A pop art

A pop-art elnevezésű művészeti irányzat az ötvenes évek második felében alakult ki,
először Angliában, majd az Egyesült Államokban, néhány év leforgása alatt pedig az egész
világon elterjedt. Neve a popular, azaz “népszerű” szó rövidítéséből keletkezett. Részben a
dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A pop-művészek egyik legfontosabb
célkitűzése az úgynevezett "magas művészet" és az élet közötti határok lerombolása.
A pop art művészek főként olyan témát használtak fel, amelyeket már valamilyen
kétdimenziós közlési eszköz már feldolgozott, mint pl. a fényképészet. „A felvetett témák
érintkezési pontja a városi kultúra, melyben felfedezhetők a kulturális iparosításnak olyan
termékei mint a filmek, a mozi-„ipar”, a hirdetések, reklámok, a „pop”-zene”. Műveik
igazodtak a városi kultúra formanyelvéhez, olykor azonosulva, máskor pedig kifejezetten
ironikusan, a pop art művészetnek a téma a lényege, nem a mű esztétikai jellege.
„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós
világ részeiből készül.”
(Robert Rauschenberg)
Az irányzat jelentősebb képviselői:
 Robert Rauschenberg
 Andy Warhol
 Roy Lichtenstein
 Claes Oldenburg,
 James Rosenquist
 Peter Blake
 Richard Hamilton

A pop art Magyarországon

Mivel Magyarországon – ahogyan a kelet-európai szocialista országokban – nem teremtődtek
meg a valóságos fogyasztói társadalom feltételei, nem beszélhetünk olyan jellegű „tiszta”
irányzatról, amely a nyugati államokban megjelent. Hazánkban inkább az egyes művészek
pop art periódusáról beszélhetünk. Azonkívül itt kereszteződtek az információk, így a fiatal
nemzedék művészetében a pop art más irányzatokkal is keveredett. Hatása több művészeti
ágban jelentkezett. Fő témák: a művészet belső kérdései, a városi ill. a paraszti lét motívumai,
a vásárok mézeskalács figurái, az emberi test és ruhadarabok.
Az irányzat magyarországi képviselői:
 Gyémánt László
 Lakner László
 Tót Endre
 Gyuricza Gergely
 Konkoly Gyula
 Jovánovics György
 Pinczehelyi Sándor