5/B tétel

Isten létének bölcseleti bizonyítása

Bizonyítsa bölcseleti úton Isten létezését Aquinói Szent Tamás öt útja segítségével!

Aquinói Szent Tamás Summa Theologica című művében bizonyította Istennek a létét.
A tapasztalatból kiinduló istenbizonyítás öt útja:
 A világban tapasztalható mozgás, változás → „ mozdulatlan mozgató”
 A létesítő okok működésükben függenek egymástól → „első ok”
 Az esetleges dolgok közömbösek a léttel és nem-léttel szemben → „szükségképpen létező”
 A természeti dolgok különböző módon részesednek a létben, az igazságban, jóságban →
„legtökéletesebb lény”
 A természet értelem nélküli lényei célszerű működést mutatnak → „gondolkodó lény”

Isten létének bizonyítása

Feltétlenül el kell mondanunk, hogy isten létét öt úton lehet bizonyítani:

Az első és legnyilvánvalóbb út az, amit a mozgásból veszünk. Biztos ugyanis és érzékek tanúsítják,
hogy van, ami mozog ezen a világon. Mindazt, ami mozog, valami más mozgatja… Ha tehát az, ami
mozog, szükségképpen más által mozog, s ez ismét mástól. De itt nem lehet a végtelenbe menni, mert
akkor nem lenne első mozgató, és következésképp más mozgató sem, mivel a 2. mozgatók nem
mozoghatnak, csak akkor, ha őket is mozgatja az 1. mozgató, amint a bot sem mozgat, csak ha őt is
mozgatja a kéz. Ezért szükséges eljutni valamely első mozgatóhoz, amit semmi sem mozgat, és ezt érti
mindenki Istennek.
A második út a létrehozó okokból való. Az érzéki dolgokban ugyanis a létrehozó okok rendjével
találkozunk. De nem találkozunk azzal, és nem is lehetséges, hogy valami saját magának létrehozó oka
legyen, mert így előbb lett volna saját magánál, ami képtelenség… Az ok megszűnésével megszűnik
az okozat is, tehát ha nem volna első a létrehozó okok között, nem volna sem utolsó, sem középső…
Tehát szükséges valamely első létrehozó okot föltételezni, és ezt nevezi mindenki Istennek.
A harmadik út, amit az esetlegesből és a szükségszerűből veszünk: Amit mi a világban megismerünk,
esetleg létező, azaz, nélküle is létezhetne a világ. –Minden azonban nem lehet esetleges, mert akkor
nem lenne a létnek alapja. _Ha tehát van esetlegesen létező –márpedig van- akkor kell lennie
szükségképpen létező valóságnak is. Ő az Isten.
A negyedik utat a dolgok közt található fokozatokból vesszük. A dolgok közt ugyanis találunk inkább
és kevésbé jót, igazat, nemest és ehhez hasonlót. Ámde az inkább és a kevésbé azt jelenti, hogy a
különféle dolgok, különféleképpen közelítenek meg valamit, ami a legtökéletesebb… Van tehát
valami, ami a legigazabb, legjobb, legnemesebb és következésképp a leginkább létező is, amint a
Metafizika 2. fejezetében olvasható (Arisztotelésznél). Ami pedig valamely nemben a legtökéletesebb,
az az oka mindennek azon belül, mint a tűz, amely a legmelegebb, az oka minden melegségnek. Tehát
van valami, ami minden létező létének, jóságának és egyéb tökéletességének az oka, és azt nevezzük
Istennek.
Az ötödik utat a dolgok kormányzásából vesszük. Azt látjuk ugyanis, hogy bizonyos dolgok,
amelyeknek nincs értelmük, mint a természeti tárgyak, célszerűen működnek, és mindig azt követik,
ami a legjobb. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem véletlenül, hanem szándékosan jutnak el a célhoz.
Azok pedig, amelyeknek nincs értelmük, nem törekedhetnek a célra, csak valamely megismerő és
értelmes lény, aki az összes természeti dolgokat a cél felé rendezi. És ezt hívjuk Istennek.

(Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica)