1/B tétel

Krisztus egyházának fogyatkozhatatlansága és tévedhetetlensége

Magyarázza meg a fogyatkozhatatlanság és tévedhetetlenség fogalmát az Egyházra

vonatkozóan!

Krisztus egyházának fogyatkozhatatlansága és tévedhetetlensége

A fogyatkozhatatlanság két dolgot jelent:

a.) a krisztusi egyház fennmaradását a világ végig;
b.) azt, hogy a tanítás, kultusz és szervezet lényege sohasem tér el a krisztusi elgondolástól.
Az I. vatikáni zsinat mindkét értelemben dogmának nyilvánította az egyház fogyatkozhatatlanságát.
A tévedhetetlenség azt jelenti, hogy Krisztus kinyilatkoztatásának megőrzésében és tolmácsolásában
nem lehet kitéve sem megtévesztéseknek, sem tévedésnek. Ez nem a hibáktól való mentességet jelenti,
hanem a lényeghez való hűséget. Az egyház a maga egészében tévedhetetlen, a tanítóhivatal pedig
csak szócsöve a tévedhetetlenségnek.
A tévedhetetlenség szükségessége a Bibliából kimutatható: tévedhetetlenség nélkül nem lehetne az
egyház az üdvösségre vezető biztos út. Ha lényeges dolgokban mást hirdetne, mint Krisztus, nem
lehetne Krisztus egyházának mondani. „Aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,61); „Aki titeket hallgat,
engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki engem
küldött” (Lk 10,16). Aki ilyen nagy horderejű kijelentést tesz, az biztos abban, hogy nem tanít
tévedést. Jézus megígérte, hogy velünk marad, a Szentlélek megvilágosít és megtanít mindenre. Szent
Pál is hirdet, az ő szava, Isten szava.
Miben tévedhetetlen az egyház? Elsősorban mindabban, ami a kinyilatkoztatásban akár kifejezett
formában (explicite), akár burkoltan, bennfoglalólag (implicite), de formailag benne van. A
tévedhetetlenség elsődleges tárgyához az is hozzátartozik, ami formaliter nincs ugyan a
kinyilatkoztatásban, de nélküle a kinyilatkoztatás fenntartása és tolmácsolása elképzelhetetlen, pl. a
kánon megállapítása és szövegének értelmezése, a szenthagyomány forrásainak megállapítása és
értelmezése, a kinyilatkoztatott igazságok hű tolmácsolása, a hitbeli tévedések elítélése, illetőleg
annak megítélése, hogy egy állítás ellenkezik-e a kinyilatkoztatással vagy sem.
A tévedhetetlenség másodlagos tárgyai: annak megállapítása, hogy konkrétan mire vonatkozik a
tévedhetetlenség, továbbá a dogmák megfogalmazása, a dogmatikai tények, egy zsinat
egyetemességének, egy pápa törvényes voltának megállapítása, szerzetesrendek jóváhagyása,
ájtatosságok, magatartásformák engedélyezése, szentek kanonizációja. Hogy ezekre is áll a
tévedhetetlenség, nem dogma, hanem csak biztos teológiai következtetés.

A tanítóhivatal tévedhetetlenségének gyakorlása három formában történik:

 egyetemes zsinaton, amikor ünnepélyesen jelent ki valamely tételt minden hívő számára
kötelező érvénnyel
 rendes formában gyakorolják a püspökök a tévedhetetlenséget, amikor külön-külön, de
egymással és a pápával egyetértésben tanítják valamely tételről, hogy olyan kinyilatkoztatott
igazság, amely minden hívőre kötelező érvényű
 külön kijár a tévedhetetlenség a pápa személyének, amikor ex cathedra, azaz Szent Péter tanító
székéből, mint az egyház legfőbb tanítója ünnepélyesen hirdet ki egy hittételt