ENGEDD EL!

– ÍGY SZABADULJ
MEG A FELESLEGES KACATOKTÓL

CIKKEK

FORRÁS: EGY.HU
2020. február 27., csütörtök

A lomtalanítás olyan, mint a ragtapasz lehúzása: túl kell esni rajta –

szebb, praktikusabb, élhetőbb lesz utána az otthonod!

Emmer Szabina



Negyven négyzetméteren élünk a vőlegényemmel és az óriási

macskámmal, szépen hármasban. A párom szerint mindenhol az én
cuccaim vannak, pedig már 3 lakásnyi cuccot kiszanáltam. Az
otthonunk mostani képe tavaly nyárra tisztult le, legalábbis szerintem,
ugyanis akkor fogtam magam, és szigorúan átnéztem minden egyes
ruhadarabot és tárgyat, majd nekiálltam szelektálni.

Mivel rengeteg mindent kapok a különböző cégektől munkámból

adódóan, így akaratomon kívül is újabb és újabb tárgyak, csomagok
érkeznek a lakásba, állandó jelleggel. Ebből adódóan a szelektálás
nem megspórolható – aztán ha megtörtént, a rend megőrzése is
szükségszerű. De miként is fogjon hozzá az ember? Milyen
irányelvek szerint kezdjen el szelektálni? Én az örök klasszikust, a
Szex és New York-ot vettem alapul – mutatom, mit jelent ez.

SZEREZZ SEGÍTSÉGET!
A hatalmas szelektálás nem megy egyedül, így érdemes áthívni a
barátnőket egy jó kis marad / megy bulira. Ennek a lényege az, hogy
minden egyes tárgyat, ruhadarabot át kell nézni, s eldönteni, mi
marad, és mi megy.

A legutóbbi ilyen buli Vivi barátnőméknél volt, ahol hárman csajok

elkezdtük berendezni, megalkotni az új gardróbot. Őszintén szólva
nem volt egyszerű, és összességében kb. 1 hetet is igénybe vett, de
gyönyörű lett a végeredmény.

3 zsákot alakítottunk ki a „buli” során:

Kuka: Ebbe a menthetetlen, elnyűtt darabok mentek, melyeket már

semmire nem lehet használni.

Adomány: Ide azok a darabok kerültek, amik jó állapotban voltak,

viszont x ideje (mi 2 évben egyeztünk meg, mivel közben babát is
várt a barátnőm) nem kerültek már elő. Ezek rászoruló családokhoz
jutottak.

Eladás: Rengeteg olyan ruhadarab került elő, amiben még a címke is

benne volt, vagy alig hordta a barátnőm, viszont már nem tervezi
felvenni – ezeket raktuk ebbe a kupacba.

Amint végez az ember a gardróbbal, jöhetnek a különböző tárgyak

ugyanezen elvek alapján. Ehhez a folyamathoz szigorúan
konkretizálni kell, hogy nem a tárgyaink tesznek minket azzá, akik
vagyunk, és nem tartunk meg olyan cuccot, amit ajándékba kaptunk,
de porfogóként funkcionál azóta is!

KOZMETIKUMOK

Itt a mikor lett felbontva?-elvet vettük alapul, ugyanis mindennek van

egy lejárati ideje. Ezt a programot érdemes félévente megismételni,
és kidobni azokat a kencéket, amik már lejártak. A felbontás utáni
szavatosság jelölését a dobozon/tégelyen lehet megtalálni. Többet ér
a bőr épsége, minthogy tovább használd a kelleténél az adott
terméket!

Ha pedig kiürültek, ne ragaszkodj az üres tégelyekhez, dobozokhoz,

parfümös üvegekhez. Dobd ki őket a szelektívbe, vagy csinálj belőlük
kaspót – én például a kiürült tégelyeimben tartom baba kaktuszaimat.

RENDSZEREZÉS

Rend a lelke mindennek, tartja a mondás, ám a rend alapja a

rendszerezés. Ehhez érdemes fakkokat és egyen-vállfákat
beszerezni. Én a plüss anyaggal borított vállfákat javaslom,
amennyiben sok a ruhád, felsőd, mivel arról nem fognak lecsúszni, és
kevés helyet is foglalnak a szekrényben.

Amint ezek megvannak, el lehet kezdeni rendszerezni. Ki kell

alakítani mindennek a végleges helyét, és törekedni kell a
praktikusságra. Jól jöhetnek a fiókon belüli rendszerezők is, amiknek
segítségével sokkal átláthatóbbá tehetjük a szekrényünket.

Szóval a szelektálás eleinte nem könnyű munka, viszont utána

egyszerűen lehet általa rendet tartani a lakásban. És még egy fontos
dolog: ez nem egyenlő a nagytakarítással! Ez „csak”
kacatmentesítés.

Olyan, mint a ragtapasz lehúzása, de túl kell rajta esni. Sokkal

könnyebb lesz utána az életed, és a lakás sem fog olyan zsúfolt
hatást kelteni!

HOGYAN FOGJ BELE EGY IGAZI

LOMTALANÍTÁSBA?
2020. február 11., kedd

Az átlagos magyar otthonokról szinte mindig ugyanaz ugrik be nekem:

kacatgyűjtő kosár az előtérben, félig leborult ruhatoronyok a
gardróbszekrényben, tízféle tusfürdős flakon a kád szélén. Én sem
voltam mindig lommentes, de mióta átestem a naaaagy selejtezésen,
maximum a rémálmaimban jön elő az ilyen túlzsúfoltságtól nyugtalan
lakás képe.

Kovács Heni



Kezdjük azzal, hogy nem utálom a tárgyakat. Tényleg. A háborús

időkben horgolt csipketerítőt családi örökség címszóval a fiók mélyén
őrizgetni tulajdonképpen számomra is érthető szentimentalizmus, na
de kiürült borosüvegeket sorakoztatni a konyhaszekrény tetején, az
kicsit más kategória. Persze, minden korszaknak megvan a maga
hülyesége, a ’90-es évek gyermekeként például nálam sem
maradhatott ki, hogy az akkori divat szerint kirakodóvásárt csináljak a
felnőttektől begyűjtött szép parfümös üvegcsékből, és tíz évesen
komolyan azt hittem, egész életemben megőrzöm majd ezeket a
vackokat – aztán szerencsére nem így alakult.

Az előző évtizedek fogyasztói felhalmozása után végre eljutottunk

oda, hogy rájöjjünk, nem feltétlenül a tárgyakban kell keresni a
boldogságot, a felesleges holmikkal foglalkozás pedig több nyűgöt
jelent, mint örömet.

Becsszóra mondom, mióta túlestem a

szanáláson, egyszer sem hiányoztak a
dolgok, amelyektől megszabadultam.
Viszont selejtezni is tudni kell úgy, hogy ne kússzon vissza a káosz
néhány hónap után. Milyen irányvonalak mentén érdemes belefogni a
lomtalanításba szerintem?

1. Szánj rá legalább egy hétvégét

Én az egyszer és mindenkorra selejtezési technikájában hiszek,

szabadon újrafogalmazva piszmogásnak nyögés a vége, úgyhogy
eszedbe se jusson hetekig elnyúló beosztás szerint átnyálazni a
dolgaidat. Nem elég hatásos. Tudniillik, ha online egyszerűsítő
kihívásokba kapaszkodva 365 napon keresztül csökkentettem volna a
holmijaim számát, akkor biztosan nem éreztem volna azt az extázist,
ami az egész hétvégés lomtalanítás után öntötte el a lelkem.

Istenem, azt a diadalt a fedő nélküli

ételtároló pitlikek felett…
A selejtezés praktikus hossza nyilván függ a lakás méretétől, mi
akkoriban ötven négyzetméteren éltünk ketten, így szombat reggeltől
vasárnap estig sikerült egy alapos takarítással összekötve
felszabadítani a lakást a lomok alól. Családi ház és kóros gyűjtögetők
esetén biztos több időre lehet szükség.

2. Tudatosítsd magadban, miért ragaszkodsz a tárgyaidhoz

Oké, az előbb talán sarkítottam picit azzal a bizonyos egyetlen nagy

lomtalanítással. Valójában történtek utóselejtezések, pakolás közben
ugyanis meg-megesett a szívem néhány holmin és időnként elkapott
a lelkiismeret furdalás is, hogy nem, nem, nem lehet kirakni azt a
valamit.

Mert drága volt. Mert ajándékba

kaptam. Mert majd jó lesz valamire.
A tárgyakhoz való kötődésünknek megvan a maga etikai kódexe:
belém is azt plántálta a társadalom, hogy amit jó szívvel adtak, azt
illetlenség tovább adni, hiába nincs szükségem az adott holmira,
tárolgatni KELL. A szerencsésen begyűjtött cuccokat muszáj
becsülnöm, mert minél nagyobb a tárgyi vagyonom, annál
boldogabbnak KELL lennem. Mellesleg jöhet háború, becsapódhat
egy meteorit vagy megtámadhatnak bennünket a gyíkemberek, és
akkor majd biztos örülni fogok, hogy nem két váltás ágynemű van a
komódban, hanem hat.
Szó ami szó, nulladik lépésként azt javaslom, gondold át, milyen
hiedelmek vagy beléd sulykolt szabályok miatt ragaszkodsz a
kacatokhoz, aztán engedd el, amit el kell.

3. Dönts el, mit teszel a feleslegessé vált dolgokkal

Az ég irgalmazzon annak, aki egyszerűen becsomagolja egy sárga

zsákba a kacatait és kukásautók segítségével akarja letudni a
lomtalanítást. Vétek a bolygó ellen. Az én környezetvédő lelkem
legalábbis nem tudja elviselni a gondolatot, hogy a szemetesben
végezzék azok a tárgyak, amelyeket mások még
használhatnának. Túlfogyasztunk, pedig nem engedhetjük meg
magunknak, hogy folyton új dolgok gyártásával pazaroljuk a szűkös
erőforrásokat.

A selejtezés előtt külön dobozokat készítettem elő az ex-tárgyaimnak,

aszerint, mi volt velük a tervem: néhányat filléres áron eladtam az
interneten, akadt, amit továbbajándékoztam valakinek, aki örült neki,
a maradékot pedig szeretetszolgálatokhoz juttattam, mert ami nekem
kacat, másnak hasznos lehet.

4. Tégy rendet az otthonodban, aztán tartsd meg

Szeretnék egy dolgot tisztázni, így a cikk végén: az a lomtalanítás,

amiről én beszélek, nem egyenlő a félévente vagy évente megtartott
nagytakarítással, amikor az ember megszabadul néhány tönkrement
cucctól. Inkább egy olyan, nagyobb volumenű selejtezésről beszélek,
amikor a saját tárgyi függőségeinktől megszabadulva felismerjük,
mire van valóban szükségünk és mi az, amiben tényleg örömünket
leljük – kétlem, hogy az ázsiai országokból rendelt századik holmi
lenne a boldogság forrása.

HOGYAN KELL NEM BELEŐRÜLNI

EGY HÁZFELÚJÍTÁSBA?
2020. február 22., szombat
Két hónaposra terveztük, nyolc hónap lett belőle. Fix összeget terveztünk
rá, a duplája lett. Lazán akartunk hozzáállni, de kinyiffantunk a végére.
Igen, a felújításról beszélek. Azt mondják, hogy egy hosszú utazás, egy
építkezés vagy egy felújítás eldönti, hogy együtt maradsz-e a szíved
választottjával. Nos, mi együtt maradtunk, de azért összefoglalom, mi az,
amire érdemes ilyenkor odafigyelni, hogy ne őrüljetek meg teljesen.

Puha Andrea



Alighogy beköltöztünk az új régi házunkba és kihevertük a tisztasági

festéssel és a kipakolással járó mizériát, hamar láttuk, hogy muszáj
lesz felújítanunk ezt-azt. Hirtelen értelmet nyert az a frázis is, amit
anyáméktól milliószor hallottam:

„Egy családi ház soha nincs kész.”

Akkor még nem értettem, ez miért baj, hiszen felújítani jó buli,
változik a környezet, szépül a ház. Aha. Addig jó, míg nem te
csinálod, nem a te időd, pénzed rovására megy, és nem idegel szét a
tudat, hogy nem bír megérkezni a befejezettség jóleső érzése.

Az eredeti terv az volt, hogy majd apránként újítjuk fel a házat az

évek alatt, kisebb projektekre bontva az egészet. Ezt a fenti szinttel
meg lehetett csinálni, de a lenti kifogott rajtunk. Mivel az előszoba, a
konyha és az étkező-nappali egy összefüggő, egymásba nyíló terület
nálunk, ezért bárhogy matekoztunk, sehogyan nem tudtunk megúszni
egy nagyobb felfordulással járó felújítást.

A padló a nappali-étkezőben bomlott, vörös por jött fel a laminált

parketta széleinél, így nem volt kérdés, hogy fel kell szedni, újra kell
szigetelni, és akkor már az egész lenti szintet vízszintbe kéne hozni,
mert abban is voltak eltérések. Ezen kívül csak bejárati ajtó cseréjét
és teraszajtó-bővítést terveztünk, mert egyik sem zárt jól, ami a
fűtésszámlánkon meglátszott. És akkor már egy új konyhát is
beterveztünk, mert a régi is megérett a cserére, amúgy sem maradt
volna egyben a szétszerelés után (nem is maradt). A fürdőhöz és a
vécéhez nem nyúltunk, mert jó állapotban voltak, ráért az
átalakításuk akár évekkel később is.

A legtöbb munkát mi csináltuk és a család

Szívtuk a fogunkat, mert már akkor is láttuk az ismerősök felújítás-

történetein keresztül, hogy milyen nehéz szakembert találni, de úgy
terveztük, hogy amit lehet, azt mi végezzük el. Egyedül a konyha
burkolását és a teraszajtó szélesítését bíztuk olyan családtagra, aki
szakember is volt. A költözés után egy évvel, májusban álltunk neki
az egésznek, azzal az elképzeléssel, hogy augusztus végére
befejezzük. Nem így lett.

Ellenben a bontás után szinte azonnal úgy nézett ki az alsó szint,

mint egy lepusztult raktár.

Ott álltam a lépcsőn, és arra

gondoltam, hogy az én szép
környezetet és nyugalmat szerető
lelkem hogy fogja ezt kibírni
hónapokig.
Becsapós amúgy egy bontást végignézni, mert olyan gyorsan teszi a
földdel egyenlővé a falakat és a burkolatokat, hogy elhiszed, hogy a
felújítás többi része is ilyen gyorsan fog menni (nem fog). Szóval
lecsupaszítottuk meztelenre a lenti szintet, és kezdetét vette a mi
hullámvasutazásunk, amiről néha nagyon szerettünk volna kiszállni,
de ha már belesodródsz egy felújításba, akkor nincs megállás.

Nem fogok hazudni: vannak részei,

amire nem emlékszem, fogalmam
sincs mit csináltam, azt meg főleg nem
tudom, hogy bírtam ki ép ésszel.
Azt viszont tudom, hogy mit fogok csinálni legközelebb másképp, és
ha rám hallgatsz, akkor megfogadod ezeket!

Mindenképpen szánj időt a pihenésre!

Nagyon könnyű belesodródni abba, hogy munka után még tovább

dolgozz az otthonodon, nálunk sem volt másképp: hétközben
dolgoztunk, esténként és hétvégén felújítottunk. Minden porcikánkkal
éreztük, hogy kellene pihennünk is valamikor, de hajtja az embert
egyfajta sürgető érzés, hogy így előbb készen lesz. Igaz,
néhanapján, ha besokalltunk, akkor beültünk egy étterembe, ahol
végre teljes emberként tudtunk figyelni egymásra, de így utólag azt
mondom, sokkal több ilyet kellett volna beiktatnunk!

Legyen egy hely, ahol mindent kizárhatsz!

Mivel én főleg otthonról, a gépemről dolgozom, ezért nem nagyon

tudtam elmenekülni a por, a kosz és a raktárhelység-feeling elől. Ez
pedig egy idő után nagyon zavart, mert úgy éreztem, hogy egy
szemétdombon élek.

Annál is inkább, mert a por mindenhová beette magát, a kutyánk

szőre berasztásodott, a hajam is megsínylette. Különösen rosszul
viseltem, hogy a lenti fürdőnk konyhává avanzsálódott (bekerült a
hűtő, és ott mosogattam) és munkaeszköz-tárolóvá is, és előre
kiidegelt, hogy egyszer még itt ki is kell majd takarítanom. (Külön
vicces volt, hogy amikor a hűtő végre bekerült a konyhában a
helyére, még napokig a fürdőben kerestem, ha ki akartam venni
belőle valamit.)

Csak az segített megtartani a józan eszem, hogy a pici hálónkat

pöpecül berendeztem, rendszeresebben takarítottam a por miatt, és
egy kis dolgozósarkot is kialakítottam benne. Ha nagyon elegem volt
a káoszból, akkor bevackoltam magam oda, és kizártam mindent a
külvilágból és a felújításból.

Szakíts időt az étkezésre és mozgásra!

Mivel konyha nélkül maradtunk nyolc hónapra, az étkezésünk

meglehetősen leegyszerűsödött, és nem igazán a jó értelemben
véve. A család ugyan kitett magáért, hozták szorgalmasan hétvégén
a házi kosztot, de még most is megvan az a pár kaja, amit ha
meglátok, zsigerből összeszorítja a gyomromat az undor, annyit
ettem belőlük a nyolc hónap alatt: a virsli, a töltött káposzta, a pizza,
a mekis kaja és a virslis mustáros péksütemény évekre felkerült a
tiltólistámra.

Így utólag lehet, hogy előfizettem volna egy teljes menüs

ételkiszállítós dologra, de annyira hirtelen csöppentünk bele az egész
felújításba, hogy ez nem volt az eszemben, ráadásul nagyon zavart
volna a szemét, amit azzal kitermelek. Szóval tökéletes megoldásom
erre nincsen, szívesen várom az ötleteket!

A mozgásra viszont nem sajnáltam volna az időt, sem a pénzt. Igaz,

hogy a hálószobában próbáltam otthoni edzéseket beiktatni a
hétköznapokba, de pár hónap után ráuntam. Ám ahogy vége lett a
felújításnak, azonnal kiváltottam egy havi bérletet a közeli teremben,
és ha következőre felújítunk, akkor is így fogok tenni.

Ennyi énidő egyszerűen kell!

Fogadd el, hogy nem fog minden jól sikerülni!

Anyámék fellhúztak egy egész házat annak idején, és gyerekként

emlékszem, minden tökéletesnek tűnt, amikor készen lett. Most már
tudom, hogy helyettem egyszerűen csak ők ették a kefét egy-egy
félresikerült dolog miatt, mert azt csak ők látták.

Mi is elmértük a konyhaszekrény egyik polcát, a bútorlapot annyira

pontatlanul vágták, hogy újra kellett rendelni, a konyhai frontok több
hetet késtek, lepattant egy pici rész a konyhai munkalapról, az epoxi
fugázásról pedig a mai napig vannak rémálmaim. A burkolás során
ugyanis nem lett alaposan eltávolítva az epoxi a járólapról, és közel 5
napunk ment el arra, hogy a forróvizes, ecetes, zsíroldós súrolás
után egy speciális oldószerrel szedtük fel harminc négyzetméteren a
gyantát.

Azt hiszem, nálam ez volt a mélypont,

akkor gondoltam azt, hogy igazából
nekem egy olyan varázssátor is jó,
amilyen a Harry Potterben van, csak
ne legyen benne járólap.
Hetekkel később meg már azon is tudtam röhögni, hogy mennyi hiba
csúszott a felújításba, hogy semmi sem tökéletes, de legalább drága
volt. A lakberendezési magazinok meg menjenek a tökéletes fotóikkal
a búsba!

Kezeld lazán a határidőket!

Sosem fog minden terv szerint menni, ezért mindig számolj plusz időt
minden munkafázisra! Az árambővítésre például még mindig várunk,
és még mindig nem tudjuk, hogyan kerüljön a helyére az álgerenda,
de már úgy vagyunk vele, hogy majd elkészül, amikor elkészül.

Augusztus végén, mikor láttuk, hogy nem érünk a tervezett időben a

felújítás végére, lett egy új mantránk, amit két hetente elmormogtunk:

„Már csak két hét, és vége a

felújításnak!”
Azóta sem vagyunk teljesen készen, de már kicsit élvezzük is ezt a
lassan alakuló munkafolyamatot. Hagyjuk érni a döntéseket,
hallgatunk a belső hangunkra, és egyáltalán nem bánjuk, hogy nincs
minden a helyén.

Hivatalosan egyébként december 23-án este végeztünk. Akkorra állt

össze a konyha, miután az utolsó munkanapon mégis megérkeztek
hozzánk a frontok. Bekerültek a gépek, és még egy váratlan, makacs
dugulást is sikerült elhárítani. Arra már nem jutott idő, hogy legyen
karácsonyfánk, de főzni tudtunk a családnak.

És amikor az ajándékokat csomagoltam 24-én, akkor jutott eszembe,

hogy pontosan tíz éve ezen a napon költöztünk be anyuékkal is a
házba három évnyi építkezés után. Emlékszem, hogy este, mikor
anyu betakart az új, hattyús ágyneműhuzattal, amit direkt az első
éjszakára vett hónapokkal azelőtt mindenkinek, azt mondtam: "Anyu,
ez olyan, mint egy álom."