat, akik
vissza merték utasítani a római vallás szertartásait. Az utolsó napok küzdelmeiben Isten
népével szemben összefognak az összes romlott hatalmak, amelyek elpártoltak Isten
törvényétől. Ebben a harcban a negyedik parancsolat szombatja lesz a fő kérdés, mivel a
törvény szerzője a szombat parancsában nevezi magát az egek és a Föld Teremtőjének.”
(HNA Biblia-kommentár VII., 983. o., „A Te igéd igazság”, 251. o.)
„E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – teszi
Sátán csalásainak foglyává az embereket. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az
utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket. Az Egyesült Államok protestánsai
elsőként nyújtanak kezet a szakadékon át a spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett is,
hogy a római hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország követni
fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában.” (A nagy küzdelem, 588. o., Korszakok
nyomában, 523. o.)
Június 29. A kereszténység két nagy csoportja

„És láttam, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett, de az ő
halálos sebe meggyógyíttatott; és csodálván, az egész föld követte a fenevadat.” (Jel 13,3)
„A pápaság iránti mély hódolatában az Egyesült Államok nem lesz egyedül. Róma
befolyása azokban az országokban, amelyek egyszer már elismerték hatalmát, még korántsem
szűnt meg.” (A nagy küzdelem, 579. o., Korszakok nyomában, 514. o.)
„Az utolsó nagy összetűzésben a szombat különleges kérdéskör lesz az egész
kereszténységben. Világi és vallási vezetők szövetkeznek majd, hogy kierőszakolják a
vasárnap megünneplését, és minthogy a mérsékeltebb rendeletek kudarcot vallanak,
kényszerítő törvényeket vezetnek be. Arra késztetnek, hogy azt a néhány embert, aki
szembeszegül az egyházzal és az ország törvényeivel, nem szabad megtűrni… Az óvilág
romanizmusa és az újvilág protestantizmusa hasonló eljárást követ azokkal szemben, akik
tisztelik az isteni előírásokat.” (Spirit of Prophecy IV., 444–445. o.)
„Az ún. keresztény világ nagy és döntő események színtere lesz. Felelős tisztséget
betöltő, hatalmat gyakorló férfiak a lelkiismeretet ellenőrzés alá vonó törvényeket adnak majd
ki a pápaság példája nyomán. Babilon minden nemzetet megitat paráznasága haragborával.
Minden nemzet részes lesz ebben (Jel 18,3–7).
139
A harmadik angyal üzenetének figyelmeztetése a jövendölésben úgy jelenik meg, mint

amelyet hangos szóval hirdet az ég közepén repülő angyal, és ez majd felkelti a világ
figyelmét (Jelenések 14. fejezet). Ebben a küzdelemben az egész kereszténység két nagy
csoportra oszlik: azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, és azokra, akik
imádják a fenevadat és annak képét, s felveszik bélyegét. Noha az egyház és az állam egyesíti
hatalmát, hogy azt is tegye »kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel,
szabadokkal és szolgákkal« (Jel 13,16), hogy felvegyék a fenevad bélyegét, Isten népe
mégsem veszi azt magára. A pátmoszi próféta látta őket, amint diadalt arattak a fenevadon,
annak képén, bélyegén és nevének számán. Az üvegtengernél állnak, kezükben Isten hárfái, és
éneklik Mózes és a Bárány énekét (Jel 15,2–3).” (A nagy küzdelem, 451. o., Korszakok
nyomában, 401. o.)
Június 30. Világosság a zűrzavarban

„És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle, én
népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jel 18,4)
„A világ figyelmeztetésének végső munkájában két különböző felhívás hangzik az
egyházak felé. A második angyal üzenete: »Elesett, elesett Babilon, a nagy város, mert az ő
paráznaságának haragborából adott inni minden népnek.« S a harmadik angyal hangos
kiáltásakor a mennyből hang hallatszik, amely ezt mondja: »Fussatok ki belőle én népem,
hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert bűnei az égig
hatottak, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.« (…)
Ahogyan Isten kihívta Izráel gyermekeit Egyiptomból, hogy megtarthassák az Ő
szombatját, úgy hívja ki népét Babilonból is, hogy ne imádják a fenevad képét…
Miután az igazságot meghirdették, bizonyságul minden népnek, a gonosz minden
elképzelhető hatalma működésbe lép majd, és az embereket öszszezavarja a sokféle hang:
»Íme itt a Krisztus, íme ott van.« »Ez az igazság.« »Üzenetem van Istentől. Ő küldött engem
nagy világossággal.« Akkor kísérletet tesznek arra, hogy lerontsák hitünk pilléreit.
Felmagasztalják a hamis pihenőnapot, Istent pedig megvetik azáltal, hogy kiszorítják azt a
napot, amelyet Ő megáldott és megszentelt. Ezt a hamis nyugalomnapot erőltetik majd
mindenkire, kényszerítő törvényekkel. De miközben Sátán munkálkodik, hazug csodáival
betelik a Jelenések könyvében megjövendölt idő, és a hatalmas angyal, aki bevilágítja a
Földet dicsőségével, meghirdeti Babilon elestét, és felhívja Isten népét, hogy hagyja el.”
(Review and Herald, 1892. december 6. és 13.)
„Mikor érik el Babilon bűnei az eget? Amikor olyan törvényeket hoz, amelyek semmibe
veszik Isten törvényét. Akkor Isten népének szorongatott helyzete lehetőség az Úr számára,
hogy megmutassa, ki az ég és a föld kormányzója. Amint a sátáni hatalom felszítja a
gonoszságot, Isten világosságot és erőt küld népének, hogy az igazság üzenetét hirdethesse az
egész világnak.” (Signs of the Times, 1893. június 12.)
140
JÚLIUS - Az egyház nagy megpróbáltatása és tanúskodása

Július 1. Hármas szövetség a lelkiismereti jogok ellen
„Láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három
tisztátalan lelket kijönni, a békákhoz hasonlókat. Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket
tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék
azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.” (Jel 16,13–14)
„E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – csalja
csapdába Sátán az embereket. Míg az előbbi a spiritizmus elképzeléseivel, az utóbbi Rómával
hozza közös nevezőre az embereket. Az Egyesült Államok protestánsai elsőként lépik át a
szakadékot, hogy kezet fogjanak a spiritizmussal és a római hatalommal is. E hármas
szövetség hatására ez az ország követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba
tiprásában… Katolikusok, protestánsok és a világ fiai egyaránt elfogadják a kegyesség
formális megnyilvánulásait (2Tim 3,5) a valódi isteni erő nélkül, és ebben a szövetségben a
világot megtérítő és régóta várt millennium nagyszerű mozgalmának kezdetét látják.” (A nagy
„A rendelettel, amely Isten törvényét megsértve a pápaság által létesített intézményt
kényszeríti az emberekre, nemzetünk teljesen elszakad majd az igaz tettektől. Amikor a
protestantizmus átnyújtja kezét a szakadékon, hogy megragadja a római hatalom kezét,
amikor a hármas szövetség nyomása alatt országunk eltiporja az alkotmány minden elvét, s
amikor helyet adnak a pápai hamisságok és csalások gyakorlásának, akkor megtudjuk, hogy
elérkezett Sátán csodatevéseinek ideje, és elközelgett a vég. (…)
Amikor nemzetünk elárulja kormányzati alapelveit, mert elfogadja a vasárnap
törvényét, akkor a protestantizmus kezet fog a pápasággal. Nem lesz ez más, mint új élet
lehelése abba az önkényuralomba, amely régóta mohón lesi az alkalmat, hogy leigázza Jézus
Krisztus követőit.” (Bizonyságtételek V., 451., 712. o., magyar kiadás: 330., 506. o.)
Július 2. Az Úr lesz népének védelmezője

„És imádták a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádták a fenevadat, ezt
mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhat ővele?” (Jel 13,4)
„Két szarva volt, mint a bárányé, és úgy beszélt, mint a sárkány. Bár Isten Báránya
követőinek vallják magukat, ezeket az embereket egyre inkább a sárkány lelke itatja át.
Szelídeknek és alázatosaknak akarnak látszani, de Sátán lelkületével beszélnek és
törvénykeznek, s cselekedeteikkel megmutatják, hogy éppen annak ellenzői, aminek vallják
magukat. Ez a bárányhoz hasonlító hatalom egyesül a sárkánnyal: háborút szervez azok ellen,
akik megtartják Isten parancsolatait és akiké Jézus Krisztus bizonyságtétele. Sátán
katolikusokkal és protestánsokkal működik együtt, e világ isteneként diktál embereknek,
mintha országa alattvalói lennének. Úgy bánik velük és úgy irányítja őket, ahogy nekik
tetszik. Ha valaki nem akarja lábbal tiporni Isten parancsolatait, a sárkány lelkülete
megnyilvánul, és az ilyen embert börtönbe vetik, zsinatok elé hurcolják és büntetéssel sújtják.
»Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel,
141
szabadokkal és szolgákkal, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek.« »És
adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt
művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.« Sátán tehát
Jahve jogait bitorolja. A bűn embere beül Isten templomába, Istennek hirdetve magát, és Isten
helyett cselekedve.
Éles ellentét van az Isten pecsétjét viselők és azok között, akik imádják a fenevadat és
képmását. Az Úr hűséges szolgái a legkeserűbb üldöztetést szenvedik el a hamis tanítóktól,
akik nem hallgatnak Isten igéjére, hanem inkább botrányköveket állítanak az Úr követõinek
útjába. De Isten népének nem szabad félnie. Sátán nem lépheti túl korlátait. Az Úr lesz
népének védelmezője, s Ő úgy tekint a szolgáit ért sérelemre, amit az igazságért szenvedtek
el, mintha ez Vele történt volna. Amikor az emberek meghozzák a végső döntést, amikor
mindenki állást foglal – vagy Krisztus és parancsai mellett, vagy a nagy hitehagyó oldalán –,
Isten felkél, hatalma megmutatkozik, és örökre elhallgat azok szája, akik káromlóan léptek fel
ellene. Minden szembeszegülő hatalom megkapja majd büntetését.” (28. levél, 1900)
Július 3. Az igazság elferdítése

„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott – ne higgyétek!”
(Mát 24,23)
„A hitehagyás végső fejleményeinek kibontakozása előtt bekövetkezik a hit zűrzavara.
Nem lesznek tiszta és határozott elgondolások Isten titkára vonatkozóan. Az egyik igazságot a
másik után ferdítik el.” (Signs of the Times, 1894. május 28.)
„Miután az igazság bizonyságul hirdettetett minden nemzetnek, a gonoszság minden
elképzelhető ereje működésbe lép. Megzavarja a gondolkodást, sok hanggal harsogva: »Itt a
Krisztus, ott a Krisztus!… Ez az igazság! Üzenetem van Istentől… Nagy világossággal
küldött engem!« Eltávolítják a tájékozódási pontokat, és megkísérlik ledönteni hitünk
oszlopait. Még határozottabb erőfeszítés történik majd a hamis nyugalomnap
felmagasztalására, és hogy magát Istent is megvessék annak a napnak az elvetésével, amelyet
Ő megáldott és megszentelt. A hamis nyugalomnapot pedig elnyomó törvénnyel fogják az
emberekre kényszeríteni.” (HNA Biblia-kommentár VII., 985. o., „A Te Igéd igazság”, 252.
o.)
„Mindenféle csalások tanúi lehetünk a jövőben, de mi szilárd alapokra akarunk
helyezkedni. Abból, amit az Úr megalapozott, egy gombostűfejnyit sem vehetünk el. Az
ellenség hamis tanokat szeretne behozni, például azt, hogy a szentély nem is létezik. Ez éppen
az a hittétel, amely miatt eltávolodnak a hittől.” (Evangelizálás, 224. o., magyar kiadás: 111.
o.)
„Olyan hamis álmok és látomások tanúi leszünk, amelyekben lesz némi igazság, mégis
eltávolítanak az eredeti hittől. Az Úr adott az embernek egy elvet, amely által ellenőrizheti
ezeket: »A törvényre és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, akkor nincs
bennük világosság.« (Ésa 8,20 – az angol fordítás szerint)” (Selected Messages II., 98. o.,
Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 94. o.)
142
„Amint közeledünk a vég idejéhez, a hamisság úgy összevegyül az igazsággal, hogy

csak azok lesznek képesek megkülönböztetni az igazat a tévedéstől, akik a Szentlélek
vezetése alatt állnak. Mindent meg kell tennünk, hogy megtartsuk az Úr útját. Semmi esetre
sem szabad elfordulnunk vezetésétől, hogy emberekbe vessük bizalmunkat. Az Úr angyalai
megbízást kaptak, hogy szigorúan őrködjenek azok felett, akik bíznak Istenben, és ezek az
angyalok mindig a segítségünkre lesznek, amikor szükségünk van rájuk. Mindennap az Úrhoz
kell járulnunk a hit teljes bizonyosságával, és Tőle kell bölcsességet kérnünk… Azok, akiket
az Úr szava vezérel, teljes bizonyossággal különbséget tesznek igazság és hamisság, bűn és
igaz élet között.” (HNA Biblia-kommentár VII., 907. o.)
Július 4. Az Egyesült Államok a jövendölésben

„Azután láttam más fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz
hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány.” (Jel 13,11)
„Csak egyetlen nemzet felel meg a prófécia meghatározásainak. A szimbólumok
félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak.” (A nagy küzdelem, 440. o.,
„Itt láthatjuk saját nemzetünk keletkezését és növekedését. A bárányszarvak az
ártatlanság és a szelídség jelképei: jól ábrázolják kormányzatunk alapelvét, amely a
republikanizmusban és a protestantizmusban kifejezésre jut.” (Spirit of Prophecy [A
prófétaság Lelke], 277. o.)
„Az Úr többet tett az Egyesült Államokért, mint bármely más országért.
Menedékhelyről gondoskodott népe számára, ahol a lelkiismeret késztetései szerint
imádhatják Őt. A kereszténység itt a maga tisztaságában fejlődhetett. Az Isten és ember
közötti egyetlen közbenjáró életadó igéjét szabadon tanították. Isten azt tervezte, hogy ez az
ország maradjon mindig szabad minden nép számára, ahol szabadon imádhatják Őt. Azt
tervezte, hogy polgári intézményei is a szabadságot képviseljék.
De az isteni igazság ellenségének is megvoltak a maga elképzelései ezzel az országgal
kapcsolatban. Különféle vállalkozások kezdeményezésével elfeledteti az emberekkel, hogy
van Isten. A világiasság és kapzsiság – amely bálványimádás – eluralkodik az őscsaló
tevékenysége által, míg végül Isten törvényét annak minden céljával és következményével
együtt érvénytelenítik.” (17. kézirat, 1906)
„Isten megmutatta nekem, hogy Sátán észrevétlenül megelőz bennünket, s
érvényteleníti Isten törvényét. Amerikában, a szabadság országában, amelyre büszkék
voltunk, megszűnik a vallásszabadság.” (Evangelizálás, 236. o., magyar kiadás: 117. o.)
„Amikor nemzetünk törvényhozó testületein keresztül Sátán törvényeket léptet életbe,
hogy megvakítsa, elfojtsa az emberek lelkiismeretét vallásos kiváltságaikra vonatkozóan,
erőlteti a vasárnapünneplést, és elnyomó hatalmat működtet azok ellen, akik megtartják a
hetedik napi szombatot, akkor Isten törvényét minden szándékával és céljával érvénytelenítik
országunkban, és a nemzeti hitehagyást nemzeti romlás követi.” (HNA Biblia-kommentár
VII., 977. o.)
143
Július 5. Krisztus a mi menedékünk

„Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az
megtartatik.” (Mát 10,22)
„Semmi szükség arra gondolnunk, hogy nem tudjuk majd elviselni az üldözést, és
rettenetes időket fogunk átélni.” (Review and Herald, 1890. április 29.)
„A protestánsok üldözései a római egyház által, amelyek során Jézus Krisztus vallása
szinte teljesen megsemmisült, össze sem hasonlíthatók azzal, amikor a protestantizmus és a
pápaság egyesül.” (30. kézirat, 1889)
„Isten parancsolatokat megtartó népe igen szorongatott helyzetbe kerül majd, de akik
világosságban jártak és szétárasztották a világosságot, látni fogják, hogy Isten közbelép az
érdekükben. Amikor minden fenyegetőnek látszik, akkor az Úr kinyilvánítja hatalmát
hűségesei érdekében. Amikor a nemzet, amelyért Isten olyan csodálatos módon
munkálkodott, és amely felett kiterjesztette mindenható hatalmának pajzsát, elhagyja a
protestáns elveket, és törvényhozása támogatást nyújt a római egyháznak a vallásszabadság
korlátozásában, akkor Isten saját hatalmával munkálkodik igaz népéért. Róma gyakorolja
majd zsarnoki hatalmát, de Krisztus a mi menedékünk.” (Bizonyságtételek prédikátoroknak,
206. o.)
„Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai tantételeikben egységre jutva
arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket és tartsa fenn
létesítményeiket, akkor a protestáns Amerika már megformálta a római hierarchia
hasonmását, s ennek elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró
azokra, akik eltérő véleményt vallanak.” (A nagy küzdelem, 445. o., Korszakok nyomában,
396–397. o.)
„A Szentírás tanítása szerint a pápaság visszanyeri elveszített hatalmát, és az üldözés
tüze fellángol az úgynevezett protestáns világ köpönyegforgató engedményei nyomán. Ebben
a veszedelmes időben egyedül Isten igazsága és ereje birtokában állhatunk meg… Ne
csüggesszen el az, hogy veszélybe és szorongatott helyzetbe kerülünk majd, hanem ennek
tudata inkább elevenítse meg Isten népének erejét és reménységét, hiszen a veszedelem ideje
az, amikor Isten kézzelfoghatóbban kinyilvánítja hatalmát.” (Selected Messages II.
[Szemelvények Ellen G. White írásaiból II.], 367–370. o.)
Július 6. Krisztusért szenvedve

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”
(2Tim 3,12)
„Amint Krisztust gyűlölték ok nélkül, úgy gyűlölik majd népét is, mert az Ő követői
engedelmeskednek Isten parancsolatainak. Jézus Krisztus tiszta, szent és romlatlan volt, csak
jót tett világunkban, mégis úgy bántak Vele, mint megrögzött bűnözővel, és halálra
kárhoztatták. Tanítványainak is hasonló bánásmódra kell számítaniuk, s bárcsak hiba és folt
nélküli lenne az ő életük is!
144
A gonoszság korlátozásának érdekében hozott emberi rendelkezéseket és törvényeket –

amelyek valójában Sátán sugallatára születtek – felmagasztalják majd, miközben Isten szent
parancsolatait megvetik és lábbal tiporják. Aki Isten törvényének engedelmeskedve
kinyilvánítja hűségét, fel kell készülnie arra, hogy letartóztatják és törvényszékek elé viszik,
amelyek nem állnak Isten magasrendű és szent törvényének alapzatán.” (HNA Biblia-
„Akik a Föld történelmének utolsó napjaiban élnek, megtudják majd, mit jelent
üldözöttnek lenni az igazságért. A bíróságokon igazságtalanság uralkodik. A bírák nem
hallgatnak azok érveléseire, akik hűségesek Isten parancsolatai iránt, mert tudják, hogy a
negyedik parancsolat mellett felhozott érvek cáfolhatatlanok. Azt mondják majd: »Van egy
törvényünk, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia.« Isten törvénye semmit sem jelent
nekik. Akik az emberi törvényt tisztelik, kedvező elbírálásban részesülnek, de semmi
jóindulatra nem számíthatnak azok, akik nem hajtanak térdet a bálvány, a hamis nyugalomnap
előtt.” (Signs of the Times, 1898. május 26.)
„Nyáron nem lehet különbséget tenni az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a
tél és a fagy, az örökzöld változatlan marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű
hitvallót sem lehet most megkülönböztetni az igazi kereszténytől. De közel az idő, amikor a
különbség nyilvánvaló lesz. Ha feltámad az ellenségeskedés, ha újra úr lesz a vakbuzgóság és
a vallási türelmetlenség, ha megkezdődik az üldözés, a langyosak és a képmutatók
meginognak, s feladják hitüket. De az igazi keresztény sziklaszilárdan megáll. Hite erősebb,
reménysége fényesebb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.” (A nagy küzdelem, 602. o.,
Július 7. Hitehagyottak és hűségesek

„Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” (Mát 24,10)
„Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett,
de nem engedelmeskedtek az igazságnak, s ezért nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket,
és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, azonosulnak szellemével, s szinte
egészen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és
népszerű utat tudják választani. Tehetséges, kellemes emberek, akik valamikor szívesen
követték az igazságot, képességeiket megtévesztésre és félrevezetésre használják. Korábbi
testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak. Amikor a szombatünneplőknek a törvény
előtt kell megvédeniük hitüket, ezek a hitehagyók Sátán legaktívabb eszközeiként fogják
meghazudtolni és vádolni őket. Rágalmakkal és gyanúsítgatásokkal ellenük hangolják a
hatalmasságokat.” (A nagy küzdelem, 608. o., Korszakok nyomában, 541–542. o.)
„Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő olyan hitet igényel, amely nem ingadozik. Isten
gyermekeinek meg kell mutatniuk, hogy egyedül Őt imádják, és semmilyen áron, még az
életük árán sem lehet rábírni őket, hogy akár a legkisebb engedményt tegyék a hamis
vallásosság javára. (…)
Ekkor az arany különválik a salaktól. Világosan meg lehet majd különböztetni az igazi
kegyességet annak látszatától és hamisítványától. Sok »csillag«, akiknek ragyogását
megcsodáltuk, eltűnik a sötétben. Akik magukra vették a templom ékességét, de nem öltötték
145
fel Krisztus igazságát, azok mezítelenségük rútságában jelennek majd meg. A Föld lakói
között – szétszórtan minden országban – ott vannak azok, akik nem hajtottak térdet a Baál
előtt. Mint az ég csillagai, amelyek csak éjszaka tűnnek elő, ezek a hűségesek akkor fognak
felragyogni, amikor »sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket«. …a legsötétebb
hitehagyás órájában, amikor Sátán a legnagyobb erőfeszítéseket teszi azért, hogy
halálbüntetés terhe mellett »mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és
szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal« (Jel 13,16) felvétesse a hamis nyugalomnap
hűségjelét, akkor a Krisztushoz hűségesek, »feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen
gyermekei… fénylenek, mint csillagok e világon« (Fil 2,15). Minél sötétebb az éjszaka, annál
fényesebben tündökölnek.” (Próféták és királyok, 512., 188–189. o., magyar kiadás: 317.,
119–120. o.)
Július 8. Krisztus kezén kívül mindenki másét el kell engednünk

„És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” (Mát 10,36)
„Amikor Isten törvényét érvénytelenítik, és az egyházat ádáz üldözések rostálják meg,
sokan lesznek, akikről azt feltételezték, hogy igazi keresztények, de ámító lelkekre figyelnek,
és elárulják szent megbízatásukat. Ők lesznek Krisztus követőinek legádázabb üldözői. »Sőt ti
magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat
maguk után vonják.« (Csel 20,30) Sokan pedig »hitető lelkekre figyelmeznek majd« (1Tim
4,1). (…)
Akik hitehagyókká válnak a megpróbáltatás idején, saját biztonságuk érdekében
hamisan tanúskodnak és elárulják hittestvéreiket. Elmondják, hol rejtőzködnek Krisztus
követői, farkasokat küldve a nyomukba. Krisztus figyelmeztetett bennünket erre, hogy ne
lepődjünk meg a barátok és rokonok kegyetlen, természetellenes eljárásán.” (Review and
Herald, 1897. június 8.; 1898. december 20.)
„Rájövünk majd, hogy Krisztus kezén kívül mindenki másét el kell engednünk.
Hűtlennek bizonyulnak a barátok, és elárulnak bennünket. Az ellenség által megcsalt rokonok
azt gondolják, Istent szolgálják azzal, ha szembefordulnak velünk. Mindent megtesznek azért,
hogy nehéz helyzetbe kerüljünk és megtagadjuk hitünket. De kezünket Krisztus kezére
bízhatjuk a sötétség és veszedelem közepette.” (21. kézirat, 1889)
„Krisztus követőinek számítaniuk kell arra, hogy gúnyosan megmosolyogják és
szidalmazzák őket. Szavaikat és hitüket helytelenül értelmezik. A hidegséget és megvetést
talán nehezebb elviselni, mint a vértanúságot…
Szülők szembefordulnak gyermekeikkel, akik elfogadják a népszerűtlen igazságot.
Lázadással vádolják majd azokat, akik lelkiismeretesen szolgálják Istent. A vagyon, amely a
végrendelet szerint olyanokat illet, akik hiszik az isteni igazságot, más kezekbe kerül. A
gyámok elrabolják majd az árvák és özvegyek jogos járandóságát. Akik nem engednek az
ördögnek és a lelkiismeretet kényszerítő törvényeknek, prédának teszik ki magukat. Emberek
teszik rá a kezüket olyan birtokokra, amelyekhez semmi joguk. Az apostol szavai igazolódnak
a közeljövőben: »Mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni
fognak.«” (30/a levél, 1892)
146
Július 9. Mint Márdokeus napjaiban…

„Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könynyebbségük és
szabadulásuk a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért
jutottál királyságra?” (Eszter 4,14)
„Mindenek vége közel van. Nyomorúságos idő köszönt Isten népére. Kibocsátanak egy
rendeletet, amely az Úr szombatját megtartóknak megtiltja, hogy adjanak vagy vegyenek, és
büntetéssel, sőt halállal fenyegetik meg őket, ha nem ünneplik meg nyugalomnapként a hét
első napját.” (Review and Herald, 1908. november 19.)
„Az Isten népe ellen kiadandó rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a
zsidók ellen Eszter idején… A cselszövést Sátán sugallta, hogy eltörölje a földről azt a népet,
amely megőrizte az igaz Isten ismeretét. De a gonosz tervet meghiúsította a másik hatalom,
amely az emberek fiaiért munkálkodik… A protestáns világ ma a szombatünneplők kis
csoportjában a kapunál ülő Márdokeust látja. Jellemük, viselkedésük és Isten törvénye iránti
tiszteletük állandó feddés azok számára, akik elvetették az Úr félelmét s lábbal tiporják
szombatját. Valamilyen módon félre kell tenni az útból a kellemetlen betolakodókat.
Ugyanaz a mesteri elme, amely az elmúlt korokban hadat viselt a hűségesek ellen, most
is el akarja pusztítani azokat, akik félik Istent és engedelmeskednek törvényének. Sátán
felháborodást szít majd az alázatos kisebbség ellen, akik lelkiismeretesen visszautasítják a
népszerű szokásokat és hagyományokat. Befolyásos és tekintélyes emberek fognak össze,
hogy megvetéssel árasszák el Isten népét. Üldözésre kész uralkodók, papok és egyháztagok
szövik majd ellenünk a hálót. Szóval, tollal, ígéretekkel, fenyegetéssel és gúnyolódással
próbálják majd megsemmisíteni hitüket. Hamis vádakkal, gyűlöletkeltő felhívásokkal szítják
fel a szenvedélyeket. Mivel a Szentírás nem szól a bibliai szombat megtartói ellen, ezért
elnyomó rendszabályokkal pótolják majd ezt a hiányt. A törvényhozók behódolnak a vasárnap
törvénybe iktatását követelőknek, hogy népszerűségre és pártfogókra tegyenek szert. Akik
Istent félik, nem fogadhatnak el olyan ünnepnapot, amely ellenkezik a Tízparancsolat egyik
utasításával. Ezen a csatamezőn zajlik majd az utolsó nagy küzdelem igazság és hamisság
között – de nem hagytak minket kétségben a kimenekedés felől. Most is, mint Márdokeus
napjaiban, az Úr igazolja majd igazságát és népét.” (Bizonyságtételek V., 450–451. o.,
magyar kiadás: 329–330. o.)
Július 10. Vértanúk az utolsó napokban

„A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt
hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.” (Ján 16,2)
„Világunkban mindenkinek választania kell, hogy a két zászló közül melyik alá
sorakozik, kinek a vezetését fogadja el.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 48. o.)
„Két sereg sorakozik fel, és a köztük lévő különbség olyan jelentős lesz, hogy sokan
meggyőződnek az igazságról és Isten népe oldalára állnak. Az utolsó összecsapás előtt
sokakat bebörtönöznek, sokaknak menekülni kell, és sokan szenvednek mártíromságot
Krisztusért, mert kiálltak az igazság védelmében.” (6. kézirat, 1889)
147
„Ahogyan a tanítványok számára a római hadak közeledése Jeruzsálem közeli

pusztulásának a jele volt, úgy szolgál a hitehagyás jelül nekünk: a kegyelem angyala
bontogatja szárnyát. Elhagyni készül a Földet, hogy soha ne térjen vissza. Ekkor Isten népét
nagy megpróbáltatások érik – a próféták ezt Jákob nyomorúsága idejének nevezik. A hűséges
üldözöttek kiáltása az égig száll majd. S amint Ábel vére az égre kiáltott, ugyanígy hallja Isten
a vértanúk szavát: »Urunk, Te szent és igaz, meddig nem tartasz még ítéletet és nem állsz
bosszút vérünkért a föld lakóin?« (Jel 6,10)” (Bizonyságtételek V., 451. o., magyar kiadás:
330. o.)
„Amikor az ötödik pecsétet megnyitották, János, a Jelenések könyvének szerzője látta
az oltár alatt azok csoportját, akiket megöltek Isten Igéjéért és Jézus Krisztus
bizonyságtételéért. Ezután jutunk el a Jelenések 18. fejezetében leírt jelenetekhez, amikor a
hűségeseket és igazakat Isten kihívja Babilonból.” (HNA Biblia-kommentár VII., 968. o.)
„Krisztus visszaadja majd az elvett életet, mert Ő az életadó. Halhatatlan élettel szépíti
meg az igazakat.” (Review and Herald, 1897. december 7.)
Július 11. A rostálás ideje

„Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Mát 24,12)
„Isten követői elpecsételtetnek a homlokukon – ez a pecsét vagy jel nem látható, de
kifejezi értelmi és lelki megállapodottságukat az igazságban: nem lehet megingatni őket.
Amint Isten népét elpecsételik, és felkészültek a rostálásra, a rostálás be is fog következni.
Valójában már el is kezdődött. Isten büntetései már elérték a Földet, hogy tudhassuk, mi
következik.” (HNA Biblia-kommentár IV., 1161. o.)
„Gyorsan közeledik az idő, amikor nagy lesz a bizonytalanság és a fejetlenség. Sátán
angyalruhába öltözik, hogy ha lehetséges, megtévessze még a választottakat is. »Sok isten
lesz majd és sok úr«, fújni fog a tanítás mindenféle szele, s ránk akarják erőszakolni a fenevad
bélyegét. Akik általában meghajoltak a világ követelményei előtt, és a világi szokásokhoz
szabták magukat, azok könnyebben behódolnak majd a földi hatalmaknak, mintsem hogy
kitegyék magukat a gúnynak, sértegetésnek, a börtönnel és halállal való fenyegetésnek.
Küzdelem dúl majd Isten és az emberek parancsai között, s ekkor különítik el a
gyülekezetekben az aranyat a salaktól. Akkor világosan meg lehet különböztetni a valódi
istenfélelmet a látszattól és a hamisítványtól. Sok, ragyogásáért nagyra tartott csillag fog
kihunyni a sötétben. Polyvafelhőket hord majd a szél még onnan is, ahol mi csak tiszta búzát
látunk. Mindazok, akik magukra öltik ugyan a szenthely díszeit, de nem öltöznek Krisztus
igazságos tetteibe, szégyenteljes mezítelenségükben mutatkoznak majd meg.”
(Bizonyságtételek V., 80–81. o., magyar kiadás: 63–64. o.)
„De lesznek emberek, akik elfogadják az isteni igazságot, és ők veszik majd át azok
helyét, akik eltávoztak az igazságtól… Igazi keresztény elveket valló emberek állnak a
helyükre, és megbízható, hűséges szolgái lesznek Istennek, hogy valódi jelentőségében és
egyszerűségében képviseljék Isten szavát. Az Úr majd úgy munkálkodik, hogy a hűtlenné
váltak elkülönülnek az igazaktól és hűségesektől… A sorok nem fogyatkoznak meg. A
szilárdak és igazak betöltik az űrt, amit azok hagytak maguk mögött, akik elpártoltak és
hitehagyók lettek.” (97. kézirat, 1898)
148
Július 12. Mennyei segítség a komolyan küzdőknek

„Féltő szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás
lesz Izráel földjén.” (Ezék 38,19)
„Láttam egyeseket, akik erős hittel és szívet tépő kiáltásokkal küzdöttek Istennel. Arcuk
sápadt volt, s oly mélységes aggodalmat mutatott, hogy elárulta belső küzdelmüket.
Tekintetük állhatatosságot és komolyságot fejezett ki. Homlokukról hatalmas verejtékcseppek
hullottak alá… Gonosz angyalok tolongtak körülöttük, sötétséget árasztva rájuk, hogy
eltakarják előlük Jézust, és csak az őket körülvevő sötétséget lássák, s így bizalmatlanok
legyenek Isten iránt, és zúgolódjanak ellene. Egyedüli biztonságuk az volt, ha tekintetüket
állandóan fölfelé irányították. Isten angyalai őrködtek népe felett, és ha a gonosz angyalok
ártó légköre ránehezedett e meggyötört lelkekre, a mennyei angyalok körüllebegték őket
szárnyaikkal, hogy elűzzék a sűrű sötétséget.
Miközben az imádkozók folytatták komoly könyörgésüket, Jézustól egyegy fénysugár
hullott rájuk, hogy erősítse szívüket és felderítse arcukat. Láttam azt is, hogy egyesek nem
vettek részt a fohászkodásban, tusakodásban. Gondtalannak és közömbösnek látszottak…
Isten angyalai elhagyták őket, és inkább a komoly imádkozók segítségére siettek. Láttam,
hogy Isten angyalai azoknak segítettek, akik minden erejükkel ellenálltak a gonosz
angyaloknak és szüntelenül Istenhez kiál tot tak. De a menny követei elhagyták azokat, akik
nem igyekeztek Istenhez fordulni, s ezeket az embereket nem is láttam többé.
Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, s azt hallottam, hogy ezt a hű tanúbizonyság
Laodiceáról szóló határozott bizonysága idézte elő… Figyelmem most arra a csapatra
irányult, melyet oly nagy megrázkódtatás ért… Az őket oltalmazó angyalok száma
megkétszereződött, s láttam, hogy tetőtől talpig erős vértezetben voltak.
Hallottam, hogy azok, akik páncélban és fegyveresen álltak, nagy erővel hirdették az
igazságot, eredményesen… Kérdeztem, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Egy angyal így
felelt: »A késői eső, a felüdülés az Úr színe elől, s a második angyal hangos kiáltása.«” (Early
Writings [Korai írások], 269–271. o., Tapasztalatok és látomások, 232–235. o.)
Július 13. Egység a hangos kiáltás idején

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége
rajtad megláttatik.” (Ésa 60,1–2)
„Amint a próbák sűrűsödnek körülöttünk, láthatóvá válik sorainkban, ki hová tartozik.
Vannak olyanok, akik ma késznek mutatkoznak magukra ölteni a harci fegyverzetet, de az
igazi veszedelem idején nyilvánvalóvá teszik, hogy nem szilárd sziklára építettek, s engedni
fognak a kísértéseknek. Akiknek nagy világosság és kiváltság adatott, de nem hatott rájuk,
azok valamilyen ürüggyel elpártolnak Krisztus követőitől.
Mivel nem fogadták be az igazság szeretetét, hallgatnak az ellenség félrevezetésére.
Elpártolnak a hittől, és megtévesztő lelkekre, ördögi tanításra hallgatnak. De amikor az
üldözés vihara ránk tör, az igazi bárányok hallani fogják az igaz pásztor hangját.
Önfeláldozóan igyekeznek majd megmenteni az elveszetteket. Sokan, akik eltévelyedtek a
149
nyájtól, visszatérnek, hogy kövessék a jó Pásztort. Isten népének tagjai közelednek majd
egymáshoz, s egységesen szállnak szembe az ellenséggel. A közös veszedelemre tekintettel
megszűnik az elsőbbségre törekvés; nem lesznek viták, hogy ki számít a legnagyobbnak. Az
igazi hívők közül senki sem mondja majd: »Pálé, Apollósé vagy Kéfásé vagyok!«
Mindegyikük bizonyságtétele ez lesz: »Krisztushoz ragaszkodom, benne örvendek, személyes
Üdvözítőmben.«” (Bizonyságtételek VI., 400–401. o.)
„Amint a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá növekszik, nagy hatalom és
dicsőség kíséri hirdetését. Isten követőinek arca mennyei világossággal ragyog majd.”
(Bizonyságtételek VII., 17. o., magyar kiadás: 9. o.)
„Az országok néhány vezetőjének – akik Isten eszközei – hatalmában áll majd, hogy
gátat vessenek sok-sok gonoszságnak. Így a munka tovább folyhat, míg a harmadik angyal
üzenete betölti rendeltetését. A harmadik angyal hangos kiáltásakor az ilyen vezetők előtt
lehetőség nyílik befogadni az igazságot. Néhányan megtérnek majd, és kitartanak a szentekkel
a nyomorúság idején át.” (Bizonyságtételek I., 203–204. o., magyar kiadás: 195. o.)
Július 14. Isten mindvégig velünk lesz

„És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát
elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha
elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” (Ésa 49,14–15)
„Sátán csodákat tesz majd, hogy megtévesszen. Uralmát mindenek felett valónak tünteti
fel. Úgy tűnik, hogy az egyház is elbukik, azonban mégsem nem esik el. Megmarad, mialatt a
bűnösök Sion falán kirostáltatnak – a polyva elválik a drága gabonától. Ez rettenetes
megpróbáltatás, de meg kell történnie. Csak akik győztek a Bárány vére és bizonyságtételének
beszéde által, találtatnak majd hűnek és igaznak, akiken nincs a bűn foltja és szennye, és
akiknek szájában nincs álnokság… Ők a maradék: megtisztítják lelküket az igazságnak való
engedelmesség által, erőt gyűjtenek a próbákból, s a szentség szépségét nyújtják a mindenütt
tapasztalható hitehagyás közepette.” (HNA Biblia-kommentár, 911. o.)
„Tudom, hogy az Úr szereti egyházát, s azt nem szabad feldarabolni vagy független
egységekre szakítani. Ez hatalmas következetlenség lenne. A legkisebb bizonyítékunk sincs
arra nézve, hogy ilyesminek be kellene következnie. Akik hallgatnak erre a hamis üzenetre és
másokat is igyekeznek befolyásolni, azok olyan megtévesztés áldozatai, mely további
csalások befogadására készíti elő őket, és végül a megsemmisülésükhöz vezet. (…)
Nem léphetünk le az Úr által készített alapokról. Nem léphetünk be semmilyen új
szervezetbe, mert az egyenlő lenne az igazság elhagyásával.” (Selected Messages II., 68–69.,
390. o., Szemelvények E. G. White írásaiból II., 66., 369. o.)
„Bátorítást és áldást nyertem, amint megértettem, hogy Izráel Istene még mindig vezeti
népét, és továbbra is velük lesz, mindvégig.” (Generálkonferenciai Bulletin, 1913. május 27.,
165. o.)
„Az egyház, amely Isten legdrágább kincse a Földön, nemsokára megvívja legnagyobb
küzdelmét. A gonoszok szövetségét alulról jövő erő hatja át. Sátán minden lehetséges módon
gyalázza a választottakat, akiket nem tudott becsapni és megtéveszteni találmányaival és
150
hamisságaival. De Krisztus, akit az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelt jobbjával, hogy

adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát, aki képviselőnk és vezetőnk, vajon
bezárja szívét, visszavonja kezét, vagy megmásítja ígéretét? Nem, soha, soha.”
(Bizonyságtételek prédikátoroknak, 20. o.)
Július 15. Az egyház megtisztítása

„Ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait, fényessé teszi őket, mint
az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.” (Mal 3,3)
„Olyan időben élünk, amikor az őscsaló csodatévő hatalma sokkal határozottabban
nyilatkozik meg. Csalásainak csábító vonzereje egyre növekszik, hogy ha lehet, összezavarja
és megcsalja még a választottakat is. A sötétség fejedelme gonosz angyalaival munkálkodik a
keresztény világban, és azokat, akik Krisztus nevét vallják, arra készteti, hogy álljanak a
sötétség zászlaja alá. Háborút szervez azok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus
hitét.
A hitehagyó egyház egyesül majd a földi és pokoli hatalmakkal, hogy a fenevad
bélyegét helyezzék az emberek homlokára vagy kezére, és győzedelmeskedjenek Isten
gyermekei felett. Ezek a hatalmak azt akarják, hogy Isten követői imádják a fenevadat és
képmását. Arra kényszerítik őket, hogy feladják Isten törvénye iránti hűségüket, és a
pápaságnak hódoljanak. Akkor eljönnek azok az idők, amelyek megpróbálják az emberek
lelkét, mert a hitehagyás szövetsége megköveteli, hogy Isten hűséges alattvalói tagadják meg
Jahve törvényét, Igéjének igazságát. Akkor az arany elválik a salaktól, és nyilvánvalóvá lesz,
hogy kik a hívők, kik a hűek és igazak – s kik a hűtlenek, a salak és az üres csillogás. Micsoda
polyvafelhőket szór szerte akkor a szél! Ahol most csak gazdag búzamezőt látunk, polyva
lesz, amit Isten szétrepít. Akinek hite nem Krisztusban összpontosul, nem fog megállni ama
nap megpróbáltatásaiban. Akik Krisztus igazságába öltöztek, szilárdan kiállnak az igazság
mellett, akik pedig saját igazságukban bíztak, a sötétség fejedelmének sötét zászlaja alatt
sorakoznak fel. Akkor láthatóvá válik, hogy Krisztus vagy Beliál mellett döntöttek.
Lesznek olyanok, akik nem bíztak önmagukban, és féltek a megbélyegzéstől, a
szégyentől, de végül nyíltan kiállnak Krisztus és törvénye mellett – miközben mások, akik
virágzó fáknak látszottak, de nem teremtek gyümölcsöt, a sokasággal tartanak: gonoszságot
művelnek, felvéve a hitehagyás bélyegét homlokukra vagy kezükre.” (Review and Herald,
1892. november 8.)
Július 16. Sátán megszemélyesíti Krisztust I.

„De fejeteknek egy hajszála sem vész el.” (Luk 21,18)
„Az antikrisztus az igazi Krisztusként jelenik majd meg, és ekkor Isten törvényét
teljesen hatályon kívül helyezik mindenütt a világon. Az Isten elleni lázadás beérik. E lázadás
valódi vezetője, Sátán a világosság angyalának öltözik. Megtéveszti az embereket, akik Isten
helyett őt magasztalják, istenítik. De a Mindenható közbelép, és elhangzik az ítélet a
hitehagyó egyházak felett, amelyek egységre léptek Sátán felmagasztalására. »Ennekokáért
egy nap jönnek reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; s tűzzel égettetik meg; mert
erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.« (Jel 18,8)” (Bizonyságtételek prédikátoroknak, 62. o.)
151
„A világosság angyalának álcázva Sátán mint csodatévő jár a földön. Gyönyörű

szavakkal, fennkölten szól majd, és jó cselekedeteket hajt végre. Megszemélyesíti Krisztust,
de egy ponton jelentős különbség mutatkozik: Sátán elfordítja az embereket Isten
törvényétől.” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 471–472.
o.)
„Kijelenti majd, hogy a szombatot a hetedikről a hét első napjára változtatták, és mint a
hét első napjának ura mutatja be ezt a hamis szombatot – az iránta való hűség próbájaként.”
(153. kézirat, 1902)
„Lehetetlen leírni Isten népének tapasztalatait, akik a mennyei dicsőség
megnyilvánulása és a múlt üldözéseinek ismétlődése közepette élnek majd. Az Isten trónjáról
előtörő fényben fognak járni. Menny és Föld között állandó lesz az érintkezés. Sátán – gonosz
angyalaival körülvéve – azt állítja majd, hogy ő az Isten, és mindenféle csodákat művel, hogy
ha lehet, elhitesse a választottakat is. Sátán utánozni fogja Isten népének csodáit is. Isten
megpróbált és megvizsgált népe Mózes II. könyve 31,12–18 jelében talál erőt. Az élő Igére
kell alapozniuk: »Meg van írva«. Az Ige az egyedüli alap, amelyen biztonsággal
megállhatunk.” (Bizonyságtételek IX., 16. o., magyar kiadás: 8. o.)
Július 17. Sátán megszemélyesíti Krisztust II.

„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (2Kor
11,14)
„Isten népe elleni utolsó hadjáratában Sátán úgy készíti elő csalásait, hogy az emberek
őrá ne is gondolhassanak. »Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem
prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be
nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.« (2Kor 11,14) Sátán hatalma legvégső határáig megy,
hogy zaklassa, kísértse és félrevezesse Isten népét.
Aki szembe mert szállni Krisztussal, és kísérteni, gúnyolni merészelte Urunkat, s akinek
volt hatalma arra, hogy felvigye Őt a templom ormára és egy igen magas hegyre, a mostani
nemzedék felett is gyakorolni fogja hatalmát, pedig mi, emberek, messze alulmaradunk
bölcsességben Jézushoz képest.
Sajnos a legtöbben szinte teljesen tudatlanok Sátán magasrendű intelligenciája és ereje
felől. Sátán csodálatos módon fog hatni azok testére, akik természetüknél fogva is hajlanak
arra, hogy megtegyék, amit kínál.” (Üzenet az ifjúságnak, 51–52. o.)
„Jézust megszemélyesítve jön majd el Sátán, hatalmas csodákat művelve. Az emberek
leborulnak előtte, és imádják őt, mintha Jézus Krisztus lenne.
Ránk parancsolnak majd, hogy imádjuk ezt a lényt, akit a világ Krisztusként dicsőít. Mit
tegyünk akkor? Mondjuk meg, hogy Krisztus pontosan ilyen ellenségre figyelmeztetett
minket: annak cselvetéseire, aki az ember legnagyobb rosszakarója, mégis Istennek mondja
magát. Meg kell mondanunk, hogy amikor Jézus Krisztus valóban megjelenik, hatalommal és
nagy dicsőséggel jön, tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyal kíséretében, s amikor eljön,
meg fogjuk ismerni a hangját. (…)
152
Eljön az idő, amikor Sátán a szemünk láttára visz véghez csodát, azt állítva, hogy ő a
Krisztus; és ha nem állunk szilárdan Isten igazságán, eltérít majd annak alapzatáról. (…)
Sátán eltökélte, hogy mindvégig folytatja a háborút. Úgy jön el, mint a világosság
angyala, azt állítva magáról, hogy ő Krisztus. Így akarja megcsalni a világot. Diadala azonban
rövid életű lesz. Semmiféle vihar vagy szélvész sem tudja elmozdítani azokat, akik
megvetették lábukat az örök igazságon. Ők meg tudnak állni a szinte általánossá vált
hitehagyás közepette.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1105–1106. o.; VII., 911. o.)
Július 18. „…én is megtartalak téged”

„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, s nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mát 24,24)
„Az ellenség az egész világ megtévesztésére készül csodatévő ereje által. Meg fogja
személyesíteni a világosság angyalait és Jézus Krisztust is.” (Selected Messages II., 96. o.,
„Ameddig a hatalma kiterjed, Sátán tényleges csodákat is művel majd. A Szentírás
kijelenti: »E csodákkal, melyeket a fenevad színe előtt volt hatalma művelni, megtévesztette a
föld lakóit.« (Jel 13,14) Tehát nem csak színlelésre van hatalma: a csaló szemfényvesztésénél
többre figyelmeztet minket a Szentírás. De van bizonyos határ, melyen Sátán nem léphet túl;
ekkor hívja segítségül a szemfényvesztést, hogy hamisítsa azt, amit nincs hatalma valóban
megtenni. Az utolsó napokban úgy jelenik meg, hogy az emberek Krisztusnak gondolják őt,
aki most jött el másodszor a Földre. Valóban a világosság angyalának változtatja át magát.”
(Bizonyságtételek V., 698. o., magyar kiadás: 503. o.)
„Eljön, hogy megszemélyesítse Jézus Krisztust, hatalmas csodákat tegyen, és az
emberek Krisztusként imádják. Parancsot kapunk majd arra, hogy imádjuk ezt a lényt, akit a
világ Krisztusként dicsőít.” (Review and Herald, 1888. december 18.)
„»A megpróbáltatás ideje, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld
lakosait« (Jel 3,10), közvetlenül előttünk van. Sátán elámítja és legyőzi azokat, akik nem Isten
Igéjére építik hitüket. »A gonoszság minden csalárdságával« dolgozik, hogy uralma alá vonja
az embereket. Csalásai egyre sokasodnak. De célját csak akkor érheti el, ha az ember önként
enged kísértéseinek. Akik igazán igyekeznek megismerni az igazságot, és lelküket az
engedelmesség útján megtisztítani, minden erejükkel készülve a harcra, azok az igazság
Istenében biztos oltalomra lelnek. »Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én
is megtartalak téged« (Jel 3,10) – ígéri a Megváltó. Inkább elküldené minden angyalát a
mennyből népe védelmére, mintsem engedné, hogy Sátán egyetlen olyan embert is legyőzzön,
aki Istenben bízik.” (A nagy küzdelem, 560. o., Korszakok nyomában, 498. o.)
Július 19. Pajzsunk Sátán hatalma ellen

„És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek
láttára.” (Jel 13,13)
„Mialatt az utolsó napok veszedelmei környékezik Isten népét, Sátán mindent megtesz,
hogy hitüket megdöntse. Látja, hogy csaló hatalmával már elérte az egyházak álomba
153
szenderedését. Kellemes álbölcseletekkel, hazug csodákkal tartja őket irányítása alatt.

Angyalait ezután arra utasítja, hogy főként azok útjába állítsanak csapdákat, akik Krisztus
második eljövetelét várják, és arra törekszenek, hogy Isten minden parancsát megtartsák.
Figyelmeztetést kaptunk, hogy az utolsó napokban Sátán jeleket és hazug csodákat tesz.
A próbaidő lejártáig cselekszi ezeket, hogy így bizonyítsa: ő a világosság, nem pedig a
sötétség angyala.” (Review and Herald, 1885. november 17.)
„Sátán eljön, hogy ha lehet, megcsalja még a választottakat is. Azt állítja, hogy ő
Krisztus. Nagy egészségügyi missziót színlel, s tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme
láttára, hogy bebizonyítsa: ő az Isten.” (Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat], 87–88. o.)
„Az ördög hamis csodái ejtik majd foglyul a világot: Sátán tüzet is hoz alá az égből az
emberek szeme láttára. Csodákat tesz, és hatalma az egész világon meg fog nyilvánulni.”
(Selected Messages II., 51. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 49. o.)
„Lesznek, akik abba a kísértésbe esnek, hogy Istentől származónak tartják majd ezeket a
csodákat. Betegek gyógyulnak meg a szemünk láttára, csodák történnek előttünk. Készen
állunk-e a próbákra, amikor Sátán hazug csodákat cselekszik mindenki előtt? Sokakat
csapdába ejt, és fogságba hurcol majd. Ha az emberek eltérnek Isten világos rendeleteitől és
parancsolataitól, ha hisznek a mesékben, ez oda vezet, hogy ezeket a hamis csodákat is
elhiszik. Most mindannyiunknak törekednünk kell felfegyverkezni a küzdelemre, amelyben
rövidesen részt kell vennünk. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádkozó tanulmányozása és
gyakorlatba való átültetése lesz a pajzsunk Sátán hatalma ellen, és Krisztus – vére által –
győzőkké tesz bennünket.” (Bizonyságtételek I., 302. o., magyar kiadás: 286. o.)
Július 20. Az élő Igére kell alapoznunk

„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a
te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem
cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik:
Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mát 7,22–23)
„Ne engedjük, hogy ezek a jelenségek megtévesszenek! Hamarosan nagyszerűnek
látszó események következnek be, melyek mozgatója Sátán lesz. Isten Igéje kijelenti, hogy
Sátán csodákat visz véghez. Betegséget hoz az emberekre, majd hirtelen visszavonja róluk
sátáni hatalmát, s így mindenki azt gondolja majd, hogy csodálatosan meggyógyultak. Ezek a
gyógyulások próbára teszik a hívőket, azokat, akik megtartják Isten parancsolatait. Azok
közül, akik nagy világosságot kaptak, sokan elhagyják majd az igazságot, mert nem váltak
eggyé Krisztussal.” (Selected Messages II., 53. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II.,
51. o.)
„Nagy szorongattatás, sírás és imádkozás között láttam Isten népének tagjait, amint
Isten ígéreteire hivatkoztak, miközben a gonoszok körülöttük tolongtak, zaklatva őket. Azzal
fenyegették az isteni igazsághoz ragaszkodókat, hogy elpusztítják mindnyájukat. Kinevették
gyengeségüket, csúfolódtak kicsiny számukon, és mély sebeket ejtő szavakkal gúnyolódtak
rajtuk. Azzal vádolták őket, hogy az egész világtól független álláspontot foglalnak el.
Elvágták forrásaikat, hogy sem nem vehettek, sem nem adhattak, majd rámutattak nyomorult
154
szegénységükre, kilátástalan állapotukra. A gonoszok nem voltak képesek belátni, hogyan

élhet Isten népe a világtól függetlenül – el kell ismerniük a világ szokásait, eljárásait és
törvényeit, vagy menjenek ki a világból. Isten népének vádolói kijelentették: lehetetlen, hogy
ez lenne az egyetlen nép a világon, amelyet az Úr pártfogol, mert a látszat igencsak ellene
szól. A gonoszok azt állították magukról, hogy náluk van az igazság, csodák történtek
közöttük és mennyei angyalok beszéltek velük, nagy hatalom, jelek és csodák nyilatkoztak
meg, és ez az evilági millennium, melyet olyan régen vártak. Az egész világ megtért,
összhangba került a vasárnaptörvénnyel, és ez a szánalmas kis nép dacol a világ törvényeivel,
azt állítva, hogy csak nekik van igazuk a Földön.” (6. levél, 1884)
„Isten népe nem csodákba veti hitét, hiszen Sátán képes minden csoda utánzására. Isten
próbára tett népe a Mózes II. könyve 31,12–18 verseiben olvasható jelben találja majd erejét.
Az élő Igére kell alapozniuk: »Meg van írva...«” (Selected Messages II., 55. o., Szemelvények
Ellen G. White írásaiból II., 52. o.)
Július 21. Hamis csodáknak lehetünk tanúi

„Mindenfelé nagy földindulások lesznek, éhségek és döghalálok, rettegtetések és nagy
jelek lesznek az égből.” (Luk 21,11)
„Amint közeledünk a véghez, a pogány hatalom mind nagyobb pompával, mind
díszesebb külsőségek közepette jelenik meg. A megtévesztés ereje óriási lesz, mindenütt
hamis csodáknak lehetünk tanúi.” (Bizonyságtételek prédikátoroknak, 117–118. o.)
„A Megváltó próféciájának, mely Jeruzsálem pusztulását jövendöli meg, lesz egy másik
teljesedése is, olyan romlás, amelynek Jeruzsálem rettenetes elpusztítása csak halvány
árnyéka volt. A kiválasztott város sorsában annak a világnak a pusztulását láthatjuk, amely
elutasítja Isten kegyelmét, és lábbal tiporja törvényét. (…)
Vészt és pusztulást jósló jelek és csodák történtek. Az éjszaka közepén természetellenes
világosság fénylett a templom és az oltár felett... Hadiszekerek és csatára gyülekező harcosok
képe jelent meg a felhőkön.” (A nagy küzdelem, 36., 29. o., Korszakok nyomában, 34., 28. o.)
„Az elmúlt péntek reggel (1906. augusztus 24.), mielőtt felébredtem, egy igen mély
benyomást keltő jelenet bontakozott ki előttem. Úgy tűnt, mintha álomból ébrednék, de nem
az otthonomban. Az ablakból rettenetes tűzvészt láttam. Nagy tűzlabdák hullottak a házakra,
és ezekből a labdákból tüzes nyilak röpködtek minden irányba. Nem lehetett megfékezni a
pusztító tüzeket. Az emberek rémülete leírhatatlan volt.” (Evangelizálás, 29. o.)
„Nemsokára félelmetes természetfölötti jelenségek lesznek az égen, a csodákat művelő
démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a földi
uralkodókhoz, hogy rávegyék őket a csalásra, és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny
ellen vívott utolsó csatájában. Az ördögi lelkek közreműködésével Sátán uralkodókat és
alattvalókat egyaránt elámít. Magukat Krisztusnak mondó emberek jelennek meg, igényt
tartva a világ Megváltóját megillető címre és imádatra. Csodákat tesznek, gyógyítanak, és azt
állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek ellentmondanak a
Szentírás bizonyságtételének.” (A nagy küzdelem, 624. o., Korszakok nyomában, 555. o.)
155
Július 22. Isten pecsétje és a fenevad bélyege

„Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa 8,16)
„Az élő igazak elnyerik Isten pecsétjét a próbatétel lezárulása előtt.” (Selected Messages
I., 66. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 60. o.)
„Isten jele, azaz pecsétje a szombat megtartása, amely az Úr által a teremtés emlékére
létrehozott intézmény. »Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fiainak,
mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az énközöttem és tiköztetek
nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket
megszentellek.” (2Móz 31,12–13) Ez a bibliai ige világosan Isten és népe közötti jelnek
nevezi a szombatot. A fenevad jele ennek az ellenkezője: a hét első napjának megtartása. Ez a
jegy a pápai tekintély felsőbbségét elismerő embereket különbözteti meg azoktól, akik Isten
tekintélyét ismerik el.” (Bizonyságtételek VIII., 117. o.)
„A vasárnapünneplés ma még nem a fenevad jele, s mindaddig nem is lesz az, amíg
meg nem jelenik a rendelet a bálvány tisztelésére. Eljön az idő, amikor ez a nap lesz a próba.”
(HNA Biblia-kommentár VII., 977. o., „A Te Igéd igazság”, 248. o.)
„Még senki sem vette fel a fenevad bélyegét. A próbaidő még nem jött el. Minden
egyházban vannak igaz keresztények. Senki sem kárhoztatható addig, amíg nincs világossága,
és nem látja a negyedik parancsolat kötelező érvényét. De amikor kiadják a rendeletet, amely
kierőlteti a vasárnap megünneplését, és a harmadik angyal hangos kiáltása figyelmezteti az
embereket, felszólítva őket, hogy ne imádják a fenevadat és képét, világos vonal húzódik
majd a hamis és az igaz között. Akik akkor is, továbbra is megszegik a törvényt, elnyerik a
fenevad bélyegét.
Ha az igazság világossága feltárult előtted, nyilvánvalóvá tette a negyedik parancsolat
szombatját, és megmutatta, hogy Isten Igéjében semmi alapja nincs a vasárnap
megünneplésének, s te még mindig a hamis szombathoz ragaszkodsz, visszautasítva, hogy
megszenteld a szombatot, amelyet Isten az »én szent napomnak« nevez – felveszed a fenevad
bélyegét. Mikor történik ez? Amikor behódolsz annak a rendeletnek, amely megparancsolja,
hogy ne dolgozzunk vasárnap és ezen a napon imádjuk Istent – miközben tudod, hogy
egyetlen szó sincs a Bibliában, amely arra utalna, hogy a vasárnap különb a többi
munkanapnál. Ekkor felveszed a fenevad bélyegét, és elveted Isten pecsétjét.” (Evangelizálás,
234–235. o.)
„Még egy kevés idő, és Isten elpecsételi minden gyermekét. Ó, bárcsak homlokunkra
kerülhetne az Úr jele, amikor az angyal kimegy, hogy elpecsételje Isten szolgáit!” (Review
and Herald, 1889. január 9.)
Július 23. Az elpecsételés és a késői eső

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr
az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19)
156
„Mielőtt a munka lezárul és befejeződik Isten népének elpecsételése, részesülni fogunk

Isten Lelkének kitöltetésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben.” (Selected Messages I.,
111. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 104. o.)
„Mennyei Atyánk nem kér olyat tőlünk, amit nem tudunk véghezvinni. Az a vágya,
hogy népe odaadóan munkálkodjon, s beteljesíthesse rájuk vonatkozó terveit. Imádkoznunk
kell erőért, várnunk kell az erőre, és megkapjuk az erőt, hogy érett férfiakká és asszonyokká
növekedjünk Krisztus Jézusban.
Nem minden gyülekezeti tag gyakorolja a személyes kegyességet, ezért nem értik
személyes felelősségüket sem. Nem ismerik fel, hogy kiváltságuk és kötelességük elérni a
keresztény tökéletesség magas mércéjét… Vágyakozó szívvel tekintünk-e előre a késői esőre,
bizakodva reménykedünk-e egy jobb napban, amikor az egyház felruháztatik erővel a
magasságból, s így alkalmassá válik az Istenért végzendő munkára? A késői eső sohasem
üdíti fel és tölti be erővel a tétleneket, a hanyagokat, akik nem használják az erőt, melyet Isten
adott nekik.
Igen nagy szükségünk van tiszta, életadó légkörre, amely táplálja és erősíti a lelkünket.
Nagyobb igyekezetre van szükségünk. Ünnepélyes üzenetet bízott ránk Isten, hogy a világnak
adjuk – hirdessük nagyobb lelkesedéssel, olyan hatékonysággal és erővel, amely majd mély
benyomást gyakorol az emberekre, s meglátják a Mindenhatót, aki velünk munkálkodik, és
erőnk forrása…
Felhasználunk-e minden erőt, hogy az elveszett bárányokat visszavigyük a nyájhoz?
Ezrek és ezrek élnek tudatlanságban, akiket figyelmeztetni lehetne. Imádkozzunk Krisztus
erejéért úgy, mint még soha! Imádkozzunk Lelkének ihletéért, hogy betöltekezhessünk azzal a
vággyal, hogy megmentsük a pusztulás útján járókat. Emelkedjen fel az ima a mennybe: Isten,
légy irgalmas hozzánk, és áldj meg minket, világoltasd a Te orcádat rajtunk, hogy a Te utad
ismertté lehessen minden nép között! »Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket;
világosítsa meg az Ő orcáját rajtunk.« (Zsolt 67,1–2)” (In Heavenly Places [Mennyei
helyeken], 338. o.)
Július 24. A maradék és az elpecsételés

„És mondta az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az
Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszök-é ez?” (Zak 3,2)
„A maradék gyülekezetre nagy megpróbáltatás és gyötrelem vár. Akik megtartják Isten
parancsolatait és Jézus hitét, érzik a sárkány és seregei haragját. Sátán alattvalójának tekinti a
világot, és ellenőrzést, hatalmat szerzett a hitehagyó egyházak felett. De van egy kis csapat,
amely ellenáll az ő felsőségének. Ha el tudná pusztítani őket a Földről, diadala teljes lenne.
Amint befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy pusztítsák el Izráelt, a közeljövőben ugyanúgy
felszítja majd a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Mindenkitől
megkívánják majd, hogy tanúsítson engedelmességet az emberi rendelkezések iránt, az isteni
törvény megsértésével. Megfenyegetik, elítélik, és törvényen kívül helyezik azokat, akik
igazak Isten előtt és kötelességeik iránt. Elárulják őket »szülők és testvérek, rokonok és
barátok is«.
157
Egyetlen reménységük Isten irgalma, egyetlen védelmük az ima lesz. Ahogy Jósua
esedezett az angyal előtt, a maradék gyülekezet is úgy fog esedezni bűnbocsánatért és
szabadulásért megtört szívvel, buzgó hittel, védőügyvédjük, Jézus által…
Sátán Isten elé terjeszti vádjait ellenük, és kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották az isteni
védelmet, s joga van elpusztítani őket mint törvényszegõket… Krisztus követői vétkeztek
ugyan, de nem adták át magukat a gonosz uralmának. Megbánták bűneiket, és alázattal,
bűnbánattal keresték az Urat, s az isteni Védő esedezett, közbenjárt az érdekükben…
Isten népe megtört szívvel bánkódik a világban tapasztalható utálatosságok miatt.
Könnyek között figyelmeztetik a gonoszokat annak veszélyére, ha lábbal tapossák az isteni
törvényt, és kimondhatatlan szomorúsággal alázzák meg magukat az Úr előtt saját
törvényszegéseik miatt. A gonoszok kicsúfolják bánatukat, gúnyt űznek komoly
esedezéseikből, és megmosolyogják gyengeségüket. De Isten népének gyötrelme és
megalázkodása félreérthetetlen bizonyítéka annak, hogy visszaszerezték a bűn következtében
elvesztett erőt és nemes jellemet… Miközben Sátán vádaskodik, a szent angyalok
láthatatlanul rájuk helyezik az élő Isten pecsétjét.” (Review and Herald, 1908. január 9.)
Július 25. Kit követ a világ?

„Mihelyt hallották mind a népek a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak és
mindenféle hangszernek szavát: leborultak mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és imádták
az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott.” (Dán 3,7)
„A történelem megismétli önmagát. A hamis vallást felmagasztalják. A közönséges
munkanapot, a hét első napját, amelynek semmiféle szentsége nincs, úgy állítják fel, akár a
babiloni szobrot. Megparancsolják minden nemzetnek, népnek és nyelvnek, hogy ezt a hamis
nyugalomnapot tiszteljék. Sátán szándéka, hogy semmivé tegye az Isten által alapított
ünnepnapot, melyet a teremtés emlékére adott a világnak. A hamis nyugalomnap
megünneplését elrendelő törvény az egész világon érvényes lesz.” (HNA Biblia-kommentár,
976. o.)
„Ha majd Amerika, a vallásszabadság országa erőszakot követ el az emberek
lelkiismeretén, s a pápasággal egyesülve arra kényszeríti polgárait, hogy a hamis szombatot
tiszteljék, akkor a Föld minden népét ráveszi példája követésére. (…)
Más nemzetek az Egyesült Államok példáját követik majd. Bár Amerika jár majd elöl,
mégis ugyanaz a válság következik el népünkre a világ valamennyi részén.”
(Bizonyságtételek VI., 18., 395. o.)
„Nemzetek fognak kimozdulni helyükről. Visszavonják a támogatást azoktól, akik az
igazságosság egyedüli zsinórmértékét, a jellem egyetlen próbakövét tárják az emberek elé.
Mindazok, akik nem hajtanak fejet a törvény előtt, amely a bűn embere által intézményesített
hamis nyugalomnap magasztalását írja elő, nemcsak a pápaság elnyomó hatalmát érzik meg
majd, hanem a protestáns világét, a fenevad képéét is.” (Selected Messages II., 380. o.,
„Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő olyan hitet igényel, amely nem ingadozik. Isten
gyermekeinek meg kell mutatniuk, hogy egyedül Őt imádják, és semmilyen áron, még az
158
életük árán sem lehet őket rábírni, hogy akár a legkisebb engedményt tegyék a hamis imádat
javára. Az örök Isten Igéjéhez hűséges szív előtt a bűnös, véges emberek parancsai elveszítik
jelentőségüket. Az igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a
következménye.” (Próféták és királyok, 512–513. o., magyar kiadás: 317. o.)
Július 26. Az Isten iránti hűség nagy próbája

„Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött. Vég jött, eljött a
vég, fölserkent ellened, ímé eljött!” (Ezék 7,5–6)
„A világ félelmetes események előtt áll. A Föld hatalmasságai egymással öszszefogva
harcot indítanak Isten parancsolatai ellen, s elrendelik, hogy mindenki – kicsiny és nagy,
gazdag és szegény, szabad és szolga (Jel 13,16) – a hamis nyugalomnap megtartásával
alkalmazkodjon az egyház szokásaihoz. Az engedelmesség megtagadása államellenes
cselekménynek minősül, amelyért halálbüntetés jár. A másik oldalon Isten törvénye szólít
engedelmességre, amely elrendeli a Teremtő nyugalomnapjának megtartását, és
kinyilatkoztatja mindazok megbüntetését, akik megsértik rendelkezéseit.
Aki e félreérthetetlen következmények ismeretében emberi törvényeknek enged, lábbal
tiporva Isten törvényét, az magára veszi a fenevad bélyegét, annak a hatalomnak a hűségjelét,
amelynek Istent megtagadva engedelmeskedik.
A hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazság különösen vitatott pontja. A
végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem
szolgálják Őt. Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis nyugalomnap megtartása –
melyet az állam törvénye megkíván – egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel,
addig az igazi szombat megtartása – amint Isten törvénye megszabja – a Teremtő iránti hűség
bizonyítéka. Az egyik csoport a földi hatalmaknak való engedelmesség jelét elfogadva a
fenevad bélyegét veszi fel, míg a másik a menny iránti hűség jelét választva, megkapja Isten
pecsétjét.
Mindeddig sokan rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak
követőit. Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokban úrrá lesz a vallási türelmetlenség, s
egyház és állam egymással szövetségben üldözni fogja Isten parancsolatainak megtartóit –
alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország
soha nem lesz más, mint amilyen eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De amikor a
vasárnapünneplés kötelezővé tételének kérdése mindenütt vita tárgya lesz, kiderül, hogy
közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, s a harmadik angyali üzenet addig soha
nem tapasztalható hatást vált ki.” (A nagy küzdelem, 604–606. o., Korszakok nyomában,
538–539. o.)
Július 27. Hitehagyás és pusztulás

„A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést
megszegték, megtörték az örök szövetséget.” (Ésa 24,5)
„Az Egyesült Államok népe mindeddig előnyöket élvezett, de amikor korlátozzák a
vallásszabadságot, elnyomják a protestantizmust és támogatják a pápaságot, bűneik mértéke
159
betelik, s a »nemzeti hitehagyást« feljegyzik a mennyei könyvekben. E hitehagyás

következménye a nemzet pusztulása lesz.” (Review and Herald, 1893. május 2.)
„A rendelettel, amely Isten törvényét megsértve a pápaság által alapított intézményt
kényszeríti az emberekre, nemzetünk teljesen elszakad majd az igaz tettektől. Amikor a
protestantizmus átnyújtja kezét a szakadékon, hogy megragadja a római hatalom kezét,
amikor átnyúl a feneketlen mélység felett, hogy a spiritizmussal fogjon kezet, amikor e
hármas szövetség nyomása alatt országunk eltiporja majd az alkotmány minden elvét, s
amikor helyet adnak a pápai hamisságok és csalások gyakorlásának, akkor megtudjuk, hogy
elérkezett Sátán csodatevéseinek ideje, és elközelgett a vég.” (Bizonyságtételek V., 451. o.,
„A spiritizmus segítségével Sátán az emberiség jótevőjének mutatkozik. Meggyógyítja a
betegeket, s »egy új és dicsőbb« vallási rendszert kínál, miközben pusztító munkát végez.
Kísértéseivel tömegeket tesz tönkre. A mértéktelenség elveszi az emberek józan eszét.
Következménye: erkölcstelenség, érzéki bűnök, versengés, vérontás. Sátán gyönyörködik a
háborúban, mert a háborúval felkelti a lélek legádázabb indulatait. Áldozatait bűnnel és vérrel
átitatva sodorja az örök pusztulásba. A nemzeteket szembeállítja egymással, mert a háborúval
el tudja terelni figyelmüket arról a munkáról, amely az embert felkészíti az ítélet napjára, az
Istennel való találkozásra.
Sátán latba veti minden képességét, hogy amennyire csak lehetséges, úrrá legyen az
elemeken, és segítségükkel lelkeket pusztítson el.” (A nagy küzdelem, 589. o., Korszakok
nyomában, 524. o.)
„Amint az emberek egyre távolabbra és távolabbra kerülnek Istentől, Sátán engedélyt
kap, hogy kiterjessze hatalmát az engedetlenség fiai felett. Pusztítást gerjeszt az emberek
között. Zűrzavar uralkodik szárazföldön és vízen. Tűz és áradás pusztítja a vagyont és az
életet. Sátán mindezzel azokat vádolja, akik nem hajoltak meg a bálvány előtt, amit felállított.
Ügynökei Isten hitvalló népére, Isten parancsolatainak megtartóira mutatnak mint a bajok
okozóira. Azt mondják: »Ezek az emberek ellenszegültek a törvénynek,
megszentségtelenítették a vasárnapot! Ha rákényszerítenénk őket, hogy engedelmeskedjenek
a vasárnaptörvénynek, megszűnnének a rettenetes ítéletek!«” (Review and Herald, 1901.
július 16.)
Július 28. Tudnunk kell, mi az igazság

„Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel
az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus
Krisztus bizonyságtétele.” (Jel 12,17)
„Most ugyan jelentéktelennek tartják népünket, később azonban változás következik be
ebben. A keresztény világ olyan lépéseket tesz, amelyek elkerülhetetlenül előtérbe hozzák az
Isten parancsait megtartókat.” (Bizonyságtételek V., 546. o., magyar kiadás: 398. o.)
„Az egész világ az Isten parancsolatait megtartók ellen fordul, mert nem hódolnak be a
pápaságnak, nem tisztelik az antikrisztusi hatalom intézményét, a vasárnapot. Sátánnak az a
160
szándéka, hogy kiirtassa őket a földről, s így a világ feletti uralma vitathatatlan lehessen.”
„A népünk által elfogadott igazság minden tantétele a legműveltebb elmék bírálatát is
kiállja; e világ legnagyobbjai is kapcsolatba kerülnek az igazsággal, tehát minden tételünket
szigorú vizsgálat tárgyává kell tennünk az Írások alapján. Most még észrevétlenek vagyunk,
de ez nem marad mindig így. Elkezdődtek a folyamatok, amelyek a harcvonalba állítanak
bennünket, és ha a történetírók vagy a világ nagy emberei megsemmisíthetnék az általunk
képviselt igazságot, megtennék.
Isten minden gyermekének tudnia kell, hogy mi az igazság. Fel kell készülnünk, hogy
szelídséggel és félelemmel adjunk számot reménységünkről – nem gőgös, dicsekvő, önelégült
módon, hanem Krisztus szellemében. Közeledik az idő, amikor egyénileg, egyedül kell
számot adnunk hitünkről. Szaporodnak a vallási tévelygések, és sátáni erővel fonják körül az
embereket. Nincs a Bibliának talán egyetlen hittétele sem, amelyet ne tagadnának.”
(Evangelizálás, 69. o., magyar kiadás: 31. o.)
„Minden területen támadás ér bennünket, a legvégsőkig próbára leszünk téve. Mi nem
azért akarunk kitartani hitünk mellett, mert atyáinktól örököltük. Az ilyen hit nem állja ki azt
a rettenetes próbát, amely előttünk van. Tudnunk kell, miért vagyunk szombatünneplők, mi a
valós oka annak, hogy kijöttünk a világból mint különálló nép…
A sötétség erői hatalmas támadást intéznek ellenünk, és mindazok, akik közömbösek és
gondatlanok, akik földi kincseikhez vonzódnak, nem törődve azzal, hogy megértik-e Isten
eljárásait – ők lesznek az igazi áldozatok. Nincs nagyobb hatalom az igazság ismereténél,
amint az Jézusban van – ez tesz bennünket örökre rendíthetetlenné, s ezzel egy elkergethet
ezret, és kettő tízezret is megfutamíthat.” (Review and Herald, 1884. április 29.)
Július 29. Az angyal Jelenések könyve 18. fejezetében

„Ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és a
föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18,1) „Jelenések könyve 18. fejezetének jövendölései
nemsokára beteljesednek. A harmadik angyal üzenetének hirdetése során egy másik angyal
száll majd alá az égből, akinek nagy hatalma van, és a föld fénylik a dicsőségétől. Az Úr
Lelke olyan kegyesen, bőkezűen megáldja odaszentelt emberi eszközeit, hogy férfiak, nők és
gyermekek ajka nyílik dicséretre és hálaadásra, s betöltik a földet Isten felülmúlhatatlan
dicsőségével, ahogy a vizek elborítják a tengert.
Azok, akik kezdeti bizalmukat mindvégig szilárdan megtartják, igen éberek lesznek
abban az időben, amikor a harmadik angyal üzenete nagy erővel hirdettetik. A hangos kiáltás
idején az egyház – Urának gondviselő támogatásával – az üdvösség ismeretét olyan
bőségesen, hatalmasan terjeszti majd, hogy minden városba eljuttatja a világosságot. A föld
megtelik az üdvösség ismeretével. Isten Lelkének megújító, felüdítő ereje sikerrel koronázza
majd meg Isten szolgáinak munkáját, s a korunknak szóló igazság világossága láthatóan
felragyog mindenfelé. (…)
Ebben az időszakban az események sorozata nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten a helyzet
ura. Az igazság tiszta, félreérthetetlen nyelven hirdettetik. Mint népnek, elő kell készítenünk
161
az Úr útját a Szentlélek teljhatalmú vezetése alatt. Az evangéliumot a maga tisztaságában kell

átadni. Az élő vízfolyamnak mélyülnie és szélesednie kell. Mindenfelé, közel és távol
embereket hív el Isten a leghétköznapibb munkáktól, üzleti vállalkozások mellől, amelyek
addig teljesen lefoglalták az elméjüket, és tapasztalt férfiak nevelő, példaadó befolyása alá
rendeli őket. Amint megtanulnak hatékonyan munkálkodni, hatalommal hirdetik az igazságot.
Az isteni gondviselés csodálatos megnyilatkozásai által óriási nehézségek szűnnek meg. Az
üzenet, amely oly sokat jelent a Föld lakosainak, világosan hallható és érthető lesz. Az
emberek megtudják, hogy mi az igazság. Egyre csak előre halad a munka, amíg az egész Föld
figyelmeztetésben részesül. És akkor jön el a vég.” (Review and Herald, 1904. október 13.;
1906. július 5.)
Július 30. A korai és a késői eső

„Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert
megadja néktek az esőt igazság szerint, korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.”
(Jóel 2,23)
„Isten Lelke csodálatosan megnyilatkozik a gyülekezetekben, de ez sem indítja meg
azokat, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, s bűnvallomással és bűnbánattal nem
nyitották meg szívük ajtaját. Annak az erőnek a megnyilatkozásakor, amely beragyogja a
Földet Isten dicsőségével, csak egy dolgot fognak látni, amiről vakságukban azt gondolják,
hogy veszélyes: felkelti félelmüket, és ellenállnak neki. Nem az elképzeléseik és várakozásaik
szerint munkálkodik az Úr, ezért ellenszegülnek. »Miért nem ismerjük mi az Isten Lelkét,
amikor oly sok évet töltöttünk el a munkában?« Mivel nem válaszolnak Isten
figyelmeztetéseire és kérleléseire, hanem konokul mondogatják: »Gazdag vagyok és
meggazdagodtam, semmire sincs szükségem.”
Sem a tehetség, sem a sok tapasztalat nem teszi az embert a világosság közvetítőjévé,
csak ha alárendeli magát Krisztusnak, s Ő elhívja, kiválasztja és felkészíti a Szentlélek
adományára. Amikor a férfiak, akik szent dolgokkal foglalkoznak, megalázzák magukat Isten
előtt, az Úr fölemeli őket. Helyes ítélőképességű munkásaivá teszi őket, olyanokká, akik Isten
Lelkének kegyelmében gazdagok. Jellemük rossz tulajdonságai, önzőségük, keményfejűségük
megmutatkozik a világ Világosságától áradó fényben. »Hamar eljövök ellened, és a te
gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz!« (Jel 2,5) Ha egész szíveddel
keresed az Urat, meg fogod találni.” (Review Herald Extra, 1890. december 23.)
„Nem szabad figyelmen kívül hagyni a korai esővel ábrázolt kegyelmet. Csak akik a
kapott világosság szerint élnek, azok kapnak nagyobb világosságot. Ha nem haladunk előre az
igaz keresztény élet gyakorlásában, nem ismerjük fel a Szentlélek megnyilatkozásait a késői
esőben. Hullhat a körülöttünk lévők szívére, de mi nem értjük meg, nem nyerjük el.”
Július 31. Ideje felébredni!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból
felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.
162
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétség cselekedeteit, és

öltözzük fel a világosság fegyvereit.” (Róm 13,11–12)
„Végéhez közeledik a nagy küzdelem. Minden tengeri és szárazföldi szerencsétlenség
azt bizonyítja, hogy a földi történelem vége közel van, a háborúk és a háborúk hírei is
nyilvánvalóvá teszik ezt. Van olyan keresztény, akinek nem ver szaporábban a szíve, amint
látja az előttünk feltáruló nagy eseményeket? Jön az Úr! Halljuk a közeledő Isten lépteit?
Ne hagyjuk, hogy erejét veszítse számunkra Krisztus közeli eljövetelének tudata, nem
válhatunk gondtalanná és figyelmetlenné! Mindig legyünk tudatában, hogy hamarosan eljön.
Senki ne szenderedjék álomba – a valóság iránti érdektelenség és érzéketlenség álmába. Ha
elalszunk, nem érzékeljük, mi történik körülöttünk.
Sokan vannak, akiket az igazság lángoló világossága ragyog körül, és mégsem
érzékelik. Az ellenség elbűvölte ezeket az embereket, és szemfényvesztő hatalmával varázslat
alatt tartja őket. Nem készülnek fel a nagy napra, amely nemsokára eljön. A végsőkig
érzéketlenek az isteni igazság iránt.
A fiataloknak, akik ébren vannak, fáradhatatlanul kell munkálkodniuk, hogy felkeltsék
még alvó társaikat. Ha látják sok fiatal veszélyes helyzetét, imádkozzanak értük, saját
életükkel és jellemükkel mutassák be nekik az isteni igazságot, hogy ők is elhiggyék: Krisztus
nemsokára eljön… Mély benyomást kellene gyakorolnia ránk, hogy az örökkévalóság és földi
történelmünk között egyre csökken az idő. Minden egyes elmúló nappal egyre kevesebb időnk
van arra, hogy a jellemfejlődés munkáját elvégezzük…
Sokan alszanak, gondtalan érdektelenségben tékozolják el a drága órákat, mintha nem is
az örökkévalóság határán lennének. Akik hisznek, legyenek éberek! Fel kell ébrednünk,
legyünk szorgalmasak, és imádkozva vigyázzunk, őrködjünk… Kedves fiatalok,
meggyújtottátok-e lámpásaitokat?” (Our High Calling [Magasztos elhívásunk], 346. o.)
163
AUGUSZTUS - Megszentelődés, elpecsételés, és a szentély

Augusztus 1. A megpróbáltatás óráiban
„Mert Ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján
megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.” (2Kor 6,2)
„Kétségkívül hiszünk benne, hogy Krisztus hamar eljön. Nem mendemonda ez, hanem
valóság. Abban sem kételkedünk, és évekkel ezelőtt sem kételkedtünk, hogy azok a tanítások,
amelyeket vallunk, a korunknak szóló isteni igazságok. Az sem kétséges, hogy egyre
közeledünk az ítélethez. Arra készülünk, hogy Jézussal találkozzunk, aki a szent angyalok
seregével jelenik majd meg az ég felhőiben, s a hűségeseket és igazakat halhatatlansággal
ajándékozza meg. Nem azért jön, hogy megtisztítson a bűneinktől, eltávolítsa jellemünkből a
hiányosságokat, meggyógyítsa vérmérsékletünk és természetünk súlyos betegségeit – mindezt
azelőtt végzi el, mielőtt visszatérne a Földre, ha kérjük és engedjük, hogy elvégezze bennünk.
Amikor az Úr eljön, a szentek csak még szentebbek lesznek. Akik tisztán tartották meg
testüket és lelküket, megszentelten és ártatlanul, azok elnyerik majd a halhatatlanságot. De
akik igazságtalanul cselekszenek, akik szentségtelenek és nem tiszta a szívük, azok örökre
szentségtelenek maradnak. Akkor már senki sem szünteti meg a hiányosságaikat, senki nem
ad nekik szent jellemet. Akkor már nem fáradozik értük a mindenható Isten, nem folytatja
megtisztító munkáját, hogy eltávolítsa bűneiket és romlottságukat. Mindennek most kell
megtörténnie, a próbaidő óráiban. Most kell elvégezni értünk ezt a munkát.
Ha elfogadjuk Isten igazságát, s ereje érint minket, elvégzi értünk, bennünk a kellő
átalakítást, hogy erkölcsileg megváltozva beléphessünk a dicsőség országába, a mennyei
angyalok társaságába. Most, most élünk Isten műhelyében. Sokan származunk meglehetősen
durva kövek bányájából. Mégis, amikor megragadjuk Isten igazságát, ez az igazság hatni fog
ránk. Fölemel minket, és eltávolít belőlünk minden tökéletlenséget és bűnt, bármilyen
természetű legyen is az. Így készít fel rá, hogy szépségében lássuk meg a visszatérő Krisztust,
s végül a dicsőség országában csatlakozzunk a tiszta és szent angyalokhoz. Ennek a
folyamatnak idelenn kell végbemennie; itt kell alkalmassá válnia testünknek és
lelkivilágunknak a halhatatlanságra.” (Bizonyságtételek II., 355–356. o.)
Augusztus 2. Krisztus által boldogok lehetünk

„Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek
megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.” (2Kor 10,15)
„Ne közelítsetek Sátán területéhez! Ne hagyjátok, hogy elterelje gondolataitokat az
Istennel kötött szövetségről! Krisztus által boldogok lehettek. Gondolataitokat Isten
akaratának vessétek alá, érzelmeiteket pedig az értelem és hit fegyelmének. Nem azért
kaptatok képzeletet, hogy zabolátlanul, féktelenül szabadjára engedjétek. Ha helytelenül
gondolkodtok, helytelenül is éreztek – pedig ebből a kettőből épül fel erkölcsi jellemetek…
Ha engedtek rossz benyomásaitoknak, ha megtűritek, hogy gondolataitok a gyanakvás, a
panaszkodás és kételkedés pályáin fussanak, akkor a legboldogtalanabb halandók között
találjátok magatokat, s életetek is kudarcot vall.
164
Kedves F. nővérem, beteges a képzeleted. Gyalázatot hozol Istenre, mert hagyod, hogy
teljesen az érzelmeid uralják értelmedet és véleményedet. Pedig erős akaratod van, azonban
gondolataid rossz irányba befolyásolják testi működésedet, megzavarják a vérkeringésedet, és
bizonyos szervekben vértolulást idéznek elő. Egészségedet áldozod fel az érzéseid kedvéért.
Hibázol, s ez, ha nem helyesbíted, végül nemcsak saját boldogságodat teszi tönkre.
Határozottan ártalmára vagy családod tagjainak is. Különösen édesanyádnak, aki egyébként is
zaklatott és érzékeny. Ha valamelyik gyermeke szenved, megzavarodik. Lelki egyensúlya
felborul gyakori dührohamaid miatt, amelyeket kénytelen végignézni. Nyomasztó
boldogtalanságot árasztasz körülötted mindenkire. Pedig meg tudod zabolázni a képzeletedet,
s úrrá tudsz lenni a dührohamokon. Van akaraterőd, hívd azt segítségül! De sajnos nem így
teszel, hamar engeded, hogy túlfeszült képzeleted uralja az értelmedet. S ezzel
megszomorítod Isten Lelkét. Ha képtelen volnál uralkodni magadon, nem lenne bűnöd, de
vétkezel, amikor így engedelmeskedsz Sátánnak. Ahelyett, hogy Isten ellen mozgósítod,
szenteld meg az akaratodat, fékezd az indulataidat!
Az ember a szomorúság, a bizonytalanság és a gondok világában él. Itt kell vizsgáznia
és kiállnia a próbákat, mint régen Ádámnak és Évának, hogy igaz jellemet fejleszthessen, s
összhangot teremtsen a viszály és zűrzavar közepette. Sok tennivaló vár ránk, amelyek
elengedhetetlenek a magunk és mások boldogságához. És sok minden van, aminek már most
örülhetünk. Krisztus által Istennel kerülünk összeköttetésbe. Könyörületessége szüntelenül
kötelezettséget ró ránk: mivel tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk irgalmára, meg kell
becsülnünk legkisebbnek látszó jótéteményét is.” (Bizonyságtételek V., 310–311. o., magyar
kiadás: 225–227. o.)
Augusztus 3. Az egyetlen valódi kincs: az igaz jellem

„Korall és kristály említni sem való, a bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.” (Jób
28,18)
„Az isteni hasonlóság szerint kiformálódott jellem az egyetlen kincs, amelyet elvihetünk
ebből a világból a következőbe. Akik e világon Krisztus irányítása alatt állnak, minden egyes
isteni tulajdonságot magukkal visznek a mennyei hajlékokba. És a mennyben állandóan
alakulni, fejlődni fognak…
Az értelmi képesség és tehetség nem azonos a jellemmel. Ezek gyakran éppen olyanok
birtokában vannak, akiknek hibás a jellemük. A hírnév sem egyenlő a jellemmel. A jellem a
lélek milyenségét mutatja meg, s a viselkedésben nyilatkoztatja ki magát.
Az igaz jellem sokkal értékesebb tőke, mint az arany vagy ezüst. A nemes jellemû
ember nem esik pánikba, nem rémítik meg a kudarcok, és ama napon, amikor a földi javak
félresöpörtetnek, gazdagon megjutalmaztatik. Becsületesség, szilárdság, állhatatosság azok a
tulajdonságok, melyeket mindenkinek ki kell alakítania magában és gyakorolnia kell, mert
ezek olyan hatalommal ruháznak fel, amely erőssé tesz, hogy jót cselekedjünk, ellenálljunk a
gonosznak, és elviseljük a megpróbáltatásokat.
A jellem erősségét az akaraterő és az önuralom adja. Sok fiatal összetéveszti az erős,
ellenőrizhetetlen szenvedélyt az erős jellemmel, de az igazság az, hogy akit a szenvedélyei
uralnak, gyenge ember. Az ember valódi nagyságát és nemességét azzal lehet lemérni,
165
mennyire ura érzéseinek, nem pedig érzelmeinek hatalmával, melyek őt uralják. Az a

legerősebb ember, aki – miközben érzékeny a durva bánásmódra – mégis türtőzteti magát,
uralja szenvedélyét, és megbocsát ellenségeinek.
Ha a fiatalok a nemes jellemet és szeretetreméltó viselkedést olyan fontosnak tartanák,
mint amilyen fontos számukra a világ divatjának utánzása az öltözködésben és viselkedésben,
akkor százakat látnánk ott, ahol ma egy van: sokan élnének tevékeny életet, felkészülten arra,
hogy jó befolyást gyakoroljanak a társadalomra.” (Child Guidance [Gyermeknevelés], 161–
162. o.)
Augusztus 4. Krisztus a mi segítőnk és szabadítónk

„Mert miképpen egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen
egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm 5,19)
„Mivel az elbukott ember saját erejével nem tudott győzni Sátán ellen, Krisztus eljött a
menny királyi udvarából, hogy az emberi és isteni erőt egyesítve segítsen rajtunk. Krisztus
tudta, hogy Ádám hatalmas kiváltságai révén ellenállhatott volna Sátán kísértéseinek az
Édenben, és győzhetett volna a gonosz felett. Azt is tudta, hogy az Édenkerten kívül nem volt
lehetséges az ember számára, hogy saját erőből elutasítsa Sátán kísértéseit, mivel a bűneset
elválasztotta őt Isten világosságától és szeretetétől. Hogy reményt hozzon az életünkbe, és
megmentsen a teljes romlástól, Krisztus megalázta magát és felvette az emberi természetet,
hogy isteni erejét emberi erővel egyesítve saját szintünkön érhessen el bennünket. Az elbukott
emberek számára megszerzi azt az erőt, amelyhez saját maguktól nem juthatnának hozzá, s
így az Ő nevében győzni tudnak Sátán kísértései fölött.
Ádám és Éva igen kedvező körülményeknek örvendhetett a mennyben. Kiváltságuk
volt, hogy Istennel és az angyalokkal beszélhessenek. A bűn kárhoztatása nélkül éltek. Isten
és az angyalok világossága vette őket körül, Teremtőjük tanította őket. Mindezek ellenére
elbuktak a ravasz ellenség hatalma és kísértései alatt. Az elbukott embert nem veszik körül
Ádám és Éva édeni körülményei. Négyezer év óta az emberiség egyre távolabb került Istentől,
ezért kísértései felismeréséhez, megértéséhez és legyőzéséhez szükséges bölcsessége és ereje
fokozatosan gyengült, míg Sátán diadalmas uralomra tett szert a Földön. Az étvágy és a
szenvedély, a világ és a hivalkodás szeretete a gonoszság gyökerei. Ezekből sarjadt
mindenféle bűn, erőszak és romlás.” (Selected Messages II., 279–280. o., Szemelvények Ellen
G. White írásaiból II., 261–262. o.)
„Életünk összekuszálódhat, de amint alávetjük magunkat a bölcs Mesternek, Ő olyanná
alakíthatja életünket és jellemünket, amely majd az Ő dicsőségét szolgálja. Azt az embert
pedig, akinek jelleme Krisztus dicsőségét, jellemét mutatja be, befogadják Isten országába.”
(Jézus élete, 331. o., magyar kiadás: 282. o.)
„Mindenki, aki hit által engedelmeskedik Isten parancsolatainak, eléri a bűntelenségnek
azt az állapotát, amelyben Ádám élt bűnbeesése előtt.” (Signs of the Times, 1902. július 23.)
166
Augusztus 5. Együttműködve Istennel

„Aki titeket a bűntől megőrizhet, és az Ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, nagy
örömmel…” (Júd 24)
„Krisztus engedelmes volt a törvény minden kívánalma iránt… Tökéletes
engedelmessége által lehetővé tette minden ember számára, hogy engedelmeskedjék Isten
parancsainak. Amikor alárendeljük magunkat Krisztusnak, a szív egyesül az Ő szívével, az
akarat beleolvad akaratába, az értelem eggyé válik Jézus gondolkodásmódjával, a
gondolatokat Ő irányítja, az Ő életét éljük. Ez jelenti felöltözni Krisztus életszentségének
ruháiba. Akkor, amint az Úr ránk néz, nem a fügefalevél ruházatot látja, nem a bűn
mezítelenségét, hanem saját igaz életének fehér ruháját, amely az Isten törvénye iránti
tökéletes engedelmesség.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 113. o.)
„A megváltás terve által Isten biztosította a lehetőséget minden bűnös jellemvonás és
minden kísértés legyőzésére, bármilyen erősek is azok.” (Selected Messages I., 82. o.,
Szemelvények Ellen G. White írásaiból I., 75. o.)
„A legerősebb kísértés sem mentség a bűnre. Bármilyen nagy nyomás nehezedik a
lélekre, a vétkezés saját cselekedetünk. Nincs sem földi, sem ördögi hatalom, amely bárkit
bűnre tudna kényszeríteni. Az akarat egyezik bele, a szív enged, másként a szenvedély nem
képes bűnre bírni az értelmet, és a romlottság sem képes diadalmaskodni az igazságosság
felett.” (Signs of the Times, 1913. április 15.)
„Ha Immanuel vérfoltos zászlaja alá állsz, sohasem kell engedned a kísértésnek, mert az
lesz melletted, aki képes megtartani téged az elbukástól.” (Our High Calling [Magasztos
elhívásunk], 19. o.)
„Egyetlen bűnös jellemtulajdonságot sem leszünk kénytelenek megtartani… (Eféz 2,1–
6). Amint az isteni természetben részesülünk, a rosszra való öröklött és felvett hajlamokat az
Úr eltávolítja jellemünkből, erőt és hatalmat ad a jóra. Ha mindenkor az isteni tanítótól
tanulunk, naponta az Ő természetében részesülve együttműködünk Istennel a sátáni kísértések
legyőzésében. Isten munkálkodik, és az ember is munkálkodik, hogy egy lehessen Krisztussal,
amint Krisztus is egy az Atyával. Akkor majd Krisztussal együtt lehetünk a mennyei
helyeken. Gondolataink békésen és biztonsággal nyugodnak meg Jézusban.” (HNA Biblia-
kommentár VII., 943. o., „A Te Igéd igazság”, 226. o.)
Augusztus 6. A keresztény tökéletesség

„Aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük
vagy elgondoljuk, a mibennünk munkál-kodó erő szerint.” (Eféz 3,20)
„Ha Isten lesz az erősségetek, akkor a legcsüggesztőbb körülmények között is
elérhetitek a keresztény tökéletesség olyan mértékét, amelyet alig tartotok lehetségesnek.
Emelkedetté lehet a gondolkodásotok, nemes céljaitok lehetnek, világosan láthatjátok az
igazságot, és a tetteitek valódi jó szándékon alapulnak majd, felülemelkedve a közönséges, rút
indítékokon.
167
Mind a tiszta gondolatokra, mind a tiszta cselekedetekre szükségetek lesz, ha el

akarjátok érni a jellem tökéletességét. Míg a világgal érintkeztek, legyetek óvatosak, hogy ne
az emberek elismerésére törekedjetek, ne az ő véleményük legyen irányadó számotokra. Ne a
világ elvárásai szerint éljetek! Járjatok óvatosan, ha biztonságban akartok élni, ápoljátok az
alázatosságot, és tehetetlen lelketeket bízzátok Krisztusra. Isten emberei lehetnétek a szó
valamennyi értelmében. A zűrzavar és a kísértések között, a világi sokaság közepette is
tökéletesen megtarthatjátok lelketek független nyugalmát.
Ha naponta közösségben éltek Istennel, akkor megtanuljátok az Ő szemével látni az
embereket, és kötelezettségetek, hogy áldására legyetek a szenvedő emberiségnek, készséges
válaszra talál bennetek. Nem vagytok a magatokéi: Uratok szent igényt tart legfőbb
szeretetetekre, életetek legmagasztosabb szolgálatára. Joga van az Ő tisztességére és
dicsőségére felhasználni titeket, testeteket és gondolkodásotokat, képességetek legvégső
határáig. Bármilyen kereszt hordozását is várja el tőletek, bármilyen fáradozást vagy
szenvedést jelent az Ő parancsolatai szerint élni, zúgolódás nélkül el kell fogadnotok.
Sokan élnek Isten és reménység nélkül a világban. Bűnösek, romlottak, züllöttek; Sátán
csapdái miatt rabszolgaságban sínylődnek. De ők azok, akiknek a megváltásáért Krisztus
lejött a mennyből. Szánja és szereti őket, fáradhatatlanul munkálkodik értük, hiszen a romlás
szélén állnak. Gyötrõ kívánságaik, szertelen szenvedélyeik, indulataik, lelkiismeretük
kárhoztatásai miatt szenvednek. A szó minden értelmében véve nyomorultak, mert már-már
elveszítik az itteni életet, és nincs kilátásuk az eljövendő életre sem.” (Bizonyságtételek IV.,
567–568. o.)
Augusztus 7. „Akik az Ő nevében hisznek”

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mát 5,48)
„Üdvözítőnk mindent tudott a természetünkről, mégis ezt mondja minden embernek:
»Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes.« Amint Isten tökéletes
saját közegében, úgy az embernek is tökéletesnek kell lennie a magáéban. Akik elfogadják
Krisztust, azok számára ezek a szavak tele vannak reménységgel: »Valakik befogadják Őt,
hatalmat kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek.« Ezek a
szavak kijelentik, hogy nem szabad beérnünk kevesebbel, mint a legnemesebb jellemmel, az
isteni hasonlóságra átformálódott lelkivilággal. Amikor ilyen a jellemünk, az élet, a hit, a
vallás tisztasága példa lesz mások számára is.” (Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat],
112–113. o.)
„Csalódni fognak azok, akik határozott igyekezet nélkül várnak valamiféle varázslatos
jellemváltozásra. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Ő
képes megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy
régi természetünk újra visszanyeri hatalmát, és az ellenség olyan csapdát állít, amely által
ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk
megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, jókedvéből.
Korlátozott lehetőségeinkhez mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen
Isten az Ő körében. Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a
szeretetet és Isten jellemének kiválóságát. Ahogyan a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy
168
kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét, és megtartania Krisztushoz való

hasonlóságát.
Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Igyekezetünkben, hogy az isteni mintát
kövessük, gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor kell még sírnunk
Jézus lábainál. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk
még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr
hasonlóságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki
a mi Istenünk és ékességünk.” (Selected Messages I., 336– 337. o., Szemelvények Ellen G.
White írásaiból I., 309–310. o.)
Augusztus 8. Becsületesség az indítékokban és a cselekvés során

„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak,
miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” (Eféz 4,32)
„Mindig ragaszkodnunk kell a helyes elvekhez, mindig ápolnunk kell a becsületességet.
A becsület nem marad meg ott, ahol megtűrik a helyezkedést, ravaszkodást. Ez a kettő
sohasem juthat egyezségre, hiszen az egyik Istentől, a másik Baáltól való. A Mester elvárja
szolgáitól, hogy legyenek becsületesek indítékaikban, és legyenek becsületesek a cselekvés
terén is… Akik a becsületet választják társuknak, azok minden tettükben azt fogják
érvényesíteni. Sokak számára kellemetlenek az ilyen emberek, mégis ők a kedvesek Isten
szemében.
Sátán mindenhová be akar furakodni. A legjobb barátok közé is betolakszik. Azokra az
emberekre, akik a viszály magját vetik és civakodást idéznek elő, a menny úgy tekint, mint
Sátán legeredményesebb szolgáira. De az az ember, akit megsebeznek, sokkal kevésbé
veszélyes helyzetben van, mint ha hízelegnének neki, vagy néhány sikeresnek tűnő
erőfeszítéséért dicsérgetik. Az álbarátok dicsérete veszedelmesebb, mint a gyalázkodás.
Aki felmagasztalja önmagát, az a legkiválóbb munkájáról is letörli a ragyogást. Az
igazán nemes jellem nem alacsonyodik le, hogy rossz néven vegye ellenségei hamis vádjait:
minden hazug szó lepereg róla, mert a rossz szavak csak megerősítik, amit nem tudnak
ledönteni. Az Úr azt akarja, hogy népe Vele egyesüljön, a türelem és a szeretet Istenével.
Valamennyien testesítsük meg életünkben Krisztus szeretetét. Senki ne merészeljen
lekicsinyelni másokat, mert az ilyesmi nem más, mint önteltség.
Soha ne szóljatok becsmérlően senkiről, mert Isten szemében nagy lehet az illető, míg
azokat, akik nagynak érzik magukat, Isten kevésre becsülheti szívük romlottsága miatt.
Egyedüli biztonságunk, ha megalázzuk magunkat a kereszt lábánál, ha jelentéktelenek
vagyunk a saját szemünkben, ha Istenbe vetjük bizalmunkat, mert csak Neki van hatalma,
hogy naggyá tegyen minket.
Mindenki józan eszére és képességeire szükség van. Minden ember munkája elég fontos
ahhoz, hogy gondosan és hűségesen végezze el. Egyetlen ember képtelen elvégezni mindenki
munkáját. Mindenkinek megvan a maga helye és külön feladata. Értsük meg: ahogyan a
munkánkat végezzük, annak el kell bírnia az ítélet felülvizsgálatát.” (Bizonyságtételek IV.,
607–608. o.)
169
Augusztus 9. A rossz szokások legyőzése

„A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán
tartsd.” (1Tim 5,22)
„A nevelés fontos része, hogy megismerjük, mi teszi lehetővé az elme, a lélek és a test
tisztaságát. Amikor a jellem nélkülözi a tisztaságot, amikor a bűn a jellem részévé lett,
varázslatos hatalma van, mint a részegítő italnak. Az önuralom és a józan értelem erejét
letörik az olyan szokások, amelyek beszennyezik az emberi lényt; és ha ezek a bűnös
szokások folytatódnak, az értelem legyengül, megbetegszik és elveszíti egyensúlyát. Az ilyen
ember átok önmaga számára, és mindazoknak is, akik kapcsolatban állnak vele…
A rossz szokások sokkal könnyebben alakulnak ki, mint a jók, és a rossz szokás feladása
több nehézséggel jár. A szív természetes romlottsága szolgál magyarázatul erre a jól ismert
tényre – sokkal kevesebb munkát igényel demoralizálni az ifjúságot, lerombolni az erkölcsre
és a vallásos jellemre vonatkozó elgondolásokat, mint jellemükbe ültetni a kitartást, az
igazságosság és igazság tiszta, romlatlan szokásait. A megzabolázatlan vágyak kielégítése, az
élvezetek hajszolása, az ellenségeskedés, büszkeség, önérzet, irigység, féltékenység mind
spontán módon növekszik majd a jó példa és tanítás nélkül. Jelenlegi elbukott állapotunkban
könnyen átadjuk az értelmet, a gondolkodást és a jellemet természetes hajlamaiknak. Ha egy
mezőt magára hagyunk, látni fogjuk, hogyan lepi el a gaz, de ha drága gabonát vagy
szépséges virágokat vetünk bele, ezekről gondoskodni kell, és szakadatlanul fáradoznunk kell
értük.
Nagy szükség van arra, hogy állandóan ellenálljunk a gonosznak. Az egész menny
érdeklődéssel tekint azokra a férfiakra és nőkre, akiket Isten oly nagyra becsül, hogy odaadta
értük szeretett Fiát, hogy meghaljon és megváltsa őket. Egyetlen más teremtmény sem képes
olyan fejlődésre, finomodásra, átalakulásra, mint az ember, akit Isten teremtett. Amikor az
embert eltompítják lezüllesztő szenvedélyei, és elmerül a gonoszságban, fel sem foghatja,
milyen lehet, mivé válhat. Krisztus kegyelme által képesek vagyunk az állandó értelmi
fejlődésre. Az igazság világossága hadd ragyogjon be értelmünkbe, Isten szeretete áradjon
szét szívünkben, hogy Krisztus kegyelme által lehessünk erősek – földi gyermekek, mégis a
halhatatlanság örökösei.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 195. o.)
Augusztus 10. Az egész ember megszentelődése

„Megújuljatok pedig a ti elmétek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely
Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Eféz 4,23–24)
„Az igazságnak az egész embert meg kell szentelnie: gondolkodását, szellemi
képességeit, szívét, erejét. Életerőit nem pazarolhatja érzéki tettekre, ezeket le kell győznie,
másként azok győzik le őt.
A gondolatoknak meg kell tisztulniuk. Mivé válhattak volna emberek, ha megértik,
hogy a testükkel való bánásmódjuk elválaszthatatlanul összefügg a gondolkodás és a szív
életerejével és tisztaságával!
A keresztény eljut a megszentelődést hozó tapasztalatra. A bűntudat egyetlen
szégyenfoltja nélkül a lelkiismeretén, a romlottság egyetlen szennyfoltja nélkül a lelkén. Isten
170
törvényének lelki jellegét, korlátozó elveivel együtt, befogadja életébe. Az Üdvözítő iránti
tökéletes szeretet izzása eltávolítja az akadályokat, melyeket Sátán állít az emberi lélek és
Isten közé. Isten akarata az ember akaratává válik, így akaratunk tiszta, emelkedett,
kifinomult, megszentelt lesz. Az ilyen ember arca a menny fényét tükrözi, teste a Szentlélek
alkalmas temploma. Jellemét szentség ékesíti, Isten érintkezni tud vele, mert lelke Istennel áll
összhangban.
Isten szeretné megértetni velünk, hogy joga van az értelmünkhöz, lelkünkhöz,
testünkhöz és lelkületünkhöz – mindenhez, amink van. Övé vagyunk a teremtés és a
megváltás által. Mint Alkotónk, teljes szolgálatunkra tart igényt. Mint Üdvözítőnk,
tulajdonjogán felül a szeretetünkre is igényt tarthat, mindent felülmúló szeretetünkre. Ezeknek
az igénynek kell eleget tennünk életünk minden percében… Testünk, lelkünk, életünk az Övé,
nem csupán mert az Úr ingyen ajándékai, hanem mert szüntelenül ellátja javaival, áldásaival,
mert erőt ad képességeink használatára.
»Valakik befogadják Őt, hatalmat kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azok, akik az
Ő nevében hisznek.« (Ján 1,12) …Isten fiai Krisztust fogják képviselni jellemükkel.
Cselekedeteiket Jézus gyöngédsége, együttérzése, szeretete és tisztasága teszi kedvessé. S
minél teljesebben engedjük át értelmünket és testünket a Szentléleknek, áldozatunk annál jobb
illatú lesz.” (HNA Biblia-kommentár VII., 909. o., „A Te Igéd igazság”, 205. o.)
Augusztus 11. Isten törvényével összhangban

„Oktass, hogy megőrizzem a Te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.”
(Zsolt 119,34)
„Újjászületésekor a szív összhangba kerül Istennel, s így összhangba kerül Isten
törvényével is. Amikor ez a hatalmas változás végbemegy a bűnös emberben, átmegy a
halálból az életre, a bűnből a szentségre, a törvényszegésből és lázadásból az
engedelmességre és hűségre… A megszentelődésre vonatkozó téves elgondolások az isteni
törvény mellőzéséből vagy megvetéséből fakadnak, melyek kimagasló helyet foglalnak el
napjaink vallásos mozgalmaiban. Ezek az elméletek hamisak, gyakorlati következményeiket
tekintve pedig veszélyesek. Mivel egyetemesen támogatásra és jóindulatra találnak, ezért
nagyon fontos, hogy mindenkinek világos fogalmai legyenek arról, mit tanít a Szentírás erről
a témáról.
Az igazi megszentelődés bibliai tantétel. Pál a thesszalonikabeli gyülekezethez írt
levelében kijelenti: »Az Isten akarata a ti szentté lételetek.« Majd így imádkozik: »Maga
pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől.« (1Thess 4,3; 5,23) A Biblia
világosan tanítja, hogy mi a megszentelődés, és hogyan lehet elnyerni. Az Üdvözítő így
imádkozott tanítványaiért: »Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te Igéd igazság.« (Ján
17,17) Pál azt tanítja, hogy a hívőket a Szentléleknek kell megszentelnie (Róm 15,16). Mi a
Szentlélek munkája? Jézus elmondta tanítványainak: »De mikor eljő amaz, az igazságnak
Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.« (Ján 18,13) A zsoltáros pedig így ír: „A Te
törvényed igazság.« Az Ige és Isten Lelke által feltárulnak az emberek előtt az Ő törvényében
testet öltött igazságosság nagy alapelvei. És mivel Isten törvénye »szent, igaz és jó« – az
isteni tökéletesség bemutatása –, ebből következik, hogy a törvény iránti engedelmesség által
171
kiformálódó jellem is szent lesz. Krisztus az ilyen jellem tökéletes példája. Jézus ezt mondja:
»Megtartottam Atyám parancsolatait.« »Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki
kedvesek.« (Ján 15,10; 8,29) Krisztus követőinek olyanokká kell lenniük, mint Ő – Isten
kegyelme által, az Ő szent törvényével összhangban kell kiformálódnia jellemüknek. Ez a
bibliai megszentelődés.
Ez a munka csak a Krisztusba vetett hit által, Isten bennünk lakozó Lelkének hatalma
által mehet végbe.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 13–14. o.)
Augusztus 12. Látszólagos és valódi megszentelődés

„Aki ezt mondja: »Ismerem Őt«, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és
nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett
az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk.” (1Ján 2,4–5)
„A vallásos világban most előtérbe kerül a megszentelődés kérdése, de az
önfelmagasztalás lelkületével és Isten törvényének mellőzésével, amelyek jelzik, hogy
mennyire idegen a Bibliától. Támogatói azt tanítják, hogy a megszentelődés egy pillanat
műve, mellyel egyedül hit által tökéletes szentségre tehetnek szert. »Csak higgy, és tiéd az
áldás« – mondják. Azt feltételezik, hogy az elfogadó részéről semmiféle további erőfeszítésre
nincs szükség. Ugyanakkor tagadják Isten törvényének tekintélyét, és azt hajtogatják, hogy
megszabadultak a parancsolatok megtartásának kötelezettségétől. De lehetséges-e, hogy
emberek szentek legyenek Isten akaratával és jellemével megegyezésben, anélkül, hogy
összhangba kerülnének azokkal az elvekkel, amelyek Isten természetének és akaratának
kifejeződései?
A könnyű vallás utáni vágy, amely nem igényel küzdést, önmegtagadást, sem
elszakadást a világ szokásaitól, tette népszerű tanítássá a hit, az »egyedül a hit« tantételét – de
mit mond Isten szava? »Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van,
cselekedetei pedig nincsenek? Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit
cselekedetek nélkül megholt?« (Jak 2,20)
Isten a Bibliában a cselekedetek nélküli hit e megejtő tantétele ellen foglal állást. Az
nem hit, amely anélkül igényli a menny jóindulatát, hogy eleget tenne a feltételeknek,
amelyek nyomán az irgalom adományozható. A valódi hit az Írások ígéretein és
rendelkezésein alapul. Senki ne csalja meg magát azzal az elképzeléssel, hogy
megszentelődhet, miközben szándékosan ellenszegül Isten kívánalmainak. Egy ismert bűn
elkövetése elhallgattatja a Lélek tanúságtevő hangját, és elválasztja a lelket Istentől. »Aki ezt
mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az
igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.
Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk.« (1Ján 2,4–5)” (Revival and Beyond [Megújulás, és
ami azon túl következik], 15–17. o.)
172
Augusztus 13. Vizsgáljuk meg, milyen forrásból származnak érzéseink

és érzelmeink!
„A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisság minden ösvényét.”
(Zsolt 119,104)
„Sok a nyugtalan lélek, akik nem akarják alárendelni magukat a fegyelemnek,
rendszerességnek és rendnek. Úgy vélik, szabadságjogaik csorbulnak, ha félreteszik saját
értékítéletüket és alárendelik magukat a tapasztaltabbak meglátásainak. Isten műve nem halad
előre, ha nincs meg a hajlandóság arra, hogy tevékenységünket alárendeljük a rendnek, és ha
nem zárjuk ki a fanatizmus nyughatatlan lelkületét összejöveteleinkről.
A benyomások és érzelmek egyáltalán nem bizonyítékai annak, hogy valakit az Úr
vezet. Sátán – bár az emberek nem is gyanítják – érzéseket és benyomásokat kelt. Ezek nem
biztonságos vezetők. Mindenkinek alaposan ismernie kellene hitünk bizonyítékait, és
gondosan tanulmányoznunk kell, hogyan teremhetünk gyümölcsöket Isten dicsőségére…
[A Battle Creek-i szanatórium egyik páciense] egy ideig azt gondolta, hogy új
világosságot nyert. Nagyon beteg volt, és közeledett a halála… Azok, akiknek elmondta
nézeteit, odaadóan hallgatták, s néhányan azt gondolták róla, hogy ihletett… Érvelése,
okfejtése sokak szerint hézagmentesnek látszott. Erőteljes buzdításait betegszobájában
mondta el. A legcsodálatosabb elgondolások tárultak fel előtte. De mi volt ihletettségének
forrása? A fájdalomcsillapítás céljából neki adott morfium.” (Revival and Beyond
[Megújulás, és ami azon túl következik], 52–54. o.)
„Sok úgynevezett gyógyszer tartalmaz olyan mérgeket, amelyek rossz szokásokat és
vágyakat gerjesztenek, pusztítják a lelket és a testet. Sok népszerű, különleges »csodaszer«, és
az orvosok által elkészített néhány szer is hozzájárul ahhoz, hogy megalapozza a szeszes
italok, az ópium és a morfium fogyasztásának szokását, melyek rettenetes átkok a
társadalomra nézve.” (Ministry of Healing, 127. o., A nagy Orvos lábnyomán, 78. o.)
„Nem kaphatják meg Isten áldását azok, akik azt állítják magukról, hogy
megszentelődtek, de kijelentik: nincs szükségük az Írások kutatására ahhoz, hogy
megismerhessék Isten akaratát. Saját megszenteletlen érzelmeiket és képzelgéseiket
magasztalják, és bezárják fülüket Isten szava előtt, amely Igéjéből ismerhető meg.” (Revival
and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 55. o.)
Augusztus 14. Maradjunk szoros kapcsolatban Krisztussal!

„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek!” (1Kor 14,40)
„Az Úr megmutatta nekem, hogy azok a dolgok, melyeket leírtál, közvetlenül a
próbatétel lezárulása előtt fognak megtörténni. Mindenféle közönséges megnyilvánulásra sor
kerül: lesz hangoskodás, dobolás, lármás zene és tánc. A racionális lények érzései, érzelmei
úgy összezavarodnak, hogy nem tudnak helyes döntéseket hozni. És ezt a Szentlélek
mozgalmának nevezik.
A Szentlélek sohasem nyilatkoztatja ki magát ilyen módon, ilyen zajban, zűrzavarban.
Ez Sátán találmánya, s módszere arra való, hogy hatástalanná tegye a korunknak szóló tiszta,
173
őszinte, felemelő, nemesbítő, megszentelő igazságot. A tébolyító zaj sokkolja és eltorzítja az

érzékeket, amelyek, ha helyes irányítás alatt volnának, áldásul szolgálhatnának. Sátáni
ügynökök idézik elő a zsivajt, karneváli hangulatot, és mindezt a Szentlélek munkálkodásának
nevezik…
Akik részt vesznek ebben a feltételezett megújulásban, olyan benyomásokat kapnak,
amelyek nyomán azután csak céltalanul sodródnak. Nem tudják képviselni, sem felidézni a
korábban ismert bibliai elveket.
Senkit nem lehet bátorítani efféle istentiszteletre. Ez a fajta befolyás nyilatkozott meg
1844-ben, az idő elmúltával: férfiak izgatottá váltak, és olyan hatalom által munkálkodtak,
amelyről azt gondolták, hogy Isten ereje… Férfiak és nők feltételezték, hogy a Szentlélek
vezeti őket, s ruhátlanul tartottak összejöveteleket. Szent testről beszéltek. Azt mondták, hogy
rajtuk nem fog a kísértés hatalma, zajosan énekeltek, hangosan kiáltoztak… Sátán irányította
mindezt, és az eredmény bujaság volt. Isten műve megszégyenült. Az igazságot, a szent
igazságot porba tiporták…
Bizonyságot teszek, és kijelentem, hogy ezeket a fanatikus megmozdulásokat, a
hangzavart Sátán ihlette, aki csodákat tett, hogy megcsalja, ha lehet, a választottakat is.
Őrködnünk kell, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Krisztussal, s meg ne csaljanak Sátán
trükkjei. Az Úr arra vágyik, hogy szolgálatában rend és fegyelem legyen, nem pedig
izgatottság és zűrzavar.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 50.,
52. o.)
Augusztus 15. Sohasem kérkedhetünk

„Akkor mondtam: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan
ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (Ésa 6,5)
„Akik tapasztalatból ismerik a bibliai megszentelődést, alázatos lelkületet tanúsítanak
majd. Mint Mózesnek, nekik is világos meggyőződésük van a szentség félelmetes fenségéről,
és látják saját értéktelenségüket a Végtelen Hatalom tisztaságával és tökéletességével
ellentétben.
Dániel az igazi megszentelődés példája volt. Hosszú életét az Istenért végzett nemes
szolgálatban töltötte. »Kedves férfiú« volt a menny szemében (Dán 10,11). De ahelyett, hogy
tisztának és szentnek tartotta volna magát, ez a megbecsült próféta azonosult Izráel igazán
bűnös voltával, amint Isten előtt esedezett népe érdekében: »Mert nem a mi igazságunkban,
hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd a mi esedezésünket… Vétkeztünk,
gonoszul cselekedtünk… És még szóltam és imádkoztam, s vallást tettem az én bűnömről és
az én népemnek, az Izráelnek bűnéről…« (Dán 9,18. 15. 20)
Amikor Jób hallotta az Úr hangját a forgószélből, így kiáltott: »Hibáztatom magam, és
bánkódom a porban és a hamuban!« (Jób 42,6) Így volt ez akkor is, amikor Ésaiás látta az Úr
dicsőségét, és hallotta, amint a kérubok kiáltották: »Szent, szent, szent a Seregek Ura!« –
Ésaiás ekkor ezt mondta: »Jaj nékem, elvesztem!« (Ésa 6,3. 5) Miután Pál elragadtatott a
mennybe, és hallott »kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek
kibeszélnie«, azt mondja önmagáról, hogy ő minden szentek közül a legeslegkisebb (2Kor
174
12,2–4; Eféz 3,8). Így volt ez a szeretett tanítvány esetében is, aki szemlélve az Úr dicsőségét,
»leesett az angyal lábai elé, mint egy holt« (Jel 1,17).
Akik a Golgota keresztjének árnyékában járnak, nem magasztalják fel önmagukat, nem
tesznek dicsekedő kijelentéseket, miszerint szabadok a bűntől. Érzik, hogy bűnük okozta a
haláltusát, amely megtörte Isten Fiának szívét, és ez a gondolat megalázkodáshoz vezeti őket.
Akik a legközelebb élnek Jézushoz, azok értik legtisztábban az emberiség esendőségét és
bűnös voltát, s egyetlen reményük a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemében van.”
(Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 14–15. o.)
Augusztus 16. Megváltás napról napra

„Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10,12)
„Péter bukása nem egy pillanat műve volt, hanem fokozatosan következett be. Az
önbizalom vezette arra a hitre, hogy meg van mentve. Így lépésről lépésre haladt a lefelé
vezető úton egészen addig, míg megtagadta Mesterét. Sohasem bízhatunk önmagunkban, nem
bízhatunk az érzéseinkben – a mennynek köszönhetően lehetünk biztonságban a kísértések
ellen. Azokat, akik elfogadják az Üdvözítőt, bármennyire őszinte is a megtérésük, sohasem
szabad arra tanítani, hogy úgy érezzék, meg vannak mentve. Ez félrevezető. Mindenkinek
meg kell tanulnia megőrizni a reménységet és a hitet, de még amikor átadjuk magunkat
Krisztusnak, és tudjuk, hogy Ő elfogad minket, akkor sem vagyunk túl a kísértés
hatótávolságán… Csak az kapja meg az élet koronáját, aki elviseli a megpróbáltatást (Jak
1,12).
Akik elfogadják Krisztust, és első bizalmukban azt mondják: »meg vagyunk mentve«,
abban a veszélyben forognak, hogy önmagukban bíznak… Az ige figyelmeztet: »Azért aki azt
hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.« (1Kor 10,12) Egyetlen biztonságunk, ha
állandóan bizalmatlanok vagyunk az »én« iránt, és Krisztustól függünk. Sokan vannak, akik
vallják ugyan Krisztust, de sohasem váltak érett kereszténnyé. Elismerik, hogy az ember
elbukott, adottságai meggyengültek, alkalmatlan az erkölcsös tettekre, de azt mondják, hogy
Krisztus viselt minden terhet, minden szenvedést, minden önmegtagadást, és ők hajlandók
arra, hogy hagyják, hadd viselje. Azt mondják, nincs más tennivalójuk, csak hogy higgyenek,
ám Krisztus azt mondta: »Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő
keresztjét, és kövessen engem.« (Mát 16,24)
Sohasem szabad megelégednünk jelenlegi állapotunkkal, és megállni, ezt mondván:
»Meg vagyok mentve.« Amikor eljátszunk ezzel a gondolattal, már nem érezzük, hogy
törekednünk kellene az éberségre, figyelésre, imádkozásra, a célegyenes előrehaladásra.
Ezeket a szavakat nem mondhatja ki megszentelt nyelv mindaddig, amíg Krisztus el nem jön,
és be nem lépünk Isten városába. Akkor majd dicsőséget adhatunk Istennek és a Báránynak
örök szabadulásunkért.” (Revival and Beyond [Megújulás, és ami azon túl következik], 42–
43. o.)
Augusztus 17. A valódi megtérés

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett
minden.” (2Kor 5,17)
175
„A régi természet, amely vérből és a test akaratából született, nem örökölheti Isten
országát. A régi utakat, az örökölt hajlamokat fel kell adnunk, mert a kegyesség nem
örökölhető. Az újjászületés új indítékokat, új hajlamokat jelent. Akik a Szentlélek által új
életre születtek, azok az isteni természet részeseivé lettek, ezért minden szokásukkal, tettükkel
a Krisztussal való kapcsolatukat fogják bizonyítani. Amikor a magát kereszténynek valló
ember megtartja régi jellemhibáit, mennyiben különbözik helyzete a világiakétól? Nem
becsüli meg az igazságot, amely megszentel, nemesbít. Nem született újjá.
A valódi megtérés megváltoztatja az örökölt és belénk nevelt rossz hajlandóságokat.
Isten vallása szilárd szövet, amelynek minden szálát tapintattal, hozzáértéssel szövik. Csak az
Istentől származó bölcsesség teheti tökéletessé ezt az anyagot. Sok anyag az első pillantásra
jónak tűnhet, a vizsgát azonban már nem viseli el.
Így van ez sokak vallásával. Amikor a jellem szőttese nem viseli el a megpróbáltatás
vizsgáját, akkor értéktelen anyagból készült. Az erőlködés, hogy új szövettel foltozzuk ki a
régit, nem vezet jobb eredményre. A régi, gyönge anyag csak tovább szakad az újtól, s még
nagyobb lesz a hasadás. A foltozás nem megfelelő. El kell dobnunk a régi ruhát, és teljesen
újat kell vennünk.
Krisztus terve az egyedüli biztos út: »Íme, én mindent újjá teszek.« (Jel 21,5) »Aki
Krisztusban van, új teremtés az.« (2Kor 5,17) A »foltozott« vallás teljesen értéktelen Isten
szemében. Ő az egész szívre tart igényt.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1101. o.)
„Jézus az életét adta értünk, és mi nem adjuk Neki legnagyobb szeretetünket,
legszentebb vágyakozásainkat, legteljesebb szolgálatunkat?” (In Heavenly Places [Mennyei
helyeken], 350. o.)
Augusztus 18. Isten népének megszentelődése

„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodj,
és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi
dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod,
se jövevényed, aki a te kapuidon belül van.” (2Móz 20,8–11)
„Isten kijelentette Igéjében, hogy a hetedik nap megtartása jel a Teremtő és választott
népe között – hűségük jele. A hetedik nap Isten választott napja, s nem engedte, hogy az általa
alapított és megszentelt ünnepet papok vagy vezetők újjáalakítsák. Túl nagy jelentőségű
ahhoz, hogy emberi megítélésre bízza. Isten látta, hogy emberek saját kényelmükre és
különféle előnyökre tekintettel olyan napot választanak, amely legjobban illik hajlamaikhoz,
olyan ünnepnapot, melynek nincs isteni tekintélye. Azonban Isten világosan kijelentette, hogy
a hetedik nap az Úr szombatja.
Isten világában minden ember az Úr kormányzatának törvényei alatt áll. A szombatot
Isten a Tízparancsolat keblébe helyezte, és az engedelmesség ismérvévé tette. Általa fogalmat
alkothatunk hatalmáról, amint műveiben és szavában megnyilatkozott… Emberek nem
szegülhetnének szembe elszántabban Isten művével és törvényével, mint ha felmagasztalnak
egy napot, amelynek megszentelésére semmilyen bizonyíték nincs, és mégis elhatározzák,
hogy azon a napon tisztelik Őt. Megrontják a törvényt, mert Isten szent szombatját hamis
176
nyugalomnappal helyettesítik, és másokat is kényszerítenek e hamisítvány megünneplésére,

Isten fölé magasztalva magukat, és az utánzatot tisztelve az eredeti helyett.
Sokan állítják, hogy megszentelődtek, miközben figyelmen kívül hagyják Isten szent
nyugalomnapját egy hamis ünnepnap kedvéért. De Isten kijelenti, hogy azokat szenteli meg,
akik parancsai iránti engedelmességgel tisztelik Őt. A megszentelődés, amelyet azok
igényelnek maguknak, akik állandó törvényszegésben élnek, nem valódi megszentelődés. A
vallásos világot Sátán csalja meg, aki ellensége Istennek és embernek.
Az emberek sokféle dolgot találtak ki. Vettek egy közönséges napot, melyet Isten
egyáltalán nem szentelt meg, és szent előjogokkal ruházták fel. Szent napnak jelentették ki, de
ez nem ad neki valódi szentséget. Nem becsülik és nem tisztelik Istent, mert emberi
intézményeket fogadtak el, és keresztény nyugalomnapként mutattak be a világnak egy olyan
napot, amelynek megünneplése nem az »így szól az Úr« tekintélyén alapszik.” (Signs of the
Times, 1898. március 31.)
Augusztus 19. Hangozzék fel a figyelmeztetés!

„Minden útjaidban megismered Őt; akkor Ő igazgatja a te útjaidat.” (Péld 3,6)
„Minden utunkban megláthatjuk Istent, aki vezeti lépteinket. Forduljunk Igéjéhez
alázatos szívvel, kérjünk tanácsot Tőle, és adjuk át neki akaratunkat. Isten nélkül semmit sem
cselekedhetünk.
Legfőbb okunk a szombati nyugalomnap megbecsülésére és védelmezésére, hogy a
szombat az a jel, amely megkülönbözteti Isten népét a világtól. A világ által semmibe vett
parancsolatot Isten népe – éppen a világ magatartása miatt – különösen tiszteli. Amikor a
hitetlenek elvetik Isten Igéjét, hűséges Kálebekre van szükség, akik hittel tesznek eleget
feladataiknak. Nem kérkednek, és nem ingatja meg őket a rágalmazás. A hitetlen kémek
készen álltak Káleb meggyilkolására, aki látta a követ a hamis hírt hozók kezében, de ez sem
riasztotta el. Üzenete volt, és azt át is adta. Isten hűséges szolgái ma is ugyanezt a lelkületet
tanúsítják.
A zsoltáros így szól: »Itt az ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a Te
törvényedet. Inkább szeretem azért a Te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább
aranyat.” (Zsolt 119,126–127) Amikor az emberek szorosan haladnak Krisztus oldalán,
amikor Krisztus lakozik szívükben hit által, akkor Isten parancsolatai iránt érzett szeretetük
annak arányában növekszik, amilyen megvetést tanúsít a világ a szent rendelkezésekkel
szemben. Ekkor írásban és szóban egyaránt az emberek elé kell tárni a szombat igazságát.
Amikor megvetik a negyedik parancsolatot és annak megtartóit, a hűségesek látni fogják,
hogy eljött az idő: ne rejtsék el, hanem magasztalják fel Jahve törvényét. Ki fogják bontani a
zászlót, melyen a harmadik angyal üzenete, Isten parancsolatai és Jézus hite látható.
A Jézus Krisztus parancsolatait megtartók, az igazság hívei még hallgatásukkal se
hagyják jóvá a törvényszegés titkos bűnét. Soha ne szűnjenek meg hangoztatni a
figyelmeztetést… Ne rejtsük el, ne tagadjuk le, ne álcázzuk az igazságot, hanem valljuk meg
és hirdessük bátran!” (Selected Messages II., 369–370. o., Szemelvények Ellen G. White
írásaiból II., 350–351. o.)
177
Augusztus 20. Itt a felkészülés ideje

„És mondta az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy
jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért,
amelyeket cselekedtek annak közepében.” (Ezék 9,4)
„Jegyezzük meg ezt a gondolatot: Azok nyerik el az igazság tiszta pecsétjét a Szentlélek
által, akik bánkódnak és sírnak a szörnyűségek miatt, melyeket a gyülekezetben követnek el.”
(Bizonyságtételek III., 267. o.)
„Akik nem bánkódnak sem saját lelki tisztátalanságuk, sem mások bűnei miatt, azok
nem nyerik el Isten pecsétjét.
Nem mindenkit pecsételnek el, aki szombatünneplőnek vallja magát. Sokan még azok
közül sem nyerhetik el homlokukra Isten pecsétjét, akik másokat tanítanak az igazságra. Övék
volt a világosság, ismerték Mesterük akaratát, értették hitük minden pontját, tetteik mégsem
álltak összhangban hitükkel.
Egyikünk sem nyeri el Isten pecsétjét, amíg jellemünkön akár egyetlen hiba vagy folt
éktelenkedik. Jellemhibáink kiküszöbölése saját kötelességünk, hogy lelkünk temploma
tisztán álljon, minden csúfságtól mentesen. Akkor majd ránk hull a késői eső, amint a korai
eső hullott a tanítványokra pünkösdkor.
Mit tesztek, testvéreim, hogy a felkészülés óriási munkáját elvégezzétek? Akik
egyesülnek a világgal, azok a világ mintájára formálódnak, és a fenevad bélyegének
felvételére készülnek elő. Akik nem önmagukban bíznak, akik megalázzák magukat Isten
előtt és megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmességükkel – azok a mennyei mintára
alakulnak át, s Isten elpecsételésére készülnek fel. Amikor majd kiadják a mindenkit
kényszerítő rendeletet, és az emberekre ráütik a pecsétet, jellemük tiszta és szeplőtlen marad
az örökkévalóságra.
Itt a felkészülés ideje. Isten pecsétje nem kerül tisztátalan férfi vagy nő homlokára. Nem
kerül a nagyravágyó, világot szerető, csalárd és hamis szívű ember homlokára. Aki a pecsétet
elnyeri, annak szeplő nélkül kell állnia Isten előtt, a menny várományosaként. Menjetek előre,
testvéreim! Most csak röviden írhatok erről, csupán a felkészülés szükségességére akarom
terelni figyelmeteket. Kutassátok az Írásokat, hogy megérthessétek, milyen félelmetesen
komoly napokban élünk.” (Bizonyságtételek V., 211., 213–216. o., magyar kiadás: 155–157.
o.)
Augusztus 21. Kik nyerik el a pecsétet?

„Szájukban nem találtatott álnokság, mert az Isten királyiszéke előtt feddhetetlenek.”
(Jel 14,5)
„Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra
helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a
pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus
képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait,
vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.
178
A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz
homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb
gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az ige déli
verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.
A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet,
akik most elfogadják Isten szavát…
Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó
lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban és tökéletes a szentségben. Ő hitünk
kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk.
Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről,
s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.
Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra
tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk
hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk!” (HNA Biblia-kommentár
VII., 970. o., „A Te Igéd igazság”, 243. o.)
Augusztus 22. Az elpecsételés ideje

„Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, míg nappal van: eljő az
éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Ján 9,4)
„Az elpecsételés ideje igen rövid, és nemsokára lejár. Most van itt az ideje – amíg a
négy angyal tartja a négy szelet (Jel 7,1) –, hogy elhívásunkat és kiválasztásunkat biztossá
tegyük. (…)
Isten rámutatott arra az időszakra, amikor a harmadik angyal üzenete lezárul. Isten ereje
pihent meg népén. Befejezték munkájukat, és felkészülten vártak a megkísértés órájára.
Elnyerték a késői esőt, az Úr színe elől jövő felüdülést, és az élő bizonyság fölelevenedett. Az
utolsó figyelmeztető üzenet mindenütt elhangzott, és nagy haragra ingerelte a Föld lakóit,
akik nem voltak hajlandók elfogadni.
Láttam a mennyben munkálkodó angyalokat. Egy angyal, akinek oldalán tintatartó volt,
visszatért a Földről, és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte, a szenteket megszámlálta
és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó
frigyszekrény előtt szolgált, s ledobta a tömjénezőt. Fölemelte kezét és fennhangon szólt:
»Elvégeztetett.«” (Early Writings [Korai írások], 33., 279. o., Tapasztalatok és látomások,
314. o.)
„Sokan nem ébrednek rá, milyeneknek kell lenniük, hogy az Úr színe előtt éljenek,
Főpap nélkül, a nyomorúság idején. Azoknak, akik elnyerik az élő Isten pecsétjét, és védelmet
kapnak a csapások idején, tükrözniük kell Jézus képmását. Láttam, hogy sokan mellőzik az
oly szükséges előkészületeket, a felüdülés és a késői eső idejére várnak, amely majd
alkalmassá teszi őket, hogy megállhassanak az Úr napján, és jelenlétében éljenek. Ó, milyen
sok embert láttam a nyomorúság idején menedék nélkül!
179
Amikor Jézus elhagyja a szentélyt, akkor a szentek és igazak továbbra is szentek és

igazak lesznek, mert minden bűnüket eltörölték, és elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével.
De az igazságtalanok és erkölcstelenek azok is maradnak, mert már nem lesz pap a
szentélyben, hogy bemutassa áldozataikat, bűnvallomásaikat és imádságaikat az Atya trónja
előtt. Amit megtehetünk, hogy megmentsük lelkünket az eljövendő harag viharától, még
azelőtt kell megtennünk, hogy Jézus elhagyja a szentek szentjét a mennyei szentélyben.”
(Early Writings [Korai írások], 71., 48. o.)
Augusztus 23. Isten pecsétje

„És láttam más angyalt feljönni napkelet felől, akinek kezében volt az élő Istennek
pecsétje; és nagy szóval kiáltott a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg
nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7,2–3)
„A világon minden nyugtalan, nagy háborús előkészületek folynak. Nemzet
fondorkodik nemzet ellen, és ország ország ellen. Isten nagy napja igen közel van. De bár a
nemzetek háborúra és vérontásra gyűjtik seregeiket, az angyaloknak szóló parancs még
mindig érvényes: tartsák vissza a szeleket, míg Isten szolgáit el nem pecsételték homlokukon.
A négy angyal tartja még a szelet, míg Isten szolgáit elpecsételik. Akkor a világ
hatalmasságai felsorakoztatják seregeiket az utolsó nagy csatára. Milyen körültekintéssel kell
hát felhasználnunk próbaidőnk kevés hátralevő szakaszát!” (HNA Biblia-kommentár VII.,
968. o., „A Te Igéd igazság”, 242. o.)
„Meg kell változniuk azoknak, akik hozzászoktak, hogy szabadjára engedjék
gondolataikat… Gondolataink Istenre összpontosuljanak. Most van itt az ideje a
legkomolyabb erőfeszítéseknek, hogy legyőzzük az érzéki szív természetes hajlamait.” (Faith
I Live By [Hit, amely által élek], 336. o.)
„Közvetlenül a nyomorúság ideje előtt minden igaz hívő elnyeri Isten pecsétjét. Akkor a
négy angyal nem tartja vissza többé a négy szelet. Éhínség, döghalál, harc lesz mindenütt.
Nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Az egész világon zűrzavar uralkodik.
Milyen az élő Isten pecsétje, amelyet népe homlokára helyeznek? Olyan jel ez, amelyet
az angyalok látnak, de ember nem tudja elolvasni. A pusztító angyaloknak kell észrevenniük a
megváltás jelét. Az értelmes ember felismeri a Golgota keresztjének jelét Isten gyermekein.
Ők elhagyták az isteni törvény megszegésének bűnét. Menyegzői ruha van rajtuk, és
hűségesen engedelmeskednek Isten minden parancsának.” (HNA Biblia-kommentár VII., 968.
o., „A Te Igéd igazság”, 242. o.)
„Az Úr nem bocsát meg azoknak, akik ismerik ugyan az igazságot, de szóval és
cselekedettel nem engedelmeskednek parancsainak.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek],
336. o.)
Augusztus 24. Jel, amely megkülönbözteti Isten népét

„Adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük, hogy
megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.” (Ezék 20,12)
180
„Amint a szombat volt a jel, amely megkülönböztette Izráelt, amikor kijött

Egyiptomból, hogy a földi Kánaánba jusson, most is ez a jel különbözteti meg Isten népét,
amint kijön a világból, hogy belépjen a mennyei nyugalomba.
Isten rendelte el a szombatünneplést, amellyel Teremtőnk megőrzi önmaga ismeretét, s
megkülönbözteti hűséges alattvalóit és törvényének megszegőit. A szombat Krisztushoz
tartozik… Mivel mindeneket Krisztus teremtett, a szombatot is Ő alkotta, s különítette el a
teremtés emlékünnepeként. Őrá mutat mint Teremtőre és Megszentelőre. Kijelenti, hogy aki
mindent teremtett égen és földön, és aki mindeneket fenntart, Ő az egyház feje, és mi is az Ő
hatalma által békülhetünk meg Istennel. Mert Izráelről szólva azt mondta: »És adám nékik
szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én
vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.« A szombat tehát Krisztus hatalmának jele, hogy
megszenteljen, szentté tegyen minket. És mindenkinek adatott, akit Krisztus szentté tesz. Mint
az Ő megszentelő hatalmának jelét, a szombatot adta mindenkinek, aki Krisztus által Isten
Izráelének részévé lesz…
A szombat mindenkinek gyönyörűségére szolgál, aki Krisztus teremtői és megváltó
hatalmának jeleként fogadja. Krisztust látva benne, örömet találnak megünneplésében. A
szombat rámutat a teremtés műveire mint az Ő hatalmának bizonyítékaira. Miközben felidézi
az Éden elveszített békéjét, az Üdvözítő által helyreállított békéről, a Megváltó szeretetéről
beszél. A természetben minden Krisztus meghívását ismétli: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.« (Mát 11,28)
A szombat az aranykapocs, amely Istent és népét összeköti, egyesíti.” (Faith I Live By
[Hit, amely által élek], 33. o.)
Augusztus 25. A szombat jelentõsége és dicsősége

„Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt
mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt!” (Ésa 58,14)
„A szombat csodálatos, dicsőséges alkalom… Isten arra teremtette, hogy örvendezzünk
és dicsőítsük Őt irántunk tanúsított jóságáért…
Isten megmutatta, hogy csak keveset érzékeltünk és értettünk meg a szombat
fontosságából és dicsőségéből, holott fel kellene fognunk és meg kellene ismernünk dicső
voltát. Nem tudjuk, mit jelent a föld magaslatain hordoztatni és Jákób örökségével élni. De
amikor a késői eső és a felüdülés eljön az Úrtól, és hatalmának dicsősége megnyilvánul,
megtudjuk, mit jelent mindez. Akkor majd jobban megértjük a szombat jelentõségét. Azonban
nem látjuk meg teljes dicsőségében mindaddig, amíg Isten szavára fel nem tárulnak az új
Jeruzsálem gyöngykapui, és a szeretett Jézus örömteli hangja nem hallható, felszólítva
bennünket, hogy lépjünk be oda. Láttam, hogy tökéletes világosság ragyog a városban, mert
megtartottuk Isten parancsolatait, és a menny, az édes menny a mi otthonunk.” (3. levél,
1851)
„Láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat
parancsolat volt. Az első kőtáblán az első négy parancsolat fényesen ragyogott, de a negyedik,
a szombatparancsolat mindegyiknél fényesebb volt, mert Isten a szombatot szent nevének
181
dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott – fényes gyűrű vette körül
ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsa nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy
lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy mindet éppen
úgy figyelmen kívül hagyhatnánk, mint ahogy a negyedikkel teszik sokan…
Isten megmutatta, hogy a szombat válaszfal, és az is lesz, amely az igazi Izráelt
elválasztja a hitetlenektől, és a szombat az, amely Isten várakozó szentjeinek szívét
egybeforrasztja.” (Early Writings [Korai írások], 32–33. o.)
Augusztus 26. Isten védjegye

„Az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek,
hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Ezék 20,20)
„Az izraeliták a vér jelét tették ajtajukra, jelezve, hogy ők Isten tulajdonai (2Móz 12,21–
23). Isten gyermekei a mai korban is viselni fogják az Isten rendelte jelet. Összhangban élnek
Isten szent törvényével. Ugyanúgy jel lesz Isten minden gyermekén, mint régen a héberek
házainak szemöldökfáján, hogy megőrizzék őket az általános romlástól. Az Úr azt mondja:
»Az én szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiköztetek
nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket
megszentellek.« (2Móz 31,13)
A világon mindenki az Úr tulajdona a teremtés és a megváltás révén. Mindenki a saját
életéért felel a Bíró előtt. Megadta-e Istennek, ami az Övé? Átadott-e Istennek mindent, ami
megvásárolt tulajdonaként az Úré? Akik az Úrénak tekintik magukat, azok az Ő ellenőrzése
alatt állnak, és magukra veszik jelét, Isten pecsétjét, amely bizonyítja, hogy a Teremtő
különleges tulajdonai. Krisztus igazságossága jár előttük, és az Úr dicsősége követi őket. Az
Úr megvéd mindenkit, aki az Ő jelét viseli magán.
»Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én
szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről
nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.
Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon.
Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül. Hat napon
munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja, az Úrnak szentelt nap:
valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a
szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen
közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez, mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a
földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.« (2Móz 31,12–17)
Isten elismerése a lehető legértékesebb mindenki számára. Mindenki becses Isten
szemében, aki szereti és szolgálja Őt. Isten azt akarja, hogy méltó képviselőiként legyünk
megállapodva az igazságban, amint az Jézusban van.” (HNA Biblia-kommentár VII., 768–
769., 969. o., „A Te Igéd igazság”, 242. o.)
182
Augusztus 27. Tanulmányozzuk a szentély bibliai tanítását!

„És mondta nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a
szenthely igazsága.” (Dán 8,14)
„Szorgalmasan kell tanulmányoznunk a próféciákat, nem szabad nyugodnunk, míg igaz
ismereteink lesznek a szentélyről, amely Dániel és János látomásaiban nyilatkozik meg. Ez a
bibliai tanítás nagy világosságot áraszt jelenlegi helyzetünkre és munkánkra, s félreérthetetlen
bizonyítékát adja, hogy Isten vezetett bennünket múltbeli tapasztalatainkban. Ez magyarázza
1844-es csalódásunkat, és megmutatja, hogy a megtisztítandó szentély nem a Földön van,
ahogyan feltételeztük, hanem Krisztus akkor lépett be a mennyei szentély legszentebb
részébe, a szentek szentjébe, és ott végzi papi hivatalának befejező művét, a Dániel
prófétához intézett szavak beteljesedéseként.
A 2300 nap akkor kezdődött, amikor Artaxerxes Jeruzsálem helyreállítására és
felépítésére vonatkozó rendelete hatályba lépett: i. e. 457 őszén. Ez a kiindulópont a Dán
9,25–27 próféciájának valamennyi eseményével tökéletes összhangban van. A hetven hét,
azaz 490 év főként a zsidó népre vonatkozik. Ennek az időszaknak a lejártakor Krisztus
tanítványainak üldözésével a nemzet megpecsételte Krisztustól való elvettetését, s az
apostolok a pogányokhoz fordultak i. sz. 34-ben. A 2300-ból 490 év akkor ért véget, és
visszamaradt 1810 év. Időszámításunk szerint 34-től 1810 év 1844-ig terjed. Az angyal ezt
mondta: »…megtisztíttatik a szentély.«
Hitünk az első, második és harmadik angyal üzenetére vonatkozóan helyes volt. A nagy
útjelzők, amelyek mellett elhaladtunk, mozdíthatatlanok. A sötétség seregei megpróbálják
letörni őket talapzataikról, és azt gondolhatják, hogy ez sikerült nekik. De valójában szilárdan
állnak az igazság oszlopai, mint az örök hegyek, amelyeket a Sátán seregeivel egyesített
összes emberi erőfeszítés sem képes elmozdítani. Sokat kell tanulnunk és állandóan kutatnunk
kell az Írásokat, hogy lássuk, így vannak-e ezek a dolgok.” (Faith I Live By [Hit, amely által
élek], 208. o.)
Augusztus 28. A szentély megtisztítása

„Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és
méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.” (Dán 7,13)
„Mennybemenetele után Üdvözítőnk mint Főpap kezdte el munkáját. Pál azt mondja:
»Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem
magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.« (Zsid 9,24) Tizennyolc
évszázadon át közbenjárói szolgálata a szentély első részében folyt. Krisztus vére, melyre a
bűnbánó bűnösök érdekében hivatkozik, biztosította a megbocsátást, és azt, hogy az Atya
elfogadta őket, de bűneik még a feljegyzések könyveiben maradtak. Amint az ószövetségi
jelképes szolgálat során az év végén volt egy elfedező, engesztelő áldozat, így mielőtt
Krisztusnak az emberek megváltásáért végzett műve befejeződik, el kell végezni az elfedező
munkát a bűn szentélyből való eltávolításáért. Ez a szolgálat kezdődött el akkor, amikor a
2300 nap véget ért… Főpapunk akkor lépett be a szentek szentjébe, hogy elvégezze
ünnepélyes munkájának utolsó szakaszát: megtisztítsa a szenthelyet…
183
Főpapunk belépése a szentek szentjébe – a szentély megtisztítása végett – beteljesíti a

Dán 8,14-ben felvázolt képet, ahogyan Dán 7,13 is bemutatja; vagy amint Malakiás
jövendölése szerint az Úr belép az Ő templomába. Ezek ugyanannak az eseménynek a
leírásai, sőt ezt ábrázolja a vőlegény házasságra lépése is, amint Krisztus vázolta a tíz szűzről
szóló példázatban, Máté evangéliuma 25. fejezetében.
A szentély megtisztítása a vizsgálat munkáját is felöleli – azaz az ítéletet. Ezt a munkát
Krisztus visszajövetele előtt kell elvégezni, hogy megválthassa népét, mert amikor eljön,
jutalma vele lesz, hogy kinek-kinek a cselekedetei szerint fizessen.
A végső elszámolás napján állás, rang, vagyon egy hajszálnyival sem változtatja meg
senkinek a sorsát. A mindent látó Isten minden embert annak alapján ítél meg, mennyire
tiszta, nemes, és mennyire szereti Krisztust.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 207. o.)
Augusztus 29. A mennyei szentélyben folyó munka

„Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz
lelkiismerettől.” (Zsid 10,22)
„»Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és
méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.« (Dán 7,13) Krisztus itt leírt érkezése nem a Földre
jövetelét mutatja be a második adventkor. Az Atya elé megy a mennyben, hogy átvegye
uralmát és dicsőségét, és az országot, amely Néki adatik majd, amikor mint közbenjáró
befejezi művét. Erről a jövetelről van szó, és nem Jézus második adventjéről a Földre. A
próféciában megjövendölték, hogy ez a 2300 nap lejártakor történik meg, 1844-ben: szent
angyalok kíséretében Főpapunk a szentek szentjébe lép, hogy elvégezze a vizsgálati ítélet
munkáját, és elfedezést végezzen mindazokért, akikről nyilvánvalóvá lett, hogy elnyerhetik
annak áldásait.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 209. o.)
„Bárcsak az Úr megláttatná velünk, milyen nagy szükségünk van arra, hogy igyunk az
élet vizének élő forrásából. Annak tiszta folyamai majd felüdítenek és meggyógyítanak
minket, és felüdítenek mindenkit, aki csak kapcsolatban áll velünk. Ó, ha a szíveket csak Isten
Lelke ejtené foglyul! Ha csak Isten dicsőségét szemlélné, a mennyei világosság milyen bőven
áradna a lélekre! Aki úgy szólt, ahogy ember soha, tanító volt az emberi világban.
Feltámadása után Ő volt a magányos, csalódott tanítványok beszélgetõtársa az Emmaus felé
vezető úton, és Õ volt azok tanítója is, akik összegyülekeztek a felházban. Megnyitotta előttük
az Írásokat, amelyek Róla szólnak, és a tanítványok szíve betöltekezett új, megszentelt
reménnyel és örömmel.
A szentek szentjéből árad ki a tanítás. Isten angyalai érintkeznek, beszélnek az
emberekkel. Krisztus végzi szolgálatát a szentélyben, de mi nem követjük Őt oda úgy,
ahogyan kellene. Krisztus és angyalai munkálkodnak az emberek gyermekeinek szívén. A
mennyei egyház egyesül a földi egyházzal a jóért vívott küzdelemben. Lelkünknek meg kell
tisztulnia itt, e mostani életünkben, összhangban Krisztus mennyben végzett, szentélyt
megtisztító munkájával.” (37. levél, 1887)
„Isten népének most a mennyei szentélyre kell figyelnie, ahol nagy Főpapunk közbenjár
népéért.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 209. o.)
184
Augusztus 30. Az élők megítélése

„Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha
tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek
hozzád.” (Jel 3,3) „Az ítélet részére kijelölt idő – a 2300 nap lezárulása – 1844-ben a
vizsgálattal és a bűnök eltörlésével kezdődött. Mindenkinek, aki valaha is felvette magára
Krisztus nevét, alapos vizsgálaton kell keresztülmennie. Az élők és halottak megítéltetnek
»azokból, amik a könyvekbe voltak írva az ő cselekedeteik szerint« (Jel 20,12).
A bíró így szólt: »Mindenki hite által igazíttatik meg (nyilváníttatik igaznak), és
cselekedetei által ítéltetik meg.«
A be nem vallott és el nem hagyott bűnök nem bocsáttatnak meg, nem töröltetnek ki a
feljegyzések könyveiből, hanem Isten napján tanúskodni fognak a bűnös ellen…
Heves csata dúl az emberben, mielőtt valaki behódol a gonosz hajlamoknak, amelyek
elsőbbségre, uralomra törekszenek. Az előkészület egyéni munka. Nem csoportosan
üdvözülünk: az egyik ember tisztasága és odaadása nem ellensúlyozza e jellemtulajdonságok
hiányát a másikban. Ámbár minden nemzet megítéltetik Isten előtt, Ő mégis minden egyes
ember életét olyan közelről és olyan alaposan megvizsgálja, mintha rajta kívül nem is lenne
más emberi lény a világon. Mindenki próbára lesz téve, s szeplő és folt nélkülinek kell
találtatnia.
Az ítélet most folyik a mennyei szentélyben. Ez a munka már sok éve folyamatban van.
Nemsokára – senki sem tudja, milyen hamar – az élők kerülnek sorra. Isten félelmetes
jelenlétében lesz átvizsgálva az életünk. Ebben az időben mindennél fontosabb, hogy minden
lélek odafigyeljen az Üdvözítő figyelmeztetésére: »Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok;
mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.« (Márk 13,33) »Megemlékezzél azért, hogyan vetted
és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a
tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.« (Jel 3,3)” (Faith I Live By [Hit, amely
által élek], 211. o.)
Augusztus 31. A vizsgálati ítélet

„Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket
pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24)
„A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlésének munkáját az Úr második eljövetele előtt kell
elvégezni. Mivel a halottak a mennyei könyvekben leírtak alapján lesznek megítélve, nem
lehet, hogy az ember bűnei eltöröltessenek, míg az ítéletben Isten meg nem vizsgálja
ügyüket… Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és az Ő jutalma vele lesz, hogy
megfizessen kinekkinek a cselekedetei szerint.
Mindenkit a könyvekben írottak szerint ítél meg Isten, és a cselekedetek szerint
jutalmaz. Ez az ítélet nem az ember halálakor történik.
A jelképes szolgálatban a főpap, miután elvégezte az engesztelést Izráelért, kijött és
megáldotta a gyülekezetet; ugyanígy Krisztus is közbenjárói munkája végén »bűn nélkül
jelenik meg üdvösségükre«, hogy örök élettel áldja meg várakozó népét. Ahogyan a főpap a
185
bűnök szentélyből való eltávolításakor a bűnbak fejére vallotta őket, Krisztus is úgy helyezi
ezeket Sátánra, a bűn szerzőjére. A bűnbakot, amely Izráel bűneit hordozta, lakatlan földre
küldték. Ugyanígy majd Sátán is, az akkor kietlen és puszta Földön ezer évig lesz
bebörtönözve – hordozva minden bűn terhét, amelyek elkövetésére Isten népét ösztönözte –, s
végül elszenvedi a bűn teljes büntetését a tűzben, amely minden gonoszt elpusztít.
A milliárdok közül, akik a Földön élnek, kevesen menekülnek meg az örök életre,
miközben sokan, akik nem tökéletesítették lelküket az igazság iránti engedelmességgel, a
második halálra jelöltetnek ki.
Miközben a bűnbánók bűnei eltávolíttatnak a mennyei szentélyből, Isten népe között
megtisztulás, a bűnök elvettetésének különleges munkája megy végbe a Földön.” (Faith I Live
By [Hit, amely által élek], 213. o.)
186
SZEPTEMBER - A próbaidő lezárulásával összefüggő

események
Szeptember 1. Mindenkinek számot kell adnia hitéről
„Királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.” (Zsolt 119,46)
„A nagy befejező munkában óriási zavarodottsággal, értetlenséggel találkozunk majd, s
nem is tudjuk, hogyan végezzük feladatunkat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a menny
három nagy hatalma munkálkodik, isteni kéz nyugszik a kormánykeréken, és Isten
véghezviszi elgondolásait.” (Evangelizálás, 65. o.)
„Eljön az idő, amikor tömegek elé hurcolnak minket az Ő nevéért, és mindenkinek
számot kell adnia hitéről.” (Review and Herald, 1888. december 18.)
„A népünk által elfogadott igazság minden tantétele a legműveltebb elmék bírálatát is
kiállja; e világ legnagyobbjai is kapcsolatba kerülnek az igazsággal, tehát minden tételünket
szigorú vizsgálat tárgyává kell tennünk az Írások alapján. Most még észrevétlenek vagyunk,
de ez nem marad mindig így. Elkezdődtek a folyamatok, amelyek a harcvonalba állítanak
majd bennünket, és ha a történetírók vagy a világ nagy emberei megsemmisíthetnék az
általunk képviselt igazságot, megtennék.” (Evangelizálás, 69. o.)
„Az Úr Jézus nyelvet és bölcsességet ad tanítványainak, s ellenségeik ezt sem letagadni
nem tudják, sem ellenállni nem tudnak neki. Tanulatlanok ajkáról olyan meggyőző erővel és
bölcsességgel hangzanak el az igazság igéi, hogy sokakat véleményük megváltoztatására
késztetnek, s ezrek térnek meg.
Miért lehet ilyen hatalma a tanulatlan embernek, amilyennel a művelt nem rendelkezik?
Krisztusba vetett hite által az iskolázatlan ember a tiszta, világos igazság légkörébe kerül,
miközben a tanult elfordul az igazságtól. A szegény ember Krisztus tanúja. Nem tud
történelmi ismereteire vagy bármilyen tudományra hivatkozni, hanem Isten szavából gyűjt
erőteljes bizonyítékot. Az igazság, amelyet a Lélek ihletésére szólaltat meg, olyan tiszta és
figyelemre méltó, s olyan vitathatatlan erővel párosul, hogy bizonyságtételét nem lehet
semmibe venni.” (53. kézirat, 1905)
Szeptember 2. A hívők tanúságtétele

„Helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő maguknak és a
pogányoknak.” (Máté 10,18)
„Nincs messze az az idő, amikor Isten népét felszólítják, hogy terjessze bizonyságtételét
a világ uralkodói elé. Gyorsan haladunk a nagy válság felé földi történelmünkben… Nincs idő
hiábavalóságokra, jelentéktelen dolgokra, nem tehetjük, hogy semmit érő ügyekkel
foglalkoztassuk az elménket.
Királyok, kormányzók és nagy emberek hallanak majd rólatok ellenségeitek beszámolói
révén, akik hiteteket és jellemeteket hamisan mutatják be előttük. De azok, akiket igaztalanul
vádolnak, alkalmat kapnak, hogy feleljenek a vádakra. A föld nagyjainak nevezett emberek
elé tárhatják a világosságot. Ha tanulmányoztad a Bibliát, ha kész vagy szelídséggel és
187
félelemmel megadni a választ minden embernek, aki megkérdezett téged a benned élő
reménység felől, ellenségeid nem lesznek képesek ellenállni bölcsességednek.
Most még itt a kedvező alkalom, hogy Isten Igéjének tanulmányozása által elérd a
legnagyobb intellektuális erőt. De ha hanyag vagy és nem ásol mélyre az igazság bányáiban,
nem leszel kész a válság idejére, amely nemsokára eljön. Bárcsak felismernéd, hogy minden
pillanat aranyat ér! Ha az Isten szájából származó minden igével élsz, nem találtatsz majd
felkészületlennek.” (Review and Herald, 1892. április 26.)
„Nem tudod, hova hívnak majd, hogy tanúskodj az igazságról. Sokaknak kell majd
törvényszékek elé állni, néhány hívőnek királyok előtt kell megjelennie, tudósok előtt, hogy
számot adjanak hitükről. Akik csupán felszínesen értik, ismerik az igazságot, nem lesznek
képesek világosan kifejteni az Írásokat, határozott indokokat sorakoztatva fel hitük mellett.
Összezavarodnak, és Krisztus munkásainak szégyenkezniük kell majd. Senki ne képzelje,
hogy nincs szüksége tanulásra… Nem tudod, mit kívánhat Isten tőled.” (Fundamentals of
Christian Education [A keresztény nevelés alapjai], 217. o.)
Szeptember 3. „Készülj Istened elé!”

„Azért hát ekképpen cselekszem veled, Izráel! Minthogy pedig ekképpen cselekszem
veled, készülj Istened elé, oh Izráel!” (Ámós 4,12)
„Sokakban nem tudatosul, milyeneknek kell lenniük, hogy az Úr színe előtt éljenek,
Főpap nélkül, a nyomorúság idején. Azoknak, akik elnyerik az élő Isten pecsétjét, és védelmet
kapnak a csapások idején, tükrözniük kell Jézus képmását.” (Early Writings [Korai írások],
71. o.)
„Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jellemüknek »a meghintés vére« által meg kell
tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen
vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hívők
bűneit eltávolítja a mennyei templomból, a Földön Isten népe között a megtisztulás, a bűntől
való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie.” (A nagy küzdelem, 425. o.,
„Láttam, hogy sokan elmulasztják az oly szükséges előkészületet, s a »felüdülés« és a
»késői eső« idejét várják, amely majd alkalmassá teszi őket, hogy megállhassanak az Úr
napján, és színe előtt élhessenek. Milyen sok embert láttam minden oltalom nélkül a
nyomorúság idején! Elhanyagolták a szükséges előkészületet, ezért nem nyerhették el a
felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt.
(…)
Akik nem engedik, hogy a próféták előkészítsék őket, akik nem tisztítják meg lelküket
azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, s akik saját álláspontjukat jobbnak tartják,
mint amilyen a valóságban, a csapások idején felébrednek és belátják, hogy szükségük lett
volna Isten megtisztító munkájára az életükben…
Láttam, hogy nem részesülhet a felüdülésben, aki nem győzött minden bűn, büszkeség,
önzés, a világ szeretete, hazug szó vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az
Úrhoz, és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük az előkészületeket, amelyek által
188
majd megállhatunk az Úr napjának nagy küzdelmében. Gondoljunk arra, hogy Isten szent, és
csak szent lények lakozhatnak a közelében.” (Early Writings [Korai írások], 71., 76. o.,
Tapasztalatok és látomások, 72., 73. o.)
Szeptember 4. Az isteni segítség ígérete

„De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok, mert
megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.” (Mát 10,19)
„Krisztus szolgáinak nem arra kell készülniük, hogy beszédeket tartsanak, amikor
hitükért bírói testület elé viszik őket. Nap mint nap kell készülniük úgy, hogy kincseket
halmoznak fel szívükben: Isten Igéjének drága igazságait. Ha Krisztus tanításaival
táplálkoznak, és imádság által megerősítik hitüket, akkor a Szentlélek emlékezetükbe idézi
majd éppen azokat az igazságokat, melyekkel elérik az emberek szívét. Isten majd emlékezteti
őket az Írások szorgalmas tanulmányozásával elnyert ismeretre pontosan akkor, amikor
szükségük lesz rá.” (Counsels on Sabbath School Work [Tanácsok a szombatiskolai
munkához], 40–41. o.)
„Most kell felkészülnünk a próbatétel idejére. Arra van szükségünk, hogy saját
tapasztalataink legyenek, és nem függhetünk másoktól. Amikor megpróbáltatás ér, tudnunk
kell, hogy nem vagyunk egyedül akkor sem, ha földi barátok nincsenek mellettünk. Fel
tudjuk-e ismerni majd akkor, hogy Krisztus a támaszunk? Vissza tudunk-e emlékezni az
ígéretre: »Ímé én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.« (Mát 28,20)
Körülöttünk mindenfelé lesznek, akik a pusztulásunkra törnek. Sátán és eszközei mindent
megtesznek, hogy megtörjék az Istenbe és igazságába vetett hitünket. De ha szemünk
kizárólag az Úr dicsőségére tekint, nincs szükségünk arra, hogy előre kigondoljuk, hogyan
tegyünk bizonyságot igazságáról. (…)
Fiatalok, érett férfiúságra kell felnőnötök, a Krisztus teljességével ékeskedő kor
mértékére, hogy amikor eljön a válság, ne tudjanak elszakítani titeket erőtök Forrásától! Ha
meg akarunk állni a próba idején, akkor most, a békességes időben kell élő tapasztalatot
nyernünk Istennel. Most kell megtanulnunk megérteni az Ő Lelkének mély indíttatásait.
Krisztus legyen számunkra minden mindenekben, az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a
kezdet és a vég.” (Review and Herald, 1892. április 26., május 3.)
Szeptember 5. Új pünkösd
„Adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében;
áldott esők lesznek.” (Ezék 34,26)
„Az eső Keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a korai és
késői eső jelképében a zsidó próféták az isteni kegyelem különleges megnyilatkozásait
jövendölték Isten gyülekezete számára. A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai
esőt jelképezte, amely csodálatos eredményeket érlelt.
A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását viszont arra az időpontra ígérte Isten, amely
megelőzi a világ aratásának befejezését, előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére. Az írás a
Lélek áldásának kiárasztását a késői esőhöz hasonlítja. Ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a
189
keresztények az aratás Urához »a késői eső idején«. Ekkor »az Úr villámlást szerez, és
záporesőt ad nékik… Elküldi néktek az esőt, a korai és késői esőt.« (Zak 10,1; Jóel 2,23)” (Az
apostolok története, 37. o.)
„Nem lesz kisebb az az erő, amellyel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja,
mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének
kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni
fognak.
Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy
hirdessék a menny üzenetét. Az egész Földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés.
Csodálatos dolgok történnek, betegek gyógyulnak meg, s a hívők munkáját jelek és csodák
kísérik. Sátán is ténykedik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek
szeme láttára (Jel 13,13). A Föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.
Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán
terjed majd. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, s most a mag
kikel, és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi hatását. De sok
embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes
megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az
igazság tisztán felragyog. Végül Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok
nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket, mert az isteni igazság
mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára
állnak.” (A nagy küzdelem, 611–612. o., Korszakok nyomában, 544–545. o.)
Szeptember 6. A végső küzdelem

„Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és
királyok Királya; és az Ővele való hivatalosok, választottak és hívek is.” (Jel 17,14)
„Tanulmányozzuk a hét pohár kitöltését. A gonoszság hatalmasságai nem adják fel a
harcot küzdelem nélkül. A gondviselésnek szerepet kell játszania az armageddoni csatában.
Amikor a Jelenések könyve 18. fejezetében ábrázolt angyal dicsősége betölti a földet, mind a
jó, mind a gonosz felébred szendergéséből, és az élő Isten seregei kivonulnak a harctérre. (…)
Négy angyal tartja vissza e Föld hatalmait, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek a
homlokukon. A világ nemzetei áhítoznak a konfl iktusra, de az angyalok ellenőrzés alatt
tartják őket. Amikor ez a visszatartó, korlátozó erő elmozdíttatik, eljön a nyomorúság és a
gyötrelem ideje… Akiknek a szívében nem él az igazság, sátáni ügynökök vezetése alatt
egyesülnek majd. (…)
A gonoszság minden formája működésbe lép. Gonosz angyalok fognak össze gonosz
emberekkel, s nem adják fel a végső nagy küzdelmet elkeseredett harc nélkül. A világon
mindenki az egyik vagy a másik oldalon áll majd… Ébren kell lennünk, s mint okos
szüzeknek, legyen olaj az edényeinkben lámpásunk számára.
A Szentlélek erejének kell rajtunk nyugodnia, és az Úr seregeinek parancsnoka áll majd
a mennyei angyalok élén, hogy irányítsa a csatát. Komoly események játszódnak még le a
szemünk előtt. Harsonának kell harsona után megszólalnia, pohárnak pohár után kiürülnie a
190
Föld lakosaira. A legfontosabb események állnak közvetlenül előttünk.” (HNA Biblia-

kommentár VII., 983., 982., 967. o., „A Te Igéd igazság”, 251. o.)
Szeptember 7. A próféciák világos útmutatása

„De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg
titeket.” (1Thess 5,4)
„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes
lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja
mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg
a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti
elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje
különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel,
s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak
egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az
igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás.
Láttam, hogy a négy angyal mindaddig visszatartja a négy szelet, amíg Jézus be nem
fejezi művét a szentélyben. A hét csapás felbőszíti a gonoszokat. Azzal vádolják az igazakat,
hogy miattuk sújtják a Földet Isten ítéletei, s ha a világot megtisztíthatnák tőlük, akkor a
csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek
elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek majd az Úrhoz. Ez Jákób
félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, és az Úr szava
megmenti őket.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o., Tapasztalatok és látomások, 28–
29. o.)
„Megváltónk, mielőtt keresztre feszítették, elmondta tanítványainak, hogy meg fogják
ölni, de újra életre kel… De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást
vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy az, akiben minden reményük
összpontosult, megalázó halált szenvedjen… A próféciák nekünk is éppoly világosan
mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a
kegyelemidő lezárulásához kapcsolódó eseményeket, és azt, hogy miként kell a nyomorúság
idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki
sem nyilatkoztatta volna mindezt.” (A nagy küzdelem, 594. o., Korszakok nyomában, 528–
529. o.)
Szeptember 8. A béke rövid időszaka

„Mert amikor ezt mondják: »Békesség és biztonság«, akkor hirtelen veszedelem jön
rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes aszszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.”
(1Thess 5,3)
„Miközben a megváltás műve lezárul, nyomorúság lesz a Földön, és a nemzetek haragja
növekszik, de mégis isteni ellenőrzés alatt lesznek, hogy ne akadályozzák a harmadik angyal
munkáját. Abban az időben jön el a »felüdülés« és a »késői eső« az Úrtól, hogy hatalmat
191
adjon a harmadik angyal hangos kiáltásának, és felkészítse a szenteket, hogy megálljanak

abban az időszakban, amikor kitöltetik a hét utolsó csapás.” (Early Writings [Korai írások],
85–86. o.)
„A legnagyobb zűrzavar közepette láttam a Föld lakosait. Háborút, vérontást, nyomort,
nélkülözést, éhínséget és járványokat láttam. Amikor ezek vették körül Isten népét, kezdtek
összetartani, félretették apró nézeteltéréseiket. Nem méltóságuk tudata uralta már a szívüket,
hanem mély alázat. A szenvedés, a zaklatás és a nélkülözések visszahelyezték trónjára az
értelmet. A szenvedélyes emberek kijózanodtak, megfontoltan és bölcsen cselekedtek.
Azután a béke rövid időszakát láttam. Majd újra megmutatták nekem a Föld lakosait, és
ismét mindenütt a legnagyobb káosz lett úrrá. Háború dühöngött mindenfelé, vérontással,
éhínséggel és járványokkal. A háború éhínséget okozott, a nyomor és vérontás járványokat
idézett elő. »Az emberek megdermedtek annak szorongó várásában, ami az egész világra
következik.«” (Bizonyságtételek I., 268. o., magyar kiadás: 253–254. o.)
„Angyalok tartják most még a viszály szeleit, amíg a világot figyelmeztetjük közelgő
végzetére; de sötét felhők gyülekeznek, s a vihar nemsokára a földre zúdul. S ha Isten
parancsot ad angyalainak, hogy oldják el ezeket a szeleket, a viszály olyan jelenetei
elevenednek meg, hogy toll nem képes leírni… Isten kegyelmesen még egy pillanatnyi
haladékot adott nekünk. Minden mennyből kapott erőt az Úr által kiszabott feladat
elvégzésére kell felhasználnunk – azokért, akik tudatlanságukban elvesznének.”
Szeptember 9. „Békesség és biztonság!”

„Hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: »Békesség,
békesség«, és nincs békesség!” (Jer 6,14) „Katolikusok, protestánsok és a világ fiai egyaránt
elfogadják a kegyesség formáját a valódi isteni erő nélkül (2Tim 3,5), és ebben a
szövetségben a világot megtérítő és régóta várt millennium nagyszerű mozgalmának kezdetét
látják.” (A nagy küzdelem, 488–489. o., Korszakok nyomában, 524. o.)
„»Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva
elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta levő dolgok is
megégnek.« (2Pét 3,10) Amikor a bölcselők érvelése elűzi az Isten ítéletétől való félelmet,
amikor a vallásoktatók a béke és jólét hosszú korszakairól jövendölnek, s a világ figyelmét
teljesen leköti az üzlet és a dőzsölés forgataga, az ünnepek és az élvezetek, de Isten
figyelmeztetéseit viszszautasítják és követeit kigúnyolják – »akkor hirtelen veszedelem jő
rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek« (1Thess 5,3). (…)
Sittim völgyének lakóihoz hasonlóan az emberek jólétről és békéről álmodoznak.
»Mentsd meg az életedet!« – hangzik Isten angyalainak figyelmeztetése, de hallatszanak más
hangok is: »Ne rémüljetek meg, nincs ok a riadalomra!« Tömegek kiáltják: »Békesség és
biztonság!«, miközben a menny kijelenti, hogy a törvényszegőkre ítélet vár. A pusztulásuk
előtti éjszakán a völgy városai élvezeteiket hajszolták, s kinevették Isten hírnökének félelmét
és intelmét – azonban a gúnyolódók elvesztek a lángokban. Azon az éjszakán mindörökre
bezárult a kegyelem ajtaja Sodoma bűnös, nemtörődöm lakói előtt. Istenből nem lehet vég
nélkül gúnyt űzni, kegyelmével nem lehet sokáig játszani. »Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen
192
búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit

elveszesse arról.« (Ésa 13,9) A többség elutasítja Isten kegyelmét, így pusztulás zúdul rájuk.
Azonban akik megfogadják a figyelmeztetést, »lakoznak a Felséges rejtekében« és
»nyugosznak a Mindenható árnyékában«. Igazsága pajzsuk és oltalmuk lesz.” (Pátriárkák és
próféták, 104., 167. o., magyar kiadás: 76., 135. o.)
Szeptember 10. Isten műve befejeződik

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mát 24,14)
„Az ünnepélyes és szent figyelmeztető üzenetet hirdetni kell a legkülönbözőbb
területeken, a legbűnösebb városokban, mindenhol, ahová még nem ért el a háromszoros
evangéliumi üzenet világossága. Mindenkinek hallania kell a Bárány menyegzői vacsorájára
szóló utolsó meghívást. Városról városra, településről településre, országról országra kell
hirdetni a jelenvaló igazság üzenetét, külsőségek nélkül, ám a Lélek erejével.” (Gospel
Workers [Az evangélium szolgái], 470. o.)
„Az Isten kegyelmének megújító hatalmáról szóló üzenetet el kell vinni minden
országba, amíg az igazság az egész világot bejárja. Az elpecsételtek eljönnek majd minden
nemzetből, ágazatból, nyelvből és népből. Minden országból összegyűlnek azok a férfiak és
nők, akik majd Isten trónja és a Bárány előtt állnak, »és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az
üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!« (Jel 7,10).” (Counsels to
Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 532. o.)
„Isten igazsága dicsőségének be kell ragyognia az egész Földet. A világosságnak
tündökölnie kell minden országban, minden nép előtt. S e világosságnak azoktól kell
ragyognia, akik azt már befogadták. A hajnalcsillag felkelt már a szívünkben, és világosságát
a sötétben járók ösvényére kell árasztanunk.
Nemsokára bekövetkezik a válság. A Szentlélek hatalmával kell most hirdetnünk az
utolsó napokra szóló nagy igazságokat. Nem telik el sok idő, míg mindenki meghallja a
figyelmeztetést, és dönt. S akkor jön el a vég.” (Bizonyságtételek VI., 24. o.)
„Az igazságnak, amely magában foglalja az első, második és harmadik angyal üzenetét,
el kell jutnia minden nemzethez, ágazathoz, nyelvhez és néphez. Világosságával el kell
oszlatnia minden földrész sötétségét, és ki kell terjednie a tenger szigeteire is. Nem szabad
késlekedni ezzel a munkával. Előre, mindig csak előre igyekezzünk! A menny angyali járnak
előttünk, hogy előkészítsék az utat. A távoli területekért is dolgoznunk kell, s nem hagyhatjuk
abba ezt a munkát, amíg az egész Földet be nem világítja az Úr dicsősége.” (Gospel Workers
[Az evangélium szolgái], 470. o.)
Szeptember 11. Isten közbelép népe érdekében

„Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége! És az Úr Isten
legyen bizonyság ellenetek; az Úr az Ő szent templomából! Mert ímé, kijő az Úr az Ő
helyéről, s leszáll és lépdel a föld magaslatain.” (Mik 1,2–3)
193
„A válságban nyilvánvalóvá lesz a jellem… A végső próba idején, a kegyelemidõ

lezárulásakor már túl késő lesz pótolni a lélek hiányosságait.” (Krisztus példázatai, 412. o.)
„Isten számon tartja a nemzeteket. A világ történelmének minden századában a
gonoszok haragot gyűjtöttek a harag napjára. S elérkezik az az idő, amikor a bűnök elérik
Isten kegyelmének kijelentett határát. Amikor a mennyei feljegyzések a törvényszegés teljes
mértékéről tanúskodnak, akkor a harag kegyelem nélkül töltetik ki, és láthatóvá válik, milyen
rettenetes bűn visszaélni a mennyei türelemmel. Akkor jutunk ebbe a válságba, amikor a
nemzetek összefognak, hogy érvénytelenítsék Isten törvényét.
Eljönnek a napok, amikor az igazak teljes odaadással dolgoznak majd Istenért, mert a
gonoszság addig nem látott mértékben megsokasodik. Egyedül Isten hatalma vethet véget
Sátán gonoszságának, aki álnok emberekkel fog össze. De az egyház legsúlyosabb
veszedelmének óráján a hűséges maradék ajkáról a legodaadóbb imádságok szállnak majd az
ég felé a gyülekezetért. Isten pedig hallani fogja és válaszol rá, mégpedig pontosan akkor,
amikor a törvénytaposók bűne a legmagasabbra hág. »Isten majd igazságot szolgáltat
választottainak, akik éjjel-nappal Hozzá kiáltanak.« (Luk 18,7)” (Bizonyságtételek V., 524.
o., magyar kiadás: 382. o.)
„A dráma utolsó felvonása: az igaz helyettesítése a hamissal. Amikor ez egyetemessé
válik, Isten kinyilatkoztatja önmagát. Amikor az emberi törvényeket Isten törvénye fölé
emelik, s a világ hatalmasságai megpróbálják rákényszeríteni az embereket a hét első
napjának megünneplésére, tudd meg: eljött az idő, hogy Isten munkálkodjék. Felkél
fenségében, és rettenetesen megrázza a Földet. Kijön helyéről, hogy megbüntesse a világ
lakosait bűneikért.” (Review and Herald, 1901. április 23.)
Szeptember 12. A próbatétel ideje véget ér

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes
ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel
22,11)
„Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, mindenki sorsa eldőlt életre vagy halálra. A
próbatétel ideje véget ért, és rövid idő múlva az Úr megjelenik az ég felhőiben.” (Review and
Herald, 1905. november 9.)
„Noé idejében a gúnyolódók a természetre hivatkoztak – az évszakok változatlan
egymásutánjára, a kék égre, ahonnan sohasem hullott eső az éjszakai enyhe harmattól
felfrissült, zöld mezőkre –, és így kiáltottak: »Hát nem példabeszédekben beszél ez?«
Semmibe vették az igazság prédikátorát, hóbortos rajongónak tartották, és még önfeledtebben
szórakoztak, még elszántabban vétkeztek, mint annak előtte. Hitetlenségük azonban nem
tartóztatta fel a megjövendölt eseményt. Isten sokáig eltűrte gonoszságukat, és számtalan
alkalmat adott a megtérésre. A kijelölt időben azonban lesújtott büntető ítéletével irgalmának
elutasítóira.
Krisztus kijelentette, hogy hasonlóképpen kételkednek majd második eljövetelében is.
Miként a Noé korabeli emberek nem vettek észre semmit, »mígnem eljött az özönvíz, és
mindnyájukat elragadta«, a Megváltó szavai szerint »akképpen lesz az ember Fiának
194
eljövetele is« (Mát 24,39). Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és úgy él, mint a
világ, a világgal együtt szórakozik, ahogyan nem volna szabad; amikor a világ fényűzését az
egyház is követi; s amikor minden a megszokott mederben folyik, és mindenki tartós világi
jólétben reménykedik – akkor hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad nagyszerű
ábrándképeiknek és csalóka reményeiknek. (…)
Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, hogy
miként kell felkészülnünk a nyomorúság idejére. De a tömegek nem értik ezeket a fontos
igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt. Sátán résen áll, hogy semmissé
tegyen minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság
idején sokan készületlenek lesznek.” (A nagy küzdelem, 338–339., 594. o., Korszakok
nyomában, 302–303., 529. o.)
Szeptember 13. Csendben, észrevétlenül jön el a döntő óra

„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükséges, hogy írjak néktek. Mert
igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úr napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.” (1Thess 5,1–2)
„Az emberek ültetnek és építenek, esznek, isznak, és senki nincs tudatában annak, hogy
a végső, visszavonhatatlan döntést már kihirdették a mennyei szentélyben. Az özönvíz előtt,
miután Noé belépett a bárkába, Isten kizárta az istenteleneket, akik hét napig – nem tudva,
hogy végzetük megpecsételődött – folytatták a gondtalan, élvezetszerető életet, és
gúnyolódtak a figyelmeztetéseken. Az Üdvözítő azt mondta, hogy így lesz az Emberfiának
eljövetele is. Csendben, észrevétlenül, mint az éjjeli tolvaj jön el a döntő óra, amely jelzi,
hogy minden ember sorsa eldőlt, és a bűnösöknek felkínált irgalom végérvényesen
visszavonatott.” (Review and Herald, 1905. november 9.)
„A népet, amely biztonságban érezve magát, szendereg, csak Isten haragjának kitöltése
fogja felébreszteni.” (Signs of Times, 1909. december 8.)
„Az Úr ítélete végigjárja a Földet az idő lezárulásakor, és félelmetes csapások tanúi
leszünk. Akkor azok, akik megvetéssel illették Isten szavát, és azok, akik könnyen vették,
tengertől tengerig vándorolnak, ide-oda futnak, hogy keressék az Úr beszédét, de nem találják
meg… Isten szolgái már mindent megtettek ekkorra, felküldték utolsó imádságaikat,
elhullatták utolsó keserű könnyeiket a lázadó gyülekezetért és az istentelen népért.” (1.
kézirat, 1857)
„Jézus, amint végigtekintett a korszakokon, a mi időnkhöz érve ezt mondta: »Vajha
megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!
De most elrejtettek szemeid elől.« (Luk 19,42)” (58. levél, 1887)
Szeptember 14. Tiszta kéz és tiszta szív

„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert
nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig.
És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben.” (Dán
12,1)
195
„Amikor a harmadik angyal üzenetének hirdetése lezárul, Isten visszavonja kegyelmét a

Föld törvényszegő lakóitól. Isten népe ekkorra befejezi munkáját. Az Úr rájuk árasztotta a
»késői eső«-t, elküldte nekik a »felüdülés«-t, és ők felkészültek a próbákra. A Földről a
mennybe visszatérő angyal jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba elérkezett a
világra, és akik híven engedelmeskedtek a menny törvényeinek, megkapták az élő Isten
pecsétjét. Jézus ekkor befejezi közbenjárását a mennyei szentek szentjében. Fölemeli kezét, és
fennhangon szól: »Elvégeztetett!«
Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, sötétség borul a Föld lakóira. E félelmetes
időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell a szent Isten színe előtt élniük. A gonoszokat
nem korlátozza már semmi. Sátán teljesen hatalmában tartja azokat, akik megmásíthatatlanul
megkeményítették szívüket. Isten türelme véget ért. A világ elutasította irgalmát, megvetette
szeretetét, és lábbal tiporta törvényét. A gonoszok túllépték a határt. Próbaidejük lejárt. Isten
Lelke, akinek makacsul ellenálltak, végül eltávozott tőlük. A menny kegyelmét nélkülözve
védtelenek a gonosszal szemben. Sátán ekkor a végső nagy zűrzavarba taszítja a világot.
Amikor Isten angyalai elengedik az emberi indulatok vad viharát, minden ellentét kiéleződik.
Az egész világra kiterjed a pusztulás, ami rettenetesebb lesz, mint amely Jeruzsálemet
sújtotta.” (A nagy küzdelem, 613–614. o., Korszakok nyomában, 546–547. o.)
„Csak azok állnak meg abban a megpróbáló időszakban, akiknek tiszták a kezeik és
tiszta a szívük… Most van itt az ideje, miközben a négy angyal tartja a négy szelet, hogy
elhívásunkat és kiválasztásunkat biztossá tegyük.” (Early Writings [Korai írások], 58. o.)
Szeptember 15. Angyalok vigyázzák a Földet

„Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg
nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7,3)
„Angyalok vigyázzák a Földet, nem engedve át Sátánnak a főhatalmat, melyre
követőinek roppant sokasága miatt igényt tart. Nem halljuk az angyalok hangját, nem is látjuk
őket, karjuk mégis körülöleli a világot, és pihenést nem ismerő őrködésük féken tartja Sátán
seregeit, míg Isten népének elpecsételése be nem fejeződik.” (HNA Biblia-kommentár VII.,
967. o., „A Te Igéd igazság”, 241. o.)
„János látta, hogy a természet elemeit – földrengést, vihart – és a politikai viszályokat
még négy angyal tartja vissza. Ezeket a szeleket Isten féken tartja akarata szerint, amíg
parancsot nem ad, hogy engedjék el őket. Ebben rejlik Isten egyházának biztonsága. Isten
angyalai teljesítik az Úr parancsait, féken tartják a viharokat, hogy a szél ne fújjon a földre,
sem a tengerre, sem a fákra, amíg el nem pecsételik Isten szolgáit a homlokukon.”
(Bizonyságtétel prédikátoroknak, 444. o.)
„Minden ember figyeli a nemzetek közötti feszült, nyugtalan viszonyokat. Rájönnek,
hogy valami nagy és döntő jelentőségű dolog van készülőben, s a világ megdöbbentő válság
határán áll. Az angyalok mindaddig visszatartják a viszály szeleit, amíg a világot nem
figyelmeztetjük eljövendő végzetére. Amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy
engedjék el a szeleket, a háborúság olyan jelenetei elevenednek meg, amelyeket toll nem
képes leírni…
196
Isten még kegyelmesen adott nekünk egy pillanatnyi haladékot. A mennyből kapott
minden erőt fel kell használnunk az Úr által kijelölt munka végzésére, azokért, akik
tudatlanságban pusztulnának el. A figyelmeztető üzenetnek a világ minden részén hangoznia
kell… Nagy munkát kell elvégezni, és ezt a munkát azokra bízták, akik ismerik az erre az
időre vonatkozó igazságot.” (Review and Herald, 1905. november 23.)
Szeptember 16. A hét utolsó csapás kezdete

„És hallottam nagy szózatot a templomból, amely mondta a hét angyalnak: Menjetek el
és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” (Jel 16,1)
„Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen
haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, s felveszik magukra a fenevad bélyegét
(Jel 14,9–14). Izráel népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot.
Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot érik majd,
hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek, és sokkal több embert
érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli a szörnyű csapásokat: »Támada gonosz és
ártalmas fekély azokon az embereken, akiken volt a fenevad bélyege, és akik imádták annak
képét.« A tenger »olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt a tengerben«.
»A folyóvizek« és »a vizek forrásai« vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés,
Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: »Igaz vagy, Uram…, hogy
ezeket ítélted, mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók
arra.« (Jel 16,2–6) Akik Isten követőit halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha
saját kezükkel ölték volna meg őket.
A következő csapásnál a napnak »adaték…, hogy az embereket tikkassza tűzzel. És
tikkadának az emberek nagy hévséggel« (Jel 16,8–9).
Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a Föld lakói mind elpusztulnának. De
ilyen szörnyű csapásokról halandó ember még soha nem hallott. Azok a büntetések, amelyek
a kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A
közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a
végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját.” (A nagy küzdelem, 627–629. o., Korszakok
„Isten haragjának villámai nemsokára mindenhová elérnek, és amikor a törvényszegők
büntetése megkezdődik, a csapások nem szünetelnek többé. Isten haragjának viharfelhői
gyülekeznek, és csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt Isten szeretetében.
Ők Krisztussal együtt elrejtőznek Istenben.” (Bizonyságtétel prédikátoroknak, 182. o.)
Szeptember 17. Jákób küzdelmének éjszakája

„És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és
azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (Jel 13,15)
„Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, féken tartó Lelkét visszavonja a
kormányoktól és az emberektől. Átengedi őket a gonosz angyalok ellenőrzésének. Akkor
197
Sátán javaslatára és irányításával olyan törvényeket hoznak, hogy ha azok a napok meg nem
rövidíttetnének, senki meg nem menekülne.” (Bizonyságtételek I., 195. o.)
„Láttam, hogy a négy angyal féken tartja a viszálykodás négy szelét, amíg Jézus be nem
fejezi művét a szentélyben, és csak ezután jön el a hét utolsó csapás. A hét csapás igen
felbőszíti a gonoszokat. Az igazakra támadnak, mintha ők idézték volna elő Isten ítéleteit, s
kijelentik róluk, hogy ha megszabadíthatnák tőlük a világot, a csapások is megszűnnének.
Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, de ők éjjel-nappal
szabadulásért könyörögnek Istenhez. Ez Jákób küzdelmének éjszakája. (…)
Láttam, hogy a világ vezető emberei együtt tanácskoztak, miközben Sátán és angyalai
körülöttük tolongtak. Láttam egy írást, amelynek másolatait mindenüvé eljuttatták, parancsba
adva, hogy a népnek jogában áll egy bizonyos idő után halálra adni azokat, akik nem
fordulnak szembe különös hitükkel, nem adják fel a szombatot, és nem ünneplik a hét első
napját.” (Early Writings [Korai írások], 36–37., 282–283. o.)
„Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet
ölni, ellenségeik helyenként elébe vágnak a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani
életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek
köré állít. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az
ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hullik le. Lesznek olyanok, akiket
harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg.
Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák
azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel
figyelik Krisztus követőinek nehéz helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a
parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből. De még egy kicsit várniuk kell. Isten
népének ki kell innia a kelyhet, és meg kell keresztelkednie a szenvedések tüzében.” (A nagy
küzdelem, 631., 630. o., Korszakok nyomában, 561., 560. o.)
Szeptember 18. Éjjel és nappal Istenhez kiáltanak

„És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák,
megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat
egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak (ez Adár hónapja), és hogy
javaikat elragadják.” (Eszter 3,13)
„Az Isten maradék népe elleni végső rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus
adott ki a zsidók ellen.” (Próféták és királyok, 605. o.)
„Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten törvényének tisztelőitől,
számos országban intézkednek elpusztításukról. A rendeletben kitűzött idő közeledtére az
emberek eltervezik a gyűlölt közösség kiirtását. Elhatározzák, hogy egy éjszakán döntő
csapást mérnek rájuk, végképp elnémítva az ellenkezés és a dorgálás hangját.” (A nagy
küzdelem, 635. o., Korszakok nyomában, 565. o.)
„Megjelenik majd a rendelet, hogy semmibe kell venniük a negyedik parancsolat
szombatját, és tisztelniük a hét első napját, s ha nem teszik, életükkel fizetnek érte. Ők
azonban nem hódolnak be, nem fogják lábbal tiporni az Úr szombatját, és nem tisztelik a
198
pápaság intézményét. Sátán seregei és a gonosz emberek körülveszik őket, és diadalt ülnek
felettük, mert úgy látszik majd, hogy nincs lehetőségük a menekülésre.” (Bizonyságtételek I.,
353–354. o., magyar kiadás: 332. o.)
„Mire ez a nyomorúságos idő eljön, addigra mindenki felől döntöttek már, véget ért a
próbaidő, véget ért a megátalkodottak iránti kegyelem. Az élő Isten pecsétje ott lesz már
népén. Ez a kis maradék nem tudja megvédeni magát a világ hatalmasai ellen vívott halálos
küzdelemben, Sátán seregei ellen, ezért Istent választják védelmüknek. A Föld
legtekintélyesebb hatóságai törvényt hoznak: üldözés és halálbüntetés terhe mellett
mindenkinek a fenevadat kell imádni, az ő pecsétjét kell felvenni.” (Bizonyságtételek V., 213.
„Nemsokára láttam, hogy a szentek kimondhatatlan lelki gyötrelmeket szenvedtek el.
Úgy látszott, hogy a Föld gonosz lakói teljesen körülveszik őket. Mintha minden ellenük
támadt volna. Egyesek félni kezdtek, hogy Isten végül elhagyta őket, és az istentelenek keze
által pusztulnak el…
Ez volt a szentek rettenetes lelki gyötrelmének órája. Éjjel és nappal Istenhez kiáltottak
szabadulásért. A látszat alapján nem volt lehetőség a menekülésre. Az istentelenek már
diadalmámorban kiáltozták: »Miért nem szabadít meg benneteket a ti Istenetek a kezünkből?
Miért nem álltok talpra és mentitek az életeteket?«” (Early Writings [Korai írások], 283. o.)
Szeptember 19. Angyali védelem a nyomorúság idején

„Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad
rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!” (Ésa 26,20)
„A megpróbáltatás napján Krisztus azt mondja majd: »Menj be, népem, menj be
szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a
bús harag!« (Ésa 26,20) Milyen szobák ezek, ahová el kell rejtőzniük? Ez Krisztus és a szent
angyalok védelmére utal. Isten népe ebben az időben nincs egy helyen. Különböző csoportjai
a világ minden részén jelen vannak.” (Historical Sketches [Történeti vázlatok], 158. o.)
„Láttam, hogy a szentek elhagyják a városokat és a falvakat, csoportokban élnek a
legmagányosabb helyeken. Miközben az istenteleneket éhség és szomjúság gyötri, az igazakat
Isten angyalai látják el kenyérrel és vízzel.” (Early Writings [Korai írások], 282. o.)
„Az éjszaka folyamán egy igen mély benyomást keltő jelenet vonult el előttem. Nagy
volt a zűrzavar, és hadseregek csaptak össze. Az Úr hírnöke megállt előttem, és azt mondta:
Hívd a te házad népét, és vezetlek titeket, kövessetek! Sötét útszakaszon vezetett keresztül,
egy erdőn át, majd hegyeken, és azt mondta: Itt biztonságban vagytok. Voltak mások is,
akiket erre a menedékhelyre vezettek. A mennyei hírnök azt mondta: Eljött a nyomorúságos
idő, mint éjjeli tolvaj, amint az Úr figyelmeztetett titeket, hogy el fog jönni.” (153. kézirat,
1905)
„Közvetlenül Krisztus eljövetele előtt, a nagy megpróbáltatás idején menynyei angyalok
védik majd az igazakat; de az Isten törvényét megszegők nem lesznek biztonságban. Az
angyalok akkor nem oltalmazhatják meg azokat, akik Istennek akár egyetlen parancsolatát is
figyelmen kívül hagyták.” (Pátriárkák és próféták, 256. o., magyar kiadás: 218. o.)
199
„A nyomorúság idején – amilyen nem volt, mióta nép létezik – Isten választottai
szilárdan állnak. Sátán a gonoszság minden seregével sem tudja elpusztítani Isten
leggyengébb szentjét sem. Hatalmas erejű angyalok oltalmazzák őket, és érdekükben Jahve
kinyilatkoztatja önmagát mint az »istenek Istene«, aki mindenképpen meg tudja menteni az
Őbenne bízókat.” (Próféták és királyok, 513. o., magyar kiadás: 318. o.)
Szeptember 20. Amikor már túl késő

„Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér
után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy
keressék az Úr beszédét, de nem találják meg.” (Ámós 8,11–12)
„Amint az irgalom édes hangja elhalt, félelem és rettegés vett erőt a gonoszokon.
Hallották a rettenetes szavakat: Túl késő, túl késő!” (Early Writings [Korai írások], 281. o.)
„Krisztus a kereszten érezte azt, amit a bűnösök éreznek majd, amikor Isten haragjának
poharai kitöltetnek rájuk. Fekete kétségbeesés, mint a halotti lepel húzódik bűnös lelkükre, és
akkor teljes mértékben ráébrednek a bűn rettenetes voltára.” (Signs of the Times, 1883.
február 15.)
„Akik eddig semmire sem becsülték Isten szavát, most egyik tengertől a másikig
vándorolnak, északtól napkeletig, hogy keressék az Úr szavát. Az angyal így szólt: Nem
fogják megtalálni. Éhség van a Földön – nem kenyérre éheznek, s nem vízre szomjaznak,
hanem az Úr szavainak meghallására. Ó, mit nem adnának most Isten egyetlen elismerő
szaváért!…
A gonoszok közül sokan dühöngtek, amikor el kellett szenvedniük a csapásokat.
Rettenetes jelenet volt ez. A szülők keserű szemrehányásokkal illették gyermekeiket, s a
gyermekek szüleiket, a testvérek hasonlóképpen vádolták egymást a nyakukba szakadó
szerencsétlenségért… Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak lelkészeik ellen, ilyen
szemrehányásokkal: »Ti nem figyelmeztettetek bennünket! Azt hirdettétek, hogy a világ
mindaddig fennáll, amíg mindenki meg nem tér, és azt kiáltottátok: béke, béke, béke,
elnyomtatok bennünk minden félelemérzetet! Nem szóltatok nekünk erről az óráról, azokat
pedig, akik figyelmeztettek minket, fanatikusoknak és rossz embereknek neveztétek, akik
romlásba sodornak bennünket.« Láttam, hogy a lelkészek nem menekülhettek meg Isten
haragjától. Szenvedésük tízszerte nagyobb volt, mint népüké.” (Early Writings [Korai írások],
281–282. o.)
„Abban az időben, amikor Isten ítéletei irgalom nélkül hullanak, a gonoszok előtt
milyen irigylésre méltó azok helyzete, akik a Magasságos rejtekében lakoznak – ott, ahol az
Úr rejti el mindazokat, akik szerették Őt és engedelmeskedtek parancsolatainak.” (HNA
Biblia-kommentár III., 1150. o.)
Szeptember 21. Akik megtartják Isten parancsolatait

„Jaj! Mert nagy az a nap, annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az
Jákóbon, de megszabadul abból!” (Jer 30,7) „Láttam, hogy a négy angyal féken tartja a
200
viszálykodás négy szelét, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben, és csak ezután jön el
a hét utolsó csapás. A hét csapás igen felbőszíti a gonoszokat. Az igazakra támadnak, mintha
ők idézték volna elő Isten ítéleteit, s kijelentik róluk, hogy ha megszabadíthatnák tőlük a
világot, a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek
elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek az Úrhoz. Ez Jákób
küzdelmének éjszakája.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o.)
„Sátán a nyomorúság idején felbiztatja a gonoszokat, hogy pusztítsák el Isten népét,
miként annak idején Ézsaut arra biztatta, hogy támadja meg Jákóbot. És ahogy Jákóbot
vádolta, úgy fogja vádolni Isten népét is. A világ népeit alattvalói közé sorolja. De az a kis
csapat, amely megtartja Isten parancsolatait, nem ismeri el Sátán felsőbbségét. Ha Sátán
eltörölhetné őket a Földről, győzelme teljes lenne. Látja azonban, hogy a szent angyalok
vigyáznak rájuk, és ebből arra következtet, hogy Isten megbocsátotta bűneiket. Arról azonban
nem tud, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban. Pontosan tudja, milyen bűnök
elkövetésére kísértette őket, és ezeket a bűnöket mérhetetlenül eltúlozva tárja Isten elé, azt
állítva, hogy ezek az emberek éppoly méltatlanok az Úr kegyelmére, mint ő. Nem igazságos –
mondja –, hogy Isten e vétkezők bűneit megbocsátja, őt pedig angyalaival együtt elpusztítja.
Zsákmányaként tart rájuk igényt, és követeli őket Istentől, hogy rájuk tehesse gyilkos kezét.
Sátán vádolja Isten követőit bűneik miatt, az Úr pedig megengedi, hogy a végsőkig
megpróbálja Istenbe vetett bizalmukat, hitüket és állhatatosságukat. Amikor a múltra
gondolnak, reményük meginog, mert nem sok jót fedeznek fel önmagukban. Teljesen
tudatában vannak gyengeségüknek és érdemtelenségüknek. Sátán azzal a gondolattal próbálja
megrémíteni őket, hogy esetük reménytelen, soha nem fognak megtisztulni. El akarja venni
hitüket, hogy kísértéseinek engedve, elforduljanak Istentől.” (A nagy küzdelem, 618–619. o.,
Szeptember 22. Miért jön el a nyomorúságos idő?

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt
46,2)
„Isten népét körülveszi az ellenség, és el akarja pusztítani. De gyötrelmüket nem az
üldözéstől való félelem okozza. Attól félnek, hogy nem bánták meg minden bűnüket, és
valamelyik hibájuk miatt nem valósulhat meg a Megváltó ígérete: »Megtartalak téged a
megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő.« (Jel 3,10) Ha biztosan tudnák, hogy Isten
megbocsátott nekik, nem riadnának vissza sem a kínzástól, sem a haláltól. De ha méltatlannak
bizonyulnak, és jellemhibáik miatt elveszítik életüket, Isten szent nevére hoznak szégyent.
Isten népe mindenfelé cselszövésről hall, és lázadást lát. Mélységesen sóvárognak arra,
hogy vége szakadjon a nagy hitehagyásnak és a gonoszok gonoszságának. Kérik Istent, hogy
állítsa meg a lázadást, de ezt mardosó önváddal teszik, mert kevés volt az erejük a bűn
áradatának elutasítására és visszaszorítására. Úgy érzik, hogy ha minden képességüket
fejlesztve mindig Krisztus szolgálatában álltak volna, Sátán seregei kevésbé tudnának
diadalmaskodni rajtuk.
Furdalja őket a lelkiismeret, mégis sok-sok bűnük megbánására és a Megváltó ígéreteire
hivatkoznak: »Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!« (Ésa 27,5)
201
Hitüket nem rendíti meg, amiért imájukra késik a válasz. Végtelenül aggódnak, rettegnek és
gyötrődnek ugyan, de nem hagyják abba az esedezést. Megragadják Isten erejét, miként Jákób
az Angyalt, és ezt mondják: »Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem!«” (A nagy
küzdelem, 619–620. o., Korszakok nyomában, 551. o.)
„A nyomorúság ideje az az olvasztótégely, amely a keresztény jellemet felszínre hozza.
Isten arra szánta, hogy elvezesse népét Sátán és kísértései megtagadásáig.” (Review and
Herald, 1884. augusztus 12.)
Szeptember 23. Az Úr szemmel tartja népét

„Hát az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és
nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal
az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk 18,7–8)
„Ha a nyomorúság idején Isten követőinek – aggódásuk és gyötrődésük közben – be
nem vallott bűnök jutnának eszükbe, összeroskadnának. Kétségbeesésükben elveszítenék
hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában
vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mennek az ítéletre.
Isten eltörölte ezeket a bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk.
Azok az állítólagos keresztények, akik a végső félelmes csatáig nem készültek el,
reményt vesztve, mardosó fájdalommal fogják megvallani bűneiket, miközben a gonoszok
ujjonganak gyötrelmükön.
Jákób története is bizonyságot tesz arról, hogy az Úr nem veti el a Sátán által
megkísértett, rászedett, bűnre csábított, de Istenhez őszinte bűnbánattal visszatérő embert.
Sátán el akarja pusztítani, de Isten elküldi angyalait, hogy a veszély idején vigasztalják és
oltalmazzák. Sátán támadása ádáz és elszánt. Csalásai félelmetesek. De az Úr szemmel tartja
népét, és meghallja kiáltásukat. Szenvedésük mérhetetlen. A kemence lángjaiban már-már
elhamvadnak. De az Ötvös kihozza őket onnan, mint a tűzben megpróbált aranyat. Isten
éppúgy szereti őket a súlyos próba idején, mint amikor a legfényesebben ragyogott felettük a
nap. De a tüzes kemencére szükség van, mert ott válik le róluk a földiesség, és Krisztus
képmását csak így tükrözhetik vissza tökéletesen.
A ránk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradtságot, késedelmet
és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad. A kegyelemidő során
mindenki felkészülhet erre a próbára… Akik megragadják Isten ígéreteit, mint Jákób, akik
olyan állhatatosak, mint amilyen ő volt, azok hozzá hasonlóan győzni fognak.” (A nagy
Szeptember 24. A nagy nyomorúság

„Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta,
amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.” (Márk 13,19)
„A nyomorúságos idő, amilyen még nem volt, nemsokára ránk tör, és olyan
tapasztalatra lesz szükségünk, amilyennel most még nem rendelkezünk – sokan mégsem nem
igyekeznek, hogy megszerezzék. A hétköznapok során gyakran előfordul, hogy a várható
202
problémát nagyobbnak gondoljuk, mint amilyen a valóságban – de az előttünk álló végső

válságra ez nem igaz. Senki sem képes leírni a megpróbáltatás nagyságát. És most, miközben
drága Üdvözítőnk végzi értünk az elfedezés szolgálatát, arra kell törekednünk, hogy
tökéletessé váljunk Krisztusban. Isten gondviselése az az iskola, amelyben meg kell tanulnunk
Jézus szelídségét és alázatosságát. Az Úr mindig elénk tárja az élet valódi céljait – nem azt az
utat, amelyet választanánk, mert könnyebb és kellemesebb számunkra. Senki sem hagyhatja
figyelmen kívül vagy késleltetheti ezt a művet, csak a lélek félelmetes pusztulása árán.
János apostol hallotta a mennyei hangot: »Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert
leszállott az ördög tihozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.« (Jel
12,12) Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek ezt a kiáltást kiváltották. Sátán haragja egyre
növekszik, ahogy az idő fogy, és csalása, pusztítása a nyomorúságos időben éri el tetőfokát.
Isten hosszútűrése véget ért. A világ elutasította irgalmát, megvetette szeretetét, és
megtaposta törvényét. A gonoszok átlépték próbatételük határát, és az Úr visszavonja
védelmét, arra a vezetőre hagyva őket, akit választottak. Sátánnak hatalma van azok felett,
akik átengedték magukat irányításának, s a Föld lakosait nagy és végső nyomorúságba
hajszolja. Ahogy Isten angyalai már nem tartják ellenőrzés alatt az emberi szenvedélyek
viharait, a viszály minden eleme szabadjára lesz engedve. Az egész világ rettenetesebb
romlásra és pusztulásra jut, mint amilyen a régi Jeruzsálemet elsöpörte.” (Spirit of Prophecy
IV. [A prófétaság Lelke], 440–441. o.)
„A nyomorúságos időben – amilyen nyomorúság nem volt, mióta nép kezdett lenni –
Isten választottai mozdíthatatlanul állnak majd. Sátán és seregei nem tudják elpusztítani a
leggyengébbet sem Isten szentjei közül.” (Próféták és királyok, 513. o.)
Szeptember 25. Isten népét nem lehet megtéveszteni

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a
megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.” (Jel
3,10)
„Ahogy az Úr Jézus Krisztus második megjelenése közeledik, sátáni ügynökök
mozdulnak a mélyből. Sátán nemcsak emberi lényként jelenik meg, de megszemélyesíti Jézus
Krisztust, és a világ, amely elvetette az igazságot, mint urak urát és királyok királyát fogadja a
gonoszt.” (HNA Biblia-kommentár, 1105–1106. o.)
„Amint az idő rövidül, Sátán haragja egyre nő. Csaló és pusztító tevékenysége a
nyomorúság idején tetőzik majd. A csalás tetőfokán Sátán megszemélyesíti Krisztust. Az
egyház régóta hirdeti, hogy reményei a Megváltó adventjével fognak beteljesülni. A nagy
csaló pedig azt a látszatot kelti, hogy Krisztus újra eljött. Sátán a Föld különböző részein
káprázatos, csillogó, fenséges lényként jelenik meg az emberek előtt. Hasonlítani fog ahhoz a
képhez, amelyet János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jel 1,13–15). Emberi szem
nem látott nagyobb dicsőséget annál, mint ami őt körülveszi. Győzelmi kiáltás harsog:
»Krisztus eljött! Krisztus eljött!« Az emberek leborulnak előtte és imádják. Ő pedig felemeli
kezét, és áldást mond rájuk, miként Krisztus áldotta meg tanítványait, amikor a Földön élt. A
hamis Krisztus hangja lágy, szelíd és megnyerő. Barátságos, kedves hangon elmond néhányat
a Megváltó ajkáról elhangzott drága mennyei igazságokból. Betegeket gyógyít, majd
203
Krisztustól bitorolt szerepében azt állítja, hogy a szombati nyugalomnapot áttette vasárnapra,
és mindenkinek megparancsolja, hogy szentelje meg azt a napot, amelyet ő megáldott.
Kijelenti, hogy azok, akik a szombat szentségét makacsul vallják, az ő nevét káromolják, ha
nem hajlandók meghallgatni angyalait, akik által fényt hint és igazságot tanít. Ez a csalás
szinte leleplezhetetlen. Miként a Simon mágus által félrevezetett samaritánusok, a tömegek –
kisemberek és bölcsek – hitelt adnak ezeknek a varázslatoknak, és azt mondják: »Ez az
Istennek ama nagy ereje!« (Csel 8,10)
Isten népét azonban nem lehet megtéveszteni. Ezek a tanítások ellentmondanak a
Szentírásnak.” (A nagy küzdelem, 623–625. o., Korszakok nyomában, 554–556. o.)
Szeptember 26. Az Úr megóvja gyermekeit

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt, vele vagyok háborúságában:
megmentem és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15)
„Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és sanyargatni fogják az Úr
követőit, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el… Mégis az lesz várható, hogy
Isten népe ekkor vérével pecsételi meg bizonyságtevését, akárcsak az előtte járó mártírok. Ők
maguk is attól tartanak, hogy az Úr nem óvja meg őket ellenségeik gyilkos kezétől. Félelem
és gyötrelem ideje ez. Éjjel és nappal szabadulásért kiáltanak Istenhez.
A korszakokon áttekintő Isten a döntő órákban gyermekeire irányítja figyelmét, akik
ellen a földi hatalmasságok fellépnek, és akik mint a száműzött foglyok, attól félnek, hogy
halálra éheztetik vagy megölik őket. De a szent Isten, aki Izráel előtt szétválasztotta a Vörös-
tengert, meg fogja mutatni hatalmát, és kiszabadítja gyermekeit. »Azon a napon, ezt mondja a
Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, amint ki-ki
kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt.« (Mal 3,17) Ha Krisztus hű tanúinak vére ekkor
hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a mártírok vére
volt. Hű bizonyságtevésük már senkit sem győzne meg az igazságról, mert a kérlelhetetlen
szív addig taszította el magától a kegyelem hullámait, amíg azok nem tértek többé vissza. A
sötétség fejedelmének diadala lenne, ha az igazakat megölnék ellenségeik. Ezt mondja a
zsoltáros: »Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának
rejtekében.« (Zsolt 27,5) Krisztus pedig ezt mondta: »Menj be, népem, menj be szobáidba,
míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak
álnokságát.« (Ésa 26,20–21) Dicső lesz azoknak a szabadulása, akik türelmesen várták
Krisztust, és akiknek a neve be van írva az élet könyvébe.” (A nagy küzdelem, 629–630., 634.
o., Korszakok nyomában, 559–560., 563–564. o.)
Szeptember 27. Isten népe megszabadul

„Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen
zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésa 49,25)
„Amikor az emberi törvények védelmét megvonják Isten törvényének tisztelőitől,
számos országban intézkednek elpusztításukról. A rendeletben kitűzött idő közeledtére az
emberek eltervezik a gyűlölt közösség megsemmisítését. Elhatározzák, hogy egy éjszakán
döntő csapást mérnek rájuk, s végképp elnémítják az ellenkezés és a dorgálás hangját.
204
Isten gyermekei – egyesek a börtöncellákban, mások az erdők és a hegyek eldugott

rejtekében – Istenhez könyörögnek védelemért, miközben a gonosz angyalok által befolyásolt
fegyveresek a megölésüket tervezik. De amikor a válság tetőzik, Izráel Istene közbelép, hogy
megszabadítsa választottait.
Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már-már ráront zsákmányára,
az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten
trónjáról áradó dicsfényben ragyog, átíveli az eget, és úgy tűnik, mintha körülzárna minden
imádkozó csoportot. A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás. Elfeledkeznek
gyilkos dühük célpontjáról. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére,
és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől.
Isten népe ekkor egy tiszta, csengő hangot hall, amely ezt mondja: »Nézzetek fel!« És
ők az égre emelve szemüket, meglátják az ígéret szivárványát. Eltűnnek az eget eltakaró
haragos, fekete felhők, és Isten népe, mint egykor István, a mennybe tekint. Meglátják Isten
dicsőségét és a trónon ülő Emberfiát.” (A nagy küzdelem, 635–636. o., Korszakok nyomában,
565–566. o.)
„Miközben az egész világ sötétségben vesztegel, a szentek minden lakhelyén világosság
ragyog. Ők pillantják meg Jézus második megjelenésének első fényeit.” (Próféták és királyok,
720. o.)
Szeptember 28. Isten kinyilvánítja hatalmát

„Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is
eltűnik kéz nélkül!” (Jób 34,20)
„Isten a végső ponton mindig felkél követőiért. Amikor már nem látszik lehetőség arra,
hogy Sátán elől meneküljenek, Isten mindig akkor nyilvánítja ki hatalmát.” (Bizonyságtételek
V., 714. o., magyar kiadás: 507–508. o.)
„Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes
fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és
csodálkozva látják e jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel nézik szabadulásuk jeleit. A
természetben mintha minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz
felhők jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely
van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten hangja, amely olyan, mint
a sok víz zúgása. Ezt mondja: »Meglett!« (Jel 16,17)” (A nagy küzdelem, 636. o., Korszakok
nyomában, 566. o.)
„Az egek erősségei megrázkódnak Isten szavára. Akkor a nap, a hold és a csillagok
kimozdulnak helyükből. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek az Úr szavára. Sűrű,
sötét felhők tornyosulnak, és ütköznek egymásba. Az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő
papírtekercs (Jel 6,14), s akkor a megnyílt űrön át az Orionra tekinthettünk, ahonnan Isten
szava hangzott felénk.” (Early Writings [Korai írások], 41. o.)
„Isten Fia nem jön el addig, míg hatalmas földrengés meg nem rázza a földet, miután
Isten népe meghallotta Isten hangját. Olyan rettegés és nyomorúság közepette vannak,
amilyen még nem volt, mióta nép kezdett lenni, és Isten népe is szenved. Az ég felhői
205
összetornyosulnak, egymásnak ütköznek, és nagy sötétség lesz. Akkor szózat hallatszik az

égből, és a felhők kezdenek összetekeredni, mint a papírtekercs, s feltűnik az Emberfiának
ragyogó, tiszta jele. Isten gyermekei tudják, mint jelent az a felhő.” (81. kézirat, 1886)
„A 144 000 diadalmaskodott. Arcukat beragyogja Isten dicsősége.” (Early Writings
[Korai írások], 37. o.)
„Amikor Isten szava véget vet népe fogságának, rettenetes ébredésben lesz részük
azoknak, akik mindent elvesztettek az élet nagy küzdelmében.” (A nagy küzdelem, 654. o.,
„Ami Isten ellenségeinek a harag napja, az egyházának a végső szabadulásé.” (Próféták
és királyok, 727. o.)
Szeptember 29. A hitük miatt raboskodók megszabadulnak

„A hetedik angyal is kitöltötte poharát a levegőégre, és nagy szózat jött ki a mennyei
templomból a királyiszéktől, ezt mondva: Meglett! És lettek zendülések, mennydörgések és
villámlások; és lett nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak,
ilyen földindulás, ilyen nagy.” (Jel 16,17–18)
„Tanulmányoznunk kell a hetedik pohár kitöltését. A gonosz hatalmai nem fognak
kihátrálni a küzdelemből harc nélkül.” (HNA Biblia-kommentár VII., 983. o.)
„Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, olyan,
»amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy« (Jel
16,18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség
sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak
szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél süvölt, mintha
öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne
széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek, lakott
szigetek tűnnek el. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a
tajtékozó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, »hogy adjon annak inni az Ő
búsult haragja borának poharából«. Hatalmas jégdarabok, »tálentom«-nyi nagyságúak
pusztítanak (Jel 16,19. 21). A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták,
amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk dicsőségét emeljék, szemük
láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért
raboskodók megszabadulnak.” (A nagy küzdelem, 636–637. o., Korszakok nyomában, 566–
567. o.)
Szeptember 30. A feltámadás reménysége

„És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre,
némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.” (Dán 12,2)
„Isten éjfélkor szabadítja meg népét. Amint a gonoszok gúnyolódnak körülöttük,
hirtelen feltűnik a Nap, és teljes erejével ragyog, s a hold megáll… Sűrű, sötét felhők
tornyosulnak, egymáshoz ütődnek. Csupán egyetlen világos hely van, amely dicsfényben
ragyog, ahonnan Isten szava hallatszik, mint sok vizek zúgása és morajlása, s megremegteti az
206
eget és a földet. Ezt hatalmas földrengés követi. A sírok megnyílnak, és akik hitben haltak
meg a harmadik angyal üzenete során, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve
jönnek elő porágyukból, hogy részesei legyenek a békeszövetségnek, amelyet Isten köt
azokkal, akik megőrizték parancsolatait.” (Early Writings [Korai írások], 285. o.)
„Azokat, akik Jézus Krisztusban alszanak, előhívják börtönükből – dicsőséges
halhatatlanságra… Õ feltámadt, drága barátaim, és ha körülményeitek elcsüggesztenek is,
tudhatjátok: Jézus mellettetek áll, hogy békességet adjon néktek.
Tudom, miről beszélek. Voltak időszakok, amikor úgy gondoltam, hogy a hullámok
átcsapnak a fejem fölött, de akkor is úgy éreztem, hogy az én Megváltóm értékes nekem.
Amikor legidősebb fiam elvétetett tőlem, a keserűség és bánat, ami éreztem, kimondhatatlan
volt, de Jézus odajött mellém, békéjét éreztem a lelkemben, és a vigasztalás kelyhét nyújtotta
nekem.
…És akkor, aki harminchat évig állt mellettem, elvétetett. Együtt munkálkodtunk a
szolgálatban, de össze kellett kulcsolnom harcos kezeit, és a csendes sírba kellett helyezni őt.
Bánatom megint oly nagy volt, de mindezek után vigasztalást kaptam Megváltómtól. Jézus
drága nekem. Mellettem járt és… melletted is ott lesz. Lehet, hogy el kell temetnünk
szeretteinket, de amikor feltámadnak, a ráncok mind eltűnnek, ott vannak, és mi ismerjük
őket…
Fel akarunk készülni arra, hogy találkozzunk drága barátainkkal, amint kijönnek
sírjukból a feltámadás reggelén… Meg kell ragadnunk az evangéliumban elénk tárt
reménységet, hogy hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk látni Őt, amint van.” (In
Heavenly Places [Mennyei helyeken], 353. o.)
207
OKTÓBER - A második advent

Október 1. „Meglátjátok az embernek Fiát”
„Ímé eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt, még akik Őt általszegezték is, és
siratja Őt e föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1,7)
„Azok is, »akik Őt általszegezték« (Jel 1,7), akik gúnyolódtak és nevettek Krisztus
haláltusáján, és akik a leghevesebben támadták igazságát és népét, feltámadnak, hogy
meglássák Krisztus dicsőségét és a hűségesek megdicsőítését.” (A nagy küzdelem, 637. o.,
„(A kihallgatáson) Kajafás jobb kezét az égre emelte, ünnepélyes eskü formájában
szólította fel Jézust: »Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te
vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?« (Mát 26,63)
Mindenki figyelt, és minden szem Krisztus arcára szegeződött, miközben Ő válaszolt:
»Te mondád.« (Mát 26,64) Úgy tűnt, mintha mennyei világosság ragyogta volna be Krisztus
sápadt arcát, amikor hozzátette: »Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az
embernek Fiát ülni az Isten hatalmas jobbján, és eljőni az ég felhőiben.« (Mát 26,64)
Krisztus istensége egy pillanatra átvillant emberi alakján. A főpap megijedt a Megváltó
átható pillantásától. Olyan volt ez a pillantás, mintha ismerné Kajafás rejtett gondolatait, és
égette a szívét. Kajafás sohasem felejtette el a megkínzott Krisztus kutató pillantását.
Egy pillanatig úgy érezte, hogy az örökkévaló Bíró előtt áll, aki olvas a lelkében,
napvilágra hozva minden olyan titkot, melyről azt hitte, hogy örökre magával viszi a sírba. A
jelenet azután eltűnt a főpap szemei elől. Krisztus szavai hasítottak szadduceusi lelkébe.
Kajafás tagadta a feltámadás, az ítélet és az eljövendő élet tanát. Sátáni dühvel kezdett
őrjöngeni. Talán épp ez az ember, aki fogolyként áll előtte, rombolná le legdédelgetettebb
elméleteit? Megszaggatta köntösét, hogy az emberek lássák színlelt borzalmát, és
megparancsolta, hogy további előzetes tárgyalások nélkül ítéljék el a foglyot
istenkáromlásért.” (Jézus élete, 707–709. o., magyar kiadás: 616–618. o.)
„A zsidó nép vezetői tehát így döntöttek. Döntésüket bejegyezték abba a könyvbe,
amelyet János a trónon ülő kezében látott; a könyvbe, amelyet senki ember nem nyithatott fel.
E bosszúszomjas döntésükkel találkozniuk kell azon a napon, amikor Júda törzsének
Oroszlánja feltöri a könyv pecsétjét.” (Krisztus példázatai, 294. o., magyar kiadás: 200. o.)
„Amikor Krisztus másodszor jön el, nem csőcseléktől körülvett fogolyként látják majd
Őt, hanem mint a menny királyát… A papok és a vezetők egészen tisztán visszaemlékeznek a
jelenetre a kihallgatási teremben. Minden egyes körülmény felötlik előttük, mintha tüzes
betűkkel lenne felírva.” (Signs of the Times, 1900. január 17.)
Október 2. „A nyomorúság idején elrejt az Ő hajlékában”

„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak,
az elemek pedig megégve felbomlanak, s a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (2Pét
3,10)
208
„Az Úr napján, közvetlenül Krisztus eljövetele előtt, Isten haragjában villámokat küld
az égből, melyek egyesülnek a földben lévő tűzzel. A hegyek égni fognak, mint a kemence, és
kiöntik rettenetes lávafolyamaikat, elpusztítva kerteket, réteket, falvakat és városokat; és
ahogy kiöntik olvadt ércüket, kőzettartalmukat és a felhevített sarat a folyókra, ezek
felforrnak, mint a teásfazék, s óriási sziklákat és szikladarabokat lövellnek ki a földre,
leírhatatlan erővel. Egész folyók száradnak ki majd. Az egész föld megrázkódik, rettenetes
lávakitörések és földrengések lesznek mindenfelé. Isten csapással sújtja a Föld gonosz
lakosait, amíg el nem pusztulnak.” (Spiritual Gifts [Lelki ajándékok], 82–83. o.)
„A föld meginog, mint a részeg, és leomlik, mint a kalyiba. Minden lángokban áll, és az
egek összetekerednek, mint a papírtekercs.” (HNA Bibliakommentár V., 1110. o.)
„A földkérget szétszakítják a föld gyomrában rejtőző elemek kilövellései. Ezek elsöprik
azok kincseit, akik évekig rakosgattak vagyonukhoz, nagy gazdagságot biztosítva maguknak
azáltal, hogy éhbérért dolgoztatták alkalmazottaikat.” (24. kézirat, 1891)
„A nagy, egyetemes tűzvészben egyetlen éjszaka és nap alatt semmivé lesz az egész
elpazarolt élet fáradozása.” (Bizonyságtételek IV., 49. o.)
„Igen sok emberi élet is elvész. De amint az özönvíz napjaiban Noé megőriztetett a
bárkában, amit Isten szavára készített, ugyanígy a pusztulás és zűrzavar elkövetkező
napjaiban is Isten lesz híveinek menedéke. A zsoltároson keresztül kijelenti: »Mert azt
mondtad te: az Úr az én oltalmam, a Felségest választottad a te hajlékoddá, nem illet téged a
veszedelem, és csapás sem közelget sátorodhoz.« (Zsolt 91,9–10) »Mert a nyomorúság idején
elrejt engem az Ő hajlékában…« (Zsolt 27,5) Az Urat tegyük biztonságunkká és
oltalmunkká!” (258. levél, 1907)
„Elő kell készülni azokra a lakhelyekre, amelyeket Krisztus készít azoknak, akik
szeretik Őt. Ott nyugalom lesz a földi konfl iktusoktól.” (Review and Herald, 1897. október
19.)
Október 3. A hetedik csapás

„Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégeső tárházát láttad-é? Amit fenntartottam a
szükség idejére, a harc és háború napjára?” (Jób 38,22–23)
„Byron Belden, Sarah Belden és May Lacey testvérnő csatlakoztak hozzám az
ausztráliai Prospectbe vezető utamon. Ahogy elhagytuk az összejövetel épületét, láttuk, hogy
vihar közeleg… Baljóslatú volt, ezért lovainkkal olyan gyorsan hajtottunk, ahogy csak
mertünk. Amikor már majdnem otthon voltunk, az erős szél dühe lecsapott. Nagy jégdarabok
kezdtek hullani – tyúktojásnyiak. Megrémítették a fiatal lovat, mert rettenetes erővel
csapkodták.
Azt mondtam: »Byron, szállj ki! Menj oda a fejéhez és beszélj hozzá! Tudják meg a
lovak, hogy nem te ütöd őket.« Kiugrott, azután mi is kiszálltunk. May és Sarah segítettek
nekem. A szél olyan erővel fújt, hogy kalapjainkat lesodorta a fejünkről, és a párnákat is
kifújta a kocsiból. A nehéz kocsipárnák, esernyők és súlyos csomagtakarók repültek minden
irányba…
209
Micsoda jelenet! Nagy nehezen értük el a házat… Byron a szegény, rémülettől sújtott új
lóval volt… Csak Istenhez tudtunk fohászkodni segítségért…
Ez volt a legszörnyűbb tapasztalat, amelyben valaha is részem volt egy utazókocsiban,
vihar idején… Arra a napra gondoltam, amikor Isten ítéletei kiáradnak majd a világra, amikor
rettenetes sötétség borít be mindent… amikor az Úr hatalmas hangja parancsot ad
angyalainak: Menjetek utatokra és öntsétek ki Isten haragjának poharait a Földre!
Jelenések könyve 6. és 7. fejezete igen jelentőségteljes. Isten kijelentett ítéletei
rettenetesek. A hét angyal Isten előtt állt, parancsra várva. Nékik adatott a hét trombita. Az Úr
felkél, hogy megbüntesse a Föld lakosait… Amikor Isten csapásai a földre zúdulnak,
talentumnyi jégdarabok hullanak majd a gonoszokra.” (59. kézirat, 1895)
Október 4. Isten a mi oltalmunk és erősségünk

„Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának
búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján. És mint az űzött zerge, és mint a pásztor
nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földére fut.” (Ésa 13,13–14) „Az eget
még mindig vastag felhők takarják, de időnként már látható a nap… Az égből vad villámok
cikáznak, lángszőnyeggel borítják el a földet. A rettenetes égzengést titokzatos, félelmetes
hangok harsogják túl, és meghirdetik a gonoszok pusztulását. Ezeket a szavakat nem érti
mindenki, de a hamis tanítók jól tudják, mit jelentenek. Akik még nem is olyan rég vakmerők,
kérkedők, kihívók voltak, és üldözték Isten törvénytartó népét, most remegnek a félelemtől.
Jajveszékelésük túlharsogja az elemek tombolását. A démonok elismerik Krisztus istenségét,
reszketnek hatalma előtt.
Csillag tűnik elő egy felhőhasadékban. A sötét háttérben fénye négyszeresére nő. A
remény és az öröm üzenetét hozza a hűségeseknek… Azok, akik mindent feláldoztak
Krisztusért, most biztonságban vannak az Úr sátrának rejtekében. Próbára lettek téve, de az
igazságot megvető világ előtt megmutatták, hogy hűségesek az értük meghalt Krisztushoz.
Csodálatos változás történik azokkal, akik még a halállal farkasszemet nézve is szilárdan
megőrizték feddhetetlenségüket. Hirtelen megszabadulnak a démonok által megszállt
emberek sötét és rettentő zsarnokságától. Arcukon, amely nemrég még sápadt, gondterhelt és
elgyötört volt, most a csodálat, a hit és a szeretet ragyog. Ajkukon felcsendül a diadalmas
ének: »Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért
nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe, zúghatnak,
tajtékozhatnak hullámai, hegyek rendülhetnek meg háborgásától.« (Zsolt 46,2–4)” (A nagy
Október 5. Az élet kalauza

„És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró.” (Zsolt 50,6)
„…a felhők elvonulnak, és láthatóvá lesz a csillagos ég, amely leírhatatlan fényben
tündököl a sötét és haragos égbolt hátterében. A mennyei város dicsősége átsugárzik a félig
nyitott ajtókon.” (A nagy küzdelem, 639. o., Korszakok nyomában, 568. o.)
210
„A templomban látszani fog a szövetség ládája, amelybe a két kőtáblát, Isten

törvényének két tábláját helyezték. A két kőtáblát előhozzák helyéről, és látni lehet rajtuk az
Isten ujjával írt Tízparancsolatot. A szövetség ládájában fekvő két kőtábla meggyőző
bizonyságtétel lesz Isten törvénye igazságáról és kívánalmairól.
Szentségtörő elmék és szívek azt képzelik, elég hatalmasak ahhoz, hogy
megváltoztassák az időket és Isten törvényét. Ám a menny levéltárának biztonságában, Isten
szövetségének ládájában ott áll a két kőtáblára írt parancsolatok eredetije. Földi hatalmasság
nem juthat hozzá a két kőtáblához.” (HNA Biblia-kommentár VII., 972. o.)
„Majd az égen megjelenik egy kéz. Két egymásba hajtott kőtáblát tart. A próféta ezt
mondja: »Az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró.« (Zsolt 50,6) A szent törvény,
Isten igazsága, amely mennydörgés és fényesség közepette az élet kalauzaként hangzott el a
Sínai-hegyről, most az ítélet mércéjeként tárul az emberek elé. A kéz szétnyitja a táblákat, és
a Tízparancsolat szabályai tüzes tollal írt igéknek látszanak, s oly tisztán rajzolódnak ki, hogy
mindenki el tudja olvasni. Az emlékek fölelevenednek, a babonaság és az eretnekség
sötétsége szertefoszlik, és Isten tíz rövid, átfogó, hiteles igéje a Föld lakói elé tárul. Lehetetlen
leírni azoknak a rémületét és kétségbeesését, akik lábbal tiporták Isten szent kívánalmait.
Isten törvényének ellenségei most új fogalmat kapnak az igazságról és a kötelességről.
Túl későn ismerik fel, hogy a negyedik parancsolatban foglalt szombat az élő Isten pecsétje.”
(A nagy küzdelem, 639–640. o., Korszakok nyomában, 568–569. o.)
Október 6. Krisztus eljövetelének napja

„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én
Atyám egyedül.” (Mát 24,36)
„Isten kimondott egy mondatot, majd szünetet tartott, miközben szavai
mennydörgésszerűen végigzengtek a Földön. Isten Izráele az égre tekintve figyelt a szavakra,
amelyek Jahve ajkáról hangzottak. Félelmetesen ünnepélyes jelenet volt. A szentek minden
mondat végén így kiáltottak fel: Dicsőség! Hallelujah! (…)
Az élő szentek, szám szerint 144 000, ismerték a hangot és értették a szavakat, míg a
gonoszok azt gondolták, hogy mennydörgés vagy földrengés.” (Early Writings [Korai írások],
285–286., 15. o.)
„Isten Izráele figyel, fölfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik, mint a Sínai-
hegyről alászálló Mózesé. A gonoszok képtelenek rájuk tekinteni. S amikor az áldás
elhangzik azok felett, akik a szombat megszentelésével megdicsőítették Istent, hatalmas
győzelmi kiáltás hangzik fel.” (A nagy küzdelem, 640. o., Korszakok nyomában, 569. o.)
„Akkor kihirdették a jubileumot, amikor a Földnek pihennie kell. (…)
Dicső fény ragyogott a szentekre. Milyen szépek voltak! A gond és gyengeség minden
jele eltűnt, egészség és szépség ragyogott minden arcon. Ellenségeik úgy estek a földre, mint
a halottak, nem tudták elviselni a világosságot, amely a megszabadult szentekre ragyogott. Ez
a világosság és dicsőség rajtuk maradt, amíg Jézus fel nem tűnt az ég felhőiben.” (Early
Writings [Korai írások], 35., 272–273. o.)
211
„Láttam egy lángoló felhőt jönni onnan, ahol Jézus állt… Majd Jézust ez a felhő kelet
felé vitte, ahol először megjelent a szenteknek – egy kis fekete felhőn. Ez volt az Emberfiának
jele. Miközben a felhő a Legszentebb felől keletre haladt, ami sok napot vett igénybe, Sátán
zsinagógája a szentek lábánál imádkozott.” (A külföldön szétszóródott kis maradékhoz, 1846.
április 6.)
Október 7. Az aranyló reggel

„Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz
az ember Fiának eljövetele is.” (Mát 24,27) „Miközben az egész világot sötétség borítja,
szentjeinek lakhelyén világosság lesz, és felfogják második eljövetelének első fénysugarát.”
(Próféták és királyok, 720. o., magyar kiadás: 448. o.)
„Keleten megjelenik egy kicsiny, fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő
körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfia jelét. Ünnepélyes
csendben figyelik a Föld felé közeledő, egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem
nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség
szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem »fájdalmak férfia«-ként jön,
hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem menny és Föld győzteseként, az
élők és holtak bírájaként, aki »hív és igaz«, aki »igazságosan ítél és hadakozik«, »és mennyei
seregek követik Őt« (Jel 19,11. 14). A Királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan
sokasága kíséri útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan
tündöklő alak látható, »tízezerszer tízezer és ezerszer ezer«. Emberi tollal nem lehet
megrajzolni ezt a képet, az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. »Dicsősége elborítja
az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé.« (Habakuk 3,3–4) Amint
az »élő« felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja
töviskorona, homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító
déli nap. »És az Ő öltözetén a csípő körül oda volt írva az Ő neve: királyok Királya és
uraknak Ura.« (Jel 19,16)” (A nagy küzdelem, 640–641. o., Korszakok nyomában, 569–570.
o.)
„Felemelt fejjel, az igazság Napjának rájuk ragyogó sugaraival, örvendezéssel, hogy
szabadulásuk elközelgett, az élő szentek kimennek, hogy találkozzanak a Vőlegénnyel, ezt
mondva: »Ímé ez a mi Istenünk, akit mi vártunk, és Ő megtart minket.« (Ésa 25,9)” (Our
High Calling [Magasztos elhívásunk], 367. o.)
Október 8. Urunk második eljövetele

„Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.” (Zsolt 50,3–4)
„Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig
volt féltenyérnyi. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának jele. Mély csendben néztük
mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, s mind világosabban, fényesebben és
dicsőségesebben ragyogott, amíg végül nagy fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány
ívelt, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik csodálatosan énekeltek; s a szivárványon az
Emberfia ült. (…)
212
Amikor távolról megjelent, ez a fehér felhő igen kicsinynek látszott. Az angyal azt
mondta, hogy ez az Emberfiának jele. Ahogy közeledett, láthattuk Jézus rendkívüli dicsőségét
és fenségét, amint kijött, hogy győzzön. (…)
A haja fehér volt és hullámos, vállain nyugodott, és fején sok korona. Lábai olyanok
voltak, mint a tűz; jobb kezében éles sarló volt, a baljában ezüst trombita. Szemei olyanok
voltak, mint a tűzláng, amely át- meg átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt, s azoké, akiket
Isten elvetett, elfeketedett. Majd mindannyian ezt kiáltottuk: »Ki állhat meg? Folt nélküli-e a
ruhám?« Az angyalok abbahagyták az éneklést, és félelmetes csend volt egy ideig, amikor
Jézus megszólalt: »Akik tiszta kezűek és tiszta szívűek, meg tudnak állni, kegyelmem
elegendő nektek.« A szentek arca felragyogott, és öröm töltötte be szívüket. Az angyalok újra
énekeltek, miközben a felhő egyre jobban közeledett a földhöz. (…)
A föld remegett előtte, az egek eltakarodtak, mint az összegöngyölt könyvtekercs, s
minden hegy és sziget elmozdult helyéből. »És a föld királyai, a fejedelmek, a gazdagok, a
vezérek, a hatalmasok, s minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és
a hegyek kőszikláiba.« (Jel 6,15)” (Early Writings [Korai írások], 15–16., 286–287. o.)
Október 9. Krisztus igazságot szolgáltat

„Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és
nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.” (Ésa 2,19)
„Isten követői elrejtőztek, szétszóródtak az Úr törvénye iránti ellenségeskedés miatt.
Minden hatalom az elnyomásukra törekedett. Üregekbe és barlangokba húzódtak ellenségeik
erőszakossága elől, mert igazak és engedelmesek Jahve törvényei iránt. De elkövetkezik Isten
népének szabadulása: ellenségeinek az Úr kijelenti magát mint az igazságszolgáltatás Istene.
A föld üregeiből és barlangjaiból, melyek Isten népének titkos rejtekhelyei voltak,
kihívatnak mint az Ő tanúi, igazak és hűségesek.
Akik szembeszálltak Istennel, beteljesítik a Jel 6,15–17-ben adott leírást. Ezekben az
üregekben és barlangokban találnak rá az igazság kijelentéseire a levelekben és
kiadványokban, amelyek ellenük tesznek bizonyságot. A pásztorok, akik rossz úton vezették a
nyájat, hallják a vádoló szavakat: »Te voltál az, aki súlytalanná tetted az igazságot, te voltál,
aki azt mondtad, hogy Isten törvénye hatályon kívül van helyezve, hogy az a szolgaság igája!
Te hangoztattál hamis tanításokat, amikor meg voltam győződve arról, hogy az Isten
törvényét megtartóknál van az igazság. Fizetsz-e váltságot a lelkemért?… Mit tegyünk, akik
hallgattunk arra, aki összezavarta az Írásokat, és az igazságot hazugságra fordította, pedig ha
engedelmeskedtünk volna, megmenekülnénk!«
Krisztus eljön, és igazságot szolgáltat, megbüntetve azokat, akik arra nevelték az
embereket, hogy semmibe vegyék Isten törvényét, elvessék szombatját, letörjék az Ő emlékét.
Hiába panaszkodnak majd azok, akik a hamis pásztorokban bíztak – hiszen náluk volt Isten
Igéje, hogy saját maguk kutassák. Isten megítél minden egyes embert, aki ismerte az
igazságot, s mégis elfordult a világosságtól, mert az önmegtagadást és kereszthordozást
kívánt. A sziklák és a hegyek nem tudják eltakarni őket annak tekintete elől, aki a mennyei
trónon ül.” (86. levél, 1900)
213
Október 10. „Eljön a mi Istenünk!”

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr
Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló
legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is
vethet mindeneket.” (Fil 3,20–21)
„Jézus Krisztus emberi külsejét megőrizve ment fel a mennybe. A tanítványok látták,
amint a felhő befogadja Őt. Jézus, aki velük együtt járt, beszélgetett és imádkozott, aki velük
együtt törte meg a kenyeret, velük volt a bárkában a tavon, és aki azon a napon velük együtt
kapaszkodott fel az Olajfák hegyének meredek emelkedőjén – ugyanaz a Jézus most elment,
hogy osztozzon Atyjával királyi trónján. Az angyalok pedig biztosították a tanítványokat
arról, hogy ugyanaz a Jézus, akit felmenni láttak a mennybe, ismét eljön majd – éppen úgy,
ahogyan fölemelkedett.” (Jézus élete, 832. o., magyar kiadás: 736. o.)
„Krisztus emberi mivoltának dicsősége nem nyilatkozott meg, amikor e földön élt…
Ugyanez az emberi természet most megnyilatkozik, amint dicsőségbe öltözötten,
diadalmasan, felmagasztalva leszáll a mennyből.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken],
358. o.)
„Jézus saját dicsőségében jön el, Atyja dicsőségében és a szent angyalok dicsőségében.
Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer angyal, Isten szépséges, győzelmes, diadalmas fiai,
páratlan szépség és dicsőség birtokosai kísérik Őt az útján. A töviskorona helyett a dicsőség
koronáját viseli – koronát egy másik koronán belül. A régi bíborpalást helyett a legfehérebb
fehér öltözékben láthatjuk, »amihez hasonlót a földön ruhafestő nem fehérített« (Márk 9,3).
Öltözékére ez a név lesz írva: »királyok Királya és uraknak Ura« (Jel 19,16).” (Our High
Calling [Magasztos elhívásunk], 367. o.)
„A mennyből minden angyal Jézussal tart, miközben a várakozó szentek Őrá várnak, az
égre tekintve – ahogyan egykor a galileai férfiak, amikor Krisztus fölemelkedett az Olajfák
hegyéről. Akik szentek, akik mindenben követték a szelíd példaképet, kitörő örömmel
kiáltanak majd, amint meglátják Őt: »Ímé a mi Istenünk, akit mi vártunk, Ő ment meg
minket!« (Ésa 25,9) És egy pillanat alatt elváltoznak, egy szempillantás alatt az utolsó
trombitaszóra – arra a trombitaszóra, amely felkelti az alvó szenteket, s kihívja őket
porágyukból, dicsőséges halhatatlanságba öltözötten. Így kiáltanak: Győzelem, diadal a halál
és a sír felett!” (Early Writings [Korai írások], 110. o.)
Október 11. Ítélet a második adventkor

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő
eljövetelekor és az Ő országában…” (2Tim 4,1)
„Az ítélet az egész világmindenség előtt történik, mert ebben az ítéletben Isten
kormányzása igazolást nyer, s törvénye »szentnek, igaznak és jónak« bizonyul majd.
Mindenki sorsa eldől, és az ítéletet kimondják mindenkire. A bűn akkor nem tűnik majd
vonzónak, és meglátszik visszataszító rútsága.” (Sons and Daughters of God [Isten fiai és
leányai], 361. o.)
214
„Nincs olyan emberi nyelv, amely ábrázolni tudná az Emberfia második eljövetelének
jeleneteit az ég felhőiben. Dicsőségében jön el, s az Atya és a szent angyalok dicsőségében. A
világosság ruhájába öltözötten érkezik, amelyet az örökkévalóság napjai óta viselt. Angyalok
társulnak hozzá útján, tízezerszer tízezren. Trombita hangja hallatszik majd, amint az alvó
halottakat előhívja a sírból. Krisztus hangja áthatol a síron, és »mindazok, akik a sírokban
vannak, előjönnek«. »És előtte összegyűlnek majd mind a népek.« Az, aki meghalt az
emberért, ítéli meg őt az utolsó napon, mert az Atya minden ítélettételt a Fiúra bízott, mert Ő
az Emberfia. Micsoda nap lesz az, amikor azok, akik elvetették Krisztust, feltekintenek rá,
akit bűneik általszegeztek.” (Review and Herald, 1899. szeptember 5.)
„Jézus második eljövetelekor azok, akik elfordultak Tőle a földi, hétköznapi dolgokhoz,
önző érdekeket és világi megbecsülést keresve, elismerik tévedésüket. Erről beszél a
Jelenések könyve szerzője: a Föld minden nemzetségéről, minden emberről, akik siratják
Jézust. Ők azok, akik általszegezték. Ezek a szavak nemcsak azokra vonatkoznak, akik
valósággal átszegezték, a Golgota keresztjére feszítve Krisztust, hanem mindazokra, akik
gonosz beszédükkel, helytelen tetteikkel szegzik át Őt ma is.” (Signs of the Times, 1903.
január 28.)
Október 12. Akik Őt általszegezték

„Jézus pedig mondta: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalom
jobbján, és eljőni az ég felhőivel.” (Márk 14,62)
„Amint a zsidó nép vezetői Jézus Krisztus dicsőségét szemlélik, visszaemlékeznek arra,
hogyan bántak az Emberfiával, hogyan csúfolták Őt, és miként zárkóztak fel a nagy hitehagyó
mellett. Világosan látják az egykori jeleneteket. Mindaz, amit Jézus tett, amit mondott, a
megaláztatás, ahová alászállt, hogy megmentse őket a bűn szennyétől, elvonul előttük,
kárhoztatva őket.
Eszükbe jut, amint belovagolt Jeruzsálembe, és látták, hogy könnyekre fakadt,
keseregve a megátalkodott város felett, amely nem fogadja el üzenetét. Ismét felhangzik
fülükben a szelíd aggódás hangja, melyet oly sokszor hallottak.
A Getsemáne-kertbeli jelenet is megelevenedik előttük, és hallják Krisztus megrázó
imáját: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár.« (Mát 26,39)
Pilátus hangját is hallják, amint azt mondja: »Egyáltalán nem találok benne bűnt.«
Látják a szégyenteljes jelenetet a kihallgatási teremben, amikor Barabbás ott állt Krisztus
mellett, és megvolt a kiváltságuk, hogy a bűntelent válasszák. Ismét Pilátus szavát hallották:
»Tehát kit bocsássak el néktek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?« Hallották a
választ: »Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!« Amikor Pilátus megkérdezte: »Mit
cselekedjek akkor Jézussal?«, a válasz így hangzott: »Feszítsd meg!«
Majd megint látják áldozatukat, amint hordozza a kereszt kárhoztatását. Hallják a
diadalmas hangokat, amint gúnyosan kiáltják: »Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni!«
Most azonban nem a Getsemáne-kertben látják Őt, sem a kihallgatásnál, és nem a
Golgota keresztjén. Megaláztatásának jelei eltűntek, és most Isten arcába néznek – az arcba,
215
melyet leköptek, melyet a papok és vezetők kezükkel ütöttek. Az igazság most a maga eleven
mivoltában nyilatkozik meg előttük.” (Review and Herald, 1899. szeptember 5.)
Október 13. A hűtlen pásztorokat elsöprő harag

„Előhívom ellene minden hegyem felől a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek
fegyvere a másik ellen lészen.” (Ezék 38,21) „A gonoszok szívét átjárja a keserűség. De nem
azt sajnálják, hogy elfeledkeztek Istenről és embertársaikról, hanem azt, hogy Isten győzött.
Bűneik következményeit siratják, de gonoszságukat nem bánják meg. Minden követ
megmozgatnának a győzelemért.
A papság és az emberek belátják, hogy nem törekedtek az Istennel való kapcsolatra.
Felismerik, hogy lázadtak az igaz és igazságos törvények szerzője ellen. A mennyei elvek
semmibevételével a bűn, a viszály, a gyűlölet és a gonoszság ezer és ezer forrását fakasztották
fel, mígnem a Föld egyetlen nagy harcmezővé, erkölcsi fertővé vált. Ez a kép tárul most azok
elé, akik elvetették az igazságot és melengették a tévelygést. Nyelv nem tudja kifejezni,
mennyire vágynak az engedetlenek és a hitehagyók arra, amit örökre elvesztettek – az örök
életre. Azok, akiket képességeikért és ékesszólásukért bálványozott a világ, most valós
megvilágításban látják ezeket. Felismerik, mit játszottak el törvényszegésükkel, és azok
lábához esnek, akiknek a kitartását semmibe vették, kigúnyolták. Most beismerik, hogy Isten
őket is szerette.
Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de
mindannyian egy emberként, elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok
tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevételére biztatták, és
arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók
kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek
tombolnak a dühtől. »Elvesztünk! – kiáltják. – És ti okoztátok a pusztulásunkat!« Rátámadnak
a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják rájuk a
legszörnyűbb átkokat. Akik egykor babérkoszorút helyeztek vezetőik homlokára, most az
elpusztításukra törnek. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, rosszakaróik
ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér.” (A nagy küzdelem, 654–656. o.,
Október 14. A Bárány haragja

„A föld királyai, a fejedelmek, a gazdagok, a vezérek, a hatalmasok, és minden szolga
és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyek kőszikláiba. És mondták a
hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a
királyiszékben ül, és a Bárány haragjától.” (Jel 6,15–16)
„Elhallgat a gúnyolódó tréfálkozás. A hazug ajkak elnémulnak. Megszűnik a fegyverek
zaja, a csata kavargása, a harci lárma, és nincs többé »vérbe fertőztetett öltözet« (Ésa 9,5).
Csak az ima, a sírás és a jajveszékelés hangja hallatszik. A nemrég még gúnyolódó ajkak ezt
kiáltják: »Eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?« A gonoszok azért
imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak azzal,
akit semmibe vettek és elutasítottak.
216
Ismerik azt a hangot, amely a halottak fülébe is eljut. Hányszor hívta megtérésre őket ez
a csendes, kedves hang! Hányszor szólt barát és testvér ajkáról a Megváltó szívhez szóló
kérlelése! A kegyelmet elutasítóknak semmi sem olyan kárhoztató, vádoló, mint az a hang,
amely oly sokáig esdekelt: »Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért
halnátok meg?« (Ezék 33,11) Ó, ha ez a hang ismeretlen lett volna nekik! Jézus ezt mondja:
»Hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; és
elhagytátok minden tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok.« (Péld 1,24–25) Ez
a hang emlékeket ébreszt bennük, amelyeket szívesen elfelejtenének – a semmibe vett
intéseket, a viszszautasított hívásokat, a lebecsült kiváltságokat.
Az igazság megtagadóinak életében vannak pillanatok, amikor megjelennek előttük
képmutató életük kínzó emlékei, lelkiismeretük felébred, és lelkük eleped a mit sem érő
sajnálkozástól. De ez nem is hasonlítható ahhoz a bűntudathoz, amely akkor támad bennük,
amikor »eljő, mint a vihar, az, amitől féltek«, és a nyomorúság »mint forgószél, elközelget«
(Péld 1,27). Akkor azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a
megdicsőültekre sugárzó fényességet…” (A nagy küzdelem, 642–644. o., Korszakok
Október 15. Isten ítélete és az armageddoni csata

„Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, Ő minden
testnek ítélő bírája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.” (Jer 25,31)
„Hatezer évig folyt a nagy küzdelem. Isten Fia és a menny követei harcoltak a
gonoszság hatalma ellen. Inteni, tanítani, menteni akarták az embereket. Most már mindenki
döntött. A gonoszok teljesen Sátán mellé álltak az Isten elleni harcban. Ütött az óra, hogy
Isten megvédje sárba tiport törvényének tekintélyét. Ez a küzdelem nemcsak Sátán ellen,
hanem az emberek ellen is folyik. »Pere van az Úrnak a népekkel… a hitetleneket fegyverre
veti!« (Jer 25,31)
Megkapták a szabadulás jegyét azok, »akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az
utálatosságokért, amelyeket cselekedtek«. Most elindul a halál angyala – az ezékieli látomás
fegyverrel ábrázolt angyala –, aki ezt a parancsot kapta: »Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és
asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el.« (Ezék 9,4. 6) Az ítélet végrehajtása a nép
állítólagos lelki őrei között kezdődik. Először a hamis őröknek kell elpusztulniuk.
»Az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld
a vért, és el nem fedi megöletteit többé.« (Ésa 26,21) »És ez lesz a csapás, amellyel
megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a
húsuk, éspedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is
megsenyved szájukban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük,
úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel
kezét.« (Zak 14,12–13) Isten elegyítetlen haragjának félelmetes kiáradásakor elhullanak a
Föld gonosz lakói az ádáz indulattal vívott eszeveszett harcban – papok, hatalmasságok, a
nép, gazdagok és szegények, nagyok és kicsinyek. »És azon a napon az Úrtól levágatnak a
föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, el
217
sem temettetnek.« (Jer 25,33)” (A nagy küzdelem, 656–657. o., Korszakok nyomában, 582–
583. o.)
Október 16. A végső harc jellege

„Felnyitotta az Úr az Ő tárházát, és előhozta az Ő haragjának szereit: mert e cselekedet
az Úré, a Seregek Uráé Káldea földén.” (Jer 50,25)
„Isten felhasználja a természet erőit, hogy megtörje ellenségei hatalmát. »Tűz és jégeső,
hó és köd, szélvihar, amelyek az Ő rendelését cselekszik.« (Zsolt 148,8) Amikor a pogány
emoreusok elhatározták, hogy dacolnak az Úr akaratával, Isten közbeavatkozott, nagy köveket
hullatva az égből Izráel ellenségeire. A Szentírás kijelentése szerint még nagyobb ütközetre
kerül majd sor a földi történelem utolsó szakaszában, amikor »felnyitja az Úr az Ő tárházát, és
előhozza haragjának fegyvereit« (Jer 50,25). »Eljutottál-e a hónak tárházához? – kérdezi Isten
–, vagy a jégeső tárházát láttad-e? Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború
napjára.« (Jób 38,22–23) A próféta leírja a pusztulást, amely bekövetkezik majd, amikor
»nagy szózat jön ki a mennyei templomból«, és kijelenti: »Meglett!… és nagy jégeső, mint
egy-egy talentom, szállt az égből az emberekre.« (Jel 16,17. 21)” (Pátriárkák és próféták, 509.
„A földi történelem utolsó napjaiban háború fog dúlni.” (Review and Herald, 1897.
október 19.)
„A gonosz erői nem adják fel a küzdelmet harc nélkül. De a Gondviselés is kiveszi
részét az armageddoni csatából. Az Úr seregének fejedelme a menynyei angyalok élére áll,
hogy irányítsa a csatát. Akinek öltözékére ez a név van írva: királyok Királya és uraknak Ura,
Ő vezeti előre a menny seregeit fehér lovakon, tiszta fehér vászonba öltözötten.” (HNA
Biblia-kommentár VII., 982–983. o.)
„Amikor Krisztus újra eljön a Földre, akkor megrázza »nemcsak a földet, hanem az eget
is« (Zsid 12,26). »Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba.« »Az ég
mint írás egybehajtatik.« (Ésa 24,20; 34,4) »Az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig
megégve felbomlanak, a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.« (2Pét 3,10) »De az Úr az Ő
népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!« (Jóel 3,16)” (Jézus élete, 780. o., magyar
kiadás: 691. o.)
Október 17. „Legyetek készen ti is!”

„Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az
embernek Fia.” (Mát 24,44)
„Ha Krisztus ma jelenne meg az ég felhőiben, ki volna kész, hogy találkozzék Vele?
Tegyük fel, hogy úgy kerülünk be a mennyek országába, amint most vagyunk. Fel lennénk
készülve arra, hogy Isten szentjeivel találkozzunk, és összhangban éljünk a királyi családdal, a
mennyei uralkodó gyermekeivel? Milyen előkészületet tettünk az ítéletre várva? Békességünk
van Istennel?… Törekszünk segíteni a körülöttünk lévőknek, akár családtagjainknak, akár a
szomszédainknak – bárkinek, akivel érintkezésbe kerülünk, aki nem tartja meg Isten
parancsolatait?… Ne felejtsük el, hogy a hitvallás értéktelen, ha mindennapi életünk mást
218
mutat. Mennyei Atyánk tudja, hogy megtartjuk-e törvényét igazságban. Tudja, mit teszünk,
éppen mire gondolunk, vagy mit mondunk. Készen állunk arra, hogy találkozzunk a mennyei
Királlyal? Amikor eljön az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel, ki tudjuk-e
mondani: »Ímé a mi Istenünk, akit mi vártunk, aki megtart minket.« (Ésa 25,9) Azokhoz, akik
ezt tudják mondani, Krisztus így szól majd: Jöjjetek feljebb! Szerettetek engem, szívesen
cselekedtétek az én akaratomat, s most beléphettek a szent városba, és megkapjátok az örök
élet koronáját.
Ha lehetséges lenne, hogy úgy jussunk be a mennybe, ahogy vagyunk, hányan tudnának
közülünk Istenre tekinteni? Kinek lenne menyegzői ruhája? Hányan lennének folt
nélküliek?… Ez a megtisztulásunk ideje, meg kell tisztítanunk jellemruhánkat a Bárány
vérében. János azt mondja: »Ímé az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.« (Ján 1,29)
Szabaduljunk meg a bűneinktől!…
Kérve kérlek benneteket, testvéreim, munkálkodjatok odaadóan, hogy megkaphassátok
az örök életet! A jutalom megéri a küzdelmet, megéri az erőfeszítést… A versenyen, amelyen
futunk, mindenki megkaphatja a felajánlott jutalmat: az örök élet koronáját. Szeretném ezt a
koronát, szeretném, ha Isten segítségével az enyém lenne. Ragaszkodom az igazsághoz, hogy
megláthassam a Királyt az Ő szépségében.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 356. o.)
Október 19. Az igazak feltámadása

„Megelevenednek halottaid, és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek,
akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa
26,19)
„A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen
felgöngyölödik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből.
A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az
alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: »Ébredjetek,
ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!« A halottak mindenütt
meghallják ezt a hangot, és akik hallják – minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és
népből, mérhetetlen sokan –, életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan
dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. »Halál! Hol a te fullánkod? Pokol? Hol a te
diadalmad?« – kiáltják (1Kor 15,55). Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog
győzelmi kiáltásban olvad össze.
Az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel… A halandó,
romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, ekkor tökéletes, szép és halhatatlan
lesz. Minden fogyatékosság és rútság a sírban marad.
Az élő igazak »nagy hirtelen, egy szempillantásban« elváltoznak. Isten szava nyomán
megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket
az Úr elé a levegőbe. Az angyalok »egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld
egyik végétől a másik végéig«.” (A nagy küzdelem, 641., 644–645. o., Korszakok nyomában,
570–573. o.)
219
„Amikor a kicsiny gyermekek előjönnek a halhatatlanságra porágyukból, azonnal

anyjuk karjába repülnek.” (Selected Messages II., 260. o., Szemelvények Ellen G. White
írásaiból II., 241. o.)
„Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé
el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába.” (A nagy
küzdelem, 645. o., Korszakok nyomában, 573. o.)
Október 19. „Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő

szavát”
„Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban
vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik
pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5,28–29)
„Az Életadó előszólítja majd megvásárolt tulajdonát az első feltámadáskor. Addig a
diadalmas óráig, amikor az utolsó trombita felharsan, és az óriási sereg kijön örök
győzelemre, minden alvó szent biztonságban van, védelem alatt, mint drága ékkő, akiket Isten
név szerint ismer. Az Üdvözítő hatalma által, aki bennük lakozott, míg éltek, és mert isteni
természet részesei voltak, előhozatnak a halálból.
»Eljön az óra – mondta Krisztus –, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az Ő szavát, és kijönnek.« Ez a hang visszhangzik mindenütt, és minden szent, aki
Jézusban alszik, felkel és elhagyja börtönét. Akkor a jellem erénye, amelyet Krisztus igaz
élete által nyertünk, a Magasságoshoz kapcsol minket.
Az alvó szentek diadala dicső lesz a feltámadás reggelén… Az Életadó
halhatatlansággal koronázza meg mindazokat, akik kijöttek a sírból.
Ott áll a feltámadott sereg. Az utolsó gondolat a halálé és fájdalmáé volt, ám most
hirdetik: »Halál, hol a te fullánkod? Sírgödör, hol a te diadalmad?« Övék a halhatatlanság, és
fölemelkednek, hogy találkozzanak Urukkal… Angyalok állnak mindkét oldalon…
Felhangzik az angyali kórus, és a győzelem énekét éneklik. A megváltottak serege csatlakozik
hozzájuk… Ó, micsoda zene! Tökéletes a harmónia. Minden hang ezt hirdeti: »Méltó a
megöletett Bárány!… Lelke szenvedése folytán látni fog.«” (Sons and Daughters of God
[Isten fiai és leányai], 359. o.)
Október 20. A feltámadás titkai

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll… Akit
magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim
megemésztettek énbennem.” (Jób 19,25. 27)
„A feltámadáskor megőrizzük személyiségünket, jellemünket, noha nem ugyanazokból
az anyagi részecskékből épül fel a testünk, ahogy a sírba szálltunk. Isten csodálatos művei
titkok számunkra. Az ember lelke, jelleme Istennél õriztetik meg. Isten a maga idejében
előhívja a halottakat, hogy ismét az élet leheletét adja nekik, és élettel ruházza fel a száraz
csontokat. Ugyanaz az alak jön elő, de minden betegségtől és hibától mentesen. Ismét él, s
ugyanazokat a személyiségjegyeket hordozza, így a barát megismeri majd a barátot. Nincs
220
olyan isteni törvény a természetben, amely megmutatja, hogyan adja vissza Isten az anyagnak
ugyanazokat az azonosító részecskéit, amelyek a halál előtt a testet alkották. Isten az
igazaknak testet ad, olyat, amely Neki tetszik.
Pál mindezt a földbe vetett maggal szemlélteti. Az elültetett mag elbomlik, de új mag
jön elő. A gabonaszemben levő természetes anyag, amely elbomlik, sohasem olyannak kel ki,
mint amilyen előtte volt, de Isten testet ad neki, amilyen Neki tetszik. Sokkal finomabb
anyagból lesz az emberi test, mert ez új teremtés. Elvettetett a természetes test, és feltámadt a
lelki test.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1092. o.)
„A hívő meghalhat, ahogyan Krisztus meghalt, de a Megváltó élete benne van. Élete
elrejtetett Krisztussal Istenben. »Eljöttem, hogy életük legyen – mondta Jézus –, és hogy
bővelkedhessenek.« A hívők eggyé tétetnek Vele a jelenlegi életben, hogy egyek legyenek
Vele az örökkévalóságon át… Az utolsó napon feltámasztja őket mint önmaga részét…
Krisztus eggyé válik velünk, hogy mi is eggyé lehessünk Vele az istenségben.” (Review and
Herald, 1901. június 18.)
Október 21. Az örök élet kezdete

„Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az Ő
Fiában van.” (1Ján 5,11)
„Jézus Krisztus feltámadása mindenek végső feltámadását példázta, azokét, akik
Őbenne alszanak.” (Signs of the Times, 1878. szeptember 26.)
„A keresztény meghalhat, de Krisztus élete benne van, és az igazak feltámadásakor új
életre kel.” (Review and Herald, 1901. október 1.)
„»Krisztusban élet volt, és az élet az emberek világossága volt.« Itt nem a fizikai életről
van szó, hanem a halhatatlanságról, a valódi életről, amely egyedül Isten tulajdona. Az
Igének, aki Istennel volt, aki Isten volt, élete volt önmagában. A fizikai életet mindenki
megkapja. Ez nem örök vagy halhatatlan, mert Isten, az életadó ismét elveheti. Az embernek
semmi hatalma nincs az élete fölött. De Krisztus élete nem kölcsönzött élet. Senki sem veheti
el az életet Tőle. »Leteszem azt magamtól« – mondta. Őbenne valóban élet volt, eredeti, nem
kölcsönzött, nem leszármazás útján nyert. Ez az élet nem az ember veleszületett sajátossága,
csak Jézus Krisztus által birtokolhatjuk. (…)
Amikor Jézus felvette az emberi természetet, életét tekintve a Mindenhatótól függött.
Emberi természetében megragadta Isten mennyei erejét, és az emberi család minden tagjának
megvan az előjoga, hogy ezt tegye…
Ha megbánjuk törvényszegéseinket, és elfogadjuk Krisztust mint Életadót… eggyé
válunk Vele, s akaratunk összhangba kerül az isteni akarattal. Részeseivé leszünk Krisztus
életének, amely örök. Krisztus életének elfogadása által Istentől halhatatlanságot nyerünk,
mert Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége testileg. Ez az élet az isteninek az
emberivel való titokzatos szövetsége és együttműködése.” (Signs of the Times, 1897. április
8.; június 17.)
221
„Krisztus egy testté lett velünk, hogy mi egy lélek lehessünk Ővele. Ez az az egység,
amelynek ereje által előjöhetünk majd a sírból – nemcsak Krisztus erejének
megnyilatkozásaképpen, hanem mert hit által az Ő élete a miénk lesz. Akik megismerik
Krisztus igaz jellemét, és befogadják Őt a szívükbe, azoknak örök életük van. Krisztus a
Lélek által lakozik bennünk, és Isten Lelke, ha hittel befogadjuk a szívünkbe, az örök élet
kezdete.” (Jézus élete, 388. o., magyar kiadás: 331. o.)
Október 22. Felismerjük majd egymást

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint
van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor
13,12)
„Ráismerünk majd barátainkra, ahogyan a tanítványok is megismerték Jézust. Lehet,
hogy e halandó életben testük eltorzult, megbetegedett vagy megcsúnyult, de tökéletes testi-
lelki egészségben támadnak majd fel, azonosságukat azonban megdicsőült testükben is
teljesen megőrzik. Akkor úgy ismerünk majd, amint mi is megismertettünk (1Kor 13,12). A
feltámadottak arcán, amelyet a Jézus arcáról fénylő világosság tesz sugárzóvá, felismerjük
azok vonásait, akiket szerettünk.” (Jézus élete, 804., magyar kiadás: 709. o.)
„A megváltottak találkoznak egymással, és felismerik azokat, akiknek figyelmét a
megfeszített Üdvözítőre irányították. Milyen áldott beszélgetést folytatnak majd az
üdvözültek! »Bűnös voltam, Isten és reménység nélkül éltem a világban, de te eljöttél
hozzám, és megmutattad nekem a drága Üdvözítőt mint egyetlen reménységemet…« »Pogány
voltam, pogány országban. Elhagytad barátaidat és kényelmes otthonodat, és eljöttél, hogy
megtanítsd nekem, hogyan találok Jézusra, és hogy hihetek Benne mint egyetlen igaz
Istenben. Leromboltam bálványaimat és Istent imádtam, s most látom Őt színről színre.
Megváltattam, örökre megváltattam, és mindig láthatom azt, akit szeretek…«
Mások hálájukat fejezik ki azok iránt, akik táplálták az éhezőt és felruházták a
mezítelent. »Amikor kétségbeesés tartotta fogva lelkemet, hitetlen mivoltomban az Úr
hozzám küldött téged, hogy a remény és a vigasztalás szavait szóld. Ennivalót hoztál nekem,
és megnyitottad számomra Isten Igéjét, hogy ráébressz lelki szükségleteimre. Úgy bántál
velem, mint egy testvérrel. Együtt éreztél velem bánatomban, vigasztaltad meggyötört és
megsebzett lelkemet, hogy meg tudtam ragadni Krisztus kezét, amelyet felém nyújtott, hogy
megmentsen engem. Tudatlanságomban türelmesen tanítottál arra, hogy van egy Atyám a
mennyben, aki törődik velem. Elolvastad nekem Isten Igéjének drága ígéreteit. Te ihletted
bennem a hitet, hogy Ő majd üdvözít engem. Szívem meglágyult, behódolt, megtört, amikor
arról az áldozatról gondolkodtam, amit Krisztus hozott értem… Itt vagyok, megmentve,
örökre megmentve, hogy az Ő jelenlétében éljek és dicsőítsem Őt, aki az életét adta értem.«
Micsoda öröm lesz, amikor a megváltottak találkoznak azokkal, akik terhet hordoztak
értük! És akik nem azért éltek, hogy maguknak kedvezzenek, hanem hogy áldásul
szolgálhassanak az elesetteknek, akiknek oly kevés öröm jutott a Földön – szívük ujjong majd
a boldogságtól!” (My Life Today [Az én életem ma], 353. o.)
222
Október 23. A boldog reménység

„Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak
dicsősége megjelenését.” (Tit 2,13)
„Jézus megígérte: elmegy és helyet készít számunkra, hogy ahol Ő van, mi is ott
lehessünk. Örökké drága arcának világosságában lakozhatunk majd. Szívem ujjong az
örömtől e diadalmas távlat láttán. Már majdnem otthon vagyunk. Menny, édes menny! Ez a
mi örök otthonunk. Minden pillanatban örülök annak, hogy Jézus él, és mert Ő él, mi is élni
fogunk. Lelkem azt mondja: Dicsérd az Urat! A teljesség Jézusban van, mindenre elegendő,
miért halnánk meg, vagy tengődnénk idegen földeken?
Éhezem, szomjazom az üdvösséget, az Isten akaratával való teljes összhangot. Jó
reménységünk van Jézus által. Ő lelkünk bátorságos és erős horgonya, és beljebb hatol a
kárpitnál. Ez a reménység többet ér minden evilági gazdagságnál, így a földi kincsek nem
jelentenek ösztönzést számunkra, hiszen azok mulandók. Reménységünk megragadja a
láthatatlan örökséget, s azokat a kincseket, amelyek tartósak, romolhatatlanok, tiszták, és nem
múlnak, nem halványulnak el…
Mulandó testünk meghalhat, és sírba temethető. Az áldott reménység mégis él a
feltámadásig, amikor Jézus hangja előhívja az alvó port. Akkor örvendezünk majd az áldott,
dicső reménység teljességének. Tudjuk, hogy kinek hittünk. Nem futottunk hiába, és nem
munkálkodtunk hasztalanul. Gazdag jutalom van előttünk, és ha bátorsággal kitartunk,
biztosan elnyerjük…
Van üdvösség számunkra, miért vagyunk hát távol a forrástól? Miért nem jövünk
Jézushoz, hogy lelkünk felfrissüljön és virágozhasson Istenben? Miért ragaszkodunk annyira a
földi dolgokhoz? Van valami jobb, hogy gondolkodjunk és beszéljünk róla… Időzzünk Jézus
szeretetteljes, folt nélküli jelleménél, és szemlélés által mi is elváltozunk majd ugyanarra a
képmásra. Legyetek bátrak! Higgyetek Istenben!” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken],
352. o.)
Október 24. Az igazak elváltozása

„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből:
és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik
megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thess 4,16–17)
„Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő. Gyönyörűséges volt. Eleinte nem vettük
észre, hogy Jézus a felhőn ül, de amint a földhöz közeledett, lassan kivehető volt fenséges
alakja… Isten Fiának hangja előszólította az alvó szenteket, akik most dicső halhatatlanságba
öltöztek. Az élő szentek pedig egy pillanat alatt elváltoztak, és a feltámadottakkal együtt
felvitettek a felhőszekérre. Fenséges volt, amint a felhőszekér fölfelé haladt. Mindkét oldalán
szárnyak és alattuk kerekek voltak. És amint felfelé gördült, felhangzott a dicsőítés, a felhő
körül levő szent angyalok is ezt kiáltották: »Szent, szent, szent az Úr Isten, a Mindenható!« És
a szentek a felhőn azt kiáltották: »Dicsőség! Alleluja!« (…)
223
Mindannyiunkat körülvett a felhő, és hét napon át emelkedtünk fel az üvegtenger felé,

ahol Jézus saját kezével helyezte fejünkre a koronákat. Aranyhárfát és győzelmi pálmát
kaptunk Urunktól. A 144 000 az üvegtengeren állt. Néhányuknak igen ragyogó koronája volt,
másoknak kevésbé. Egyesek koronáján sok csillag volt, másokén csak néhány. Mindenki
tökéletesen elégedett volt a koronájával. Válluktól lábukig érő, ragyogó, fehér köpenybe
voltak öltözve. Angyalok vették körül a megváltottakat, amint az üvegtengeren át a város
kapuja felé haladtak. Jézus kitárta a gyöngykaput, és azt mondta: »Megmostátok ruháitokat az
én véremben, szilárdan kiálltatok igazságomért, lépjetek be!«” (Early Writings [Korai írások],
35., 16–17. o.)
„Egy hang lesz hallható, minden más zenénél csodálatosabb és gazdagabb, amint ezt
mondja: »Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, ami számotokra készíttetett a
világ megalapítása óta!« (Counsels on Stewardship [Tanácsok a sáfárságra], 350. o.)
Október 25. A Föld elnéptelenedik

„Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta, és az égre, de nincsen világossága! Nézek a
hegyekre is, ímé reszketnek, és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és ímé egy ember
sincsen, és az ég madarai is mind elmenekültek.” (Jer 4,23–25)
„Amikor Krisztus eljön, a gonoszokat eltörli a föld színéről. Megemésztődnek szájának
leheletétől, és elpusztulnak dicsőségének fényétől. Krisztus elviszi népét Isten városába, és ez
a bolygó lakatlan lesz. »Ímé az Úr megüresíti a földet, és elpusztítja azt, elfordítja színét, és
elszéleszti lakóit!« »Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik;
mert az Úr szólá e beszédet.« »Mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték,
megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók;
ezért megégnek a föld lakói.« (Ésa 24,1. 3. 5–6)
Az egész Föld olyan, mint egy kietlen pusztaság. A földrengés által elpusztított városok
és falvak romjai, gyökerestől kitépett fák, a tengerből kivetett és a földből kiszakított,
töredezett sziklák hevernek mindenütt, és roppant nagy üregek jelzik az alapjukról levált
hegyek helyét.
Ekkor következik be az az esemény, amelyet az engesztelési nap utolsó ünnepélyes
mozzanata szimbolizált. Amikor a szentek szentjében véget ért a szolgálat, és a bűnért való
áldozat vére által a templom megtisztult Izráel bűneitől, a főpap az élő bűnbakot az Úr elé
állította, és a gyülekezet színe előtt megvallotta felette »Izrael fiainak minden hamisságát és
minden vétkét, mindenféle bűneit, és… azokat a baknak fejére« helyezte (3Móz 16,21).
Amikor pedig a mennyei templomban ér véget az engesztelés munkája, Isten és a mennyei
angyalok, valamint a megváltott sereg színe előtt Jézus hasonlóképpen helyezi Isten népének
bűneit Sátánra. Sátánnak minden bűnért, amelyre rávette az embert, felelnie kell.” (A nagy
Október 26. Sátán megkötözése

„Láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy
lánc a kezében. És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és
megkötözte azt ezer esztendőre.” (Jel 20,1–2)
224
„A Jelenések könyvének írója megjövendöli Sátán száműzését, a Föld kietlenné válását,

és azt, hogy ez az állapot ezer esztendeig fog tartani. Az Úr második eljövetelének és a
gonoszok elpusztulásának ábrázolása után a próféta így folytatja: »Láttam egy angyalt
leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És
megkötözte a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, megkötözte azt ezer
esztendőre, és vetette őt a mélységbe, és bezárta azt, bepecsételte őfelette, hogy többé el ne
hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés
időre.« (Jel 20,1–3)
Hogy a »mélység« kifejezés a kusza és sötét Földet jelenti, az nyilvánvaló más bibliai
igékből. A Föld »kezdetben« való állapotáról a Biblia azt mondja, hogy »kietlen és puszta…
és sötétség volt a mélység színén« (1Móz 1,2). A próféciából kitűnik, hogy ilyenné is alakul
vissza, legalábbis részben. Jeremiás kijelenti: »Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta, és az
égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek, és a halmokra, de mind
ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen, és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek,
és ímé a bő termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az Úr előtt, az Ő
haragjának tüze előtt!« (Jer 4,23–26)
Ezer esztendeig a kietlen Föld lesz Sátánnak és gonosz angyalainak a lakhelye. A
földhöz láncolt Sátánnak nem lesz lehetősége arra, hogy más világokat is felkeressen, és arra
sem, hogy kísértse és megzavarja azokat, akik soha nem buktak el. Ilyen értelemben lesz
megkötözve. Nem lesz a Földön senki, aki felett a hatalmát gyakorolhatná. Meg lesz fosztva a
csalás és a rontás lehetőségétől, ami hosszú századokon át egyedüli öröme volt.” (A nagy
Október 27. A családok újra egyesülnek

„Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert
meglesz a te cselekedeted jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek
vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid viszszajönnek az ő
határaikra.” (Jer 31,16–17)
„Jézus Krisztus az ég felhőin jön el nagy dicsőségben. Ragyogó angyalok sokasága
kíséri majd. Eljön, hogy feltámassza a halottakat, és átváltoztassa az élő szenteket dicsőségről
dicsőségre, s magához vegye azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait. Nem
feledkezett meg róluk, sem ígéretéről. A családtagok újra együtt lehetnek.” (Jézus élete, 632.
„Isten napja nyilvánvalóvá teszi, milyen sokat köszönhet a világ az istenfélő
anyáknak… »Amikor ítélők ülnek le és könyvek nyittatnak meg«, amikor a nagy Bíró »Jól
vagyon«-ját kihirdetik és a halhatatlan dicsőség koronáját teszik a győzők homlokára, sokan
felemelik koronáikat a világegyetem színe előtt, és édesanyjukra mutatva azt mondják: Ő tett
engem azzá, ami vagyok az Isten kegyelme által. Az ő tanítása, imádságai áldásul szolgáltak,
örök üdvösségemre. (…)
A szülők kimondhatatlan örömmel nézik a gyermekeiknek adott koronát, fehér ruhát és
hárfát. A félelem napjai véget értek. Reménységük beteljesedett, nem hiába fáradoztak: a
225
könnyekkel és imádsággal elvetett mag termést hozott, amely végül örömmel lett betakarítva.
Gyermekeik üdvözültek.” (Signs of the Times, 1910. október 11.; 1886. július 1.)
„Ó, régóta emlegetett, régóta remélt, nagy várakozással szemlélt, de teljesen soha meg
értett, csodálatos üdvösség!” (A nagy küzdelem, 645. o.)
„Hűséges követőinek Krisztus mindennapi társa és ismerős barátja volt. Szoros
kapcsolatban és állandó közösségben éltek Istennel. Az Úr dicsősége rajtuk támadt fel,
bennük tükröződik vissza Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Most pedig
örvendeznek a mennyei Király ragyogásának és dicsőségének fényes sugaraiban, az Ő
fenségében. Elkészültek a mennyel való közösségre, mert a menny a szívükben van.”
(Krisztus példázatai, 421. o.)
Október 28. A hűségeseknek elkészített koronák

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az
igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő
megjelenését.” (2Tim 4,7–8) „Isten gyönyörködve tekint az igazakra, nyíltakra és
becsületesekre. Angyalokra bízták az ilyen emberek koronájának elkészítését, s az Isten
trónjáról áradó fény ezeken a ragyogó koronákon tükröződik majd vissza.” (Bizonyságtételek
V., 96. o., magyar kiadás: 75. o.)
„Beszélgessünk mennyei dolgokról. Beszéljünk Jézusról, szeretetteljes lényéről,
dicsőségéről, irántunk megnyilatkozó, soha meg nem szűnő szeretetéről, és hagyjuk, hogy
szívünk túlcsorduljon a Jézus iránt érzett szeretettől és hálától. Ő meghalt, hogy megmentsen
minket. Legyetek készen, hogy találkozzatok Uratokkal békességben! Akik elkészülnek arra,
hogy elfogadják az élet soha el nem halványuló koronáját, örökké Isten országában lakoznak
majd Krisztussal, a mennyei angyalokkal, és azokkal, akiket Krisztus drága vére megváltott.
Ama napon az üdvözültek az Atya és a Fiú dicsőségében tündökölnek majd. A mennyei
angyalok, megérintve aranyhárfáikat, üdvözlik a királyt és győzelmének gyümölcseit –
azokat, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Felcsendül a
diadalének, és betölti a mennyet. Krisztus diadalmaskodott. Belép a mennyei csarnokokba
megváltottaival – azokkal, akik tanúsítják, hogy szenvedésteljes, önfeláldozó küldetése nem
volt hiábavaló.” (Sons and Daughters of God [Isten fiai és leányai], 362. o.)
„A dicsőség koronája ékesíti majd azok homlokát, akik várják Jézust, akik vágyódnak
az Üdvözítő megjelenésére. A várakozókat koronázzák meg dicsőséggel, tisztességgel és
halhatatlansággal a mennyben. Nem kell a világ megbecsüléséről vagy nagyjainak
dicséretéről beszélned. Ez mind hiábavalóság. Csak érintse őket Isten ujja, és nemsokára
visszatérnek a porba. Azt akarom becsülni, ami maradandó, ami halhatatlan, ami nem pusztul
el soha – egy koronát, amely minden más fejdísznél értékesebb, melyet valaha uralkodók
homlokára helyeztek.” (Review and Herald, 1869. augusztus 17.)
226
Október 29. Isten gyermekeinek boldogsága

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az
életnek koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek.” (Jak 1,12)
„Láttam, hogy nagyon sok angyal dicsőséges koronákat hoz a városból, koronát minden
szentnek, rajta a nevével. Amint Jézus elkérte a koronákat, az angyalok átadták Neki, és a
szeretett Jézus saját kezével helyezte a koronákat a szentek fejére. Ugyanígy hozták el az
angyalok a hárfákat is, és Jézus azokat is a szenteknek adta. Az angyalok vezetésével minden
hang hálás, boldog dicséretben csendült fel, és minden kéz rátermetten játszott a hárfák
húrjain, gazdag és tökéletes dallamot…
A városban minden szemet gyönyörködtető volt. Jézus megváltott szentjeire nézett,
arcuk ragyogott a dicsőségtől. A Megváltó így szólt hozzájuk: »Látom lelkem szenvedésének
gyümölcsét, és elégedett vagyok. Ez a mérhetetlen dicsőség örökké a tiétek. Szomorúságotok
véget ért. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem kiáltás, és nem lesz több fájdalom sem…«
Majd láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét… Az élet fájának csodálatos
gyümölcséből a szentek szabadon vehettek. A városban volt a dicsőséges királyi szék,
amelyből az élet vizének kristálytiszta folyója áradt, s partján gyümölcsöt termő, gyönyörű
fák voltak, és az élet fája…
A nyelv túl erőtlen, hogy megkísérelje a menny leírását. Amint elvonult előttem a
tündöklő fény és dicsőség, letettem a tollat és felkiáltottam: »Ó, micsoda szeretet! Milyen
csodálatra méltó szeretet! A legemelkedettebb nyelv sem képes leírni a menny dicsőségét és
az Üdvözítő szeretetének egyedülálló mélységeit.«” (The Story of Redemption [A megváltás
története], 413–414. o.)
Október 30. Hazafelé tartunk

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert
elközelget a ti váltságtok.” (Luk 21,28) „Krisztus eljövetele közelebb van most, mint amikor
hívőkké lettünk. A nagy küzdelem a végéhez közeledik. A csapások már megkezdődtek. Az
Úr ünnepélyesen figyelmeztet: »Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem
gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.« (Mát 24,44)
A világtörténelem záró jeleneteinek idején élünk. A jövendölések gyors egymásutánban
teljesednek be. A próbaidő órái sebesen peregnek. Nincs vesztegetni való időnk, egyetlen perc
sem! Ne aludjunk az őrhelyünkön. Senki ne mondja szívében vagy tetteivel: »Halogatja
Urunk az eljövetelét.« A figyelmeztetés komoly szavaival hirdessük Krisztus közeli
eljövetelét. Késztessük az embereket mindenfelé arra, hogy tartsanak bűnbánatot és
meneküljenek a közelgő harag elől. Rázzuk fel őket, hogy lássanak azonnal az előkészülethez,
mert nem tudjuk, mi következik. Lelkészek és hívők menjenek el mindenhová, és mondják
meg a közönyöseknek és nemtörődömöknek, hogy addig keressék az Urat, amíg megtalálható.
A munkások mindenhol aratnivalóval találkoznak, ahol csak hirdetik a Biblia elfelejtett
igazságait. Meglelik majd azokat, akik szívesen elfogadják az igazságot, és a lelkek
megnyerésének szentelik életüket.
227
Az Úr hamarosan eljön – álljunk készen, hogy nyugodtan várhassuk. Határozzuk el,

hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a világosság terjesztéséért a környezetünkben. Ne
csüggedjünk, hanem legyünk derűsek, és mindig Jézusra nézzünk, mert hamarosan eljön, s
készen kell várnunk megjelenését. Milyen dicső lesz megpillantani Őt, s megváltottaiként
fogadni üdvözlését! Régóta várunk, de reménységünk ne halványuljon el. Ha mindig Krisztus
szépségét szemléljük, akkor örökre áldottak leszünk. Hangosan kell hirdetnem: Hazafelé
tartunk! Közeledünk az időhöz, amikor Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy
örök otthonukba vigye megváltottait.
Régóta várjuk Üdvözítőnk eljövetelét. De az ígéret egy hajszálnyival sem
bizonytalanabb. Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott Jézus az Isten trónjától áradó
víz mellé vezet majd, és mindent elmagyaráz, ami földi életünkben történt, a próbákat,
amelyeken átvezetett, hogy tökéletesítse jellemünket. Ott majd meglátjuk az Édent, teljes
dicsőségében és szépségében. Az Üdvözítő lába elé tesszük majd koronáinkat, melyeket
fejünkre helyezett, és aranyhárfáinkon játszva betöltjük a mennyet Isten dicséretével.”
(Bizonyságtételek VIII., 252–254. o.)
Október 31. Jutalma Vele van

„Ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek,
amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22,12) „Munkánk itt hamarosan véget ér, s mindenki a tettei
szerint kap jutalmat. Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Láttam,
hogy akik a legtöbb nehézséget viselték el az igazságért, nem gondolják nehéznek a sorsukat,
hanem meggyőződtek róla, hogy a menny minden fáradságot megér.” (Bizonyságtételek I.,
381. o., magyar kiadás: 357. o.)
„Minden egyes napotokat az elhanyagolt kötelességekről, önzésről, csalásról, lopásról,
mások rászedéséről szóló feljegyzések terhelik. A gonoszságok milyen rémítő mennyisége
gyülemlik össze az ítélet napjára! Amikor Krisztus eljön, minden embert a cselekedetei
szerint jutalmaz. Sokan szégyenkeznek majd, amikor történetük lapjai felfedik
cselekedeteiket. (…)
Minden jó és minden gonosz tettet, de azok következményeit is szemmel tartja a szívek
kutatója, aki előtt nincs titok. A jutalom is az indítékok szerinti lesz.” (Bizonyságtételek II.,
160., 520. o.)
„Krisztus eljövetele egyre közeledik, kevés időnk van a munkára. Férfiak és nők
kárhoznak el… Isten átalakító hatalma ragadjon meg mindnyájunkat, hogy megértsük a
pusztuló világ szükségleteit. Üzenetem lényege ez: Készüljetek fel az Úrral való találkozásra!
Égjenek lámpásaitok, hogy az igazság fénye bevilágítsa a főutakat és az ösvényeket. Az egész
világ figyelmeztetésre vár, mindenkinek el kell mondanunk, hogy elközelített minden dolgok
vége… Igyekezzünk újonnan megtérni. Isten Lelkének jelenlétére van szükségünk, hogy
szívünk megszelídüljön, s ne vigyünk kemény lelkületet a munkába. Imádkozom, hogy a
Szentlélek teljesen birtokába vehesse szívünket. Viselkedjünk Isten gyermekeihez méltón,
Őhozzá forduljunk tanácsért, s legyünk készek végrehajtani terveit, bárhol is tárja elénk
azokat. Ha ilyen néppé válunk, megdicsőítjük Istent, s igyekezetünk tanúi így szólnak:
Ámen.” (Bizonyságtételek IX., 105–108. o., magyar kiadás: 70–72. o.)
228
NOVEMBER - Menny és Föld a millennium idején

November 1. Sátán és angyalainak fogsága
„Az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő
lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.” (Júd 6)
„A Föld elhagyott pusztasághoz hasonlít. Csak romok mindenütt: a földrengés miatt
elpusztult városok és falvak maradványai, a helyükből elmozdult hegyek helyén hatalmas
üregek, repedezett sziklák mindenfelé, amelyeket a tenger vetett ki magából, vagy a hegyekről
szakadtak le, és gyökerestől kitépett fák körös-körül… Ez lesz Sátánnak és angyalainak
lakhelye ezer éven át.
Ide lesz száműzve Sátán, a feldúlt Földön vándorol, és látnia kell az Isten törvénye
elleni lázadás következményeit. Egy évezreden át eszi gyümölcsét az átoknak, amelyet ő
okozott. A Földről többé nem távozhat el, nem mehet más bolygókra, hogy kísértse azokat,
akik nem buktak el. Ez idő alatt Sátán szenvedni fog. Bukása óta állandóan a gonoszságnak
élt. De most megfosztották hatalmától, és eltűnődhet azon, amit több ezer éven át cselekedett.
Remegve, félelemmel tekint előre a rémületes jövő felé, amikor bűnhődnie kell minden
gonoszságért, amit elkövetett, és meg kell fizetnie mindazokért a bűnökért is, amikre másokat
kísértett.
Hallottam az angyalok és a szentek hálaénekét – amely úgy hangzott, mintha tízezer
hangszer játszott volna –, mert Sátán nem háborgatja és nem kísérti őket többé, s mert más
világok lakói is megszabadultak jelenlététől és kísértéseitől.” (Early Writings [Korai írások],
290. o.)
„Isten népének Sátán fogsága felszabadulást jelent. Így szól a próféta: »És majd ama
napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól, és ama kemény
szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett, e gúnydalt mondod Babilon királya felett [aki itt
Sátánt ábrázolja], és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét. Aki népeket vert dühében
szüntelen való veréssel, leigázott nemzeteket haraggal, kergettetik feltartóztathatatlanul.« (Ésa
14,3–6)” (A nagy küzdelem, 660. o., Korszakok nyomában, 586. o.)
November 2. A bennünket őrző angyalok

„Az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt
91,11)
„Majd ha Isten gondviselését az örökkévalóság fényénél szemléljük, akkor fogjuk
felismerni, hogy gondoskodásáért és az angyalokon keresztül nyújtott segítségéért mivel
tartozunk. Mennyei lények vettek részt tevékenyen az ügyeinkben. Megjelentek olyan
öltözékben, amely ragyogott, mint a villámlás, de megjelentek mint emberek is, utazók
köntösében. Elfogadták emberi otthonok vendégszeretetét, és éjszakai vándorok vezetői
voltak. Meghiúsították a pusztító szándékát, elfordították a romboló csapásait.
E világ vezetői nem tudják, hogy tanácsüléseiken gyakran angyalok voltak a szóvivők.
A tanácskozásokon és a tárgyalótermekben mennyei üzenetvivők terjesztették elő az
229
üldözöttek és elnyomottak ügyét. Meghiúsították a gonoszok szándékát, feltartóztatták őket,

hogy ne hozhassanak bajt és szenvedést Isten gyermekeire. A menny iskolájában tanulók előtt
mindez feltárul majd.
Minden megváltott ember megérti majd, hogyan nyilatkozott meg életében az angyalok
szolgálata. Az angyal, aki vigyázott ránk az első pillanattól kezdve, betakarta fejünket a
veszedelem napján, aki megjelölte nyughelyünket, elsőként üdvözöl majd a feltámadás
reggelén – milyen lesz beszélgetni vele, és megismerni az isteni gondviselést az életünkben.
(…)
Ha kezünkben van Isten szava, mindannyiunknak – bármilyen is a sorsunk a földi
életben – olyan társaságban lehet részünk, amilyet választunk: hallgathatjuk az emberiség
legjobbjait és legnemesebbjeit, és figyelhetünk az Örökkévaló szavaira, amint emberekkel
beszél. Ha tanulmányozzuk Isten szavát, elmélkedünk elgondolásain és tettein, melyekbe
angyalok vágyakoznak betekinteni (1Pét 1,12), a mennyei lények társaságában lehetünk.”
(Education [Nevelés], 304–305., 129. o.)
November 3. Örömteljes fogadtatás Isten városában

„Mondta néki az ő ura: Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak
ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mát 25,23)
„Jézus leírhatatlan szeretettel köszönti hűséges gyermekeit »Uruk örömében«. A
Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán
megmentett embereket. Az üdvözültek osztoznak a Megváltó örömében, amikor a szentek
között meglátják azokat, akik imáik, fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk nyomán tértek
Krisztushoz. A fenséges fehér trón köré gyűlve, kimondhatatlan öröm tölti el szívüket, látva
mindazokat, akiket ők vezettek Krisztushoz. Látják, hogy ők is megnyertek másokat, és az ő
gyümölcseik is további embereket. Mindnyájan révbe jutottak. Koronájukat Jézus lábához
teszik, és dicsérik Őt az örökkévalóságon át.
Amikor Jézus Isten városában fogadja a megváltottakat, elragadtatott ujjongás zeng a
mennyben. A két Ádám találkozik. Isten Fia kitárt karral fogadja az emberiség ősét, akit Ő
teremtett, aki Alkotója ellen vétkezett, akinek bűnéért a Megváltó testén viseli a keresztre
feszítés nyomát. Amikor Ádám megpillantja a durva szögek helyét, Urának nem a keblére,
hanem alázattal a lábához borul, és így kiált: »Méltó, méltó a megöletett Bárány!« A
Megváltó gyengéden felemeli Ádámot, és tekintetét rég elvesztett édeni otthonára irányítja.
Ádám élete az Édenből való kiűzetés után tele volt gyötrelemmel. Minden hervadó
levél, minden áldozati állat, a gyönyörű természet minden betegsége, az ember tisztaságán
ejtett szennyfoltok újra meg újra emlékeztették bűnére. Mérhetetlenül mardosta a bűntudat,
amikor látta a sokasodó gonoszságot, és amikor óvó szavára az volt a szemrehányó válasz,
hogy ő okozta a bűnt. Csaknem ezer éven át viselte türelmes alázattal vétkének büntetését.
Őszintén megbánta bűnét. Bízott a megígért Megváltó érdemeiben, és a feltámadás
reménységével halt meg. Isten Fia jóvátette az ember kudarcát és bukását. Jézus engesztelő
szolgálata nyomán Ádám visszakapja korábbi birodalmát.” (A nagy küzdelem, 647–648. o.,
230
November 4. A megváltottak öröme

„Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett,
megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsid
12,2)
„»Ezeket beszéltem néktek – mondta Krisztus –, hogy megmaradjon tibennetek az én
örömem, és a ti örömetek beteljék.« (Ján 15,11)
Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és
önfeláldozással teli földi életébe örömet hozott az a gondolat, hogy a sok erőfeszítés nem
hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel
bennünket a porból, jellemünket saját jellemének mintájára újjáalakítja, és megszépíti
dicsőségével.
Krisztus látta, hogy lelke miként gyötrődik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme
előtt a végtelenség, az örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik az Ő megaláztatása árán
bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték Őt
össze. Bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az Ő sebei árán gyógyulnak meg.
Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a megváltottakat, amint éneklik Mózes és a
Bárány énekét. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, és ártatlan lelkére nehezednek a
világ bűnei, s bár kimondhatatlan lelki gyötrelem árnya borul reá, de az elé táruló örömért
vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével.
Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz
az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig fenntartva. Hit által már itt
osztozhatunk a Megváltó örömében.” (Ministry of Healing, 504. o., A nagy Orvos
lábnyomán, 364–365. o.)
„Akik befogadják Őt, azoknak hatalmat ad, hogy Isten fiaivá válhassanak, hogy végül
Isten övéinek fogadja be őket, s Vele lakjanak az örökkévalóságon át. Ha ebben az életben
hűségesek Istenhez, végül »látni fogják arcát és homlokukon viselik nevét«. Mi más a menny
boldogsága, mint látnunk az Urat? Mi lehetne nagyobb boldogság a bűnösök számára, akiket
Krisztus kegyelme mentett meg, mint látni Istent, s Atyjuknak ismerni Őt?” (Bizonyságtételek
VIII., 268. o.)
November 5. Az üdvözültek hálája

„És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben
megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Mát
25,40)
„Az Isten népe védelmében véghezvitt minden tettünket úgy jutalmazza mennyei
Atyánk, mintha Őérte tettük volna.” (My Life Today [Az én életem ma], 364. o.)
„Milyen elégedett lesz minden egyes arató, amikor meghallja Jézus tiszta hangját, amint
ezt mondja: »Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, ami néktek készíttetett a
világ alapítása óta!« Lépjetek be Uratok örömébe!
231
A Megváltó megdicsőül, mert nem halt meg hiába. Az örvendező szívű megváltottak,
akik együtt munkálkodtak Istennel, örömmel látják majd, hogy nem hiába fáradoztak a
pusztuló, haldokló bűnösökért. Elfelejtették már a küzdelemmel, nehézségekkel teli órákat, a
zavaró körülményeket, a szív bánatát, amikor néhányan elutasították azokat a dolgokat,
amelyek a békességükre valók. Többé nem emlékeznek a sok fájdalomra, amint azokat nézik,
akiket meg akartak nyerni Jézus Krisztus számára, és látják őket az üdvözültek között. Ők is
Isten irgalmának és az Üdvözítő szeretetének gyümölcsei. A dicséret és hála éneke tölti be a
mennyet. (…)
A menny lakosai között nem lesz több viszály. Üdvözöljük majd a megváltottak szent
családját, és hallgatjuk Krisztus szavait: »Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az
országot, amely tinéktek készíttetett a világ alapítása óta!« Megérintjük aranyhárfáinkat, és a
menny gazdag zenével telik meg. Jézus lábaihoz tesszük csillogó koronáinkat, és dicsőséget
adunk Néki, aki győzedelmeskedett értünk.
Talán vannak dolgok, amiket nem értünk. A Biblia néhány kijelentése titokzatosnak
tűnik, mert túl van az emberi felfogóképesség határán. De amint Üdvözítőnk az élő vizekhez
vezet minket, világossá teszi előttünk mindazt, amit nem értettünk pontosan.” (Review and
Herald, 1907. október 10.; augusztus 8.)
November 6. Az Atya és a Fiú szeretete

„És az Úr akarta Őt megrontani betegség által; hogy ha önlelkét áldozatul adja, magot
lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az Ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke
szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és
vétkeiket Ő viseli.” (Ésa 53,10–11)
„Isten szeretete mérhetetlen és hasonlíthatatlan. Végtelen… Amikor elgondolkozunk
Krisztus magas rangján és dicsőségén, látjuk, milyen volt az a szeretet, amely arra késztette,
hogy feláldozza magát a Golgota keresztjén az elveszett világ megváltásáért. Ez csodálattal és
ámulattal tölti el a szentek szívét az örök korszakokon át – miért ne elmélkednénk róla itt,
ebben a világban is…
Ó, a kegyesség titka – Isten megjelent testben! Ez a titok egyre nő, amint megpróbáljuk
megérteni. Felfoghatatlan, és emberek mégis megengedik, hogy földi, világi dolgok
feltartóztassák azt a keveset is, amit halandó lényük képes meglátni Jézusból és páratlan
szeretetéből… Hogyan lelkesedhetünk földi, közönséges dolgokért, miért nem köti le
figyelmünket a Golgota keresztje, a szeretet, amely Isten drága Fiának halálában nyilatkozott
meg?…
Mindezt a megaláztatást és gyötrelmet azért viselte el, hogy a vándorokat, bűnösöket és
hálátlanokat visszavezesse az Atya házához. Ó, az áldott otthon, nem engedhetem meg
magamnak, hogy elveszítsem! Ha üdvözülök, Isten országában a megváltás tervének új
mélységeit ismerhetem majd meg. Minden megváltott szent megismeri az Atya és a Fiú
szeretetét, és úgy fogja értékelni, mint soha azelőtt. A dicséret énekei törnek fel a halhatatlan
ajkakról. Jézus szeretett minket, az életét adta értünk. Megdicsőült testben, gazdagabb
képességekkel, tisztává lett szívvel, megtisztított ajakkal dicsérjük majd az üdvözítő szeretet
nagyságát és gazdagságát. A mennyben nem lesznek szenvedők, sem kételkedők, akiket meg
232
kell győzni az örökkévaló dolgok valóságáról, sem előítéletek, sem borzalmas bűnök, hanem
képesek leszünk a minden ismeretet felülmúló szeretetre. Nyugalom – hála Istennek,
megnyugvás vár Isten népére, ahol Jézus vezeti a megváltottakat az élő vizekhez. Akkor
beteljesedik, amiért Atyjához imádkozott: »Azt akarom, hogy akiket nékem adtál, velem
legyenek, ahol én vagyok.«” (That I May Know Him [Hogy megismerhessem Őt], 371. o.)
November 7. Végre otthon!

„Az ő ura pedig mondta néki: Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak
ezután, menj be a te uradnak örömébe.” (Mát 25,21)
„Ha világunk pompájában és szépségében gyönyörködünk, gondoljunk az eljövendő
világra, amelyben soha semmi nyoma nem lesz a bűnnek és a halálnak, ahol a természetre
nem vetül a mulandóság árnya… Képzeljétek magatokat az üdvözültek boldog otthonába, és
gondoljatok arra, hogy ez az ország olyan dicső lesz, amilyet a legmerészebb képzelet sem
képes lefesteni. Az a sok jó adomány, amelyet Isten a természetben ajándékoz nekünk, csak
halvány tükörképe az Ő dicsőségének. Meg van írva: »Amiket szem nem látott, fül nem
hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.« (1Kor
2,9) (…)
Megnyílnak a menny kapui, hogy Isten gyermekei beléphessenek, s a dicsőség
Királyának szavai a legszebb zeneként jutnak fülükbe: »Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!« (Mát 25,34)
Ezután örömmel üdvözlik a megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készített
számukra.«” (Krisztushoz vezető lépések, 86–87., 125–126. o.)
„Ezután láttam, hogy Jézus a város kapuja felé vezette a megváltottak seregét. Kitárta a
ragyogó kaput, s az igazság követői beléphettek. A városban minden szemet gyönyörködtető
volt. Túláradó dicsőséget láttam mindenfelé. Jézus megváltott szentjeire tekintett: arcuk
boldogságtól ragyogott. A Megváltó így szólt hozzájuk: »Látom lelkem szenvedésének
gyümölcsét, s elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség örökké a tiétek. Szenvedésetek véget
ért. Többé nem lesz halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás.«
…A nyelv túl erőtlen, hogy híven leírhassa a menny dicsőségét. Amikor ez a jelenet
feltárul előttem, a csodálkozástól a lélegzetem is eláll. A menny rendkívüli és
felülmúlhatatlan szépségétől elbűvölve leteszem a tollat, és elragadtatva kiáltok fel: Ó,
micsoda szeretet! Milyen csodás szeretet! A legfennköltebb nyelv sem tudja érzékeltetni a
menny végtelen dicsőségét és a Megváltó szeretetének kikutathatatlan mélységeit.” (Early
Writings [Korai írások], 288–289. o.)
November 8. „Az Úr azt nézi, ami a szívben van”

„Az Úr azonban mondta Sámuelnek: Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát,
mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a
szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7)
233
„Sokszor éppen azokat tartjuk reménytelen esetnek, akiket Jézus magához vonz… De
sokan ott lesznek a mennyben, akikről nem is feltételeznénk. Az ember a látszatból ítél, Isten
pedig a szív alapján.” (Krisztus példázatai, 71–72. o.)
„Lesznek néhányan a megváltottak között, akik az élet utolsó óráiban kapaszkodtak
Krisztusba. Amikor meghaltak, nem értették tökéletesen a megváltás tervét, de a mennyben
mindent megismernek majd.” (HNA Biblia-kommentár V., 1124. o.)
„A kereszten vívott haláltusájakor Jézusra a vigasztalás egyetlen sugara vetett fényt. Ez
a bűnbánó tolvaj imája volt… Ez a bűnös ember Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva ott
függött a keresztfán, meglátta Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Amikor a
tehetetlen, haldokló lélek az ugyancsak haldokló Megváltóra bízta magát, hangjában
félelemmel keveredett a reménység: »Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a Te
országodban!« (Luk 23,42) Jézus nem hagyta őt válasz nélkül: »Bizony mondom néked ma:
velem leszel a paradicsomban.« (Luk 23,43)” (Jézus élete, 749– 750. o., magyar kiadás: 660–
661. o.)
„Ilyen hitet juttatnak kifejezésre a tizenegy órai munkások (Mát 20,6–9), akik éppen
annyi jutalmat kapnak, mint azok, akik sok órán át munkálkodtak. A tolvaj hittel,
bűnbeismeréssel és bűnbánattal kérte Isten bocsánatát. Teljes komolysággal kért, mint aki
teljességgel megértette, hogy Krisztus meg tudná menteni, ha akarná.” (HNA Biblia-
kommentár V., 1125. o.)
„Lehet, hogy azok, akiket Krisztus megdicsér az ítéletben, keveset tudtak a
hittudományból, de becsben tartották az Ő alapelveit. Az isteni Lélek befolyása következtében
áldássá lettek a körülöttük élők számára. A pogányok között is vannak olyanok, akikben
megnyilvánul a jóság lelkülete. Még mielőtt az élet igéi fülükbe jutottak volna,
megbarátkoztak a misszionáriusokkal, sőt akár saját életük árán is szolgáltak nekik. A
pogányok közül sokan tudatlanul imádják Istent. A világosság még nem jutott el hozzájuk
emberi közbenjárás útján, mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik,
hallották az Ő hangját, amint a természet által megszólítja őket, és megtették azt, amit a
törvény megkövetelt tőlük. Életük bizonyítja, hogy a Szentlélek érintette szívüket, és Isten
saját gyermekeinek ismeri el őket.
…Mily boldogság tölti majd be a Végtelen szeretet szívét, amint követői csodálkozva és
örömmel hallják dicsérő szavait!” (Jézus élete, 638. o., magyar kiadás: 555. o.)
November 9. Minden kérdésünkre választ kapunk

„Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim
útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésa 55,9)
„Terveink nem mindig azonosak Isten terveivel… Ő, aki jobban ismer minket, mint mi
magunk, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése miatt nem engedi,
hogy saját önző becsvágyunknak tegyünk eleget. Nem engedi, hogy elmenjünk a ránk váró
egyszerű, de szent feladatok mellett. Sok esetben pontosan ezek jelentik azt az
elengedhetetlen iskolát, amelyben felkészülhetünk a nagyobb feladatokra. Sokszor
meghiúsulnak saját terveink, hogy Isten elgondolása valósulhasson meg az életünkben.
234
Az eljövendő életben fény derül azokra a titkokra, amelyek itt bosszantóak voltak és
csalódást okoztak. Megértjük majd, hogy látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult
reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk.” (Ministry of Healing, 473–474.
o., A nagy Orvos lábnyomán, 341–342. o.)
„Nem mindent tudunk most megérteni Isten titkaiból. De amikor majd Isten családjának
tagjai leszünk, ezek a titkok feltárulnak előttünk… Akkor sok olyan titkot kinyilatkoztat Isten,
amit most el kell rejtenie előlünk, mert még nem készültünk fel, és nem becsüljük eléggé a
már ismert kijelentéseket. A mennyben nyilvánvalókká lesznek a Gondviselő útjai, a
kegyelem titkai Krisztus által feltárulkoznak. Amit az értelem most nem képes felfogni, ott
magyarázatot kap. Látjuk majd a rendet, amely megmagyarázhatatlan volt, a bölcsességet
mindenben, amit az Úr visszatartott, tudomásunkra jut a mindenben megnyilatkozó jóság és
kegyelmes irgalom. Feltárul előttünk az igazság, homálytól mentesen, teljes ragyogásában. A
szívet dalra fakasztja az öröm: minden viszály örökre véget ért, és minden nehézség
megoldódott.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1091. o.)
„Minden, ami Isten gondviselésében érthetetlennek tűnt, a mennyben világossá válik. A
nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak. Ahol véges
elménk csak zavart és meg nem valósult ígéreteket látott, ott a legtökéletesebb és
leggyönyörűbb összhangra lelünk majd. Megtudjuk, hogy a végtelen szeretet rendelte el a
legnehezebben elviselhető tapasztalatokat. Amikor rájövünk, hogy az Istent szeretőknek
minden javukra szolgált, kimondhatatlan öröm tölti be szívünket.” (Bizonyságtételek IX., 286.
o.)
November 10. „Az odafelvalókkal törődjetek!”

„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol 3,2) „Amikor Isten népe e világ
dolgai helyett a mennyre tekint, meglátja az irgalmasságot, a jóságot és a szánalmat, amelyet
Isten tanúsít az emberek iránt. Szeretete válaszadásra készteti követőit: életük megmutatja
majd a körülöttük lévőknek, hogy Isten Lelkének irányítása és uralma alatt állnak, s az
odafelvalókkal törődnek, nem a földiekkel.
Amikor a mennyről elmélkedünk, a legemelkedettebb gondolatoknál időzhetünk,
melyek csak befogadhatók értelmünk számára, de lehetetlen, hogy felfogjuk az örökkévalóság
hatalmas titkát. Ám ha egész jellemünket a mennyről való gondolkodás befolyásolja, ez
felemelő hatást gyakorol értelmünkre.
Amikor arra gondolunk, hogyan jött el Krisztus a világunkba, hogy meghaljon az
emberért, megértünk valamit a megváltásunkért hozott áldozatából, és meglátjuk, hogy Isten
nélkül nem létezik igazi jóság és nagyság.
Csak a Golgota keresztjéről ragyogó világosságban látjuk meg a bűn mélységét, és hogy
a bűn miatt hová hullott alá az emberiség. Csak a mennyei világosságban érthetünk meg
bármit is a megváltás csodájából.
Nemsokára otthon leszünk, és meghalljuk az Üdvözítő hangját, amint ezt mondja:
»Küzdelmeitek véget értek. Lépjetek be Uratok örömébe!« Hallani szeretném ezeket az áldott
szavakat. Dicsérni, áldani akarom Megváltónkat. Tisztelni akarom azt, aki a trónon ül, s arra
235
vágyom, hogy hangomat újra meg újra visszhangozzák a menny csarnokai. Isten minden
segítséget és erőt megad nekünk, és akkor megízlelhetjük az eljövendő világ örömeit.” (In
Heavenly Places [Mennyei helyeken], 368. o.)
November 11. A megváltottak jutalma

„Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3,14)
„Amikor a hűségesek Isten és a Bárány trónja köré gyűlnek, dicső lesz a jutalmuk. Isten
dicsőségét látva János halottként esett össze, nem bírta elviselni a fenséges látványt. De
amikor Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, amint van. A
trón előtt állnak, mert a szeretett Fiú elfogadta őket. Isten minden álnokságukat eltörölte,
minden bűnüket elfedte. Most már láthatják az Úr királyi székének teljes dicsőségét. Részt
vettek Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltásban, részestársai az örömben;
ott látják Isten országában a megmentetteket, akik Istent fogják dicsőíteni az örökkévalóságon
át.
Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az
angyalok hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt és győzelmének gyümölcseit – azokat, akik
megmosták és fehérré tették ruhájukat a Bárány vérében. Diadalének csendül majd fel, és
betölti az egész mennyet. Krisztus győzelmet aratott. A mennyei udvarokba lép megváltottai
kíséretében, akik tanúsítják, hogy szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló.
A földi zarándokokra a mennyben otthon, az igazak ruhája, a dicsőség koronája és a
győzelem pálmái várnak. Minden, ami Isten gondviselésében érthetetlen volt számukra, a
mennyben világossá válik. A nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem
titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és meg nem valósult ígéreteket
látott, ott a legtökéletesebb és leggyönyörűbb összhangra lelünk majd. Megtudjuk, hogy a
végtelen szeretet rendelte el a legnehezebben elviselhető tapasztalatokat. Amikor rájövünk,
hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgált, kimondhatatlan öröm tölti be a szívünket.
Testvéreim, siessetek, készüljetek fel Krisztus eljövetelére! Napról napra vessétek ki
szívetekből a világ szeretetét. Értsétek meg tapasztalatból, mit jelent közösségben lenni
Krisztussal. Készüljetek fel az ítéletre, hogy amikor Jézus eljön, azok között lehessetek, akik
békében találkoznak Vele.” (Bizonyságtételek IX., 285–286. o., magyar kiadás: 193–194. o.)
November 12. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott…”

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket
Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)
„Akik igazán szeretik Istent, arra vágyódnak, hogy mások áldására lehessenek
talentumaikkal, melyeket Istentől kaptak. A menny kapui szélesre tárulnak majd, hogy
befogadják őket, és a dicsőség Királyától hallhatják e szavakat: »Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.« (Mát 25,34)
A megváltottak örömmel látják majd a hajlékokat, melyeket Jézus készített számukra.
Ott nem lesznek hitványak és gonoszok, hanem csak azok, akik isteni segítséggel
tökéletes jellemet alakítottak ki. Krisztus vére eltávolított minden bűnös hajlamot, minden
236
tökéletlenséget, s dicsősége – amely a Nap ragyogását is felülmúlja – tündököl bennük.

Jellemének erkölcsi szépsége és tökéletessége ragyog át rajtuk. Isten trónja előtt hiba és
fogyatékosság nélkül valók, s osztoznak az angyalok méltóságában és előjogaiban.
»Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket
Isten készített az Őt szeretőknek.« Tekintettel a dicső örökségre, amely a miénk lehet: »Mit
adhat az ember váltságul a maga lelkéért?« (Mát 16,26) Lehet szegény, mégis gazdagsága és
méltósága lehet önmagában, amilyet a világ soha nem tudna adni. A megváltott és bűntől
megtisztított lélek páratlan értékű az Isten szolgálatára szánt minden nemes tulajdonságával.”
(In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 367. o.)
„Örökre az áldott otthonban lakozni, lélekben, testben és elmében Teremtőnk tökéletes
hasonlóságát hordozni, nem a bűn és átok sötét nyomait, s végtelen korszakokon át fejlődni a
bölcsességben és szentségben, ismeretben, felfedezve a gondolkodás új területeit, új csodákra,
új dicsőségekre lelni, növekedve az ismeretben, örömben és szeretetben, megismerve azt, ami
eddig meghaladta képességeinket, a végtelen örömöt, szeretetet és bölcsességet – ez az a cél,
amelyre a keresztény reménysége irányul.” (Counsels to Parents, Teachers and Students
[Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 55. o.)
November 13. Jog az élet fájához

„A folyóvízen innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt terem, minden
hónapban meghozván gyümölcsét; és le-
velei a pogányok gyógyítására valók.” (Jel 22,2) „Éden kertjében az élet fáján termő
gyümölcsnek természetfölötti jó tulajdonságai voltak. Aki evett a fáról, örök életet nyert. A fa
gyümölcse a halál ellenszere volt… A bűnbeesés után a mennyei gazda átültette az élet fáját a
mennyei Paradicsomba.” (Bizonyságtételek VIII., 288. o.)
„A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a
kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon vehetnek róla,
miképpen ősszüleink is a bűnbeesésük előtt. E halhatatlan fának a levelei a nemzetek
gyógyítására valók. Az emberek minden fájdalma eltűnik. Többé soha nem éreznek
betegséget, szomorúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Jézus
meglátja lelke szenvedésének gyümölcseit, és megelégszik, amikor a megváltottak, akik
szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt
gyötrődtek, összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlanságot adó gyümölcséből.
Ősszüleink ehhez való jogukat eljátszották Isten parancsának figyelmen kívül hagyásával. De
többé nem leszünk kitéve annak a veszélynek, hogy ismét elveszítjük jogunkat az élet fájához,
mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálban.” (My Life
Today [Az én életem ma], 355. o.)
„Az Isten minden parancsa iránti engedelmesség volt a feltétele, hogy ehessenek az élet
fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott… A Krisztus általi engedelmesség a jellem
tökéletességét adja az embernek, és jogot az élet fájához. Jézus Krisztus egyértelműen
megfogalmazza, milyen feltétele van annak, hogy az ember ismét részesülhessen a fa
gyümölcséből: »Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet
237
fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.« (Jel 22,14)” (HNA Biblia-kommentár I.,

1086. o.)
„A rég elveszített Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak,
mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó
maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei »az Úrnak, a mi Istenünknek« szépségét
viselik majd testben, lélekben, értelemben. Uruk tökéletességét tükrözik. Ó, sokat emlegetett,
régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!” (A
nagy küzdelem, 645. o., Korszakok nyomában, 573. o.)
November 14. A szivárvánnyal körülvett trón

„Hallottam szózatot az égből, mint sok vizek zúgását és mint nagy mennydörgésnek
szavát; és hallottam hárfások szavát, akik a hárfájukkal hárfáztak. És énekeltek mintegy új
éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem
tanulhatta azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” (Jel
14,2–3)
„A trón feletti szivárvány örökkévaló bizonyságtétel: »Isten úgy szerette a világot, hogy
az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen.« (Ján 3,16)
Ahogy a szivárványt a felhőben a napfény és a zápor egyesülése alakítja ki, úgy
képviseli a királyi széket körülvevő szivárvány az irgalom és igazság egyesült erejét. Nem az
igazságnak kell egyedül fenntartania, mert ez elhomályosítaná a trón feletti szivárvány
dicsőségét, és az ember csak a törvény büntetését látná. De ahol nincs igazság, ott nem lenne
stabilitása Isten kormányzatának. Az ítélet és irgalom együttese teszi teljessé az üdvösséget…
Az irgalom felhív bennünket, hogy lépjünk be a kapukon Isten városába, az igazság
pedig minden engedelmes léleknek megad minden kiváltságot – mint a királyi család
tagjának, a mennyei király gyermekének. Ha jellemünk fogyatékos lenne, nem léphetnénk be
a kapukon, melyeket az irgalom megnyitott az engedelmesek előtt. Mert az igazság ott áll a
kapunál, és szentséget igényel mindenkitől, aki látni fogja Istent.
Ha hatályon kívül helyeznék az igazságot, kinyithatná-e az isteni irgalom a kapukat az
egész emberiség előtt, a jellemre való tekintet nélkül? A hűtlenné válás és lázadás rosszabb
feltételei alakulnának ki a mennyben, mint mielőtt Sátánt kiűzték. A menny békéje,
boldogsága és összhangja megtörne. A mennybe érkezés nem változtatja meg az ember
jellemét; a megváltottak boldogsága abból fakad, hogy jellemük már a Földön átalakult
Krisztus képmására. A szentek először a földi életben voltak szentek.
Az ember üdvösségének – amiért Krisztus ilyen áldozatot hozott – van egyedül értéke,
mert ez szabadít meg a bűntől… Isten törvényét tehát nem gyengíti az evangélium, de a bűn
hatalma megtörik, és az irgalom jogarát a bűnbánó bűnös felé nyújtják… Isten sohasem
feledkezik meg követõiről a gonosz ellen vívott küzdelmükben. Jézusról beszéljünk, Őróla
elmélkedjünk!” (Review and Herald, 1892. december 13.)
238
November 15. Látni fogjuk a Királyt

„A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.” (Ésa 33,17)
„Ha látni akarjuk a mennyei Királyt az Ő szépségében, arra érdemesen kell élnünk. Fel
kell nőnünk, el kell hagynunk gyerekes elképzeléseinket. Amikor provokáció ér bennünket,
ne szóljunk. Ezek azok az alkalmak, amikor a hallgatás ékesszólás. Türelmet, kedvességet és
megbocsátást kell tanúsítanunk, amelyek nyomán Isten fiainak és leányainak nevezhetnek
minket. Bíznunk kell Jézusban, hinnünk kell Őbenne, Őrá kell építenünk. Jézus nyomdokain
kell járnunk. »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét
mindennap, és kövessen engem.« (Luk 9,23) Lehet súlyos kereszt hallgatni, amikor hallgatni
kell. Ez fájdalmas lehet, de hadd biztosítsalak téged, hogy a hallgatás eredményesebb a
gonosz legyőzésében, mint a dühös szavak vihara.
Itt, ebben a világban kell megtanulnunk, milyenek legyünk, hogy helyünk lehessen a
mennyei csarnokokban. Meg kell tanulnunk a leckéket, amelyeket Krisztus meg akar tanítani
nekünk, hogy felkészülhessünk a menny magasabb iskolájára, ahol az Üdvözítő az élet
folyója mellett vezet bennünket, és sok olyan dolgot elmond, amit itt nem tudtunk
megérteni… Látni fogjuk Isten dicsőségét, ahogyan itt soha nem láttuk. Csak egy pillantást
vethetünk ma a dicsőségre, mert nem járunk az Úr után, hogy megismerjük Őt.” (In Heavenly
Places [Mennyei helyeken], 365. o.)
„Minden helyes elv, a földi iskolában megtanult minden igazság éppúgy előrevisz
bennünket, mintha a mennyei iskolában sajátítottuk volna el. Ahogy Krisztus járt és
beszélgetett tanítványaival e földi szolgálata során, úgy fog bennünket is tanítani a mennyei
iskolában. Olyan igazságokat nyilatkoztat ki előttünk, amelyek ebben az életben rejtett titkok
maradnak a bűntől meggyengült emberi értelem korlátai miatt. A mennyei iskolában
lehetőségünk lesz arra, hogy lépésről lépésre eljussunk a tudás legmagasabb csúcsára. A
mennyei Király gyermekeiként örökké a királyi család tagjaival lakozunk majd, s látni fogjuk
a Királyt szeplőtelen szépségében.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok
szülőknek, tanároknak és diákoknak], 208–209. o.)
„Régóta várunk, reménységünk mégse halványuljon el. Ha meglátjuk a Királyt az Ő
szépségében, örökre áldottak leszünk.” (Bizonyságtételek VIII., 253. o.)
November 16. A száznegyvennégyezer

„És láttam, ímé egy Bárány állt Sion hegyén, és ővele száznegyvennégy ezeren, akiknek
homlokán írva volt az Ő Atyjának neve.” (Jel 14,1)
„A trón a kristálytengerre néz, amely az Istentől rásugárzó dicsőségben mintha tűzben
égő üvegből lenne. A tengeren sorakoznak fel azok, akik diadalmaskodtak »a fenevadon és az
ő képén, bélyegén és az ő nevének számán«. A száznegyvennégyezer a Báránnyal Sion
hegyén áll, kezükben az »Istennek hárfái«, és a »hárfások szava«, »akik az ő hárfájukkal
hárfáznak«, olyan, mint a sok víz zúgása és nagy mennydörgés hangja. A trón előtt »új
éneket« énekelnek, amelyet a száznegyvennégyezren kívül senki más nem tanulhat meg. Ez
Mózes éneke és a Bárányé – a szabadulás éneke. Ez az ének csak a száznegyvennégyezeré,
mert ez tapasztalatuk éneke – olyan tapasztalaté, amilyen másnak soha nem volt. »Ezek azok,
239
akik követik a Bárányt, valahová megy.« Krisztus a földről, az élők közül ragadta el őket, és
ők »Istennek és a Báránynak zsengéi« (Jel 15,2–3; 14,1–5). »Ezek azok, akik jöttek a nagy
nyomorúságból.« Olyan nyomorúságot viseltek el, amilyen nem volt, amióta nép kezdett
lenni. Kiállták Jákób éjszakájának gyötrelmeit, és közbenjáró nélkül álltak meg az utolsó
csapások idején. De megszabadultak, mert »megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették
ruháikat a Bárány vérében«. »Szájukban nem találtatott álnokság, mert… feddhetetlenek«
Isten előtt. »Ezért vannak Isten királyi széke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő
templomában; és aki a királyi széken ül, kiterjeszti sátorát felettük.« Az éhség és a ragály a
szemük láttára tette pusztasággá a Földet. A nap nagy hőséggel perzselte az embereket. Ők is
szenvedtek, éheztek, szomjaztak. De »nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé,
sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette
van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről
minden könnyet.« (Jel 7,14–17)” (A nagy küzdelem, 648–649. o., Korszakok nyomában,
576–577. o.)
November 17. Az üdvözültek nagy sokasága

„Azután láttam, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott,
minden nemzetből és ágazatból, népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt
álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.” (Jel 7,9)
„Minden ágazatból, nyelvből, nemzetből és népből ott állnak Isten és a Bárány
királyiszéke előtt, szeplőtelen, folt nélküli ruhában és drágakövekkel ékesített koronákkal. Az
angyal azt mondta: »Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták ruháikat és
megfehérítették«, míg azok, akik inkább a gyönyöröket szerették, mint Istent, az önmaguktól
semmit meg nem tagadók, az engedetlenek elveszítették mind a két világot. Sem a földi, sem
a halhatatlan élet nem az övék.
Azok a diadalmas emberek, akik most a győzelem énekét éneklik a mennyben,
megjárták a földi szenvedések tüzes kemencéjét. A szűkölködésből, éhségből és gyötrelemből
jöttek, a teljes önmegtagadásból és a csalódásokból. Nézz rájuk, a győztesekre! Nem
szegények többé, nem bánkódnak többé, s nem gyűlöletesek más emberek előtt a Krisztusért.
Nézd mennyei öltözéküket, amely fehér és ragyogó, minden királyi ruhánál gazdagabb. Nézd
hit által drágakövekkel kirakott koronáikat – egyetlen földi uralkodó homlokát sem ékesítette
ilyen diadém.
Figyeld hangjukat, amint hozsannát énekelnek, a győzelem pálmaágait lengetve.
Dallamos zene tölti be a mennyet, amint felhangzanak e szavak: Méltó, méltó a megöletett
Bárány, aki ismét feltámadt, örökre. Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a
Bárányé. És az angyali sereg visszhangozza az örömteli, diadalmas éneket: »Ámen: Áldás és
dicsőség, hálaadás és tisztesség, hatalom és erő a mi Istenünknek, mind örökkön-örökké.« (Jel
7,12)
Ama napon nyilvánvaló lesz, hogy az igaz életűek voltak a bölcsek, míg a bűnösök és
engedetlenek ostobán cselekedtek… Szégyen és örök megvetés az osztályrészük. Akik
együttműködtek Krisztussal, a mennyei trón közelében lesznek, tisztaságba és az örök
igazságosság ruháiba öltözve.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 371. o.)
240
November 18. A győztes lélek jutalma

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra
visznek, miként a csillagok, örökkönörökké.” (Dán 12,3)
„Amikor Dániel szavaira gondolok, felébredek éjjel, s újra és újra elismételem őket:
»Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra
visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.« Nézz a napra és az ég csillagaira, melyeket
Isten név szerint ismer… Az Úr azt mondja: »Akik sokakat az igazságra visznek, ragyognak,
mint a csillagok, örökkön-örökké.«” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 364. o.)
„Értékelnünk kell a halhatatlanságot, hogy felfoghassuk, milyen fontos az embernek a
tévedésből az igazsághoz térnie. Meg kell értenünk, milyen borzalmas a második halál
gyötrelme. S meg kell értenünk a megváltottakra váró megtiszteltetést és dicsőséget, rá kell
eszmélnünk, mit jelent annak jelenlétében élni, aki meghalt, hogy az embert fölemelhesse,
nemessé tehesse, s királyi koronát adhasson a győzőknek.
Véges értelem nem bírja teljesen felfogni az üdvösség értékét. Milyen hálásan
emlékeznek majd a megváltottak s megdicsőültek a megváltásukban közreműködő
emberekre! Akkor majd senki sem sajnálja az áldozatot, igyekezetet, türelmet, őszinte
vágyakozást a körülötte lévők megtéréséért, s kitartó munkáját mindazokért, akik elvesztek
volna, ha ő elhanyagolja kötelességeit és belefárad a jó cselekedetekbe.
A Pásztor nyájába terelik majd azokat, akik fehér ruhában jelentek meg a trónon ülő
Bárány előtt, s Ő az élet fájához vezeti a hűséges munkásokat, azokkal együtt, akiket
igyekezetükkel megmentettek. Krisztus szolgái, akik hűségesen részt vettek a lelkek
megmentésében, túláradó örömmel látják majd az üdvözülteket, akik osztoznak a Megváltó
dicsőségében. »Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az
igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.«” (Bizonyságtételek V., 620–621. o.,
magyar kiadás: 449–450. o.)
„Az a munka, melyet az emberek Istennel együttműködve végeztek, sohasem vész
kárba, és örök korszakokon át fennmarad.” (Fundamentals of Christian Education [A
keresztény nevelés alapjai], 199. o.)
November 19. Gondolkozzunk a mennyei eseményekről!

„És mondtam néki: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy
nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.”
(Jel 7,14) „János fehér ruhába öltözött csoportot látott… Isten templomában voltak. Ez
történik mindazokkal, akik megragadták Krisztus érdemeit és megmosták ruháikat az Ő
vérében. Isten mindent megtett, hogy Jézus Krisztussal trónjára ülhessünk, de ennek feltétele,
hogy legyünk összhangban Isten törvényével…
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük a mennyet. A menynyeiekről
kellene szólnunk. Ott nincs halál, sem fájdalom. Miért vonakodunk beszélni ezekről a
dolgokról? Miért időzünk csupán a földi ügyeknél? Az apostol arra int, hogy a mennyről
beszélgessünk: »Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust
is várjuk.«
241
Krisztus nemsokára visszatér, hogy összegyűjtse azokat, akik felkészültek, és elviszi

őket erre a dicső helyre. »Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek
eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre.«
(Zsid 9,28) Szeretünk erről az eseményről gondolkodni, vagy nem törődünk vele?
…Minél többet beszélünk Jézusról, annál inkább visszatükrözzük az Ő isteni képmását.
Szemlélés által változunk el. Tapasztalatokat kell szereznünk Krisztussal. Amikor
összegyülekeztek, beszélgessetek Megváltónkról és szabadításáról… Minél többet szólunk
Krisztusról, annál többet látunk meg makulátlan szépségéből…
Akik nem találnak örömet abban, ha Istenről gondolkodnak és beszélgetnek, nem
fognak örülni az eljövendő életnek, ahol Isten örökké jelen van, népe között lakozik. De akik
most, a földi életben szeretnek Istenről és a mennyről gondolkodni, boldogok lesznek ott…
»És semmi elátkozott nem lesz többé; Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és Ő
szolgái szolgálnak Néki. És látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz.« (Jel 22,3–4)”
(In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 370. o.)
November 20. A menny dicsősége

„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülükbe sem jutott, szem nem látott más Istent
Tekívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.” (Ésa 64,3)
„Sokan vágyódtak már arra, hogy betekintsenek a jövőbeli világ dicsőségébe és
megfejtsék az örök titkokat, de hiába próbálkoztak ezzel. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink
és a mi gyermekeinké… Isten, a nagy kinyilatkoztató sok mindent feltárt előttünk, igen fontos
dolgokat, hogy megérthessük a mennyben folyó eseményeket, és tiszteljük az isteni
elgondolásokat…
Jézus mennyeiekre vonatkozó kinyilatkoztatásait csak az tudja megérteni és értékelni,
aki lelkében vágyakozik az igaz élet után. A képzelet megpróbálhatja bemutatni a menny
dicsőségét, de »amiket szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme meg sem gondolt, olyan
dolgokat készít Isten az Őt szeretőknek« (1Kor 2,9).
Mennyei lények vesznek körül bennünket… A világosság angyalai menynyei légkört
teremtenek a lélek körül, felemelve őt a láthatatlan és örök felé. Szemünkkel nem láthatjuk
alakjukat; csak lelki látással lehet érzékelni és megérteni a mennyei dolgokat. A mi emberi
erőnk semmivé lesz a világosság angyalainak kifejezhetetlen dicsősége mellett. Csak a lelki
hallás tudja megkülönböztetni a mennyei hangokat…
Jézus úgy mutatta be önmagát, mint aki az út, az igazság és az élet – az egyetlen
lehetőség arra, hogy elnyerjük az üdvösséget. Elvihet a menny küszöbéig, megmutathatja
nekünk a mennyei szentély dicsőségét, de hit által kell azt szemlélnünk, s nem emberi
szemekkel. Nem felejti el, hogy Isten munkáit kell végeznünk egy olyan világban, ahol
mindent tönkretett a bűn. Ebben a világban, amely erkölcsi sötétségbe öltözött, ahol sötétség
borítja a földet és a népeket, mégis a menny világosságában járhatunk.” (In Heavenly Places
[Mennyei helyeken], 366. o.)
242
November 21. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig
valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)
„Ha a gyülekezet magára öltené Jézus Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne
mindenfajta közösséget a világgal, akkor fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől
nyert ígéretek örök időkre szólnak. Örök gyönyörűségre, örökké tartó örömre. Az igazság
elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag
feltartóztatták is, előrehaladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba
ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki,
amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik.
Mi volt az, ami Isten Fiát segítette fáradságos és áldozatos életén át? Látta lelke
szenvedésének gyümölcseit, és megelégedett. Az örökkévalóságba pillantva látta azok
boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta
a megváltottak ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat, akik Mózes és a
Bárány énekét zengték.
Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a menny boldogságát. A Biblia
feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a
szívélyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s
kitüntetésnek veszik, ha Őérte szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: »Jertek, én
Atyámnak áldottai«, leteszik koronáikat a Megváltó lábához, és így kiáltanak fel: »Méltó a
megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot, bölcsességet és hatalmat!… A
királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-
örökké!« (Mát 25,34; Jel 5,12–13)
Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették
őket, és mindannyian Jézus Krisztust dicsőítik, aki meghalt, hogy emberek elnyerhessék az
Isten létéhez hasonló, magasabb rendű életet. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság,
viszontagság és harc véget ért. Az egész menny visszhangzik a megváltottak győzelmi
énekétől, amikor örömmel zengik: »Méltó, méltó a Bárány, aki megöletett és él, a diadalmas
győző!«” (Az apostolok története, 601–602. o., magyar kiadás: 409–410. o.)
November 22. „Boldogok, akik megmosták ruháikat a Bárány

vérében”
„Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és
bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22,14)
„Azt várjuk, hogy végül bejutunk a mennybe és csatlakozunk a mennyei kórushoz?
Amilyen jellemmel a sírba szállunk, úgy támadunk fel. Most van a megtisztulás ideje…
János látta Isten trónját, és a trón körül egy csoportot, s megkérdezte: »Kik ezek?« A
válasz így hangzott: »Ezek azok, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány
vérében.« (Jel 7,14) Krisztus élő vizek forrásaihoz vezeti őket, és ott van az élet fája is. Olyan
243
élet tárul fel itt előttünk, amely Isten életéhez mérhető. Nincs ott fájdalom, bánat, betegség,
sem halál. Minden békés, harmonikus és szeretetteljes…
Most van itt az ideje, hogy kegyelmet és erőt kapjunk, s összekapcsolva emberi
erőfeszítéseinkkel, igaz jellemet formálhassunk az örök életre. Ha ezt tesszük, tapasztaljuk,
hogy Isten angyalai szolgálnak minket. Isten örökösei és Krisztus örököstársai leszünk.
Amikor az utolsó trombitaszó felharsan, a halottakat Isten előhívja börtönükből, és az élők
egy pillanat alatt elváltoznak, a halhatatlan dicsőség koronáját helyezik majd a győztesek
fejére. A gyöngykapuk feltárulnak azok előtt, akik megtartották az igazságot. A küzdelem
véget ért.
»Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely tinéktek készíttetett a világ
alapítása óta.« (Mát 25,34) Szeretnénk elnyerni ezt az áldást? Én igen, és hiszem, hogy te is.
Bárcsak Isten segítene neked, hogy megharcolhasd az élet csatáit, és győzelmet arass nap mint
nap, s végül azok között legyél, akik beléphetnek a mennybe. Szeresd Jézust… Ne utasítsd
vissza az Üdvözítőt, mert végtelen árat fizetett érted. Látom Jézus szeplőtlen szépségét, és azt
szeretném, ha te is meglátnád.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 369. o.)
November 23. Az ezeréves ítélkezés

„Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való
dolgokat?” (1Kor 6,3)
„Az első és második feltámadás közötti ezer év során ítélet folyik a gonoszok felett. Pál
apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a második adventet követi. »Idő előtt semmit se
ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétség titkait, másrészt
megjelenti a szívek tanácsait.« (1Kor 4,5) Dániel kijelenti, hogy amikor »eljöve az Öregkorú,
ítélet adaték a magasságos egek szenteinek« (Dán 7,22). Ekkor az igazak mennyei
királyokként és papokként uralkodnak. János ezt mondja Jelenések könyvében: »Láték királyi
székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel.« »Lesznek az Istennek és a
Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig.« (Jel 20,4. 6) Erről mondta Pál,
hogy »a szentek a világot ítélik meg« (1Kor 6,2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszok
felett. Összevetik tetteiket a törvénykönyvvel, a Bibliával, és mindenki ügyét a cselekedetei
szerint döntik el. Majd kiszabják a büntetést a gonoszok tettei szerint, s ez az ítélet nevük
mellé kerül a halál könyvébe.
Krisztus és népe Sátánt és angyalait is megítéli. Pál ezt mondja: »Nem tudjátok-é, hogy
angyalokat fogunk ítélni?« (1Kor 6,3) Júdás apostol pedig kijelenti, hogy »az angyalokat is,
akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap
ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta« (Júd 6).
A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a gonoszok feltámadnak, és
megjelennek Isten előtt, hogy »a megírott ítélet« végrehajtassék. A Jelenések könyvének
írója, miután látta az igazak feltámadását, így szólt: »A többi halottak… meg nem
elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő.« (Jel 20,5) Ésaiás pedig ezt mondja a
gonoszokról: »Összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak
tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak.« (Ésa 24,22)” (A nagy küzdelem, 661–662. o.,
244
November 24. Krisztus ismét visszatér a Földre

„Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött
az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok
ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségük minden cselekedetéért, amelyekkel
istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak
Őellene.” (Júd 14–15)
„Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az angyalok kíséretében ismét eljön
a Földre. Félelmetes méltósággal száll alá, és életre szólítja a gonoszokat a végítéletre.
Hatalmas sereg jön elő, megszámlálhatatlan, mint a tenger fövenye. Micsoda különbség van
köztük és azok között, akik az első feltámadáskor léptek ki sírjukból! Az igazakat Jézus
hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a betegség és a halál
nyomait viselik.
Az emberek sokaságát magával ragadja Isten Fiának dicsősége. A gonoszok egy
emberként kiáltják: »Áldott, aki jő az Úrnak nevében!« Nem a Jézus iránti szeretet mondatja
ezt velük. Akaratlanul mondják, az igazság kényszeríti ki szájukból. Most is éppúgy gyűlölik
Krisztust, és szívük éppúgy lázad ellene, mint amikor sírba szálltak. Nincs több
kegyelemidejük a múlt hibáinak helyrehozására. Ennek semmi értelme nem lenne. Az
élethosszig tartó törvényszegés megkeményítette szívüket. A második próbaidő alatt is
megkerülnék Isten kívánalmait, és lázadást szítanának a menny ellen, akárcsak először.
Krisztus az Olajfák hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után fölemelkedett, és
ahol az angyalok megismételték visszatérése ígéretét. A próféta ezt mondja: »Bizony eljön az
Úr, az én Istenem, és minden szent vele. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait,
amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén kettéválik…
igen nagy völggyé. És az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is
egy.« (Zak 14,5. 4. 9) Az új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll az égből a fogadására
megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a szent városba, s Vele népe és az
angyalok.” (A nagy küzdelem, 662–663. o., Korszakok nyomában, 588. o.)
November 25. A második feltámadás

„Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából. És kimegy, hogy
elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket…” (Jel 20,7–8)
„A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a gonoszok feltámadnak, és
megjelennek Isten előtt, hogy »a megírott ítélet« végrehajtassék. A Jelenések könyvének
írója, miután látta az igazak feltámadását, így szólt: »A többi halottak… meg nem
elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő.« (Jel 20,5) Ésaiás pedig ezt mondja a
gonoszokról: »Összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak
tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak.« (Ésa 24,22)” (A nagy küzdelem, 661. o.,
„Ekkor Sátán felkészül az utolsó nagy összecsapásra. Amíg a gonoszság fejedelme nem
gyakorolhatta hatalmát, és nem volt kit becsapnia, tehetetlen és komor volt. De amikor a
gonoszok feltámadnak, és Sátán maga mellett látja a nagy sokaságot, reménye újraéled, és
245
eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. Az elkárhozottak egész seregét zászlaja alá
gyűjti, és megkísérli velük megvalósítani tervét. A gonoszok Sátán foglyai, Krisztus
megtagadásával meghódoltak a lázadó vezér előtt. Most is készek elfogadni javaslatait, és
teljesíteni parancsát. Sátán azonban korábbi ravaszságához híven nem árulja el kilétét.
Fejedelemnek mondja magát, a világ jogos urának, akit jogtalanul kiforgattak örökségéből.
Becsapott alattvalói előtt megváltónak tünteti fel magát. Azt hazudja, hogy az ő hatalma hozta
ki őket a sírból, és azt ígéri, hogy felszabadítja őket a legkegyetlenebb elnyomás alól. Krisztus
távollétében Sátán – állításai alátámasztására – csodákat művel. A gyengéket erőssé teszi, és
mindenkit betölt saját szellemével és erejével. Majd a szentek tábora ellen vezetve őket, el
akarja foglalni Isten városát. Ördögi ujjongással mutat a feltámadtak megszámlálhatatlan
sokaságára, és kijelenti, hogy vezérükként képes lesz legyőzni a várost, s visszaszerezni
trónját és birodalmát.” (A nagy küzdelem, 663. o., Korszakok nyomában, 588–589. o.)
November 26. Az új Jeruzsálem elleni támadás

„Sátán… kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket… hogy
egybegyűjtse őket háborúra…” (Jel 20,7–8)
„Abban a roppant nagy tömegben temérdek ember van az özönvíz előtti időből: magas
kort megért, hatalmas termetű lángelmék, akik a bukott angyalok befolyásának engedve
minden ügyességüket és tudásukat a maguk dicsőségére használták. Csodás művészi
alkotásaik láttán a világ bálványozta tehetségüket. De Isten eltörölte őket a földről kegyetlen
és gonosz találmányaik miatt, amelyek megfertőzték a földet és eltorzították Isten képmását.
Vannak közöttük királyok és hadvezérek, akik népeket győztek le; vitéz emberek, akik soha
egyetlen csatát sem veszítettek el; büszke, becsvágyó harcosok, akiknek közeledtére
birodalmak reszkettek. A halál nem változtatott rajtuk. Sírjukból kilépve felvették megszakadt
gondolataik fonalát. Ugyanaz a győzelmi vágy sarkallja őket, ami a sírba szálláskor bennük
élt.
Sátán először angyalaival tanácskozik, majd a királyokkal, hódítókkal és hatalmasokkal.
Felmérik párthíveik erejét, létszámát, és kijelentik, hogy a városon belüli sereget, amely az ő
seregükhöz képest kicsi, le tudják győzni. Terveket szőnek a gazdag és dicső új Jeruzsálem
elfoglalására. És nyomban készülődni kezdenek a csatára. Leleményes harceszközöket
gyártanak. A sikereikről híres hadvezérek seregekké szervezik a harcosok sokaságát.
Végül támadásra szól a parancs, és a megszámlálhatatlan sereg elindul. Soha nem volt
földi hódítónak ekkora serege. Az első háború óta eltelt századok során soha nem hívtak össze
ehhez fogható hadat. Sátán, a leggyakorlottabb hadvezér áll a had élén. Angyalai is egyesítik
erejüket a végső harcra. Királyok és harcedzett katonák zárkóznak fel Sátán mögé, majd
hatalmas csapatok következnek parancsnokaik vezérletével. A tömött sorok katonai
pontossággal haladnak a repedezett földön Isten városa felé. De Jézus parancsára bezárulnak
az új Jeruzsálem kapui. Sátán seregei körülveszik a várost, és felkészülnek az ostromra.” (A
nagy küzdelem, 664. o., Korszakok nyomában, 589–590. o.)
246
November 27. Az utolsó ítélet

„És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani Isten előtt; és könyvek nyittattak
meg, majd egy más könyv nyittatott meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak
azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20,12)
„Krisztus ekkor ismét megmutatkozik az ellenség előtt. Messze a város felett, fényes,
arany alapzatú trónon ül Isten Fia, és körülötte országának polgárai. Nincs nyelv, amely el
tudná mondani, nincs toll, amely le tudná írni Krisztus hatalmát és fenségét. Az Örökkévaló
Atya dicsősége beragyogja a Fiút, betölti Isten városát, és a kapukon át bevilágítja az egész
földet.
A trónhoz legközelebb azok állnak, akik egykor Sátán ügyéért buzgólkodtak, de aztán
tűzből kikapott üszökként mélységes, lelkes odaszentelődéssel követték Megváltójukat. Majd
azok következnek, akiknek a jelleme hazug és hitetlen környezetben jutott el a keresztény
tökéletességre, akik tisztelték Isten törvényét, amikor a keresztény világ érvénytelennek
mondta; s azok az embermilliók, akik a korszakok hosszú során mártírként szenvedtek
hitükért. Mögöttük pedig »nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden
nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből… a trón előtt és a Bárány előtt… fehér ruhákba
öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak« (Jel 7,9).
A megváltottak dicsérő énekbe kezdenek. Énekük betölti a levegőt. »Az üdvösség a mi
Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé.« (Jel 7,10) Az angyalok és a szeráfok
ajkáról is az imádat hangja csendül… A föld és a menny összesereglett lakóinak jelenlétében
megtörténik Isten Fiának megkoronázása. Majd a királyok Királya, aki megkapta a
legnagyobb méltóságot és hatalmat, ítéletet mond a kormányzata ellen lázadókra, s
végrehajtja ítéletét törvénye megszegõin és népe sanyargatóin… A gonoszoknak, mihelyt a
könyvek megnyílnak és Jézus rájuk tekint, minden bűnük eszükbe jut.” (A nagy küzdelem,
665–666. o., Korszakok nyomában, 590–591. o.)
November 28. Isten minden cselekedetet megítél

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár
gonosz legyen az.” (Préd 12,16)
„A fényképész művészete pusztán belevési a hasonlóságot a romlandó anyagba, de az
élet mennyei feljegyzéseiben a jellem hűségesen kiábrázolódik, és ez a feljegyzés soha nem
törlődhet, csak az elfedező Áldozat vére által. (…) Isten angyalai éppoly pontosan felveszik a
jellem dagerrotípiáját, képét, ahogyan a művész az emberi vonások hasonlóságát, és ebből
ítéltetünk meg! (…)
Amikor mennyei ítélők ülnek le és könyvek nyittatának meg, az emberek nem úgy
jelennek majd meg, mint emberi szemek és véges ítélők előtt. Akkor a titkos bűnök felszínre
kerülnek. Indítékok és szándékok, amelyek eddig rejtve voltak a szív sötétjében, most
mindenki előtt nyilvánvalóvá válnak. (…) Minden megjelenik, mint valódi életkép. (…)
Abban az ünnepélyes órában a férj hűtlensége feltárul a feleség előtt, és a feleség
hűtlensége a férj előtt. A szülők meglátják, milyen gyermekeik jelleme, és a gyermekek is
látni fogják szüleik életében a hibákat és tévedéseket. Aki megrabolta szomszédját azzal,
247
hogy hamis színben tüntette fel magát, nem menekül meg ebül szerzett jószágaival. Istennek
pontos feljegyzései vannak könyveiben minden igazságtalan elszámolásról és minden
becstelen ügyletről. (…)
Az emlékezet igazi és eleven lesz a bűnös kárhoztatásakor, aki ama napon könnyűnek
találtatik. Az értelem felidézi a múlt minden gondolatát és cselekedetét: az egész élet kivetül,
mint a film a mozivásznon.” (Review and Herald, 1884. január 1., november 4.; 1886. február
12.; 1888. március 27.; 1891. január 13.)
November 29. Krisztus a Bíró

„Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)
„Tanításaiban Krisztus arra törekedett, hogy az eljövendő ítéletről és annak nyilvános
voltáról mély benyomást keltsen. Ez nem néhány ember megítélése lesz, nem is egy nemzeté,
hanem valamennyi értelmes, felelős lényé. Az egész világmindenség előtt folytatják majd le,
hogy az ember Isten iránti szeretete, becsületessége és szolgálata nyilvánvalóvá legyen. Isten
fenséges törvénye feltárul; és akik kitartottak a szent előírások elleni dacos lázadásban,
megértik, hogy a törvény, amit megutáltak és lábbal tiportak, Isten jellemének alapköve…
A végtelen világmindenség a legnagyobb érdeklődést tanúsítja Földünk iránt, mert
Jézus végtelen árat fizetett lakosainak életéért…
Isten minden ítéletet a Fiúra bízott, mert Ő emberi testben megjelent Isten. Isten úgy
tervezte, hogy a szenvedők Fejedelme emberi mivoltában az egész világ bírája lesz. Jézus, aki
eljött a mennyből, hogy megmentse az embert az örök haláltól, akit földi törvényszék előtt
perbe fogtak, és aki elszenvedte a szégyenletes, megalázó halált a kereszten, egyedül Ő
hirdetheti ki a jutalom vagy büntetés ítéletét. Jézus, aki itt alávetette magát a kereszt
szenvedésének és megaláztatásának, fölemelkedik a mennyei trónra, s az egész világegyetem
elismeri mint a szentek Királyát. Magára vállalta a megváltás művét, és megmutatta az el nem
bukott világok és a mennyei család előtt, hogy a munkát, amit elkezdett, képes befejezni…
A végső büntetés és jutalmazás napján szentek és bűnösök egyaránt felismerik, hogy
akit megfeszítettek, minden élő Bírája… Ünnepélyesen komoly lesz a végső döntés napja…
Biztosítva van számunkra a próbaidő, lehetőségek és előjogok adattak nekünk, hogy
elhívásunkat és kiválasztásunkat biztossá tegyük. Hogyan értékeljük ezt a drága időt, és
használunk fel minden Istentől kapott talentumot, hogy hűséges sáfárok lehessünk?” (Review
and Herald, 1898. november 22.)
November 30. Jutalom és büntetés

„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai,
örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mát 25,34)
„Az Üdvözítő elénk tárja az utolsó ítélet jelenetét, amikor majd jutalmat ad a jobb keze
felől állóknak, és kárhoztató ítéletet mond a bal kezénél állók felett. Az igazakat úgy mutatják
be, mint akik csodálkoznak azon, hogy tetteikért most olyan csodálatos jutalomban
részesülnek. Szívükben él Krisztus, a Szentlélek hatja át őket, tudatos erőfeszítésük nélkül.
Szolgálták Krisztust szentjei személyében, így biztos a jutalmuk. De nem a jutalomra néztek,
248
annak várása egyáltalán nem szerepelt indítékaik között. Amit tettek, Krisztus és felebarátaik
iránti szeretetből tették. Krisztus azonosítja magát a szenvedő emberiséggel, és minden
cselekedetüket, amit az emberek iránti együttérzésből és részvétből tettek, úgy számítja be,
mintha Vele tették volna…
Alázatosan meg kell becsülnünk a mennyei jutalmat, értékelnünk kell az áldás ígéretét.
De tökéletes bizalommal kell viseltetnünk Jézus Krisztus iránt, és el kell hinnünk, hogy
cselekedeteink szerint jutalmaz majd minket. Isten ajándéka az örök élet, de Jézus nem akarja,
hogy a jutalom miatt aggódjunk. Ő azt kívánja, hogy cselekedjük Isten akaratát, mert ez a
helyes, tekintet nélkül mindarra, amit nyerhetünk…
Azok nyernek majd bőséges jutalmat, akik a szegényekért, az árvákért, az
elnyomottakért munkálkodtak, gyengéd szeretettel. Akik szelíd és alázatos lelkülettel,
krisztusi lelkülettel sok apró dolgot tesznek, hogy segítsenek a körülöttük élőkön, és ezért
semmit sem várnak cserébe, végül meglepődnek, mert Krisztus észrevett minden szót, amivel
a csüggedőt vigasztalták, és látta a szegények megsegítésére adott legkisebb ajándékot is, ami
az adományozó részéről önmegtagadást igényelt. Az Úr mértéket vesz a lelkületről, és
aszerint jutalmaz. Az Úr előtt a tiszta, alázatos, szeretetteljes gyermeki lelkület teszi értékessé
az áldozatot.” (Review and Herald, 1894. július 3.)
249
DECEMBER - A végső ítélet és az új Föld

December 1. A szent város feletti jelenet
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-
ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor
5,10)
„A trón felett feltűnik a kereszt. Körképszerűen sorjáznak Ádám megkísértésének és
bukásának jelenetei, és a nagy megváltási terv egymást követő eseményei: a nyomorúságos
környezet, amely a Megváltót születésekor fogadta; a gyermek Jézus engedelmessége és
szerénysége; keresztsége a Jordán vizében; pusztai böjtje és megkísértései; ahogy szolgált az
embereknek, a menny legdrágább áldásait kínálva nekik; jótékony és irgalmas
cselekedetekkel eltöltött napjai; könyörgései a hegyek magányában, imában átvirrasztott
éjszakái; az irigykedő, gyűlölködő, gonosz cselszövések, amelyekkel jótetteit viszonozták; a
megrendítő vívódás a Getsemáne-kertben az egész világ bűneinek nyomasztó súlya alatt; a
gyötrelem éjszakájának félelmetes eseményei; ahogy kiszolgáltatták a gyilkos csőcseléknek;
ahogy ellenkezés nélkül tűrte, hogy elfogják, miközben legkedvesebb tanítványai elhagyták,
és foglyul ejtői Jeruzsálem utcáin hajtották durván; amint Isten Fiát diadalmasan bemutatták
Annásnak; s amikor a főpap palotájában, Pilátus törvénytermében, a gyáva, kegyetlen
Heródes udvarában gúnyolták, sértegették, kínozták és halálra ítélték – mind elevenen
lejátszódik.
Majd a végső jelenetek tárulnak a tömeg elé – a Golgota felé vezető utat taposó
türelmes Szenvedő; a kereszten függő mennyei Fejedelem; a haláltusáján nevető gőgös papok
és gúnyolódó csőcselék; a természetfölötti sötétség; a hullámzó föld, a megrepedt sziklák, a
megnyílt sírok – jelezve azt a pillanatot, amikor a világ Megváltója kilehelte lelkét.
E rettenetes jelenetek a valóságnak megfelelően játszódnak le. Sátán, angyalai és
alattvalói nem tudják szemüket levenni a maguk kovácsolta eseményekről. Mindenki
visszaemlékszik saját szerepére. Heródes, aki Betlehemben meggyilkolta az ártatlan
gyermekeket, hogy megszabaduljon Izráel Királyától; az aljas Heródiás, akinek bűnös lelkén
szárad Keresztelő János vére; a gyenge, megalkuvó Pilátus; a gúnyolódó katonák; a papok, a
főemberek és az őrjöngő tömeg, amely ezt kiáltotta: »Az Ő vére mirajtunk és a mi
magzatainkon!« Mindnyájan látják vétkük szörnyűségét. És miközben az üdvözült sereg »Ő
meghalt értem!« kiáltással a Megváltó lábához teszi koronáját, ők hasztalan próbálnak
elrejtőzni Krisztus tekintetének mennyei fenségétől, amely túlszárnyalja a nap ragyogását.”
(A nagy küzdelem, 666–667. o., Korszakok nyomában, 591–592. o.)
December 2. „Csak az Úrban van minden igazság és erő”

„Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy
minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Csak az Úrban van, így szólnak
felőlem, minden igazság és erő, Őhozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik Reá
haragusznak.” (Ésa 45,23–24)
250
„Krisztus apostolai – a hős Pál, a szenvedélyes Péter, a szeretett és szerető szívű János,
valamint hűséges testvéreik is – ott vannak a megváltottak sokaságában, s velük a mártírok
hatalmas serege; a falakon kívül pedig – minden hitvány és förtelmes dologgal együtt – azok,
akik üldözték, börtönbe vetették és megölték őket. Néró – e kegyetlen és erkölcstelen
szörnyeteg – látja azok boldogságát és megdicsőülését, akiket egykor megkínzott, és akiknek
határtalan szenvedésében gyönyörködött. Néró anyja is tanúja saját tettei gyümölcsének,
annak, hogy miként örökítette tovább jellemének gonosz vonásait, a szenvedélyeket, amelyek
az ő befolyása és példája nyomán fejlődtek ki és erősödtek meg fiában, és olyan
bűncselekményekhez vezettek, amelyek megremegtették a világot.” (A nagy küzdelem, 667–
„Ott van a büszke, nagyravágyó Napóleon, akinek közeledése királyságokat rendített
meg.” (Early Writings [Korai írások], 293. o.)
„Vannak ott pápista papok és főpapok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, de
Isten népének lelkiismeretét úgy akarták elfojtani, hogy kínpadra, börtönbe és máglyára
küldték őket. Ott vannak a gőgös pápák, akik Isten fölé emelték magukat, akiknek volt
bátorságuk ahhoz, hogy a Magasságos törvényét megváltoztassák. Az úgynevezett
egyházatyáknak lesz mivel elszámolniuk Isten előtt, de szívesen elmenekülnének e számadás
elől. Túl későn látják be, hogy a Mindenható féltőn őrzi törvényét, és nem fogja igazolni a
bűnöst. Most ismerik csak fel, hogy Krisztus azonosul szenvedő népének érdekeivel. Most
érzik szavainak súlyát: »Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai
közül, énvelem cselekedtétek meg.« (Mát 25,40)
Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt áll Isten
ítélőszéke előtt. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet:
örök halál.” (A nagy küzdelem, 668. o., Korszakok nyomában, 593. o.)
December 3. Isten igazságosságának elismerése

„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát?
Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én,
mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.” (Róm
14,10–11)
„A gonoszok megigézve nézik Isten Fiának koronázását. Látják kezében a mennyei
törvénytáblákat – a tilalmakat, amelyeket semmibe vettek és megszegtek. Tanúi a
megváltottak kitörő csodálatának és elragadtatott imádatának; és miközben az ének hangja
végigzúg a városon kívül rekedt tömeg felett, egy emberként kiáltják: »Nagyok és
csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te útjaid, óh szentek
Királya!« (Jel 15,3) – és térdre hullnak az élet Fejedelme előtt.
Sátán kővé meredve nézi Krisztus dicsőségét és méltóságát. Ő, aki valamikor oltalmazó
kérub volt, tudja, honnan esett ki. Hogy megváltozott, milyen mélyre süllyedt a fénylő szeráf,
a »hajnal fia«! A tanácsból, amelyben egykor megbecsült helye volt, örökre ki van rekesztve.
Látja, hogy az Atya közelében dicsőségét elfedezve áll valaki. Sátán látja, amikor egy
hatalmas angyal Krisztus fejére teszi a koronát, és tudja, hogy ő kapta volna ezt a megtisztelő
251
feladatot. Eszébe jut régi hazája, amelynek ő is ártatlan és feddhetetlen lakója volt…
Birodalmára, tevékenységének gyümölcsére tekintve csak kudarcot és pusztulást lát…
De most ütött az óra, amikor a lázadás véglegesen meghiúsul, és Sátán története és
jelleme lelepleződik. Krisztus trónfosztására, népének elpusztítására és Isten városának
elfoglalására tett utolsó nagy erőfeszítésével az őscsaló egészen lerántja álarcát. A vele
szövetkezők látják a vállalkozás teljes kudarcát. Krisztus követői és a hűséges angyalok
szemlélői az Isten kormányzása elleni ármány kiteljesedésének. És mindenki elborzad tőle.
Sátán látja, hogy lázadása, amelyre senki nem kényszerítette, alkalmatlanná tette a
mennyei életre. Képességeit az Isten elleni harcban gyakorolta. A menny tisztasága, békéje és
harmóniája mérhetetlen gyötrelem lenne számára. Isten irgalma és igazságossága ellen emelt
vádjai elnémulnak. A gyalázat, amellyel Jahvét akarta illetni, teljesen visszahull reá. És Sátán
most leborul, és beismeri, hogy Isten jogosan ítélte el.” (A nagy küzdelem, 668– 670. o.,
December 4. Sátánt a saját cselekedetei ítélik el

„És énekelik Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt
mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a
te útjaid, óh szentek Királya!” (Jel 15,3)
„Minden kétely, amely a hosszú küzdelem során igazság és tévelygés kérdésében
felmerült, most tisztázódik. A lázadás következményei, az isteni rendelkezések mellőzésének
gyümölcsei minden értelmes teremtmény előtt nyilvánvalóvá lesznek. Az egész világegyetem
láthatja a különbséget Isten kormányzata és Sátán uralma között. Sátánt a saját cselekedetei
ítélik el. Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és
jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében
tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra. »Dicsér Téged, Uram, minden
teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid!« (Zsolt 145,10) A bűn történelme az egész
örökkévalóságon át tanúskodik majd arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan
öszszefügg Isten törvényének létezésével. A nagy küzdelem összes tényét látva hűségesek és
lázadók egyként hirdetik: »Igazságosak és igazak a Te útjaid, óh szentek Királya!«
A nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a
világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét, és minden hatalmasság
fölé emelkedik. A Reá váró örömért – hogy megdicsőítheti a fiak sokaságát – nem törődve a
gyalázattal, elviselte a keresztet. Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még
nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó az Ő hasonlóságára átalakult megváltottakra
tekint, akiknek a jelleme Isten jellemének tökéletes tükre. Meglátja bennük lelke
szenvedésének gyümölcsét, és elégedett. Majd mind az igazak, mind a gonoszok számára
hallhatóan ezt mondja: »Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük
haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.« És a trón körül álló megváltottak
dicsérő énekbe kezdenek: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot,
bölcsességet, dicsőséget és áldást!« (Jel 5,12)” (A nagy küzdelem, 670–671. o., Korszakok
252
December 5. „A föld és a rajta lévő dolgok is megégnek”

„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és
minden gonosztevő, mint a pozdorja, megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregek
Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat.” (Mal 4,1)
„Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és meghajolni Krisztus főhatalma előtt,
de jelleme változatlan marad. Elsöprő áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett
dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. Alattvalói közé rohan, megpróbálja
őket áthatni haragjával, és azonnali harcra indítani. De a milliók között, akiket ő csábított
lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy
gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem
tudják Jahvét legyőzni. Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a
megtévesztésben, mert haragjuk most már ellenük lobbant fel.
Ezt mondja az Úr: »Mivel olyannak tartottad magad, mint amilyen Isten, azért ímé,
hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket
bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá.«
»Elvesztélek, te oltalmazó kérub, a tüzes kövek közül… A földre vetettelek királyok előtt,
adtalak szemük gyönyörűségére… Tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád
néznek… rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel.« (Ezék 28,6–8. 16–19)
Istentől tűz száll alá az égből. A föld feltöredezik… Emésztő lángokat lövell minden
tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángoló, mint a kemence.
A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A Föld is megolvad, és ami rajta van,
megég (Mal 4,1; 2Pét 3,10).” (A nagy küzdelem, 672–673. o., Korszakok nyomában, 596–
597. o.)
December 6. A bűnre csak egy dolog emlékeztet

„Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!”
(Péld 11,31)
„A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11,31). »Pozdorjává« lesznek, »és
megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregek Ura« (Mal 4,1). Egyesek egy pillanat
alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. »Cselekedeteik szerint« kapják
büntetésüket. Sátánnak – mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg – nemcsak saját
lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette.
Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki,
akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok – a gyökér
és az ágak – végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak.” (A nagy küzdelem, 673.
o., Korszakok nyomában, 597. o.)
„Sátán mindazokkal elvész, akik csatlakoztak hozzá a lázadásban. A bűn és a bűnösök,
a gyökér és az ágak elpusztulnak (Mal 4,1). Sátán a gyökér és követői az ágak. Az Ige
beteljesedik a gonoszok fejedelmén: »Mivel olyannak tartottad magadat, mint amilyen Isten…
azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek
közül… rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!« (Ezék 28,6. 16. 19) »Egy kevés idő
253
még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.« (Zsolt 37,10) »Olyanok lesznek, mintha
nem lettek volna.« (Abd 16)” (Jézus élete, 763. o., magyar kiadás: 675. o.)
„Isten igazsága elégtételt nyert, s minden megváltott és az egész angyali sereg hangosan
kiáltja: Ámen! Mialatt a Földet Isten igazságszolgáltatásának tüze borítja el, az igazak
biztonságosan lakoznak a szent városban. Nincs hatalma a második halálnak azokon, akik
részesültek az első feltámadásban (Jel 20,6). Míg Isten megemésztő tűz a gonosznak, népének
nap és pajzs (Zsolt 84,11).” (The Story of Redemption [A megváltás története], 429. o.)
„Mindaz, ami elveszett a bűn miatt, »megtaláltatott«. »Így szól az Úr… aki alkotá a
földet és teremté azt, és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá.« (Ésa
45,18) Ez volt Isten eredeti szándéka a föld megteremtésével. És ez a terv most valóra vált; a
földet örökké a megváltottak fogják lakni. »Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta
lakoznak.« (Zsolt 37,29)” (A nagy küzdelem, 674. o., Korszakok nyomában, 598–599. o.)
December 7. A királyi család

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé
leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk
Őt látni, amint van.” (1Ján 3,2)
„Járhat-e földi előléptetés ekkora megbecsüléssel, hogy valaki Isten fiává, a mennyei
király gyermekévé, a királyi család tagjává lehet? A földi nemesek csak emberek, meghalnak
és visszatérnek a porba. Dicséretük és tiszteletük nem jár tartós megelégedettséggel. De az
Istentől jövő megbecsülés maradandó. Isten örököseivé, Krisztus örököstársaivá lenni
kimondhatatlan gazdagságra jogosít – olyan kincsekre, amelyek értékéhez képest az arany és
ezüst, a gyémánt és a földi drágakövek jelentéktelenek.” (Review and Herald, 1884. június
10.)
„Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség azt jelenti, hogy
megnemesedünk, kimondhatatlan öröm részesei és dicsőségesek leszünk. Az élelemnek,
ruházatnak, munkának és jólétnek meglehet a maga értéke, de Istennel kapcsolatban lenni, s
az isteni természet részesévé emelkedni – ez az igazi érték. Életünk legyen Krisztus által
elrejtve Istenben. S bár még nem tudjuk, mivé leszünk, amikor Krisztus, a mi életünk
megjelenik, akkor mégis olyanok leszünk, mint Ő, mert úgy látjuk majd Őt, amint van. A
keresztény jellem fejedelmi méltósága előragyog, mint a nap, s a Krisztus arcáról tündöklő
sugarak visszatükröződnek azokról, akik megtisztították magukat, amint Ő is tiszta. Az sem
túl nagy ár, ha mindenünket, még az életünket is feláldozzuk azért az előjogért, hogy Isten
fiaivá legyünk.” (Bizonyságtételek IV., 357. o.)
„Amikor János halandó mivoltában látta Isten dicsőségét, halottként esett össze, mert
nem bírta elviselni a látványt. De amikor Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra,
úgy látják majd Őt, amint van. A trón előtt állnak majd, mert a szeretett Fiú elfogadta őket.
Minden álnokságukat eltörölte, minden bűnüket elfedte. Most már láthatják Isten királyi
székének teljes dicsőségét. Részt vettek Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a
megváltásban, részestársai az örömben; ott látják Isten országában a megmentetteket, akik
Istent dicsőítik az örökkévalóságon át.” (Bizonyságtételek IX., 285. o., magyar kiadás: 193.
o.)
254
December 8. A tevékeny szeretet országa

„Jézus pedig felelt nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is
munkálkodom.” (Ján 5,17)
„A menny a tevékeny szeretet országa, de mindazokra, akik terhet hordozva
megharcolták a hit nemes harcát, ott gyönyörűséges, dicsőséges nyugalom, pihenés vár. Övék
az örök ifjúság, a halhatatlanság; véget ért küzdelmük Sátán és a bűn ellen. E tevékeny
munkások számára a tétlenség teher lenne, nem pedig mennyország.” (Child Guidance, 354.
o., Gyermeknevelés, 245–246. o.)
„Isten az Éden lakóira bízta a kert gondozását, hogy »műveljék és őrizzék azt«.
Foglalkozásuk nem volt fárasztó, inkább kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásnak szánta
az ember számára, hogy értelmét foglalkoztassa, testét erősítse és képességeit fejlessze. A
szellemi és testi tevékenységben lelte Ádám szent életének egyik legfőbb örömét…
Akik a munkát átoknak tartják – még ha fáradságos és fájdalmas is –, nagyon tévednek.
A gazdagok gyakran fölényes megvetéssel nézik le a dolgozó embereket, de az ilyen
magatartás éles ellentétben áll az ember teremtésére vonatkozó isteni tervvel. Ugyan mit
érnek még a leggazdagabbak kincsei is ahhoz az örökséghez képest, amelyet Isten Ádámnak
adott? Pedig Ádám nem volt tétlen: bölcs Teremtőnk, aki tudja, mi boldogítja az embert, adott
munkát számára. Igazi életörömben csak munkaszerető férfiaknak és nőknek van részük.”
(Pátriárkák és próféták, 50. o., magyar kiadás: 26. o.)
„A mennyben állandó munka folyik. Nincsenek tétlenek. »Az én Atyám mind ez ideig
munkálkodik – mondta Krisztus –, én is munkálkodom.« Ne feltételezzük, hogy amikor eljön
a végső diadal, és megkapjuk a nekünk készített lakhelyeket, tétlenség lesz az
osztályrészünk.” (Review and Herald, 1898. május 17.)
„Isten úgy tervezte, hogy dolgozzunk. A teherhordó állat jobban betölti teremtése célját,
mint a semmittevő ember. Isten állandóan tevékenykedik. Az angyalok Isten szolgái, ők is
munkálkodnak az emberek gyermekeiért… A mennyei társadalomban nincs helye a
semmittevésnek. De a megfáradtnak és megterheltnek nyugalmat ígér. A hűséges munkás
Urának örömébe jut.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek,
tanároknak és diákoknak], 280. o.)
December 9. Az új ég és az új Föld
„Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent
életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért
az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet
várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Pét 3,11–13)
„Az istentelenek sohasem szentségtelenítik meg az új Földet. Tűz száll alá Istentől,
amely nem hagy belőlük sem gyökeret, sem ágat. Sátán a gyökér, követői pedig az ágak.
Ugyanaz a tűz, amely a bűnösöket megsemmisíti, a Földet is megtisztítja. A
megroppant, letarolt hegyek megolvadnak az izzó hőségtől, a légkör és az egész föld
255
megemésztődik. Megnyílik előttünk dicső és szépséges örökségünk, örököljük az egész újjá

tett Földet.” (Early Writings [Korai írások], 52., 54. o.)
„»Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt.« (Jel 21,1) A tűz,
amely a gonoszokat megemészti, megtisztítja a Földet. Elsöpri az átok minden nyomát. Nincs
örökké égő pokol, amely a megváltottakat a bűn félelmetes következményeire emlékeztetné.”
(A nagy küzdelem, 674. o., Korszakok nyomában, 598. o.)
„A múltban sok Istent szerető és szolgáló embert láncoltak gályapadhoz, hogy
kegyetlen, kőszívű emberek céljait szolgálják. Az Úr szánakozón tekintett szenvedésükre.
Hála Istennek, az új Földön nem lesznek elsodró áradatok, elnyelő tenger, zavargó, nyugtalan
hullámok.” (HNA Biblia-kommentár VII., 988. o., „A Te igéd igazság”, 254. o.)
„Mindaz, ami földi otthonunkban szép, emlékeztessen bennünket a kristályfolyóra, a
zöld mezőkre, a hajladozó fákra és az élő forrásokra, a ragyogó városra és a fehér ruhájú
énekesekre, mennyei otthonunkra – ama szép világra, amilyet művész ábrázolni, lefesteni
nem képes, halandó nyelv leírni nem tud. »Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív
meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.« (1Kor 2,9)” (Review and Herald,
1882. július 11.)
December 10. Nincs többé halál!

„Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem
kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)
„Amint belépünk Isten országába, az örökkévalóságba, semmivé lesz a tanácstalanság, a
sok megpróbáltatás és nehézség, amely itt nyomasztott bennünket.” (Faith I Live By [Hit,
„A megváltottak otthonában nem lesz könny, halotti menet, gyászszalag. »És nem
mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,24)
A boldogság gazdag árja ömlik majd, s az örökkévalóságban egyre mélyül…
Mélységesen gondolkozzunk el az eljövendő, áldott életről. Hitünk hatoljon át a
sötétség minden felhőjén, és szemléljük Őt, aki meghalt a világ bűneiért. Megnyitotta a
paradicsom kapuit mindenki előtt, aki befogadja Őt, s hisz Benne. Erőt ad, hogy Isten fiaivá
és leányaivá váljunk. A nagy fájdalmat okozó szenvedések legyenek számunkra felvilágosító
leckék, amelyek megtanítanak arra, hogy előreigyekezzünk Krisztusban, magasztos
elhívásunk jutalma felé! Bátorítson minket a gondolat, hogy Krisztus nemsokára eljön. Ez
örvendeztesse meg szívünket…
Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, várost épít
nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. A bánat, a
jajkiáltás, a széttiport reményeket és eltemetett szeretteinket gyászoló sírás megszűnik. A
nehézségeket, amelyek most beborítanak, nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra.
Rövidesen tanúi leszünk Királyunk koronázásának. Akiknek az élete Krisztusban van elrejtve,
akik e földi életben a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak
dicsőségében ragyognak majd.
256
Nem tart már sokáig, és meglátjuk azt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. S
az Ő jelenlétében semminek tűnik majd az élet összes megpróbáltatása és szenvedése…
Tekintsetek fel, és szüntelenül növekedjék hitetek. Ez a hit vezessen végig a keskeny
ösvényen, Isten városának kapuin át a határtalan, dicső jövőbe, amely a megváltottaké.”
(Bizonyságtételek IX., 286–288. o., magyar kiadás: 194–195. o.)
December 11. A megváltottak öröksége

„Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.”
(Ésa 32,18)
„A Biblia hazának nevezi a szentek örökségét (Zsid 11,14–16). Ott a mennyei Pásztor
élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és
leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a
partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A
szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokkal váltakoznak. A békés rónákon, az élő vizek
mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál.
Ott »örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike… A tövis
helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik… Lakozik a farkas a
báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik… és egy kisgyermek őrzi azokat… Nem
ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén« (Ésa 35,1; 55,13; 11,6. 9).” (A nagy
„Az embert Isten visszahelyezi elveszett birodalmába, és az alacsonyabb rendű lények
majd ismét elismerik hatalmát, az ádáz megszelídül és a félénk bizalomteljes lesz. (…)
Az édeni életet élik majd ott, a kertben és a mezőn. »Házakat építnek és bennük
lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék
benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz
népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.« (Ésa 65,21–22)” (Education
[Nevelés], 304., 33–34. o.)
December 12. A helyreállított Édenkert

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni
adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2,7)
„Az Éden még sokáig itt volt a Földön, miután az embert száműzték e csodálatos
kertből (1Móz 4,16). Az elbukott emberiség még hosszú ideig láthatta ártatlansága otthonát,
amelynek bejáratát angyalok vigyázták. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál Isten
dicsősége nyilatkozott meg. Ide járultak Ádám és fiai Isten imádására, itt újították meg
engedelmességi fogadalmukat a törvény iránt, amelynek megszegése miatt el kellett hagyniuk
Édent.
Amikor az istentelenség áradata végigsöpört a Földön, s az emberek gonoszsága a világ
vízözön általi pusztulását okozta, akkor a kéz, amely plántálta, visszavette a földről Édent. De
a végső helyreállítás idején, amikor Isten »új eget és új földet« (Jel 21,1) teremt, ismét helyére
kerül, dicsőségesebben és ékesebben, mint kezdetben volt.
257
Akkor azok, akik megtartották Isten törvényeit, örvendezhetnek a halhatatlanságnak az

élet fája alatt, és a bűntelen világok lakói végtelen korszakokon át szemlélik majd e pompás
kert példáján Isten teremtésének tökéletes művét, amelyet a bűn átka nem érintett – láthatják,
mi lett volna az egész földből, ha az ember megvalósította volna a Teremtő dicsőséges
tervét.” (Pátriárkák és próféták, 62. o., magyar kiadás: 38. o.)
„Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlansága
és boldogsága idején ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a
virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Megérti, hogy valóság az, amit lát: ez a
kert valóban a helyreállított Éden, amely pompásabb, mint amikor elveszítette. (…)
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak,
mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó
maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei az Úrnak, a mi Istenünknek ékességét
viselik, s testben, lélekben, értelemben Uruk szépségét fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett,
régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!” (A
nagy küzdelem, 648., 645. o., Korszakok nyomában, 576., 573. o.)
December 13. Az örök világ dicsősége

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon
gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16,11)
„Az örökkévaló világ dicsősége feltárult előttem. El kell mondanom neked, hogy
érdemes elnyerni a mennyet. Életed célja legyen, hogy beilleszkedj a megváltottak, a szent
angyalok és a világ Üdvözítőjének közösségébe. Ha csak egyszer is megpillantottuk volna az
égi várost, sohasem akarnánk ezen a földön lakozni. Vannak gyönyörű tájak itt is, és élvezzük
a természet szépségeinek látványát. Mindezt Isten teremtette. Tudom, hogy ha szeretem
Istent, és megtartom a parancsolatait, van egy mindent meghaladó, örök értékű dicsőség,
fenntartva számomra a mennyben.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 364. o.)
„A tűzzel megtisztított Föld sokkal szebb lesz. A gyönyörű zöld fű soha nem hervad el.
A rózsák, liliomok sokasága, és a számtalan csodálatos virág sohasem szárad el, nem veszíti
el szépségét és illatát. Az oroszlán, amelytől itt rettegnünk kellett, ott együtt játszik a
báránnyal, s mindenütt béke és harmónia lesz. Az új Föld fiai egyenesek és magasak lesznek,
testük nem torzul el.
A szentek fejét a dicsőség koronája ékesíti majd. Aranyhárfákon játszanak, és a
megváltás, a szabadulás énekét éneklik, dalt szereznek Istennek. Korábbi megpróbáltatásaik
és szenvedéseik elfeledtetnek az új Föld dicsősége közepette.” (Youth’s Instructor, 1852.
október)
„Mindaz, ami földünkön szép, juttassa eszünkbe leendő otthonunk kristálytiszta folyóit,
a zöld mezőket, a gyönyörű fákat, a ragyogó, szent várost, a fehér ruhás énekeseket – a
szépségnek azt a világát, amelyet egyetlen művész sem tud lefesteni, s nincs olyan halandó
nyelv, amely ki tudná fejezni.” (My Life Today [Az én életem ma], 175. o.)
258
„Gondoljunk az üdvözültek otthonára, de ne felejtsük el, hogy a legragyogóbb

elképzeléseinknél is dicsőségesebb lesz.” (Steps to Christ [Krisztushoz vezető lépések], 86.
o.)
„Emberi nyelv nem képes arra, hogy leírja az igazak jutalmát. Csak azok előtt lesz
igazán ismert, akik szemlélik majd.” (The Story of Redemption [A megváltás története], 430–
431. o.)
December 14. Otthon, az új Jeruzsálemben

„Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert
ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé.” (Ésa 65,18)
„Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa »ékes korona… az Úr kezében,
királyi fejdísz Istened tenyerén«. »Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a
legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.« »A népek az ő világosságában fognak járni és a
föld királyai oda viszik be dicsőségüket.« Ezt mondja az Úr: »Vigadozni fogok
Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel.« (Ésa 62,3; Jel 21,11. 24; Ésa 65,9)
Isten városában nem lesz éjszaka. Nem lesz szükségünk pihenésre. Senki nem fárad el
Isten szolgálatában, sem nevének dicsőítésében. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a
reggelnek soha nem lesz vége. »És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra, mert az Úr
Isten világosítja meg őket.« (Jel 22,5) A nap fényét fölöslegessé teszi az a ragyogás, amely
nem fájó és nem vakít, pedig túlszárnyalja a déli verőfényt. A Szent várost Isten és a Bárány
dicsősége el nem halványuló fénnyel árasztja el. A megváltottak az örök nappal
világosságában fognak járni.” (A nagy küzdelem, 676–677. o., Korszakok nyomában, 600. o.)
„Ott úgy ismerünk majd, ahogy mi megismertettünk (1Kor 13,12). A szeretet, az
együttérzés, amelyet Isten plántált a lélekbe, majd a legigazabban és legédesebben nyilvánul
meg. A tiszta társalgás a szent lényekkel, a harmonikus élet az áldott angyalokkal és minden
korok hűségeseivel, a szent testvériség és közösség, amely összeköti az egész családot égen és
földön – e sok csodálatos tapasztalat vár a megváltottakra.” (Education [Nevelés], 306. o.)
December 15. A halhatatlan örökség

„Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való
részvételre a világosságban.” (Kol 1,12)
„A váltságdíjat megfizették, ezért mindenki Istenhez járulhat, és engedelmes földi élet
által örök életet nyerhet. Milyen szomorú, hogy mégis sokan elfordulnak a halhatatlan
örökségtől, s a büszkeségnek, kedvteléseknek, önzésnek élnek, a külsőségekért rajonganak…
és elveszítik az áldást, amely az övék lehetne itt és az eljövendő életben. Beléphetnének a
mennyei palotákba, s megtanulhatnának élni a szabadsággal. Krisztussal és a mennyei
angyalokkal, Isten fejedelmeivel élhetnének.
A világegyetem Teremtője úgy szereti azokat, akik hisznek egyszülött Fiában mint
személyes Üdvözítőjükben, ahogyan Fiát szereti. Itt is, most is csodás mértékben ajándékozza
nekünk kegyelmes jóakaratát. A mennyei Világosság ajándékát adta az embereknek, és Vele
együtt a menny összes kincsét. Amilyen sokat ígért nekünk az eljövendő életre, olyan bőséges
259
ajándékokat ad nekünk ebben az életben is. Megadna nekünk mindent, ami nemessé tesz és
megjobbítja jellemünket. Az a terve, hogy alkalmassá tegyen bennünket a mennyei életre.
De Sátán is harcol az emberi lelkekért… Nem akarja, hogy vágyakozzunk a mennyei
megbecsülésre, nem akarja, hogy lássák az örök dicsőséget, ami azok számára van
előkészítve, akik majd a menny lakosai lesznek, és nem akarja, hogy megtapasztaljuk a
mennyei boldogság előízét…
Azoknak, akik elfogadják Krisztust mint Üdvözítőjüket, az élet ígérete adatott…
Krisztus legszegényebb tanítványa is a menny polgára lehet, s akkor övé a romolhatatlan
örökség. Mindenki választhatja a mennyei ajándékot, Isten fiaként olyan örökség birtokosává
válhat, amelyet nem ronthat meg a pusztító! Ne ezt a világot válaszd, dönts a jobb örökség
mellett, a végtelen világ mellett! Igyekezzetek az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről
való elhívása jutalmára!” (Fundamentals of Christian Education [A keresztény nevelés
alapjai], 234–235. o.)
December 16. A győzedelmes egyház

„Láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon
és az ő képén, bélyegén és az ő nevének számán, láttam állani az üvegtenger mellett, akiknek
kezében voltak az Isten hárfái.” (Jel 15,2)
„A küzdő egyház most a sötétségben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba
merült világgal áll szemben. De közeleg a nap, amikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog.
Isten akarata valósul meg a Földön, ahogyan a mennyben is. Az üdvözültek a menny
törvényén kívül nem ismernek majd más törvényt. A megváltottak boldog, eggyé vált családja
magára ölti Krisztus igazságának palástját. Az egész teremtettség dicsőítéssel, hálaadással és
imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényességében fürdik majd… Az évek
boldogságban peregnek. A hajnalcsillagok és Isten fiai örvendeznek, miközben Isten és
Krisztus együtt hirdeti ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.«
Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt
jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek!
Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz
szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, s kiváltságnak és megtiszteltetésnek
tartották, hogy Őérte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó
lábához, és így kiáltanak: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot,
bölcsességet és hatalmat, tisztességet, dicsőséget és áldást… A királyi székben ülőnek és a
Báránynak áldás és tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.« (Jel 5,12–13)
A megváltottak majd köszöntik azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együtt
dicsőítik Krisztust, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, amely
Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért.
Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet.
Mindannyian együtt zengik a boldog éneket: »Méltó, méltó a megöletett Bárány«, aki
megváltott bennünket Istennek.” (Ministry of Healing, 504–507. o., A nagy Orvos
lábnyomán, 365–366. o.)
260
December 17. Nem várt jutalom

„Tudván, hogy ki-ki ami jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár
szabados.” (Eféz 6,8)
„Istenért végzett munkánk gyakran csaknem gyümölcstelennek látszik. Komolyan és
kitartóan igyekezhetünk jót tenni, többnyire mégsem látjuk az eredményeit. Úgy tűnik, hogy
igyekezetünk kárba vész. Az Üdvözítő azonban biztosít, hogy a mennyben felfigyelnek
tetteinkre, s a jutalom nem marad el. (…)
A szegény özvegy, aki az Úr kincstárába helyezte két fillérét, alig értette, amit tett. De
önfeláldozása ezrek szívére hatott minden országban, minden korban. Példája nyomán fő- és
közrendű, gazdag és szegény emberek juttattak ajándékokat Isten kincstárába. Mindez segített
fenntartani a misszionáriusi állomásokat, kórházakat, táplálni a szegényeket, felruházni a
mezíteleneket, meggyógyítani a betegeket, és hirdetni az igazságot a szegényeknek. Sokan
részesültek önzetlen tettének áldásaiból. Isten napján az özvegy majd megláthatja tettének
szerteágazó hatását. Ugyanígy történt Mária értékes ajándékával. Hány embert ihletett már
szerető szolgálatra annak a feltört alabástrom edénynek az emléke! S milyen örömet jelent
majd számára, amikor mindezt látni fogja!” (Bizonyságtételek VI., 305., 310. o.)
„»Bizony mondom néktek – jelentette ki Krisztus –, valahol az egész világon
prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedett, az is hirdettetik az ő emlékezetére.«
(Mát 26,13) A Megváltó a jövőbe tekintett, s bizonyossággal szólt evangéliumáról, amelyet az
egész világon hirdetni fognak. Ahová csak elér az evangélium, Mária ajándéka is árasztja
illatát, és szívek nyernek áldást mesterkéletlen cselekedete által. Országok keletkeznek és
szűnnek meg, uralkodók és hódítók nevét elfelejtik, de ennek az asszonynak a tette halhatatlan
a szent történelem lapjain. Az a feltört alabástromszelence az idők végezetéig beszélni fog
Isten szeretetéről az elbukott emberiség iránt.” (Jézus élete, 563. o., magyar kiadás: 482. o.)
„A Szentlélek minden késztetését, amely jóra és Istenhez vezeti az embereket,
feljegyzik a menny könyveiben – és akik átadták magukat, hogy a Szentlélek
munkálkodhasson általuk, Isten napján meglátják majd életük gyümölcseit.”
(Bizonyságtételek VI., 310. o.)
December 18. Tevékenység az új Földön

„Házakat építenek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.
Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt,
mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják
választottaim.” (Ésa 65,21–22)
„Nem feltételezhetjük, hogy amikor megkapjuk a számunkra készített lakhelyeket,
tétlenség lesz az osztályrészünk.” (Review and Herald, 1898. május 17.)
„Az újjáteremtett Földön a megváltottak azt a munkát végzik majd, amely Ádámot és
Évát kezdetben boldoggá tette. Édeni életet élnek – a kertben és a mezőn. »Házakat építenek
és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy
más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt…« (Ésa 65,21–22)”
(Próféták és királyok, 730–731. o., magyar kiadás: 455. o.)
261
„Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy csodálatos, gyöngyökkel

ékesített oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak, mindegyiken aranypárkány. Láttam
szenteket, akik bementek a házakba, levették koronájukat és a párkányra helyezték. Azután
kijöttek és dolgozni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, ahogy nekünk itt a földön
dolgoznunk kell. Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett, s mindig dicsőítették és
magasztalták Istent.” (Early Writings [Korai írások], 18. o.)
„Ott minden tehetség tökéletesedik, minden képesség fejlődik, gyarapszik majd. A
tanulás nem fogja elfárasztani elménket, nem meríti ki erőnket. Ott a legnagyobb
vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a
legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák
gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új feladatok serkentgetik a lélek és a test
képességeit.” (A nagy küzdelem, 677. o., Korszakok nyomában, 601. o.)
December 19. Mennyei muzsika

„Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; örök öröm
fejükön, vigasságot és örömöt találnak; eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ésa 35,10)
„A mennyben lesz zene és ének is, olyan zene, amelyet – az Istentől kapott látomásokat
kivéve – emberi fül még nem hallott… Énekesek és zenészek is lesznek ott. Fölemelik
hangjukat és énekelnek az Úr dicsőségére. »Mert az Úr megvigasztalja Siont… pusztaságát
olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját, mint az Úr kertje, öröm és vigasság találtatik abban,
hálaadás és dicséret szava.« (Ésa 51,3)” (Education [Nevelés], 307. o.)
„Megmutatták nekem a menny rendjét, a tökéletes rendet, és elragadtatva hallgattam a
csodálatos zenét. Amikor látomásom véget ért, a földi éneklés harsogónak és hangzavarnak
tűnt. Egy völgyben angyalcsoportokat láttam, aranyhárfával. A hárfák végén állító csavar volt
a hárfák hangolására és a dallam változtatására. Az angyalok ujja nem söpört végig a
húrokon, hanem külön-külön érintette meg a húrokat a különböző hangok megszólaltatására.
Mindig volt vezető angyal, aki először érintette meg a hárfát, megadta a hangot, majd
mindnyájan csatlakoztak a gazdag, tökéletes zenéhez. Lehetetlen leírni a dallamos, mennyei,
isteni zenét. Minden arc Jézus arcát tükrözi, és kimondhatatlan fényességgel ragyog.”
(Bizonyságtételek I., 146. o., magyar kiadás: 140. o.)
„Micsoda ének lesz ott, amikor az Úr megváltottai találkoznak!… Az egész mennyet
betölti a gazdag zene, a Bárányt dicsérő ének. Megmenekültek, örökre megmenekültek! A
dicsőség országában az Istenéhez mérhető életet élni – ez a jutalom.” (HNA Biblia-
December 20. „Méltó a Bárány…”

„És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? Azt mondja: Amiket az én
barátaim házában ütöttek rajtam.” (Zak 13,6)
„»Láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt.« (Jel 21,1) A tűz,
amely a gonoszokat megemészti, megtisztítja a földet. Elsöpri az átok minden nyomát… A
bűnnek egyetlen emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A
262
bűn kegyetlenségének semmi emléke nem marad, de láthatók lesznek a sebhelyek Krisztus
fején, oldalán, kezén… A megdicsőült Krisztust szemlélve a próféta így szól: »Ragyogása
mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke.« (Habakuk 3,4)
Az Üdvözítő megsebzett oldalából folyó vér békéltette meg az embert Istennel. Ott van
Krisztus dicsősége, ott van az »Ő hatalmának rejteke«. A Megváltó áldozata »elégséges… a
megtartásra«, ezért arra is van hatalma, hogy megsemmisítse azokat, akik Isten irgalmát
semmibe vették. Jézus a megalázás nyomait a legmagasabb érdemjelként viseli. A Golgota
sebei a Megváltót dicsőítik, és hatalmát hirdetik az örök korszakokon át. (…)
A megváltottak az örökkévalóságon át tanulmányozzák Krisztus keresztjét, és erről
énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust látják. Soha nem felejtik el,
hogy Ő, aki hatalmával teremtette és fenntartotta a roppant tér megszámlálhatatlan világát,
Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kérubok és fénylő szeráfok imádnak, megalázta
magát, hogy fölemelhesse az elbukott embert. Viselte a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának
elrejtőzését, mígnem az elveszett világ szenvedése miatt szíve megrepedt, és életét adta a
Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors
Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az
üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya örök dicsőségét; amikor
trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, s megértik, hogy országának
soha nem lesz vége, felzendül lelkes énekük: »Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki
végtelenül drága vérén megváltott minket Istennek!«” (A nagy küzdelem, 674. o., 651–652.
o., Korszakok nyomában, 598., 578–579. o.)
December 21. Az örökkévalóság iskolája

„És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Ímé az Isten sátora az
emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az
ő Istenük.” (Jel 21,3) „A kezdetben Édenben alapított iskola és az örökkévalóság iskolája
között óriási távolság van – e világ történelme, az emberi törvényszegés és szenvedés, az
isteni áldozat, a halál és a bűn feletti győzelem története. Az eljövendő élet iskolájában nem
találkozunk majd az édenbeli iskola minden feltételével. A jó és gonosz tudásának fája nem
nyújt alkalmat a megkísértésre. Kísértő sem lesz, sem a tévedés lehetősége. Minden jellem
kiállta a gonoszság próbáját, és többé senki sem fogékony hatalmára… Csakúgy, mint
kezdetben, az embert ismét Isten tanítja majd.” (Education [Nevelés], 301–302. o.)
„Földi életünk felkészülés az örök életre. Az itt elkezdődött tanulás nem fejeződik be
ebben az életben, hanem az egész örökkévalóságon át tart – soha nem lesz vége.” (Ministry of
Healing, 406. o., A nagy Orvos lábnyomán, 336. o.)
„A földi iskolában tanult minden helyes elv, minden igazság éppen annyira segít
előrejutni, mint a mennyei iskolában. Amint Krisztus járt és beszélgetett tanítványaival földi
szolgálata során, úgy tanít majd minket a mennyei iskolában is, élő vizek folyója mellé
vezetve bennünket, és kinyilatkoztatva olyan igazságokat, melyek ebben az életben rejtett
titkok maradtak, a bűn által megrontott emberi értelem korlátai miatt.” (Counsels to Parents,
Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 208–209. o.)
263
„Nyilvánvalóvá válik a bűn fogantatásának története, a hamisság szövevényes

működéséé, és az igazságé, amely összeütközött a tévelygéssel, de diadalmaskodott felette. A
lepelt, amely elválasztja egymástól a látható és a láthatatlan világot, félrevonják majd, és Isten
csodálatos dolgokat nyilatkoztat ki számunkra.” (Education [Nevelés], 304. o.)
„Ott minden tehetség tökéletesedik, minden képesség fejlődik, gyarapszik majd. A
tanulás nem fogja elfárasztani elménket, nem meríti ki erőnket. Ott a legnagyobb
vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a
legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák
gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új feladatok serkentgetik a lélek és a test
képességeit.” (A nagy küzdelem, 677. o., Korszakok nyomában, 601. o.)
December 22. Krisztus lesz a tanítónk

„Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama na-
pon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa 52,6) „Az Isten jelenlétére
alkalmassá tett embert – csakúgy, mint kezdetben – ismét a Teremtő tanítja majd.” (Education
[Nevelés], 302. o.)
„A legcsekélyebb elképzelésünk sincs arról, ami majd feltárul előttünk. Együtt megyünk
Krisztussal az élő vizekhez. Elénk tárja a természet szépségét és dicsőségét. Az
örökkévalóságban megismerjük majd az igazságot, amit korlátaink miatt most nem
ismerhetünk.” (Counsels to Parents, Teathers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak
és diákoknak], 162. o.)
„Az eljövendő világban Krisztus a megváltottakat az élet folyója mellé vezeti, és az
igazság csodálatos leckéit tanítja majd nekik. Felfedi előttük a természet titkait. Látni fogják,
hogy a mester keze csodálatosan kormányozza a világot. Szemlélik majd a nagy Művész
hozzáértését, amint a mező virágait színezi, és megismerik az irgalmas Atya terveit, aki
kiárasztja a világosság sugarait. A megváltottak a szent angyalokkal együtt egyre jobban
megismerik Isten végtelen szeretetét világunk iránt, és dicsénekben fejezik ki hálájukat
Istennek.” (My Life Today [Az én életem ma], 361. o.)
„A mennyei tanulók előtt végtelen távlatok nyílnak meg, és kimondhatatlan gazdagság
vár rájuk… Kifejezhetetlen örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és
bölcsességében, az Isten keze munkájának szemlélése nyomán korszakról korszakra elnyert
kincsekben… Ahogyan az örökkévalóság évei peregnek, újabb és újabb dicső
kinyilatkoztatásokban lesz részük. »Véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik,
feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk…« (Eféz 3,20). Örökkön-örökké részesednek
Isten ajándékaiban.” (Education [Nevelés], 304., 307. o.)
„Olyan nevelést kell kapnunk itt, amely képessé tesz arra, hogy Istennel éljünk az örök
korszakokon át. Az itt elkezdett nevelés tökéletesítésére a mennyben kerül sor – ott magasabb
osztályba fogunk lépni.” (My Life Today [Az én életem ma], 361. o.)
264
December 23. A megváltottak mennyei tanulmányai

„Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát,
hozzánk való jóságából, a Krisztus Jézusban.” (Eféz 2,7)
„A megváltás ismerete a legmagasabb rendű tudomány, amelyet az angyalok és az el
nem bukott világok értelmes lényei is tanulmányoznak. Olyan tudomány, mely a végtelen
Isten szándékát kutatja, »amely öröktől fogva el volt rejtve«, s amelyet végtelen korszakokon
át tanulmányoznak majd a megváltottak. Ez a legmagasabb rendű ismeret, amellyel ember
csak foglalkozhat. Felüdíti az elmét és fölemeli a lelket…
A megváltás műve, amelybe angyalok is vágyakoznak betekinteni, lesz a megváltottak
tanulmánya és éneke az örökkévalóság korszakain át. Vajon nem méltó-e már most is a mély
elmélkedésre és gondos tanulmányozásra?… Krisztus testtélételének, engesztelő áldozatának,
közbenjárói munkájának tanulmányozása foglalkoztatja a szorgalmas kutató elméjét
mindaddig, amíg az idő tart, és a mennyre tekintve így kiált fel: »Nagy a kegyességnek ama
titka!«
Az örökkévalóságban megtanuljuk azt, amit már most is megérthettünk volna, ha
elfogadjuk a világosságot. A megváltás foglalkoztatja majd az üdvözültek szívét és elméjét.
Mindig új látást nyerünk Krisztus tökéletességéről és dicsőségéről. Jézus Krisztus, a hűséges
házigazda a végtelen korszakokon át ó és új dolgokat hoz majd elő kincstárából.” (My Life
Today [Az én életem ma], 361. o.)
„Ha el lehetne nyerni Isten és igazsága teljes megismerését, nem lenne több felfedezés,
nagyobb ismeret, sem további fejlődés… Hála Istennek, ez nem így van. Mivel Isten végtelen,
és Benne van a bölcsesség minden kincse, mi az egész örökkévalóságon át tanulhatjuk,
kutathatjuk, és sohasem merítjük ki bölcsességének, jóságának és hatalmának gazdagságát.”
(Signs of the Times, 1906. április 25.)
December 24. A megváltás csodája

„Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való
kegyelem felől jövendöltek. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a
Krisztusnak őbennök levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az
azok után való dicsőségről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nékünk
szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az
evangéliumot az egekből küldött Szent Lélek által; amikbe angyalok vágyakoznak
betekinteni.” (1Pét 1,10–12)
„Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáit. Mélységesen
elgondolkozhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és
irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk
teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet mélységéről és magasságáról csak kevés
fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy látnak majd, amint Isten látja őket, és úgy
ismernek, ahogyan Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet. De
az örök korszakokon át újabb és újabb igazságok tárulnak ki a csodálkozó és elragadtatott
értelem előtt. Amikor a földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okaik is
265
megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan tudja majd, hogy mi volt
megváltásának ára.
A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten
tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és
vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel,
igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk
jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név:
»Mi Atyánk.«
Látni fogjuk, hogy az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fia odaáldozásával válthatott
meg minket. De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és
halhatatlan lényekkel benépesült Föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet
Krisztus a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növeli Isten dicsőségét az
örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte
fizetett árat. Krisztus is boldogan tekint mérhetetlen áldozatának gyümölcseire.” (A nagy
„Az egész örökkévalóságon át a megváltott sereg lesz legfőbb dicsősége.” (Spirit of
Prophecy [A prófétaság Lelke], 3. köt., 261. o.)
December 25. Tananyagunk a világegyetem

„Mily számtalanok a Te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a
föld a Te gazdagságoddal.” (Zsolt 104,24) „Csak ebben a földi életben kezdhetjük meg Isten
alkotásainak és útjainak megismerését; s majd az örökkévalóságon át folytatjuk a tanulást.
Isten olyan dolgokról gondoskodott az ember számára, hogy elgondolkozzék rajtuk, igénybe
véve az értelem valamennyi képességét. A teremtő Isten jellemét olvashatjuk ki a mennyei és
földi eseményekből, amelyek hálával töltik be szívünket. Szívünk felelni fog Isten csodás
alkotásaiban megnyilvánuló szeretetére.” (Bizonyságtételek IV., 581. o.)
„A fátyol, amely ma még elhomályosítja látásunkat, levétetik szemünkről, és meglátjuk
annak a világnak a szépségeit, amelynek ragyogásából a hívő ma csak néhány sugarat képes
felfogni. Milyen tág tere nyílik a tanulmányozásnak, amikor meglátjuk a mennybolt teljes
szépségét, amit most csak apró részleteiben, csak távcsővel szemlélhetünk, s ahová a bűn
legkisebb fuvallata sem érhet már, mert az egész Földet az Úr dicsősége fogja beragyogni. A
tudomány művelője tanulmányozhatja majd a teremtést, és semmit sem talál majd, ami a
gonosz törvénytiprására emlékeztetne. Hallhatja a természet hangjait, de sírás vagy jajszó nem
töri meg az összhangot. Az ember a roppant világegyetemben, minden teremtett dologban
felismerheti Isten keze munkáját, és sem a földön, sem az égen nem lesz látható a romlás
egyetlen nyoma sem.” (Education [Nevelés], 303. o.)
„Az üdvözült sokaság világról világra jár majd, s ideje jelentős részét a megváltás
titkainak kutatásával tölti. Az örökkévalóságban ez a csodálatos isteni elgondolás egyre
jobban feltárul előttük.” (HNA Biblia-kommentár VII., 990. o.)
„A világmindenség minden kincse feltárul Isten gyermekei előtt, hogy
tanulmányozhassák. Kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények
266
boldogságában és bölcsességében, az Isten keze munkájának szemlélése nyomán korszakról

korszakra elnyert kincsekben… Örökkön-örökké részesednek Isten ajándékaiban.” (Education
[Nevelés], 307. o.)
December 26. Kimeríthetetlen tudás

„Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem,
fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én
teremtettem, én terjesztettem ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.”
(Ésa 45,11–12)
„Sokan talán úgy gondolják, hogy ez a világ és a mennyei lakóhelyek alkotják Isten
világegyetemét. Nem így van.” (HNA Biblia-kommentár VII., 990. o.)
„Istennek sok-sok olyan világa van, amelyek lakói engedelmesek a Teremtő törvénye
iránt. Ezeket a világokat az Úr dicsőségére figyelemmel irányították. Amint e világok lakói
meglátták az ember váltságáért lefizetett óriási árat, lelkük megtelt csodálkozással.” (Review
and Herald, 1900. szeptember 25.)
„Az Úr megengedte nekem, hogy más világok életébe is bepillantsak. Szárnyakat
kaptam, és egy angyal magas és fenséges helyre vezetett a városból. Füve üde zöldben
pompázott és a madarak kedves dalokat trilláztak. E hely lakói különböző termetűek voltak.
Krisztus vonásait tükrözték, arcuk szent örömtől sugárzott, szabadságuk és boldogságuk
kifejezéseként.
Egyiküket megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy ők sokkal szeretetre méltóbbak,
mint a Föld lakosai. A válasz így hangzott: »Engedelmességben éltünk Isten parancsolatai
iránt, és nem buktunk el engedetlenség miatt, mint a földiek.« Majd két fát láttam. Az egyik
egészen olyan volt, mint az élet fája a szent városban. Mindkét fa gyümölcse csodálatosan
szép volt, de az egyik fa gyümölcséből nem ehettek. Megtehették volna, hogy mindkettőről
egyenek, de Isten az egyiket eltiltotta tőlük. Kísérő angyalom ekkor így szólt hozzám: »Itt
senki sem evett a tiltott fa gyümölcséből, ám ha ennének belőle, ők is elbuknának.«
Innen egy olyan világhoz vitettem, amelynek hét holdja volt. Ott láttam Énokot, aki
elragadtatott… Megkérdeztem tőle, ez volt-e a hely, ahová felvitetett a földről. Azt mondta:
»Nem. A város az én otthonom, ide csak ellátogattam.« Úgy járt-kelt ezen a helyen is, mintha
egészen otthon lett volna.
Kértem kísérő angyalomat, hogy én is azon a helyen maradhassak. Elviselhetetlen volt a
gondolat, hogy visszatérjek a sötét világba. De az angyal azt mondta: »Vissza kell térned, és
ha hűséges leszel, abban a kiváltságban részesülsz, hogy a száznegyvennégyezerrel együtt
meglátogasd mind e világokat, és majd szemlélheted Isten kezének műveit.«” (Early Writings
[Korai írások], 39–40. o.)
December 27. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinké

„Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek,
hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.” (Márk 12,25)
267
„Ma is vannak, akik azt tanítják, hogy az emberek az új Földön is házasodnak és

születnek majd. De akik hiszik az Írásokat, nem fogadhatnak el efféle elméleteket. Az a
tanítás, hogy gyermekek születnek az új Földön, nem része az igen biztos prófétai beszédnek.
Krisztus szavai félreérthetetlenek, örökre elrendezik a házasságok és születések kérdését.
Akik feltámadnak a halálból, vagy elváltoznak majd, sem nem házasodnak, sem férjhez nem
adatnak. Olyanok lesznek, mint Isten angyalai, a királyi család tagjai.
Azt mondanám azoknak, akik Jézus Krisztus világos kijelentésével ellentétes nézeteket
tartanak fenn: az ilyen dolgokkal kapcsolatos hallgatás ékesszólás.
Ne bonyolódjunk olyan feltevésekbe és teóriákba, amelyeket Isten nem tett ismertté
számunkra Igéjében. Jövőbeli állapotunkra vonatkozóan nem szabad spekulációkba
bocsátkoznunk… »Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas vagy alkalmatlan időben.« Ne hozz
az alapba fát, szalmát és pozdorját – saját vélekedéseidet és találgatásaidat, amelyek senkinek
nincsenek áldására.
Krisztus egyetlen olyan igazságot sem tartott titokban, amely megváltásunk
szempontjából fontos. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinké, de nem
engedtetik meg nekünk, hogy képzeletünk olyan tantételeket alkosson, amelyekről nincs
kinyilatkoztatás.
Az Úr mindent megtett azért, hogy az eljövendő életben boldogok legyünk. De nem
nyilatkoztatott ki semmit ezekre a tervekre vonatkozóan, és nem is szabad találgatnunk
ezekről. Nem szabad a jövőbeli élet feltételeit mostani életünk feltételeihez mérnünk.”
(Medical Ministry [Egészségügyi szolgálat], 99–100. o.)
December 28. A szeretet krisztusi királysága

„Az ország pedig és a hatalom, és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a
magasságos egek szentei népének; az Ő országa örökkévaló ország, s minden hatalmasság
néki szolgál és engedelmeskedik.” (Dán 7,27)
„Krisztus országa semmiben sem hasonlít a földi kormányzatokhoz. Isten országa lakói
jellemét képviseli… Ott a szent szeretet elnököl, és a tisztségeket a kegyesség gyakorlása
ékesíti. Az Úr megbízza szolgáit, hogy minden munkájukba vigyenek kegyességet és
kedvességet, Krisztus tulajdonságait.
Egyedül Krisztus hatalma munkálhatja az átalakulást a szívben és az értelemben, amit
mindazoknak tapasztalniuk kell, akik Vele lesznek majd az új életben, Isten országában.
Azért, hogy igazán szolgálhassuk Őt, isteni Lélektől kell újjászületnünk. Ez megtisztítja a
szívet, megújítja az elmét, és új képességet ad, hogy megismerjük és szeressük Istent.
Készséges engedelmességet ad nekünk minden kívánalma iránt. Ez az igazi istentisztelet.
»Lásd Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát,
mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem
szakadnak. Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe
nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtuk át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi
vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbocfájuk alapját
nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is
268
zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik,
bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,20–24)
»Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert
ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé. És vigadok Jeruzsálem fölött, és
örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz
ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna,
mert az ifjú százesztendős korában hal meg, és a bűnös százesztendős korában átkoztatik meg.
Házakat építenek és bennök lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem
úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert
mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem
fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottai ők, és ivadékaik velük
megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már
meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik,
és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek
hegyén, így szól az Úr.« (Ésa 65,18–25)” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 372. o.)
December 29. A szombat az örökkévalóságban

„És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem
imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek,
mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul
lesznek.” (Ésa 66,22–23)
„Kezdetben az Atya és a Fiú megpihent a hetedik napon, teremtő munkájuk után.
Amikor »elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege« (1Móz 2,1), a Teremtő és a
mennyei lények ujjongtak a dicsőséges látvány szemlélése közben. Akkor »együtt
örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának« (Jób 38,7)… Amikor
»újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által,
eleitől fogva« (Csel 3,21), a teremtés szombatja – az a nap, amelyen Jézus Krisztus József
sírboltjában pihent – akkor is a béke és az öröm napja lesz. Menny és Föld egyesül a
dicsőítésben, miközben a megmentett népek »szombatról szombatra« (Ésa 66,23) örvendező
imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.” (Jézus élete, 769–770. o., magyar
kiadás: 679. o.)
„A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy
boldog, összeforrt családot alkotnak. Dicsőítés és hálaadás fakad ajkukon. Felettük a
hajnalcsillagok énekelnek, és Isten fiai örvendeznek, miközben Isten és Krisztus együtt
hirdetik ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.«
»És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem
imádni, szól az Úr.« »Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.« Kisarjasztja
»az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.« »Ama napon a seregek Ura lesz
ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.« (Ésa 28,5)” (Próféták és királyok,
732–733. o., magyar kiadás: 456–457. o.)
„Amíg ég és föld fennmarad, a szombat a Teremtő hatalmának jele lesz. S amikor az
Éden újra kivirágzik a Földön, mindenütt tisztelik majd Isten szent nyugalomnapját. A
269
megdicsőült új Föld lakosai »szombatról szombatra eljönnek engem imádni – szól az Úr (Ésa
66,23).” (Jézus élete, 283. o., magyar kiadás: 236. o.)
December 30. Örök biztonság

„Az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14,9)
„A megváltás csodálatos tervének eredményeként Isten a világot ismét teljesen
kegyelmébe fogadja. Mindaz helyreáll, ami a bűn által elveszett. Isten nemcsak az embert,
hanem a Földet is megváltja, hogy az engedelmesek örökös lakhelye legyen. Sátán hatezer
évig hadakozott, hogy hatalmában tartsa világunkat. Most mégis Isten eredeti terve valósul
meg. »De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot
örökké és örökkön-örökké.« (Dán 7,18)
»Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve.« (Zsolt 113,3) »E napon egy
Úr lesz és a neve is egy. És az Úr lesz az egész föld királya.« (Zak 14,9) Az Írás mondja:
»Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.« »Minden Ő végzése tökéletes.
Megingathatatlanok örökké és mindvégig.« (Zsolt 119,89; 111,7–8) A szent szabályokat,
amelyeket Sátán gyűlölt és le akart rombolni, az egész bűntelen világegyetem tiszteletben
tartja.” (Próféták és királyok, 342. o., magyar kiadás: 295. o.)
„Krisztus megváltó munkája igazságot szolgáltat Isten kormányzatának. A világ
megtudja, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán jelleme lelepleződik, s világossá válik,
hogy vádjai alaptalanok. Soha többé nem lesz lázadás. Soha többé nem hatolhat be a bűn a
világmindenségbe. Minden örökre biztosítva van a hitehagyás ellen. Az önfeláldozó szeretet a
feloldhatatlan egység kötelékével kapcsolja Teremtőjükhöz a földi és a mennyei lényeket.
A megváltás munkája teljességre jut. Oda, ahol megsokasodott a bűn, Isten még
bővebben árasztja kegyelmét. A Földet, amelyet Sátán magának követelt, Isten nem csupán
megváltja, de fel is magasztalja. A mi kis világunk – a bűn átka alatt az egyetlen sötét folt
Isten dicső teremtői művén – mindent felülmúló megbecsülésben részesül a világegyetemben.
Ahol Isten Fia emberi természetben »sátorozott«, ahol a dicsőség királya élt és halált
szenvedett, itt, amikor mindent újjá tesz, »Isten sátora az emberekkel lesz, és velük lakozik, s
azok az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az Ő Istenük« (Jel 21,3). S a
megváltottak, az Úr világosságában járva, végtelen korszakokon át dicsőítik Őt
kimondhatatlan ajándékáért, Immánuelért, mert ez a név azt jelenti: »VELÜNK AZ ISTEN«.”
(Jézus élete, 26. o., magyar kiadás: 18. o.)
December 31. Amit az örökkévalóság tartogat a megváltottaknak

„Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.” (Zsolt
91,16)
„A világegyetem minden kincse feltárul Isten megváltott gyermekei előtt. A halandóság
béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyek lakói
sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember
megtérésének hírére is. A Föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott
lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen
270
korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a
természet dicsőségét – csillagokat és naprendszereket –, amelyek kijelölt pályájukon
keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a legnagyobbig – a Teremtő neve
van felírva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb
titkok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Növekszik a szeretet, a tisztelet és a boldogság,
miként a tudás is. Az ember minél többet tud meg Istenről, annál jobban csodálja jellemét.
Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos
eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be. Még nagyobb örömmel
pengetik aranyhárfájukat, s tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés
hatalmas kórusában.
»Minden teremtmény mennyen és földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami
ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a
dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.« (Jel 5,13)
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész
világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság
tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők
és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és
felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.” (A nagy küzdelem, 677–678. o.,
271

Maranatha PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Maranatha PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Ellen G.

Fordította: Egervári Dezső

JANUÁR - JÖN A KIRÁLY!...................................................................................................................... 10

FEBRUÁR - KÉSZEN VAGYUNK-E JÉZUS ELJÖVETELÉRE?........................................................................ 31

FEBRUÁR 14. KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTEN ORSZÁGÁT!....................................................................................... 40

MÁRCIUS - ALKALMASSÁG A MENNYEK ORSZÁGÁRA .......................................................................... 51

ÁPRILIS - JÖVETELÉNEK ÜZENETE ......................................................................................................... 74

ÁPRILIS 2. A KERESZT ÜZENETE ..................................................................................................................... 74

MÁJUS - KRISZTUS VISSZATÉRÉSÉNEK JELEI ......................................................................................... 97

MÁJUS 20. ÖRDÖGI GYÓGYÍTÁSOK .............................................................................................................. 110

JÚNIUS - A KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELÉT MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK ............................................. 119

JÚLIUS - AZ EGYHÁZ NAGY MEGPRÓBÁLTATÁSA ÉS TANÚSKODÁSA.................................................. 141

JÚLIUS 6. KRISZTUSÉRT SZENVEDVE .............................................................................................................. 144

AUGUSZTUS - MEGSZENTELŐDÉS, ELPECSÉTELÉS, ÉS A SZENTÉLY ...................................................... 164

AUGUSZTUS 23. ISTEN PECSÉTJE ................................................................................................................. 180

SZEPTEMBER - A PRÓBAIDŐ LEZÁRULÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ ESEMÉNYEK ......................................... 187

OKTÓBER - A MÁSODIK ADVENT ....................................................................................................... 208

OKTÓBER 9. KRISZTUS IGAZSÁGOT SZOLGÁLTAT ............................................................................................. 213

NOVEMBER - MENNY ÉS FÖLD A MILLENNIUM IDEJÉN ...................................................................... 229

NOVEMBER 26. AZ ÚJ JERUZSÁLEM ELLENI TÁMADÁS ...................................................................................... 246

DECEMBER - A VÉGSŐ ÍTÉLET ÉS AZ ÚJ FÖLD...................................................................................... 250

JANUÁR - Jön a király!

Január 2. A betlehemi tanulság

Január 3. Amikor Jézus megszületett

vágyakoztak. Korunk keresztényei is az egyház földi virágzására várnak, a világ megtérésére,

Január 4. A második advent reménysége

Január 5. A Szentírás alapeszméje

Január 6. A reformátorok hite

Január 7. A történelem megértésének kulcsa

„Ha Krisztus második eljövetelének reménységét megértjük, kezünkben a kulcs, amely

Január 9. Az isteni üzenet hirdetői

Január 10. Az igazság diadalt arat

Január 11. Siettessük Urunk visszatérését!

Január 12. A harmadik angyal utolsó intései

Január 13. Uralkodik örökkön-örökké

Január 14. Az illési prófécia

Január 15. Jézus legyen a középpontban!

Január 16. A szántóföld: egész világunk

Január 17. Isten ítéletei

Január 18. Egy jobb és nemesebb út

Január 19. Amikor felhangzik a hangos kiáltás

Január 20. Isten megõrzi a hűségeseket

Január 21. Munkálkodjunk felebarátainkért!

Január 22. Tanulmányozzuk a próféciákat!

Január 23. Vallási türelmetlenség és üldözés

Január 24. Az egyház nem bukik el

Január 25. Valódi és hamis ébredés

Január 26. Önhitt, gondtalan késlekedés

Január 27. El kell nyernünk a mennyet

kedvelői özönlenek a színházakba, a lóversenyekre, a szerencsejátékok poklaiba. A kegyelmi

Január 28. Boldogok, akik vigyáznak

Január 29. Keressétek az Urat!

Január 30. Imádkozzunk egymásért!

A válasz így hangzik: Munkaterületünk a világ… A Megváltó útbaigazította

Január 31. Őrködjünk és imádkozzunk!

FEBRUÁR - Készen vagyunk-e Jézus eljövetelére?

Február 2. A szükséges felkészülés

menedék nélkül! Elhanyagolták a szükséges előkészületeket, ezért nem nyerték el a

Február 3. A megmérettetés ideje

Február 4. Kiálljuk-e a próbát?

Február 5. A tévedhetetlen vezető

„Isten felszólítja azokat, akik ismerik akaratát, hogy engedelmeskedjenek szavának. A

Február 6. Válaszadásra készen