1

Isten adta képesség

God given talent

Előadás
1971

Neville Goddard
(1905-1972)

Fordította:

Szabó Petra
sz.petra888@gmail.com

2018.

1
 Ma este a Törvényről beszélek. Az Apostolok
Cselekedeteiben az áll, hogy:

„Az Úr nincs messze egyikünktől sem, mert őbenne élünk,

mozgunk és vagyunk.” - ApCsel 17:28

Ezen egy kicsit szeretnék változtatni, és azt mondom

nektek, hogy: Isten sosincs messze, de közel sem, mivel a
távolságot leíró kifejezések az elkülönülést jelentik, ám
Isten és az Ember egyek.

„Az ember képzelet, az Isten pedig ember, Ő bennünk

létezik, és mi Őbenne.” – William Blake

„Az örökkévaló ember teste a képzelet, és az Isten

maga.” – William Blake

Tehát még közel sem lehet, mert a közelség

elválasztottságot jelent.
Ezen a szinten ti és én felkerekedhetünk és
ámokfutásba kezdhetünk, ugyanazt a hatalmat
gyakorolva, amely megteremtette és fenntartja az
univerzumot. Saját csodálatos emberi képzeleted az Isten.
Ez az Isten!

„Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami

létrejött” (János 1:3), se a jó, se a rossz, se az, ami
semleges.
Ma este hadd osszak meg veletek néhány példát, hogy
rávilágítsak, minden a ti saját csodálatos emberi
képzeletetek műve. Talán olvastátok a Los Angeles Times
múlt szombati kiadását. A címoldalon vastag betűkkel
2
reklámoztak egy repülőgépről szóló filmet, aminek a
forgatókönyvét Rod Serling írta. Egy fickó aztán arra
érzett késztetést, hogy személyes hasznot húzzon ebből a
történetből. Azzal fenyegette meg Quantas-t, az Ausztrál
Légitársaságot, hogy felrobbantja a gépüket 107 utassal a
fedélzeten, ha nem fizetnek neki 560.000 dollárt. A
légitársaság eleget tett a követelésnek.
Fizettek ennek a fickónak, egy zsarolónak, 560.000
dollárt Rod Serling úgynevezett „képzeletbeli”
forgatókönyvére alapozva. Amikor Rod rádöbbent, hogy
mit eredményezett a kitalációja, megkérte a producereit,
hogy vegyék le a műsorról a filmet, és többet ne vetítsék.
Azonban a kérését a bevételre hivatkozva elutasították,
hiszen a forgatókönyv azért íródott és a filmet azért
vetítették, hogy profitot termeljen. Nem számított, hogy
Quantas, vagy akár más repterek, és számtalan ember
szenvedhet majd emiatt.
Rod megbánása nem tűnt őszintének, sejthető volt,
hogy nem fog Quantasnak kártérítést fizetni. Egy szóval
sem mondta, hogy a film utáni bevételéből ad majd
560.000 dollárt az ausztrál repülőtérnek. Előrelátható
volt, hogy megtartja a pénzt, és folytatja a képtelenségek
sorának gyártását, mert ő nem tudja, amit ti tudtok, hogy
a képzelet teremti a valóságot.
Mert az isteni képzelet teremt, és Isten az ember, így
az emberi képzelet szintén teremtő erővel bír. Isten és az
ember nem különül el. Egyek vagyunk.

„Isten olyanná vált, mint mi, azért, hogy olyanok

legyünk, mint Ő.” - William Blake

3
 Ezen a szinten Isten megengedte magának, hogy
minden hibát elkövethessen, hogy őrült ámokfutásba
kezdjen, és mindenféle buta dolgot elképzelhessen a
világon.
Hadd osszak meg veletek néhány történetet William
Butler Yeats-től, melyeket megtalálhattok A jó és a rossz
eszméi című kötetében, amely a századfordulón jelent
meg először (1903).
A történet így hangzik:
„Párizsban nyaraltam, és egyik reggel korán
felkeltem. Arra gondoltam, hogy kimegyek, és
megveszem a reggeli újságot, még mielőtt a házigazda
előkerülne. Aztán megláttam a fiatal cselédlányt, aki épp
a reggelihez terítette meg az asztalokat, és elmondtam
magamnak azon hosszú, ostoba, kitalált történetek
egyikét, amiket az ember csak magának mesél.
Elképzeltem, hogy megsérült a karom, és emiatt
karfelkötő kendőt viselek. Természetesen ez nem történt
meg a valóságban, csak ezzel a kitalációval
szórakoztattam magamat fejben. Miközben elsétáltam a
cselédlány mellett, olyan valósághűre festettem meg a
történés képét magamban, hogy átsugároztam azt erre az
érzékeny gyermekre... erre a fiatal lányra, aki épp
előkészítette az asztalokat.
Amikor visszatértem a napilappal, a bejáratnál
összefutottam a házigazdával, aki a karom hogyléte felől
érdeklődött, mert a cselédlány azt mondta neki, hogy
karfelkötő kendővel látott lejönni. Hirtelen eszembe
jutott, mit is tettem az imént; egyszerűen csak
elképzeltem, hogy megsérült a karom, és fel van kötve, és

4
ezt az intenzív képzeletbeli cselekvést átsugároztam a
lányra, mire ő valóságos ténynek látta.”
Yeats így folytatta a történetét:
„Ugyanebben az időben sokszor gondoltam
intenzíven az egyik diákomra, és arra az üzenetre, amit át
akartam neki adni. Ezt semmiképpen sem papíron, hanem
személyesen szerettem volna megtenni, de ő nem volt
elérhető. Két nappal később levelet kaptam tőle, amiben
megírta, hogy több száz mérföldre tartózkodik. Amiről
ezután beszámolt a levelében, igen érdekes. Azt állította,
hogy élethű fizikai formámban jelentem meg előtte abban
a hatalmas hotelban, ahol épp tartózkodott, és miközben
rengeteg ember vette körül. Akkor és ott megkért, hogy
szeretné, ha visszatérnék, miután mindenki elment. Ekkor
eltűntem, majd éjfélkor ismét megjelentem előtte, és
átadtam neki az üzenetet, amit ő pontosan leírt a
levelében.
Nem tudok semmit arról, hogy kivetítettem volna
magam. Csak azt tudom, hogy erősen gondoltam a
diákomra, és az üzenetre, amit közölni akartam vele, erre
ezzel egy időben, az ő elmondása szerint, megjelentem
egy jókora szállodai tömeg kellős közepén, több száz
mérföldre, és megkért, hogy jöjjek vissza később, amit én
éjfélkor meg is tettem, és átadtam az üzenetet…
Számtalan történetet tudnék még elmondani a képzelet
erejéről.”
Erre Yeats elmesél egyet Joseph Blanco-ról, ami
egyébként egy igen híres történet, és állítólag nagyon is
igaz. Ennek az oxfordi egyetemistának nem volt pénze,
így nem tudta folytatni a tanulmányait. Otthagyta az

5
iskolát, próbált munkát szerezni, de nem talált, ezért aztán
a vándorcigányokhoz verődött.
Egy napon azonban két diáktársa felismerte őt a
cigányok között, mire jelezte nekik, hogy tegyenek úgy,
mintha nem is ismernék. Később megkereste őket, és azt
mondta nekik, „Találkozzunk a fogadóban, ott majd
elmagyarázom, hogy miért vagyok velük.”
Nos, a két diák ugyancsak kíváncsi volt, ezért
elmentek a fogadóba. Amikor Joseph megérkezett,
elmondta, hogy ezek a cigányok nem csavargók, mint
ahogyan azt az emberek gondolják. Olyan titok van a
birtokukban, amit az egyetemen nem tanítanak, és amit a
professzorok sem ismernek. Joseph így szólt, „Ezelőtt én
sem hallottam róla, ezért senki sem tud erről a titokról, de
elmondom, hogy mit tanítottak nekem. Mindent
elsajátítottam, és fejlesztettem magam. Hogy
megmutassam, mire gondolok, magatokra hagylak titeket,
barátaim, és amikor visszajövök, elmondom, hogy miről
beszélgetettetek a távollétemben.”
Amikor visszatért, részletesen beszámolt a két diák
közt lezajlott beszélgetésről, ők pedig megkérdezték,
hogy ez hogyan lehetséges. Joseph erre így felelt, „Nem
volt választásotok. Én határoztam meg, hogy miről
csevegjetek. Az én képzeltem vezette a tiéteket. Ezeknek
a vándorcigányoknak a történelme a képzelet erejéről
szól. Képesek a képzeletük teljes irányításával
befolyásolni a viselkedéseteket. Ezt tanultam meg tőlük.”
Nos, ha minden Isten műve, akkor Istennek kell az
emberi képzeletnek lennie. Ha valaki képes úgy irányítani
önnön képzelőerejét, hogy befolyásolja a
viselkedéseteket, és ti azt gondoljátok, hogy ti

6
kezdeményeztétek, amit tesztek, amikor valójában egy
másik személy irányított képzelete idézte azt elő, akkor
megértjük a költő szavait:

„A világon semmi sincs magában, egy isteni törvény

által minden összevegyül.”
- Shelley, A szerelem filozófiája

Látlak titeket. Ti láttok engem. Ha nem

kapcsolódnánk össze, nem érzékelhetnélek benneteket.
Ha nem hatolhatnék az elmétekbe, és ti sem hatolhatnátok
az enyémbe, akkor nem látnátok engem. Tehát:

„A világon semmi sincs magában, egy isteni törvény

által minden összevegyül.”

A képzelet az a nem-tárgyiasult valóság, melyből

minden dolog kiárad. A világon minden az ember saját,
csodálatos képzeletéből származik, mert ez Isten! És
nincs másik isten.
A saját tapasztalatomnak hála tudom mindezt. Egy
alkalommal az ágyamon fekve igyekeztem segíteni a
húgomnak, aki kétezer mérföldre volt tőlem. Én a new
yorki lakásomban tartózkodtam. Megkértem a
feleségemet, hogy ne zavarjon, aztán elhagytam a
nappalit, és bementem a szobámba. Miután bezártam az
ajtót, leheveredtem az ágyamra, és elképzeltem, hogy
Barbadoson vagyok, ugyanazon az ágyon, amin az
unokaöcsém haldoklott. Nem volt remény a felépülésére.
17 évesen rák emésztette.

7
 A húgom fia helyébe képzeltem magam, és valóban
úgy éreztem, mintha ott lennék. Elképzeltem, amint a
húgom, Daphne belép az ajtón, odajön hozzám, és engem
lát a fia, Bill helyett. Láttam őt, aztán felébredtem New
York Cityben.
8 nappal később (ez abban az időben történt, amikor
még nem létezett olyan, hogy légiposta, így lassú volt a
kézbesítés) levelet kaptam Daphne-től. A levelet
egyébként azon a napon keltezték, amikor elképzeltem,
hogy náluk vagyok. Daphne következőket írta: „Neville,
én ezt nem értem. Bementem a szobába, hogy
megnézzem Billiet. Amint beléptem a szobába, te voltál
ott! Odamentem, hogy jobban szemügyre vegyem Billiet,
hisz neki kellett volna ott feküdnie az ágyon, de te voltál
az! Megdörzsöltem a szemeimet; mindent megtettem
azért, hogy rendesen lássak, de a fiamat egyszerűen nem
láttam. Csak téged, Neville, és ezt nem igazán értem.”
A húgom a világ babonáin keresztül kezdte
értelmezni a dolgot, és úgy érezte, hogy mivel a fia
haldoklott a ráktól, a betegség következő áldozata én
leszek. Nem tudta mit csináltam New Yorkban. De amit
tettem, nem segített. Billie meghalt.
Ellenben sikerült 2000 mérföldre kivetítenem magam
abba az ágyba, amit olyan jól ismertem. A szüleim
hálószobája volt, és tudtam, hogy Billie ott alszik,
úgyhogy elképzeltem, hogy ugyanazon az ágyon fekszem,
azért, hogy amikor a húgom megpillant, a látványom
hittel és reménnyel töltse el.
Ám ő teljesen zavart volt, mert bármit is tett -
dörzsölgette a szemeit, kinyitotta, becsukta, majd megint

8
kinyitotta és becsukta őket – egyre csak engem látott a fia
helyett.
Most, hogy ezeket a történeteket olyasvalakitől
halljátok, aki nem hazudik nektek, nem értitek, mindez
hogyan lehetséges, ráadásul az értelmetek is tiltakozik az
egész ellen. Nos, ha van ehhez hasonló tapasztalatotok,
olyan, ami ellen az eszetek ágál, a tapasztalatot nem
tudjátok letagadni! A húgom nem tudta letagadni, amit
valójában megtapasztalt, és én sem tudtam letagadni, amit
tettem, mert ezen az éjszakán, miután végeztem, és
visszamentem a nappaliba, egy barátom koktélozni hívott,
és így szólt: „Neville, te mindig olyan vidám és élénk
vagy, most viszont levertnek tűnsz.” Úgyhogy elmeséltem
neki, hogy mit csináltam.
Majd 8 nappal később, amikor megkaptam a levelet,
megmutattam azt a barátomnak is, hogy lássa mit írt a
húgom. Tehát a feleségem és a barátom tanúi voltak a
vizualizáció tevékenységemnek, majd jött a levél,
melyben a húgom magyarázatot kért a jelenségre,
mintegy bizonyítva, hogy tényleg megtettem, amit tettem.
Újfent elmondom nektek, hogy tapasztalatból tudom,
hogy a képzelet teremti a valóságot. Ezen a szinten még
csak tanulunk. Mindannyian diákok vagyunk. Egyszerűen
csak az óvodában vagyunk, és pusztítva, ész nélkül
rohangálunk, mint ahogy Rod Serling tette, mert ő jókra
vagyont szerzett a forgatókönyve megírásával, és még
mindig vetítik a filmjét a TV-ben, újabb pénzeket gyűjtve
be érte, amit aztán részvényekbe fektet, hogy még több
pénze legyen. Még több sületlenséget fog írni, mert mind
sületlenség, de ő nem ébred rá, hogy igazából mit is
halmoz fel magának.

9
 „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.”
- Galata 6:7

Tehát senki ne gondolja, hogy Rod megúszhatja

büntetlenül. Éljetek vissza a képességetekkel, és látszólag
ma pénzbeli jutalomban részesültök, de holnap más lesz a
fizetségetek érte. Olyasmit kaptok cserébe, amitől még a
pénz sem szabadít meg. Megfizetitek az árát, ha rosszra
használjátok a képességet, amit kaptatok. Ez a képesség
egy ajándék egyenesen Istentől. Isten tulajdonképpen
emberré vált, hogy az ember Istenné válhasson.
Tehát ez az a Törvény, amivel élünk. Tanuljátok meg
úgy használni a képzeleteteket, hogy mindenkinek a javát
szolgálja ezen a világon; mert attól függetlenül, hogy
szeretetteljes, vagy gonosz módon használjátok, mindig
learatjátok a gyümölcsét.
Tehát azt mondom nektek ma este, hogy Isten nem az
emberen kívül létezik. Sosincs - nem az
Örökkévalóságban - se távol, se közel, mivel a közelség
elválasztottságot jelent. Nem különül el tőletek, de nem
lehet közel sem, mert Ő a ti saját „ÉN”-etek. Amikor
magatokat emlegetitek, és azt mondjátok, hogy „ÉN”,
Istenről beszéltek. Amikor azt mondjátok, „ÉN
VAGYOK”, ez Isten. Mindörökké így hívják... és nincs
másik isten.
Amikor úgy szólítod meg Istent, hogy „Te”, az egy
hamis isten. Az egyetlen Isten az „ÉN VAGYOK”.

10
 „Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg
engem nemzedékről nemzedékre!” - (Exodus/Kivonulás)
Mózes 2. könyve 3:15

Tehát ne használjátok helytelenül a képzeleteteket.

Most azonban kitűzhettek magatoknak egy célt.
Bármilyen célt. És ha valóban pontosan tudjátok, hogy
milyen lenne, ha a vágyatok megvalósult volna, lépjetek
be ebbe az állapotba, és számotokra objektívvé válik.
Először csupán árnyképnek fog tűnni... mert nem léptetek
be a képbe. Amikor viszont beléptek, háromdimenziós
valóságnak hat majd, és objektív lesz, de kizárólag
számotokra.
Most pedig engedjétek el. Idővel... a megfelelő
időben kivirágzik, és azzá válik, amit a világ tárgyiasult
valóságnak nevez. Valóságos volt abban a pillanatban,
amikor beléptél, mert te voltál a valóság. "Minden az
emberi képzeletben létezik." Minden. Elnevezed, létezik
benned, de csak árnyképként létezik benned.
Homályosan. De amikor belépsz ebbe az úgynevezett
árnyképbe, és magadra öltöd, akkor megszűnik
árnyképnek lenni, és olyan háromdimenziós valósággá
válik, mint ez a terem.
Ebben a pillanatban, az otthonod, amit jól ismersz,
csak egy árnykép, és ez a terem, amit kevésbé ismersz...
valóságosnak tűnik, mivel benne vagy. Tehát a világban
minden... úgynevezett fizikai okozat.

„Minden fizikai okozatnak képzeletben rejlő oka van,

nem pedig fizikai. A fizikai ok csak látszat, a halványuló
emlékezet illúziója.” - William Blake

11
 Az emlékezetünk, igen... jó dolog. De nem tökéletes.
Megmutatom.
Miután ma este haza mentek, vegyetek kézbe egy
magazint, annak a borítóját, egy tájképet, vagy egy
képeslapot, és nézzétek meg jó alaposan, miközben
tudjátok, hogy épp mit csináltok. Egy képet nézegettek.
Próbáljátok meg memorizálni. Szánjatok rá annyi időt,
amennyit csak akartok, akár egy órát is, ha úgy tetszik.
Próbáljátok meg az emlékezetekbe vésni ezt a képet. A
végén azt fogjátok hinni, hogy már ismeritek. Rendben...
Ismeritek.
Aztán pedig fordítsátok meg, hogy ne lássátok, és
próbáljátok meg rekonstruálni az emlékezetetekből.
Legyetek őszinték magatokkal, és lássátok be, hogy
milyen messze is vagytok az eredeti képtől. Tehát az
emlékezetből felépített kép a kinézet hasonlóságában elég
jó, de nem elég jó utóképnek.
Tehát az emlékezetünk rendben van, elég jó a
hasonlóság megkreálásában. Az ember ezért nem
emlékszik arra, amit elképzelt. Elfelejti, hogy mit képzelt
el, amikor mozgásba hozza, amit elképzelt. Amikor pedig
az ember szembesül a kellemetlen okozat betakarításával,
tagadja, hogy bármi köze lenne hozzá, mert nem
emlékszik arra, hogy mit tett a képzeletében.
A fantáziáló ember mondhatni bűbájt szór a tétlen,
képzeletszegény világ egészére, és befolyásolja azt. A
képzeletszegény emberek mindig azok hatása alá
kerülnek, akik élénk képzelettel bírnak. Így már érted, mit
jelentenek Jézus kereszten mondott szavai: „Atyám,
bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

12
(Lukács 23:34), mert az élénk képzelet kényszerítette őket
arra, hogy egy bizonyos módon cselekedjenek.
Szóval bocsássatok meg a cselekvőknek. mindig
csakis a szerző elgondolásait kell rosszallni, nem a
színészek tetteit. Az ember mindig a színdarabot eljátszó
színészt (a cselekvőt) ítéli el, holott ha valakit ítélet illet,
az a szerző, nem pedig a színész. És a színdarab szerzője
pedig Isten! Hiszen Isten a ti saját csodálatos emberi
képzeletetek.
Az a fickó, aki kicsikart 560.000 dollárt Quantastól,
nem a kigondolója volt az elképzelésnek, hanem ő azt egy
filmben látta, és arra gondolt, hogy talán nála is beválna.
Nos, ki volt a szerző? Rod Serling volt az, aki kigondolta
a történetet, és akadt egy cselekvő, aki arra gondolt, hogy
„Itt egy ötlet, amivel 560.000 dollárt szerezhetek.” És a
zsaroló természetesen megkapta a pénzt, hiszen a
fedélzeten lévő 107 utas miatt nem kockáztathattak.
Szóval megkapta a pénzt, és ő volt a színész. Ha
elkapják, kétségtelenül börtönbe zárják, de ki is a
tényleges bűnös? Rod Serling. Ő írta a forgatókönyvet,
amiből rendre mindenféle pénzek dőlnek hozzá, és
folytatja a tevékenységét. Készített egy televíziós
sorozatot, amit még most is vetítenek Alkonyzóna
címen... Mindezt a csodálatos a képzeletéből alkotta meg.
Nem bántott senkit, de jó sok pénzt szerzett a
képességének használatával. Ebben az esetben visszaélt a
képességével, és a megbánása nem változtat a tényeken.
Végül senki sem menekülhet a képessége rossz célra való
felhasználásának következménye elől. Rod olyan módon
fog megfizetni érte, hogy azon a pénze sem fog segíteni.

13
 Tehát, a ti saját csodálatos emberi képzeletetek Isten,
és Isten teremti meg a világ összes jelenségét.
Jegyezzétek meg, amit Benjamin Disraeli mondott:

„Nem a körülmények teremtik az embert; az ember

teremti a körülményeket.”

Mi teremtjük a körülményeket, és nem azok minket.

Nem vagyunk a körülmények áldozatai, hanem azok
teremtői vagyunk.
Itt volt ez az ember, aki azt mondta, hogy „a
Kereszténység a Judaizmus beteljesedése.” Sosem
tagadta, hogy zsidó. A neve árulkodó; Benjamin Disraeli.
A „D” betű miatt a neve azt jelenti: Izraeli Benjamin.
Sosem tagadta, hogy izraelita, de tudta, hogy a keresztény
hit, ha helyesen értelmezik, csak egy virág... a gyümölcs
Izrael fáján, annak beteljesülése, hogy Isten emberré vált,
és kivirágzott benne; és amikor a mérhetetlenül
csodálatos képzelet, ami Isten, felébredt az emberben,
tudta, hogy ő Isten! Disraeli ezt próbálta elmondani a
világnak, de az elutasította.
Ez nem az a tudás volt, amit az emberek kerestek,
miközben Isten mindenkiben ott lakozik és csak az
ébredésre vár. És amikor felébred, Istenné lesz, de az
ébredése előtt csupán egy ámokfutó! Ő követné el ezeket
a szörnyű hibákat a világon? El fog jönni nap, amikor
teljesen felébred minden emberben, és amikor így lesz,
csakis a Szeretet irányítja majd Őt. Amíg kizárólag a
Szeretet nem irányít bennünket, addig micsoda
borzalmakat teremtünk a világon!

14
 Tehát az egész hatalmas tárgyiasult világot az emberi
képzeletben zajló események teremtik meg. Már
bizonyított, hogy a világon minden el volt képzelve
egyszer. Nem számít, hogy mi az... a legegyszerűbb
apróság, egy szék, a ruha, a kalap, amit viseltek, a ház,
amiben laktok... Minden a képzeletben született meg
először, majd megvalósult. Minden az emberi képzeletben
kezdődött. Tehát mindaz, ami ebben a világban van,
legyen az jó, rossz, vagy semleges, nem más, mint az
emberi képzeletben zajló történések kivetülése.
Szóval vegyetek komolyan ma este, és tudjátok, hogy
ti, egyedül csakis ti vagytok felelősek a világotokban
megjelenő dolgokért.
Ha passzívak vagytok, és nem vagyok elég éberek és
óvatosak, valaki más befolyással lehet rátok, mivel:

„A világon semmi sincs magában, egy isteni törvény

által minden összevegyül.”

Ám ez még mindig az Egyetlen Létező, és így

befolyásolva lehettek. Bízom abban, hogy nem hatnak
rátok a TV-ben vetített képek, és nem zsaroltok meg
másokat félmillió dollárért. Bízom benne, hogy az etikai
kódexetek túlmutat ezen, ám nem mindenkinél van ez így.
Remélem, hogy itt mindannyian az efféle dolgok
fölött állunk, ellenben sokan sajnos nem, és ezeket az
embereket könnyedén befolyásolja egy nagyon sikeres író
hatalmas erejű képzelete. Az íróé, akit ha ma estére
meghívtak volna, hogy tartson előadást az írás
művészetéről, 2000-3000 dollárt kért volna, amiért eljön.

15
Miközben semmit sem tud a Biblia történeteiről. Az
égvilágon semmit! Ha ismerné a Bibliát, nem tenné.
Ti ismeritek azokat, ő nem, tehát keres 3000 dollárt,
amit eltehet, ha akar, de nem muszáj elfogadnia. Hiszen
nincs rá szüksége, mert annyi pénze van. Ám ti tudtok
valamit, amit ő nem. Ti ráébredtetek, hogy hogyan
használjátok szeretetteljes módon a képzeletetek mások
érdekében.
Szóval ez a Szentírás Törvénye. Amikor a Törvénytől
és az Ígéretről beszélünk, ez a Törvény:
A képzelted eseményei teremtik a világ dolgait.
A képzelet teremti meg a fizikai valóságot.
Tehát legyetek óvatosak azzal, hogy mit képzeltek el.
Miután ma este haza mentek, és aludni tértek, ügyeljetek
arra, hogy az elméteket szép képzeletbeli dolgokkal
töltsétek meg, majd ebben az állapotban aludjatok el.

„A nap ne menjen le a ti haragotokkal.”

- Efezus 4:26

Határozzátok ezt el magatokban, és tegyétek

képzeletben csodálatossá azokat a dolgokat, amik a
világotok részét képezik, aztán aludjatok el úgy, mintha
minden olyan lenne, amilyennek szeretnétek, hogy
legyen.
Ezt a ti érdeketekben mondom, mert a nem túl távoli
jövőben... nem csak az itt összegyűlt kis társaság, hanem
az egész világ elmúlik. Akik magukat a mostani fiatal
generáció tagjainak tartják, a nem túl távoli jövőben idős
emberekké lesznek, akik szintén elenyésznek majd ebből

16
a világból. Itt az ideje, hogy mindannyian felébredjünk, és
megértsük, valójában mi idézi elő a világ jelenségeit.
A világ jelenségeit az emberi képzelet ténykedése
idézi elő.
Vegyétek ezt komolyan, és ne hagyjátok, hogy akár
egyetlen napotok is úgy érjen véget, hogy nem
ellenőriztétek és változtattátok meg az aznap a
képzeletetekben zajló eseményeket. Igazítsátok azokat a
vágyaitokhoz, az ideálotokhoz, és éljetek úgy, mintha
igazak lennének.
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy eljön a nap,
amikor üldögélsz, és eszedbe jut valami, ami nem a jelen
része… a világ azt képzeletnek hívja. Ha olyasvalamit
látsz, ami a jelenben történik, a világ azt „érzékszervi
észlelésnek” nevezi, és valóságosnak tartja.
Ám tudni fogjátok, miként lépjetek be abba, ami az
érzékszerveitek számára nem jelen idejű, a belépésetek
oda pedig háromdimenziós valósággá teszi, és épp olyan
valódi lesz, mint az a szoba, ahol tartózkodtok.
Objektívvé válik számotokra. Az egész világ épp ilyen!
Ám képzelgéseitek határait felülmúlja az a Lény, aki
felébred bennetek, mert az a Lény, Isten maga!
Ez Isten, hozzáhangolva az emberi elme
alacsonyságához, és amikor felébred, intenzívvé és erőssé
válik; semmi sem hiányzik, mert Ő Mindenütt jelenvaló.
Mindent lát onnan, ahol van. Nem feledkezik meg
semmiről, mivel Ő mindenhol ott van. És Mindenütt
jelenvalóként minden létezőt olyannak lát, amilyenek
azok valójában, és ők nem azok, amiknek kívülről tűnnek
az érzékek számára. Ők azok, amik a szívükben. Isten

17
pontosan látja, hogy mire gondolnak, mit éreznek, mit
terveznek. Ő látja a szív minden szándékát.
Amikor valaki azt mondja nektek, hogy "Ez a
szörnyűség miért pont vele történt, és nem mással, amikor
ilyen kiváló ember? Nézd, mit tett! Épített egy kórházat,
egy vagyonba került, és odaadományozta.", Isten a szívet
látja. Nem a felajánlott vagyont, nem a felépített kórházat,
és nem is az adományozást. Nem azt látja, amit az
emberek a felszínen; Ő az ajándék mögött megbúvó
valódi motivációt látja. Mindent lát, előtte semmi sem
marad rejtve. Mert Ő Mindenütt jelenvaló, és mindent
olyannak lát, amilyen valójában.
Tehát:

„Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a

megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem
őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt
nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van.” - Sámuel 1. könyve 16:7

„Sámuel mindenkit magához hivatott, és így szólt;

Ezeket nem választotta az Úr. Hozasd ide azonnal
Dávidot!” - Sámuel 1. könyve 16:10-12

Aztán megérkezett Dávid, és az Úr így szólt:

„Megtaláltam Dávidot, a szívem szerint való férfit,

aki teljesíti minden akaratomat.” - ApCsel 13:22

18
 Szóval most már értitek, ha komolyan veszitek, hogy
mi vár mindannyiunkra. A vég Isten. Mindennek a
kezdete Isten. A kettő közt pedig csak őrjöngünk és
esztelen ámokfutás, amit művelünk. De ha tudjátok, hogy
mit kell tennetek, kezdjetek hozzá. Ne várakozzatok.
Azzá a férfivé, vagy nővé válhattok, akik lenni
szeretnétek, de várakozással nem fogjátok elérni a vágyott
célt. Legyetek azzá!
Nem mondhatjátok, hogy ez és az szeretnék lenni, elő
kell feltételeznetek, hogy már azok vagytok, és
belemerülve az előfeltételezésbe kell elaludnotok. Mert
ha sokáig fenntartjátok az előfeltételezést annak ellenére,
hogy az érzékszerveitek és körülöttetek minden tagadja a
beteljesülését, ténnyé fog szilárdulni. Szóval, ha bátran
feltételezitek, hogy azok vagytok, akik lenni akartok, és
nap mint nap ebben az előfeltételezésben éltek, mintha
igaz lenne, akkor ez az előfeltételezés megvalósul a
világban. Még ha éheztek is, nem számít. Nem számít, mi
történik, a lényeg, hogy mindenképp tartsatok ki az
előfeltételezésetek mellett, és ez az előfeltételezés
megtestesíti magát, és valósággá válik a világotokban.
Sose adjátok fel, semmilyen körülmények közt ne
hagyjátok abba. Nem tudom elmondani, mennyire boldog
vagyok, amikor levelet kapok tőletek, és azt írjátok, hogy
álmotokban a Képzelet Törvényét tanítjátok! Ha azt
álmodjátok, hogy valaki vitatkozik, mondjuk egy pappal,
egy rabbival, vagy egy lelkésszel, igazából ti vagytok az
az illető. A ti kivetülésetek, ti vagytok látható formában.
Valójában a tekintély szimbólumait veszitek elő, és
egyszerűen legyengítitek azokat egy bizonyos szintre...
Többé már nincs hatalmuk fölöttetek. Most már ti

19
tanítjátok őket, és ti mondjátok el nekik, hogy mit
fedeztetek fel az élet jelenségeiről. Amikor efféle
álmaitok vannak, és elmesélitek nekem, kimondhatatlanul
örülök.
Egy nap mindenki fel fog ébredni, és amikor felébred,
azon az egyetlen helyen ébred fel, ahol Isten mindig
felébred; az emberi koponyában, Golgotában. És amikor
felébred, kijön ebből a koponyából, és Isten megszületik...
odafentről, majd végighalad az idő megszokott folyamán,
és végül, hogy úgy mondjam, eléri a megfelelő kort.
Belép a spirituális serdülőkorba, és aztán a földi atya
eltűnik. Mert amikor eléri a 12 éves kort, József eltűnik a
színről, és a fiú válik teremtővé. Tulajdonképpen
megteremtheti a saját képét. Teremteni fog, mivel elérte a
spirituális serdülőkort, így a földi atya megszűnik része
lenni a színdarabnak, amikor a templomban lévő fiú 12
éves lesz.
Amikor Jézus (a Fiú) 12 éves lett, a szülei mindenhol
keresték, miután elveszett, és három nap múlva találták
meg egy templomban, amint tanítómesterek körében ült.
Amikor a szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig
így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk?
Apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így
válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy
nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én
atyámnak dolgai?” (Lukács 2:48,49)
József ekkor eltűnik a színdarabból, és nem is tér
vissza, mivel ő lett az Atya. Tehát a Fiú válik az Atyává.
És innentől úgy teremt, mint Isten, az Atya.

20
 Ám ma este azt akarom, hogy kizárólag a Törvény
szintjén legyünk, ahol az ember, azzal, hogy irányítja a
saját képzeletét, az élete jelenségeit is irányítja. Nem a
körülmények áldozata; a körülmények az ő saját
teremtményei. Ő teremti őket, ha tudja, hogy mit csinál.
Ha nem tudja, hogy mit csinál, és passzív marad
ebben a világban, könnyen olyasvalaki befolyása alá
kerülhet, aki nagyon is gyakorolja a képzelete irányítását.
Mint ahogy Serling sem tudta, hogy mit csinál. Ha tudta
volna, nem tette volna azt, amit. És a mai napig sem
tudja. Csak sajnálja, amit tett, de nem tudja, hogy a
képzelete teremti a valóságot. Látja a bizonyítékokat az
orra előtt, de még mindig nem fogta fel.
Megismétlem: A képzelet teremti a valóságot. Tehát
legyetek óvatosak mit képzeltek el, mert mozgásba
lendültök, és mert minden összekapcsolódik mindennel;
mindenkire hatással vagytok, még ha ők nem is látják a
képeiteket, vagy olvassák a könyveiteket. Ahogy Yeats
mondta:
„Miután láttuk ennek a törvénynek a működését, soha
nem lehetünk biztosak abban, hogy nem egy szőlőtaposó
asszony a felelős e a férfi elméjében történő finom
változásokért, vagy, hogy azt a heves szenvedélyt, amely
miatt oly sok ország rántott kardot, nem egy pásztorfiú
elméjében zajló képzelgés lobbantotta-e lángra.”

„A borsajtóban egyedül tapostam, a népek közül

senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban,
tiportam őket felindulásomban.”
- Ésaiás próféta könyve 63:3

21
 Ma este ki tudja közületek, hogy mellőzöttnek,
megbántottnak, igazságtalanul rágalmazottnak érzi magát,
aki „egyedül tapossa a szőlőt”, és ezáltal előidéz holnap
egy katasztrófát?
Az iménti pásztorfiú talán egy hősies jövőről
álmodozott, és egy dicsőséget hozó háborúra gondolt... A
birkái terelgetése közben egyszerűen csak arról
ábrándozott, hogy egy hős, és élve a képességével, ami
Isten maga, pusztító módon használta a képzeletét.
Tehát azt mondom, hogy minden pillanatban legyetek
tudatában, hogy minek adtok helyet a képzeletetekben,
mert a képzeletetek teremti a valóságot.
Most pedig csendesedjünk el.

22
 Kedves Olvasó!
Örömmel fordítok, és hálával fogadom a pénzbeli
támogatásokat.
Ha szeretnéd támogatni a fordítói munkámat,
kérlek, a részletekért látogass el a „Neville Goddard
magyarul” nevű weboldalra a következő linken:

https://neville-goddard-magyarul.webnode.hu

Hálás köszönettel: Szabó Petra

23