A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

Válaszok a Teremtés könyvében

1. előadás: Mi történt valójában a dinoszauruszokkal?
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Helló, fiúk és lányok, örülök, hogy mindannyian itt vagytok ma reggel. Nagyon sok érdekes
dologról fogunk beszélgetni. Először is, szeretném, ha feltenné az a kezét, aki tudja, hogy miről
fogok beszélni. Felkészülni, most... rendben, úgy látszik, mindannyian tudjátok, hogy miről fogok
beszélni. Ma a DINOSZAURUSZOKRÓL lesz szó. Dinoszauruszok. Tudjátok, hogy a fiúk és
lányok nagyon szeretik a dinoszauruszokat. Nem tudom, miért van ez így, talán azért, mert
néhányan szörnyetegek, és úgy tűnik, hogy valamilyen oknál fogva azonosulunk a szörnyetegekkel.
Nem tudom, miért van ez így. De engedjétek meg, hogy feltegyek most néhány kérdést. Tegye fel
a kezét az, aki hallotta már az evolúció szót. ... Nézzenek oda! Azt hiszem, csaknem mindenki.
Rendben, most azok tegyék fel a kezüket, akik hallottak arról, hogy majomszerű teremtmények
emberré váltak.... Na, ezt nézzétek meg! És most azok tegyék fel a kezüket, akik azt hallották, hogy
a dinoszauruszok több millió évvel ezelőtt éltek. ..... Úgy látszik, ezt mindenki hallotta. Hát, fiúk
és lányok, erről szeretnék beszélni ma délelőtt. Az evolúció egy olyan ideológia, amelyet néhány
ember készített a világ teremtésével kapcsolatban. Ők azt gondolják, hogy több milliárd év alatt a
kémiai anyagok úgy egyesültek, hogy azokból csupán véletlenül élet jött létre, és azután az állatok
egymásból alakultak ki. Például azt hiszik, hogy a hüllőkből fejlődtek ki a madarak. Az
evolucionisták valójában azt hiszik, hogy a dinoszauruszok szárnyat növesztettek és madárrá
alakultak át. El tudjátok képzelni ezt? El tudjátok azt képzelni, hogy egy dinoszaurusz leugrik a
fáról, miközben repülni tanul? De ez az, amiben ők hisznek. De tudjátok, amikor ma reggel ebbe a
gyönyörű előadóterembe beléptetek, gondoltátok-e ezt, miközben szétnéztetek "Hűha. Ez
nyilvánvalóan a téglagyárban keletkezett robbantás során jött létre." Mondtatok valami ilyesmit?
Hiszitek azt, hogy ez az előadóterem robbanás útján keletkezett? Nem. Úgy gondoljátok, hogy
valaki felépítette ezt? Természetesen. És fiúk és lányok, ti sokkal de sokkal komplikáltabbak
vagytok, mint ez az épület. Azt gondolom, hogy ha ezt az épületet valaki felépítette, akkor egy
sokkal hatalmasabb valaki teremtett bennünket. És hiszem, hogy ez a valaki a Biblia Istene, az az
Isten, aki az egész világmindenséget teremtette. Nem hiszek az evolúcióban. Nem hiszem, hogy a
dinoszauruszok több millió évvel ezelőtt éltek. Nem hiszem, hogy az emberek majomszerű
teremtményekből fejlődtek ki. Ugye ti nem úgy néztek ki, mint a majmok? Néha lehet, hogy úgy
viselkedtek, de ugye nem hasonlítotok rájuk? Persze, hogy nem. Figyeljetek ide. Szeretnétek látni
néhány ausztráliai dinoszauruszt? (IGEN!) Rendben, itt vannak... hogy tetszik ez? ... Ez egy
dinoszaurusz? (NEM!) Hát akkor milyen állat? (Koala) Hát persze, koala. Tudjátok, a koala az
egyik kedvenc állatom. Ez az én kedvenc koalám, mindenhová magammal viszem utazásaim során.
Tudjátok, azt hallottam, hogy az amerikaiak azért akarnak Ausztráliába menni, hogy
megölelhessenek egy koalát. Hadd mondjak el egy titkot: a vadonban ezek valójában büdösek,
bolhásak, és olyan haszontalanok, hogy kitépik a szemeiteket, de ezt nem mondjuk el sok
embernek. Ez tényleg titok. Akkor lássuk ... Ez dinoszaurusz? (nem.) Hát akkor milyen állat ez?
(kenguru) Ó, kenguru. A kenguru a másik kedvenc állatom. Itt van az én kengurum, és látjátok, itt,
az erszényében van egy kis kocsonya. Tudjátok, hogy amikor a kenguru megszületik, akkor
körülbelül másfél centi hosszú. Mondhatjuk, hogy úgy néz ki, mint egy kis piros kocsonyás bab.
Láttatok már kocsonyás babot? És még hátsó lába sincs. Szeme sincs még, nem lát. Megvan a két
mellső lába és a szája. Képzeljetek el egy kocsonyás babot két mellső lábbal és egy szájjal. El
tudjátok képzelni ezt? És amikor a kenguru megszületik, tudjátok, mi az érdekes? Az, hogy tudja,
mit kell csinálnia, hová kell mennie, és tudja, hogyan és mit csináljon, és aztán meg is teszi azt. Hát
nem fantasztikus? Felmászik az anyja bundáján az erszénybe, és amikor az erszény tetejéhez ér,
tudja, hogy hová kell mennie, mit és hogyan kell csinálnia, és pontosan tudja, hogy mit kell tennie,

1
és bemászik az erszénybe. Hát nem fantasztikus? El tudjátok képzelni, hogy a kis kenguru több
millió év alatt véletlenszerű folyamatok során próbálja ezt kitalálni? Van ennek értelme? Tudjátok,
mit mondtam a gyermekeimnek? Azt, hogy úgy tűnik, hogy valaki megtervezte a mozdulatait, és
aki ezt megtervezte, az ugye kiválóan tervezte meg? Nem így gondoljátok? Mert én így gondolom.
Remélem, ti is, ugye? Én természetesen igen. Hát akkor nézzünk egy másikat ... talán tudjátok a
nevét ennek az állatnak. Ez az egyik kedvenc állatom, erszényes medvének hívják. Mondjátok
utánam: erszényes medve. (Erszényes medve) Erszényes medve. Elmondom nektek, hogy miért
tartozik a kedvenc állataim közé. Ez is erszényes állat, mint a kenguru. Az erszényesek olyan
állatok, akiknek erszényük van. Hát nem érdekes állat ez az erszényes medve? De tudjátok, miben
különbözik az erszényes medve a többitől? Az erszénye nem előre, hanem hátrafelé nyílik, így a kis
állat a legvégén bele tud ugrani. El tudjátok képzelni ezt? Azt mondhatnátok, hogy rendben van, az
erszényes medvének hátrafelé nyíló erszénye van, és hadd mondjam el, miért is van ez. Az
erszényes medve a föld alatt alagutat ás. El tudjátok képzelni, hogy milyen lenne az, ha az erszénye
előre nézne? Tele lenne piszokkal és hamarosan erszényes medve fosszília lenne belőle, nem igaz?
Találjátok ki, hogy mit mondtam a gyerekeimnek. Azt, hogy úgy tűnik, hogy valaki megtervezte a
mozdulatait, és aki ezt megtervezte, az ugye kiválóan tervezte meg? Nem így gondoljátok? Ők azt
gondolják, hogy ez így van, és ugye ti is ezt gondoljátok. Mert ez biztosan így van. Akkor hadd
mutassam meg nektek a kedvenc állatomat. Lássuk, kitaláljátok-e melyik az. Ha tudjátok,
mondjátok meg gyorsan. Egy, kettő, három... Úgy van, a kacsacsőrű emlős. És tudjátok, miért?
Tudjátok, hogy amikor felfedezték a kacsacsőrű emlőst és Angliába küldték, a tudósok azt
gondolták, hogy valaki fogott egy halom állatot és összeragasztotta őket. Nem hitték el, hogy ez
egy valódi állatfaj. És tudjátok, miért ez a kedvencem? Képzeljetek el egy olyan állatot, amelyik
akkora, mint egy kacsa, olyan a farka, mint a hódé, a bundája, mint a medvéé, úszóhártyás lába van,
mint a vidrának, a karma, mint a hüllőké, tojást rak, mint a teknősbéka, tejjel táplálja kicsinyeit,
mint az emlősök, elektromos impulzusokkal tájékozódik, olyan sarkantyúi vannak, mint a
kakasnak, és olyan mérge, mint a kígyónak. Ezt úgy értem, hogy ha valaki hisz az evolúcióban, ami
szerint minden állat egy másikból fejlődött ki, akkor ez az állat melyikből fejlődött ki? Talán
mindegyikből? Tudjátok, mit szoktam mondani a gyermekeimnek? Azt, hogy úgy tűnik, hogy
valaki megtervezte a mozdulatait, és aki ezt megtervezte, az ugye kiválóan tervezte meg? Nem így
gondoljátok? Nem így gondoljátok? Szerintem így van. Tudjátok, mit gondolok? Azt hiszem ...
azért a kacsacsőrű emlős a kedvenc állatom, mert amikor egy evolucionista ránéz a kacsacsőrű
emlősre, akkor szerintem Isten mosolyog, mert azt hiszem, hogy ezt pontosan nekik alkotta. Ezért
ez a kedvenc állatom. Teljesen összezavarja az evolucionistákat. Hát, fiúk és lányok, a kacsacsőrű
emlős nem fejlődhetett ki semmilyen más állatból. Nem fejlődhetett ki csak úgy véletlenül, mint
ahogyan nyilvánvalóan a kenguru sem. És a koala sem. Hiszem, hogy ezeket a lényeket a Biblia
Istene alkotta, és ma a Teremtő Istenről fogunk tanulni. És ahogyan hiszem, hogy Isten teremtette a
kacsacsőrű emlőst, a kengurut és az erszényes medvét, így abban is hiszek, hogy Isten teremtette a
dinoszauruszokat is. És most szeretném látni, hogy ki tudjátok-e találni a dinoszauruszok nevét.
Tudjátok, bárhol voltam a világon, úgy láttam, hogy a legtöbb kisfiú és kislány tudja, hogy melyik
dinoszauruszt hogy hívják. Kitaláljátok a neveket? ... Rendben, megnézzük, hogy is megy ez.
Meglátjuk, hogy ügyesebbek vagytok-e azoknál a fiúknál és lányoknál, akiknek a múlt héten
beszéltem, és tudták ezeket a neveket. Készen álltok? Ha tudjátok valamelyiknek a nevét, hangosan
mondjátok be. Hogy hívják ezt? ... Kitűnő, mindannyian tudjátok. Ez óriási. Nem tudom, hogy
jöttetek rá, hogy ez a ... TRICERATOPS. Tudjátok, a triceratops egy érdekes dinoszaurusz, amely
körülbelül 6 méter hosszú. Körülbelül 10 tonnát nyomott. 3 szarva és páncéllemezei voltak.
Valójában ha ez az állat ma is élne, akkor a hadseregnek nem lenne szüksége tankokra. Egyszerűen
csak triceatops-okat kellene összegyűjteni. Nagyon érdekes lenne ez, ugye? Lássuk, kitaláljátok-e
ennek a nevét. Nem hiszem, hogy kitaláljátok. Készen vagytok? Akkor hogy hívják ezt? ... Hát ezt
is eltaláltátok. Hogy csináltátok ezt? ... Ez a STEGOSAURUS. A stegosaurusz az egyik kedvenc
dinoszauruszom. Láthatjátok, hogy négy tüske van a farkán. De tudjátok, ez néhány régi diákomra

2
emlékeztet abból az időből, amikor tanár voltam. Tudjátok miért? Az agya kisebb, mint egy dió. ...
Azt hiszem, pontosan tudjátok, mire gondolok. Ez volt az egyik legnagyobb dinoszaurusz. Lássuk,
hogy kitaláljátok-e ezt. ... BRACHIOSAURUS. Honnan tudjátok ezeket? Ez óriási. A
brachiosaurusról azt mondják, hogy körülbelül 24 méter hosszú volt, 90 tonnás és körülbelül 6
méter magas, de amikor a levegőbe emelkedett, akkor úgy 12 méter magas lehetett, magasabb, mint
egy négyemeletes ház. El tudjátok képzelni ezt? Tudjátok, utazásaim során azt tapasztaltam, hogy a
legtöbb fiú és lány azt gondolja, hogy minden dinoszaurusz hatalmas szörny volt. De tudjátok, fiúk
és lányok, sajnos azt kell mondanom, hogy a legtöbb dinoszaurusz egyáltalán nem volt hatalmas.
Nagyon sok kicsi volt. Valójában egy átlagos dinoszaurusz körülbelül akkora volt, mint egy póni.
Sok dinoszaurusz akkora volt, mint egy csirke. Képzeljétek el, ha ma is élnének, akkor lehet, hogy
Kentucky Fried Dinoszauruszt ennénk Kentucky Fried Chicken helyett. És ezt valószínűleg
behozták volna Amerikába is. Képzeljétek el, hogy lementek a boltba és tyrannosaurus alsó combot,
vagy valami ilyesmit kértek. Ez ugye nagyon érdekes lenne? Fiúk és lányok, szeretném látni, hogy
tudjátok-e a kedvenc dinoszauruszomnak a nevét. Megmondom, mit fogunk csinálni. Háromig
számolok, és akkor amilyen hangosan csak tudjátok, mondjátok meg annak a dinoszaurusznak a
nevét, amelyik szerintetek a kedvencem, és majd meglátjuk melyik győz, és hogy ki tudjátok-e
találni azt. Készen álltok? Rendben, akkor... 1, 2, 3 ... óh, van egy név, amit mindennél többször
hallottam. Kíváncsi vagyok, hogy ez e az. tehát a kedvenc dinoszauruszom, hogy is hívják? ... Óh,
ezt a nevet hallottam ... ez a TYRANNOSZAURUSZ. Tudjátok, a tyrannoszaurusz valóban a
kedvenc dinoszauruszom. A feje körülbelül 150 cm hosszú volt. Körülbelül 6 méter magas volt, 10
tonna súlyú, és a teste körülbelül 15 méter hosszú. De amit a legjobban szeretek a
tyrannoszauruszban az az, hogy a szájában a fogai így néztek ki. Nem úgy néznek ki, mint néhány
tanár fogai, amikor rátok mosolyognak? Igen, amikor nem csináltatok házi feladatot, vagy valami
hasonlót. Tehát, fiúk és lányok, amikor ezekre a dinoszauruszokra néztek, akkor azt mondjátok:
"Mr. Ham, ön azt mondja, hogy Isten teremtette a dinoszauruszokat. Rendben van. De utánanéztem
a Bibliában, és egyszer sem találtam benne a dinoszaurusz szót." És tudjátok, hogy ti sem fogjátok
megtalálni a dinoszaurusz szót a Bibliában. Megmondom, miért. Ezt a Bibliát 1611-ben fordították
le, de a dinoszaurusz szót csak 1841-ben alkották meg. Tehát 200 évvel később. Ezt a szót egy
angliai ember, Sir Richard Owen találta ki. Sir Richard Owen egy híres angol tudós volt, aki látta a
Megalosaurus és az Iguanodon csontjait, ezeknek a hatalmas állatoknak a csontjait, és azt mondta,
hogy nevet kell adni ezeknek az állatoknak. Ekkor találta ki a dinoszaurusz szót, amely egy
"nagyon nagy gyíkot" vagy pedig "egy hatalmas négylábú szörnyet" jelentett. Tudjátok, sokszor
gondolkozom azon, hogy mit szólna Sir Richard Owen ahhoz, ha ma itt volna, hogy legtöbb
dinoszaurusz egyáltalán nem volt nagy, hanem sok nagyon kicsi is létezett. Valójában ha látta volna
a kicsiket, akkor nem alkotta volna meg a dinoszaurusz szót. Tudjátok hogy hívták a
dinoszauruszokat, mielőtt dinoszaurusznak nevezték őket? Azt hiszem, hogy sárkányoknak hívták
őket. Ki hallott már a sárkányokról? Mindenki hallott már róluk? És hallottátok már Szent György
és a sárkány történeteit is. Mindannyian hallottatok a sárkányról szóló legendákról. Tehát, fiúk és
lányok, az az érdekes, hogy a Biblia nagyon sokszor használja a sárkány szót az Ószövetségben. És
ha a sárkány szót a dinoszaurusszal helyettesítitek, akkor az a legtöbb esetben egész jól beleillik a
szövegbe. Angliában, ahol az egyik múzeumba bementem, volt néhány nagyon régi
történelemkönyv több száz évvel ezelőttről, és ezekben a könyvekben megtaláltam azoknak a
sárkányoknak a leírását, amelyeket akkoriban az emberek láttak, és a legtöbb leírás pontosan illik a
dinoszauruszokra. Az egyik leírás teljes egészében ráillik a tyrannoszauruszra. És azt hiszem, hogy
a dinoszauruszok száz és száz évvel ezelőtt közismert állatok voltak. Sárkányoknak hívták őket.
Még Wales zászlaján is van egy kép egy sárkányról. Ez az ő nemzeti jelképük. Tudjátok, hogy a
Biblia beszél szárazföldi sárkányokról, de vannak benne vízi sárkányok is, mint az Elasmoszaurusz.
Gyakorlatilag lehet, hogy a Loch Ness-i szörny valóságos lény, valójában egyike a vízi
sárkányoknak. Nemrég jártam Kanadában az Okinagen-tónál. Ott egy olyan tengeri kígyóról
beszéltek nekem, ami a tóban lakik, és "Ogo Pogo"-nak hívják. Lehet, hogy ez egyike a vízi

3
sárkányoknak. És természetesen voltak repülő sárkányok is, mint a Pteranodon. Hallottatok már a
Pterodactylokról és az ilyesmikről. És fiúk és lányok, azt hiszem, hogy Isten teremtett minden ilyen
teremtményt. Nem hiszem, hogy evolúció útján fejlődtek ki. Nem láttam még egy olyan állatot
sem, amely félig dinoszaurusz és félig valami más. Valójában amikor dinoszaurusz csontvázakat
találtak, tudjátok, mi az érdekes? Az, hogy 100%-ig dinoszauruszok voltak. Nem találtak olyan
csontvázat, amely 80%-ban dinoszaurusz és 20%-ban valamilyen más állat lenne. Nem találtak
olyat sem, amely 40%-ig dinoszaurusz. Mindig mindegyik 100%-ig dinoszaurusz volt.
Nyilvánvaló, hogy Isten teremtette őket. És amint mondtam, hiszem, hogy ő teremtett minket. Ő
teremtette a két ősszülőnket, Ádámot és Évát. Nem hiszem, hogy majomszerű teremtményekből
fejlődtünk ki. Próbáljunk ki valamit. Szeretném, ha az apukák és az anyukák is megcsinálnák.
Emeljétek fel a kezeiteket. Nagyon jó, és most érintsétek meg a hüvelyujjatokkal az összes többi
ujjaitokat. Sikerült? Nagyszerű. Akkor most csináljátok ugyanezt a nagy lábujjatokkal és a többi
lábujjal. Meg tudjátok csinálni? Remélem, nem, mert akkor nem itt kellene lennetek. Tudjátok,
miért? Itt van egy fénykép az emberi talpról rajta az öt ujjal. Itt van a majom talpáról is egy kép, de
ez nem úgy néz ki, mint egy talp. Szerintetek minek néz ki? Óh, igen, egy kéznek. Látjátok, hogy
mennyire különbözik ez a ti talpatoktól. Mindegyik másra lett teremtve. Nagyon sokszor jártam a
San Diego-i állatkertben. És felmentem a majom ketrecéhez is, és azt mondtam: "Jó napot, pajtás.
Hogy megy a sorod?" Ő pedig rám nézett és azt mondta: "Jó napot. Egész jól vagyok. És te hogy
vagy?" Gondoljátok, hogy így válaszolt a majom? (Nem) Nem, egyáltalán nem. A majmok nem
tudnak beszélni. Láttatok már olyan majmot, aki repülőgépet vezetett? Nem, valójában egyik nap
Oregonból repültem hazafelé, és amikor felszálltam a repülőgépre, a pilóták rám néztek és ezt
mondták: "Nagyon tetszett a szemináriuma. Ott voltunk a Vissza a Teremtés könyvéhez
szemináriumán." És aztán ezt mondták: "Ezen a gépen nincs majom pilóta" És nagyon hálás voltam
ezért. Mivel még soha nem láttam olyan majmot, aki repülőt vezetett. Láttatok már olyan majmot,
aki zenekarra szimfóniát írt? (Nem) Nem. Van olyan aki hegedűn játszott? Nem. Láttatok már
olyan majmot, aki megtervezett egy épületet? Nem, egyáltalán nem. A majmok nem tudnak ilyet
csinálni. Fiúk és lányok, azok egészen mások, mint te vagy én. Isten teremtette a majmokat. Ő
teremtette az embereket is. És a dinoszauruszokat is. Mellesleg honnan tudjuk, hogy a
dinoszauruszok léteztek? Miket találtunk, amelyek azt mondják, hogy léteztek? Meg tudná nekem
mondani valaki? (Csontokat) Igen, a csontok. Úgy van. Hogy hívják, emelje fel a kezét, aki tudja,
mi a nevük azoknak a csontoknak, amelyeket a földből ástak ki, "F" betűvel kezdődik, hogy hívják
ezeket? (Fosszíliáknak) Igen, fosszíliáknak. Ezen a képen láthatjátok, amint néhány tudós
dinoszaurusz fosszíliákat ás ki. Ezeket a csontokat a földben találták, s a csontok elpusztult
dinoszauruszoktól származnak. És ezeket a csontokat összerakták, majd megpróbálják megmutatni,
hogyan is nézett ki egy ilyen állat a valóságban. Látni akartok közelről egy halott dinoszauruszt?
(Igen) Rendben, maradjatok a helyeteken, itt van ... egy kicsit ijesztő, itt van ... ez egy közeli kép
egy halott dinoszauruszról. És most, hogy erre a halott dinoszauruszra néztek, szeretném, ha
megértenétek ezt. Találkoztam olyan emberekkel, akik ezt mondták: "Óh, a dinoszauruszok még ma
is élnek. Csak rá kell nézni a krokodilokra és az alligátorokra. Ők valójában dinoszauruszok" Nem,
ez nem igaz. A komodói sárkány nem dinoszaurusz. Láttatok már sétáló alligátort vagy krokodilt?
Az oldalukon vannak a lábaik. A dinoszauruszok alapjában véve a lábaikon jártak, hogy a lábak
tartani tudják az egész testsúlyukat, mint a szarvasmarhák. Láttatok már olyan tehenet, aminek a
lábai az oldalán voltak? Mi még soha nem láttunk ilyet ... valami nem stimmel a teheneknél. Ha
úgy tetszik, a dinoszauruszok úgy lépkedtek, mint a tehenek. Nem úgy, mint a mai krokodilok vagy
alligátorok. Fiúk és lányok, korábban azt mondtátok, hogy úgy hallottátok, hogy a dinoszauruszok
több millió évvel ezelőtt éltek. Azt gondolom, hogy erről mindenki hallott. A dinoszauruszok több
millió évvel ezelőtt éltek. És mondtam nektek, hogy én ezt nem hiszem el. Szeretnék nektek
tanítani valami olyasmit, ami nagyon fontos, és amit szeretném, ha soha nem felejtenétek el. A
Bibliában, Jób könyvében, az Ószövetségben Isten feltett Jóbnak egy nagyon fontos kérdést Jób
könyve 38. részének 4. versében Isten azt mondta Jóbnak: "Hol voltál, mikor a földnek alapot

4
vetettem?" Más szavakkal: Jób, hol voltál, amikor a földet alkottam? És fiúk és lányok, szeretném,
ha emlékeznétek erre. Legközelebb, ha valaki azt mondja nektek: "Sok millió évvel ezelőtt...",
akkor gondoljatok erre a kérdésre, amelyet Isten tett fel Jóbnak, és tegyétek fel a kezeteket, és
kérdezzétek meg: "Elnézést, Uram, Ön ott volt?" Nagyon sok olyan gyerek van szerte Amerikában
és a világ más részein, például Ausztráliában, Angliában és még sok helyen, akik ezt kérdezik: "És
Ön ott volt?" Tudom, hogy néhány tanárotok olyan idősnek látszik, mintha ott lett volna, nem így
gondoljátok? De ők sem voltak ott, igaz? És tudjátok, vannak olyan fiúk és lányok, akik idejöttek
hozzám és azt mondták: "Mr. Ham, amikor találkozunk egy evolucionistával, aki azt mondja 'Több
millió évvel ezelőtt...' és amikor megkérdezzük tőle, hogy 'Ön ott volt?' akkor azt válaszolja: ‘Nem,
én nem voltam ott, de te sem'." Mit válaszoljunk ilyenkor neki? Erre nagyon egyszerű a válasz.
Tudjátok, hogy mit mondhattok erre? "Nem, én nem voltam ott, de ismerek valakit, aki ott volt. Itt
vannak a szavai, megnézheti. És sok bizonyítékunk van. Érdekli Önt?" Mert szeretném, ha
megjegyeznétek ezt, fiúk és lányok. Ki az, aki mindig ott van? Most ti mondjátok meg. (Isten) És ki
az, aki mindent tud? (Isten) Jelen volt a teremtéskor egyetlen tudós is? (nem) Nem. Van olyan
tudós, aki mindent tud? (Nincs) Nincs. Akkor ki mondja meg nekem, hogy ki az, aki mindig jelen
van? (Isten) Isten. Ki az egyetlen lény, aki mindent tud? (Isten) Isten. Elmondja nekünk valahol,
hogy hogyan teremtette a világot? Hogy hívják azt a könyvet? (Biblia) Bibliának. Van az
evolucionistáknak olyan könyve, amit olyan valaki írt, aki a teremtéskor ott volt? (Nincs) Nincs.
Csak a keresztényeknek van ilyen könyvük. Ezt a könyvet Bibliának hívják. Hát akkor nézzük.
Hadd mutassam meg nektek. Egy kérdést fogok feltenni nektek. Készen vagytok. Ne kiabáljátok be
a választ, hanem tegyétek fel a kezeteket, ha tudjátok. Rendben? Kezdjük ... mi volt először, a tyúk
vagy a tojás? ...Csssst, egy kicsit tegyétek még le a kezeteket. Gondolkodjatok egy kicsit, mi volt
először, a tyúk vagy a tojás? Elmondom nektek, hogy mindegyik csirke feltette a kezét. ... hadd
lássam. Mindegyik csirke...ok. És mindegyik tojás keze is a magasban van. Ki mondja, hogy előbb
a tojás volt? Ok, tehát van egy csomó tojásunk és egy csomó tyúkunk. Érdekes. Rendben, akik azt
mondják, hogy a tojás volt előbb, tegyék fel még egyszer a kezeiket, ha azt mondják, hogy a tojás a
régebbi. Rendben, szeretném megkérdezni, hogy miért mondjátok, hogy a tojás volt előbb....Hogy
lehet az, hogy egy kezet sem látok a magasban? Ki mondta, hogy a tojás volt előbb? Sokkal
kevesebb kéz van fent, de miért? Kell, hogy valami oka legyen annak, amit hisztek. Engedjétek
meg, hogy idehívjam a segítőmet, hogy megkérdezze tőletek, miért a tojás volt előbb ... Neked van
egy indokod ... de ez nem valami jó indoklás, te is tudod. Ki tud mondani egy másik okot arra,
hogy miért a tojás volt előbb? (Ahhoz, hogy a csirke kikeljen, előbb egy tojás kell) Ahhoz, hogy a
csirke kikeljen, előbb egy tojás kell. De tudjátok mit, én mindig azt gondoltam, hogy előbb kell egy
csirke, mielőtt lenne tojás. Hűha, van egy problémánk, nem így látjátok? Ki mondta, hogy a tyúk
volt előbb? Hadd lássam az összes tyúkot. Úgy látszik, most már több tyúkunk van. Nem tudom,
miért van ez így. Hadd kérdezzem meg, miért gondoljátok, hogy a tyúk volt előbb? Lássuk, kinek
van valami ötlete. Itt lent mondott valaki egy okot erre... Igen valahol itt ... (Mert ha nem lett volna
előbb a tyúk, akkor a tojás elpusztult volna.) Ha nem lett volna előbb a tyúk, akkor a tojás
elpusztult volna. De várjunk csak egy pillanatig, de előbb egy tojás kell ahhoz, hogy lehessen belőle
tyúk. Ó, jaj, micsoda problémáink vannak itt. Ki az, aki még azt mondta, hogy a tyúk volt előbb? ...
(Azt hiszem, a tyúknak kellett előbb lennie, mivel, úgy értem, Isten teremtette a tyúkot, és sem
Ádám sem Éva nem volt csecsemő, mielőtt teremtették volna őket...) Azt hiszem, ez egy kitűnő
válasz. Ugye, egészen jó. Igen, tudjátok, amikor egy iskolában voltam és megkérdeztem: mi volt
előbb, a tyúk vagy a tojás? Akkor egy fiatalember azt mondta: a tyúk. És miért? - kérdeztem. Mert
Isten találta fel a tyúkot - mondta. És ugye pontosan ez az, amit mondtatok nekem. Mellesleg,
apukák és anyukák, észrevettetek valamit? Ezen a világon nagyon gyakran előfordul az, hogy a
gyerekek a Bibliára gondolnak, de nem a Biblia alapján gondolkodnak. És biztosnak kell lennünk
abban, hogy megtanítjuk őket a Biblia alapján gondolkodni. Látjátok, fiúk és lányok, emlékezzetek
vissza arra, amit az előbb mondtam nektek. Ki az, aki mindent tud? Mondjátok meg még egyszer.
(Isten) Isten. Ki az, aki mindig jelen van? (Isten) Isten. Van olyan tudós, aki mindent tud? (nincs)

5
Nincs. Jelen volt ott egy tudós is? (Nem) Nem. Tehát hová kell fordulnunk akkor, amikor meg
akarjuk tudni, hogy Isten hogyan alkotta a világot, melyik könyvhöz? (A Bibliához) A Bibliához.
És mi a Biblia első könyve? (A Teremtés könyve) A Teremtés könyve. És ha megnézzük a Bibliát,
és a Biblia alapján építjük fel a gondolkodásunkat, és elkezdjük olvasni a Teremtés könyvét, akkor
ott azt találjuk, hogy Isten hat nap alatt teremtett mindent. Álljunk meg itt egy pillanatra. Isten hat
nap alatt teremtette a világot, és a hetedik napon megpihent. Otthon vagy az iskolában egy hét tíz
vagy hét napos? (Hét) Ó, igen, hét napos egy hét. Van akinél egy hét két napból áll? (Nincs) Pedig,
ugye, szeretnétek? Van valaki, akinél, a hét öt napból áll? Emeljétek fel a kezeteket, ha egy hét
nálatok hét napos... Nálam hét napból áll. Tudjátok, hogy miért áll hét napból egy hetetek?
Tudjátok, hogy erre csak egyetlen magyarázat van? A világon csak egyetlenegy magyarázat van
arra, hogy miért áll hét napból egy hét. Ez a Bibliáig nyúlik vissza. A Biblia azt mondja nekünk,
hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, és egy napig pihent utána, innen ered a hét napos hét.
Mellesleg, fiúk és lányok, ha Isten 6 millió év alatt teremtett volna mindent és egymillió évet pihent
volna, érdekes hetünk lenne. Odamehetnél a tanárodhoz, és ezt mondhatnád: "Tanár úr, nem
csináltam házi feladatot." "Miért nem?" "Mert egymillió évig pihenek." Mit gondoltok, elfogadná a
tanárotok ezt a kifogást? (nem) Egyáltalán nem. De ha megnézzük ezt, akkor azt látjuk, hogy Isten
hat nap alatt teremtett mindent. Az első nap megteremtette a mennyet és a földet. A második nap az
atmoszférát. A harmadik napon a szárazföldet és a növényeket. A negyedik nap a napot, a holdat és
a csillagokat. Az ötödik napon a tengeri lényeket és ... na, mondd még egyszer, a tengeri lényeket
és a ... (Madarakat.) .. igen, a madarakat. Ti mindannyian amerikaiak vagytok, ugye? Hallottátok,
hogyan mondta 'Brrrr' Úgy hangzott, mintha egy fűnyírót indítottak volna be. (Lefordíthatatlan
szójáték)
Rendben, tehát Isten teremtette a tengeri lényeket és a madarakat ... ismét csöndet kérek ... és azt
mondta: Szaporodjatok és sokasodjatok. Tehát mit kellett csinálniuk? Tojásokat kellett rakniuk.
Tudjátok, az előbb azt kérdeztem tőletek: Melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás, akkor ezt
válaszolhattátok volna: tudjuk, hogy az egyetlen személy, aki mindig mindenütt jelen van, az Isten.
Az egyetlen személy, aki mindent tud, az Isten. A Bibliában, a Teremtés könyvében elmondja
nekünk, hogy minden hat nap alatt teremtett. Az ötödik napon teremtette a tengeri lényeket és a ...
(madarakat) Madarakat. Azt mondta nekik, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Ezért tojásokat
kellett rakniuk. Tehát nyilvánvaló, uram, hogy a tyúk volt előbb." Mellesleg, fiúk és lányok,
hallottatok már erről? Ha Isten Igéjéből indultok ki, akkor ilyen módon válaszolhattok a kérdésekre.
És még valami mást is akarok mondani nektek. Ha Isten Igéjéből indultok ki, akkor mindent
kitalálhattok a dinoszauruszokkal kapcsolatban. A dinoszauruszok nem titkok. Nem is nehéz őket
megmagyarázni. Nagyon könnyű megérteni, ha Isten Igéjéből indulunk ki. Figyeljétek meg ezt.
Isten a hatodik napon teremtette a szárazföldi állatokat és az embert. A dinoszauruszok szárazföldi
állatok voltak. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy mikor teremtette Isten a dinoszauruszokat, Tehát
Isten a szárazföldi sárkányokat a hatodik napon, a vízi sárkányokat az ötödik napon és a repülő
sárkányokat is az ötödik napon teremtette, és ez azt jelenti, hogy az első emberpár előtt is élniük
kellett. Hogy is hívták az első embereket? (Ádám és Éva) Ádám és Éva. És képzeljétek el, hogy
visszamegyünk az Édenkertbe, és kiadunk ott egy újságot. Ez egy olyan nap volt, amikor még az
újságok előítéletektől mentesek voltak, nagyon régen volt ez már, nem igaz? És képzeljétek el a
főcímeket: "A hatodik napon Isten megteremtette a dinoszauruszokat". És mellesleg meg tudom
nektek mutatni, hogy a dinoszauruszok már léteztek az emberek előtt. Van egy fényképem, amelyet
Éva készített az édenkertben. Itt láthatjátok... a tyrannoszauruszt, Ádám is itt van, itt látjátok a
kengurut, a koalát és az erszényes medvét. Mellesleg az Édenkert nyilvánvalóan Ausztráliában volt,
nem igaz? Így van? Vegyétek észre, hogy ebben egy kis ausztrál előítélet van. Nem tudjuk, hogy
hol volt az Édenkert. Az egész világot elpusztította egy árvíz. És a fiúk és lányok gyakran mondják
ezt nekem: Mr. Ham, mennyivel Ádám és Éva előtt éltek a dinoszauruszok?" Nyilvánvalóan, ha
minden időpontot összeadtok a Bibliában, biztos, hogy nem millió évek jönnek ki. Legfeljebb ezer
évek. "De Mr. Ham, az evolucionisták azt mondják, hogy a dinoszauruszok sok millió évvel ezelőtt

6
éltek. " És milyen kérdést tehettek fel nekik? (Ön ott volt?) Ennél azért egy kicsit több lelkesedéssel
mondjátok. Milyen kérdést tehettek fel nekik? (Ön ott volt?) Úgy van. Ön ott volt? Szeretném, ha
emlékeznétek erre. Menjünk vissza ehhez a képhez. Nézzétek meg ezt, mindig vannak olyan fiúk és
lányok, akik megkérdezik: "Mr. Ham, Ön azt mondja, hogy a tyrannoszauruszok Ádám korában is
éltek? De tizenöt centis fogaik voltak. Figyeljen ide! Ha Ádám helyében lennék, biztosan
megijednék. Biztosan elfutnék az ellenkező irányba." Tudjátok, én nem ijedtem volna meg. Egy
perc múlva megmondom nektek, miért. Szeretnétek közelről látni egy tyrannoszauruszt? (Igen!)
Elárulom nektek, hogy jó néhány tyrannoszaurusz, a dinoszauruszok királya járkál fel s alá, és
olyan gyerekeket keres, akik nem csináltak házi feladatot ... szeretnétek betekinteni egyenesen a
tyrannoszaurusz szájába? (Igen!!) Rendben, maradjatok a helyeteken, mindjárt meglátjátok ....
egyenesen a szájába nézünk bele, és te azt mondod: "Ember, ez egy kegyetlen teremtmény."
Tudjátok, mi ebben a lenyűgöző? Ha fellapozzátok a Bibliát, és elolvassátok a Teremtés könyvét,
akkor a könyv 1. része 29. versében azt találjátok, hogy Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy
csak növényeket egyenek. És azt is mondta Ádámnak és Évának, hogy az állatok csak növényeket
esznek. Tudtátok, hogy az emberek eredetileg vegetáriánusok voltak, és az állatok is? Aggódsz
valami miatt? Ki az, aki tegnap este vacsorára halott pulykát evett? Aha! Ki az, aki halott csirkét?
És ki reggelizett szalonnát? Tehát halott disznót reggeliztetek. Hogy lehet az, hogy meg tudjuk enni
a húst, ha a Biblia azt mondja, hogy eredetileg vegetáriánusok voltunk? Ezt is el fogom mondani
nektek. A Bibliában Mózes I. könyve 9. részének 3. versében, az özönvíz után Isten azt mondta,
hogy megehetik a húst. De eredetileg az állatok is csak növényeket ettek. Tehát eredetileg még a
dinoszauruszoknak is növényeket kellett enniük. El tudjátok képzelni, hogy egy tyrannoszaurusz
gyümölcsön vagy valami ilyesmin éldegélt? Annak más világnak kellett lennie. Valójában ha
visszamegyünk az Édenkertbe, akkor egy csodálatos világot találunk ott. Minden állat együtt élt. És
Isten azt mondta, hogy ez nagyon jó. Az állatok csak növényeket és gyümölcsöket ettek. És az
emberek is növényeken és gyümölcsön éltek. Ádám és Éva csak növényeket és gyümölcsöket evett.
Azt mondjátok: "Mr. Ham, ha ma szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy az állatok megölik
egymást." Így van. Látjuk, hogy az emberek megölik az állatokat. Az emberek egymást is megölik.
Egy borzalmas világot látunk. Úgy van. Ez nagyon eltér ettől a fajta világtól. Mi történt a világgal?
Fiúk és lányok, hadd mondjam el nektek. Amikor Isten megteremtette az Édent, nagyon sok fát is
alkotott, nagyon-nagyon sok fát. Nem tudom mennyit, lehet, hogy sok milliót. De alkotott két
különleges fát is, az Élet fáját és a jó és a gonosz tudásának fáját is. Tudjátok, mit mondott Isten
Ádámnak és Évának? "Ádám és Éva, a kert minden fájáról ehettek, kivéve egyről. Ennek a
gyümölcsét ne egyétek meg. A kert összes többi fájának gyümölcsét megehetitek. De azt nem.
Annak a fának a gyümölcsét nem ehetitek meg. Isten azt akarta látni, hogy vajon engedelmeskedik-
e neki Ádám és Éva. Mellesleg mit tettek? ... Ettek róla. Tudjátok, ez mihez hasonlít? Úgy
cselekedtek, mint az egyik fiam, valami ilyesmit tehettek: "Jeremy" "Igen, apa" "A hűtőben sok
finomság van. De van ott egy olyan csokoládé, amelyik különleges. Az enyém. Azt nem eheted
meg." Mit gondoltok, mit tett a fiam? (Megette) Honnan tudjátok? Mivel ti is pontosan
ugyanolyanok vagytok, mint ő, nem igaz? És tudjátok miért? Mert rokonai vagytok. És nekem is
rokonaim vagytok. Tudjátok, miért? Mert mindannyian rokonai vagyunk egymásnak, ha
visszamegyünk Ádámhoz és Évához, az első két szülőhöz. Tudjátok mi történt, menjünk vissza
most az Édenkerthez, el tudjátok képzelni az akkori újságokat. "Ádám vétkezett. Ádám engedetlen
volt Isten iránt. A világ most káoszban vesztegel." Látjátok, ez volt a bűn. A bűn lázadás. És az első
emberpár, a mi ük-ükanyánk és ük-ükapánk nagyon régen fellázadt Isten ellen. És ezt a lázadást
hívták bűnnek. Tudjátok, fiúk és lányok, hogy mi mindannyian Ádám és Éva leszármazottai
vagyunk. Mellesleg, fel tudjátok fogni, mit jelent ez? Ha mi mindannyian Ádám és Éva
leszármazottai vagyunk és ők voltak a mi ük-ükszüleink sok-sok évvel ezelőtt, akkor ez azt jelenti,
hogy mindannyian rokonai vagyunk egymásnak. Rokona vagy a tanáraidnak. Ez azt is jelenti, hogy
Szaddam Husszeinnek is rokona vagy... és Clinton elnöknek is... ez meghatározza a terem politikai
légkörét. Ez azt is jelenti, hogy rokonságban állsz a tanáraiddal, nem igaz? Látjátok, ha a Bibliának

7
igaza van, akkor mindannyian rokonai vagyunk egy egymásnak. Voltak olyan fiúk és lányok, akik
ezt mondták nekem: "Hát, Mr. Ham, én ezt nem értem" "Miért nem?" "Mert nagyon sok fiú és lány
van, akik teljesen másképp néznek ki" "Mit értesz azon, hogy másképp néznek ki?" "Hát azt, hogy
sokféle kisfiú és kislány van" Nem, ez egyáltalán nem igaz. El fogom mondani az anyukáknak és az
apukáknak egy speciális programunkon, hogy minden emberi lénynek ugyanolyan színű a bőre.
Egyfajta pigment van a bőrötökben, amely a színt adja. Lehet, hogy sok van neked, lehet, hogy
kevés. De egyformák vagytok, egymás rokonai vagytok. Mindannyian vissza tudtok menni
Ádámhoz és Évához. És mellesleg, tudjátok, mit jelent ez? Mivel mindannyian rokonai vagytok
egymásnak, van egy közös problémátok, amit bűnnek hívnak. Mindannyian lázadtok Isten ellen. És
fiúk és lányok, tudjátok, mit tett Isten a bűn miatt? Valamit behozott a világba. Hogy hívják ezt?
(Halál) Mondjátok még egyszer... (Halál!) Rendben van, tehát behozta a halált a világba. Sok fiú és
lány mondta már ezt nekem: "Mr. Ham, ez egy olyan szomorú szó. Miért hozta be Isten a halált a
világba? Miért halnak meg az emberek?" És tudjuk, hogy egy napon, ha Jézus nem jön vissza
azelőtt, mindannyian meg fogunk halni, igaz? Egy napon mindannyian meghalunk, hacsak Jézus
nem jön vissza előtte. És ha szeretjük őt, akkor a mennybe fogunk menni, hogy örökre vele
legyünk. Miért hozta be Isten a halált a világba? Tudjátok, miért? Isten szent. Isten tökéletes.
Istenben nincs bűn. Fiúk és lányok, tudjátok, mit jelent ez? Gondolkodjatok el erről. Ő szent. És
amikor Ádám fellázadt Isten ellen, akkor Ádám nem élhetett Istennel, mert Ádám vétkezett. Nem
élhetett együtt egy szent Istennel. És Isten olyan szent, hogy meg kell ítélnie a bűnt. És ezért Ádám
halott lett. És ezért mi mindannyian meg fogunk halni. Tudtok egy másik okot mondani arra, hogy
miért tette ezt? Látjátok, hogy a bűn büntetése a halál, de Isten maga jött el a földre, az ő Fia, Jézus
Krisztus által, hogy emberré legyen, ennek ellenére ő Isten, de egyben ember is, hogy meghaljon a
kereszten, hogy kiontsa a vérét, hogy feltámadjon a halálból, és így ők, akik szeretik őt mint Urukat
és Megváltójukat, mint egy olyan valakit, aki meghalt a bűneikért, örökké vele legyenek. Nem
csodálatos ez az üzenet? Ugye ez valóban az? Szeretném, ha megjegyeznétek, hogy amikor halált
láttok a világban, akkor emlékezzetek arra, hogy a halál a bűn miatt jött be, de Jézus Krisztus azért
jött, hogy meghaljon a bűneinkért, meghaljon érted és értem, hogy örökké Istennel lehessünk.
Mellesleg a halál Ádám bűne után jött be a világba. Tudjátok, hogy azok az emberek, akik az
evolúcióban hisznek, ha azt hiszik, hogy a dinoszauruszok több millió évvel ezelőtt éltek, akkor azt
is hiszik hogy a halál már több millió évvel a bűnbeesés előtt is létezett. Abban hisznek, hogy a
fosszíliák több millió évet mutatnak be az ember létezése előtt. Fiúk és lányok, figyeljétek meg ezt.
Az evolúció azt tanítja, hogy a halál az ember előtt több millió évvel már a világban volt, a Biblia
pedig azt tanítja, hogy a halál az ember bűnbeesése után jött be a világba. Igaz lehet egyszerre
mindkét állítás? (Nem!) Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Ha a Bibliának igaza van, akkor Ádám
előtt nem halt meg egyetlen teremtmény sem. Hogyan tudjuk megmagyarázni azt a sok milliárd
halott dolgot , amelyeket a föld rétegei vagy a vizek rejtenek el az egész földön: Tudjátok, hogy a
Biblia beszél egy olyan eseményről, amikor sok víz és árvíz volt. Milyen eseményről beszélek
most? ... (Noéról és az özönvízről) Ha ott nagyon sok víz és sár volt, mi történhetett? Az állatok az
egész világon megfulladtak és betemette őket a sár. Tudjátok, mit kell találnotok? Sok milliárd
halott lényt, amelyeket a föld rétegei vagy a vizek rejtenek el az egész földön. És mit találunk? Sok
milliárd halott lényt, amelyeket a föld rétegei vagy a vizek rejtenek el az egész földön. Erről még
fogunk beszélni egy kicsit később. Tehát látjátok, hogy a bűn miatt bejött a világba a halál. Lehet,
hogy a dinoszauruszok egymást kezdték el enni. Vagy lehet, hogy más állatokat ettek meg. Lehet,
hogy sült pulykát, vagy valami ilyesmit ettek. És a Biblia valójában azt mondja nekünk, hogy az
egész világ gonosszá vált. Erőszak volt. ... Szerintetek ez a kép erőszakos?.... Kerestem egy
erőszakos képet, ezért megnéztem egy gyerekeknek szóló műsort... A Batman-t. Mellesleg ez az
erőszakot jelképezi, nem igaz? És nézzetek erre a mindent elborító erőszakra. És Isten azt mondta:
"A világ nagyon gonosz lett. Megítélem a világot egy árvízzel." De volt egy ember, aki nagyon-
nagyon szerette Istent. Hogy hívták őt? (Noé) Noénak. És Isten azt mondta: "Noé, azt akarom, hogy
építs egy hatalmas csónakot, amit bárkának hívnak. " És mellesleg, tudjátok, hogy Noé a

8
Felhőszakadás utca 4040-ben lakott. És képzeljétek el, hogy Isten Noénak ilyen utasításokat adott.
131 méter hosszú legyen, körülbelül 14 méter magas és körülbelül 22 méter széles, és három
emeletes legyen. Egy hatalmas hajónak kell lennie. Egy hatalmas hajónak. És fiúk és lányok, most
nagyon figyeljetek ide. És Isten azt mondta: "Noé, el fogom küldeni hozzád..." Nem, nem kellett
kimennie és behoznia az állatokat, mert Isten küldte oda Noéhoz őket. "...Minden állatból elküldök
neked kettőt, néhányból hetet, de kettőt küldök minden szárazföldi, tüdővel lélegző állatból." Most
figyeljetek ide még egyszer, mert néhány fogós kérdést fogok feltenni. Kettőt mindegyikből ... Mit
mondtam utoljára? (Mindegyikből) Mindegyikből. Még egyszer mondjátok. (Mindegyikből.)
Mindegyikből. Kettőt mindegyik szárazföldi ... mondjátok... (szárazföldi) tüdővel lélegző (tüdővel
lélegző) rendben, két állatnak kellett a bárkába mennie. Rendben most mindenki üljön fel
egyenesen. Most itt az ideje, hogy néhány olyan kérdést tegyek fel, amelyre jelentkezéssel kell
válaszolnotok. Készen álltok? Az ausztráliaiak szeretik megtréfálni az amerikai közönséget, tehát
készüljetek fel... Ki mondja azt, hogy a kenguruk a bárkában voltak? Ki ért egyet azzal, hogy a
medvék a bárkába mentek? Ki mondja azt, hogy a halak a bárkában voltak? Na, várjatok egy kicsit.
A halak szárazföldi, tüdővel lélegző állatok? (Nem) Nem. Ugye Noénak nem kellett akváriumot
építenie a bárkára? Volt egy akvárium a bárkán kívül. Egy hatalmas darab. Rendben, készüljetek fel
újra. Mivel most már felkészültetek, ne hagyjátok, hogy becsapjalak benneteket. Készen álltok?
Tehát... Ki mondja azt, hogy az elefántok is a bárkában voltak? Ki mondja azt, hogy zsiráfok is
felmentek a bárkába? Ki mondja azt, hogy kék bálnák voltak a bárkában? ... Jó, egyre jobbak
vagytok. Hol élte túl ezt a kék bálna? A bárkán kívüli nagy akváriumban, közvetlenül az óceánban.
Rendben, készüljetek fel ismét. Rajta. Ki mondja azt, egy becsapós kérdésre készüljetek ... ki
mondja azt, hogy a majmok is bementek a bárkába? Ki mondja azt, hogy szarvasok is voltak a
bárkában? Ki mondja azt, hogy a dinoszauruszok is a bárkába mentek? Hát, nem látok olyan sok
kezet. Ki gondolja azt határozottan, hogy a dinoszauruszok a bárkába mentek? Ki mondja, hogy
nem mentek a bárkába? Ki mondja azt, hogy lehet, hogy a bárkában voltak? Ki az, aki nem tudja,
hogy lehettek-e a bárkában? Ki az, aki szeretné tudni, hogy a bárkában voltak-e? Ki az, aki ötször
tette fel a kezét? ... Hát, akkor elmondok valamit. Mindenki nézzen előre. Jól nézzetek rám most.
Nagyon gyorsan válaszoljatok ezekre a kérdésekre. Rendben, készen álltok? Mondta Isten, hogy
vigyen be minden szárazföldi állatból kettőt a bárkába? (Igen) A dinoszauruszok szárazföldi állatok
voltak? (Igen) Azt mondta, hogy mindenféle szárazföldi állatot? (Igen) A dinoszauruszok
szárazföldi állatok voltak? (Igen) Azt mondta, hogy mindenféle szárazföldi állatot? (Igen) A
dinoszauruszok szárazföldi állatok voltak? (Igen) Azt mondta, hogy mindenféle szárazföldi állatot?
(Igen) A dinoszauruszok szárazföldi állatok voltak? (Igen) ... Tehát a dinoszauruszok a bárkában
voltak? (Igen) Ez így már sokkal jobb. Hát persze, hogy a bárkában voltak. Persze vannak olyan
fiúk és lányok, akik ezt kérdezik tőlem: "De Mr. Ham, ön rakta fel azokat a fedélzetre?" ... Minden
dinoszaurusz hatalmas volt? (Nem) Nem, nagyon sok kicsi volt. És tudjátok mit, fiúk és lányok,
erről gyakran nem gondolkodunk el, a nagy példányok is milyenek voltak egyszer? (Kicsik) Kicsik.
Úgy van. Valójában a dinoszauruszok tojásokat raktak, és a legnagyobb tojás, amit találtunk,
körülbelül akkora volt, mint egy focilabda. Még a tyrannoszaurusz is, amikor kikelt a tojásból,
valószínűleg elfért volna a válladon. Akár a szobádban is lehetett volna egy kedvenc háziállat. Egy
darabig.... Még a stegasaurusz is nagyon kicsi lehetett, amikor kikelt a tojásból. És azt hiszem, hogy
Isten fiatal felnőtt egyedeket küldött Noé bárkájába. Nem hiszem, hogy a valóban nagy, idős
példányokat küldte volna oda. Mellesleg, lehet, hogy ez érdekel benneteket. Ezen a képen azt a
legkisebb dinoszauruszkoponyát láthatjátok, amelyet valaha is találtak. Nézzétek meg. Nézzétek
meg, milyen hosszú ez ehhez viszonyítva... persze mindig van néhány fiú és lány, aki megkérdezi:
"De Mr. Ham, ön elmondta az előbb néhány dinoszaurusznak a nevét, (..........................)
Emlékeztek erre? Sok száz és száz dinoszaurusz élt. Tudjátok mit, valószínűleg sok száz nevük volt
a dinoszauruszoknak, de fiúk és lányok, nem volt sok száz fajta dinoszaurusz. Mert tudjátok, hogy
mi az, ami gyakran megtörténik? Egy tudós felvesz a földről egy ilyen csontot, és azt mondja "Én
akarok elnevezni egy dinoszauruszt. Mivel én találtam ezt, ezért 'Hamoszaurusznak' fogom

9
nevezni." Úgy van. És bevezet egy új nevet. És tudjátok, hogy sokszor mit állapítunk meg? Azok a
csontok, amelyek valószínűleg ugyanannak a dinoszaurusznak a csontjai, a világ más-más tájain
más-más nevet kaptak. Előfordul, hogy a méretük nem egyforma, ezért más-más nevet kaptak,
pedig valójában ugyanazok a dinoszauruszok. Valójában néhány ember felvetette, hogy lehet, hogy
csak 50 féle dinoszaurusz létezett. De természetesen nem több száz fajta. Nagyon sok hely volt a
bárkában a dinoszauruszoknak és a többi állatnak. És képzeljétek el, hogy a dinoszauruszok, a
kenguruk, a koalák mindannyian felmentek Noé bárkájába. És mellesleg Noé bárkája nem úgy
nézett ki, mint egy kínai dzsunka, aminek a kéményéből egy zsiráf lógott ki. Ha egy ilyen képetek
van Noé bárkájától, akkor azt hiszem, ezt nyugodtan kidobhatjátok... mert ez egy tündérmeséből
való. És fiúk és lányok, ez nem tündérmese volt. Ez egy valódi hajó volt. Úgy nézett ki, mint egy
hatalmas uszály. Ha teljesen az egyik oldalára fordult is, akkor sem borult fel. Ez egy olyan
hatalmas hajó volt, amelyet ehhez a mindent elsöprő árvízhez építettek. Mellesleg nézzétek meg ezt
a képet.... Milyen állat ez? ...Milyen állat ez? ...Milyen állat ez? ...Aha, szóval ti nem nézegettek
olyan gyerekkönyveket, amelyekben a dinoszauruszok a bárkába mennek, de a Creation Science
Ministries könyveit nézegetitek az egész világon. Rendben, ki ért velem egyet abban, hogy a
tyrannoszauruszok is felmentek a bárkába? Rendben ... Ki mondja azt, hogy a stegoszauruszok is a
bárkában voltak? Rendben.... Ki mondja azt, hogy a brontoszauruszok is felmentek a bárkába? ...
Sajnálom, én ezzel nem értek egyet. Valójában nem hiszem, hogy Isten teremtett
brontoszauruszokat. És akkor azt mondjátok: "Mr. Ham, ön azt mondta, hogy a dinoszauruszok a
bárkába mentek" "Ez így van," "Ön azt mondta, hogy Isten teremtette a dinoszauruszokat." "Úgy
van, de nem a brontoszauruszokat." Tudjátok, miért? Mert egy amerikai, nem ausztrál, hanem
amerikai tudós hibát követett el. Egy amerikai tudós. És tudjátok, hogy mi történt? Ez az amerikai
tudós talált egy csontvázat, és néhány mérfölddel távolabb egy fejet, és rátette a fejet a csontvázra,
és elnevezte brontoszaurusznak. Ez lett a leghíresebb dinoszaurusz. Később rájöttek, hogy rossz
fejet helyeztek a csontvázra. Amikor a megfelelő fejet rátették, akkor döbbentek rá, hogy ezt a
dinoszauruszt már megtalálták és el is nevezték, ez volt az apatoszaurusz. Tehát a szegény öreg
brontoszaurusz sohasem létezett. Ő valóban kihalt ... nem igaz? Tudjátok, ezt elmondtam egyszer
egy szolgálók konferenciáján, és az egyik szolgáló azt mondta: "Ez szörnyű. Csak ennyit tudok
mondani" Szóval meg kellett tanítanom arra, hogy mást is tudjon mondani. Mellesleg ki követte el
ezt a hibát? ... Egy amerikai. Csak nem szeretném, ha elfelejtenétek, hogy egy amerikai tudós, úgy
van. Szóval mi történt? Rendben, tehát az állatok a bárkában vannak. A Biblia azt mondja, hogy
felfakadtak a nagy mélység forrásai, mindenütt kitörtek a vulkánok, hatalmas szökőárak, és
mindenféle sár. Mi történt azokkal a dinoszauruszokkal, akik nem mentek be a bárkába?
Megfulladtak. Milyen nyoma maradhatott ennek? Sok millió halottat betemettek a föld rétegei a víz
alatt és az egész földön. És mit találtunk? Sok millió halottat betemetve a föld rétegeiben a víz alatt
és az egész földön. Tudjátok, mindig vannak olyan fiúk és lányok, akik megkérdezik: "Mr. Ham,
álljunk meg egy percre. Milyen régen volt az özönvíz? " "Hát, úgy körülbelül 4500 éve" "Várjunk
egy kicsit, a fosszíliák nem több millió évesek? " Mellesleg, milyen kérdést tehettek fel nekik? (Ott
voltál?) Mondjátok még egyszer. (Ott voltál?) Úgy van. Ott voltál? Én egyáltalán nem hiszem,
hogy több millió évesek. Itt van egy dinoszaurusz fosszíliája. Amikor kiástuk, volt rajta egy címke,
amelyen ez állt: 'Helló, én 65 millió éves vagyok" Gondoljátok, hogy ez volt rajta? (Nem)
Egyáltalán nem. Itt van egy tyrannoszaurusz csontváznak egy kis darabja. Gondoljátok, hogy volt
rajta egy címke, amelyre azt írták: "Én több millió éves vagyok" (Nem) Nem, egyáltalán nem. Azt
hiszem, hogy a legtöbb fosszília az özönvíz idejében keletkezett. Valójában hadd osszak meg
veletek valamit. Tudjátok, az evolucionisták azt mondják, hogy amikor egy állat meghal, akkor
befedi a sár vagy az iszap. És nagyon hosszú idő alatt keletkeznek a földnek a rétegei, amelyek
elpusztult teremtmények tetemeiből állnak. De fiúk és lányok, ennek nincs semmi értelme.
Tudjátok, miért? Figyeljetek, képzeljétek el, hogy mentek haza, és látjátok, hogy a kedvenc
macskátok meghalt. Bocsánatot kérek, de nem szeretem a macskákat. Valójában ki nem állhatom a
macskákat. Azt sem tudom, hogy Isten minek teremtette őket. Azt hiszem, tennem kell valamit az

10
ellen a közvetlen szomszédom ellen, aki eteti a macskákat, és minden környékünkön élő macska az
ő ablaka alatt gyűlik össze minden éjjel. És az udvaromon keresztül mennek haza. De van egy
kedvenc macskám, Earlnek hívják. Mindenhová magammal viszem ... itt van Earl. A legszebb
macska a világon. Earl a halott macska. El tudjátok képzelni, hogy ma délután mentek haza, és azt
látjátok, hogy a macskátok úgy néz ki, mint Earl. És azt mondjátok: "Mama, papa, valami történt
Earllel. Nem nyávog többé. De nagyon jó barát volt. Mit csináljak vele? Nem akarom elveszíteni
őt." És akkor támad egy ragyogó ötleted - tudom, már mit kell tennem, fosszilizálni kell őt. Tehát
kiviszed és leteszed a fűre. És akkor kiteszel oda egy táblát, amire ezt írod rá: "Kísérleti terület. A
halott macskámból fosszília lesz. Ne nyúlj hozzá." És hetek alatt használod az öt érzékszervedet ...
nem, csak hármat. Nem kóstoljuk meg és nem érintjük meg a macskát. Ha a többi érzékszervedet
használod, akkor mit tapasztalsz, Earlből fosszília lesz? (Nem) És mit gondolsz, mi fog történni
Earllel? El fog rothadni. És hogyan tudnál macskafosszíliát készíteni? Nagyon gyorsan be kellene
fedned sárral, speciális vegyszerekkel, vízzel és így tovább. Fiúk és lányok, hogyan temethettek be
sok milliárd tetemet a földrétegek, amelyeket vizek fedtek be az egész földön? Az evolucionisták
azt mondják, hogy lassú folyamat során, bár ennek nincs semmi értelme. Tudjátok, minek van
értelme? Az özönvíznek. A temérdek víznek. Sok milliárd tetem az egész földön. És vannak olyan
fiúk és lányok, akik azt kérdezik: "Mr. Ham, a fosszíliák kialakulásához nem kellett több millió év?
Nem kellett. Szeretnétek megnézni a kedvenc fosszíliámat? ... Nem úgy veszem észre, hogy
szeretnétek. Szeretnétek látni a kedvenc fosszíliámat? (Igen) Még mindig nem vagytok valami
lelkesek. Szeretnétek látni a kedvenc fosszíliámat? (Igen) Rendben, megmutatom nektek. Nagyon
csöndben üljetek, mert egy kicsit ijesztő lesz. Tényleg legyetek csendben. Nézzetek előre. Készen
vagytok. Üljetek egyenesen. Rendben, készen vagyunk .. cssst... most, mielőtt megmutatom
nektek... biztos, hogy a szüleitek és a tanáraitok is beleegyeznek? Megkérdeztétek őket? Rendben
van? Minden ok? Rendben, akkor most már tényleg szeretnétek látni? (Igen) Ok, de akkor nem
fognak megharagudni rám? (Nem) Rendben, akkor üljetek egyenesen. Maradjatok a helyeteken,
mindjárt.... biztos, hogy nem haragszanak meg rám? (Biztos) Rendben, egyenesedjetek fel, üljetek
egyenesen. Ok, kezdhetjük.... Bár ijesztő.... nem baj? (Nem) Akarjátok látni ?(Igen) Rendben,
kezdjük... Megijedtetek? (Nem) Nem? Mi ez? ... Én először megijedtem, amikor egy kalapfosszíliát
láttam. Fiúk és lányok, tudjátok, mi történt? Ausztráliában egy bányász a bányában felejtette a
kalapját, és ez egy puha kalap volt. És 50 évvel később kiásták, és azt látták, hogy kemény kalappá
változott. A kalap megkövesedett. Ez egy kalap fosszília. Úgy gondoljátok, hogy ez a folyamat több
millió évet vett igénybe? (Nem) Nem, kevesebb, mint 50 évet. Nem kell több millió évnek eltelnie
a fosszíliák kialakulásához. Ha legközelebb valaki azt mondja nektek, hogy a fosszíliák több millió
évesek, akkor mit mondtok neki? (Ön ott volt?) Rendben. Akkor ki ért velem egyet abban, hogy a
kenguruk a bárkáról jöttek le... az özönvíz után. Jó. És ki mondja azt, hogy a brontoszauruszok a
bárkából jöttek ki az özönvíz után? ... Úgy van, ez csak egy hiba volt, ki követte el? .. Úgy van, el
is felejtkeztem róla. Rendben, itt vannak azok a dinoszauruszok, akik az özönvíz után lejönnek a
bárkáról.... és el tudjátok képzelni, hogy felsorakoztak, hogy fényképet készítsenek róluk, mivel
túlélték az özönvizet. Lehet, hogy pólókat készítettek. Képzeljétek el, lehet, hogy pólókat
készítettek, amelyekre ez volt felírva: "Túléltem az özönvizet" Azt gondoljátok, hogy ezt csinálták?
(Nem) Hát, fiúk és lányok, ha a dinoszauruszok túlélték az özönvizet ... Hallottam embereket,
amint ezt mondták: "Mr. Ham, beszél a Biblia az özönvíz után a dinoszauruszokról?" Gyakorlatilag
a válasz igen. Ha visszamegyünk Jób könyvéhez... és tudjátok mit, fiúk és lányok? Azt hiszem, a
Biblia többször beszél a dinoszauruszokról, mint sok más állatról. Ha megnézzük Jób könyve 40.
részének 15. versét, szeretném, ha emlékeznétek erre. Mondjuk egyszerre: Jób könyve 40. rész 15.
vers ... Mondjuk még egyszer: Jób könyve 40. rész 15. vers ... Még egyszer: Jób könyve 40. rész
15. vers ... Jób könyve 40. rész 15. versében Isten azt mondta: "Jób! Nézd meg ezt a hatalmas
állatot, amit behemótnak hívnak" Ki tudjátok mondani? Behemót. (Behemót) Azt mondta, hogy ez
az állat Isten útjainak vezére, a legnagyobb szárazföldi állat, amelyet az Úr alkotott. A legnagyobb
szárazföldi állat, amelyet az Úr alkotott. És olyan volt a farka, mint a cédrusfa. Fiúk és lányok,

11
mostanában azt hallottam néhány embertől, hogy ez az állat az elefánt. Elvittem a gyermekeimet a
San Diego-i Állatkertbe, és sokáig néztük az elefánt farkát. Úgy gondoljátok, hogy az úgy nézett ki,
mint egy cédrusfa? (Nem) Nem úgy nézett ki, mintha egy darab nádat, vagy egy kis kötelet vagy
valami ilyesmit akasztottak volna rá, nem igaz? Mit gondoltok, melyik állat az, amelyik legjobban
megfelel ennek a leírásnak? A legnagyobb szárazföldi állat, amit Isten alkotott, és a farka olyan,
mint a cédrusfa? Szerintetek melyik állatra illik ez? ... Igen, a dinoszauruszra. Azt hiszem, hogy a
behemót egy dinoszaurusz volt. Valójában van egy különleges képünk, amelyen Jób és egy
dinoszaurusz található, és alatta egy vers a Bibliából: "Nézd csak a behemótot, amelyet én
teremtettem, .... kiegyenesíti farkát, mint valami cédrust." Ez egy hatalmas poszter,
megvásárolhatjátok, és elmondhatjátok mindenkinek, hogy a dinoszauruszok és az emberek
kortársak voltak még az özönvíz után is, mert a dinoszauruszok túlélték az özönvizet. És azt
hiszem, a behemót valami hasonló állat lehetett... látjátok ezt az állatot. Úgy nézett ki, mint egy
dinoszaurusz. Mindig vannak olyan fiúk és lányok, akik megkérdezik: "Mr. Ham, amikor jöttünk az
előadásra, nem láttunk egyetlen dinoszauruszt sem az utcán" Ti láttatok? (Nem) Nem. Mi történt a
dinoszauruszokkal? Úgy látszik, hogy manapság már egyet sem találunk a földön. Néhány tudós azt
gondolja, hogy a jégkorszak alatt haltak ki. Néhány másik tudós úgy gondolja, hogy azért haltak
meg, mert a meteorok felrobbantották őket. És mostanában néhány tudós úgy gondolja, hogy
oxigénhiányban szenvedtek és meghaltak. Nem tudom, hogy mi történt a többi állattal. Lehet, hogy
oxigénmaszkot vettek fel vagy valami ilyesmit. Ennek nincs semmi értelme. Néhány tudós azt
gondolja, hogy emésztési zavarok közepette haltak meg, mivel nem megfelelő ételeket ettek. De
tudjátok, hogy szerintem mi történt a dinoszauruszokkal? Nagyon egyszerű. Két szóból áll. Készen
álltok? A dinoszauruszok meghaltak. Szerintetek emlékezni fogtok erre? (Igen) Mi történt a
dinoszauruszokkal? (Meghaltak) Meghaltak. Meghaltak. Úgy van. Látjátok, az özönvíz után ...
kemény életfeltételek alakultak ki - kevés volt az élelem, az emberek egymást ölték - ez egy
teljesen más világ volt. És tudjátok, nagyon sok állatfaj kihalt. Fiúk és lányok, az új-zélandi myna
madár is kihalt. A dodo is kihalt. A tasmániai farkas is kihalt. Egész állatcsoportok haltak ki. Tehát
semmiféle titok nincs a dinoszauruszok körül. Ők is kihaltak. De tudjátok, mi az érdekes? Van
néhány tudós, akik azt mondják, hogy lehet, de csak lehet, hogy még ma is van a földön élő
dinoszaurusz. Tudtátok, hogy a tudósok gyakran találnak olyan állatokat, amelyekről azt hitték,
hogy már kihaltak? Néhány távoli dzsungelben, valójában van néhány kongói őslakos Közép-
Afrikában, akik egy "Mikili mimbi" nevű fenevadról beszéltek nekünk, és azt mondják, hogy ez a
fenevad terrorizálja őket. És amikor megkértük, hogy válasszák ki, hogy melyik képhez hasonlít ez
az állat, akkor egy dinoszaurusz képre mutattak rá. És van néhány tudós, akik azt hiszik, hogy még
ma is vannak élő dinoszauruszok. Én nem tudom, hogy vannak-e. Szeretnék egyet látni, ti is? Hát
nem lenne fantasztikus? Mellesleg a teremtésben hívők azt mondják: "Ó, igen, ez nagyon érdekes.
Hát, igen ... lehet, hogy találni fogunk egy élő dinoszauruszt. Ezzel nincs is semmi problémánk." És
tudjátok, hogy mit mondanának az evolucionisták? "Ez zavarba ejtő. Azt hittük, hogy több millió
évvel ezelőtt kihalt." Tudjátok, hogy nevezik ezeket az állatokat? Élő kövületeknek. Úgy van. Az
egyetlen eset, amikor a fosszíliák nem halottak, akkor van, amikor élnek. És ez valóban zavarba ejti
az evolucionistákat, mert nem szabadna életben maradniuk. Tudjátok, hogy nagyon sok érdekes
dolog van még a világon. Már említettem a Loch Ness-i szörnyet és a kanadai Okinagen-tóban élő
Ogo-Pogo-t. 1977-ben egy japán halászdaru kihúzta a zsákmányát, és egy halott tetemet, amire a
japán tudósok azt mondták: "Jé, ez úgy néz ki, mint egy halott pleisoszaurusz. De várjunk csak egy
pillanatig! Ezeknek a tengeri sárkányoknak ki kellett halniuk sok millió évvel ezelőtt" És ti mit
mondanátok erre? (Ön ott volt?) Úgy van. Fiúk és lányok, hadd tegyek fel nektek most néhány
kérdést... készen vagytok? Akkor kezdjük... Legközelebb, ha valaki azt mondja nektek "Sok millió
évvel ezelőtt", akkor mit mondhattok neki? (Ön ott volt?) Ön ott volt? Éltek-e dinoszauruszok
Ádámmal egy időben? (Igen) Mi jött be a világba a bűn által (Halál) A halál. Voltak már halottak
Ádám előtt (Nem) Nem. Bementek a dinoszauruszok a bárkába? (Igen) Igen. A brontoszaurusz
bement a bárkába? (Nem) Nem. Ki követte el ezt a hibát? ... Jó, rendben. Bementek a bárkába a

12
halak? (Nem) Úgy van. Kijöttek a dinoszauruszok a bárkából? (Igen) Van a Bibliában részletes
leírás egy dinoszauruszról? (Igen) Melyik könyvben? (Jób könyvében) Jób könyvében. Melyik
részben? (40) Melyik versben? (15) Éltek-e dinoszauruszok az özönvíz után? (Igen) Hogy hívták a
dinoszauruszokat, mielőtt dinoszauruszoknak nevezték őket? (Sárkányoknak) Mi történt a
dinoszauruszokkal? (Meghaltak) Jó, úgy látom, hogy teljesen belétek neveltem ezeket ... de ha én
nem teszem meg, akkor ezt megteszi helyettem valaki más. De fiúk és lányok, szeretném, ha
megjegyeznétek ezt. Mindenek felett, szeretném, ha megjegyeznétek, hogy bízhatunk a Bibliában és
hogy a Biblia Isten Igéje. Ki az, aki mindig mindenütt jelen van? (Isten) Isten. Ki az, aki mindent
tud? (Isten) A tudósok közül volt valaki, aki mindig mindenhol ott volt? (Nem) Nem. Van olyan
tudós, aki mindent tud? (Nincs) Nincs. És szeretném, ha megjegyeznétek: mindig bízhatunk Isten
szavában. Amikor felmerülnek olyan kérdések, mint a tyúk és a tojás, vagy a dinoszauruszokkal
kapcsolatos kérdések, akkor mi, akik keresztények vagyunk, akik bízhatunk Isten Igéjében,
megválaszolhatjuk ezeket a kérdéseket. És tudjátok, mi az érdekes? Hogy a világ minden táján talált
bizonyítékok, a fosszíliák bizonyítékai, beleillenek a képbe. Mikor alakult ki a legtöbb fosszília? ...
a Noé napjaiban kitört özönvíz idején, így van. Ez több millió évvel ezelőtt történt? (Nem) Nem,
csak körülbelül 4500 éve. Szeretném, ha megjegyeznétek még valamit, olyat, ami nagyon-nagyon
fontos. Szeretném, ha most szépen viselkednétek és csendben lennétek a helyeteken. A Biblia Isten
szava, és a Biblia azt mondja, hogy Isten teremtett mindent. Így szoktam beszélni erről a
gyerekeimnek ... vegyük most a fiamat, Jeremy-t ismét. "Jeremy!" "Igen, apa!" "Miért tudott Isten
hollókat küldeni, hogy etessék Illést?..." Emlékeztek arra a történetre, amikor Illést hollók etették?
"Hogy lehet az, hogy a madarak engedelmeskedtek Istennek?" "Hát ez nagyon könnyű kérdés, apa.
Isten teremtette a madarakat. Ezért nekik engedelmeskedniük kellett Istennek." "Jeremy!" "Igen,
apa!" "Emlékszel arra a történetre a Bibliában, amikor jött egy nagy hal és lenyelte Jónást?" "Igen."
"Hát, hogyan tehette ezt meg a hal?" "Ez könnyű kérdés, apa. Isten teremtette a halat.
Engedelmeskednie kellett Istennek. És Isten azt mondta neki, hogy nyelje le Jónást." "Jeremy!"
"Tessék!" "Emlékszel arra, amikor Jézus egy csónakban volt, egy nagy viharba kerültek, és a
tanítványok nagyon féltek? És akkor Jézus felállt és ezt mondta: Legyen békesség. Csendesedj el.
Hagyjon alább a vihar. És a tanítványok elcsodálkoztak, hogy még a szelek is engedelmeskedtek
neki, és a víz is engedelmeskedett neki. Azt kérdezték: Ki ez az ember?" "Ez is nagyon könnyű,
apa. Persze, hogy engedelmeskedett neki a szél is és a víz is. Miért? Azért, mert ő nemcsak egy
ember. Ő Isten. Ő Isten Fia. Ő az, aki teremtett mindent. Persze, hogy a víznek és a szélnek
engedelmeskednie kell neki." "Jeremy!" "Tessék!" "Miért kell engedelmeskedned Istennek?" "Ez
könnyű kérdés, apa. Mert ő alkotott engem." És fiúk és lányok, szeretném, ha megjegyeznétek ezt.
Az az Isten, aki a dinoszauruszokat teremtette, ugyanaz az Isten, aki az ősszüleinket, Ádámot és
Évát is teremtette. És Isten teremtett téged és engem is. Ezért engedelmeskednünk kell annak, amit
Isten mondott. És emlékezzetek még valamire, amit Isten mondott. "Gyermekek
engedelmeskedjetek..." (Szüleiteknek) Úgy van. "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek!"
És tudjátok, miért kell engedelmeskednetek a szüleiteknek? Azért, mert Isten alkotott benneteket, és
Isten az, aki ezt mondja: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek."
Fiúk és lányok, remélem élveztétek ezt a beszélgetést a dinoszauruszokról. Ugye nagyon izgalmas
dolog tudni azt, hogy bízhatunk Isten szavában, és Isten szava valóban igaz a Teremtés könyvétől a
Jelenések könyvéig?

13
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN

2. Előadás:
A dinoszauruszok és a Biblia
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Gary Parker

Sajnálom, hogy nem tudtunk időben tájékoztatni titeket arról, hogy be kell állítani a kamerákat és a
termet, de bízom benne, hogy így is minden rendben lesz. Üdvözletet hoztam nektek a Clearwater
Christian College-ból, ahol én mostanában tanítok, ez egy négy éves, teljes mértékben akkreditált
liberális bölcsészeti főiskola a Tampa-öbölnél, Florida nyugati partjának körülbelül a közepénél.
Ami a legfontosabb: körülbelül 90 mérföldnyire fekszik a Disneylandtől, vagy a Disney World-től.
Ha úgy alakul, hogy lehetőségetek lesz ellátogatni arra a környékre, akkor meghívlak titeket, hogy
tegyetek egy kis kitérőt és keressétek fel a Tudományos Központot, amely nyitva áll a
nagyközönség előtt és néhány kiállítással vár titeket arról a témáról, amelyről ma beszélni fogunk, a
dinoszauruszokról, a fosszíliákról és a világ kezdetéről. Ó, mindjárt az elején: emelje fel a kezét az,

14
aki már régóta szeretne részt venni egy dinoszauruszvadászaton! Nem rossz, nem rossz. OK. A
feleségemmel abban a kiváltságban részesültünk, hogy a múlt nyáron részt vehettünk egy
dinoszauruszvadászaton. Azt hiszem, el kellett volna hozni Kanadából néhány 90 kilós
dinoszauruszkövületet. Lehet, hogy ezért vagyonadót kellene itt fizetni. Néhány dolgot magunkkal
hoztunk, majd valamikor később idejöhettek, hogy megnézzétek, ez itt egy dinoszaurusz gerincének
egy kis darabja. Az a dologban a legszebb, hogy ma már nincs szükség messzehordó lőfegyverekre
a dinóvadászathoz. Sokkal inkább fosszíliák formájában találjuk meg őket. Kis darabkák, nyomok,
csontok, és így tovább, a valaha élt lényekből, amelyek kőzetágyakban fennmaradtak a világ min-
den kontinensén. És a kövület lehet egy csont, de van néhány gipszből kiöntött lábunk, körülbelül
ilyen hosszúak, ezek a dinoszauruszok lábcsontjainak a legvége. A feleségem talált egy
TYRANNOSAURUS fogat, ehhez majd egy kicsit később visszatérünk, szépen csipkézett fogakat.
De néha csak egy lábnyomot találunk, valami nyomot, és ez is kövületnek számít. Ennek alapján
némi fogalmat alkothatunk arról, hogyan élt ez az állat, meg ilyen dolgokról. Ez az egyik
legérdekesebb dolog... egyfajta fosszília, ami így és így néz ki... itt van egy kis darab. Ez egy
nagyon sokatmondó fosszília, úgy hívják hogy "koprakönnyű". Tudja valaki, mi az a koprakönnyű?
El akarja valaki mondani, mi ez? Gondolom, vannak, akik tudják. Nos, a koprakönnyű, talán
megtalálom a megfelelő szót, állati trágya, állati ürülék. És ez nagyon sokat el tud nekünk mondani
az állatról. Nos, ez csak egy kis darab, és például csak a mérete alapján általában meg tudjuk
különböztetni egymástól a nyulat és a dinoszauruszt. Vékonyra fel lehet szeletelni, vannak
emberek, akik ezzel foglalkoznak, mellesleg ez már megkövesedett, nem lesz tőle piszkos a
kezetek, és nincs semmi szaga. Fel lehet szeletelni és meg lehet nézni a mikroszkóp alatt, és
következtetni lehet belőle arra, hogy mit evett az állat, találhatunk benne megemésztetlen
fadarabokat, csontszilánkokat, meg ilyesmit. Tehát ezek sok mindent elmondanak nekünk ezekről a
félelmetes állatokról, amelyeket dinoszauruszoknak hívunk. A médiák manapság sok érdekes
dolgot mondanak a dinoszauruszokról. És nagyon érdekes a számunkra is a következő kérdés: "Mit
mond a Biblia a dinoszauruszokról?" Ez meglehetősen különösnek tűnik. A legtöbb ember ezt
válaszolná: "Nos, a Bibliának nincs semmi mondanivalója a dinoszauruszokról". De a valóság
ennek az ellenkezője. A Biblia nagyon sokat beszél a dinoszauruszokról. A legérdekesebb idevágó
szakaszokat Jób könyvében találjuk, amely egy egészen különleges könyv. Ebben a szakaszban
Isten beszél Jóbhoz egy forgószélből, és választ ad Jób kérdéseire, és visszaviszi őt a kezdetekhez.
Isten így szól Jóbhoz: "Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?" És elkezd beszélni a teremtés
csodáiról, az ég csillagairól, a vad lóról, a struccról, és sokféle állatról, amelyekről a fordító tudta,
milyen állatok ezek. De aztán így folytatja: "Nézd csak a behemótot, amelyet én teremtettem,
amiként téged is...", majd elkezdi leírni ezt a félelmetes állatot. Olyan csontjai voltak, mint az
ércsövek, ereje hasának izmaiban volt, farkát úgy mozgatta, mint egy cédrust. Néhányan modern
bibliafordítást tartotok a kezetekben, és lehet, hogy van ott egy széljegyzet, mely szerint ez egy
elefánt, egy rinocérosz vagy egy víziló. Milyen farka van az elefántnak, a rinocérosznak vagy a
vízilónak? Talán olyan, mint egy nagy cédrusfa? Nem, ez olyan, mint egy kötél, vagy egy nád,
vagy valami ilyesmi. De ennek az állatnak a farka olyan volt, mint egy cédrus, ami az Írásokban az
erő és a hatalom jelképe. Gyakorlatilag azt mondja, hogy kitáthatta a száját a sebesen áramló
megáradt Jordánnal szemben. Nos, voltak nagy állatok, amelyek a Jordánban éltek, rinocéroszok,
vízilovak, meg mások. Amikor megáradt a folyó, a szárazra menekültek. De a behemót nem, az
képes volt szembeszállni a megáradt Jordánnal. Minél többet olvassuk és tanulmányozzuk ezt a
szakaszt, annál jobban megértjük, hogy az itt leírt állat rendkívül hasonlít erre a modellre. A neve
"DIPLODOCUS", ami "kettős sugarat" jelent, ereje valóban hasizmaiban volt, egyik végén volt egy
hosszú nyak, a végén egy fejjel, a másik végén pedig egy hosszú, cédrusszerű farkat viselt.
Mellesleg ez az, amit BRONTOSAURUSNAK szoktunk nevezni. Nem szívesen mondok ki ilyen
dolgot, de a jó öreg brontosaurus soha nem létezett. Tévedés az egész. Valaki megtalálta a
dinoszaurusz testét egy kőfejtőben, talált egy fejet egy másik kőfejtőben, több mérföldre onnan, és
rossz fejet tett a rossz dinoszauruszra, és elfelejtette ezt közölni. Ezért voltak, akik összegyűjtötték

15
négy különböző dinoszaurusz négy lábát, összerakták, de akkor is a Brontoszauruszt hozták ki
belőle. Ennek az állatnak az igazi neve vagy APATOSZAURUSZ vagy DIPLODOCUS, a két
dinoszaurusz egyike. de voltak ehhez hasonló állatok, amelyek a földön kószáltak, és ha azok az
emberek, akik a Bibliát fordították, tudják, hogy ez nem elefánt, rinocérosz vagy víziló, akkor a
héber betűket egyszerűen átalakítják olyan formára, hogy ki tudjuk ejteni, ahogyan a Jahve szóból
Jehova lett. Ó, egy kis találós kérdés. Készítsétek a kezeteket felemelni. Emelje fel a kezét az, aki
úgy gondolja, hogy ez egy hatalmas behemót életnagyságú modellje, amely valaha a föld színén
kószált! Senki? Kell, hogy legyen valaki. Senki sem akar plusz pontokat gyűjteni. Akár hiszitek,
akár nem, ez egy hatalmas behemót életnagyságú modellje, de mikor? Amikor kikelt a tojásból...
Ugyanazt a hibát követtétek el, mint sok evolucionista, akik mindig megfeledkeznek a nőkről és a
gyerekekről. De a dinoszauruszok is tojásból keltek ki... a helyzet az, hogy rengeteg
dinoszaurusztojást találtunk, egy részét Montanában, egy részét meg a kanadai Alberta államban.
Sok új lelet került elő a Góbi sivatagban. Találtak olyan tojásokat is, amelyekben még benne volt a
kis dino. És ezek közül sok nem nagyobb, mint egy strucctojás. A legnagyobb is csak akkora, mint
egy futball-labda. Tehát, amikor kikelt a behemót, körülbelül ekkora lehetett. A karodra vehetted
volna, dédelgethetted volna, mint ezt itt, zsinórt köthettél volna a nyakára, hogy magaddal vidd az
iskolába, és így tovább. Milyen nagyszerű lehetett! Ugyanezt el lehet mondani erről is, amelyik itt
van... ki tudja, melyik ez a dinoszaurusz?... Igen, te itt az első sorban... TYRANNOSZAURUSZ,
OK, TYRANNOSZAURUSZ REX. És a filmek meg ilyen dolgok szerint ez volt a leghatalmasabb
dinoszaurusz. A filmek szerint ez itt dzsipeket eszik. És ez az, amelyik más filmekben leharapja a
Diplodocus fejét, vagy kirágja a TRICERATOPS beleit, vagy egy sziklaszirten megküzd az
ALLOSZAURUSSZAL. De amikor a hatalmas Tyrannoszaurusz kibújt a tojásból, legfeljebb
ekkora lehetett, ezt is a karodra vehetted volna, hogy megdajkáld. Még azt is megengedhetted volna
neki, hogy odaüljön a válladra, mint egy papagáj. Mi történt volna, ha megengeded egy
Tyrannoszaurusznak, hogy odaüljön a válladra? Hát persze! Leharapta volna a füledet! Leharapta
volna a fejedet! Vagy még annál is rosszabbat csinált volna veled! Ez az a dino, amit általában ilyen
félelmetes, gonosz ragadozónak szoktak tekinteni. De amint a tudósok alaposabban megnézték a
Tyrannoszauruszt, kiderült, hogy ez nem is biztos, hogy így volt. Ha megnézitek a fogait...
meglehetősen félelmetes fogazatot láthattok... a fogának a vége, mint tudjátok, visszafelé görbült,
satöbbi. Az, amelyiket a feleségem megtalált, körülbelül 15 centiméteres volt, és fűrészes széle
volt, ez az a fog, belemélyed az állkapocsba. És félelmetes pusztító fegyvernek tűnik, mindaddig,
amíg észre nem veszed, hogy ez a nagy, hosszú fog alig 2-3 centiméter mélyen ül az állkapocsban.
A tudósok mára már felismerték, hogy ha egy Tyrannoszaurusz valóban elkapta volna a
Triceratops-ot vagy valamelyik másik dinót, amelyik képes lett volna vele megküzdeni... így
elkapja és megrántja... hát ott is marad minden foga... és nem tudja megenni azt, amit megölt,
úgyhogy eléggé veszélyes lett volna számára a vadászat. És ahelyett, hogy felegyenesedve járt
volna, hogy más dinókra vadásszon, a Tyrannoszaurusz mélyen lehajolva járt, valahogy így, hatal-
mas, majdnem másfél méteres állkapcsa a talaj közelében volt, ide-oda csapkodott és mindent
bekapott... görögdinnyét, sütőtököt, sárgadinnyét, meg ilyen dolgokat. Vegetáriánus lehetett, vagy
dögevő, mint a keselyű, amelyik elhullott állatokat eszik, amelyek már megpuhultak és nem ütnek
vissza. Nos, a tudósok már tudják, hogy pusztán a fogazat alapján nem lehet megmondani, mit evett
egy állat. Ami azt illeti, van még egy kérdésem a számotokra. Ez itt a Creation Magazine-ből
származik... Egy kicsit később még beszélek nektek erről a képeslapról. Ezt itt az Ausztráliai
Teremtéstudományi Alapítvány állította össze, és kapható itt, Amerikában, tele érdekességekkel,
köztük ezzel. Mit gondoltok, mit evett ez az állat? A feleségem egyszer feltette ezt a kérdést néhány
fiatalnak a mi Tudományos Központunkban, és valaki ezt a választ adta: "Bármit, amit meg akart
enni". És bizonyára meg is volt rá a módja, olyan gonosznak látszik, de akár elhiszitek, akár nem,
ez egy "Ezüstszőrű majom", és kizárólag faleveleket eszik. Ausztráliában él egy elbűvölő lény, amit
számos alkalommal láthatunk. Ez egy állat, amit a National Geographic-ban is láttam
lefényképezve. És tudjátok, amikor először láttam, láttam az állat fogait, ezeket itt, úgy nézett ki,

16
mint a Tyrannoszaurusz fogazatának a kicsinyített mása, ez is visszafelé görbül, éles, hegyes vége
van, és így tovább, az egyik oldalán vágóél van, és úgy nézett ki, mint egy vad kutya, vagy valami
hasonló gonosz ragadozó. De amint elolvastam a magyarázó szöveget, megtudtam, hogy ezek a
gonosz fogak arra valók, hogy... Na, mit csinál velük? Elpusztítja a mangót, a papayat, a banánt,
meg minden ilyesmit. Ez az állat a gyümölcsevő denevér, meglehetősen közönséges állat
Ausztráliában, és valóságos csapást jelent a gyümölcstermelők számára. Sokan kénytelenek kék
plasztikzsákokba becsomagolni a banánt, hogy megvédjék tőlük. Nagyon ravasz fickó őkelme, a
bundája barna, nagy, lágy, barna szeme van. Ha kiterjeszti a szárnyait, a szárnyai fesztávolsága,
körülbelül 120 centiméter. És egy alkalom során láttuk egy csoportjukat repülni egy este, úgy
néztek ki, mintha egy sereg Drakula repült volna el a fejünk felett, de valójában vegetáriánusok,
egyáltalán nem esznek húst. Ez igazából nem lehet meglepő a számunkra. Azt olvassuk az Igében,
hogy amikor Isten befejezte a teremtés munkáját, ezt mondta ősszüleinknek: "a föld minden
vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak,
amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül." Amikor Isten megteremtette a világot,
nem volt halál, nem volt pusztítás, nem voltak olyan állatok, amelyek széttépték a másikat, az
emberek nem öltek és nem gyilkoltak, nem volt háború. Isten tökéletes békességben és
harmóniában teremtette meg a világot. és ez így volt mindaddig, amíg az emberi bűn meg nem
rontotta az Isten által teremtett világot. Akkor az állatok elkezdték egymást felfalni, és ezután
nagyon hamar az emberek is elkezdték egymást gyilkolni. De még ezután is voltak olyan állatok,
amelyek olyan vérengzőnek tűnnek, de növényevésre vannak megtervezve. Itt van egy félelmetes
valami... de ne tévesszen meg titeket. Talán néhányan azt gondoljátok, hogy ez az én orrom
modellje, de nem az. Ez egy köröm. Egy kis köröm, az állat karmait Floridában találtuk meg
fosszilizálódva. Ez nem dinoszaurusz, hanem egy emlősállat. Floridában eddig nem találtunk
dinoszauruszt, de ez a hatalmas állat nagyobb, súlyosabb és magasabb volt, mint a Tyrannoszaurusz
Rex, és tőle származnak ezek a hatalmas karmok. Itt van róla egy fénykép... láthatjátok a karmait,
itt, ennek a végén. Nos, ez mind, amit itt láttok, karmok. van egy barátom, aki egy jól ismert fosszí-
liavadász, és ő talált egy ilyet 30 mérföldnyire az otthonunktól, a Tampa-öböl mellett. De az két-
szer akkora volt, mint ez: 80 centi hosszú volt. Nos, a jó hír az, hogy a vérengző megjelenés el-
lenére, így néz ki az Óriás Földi Lajhár, ez a pár itt társaságot keresve kószál, úgy néz ki, hogy
ezeket a hatalmas karmokat gereblyének használták, ezzel szedték le a leveleket a fákról, mert
vegetáriánusok voltak. Nos, van még egy lehetőség, de ebben nem vagyok biztos. A tudósok
megpróbálták tanulmányozni a múltat, tudjátok, korlátozottak a lehetőségeik. Ugyanis nem voltak
ott. Nem láthatták közvetlenül, mi történt, ezért nem vagyok biztos abban, amit most mondok. de
lehetséges, hogy ezeknek a karmoknak más volt a funkciójuk. Nem vagyok ebben biztos, ezért ne
mondjátok, hogy tőlem hallottátok. de lehetséges, lehetséges. Nem vagyok benne biztos.
Lehetséges, hogy ez volt a világ legnagyobb orrpiszkálója! Ebben nem vagyok biztos, de
lehetséges... de inkább felejtsétek el. Ez az Óriás Földi Lajhár nagyon gyorsan mozgott, mint egy
medve. Láttátok már, hogy a medvéknek is hatalmas karmaik vannak. És alkalmanként, amint
filmeken láthattátok, a medvék kihalásznak lazacokat a folyókból, néha kihámoznak egy-egy
táborozót a hálózsákjából, de az idejük legnagyobb részében csak arra használják a karmaikat, hogy
gyümölcsöt, diót és bogyókat egyenek. Egy átlagos grizzlimedve étrendjének 90%-a
gyümölcsökből, dióból és bogyókból áll. És úgy tűnik, hogy amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten
úgy teremtette meg az állatokat, hogy növényeket egyenek, és ne egymást, akkor a tudomány azt
mondja, megérthetjük, hogy ez hogyan lehetett, még akkor is, ha a bűn miatt azóta megváltoztak a
dolgok. Az özönvíz után Isten azt mondta az embereknek, hogy most már ehetnek húst. ha tehát
arra gondolunk, hogy az ember és a dinoszaurusz együtt él a földön, talán már nem is olyan
félelmetes ez a helyzet. Elvégre ha Jób látott dinoszauruszokat, mint a behemótot, akkor ez azt
jelenti, hogy a dino az ember kortársa volt. A helyzet az, hogy ha visszatekintünk a kezdetekről
szóló feljegyzésekre, amelyeket az írt le, Aki ott volt és Aki az eseményeket előidézte, akkor azt
látjuk, hogy Isten a hatodik napon teremtette a szárazföldi állatokat, tehát akkor teremtette az olyan

17
hatalmas állatokat, mint a Diplodocus és a Tyrannoszaurusz. És az ötödik napon teremtette a repülő
és úszó állatokat. Mint például a PTERANODON, a PTERODACTYL, a repülő hüllők. És az úszó
hüllőket, például a PLEISOSAURUSZ-t és az ICHTHYOSAURUS-t is az ötödik napon teremtette,
és ezek az ember kortársai voltak. és ez egyáltalán nem lehetetlen. A dinoszauruszok egyáltalán
nem olyan hatalmasak, mint gyakran gondoljuk, ők is tojásból keltek ki, meg ilyesmi. Legtöbbjük
vegetáriánus volt, még a bukás után is, úgyhogy még akkor sem ettek volna meg titeket, ha
megtehették volna. A valóságban amikor az ember és a hatalmas állatok találkoznak, akkor ki az,
aki bajban van? Ismerek egy állatot, amelyik kétszer akkora, mint a Brontosaurus. Egymás mellé
tehetsz kettőt... Apatoszauruszt vagy Diplodocuszt, kösd össze a farkukat és a nyakukat, aztán tömd
ki velük a, mit is? A nagy kék bálnát. A hatalmas kék bálnát, ami sokkal nagyobb, mint bármelyik
dino, de melyikük az, aki bajban van, az ember vagy a bálna? Hát persze, hogy a bálna, hiszen a
vadászat miatt már csaknem kipusztult. Amikor az ember és a nagy állat találkozik, akkor általában
a nagy állat az, amelyik bajban van, nem az ember. És ha a múltban az ember és a dinoszaurusz
együtt élt a földön, akkor miért csodálkozunk azon, hogy hova lettek a dinoszauruszok? Nem
hiszem, hogy manapság találkozhattok velük. Mi történt velük? Hová lettek? Elmondok egy
elképzelést arról, hogy mi történt a dinókkal, és azt hiszem, ez az egyik legjobb elmélet. Széles vá-
laszték áll a rendelkezésetekre a dinókkal kapcsolatos elméletekből... a dinoszaurusz-csapás, meg-
fulladtak oxigénhiány miatt... sőt még azt is sugalmazzák, hogy a dinók székrekedés miatt
pusztultak el. De ott volt a környezetükben a páfrány, amelyre az emésztésük miatt szükségük volt,
és amikor a páfrányok kihaltak, akkor a dinók ezzel halálra ítélték saját magukat. felkavaró egy
elmélet! A népszerű elmélet, igaz? A dinók fel-alá szaladgálnak a földön, a saját ügyeiket intézik,
aztán jön egy aszteroida, egy nagy szikladarab a világűrből. A számítások szerint ennek a
sziklatömbnek az átmérője 10 kilométer lehetett, becsapódott az óceánba, és a szökőár elborította a
kontinenseket. És nem akarlak felidegesíteni titeket, de nagyon sok ekkora szikladarab kering az
űrben, amely becsapódhatna a földre, ez legalább egy elfogadható elmélet! De ami bizonyos
értelemben jó hír, az az, hogy az evolucionisták legalább abban egyetértenek velünk, amit a Biblia
tanít, hogy egy váratlan, katasztrofális csökkenés történt az állatok méretében és változatosságában.
Mi ezt az özönvízzel hozzuk összefüggésbe. A Biblia semmilyen módon nem utal arra, hogy ez az
esemény összefüggésben állna egy aszteroida becsapódásával. De a tudósok legalább azt
felismerték, hogy a dinoszauruszok nem lassan veszítették el az életben maradásért folytatott millió
és millió évig tartó küzdelmet. Pályájuk csúcspontján voltak, az összes kontinensen elterjedtek,
szemmel láthatóan olyan jól voltak megtervezve, aztán egyszer csak bumm, és eltűntek a többi
állatfaj kétharmadával együtt. És ha valóban volt egy nagy özönvíz, akkor megérthetjük, hogy
miért találjuk meg mindenhol a dinoszauruszok csontjait a víz alatti kőzetágyakban, szerte a
világon. Gondoljatok ebbe bele egy percre! Ha valóban volt egy olyan idő, amikor - ahogyan a
Biblia leírja - amikor az összes hegyet elborította a víz, akkor sok milliárdnyi élőlénynek el kellett
pusztulnia, és ezek most ott vannak betemetve a kőzetágyakban az egész világon. Fogj egy csákányt
meg egy ásót, aztán keresd meg őket... mellesleg itt a környéken van egy hely, ami nagyszerűen
alkalmas fosszíliavadászatra. Vannak ott tengeri lények is, és egy hatalmas mező tele van velük.
Mit fogtok ott találni? Sok milliárd elpusztult élőlényt, amelyeket a víz mélyen eltemetett a
kőzetágyakban, szerte a világon. Néhányan hallottatok a Mississippi árvizéről, ami a közelmúltban
történt. Hány fosszília jött létre, amikor a Mississippinek ez a hatalmas árvize bekövetkezett?
Valószínűleg egy sem, legfeljebb itt-ott néhány? De ahhoz, hogy egy dinoszaurusz fosszilizálódjon,
nem elég egy néhány centis sárréteg. Ezek hatalmas állatok voltak, és be kellett takarni őket, meg
kellett védeni, nehogy a dögevők felfalják, összetörik a csontjaikat és ízekre szedik az egészet. Egy
darabot se találtál volna belőlük. Gondoljatok a bölényekre, amelyek valaha Amerika fennsíkjain
barangoltak. Hány megkövesedett bölényt találtak a prérin? Nos, egyet sem. Felfalták őket a
dögevők, lebomlottak a napfénytől, a széltől, a víztől, meg ilyesmi. Ahhoz, hogy egy állat
fosszilizálódhasson, vastag hordalékrétegnek kell betemetnie, különben a dögevők megtalálják, és a
környezeti hatásoktól, mint a nap, a szél és a víz, felbomlanak. De ha te egy dinoszaurusz vagy,

18
akkor egy kis árvíz nem tud téged betemetni. Ehhez valami kolosszális dolognak kell történnie.
Sokszor rábukkanunk dinoszauruszokra, mint például amikor Albertában kerestük őket. Egész
csordák vannak ott együtt eltemetve, sokkal mélyebben, mint amire bármiféle árvíz képes lett vol-
na, ami azon a vidéken valaha is bekövetkezhetett. Némelyik darabokra van szakítva, mintha
hatalmas áradat végzett volna velük. Némelyiket olyan hirtelenül és gyorsan temette be a hordalék,
hogy ugyanabban a testhelyzetben maradtak, kinyújtott nyakkal, mintha az utolsó korty levegőért
küzdenének. És valóban minden arra utal, hogy a dinoszauruszok túlnyomó többsége az özönvízben
pusztult el, és ezért találjuk meg fosszíliáikat a víz alatt létrejött kőzetágyakban az egész világon.
De itt van egy kis probléma. Ha a dinoszauruszok itt voltak, amikor az özönvíz bekövetkezett, hol
volt legalább kettő mindegyik fajtából? Ó, ó! Talán a bárkán? Lehettek-e dinók a bárkán? Ha egy
dino beszáll a bárkába, az rögtön felborul és elsüllyed. Én legalábbis mindig így gondoltam. Ez egy
téves elképzelés, mind a bárka, mind pedig a dinoszauruszok méretét tekintve. Sok gyerekkönyv
úgy ábrázolja a bárkát, mint egy kis evezős csónakot, amiben ül egy fehér szakállú koma és ott áll
mellette egy zsiráf. Az igazi bárka ennél sokkal tiszteletreméltóbb volt, mint egy hatalmas
óceánjáró. A méretei le vannak írva a Bibliában. Tudjuk, milyen hatalmas volt. És így a bárka
sokkal nagyobb volt annál, mint általában gondoljuk, a dinók viszont nem voltak olyan nagyok,
mint általában gondoljuk. Tudjátok, a híres dinók, mint a Tyrannoszaurusz meg a Diplodocus, meg
még néhány, soha nem nőtt nagyobbra, mint egy csirke. Képzeljétek el! Egy csirke nagyságú dinó.
Ha nem haltak volna ki ezután, akkor ma elmehetnénk a Kentucky Fried Dinoba! És nagyon sok
volt belőlük... mellesleg az egyik filmben, amelyben szörnyűségesnek ábrázolják őket, a dinok
odamennek és megharapják az ember bokáját. Te mit csinálnál, ha egy dino belekapna a bokádba?
Hát leráznád magadról, de aztán jön a második, és az is belédharap, aztán a harmadik, a negyedik,
és a film szerint minden alkalommal, amikor beléd harapnak, beléd nyomnak valami érzéstelenítőt,
aztán hamarosan... a vége szörnyű. Nos, kicsi dinók, nagy dinók, és a nagy dinók között,
emlékeztek, kezdetben ekkorák voltak... ha Noé csalni akart, akkor az összes dinoszauruszt
felvihette a bárkára néhány fonott kosárban. Csak a tojásokat viszi magával. De Istennek nem ez
volt a célja. Isten azt akarta, hogy szaporodjanak el, és később újból töltsék be a földet, ezért fiatal
felnőtteket kellett magával vinnie. Ezek voltak a legalkalmasabbak a szaporodásra, és hogy újra
elterjedjenek. De itt van egy nagy különbség a dinoszauruszok között és miközöttünk. Tudjuk, hogy
vannak olyan ma is élő hüllők és halak, amelyek egész életükön keresztül növekednek, ha elegendő
ennivalót találnak, és amíg meg nem betegednek, addig csak egyre nőnek és nőnek és nőnek. Ott
van például a teknős, a galapagosi teknős, tojást rak és szaporodik, amikor ekkora, de ha hagyod,
hogy megnőjön, akkor olyan nagyra megnő, hogy nem tudnám körülfogni a karommal, és rájuk
szokták ültetni a gyerekeket, hogy lovagoljanak rajtuk, egyszerre három is, ezeknek az óriási
teknősöknek a hátán. De persze Noénak ekkorát kellett magával vinnie. És így a Tyrannoszaurusz,
ami 6 méterre is meg tudott nőni, 3-4 méteres lehetett, amikor elérte a felnőttkort. És a Diplodocus,
ami 20-24 méterre is megnőtt, 5-6 méteres lehetett. A helyzet az, hogy eléggé valószínűtlen, hogy a
dinoszaurusz volt a legnagyobb állat a bárkában. Bőségesen volt hely az összes ismert dino
számára, amelyik felment a bárkába a többi lénnyel együtt, amit Noé magával vitt, a szárazföldi
állatok számára, amelyeket Isten odavitt hozzá. Persze, ha a dinoszaurusz ott volt a bárkán, akkor ki
is jött a bárkából. És akkor fel kell tennünk a kérdést: "Mi történt velük"? Akkor, amikor a
dinoszauruszok kijöttek a bárkából, a dolgok radikálisan megváltoztak. Mind a tudomány, mind
pedig az Írások alapján tudjuk, hogy a föld éghajlata valamikor még a sarkokon is kellemesen
enyhe volt. Ezért találhatnak a tudósok fosszilizálódott alligátorokat és pálmafákat Alaszkában.
Fosszilizálódott alligátorokat és pálmafákat találtak az Antarktiszon is. És még ha össze is tolod az
összes kontinenst, ezek a helyek még akkor is a föld túlsó végén vannak. Mellesleg igazán érdekes,
hogy a közelmúltban találtunk friss dinoszauruszcsontokat Alaszka északi lejtőin. Ezeket eredetileg
mikor is? A harmincas években találták meg, ha jól tudom. Akkor azt hitték, hogy karibucsontokat
találtak, és berakták ezeket ládákba. A közelmúltban, amikor a tudósok elkezdték megvizsgálni
ezeket a dolgokat... hé, álljon meg a menet! Ezek nem karibucsontok! Ezek dinoszauruszcsontok!

19
Ezt nézzétek, friss dinoszauruszcsontok! Még csak nem is fosszilizálódtak, ezek talán azoktól
származnak, amelyek újból elszaporodtak. Mi történik itt? Néhányan ti is tudjátok, hogy a tudósok
meg tudják vizsgálni a proteineket és a DNS molekulákat a csontokban... és elkezdhettek fogalmat
alkotni arról, hogy mi is történik itt. A filmben... feltámasztották a dinoszauruszokat, és valóban
megpróbálják újra összerakni őket, és ebből a DNS-ből klónozzák a dinoszauruszokat...
valószínűleg dinoszaurusz DNS-t találtak egy borostyánkőben megmaradt szúnyog gyomrában. Ti
szeretnétek találkozni egy olyan szúnyoggal, amelyik képes megszúrni egy dinót... brrrrrr!
Félelmetes egy lény lehetett! De nem kell találkoznotok vele, a DNS-t ezekben a csontokban
találták, és a tudósok valóban azon fáradoznak, hogy újból életre keltsék őket, megpróbálják
klónozni a dinókat... néhány évvel ezelőtt megpróbálták klónozni a mammutot és a masztodont
ezeknek az óriási, szőrös elefántoknak a friss csontjaiból, amelyek ránk maradtak. Ezek a dolgok
nagy problémákat rejtenek az evolucionisták számára. Ezek a molekulák nem maradnak meg millió
éveken keresztül. Megmaradhatnak néhány ezer évig, de évmilliókig nem. És így, ha vesszük
ezeket a friss csontokat, találunk bennük egy kis DNS-t, egy kis proteint, és ez azt mondja nekünk,
hogy ezek a dinoszauruszok nem évmilliókkal ezelőtt pusztultak el, hanem alig néhány ezer éve.
Más tudósok, akik az egyik leghíresebb radioaktív bomlást vizsgáló laboratóriumban dolgoznak,
megvizsgálták az atomi radioaktivitást, és azt állapították meg, hogy a dinoszaurusz fosszíliák több
millió évesek? Nem, írtak egy hosszú cikket egy elismert tudományos újságban, és azt mondták,
hogy valószínűleg felül kell vizsgálnunk a becsléseinket a dinoszauruszokat tartalmazó kőzetekről,
ezek nem több millió, csak néhány ezer évesek. Úgy tűnik tehát, hogy a dinók alig néhány ezer
évvel ezelőtt kijöttek a bárkából ahogyan a Biblia is mondja. De micsoda változások történtek,
amikor kijöttek a bárkából! Az özönvíz előtt az egész világon kellemesen enyhe volt az éghajlat. De
valami történt. és úgy tűnik, hogy más dolgok között azt történt, hogy összeomlott az a
páramennyezet, amely körülvette a földet, és megőrizte a föld melegét. Ebből származott a nagy
eső egy része. Amikor kitörtek a vulkánok, amikor a mélységes örvények fejei megfakadtak, és
kiváltották a páraréteg összeomlását, az összes pára, ami melegen tartotta a földet, lecsapódott,
eltűnt. A széndioxid egy része... jelenlegi atmoszféránkban csak 1/300% a széndioxid, de úgy tűnik,
hogy a növények 1/2% széndioxid tartalomig tudnak alkalmazkodni, ami több mint tízszerese a
jelenlegi értéknek. Az üvegházakban néha plusz széndioxidot pumpálnak a levegőbe, hogy a
növények erősebbek, vastagabbak és szebbek legyenek. Az özönvíz előtt sokkal több széndioxid
volt a levegőben, ami aztán az özönvíz alatt lekötődött a mészkőben. És ez a gáz is hozzájárult ah-
hoz, amit üvegház-hatásnak nevezünk. Manapság ha üvegház-hatásról és globális felmelegedésről
beszélnek, akkor az embereken pánikhangulat érezhető. Nem akarjuk, hogy a föld felmelegedjen és
elolvadjon a maradék jég, és elárassza a partmenti városokat. A helyzet az, hogy éppen elég jég
maradt ahhoz a földön, hogy ha mind elolvadna, akkor a tengerek vízszintje 90 méterrel
megemelkedjen. És ott, ahol én most Floridában tanítok, könnyűbúvár felszerelésben kellene
tanítanom, mert 90 méterrel a tenger szintje alatt lennénk. Sok partmenti városban politikai és
gazdasági káosz robbanna ki, de biológiai szempontból ez csodálatos lenne. Mintha kezdene
visszaállni a világ eredeti állapota, és az özönvíz előtt sokkal több erdő és füves vidék volt a földön.
Ez lehet az egyik oka annak, hogy abban az időben ilyen óriások éltek a földön... és nemcsak óriási
hüllők, mint a dinoszauruszok és a szitakötők, amelyek szárnyának fesztávolsága a 60 centimétert is
meghaladta. Egy szúnyog szárnyának fesztávolsága... talán nem voltak ekkorák a szúnyogok...
Floridában egy folyón, szeretjük elvinni oda hallgatóinkat fosszíilavadászatra kenutúrákra, ez volt a
legnagyobb hód, amit ott valaha is találtunk. Ha ez a hód feláll a hátsó lábaira, és figyelmen kívül
hagyjuk a farkát, akkor több mint 180 centi magas. Ha a kertedben feltűnik egy ilyen hód, és így
szól: "Nekem kell ez a fa", akkor mit mondasz? "Vidd csak, neked adom." Az özönvíz előtti
napokban nagyon sok óriás mászkált a földön. De az özönvíz után, amikor ezek a lények kijöttek a
bárkából, a dolgok drámai módon megváltoztak. Már hallottatok a jégkorszakról. És a jégkorszak
önmagában nem az evolucionisták elképzelése. Viszont a magyarázatuk szörnyű arra nézve, hogy
mikor lehetett a jégkorszak. A jég körülbelül a kontinensek 30%-át borította el, amikor a

20
csúcspontot elérte. Ezt a helyet is beleszámítva, ahol most vagyunk. Floridáig nem jutott el, de az
Egyesült Államok közepéig igen, Kanada nagy részét is beleértve, érdekes módon Alaszkát sem
borította el a jég. Európa egy része eljegesedett, összesen a kontinenseknek körülbelül a 30%-át
borította el a jég. Abban az értelemben, hogy a föld 10%-át ma is jég takarja, még mindig tart a
jégkorszak. Az evolúció szerint 8000 évvel ezelőtt, a teremtés szerint 4000 éve érte el maximumát
az olvadás. Ez jobb megállapodás, mint amit általában ezekben a dolgokban el szoktunk érni.
Honnan származott a jég? Mi okozta a létrejöttét? Az evolucionisták olyan magyarázatokkal állnak
elő, hogy a föld lassan lehűlt, és egyre hidegebb lett. De ha a föld lassan hűlt le, akkor nincs
jégkorszak, csak egy hideg föld. A jégkorszakhoz két dolog kell: hideg és forróság. Hogy mire kell
a meleg? Hát arra, hogy pára szálljon fel az óceánból. Ha az óceánok melegek, akkor erős a
párolgás. Ha a kontinensek hidegek, akkor a pára hó formájában lecsapódik és felhalmozódik, és
így jönnek létre a jégmezők. Hogyan jöhetnek létre ilyen feltételek? A válasz: az özönvíz után
jöttek létre. Az özönvíz előtt az egész földön, még a sarkokon is, enyhe volt az éghajlat. Az özönvíz
után a föld nagyon gyorsan lehűlt. A jégképződés tehát hamar megkezdődött, és az óceánok lehűlé-
se évszázadokig tartott. A jég ez alatt az idő alatt halmozódott fel. Aztán a jég visszahúzódott, és
csak most kezdett el igazán elolvadni. Az özönvíz tehát valóban megmagyarázza számunkra, mi
okozta a jégkorszakot, és hogy ennek miért volt olyan pusztító hatása azokra a nagy állatokra,
amelyek ott voltak a bárkában, mint például a dinók. Az özönvíz után a világ drámai módon lehűlt,
és sok nagy állat képtelen volt olyan könnyedén szaporodni és betölteni a földet, mint ahogyan az
özönvíz előtt tették. Van még egy lehetőség, amely szerint nemcsak a klíma megváltozása tehette,
hanem az is, hogy az emberek vadásztak rájuk. Az evolucionisták vajon eszeveszettnek tartanák azt
az embert, aki előáll egy ilyen ötlettel? Nem. Ezt az ötletet olyan könyvekben is megtalálhatjátok,
amelyeket evolucionisták adtak ki. A mammutról és a masztodonról beszélek, ezekről a hatalmas,
szőrös elefántokról, meg az Óriás Földi Lajhárról, meg az ilyen állatokról, amelyek közül sok
nagyobb volt, mint a dinoszaurusz, és mindenki felismeri, és ebben a tudósok is egyetértenek, hogy
közülük sokan a vadászat miatt pusztultak ki Floridában és Kaliforniában. Az indiánok vadásztak
ezekre az állatokra, még mielőtt a fehér ember letelepedett volna ezeken a területeken. Talán
néhányan jártatok a La Brea-i kátránygödröknél, Los Angeles belvárosa közelében. Ott van ez a
kátránytó a felhőkarcolók között. Ott találták meg ezeket a hatalmas elefántokat, és embereket is
találtak. Megtalálták az őseimet, az amerikai indiánokat, eltemetve a mammutokkal és a masz-
todonokkal meg a kardfogú tigrissel együtt. időnként találnak olyan lelőhelyeket, ahol késsel
fejtették le a húst a csontokról. Találnak dárda- és nyílhegyeket, belefúródva a csontokba, és így
tovább. Tettünk egy látogatást a Floridai Állami Múzeumban, ahol kiállítottak egy hatalmas
koponyát. Ez a koponya... és ez itt egy kar... egy kihalt bölény koponyája, a két szeme közé
belefúródott egy nyílhegy. Ezért a tudósok egyetértenek abban, hogy az emberek irtottak ki sok
nagy állatot, az elmúlt évezredekben. Új-Zélandon élt egy madár, a MOA. Ez a madár magasabb
volt, mint egy álló Tyrannoszaurusz Rex. Nem volt igazán súlyos, de ezt a hatalmas lényt addig
vadászták, amíg ki nem pusztult, és nem a messzehordó tűzfegyverekkel rendelkező telepesek,
hanem a dárdákat használó maori bennszülöttek. El tudjátok képzelni, hogy egyetlen ilyen madár
mennyi húst jelentett a törzs számára! Ezt mondhatod: "Én akarom a combját!", aztán odahívhatod
öt barátodat, hogy segítsenek megenni. Ezért vadásztak rájuk az emberek, amikor szaporodni
kezdtek, de aztán a trófeák is gyűltek. Tudjátok, hogy az emberek gyakran csak a trófeák miatt
vadásznak a nagy állatokra. Ezért lehetséges, hogy az ember irtotta ki ezeknek a hatalmas
lényeknek a maradékát az egész világon. De ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy kell lennie
néhány történelmi feljegyzésnek arról, hogy az ember és a dinoszaurusz a közelmúltban együtt élt a
földön a történelmi időkben, az özönvíz után. És vannak is ilyen feljegyzések. Sok feljegyzés
tanúsítja, hogy az emberek látták a dinoszauruszokat. Néhányan talán ismeritek a görög történetírót,
Hérodotoszt. Sok eseményt megerősít, amelyet a Biblia leír. Ő látott és felismert egy repülő dino-
szauruszt, és tudjuk, melyiket látta. Két fő fajtájuk volt. Az egyik a Pteranodon, aminek nagy csőre
és nagy, csontos taraja volt, de nem volt foga és farka. Nem ezt látta. Ő egy repülő Ranferinkusz-t

21
látott, amelynek fogak voltak a csőrében, nem volt csontos taraja és hosszú, kígyószerű farka.
Történetírónk egy repülő Ranferinkuszt látott, és látta ennek friss csontjait is Egyiptomban, egy
völgyben, és ezt fel is jegyezte a számunkra. Az egyik legdrámaibb találkozást egy itáliai paraszt
élte át egy dinoszaurusszal, 1572. május 13-án. Ez az itáliai marhapásztor A vásárba igyekszik.
Meghallja, hogy valami állat sziszeg az út menti bozótosban. Te mit tennél, ha azt hallanád, hogy
egy állat sziszeg a csalitosban? Két dolog közül választhatsz: vagy futsz, mint az őrült, vagy pedig
agyonvered. Emberünk az utóbbit választotta: megölte az állatot. Jól fejbevágta. Ha megölsz egy
állatot, mit kezdesz vele? Elviszed a helyi biológiatanárhoz, és kérsz tőle néhány plusz pontot...
legalábbis a tanítványaim ezt teszik. Elég sok mindent a kezembe nyomtak már ebből a célból.
Ezért tehát bevonszolta az állatot a városba. Egy helyi biológus, egy jól ismert tankönyvíró, Ulysses
Alderanus, jól megnézte az állatot, amelyet pikkelyek borítottak. Egyértelmű volt, hogy valami hül-
lő, de ilyet még soha nem látott korábban. Leírta kívülről, belülről, felboncolta meg ilyesmi, az
összes állatnak a leírása, ami könyvében szerepel, meglehetősen pontos, ezért úgy tűnik, hogy
ennek a lénynek a csontjait találtuk meg. Ez egy kicsi dinoszaurusz, egy Tanostrokius, ami nem is
annyira régen felbolygatta az itáliai parasztokat. Az egyik kedvencem ez a kis lény itt... és
néhányan láttatok is olyan állatot, ami így néz ki. Ez itt egy kicsit véres... ezt az állatot japán
halászok fogták ki 65 millió évvel ezelőtt... bocsánat... tehát japán halászok fogták ki 1977-ben.
Már elpusztult, nem élt. De csak nemrégen pusztult el. Csak néhány nappal korábban pusztulhatott
el... a halak elkezdték lecsipegetni a bőrét meg ilyesmi. De ennek ellenére lehetett látni a kis fejét, a
hosszú nyakat, az első és a hátsó uszonyokat, és egyértelműen úgy nézett ki, mint a
PLEISOSAURUS néven ismert dinoszaurusz, az egyik vízi dinó. A japánokat persze rendkívül
izgatottá tette az ügy, és el akarták vinni az állatot Japánba. De Új-Zélandtól Japánig hosszú az út,
és amikor visszafordultak, hogy rosszul idézzem a Bibliát, "immár szaga volt". Valamennyien
kezdtek belebetegedni, ezért belekötötték néhány hálóba, beledobták a vízbe, bójákkal megjelölték
a helyét, és odaküldték a japán haditengerészetet, hogy foglalkozzanak vele. De nemcsak
lefényképezték, hanem mintákat vettek az izomzatából, lehet látni, hogy nem cápa, nem emlős, nem
egy óriási tengeri oroszlán, vagy cápa, vagy valami ilyesmi. csontjai voltak. Semmihez sem hasonlít
igazából, csak a Pleisoszauruszra, és ezért lettek olyan izgatottak a japánok. A múlt nyáron a felesé-
gemmel három hetet eltöltöttem Japánban egy teremtéstudományi csoporttal, és elmentünk ebbe a
múzeumba, "Niwake"-be, Tokiótól északnyugatra, ahol a Pleisoszaurusz maradványait őrzik.
Teljesen lenyűgözött ennek a látványa. Az egész csoport nagyon izgatott volt. És azt hiszem, hogy
jogosan. Vannak más területei is a világnak, ahonnan ma beszámolók érkeznek dinoszauruszokról.
Vannak olyan evolucionisták, akik úgy gondolják, hogy a Kongói-medencében még mindig élnek
dinoszauruszok, és létrehozták a kripto-zoológia tudományát, a titkos állatok felkutatását, hogy
megkeressék ezeket a lényeket. Ausztráliában az "Uwark" félsziget egy olyan hely, ahova nagyon
nehéz behatolni, nem vezet út rajta keresztül. Ez az egyik olyan terület, ahol még létezhetnek. Nos,
függetlenül attól, hogy élnek-e ma még dinoszauruszok, bizonyos dolgokat kijelenthetünk. Amit a
dinoszauruszokról tudunk, az jól beleilleszkedik abba, amit az Írásokban olvashatunk a földi élet
eredetéről és történetéről. Amikor a dinoszauruszokról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy
az 5. és a 6. napon lettek teremtve. A szárazföldi dinoszauruszok, mint például a behemót, velünk
együtt a 6. napon lett megteremtve. A vízi és repülő életformák pedig az 5. napon. Volt ott
mindenféle méretű dinoszaurusz. Már említettem a csirke méretű dinót. Volt egy kisegér méretű is,
körülbelül ekkora lehetett, a kicsitől a nagyig volt minden. De még a legnagyobb is kicsiben kezdte
az életét, amikor kibújt a tojásból. Persze a növényevő dinoszauruszokról nem csinálnak filmet,
amint békésen legelésznek... de legtöbbjük még a bukás után is növényevő volt, még akkor is,
amikor a halál már megrontotta a világot. A legtöbb dinó növényevő maradt, csak néhányuk lett
húsevő, némelyik kétségtelenül az lett, a Tyrannoszaurusz valószínűleg nem, de néhány más fajta
húsevő lett. Sok megfulladt az özönvízben, ezért találhatjuk meg a fosszíliáikat a kőzetágyakban
minden kontinensen, a Góbi-sivatagban, Kanada középső fennsíkjain, Montanában, Wyoming-ban,
az amerikai nyugaton és így tovább. tehát azok a dinoszauruszok nem fulladtak meg, amelyek ott

22
voltak a bárkán a szárazföldi dinoszauruszok. Rengeteg hely volt a számukra. Kiszálltak a bárkából,
hogy aztán az éghajlati változásoknak essenek áldozatul, vagy a vadászat miatt pusztultak el, mert
valóban vannak azt bizonyító nyomok, hogy az emberek ismerték a dinoszauruszokat. Mellesleg a
Pleisoszaurusz lehet az az állat, amelyet Jób könyvének 41. része leír, a 40. rész a behemótként írja
le, az egész 41. fejezet pedig a leviathán nevű félelmetes állatról ír. A leviathán nem fordítás,
hanem átírás, a héber betűket egyszerűen átírták magyarra, hogy ki tudjuk ejteni. És egy sokkal
félelmetesebb állatot ír le ez a fejezet, mint a krokodil vagy az alligátor, azok is eléggé vérengzőek,
de az egyiptomiak még akkor is vadásztak ezekre, ha elérték a 12 méteres nagyságot, és bőröndö-
ket, tárcákat, cipőket meg ilyesmit csináltak belőlük. Floridában is vadásznak az alligátorokra, és
elérik a 6 méteres nagyságot is errefelé. De ismétlem: az ember vadászik ezekre a lényekre. Tény,
hogy Clearwaterben ehetsz alligátorfarok-omlettet, ha jólesik. Lehetséges, hogy ezekre
rendszeresen vadásznak, de a leviathánra nem. A Biblia azt mondja, hogy soha senkinek nem
sikerült benyomnia egy lándzsát a pikkelylemezei közé. És ez valóban megfelel a dinoszauruszok
legnagyobb csoportja legnagyobb tagja leírásának. Nos, akkor már csak egy kérdésre kell
megtalálnunk a választ: Mi az, hogy dinoszaurusz? Néhányan talán azt az ellenvetést tennék azzal
szemben, amit elmondtam a Pleisoszauruszról és a Pteranodonról, hogy másik csoportba tartozik.
De ezzel az ellenvetéssel már nem lehet többé előállni. A dinoszaurusz többé már nem egy
hivatalos tudományos kifejezés. Ezt a fogalmat a brit anatómus, Sir Richard Owen alkotta meg
1841-ben és ezt jelenti: "szörnyűséges gyík". Abban az időben úgy tűnt, jól tudják, mik voltak a
dinók. De amint egyre többet megtudtunk, ha megpróbálod leírni, mitől lesz dinó egy dinó, akkor a
legtöbb meghatározás magába foglalná az alligátorokat, vagy a komodói sárkányt (ezek hatalmas
intőgyíkok), a varánuszokat, és a komodói sárkányt az indonéz szigeteken. Több mint 3 méteresre
megnőnek, disznókat, őzeket meg ilyesmit esznek. Nagyok, hatalmasak, félelmetes megjelenésűek,
és húsevők. Ausztráliában is élnek óriásgyíkok, a Goanák, körülbelül 180 centi hosszúak, de igazi
kedvencek. Növényevők, odamennek a piknikezőkhöz, és élelmet koldulnak, meg ilyesmi. Nagyon
érdekes lehet, amikor egy közel két méteres gyík odamegy, és elkéri a szendvicsedet meg a
salátádat az asztalnál. de valóban érdekes állatok. Ezek a Goanák olyanok, mint a hatalmas
dinoszauruszok, amelyeket a múzeumokban lehet látni, mégsem illeszkednek bele a dinoszauruszok
klasszikus leírásába, a koponyán lévő nyílások száma alapján. Van egy vállalkozó kedvű
evolucionista, aki azt mondja, hogy a dinoszauruszok madarak. Aztán megpillantasz egy csapat
kanadai vadludat, amint elhúznak a fejed fölött, és ezt mondod: ott vannak a dinoszauruszok.
Megint tavasz vagy ősz van. Ez egy érdekes elgondolás. Ez volt az az ötlet, amit megjelenítettek a
filmvásznon. Az a gondolat, hogy a dinoszauruszok rokonságban állnak a madarakkal, legalább azt
sugalmazta, hogy a dinók mozgékonyabbak és elevenebbek, mint valaha is gondoltuk. És ez cso-
dálatos. És sokkal jobban beleillenek a Mester alkotásainak sorába, mint azt a múltban gondoltuk.
Aztán ott vannak azok, akik nem igazán realisztikusak, megkopaszt egy csirkét és azt hiszi, hogy
dinoszauruszt eszik. A két állat között lényeges különbségek vannak. Ezért úgy gondolom, hogy a
legjobb meghatározás, amit valaha is hallottam a dinoszauruszokról, az egyik barátomtól, dr. Paul
Ackermntól származik. A dinoszauruszok misszionárius gyíkok, és én ilyen értelemben szeretném
használni számotokra ezt a szót. Azok a dolgok, amiket a dinoszauruszokról tudunk, amennyire
azokról a médiában, az iskolában és mindenhol beszélnek, kitűnő lehetőséget kínálnak nekünk
annak felhasználására, amit Isten világáról tudunk, már ami a dinoszauruszokat illeti, hogy
beszéljünk Isten Igéjéről. Ilyen jellegű témákat választottunk a következő hétvégi konferenciánkra.
Amit a világban látunk, az megegyezik azzal, amit a Bibliában olvasunk. Jézus egy alkalommal azt
mondta, hogy: "ha földi dolgokról beszélek, nem hisztek nekem. Hogyan hisztek nekem akkor,
amikor mennyei dolgokról beszélek?" A jó hír az, hogy elhihetjük azt, amit a Biblia elmond nekünk
a földi dolgokról, és bízhatunk az eljövendő mennyei dolgokról szóló csodálatos ígéretekben.

23
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:
VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN
3. Előadás
A Teremtés könyvének elemzése, I. Rész
Az előadó a Teremtés kontra evolúció nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Remélem, hogy jól ismeritek az ausztráliai dialektust. Ha nem, akkor jobb, ha hozzászoktok, mivel
ezt fogjuk beszélni a mennyben... ami nem azt jelenti, hogy elfogult vagyok. Tudom, hogy amikor
Ausztráliából Kaliforniába költöztünk, ami rendkívül érdekes hely, a gyümölcsök, a diók és a
hópelyhek földje, de amikor átköltöztünk Kaliforniába, a gyerekeim ezt mondták: "Apuci, ezek
olyan furcsán beszélnek". Ez nagyszerű lehetőséget adott nekem arra, hogy megmagyarázzam,
hogyan befolyásolta a bűnbeesés a nyelveket. De én az Ausztráliai Teremtéstudományi
Alapítványnak dolgozom, és hat és fél évvel ezelőtt költöztem át Amerikába, hogy misszionáriusi
munkát végezzek az amerikai egyház felé, hogy visszahívjam őket az alapokhoz és beszéljek nekik
a Teremtés könyvének fontosságáról. Ma persze sok ember nem hisz a Teremtés könyvében, és
sokan nem hisznek a teremtésben. Az evolúcióval viszont minden irányból bombázzák az emberek
elméjét, van ma erről egy csomó film. Mellesleg hányan láttátok a Jurassic Parkot? Ti láttátok. Én
csak kutatási célból néztem meg... Ez komoly! El kellett mennem megnézni, mi az, amit mások
néznek, hogy aztán kritizálhassam. De a Jurassic Park valójában az evolúció és a New Age erőteljes
felhangjait hordozza. Valószínűleg a dinoszauruszokat használják fel leginkább arra, hogy
megpróbálják meggyőzni az embereket arról, hogy a Biblia nem igaz, és minden évben milliók
beszélnek a fiataloknak arról, hogy ne higgyenek a Bibliában. És persze sok könyvet is írtak az
evolúcióról. Tudjátok, 3000 gyermek látogatta meg táborunkat hat osztályban, és a legtöbben
keresztény családban élnek, de amikor ezt kérdeztem tőlük: "Hányan hallottátok már az 'evolúció'
szót", mit gondoltok, hányan emelték fel a kezüket? Valamennyien. Emeljétek fel a kezeteket, ha
már hallottátok azt, hogy az ember majomszerű lényekből jött létre. Mindenki felemelte a kezét.
Emeljétek fel a kezeteket, ha már hallottátok, hogy a dinoszauruszok sok millió évvel ezelőtt éltek.
Minden kéz a levegőbe emelkedett. Alaposan beléjük verték az evolúció gondolatát. És szomorú, de
azt kell mondanom, hogy szerintem nem sok keresztény látja, mi is történik ebben az országban, és
a világ többi országában is. Ha szétnézünk nemzetünk köreiben, és látjuk az abortusz terjedését, a
homoszexualitást, a törvénytiprást, az eutanáziát, az öngyilkosságokat, és így tovább, sok
keresztény ezt kérdezi: "Mi történik itt? Mi a probléma?" Ez a sok probléma mind-mind a teremtés
vagy evolúció egész kérdéséhez kapcsolódik, és ezt szeretnénk bemutatni nektek ezen a
szemináriumon. Ugyanis ha elmozdulunk arról az alapról, hogy Isten a teremtő, akkor semmiféle
alapja nincs a rossznak és a jónak. Nincsenek abszolútumok. Ha új alapot választunk, és azt
mondjuk, hogy az ember csak egy állat, az ember kifejlődése a puszta véletlen következménye,
akkor mi határozza meg a szabályokat? Az ember. Kinek a tulajdona vagy? A magadé. Akkor miért
kellene azt tenned, amit más elvár tőled? És tudjátok, mit mond a Biblia a zsidókról, amikor nem
volt királyuk, és mindenki azt csinálta, ami "jónak tetszék néki az ő szemei előtt". És a mai kornak
is ez a filozófiája. És valójában ez az evolúció filozófiája. Hadd kezdjem azzal, hogy megmutatom
nektek, mi a teremtés mellett szóló kedvenc bizonyítékom. Megmutattam ezt a gyerekeknek is a
gyerektáborban, de nektek is meg kell mutatnom, mert ez egy ausztráliai állat. Itt is van... ugye
tudjátok ennek az állatnak a nevét? Ez a kacsacsőrű emlős. És tudjátok, miért ez a kedvencem?

24
Amikor a kacsacsőrű emlőst 1797-ben felfedezték, elküldték Sydney-ből Angliába, akkor a tudósok
azt gondolták, hogy hamisítvány, és egy kínai állatkitömő műve... El tudtok képzelni egy állatot,
amelynek olyan csőre van, mint egy kacsának, a farka olyan, mint a hódé, a szőre mint a medvéé,
úszóhártyás lába van, mint a vidrának, olyan karmai vannak, mint egy hüllőnek, kicsinyeit tejjel
táplálja, mint az emlősök, elektromos impulzusokkal vadászik, olyan sarkantyúja van, mint a
kakasnak, méregfoga, mint a kígyónak, és tojásokat rak, mint a teknősbéka? Kissé zavarba jönnétek
egy ilyen állat láttán, ugye? Egyébként ha hiszel az evolúcióban, és egy állatfaj szerinted évmilliók
alatt fejlődik ki, akkor a kacsacsőrű emlős miből fejlődött ki? Szinte mindenből, örökölt a
hüllőktől, a madaraktól és az emlősöktől is. Azért ez a kedvenc állatom, mert amikor egy
evolucionista ránéz egy kacsacsőrű emlősre, akkor szerintem Isten mosolyog, mert szerintem ezt az
állatot kifejezetten nekik csinálta. De tudjátok, az evolucionisták azt hiszik, hogy az egyik állatfaj
átalakulhat egy másik fajjá, és mint mondtam, azt hiszik, hogy ez évmilliók alatt történik meg.
Mellesleg azt is hiszik, hogy a dinoszauruszok madarakká fejlődtek. Talán néhányan ezt nehezen
tudjátok megérteni, hogy tudnak ilyet elképzelni, hogy a Tyrannoszaurusz leugrik a fáról, hogy
megtanuljon repülni, meg ilyesmi. De valóban azt hiszik, hogy a dinoszauruszokból lettek a
madarak. A közelmúltban egyszer a Delta légitársaság gépén utaztam, és volt ott egy folyóiratban
egy cikk az evolúcióról. Mindig nagyon aggódom, amikor egy repülőúton az evolúcióról olvasok...
amikor arról beszélnek, hogy a véletlenszerű folyamatok rendet és teljességet produkálnak. És
ilyenkor arra gondolok, hogy ha ugyanez a filozófia arra a mechanikára is vonatkozna, amely a
repülőgépet összetartja, akkor bajban vagyok. Tehát mindig aggódom emiatt, ha repülőgépen ülök.
De abban a folyóiratban volt egy cikk a dinoszauruszokról, és ez a cikk idézett egy könyvből,
amelynek ez a címe: "A dinoszaurusz-eretnekségek". Nagyon érdekes volt, ebben a könyvben
Baker úgy érvel, hogy nem halt ki az összes dinoszaurusz. Sok fennmaradt madárként, és így fejezi
be: "nézzünk nyíltan szembe azzal, hogy a dinoszauruszok madarak, a madarak pedig
dinoszauruszok". Amikor a kanadai vadludak rikoltozva húznak északnak, ezt mondhatjuk:
költöznek a dinoszauruszok. Jön a tavasz..." Tehát ne felejtsétek el, hogy amikor legközelebb
kanadai vadludakat láttok észak felé repülni, akkor ezt kell mondanotok: Nahát! Dinoszauruszok!
Nemrégen megjelent egy cikk a Time magazinban, ami azt állította, hogy a dinoszauruszok
egyáltalán nem pusztultak ki. Ott csiripelnek a fákon. Nos, én nem hiszem, hogy a
dinoszauruszokból madarak lettek. Én nem hiszek a darwini evolúcióban. Persze sokan közülünk
valahogy így képzelik el az evolúciót... ez egy tipikus tankönyvből származik, ezt kellett volna
tanítanom Ausztráliában tanárként, én persze nem hiszek az evolúcióban, de ez van a
tankönyvekben. Az a gondolat, hogy évmilliókkal ezelőtt a kémiai anyagok sejtet alkottak, és így
ment tovább ez a folyamat, majd végül az egyik állatból kialakult a másik. És persze azt mondták
nekünk, hogy ez tudomány, és ha elhiszed azt, amiben a keresztények hisznek, hogy Isten teremtett
mindent hat nap alatt, az meg vallás. Már hallottátok ezt, ugye? Az evolúció tudomány, a teremtés
meg vallás. Nos, én ennél egy kicsit vakmerőbb vagyok, és ezt nem hiszem el. Eljutottunk
valahova, de gyorsan továbbmegyünk. Hadd legyek kissé vakmerő, és hadd jelentsem ki: az
evolúció nem tudomány, soha nem is volt az, és soha nem is lesz. Miért mondom ezt? Nekem
mindig azt tanították az iskolában, hogy a tudósok az öt érzéküket használják, amikor a világot
tanulmányozzák. És a tudomány azzal foglalkozik, hogy eljuttassa az embert a Holdra,
számítógépeket gyártson, olyan épületeket emeljen, mint ez a gyönyörű előadóterem, és így tovább.
Erről szól a tudomány. És a teremtés hívei elfogadják a tudományt. A tudomány nagyszerű dolog.
De tudjátok, amikor a múltról van szó, akkor bajban vagyunk. A múlt nem a mienk, csak a jelen.
Nem így van? Hadd kérdezze tőletek valamit. Emeljétek fel a kezeteket, ha a jelenben éltek... nem
rossz, ez meghaladja az ilyen hallgatóságok átlagát... ez körülbelül 80%, egyáltalán nem rossz... Az
egyik probléma, amivel tanárként találkoztam, az volt, hogy nem minden hallgatóm élt a jelenben...
értitek, mire gondolok? De ti valamennyien a jelenben éltek, különben nem lehetnétek itt. Hadd
tegyek fel még egy kérdést. Mikor léteznek a fosszíliák, a múltban vagy a jelenben? Próbáljuk meg
újra: Mikor léteznek a fosszíliák, a múltban vagy a jelenben? Ó, van némi ellentmondás... érdekes.

25
Hol van egy fosszília, ezek itt egy dinoszaurusz darabjai? Egyébként amikor kiástuk, volt rajtuk egy
kis cédula, amelyen ez állt: "Helló, és 65 millió éves vagyok". Persze hogy nem volt rajtuk
semmiféle cédula. Mikor létezik ez a fosszília? Hát most. Ha nem így lenne, nem láthatnánk. Tehát
mikor léteznek a fosszíliák, a múltban vagy a jelenben? A jelenben. Nagyszerű! Hallom, hogy
néhány embernek megváltozott a felfogása. Nagyszerű! Namost, ha kimentek a terepre kiásni egy
dinoszauruszt, akkor mit ástok ki, a múltat vagy a jelent? OK, próbáljuk meg még egyszer! Namost,
ha kimentek a terepre kiásni egy dinoszauruszt... mit is mondtatok, mikor léteznek a fosszíliák? A
jelenben, remek, kezditek megérteni, ha kimentek a terepre kiásni egy dinoszauruszt, akkor mit
ástok ki, a múltat vagy a jelent? A jelent. Nagyszerű, néhány embernek megváltozott a véleménye.
Kitűnő. A jelent ássuk fel. Tudjátok, szerintem azért vannak téves elképzeléseink, mert elmegyünk
a múzeumba, és ha jártatok már múzeumban, és látunk ott egy üvegkalitkát néhány csontszilánkkal,
és van fölötte egy kép. És a kép egy mocsárt ábrázol. A felirat ezt mondja: Sok millió évvel
ezelőtt... így élt a Pterodactyl, repkedett a mocsár fölött, és itt érezte jól magát. Értitek, mire
gondolok? Ránéztek a képre, és ezt mondjátok: Ó, a tudósok nagyon okosak. De a képet nem ásták
ki. Csak néhány darab csontot ástak ki, és kitaláltak hozzá egy történetet, amit aztán ráhúztak a
csontokra. Vagy nem így volt? Gondoljatok bele! A tudósok nem tartják a kezükben a múltat, csak
a jelen az övék. Hadd mondjak egy gyakorlati példát. Ez itt a Grand Canyon látképe... várjatok, ez
így fordítva van, megfordítjuk, így már jó, ez itt a Grand Canyon látképe... nagyon sokszor voltam
már a Grand Canyonnál. 10-12 mérföld széles, egy mérföld mély, és száz vagy kétszáz mérföld
hosszú, attól függően, melyik szakaszát nézitek. Hatalmas ez a kanyon. Én itt álltam egy
evolucionistával, aki így szólt: "Fel tudod fogni, hogy hosszú idő alatt mire képes ez a kevés víz?
És ott álltam és így válaszoltam: Fel tudod fogni, hogy az a rengeteg víz egészen rövid idő alatt
mire volt képes?... Hogyan lehet ennyire eltérő elképzelésünk ugyanarról a kanyonról? Mellesleg a
kanyon mikor létezik: a múltban vagy a jelenben? A jelenben. De az, ami a kanyont létrehozta,
mikor történt, a múltban vagy a jelenben? A múltban. De ki az, aki ott volt és látta? Érdekes kérdés.
Tudjátok, az evolucionisták is megvizsgálják a rétegeket, és valami ilyesmit mondanak: Nézzétek
meg ezeket a rétegeket, nyilvánvalóan sok millió évesek. Én is megnéztem és ezt mondtam:
Számomra csak egy dolog egyértelmű. - És mi az? - kérdezte. - Az, hogy itt vannak. Honnan tudod,
hogy sok millió évesek? Talán láttad, amint lerakódtak? Ismersz minden folyamatot, ami a
keletkezésükben részt vett? Tudjátok, elmondtam valamit a gyermektáborban, ami nagyon, nagyon
fontos. Megtanítottam nekik valamit Jób könyve 38. rész 4. verséből, ahol Isten ezt mondja Jóbnak:
Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Lássuk, vissza tud-e valaki emlékezni. Tudom, hogy
néhányan ott voltatok, amikor a gyerekeknek beszéltem. Ezt mondtam: legközelebb, amikor valaki
így szól hozzátok: sok millió évvel ezelőtt... mit kell akkor kérdezni? Te ott voltál? Te ott voltál?
Ezek a gyerekek egész Amerikából, Ausztráliából, Új-Zélandról, az Egyesült Királyságból és a
világ más helyeiről jöttek, és ezt mondták: Te ott voltál? Persze valami mást is megtanítottam
nekik, mert az evolucionisták gyakran ezt mondják: De hát te sem voltál ott. Visszajöttek hozzám
és ezt kérdezték: Erre mit kell válaszolni? A válasz nagyon egyszerű: Nem, én sem voltam ott. De
én ismerek valakit, aki ott volt, és tudom, hogy mit mondott, és ezt ellenőrizni lehet, és van rá egy
csomó bizonyíték. Érdekel, hogy ki az? Nagyon, nagyon fontos megértenünk a teremtés és az
evolúció közötti különbséget. Emberek szavába veted a hitedet és a bizalmadat, akik bűnös lények,
akik nem tudják, mi történt, mert nem voltak ott, és elképzeléseik folyton változnak, vagy Isten
Igéjébe veted a hitedet és a bizalmadat, Aki végig ott volt, és Akinek szava soha meg nem változik?
És ez itt a lényeg. De menjünk csak vissza, és gondolkodjunk el a Grand Canyon fölött, az említett
rétegek fölött. Mivel a teremtés hívei hisznek abban, hogy volt egy világméretű özönvíz, amiről a
Biblia is beszél. De az evolucionisták ezt mondják: Nem, globális özönvíz soha nem volt. Azok a
kőzetrétegek, amelyek a fosszíliákat tartalmazzák, nem egy világméretű vízözönben jöttek létre. A
keresztények ugyan ezt hiszik, de mi tudjuk, hogy ezek sok millió év alatt jöttek létre. Nos, amikor
a Szent Ilona Washington államban kitört, 1980. május 18-án, ezt sok ember nem tudja, de 180
méter vastag üledékréteg rakódott le bizonyos folyamatok eredményeként, amelyek ott lejátszódtak,

26
bizonyos katasztrófajellegű folyamatok eredményeként, amelyek a Szent Ilonánál történtek. Ha egy
pillantást vettek erre... ez a réteg itt középen 7 és fél méter vastag, és sok-sok rétegből áll, amelyek
milliméteres vastagságúak. Ha közelről megnézitek, látjátok ezt a sok réteget egymáson. Amikor
egyetemista lettem, alapvetően biológiát és környezeti tudományokat hallgattam, ami azt jelenti,
hogy nem sokra emlékszem ebből. Bogarakat számolgattunk meg befestettük őket, és nagyon
izgatottak lettünk, amikor egyik fáról átmásztak a másikra, és diplomát is szereztem biológiából, és
ez valóban érdekes tudomány. De az első évben tanultam egy kis geológiát. A professzorunk kivitt
minket néhány kőzetréteghez, és ezt mondta: Nézzétek meg ezeket az elkülönülő rétegeket. Ha egy
réteg létrejöttére egy évet feltételezünk, akkor számítsátok ki, mennyi ideig tartott, mire ezek a
rétegek lerakódtak. Százezer évekig. Talán évmilliókig tartott. Tudjátok, mennyi ideig tartott, mire
ez a hét és fél méteres szekció lerakódott a Szent Ilonánál? És ez nem egy lávaömlés volt, ezek
vetődéses ömlések. A hurrikán erejével törtek ki a vulkán oldalából, hamut, port meg ilyesmit
vittek magukkal, amelyekből hét és fél méter vastagságban rakódtak le rétegek, kevesebb mint
három óra alatt! Ez valóban alapjaiban rendítette meg a geológusok gondolkodását, mert ez azt
jelenti, hogy vannak olyan katasztrófejellegű folyamatok, amelyek gyorsan létre tudják hozni a
rétegeket. És ha egy olyan kicsi, jelentéktelen, apró vulkán, mint a Szent Ilona, képes ilyen
katasztrofális folyamatok előidézésére, amelyek során ennyire gyorsan létrejöttek rétegek, akkor
mire képes egy akkora katasztrófa, amely világméretű, amikor az egész világon hatalmas vulkáni
tevékenység indul be, szökőárak képződnek, hatalmas sárfolyamok alakulnak ki, és ehhez hasonló
dolgok történnek? Szerintem ilyenkor élőlények milliárdjai pusztulnak el az egész földön,
bezáródnak kőzetrétegekbe, és elárasztja őket a víz. És tudjátok, mit találtunk? Sok milliárd
elpusztult élőlényt, bezáródva kőzetrétegekbe, és vízzel elárasztva. Amiről most beszélünk, azt meg
is figyeltük jelenkori folyamatokban, amelyek segítenek nekünk megérteni, hogy mi történhetett az
özönvíz során, segítenek megtudnunk, hogy az özönvíz létrehozhatta ezeket a rétegeket. És úgy
véljük, hogy a ma ismert legtöbb fosszília az özönvíz következménye. Ha elmentek a Szent
Ilonához, egy ilyen canyonrendszert fogtok ott találni. Kis Grand Canyonnak hívjuk ezt a területet.
Ez itt a Toutle-folyó északi ága, amelyik keresztülfolyik a canyonon. Lehet, hogy valaki megnézi,
és így szól: "Milyen sokáig tarthatott, amíg ez a folyó kivájta a canyont!" Valójában nem is a folyó
vájta ki a canyont. Egy sárfolyam vájta ki egyetlen nap alatt. Mellesleg ezt is mondhatnád: "Honnan
tudod? Ott voltál?" Nos, igen... ott voltunk és felvételeket készítettünk, hogy elmagyarázhassuk
nektek... Igen, a tudósok látták ezeket a dolgokat megtörténni, és mindent rögzítettek. Tudjátok,
amikor látunk ilyen hatalmas canyonokat és a mélyükön ezeket a kicsi folyókat, az iskolában
gyakran azt tanítják nekünk, hogy kevés víz hosszú idő alatt tette ezt. De ha valaki nem volt ott,
akkor honnan tudja, hogyan alakult ki a canyon. Lehetséges, hogy egy sárfolyam vájta ki a canyont.
A sár itt is úgy vágott keresztül kemény kőzetrétegeket, mint kés a vajat. Tehát ha nem voltál ott,
akkor honnan tudod, hogy hosszú idő alatt alakult ki? Lehet, hogy nem is úgy volt. Lehet, hogy
valami olyasmit látsz, ami rövid idő alatt alakult ki, és ez most itt van a szemed előtt. Mintha a
Grand Canyont látnánk. Tehát én a következőket mondom nektek: nekünk, embereknek ma az a
problémánk, hogy nem tudunk mindent és nem voltunk ott. Ez nagy probléma, nem? Tehát
egyértelmű, hogy az igazság megismerésének egyetlen módja az, ha mindent megtudunk
mindenről. Van itt olyan ember, aki mindent tud? Senki. Az egyik problémánk tehát ez: mindegy,
mennyit tudunk, akkor is végtelenül sok minden marad, amit nem tudunk, ami azt jelenti, hogy azt
se tudjuk, mi az, amit tudunk és mi az, amit nem, azzal kapcsolatban, amit tudnunk kellene.
Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy csak nagyon keveset tudunk. És ez igazán nagy probléma,
nem? Az egyik dolog, amit én megértettem, az a Bibliában, például a Kolossé 2-ben van megírva,
ahol azt olvassuk, hogy Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és a tudás minden kincse. Aztán az I.
Korintus 8-ban Pál ezt mondja: "Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem
ismer úgy, amint ismernie kellene". Fel tudjátok fogni, hogy Isten értelme és bölcsessége végtelen,
ami azt jelenti, hogy szerezhettek száz doktorátust is a világ vezető egyetemein, ha ezt
összehasonlítjuk azzal, amit Isten tud, akkor még mindig nem vagytok szakértők? Tudjátok, az

27
évek során egy dolgot valóban megtanultam: a Biblia azt állítja saját magáról, hogy Isten kijelentett
Igéjét tartalmazza, Aki viszont azt állítja saját magáról, hogy mindenről mindent tud, ezért a Biblia
egy kis darabja a számunkra kijelentett végtelen információknak, és az a célja, hogy képessé tegyen
minket arra, hogy helyes következtetésekre jussunk azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, mi a
világ eredete, és így tovább. Az egyetlen módja annak, hogy olyan gondolkodást alakíts ki,
amelynek segítségével ugyanolyan következtetésekre juthass, mint mi, az az, hogy attól a
Személytől indulsz ki, Aki mindenre tudja a választ. Ha emberek szavából indulsz ki, akik nem
tudnak mindent, akik nem voltak ott, akkor honnan tudhatod, hogy valaha is megismerheted a
végső igazságot? Ez azt jelenti, hogy gondolkodásunknak minden területen a Bibliából kell
kiindulnia. És szerintem manapság az egyik legnagyobb probléma keresztény körökben az, hogy
hajlamosak vagyunk emberekre hallgatni, akik nem tudnak mindent, akik nem voltak ott, aztán
fogjuk a Bibliát, és elmagyarázzuk Istennek, mit is akart ott mondani, és nem Isten kijelentett
Igéjéből indulunk ki, hogy az legyen gondolkodásunknak az alapja életünk minden területén. Ide
kell visszamenniük a mai gyülekezeteknek. Újból el kell ismernünk Isten Igéjének tekintélyét, és
emberek beszéde helyett Isten szavára kell felépítenünk a gondolkodásunkat. Szerintem ez az egyik
legnagyobb problémánk. Jeremiás ezt mondja: Ne bízzatok tovább emberekben! Hadd mondjak erre
egy gyakorlati példát, mielőtt továbbmennénk! és mellesleg, csak egy kis kitérő, érdeklődéssel
olvastam a közelmúltban az újságban a SETI projektről, vagyis a "Földön kívüli intelligencia
keresésének" projektjéről, tudjátok, amikor rádiójeleket próbálnak venni a világűrből, meg ilyesmi.
Ezt a projektet alapvetően a szövetségi kormány pénzeli, gazdasági okokból. Persze semmiféle
intelligenciát nem fognak találni a világűrben, de számomra roppant érdekes, hogy magánpénzeket
keresnek, mert ezt mondják: Lehet, hogy sikerül kódolt rádióüzeneteket fognunk, amelyből
megtudhatjuk az univerzum eredetét és a halhatatlanság titkát. Ott ültem és ezt olvastam, és arra
gondoltam, hogy már rendelkezünk ezzel az információval, már megkaptuk, ismerjük az univerzum
eredetét és a halhatatlanság titkát. Már a kezünkben van, csak nem hajlandók elfogadni. Azt
mondják, hogy valószínűleg létezik odakint más intelligens élet, és ők ismerik ezt a titkot.
Egyetértek... valóban vannak ott, akik ismerik. De nem hajlandók ezt elfogadni... Hadd olvassak fel
a Biblia első fejezetéből, a Teremtés könyvének első fejezetéből, ami ezt mondja: Isten teremtett
mindent hat nap alatt. Álljunk meg itt egy pillanatra. Tudjátok, mit vettem észre? Azt tapasztaltam,
hogy a keresztények többsége, akikkel szerte Amerikában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban
és máshol találkozom, nem hiszi el, hogy Isten mindent hat nap alatt teremtett, hat szó szerinti, 24
órából álló nap alatt. Ezt mondják: Évmilliókig is eltarthatott, százezer évekig, meghatározhatatlan
ideig. Nem tudhatjuk. De ez nem is érdekes. De tudjátok, mit tapasztaltam? A legfontosabb oka
annak, amiért a legtöbb keresztény nem hiszi el, hogy Isten szó szerint hat nap alatt teremtett meg
mindent, teljesen független attól, amit a Biblia mond, mindez külső hatások miatt van. Értitek, mit
akarok mondani? Azt hiszik, hogy a tudósok bebizonyították, hogy a föld több milliárd éves, ezért
át kell értelmeznünk a teremtés történetét. Megígérem, hogy később alaposabban ki fogjuk ezt
tárgyalni, Dr. Parker előadásaiban ki fog erre térni. A tudósok nem bizonyították be, hogy a föld
több milliárd éves. Távolról sem. Tudtátok, hogy azoknak a módszereknek a 95%-a szerint,
melyeket kormeghatározásra használnak, a föld sokkal fiatalabb, mint az evolucionisták szeretnék?
És azt tapasztaltam, hogy az átlagemberek nagyon sok mindent félreértenek. Például hányan
hallottátok már, hogy a szénnel történő kormeghatározás szerint minden több millió éves?
Emeljétek fel a kezeteket, ha ezt így tudtátok... ezt szinte mindenhol így tudják. Szinte mindenki.
Remélem tudjátok, hogy a szénnel történő kormeghatározásnak semmi köze sincs az évmilliókhoz.
Mi, akik a teremtésben hiszünk, ezt állítjuk. A szénnel történő kormeghatározás csak évezredekre
utal, az évmilliókra a radioaktív módszerekből következtetnek. És mindig elámulok, amikor még
pásztorok is... Emlékszem, egy alkalommal odajött hozzám egy pásztor, szinte elkapta a nyakamat,
és ezt mondta: El kell hinned az évmilliókat! A szénnel történő kormeghatározás bebizonyította! A
hajamat téptem kínomban. Még csak nem is érti a szénnel történő kormeghatározást. Mindent
rosszul tud, és ennek alapján kész megkérdőjelezni a Bibliát. Miért viselkedünk így? Miért vagyunk

28
annyira hajlamosak arra, hogy megkérdőjelezzük a Bibliát, amikor nem is ismerhetjük a tényeket?
Szerintem ennek a gyökerei az Édenre nyúlnak vissza. Csakugyan azt mondta az Isten? Ide nyúlnak
vissza a szálak. Meg fogjuk tárgyalni a kormeghatározás módszereit előadásaink során, és el fogjuk
mondani, milyen feltételezések állnak ezek mögött a módszerek mögött, de majd máskor. Ezért
még vissza kell ide jönnötök. De az egyik dolog, amit el fogunk nektek mondani, ez lesz: minden
kormeghatározási módszer feltételezésekre épül, és ezek a feltételezések nem szükségszerűen
igazak. Hadd mondjak erre gyakorlati példákat. Egyik tudósunk, dr. Steve Austin, egy pillantást
vetett a Cardinius lávaömlésre, amely ott van a Grand Canyon alján. Az evolucionisták egy
bizonyos módszerrel megvizsgálták, és megállapították, hogy egymilliárd éves. Ő viszont azt
mondta, hogy ugyanazzal a módszerrel vizsgálják meg azt a lávafolyamot, amely keresztülfolyt a
canyonon, és amelynek megtörténtét az indiánok valószínűleg látták is, és ennek sok száz millió
évvel fiatalabbnak kell lennie, ha a módszer helyes. A gyakorlatban azonban sok millió évvel
öregebbnek bizonyult. Amint dr. Austin mondta: Valami nem stimmel a módszerrel. És minden
módszerrel nem stimmel valami. Valami szörnyen rossz. Én ezt mondom nektek: ha abból indultok
ki, amit a Biblia mond, és nem külső hatásoknak engedtek, akkor megértitek azt a
következtetésünket, hogy mindent Isten teremtett hat szó szerinti napon, körülbelül 24 órás
periódusok alatt. A Teremtés könyvének első fejezete a héber "yom" szót használja a nap
kifejezésére. És ha fellapoztok egy jobb lexikont, mint amilyen a Brown/Dryver/Briggs lexikon,
ami egy nagyon elismert kiadvány, vagy a héber szótárt, akkor ott megtaláljátok a "yom" számos
jelentését. Tény, hogy minden szónak lehet két vagy több jelentése is, a szövegkörnyezettől
függően. Érdekes viszont, hogy az a példa, amit a napra, egy rendes napra felhoznak, az a Teremtés
könyvének első fejezete. De a "yom" szónak a szövegkörnyezettől függően számos jelentése van.
Ezt figyeljétek meg: amikor a "yom" szó máshol szerepel, és 359 helyen szerepel, és mindenhol egy
megszokott napot jelent. Csak egy előfordulás van, amit vitathatsz. Amikor a "yom" szó előfordul a
"reggel és este" kifejezéssel, és 38-szor fordul elő a "reggel és este" kifejezéssel, és 19-szer a reggel
vagy az este szóval, akkor mindig egy szokásos napot jelent. Itt, a Teremtés könyvének első
fejezetében, mind a hat napra nézve ott áll a "reggel és este" kifejezés egy számmal együtt, ami mit
jelent? A szokásos napokat. A szokásos napokat, még a hetedik napnak is van száma. A hetedik
nap, ami azt jelenti, hogy ez egy szokásos nap volt. És ekkor Isten megpihent a teremtés
munkájától, és folytatta a pihenést, és alapvetően ezért nem szerepel a hetedik napnál a "reggel és
este" kifejezés. És ez azt is jelképezi, hogy mi megnyugodtunk Krisztusban. Mellesleg, ez a pihenés
örökkévaló lesz, ha eljön az új menny és az új föld. Őszintén szólva gyakran elcsodálkozom, hogy
egyáltalán miért tartott ez Istennek olyan sokáig? Elvégre hat másodperc alatt is megteremthetett
volna mindent. Vagy talán nem tudott volna mindent egy szempillantás alatt megteremteni? Miért
kellett Neki ehhez hat nap? Tudjátok, Ő ezt meg is mondja nekünk. Mózes második könyvének 20.
részében a 11. vers, a 4. parancsolat alapja, ezt mondja: "Mert hat napon teremté az Úr az eget és a
földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá
az Úr a szombat napját és megszentelé azt". Itt található a hét napos ciklus alapja. Isten hat napig
munkálkodott, majd egy napig pihent. Innen származik a hét napos ciklus. A Bibliából, a Teremtés
könyvéből származik, nem máshonnan. Mellesleg, ha Isten hatmillió év alatt teremtett meg
mindent, és egymillió évig pihent, akkor érdekes heted lehet. Valószínűleg tetszene a
szakszervezeteknek, de nem hiszem, hogy Isten ezt értette ezen. Mellesleg van egy héber tudós, a
neve Jams Barr professzor, ő nem evangéliumi keresztény, és nem hisz a Teremtés könyvének
történetében. De amikor ezt megírta nekünk, a hebraista tudományok tudósa és a Szentírás
értelmezésének professzora volt az Oxfordi Egyetemen, egyik emberünk válaszolt neki, és ezt írta:
"Ön szerint mit jelent a Teremtés könyvének legelső versében használt kifejezés?" Ne felejtsétek el:
ez az ember távolról sem evangéliumi keresztény, és nem hiszi el a bibliai teremtéstörténetet. De
pusztán nyelvészeti szempontból ezt mondta: "Tudomásom szerint nincs olyan hebraista vagy
ószövetség-professzor egyetlen világszínvonalú egyetemen sem, aki ne hinné azt, hogy a
teremtéstörténet írója a 11. részig a következő három dolgot akarta mondani: a teremtés hat 24 órás

29
nap alatt zajlott le, meg lehet számolni a napokat kronológiai sorrendben, amelyek mellesleg
néhány ezer évet tesznek ki, és hogy az özönvíz az egész világot elborította. Ezt mondta: Nézzünk
szembe a tényekkel, ezt mondja a nyelvészet. Miért akarunk másban hinni? Ha őszinték vagyunk,
akkor ez azért van, mert emberek szavát akarjuk elfogadni, akik nem voltak ott, aztán fogjuk a
Bibliát, odamegyünk Istenhez, és megmagyarázzuk Neki, mi van ott megírva. És ez a mai
keresztény egyház egyik nagy problémája. Mellesleg, Isten Ádámot a hatodik napon alkotta meg,
aztán jött a hetedik nap és 930 éves korában halt meg. Ha egy nap egymillió évet jelent, akkor
bajban vagyunk. Persze vannak keresztények, akik ezt mondják: De a II. Péter 3-ban a 8. vers ezt
mondja: Egy nap olyan, mint ezer esztendő. Erre mindig ezt szoktam mondani: Olvasd el a vers
többi részét is: ezer esztendő pedig olyan, mint egy nap. Ezt sem lehet onnan kitörölni, legyünk
következetesek. Ez az utalás nem a teremtés napjaira vonatkozik. Ez a vers nem a "nap" szót
határozza meg, hanem összehasonlítja a napot az évezreddel és az ezer évet az egy nappal, Krisztus
második eljövetelének kapcsán, és azt mondja, hogy Isten az időn kívül áll. Istent nem korlátozzák
a természetes folyamatok és az idő. Persze erre sokan ezt szokták mondani: "Várj csak egy percet!
Ha szó szerint veszed a Teremtés könyvét, az azt mondja, hogy a föld előbb lett, mint a Nap. A
Napot Isten csak a negyedik napon teremtette meg. A Nap nélkül nem lehetett nappal és éjszaka."
De a nappalhoz és az éjszakához nem a Napra van szükség, hanem fényre. Volt fény az első napon?
"Legyen világosság!" Volt fény az első napon? Igen. Erre azt szokták mondani: "Na de honnan
eredt az a fény?" Ezt én nem tudom. Erre ezt mondják: "Ez valóban gond. Te sem tudod
megmondani, honnan eredt az a fény." De egy pillanat! Ha mindenre tudnánk a választ, ha Isten
mindent megmondott volna nekünk, az végtelenül sok könyvben férne csak el. És legyünk őszinték:
soha nem olvasnánk el azt a sok könyvet. Soha nem tudnánk mindenre a választ. De éppen elég
választ ismerünk ahhoz, hogy helyes következtetésekre jussunk. Én nem tudhatom biztosan, honnan
származott az a fény, de feltételezem, hogy Isten gondoskodott egy ideiglenes fényforrásról.
Valójában hiszek abban, hogy tudatosan várt a Nap megalkotásával a negyedik napig, mert később
azt olvassuk, hogy az emberek hajlamosak voltak a napot imádni. Úgy gondolják, hogy a nap adott
életet a földnek. Minden evolúciós elmélet szerint a nap előbb volt, mint a föld. Hiszem, hogy Isten
ezt mondja nekünk ezzel: "Nem, én teremtettem és én tartom fenn a földet." Ez az, amit ezzel
valójában elmond nekünk. A nap valóban az egyik eszközöm - mondja Isten. Tudjátok, amikor
iskolába jártam, ott tanultam az ősrobbanás elméletéről. Ugye ti is ismeritek? Ott volt ez a
kozmikus tojás, sok milliárd évvel ezelőtt, azt ugyan nem tudom, hogy került oda, valami kozmikus
csirke tojhatta, aztán volt egy nagy robbanás, és ebből a robbanásból született meg a rend, és előállt
belőle az univerzum. És ott van a Nap és a föld, ez a kemény, megolvadt gömb, ami évmilliók alatt
lehűl. Mellesleg a Biblia azt mondja, hogy amikor Isten megalkotta a földet, akkor azt víz borította.
Nem egy forró, megolvadt gömb volt. Számomra az is érdekes, hogy a II. Péter 3. ezt mondja: Az
utolsó napokban az emberek tagadni fogják, hogy a föld vízzel elborítva lett megalkotva. És azt is
mondja, hogy az emberek le fogják tagadni, hogy az özönvíz elborította a földet. És nagyon
érdekes, hogy ha tovább olvassuk ezt a fejezetet, a 10. vers ezt mondja: az Úr napja pedig úgy jő el,
mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a
föld és a rajta lévő dolgok is megégnek." Tudjátok, mi az, ami a legjobban megfogott ebben? Az
evolucionisták súlyosan tévedtek. A nagy robbanás még nem történt meg, hanem csak ezután jön.
Az egész egy súlyos tévedés. Mellesleg, éppen mostanában kaptam egy cikket, ami az "American
Spectator" című folyóiratban jelent meg. Azt hiszem, rajta volt a szerző neve, Rush Akárki, vagy
Limbaugh, igen, valami ilyesmi. Ő egy talk show műsorvezetője Amerikában, amit a jelek szerint
mindenki ismer. De nagyon érdekes az idézet, nektek is tetszeni fog. Ezt mondja: "A Michigan
állambeli Newbury inkább az ősrobbanás, mint a teremtés elméletét támasztja alá. Július 12-én egy
elhagyott drágakőbányában..." valami furcsa amerikai neve van... "Fall State Parkban óriási
robbanás történt, a törmelékek 30 méteres magasságba repültek és 14 mérföldes körzetben
szóródtak szét. Megállapították, hogy a robbanást denevérek ürülékéből felszabaduló metángáz
idézte elő, ami július közepén kiszabadult, aztán bumm! A tudósok szerint hasonló robbanás történt

30
8 millió évvel ezelőtt, és ez hozta létre az univerzumot, de mi, tudósok nem tudjuk ezt ősi
denevéreknek tulajdonítani, a vallásos felfogás számára pedig az a gondolat, hogy a világ
denevértrágyából jött létre, túl nyomasztó ahhoz, hogy számításba vegyék..." A második napon
Isten megalkotta a légkört és a harmadik napon a felemelt szárazföldön megteremtette a
növényeket. Hogy felemelte a szárazföldet? Érdekes, hogy a Teremtés könyvében azt olvassuk,
hogy Isten összegyűjtötte a vizeket egy helyre, és beszélgettünk nyelvészekkel és másokkal, akik
azt mondják, ez azt is magába foglalja, hogy a szárazföld akkor egyben volt. Hallottátok már azt az
elméletet, hogy kezdetben egyetlen hatalmas szárazföld létezett? A teremtés hívei ezt már azelőtt
megmondták, hogy az evolucionisták elkezdték volna népszerűsíteni azt az elképzelést, hogy a nagy
kontinens széthasadt. De mi nem azt hisszük, hogy ez a kontinens évmilliók alatt vált szét. Nem
hiszünk a kontinensek szétsodródásában. Van néhány nagy probléma ezzel az elmélettel. Viszont
hiszünk a lemeztektonikában. Úgy gondoljuk, hogy katasztrofális gyorsasággal hasadt szét az
özönvíz korában, és nem tartott sokáig. De hiszünk annak lehetőségében, hogy kezdetben egyetlen
hatalmas szárazföld létezett. Mellesleg a teremtéstudomány tudósai a legjobb számítógépek
felhasználásával megpróbálták összerakni, milyen is lehetett az őskontinens. Szeretnétek látni?
Igazán érdekes volt az eredmény... Nos, ott voltatok? Nem voltatok ott, ez az én elméletem, és én
ragaszkodom hozzá. Nem érdekel, kinek mi a véleménye, egyébként sem tudjátok bebizonyítani,
hogy tévedek... Egy kicsit elfogult vagyok ezügyben... Mellesleg egyértelmű, hogy Ausztrália nem
létezett az özönvíz előtt, ha csak egyetlen kontinens volt. Mert gyakran ezt mondják nekem: "Mi
van a kengurukkal meg a koalákkal, és hogy kerültek ezek az állatok Ausztráliába?" Mellesleg, csak
érdekességként, van valaki, aki mondjuk azt hiszi, hogy valaha éltek kenguruk a Közel-Keleten?
Valaki?... Hm, ketten vagy hárman. Hm, ti elhiszitek? Meggondoltátok magatokat. O.K. Hadd
mondjak valamit. Tegyünk egy próbát. Tudom, hogy valamennyien más és más háttérből jöttetek.
De tegyünk egy próbát. Ha lépést tudtok tartani velem, mindig emeljétek fel a kezeteket, ha
kérdezek valamit. Hányan hiszitek, hogy az özönvíz tényleg megtörtént?... Jó. Hányan hiszitek,
hogy a bárka valóságos volt?... Hányan hiszitek, hogy valóban két állat ment be minden fajból a
bárkába?... Hányan hiszitek, hogy a bárka a Közel-Keleten vetődött partra?... Hányan hiszitek, hogy
a bárkán kenguruk is voltak?... Hányan hiszitek, hogy a kenguruk kijöttek a bárkából az özönvíz
után?... És most hányan hiszitek, hogy valaha éltek kenguruk a Közel-Keleten?... Kitűnő. 15,2
másodperc alatt meg lehet változtatni amerikaiak gondolkodását. Hát nem érdekes? Mellesleg,
miért nem szeretjük azt mondani, hogy valaha éltek kenguruk a Közel-Keleten? Szerintem több érv
is szól emellett. Először az, hogy nem biblikusan gondolkodunk. Másodszor: annyira belénk verték
az evolúció gondolatát, hogy már mi is elhittük, és nem a Biblia alapján gondolkodunk, ezért
beszélhetnek az evolucionisták évmilliókról meg hogy erszényesek voltak Ausztráliában, és így
tovább, a gondolkodásunk nem következetesen keresztényi. Pedig annak kell lennie. Vissza kell
mennünk az Igéhez, és annak megfelelően kell gondolkodnunk. Egyébként hányan gondolják úgy,
hogy a koala valamikor a Közel-Keleten élt?... Nagyszerű, nagyszerű. Óriási. Most már
gondolkodunk. Óriási. A harmadik napon Isten megalkotta a növényeket. Mellesleg az emberek
gyakran ezt mondják nekem: "Hogyan került a kenguru a Közel-Keletről Ausztráliába?" Nos,
szerintem ez egyértelmű. Ugrálva... Abban is hiszünk, hogy az özönvíz után volt egy jégkorszak.
Ennek következtében az óceánok vízszintje alacsonyabb lett, és földhidak alakultak ki a
kontinensek között. Az állatok ezeken a földhidakon közlekedtek. Még az evolucionisták is szoktak
beszélni ilyesmiről, más időre teszik ugyan, más stílusban emlegetik, de beszélnek ilyen dolgokról.
Nem hiszem, hogy ez valami nagy probléma lenne. Egyébként az emberek Noé kora óta hajóznak
is, és magukkal vitték kedvenc állataikat is az egész világra. Szerintem egyszerűen meg lehet
magyarázni az állatok elterjedését. De a harmadik napon Isten megteremtette a növényeket, és az
Ige ezt a kifejezést használja: "az ő nemük szerint". Ez a kifejezés tízszer fordul elő a
teremtéstörténetben. Ez nagyon-nagyon fontos, mert az evolucionisták ezt mondják: "Aha! Ezzel be
tudjuk bizonyítani, hogy a teremtés hívei tévednek. Ki tudjuk mutatni, hogy a Biblia téved. Isten azt
mondja, hogy különféle állati és növényi fajokat teremtett. Ebben az is benne van, hogy az egyik

31
fajból nem alakulhat ki egy másik. De mi be tudjuk bizonyítani, hogy az állatok is és a növények is
változnak. És be tudjuk bizonyítani, hogy fejlődnek." Ezt tanították nekünk az iskolában. "Nézzétek
ezeket a változásokat!" Én állami iskolába jártam. "Nézzétek az állatok változásait. Nézzétek a
növények változásait. Ezek evolúciós változások. Látjátok, a teremtés gondolata tévedés. Isten nem
egymástól elkülönülő fajokat teremtett." Szeretném nektek megmutatni, hogy ezek nem evolúciós
változások. És hogy ezek a változások beleillenek abba, amit a Biblia mond. És ha ezt megértitek,
az egy lehengerlő érv az evolúció ellen. Hadd mutassam meg, miért. Találkoztatok már kutyákkal?
Ez volt az egyik példa, amit nekünk az iskolában elmondtak. Nézzétek meg a kutyákat! Dingók,
coyote-ok, sakálok, a nagy dán dog, a kis csivava, a bernáthegyi, az uszkár, ez mind kutya?... És a
tanárom ezt mondta: "Nézzétek meg! Nézzétek ezt a változatosságot. Nézzétek ezeket a
változásokat. Ez az evolúció!" De egy pillanat! Milyen állatok ezek? Kutyák. Milyen állatok ezek?
Kutyák. És mi lesz belőlük? Kutya. Ez az evolúció? Ez nem evolúció. Ez mind kutya. Még a uszkár
is kutya, egy degenerált, mutáns kis korcs, de akkor is kutya. Értitek, mi történik itt? Legtöbb
háziasított kutyánk valójában egy degenerált korcs. Mert a legszörnyűbb dolgokat tartjuk szépnek.
Nézzétek meg a bulldogot. Szerencsétlen kutya egy kész szörnyszülött. Az állkapcsa így fel van
nyomva, az orra olyan, mintha beverték volna, és ha ugat ezt mondja: HAEEE, és csaknem
belepusztul a kimerültségbe. Ti meg azt mondjátok: Milyen szép kutya. Higgyétek el nekem, Isten
nem olyannak teremtette meg a bulldogot, ahogy most kinéz. Megteremtett néhány eredeti
kutyafajtát, de ebben a kutyában rengeteg a hiba, nem is beszélve az uszkárról. De hadd menjek
tovább egy pillanatra. Vissza tudtok emlékezni iskoláskorotokra? Emlékeztek? Millió évekkel
ezelőtt volt néhányatok számára... Emlékeztek arra, hogy tanultatok a mitózisról és a miózisról.
Néhány emlékeznek. Hallottatok már a spermiumról és a petesejtről? Ketten hallottak róla. Ti
amúgy is össze akartok házasodni... Emlékeztek arra, amit tanultatok? Vannak a kromoszómapárok.
Tegyük fel, hogy Isten megalkot egy kan és egy nőstény kutyát. És kromoszómapárjaik vannak. És
úgy szoktuk emlegetni a géneket, hogy nagy "A", kis "a", nagy "B", kis "b", tudjátok ezek a
génpárok. Itt most másként szeretném ezeket jelölni, legyen X, Y és Z... mert szeretnék
kihangsúlyozni, túlhangsúlyozni valamit. Nézzétek ezeket a génpárokat. Képzeljétek el, hogy Isten
megalkot és kan és egy nőstény kutyát. És itt van néhány génpár. Sok ezer van belőlük.
Emlékeztek, hogyan használtátok azokat a festett négyszögeket, és megnéztétek a kombinációkat a
leszármazottakban, az összes lehetséges leszármazottban? Miózis esetén vesztek egy spermiumot a
kan kutyától, ez a nagy A, nagy B, nagy C, egy petesejtet a nősténytől, nagy A, nagy B, nagy C,
megtörténik a megtermékenyítés, és itt van egy új egyed. Nagy A/nagy A, nagy B/nagy B, nagy
C/nagy C. Itt van egy másik egyed. Ez itt az egyes számú. Most figyeljetek meg valamit. Ezek az
egyedek valamennyien a szülőktől származnak, ugye? Mégis különböznek a szülőktől, mert másféle
kombinációban hordozzák az információkat. És azért is, mert kevesebb információt hordoznak,
mint a szülők. Kevesebb információt. Értitek? Mellesleg ez létrehozhatja a dingót, a coyote-ot, a
spánielt, a rókát... értitek? Most figyeljetek meg valamit! A megfigyelések szerint valóban létezik a
természetes kiválasztódás, amiben az evolucionisták hisznek. De a természetes kiválasztódás nem
evolúció. A természetes kiválasztódás az információk elvesztését, átcsoportosítását,
specializálódását eredményezi. Eljuthatunk oda, hogy már nem is kereszteződnek egymással az
egyedek. A közelmúltban ezt mondta nekem egy evolucionista: "Nézd meg ezeket az állatokat! Már
nem is tartoznak a fajhoz. Ez az evolúció csodálatos példája." De egy pillanat! Ha nem tudnak
szaporodni, akkor nem is tudják visszaszerezni az eredeti információkat, amelyeket hordoztak.
Rosszabbak lettek, nem jobbak. Látjátok, a megfigyelt folyamat információvesztést eredményez. És
mi kell az evolúcióhoz? Új információ. És mi az, amit nem látunk? Új információk megjelenését.
És tudjátok, ha az állami iskolák diákjai tanulnának egy kis egyszerű genetikát, amiről Dr. Parker is
beszél majd nektek, ha megtanulnák a genetika alapjait, akkor rájönnének: "Álljon meg a menet!
Az evolúció egy teljes képtelenség!"

32
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:
VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN
3. Előadás
A Teremtés könyvének elemzése, II. Rész
Az előadó a Teremtés kontra evolúció nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Az evolúció teljes képtelenség! De ezt ne azért fogadd el, mert én azt mondom! 1980-ban a
Chicago-i Természettörténeti Múzeumban a világ sok szakértője és evolúcionistája gyűlt össze,
hogy megvitassák ezt a kérdést: "Azok a kicsi változások, amelyeket látunk, például a kutyákban,
összességükben valóban létrehozhatják-e azokat a nagy változásokat, amelyekre az evolúcióhoz
szükség van?" A "Science" című folyóirat Roger Lewin nevű tudományos írója így írt erről saját
evolúciós folyóiratában: "A Chicago-i Konferencia központi kérdése az volt, hogy a kicsi
változások, a "mikroevolúció" mögött meghúzódó mechanizmusok, ahogy ők ezt nevezik,
összeadódhatnak-e, hogy létrehozzák a makroevolúciót, kifejlődhettek-e a hüllőkből a madarak, a
majmokból az emberek, és ezzel azt kockáztatták, hogy a résztvevők egy része ellentétes véleményt
képvisel. A válasz egyértelműen az volt, hogy nem. Az olyan folyóiratok, mint a National
geographic, vagy a Readers Digest azt állítják, hogy a kicsi változásokból lesznek a nagyok. Ezek
az evolúció bizonyítékai. És mit mondanak azok a szakértők, akik az evolúció hívei? Azt, hogy ez

33
nem történhet meg. Ez pont az ellenkezője annak, amit nekünk tanítanak. Képzeljétek el, mi lenne,
ha elkezdenénk az igazságot tanítani az iskolákban. Akkor ezt mondanák: "Egy pillanat! Akkor kell
hogy legyen egy másik oldal. Ha a dolgok nem fejlődhetnek ki, akkor mi történt?" Az, hogy valaki
megteremtette őket. Az eredeti fajok teremtés útján jöttek létre. Mi ezt állítjuk: rengeteg variáció
létezhet egy fajon belül, de az egyik fajból nem fejlődhet ki egy másik. Amikor Londonban
felkerestem a Természettörténeti Múzeumot, nagyon érdekes volt végignézni a Darwini Kiállítást,
ahol illusztrálták a darwini evolúciót. A kiállítás menyétek képével kezdődik. A szöveg ezt mondja:
"Amikor a menyétek párzanak, ebből ugyanolyan menyétek születnek, mint ők maguk..."
Fergeteges megállapítás... Aztán beszél a kutyákról, a pillékről és a lepkékről... és tudjátok, mit
mond valójában? "A menyét menyétet ellik, a kutya kutyát, a lepke lepkét, de nézzétek azt a
változatosságot, amit mutatnak. Ha elegendő idő áll a rendelkezésükre, akkor az egyik fajból
kialakul egy másik. Az evolúció bizonyítást nyert. Nézzék végig a múzeum többi részét is!" Én ezt
szoktam mondani: "Vigyétek el a gyermekeiteket a világ vezető múzeumaiba, és látni fogjátok,
hogy az üvegkalickákban nincs semmi bizonyíték az evolúció mellett, azt mindig a kalicka mellé
teszik. A történetet bizonyításra használják. Ha pontosan azt látod az üveg mögött, amit találtak,
akkor nyomát sem látod az evolúciónak." Dr. Dwayne Dish, a Teremtés kontra evolúció
legnagyobb vitamestere, aki a Teremtéskutatási Intézet munkatársa, már sok éve tanít egyetemeken
és vitákat rendez, ezt szokta mondani: "Mutassatok nekem egyetlen átmeneti életformát! Ha az
evolúció igaz, akkor meg kellene találnotok ezeket az átmeneti formákat, a hüllők és a madarak
között, vagy a halak és a kétéltűek között." Aztán ezt mondja: "Ilyen lények nincsenek. Ezt még az
evolúcionisták is elismerik." Steven Gould a világ egyik vezető evolúcionistája a Harward
Egyetemről, ezt mondja: "Az átmeneti formák rendkívüli ritkasága a kövületekben ellene mond a
paleontológia titkának." Mi az, hogy rendkívüli ritkasága? Nincsenek átmeneti formák. Dr. Colin
Patterson, aki szintén a világ egyik vezető tudósa, és a vezető paleontológus a British Museum-ban,
írt egy könyvet a fosszíliákról, és képekkel is illusztrálta. Évekkel ezelőtt ezt írtuk neki: "Miért nem
tett a könyvébe átmeneti életformákat?" Ő ezt válaszolta: "Teljes mértékben egyetértek a
megyjegyzésükkel azzal kapcsolatban, hogy a könyvemből hiányoznak az evolúció átmeneti
létformái. Ha ismernék egyetlen ilyen fosszíliát, amely létezett, biztosan beletettem volna." Így
folytatja: "Hangsúlyozom, hogy nem létezik ilyen fosszília, amely egyértelmű bizonyítaná az
evolúciót." Ennek ellenére is hisz az evolúcióban, de elismeri az átmeneti formákkal kapcsolatos
probléma létezését. Amikor én iskolába jártam, ilyen dolgokat tanítottak nekem: Talán nem az
evolúciót látjuk abban, amikor a rovarok ellenállóvá válnak a mérgekre? Nos, Francisco Ayala a
"Scientific American" 1978. szeptemberi számában "Az evolúció mechanizmusai" című
cikkébenezt írja a rovarok ellenállóképességével kapcsolatban, pedig ő az evolúció híve: "A
rovarok ellenállását 1947-ben észlelték először, amikor a házilégy ellenállóvá vált a DDT-re, azóta
225 rovarfaj vagy ízeltlábú ellenállását jelentették be egy vagy több rovarirtóval szemben. A
genetikai információ, amelyre szükségük volt az ellenállás kifejlesztéséhez, már nyilvánvalóan
megvolt bennük." Vagyis a szükséges információ már bennük volt. Nem kialakult bennük, hanem
örökölték. Képzeld el, hogy a mocsárban az összes szúnyogot befújod DDT-vel, a legtöbb
elpusztul, de néhány életben marad. Miért? Az evolúció miatt? Nem, hanem azért, mert a megfelelő
kombinációban tartalmazták a szükséges genetikai információt. Ez nem evolúció. Látjátok, ezt is
rosszul tanítják az iskolában. Nemrég az újságok megírták, hogy megtalálták a sarkvidéken 150
évvel ezelőtt eltűnt Franklin-expedíció néhány tagjának megfagyott holttestét? És a belső
szerveikből ki tudtak tenyészteni néhány baktériumtörzset. És érdekes módon ezt mondták: Amikor
megvizsgáltuk ezeket a baktériumokat, közülük három rezisztens volt az antitestekre. Ebben az
esetben - mondták - a baktériumok már száz évvel az antitestek kifejlesztése előtt rezisztensek
voltak. Örökölték az ellenállóképességet. Ez nem evolúció. Most pedig mindazt, amit
megtanultunk, alkalmazni szeretném az emberi fajra. Ha a Biblia igaz, és igaz, akkor valamennyien
két embertől származunk. A világon minden ember ádámtól és Évától származik. Kizárólag az ő
leszármazottaik üdvözülhetnek. Értitek? Ha ezt nem fogadjuk el, akkor az Újszövetség egész

34
üzenete összeomlik és értelmetlenné válik. Csak Ádám és Éva leszármazottai üdvözülhetnek. Miért
mondom ezt? Nos, Ádám volt az első ember. Az I. Korinthus 15:45-ben Pál azt mondja, hogy
Ádám volt az első ember. Mózes első könyve 3. rész 20. verse szerint Éva volt minden élő anyja.
Egy férfi, egy nő. Az Apostolok cselekedetei 17:26. szerint Isten egy vérből teremtette az összes
nemzetet. Rokonok vagyunk. Így kell lennie. Ádám az emberi faj képviselője, aki fellázadt Isten
ellen, ezért elveszítette Istennel kapcsolatos helyzetét. El kellett szakadnia Istentől. Isten szent.
Ádám lázadó lett, ezért vele együtt valamennyien elszakadtunk Istentől. Isten átkot mondott a
földre. Miért? Az ember elveszítette azt a jogát, hogy a szent Istennel éljen. Ezért Istennek halállal
kellett őt sújtania. Mellesleg ezért van halál ezen a világon. és mit mond még a Biblia? Mivel egy
ember behozta a világba a bűnt és ezzel a halált, ahhoz, hogy Istennel élhessünk, valakinek meg
kellett fizetnie a büntetést. Valakinek meg kellett halnia a bűnökért. Kellett valaki, aki tökéletes,
bűntelen, férfinak kellett lennie, Ádám leszármazottjának, aki az emberiség új képviselője lehetett.
És Isten talált egy csodálatos megoldást. Megalkotott egy másik Ádámot. Jézus Krisztus az utolsó
Ádám. Jézus Krisztus tökéletes személyében maga Isten jelent meg a földön, ugyanakkor ember
volt, Aki szűztől született, és Ő lett az áldozat a lázadásunkért. Hát nem csodálatos üzenet? És
értitek, hogy Jézusnak embernek is és Istennek is kellett lennie, hogy Ő lehessen a mi Megváltónk,
hogy mi, akik bízunk Benne, örökké Vele lehessünk, hogy visszakaphassuk azt, ami elveszett? Ez a
kereszténység üzenete. De ha nem hisszük el, hogy két embertől származunk, akkor ez az egész
üzenet összeomlik. Csak Ádám és Éva leszármazottai üdvözülhetnek. Jézus emberként Ádám utóda
volt. De persze Ő Isten. És miért mondom ezt? Mert azt látom, hogy a legtöbb keresztény ezt nem
hiszi el. Az elmúlt 15 év során ezt a kérdést tették fel nekem a legtöbbször: "Ki volt Kain felesége?"
Ezt kérdezik tőlem a gyülekezetekben, a keresztény rádiókban, a Main Streeten, a repülőgépen.
Szerintem 3 milliószor is megkérdezték az elmúlt 15 év alatt. Szinte úgy érzem, hogy Kain és a
felesége szomszédok voltak... És tudjátok, mit mond ez nekem? Azt, hogy a legtöbb keresztény
küszködik ezzel, és nem tudja alátámasztani hitét, nem tudja elfogadni, hogy valamennyien
Ádámtól és Évától származunk. Nos, ki volt Kain felesége? Egy férfinak és egy nőnek hány
gyermeke lehet? Csak kettő? Nem. Mózes első könyve 5:4. ezt mondja: És Ádám nemze fiakat és...
lányokat. Tehát kezdetben kit vettek feleségül a férfiak? A húgukat. Amikor ezt mondom, az
emberek felszisszennek: Nem, ez nem helyénvaló. A Biblia azt mondja, hogy a húgunkat nem
vehetjük el feleségül. Ez Mózesig nem így volt. Mózes harmadik könyve 18. részében olvashatjuk a
közeli rokonok közötti házasság tilalmát. Ne felejtsétek el, hogy Ábrahám a féltestvérét vette
feleségül. Ha testvérek ma összeházasodnak, az komoly gondokat okoz. Figyelembe kell vennetek a
génjeiteket, a sok ezer gént. Minél közelebbi rokonságban álltok valakivel, annál valószínűbb, hogy
ugyanazok a hibák fordulnak elő a génjeitekben, és ha ezek a hibák összetalálkoznak, akkor az
utódoknak gondjaik lesznek. Ezért jobb minél távolabbi rokonnal összeházasodni, akinek másfajta
hibái vannak. Ádám és Éva eredetileg tökéletes volt, a génjeik is azok voltak. Az említett hibák
összeadódtak a sok évszázad alatt, mióta a bűn bejött a világba, mióta Isten megátkozta a világot.
És ma súlyos problémákat okoz a testvérek házassága. Ez kezdetben egyáltalán nem jelentett
problémát, amíg egy férfi csak egy nőt választhatott. És Isten csak Mózes idejében tiltotta meg a
testvérek közötti házasságot, ma pedig erre amúgy sincs szükség, hiszen olyan sok ember él a
földön. Mellesleg az emberek gyakran így gondolkodnak: "Ó, én nem rokont vettem feleségül". Ha
ez így van, akkor bajban vagy... A feleséged rokonod volt, mielőtt elvetted. Ha ő nem Ádám és Éva
leszármazottja, akkor nagy baj van. Egyébként a gyermektáborban elmondtam a gyerekeknek, hogy
ez azt jelenti, hogy Szaddam Husszein is a rokonunk... és ez nem igazán tetszett nekik. És
hallanotok kellett volna a reakciójukat, amikor ezt mondtam: "Akkor Clinton elnök is a
rokonotok"... Valóban érdekes volt a reakciójuk. De tudjátok, minden ember a rokonunk,
valamennyien Ádámtól és Évától származunk, ezért küldtünk misszionáriusokat az új-guineai
bennszülöttekhez, meg Afrikába és Indiába. És amikor legközelebb valaki csaknem összetöri az
autótokat az autópályán, ne felejtsétek el, hogy ő is a rokonotok. Vannak, akik erre ezt mondják:
Már értem, ki volt Kain felesége, de akkor honnan származik ez a sokféle emberi faj? Tudtátok,

35
hogy a Biblia nem is használja ezt a szót? A Biblia törzsekről és nemzetekről beszél. Biológiailag
egyetlen fajhoz tartozunk, az emberi fajhoz. Még az evolúcionisták is azt mondják, hogy minden
ember homo sapiens, ugyanahhoz a fajhoz tartotunk. Ezt még ők is elismerik. Te ezt mondod:
Akkor nézd meg a különbözőségeket! De tudod, ezek jelentéktelenek. És akkor mi van a különféle
bőrszínekkel? De én csak egyfajta bőrszínt ismerek. A bőrünkben van egy melanin nevű
pigmentanyag. Ha sok van belőle, akkor feketebőrű vagy, ha kevés akkor világosbőrű, és lehetsz a
két szélsőség között bárhol a skálán. És emlékeztek még azokra a négyszögekre, amelyekről
beszélgettünk? El tudjátok képzelni, hogy ha Ádámnak és Évának voltak domináns és recesszív
génjei... mondjuk ez a génpár itt. Nézzük ezt a négyet! nagy A/kis A, nagy B/kis B, a melanin
mennyiségére. Ez azt jelenti, hogy középbarna színük volt. Egyébként tényleg azt hiszem, hogy ez
volt a színük. Elvégre a világ népességének nagy része középbarna. Két olyan embertől, akik
rendelkeztek ezzel a négy génnel, egyelen nemzedék alatt a feketétől a világosbőrűig minden
színárnyalat létrejöhetett. Ezt igazán könnyű megérteni. Ma is vannak ilyen családok. Ez nem is
olyan ritka. És ne felejtsétek el, hogy a Biblia beszél egy eseményről, ami a Bábel tornyánál történt.
Ezt amerikai hallgatóság előtt meg kell magyaráznom. Mi történik akkor, ha Isten létrehoz
különböző nyelveket? Az emberek csoportokra oszlanak, és különféle génkombinációkat visznek
magukkal, minden irányba. Bizonyos csoportok kihaltak, mások pedig tovább oszlottak. Végül
eljuthatunk olyan emberekig, akikben csak nagy A és nagy B van, és csak fekete embereket tudnak
nemzeni. Ezek itt lent csak fehérbőrű embereket szülnek a kis A és kis B génekkel. Ha ezek
összeházasodnának, akkor helyreállnának az eredeti információk. Ezt valóban könnyű megérteni. A
típusok közötti különbözőségek csak felszínesek, mert az eredeti génpár különböző
kombinációjából jöttek létre, a kontinentális és a nyelvi akadályok miatti elszigeteltség
következtében. És érdekes megfigyelni, hogy amint az emberek egyre jobban összekeverednek
egymással, bizonyos különbözőségek kezdenek eltűnni. És ezt nagyon fontos megérteni.
Megmondom, miért. Azt látom, hogy nagyon sok rasszista hozzáállás létezik, még keresztény
körökben is. Vissza kell térnünk a biblikus gondolkodáshoz. Az evolúció elválaszthatatlanul egy
rasszista filozófia. Ha őszinték vagyunk, azt szokták nekünk tanítani, hogy egyes fajok közelebb
állnak a majmokhoz, mint a többi. Nem is olyan régen még azt tanították, hogy az ausztrál
bennszülöttek a hiányzó láncszem. Ez szörnyű. Tudjátok, voltak angol meg német tudósok, akik
azzal az utasítással érkeztek Ausztráliába, hogy öljenek meg bennszülötteket, nyúzzák meg őket,
vigyék el a koponyájukat és a legszebb példányaikat a világ múzeumaiba. Darwin nagyon
érdeklődött az ausztrál bennszülöttek iránt. A huszadik század első felében az amerikai tudósok azt
tanították, hogy a felnőtt négerek IQ-ja a 12 éves kaukázusi gyermekének felel meg. Mert úgy
hitték, hogy még nem érték el azok fejlettségi szintjét. Ez egy szörnyű tanítás. És ez bátorította az
emberek rasszista attitűdjeit. Én nem azt mondom, hogy az evolúció idézte elő a rasszizmust. Ha a
világnézetünk nem biblikus alapokon áll, akkor persze hogy vannak rasszista attitűdjeink. És
Darwin előtt is voltak rasszista attitűdök. De Darwin igazolta ezeket az attitűdöket. Értitek, mit
mondok? Képzeljétek el, mi lenne akkor, ha ezt tanítanák az iskolákban. Csak egy emberi faj
létezik. Isten előtt egyenlők vagyunk. Valamennyien Noétól, Ádámtól és Évától származunk.
Valamennyiünknek ugyanaz a problémája: a bűn. Valamennyiünknek ugyanarra a megoldásra,
Jézus Krisztusra van szükségünk. És meg kell szabadulnunk az evolúcionista filozófia alapját
igazoló rasszista attitűdöktől. Vissza kell térnünk az Igéhez, mint gondolkodásunk alapjához.
Mennyire más lenne úgy a világ! Induljunk ki innen: Isten megteremtette az első embert, Ádámot.
Aztán megalkotta a nőt, és ezt mondta: Szaporodjatok és sokasodjatok. Lehet, hogy nevetsz ezen,
ha az evolúcióban hiszel, és abban, hogy az őseid így néztek ki. Egy másik alkalommal fogunk
beszélgetni az úgynevezett majomemberről, mert én nem hiszek a majomemberben. Tudom, hogy
vannak majmok. Tudom, hogy vannak emberek. De nem létezik köztes létforma. Érdekesnek
tartom, hogy az iskolában tényként tanították a majomembert, de még az evolúcionisták is
megcáfolták már ezt. Még az olyan dolgokat is, mint a Nebraskai Ember. Egy nebraskai farmon
találtak egy fogat. 1922-ben megjelent egy cikk az illusztrált London News-ban, ez itt a nebraskai

36
ember képe, az ott meg a társa. És szerszámokat is használtak. Egyetlen fog alapján... Képzeljétek
el, mit rajzolnak, ha egy egész csontvázat találnak... És tudjátok, mire jöttek rá később? A fog egy
kihalt disznóé volt... Valaki azt mondta nekem, hogy az a disznó nem is halt ki. De a lényeg az,
hogy a Nebraskai Ember tévedés volt. Nem majomember volt. A Scope-per során az újságok az
evolúció bizonyítékának tekintették a Nebraskai Embert. Isten megalkotta Ádámot és Évát. A 6.
napon megalkotta a szárazföldi állatokat, ami azt jelenti, hogy a dinoszauruszokat is. És a
gyerekeknek megmutattam, hogy a dinoszauruszok együtt éltek az emberrel, és ezt be is
bizonyítottam egy fényképpel, amit Éva készített az édenkertben... Azt is tudjuk, hogy az Édenkert
Ausztráliában volt... Valójában nem tudjuk, hol volt az Édenkert. Talán a Közel-Keleten? Nem
tudjuk, mivel az özönvíz az egész világot elpusztította, de persze a Tigris és az Eufrátesz leírása
nem illik bele az Édenkert képébe. Lehetett néhány hasonló elnevezés, de ez minden. Valószínű,
hogy a régi világból átjött néhány elnevezés. Amikor az emberek ezt mondják: Szerinted a
dinoszauruszok együtt éltek az emberekkel? Darabokra tépték volan Ádámot és Évát. Olyan
kegyetlenek voltak. Ha visszamegyünk a Teremtés könyvéhez, mint Jézus Krisztus... ja, hogy te
nem hiszel a Teremtés könyvében? Jézus hitt benne. A Máté 19-ben, amikor Jézust megkérdezték a
válásról, mit mondott? "Nem olvastátok?" - kérdezte, és idézett a Teremtés könyvéből a házasság
alapjaként. Ezt később részletesebben megtárgyaljuk. Jézus hitt a Teremtés könyvében. És azért
hitt, mert minden hittételünk a Teremtés könyvére épül. A házasság intézménye is erre épül. A bűn
és a halál is erre épül. Jézus miért halt meg a kereszten? Ez is a Teremtés könyvére épül. Ha nem
hiszünk a Teremtés könyvében, akkor nincs semmi alapja a hitünknek. Ez aggaszt engem a
keresztényekkel kapcsolatban, amikor ezt mondják: A Teremtés könyve nem számít. Egy pillanat!
Ha nem hiszel úgy a Teremtés könyvében, mint Jézus, akkor elvész a házasság alapja. Akkor nincs
alapja annak, hogy ruhát kell viselnünk. Akkor miért halt meg Jézus a kereszten? De ha
visszamegyünk a Teremtés könyvéhez, ott Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy csak
növényeket ehetnek, és hogy az állatok is csak növényeket esznek. Eredetileg vegetáriánusok
voltunk. De ma is ettetek valami dögöt, ugye? Hogyan ehetünk ma húst, ha vegetáriánusoknak
lettünk teremtve? Isten az özönvíz után azt mondta, hogy megehetjük a húst. De ez kezdetben nem
így volt. Van itt valami nagyon fontos dolog, amit szerintem sok keresztény nem vesz észre.
Hiszem, hogy a bűneset előtt nem volt halál és nem ontották ki állatok vérét. Ha úgy hiszitek, hogy
a bűneset előtt is volt vérontás, akkor ez kirekeszti a keresztről szóló üzenetet. Csak gondoljatok
bele: Ádám vétkezett. Mit tett Isten? Megölt legalább egy állatot. Adott nekik egy köntöst, egy
véráldozatot, hogy elfedezze a bűnüket. Csodálatos kép, ugye? Miért utasította el Isten Kain
áldozatát? Mert nem véráldozat volt. A Zsidókhoz írt levél 9. része azt mondja, hogy vérontás
nélkül nincs bűnbocsánat. Isten intézményesítette a halált és a véráldozatot, hogy az ember
megváltható legyen. Tudjuk, hogy az egész teremtett világ nyög a fájdalomtól, valami baj van ma a
világgal. Egy napon eljön a helyreállítás. Nem lesz több kiáltás, szenvedés, és még mi nem lesz?
Halál. Minden olyan lesz, mint régen. Valami baj van ma a világgal. Átok alatt van. Bejött a
világba a bűn és a halál. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Értitek? Ha sok millió évvel Ádám
előtt is volt halál és vérontás, akkor Isten értelmetlen ölt meg egy állatot. Értelmetlenné válik a
helyettesítő áldozat alapja. Isten vezette be a halált és a vérontást, hogy az ember megmenthető
legyen. És ha sok keresztényhez hasonlóan hisztek az evolúcióban, nos, a vérontás és a küzdelem az
evolúciós mechanizmus része, akkor mit tett a bűn és a bukás? Az evolúció elfogadásával
szétzúzzátok a keresztről szóló üzenet egész alapját. És ha elhiszitek, hogy sok millió év eltelt
Ádám előtt, akkor azt is elhiszitek, hogy a halál is már korábban bejött a világba. Aki a rés-
elméletben hisz, az is elfogadja ezt. Aki abban hisz, hogy Isten az evolúciót használta fel a
teremtéshez, az is elhiszi, hogy volt halál Ádám előtt. A Biblia világosan kimondja, hogy Ádám
előtt nem volt halál és vérontás. Vannak, akik ezt mondják: Amikor Isten azt mondta, hogy meg
fognak halni, az csak szellemi halál volt. Egy pillanat! Az I. Korintus 15. összehasonlítja az első és
a második Ádám, Jézus Krisztus halálát, Aki testileg meghalt a kereszten. Isten kiküldte Ádámot és
Évát a kertből, hogy ne ehessenek az élet fájáról, nehogy örökké éljenek. Akkor ez csak az emberre

37
vonatkozik, az állatokra nem - mondod te. Az állatok kezdetben növényevők voltak. Mitől
pusztultak volna el? Öregségtől? Betegségektől? Végelgyengülésben? De a Biblia ezt a bűnnek
tulajdonítja. Mit gondoltok, lesznek állatok az új földön? Feltételezem, hogy igen. És szerintetek ott
is el fognak pusztulni? Nem. A mennyben nem lesz halál, mint ahogyan a bűneset előtt sem volt.
Richard Bozark, egy amerikai ateista, ezt írja egy folyóiratban: "Most már világos, hogy Jézus
Krisztus életének és halálának egész igazolása Ádám létezésére és a tiltott gyümölcsre épül, amit
Éva megevett. Az eredendő bűn nélkül kinek van szüksége megváltásra? Ha Ádám nem bukott el
egy bűnös életbe, amelynek vége a halál, akkor kinek van szüksége a kereszténységre? Senkinek"
Meg kellene kérni ezt az embert, hogy beszéljen a diákjainknak. Jobban érti a kereszténységet, mint
sok keresztény. Sok keresztény, még vezetők és pásztorok is ezt mondják: "Igazán elfogadhatjuk az
evolúciót. Nincs ennek semmi jelentősége." Richard Bozark "Az evolúció értelme" című cikkében
ezt is mondja: "A kereszténység kétségbeesetten, körömszakadtáig harcol a tudomány és az
evolúció ellen, mivel az evolúció véglegesen szétzúzza azt az okot, amiért Jézus földi életére
állítólag szükség volt. Szétzúzza Ádámot és Évát, az eredendő bűnt, és romjaik között
megtalálhatjuk az Isten Fiának szánalmas földi maradványait. Az evolúció értelmetlenné teszi Jézus
halálát. Ha Jézus nem a Megváltó, Aki a bűneinkért halt meg, és az evolúció pontosan ezt jelenti,
akkor a kereszténység semmivé válik." Meggyőződésem, hogy ennek az embernek tanítania kellene
diákjainkat. Ő valóban érti az evolúciót. Megértette, hogy az evolúció közvetlen támadást jelent az
Evangélium alapjai ellen. Mellesleg ezért hisszük, hogy a fosszíliák többsége az özönvíz és az ezt
követő katasztrófák során keletkezett. Ha csak Ádám után jelent meg a halál és a vérontás, akkor
mivel magyarázzátok az üledékes kőzetrétegekben eltemetett sok milliárd élőlényt? Ha volt
özönvíz, akkor mire számíthatunk? Sok milliárd élőlény maradványait az üledékes kőzetekben. És
mit találunk? Pontosan ezt. Hát nem érdekes? Egyébként nem azt gondoljuk, hogy minden fosszília
az özönvíz során keletkezett. Az özönvíz után is sok katasztrófa történhetett. A gyerekeknek is
megmutattam kedvenc fosszíliámat annak illusztrálására, hogy a fosszíliák kialakulásához nem
kellett sok millió év. Ez egy megkövesedett kalap... Egy bányász 1830-ban lent hagyta egy
ausztáliai bányában, 50 évvel később kiásták, és a puha kalapból keménykalap lett. Nem évmilliók,
hanem megfelelő körülmények kellenek a fosszíliák kialakulásához. Mellesleg sokan felteszik
nekem a kérdést: "Akkor miért nem találunk sok millió fosszilizálódott embert?" Tudjátok, a
legtöbb ember nem érti meg, mit mondanak a fosszíliák. Hadd magyarázzam meg! Tudjátok, hogy
a fosszíliák 95%-a sekély tengerekben élő organizmus, például korall és kagyló? A maradék 5%
95%-a alga és növény, például fosszilizálódott fák, ide tartozik a szén is, és az összes gerinctelen
állat, mint a rovarok. Aztán az összes fosszília 5% 5%-a, ami 0,25%, gerinces állat, halak,
kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök, és alig egy százalék, vagyis az összes fosszília 25 tízezred
százaléka olyan gerinces maradvány, ami egyetlen csontdarab. Értitek, mit mondok? Nemcsak az
emberi fosszíliák hiányoznak hanem az összes gerinces állaté is. Gondoljatok bele! A hüllőket és az
emlősöket elsodorta az ár és megsemmisültek. Valószínűleg a felszíni üledékrétegekbe kerültek,
amikor a víz visszahúzódott. Feltehetően ezekből sokat kimosott a víz és megsemmisültek. Tehát a
fosszíliák nagy része tengeri élőlényeket és növényeket tartalmaz. De elterjedt a sok millió
dinoszaurusz gondolata. Rosszul értelmeztük a fosszíliákat. Egyébként azt tanítottam a
gyerekeknek, hogy a dinoszauruszok ott voltak Noé bárkáján. Amelyik nem ment be a bárkába, az
megfulladt. Azt is mondtam, hogy az özönvíz után kijöttek a bárkából, ami azt jelenti, hogy a
Közel-Keleten éltek... a koalával és a kenguruval együtt. Aztán mi történt velük? Egyszerű:
kipusztultak. Sok állat kihalt az özönvíz óta. Mi ebben a rejtélyes? Semmi. Még egy utolsó dolog,
és ez a legfontosabb. Valójában miért tartunk szemináriumot a Teremtés könyvéről? Nagyon
egyszerű. Ha Ádám az ősünk, ha Isten teremtette Ádámot, ha Isten teremtett minket, akkor ki
határozza meg a szabályokat? Isten. Kinek a tulajdonai vagyunk? Istené. De ha az őseink majmok,
és nem Ádám, ha az evolúció termékei vagyunk, akkor kinek a tulajdona vagy? A magadé. Ki
állítja fel a szabályokat? Te. És szerintem ez az, amit a nyugati egyház elveszített. Látjátok, miért
hiszünk abba, hogy van jó és rossz? Mert Isten a Teremtő. Miért hiszünk a házasságban, egy férfi és

38
egy nő kapcsolatában? Mert Isten alkotta Ádámot és Évát. Mert Isten alkotta a házasságot. Miért
viselünk ruhát? Látom, hogy valamennyien ruhát viseltek... ez jó... nem azért, mert hideg van,
elvégre meleg is szokott lenni. Azért viseljük, mert a bűn miatt Isten adott nekünk ruhát. Mi az élet
értelme? Miért alkotott meg minket Isten? Meg akarta váltani Fiának menyasszonyát. Ez az élet
értelme és célja. De ha ezt mondjuk: Az ember a véletlenszerű folyamatok terméke. Nem több, mint
egy állat. Akkor ki határozza meg a szabályokat? Te. Miért ne lehetnénk homoszexuálisak? Azt
csinálunk a szexszel, amit akarunk. Elvetethetjük a magzatokat. Ahogy a fölösleges macskáktól
megszabadulunk, a fölösleges babákkal is ezt tesszük. Mit számít az?

A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

Válaszok a Teremtés könyvében

39
 4. előadás: Élet a születés előtt ? A Teremtő tervrajza
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Gary Parker

Ken az Univerzum történetének csodálatos útján vezetett benneteket keresztül, egészen a

teremtésig. Ezen az estén az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy bemutassam nektek az egyik
kedvenc bizonyítékomat a teremtésről: egy gyerek születését. Teljesen lenyűgöz engem az a tény,
hogy életének kezdetén mindegyikünk egy pici golyó volt, mint egy pont egy nyomtatott lapon. Ez
a kis golyó, amivel az életünk kezdődött, a szüleinktől kapott két sejt ötvözete, amelyek közül egyik
az anyánktól, a másik pedig az apánktól származik. Amikor a petesejt és a spermium találkozik,
akkor az a sejt, amit alkotnak, egy új emberi élet első sejtje. És már az első pillanatban eldől, hogy
fiú lesz-e vagy lány, milyen magas lesz, és ezek a dolgok már ekkor pontosan meg vannak
határozva, és mindezeket a fizikai tulajdonságokat az öröklésért felelős molekula tárolja: ez az a
bizonyos DNS, amiről már sokat hallottatok. Akár hiszitek, akár nem, körülbelül 2 méter hosszú
DNS molekulát tartalmaz az a pici pont, amellyel az életünk kezdődik. És mindenféle fizikai
tulajdonságod ebben van leírva. Annak a hemoglobinnak a fajtája, amelyik oxigént szállít a vörös
vértesteken. Az a bőrszínért felelős protein, amelyről már Ken beszélt, és amiről később meg én is
fogok egy kicsit beszélni. Van néhány DNS, amely azt határozza meg, hogy milyen legyen a
bőrszín, és elkészíti ezt a bizonyos molekulát. És az is, hogy hogyan emésztjük meg a tejet, már
ekkor pontosan meg van határozva. Semmi sincs a véletlenre bízva. Akár hiszitek, akár nem, még
olyan gén is van, a DNS molekulának van még egy olyan pici szakasza is, amely megmondja, hogy
érzed-e a Feno-tio-karbomid ízét. Lehet, hogy azt találgatjátok, hogy mi értelme van ennek. Miért
érdekel ez engem? Elvégezhettek egy érdekes kísérletet, ezt én is elvégeztem néhány főiskolai
diákommal. Ez a vegyi anyag megtalálható ezen a kis darab papíron. Tehát kiosztottam ezt a
csoportomnak, és megkértem őket, hogy háromra mindenki tegye ezt a nyelvére. Néhány ember,
aki a papírt a szájába vette, azt mondta, hogy olyan íze van, mint a nedves papírnak. Tudjátok, mi a
legérdekesebb? Más emberek, amikor megérintették azt a nyelvük hegyével, felkiáltottak: de hiszen
ez nagyon keserű! Alig várták, hogy megszabadulhassanak tőle. És ez a pici egyéni jellegzetesség,
amely azt határozza meg, hogy érezzük-e ennek a vegyi anyagnak az ízét, előre meg van határozva.
Mellesleg ez egy folyadék. Lehet, hogy ezt nem kellene nyilvánosság előtt elmondanom, de mindig
nagyon szerettem volna elvégezni egy kísérletet. Menjetek el egy partira, persze nem a holnapi
partira gondoltam, és öntsetek bele egy keveset ebből az anyagból a puncsba. Az emberek isznak
belőle, és lesz, aki így szól: “Ó, ez nagyon finom. Megkaphatnám a receptjét?” A barátja ezt fogja
mondani: “Nekem nem ízlik.”... De inkább ne próbáljátok ki. De ezután talán jobban meg fogod
érteni a kicsi gyermekedet. Tudjátok, megtörténik, hogy megkóstoljuk a kicsik ételét, és ezt
mondjuk: nekem ez ízlik. De lehetséges, hogy ők egészen másként érzik. Remélem, a kicsinyek
nem fognak ezzel visszaélni, de ez egy kicsit mindenkinek szól. Nagyon sok bennünk az egyéni
vonás, a különbözőség, és minden belénk van programozva. Létezik egy terv, és ez kilenc hónap
leforgása alatt kibontakozik. Dávid úgy fogalmaz a 139. zsoltárban, hogy “összerakott bennünket
anyánk méhében”. És van egy olyan pont, egy nagyon korai pont, általában akkor, amikor az
édesanya felfedezi, hogy gyermeket vár, amikor a kicsi ujjacskák már kialakultak, amint ezen a
meglepő ábrán látható. Ezek itt a legkisebb ausztrál ikrek. Itt van egy pici fejecske, ez meg itt egy
tündéri kis lábacska. Az anyának volt valamilyen problémája. Nem abortusz történt. Akarta a
kicsiket, de nem tudta őket kihordani, és túl korán megszülettek. És miközben az orvosok az anya
életét akarták megmenteni, nem törődtek a kicsikkel, úgy gondolták, hogy nem maradhatnak
életben. Akkorák lehettek, mint egy ceruza. Súlyuk a fél kilót sem érte el, de csak sírtak, sírtak és
sírtak, mire végül a kórházi személyzet ezt mondta: “Ha ennyire élni akarnak, akkor segítsünk
nekik.” És végül megmentették az életüket. Amikor odamentem, már a fél város erről beszélt. Ha
figyelemmel követjük a baba fejlődését az anyaméhben, akkor nyomon tudjuk követni a teremtés
aktusát. Összehasonlíthatjuk egy ember megteremtését azzal, ahogyan Isten megteremtette a

40
világot, vagy ahogyan bármit megteremthetne. Ha belegondoltok a teremtés lépcsőfokaiba, nos, a
teremtett dolgok mindig úgy kezdődnek, hogy van egy terv, mint ahogyan ez a fiatalember is azon
gondolkodik, hogy készít egy vázát, vagy valami hasonlót. Isten már azelőtt gondolt ránk, hogy
megjelentünk volna az anyagi világban. Gyakran úgy gondoljuk, hogy az élet a fogantatással
kezdődik. De ha elolvassuk a 139. zsoltárt, amelyet Dávid írt csaknem 3000 évvel ezelőtt, akkor
láthatjuk, hogy az élet Isten gondolataiban kezdődik, még a fogantatás előtt. És mint ahogyan az
emberi lény is úgy jön létre, hogy Isten elméjében létrejön egy terv, ugyanúgy mi is kezünkbe
vehetjük a nedves agyagot, és kiformálhatjuk az agyunkban lévő terv szerint. Amikor Isten
megalkotta az univerzumot, azt is úgy kezdte, hogy készített egy tervet, majd megalkotta a kietlen
és puszta földet, a vizeket, az alaktalan anyaghalmazt, amelyből létrehozta a földet. Ez a terv a
genetikai kódban van leírva. A petesejt és a spermium az anyag, az agyag. Amint az Ige sok helyen
mondja: “Isten a fazekas. Mi vagyunk az agyag.” Ő formált ki bennünket, mint ahogyan
ősszüleinket megalkotta a porból. A 139. zsoltár arról beszél, hogy isten eleve ismert minket, még
fogantatásunk előtt. Beszél arról, hogy szemlélte a mi alaktalan testünket, amikor olyanok voltunk,
mint egy darab agyag, nem volt lábunk és kezünk, szemünk és fülünk. De Ő összerakott bennünket
anyánk méhében. Ez a teremtés három lépcsőfoka: a terv, az alkotórészek, és ezek összekapcsolása
a tervnek megfelelően. Ez csodálatos és izgalmas, de el kell mondanom nektek valamit. Az
evolúció hívei gyakran hivatkoznak erre a lépcsőfokra, és ezt a legerősebb érvnek tekintik. Ha
valóban Isten alkotta az embert, ha az Ő szavával rendelkezett úgy, hogy jöjjünk létre, akkor hogy
lehet az, hogy az emberi embrió átmegy olyan lépcsőfokokon, amikor van peteburka, ha nem azért,
hogy ez emlékeztessen minket arra, hogy az őseink hüllők voltak, amelyek tojásokat raktak a
homokba? Miért van az embriónak kopoltyúnyílása, ha nem azért, hogy emlékeztessen minket arra,
hogy az őseink halak voltak, amelyek a tengerben úszkáltak? És vajon miért van az embriónak
farka, ha nem azért, hogy emlékeztessen bennünket őseinkre, amelyek lemásztak a fáról? Néhányan
nemrég láthattátok ezt a képet. Egy fontos országos napilapban jelent meg, és összehasonlította az
emberi embrió fejlődését több állattal. Ezek szerint végigmegyünk állati őseink fejlődési vonalán.
Szégyellem, de régen én is ezt tanítottam. Úgy gondoltam, hogy ez annak megdönthetetlen
bizonyítéka, hogy nincs Isten. Hogy minden csak véletlenségből jött létre. Hogy az állatokból
fejlődtünk ki az idő, a véletlen és a túlélésért folytatott harc eredményeként. Bár ez csak egy
szabadkézi rajz, megmutat nekünk valamit arról, hogy hogyan nézünk ki egy hónappal a fogantatás
után. Mit gondoljunk ezekről a dolgokról? Valóban állati őseinktől örökölt szükségtelen
maradványszervek? Mi szükség lehet a petezacskóra, ha nincs benne szikanyag? Nos, nincs
szükségünk a szikanyagra. Édesanyánk testéből kapjuk a tápanyagot, nincs szükségünk
szikanyagokra. De ez a vörös vértestek legelső forrása a kifejlődő baba számára. Valamit tudnunk
kell. Később, felnőttkorunkban, a vér a csontvelőben képződik, ahol némi védelmet élvez a
sugárzásoktól. De először vérre van szükségünk ahhoz, hogy a csont később kifejlődhessen. Ezért
először ez a korai szerv termeli a vért mindaddig, amíg a máj és a lép, majd végül a csont át nem
veszi ezt a funkciót. Majd amikor már teljesen kifejlődtünk, ez a kis szerv, ami a testen kívül van,
leszárad rólunk. Néhányan bizonyára építettetek már garázst vagy valami kis épületet. Csinálsz
hozzá egy állványt, majd amikor már állnak a falak, ezt lebontod. Ez azt jelenti, hogy szükségtelen
volt? Nem. Nagyon is szükséges volt ahhoz, hogy az épület elkészülhessen. Ezt a szervet nem is
lenne szabad peteburoknak nevezni. Vérképző zsáknak kellene nevezni, és rendkívül fontos a baba
kifejlődéséhez. Nem élhetnénk nélküle. És mi a helyzet az állítólagos kopoltyúnyílásokkal? Nos, a
babának soha nincsenek nyílásai, nincs kopoltyúja, ezért nem lenne szabad kopoltyúnyílásoknak
nevezni ezeket a képződményeket. De vannak kis zacskóink a torkunknál. A halak esetében ezeken
a redőkön áttörések vannak, hogy a hal átszűrhesse a vizet, amelyből kivonja az oxigént. A mi
esetünkben ezek a zacskók kinőnek, leszáradnak, majd eltűnnek. Talán evolúciós
maradványszervek? Távolról sem. Olyan szervek fejlődnek ki belőlük, amelyekre szükségünk van.
Az első párból lesznek a garatmandulák, amelyeknek az immunrendszerben van szerepük. A
második párból lesz a középfülcsatorna. A harmadik és a negyedik párból két mirigy lesz, amelyek

41
nélkül nem élhetnénk. Ez a mellékpajzsmirigy, amely a kalciumot szabályozza. Enélkül nem
tudnánk élni. A csecsemőmirigy aktiválja azokat a T-limfocitákat, amelyek segítenek nekünk a
betegségek leküzdésében. A T-limfociták azok, amelyeket az AIDS vírusok elpusztítanak. Ebből
tudhatjátok, mennyire fontosak az élőlények számára. Tehát nem haszontalan evolúciós
maradványszervek, hanem az ember számára szükséges szervek. Az egész elképzelés tévedés. És a
kis zacskók egyike nagyon gyorsan nő, és kitüremkedik a nyakon. Biztosan tudhatjuk, hogy nem
kopoltyú. Nincsenek rajta nyílások. Nincsenek rajta kapillárisok, hogy kivonják a vízből az oxigént.
Ezek valódi emberi szervek, amelyekből fontos mirigyek fejlődnek ki, amelyekre szükségünk van.
És mi a helyzet ezzel a képződménnyel? Való igaz, hogy a fejlődésnek ezen a lépcsőfokán a gerinc
vége ezen a ponton kitüremkedik, amint ezen az ábrán látható. És ezt gyakran faroknak nevezik.
Mit gondoljunk erről? Nos, a gerincoszlop vége ekkor csak azért nyúlik ki, mert ez nő először, és a
leggyorsabban. És azért nyúlik ki, hogy stimulálja a körülötte található szöveteket, hogy izmokká és
csontokká fejlődjenek, és kialakuljon belőlük a gerincoszlop vége, a lábunk, és így tovább. És
amint ezek az izmok kifejlődnek, ez a kis kampós csont, az úgynevezett farkcsont, behúzódik a
testbe. Haszontalan, evolúciós maradványszervek? Van egy kísérlet, amit te is kipróbálhatsz, de
nem javaslom. De mi történik akkor, ha leesel a lépcsőről, és az úgynevezett farkcsontodon
landolsz? Nem tudsz felállni, nem tudsz leülni, lefeküdni, csak nyögni tudsz. Ez a csont nagyon
fontos olyan izmok számára, amelyek lényegesek egyenes tartásunk szempontjából. Igazából
“testtartás csontnak” kellene nevezni. Ehhez kötődik több izom, amely a végbelet működteti. Ilyen
vegyes társaságban erről nem beszélek többet, de valóban nagy bajban lennénk, ha ez a dolog nem
működne úgy, ahogyan kell. Még valamire figyelmeztetlek titeket. Ez újra meg újra megtörténik.
Egyszer részt vettem egy alkalmon Wisconsinban, és valaki a kezembe nyomott egy cikket egy jól
ismert tudományos folyóiratból, amelynek ez volt a címe: “Farokkal született csecsemő.” Alig
vártam, hogy felolvashassam nektek ezt a cikket. Valóban megtörtént, hogy egy kisbaba farokkal
született? Nos, kiderült, hogy ez a farok csak egy kis bőr és zsír. Fél centi vastag volt és öt centi
hosszú. A gerincoszlop végénél volt. De nem volt más, csak zsír és bor. De hát ebből áll a farok?
Az igaz, hogy a farokban van zsír és bőr, de ez minden? Van benne csont, izom, idegszálak és
véredények. Csak gondolj egy kutya, egy macska, vagy egy majom farkára. Ez a kis zsírdarab a test
bármely részén megjelenhet, például a hónaljban. De az evolucionisták azt hiszik: ez azt bizonyítja,
hogy olyan lényekből fejlődtünk ki, amelyeknek a hónalján van egy zsírcsomó. Alkalmanként a
szemhéjon is megjelenik, mint ezek itt, és az unokám időnként megkérdezi: “Nagypapa, mi ez?
Senile caratosis. Eredj innen, kicsi.” De ezek a dolgok nem az evolúcióról tanúskodnak, hanem azt
mutatják, hogyan fejlődik ki a gerincoszlop. Az, ami nyitott bőrként kezdődik a gerincoszlop
hátulján, az feltekeredik, és a két vége felé lezárja a gerincoszlopot. Időnként megtörténik, hogy a
bőr nem zárja le eléggé, és a baba nyitott idegszövetekkel születik, ezt úgy hívják, hogy “spinal
bifida”. Ezt azonnal kezelni kell, nehogy a baba meghaljon, vagy tovább károsodjon. Néha tovább
tekeredik, mint kellene, és az orvos egyszerűen levágja a felesleges bőrt. Ez egy egyszerű kis műtét.
De az evolucionisták annyira megmérgezték a társadalmunkat, hogy szinte nem is lehet erről
beszélni az édesanyának. Képzeljétek el, milyen viták támadnának ebből. “A gyerekünk visszaüt a
majmokra. Biztosan tőled örökölte. Nem is igaz, tőled...” Úgyhogy az orvos hallgat, mint a sír. A
helyzet az, hogy ez az egész ötlet, hogy az emberi test tele van evolúciós maradványszervekkel, az
egyik legpusztítóbb gondolat volt, amit az evolúció átadott a tudománynak. Az evolúció rettenetes
károkat okozott a tudománynak. És ez volt a legrosszabb. Bizonyos esetekben több mint száz évre
feltartotta a tudományos kutatást. Darwinnak volt egy nagyon hatásos listája, amely 180
maradványszervet sorolt fel az emberi testben. És sok evolucionista ezt mondja: "Darwin azt
mondta, hogy ezeknek nincs semmi funkciójuk. Nem fárasztom magam azzal, hogy
tanulmányozzam ezeket." Ez a hozzáállás teljesen tudományellenes. Darwinnak semmiféle
bizonyítéka nem volt arra, hogy ezeknek a szerveknek nincs semmi funkciója. Amikor a tudósok
vizsgálni kezdték ezeknek a feladatát, megállapították, hogy az evolucionisták súlyosan tévedtek,
ami persze gyakran előfordul. A tudomány felfedezte, hogy az evolúció nagyon sok mindenben

42
tévedett. Az egyik ilyen dolog a mandula. Tegyük fel, hogy most megkérdezem, van-e itt valaki,
aki kicsi korában egészséges volt, jók voltak a mandulái, de azt ígérték neki, hogy sok-sok
jégkrémet kap, ha elmegy az orvoshoz és kiveteti azokat a haszontalan mandulákat? Van itt valaki,
akivel ez megtörtént? Gondoltam... Egy kicsit késő már megtudnotok, hogy ez egy helytelen
gyakorlat volt, de ezt ma már egyáltalán nem tartják jó ötletnek. A mandulák olyan katonák, akik az
első tűzvonalban állva harcolnak a betegségek ellen. Ezért megtörténhet, hogy a betegségek miatt
annyira károsodnak, hogy ki kell venni őket. Időnként az is megtörténik, hogy valakinek olyan
beteg lesz a szíve, hogy szívátültetésre van szüksége. Ez vajon azt jelenti, hogy a szív egy
haszontalan maradványszerv? Távolról sem. Csak éppen az is megbetegedhet. Ugyanez vonatkozik
a vakbélre is. Egy ausztrál orvos, Warrick Glover, írt egy nagyon érdekes cikket a vakbélről és
vonatkozásairól. A vakbélnek a születésünk előtt van a legnagyobb szerepe, mert aktiválja az
immunrendszert. Ezért ha később kiveszik, annak már nincs akkora jelentősége. De valóban nagyon
hasznos az a cikk, amely a Creation magazinban megjelent, és amelyről Ken beszélt nektek. Ez
valóban elbűvölő. És minden alkalommal, amikor megjelenik, mindig van benne valami hasznos
tanulnivaló. A tobozmirigy, az a kis csomó az agyban, az agy két fele között, amelyről Darwin
valami miatt azt gondolta, hogy a hüllők harmadik szemének maradványa. Elképzelni sem tudom,
honnan szedte ezt az ötletet, de senki sem vette magának a fáradságot, hogy megvizsgálja. Csak
feltételezték róla, hogy haszontalan maradványszerv. De bebizonyosodott, hogy egy nagyon fontos
mirigy az emberi faj számára. Lehet, hogy vannak itt olyanok, akiknek vannak problémái ezzel
kapcsolatban. Amikor a tél közeledtével rövidülnek a nappalok, az energiaszintünk csökkenni kezd.
Vagy amikor szürke, felhős napok következnek egymás után, akkor gyakran kényszerítenünk kell
magunkat, hogy csináljunk valamit. Sok embernek vannak problémái ezzel kapcsolatban. Azt
szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy én részben valószínűleg egy zöld növény vagyok.
Klorofill van bennem vörös vértestek helyett, és amikor lemegy a nap, akkor a hangulatom is
elromlik. Évekkel ezelőtt azt mondtam a tanítványaimnak, hogy valójában egy villanyégőt kellene
kötnöm a fejemre... Kiderült, hogy nem is jártam nagyon messze az igazságtól. Azóta
diagnosztizálták ezt a betegséget, úgy hívják, hogy "Évszakok által befolyásolt rendellenesség", és
egyeseknél ez erősebben jelentkezik. És ez a kis mirigy reagál arra a fényre, amely a szemünkbe
bejut, és szabályozza az érzelmeinket, hogy mennyire vagyunk éberek, mennyire vagyunk
energikusak, és így tovább. És vannak emberek, akik télen szinte összeomlanak. Az egyik legjobb
dolog, ami történt velem, a január általában nagyon nehéz időszak a számomra, de egyszer
elutaztam Ausztráliába. Az ott a nyár kellős közepe. Nagyon örült neki a tobozmirigyem. Ez volt
életem legszebb februárja. Kiderült tehát, hogy ez az állítólagos maradványszerv rendkívül fontos.
Mellesleg ennek pontosan az a gyógymódja, hogy egy villanyégőt kötsz a fejedre. Persze csak
akkor, ha azt akarod, hogy hordozható legyen. De valóban vásárolhatsz lámpákat és bekapcsolhatod
ezeket a szobádban, amikor olvasol, és akkor nem kell állandóan küzdened az álmosság ellen. És
mind a 180 szervről, amelyről Darwin azt állította, hogy haszontalan maradványszervek, ma már
tudjuk, hogy nagyon is van funkciójuk. Szembe kell néznünk azzal, hogy az evolúció legnagyobb
pusztítása az úgynevezett "visszaütés" elmélet volt, ami ezt a hangzatos címet kapta: "Az
ontogenézis magába foglalja a filogenézist". Hatásos mondat, nem? Az ilyen szép, hangzatos
szavak bizonyára igazak. De még véletlenül sem igazak ezek a szép szavak. Ezzel a mondattal azt
akarták kifejezni, hogy az egyéni fejlődésünk során végigmegyünk az evolúciós fejlődés
állomásain. Ez az elgondolás amellett, hogy sok szervet feleslegesnek tartottunk, azt is okozta, hogy
az emberek így szólnak: "Egy pillanat! Ezek a szervek nem az evolúció valamelyik korábbi
szakaszára ütnek vissza?" A legtöbben hallottatok az úgynevezett Down-kórról, a mongoloid
betegségről. Eredetileg mongol idiotizmusnak nevezték, mert angol orvosok az 1800-as években
megfigyelték, hogy néhány gyermeknek, akik angol szülőktől születtek, kerekebb az arcuk, és van
egy kis plusz zsír a szemüknél, és mongoloid hatást keltenek. És arra a következtetésre jutottak,
hogy a mongolok intelligenciaszintje csak az idióták szintjét éri el, és innen ered ez az elnevezés.
Ma már persze tudjuk, hogy ez az okfejtés teljesen rossz. Jobb az az elnevezés, hogy "tri-szoma

43
21". Ez valójában a 21. kromoszóma eggyel több másolata, nem hiányosság. Az emberi test annyira
gondosan van megtervezve, hogy még egy jó dolog is okozhat problémákat, bár a tünetek a nagyon
enyhétől a súlyos problémákig terjedhetnek. Mint sokan tudjátok, a helyzet az, hogy mindenkinek
lehet saját televíziós műsora. Sok olyan ember van, aki ebben a betegségben szenved, mégis képes
normális életet élni. Szerintem ennél sokkal nagyobb probléma az abortusz széles körben való elfo-
gadottsága. Amint Ken is beszélt erről nektek a múlt alkalommal, egyszerűen felfoghatatlan, hogy
ma az egyik legveszélyesebb hely nem a háborús zónák, nem a vietnami dzsungel, hanem az anya-
méh. És ez nagyon szomorú. De én azt gondolom, hogy a legjobb módszer az lenne ez ellen, ha
lenne egy várakozási időszak. Ha akarsz vásárolni egy fegyvert, kell várnod öt napot... nem vár-
hatnánk 24 órát az abortusszal is, hogy a nő meggondolhassa, nem akarja-e mégis megtartani a
kisbabát, és kellene mutatni róla egy képet. Tudnotok kell, hogyan néz ki a magzat. Azt hiszem, sok
ember csak azért tudja tudomásul venni az abortuszt, mert meggyőzték arról, hogy a magzat nem is
emberi lény. Csak a hal vagy a hüllő állapotában van, esetleg egy majom lehet, és így tovább. De
lehet, hogy soha nem látta ezeket az ábrákat. Vannak kereskedelmi tévéállomások, amelyek
nagyszerűen bemutatják a kis magzatokat. Láthatjuk, amint gyakorolják az úszást és a rugdalózást,
szopják a hüvelykujjukat megszületésük előtt, mint a csecsemők, és várják születésük időpontját. És
azt hiszem, tudatosítanunk kellene magunkban, hogy a ránk vonatkozó terv kezdettől fogva létezik.
Tudjátok, ma már világosan láthatjuk, hogy ennek nagy hatása lehetne ezen a területen. Talán ezt
kérdezed: "Mi történhetett? Hogyan alakult ki ez a helyzet?" Erről az egész ötletről az
ontogenézissel és a filogenézissel, minden szörnyűség ellenére, amit ennek nevében elkövettek, már
50 évvel ezelőtt bebizonyosodott, hogy teljesen rossz. Téves. Nincs benne semmi új. Már régen
bebizonyosodott, hogy ez egy téves elmélet. Egy alkalommal előadást tartottam az egyik
egyetemen, és még csak említést sem tettem az embriókról. Az egyik hallgató az előadás végén
felemelte a kezét és feltett egy kérdést: "Ha azt hiszi, hogy Isten teremtette az embert, akkor az
emberi bébik miért rendelkeznek peteburokkal, kopoltyúnyílásokkal és farokkal?" Mielőtt bármit is
mondhattam volna, az egyik helyi professzor, az evolúció lelkes híve, felállt, és ezt mondta:
"Hallgass! Ezt mi már nem hisszük..." Részt vettem egy összejövetelen Kanadában, egy
középiskolában, és egy tanár az emberi embrióra építve előadást tartott az evolúcióról. Aznap este
volt egy vitám a New Brunswick-i egyetemen valakivel, én beszéltem neki a teremtésről, és
belefoglaltam az embrióval kapcsolatos információkat is. Az ellenfelem felállt, nagyon szívélyes,
kedves úriember volt, és elsőként ezt mondta: "Szeretném kifejezni elismerésemet Dr. Parkernek
mindazért, amit az emberi embrióról mondott. Igaza van. Már 50 évvel ezelőtt bebizonyosodott,
hogy mindez igaz. Már régen ki kellett volna vennünk a tankönyvekből ezeket a képtelenségeket."
Hol vannak tehát ezek a dolgok? A tankönyvekben. A múzeumi kiállításokon. Még ma is. A
tudományos folyóiratok még mindig igazságként tálalják ezeket a dolgokat. Az elmúlt nyáron öt
hetet töltöttünk Ausztráliában a Teremtéstudományi Alapítvánnyal. Elmentünk az ottani Nemzeti
Múzeumba. Tanulságos élmény volt. Többször is jártunk ott. Több emberrel is vitába keveredtem
ebben a témában. Arra jártunk, és bementünk. Volt ott egy új kiállítás "Az ember eredete" címmel.
Ahogy bementünk, ez a felirat fogadott bennünket: "Az evolúció valóság". És még csak nem is
pontosan tálalták az evolúciós érveket. Ahogy ott járkáltunk a múzeumban, volt ott egy kép az
emberi embrióról, amely kihangsúlyozottan ábrázolta a kopoltyúnyílásokat. Mellesleg nem is egy
valóságos embrió képe volt, sok kép volt ott emberi embriókról, de persze nem fényképek, hanem
régimódi rajzok voltak. Mi hangosan megkérdeztük az idegenvezetőnket: "Hogy lehet az, hogy
ezek a képek még mindig itt vannak? Már évek óta tudjuk, hogy ez nem igaz." Valaki mellettünk
így szólt: "Miért, mi a baj ezekkel a képekkel?" Elmondtuk neki, mi a baj. Összegyűlt körülöttünk
egy kis csoport. "A teremtés hívei vagytok?" ? kérdezték. "Igen, ma este összejövetelt tartunk."
"Valóban? Hol?" Az Úr csodálatosan cselekszik. Mellesleg az Ausztrál Nemzeti Múzeum kitalálta,
hogyan lehet áthidalni a hiányzó láncszem problémáját. Azt mondják, hogy ötféle majom van: a
gorilla, a csimpánz, az orángután, még valami, és az ember! Mivel tehát a majmok kategóriájába
tartozunk, nem kell keresnünk a hiányzó láncszemet. Majd elkezd beszélni a közöttünk lévő

44
kapcsolatról. Van ott egy modell a kicsinyét tápláló anyáról, és egy nőstény csimpánzról is a
kölykével, talán abból a célból, hogy bemutassa a különbséget, de persze nem biztos, hogy ezért...
Majd elkezd beszélni az emberi gyermekekről. A nagy gorilláknak, mint tudjátok, sok feleségük
van. A kis gorilláknak nem jut nőstény. Az orángután monogám természetű. A csimpánzok
cserélgetik a partnereiket. Majd azt mondja, hogy az emberek mindhárom majomfajtára
hasonlítanak, vannak ilyenek is, olyanok is, valóban nagyon támogatja az erkölcsös magatartást.
Remek történet. Vajon honnan származik ez a gondolat? A tudománynak talán a legszégyenletesebb
fejezete Heckle hazugsága. Ezt az ábrát használta, amit ebben a könyvben láthattok. Így néz ki
valójában az emberi embrió az egyes fejlődési lépcsőfokokon, így rajzolták le. Figyeljétek meg,
hogy kivágták belőle a szerveket, és amit otthagytak, az egy hal farkára hasonlít. Amikor rá-
bizonyították a hazugságot, ami egyébként még az 1800-as években történt, ő így védekezett:
"Mindenki ezt csinálja". Ennek ellenére evolúciós tényként tálalták évszázadokon keresztül ezt a
hazugságot. Az első sejtet elnevezték amőba-lépcsőfoknak. Az persze igaz, hogy a meg-
termékenyítéskor ugyanolyan méretűek és formájúak vagyunk, mint egy egér, egy amőba, vagy egy
elefánt. De azért figyeljétek meg, mennyire felszínes ez az érv. Ha a külső megjelenésre nézel,
akkor ez csak egy kicsi, kerek valami, és ezt mondhatod: "Lehet, hogy tényleg úgy fejlődtünk ki..."
Miből? Valamilyen kerek dologból? Például egy márványgolyóból, vagy egy golyóscsapágyból?
Egy evolucionista ezt mondaná: "De hát a megtermékenyített petesejt belül egészen más". És
pontosan erről van szó. Még ebben a korai szakaszban is egészen mások vagyunk belül.
Különbözünk az egértől, az amőbától, az elefánttól. Mellesleg a megtermékenyített petesejt
lépcsőfokán már nem vagy része az édesanyád testének. Bármit gondolhatsz is az anya jogáról,
hogy joga van rendelkezni a saját teste fölött, de ez a jog nem terjed ki a kisbaba testére. Az egy
különálló test. Mihelyt a petesejt és a spermium találkozik, a hajad színe különbözhet az édesanyád
hajának színétől, más lehet a szemed színe, a nemed is más lehet, mint az édesanyádé, és mindez
előre be van programozva. Ekkor már nem vagy része az édesanyád testének, hanem egy különálló
emberi lény vagy. És önálló emberi lényként vannak jogaid, valakinek képviselnie kell az embriók
jogait, akik ezt saját maguk nem tudják megtenni. Ezt Dávid már 3000 évvel ezelőtt előrevetítette a
139. zsoltárban, amikor arról beszélt, hogy Isten már az anyja méhében ismerte őt. Amikor még
nem tudott beszélni, Istennek már volt egy terve róla. Beszél arról, hogy Isten szemlélte az ő
alaktalan testét, azt a kis darab agyagot, a megtermékenyített petesejtet, amelyből létrejöttünk, és
arról, hogy Isten összerakta a testét az anyja méhében. Nekünk is úgy kell erre reagálnunk, mint
neki: "Dicsérlek téged, mert gondosan és csodálatosan alkottál meg." Így kell reagálnunk, amikor
látjuk a születés előtti életet. Szomorú kötelességnek teszek eleget, amikor erről beszélek nektek. És
figyelmeztetnem kell titeket, hogy ha még soha nem tették fel nektek ezt a kérdést, előbb vagy
utóbb találkozni fogtok vele. "Hogy érted ezt? Úgy gondolod, hogy egy mindenható, szerető Isten
teremtette a világot? Akkor miért vannak rendellenességekkel született babák? Mit kezdjünk az
AIDS-szel? Miért vannak hurrikánok, tüzek, árvizek, éhínségek és járványok? Ha Isten valóban
ilyen, akkor én nem vagyok rá kíváncsi." Nekem már feltették ezt a kérdést egy ausztráliai
összejövetelen. Az egyetem egyik professzora kérdezte meg tőlem. "Te azt hiszed, hogy egy
mindenható Isten teremtett mindent? Van egy unokatestvérem, aki betegen született. Ezt hogy
magyarázod meg?" Én ezt válaszoltam: "A választ a bűn adja meg." "Méghogy a bűn ? állt fel a
professzor, majd kirohant a teremből. Ezért elhatároztam, hogy legközelebb egy kicsit másként
közelítem meg a választ. És a válaszom részben benne van ebben a könyvben: "Élet a születés
előtt", Ken már említette nektek ezt. Megpróbáltam végigmenni a tervezés bizonyítékain,
amelyeket az emberi magzaton láthatunk. És azon, hogy Isten milyen csodálatosan alkotott meg
bennünket. Beszéltem arról, hogy milyen hamis dolog az evolúció, ahogyan az emberi csecsemők
fejlődéséről beszél, és az abortuszról is beszéltem. De annak ellenére, hogy az abortusz helytelen
dolog, Isten megbocsáthatja a bűnt. Helyreállíthatja a kapcsolatunkat Vele. A következő kérdésre is
megpróbáltam megtalálni a választ. Fiatalok számára néha rettenetesen nehéz megérteni: ha Isten
kezében van minden, akkor hogy lehet az, hogy vannak olyan babák, akik rendellenességekkel

45
születnek meg? A technikai válasz erre az, hogy mutáció történt. Ezek a DNS véletlenszerű
változásai, amelynek oka lehet sugárzás, vegyi anyagok is kiválthatják, környezeti hatások,
gyógyszerek, fertőzés, és így tovább. Megváltozik a DNS kódja, és ez idézi elő a változásokat a
fejlődésben. Az egyik ilyen mutációs rendellenesség a sarlósejtes vérszegénység. Erről majd holnap
beszélünk többet. A másik ilyen rendellenesség a pigmenthiány. Alig néhány évvel ezelőtt a
genetikai könyvek 1500 ilyen betegséget és rendellenességet soroltak fel. Vannak olyan
tankönyvek, amelyek szerint a kezelésre szoruló rendellenességgel született gyermekek aránya 5
százalék. Az evolucionisták siránkoznak, és azt mondják, hogy ha ez így folytatódik, akkor
engedélyhez kell kötni a gyermeknemzést. Genetikai vizsgálatokat kell előzetesen lefolytatni. És
ugyanez a helyzet a növények és az állatok esetében is. A genetikai állománynak ez a mutációs
megterhelése rontja a genetikai minőséget. A mutációk nem magyarázzák meg a fajok eredetét,
viszont ehelyett megmagyarázzák a betegségeknek, a születési rendellenességeknek az eredetét. A
mutációk remek munkát végeznek az ilyen jellegű változások előidézésében. Technikailag nézve
tehát a mutációk idézik elő a rossz irányú változásokat, amelyeket a születési rendellenességekben
látunk. De mi ezeknek az oka? És miért engedi meg Isten? Ken az első órában végigment ezen
veletek. Isten nem így alkotta meg a világot. Isten tökéletes békében és harmóniában alkotta meg a
világot. Az volt a célja, hogy együnk az élet fájáról, és örökké éljünk. A betegségek nem
szerepeltek a tervében. De mi történt? Ősszüleink bűnbe estek. Tudjátok, a bűnt nagyon könnyű
megérteni. Vannak emberek, akik úgy vélik, hogy az eredendő bűnt nehéz megérteni. De nem így
van. Mit tett Éva? Ránézett arra a bizonyos gyümölcsre. Kívánatos volt a bölcsesség megnyeréséért.
A Sátán ezt mondta: "Csakugyan azt mondta az Isten? És te mit gondolsz? Szerintem pont az
ellenkezője az igaz." És Éva pontosan azt tette, mint amivel mi is olyan sokan küszködünk, még
keresztényként is: a saját véleményét Isten szava elé helyezte. Ránézünk valamire és ezt mondjuk:
"Nos, Isten ezt és ezt mondta. De nekem úgy tűnik, hogy pont fordítva van." És Éva úgy döntött,
hogy Isten szava helyett a saját véleményét fogadja el. Valamennyien ezt tesszük. Gyakran
szeretnénk vádolni Ádámot és Évát, és ezt mondjuk: "Miért kell szenvednünk miattuk?" Kivéve
persze azokat a dolgokat, amelyeket mi is rendszeresen elkövetünk. És a bűn miatt belépett a
világba a halál. A világ megtelt erőszakkal, megkezdődtek a mutációk, lerövidült az emberi élet
hossza, kialakultak a betegségek, a születési rendellenességek. Nem azért, mert ez volt Isten
szándéka, hanem azért, mert a bűn megrontotta azt a világot, amelyet Isten jól alkotott meg. A
születési rendellenességek tehát nem azért vannak, mert Isten így rendezte a dolgokat, hanem azért,
mert mi megrontottuk Isten tökéletesen megalkotott világát. De ne felejtsétek el, hogy nincs
közvetlen kapcsolat egy bizonyos bűn és egy bizonyos betegség között. Ez az Újszövetségből
kiolvasható. A tanítványok megkérdezték, hogy a vakon született férfi kinek a bűne miatt szenved.
Ő vétkezett, vagy a szülei? Soha ne kövessétek el ezt a hibát. Az a tény, hogy egy baba valamilyen
rendellenességgel születik, és orvosi kezelésre van szüksége, nem jelenti azt, hogy a szülei nagyobb
bűnösök, mint mi. Jézus csak egy nagyot sóhajtott, és ezt felelte: Sem ő, sem a szülei. Vagyis nem
egy konkrét bűn miatt született vakon. "Azért történt, hogy nyilvánvaló legyen rajta keresztül Isten
hatalma." Ez izgalmas. Egy másik helyen ezt mondja: "Ne gondoljátok, hogy azok az emberek,
akikre rászakadt a torony Siloámban, nagyobb bűnösök, mint más." Általában véve a bűn idézte elő
az összes bajt. De van egy jó hír: Isten fel tudja használni a mi gyengeségeinket arra, hogy
megmutassa az Ő erejét. Ez az ember vakon született, mindenki ismerte, hiszen már negyven éve
ott koldult. Az emberek mindent tudtak róla, és Jézus meggyógyította őt. És mi történt, amikor
Jézus meggyógyította őt? Talán ezt mondta? “Adós vagy nekem 40 évvel. 40 évig vak voltam.
Most kötelességed, hogy gazdaggá tegyél. Ezt és ezt kell tenned. Elvégre te alkottál engem.”
Semmi ilyesmit nem mondott. Inkább örült annak, hogy Isten meggyógyította. Ez egy hatalmas
bizonyságtétel volt. Mindenki tudhatta, hogy nem szélhámosság. És amikor beidézték a Szanhedrin
elé, akkor bizonyságot tett a nemzet vezetőinek. És így szólt a jó hír: “Én most egy degenerált
mutánsokból álló hallgatóságnak beszélek. Nemcsak az uszkár és a bulldog ilyen. Az emberek is
ilyenek. De tudjátok, mit mondok? Egy degenerált mutáns beszél most hozzátok. Az csak egy

46
közös megegyezés, hogy normálisnak mondjuk egymást. Mindenkinek vannak genetikai defektusai
és terhei. Ha belenézhetnétek valami varázstükörbe, amely meg tudná mutatni, mi van bennetek,
akkor láthatnátok, milyen jellegzetességeket örököltetek a szüleitektől. Meg lennétek rémülve. És
láthatnátok, mit örököltetek a korábbi őseitektől. Az a szerencse, hogy a két ágról örökölt
defektusok nem mindig találkoznak, ezért viszonylag normálisnak nézünk ki. De tudjátok, mi az
érdekes? Azokat a dolgokat, amelyeket a gyengeségeinknek tekintünk, Isten fel tudja használni
arra, hogy megmutassa az Ő erejét. Ezt még Pál apostol is megtapasztalta. Volt valamilyen
problémája, nem tudjuk, mi volt az, de azt tudjuk, hogy nagyon szeretett volna ettől megszabadulni.
Imádkozott, de Isten ezt mondta: “Nem, elég néked az én kegyelmem.” Megtörténik, hogy Isten a
kezébe veszi a gyengeségeinket, és megmutatja rajtuk az erejét. De itt nincs vége a történetnek.
Jézus ebben az esetben meggyógyította a vakot, és ez csodálatos volt. De ez az igazi gyógyulás? A
vak látni kezdett, de ez olyan, mint amikor megfoltozunk valamit. Eljön az idő, amikor Jézus
mindenkit meggyógyít, örökre. Sokan imádkozunk gyógyulásért, amikor rosszul érezzük magunkat,
de ilyenkor nem az igazi gyógyulásra gondolunk, csak valami toldozás-foldozásra, hogy valahogy
tovább tudjunk sántikálni az élet útjain. Azt hiszem, Pál apostol ezt megértette. Az igazi gyógyulás
az lesz, amikor megdicsőült testet kapunk. Nem lesz több halál, könny és fájdalom. Isten helyreállít
minket az örökkévaló életre. És akkor örökre egészségesek leszünk. Bármilyen csodálatos dolog is
egy baba megszületése, ennél sokkal csodálatosabb dolog az újjászületés. Minden defektus, ami ott
van bennünk, ami itt van a világban, el fog múlni. Krisztus a győztes. A farkas és a bárány együtt
fog heverészni. Feltámadunk egy új életre. Ez csodálatos hír. Vajon miért nem hiszi el ezt
mindenki? Egyszer részt vettem egy televíziós műsorban, Kanadában. Ez egy nagyon jól
megszerkesztett műsor volt, nagyszerű volt azok számára, akik a teremtésben hisznek. Párbeszéd
folyt a teremtésben hívők és az evolucionisták között, és az egyik evolucionista ezt mondta:
“Nagyszerű lenne azt hinni, hogy Isten alkotott bennünket, és hogy mindenkinek van valami
rendeltetése. És hogy Isten teremtette a világot azért, hogy benépesítsük és a gondját viseljük. Ez
egy csodálatos történet lenne.” És igaza is van, ez egy csodálatos történet. Ezt olvashatjuk a
Teremtés könyvében. De aztán ezt mondta: “Mindaz, amit az iskolában tanultam, arról győzött meg
engem, hogy ez a nézet téves.” És az egész program során végig nagyon szomorú volt. Ezt mondta:
“Az ember a jelek szerint ki fog halni.” Azt mondta, még nem lehet tudni, melyik faj fogja átvenni
a helyét. És azt is mondta, hogy ez azért van, mert végül a halál fog győzni. De az Ige azt mondja,
hogy az élet fog győzni. Az az élet, amely Krisztusban a mienk. Vajon miért utasította el ezt a
csodálatos üzenetet? Azért, mert tévesen meggyőzték őt arról, hogy a fosszíliák azt mutatják, hogy
az ember nem Isten képmása, nem teremtmény, hanem majomszerű lényekből fejlődött ki. És a
legtöbben tudjátok, hogy az első fosszília nagy érdeklődést váltott ki, ez volt az úgynevezett
neandervölgyi ember, akit valaha barlangi embernek neveztek népszerű néven. A neandervölgyit
általában robusztus, hordómellű, hajlott lábú szörnyetegként szokták lerajzolni. Így ábrázolják őket
a múzeumokban. Azt azonban elfelejtik megmondani, hogy a neandervölgyi agytérfogata valamivel
nagyobb volt, mint a mai átlagos amerikai vagy európai ember agytérfogata. Csodálatos barlangi
művészetet fejlesztettek ki, háromdimenziós perspektívában rajzoltak, meg ilyesmi. Szerény
véleményem szerint a rajzaik sokkal jobbak, mint a modern festmények. Hittek a túlvilági életben,
volt egy kultúrájuk. Ugyanabban az időben éltek, mint a magasabb, egyenes tartású Cro-Magnon-i
emberek. A neandervölgyiek vaskos, erőteljes emberek voltak, de ma is él nagyon sok ilyen
testalkatú ember. A múzeumi kiállítások alapján úgy tűnik, hogy nagyon sok csontbetegségben
szenvedtek: reuma, arthritis, ezenkívül jód- és B-vitaminhiány látszik rajtuk. De a normális
neandervölgyiek, akiket a tengerparti vidékeken találtak, pontosan olyan egészségesek, mint sok
mai robosztus ember. Az evolucionisták már átminősítették őket homo sapiens-szé, ugyanaz a
tudományos nevük, mint nekünk. Teljesen normális emberek voltak. Legközelebb ha valaki felteszi
nektek a kérdést: “Akkor hogyan illeszkednek bele a barlangi emberek a képbe?”, mondjátok ezt:
“A barlangi emberek normális emberek voltak, akik barlangokban laktak. Egy időben San Diego-
ban éltem. Annyira drágák ott a házak, hogy nem is tűnt rossz ötletnek egy barlangban lakni.

47
Legalábbis addig, amíg nem jön egy tűz, vagy egy árvíz. Nincs ebben semmi unintelligens dolog.
Hadd tegyek fel még egy kérdést: Akkor mi a helyzet a kőkorszakkal? Erre vajon mi lehet a válasz?
A kőkorszak most van. Ma is nagyon sok törzs él a földön, amelyik még mindig a kőkorszakban él,
és kőből készítik a szerszámaikat. Figyeljétek meg, mennyire irányítani tudom a gondolkodásotokat
azzal, ahogyan felteszem a kérdést. Mikor volt a kőkorszak, pedig ezt kellene kérdeznem: Hol van a
kőkorszak. A kőkorszaki kultúrák ma is megtalálhatók a földön. A kőkorszak nem a majomszerű
lények és a modern ember közötti fejlődés egyik állomása. Sok esetben tudjuk, mi történt. Az
emberek szigorúbb körülmények közé kerültek, és elveszítették azt, amivel korábban rendelkeztek.
Ugyanez elmondható az amerikai telepesekre, akik Európából kivándoroltak. Néhány évvel ezelőtt
volt egy érdekes helyzet. Néhányan talán hallottátok a “Tasiday” nép történetét, akiket a Fülöp-
szigeteken találtak, egy kőkorszaki nép volt. A National Geographic nagyon fellelkesült, evolúciós
históriákkal nagyon könnyű ennek a lapnak a stábját fellelkesíteni. Odamentek, lefilmezték őket,
ezt a csodálatos kőkorszaki törzset, akik harmóniában élnek a természettel. Nem volt szavuk a
háború, a kapzsiság vagy a gyűlölet kifejezésére, csodálatos, ugye? És mi történt? Kiderült, hogy
ezt a népet a kormány ügynökei kényszerítették arra, hogy úgy tegyenek, mintha a kőkorszakban
élnének, a National Geographic megtévesztésére, hogy kicsalhassanak tőlük egy csomó pénzt. Ha a
részletek érdekelnek, akkor inkább a Creation magazint olvasd el. Ne menj el innen, mielőtt elő
nem fizetsz rá. És ez csak egy az érdekes történetek közül. Már színesben jelenik meg, és elmondja
ezt a történetet is. Az európai sajtó, amelyet megtévesztettek, magyarázkodásra kényszerült: Mi
hittünk ezeknek az embereknek. Az amerikai sajtó soha nem magyarázkodott, nem hátrált meg,
mert remélték, hogy megússzák a dolgot. És ez nem az egyetlen ilyen ügy. Nagyon meglepődtem,
amikor ezeket olvastam. Ken beszélt nektek arról, hogy nemrégen még más embereket is előemberi
hiányzó láncszemeknek tekintettek, a neandervölgyiekhez hasonlóan. Beszélt arról, hogy a
feketéket is alacsonyabbrendű lényeknek, egy hiányzó láncszemnek tekintették. És ez 1980.
áprilisában újra megjelent a Természettörténet című folyóiratban, előkerült a húszas és harmincas
évekből, amikor eredetileg kitalálták. És egy híres evolucionista, aki állítólag egy pártatlan
zoológus, azt mondja, hogy ha idejönne valaki a Marsról, akkor joggal hihetné azt, hogy különböző
emberfajok élnek, a fejlődés különböző lépcsőfokain. És hogy egy felnőtt néger átlagos
intelligenciaszintje megegyezik egy 11 éves homo sapiens intelligenciaszintjével. Nem is lenne
szabad azonos fajnak tekinteni bennünket. És beszélt arról a bánásmódról, amelyekben a
bennszülöttek részesültek. A feleségemnek a kezébe került egy újság, amelyet az egyik testvére
még 1925-ből megmentett. Volt benne egy kép az ausztrál bennszülöttekről. Megtalálták a hiányzó
láncszemet Ausztráliában. Nagy örömömre szolgált, hogy több alkalommal is elmehettem
Ausztráliába, és beszélhettem több gyülekezetben a nyugati részen, ahol az emberek fele
bennszülött. És nem egyszerűen emberi lények, hanem ők viszik el Krisztus üzenetét a kontinens
többi részébe. A kereszténység ugrásszerűen terjed a bennszülöttek között. Van egy történetük,
amely szerint egy nagy özönvíz után kerültek a szigetre. És ha bizonyságot teszünk nekik annak
alapján, amit a Teremtés könyvének első fejezeteiben olvasunk, és elmondjuk, hogy nekünk is
ugyanazok az emberek voltak az őseink, mint nekik, csak ők megváltoztak, akkor lehet rajtuk látni,
hogy ezt tudják. Nagyon erőteljesen lehet bizonyságot tenni nekik ebből kiindulva. A legszomorúbb
dolog, amit velük kapcsolatban hallottam, az a tasmániai bennszülöttek története. Tasmánia egy
sziget Ausztráliától délre. Az emberek láncot formáltak, és legyilkolták a bennszülötteket. Sok
problémát okoztak a farmoknak, ellopták a csirkéket, és így tovább. A kártevőkkel együtt őket is
irtották. Az utolsó életben maradt tasmániai egy Kruganinia nevű nő volt. Utolsó kívánsága az volt,
hogy miután meghal, temessék el az övéi közé, ne balzsamozzák be, és ne állítsák ki a múzeumban,
mint egy faj egy példányát. Miután meghalt, bebalzsamozták és elszállították egy múzeumba,
kiállítási darabnak. Ha valaki nem ember, annak nem lehet utolsó kívánsága. Ma már tudjuk, hogy
ez a gondolat súlyos tévedés volt. Ennek ellenére óriási hatást gyakorolt a második világháborúra.
Hitler úgy gondolta, hogy a legnagyszerűbb tudományos nézeteket vallja, amikor megpróbál
létrehozni egy felsőbbrendű fajt. Átültette a gyakorlatba az evolúciót, a győztesnek kijár a

48
kényeztetés, meg ilyesmi. Egy másik lelet, amely megtévesztette a szakértőket, az a Piltdown-i
ember volt. Miután a neandervölgyi népszerűvé vált, a következő, amely a színre lépett, a piltdown-
i ember volt. 1912-ben fedezték fel, vagy úgy is mondhatnám, hogy találták ki. Találtak egy
koponyadarabot és egy alsó állkapcsot. Ma már tudjuk, hogy szándékosan bekenték valamivel,
hogy réginek tűnjön. De több mint negyven éven keresztül bolonddá tette a szakértőket. Csak
gondoljatok bele. Több mint negyven éven keresztül valami ilyesmi állt a tankönyvekben: Hihetsz
ugyan a teremtésben, ha akarsz, de a tények az evolúció oldalán állnak. Mint kiderült, a tény az
volt, hogy egy majom állkapcsát és egy emberi koponyának egy darabját bekenték valamivel, hogy
réginek tűnjön, a fogakat egy kicsit megreszelgették, behoztak Afrikából állati fosszíliákat, csak
azért, hogy úgy tűnjön, hogy fosszília-lelőhelyet találtak. Az emberek néha felteszik a kérdést:
valóban lehetséges lenne, hogy az evolúció szakértői ekkorát tévednek egy ennyire fontos
kérdésben, mint az ember eredete? A válasz az, hogy igen. És ez nem az első alkalom volt. Ken
beszélt nektek a nebraskai emberről, amelyet egyetlen fog alapján találtak ki. Aztán kiderült, hogy a
fog egy kihalt sertésfaj foga volt. Ennek ellenére az evolucionisták ezzel próbálták meggyőzni a
közvéleményt a Scopes-per idején. Az ember nem gondolná, hogy tudósok képesek egyetlen fog
alapján ilyen következtetéseket levonni. De csak 1979-ben, sok évvel a Scopes-per után ismerték
be, hogy a Ramapithecus nem tartozik az ember őseinek sorába. Ez a gondolat nagyon népszerű
volt abban az időben, amikor középiskolába jártam. Mellesleg ez a kis cikk az egyik ilyen lényről
szól, egy négylábú majomról, aztán egy felegyenesedve járó majomról, ami egyre jobban felegye-
nesedik, majd ez lesz belőle. Vajon honnan tudhatják, hogy a Ramapithecus felegyenesedve járt?
Egyetlen fog és állkapocs alapján. És ezt nevezik tudománynak. Ha meg akarod ismerni egy állat
testtartását, akkor nézz bele a szájába... Ebben az esetben az egyik fogat nem találták meg. Nem
találták meg a metszőfogat. De a helye nagyon kicsi volt, és azt feltételezték, hogy a kicsi lyuk egy
kicsi metszőfogat jelent. Ha a metszőfog kicsi volt, akkor a lény nem tudott a fogával harcolni vagy
védekezni. Ha a fogát nem tudta használni, akkor bizonyára fegyvereket használt. Ha fegyvereket
használt, akkor keze is volt, amivel megfoghatta. És ha a kezében fegyver volt, akkor nyilván
felegyenesedve járt... Izgalmas dolog, de aztán megtalálták a koponya többi részét is. Találtak egy
csomó csontszilánkot, és a Ramapithecusból megint majom lett, egy szőrös majom, amelynek
nincs semmi jelentősége. A legtöbb bizonyítékot, amelyet az iskolában tanultunk, maguk az
evolucionisták törölték a listáról. Az az egy, amely még mindig nagy publicitást kap, és amelyik
Lucy névre hallgat, az Australopitecus. 1975-ben fedezte fel Donald Johannson csoportja Kelet-
Afrikában. De több mint hét éven keresztül senkinek, még az evolucionistáknak sem engedte meg,
hogy megvizsgálják a csontokat. Időközben híres ember lett belőle, és Lucy belekerült a
tankönyvekbe. Amikor más evolucionisták végre megvizsgálhatták a csontokat, ezt mondták: Hé,
nem vetted észre az ujjak görbületét? És ezt sem vetted észre? Meg ezt sem? És egy evolucionista
leleplezte, hogy Lucy egy csimpánzfaj tagja, amelyik az esőerdőben él. De ha felhívsz egy újságot,
és ezt mondod: Találtam egy csimpánzcsontot Afrikában, attól aligha leszel híres ember. Ha híres
akarsz lenni, akkor valami mást kell csinálnod. És Lucyból is egy szőrös csimpánz lett, aminek
nincs semmi jelentősége. Ennek egyik oka az, hogy az alatt a réteg alatt, ahol Lucyt megtalálták, ta-
láltak egy réteget, ahol majomcsontok és emberi csontok is vannak. Az egyik felfedező Mary Leaky
volt. A Leaky család híres arról, hogy mélyen hisznek az evolúcióban. De másokkal ellentétben én
nagyon tisztelem őket. Valóban azért voltak ott, hogy csontokat és nyomokat keressenek. És amikor
Mary felfedezte ezeket a nyomokat Afrikában, nagyon megdöbbent. Hallottam, amikor az első
jelentést elmondta erről San Diego-ban. “Emberi nyomoknak tűntek” – mondta. A National
Geographic cikkében, amely erről megjelent, azt írták, hogy csalás az egész. Hogy mi mindent
összehordtak, hogy ezt bebizonyítsák. Egy tudós úgy döntött, hogy elvégez egy kísérletet. Kibérelt
egy táncoló medvét egy cirkusztól, hogy ugráljon a sárban. Azt akarta megtudni, hogy a nyomok
medvétől származnak-e, vagy embertől. De van egy megdöbbentő hírem az evolucionisták számára.
A nyomok embertől származnak. Mary Leaky és a fia továbbra is emberi nyomoknak tartja ezeket.
Alattuk emberi csontszilánkok vannak, sokkal mélyebben, mint ahol Lucyt megtalálták, és ezeket

49
egy evolucionista fedezte fel. A bizonyítékok egy része szerepel ebben az új könyvben, nagyon
érdekes olvasmány, az a címe, hogy “A vitatott csontok”. A szerző jó ideig a Nemzetközi
Teremtéskutatási Központ kaliforniai csapatában dolgozott. Éveken keresztül együtt tartottunk
előadásokat. Kiemelkedő személyiségnek tartom őt. Rengeteg kutatást végeztek ebben a témában.
A könyv fantasztikus képet ad arról, hogy mi is az, amit valójában találtak, és megcáfolhatatlanul
bizonyítja, hogy a majom és az ember mindig is különálló faj volt, olyan érzés, mintha a Biblia első
fejezeteit olvasnád. Ezt maguk az evolucionisták is belátják. Ez azon a konferencián történt,
amelyről Ken korábban beszélt nektek. Egy másik alkalommal nem a genetikáról beszélgettek,
hanem a fosszíliákról. A konferencia lényegét így foglalták össze: A hiányzó láncszem az ember és
a majom között, amelynek hiánya – megjegyzem, ez jóval Lucy felfedezése után történt, de még
mindig azt mondják, hogy a hiányzó láncszem az ember és a majom között még mindig hiányzik. A
helyzet az, hogy egyetlen dolgot tudunk a hiányzó láncszemekről: azt, hogy hiányoznak. Találó
elnevezés. Tehát: A hiányzó láncszem az ember és a majom között, amelynek hiánya annyira
vigasztaló volt a vallási fundamentalisták számára egészen Darwin kora óta, és miért ne lenne
vigasztaló? Végig igazunk volt. Ennek valóban a vigasztalás forrásának kell lennie a számomra. De
mi a helyzet a majom és az ember közötti láncszemmel? Nos, ez nem egyéb, mint egy fantom, egy
kísértet, egy kitalált lény. Emlékeztek még a középiskolai órákra? A tanár bejött, és így szólt: Ma
az evolúció elméletéről fogok nektek beszélni. Ez egy olyan elmélet, amely egy fantomra épül. Ezt
mondta? Nem. Megpróbálta úgy beállítani a dolgot, mintha tényekre épülne. De mi történt? A
fosszíliákból hiányoznak a láncszemek. És ez nem kivétel, hanem általános szabály. Minél inkább
keresik az evolucionista tudódok a láncszemeket a fajok között, annál csalódottabbak lesznek.
Egyikük így fogalmazott: “Darwin azt mondta, hogy nincs bizonyítékunk az evolúcióra. A
fosszíliák talán a legmeggyőzőbb és legsúlyosabb érvek az evolúció ellen. És ma, 125 évvel
később, más evolucionisták azt mondják, hogy ma még sokkal rosszabb a helyzet. A részletesebb
ismeretek miatt sok evolúciós esetet törölnünk vagy módosítanunk kellett, mint például az észak-
amerikai ló esetében.” Úgyhogy legyetek állhatatosak. Mindig találtok valamit az újságban, amely
mintha az evolúciót támasztaná alá, de ha türelmesen vártok, be fog bizonyosodni, hogy a Bibliának
igaza van. Összefoglalva: maguk az evolucionisták fogalmaztak így az említett konferencián: A
fosszíliák bizonyítékai pontosan a klasszikus darwinizmus ellenkezőjét bizonyítják, az ellenkezőjét
annak, amit a legtöbb ember a középiskolában tanult. Ezért tehát mindazt, amit az iskolában
tanítanak, már az evolúció hívei sem hiszik. Ha tehát a bizonyítékok az evolúció ellen szólnak,
akkor mire utalnak? Szerintem a teremtés valóságára. És nemcsak a csontok. Ne felejtsétek el, hogy
nagyon sok közös vonás van bennünk az állatokkal. Ezt maga Isten mondja nekünk. Mi is teremt-
mények vagyunk. Mi is porból lettünk. Ugyanazt a levegőt lélegezzük be, mint a majmok.
Ugyanazt az ételt esszük, mint a majmok. Nekünk is vannak izmaink, csontjaink, és így tovább.
Nyilvánvaló, hogy sok közös jellemvonásunk van, mert ugyanaz az Isten teremtett bennünket, hogy
hasonló módon éljünk. Ugyanakkor határozott különbözőségek is vannak bennünk. Az egyik dolog,
ami a majmokból hiányzik, az a beszéd képessége. Nem lehet őket megtanítani arra, hogy mondják
ezt: Kaphatnék egy banánt? Semmi ilyesmit nem mondanak. Meg lehet őket tanítani egy
jelbeszédre, vagy arra, hogy nyomjanak le egy billentyűt az írógépen. A csimpánz azt meg tudja
tenni, hogy leüt egy billentyűt, ami azt jelenti, hogy: Kaphatnék egy... akármit, akár egy banánt,
akár azt, hogy szeretne egy kicsit sétálni, vagy bármi mást. De csak annyit tud mondani, hogy
*****, körülbelül ilyen hangokat ad ki magából. Ezért tehát nagyon más, mint mi. Mikor láttad
utoljára, hogy egy csimpánz újságot olvas? Vagy hogy Clinton elnök gazdasági csomagterve miatt
aggódik, vagy az egészségbiztosítási reformon töpreng, vagy esetleg az ózonréteggel kapcsolatos
esélyeket mérlegeli? Az Ige szerint az egyik dolog, amely megkülönböztet bennünket az állatoktól,
az az, hogy Isten beültette az örökkévalóság gondolatát az elménkbe. Megragadhatjuk a hosszú távú
célokat, tudhatunk dolgokat, kérdéseket tehetünk fel a kezdetről és a végről, de csak úgy
ismerhetjük meg a válaszokat, hogy ha keressük Istent. Arra lettünk teremtve, hogy
kommunikáljunk Istennel. És ez csodálatos. Az Édenkert egyik jellegzetessége az volt, hogy Isten a

50
hűvös alkonyatkor megjelent ott, hogy beszélgessen Ádámmal és Évával. Arra teremtett minket,
hogy közösségben éljünk Vele. A bűn megszakította a kommunikációt Istennel. De dicsőség legyen
Istennek, mert nem kell megmaradnunk a bűnben. Jézus megfizette bűneink árát, hogy
feltámasszon bennünket egy új életre. És sejthetitek, hogy konferenciánk témáját feleségem
szavaival élve így lehet összefoglalni: Amit Isten világában látunk, az megegyezik azzal, amit Isten
Igéjében olvasunk. így minden csodálatos ígéret a miénk lehet. Jézus ezt így fogalmazta meg: Ha
földi dolgokról beszélek nektek, és nem hisztek, mimódon hisztek majd, ha a mennyei dolgokról
beszélek nektek? Az örömhír úgy szól, hogy bízhatunk Istenben a földi dolgok tekintetében, és ez
azt is jelenti, hogy a Biblia csodálatos ígéretei is a mieink. Honnan tudhatjuk, hogy Krisztus fel tud
minket támasztani az idők végén? Onnan, hogy Ő teremtett minket. Ő alkotott bennünket a föld
porából. Ő volt az, aki szólt, és Lázár kijött a sírból. Mi a bizonyíték arra, hogy Shirley Maclaine
már 25 alkalommal reinkarnálódott? Meg kellene kérni, hogy tartson egy kis demonstrációt, mint
Jézus is tette, hogy láthassuk, valóban rendelkezik azzal a hatalommal, amelyről beszél... Én egy
kicsit mást mondok, mint ő. Olyan Istenünk van, Aki rendelkezik hatalommal ahhoz, hogy
megtegye, amit megígért. A Biblia minden csodálatos ígérete a miénk. Ezért nagyon szeretném
megosztani Dr. Swendennel mindezeket a dolgokat, hogy felismerhesse, milyen csodálatos a Biblia
üzenete. És a jó hír az, hogy mindez valóban igaz.

A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

Válaszok a Teremtés könyvében
5. előadás: A Teremtés könyve és a nemzetek romlása
I. Rész
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Azzal szeretném elkezdeni ezt a témát, hogy felhívom a figyelmeteket két bibliaversre. A II.
Korinthus 11:3-ra és a 11. zsoltár 3. versére. Ha itt van a Bibliátok, keressétek ki ti is. A II.
Korinthus 11:3-ban egy figyelmeztetést olvasunk. Szerintem az egyház figyelmen kívül hagyta ezt
a figyelmeztetést. Pedig erre oda kell figyelni. Pál figyelmezteti az egyházat. Ha odafigyeltünk
volna arra, amit Pál itt mond, akkor lehet, hogy most nem lennénk ma ebben a helyzetben, amikor
azt látjuk, hogy az egész társadalmat áthatja az evolúció gondolata, az egyház tele van problémával,
és így tovább. A II. Korinthus 11:3-ban Pál ezt mondja: “Félek azonban, hogy amiként a kígyó a
maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a
Krisztus iránti egyenességtől.” Hadd ismételjem meg: “Félek azonban, hogy amiként a kígyó a
maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a
Krisztus iránti egyenességtől.” Pál itt ezt mondja nekünk: “Figyelmeztetlek titeket, hogy a Sátán
ugyanazt a módszert használja veletek szemben, mint amit Évával szemben alkalmazott, hogy elérje
azt, hogy ne higgyetek Isten Igéjében.” Mellesleg ha meg akarjuk tudni, mi ez a módszer, hova kell
fordulnunk? Melyik könyvhöz? Hát a Teremtés könyvéhez. Meglepő, ugye? Vissza a Teremtés
könyvéhez. A Teremtés könyve 3. rész 1. versében ezt olvassuk: “A kígyó pedig ravaszabb vala

51
minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt
mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Egyébként ezzel tévesen idézte Istent.
Isten nem ezt mondta. Ő csak egy fáról beszélt. Ez a félreértelmezés annyira jellemző. És nem
érdekes, hogy gyakran mi is könnyen félreértelmezzük a Bibliát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne
úgy olvassuk a Bibliát, ahogyan az meg van írva. A legutolsó előadás után több kérdést is feltettek
nekem, mint például ezt: “Mit akar az jelenteni, hogy Kain kiment Nód földjére, és ott vett
magának feleséget?” Olvassátok el a Bibliát. Ott nem ez van leírva. A Biblia azt mondja, hogy Kain
kiment Nód földjére, és ott “ismerte” az ő feleségét, vagyis szexuális kapcsolata volt vele. De amint
Kálvin mondja a Kálvini Kommentárokban, már akkor is volt felesége, amikor kiment Nód
földjére. Tudjátok, a Bibliát nagyon figyelmesen kell olvasnunk. És ügyelnünk kell arra, hogy azt
értsük ki belőle, ami ott le van írva. A Sátán természetesen félremagyarázza Isten szavait. És az első
két embernek ezt észre kellett volna vennie. De mit tesz a Sátán? Így foglalhatnánk össze:
“Csakugyan azt mondta az Isten? Csakugyan azt mondta az Isten?” Valami nagyon csalafinta
dolgot tesz. Ez egy pszichológiai trükk, amit ma mindenhol használnak. Kételkedést idéz elő
bennük, mert a kételkedés, ami végső soron nagyon alattomos dolog, elvezethet a hitetlenséghez.
Ezt a pszichológiai trükköt minden választásnál felhasználják. Ha sikerül kételkedést támasztaniuk
az ellenfél becsületességével kapcsolatban, akkor az emberek nem fognak neki hinni. Bizonyára
már hallottátok ezt a régi mondást: “Ha elég sok sarat dobsz rá, végül csak ráragad.” És ezt gyakran
alkalmazzák választások során, amikor mindent elmondanak az ellenfélről, hogy az emberek
kételkedni kezdjenek a becsületességében, és ne higgyenek neki. És amint bejártam a világ sok
részét, nagyon sok kételkedést láttam a keresztény egyházban a Teremtés könyvével kapcsolatban.
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy Ádámot porból alkotta? Csakugyan beszélt Isten az
özönvízről? Csakugyan azt mondta az Isten, hogy Évát Ádám oldalbordájából alkotta meg?
Csakugyan mondta Isten a hat napot? Csakugyan mondta Isten ezt meg ezt? Egyszer egy pap ezt
mondta nekem: “Szerintem a por azt a majmot jelképezi, amelybe Isten az életnek lelkét
belelehelte, és amelyből az ember létrejött.” Én erre ezt mondtam: “Ez nagyon meglepő. A Biblia
azt mondja, hogy porból vétettünk és porrá leszünk. Amikor meghalunk tehát, akkor majom lesz
belőlünk” Vannak emberek, akik ezt mondják nekem: “Igazából az a fontos, amit a Teremtés
könyve jelent, amit mondani akar.” De ha én valamit akarok mondani, akkor azt kell kimondanom,
amit ki akarok fejezni. Szerintetek mi lenne, ha ezt a teológiát alkalmaznánk a közlekedésre?
Odaérsz egy stoptáblához, az mit jelent? Azt hogy meg kell állni. Mit mondanak a liberális
teológusok? “Ez igazából azt jelenti, hogy menj.” Nagyon sok liberális teológus közlekedik az
egyház útjain. Jól teszitek, ha elkerülitek őket. A közelmúltban egyszer egy alkalomra mentem az
autómmal, és késésben voltam. És tudjátok, gyorsabban hajtottam, mint szabad lett volna. Aki ott
ült mellettem, így szólt: “Ugye tudod, hogy most szabálytalanul vezetsz?” Én erre ezt feleltem: “Én
most egy liberális teológus vagyok.” Ő így felelt: “Ez nagyon szép. De mit csinálsz, ha megállít egy
evangéliumi zsaru?”... Magamban ezt gondoltam: “Jobb lesz egy kicsit lelassítani, mert ha a rendőr
megbüntet, azt szó szerint kell értelmeznem”. Nem bánhatok úgy a büntetőcédulával, mint sok
keresztény a Teremtés könyvével, mert a végén még a sitten találom magam. De sajnos sok ember
ezt a filozófiát alkalmazza a Teremtés könyvére. A Biblia azt akarja mondani, ami ott le van írva. A
Biblia dönti el, mi az igazság. Én most ezt mondom nektek: ha nem hisztek a Teremtés könyvében,
ha nem hiszitek el úgy, ahogy az le van írva, akkor végül a Biblia többi részét sem fogjátok elhinni.
Más szavakkal: ha elkezdtek kételkedni a kezdetekről szóló alapvető könyvben, akkor végül a
Biblia többi részében is kételkedni fogtok, és azt sem fogjátok elhinni. És szerintem pontosan ez
történt. Mert nagyon sok kételkedést lehet tapasztalni a Bibliával kapcsolatban az egész világon.
Beszéltem teológiai főiskolákon és olyan helyeken, ahol nyilvánosan nem beszélhettem, csak
titokban, a pincében. És miközben beszéltem, a professzorok szinte csikorgatták a fogukat. És azt
tapasztaltam, hogy nem hisznek Jézus feltámadásában, nem hisznek abban, hogy szűztől született,
és így tovább. A mi nemzetünkben, a mi gyülekezeteinkben is nagyon sok kételkedés tapasztalható
a Bibliával kapcsolatban. És kételkednek a Teremtés könyvében is. És amint már mondtam, ez oda

52
vezet, hogy a Biblia többi részében sem fognak hinni. A másik igevers, amit meg akartam mutatni,
a 11. Zsoltár 3. verse: “Mikor a fundamentumok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?” Hadd
magyarázzam ezt meg. Vegyünk egy tipikus amerikai házat! Bocsánat... Ez egy tipikus amerikai
ház. Sok mindent megtanultam a kultúrátokról, mióta itt élek, de vegyünk egy tipikus kaliforniai
házat a nagy földrengés után, amitől annyira félnek Kaliforniában. Félünk a földrengéstől, ugye?
De Kaliforniában nagyon sokszor van földrengés. Először nagyon megijedtem a földrengéstől.
Emlékeztek, mi történt San Franciscóban, amikor földrengés volt? Elpusztult minden autópálya,
minden épület. Ha az alapok elpusztulnak, akkor az épület is összeomlik. Nézzétek meg ezt a képet,
aztán pedig ezt. Vessünk egy pillantást az amerikai nemzetre, az ausztrál nemzetre, az angol
nemzetre, mert hiszem, hogy az épületek összeomlása jellemző a kereszténység állapotára is.
Növekszik az abortuszok száma, terjed a homoszexuális életmód, a törvénytelenség, az eutanázia,
az öngyilkosság és a keresztény-ellenesség. A keresztényeket egyre inkább negatív figuráknak
tekintik. Még Amerikában is, amely valamikor a világ legnagyobb keresztény nemzete volt, a
keresztényeket egyre inkább ellenségnek tekintik. Mi történt a nemzettel? Mi történt az angol
nemzettel? Valamikor régen a keresztény eszmék uralkodtak, de mára a bibliai kereszténységnek
csak a nyomai maradtak meg. Összeomlófélben van az épület. És miért? Azért, mert az alapokat
elpusztították. Mit tehet ilyenkor az igaz ember? Ha elpusztítjuk az alapokat, akkor
végeredményben az épületet pusztítjuk el. Hadd illusztráljam ezt az Igéből. A Máté 19-ben, amikor
Jézust megkérdezik a válásról, mit mond Jézus? Máté 19, 4-5: “Ő pedig felelvén monda: Nem
olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket? És ezt mondá:
Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy
testté.” Mellesleg honnan idézte ezt Jézus? Hát a Teremtés könyvéből. Mózes első könyvének 1.
rész 27. versét és a 2. rész 24. versét idézte. Ezt azért hangsúlyozom, mert sok ember ezt mondja:
“Ó, az első és a második rész, az két különálló történet, két ellentmondásos beszámoló a
teremtésről.” Ez képtelenség. Vannak teológusok, akik ezt tanítják. Sok pásztor ezt mondja: “Én
nem hiszek a Teremtés könyvében. Az első és a második rész két különálló történet.” De egy
pillanat. Amikor Jézus a férfiról és a nőről, két konkrét személyről beszélt, mint a házasság
alapjáról, akkor az első és a második részből idézett, és ugyanarról a férfiról és nőről beszélt. Jézus
nyilvánvalóan nem hitte azt, hogy a két beszámoló ellentmond egymásnak, hanem úgy gondolta,
hogy kiegészíti egymást. A helyzet az, hogy az első rész egy széles rálátást adó beszámoló. Időrendi
sorrendben beszámol az eseményekről. A második rész az első rész bizonyos aspektusaira
összpontosít, részletesebben beszámol ezekről a szempontokról, például a férfi és a nő teremtéséről,
és az Édenkert megteremtéséről, hogy előkészítse a bűnbeesésről szóló beszámolót. Aztán a
harmadik rész megint valami másra összpontosít, a jó és a gonosz tudásának fájára, az ember
bukására, és az ott történtekre. Nagyon könnyen érthető beszámolók ezek, és teljes mértékben
összhangban állnak azzal, amit Jézus a Máté 19-ben tesz. Jézus ezt mondta: “Ha meg akarjátok
érteni a házasság értelmét, akkor vissza kell mennetek a házasság alapjaihoz, a Teremtés
könyvéhez, mivel a dolgok értelme az eredetükben van elrejtve.” És ha szeretnétek megérteni,
miről szól a házasság, akkor menjetek vissza a Teremtés könyvéhez. És mit mond Jézus: “Nem
olvastátok? Nem olvastátok?” Micsoda kijelentés! Nekem ez nagyon tetszik. Isten Igéjének
tekintélyét hangsúlyozza. És hányszor olvassuk az Újszövetségben ezt: “Meg van írva.” Emlékeztek
arra, amikor a gonosz megkísértette Jézust? Mi volt mindig a válasza? Meg van írva. Isten Igéjének
tekintélyére hivatkozott. Ide kell visszatérnünk. Képzeljétek el, mi lenne, ha a mai gyülekezetekben
elkezdenének így prédikálni: Meg van írva, mert elkezdenénk megbízni Isten szavában. De a mai
gyülekezetekben már nem így prédikálnak. Már nem rendelkezünk azzal a tekintéllyel, amellyel a
kereszténység valaha rendelkezett nemzetünkben, mivel nem Isten Igéjének tekintélyével
prédikálunk, ugyanis már nem bízunk benne, már a Teremtés könyvétől kezdve kételkedünk az
Igében. Ezért nem állunk a sarkunkra, amikor az emberek pártolják a homoszexualitást meg az
abortuszt, mint valami teljesen rendjénvaló dolgot. Nem állunk fel, hogy ezt mondjuk: “Meg van
írva... Nem olvastátok?” Mennyire másként választanánk meg az elöljáróinkat is! Voltatok már

53
választási alkalmon bármilyen gyülekezetben? Válasszuk meg Billt, ő egy nagyszerű srác. De
várjunk csak egy percet! Nézzük meg, mit mond az Ige az elöljárókról. Ezen az alapon nem
választhatjuk meg Billt. Hallottatok már ilyen beszédeket? Más szavakkal, az én véleményem
számít, nem Isten beszéde. Az egyik probléma a mai gyülekezetekben az a vélemény-orientált
filozófia, amely átitatja az egyházat. Az újságok tele vannak véleménynyilvánítási szavazásokról
szóló beszámolókkal, meg a tévé és a rádió is. Mi ezeket meghallgatjuk, aztán így szólunk: “Ahány
ember, annyiféle vélemény.” És ez a hozzáállás beszivárog a gyülekezetekbe is. Felmerül az
abortusz kérdése, meg hogy mi a szerepük a nőknek az egyházban, és ahelyett, hogy megnéznénk,
mit mond az Ige, közvéleménykutatást tartunk, mert kétségbe vonjuk Isten Igéjének abszolút
tekintélyét. Így kell prédikálnunk: “Meg van írva... Nem olvastátok?” Térjünk vissza Isten Igéjének
tekintélyéhez. Mennyire más lenne akkor az egyház. De ehelyett az történt, hogy egy olyan
társadalomban nőttünk fel, ahol arra tanítottak minket, hogy tudósként gondolkodjunk, akik Istentől
függetlenül is eldönthetik, mi az igazság, mert ezt mondták nekünk: “Azok az emberek, akik
tudósnak tartják magukat, ezt mondják: ‘Ó, nagyon jól tudjuk, mi történt sok millió évvel ezelőtt.
Tudjuk, hogy az ember majomszerű lényekből fejlődött ki. És tudjuk, hogy a dinoszauruszok sok
millió évvel ezelőtt éltek.’ “ Tehát arra képeztek ki minket, hogy az ember Isten nélkül is
eldöntheti, mi az igazság. De csak egyetlen igazság létezik. Jézus ezt mondja: “Én vagyok az
igazság”. És csak egyetlen módon ismerhetjük meg az igazságot, attól a személytől kell
kiindulnunk, aki maga az igazság. És az Igazság és az Ige, amikor megkérdezték őt a házasságról,
így felelt: “Nem olvastátok?” Vissza kell térnünk Isten Igéjéhez. Vissza kell térnünk a kezdetekhez,
a Teremtés könyvéhez. A Teremtő kezdettől fogva férfivá és asszonnyá teremté őket. Annakokáért
elhagyja a férfi az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. És
miért leszünk eggyé a házasságban? Azért, mert kezdetben egy test voltunk. Azért lehetünk egyek
szellemileg, mert régen testileg is egyek voltunk. Ha ez régen nem így volt, akkor ma sem így van.
Mellesleg, mi a legfontosabb a házasságban? Malakiás 2:15. Azért, mert Istentől való magvat
keresett az egységben. Istentől való magvat kell nemzenünk, aki képes befolyásolni a világot
Jézusért. Nemzedék nemzedék után. De ma sok keresztény otthonban nem látjuk az Istentől való
magvat. A gyermekek között terjed a lázadás. Látjuk az unokákat, akiknek semmi közük sincs a
kereszténységhez, pedig a nagyszülők elkötelezett keresztények. Mi történt a keresztény
családokban? Mi történt az egyházban? Hitem szerint ennek a jelenségnek elsősorban az az oka,
hogy nem fektettük le az alapokat, és más alapot vetettek, amely elpusztította a helyes alapokat,
amelyre szükségünk lenne. Hadd tegyek fel egy kérdést. Ezt mindenhol fel szoktam tenni, ahova
elmegyek, és nagyon érdekes, hogy a válasz mindenhol ugyanaz. A keresztény családok
többségében, nem mindenhol, de a legtöbb családban, ki vezeti az imádkozást és a bibliaolvasást?
Ki a család valódi szellemi feje? Az anya vagy az apa? (Az anya). Úgy van, az anya. A Biblia
szerint, nem a ti véleményetek szerint, ki a család szellemi feje? (Az apa). Az apa. Ezzel el is
mondtátok az amerikai családok egyik legnagyobb problémáját. Az Ésaiás 38:19. ezt mondja: “Az
atya a fiaknak hirdeti hűségedet.” Efézus 6: “Ti atyák, neveljétek gyermekeiteket az Úr tanítása és
intése szerint.” És olvastátok már a 78. zsoltárt? Ezt minden szülőnek el kell olvasnia.
“Megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat, hogy megtudja azokat a jövő
nemzedék, és hirdessék azokat fiaiknak.” Az atyák kapták azt a parancsot, hogy szellemi fők
legyenek, hogy ők legyenek a papok a családban, és amint Krisztus is feje az egyháznak, a férfinak
a nő fejének kell lennie. Ez az Igéből egyértelmű. Az apa a fej. De a keresztény családok
többségében az apák nem veszik fel az Isten által elrendelt felelősséget, hogy tanítsák
gyermekeiket. A tévére hagyják ezt a tanítást, az utcai gyerekekre, meg az iskolára. Még csak nem
is tudják, mire tanítják gyermekeiket az iskolában. Aztán csodálkozunk, miért vannak ilyen
problémáink. És én hiszem, hogy az apáknak le kell térdelniük és meg kell térniük a teremtés Istene
előtt, amiért nem engedelmeskedtek az Igének a gyermekek tanításával kapcsolatban. Persze az
anyákat sem akarom félreállítani, mellesleg itt van a családok másik nagy problémája. Úgy
gondolom, hogy a feminista mozgalom nagyon erős befolyást gyakorolt a keresztény nőkre.

54
Keresztény náciknak is nevezik őket. Hölgyek, olvastátok már a Filippi levél 2. részét? Tudjátok,
mi van ott megírva? Krisztus engedelmes volt, egészen a kereszthalálig. Ez aztán az
engedelmesség! És tudjátok, mi van még megírva? Nagyon érdekes dolog. Az Ige ezt mondja:
“Amiként Krisztus engedelmes volt, egészen a kereszthalálig, az asszonyok is engedelmeskedjenek
férjüknek.” Mellesleg az Ige még ezt is mondja: “Hasonlóképpen a férfiak is együtt lakozzanak
értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet adván.”
Az Efézus 5-ben pedig ezt olvassuk: “Férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, amiként Krisztus is
szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Tudjátok, lehetséges, hogy ha a férfiak így szeretnék a
feleségüket, akkor a nőknek nem lenne ennyi problémájuk az engedelmességgel. Az is lehet, hogy
ha a feleségek engedelmesek lennének, akkor a férfiaknak nem lenne ennyi problémájuk a
szeretettel. És talán ha engedelmeskednénk Istennek abban, amit a házasságról mond, akkor nem
lenne ennyi probléma a házasságokkal. Nézzetek szét, és láthatjátok, hogy keresztény családok
szétesnek, házaspárok elválnak, a gyerekek lázadnak, és az egyházban teljes a zűrzavar. És
szerintem ennek két oka van. Egy: nem értettük meg, mit jelent az, hogy Isten teremtett minket,
ezért Ő határozza meg a szabályokat, és nekünk ezeket be kell tartanunk, függetlenül attól, hogy mi
a véleményünk. Kettő: nem értettük meg, hogy minden keresztény tanítás a Teremtés könyvében
gyökeredzik. A házasság is ide nyúlik vissza. Szeretni tudni, mi a te szereped a házasságban?
Szeretnéd tudni, mi a család értelme? Akkor menj vissza a Teremtés könyvéhez. Ha pedig nem
vagy keresztény, de hiszel a házasságban, akkor miért hiszel benne? Azért, mert az alapok Isten
Igéjében le vannak fektetve. De ha elszakadunk a Teremtés könyvétől, akkor semmi alapja sem
marad annak, hogy egy férfi és egy nő egész életében kitartson egymás mellett. És egyébként miért
férfi meg nő, miért nem két férfi? Azért, mert Isten Ádámot és Évát teremtette meg. Egy férfit és
egy nőt alkotott, nem két férfit. És nem is két nőt. De ma annyi minden megtörténhet, például ott
van az a két leszbikus, akik mesterséges megtermékenyítés útján szültek gyereket. És érdekes volt,
hogy amikor a baráti körükben szétnéztek, ki lehetne a donor, a legtöbb barátjuk HIV pozitív volt.
Hát nem érdekes? Kénytelenek voltak a saját köreiken kívül szétnézni... Vissza kell térnünk a
Teremtés könyvéhez, az alapokhoz. És tudjátok, ha megértjük a házasságot, mellesleg erre meg kell
tanítanunk gyermekeinket. Túl sok problémát lehet látni a keresztény családokban is, ahogyan a
gyerekek a másik nemhez viszonyulnak. El sem tudom hinni, hogy különösen Amerikában hány
család olyan nagy ügyet csinál a randevúzásból. Sok szülő így beszél: “Képzeld, a lányom tizenkét
éves, de már randevúzik. Hát nem fantasztikus?” De egy pillanat! Vajon megértette, mit csinál? És
miért van ennyi problémánk a házasságon kívüli terhességekkel, még evangéliumi körökben is?
Azért, mert nem tanítottuk meg az alapokat, nem értették meg, mi a házasság lényege, és még
mielőtt elég érettek lehetnének ezeknek a dolgoknak a megértésére, hagyjuk, hogy ilyen dolgokat
csináljanak. Már ilyennel is találkoztam: “Randevúznak, és mindent megcsinálnak.” “És Bill
keresztény?” “Hogy jön ez ide?” Minden ahhoz kapcsolódik, hogy megértettük-e a kereszténység
lényegét. Aki a tűzzel játszik, megégeti magát. És legfőbb ideje megtanítanunk a tinédzsereket arra,
hogy vissza kell térnünk a Teremtés könyvéhez. A szexnek a házasságon belül van a helye, mert
Isten szerezte a házasságot, és ez a dolgok rendje. A család az első és a legalapvetőbb keresztény
intézmény, amelyről Isten rendelkezett. Megismétlem: A család az első és a legalapvetőbb
keresztény intézmény, amelyről Isten rendelkezett. A család a nemzet gerince. A család a nemzet
egyik oktatási egysége. A keresztény családnak Isten szerint való magot kell nemzenie, aki képes
befolyásolni a világot Krisztusért, és így tovább. Szét akarod zúzni a nemzetet? Akkor zúzd szét a
családokat. És a Sátán nagyon ügyes volt a mi nemzetünkben. Tudta, hogy a családokat kell
megcéloznia. Rombold szét a családokat, és már szét is zúztad a nemzetet. És láthatjuk, milyen
állapotban vannak a családok, még a gyülekezetekben is. A családok támadás alatt állnak, mert a
Sátán tudja, hogy ha szétzúzza a családokat, akkor szétzúzta a nemzet gerincét. Hadd kérdezzek
valamit. Szeretném ezt nagyon a szívetekre helyezni. Ha szülő vagy, van egy gyereked, és Isten azt
parancsolja neked, hogy egy bizonyos módon neveld őt fel, akkor gondold végig, amit mondok.
Vannak gyerekeid vagy unokáid? Vagy házasodni készülsz? Akkor írd le, mit mond a Biblia, ne a

55
saját véleményedet, nem azt, amit a pszichológusok mondanak, nem azt, amit a pásztorod mond,
vagy amit a szüleid mondtak, hanem azt, amit a Biblia mond a gyermeknevelésről. Mik a
prioritások, mik a módszerek. Hogyan kell átadni az információkat a következő nemzedéknek. Mit
mond a fegyelmezésről. Hogyan kell őket tanítani. Mit mond Isten? Most hadd tegyek egy nagyon
nyers kijelentést. ha nem tudod mindezt leírni, akkor miért akarsz gyerekeket? ha nem tudod, mit
kezdjél velük, akkor kinek a módszereit akarod használni? Ha nem ismered Isten módszereit, akkor
honnan fogod tudni, hogy jól végzed a dolgodat? És ez a legnagyobb probléma, amit ma a
családokban látok. Nem tudjuk, hogyan kell nevelni a gyerekeket. Nem tudjuk, mi a nevelés
lényege. Úgy gondoljuk, hogy az akadémiai álláspont a legfontosabb. De a Biblia azt mondja, hogy
a szellemi és az erkölcsi kérdések a legfontosabbak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs
szükség az iskolákra. Azt viszont mondom, hogy meg kell találni a fontossági sorrendet. Nem
tudjuk, hogyan kell fegyelmezni a gyerekeket. Nem tudjuk, hogyan kell őket felnevelni, mert nem
tudjuk, mit mond a Biblia. És miért nem tudjuk? Azért, mert nem így prédikáltak nekünk: “Meg
van írva... Hát nem olvastátok?” Mert nem igazán hiszünk Isten Igéjében. Nem bízunk az Igében.
Saját gondolatainkat Isten Igéje elé helyezzük. És van még sok terület, amelyet ennek a témának a
kapcsán végiggondolhatnánk. Ugyanis minden doktrínánk gyökerei visszanyúlnak a Teremtés
könyvéhez. A házasság, a bűn, az öltözködés, Jézus kereszthalála, az új ég és az új föld. Még az
olyan gyakorlatias dolgok, mint az öltözködés is, a Teremtés könyvére nyúlik vissza. Nem azért
viselünk ruhát, mert a közvélemény szerint ezt kell tennünk, hanem azért, mert Isten a bűn miatt
ruhákat adott ránk. Ha nem fogadod el a Teremtés könyvét, akkor a ruhaviselet minden alapja
elvész. Hallottátok azt az esetet, amikor egy nő meztelen felsőtesttel végigment a New York-i Fő
utcán? Letartóztatták, és a bíró ezt a döntést hozta: “Önnek joga van félmeztelenül járkálni, a saját
testével azt csinál, amit akar.” Vagy Kaliforniában a diákok egy szál teniszcipőben mentek az
egyetemre. És semmit sem tehettek ellene. Az ő teste, azt csinál vele, amit akar. De a testünk nem a
sajátunk, hanem Istené. Látjátok, itt van a különbség. Azt hiszem, úgy kezdődött a dolog, hogy
néhány nő feljelentést tett szexuális zaklatás miatt, de nem erkölcsi okokból. Látjátok, ha elhagyjuk
az alapokat, akkor akár le is vehetjük a ruhánkat. Sokan ezt mondják: “Amerikában vagy
Ausztráliában ez nem történhet meg.” Akkor csak menj le az ausztráliai tengerpartra. és láthatjuk
mi történik, ha elhagyjuk az alapokat. Összeomlik az épület. Micsoda különbséget jelent ez, amikor
ezt mondom a lányomnak: “Ezt nem veheted fel.” “Miért?” – kérdezi. “Menjünk vissza a Teremtés
könyvéhez. Látod, miért adott Isten ruhát az emberre? A bűn miatt. Mit tett a bűn? Eltorzította a
meztelenséget. Mindent eltorzított. Mit olvasunk az Újszövetségben? Ha egy férfi kéjvággyal tekint
egy nőre, akkor a szívében már el is követte a bűnt. Férfiak: az, amit egy nő visel, vagy nem visel,
arra vezethet bennünket, hogy a szívünkben házasságtörést kövessünk el. Hölgyek: ezt soha nem
szabad elfelejtenetek. És nem azt akarom mondani, hogy törvényeskedve méregetnünk kell a
szoknya hosszát, ugyanis egy hosszú ruha néha kihívóbb lehet, mint egy miniszoknya. Az a módja,
hogy megkérdezitek erről a férfiakat. Kérdezd meg az apádat. Neki tudnia kell. És persze a férfiak
számára is vannak öltözködési előírások. Isten a bűn miatt adott ránk ruhát. Túl sok keresztény
családban az történik, hogy törvényeskedve felülről lefelé próbálják meghatározni a szabályokat,
ahelyett hogy az alapoktól építenék felfelé. Aztán nem értjük, miért omlik össze az épület. Ha nem
alulról építünk fel egy épületet, akkor az nem fog megállni. És ügyelnünk kell arra, hogy
gyermekeink nevelését alulról kezdjük el. És ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megértjük a
Teremtés könyvében lefektetett alapokat. Ugyanis ha elutasítjuk a Teremtés könyvét, akkor nem
fogadjuk el, hogy igaz, és sok keresztény nem fogadja el. És az itt a probléma, hogy ha nem
fogadjuk el a Teremtés könyvét, akkor az egész Bibliának hiányzik az alapja. Ezért nem értjük a
keresztény doktrínákat, és ezért nem tudunk kiállni mellettük. Hadd mutassam meg, mi történik.
Amikor Angliában jártam, szereztem egy könyvet, amelynek ez volt a címe: Konfirmációs
jegyzetek”. Egy anglikán püspök írta. Ezt használják alaptankönyvként sok konfirmációs
osztályban. És a hátlapján ez áll: “Ez a könyv gyakorolja a legnagyobb hatást a konfirmációs
osztályokban.” Képzeljétek el, hogy sok ezer episzkopális és anglikán gyülekezetben ezt tanítják.

56
És nemcsak ott, hanem sok amerikai gyülekezetben is ezt használják, és persze Ausztráliában is. És
figyeljétek meg, mi áll benne: “Az Édenkert története egy mítosz, amely szellemi igazságokat
hordoz magában. Az antropológia nézőpontjából rendkívül valószínűtlen, hogy volt egy első férfi
és nő.” Tényként kezeli az evolúciót, és mit mond? A Teremtés könyvét nem szabad elhinni. De a
mítosz – a teremtés mítosza – nagy igazságokat tartalmaz. Érdekes kijelentés. És ki dönti el, mi az
igazság? Hát te. Az emberi faj az evolúció terméke – mondja ez a könyv –, és a természetes
kiválasztódás formálta ki. Az önzés és az agresszivitás az evolúció minden egyes lépcsőfokán nagy
szerepet játszott. Ha nem hiszünk a Teremtés könyvében, akkor mit kezdünk a bűnnel? Találkoztam
egy pásztorral, aki így szólt hozzám: “Nem kell annyit foglalkozni a Teremtés könyvével. Az a
legfontosabb, hogy a bűnről és a megtérésről prédikáljunk.” Én ezt mondtam: “És mi a bűn?” “Te
tudod, mi a bűn.” “Nem.” Így feleltem: “Talán az önbecsülés hiánya? Ismerek olyan kaliforniai
prédikátorokat, akik ezt mondják. Szóval, mi az, hogy bűn?” Ő így felelt: “A lázadás”. “És honnan
tudod, mi számít lázadásnak? Te határoztad meg, vagy valaki más?” “Nem, én nem.” “Hát akkor
honnan tudod, mi a lázadás?” Ő erre ezt mondta: “Hát, ha visszamegyünk a Teremtés könyvéhez...”
és ekkor hirtelen megértette, mit is mondott. Ha nem volt egy szó szerinti Édenkert, egy szó szerinti
kígyó, egy szó szerinti Ádám és Éva, és egy szó szerinti bukás, akkor szó szerinti lázadás sincs.
Akkor úgy magyarázod a bűnt, ahogy akarod, ahogy az embereknek tetszik. És mit tesz az említett
anglikán püspök a bűnnel, ha a Teremtés könyve nem egyéb, mint mítosz? Ezt figyeljétek meg:
“Az ember természetes módon örökli az én-központúságot” –, és ezt eredendő bűnként határozza
meg –, “és enélkül a kisbabák nem maradhatnának életben.” Hát nem érdekes? Új meghatározást
talált ki az eredendő bűnre. Vajon hova vezet az, ha elvetjük a Teremtés könyvét? Van egy dolog,
amelyben Montefiore püspök teljesen következetes. Téved ugyan, de legalább következetes. Hova
vezet mindez? “A kereszt semmiképpen sem lehet az, hogy a Fiú elfoglalja az én helyemet. Ez a
nézet erkölcstelen. Senki sem veheti magára az egész világ büntetését.” Értitek már, hova vezet
mindez? Ha a Teremtés könyve nem igaz, akkor a kereszt üzenetét sem tudjuk elfogadni. A püspök
így folytatja: “Az Újszövetség nem tévedhetetlen, hanem csak az egyház vezérfonala. Minden
korban újra kell értelmezni, és különösen ma.” Értitek, mit mond? Újra meg újra át kell
értelmeznünk a Bibliát. Akkor hát mi az igazság? Minden korban más. Ami azt jelenti, hogy
nincsenek abszolútumok. És ez mit jelent? Azt, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Azt állítja, hogy
nincsenek abszolútumok. Majd még tovább megy, és ilyen dolgokat mond: “A Bibliában
természetesen van ihletettség, de néha persze a szerzők is tévedhettek. Ez nem fosztja meg a Bibliát
megbízhatóságától vagy isteni ihletettségétől.” Akkor hát mit tegyünk? Elolvassuk a Bibliát, és ezt
mondjuk: “Lehet, hogy ez tévedés. Lehet, hogy nem. Ki tudja, mi a tévedés, és mi nem?” Tudjátok,
a Biblia vagy az, aminek magát mondja, vagy semmi. Hova máshova vezethet mindez? Mit
kezdjünk azzal, hogy a feltámadott Jézus megjelent sok embernek? “Nos, ezek megszokott
paranormális jelenségek – mondta – , néha nevetséges hallucinációknak nevezik ezeket, amelyek
röviddel egy szeretett személy halála után megeshetnek.” Aztán még azt is mondja, hogy a
mennyországot sem kell szó szerint értelmezni, meg hogy a pokol nem is a büntetés helye, és így
tovább. De miután megtagadta a Teremtés könyvét, legalább következetes volt. És gondoljatok bele
egy kicsit. A legtöbb gyülekezet valamilyen módon kompromisszumot kötött az evolúcióval. A
legtöbb bibliai főiskola és szeminárium is ezt teszi. De mi történik, ha megtagadjuk a Teremtés
könyvét? Az lesz a vége, hogy az egész Bibliát megtagadjuk. Jártam olyan szemináriumokban, ahol
nem hisznek a feltámadásban, nem hiszik, hogy Jézus szűztől született. És tudjátok, mit figyeltem
meg? Ezek az emberek szenvedélyesen kiállnak az evolúció mellett. Rá kell ébrednünk, mi zajlik
körülöttünk. Megismétlem mondanivalómat: Ha a teremtés alapján állunk, akkor tudjuk, miért
hisszük valamiről, hogy az jó vagy rossz. Akkor tudjuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő
kapcsolata. Tudjuk, hogy itt van a szexuális élet jogos helye. Tudjuk, mi az élet értelme. Tudjuk,
miért viselünk ruhát. Van egy épületünk, mert állnak az alapok. De ha az alap nem igaz, és találunk
egy másikat, például: nincs Isten, az ember dönti el, mi az igazság, akkor miért ne lehetnénk
homoszexuálisak? Miért ne fekhetnénk le azzal, akivel akarunk? Miért ne mehetnének a nők

57
abortuszra? Ezért ez mondom nektek: Létezik egy abszolút tekintély, Isten Igéje, ami azt jelenti,
hogy elvethetjük a hamis ismeretet, és igaz ismereteket szerezhetünk, mert van Valaki, aki abszolút.
És engem nem érdekel, mit mondanak az emberek. Ha az Ige azt mondja, hogy a homoszexuális
viselkedés perverz és Isten-ellenes, akkor én azt mondom, hogy ennek az az oka, hogy meg van
írva. És mindenkinek ezt kell mondania. És nem győzök csodálkozni, amikor nemzetünkben egyre
több ember így beszél: “Ezt nem lenne szabad mondanod. Ezzel rákényszeríted a véleményedet
másokra”, meg hasonló dolgokat mondanak, és milyen sok keresztény mondja ezt: “Ma már nem
szabad így prédikálni.” Ha Isten Igéje ezt mondja, akkor nekünk is fel kell állnunk, és ezt kell
mondanunk: “Isten ezt mondta. Meg van írva.” Legfőbb ideje, hogy ezt elkezdjük.

A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

Válaszok a Teremtés könyvében

58
 5. előadás: A Teremtés könyve és a nemzetek romlása
II. Rész
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Hallottam egy gyülekezetről, amely valahol Amerikában van, ahol a pásztor szembefordult a
homoszexuális lobbival, akik zaklatni kezdték a gyülekezetet. Ezért a presbiterek összehívtak egy
tanácskozást, és felkérték a pásztort, hogy távozzon el, mert túl sok problémát okozott a
gyülekezetnek. Ilyen dolgok történnek manapság. Soha nem fogom elfelejteni, hogy egy
alkalommal voltam Angliában, és beszéltem egy keresztény csoportnak a Cambridge-i Egyetemen,
elsősorban keresztény hallgatók voltak ott. De legtöbben az evolúcióban hittek. Az előadásom
közepefelé az egyik hallgató felugrott, és ezt mondta: “De hát maga úgy beszél, mintha az, amit
mond, igaz lenne...” Én ezt válaszoltam: “Igen, mert hiszek benne.” “De ezt nem teheti meg.”
“Miért nem?” – kérdeztem. “Ez annyira jellemző magukra, fundamentalistákra, akik a teremtésben
hisznek – mondta ő. – Intoleránsak másokkal szemben. Nem engedik meg az embereknek, hogy
más véleményen legyenek.” Én ezt kérdeztem: “És mit vár el tőlem?” “Azt, hogy legyen toleráns
más véleményével szemben. Itt a legtöbben evolucionisták vagyunk. maga nem engedi meg, hogy
saját véleményünk legyen.” Én ezt mondtam: “Rendben van. Én hiszem, hogy a véleményem
helyes, a magáé pedig téves. Lehet ez a véleményem?” Ő ezt mondta: “Maga intoleráns a mi
véleményünkkel szemben.” Én ezt feleltem: “Szerintem éppen maga az, aki intoleráns az én
véleményemmel szemben. Érdekes zsákutca, nem? Ha a saját véleményét akarja hallani, akkor egy
másik előadóra van szüksége. Most én beszélek, és tőlem ezt kapják. Igazán sajnálom, de ez a dolog
így működik.” Tudjátok, ha ma valaki feláll, és ezt mondja: ez és ez jó, ez és ez viszont nem, akkor
arra azt mondják, hogy rákényszeríti a véleményét a társadalomra, és intoleráns másokkal szemben.
De ha belegondoltok, akkor ők azok, akik intoleránsak a kereszténység abszolútumaival szemben.
Gyakran azt mondják, hogy dogmatikus vagyok. Kijövök egy templomból, és ezt mondják: "Nem
lehetsz ennyire dogmatikus". És ebben annyira dogmatikusak. A dogmatizmus olyan, mint az
előítélet, a pártosság. Itt nem az a kérdés, hogy dogmatikus vagy-e vagy sem, hanem az, hogy
melyik dogmatizmus a legjobb. Ezek az emberek valójában ezt akarják hallani: “Olyan véleményt
vallasz, amilyet akarsz.” De nagyon nem szeretik, ha ezt mondjuk: “Ez és ez abszolút igazság.” Mi
tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, mert meg van írva. És engedelmeskednünk kell a teremtő
Istennek. Ők azok, akik intoleránsak a kereszténység abszolútumaival szemben. Ugyanis a
következő a helyzet. Két világnézet áll szemben egymással. Az egyik azt mondja, hogy azt csinálsz,
amit akarsz, a másik pedig ezt: Nem, Isten határozza meg a szabályokat. És ez a kettő szembenáll
egymással, mert az alapoknál van a konfliktus. Két eltérő világnézet, két különböző alap. Tudjátok,
mire van szükségük a mai gyülekezeteknek? Szerintem egy reformációra van szükség, mint Luther
korában. Ugyanis Luther, aki elindította a reformációt, olyan ember volt, aki ezt mondta: Felejtsük
el az emberek véleményét, és térjünk vissza Isten Igéjének tekintélyéhez. És mi arról beszélünk,
hogy a világnak megújulásra van szüksége. Mielőtt megújulhatnánk, szükségünk van egy
reformációra az egyházainkban, mert az egyházak eltértek Isten Igéjétől. Már nem hiszünk az
Igében, és nem tanítjuk az Igét. Vissza kell térnünk Isten Igéjének tekintélyéhez. Szükségünk van
egy reformációra. Én hiszem, hogy Luther megértett valamit, amit illusztráltam az egyik
beszélgetésünkben, és hadd ismételjem ezt most meg. Láttatok már krimit a tévében? A felénél már
tudod, ki volt a gyilkos. A komornyik tette. A film háromnegyed részénél már egyértelmű, hogy ő
volt. Három perccel a film vége előtt már kétség sem férhet hozzá, hogy a komornyik volt. Két
perccel a vége előtt megismerünk egy bizonyítékot, ami teljesen megváltoztatja a helyzetet. A
komornyik nem lehetett. Teljesen értelmetlenül nézted végig a filmet. Értitek, mire gondolok? A
probléma a következő: Ha nincs a kezedben az összes bizonyíték, akkor honnan tudhatod, hogy
helyesek a következtetéseid? Ezért hangsúlyozom újra meg újra, hogy a Biblia Isten Igéje, és Isten
mindent tud. A Biblia a végtelen információknak egy kis morzsája, amit az jelentett ki a

59
számunkra, Aki mindent teremtett, Aki mindent tud, Akié minden bölcsesség és hatalom, Aki a
végtelen teremtő Isten. Csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, hogy attól a személytől indulunk
ki, Aki maga az igazság, Aki kijelentette nekünk az igazságot, és erre kell felépítenünk
gondolkodásunk minden területét. Ez az egyetlen út. A Bibliából kell kiindulnunk, és nem az a
dolgunk, hogy átdolgozzuk a Bibliát. Ez a mi problémánk. hajlamosak vagyunk arra, hogy átírjuk a
Bibliát, ahelyett hogy a Bibliából indulnánk ki. mellesleg, amikor hallod, hogy emberek így
beszélnek: Így és így kell értelmeznünk a Teremtés könyvét... így és így kell értelmeznünk a
Bibliát... ezt és ezt kell tennünk... Alaposan gondold végig: Ők valóban a Bibliából indulnak ki?
Vagy emberek gondolatai befolyásolják őket, és megpróbálják átértelmezni a Bibliát? Azt hiszem,
Martin Lloyd-Jones volt az, aki ezt mondta: Az egyik legnagyobb problémánk az, hogy nehéz
megszabadulnunk az elképzeléseinktől, amelyek tévesek, és nehéz visszatérnünk az Igéhez, hogy
arra építsük fel a gondolkodásunk minden területét. Ez az egyik oka annak, amiért annyira fel
vagyok háborodva azon, hogy a keresztény iskolák világi tankönyveket használnak, mert ezt
mondják: Ó, Isten összefér ezzel a rendszerrel. De a rendszer az alapjaitól kezdve rossz. Ha nem
Isten Igéjéből indul ki, akkor az nem keresztény filozófia. Nem tudjuk keresztényivé tenni a világi
filozófiát, mert az alapjaitól kezdve rossz. isten Igéjének alapjából kell kiindulnunk. Ha nem ezt
teszed, akkor ezt mondod a diákjaidnak: Nyugodtan elhihetjük azt, amit a világ mond. Csak oda
kell tenni mellé Istent. De pontosan ez a probléma. Egy ilyen jellegű oktatási rendszerben
részesültünk képzésben, és ez az oka annak, hogy sok keresztény tanár még mindig ezt tanítja. De
van egy tiszta keresztény gondolkodásmód, amely a Bibliából indul ki, és ezt tekinti a geológia, a
csillagászat és minden terület alapjának. Bármiről legyen szó, legyen az zene, művészet, van egy
mindenre kiterjedő keresztény filozófia, amely a Bibliából indul ki. Mennyire vagyunk
következetesek keresztényként? Megismétlem, hogy a Bibliából kiindulva kell felépítenünk
gondolkodásunkat, és nem szabad bukott agyunkra és emberi véleményekre építve odamenni a
Bibliához, hogy megmagyarázzuk Istennek, mit is akart mondani. Az amerikai nemzetet, amely
véleményem szerint a legnagyobb keresztény nemzet a világon, olyan emberek hozták létre, akik
ezt mondták: Isten a teremtő. A legtöbb alapító ősatya ortodox keresztény volt. Egyébként tudom,
hogy büszkék vagytok az alapítókra, amiért ilyen határozott meggyőződésük volt. Én mindig ezt
szoktam mondani: Ausztrália megalapítóinak is erős meggyőződéseik voltak... de ők elítélt
bűnözők voltak. És ez sajnos egy nagyon másfajta nemzetet eredményezett. Azt hiszem, az egyik
első templomot, amelyet elítéltek építettek Ausztráliában, valaki felgyújtotta, és ez alapvetően
meghatározta az alapokat. De az amerikai nemzetet olyan emberek alapították, akik hittek abban,
hogy van egy Isten, és ő határozza meg a szabályokat. Ugye megértitek, hogy ha ezen az alapon
állunk, akkor a humanizmus nem tud befolyásolni egy ilyen nemzetet? Tudjátok, a humanizmus
egy olyan filozófia, amely szerint az ember dönti el, mi az igazság, amely szerint az ember
megválthatja saját magát, az ember dönti el, mi a jó és mi a rossz. Egy ilyen filozófia nem
fertőzheti meg azt a nemzetet, amely megfelelő alapokon áll. Van egy abszolút tekintély, és Ő
állapítja meg a szabályokat. És ezen az alapon létrejött egy olyan épület, amely képes volt megálljt
parancsolni a humanizmusnak. A Sátán viszont gyűlöli az ilyen nemzetet. Gyűlöl minden nemzetet,
amely hangsúlyt helyez a keresztény elvekre. És vajon mit tesz ez ellen? Megpróbálja lerombolni a
kereszténység épületét. Nézzétek meg Angliát. Valamikor keresztény értékekre épült. Hogyan lehet
lerombolni a kereszténységet egy nemzetben? Vagy egy családban? Vagy egy gyülekezetben? Pál
figyelmeztet minket, hogy a Sátán ugyanazt a módszert fogja alkalmazni, mint Évával szemben. Mi
ez a módszer? Kételyeket ébreszt Isten szavában, ami végül hitetlenséghez vezet. Honnan lehet
elindulni, ha kételkedést akar támasztani? Az épületet kell lerombolni? Mit tesz az igaz, ha az
alapok elpusztulnak? Az alapokat kell elpusztítani. És tudjátok, mi történt a történelem folyamán?
1795-ben volt egy nagyon híres ember, James Hutton, aki írt egy könyvet “A Föld elmélete”
címmel. Egy Charles Lielle nevű ember 1830 és 1833 között írt egy sorozatot a geológiáról: “A
geológia alapjai” címmel. Mellesleg bizonyára nagyon értett a geológiához, hiszen jogász volt...
Amiket írt a geológiáról, az alapvetően befolyásolja a mai világot. Hadd magyarázzam meg így:

60
Charles Lielle nem akart nyíltan szembehelyezkedni a kereszténységgel. De valójában mégis ezt
tette. Dr. Henry Morris “Az Isten elleni hosszú háború” című könyvében sok érdekes
dokumentumot összegyűjtött Charles Lielle-ről. Charles Lielle írt Darwinnak, és arra bátorította őt,
hogy adja ki a könyvét. Olyan színben próbálta feltüntetni magát, mint aki az evolúció ellensége, de
nem az volt. Charles Lielle korában persze az egyház legnagyobb része elhitte, hogy Isten teremtett
mindent hat szó szerinti nap alatt, volt egy özönvíz, és akkor keletkezett a legtöbb fosszília. Ez volt
az elfogadott vélemény. Úgy hitték, hogy a világ alig néhány ezer éves, úgy hatezer évesnek
gondolták. Az egyház nagy része így gondolkodott. Charles Lielle tehát írt egy könyvet, amely
alapvetően ezt tanította: a jelen a múlt kulcsa. Ezt mondta: emberek, ha megnéztek olyan rétegeket,
mint amilyenek például a Grand Canyonnál láthatók, ezekről azt mondták nektek, hogy az özönvíz
során alakultak ki. De én azt mondom nektek, hogy ha szétnéztek a világban, akkor láthattok lassan
kialakuló rétegeket. Ezért ezeknek a rétegeknek a kialakulásához hosszú időre volt szükség. Tehát
igazából azt csinálta, hogy megpróbálta megnyújtani az idő kereteit, hogy aztán ezt mondhassa: a
Teremtés könyve igazából nem is egy rövid időről beszél. A világ igazából nagyon-nagyon régi.
Sokkal régebbi, mint ahogy mondják nektek. Ezt mondta az embereknek: Én nem azt mondom
nektek, hogy ne higgyetek az özönvízben. Az valóban megtörtént. Elhihetitek, amit a Biblia mond
az özönvízről. Valóban volt egy világméretű özönvíz, de az egy nyugodt özönvíz volt, és nem
csinált semmit. Én azonban még soha nem láttam olyan helyi árvizet, amelynek nem volt
semmilyen következménye. Hát még egy világméretű özönvíz milyen lehetett. Charles Lielle
igazából ki akarta kezdeni a Biblia tekintélyét. És meg is tette. És mi történt? Olyan emberek, akik
nem tudnak mindent, akik nem voltak ott, ezt mondják: “Ó! Charles Lielle filozófiája alapján, aki
nem volt ott és nem mindentudó, de mi tudjuk, hogy újra kell értelmeznünk a Bibliát.” Valójában
ezt tették az emberek. Kezükbe veszik az Igét, és ezt mondják: Ez igazából hosszú időszakokról
beszél, mert hosszú időszakokat látunk a geológiában. De vajon látták azokat a rétegeket lerakódni?
Nem, ők olyan rétegeket láttak, amelyek jelenleg lassan rakódnak le. De mit mondjunk azokról a
dolgokról, amelyek a Szent Helensnél játszódtak le. De szeretném elvinni Charles Lielle-t a Szent
Helenshez! “Hé Charles! Hát itt mi történt?” Emlékeztek ugye, a múltkor végigmentünk az ott
történt eseményeken. Hihetetlenül gyorsan, három óra alatt kialakultak ott 7-8 méter vastag rétegek.
Erre mit mondasz, Charles? Ha a jelen a múlt kulcsa, akkor ez teljesen átalakítja a múlttal
kapcsolatos elképzeléseinket. De tudjátok, a jelen nem a múlt kulcsa. A múlt kulcsa a Jelenések
könyve, egy olyan Személy kijelentései, Aki ott volt, Aki mindent tud, és Aki elmondja nekünk az
igazságot a múltról. És a múlt eseményeinek ismerete a jelen kulcsa. Így kell gondolkoznunk. De
az emberek elkezdtek így gondolkodni: Lehetséges, hogy az özönvíz nem volt világméretű. A
Biblia valószínűleg hosszú időszakokról beszél. Aztán megjelent Charles Darwin – egyébként a
“Beagle” fedélzetén magával vitte Charles Lielle könyvét. Charles Darwin lényegében ezt mondta:
Ha a geológiának ilyen sokáig tartott, akkor valószínű, hogy a biológiában is ez történt. Nézzük
tehát a változásokat, az állatok kis változásaira gondolt, amelyekről a múltkor beszélgettünk. Ha
elég idő van rá, akkor ezek a kis változások összeadódnak, és nagy változások lesznek belőlük. és
most már megvolt a szükséges idő, mert Charles Lielle biztosította a szükséges időt. Tudjátok, az
evolucionistáknak sok-sok millió évre van szükségük. Erről is fogunk beszélni a következő
alkalmon. Dr. Parker fog beszélni erről. Mellesleg, nincs ennyi idejük. De megpróbálják azt
mondani, hogy van. És ekkor Charles Darwin elkezdte kidolgozni az elméletét: a sok millió év alatt
az egyik fajból kialakul egy másik. És ezt tényként tanítják az iskolákban és az egyetemeken. És mi
lett ennek az eredménye? Az, hogy a teológusok ezt mondják: Már tudjuk, hogy nem kell elhinni a
hat szó szerinti napot, és azt is tudjuk, hogy Isten felhasználta az evolúciót, és az özönvíz csak helyi
jellegű volt, és így tovább. Tehát fogjuk Darwin és Lielle elméletét, odamegyünk a Bibliához, mert
így már jobban megértjük, miről beszél a Biblia. Így gondolkodnak az emberek. Ezt teszi sok
teológus. Megadják magukat az evolúciónak. “Ó, a tudósok ezt és ezt mondják.” De egy pillanat!
Mit tanítottunk a gyerekeknek, mit mondtunk tegnap este Jób könyve alapján? Mit kérdezett Isten
Jóbtól? Te ott voltál? Tudjuk, hogy nem voltak ott. És tudjátok, hogy a teológusoknak mit kellene

61
mondaniuk? Egy pillanat! A Biblia azt mondja, hogy Ádám előtt nem volt halál. A Biblia azt
tanítja, hogy a halál és a küzdelem a bűn következménye. A Biblia alapján nyilvánvaló, hogy nem
volt testi halál és vérontás, mielőtt Ádám vétkezett. Beszéltünk erről az egyik alkalmon. Isten a bűn
miatt hozta be a világba a halált és a vérontást. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Isten hozta be a
világba a halált és a vérontást a bűn büntetéseként, hogy az ember megváltható legyen, hogy Isten
személyesen lejöhessen a világba Jézus Krisztus által és elszenvedje a kereszthalált a bűn
büntetéseként, és feltámadjon a halálból, hogy Vele tölthessük az örökkévalóságot. A
teológusoknak ezt kellett volna mondaniuk: Egy pillanat! Itt valami nem stimmel. A fosszíliák nem
alakulhattak ki sok millió év alatt Ádám előtt. Ma viszont azt látjuk, hogy a teológusok így
beszélnek: Egy pillanat! Ha azt mondjátok, hogy nem volt halál és vérontás a bűnbeesés előtt,
ennek nincs semmi értelme. Nézzétek meg a világot! Sok állat arra lett megtervezve, hogy öljön. És
mi van akkor, ha Ádám elesik, és beveri a fejét? Tudjátok, mi a probléma ezzel? Az, hogy a jelen
alapján próbálják értelmezni a múltat. Értitek? De éltetek-e valaha egy tökéletes világban? Nem
tudhatjuk, milyen a tökéletes világ. Egy bukott, elátkozott világba születtünk bele. Nem tehetem
meg azt, hogy megnézem a mai elátkozott világot, és ezt mondom: Ennek alapján megmondom,
mit akart mondani Isten a Bibliában. Oda kell mennem a Bibliához, hogy megértsem, a világ átok
alatt van. Látjátok a különbséget? Az emberek ezt mondják: az nem lehetett hat megszokott nap. Az
nem lehet, hogy Ádám a hatodik napon nevet adott minden állatnak. Ez lehetetlen. Ezt nem
tudhatta megtenni. De egy pillanat! Ezzel valójában azt mondják: mivel én nem tudnám megtenni,
ezért Ádám sem tudta. De van egy hírem a számotokra. A világ már hatezer éve átok alatt van. Az,
hogy mi nem tudjuk megtenni, nem jelenti azt, hogy Ádám sem tudta megtenni. Honnan tudhatod,
hogy Ádám nem rendelkezett egy fotografikus emlékezettel? Honnan tudhatod, hogy nem tudta
megtenni azt, hogy ránéz az állatokra, elnevezi őket, és aztán emlékszik a nevükre? A helyzet az,
hogy ma is vannak ilyen képességű emberek. Ez persze nem mindenkinek tetszik, ugye? Amikor az
egyetemre jártam, volt ott egy ilyen képességű srác, akinek fotografikus emlékezete volt. Nekem
több óra kellett ahhoz, hogy megjegyezzek három meghatározást, ő ennyi idő alatt az egész könyvet
megjegyezte... Képzeljétek el, milyen lehetett Ádám. És van még valami. Sok állat úgy néz ki,
mintha ölésre tervezték volna. Ránézel a világra, és ezt mondod: Hogy lehet ez, ha Isten úgy alkotta
meg a világot, hogy ott nem volt halál és küzdelem? De én nem ismerek minden választ. Csak egy
valaki ismer minden választ. De Ő éppen eleget kijelentett nekünk. Hát nem érdekes elolvasni
Mózes ötödik könyvét és Nehémiás könyvét? A zsidók negyven évig vándoroltak a pusztában.
Lábuk nem dagadt meg, sarujuk nem kopott el, ruhájuk nem szakadt el. Az én lábam bedagad, a
cipőm és a ruhám elszakad. Sok pénzembe kerül a pótlásuk. Akkor hogy lehet az, hogy az ő
ruhájuk nem szakadt el? Miért nem dagadt meg a lábuk, és miért nem ment tönkre a sarujuk?
Amikor Isten ilyen módon megőriz valamit, akkor az nem fog tönkremenni. Mindent Ő tart össze.
Azért vagyunk itt, mert Ő tartja össze a testünket. Értitek, milyen hatalmas Isten? Amikor néztem a
kaliforniai híreket, azokról a tüzekről, amelyek sok ezer házat elpusztítottak. Mutattak egy nőt, aki
a haját tépve és sikoltozva rohangált, és ezt kiabálta: Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit
tegyek. Nem tudom, mit tegyek. És mellette ott égett a háza. Nem tudom, mit tegyek – sikoltozta.
Nem tudom, mit tegyek. Tudjátok, mi döbbentett meg? Amerika olyan fejlett technológiával
rendelkezik, hogy embert küldött a holdra, mégsem képes eloltani az ilyen tüzeket. Ez a nő teljesen
tehetetlenül állt a tűzzel szemben. Mennyivel inkább tehetetlenek vagyunk a megemésztő Istennel
szemben, Aki olyan hatalmas, Akinek bölcsessége és hatalma végtelen. A jelenet arról beszélt
nekem, hogy milyen tehetetlenek vagyunk Istennel szemben. Ő a végtelen teremtő. Hogy
merészelünk tehát mi, arrogáns emberek, bűnös, hiábavaló elgondolásainkkal odamenni a
Bibliához, és megkérdőjelezni Isten szavát? Miért tesszük ezt? Isten tudásához képest semmit sem
tudunk. Amikor Isten megátkozta a világot, akkor minden állatot megváltoztatott? Vagy sokat
közülük? Tudjuk, hogy akkor csinált valamit az asszonnyal. Tudjuk, hogy akkor teremtette meg a
tövist és a bogáncsot. Ha ezeket meg tudta teremteni, akkor az állatokat is meg tudta változtatni. Én
nem ismerek minden választ. De egy dolgot tudok: Ádám előtt nem volt halál és vérontás. A világ

62
tökéletes, igen jó volt. De a mai világgal valami nincs rendben. És tudom, hogy ez azért van, amit a
Biblia mond. És ezért várom a helyreállítás idejét, az új eget és az új földet. Ott nem lesz több halál,
szenvedés és kiáltás. Eltávozik az átok. És mellesleg, a Biblia azt mondja, hogy még egy halál vár
azokra, akik nem hisznek az Úr Jézusban. Egy második, örökkévaló elszakítottság Istentől.
Tudjátok, mit mond Carl Sagen? Ezt mondta egy előadássorozatban: Az evolúció titka az idő és a
halál, az idő és a halál, az idő és a halál. Erről szól az evolúció: az időről és a halálról. Van egy
hírem a számotokra. Nem az idő és a halál, hanem a bűn és a halál. A Biblia azt mondja, hogy a
bűn és a halál kéz a kézben halad, nem az idő és a halál jár együtt. Tudjátok, az evolucionistáknak
időre van szükségük, és sok halálra az évmilliók során. Richard Bozark, akit egyszer már idéztem,
ezt mondta: A kereszténységnek teljes mértékben el kell köteleznie magát egy tudatos teremtés
mellett, amely a Teremtés könyvében le van írva. És a kereszténységnek teljes erejével harcolnia
kell az evolúció elmélete ellen. Egyetértek ezzel. Harcolnunk kell az evolúció ellen. Ő mondta meg,
mit kell tenniük a keresztényeknek. És mi mit teszünk? Nem harcolunk ellene. Sok keresztény hisz
az evolúcióban. És mi történt a történelem során? Sok teológus megadta magát az evolúció
elméletének. Ők tanították a gyerekeket. Aztán a gyerekekből pásztorok lettek. Ők tanították az
embereket a templomokban. Sokan közülük teológusok lettek. Az evolúció elmélete elterjedt
Amerikában és az egész világon. És nem kellett hozzá sok idő, hogy egész generációk üljenek a
templomokban, akik meghajoltak az evolúció előtt. Hadd tegyek fel egy kérdést: a legelőkelőbb
egyetemek közül – Harvard, Yale, Princeton - mennyi volt régen keresztény? Mindegyik. És ma
melyik keresztény ezek közül? Egyik sem. Neoizmus, ateizmus és a New Age filozófiája uralja
ezeket az egyetemeket. Mi történt? Az, hogy nem ragaszkodtak az alapokhoz. Ha az alapok
elpusztulnak, akkor összedől az épület. És én azt mondom nektek, hogy az, amit ezeken az előkelő
egyetemeken láttok, az lesz a vége minden főiskolának, gyülekezetnek és családnak, amely nem
ragaszkodik Isten Igéjéhez. Ha az alapok elpusztulnak, akkor az épület is elpusztul. És sok
gyülekezet és főiskola abba az irányba tart, mint a Harvard, a Yale és a Princeton. Soha nem
felejtem el azt a vitát, amit Illinois-ban, a Wheaton College-ban folytattam egy férfival, ez egy
nagyon híres keresztény főiskola. Dr. Padle Pung, aki a tudományos tanszéken dolgozott, a vita
után egy magánbeszélgetésben közölte velem, hogy ő volt az egyik legkonzervatívabb ember a
főiskolán. De most már hisz az ősrobbanásban, ami sok milliárd évvel ezelőtt történt. Hiszi vagy
hitte, hogy az állatok fokozatosan fejlődtek ki. Úgy hitte, hogy az özönvíz csak helyi jellegű volt.
Hitt a sok milliárd évben. Úgy hitte, hogy a napok hosszú időszakokat jelentenek. Hitte ugyan,
hogy Ádámot és Évát Isten teremtette, de nézeteinek többi része az evolúcióval egyezett meg. És ez
nagyon különbözött az én hitemtől. Tudjátok, annak a bizonyos vitának a során felolvastam egy
részt az egyik cikkéből, hogy világossá tegyem, mit tesznek az ilyen emberek. “Nyilvánvaló – írta
-, hogy a Teremtés könyvének legőszintébb értelmezése az, hogy Isten hat egymást követő napon
teremtette a mennyet és a földet. Hogy az embert a hatodik napon teremtette. Hogy a halál és a
zűrzavar Ádám és Éva bukása után lépett be a világba, és hogy a fosszíliák egy katasztrofális,
általános özönvíz következtében jöttek létre, amelyet csak Noé családja és a velük lévő állatok éltek
túl.” Mellesleg, mi nem azt gondoljuk, hogy az összes fosszília az özönvíz alatt jött létre, de sok
akkor alakult ki. Miről beszél tehát ez az ember? A teremtés könyvének becsületes értelmezéséről,
hat napról, világméretű özönvízről, és arról, hogy Ádám előtt nem volt halál. De azt mondja, hogy
ezt már nem hiszi. Most már úgy véli, hogy az ember megjelenése előtt sok élőlény meghalt. Úgy
gondolja, hogy a hat nap hosszú időszakokat jelent. Hiszi, hogy az özönvíz helyi jellegű volt. A
becsületes értelmezés hat napról, világméretű özönvízről beszél és arról, hogy Ádám előtt nem volt
halál. De valamit kihagytam az idézetből. “Nyilvánvaló, hogy a Teremtés könyvének
legbecsületesebb értelmezése nem veszi figyelembe a tudomány által javasolt szövegmagyarázási
megfontolásokat.” Mit mond ezzel? Hát, ha becsületesen olvasod a Teremtés könyvét, az azt jelenti,
hogy hat nap, világméretű özönvíz, és Ádám előtt nem volt halál. De a Biblia nem ezt jelenti, mert
azt, a mit ő tudománynak nevez, ami persze nem tudomány, a Biblia átértelmezésére használják. Az
evolúció nem tudomány. És szeretnélek arra késztetni titeket, legyetek nagyon-nagyon óvatosak

63
abban, hogy melyik főiskolára külditek gyermekeiteket, mert nagyon sokat utazom, és sok ember
jött oda hozzám könnyes szemmel, aki ezt mondta: “A szüleim elküldtek engem egy híres
keresztény főiskolára, és ott szétzúzták a hitem alapjait.” Valaki ezt mondta nekem: “Miután
elvégeztem egy keresztény főiskolát, ateista lettem.” Mások ezt mondták: “Megpróbáltuk
megérteni, miért nincs erő keresztény életünkben, és hirtelen megértettük. Egy neves keresztény
főiskolára jártunk, és ott az evolúciót tanították nekünk.” Meglepődnétek, sőt megdöbbennétek, ha
tudnátok, hogy bizonyos jó nevű keresztény főiskolák mennyire eltértek a Teremtés könyvének
tanításától. Sok embernek ez a hozzáállása: “Ez egy hírneves keresztény főiskola. Ez volt az én
alma materem. Nem vonhatod kétségbe azt, amit ott tanítanak.” A gyermekeitek nagyon fontosak.
Nem vihetitek magatokkal a mennybe a hajótokat, az autótokat, vagy a bankszámlátokat. De a
gyermekeiteket igen. Az Ige szerint mi a tanítás elsődleges szempontja? A szellemi és az erkölcsi
szempontok. Nagyon vigyázzatok, hova külditek iskolába gyermekeiteket. Ezekben az időkben
nagyon elővigyázatosaknak kell lennetek, mert a szavak elvesztették jelentésüket. Az emberek új
értelmezést adnak a szavaknak. Felhívsz egy keresztény főiskolát, és megkérdezed: Önök hisznek a
teremtésben? Igen. Azt tanítják, hogy Isten mindent hat nap alatt teremtett? Pontosan. Hisznek egy
világméretű özönvíz megtörténtében? Igen. De nem hisznek semmi ilyesmiben. Teljesen mást
értenek a “világ” szó alatt, mint te. Szerintem egyetlen módon lehet megtudni, hogy egy iskola
valójában mit tanít. Úgy tudhatod meg, hogy bemégy a dékán irodájába egy vödör vízzel és egy
földgömbbel, lenyomod a földgömböt a víz alá, és megkérdezed: “Egy ilyen özönvízben hisznek?”
Nagyon gondosan ellenőrizned kell ezt a kérdést, mert ha nem megfelelő iskolába küldöd a
gyermekedet, akkor ott teljesen tönkreteszik az életét. És ha érdekel, akkor nekünk van egy listánk
azokról a főiskolákról, amelyekről tudjuk, hogy a Teremtés könyvének alapján állnak. Nem
kezeskedünk minden teológiai látásukért, de van sok nagyon jó főiskola Amerikában, ahova hitünk
szerint nyugodtan elküldhetitek gyermekeiteket. Nyilvánvaló, hogy Gary Parker ismer legalább
egyet. Ahol tanít. Az aztán a keresztény főiskola! De vannak más jó iskolák is. Legyetek nagyon
óvatosak. Tudjátok, Richard Bozark ezt is mondta “Az amerikai ateista” című cikkében: “Eljön az a
nap, amikor az evolúció elmélete körül felhalmozódó bizonyítékok annyira meggyőzőek lesznek,
hogy a legutolsó fundamentalista keresztény harcos is leteszi a fegyvert, és feltétel nélkül megadja
magát. Hiszem, hogy ez a nap lesz a kereszténység vége” Értitek, hogyan tekintenek az evolúcióra?
Az evolúció közvetlen támadása kereszténység alapjai ellen. És tudjátok, mi történik a
nemzetekben? Gondoljatok Ausztráliára, vagy Amerikára, Angliára! A keresztény felépítmény
összeomlófélben van, a szemünk előtt. Terjed a humanizmus. Miért? Azért, mert eltávolították az
abszolút tekintélyű alapokat. Más alapot vetettek, amelyben azt állítják, hogy az ember nem több,
mint egy állat. és amikor lerakják ezt az alapot, az teret enged annak a filozófiának, hogy az ember
dönti el, mi az igazság, és a humanizmus lerombolja nemzeteinket, mert megengedtük, hogy
elterjedjen az evolúció eszméje. És az egyház még segédkezett is ebben, mert a legtöbb egyház
alkut kötött vele. Ezért mondtam nektek korábban: “Megújulást akartok a nemzetetekben? Akkor
először egy reformációra van szükségünk a gyülekezetekben. Fel kall adnunk megalkuvó
álláspontunkat, és vissza kell térnünk Isten Igéjének tekintélyéhez.” Szeretném illusztrálni ezt
mindannak gyakorlatias alkalmazásával, amiről beszélek. Megmutatom, hogyan működik ez a
társadalomban. Itt van egy nagyon híres templom képe... Ez a londoni Westminster apátság.
Gazdagon díszített, gyönyörű épület, ami sok millió dollárt ér. Gondoljatok bele abba, amit
mondok: Angliában valamikor a keresztény tanítás uralkodott. Vannak, akik azt mondják, hogy
nagy keresztény nemzet volt. Az biztos, hogy közel állt ahhoz, hogy az legyen. Sokszor jártam ott.
De a bibliai kereszténységnek a nyomai is alig maradtak meg az angol nemzetben. Gondoljatok a
Wesley-féle ébredésre, meg a többire. Mi történt Angliával? A keresztény templomok összedőlnek,
és épülnek a mecsetek. Nagyon sok kicsi gyülekezet alakul mostanában Angliában, kis házi
közösségek, több mint valaha. De a nagy templomok, amelyek valaha tele voltak emberekkel...
Egyszer elmentem egy templomba prédikálni. Nagy volt, majdnem olyan nagy, mint ez az épület.
Tele volt képekkel a fala, az 1800-as években még sok ezer ember járt a vasárnapi iskolába. Ma

64
azonban egy kisteremben tartják az összejöveteleket, annyira kevesen vannak. A Westminster
Apátság közelében van egy iroda, a feleslegessé vált templomok tanácsadó testületének irodája.
Találkoztam valakivel, akinek csak az volt a munkája, hogy eldöntse, kik kapják meg a
megüresedett templomokat. Vajon mi rombolta le az egyházat Angliában? Tudjátok, a Westminster
Apátságban sok híres embert temettek el. Királyokat és királynőket. Mondjak még valakit, aki ott
van eltemetve? Úgy hívják, hogy Charles Darwin. Kerestem a sírját, de nem találtam, ezért
megkérdeztem, hol van. Azt mondták, hogy az alapokban. Tudjátok, mi döbbentett meg? Egy olyan
embernek, aki elterjesztette azt a filozófiát, amelynek az volt a rendeltetése, hogy szétzúzza az
egyház alapjait, az egyház végtisztességet adott, és a templom alapjaiban temette el. Ez történt
Angliában. És ez történik Amerikában és Ausztráliában is, mert az amerikai egyház ugyanazt teszi,
mint amit az angol egyház tett: elfogadja Darwin filozófiáját, és tiszteli Darwint. És valami nagyon
megdöbbentett engem, amikor elmentem Skóciába. Ki volt a skóciai reformáció vezetője? John
Knox. Színes egyéniség volt, és lehet, hogy nem mindennel értenél egyet, amit mondott és tett. De
állítom, hogy Isten Igéjének tekintélyére épített. Elmentem Edinburgh-ba, és felkerestem a St. Giles
Katedrálist. Ott prédikált John Knox. Elmentünk a délelőtti istentiszteletre, és a prédikátor arról
beszélt, hogy magunkban kell megtalálnunk Istent. Érdekes egy istentisztelet volt. Érdekelt volna,
mit szól hozzá John Knox. Valószínűleg ezt: Meg van írva. Megkérdeztük a helybeli embereket,
hogy a templom melyik részében van eltemetve John Knox. Nem tudták megmondani. Kimentünk,
és megkérdeztük a parkolóőrt. “Hát, a 44. számú parkolóhelyen.” Odamentünk, de éppen akkor ott
állt egy autó. Letérdeltünk, és a kocsi alá néztünk. Az emberek azt hitték, megőrültünk. A kocsi
alatt volt egy kis sárga tégla. Nem volt rajta név. Éppen csak megjelölte azt a helyet, ahol John
Knox el van temetve. Az egyetlen jelzés ezenkívül ez... látjátok itt ezt a sárga téglát, és itt vannak a
kezdőbetűi. Nagyon megdöbbentett, hogy annak az embernek, aki elterjesztette azt a filozófiát,
amely szétzúzta az egyház alapjait, egy templomban adtak végtisztességet és ott is temették el. Azt
az embert pedig, aki egy reformációt vezetett, és visszavezette az embereket Isten Igéjének
tekintélyéhez, egy parkolóban temették el, nap mint nap autók parkolnak fölötte, és az egyház már
el is felejtette, hol van eltemetve. Nem mond ez nektek valamit arról, hogy mit tett az egyház az
elmúlt években? Ha eltávolítjuk a teremtés tanítását, az alapokat, akkor a felépítmény összeomlik.
Ha lefektetjük ezt az alapot, akkor a felépítmény növekszik. Minél inkább elfogadja a világ és az
egyház az evolúciót, annál inkább fokozódik a törvénytelenség, a homoszexualitás, a pornográfia,
az abortusz... Tudjátok, mit mondott Richard Bozark? Az ateizmus egy olyan erkölcsi és etikai
filozófia, amely a legjobban illeszkedik a tudományos civilizációhoz. Ha ma az “Amerikai ateista”
számára dolgoznánk, az ateizmus kész lenne betölteni a kereszténység után maradt űrt, miután a
tudomány és az evolúció diadalmaskodik. Kétség nem férhet hozzá, hogy az emberek és a
civilizáció éhezi az ateizmus intellektuális tisztaságát és mentális egészségét.” Látjátok? Nekik
meggyőződésük, hogy az evolúció és az ateizmus szoros kapcsolatban áll egymással. Madeline
O’Hare is ezt mondja, bizonyára ismeritek a nevét. Ő volt az egyike azoknak, akik azt a mozgalmat
vezették, amelynek eredményeként a hatvanas években megszüntették az iskolákban az imádkozást.
Ő indította el az “Amerikai ateista” elnevezésű mozgalmat. 1993 áprilisában, a szervezet évenként
megtartott ülésén, a kaliforniai Sacramentóban, ezt mondta: “Az ateista felismeri, hogy véleményét
másoknak nem egyszerűen el kell fogadniuk, hanem az ő kötelessége, hogy a kultúrát elfordítsa a
vallástól...” Vajon mit ért vallás alatt? A kereszténységet. “...hogy eltörölje azokat az irracionális
eszméket, amelyek rabszolgaságban tartották az emberi fajt. Az ateistának ki kell lépnie védekező
magatartásából, fel kell vennie a fegyvert, és előre kell haladnia ahelyett, hogy apatikusan
visszavonulna...” Szerintem nem lehet azt mondani, hogy védekező álláspontot foglaltak el...
Szerintem eddig is nagyon agresszívak voltak. Azt akarja mindezzel mondani, hogy még mindig
léteznek keresztények. Nem voltunk elég sikeresek. Erre gondol valójában. Az “Amerikai
humanista” című lapban – ez egy másik kiadvány – egy Dumthy nevű ember ezt írta:
“Meggyőződésem, hogy az emberi faj jövőjéért folytatott harcot a tanároknak kell megvívniuk és
megnyerniük az osztálytermekben, mert ők pontosan felismerik szerepüket, amelyet az új hit, az

65
emberiség vallásának terjesztésében betöltenek, amely vallás felismeri és tiszteli annak kezdetét
minden emberi lényben, amelyet a teológusok “istenségnek” neveznek. Ezeknek a tanároknak
ugyanolyan önzetlen elszántságot kell tanúsítaniuk, mint a legelvakultabb fundamentalista
prédikátoroknak, mert ők egy másfajta szolgálók lesznek, akik a pulpitus helyett az osztálytermet
használják fel arra, hogy közvetítsék az általuk tanított tantárgyon keresztül a humanizmus értékeit,
függetlenül az oktatás szintjétől. Az osztályteremnek arénává kell változnia, ahol megütközik
egymással a régi és az új, a kereszténység rothadó hullája az összes gonoszságával és
nyomorúságával együtt, és a humanizmus új hite.” Értitek, mit mond ezzel? Az állami iskolákat
akarják felhasználni arra, hogy a humanizmust beleneveljék a gyermekeitekbe, és pontosan ezt
csinálják. Ha valóban őszinték akarunk lenni – tudjátok, nem mindenki szeret erre gondolni -, de
legyünk őszinték. Az állami iskolákból kikerülő gyermekek nyitottabbak a kereszténység felé?
Látjátok rajtuk a keresztény etikát? Legyünk őszinték abban, hogy mit csinálnak ezek az iskolák.
Sok keresztény tanár dolgozik ezekben az iskolákban. És én misszionáriusoknak tekintem őket,
akiknek sok imádságra van szükségük. Azt tapasztalják, hogy már nem gyakorolhatnak befolyást a
diákjaikra, nem engedik meg ezt nekik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mivel állami iskolába
küldjük őket, ott az oktatás semleges. Tudjátok, mit mond a Biblia a semlegességről? Vagy
Krisztus mellett állsz, vagy vele szemben. Vagy a világosságban állsz, vagy a sötétségben. Ha az
oktatási rendszer nem Krisztus mellett áll, akkor csak egy alternatíva marad. Krisztus ellen van. És
szerintem ideje ráébredni arra a tényre, hogy az oktatási rendszer nagy része ma a humanizmus
egyháza, amely arra tanítja gyermekeinket, hogy humanista módon gondolkodjanak. Gyakran már
minket is így neveltek. És gyakran nem értjük, miért gondolkodnak és viselkednek úgy, mint az
Ellenség... Bizony, ez a helyzet... Richard Bozark ezt mondta: “Ha iskoláinkba beengednénk a
teremtéstudomány tankönyveit, az csak arra lenne jó, hogy fokozzuk mentális gyötrelmeiket azáltal,
hogy legitim tudományos elméletként tanítanánk a Teremtés könyvének zagyvaságait.” Vajon miért
nem akarják, hogy a teremtés gondolatát tanítsák az iskolában? Azért, mert ez azt jelentené, hogy:
“Egy pillanat. Nem a magadé vagy, van valaki, aki meghatározza a szabályokat. Elszámolással
tartozol annak, aki téged teremtett.” És ezt nem akarják. Luther egyszer ezt mondta: “Nagyon félek
attól, hogy az iskolák a pokol kapuivá válnak, ha nem dolgozunk nagyon szorgalmasan azon, hogy
az Igét megmagyarázzuk és belevéssük a fiatalok szívébe. Minden olyan intézmény, amelyben az
emberek nem Isten Igéjével foglalkoznak, szükségszerűen megromlik.” És milyen lesz? Vettem
néhány tankönyvet, amelyet Amerikában és más országokban az állami iskolákban felhasználnak.
Ilyen olvasmányok vannak benne, mint ez itt: “Apa élettársa”: Anya és apa elváltak, és apa
összeköltözött Frankkel. És apa és Frank együtt alszanak, és mindent egymással csinálnak. Egyszer
eljött meglátogatni a mamit, és mami elmagyarázta nekem, hogy apa és Frank meleg. Először nem
értettem, hogy ez mit jelent, de mami megmagyarázta. Melegnek lenni egy másfajta szerelmet
jelent.” Színes, szépen illusztrált könyv. Hát nem kedves? Legszívesebben megmosnám a kezem,
miután megfogtam. Vagy ez itt... Neki meg két anyukája van. “Dicsőség a büszke melegeknek”. Te
mit szólnál hozzá, ha az apukád meleg lenne? Látjátok, mi történik a nemzetünkben, az iskolákban
és az egyházakban? Ha a humanizmus lerombolja a teremtés hitét, mint alapot, akkor ezzel
elpusztítja az abszolútumok alapját. És mit tesznek a keresztények? Egymás ellen harcolnak, vagy
csak vaktában vagdalkoznak. De nem ismertük fel a harc alapvető jellegét, pedig az ateisták és a
humanisták már megmondták nekünk. Szüntesd meg a teremtésről szóló tanítást az iskolákban,
helyettesítsd az evolúcióval, és felépítheted rá a humanizmust. Ezért mondom el olyan sokszor,
hogy mit kell tennünk. Helyre kell állítani a teremtést a gyülekezeteinkben, a családunkban és a
nemzetben, hogy megint ez legyen az alap. El kell távolítanunk az evolúciót, mint alapot, és az
ennek kapcsán felhasznált fegyvereket és kérdéseket. Az egyház túlságosan sokat foglalkozik a
kérdésekkel. A kérdésekkel foglalkozunk, de nem vesszük észre, hogy ezek csak tünetei a
betegségnek. nem szoktunk azzal elmenni az orvoshoz, hogy: Doktor úr, lenne szíves kezelni a
tüneteket, de a betegséget ne bántsa.” Ha nem kezeljük a betegséget, akkor hosszú távon nem
lehetünk sikeresek. De tudjátok, hogyan próbálja az egyház kezelni ezt a helyzetet? Jól figyeljetek,

66
és ne értsetek félre. Szerintem a vasárnapi iskolában, a bibliatanulmányozásokon és az ifjúsági
bibliatanulmányozásokon felhasznált irodalom csak időpazarlás. Tudjátok, miért mondom ezt? Hol
van a támadás a társadalomban? Ott, hogy a Biblia nem igaz. Az Ádámról és Éváról szóló történet
nem igaz. Az ember a majomból fejlődött ki. A dinoszauruszok sok millió évvel ezelőtt éltek. A
Biblia téved. Soha nem volt világméretű özönvíz. Noé bárkája nem egyéb, mint mítosz. És mit
teszünk mi a gyülekezeteinkben? Bibliai történeteket tanítunk. És mi az, amit nem teszünk meg?
Nem értettük meg, hol támad az Ellenség, és nem tettünk semmit a támadásai ellen, és nem
tanítottuk meg az igei alapokat, amelyeken a bibliai történetek állnak. És mi történt? Az ellenség az
alapoknál támadott, mi pedig elfogadtuk azt, amit mondott, és kiegészítettük vele az Igét. Nem
tanítottunk az alapokról, amelyek a Teremtés könyvében vannak megírva, aztán nem értjük, hogy
fiataljaink miért nem tudnak megállni. Nem értjük, hogy az egyház miért nem tud megállni a
társadalomban. Nézzünk szembe a tényekkel! Úgy gondoljátok, hogy az egyház jelenleg
nagyszerűen végzi a munkáját nemzetünkben? Szerintetek a nemzet egyre inkább keresztényivé
válik, vagy egyre kevésbé keresztényi? Legyünk őszinték! És tudjátok, mi történik most az
egyházban? Nagyon sokat foglalkozunk a programjainkkal. Legyenek nagy gyülekezeti csoportos
szemináriumok, zenei programok, sok-sok különféle program. Hadd mondjak valamit. Én nem
hiszem, hogy ezekre a programokra szükség van. Vissza kell térnünk ahhoz, hogy Isten Igéjének
tekintélyéről tanítunk, és szembeszállunk az ellenség támadásaival. Erre van szüksége az
egyháznak. Ezért mondtam, hogy annyit próbálkozhattok a kérdésekkel, amennyit csak akartok. És
közben arról ábrándozunk, hogy tömegeket fogunk vonzani a gyülekezeteinkbe, és a nagy számokat
tartjuk a legfontosabbnak. De ez nem így van. Az a fontos, hogy Isten Igéjének tekintélyéről
tanítsunk. Ez az, amit elhagytunk. Már nem mondjuk, hogy “Meg van írva”. Isten Igéje az abszolút
tekintély. Feljegyezték, hogy Luther egyszer ezt mondta: “Ha hangosan és tisztán megvallom Isten
igazságának minden kis részletét azt leszámítva, hogy pontosan hol támad a világ és az ördög,
akkor nem vallom meg Krisztust, akármilyen bátran állítom is, hogy Krisztust vallom meg. Ott
bizonyosodik be a katona hűsége, ahol a csata dúl. És hiába állhatatos az egész csatatéren, ha ezen a
ponton meghátrál.” Az egyháznak elkerülte a figyelmét az ellenség támadása. Nem értette meg, és
kompromisszumot kötött. Kiegészítették a Bibliát egy Isten-ellenes vallással. Aztán nem értjük,
miért nem tudja legyőzni a nehézségeket az egyház. Ezért az a véleményem, hogy a teremtésről
szóló tanítás nem egy mellékes kérdés, hanem alapvetően fontos. Hiszem, hogy ez egy mindent
eldöntő kérdés. Ma itt folyik valójában a csata. Ezért annyira fontosak a könyveink. És ezért
késztetlek titeket arra, ezért kérlek titeket, hogy vegyetek meg annyi anyagot, amennyit csak tudtok,
videókazettákat és könyveket, és tanítsátok meg erre a gyermekeiteket, és tegyetek bizonyságot a
szomszédaitoknak és a barátaitoknak. Kanadában, miután előadást tartottam a Teremtésről, odajött
hozzám három fiatal lány, és az egyikük nagyon sok kérdést feltett nekem. Kérdezősködött az
ősrobbanásról, az evolúcióról. Bementünk egy kis szobába, és amíg ment a film, beszélgettünk.
Legjobb képességeim szerint megpróbáltam válaszolni a kérdéseire. A nővére tudós volt, és
felsorolta nekem az összes létező érvet az evolúció mellett. Kiderült, hogy belekeveredett
valamelyik keleti vallásba. Ekkor elkezdtünk beszélgetni azokról a dolgokról, amelyeket a Biblia
mond, és megpróbáltuk megfogalmazni, mi a különbség a kereszténység és a keleti vallások között.
Aztán szóba került a bűn, és a lány ezt kérdezte: “Jézus valóban megbocsáthatja a bűneimet? Én
olyan rossz voltam.” Én meg Pálról beszéltem neki! Végül ezt kérdeztem: “Natasa, szeretnél
keresztény lenni?” “Igen” – felelte. “Meg akarod vallani a bűneidet?” “Igen.” És ott helyben
imádkoztunk. A két barátnője, akik éveken keresztül bizonyságot tettek neki, nagyon fellelkesült.
Látjátok, az evolúció megakadályozta, hogy elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát. És tudjátok, az
ifjúsági csoportjainkban a randevúzásról próbálunk tanítani... “Tanítsunk a drogokról! Tanítsunk a
szexuális problémákról!” – mondjuk. Tudjátok, egy bankszakember mondta el nekem, hogy a
hamis pénzeket felismerő szakembereket úgy képzik ki, hogy megtanítják őket felismerni az igazi
pénzeket. Én azt állítom, hogy ha a tanításotokat a teremtés igazságának megtanítására építitek fel,
akkor automatikusan foglalkoztok a randevúzás kérdéseivel, a kábítószerekkel, a szexszel, a

67
házassággal és mindennel. Mert minden ebből fakad. Ki kell ásni a megfelelő alapokat, aztán
beszélni kell az evolúcióról és a humanizmusról. Ez a dolgok rendje. Hajlamosak vagyunk arra,
hogy ne az alapoknál közelítsük meg a dolgokat. Hiszem, hogy ma ez az egyik legfontosabb
szolgálat. És szeretnélek titeket arra bátorítani és késztetni, hogy vegyetek részt a
teremtéstudományi társaság munkájában, forduljatok szembe a rossz alapokkal, az evolúció téves
vallásával, amely elpusztítja társadalmunkat. Vegyetek részt a teremtés alapjának helyreállításában.
Micsoda változást láthatnánk! És ha megcsináljuk a reformációt a gyülekezeteinkben, akkor talán
Isten olyan kegyelmes lesz, hogy megadja az ébredést nemzetünkben. Hát nem nagyszerű lenne?
Hiszem, hogy ez egy fontos szolgálat!

A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN

6. Előadás:
Az evolúciótól a teremtésig
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Gary Parker

Az elmúlt órában Ken megmutatta nektek, mennyire fontos figyelembe venni a kezdeteket, az
eredetet, annak érdekében, hogy megérthessük a rendeltetésünket. Ezért ebben az órában
megragadom az alkalmat, és visszaviszlek titeket a kezdetekhez, amennyire csak lehetséges,
egészen az idők kezdetéhez. Kezdetben volt a hidrogén. És a hidrogént összenyomták egy
anyaghalmazba. Aztán egy olyan okból, amelyet soha nem fogunk tudni teljesen megmagyarázni,
egy az anyaghalmaz felrobbant, ez volt az ősrobbanás, és ez port, gázt és sugárzást bocsátott szét
az univerzum örökké táguló terébe. Ezután a gravitáció hatására a részecskék elkezdtek összeállni,
hogy galaxisokat formáljanak. Ezekben a galaxisokban felragyogtak a csillagok. A csillagok körül
összegyűlt a hideg anyag, és kialakultak a bolygók. A sok millió és milliárd bolygó közül, amely
ilyen módon létrejött, az egyik ez a pici kis szikladarab, amelyet mi Földnek nevezünk. Kezdetben
a föld nagyon más volt, mint amilyen ma. Szünet nélkül villámlott a metánból és ammóniából álló
atmoszférában, körülbelül 2 milliárd éven keresztül, míg végül, puszta véletlenségből, összeállt egy
molekulacsoport, amely képes volt szaporodásra, és létrejött a földi élet. Körülbelül 600 millió
évesek az egyszerű élet első nyomai, a kis trilobiták. 400 millió évvel ezelőtt megjelentek az első
szárazföldi növények és állatok. Körülbelül 4 millió évvel ezelőtt az első majmok megtették az első
lépéseket az emberi faj kialakulása felé. Az ember az első élőlény, amely képes visszatekinteni
saját kifejlődésének történetére. Amikor ezt megtesszük, megértünk olyan dolgokat, amelyek
nagyon hasznosak saját magunk és természetünk megértésében. Mi az oka annak, hogy olyan
dolgokat teszünk, amelyek károsak saját fajunkra nézve? Háborúk, bűncselekmények, meg ilyen
dolgok. Ezt úgy hívják, hogy “dzsungelháború a túlélésért”, elsősorban ez hozott létre minket. De
van reménységünk. Már tanulgatjuk, hogyan kell befolyásolni az öröklés molekuláját, a DNS-t.

68
Hamarosan megtanuljuk, hogyan kell átalakítani saját magunkat, a saját képünkre és
hasonlatosságunkra, amilyennek igazából lennünk kell. Az ember már a csillagok felé nyújtogatja a
kezét. A lehetőségeinknek nincs határa... Hmm... Emelje fel a kezét az, aki úgy gondolja, hogy így
hangzik a Teremtés könyve első fejezeteinek összefoglalása Ken Ham magyarázata szerint...
Összeszámolná valaki? Azt hiszem, felismertétek, hogy amit most elmondtam, az pontosan az
ellentéte mindannak, amit a Teremtés könyvében és a Biblia többi részében olvashatunk. De ugye
már hallottátok ezt a történetet? Hogy nevezzük ezt a történetet, amit most elmondtam?
Evolúciónak. És sajnálattal kell elismernem, hogy évekig én magam is ezt tanítottam. Az első
néhány évben, amikor biológiát tanítottam, én is az evolúcióban hittem. És ez nagyon fontos
kérdés volt a számomra. Megpróbáltam meggyőzni az embereket arról, hogy az evolúció valóság,
és hogy meg kell változtatniuk Istennel kapcsolatos nézeteiket, hogy ezek illeszkedjenek az
evolúció “tényeihez”. Fiatal emberként szerettem kihangsúlyozni azt a történetet, amelyet
elmeséltem nektek, és amit ma már a legnagyobb hazugságnak tartok, amelyet valaha is
kimondtam. De sok éven keresztül nem tudtam, hogy ez hazugság. Egy alternatív vallásként
gondoltam rá, egy olyan világnézetnek tekintettem, amelynek gyökerei a tudományba nyúlnak. És
tudósként úgy éreztem, hogy részese vagyok az új kornak, az eljövendő új dolgoknak. A
keresztények mindig Istenről és a Bibliáról beszéltek. Én meg arról beszéltem, hogy átformáljuk
magunkat olyanná, amilyennek lennünk kell, valóban lehozzuk a mennyet a földre, szóval a sült
galambra vártam. Megkérdezhetitek, hogy ha így gondolkodtam, akkor miért változott meg a
véleményem, annyira, hogy ma már a teremtésben hiszek? Ez nem valami jelentéktelen dolog,
mint ahogyan Harlow Shapley mondja: “A vallásos emberek ezt mondják: Kezdetben teremté
Isten..., én pedig ezt mondom: Kezdetben volt a hidrogén...”, majd így folytatja: “Adj nekem
hidrogént, és én odaadom neked az univerzumot, és egyszer s mindenkorra leszámolhatunk az
Istennel kapcsolatos mítoszokkal és tündérmesékkel, meg azzal az Istennel, aki állítólag
megteremtette a dolgokat.” Amint ezt Ken olyan ékesszólóan kifejtette az evolucionistáktól idézett
szavakkal. Az evolucionisták megértették azt a szellemi háborút, amely az evolúció és a Biblia
között dúl. A keresztények gyakran jelentéktelen apróságnak tekintik ezt a kérdést, de
evolucionistaként én megértettem ezt a háborút. És kész voltam harcolni az evolúcióért, és
megpróbáltam rávenni az embereket arra, hogy adják fel Istennel kapcsolatos régimódi nézeteiket.
Az én esetemben a változás nagyon váratlanul jött. Elkezdtem tanítani egy főiskolán, ez nem a
Clearwater Christian College volt. A helyzet az, hogy ezen az első keresztény főiskolán, ahol
tanítottam, megmondtam nekik, hogy az evolúció híve vagyok, és nem hiszek Istenben. De ez ott
nem számított. Megvolt a megfelelő hátterem, egyetemi végzettségem és diplomám, így hát
alkalmaztak, hogy tanítsak náluk. A kémiaprofesszorom észrevette, hogy a feleségemmel együtt
nem sok közünk van a kereszténységhez, nem járunk templomba, meg ilyesmi, és meghívott
minket egy bibliatanulmányozásra. Akkor úgy gondoltam, hogy ez őrültség, hogy az emberek a
huszadik században még mindig ezt az elavult, idejétmúlt könyvet, a Bibliát tanulmányozzák. De
ingyenes kávét és süteményt ígértek... Ezek az én kedvenc szavaim. Ezért tehát, ha teljesen rossz
motívumokkal is, de elmentünk a kedd esti bibliatanulmányozásra. És annak érdekében, hogy a
megfelelő mederben tartsam a beszélgetést, úgy gondoltam, hogy elmagyarázom nekik, milyen
hibák és tévedések vannak a Bibliában. Az igaz, hogy volt ott nagyon sok hiba és tévedés, de nem
a Bibliában, hanem bennem. Ez az ember egy nagyszerű bibliatanító volt, de az ingyenes kávé és
sütemény miatt mindenképpen elmentünk volna. Azokban a napokban kaptam meg az első
könyvem tiszteletpéldányát. Az egyik a DNS-ről szólt, az öröklés molekulájáról. És amint
nézegettem a könyvet, amelynek a fedőlapján ott állt a nevem, ez valamit megváltoztatott bennem.
Addig mindig úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik könyveket, és különösen akik
tudományos könyveket írnak, azok tudják, hogy miről beszélnek. De ott volt ez a könyv, amit én
írtam, és én tisztában voltam minden rejtéllyel és bizonytalansággal, amelyek belekerültek a
könyvbe. Abban az időben például még nem tudtuk bizonyosan, hogy a DNS kódja balról jobbra
olvasva ugyanaz-e, mint jobbról balra olvasva. Annak ellenére, hogy átvizsgálták a könyvet

69
szakértők, benne voltak ezek a bizonytalanságok. Öt évvel később megírtam ennek a könyvnek a
második kiadását, átrágtam magam az első kiadáson, aztán félredobtam, mert ez alatt az öt év alatt
annyi minden megváltozott. Talán hallottátok már a következőt: “Nem szabad a Bibliát
tudományos könyvként olvasni.” Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Öt tudományos könyvet
írtam, és később valamennyit át kellett dolgozni. A Bibliát azonban még egyszer sem kellett átírni.
Istennek már az első alkalommal is igaza volt. Ezért mégis odafigyeltem a bibliatanulmányozásra,
és hirtelen már nem láttam annyira furcsának, hogy Isten írt egy könyvet, amelyben mindent
pontosan úgy értett, ahogyan mondta. És szembe kellett néznem azzal a döntéssel, amelyet Ken
Ham már megfogalmazott: Kinek higgyünk? A szakértőknek, akik nem voltak ott, akik nem
tudnak mindent? Vagy higgyünk Istennek, Aki ott volt, Aki mindent tud, Aki soha nem téved, és
Aki annyira törődik velem? És az Úr a Szent Szellem által meggyőzött engem arról, hogy ez az
ember valóban Isten szavát szólja, és megtértem. A történet folytatását már ismeritek. Mihelyt
keresztény lettem, azonnal megjavult a kapcsolatom a feleségemmel. A gyermekeinkből kicsi
angyalkák lettek... Nos, nem egészen így történt. Az igaz, hogy amikor az ember hitre jut, az egy
különleges élmény. Egy ideig úgy éreztem, hogy a föld felett járok. Annyira izgalmas volt
ráhangolódni Istenre, a menny és a föld Teremtőjére. De az Úr nagyon sokszor megengedi, hogy
átmenjünk a kételkedés időszakán, hogy felmérhessük, valójában mennyit is jelent a számunkra
újonnan megnyert hitünk. Számomra ez a kételkedés annak a kérdésnek a formájában érkezett,
hogy mit kezdjünk azzal a tömérdek bizonyítékkal, amelyek az evolúció mellett szólnak. Aztán
egyszer azt hittem, hogy megértettem. Az evolúció igaz, csak éppen Isten csinálta. Abban az
időben azt hittem, hogy ez egy eredeti ötlet, ebből is sejthetitek, mennyire fiatal voltam
akkoriban... Azóta rájöttem, hogy ez egy meglehetősen elterjedt gondolat, úgy hívják, hogy
teisztikus evolúció, néha folyamatos teremtésként is emlegetik. És úgy tűnt, hogy ez tökéletesen
beleillik a képbe. Vasárnaponként elmehettem a gyülekezetbe, és mindent elhihettem, ami a
Bibliában áll, hétfőn pedig visszamehettem az osztályterembe, és tovább taníthattam diákjaimnak
az evolúció régi meséjét, amit tanítanom kellett. Ez egy nagyon könnyű egérútnak tűnt. De minél
többet gondolkodtam a dolgon, annál világosabban felismertem, hogy a két elmélet szembenáll
egymással. Sok embert ismerek, akik azon fáradoznak, hogy összhangba hozzák egymással a
Bibliát és az evolúciót. Úgy gondolom, hogy hozzám hasonlóan egy hamis, romantikus képük van
az evolúcióról. Talán te is úgy gondolsz az evolúcióra, mint egy lassú, felfelé haladó folyamatra,
amely mögött ott áll Isten. De az evolúciós folyamat, ahogyan az evolucionisták felvázolják,
nagyon különbözik attól, ahogyan sok ember az evolúciót elképzeli. Darwin így foglalta össze a
dolgot “A fajok eredete” című könyvében: “Így a természet, az éhezés és a halál háborújából, a
természet, az éhezés és a halál háborújából közvetlenül következik a magasabbrendű állatok
létrejötte. Még az együttműködés kifejlődése is csak azok holttestén haladhat előre, akik nem
hajlandók együttműködni. A természetes kiválasztódás során, amely egy harc a túlélésért a
testvérek leszármazottai között, csak a gének egy része éli túl a következő generációt, vagy
különben egyáltalán nincs evolúció, csak akkor, ha mindig van halál, halál, halál, és halál.”
Elkezdtem gondolkodni: ez most vajon úgy hangzik, hogy a világ igen jó volt, amikor Isten
megteremtette? Ez ugyanaz az Isten, mint az, Aki az I. Mózes 6-ban bánkódott a szívében az
erőszak és a romlás miatt, amely elárasztotta a földet az ember bukása után? Ha Isten bánkódott az
erőszak, a halál, a küzdelem és a romlás miatt, akkor miért vette igénybe az erőszakot, a halált, a
küzdelmet és a romlást a teremtés eszközeként? Ez nem stimmel. Miért jött el Krisztus, hogy
legyőzze a halált, ha a halál Isten eszköze volt az evolúció lebonyolítására? Ennek azt kell
jelentenie, hogy Krisztus teljesen értelmetlenül jött el a földre. És itt nem egyszerűen néhány
igeversről van szó, hanem az evolúció ötlete homlokegyenest ellenkezik az evangéliummal.
Aggasztani kezdtek ezek a kérdések. Mellesleg, az evolucionisták még mindig ebben hisznek.
Minden egyes alkalommal, amikor Carl Sagen készíti el a “Time” vagy a “Parade” magazin
borítóját, nagyon érdekes, nem mindig pontos, de mindig nagyon érdekes. Ő így fogalmaz: “Hogy
kerültünk ide mi, emberek? Csak az óriási számú halál útján jöhettünk létre.” Halál és véletlen.

70
Halál és véletlen. Halál és véletlen, sok millió éven keresztül, és egyszer csak létrejön az agyunk
meg az egész testünk. És úgy láttam, hogy ez a kép egyszerűen nem áll össze. Jacques Reneau, a
híres ateista, egyszer így fogalmazott, amikor elcsodálkozott azon, hogy vannak keresztények, akik
elhiszik, hogy Isten a teremtés eszközeként ilyen kegyetlen, pazarló és rossz hatásfokú folyamatot
használ, mint az evolúció. Nos, bármilyen egyszerű és tiszta ez a kérdés, nem tudom, hogy a saját
erőmből ki tudtam volna-e szabadulni a teisztikus evolúció csapdájából. Mondjak nektek egy jó
hírt? Isten nem is várja el tőlünk, hogy a saját erőnkből szabaduljunk ki. Küldött nekem segítséget.
A segítség egy biológus formájában érkezett, akit akkoriban vetek fel a főiskolára tanítani. A
keresztény főiskola elkövetett egy hibát, és alkalmazott egy olyan tanárt, aki keresztény volt, és a
teremtésben hitt. Egyszer beállított hozzám egy híres vagy hírhedt könyvvel – nézőpont kérdése -,
ez volt a címe: “A Teremtés könyvében leírt özönvíz”. Dr. Swetkin és Morris írta ezt a könyvet.
Alan Davis végig akarta ezt velem olvasni, hogy megmutassa nekem az evolúció néhány
problémáját, és a teremtés bizonyítékait. Együtt elolvastunk néhány bekezdést, de aztán nagyon
dühös lettem. “Ezek az emberek nem tudnak semmit. Hát ezt meg ezt sem tudják?”
Szembeállítottak engem az evolúció összes érvével. Alannak sikerült megnyugtatnia, és megint
elolvastunk néhány bekezdést. Ugyanaz történt, dühös lettem, és megint előhozakodtam az
evolúciós bizonyítékokkal. Akkor még nem tudhattam, hogy az Úr erre a szolgálatra készít fel,
amit most végzek. Alan végül így szólt: “Talán jobb lenne, ha egyedül olvasnád el a könyvet, és
utána megbeszélhetnénk...” Így is lett. Később persze ez a Dr. Morris a munkatársam lett. Soha
nem volt bátorságom, hogy megmutassam neki azokat a csúnya jegyzeteket, amelyeket a könyv
első lapjaira írtam. De mire végigolvastam a könyvet, becsapottnak éreztem magam. Miért nem
említette nekem senki az evolúció problémáit, és a teremtés bizonyítékait? Ugye, milyen furcsa ez
a mondat: a teremtés bizonyítékai? Még sok keresztény is így gondolkodik: Az evolúciónak
vannak bizonyítékai. De a teremtés egészen más dolog. Azt vagy elhiszed, vagy nem. Ez hit dolga.
Nem beszélhetünk a teremtés bizonyítékairól.” Én viszont azt mondom, hogy a legkönnyebb és
legtermészetesebb dolog, ha a tudósok és a hétköznapi emberek felismerik a teremtés bizonyítékait.
Sok embernek ismerős a következő helyzet: egy kis patak mellett sétálgatsz, és találsz egy
kavicsot, egy kis követ, ami úgy néz ki, mintha a formáját megtervezték volna. Egyszer a kicsi
lányom egy kis követ, amely úgy nézett ki, mint egy kis cipő. De amint nézegettem, láttam a kopás
nyomait a kövön, a puhább részek gyorsabban elkoptak, mint a keményebb pontok. Annak
ellenére, hogy úgy nézett ki, mintha egy formatervezett darab lenne, ez a kis kavics csak az idő, a
véletlen és a természeti folyamatok műve volt. Az evolúció híveként azt tanítottam a diákjaimnak,
hogy ők is olyanok, mint ez a kis kavics, és egyszerűen az idő, a véletlen és az olyan természeti
folyamatok eredményeként jöttek létre, mint a mutáció és a túlélésért folytatott harc. De sok
embernek olyan tapasztalata is van, hogy egy patak mellett vagy egy szántóföldön talál egy
nyílhegyet, vagy valami ilyesmit. És látszanak rajta a pattintás nyomai. A puhább és a keményebb
darabokat is megpattintották. Ha ránéztek egy olyan egyszerű dologra, mint egy nyílhegy,
amelynek nincsenek alkatrészei, még azon is látszik, hogy nem véletlenül jött létre, hanem egy
elképzelésnek megfelelően alakították ki, egy adott célból. Mire van szükségünk a teremtés
bizonyítékainak felismeréséhez? A válasz: a tudomány, a logika és a megfigyelés eszközeire. Ez
minden, amire szükségünk van: tudomány, logika és megfigyelés. Az univerzumban olyan
mintákat figyelhetünk meg, amelyek elmondják nekünk, hogy nem az idő, a véletlen és a vegyi
folyamatok eredményeként jött létre, hanem úgy, hogy megtervezték egy bizonyos célra, és
teremtés útján létrehozták. És tudjátok, ki az, aki ezt megértette? Carl Sagen, aki az evolúció híve.
De ő nagyon jól tudja, hogy a teremtés jelei közvetlenül felismerhetők a természetben. Ő az, aki
rávette az amerikai kormányt arra, hogy költsenek el több millió dollárt a SETI programra: a
földön kívüli intelligencia keresése, amelyről Ken már beszélt nektek. A kormány felhagyott ezzel
a projekttel. Ő azonban magánszemélyek támogatását kérte, és tudjátok, miért? Azért, mert tudja,
hogy meg lehet különböztetni egymástól a tudatos jeladást a véletlenszerű háttérsugárzástól,
amelyet a nukleáris fúzió és a csillagok hoznak létre. Amikor egy emberi kéz által készített eszköz

71
leszállt a Marson, akkor Sagen meg volt győződve arról, hogy ha az evolúció igaz, akkor a Marson
életnek kell lennie. Elvégre a Mars is átment azokon a folyamatokon, mint a Föld, és szerinte az
élet csak az idő, a véletlen és a vegyi folyamatok eredménye. Ezt mondta: “Ne törődjetek azokkal a
kis ásókkal. Amint a kamerák végigpásztázzák a marsi tájat, valami vissza fog nézni ránk.” Mint
tudjátok, leszálltunk a Marson. De még egy szerves molekulát sem találtak. A Mars teljesen steril.
És arra a következtetésre jutott, hogy az élet valamivel nehezebben jöhet létre, mint ahogy azt
elképzelte. De tegyük fel, hogy találnak egy kis cserepet, egy korsó kis szilánkját. Mindenki ezt
mondta volna: “Nahát. Intelligens élet van a Marson. Talán kihaltak. Talán áttelepültek a földre.”
De ha egy ilyen egyszerű dolog, mint egy kavics, vagy egy nyílhegy láttán felismerhetjük az
intelligens élet nyomait, még akkor is, ha az nem a földi intelligencia terméke, hanem a Marson,
vagy a világűrben található, akkor mit mondhatunk? Még ha a föld alapjainak levettetése előtt
történt is, azok a Teremtő Istenről beszélnek. Talán valami szokatlan dolgot mondtam ezzel?
Egyáltalán nem. Pál apostol is erről beszél a Római levél első részében: a láthatatlan Isten
világosan meglátható azokban a dolgokban, amelyeket alkotott. Mennyire világosan: ...úgyhogy
azoknak az embereknek, akik nem ismerik fel a bizonyítékokat, nincs semmi mentségük. Valaki
talán ezt mondja: Ha a bizonyítékok ennyire egyértelműek, akkor miért nem hisz mindenki a
teremtésben? A válasz az, hogy mindenki kreácionista. Mindenki teremtés útján jött létre. A
különbség csak abban van, hogy vannak, akik örülnek ennek, mint például Ken és én... és vannak,
akik nem örülnek ennek. Mit tesznek ezek az emberek? Ugyanazt, amit én is tettem, mielőtt
keresztény lettem. Ezt mondják: nem látom a bizonyítékokat, és elnyomják az igazságot, amiről a
Római levél első része is beszél, eltemetik az igazságot, miközben tudnak róla. Ki az, aki a
legdühösebb, ha Istenről van szó? Az ateista. Például Madeline O’Hare... Nem haragszunk olyan
valakire, aki nem is létezik. De ő tudja, hogy Isten létezik, és minden porcikájával gyűlöli őt. Ezek
szerint tehát felismerhetjük... a teremtés bizonyítékait. Volt egy baráti beszélgetésem valakivel
Kaliforniában, amikor ott éltünk. Gyakran folytattunk ilyen mini-vitákat az osztályában. Egyszer
félbeszakított, és ezt mondta: “Nem mondhatod azt, hogy a teremtésnek vannak bizonyítékai. A
tudomány olyan dolgokkal foglalkozik, amelyeket meg lehet tapintani, érezni lehet. Vegyük
például az energiát.” De ezzel hibát követett el. És én persze ki is használtam a lehetőséget. “Igen,
az energiának nagyon sok formája van. Például a gravitációt nem lehet megmérni, megízlelni,
érezni, nem lehet palackba zárni, de a hatásaiból tudjuk, hogy létezik. Ez is Istennek egy láthatatlan
dolga. Isten szellem, mégis tudjuk, hogy létezik, mégpedig a hatásaiból, amelyeket a dolgokra, és
elsősorban a saját életünkre gyakorol. Ha már itt tartunk, vizsgáljunk meg néhány dolgot.” És
elkezdtem beszélni saját szakterületemről, a biológiáról – Morris és Swensen könyve inkább a
geológiával foglalkozik – és azzal, hogy mindenhol látszanak a teremtés bizonyítékai. Elmondtam,
hogy alig tudom elhinni, hogy olyan hosszú időn keresztül ezek elkerülték a figyelmemet. A kavics
és a nyílhegy kapcsán beszélhetünk a kemény és a puha kőzetek közötti különbözőségről. Az
élőlények kapcsán beszélhetünk az élőlények két fontos alkotóeleméről: a DNS és a
proteinmolekulákról. Szerencsére mindkettő meglehetősen nyilvánvaló. A DNS egy hosszú lánc,
amely a nukleotidok, vagy bázisok ismétlődő egységeiből áll. Olyan ez, mint egy gyöngysor,
amelyet felfűznek egy nyaklánccá. A proteinmolekula pedig aminosavak hosszú sorából áll. A
DNS-t úgy képzelhetjük el, mint egy gyöngysort, a proteineket pedig úgy, mint egy gyémánt
nyakláncot. Tudjátok, az élet minden formájában, a vírusokban, a növényekben, az állatokban, a
baktériumokban és az emberben is, az örökölt DNS lánc közli a sejtekkel, hogyan építsék fel az
aminosavakat, hogy azok megfeleljenek a feladatuknak. A sejt bizonyos értelemben megnézi a
genetikai kódot: “Oké, itt van ez a három gyöngyszem, ide teszek egy aminosavat,” aztán oda-
vissza leellenőrzi, amit csinált. Mit mondhatunk erről a kapcsolatról? Ezt várnánk el, ha az idő, a
véletlen és a vegytani folyamatok hozzák létre az életet? Első megközelítésre talán mondhatod ezt,
mert a DNS bázisok sorozatából áll, a protein pedig aminosavak láncolatából, és a savak és a
bázisok közötti reakció a világ legtermészetesebb jelensége. Önts ecetet szódabikarbónára, aztán
nézd meg, mi történik. Az evolucionista ezt mondja: Most megfogtalak. Ha kivárod, akkor a

72
bázisok összerakják az aminosavakat, és létrejön az élet, semmi más nem kell hozzá, csak idő,
véletlen és vegytan. Nincs szükség teremtőre. Az igazság ennek pont az ellenkezője. Az a
probléma, hogy a bázisok és a savak közötti természetes kapcsolat az élőlényeket illetően rossz
kapcsolat. Mikor lépnek a bázisok reakcióra a savakkal? Amikor beáll a halál. Mi az, hogy halál?
A kémia győzelme a biológia felett... Mihelyt a testedben levő molekulák elkezdik azt csinálni,
amelyet kémiailag meg akarnak csinálni, akkor elkezdesz visszatérni abba a porba, amelyből
vétettél. A DNS-ben a bázisok kilógnak a lánc oldalán, így. De a proteinekben a savak részei a
láncnak, mint ez a kis vörös nyíl. Ha tehát megengeded, hogy a DNS és a proteinek azt tegyék,
amit természetes módon tennének, akkor rossz helyen tapadnak össze, és ezzel hozzájárulnak az
öregedési folyamathoz, majd végül a lebomláshoz, a pusztuláshoz. Az élő kapcsolat, amelyre az
élőlényeknek szükségük van, bázisok sorozatait használja, három darabból álló sorozatokat, hogy
létrehozza az aminosavak sorozatát, az R-csoportokat, amelyek kilógnak a lánc oldalán. Ezek a
csoportok lehetnek savak, de bázisok is lehetnek. Egyszeres gyűrű, kétszeres gyűrű, rövid lánc,
hosszú lánc, kénnel vagy kén nélkül, kémiailag szinte bármilyenek lehetnek. A lényeg a következő:
nincs olyan természetes folyamat, amelynek eredményeként a bázisok sorozatából létrejönnének az
R-csoportok sorozatai. Ezt a kapcsolatot kívülről kell kikényszeríteni. Ezen az alapvető szinten
bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve, hogy a földi életteremtés eredményeként jött létre. Hadd
mondjak egy másik példát. Képes-e az alumínium repülni? megteheted, hogy az alumíniumot
beledobod egy vulkánba, az kidobja onnan valahova, de nem egy bizonyos pontra, hacsak...
Hacsak nem csinálsz belőle egy hosszú csövet, amelynek van farka, szárnya, hajtóművei, akkor
majd repülni fog. Ezt úgy hívjuk, hogy repülőgép. Feltetted már a kérdést, hogy mitől repül a
repülőgép? Vedd csak le a szárnyát, és látni fogod, hogy nem repül többé. Szereld le a motorját,
aztán repülj vele, ha tudsz. Vagy vedd ki a vezetőfülkéből a pilótát, és nézd meg, tud-e repülni. De
ha a konferencia után repülővel akarsz hazamenni, akkor jobb, ha erre nem is gondolsz. De a
repülőgép olyan alkatrészek gyűjteményéből áll, amelyek nem tudnak repülni. A 747-es négy és fél
millió olyan alkatrészből áll, amelyek nem tudnak repülni. Mitől repül egy repülőgép? Minden
tudós levonhat valami olyan következtetést ebből a megfigyelésből, amit felhasználhat elméletek
megfogalmazása és tesztelése során. Mitől repül egy repülőgép? Alkotó tervezéstől és szervezéstől.
Kié az érdem ezért a tervezésért? Az alumíniumé? Az üzemanyagé? A gumiból készült kerekeké?
Nem, hanem a mérnököké. Övék az érdem. Nekik jár a tisztelet és az elismerés. Ennek ellenére,
amikor ránézünk egy élő sejtre, ami sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint bármely repülőgép,
akár a 747-es, a Concord, vagy az űrsikló. Mégis működik. És ezért kié az érdem? Hát a
molekuláké. Nekik nem volt szükségük segítségre. Az idő és a véletlen rakta őket össze. A
tudomány azt mondja nekünk, hogy ez képtelenség. Mindaddig, amíg a tudomány a logikára és a
megfigyelésre épül, a tudomány megérti a teremtés bizonyítékait, még akkor is, ha az
evolucionisták ezt továbbra is tagadják. Ha egy pillantást vetünk az élő sejtre, mit látunk?
Milliónyi molekulát egyetlen élő sejtben, amelyek harmóniában állnak egymással. De ezek a
molekulák nem élnek. A tested egyetlen molekulája sem él. A DNS sem él és a proteinek sem. Az
élő sejt élettelen molekulák gyűjteményéből áll. Mitől lesz tehát élő egy sejt. A válasz: valami
olyan dologtól, amelyet minden tudós felhasználhat arra, hogy levonjon belőle valami olyan
következtetést, amit felhasználhat elméletek megfogalmazása és tesztelése során. Mitől lesz egy
sejt élő? Alkotó tervezéstől és szervezéstől. Alkotó tervezéstől és szervezéstől. De a teremtésnek
talán a legvilágosabb és legegyszerűbb bizonyítéka az, hogy az élőlények olyan csodálatos
harmóniában élnek a környezetükkel. Erre nagyon sok példát el lehetne mondani. De be kell
vallanom, hogy a kedvenc példám erre egy kis madár, amely abból él, hogy fejét a fák törzséhez
veri: ez pedig a harkály. Elgondolkodtál már azon, mivel jár a harkály számára az, hogy a fák
törzsén kopácsol? A válasz nagyon meglepő: amikor a harkály megüti a fát, az a negatív gyorsulás,
amit ilyenkor átél, ezerszerese a földi gravitációnak. Egyszer végignéztem az űrsikló felszállását a
főiskola erkélyéről. Az űrhajósok a földi gravitáció háromszorosát vagy ötszörösét tapasztalják
meg, és ez keményen belepréseli őket az ülésükbe. De ez a negatív gyorsulás a harkály számára

73
olyan nagy, amikor megüti a fát, hogy elég lenne egy hajszálnyi eltérés a megfelelő iránytól, és a
nyírófeszültség szó szerint összetörné a fejét. Az idegrendszer és az izmok tökéletes
koordinációjára van szüksége. Mellesleg, amikor megüti a fát, csukva van a szeme. Vannak
tudósok, akik azt mondják, ezt azért csinálja, nehogy egy forgács a szemébe repüljön. Más tudósok
szerint azért, nehogy a szemgolyója kiugorjon a helyéről. Lehet, hogy mind a két állítás igaz. De
egy dolog biztos: a harkálynak szüksége van egy rendkívül erős csőrre, egy nagyon kemény
koponyára, valami olyan szövetre, amely felfogja a rázkódást, a koponya és a csőr között.
Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy ezek a szervek együttesen nagyszerűen alkalmasak az
életben maradásra. Elvégre, ha az élőlények azért lettek teremtve, hogy szaporodjanak és betöltsék
a földet, akkor alkalmasaknak is kell lenniük az életben maradásra. A kérdés az, hogy hogyan
lettek ilyenek. Terv és cél útján. Vagy az idő, a véletlen és a küzdelem tette őket ilyenné?
Egyszerűen nem értem, hogyan tehettem meg, hogy tényként tanítottam az evolúciót. De valahogy
így próbáltam ezt megmagyarázni: mindig az egyszerűbb dolgokkal kezdjük, volt egy madár,
amely nem harkály volt még, és zümmögve repdesett. Aztán egyszer csak eltalálta valami
kozmikus sugárzás. Ez volt az első lépés az evolúciós folyamatban, valami károsodás érhette a
DNS-t, valamiféle mutáció történt, és megszületett egy kismadár a puszta véletlen eredményeként,
amelynek nagyon erős volt a csőre. Ez egy szerencsés véletlen volt. Ez a madár úgy döntött, hogy
tesz egy próbát, és nekimegy a fának a fejével. Bumm. Beleveri a fejét a fába. A csőrrel nincs is
semmi probléma, de a feje szétloccsan. Van egy halott madarunk, vége az evolúciós történetnek.
Ezért olyan lassú az evolúció. Mondhatjuk azt is, hogy talán pont fordítva történt. Tegyük fel, hogy
született egy madár nagyon erős koponyával. Bumm. Beleveri a fejét a fába, a fejével nincs is
semmi baj, de a csőr úgy összenyomódik, mint egy tangóharmonika. Most sem jutottunk előbbre.
Egyszerre kell megjelennie mindkét szervnek ahhoz, hogy bármelyiknek értéke legyen a túlélés
szempontjából. A bukás óta, amióta a bűn megjelent a világban, a harkályok egy része nemcsak
annyit tesz, hogy lyukakat fúr a fába, hogy elrejtse a makkot. Bogarak után is kutatnak a
fakéregben. A bogarak persze hallják a zajt, és elbújnak, amilyen mélyen csak tudnak. A
harkálynak tehát szüksége van valamire, hogy kipiszkálhassa a bogarakat: egy hosszú, ragacsos
nyelvre. De ha a puszta véletlenségből lesz neki egy hosszú, ragacsos nyelve, akkor mi lesz ennek
a következménye? Kidugja a csőréből, és megbotlik benne, amint ugrál a talajon. Nekirepül egy
alacsony ágnak, a nyelve meg rátekeredik, és fennakad rajta. Komoly veszélyeket jelent. A
megoldás a harkály számára az, hogy egy tokban tartja a nyelvét, amely körbefogja az egész
koponyáját a fejbőre alatt és a jobb orrlyukba csatlakozik. Ha tehát legközelebb megnézel egy
harkályt, amely bogarakat keres a fakéregben, figyeld meg a fejbőr kis rándulásait, amint a nyelve
ki-be jár. Darwin érdeméül tudhatjuk be, hogy felismerte: az ilyen dolgok komoly gondokat
okoznak az evolúciós elméletnek. De Darwin nem volt jó darwinista. Több mint húsz éven
keresztül halogatta ennek az elméletnek a publikálását, mert tisztában volt a gyengeségeivel és a
tudományos kritikákkal, amelyekkel szembe kellett volna néznie. Amikor először olvastam ezeket
a dolgokat, fellelkesített a teremtés gondolata, egy keresztény főiskolán tanítottam, amely nagyon
különbözött attól, ahol ma tanítok, és ezt gondoltam: “Ideje elmondanom a hallgatóimnak néhány
dolgot ezekből.” Most, a Clearwater Christian-ben ez a célunk, a tanárok átültetik hitüket a
gyakorlatba az osztálytermekben. Arra gondoltam, hogy ott megpróbálom ezt megtenni. Elkezdtem
tehát beszélni a hallgatóimnak a teremtés bizonyítékairól, amelyeket a tudomány szolgáltatott. És
mit gondoltok, mi történt? Jó nagy vitát kavartam vele. És kikkel kellett vitatkoznom? A teológiai
fakultás tanáraival. Azon a bizonyos keresztény főiskolán – ezt a megnevezést talán idézőjelbe
kellene tennem – a teológiai fakultáson azt tanították, hogy az Ószövetség babiloni mítoszok és
tündérmesék ötvözete, és hogy Jahve vagy Jehova a zsidó nép törzsi háborús istensége, akinek
semmi köze sincs Jézus Krisztushoz, aki a szeretet istene az Újszövetségben. Én meg ott álltam a
tudományos fakultás osztálytermeiben, és ezt mondtam: “Nem, nem! Ez Isten Igéje. Minden szavát
elhihetitek, a Mózes első könyvének legelső versétől a Jelenések könyvének végéig.” Ez túl sok
volt a teológiai fakultás számára. Így hát kihívtak engem egy vitára. Hárman álltak velem szemben,

74
én meg egyedül voltam. Nem akarták, hogy mint esélytelenebb fél szimpátiát szerezzek
magamnak, ezért ezt mondták: “Keress magadnak társakat”. Ezért magam mellé vettem azt a
vegyészt és biológust, aki segített nekem megtalálni az Urat. Jó kis vita lett belőle... A teológiai
fakultás az evolúció mellett érvelt, a tudományos fakultás pedig a teremtés mellett. A nagy vita
után senki sem tett fel nekem kérdéseket biológiából. De néhány barátom ezt mondta: “Nézd,
Parker! Ha tudnál valamit a fosszíliákról, akkor feladnád a teremtés gondolatát, ezt a képtelenséget,
és lépést tartanál velünk, a modern huszadik századi gondolkodásban”. Abban az időben kaptam az
Úrtól a legnagyszerűbb lehetőséget: a Természettudományi Alapítványtól ösztöndíjat kaptam a
doktorátus megszerzésére, hogy felfrissíthessem biológiai ismereteimet, és tanuljak egy kevés
geológiát is, és különösen arra, hogy tanulmányozzam a fosszíliákat. Soha nem voltam még olyan
gazdag, mint akkor. Köszönetet mondok az adófizetőknek támogatásukért. Akkor már tudtam,
hogy keresztény vagyok. És tudatosan a teremtés gondolatát vallottam. De úgy gondoltam, hogy ha
a fosszíliák ennek ellene mondanak, akkor jobb, ha nem beszélek erről senkinek. Szégyellem
bevallani, de soha nem voltam igazán bátor. De minden, amit addig akkor tanultam, amikor a
doktorátusomon dolgoztam, lehetetlenné tette, hogy az evolúcióban higgyek, annak ellenére is,
hogy evolucionistáktól tanultam. A tudomány nagyon megnehezítette, hogy az evolúcióban
higgyek, ugyanakkor nagyon megkönnyítette azt elhinni, amit a Biblia mond a teremtésről, a
bukásról, az özönvízről, és üdvösségünkről, ami Krisztusban a mienk. Az első kurzusok egyikén –
ez egy kis kitérő, de a tanrend szerint azért voltam ott, hogy az univerzum eredetét
tanulmányozzam, az ősrobbanást, meg ezeket a dolgokat. Elkezdődött tehát az előadás, és a
professzor ezt mondta: “A csillagok evolúciója az öregedés.” És amint egyre többet tanultam erről,
ezt gondoltam: “Ez evolúció? Az lenne az evolúció, ha a dolgok egyre nagyobbak és jobbak
lennének, létrejönnének, nem pedig elhasználódnának.” A Zsidókhoz írt levél első része azt
mondja, hogy az egek elöregednek és elhasználódnak, és mint egy köntöst félredobják majd őket.
Azt mondta a professzor, hogy van egy kis probléma azzal az elmélettel, hogy a csillagok a
gázfelhőkből alakulnak ki a gáz nyomása 60-100-szor nagyobb erővel nyomja szét a gázokat, mint
amekkora erővel a gravitáció összenyomja. Felnevetett, és azt mondta, hogy “ködös” elméletnek
kellene inkább ezt nevezni, vagyis az egész nagyon homályos és zavaros. Én meg ezt gondoltam:
“Hm, ez talán nem is akkora probléma.” A dolog többi része csak egy szép mese a leíró
csillagászatban és Isten csodálatos világában, mert a 19. zsoltárban ezt olvassuk: “Az egek beszélik
Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” A következő előadás a
fosszilizálódott növényekről szólt. Időben odamentem, hogy az első sorban kapjak helyet, semmit
sem akartam elmulasztani. A professzor előkelő módon elkésett, megállt az első sor előtt, és így
kezdte: “Gondolom, sokan azért vannak itt, hogy a növények evolúciójáról tanuljanak. Nem
fognak sok mindent megtanulni. Charles Darwin több mint egy évszázaddal ezelőtt azt írta, hogy a
virágos növények eredete egy – idézőjel - gyalázatos titok, idézőjel bezárva. Azóta semmi sem
történt, ami ezt a helyzetet megváltoztatta volna. Azt fogják tapasztalni, hogy a mai növények
megtalálhatók a fosszíliákban.” És tény, hogy Ausztráliában mindenhol meg lehet találni az
állítólag legrégebbi növényeket, ezek a híres kékeszöld algák ott vannak Dél- és Nyugat-
Ausztráliában. És ne dőljetek be, ha azt mondják nektek, hogy ezek egyszerű növények. Ezek a
kékeszöld algák képesek arra, hogy a tengervízből élő anyagot állítsanak elő. Nincs olyan vegyi
üzem, amely ezt képes lenne megtenni. Biokémiai szempontból sokkal bonyolultabbak, mint mi.
És ezek a kékeszöld algák pontosan ugyanolyanok ma is, mint a fosszíliákban. Mi ebből a
tanulság? Az evolúció? Az egyszerű élőlényekből kialakulnak a bonyolultabbak? Távolról sem. A
magyarázat a teremtésben rejlik, Isten tökéletesen teremtette meg az élőlényeket, hogy a saját fajuk
szerint szaporodjanak. Van persze változás. Ha megnézitek ezeket a növényeket, akkor láthatjátok,
hogy a múltban sokkal több növényfaj élt, mint ma. Vannak növények, amelyek ma csak akkorára
nőnek meg, mint az ujjam. A múltban ezek 35 méter magas fák voltak. Mint sokan tudjátok, a
zsurló ágai csak olyan vastagok, mint az ujjam. Pontosan ezen a környéke, ahol most vagyunk,
találtak zsurló-fosszíliákat, 15-20 méter magasak voltak, ez nem a fejlődés elméletét támasztja alá.

75
Inkább úgy tűnik, hogy az élőlények nagyszerűen meg voltak tervezve, hogy a saját fajuk szerint
szaporodjanak, de aztán történt valami. Pusztulni és romlani kezdtek a dolgok, csökkent a méret és
a változatosság. És a Biblia meg is mondja nekünk, mi ennek az oka: a bukás és az özönvíz.
Quarner professzor a Cambridge Egyetemen érdekes módon foglalta ezt össze, egy alkalommal
lehetőséget kaptam arra, hogy Cambridge-ben beszéljek, és szerettem volna személyesen is
találkozni dr. Quarnerrel, de a tanítványai azt mondták, annak ellenére, hogy hisz az evolúcióban,
abban is hisz, hogy őszintének kell lennünk a bizonyítékok kérdésében. És ő így fogalmazott: “Bár
én továbbra is abban hiszek, hogy az élet véletlenül jött létre, ha megnézzük a fosszíliákat, azok
egy tudatos teremtésről tanúskodnak.” Ez még egy nem igazán bátor ember számára is nagyon
bátorító volt. A következő előadás az állati fosszíliákról szólt. Figyelmeztettem a feleségemet,
lehet, hogy este sokáig fenn kell maradnom, hogy megtanuljam ezeket a fontos geológiai
kérdéseket. Aztán beléptem az osztályterembe, és beszélgetni kezdtünk a gasztropodákról, a
cefalopodákról, a peliszopodákról, meg az antropodákról, a dekapodákról, a dodekapodákról, meg
az összes ilyen “podáról”, amiről a biológia olyan híres. Időben otthon voltam. Ezeket a szép
szavakat már mind ismertem. Ugyanazok a szavak és kifejezések voltak, amelyekkel a ma élő
állatokat osztályozzuk. Látnotok kellene, amint a geológia nagyjai késő estig tanulnak és
panaszkodnak: Miért találnak ki a biológusok ilyen nagy neveket ilyen kis élőlények számára?
Most is ugyanaz történt. A ma élő állatok megkövesedett maradványait tanulmányoztuk. Emelje fel
a kezét az, aki már elgondolkodott azon, honnan származnak a kagylók! Nem rossz, kettő három,
akik közül az egyik a feleségem. Akkor megmondom, honnan származnak a kagylók. Leáshattok a
legalsó rétegekig, amelyek fosszíliákat tartalmaznak, és azt fogjátok tapasztalni, hogy, na mit is?
Azt hogy a kagylók kagylóktól származnak. A Clearwater tudományos központban van néhány
nagyon régi kagyló, és ott vannak mellettük azok, amiket a tengerparton szedtünk fel. És nagyon
szívesen beengedjük a fiatalokat a tudományos központba, hogy megnézzék ezeket a dolgokat, és
ezt mondjuk nekik: Mit tett az evolúció a kagylókkal az állítólagos félmilliárd év alatt? Semmit, a
kagylók kagylók maradtak. Hányan tűnődtetek el azon, hogy honnan származnak a kígyók? Nem
vagytok túl kíváncsi természetűek. Ha leástok a legmélyebb rétegekig, akkor azt fogjátok
tapasztalni, hogy a kígyók kígyóktól származnak. Megtaláljuk ott a gerinces és a gerinctelen
kígyókat egyaránt. Ugyanez igaz a korallokra is, a kagylók kagylóktól származnak, a kígyók
kígyóktól, a korallok pedig koralloktól. A feleségem egyszer így fogalmazott: “Tudod mi az, amit
soha nem fogsz találni? Kagyrallt, kígyrallt és korgyót.” Mindez, amit ott hallottam, ahelyett hogy
megnehezítette volna azt, hogy higgyek a Bibliában, mindaz, amit az állati fosszíliákról tanultam,
nagyon megnehezítette, hogy elhiggyem az evolúciót, és megkönnyítette, hogy elhiggyem azt, amit
a Biblia mond a teremtésről, hogy Isten jól megtervezte az élőlényeket, hogy a saját fajuk szerint
szaporodjanak, de aztán a bukás és az özönvíz után hanyatlás következett be a méretekben és a
változatosságban. Aztán meghallgattam egy előadást a kőzetrétegekről. A mai utolsó előadásomon
elviszlek titeket egy túrára a Grand Canyonba, a hallgatóimmal néha ezt a valóságban is
megteszem, és közelről megszemléljük a kőzetrétegeket. De van egy kísérlet, amit a feleségem
nagyon szeret megmutatni a tudományos központban. Kerített valahonnan egy kis plexicsövet, ami
körülbelül ekkora, és van benne három réteg: homok, kavics és agyag. Egyszer eljött egy iskolai
csoport a tudományos központba, és a feleségem feltette a kérdést a fiataloknak – azt hiszem
hatodikosak lehettek -: “ Mennyi ideig tart, amíg a kőzetrétegek kialakulnak?” Sokan felemelték a
kezüket: Sok millió évig. Feleségem erre ezt mondta: “A tudomány szereti ellenőrizni az
elméleteket a megfigyelés tükrében. Hoztunk ide bizonyos anyagokat, most megfordítom ezt a
csövet, és figyeljétek meg, mi történik.” Azzal megfordította a csövet, a benne lévő anyag leesett a
120 centiméteres vízoszlopban, és körülbelül 20 másodperc múlva kialakult három réteg: homok,
kavics és agyag. Ezután újból feltette a kérdést: “Mennyi idő kell tehát a rétegek kialakulásához?”
A gyerekek megint felemelték a kezüket: sok millió év. A feleségem türelmes természetű – én
tanítom őt türelemre -, ezért ezt mondta a gyerekeknek: “Akkor próbáljuk meg még egyszer. A
tudomány szereti ellenőrizni az elméleteket a megfigyelés tükrében. Most megint megfordítom ezt

76
a csövet. Ha azt mondom: most, akkor nézzétek meg, hol áll az óramutató, utána megfordítom a
csövet, és meglátjuk, mi történik.” Megint megfordította a csövet, és megint lejátszódott ugyanaz.
Húsz másodperc alatt kialakult a három réteg. “Mennyi ideig tartott?” – kérdezte a feleségem. A
gyerekek megint felemelték a kezüket: sok millió évig. Be kell ismernem, egy kicsit aggaszt
minket, milyen könyveket olvasnak a gyerekek, és nagy kiváltságnak érzem, hogy a saját
könyveinket árusíthatjuk. Nekem három évembe telt, mire meg tudtam változtatni a
gondolkodásomat, hogy a teremtésben tudjak hinni, és ennek egyik oka szerintem az, hogy ki
kellett takarítanom a fejemből azokat a dolgokat, amelyekről azt hittem, hogy tények. És szerintem
az egyik legfontosabb ember a földön az, aki az óvodás gyermekekkel foglalkozik, a második
legfontosabb az, aki a kisiskolásokat tanítja, és így tovább. Ha sikerül elérnünk, hogy a fiatalok
helyesen gondolkodjanak, már az alapoktól kezdve, akkor mit is mond az Ige? “Bölccsé teszem az
együgyűt.” Egy kisgyermek sokkal többet meg tud érteni a világegyetem természetéről, ha megérti
a Teremtés könyvének első fejezeteit, mint egy tudós a sok címével a neve után. És
megkímélhetjük őket attól, amit én átéltem: nem kell fáradságos munkával kitakarítani a fejükből a
hazugságokat, és újra megtanulni az igazságot. Valóban nagyon fontos, hogy az alapokat az Ige
alapján építsük fel. Amikor tehát a kőzetrétegekről beszélgettünk az osztályban, azt hittem, valami
igazi kihívással kell szembenéznem. Tudjátok, mennyi idő kell a kőzetek kialakulásához?
Megfigyelések alapján tudjuk, és Ken megmutatta nektek azokat a diaképeket a Szent Helens
hegyről, a természet közvetlen megfigyeléséből tudjuk, hogy nagyszámú finoman laminált réteg
nagyon gyorsan ki tud alakulni. Ezt a professzor is tudta, bár az evolúcióban hitt, és gyakran ezt
szokták mondani: Durván két és fél centiméteres üledék rakódik le egymillió év alatt. A professzor
beszélt egy körülbelül ilyen vastag kőzetrétegről, amely a feltételezések szerint 20 millió év alatt
alakult ki, a benne található parányi fosszíliák alapján. Én figyeltem, jegyzeteltem a réteges
kőzetről, meg a kicsi fosszíliákról. Ekkor a professzor félbeszakította gondolatmenetét. Ezt
mondta: “Egészen a vízmosás aljáig nyomon követtem ezt a kőzetréteget. Volt benne egy kis
kagyló, egy nautilus, olyan az alakja mint a fagylalttölcsérnek, a hegyén áll, már 20 millió éve.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan ágyazódhatott be ez az állat a hegyén állva? Miért nem dőlt el?”
Persze a réteg már megkeményedett. Majd ezt mondta: “Ezek a dolgok rejtélyek” és leírta a
jelenség nevét: polisztratikus fosszília, vagyis egy olyan kövület, amely több kőzetrétegen is
áthatol. Ezek mindenhol megtalálhatók. Rendkívül gyakori a szénrétegekben, ahol van sok fa,
amely több szénrétegen, palarétegen is áthatol. És a teteje nincs jobban elkorhadva, mint az alja.
Az evolucionisták tanácstalanul állnak ez előtt a jelenség előtt. Néhányan nyomtatásban is
elismerik, hogy ez csak gyors üledékképződés esetén képzelhető el. Ezeknek a szikláknak le kellett
rakódniuk, még mielőtt a fák elkezdhettek volna elkorhadni. A feleségem talált egy ilyen fát egy
ausztráliai szénrétegben. És a csomagjaink mellett hazacipelt egy fatörzset is. Tudjátok, a vámosok
mindig nagyon kíváncsiak a csomagjainkra, nagyon aggódnak, hogy mit hozunk be az országba.
Persze nem minden érdekli őket... Ez a jelenség nagyon gyakori a szénrétegekben. És a Szent
Helensnél láthattuk ezeknek a kialakulását. Persze nagyon sok kutatómunkát el kellett végeznie egy
keresztény geológusnak, dr. Steve Austinnak, akinek videofilmje fenomenális. Ez itt egy hatalmas
vízhullám, amit egy hatalmas sárfolyam okozott a tavon, és több mint 250 méter magasra csapott
fel. A gyökerüknél lenyírta a fákat, eltörte a törzsüket, és letördelte az ágakat és a leveleket.
Rengeteg fatörzs felhalmozódott. Aztán a fák teleszívták magukat vízzel, függőleges helyzetet
vettek fel, és így belesüllyedtek az üledék különböző szintjeibe. Már értjük, hogy ezek a dolgok
nagyon gyorsan lejátszódhatnak. Senki sem tudott előállni egy olyan elmélettel, amely szerint ezek
a képződmények lassan alakulnak ki, amely összhangban állt volna a bizonyítékokkal. Hadd
mondjak valamit a barlangokról. Nagyon sok barlang van ezen a vidéken. Mellesleg tavaly
áprilisban elvittem 13 hallgatót Indianába fosszíliavadászatra, egészen az ohiói határig. Megálltunk
néhány barlangnál. Bizonyára már láttátok ezeket a lelógó és álló cseppköveket, és hallottátok
azokat a történeteket, hogy sok százezer év alatt alakultak ki. Egy alkalommal beszéltünk erről egy
ausztráliai összejövetelen. Ott kifejtettem, hogy Miamiban van egy iskola, ahol a tudományos

77
laborban növekszik egy cseppkő, amely már körülbelül ekkora. Nos, az iskola alig három éve állt
akkor, amikor észrevették. Érdekes kérdés, hogy hol lógott sok millió évig, amíg az iskola fel nem
épült... És nagyon sok cseppkő van a Lincoln Emlékműnél, meg ilyen helyeken. És beszélgettünk
erről Ausztráliában. A beszélgetés végén valaki odajött hozzánk, és így szólt: "Én vagyok az Olson
Barlangok tulajdonosa, és túrákat vezetek a barlangjaimon keresztül." Azt hittük, haragszik, amiért
azt mondtuk, hogy a cseppkövek gyorsan alakulnak ki, de ezt mondta: "Teljes mértékben igazatok
van. Néhány évenként végig kell mennem a barlangon, hogy leverjem a cseppköveket az
elektromos vezetékekről. Eljönnétek oda, és segítenétek megérteni, hogyan jött létre a barlang,
hogy elmondhassam az igazságot a csoportoknak?" Dicsőség legyen az Úrnak ezért a
lehetőségért... és meg is tettük. Ez persze sok kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy mennyi időre
volt szükség az egész történelemhez. És azt hiszem, sok kereszténynek súlyos problémát jelent ez a
kérdés. Valóban lehetséges, hogy hat normális nap kellett a teremtéshez, alig néhány ezer évvel
ezelőtt? Elég meggyőzőek-e a bizonyítékok ahhoz, hogy elhiggyük a sok millió évet, és csak egy
futó pillantásra méltassuk a Bibliát? Nos, ezért beiratkoztam egy geofizikai kurzusra, hogy első
kézből tanulmányozhassam a radioaktív kormeghatározási módszereket. Akkor még nem voltam
teljesen meggyőzve, és egy kicsit aggódtam. Valóban elfogadhatok-e mindent, amiről a Biblia
beszél? Végigmentünk az összes módszeren, uránium, ólom, potassium, argon, rubidium,
stroncium. A professzor, miután elmagyarázta az összes módszert, elmondott nekünk egy
problémát a sziklák életkorának kiszámításával kapcsolatban, két adatcsoport alapján. Nem ő
találta ki, ezek valós, publikált információk voltak ezekről a kövekről, a legjobb módszer, a
rubidium-stroncium módszer alkalmazásával jutottak hozzá. Én tehát a második dátum
felhasználásával kiszámítottam a kőzet életkorát. Az egyik életkor körülbelül tízszerese volt a
másiknak. "Szamárság!" ? gondoltam. ? "Már megint számolási hibát követtem el, mint a múltkor
a csekk-könyvemmel." Elkezdtem elölről, és újra meg újra megpróbáltam. Éjfélig fennmaradtam.
A két eredmény egyszer sem egyezett. Másnap tehát, amikor bementem az iskolába, megkérdeztem
a barátomat: "Sikerült megoldanod ezt a problémát?" "Nem, nem sikerült." Besomfordáltunk az
osztályba, elég rosszul éreztük magunkat, a professzor biztosan haragudni fog, amiért nem értjük
ezt a módszert? gondoltuk. De ő csak nevetett, és így szólt: "Csak meg akartam mutatni, hogy ezek
a módszerek nem mindig működnek!"... Legszívesebben meghengergettük volna kátrányban és
tollban. A helyzet az, hogy a módszer túlságosan is jól működik. Erről beszélt nektek tegnap Ken.
A rubidium-stroncium módszerrel megpróbálták megállapítani ennek a lávaömlésnek az életkorát a
kanyon mélyén ? olyan kétmilliárd évesnek tűnt. De aztán Steve Austin és néhány más tudós, aki
szintén a teremtésben hisz, észrevett egy lávaömlést a kanyon tetején. Eltűnődtek azon, hogy a
kristályosodásnak ugyanazt az állapotát látták ott is. Határozzuk meg annak a lávaömlésnek az
életkorát is ? mondták. Így is tettek, és mit gondoltok, mi lett az eredmény? A kanyon tetején lévő
lávaömlés egy kicsit régebbinek bizonyult, mint az, amelyik a kanyon alján volt. Ha tehát szó
szerint vesszük a radioaktív kormeghatározást, milyen következtetésre jutunk? Arra, hogy a
kanyon fordítva jött létre, először a teteje, aztán az alja. Aztán bizonyára megfordult... Az egyik
este beszéltem nektek a Lucy nevű fosszíliáról, amit a hetvenes években találtak, és amit egy
hiányzó láncszemként ünnepeltek a majom és az ember között. Azóta még az evolucionisták is
felismerték, hogy emberi és majomcsontokat egyaránt lehet találni az alatt a réteg alatt, ahol Lucy
volt. De akkor, amikor Johanson megtalálta Lucyt, azt akarta, hogy régebbi legyen, mint bármi,
amit a Leaky család talált. Az első dátum, amit bejelentett, valamivel kevesebb volt, mint 3 millió
év. Ezt a szamárságot! Hallottam, amikor bejelentette a leletet San Diegóban. De mekkorát kellett
csalódnia! Három hónappal később az említett személy bejelentette, hogy az életkor három és fél
millió év. Johanson ezt mondta: "Elfogadom! Elfogadom!" De senki sem vette magának a
fáradságot, hogy megkérdezze, honnan lehet tudni, hogy ez a második életkor helyes, ha az első
időpont, amit három különféle módszerrel is ellenőriztek, téves? Aztán egy másik tudós is beszállt
a dologba, és megállapította valami vulkanikus hamunak az életkorát, és azt mondta, hogy Lucy
még az első időpontnál is fiatalabb. A Science News riportere meginterjúvolta azt az embert, aki a

78
téves kormeghatározásokat felállította, és ezt kérdezte: "Mit gondol erről ön, mint tudós? Minden
alkalommal tévesen állapította meg Lucy életkorát?" Csattanós választ adott: "Nem tehetek róla".
Ha valaki mindig téved, akkor eggyel több vagy kevesebb nem számít. A megrendelő kifizette a
számlát, mi itt a probléma? A Science News szerkesztője ezt le is írta a következő érdekes cím
alatt: "Lucy: Nehézségek egy idős hölgy életkorának megállapítása körül"...: Nos, itt, San
Diegóban, voltak problémáink egy öregember életkorával is. Találtak egy koponyát San Diego
fölött a hegyekben, és elnevezték a "Del Mar-i Embernek". A tudósok kitaláltak egy új
kormeghatározási módszert, az Aminosav-racemizálást. Azt mondták, hogy a koponya 40.000.
éves, régebbi, mint amilyen régi sok evolucionista szerint az országnak abban a részében található.
De módszerüket a C-14-es módszer alapján hitelesítették. Senki sem mondta meg nekik, hogy a C-
14-es módszer korrigálásra szorul. Amikor tehát felülvizsgálták a kormeghatározás módszerét,
akkor kiderült, hogy a Del Mar-i Ember alig 5000 éves. Az újságíró, aki a cikket írta, tett egy
csípős megjegyzést: "Ha a Del Mar-i Ember még fiatalabb lesz, ki kell hívniuk egy
kivégzőosztagot". Van tehát egy ki probléma, ha szó szerint akarjuk venni ezeket a
kormeghatározásokat. És hol lehet megtalálni ezeket az információkat? Nos, el kell jönnöd egy
teremtéstudományi konferenciára. Ez egy nagyszerű alkalom. Egy laikus, dr. Paul Ackerman, írt
egy remek, olvasmányos könyvet "A világ végül is nagyon fiatal" címmel, amely foglalkozik
néhány ilyen kérdéssel. John Morris most dolgozik egy szakmaibb jellegű könyvön. De az
evolucionistáktól is sok mindent meg lehet tudni. Ez itt egy tankönyv egy oldala, amit egy
evolucionista írt, evolucionisták számára, a világ egyik leghíresebb tudományos egyetemén. De ő
egy olyan evolucionista, aki hisz abban, hogy őszintének kell lenni a bizonyítékok terén.
Végigmegy a radioaktív kormeghatározás módszereinek minden problémáján: nem tudjuk, honnan
kell elindulni, nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy a rendszer nem zárt, hogy a radioaktív
anyagok mennyisége változatlan volt, nem tudjuk, hogy zajlott régen a radioaktív bomlás, vagy
hogyan befolyásolta a megszűnt rádióaktivitás, és így tovább. Majd ezt mondja: "Nyilvánvaló" ? én
azt mondanám, hogy nyilvánvalónak kellene lennie ? "tehát nyilvánvaló, hogy a radiometrikus
technikák nem tekinthetők olyan megbízható kormeghatározási módszereknek, mint amilyennek
mondják őket. Egy adott réteg korára vonatkozó becslések gyakran erősen eltérnek egymástól.
Nem ritkán, nem kivételként, hanem nagyon gyakran. Mennyire térnek el? 1 vagy 2 százalékban?
Nem. Néha sok százmillió évvel, ami 99,999999%-os hiba. Ha megkérdezel egy tudóst:
"Felhasználhatjuk a radioaktív bomlást kormeghatározásra?", akkor neki ezt kellene válaszolnia:
"Nem. Én túl sokat tudok erről a módszerről. Túl sok problémát ismerek. Ezt a módszert nem
tudjuk felhasználni." És ezt a következtetést vonja le: nem létezik egy teljesen megbízható, hosszú
távú radioaktív óra. A jó hír az, hogy itt nem állt meg. Nemcsak rámutatott a problémákra. Bár ő
abban hisz, hogy az univerzum nagyon régi, ennek a bizonyítéknak az ellenére is hinnie kell azt,
amit mond. De aztán továbbmegy, és felsorol vagy egy tucat bizonyítékot arra, hogy a föld fiatal.
A hélium mennyisége a légkörben közel sincs annyi, mint amennyinek lennie kellene sok milliárd
évi radioaktív bomlás után. Ezt a leckét egy magas, sikoltó hangon kellene hallanotok, ha olyan
sok hélium lenne itt a levegőben. De nincs olyan sok. A valóság az, hogy a hélium a nap sugárzása
miatt került bele az atmoszférába. Az olajnyomás, az olajkutakban lévő olaj nyomása olyan nagy,
hogy ha már 200.000. éve ott lenne, nem maradt volna belőle semmi. De nagyon sok maradt
belőle. Sok olaj rossz helyre kerül politikailag... de nagyon sok megmaradt. De mind elveszett
volna, ha a Föld 200.000. éves. De a kedvencem a C-14. A C-14 nagyon rövid életű, 5730 éves, de
nagyon sok mindent elmondhat a dolgok életkoráról. Érdekes, hogy csak annyi C-14 van az
atmoszférában, hogy a Föld még 20.000. éves sem lehet, sőt közelebb van a 10.000. évhez. A C-14
folyamatosan keletkezik az atmoszférában a Nitrogén-14 nagy energiájú bombázása útján. Vajon
mit akar mondani mindezzel ez a Stansfield? Mit mondanak az evolucionisták ebben a
tankönyvben? Első pont: azt mondja, hogy a teremtés híveinek igazuk van a bizonyítékok
tekintetében, a C-14 mennyisége nincs egyensúlyban. Nincs belőle elég. Ha a Föld akár csak
30.000. éves is lenne, akkor már el kellett volna érnie a szükséges mennyiséget. És azt mondja,

79
hogy első pont: a teremtés híveinek igazuk van a tények kérdésében. Még nem érte el az
egyensúlyi állapotot." és levon egy logikus következtetést: a Föld légköre fiatalabb, mint 20.000.
év. De ne felejtsétek el, hogy közben továbbra is a Föld magas életkorában hisz. Így próbálja
megkerülni a kérdést: "Lehetséges, hogy sokkal nagyobb koncentrációban volt vízpára a
légkörben." Hm, érdekes ötlet, vízpára. Ezt már hallhattátok a teremtés híveitől. Mikor volt sok
vízpára a légkörben? Itt van egy evolucionista tankönyv...el tudjátok olvasni ezeket az apró
betűket: A Bibliai özönvíz előtt. Nagy "B"-vel, egy evolucionista tankönyv közepén. Mikor volt a
bibliai özönvíz? Feltételezhetően 5000 évvel ezelőtt ? ez a kormeghatározás jobb, mint amit sok
teológus mond. Itt van tehát egy evolucionista, aki egy tankönyvben ezt mondja: "Én tudom, miért
nincs egyensúlyban a C-14 mennyisége. Azért, mert a bibliai özönvíz 5000 évvel ezelőtt megrázta
a Föld légkörét." És én mit mondhatok erre? Azt, hogy ámen. Igazad van, testvérem. Ez jól
hangzik... És mindezt akkor mondja, amikor sok keresztény fél, és azt hiszem, ebben sok
keresztény hasonlít hozzám, a teremtés híve lettem, és ez olyan volt, mintha lemondtam volna
intellektuális tisztességemről. És ezt sok ember nagyon nehezen tudja megtenni. De ha ezt
összehasonlítjuk Krisztus megismerésével, akkor olyan jelentéktelen. De akkor is ez lehet az egyik
probléma. De ha ilyen módon nézzük a dolgokat, akkor még az evolucionisták is felismerik a
bizonyítékokat, azokat a problémákat, amelyek a nagyon régire datált dolgok kapcsán felmerülnek,
és a fiatal föld bizonyítékait. Abban az osztályban, ahol azt gondoltam, nehéz lesz elhinni a Bibliát
úgy, ahogyan azt Isten megírta, amikor végigmentünk a radioaktív kormeghatározáson, a
professzor így szólt: "Végigmegyünk egy egész sor feltételezésen." Legutolsó feladatunk az volt,
hogy fel kellett sorolnunk az összes feltételezést, amit figyelembe kell venni egy kőzet életkorának
a rádióaktivitással történő meghatározása előtt. Végigmentünk tehát ezen a hosszú listán ? én 14
feltételezést írtam össze ?, és a professzor megállított minket közben. Kuncogni kezdett, és ezt
mondta: "Tudják, ha ezek az információk egy olyan ember kezébe kerülnének, aki hisz a
Bibliában, akkor tönkretehetné a kormeghatározási rendszerünket." Még egyszer elmosolyodott, és
ezt mondta: "Őrizzék meg a hitüket! Őrizzék meg a hitüket!" Csaknem szívrohamot kaptam!...
Arra gondoltam, hogy ha ez hit kérdése, akkor inkább egy másfajta hitet őrzök meg. És ne
felejtsétek el, hogy az evolúció egyfajta hit. Olyan emberek szavára épülő hit, akik nem voltak ott,
akik nem tudnak mindent, és akik sok hibát elkövetnek. Az evolúció olyan tényekbe vetett hit,
amelyek tévesnek bizonyultak. Ilyen egyszerű az egész. És mi a másik lehetőség? Ha megnézzük a
Bibliát, ott is hitre van szükségünk. Ebben az esetben viszont Isten szavában bízunk. Csakugyan
azt mondta-e Isten, amit gondolt, és arra gondolt-e, amit mondott? Mit takar ez a kérdés? Ez egy
olyan hit, amely illeszkedik a tényekhez. Vissza kell térnünk a 19. zsoltárhoz és a Római levél első
részéhez. Amint ott olvashatjuk: amit Isten világában látunk a tudományos kutatások során, az
nagyon megkönnyíti annak elhívését, amit a Bibliában olvashatunk a teremtésről, a bukásról, az
özönvízről és a megváltásról, és nagyon nehézzé teszi azt elhinni, amit az evolúcióról tanítanak
nekünk. Ezt a bizonyságtételt szerettem volna megosztani veletek ma este, illetve ma délután. Így
változtatta meg az Úr az életemet, és így vezetett el az evolúciótól ? aminek a vége a halál ? az
örök életre és a Vele való közösségre. És a jó hír az, hogy ez nemcsak az én bizonyságtételem. Az
egész világon vannak tudósok, akiknek ugyanez a bizonyságtétele. Néhányan közületek már
hallhattátok a szovjet dr. Dimitrij Kuznyecovot, aki a Moszkvai Teremtési Közösség vezetője.
Vendégünk volt a főiskolánkon. Együtt tartottam meg vele egy konferenciát. Lenyűgöző
személyiség, aki több tudományos végzettséggel is rendelkezik. Ezenkívül egy alázatos keresztény,
aki nagyon hálás az Úrnak azért, ahogyan megváltoztatta az életét. Néhány évvel ezelőtt, egy
nyáron, a feleségemmel három hetet töltöttem Japánban az ottani Teremtéstudományi
Alapítványnál, amelynek vezetője Dr. Usami, aki 17 éves korában azért kezdte el olvasni a Bibliát,
hogy meg tudja győzni a testvérét, ne legyen keresztény. A vége az lett, hogy ő maga lett
keresztény, és már nagyon fiatalon odaszánta életét az Úrnak. És micsoda bizonyságtételt
hallottunk tőle! És amint körbeutaztuk Japánt, nagyon izgalmas dolog volt találkozni a japán
emberekkel, és beszélni az igazi Istenről, nem a nyugati kultúra istenéről, nem az amerikai istenről,

80
és nem is a kaukázusi istenről, hanem az igazi Istenről, az Úrról, a menny és a föld teremtőjéről,
aki minden embernek az Istene, mindig és mindenhol. És a lista nagyon hosszú. Dean Kenyon
professzor, aki a San Francisco-i Állami Egyetemen tanít, az evolúcióban hitt, írt egy könyvet a
kémiai evolúcióról. Ezen a területen szakértő. Néhány tanítványa odament hozzá, és ezt kérdezte:
Hallunk valamit a teremtésről is ezen a kurzuson? Dean Kenyon így válaszolt: "Hát, vannak
emberek, akik azt hiszik, hogy Isten teremtette a világot. Azt hiszem, ez minden." Ők így
válaszoltak: "Ó, nem! Olvassa el ezeket a könyveket, és mondja el a véleményét!" És többször is
odamentek hozzá. A két kulcsszó: udvariasan és kitartóan. Készek voltak számot adni a bennük
lévő reménységről, de gyengéden és finoman. "Olvasta már ezeket a könyveket? Mit gondol
róluk?" "Nos, nem olvastam ezeket..." De végül ezt mondta: "Rászánok egy hétvégét, hogy
elolvassam, hogy aztán meg tudjam cáfolni." Utána ezt mondta: "Elolvastam, és nem tudtam
megcáfolni." Ugyanaz történt vele is, mint velem egy hároméves időszak során, végül teljesen
megváltozott a gondolkodása, és egy evolucionistából a teremtés híve lett, megtért, és odaszánta
életét az Úrnak. Ő az egyik társszerzője az odakint kapható könyvnek, ami a pandákról és az
emberekről szól. Van egy hosszú listánk tudósokról, szerte a világon, akiknek bizonyságtétele
megegyezik az enyémmel. Megváltozott életek: erről szól a Teremtéstudományi Társaság.
Megváltozott életek. És ha Isten meg tudja változtatni Dimitrij Kuznyecov életét a marxizmus
agymosásának hosszú évei után, ha meg tudott változtatni engem ? és az én esetem talán még
rosszabb volt ?, tudjátok, az amerikaiak mindig a kényelmes életet keresik. Ez aztán a kemény dió!
Ha Ő meg tud változtatni minket, akkor a barátaitokat, a családotok tagjait és a szomszédaitokat is
meg tudja változtatni. Dicsőség legyen Istennek! Ő megváltoztatott engem.

81
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:
Válaszok a Teremtés könyvében
7. előadás: Tények és előítéletek: Teremtés kontra evolúció
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

Kezdjük a II. Timóteus 3. részével. Megfigyeltétek, hogy ezeken a szemináriumokon hogyan

bánunk a bibliai, a tudományos és a filozófiai szempontokkal? Nem magyarázkodunk mindazért,
amit teszünk, mert valóban meggyőződésünk, hogy a Biblia Isten szava. Ugyanakkor szeretnénk
foglalkozni bizonyos tudományos szempontokkal is, mert nagyon sok tudományos tényt
elmondunk nektek. De azért is, hogy jobban megérthessétek, miért hisszük azt, hogy a Biblia igaz.
II. Timóteus 3. rész: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert
lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik
iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a
gyönyörnek, mint Istennek szeretői". Mintha a helyi újság főcímeit olvastam volna fel. Nem úgy
hangzik? Mivel nemzetünk mai állapotának kapcsán beszélgetünk, ahogyan a dolgok mennek,
elsősorban Amerikában, Angliában és Ausztráliában. Az I. Timóteus 6:20. egy különleges igevers.
Nagyon szeretem ezt elolvasni, ha a Teremtéstudományi Szolgálatra gondolok. I. Timóteus 6:20:
"Ó, Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a
hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől." "A tudománynak nevezett hamis tudomány", ez is lehetne
a mai előadás címe, mivel az evolúció egy áltudomány. Már mondtam nektek, hogy az evolúció
nem tudomány, hanem egy hit, valójában vallás. Az evolúció valami ilyesmi: sok millió évvel
ezelőtt valamiféle őslevesben kialakultak kémiai anyagok, és a millió évek során az egyik
állatfajból kialakult egy másik. A halak lábat növesztettek, és kétéltűek lettek belőlük, a
kétéltűekből hüllők, a hüllőkből pedig madarak és emlősök. Az emlősök egy részéből majomszerű
lények lettek, és ezekből kialakult az ember. Amikor Ausztráliában tanítottam, meg akartam
győződni arról, hogy sikerült meggyőznöm a tanítványaimat arról, hogy hihetnek a teremtésben. És
egy különleges módon akartam ezt nekik megtanítani. Az egyik dolog, amit tanárként megértettem,
az volt, hogy az állami iskolákban nem igazán tanítják meg a gyerekeket gondolkodni. Csak azt
tanítják meg nekik, hogy miről mit kell gondolniuk. Én viszont meg akartam nekik tanítani azt,
hogy hogyan kell gondolkodni. És meg akartam tanítani őket arra, hogy ha mások rá akarják venni
őket arra, hogy ne higgyenek a teremtésben, akkor meg tudják védeni az álláspontjukat, vagy
legalábbis rá tudjanak mutatni az evolúciós elméletek gyengeségeire. Így hát kidolgoztam egy
különleges módszert a diákjaim tanítására. Amikor tehát először tanítottam a teremtésről, meg
akartam nekik tanítani azokat a tényeket, amelyek a teremtés mellett és a evolúció ellen szólnak.
Ők elmentek az evolúció pártján álló tanárhoz, aki átértelmezte nekik a tényeket. Utána
visszajöttek hozzám, és ezt mondták: "“Nem sikerült meggyőznie minket. Próbálja meg újra."
Ezután elkezdtem nekik arról beszélni, hogy hogyan kell gondolni a tényekre, hogyan kell
értelmezni a bizonyítékokat, és milyen alapon kell értelmezni a bizonyítékokat. Ezután megint
odamentek a másik tanárhoz, aki beszélt nekik az evolúcióról, és ők ilyen kérdéseket tettek fel
neki: “Ön ott volt?”... Hallottátok már ezt a kérdést, ugye? És feltettek neki több ilyen jellegű
kérdést: “Honnan tudja? Mi a helyzet a feltételezésekkel?” Tudjátok, amelyekről Gary beszélt

82
nektek a kormeghatározási módszerek kapcsán. Miután megtanítottam őket gondolkodni, nem ők
jöttek vissza hozzám azzal, hogy próbáljam meg őket még egyszer meggyőzni, hanem a tanár, és
ezt mondta: “Mit csináltál ezekkel a diákokkal? Már nem hallgatnak rám.” Valamit tehát sikerült
elérnem. Nagyon elégedett voltam, mert ezek a tanárok tényként tanították nekik az evolúciót.
Ugyanazt akartam megtanítani a diákjaimnak, mint most nektek: a Teremtés könyvével kapcsolatos
szemléletet. Mi a jelenben élünk. Ti is úgy gondoljátok, hogy a jelenben éltek? Remek, ez
majdnem ugyanannyi, mint tegnap este. és mikor léteznek a fosszíliák? A fosszíliák nem a múltban
léteznek, hanem mikor? (A jelenben). Nagyszerű. Ezzel a következőt akartam mondani: Mi a
jelenben élünk. Beszélgetünk a múltról. Mi történt a múltban, ami létrehozta a világot? Miért
vannak a növények? Miért léteznek az állatok? Mi hozta létre a Grand Canyont? Miért vannak
fosszíliák? Hogyan tudjuk összekapcsolni a múltat és a jelent? És ezt mondtam a diákjaimnak: “A
jelenben élünk tegyük fel, hogy tudósok vagyunk, és a múltról gondolkodunk. Milyen
problémákkal találkozunk, amikor össze akarjuk kapcsolni a jelent és a múltat? Milyen
korlátozásokkal kell számolnia a jelenben élő tudósnak?” És végigmentem velük ezeken a
korlátozásokon. Tegyük meg ezt most is, és értsük meg egy kicsit ezeket a korlátozásokat. Először
nézzük meg az egyszeri esemény fogalmát. Ha valami csak egyszer történik meg, tegyük fel hogy
itt ülünk, és megáll egy űrhajó az ajtóban, kiszáll belőle egy kis zöld emberke, és így szól: “Helló,
emberek!”, majd visszaugrik és elrepül. Ti elrohantok az újság szerkesztőségébe: “Képzeljék el, mi
történt. Láttunk egy kis zöld emberkét.” “Be tudják bizonyítani?” “Nem, csak egyszer történt
meg.” “Ó, csak egyszer történ meg. És ki volt ott?” “Egy ausztrál férfi, ő tartott előadást.” “Ó, ez a
ti bajotok.” Ha valami csak egyszer történik meg, hogy lehet tudományosan bebizonyítani. Sehogy.
Ha valami csak egyszer történik meg, azt nem lehet tudományosan igazolni. Lehet, hogy
hipnotizáltak, és azért láttad. Lehet, hogy nem is mindenki látta. lehet, hogy azt mondod: a többiek
hallucináltak. Hogyan lehet tehát bebizonyítani azt, ami csak egyszer történt meg? Sehogy. Ha a
nem mérhető eseményekről vagy folyamatokról van szó, akkor vegyük mindjárt a Grand Canyont.
Megnézheted a kőzetrétegeket, de nem láttad, amint lerakódtak. Nem mondhatod azt, hogy évente
egy milliméter rakódott le. Azt sem, hogy óránként fél méter rakódott le. Nem mondhatsz ilyet,
mert már ott vannak. Nem tudod tudományosan bebizonyítani azt, ami a múltban történt, mert csak
a jelen a tied, a múlt nem. Ezért kereshetnek az ügyvédek olyan sok pénzt a múlt rekonstruálásával.
De ezt nem tehetjük meg, mert ami megtörtént, az a múltban történt meg, és ha megpróbálod
rekonstruálni a múltat, akkor lesznek bizonyos problémáid. És a szemtanúk különböző
nézőpontokat fognak képviselni. Honnan tudod, hogy valóban megbízhatsz abban, amit
mondanak? Kinek van igaza? Ha valaminek a tagadásáról van szó, hogyan lehet bebizonyítani,
hogy valami nem történt meg? Hogyan lehet ezt tudományosan bebizonyítani? A tudósok azt
mondják, hogy a dinoszauruszok kihaltak. Hogyan tudják ezt bebizonyítani? Ez nem egy
tudományos kijelentés, ez csak hitre épül, mert ha be akarnád bizonyítani, akkor egyszerre kellene
megfigyelni a Föld minden egyes pontját abszolút megbízható megfigyelőknek. És mi van akkor,
ha elbújt egy fa mögé? A gyerekeknek elmondtam, hogy sok dinoszaurusz olyan kicsi volt, mint
egy csirke. Az átlagos méretük akkora volt, mint egy póni. Nem lehet tehát bebizonyítani, hogy a
dinoszauruszok kihaltak. Vannak, akik azt hiszik, hogy még ma is élnek. Egy kicsit olyan ez, mint
amikor az orosz űrhajósok felmentek, hogy megkerüljék a Földet. Emlékeztek? Ezt mondták:
Nincs Isten. Felmentünk, és nem volt ott. De vajon mit kerestek? Honnan tudhatták, hogy mit kell
keresni? Honnan tudták, hogy a megfelelő helyen keresik? Valaki egyszer ezt mondta: “Ha
kiugrottak volna az űrhajójukból, akkor megtalálják...” Méghozzá nagyon gyorsan. Ezek olyan
korlátozások, amelyekkel a jelen tudósainak számolniuk kell a múlt vizsgálata során. Ezt most
szeretném alkalmazni az eredet kérdésére. A keresztények ezt mondják: Isten teremtette Ádámot és
Évát. Valamikor volt egy világméretű özönvíz. Mellesleg, ez mind a múltban történt. Be tudjuk-e
ezt bizonyítani tudományosan? Nem. Nem az a célunk ezen a szemináriumon, hogy tudományosan
bebizonyítsuk az özönvíz megtörténtét. Ezt nem tudjuk megtenni. Ehelyett ezt mondjuk: a Biblia
azt mondja, hogy volt egy özönvíz. Vizsgáljuk meg a jelenben található bizonyítékokat, és nézzük

83
meg, hogy meg lehet-e magyarázni annak megfelelően, amit a Biblia mond. És meg lehet
magyarázni. be tudjuk bizonyítani, hogy Isten a porból alkotta meg Ádámot? Nem. Be tudjuk
bizonyítani, hogy az oldalából vette ki az asszonyt? Nem. Mellesleg, a Biblia azt mondja, hogy
porból lettünk, és porrá leszünk. Porrá leszünk-e, amikor meghalunk? Ez megegyezik a Bibliával,
ugye? De tudományosan nem tudjuk ezeket az állításokat bebizonyítani. Látjátok, a teremtés
mellett érvelő tudósok igazi tudósok. Megértettük, miről szól a tudomány. A tudós az öt
érzékszervét használja a jelenben, fel tud építeni egy ilyen előadótermet vagy egy űrsiklót. Ez a
tudomány. És ez nagy dolog. De ha a múltról van szó, akkor felismerjük, hogy: “Egy pillanat. Mi
nem voltunk ott. Nem tudjuk tudományosan bebizonyítani ezeket a dolgokat.” De az
evolucionisták mégis azt tanítják az iskolában, hogy a tudósok be tudják bizonyítani, mi történt a
múltban. Mondjátok meg, ki az, aki az igazi tudományt tanítja. A diákjainkat nem a valóságnak
megfelelően tanítják. Ha az élet eredete kerül szóba, nem sok evolucionistával találkoztam, aki ezt
mondta volna: Az élet többször is kialakult az évmilliók során. Éppen elég azt bebizonyítaniuk,
hogy egyszer kialakult, nemhogy többször. Ki látta, hogy mi történt? Senki. Honnan tudják, hogy
mi történt? Sehonnan. Egy biológiai tankönyvben egyszer ezt az érdekes dolgot olvastam: “Azt a
gondolatot, hogy az élet spontán módon jött létre az élettelen dolgokból, már évekkel ezelőtt
megcáfolták.” Sok évvel ezelőtt az emberek azt hitték, hogy az egerek az izzadt ruhákból meg a
búzából jönnek létre, a férgek meg a rothadó húsból. De Pasteur véget vetett ezeknek az
elképzeléseknek. Ma már tudjuk, hogy élet csak életből jön létre. Az élet spontán létrejöttét
megcáfolták. A diákok ezt mondják: “Igazad van. Az élet az élőtől származik.” Aztán az
evolúcióról szóló fejezethez lapozunk, ahol az áll, hogy az élet az élettelen anyagokból jött létre
sok millió évvel ezelőtt, amikor nem voltunk ott, hogy láthassuk. Valami itt nagyon nem stimmel.
Tudjátok, mit tanítottak nekem az iskolában? Sok millió évvel ezelőtt a légkör metánból,
ammóniából, hidrogénből és vízgőzből állt... emlékeztek? Ez állt a tankönyvben. Nem volt oxigén
és széndioxid, mert oxigén és széndioxid jelenlétében nem alakulhatnak ki azok az aminosavak,
amelyekből a proteinek és a DNS áll. Ehhez egy ilyen légkörre van szükség. Ezért kellett régen a
légkörnek metánból, ammóniából, hidrogénből és vízgőzből állnia. Akkor nem jutott az eszembe,
hogy feltegyek egy kérdést a tanáraimnak: Ne haragudjon, de hol van a minta? Ez majdnem
ugyanaz a kérdés, mint az, hogy: “Ön ott volt?” Hát nem egy fontos kérdés ez? De igen. Nincs róla
minta. A helyzet az, hogy amit a tudósok találnak, az egyre inkább azt bizonyítja, hogy az eredeti
atmoszférának kellett tartalmaznia oxigént és széndioxidot. Találtak olyan kőzeteket, amelyeknek
az alkotóelemei oxidálódtak, és ez arra utal, hogy sok oxigén volt a levegőben. Az evolucionisták
tehát ma ezt mondják: Az élet nem alakulhatott ki véletlenül egy olyan légkörben, amely
tartalmazott oxigént. Valahol a világűrben kellett kialakulnia, és később jutott el a földre. Úgy
gondolják, hogy ezzel megoldották a problémát, pedig csak kitolták jó messzire. Aztán beszéltek
nekünk az iskolában egy nagyon híres kísérletről. Egy Stanley Miller nevű ember végezte el 1953-
ban, benne volt minden tankönyvben. Létrehozta a feltételezett eredeti légkört, és előidézett benne
egy elektromos szikrát, amely olyan volt, mint egy villámlás. És mi történt? Létrejöttek az
aminosavak. Persze hatalmas főcímek jelentek meg az újságokban az egész világon. A tudósok
létrehozták az életet kémcsőben! És ezt tanították az állami iskolákban. Tanárunk ezt mondta:
“Lényegében létrehozták az életet egy kémcsőben. Csak nézzétek meg Miller kísérletét.” Ha
megnézitek “Az élet eredete” című filmet, ott azért számos alapvető probléma megtalálható. Egy:
az élőlények balkezes aminosavakból állnak. Egy ilyen helyzetben balkezes és jobbkezes
aminosavak is létrejönnek. Egyetlen jobbkezes aminosav a balkezes aminosavakból álló láncban
minden elrontana, már ami az életet illeti. Nem jönne létre az élet. Nagyon érdekesnek találtam a
“Time” magazin egyik cikkét a közelmúltban, ami az élet eredetéről szólt. Nekem tényként
tanították az iskolában, hogy az eredeti légkör metánból, meg ilyen dolgokból állt. Még mindig ez
áll sok középiskolai tankönyvben. A Time pedig ezt írja, amikor az eredeti légkörnek erről az
elképzeléséről ír: “Ez egy csodálatos elképzelés. A baj csak az, hogy valószínűleg téves.” Kezdik
megváltoztatni az elképzeléseiket. Mégis tényként tanítják az iskolában. Ezért mondom, hogy ez

84
nem tudomány, hanem egy hit. Van itt még valami. Képzeljetek el egy tudóst, aki 50 évet és sok
millió dollár értékű felszerelést rászánt a kutatásokra, és ezt mondja: Ha létre tudjuk hozni az életet
ebben a kémcsőben, akkor ezzel bebizonyítanánk, hogy nem volt szükség intelligenciára az élet
létrejöttéhez... Egy kicsit lassan haladunk, de előbb-utóbb sikerülni fog...” Itt van ez a tudós, aki az
intelligenciáját, meg az erre a célra megtervezett berendezéseket használja annak bizonyítására,
hogy az élet véletlenül jött létre. Valami nem stimmel ezzel a logikával. És tudjátok, mi az érdekes
még a Time magazinban? Megjelentetik ezt a cikket az élet eredetéről, és ezt mondják: “Ez az
elmélet nem jó, felejtsük el. Itt vannak helyettük az új elméletek.” És ezzel az érdekes
megjegyzéssel fejezik be a cikket: “Vannak emberek, akik kitartóan hisznek abban, hogy nem az
ügyes kémia, hanem egy isteni szikra hozta létre az életet. És a tudósoknak még ezután kell
megtalálniuk azt a bizonyítékot, amely majd megrázza a fundamentalisták hitét.” Hát nem érdekes?
Még ez is ott áll a cikkben: “A helyzet az, hogy minél többet tudnak a tudósok az életről, annál
rendkívülibb dolognak tűnik.” Valóban az. Az élet csoda. Nem tudom tudományosan
bebizonyítani, hogy Isten teremtette a világot. De tudjátok, mi áll a Róma 1:20-ban? "Mert ami
Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő
alkotásaiból megértetvén megláttatik, úgyhogy ők menthetetlenek". Tudod, mit mond Pál? A világ
elegendő bizonyítékot tartalmaz arra, hogy Isten a teremtő. Ha nem hiszel, nincs mentséged. Ennek
ellenére a Time magazin és Stanley Miller ezt mondja: “Nem, nem nyilvánvaló, hogy Isten
teremtette a világot. Az élet véletlenül jött létre.” Ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor hol vannak a
bizonyítékok? Amikor idejötték, és megláttad ezt az előadótermet, ezt mondtad magadban: “Nahát!
Bizonyára robbanás történt a téglagyárban.” Hát persze, hogy nem ezt mondtad. Tudtad, hogy
valaki felépítette a termet. Tudtad, hogy valakinek az intelligenciája áll mögötte. Ha megnézed a
Rushmore-hegyet, ugye ismeritek az elnökök fejszobrát? Mellesleg az én kedvenc elnököm
Abraham Lincoln. Nem tudom, tudjátok-e, miért ő a kedvenc elnököm, de... Mindig zavarba
jövök, amikor az emberek egy élő kövületnek neveznek engem. Ez valóban zavarbaejtő...
Szeretném felállítani ezt például iskolákban, és ezt mondani a tanulóknak: Hogy kerültek oda az
elnökök szobrai? Szerintem egyértelmű: A víz és a szél eróziója hozta létre sok millió év alatt...
Hát persze, hogy nem. Információra és energiára volt szükség a létrehozásukhoz. Intelligenciára
volt szükség hozzá. ha bizonyítékokat keresünk a teremtés mellett, akkor a rendszer mögött
meghúzódó intelligenciát keressük. Nézzük meg a géneket, a DNS-t, az egyetlen génbe beépített
információkat, amelyek alapján a sejtek felépülnek. A legerősebb mikroszkópokkal is alig lehet
látni a géneket, de ha le kellene írnunk a bennük tárolt információkat, akkor a becslések szerint
több millió oldalt, sok ezer könyvet töltenénk meg. Honnan származik ez a sok információ?
Warren Smith professzor, aki “Az élet eredete” című filmet írta, azt mondja, hogy a molekulák
nem tartalmaznak információkat. A molekulák egyszerűen csak úgy vannak elrendezve, hogy
hordozzák az információkat. Mint ahogyan a tintát is úgy rendezzük el a papíron, hogy
információkat hordozzon. Néhány tanítványom hitt az evolúcióban. Kiöntöttek egy kevés tintát a
papírra, és remélték, hogy megjelenik ott valami információ, de valószínűleg rosszul végezték el a
kísérletet. Mások felhasználták intelligenciájukat és egy nyelvet, és ennek megfelelően helyezték el
a tintát a papíron. Honnan származik az információ? Tudjátok, mit tanítanak az iskolában:
Véletlenül jött létre, véletlenszerű folyamatok eredményeként. Tudjátok, mit mondtak nekem a
tanáraim? “Az ábécé betűit tegyétek bele egy kalapba, rázzátok össze, és egyenként szórjátok ki.
Tegyük fel, hogy a “D” betű esik ki. Aztán kiesik az “E” betű. Megkaptátok a “DE” szót.
Véletlenszerűen létrejött egy szó. Ha elég sokszor megcsináljátok, létrejön egy mondat. Ha sok
millió év áll rendelkezésre, egy egész enciklopédia létrejöhet. Ilyen egyszerű a dolog, gyerekek.
Csak időre és a véletlenre van szükségetek, és ezek a molekulák – azzal ne törődjetek, hogy ezek
honnan származnak -, de összerendeződnek, és létrejön belőlük az élet.” De egy pillanat. Ha az
angol ábécé felhasználásával létrejön egy szó, az értelmes szó-e egy francia, egy holland, egy kínai
vagy egy japán ember számára? Kinek a számára szó? Azoknak az embereknek a számára, akik
már rendelkeznek egy nyelvvel. A rendnek nincs semmi értelme, ha nem rendelkezünk egy

85
nyelvvel. Ez itt a kérdés. A rend értelmetlen, ha nem egy nyelvből indulunk ki. A molekulák
rendje értelmetlen, ha nincs először egy olyan nyelv, amelyhez képest értelmes. Honnan származik
a génjeinkben tárolt sok információ? Csak egy még nagyobb információkészletből származhat. És
az honnan származik? Egy még annál is nagyobb készletből. Csak annak van értelme, ha egy
végtelen információkészletből indulunk ki. Honnan kell tehát kiindulnunk? Istentől. Hogy hangzik
a legtudományosabb megállapítás, amit tehetünk? Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a
földet. És ez annyira nyilvánvaló. A Biblia azt mondja, hogy ha valaki ezt nem hiszi el, annak
nincs mentsége. Az evolucionisták hite vakhit. Soha nem láthatták, amint a molekulák maguktól
összerendeződnek információs rendszerekké. Nincs olyan információs rendszer, amely véletlenül
állt elő a rendezetlenségből. De azt tudjuk, hogy ha információhoz akarunk jutni, akkor ehhez
információra van szükségünk. Mondjátok meg nekem, hogy a tudományos bizonyítékok mit
támasztanak alá, a Bibliát, vagy a véletlenszerű evolúciót. Szerintem azt támasztják alá, hogy
“Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet...” Menjünk tovább! Az evolúció mértéke. A
tanáraim ezt mondták: az evolúció egy lassú folyamat. Sok millió év kell hozzá. Ma is zajlik, csak
nagyon lassan. Én soha nem tettem fel kérdéseket ezzel kapcsolatban, pedig meg kellett volna
tennem. Ma azonban a tudósok, mint például Steven Gould a Harvard Egyetemről, ezt mondják:
“Elismert tény, hogy komoly gondot jelent az átmeneti életformák hiánya”, ezért népszerűsítik az
evolúciós ugrások gondolatát, amelyről Gary hamarosan beszélni fog. Az evolúciós ugrások
elmélete arra szolgál, hogy megpróbálják megmagyarázni az átmeneti életformák hiányát.
Alapvetően azt mondják ezzel, hogy olyan gyorsan történt, hogy nem vettük észre. A közelmúltban
olvastam egy tudós írását, aki azt mondja, hogy az ember evolúciója megállt. Egy kicsit
belegondoltam: olyan lassan történt, hogy azért nem lehet látni, olyan gyorsan történt, hogy
elkerülte a figyelmünket, megállt, de az is lehet, hogy van még egy magyarázat: egyáltalán nem is
történt meg. Ugyanazt a bizonyítékot nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. De amikor iskolába
jártam, a tanáraim ezt mondták: Minden életforma rokonságban áll egymással, közös ősünk van.”
Ez azonban nem tudományos tény. Ez egy hitből fakadó kijelentés. És ennek a feltevésnek az
alapján ezt mondják: Mivel minden életforma rokonságban áll egymással, ha megvizsgáljuk az
állatokat és a növényeket, látni fogjuk ezt a rokonságot. És ez bizonyítja az evolúciót. Itt van az
evolúciós fa, amely visszavezet az ősleveshez. Az életformák egymásból alakultak ki. És arra lehet
számítani, hogy a ló, az ember és a majom közelebbi rokonságban áll egymással, mint a halakkal
vagy az amőbával. A tankönyvek tipikus diagramja valahogy így néz ki. Van egy fórum a ló, a
kutya, a majom, a denevér, a pingvin és az ember számára. Itt van ez a csont, és ez a kettő annyira
hasonlít egymáshoz. Nyilvánvaló, hogy hasonlóak, hiszen ez illeszkedik bele az evolúcióba. Az
evolúció be van bizonyítva. Így néz ki a tankönyvek tipikus érvelése. De tudjátok, mi az, amit a
tanáraim soha nem mondtak el nekem? Azt, hogy az evolucionisták, azokat a jellegzetességeket
választották ki, amelyek alátámasztják azt a rokonságot, amelyet már előre eldöntöttek. Minden
mást figyelmen kívül hagytak. Ha figyelembe vették volna a szemet, nos, a polipnak sok
szempontból ugyanolyan szeme van, mint nekünk. Lehet, hogy a polippal állunk szorosabb
rokonságban. Vagy ha figyelembe vették volna a licazom nevű anyagot a szemünkben, akkor a
csirkékkel állnánk rokoni kapcsolatban, mert nekik is ott van a szemükben ez az enzim. És így
tovább. Mivel tényként fogadták el az evolúciót, kiválogatták azokat a bizonyítékokat, amelyek
beleillenek a hitükbe, és aztán azt mondták, hogy hitük be van bizonyítva. És mit tesznek azok,
akik a teremtésben hisznek? Mi ezt mondjuk: Induljunk ki abból, amit a Biblia mond, vagyis hogy
Isten teremtette az állatok és a növények különböző csoportjait. Beszéltünk erről az első előadáson.
És az ilyen jellegű hit alapján, amikor elmegyünk, hogy megvizsgáljuk az állatokat és a
növényeket, akkor ezt kell mondanunk: Hisszük, hogy állatok és növények egymástól elkülönülő
csoportjait fogjuk találni, azok miatt a genetikai információk miatt, amelyeket Isten eredetileg
beléjük helyezett, és egy fajon belül sok változatot fogunk találni. De arra számíthatunk, hogy az
egyik fajból nem alakul ki egy másik. Vannak egyértelműen megállapított határok. És pontosan ezt
tapasztaljuk. A békák békák maradnak. A kutyák kutyák maradnak, a lovak meg lovak. A

86
tapasztalható változások nagyon kicsik, és nem adódnak össze nagy változásokká. Ezt még az
evolucionisták is elismerik. Soha nem fogom elfelejteni azt az esetet, amikor valaki odajött
hozzám, és ezt mondta: “A pedikűrösöm azt mondja, hogy a pácienseinél látja az evolúció
bizonyítékait.” “Hogy érti ezt?” – kérdeztem. “Azt mondja, a lábon a kisujj eltűnőfélben van.” Én
erre ezt mondtam: “Egyetlen pedikűrös tapasztalata alapján ez nem tekinthető jó statisztikai
elemzésnek. Szóval azt mondja, hogy a kisujj kezd eltűnni?” “Igen.” Én ezt mondtam: “Ha eltűnik,
akkor rosszabbak leszünk, mert elveszítjük a bennünk lévő információk egy részét. Az evolúcióhoz
új információkra van szükség. Ha még egy ujjunk nőne, az már érdekes lenne.” Nem láthatjuk azt,
hogy az egyik fajból kialakulna egy másik. Az információk elvesztését látjuk, új információk
megjelenését nem. Azt látjuk, amit Gary Parker szokott mondani: amit Isten világában látunk, az
megegyezik azzal, amit Isten Igéjében olvasunk. És ez nem illeszthető össze az evolúcióval. Az
evolúció nem tudomány, hanem hit. Aztán ott van a geológiai oszlop. Amikor iskolába jártam, a
tanáraim azt mondták, hogy az egész világon sok milliárd élőlény van eltemetve az üledékes
kőzetekben. És mi ennek a magyarázata? Charles Lielle azt a gondolatot népszerűsítette, hogy a
jelen a múlt kulcsa. Amikor ezeket a rétegeket vizsgálják, ezt mondják: Meg kell próbálnunk úgy
összerakni a dolgokat, hogy igazolják az evolúció megtörténtét. És a tankönyvekbe beletesznek
ilyen jellegű ábrákat. Emlékeztek erre az ábrára? Sok réteg egymáson, amelyek a geológiai időt
igazolják. Alul vannak azok a rétegek, amelyek a legkorábban alakultak ki. És az akkor kialakult
állatok valamiért csapdába estek a rétegekben. És így haladhatunk felfelé rétegről rétegre.
Látjátok? Az evolúció be van bizonyítva. Az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladunk. És az
állatok rendje pontosan az evolúciót bizonyítja. A tanulók megnézik, és ezt mondják: Nyilvánvaló,
hogy az evolúció megtörtént. Tudjátok mi az, amire a tanáraim soha nem tanítottak meg? Arra,
hogy a geológiai időt a világon sehol sem lehet megtalálni, csak a tankönyvekben. Valóban sok
réteget lehet találni. Valóban van bizonyos rend a kőzetekben, ez igaz. De a geológiai időkeretek
csak emberek hitében léteznek. Az evolúció alapján próbálták meg összerakni ezeket a rétegeket.
És nagyon sok probléma van mindazzal, amit nem mondtak el. Talán emlékeztek arra, hogy
mondtam: a fosszíliák 95%-a tengeri élőlény, például csigák. A többi 5% 90%-a növény. Ennek
ellenére hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a legtöbb fosszília gerinces állat. De ez távolról
sem igaz. Csak nagyon kevés gerinces állatot lehet találni. Hadd említsek meg néhány problémát a
geológiai idővel kapcsolatos elképzelésekről. A tudósok ezt mondják: Az alul található állatok
fejlődtek ki legelőször, és sok közülük már kihalt. Másokból új állatfajok fejlődtek ki. És persze
sokukat azért nem lehet megtalálni a felső rétegekben, mert ezek a múlt különböző korszakait
képviselik. Hallottátok már azt a kifejezést, hogy élő kövület? Ezek egyre jobban megzavarják az
evolucionistákat. Mert tudjátok, mit tapasztalnak? Váratlanul kiderül, hogy azok az állatok és
növények, amelyekről azt állították, hogy a fosszíliáik sok millió évesek, és hogy ezek a fajok már
régen kihaltak, egyszer csak kiderül, hogy ezek a lények ma is élnek, és semmit sem változtak.
Tudjátok, hány élő kövületet dokumentáltak eddig? Több mint ötszázat. Az evolucionisták ezt
szokták mondani: Nyilvánvaló, hogy amikor kifejlődtek, akkor minden lehetőséget kihasználtak.
Nem volt szükségük további fejlődésre. Mindegyikre azt mondják, hogy nem volt szükségük
további fejlődésre. Mindegyik úgy kifejlődött, hogy minden lehetőségét kihasználta. Legalábbis
ami az adott fajt illeti. Nem úgy hangzik, mintha ez a teremtést igazolná? Olyannak lettek
megalkotva, ahogyan ma kinéznek, arra az életre lettek megtervezve, amit élnek. Nem így van?
Hadd mondjak még valami érdekeset. Találunk egy fosszíliát legalul, amelyről azt mondják, hogy
sok millió éves, és a felette lévő rétegekben nem található meg ez a fosszília, és ha ezek a rétegek
sok millió évet képviselnek, és váratlanul kiderül, hogy ez a faj ma is él, akkor ez azt jelenti, hogy
a sok millió év alatt is élt. Az evolucionisták azt mondják, hogy a dinoszauruszok 70 millió évvel
ezelőtt kihaltak. 130 millió évig kóboroltak a földön, de aztán kihaltak, ugyanis fosszíliáikat nem
lehet megtalálni ezekben a rétegekben. van néhány súlyos probléma a feltételezett geológiai idővel.
Hadd mutassak nektek gyorsan néhány élő kövületet. Ez egy élő tüskésfejű hangya Mexikóból. Az
evolucionisták azt szokták mondani, hogy a borostyánokban található rovarok nem azonosak mai

87
példányaikkal. Gyakran találnak sok millió éves borostyánokat, amelyekben van egy-egy rovar.
Nos, itt van egy mexikói tüskésfejű hangya. És itt van ugyanaz a hangya egy sok millió éves
borostyánban. Hallottam egy halról, amely állítólag 70 millió évvel ezelőtt kihalt. Azt hitték, hogy
valami más élőlény fejlődött ki belőle. Aztán megtalálták egy élő példányát, ami pontosan úgy
nézett ki, mint a 300 millió éves fosszília. Semmit sem változott. Elfelejtett továbbfejlődni. Aztán
itt van ez a floridai kagyló. Pontosan úgy néz ki, mint a 3 millió éves kövülete. Folytassam? 500
ilyen faj van. A teremtés hívei azt állítják, hogy a geológiai oszlop tévedés. Rossz feltételezésre
épül. A Biblia azt mondja, hogy alig néhány ezer évvel ezelőtt volt egy világméretű özönvíz. Ha
kimegyünk, hogy megkeressük ennek bizonyítékait, akkor így szólunk: Hisszük, hogy meg lehet
magyarázni a fosszíliákat azzal összhangban, amit a Biblia mond az özönvízről. Hadd említsek
néhány példát Ausztráliából. Van itt egy nagy széntelep, Viktória államban nagy széntelepek
vannak. Ez a bizonyos széntelep 90 méter vastag és a kiterjedése 300 négyzetmérföld. Jó sok szén
van itt, ugye? Elmentünk oda egy geológussal, aki ezt mondta: Ez a szén a mocsárban alakult ki 13
millió éve. Illetve most már 13 millió és 10 éve, mert ez tíz éve történt. Szóval, 13 millió éve itt
mocsár volt. És az történt, hogy azok a növények, amelyek itt nőttek, beleestek a mocsárba, és az
évmilliók során a nyomás és a hő hatására kialakult a szén. Ez itt barnaszén. “Bocsásson meg,
geológus úr – mondtam -, a legtöbb fát sikerült azonosítani. És ezek itt fenyők, ugye?” Igen.”
(Többféle fenyő is volt ott.) “De hát ezek a fenyőfajták nem nőnek mocsárban.” “Így van ez egy
kis problémát jelent nekünk, de lehet, hogy sok millió évvel ezelőtt mocsárban éltek.” Látjátok,
amikor szóba került egy olyan bizonyíték, amely ellentmondott az evolúciós elméleteknek, akkor
azonnal előállt egy olyan elmélettel, amelyet nem lehet ellenőrizni és ezzel akarta megmagyarázni,
miért nem adja fel a sok millió év elképzelését. “Ez itt fehér agyag. Hova lett a talaj a mocsárból?”
“Igen, ez egy másik probléma, úgy gondoljuk, hogy a talaj kimosódott, és a helyére bemosódott az
agyag.” Értelmes ötlet, ugye? Mellesleg annyira radikális az a gondolat, hogy a Föld és a
világegyetem fiatal? Vagy csak annyira belénk verték a sok milliárd év gondolatát? Valóban
annyira radikális ez a gondolat? Úgy tűnik, hogy a föld életkorának kérdése valójában érzelmi
kérdés. Még keresztény körökben is. Voltak keresztények, akik így szóltak hozzám: Mindent el
tudok hinni azzal kapcsolatban, hogy az evolúció nem történt. meg. és értem, amit a Teremtés
könyvéről mondasz. De azt azért ne akard velem elhitetni, hogy a föld fiatal. Miért ragaszkodunk
annyira a sok milliárd évhez? Mellesleg, ha elfogadjuk a sok milliárd év gondolatát, akkor azt is
elfogadjuk, hogy Ádám előtt volt halál és küzdelem. Miért ragaszkodunk ehhez a gondolathoz?
Azért, mert az emberiség túlnyomó részébe annyira beleverték a sok milliárd évben való hitet,
hogy aki abban hisz, hogy a föld fiatal, az különcnek számít, és ezt nem szeretjük. De én azt
mondom, hogy keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azon járnak. Az
iskolában azt mondták nekem, hogy a Nagy Korallzátony kialakulásához sok millió év kellett. Ma
már tudjuk a fúrások alapján, hogy másként is meg lehet magyarázni az Ausztrália keleti partjánál
lévő Nagy Korallzátonyt. Az 54 méter magas zátony 3700 év alatt is kialakulhatott. Amint Gary
Parker már említette, az iskolában azt tanították nekünk, hogy a mészkőbarlangokban a
cseppkövek kialakulása sok százmillió évig tartott. Méréseink szerint vannak olyan cseppkövek,
amelyek évente több centimétert növekednek. Van itt egy érdekes példa. Egy Ausztráliai
barlangban 32 évig ott hagytak egy tejesüveget, és egy 10 centis cseppkő alakult ki az üvegen.
Nem volt szükség ehhez sok száz millió évre. Az Ausztrália közepén lévő nagy vörös szikla a világ
legnagyobb sziklája. 340 méter magas, az átmérője két és fél kilométer, a kerülete pedig az
alapjánál majdnem tíz kilométer. Ez egy csaknem hat és fél kilométer vastag homokkőréteg,
amelynek a vége a felszínre bukkant, és amelyet egy “arcos” nevű homokkő alkot. Ha közelről
megvizsgáljuk ezt a homokkövet, akkor láthatjuk, hogy különböző méretű, durva részecskék
alkotják. Érdekes, hogy az evolucionisták százmillió években gondolkodnak. És ez a szikla
állítólag millió évekig ott állt egy nedves környezetben. De egy nedves környezetben ezek a
részecskék átalakulnak agyaggá és eltűnnek. És nem lassan, millió évek alatt rakódott le egy
mélyedésben, mert a részecskéi durvák, és nem különülnek el méretük szerint, a hat és fél

88
kilométer vastag réteg gyorsan rakódott le, ezért sokkal jobban beleillik az özönvízről szóló
tanításba. Tudjátok, a teremtés hívei ezután továbblépnek, és mivel hiszünk az özönvízben és a
bárkában, meg tudjuk magyarázni, hogyan terjedtek szét az állatok az egész világon. Noé bárkája a
Közel-Keleten feneklett meg. Mellesleg van itt valaki, aki elhiszi, hogy a kenguruk valaha a Közel-
Keleten éltek? Remek. Tudjátok, a legtöbb gyülekezetben nem kapom meg ezt a választ. Hát nem
csodálatos? Mivel hisszük, hogy a bárkában ott volt minden szárazföldi állatfaj képviselője, a bárka
a Közel-Keleten feneklett meg, ezért felállíthatunk egy elterjedési modellt az állatok elterjedésének
megmagyarázására. és az emberek is magukkal vihették őket a hajóikon. Hihető modelleket tudunk
felállítani, mert az Igéből indulunk ki, és a bizonyítékok is a Bibliát támasztják alá. Hiszünk abban
az eseményben is, amely Bábel tornyához kötődik. Ez az özönvíz után történt, és ennek kapcsán
elgondolkodunk a világ népességén: hogyan jöttek létre a különféle kultúrák a világ különböző
helyein. Ha a Bábel tornyánál történt események valóságosak, és Isten létrehozott különböző
nyelveket, akkor az emberiség részekre oszlott, és szétszóródott a földön. Van erre bizonyíték?
Gary említett egy történetet a bennszülöttekkel kapcsolatban, akiknek a Teremtés könyvéhez
nagyon hasonló mondáik vannak. Tanúsíthatom, hogy ez igaz. Elmondják, hogy Zire, a
Felsőbbrendű Lény letekintett az emberre, akit alkotott, és nagyon haragudott Kaghirére azért,
ahogyan Dumbival, a bagollyal bánt. Elmondta Fraghirének, hogy özönvizet fog küldeni a földre,
hogy elpusztítsa a világot, és hogy építsen egy tutajt, tegye rá a kakadut és a kengurut, és szárított
húst ételnek. És a tutaj egy hegyen feneklett meg, és Isten szivárványt helyezett a felhőkbe.
Hallottatok már hasonló történetet? Amikor Bijami megalkotta az embert, az ember először
magányos volt. Nem talált magának társat. Amikor tehát elaludt, Bijami készített egy nőt egy
juccafából. Ugyanezek a mondák azt is elmondják, hogy Bijaminak volt egy különleges fája, amely
édes mézet termett. Figyelmeztette az embert, hogy ne egyen a mézből. De az ember lopott a
mézből, ezért Bijami megátkozta a földet a halállal. Ez előtt az állatok csak növényeket ettek.
Hallottatok már ilyen történeteket? Ezek a történetek azt bizonyítják, hogy minden kultúra
gyökerei Noéig nyúlnak vissza, és ismerik az igazságot, még ha eltorzítva is. A pontos beszámoló a
Bibliában olvasható. De ezek a bizonyítékok lenyűgözőek. Az evolucionisták persze ezt mondják:
Ó, nem. Az ember véletlenül jött létre. Majomszerű lények emberré váltak, és sok millió év alatt az
emberek az egész földön elterjedtek. Megpróbálják elhitetni velünk ennek bizonyítékait. De Gary
már szólt ezekről a bizonyítékokról. A Nebraskai ember egyetlen fog volt, tudjátok, egy sertés
foga. A Piltdowni ember egy csalás volt, amit 1953-ban lelepleztek, az állkapocs egy orángutáné
volt, amelynek fogazatát lecsiszolták, és összerakták egy emberi koponyával 1911-1913-ban. A
sajtó le is hozta ezeket a híreket. A Piltdowni embert a majomemberként, az emberi evolúció
állítólagos bizonyítékaként felhasználták a Scopes perben 1925-ben. Sok keresztény elhitte, hogy
az evolucionisták találtak egy majomembert, és behódoltak. Közülük sokan meghaltak, mire 1953-
ban kiderült a csalás. Tudjátok, mit mondtak a tudósok, amikor a csalásra fény derült? És ez egy
nyilvánvaló csalás volt. Tudtátok, hogy 500 doktori disszertációt írtak a Piltdowni emberről? Aztán
perszer ott van a Neandervölgyi ember. Emlékeztek rá? Gary már kifejtette, hogy a neandervölgyi
nem majomember volt. A kérdéses koponyát 1908-ban találták, de Marcell Gould azt írta róla,
hogy az emberré válás útján haladt. Pedig tudták, hogy egy tudós már sok éve megmondta, hogy a
neandervölgyi arthritisben és angolkórban szenvedett, egyébként hozzánk hasonló ember volt.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy az evolúció nem tudomány, hanem hit, a múlttal kapcsolatos
hit. Olyan emberek szavára épülő hit, akik nem tudnak mindent, akik nem voltak ott, és akik
megpróbálják értelmezni a jelen bizonyítékait. És annak érdekében, hogy összerakhassuk a képet,
meg kell értenünk, hogy ez a csata előítéletekre épül. Az evolucionistáknak van egyfajta hitük a
múlttal kapcsolatban. Nem tudják bebizonyítani, hogy az élet az őslevesben alakult ki, mert nem
voltak ott. Nincs erről filmjük, amit levetíthetnének. Azt hiszik, hogy minden életforma
kapcsolatban áll egymással. Azt hiszik, hogy a rétegek évmilliók alatt rakódtak le. Ez mind csak
vélekedés. És vélekedésük alapján építik fel a tudomány és a múlt modelljeit, majd megpróbálják
értelmezni a jelen bizonyítékait, azt hogy hogyan kell érteni a fosszíliákat, a növényeket, az

89
állatokat, a földet, a kultúrákat. A jelen minden bizonyítékát az evolúció keretein belül értelmezik,
saját előítéleteik alapján. És mit tesznek azok, akik a teremtésben hisznek? Mi ezt mondjuk: Hé, mi
nem voltunk ott. A tudósok sem voltak ott. Van egy könyvünk, amely több mint 3000-szer azt
állítja magáról, hogy Isten Szavát tartalmazza. Ez a könyv azt mondja, hogy Isten mindent tud. Azt
mondja, hogy Isten elmondta nekünk, hogyan alkotta meg a világot, mi történt. Ezért mi ezt
mondjuk: A Biblia azt mondja, hogy Isten teremtette Ádámot és Évát, és teremtett különféle
állatokat és növényeket. Beszél arról az eseményről, amely a Bábel tornyánál történt. Ezért tudjuk,
mi történt a múltban. És ennek alapján építjük fel a múlt modelljét. Aztán kimegyünk, megnézzük
a kövületeket, és ezt mondjuk: Mi értjük ezeket. Nézzétek a növényeket és az állatokat. Minden
beleillik a képbe. Értjük a különféle kultúrákat. A bizonyítékok beleillenek a képbe. Mi ezt
mondjuk nektek: két különböző előfeltevés-rendszer közül választhatunk. Két modell áll előttetek a
tudományról és a múltról. A bizonyítékok kétféle értelmezése közül választhattok. Vajon az
evolucionisták és a teremtés hívei két különböző világban élnek? Nem, ugyanabban. A tények is
ugyanazok. A harc tehát nem a tények, hanem a tények értelmezése körül folyik, ami viszont mitől
függ? Az előfeltevésektől. É ha ezt megértitek, az mindent gyökeresen megváltoztat. Mi,
keresztények, gyakran hajlamosak vagyunk vitába szállni a hitetlenekkel, és ezt mondjuk: Hát nem
érted? Nem, nem értem. Hát ezt sem érted? Nem, nem értem. A probléma az, hogy vissza kell
mennünk erre a szintre, mert csak itt tudjuk megfogni a kérdések lényegét. Gyakran az a probléma,
hogy nem értjük a mélyben meghúzódó előfeltevéseket. Hadd érzékeltessem, amiről beszélek.
Mutatok nektek egy tényt. Ez a kedvencem... Adok egy kis gondolkodási időt. Aztán felteszek egy
kérdést, és elvégzünk egy kísérletet. Készen vagytok?... Mit gondoltok, mi lehetett ez eredetileg?
Más szavakkal, mi hiányzik a képről? Az feleljen, akit felszólítok, iskolában vagyunk. Ki az, aki
szerint ez egy hatos számjegy volt? Ki gondolja úgy, hogy egy nyolcas számjegy volt? Esetleg két
félkör? Néhányan így gondolják. Ezt általában senki sem szokta mondani, te ki vagy? Még egy
ötlet. Lehetett egy matrica azzal a szöveggel, hogy: Örülj, Isten szeret téged? Csak éppen egy
ateista kitépte a közepét? És ki az, aki úgy gondolja, hogy ez egy kör volt? Csaknem mindenki. Ez
mindig így történik, amikor felteszem ezt a kérdést. Remélem, nem bántottalak meg titeket, de...
szörnyűek ezek az ausztrálok... Szóval mi hiányzik? Semmi az égvilágon. Ezt én rajzoltam. Miért
mondtátok azt, hogy valami hiányzik? Azért, mert egy ausztrál becsapott titeket. Egyébként
csalódtam bennetek. Már negyvenöt perce arról beszélek, hogy ugyanazokat a tényeket
sokféleképpen lehet értelmezni. Mutattam nektek egy tényt, adtam hozzá egy értelmezést, és ti
szépen elhittétek. Tudjátok, mi történt? Az, hogy megmutattam nektek egy tényt. De a tények
önmagukban értelmetlenek. A tanárok nem tényeket tanítanak. Ők egy olyan keretet tanítanak
meg, amelybe beleillesztik a tényeket. Azt képzeljük, hogy minden tényt értünk, de nem minden
tényt értelmeznek. Én megmutattam nektek egy tényt, majd feltettem egy kérdést. Adtam nektek
egy előfeltevést, mert ezt mondtam: Mi hiányzik? És ti azonnal elfogadtátok az én előfeltevésemet.
Felépítettétek magatokban a tudomány és a múlt egy modelljét, majd értelmeztétek a bizonyítékot.
Azt mondtátok, hogy ez egy kör. Válaszotok teljes mértékben konzisztens volt a modelletekkel,
amely viszont teljes mértékben következetes volt az előfeltevésetekkel, ami viszont teljesen rossz
volt. Látjátok, amikor feltettem nektek egy kérdést, akkor nektek meg kellett volna kérdőjeleznetek
az én kérdésemet. A legtöbb ember még azt sem tudja, hogy ez egy kérdés, azt még inkább nem
tudja, hogy meg kell kérdőjeleznie, azt pedig még ennyire sem tudja, hogy joga van
megkérdőjelezni. Gondoljatok bele! Az evolucionisták a hiányzó láncszemekről beszélnek. Mit
találnak? Semmit. Hogyan minősítik ezeket? Hiányzónak. Ez most vajon egy elveszett bizonyíték,
vagy soha nem is létezett, és nem is fog előkerülni, és lehet, hogy rosszul teszik fel a kérdést? És
tudjátok, mi az igazán nagy probléma? Az újságok, a könyvek, az egyetemek mindenféle dolgot
taníthatnak. És ha nem értitek meg a kérdéseket, amelyeket feltesznek, akkor nem érthetitek meg a
válaszokat sem, és ezt nem is tudjátok, és még azt sem tudjátok, hogy milyen kérdéseket kell
feltenni annak megállapítása érdekében, hogy milyen kérdéseket tettek fel, és nem tudjátok, milyen
kérdéseket kell feltenni az ő kérdéseik megkérdőjelezése érdekében, akkor honnan tudhatjátok,

90
hogy amit mondanak, az helyes? És ezért van az, hogy amikor egy tudós ezt mondja:
Megállapítottam, hogy ez sok millió éves, akkor a legtöbben ezt mondják: Ez bizonyára igaz,
ahelyett, hogy ezt kérdeznék: “Honnan tudod? Milyen kérdéseket tettél fel? Vannak-e olyan
kérdések, amelyeket én feltehetnék? Meg lehet-e kérdőjelezni a tudós kérdéseit?” Ezzel
foglalkozunk a teremtéskutatási intézetben. Megvizsgáljuk mindazt, amit mondanak, és így
szólunk: “Milyen kérdéseket tettek fel? Tegyünk fel néhány másik kérdést.” Steve Austin ezt tette
a rubidium-stroncium módszerrel. És megállapította, hogy a tudósok nem megfelelő válaszokat
adnak. Amikor tehát elolvasod az újságot, akkor a tényeket olvasod a világ eseményeiről? Távolról
sem. Valakinek az értelmezését olvasod. Amikor elmentem Észak-Írországba előadást tartani,
akkor megértettem, hogy az ottani emberek nagyon mások, mint amilyennek az amerikai sajtóból
megismertem őket. Állítólag ugyanez igaz Dél-Afrikára is. Emlékszem, egy alkalommal Reagan
elnök sajtókonferenciát tartott a televízióban, kérdésekre válaszolt, szerintem nagyon józanok
voltak a válaszai, majd a média egyik képviselője felállt, és elkezdte megmagyarázni, mire gondolt
valójában az elnök, és teljesen mást mondott, mint ahogyan én értettem a szavait. Értitek, mire
gondolok? És fiatalok, értitek mi a probléma, amikor azt hiszitek, hogy az iskolában a tényeket
tanítják nektek? Valójában egy filozófiát tanítanak nektek, amelybe beleillesztik a tényeket, és ha
ez a filozófia nem Isten kijelentett Igéjéből indul ki, akkor az nem keresztény filozófia. és nagyon
sokszor megtörténik, hogy látogatjuk ezeket az egyetemeket, főiskolákat, köziskolákat, és azt
gondoljuk: Ó, csak a történelem, a biológia és a geológia tényeit tanuljuk. De ez nem így van.
Valakinek az értelmezését tanuljátok a tényekről. És legtöbbször még azt sem tudjuk, hogy milyen
kérdéseket tettek fel, ezért nem tudhatjuk, hogy az evolúciós humanista filozófiát próbálják belénk
verni. De ha megtanuljátok, hogyan kell gondolkodni, az mindent megváltoztat. Befejezésül hadd
mutassam meg nektek, hogy mit kell keresni, és azt a módot, ahogyan az emberek előfeltevései
félresöprik a nyilvánvaló tényeket. Hogyan haltak ki a dinoszauruszok? A világi tankönyvek sok
okot felsorolnak, hogy elhitessék veletek, hogy a dinoszauruszok kihaltak. Szeretnék megmutatni
nektek néhány érvet, amelyekkel a dinoszauruszok kihalását próbálják igazolni. Itt van ez könyv:
Alan Sherry: Új nézőpontban a dinoszauruszok. Nézzünk meg néhány dolgot, amiket állít. “Egy
1962-ben felvetett érdekes ötlet azt feltételezi, hogy a virágos növények evolúcióját követte a
pillangók és a lepkék megjelenése. A hernyók, a pillangók és a lepkék szinte kizárólag növényeket
esznek. Ma számukat korlátozzák természetes ellenségeik, nevezetesen a madarak. De amikor a
hernyók először megjelentek a színen, a madarak nem ismerték fel, milyen finomak...” “Ezért a
hernyópopuláció egy ideig minden korlátozás nélkül szaporodott. Olyan sok növényt
elfogyasztottak, hogy semmi sem maradt a növényevő dinoszauruszoknak, és ezek egyszerűen
éhen pusztultak. Így a húsevő dinoszauruszok szintén élelem nélkül maradtak. De az is lehetséges,
hogy olyan sokat ettek, hogy ebbe pusztultak bele...” “Lehetséges, hogy olyan sok húsevő
dinoszaurusz létezett, hogy az összes növényevő dinoszauruszt megették, és aztán éhen haltak. Az
egyik népszerű elmélet szerint a kicsi emlősök annyira szerették a dinoszauruszok tojásait, és olyan
sokat megettek, hogy a dinoszauruszok ettől pusztultak ki. Máskor azt sugalmazzák, hogy
megmérgezték őket. Mások azt mondják, hogy élősködők, betegségek, porckorongsérv, vagy az
végzett velük, hogy egyre rosszabb lett az agyuk, és nem tudtak alkalmazkodni. A legújabb ötlet
1982-ből származik, amely szerint a föld fokozatos felmelegedése korai szürkehályogot okozott
náluk. Végül megvakultak, és elpusztultak, mielőtt ivaréretté váltak volna.”... “A kevésbé
valószínű okok mérgező gázokkal, vulkáni hamuval, meteoritokkal, üstökösökkel, napfoltokkal,
Isten akaratával, tömeges öngyilkossággal magyarázza pusztulásukat...” és így tovább. És most jön
az érdekes dolog. Mindezek után feltesz egy fontos kérdést: “Mi okozta tehát a pusztulásukat
mintegy 65 millió évvel ezelőtt? Több tucatnyi lehetőség is felmerült már, ezek egy része komoly
és megalapozott, vannak, amelyek őrültségek, egy részük csak tréfa. De minden évben új elméletek
születnek ennek a problémának a magyarázataként. A baj csak az, hogy ha találnánk egy okot,
amely mindent megmagyarázna, akkor annak az elméletnek meg kell magyaráznia az összes
dinoszaurusz egyidőben történt pusztulását – csak gondoljatok az özönvízre –, a szárazföldi és a

91
tengeri állatok pusztulását. De nincs ilyen magyarázat.” Valójában ezt mondja: Nem vagyok
hajlandó elfogadni azt, amit a Biblia mond. Emlékeztek, mit mondtam az első előadásban? A
földön kívüli intelligenciát kereső emberek ezt mondták: “Ki kell tekintenünk a világűrbe, mert
lehetséges, hogy valaki kódolt üzeneteket küld nekünk, amelyekből megismerhetjük a
világegyetem eredetét és a halhatatlanság titkát.” De már ismerjük ezeket az információkat, csak ők
nem hajlandók ezt elfogadni. Ráadásul már nincs is kódolva. A világ minden nyelvére
lefordították. Bárki elolvashatja a Bibliát. De tudjátok, mi történik, ha elfogadjuk az evolúció
előfeltevését? Hova vezet ez, ha elutasítjuk Isten szavát és elfogadjuk ezeket az elképzeléseket?
Emlékeztek arra, amiről dr. Parker beszélt, hogy szerintük az ontogenézis magába foglalja a
filogenézist? Azt tanították nekünk az iskolában, hogy amikor az embrió kifejlődik az
anyaméhben, akkor átmegy a hal fejlődési szakaszán, és kopoltyúnyílásai vannak? Ki az, aki ezt
tanulta az iskolában, tegye fel a kezét? Még mindig sok tankönyvben ez áll. Dr. Parker ezt mondta:
Már ötven éve bebizonyosodott erről, hogy tévedés. A német Henkle ábráiból írta a doktorátusát.
Az egész rossz, úgy, ahogy van. Az emberi embrió soha nem néz ki úgy, mint a hal. Vannak ilyen
embriók, persze: a halak. De az emberi embrió nem. és fejlődése nem tükrözi vissza az evolúciós
fejlődést. Sok tankönyv ezt már elismeri, de nem mindegyik. Carl Sagen a feleségével 1990-ben írt
egy cikket a Parade Magazinban. Ennek olvasói néhány évvel ezelőtt Carl Sagent választották meg
Amerika legintelligensebb emberének, azzal, hogy ő mindenre tudja a választ. És gondoskodni
akartak arról, hogy ezt az egész világ megtudja. De mi ismerjük azt a Személyt, Aki maga a válasz
mindenre. De ebben a magazinban, és ez most volt, 1990-ben, Carl Sagen és felesége azt írta, hogy
a nők legalább terhesség első hat hónapjában nyugodtan elvetethetik a gyermeküket. Ezt így
indokolták: “Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben az élet nem a fogantatással kezdődik. Ez
egy folyamatos lánc, amely visszanyúlik a föld eredetére, vagyis 4,6 milliárd évre.” Hát nem
érdekes? Az evolúcióval igazolják az abortusz jogosságát. Majd így folytatják: “Amikor a petesejt
megtermékenyül, az rátapad a méh belső falára, mint egy parazita. A harmadik héten úgy néz ki,
mint egy szegmentált féreg. Aztán olyan képződmények alakulnak ki rajta, mint a hal
kopoltyúnyílásai, majd úgy néz ki, mint egy kétéltű, majd egy gőte. Az ötödik és a hatodik héten
az arca olyan, mint egy hüllőé. A hetedik hét végére úgy néz ki, mint egy emlős állat, a disznóra
hasonlít. A nyolcadik hét végén a főemlősökre hasonlít, de még mindig nem emlékeztet az
emberre.” Szóval lányok, nyugodtan el lehet onnan távolítani. Csak az evolúció szakaszain megy
végig. Ő a tudós, bizonyára jobban tudja. Még a USA Today is leközölt a közelmúltban egy
hasonló tartalmú cikket a kopoltyúnyílásokról. Láthatjuk, hogy az evolúció és az abortusz
népszerűsége kéz a kézben halad, mert egyre több embert így tanítanak: Te csak egy állat vagy. Te
csak egy állat vagy. Te csak egy állat vagy. És amint Gary mondta, ma a legveszélyesebb hely
Amerikában az anyaméh. Sokkal veszélyesebb, mint a lövészárok volt a háború alatt. És az
emberek már nem gondolkodnak. Amikor a Szent Helensnél jártam, láttam két matricát egy autón.
Az egyik ezt mondta: Lépj fel az erőszak ellen, a másik pedig ezt: Legyen az abortusz legális és
biztonságos. Az emberek már nem gondolkodnak, tényleg olyanok, mint az állatok. Hova vezet
mindez? Az amerikai tinédzserek között az első számú halálozási okot a balesetek jelentik, a
második az erőszak, a harmadik pedig az öngyilkosság. Ausztráliában a közelmúltban az egyik
újság azt írta, hogy az öngyilkosság az első számú halálozási ok a tizenévesek között. Honnan ez a
reménytelenség? Honnan származik a céltalanság érzése? Onnan, hogy nemzedéket nemzedék után
arra tanítanak, hogy a mocsokból származunk, nem tudjuk, miért vagyunk, hova megyünk, az
életnek nincs célja és értelme. Csak egy állat vagy. Csak egy állat vagy. Amikor Kanadában jártam,
a helyi újság a címlapján közölt egy cikket valakiről, aki öngyilkosságot akart elkövetni, és felkérte
a médiát, hogy kísérjék figyelemmel, amint ezt elköveti. “Egy halálos betegségben szenvedő ember
felkéri a média kiválasztott képviselőit, hogy nézzék végig, amint megöli magát. Ez kísérlet annak
kikényszerítésére, hogy az öngyilkosságok támogatást kapjanak a nemzeti politikától. Be akarom
bizonyítani, hogy amit teszek, az nem valami szörnyűséges tett. Mint ahogyan a beteg állatokat is
elvisszük az állatorvoshoz. Az állatorvos bead neki valami mérget, és mi megköszönjük neki, hogy

92
ilyen irgalmas volt, és enyhített az állat szenvedésein. Miben különbözünk mi az állatoktól?" Ez a
dolgok pontos összefoglalása. Miben különbözünk az állatoktól? Nos, nagyon különbözünk tőlük.
Mi Isten képmására lettünk megalkotva. De a bűn mindent elrontott. De Istennek van egy
csodálatos terve ránk nézve. Ő nem akarja, hogy valaki is elvesszen. Részeltetni akar minket az Ő
Fiának életéből, hogy örökre egyesüljünk az Ő Fiával. Hát nem csodálatos ez a cél? De hadd
emlékeztesselek még egyszer. Mi történik ma nemzetünkkel? Mivel hiszek a teremtésben, ezért
hiszek egy abszolút tekintélyben is, és tudom, mi az élet lényege. Ebből az előfeltevésből indulok
ki, erre építem fel világképemet, amely egy keresztény világkép. Ha a másik előfeltevésből
indultok ki, akkor világképetek teljesen más lesz, és ennek megfelelően viszonyultok a szexhez, az
abortuszhoz és a homoszexualitáshoz. Ma a keresztény erkölcs összeomlását láthatjuk, mert a
Biblia előfeltevéseit mással helyettesítették az emberek gondolkodásában. Ezért mondom nektek,
hogy a harcot nem ezekről a kérdésekről, hanem az előfeltevésekről kell megvívni. Isten teremtett-
e minket a saját képére, vagy csak állatok vagyunk? Nem állat vagy, hanem Isten képmása.
Különleges lény vagy. Tudjátok, mit mondott Dávid a zsoltárok könyvében? Isten összerakott
minket anyánk méhében. Mit mond Isten Jeremiásnak? Mielőtt az anyaméhben megalkottalak,
ismertelek. Azt mondja, hogy nap mint nap sokkal többet gondol ránk, mint hinnénk. Mi mennyit
gondolunk Rá? Azon kell lennünk, hogy nemzetünk visszatérjen a teremtés Istenéhez. És hadd
bátorítsalak titeket arra, hogy vegyetek részt annak az előfeltevésnek a helyreállításában, hogy
Isten a teremtő, hogy az Ő szava igaz, és akkor csodálatos üzenetet tudtok hirdetni. És ezt el kell
vinnünk a haldokló világnak. Amerika nemzete haldoklik. Ausztrália és Anglia is haldoklik. És
láthatjuk a halálos betegség tüneteit: erkölcstelenség, öngyilkosság, az a hit, hogy csak állatok
vagyunk, a homoszexualitás és az abortusz terjedése, a valaha hatalmas nemzetek a halál fájdalmait
szenvedik. A nemzet haldoklik. Tennünk kell valamit azért, hogy újraéledjen. De ha ezt akarjuk,
akkor a betegséget, nem pedig a tüneteket kell kezelnünk. Menjünk el tehát, és gyógyítsuk meg ezt
a betegséget.

A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN

8. Előadás:
A gének és a Teremtés könyve
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Gary Parker

Mostanáig már elég időnk volt arra, hogy Ken és én megosszuk veletek a teremtés sok bizonyítékát
a minket körülvevő világból. De azt hiszem, ideje bevallanunk, hogy az összes bizonyíték csak
1859-ig volt jó. Mi történt 1859-ben? Mint bizonyára sokan tudjátok, ez volt az az év, amikor

93
Darwin kiadta “A fajok eredete” híres könyvét. Erről a könyvről sok történész úgy véli, hogy a
Biblia után a legnagyobb hatást gyakorolta az emberi történelemre, sokan pedig az első helyre
teszik. Ez valójában egy forradalmat indított el, és a feje tetejére állította a világot. Darwin ebben a
könyvben megmagyarázta az élőlények megtervezettségét, anélkül, hogy egyáltalán utalt volna a
Teremtőre. De ez igazából nem egy tudományos forradalom volt. A természetes kiválasztódás
gondolatát, amit Darwinhoz kapcsolunk, több mint húsz évvel korábban publikálta Edward Blythe,
aki a teremtésben hitt. De Blythe csak annyit mondott a természetes kiválasztódásról, amit meg
lehet figyelni. Darwin viszont egy új vallást csinált belőle. Akármilyen mély is ez az ötlet,
kizárólag a mesterséges kiválogatás eredményeire épült. Valamennyien ismeritek a példákat. Ken a
múltkor beszélt nektek a kutyafajtákról, és tett néhány nem éppen hízelgő megjegyzést a
bulldogokra és az uszkárokra, de azt mindenki tudja hogy sokféle kutya, macska és marha létezik.
Az egyik állatfaj, amely felkeltette Darwin figyelmét, a galamb volt. És akár hiszitek, akár nem,
minden galamb, amit ezen az ábrán láttok, a szirtigalambtól származik, amelyet a háztetőkön és a
szobrokon láthattok üldögélni. Ezekből a galambokból ki lehet tenyészteni olyant, amelynek csinos
kis taraja van, vagy van egy hatalmas zacskó a nyakán, vagy szerteágazó farktollai, és így tovább.
Aztán ezeket keresztezheted, és akkor újból visszakapod a szirtigalambot. Egy alkalommal San
Diego-ban belebotlottunk az aranyhaltenyésztők gyűlésébe. és meglepődnétek, ha látnátok, mit
tudnak kihozni a tenyésztők azokból a szerencsétlen kis párákból. Némelyiknek a szemgolyója
teljesen kidülled, a másiknak fodros pikkelyei vannak, és így tovább. Kétségtelen, hogy a szelektív
tenyésztés által az ember sok mindent el tud érni. Darwin ezt mondta: Én hiszem, hogy a természet
ugyanolyan jól tud válogatni, mint az ember. De van arra bizonyíték, hogy Darwinnak igaza volt a
természetes kiválasztódás kérdésében, vagyis hogy a természet tud válogatni? A kétség árnyékán
túl megdönthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy Darwin nem tévedett a természetes
kiválasztódás gondolatával. A példa, amit végig felhasználtak a bizonyításra, a híres pettyes
molylepke, a Biston Betularia. Így tehát az 1850-es évek Angliájában voltak olyan fatörzsek,
amelyeken ezek a molylepkék nappal pihentek, éjjel pedig röpködtek. Akkoriban a fatörzseket
zuzmószerű kinövések borították, ami egy világos, kissé pettyes hátteret biztosított a molyoknak.
Az 1850-es években tehát a világos molyoknak rejtőszínük volt. Ha megnézitek ezt a fényképet,
alig lehet észrevenni, hol vannak. A sötéteket viszont nagyon könnyű észrevenni. Itt van.
Feltételezhető, hogy a madarak is így látták. Amint tehát ennivalót keresve röpködtek, a világos
molyok elkerülték a figyelmüket, a sötéteket viszont könnyen meglátták. Az 1850-es években tehát
a molyoknak csak 2%-a volt sötét, 98%-uk világos volt. Ekkor azonban megkezdődött az ipari
forradalom, és egy csomó korom került az atmoszférába. Szinte esőként hullott a korom a fák
törzsére, beleivódott a pocsolyákba, és elpusztította a zuzmót. Most a sötét molyoknak lett
rejtőszínük. Alig száz év alatt megfordult a sötét és a világos molyok aránya. Most a világos moly
volt nagyon feltűnő, a sötétek pedig el tudtak rejtőzni. Itt van tehát egy példa arra, hogy az
evolúció még ma is tart. Legalábbis ezt szoktam mondani a hallgatóimnak, amikor még hittem az
evolúcióban. De aztán lettek olyan nyughatatlan hallgatóim, mint amilyen Ken Ham is volt, akik
ilyeneket kérdeztek: Uram, ha az evolúció igaz, akkor ezt ma miért nem láthatjuk? Nem hátráltam
meg. Nem azt mondtam, hogy az evolúció túl lassú vagy túl gyors folyamat. Ezt mondtam: ma is
szemtanúi lehetünk az evolúciónak. És elkezdtem mondani a pettyes molylepke történetét. Így néz
ki... ez az, amelyik még... a tanulmányokat még az 50-es években folytatták le, de az
evolucionisták bizonyítottnak tekintik, hogy az evolúció valós tény, amit láthatunk és igazolhatunk,
a szemünk előtt zajlik. Mit mond erre egy kreácionista? Jól jegyezzétek meg az evolúció
leghatásosabb érvét. A “változás” szót. És fogadni mernék, hogy sok embert csapdába ejtett ez az
érvelés. Az emberek fel fogják tenni a kérdést: Hiszel az evolúcióban? Te ezt válaszolod: Nem.
Erre ők ezt fogják mondani: Úgy érted, hogy nem hiszel a változásban? Erre te mit mondasz? De
igen, hiszek a változásban. Van is némi váltópénz a zsebemben, itt csörög. És megpróbálnak
rávenni arra, hogy úgy gondolkodj, hogy ha valaki hisz a változásban, az evolucionista. De ez nem
így van. A “változás” szónak több különböző jelentése is van. Ezért tisztáznunk kell, milyen

94
jellegű változásra gondolnak. beszélhetünk a váltópénzről is. Aztán ha a változás az evolúció
bizonyítéka, én láttam egy elpusztult állatot az út mentén. Az is egyfajta változás. A tornádók, a
tájfunok hatalmas szigeteket is képesek elsöpörni. Ez is változás. Erre az evolucionisták ezt
mondják: Egy pillanat! Ez nem az a fajta változás, mint amire én gondolok. Én a genetikai
információk mennyiségi és minőségi növekedésére gondolok. Ez az evolúció: több gén, több
információ, jobb gének, jobb információk. Erre te ezt mondhatod: Ez az. Mi a helyzet a pettyes
molylepkével? Ez az evolúcióról beszél nekünk? Honnan is indultunk ki? A molyok fajtáitól, a
Biston Betulariától, a különféle színárnyalatoktól. Mi volt a helyzet a megfigyelés végén?
Különféle molyfajták, Biston Betularia, különféle színárnyalatokban. Mi az, ami soha nem
változott? A molyfajta, a Biston Betularia. Ez bizony nem jó példa az evolúcióra. Tegyük fel, hogy
ez így megy 5000 milliárd éven keresztül. Mi lesz a végeredmény? A Biston Betularia nevű
molyfaj, különféle színárnyalatokban. A helyzet az, hogy most, amikor az erdőt kezdik
megtisztítani, és a zuzmó lassan ismét megjelenik, a moly kezdi felvenni régi színét. Ha tehát a
természetes kiválasztódás az egyik alfajt teljesen eltörli, akkor ez a fajok kihalásához, nem pedig az
evolúcióhoz vezet. Honnan származik a gén? Ami a megfigyeléseinket illeti, mindig is ott volt. Ez
még csak a mutációt sem illusztrálja, nincs itt semmi változás a genetikai struktúrában, csak a
színárnyalatok aránya változik, és ez nem a fajok eredetét magyarázza meg, hanem csak azt,
hogyan maradtak életben, hogyan szaporodtak el és töltötték be a földet. Ez volt Blythe, a
teremtésben hívő tudós gondolata, és ez arra épült, amit a gyakorlatban láthatunk és
megfigyelhetünk, miután a halál bejött a világba, ezt látjuk a bukás és az özönvíz után, amikor az
élőlények elkezdtek elszaporodni, hogy betöltsék a földet, a természetes kiválasztódás segít annak
megállapításában, honnan származnak, miért éppen arra a területre vándoroltak, ahol élnek és miért
nem máshova. Igen, a természetes kiválasztódás, de nem az evolúció. Ez itt a probléma. Ha egy
tudós megvizsgálja ezt a kérdést, valószínűleg ezt fogja mondani: “Egy pillanat. Ha elég időt
adunk... az idő itt a főszereplő... a természetes kiválasztódás folyamata... ha több időt engedünk
neki... akkor extrapolálódik a magyarázat nemcsak a molyokra, hanem arra is, hogyan lehet
egyetlen molekulából ember.” Ezt mondják a kormány által szponzorált tankönyvek, amelyek
olyan mélyen beleverik az emberekbe az evolúció gondolatát. Az extrapoláció egy jogos
tudományos tevékenység, például amikor alapul vesszük a föld mai népességét, és megpróbáljuk
megállapítani, mi lesz a helyzet a jövőben. De minden alkalommal, amikor extrapolációt végzünk,
fel kell tennünk a kérdést: Hol vannak a határok? Melyek a határfeltételek? Milyen messzire tudok
logikusan elmenni ezzel a gondolattal anélkül, hogy butaságokat kezdenék csinálni? Nézzük meg
például a természetes kiválasztódást. A természetes kiválasztódással nincs is semmi baj, de azt
hiszem, meghúzhatunk bizonyos határokat, amelyek nemet mondanak az evolúcióra. Az egyik
legnagyobb probléma a természetes kiválasztódással az összetett tulajdonságok kifejlődése, olyan
tulajdonságokra gondolok, amikor egynél több struktúra kölcsönösen függ egymástól. Ma délelőtt
beszéltem nektek az egyik kedvenc példámról, a harkályról. Ma délután megosztom veletek Dr.
Gish kedvenc példáját, ami egyben az én második kedvenc példám. Egy kicsi kis állatkáról van
szó, a pöfögő futrinkáról. Ez egy nagyon egyszerű megjelenésű kis bogár, van belőle néhány a
Clearwater Christian Főiskolán, kicsi, egy kicsit színes, de nincs benne semmi rendkívüli. Itt
láthattok egy ilyen kis bogarat, amint éppen bajban van: itt fent leselkedik rá valami nagy
futrinkaevő, mondjuk egy béka vagy egy varangy, valami, ami kidugja a nyelvét, hogy elkapja és
megegye. De amint kinyitja a száját: BUMM. Egy nagy robbanás, ami 100 Celsius fokos port és
gázt fúj a nagy futrinkaevő szájába. A futrinka nem öli meg a békát, de alaposan elveszi az
étvágyát attól, hogy futrinkát egyen... És azokon a fényképfelvételeken, amelyek az ICR-ban
vannak, jól látszik, amint a szerencsétlen varangy a homokon húzgálja a nyelvét, hogy letörölje
róla azt az undorító ízű anyagot. A futrinka meglehetősen egyszerű vegyi anyagokat használ:
hidrogén peroxidot, ugyanazt, amit szőkítésre meg fertőtlenítésre használnak. Meg HIÁNY, amit a
filmek előhívásához használnak. Ezt a két anyagot használja a futrinka. Ezenkívül vannak ágyúi a
faránál, amelyek tárolják ezeket az anyagokat. És 300-szor tud lőni, mire elfogynak ezek a vegyi

95
anyagok és végre el kell rejtőznie, hogy újra feltöltődjön. Képzeljetek el egy meleg, tavaszi estét,
amikor az egyik futrinka így szól a másikhoz: Menjünk le a tópartra egy kicsit szórakozni. BUMM,
BUMM, BUMM, BUMM. Szétrobbantják a békák sorfalát. De van itt egy nagy csoda, az, hogy
minden a helyén van, és képessé teszi a bogarat a túlélésre. De hogyan tett szert a futrinka ezekre
az eszközökre? Lépésről lépésre? Darwin állítólag zseniálisan megmagyarázta: kis lépésenként
alakultak ki, sok millió év alatt. Ez azt jelenti, hogy mindegyik lépésnek értékesnek kellett tennie a
túlélés szempontjából. A harkályhoz hasonlóan tehát van egy bogarunk, ami a mezőn bandukol, a
dolgai után járva. Eltalálják azok a mágikus kozmikus sugarak, aztán egyszer csak elkezd hidrogén
peroxidot előállítani nagy mennyiségben. Első lépés ahhoz, hogy pöfögő futrinka legyen belőle?
Nem. Nagy sistergéssel megsemmisülne. Ha az a sok hidrogén peroxid kijut a tárolókamrákból,
akkor nagy bajban van. Ez nem jött össze. Akkor talán a HIÁNY alakult ki először. Ott ül a bogár,
és marja a savas anyag, és nem történik semmi, amíg az evolúció csodája meg nem történik. Két
kozmikus sugár találja el egyszerre. Egyszerre kezdi el termelni a két vegyi anyagot. Most már jó
úton halad arrafelé, hogy pöfögő futrinka legyen belőle. BUMM. Szétrobbant a bogár fara. Ha
egyszerre kialakul a két vegyi anyag, de nincsenek hozzá tárolókamrák, akkor a bogár nagy bajban
van. Talán már látjátok, mi a helyzet. Az összes feltételnek egyszerre kell megjelennie,
működőképes állapotban ahhoz, hogy értékes legyen a túlélés szempontjából. Be kell vallanom,
hogy ezt egy elismert tudományos enciklopédiából vettem, ezért feltételezem, hogy igaz. Talán
Istennek az volt a célja ezzel, hogy próbára tegye Charles Darwin elméletét. Darwinnak
mindenképpen a javára kell írnunk, hogy jó természettudósnak és éles szemű megfigyelőnek
bizonyult, amikor a HMS Beagle fedélzetén megkerülte a földet. Összegyűjtött mindent, amit csak
talált, rengeteg bogarat és rovart, és amikor körülhajózta Dél-Amerikát, a zsebe tele volt
bogarakkal, még a trópusi sisakja is tele volt bogarakkal. Odaszánt természettudós volt, és
miközben visszament a hajóra, talált még egy bogarat. Ezt most vajon hova tegye? Annyira tele
volt a keze, hogy a két ujja között tudta csak tartani. Az egyetlen hely, amire gondolni tudott, az a
szája volt. Kinyitotta a száját, és BUMM. Jó nagyot robbant. Talán Isten ekkor ilyen módon akarta
felhívni a figyelmét valamire... Inkább egy világszerte ismert tudományos enciklopédiát
hibáztassatok, ne engem. És itt még korántsem ér véget a történet. Egy ideig azon gondolkodtam,
milyen mulatságos lenne megírni egy könyvet “A teremtés százezer bizonyítéka” címmel, és csak
végig kellene menni a minket körülvevő világ sok csodáján. Floridában, a tengerbiológiai
tanulmányok részeként minden tavasszal el szoktam vinni a tanítványaimat könnyűbúvár túrákra
Florida Keys-be, nem túl kellemes munka, de valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ott vagyunk
tehát a víz felszíne alatt, és nézelődünk. Az egyik leghihetetlenebb dolog, amit ott látni lehet, ezek
az úgynevezett “tisztogató állomások”, amelyeket az ausztráliai Nagy Korallzátonyon is lehet látni.
Ez itt egy barracuda, ami annyira szereti nézegetni a búvárokat. De nem hozzánk jönnek, hanem
gyorsan odaúsznak a “tisztogató állomásra”, itt van egy 2 méteres hal, óriási tépőfogai vannak,
gyorsan odaúszik, és kitátja a száját. Ha egy kis hal meglát egy gyorsan közeledő fogsort, mi a
természetes reakciója? Hát az, hogy gyorsan elbújik, de ezek a színes kicsi halak, ez a kis színes
rák egyenesen beleúszik a halál torkába, és elkezdik kicsipegetni a maradékokat a hal szájából.
Vannak olyan rákok, amelyek a kopoltyúnyílásokba is beúsznak, és kiszedegetik onnan az
élősködőket. Ez egyszerűen hihetetlen. Több halfaj is érintve van ebben a kérdésben, nagy és kicsi
halak. Az ember azt gondolná, hogy a hal így szól: Tiszta a fogam és egy kis préda is van a
számban. HAMM! Két legyet egy csapásra. De valami miatt nem teszik ezt. Bonyolult átvett
viselkedéseket láthatunk sok fajnál, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást. És ennek az lesz az
eredménye, hogy a halnak tiszta lesz a fogsora, a kis halak bőségesen ehetnek, majd bukott
világunknak megfelelően a nagy hal elúszik, hogy megint megegyen más halakat. Ez egyszerűen
hihetetlen. Van egy híres Nobel-díjas tudós, aki megnézte ezt a jelenetet és ezt mondta: “Csak úgy
tudom ezt elképzelni, hogy van bennük egy velük született késztetés a tökéletességre. Kell lennie
legalább egy kreatív erőnek, ha ugyan nem egy teremtő Istennek.” Meglehetősen érdekes, hogy
“centripedének” nevezi ezt a teremtő erőt, ami az “intripede”, a romlás egyetemes törvényének az

96
ellentéte. De legalább jó nyomon járt, mert lennie kell legalább egy teremtő erőnek. És a példák
szaporodnak. Valahol Ausztráliában hallottam valamit, amit korábban még nem hallottam az ottani
teremtéstudományi csoporttól. Van egy gyönyörű növény, amelynek neve kalapács orchidea, vagy
csuklós orchidea. Van egy kis szirom az orchideán, azt mondanám, úgy néz ki, mint egy nőstény
darázs. Amikor a hím darázs arrafelé repül, nőstény darazsakat keresve, meglátja ezt a szirmot, ami
pontosan úgy néz ki, mint egy nőstény darázs. Leszáll arra, amit nőstény darázsnak nézett, de
kiderül, hogy az csak egy szirom, és... HAMM! Az orchidea belenyomja őt a pollenbe... jól
teleszórja virágporral, majd a darázs felébred, elrepül, és ezt mondja: Micsoda nő! Meglepő
viselkedésmintákat láthatunk mindenhol a természetben. Azt mindenesetre Darwin javára írhatjuk,
hogy felismerte: az ilyen jelenségek nem bizonyítják az evolúciót. Erről gyakran megfeledkezünk.
Darwin nem volt egy lelkes darwinista. 20 évet várt elméletének publikálásával, mert azt hitte,
hogy a tudósok ki fogják gúnyolni, és tudta, hogy nem tudja megvédeni elméletét. Darwin volt az,
aki beszélt az emberi szemről, és azt mondta, hogy az emberi szem a maga páratlan eszközeivel,
amelyekkel képes különböző távolságokra fókuszálni, meghatározza, mennyi fény juthat be, és
korrigálja a szférikus és kromatikus aberrációkat, és azt mondta: azt feltételezni, hogy ez a szem,
vagy ennek alkatrészei a természetes kiválasztódás útján jöttek létre, “bátran bevallom” – mondta
Darwin – “hogy ez teljes képtelenség”. Könyvének a viselkedésmintákról szóló fejezete nem
igazán elméletének bizonyítéka, és azt a címet viseli, hogy “Az elmélet problémás részei”. Egy
másik ember, aki a teremtés gondolatának egyik fő ellenzője, ezt így fogalmazta meg: “Azt
mondanám, hogy az ilyen dolgok egy magasabb tervező bizonyítékai.” Ezt a problémát nem lehet
levezetni a természetes kiválasztódásból, mert nem lehet legyőzni azt az akadályt, amit az egyes
alkotórészek jelentenek. Ez az egyik valós határa a természetes kiválasztódás evolúcióra történő
extrapolálásának. A másik ilyen akadály egyszerűen az eredet kérdése. Van több ilyen akadály is,
amelyeken az osztályaimban végig szoktam menni, de ez a kettő a legfontosabb: az alkotórészek
jellegzetességei és az eredet. Tudjátok, a természetes kiválasztódás egy olyan elmélet, amikor az
esemény után próbálunk okoskodni. Az a kérdés, amivel Darwin soha nem foglalkozott "A fajok
eredete" című könyvében, az a fajok eredetének kérdése volt. A teljes cím ez volt: “A fajoknak a
természetes kiválasztódás útján történő eredetéről, vagy az előnyös fajok fennmaradásáról az
életben maradásért folytatott harcban.” Nagyon sokat beszélt az előnyös fajok fennmaradásáról, de
honnan származnak ezek a fajok? Hogyan jönnek létre az egyes jellegzetességek? Csak
gondoljatok Darwin pintyeire a Galapagos-szigeteken, amelyekről Darwin olyan híressé vált.
Hogyan magyarázta meg a galapagosi pintyek eredetét? Pontosan úgy, ahogyan egy keresztény
tette volna, aki hisz a Bibliában. Ezt írta: “Megkerültem a dél-amerikai kontinenst, és láttam
pintyeket sokféle csőrrel” látott nagyokat és kicsiket is. Ezt írja: “Talán valami vihar kisodort nagy
tömegű növényzetet az óceánra. Voltak ott növények és madarak. Kisodródtak ezekre a szigetekre.
És amint elszaporodtak ezeken a szigeteken, a kis csőrrel rendelkező pintyek életben maradtak,
mert nagyon sok rovar volt ott, és gyorsan tudták mozgatni a csőrüket. A nagy csőrű pintyek ott
maradtak életben, ahol sok magot találtak, amelyeket össze tudtak zúzni élelmiszerforrásnak.” Más
szavakkal mi történt? Ezek a lények a bukás és az özönvíz után elszaporodtak és betöltötték a
földet. Ha sokféle élőlényből indulunk ki, akkor meg tudjuk magyarázni, hogyan és hol maradtak
életben, de az eredetüket nem. A helyzet az, hogy ami az eredetet, ezeknek az egyéni
jellegzetességeknek a létrejöttét illeti, Darwin nem használta a természetes kiválasztódást eredetük
megmagyarázására, csak az életben maradást magyarázta így. Az eredet megmagyarázására
Darwin pán-teremtésben hitt, vagyis az átörökített megszerzett jellegzetességek használatában vagy
mellőzésében. Bizonyos világi tankönyvek tévesen különböztetik meg egymástól Darwint és a
francia LaMarc-ot ebben a kérdésben. Darwin azt is hitte, és ez egy olyan példa, amit ő használt.
Hitte, hogy a zsiráf úgy tett szert hosszú nyakára, hogy a falevelek után nyújtózkodott, és az
utódok nemzése során ezek a megnyúlt izmok több pán-gént hoztak létre, amelyek a
nemzőszerveken keresztül átadódtak, és a következő generáció már hosszabb nyakkal született. Ez
egy érdekes elmélet, de megállapítottuk, hogy teljes mértékben téves. A szerzett tulajdonságok...

97
elmehetsz a konditerembe erősíteni, neked is lehet egy ilyen tested... nem is tart sokáig, ugye?...
De... Nem kell ilyen hangosan nevetni. De a gyereked, amikor megszületik, ugyanolyan puha és
ernyedt lesz. Nem fogja örökölni azt a sok erősítést, amivel kínoztad magad. Ezért a mai
evolucionisták felismerik ezt, és a modern evolúciót neo-darwinizmusnak nevezik. Elvetettük a
pán-teremtést, megtartottuk a természetes kiválasztódást, és ami is az, amit hozzátettünk? A
mutációt. Ezeket a ritka változásokat az öröklésben, ez lett az evolúció nyersanyaga. Nos, annyi
biztos, hogy történnek mutációk. A tanítványaim a genetika osztályban, a világ összes genetika
szakos hallgatójához hasonlóan végeznek kísérleteket azokkal a helyes kis muslicákkal, itt egy
viszonylag normális gyümölcslegyet láthattok. Itt van egy kiterjesztett szárnyú muslica, ennek itt
csökevényes a szárnya, ennek is kicsi szárnya van, csökevényes szárnyak, ferde szárnyak, ér
nélküli szárnyak, és a radioaktív sugárzás nagyon sokféle módon tudja károsítani a muslicákat, ami
mutációnak tekinthető. Tehát mutációk valóban történnek. De evolúció nem. Valójában mindaz,
amit a mutációról tudunk, olyan határokat mutat nekünk, amelyek miatt logikusan, tudományosan
nem lehet extrapolálni a mutációkat evolúcióra. Első helyen állnak a matematikai problémák. Ezek
nagyon jól ismert problémák, amelyeket még az evolucionisták is elismernek. Szerencsére
egyértelműen látszik, hogy a mutációk nagyon sok kárt okoznak. Nagyon jól megmagyarázzák a
betegségek eredetét, amiről tegnap már beszéltünk. A mutációk szerencsére nagyon ritkák. A
gének mutációja átlagosan 10 millió esetből egyszer következik be. Ez ritka előfordulásnak számít.
Vagyis ha van egy 10 milliós populációd, például baktériumok egy kémcsőben, akkor jó esélyed
van arra, hogy ennek az organizmusnak az egyik génjében találsz egy mutációt. Tehát nagyon
ritkák, de ne dőljetek be, nem ennyire ritkák. Ebben az értelemben valószínű, hogy egy kémcsőnyi
baktériumban van egy mutáns baktérium. Mi körülbelül százezer gént örököltünk mindegyik
szülőnktől, vagyis kétszázezer génünk van. És úgy tűnik, hogy az emberben a mutációk aránya egy
kétszázezerhez, illetve bocsánat, egy a százezerhez. Egy átlagos ember tehát jellemző módon két
olyan gént hordoz, ami a szüleiben nem található meg, mert ezek mutáció következményei. A
matematikai problémát az jelenti, hogy ha megpróbáljuk összeadni ezeket a mutációkat, hogy
valami új jöjjön létre. Ha egy uszonyból lábat akarunk csinálni, egy lábból szárnyat, vagy egy
amőbából embert, akkor nem egy vagy két mutációra van szükséged. Több olyan mutációra van
szükséged, amelyek mind beleilleszkednek az új struktúrába. Mi ennek a valószínűsége két
kapcsolódó mutáció esetében? Egy a száztrillióhoz. A baktériumoknál maradva, ha akarunk két
kapcsolódó mutációt, akkora kémcsőre lenne szükségünk, mint a Mexikói-öböl, hogy találjunk
egyet. Ha már négy mutációnak kell egybeesnie, ennek valószínűsége 1 a tízezer trillió-trillióhoz,
vagyis az egyes számjegy után 28 nulla áll. És ez még csak egy baktérium, ami legfeljebb arra
képes, hogy ellenálljon az antibiotikumoknak, és ez minden. Ezen a ponton az igazi tudós ezt
mondja: Egy pillanat. A mutáció elmélete nem működik. Valami mást kell keresnünk. Ez
egyszerűen nem működik. Azt szoktuk gondolni, hogy a baktériumok mutációk által válnak
rezisztenssé az antibiotikumokkal szemben. A laboratóriumokban ez így is van, mutáció útján
rezisztenssé lehet őket tenni, de ezek evolúciós nyomorékoknak számítanak. A mutáció lebontott
bennük egy enzimet, ezért normális körülmények között nem képesek életben maradni. A valós
világban azok a baktériumok a veszélyesek, amelyben kis DNS hurkok vannak, amelyeket
“plazmának” nevezünk. Ezek alkotják azokat az enzimeket, amelyek lebontják az
antibiotikumokat. Ezekkel játszadoznak aztán a sejtösszeolvadásnak nevezett reprodukció útján.
Ezért a tudósok ezt mondták: Ez lehetetlen. Másik magyarázatot kell keresnünk. Kerestek, és
találtak is egyet. A tudósok általában így tekintenek a statisztikákra. Amikor valaminek ilyen kicsi
a valószínűsége, akkor ezt mondják: Ez nem működik. Keressünk egy másik ötletet. Tegyük fel,
hogy valaki odamegy hozzád, és ezt mondja: Tudod, haver, én nagyon szerencsés vagyok. Az
elmúlt tíz évben minden héten nyertem a lottón. Ezt hányan hinnétek el? Hm, rendben van, de erre
jön az evolucionista, egy ennél is kisebb valószínűséggel, és így szól: Szerintem az élet
véletlenségből jött létre, molekulák kombinációjából, az ősi óceánban. Erre mit mondanak az
emberek? Hát ezt: Nekem ez tetszik. Ezt a feltevést nem lehet elhinni, és hacsak nincsenek

98
előítéleteink, akkor nem is fogjuk elhinni. Néhány angol tudós elvégzett egy kis számítást. Mi a
valószínűsége annak, hogy ha van egy nagyon-nagyon egyszerű organizmusunk, és egy olyan
folyamatunk, amely létrehozza a DNS-t és a proteineket, tehát ez a folyamat nagyon bőkezű az
evolucionistákhoz. Mi a valószínűsége annak, hogy a molekuláris folyamatok létrehoznak egy élő
sejtet? Arra az eredményre jutottak, hogy az egyes számjegy után 40.000. nulla következik. Ők ezt
így fogalmazták meg: Ez megegyezik annak a valószínűségével, hogy amikor a tornádó végigsöpör
egy roncstelepen, akkor puszta véletlenségből összerak egy Boeing 747-est. És mit mondanak az
evolucionisták? Ez az. Megtaláltuk. Ez csak azt mutatja, milyen hatalmas erő a természetes
kiválasztódás. És ők nevetnek rajtunk, amiért mi hiszünk a csodákban. Ez az, ami igazán
megdöbbentő. Mellesleg, mit csinál a tornádó, amikor végigsöpör egy roncstelepen? Összerakja a
dolgokat? Nem, hanem szétszórja. Ezért tehát az evolucionisták nagyon bőkezűek. Én ezt néha így
fogalmazom meg: Annak valószínűsége, hogy a molekuláris kockavetésből véletlenül létrejön az
élet, megegyezik annak valószínűségével, hogy két hagyományos kockával tizenhármat tudsz
dobni. Meddig kellene játszani a kockákkal, hogy 13-at dobjál: És mi a különbség a két dolog
között? A két kocka számának összege legfeljebb 12 lehet, ennél nagyobbat nem lehet dobni. És
ezt mondják nekünk a számítógépek is. Néhány évvel ezelőtt volt egy konferencia, amely
forradalmi hatást gyakorolt az evolucionistákra. Az evolúcióval kapcsolatos összes anyagot
betáplálták egy számítógépbe, és ezt mondták: számítsuk ki, hogyan zajlik le az evolúció. És a
számítógép ezt a választ adta: Ezt nem lehet kiszámítani. Több információra van szükség. Ez így
nem működik. Ezt nem lehet komolyan venni, mert egyáltalán nem működik. Én azt hiszem, hogy
ha valóban ki tudnánk képezni egy számítógépet, és meg tudnánk neki adni minden információt az
emberről, és megkérdeznénk tőle: Hogy kerültünk mi ide, akkor az ezt a választ adná: Úgy tűnik,
hogy teremtés útján. Valaki egy konkrét céllal állított össze titeket. És akárki tette is ezt, sokkal
jobb munkát végzett, mint ti, amikor engem összeraktatok. Azt hiszem, ha megszabadulhatnánk az
előítéleteinktől, akkor el tudnánk fogadni, hogy a bizonyítékok a teremtés mellett szólnak. Egyszer
egy evolucionista ezt mondta: Nem lenne szabad megfeledkezned arról, milyen hosszú idő az
ötmilliárd év. Alig tíz a tizenhetediken másodperc. De még ha tíz a huszonharmadikon másodperc
lenne is, a biokémiai reakció aránya eltörpül az evolúció léptékével összehasonlítva. És ez még
csak nem is túl erős érv. Még ha valóban vannak is mutációk, még ha meg is lehet kerülni a
matematikai érvelést, a nagy probléma az, hogy a mutációk rossz irányba haladnak, már ami az
evolúciót illeti, Az evolúció állítólag azt jelenti, hogy új genetikai információk jönnek létre, és
növekszik az információk mennyisége és minősége. A mutációk azonban valójában tipográfiai
hibák, csökkenést jelentenek, nem növekedést, és ezeket azokból a betegségekből és torzulásokból
lehet felismerni, amelyeket előidéznek. Ezt minden tudós elismeri. A genetikai tankönyvek sokat
beszélnek arról a genetikai megterhelésről, amely rontja a fajok minőségét. Az egyik tankönyvem
bemutatta azt a szerencsétlen pulykát, amely egyetlen kromoszómasorozatból született, egy meg
nem termékenyített tojásból, egyfolytában ingadozott, és egy neurológiai rendellenességtől
szenvedett, a tollai foltokban hiányoztak, és egy steril kamrában kellett tartani, mert nagyon
könnyen megbetegedett. Mi valamennyien két kromoszómakészletből jöttünk létre. Az emberi
népességben már olyan sok káros mutáció halmozódott fel, hogy az már fenyegeti fajunk
fennmaradását. Francisco Ayalla tudja ezt, ő egy vezető evolucionista. Én fel szoktam használni az
anyagait az osztályomban. Itt van ez a könyve: Mit tartogat a jövő? Mit tartogat a jövő? Nos, mit
mond egy vezető evolucionista? Ezt gondolhatnánk: azt mondja, hogy a jövő végtelen. Hamarosan
olyan emberek fognak születni, akiknek az intelligenciahányadosa 200 vagy 300. Két perc alatt
futják majd le az egy mérföldes távot. 7-8 méteres magasságokat fognak átugrani. Hát nem
csodálatos az evolúció? Hát nem. Az utolsó fejezetnek ez a címe: Hogyan tudjuk magunkat
megvédeni a mutációktól? Rengeteg mutáció felhalmozódott az emberben, a növényekben és az
állatokban. Mit tehetünk? Hogyan tudjuk a mutációk bekövetkezését megakadályozni? Van egy kis
város Olaszországban, illetve van egy listájuk kifüggesztve a városházán, van ott egy nagyon
elterjedt vérbetegség, a "thyalacemia", ami ott nagyon elterjedt betegség. Ha valakivel randevúzni

99
akarsz a városból, jobban teszed, ha megnézed ezt a listát, mielőtt komolyra fordulna a
kapcsolatotok, legalábbis tudnod kell, hogy a gyermeked meghalhat ebbe a súlyos betegségbe.
Genetikai megterhelés! Ez az evolúció ellentéte. Az evolucionisták általában ezt mondják: Ha
kivárod, akkor sor kerül a jó mutációkra is. van példa a jó mutációkra? Ez egy érdekes kérdés. Az
egyik hallgatónk a Christian Clearwaterben, aki a közelmúlt végzett, most szerezte meg a mester
fokozatot, és visszajön tanítani a mi vidékünkre. Miután nálunk végzett, akkor végezte el az
evolúciós kurzust. Mellesleg azt mondta, hogy semmi olyan nem tanult az evolúcióról, amit nálunk
ne hallott volna. A lényeg az, hogy a tanár úgy beszélt a mutációról, mint az evolúció
nyersanyagáról. Jeff tehát jelentkezett. És minden kihívás nélkül ezt mondta: Mondana nekünk
példákat a jó mutációkról? És kézbe vette a tollát, hogy leírhassa a tanár válaszát. Ezt gondolta:
Lehet, hogy ez a Parker erről nem beszélt. Egy hosszú listára számított. Várt a válaszra. Hosszú,
kínos csend lett. Végül a professzor ezt válaszolta: Egyet se tudok mondani. De sok száznak kell
lennie. De a következő napon se sorolta fel ezt a sok száz jó mutációt. A helyzet az, hogy én is
feltettem ezt a kérdést, és egyetlen példát hallottam a jó mutációról, és ez a sarlótestes
vérszegénység. Ez ugye nem tűnik jó mutációnak? De ezt írja minden genetikai könyv. A
hemoglobin az a molekula, amely az oxigént szállítja a vörös vértestekben. A hemoglobinnak van
egy mutáns formája, ami rosszul szállítja az oxigént, ez a sarlótestes hemoglobin. Ez nyilván nem a
genetikai mennyiség és minőség fejlődése. De ha valakinek az egyik génje a rossz hemoglobin
információit hordozza, a másik pedig a jóért, akkor nem kapja el a maláriát. Ez az ember annyira
beteg, hogy a malária élősködője is elkerüli. Vannak Közép-Afrikának olyan részei, ahol nagyon
sokan meghalnak a maláriától, de ezek az emberek nem halnak bele a maláriába. Ez tehát bizonyos
értelemben jó dolog. A gond csak az, hogy a gyermekeik negyedrésze továbbra is belehalhat a
maláriába, negyedrésze pedig belehalhat a sarlótestes vérszegénységbe. Ez vajon jó mutáció? Én
nem kérek belőle. De ez csak ennyit jelent. Tudjátok, az evolúció végtelen genetikai növekedést
jelent, de amikor ez a gén eléri a 18%-os szintet egy adott népességben, akkor a fejlődés véget is
ér. Ez az a szint, ahol a sarlótestes vérszegénység és a malária egyensúlya felborul, ez nem egy
folyamatos fejlődés, és semmiképpen sem a genetikai információk mennyiségi és minőségi
növekedése. Az egyik első könyvem, amit írtam, a DNS mellett az öröklésről szólt. Amikor ezt a
könyvet írtam, még evolucionista voltam, és nem volt ezzel semmilyen problémám. Amikor a
második kiadást készítettük elő, átnéztünk néhány dolgot. A szerzőtársam ezt mondta: "Tudod,
észrevettem, hogy amikor a könyvünkben a mutációk öröklődéséről írtunk, volt valami baj. Nem
gondolod, hogy bele kellene foglalnunk egy kijelentést, hogy mi azért létezünk, mert a mutációk
öröklődnek?" Ez volt az első alkalom, amikor elmondhattam neki, hogy én keresztény lettem.
Őszintén úgy gondolom, hogy akár ő maga is keresztény lehetne, de nem igazán gondol bele a
teremtés kérdésébe. Tehát ezt mondtam: "Ha ezt belefoglaljuk a könyvbe, akkor a teremtés
szemszögéből kell ezt megtennem." Ezt ő nem akarta, ezért ezt mondta: "Akkor inkább keresünk
példákat a hasznos mutációkra." Az egyetlen példa, amit valaha is találtunk, az a sarlótestes
vérszegénység volt, de ezt egyikünk sem akarta beletenni a könyvbe. És a történetnek itt még nincs
vége. 3. pont: a teremtés matematikája nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy a mutációkat
extrapoláljuk az evolúcióra, mert a mutációk rossz irányba haladnak, hanem a mutációk
rámutatnak a teremtésre. Mit értek ezen? Azt semmiképpen sem, hogy a mutációt Isten eszközként
felhasználta a teremtésben. A mutációk a teremtett világ rendjének romlását magyarázzák.
Megmagyarázzák a születési rendellenességeket, a beteg szerveket, és így tovább. De arra utalnak,
hogy valamikor korábban, a bukás előtt volt egy teremtés. Mit tesz a sugárzás, vagy a kémiai
balesetek a génekkel, amelyek már léteznek? Ezt sokan úgy képzelik, hogy ha a sugárzás eltalál
egy sejtet, akkor egy vadonatúj gén jön létre, egy 1500 bázisból álló láncolat. Nem. A mutációk
olyanok mint egy szedő a nyomdában, aki csak egy betűt téveszt el, a mutációk is csak egy elemet
változtatnak meg egy hatalmas DNS láncolatban. A mutációk csak allélokat, a meglévő gének
változatait hozzák létre. A mutáció csak a meglévő fajok variációit eredményezi, de nem jön létre
ezáltal új faj. ha ebbe belegondolunk, láthatjuk, hogy a valóságban pontosan ez történik. Olyan

100
világban élünk, ahol nagyon sok változást láthatunk. A legyek ellenállóak a DDT-vel szemben.
Ellenállóvá váltak a DDT-vel szemben? Kifejlesztették magukban ezt a képességet? Nem. Amikor
a DDT-t először kipermetezték a legyekre, körülbelül 2%-uk életben maradt. Ezek rendelkeztek
egy alternatív kémiai útvonallal, amelyre a méreg nem volt hatással. A pettyes molylepkék
eredetileg is molylepkék voltak, és azok is maradtak. A színük jelentékeny mértékben
megváltozott, de maga a faj nem változott. Nem kétséges, hogy az influenzavírusnak sok mutációja
van, és minden évben más törzs fertőz meg minket. De az eredmény mindig influenza. Már
beszéltünk a vegyszerekkel szemben ellenálló baktériumokról. Kutyák, macskák, kukorica,
szelektált pároztatás, Darwin pintyei, a muslicák: ezek most akkor annak bizonyítékai, hogy az
egyik fajból kialakul egy másik? Nem. Legalábbis akkor, ha a tudományban valamit is jelent a
logika és a megfigyelés. Akkor ezek a változások bizonyítékai egy adott fajon belül? Eltaláltad.
Nagyon sok variáció létezhet egy fajon belül. De ez minden. Azt hiszem, jó lesz, ha
figyelmeztetlek titeket valamire. Az evolucionisták azt hiszik, hogy van egy olyan példájuk, ami
valóban arra utal, hogy egy fajból kialakul egy másik. Valamikor én is mindig erre hivatkoztam.
Alkalmanként a gyerekek szörnyű dolgokat mondanak az osztályban, például ilyeneket: Ha az
evolúció igaz, akkor hol vannak a hiányzó láncszemek? Hol vannak az átmeneti létformák?
Amikor evolucionista voltam, nem tértem ki az ilyen kérdések elől. Ezt mondtam: "Nagyon örülök,
hogy felvetetted ezt a kérdést. Van egy tökéletes példánk, egy olyan fosszília, amely a hüllők és a
madarak közötti köztes állapotot mutatja." És fogadni mernék, hogy sokan tudjátok, miről
beszélek. Az archeopterix nevű fosszíliáról beszélek, amelyet még 1860-ban vagy felfedeztek vagy
pedig kitaláltak, ez most részletkérdés. Thomas Henry Huxley, Darwin kutyamosója ezt a példát
használta fel arra, hogy meggyőzzön sok embert az evolúció valóságáról. Így néz ki ez az állat
rekonstruálva. Tollai voltak. Szárnyai voltak. Ezt mondhatnád: Pontosan úgy néz ki, mint egy
madár. Mi ebben az érdekes? De ha alaposabban megnézzük, a csőrében fogak vannak, a szárnyain
pedig karmok. Nincsen gerinc a mellcsontján, mint a csirkének vagy a pulykának. Hosszú, csontos
farka van. Ezek a tulajdonságok a hüllőkre jellemzők. Így nézett ki ez a fosszília, amikor
megtalálták. Félig hüllő, félig madár. Legalábbis ezt szoktam mondani. Mindaddig, amíg nem
kaptam lehetőséget arra, hogy újból megnézzem. Dr. Gish könyve, melynek címe: "Az evolúció,
avagy a fosszíliák kihívása", részletesen tárgyalja ezeket a kérdéseket. Tény, hogy nincs olyan élő
madár, amelynek fogai lennének a csőrében, de vannak fosszilizálódott madarak, amelyeknek
vannak fogai a csőrében. A hüllők egy részének vannak fogai a csőrében, egy részének viszont
nincs. A teknősöknek nincs foguk. És ha szétnézek itt a teremben, akkor is azt látom, hogy
egyeseknek vannak fogai, másoknak viszont nincsenek... úgyhogy ez nem igazán lényeges
szempont, amikor meg akarjuk határozni, hogy te ki vagy. A karmok a szárnyakon: a struccnak
vannak karmai a szárnyain, és több kevésbé ismert madárnak is. A "gerinc" hiánya a mellcsonton,
nos, vannak más madarak is, amelyek ugyanilyenek. Az archeopterixnek nincs egyetlen olyan
tulajdonsága sem, amelyet ne lehetne felfedezni valamelyik másik madáron. Ma már az
evolucionisták is úgy beszélnek róla, mint az első madárról, és korántsem tekintik átmeneti
formának. A helyzet az, hogy nem is lehet átmeneti forma, mivel előkerültek más madarak, ismert
madarak csontjai annál a rétegnél sokkal mélyebbről, amely az archeopterixet magába zárta. Az
archeopterix nem lehet az őse azoknak a madaraknak, amelyek már korábban is léteztek. Nos, az
evolucionistákat soha nem zavarták a bizonyítékok, ezért kitalálták, hogy ez volt az első madár,
amelynek az egyik ujja szembefordítható a többivel. Erre használták fel ezt a madarat. És ezt az
érvet nagyon komolyan felhasználták sok vitában. Dr. Gish kezdte ezt el. Már nem használják
bizonyítéknak az Archeopterixet, hanem ezt mondják: " Dr. Gish azt mondja, hogy nincsenek
hiányzó láncszemek. Mi találtunk egy tökéletes hiányzó láncszemet, és ez a Pro-Avis." Nem a híres
autókölcsönzőről beszélünk, hanem egy madárfajról. és figyeljétek meg, hogy ez a történet valóban
egy kicsivel jobb, mint az Archeopterix. Az Archeopterix teljesen kialakult és kiformálódott. A
szárnyai kifejlettek, az éle közelében van egy hosszanti tengely, ami a jól repülő madarak
tulajdonsága. A szegycsontja, a villacsontja rendkívül erős, ami a jól repülő madarak sajátossága.

101
Kapaszkodó lába van, mint a madaraknak, és így tovább. Pontosan úgy néz ki, mint sok más
madár. De találtak valamit, ami érdekes. Van egy hüllőnk, volt nagyon sok kétlábú hüllő, kétlábú
dinoszauruszok szaladgáltak itt valamikor. Bumm! Eltalálja egy kozmikus sugár, és megszületik
egy kis hüllő, aminek töredezett pikkelyei vannak a mellső lábain. Látjátok, az Archeopterixnek
rendes tollai vannak, de vannak itt töredezett pikkelyei, amelyeknek nincs szerepük a repülésben,
ezekkel rovarokat fogott. Aztán jön egy újabb mutáció, amelynek nagyobb töredezett pikkelyei
vannak. Amikor tehát a rovar felrepül, ezzel utánakaphat. Izgalmas történet, ugye? Néha
szeretném feltenni a kérdést fiataloknak: "Mit gondoltok a Pro-Avis sztoriról?" És az a
megdöbbentő, hogy az óvodában ilyenkor kezek emelkednek a levegőbe az egész teremben, és az
egyik kicsi ezt feleli: "Ha felugrott és elkapott valamit a levegőben, nem ütötte meg magát, amikor
visszaesett." Okos gondolat. Egy másik ezt mondja: "Amikor le akarta szedegetni a rovarokat a
szárnyáról, nem tépte össze a tollait." Ez is nagyon jó gondolat. Aztán valaki így szól: "Ahogyan a
szárnyaival csapkodott, az pontosan az ellentéte volt annak, ahogyan a repüléshez mozgatnia kellett
volna a szárnyait." És ez is igaz. van itt valaki, aki valamikor rákötött törölközőt a karjára, hogy
megpróbáljon leugrani a garázs tetejéről? Remélem, nem én vagyok az egyetlen. Én néha
odamentem a garázs tetejének a széléhez, de annyira belefáradtam az értelmetlen csapkodásba.
Még csak le sem tudtam ugrani a tetőről. Aztán az a fickó, aki az ötletet adta, azt mondta, azt
mondta, hogy az izmaim pont fordítva működnek, mint a repülő madaraké. És még azt is elismerte,
hogy a fosszíliák nem bizonyítják, hogy létezett ilyen lény. Ez egy teljes mértékben elméleti elő-
madár. De bizonyára létezett egy ilyen élőlény!... Teljes mértékben elméleti volt, ez egy
mechanikus torzszülött, és nincs rá semmiféle bizonyíték. Miért kellett léteznie? Azért, mert
összhangban áll az előfeltevésekkel. És Ken arra szólított fel minket, keresztényeket, hogy legyünk
még következetesebbek az előfeltevéseinkhez, mint az evolucionisták. Ők következetesek, de ez
egyfajta hit, aminek akkor jut szerep, amikor a tények kudarcot vallanak. és mi nem feltételezzük a
lehetetlent. A tollak megmaradnak. Találtunk tollakat. Találtunk pikkelyeket is. De semmi köztes
dolgot nem találtunk. A csontok fennmaradnak. Találunk lábakat. Találunk szárnyakat. De semmi
köztes dolgot nem találtunk. és ha ez az állat valóban létezett, akkor nagyon sokat kellett volna
találnunk belőle az egész földön. A harmadik lépésben ezt mondták: rendben van, ez nem
Archeopterix, nem Pro-Avis. A legújabb és legvadabb ötlet, amit Ken ismertetett veletek, az az
evolúciós ugrások elmélete, vagy az úgynevezett "reményteli szörnyeteg" mechanizmus. Az első
madár egy hüllő tojásából kelt ki. legalábbis ezt állította néhány évvel ezelőtt egy tudós, Shin
Wolf. Ezért nem találjuk a hiányzó láncszemeket. Ez Goldsmith ötlete volt, hogy időnként
történnek olyan mutációk, amelyek nemcsak kicsi mutációk, hanem a kromoszómarendszer
teljesen átrendeződik: vagyis ez egy szisztematikus mutáció. Mutáció történik a szabályozó
génekben, és ez mindent megváltoztat. Ezért láss csodát: Az első madár egy hüllő tojásából kelt ki.
Ezt vajon komolyan gondolják? A lehető legkomolyabban. A helyzet az, hogy van egy
gyerekeknek szóló mesekönyv... most megkérdezhetitek, miért idézek egy gyerekkönyvből. Azért,
mert az Amerikai Tudományos Fejlődés Szervezete jóváhagyta. Jóváhagyta továbbá az Amerikai
Oktatási Tanács is. Ez a rendelkezésre álló legjobb tudomány és legjobb oktatás. Ez az ügy nagyon
erőteljes jóváhagyásokat nyert. És azzal kezdődik, hogy egy nőstény dinoszaurusz lerakott egy
tojást. Aztán jön a kérdés: Ez egy dinoszaurusztojás volt? Amikor a gyerekek még farmokon
nőttek fel, a válasz még nyilvánvaló volt: a tyúk tyúktojás tojik, a kacsa kacsatojást, a dinoszaurusz
pedig dinoszaurusztojást. Aztán a történet folytatódik: ez egy Sztegoszaurusztojás volt? Nem.
Akkor egy Alloszaurusztojás? Nem Akkor mi volt? Ez egy csodálatos új tojás volt, amelyet egy
nőstény dinoszaurusz tojt. És amikor kikelt, akkor egy kismadár bújt ki belőle. A legelső
madárfióka az egész világon. És itt van egy rajz ebből a gyermekkönyvből. El tudjátok képzelni,
mennyire lázba hozza ez a gyerekeket. Kikelt tehát a legelső madárfióka. Aztán a fióka
felnövekedett, és egy gyönyörű, tollas madár lett belőle. Az első gyönyörű énekes madár. Tudta
használni a szárnyait, egész nap repkedett a fák között. Már nem ordított és sziszegett, hanem
énekelt a gyönyörű új világban, valamikor régen. És ezt a bárgyú mesét úgy tálalják, mint egy jó

102
tudományt, egy jó oktatást. nem kétséges, hogy érdekes ötlet. De Steven Gould egyszer felvetette,
hogy fel kell támasztani az evolúciós ugrások elméletét. De azt még Gould is elismerte, hogy van
ezzel jó néhány probléma. Ha megkérdezünk egy középiskolást: "Mi a véleményed a "reményteli
szörnyeteg" mechanizmusról", akkor azonnal ez jut az eszébe: "És ez a madár kivel fog randevúzni
vasárnap este?" Nincs fajtársa. Nem lesz egy hozzá hasonló ikertestvére, és így tovább. Ezért tehát
még ha valami vad statisztikai csodával ki is lehetne mutatni ezt az elméletet, akkor sincs lehetőség
arra, hogy a saját faja szerint szaporodjon. És Gould elismeri, hogy legalább egy komoly gond van
ezzel az elmélettel. Ha a tudomány valóban a logikára és a megfigyelésre épül, mint korábban,
mielőtt a naturalista magyarázatok kutatásává vált volna az igazság keresése helyett, akkor
alkalmazzunk most egy tudományos tesztet. Az evolúció egy olyan genetikára épül, amelyet soha
nem figyelhettek meg. Soha nem láthattuk azt, hogy az egyik fajból lassan, fokozatosan kialakul
egy másik. Soha nem láthattuk, hogy hirtelen megjelenik egy új faj. Bár a "reményteli szörnyeteg"
mechanizmust le lehetett tesztelni, és le is tesztelték laboratóriumokban, minden teszt kudarcot
vallott. Az evolúció egy olyan genetikára épül, amelyet soha nem figyelhettek meg olyan
fosszíliákban, amelyeket soha nem találtak meg. Ahogyan Ken mondta: Mi az, amit kiásnak?
Semmit. Ők úgy nevezik, hogy a "hiányzó láncszem". Honnan tudják, hogy egyáltalán volt valami,
ami hiányzik? Ez egy olyan genetika, amit soha nem figyelhettek meg, és olyan fosszíliákra épül,
amelyeket soha nem találtak meg. És mi a helyzet a teremtéssel? Nézzük meg a Bibliát. Ott azt a
gondolatot olvashatjuk, hogy Isten úgy teremtette meg az élőlényeket, hogy a saját fajuk szerint
szaporodjanak, és mindegyik jól meg van tervezve. Mire épül ez a gondolat? Ha megnézzük Isten
világát, az a genetika törvényeire épül, amelyet nap mint nap átültetünk a gyakorlatba. Az
evolúcióról szóló könyvek igazán meglepő módon foglalják össze az öröklődés törvényét. Ők ezt
mondják: "Az öröklődés általános törvénye, idézem: minden élőlény önmagához hasonló lényeket
nemz." És ez pontosan így is van. Már a teremtéstől kezdve. És ez a szerte a világon megtalált sok
millió fosszíliára épül. És így, tudósként, azokat az elméleteket szeretem, amelyek arra épülnek,
amiket meg tudunk magyarázni, amit meg tudunk figyelni, ez pedig a teremtés, és nem az
evolúció. Mit mond nekünk a tudomány az evolúcióról? A tudomány meg van hamisítva: újra meg
újra az evolúció elméletét tanítják az ország iskoláiban. Ha a bizonyítékok annyira tiszták és
egyszerűek, mint ahogyan én azt állítom, akkor még azok a tudósok is, akik nem értenek egyet
vele, aki a teremtésben hiszek, legalább ezt elismernék: "A bizonyítékok tekintetében igazad van.
Keresnünk kell egy másik elméletet." És ez így is van. Néhányan ezt meg is teszik. Elmentem,
hogy meghallgassam Francis Quick-et, a Nobel-díjas tudóst és Leslie Ordell-t, Miller társszerzőjét.
Ken sokat beszélt Miller kísérletéről. Egy másik híres tudós, aki az élet eredetéről beszél. A
tanítványaim biztattak, hogy menjek oda, és hozzam zavarba ezekkel a gondolatokkal, de én egy
kicsit vonakodtam. De aztán végül elmentünk. Semmit sem kellett mondanom. Az evolúcionisták
ízekre szedték az elméletüket, amely tele volt hiányosságokkal. Utána kicsit összeszedtem a
bátorságomat, odamentem Leslie Ordellhez, és ezt mondtam: "Tudja, én azt hiszem, hogy vannak
bizonyítékaink a teremtésre." Majd egy kicsit meghátráltam. Arra számítottam, hogy kinevet, vagy
elkapja a torkomat. Ezt felelte: "Tudom, mire gondol, amikor a teremtés bizonyítékairól beszél." Itt
van egy nagy ember, aki a kémiai evolúciót kutatja. Így folytatta: "De én már ötven éve hiszek
abban, hogy vannak bizonyítékaink az evolúcióra. Erről ír a könyveiben. Tudta, hogy hite arra
épül, hogy hisz abban, hogy a tudósok egy szép napon majd találnak valamit. Azt is tudta, hogy az
én hitem azokra a bizonyítékokra épül, amelyekkel már rendelkezünk, plusz arra a hitre, hogy az
Ige elmondja nekünk, mi fog történni a jövőben. Én erre ezt feleltem: "És mi lesz ötven év múlva?
Ahogy telik az idő, egyre inkább a teremtés javára billen el a mérleg. De a dolgok mélyén akkor is
ott van a hit. Mi hiszünk Isten Igéjében. Ő abban hisz, hogy talán, egy napon a tudomány majd
előáll valami bizonyítékkal, ami alátámasztja az ő hitét. Aztán ott van az a chicago-i konferencia,
amelyről ken beszélt. Pontosan azt keresték, amiről beszélünk. Ez nem egy mellékes kérdés volt,
ezért gyűltek össze. Vajon a mikroevolúció, a kicsi változások, a mutáció plusz a természetes
kiválasztódás... én ezt szoktam mondani a tanítványaimnak: "Hisztek az evolúcióban, vagy a

103
mikroevolúcióban?" Én régebben erre azt szoktam mondani, hogy igen, hogy megpróbáljam
összebékíteni az evolúciót e teremtéssel. Ugyanis én hiszek a mutációkban és a természetes
kiválasztódásban. De aztán valaki figyelmeztetett, hogy ezt az emberek félre fogják értelmezni. Azt
fogják gondolni, hogy én hiszek a kicsi evolúcióban, és ha elég sokat várunk, akkor a nagy
evolúcióban is hihetünk. De ezeket a folyamatokat nem szabad összetéveszteni az evolúcióval. Ezt
csak az evolucionisták állítják. Ha megvizsgáljuk a mutációt, a természetes kiválasztódást, azt
extrapolálhatjuk-e, logikus dolog-e, hogy ha elegendő időt biztosítunk ezekhez a folyamatokhoz,
akkor a kis változások összeadódnak nagy változásokká? Amint Ken rámutatott, a nagy
evolucionisták azt a választ adják erre, hogy nem. Egy másik híres evolucionista, Garret Harden,
aki a teremtés egyik jól ismert ellensége, írt egy csodálatos könyvet: "39 lépés a biológiához"
címmel. Ebben leírja a természet csodáit. Az első fejezet címe: "Csodálatosan megkülönböztetve",
a 139. zsoltárból származik. A második fejezet: "A természet kihívást intéz az evolúció
elméletéhez". Figyeljétek meg, hogy nem kell behívnunk a teremtés híveit egy osztályterembe,
hogy bemutassuk a teremtés bizonyítékait. Amikor egy tanuló belenéz a mikroszkópba, a teremtés
bizonyítékai záporoznak rá. Azt hiszem, ez nagy vigasztalást jelent, még akkor is, ha meg akarnak
minket ettől fosztani, vagy ha megpróbálják megakadályozni, hogy előadásokat tartsunk a
teremtésről. Csak annyit kell tennünk, hogy kimegyünk a terepre. Csak meg kell néznünk a valós
világot. És a teremtés bizonyítékain keresztül isten szól hozzánk közvetlenül, a csontok Isten
Igéjének igazságát kiáltják. De mi szerettünk volna lehetőséget kapni arra, hogy ezt be is mutassuk.
Az embereknek tudatosítaniuk kell magukban az igazságot. Már beszéltünk a tisztogatóhalakról.
Az olyan lények, mint a pöfögő futrinka és a harkály, csak néhány olyan probléma, amellyel az
evolucionistáknak, akik elkötelezték magukat Darwin elmélete mellett, szembe kell nézniük. Aztán
jön az őszinteség egyik ritka pillanata, a bevezetés harmadik mondatában: "Az evolúciós keret
vajon hosszú?" Ez a kérdés mindenképpen helyénvaló az osztályteremben. Hol van most Clarence
Darrell, ha egyáltalán szükségünk van rá? Tudjátok, még a Scopes-per idején az evolúcionisták ezt
mondták: "Nem helyes, ha csak egyetlen szemléletet tanítanak az iskolában. Ez nem helyes" Most,
hogy csak az ő eszméiket tanítják, érdekes módon hallgatnak. Most már nincs semmi baj azzal,
hogy csak egy szemléletmódot tanítanak... Vajon miért? Miért akarják, hogy csak az evolúciót
tanítsák, a teremtést viszont nem? Ha a tudományos bizonyítékok olyan lehengerlő módon
alátámasztják az evolúciót, akkor mi a legjobb módja annak, hogy véglegesen elintézzék a teremtés
gondolatát? Mutassuk be ezeknek a szegény, félrevezetett keresztény gyerekeknek a
bizonyítékokat, és mutassuk meg, milyen ostobák! De ezt nem fogják megtenni. Mi az egyetlen
módja annak, hogy az evolucionisták megnyerjenek egy tudományos vitát? Az, hogy elhallgatják a
másik oldalon álló tényeket. Ezért nem beszélnek a tudomány és a vallás összehasonlításáról. Most
már helyénvaló dolog, hogy csak egy elméletet tanítanak. Ugyanis nem akarják, hogy az emberek
szembenézzenek ezekkel a kérdésekkel. De Garrett Harden azt mondta, hogy az evolúció időkerete
hosszú. Vajon illeszkedik-e az elmélet a bizonyítékokhoz? Ezt a kérdést mindig fel kell tennünk az
osztályteremben. De ő továbbment. Igaza volt Paley-nak? Paley egy gondolkodó volt, száz évvel
Darwin előtt élt, aki azt állította, hogy a világ rendje, amelyet az élővilágban láthatunk, egy
tervezőre utal, nem egy személytelen erőre, hanem egy személyes teremtő Istenre. És Michael
Denton, a jól ismert tudós, aki még nem keresztény, de ismeri az evolúciónak ezeket a problémáit,
ezt írta: "Paley győzött." Kiderült, hogy igaza volt. Az órásmester példája ma, amikor ismerjük az
élő sejtek bonyolult felépítését, még erősebb érv, mint amilyen az ő korában volt. Csak
gondoljatok bele. És azt szeretnénk, ha fiataljaink lehetőséget kapnának arra, hogy
belegondoljanak ezekbe a dolgokba, és megvizsgálhassák mindkét oldal bizonyítékait. Az egyik
dolog azonban, mibe bele kell gondolnotok, az az, hogy készen kell állnunk. Mit mondott Isten?
Mindenkor legyetek készen számot adni a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel.
És számíthattok ezekre a kérdésekre. Honnan vette Káin a feleségét, meg ilyesmi. Mi a helyzet
azzal a sokféleséggel, amit az emberek között látunk. Ez az egyik olyan kérdés, ami újra meg újra
felmerül, a sokféle bőrszín. Ken rámutatott arra, hogy mindenkinek pontosan ugyanolyan színű a

104
bőre. Soha nem találkozhattál senkivel, akinek más színű a bőre. Mindenkinek ugyanolyan színűre
festi a bőrét a melanin nevű protein. Az egyetlen különbség a melanin mennyisége, ez okozza az
eltéréseket. Hát nem érdekes? Félelmetes zűrzavar támadt e körül a bizonyos protein körül. Az
egyetlen kivételt az albinók jelentik, az ő bőrük, szemük és hajuk színtelen. Újra meg újra felteszik
ugyanazt a kérdést. mennyi idő kellett a bőrszínek sokféleségének kialakulásához? Egymillió év?
nem. Ezer év? nem. Száz év. Nem. Egyetlen generáció. Egyetlen generáció bőségesen elegendő. A
Biblia nem mondja meg nekünk, hogy ősszüleinknek milyen színű volt a bőre. De tervezési
szempontból a legjobb kiindulási pont a közepesen barna bőr. Legalább két pár gén volt: nagy
A/kis a, nagy B/kis b, hogy szabályozza a bőrszínt. Tegyük fel, hogy Ádám és Éva bőrszíne
középbarna volt. Két generáció elég volt ahhoz, hogy valami változás meginduljon. De nézzük
meg, mi történik az első generációban. Ádám és Éva gyermekei között – Kain, Ábel, Séth,
valamint a többi fiú és lány között – néhány csak nagybetűvel jelzett gént örökölt, ez a lehető
legsötétebb bőrszín. Az egyik testvér, aki ott ül az ebédlőasztal mellett, csak kisbetűs gént örökölt,
az övé a lehető legvilágosabb bőrszín. Átlagosan tizenhatból hatan a szüleikhez hasonló közepes
bőrszínt örökölték, négyen sötét, négyen pedig világos bőrűek voltak. Jelenleg is ez az általános
helyzet Indiában. Az indusok között – én egy jó adag amerikai indián vért örököltem – tehát az
indusok egy része ugyanolyan sötétbőrű, mint a legfeketébb afrikaiak, egy részük pedig olyan
fehér, mint a legfehérebb norvégok, a legtöbben pedig a két véglet között helyezkednek el. És ez a
normális. Ismertünk egy indiai családot, és amikor leültek vacsorázni, az ugyanazoktól a szülőktől
származó gyermekek között minden elképzelhető bőrszín megtalálható volt, egyetlen családon
belül. Néhány évvel ezelőtt megjelent egy kis képaláírás az újságban, egy angol férfi feleségül vett
egy nigériai nőt, akivel a missziós területen ismerkedett meg. És született két ikerfiuk. Kétpetéjű
ikrek voltak, az egyik sötét, mint a nigériai anya, a másik fehér, mint az angol apa. Nagy hír lett
belőle, de alaptalanul. Ez a genetika szempontjából teljesen normális. Nincs benne semmi
szokatlan. De figyeljétek meg, mi történik, amikor az emberek csoportokra oszlanak, elkezdenek
szaporodni és betöltik a földet, különöse Bábel tornya után, ahol kisebb csoportokra oszlottak a
nyelvi akadályok miatt. Ha azok a férfiak, akik sötét bőrűek, csak sötétbőrű nőket vesznek
feleségül, akkor csak a nagybetűs géneket tudják átörökíteni, és a gyermekeik generációról
generációra sötétbőrűek lesznek. Ez a táblázat, mellesleg a "Mi a teremtéstudomány?" című
könyvben jelent meg, és talán az "Answers" könyvben is benne van. Ha mindenkinek csak kisbetűs
génjei vannak, akkor mi történik? Akkor mindenki csak a kisbetűs géneket tudja átörökíteni, és a
gyermekeik generációról generációra fehér bőrűek lesznek. Kialakulhat egy stabil helyzet. Ez a
sokféleség... minden létrejön egyetlen generáció alatt. De tegyük fel, hogy az anyának is és az
apának is van két nagy A és két kis B jelű génje, akkor mi történik? Akkor nemzedékről
nemzedékre közepesen barna bőrű gyermekek születnek, mint a keletiek és a polinézek és az én
őseim, az amerikai indiánok. És mi történt a Kelet-Indiákon, ahol ez a tanulmány készült? Amikor
az emberek ismét összekeverednek? Nem több, és nem kevesebb, mint az Isten által az
ősszüleinkbe beépített változatok jelennek meg. Vessünk egy pillantást ezekre a számadatokra... ezt
egy evolucionista számolta ki, de bárki kiszámolhatta volna. Ma egy átlagos házaspárnak lehet egy
bizonyos számú utóda, kétezer nulla áll az egyes után, ez több, mint az univerzum csillagainak
száma, több, mint az univerzum atomjainak a száma, mielőtt kifutnának a változatok
lehetőségeiből, és lesz egy egypetéjű ikerpárjuk is. Nagyon sok variáció el van raktározva egy
emberpárban. És ez kezdetben még nem látszik. Volt egy valami, amit Ádám és Éva nem tudott
megtenni... Nem tudtak négy szólamban énekelni. A gyermekeikben azonban rögtön megjelenik a
négy szólam. Ez a legelső dolog. És amint az emberek szaporodnak és betöltik a földet, ezek a
kombinációk mind a napfényre kerülnek. És ez annyira izgalmas. Egy alkalommal részt vettem egy
beszélgetésben Kanadában, beszéltünk a félelmetes mutációkról, arról, hogy minden egyre
rosszabb és rosszabb lesz, amikor valaki felállt és ezt kérdezte: "És semmi sem lesz jobb?" Nagyon
kényelmetlenül éreztem magam, és elkezdtem ezen gondolkodni. És valóban van valami, ami
egyre jobb lesz. Hála a gének újbóli kombinálási lehetőségének, a gének összekeveredésének, ezt a

105
lehetőséget Isten – nem az evolúció – már előre belénk építette, és kibomlik az a változatosság,
amit Isten már előre belénk épített. Hála a változatosságnak, és a különbözőségnek, amit Isten
belénk épített, minden gyermek, minden egyes gyermek a jellegzetessége teljesen egyetlenszerű,
megismételhetetlen kombinációja. Mindenki különleges. Mintha a kis gyermekek egy ilyen éneket
énekelnének: "Isten különlegesnek alkotott meg engem. Senki sem olyan, mint én." És találjátok
ki, mit mond a tudomány. Azt, hogy ez igaz. Ez valóban igaz. Mindenkit külön-külön nagyra kell
értékelni. És még mindig nem tudjuk, megszületett-e már a legnagyobb matematikai zseni, a
leggyorsabb futó, a legjobb magasugró, a legtehetségesebb zenész, aki teljes mértékben ki tudja
használni a génekbe beépített lehetőségeket. Azok a varázslatos pillanatok, amelyeket Isten
beépített már a kezdet kezdetén, még mindig várat magára, hogy megjelenjen a gyermekeinkben.
Amikor legközelebb ránéztek a gyermekeitekre, gondoljatok arra, mennyire különlegesek. Az
evolucionisták néha ezt mondják: "Mi hiszünk a változásokban. Ti meg azt hiszitek, hogy soha
semmi nem változik meg." Pont ellenkezőleg. Az evolúció a lassú, fokozatos változásokban hisz,
vagyis soha nem láthatunk semmit. Néhány gén a véletlen következtében összekeveredik, és ez
hozza létre hosszú idő alatt a változásokat. Ez a nézet a fosszíliák és a genetika bizonyítékainak a
meghamisításából jött létre. És mi az, amit mi hiszünk? Isten előre beépített hihetetlen
változatossággal teremtette meg az élőlényeket. Van egy hatalmas génállomány, és amint az
élőlények elkezdtek szaporodni és betölteni a földet a teremtés után, a bukás után és az özönvíz
után, feloszlottak sok altípusra, amelyek kifejezik a Teremtő zsenialitásának és művészetének sok
szempontját. Alkalmanként néhány típus elveszíti azt a képességét, hogy egymással termékenyen
párosodjon. Bizonyos értelemben új fajokká válnak, de nem az evolúció szerinti új fajokká. Ezek
kevesebb információt tartalmaznak, mint az eredeti populáció. Tehát láthatunk változásokat a
teremtett világban. Isten beépítette a teremtett világba a hatalmas változatosság lehetőségét.
Bizonyára már hallottátok ezt a mondást: A változatosság az élet fűszere. A jelek szerint Isten
egyetért ezzel. És ő hatalmas változatosságok lehetőségét építette be az egyénbe, az emberbe és
más lényekbe. Persze vannak mutációk is. Ezek a mutációk nem a fajok eredetét példázzák, hanem
a betegségek és a beteg organizmusok létrejöttének lehetőségét, amint az a bukás után
bekövetkezett. A természetes kiválasztódás, a túlélésért folytatott küzdelem valóban létezik. Csak
annyit kell tennünk, hogy elolvassuk a Teremtés könyvének 3. részét. Mindez rendkívül valóságos.
A természetes kiválasztódásnak az a rendeltetése, hogy lelassítsa a mutációk és a betegségek
következményeit, és elősegíti az élőlények kiválasztódását csoportokba, amint szaporodnak és
betöltik a földet, miután a halál belépett a világba. De dicsőség Istennek, nem ez az utolsó változás,
amelyet láthatunk. Az utolsó változás az lesz, amikor Krisztus visszajön, és megalkotja az új eget
és az új földet, amelyben jogosság lakozik. Mellesleg, ez mennyi ideig fog tartani? Mennyi ideig
tart, amíg eltűnik a halandóság, és megjelenik a halhatatlanság? Egy szempillantásig. Isten egy
szempillantás alatt mindent drámai módon meg tud változtatni, ezért jöjj el, Úr Jézus. Hozd el
gyorsan ezt a napot, amikor nem ölnek és nem pusztítanak többé az én szent hegyemen. Hanem a
föld megtelik az Úrnak ismeretével, amint a vizek elborítják a tengert. Ez egy olyan üzenet, amit
megoszthatunk másokkal. Tudjátok, ki osztotta meg velünk? Mellesleg, el kellett volna hoznom.
Kis rajz a vasárnapi újságban. Nagyon sok ilyen rajz létezik, a teremtéstudományi mozgalom
gyönyörű kis rajzai. És ez a rajz azt mondja, hogy az a világ, amelyben élünk, nem lehet a
terroristáké meg a bűnözőké. Ez egy olyan ajándék, ami a szeretetre, nem a háborúra szolgál.
Gondoljatok arra, amit Darwin mondott: A természet háborúja. És nekünk hatalmunkban áll,
kegyelemből, nem a saját erőnkből, hanem Isten ereje által, hogy olyanná tegyük, amilyen
korábban volt. Hogy visszaállítsuk az eredeti formájára, amint Krisztushoz fordulunk és
megbízunk benne.

106
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN

9. Előadás:
A teremtés evangéliuma
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Ken Ham

De, mi az evangélium? Mert ha feltenném nektek ezt a kérdést, azt mondanátok: ”Hát, az
Evangélium a Jó Hír Jézus Krisztusról, haláláról és feltámadásáról. Ő meghalt a mi bűneinkért a
kereszten.” És én azt mondanám nektek, hogy egyetértek. Ez a jó hír arról, amit Jézus a kereszten
tett. De hogy megértsük a Teremtés könyvében lévő jó hírt, ami az Új Szövetségben lévő jó hír is,
amiről olvasunk, pl. amikor Pál a Korintusi levélben Jézus feltámadásának a jó híréről beszél, hogy
Isten feltámasztotta a halálból: Hová megy vissza Pál, hogy megértsük ezt a jó hírt? Visszamegy
a ... na, tippeljetek, mihez? A Teremtés könyvéhez. Hallottátok már ezt a kifejezést ”Vissza a
Teremtés könyvéhez”? Vissza kell mennünk a Teremtés könyvéhez. Látjátok, amit Pál igazából
mond nekünk itt, az az, hogy ha meg akarjuk érteni a jó hírt Krisztus feltámadásáról, akkor meg
kell értenünk a rossz hírt, ami a Teremtés könyvében van. És ezt a rossz hírt már megbeszéltük -
Ádám fellázadt Isten ellen, a bűn bejött a világba, a halál a bűn következménye. Ez az evangélium
alapja. Az alapvető információ benne van a Teremtés könyvében, így meg tudjuk érteni, hogy Jézus
miért jött el mint ember, hogy meghaljon a kereszten és feltámadjon a halálból. És persze, amikor
Pál az evangéliumról beszél, visszamegy a Teremtés könyvéhez, hogy elmagyarázza, miért halt
meg Jézus a kereszten, és miért támadt fel a halálból, és hogy ezek eredményeként Ővele tölthetjük
az örökkévalóságot. Fantasztikus üzenet, ugye? Fantasztikus üzenet. És azt akarom, hogy
megértsétek: hogy ahogy mi látjuk az Evangéliumot, az Evangéliumnak alapvetően három oldala
van.

107
Először is az alapvető ismeret a teremtésről és arról, hogy a bűn bejött a világba, és ennek
eredménye a halál. Azután, ott van az evangélium ereje, hogy Jézus Krisztust megfeszítették és
feltámadt a halálból. És azután persze ott van az Evangélium reménysége, hogy minden újjá lesz -
az Ap. csel. 3:21 beszél egy helyreállításról. Egy nap minden helyre lesz állítva, olyan lesz, mint
régen. Egyébként megint csak meg kell ezt értened, ha olyan hívő vagy, aki hisz az evolúcióban is:
Igazából tönkreteszed az alapjait az új egekről és új földről szóló tanításnak. El fog jönni egy
helyreállítás, mivel, ahogy Pál a Róma 8-ban mondja, ”valami gond van ezzel a mai világgal.
Sóhajtozik és vajúdik a fájdalomban.” Valami szörnyen rossz. Ez az, amiért annyira várjuk ezt a
helyreállítást. És azt akarom mondani neked, hogy ha te egy olyan evangéliumot prédikálsz,
amiben nincs benne a Teremtés, a bűn és a halál, akkor hiányzik belőle az alap. Ha úgy prédikálod,
hogy hiányzik belőle a Jézus Krisztusról szóló üzenet, hogy megfeszítették és feltámadt a halálból,
akkor nincsen benne erő. Ha pedig úgy prédikálod, hogy hiányzik belőle minden dolgok
helyreállításáról szóló üzenet, akkor nincsen benne reménység. Merthogy ez együttesen az
evangélium. Ezt hívom én ”Teljes Evangélium”-nak, ez mind benne van az Evangéliumban.
Szóval, miért hangsúlyozom én ezt ennyire? Nos, I. Kor. 1:23, hadd olvassam el nektek: ”mi pedig
Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig
bolondságot.”
Mit mond nekünk Pál? A keresztről szóló prédikáció bolondság a pogányoknak, bolondság a
görögöknek, de botránykő a zsidóknak. No, azt szeretném, ha ezt alaposan átgondolnátok,
miközben megnézünk két érdekes prédikációt az igében, az Ap. csel. 2-ben és az Ap. csel. 17-ben.
A keresztről szóló prédikálás bolondság a görögöknek, de botránykő a zsidóknak.
Ha az Ap. csel. 2-höz lapozunk, Pünkösd napján, a 23. versben azt mondja Péter: ”Azt, a ki
Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra” - mondja Jézusról - ”megragadván,
gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: kit Isten feltámasztott, a halál fájdalmait
megoldva; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.”
Mit szóltok, kicsit erős, nem? Ti szögeztétek Jézust a keresztre, ti feszítettétek meg őt! És így
folytatja, mondjuk a 38. versben: ”Péter pedig monda nékik: ”Térjetek meg és merítkezzetek be
mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Szellem
ajándékát.” Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék
azon a napon mintegy 3000 lélek.”
Akár azt is lehetne mondani, hogy amit Péter itt, az Ap. csel. 2-ben tett, olyan, mint egy tipikus
evangélizáció, valami nagy sátoros evangélizáció, ahol a fő hangsúly ezen van ”Ti bűnösök,
térjetek meg a bűnötökből. Jézus Krisztus a ti bűnötökért halt meg a kereszten. Fogadjátok el Őt
mint Urat és Megváltót.”
Nem olyan ez az üzenet, mint amit sok evangélista prédikál, és amit hallani szoktunk egy ilyen
nagy evangélizáción? Szeretném, ha elgondolkoznátok ezen. És egyébként Péter hívására ezrek
válaszoltak. Tudjátok, erről eszébe jut az embernek néhány olyan nagyszabású evangélizáció, ahol
az evangélista ott elől azt mondja ”Ha van olyan közöttünk, aki szeretné, ha imádkoznék érte és
szeretné átadni az életét az Úrnak, az jöjjön ide előre.” És ezrek mennek előre. És láttatok ilyen
alkalmakat.
Szeretném, ha egy pillanatra elgondolkoznátok ezen. Kik voltak ezek az emberek, akiknek Péter
prédikált? Hát, többségük zsidó volt, vagy olyan, aki felvette a zsidó vallást. De annyi biztos, hogy
azok, akinek prédikált, jól ismerték a zsidó hitet. Hittek ők a teremtésben? Persze, hogy hittek, nem
igaz?! Hittek abban, hogy Isten a teremtő? Igen. Értették azt, hogy mi a bűn? Hát, ha valaki, akkor
ők biztos értették. Ott volt nekik Mózes Törvénye. Bűn a házasságtörés, bűn a bálványimádás, bűn
a homoszexualitás, bűn az emberölés, bűn a lopás. Tudták, miről szól a bűn, mert övék volt a
törvény.
Tudták, miért van a világban a halál? Igen. A halál a bűn eredménye. Mi volt az ő botránykövük,
amiben megbotlottak? A keresztről szóló tanítás bolondság a görögöknek, de botránykő a
zsidóknak. Mi volt a botránykövük? Hogy Jézus Krisztus a Messiás. És szeretném, ha

108
végiggondolnátok: amikor Péter ennek a csoportnak prédikált, nem igazán kellett lefektetnie ezt az
alapot, hogy Isten a teremtő, hogy az ember bűnös, hogy a halál a bűn miatt jött; vagy megpróbálni
definiálni, hogy mi a bűn, vagy hasonló kérdéseket. Ez az alap már le volt fektetve a
gondolkozásukban. Már benne volt abban a társadalomban.
Ez olyasmi, mintha egy ilyen nagy előadótermet akarnánk építeni, és az alap már ott feküdne,
készen. Magának az épületnek a felhúzása nem tartana olyan sokáig, nem igaz? Tudjátok,
megfigyeltétek már, hogy hogyan építik a felhőkarcolót? Nagyon hosszú időnek tűnik amíg
alapoznak. Mintha semmi se történne hónapokon keresztül. Azután szinte egyik napról a másikra
kinő a földből az épület. Mert ha az alap már ott van, akkor sokkal könnyebb munka felépíteni a
házat. Rengeteg munkát igényel egy jó alap elkészítése.
Nos, szeretném, ha elgondolkodnátok ezen: Amikor Péter erre a helyre ment prédikálni, el kell,
hogy fogadjuk, hogy ezek az emberek, ők egész biztosan nem voltak evolucionisták, igaz? A
teremtésben hittek, igaz? Szóval Péter kreácionistáknak (teremtés-hívőknek) prédikált. Az a
bizonyos alap már ott feküdt. Úgyhogy Péter üzenetének a középpontjában itt az evangéliumnak ez
az oldala állt, az evangélium ereje, a kereszre feszített Krisztus üzenete, és az, amit Ő ott a
kereszten megtett. Felszólította őket, hogy térjenek meg, és ezrek válaszoltak.
No, most szeretnék tovább lépni egy más típusú prédikációra. Ap. csel. 17. Az Ap. csel.-ben, a 17.
részben van ez, ahol Pál felment az Areopágoszra. A 18. verstől: ”Némelyek pedig az epikureus és
stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó
mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást
hirdeti vala nékik.” Na, hát érdekes dolog van itt. Amikor Pál a kereszt üzenetét, a feltámadás
üzenetét hirdette görög filozófusoknak, mi történt? ”Milyen furcsa tan ez? Milyen fecsegés ez?
Milyen furcsa mesékről van szó? Milyen ostobaság? Milyen bolondság ez? Miről szól ez az egész
egyáltalán? ”
Emlékeztek, a keresztről szóló beszéd bolondság a görögöknek, de botránykő a zsidóknak. Amikor
Péter prédikált a zsidóknak, botránykő. De amikor Pál ment, hogy prédikáljon a görögöknek és a
görög filozófusoknak: ”Micsoda ostobaság ez?” Meg kell, hogy értsük. Kikhez beszél? Egyébként
értitek azt, hogy mit mondunk itt a prekoncepciókról? Megnéztük azoknak az embereknek az
prekoncepcióit, akikhez Péter beszélt. Most megnézzük a görög filozófusok prekoncepcióit. És
látjátok, ez érdekes. A görög kultúrából hiányzott az az Isten-fogalom, ahogy azt egy zsidó értené.
Az az Isten, aki felette áll teremtményeinek, és felel ősséget érez irántuk. A görög kultúrában semmi
fogalmuk nem volt egy ilyen Istenről. Tehát mit csinált Pál, amikor a feltámadásról beszélt és a
hallgatóság azt válaszolta, hogy ”Micsoda bolondság ez?” Körülnézett, és látta az összes
bálványukat. Nagyon vallásos emberek voltak. És a nagy vallásosságuk közben rájöttek, hogy
valami hiányzik. Volt egy bálványuk az Ismeretlen Istennek. Egyébként nem illik ez bele abba,
amit Pál mond nekünk /Róma 1:19 / ?:”Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennük;
mert az Isten megjelentette nékik.” Tudták, hogy valami hiányzik. Tudták, hogy valami többnek
kell lenni.
És mit tett Pál? Körülnézett... és egyébként, az is igaz, ugye, amit Pál mond nekünk, hogy Isten
ismerete a szívünkbe van írva? Tudjuk, hogy létezik egy Isten. Tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Van
lelkiismeretünk, ez az egész már bennünk van. Szóval tudták, hogy valami hiányzik. Pál
körülnézett, és látta ezt az oltárt az Ismeretlen Istennek, és ezt mondta a 23. versben: ”Akit azért ti
nem ismerve tiszteltek”, ezt az ismeretlen Istent, akit ti nem ismerve imádtok, ”azt hirdetem én
néktek”. Most elmondom nektek, hogy kicsoda Ő. Elmondom nektek, hogy kicsoda ez az Isten, aki
az igazi Isten.
Na, jól figyeljetek! Mit csinált Pál, hogy elmagyarázza nekik, kicsoda az igazi Isten? ”Az Isten, aki
teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel
csinált templomokban nem lakik. Sem emberek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkűl
szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberiséget egy

109
vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket, és
lakásuknak határait.”
Mit csinált Pál? Vissza tért a Teremtés könyve szemináriumhoz! Hát nem ezt tette? Azt mondta,
hogy vissza kell térnünk a Teremtés könyvéhez. Meg kell értenünk, kicsoda az igazi Isten. Ő a
Teremtő. Ő a fenntartó. Ő alkotott mindent, és Ő tart egybe mindent. Ő az a személy, akinek
minden a kezében van. Ő a teremtő. Tartott nekik Pál egy teremtés szemináriumot. Kihangsúlyozta,
hogy Isten Teremtő, ezen volt a hangsúly a mondanivalójában.
Igazából, ahogy végigolvassátok itt az Ap. csel. 17.-ben, azt fogjátok találni, hogy először is
Istennek a Teremtésben megnyilvánuló erejéről beszél. Azután folytatja azzal, hogy Istennek a
jóságáról beszél, amit a gondviseléséből lehet meglátni. Azután a bálványaik ellen beszél, vagyis a
rossz vallásuk ellen; támadja a rossz vallásukat. Elmondja nekik, hogy meg kell térniük. Elmondja
nekik, hogy Isten olyan Isten, aki ítélni fog, és hogy nekik meg kell majd állniuk Őelőtte az
ítéletkor. És amikor mindezeket végigvette, mire tér vissza? Ezt mondja: ”Mivelhogy rendelt egy
napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt;
bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt a halottaiból.”
Mire tér vissza most? A feltámadásra! És persze ez az, amit Pál mond, hát nem? Ügyel arra, hogy a
feltámadást prédikálja. A feltámadást! Mert ha Krisztus nem támadt volna föl a halálból, hiába van
a hitünk -- ez a lényeg az evangélium üzenetéhez. És Pál visszatér a feltámadásra.
Mi is történt most? Mi történt? Azt mondták újra: ”Micsoda fecsegés? Micsoda furcsa tanok
hirdetője ez? Micsoda hülyeség! ”? Hát, nem! Egész más volt a reakció. Figyeljetek: ”Mikor pedig
a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig mondának: Majd még
meghallgatunk téged e felől... ” és ”némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hívének.”
(”Jöttek hozzánk emberek azzal, hogy ”Már odaszántuk az életünket az Úrnak. Keresztények
lettünk.” És volt közöttük egy ember, aki a Le gfelsőbb bíróság elnöke volt, aki később az athéni
gyülekezet vezetője lett.”) Namost azt mondja: ”Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá,
hívének.” Csak néhányan, nem ezrek, ahogy az Ap. csel. 2. részében olvassuk Péter
prédikációjánál. Tudjátok, igazából mit hallottam? Hallottam néhány olyan szemináriumról,
bibliaiskoláról, ami azt tanította a diákjainak; és ismerek néhány pásztort, akik azt tanították a
gyülekezeteiknek és misszionáriusaiknak, ”Figyeljetek! Ne a Pál féle módszert használjátok, amit
az Ap. Csel. 17.- ben alkalmazott. Nem tudott sok embert megtéríteni ezzel. Péter módszerét
alkalmazzátok, ő több ezer megtérőt gyűjtött!
Lépjünk ki és hirdessük a kereszt üzenetét!”
Mit mond Pál? A keresztről szóló prédikálás bolondság a görögöknek, de botránykő a zsidóknak.
Én azt akarom nektek mondani: Pál rendkívül sikeres volt. Mert amikor Pál a görögökhöz ment, ez
az alap nem volt ott. Valójában egy rossz alap volt ott, -- egy evolúciós alap azokkal a görög
filozófusokkal. Mit kellett tennie? Olyan volt ez, mint amikor az ember azért jön, hogy
felhőkarcolót építsen, és azt találja, hogy a rossz alap van ott. Úgyhogy mielőtt nekiállhatnál a jó
alapot lefektetni, ki kell, hogy szedd a rosszat. Azután időt kell szánnod arra, hogy a jót elhelyezd,
mielőtt az építménynek nekikezdhetnél. Ez jóval nehezebb munka; sok időt fog igénybe venni, és
az eredmény először lassú lesz. Egyébként, ez az, amiről igazából a Teremtés könyvének
evangéliuma szól. Ez az igazából, amiről én beszélek. Pál rendkívül sikeres volt, mert olyan
emberekhez beszélt, akiknek a prekoncepciói teljesen különböztek az övétől, teljesen különböztek a
zsidó prekoncepcióktól, úgyhogy Pálnak meg kellett változtatnia az ő prekoncepciójukat, egy
meglévő beállítottságról átváltani egy teljesen más beállítottságra, hogy teljesen más legyen a
világnézetük. És egyébként ez egy nagyon-nagyon nehéz munka. Pál rendkívül sikeres volt,
rendkívül sikeres.
Tudjátok, régen, az 1950-es években, amikor kisfiú voltam, az 50-es évek végén, nagyon a végén,
amikor egy nagyon kisfiú voltam... Billy Graham eljött Ausztráliába. Most nem róla akarok
beszélni, nem is ellene, semmi ilyesmi. Csak egy történelmi tény. Eljött Ausztráliába. És úgy
emlegették akkoriban, mint ”A Biblia Azt Mondja Ember”-t. Azt kívánom, bárcsak mindnyájunkat

110
így emlegetnének ma, mint ”Biblia Azt Mondja Ember”-ek. Nos, így ismerték őt, mint ”A Biblia
Azt Mondja Ember”, és tudjátok, egész Ausztrália fel volt pezsdülve Billy Graham miatt. Nagy
hadjáratok! Emberek ezrei hömpölyögtek előre! Igazából azt mondják, ez volt az Ausztrália
történelmében, amikor Ausztrália legközelebb került az ébredéshez. Nem tudom, hogy ez igaz-e,
vagy sem, de az biztos, hogy hatása volt az egész nemzetre. Efelől semmi kétség. Egy csomó olyan
embert ismerek ma a keresztény vezetők között, akik azt mondják, hogy ők ezek alatt az első nagy
evangélizációk alatt szánták oda az életüket az Úrnak. De ez megint csupán egy történelmi tény.
Ami viszont érdekes, hogy amikor pár évvel ezelőtt újra eljött ide, a fogadtatás közelébe sem ért az
akkorinak. Ausztrália, mint nemzet, nem volt olyan érdeklődő.
Mondok nektek valami más érdekeset is. Édesapám, aki igazgató volt egy elemi iskolában
Ausztráliában – mi ott ezt általános iskolának hívjuk. És akkoriban ő Biblia felolvasásokat tartott
minden osztályban, és imádkoztak is, minden osztályban. Az összes gyerek, mielőtt iskolába ment,
összegyülekezett az iskola előtti téren, és imádkoztak, mielőtt bementek az osztályba.
Ha már itt tartunk, megtörténik ez ma az ausztráliai iskolákban? Egyáltalán nem. Nem tudok róla.
Nem, egyáltalán nem történik meg. Igaz, ugye, hogy évekkel ezelőtt Amerikában engedélyezett
volt imádkozni az iskolában? Bibliafelolvasások voltak az iskolában? A teremtést tanították az
iskolákban. Mi történt a 60-as években? Kiszórták az imádkozást, kiszórták a Biblia olvasást. Igaz,
ugye, hogy évekkel ezelőtt a Tíz Parancsolatot tanították az iskolákban? Hát most nem teszik, mert
Amerikában ezt mondják: ”Óh, az államot és az egyházat szét kell választani! Nem lehet a Tíz
Parancsolatot hirdetni az iskolában”, pedig a Legfelsőbb Bíróság Épületén is rajta van. De történt
ott egy változás, nemde? Tudjátok, Kanadában, évekkel ezelőtt a Gedeon társaság tagjai bejöhettek,
és osztogathatták a Bibliáikat az állami iskolákban. Most nem engedi a törvény, hogy Bibliákat
osszanak az állami iskolákban. A kormány nem engedélyezi nekik. Változás történt; valami más
lett.
Amit mondani szeretnék nektek: Évekkel ezelőtt a mi társadalmunk olyan volt, mint a zsidóké. A
teremtést tanították az iskolákban, tanították otthon. A Tíz Parancsolatot tanították az iskolákban.
Amikor azt mondtad: ”Ti bűnösök, térjetek meg a bűnötökből!”, ők tudták, hogy mi volt a bűn!
Bűn a házasságtörés. Bűn a pornográfia. Bűn a homoszexualitás. Bűn a törvénytelenség. Tudták,
hogy mi a bűn. Bűn az abortusz. Mert értették az Isten Igéjének abszolút tekintélyét. Ez volt az
általános a társadalmunkban. De emberek, azt hiszem, meg kell értenünk valamit. Az Egyház észre
kell, hogy vegyen valamit. Azt hiszem, ez az, amit az Egyház általában figyelmen kívül hagyott. A
társadalom többé már nem olyan, mint a zsidóké. Milyenné vált a társadalom? Mint a görögöké.
Teljes generációink vannak, akik egy olyan oktatási rendszeren nőttek fel, amelyből hiányzik Isten
ismerete. Többé nincs meg az alapismeretük a teremtésről. Nincsenek többé tisztában a Tíz
Parancsolattal. Generációink vannak, és generációk generációk után, akiknek az eveolúciós tanokat
tanították. Nem értik már meg a keresztény erkölcsi normákat, sem semmi hasonlót.
És te kimégy ma és azt prédikálod, hogy: ”Te bűnös, térj meg a bűnödből!” Mondok neked valamit:
Nem hiszem, hogy hallanak téged. Nem hiszem, hogy értik, amit mondasz. Egyre inkább azt
gondolom, hogy nem értik, mit beszélsz. Tudod, miért? Mert mi a bűn? Nem a házasságtörés,
elvégre az egy megszokott dolog manapság, hát nem? Úgy értem, az egyházban is gyakori, nem
igaz? Tehát a bűn az nem a házasságtörés. Nem is a homoszexualitás a bűn, elvégre az Egyesült
Államok kormánya azt mondja, hogy minden rendben van vele, csinálhatod. Nem is az abortusz a
bűn, hiszen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága és más országokban, világszerte a bíróságok
kimondták, hogy o.k., el lehet vetetni gyerekeket. És a gyilkosság sem számít bűnnek többé.
Láttátok azokat a bírósági ügyeket, ahol ”Oh, tudjátok, amikor kisfiú volt, 7 éves korában, valaki
elrabolt tőle egy fagylaltot. Nem vádolhatjátok azért, mert megölte ezt az embert!” Tudjátok, ilyen
dolgok mennek ma. Úgy tűnik nekem, hogy épp azok az emberek, akiknek börtönbe kéne kerülni,
és rájuk kéne bizonyítani a bűnösségüket, úgy tűnik, épp azok sétálnak el szabadlábon. Egyre
inkább ezt láthatjuk. Olyan, mintha az igazság lassan az ellenkezőjére fordulna. Igazságtalansággá
vált. Látjátok, teljesen más, teljesen más prekoncepciók vannak ma a világban, mint eddig voltak.

111
Ismeritek a Magvetőről és a Magról szóló példázatot. Mondjátok meg nekem, amikor a Magvető
kiszórta a Magot, szándékosan szórta sziklás és tövises földbe? Nem, azt akarta, hogy milyenbe
essen? Jó, előkészített földbe, igaz? Tudjátok mit mond a Jeremiás 4:3 ? Jeremiás 4:3- ban ezt
olvassuk: ”Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart,
és ne vessetek tövisek közé!” Ne vessetek tövisek közé!
Emberek, én azt hiszem, hogy az Egyház ma szándékosan sziklás és tövises földbe veti a Magot.
Nem mérlegelnek, nem veszik figyelembe az emberek prekoncepcióit, pedig azok adva vannak.
Nem veszik figyelembe, hogy milyen a föld. Látjátok, évekkel ezelőtt, azt hiszem rengeteg jó,
előkészített föld volt – előkészítették az iskolák, egyetemek, az otthonok, a gyülekezetek. De azt
hiszem, ma ezek az előkészített földek, nagyrészt legalábbis, eltűntek. Teleszórták őket az evolúció
geológiájának köveivel, és az evolúció biológiájának fáival. És mi szórjuk a magot – és nem
előkészített talajba esik, mert látjátok, az Egyház előfeltételezése hamis. Azt gondolják, hogy ez a
világ ma olyan, mint évekkel ezelőtt volt. Pedig megváltoztak a prekoncepciók, megváltozott a
talaj. Az Egyház pedig azért nem érti ezt meg, mert az Egyház segítette a sziklákat és fákat, hogy
jól teleszórják a talajt, mert kiegyezett az evolúcióval. És itt vagyunk mi, szórjuk a magot, és
csodálkozunk, miért nem vagyunk már igazán hatékonyak mint egy Egyház, a társadalmunkban.
És egyébként, tudjátok, nézzétek ezt a képet itt... számomra így néz ki a Teremtés Szolgálat. Itt van
a Teremtés Bulldózerünk... Itt jövünk, Dr. Gary Parker, és a déliek, és a többiek a Teremtés
Szolgálatban... Dr. Dwayne Gish, és Dr. Morris, és ...és így tovább. Jövünk, hogy kitépjük azokat a
fákat, és elmozdítsuk azokat a sziklákat, és felszántsuk a földeket, hogy kiszórhassátok a Magot,
hogy így tudjon növekedni, és arathassunk majd. Ezt hívják ”Pionír Evangélizálásnak”, Teremtés
Evangélizálásnak. Látjátok, én azt hiszem, az evolúció az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb
botránykő, amiben megbotlanak a ma élő emberek, akik fogékonyak Jézus Krisztus evangéliumára.
És egyébként, mielőtt továbbmennénk, és valaki feljönne ide, és megragadna engem az ingemnél
fogva és jól orrbaverne - mint ahogy majdnem megtették az egyik programnál -, ez nem egy
környezet-ellenes kép... Szeretném, ha megértenétek valamit. A fák szimbolikusak, a bulldózer
szimbolikus, a füst szimbolikus, a sziklák szimbolikusak. És nem lakik bagoly a fában...
Egyébként, észrevettétek, hogy van egy keresztény filozófiája is a környezetvédelmi kérdéseknek,
ami visszanyúl a... na, hova? A teremtéshez. És jó lenne, ha megértenétek azt a szerepet, amit Isten
adott az embernek, és az uralmat, amit kapott a föld felett. De mindazonáltal, Isten azt mondta neki,
hogy őrizze a kertet. Dolgoznia kellett, gondot viselni a világra, amit Isten teremtett, és így tovább.
Felfogtátok, hogy a keresztényeknek kéne vezetni a környezetvédő mozgalmakat? Ám az történt,
hogy az evolúcionisták vették kezükbe az ilyen kérdéseket, és az evolúcióra alapozták az egészet, és
sajnos az ő nézeteik szerint az állatvilág és a föld uralkodik az ember felett, nem pedig az ember
uralkodik a világ felett. És az egészet rosszul csináltuk. És persze, szomorú tény, hogy sok ember
rosszul bánt Isten teremtett világával. De nekünk kell elől járjunk ezekben a környezetvédelmi
kérdésekben, visszanyúlva a teremtéshez, és egy igaz alapot biztosítva. Talán van közöttetek olyan,
aki ezügyben tehetne valamit, hogy ez előre haladjon. Tudom, hogy néhány ember próbálja ezt a
filozófiát visszatáplálni a nemzetünkbe.
Nézzétek, amit igazából mondani akarok, az ez: Azt hiszem, hogy ma a kommunikációs problémák
legfőbb oka az, hogy kirekesztettük az Evangéliumot a világunkból. Nem kommunikálunk, mert
nem vagyunk tisztában a prekoncepciókkal. És ez az, amit meg kell, hogy értsünk. Hadd adjak
néhány gyakorlati példát. Ha egyetemre jártál, és megtanultál egy idegen nyelvet, azt gondolod,
hogy kimégy, és egyszerűen elkezdesz beszélni valahol, valami idegen kultúrában az embereknek,
és rögtön beilleszkedsz? Tudod, mit mondok neked? Ha azt hiszed, meg tudod csinálni, bajban
leszel.
Van néhány ausztráliai barátom a Wycliffe Biblia Fordítóknál. És elmentek misszionáriusnak Irian
Jaya-ba, Indonéziába, ami Pápua-Új-Guinea közelében van, ott Ausztráliától északra. És azt
mondták: ”Barátom, rendesen bajba kerültünk!” Azt mondták: ”Jártunk Bibliaiskolába. Tanultuk a
nyelvet. És nagyon jól ment a nyelv. És mentünk prédikálni,” és azt mondták, ”Mindenféle-fajta

112
gonddal szemben találtuk magunkat! Elmentünk ehhez a pogány törzshöz, ott Irian Jaya-ban.”
Mondta az egyikük, ”Mondok neked néhány példát.” Azt mondta, ”Egyik nap, beszéltem hozzájuk.
És feltartottam így a kezemet... egy ujjammal így felfelé mutatva... és azt mondtam, ”Egy út van a
Mennybe”. Erre tudni akarták, miért van három út a Mennybe.” Mire ő mondta: ”Nem, egy út van a
Mennybe!” ”Miért van akkor három út a Mennybe?” ”Nem, egy út van!” ”Három út van!”
Emberünk később rájött, hogy ebben a kultúrában – merthogy, amit mondott, azzal nem volt gond
– de ebben a kultúrában, úgy mutatnak, hogy lefelé tartják az ujjaikat. Úgyhogy, bár ő azt gondolta,
hogy azt mondja, egy út a Mennybe, mégis ők úgy hallották, hogy három út a Mennybe. Látjátok,
nem értette a kultúrát. Nem értette a prekoncepciókat. Úgyhogy elhibázta a dolgot.
Másik példa: A tűz körül ült ez az ember egyik éjjel a bennszülöttekkel, és azt mondta nekik,
”Jézus vére megtisztítja a lelketeket, fehér lesz a lelketek, tisztává tesz benneteket.” ”Miért lesz az
ember koszos Jézus vérétől?” ”Nem, nem, nem...” és azt mesélte, jó sok idejébe telt, amíg
megértette mi történt. De ez volt, amire rájött: egy feketebőrű kultúra, ülnek a tűz körül, és ráhullik
a hamu a bőrükre; fehérek lesznek; vagyis koszosak lesznek. És így nem értették, miről beszél,
amikor azt mondta, ”Fehérek lesztek, tiszták lesztek.” Látjátok, nem tudott velük kommunikálni.
Tudjátok, még azok is közülünk, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint az amerikaiak és az
ausztrálok – mármost, mi ugyanazt a nyelvet beszéljük – nos, elvben legalábbis ugyanazt a nyelvet
beszéljük. Úgy értem, ti fiúk, kicsit megcsavartátok, az évek során kicsit átváltoztattátok, meg
ilyesmi.... Azt akartátok, hogy különbözzön az eredetitől, gondolom én... Van némi különbség az
ausztrál és az amerikai kultúra között, nem igaz? Rengeteg különbség van. Hadd mondjak nektek
egyet.
Van egy csomó amerikai cég, ami munkásokat utaztat Ausztráliába, és Ausztráliából. Olvastam
néhány ilyen világi szervezetről. Olvastam cikkeket, amiket írtak, próbálva leküzdeni egy központi
problémát. Tudjátok mi ez? Az, hogy az ausztrálok nagyon mások. Az ausztrálok nagyon nyersek,
és egyenesek, úgy mondják meg, ahogy van. Nem tudom, esetleg észrevettétek ezt?
Észrevettétek?... Hát, sajnálom. Nem is tudom, hogy kell másnak lenni. Tényleg nem. Ez az... ”úgy
mondom meg, ahogy van”. Tudjátok, ...ami a szíven, az a szájon. Bocsássátok meg ezt. Viszont,...
amit hallotok tőlünk, az tényleg az, amit gondolunk. Ilyenek az ausztrálok – nyersek, szókimondók.
Az amerikaiak egy kicsit mások.
Nézzétek, itt egy érdekes ütközési pont. Ha egy amerikai azt mondja egy ausztrálnak: ”Hogy
látod?” (Valamivel kapcsolatban.) Hát, meg fogja mondani neki. Ha viszont egy ausztrál azt
mondja egy amerikainak, ”Mit gondolsz valamiről?”, a válasz gyakran az, hogy ”Szerintem nagyon
jó, ”Fine”.” És tudjátok mit? Az ausztrálok szerint az amerikaiak nem mondják meg az igazat. Az
amerikaiak meg nyersnek és tapintatlannak tartják az ausztrálokat. És van egy sajátos ütközés
közöttük a kultúrában. Próbáltam kitalálni, mit jelent az, amikor azt mondjátok: ”fine”, vagyis:
nagyon jó. Bemész egy vendéglőbe, odajön a pincérnő: ”Hadd mutassam meg az asztalát! És hogy
van ma?” ”Fine, fine, fine, nagyon jól.” Lehet, hogy félholt vagy, de: nagyon jól!... Mindnyájan
asztalhoz ültök hát, és felszolgálják az ételt. És aztán visszajön a hölgy, megkérdezni, hogy
elégedett vagy-e. És noha végig azt hallgattad, hogy: ”Ez borzasztó! Ez szörnyű! Be nem teszem
többet a lábam ebbe az étterembe! A kiszolgálás rémes! Az étel hideg! Nem fogok többet itt enni!”
de amikor: ”Elégedett mindennel, uram? És hogy ízlett a vacsora?” ”Fine, fine, fine, nagyon jól.”...
Arra jöttem rá, hogy a ”fine” szó jelentése az, hogy borzalmas, az, hogy fantasztikus, valamint
minden, ami e kettő között van... Múltkor odajött hozzám egy ember, és azt mondta: ”Te gondot
okoztál a feleségemmel való jó kapcsolatomban!” ”Miért?” Azt mondta: ”Nos, kimentünk a
feleségemmel megebédelni. És kérdeztem tőle, hogy mit gondol valamivel kapcsolatban. Mire azt
válaszolta: ”Szerintem, fine. Nagyon jó.” Rámeredtem: ”Ezt most hogy érted?”...
Ha már itt tartunk, senki ne jöjjön ide az előadás végén, hogy ”Ez egy nagyon jó (fine) előadás volt,
és ez egy nagyon jó (fine) szeminárium!”... De látjátok, ez egy érdekes ütközés a kultúrákban, hát
nem? Tényleg az. Emlékszem, amikor először jöttem Amerikába. Valaki azt mondta nekem:
”Elolvasnád a könyvem, és elmondanád, mit gondolsz róla?” Elolvastam, és elmondtam neki, amit

113
gondoltam róla... Soha nem lett volna szabad megtennem!...Vannak emberek most is mindig, aki
írnak nekem, hogy: ”Lennél kedves kiértékelni. Olvasd el, kérlek ezt a könyvet...” Van egy előre
megírt típus-levelem: ”Véleményem szerint ön nagyon jó munkát végzett, és nagyon jó szolgálatot
tett ennek a nagyon jó nemzetnek.”...
Amit mondani akarok nektek, az ez: Elmondhatjátok a megfelelő szavakat, nyelvtanilag helyes
sorrendben, de lehet, hogy nem fognak meghallgatni, ha csak nem ugyanolyan a prekoncepciójuk,
mint neked. Elvihetsz egy nem-hívőt a Grand Canyon-hoz. Megállhattok a peremén, és azt
mondhatod, ”Hát nem látod ezt a gyönyörű kanyont? Nézd ezt a világot! Nem látod, milyen
gyönyörű? Hát nem látod, hogy van egy Isten, aki a szeretet Istene? Hát nem nyilvánvaló, hogy van
egy Isten?” Mire a nem-hívő azt mondja: ”Én csak billiónyi halott dolgot látok, sziklarétegekbe
temetve, víz által lefektetve, mindenhol a földfelszínen.”... ”Minden, amit látok, halál és szenvedés!
Csak azt látom, hogy állatok halnak meg, és gyilkolják egymást! Emberek halnak meg, és
gyilkolják egymást! Én egy borzalmas világot látok! Egy olyan világot, ami halál és kűzdelem! Mit
értesz azon, hogy van egy Isten, aki a szeretet Istene? Én nem látom a szeretet Istenét!”
De látjátok, ti mint keresztények, más szemmel nézitek a világot. Felveszitek a Bibliát, mintha a
szemüvegetek lenne. Felveszitek ezt a szemüveget, és amikor a világra néztek, a Teremtés
könyvének kifejezéseiben gondolkoztok – a Kert, a Bukás, a bűn belépése, a halál mint ítélet, az
Özönvíz ítélete, rengeteg elveszett ember, a Bábel tornyának építése, a kultúrák, amik ennek
eredményeként kialakultak, a Törvény adása, a Tíz Parancsolat, a Kereszt, a Feltámadás, az új
egek, és az új föld, ami eljön majd, a helyreállítás.Mivel ti ilyen szemmel nézitek a világot, ti
megértitek, amikor a másik közületek azt mondja: ”Nem látod, hogy itt egy gyönyörű világ?” De ez
a ti prekoncepciótok, ez a gondolatmenetetek a mai társadalom nagy részének már idegen. És mi
feltételezzük, hogy ők is így gondolkoznak, de valójában nem! Ebben a társadalomban más
szemüveg kollekciót hordanak. Olyat, amit úgy nevezhetnénk, ”Charles Darwin Szemüvegek”, és
néznek ezen át a világba, és azt mondják, ”Halál és küzdelem évmilliókon át! Halál és küzdelem
évmilliókon át! A természetben farkastörvények uralkodnak. Mit értesz te azon, hogy van egy
szeretet Istene? Nem látok szeretet Istenét!”
Látjátok, a probléma ma az, hogy amikor kimentek prédikálni: ”Ti bűnösök, térjetek meg a
bűneitekből!”, ők nem hallanak meg titeket. Remélem a ti gyülekezetetek nem olyan, mint egyes
gyülekezetek, tudjátok, ”Tanúskodó Este” van csütörtök esténként, és kimennek, ”Kopp, kopp!”
”Igen?” ”Ti bűnösök, térjetek meg a bűneitekből!” ”Kifelé a házamból!” Hát, róla ennyit. Megy a
Pokolra. Próbáljuk meg a következő fickót... Tudjátok, ”Kopp, kopp!” ”Ti bűnösök, térjetek meg a
bűneitekből!” Azután újra összejönnek, ”Nagyszerű esténk volt ma!”, beszélgetnek egy kis kávé és
fánk mellett. ”Negyven ember megy a Pokolra! Menjünk ki a jövő héten is tanúskodni! ”...
Remélem a ti gyülekezetetek nem ilyen. Mert látjátok, rájöttem, hogy a legtöbb keresztény, a
legtöbb gyülekezetben azt gondolja, hogy csak egyféleképpen lehet evangélizálni.
Emberek, nem csak egyféleképpen lehet evangélizálni! Természetesen, van az az üzenetünk, ami
soha nem változott. És ez a kereszt üzenete, ami olyan központi fontosságú. És ettől soha nem
akarunk eltávolodni. És ez az, amit prédikálni akarunk. De, hogy elérjük, hogy az emberek
figyeljenek erre, mert a keresztről szóló prédikáció bolondság a görögöknek – ahogyan a görög
filozófusoknak az volt – azt kell tennünk, amit Pál tett. Rá kell jönnünk: ”Várjunk csak egy
pillanatot! Más prekoncepciójuk van. Más az alapjuk. Vissza kell, hogy menjek, és megadjam nekik
a jó alapot, és így meg fogják érteni ezt az üzenetet.” És ez nem az, amit az Egyház most csinál.
Látjátok, ez az, amiért azt mondtam nektek egy másik előadásban, hogy: Azt hiszem, ma a legtöbb
Vasárnapi Iskolai tananyag majdhogynem időpocsékolás. Bibliai történeteket tanítunk, bibliai
történeteket. Nomármost, nem azt mondom, hogy ne tanítsunk bibliai történeteket. De amit éppen
most próbálunk létrehozni – és reményeim szerint vezetni fogok egy olyan munkát, aminek célja
egy Vasárnapi Iskola tantervének a megalkotása, ami ilyen lesz: A Teremtéstől kezdjük – a hat nap,
időrendi sorrendben, a Kert, a Bukás, a Bűn belépése, a Halál belépése, az Özönvíz, a Bábel tornya,

114
a Törvény adása, a Kereszt, az Új egek és az Új föld. Ezzel az alappal fogunk átvenni egy lecke
sorozatot.
Nos, amit tenni fogunk, például amikor Ádámnak és Évának a teremtéséről tanítunk, hogy ezzel
ellensúlyozzuk az ellenségnek az előemberről szóló tanítását. Látjátok, mi az, amit tenni fogunk?
Ellensúlyozni fogjuk azt a tanítást, ami uralkodó a társadalomban, ami megtámadta az alapot.
Ellensúlyozzuk ezt a tanítást, és akkor a jó alapokat fogjátok tanítani, és így meglesz az alapjuk
azokhoz a bibliai történetekhez.
És egyébként, megcsinálhatjátok azt az időrendi táblázatot, és biztatlak erre, bár még nincsen kész
ez a segédeszközünk. De figyeljetek, használhatjátok hozzá a különböző anyagokat.
Használhatjátok azokat a videóanyagainkat, amik megvannak. Meg tudjátok csinálni házilag a
táblázatotokat, addig is, amíg a miénk nem készül el. Egyszerű megcsinálni. És tegyétek ki ezt az
időrendi táblázatot a Vasárnapi Iskolátok falaira, a templomotok falaira. Észrevetted, pásztor, hogy
minden, amit prédikálsz, vagy te, Vasárnapi Iskolai tanító, hogy minden, amit prédikálsz, visszautal
annak az időrendi táblázatnak valamelyik részére? Visszautal.... házzasságról tanítasz? Vissza a
Teremtés könyvéhez. Ha a halálról beszélsz, vissza a halál eredetéhez – vissza a Teremtéshez. És
persze a Kereszt üzenete, az mind visszautal a Teremtéshez. Amikor az új egekről és az új földről
beszélsz, akármiről beszélsz, minden hittételünk visszautal erre az időrendi táblázatra. Ez az, ami
hiányzik a templomainkból! Ez az, ami hiányzik az emberekből ott kint az utcán!
Tudjátok, amikor tanár voltam egy iskolában, egy általános iskolában Ausztráliában, néhány lelkész
odajött hozzám, és azt mondta: ”Figyelj! Idejövünk ebbe az iskolába, ahol te tanítasz, és a gyerekek
nem figyelnek ránk. Beszélünk Jónásról és a cetről. Beszélünk Pál missziós útjairól. Nincs
egyáltalán fegyelem! Nem figyelnek. Ez szörnyű! Itt fogjuk hagyni az iskolákat, hacsak nincs
valami ötleted számunkra. Mit tehetünk? Már nem figyelnek!” Azt mondtam, ”Tudjátok, mi a baj?
Az iskolában ezeket a gyerekeket egy evolúcionista prekoncepcióra tanítják. És folyamatosan
támadják a keresztény prekoncepciókat. És ti azt teszitek, hogy Bibliai történeteket tanítotok.
Tudjátok, mit kell tennetek? Meg kell értenetek, hogy milyen ezeknek a gyerekeknek a
gondolkodása. Meg kell értenetek a prekoncepciókat, amivel rendelkeznek. Be kell, hogy jöjjetek
ide, és kell, hogy adjatok egy alapozó tanfolyamot a Teremtésre építve, hogy igazán bízhassanak a
Bibliában, az elejénél kezdve. Ellensúlyoznotok kell azt, amire a többi órán tanítják őket, és így
majd figyelni fognak rátok.”
Hát tudjátok, ezek az emberek összeállítottak egy 12-13 hetes tanítás sorozatot, eljöttek, és
megcsinálták. Azután visszajöttek hozzám, és ezt mondták: ”Nem tudtuk elhinni! Felültek a
gyerekek, és figyeltek. Érdekelte őket. Csomó kérdés – fossziliák, ez, az, sok minden. És azután,
amikor más leckékre léptünk tovább, olyan figyelmet kaptunk tőlük, mint még soha azelőtt.” Mert
igazából azt tették, hogy először adtak egy magyarázatot, hogy miért lehet mégis bízni a Bibliában,
mert ez az, ami meg volt támadva az oktatási rendszeren keresztül.
Nos, emberek, a legtöbb gyülekezetben ma ugyanazt az üzenetet halljuk: Ti bűnösök, térjetek meg
a bűneitekből! Nem az emberek felfogóképessége, hanem a gondolkodása változott. A
prekoncepciók változtak. Ahogy mondtam, az Egyház segített ebben, ez az oka annak, hogy nem is
vette észre a változást. Hallottatok már az Új Törzsek Misszióról? Az Új Törzsek Misszió, és más
missziós szervezetek most valami egészen mást tesznek, mint amit általában a missziós szervezetek
csinálnak, és csináltak évekkel ezelőtt. Tudjátok, mit tesznek? Amikor egy pogány kultúrához
mennek, nem Máté, Márk, Lukács és János evangéliumával kezdik, hanem, tippeljetek, mivel!? A
Teremtés könyvével. Micsoda butaság! Pont az elején kezdeni, amikor mindenki tudja, hogy ha
olvas egy könyvet, azt a közepén kell kezdeni!... Miért pont az elején?
Tudjátok, mit tapasztaltak ezek a misszionáriusok? Azt, hogy amikor elmentek egy kultúrába és
prédikálták, hogy ”Ti bűnösök, térjetek meg a bűneitekből!” és kérték, hogy kötelezzék el magukat
Jézus mellett, meg amit általában szoktak, hát később rá kellett jönniük, hogy igazából, bár azt
hitték, de nem történt meg az elkötelezés. Nem voltak őszinték. Nem értették mi az, amit éppen
csinálnak. Ezek a bennszülöttek egyáltalán nem értették a kereszténységet. Úgyhogy tudjátok mit

115
tettek? Visszamentek a Teremtés könyvéhez – tanítottak a teremtésről, hogy Isten alkotott mindent,
hogy honnan jöttünk, kik az őseink, Ádámról és Éváról, hogy Isten alkotta az első emberpárt, a
bűnről, hogy miért van halál és küzdelem a világban, a bűn eredetéről, visszamentek az
Édenkerthez, és az ember bukásához. És időrendi sorrendben végigtanították az Írásokat, így
jutottak el a kereszt üzenetéig, és tudjátok, mi történt? ”Értjük! Értjük!”
Én azt hiszem, hogy minden gyülekezetnek így, ilyen módszerrel kellene tanítani. Mert látjátok,
mindennek, ami csak az újszövetségben van, az ószövetségben van az alapja. És minden, ami csak
az ó- és az újszövetségben van, végül is mire alapszik? Különösképpen a Teremtés könyve 1. – 11.
részére. És mi hajlamosak vagyunk mit tenni? Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Pedig
ez alapvető. Nem, nem azt mondom, hogy csak ezt tanítsátok. Természetesen nem! Tanítanotok
kell Isten teljes beszédét.
Egyszer egy hölgy, aki ott volt a gyülekezetben, amikor prédikáltam, feljött a pódiumra, és azt
mondta, ”Tudod, mit mondok? Keresztény lettem. De számomra a kereszténység olyan volt, mintha
a közepén kezdenék nézni egy filmet! Ti visszavittetek a történet elejéhez, ezért most már értem a
cselekményt! ”
Épp a múltkor kaptam egy levelet egy oregoni pásztortól. Ezt írta, ”Kedves Ham úr, el szeretném
mondani önnek, hogy mit jelentett egy a gyülekezetünkbe járó hölgy részére mindaz, mit mondott.
Ő és a lánya friss bevándorlók, Moszkvából jöttek. Mióta a gyülekezetünkbe jött, számtalanszor
hallotta az evangéliumot, de nem igazán érintette meg őt. Szeptember 26-án bemutattuk a
gyülekezetben az ”A Teremtés megoldása” című filmet. Ezután azt mondta, ”Most már értem.
Egész életemben az evolúciót tanították nekem. Most már értem, hogy miről beszéltetek nekem.”
Azután kapott néhány evangéliumi szórólapot valahonnan orosz nyelven, melyekről egyikünk se
tudta, miről szólnak. Lefordította nekünk a címeket. Az egyik ez volt: A teremtés Istene. Ő és a
lánya eljártak a ”Vissza a Teremtés könyvéhez” szemináriumra. Imádkozunk, hogy bízzon
Krisztusban arra az alapra építve, amit ott tanult.”
A Teremtés könyvének evangéliuma! Én hiszem, hogy minden gyülekezet, minden ifjúsági csoport,
minden bibliatanulmányozó csoport, minden felnőtt csoport számára hasznos lenne, ha néhányszor
az év során alapvető tanításokat kapnának a Teremtés könyvéből. És emberek, ha tisztában vagyunk
azzal, hogy hol támad ma az ellenség, nekünk is ellensúlyoznunk kéne ezeket a támadásokat. Az év
során kéne, hogy tanítsunk erről a területről. Majdhogynem túlhangsúlyozzuk ezt, mivel a mai
társadalomban ez a fő hadszíntér. Ha visszamentek a történelemben, észre fogjátok venni, amikor
különböző kommentárokat meg hasonlókat olvastok, hogy ezek között a nagy emberek között volt
néhány, aki különösen kiemelte az Írásnak egy bizonyos részét, mivel az volt az a terület, ahol
abban az időben támadott az ellenség. Olyanoknak kell lennünk, mint a ”Vishicar” embereinek, és
meg kell értenünk az időket, és meg kell értenünk, hogy hol vannak ma a támadások. És azután
kezelnünk kell ezeket, ahelyett hogy az ellenség oldalán állnánk, ahogy sok gyülekezet teszi.
Egyik barátom misszionáriusként szolgált Ausztráliában az őslakosok felé, és ő mondta, hogy
”Tudod, a bibliaiskolában így tanították, úgyhogy prédikáltam a Máté, Márk, Lukács, János
evangéliumából, és évekig sehová se jutottam.” Azt mondta, ”Egy nap visszamentem a Teremtés
könyvéhez. És micsoda különbség!”
Igazából, egy másik misszionárius, aki szintén az őslakosok felé szolgált, miután eljött egy ”Vissza
a Teremtés könyvéhez” szemináriumra Ausztráliában, azt mondta: Tudjátok, egyik nap egy idős
bennszülött vezető jött hozzám és így szólt, ”Tudsz te arról, hogy a bennszülötteknek van egy
történetük arról, hogy az asszonyt azalatt készítették, amíg a férfi aludt?” A misszionárius erre
annyit mondott: ”Hmmm...” Kinyitotta a Bibliáját, a Teremtés könyvénél, és elolvasta az asszony
teremtésének történetét. És a bennszülött így szólt: ”Hogy lehet, hogy a fehér embernek ugyanúgy
szól a története, mint a bennszülötté, és a ti történetetek mégis jobb?” És az Úrhoz vezette ezt a
bennszülött embert.
Micsoda különbség! Miért van az, hogy egy csomó gyülekezet van ma, akik nem vesznek részt
ebben, amit ”Teremtés Evangélizációnak” hívunk? Miért? Két okra tudok gondolni. Egy: A legtöbb

116
gyülekezet valamilyen módon kiegyezett az evolúcióval, és nem értik a csatát. Másrészt meg:
Túlságosan benne van a társadalmunkban ez a filozófia, hogy azt akarjuk, minden ”azonnal
oldódó” legyen. Olyan társadalomban élünk, ahol ha nem kapod meg a hamburgeredet 1-2 perc
alatt, akkor visszaadják a pénzed. Tudjátok, a főzés – nem főz már az ember alapanyagokból,
hanem begyömöszöl mindent a mikroba, azután hajrá! Azonnal akarjuk. Hát nem ilyenek vagyunk?
Ez is egy ilyen társadalom. És tudjátok, szomorúan bár, de azt gondolom, ugyanígy vagyunk
ezeknek a csatáknak a megharcolásával is. Azt akarom mondani nektek: Nincs azonnal eredményt
hozó megoldás egy olyan dologra, mint egy 140 éven keresztül tartó intenzív evolúciós agymosás.
Nincs azonnali megoldás. Látjátok, amikor megértitek az alapvető természetét, a prekoncepciós
természetét ennek a csatának, akkor kezditek észrevenni, hogy ott vagyunk és mindig a
következményekkel próbálunk elbánni, azzal, ami kinő, de ha nem foglalkozunk a talajjal, hosszú
távon biztos, hogy nem leszünk sikeresek. A szántóföld egyre jobban tele van zsúfolva evolúciós
gondolatokkal, az evolúciós geológiának a szikláival és fáival.
Emberek, vissza kell foglalnunk a terepet! És tudjátok, mit? Amikor vissza akarsz foglalni egy
földet, amit más elfoglalt, egy felszántott földet, ami már parlag, tudjátok, mi van akkor? -- Amikor
Bush elnök kiküldte a hadsereget, a hajóflottát és a légierőt Irak fölé, hogy visszafoglalja a
területet, ami elveszett Kuwaitban, mi történt? Csata. És tudjátok, mire kell felkészülnötök?
Amikor megpróbáljátok visszaszerezni a területet, csata lesz. És amikor elkezditek emlegeni a
Teremtés és az Evolúció kérdéseit, mi történik? Ember, hát ez egy érzelmi kérdés! Tudjátok, miért
érzelmi kérdés? Mert rájöttek a humanisták, hogy ha az emberek elfogadják a teremtést, elszáll tőle
a humanizmusuk!
És ezt észrevettük Kaliforniában, amikor néhány keresztényt beszavaztak az iskolai tanácsba!
”Keresztények az iskolatanácsban? Micsoda szörnyű dolog!
Begyöpösödött agyú keresztények az iskolai tanácsban! Hosszú évek óta ezek az emberek próbálják
megkaparintani a gyerekeinket, és beléjük nevelni ezt a ... és ezek kényszerítik őket erre a ... és
ezek...” Az érzelmi csata óriási volt! Igazából, elég annyi hozzá, megszerezték a nyilvánosságot a
TV-n, meg mindent, ami kell, mert biztosak akartak lenni, hogy kinyomják őket a következő
választáson. ”Nem lehet, hogy keresztények legyenek az iskolai tanácsban!” Látjátok, ha
megpróbáljátok visszaszerezni azt a földet, biztos, hogy csata lesz.
De azt szeretném mondani nektek: van valami más is. Egy csomó ember azt mondja: ”Hé, az Úr
jövőre visszajön! Szeptemberben, jövő évben, vagy ilyesmi... vagy, tudjátok, az Úr már holnap
visszajön. Tudjátok, ki kell mennünk, és prédikálni az evangéliumot!” Tudjátok, van egy újságom
számotokra! Lehet, hogy az Úr nem jön vissza még ezer évig. Lehet, hogy ötszáz évig nem. Lehet,
hogy holnap jön. Megment a visszautazástól Kaliforniába és megment a légitársaság ebédjétől! Fúj,
de rémes az, nem igaz? Biztos azt az utasítást kapták ezek a srácok, hogy tegyék egyenesen az
egészségügyi zsákba, nem is fontos, hogy közben az ember hasát is megjárja!...
Nem tudjuk, mikor jön vissza az Úr! Azt viszont tudom, hogy azt mondta nekünk, foglalkozzunk
azzal, hogy hirdessük az evangéliumot, amíg ő vissza nem jön. Tudjátok, ha Dr. Henry Morrisnak
ez lett volna a filozófiája, meg Dr. John Whitcombnak is, amikor megírták az ”A Teremtés harcá”-
t, akkor azt kéne mondanom: ”Mi értelme volt megírni ezt a könyvet? Megpróbálni ellensúlyozni
az evolúció tanát? Óh, nem! Csak ki kell mennünk, és beszélni az embereknek Jézusról!” Ha így
álltak volna hozzá, hol lenne ma a Teremtés Szolgálat? De látjátok, megírták a könyvet. És most
teremtés mozgalmak vannak mindenhol a világon, és ezreket vezetnek az Úr Jézus Krisztushoz,
megváltoztatva az emberek gondolkodását, szívüket, és Istenhez való hozzáállásukat. Ez egyike ma
a legjelentősebb missziós szervezeteknek. Nincs azonnali megoldás. De amit mondok, az az: Ha mi
most, ebben a generációban elkezdtük visszafoglalni a földet, és beálltunk a csata frontvonalába --
és ti, WOW, bent fekszetek a lövészárokban, amikor elkezditek visszafoglalni a földet – akkor
lehet, hogy az utánunk jövő generációk felállnak majd, és azt mondják, ”Áldott volt ez a generáció,
mert láttak, és értettek, és visszafoglalták a földet!” És talán, csak talán, -- nem tudjuk, hol lehetünk
Isten tervében – talán Isten fog hozni, hozni fog ébredést újra ennek a nemzetnek, ha újra ott lesz az

117
az alap. Ez az, amiért más alkalmakkor azt mondtam nektek – ébredést akartok látni? Reformációra
van szükség a gyülekezeteinkben.
Ez a bevezetés a Teremtés lönyvének evangéliumához. Na, most szeretném átadni nektek a
tanítást... ez csak a ... Olyan izgatott lettem tőle! Tudjátok miért? Mert erő van benne! Mert ez... ez
az, ahol a csata van! Ha Teremtés Evangélizációt alkalmazunk, emberek, ez bizony lassú lesz,
kemény lesz, kezdetben lassan lesznek csak eredmények. Nem fogtok látni ezreket előrevonulni,
ahogyan évekkel ezelőtt láttunk. De tudjátok, mit? Pál szolgálatának az eredményeként, később,
gyülekezetek épültek fel, és ezrek jöttek az Úrhoz. Tudjátok, azt hiszik az emberek manapság, hogy
ha nincs egy egész tömegnyi megtérő a szolgálatodon, akkor nem vagy sikeres. Annyira boldog
voltam Kanadában, ugyanis azon a szemináriumon három ember odaszánta az életét az Úrnak.
Általában ennyi megtérőről szoktunk hallani azután, hogy voltunk valahol. De mondok nektek
vakamit, mindig egy egész sor ember ír nekünk, és mondja, hogy: ”Az evolúció számomra
botránykő volt. Eljöttem a szemináriumotokra. Ennek köszönhetem, hogy az Úr megragadott, és
már keresztény vagyok.” És annyiszor láttuk ezt! És micsoda változást hozna ez a
gyülekezeteitekbe, ha az óvodától kezdve arra tanítanátok a gyerekeket, hogy bízhatnak a Bibliában
a Teremtéstől kezdve végig, minden részében, és ha megértenétek az ellenség támadásait.
És tudjátok, az a szomorú, hogy sok keresztény azt mondja: ”Ó, tudod, csak arra van szükséged,
hogy higgy a Bibliában. Nem kell aggódnunk semmi más felől. Csak higgy a Bibliában!” Mire
tanítják a gyerekeidet az iskolában? És sokan befolyásolva vannak a TV-n keresztül is – nem is
kéne hagynunk, hogy nézzék, egy csomó közülük szörnyű program. De mi az, amire tanítják őket?
Mi van az évmilliókkal, meg a többivel? Emberek, ha nem adunk indokokat arra, amit hiszünk, azt
fogják mondani: ”Hé, nézd meg, mit mondanak a tudósok! Miért kéne nekem a Bibliában hinni?”
És akkor a kereszténység egy vak hitté válik. Ez nem egy vak hit; ez egy objektív hit! Az, amiért
ezeket a tényeket megmutatjuk nektek, nem az, hogy igazolni tudjátok a Bibliát. Hanem mert Isten
Igéje egyetért Isten Igéjével – ahogy Dr. Parker szokta mondani.
Nos, mi legyen a Teremtés Evangélizáció elsődleges célterülete? Szerintetek az iskolákba kéne
mennünk? Az általános iskolákba? Az egyetemekre gondoltok? Nem ijesztelek meg nagyon
benneteket, ha azt mondom: Nem hiszem, hogy ez lenne az elsődleges. Nem, ne értsetek félre. Igen,
ha el tudunk menni iskolákhoz, menjünk. Ha egyetemekhez, tegyük. Igen, mindenképp. De
tudjátok, szerintem mi az elsődleges célterülete a Teremtés Evangélizációnak? Az Egyház. Az
Egyház. Hiszem, hogy az a legnagyobb dolog, amit tenni tudtok, ha vége lesz ennek a
szemináriumnak és elmentek, hogy visszamentek a saját gyülekezetetekbe, és Teremtés
Evangélisták lesztek. Mert annyi pásztor, annyi presbiter, annyi diakónus, de annyi van a
gyülekezeteinkben, akik nem tudják, hogy mit hisznek a Teremtéssel kapcsolatban, akik nem
biztosak abban, voltak-e dinoszauruszok, akik kompromisszumot kötöttek az evolúcióval. És
csodálkozunk, miért hiányzik a fiataljainknál az alap...
I. Péter 4:17 azt mondja, ”az ítélet Isten házán kezdődik el”
II. Krónika 7: 14, ”Ha az én népem megalázza magát, és imádkozik és megtér az ő bűnös útjairól,
meggyógyítom a földjüket és megbocsátom a bűneiket.”
Isten népe bűnt követett el. Bűnt követtünk el. Szükség van arra, hogy mint Egyház letérdeljünk a
Teremtés Istene előtt, és megbánjuk ezt a kompromisszumot, megbánjuk azt, hogy nem védtük meg
Isten Igéjét, és nem indokoltuk meg, hogy miért hiszünk, megbánjuk azt, hogy nem tanítottuk
korrekten a gyermekeinket, az összes kisgyermeket...
Anyukák és apukák, gondolkozzatok ezen. Pásztorok, keresztény vezetők, gondolkozzatok ezen.
Gondoljatok mindenkire, aki rátok van bízva, mint tanítókra – mit gondoltok, miért mondja az ige a
Jakab 3:1-ben, ”...ne legyetek sokan tanítók, mert súlyosabb ítéletetek lesz.” Minden embernek, aki
csak ránk van bízva, megtanítottuk nekik, lefektettük bennük az alapokat? Tanítottuk nekik az
igazságot? Szembeszálltunk az ellenség támadásaival? Felkészítettük őket a világra, ami ott kint vár
rájuk? Micsoda felelősség! Nem csoda, hogy azt mondja, ”Ne legyetek sokan tanítók, mert

118
súlyosabb ítéletetek lesz.” Micsoda felelősség tanítónak lenni – akár szülő vagy, akár egy pásztor,
iskolai tanár, vagy bármi egyéb.
Tudjátok, amikor bemegyek gyülekezetekbe... , amit egyébként éveken át próbáltam csinálni, de
most ebben az előadásban nincs idő, hogy mindezekről részletesen beszéljek; csak be szeretném
mutatni nektek a vázlatot. A részletek majd benne lesznek egy másik programban és egy másik
könyvben. Szóval, megpróbáltam beazonosítani a különböző csoportokat a társadalmon belül, hogy
milyen prekoncepciókkal rendelkeznek, hogy tudjuk, hogyan kell kezelni ezeket a prekoncepciókat,
hogy elérjük, hogy helyes prekoncepcióik legyenek, hogy így el tudjuk vezetni őket a Kereszt
üzenetéhez.
Most csak egy ötletet szeretnék adni nektek, hogy hogyan tettem ezt. Amikor először bemegyek
egy gyülekezetbe, feltételezem, tapasztalati alapon, hogy valószínűleg sok ember hisz a teremtésben
és a kereszténység abszolút igazságaiban, de nem értik a kapcsolatot a kettő között; nem értik, hogy
a Biblia többi része hogy kapcsolódik a Teremtés könyvéhez. Sok olyan keresztény van, aki hisz a
teremtésben, de soha nem gondolta át az összefüggést ilyen módon... amit mi kihangsúlyozunk –
házasság, vissza a Teremtéshez; öltözködés, vissza a Teremtéshez; a kiinduló alap természethez.
És persze, ott vannak azok, akik hisznek az evolúcióban, és kompromisszumot kötöttek. Úgyhogy
mit teszek? Figyelembe veszem a következetlenségeket, amik a prekoncepcióikban vannak, hogy a
szerint foglalkozzam velük. Ha nem a benned lévő alapra építesz, ha nincs meg a kapcsolat az
építmény és az alap között, akkor nincs értelme a tantételeidnek, hiába akarod, hogy a jövő
generációban álljon az az épület, a Keresztény épület, de ha nincs meg a kapcsolat az alappal, akkor
végül mi fog történni az épülettel? Össze fog dőlni. Ha két, vagy három generáció múlva is, de
össze fog dőlni.
Azt hiszik, a tudomány igazolni tudja a múltat. Nem tudja. Látjátok, nincsenek meg az alapvető
összefüggéseik a következő generáció számára. Aztán azoknak az ideológiájából, akik hisznek az
evolúcióban, nem csak az összefüggés hiányzik, de a tantételeiknek az alapja is hiányzik. Mert ha a
Teremtés könyve nem igaz, nincs meg az alapod, úgyhogy próbálod ezt az építményt a következő
nemzedékre tukmálni, de a következő nemzedék alatt össze kell, hogy dőljön, azon nyomban.
Szóval, foglalkoznotok kell azokkal a prekoncepciókkal. A könyvem: ”Evolúció: A Hazugság”,
igazából azután íródott, hogy elolvastam Dr. Henry Morris könyvét, ”A Teremtés Jegyzőkönyv”-et,
a célja az, hogy rávezesse a keresztényeket, hogy nyúljanak vissza a Teremtés könyvéhez, és
számolják fel azokat a kompromisszumokat, és értsék meg az összefüggéseiket. Ebből a könyvből
végül is filmet csináltunk, amit én úgy neveztem el: ”A Teremtés Megoldás”. És amit mondani
szeretnék nektek, az ez: Ha azt akarjátok, hogy a gyülekezetetekben lévő emberek meglássák ennek
a kiadványnak a fontosságát, akkor mielőtt bemutatjátok azt a 10 részes videó sorozatot, amiről
beszéltünk, a ”Teremtés megértése” sorozatot, mutassátok be az ”A Teremtés Megoldás” c. filmet,
mert ez tényleg arra készteti őket, hogy nyúljanak vissza a Teremtés könyvéhez, és rádöbbenti őket
ennek fontosságára. Sok gyülekezet használja az ”A Teremtés Jegyzőkönyvet”, mint tanítói
segédkönyvet a Teremtés könyve tanulmányozásában. Azután, a diákok számára, a Bibliaiskolások
számára, vagy a fiatalok, a tinédzserek számára használhatjátok az ”A Hazugság”-ot, mint
tankönyvet. És egyébként ez nagyon jó a tinédzsereknek, hogy egy alapot adjon nekik az erkölcsös
élethez. Azután ott van persze a ”Válaszok könyve”.
Szeretném megmutatni nektek, hogyan használjátok némelyik anyagot ezek közül, amiket
megvettetek ezen a szemináriumon. A”Válaszok könyvét” tartsátok kéznél, mert sok olyan
keresztény van, aki nem tudja a választ olyan kérdésekre, mint: Káin felesége, az emberi fajok
eredete, radioaktív szénnel történő kormeghatározás. Fontos, hogy ti tudjátok ezeket a válaszokat,
fontos, hogy kéznél legyenek.
Egyébként, volt, hogy emberek megkérdeztek...”Már faggattunk téged a tekintetben, hogy hogyan
oktassuk a gyerekeket... Benne van ez az egész valahol a könyvben, hogy hogy kell oktatni? És
hogy mit kéne tenni az apáknak, és mit kéne az anyáknak?” Csinálok egy videót ezzel a címmel:
”Család a Teremtés könyvében” – akarok írni egy könyvet erről, valamikor a jövőben. De ez segít...

119
Amit én tettem az, hogy megpróbáltam végigmenni, mint egy apa, és elmondani: ”Mit mond a
Biblia nekem, és a feleségemnek arról, hogy hogyan kell bánnunk a gyermekeinkkel?” És így lehet,
hogy érdekelni fog...
Egy nagyszerű kis segédeszköz, ahogy már rengetegszer emlegettük nektek, a ”Vita tárgya”.
Tankönyvként is használhatjátok, tinédzserek számára, ifjúsági csoportban, és végigmehettek rajta
– nagyszerű bizonyítékokat ad a kezükbe az evolúció ellen, és a Teremtés mellett. Egy másik, ami
nagyon megfelelő középiskolások részére, természetesen a ”Mi a Teremtéstudomány?”, Dr. Gary
Parker könyve. Ezt használjátok a középiskolásoknál, mert ez foglalkozik azokkal az érvekkel,
amire őket az evolúció oktatása során tanították. ”Mt. St. Helens: Tanúságtétel nem
keresztényeknek”, egy nagyszerű videóanyag erre a célra, ledönteni az evolúció eszméjét.
Azután, a tanító könyvek. Reményeink szerint jóval több tanító könyvet fogunk kiadni. ”D, mint
Dinoszaurusz”. Egyébként, gondoltatok már arra, hogy karácsonyi vagy születésnapi ajándékok
lehetnek könyvek is, vagy videók? Gondoljatok a játékokra, amit a gyerekeknek adtok. Nem
ismerem a ti gyerekeiteket és unokáitokat, de az én gyerekeim, hát ők megkapták ezeket a
játékokat, és jobban tetszenek nekik a dobozok, amikben a játékok vannak, mint maguk a játékok.
Azután meg három napig tartanak csak, és erről van szó. Adjatok nekik könyveket erre a
karácsonyra. Adjatok nekik videókat. Légy Teremtés evangélista a rokonságod felé, használva a
könyveket és egyéb anyagokat.
”Teremtés Magazin” – adjál ajándékba egy előfizetést a ”Teremtés Magazinra” egy barátodnak,
vagy szomszédodnak. Légy Teremtés Evangélista!
De hadd szaladjak most nagyon gyorsan végig még néhány jellemző csoporton. Mr. és Mrs. Brown.
Tudjátok, a jó amerikaiak, akik egyszer, vagy kétszer egy évben elmennek a templomba, már ha
egyáltalán elmennek. Tudjátok, kikre gondolok?... Általában Mr. és Mrs. Brown azok, akik nagyon
erkölcsösek. Tudjátok, hisznek abban, hogy a házasság egy férfinek és egy nőnek, egy életre szóló
szövetsége, stb. Őszintén undorodnak a homoszexualitástól, az abortusztól, és ilyen dolgoktól. De
Mr. és Mrs. Brown hisz az evolúcióban. Ez tény. Elvégre benne van a ”National Enquirer”-ben,
tehát csak igaz lehet!...Benne van a ”National Geographic”-ban is, színesben! Úgyhogy biztos,
hogy igaz! Mr. és Mrs. Brown érdekes ember. Látjátok, nem kizárt, hogy ti itt Mr. és Mrs. Brown-
ok vagytok. Mr. és Mrs. Brown-nak van keresztény erkölcse, de nincsen meg a szilárd alapja a
Bibliában, úgyhogy igazából nem következetesek abban, ahogy ragaszkodnak a keresztény erkölcsi
tanításokhoz. Mit lehet tenni Mr. és Mrs. Brown-nal? Látjátok, ők azok, akik legjobban
aggódhatnak az unokáikért. Odamegy Mr. Brownhoz az egyik fiú, az unokája, hogy: ”Hé, Papa!
Hozzámegyek Billhez!” ”Nem teheted!” ”Miért nem?” ”Mert nem helyes!” ”Miért nem helyes?”
”Mert helytelen.” ”Miért helytelen?” ”Mert nem helyes.” ”Miért nem helyes?” ”Mert helytelen.”...
Azután odamegy a másik unokájuk, a lány, hogy ”Abortuszom lesz. Elvetetem a gyerekem.” ”Nem
teheted ezt!” ”Miért nem?” ”Mert rossz dolog.” ”Miért rossz?” ”Mert nem jó.” ”Miért nem jó?”
”Mert rossz.” ”Miért rossz?” ”Mert nem jó.”...
Látjátok, Mr. és Mrs. Brown-ok, van egy gondotok. Tartjátok magatokat a keresztény erkölcshöz,
de nem következetesen. Sőt, hagyjátok, hogy a gyermekeiteket és unokáitokat evolúcióra oktassák.
Ők következetesebbek, mint ti! Mr. és Mrs. Brown, meg kell hogy változtassátok a szíveteket, és a
hozzáállásotokat Isten Igéjéhez. Vissza kell mennetek Isten Igéjéhez, Mr. és Mrs. Brown. Mert ez
az egyetlen módja annak, hogy következetesek tudjatok lenni ezekben a dolgokban. És akkor lesz
érvetek az unokáitok felé. És egyébként, Mr. és Mrs. Brown, ezt komolyan mondom!
A ”Válaszok Könyve” rendkívül jó lesz nekik, a Mr. és Mrs. Brownoknak, mert ők az idősebb
generáció, akik jártak templomba, de nem tudják a választ a ”Kain felesége” kérdésre. És azt látom,
hogy van egy problémájuk; egy botránykő, amin el lehet botlani, Kain felesége. És elmondhatom
nektek... annyi mindent összeolvastam Kain feleségéről...
Azután ott vannak Mr. és Mrs. Brown gyerekei. Tudjátok, azok, akikkel az általános iskolában
találkoztok – ”Az evolúció tény!... A professzor mondta! Ez az egész tudományos tény!” Relatív
erkölcs, csináld, ahogy akarod a szexet, a drogokat, stb. Egyébként, ha bemegyek egy általános

120
iskolába, és odaállok az osztály elé természettudomány órán, hogy ”Ti bűnösök, térjetek meg a
bűneitekből!”? Nem egészen működne, igaz? Inkább kifejtem nekik az érveket Isten létezése
mellett, mint ahogy itt is megtettem, egy másik előadáson.
Sokszor volt, hogy az igazgató azt mondta nekem, hogy ”Kérem, kérem, ne említse a Bibliát. Az
ACLU (gyermekvédelmi felügyelőség) bíróság elé állíttat minket. Kérem, ne említse a Bibliát. Ha a
gyerekek kérdeznek, ön válaszolhat. De ne említse a Bibliát.” Hát, nem említettem. Csak
elmondtam nekik mindent, amit a Biblia mond... Én abban hiszek, hogy kezdetben egy ember volt,
és egy asszony. Ezt megtehetem, ugyebár. Kalifornia - Berkeley egyetemének természettudósai azt
mondják, minden ember egy asszonyra vezethető vissza. Használhatom a ”News Week”, vagy a
”Time” magazin információit. Özönvíz? Hé, az indiánok is hittek egy globális özönvízben! Menj el
a Grand-kanyonba, ott van az egyik legendájuk, pont a Kiállítási épületben. És tudjátok, manapság
mennyire kell védenünk a kultúrák hitvilágát! Hát, tudjátok, én olyan vagyok, mint egy indián! Én
hiszek nekik! Volt özönvíz!
Egyébként, amikor a tudósok felküldték a 70-es években a Viking űrszondákat a Marsra, és ezek
leszálltak a Marson, tudjátok, mit mondtak a NASA tudósai? ”Szerintünk volt egy globális özönvíz
a Marson, ami megmagyarázza a Mars felszínén lévő kanyonokat.” Ha nekik lehet globális
özönvizük egy olyan bolygón, ahol nincs folyékony víz, nekem is igazán lehet, egy olyan bolygón,
ahol egy rakás folyékony víz van!...
És néha elérem, hogy a diákok azt mondják, ”De Uram, nem a Bibliáról beszél voltaképpen?”
”Boldog vagyok, hogy feltetted ezt a kérdést, fiam!” És innen kezdjük. Egyébként egyre
kevesebben vannak, akik felteszik ezt a kérdést. Egyre kevesebben vannak, akik kapcsolnak.
Mindenféle következetlenség van bennük, amivel szintén foglalkoznunk kell. Tudjátok, az egyik
szomorú következménye a prekoncepciójuknak, ez: Nincs cél, nincs értelme az életnek. És így,
persze nő a társadalomban az öngyilkosságok aránya.
Azután persze ott van egy másik csoport, az ateisták, mint Madeline O’Hare és a többiek. És van
egy másik csoport a társadalomban, az utolsó. Ezek azok, akikért annyira, de annyira aggódom.
Tudjátok, azok az emberek, akik nem hisznek a valóságban. Észrevettétek, hogy egyre inkább
olyan oktatási rendszerünk van, ami azt tanítja, hogy nincs olyan, hogy igazság – alapvetően, az
igazság az, amit hiszünk valamivel kapcsolatban, egy állapot, és így tudod, megteheted, amit csak
akarsz. Észrevettétek? Olyan oktatási rendszerünk van, ami olyan embereket állít elő, akik nem
hisznek már a valóságban.
Próbáltatok már olyan emberekkel beszélni, akik nem hisznek a valóságban? Nem egyszerű.
Emlékszem, egyszer, amikor Kaliforniában jártam – volt ott egy ateista csoport, akik odajöttek,
hogy ellenkezzenek velem. Érdekes volt. Közbeszóltak az előadás alatt, olyan szeminárium volt
egyébként, mint ez. De a végén odajöttek hozzám beszélgetni. Általában meg szoktam próbálni
rámutatni a következetlenségeikre. De ez a srác tényleg beismerte ezt előttem. Azt mondta, miután
vitatkozott velem egy darabig az evolúció felől, és tudjátok, felhozta a szokásos ellenérveket,
azután azt mondta: ”Voltaképpen, mint ateisták”, azt mondta ”mint ateisták, nem hiszünk Istenben.
Nincs meg az alapunk az abszolút igazságokhoz.” Azt mondta, ”Ha őszinte akarok lenni, a
valóságban se lehetünk biztosak. Igazából,” mondta, ”ha következetes vagyok, akkor abban se
lehetek biztos, hogy most itt vagyok!”... Ránéztem, és azt mondtam, ”Nos, akkor miért kérdezel?”
Rám nézett, és azt mondta, ”Jó pont.”... Erre én, ”Mit mondtál, milyen pont?”... Mire ő, ”Talán
menjek haza?”... Mire én, ”Talán nincs is olyan, hogy haza?” Erre megint rámnéz, és azt mondja,
”Jó pont.”... Mire én, ”Milyen pont?”
Próbáltatok már egy ”Christian Science” valláshoz tartozó emberrel beszélni? Tudod, amikor beteg
vagy, valójában nem is vagy beteg; amikor meg halott vagy, voltaképpen nem is vagy halott?...
Csak figyeljetek oda a prekoncepcióikra. ”Csak menj előre! Át fogsz menni a falon! Én viszont az
ajtón megyek át!”... Át is mennek az ajtón mindig...
De tudjátok, mi az érdekes? Amit a diákjaink tanulnak ma az egyetemen, a következő: Az evolúció
tény! Csak azt nem tudjuk, hogy történt! A természetes kiválasztódás és a mutáció -- nem működik!

121
Ők tudják ezt! Mehanikus, materialista evolúció nem működik! Tudják, hogy az evolúcióval van
egy gond. Ki tudna választ adni erre? Mert valójában, amire szükségük van – és tudják azt, hogy
erre szükségük van – szükségük van egy misztikus elemre, egy Isten-pótlékra. Mert látjátok, tudják
azt, hogy információ szükséges ahhoz, hogy információt nyerjünk. Tudják, hogy szükségük van a
kezdeti információra. Szükségük van egy intelligens lényre; és nem akarják, hogy a Biblia Istene
legyen az. Úgyhogy ki tud választ adni erre? Shirley Maclaine! ... ”Tudjátok, az Istennek egy része
vagyunk. Isten az univerzum. Mi mindnyájan Istenek vagyunk.” Ez a vezető intelligencia ami
mozgatja az evolúciót. És a New Age filozófia mostanában folyamatosan beszivárog az iskolákba.
Szeretném, ha ezt végiggondolnátok: Látjátok, például ebben az amerikai nemzetben – és olyan
nemzetekben, mint az angol és az ausztrál, ha kisebb méretekben is, különösen az ausztrálban
kisebb méretekben, de -- megvolt az alap, a hit a teremtésben. És a keresztény hitelvek voltak az
uralkodóak. Mi történt? Jöttek olyan emberek, mint Charles Lielle és mások, akik elérték, hogy az
emberek megkérdőjelezzék az alapjaikat. Elkezdesz kételkedni az alapban, kezdve a teremtésnél,
azután elkezded lebontani az építményt, a keresztény építményt, az alaptól kezdve. Azután mi
történt? Jött Charlie Darwin, aki helyettesítette más alappal, az evolúció alapjával. De látjátok, ez
végül nem engedi a keresztény építménynek, hogy állva maradjon. Hát mit tesz a következő
generáció? Jönnek, és építenek egy olyan építményt, ami az alapból következik! És azután mi
történik? Jön a következő genezáció, és belesző ebbe egy kis misztikus filozófiát, egy kis New Age
filozófiát, és már szinte lehetetlen szót érteni velük.
Boldog vagyok, hogy nem én ítélkezem, a Szent Szellem az, aki ítél... Tudom, hogy azt teszem,
amit Pál tett – győzködök, erőteljes érvekkel cáfolok, vitatkozom, felhasználok minden érvet, amit
tudok – tudva azt, hogy Isten az, az Ő Szent Szelleme által, aki ítél, Övé az ítélet és Ő az, aki
magához von. Mert ”nincsen egy igaz sem. Nincs egy sem, aki keresné Istent.” Isten az, aki keres.
De Ő az igehirdetés bolondságát választja – nem tudom, miért, de ezt teszi – és ez az, amiért ki kell
mozdulnunk, és megtennünk, ami rajtunk áll.
Ezzel a gondolattal szeretnék most elbúcsúzni tőletek... ez csak egy hosszú gondolat: Olvastátok
már a Római levelet, a 10. fejezetet? Soha nem felejtem el, amikor egy általános iskolában voltam
Illinois-ban, és miután beszéltem a természettudomány órákon – mostanában nem jutok be túl
gyakran általános iskolákba – szóval, miután a természettudomány órákon beszéltem, 3 kislány
odajött hozzám, egyiküknek könycseppek csurogtak az arcán és azt mondta, ”Uram, mondja, miért
nem hallottam én ezt eddig? Miért nem mondták nekem a tanáraim? Miért nem hallottam
mostanáig erről?” Olvastátok a Róma 10-et? 14. vers: ”Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben
nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig
prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképen meg van írva: Mily
szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” Hogyan hívják Őt segítségül, akiben
nem hisznek? És hogyan fognak hinni Benne, akiről nem hallottak?
Tudjátok, sokszor jönnek oda hozzám emberek az ilyen szemináriumok során, mint ez a mostani, és
azt mondják: ”Oh, be kell, hogy juttassuk önt az iskolákba! El kell, hogy menjen az itteni
Egyetemre! El kell, hogy jöjjön a helybeli általános iskolákba! Meg tudná tenni ezt? Meg tudná
tenni azt? Meg tudná tenni ezt?” Tudjátok, mit? Nem tudok elmenni a környék összes iskolájába, és
Amerika összes gyülekezetébe, és Angliába, és Walesbe és mindenhová... Gary Parker sem tudja
megtenni. Dwayne Gish sem tudja megtenni. Henry Morris sem... Mindenki idejön, és azt kérdezi:
”Meg tudnád ezt tenni?” ”Meg tudnád azt tenni?” Azt mondom én nektek: Ti miért nem tudjátok
megtenni??? Ti éltek ezen a környéken, ti jártok a helyi iskoláitokba. Itt vannak számotokra a
könyvek és a videók. Nem kell, hogy szakember legyél, nem fogják megkérdezni tőled, hogy ”Ott
voltál?”... Megvannak az anyagaitok. Csak odamentek, és felveszitek a kapcsolatot az iskolákkal.
Miért nekünk kell... Nem tudok mindent egyedül megcsinálni... Van egy családom, akikkel
törődnöm kell. Értitek, mit mondok? Megteszem, ami csak tőlem telik. Gary is megteszi ami tőle
telik; a többiek a Teremtés Szolgálatnál szintén megteszik, amit csak bírnak, távol a családjuktól,
áldozatot vállalnak azzal, hogy jönnek, és tanítják az embereket.

122
De emberek, a felelősség rajtatok van! Menjetek ki és tanúskodjatok! Lépjetek be a helyi Iskolai
Tanácsba! Ha odamentek, befolyással lesztek néhány emberre! Ha mi mindnyájan elkezdenénk
használni a Teremtés evangélizálást, micsoda változás következne be!
Odajött hozzám egy ember, és azt mondta, ”Az ön szemináriuma után,” azt mondta, ”merthogy a
Kodak-nál dolgozom. Nem tudtam bizonyságot tenni az embereknek. Nem volt eredménye. Azután
valami újat kezdtünk. Elkezdtünk Teremtés filmeket bemutatni – mint pl. ”Kezdeti Teremtés” a
munkahelyen. Az emberek körénk gyűltek. Most, egyik héten Teremtés videót nézünk, a másik
héten Biblia órát tartunk. Olyan embereket érünk el, akikről azt hittük, soha nem érdekelte őket a
kereszténység!” Ez az, amiért azt mondom: Fogjátok azokat a videókat! Fogjátok azokat a
könyveket! Legyetek Teremtés evangélisták! Kezdjétek a saját gyülekezetetekben! Találkoztunk
egy csomó olyan gyülekezettel – mesélték nekünk, hogy amikor elkezdték vetíteni a videókat, mire
a 4., vagy az 5.-hez értek, rekordot döntött a hallgatóság létszáma a gyülekezetben! Az emberek
akarják... egy éhség van bennük, egy olyan éhség, amit még eddig soha nem láttam. ”Mimódon
hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem
hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” Menjetek el széles e világba, és
hirdessétek az evangéliumot. Vigyétek el hozzájuk.
Tudjátok, ha van még két percem, itt most befejezem, és elmondok egy kis bizonyságot... Ahol
felnőttem, egy keresztény családban, Ausztráliában, mi folyton költöztünk mindenfelé Queensland
államban, és a legtöbb városban, ahová mentünk, csak egy vagy két gyülekezet volt, és általában
liberális nézetű pásztorok vezették őket. De édesapám és édesanyám, mindketten Istenfélők, akik
tanítottak engem az Írásokból, tanítottak arra, hogy soha ne kössek kompromisszumot. És gyakran
előfordult, hogy amikor a prédikátor azt mondta volna, hogy ”Hát, a kisfiú hozott kenyereket és
halakat, és mindenki más is így tett...”, vagy ”Nos, az Úr világossága megvilágította a bogyókat a
csipkebokron, és Mózes azt hitte, hogy ég.” Tudjátok, ilyenkor mit tett az édesapám? Kivonult
előre a pásztorhoz, és mi követtük, mint család, kinyitotta a Bibliát, és azt mondta, ”Meg van
írva...!”... Azt hiszem, ez nyomot hagyott bennem... Tudjátok, dicsérem Istent, hogy egy Istenfélő
apát, és egy Istenfélő édesanyát adott, akik megtanítottak arra, hogy soha ne alkudjak meg. Amikor
azzal jöttem haza, hogy ”Apa, mit kezdjek az evolúcióval?”, Azt mondta, ”Nem tudom. Nincs róla
információm. Nem tudom. De amit tudok, az ez: Ha nem hiszel a Teremtés könyvében, el is
dobhatod a Bibliádat.” Elmentem a helybeli pásztorhoz, és ő azt mondta: ”Nem promléma, ha
hiszel az evolúcióban!” Boldog vagyok, hogy bíztam az apámban. Boldog vagyok, hogy olyan
apám és anyám volt, akik nem alkudtak meg, ha Isten igéjéről volt szó. Oh, volt részük üldözésben
emiatt! És mindenféle dolgokat mondtak róluk a gyülekezetben. De tudjátok, hat gyerekük volt,
mindnyájan odaszánt keresztények. És én dicsérem az Urat egy Istenfélő apáért és anyáért. És
tudjátok, amikor először a kezembe került a ”Teremtés áradat” és a ”Teremtés jegyzőkönyv”, és
elolvastam őket, és annyira izgatott voltam, és mondtam, hogy ”Ezt nézzétek! Ezt nézzétek!”
Együtt lelkesedtünk. És elkezdtem mondani ezt embereknek; soha nem hallottak róla. ”Soha nem
hallottátok?” Hát mentem, és elmondtam nekik. Ennek eredményeként, tudjátok, egy Teremtés
misszió indult Ausztráliában – ez a második legnagyobb a világon. Az Úr felkészített, hogy
világszerte rengeteg emberrel tudjak együtt dolgozni, hogy milliókhoz eljuthasson ez az üzenet. És
figyelek erre, mert egy jó apa nem alkuszik meg, ha Isten Igéjéről van szó, egy olyan, aki feláll
Isten Igéjéért, és akarja látni, ahogy az üzenet terjed messzebb és messzebb. Óh apák, menjetek
haza, és tanítsátok a gyermekeiteket. Tanítsátok a gyerekeiteket. És emberek, menjetek el az egész
világra, és prédikáljátok az evangéliumot. És úgy prédikáljátok, hogy az emberek megértsék.

123
 A CLP Video, a Master Books és a Creation Science Ministries bemutatja:

VÁLASZOK A TEREMTÉS KÖNYVÉBEN

10. Előadás:
A fosszíliák és az özönvíz
Az előadó a "Teremtés kontra evolúció" nemzetközileg elismert tudósa: Gary Parker

Bizonyára nagyon sok bizonyítékot szolgáltattunk nektek a teremtésről ezen a szemináriumon ma

este és az együtt töltött egész idő alatt. Ha kidugnátok az orrotokat a biblikus gondolkodásból, és
megnéznétek a Grand Canyont, akkor végre megértenétek, hogy a tények az evolúciót támasztják
alá... Legalábbis valamikor ezt hajtogattam. A helyzet az, hogy azt gondoltam, a Grand Canyon a
legjobb gyógymód a teremtés gondolata ellen, és egyértelműen bizonyítja, hogy a Biblia egy poros,
régi, idejétmúlt könyv, amelynek semmi köze sincs a mai élethez. De ha megvizsgáljuk a
kőzetrétegeket a Grand Canyonnál, akkor láthatjuk, hogy az élet egyszerű életformákkal kezdődött,
amelyeket az idő és a véletlen hozott létre, láthatjuk, ahogyan ezek az életformák lassan
megváltoztak, és újabb fajok alakultak ki, mert ezek a kőzetek úgy rakódtak le az évmilliók alatt,
hogy rögzítették az evolúció egyes lépcsőfokait. Persze ezt látja sok ember, amikor egy pillantást
vetnek a Grand Canyonra. Nekem lehetőségem nyílt arra, hogy újból megnézzem a Grand Canyont,
és amint ma megnézem ezt a kanyont az Ige fényében, és látom mindazt, amit a kőzetrétegekben
találunk, ezt mondom: Vajon nem lehet másként értelmezni ezeket a bizonyítékokat? Ha
megvizsgáljuk a Grand Canyon kövületeit, valóban egyszerű kezdeteket látunk, vagy komplex
életformákat, amelyek jól meg vannak tervezve arra, hogy saját fajuk szerint szaporodjanak? És az
már egyszer biztos, hogy jó sok kövületet láthatunk ott. De vajon tényleg lassan rakódtak le, vagy
történhetett-e ez gyorsan, ahelyett hogy az evolúció lépcsőfokainak millió éveit igazolnák?
Tekinthetjük-e úgy, hogy a különböző életformák más és más lépcsőfokon temetődtek el az özönvíz
során, és nem sok idő, hanem sok víz vett részt az eltemetésükben? El kell ismernetek, hogy ez a
két nézet radikálisan eltér egymástól. És képeseknek kell lennünk arra, hogy a Grand Canyon
kőzeteinek és fosszíliáinak vizsgálata alapján eldöntsük, melyik az igaz. Nagy örömömre szolgál,
hogy már évek óta hátizsákos túrákat vezethetek a Grand Canyonban, már legalább 15-20 ilyen
túrát vezettem. A Clearwater Christian College-ban ez egy rendszeres tanulmányútnak számít. A
helyszín lenyűgöző. Ez egy hatalmas szakadék, körülbelül 10 mérföld széles, ha megállunk itt, a
park bejáratánál, és átnézünk a "Matter Point"-ról a másik oldalra. Az északi perem mintegy 16
kilométerre van innen. Aztán lenézünk a Kanyon mélyére, több mint másfél kilométer mély, és
mintegy 300 kilométer hosszan elnyúlik a Colorado folyó mentén. Valóban lenyűgöző ez a
szakadék. A kanyon oldala rendkívül meredek. Ezen a bizonyos ponton, ide szoktam kivinni a
diákjaimat, innen szoktunk elindulni, hogy megnyugtassam őket. Egyenesen le lehet nézni több
mint 300 méter mélyre a szakadék széléről az ösvényekre és a kőzetekre. Az egyik ponton ezt

124
gondoltam: "Kötélen kellene leereszkednünk. Csak úgy lehetne valójában tanulmányozni a
Kanyont." De aztán úgy döntöttünk, hogy a hagyományos módon tesszük, és hátizsákkal
szerelkeztünk fel. Az egyetlen rossz hír a kirándulás kapcsán az, hogy egy jó húsz kilós hátizsákot
kell magunkkal cipelnünk az 5 nap és 4 éjszaka tartó útra. Az én esetemben a legnagyobb súlyt a
fényképezőgépen jelenti. Nem számít, hányszor voltam már ott, egyfolytában fényképezek, meg
sem tudom mondani, hány tekercs filmet használok el és hány különféle lencsére van szükségem.
Szerencsére mindig van ott egy olyan diák, akinek kétségbeejtő szüksége van jópontokra, és ők
mindig hajlandók cipelni a holmimat... Talán úgy gondoljátok, hogy leereszkedni könnyebb. De
néhányunk számára, akiknek kissé elpuhult a lába, ez nagyon megerőltető lehet, be kell
akasztanunk valamibe a lábunk elejét, és ez nagyon megterheli a térdünket. A felkapaszkodás a
tüdőt és a hátat terheli meg. Az egyik alkalommal néhány lány kitalált egy nagyszerű megoldást:
nedves törölközőket terítettek magukra, és az elpárolgó víz lehűtötte őket. Ha esetleg el akartok
menni oda, akkor figyelmeztetlek titeket arra, hogy ez a hely nagyon veszélyes. Tele van
vadállatokkal. Ezek közül talán a legrosszabbak a mókusok. Itt álltam, és fáradtan
nekitámaszkodtam egy sziklának. Kinyújtottam a kezemet egy kis csemegéért, de sehol semmi.
Körülnéztem, és láttam, hogy egy mókus vonszolja az egész kilós zacskót... Aztán ott vannak a
viharok. Az egyik barátommal elmentünk az ICR-ral, és egy kicsit tovább maradtunk, hogy
elvégezhessünk néhány vizsgálatot az északi perem mentén. Teljesen leereszkedtünk a folyó
mentén, az északi perem felé. Találkoztunk néhány csoporttal, amelyek a Kanyonban túráztak.
Megkérdezték tőlünk: "Hallottátok a hóvihart?" Nem. Nem hallottuk." Az Úr megőrzött minket
ezektől. Vissza kellett fordulnunk 14 mérföldet, hogy átmenjünk a másik oldalra, és elkerüljük a
közeledő vihart. És persze az egész hely csupa szikla. A legveszélyesebb dolog a kőomlás. És ez
bárhol előfordulhat... Hadd mutassam meg ezt a szegény, szerencsétlen fickót... nem a mi
csoportunkhoz tartozott. És dicsőség az Úrnak, hogy amikor ott voltunk, mindig biztonságosan
visszatérhettünk a peremre, hálásan az Úr védelméért, amelyben a kirándulás során részesített
bennünket, és hálásan azért a lehetőségért, hogy közvetlenül láthattuk az Isten világa és Isten szava
közötti kapcsolatot. Vessünk tehát egy pillantást a Kanyonra. 3 kérdést tehetünk fel a Kanyonnal
kapcsolatban. Megkérdezhetjük a Kanyontól: Hogyan kezdődött az élet? Mivel a Kanyonban a
kőzetek egy része gazdagon tartalmazza az állítólag legrégebbi élőlények fosszíliáit, a Kanyon
legmélyén. Ezért, ha egy pillantást vetünk ezekre a kőzetekre, akkor talán megláthatjuk, hogy vajon
az élet valóban egyszerű formákban kezdődött-e, ahogyan azt az evolúció sugalmazza, vagy pedig
tökéletes, jól megtervezett formákban, hogy a saját fajuk szerint szaporodjanak. És a Kanyon falai
mindenhol tele vannak fosszíliákkal, ha tudjátok, hol kell ezeket keresni, de mi tudjuk. És aztán
feltehetjük a kérdést: Hogyan jöttek létre a fosszíliák? Lassan, sok millió év alatt, vagy nagyon
gyorsan? És mit gondoljunk magukról a kőzetrétegekről, amelyek ott lent egy mérföld, vagy egy
kilométer vastagon lerakódtak? Lehetnek ezek az evolúció állomásai, vagy lehetséges-e, bármilyen
különösen is hangzik, hogy ezek a különféle környezeti zónák eltemetődésének szakaszait jelzik az
özönvíz során? Vessünk először is egy pillantást azokra a dolgokra, amelyeket a Kanyonban
található fosszíliákban láthatunk. Itt van néhány állat, amelyeknek fosszíliáit megtalálhatjuk a
Grand Canyonban. Van ott mindenféle kagyló, tengeri csillag, szivacs és medúza. Sajnos, túl sok
medúzát lehet ott találni. Ezek a felfordított tengeri csillagok a Krinoidok, "lámpaernyők", tüskés
tengeri sünök, csigák, a tintahalak és a polipok csoportjának tagjai, szelvényes férgek, és így
tovább. Sok különféle állat fosszíliáit megtalálhatjuk tehát a Grand Canyonban. Itt álljunk meg egy
pillanatra, és gondolkodjunk el. Ha az evolúció igaz, hol vannak akkor az ilyen jellegű állatok
fosszíliái a Kanyonban? Nos, ha az evolúció igaz, akkor az ilyen állatok fosszíliáit egészen a
Kanyon tetejéig minden rétegben meg kellene találnunk, az evolúció sok millió éve után. Elvégre
ezek önálló fajok, komplex létformák, amelyek ugyanazon állatcsoportokba tartoznak, amelyeket
ma is megtalálhatunk Floridánál, a Nagy Korallzátonynál, és más helyeken. Ezt mondaná az
evolúció. De hol találjuk meg ezeknek az állatoknak a fosszíliáit? A válasz az, hogy a Kanyon
alján, a legalsó rétegben, az élőlények úgynevezett "legegyszerűbb közösségében", az úgynevezett

125
"kambriumi geológiai rendszerben". Ha tehát megkérdezzük a Grand Canyont: Hogyan kezdődött
az élet? Néhány egyszerű létformával, amelyeket az idő és a véletlen hozott létre? Akkor a Grand
Canyon átvitt értelemben így válaszol: Nem. Távolról sem. Ha énrám nézel, akkor nem... Az élet
robbanásszerűen jelent meg, egymástól elkülönülő, komplex létformákban. Még az evolucionisták
is szokták emlegetni a "kambriumi robbanást". Egy jól ismert evolucionista készített egy
videofilmet. Szétnézett a kőzetek és a barlangok között. És talált mindenféle dolgot, sok különféle
élőlényt ezekben a kőzetekben, amelyek ma is élnek a földön. Majd ezt mondja: Hol vannak
ezeknek az ősei? Itt kell lenniük a kőzetek alján. Majd lejjebb megy néhány méterrel és ezt mondja:
De itt nincsenek. Ha a Föld középpontjából indulsz ki, és elkezdesz ásni, akkor nagyon sokáig nem
találsz semmit, aztán egyszer csak BUMM! Hirtelen megtalálsz mindent. Egyszerű állatokat?
Távolról sem. Ennek a nautilusnak itt, amely a tintahalak és a polipok csoportjába tartozik, van egy
szeme, amely ugyanúgy látja a világot, mint a mienk. Ez az egyik zavarbaejtő dolog az
evolucionisták számára. A hallgatóim felboncoltak egy ilyen szemet, és kiderült, hogy pontosan
olyan részekből áll, mint az emberi szem. Az evolucionisták ezt mondanák: Ez azért van, mert
közös az ősünk. De nem mondhatják, mert a tintahalak és a polipok, valamint az ember utolsó
közös őse valami féreg lenne, amelynek nincs is szeme. Azt hiszik, hogy van egy közös ősünk, de
ha meg akarnák magyarázni ezt a hasonlóságot, ennek a közös ősnek rendelkeznie kellene egy ilyen
szemmel. Mit mond erre az evolucionista? Konvergens evolúció... hasonló minták, amelyek nem a
közös ősökre épülnek. És ha felboncoljuk ezeket a lényeket, amire hamarosan sor kerül, akkor
láthatjuk, hogy vannak belső szerveik. Van hasnyálmirigyük, veséjük, a belek minden része,
kopoltyúk, három szívük van, és még egy sor egyéb dolog. Ezek a legbonyolultabb gerinctelen
állatok, és megtalálhatók itt, a legalsó kambriumi kőzetekben, a Grand Canyonban, és mindenhol.
Az egyik kedvencem ez a tengeri csillag, ez a krinoid. Ezek felfordított tengeri csillagok egy
száron. Az evolúció szerint – ezek azok az élő kövületek, amelyekről Ken Ham beszélt nektek –,
ezek sok millió évvel ezelőtt kihaltak, egy néhány fajt leszámítva, amelyek különböző helyeken
fennmaradtak. Nekem is azt tanították az evolúció kapcsán, és én azt gondoltam, hogy ezek nagyon
ritka élőlények. Az első alkalmak egyikén, amikor eljutottam a Nagy Korallzátonyhoz, mellesleg
Ken Ham társaságában jártam ott. Az volt a tervünk, hogy hajóra szállunk, és elmegyünk egy
piknikre. Ott sétáltam a parton, mellettem a feleségem. Belenéztem a vízbe, és láttam ott azt a
sokféle élőlényt. Persze az lett a vége, hogy Mary kezébe nyomtam mindent, és ezt mondtam neki:
Muszáj bemennem a vízbe. Majd később találkozunk. Öt óra lett belőle! Vissza kellett úsznom a
hajóhoz, addig képtelen voltam rászánni magam, hogy kijöjjek a vízből. És láttam a víz alatt ezeket
a gyönyörű élőlényeket. Ezt mondtam: Egy pillanat! Ezek nem lehetnének itt. Állítólag csak
néhány maradt meg ezekből az óceánok mélyén. Gyönyörű, csodálatos. Ezek tengeri liliomok
lennének, meg tengeri csillagok? Tudjátok, van ott egy csomó csalánozó tűzkorall. Jól meg is
égették a hátamat... tele van velük a tengerfenék. Ugyanolyan gyönyörű bőségben élnek ott, mint
kezdetben. És ott volt az én kis kedvencem is, ez a kis flótás... Az egész középnyugaton nagyon sok
él ezekből, tele van velük Ohio és Indiana. Ezt a kis állatot trilobitának hívják. Hihetetlen bőségben
megtalálható a fosszíliák között, ez határozza meg a legalsó kambriumi kőzetrétegeket. Gondolom,
ez egy kis lekváros tekercsre, vagy valami ilyesmire emlékeztet titeket. És itt elöl vannak szemei.
Ezek közül néhány olyan jó állapotban megmaradt, hogy keresztül lehet rajta világítani, és
láthatjuk, hogyan fókuszálnak. Ez egy egyszerű állat? Még az a professzor is, aki az evolúciót
tanította nekem, ezt mondta: nehogy elhiggyék, hogy a trilobita egyszerű állat. Kettős
lencserendszerük van, hogy korrigálják a víz fénytörését. Tehát pontosan látják a tárgyakat.
Beszéltem nektek arról, hogy el szoktam vinni a diákjaimat könnyűbúvár-túrákra Floridába. És
előre figyelmeztetnem kell a diákjaimat, hogy a maszkon keresztül a víz alatt egy eltorzított képet
fognak látni. A tárgyak sokkal nagyobbnak és közelibbnek tűnnek a valóságosnál. Ezt fogjátok
mondani: CÁPA, valójában pedig csak cápa. Tehát ne féljetek tőle. De a trilobitának nincs ilyen
problémája, pontosan lát, a szemlencséi pontosan be vannak állítva. És ezt Isten alkotta meg így. A
tudósok csak sok évvel később másolták ezt le, hogy kidolgozzák azt a technológiát, amit Isten a

126
korai kambrium úgynevezett egyszerű lényeinél már megcsinált. De van itt egy nagy különbség.
Tegyük fel, hogy lemerülsz könnyűbúvárként, amikor a trilobiták még élnek, és összehasonlítod az
ott látottakat azzal, amit most Floridánál, vagy még inkább a Nagy Korallzátonynál láthatsz. Mit
mondanál erre? Nézzétek, mit tett az evolúció. Mi minden történt az elmúlt 600 millió év alatt.
Ennyi új élőlény. Az evolúció valóban csodálatos. Pont ellenkezőleg. Ha lemerülhetnél a trilobiták
közé, és összehasonlítanád a mai óceánok élővilágával, ezt kérdeznéd: Mi történt? Hova lett az a
sok élőlény? A trilobitáknak több ezer faja élt. A jelek szerint egy sem maradt életben. Vannak
nyomok, amelyek arra utalnak, hogy az óceánok mélyén még él néhány faj. De régen ezer meg ezer
fajuk élt. Aztán ott vannak a nautilusok meg az ammoniták, ezek a páncélos tintahalak, olyan
nagyok voltak, mint egy traktor kereke. Sok fajuk élt, sokféle méretben és alakban. Csak a
gyöngyfényű nautilus maradt életben mára. Azok a csodálatos “lámpaernyők”, vagy brachiopodák,
amelyek ott hevernek az utak mellett Indianában és Ohióban, és az egész középnyugaton. Mára alig
maradt belőlük. Ha megnézzük a korai időkről ránk maradt fosszíliákat, és összehasonlítjuk őket a
ma élő állatokkal, akkor egy felfelé haladó folyamat helyett hanyatlást tapasztalhatunk, méretben
és változatosságban egyaránt. A teremtés hívei úgy hiszik, hogy az élőlényeket Isten jól
megtervezte, hogy a saját fajuk szerint szaporodjanak, de aztán egy katasztrófa miatt változás
következett be, és ez idézte elő a méretek és a változatosság csökkenését. A Biblia meg is mondja
nekünk, mi volt ez: a bukás és az özönvíz, ezek idézték elő a rossz irányú változást. És mit
mondanak erről az evolucionisták? Ismerik ezeket a tényeket, mint mondtam a kambriumi robbanás
ismert fogalom az evolúcióban. A feleségem már régen megmondta, mit fognak mondani erről, és
pontosan így is történt. Mit gondoltok, mi az egyik ötlet a kambriumi robbanás magyarázatára?
Francis Craig, aki Nobel-díjat kapott a DNS struktúrájának felfedezéséért – ő nagyon jól tudja,
hogy a kémiai evolúció nem történt meg a földön, mit mond tehát? Bizonyára egy másik bolygón
történt meg. Ezt a történetet már ismerjük: Réges-régen, egy távoli galaxisban – a Csillagok
háborúja kezdődik így -, összeálltak a molekulák, egy másik bolygón kialakult az élet, kifejlődtek
az intelligens létformák, és ők mit tettek? Összecsomagolták az “élet magvait”, ez Craig könyvének
a címe, berakták egy rakétába, és kilőtték nagyjából a mi irányunkba. És a rakéta becsapódott a
földön. Az élet magvait egy másik bolygóról ültették át. Ez a magyarázata annak, hogy az élet ilyen
robbanásszerűen kezdődött. Ez egy kicsit jobban összeegyeztethető a bizonyítékokkal, bár csak
távolabbra tolja ki a problémát. Más evolucionisták egy kicsit következetesebbek. Ők ezt mondják:
Ássunk még mélyebbre. Előbb-utóbb megtaláljuk a prekambriumi kőzetekben ezeknek a
létformáknak az őseit. Erre a célra az egyik legalkalmasabb hely Ausztrália. Dél-Ausztráliában
vannak nagy kőzetágyak. A feleségemmel lehetőségünk nyílt arra, hogy elmenjünk ide fosszíliákat
kiásni. Állítólag ezek a legrégebbi állati fosszíliák a földön, még régebbiek, mint a kambriumi
kövületek. Itt van egy kép a világ legrégebbi állati fosszíliájáról... Ó, ez a feleségem, ne tévesszen
meg titeket... De a kezében és a múzeumunkban van egy medúza az “Eaty Ackerából”. Ez egy
nagyszerű medúza-maradvány a kőzetben. És nemcsak medúzák vannak ott, hanem szelvényes
férgek, giliszták, meg ennek a csoportnak más tagjai. Sokan ezt gondolják: Hűha, kukacok. Ezek
csak horgászcsalik. A biológusok és a tudósok számára nem. A giliszta egy fantasztikus állat.
Tudjátok, hogy egy két féltekéből álló agyuk van? Meg öt szívük. Van egy teljes
emésztőrendszerük, kis veseszerű szervek, amelyeket “lufridiának” neveznek, artériák, hajszálerek,
erek. Hihetetlenül bonyolult állatok. és ha mélyebbre ásunk, akkor mit találunk? Egyszerű
lényeket? Nem. Különálló fajokat, amelyek jól meg vannak tervezve arra, hogy a saját fajuk szerint
szaporodjanak. Bármilyen mélyre ásunk, a teremtés bizonyítékait látjuk. Ezeknek a medúzáknak
van még valami mondanivalójuk arról, hogy mennyi idő kell a kövületek létrejöttéhez. Egyértelmű,
hogy sok millió év kell ahhoz, hogy egy medúzából fosszília legyen. Így van? Nem. Csak
gondoljatok bele egy pillanatra. nagyon sok medúza elpusztul a tengerparton, Floridában és más
helyeken. Talán már láttatok is ilyet. Mi történik? Néhány óra múlva csak egy kis maszat marad
belőlük, ami semmihez sem hasonlít. Fel sem lehet ismerni, mi volt az. A medúzából csak akkor
lehet kövület, ha egy homokkőre vetődik, ami természetes cementként viselkedik. És mellesleg,

127
alapvetően így jönnek létre a kőzetek, cementálódás útján. A homokba belekeveredik valami
cementáló anyag, olyan lesz, mint a beton. Ha megfogod, olyan mint a latyak, nem marad meg
benne semmi nyom. Ha túl sokat vársz, akkor meg már túl kemény lesz ahhoz, hogy belenyomhasd
a kezed. De van egy olyan szakasz, amikor belenyomhatod a kezed, és megmarad benne a
lenyomata. Az evolucionisták, amikor megtalálták ezeket, ezt mondták: Ezeknek a fosszíliáknak
kevesebb mint 24 óra alatt kellett kialakulniuk. Kivetődtek a homokra, otthagyták a lenyomatukat,
és még a medúza felbomlása előtt meg kellett keményednie a kőzetnek. De ez a kevesebb mint 24
óra nem csak egyetlen medúzára vonatkozik. Az “Eaty Ackera” egész kőzetágya 24 óra leforgásán
belül alakult ki. Ez a kőzetágy csaknem 500 kilométer hosszú, Dél-Ausztráliától felnyúlik egészen
az északi területekig, és mindez 24 órán belül alakult ki. Egy árvíznek az üledéke a föld
legszárazabb kontinensének közepénél. A fosszíliáknak nagyon gyorsan ki kell alakulniuk,
különben egyáltalán nem alakulnak ki. Gondoljatok például a megkövesedett halakra. Talán
néhányatoknak már pusztult el hala az akváriumban. És láthattátok, mi történt. Ha egy hal elpusztul
lesüllyed a fenékre, és kemény kőzet alakul ki belőle. és néhány nap múlva már ki is veheted a hal-
fosszíliát. Így van? Nem. Távolról sem. Itt van ez a szerencsétlen kis flótás, elpusztul, és a hasával
felfelé lebeg a vízen. A dögevők és a baktériumok elkezdik lebontani, és néhány napon belül semmi
sem marad belőle, hacsak ki nem halászod és tisztességgel el nem temeted. De érintetlen hal-
fosszíliákat lehet találni. Az egész állat megmarad. Egész halrajokat lehet találni, amelyek mind egy
irányba fordulnak. És nemegyszer lehet találni kicsi halakat egy nagyobb hal szájában. és ezek
olyan gyorsan eltemetődtek, hogy a kis halnak nem volt ideje megfordulni és elúszni onnan. A
nagynak pedig nem volt ideje arra, hogy lenyelje reggelijét. Ilyen gyors eltemetődésről beszélünk.
El kellett ezeket szigetelni a dögevőktől, az áramlatoktól, a széltől és a víztől, ahol gyorsan
felbomlottak volna. Egyszer részt vettem egy talkshowban Miamiban, ahol a teremtés és az
evolúció kérdéseiről beszélgettünk. Az egyik telefonáló ezt kérdezte: Én elhiszem, hogy a föld sok
millió éves. Voltam az arizonai megkövesedett erdőben. És vannak ott 2 méter vastag fák, hatalmas
farönkök, amelyek szilárd kővé változtak.” Igaza van. Jártunk ott, elvittem oda a hallgatóimat. De
aztán ezt mondta: “Gondoljunk bele egy pillanatra. Ha egy fa kidől az erdőben, vagy bele egy tóba
vagy patakba, akkor évmilliókig ott fekszik, nem fogják elpusztítani a gombák? Nem fogják
szétrágni a fanyűvő bogarak? Nem fog elkorhadni? Nem fog megsemmisülni?” Én ezt mondtam: “
De mi történi vele, ha betemeti valami vastag üledék, és kristályok, amelyek kristályosítják, és kővé
változtatják olyan gyorsan, hogy a bogarak nem tudják megenni, nem tud felbomlani és eltűnni?”
Tudjátok, mit mondott erre: “Hm, azt hiszem, ebben igaza van.” Az első megtérőm! A helyzet az,
hogy még az evolucionisták is egyetértenek azzal, hogy a fosszíliáknak gyorsan kellett
kialakulniuk, különben egyáltalán nem alakultak ki. Nagyon sok kagyló fosszilizálódott. A kagylók
ásni szoktak a homokban. Tudjátok, az evolucionisták szerint egymillió év alatt két és fél
centiméter üledék rakódik le. Akkor hány kagyló eshetett a homok csapdájába? Hiába temeti be
őket a homok, az a kagylónak semmit sem jelent. Betemetheti akár több centi homokréteg is, kiássa
magát. Egy lábnyi homok alól is kiássa magát. A hurrikánok nagyon gyakran végigsöpörnek
Floridán, amelyek átrendezik a homokot, de nem hoznak létre fosszíliákat. Az állatok simán kiássák
magukat. Mégis találunk fosszilizálódott kagylókat, amelyek olyan gyorsan eltemetődtek, hogy
nem maradt idejük arra, hogy szétnyissák páncéljukat. A kagylóhéjakat általában szétválva találjuk
meg a tengerparton, mert amikor a kagyló elpusztul, akkor kinyílik, a húsa elrothad, és a héj
szétesik. Mellesleg, a feleségem talált egy nagyon érdekes kagylót, egy floridai kagylógödörben.
Miocén fosszíliaként volt feltüntetve, amely állítólag 10-25 millió éves, de képzeljétek, még volt
benne valamennyi hús, szerves anyag. Mi ezt gondoltuk: Ez aztán izgalmas dolog. Hogy
maradhatott ez meg 10 millió évig? Elvittük az állami múzeumba, személyesen adtuk át. nem
akartuk megkockáztatni, hogy elvesszen, és látni akartuk, mit mondanak erre. Mellesleg a csoport
nagyon segítőkész volt, nagyszerű dolog volt együtt dolgozni velük, bár egy kicsit másként
magyarázták ezt a jelenséget. megmutattuk nekik, mire ezt mondták: Ez egy rejtély. És mutattak
nekünk más hasonló példákat is. Elég nehéz elképzelni, hogy a hús évmilliókig megmaradt.

128
Legfeljebb néhány száz vagy néhány ezer évig maradhat meg a szerves anyag. Úgy tűnik tehát,
hogy a fosszíliáknak nagyon gyorsan kell kialakulniuk, különben egyáltalán nem jönnek létre. De
mi legyen a még nehezebb problémával, ezekkel a másfél kilométer vastag kőzetrétegekkel,
amelyek mindenfelé megtalálhatók? Ez valóban félelmetes kérdés. Ennyi szikla, amelyek ilyen
vastagok, mindenhol ott vannak a Grand Canyonban, amerre csak a szem ellát... ezeknek a
kőzeteknek egy része összefüggésben áll azokkal a kőzetekkel, amelyek alattunk is itt vannak, az
egész kontinens alatt, és kinyúlnak az Atlanti-óceán alá is. Ehhez bizonyára hosszú idő kellett. Az
evolucionisták tehát azt képzelik, hogy ezek a kőzetrétegek a Grand Canyonban olyan folyamatok
során rakódtak le, amelyeket ma is láthatunk, ahogyan Ken fogalmazott: “A jelen a múlt kulcsa”.
Látjuk a Mississippi folyamot, amint elmossa a homokot, a kavicsot és az agyagot, bele a deltába.
És amikor a folyó gyorsan áramlik, például a tavaszi árvíz alatt, akkor a kavicsokat kisodorja a nyílt
tengerbe. Aztán amikor lelassul, akkor a homok leülepedik a kavics helyére. Aztán még jobban
lelassul, nyáron leapad, és az agyag is lerakódik. és ha látjuk a lassú, fokozatos folyamatokat, akkor
arra számítanánk, hogy mindenhol találhatunk egy kis kavicsot, egy kis homokot és agyagot, itt egy
kis kőzetet, ott egy kis kőzetet. de a fosszíliák nem így jönnek létre... lehetséges, hogy
alkalmanként létrejön egy-egy fosszília a Mississippi deltájában, de egyről sem kaptunk jelentést.
Valami ehhez hasonló jelenséget láthatunk a Grand Canyon belső hegyszorosában. A Grand
Canyon valójában egy kettős kanyon. Itt vannak ezek az üledékes kőzetek a felső részen, amelyek
tele vannak fosszíliákkal, meg itt ebben a V-alakú vágatban, ahol a Colorado-folyó ott lent folyik,
mi itt állunk a fennsíkon, és végignézünk a belső hegyszoroson. és ha errefelé nézünk, ezen a
részen van a narancsszínű és vörös úgynevezett “Hackatyde Shale”, puha, szétmálló kőből áll,
amibe bele tudod mélyeszteni az ujjaidat. Itt van egy kis kupac... aztán eltűnik, egészen idáig nincs
semmi, míg végül itt van egy kis kupac. És van a belső hegyszorosban néhány úgynevezett
prekambriumi kőzet. Itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezekben alig van fosszília. És ne felejtsétek el,
hogy az özönvíz legalább 1600 évvel a bukás után történt. Ez alatt az idő alatt víz csordogált le a
domboldalakról, lemosta a homokot, itt-ott lerakta, elszórva voltak homok-, pala- és sárhalmok és
mészkőhalmok errefelé. Ezeknek nem sok közük van a fosszíliákhoz. Itt egy kis halom, ott egy kis
halom. Így kellene kinéznie a Kanyonnak, ha lassan, fokozatosan rakódott le, nem lehetnének
benne kövületek, De aztán eljött az özönvíz. És ez drámai módon megváltoztatta a dolgokat. Nem
kis halmocskák alakultak ki, hanem ezek a vastag kőzetrétegek, tele fosszíliákkal, hatalmas
területeken. És ha megnézzük a Bibliát, mi a legelső dolog, ami az özönvíz során történt.
Felfakadtak a nagy mélység forrásai. Amikor először elmentem a kanyonba, akkor még nem
ismertem. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy a teremtésben vagy az evolúcióban higgyek. Ha
most odamegyek, nagyon szeretek bibliai idézeteket mondani, a kanyon fenekétől egészen a
tetejéig. Ha elolvassuk az özönvíz bibliai beszámolóját, azt látjuk, hogy a nagy mélység forrásai
felfakadtak. Sok ember ezzel nincs tisztában, de tudjátok, ha kitör egy olyan vulkán, mint a Szent
Helens, vagy a “Penatubo”-hegy, vagy valamelyik másik, az valójában a túlhevült gőz nyomása
miatt, a megolvadt kőzetekben csapdába esett víz miatt van. Ott van lent a víz, hihetetlen nyomás
alatt. Valójában annak 60-70 százaléka, ami az átlagos vulkánokból kijön, vízgőz. Ez még nem
lenne hír, ez nem okoz sok kárt, nem olyan, mint a por, a láva, vagy a hamu. De az történik, hogy
ott van a víz nagy nyomás alatt, mint a kuktában, csakhogy ez egy szuperkukta. Aztán megnyílik
valami szelep, valami nyílás, ahol kiszabadul a gőz, és felfelé kirobban, és magával viszi ezeket a
dolgokat, felfakadnak a nagy mélység forrásai. A helyzet az, hogy az evolucionisták úgy gondolják,
hogy így jöttek létre az óceánok, és vizük a mélyben csapdába esett vízből származik. Nincs tehát
ebben semmi rejtély, hogy az özönvíz kezdetén, amikor a juvenilis vizek kiszabadultak a lenti nagy
mélység forrásaiból, és elárasztották a kontinenseket. És itt, a Kanyon alján, láthatjuk azokat a
kőzeteket, amelyek akkor jöttek létre, amikor a túlhevült gőz a felszínre kényszerítette a vizeket. És
itt vannak az özönvíz előtti kőzetek HIÁNY. Ezen a metszeten, amit özönvíz előtti, vagy
prekambriumi kőzeteknek nevezünk, úgy tűnik, hogy minden itt van, ez itt egy homokkőréteg, egy
réteg ez, egy réteg az. De ha csak száz lábbal arrébb készítünk egy ilyen metszetet, ott hiányzik ez a

129
réteg, aztán ha továbbhaladunk, megint megjelenik, aztán megint hiányzik, és így tovább. Egyetlen
metszet nem tud mindent megmutatni ezekről a rétegekről. Ezek a kőzetek nem tartalmaznak
fosszíliákat, csak helyenként alakultak ki kis foltokban. Ezek az özönvíz előtti kőzetek HIÁNY,
majd az özönvíz üledéke hihetetlen erővel betört a Grand Canyon körzetébe. Már említettem nektek
a “Hackatyde Shale”-t, ezt a narancssárga-vörös anyagot, ami puha és morzsolható maradt, hogy
bele tudjuk mélyeszteni az ujjainkat. Ez itt a “Shinimo Quartz Site” ez pont az ellenkezője: annyira
kemény, hogy alig lehet belőle mintát venni. Egyszer megfigyeltem, amint egy geológus barátom
ütögette a kalapácsával, BUMM, BUMM, BUMM, és megpróbált letörni belőle egy darabot. Csak
annyit ért el, hogy szétverte a kalapácsát, a kőzet keményebbnek bizonyult, mint a kalapács. De
amikor bekövetkezett az özönvíz, az szinte nyílegyenese keresztülvágta ezeket a kőzeteket.
Mészkő, homokkő, pala, kvarc, úgy vágott mindent ketté, mint kés a vajat. Ha ez lassan,
fokozatosan történik, akkor a Grand Canyon nagyon másként néz ma ki. Egyszer ez felszínre került
egy vita során Ausztráliában. Valaki felkapta ezt a témát. Én ezt gondoltam: Na, az Úr a kezembe
adta ezt az embert. És beszélt ezekről a HIÁNY rétegekről, de ha a vetődés(?) lassan történik meg,
akkor mi történik? Jönnek a folyók, az esők, az erózió, meg minden ilyesmi. A “Shinimo Quartz
Site” hatalmas hegyhátakká alakul. A “Hackatyde Shale” teljesen eltűnt volna, elmossa a víz, és
ilyen csatornák alakulnak ki a helyén. Amikor geológiát tanultam, tanulmányoztuk ezeket az
úgynevezett “rendellenességeket”, ezeket az eróziós felszíneket, amelyekből megállapítható, mi
történt. De itt annyira erőteljes volt, akkora energiával nyilvánult meg, hogy minden kőzetet
egyformán átvágott, egyetlen kivétellel. A “Shinimo” elég kemény volt ahhoz, hogy még az
özönvíz első vizeinek is ellenálljon. De az özönvíz ereje olyan nagy volt, hogy letört hatalmas
tömböket erről a kemény szikláról, felemelte őket, nem görgette maga előtt a fenéken, hanem
felemelte, és több mérföldnyire elvitte innen, majd leejtette. Ez a kő annyira különleges, hogy
nagyon könnyű nyomon követni. Hogy mekkora kőtömbökről beszélek? Egyszer elmentem egy
sivatagi túrára dr. Austinnal. Mit csinál ott egy biológus? Mér, megjelöl és viszi a vizet. Nekem
kellett tehát cipelnem a vizet, és oda álltam, ahova dr. Austin mondta. Ezen a bizonyos helyen
betettem a kezemet egy hatalmas sziklatömb árnyékába, ami itt van közvetlenül fölöttem. Dr.
Austin megpróbált olyan messzire elmenni, hogy az egész kőtömb rajta legyen a képen. Nem tudott
olyan messzire elmenni, hogy azzal a lencsével le tudja fényképezni. Az a kőtömb kitöltené ennek
az előadóteremnek a nagy részét. Ekkora kőtömböket sodort magával az ár a Grand Canyon
mélyén. Mit mondanak erről az evolucionisták? Tudomásom szerint semmit. Tudomásul veszik,
hogy ott vannak. De tudomásom szerint, ezt néhány évvel ezelőtt ellenőriztük, evolucionista még
nem jelentetett meg újságcikket ezekről a kőtömbökről abból a célból, hogy megmagyarázza, az
eső és a folyó eróziója hogyan tudta lassan és fokozatosan elmozdítani ezeket a hatalmas tömböket.
Nincs rá magyarázatuk. Sokszor ezt mondják: ha a keresztények elhinnék a sok millió évet, akkor
nem lenne problémájuk a tudománnyal. Szerintem, ha valaki elhiszi a sok millió évet, annak nincs
problémája az evolúcióval, de annál több problémája lesz a tudománnyal. Az egész kanyon
egyetlen nagy rejtély lenne a számunkra. Hogyan történhetett ez meg? HIÁNY? Mi tudott letörni
ebből a masszívumból? Mi tudta elmozdítani ezeket a tömböket? És lenne még néhány probléma.
ha tehát valaki hisz a hosszú időben, az megkönnyíti a számára, hogy elhiggye az evolúciót, de
nehézzé teszi azt elhinni, amit a tudomány mond nekünk a Grand Canyonról. Ezek a sziklák az
özönvíz üledékéből rakódtak le, az özönvíz építette fel ezeket, és felejtsétek el az evolúciót. Az
egyik kedvenc területem a Kanyonban itt látszik... nagyszerű ez a panoráma. És sok mindent
összefoglalhatunk, amit a Kanyon alapján megértettünk. Ez a kis kőzetréteg... ez a hatalmas
sziklacsúcs az egyik dolog, ami nagyon megnehezíti a be- és a kijutást a kanyonba. Ez az
úgynevezett Vörös Falú Mészkő. Valójában nem vörös, de reggel és este, reggel ragyogó
narancsvörös, este pedig mélyvörös. Ez az úgynevezett Mississippi Szikla, a geológiai oszlop
felhasználásával az evolucionisták az evolúció 5. szakaszába sorolnák. De itt alatta ez egy 1.
szakaszba tartozó kőzet, egy kambriumi kőzet, egyfajta mészkő. Találjátok ki, mi hiányzik. A 2., a
3. és a 4. szakasz, az ordovicium, a szilur és a devon. És feltehetjük a kérdést: Mi történt? Ez itt az

130
evolúció állomásainak feljegyzése. És az evolúciónak sorban kellett megtörténnie, a dédszülőkről
nem lehet egyből a dédunokákra ugrani. Mindegyik generáción végig kell menni. Az 1.
lépcsőfokból ki kellett volna fejlődnie a 2., abból a 3, abból pedig a 4. szakasznak, hogy
eljuthassunk az 5. szakaszhoz. Ennek ellenére három fejezetet kitéptek az evolúció történetéből. Az
evolucionisták tudják ezt, és ezt mondják: Gondolom, erős volt itt az erózió, és sok nyomot eltörölt.
Ez egy jogos feltételezés, mivel az erózió a kőzetekbe vésett nyomok egy részét valóban elmosta.
De ellenőrizhetjük, mi történt. Ha az erózió 150 millió évet kitörölt az evolúciós időből, akkor azt
kell hinnünk, hogy van ott egy csomó csatorna, árok és szabálytalan felszín. Az evolucionisták
kimentek, hogy megkeressék ezeket a nyomokat, de aztán őszintén beismerték, hogy semmi
ilyesmit nem találtak. Ha megtalálták volna az erózió bizonyítékait, azt kapcsolódási vonalnak, egy
diszkonformitásnak nevezték volna el az 1. és az 5. szakasz között, az erózió bizonyítékaként. De
semmit sem találtak. A kőzetek simán fekszenek egymáson, eróziónak nyoma sincs. Ha valóban
őszinték akarnak lenni, akkor ezt konformitásnak kell nevezniük, sima, folyamatos leülepedés, és a
150 millió év soha nem is létezett. Ehelyett azonban előálltak a parakonformitás gondolatával,
vagyis konformitásnak látszik, úgy tűnik, mint ha egyáltalán nem lett volna törés az időben.
De 150 millió év hiányzik, a mindenit, ez aztán a rejtély, ezt félretesszük, aztán később majd
meglátjuk, mit tudunk vele kezdeni. Először Dr. Whitcomb és Morris “A teremtés könyvének
özönvize” című könyvében találkoztam a parakonformitás gondolatával. Ezt gondoltam: Ez
butaság. Ha a bizonyítékok annyira egyértelműek lennének, akkor senki sem hinne a
parakonformitásban. Bizonyára tévednek. Akkor még erősen evolucionista voltam. Később, amikor
továbbképzésre jártam, és a kőzetrétegeket tanulmányoztuk, ott beszélgettünk a kőzetrétegek
közötti különféle érintkezésekről: konformitás, a konformitástól való eltérés, diszkonformitás. Majd
a professzor ezt mondta: És persze ott vannak a parakonformitások. Én jelentkeztem: “Ez igaz? Én
azt hittem, hogy ezt a szót a teremtés hívei találták ki.” Ő ezt felelte: Úgy tűnik, mintha egyáltalán
nem hiányozna idő, nincs nyoma eróziónak. De lehet, hogy sok millió év fosszíliái hiányoznak. Ez
hogy lehet? Hogy lehet az, hogy évmilliókig nem történt se lerakódás, se erózió, aztán egyszer csak
minden úgy folytatódik, mintha semmi sem történt volna? Ez aztán a jó kérdés. és itt nem álltunk
meg. Elmentünk egy indianai kőbányába, hogy a helyszínen tanulmányozzunk egy 25 millió éves
hiányt, egy kis parakonformitást. A vizsgán írnunk kellett egy tanulmányt a parakonformitásról. Én
vettem magamnak a bátorságot, meghatároztam a parakonformitás fogalmát és leírtam. Ezt
mondtam: “Tegyünk egy próbát. Szerintem ez lehetséges, azt hiszem, meg tudom magyarázni ezt a
jelenséget.” Nem igazán érdekelt a dolog. Ezt mondtam: “Valahonnan származniuk kellett ezeknek
a koralloknak, ez Indianában történt, és lehetséges, hogy a korallok itt hosszabb ideig
megmaradtak. Talán innen származnak a mai korallok. Mindaz, ami történt, csak egy kisebb
ökológiai változás volt. Aztán az áramlatok eltemették az állatokat az egyik környezetben, aztán az
áramlatok iránya megváltozott, és más környezetből származó eltemetett állatokat sodort rájuk.”
Jelest kaptam a tanulmányra és az egész vizsgára. A professzor ezt mondta: Érdekes ötlet. De nem
vagyok biztos abban, hogy hajlandó vagyok lemondani a 25 millió év feléről.” Megpróbáltam
valahogyan áthidalni a különbséget, a 12,5 millió évet. Mellesleg figyeljétek meg, hogy mivel a
Föld magas életkorában hitt, ez megnehezítette számára azoknak a tényeknek az elfogadását,
amelyeket láthatott és meg tudott mérni. Hát nem érdekes? Steven Gould arra próbálja meg rávenni
a többi evolucionistát, hogy állandóan vizsgálják a kőzetrétegeket, és álljanak elő ökológiai
magyarázatokkal a látottakkal kapcsolatban. És Gould, az evolucionista, ezt mondja: Hagyjátok ezt
abba! Hagyjátok abba! Az időskála teljesen rossz. Az ökológiai eseményekhez évtizedek és
évszázadok kellenek. Az evolúcióhoz pedig évmilliók. Az ökológia nem követhető nyomon a
kőzetekben. De azok a tudósok, akik a terepen folytatnak tanulmányokat, folyamatosan látják az
ökológiát. Itt van a mágikus parakonformitás, a hiányzó 125 millió év, és ezek nem kivételek,
hanem általános szabályok. Mindenhol láthatók. A helyzet az, hogy bárhol keresed a fosszíliákat,
mindig magunkkal kell vinned egy útmutatót, nehogy kihagyj sok millió évet, ahol semmi jele
annak, hogy időközben történt valami. Miután az özönvíz áthaladt ezen a ponton, továbbhaladt, és

131
folyamatosan rakta le a kőzetrétegeket, mint valami őrült... ó, ez nem jó. Rossz képet tettem ide,
ugye? Ezt nézzétek meg. Ez sem jó. Ez a “Pokamino Homokkő”. Hm. A második nagy hegycsúcs
odalent. Ez egy keresztrétegezett homokkő. Úgy néz ki, mint egy homokdűne. Pech, és én pont
ezzel akartam nektek megmutatni, hogy ez az özönvíz során rakódott le. Erre itt van egy hatalmas
homokdűne az özönvíz kellős közepén. Hogy kerül egy sivatag az özönvíz kellős közepére? Hát ez
nem jött össze. Ken, bocsáss meg nekem! Azt hiszem... köszönöm, nagyon örülök, hogy eljöttem...
Mit teszel akkor, ha találkozol valami ilyesmivel? Mellesleg fogsz találkozni ilyesmivel. Mindig
lesznek olyan dolgok, amelyek váratlanul érnek. Hogy kerül tehát egy homokdűne az özönvíz
kellős közepére? Valaki egyszer feltette nekem ezt a kérdést: Hogy kerül egy homokdűne az
özönvíz kellős közepére? Én ezt feleltem: HIÁNY. Nem tudtam neki választ adni. Soha ne
felejtsétek el, hogy a képességeink végesek, és nem tudunk mindent. Találkozhatunk olyan
problémákkal, amelyekre nem ismerjük a választ. Tehát ezt feleltem: Lássuk, hogy vissza tudom-e
adni önnek a kölcsönt. Szerencsére mások is megvizsgálták ezt a kérdést. Mellesleg, ha
megkérdezitek a kreácionistákat, ők komolyan veszik az ilyen kérdéseket. Steve Austin például
nagyon komolyan veszi. Valaki feltette neki a kérdést: Hogy kerül egy korallzátony Nyugat-
Texasba, eltemetve az özönvíz kellős közepén? Hogy lehetett ideje a korallzátonynak kifejlődni?
Rászánt két évet az életéből ennek a kérdésnek a tanulmányozására, de rájött, mi történik ott.
Kiderült, hogy nem is korallzátony volt. És mi is tanulmányoztuk ezt a kérdést. Létrejöhetett-e más
módon? Láttatok már fényképeket azokról a homokdűnékről, amelyek a Szaharában és a dél-
kaliforniai sivatagban képződnek. De a dűnék a víz alatt is létrejöhetnek. Már beszéltem nektek
azokról a csodálatos könnyűbúvár-túrákról, amelyekre a diákjaimmal el szoktam menni. Nem
tudom miért, de mindig nagy tengereknél találjuk magunkat. Állandóan szelíd tengerekért
imádkozom, amelyek legfeljebb ilyen mélyek, Nekem ekkora hullámzás éppen elég. Mindig rosszul
leszek azokon a dereglyéken, amelyek átvisznek minket az Ohión... Vannak másfél-két méter mély
tengerek, és én mindig rosszul vagyok, a legutolsó alkalmat leszámítva. Az csodálatos volt. De
akkor is elmegyek. De az egyik alkalommal... Juj! nagyon nagy volt a hullámzás. Ezt mondtam a
könnyűbúvár-oktatónak: Ugorj bele, aztán gyere fel a felszínre, és jelezd, hogy minden rendben
van. De én azonnal lemegyek a fenékre. Így fel tudott volna hozni, ha valami baj van, és nem
dobált volna össze-vissza a víz, tehát ezt tettem. És lent a fenéken láttam jó tíz méterrel a fejem
fölött a hullámokat, amelyek összehordják a palát és a homokot dűnékbe a víz alatt. A dűnék tehát
nemcsak a sivatagban képződnek, hanem a víz alatt is. Vajon meg lehet-e állapítani, milyen
homokdűnéről van éppen szó? Igen meg lehet állapítani. Megvizsgálhatjuk a dűnét alkotó
ásványokat. Láthatjuk a kereszt-rétegeződés szögét, és láthatunk benne lábnyomokat. És ekkor
kiderül, hogy a réteg tele van állati lábnyomokkal. Hány állati nyomot lehet találni a sivatagi
dűnékben? Nem sokat. Elfújja ott a szél. Csak a nedves homok őrzi meg ezeket a nyomokat, amikor
megkeményedik. Még az evolucionistáknak is el kellett ismerniük a bizonyítékok alapján, hogy
ezek a dűnék nem a sivatagban, hanem a víz alatt alakultak ki. Ezt ne felejtsétek el. ne felejtsétek
el, hogy a tudományban mindig lesznek új felismerések, mindig más kérdéseket kell feltenni. de mi
az, amire mindig lehet építeni? Találkozol egy problémával, ami a Biblia és a tudomány között
felmerül. Mit teszel ilyenkor? Ezt mondod: Hoppá. át kell értelmeznünk a Bibliát. Valami
olyasmiről beszél, amit soha nem gondoltam volna. Nem, nem. Ha találkozol egy problémával, ami
a Biblia és a tudomány között felmerül, akkor várj türelmesen. A tudomány végül ugyanarra a
megállapításra fog jutni, mint amit a Biblia mond. Újra meg újra ezt látom. Akire támaszkodhatsz,
az az örökkévaló isten, az örökkévaló Ige, az az Isten, Aki mindenek teremtője. Az emberi
elképzelések azok, amelyek folytonosan változnak. Ez a kép a feleségemet ábrázolja az egyik
diákunkkal, amint állati lábnyomokat tanulmányoznak. A múlt nyáron, mielőtt visszajöttünk volna
Ausztráliából, elutaztunk ahhoz a sziklához, amelyről Ken beszélt, ami ott van Ausztrália kellős
közepén. Még arra is felkértek, hogy készítsek róla néhány felvételt a pilótafülke ablakán keresztül,
amikor közeledtünk hozzá. Valóban bámulatra méltó képződmény, amint ott áll a semmi közepén.
De amint Ken rámutatott, egy dolog biztos. Nem lassan és fokozatosan alakult ki, sok millió év

132
alatt. Fel lehet rá kapaszkodni, és meg lehet vizsgálni az anyagát. És ha megnézitek a szemcséit,
amelyek alkotják, akkor láthatjátok, hogy nem választódnak szét méret szerint. Aztán ha
megnézitek a szemcsék alakját, akkor láthatjátok, hogy szögletesek. Az evolucionisták azt hiszik,
hogy ezek a szemcsék a “Flinder’s Ranges”-ből koptak le, ahol sokat vadásztunk fosszíliákra, és a
víz lassan lemosta ezeket a szemcséket, és összegyűltek egy kis tavacskában, majd a kőtömb később
felborult. A tudomány azt mondja, hogy ez nem történhetett meg. Ha a vízmosások hordták volna
le a homokot, akkor a szemcsék legömbölyödtek volna. Ha a vízmosások gyorsan rohannak lefelé,
akkor durva homokot nyerünk. Amint lelassulnak, akkor alakulnak ki a finom homokszemcsékből
álló rétegek. Úgy tűnik, hogy a homok eredetét helyesen állapították meg, valóban a Flinder”
Ranges-ből származik, de miután egy vízhullám lemosta onnan, összetörte nagy szemcsékre, és
nagyon gyorsan lerakta ezen a területen, és amint Ken mondta, ez nem túl régen történt, különben
az erózió már régen elhordta volna azt a részét, amely kimagaslik a síkságból. És amikor
szemügyre vesszük a minket körülvevő világot, például a Grand Canyont, akkor azt látjuk, hogy
ezek a kőzetrétegek nem lassan és fokozatosan alakulnak ki, hanem nagyon gyorsan. Ezért
ülepedtek le rétegekben. A helyzet az, hogy mi is áramló vizet használunk arra, hogy különböző
anyagokat rétegekbe szétválogasson. Az áramló víz nagyszerűen alkalmas arra, hogy rétegekbe
szétválogasson különféle anyagokat. és a különféle rétegekben található állatok azonos
környezetből származnak, és ez a környezet nem évmilliókig tartott. Ha tehát megvizsgáljuk a
Grand Canyont, ezt a rétegekből álló hatalmas süteményt, az valóban úgy néz ki, mint amit sok víz,
az özönvíz hozott létre, nem pedig hosszú idő. Most ott vannak a rétegek, ez a rétegekből álló
hatalmas sütemény... hmm, vágjuk fel ezt a süteményt. Honnan származik a Kanyon? Egy dolgot
biztosan tudunk: nem a Colorado-folyó hozta létre a Kanyont. Már az evolucionisták is kezdik
feladni ezt a nézetet. Ez a kép a déli peremről készült... lenézünk a Colorado-folyóra, ez a kis folt
az, itt a sarokban. Szinte elvész a hatalmas Kanyonban. Ez az egyik probléma, ez a vízmennyiség
nem elegendő ehhez a munkához. Aztán van még egy hatalmas probléma. Beszélgettünk egy
erdésszel... megpróbálok nem áttérni az erdészek témájára... tudjátok, nem akarom túlzásba vinni a
dolgot, de beszélgettünk vele, és megpróbáltunk feltenni néhány udvarias kérdést. És ő beszélt
nekünk erről a hatalmas, meredek lejtőről a Sziklás-hegységtől a Kaliforniai-öbölig, ami 3500
méteres esést jelent, ekkora erő vájta ki a Kanyont. Mi pedig feltettük a kérdést: Tudja. van itt egy
probléma. 3500 méter magasról indul, majd lefut 1500 méteres magasságra, és a Kanyon pereme
2400 méter magasan van. Hogy került a folyó a Kanyon tetejére, hogy elkezdhesse átvágni?” “Ó –
felelte -, bizonyára van néhány könyv erről a kanyon tetején.” Mindig ugyanaz a helyzet. Mellesleg
ne felejtsétek el, hogy sok erdész nem hisz abban, amit elmond másoknak. Vannak olyanok is, akik
tényleg örülnek a kérdéseknek, mert így lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják a véleményüket.
De oda-vissza meg kell tanulniuk ezeket a kis beszédeket. Ez volt a helyzet ezekkel az erdészekkel
is, feltettünk nekik kérdéseket, és kiderült, hogy ők is keresztények, és nagyon hálásak voltak a
lehetőségért, amiért beszélgethettek velünk erről a kérdésről. De ahhoz, hogy a Colorado
átvághassa a kanyont, fel kellett volna kapaszkodnia 500 méter magasan a hegyoldalra. Ehelyett
úgy áll a helyzet, hogy a kanyon nem egy mélyföldön helyezkedik el, nem egy lefelé ereszkedő
völgy a hegyek között. A kanyon egy mély bevágás és egy óriási regionális emelkedő. A kanyon
déli pereme több mint 2100 méter, az északi perem pedig több mint 2400 méter magasan van a
tengerszint felett, tehát erősen emelkedik. Tudtátok, hogy a kanyon pereme magasabb, mint a Nagy
Füstölgő Hegyek? Magasabb, mint a Mississippi-től keletre bármi. És van itt egy nagy sziklafal, és
emögött összegyűlhetett az özönvíz után itt maradt víz. A helyzet az, hogy Dr. Austin és mások
feltérképezték az úgynevezett Grand Canyon monoklin mögött csapdába esett vizeket.
Gyakorlatilag ennek a partjait láthatjátok itt: a víz feltöltötte Arizona északi részét, Utah déli részét,
Colorado nyugati részét, és így tovább. Ezek a maradványvizek egy óriási tavat alkottak. És mi
történt? Itt van ez a hatalmas gát, majd egy végső lökés, talán egy földrengés, vagy valami más,
kiváltja ezt az eseményt, és átszakad a gát. A víz átzúdul a nyíláson, és nagyon-nagyon gyorsan
kivájja a Grand Canyont. Más szavakkal: először volt a kanyon, és csak utána jött létre a folyó. Ha

133
a bizonyítékok ennyire egyértelműek és egyszerűek, mint ahogy én elmondom, akkor még az
evolucionista tudósoknak is ezt kellene mondaniuk: “Igen, ebbe a képbe sok más dolog is beleillik,
amit tudunk.” És így is tesznek. Van itt egy másik példa is ugyanerre a dologra. Ez itt Washington
állam keleti fele, 25.000. négyzetmérföld Washington állam keleti feléből, amelyet “Channeled
Scabland” néven ismernek. (Ez körülbelül azt jelenti, hogy csatornákkal szabdalt rühös föld.) Az
ingatlanügynökök bizonyára más nevet találnának ki a számára, de ez az egész nagy terület egy
hatalmas lávafolyam, sokkal keményebb, mint a Grand Canyon puha üledéke, de 270 méter mély
csatornák szabdalják fel, amelyek úgy néznek ki, mint egy hatalmas, szövevényes delta. Ezt hogy
magyarázzák meg az evolucionisták? Ők azt állítják, és Harlan Bretts a legmagasabb geológiai
elismerésben, Penrose éremben részesült magyarázatáért: “Egy hatalmas jégnyelv lezárta azt, amit
ma Columbia folyónak nevezünk, és felduzzasztotta a hihetetlenül nagy jégkorszaki “Mezula”
tavat.” Ez egy özönvíz utáni katasztrófa lehetett. Ugyanaz az ötlet, mint amit a Grand Canyon
kapcsán elmondtam: egy gát rengeteg vizet csapdába ejt egy akkora területen, amely kitölti Idahot
és Montana egyes részeit. Majd a jéggát összetört, és a 25.000. négyzetmérföldnyi területet beborító
víz kiszabadult, és az vájta ki ezeket a 270 méter mély árkokat 1-2 millió évvel alatt, Nem. Egy
vagy két nap alatt. Egy vagy két nap alatt... Ezt a következtetést vonja le az a könyv, amit a U. S.
Geological Survey adott ki: “The Channeled Scabland” címmel, a spokane-i nagy özönvíz
történetéről. Egy alkalommal abban a kiváltságban volt részem, hogy beszélhettem a U. S.
Geological Survey egy imaösszejövetelén Washington államban, amikor a teremtésről és az
özönvízről beszéltem. Huszonöt izgatott geológus szakértő számára, akik odaszánt keresztények és
a teremtés hívei, és tagjai az ottani kutatócsoportnak. és úgy tűnik, hogy a Channeled Scabland
ugyanazt a történetet meséli el, mint a Grand Canyon. Éppen a közelmúltban jelent meg egy
kiadvány, amely szerintem megtalálta a legnagyobb özönvíz bizonyítékait, amelyet az
evolucionisták hajlandó elfogadni. Ez Szibériában történt, ahol a régi folyón egy rövid idő
leforgása alatt több víz folyt le, mint amennyi víz ma az összes folyóból az óceánokba folyik. Ken
már beszélt nektek egy nagyon megdöbbentő dologról: a Marson van egy kanyon, ami háromszor
akkora, mint a Grand Canyon. A Grand Canyon minden tulajdonságával rendelkezik. Mellesleg a
Grand Canyon mellékkanyonjai földrengések következtében jöttek létre, nem mellékágak, amelyek
a kanyonba torkollanak. Nagy bevágások vannak itt, de hirtelen megszakadnak. A helyzet az, hogy
a déli oldalon semmiképpen sem történhetett lassú folyami erózió, mivel a déli oldalon a
mellékágak a folyó felől lejtenek. A víznek felfelé kellett volna folynia ahhoz, hogy ki tudja vájni a
kanyont. De ezek egyszerűen csak megnyíltak, és a Marson pontosan ilyen kanyonok találhatók, ott
pedig biztosan nem volt özönvíz. Víz nélkül aligha lehet özönvíz. Itt állunk, 2 mérföld mélyen, és
hol van itt özönvíz? Nyomát sem látom. De már lezajlott. Bizonyos területeken, mint amilyen a
Channeled Scabland, még látják is. És ahogyan kinéz, az pontosan megfelel annak, amit a világban
látunk. És persze ott van az a mesébe illő példa. Feltétlenül nézzétek meg Dr. Austin videófilmjét a
St. Helensről. A feleségemmel tavaly elmentünk egy különleges kirándulásra. Februárban
Oregonban jártunk, és lehetőségünk nyílt arra, hogy egy egészen kicsi repülőgéppel, amelyet egy
keresztény pilóta vezetett, elrepüljünk a hóval borított St. Helens fölött, ez februárban volt, fel a
nyíláshoz, aztán átrepültünk a kráter fölött, megkerültük a lávakupolát, még mindig vörösen izzik,
majd kirepültünk a Spirit Lake fölé, ahol ott vannak azok a fák, amelyekről beszéltem nektek. Majd
szinte összerándult a gyomrom, mert átrepültünk a Toutle folyó kis Grand Canyonja felett. Ken
mutatott nektek néhány bámulatos felvételt erről a kanyonról, arról a sok rétegről, amelyek olyan
gyorsan rakódtak le. És tudjuk, hogy ez mikor történt, mert a kanyon korábban nem volt itt. Öt
nappal később viszont ott volt. Azok a rétegek, amelyeket Ken megmutatott nektek, a Grand
Canyon tökéletes kicsinyített másai, rétegek, mellékkanyonok, a Grand Canyon 1/40-hez arányú
modelljét, amely 5 nap alatt jött létre. És láttuk, ahogyan ez megtörtént. Mindent láttunk. Úgy
gondoljuk, hogy mindez beleillik a tényekbe. Ez nem azt jelenti, hogy minden kérdésre ismerjük a
választ. Valójában ezt szoktam mondani a fiataloknak: Ne gondoljátok, hogy minden szükséges
kutatást elvégeztünk, még nagyon sok kérdést tisztázni kell, sok kutatást el kell végezni, amelyeken

134
a teremtéstudomány tudósai most dolgoznak. Még nagyon sok olyan dolog van, amelyről többet
szeretnénk tudni: biológia, geológia, csillagászat. És reméljük, hogy lesznek közöttetek olyanok,
akik kedvet kapnak arra, hogy hivatásos szinten bekapcsolódjatok ebbe a munkába. Járjatok
iskolába, legyetek tudósok, hogy alkalmasak lehessetek arra, hogy ezeken a problémákon
dolgozhassatok, és beszéljetek Isten igéjének igazságáról. De azt hiszem, hogy már elegendő
információval rendelkezünk ahhoz, hogy megválaszoljunk három kérdést, amelyekből kiindultunk.
Ha megkérdezzük a Grand Canyont: Hogyan kezdődött az élet, egyszerű vagy bonyolult formában?
Akkor a kövek válaszolnak. Az élet nem kezdődhetett néhány egyszerű fogmában, amit az idő és a
véletlen hozott össze. Inkább úgy tűnik, mintha az élet robbanásszerűen jelent volna meg:
csodálatos, jól megtervezett életformákban, amelyeket arra terveztek, hogy a saját fajuk szerint
szaporodjanak. Mi a helyzet ezekkel a fosszíliákkal? Lassan alakultak ki, sok millió év alatt?
Fosszíliák egyáltalán nem alakulhatnak ki lassan. Gyorsan kellett betemetődniük. Még az
evolucionisták is azt mondják, hogy egy özönvíz ideális feltételeket teremt a fosszíliák
kialakulásához. Aztán mi a helyzet a hatalmas kőzetrétegekkel? Lassan alakultak ki, mint ahogyan
a Mississippi lerakja hordalékát a Mexikói-öbölbe? A Grand Canyon egyértelműen így válaszol:
Nem. Ha lassan alakultam volna ki, akkor nem úgy néznék ki, mint egy réteges sütemény, hanem
úgy, mint egy kevert tészta. Semmi sem lenne a helyén, és nem lenne ilyen sok fosszília. Inkább
sok vízre, nem pedig sok időre utalnak a dolgok, és ez megegyezik azzal, amit a Bibliában a
teremtésről, a bukásról és az özönvízről olvasunk. Néha ez jut az eszembe: Képzeljetek el egy
geológust. Már húsz éve barangol a Grand Canyonban, és megpróbálja kitalálni, mit is lát. Végül
úgy dönt, hogy egy kis szünetet tart. Kimászik tehát a kanyonból, odamegy egy padhoz, hogy
leüljön, és elővesz egy Bibliát. Kinyitja az elejénél, a Teremtés könyvénél, elkezdi olvasni, és így
szól: Ez az. Ezt láttam én is az elmúlt húsz év során. Ha megnézem a fosszíliákat, amelyeket a
kanyonban találtam, azok mindig olyan nagyszerűen meg vannak tervezve. És pontosan úgy néznek
ki, mint a mai állatok és növények. Mintha a teremtés bizonyítékait látnám, hogy az élőlények jól
meg vannak tervezve, hogy a saját fajuk szerint szaporodjanak. Ezért olyan szépek a fosszíliák,
ezért annyira változatosak és bonyolultak, mert a kőzetrétegek a teremtés bizonyítékait hordozzák.
De itt persze nincs vége a történetnek. Mik ezek a fosszíliák? Amint Ken mondja: ezek halott
dolgok. Nemcsak a teremtésről beszélnek, hanem a bűnről, a bukásról, arról, hogy a halál bejött a
világba. Meglehetősen szomorú dolog bemenni a kanyonba... annyira szép színek és formák
láthatók ott. De egy kicsit szomorú is, amikor olyan emberként nézzük, akik hisznek a teremtésben.
Ez egy nyitott sír, sok milliárd élőlény temetője, amelyek be vannak zárva a kőzetrétegekbe, sok
mérföld hosszan a szemünk előtt. Ez egy nyitott sír, egy hatalmas halál bizonyítéka. És a Biblia
beszél nekünk a bukásról, és arról, hogyan lépett be a halál a világba, és milyen szörnyű hatása volt,
beszél arról, hogy Isten bánkódott az Ő szívében, amiért a bűn megrontotta azt a világot, amelyet
Isten teremtett. A világ annyira rossz lett, hogy Istennek el kellett pusztítania az első világot egy
özönvízzel, hogy Noéval és családjával elölről kezdhessen mindent. Úgy tűnik, hogy az özönvíz
előtti emberek ott voltak azon a határon, ahol mi most állunk: elpusztíthatjuk a világot a megváltás
minden reménye nélkül. Ezért Isten közbelépett, és azért, hogy új lehetőséget adjon a világnak, Noé
családja kivételével mindent elpusztított, és eltörölte a régi világot. Ezért találunk mindenhol olyan
óriási kőzetrétegeket az Atlanti-óceánban, ahelyett hogy a Mississippi deltájához hasonlóan csak
egy kicsi helyet foglalnának el. Ezért van az, hogy azok a fosszíliák, amelyeket egy kőzetrétegben
találunk, ugyanabból a környezetből származnak. Ezért van az, hogy nyugodtan kihagyhatjuk az
evolúció hiányzó 150 millió évét, és mégsem hagyunk ki semmit. Ezért mozdulhattak el azok a
hatalmas kőtömbök több mérföldnyire a helyükről, mert az özönvíz korának vízfolyásai annyira
erősek voltak, ezért alakulhattak ki azok a hatalmas vetődések olyan gyorsan, és így tovább.
Teremtés, romlás, katasztrófa: mindez látható a kanyonban. Ez volt a rossz hír. De ha még ennél is
rosszabb hírt akartok hallani, akkor hallgassátok meg, mit mondanak az evolucionisták. Volt persze
olyan idő, amikor az evolucionisták a talk show-k népszerű vendégei voltak. És én hallottam egy
talk show-t, ez akkor történt, amikor biológiát hallgattam. Nem tudtam ellenállni, bekapcsoltam a

135
tévét, hogy meghallgassam, mit mondanak az evolucionisták egy talk show-ban. Körülbelül százan
jártunk abba az osztályba, és amikor az evolucionisták mondtak valamit – én hátul álltam, középen
-, akkor száz fej bólogatott, mert ők is pontosan azt mondták volna. A legtöbb hallgatóm azt
mondaná, hogy ez meg volt rendezve. Nem létezik, hogy el is hitték. De elhitték, és a hallgatóság
tudni akarta: Mit tartogat a jövő? Mit tartogat a jövő? Tehát megkérdeztek egy fosszília-szakértőt.
Mit tartogat a jövő? Ő ezt mondta: Nem szívesen beszélek erről. De a fosszíliák tanulmányozása
meggyőzött arról, hogy minden életforma végül ki fog halni, és nekem úgy tűnik, hogy az ember is
egy napon kihal. A hallgatóság tapsolni kezdett: Nagyszerű. Ki fogunk halni. Van mire várnunk.
Majd megkérdezték Carl Sagent, a világ vezető evolucionistáját. És ő ezt felelte: Az egyetlen
dolog, amiben biztos vagyok, az az, hogy a kozmikus év következő áprilisában a Nap szétrobban, a
Föld elég, és minden élet elpusztul. A közönség megint tapsviharban tört ki. “Szuper. Ha nem
pusztulunk ki, akkor el fogunk égni.” Szerencsére ennél jobb reményeink vannak. A vég ugyanaz
lesz, mint a kezdet. Hogy Isten és Krisztus egy, a János evangéliuma 1. részre gondolok.
“Kezdetben vala az Ige...” a Logosz, vagyis Krisztus. “Kezdetben vala az Ige. És az Ige Istennél
vala, és Isten vala az Ige. És nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő a Teremtő Isten. Amikor a
bűneink elpusztították azt a világot, amelyet Isten megteremtett, és amikor hátat fordítottunk Neki,
akkor Ő nem fordult el tőlünk. Továbbra is törődött velünk, még akkor is, amikor a bűneink
elválasztottak minket Tőle. Kész volt meghalni, hogy kifizesse bűneink büntetését, hogy legyőzze a
halált, és feltámasszon minket új életre. Ez a reménység üzenete, amit valóban megoszthatunk
másokkal. És a Biblia beszél arról a csodálatos időről, amikor Krisztus újra visszajön, ez az egyik
kedvenc igeszakaszom Ésaiás könyvéből: “A farkas és a bárány együtt heverészik. Egy kisgyermek
vezeti őket. Nem ölnek és nem pusztítanak többé szent hegyemen. És a föld megtelik az Úr
ismeretével, amint a vizek betöltik a tengert. Ez az az üzenet, amit meg kell osztanunk a világgal.
Ez sokkal szebb, mint az, hogy a halál végül győzni fog, amit az evolucionisták felkínálnak
nekünk. De az evolucionisták a semmiből indulnak ki: volt egy nagy durranás, a halott univerzum
lassan létrehozta az életet, de végül győz a halál. A Biblia szerint azonban az élet, Isten élete hozta
létre az univerzumot. A halál egy ideiglenes betolakodó, és Krisztusban a halál le van győzve, az
élet diadalmaskodik. Ez egy olyan üzenet, amelyet mindenkivel megoszthatunk: az az üzenet, hogy
amit Isten világában látunk, az megegyezik azzal, amit Isten igéjében olvasunk. Ezért amikor
megszemléljük a Grand Canyont, amikor megnézzük azokat a dolgokat, amelyekről a mai
szemináriumon beszéltünk, akkor láthatjuk, hogy ez nem egyszerűen egy tudományos előadás volt.
Biztos vagyok benne, hogy ezt világosan látjátok. Láthatjuk a feltámadás néhány ígéretét a
kanyonban, amint látjuk, hogy a csodálatos növények kezdik visszahódítani a terméketlen talajt.
Amikor tehát a nap leáldozik a Grand Canyon felett, gondolhatunk erre a konferenciára. Ez nem
egyszerűen tudomány, hanem van benne egy szellemi tanulság. És el kell ismernem, hogy az egyik
legizgalmasabb dolog az életemben az, amikor odamegyek a hallgatóimmal egy sátorozó túrára. Ez
nem csak tudományos ügy, hanem szoros szellemi közösség. És hatalmas lehetőség a
bizonyságtételre. Amint ott állunk a Grand Canyon szikláin... én általában nem vagyok nagyon
bátor ember, de ilyenkor elég hangosan beszélek ahhoz, hogy a járókelők is meghallhassák. És
meglepődnétek, ha látnátok, hogy milyen sok ember... Micsoda? Még egyetemekre is meghívást
kapok néha, hogy tartsak előadást, mert vannak iskolák, amelyek egészen más történetet tanítanak a
Grand Canyonról. Ez egy csodálatos lehetőség. Témánk ez volt: amit Isten világában látunk, az
megegyezik azzal, amit Isten igéjében olvasunk, és ne féljetek erről beszélni. Néha odajönnek
hozzám emberek... egyszer beszélgettem egy fiatal hölggyel... ezt kérdezte: gyülekezetünkben van
sok tanár és professzor, én mit tehetek? Isten bölccsé teszi az együgyűt. Gondoljatok arra a
professzorra a San Francisco-i Állami Egyetemen. Egyszerűen odaadtak neki néhány könyvet. Ha
kényelmetlennek érzed, hogy te magad beszélj erről, akkor adj az embereknek írott anyagokat.
Mutass rá nekik a szempontokra. Aztán lépj hátra, és hagyd, hogy Isten Szelleme új teremtéssé
tegye őket Krisztusban. Megoszthatjuk másokkal a teremtés bizonyítékainak egy morzsáját. Milyen
csodálatos, ahogyan Isten megváltoztatott minket, és kihozott a halálból az életre!

136
137