6/B tétel

A babiloni fogság
(Kr. e. 587-538)

Mutassa be a babiloni fogság szerepét a zsidóság vallásának és nemzeti identitásának

megőrzésében!

Az asszír, majd a babiloni birodalom sajátságos telepítési politikával olvasztotta magába a legyőzött
népeket. Vezető rétegeiket kitelepítette, és a helyükbe új, asszír illetőleg babiloni vezető réteget telepített.
Ez történt Izraellel 721 után, de ugyanezt tervezték a babiloniak is Kr. e. 589-ben, majd 587-586-ban, a
déli királyság bukásakor. A kitelepítést végre is hajtották, ám az új vezető réteg betelepítésére már nem
volt idejük. Sürgősebb tennivalóik akadtak a perzsák támadása miatt. A szír-palesztin vidék pogány népei
a csekély nyelvi és művelődésbeli különbség miatt könnyen beolvadtak akár az asszír, akár a babiloni
birodalomba. A sokistenhivő népek felfogása szerint egy vesztes háború egy istencsoport vereségét is
jelenti. Utána átpártoltak ésszerűen a győztes istenekhez. Ez a gondolkodás nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy a legyőzött népek ne igyekezzenek múltjuk emlékét és nemzeti öntudatukat megőrizni. Az izraeliták
helyzete más volt, hiszen emlékeztek prófétáik komor jövendöléseire, így nem Istenük gyengeségét látták
az ellenség győzelmében, hanem Jahve büntetését, fenyegető szavának teljesedését. A választott nép a
fogság ideje alatt a legtanulékonyabb és Istenhez is a leghűségesebb. Júda társadalmi és gazdasági elitje
Babilonban élt. A királyi család tagjai a fővárosban, a többiek vidéken, mint telepesek. Nem voltak
rabszolgák, hanem mint félszabadok éltek a számukra kijelölt területen, amelyet nem hagyhattak el.
Bizonyos autonómiát élveztek, elöljárókat állíthattak. Saját vagyonuk volt, házat építettek, földet
műveltek. Nem voltak elzárva a külvilág eseményeitől, Palesztinával érintkezhettek. Helyzetük
Nabukadnezár halála után (Kr. e. 562) egyre kedvezőbben alakult, s alkalmuk nyílt, hogy akadály nélkül
bekapcsolódjanak a birodalom életébe. A Babiloniába deportáltak tehát nem olvadtak be az idegen
lakosságba, hanem megőrizték nemzeti identitásukat, és megtartották hitüket. Összetartotta őket a haza
utáni vágyódás és a Jahve-hit. Ragaszkodtak az ősök hagyományához, a körülmetélés és a szombat
megtartása, mint a pogányoktól megkülönböztető jel különleges hangsúlyt kapott. A fogság a vallási
megújulás ideje volt. Ebben döntő szerepe volt Ezékiel prófétának, s ugyancsak a fogságban tevékeny
ismeretlen prófétának, akinek igehirdetését Izajás könyve 40-55. fejezeteiben találjuk, őt Deutero-
Izajásnak nevezzük. Babilon nem sokáig örülhetett katonai sikereinek, hiszen a perzsák Kürosz
vezetésével véget vetettek sikereiknek. A perzsák nagyvonalúan bántak a birodalom népeivel. Kr. e. 538-
ban visszatérhettek hazájukba a deportáltak, továbbá engedélyt kaptak a jeruzsálemi templom felépítésére,
a Jahve-tisztelet helyreállítására.