4/A tétel

Jeremiás próféta meghívása

Mutassa be Jeremiás meghívása (Jer 1, 4-10) elemzésén és értelmezésén keresztül, hogy

hogyan választotta ki Jeremiást az Úr a prófétai szolgálatra! Térjen ki Jeremiás
üdvtörténeti szerepére!

Jeremiás próféta Kr. e. 650 körül született Jeruzsálem környékén, papi családból. Egész
fiatalon kapta meghívását. Abban a zaklatott korban élt, amikor Juda országának tragédiája
megkezdődött, és be is fejeződött. Működése legalább 40 évig tartott, utolsó szavai a Jeruzsálem
pusztulása utáni időkből valók. Prófétai felelősségének tudatában igyekezett befolyásolni a politikai
döntéseket. A küszöbön álló eseményeket Juda bűnei büntetéseként fogta fel, és az erős ellenállás
ellenére bátran küzdött a közvélemény, sőt a királyi ház politikája ellen. Cidkija uralkodása idején
megpróbálta rávenni a királyt, hogy hódoljon meg Babilon előtt, de az Egyiptommal rokonszenvezők
nyomása erősebb volt. Végül ez idézte elő a tragédiát. Jeruzsálem ostroma alatt sokat kellett
szenvednie a prófétának. A város eleste után a babiloniak kiszabadították, de befolyásos pártfogójának
halála után Egyiptomba kellett menekülnie.

Könyvét a következő részekre oszthatjuk:

Juda és Jeruzsálem ellen irányuló fenyegetések (1,1-25, 13)
A népek ellen irányuló jövendölések (25, 13-38; 46-51)
Üdvösséget hirdető jövendölések (26-35)
Jeremiás szenvedései (36-45)

Jeremiás érzékeny ember volt, mégis szinte mindig szerencsétlenséget, büntetést kellett
jövendölnie. Kívánta a békét, mégis állandóan harcolnia kellett, mégpedig az övéi ellen, a királyok
ellen, a papok ellen, a hamis próféták ellen, a nép ellen. Emiatt néha súlyos tehernek érezte küldetését.
A fájdalom megtisztította lelkét és kinyitotta Isten számára. Ez a szívből fakadó vallásosság
teszi őt közelivé. Személyes hite vezeti a felismerésre: Isten, a szívek és vesék vizsgálója mindenkinek
tettei szerint fizet. Az Istennel való barátságot a bűn szakította meg, ami a gonosz szívből fakad. Írása
és példája megmutatja a lelki értékekre épülő vallásosságot, az Isten és ember közötti bensőséges
kapcsolat lehetőségét. Önmegtagadó élete és az Isten szolgálatában eltűrt szenvedése miatt Jeremiást,
mint Jézus egyik előképét tarthatjuk számon.

Jeremiás meghívása (Jer 1, 4-10)

(1) Így hangzott az Úr igéje hozzám: (5) „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és
mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.” (6) Erre
így szóltam: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” (7) De ezt
mondta nekem az Úr: „Ne mondd azt: ’Gyermek vagyok’, hanem menj el, ahová csak küldelek, és
mondd el mindazt, amit parancsolok neked! (8) Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy
megmentselek!”- mondta az Úr. (9) Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így
szólt hozzám az Úr: „Íme, szádba adtam igéimet! (10) Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok
fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!”

A párbeszéd szinte kizárólag a meghívás személyes hatásairól szól. A korábbi meghívás- történetek és
Izrael kiválasztása nagy hatást gyakoroltak rá.

1. megformáltalak: eredetileg ez az ige a fazekas formáló tevékenységre vonatkozik. Mivel a

jahvista teremtés-elbeszélés úgy ábrázolta Istent, mint fazekast (Ter 2, 7-8), az ige a
„teremteni” jelentést nyerte.
2. anyád méhében: Jeremiás nyomán elfogadták azt az elképzelést, hogy maga Isten formálja
meg a kisgyermeket anyja méhében; ez azt jelenti, hogy Isten ismeri az embert, és a személy
létének legelső pillanatától ő életének az Ura.
3. ismertelek: nem csak az intellektuális ismeretet jelenti, hanem magába foglalja az akarás és
érzés mozzanatát is.
4. megszenteltelek: alapjelentése egy tárgy vagy egy személy elkülönítése az isteni szolgálatra.
Isten elkülönítette Jeremiást a prófétai küldetés számára.
5. a nemzetek számára: a korábbi próféták is foglalkoztak a szomszédos népekkel, két okból: a
választott nép története mindig is elválaszthatatlan volt az egész Közel-Keletétől, és a
prófétáknak éles érzékük volt annak felismeréséhez, hogy Jahve hatalma kiterjed a
világmindenségre, ő a történelem Ura.
6. 6-8. vers: Jeremiás fiatalember, ebből kifolyólag nincs tekintélye. Mózes hasonlóképpen
reagál, amikor Jahve elküldi őt, hogy legyen szószólója, de más okból: beszédhibára
hivatkozik, ami itt nem áll fenn. Jahve válasza az, hogy Ő felel elsődlegesen azért, amit a
prófétának mondania kell.
7. hozzáérintette számhoz: ez a jelképes tett megvalósítja az éppen elhangzó ígéretet („szádba
adom igéimet”). Izajás, Ezékiel és Dániel próféta meghívásában hasonló szertartás megy
végbe a száj megérintésével.
8. hogy gyomlálj…: a próféta küldetésének két oldalát szemlélteti: egyenessé kell tennie azt, ami
elferdült, és el kell mélyítenie az egész vallási örökséget, ami adott esetben újabb
kinyilatkoztatást is jelenthet.