Mesterséges boldogság – a

21. század függősége

2020/02/23

cikk

forrás: https://filantropikum.com/mesterseges-boldogsag-a-21-szazad-fuggosege/?
fbclid=IwAR3BdCa5rKDECE4JhfoxCJsCeDxKLpXYL11YcA-C9FV6s7fGL8s_8rGq29g

Ha drága autód, lakásod, különleges dolgaid, és

más, hasonló státuszszimbólumaid vannak, akkor
megtörténhet, hogy kezded úgy érezni, azok fölé
emelkedsz, akik nem rendelkeznek mindezzel.

Ránézel a szomszédra, akinek olcsóbb autója van, mint

neked, és azt gondolod: „Ez azért van, mert én ügyesebb
vagyok, és többet keresek. Tehát ő szegény ember, én
pedig gazdag vagyok.”

Azt gondolod: „A szomszédom biztos úgy gondolja, hogy

nagyon menő arc vagyok, ha ilyen jó autóm van.” Ez a
gondolat pedig melengeti a lelkedet, és növeli az
önbecsülésedet. Ha azonban a szomszéd autója drágább,
csökken az önbecsülésed. Ebből pedig csak egyetlen kiút
van – az első adandó alkalommal visszaszerzed az
előnyödet.

És nem csak az autókról van szó.

Minden alkalommal, amikor a környezetedben valakinek

bármilyen szempontból rosszabb, mint neked, a királyi
fölény érzése visszatér, és elhatalmasodhat rajtad. Attól
függ, mennyire érzed magad boldognak.

Charles de Montesquieu, író és filozófus, azt

mondta: „Ha egyszerűen csak boldogok akarnánk lenni, az
nagyon könnyű volna, de mi azt akarjuk, hogy boldogabbak
legyünk mint mások, ez pedig szinte lehetetlen, mert
mindig azt gondoljuk, hogy mások boldogabbak, mint
amilyenek a valóságban.”

A mesterséges boldogság elérése érdekében az

emberek függővé válnak, és minden áron próbálják
megőrizni az értékeiket. Új telefont vásárolnak, lecserélik az
autójukat, drága ruhákat és bútorokat vásárolnak, arra az
esetre, ha valaki látogatóba jönne, és drága parfümöt
használnak, hogy ezzel hangsúlyozzák az ízlésüket és a
kifinomultságukat. Mivel azonban ezek a dolgok rendkívül
sokba kerülnek, gyakran vannak adósságaik.

Tehát ezek az emberek hitelben akarják megváltani a

boldogságot. A legrosszabb dolog, amit csak el tudnak
képzelni az, ha lesüllyednek arra a szintre, ahol a szerintük
náluk alacsonyabban állók tartanak, és, hogy ezt elkerüljék,
bármekkora összeget képesek megadni.

Márpedig ennek az illékony státusznak a fenntartása

nagyon sokba kerül.

Ha valami nem felel meg a kívánt státusznak, azt

mindenáron elrejtik. És fordítva: mindent, ami ezt a
státuszt hangsúlyozza, igyekeznek lépten-nyomon
megmutatni. Például, ha egy 5 csillagos szállodában
szálltak meg, azt mindenképpen megosztják a közösségi
oldalakon, egy 3 csillagos hotelről azonban mélyen
hallgatnak.

Minden lehetséges módon rejtegetnek egy olcsó házat. Az

ilyen emberek élete csak ámítás. Nemcsak másokat,
önmagukat is becsapják. Biztosak abban, hogy ők
valóban egy képzeletbeli státusszal rendelkeznek, és teljes
mértékben figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy ez a
státusz hatalmas adósságok eredménye, amelyeket egész
hátralevő életükben fizetni fognak.

Egy bizonyos ponton túl a bank nem ad már több pénzt, és

a boldogság forrása elapad. Ilyenkor mély depresszióba
süllyednek. Ugyanakkor a bankokat, a kormányt, a nehéz
életet és a munkáltatót hibáztatják, aki igazságtalanul
alábecsüli a fizetésüket. Egyedül saját magukat nem
hibáztatják soha. Végülis csak olyanok akartak lenni, mint
bárki más, és nem akarták elpazarolni az életük drága
éveit, ezért mindent elvettek az élettől, amit csak tudtak.
Hogy is lehetnének felelősek a saját anyagi helyzetükért?

Befejezésként Henry Ford szavait idézzük:

„Nem kell drága szállodába mennem, mert nem látom

értelmét, hogy szükségtelen túlzásokért fizessek. Bárhol
vagyok, mindig Henry Ford maradok. Nem látok túl nagy
különbséget a szállodák között, mert a legolcsóbban éppen
úgy lehet pihenni, mint a legdrágábban. Ez a kabát, ami
rajtam van még az apámé volt, de nem számít, mert én így
is Henry Ford vagyok. A fiam még fiatal és tapasztalatlan,
ezért még fél attól, mit szólnak majd az emberek, ha egy
olcsó hotelben száll meg. Én nem aggódom amiatt, amit
mások gondolnak rólam, mert tisztában vagyok a valódi
értékemmel. Azért lettem gazdag, mert meg tudom
számolni a pénzt, és meg tudom különböztetni a valódi
értékeket, a hamis értékektől.”