Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

EGYPERCESEK

EGYPERCESEK
Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek
9 könyv
I. Beszélnek itt
magyarul?

II. Pincértörténetek

Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

III. Bohó(c)ságok

IV. Kantintörténetek

V. 40 millió denevér
egy dobozban

VI. Amikor érik 100

a banán 95

75
VII. Pincérbakik

VIII. A székely paraszt 25

Németországban
5

IX. A konyhában 0

történt
 EgypErcEsEk
Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek
9 könyv

Berecz02.indd 1 07.01.2010 22:58:24

Berecz02.indd 2 07.01.2010 22:58:24
 Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

EgypErcEsEk
Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek
9 könyv

Székelyudvarhely, 2010

Berecz02.indd 3 07.01.2010 22:58:24

 © Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

Olvasószerkesztő: P. Buzogány Árpád

A szerkesztésben közreműködött: Mama Simba

Megjelent Székelyudvarhelyen 2010-ben. Magánkiadás.

Mivelhogy az irodalomkedvelő kisemberek a globalizált világrendnek

köszönhetően nem voltak abban a helyzetben, hogy művem megjelenteté-
sében támogathattak volna, továbbá mert a fajparasztból kitenyésztett
újgazdag réteg mereven elzárkózott mindenféle segítségnyújtástól, ez a
könyv csak ilyen minőségben jelenhetett meg.

Akinek nem inge, ne vegye magára!

Grafikai szerkesztés: Kolumbán Zsuzsánna

Nyomdai munkálatok: Kabdebó nyomda

Berecz02.indd 4 07.01.2010 22:58:24

 I. könyv

BEszélnEk itt magyarul?

Berecz02.indd 5 07.01.2010 22:58:24

 Párbeszéd

Egyik este Hajnicka megkérdezte:

– Mikor veszünk mi mangót?
– Akkor, amikor papayát! – válaszoltam.
– És mikor veszünk papayát?
– Akkor, amikor avokadót!
– Mikor veszünk avokadót?
– Amikor sweetit!
– És mikor veszünk sweetit?
– Amikor kakit!
– És mikor veszünk kakit?
– Azt hiszem, hogy most először és utoljára, mert hiába vettük meg mind-
ezeket az egzotikus gyümölcsöket, hiába fűztünk hozzájuk nagy reményeket,
hiába kóstoltuk végig, az egész nem ért egy hajítófát. Mindahány ízetlen, sa-
vanyú, kényszerérett vacaknak bizonyult.
Mi ebből a tanulság?
Az, hogy sose cseréld fel a jó falusi almát, körtét és szilvát a vadkapitalisták
által behozott külföldi szeméttel. Mert ha nem, akkor duplán megbánod.
Ugyanis ezek az egzotikus gyümölcsök csak akkor jók, ha lopod őket!
De nem a pultról! … A fáról!

A celebek

Lábadozás közben lassan telik az idő, főleg, ha az ember mozogni se bír.

Ezért evéssel, ivással és olvasással próbáltam mulatni az időt, közbe-közbe vi-
zes szivaccsal ledörzsöltettem magam, és fodrászt hívattam, hogy megnyírja
a hajamat és szakállamat.
A könyvek mellett elég sokat tévéztem, azaz inkább a hangot hallgatva
csak néha pillantottam fel. Pár nap múlva bosszankodva vettem tudomásul,
hogy akármelyik magyar csatornára kattintsak is, a régi vágású filmcsillag-
ok helyett már mindenütt sztárok, sőt egyenesen celebek uralkodnak a kép-
ernyőn. A legszomorúbb azonban az, hogy ezek a celebek kivétel nélkül fél-
vérek, ázsiai vagy afrikai bevándorlók, nem az idén barnult újmagyarok, ho-
mokosok, leszbik, férfiból nővé operált, majd visszaváltoztatott hímringyók,

Berecz02.indd 6 07.01.2010 22:58:24

 „felnőtt filmesek”, fahangú énekesek, bukott vagy kiszuperált színészek, az
alkohol és a drogok segítségével egyik napról a másikra tengődő félembe-
rek, vagy olyan buta szőke nők, akiknek már csak a szárnyak hiányoznak,
hogy tökéletes libák legyenek. És érdekes módon mindannyian világbajnok-
ok – ugyebár Tápiópia a világbajnokok hazája, itt van pl. az öngyilkosság is,
amelyben mindmáig világelsők.
Nemrég hallottam, hogy az egyik celeb egyenesen buzi Európa-
bajnokságot nyert Németországban.
Megnéztem a neveket is, és csak úgy hemzsegett a sok -ics, -er, -szky, alig
láttam egy Farkast, Péterfit, Madarast, Dósát vagy Mátyust a sok iczkimiczky
között.
Hol vannak, hová lettek a derék, daliás, acélizmú, bikanyakú, villás baj-
szú, merész tekintetű, hejazapádúristenit bicskás magyarok, a rózsás arcú, da-
rázsderekú, tűzrőlpattant menyecskék, hogy megmutassák ezeknek a díszes,
liberális, fülbevalós, festett hajú, orrkarikás, tetovált és felpuffasztott töketlen
és elkorcsosult társaságnak, hogy hol lakik az öreg isten?
Hogy megtanítsák magyarul érezni, viselkedni, de legfőképpen beszélni,
hogy ne kelljen minduntalan hallgatni azt a sok kaját, piát, lóvét, tökjót, cuc-
cot, apafejet, kósert, koviubit, parit, pörit, vacsit, loszit (Los Angeles), és a
többi magyartalan nyávogást, dadogást, hebegést és habogást.
Mindezeken úgy felmérgelődtem, hogy azon vettem észre magam, egé-
szen jól járok a törött lábamon. Még szerencse, hogy felkeltem és nem a
mankók után nyúltam, mert bizisten bevertem volna a pofáját Tápiópia
Giccsmagyaria karvalyképű főtolvajának. Épp most mutatták a tenyérbe má-
szó fizimiskáját. De jobb is, hogy így történt, mert kár lett volna a tévéké-
szülékért, kár lett volna az állatos adók majmaiért, akikben több a jóérzés és
a becsület, mert körmük szakadtából ragaszkodnak majomviláguk majom-
testvéreihez, nem úgy, mint Tápiópia Giccsmagyaria genetikai selejtjei, akik
számtalanszor megtagadtak, leköptek bennünket és odadobtak az oroszlán
szájába.

Fekáli

– Hová mész vakációzni, kománé? – kérdeztem kolléganőmet.

– Oda, ahol víz van – válaszolta.

Berecz02.indd 7 07.01.2010 22:58:24

 – A tenger martjára? – folytattam a kérdezősködést.
– Nem, csak ide Snagovra. Snagov mellett a tenger kismiska. Régebb ide
jártak a bojárok, királyok, Ceauşescu, és ma már Fekáli is.
– Ki az a Fekáli?
– Nem tudod? – nézett rám értetlenkedve. – Milliárdos üzletember, ban-
kár, politikus és van egy focicsapata is.
– Nem tudom, kiről van szó.
– Na várjál – vett egy nagy lélegzetet kománé. – Az a tolvaj, gazember,
adócsaló, nagyszájú sovén pártvezér, az a grandomániás büdös paraszt, aki ál-
landóan ott van az újságok címlapján és nap mint nap ott szerepel a tévé-
ben, az a....
– Elég – szakítottam félbe –, most már megismerem.

Szépen magyarul

Az esti vacsoracsatában azt mondta az egyik celeb a másiknak:

– Haver, add már oda azt az alufóliát. Nem akarom, hogy zsír spricceljen
a kóser vega kajámra!
Nos, a fenti szövegből 2 szó nemzetközi, 1 német, 2 zsidó és 1 cigány.
Ráadásul rossz magyarsággal fogalmazták meg (add oda).
Gratulálok, celebkéim! Gratulálok, tápiópiai tévéadó! Csak így tovább,
szépen magyarul a szentistváni határokig!
Azt hiszem, ma örömömben földhöz fogom vágni a kalapomat.

Apróhirdetés

Nemrégiben megsárgult újságokra bukkantam a padláson, s ahogy átla-

poztam, egy töredező apróhirdetésre figyeltem fel.
„Ezennel tudatjuk minden kedves családtaggal, rokonnal, jó baráttal,
tisztelővel és rajongóval, hogy Berecz Edgár és Szczotka Hajnicka fia, dr. lo-
vag Berecz Edward Albert Heinrich Maximilián, az eljövendő jó gyermek,
győztes atléta, kiváló hazafi, híres világutazó, leendő gasztronómiai szakíró és
szaktanácsadó, nyelvész és irodalmár megfogant, és élete ötödik hónapjában
bizakodással tekint a jövő felé, továbbá legjobb tudása szerint fejlődik, hogy

Berecz02.indd 8 07.01.2010 22:58:25

 testiekben és lelkiekben gyarapodva megfeleljen a földi élet kihívásainak, és
bevégezze azt, ami számára elrendeltetett.
Jókívánságokat a Béke utcza 8 szám alá várunk. Első előadással és vetí-
téssel egybekötött író-olvasó és művésztalálkozónkat 4 hónap, 12 nap, 3 óra,
26 percz és 2 másodpercz múlva tartjuk, amelyre szeretettel elvárunk min-
den kedves érdeklődőt.”
Ezek szerint én a dédapám nevét és karmáját örököltem.

A madártanár

Hajnicka szerint amióta áttértem a reformkonyhára és teljesen megvál-

toztattam az étkezési szokásaimat, furcsa turbulenciák észlelhetők az élet-
vitelemben. Először is naphosszat böngészem ornitológiai szakkönyveimet,
azután felkerekedem és erdőt-mezőt bejárva ültetem át a gyakorlatba fris-
sen megszerzett madárismereteimet. Gondolataim valósággal szárnyalnak.
Reggeli és esti eledelemet virágporból, mézből, napraforgóból, dióból, ma-
zsolából, kukoricapehelyből, árpa- és zabkásából, mákból és szezámmagból
állítom össze. Esténként pedig izgalomtól remegve nézem végig a madaras té-
véműsorokat vagy dr. Bubo történeteit.
A múlt héten egy apróhirdetést adtam fel, miszerint én mint képzett és
okleveles madártanár 100 nap alatt bárkit megtanítok repülni. Na nem úgy
az ablakon keresztül, hanem igazán, ahogyan a madarak szoktak. De ehhez
madáreledelt is kell enni! Hihihi!
A részeges házmester azóta is azt szajkózza, hogy jobb lett volna nem el-
menni a madárházba, amikor azok a furcsa narancsszínű felhők fedték el a
napot, jobb lett volna megmaradni az iskolában rendes magyartanárnak, de
aztán ez a hirdetés tyiü, tyiü… pitypalatty..., és az emberek most azt mond-
ják, hogy vijjj, vijjj... khroá... tikkk... tikkk... tikkk...

A szőkeség fázisai

Szimplaszőke
Duplaszőke
Triplaszőke

Berecz02.indd 9 07.01.2010 22:58:25

 Seprűszőke
Szőkebarna
Született szőke
Ipari szőke
Természetes szőke
Tripla duplaszőke
Belül is szőke
Kívül-belül szőke
Tökszőke
Vadszőke
Szuperszőke
Megaszőke
Gigaszőke
Szőkeszőke

Bakivadászat

Kérdés: – Hol dobták le az amerikai imperialisták az első atombombákat?

Válasz: – Hirosima és Nagaszaki városokra (1945 nyarán).
Cáfolat: – Téves, mert az első atombombákat saját magukra dobták le,
amikor kipróbálták a prototípusokat a nevadai sivatagban.
(Tóth Piroska – Pap Géza: Tudod-e? Kérdések és feleletek a természettudo-
mányok és a technika köréből. Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1962.)

Véres rongy

Nézem a tévét, és akármelyik csatornára kapcsoljak is, csak úgy ömlik a

népbutító politika, az agymosó reklám, az erőszak, lövöldözés, horror, nyil-
vános buziskodás, vég nélküli szappanopera, eltúlzott kutya- és macskavé-
delem, vagy a se füle, se farka, licsi-locsi műsor. A híradók meg egyenesen
olyanok, mint egy véres rongy. Egyéb sincs, mint háború, földrengés, rablás,
tűzvész, öngyilkosság, pedofília, késelés, árvíz, halálos kimenetelű baleset,
ámokfutás, kamikaze merénylet, szegénység, nyomor, infláció, korrupció és
gyújtogatással fűszerezett demonstráció. A bemondók akkorákat hazudnak,

10

Berecz02.indd 10 07.01.2010 22:58:25

 hogy még maguk sem hiszik. Még a rajzfilmek is olyanok manapság, hogy a
felnőttek is megijednek, nemhogy a gyerekek.
Szóval mind olyasmi van a dilidobozban, amitől kifordul az ember gyom-
ra. Aztán csodálkozunk, hogy a nézők idegesek, rosszkedvűek, és egyre más-
ra kötik fel magukat.
Nekem személy szerint semmi szükségem nincs ilyesmire. Ha a tök-
kelütött tévétársaságok nem tudnak szép és jó, tanulságos és nevelő hatá-
sú műsorokat, filmeket műsorra tűzni, akkor inkább megnézek videón egy
Chaplin-filmet, nevetek Stan és Pan kalandjain, vagy fogok egy könyvet és
tanulok.
Pedig szívesen meghallgatnám az olyan híreket, mint pl.: mától kezd-
ve nőtt a fizetés országszerte, felfedezték a rák és AIDS elleni vakcinát, vi-
lágszerte terjed a vegetáriánus mozgalom, bezárt az utolsó cigarettagyár, in-
dián törzsfőnöket neveztek ki nagykövetnek a világ összes amerikai nagy-
követségére, amerikai különleges egységek segélycsomagokkal bombázták
Szomáliát, Vietnamot, Afganisztánt, Koreát és Irakot, de megnézném azt is,
amikor a zsidók és az arabok pulykacombokkal, sült csirkékkel, tortákkal és
borosflaskákkal felfegyverkezve csatáznak egymással.

A tehetetlen dodó

Gondolom, mindenki hallott már a nagytestű, zsíros farú, rágós húsú,

röpképtelen mauritiusi dodógalambról, amely a holland tengerészek 1638-as
partraszállásával megkezdte élet-halálharcát, és 100 év múlva egyszerűen ki-
halt. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a tojók csak kétévente költöttek és
alig 1-2 tojást raktak, de a legnagyobb veszedelmet a tengerészek által behur-
colt rengeteg kutya, macska és patkány jelentette. A dodónak nem volt mivel
védekeznie a tojásait és fiókáit felzabáló újfajta ellenség ellen, annyira tehe-
tetlen volt, hogy fogta magát és kihalt. Ebből mondás is született, az esetlen,
nyámnyila, szerencsétlen és ügyefogyott emberre mondják azt, hogy: – Te te-
hetetlen dodó!
A napokban az egyik nagyáruházban találkoztam egy dodóval. Egy hús-
vér dodóval!
Nagy volt és esetlen, zsíros farán ott trónolt a pénztárgép mögött, és tel-
jesen tehetetlen volt a karácsonyi cirkusz miatt vásárlási lázban szenvedő,

11

Berecz02.indd 11 07.01.2010 22:58:25

 hangos és tülekedő, de főleg türelmetlen emberekkel. Egyedül képtelen volt
megbirkózni a sokasággal. Szóval ott tehetetlenkedett. De ha hiszik, ha nem,
a mellén fityegő névtáblácskán azt írta, hogy DODÓ. Ez volt a családneve.
Mint látjuk, a dodók nem haltak ki. Egykor kutyák, macskák és patká-
nyok törtek az életükre, ma már buta libák, hülye tyúkok, kerge marhák,
vadtulkok, vaddisznók, szamarak, birkák, balfácánok és majmok keserítik
meg az életüket a pénztárgép előtti sorban, akik mind azt akarják, hogy őket
szolgálják ki legelőbb.
A dodók ma is olyan tehetetlenek, mint hajdanán, de a lényeg az, hogy él-
nek, és lassan, de biztosan szaporodnak. Egyszer még visszahódítják maguk-
nak Mauritius szigetét. Csak idő kérdése az egész. Szurkoljunk nekik!

Da, Marghita

Húszévesen Giurgiuban, Bukarestben, Temesváron, Aradon és Nagylakon

katonáskodtam. Vége-hossza nem volt a fikáztatásnak, a piszkálódásnak, a
sorozatos megaláztatásoknak, mindez nem egyébért, csupán, mert magya-
rok voltunk. Aki magyar volt, lassan már pisszenni se mert, nehogy rászáll-
janak a románok, megverjék, csúfot űzzenek belőle, elküldjék vécét takaríta-
ni, vagy feltörjék a kofferjét.
A veteránok tőlem is megkérdezték:
– De unde esti mö pulikö? (Hová való vagy, faszi?)
– Din Harghita (Hargitából) – válaszoltam.
Persze azt se tudták, hogy mi fán terem Hargita megye, ők úgy értették,
hogy: din Marghita.
– Din Marghita? Na binye... (Margittából? Na jó…) akkor itt a pénz és
hozzál káfát nekünk a butikból. Vegyél magadnak is!
Így lettem margittai.

Jézuska és az angyal

Egy ötévesnek ma is nagy szenzáció a karácsony, a vele kapcsolatos hajci-

hő, a karácsonyfa (azaz télifa), a nagy eszem-iszom és az ajándékok. Hát még
mekkora szenzáció volt nekem a kommunista világban! Egy egész évet kel-

12

Berecz02.indd 12 07.01.2010 22:58:25

 lett várnom, amíg narancsot, banánt és kínai csokoládét ehettem. De akkor
is csak egy narancs és egy szekrényen érlelt, félig zöld banán jutott minden-
kinek.
A felnőttek szerint ezeket a finomságokat a Télapó, a Jézuska vagy az an-
gyal hozta a karácsonyfával együtt. Mindig annak függvényében, hogy kinél,
melyik rokonnál töltöttem a téli vakációt. A katolikus nagynéni Jézuskát tett
a télifa tetejére, a protestáns nagypapa szárnyas angyalt, míg az ateista nagy-
bácsi fáján csak csillag volt. Ezt a Télapó hozta.
Akkoriban, gyerekfejjel nem nagyon értettem a csíziót és sokat bámultam
a kis puttónak öltözött műanyag Jézuskát, aki ott kuporgott a karácsonyfa te-
tején egy szál ágyékkötőben, töviskoszorúval a fején és kis szárnyakkal a há-
tán. Féltem hozzá közelíteni. Ugyanígy félelemmel vegyes tisztelettel tekin-
tettem fel az angyalra, aki mai szemmel nézve egy hattyúnak maszkírozott
hermafroditának felelt meg a legjobban. A Télapótól nem féltem, mivelhogy
őt sohase láttam, ezért mindig a szomszéd utcában lakó vén, részeges utca-
seprőnek képzeltem el, aki zsákkal a vállán, lapáttal a kezében járt a napköz-
ben elhullajtott lócitromok után.
Sokat morfondíroztam azon, hogy miért nem látni se a Jézuskát, se az an-
gyalt az utcán tülekedni a többi emberrel, amint fagyoskodva, hónuk alá csa-
pott karácsonyfával igyekeznek a jó gyermekekhez. Vagy talán postán küldik
el a fát és az ajándékokat? Jó sok dolguk van bizonyára.
Ilyesmiken törtem a fejem ötévesen, és sehogy se tudtam megválaszolni
ezeket a kérdéseket. Aztán időközben felnőttem és teljesen megfeledkeztem
a karácsonyról, Jézuskáról és az angyalról, főleg, hogy muzulmán környezet-
be kerültem, és találkoztam az én igazi Angyalkámmal. Hosszú, fekete haja
volt, illatos barna bőre, körteszerű melle, formás popsija és szárnyak nélkül is
a mennyországba tudott röpíteni engem.
A puttónak öltözött Jézuska meg a hermafrodita angyal pedig ott poro-
sodik valahol a padlásokon, ha ugyan az egerek eddig meg nem ették őket.

A mákos és a diós bejgli

A tegnap este Hajnickával együtt néztük a Hal a tortán című főzicskézős

tévésorozatot. Épp a Bangó Margit által főzött utolsó vacsoránál tartot-
tak. Mint rendesen, most is szakácsszemmel néztük a pazarul terített asz-

13

Berecz02.indd 13 07.01.2010 22:58:25

 talt, a gazdag lakomát, és megkommentáltuk a levest, a töltött káposztát, a
sültestálat, a cigánykenyeret, meg hogy a vendégek közül ki nem tud bánni
az evőeszközökkel. A bejglinél a vendégek is kommentáltak. Hogy milyen fi-
nom és bőséges a tölteléke.
Hajnicka is megszólalt:
– Né milyen gazdag bejgli, csak úgy duvad ki belőle a dió!
– Az semmi! – válaszoltam. – A miénk emellett bejglis dió. A tegnap úgy
szórtad a mákot és a diót, mint a homokot!
Bizonyításul behoztam a süteményes tálcát a konyhából és bevágtunk
egy-egy diós és mákos bejglit. Ezennel az ügyre pont tétetett. Sok apró, ki-
csi fekete pont.

Oderhellen

Székelyudvarhely német nevéről sok mendemonda kering a városban,

vannak, akik régi könyvekből kinézett Hofmarkkal érvelnek, mások pedig az
Oderhellennel példálóznak, miszerint ez lenne a neve a „székely fővárosnak”.
Mindkét tábor egész halom dokumentummal bizonyítja igazát, és nemegy-
szer megesik, hogy a dolgok a tettlegességig fajulnak.
A tegnap egy bennfentes megsúgta, hogy teljesen kár a gőzért, mert az
Oderhellent két almérnök találta ki a Matricagyárban még 1990-ben, ami-
kor kezdtek jönni a segélycsomagok Udvarhelyre. S ha már a németeknek
beletörött a nyelvük a Székelyudvarhelybe, de még az Odorheiu-Secuiesc-be
is, akkor a város neve inkább legyen Oderhellen.
De én úgy tudom, hogy a németek gyomra nem vette be az Oderhellent
se. Helyette Odehájt mondtak (német tájszólásban).
Hogy honnan tudom? Én voltam a tolmács.

A székely lányokhoz

Az alábbi versikét egy második világháborús, ronggyá szakadozott kalen-

dáriumban olvastam. A mai bolond világban sokan megszívlelhetnék.

14

Berecz02.indd 14 07.01.2010 22:58:25

 „Bolond bizony minden leány aki festi magát,
Elcsúfítja Isten által teremtet szép arcát.
Nem is becsüli a legény, csak úgy mókáz véle,
Azt érzi a lelke: – ez is csak komédiás féle.

Bolti cifra, festett arcú falusi leányok,

Miért nem kedvelitek ősi, szép szőttes ruhátok?
S tiszta, üde, hamvas arc, száj Isten adta voltát,
Miért csináltok magatokból vásári komédiát?

Megfogadjuk, nem nézünk rá arra a leányra,

Ki lenézi faját s bolti rongyot vesz magára.
Idegen annak a lelke, nem érezhet vélled,
Mert ki szégyenli faját, szégyelni fog téged.”

Kátai Péter

A konyhában történt (I.)

Jutka kolléganőm mesélte murokpucolás közben, hogy miként cselezte ki

a kisfiát a múlt héten.
– Mit főzöl, anyuka? – kíváncsiskodott Zsoltika.
– Pityókatokányt.
– Óóóó!!! Aztot nem szejetem! – kezdett toporzékolni Zsoltika.
– Akkor főzök neked paprikás krumplit! – simogatta meg a fejét anyu-
ka –, csak ne ugrálj.
– Jajj, de jó! Jajj, de jó! – tapsolt Zsoltika. – Imádom a papjikás kjumplit!
S így történt, hogy Zsoltikát aznap csőbe húzták.

Mivel mérik a magyarságot?

Véleményem szerint a következőkkel:

5 vers
5 népdal

15

Berecz02.indd 15 07.01.2010 22:58:25

 5 imádság
5 találós kérdés
5 közmondás
5 szólásmondás
5 nyelvtörő és 5 templomi ének.
Ezek hiányában a kék útlevél is csak annyit ér, mint az a bizonyos rózsa-
szín papírtekercs ott a lyuk mellett, abban a roskadozó fabódéban a disznó-
pajta mögött.

Telefonbetyárok

A régi világban internet, drogos buli, gruppenhecc, játékautomaták, csö-

ves-punkos viselet, tetoválás, piercing és hasonló cafrangok helyett telefon-
betyárkodással szórakoztak az iskolások.
Kikerestünk egy nevet a telefonkönyvből, felhívtuk, majd nagy komo-
lyan megkérdeztük:
– Halló, Farkas lakás?
– Igen.
– Itt Róka, Medve nincs ott??
És nevetve lecsaptuk. Ez volt aztán az igazi móka, amiről hetekig mesél-
tek a teadélutánokon.
A következő alkalommal felhívtuk az összes Róka és Medve nevű csalá-
dokat, de sor került a Héja, Sólyom, Sas, Nyúl, Bárány, Gidó vagy Csóka la-
kásokra is.
A legjobban a Sárkány lakásnál mulattunk. Hogyisne! Mi voltunk a hét
törpe!

Egy bog kóré

Istenben boldogult koporsófaragó sógoromnak volt egyszer egy olyan te-

herautója, amivel bátran benevezhetett volna a Különös adottságok című té-
véműsorba. A fent említett koporsófuvarozó kisteherautó csodálatos adott-
sága abban rejlett, hogy számtalan hibája és hiányossága ellenére dolgozni le-
hetett vele.

16

Berecz02.indd 16 07.01.2010 22:58:25

 Albi sógor először felkurblizta, hogy beinduljon, aztán ajtólevevéssel ki-
nyitotta a kabint, hogy az utas bemászhasson a helyére – tudniillik a jobb ol-
dali ajtót a sok drót miatt egyáltalán nem lehetett kinyitni. Aztán kezében az
ajtóval beült a vezetőülésre, feszítővassal bezárta az ajtót, és máris sebesség-
be kapcsolt egy hatalmas csavarhúzóval, ami a kapcsolópálcát helyettesítette.
Esős időben a jobb oldali ablaküveget kézzel kellett felhúzni, a bal olda-
li szerencsére működött, ugyanis sógorom ezen nyúlt ki a bal kezében tar-
tott ablaktörlővel, hogy némi kilátást biztosítson magának vezetés közben.
Ennek a meseautónak a kabinban volt a motorja, de a jármű szíve csak szám-
talan megpiszkálás és a bádogtető le-felcsukogatása után maradt annyira élet-
képes állapotban, hogy köhögve, prüszkölve és purcogtatva előbbre vigye a
rakományt. A piszkálgatás az utas dolga volt, de a szalonna- és tojássütés is a
felforrósodott bádoglemezen, ugyanis ha a motor megbokrosodott, a bádog-
fedővel nem lehetett bírni. Ezért vitt magával sógorom mindig egy embert,
ha kiruccant a faluból, hogy legyen, aki a motrot noszogassa és kolbászt, sza-
lonnát süssön a motorháztetőn.
A kisteherautó fékjét működtetni felért egy technikai bravúrral. Csak a
harmadik benyomásra fogott, ma se értem, hogy sógorom miként tudott bal-
esetmentesen közlekedni. Hihetetlen, de éveken keresztül soha nem ment
neki senkinek és semminek. Csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy
hirtelen, utcáról udvarra történő befordulásnál nekihajtott egy épületnek.
Éspedig a saját műhelyébe ugratott be, még a koporsók között is egyre pedá-
lozott. Érdekes módon ahelyett, hogy ő rohant volna bele más autójába, in-
kább a többi autós rontott neki kamikaze módjára, ezért a totálkáros teher-
autójának minden részét legalább négyszer kicserélték. És ez a rozsdás, zötyö-
gő, köhögő, zakatoló és csörömpölő roncs még mindig működött és hűsége-
sen szállította a fakabátokat.
Elszállította a koporsókat a román városokba, hazafelé felvette a deszkát
és az összes útba eső ócskavastelep hulladékát.
Egyszer egy falu közepén a hazatérő csorda egyik tehene ló módra felrú-
gott és páros lábbal beugrott a kabinba. A szélvédő persze ripityára tört, és
minden tehénszaros lett, mert az állat ijedtében összecsinálta magát. Aztán
valahogy lekászolódott és sántikálva elszaladt. Sógorom ijedtségénél csak a
bosszúsága volt nagyobb, ráadásul úgy vezetett hazáig, mint aki huzatos istál-
lóban tanul vezetni csapágyszekeret.
Mint ahogy rendes asztalosmesterhez illik, sógorom is szerette az itókát, a

17

Berecz02.indd 17 07.01.2010 22:58:25

 sikeres fuvarozások után mindig betért a falu kocsmájába leöblíteni az út po-
rát. A kisteherautót járó motorral hagyta, mondván, hogy csak egy pohárra
lépik be, aztán már megy is hazafelé.
Igen ám, de a barátok, üzletfelek, megrendelők és más asztalosmesterek-
nek köszönhetően az egy pohárból tíz is lett, mire elérkezett az indulás pil-
lanata. A hűséges kisteherautó eközben fogyasztotta az üzemanyagot és do-
hogva várta a gazdáját, egészen addig, amíg az utolsó cseppek el nem fogy-
tak a tartályból.
Sokszor megtörtént, hogy vicces kedvű emberek kötelet kötöttek a jármű
ajtajára, a másik végét a kocsma kerítéséhez bogozták és egy bog kórét vetet-
tek világ csúfjára a kocsma előtt vesztegelő paci elé.
– Ne Ráró! Egyél...

Fenyő úr

Már annyi minden szépet és jót hallottam a rádióban Fenyő Friciről, aki
Tápiópiában zenészként, zeneszerzőként és főleg rock and roll guruként szer-
zett hírnevet, pénz és megbecsülést magának, hogy lassan kíváncsi lettem rá.
Neve, hangja és zenéje után egy szálfaegyenes, délceg, derék, büszke fejtartá-
sú férfit képzeltem el magamnak, olyant, mint a jegenyefenyő, amely valósá-
gos királyként magaslik ki az erdő fái közül. Aztán egy szép napon teljesült
a vágyam és megpillantottam egy televíziós műsorban. Ott ült egy töketlen
műsorvezető és egy hímringyó zenész mellett, azonban a délceg, derék, szál-
faegyenes, büszke fejtartású jegenyefenyő helyett egy kicsi, csökött veres bo-
rókafenyőt láttam. Óriásit csalódtam. Egy világ omlott össze bennem.
Másnap a guberálók fejszével kettéhasított tévékészüléket találtak a sze-
métben, és rettentően csodálkoztak.

Nagynénénk és a vendégek

Volt egyszer egy nagynénénk, aki még az ántivilágban élt. Férje halála
után az addig kedves, barátságos, családias és vendégszerető nagynéni némi-
leg megváltozott. Túlzottan pedáns, magába zárkózó és rigolyás lett. Amikor
meglátogattam, egyebet se hallottam:

18

Berecz02.indd 18 07.01.2010 22:58:25

 – Hová mész? Mit csinálsz? Ne nyúlj ahhoz! Levered...
Ha vendégek érkeztek, vagy netalán a család többi tagja tette nála a tisz-
teletét, nénénk kifutott egy tál tésztával a kamarából, és alighogy vettek be-
lőle, máris vitte vissza.
– Na ugye nem kérsz többet? Eleget ettetek, viszem vissza, nehogy meg-
száradjon...

Doámnyé futyé, Doámnyé jártönyé

Apám bátyja szobafestő, kőműves, ács, bútorasztalos, borbély, lakodalmi

szószóló és halottas búcsúztató volt egy személyben.
Kedvenc szavajárása a Doámnyé futyé (Isten b…a meg) és a Doámnyé
jártönyé (Isten bocsásd meg) volt. Ha románokkal érintkezett a vegyes lako-
sú faluban, minden második mondat után elővette a Doamne fute, Doamne
iartă-ne-t. Szóval istenesen dunnyezózott.
Akkoriban én még nem igazán tudtam románul és ámulva hallgattam
nagybátyámat. Nem győztem számolni a sok ártányt, mert úgy értettem,
hogy Pityu bátyja az ártánydisznókat emlegeti (doámnyé jártönye).
Szegény Pityu bátyja azóta a mennyországban vagy az örök vadászmező-
kön kergeti és számolgatja az ártánydisznókat, bár maradt volna még egy ke-
veset ezen a Földnek nevezett sárgolyón, hogy lakodalmi rigmusait, szívszo-
rító halottas beszédeit megtanulhattam volna. Legnagyobb bánatomra tudo-
mányából csak a Doámnyé futyé, a Doámnyé jártönye, két kopott fénykép,
meg egy köteg régi Élet és Tudomány maradt meg, ha azokat is el nem tü-
zelték a maradékok, ugyanis a magyarul írt régi papírféle erősen gyúlékony
a mai világban.

Kézfogás Jenő módra

Háromféle Jenőt ismerek. Egyik Jenő bá a szomszédból, aki hulla-

dék lambériából pincepolcot fabrikált a földszinten lakó, vattacukor hajú
Kukucsinak, a másik a kövér Jenő a megyeházán, aki szabad idejében
Döbrögit szokott volt játszani a Ludas Matyiban, munkaidejében pedig a
kóbor kutyákat és a kutyagumikat szedi össze a városi parkból, de én most

19

Berecz02.indd 19 07.01.2010 22:58:25

 nem ezekről a Jenőkről akarok beszélni, hanem az én lengyelfalvi Jenő bará-
tomról, aki lovashuszár, versíró és fúró-faragó ezermester egyidőben.
A tegnap nagyot néztem, amikor Jenő barátomnak bemutattam
Hajnickát, ugyanis ahelyett, hogy a jobbját nyújtotta volna parolára, a baljá-
val szorította meg Hajnicka kacsóját.
– Mi van? Te is balos vagy? – kérdezte Hajnicka.
– Á, dehogy – legyezte el a kérdést Jenő –, csak tudod, a jobb kezemmel
egész nap teszek-veszek, lovat vakarok, orromat piszkálom, azzal veszem elé a
lompost, cigánnyal kezelek... de a bal kezem az tiszta, és az a NŐKÉ!
Azóta én is a bal kezemet nyújtom üdvözlésre, ha nővel találkozom.

Kovácskáromkodások

Hogy nagyapám kovács vót, bezony elég korán hezzászoktam a lovas élet-
hez, a szikrázó vashoz, a nagyverőhöz és a káromkodásokhoz. Igaz, a kicsi
patkoló kalapácshoz is, mer nagypám azzal szokott firuncváncikolni engem
és az öcsémet, ha valami hülyeséget csináltunk, vagy ha nem engedelmesked-
tünk a parancsainak.
Annyiféle ember megfordult a műhelyünkbe és az udvarunkon, hogy szép
lassan kikupálódtam. A szénégetők, szántó-vető emberek, lovászok és fuvaro-
sok annyi tanácsot, hasznos ismeretet, zenetudományokat, étel- és szerelem-
receptet, de főleg káromkodást hagytak rám, hogy egészen járt-kőtt ember-
nek kezdtem érezni magam, noha még nem voltam ki a faluból. De károm-
kodni már vitézül káromkodtam. Ugyebár az jön leginkább az ember szájá-
ra. Ha az vas bészökik az ember inge alá, bizonyisten nem fog létániázni örö-
mibe. A sok kacskaringós káromkodás mellett, amikkel az öreg östent vagy
a szenteket szokták lerángatni lábuknál fogva az égből, a legjobban a nagy-
apám szavajárása ragadt meg bennem. Az öreg jó ízesen, amúgy kovácsosan
tudta kifejezni magát. No, akkor lássuk, mik ezek:

– Azt a betyár Úristenit!

– Az istállóját!
– Úgy megváglak, hogy egy hétig patkószeget szarsz!
– Hová a lovak faszába tetted a...
– Kotyog, mint lófasz a tokjába…

20

Berecz02.indd 20 07.01.2010 22:58:25

 – Csapj közibe, mint a zsidó az egy lónak!
– Tuggya a vin kúdus!
– Mennydörgős menykő!
– Mennybéli mennydörgős menykő!
– Szent Habakukk!
– Lószart!
– Hogy a kutyák egyenek meg!
– Bassza meg Heródes!
– Az Isten lova bassza meg!
– Azt a herkópáterit!
– Hallod-e, te Rúzsa Sándor!
Ez utóbbi rendesen csak nekem szólt, ebből már tudtam, hogy baj lesz.
Sose volt úgy, hogy ne kapjak egyet-kettőt a csákómra.

Mit eszik a disznó?

A nyári vakációt többnyire Csapón töltöttem. Legjobb barátaim a refor-

mátus pap és a vásárhelyi technikus fiai voltak. De barátkoztam a paraszt-
gyerekekkel is. Egyszer egy vasárnapi ebéd után, amire hivatalos volt a pap
és a technikus is családostól, apám a bor mellett a legújabb sertéskeresztezési
eredmények ismertetése után megkérdezte:
– Na gyerekek, ki tudja megmondani, hogy mit eszik a disznó?
Oszkárka, a technikus szemüveges, vékony csontú városi fia egyből rá-
vágta:
– Én tudom. Kenyeret!
Apám nem szólt semmit, csak megvakarta a fejét és hátraküldött a kert-
be, hogy fosszuk ki a málnást.
És ez így volt igaz, mert a Ceau-világban a városiak kenyéren hizlalták
a disznaikat. Gabonát vagy másféle takarmányt nem volt honnan lopni, a
konyhai hulladék minimális volt, ezért pult fölött, pult alatt száraz korpake-
nyeret szereztek, és azt adták a disznóknak. Később aztán rosszra fordult az
élet, elfogyott a korpakenyér, de el a rendes is, az emberek üres hassal hordoz-
ták a kenyér- és ételjegyeket egyik üzletből a másikba, és hazamentek anélkül,
hogy valamit vásároltak volna. A disznók pedig nem nőttek meg, soha annyi
csökött malacot nem öltek, mint azokban az ínséges években. Szerencsére

21

Berecz02.indd 21 07.01.2010 22:58:25

 jött 1989. december 22-ike, és azóta a disznók újra moslékot és gabonát esz-
nek. Ha csak ide is be nem köszönt a tápos világ, mint Giccsmagyariába.

Pesten történt

A vizsga napján valahol az ELTE-n.

– Szióka! Úgy látom, osztálytársak leszünk.
– Igen, ez több mint valószínű. De azért a vizsgának is sikerülnie kell.
– Az én nevem Zimmermann Anett.
– Nagy Júlia vagyok.
– Figyú Júlia, te román vagy ugye?
– Miből gondolod?
– Láttam az útleveledet.
– Az nem határoz, mert azt írja, hogy Nagy Júlia, és én magyarul beszélek.
– Hát persze, mert itt Pesten megtanultál!
– Dehát én Székelyudvarhelyen születtem!
– Akkor is román vagy!
– Dehogy vagyok én román!
– De román vagy!
– Na jó, akkor te egy büdös tápos vagy, egy szarházi giccsmagyar! Előbb
nézd meg a saját útleveledben a gerendát, aztán keresd a máséban a szálkát!
Az én őseim évszázadokig vitéz törökverő hősök voltak, székely nemesembe-
rek, amíg ők vérüket adták Magyarországért, addig a te őseid még biztosan a
Veres-tengernél sátoroztak!

Miért finom a zöldség- és gyümölcssaláta?

Kantinos koromban a konyha zöldség- és gyümölcsrészlegét bízták rám,

az én dolgom volt naponta elintézni a különféle zöldség- vagy gyümölcssalá-
tákat. Elődöm szecskába vágott, agyonolajozott, ecetezett, majonézezett sa-
látái után többször is kihívattak és megkérdezték, hogy mostanában miért
olyan finomak a saláták.
– Tetszik tudni azért – mondtam nekik fontoskodva –, mert én mielőtt
nekifognék valaminek, mindig megkérdem a zöldségeket és a gyümölcsöket.

22

Berecz02.indd 22 07.01.2010 22:58:26

 – „Kedves tiszteletreméltó zöldségek és gyümölcsök! Hogy esett az éjsza-
kai nyugodalom? Megtiszteltetés lenne számomra, ha ma is salátákat készít-
hetnék a ti hozzájárulásotokkal. Végtelen hálával tölt el, hogy a ti életerőtök-
ből, vitaminjaitokból táplálkozhatunk, és erőt gyűjthetünk a napi munká-
hoz.
Kérlek benneteket, hogy ezután is tartsatok meg bizalmatokban és fogad-
jatok kegyeitekbe. Teremjetek bőséggel, szívjátok fel a víz, a nap, a levegő, a
föld erejét, hogy ezek az ősenergiák általatok bennünk teljesednek ki, és mi
részt adjunk nektek is a világ kormányzásából.
És most önkéntes jelentkezőket kérek...”

Cichi Cean Puiu

A 89-es változások előtt, de még utána is sokáig nagy dolognak számított

a videomagnó és a színes televízió. Még a nagyobbacska városokban is fél ke-
zén megszámolhatta az ember azokat a szerencséseket, akik befolyásos ba-
rátaikon keresztül vagy saját manővereik révén szert tettek a csodagépekre.
Ezeknek az iskolázatlan ügyeskedőknek majdhogy kezet nem csókoltak
a többiek, csak nézhessék az akkoriban divatos kung fu-, kommandós, hor-
ror- és egyéb csihi-puhi-filmeket. És főleg pornót. Természetesen csak amo-
lyan tiroli rövidnadrágos, császárszakállas, nagymellű, szőke copfos, szalma-
boglyás német pornófilmeket. Az emberek boldogan fizettek, és egy szűk szo-
bába zsúfolódva szó nélkül szívták egymás lábszagát. Még a közvetítőknek is
fizettek, csak felkerüljenek a listára, bekerüljenek a klikk tagjai közé, hogy a
román televízió hazafias, bátor dák harcost vagy antifasiszta román katonát
bemutató filmjei után végre igazi akciófilmeket nézhessenek.
Arnold Schwarzenegger, Chuck Norris, Charles Bronson, Sylvester
Stallone mellett igen kedvelt sztárok voltak a hongkongi akciófilmek kínai
szereplői. Jackie Chan volt a legnépszerűbb. Annyira, hogy az egyik csapói
cigány, aki a kollektív gazdaságban lapátolta a tehénszart, nem elégedett meg
a társai által választott Elvis, Winnetou, Rambo nevekkel, ő mint a kung fu
filmek és kínai színészek csodálója egyenesen a Jackie Chan nevet nézte ki és
adta újszülött gyermekének, amit román helyesírással Cichi Cean Piui-ként
írtak be az újszülött keresztlevelébe. Nem tudom, hogy az azóta felnőtt Cichi
Cean Puiu mit csinál, ha egyáltalán megtanult írni, biztosan folyton névvál-

23

Berecz02.indd 23 07.01.2010 22:58:26

 toztatási kérelmeivel bombázza az illetékeseket. Egyébként Udvarhelyen is él
egy Winnetou és egy Elvis. A közvécék környékén szoktak kéregetni.

Beszélnek itt magyarul?

Minekutána századokon át ott vótunk golyófogónak és álgyútölteléknek

Magyarország minden háborújában, mi adtuk a legtöbb királyt, herceget,
kormányzót, hadvezért, feltalálót, írót, költőt, zeneszerzőt az „anyaország-
nak”, tőlünk vitték a gyapjat, a sót, a vágómarhát, a fát, az érczet, minket
dobtak oda a vadállatoknak elejibe többször es, aztán letöptek, kigúnyol-
tak, kisemmiztek, megcsúfoltak, bécsaptak és arcul csaptak minket a pes-
ti magyarok, mü puliczkások, csóró erdélyiek, székely románok, ármálisták,
primipillusok, lófők, hadkergető darabontok és törökverő hősök ivadékai
úgy határoztunk, hogy a béketűrésnek is van határa, és ideje, hogy felfusson a
czukrunk. A gyászos emlékű deczember ötödike után végképp úgy nezünk az
tápiópiai szarházi gyászmagyarokra, mint a lőtt medve. Legutóbb Sylveszter
Puskás Árpád bátyám nezett így – aki egy szekérderék hagymapalántot jött
volt eladni a városba –, tőle kérdezték meg valami nyálas táposok, hogy
asszongya: beszélnek itt magyarul? Erre bátyámnak abban a szentpercbe bics-
kanyitogató kedve kerekedett, mire a táposok nyakuk közi szedték a lábokat
s eszük vesztve futottak vissza a buszba.
Sylveszter Puskás Árpád bátyám útravalónak még utánok kiátotta:
– Jobban, mint maguknál!
Hogy hogy nez a lőtt medve? Há kérdezzenek meg csak egy székely em-
bert a Székelyfődön, hogy beszél-e magyarul, s megtuggyák.

Üres szék a moziban

A „boldog” kommunista világban, amikor még Udvarhelyen is volt mozi,

akkor történt meg velem az alábbi különös eset. Gyermekkoromban szenzá-
ció volt a mozi, még a fapados is a kultúrotthonban. A Winnetou-s filmek
lázában még két hét múlva is pakk-pakkoztunk a Kerekerdőn, és számtalan-
szor újrajátszottuk a filmeket. Ha az indiános kedv lelanyhult, még mindig
lehettünk Nick Carterek, Piedonék, Pókemberek és Rumburákok. A spaget-

24

Berecz02.indd 24 07.01.2010 22:58:26

 ti western és az akkoriban menő, de ma már nevetséges burleszkfilmek vetí-
tésére alig lehetett jegyet vásárolni. Itt most nem ülőhelyekre gondolok, ha-
nem csak egyszerű állóhelyekre, amelyeket csak hosszas sorbaállás, letaposott
cipő, elszakított kabát árán válthattunk meg a pénztárnál.
Egyszer, amikor a Sandokan, Malayzia tigrise című filmet vetítették a zsú-
folásig telt moziban, a falak mellé szorult tömegből észrevettem, hogy nini,
a terem közepén üresen maradt egy szék. Ez aztán a csoda! Ilyen még soha-
se fordult elő a mozizás történetében. Telt házkor egy üres szék! Hihetetlen!
Nagy nehezen utat törtem magamnak, és amikor már boldogan ültem
volna le, csak akkor vettem észre, hogy ez egy selejt hely, mert hiányzik a
szék. Lett is nagy nevetés a környéken. Másnap még azért is elmentem, vé-
gigkönyököltem a pénztár előtti sort és még a kis lábujjam körmét is felál-
dozva (valaki rám lépett egy magas sarkú cipővel) nagy keservesen szereztem
egy jegyet. A tegnapi jelenet egészen addig megismétlődött, hogy készülök
leülni, de a nevetés most elmaradt, mert a kabátom alatt becsempésztem egy
háromlábú halászszéket és ezt kinyitva kényelmesen nézhettem Sandokant,
Malayzia tigrisét, aki tigrisugrásban hasította fel a tigrisek hasát.
A halászszékkel még végignéztem egy Tarzanos és egy Piedonés filmet,
többre nem jutottam találmányommal, mert a jegyszedő felfigyelt rám és el-
szedte a székem.

Ich chéf, du nix

Egy időben autókereskedőknek tolmácskodtam. Jártuk a világot Hen-

cidától Boncidáig, még az Óperenciás tengeren (Ober Ens) is átkeveredtünk.
Az ilyen utak során sok mindent láttam és tanultam, különösképpen a
feliratok érdekeltek. A helyes és helytelen írással megfogalmazott, tájékozta-
tó jellegű vagy reklámfeliratok.
Itt van egy pár mutatóba:

Ich chéf, du nix – én főnök, te senki (egy német autókereskedő asztalá-

ról).
A Főnökömnek két keze van, az egyikkel elveszi, a másikkal megtartja az
elvett javakat. Az a keze, amelyikkel ad, hiányzik neki (egy német melós mű-
helyéből).

25

Berecz02.indd 25 07.01.2010 22:58:26

 1x koppan – Figyelmeztetés...
2x koppan – Nekem is kell!
3x koppan – A katasztrófa közeleg!!!
Mire a kopogást meghallják... Már késő!
(Felirat Dicke Dieter barátom vécéajtajáról)

A főnököm nem fukar, csak rövid a keze. Nem ér bele a zsebébe.

(Holland autós szélvédőjéről)

Én 10 másodperc alatt elfutok a kapuig. És te?

(Vicsorgó pit bull arcképe alatti felirat Hollandiában)

Vigyázat! Harapós kutya!

Ha a kutya jön, tessék a földre feküdni és segítségért várni.
Ha a segítség nem érkezik meg ... sok szerencsét!
(Német figyelmeztetés kutyás ház kapuján)

Én vendégszerető vagyok, de nem fogadok vendégeket!

(Teherautós felirat)

Mindenütt jobb, mint otthon! (Teherautós felirat)

Ha ezt el tudod olvasni, túl közel jöttél! (Autós felirat)

Az idő pénz, de az én pénzem az idő! (Irodából)

Rákóczi Ferencz és Ferencz József

A román katonaságnál a magyar kisebbség mellett mindenféle nemzetisé-

gű emberrel találkozni. A sok cigány mellett szép számmal akad sváb, szász,
lipován, bolgár, ukrán, szerb, tót, tatár, török. Ezek szerint Románia nemzet-
állam, mint ahogyan az Alkotmány első paragrafusa is írja. Sajnos nem egé-
szen így értelmezik.
A bábeli zűrzavarban én jártam a legjobban, mert mindenkivel tudtam
értekezni. A mindenféle nevű katona közül kiszúrtam a Cardoş, Sabău,

26

Berecz02.indd 26 07.01.2010 22:58:26

 Lăcătuş, Vaida-Voievod, Farkaş, Suciu, Ungureanu, Cherecheş és Chirai ne-
vűeket, élő tanúit annak, hogy Romániában mekkora volt (van) az elromá-
nosítás, a beolvasztás, illetve milyen hatalmas tömegek korcsosultak el és let-
tek románná a jobb megélhetés reményében. Bár lehettek volna magyarok
és románok egyidőben, mégis apjuk, anyjuk és egész nyámjuk tanácsára úgy
határoztak, hogy mégiscsak jobb csak románnak lenni Romániában. Még ak-
kor is, ha Farkaşnak vagy Sabăunak hívják az embert. Az elgyökértelenedés,
nyelvi és faji elkorcsosulás non plus ultrája mégiscsak az a két román katona
volt, akikkel együtt szolgáltam Giurgiuban, azaz a magyarok által alapított,
Duna parti Gyurgyevóban, Gyurgyevó am Donau-ban.
Az egyiket Rákóczi Ferencznek, a másikat egyenesen Ferencz Józsefnek
hívták. Igen. Ez nem vicc és nem elírás!
Apelnél (sorakozónál) a nevüket Racoti Franciscnak és Francisc Josif-nek
olvasták. De én láttam a katonakönyvüket, és ott magyarul írták, igaz, éke-
zet nélkül. Szegények! Talán ma se tudják, hogy kitől kapták a nevüket. A jó
szándékú, valaha kemény gerincű magyar apák lehet, hogy azóta maguk is
románná lettek román feleségük-rokonságuk mellett. Váj Doámnyé!

Robert fiú esete az öreglánnyal

Évekkel ezelőtt R. Róbert barátom igen nagy szerelemre gyulladt egy sző-
ke csinibaba iránt, aki egyébként egy buta fruska volt. Balszerencséjére ezt
Róbert barátom nem látta, nem akarta meglátni, annyira megkergült a le-
ányzó bájaitól, mézesmázos szavaitól, hogy se nem látott, se nem hallott.
El is kérte imádott hölgye címét és másnap frissen nyiratkozva, barokk
díszruhájában, agyonpacsulizva és hatalmas virágcsokorral a kezében állított
be a megadott címre.
Halk kopogtatására semmi se történt, ezért erélyesebben is bezörgetett,
de mintha meg se hallották volna. Erre „ráfeküdt” a csengőre. Nemsokára
kinyílt az ajtó és egy csúf, bibircsókos, vattacukorhajú vénasszony dugta ki
a fejét.
– R. Róbert vagyok – mutatkozott be Róbert egy műmosollyal. – Az uno-
kája nincs itthon? – és bekukucskált az ajtónyíláson.
– Kicsoda maga és mit akar itten? – rikácsolta a banya.
– Margitkát keresem – rebegte Róbert kissé megszeppenve.

27

Berecz02.indd 27 07.01.2010 22:58:26

 – Itt nem lakik semmilyen Margitka! Takarodjon innen! – azzal becsapta
az ajtót a vattacukorhajú.
Róbert barátom végtelenül letörve, lógó orral távozott. Ráadásul a vi-
rágok fele is odaveszett, mert a vénasszony lecsípte az ajtóval. Azt hiszem,
a kis aranyhajú Margitka mégse volt olyan buta, mint gondoltam. Szegény
Róbertnek egy idegbeteg vénasszonynak adta meg a címét a szomszéd ne-
gyedből, akinek az adatait a kórházban leste ki a kötelező szűrővizsgálaton.
Gondolom.
De tiszta szerencse, hogy így végződött ez a kaland. Mi lett volna, ha az
öregasszony így válaszol:
– Tessék befáradni... Én vagyok Margitka...

Tessék mondani, melyik út vezet Bukarestbe?

Ha jól emlékszem, tizedikes voltam, amikor a városban megállott mellet-

tem egy Szilágy megyei Dacia és vezetője a Bukarest felé vezető utat tudakol-
ta. A Gondűző étterem környékén voltunk s én kissé untam elmagyarázni,
hogy először is tessék visszafordulni, aztán a Kossuth utcán le, majd ki a vá-
rosból és azután balra az első letérőnél, de ha nem, akkor... Inkább kiküld-
tem őket a Kerekerdőre. Minden lelkifurdalás nélkül.
Elvégre azon a rettenetes, gödrös, köves és poros úton is el lehet jutni
Nagyoláhfaluba. Ha nagyon akarják...

Tűz van!

Életem első tűzesetét egy rosszul sikerült kísérletnek köszönhettem. Mint

minden kisiskolásnak, nekem is megvoltak a magam kedvenc regényhősei,
akikhez hasonlóan én is a legjobb úton haladtam, hogy világutazó, földrajz-
tudós, régész és feltaláló legyek. Akkoriban épp Thomas Alva Edison életét
olvastam, s annyira eluralkodott rajtam a feltalálói láz, hogy hetente rukkol-
tam elő valamilyen találmánnyal. Persze ezek mind befuccsoltak, de semmi
se vette el a kedvemet a kísérletezéstől.
Egyszer egyik barátomat is bevontam a tudományos kutatásba. Azt tesz-
teltük, hogy milyen gyorsan repül a veréb. Sebességmérő műszerek híján a

28

Berecz02.indd 28 07.01.2010 22:58:26

 tüzet vettük igénybe. Ha el tud repülni a tűz elől, akkor gyorsabb, mint
a fecske. Fogtunk egy verebet, petróleumos zsineget kötöttünk a lábára és
felengedtük a levegőbe. Aztán begyújtottunk. A szerencsétlen veréb persze
lángra lobbant, s ahogy menekülni próbált, berepült egy szénatartóba. Csak
akkor kaptunk észbe, amikor már a takarmány füstölni kezdett. Ahogy ilyen-
kor szokás, hanyatt-homlok hazaszaladtunk a kerteken át. Senki nem látott
meg minket.
Miközben a veréb hősi halált halt, kijöttek a falusi tűzoltók a lóvontatá-
sú tűzoltókocsival s a szomszédokkal karöltve addig erőlködtek a locsolóval
és a vedrekkel, hogy a szénatartó melletti kalaposműhely csak félig égett le.
Szerencsére. Mert akkor a kalapos egészen megbolondult volna.
Ezalatt mi a nagynéném konyhájában illedelmesen ettük a pudingot és az
almakompótot, és csodák csodája, nem akadt a torkunkon a falat. A tudo-
mányos munkával és a felfedezésekkel azonnal felhagytam, és elhatároztam,
hogy inkább szakács leszek.

Magyaros ebéd

A faluturizmus fellendülésével egyre több magyar turista látogatott el

Erdélybe és a Székelyföldre. Egyszer egy család elvetődött egy eldugott szé-
kely faluba, s egy üres telken tábort vertek, aztán nekiláttak főzicskézni. A ki
tudja, honnan szerzett halból és az otthoni hozzávalókból pirosan izzó hal-
levest (nem halászlét, mert a halászt sose főzik bele) varázsoltak a bográcsba,
majd megkínálták vele a szomszédban fát vágó öreg bácsikát.
– Na milyen volt a leves, tata? – kérdezték büszkén vigyorogva.
– Én nem tom, hogy tük minn éltök odaki Magyarba, de azt tom, hogy
akkora szegénységbe mü még sose vótunk, hogy a halat mögögyük – vála-
szolta az öreg, és letette a kanalat.

Fordított világ

A XX. és a XXI. században a legtöbb dologról csak az utolsó pillanatban

derül ki, hogy semmi sem az, aminek gondoltuk. Így van ez az emberekkel is.
Nos, akkor nézzük csak, hogy ki kicsoda, vagy inkább ki szeretne lenni:

29

Berecz02.indd 29 07.01.2010 22:58:26

 A cigány néger akar lenni és gettózenével kísérletezik.
A néger pedig fehér ember, à la Michael Jackson.
A perui indián vágott szemet operáltat és örökbe fogadtatja magát, hogy
japán lehessen.
A japán meg szőke és kékszemű fehér ember szeretne lenni.
Az amerikai az európai arisztokrata helyébe kívánkozik.
Az európai viszont jobban érezné magát egy amerikai bőrében.
A székely tápos magyar akar lenni, hogy élvezze a kék útlevél előnyeit.
A tápos magyar Ázsia felé kacsingat, inkább lenne kirgiz, mongol, kínai,
japán, mint magyar.
A román olasz akar lenni a dákó–román, Romulus–Remus–Romanus
kontinuitáselmélet alapján.
A cigánynak jobban esne, ha romának szólítanák. De akkor mi lesz a ci-
gánypecsenyével és a cigányzenével?
A kínai magyar akar lenni, és ahogy vesszük, ez egyre jobban sikerül neki.
A keletnémet (OSSI) nyugatnémet (WESSI) akar lenni.
A férfi nő akar lenni.
A nő meg férfi.
A szegény gazdag akar lenni.
A gazdag még gazdagabb.
A heteroszexuális biszexuális akar lenni.
Aztán homoszexuális.
A földlakó az űrbe kívánkozik.
Az űrlakó pedig a Földre kerül, ha akar, ha nem. Ha már egyszer meghi-
básodott az a fránya motor...
Mindenki akar valaki lenni.
Egyesek csak valami.
Az élő halott akar lenni.
Vagy legfennebb élőhalott.
És senkinek se sikerül úgy, ahogy szeretné.
Csak az ember nem akar ember lenni.
Vagy ember maradni, hogy ne legyen állat.
Senki se akar az maradni, akinek született.
Senki se akar azzá válni, akivé válnia kell.
Senki se akar saját maga lenni.
Ezért mondom, légy az, akinek látszol.

30

Berecz02.indd 30 07.01.2010 22:58:26

 És lássanak annak, aki vagy.
Talán sikerül...

Feketében

Hajnicka addig s addig nézte a licsi-locsi szappanoperákat, szőkefilmeket

és a celebeket a televízióban, hogy egy szép napon így szólt:
– Holnaptól kezdve nem dolgozok többé, megfestem a hajam és a kör-
meim feketére, végül...
Nem engedtem befejezni, inkább én folytattam:
– Végül én kifestem a szemed alját feketére, hogy akkor is napszemüveg-
gel járj, amikor nem süt a nap. Hogy az összhang teljes legyen.

Karácsony, a Szeretet Ünnepe

Valahogy nem vagyok oda a „keresztyén” világ ünnepeiért, amikor is

az emberek hagyományból, illendőségből majd összecsinálják magu-
kat, csakhogy megfeleljenek a naptárnak, a családtagjaiknak, a rokona-
iknak, a szomszédaiknak, a városnak, a nemzetnek és az egész országnak.
Mindenkinek, csak épp önmaguknak nem. A hiba pedig itt van, mert a leg-
fontosabb dolog a világon mégiscsak az, hogy az ember saját magának felel-
jen meg, a saját érzései, gondolatai irányítsák lépteit, ne valamilyen hülye
szokásnak, hagyománynak próbáljon engedelmeskedni.
Itt van pl. a karácsony, a „Szeretet Ünnepe”. Ezen a napon boldog-bol-
dogtalan azon iparkodik, hogy álszent pofával még az atyaúristent is meg-
ajándékozza, a karácsonyfa kedvéért levágja az erdőket, ételt és italt szerez-
zen gyomorfelfordulásig, és elhalmozza a barátait, rokonait félresikerült vagy
használhatatlan ajándékokkal. Még akkor is, ha erre rámegy inge-gatyája.
Tehát karácsony a Szeretet ünnepe. Cserepesre röhögöm a szájam, ha rá-
gondolok! S akkor szabad kérdeznem, tiszteletre méltó birkaság, az év mara-
dék 364 napjával mi van? Csak karácsony a Szeretet Ünnepe? A többi napon
nem kell szeretnünk, becsülnünk és tisztelnünk egymást? Úgy látszik, nem.
Szabad folyást lehet engedni a gyűlöletnek, a kapzsiságnak, az irigység-
nek, a széthúzásnak, a vagdalkozásnak, illik lopni, csalni, hazudni, fejbe sza-

31

Berecz02.indd 31 07.01.2010 22:58:26

 bad kólintani fejszével a szomszédot egy barázda földért, agyon szabad ver-
ni a fukar nagynénit egy piszkavassal, és ráncba lehet szedni a lusta, iszákos,
semmirekellő és rendetlen feleséget egy hirtelen felragadott vasalóval, vége-
zetül kötelező elpáholni a hazug, rossz tanuló, tekergő és feleselő kölyköt.
De karácsonykor pihenőt kell tartani, mert ez a Szeretet Ünnepe. Nahát,
nem is tudtam!
Ilyenkor biztos még a háború is szünetel, a tolvajok, rablók, csalók, úton-
állók és terroristák biztosan szabadnapot vesznek ki maguknak.
– Jajj, nehogy lemaradjak valamiről, nehogy kilógjak a sorból, jajj, men-
jek el, legyek ott, vegyek részt, fizessek, ajándékozzak, pótoljak, műmosollyal
az arcomon nyálaskodjak, nehogy megszóljanak.
Pedig az emberek egyszerűen annak kellene örüljenek, hogy van lyuk a
fenekükön, és nap mint nap van miből kakálni. Mert egyszer hopp, de
többször kopp!
Nekem már az is ünnep, ha reggel egészségesen felébredek, teleszívhatom
a tüdőm friss levegővel, hallgathatom a patakcsobogást, madárcsicsergést és
fasusogást, nyugodtan megehetem a reggelimet, kiülhetek a napsugarak elé
könyvvel a kezemben, és este csodálhatom a csillagokat.
– Milyen jó, hogy ezek még megvannak! Milyen jó, hogy én ezekből ré-
szesülhetek! Másnak bizony még ennyi se jut.

Kossuth és Atatürk

Küthaya a törököknek a díszes csempéket juttatja eszükbe, nekünk

Kossuthot. A magyar utcát és házat azonban nem lustaságból, inkább a
Kossuth iránt érzett ellenszenvem miatt nem kerestem fel. Ez utóbbit pe-
dig Kossuth 1849. augusztus 11-i viselkedésmódja váltotta ki. Kossuth Lajos
ezen a napon lemondott a kormányelnöki tisztségéről, és ahelyett, hogy mint
a honvédsereg főparancsnoka a csapatok élére állt volna, a katonai hatalmat
Görgeyre ruházta és gyáva kutyaként megfutott az országból. Ez a viselkedés-
mód szerintem teljesen összeegyeztethetetlen a katonai becsülettel egy olyan
ember részéről, akit addig a nemzet bálványozott és a szabadság megtestesü-
lésének tartott. Amit Kossuth tett, az ugyanolyan árulás, mint az augusztus
12-13-i Görgey-féle kapituláció, aki a parancsnoksága alá tartozó katonákat
a világosi mezőre vezette, majd amikor az oroszok minden irányból körbe-

32

Berecz02.indd 32 07.01.2010 22:58:26

 vették a magyar csapatokat, bejelentette: – Nos barátaim, látjátok, körbe va-
gyunk véve. Itt nincs mit tegyünk, muszáj megadjuk magunkat.
Igen, mert ő tudta, hogy vágóhídra viszi a népet. A „hadicsel” előre meg
volt beszélve az osztrákokkal és az oroszokkal is. Ezért kellett elvérezniük
a tehetséges tábornokoknak, emiatt kezdődött Haynau rémuralma. Mert
Kossuth menteni akarta a bőrét, és egy olyan vadmarhára bízta a hadsereget,
mint Görgey. Jobban tette volna, ha általános honvédő háborút hirdet és élé-
re áll a hadseregnek. Egyetlen emberen múlott. Rajta.
Törökország az első világháború után sokkal nagyobb kutyaszorítóba ke-
rült, mert területéből mindent lefaragtak, amit csak lehetett, a maradék há-
romnegyedet megszállták a franciák, az angolok, az olaszok és a görögök. A
törökök egyszerre több fronton háborúztak mindenféle szedett-vedett kato-
nasággal, akiknek semmi keresnivalójuk sem volt az országban. Harcoltak
százszoros túlerővel, és mégis sikerült kiporolni az ellenség nadrágját. Igaz,
volt egy kemény karakán Mustafa Kemal Atatürk pasájuk, aki azt mond-
ta: – Eddig s ne tovább!
Egy emberen múlott az egész. Egyetlenegyen.
Nemhiába dicsőítik ma is annyira Atatürköt, a Törökök Atyját
Törökföldön. Érthető: a semmiből, a romokból, a kilátástalanságból, az
esélytelenségből, amikor már minden elveszett, új országot teremtett. És ez
az ország ma is megvan.
Egy ilyen ember lehetett volna Kossuth Lajos, ha van benne egy kis tar-
tás. Az, ami Atatürknek sikerült, egyedülálló a világon, sehol senki nem pro-
dukált ehhez hasonlót. A Törökök Atyja kivette az utolsó falatot az oroszlán
szájából, és országot teremtett rajta. Bámulatos! Ezért kell szeretnünk és tisz-
telnünk nekünk is Atatürköt, mert igazán ránk férne egy olyan kiváló kato-
natiszt, politikus és államférfi, mint ő volt.

A román WC

Mindig is kényes téma volt a mellékhelyiségekről írni vagy beszélni, de

úgy vélem, ez szerves része életünknek és szo(a)rosan hozzátartozik a min-
dennapokhoz, tehát szükségesnek tartom megemlíteni. A hagyományos
pottyantós török vécét, azt hiszem, nem kell bemutatni, ugyanis már annyira
meghonosodott, hogy hagyományos román illemhelynek is lehetne nevezni.

33

Berecz02.indd 33 07.01.2010 22:58:26

 De az igazi román vécé mégsem ez, hanem a megkönnyebbülészeti guggolda.
– Hogy mi ez? Hát nem más, mint a ház mögött, vagy a kukoricaföldön
ásott gödör két karóval.
– Hogy minek kell a két karó? Egyikbe kapaszkodnak, a másikkal meg
verik félre a kutyákat. Papír helyett kukoricacsutkát használnak, azonban ezt
sem akármilyen, hanem közös családi csusza, mely madzaggal van a karó-
hoz kötve, mint otthon a telefon mellett a ceruza. Csak még nem tudom,
hogy miként használják: elölről hátrafelé mozgatva, vagy lentről felfelé ki-be-
fele mozdulatokkal. Megtudakolni nem volt sem idő, sem mód, mert ami-
kor megpillantottam, elmúlott minden szülési ingerem, ehelyett rámtört a
tengeribetegség. A vállalkozó kedvűeknek Olténia, Munténia, Moldova és
Dobrudzsa lerobbant, isten háta mögötti falvait ajánlom figyelmébe, itt még
fellelhető ez a kuriozitás, amit fényképezőgép hiányában nem tudtam lencse-
végre kapni, hogy az utókor számára megörökítsem. Ahhoz, hogy helyi szo-
kás szerint ellopjam, nem volt bátorságom.

Fenyőfasors

Az igazat megvallva, sosem szerettem igazán a karácsonyt. Egyrészt ami-

att, mert ország- és világszerte milliónyi fát vágnak ki, hogy aztán pár nap
múlva megunják és kidobják őket. Ültetni persze közelről sem ültetnek any-
nyit, mint ahányat kivágnak. Karácsony táján nálunk is egyre több embert
látni az utcákon, amint boldog mosollyal cipelik hazafelé a kisebb-nagyobb
fenyőfákat. Habár úton-útfélen fenyőfaárusokba botlani, a környezetvédők
egyre erélyesebb fellépéseinek köszönhetően a felhozatal nem olyan, mint
évekkel ezelőtt. Szerencsére. A tiltakozás jogos, mivel nálunk a már bevált
módszer szerint a nagy nehézséggel és borsos áron vásárolt fenyőfák az ünne-
pek után a szemeteskukában végzik.
Az még a jobbik eset, hogy a „lejárt” karácsonyfák halomba rakva hever-
nek a szemeteskukák mellett, de vannak olyan emberek is, akik a lecsupaszí-
tott fát egyszerűen kivágják az ablakon. Sajnos a pár nappal korábban még
körülrajongott karácsonyfák visszajuttatása a természetbe elég primitív mó-
don történik. A nyugati országokban már régóta kis földlabdás fenyőfákat
árusítanak, és megszokott dolog, hogy azokat használat után visszaültetik a
természetbe, hogy a következő karácsonykor ismét elővegyék őket.

34

Berecz02.indd 34 07.01.2010 22:58:26

 És így tovább évről évre, míg a fenyőfa akkora nem lesz, hogy méretei mi-
att már alkalmatlanná vélik szobai karácsonyfának. Így kellene ezt nálunk is
tenni, de a megkövesedett szokások és a közöny miatt ez aligha megvalósít-
ható. A parasztnak vagy az újgazdagnak nem kell a földlabdás törpe fenyőfa,
mert nekik nagy, terebélyes és mutatós fenyőfára van szükségük. Mert az a
menő, akinek a legnagyobb, a legcsicsásabb, leggiccsesebb, legfényesebb, leg-
gömbösebb, leggyertyásabb és egyben a legborulósabb is. A szomszéd Jenő
bá is akkora fenyőfát vett, hogy kétrét hajlott a plafon alatt, el kellett vezetni
a szoba sarkába, mint a szobanövényeket.
Blénessy Károly se rajongott túlságosan a modern kor követelményei sze-
rint díszített csiricsáré karácsonyfákért. Így ír erről 1936-ban:
„A karácsonyfa a múltban mézes süteményekkel, mézes bábfigurákkal
volt díszítve, a ma szokásos csillogó értéktelen üveggömbök helyett. Mintha
vérvörös lakkal kimázolt körmű, tépett szemöldökű, undorítóra kikent, s túl-
hajszolt testkultuszt mindenek fölé helyező korunkat jelképezné, hogy üres,
semmitmondó, külső csillogás csupán az életünk. A mézestésztaipar letűnt s
helyét elfoglalták a cukorkagyárak értéktelen készítményei. A tudomány fé-
nyesen bizonyítja, hogy a méz nemcsak a földkerekség legtáplálóbb elede-
le, hanem a legkitűnőbb gyógyszer a belgyógyászatban, s a sebészetben is.
Mindennek dacára a szépen díszített karácsonyfán nem található fel a méz,
de a gyümölcs sem. A cukorkagyárak egymással versenyre kelve tetszetős ké-
szítményeikkel kiszedik kezeinkből kevés pénzecskénket. Munkájuk köny-
nyű, hiszen a szent estén mindenki örömet akar szerezni szeretteinek s maj-
molja egymást, a beleket izgató, gyomorrontó, mesterséges édességekkel. Mi
szükség van arra, hogy drága gyermekeink egészségét a valódi szeretet jegyé-
ben tegyük tönkre?
Gyermekeink életéért aggódó nemes szülők, tegyetek kísérletet és meg-
látjátok, hogy jobb, olcsóbb, szebb lesz karácsonyotok, mint a cukorkásoké!”

Az okos katona

Szimulánsként a temesvári katonakórházban töltöttem a telet. Nem volt

nehéz dolgom, egy kis kórtörténet innen, egy kis diagnóziselmélet onnan,
hozzá kevés kémia és fizika. Az eredmény három hónap szabadság frissen
mosott ágyneművel, pizsamával, meleg ággyal, jó étellel, könyvekkel és ma-

35

Berecz02.indd 35 07.01.2010 22:58:26

 gyar (!) ápolónővel. Maga a mennyország annak, aki most jött be a határról,
le van fagyva a lábujja, piszkos és tetves, és elege van az örökké bab–lencse–
makaróni–káposzta–rizs–krumpli reggelikből, ebédekből és vacsorákból.
A sokféle szimuláns mellett akadtak igazi betegek is ebben a katonakór-
házban. Cukorbetegek, szívbajosak, epileptikus tünetekkel kínlódók és sér-
vesek, akiket éppúgy bevágtak őrségbe, mint a közönséges bakákat. Nem is
kell mondanom, hogy mind kivágták a taccsot.
A kórtermemben volt egy baka, aki kínjában már azt se tudta, hogy mit
szimuláljon. Lassan-lassan minden elhanyagolt betegségéből kigyógyították,
amit otthonról hozott magával. Egy nap székletmintát kellett adnia. Igen
ám, de hiába nyomizott a budiban, nem jött semmi. A koma pánikba esett,
majd megvilágosodott és a szomszéd vécécsészében füstölgő szarból vett min-
tát a pálcikával. Másnap a dokik egyik ájulásból a másikba estek és a nagy-
okost gyorsan bevágták a fertőzőre. Teljes diétát, beöntést, pirulákat sóztak
rá, vették a vért és injekciózták. Két hét alatt ez a szerencsétlen szimulánska-
tona úgy lesoványodott, hogy amikor ismét elküldték székletmintát gyűjte-
ni, majdnem belesett a budiba.
Nagy nehezen visszatették a mi kórterünkre, ahol aztán felváltva etettük,
valósággal hizlaltuk. A sok, raktárból és innen-onnan összelopkodott édes-
ségtől, hústól, konzervtől és össze-vissza evéstől kikészült a hasnyálmirigye,
és kezdődött minden elölről. Én már rég leszereltem, de ő még akkor is ott
raboskodott a katonakórházban. Az istennek se akarták leszerelni, azt hitték,
hogy szimuláns.

Hoztak húst?

A Ceau-világban mindenért sorba kellett állni. Hajnali ötkor felkeltünk,

beálltunk az alimentára előtt kígyózó sorba és fagyoskodva vártuk, hogy reg-
geli hétkor kinyisson az üzlet. Aztán tovább vártunk, hogy meghozzák a tejet,
és drukkoltunk, hogy egyszer az ajtón belül kerüljünk. Végül gombóccal a
torkunkban reszkettünk, jaj, nehogy kifogyjon a tej. Ami gyakran megesett.
Futhattunk egy másik üzletbe, hogy ott is kiálljuk a sort a semmiért. Másnap
már hajnali négykor keltünk és ha szerencsénk volt, akkor nagy nehezen
megvásárolhattunk azt a nyomorúságos két liter tejet. Annak is a fele víz volt.

36

Berecz02.indd 36 07.01.2010 22:58:27

 De ezzel még nem járt le a versenyfutás, mert tejvásárlás után futot-
tunk a kenyérsorba és így tovább. Ha valaki elkezdte, hogy van tojás, a fél
Tábor-negyed szaladt a kicsi piac melletti zöld bódéhoz és kezdődött elölről
a gyurakodás, furakodás. És veszekedés:
– Én már itt álltam!
– Álljon bé a sor végire!
– Ne pofázzon, nekem tartották a helyemet.
Hogy aztán diadalittasan hazavigyük az egy főre számított 10 tojást.
Ennél többet nem adtak. Aki ügyes és okos volt, az vitte magával a családját.
Ilyen vesszőfutás volt az élet nap mint nap a betevő falatért. Az emberek
hajnalban keltek, sorba álltak, munkába mentek, felváltották egymást a sor-
ban, hazafelé ismét sorba álltak, hogy egy kiló zöld banánnal megvegyenek
két kiló büdös halat.
Egyszer, amikor már nagyon meguntam a sok sorbaállást, fagyoskodást,
veszekedést és a többi társasjátékot, elhatároztam, hogy kibabrálunk a vá-
rossal, az örökké lábunkra taposó, kenyérsorban nyakleveseket osztogató és
minket, gyerekeket hátraszorító felnőttekkel. Szépen sorba álltunk vagy né-
gyen a régi Tourinfo iroda helyén működő, kampóra akasztott disznólábai-
ról híres mészárszék bezárt ajtaja előtt, majd úgy tettünk kibontott bevásár-
lószatyrainkkal, mint aki nagyon biztos a dolgában, és húst akar vásárolni.
A járókelők azonnal felfigyeltek a jelenségre és kérdezősködni kezdtek:
– Hoztak húst?
– Még nem, de fognak. Az előbb kijött a mészáros és azt mondta, hogy
hamarosan megérkezik a friss szállítmány. Egy teherautó belehajtott egy te-
héncsordába és a felét kifasírozta. Azokat fogják kimérni.
Erre az örömhírre sokan beálltak a sorba és már előre fenték a fogukat a
pörköltvacsorára. Amikor már jó sokan voltak, akkor azzal az ürüggyel, hogy
pisilni kell menni, kiálltunk. Persze tartattuk a helyünket.
Két óra múlva a Kossuth utca sarkáról meglestük őket. Még mindig áll-
tak és vártak. De valami százan!

Beszélnek magyarul?

A tolmácsolás már ősidők óta hasznos és megbecsült foglalkozás volt,

amit jól meg is fizettek. Manapság ez a szakma hatalmas fejlődésnek indult,

37

Berecz02.indd 37 07.01.2010 22:58:27

 megjelentek a többnyelvű tolmácsok, a szinkrontolmácsok és a tolmácsgé-
pek. Aztán ezek a tolmácsok, hogy a mai felpörgetett, globalizált világnak
megfeleljenek, specializálták magukat olyan nehezen megtanulható nyelvek-
re, mint az arab, a japán és a kínai. És divatba jött a telefonos vagy interne-
tes tolmácsolás.
Egy nap engem is elhívott az egyik barátom, aki egy taiwani céggel szere-
tett volna üzletet kötni, hogy egyet telefonozzunk.
A céget annak rendje és módja szerint fel is hívtam, de sehogy se tudtam
szót érteni velük. Először is, mert nem ismertem a taiwani dialektust, csupán
a pekingit. Amikor megkérdeztem, hogy tudnak-e angolul, németül, franci-
ául, olaszul, spanyolul, portugálul, japánul, oroszul és románul – mindegyre
nemmel feleltek. Végül már nem bírtam tovább és megkockáztattam:
– Véletlenül nem beszélnek magyarul?
– Dehogynem, hogyne beszélnénk! Miért nem ezzel kezdték? – a választ
hallva majdnem hanyatt estem az irodában. Majdnem úgy jártam, mint a
székely bácsi, akit megszólított egy gumidefektet szenvedett külföldi, és hét
nyelven próbálkozott javítóműhely után érdeklődni. Azonban a székely nem
értett egy szót sem.
Erre a komája megböki a székelyt:
– Lád-e komám, milyen jó dolog, ha az ember sok nyelvet tud!
Erre a komája:
– Én látom, de mit ér vele, ha sehogy se tudja magát megértetni. Bezzeg,
ha tudna magyarul...

Segesvári vacsora

Tizenhárom évvel ezelőtt a katonaságtól rövid szabadságot kaptam és úgy

örvendtem, mint a pékkutya a zsemlének. Segesváron a székely gőzösre várva
összebarátkoztam egy hátszegi román fiúval. Zimbrunak hívták (Bölény). Ez
a parasztkatona ahogy megtudta, hogy éhes vagyok, nem sokat teketóriázott,
kibontotta a hátizsákot és pazar lakomát rögtönzött egy padra terített újság-
papírra. Épp otthonról jött és jól fel volt pakolva.
– Együnk hát – mondta –, ne sajnáljuk magunktól a falatot, mert az az
igazán a miénk, ami a hasunkon belül van.

38

Berecz02.indd 38 07.01.2010 22:58:27

 Először sajtot ettünk házikenyérrel. A kenyér elég rendes parasztkenyér
volt, de a sajtnál éreztem, hogy a következő falásnál talán jön a gyapjú is. De
mi nem hagytuk magunkat és gyorsan bekebeleztük a sajtot. Hiába, na, az
éhség nagy úr, az üres hasnak az parancsol leginkább, nem az ízlés.
Főételnek jött a csirke. De micsoda csirke! Szegény szárnyas úgy nézett
ki, mintha a keresztes háborúból jött volna haza. Össze volt kaszabolva ke-
resztül-kasul valami bárddal egészen apró darabokra. A szakács nem nézett se
csontot, se ízületet, csak suppintotta.
Lehet, hogy egy-két ujja azóta is bánja. Aztán ezt a csirkemosztalékot
megfőzték fokhagymás vízben. Sok volt a szilánk, de az ilyen apróságokkal
csak az törődik, aki nem éhes. Ezzel még nem volt vége a lakomának, ugyan-
is desszert is lapult a román fiú hátizsákjában. Azaz hogy nem lapult, in-
kább porlott, mert az utazás alatt jó apróra morzsálódott. Beváltunk volna
tyúknak, ahogy szedegettük, csipegettük. Ezt a vacsorát cujkával öntöttük le,
hogy mossa el a birkaszagot, mert hiába nyomtattam le a többi étellel, mind-
untalan feltörekedett a felszínre. Nem mindennapi étkezés volt ez a segesvári
állomáson, de a legfontosabb az volt, hogy a román katonabajtárs mindenét
testvérisen megosztotta velem. Nem fukarkodott az ennivalóval.
Egyébként már sokszor tapasztaltam, hogy a román vendégszeretet na-
gyon híres, sokkal jobb, mint a miénk, hiszen Tápiópiában a „véreink” még
arra sem képesek, hogy egy pohár vizet adjanak Isten nevében, nemhogy ven-
dégségbe hívjanak. Még a vizet is sajnálják tőlünk, erdélyiektől, ha csak nem
arról van szó, hogy belényuvasszanak.

Hazudós Kovács

Kovács melós volt a gyárban és valahol a ranglétra alján helyezkedett el a

töltelékemberek között. Amolyan fuss ki, öblítsd ki munkakörben. Lett vol-
na alkalom a felemelkedésre, de Kovács lusta volt tanulni, ezenkívül ivott,
nőzött és kártyázott. Ez nem lett volna olyan nagy baj, hiszen mindenki hó-
dol holmi emberi gyengeségnek, de Kovács megbízhatatlan volt. A kollégák
szerint ráadásul notórius hazudozó is. Ezenkívül állandóan elkésett. Ezek mi-
att aztán nem emelték ki, és megmaradt töltelékembernek, hiába teljesítet-
te 300%-osan a normát.

39

Berecz02.indd 39 07.01.2010 22:58:27

 Egy nap megint elkésett, a mérges csoportvezető nem is állt vele szóba,
egyenesen a mesterhez küldte.
A mester meg se várta, hogy Kovács kinyissa a száját, máris ráförmedt:
– Elkéstünk, elkéstünk? Lám, mit talál ki a mentségére, maga későnkása!
Kovács már pocsékká gyűrte a kalapját idegességében, azt gondolta, most
aztán tényleg kirúgják, de aztán gyorsan feltalálta magát.
– Ó hagyja el, mester úr, képzelje mi történt velem ma reggel! Van két
disznóm, az egyik 400, a másik 600 kilós. Ma reggel ahogy a moslékot adám
be, a két disznó összeverekedett, s mire észrevettem, a 400 kilósnak a dere-
ka megrepedt, s a zsír kezdett kiduvadni a véres-májassal együtt. Mire nagy
gyorsan a káposztáshordóról az abroncsot lefeszítém és rápászítám, hogy a
disznó valahogy karácsonyig kitartson, a buszom elment vala!
– Na jól van, Kovács, menjen vissza a padjára és fogjon neki valaminek,
ne hazudjon itt akkorákat! – szólt a mester és bement az irodába.
– Még hogy 400 és 600 kilós disznai vannak a gazembernek. Jézus Mária!
Én mindjárt megbolondulok!

Kérés

Alig vártam már, hogy dédapám befejezze az ebédet, s ahogy letette a ka-
nalat, előrukkoltam:
– Apó, magának Péter bácsi barátja?
– Igen, fiam.
– Akkor többet ne barátkozzon vele, mert nem engedte, hogy felüljek a
nagy piros lovára!
Akkor múltam ötéves.

Születésnap

Ha az embereket megkérdezzük, hogy mikor van a születésnapjuk, több-

nyire azt a napot számítják, amelyik hajnalán, delén, estéjén vagy éjszakáján
napvilágot láttak, magyarán kibújtak az anyaméhből. Jómagam épp ellenke-
zőleg vélekedem a dologról. Az igazi születésnap nem az anya terhességének
utolsó napját jelenti, hanem a fogantatás napját, óráját és másodpercét. A vi-

40

Berecz02.indd 40 07.01.2010 22:58:27

 lágra születés ekkor kezdődik a női és férfi ivarsejtek egyesülésével. Ekkor ke-
letkezik az élet, mire egyesek lekicsinylően azt mondják, hogy csak embrio-
nális, kezdetleges ebihal állapot, de valójában az ebihal élet is egy gondolko-
dó élet. Jó, hogy ezek a gondolatok nem világmegváltó gondolatok, és csu-
pán a növekedést, a fejlődést szorgalmazzák, de igaz gondolatok a javából!
Számításaim szerint tehát én nem 1975. január 4-én születtem, hanem
1974. május 22-én. Annyira túltengett bennem az életerő, hogy a megszo-
kottól eltérően hamarabb a napvilágra kívánkoztam az én kis, egyszemélyes
bolygólakásomból. Most meg itt vagyok!

Utálom a kutyákat

Gyermekkorom óta utálom a kutyákat. Nem, nem azért, mert félek tő-
lük, de azért sem, mert a kora ifjúságomban történt megharaptatások kitö-
rülhetetlen nyomot hagytak a lelkemben.
Az utálat oka másutt keresendő. Először is itt vannak a mániákus kutya-
bolondok. Elmész hozzájuk vendégségbe, hát az ágyon, ágy alatt mindenütt
kutyák hevernek, és alig léptél be, máris lerohannak. A nagyobbak egyből be-
dugják az orrukat a seggedbe, a kisebbek a slicced körül szimatolnak, míg a
kis piszlit már észre se veszed, aki a lábad szárára akaszkodva köpüli a kutya-
tejet frissen vasalt nadrágodra. Pfúj!
Kutya kutyánszky, de ez még mind semmi, mert alighogy lehántod ma-
gadról a dögöket, máris teli tüdővel szívhatod a kutyaszagot, a levegőben
szálldosó kutyaszőrt és atkát. A gazdinak mindez természetes, az is, hogy a
kutya az ágyában aludjon. Csak azon csodálkozik, amikor a gyerekei férge-
sednek, sápadoznak, vakaróznak és az óvónénik méteres anakondákat ha-
lásznak elő a kölykök bilijéből.
Ebédnél a gyomrod fordul ki. Az ebek ott lábatlankodnak az asztal körül,
a kis piszlit még oda is ültetik az asztalhoz. Egy falat a kis piszlié, egy a gaz-
dié. Utána puszi. Ugye milyen cuki?
Azt a kutyafáját! Döglégy Zoli is összenyalatta a pofáját a kutyájával, rá-
adásul egy tévéműsorban. Ezek szerint amikor senki sincs otthon, meg is ka-
matyolja.
A sokat hangoztatott kutyahűségre pedig nem sokat adok. Mert kutyából
nem lesz szalonna. Legfennebb kutyaszalonna. Nincs az a kutya, amelyik ne

41

Berecz02.indd 41 07.01.2010 22:58:27

 engedne a 21-ből, ha friss borjúmájjal kínálják. A dögöknek még a vizük is
megcseppen örömükben egy finoman szagló halfasírt, egy karika szalámi, egy
szelet lókolbász vagy egy velős csont láttán.
Hogy a kusti faszába ne lenne kitűnő védelem egy rúd szalámi? Mondjuk
vívóállásba helyezkedve.
– En garde! Aller!
De még nincs vége. Mielőtt ebek harmincadjára kerülnél, még a legvér-
szomjasabb szelindeket is kezes báránykává változtathatod, ha egy tüzelő szu-
ka valagához mártott rongyot dugsz a pofájába.
A betörők módszere ennél kifinomultabb. Ők kutyaszarral szoktak ci-
pőt pucolni. Ez igen hatásos módszer, mert még a szomszédok kutyái is oda-
jönnek ismerkedni, barátkozni. A kutyaszaros cipő olyan, mint egy hirde-
tőoszlop. Minél több rajta a kutyaszar, annál nagyobb a siker. Előbb hagy-
ni kell, hogy a kutyák letegyék a névjegyüket, csak ezután lehet nekigyürkőz-
ni a páncélszekrényeknek.
Apropó kutyaszar. Ez a legutálatosabb, legvisszataszítóbb dolog a vilá-
gon. Tápiópia Giccsmagyariában minden utca kutyaszaros. Még a játszó-
terek is, amelyeket eredetileg gyerekek számára építettek, alá vannak aknáz-
va kutyagumival.
Alig lépsz egyet-kettőt, máris hangtompítós a cipőd. Állítólag a menny-
országban ilyen a járás, ilyen könnyed, rugalmas, puha és büdös. Az utcán
heverő gazdátlan kutyagumikat a kedves gazdik fejéhez kellene vágni. Vagy
megetetni velük. Mert drágalátos kutyájuk eme bűzös corpus delictijét úgy
otthagyják, mint a kutya a szarát. Japánban mindenütt ott a tábla a lapátot
vagy nejlonzacskót tartó kutyulival. Aki nem takarít, az fizet. Láttam, hogy
sokan kézre húzott nejlonzacskóval koslattak kutyájuk nyomában és lesték a
potyadékot. Gondoljuk csak el, milyen undorító felmarkolni a reggeli órá-
ban még füstölgő, friss, puha kutyakolbászt amúgy hentesmelegen! Brrrr! A
kutyatartó mind perverz. Mint Veres úr is, a szomszéd. Évek óta a kutyájával
sétafikál esőben, hóban, tűző napsütésen. Inkább fogna meg egy könyvet és
tanulna valamit, vagy vinne el egy nőt az étterembe vacsorázni. Ez még min-
dig jobb, mint a kutyájával összeragadva számolgatni a sarokköveket. Egyszer
megkérdeztem, hogy szerinte melyik változat a helyes:
Kutyának a veres fasza, vagy veres fasza a kutyának?

42

Berecz02.indd 42 07.01.2010 22:58:27

 Úgy feldühödött, hogy meg akart haraptatni azzal a korccsal. Szerencsére
az éppen heti nagytakarítást végzett a lába között, s úgy belemelegedett, hogy
nem akart engedelmeskedni semmilyen parancsnak, rángatásnak.
Utálatosak ezek a kutyák. Ha rájuk jön a kangörcs, akkor nem bírnak
magukkal. Ráugranak emberre, állatra. Amikor a tanyán dolgoztam, megfi-
gyeltem, hogy a tanyás gazda nagy farkaskutyája rendszeresen kényszergette a
malacokat. A fűszeres kutyája meg a szomszéd macskájának esett neki. Azon
se csodálkozzunk, hogy a felnőttfilmek kutyasztárjai enyelegnek az önma-
gukból kivetkőzött, nőknek már nem nevezhető szukákkal. Szép, egészséges
nők nem szégyellnek nagy juhászbundikkal takarózni a kamera előtt. De a
mai liberális világban ez a divat. A modern és felvilágosult nőknek már nem
elég a leszbi-biszex játékok, a gruppenheccek, a követendő példa az, ha valaki
nem a postással vagy a tejesemberrel kefélteti ki azt a kis lyukas selejt prém-
darabot, hanem egyenesen valami szoknyapecér vadorzó vadászkutyájával.
Ebugatta! Ez aztán az élvezet!
Mindig gyanúsak voltak nekem azok a nők, akik inci-finci puncunyalókat
vagy nagy kanikat sétáltattak. Itt valami biztosan nem stimmel...
Utálom a kutyákat! És azokat is, akik gyerek helyett kutyát tartanak, és
mindent megadnak a büdös dögöknek. Unom már, hogy a nyálas filmsztá-
rok kutyákat ajnároznak és rettentően fel vannak háborodva, ha a sintér be-
fogja és agyonveri azokat az ebeket, amelyek kisgyermekeket vagy öregeket
marcangoltak halálra. Miközben emberek éheznek világszerte, nyomorognak
a kis nyugdíjukkal, vagy úgy halnak meg, hogy nincs, aki adjon nekik egy
pohár vizet. Addig a kutyák nagyokat zabálnak, fodrászhoz, állatorvoshoz,
manikűröshöz járnak és sokszor többet érnek, mint az ember.
Koreában, Kínában és Vietnamban kissé más a helyzet. Ott a sült kutya
nemzeti specialitás. A legutóbbi olimpián be is akarták záratni a kutyás étter-
meket, nehogy a külföldiek fejfájást kapjanak, csakhogy olyan ribillió tört ki,
inkább békén hagyták a vendéglősöket. Egyébként a svájciak is eszik a ber-
náthegyit a hegyi falvakban. Csak titkolják.
Semmi bajom a becsületes kutyaházban lakó házőrzővel, a bátor vadász-
kutyával, aki leszedi a medvét a díszvendégről, a derék birkaterelővel vagy
ügyes nyomozókutyával. Szerintem a kutya az legyen kutya, de kutyának kint
a helye, nem a házban, vagy az ágyon! A kutyafáját! Vagy a kutyaúristenit!

43

Berecz02.indd 43 07.01.2010 22:58:27

 Utálom a háromlábú kutyákat. Mint ahogy a kerítések és a fák is utál-
ják a dögöket. Mert mindent összerondítanak. A muzulmánok se véletlenül
mondják valakire, hogy köpek, vagyis kutya. Ez a legnagyobb sértés. Nem
teve, szamár, ökör, marha, öszvér, ugyanis ezek a háziállatok elismert és meg-
becsült tagjai a gazdaságnak. Szorgalmas, becsületes és erkölcsös állatok. Míg
a büdös és semmirevaló kutya egész nap döglik a vackán és hízelgésből él
meg. Egy darab csontért eladja a gazdáját is.
Nem is ártana összeszedni az összes kutyát és fellógatni a gazdáikkal, s
azok disznaival együtt. Mert összeillenek.
Ez lenne aztán a meglepetés. Fellógatni a kutyafejű árulókat, a hazug
kutyákat, a saját falkát, fajtát, házat (hazát) megugató korcs ebeket, a ha-
zug nagykutyákat, a disznófejű nagyurakat, a vaddisznótokájú pénzeszsáko-
kat, akik a nép zsírján híztak kövérre. Tél-túl Schweinehundokkal (disznó-
kutyákkal) tarkíthatnák a sort. A disznókutya egy csodálatos zoológia rej-
tély, a legutóbbi 18 évben kitenyésztett új állatfajta. Hazátlan, szívtelen, ma-
gyartalan vadkutyák, nemzetáruló vérebek, hazug kutyák, hitetlen kutyák
és részeges disznók kereszteződéséből született. A disznókutya a fajparaszt-
ból lett újgazdaggal, a vadkapitalistával, a korrupt erdélyi politikussal és a
tápiópiai giccsmagyarral meg a globalizált világuralkodót kiszolgáló pitiző-
vel farkcsóválva lesik a koncot. Minket. A dolgozó, verejtékező, áldozatokat
hozó, számtalanszor megtagadott és semmibe vett kisembert, akinek mun-
kájából dőzsölnek
Én mondom. Akasszátok fel a nagykutyákat!

44

Berecz02.indd 44 07.01.2010 22:58:27

 II. könyv

pincértörténEtEk

45

Berecz02.indd 45 07.01.2010 22:58:27

 A köszönőember

Vendéglátós koromban volt egy időszak, amikor köszönőemberként dol-

goztam egy méregdrága francia luxusétteremben. Később itthon sokat me-
séltem az étteremben töltött időről és a szolgálatról. Hallgatóim azonban se-
hogy sem értették a köszönőember feladatát és szerepét, ezért többen is meg-
kérdezték:
– De ki az a köszönőember?
– Hát az, aki ott áll az ajtóban és szmokingban fogadja a vendégeket – vá-
laszoltam. – Ha valaki megkérdezi, hogy: Helló Ed, hogy vagy, öregfiú? – ak-
kor mindegyre meghajol és így felel:
– Köszönöm jól, mr. Jackson. Hát önnek hogy szolgál a kedves egészsége?
Hát ezért köszönőember a köszönőember.

Színész vagy pincér?

Világéletemben nem voltam oda a színházi színészekért, főleg éhenkórász

életmódjuk volt ellenszenves: örökké siránkoznak, sosincs pénzük, mindig
éhesek, ócska lebujokban érzik jól magukat, és ha van egy vasuk, azt italra
vagy szivarra költik. Fehér holló köztük a sportember vagy az antialkoholista.
Ismerek egy színésznőt, aki szívesen pincérkedik az egyik étteremben.
Régóta nem tudom eldönteni, miért teszi ezt. Azért tanult ki színésznek,
hogy jó pincér legyen, vagy azért pincérkedik, hogy jól színészkedjen?
Most már színész vagy pincér?

Hol a fürdő?

Ha az ember étterembe jár ebédelni vagy vacsorázni, gyakran előfordul,

hogy ki kell mennie helyet csinálni a következő fogásnak vagy egy kitűnő
bornak. Ezért aztán sokan zsenírozva érzik magukat, ha nyilvánosság előtt
kell megkérdezniük a pincértől a mellékhelyiség vagy a mosdó felé vezető
utat. A másodosztályú vendégek sajnos az istennek sem tudják tapintato-
san kifejezni magukat és durván a lényegre törnek. A „Hol van a vécé? Hol
a budi?” vagy „Hun a klotyó?” kérdések mindent elárulnak a vadparasztból

46

Berecz02.indd 46 07.01.2010 22:58:27

 lett újgazdag szellemi képességeiről, pedig el lehetne intézni a dolgot úgy is,
hogy udvariasan a mosdó felől érdeklődünk, majd úgy teszünk, mintha ke-
zet szeretnénk mosni, vagy egy friss pecsét eltávolításával lennénk elfoglalva,
mivelhogy nem muszáj tudatni senkivel sem – legkevésbé a pincérrel –, hogy
az elfogyasztott hal máris úszni kíván.
Valószínűleg ilyen illemtudó és tapintatos akart lenni az egyik vendégem
a Kehely étteremben, mert ahelyett, hogy azt kérdezte volna, hol van a mos-
dó, bátran egy fokozattal fennebb lépett, és megkérdezte, hogy hol van a für-
dő.
Ejnye-bejnye! Nem is tudtam, hogy ilyesmire is igényt tartanak a ven-
dégek. De amíg elkészül a pezsgőfürdő és az úszómedence, addig csak a sze-
mélyzeti zuhanyzófülkéket ajánlhatom.

A szabadnapos pincér

A tavaly nyáron felvettem egy fekete szövetnadrágot, hozzá fehér inget,

majd az irattartó táskámba beletettem egy fekete mellényt és leültem egy
székelyudvarhelyi étterem szabadtéri asztalához. Itt magamra öltöttem a mel-
lényt és irományaimba temetkeztem. Épp telt ház (vagy telt kert) volt, a pin-
cérek jobbra-balra cikáztak, de a kutya se figyelt fel rám. Nemsokára a pár lé-
pésnyire levő szomszéd asztalnál ülő magyar turisták már hívtak is:
– Pincér! Rendelni szeretnénk!
Úgy tettem, mint aki nem hallotta meg, s buzgón tovább jegyzeteltem.
Kis idő múlva ismét megszólítottak, de most már nyomatékosabban:
– Pincér! Az étlapot kérem!
Ezt már meghallottam, de az elfoglalt emberek türelmetlenségével lein-
tettem őket, foghegyről odaszóltam:
– Azonnal jövök!
És mintha mi sem történt volna, még jobban beletemetkeztem a papírja-
imba. Csodálom, hogy eddig még nem vették észre az étterem pincéreit, úgy
látszik, engem szúrtak ki. Vagy talán a tápos turista csak fehér-fekete szín-
kombinációban tudja elképzelni a pincért? Nem tudom.
Végül aztán odajött az asztalomhoz a pulykakakas képű családfő és le
akart hordani, amikor megérkezett az igazi pincér, étlappal a kezében. Erre
felálltam, szalutáltam a meglepett embernek és a legnagyobb lelki nyugalom-

47

Berecz02.indd 47 07.01.2010 22:58:27

 mal kijelentettem: – Sajnálom, de én ma egy másik étteremben dolgozom.
És visszaültem.
Azt hiszem, ha a közeljövőben fekete-fehér ruhás pincért lát, eszébe fo-
gok jutni.

A tányéros limonádé

Nem csak a kommunisták idejében, de még ma is komikus jelenetek-

re ad okot az éttermekben a halhoz, csirkéhez, békacombhoz, kagylóhoz és
egyéb furfangos ketyeréhez felszolgált citromos-jégkockás víz. A legtöbb ven-
dég ugyanis ma sem tudja, hogy mit kezdjen vele. Sokan visszaküldik, má-
sok meg limonádénak gondolva megisszák, és egy csöppet sem zavarja őket,
hogy a „limonádét” nem pohárban és szívószállal tálalták fel, csupán egysze-
rű tálacskában szervírozták.
Egy nap a Kehelyben külföldi vendégeket szolgáltam ki, akik derekasan
fogyasztottak mind ételből, mind italból. Az elsőrangú service mellett kéz-
mosó vízről is gondoskodtam. Miután a vendégek eltávoztak, a segédpincé-
rek leszedték az asztalt, és a mosatlant leküldték a konyhába. A mosogató,
egy világot még nem járt idős hölgy, kezében a citromos vizet tartalmazó tál-
kával lelkendezve futott a szakácshoz:
– Főnök! Ez úgy látszik nem ízlett, mert mind meghagyták. Valami baj
van vele?

Megy a gőzös, megy a gőzös...

Ki ne ismerné a Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára kezdetű dalt, amit

különösen éjféltájban a hámból kirúgni készülő spicces asztaltársaságok sze-
retnek húzatni. Egy szombat esti partin, amikor a vendégek már alaposan be-
leléptek az éjszakába és jól eláztak, valaki a tömegből a Megy a gőzös, megy
a gőzös Kanizsára kezdetű számot kérte a zenekartól. Nagy élvezettel és még
nagyobb lendülettel indult a gőzös, még az előkészítő helyiségbe is bekacska-
ringózott, mígnem a háromtagú zenekar énekesnője megtréfálta a társaságot
és tolatni kezdett, vagyis így énekelt:
– Megy a gőzös, megy a gőzös hátrafelé,

48

Berecz02.indd 48 07.01.2010 22:58:27

 Hátrafelé, hátrafelé, hátrafelé,
Leguggolva, hátrafelé,
Leguggolva, leguggolva, hátrafelé...
Erre nagyon sokan felbuktak, különösen a részegebbje. De ez még nem
volt elég, mert csak ezután következett a java. Az énekesnő előre kommandí-
rozott, majd következett ez a strófa:
– Megy a gőzös, megy a gőzös, fekvőtámasz,
Fekvőtámasz, fekvőtámasz, fekvőtámasz...
A duhajkodók, különösen a bizonyítani kívánó férfiak bele is kezdtek, de
csakhamar újabb strófa következett.
– Fekvőtámasz, hátrafelé,
Fekvőtámasz, fekvőtámasz hátrafelé...
Ez már sok volt mindenkinek és a gőzös szabályszerűen kisiklott. A vago-
nok jobbnak látták újra asztalba ülni és inni egyet.
A teremben a zenénél már csak a kacagás volt nagyobb. Hát ki tud hátra-
felé fekvőtámaszt nyomni?

A húshamisítók

Vendéglátós pályafutásom alatt sok külföldi országban megfordultam, de

még több étteremben dolgoztam mint szakács, pincér, étteremmenedzser és
ceremóniamester.
Időközben sok konyhatrükköt megtanultam, többek között az ételhami-
sítást is. Teknősbékalevest, ikrát, gesztenyepürét, borjúhúst, fácánt és vadat
elég gyakran hamisítottunk.
Sok évvel később barátaimmal éttermet nyitottunk a város végén, és ki-
találtuk a fácánsültet, amivel majd odacsalogatjuk a vendégeket. Igen ám, de
időközben akadozni kezdett a fácánutánpótlás és kénytelenek voltunk a fá-
cánt gyöngytyúkból hamisítani. Csakhogy a szállító hanyagsága miatt nem
jutottunk elegendő gyöngytyúkhoz és egy nap arra ébredtünk, hogy a fácánt
gyöngytyúk helyett már pulykából hamisítjuk.
Nem tudom, meddig folytattuk volna ezt a hamisítási játékot, lehet, hogy
pulykahiány miatt ráfanyalodtunk volna a csirkére is, de aztán szerencsé-
re jött egy szárnyasinfluenza járvány és ez megoldotta minden problémán-
kat. Igaz, hogy áldozatul esett minden szárnyasból készült ételünk, de vég-

49

Berecz02.indd 49 07.01.2010 22:58:27

 re átihattuk az étlapot. Azóta disznóhúsból készült specialitásokat árulunk.
De időközben annyira belejöttünk a hamisításba, hogy már a hagymás ros-
télyost, a cordon bleu-t és a bécsi szeletet is disznóhúsból készítjük. Nagyon
remélem, hogy semmilyen sertéspestis nincs kitörőben, mert akkor végleg le-
húzhatjuk a rolót.
Ha időközben nem születik egy új Bicsérdy és a vegetáriánusok meg nem
mentenek bennünket. Hogy aztán újrakezdjük szójával a húshamisítást.

Halló, Kovács lakás?

A nagy éttermekben vagy a hotelekben az étellift elmaradhatatlan kellé-

ke a felszerelésnek, ennek hiányában a személyzet inaszakadtából lépcsőz-
het, hogy az ételek gyorsan és főleg melegen kerüljenek a vendég asztalára. A
Kehelyben nekünk is volt ételliftünk, de még egy telefonunk is, amin keresz-
tül a konyhával tartottuk a kapcsolatot. Egy este a Kövér becenevű pincér, ki-
használva, hogy a séf az étteremben uralkodó szélcsend miatt az asztalok kö-
zött téblábol, felhívta a konyhát.
Odalent csak az idős hölgyekből verbuvált kisegítő és mosogatószemély-
zet dolgozott, akiknek még újdonság volt a házitelefon.
– Halló, Kovács lakás? – kérdezte Kövér.
– Nem, nem, tévedés. Itt a Kehely étterem konyhája – válaszolták.
– Elnézést kérek, akkor biztosan eltévesztettem a számot – mentegető-
zött Kövér.
– Nincs semmi baj – jött a válasz, és letették.
Aztán az előkészítő helyiségben kirobbant a nevetés.

Az élelmezési igazgató úr

A városomban él egy szegény ördög – bizonyos J. úr, aki valamikor színtí-

zessel végezte el az egyetemet, doktorált, és egy darabig jó szakemberként vé-
gezte a munkáját, de az alkohol és a családi problémák miatt megfutott vala-
melyik kereke és azóta félnótásként tengeti az életét, pontosabban morzsol-
gatja egyik napot a másik után.

50

Berecz02.indd 50 07.01.2010 22:58:27

 Jó emberek segítik, adnak neki ruhát, élelmet és néhanapján pénzt is. Ez
a szelíd, senkinek sem ártó, megbolondult diplomás ember sokszor megállí-
tott az úton és „vajegy” lejecskét kunyerált. Érdekes, nem mindennapi stílus-
ban kezdte a mondókáját, különösen a megszólításra figyelt oda. Eddig már
voltam mérnök úr, tanár úr, író úr, gasztronómiai szakértő úr, szertartásmes-
ter úr, doktor úr, előadó úr és hasonlók. Amikor megnyílt a Kehely étterem, a
helyi tévések bejátszottak egy rövid reklámot, amit a csavargó lelkületű doki
is láthatott, mert a következő alkalommal nem azzal kezdte, hogy: „Mint
tanárembernek lenne-e pár leje számomra?”, ehelyett egyenesen élelmezési
igazgató úrnak titulált. Nem tudom, honnan szedte ezt az általam soha nem
hallott, talán nem is létező rangot, bizonyára úgy gondolta, hogyha már egy
étteremben dolgozom, és én felelek a vendégekért, akkor feladatom élelmez-
ni azokat az embereket is, akiknek nem telik ebédre. Vagyis az olyan szegény
ördögök is, mint ő, megérdemelnek egy kis alamizsnát.
Szegény doki várakozásaiban nem csalódott, sőt azóta is adok neki pár
lejt, ha meglátom a városban ténferegni.

Tessék mondani, hol a vécé?

Egyik este a Kehelyben nagy mulatságot rendeztünk. A vendégekkel

együtt több mint százan voltunk, úgyhogy alig fértünk az étteremben. Éjjel
2 óra körül, amikor a vendégek már jó húsban voltak, azaz már spiccesek let-
tek, elémbe állt egy hatalmas, tagbaszakadt bajuszos vendég és vékony, sírós
hangon megkérdezte:
– Tessék mondani, hol a vécé, mert úgy kell pisikáljak, és nem tudom,
merre kell menni...
Azt hiszem, egy bárányszívű oroszlánnal találkoztam.

A Pécsi-szelet

Családom mindig is büszke volt a nevére, de nemcsak azért, mert a di-

cső ősök Pécsynek vagy Péchynek írták magukat, mint nemes tekintetes vi-
tézlő Péchy Manó huszárfőhadnagy, a tartást inkább azt adta, hogy a zsidó-
zó nyelvész kancellár, a szombatos Péchy Simonig gyökereztettük magunkat.

51

Berecz02.indd 51 07.01.2010 22:58:28

 Istenben boldogult anyám idejében a vasárnapi étkezések fénypontját
nem a galuskás húsleves, a sóba főtt marhahús, a hozzá felszolgált alma-, tor-
ma-, vagy paradicsommártás, az Esterházy-rostélyos, az almás rétes, a szil-
vás gombóc vagy a Sacher-torta jelentette, hanem a bécsi szelet, amit mi
csak Pécsi-szeletnek hívtunk. Nem mintha kivagyiságból vagy úrhatnámság-
ból előbbvalónak tartottuk volna a Pécsit a bécsinél, csupán csak azért, mert
ez a hús igazán Pécsi-szelet volt. Anyám szenzációsan tudta elkészíteni.
A legjobb minőségű borjúhúst óvatosan kipotyolta, aztán megfűszerez-
te a maga készítette fűszerkeverékkel, majd lisztbe, tojásba és különleges, fé-
lig szárított, meghántott és lereszelt zsemlék hosszú szárú morzsájába forgat-
ta. Végül fele vaj, fele zsír keverékében aranybarnára sütötte. A hús mellé vaj-
ban forgatott petrezselymes krumpli járt citromkarikával és reszelt főtt tojás-
sal. Ez az étel egyenesen fenomenális volt, a hús valósággal elolvadt az ember
szájában. Össze sem lehetett hasonlítani azzal a száraz, vékony és lapos cipő-
talppal, amit az éttermekben bécsi szeletként próbálnak rásózni a balekokra.
Tehát ezért volt Pécsi-szelet a mi bécsi szeletünk.

A nevem Ed Garson

A vendéglátós világ íratlan szabályai szerint az étteremben dolgozókat

nem lehet csak akárhogyan, paraszthoz való hányaveti megszólításokkal il-
letni. A hé, a komám, a psziu, az öcsi, az apafej vagy a fickó megszólításokra
nem csoda, hogy felfut a Pincér, a Főúr, a Kisasszony, a Kellner vagy a Herr
Ober cukra, és hiába is tölti rá a kávét kannaszámra, mert csak annyit ér,
mint döglött lovon a patkó. Továbbra is késni fog az étel, rossz löttyöt kap le-
ves helyett a nagymellényes vendég, de az is megtörténhet, hogy haj vagy pa-
pírdarab kerül a kihűlt ételébe, dugótörmelék esik a borába vagy rettentően
kiszárad a kenyere.
Jómagam sem örvendeztem túlságosan a fajparasztból lett, hirtelen meg-
tollasodott újgazdag vendégek albérleti beszólásainak, a pohár- és tányérzör-
gésnek, de hiába minden jó szándék és igyekezet, ha a kedves vendég nem
érti a Főúr megszólítás jelentőségét.
Ilyen bosszankodásokkal telt az idő, mígnem az egyik barátom megtalál-
ta a nekem való tökéletes titulust. Ed Garson lettem. Nevem egyesült a fog-
lalkozásommal, és foglalkozásom garantálja a nevemet.

52

Berecz02.indd 52 07.01.2010 22:58:28

 Pincérnő à la Robocop

A Kehely étteremben egy időben igen sok partit tartottunk, majdnem

minden napra jutott egy-két csoport, akik cégavatót-búcsúztatót tartottak,
egyszóval nálunk szerették volna kirúgni a ház oldalát, vagy legalább is a fér-
fivécé berendezését. A sznob újgazdagok mellett szép számmal jöttek entel-
lektüelek, művészek, pénzes zsírosparasztok és kulimunkások. Egyszer a leg-
nagyobb pánik idején az egyik alaposan becsiccsentett, még mindig nyakig
olajos sofőr megszólította a fogszabályozót viselő pincérlányt:
– Szép vagy, ügyes, vagy, gyorsan hozod az ételeket és az italokat... de
mondd csak, mi az a vas a szádban?
Szegény vendég, bizonyára a Holdról jött, mert a fogszabályozó már több
mint 15 éve nem újdonság errefelé.

Mayday, mayday...

Még a kezdet kezdetén történt, amikor a Kehelyben igencsak akadoztak

a frissen felszerelt konyhagépek, számítógépes programok és a többi modern
vacak. Az egyik nap elvették az áramot, elromlott a liftünk és a házitelefon is
csődöt mondott. A sebtében kihívott szerelők nekiugrottak a liftnek és a tele-
fonnak, addig is két talkie-walkie-t nyomtak a kezembe, hogy azzal tartsam
a frontot és kommunikáljak a konyhával. Sajnos a hordozható rádióval nem
sokra jutottam, mert amíg eldaráltam, hogy „mayday-mayday – itt héja hív-
ja rókát – róka jelentkezz – vétel”, addig a szakács megunta és feljött az étte-
rembe megérdeklődni a rendeléseket.

A türelmetlen vendég

A telt ház a legkisebb vendéglátó egységnél is fejveszett kapkodást és páni-

kot szokott eredményezni, főleg, ha annyira sokrétű és változatos a rendelés,
hogy a kályhán már nincs hely az újabb fazekaknak, serpenyőknek és már-
tásos edényeknek, vagy ha az ételek lassan, de biztosan kezdenek kifogyni az
étlapról. Egy ilyen telt házas-pánikos estén az egyik vadparasztból lett újgaz-
dag vendég – noha látta, hogy az egyetlen pincér majd belefullad a munká-

53

Berecz02.indd 53 07.01.2010 22:58:28

 ba – egy cseppet sem volt tekintettel vagy megértéssel a kialakult helyzetre, és
a többi vendég rendelése elé vágva állandóan akadékoskodott.
– Hát az én ételemmel mi lesz? Már több, mint egy félórája várok!
Amikor végre nagy nehezen hozzá is kifutott a facsaró vízre izzadt pincér
a megrendelt sülttel, a türelmetlen vendég ezt vágta a fáradt és kimerült al-
kalmazott fejéhez:
– Na, végre hogy itt vagy! Csak tudnám, hogy eddig mit csináltál!
A pincér nem jött zavarba, gyorsan kivágta magát:
– Hát semmi különöset nem csináltam, csak újságot olvastam, megittam
a kávémat, szivaroztam és már jöttem is.
Azzal magára hagyta az elképedt vendéget és lelépett.

A vegetariánus menü

A Kehely étterem étlapja igencsak hosszas előkészületek és egyéb huzavo-

na után készült el, a késedelmeskedést nem egy esetben a tördelőszerkesztő
tökéletlensége és a nyomdász trehánysága okozta. Aztán végre-valahára meg-
született az étlap, igazi pazar kivitelezésben, mint ahogyan egy luxusétterem-
hez illik, de csak egy hét múlva vettük észre, hogy az idióta szerkesztő felcse-
rélt két címszót és a vegetáriánus ételek alá a következő fogások kerültek: saj-
tos hasábburgonya minikolbásszal és rántott párizsi krumplipürével.
Hát igen. A vegetáriánusnak csak minikolbász jár. Ha pedig a vendég fel-
emelné a szavát a rántott párizsi ellen, máris megvan a magyarázat. Kedves
Vendég! Éttermünk tartalmas és húsgazdag készítményei, a kacsasült, flek-
ken, steak és sajtos karaj mellett a rántott párizsi már nem is nevezhető hús-
nak. Ezért nyugodtan megrendelheti.

A Berecz Edwárd-féle bemutató

Az utóbbi 7 évben rengeteg sajtpartit, borkóstolót, termékbemuta-

tót és egyéb társas hétvégi rendezvényt szerveztem meg és bonyolítottam le
Székelyudvarhelyen és környékén. Még sushi-partit is rendeztem Varságon a
legvadabb télben, sőt Korond fölött egy félreeső tanyán kínai estet tartottam.

54

Berecz02.indd 54 07.01.2010 22:58:28

 Egy idő után az emberek megismerték és megszerették a partijaimon fel-
szolgált finomságokat, s a penészes sajtok, a csiga, a kaviár, a polip vagy a gar-
nélarák már nem volt az az ijesztő valami, mint ahogyan hitték korábban.
Egyszer egy barátom megkérdezte:
– Legközelebb milyen partit fogsz tartani?
– Egy Berecz Edwárd-féle bemutatót – válaszoltam.
– És az milyen lesz? – kíváncsiskodott tovább a barátom.
– Hát ilyen ni – és felemeltem a jobb öklömet a szabadon hagyott közép-
ső ujjammal. – Ez lesz a vak juh parti.

Mondani könnyű

Volt egyszer egy pikoló, aki állandóan vigyorgott, ezért elnevezték

Vigyorinak. Ez a pikoló az én szárnyaim alatt tanulgatta a pincérszakmát
a Kehelyben. Jó tulajdonságai mellett megvoltak az előző munkahelyé-
ről hozott rossz beidegződések, többek között az, hogy minden idős höl-
gyet lecsókolomozott. Még beszéd közben is beszúrta az „Igen csókolom”-ot.
Hiába figyelmeztettem többször is, hogy szokjon le erről, mintha a falnak be-
széltem volna.
Az egyik partin egy igen csúnya és ráncos öregasszonnyal hozta össze a
vakszerencse, de ennél sem tudta megállni, hogy ne mondja az „igen csóko-
lom”, „azonnal, csókolom” és a többi csókolomos szöveget.
Az öregasszony egyszer csak megunta és mérgesen kifakadt:
– Mondani könnyű, de nem mernél megcsókolni!
Azóta a csókolomok elmaradtak. Vigyori egyből leszokott, minden elvo-
nási tünet nélkül.

A böff

Egy barátom a világ semmi kincséért sem ette volna meg a nálunkfelé
csak böffnek nevezett, valójában francia hússalátaként ismert orosz salátát.
Még az étel látványától is irtózott, s ha pedig emlegettük előtte, mindig el-
fogta a hányinger. Azt mondta, számára a böff már csak azért is utálatos és
visszataszító, mert olyan, mint egy részeg ember okádéka. Mint a legrondább

55

Berecz02.indd 55 07.01.2010 22:58:28

 hányás, ami ott szokott hányódni a kocsmák előtt, vagy az iskolai kirándulá-
sokról visszatérő autóbuszok ülésein.
Barátom nem értette, hogy az emberek miért esznek ilyesmit, egyálta-
lán hogyan képesek ilyen gusztustalanságokat elfogyasztani. Mert már a ne-
vében is benne van, hogy boeuf, vagyis BÖFF. Ha pedig a böfföt kihányják,
nem változik semmit, csak friss majonézt kell kavarni hozzá, és lehet bead-
ni a következő idiótának. Pont úgy, mint a rókagombát, amely megerősíti
a semmi sem változik csak átalakul törvényt. Ugyanis, ha a rókagombát ki-
hányják vagy kifossák, változatlanul jön a napvilágra. Csak egy kicsit meg
kell mosni, újra kell tejfölözni, hogy aztán felszolgálják a következő romlott
ízlésű ínyencnek.

A bécsi szelet

Most már tényleg a bécsi szeletről lesz szó, többek között arról, hogy a
szakértők szerint, ha igazán jól akarjuk elkészíteni ezt az ételt, a legfontosabb
jó minőségű alapanyagokkal dolgozni. Igaz, sok múlik az előkészítésen, pl.
a hús kipotyolásán, bundázásán, vagy akár a sütésén is, mert ugyebár nem
mindegy, hogy mit, hogyan és meddig.
Városomban már megszokott dolog, hogy az éttermek és a vendéglők sza-
kácsai állandóan összetévesztik az igazi bécsi szeletet a cipőtalppal. Ráadásul
kitalálták a „csirkebécsit”, amely ugyebár hivatalosan nem is létezik, de üsse
kő, majd megeszi a vendég.
Egyszer az egyik étteremben egy német vendég tört magyarsággal bécsi
szeletet rendelt, de mielőtt a pincér távozott volna, még megjegyezte:
– Aber nicht viel klopfen, mert kukutsch – majd a hüvelyk- meg a muta-
tóujjából lyukat formált és a szeméhez emelte.

Miccs à la Parasztfalva

A mai világban az emberek többsége azt hiszi itt a Székelyföldön, hogy

aki felvesz egy fehér kabátot és meg tud fogni két tányért, az már pincér, aki
pedig meg tud sütni egy rongyos flekkent, az már szakács.

56

Berecz02.indd 56 07.01.2010 22:58:28

 Ismertem egy parasztfalvi színparasztból lett étteremtulajdonost, aki a
pénze ellenére inkább duplaparaszt lett, mint újgazdag, nos ez az ember fity-
tyet hányva mindenféle konyhaszabálynak gumicsizmában és bőrbekecsben
sütögette a miccset a konyhában. Feltürközni ugyan feltürközött és maga elé
kötött valami ócska kötényt, de eme óvintézkedések mellett a miccset kézzel
forgatta a kályhán, és mindegyre megköpködte az ujjait:
– Pfujj, de forró ez a miccs! Pfujj, de forró!
Azóta nem szívesen eszem miccset a vendéglőkben. Inkább megveszem
az üzletből és megsütöm itthon. De mi van, ha a miccset a félkarú mészáros
böngyörgette a mellén?! Jobb, ha felcsapok vegetariánusnak!

Aggódó feleség

A hagyományos családokban a feleségek nem igazán örvendenek, ha a férj

késő estig dolgozik, vagy munka után belejár az éjszakába kocsmázni és kur-
vázni. Az én asszonyom sem volt kivétel. Decemberben, amikor egymást ér-
ték a partik az étteremben, munkába indulás előtt mindig a lelkemre kötötte:
– Aztán, ha letetted a munkát, egykettőre gyere haza!
Ezt meg is ígértem neki, és ahogy mondta: éjjeli egy óra és fél kettő tá-
ján vetődtem haza.

A japánok és a libamáj

Japánban, ahol a hal mellett nem mondhatni, hogy kultúrája lenne a

májnak vagy a belsőségből készült ételeknek, az amerikai filmek és a franci-
ás éttermek hatására igen nagy vonzereje van a libamájnak. Elsősorban azért,
mert méregdrága és a gazdag japánok imádnak mindent megvásárolni, ami a
köznép számára elérhetetlen, ezenkívül a drága luxuséttermekben illik min-
den különös dolgot megrendelni, csakhogy modernnek és felvilágosultnak
tűnjön az ember.
Egyszer volt egy bankár házaspár vendégem, akik libamájat rendeltek az
O Barquinho nevű francia luxusétteremben. Miközben fogyasztották, állan-
dóan áradoztak, hogy milyen finom. Megkérdeztem, hogy:
– Elnézést uram, milyennek találja ön a libamájat? Megfelel az ízlésének?

57

Berecz02.indd 57 07.01.2010 22:58:28

 Mire az öreg bankár így válaszolt:
– Hogyne, hogyne, nagyon is megfelel! Mindig is szerettem a libamájat!
Mire undok felesége, mint egy kotlóstyúk, belevartyogott:
– Hallgass, mert először eszünk ilyent.
És ezzel mindent elrontott.

Tévedés

A Kehely étteremben volt egy dundi segédpincérem, akit hol Kopasznak,

hol Kövérnek szólítottam. Az egyik este szorgalmasan törölgette a poharakat,
én a rendeléseket és a foglalásokat írtam össze, és készültem, hogy egyeztes-
sek a szakáccsal.
Mondom Kövérnek:
– Ma csak hét fő van.
– Dehogy van hétfő – csodálkozott Kövér –, ma csak szombat.
– Na fogadjunk, hogy ma csak hét fő van – emeltem fel a szavam.
– Jól van, fogadjunk – mondta Kövér, és diadalmasan elém tette a nap-
tárt.
– De még azért is hét fő van – vágtam rá és megmutattam a foglalásos fü-
zetet.
Így csináltam szombatból hétfőt.

Tessék választani!

Sok más étteremhez hasonlóan a Kehely étteremnek is nehezére esett

megválogatni a vendégeket, mivel az évzáró összejöveteleken a pénz beszélt,
és nem a józan ész. Emiatt rengeteg olyan vendégünk volt, aki hiába öltözött
ki, mert a legelegánsabb ruhában is csak úgy mozgott, mint aki ganét készül
lapátolni, vagy jön a mezőről. Mások úgy adták le a rendeléseket és olyan
hangnemet ütöttek meg, hogy a pajtaajtó nyikorgása kihallatszott a háttér-
zajból. De szép számmal akadtak olyanok is, akik összetévesztették egységün-
ket a sarki kocsmával, és kötözködni, verekedni akartak. Az ilyeneket min-
dig ezzel intéztem el:
– Aki verekedni akar, az előbb egyen meg egy 500 grammos steaket, vág-

58

Berecz02.indd 58 07.01.2010 22:58:28

 jon be utána egy palack 900 000 lejes bort, aztán választhat az étlap fényké-
pes oldaláról, hogy kivel akarja összeakasztani a bajuszát. Választhat a 70 ki-
lós szimpla steak – vagyis jómagam – és egy 115 kilós dupla steak, azaz a sza-
kács között.
Csak meg ne terhelje a gyomrát!

2x2 deci almalé

A nyelvbotláson sokat szoktak mulatni az emberek, főleg, ha nyilvános

helyen hangzik el valami pikáns, mert ugyebár nem mindegy, hogy election
vagy erection. Szerintem a legjobb megoldás a nyelvbotlások ellen a különfé-
le nyelvtörők magolása, mint pl. a bedezodorozottmoszkvicsslusszkulcs.
Eddig többször is követtem el nyelvbotlást az éttermekben, de a legvesze-
delmesebb az volt, amikor a Kehelyben egy asztaltársaság a különféle italok
mellett 2x2 deci almalevet kért. A nézeteltérések és a félreértések miatt álta-
lában vissza szoktam olvasni a rendeléseket, ezúttal azonban egészen más jött
a szájamra.
– Igenis megértettem, akkor kétszer két geci almalé lesz...
Hogy azt a! Aki feltalálta és bevezette Székelyföldön a ml helyett a decit!
Hangyák rágják le a tökét! Egyszer akartam a jobb érthetőség kedvéért kike-
rülni a 20 ml-t, és lám deci helyett gecit mondtam!

Az a fránya konkurencia

Külön könyvet lehetne írni arról, hogy miként próbálnak kitolni egymás-
sal a rivalizáló éttermek: lelopják egymás dekorációit, elcsalják a személyze-
tet, lemásolják a szomszéd ételeit, részeg embert küldenek az ellenséghez ven-
dégriasztónak, kihívják a mentőt a legnagyobb pánik idején, gyommagvakat
szórnak a virágoskertbe, hirdetéseket adnak fel, hogy xy étterem eladó, a me-
nedzserek vendégnek álcázva magukat elmennek kémkedni más éttermekbe,
vagy turistának maszkírozott pincérrel megfordíttatják a szomszéd étterem
ajtaján lógó OPEN – CLOSE táblát. És így tovább.
Amikor a Gulyás étteremben dolgoztam, az étterem személyzetével sok-
szor törtünk borsot a szomszédos éttermek orra alá, mert egy idő után ele-

59

Berecz02.indd 59 07.01.2010 22:58:28

 günk lett abból, hogy ismeretlen tettesek szemetet öntenek a parkolóba, el-
lopják a bicikliket az étterem elől és éjjel megtöltik a kertet kutyaszarral. Már
minden héten előadta magát valami. Így háborúztunk egyszerre három-négy
étteremmel is, amíg a Gulyás be nem bukott. A szakács az új ételek beveze-
tése helyett – mivel a magyaros ízeket nem kedvelő ázsiaiak miatt a csirke-
paprikást, a halászlevet, a töltött káposztát és a libamájat is kénytelenek vol-
tunk törölni az étlapról – lassan-lassan a trükkökre specializálta magát, és éj-
jel-nappal azon járt az esze, hogy mivel lehetne kellemetlenséget okozni a
szomszédoknak, vagy revánsot venni a legutóbbi vereségért.
Az egyik nap, az esti zárás után a szomszéd étterem kihordó autóját ki-
tapétáztuk WC-papírral, ez reggelre rendesen rá is fagyott, hiába próbálták
másnap lekaparni a pincérek. Nem volt más választásuk, nagy lobogva el kel-
lett menniük az autómosóba. A fél város nevette őket, sőt még az autómosók
élceit is el kellett viselniük. Másnap reggel a mi bevásárló és kihordó autónk
volt fellobogózva – nem papírral, hanem száraz falevelekkel. Az ellenség éj-
szaka összeseperte a kertből az avart, és ezt szorgos kezek ráragasztották az au-
tónkra. Reggelre ez is rendesen ráfagyott, és csak egy tenyérnyi lyukon kiku-
kucskálva tudtunk elmenni az autómosóba, mert hiába kapartuk és vizeztük,
az avartól nem tudtunk megszabadulni. Az autómosó emberei a hasukat fog-
ták, amikor nagy zörömbölve beállítottunk, majd megkérdezték:
– Ugye, a tegnapi WC-papirosok voltak?

Maximális biztonság

Sok étteremvezetőnek komoly fejfájást okoznak a duhajkodó vendégek, a

szekrényhátú búsparasztok vagy a helyi maffia kigyúrt és kevésbé kigyúrt ka-
tonái. Emiatt már szerződtettek zongoristának öltöztetett karatemestert, kö-
szönőembernek kikiáltott nyugdíjas testőrt és beszereltették a riasztót. De
minden hiába. A vadparasztok és a duplaparasztok ellen azonban kevésnek
bizonyult az ötvenkilós karatemester tűzereje. Szerintem súlyemelőket kelle-
ne szerződtetni, hármat-négyet is egyszerre, azokat nem kapnák fel, és nem
hajítanák ki az ajtón. A nagydarab, kopasz, hordóhasú, bőrfotel vállú és bi-
kanyakú súlyemelő pincérekkel nem egykönnyen tudnák feltörölni a pad-
lót. Sőt! A vendégek lábujjhegyen járnának, nem lopnák el az étlapot, pissze-
nés nélkül falatoznának, nem tapogatnák a pincérnők fenekét, nem ordíta-

60

Berecz02.indd 60 07.01.2010 22:58:28

 nák teli torokból a Gábor Áron rézágyúját és nem rókáznának a mosdókagy-
lóba a vécécsésze helyett.
Ezenkívül nem akadékoskodnának a fizetésnél, és nem maradnának adó-
sak a borravalóval. Csak egy a baj a súlyemelő pincérekkel: könnyebb őket
ruházni, mint etetni!

Miért van minden szakácsnak leánya?

Érdekes és megmagyarázhatatlan jelenség, hogy míg szerte a világában

férfiak tevékenykednek a konyhában – itt most nem a háztartások konyhái-
ra gondoltam, hanem a vendéglátó-ipari egységek konyháira – idehaza több-
nyire szakácsnőkkel találkozni a főzőfazék mellett. Mintha a férfiak valamifé-
le szégyenteljes foglalkozásnak éreznék a főzést vagy az egyéb konyhai mun-
kát. Ha egy árva pityókatokányt vagy egy bográcsgulyást el tudnak készíte-
ni, az már komoly fegyvertény. Ilyen nyámnyila és komplexusos lenne a szé-
kely, ha kötényt kell kötnie maga elé, és el kell mosnia néhány tányért? A je-
lek szerint igen, mivelhogy igen kevés székely szakáccsal találkoztam a ven-
déglátós életben. A hétköznapi főzésekről ne is beszéljünk.
Bezzeg Olaszországban minden férfi tud főzni, és ráadásul nem is rosszul.
Ettől egy fikarcnyival sem kisebbek a nők szemében és egy csöppet sem zsu-
gorodik a kis fokhagymagerezd. Maradnak, akik voltak: országos mezőgaz-
dasági kiállításra való tenyészbikák, díjnyertes csődörök és harcias kakasok.
Az utóbbi években sok országban fordultam meg és dolgoztam a vendég-
látóiparban. Ezalatt az idő alatt csak egyetlen női szakáccsal, akarom monda-
ni szakácsnővel találkoztam egy luxemburgi étteremben, aki azonban felért
tíz kiképző őrmesterrel és büszkén viselte a szakácsnőknek járó legmagasabb
rangot, a cordon bleu-t.
De nem ezt akarom mondani, hanem azt, hogy az eddig megismert sza-
kácsoknak kivétel nélkül lányuk volt, mármint a házasoknak. A barátaim
és az ismerőseim csak lányokat tudtak fabrikálni, bárhogy is szerették vol-
na, hogy fiú legyen a következő utód, csak lányaik születtek. Sokáig nem ér-
tettem ennek a furcsa dolognak a magyarázatát, noha számtalanszor feltet-
tem magamnak a kérdést, hogy miért. Évekig törtem a fejem a válaszon.
Nemrégiben összefutottam egy öreg mesterszakáccsal, aki az évtizedek alatt
négy lánygyermeket nevelt fel, s az öreg elmondta, hogy mivel a szakácsok

61

Berecz02.indd 61 07.01.2010 22:58:28

 egész nap a tűz mellett szorgoskodnak, folyamatosan ki vannak téve az öv-
magasságban tomboló tűz veszélyének. Emiatt aztán az összes fiúsejtjeik el-
pusztulnak a herezacskójukban. Csak a lánysejtek élik túl a túlzottan heves
hőmérsékletet. Ezért van minden szakácsnak leánya.

Jöhet a Marlenka!

A Kehely étterem mézes csirkéje és steakje mellett híres volt az

ángándzsábur nevű hurutos leveséről, és a Marlenka nevű örmény sütemé-
nyéről. Az utóbbi ételek miatt sokan megkérdezték, hogy örmény étterem
vagyunk-e.
Egyszer egy igen pénzes vendég ütötte be magát az étterembe és a barát-
jával délutántól késő estig azon versenyeztek, hogy leegyenek minden ételt az
étlapról és kiigyák a borkészletet. Az ár nem számított.
Már éjjel volt, amikor megkérdeztem, hogy hozhatom-e a Marlenkát. Az
alaposan elázott gazdag vendég csak bólintott, és elkezdett pénzt leszámolni
az asztalra. Kereken kétszáz dollárt. Szegény azt hitte részeg fejjel, hogy a ka-
viár, a lazac, a steak és a vad után most leszállítom neki az étterem utolsó fo-
gását, a legínycsiklandozóbb rózsaszín falatot, amit egy kis átlátszó bugyikába
szoktak csomagolni.
Na de kedves vendég! Azért még kupleráj nem vagyunk! A Marlenka az
nem nő, csak egy sütemény.

Gyors szettcsere

A vendéglátóiparban sok múlik a pontosságon, a tisztaságon és a gyorsa-

ságon. Sok esetben a vendégek azért nem váltak törzsvendéggé, mert a fen-
ti három dolog közül valamelyik elmaradt (a legtöbb esetben mindhárom).
Egy jó nevű étteremben tehát nagyon fontos a gyorsaság a vendég asztalá-
nál – értem itt a rendelés felvételét, az ételek beadását, az asztalnál végzett ser-
vice-t és a gyors szettcserét, amikor egy új fogás evőeszközeit rakjuk fel, vagy
az előző vendég után maradt szettet szedjük le, hogy az asztalt előkészítésük
egy frissen érkezett, vagy telt ház miatt várakozni kényszerült vendégnek.
Nagoyában az O Barquinho nevű francia étteremben a gyors szettcsere

62

Berecz02.indd 62 07.01.2010 22:58:28

 problémáját a következő módon oldottuk meg: mivel az egyik türelmetlen
vendég azonnal asztalhoz szeretett volna ülni a barátnőjével, s hogy a lány
születésnapját percnyi pontossággal megünnepelhessék, nem volt rá mód és
lehetőség, hogy az előző vendég után maradt desszertes szettet és borospoha-
rakat a hagyományos technikával szedjük le, ezért a service-t meggyorsítan-
dó, az abrosz négy sarkát összefogva mindenestül leszedtük a terítéket. Egy
kicsit csörömpölt ugyan, de gyorsan kivittük az étteremből. Ezután két má-
sik kolléga villámgyorsan új abroszt és új esti szettet varázsolt az asztalra. Még
a gyertyáról és a virágról sem feledkeztek meg, úgyhogy a türelmetlen ven-
dég, aki nem volt hajlandó tíz percet várni, azonnal asztalhoz vezette az imá-
dottját. A rendelés már azelőtt elhangzott: – Azonnal két születésnapi menüt
pezsgővel és tortával! Mindenből a legjobbat!
Az abroszostól leszedett szettet persze el kellett dobni, mert minden ösz-
szetörött, de a veszteség busásan megtérült, mert a párocska jócskán fogyasz-
tott és a gáláns, de türelmetlen gavallér fejedelmi borravalóval honorálta a fi-
gyelmességet.

Nagyot csobban, utána elhallgat

Évszázados, ha nem évezredes szokás Kínában, hogy az ételeket egyszer-

re szolgálják fel, és egyszerre látnak neki ezek elfogyasztásához. Az étkezésnek
nincs külön meghatározott sorrendje. Egy vacsora alatt a vendégek többfé-
le ételt is megkóstolnak, pl. zöldségsalátát, csirkét, halat, marhahús-speciali-
tásokat, kagylót és tengeri mütyüröket, levest, egyszerű főtt rizst, sült, főtt,
pörkölt és rotyogtatott fogásokat, tojásételeket, gombócokat és megint le-
vest. Az étkezés utolsó befejező fogása azért a leves, hogy a meleg folyadék ki-
töltse a gyomorban a többi étel által üresen hagyott helyet. Európában pont
fordítva van. Mi a levessel kezdjük, hogy aztán ebbe csobbanjanak bele a töb-
bi fogás darabjai.

A magabiztos vendéglős

Alighogy megjelent a Restaurant & Service című könyvem, máris el-

kezdtem vele házalni, hogy a nyomdai munkálatokra összekunyerált pén-

63

Berecz02.indd 63 07.01.2010 22:58:28

 zeket visszafizethessem. Miután végigjártam a barátokat és az ismerősöket,
sorra vettem a városi vendéglátósokat. Sokan felismerték a könyv hasznos
voltát és alaposan bevásároltak, ellenben mások még arra sem voltak képe-
sek, hogy elolvassák a tartalomjegyzéket. Az egyik fajparasztból lett vendég-
lőtulajdonos mindenkin túltett, mert amikor az orra alá dugtam a könyve-
ket, hogy itt vannak ezek a nagyszerű, tankönyvként is forgatható kiadvány-
ok, így válaszolt:
– Oh, ezek nekem már rég megvannak otthon a szekrény tetején. Még a
Ceau idejében megvettem őket.
Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a borítón az én nevem olvasható, és
rajta vagyok minden pincéres fotón. Meglehet, el sem tudta képzelni, hogy
ezeket a könyveket én írtam.

Az indiáner visszavág

Az indiánerhez fűződő egyik legenda szerint, a habbal töltött barna fánk

szorosan kapcsolódik a Theater an der Wien színházhoz és annak igazgatójá-
hoz, gr. Pálffy Ferdinándhoz. A gróf amolyan vendégcsalogatónak egy indi-
ánt szerződtetett, aki lőgyakorlatokkal kápráztatta el a nézőket. A gróf cukrá-
sza az indián születésnapjára különleges süteményt kreált, öklömnyi édes pis-
kótatésztából golyókat készített, belsejüket kivágta, és tejszínhabbal töltötte
meg. Aztán áthúzta csokoládéval. A gróf végigkínálta a személyzetet, majd el-
határozta, hogy minden előadáson, amelyen az indián fellép, ezt a süteményt
kell adni a nézőknek ajándékba. Az ötlet bevált, és nemcsak a színház forgal-
ma növekedett meg, hanem az indián és a sütemény népszerűsége is, amelyet
attól kezdve csak indiánerként emlegettek.
Ez volt a történelmi visszatekintő, de lássuk csak, mi történt a jelenben,
amely már a múlttá vált. A Kövér becenévre hallgató segédpincérem így me-
sélte el:
– Képzeld, Főnök, a jó múltkorjában eladó voltam az egyik áruház süte-
ményes részlegén és egy este odajött a standomhoz egy idős hölgy, majd meg-
rendelte az utolsó indiáneremet. Sajnos a süteménynek az egyik oldala be
volt horpadva, ezért amikor készültem volna becsomagolni, az öregasszony
holmi kifogásokkal állt elő.
– Esetleg adhatok egy másikat? – kérdeztem, majd visszavettem a doboz-

64

Berecz02.indd 64 07.01.2010 22:58:28

 ból az indiánert, a pult alatt megfordítottam, hogy a szebbik oldala kerüljön
a vénasszony felé, aztán ismét felkínáltam. A vendég ezzel az indiánerrel tö-
kéletesen meg volt elégedve, de pechemre az utolsó pillanatban meggondol-
ta magát és így szólt:
– Tudja mit, fiatalember, adja ide a másikat is, azt, amelyik be volt nyo-
módva. Mindkettőt megveszem.
A nénike nem tudhatta, hogy egy régi bevált cselt alkalmazva egy és
ugyanazt a süteményt kínáltam fel neki megvételre. Először azt hittem, rosz-
szul hallok, amikor kérte az elsőt is, amely egy és ugyanaz volt a másodikkal.
Nem volt más hátra, mint szándékos ügyetlenséggel leejteni az indiánert és
bocsánatot kérni.
– Oh, nagyon sajnálom, de véletlenül összetörtem mind a kettőt. Kérem,
válasszon inkább a francia krémesek közül...
Így történt, hogy az indiáner visszavágott és mesterien két vállra fektette
az én számtalanszor bevált trükkömet.

Kutyaflekken

Manapság egyre több ember lesz lelkes ebtartó, botcsinálta kutyatenyész-

tő, a nyugati világban pedig gyakran a kutya tölti be a gyerek szerepét. A ku-
tyahotelek, kutyakórházak, kutyafodrászatok, kutyatemetők mind a gazdag
nagykutyák igényeit szolgálják. Sokszor jó lenne kutyának lenni – gondolja
az ember –, csak az a kérdés, hogy hol? Mert Kínában és Koreában a kutya
járkáló konzervnek számít, legtöbbjük a fazékban végzi. A kutyahús ősidők-
től fogva kedvelt eledel. Mindennapi dolog, ha valaki hízott kacsa vagy liba
helyett ketrecbe zárt kutyát vásárol a piacon. Koreában működik a kutyakü-
lönlegességeket kínáló legtöbb étterem, ahol sütve, főve és grillezve készítik
az ínyencfalatokat. Érdekes, hogy a tapasztalatok szerint a vörös kutya húsa
a legfinomabb. Kínában a bernáthegyiek vannak veszélyben, mert a svájci-
ak nagy rémületére egyre többet importálnak belőlük, hogy a rafinált ízlésű
ínyenceknek felszolgálják őket. Mert a kutyahús egészséges, könnyen emészt-
hető, zsírja könnyen lebontható – állítják, akik kóstolták. Természetesen az
éttermek nem az utcáról összefogdosott kóbor ebeket szolgálják fel, a kutyák
mind egy szálig tenyészetből származnak, és mielőtt a vágóhídra kerülnének,
alapos egészségügyi vizsgán esnek át.

65

Berecz02.indd 65 07.01.2010 22:58:28

 Mifelénk az emberek mindig is viszolyogtak a kutyahústól, bár ez a vi-
szolygás a nagy háborúk után furcsamód megszűnt. Igaz, még ma is előfor-
dul, hogy élelmes kereskedők kutyát adnak el húsvéti bárány helyett, de az
is megtörtént, hogy egy furfangos vendéglőtulajdonos hosszú időn át kutya-
flekkennel etette a mit sem sejtő vendégeit, egészen addig, amíg egy jó sze-
mű állatorvos észre nem vette, hogy a tányérjában levő csont bizony egy ku-
tyacsont. Ezt összefüggésbe hozta a környék hirtelen elkutyátlanodásával, és
máris megvolt a diagnózis. A másnap megtartott házkutatás során pedig elő-
kerültek a padláson és a pincében levágott juhászbundik kabátjai.

A felakasztott steak

Aki a vendéglátóiparban dolgozik, annak egy idő után hozzá kell szok-
nia a vendégek furábbnál furább kívánságaihoz és nyakatekert kérdéseihez.
Vannak vendégek, akik tragikomikus viselkedésmódjukkal és váratlan kérdé-
seikkel még a tapasztalt öreg pincéreket is sarokba tudják szorítani. Ez tör-
tént velem is a Kehelyben. Egy asztaltársaság steaket rendelt és különféle bo-
rokat. A rendelés felvétele után már mentem volna a konyhába, amikor az
egyik okostojás vendég megkérdezte:
– És tessék mondani, a steak fel volt akasztva?
Soha életember nem hallottam arról, hogy a steaket felakasztva érleljék,
ehelyett páclében szokták puhítani, mint rendesen. De a vendéget nem hagy-
hattam megválaszolatlanul és kivágtam magam.
– Hogyne kérem, egyszer biztosan felakasztották. Amikor nyúzták.

A székely paraszt az étteremben

A székely paraszt számára már az étterembe való kiruccanás valóságos ün-

nepi cselekedet. Mivelhogy nem mindennap engedheti meg ezt magának,
nála valósággal fényűzésszámba megy az étteremben étkezni. Ezért kiöltö-
zik, hogy megtisztelje a napot és az eseményt. A legtöbb esetben fantaszti-
kus lila, kék, bordó és zöld öltönyt vesz fel fehér inggel és az elmaradhatat-
lan házi gyártmányú mellénnyel vagy pulóverrel, fekete cipővel és fehér zok-
nival à la Michael Jackson. Ha szürke öltönyt visel, ehhez mindig kék zoknit

66

Berecz02.indd 66 07.01.2010 22:58:29

 és barna cipőt társít. Nyakkendőt csak a legritkább esetben visel, azt is állan-
dóan ide-oda rángatja, és az első adandó alkalommal leveti. Ezek után köny-
nyen megállapítható, hogy a székely vendég enyhe ízlésficamban szenved, és
valósággal nyakkendőfóbiás. Az öltöny is úgy áll rajta, mintha villával dobál-
ták volna fel rá. Látszik, hogy viselője nem mozog otthonosan benne, mint
az, aki nap mint öltönyben jár-kel és dolgozik, hanem eléggé csetlik-botlik,
szóval természetellenesen viszonyul a ruhadarabhoz.
A székely paraszt amint megérkezik az étterembe, azonnal helyet foglal,
de mindig valami félreeső helyet szemel ki magának, valahol a bejárat, a vécé
vagy a konyhabenyíló mellett. Nem akar feltűnést kelteni, és félénken meg-
húzódik valamelyik sarokban, ellentétben más vendégekkel, akik a legjobb
helyeket pécézik ki.
Amikor étteremben kell étkezni, a székely vendég mindig lámpalázas,
nem tudja, hogyan kell viselkedni, mit mivel illik enni, és hogy hová tegye
a kezét és a lábát. Szorong és gyomoridege van, nehogy a többi vendég ész-
revegye, milyen bunkó falusi, és hogy nincs tisztában az alapvető illemsza-
bályokkal sem.
Ha a székely paraszt elhelyezkedett az asztalnál, első mozdulata elvenni az
asztalkendőt és azt a nyakába köti. Sok esetben nem elégedik meg egy asztal-
kendővel, hanem még a szomszéd asztalokról is elvesz egyet-egyet, és a válla-
ira borítja, illetve az inge alá tűri ezeket. Egyszóval azt hiszi, hogy a borbély-
nál van.
A székely paraszt nem ismeri a világkonyhákat és nem is akar tudomást
venni róluk. Nem ismeri el a nagy konyhaművészeteket, lebecsmérlően nyi-
latkozik a német vagy a francia konyháról, és saját konyháját tartja a legjobb-
nak. Teszi ezt dacára annak, hogy soha alkalma sem volt megismerni más né-
pek főzéskultúráját. Nem ismer nyelveket és szakkifejezéseket, és egyáltalán
nem ínyenc. Csak a has örömeinek él és nem azért megy étterembe, hogy mi-
nél több ismeretlen ételt kipróbáljon és megismerjen, hanem hogy jókat za-
báljon és megtömje a bendőt.
Rendeléskor nagyon szeret kikezdeni a pincérnőkkel, és sosem mulasztja
el megcsipkedni a nők fenekét. Nagyon erőszakosan törekedik bevasalni egy
puszit, és olcsó trükkökkel próbál közeledni. Az étlapról mindig az ismert és
kipróbált ételeket választja. Az már természetes, hogy idegenkedik minden
új, ismeretlen íztől, főleg a halas és tengeri herkentyűs ételektől, az egzotikus
szószoktól, mártásoktól vagy a külföldi fűszerektől. Amíg elkészülnek az éte-

67

Berecz02.indd 67 07.01.2010 22:58:29

 lek, megtörli az evőeszközöket és a poharat az abroszban vagy eltör, lever va-
lamilyen berendezési tárgyat. Imád fúrni-faragni az asztalnál, mindig elfog-
lalja magát valamivel.
Nagy italos, ezt már a belépésnél látni lehet az orrán tenyésző borvirágok-
ról. Szereti a pálinkát, a sört, a bort és az egyéb alkoholos italokat. Ellenben
a koktélokkal nem tud megbarátkozni. Nincs italkultúrája, mindent gyor-
san felhajt, majd elégedetten csettint. Közben felsóhajt, és földöntúli boldog-
ság tükröződik az arcán. Nem tudja és nem akarja lassan, finomkodva kós-
tolgatni az italokat, és nem érdeklődik az ételek és italok összeházasításának
az előnyeiről. A sör- és borkorcsolyák neki nem jelentenek semmit, és nem
akarja megérteni, hogy ezek arra valók, hogy az ital ízét kihozzák. Ellenben a
sört mindig megsózza, és földimogyorót eszik hozzá. Pedig sokkal jobban íz-
lene szalámitállal, főtt kolbászokkal és sóspereccel. A borral ugyanez a hely-
zet. Szívesen tölti fel a bort kólával vagy szódával, és egy étkezés alatt inkább
megiszik három üveg egyforma bort, mintsem kipróbáljon három különbö-
zőt.
A székely paraszt nagyon szereti a pacallevest, a parasztcsorbát, a bablevest
füstölt csülökkel meg az ehhez hasonló tartalmas leveseket. Ha a leves megér-
kezett, nekivetkőzve eszik, a fejét beledugja a tányérba. Közben taknyol, fúj-
ja az orrát és buzgón hűti a levest. A levest szürcsöli, csámcsog és szereti be-
leaprítani a kenyeret a levesbe. Apropó kenyér. A székely paraszt nagy kenye-
res. Mindenhez kenyeret eszik, mind a krumplihoz, a rizshez, mind a tészta-
ételekhez. Számára a kenyér szentség, amely nem hiányozhat az asztalról. Sok
esetben nem töri, inkább harapja a kenyeret, és miután a tányért felemelve a
kanálba tölti az utolsó levescseppeket, még ki is mártja a tányért.
A székely paraszt étkezés közben állandóan hangoztatja, hogy a magyar
ember evés közben nem beszél, közben ő az, aki folyton pletykálkodik és na-
gyokat bölcselkedik. Ha valakit vendégül lát az otthonában, nagy lakomát
rendez, és azt hiszi, az a székely vendégszeretet, amikor mindenkit tömni kell
és erőszakosan rátukmálni a vendégre az ételt vagy az italt. Nagyon csodál-
kozik és hamar megsértődik, ha a vendég már nem bír enni vagy inni. A szé-
kely vendéglátó abban látja a vendégség sikerét, ha mindent sikerül elpusztí-
tani az asztalról. Igaz, hogy a házigazda jár elöl jó példával, és az ital nagy ré-
szét ő issza meg.
Visszatérve az étteremben ebédelő székely parasztra, ez a vendégtí-
pus nagyon szereti a tartalmas, húsos ételeket, a nagy adagokat, a bőséges

68

Berecz02.indd 68 07.01.2010 22:58:29

 szalmakrumpli körítést, a kolbászokat és a flekkent. Szerinte az ételek minő-
ségét a hatalmas adagok jelentik. Étkezés közben ügyetlenkedik az evőeszkö-
zökkel, sokat pepecsel és komoly nehézségei vannak a hal vagy a hús felszele-
telésénél. Minden zsíros körülötte, az asztal, az abrosz, a nadrágja, a szája és
az ujjai. Ha pecsenyéstálon szolgálják fel a húst, imád nyúlkálni, és más elől
elszedi a legjobb falatokat. Könyökölve eszik, csámcsog és böfög. A csonto-
kat ropogtatja, a kenyeret beledobja a mártásba, és úgy mártogat, mint ott-
hon. Aztán leszopja az ujjait.
A székely paraszt nem ismeri a villával leadott jelzéseket és csodálkozik, ha
megszólják. Ha nem tud valamit, inkább belevág a saját feje szerint, mintsem
valakitől tanácsot kérjen. Ilyenkor csúfosan felsül.
Evés közben nagyokat pöffeszkedik, szereti nyilvánosan megoldani a nad-
rágszíjat, közben piszkálja a fülét és vicceket, anekdotákat mesél. Hahotázva
nevet, és a feleségét sosem hagyja szóhoz jutni.
A székely paraszt nem szereti a késedelmeskedést, az étkezésbe iktatott
szüneteket. Mindent azonnal akar, és a lehető leggyorsabban. Nem értékeli
az elegáns kiszolgálást, a ceremóniákat. Szerinte mindez időpocsékolás és fe-
lesleges bohóckodás.
Rajong a himi-humi lakodalmas zenéért, nagy táncos és nagy énekes. Ha
megrészegedett, sokat káromkodik, duhajkodik, és szeret mindenkibe bele-
akadni. Nincs tea- és kávékultúrája, és nehéz megértetni vele, hogy sokkal fi-
nomabb a tea vagy a kávé, ha süteményt fogyasztunk vele.
Mindent összevetve a székely paraszt – bár nyakassága miatt nehezen ke-
zelhető – a kedvelt vendégek közé tartozik, mert egyrészt jól fogyaszt, más-
részt nem fukarkodik a borravalóval, nem egy esetben mindent össze-vissza
rendel, csakhogy megmutassa a hatalmát, és hogy pénz van a zsebében.
Végezetül azt tanácsolom, hogy a pincér vértezze fel magát jó adag türe-
lemmel vagy egyszerűen vegye át a vendég stílusát, így elkerülhetők a bonyo-
dalmak és kellemetlenségek.

Vendégrontók

A télen egy új étteremben dolgoztam és az első hetekben egyebet sem tet-

tem, mint a konkurens éttermek vezetői által vendégriasztónak küldött ven-
dégrontókkal vesződtem. Legutóbb a G. étterem főnöke küldött a nyakamra

69

Berecz02.indd 69 07.01.2010 22:58:29

 egy garázda asztaltársaságot, akik aztán tényleg nem tudták, hogy mit kezd-
jenek az erejükkel. Belekötöttek az étlapba, az ételekbe, a ruhámba, a nyak-
kendőmbe, az ajánlásokba és az étlapban szereplő fényképekbe. Egyszóval
úgy viselkedtek, mint aki nagyon ki akarja húzni a gyufát. De nem mérge-
lődtem fel, nem kezdtem el csapkodni és kiabálni, nem fajult tettlegességig a
dolog, mint ahogyan szerették volna, hogy aztán ürügyet találjanak szétver-
ni az éttermet.
Ehelyett ezt mondtam:
– Uraim! Amennyiben éttermünk szolgáltatásai nem felelnek meg az
önök igényeinek, szíveskedjenek átfáradni a szemközti Nyúlós Zöld Takony
csárdába, ott egészen biztos, hogy nem fog feltűnni az Önök által megütött
hangnem, ott legalább otthon fogják érezni magukat. A viszont nem látás-
ra! – majd meghajtottam magam és otthagytam őket. Azóta hírüket se hal-
lottam.

Tokányhordók

A kommunizmus bukása után gombamód nőttek ki a földből a különbö-

ző kategóriájú vendéglátó-ipari létesítmények. Még az is éttermet nyitott, aki
azelőtt azt sem tudta, hogyan kell megfogni két tányért, és felrakni egy szet-
tet egy ételsorhoz. Ezek az önjelölt gasztronómusok azt képzelték, hogy az,
aki felvesz egy fehér kabátot vagy fekete ruhába öltözik és felteszi a fehér ron-
gyot a karjára, majd felszolgál egy bécsi szeletet, az pincér. Hát ebben alapo-
san tévedtek, uraim!
Apropó, fehér rongy. Erről a szaknyelven felszolgálókendőnek nevezett,
idehaza csak hangerlinek csúfolt szövetdarabról jut eszembe, hogy a gyors-
talpaló pincértanfolyamok végzősei ruha teszi az embert alapon állandóan a
karjukon lóbálják, és nem érik fel ésszel, hogy a felszolgálókendőt csak ak-
kor viseljük, ha közvetlenül a vendég asztalánál teljesítünk szolgálatot: pl.
bor service, filézés, szeletelés, flambírozás stb., vagyis amikor az elvégzendő
munkafázisok során megtöröljük a palackot, a pecsenyevágó kést, a tortasze-
letelőt vagy megfogunk vele egy forró edényt. Ok nélkül felszolgálókendő-
vel szaladgálni az asztalok között esztelenség. Az ilyen, egyik napról a másik-
ra lett, felszolgálókendővel feldíszített pincéreket el is neveztem tokányhor-
dóknak. Egyrészt, mert a miccs, a flekken és a tokány beadásán kívül sem-

70

Berecz02.indd 70 07.01.2010 22:58:29

 mi egyebet nem tudnak, másrészt pedig maguk is tokányhordók, hordóha-
sukban egész nap lötyögtetik az ebédre megevett tokányt, és viszik magukkal
egyik vendégtől a másikig.

Három kövér legények…

Éttermi versike a három vad kövérekről, akik se szó, se beszéd berontot-

tak a Kehelybe és letapostak.

Három kövér legények,

Mek-mek-mek!
Újgazdagok szegények,
Mek-mek-mek!
Éttermünkbe jöttek,
berontottak s reám léptek,
Mek-mek-mek!

Három paraszt, mek-mek-mek

Legények!
Vad kövérek szegények,
Mek-mek-mek!
Egy sarokba telepedtek,
nem ettek csak bort vedeltek
Mek-mek-mek!

Halljátok-e, legények,
Mek-mek-mek!
Ha már egyszer pénzetek lett
Mek-mek-mek,
Előbb köszönjetek
s a főpincért tiszteljétek,
Mek-mek-mek!

71

Berecz02.indd 71 07.01.2010 22:58:29

 A teljes tejes jeges tea

Aki még nem szokta meg az angolosan tejjel készített teát, az első teázás-
nál furcsa ízélményei lehetnek. Egyrészt, mert az angolok a szokásosnál is
erősebbre főzik a teát, vagyis egy-egy csésze tea elkészítéséhez egy- egy teáska-
nál tealevelet adagolnak, sőt még a kanna kedvéért is tesznek bele egy kanál-
lal. A leforrázott tealeveleket 4-6 percig áztatják, vagy néha még ennél hosz-
szabb ideig is. Emiatt az így elkészített tea íze kesernyés lesz a levelekben levő
csersavtól. Ha a tea elkészült, cukorral, citrommal vagy tejjel ízesítik. Most
jön a nagy kérdés: miért kerül tej a teába?
Angliában a tejes tea ivásának szokása India gyarmatosításának időszakára
vezethető vissza. A kizsákmányoló hivatalnokok és elnyomó katonatisztek el-
len a bennszülött lakosság előbb fegyveres felkelésekkel – majd miután eze-
ket vérbe fojtották – a rezidenciákon szolgálatot teljesítő cselédek révén mér-
gezett teával kísérletezett. Több-kevesebb eredménnyel. Az angolok pedig el-
kezdtek tejet tölteni a teába, ugyanis a tejnek megvan az az ezüsthöz hasonló
tulajdonsága, hogy méreggel érintkezve elváltozásokat mutat.
A gyömbérüdítő és a feketeribizli szörp mellett kedvenc italom a tejes tea,
pontosabban a jeges tejes tea. Az éttermekben annyira rászoktam a napi te-
jes jeges teára, hogy a Koli nevű segédpincér még nyelvtörőt is fabrikált be-
lőle: teljes tejes jeges tea.
Nemrégiben találkoztam egyik barátommal, aki olvasta a tejes teával kap-
csolatos cikkemet és panaszkodott, hogy a tejes tea nem jó.
– Milyen teából készítetted? – kérdeztem.
– Én előbb mentateával kísérleteztem, aztán gyümölcsteával – válaszolta.
– De hát ki mondta neked, hogy menta- vagy gyümölcsteát használj?
Ehhez a teához a legjobb minőségű fekete tea kell. Lehetőleg Earl Grey,
Ceylon vagy Darjeeling.

72

Berecz02.indd 72 07.01.2010 22:58:29

 III. könyv

Bohó(c)ságok

73

Berecz02.indd 73 07.01.2010 22:58:29

 Antigobalizációs szakácskönyv

Legutóbbi szakácskönyvemet alaposan megborsoztam antiglobalista jel-

mondatokkal, emiatt a Mammon emlőin nőtt, Usraelország politikájával
egyetértő, világnézetét elismerő, uralmi pozícióját támogató, vadkapitalista,
rabló és szabadkőműves piacgazdaságát kiszolgáló paprikajancsik valóságos
hadjáratot indítottak ellenem.
No, akkor lássuk még egyszer, hogy mitől háborodtak fel a mélyen tisztelt
polgártársak, illetve polgár elvtársak:

§ Csak a falusi tej (és táj) az egészséges! Igyunk falusi tehéntejet!

A falusi gazda nem tesz vizet a tejbe, hogy ezáltal nyereségre tegyen szert,
sőt büszke mind a tehenére, mind a gazdaságára, és ha vizet akar itatni vala-
kivel, azt a korsóból kínálja.

§ Vásároljon megbízható forrásból olyan gazdától, aki hagyományos ta-

karmánnyal eteti állatait! A különbség már a serpenyőben megmutatkozik!

§ A globalizált világ nem tett jót nekünk, az a szellemi fertőzés, amit ma a

Nyugatnak nevezett pöcegödörben liberalizmusnak neveznek, az új globális
rabszolgaság megteremtésén fáradozik. A szabadelvűek egyetlen vágya felszá-
molni a családot, a közösséget és a nemzetet, eltörölni a hagyományokat és
tönkretenni a nemzeti gasztronómiát. A gyökértelen, nyelvétől megfosztott,
régi értékeit elfeledett birkanépet könnyű manipulálni, hogy gyorsfogyasztó-
vá és mindenevővé váljon, és fenntartás nélkül megvegye a nyugati világ által
ráerőszakolt konzervszemetet, műételeket és -italokat.
Ne engedjük, hogy birkát csináljanak belőlünk!

§ Aki génkezelt húst fogyaszt, az maga is előbb-utóbb megbetegszik. Ne

sajnálja a fáradságot, és vásároljon falusi gazdától, akinél a szárnyas vígan fut-
kározik és a disznó nem ismeri a tápot.
Segítsük a belföldi termelőket!

§ Segítse pénzével a kistermelőt, hogy az is megélhessen! Pártoljuk a ha-

zai mezőgazdaságot! Ne vásároljon a vadkapitalisták áruházaiban, mert pén-
zével csak amúgy is gazdagítja az amúgy is dúsgazdagot!

74

Berecz02.indd 74 07.01.2010 22:58:29

 § Őrizzük meg gasztronómiai hagyományainkat a jövő nemzedék számá-
ra, hogy ők is élvezhessék azt, ami nekünk gyermekkorunkban kedves volt!
Ne hagyjuk, hogy az uniós normák behozatalával és ránk erőszakolásával
elsorvasszák konyhakultúránkat!

§ Civilizációs ételeket, mint hot dogot, hamburgert, pizzát, chipset, barna

cukros vizet csak az fogyaszt, aki hosszútávon akar öngyilkos lenni. Hagyjuk
meg ezeket a finomságokat az usraelieknek, inkább térjünk vissza őseinktől
ránk maradt, kipróbált étkezési kultúránkhoz, és élni fogunk!
A mekdonáltól mekdöglesz!

§ Fogyasszon igazi zöldséget, tejet és húst! Ezt csak falusi termelőtől lehet
beszerezni, a nagy üzletekből és áruházakból nem!
Pártoljuk a hazai mezőgazdaságot és élelmiszeripart!

§ Nyugatnak nem termelőnek, hanem fogyasztónak kellünk. A minden-

féle mesterséges szín- és ízjavítókkal készített ételek, italok, a jellegtelen, fu-
tószalagon gyártott, genetikailag manipulált zöldségekből vagy állati hús-
ból előállított, fűrészpor ízű konzervek már nyugaton is eladhatatlanok. Ne
hagyjuk, hogy a nyakunkba sózzák!
Védjük meg biotermékeinket és vásároljunk a kistermelőktől!

§ A magyaros ételek nem egészségtelenek, csupán a megváltozott életkö-

rülmények azok. Ne az étkezési szokásainkon változtassunk, hanem az élet-
stílusunkon! A modern nyugati étel- és italféleségek civilizációs betegsége-
ket okoznak!
Táplálkozzunk hagyományosan és mozogjunk többet!

§ Vigyázzunk konyhakultúránkra, nagyanyáinktól ránk maradt recept-

jeinkre és az ételek-italok elkészítéséhez, fogyasztásához kapcsolódó szoká-
sainkra.
Hagyományainkat csak akkor vehetik el tőlünk, ha engedjük!

§ Igazi vaj csak igazi tejből készülhet! Ezt csak magánházaknál vagy kis
parasztgazdaságokban vásárolhatjuk meg.
Jó és tiszta áru! Gyors és pontos kiszolgálás! Vásároljon őstermelőktől!

75

Berecz02.indd 75 07.01.2010 22:58:29

 § A mai modern, genetikailag manipulált és agyongyógyszerezett zöldség-
gel, gyümölccsel és állati hússal nem csak a testünket, de a lelkünket is meg-
mérgezhetjük. A természetes körülmények között termelt ennivalóval magát
a természetet vesszük magunkhoz.
Ne féljen a férges almától! A féreg is tudja, hogy minek van íze!

§ Ne vásároljon a külföldi cégek bevásárlócsarnokaiban, áruházaiban!

Segítse inkább a hazai termelőket, akik hagyományos módszerekkel, hagyo-
mányos termékek előállításán fáradoznak!
Minden liter hazai tej megvásárlásával egy munkahelyet ment meg!

Bar de zi

Ha jól emlékszem, hatodikos vagy hetedikes lehettem, amikor elkezd-

tem az idegenvezetéssel egybekötött nyelvtanulást. Egy nyári napon néme-
tül és románul motyogó görög orvost kalauzoltam végig a városon, megmu-
togattam neki a látnivalókat és az érdekességeket. A nevezetesebb épületek és
iskolák megtekintése után elvetődtünk a hotel környékére. Akkoriban még
megvolt a régi kommunista hotel a terasszal és a hátsó bejárattal, amely fö-
lött ez a felirat díszelgett: BAR DE ZI. A görög orvos megkérdezte, hogy mit
jelent, azonban hiába forgattam a BARDEZI-t, majd bardezii-t és bardezi-t,
sehogy sem tudtam megérteni és lefordítani. Egyrészt, mert a felirat sűrít-
ve volt, másrészt, mert akkoriban még nem tudtam annyira románul, hogy
a BARDEZI-t szétdaraboljam és megkapjam a Bar de zi-t. A megoldás csak
sok évvel később született meg, amikor lebontották a régi hotelt.

Hová fér el ez a sok gyermek?

Külföldi utazásaim mellett a belföldi kirándulásokra is szoktam időt sza-

kítani, elvégre nálunk is van annyi látnivaló, mint másoknál. Hajnickával
majdnem minden délután, de minden hétvégén kiruccantunk valahová: ha
nem a környező falvakba, akkor a szomszéd városokat kerestük fel.
Egy alkalommal valami hihetetlenül köves mezei úton döcögtünk egyik
Isten háta mögötti település eldugott falumúzeuma felé, amikor az egyik fa-

76

Berecz02.indd 76 07.01.2010 22:58:29

 lucska végén cigányputrik tűntek fel. Megakadt a szemünk egy aprócska há-
zikón, amelynek a padlásáról is barna bőrű gyerekek gyurakodtak elő. Aki
nem fért ki az ajtón, az kimászott az ablakon, csakhogy integethessen ne-
künk.
Hajnicka csodálkozva megkérdezte:
– Ugyan hová fér el ez a sok gyermek ebben a kulipintyóban, ha elérke-
zik a lefekvés ideje?
– Hát – tekertem egyet a nyakamon – tesznek az ágyba, az ágy alá, a polc-
ra, az asztalra, talán még az ajtó mögé is fektetnek valakit, de gyertyaoltás
után a szülők és a nagyobb gyermekek rendszerint egymáson szoktak lenni.
S ha a családfő belefárad a sok rajkó gyártásába, etetésébe, ruházásába, még
mindig felakaszthatja magát egy szegre. Így sok hely felszabadul.

Átértelmezett konyhaszótár

Anna nász – ananász

Major Anna – majoranna
Hussleves – tyúkhúsleves
Horthy – hortobágyi palacsinta
Szalma Pityu – szalmapityóka
Pizda – pizza
Bosch – boss, vagyis feketebors
Fuck anal – fakanál
Zebrahús – grillezett csirkemellfilé
Kürtőlé – feketekávé
Vigneta – laposra potyolt vineta
Sous chéf – az a szakács, aki mindig a padláson kotorászik holmi eldugott
füstölt kolbászok után szimatolva
Executiv chéf – az a szakács, aki a kivégzéseket irányítja a konyhamészár-
széken
Baromfi – a segédszakács megnevezése
Olajbigyó – olajbogyó
Mász Lina – maszlina
Pálinkóla – kóla vodkával vagy rummal
Nyaksz – nyakolaj, azaz Schnaps

77

Berecz02.indd 77 07.01.2010 22:58:29

 A paraszt vendég

Pincérkoromban rengeteg különféle emberrel találkoztam az éttermek-

ben, többek között volt szerencsém kiszolgálni arisztokratákat, államférfi-
akat, dúsgazdag üzletembereket, filmcsillagokat, fotómodelleket, színésze-
ket, írókat, költőket és művészeket. A hivatalnokok, munkások, mesterem-
berek mellett szép számmal akadtak parasztok is, velük többnyire a székely-
földi éttermekben találkoztam. Ezek a vendégek rá se bagóztak a társadalmi
illemszabályokra, a sarki kocsmába képzelve magukat kiabáltak, káromkod-
tak, durváskodtak, köpködtek, belekötöttek a szomszédos asztalok vendége-
ibe, fixírozták a nőket, leszólították a kiszolgálónőt, kiégették az abroszt, trá-
gárkodtak, össze-vissza rendeltek, belekötöttek az adagokba, türelmetlenked-
tek, verték az asztalt, ha az étel nem érkezett meg azonnal, majd csámcsog-
tak, szürtyöltek, szüpürtyöltek, böfögtek, bökkedtek, és körmükkel piszkál-
ták a fogukat. Ezenkívül csörömpöltek az evőeszközökkel, a földre dobálták
a csontokat, kenyérgalacsinokkal bombázták a szomszédos asztalok vendége-
it, fölvágtak a pénzükkel, fitogtatták a hatalmukat, erősködtek, feszengőztek,
szóval erősen kérték a pofot. Végül pedig becsmérelték a pincértudományo-
mat, leszarták a technikáimat, a csokornyakkendőm miatt bohócnak nevez-
tek, és nem adtak borravalót.
Az idők folyamán sikerült kategorizálnom őket, íme a lista a teljesség igé-
nye nélkül:
Fajparaszt
Büdös paraszt
Zsírosparaszt
Bunkó paraszt
Vadparaszt
Neveletlen paraszt
Szimpla paraszt
Dupla paraszt
Tripla paraszt
Dupla triplaparaszt
Extra paraszt
Kanparaszt
Emeletes paraszt
Alparaszt

78

Berecz02.indd 78 07.01.2010 22:58:29

 Paraszt
Főparaszt
Mocskos paraszt
Bugris paraszt
Bús paraszt
Szuperparaszt

A japán vicc

Miután hazatelepedtem Japánból, barátaim és ismerőseim sokáig nyag-

gattak kérdéseikkel, hogy milyenek a japán nők az ágyban, hogyan eszik a
japánok pálcikával a flekkent és miért zöld a zöld tea. Egyszer valaki, aki lá-
togatóba jött hozzám, a falra akasztott japán zászlóra mutatva megkérdezte,
hogy mi az a piros pont a falon. Azt hiszem, ez volt a legbutább kérdés, amit
valaha is hallottam.
De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy egyszer az egyik bará-
tom megkérdezte, milyen a japán vicc. Hogy értik-e a japánok a viccet?
Sajnos nem, s ez úgy látszik, hogy a szigetlakók sajátossága. Az angolok
is mindig úgy tesznek, mintha értenék a csattanót, de aztán ismét rákérdez-
nek, és ez elárul mindent. Én is hiába meséltem a japánoknak a legjobb szé-
kely bácsis vicceket, a háborús és kommunista anekdotákat, a hasrengető po-
énok sehogy sem akartak elsülni. Hallgatóim gyorsan elintéztek egy „a so
desu ka?” (vagyis tényleg? valóban úgy van?) kérdéssel, és máris megfeledkez-
tek a történetről. Még csak el sem mosolyodtak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Japánban nem szeretnek tréfálni vagy
viccelődni. De ezt valahogy japánul csinálják. Annyira japánul, hogy aki
nincs tisztában a japán nyelvvel és a szokásokkal, talán meg se érti.
Lássunk csak néhányat az egyszerűbb játékok közül:
1. – Hogy köszönnek Japánban a sumotorik?
– Konishiki wa. (A konnichi wa – jó napot helyett Konishiki wa.
Aki szereti a sumót, az tudja, miről van szó).
2. – Mit kell mondani murokevés előtt?
– Gomen yazai.
(Vagyis nem gomen nazai – bocsánatot kérek, hanem gomen yazai – bo-
csánat zöldség.)

79

Berecz02.indd 79 07.01.2010 22:58:29

 Jó estét!

Hajnicka egy este ezzel a történettel köszönt be a dolgozószobámba:

– Képzeld el, ahogy este jöttem haza a munkából, a tömbház előtt össze-
futottam a blokk három legveszedelmesebb, legirigyebb, legkukucsibb és leg-
pletykásabb vénasszonyával, akiknek már régóta szálka vagyok a szemükben.
Ahogy elhaladtam mellettük, odaköszöntem: – Jó estét! – csakhogy ész-
re se vettek.
– Nem baj – mondtam Hajnickának, majd egy cédulát írtam neki és a
markába nyomtam.
– Most adok neked egy hatalmas fétist, ez biztosan megoldja a problémá-
dat, és szóra bírja a vénasszonyokat.
Pár nap múlva Hajnicka ismét találkozott a három szipirtyó kukucsival és
ismét köszönt: – Jó estét!
A három kukucsik a fülük botját se mozdították, csakhogy a magyar jó
estét után egy egész sorozat következett:
– Bună seara!
– Good evening!
– Guten Abend!
– Konban wa!
– Buenos noches!
– Bon soir!
– Iyi aksamlar!
– Dobro vecser!
– Dobri viecsor!
– Mas-al-khair!
– Dober vecser!
– Masalkheri!
– Szárámon msvidobiszá!
– Sév hoés!
Erre a szóáradatra senki se számított. Szemük-szájuk tátva maradt, míg-
nem aztán a vattacukorhajú püspöksüvegfejű nagy nehezen visszaköszönt:
– Jó estét!
Alighanem értett románul, angolul, japánul, németül, spanyolul, franci-
ául, törökül, oroszul, lengyelül, bulgárul, arabul, swahiliül, grúzul vagy kur-
dul. De ez lényegtelen. Fő, hogy a fétis működött.

80

Berecz02.indd 80 07.01.2010 22:58:29

 Tudsz-e főzni, Dénes?

Óvodáskori barátomtól kérdeztem egyszer egy házibulin:

– Aztán, ha a következő hétvégére összehozom a társaságot, eljössz-e?
– Igen.
– S aztán főzni tudsz-e?
– Hát hogyne... – felelte önérzetesen.
– Lám, mit tudsz főzni? – kíváncsiskodtam.
– Például fuszulykalevest.
– S az hogyan készül? – lovaltam bele magam egyre jobban a kérdezz-fe-
lelek játékba.
– Hát először is – szedte össze magát a barátom – kell hozzá 150 kg fu-
szulyka, 50 kg füstölt hús, 2 liter ecet...
Barátom akkor szerelt le a katonaságtól.

Házi orvoslás

Minden országnak és minden népcsoportnak megvan a maga sajátos népi

gyógyászati eljárása. Hogy különféle betegségek ellen mit, mire, mivel és
mikor a legcélravezetőbb alkalmazni a gyors és tartós gyógyulás érdekében.
Ezek az eljárások néha többé-kevésbé hatásosnak is bizonyulnak.
Japánban a modern orvostudomány és a steril életforma ellenére is létezik
még a népi gyógyászat. Ez alkalommal egy ilyen japán önkezelési módot sze-
retnék megosztani a kedves olvasóval.
Sokszor előfordul, hogy munka, sport, kirándulás, hegymászás közben
lehorzsoljuk a bőrt kezünkről, lábunkról. Egy öreg profi edző szerint a vé-
res, horzsolt sebekre minden gyógyszernél, krémnél és kötszernél hatásosabb
a nyers tojás héjának belső felén található vékony, papírszerű hártya. A se-
bet meg kell tisztítani a szennyeződéstől, majd rá kell tapasztani a tojáshéj-
ról levett hártyát a tojásfehérjés felével lefelé, vigyázva, hogy jól odatapadjon
a bőrhöz, és ne maradjon alatta levegő. Ez a természetes sebtapasz idővel ki-
szárad, megkeményedik és erősen rátapad a sebre, de mindaddig rajta kell
hagyni, amíg magától leesik. Annyi előnye van még a hagyományos kötsze-
rekkel, sebtapaszokkal szemben, hogy a gyógyulás után nem marad heg a sé-
rült felületen.

81

Berecz02.indd 81 07.01.2010 22:58:30

 Odalett a román nyelvtudás

Ha van és egyáltalán létezik olyasmi, mint szőrösszívűség – amivel a

maguknakvaló fukarokat szokták titulálni –, akkor minden bizonnyal lét-
jogosultságot élvez a szőrös nyelvű kifejezés is. Ez utóbbival a szívünknek
nem épp kedves román állampolgártársainkat szoktuk bosszantani, azaz csak
bosszantanánk, ha értenék szegények a szőrös nyelvűt. Így inkább csak a sa-
ját magunk megelégedésére hizlaljuk a májunkat és ragasztgatjuk egyik-má-
sik román atyafira a szőrös nyelvűt. Mert ugyebár csak román lehet szőrös
nyelvű.
Valamelyik nap a kolléganőm kiadás előtt végigkóstolta a leveseket a
konyhában, mígnem aztán a húsgombóccsorba forrónak bizonyult, és meg-
égette a nyelvét. Magyarán Zsuzsikának macskanyelve lett. Kolléganőm a
balesetet a következő felkiáltással nyugtázta:
– Na asszem ma a csorba mián a román nyelvtudásom odalett...

KZ Haftling lettem

Sosem szerettem a kövér embereket, mindig viszolyogva gondoltam rá-

juk, és barátaimat lehetőleg a soványak közül válogattam össze. A kövérek
mint a határtalan falánkságnak eme corpus delictii méltán az emberi gyen-
geség megtestesülései, ezért hívják a kövérséget betegségnek is. Kivételt ké-
peznek a szakácsok, akiket hordóhasuk, bikanyakuk, háromszorosan meg-
tűrődő nyakszalonnájuk, vaddisznótokájuk, medvemancsuk és elefántlábaik
után különböztetnek meg a közönséges földi halandótól. Elméletem szerint
a konyha nagy varázslóinak illik kövérnek, dagadtnak és idomtalannak len-
ni, legalábbis annyira, mint egy kugligolyó. Elvégre a kövérség a szakácsok
cégtáblája. Mi lenne a szakma jó hírével, ha minden szakács girhes éhenkó-
rász lenne a húsosfazék mellett? De mivel a jó szakács hasban vállasodik, és
hátban párnásodik, a vendégek föllélegezhetnek, mert maga a szakács a ga-
rancia arra, hogy jó a konyha és az ételek kifogástalan minőségben kerülnek
a vendég asztalára. Ahol kövér a szakács, ott jó a konyha. Egyszerű, mint a
kétszerkettő.
Volt nekem egy szakács barátom, aki a maga 105 kilójával úgy cammo-
gott nap mint nap a konyha kövén egyik sarokból a másikba, mint egy szelí-

82

Berecz02.indd 82 07.01.2010 22:58:30

 dített jegesmedve. Rengett a föld alatta, és nagy hasa úgy himbálózott a nad-
rágszíja alatt, mintha önállósodni akarna. Igen ám, de az egyik nap grillpar-
tit rendeztünk az étteremben, és hogy bírjuk a tempót, hatalmas mészárosle-
gényt küldtek a segítségünkre. Két méter magas állat volt az istenadta és ak-
kora pocakot hömpölygetett maga előtt, hogy kitelt volna belőle két boros-
hordó. Hája kelt tészta módjára dagadozott az inge alatt, és oszloplábai re-
csegtek, ahogy elhaladt a mackós szakács mellett, akit már nem is tartottam
kövérnek. A 150 kilós mészároslegény mellett egészen csinos legénynek lát-
szott a szakács. Pár perccel később magamra pillantottam, és a csekély 70 ki-
lómmal úgy éreztem magamat, mint aki frissen szabadult valamelyik kon-
centrációs táborból. Aki csíkos ruha helyett fehérbe öltözött. Kevéssel ezután
újra szemügyre vettem a Góliát mészároslegényt, és levontam a következte-
tést: egy zsírba fulladt beteg szív, egy levegő után kapkodó, tönkrement máj,
két rossz vese, egy halódó hasnyálmirigy, egy kikészült epe, egy eldugult ér-
rendszer és egy, csak pisilésre jó fasz. Ilyen áron nem szeretnék félmarhákat
könnyen szegre akasztó Góliát lenni, legyen akármilyen finom az ebédre
kitálalt 5 grillcsirke, 25 szilvás gombóc és 9 sör. Inkább megmaradok KZ
Haftlingnek és eszem egy adag spenótfőzeléket.

A fung jau dung goo tang

Valamikor réges-régen, amikor még Pestet jártam, az egyik üzletember

barátom meghívott vacsorára egy kínai üzletfeléhez, aki mellesleg igen jó sza-
kács hírében állott. Barátom annyira erélyesen lépett fel, hogy nem maradt
se időm, se erőm a tiltakozásra, ezért hagytam magam rábeszélni azzal a tu-
dattal, hogy az eddig megismert kínai ételek után már rosszabb semmi se le-
het, és talán megúszom egy gyomorrontással.
Ahogy megérkeztünk a szakács lakására, egy fiatal nőkből és férfiakból
álló kínai társaságba csöppentünk, akik már nagyban csárogtak az általunk
csak csing-csáng-csung-nak hallott furcsa nyelvükön. A kötelező bemutatko-
zás, ismerkedés után Chang behordta az ételeket. Először mindenféle apró
falatkákat, majd sült zöldségeket, friss zöldségsalátát, párolt halat, sóban sült
rákot, csípős marhahúst, füstölt tojást, édes-savanyú csirkét, kagylót, tavaszi
tekercset, főtt rizst, tojásos rizst és kenyeret. Mondanom se kell, hogy a ke-
nyeret nekünk szánta. Közben iszogattunk is, a többiek Csingtao sört, én pe-

83

Berecz02.indd 83 07.01.2010 22:58:30

 dig a kaoliang és a Maotai pálinkákkal kísérleteztem, amolyan étvágygerjesz-
tőnek szánva az italt, de sajnos étvágymenesztő lett a dologból, mert a poko-
lian erős pálinka íze olyan volt, mintha egy egész istállót áztattak volna bele,
természetesen a lovakkal együtt. Egyszerre éreztem a pergelt zab, a lóizzadság,
a nyereg, a lóhúgy és a lócitrom ízét és illatát. A kínai szakács ételei azonban
nagyon finomnak bizonyultak, ezért el kellett ismernem, hogy magánházak-
nál sokkal jobban főznek, mint az éttermekben. Úgyhogy alaposan belak-
tunk a finomságokból, jól megtömtük a gyomorzsákot (japánul i bukuro).
Végül következett a leves, amit a honi étkezési szokásokkal ellentétben az
étkezés végén szoktak felszolgálni, bizonyára azért, hogy kitöltse a gyomor-
ban azt a helyet, amit a többi ételek üresen hagytak. Jól megpakoltuk a tá-
nyérokat és megújult erővel szüpürtyölni kezdtük a tűzforró folyadékot. Pár
korty után a kínai vendégek elismerően csettintettek és felsóhajtottak. A le-
vest én is jónak találtam, annak ellenére, hogy a belefőzött sok csípős papri-
ka és másféle fűszer miatt majd kigyúlt a fejem.
Hörpölés közben a barátom megkérdezte:
– Mondd csak Chang, mi a neve ennek a levesnek?
A kínai bele is kezdett:
– Ez van fung jau dung goo tang vagy feng gua dung goo tang leves ulam.
Ebből a válaszból egy kukkot sem értettünk, ezért barátom újfent meg-
kérdezte.
– De Chang, mi nem értünk kínaiul. Nincs ennek a levesnek magyar
neve?
– Dehogyis nincs, van – felelte Chang vigyorogva –, ez van tyúksegg-fal-
hát leves!
Erre kitört a nevetés, mert a magyar nyelvvel hadilábon álló Chang mind
ilyen nyakatekert neveket szokott adni az ételeinek.

Zsebnyújtók

A legtöbb falunak és településnek rendszerint van valamilyen ragadvány-

neve, amit a lakosok életmódjáról vagy foglalkozásáról legtöbbször a szom-
széd falusiak találtak ki a helybéliek bosszantására. A kibédiek hagymások, a
keresztúriak szitások, a zetelakiak bognyesők, Varságon pedig még a tyúk is
kurva. És ehhez hasonlók.

84

Berecz02.indd 84 07.01.2010 22:58:30

 Sokáig nem tudtam, hogy miért csúfolják a parajdiakat zsebnyújtóknak.
Talán mert a kereskedők és fuvarosok idővel úgy megpénzesedtek, hogy de-
geszre tömött pénzeszacskóik lehúzták a zsebeiket, emiatt szégyenszemre új
zsebeket kellett csináltassanak a szabóval? Nem hinném.
Egyszer aztán, amikor huzamosabb ideig tartózkodtam Parajdon, beug-
rott a megfejtés. Azért zsebnyújtók a parajdiak, mert a buszmegálló környé-
kén állandóan látni unatkozó, zsebre dugott kezekkel ácsingózó embereket,
akik nem várják a buszt, nem utaznak sehová, nincs találkájuk senkivel, csak
állnak egyik lábukról a másikra, nézelődnek, hallgatóznak és nyújtják a zse-
beiket. Később, ha átutazóban voltam Parajdon, már figyeltem a buszmegál-
ló környékét, és csakugyan, akár menet, akár jövet, legyen az télen vagy nyá-
ron, állandóan ott láttam a zsebnyújtókat unatkozni a hotel előtt.
Aki nem hiszi, az menjen el Parajdra, és nézzen szét a központban.

Az új szomszéd

Amikor összeköltöztem lengyel eredetű barátnőmmel és kiraktuk a

névtáblákat az ajtóra meg a postaládára, hogy: Berecz Edward és Szczotka
Hajnicka, a szomszédok hiába vakargatták a fejüket, az idegen írásból nem
sokat értettek. Erre még rá is játszott a barátnőm, mert az egyik vattacukor-
hajú kukucsi vénasszonnyal hónapokig elhitette, hogy tősgyökeres polák.
Valahogy így zajlottak le a találkozóik a lépcsőházban.
– Á dzsen dobri. Én lenni új szomszéd, lenni polák mint Sobieski és Jozef
Bem... ná dobzse-dobzse! Polák venger dvá brátánszki! Máká mit csináljá?
Nem ákárjá inni kávé? Nátyon jó, ákkor dovidzenijá!
És így tovább és így tovább.

Magyarország és az amerikaiak

Hála az internetnek, ma már Amerikában is rengeteg, a Magyarországot

érintő gazdasági, történelmi adathoz lehet hozzáférni, ennek ellenére a leg-
több amerikai még mindig valami furcsa országnak tekinti Magyarországot,
amit valahol Ázsiában vagy Afrikában kell keresni. Más vélekedések sze-
rint Magyarországot nagyon könnyen meg lehet találni a világtérképen,

85

Berecz02.indd 85 07.01.2010 22:58:30

 mert egyedüli ország a világon, amely saját volt országrészeivel van körül-
véve. A második világháború idején is eléggé különös országnak tekintet-
ték Magyarországot az amerikaiak és egy háborús anekdota szerint a magyar
hadüzenetet úgy vitték hírül Roosevelt elnöknek, hogy a hadba lépő ország
királyság ugyan, de nincs királya, ehelyett egy kormányzó áll az ország élén,
viszont ez a kormányzó tengernagyi rangban szolgál, azonban az országnak
nincs tengere. Továbbá, hogy Magyarország első volt a világon, ahol rögtön
a Szovjetunió után lábra kapott a kommunizmus, ennek ellenére ma fasisz-
ta kormánya van, amely a nácikkal kollaborál. Végül, hogy Magyarországnak
vannak területi követelései Romániával szemben, de annak nem üzenhet ha-
dat, mert a szövetségese. Ilyen és ehhez hasonló információk miatt nem cso-
da, hogy az amerikaiak akkor is fogták a fejüket és lehet, hogy ez ma sincs
másképpen.

Eredeti válasz

Miután a cégnél a legutóbbi elbocsátások miatt egyre több munka sza-

kadt a konyhaszemélyzet nyakába, teljesen felborult az addig jól működő
munkaprogram és munkamegosztás. Ráadásul tökkelütött személyzeti igaz-
gatónk egy délután ezt vágta a munkások fejéhez:
– A munka nő, a fizetés csökken, s maguk úgy táncolnak, ahogy mi húz-
zuk!
A kijelentés óriási felháborodást keltett, és az egyik szájas, tűzrőlpattant
szakácsnő nagy hirtelen odamondta az igazgatónak:
– Na akkó magik csak húzzák, me én kiszállok. Me vagy új lemezt cse-
rélnek vagy saját kezűleg süthetik a húsokat az ünnepek előtt! – s ezzel abba-
hagyta a főzést és kiment az udvarra szivarozni. Az igazgató pedig úgy meg-
lepődött, hogy percekig szóhoz se tudott jutni. Pár napig nem is merte oda-
dugni a kecskeszakállát, nehogy valamelyik fehérnép belebojtorjánkodjék.

Autós társasjáték

A hosszú utazások alkalmával rettentő lassan telik az idő, főleg, amikor

már minden témát kimerítettek az utasok és se enni, se inni, se aludni nem

86

Berecz02.indd 86 07.01.2010 22:58:30

 tudnak már, és alig várják, hogy az első pihenőnél kidomboríthassák ellapo-
sodott ülőgumóikat. Unaloműzőnek itt van Csabai barátom találmánya, az
autós társasjáték. Ezt a legtöbbször sofőr-navigátor felállásban szokták játsza-
ni. A játék abból áll, hogy híres könyv- vagy filmcímeket kell átgyúrni egy
pikáns szó beiktatásával, úgy, hogy ezeket kérdezz-felelek stílusban forgat-
hassuk.
Pl.:
Csabai: A csillagok háborúja
Edmond: A fingok háborúja
Csabai: A háborúk fingja
Edmond: Fingós háborúk
Csabai: Háborús fingok
Edmond: Fingos háborúk

Pl.:
Csabai: A gyűrűk ura
Edmond: A fingok ura
Csabai: A gyűrűk fingja
Edmond: A fingok gyűrűje

Pl.:
Csabai: Egri bikavér
Edmond: Egri bikafasz
Csabai: Bikafaszú egri
Edmond: Bikányi egri fasz
És így tovább. Ha a sort folytatjuk, egészen biztos, hogy nem fogunk
unatkozni.

Major Öcsi és a mészáros

Gyermekkoromban szenzációszámba mentek a disznóvágások, de nem

azért, mert ritkán vágtunk, épp ellenkezőleg: túl sokat vágtunk egymásután.
Nagyapám kettőt szokott, a dédeknél is elütöttek egyet-egyet, majd Péter
sógor következett, aztán tanító nagybátyám. Ezekre a békebeli disznóvágá-
sokra én is hivatalos voltam, de zsenge koromra való tekintettel előbb csak

87

Berecz02.indd 87 07.01.2010 22:58:30

 mint lámpatartó nyertem alkalmazást. Később, ahogy cseperedtem, előlép-
tettek víztöltögetőnek. A rokonság körében rendezett disznóvágásokra Major
Öcsi is hivatalos volt mint fő-fő disznólábfogó és viccmondó. Egyik alkalom-
mal, amikor épp náluk vágtuk, a biztos késéről és nagy tapasztalatáról híres
Vilmos bácsi túlterhelés miatt nem tudott eljönni, helyette kénytelenek vol-
tunk megfogadni a kancsi és részeges András bát. Tapasztalat és virtuozitás
terén ő se maradt le Vilmos bácsi mögött, csakhogy igen szeretett inni őkel-
me, és ilyenkor még jobban kancsított. Ez nem lett volna nagy baj, csakhogy
részeg állapotban minden nőnek azt hitte, hogy a felesége, és ott a helyszínen
meg akarta kamatyolni. Ez már sok nézeteltérésre adott okot. A végén aztán
a háziak muszáj volt elzárják az asszonyaikat az elsőházba, mert ha András
bára rájött a kangörcs, tízen se bírtak vele.
A disznóvágások beköszöntével, amikor András bá sorozatban vágta a
disznókat, sokszor annyira beszeszelt, hogy keresztbe álltak a szemei, és úgy
beszélgetett, mintha kaszakövet forgatna a szájában. Ilyen kancsikó-kaszakö-
ves állapotban állított be hozzánk disznóvágni.
Major Öcsi bizalmatlanul méregette, különösen, hogy a mester beszél-
getés közben sose nézett a beszélgetőpartnere szemébe, hanem valahová egé-
szen másfelé pillogtatott. Amikor kivonszolták a disznót a pajtából és a mé-
száros készült megszúrni az állatot, Major Öcsi az utolsó pillanatban még
megkérdezte:
– András bá! Maga oda szúr, ahová néz?
– Én osztán igen, fiam! – szólt vissza a mészáros.
– Na akkor én ezt a disznólábat nem fogom többé – engedte el Major
Öcsi a disznót, és bement a házba fokhagymás-zsíros pirítós kenyeret enni.

A láthatatlan ember

Dávid Botond barátomat a legutóbbi farsangon meghívták valami álar-

cosbálba. Sürgős elintéznivalói miatt nem tudott elmenni a rendezvényre, s
amikor másnap a házigazda kérdőre vonta, így mentette ki magát:
– De hát én ott voltam, jelmezem is volt...
– Ne beszélj, hiszen egész este senki se látott – így a házigazda.
– Hát persze, hogy nem látott – nevetett Boti –, mert én voltam a látha-
tatlan ember.

88

Berecz02.indd 88 07.01.2010 22:58:30

 Na még egyet!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadparaszt szomszédom, aki az
alattam levő lakásban tengette az életét, és annyira nem állhatta a bort a po-
hárban, hogy inkább megitta. Egyik délután a szomszéd eszeveszett hapcizás-
ba kezdett. Olyanokat tüsszentett, mint egy-egy puskalövés. Három tüsszen-
tés után a felesége – egy cserfes szájú vénasszony – mintha drukkolna neki,
emígy biztatta:
– Na még egyet!
Csakhogy az öreg nem akart leállni, s taknyát-nyálát egybefújva még
vagy hatot lenyomott. Ezt a vénasszony már megsokallta és hangosan felki-
áltott:
– Naaaa... bolond vagy???!!!

A fehér ember szaga

A legtöbb fehér ember szereti eljátszani az Übermenschet, s ebből kifo-

lyólag sokan úgy tartják, hogy a négereknek valamilyen szaguk van. Ez ugyan
nem a piacról ismert édes-keserű-csípős-szúrós-füstölt fűzfavesszőszag, ha-
nem eredeti tömény négerszag. Leírhatatlan és utánozhatatlan.
Egyszer én is megkérdeztem az egyik fekete barátomat:
– Ugyebár mi fehér emberek úgy gondoljuk, hogy nektek, színes bőrűek-
nek valamilyen szagotok van. Nos, ti hogyan vélekedtek rólunk, fehérekről?
Nekünk is van valamilyen szagunk?
– Igen – válaszolta –, nektek ázott tyúkszagotok van.
Azóta nem kérdezősködöm.

Aici Bucureşti

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki a fél életét úgy élte le,
hogy csak háromszor volt ki a megyéből. Egyszer ügyes-bajos dolgai akadtak
a hatóságokkal, és be kellett mennie Bukarestbe. Szépen felült a székely gő-
zösre, ott vonatot váltott és irány Bukarest. Az újmódi vonatra ült, amelyi-
ken kényelmes ülések vannak és zene is szól.

89

Berecz02.indd 89 07.01.2010 22:58:30

 Brassóban az állomáson a vonatrádió bemondta, hogy „Aici Bucureşti,
Radio România”, mire a románul alig értő emberünk jóformán végig se hall-
gatta, csak leszökött az induló vonatról. Miután a vonat elment, csak akkor
vette észre az állomás épületén a táblát, hogy BRAŞOV. De akkor már késő
volt.

Papírmunkával is foglalkoztam

Még a Ceau idejében történt, a nagy határszökdösések virágkorában,

hogy két udvarhelyit behívattak a Bécs melletti lágerből az Arbeitsamtra. Az
egyik, aki itthon mészáros volt, gyorsan munkát kapott, a kollégájával, mint
értelmiségivel kicsit vaciláltak, pláne, hogy németül is gyengén tudott.
– Mit mondott, mi volt a legutóbbi foglalkozása? – kérdezte a tolmács.
– Hát – törölt egyet az orrán a koma –, voltam földrajztanár és földtelen
rajztanár, aztán ideki az első időkben papírmunkával is foglalkoztam.
Amíg a sógorok a válaszon rágódtak, a szerencsés mészáros súgva meg-
kérdezte:
– Ugyan már, miféle papírmunkával foglalkoztál te itt? Nem láttalak sem-
miféle irodában sétafikálni.
– Hát amikor a vonatról hordtuk le a cementes zsákokat, arra nem emlék-
szel? – világosította fel a földrajztanár és a földtelen rajztanár.

Déligyümölcs

Egyik este Hajnicka tévézés közben megkérdezte:

– Nincs valami déligyümölcsünk? Úgy megennék valamit!
– Van egypár délről maradt almánk – válaszoltam –, ha ez déligyümölcs-
nek megteszi....

A cigányember és a palacsinta

Hol volt, hol nem volt, még a sarki útkereszteződésen is túl, jobbra a kór-
ház mellett egy kicsivel odébb, volt egyszer egy palacsintázó. Árultak itt fán-

90

Berecz02.indd 90 07.01.2010 22:58:30

 kot, cukorkát, fagylaltot, süteményt és még egyebeket is, de attól még pa-
lacsintázó volt. Mivelhogy nem lehetett sem fánkoló, sem cukorkázó, sem
fagylaltozó, de még süteményező sem.
Az egyik nap beállított egy fázós, éhes és rettentően rongyos cigányember.
– Adjon Isten! Egy palacsintát instálom, szegény cigányember vagyok...
az Isten megfizeti... – így könyörgött.
– Tessék, cigány! – mondta a tulajdonos, és a kéregető kezébe nyomta az
egyik frissen sütött palacsintát.
– Isten fizesse! – hálálkodott a cigány. – Na Isten áldja – búcsúzkodott, és
már nyúlt is a kilincs után.
Végül:
– Isten bassza meg, milyen forró ez a palacsinta! – és jól földhöz vágta a
kezét elégető palacsintát.
Azóta se adnak ingyen palacsintát errefelé.

A hát leves

Egyszer, amikor a konyhában főztem, Hajnicka kijött a tévészobából és

megkérdezte:
– Mit főztél?
– Hát csak ilyen hátlevest...
– Háphát? – kíváncsiskodott.
– Nem, csak ilyen csirkehát – válaszoltam.
– No nem baj – ült az asztalhoz Hajnicka –, inkább lássunk hozzá, mie-
lőtt meghűl.

Amerikai János az étteremben

Volt egyszer egy barátom, aki évtizedekig masszőr volt Amerikában.

Aztán egyszer csak megunta az Újvilágot és hazatelepedett. Egy nap eljött a
Kehelybe, ahol akkoriban dolgoztam, és ebédet rendelt. Felvettem a rende-
lést, beírtam a dátumot, az asztalszámot, de a vendég rovatba az F és M ro-
vatokhoz ezt írtam: Masz Sir.
Azóta így szólítom: John Mas Sir.

91

Berecz02.indd 91 07.01.2010 22:58:30

 Minden babocska egy-egy hangocska

Mint tudjuk, a fuszulykaleves, a babfőzelék, a törtfuszulyka és társai so-

káig a szegény ember eledelét képezték évszázadokon át. Egyrészt, mert ak-
koriban nagyon olcsó volt a bab, másrészt, mert az úri osztály lenézte és mé-
lyen megvetette ezeket a parasztikus ételeket, mert túl sok szelet kavartak a
belekben.
Idővel mondás is született a bab szélhajtó tulajdonságáról:
– Minden babocska egy-egy hangocska!
Német tolmácsolásban ez a mondóka a szó legsz(a)orosabb értelmében
így hangzik:
– Jede Bonchen, einen Tonchen!

Fröccsöntő kerestetik

Nemrég olvastam a helyi újság apróhirdetés rovatában, hogy P. P. cég

fröccsöntésben jártas szakembert keres. Ejha! Nem is tudtam, hogy a csapost
fröccsöntőnek nevezik Döbrögi városában, a Székely Fővárosban. Elvégre
fröccsöt önt őkelme reggeltől estig a poharakba, csak legyen, aki megigya.
Kisfröccsöt, nagyfröccsöt, vadászfröccsöt, lakófröccsöt, Krúdy-fröccsöt és
Újházy-fröccsöt, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Vagy talán fröccsentőre gondoltak tisztelt P. P. cégtulajdonosok?

Pistuka

Kisiskolás koromban minden nyáron és télen Csapón töltöttem a vaká-

ciót az apám házánál. Az utcában, ahol laktunk, többnyire csak román pa-
raszt- és munkásemberek laktak, s a kollektívnél, ahol apám doktorkodott,
már akadtak magyarok is, vagy legalábbis nevükben még magyar, de nyel-
vükben már elrománosodott egyszerű emberek. Ezeknek a gyerekei voltak az
én játszópajtásaim. A román gyerekekkel a legnagyobb egyetértésben és ba-
rátságban jártam madártojást szedni, eprészni és gombászni, együtt jártunk a
Marosra és együtt ettük a tejfölös kenyeret a tejcsarnok előtt. Nyoma se volt
nemzetiségi problémáknak. Akkoriban a felnőttek se igen nézték, hogy ki

92

Berecz02.indd 92 07.01.2010 22:58:30

 magyar, ki román. Csak az számított, hogy jó vagy rossz ember. Az egyedüli
fennakadást a nevem jelentette: se a felnőttek, se a gyerekek nem tudták be-
venni az Edwárdot. Ugyebár ilyen nevet soha életükben nem hallottak. A te-
henek seggénél nem nagyon volt idő ilyesmiről elmélkedni.
Az egyik fuvaros, akinek a legnagyobb volt a tekintélye a lóistálló-
ban, világlátott, járt-kőtt emberként egykettőre pontot tett a nevem után.
Kijelentette, hogy az olyan név, mint Edgár, nem létezik... és elnevezett
Pistukának. Így lettem Pistuka, olyannyira, hogy a csapói ismerősök még ma
is így szólítanak, ha arrafelé járok.

Spray üzletasszonyoknak

A mai modern, rohanó világban a nők egyre jobban próbálják eljátsza-

ni a teremtés koronájának a szerepét. Nadrágot húznak, autót vezetnek, do-
hányoznak, cégtulajdonosok és menő üzletasszonyok. Ezenkívül a férfiakhoz
hasonlóan szeretik a nőket.
A feministák szónoklatainak hatására pedig úton-útfélen hangoztatják,
hogy egy nő éppen annyit ér, mint egy férfi, sőt ünnep- és vásárnapokon még
többet is. Ez rendjén van, de a fenti elmélet csak akkor működik, ha eleget
tudnak tenni a két legnagyobb elvárásnak: hogy jó családanyák és jó háziasz-
szonyok legyenek. Aki jó családanya és jó háziasszony, megérdemli, hogy egy
lapon említsék a férfiakkal.
Az olyan szuper üzletasszonyoknak, akik macskát tartanak gyermek he-
lyett, és még egy tojásrántottát se tudnak becsületesen elkészíteni, fel kéne ta-
lálni a bundás kenyér szagú vagy égett hagyma szagú parfümöt, hogy amikor
emberek közé mennek, azt a látszatot keltsék magukról, hogy jó családanyák
és jó háziasszonyok. S mint ilyenek, elismerésre és megbecsülésre érdemesek.

A szabónál

Valamikor réges-régen koszos, szakadt és büdös cigányember állított be

a vitézkötéses kabátjairól és székelyharisnyáiról híres B. Vilmos szabómester
műhelyébe.
– Mi kéne, ha vóna? – nézett fel munkájából a mester.

93

Berecz02.indd 93 07.01.2010 22:58:30

 – Egy fekete kabátka kéne, instállom.
– Na álljon ide a méretkezőre, hadd mérjem meg. S aztán milyen legyen
az a kabátka? –kérdezte a mester és előkereste a rendelésfüzetet.
– Hát olyan pitykés, cifra, szép vitézkötéses – kezdte ecsetelni a cigány.
– Cigánynak nem való vitézi ruha! – tette le a mérőszalagot a mester.
És nem csinálta meg.

Fülöp, a városi bajnok

Gimis, azaz Tamási Áron gimnáziumos éveimről nem sokat tudok mesél-
ni, ugyanis az itt eltöltött idő alatt nem történt semmi érdekes, semmi em-
lítésre vagy feljegyzésre érdemes. Ha ugyan a városi kerékpárversenyt és a
Fülöp bajnokságát nem számítjuk annak.
Tavasszal vagy ősszel – már magam se tudom, mikor – valakik városi ke-
rékpárversenyt szerveztek, és hetekig toborozták a versenyzőket az iskolák-
ban. Persze sokan jelentkeztek, és még többen fogadkoztak, hogy így meg
úgy. Aztán a verseny reggelén rettenetes égiháború kerekedett, és úgy ömlött
az eső, mintha az égiek második özönvízre készülnének.
Mondani sem kell, hogy az ítéletidő minden versenyzőt elriasztott, egye-
dül a 90 kilós Fülöp, az iskola legkövérebb tanulója állt konokul a rajtvonal-
hoz, majd a szakadó esőben a kövér emberek nyugodtságával letekerte a kilo-
métereket, aztán az ugyancsak bőrig ázott fogadóbizottságtól átvette a víztől
csepegő jutalmat. Egy korondi kerámiaérmet.
Azt hiszem, soha nem volt ilyen könnyű dolga egy biciklistának a városi
kerékpárbajnokságon.

Félős ápolónők

Egy borús, szeptemberi estén két ápolónő igyekezett haza a városi kórház-
ból. Sötét volt, fújt a szél, dörgött és villámlott, és egy lélek se járt az utcán.
Alighogy elhagyták a kórházat, a Villanytelep utcában léptek zajára lettek fi-
gyelmesek. Mintha valaki követné őket. De nem mertek hátranézni, nehogy
beléjük kössön a léptek gazdája. Csak gyorsítottak és igyekeztek eltávolodni.
Amikor már nem bírták szusszal, megálltak egy kivilágított üzlet előtt és az

94

Berecz02.indd 94 07.01.2010 22:58:30

 egyik félősen hátranézett. Hát Uram Atyám! Egy kicsi cigánygyermek követ-
te őket. Ő is félt a sötétben.

Az arab és a fia

Hol volt, hol nem, már senki se tudja, hogy hol, melyik városban, csak
annyi bizonyos, hogy a Ceau idejében történt, amikor akkora hírnévnek ör-
vendtek a román egyetemek, hogy csak úgy tódultak ide a külföldi diákok.
Főleg az orvosira jártak sokan: arabok, kínaiak, négerek.
Egyszer az egyik arab csemetét felhívta az apja Szaúd-Arábiából.
– Hogy vagy fiam, mit csinálsz?
– Köszönöm kérdésed, apám, Allah adjon neked örök egészséget. Jól va-
gyok, és jól haladok a tanulásban – válaszolta a fiú.
– Jó ezt hallani – mondta az apa. – De mondd csak, fiam, nincs szüksé-
ged egy kocsira, hogy legyen mivel járjál?
– Köszönöm apám, hogy rám gondoltál, de nem kell kocsi, mert itt min-
denki busszal jár.
Nem telt bele egy hét és küldtek neki Szaúd-Arábiából egy buszt.

Hogyan nézik meg a japánok a világot?

Mindenki tudja, hogy milyen munkamániások a japánok: dolgoznak reg-

geltől estig, sőt hétvégeken és ünnepnapokon is, csupán tavasszal, a Golden
Week alkalmából, az augusztusi O Bon vallási ünnep idején és a japán újév
napján nyugosznak le egy kicsit, és hagynak le a túlbuzgóságból. Egy japán
nem vesz ki szabadnapot, betegnapot, és nem talál ki ürügyeket, hogy meg-
lógjon a munkahelyéről. Egyszerűen nem teheti meg a közösség előtt, amely-
ben mindenki vállvetve dolgozik, nehogy rosszat gondoljanak róla. De a ja-
pán szeret is dolgozni, látszik, hogy nem kényszerből ül a munkapadnál.
Na de térjünk vissza a világlátásra-járásra. A legtöbb japán tavasszal és
nyáron utazik el, három naptól egy hétig tartó időtartamra. A legkedveltebb
célországok Hawaii, Guam, Ausztrália és Európa. Európában egy hét alatt
végigszaladnak Ausztrián, Németországon és Franciaországon, vagy három
nap alatt megnézik Csehországot és Magyarországot. Közben buzgón kame-

95

Berecz02.indd 95 07.01.2010 22:58:30

 ráznak és fényképeznek. Össze-vissza kattogtatnak, mindenre lőnek, ami az
útjukba kerül. Aztán hazarepülnek, és otthon megnézik, hogy hol voltak. A
család, illetve a baráti kör meg van győződve, hogy szerencsés társuk immár
világlátott lett, amolyan járt-kőtt ember, aki hozzájuk, begubózott szigetla-
kókhoz képest most már valóságos Európa-szakértő.

A csúnya nevű étel

Kolléganőm kislánya egy délután bejött a gyorsétterembe és egy tinédzser

kíváncsiságával vette szemügyre a kirakott ételeket. Kis idő múlva az anyu-
kája megkérdezte:
– Na Zsuzsika, megnéztél mindent?
– Igen, anyuka. Még az újdonságokat is kipróbáltam, a gyrost, a tzadzikit,
a kínait, csak azt a csúnya nevű ételt nem mertem megkóstolni.
– Apró csirkedarabok voltak? – próbált segíteni az anyukája.
– Igen. Úgy hívták, hogy... hogy... na, itt van a nyelvem hegyén... ó anyu,
tudod, az a csirkegeci. És azért nem vettem belőle, mert olyan csúnya neve
van.
S ez a csúnya nevű étel nem volt más, mint a csirkenugets(i).

A konyhában történt (II.)

Jutka kolléganőm amikor már nem tudott mit kezdeni a hűtőben hányó-
dó maradék zöldséggel, gondolt egyet és nagy hirtelen összeütött egy vegyes
salátát. Tojást is vágott bele és jól nyakon öntötte fokhagymás-tejfölös szósz-
szal.
A tízéves Julika kíváncsian szemlélte a műveleteket, s mivel ezt az impro-
vizált salátát még nem látta a kínálatban, megkérdezte:
– Mi lesz ebből, anyuka?
– Görög saláta, kislányom. Ma lestem el az étteremben.
Apuka, aki eddig újságot olvasott, feltekintett a lepedőnyi oldalak mögül,
és megcsóválta a fejét a saláta görögségére.
Julika jóízűen megevett egy nagy tányérral, majd még eggyel, és az utol-
só falatnál megjegyezte:

96

Berecz02.indd 96 07.01.2010 22:58:30

 – Aztán anyuka! Máskor is csinálj ilyen finom görög salátát, és holnap
is legyen nyitva a szemed az étteremben. Hátha tanulsz valami újdonságot.

Supa de pui

Szakácsok és pincérek között megszokott dolog a vetélkedés, a ki mit tud

játék és a gasztronómiai ismeretek fitogtatása. Japáni utazásom után én is elő-
vettem a cápauszonylevest, a fugu halat, a sushit és a hasonló egzotikumokat.
Nem mondom, nagyon élveztem, hogy a helybéli, kevésbé világlátott ven-
déglátósok fikarcnyit se értettek a dologhoz, és csodálkozva hallgatták beszá-
molómat. Egyszer aztán az egyik szakács belevágott.
– Na, de tudod-e, hogy milyen a supa de pui?
Erre én elkezdtem sorolni az összes tyúkhúsleves-receptet, amit csak is-
mertem, de a komának egy se volt elég. A végén kénytelen voltam feladni és
elismertem, hogy nem értek a supa de pui-hoz.
– Há ehhez nem is érthecc – vigyorodott el a bajusza alatt a koma –, mer
ez a leves úgy készül, hogy veszel egy fazekat, aztán pui apa, pui sare, pui
piper, pui ceapa, pui morcovi, totul pui, numai pui nu pui (teszel oda vizet,
teszel sót, teszel borsot, teszel hagymát, teszel murkot, mindent teszel, csak
tyúkot nem teszel).

Nyet metro

A Ceau idejében annyira idekaptak az oroszok, hogy már nemcsak a

nagyvárosokban voltak orosz piacok, hanem nálunk is. Az élelmes kereske-
dők a biciklipumpától a kaszafenő kőig mindent idehordtak, s mi kiválogat-
tuk áruik közül, amit jobbnak találtunk a román gyártmányoknál, vagy ami
hiánycikk volt errefelé.
Egy téli délután egész busznyi árus érkezett a régi hotel elé, s alighogy
lejöttek a buszról csomagjaikat cipelve, megrohamozták a közeli (ma a
Döbrögi-park mellett található) aluljárót. Alig mentek le a lépcsőn a gyor-
sabbak és az ügyesebbek, máris jöttek visszafelé és savanyú ábrázattal újságol-
ták a többieknek.
– Nyet metro, nyet metro...

97

Berecz02.indd 97 07.01.2010 22:58:31

 Szegények azt hitték, hogy egy metrólejárat felé tartanak, amiről pár lépés
után kiderült, hogy csak egy ócska, büdös és szemetes közvécé.

A konyhában történt (III.)

A konyhából ütemes kopogás és csattogás hallatszott ki. Az étteremben a

férfi és női vendégek bizakodva várták a megrendelt ételeket: a kirántott csir-
kemellet, a tojásrántottát, a tojásos húst, a natúr pulykamellet, a töltött libát,
a füstölt nyelvet, a házi kolbászt és a francia reggelit. Egy jó félóra is eltelt, de
még egyetlen fogás sem érkezett meg, ezért az egyik vendég benézett a kony-
hába, és a következő látvány tárult a szeme elé.

1. A főszakács egy kövér libát tömött a tálalóasztalon.

2. A pincér épp vetkőztette a natúr csirkemellet.
3. Egy pincérnő a tojások fel-, illetve kiverésével foglalkozott.
4. A mosogatókislány és a segédszakács tojásos húst készítettek.
5. A kasszírnő a menedzser házikolbászával volt elfoglalva.
6. A takarítónő a tűzhelynek támaszkodva süttette a palacsintáját, közben
dohánytól füstölt nyelvvel kóstolgatta a pikoló tojásait.
7. A tulajdonos francia reggelit rögtönzött három pincérkislánynak.
8. A borpincér hordója alatt egy csinos pénztáros kisasszony keresgélte a
csapot.
Ezek után nem maradt más hátra, mint bemenni a konyhába és saját ke-
zűleg gondoskodni a mindennapi betevőről.
Történetesen pornófilmet forgattak és elfelejtették kitenni a zárva va-
gyunk feliratot az ajtóra. Jó étvágyat!

A másik Atilla

A törökországi Sögut faluba egy újságcikk hatására kívánkoztam. A cik-

kező firkász szerint itt Sögutban egy Atilla-szobor van, ezt akartam megszem-
lélni. A zöldséges, aki felvett a teherautójára, egy útkereszteződés kellős kö-
zepén pakolt ki.
– Innen már közel van Sögut – mondta, és elrobogott.

98

Berecz02.indd 98 07.01.2010 22:58:31

 A telep maga egy kietlen hegyes vidéken feküdt, s bár az útkereszteződés-
től látszott a falu, mégis sokat kellett gyalogolnom, amíg beértem. A faluban
hiába kérdezősködtem a parasztoktól, hogy hol van az Atilla-szobor, senki
sem akart tudni semmiről és senkiről. Közben gyerekek szegődtek mellém,
köztük egy félkínai kisfiú is, akiről csak annyit tudtam meg, hogy az apja kí-
nai volt, de lelépett. A gyereket megpróbáltam kínaiul is szóra bírni, de egy
kukkot sem értett abból, amit mondtam.
A gyerekektől többször megkérdeztem, hogy hol van Atilla büyük hun
imparatoglu szobra, majd kértem őket, hogy vezessenek oda, mert le akarom
fényképezni. Erre a gyerekek úgy tettek, mint akik értik a dolgukat, így hagy-
tuk el lassan a főteret, az iskolát, az üzleteket és a házakat. Egyszer csak azon
vettem észre magam, hogy kifelé tartunk a faluból, és valahová az alszegre
megyünk. Furcsállottam is, hogy az Atilla-szobor nem a főtéren van, de so-
kat nem töprenghettem, mert fiatal vezetőim megálltak egy romos ócska sze-
relőműhely előtt, és rámutattak egy rongyos, nyakig olajos szerelőmunkásra:
– Ő Atilla, fényképezd le!
Már a faluból kifele menet éreztem, hogy valami nincs rendjén, és
mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a szerelőt is Atillának hívják.
Törökországban ugyanis igen kedvelik ezt a nevet, s amikor a gyerekektől
Atilla után érdeklődtem, ők figyelmen kívül hagyták a hun királyt, nekik
csak a név ugrott be, pontosabban az, hogy az ő falujukban is van egy Atilla.
Hála az újságcikknek és az idióta tollásznak, aki írásában összekeverte az
antalyai Sögutot a küthayai Sögut-tel, csekély 1000 kilométert utaztam ezért
az Atilláért, a nyakig olajos szerelőmunkásért.

Vallasz, nem vallasz?

Az úr 1567. évében, június hónap elsején, a török szerint Haziran hónap-

ban Monostori Kis Geczi Sándor első darabont sürgősen a várkapitány elé
kérezkedett.
– Nemes, tekintetes, vitézlő kapitány uram! Jelentem, nyelvet fogtunk! –
s lemutatott a várudvarra, ahol társai egy ló farkához kötött piros bugyogós,
bőrmellényes törököt őriztek.
– Köszönöm a kedves ajándékot, fiam! – szólt a kapitány és megsimogat-
ta a szakállát.

99

Berecz02.indd 99 07.01.2010 22:58:31

 – Ha a pogányt sikerül szóra bírnod, tíz arany a jutalmad.
– Igenis, kapitány úr! Az aranyakat készítheti! – szalutált Monostori Kis
Geczi Sándor, és lerobogott a lépcsőn.
Nemsokára nagy készülődés vette kezdetét a várudvaron: akasztófát ál-
lítottak, parazsas serpenyőt hoztak, fogót, láncot készítettek, és elővették
mindazon kínzóeszközöket, amelyek háborús időben egyenesen nélkülözhe-
tetlenek egy fogoly szóra bírásához. A török egykedvűen bámulta a sürgés-
forgást, úgy tűnt, mintha nem érdekelné a saját megkínzatása.
– Vallasz, kutya? – rikoltotta az egyik legény, és korbácsával ráhúzott a tö-
rök hátára.
– Nem vallok – mondta egykedvűen a fogoly.
– Ma elevenen húzzuk le a bőrödet! – acsarkodott a másik katona.
Ekkor ért oda Monostori Kis Geczi Sándor, akinek még sikerült elkapnia
az utolsó mondatfoszlányokat.
– Micsoda jó ötlet – gondolta, majd odalépett a rabhoz.
– Vallasz? – kérdezte.
– Nem vallok – válaszolta a török.
– Biztos?
– Igen.
– Jól van – mondta vidáman Monostori Kis Geczi Sándor, s odakiáltott
a katonáknak:
– Kötözzétek a törököt háttal a kerítésnek és húzzátok le a bugyogóját!
Elő a szopós borjúval, de tüstént!
– Jajj vallok, vallok! – rettent meg a török, aki az imént még vitéz kato-
na módjára viselkedett a véres kínzóeszközök láttán, de a borjú hallatára le-
borulva könyörgött.
Úgy mondják, ezen a napon Monostori Kis Geczi Sándor jó formában
volt, és sikerült mind a tíz aranyat elinnia Döbrentei kocsmárosnál.

Janó új nadrágja

Janó kőműveslegény volt, de furcsamód nem az általa épített házak-

ról, cifra kőkapukról vagy sziklakertjeiről ismerték az emberek, inkább sa-
ját maga szabta-varrta hippi ruhadarabjairól ismerték, amelyeken valósággal
egymásba nőttek a kalocsai hímzéshez hasonló cifra virágmotívumok. Hiába

100

Berecz02.indd 100 07.01.2010 22:58:31

 volt egyszerű kőműveslegény Janó, bütykös ujjaiban művészi érzék lakozott,
s piszkozat nélkül, csak úgy fejből varrta a cirádákat és hímezte a virágokat.
Egyszer a Janó családját lakodalomba hívták. Csakhogy Janónak mind
csak tiritarka, maga fabrikálta ruhái voltak, ezért anyja gyorsan elfutott a ru-
hásboltba és vett Janónak egy kék öltönyt piros inggel. Mikor már az egész
család szépen fel volt öltözve és az ajándékokat készítették, Janó még mindig
az odújában motozott.
Az anyja bekopogott:
– Micsinálsz, fijam?
– Őtözök, anyám – válaszolta Janó.
– Na őtöszköggyé szaporánn, me késünk el a lakodalombó – sürgette az
anyja.
Lassan teltek a percek és a tízpercek, így kopott egy-egy félóra. A család
kínjában kávézott, cigarettázott és újrarendezte a virágcsokrokat, csakhogy
teljen az idő. Aztán eltelt ismét egy félóra.
Janó anyja újból bezörgetett.
– Jössz-é fijam, me apád a kocsit es bégyújtotta...
– Azonnal – jött a válasz –, majd pár perc múlva csakugyan feltárult az
ajtó és megjelent Janó. Frissen mosdva, borotválkozva, kisubickolva és olyan
pacsulifelhőben, mintha a locsolóból jött volna. Az anyja csak beszállásnál
vette észre, hogy Janó vadonatúj nadrágja mind ki van hímezve színes vi-
rágokkal, szívekkel és békejelekkel. A látványtól egyik ájulásból a másikba
esett, úgyhogy Janó új nadrágja miatt meg kellett álljanak egy útszéli patiká-
nál valami nyugtatóért.
A lakodalomba azért elértek, minden jó volt, csak Janó anyja nem tudott
se enni, se inni, annyira odavolt szégyenében, főleg, hogy mindenki úgy néz-
te Janót, mintha valamilyen divatbemutatón lennének.

A tökös zöldségleves

Egy januári napon kifogytunk minden ennivalóból, mert én is, Hajnicka

is betegen nyomtuk az ágyat, és nem volt senkinek ereje bevásárolni menni.
Két injekció közt terepszemlét tartottam a konyhában, és szemrevételeztem
a maradék alapanyagokat. Kevéske zöldségen kívül csak egy-két narancs, egy
fél kenyér és egy darabocska sütőtök hánykódott a kamarában. Sok morfon-

101

Berecz02.indd 101 07.01.2010 22:58:31

 dírozás után elhatároztam, hogy összeütök egy gyors zöldséglevest. A mur-
kot, a zellert, a káposztát, a hagymát és a fokhagymát lereszeltem, aztán ola-
jon sóval, borssal, gyömbérrel, babérlevéllel, köménymaggal, sáfránnyal és
fahéjjal fűszereztem, végül felöntöttem vízzel, és beledobtam egy leveskockát.
Hajnicka nem sokat látott az előkészületekből, csak akkor jött ki a kony-
hába, amikor a leves már javában fődögélt. Megemelte a fedőt, és csodálkoz-
va kérdezte:
– Ez a leves miért ilyen sárga? Beletetted a tököd is?
Mármint a sütőtököt. Hát azt szerencsére még nem, de ha megettük a le-
vest, jó lesz desszertnek. Persze, ha lesz annyi erőnk, hogy felkeljünk az ágy-
ból.

Borravaló helyett sörre való

A nagykönyv szerint a vendég asztalánál szolgálatot teljesítő pincérnek

annyi borravalót kell (kellene) adni, amennyivel munka után megihat egy
kancsó bort a vendég egészségére. Hiszen azért borravaló a borravaló, hogy
bort lehessen venni rá. Más elképzelések szerint a számlán feltüntetett összeg
10 százalékát érdemli a pincér, s ez az összeg egyben jobb teljesítményre sar-
kallja és kárpótolja a kevés fizetés miatt.
Amerikában pl. 10-15 dollárt kap a főpincér, amiért segít kiválasztani az
ételeket, kifilézi a halat, felszeleteli a marhasültet, elkészíti a flambírozott pa-
lacsintát és felszolgálja a bort. A segédpincért, aki beadja neki a szerszámo-
kat vagy a különféle alapanyagokat és lerámolja az asztalt, a tányér alatt vár-
ja a borravaló, ami kb. 3–5 dollár. A pikoló, aki még csak amolyan „fuss ki,
öblítsd ki”, csak 1-2 dollárt kap a főnökétől. Ezzel a pénzzel ugyan nem ihat-
ja holtrészegre magát, de kellőképpen el van ismerve és meg van honorál-
va buzgalma, hogy gördülékenyebben menjen a service a vendég asztalánál.
Már ami a morzsaszedést, vízbeadást, hamutartószedést és gyertyagyújtoga-
tást illeti. Jobb napokon, amikor 100-200 vendég is megfordul az étterem-
ben, azért számit az a pár dollár.
Tapasztalataim szerint az amerikai déli úriemberek eme nemes gesztu-
sát, vagyis a gazdag borravaló-osztogatást nemigen követik az északi jenkik,
főleg a kikeresztelkedett és asszimilálódott Mózes-hitűek, akiknek olyan rö-
vid a kezük, hogy nem ér bele a zsebükbe. Európában bőkezűen adakoz-
nak a németek, az osztrákok, a csehek, a franciák, az olaszok és még a ro-

102

Berecz02.indd 102 07.01.2010 22:58:31

 mánok is, hogy csak a legjobban fizető nemzeteket említsem. A tápiópiai
giccsmagyarok és a székelyek – minden pincérek pechjére – a legrosszabb ka-
tegóriába tartoznak.
Egyszer volt egy nyolcszemélyes eljegyzési asztalom holmi zsírosparaszt-
okkal, akik már jó két héttel az esemény előtt asztalt foglaltak. Tiszteletükre
díszes asztalt terítettünk Kövér nevű segédpincéremmel. Felraktuk a full szet-
tet, fényesre subickoltuk a show plate-ket, gyertyákat állítottunk és még egy
csokor virágot is beszereztünk. De ez még mind semmi, mert felvettem a
bordás ingemet, előkerestem a vadásznyakkendőmet és magamra öltöttem a
csak ceremóniák alkalmából használt barokk mellényemet.
Kövér is kivágta a rezet: frissen nyiratkozva, borotválkozva, ropogósra ke-
ményített ingben állított be, és úgy hordozta szét a parfümillatot a teremben,
mintha ezért fizették volna.
A vendégeknek kikavartam a tartár beefsteaket, hosszadalmasan magya-
rázva bontottam fel és töltöttem ki a borokat, a steaknél nem feledkeztem
meg a só–bors–Worchesterszósz serviceről, úgyhogy a zavarukban ide-oda
forgolódó, csodálkozó és dadogó vendégek azt se tudták, hová tegyék ma-
gukat. Végezetül a desszerteket saját recept szerint készítettem el a konyhá-
ban. Amikor a fizetésre került a sor, az apósjelölt egy iskolás gyerek módjá-
ra tette be a pénzt a számlatokba... és adott 30 000 lej borravalót kettőnk-
nek. Kereken 1 eurót.
Alighogy elmentek a vendégek, Kövérrel a hetedik mennyországból poty-
tyantunk le, mert fáradozásainkat messziről letojták a vadparasztból lett új-
gazdagok. Ők csak azért jöttek, hogy megtömjék a belüket. Minden cere-
mónia nélkül. A szakszerű kiszolgálás, az alkalomhoz megválasztott zene
és a pincértechnikák csöppet sem érdekelték őket, s ezért maradt el a pro-
fi ínyenc, vagy legalábbis az ínyencet megjátszó újgazdag elismerése, majd
az ezt követő busás borravaló. Borravaló helyett kaptunk sörre valót, amivel
csak alig két sört vásárolhattunk volna. Tudják, milyent... olyan kicsi fehéret,
kereket és laposat, amilyen a söröskupakok belsejében szokott lenni.

Az elkényeztetett királyfi meséje

Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a kurta farkú malac túr, és a kicsi görbe
banánt szüretelik, élt egyszer egy aranytojó, elkényeztetett királyfi, aki tanu-

103

Berecz02.indd 103 07.01.2010 22:58:31

 lás helyett egész nap tekergett, madarászott és lustálkodott. Egy nap túl sok
zöld szilvát evett a kertben, ami ugyancsak megfosatta. A klozetben, ahogy a
fenekét megtörölte, a papír kiszakadt és az ujja kakis maradt.
Gyorsan elfutott a konyhába, hogy tanácsot és segítséget kérjen a szakács-
nétól. A kövér szakácsné, akinek már holmi lopkodások miatt régóta begyé-
ben volt a királyfi, látva, hogy mi történt, ráparancsolt a királyfira:
– Gyorsan tedd le ide az ujjadat erre a lapítóra! – s ahogy a királyfi oda-
dugta a kakis ujját, olyant csapott rá a kés fokával, hogy a királyfi csak huppp,
egyből beszopta a kakis ujját.
A piszkos ujj kérdése tehát megoldódott.

Ha idővel nagy leszel, az leszel, amit megeszel

Némely gasztronómus szerint ki mit eszik, olyan lesz, vagyis a táplálkozá-

si szokásai keményen rányomják a bélyeget az emberre. Ezen az elméleten én
is sokat töprengtem, végül oda lyukadtam ki, hogy van benne valami. Tessék
csak megfigyelni a járókelőket az utcán, máris lehet a rajztömb vagy a jegy-
zetfüzet után nyúlni.

A NÉGEREK sok húst esznek, emiatt erősek, mint az oroszlánok, szí-

vósak, mint a kafferbivalyok, gyorsak, mint az antilopok és gumiizmokkal
felszerelt, szép kidolgozott testük van. A fogaik beillenének bármelyik ék-
szerkereskedő magángyűjteményébe. S mivel évezredekig, ha nem évmillió-
kig együtt éltek az állatokkal, van bennük valami vadság és erő, amely bájo-
san félelmetes. A kecsességet és a nem mindennapi ritmusérzéket a génjeik-
ben hordozzák.

A JAPÁNOK kicsik, vékonyak, mint a halak és nagyon szálkásak a sok

tengeri élőlénytől meg a rizstől, amit megesznek. Acélidegeik vannak, szívó-
sak, hidegek, merevek, kiszámíthatatlanok, mint a kígyók, és vadak, mint a
cápák. Nem izzadnak, nem büdösek. Nagyon tudnak dolgozni és harcolni,
akár az utolsó csepp vérükig is. Soha nem pofáznak és nem esik nehezükre
fejet hajtani a domináns egyedek előtt.

A NÉMETEK a sok kolbásznak, csülöknek, sonkának, szalonnának és

104

Berecz02.indd 104 07.01.2010 22:58:31

 a többi disznóságnak köszönhetően nagyok, kövérek, göndörszőkék és kék
szeműek, mint a disznók. Lehetne kiállításra, majd vágóhidra küldeni őket.
Bőven izzadnak és nem annyira kemények, mint amilyennek látszanak. A
túlzott húsfogyasztástól kíméletlenek, igen vérszomjasok, kegyetlenek, és
még mindig fasiszták.

AZ ANGOLOK is sok húst esznek, emiatt a legvérszomjasabbak min-

den nemzetek közül. Az elmúlt 500 évben lerohantak mindent és minden-
kit. Náluk örökletes az agresszivitás és a kergeség. Mellesleg olyanok, mint az
ökrök: nagyok, bambák, lagymatagok és lenéznek mindenkit, aki nem an-
gol. Döfni is tudnak, már amikor odaférnek elhízott fejőstehenekhez hason-
ló nőiktől.

AZ AMERIKAIAK az angolszászokhoz hasonlóan igen vérszomjas és ke-

gyetlen húsevők. Megtámadnak mindent és mindenkit (Vietnam, Korea,
Panama, Nicaragua, Bosznia, Irak, Afganisztán, Szomália stb.). Ételeik kö-
zül első a steak, a maradék pedig mehet hamburgernek vagy hot dognak.
Az amerikaiak olyanok, mint egy-egy tenyészbika, hatalmas köteg eldurvult
izommal és sok hájjal. Magasak, erősek és agresszívek, mint a bika, akinek
zabszem szorult a fenekébe. Minden, ami nem amerikai, idegesíti őket. Ez a
vörös posztó.

A TÖRÖKÖK és ARABOK nagyon sok kecske-, birka-, szárnyas- és

marhahúst fogyasztanak. Ettől kappanorrúak, bagolyszeműek, papagájarcú-
ak, guvadt szeműek és riadt birkapofájúak. Mások a sok marhahústól na-
gyok, izmosak és bozontosak, mint a bölények. Igen kemények, akár szán-
tani is lehetne velük. Ilyen katonák adták az oszmán sereg színe-javát. Tőlük
rettegett a fél világ. A kappanorrúakból és birkapofájúakból lettek a kereske-
dők és kézművesek.

A MÓZES-HITŰEK a rengeteg kóser hal, szárnyas-, birka-, kecske- és

marhahús miatt, amivel táplálkoznak, soványak, girhesek, horgas orrúak,
halszeműek és birkaszájúak. Igen ritka közöttük a derék jóképű férfi, a vi-
téz katona, a bátor hős. Biztosan azért, mert azok az állatok, amelyek húsával
élnek, maguk sem bátrak. Rossz nyelvek szerint a kövér Mózes-hitűek csak
azért dagadtak, mert titokban gój éttermekbe járnak étkezni.

105

Berecz02.indd 105 07.01.2010 22:58:31

 A SZÉKELYEK mindent össze-vissza esznek: birkát, nyulat, halat, szár-
nyast, disznót, tengeri herkentyűket, vadat, marhát és még lovat is. Van köz-
tük gyáva nyúl, balfácán, vaddisznó, hülye tyúk, buta liba, vadmarha és bir-
ka. A pulyka, a bika és a kakas húsát fogyasztók igen izgága természetűek,
harciasak és sokat pattognak hiába. Mindig az ilyen egyedek robbantották ki
a verekedéseket és a háborúkat. Sosem azt kérdezték, hogy hányan vannak az
ellenséges táborban, hanem, hogy mind meg kell-e ölni őket.
A székelyek szikár, csontos, szálas emberek, éppúgy, mint azok a bioállatok,
amiket megesznek. A biotáplálék, a friss levegő, a sok munka és a hathóna-
pos tél hozzászoktatta őket minden nyomorúsághoz. Kibírták és túlélték az
utolsó 500 év minden vesztes háborúját, elviselték az éhséget, járványokat,
osztrák sógorokat, románokat, nácikat és kommunistákat és Szibériát. Amíg
a kövér Fritz légy módjára hullt az orosz táborokban, addig a székely összébb
húzta magát és tűrt.

A TÁPIÓPIAI SZARHÁZI GICCSMAGYARok mivelhogy örök életük-

ben barna cukrosvizet, Túró Rudit, Duna-kavicsot, kerek rágót, génmani-
pulált zöldségeket és gyümölcsöket, orvosságokkal teletömött állati húst fo-
gyasztottak, maguk is olyanok, mint a táppal felpumpált vágóhídi állatok:
bambák, buták, akiket az orruknál fogva lehet vezetni. Az utóbbi pár száz év-
ben teljesen kimosták az agyukat, előbb a magyarságellenes egyház, majd a
Habsburgok, a magyartalan tudománytalan akadémia, a kommunisták és vé-
gül az usraeliek. Csótány elvtárs ma is úgy terelgeti nyáját, ahogyan akarja.
Már első ránézésre látszik, hogy táposok, mert a hús a testükön nem
munkában edződött izom, inkább csak amolyan agyongyógyszerezett, mű-
ételekkel életben tartott lötyögő tömeg.

A NEM KAUKÁZUSI BARNÁK töméntelen mennyiségű húst esznek,

ezért olyan ritka közöttük a vegetariánus, mint a fehér holló. Az élmunkást,
az élsportolót és a becsületrenddel kitüntetett gáncsnélküli lovagot nagyító-
val kell keresni soraikban. A nem kaukázusi barnák a tejtől és a sajttól na-
gyon undorodnak, a főzelékektől egyenesen menekülnek és a legszívesebben
csak húst hússal ennének.
A sok állati bombóanyag miatt – no meg azért, mert nem szeretnek tisz-
tálkodni – nem hiába mondják, hogy büdös c... Bűzös testük holló- vagy
varjúszerű, kampós orral vagy patkánypofával, ragadozásra görbült ujjakkal,

106

Berecz02.indd 106 07.01.2010 22:58:31

 karmokkal. Egy mondás szerint őket a varjú vagy a holló hozza, nem a gólya.
Vagy talán a patkány és a mezei egér?
Nem véletlenül kopott varjúszerűek, mert ínséges időben a meredt tyú-
kot is eltakarítják a szemétdombról vagy a hullott állatokat a dögkútból. A
dögevés szerintük nem szégyen. Ha csak azt a sok gyanús körülmények kö-
zött kimúlt, feldolgozott vagy elkészített állatot vesszük, akkor a fehér ember
is éppolyan dögevő, mint a barna testvérek.

Van pasid?

A napokban kezembe került egy tízéves kislány házi olvasmányos füze-

te. A kedvenc énekesed, kedvenc filmszínészed és van-e komputered rovatok
után megakadt a szemem az alábbi kérdésen: „Van pasid”?
Netene! A mai modern kor szellemének megfelelően a tízévesek már pa-
siznak! Nocsak, nocsak! Amikor én voltam tízéves, még bélyeggyűjtéssel, lep-
kefogással, tábortűzrakással, pakk-pakkozással foglalkoztam és a Grant kapi-
tány gyermekei című Verne-könyv hatására világutazásról álmodoztam. Ma
meg tessék!
A tízévesek már pasiznak, és nemsokára úgy járja őket a férfiember, mint
kulcs a zárat. Romlott időket élünk, de nem baj, mert hamarosan meglesz
ennek a böjtje. Kiszarja még ezt a nagy szabadságot a XXI. századi fogyasz-
tói társadalom!

Vegetári János

A lexikonok és a kézikönyvek szerint magyar nyelvterületen Bicsérdy Béla

a vegetarianizmus nagy apostola, első koronázatlan királya, mert saját rend-
szert, saját iskolát teremtett és nem csak sznobságból tért át a vegetariánus
életformára. Mások úgy vélik, hogy Schirilla Györggyel kezdődik és végző-
dik a vegetarianizmus Magyarországon, mert ő megtalálta az arany közép-
utat és előadásaival, könyveivel nagyon sokat tett a vegetariánus mozgalom
népszerűsítéséért.
Nálunk, a Székelyföldön egészen másként vélekednek az emberek.
Közismert, hogy a legtöbb, ma magyarnak elkönyvelt találmánynak székely

107

Berecz02.indd 107 07.01.2010 22:58:31

 ezermester volt a kiötlője. Ezer évig mi adtunk Magyarországnak minden
nagy királyt, jeles hadvezért, orvost, tudóst, művészt, írástudót, hogy mind a
mai napig büszkélkedjenek vele. Még egy whiskys rablót is adtunk Csíkból,
aki rekordokat döntött előbb hokiban, majd bankrablásban. Nos, a vegetari-
anizmus is székely találmány, és semmi köze sincs az indiánokhoz, akárhogy
kapálóznak is egyesek, hogy a vegetariánus szó azt jelenti ős indián nyelven,
hogy balfék vadász. A legenda szerint élt egyszer réges-régen itt Máréfalván
egy székely bácsi, akit úgy hívtak, hogy Vegetári János. Ez a bácsika élete de-
lén elhatározta, hogy felhagy a húsevéssel, és ezentúl csak növényi erede-
tű táplálékkal fog élni. Furcsa gondolkodásmódja, másoktól eltérő életstílu-
sa miatt eleinte ferde szemmel nézték falusfelei, később megszokták hóbort-
jait és vegetárijánosoknak nevezték követőit. Egyszer Vegetári János bá fel-
ment Pestre, ahol elcsípte egy szemfüles újságíró. A cikk hatására sokan rá-
kaptak a fűevésre meg hasonló más zöldségekre, és lassan mozgalommá fejlő-
dött Vegetári János bá székely találmánya.
Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.

Az O osztály

Kisiskolás koromban volt nekem egy nagyon kedves tőszomszédom, aki

meglett ember létére nem szégyellt velem, taknyos kölyökkel barátkozni.
Esténként együtt kártyáztunk, römiztünk, tanítgatott sakkozni is, reggel meg
együtt fagyoskodtunk a tejsorban az alimentára előtt és együtt lestük a cigány
szomszédot, hogy mikor viszi le a szemetet a kukába. Sajnos egyszer sem si-
került rajtakapni, mert a szomszéd, jó cigó szokás szerint, mindent a budiba
öntött. Ami nem fért be, azt kivágta az ablakon.
Igen kedveltem derék szomszédomat, aki egyszerű cérnagyári melós lété-
re jobban vágta az algebrát, gebrát, főgebrát és a mértant, mint akármelyik
tanár az iskolából. Gyakran elkészítette a házi feladataimat és kismiska volt
neki a tankönyv. Nem volt olyan, amit ne tudott volna. Kedves szomszé-
dom szabad idejében azt is megmutatta, hogyan kell bánni a szerszámokkal,
a lombfűrésszel, a satuval, a reszelővel, a harapófogóval és a sublerrel. Azt hi-
szem, ő is élvezte, hogy foglalkozhat velem és istápolhat.
A legjobban azért a katona- és munkástörténeteiért szerettem, amikor el-
mesélte, hogy milyen időket éltek az ő fiatalkorában. Egyszer a szakiskolá-

108

Berecz02.indd 108 07.01.2010 22:58:31

 ról mesélt, hogy annyi volt a diák, mint orosz a harcmezőn. Az igazgatóság
kénytelen volt új osztályokat nyitni. Így születtek meg az A, B, C, D, E, F,
G osztályok mellett a H, I, J, K, L, M, N osztályok, és bármennyire hihetet-
len, még az O osztály is.

Mielőtt rizset főznél, előbb verset tanulj!

Székely földijeim körében a rizs sosem örvendett valami nagy tisztelet-

nek és elismerésnek. Ez érthető is, mert se kultúrája, se hagyománya nincs a
rizsfőzésnek, de még a rizsevésnek se. A lakosság fanyalogva nyeli, és a leg-
több esetben csak akkor, amikor a kenyér, a laska, a pityóka vagy a puliszka-
liszt is fogyóban van.
Ez természetes, hiszen a hozzánk behajózott rizset mintha valahonnan
a ládák aljáról kapirgálták volna össze. A kommunista időkben a rizs majd-
nem mindig tele volt kaviccsal, szeméttel, gyomnövények magvaival és ha-
sonló „finomságokkal”. Esténként a családok körbeülték az asztalt és társas-
játékot játszottak. Ez a társas rizsválogatás aztán végképp elvette az emberek
kedvét a rizsevéstől. Az elkészítésről jobb nem is szólni. Aki kibírta a váloga-
tást, annak beakasztott a fogyasztása. A péppé főzött „rizsa” nem sok kuliná-
ris élvezettel kecsegtetett.
A japánok számára a rizs szent és sérthetetlen, nemhiába ők termelik a vi-
lágon a legtöbb és a legjobb rizset. De elkészítésében is mesterek. Ők a rizset
nem főzik, hanem párolják, éspedig speciális rizsesfazakakban. Rizsgőzölő fa-
zék nélkül is lehet rizset készíteni, bár némi ügyesség szükségeltetik hozzá.
Először is a rizset mérjük meg egy mértékegységgel, mondjuk egy po-
hárral. Az adagokat tegyük edénybe és a csap alatt mossuk ki hideg vízben.
Mondjuk tízszer. Mosás közben állandóan kavargassuk a kezünkkel, mind-
addig, míg a víz, amit letöltünk a rizsről, teljesen tiszta lesz. Ekkor szűrjük le
a vizet, és vegyük elő a mértékegységet. Minden pohár rizsre számítsunk két
pohár vizet. Öntsük a rizsre és tegyük fel a fazakat a tűzhelyre. Jó nagy tűzön
főzzük, s ha a víz lobog, fedjük be az edényt és zárjuk el a gázt. Fontos, hogy
a fazék és a fedő édestestvérek legyenek, mert ha a fedő nem illeszkedik töké-
letesen a fazékhoz, a mutatvány nem fog sikerülni.
Most következik a varázslat: el kell mondani az alábbi versikét. De nem
akárhogyan, hanem szívvel-lélekkel.

109

Berecz02.indd 109 07.01.2010 22:58:31

 Hajimeni choro choro
Naka pa pa
Akambo mo naite mo
Futa toru na!
(Először úgy csinál, hogy choro-choro /vagyis fő a víz/,
A belsejében pa pa /fő a rizs/.
Ha sír a kisgyerek,
Fedőt nehogy levedd!)
A rizses fazekat kb. 20 percig kell pihentetni, majd ismét gyújtsunk
be és 3 percig adjunk kövér lángot a fazéknak. Ezután levehetjük a fedőt.
Természetesen nem minden rizsfajtával működik ez a recept, az olasz, ro-
mán, vietnami, indiai és japán rizs egészen másként viselkedik mint az ame-
rikai vagy a thai. Ellenben lehet kísérletezni. Fő dolog a versike. És nem sza-
bad sót, vegetát, vajat vagy olajat tenni az edénybe.

Milyen a cigány

Az egyik este valami kukoricát fejtettem a disznóknak, amikor arra let-

tem figyelmes, hogy csattant a kiskapu, és máris előttem állt Hamsi, a falu-
végi cigány, olyan koszosan, szakadtan és pláne büdösen, mint aki a dögte-
metőben aludt.
– Maga le kell vigyen engem Keresztúrra! – azt mondja.
– Állj meg, cigány! – kaptam fel a szót –, mert nem így verik a cigányt,
ahogy te gondolod. Ahajt van a kiskapu, a kilincset ismered kívülről, nosza
rajta, mész te vissza és játszodjuk sza el ismét ezt a szép komédiát!
A cigány nem szólt semmit, csak sarkon fordult és már ott se volt.
Kis idő múlva ismét csattant a kiskapu, és megjelent Hamsi.
– Békesség Istentől, Hamsi! – köszöntöttem.
– Istentől békesség, tiszteletes úr! Maga le kell vigyen engem Keresztúrra!
Erre már felfutott bennem is a pumpa.
– Te cigány! Hogy húznának el kötélen a dögtérre, ahová való vagy! Mars
vissza a kapuhoz és játsszuk újra ezt a komédiát, mielőtt tragédiát csinálok!
A cigány elkullogott. Pár perc múlva ismét megjelent.
– Békesség Istentől, Hamsi! – szóltam rá.
– Istentől békesség, tiszteletes úr! – válaszolta.

110

Berecz02.indd 110 07.01.2010 22:58:31

 – Tiszteletes úr...
– Mondjad, fiam.
– Legyen szíves, vigyen le engem kocsival Keresztúrra, mert valami elin-
téznivalóm van a hivatalban.
– Na ez igen, Hamsi. Miért nem ezzel kezdted? Aztán miféle elintézniva-
lód van neked a hivatalban?
– Büntetést kell fizessek.
– Ugyanbiza miért? Loptál ugye?
– Én osztán biztosan nem, drága tiszteletes úr, csak hozzányúltam véletle-
nül valami pityókához s meglátták.
– Jól van, Hamsi, de a templomba hogy szoktál járni?
– Fehér ingben, megborotválkozva, megfésülködve és a szomszédtól köl-
csönkért ingben.
– Na akkor nézz magadra, és mondd el, hogy mit látsz! Egy mocskos, bü-
dös csavargót ugye?
– Színigaz, tiszteletes úr. Valóban úgy van, ahogy maga mondja.
– De Hamsi, a hivatalnak meg kell adni a tiszteletet. Ilyen állapotban
nem mehetsz oda. Gyerünk a fürdőbe!
Anyám, aki a tornácon szöszmötölt valamivel, egyik ájulásból a másik-
ba esett.
– Te tisztára megbolondultál, fiam – sápítozott.
De a pap nem csak azért pap, hogy a szószékről prédikáljon, inkább azért
van, hogy a híveknek a hétköznapi életben is példát mutasson és segítsen,
ezért bevezettem Hamsit a fürdőszobába, megmutattam neki a fürdőkádat és
a tusolót, ismeretséget kötöttünk a szappannal, lekezeltünk a mosókefével és
köszöntünk a borotvának. Alig telt el egy óra, Hamsi kifürödve, megborot-
válkozva és holland segélyruhába öltözködve jött ki az udvarra, hogy indul-
hassunk. Hogy aztán a fürdőszobát több mint két óra hosszat takarítottam és
egy demizson benzint elpocsékoltam a Hamsi rongyainak az elégetéséhez, az
már egy másik történet.
A megújhodott, éves koszból kivakart, tetőtől talpig tisztába öltözött
Hamsi egész úton úgy feszített az első ülésen, mint a szolgabíró, aki dísz-
szemlére indul a megyében. Alig érkeztünk meg Keresztúron a hivatalba,
Hamsi máris úgy mutatott rám a kapunál: – A fuvarosom....
Odabent aztán meggyűlt a baja, mert az egész összeget nem tudta befi-
zetni, emiatt összetűzésbe került a hivatalnokokkal. Hosszú huzavona után

111

Berecz02.indd 111 07.01.2010 22:58:31

 Hamsi ezt vágta a megdöbbent hivatalnok fejéhez: – Aztán a hátralevő részt
beküldöm a polgármesterrel! – és becsapta maga mögött az ajtót.
Nos, ilyen ember lesz a cigányból, ha egy kicsit kimosakszik és tiszta gú-
nya van a testén. Akkor már inkább a régi Hamsit kérem vissza. Mocskosan,
büdösen és szakadtan. Munka után majd terítünk neki a kicsi asztalhoz s a
hús vagy a pityóka ugyanolyan lesz, mint a mi tányérunkban.

Vereshagyma vagy lila hagyma?

Erdélyben s főleg a Székelyföldön a főzéshez használt hagymafélék kö-

zül nagyon kedvelt a mogyoróhagyma, a gyöngyhagyma, a póréhagyma, a
medvehagyma, a nagyon ritka, különleges fehérhagyma, a közönséges sár-
gahagyma és minden hagymák leghagymábbika, a makói hagymát lekörö-
ző kibédi vereshagyma vagy vöröshagyma. Ez utóbbit, vagyis a vöröshagy-
mát Tápiópiában furcsa módon lila hagymának nevezik, a sárgahagymát pe-
dig vöröshagymának.
Érthetetlen és megmagyarázhatatlan jelenség ez, ahol az idiotizmus a
színvaksággal párosult. Fölöttébb furcsa, hogy míg Erdélyben a románokat
és a szászokat is beleértve mindenki vereset vagy vöröset lát (ceapa roşie,
rote Zwiebel), addig a tápiópiabeliek csak lilát akarnak látni, és csak liláról
akarnak beszélni. A sárgahagymáról pedig jobb nem is beszélni, ugyanis se-
hogy sem értem, hogy miként lehet valami vörös, ha az egyszer sárga (ceapă
galbenă, gelbe Zwiebel). Tehát valószínűleg innen ered a mondás, hogy egy
bolond százat csinál.

Hány éves vagy, Zsoltika?

Kolléganőm állandóan tanítgatta a kisfiát: köszönni, cipőfűzőt megkötni,

gombot begombolni és hasonlókat. Egyik nap az életkor került sorra.
– Zsoltika, ha az óvodában megkérdezik, hogy hány éves vagy, akkor azt
kell mondani, hogy három és fél. Megértetted,
– Igen, anyuka.
– Szóval hány éves vagy?
– Három és fél.

112

Berecz02.indd 112 07.01.2010 22:58:32

 – Nagyon jó!
Két nap múlva vendégségbe mentek, ahol a házigazda megkérdezte:
– Hány éves vagy, Zsoltika?
– Fél három!
Azóta sok víz lefolyt már a Nyikón, Zsoltika rég iskolába jár, de a barátai
és ismerősei továbbra is fél háromnak szólítják.

Rövid mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vörös király. Ez a vörös király ál-
landóan nagyon szomorú és búbánatos volt, mert mindig jött az ász és min-
dent elvitt előle.
Itt a mese vége. Fuss el véle.

A tudós Bergengóczy és az arabok

Élt egyszer Kalotaszegen egy dúsgazdag földbirtokos, bizonyos

Bergengóczy úr, aki úgy élt a birtokán, mint a paradicsomban. Az uradalom
jól jövedelmezett, a városi házak ontották a pénzt, és a sült libák csak úgy
röpködtek a levegőben. A bor meg patakokban folyt, mintha mindennap la-
kodalom lenne. Aztán egy szép napon jöttek a katonák, az oroszok, majd a
románok és a kommunisták, és Bergengóczy úr arra ébredt, hogy egy öltözet
ruhán, 20 kg poggyászon és egy pár lyukas cipőn kívül egyebe sincs, csak egy
vonatjegye és egy hivatalos írása, miszerint őt, Bergengóczy urat mint a nép
ellenségét és osztályidegent száműzték. A híres család percek alatt úgy szét-
szóródott, mint a pelyva a szélben. Bergengóczy úr persze nem volt szokva a
paraszti nyomorúsággal, és ebbe úgy belebetegedett, hogy nemsokára meg is
halt a kényszerlakhelynek kijelölt Székelyfalván. Nem úgy a fia, akit ugyan-
csak kuláklistára tettek. A jó fiú gyorsan elfelejtette, hogy a családja becsü-
letébe gázoltak, mindenükből kiforgatták és földönfutóvá tették, s idővel a
legvéresszájúbb kommunista lett Székelyfalván. Jó mélyen benyalizott az elv-
társaknak és azt hitte, megfogta az atyaisten lábát. A fia, aki már nem fér-
hetett oda a Biró Disznófejű Nagyúr hátsó fertályához, jobb híján talpnya-
ló lett a községházán. De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy a

113

Berecz02.indd 113 07.01.2010 22:58:32

 megboldogult uraságnak volt egy másik fia is, aki egy léha fehércseléd miatt
megszökött otthonról, később tudós professzor lett Magyarországon. A tu-
dós Bergengóczyt nem nagyon érdekelte a család kifosztása és bukása, ő csak
a tanulmányainak élt. Amikor nem tanított, akkor nyelvészkedett, írt, ol-
vasott, utazott, kutatott, és egyik könyvet a másik után jelentette meg. Az
egyik egyszemélyes expedícióján elvetődött valami isten háta mögötti arab
falucskába, és miután megtekintette a félig a sivatagba fulladt erődítményt,
mint aki otthon van, bevonult a mecsetbe és a legnagyobb lelki nyugalom-
mal kezdte tanulmányozni az épület szerkezetét, építészeti stílusát és díszíté-
seit. Ekkora szemtelenség láttán nem csoda, hogy felhördültek a bennszülöt-
tek. Az imám gyorsan összekiabálta a falubelieket, akik meg akarták kövez-
ni a hitetlen disznót, aki jelenlétével összerondította a szent helyet. A tudós
Bergengóczy nem ijedt meg a feldühödött tömegtől: amikor épp készültek
rávetni magukat, hogy kivonszolják a mecsetből, ékes arab nyelven megkér-
dezte a helybélieket.
– Szóval tiszteletre méltó igazhitűek, meg tudnátok nekem mondani,
mit jelent ez a felirat itt? – és elkezdte leolvasni a mecset faláról a Korán-
idézeteket és tanításokat. A tömeg percekig szóhoz se tudott jutni, úgy meg-
lepődött. A turbános, handzsáros férfiaknak tátva maradt a szájuk a csodál-
kozástól, az imám is csak a szakállát tépegette szégyenében, mert elolvasni
ugyan el tudta olvasni a vallási szövegeket, de értelmezni és megmagyarázni
már annál kevésbé. S hogy egy gyaur meg milyen járatos a hitkérdésekben,
mint egy ulema! Micsoda megszégyenülés! Ráadásul itt a nép szeme láttára.
Az imám bajával azonban senki se törődött. Mindenki áhítattal hallgat-
ta az idegent és csodálattal vegyes tisztelettel néztek fel rá. A végén úgy össze-
barátkoztak, hogy az imám nem akarta elengedni tudós Bergengóczyt. Kérve
kérte, alapítson medreszét és maradjon ott ulemának.
Ilyen furcsa és hihetetlen dolgok történtek tudós Bergengóczy professzor-
ral az araboknál valamelyik isten háta mögötti faluban, a sivatagban.

A porbor

– Na komám, milyen vót a lakodalom? – bükkent be az ajtón Bagzos

Nagy Kovács András.

114

Berecz02.indd 114 07.01.2010 22:58:32

 – Há komám, amik ott történtek, azokat el se lehet beszélni, me nem
elhinni való dógok azok kérlek. Először is evótunk borér Bernát sógorral
és apósommal. Elmentünk ki Magyarba egy maszek borászhoz. Sógorom
osztán annyit kóstolgatott össze-vissza a pincében, hogy a végin má az ujjá-
val érte a tórkába. Vagy háromszór meg kellett ájjunk miána, me má kezdett
a sok bor kilocsogni, amit megivutt. Apósom az egy részeges pelikány, az job-
ban bírta. Avval nem vót baj.
Elég az hozza, hogy jól bévásároltunk, a Ladát istenesen megpakótuk s te-
kerjed hazafelé. Úgy jöttünk, mint a pereszlen, há ugyi a lovak is jobban húz-
nak hazafelé.
Itthon minden elő vót készitve. Az asszonyok a tyúkok fejét leütték, a
laskát meggyúrták, főtt a tőtelékes káposzta, a torták a kamarában, a húsok
is elé vótak készittve, már csak a bor hiányzott, hogy másnap kezdhessünk.
Apósom aznap este is akart inni a borból, úgy belemelegedett az ivás-
ba az öreg. Tudod milyen nagy szeszkó az öreg. Igen ám, de ahogy kinyitot-
tuk az egyik demizsont, hát szent Habakukk! A bor az utazás alatt úgy ösz-
szefutott, hogy olyan lett, mint a káposztalé. Mint a jó régi büdös káposzta-
lé. Még habja is vót.
Apósom eleinte azt hitte, hogy a pasas nekünk bor helyett káposztalét
csomagolt, amíg mi a pincében a hordókat szippogtattuk. Aztán Bernát só-
gor közbeszólt, hogy ejsze az utazást sinylette meg a bor, me ő még hallott
olyant, hogy a bor tönkrement vóna.
Úgy láccik, mi is úgy jártunk, s a hosszú út alatt, főleg a sok zötykölődés
mián összement a bor. Heába kerülgettem a gödröket ezeken a hitván hazai
útakon, me alighogy kikerültem az egyiket, beléestem a másikba.
Apósom gyorsan főtelefonozta a magyar kereskedőt, hogy asszongya:
– Ugyanbiza nem szégyelli magát, hogy ilyen pocsék bort sózott a nya-
kunkba, me né a bor olyan lett, mint a tavalyi káposztalé?! Most mit adunk
a vendégeknek hónap? Szépen szégyenbe maradunk!
– Egy cseppet se idegeskeggyenek uraim – mondta a kereskedő –, én a
borér garanciát vállaltam. Reggelre ott leszek és igérem, hogy megjavul a bor.
S ezzel letette.
Reggel csakugyan megjelent a pasas egy piros dubával. No gondótuk, ez
biztosan bort hozott, hogy ilyen nagy dubával jön ide, de nem így történt,
me csak egy kicsi bórszettával a hóna alatt kászolódott ki a kocsiból.
– Hun az a bor? – kérdezte.

115

Berecz02.indd 115 07.01.2010 22:58:32

 – Erre jöjjön az úr – mutattam az utat, és lementünk a pincébe.
Apósom úgy kullogott utánunk, mint valami hitetlen Tamás, Bernát só-
gorom is csak mereszgette a szemit, s hogy a pasas nem hozott más bort, úgy
nézett rá, mint a lőtt medve.
A demizsonokat a pasas osztán megnyitotta, egy kicsit hókuszpókuszolt
ottan, eléggé néztük, hogy micsinál, de hát sokat nem láttunk, me mindig
úgy fordult, hogy nekünk háttal legyen. Annyit láttam csak, hogy minden
demizsonba belédobott egy kicsi fehér antibébi pirulát. S hogy csinálta, hogy
nem, a bor szempercek alatt úgy helyrejött, mint a csics. Olyan lett, mint a
kristály, vágni lehetett vóna. Bernát sógor a szemit majd kinézte, mind azt
hajtogatta, hogy ez tisztára boszorkányság. Csak amikor apósom lehúzott egy
literrel és ott ketten nagy hirtelen bényakalták, csak akkó nyugodott meg.
– Na mosmá hitelt ad-é a szavamnak? – kérdezte a borkereskedő. – Itt ezt
a bort nyugodtan kimérheti, me ennek osztán többé soha semmi baja nem
lesz.
De, hogy szavamat ne felejtsem, a pasas mielőtt elment vóna, mind
kürübölt, s nem hagyott békén, hogy ő kárpótolni akar az ijeccségér.
– Gyorsan fogadjon valakivel, me itt azonnal egy kút bort csinálok ma-
guknak! Két ilyen pirulával egy kút bort csinálok maguknak, ne törődjenek!
Osztán hiába rángatott apósom egyfelől, és sugdosott Bernát sógor más-
felől, csak nem fogadtam a kút borba. Inkább örvendtem, hogy a mi bo-
runk hála Istennek helyrejött. A pasas ahogy látta, hogy nem álltam kötél-
nek, béült a dubába és elment.
De nem ezt akarom mondani, hanem azt, hogy estefelé, amikor a lako-
dalomba a népek a sok csürkehús, bécsiszelet és tőtelékes káposzta után jól
bészipkáztak a borból, mintha csak csinálmány lett vóna, mindenki megbo-
londult. A fehérnépek úgy viselkedtek, mint egy-egy utósó fürdős kurva, erre
osztán a férfinép begerjedt s kezdték tépni a ruhát egyikrő-másikró. Egy má-
lészájú picsa mián pedig a két vőféj összeverekedett, a nép két táborra sza-
kadt, az egyik fele Kacsó Róka Bélát, a másik fele Dósa Sapkás Ferencet párt-
fogolta, s jól összeverekettek. Az edényt az étellel egymás fejibe húzták, szé-
ket, asztalt, miegymást főborogattak. Szerencsére a műhelyből azelőtt min-
dent kihordtunk, úgyhogy kár nem esett, de künn a budinak csak a nyoma
maratt, és a kerittésnek is annyi.
Én még csak arra emlékszem, hogy ez a szomszéd Pina Peti fölállt az asz-
talra, megfutamodott a tányérokon, egyet dobbantott és fejjel kiszökött az

116

Berecz02.indd 116 07.01.2010 22:58:32

 ablakon. Minden pozdorjává törött. Szerencsére nem esett nagyot, me a hát-
só ablakon szökött ki, s pont a ganyédombra esett, arra huppant, de az üveg-
cserepek a kezejit és az ábrázatját összevagdosták.
Osztán nem sokkal ezután én is olyant kaptam a gusámra, hogy
béhöngöröttem az asztal alá. Csak itt a kórházban tértem magamhoz. Azóta
így vagyok, a fejem bészakitva, kezem-lábom pólyába. De nem baj, me már
emelni tudom a fejem, s ha leveszik a pólyát, akkor Bernát sógorral visszame-
gyünk a pasashoz, ahhoz a cseles borkereskedőhöz Magyarba, aki a sok por-
bort ránk sózta és elhúzzuk a sejhaját. Ejsze búgóport tett a borba, me meg-
foghatatlan, hogy mitől gerjedtek be a népek. Szerencsére én a savam mián
nem ittam belőle azon a napon.
– Na akkó Isten-Isten – igyunk ebből a háziszőttesből, me én már töb-
bet az életbe eccer se bort venni, se inni nem fogok. Az asszon a tennap itt
járt, hozta ezt a butykost és megígértette velem, hogy többet nem borozok.
Egyébként Bernát sógor is itt van, csakhogy ő a sebészeten van, me neki
egy kést döftek a hátába és egy pohárral megvágták a kezit. De jól van, él és
virul, mint a friss szar a ganyédombon. Eccer leszökött a sebészetről és két
szivarfüst közt elmondta, hogy a verekedésre kijött a milicia, de amikor meg-
látták a nagy felfordulást a műhelyben és a sok tépett véres embert, egyből
visszaültek a Dácsiába és elporoztak hazafelé.
– Na Isten-Isten! Igyunk, me eccer élünk!

Sa se ro, sa se ro

Iri santól, a nagoyai Zur Deele német étterem borpincérétől tanultam egy
jót. A játékhoz veszünk egy zsebszámológépet, beütjük a következő számo-
kat s közben mondikáljuk:
3 4 6 3 4 6
Sa se ro sa se ro plusz

1 8 4 1 8 4
I ya yo i ya yo plusz

3 4 6 3 4 6
Sa se ro sa se ro plusz

117

Berecz02.indd 117 07.01.2010 22:58:32

 1 8 4 1 8 4
I ya yo i ya yo egyenlő

1 0 6 1 0 60
I re ro i re ro !!!!

Sajnos ezt a játékot csak az érti, aki tud japánul és tisztában van a japán
számolási rendszerrel. Egy kicsit pikáns a megfejtés, de hát ezen van a lényeg.

118

Berecz02.indd 118 07.01.2010 22:58:32

 IV. könyv

kantintörténEtEk

119

Berecz02.indd 119 07.01.2010 22:58:32

 Vetélkedő

Az amerikai, a német és a székely munkás vetélkedett, hogy melyiküknek

izgalmasabb a reggeli programja a demokráciában.
Azt mondja az amerikai munkás:
– Én reggel 7-kor felkelek, megmosakodom, megborotválkozom, majd
angolszalonnára tojást rántok, megkávézom, szép nyugodalmasan megregge-
lizem, közben elolvasom az újságot, majd 8-ra bemegyek a munkahelyemre.
– Az semmi – kontrázott rá a német munkás. – Én reggel felkelek,
zuhanyzok, megkávézom, meghallgatom a híreket a rádióban, aztán sonkára
tojást rántok, sajtot, kolbászt szeletelek, vajat kenek és szép csendesen meg-
reggelizem. Közben újságot olvasok és úgy 9 óra tájban bemegyek a gyárba.
A székely munkás, miután mindezeket végighallgatta, csak ennyit mon-
dott:
– Az semmi. Az én reggeli programom még ennél is izgalmasabb. 5-kor
kiugrok az ágyból, a pityóka csergőórát falhoz vágom, aztán két tojásra ga-
tyát rántok és máris futok az állomásra a nagy hóban, hogy elérjem a hajna-
li munkásvonatot. Nekem akkor van a legjobb napom, ha nem késem le a
székely gőzöst.

Doktrina

Bizonyos vélemények és tudós orvosdoktorok elképzelése szerint a ta-

kony nem az orrban található mirigyek váladéka, hanem elhalt agysejtek
gyülevénye. A zöld és a sárga minden skálájában pompázó osztrigák elsősor-
ban az alkohol rombolásainak köszönhetik létezésüket, míg a színtelen orrvíz
a természetes lemorzsolódás eredménye. Ez utóbbiak olyan agysejtek tömke-
lege, amelyek már nem voltak alkalmasak információtárolásra.
Nos, ha a fenti elmélet igaz, akkor egyesek a téli időszakban kifújják a fél
agyukat. Ez a jelentős veszteség pedig teljes szellemi leépüléshez vezet. Tessék
csak megnézni a nyilvános helyen nagy zöld, szürke és sárga osztrigákat köp-
ködőket, az orrukból félméteres szörnyeket előbányászókat, akik imádják
földhöz csapkodni eme gusztustalan corpus delictit!
Máris megfigyelhető náluk az intelligencia teljes leépülése, az agyatlan-
ság végső stádiuma, a teljes elhülyülés utolsó fázisa, amely fajparasztságban,

120

Berecz02.indd 120 07.01.2010 22:58:32

 feltűnési mániában vagy szélsőséges magamutogatásban nyilvánul meg vagy
jut kifejezésre.
Ha pedig azt veszik észre, hogy a delikvens ujjáról csemegézve próbálja
eltüntetni agyatlanságának árulkodó nyomait, vagy gyanúsan nagyokat hor-
kant beszéd közben és feltűnően mozog az ádámcsutkája, akkor kérem gyor-
san hívják a mentőket, a tűzoltókat és a rendőrséget!

Adj egy tyúkot!

A második világháború után nagyon sok piszkot rálapátoltak a németek-

re, sőt még olyasmit is a nyakukba sóztak a „győztesek”, amit nem is ők kö-
vettek el. Az ismeretterjesztő vagy „tudományos” csatornákon mind a mai
napig szapulják a Wehrmachtot és a SS-t, érdekes módon az amerikai had-
sereg civilekkel szemben elkövetett gaztetteiről, az angolok által lebombázott
városnegyedekről és a szovjetek dicsőséges haditetteiről úgy hallgatnak, mint
a szar a fűben.
Dédanyám mesélte, hogy a háború utolsó hónapjaiban a Kibéden keresz-
tül visszavonuló német katonaság a mi házunk padlásán és elsőházában ren-
dezte be a főhadiszállását. Mielőtt az oroszok megérkeztek volna, egészen bé-
kés élet folyt a faluban. A civilekhez beszállásolt katonák részt vettek a mezei
munkában, fát vágtak, gyereket dajkáltak, egyszóval segítettek a háziaknak.
A tisztek is pénzzel vagy csokoládéval fizettek, ha szükségük volt valamire.
Az orosz hordák közeledtével aztán a németek is jobbnak látták tovább-
állni egy házzal, s az már természetes, hogy maguk mögött a hidakat mind
felrobbantgatták.
A ruszkik piszkosan, tetvesen, nagy szakállal ömlöttek be a faluba, és
ahogy megérkeztek, azon nyomban nekiláttak fosztogatni és nőket hajku-
rászni. Olyan katona is volt, aki a karjára több mint 20 karórát szíjazott.
Hozzánk is bejött egy alig 16 éves takonypóc, és kért egy tyúkot.
Öreganyám megszokta, hogy a németek mindenért fizettek, ezért kérte a
tyúk ellenértékét. A fiatal ruszki szoldát erre nagyot káromkodott, leakasztot-
ta a puskát a válláról és minden baromfit lelőtt a tyúkudvarban. A vérengzés
után felvett egy döglött tyúkot a földről és angolosan távozott.
Ezek voltak a felszabadítók, legalábbis nálunk így mutatkozott be az új vi-
lágrend. A szomszédban sokkal rosszabbul jártak, mert oda valami kiéhezett

121

Berecz02.indd 121 07.01.2010 22:58:32

 vadállatok tévedtek, és a férfiak szeme láttára végigerőszakolták a család nő-
tagjait. Még a 70 éves nagymamának se kegyelmeztek.
S hogy milyen volt a horthysta-hitlerista uralom alól felszabadulni, azt
megtapasztalhattuk a következő évtizedekben, jó negyven éven át. Ma is an-
nak isszuk a levét.

Cigánykomák

– Gyebáktáló, möj románé!

– Gyebáktáló, komám!
– Kákásó komuná dikmó?
– Én bizony de Korundó.
– Ej-haj komám, a tegnap majdnem pálinkát ittam...
– Hogy csináltad?
– Hát úgy, hogy mellettem egy magyart megkínáltak.
– Nekem meg oda a munkakedvem. Inkább basznék, mint dolgoznék!
– Bizony komám, inká bulé, min bokálé!
– Na jól megjártuk mind a ketten!

Katzenklo

Gondolom, mindenki ismeri a Jingle bells kezdetű karácsonyi dalocskát,

amit már számtalan nyelvre lefordítottak. Mivel hogy én a fordítással egy ki-
csit elkéstem, nem maradt más hátra, mint egy kicsit átírjam a szöveget a dal-
lam meghagyásával.
Ezt a művemet a mannheimi Mitzie Katze macskánk tiszteletére alkot-
tam 1994 decemberében, no meg annak örömére, hogy új macskabudit vet-
tünk a Mitziekének karácsonyi ajándékul.
A nagy eseményt megünneplendő, elénekeltem neki a Katzenklo című
szerzeményemet a karácsonyi ünnepeknek megfelelő hangulatban. Éspedig:

Katzenklo, Katzenklo,
schöne Katzenklo,
alle Katzen sind sehr froh

122

Berecz02.indd 122 07.01.2010 22:58:32

 Schöne Katzenklo
Yeh!

Katzenklo, Katzenklo,
schöne Katzenklo,
alle Katzen sind sehr froh
schöne Katzenklo.

Schöne Katzenklo,
gute Katzenklo,
alle Katzen sind sehr froh,
Schöne Katzenklo
Yeh!

Katzenklo, Katzenklo,
schöne Katzenklo,
alle Katzen sind sehr froh,
schöööne Kat-zen kloooooooooo!!!!!

A Mizieke nem szólt semmit, csak kipróbálta a Katzenklóját, majd elé-

gedetten dorombolva elment tévét nézni. Ha jól emlékszem, épp a kedven-
ce ment. A Komisar Rex.

Nyári vakáció

– Ma van az utolsó munkanapom – mondta a salátabáros –, holnap cso-

magolok és irány a Balaton!
– Én a Fekete-tengerre megyek – szólt közbe a konyhamészáros.
– Én meg a horvát tengerpartot szemeltem ki – kapcsolódott bele a be-
szélgetésbe a főpincér.
– Te hol töltöd a nyári szabadságodat? – fordult a salátabáros a mosoga-
tóhoz.
– Sinaiara megyek.
– És mit fogsz ott csinálni, hiszen ott nincs hol fürödni? – értetlenkedett
a salátabáros.

123

Berecz02.indd 123 07.01.2010 22:58:32

 – Hát rakom majd a léceket és a téli tüzelőt egymásra. Csak arra kell vi-
gyáznom, nehogy szálka fúródjon a körmöm alá.
(Szín alja – Sinaia).

Szabad, nem szabad

Az egyik vendégmenetes órában Krisztinke, Kövér, a szakács és én az elő-

készítő helyiségben unatkoztunk és arról vitatkoztunk, hogy szabad-e a ven-
dég előtt tüsszenteni, böfögni vagy köhögni.
Szóba került a szellentés is, pontosabban, hogy szabad-e telt ház idején
fingani.
– Szabad – mondta Krisztinke –, de nem illik.
– Szabad – erősítette meg Kövér –, de csak halkan, hogy ne ropogjon.
– Igen, de az kormozza a levegőt – vetettem közbe.
– De hát csak ki kell jöjjön valahogy! – védte Kövér a maga igazát. – Nem
futkározhatsz mindegyre a budira. Mit szólnának a vendégek?
A szakács eddig csak hallgatott, végül kimondta az ítéletet:
– Szó mi szó, vendégek előtt nem illik szellenteni, de inkább az jöjjön ki,
mint Imre doktor a mentővel!
Ebben mindannyian egyetértettünk, s ezennel az ügy Anno Domini
2008. januárius hó 13-dik napján mindenek megelégedésére lezárattatott.

Egészségedre!

Sokáig nem tudtam, hogy az emberek miért mondják, hogy egészséged-

re, amikor a felebarátaik tüsszentenek, hiszen ha valaki megfázás vagy nátha
miatt tüsszög, nem kívánhatjuk egészségére a bacilusok által kiváltott hatal-
mas hapcit, amely egy hatalmas osztriga kíséretében ezernyi mikroszkopikus
cseppé szétszóródva fertőzi meg a közelben tartózkodókat. Inkább betegség,
mintsem egészség lesz a dologból.
Nemrégiben azonban rájöttem valamire. Egyik nap a szakács hatalmasat
tüsszentett a konyhában, mire a konyhaszemélyzet kórusban fejezte ki jókí-
vánságait, olyannyira, hogy nem győzte köszönni.

124

Berecz02.indd 124 07.01.2010 22:58:32

 Én nem sokat láttam a dologból, de annyit azért hallottam, hogy
hpcszszszsz. Pont úgy hangzott, mint amikor valaki kinyit egy dobozos sört.
Szóval ezért kívántak neki Egészségedre-t! Mindenki azt hitte, hogy a szakács
vedeli a sört.
De mi van akkor, ha valaki há-há-há-pcsiu-t kiált, ha tüsszögnie kell?
Erre is van magyarázat. Akkor valószínűleg antialkoholista az illető.

Egy irodalmár születése

Még a Gúnár vendéglő fénykorában történt, hogy a Nem Az Idén

Barnultak rendkívül rákaptak a szemeteskukákra: összetörték a fedelüket, ki-
szórták a tartalmukat és úgy válogattak a konyhai hulladékban, mint a vad-
malacok a hullásalmában.
Hiába volt szép szó, fenyegetés, kutyával való ijesztgetés vagy egy kiadós
megruházás kilátásba helyezése, a Nem Az Idén Barnultak egyre szemtele-
nebbek lettek, és egyszer még a szemetes mellé is piszkoltak, mint az a vad,
amelyik gyakran jár az etetőre. A végén már nem tudtunk mit kitalálni elle-
nük, inkább kiválogattuk a takarmánynak még jó zöldhulladékot és gyümöl-
csöt, és az egészet leküldtük a farmra Sanyi szamárnak és a tanyás gazda ma-
lacainak. A szemétbe már csak a konzervdoboz, a papírhulladék, a csont és
egyéb használhatatlan anyag került. Ezzel az intézkedéssel elértük, hogy a vad
csordák elmaradtak, csak egy rongyos, mezítlábas, mocskos és iszonyúan bü-
dös kölök nem akart lemaradni, aki sosem marakodott a többiekkel a zsák-
mányon, hanem inkább leült, megvárta, míg a többiek eltakarodnak, csak
azután jött az ajtóhoz és kérte. Mindig kért és meg is köszönte.
Az egyik nap a szakáccsal kitaláltuk azt a játékot, hogy ezután csak akkor
adunk neki valamit, ha meg is szolgálja az adományokat. Ha ő is tesz valamit
cserébe, pontosabban megmosakodik, megfésülködik, szép fehér ingbe, ün-
neplőbe öltözik, majd kisuvickolt cipővel a lábán és kölnisüveggel a kezében
jelentkezik az ajtónál és elszavalja az Én kis kertész legény vagyok című hús-
véti locsolóverset. Mintha húsvét volna.
Hogy az első próba sikeres volt, következett az Anyám tyúkja, a Miatyánk,
a Hiszekegy, a Magyar Hiszekegy, az Üdvözlégy Mária, a Himnusz, a Szózat,
és a végén már úgy belejöttünk, hogy a János vitézt és a Toldit kértük fel-
mondásra.

125

Berecz02.indd 125 07.01.2010 22:58:32

 Lassan-lassan a fickó ezeket is bevágta, majd egyszer úgy eltűnt, hogy csak
jó másfél év múlva került elő, hóna alatt egy füzetfélével, aztán hanyag kéz-
mozdulattal megnyálazta a tintaceruzáját és a konyhaszemélyzet nagy megle-
petésére dedikálta első verseskötetét.

Szentségtörő törlőeszköz

Még mielőtt a japánok kitalálták volna a byuti toire-t, azaz a csodála-

tos illemhelyet, ahol papír nélkül is kényelmesen, főleg higiénikusan lehet
nagydolgozni, az emberiség hosszú történelme során rengeteg különféle eljá-
rást és módszert dolgozott ki hátsója tisztán tartására. A fűcsomók, falevelek,
rongy, lapos fadarabok, kavics, víz, homok, botra kötött nedves szivacs, gya-
pot, fémlapát használata után a papír könnyű és olcsó előállítása révén vég-
re eljutottunk az egyszer használatos vécépapírig, de vajon jutott-e már vala-
ki abba a kényszerhelyzetbe, hogy papírzsebkendő, letépett ingszegély, fű és
minden más, a környéken fellelhető, letéphető és eldobható törlőanyag hiá-
nyában egy darab kenyérrel legyen kénytelen segget törölni?

Állatemberek

Ha kimegyek az utcára, sosem mulasztom el megfigyelni az utamba ke-

rülő embereket. S mivelhogy az arc a lélek tükre, legtöbbször az arcukat ve-
szem szemügyre. Az évek során arra a következtetésre jutottam, hogy az em-
berek nemcsak lelkivilágukban, gondolkozásmódjukban vagy viselkedésük-
ben állnak közel állatrokonaikhoz, hanem megjelenésükben is. A külső után
ítélve meglepő hasonlóságokat fedeztem fel bizonyos emberpéldányok és az
állatvilág tagjai között.
Vannak, akik sunyi rókapofájúak, mások kövér disznófejet hordoznak a
nyakukon, de olyanok is vannak, akik nyugodtan beállhatnának csimpánz-
nak vagy gorillának. A dús szakállú, bozontos sörényesek az oroszlánokkal
mutatnak hasonlóságot, míg a görbe orrú, merész tekintetű emberek a sasok-
kal, keselyűkkel vannak rokonságban. A Nem Kaukázusi Barnák a hollókkal,
varjakkal tarthatnák a vérvonalat, nem is véletlenül, lévén, őket nem a gólya
hozza, inkább a hozzájuk hasonló dögevő holló vagy varjú.

126

Berecz02.indd 126 07.01.2010 22:58:32

 Olyanokkal is találkoztam, akik az előző életükben vízilovak, nyulak, far-
kasok, bölények, ürgék, hörcsögök, mormoták vagy patkányok lehettek. A
buta liba, a hülye tyúk, a mocskos disznó, a vadtulok, a vaddisznó, fejőstehén,
gyáva nyúl, vadmacska, vadállat, balfácán vagy disznó kutya (Schweinehund)
jelzőket is azért aggatják egymásra az emberek, mert ezek a megtisztelő „cí-
mek” még az őskorból származnak, amikor még mindenki számon tartotta
mások állatcsaládfáját. Később, ahogy a homo primitivicus lassan elembere-
sedett, az állati tulajdonságok is visszahúzódtak, de nem tűntek el, és soha
nem is fognak eltűnni. Néha a környezeti hatásoknak köszönhetően felszín-
re törnek, és megmutatkoznak a maguk valóságában. Mondjuk, egy nagyvá-
ros forgalmas útszakaszán, egy áruház eladórészén, egy lakodalom után vagy
egy kiadós családi veszekedés során.
Nos a ló, a kutya, a majom, a rozmár, a kecske, a sólyom, a papagáj, a
medve és a farkasemberek megfigyelése után a legnagyobb élvezetet a nőne-
mű egyedek megfigyelése és osztályozása okozta, amelyeket többnyire a tojó-
madarak nagy családjába soroltam.
Ezek a következők:
Fiatal jércike
Kis kendermagos
Buta liba
Felfuvalkodott pulyka
Vékony lábú gázlómadár
Kövér pingvin
Nagy pelikán
Kis pelikán
Búbosblanka
Kis pintyőke
Szarka
Vörösbegy
Golyvásgalamb
Közönséges szürke veréb
Parasztgalamb
Marospartjánszólaharismegfogomacsicsed Maris
Hárpia
Kis énekes
Nagy énekes

127

Berecz02.indd 127 07.01.2010 22:58:33

 Nagy fehér tojó
Paráznabillegető
Vén marabu
Paradicsommadár
Pávácska
Kis papagáj
Nagy papagáj
Nagy kaka du
Felvágott nyelvű szajkó
A családi fészekbe idegen ivadékot csempésző kakukk
Hülye tyúk és
tehetetlen dodó.

Ki hogyan hal meg, avagy halál mesterségek szerint

Az aratót lekaszálja a halál.

A bányásznak örök világosságot gyújtanak.
A bíró megnyugszik az ítéletben.
A boldogtalan megboldogul.
A búvár mély álomba merül.
A festő előtt új panoráma tárul fel.
A díjbirkózót legyűri a halál.
A fuvarost Szent Mihály lován viszik.
A hajós boldogabb partokra evez.
A hadvezéren diadalmat arat a halál.
A harangozónak beharangoznak.
A házmester beadja a kulcsot.
Az író kezéből kihull a toll.
A kalauz eléri a végállomást.
A kertész a paradicsomba jut.
A koldus jobblétre szenderül.
A lakó örökös otthonra lel.
A léghajósnak elszáll a lelke.
A molnár leőrli az életét.
A muzsikusnak elszakad az élete húrja.

128

Berecz02.indd 128 07.01.2010 22:58:33

 A pék megeszi a kenyere végét.
A pályafelügyelő bevégzi pályáját.
A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
A pénztáros leszámol az élettel.
A süketnek megszólal az utolsó harsona.
A szabónak elszakad az élete fonala.
A színész letűnik az élet színpadáról.
A trombitásból végképp kifogy a szusz.
Az üveges szeme megüvegesedik.
A szemész örökre lehunyja a szemét.
A vegetáriánus fűbe harap.
A vincellérre rákapálják a földet.
A virágkertész alulról szagolja az ibolyát.
A kocsmárost hosszú lére eresztik.
A mosodás beadja a törülközőt.
A kovács elpatkol.
A szakács leteszi a fakanalat.
A favágó bogot fog.
A zsalusnak lehúzzák a rolót.
Az órásnak ütött az utolsó óra.
A vadász az örök vadászmezőkre költözik.

Kockás ing a divat

Némely országban nemcsak a főzés, az ételek elfogyasztása és a viselke-

dés művészet, hanem az öltözködés is az. A nagy könyv szerint az igazi úri-
ember arról ismerszik meg, hogy dupla bogot vet a nyakkendőjére, 2 man-
dzsettagombot visel, a cipője színe megegyezik a nadrágszíja és az óraszíja szí-
nével és anyagával, sőt még a pénztárca és a névjegykártyatartó színe is ta-
lál. Ezenkívül sosem gombolja be a mellénye utolsó gombját, ingét mindig
nyakkendővel és mellénnyel viseli, és társaságban nem veti le a zakóját.
A példákat oldalakon át lehetne sorolni.
Mostanában nagy divat lett a kockás ing és nadrág, amit mindenféle ki-
szerelésben valósággal dobálnak a vásárlók után. Van kiskockás és nagykoc-
kás, aprókockás, egyszínű és tiritarka. Üzletemberek, hivatalnokok és még a

129

Berecz02.indd 129 07.01.2010 22:58:33

 politikusok is kockás ingben flangálnak, és nem átallanak nyakkendőt köt-
ni a kockás inghez.
Gyermekkoromban még úgy tanultam, hogy csak a parasztok, a tehe-
nészlegények, a gyári munkások és a traktoristák hordanak kockás inget. Az
úriember mindig egyszínű inget visel, és ha teheti, akkor mindig fehéret.
Azóta megváltozott a világ. Boldog-boldogtalan kockásban parádézik. Az
ízlésficamos újgazdagoktól kezdve a pénz- és grandomániás politikusokig.
Láttukra gyakran eszembe jut az alábbi dalocska:
Kockás az ingem, a pulóverem,
abban tartom a revolverem,
augusztusi hulló csillagok,
gazember vagyok!

Ha a parasztokat, a tehenészlegényeket, a kertészeket, a munkásembere-

ket és a traktoristákat kihagyjuk, az üzletemberekre, újgazdagokra és politi-
kusokra maradéktalanul ráillik a fenti megállapítás.

Kérek 2 m 20 cm könyvet!

A kommunista világban Székelyudvarhelyen a könyves üzlet, a minden-

ki által hőn szeretett Librăria még a központban volt, a mai Petry üzlet he-
lyén. Néha egészen jó könyveket lehetett vásárolni aprópénzért, többek kö-
zött nagyszerű útleírásokat és szakkönyveket. Persze akadtak regények is.
Egyszer egy milicista így szólt az eladónőhöz:
– Kérek 2 m 20 cm könyvet abból a piros könyvből – mutatott rá
Ceauşescu elvtárs műveire. – Jól fog mutatni az új piros szőnyeggel.

A magyar néger

Történt egyszer, hogy két szarházi tápos giccsmagyar meglátott egy négert
a Keleti pályaudvaron. Azt hitték, hogy valami kóbor turista, és az egyik nagy
fölényesen odaszólt neki:
– Szervusz csoki!
A néger sértődött arcot vágott és visszaszólt:

130

Berecz02.indd 130 07.01.2010 22:58:33

 – Miért mondod nekem, hogy csoki? Én se mondom neked, hogy jog-
hurt!
Erre nem tudtak mit válaszolni, inkább elkotródtak.
Ahogy később megtudtam, a néger már hatodik éve tanult Magyarországon,
éspedig jogot.
Tanulság: amíg nem jövünk tisztába mások idegennyelv-ismertével, ad-
dig kussoljunk.

Az ismeretlen Petőfi vers

Gyermekkoromban nagyon szerettem a verseket, főleg Petőfinek voltam

nagy rajongója. Gyűjtöttem is a verseit. A közismert és híres versek helyett
én inkább a kevésbé ismert, elfeledett vagy teljesen ismeretlen verseiért vol-
tam oda. Itt van pl. egy vers, amit Petőfi még iskolás korában fabrikált a klo-
zet ajtajára egy széndarabbal:

Kilincs....
Kilincs....
Kilincs....
Több nincs.

Ki a magyar?

A második világháborúban Magyarországon rekedt nagynéném leánya

mesélte a múlt héten:
– Képzeld, tavasszal a gyáli kertes házunk előtt kapálgattam a virágokat,
amikor átjött a szomszédból Miczkieviczné, és elkezdtünk beszélgetni, ismer-
kedni. Egy jó félóra múlva, amikor már úgy látszott, hogy összebarátkozunk
a levesrecepteken, egyszer csak azt mondja:
– Tudta kedves Péterfyné, hogy a Dósa doktorék is románok?
– ????????????????????????????????????????
– A Lieb patikustól hallottam.
– És még kik azok? – kérdeztem.
– Hát maguk!

131

Berecz02.indd 131 07.01.2010 22:58:33

 Az ilyen beszédtől nem csoda, hogy kinyílik a bicska a székely ember zse-
bében. Hát még akkor, ha az illető kibédi sebészprofesszor. Akkor duplán ki-
nyílik. De még a karikás ostor is lekívánkozik a szegről.

A Pannónia cukrászda

Kománé az egyik déli órában hatalmas tortával állított be a konyhába.

– Ma születésnapja van a leányomnak és névnapja a férjemnek. Nézzétek,
milyen tortát rendeltem nekik! – emelte fel büszkén a tálcát.
– Hadd találjam ki, honnan rendelted! – kérleltem. – Boróka cukrászda?
– Nem.
– Akkor Harmónia cukrászda?
– Az sem.
– Hát akkor melyik? – kérdeztem kíváncsian.
– A Pannónia cukrászdában készítették.
– Melyik az a Pannónia cukrászda? – estem kétségbe, mert eddig azt hit-
tem, hogy a város összes cukrászdáját és vendéglátó-ipari egységét ismerem.
– Az az új, fenn a Bethlen-negyedben?
– Az az – mosolygott kománé sejtelmesen. – A Panni cukrászda, a zöldsé-
ges Pannié a szomszédból. Hásze tudod, hogy otthon rendelésre készít süte-
ményeket. Igaz, hogy ő is a Bethlen-negyedben lakik, de most behozta a tor-
tát, hogy ne kelljen kimásznom a hegyre.

Szeretem – nem szeretem

Ha jól emlékszem, úgy kilenc éves koromban történt. Csapón töltöttem

a nyári vakációt, és egy nap az utcabeli gyerekekkel elmentem a Marosra lu-
bickolni. Akkoriban még nem tudtam rendesen úszni, csak úgy kutyamódi
szerint pacskoltam a vizet.
Egy ideig minden rendben is volt, legalábbis addig, amíg néha a lábam
elérte a folyó fenekét, a probléma akkor kezdődött, amikor beleestem egy,
a homokszedő hajó által vájt göbbenőbe, ráadásul még egy örvény is elka-
pott. Attól kezdve úgy jártam, mint egy parafadugó a horgászzsinóron: egy-
szer fenn, többet lenn.

132

Berecz02.indd 132 07.01.2010 22:58:33

 A közelben úszkálók az egészből annyit vettek észre, hogy nekifogtam ki-
inni a Marost. Szerencsére egy nagyobb cigánypurdé – aki a mokányokkal
jött szezonmunkázni a kollektívbe és szalmán aludt az istállóban – utánam
ugrott és mielőtt még jól megszívtam volna magamat, a hajamnál fogva ki-
rántott.
A furcsaság csak az volt, hogy a fickó ugyanannak a cigány bulibasának
volt a fia, aki pár hónappal azelőtt kedvet kapott fiatal húsomra, és szalonnás
tojásrántottával próbált magához édesgetni az istálló melletti karámban, ahol
régebb a dögrovásra került borjakat kényszervágták. A szalonnás bácsi karjai-
ból szerencsére sikerült elmenekülnöm, mielőtt elővette volna a farkast a bo-
korból, de rettenetesen megijedtem. Ekkor nagyon megharagudtam a cigá-
nyokra. Utáltam őket reggel, délben és este, hétköznap és ünnepnap.
Amióta a cigánypurdé kimentett a Marosból, azóta két szék között va-
gyok. Sehogy sem tudom eldönteni, hogy most már szeressem vagy utál-
jam-e a cigányokat.

Albérletben

Volt egy időszak az életemben, amikor úgy gondoltam, hogy a boldogu-

láshoz diplomák, címek és rangok szükségesek, hogy az ember megtalálja a
helyét az életben. Később rájöttem, hogy ezek mind fölöslegesek, a rangok
valójában csak cafrangok, és az embert nem dirib-darab papirosokkal mé-
rik. Az iskolák és az egyetemek csak arra valók, hogy rabszolgát csináljanak
az emberből – mások rabszolgáját –, és megtanítsák, hogyan zárja be magát a
ketrecbe. A valódi iskola az élet, és a legjobb tanárok a hétköznapok emberei.
De amíg erre a felismerésre jutottam, én is szorgalmasan jártam a birka-
sággal és közel voltam ahhoz, hogy magam is birka legyek egy pesti egyete-
men, amely inkább volt akol, mint egyetem.
Lakni hol itt, hol ott laktam, mert a birkaiskola nem biztosított se diák-
szállást, se kosztot. A pénzem pedig lassan fogyogatott.
Hogy fenn tudjam tartani magam, beálltam mosogatófiúnak egy kínai
büfébe, a második műszakban pedig pulykákat trancsíroztam egy vizes és hu-
zatos raktárhelyiségben.
Az egész nem tett ki egy becsületes fizetést. Ahogy a pénzem fogyott, úgy
szorultam ki a belvárosból, végül Óbudán kötöttem ki egy öregasszonynál.

133

Berecz02.indd 133 07.01.2010 22:58:33

 Béreltem tőle egy szobát havi 12 ezer forintért, ezenkívül jogom volt használ-
ni a vécét és a mosdót. Mosás és vasalás is járt nekem.
Egy darabig jó volt minden, amíg észre nem vettem, hogy az öregasszony
kezd furcsán viselkedni. Sokszor azzal jött át a szobámba, hogy:
– Képzelje Edwárd! Láttam magát a tévében!
– Edwárd! Szokott maga szexlapot olvasni?
– Edwárd! Az éjjel azt álmodtam, hogy magával csókolóztam!
– Edwárd jöjjön gyorsan! Egy szexfilm megy a tévében, nézzük együtt!
– Edwárd! Maradjon itt decemberben. Szilveszterezzünk együtt!
És így tovább. Addig s addig, míg egyszer meguntam az öregasszony pró-
bálkozásait és felmondtam az albérletet. Ezzel együtt jött az a bizonyos felis-
merés és végleg búcsút mondtam a birkaiskolának, ahol olyasmit próbáltak
a fejembe verni, amit én már rég tudtam. Csakhogy ők nem tudták, hogy én
a japántanulást nem a nulladik évben kezdtem, hanem még 1989-ben, erre
jött rá az a bizonyos négy év Japán.
Egy szó mint száz: megszabadultam a magyar fővárostól. Elvégre Pest fe-
ketére fest.

Szigeti történet

Az Úr 15… évében, miután már mindenféle előkészületeket megtettünk

a török sereg fogadására és kivonultunk a csatamezőre, még egyszer szemre-
vételeztem a csapatokat.
Balszélen Berkóczi uram lovas íjászai vereslettek pipacsszín fövegükkel,
középen a szigeti kopjások helyezkedtek el, jobbszélen pedig Orbán generális
lovas bandériuma tanyázott karddal és muskétával felszerelve.
Szigeti kopjásaim mögött álltak a kék és veres darabontok, ezek közé ékel-
tem be Szczotka órásmester legényeit, Varga mézesbábos kiterjedt nemzet-
ségét, a Berze testvérek érdemes szabócéhét, Kabdebó uram nyomdászlegé-
nyeit, az időközben fegyverre kapott diákságot és a környékbeli parasztokat.
Mögöttük a dombon foglaltak helyet az ágyúk a várbeli muskétások állásai-
val, a pécsi íjászokkal és a német számszeríjászokkal. A sógoroknak elsősor-
ban német pattantyúsaimra kellett vigyázniuk. Az ágyúkhoz osztottam be az
alsófalusi és a loki parasztokat, hadd melegedjenek.

134

Berecz02.indd 134 07.01.2010 22:58:33

 A domb mögött volt a szekértábor, amit két század vasasra bíztam, ezen-
kívül két bandérium lovast, egy század talpast három ágyúval hátrahagytam
tartaléknak.
A török tábor idelátszott, ott is nagy kavarodás volt, ahogy rendezgették
a csapatokat. Egész délelőtt kürtöltek, doboltak és trombitáltak, a katonaság
meg színes foltokban hömpölygött ide-oda, ahová parancsolták.
Tizenegy óra magasságában aztán elérkezettnek láttam az időt, jelt ad-
tam a kürtösöknek és dobosoknak, hogy megkezdjük a támadást. Embereim
pokoli lármát csaptak, erre az ellen is megszólaltatta a tábori zenekarát, és
mozgolódni kezdett. Egy ezred szpáhi máris elkanyarodott és nagy porfelhő-
ben tovavágtattak. Úgy látszik, keríteni akar a török.
Megparancsoltam íjászaimnak, hogy lőjenek, és embereim olyan sűrűn
lőtték a vesszőt, hogy a nap is elsötétült. Megdördültek az ágyúk és a mus-
kéták is szaporán pukkogtak. Az eget beborították a mézeskalács szívek, a vi-
rágok, színes szalagok és a tűzijátékok rózsái. Ekkor a lovasság élére álltam
és megindultunk. Mint a szélvész, vagy talán annál is sebesebben rohamoz-
tunk. Berkóczi uram vitézei lélekszakadva vágtattak a kardjaikra tűzött sült
csirkékkel, másik kezükben pedig ott szorongatták a boros kulacsot. Orbán
generális emberei se maradtak le, ők kolbászokkal és gombócokkal tűzdelték
meg a fegyvereiket, a boros tömlő a nyeregkápán himbálózott, ahová máskor
a lenyesett török fejeket szokták volt akasztani. Szigeti kopjásaim is megfuta-
modtak, már amennyire a nyársra húzott sült bárányok, kappanok és borjak
súlyától futni tudtak. A kék és veres darabontok a többi gyaloggal boroshor-
dókat görgettek, a céhbeliek a diáksággal kenyerekkel, cipókkal, pánkókkal
és kürtős kalácsokkal megrakott taligákkal versenyeztek. Varga mézesbábosék
a lovas huszárfigurájukkal rukkoltak ki. Mindegyik Varga-gyerek egy bandé-
rium mézeskalácshuszárt vezetett. Jómagam ekkor már válogatott vitézeim-
mel a török had derekához értem, ahol a szultánt sejtettem.
Amíg mindezek történtek, hátul a táborban nagy főzicskézés kezdődött:
üstökben levest, kását és pörkölteket készítettek a talpasok, tortákat vágtak
fel és üdítő italokat hűtöttek a magunkkal hozott jéggel, hogy legyen majd
mivel lemosni a port.
A török katonák amikor meglátták ezt a támadást, szemük-szájuk tátva
maradt, a szultán is összeszedte magát és vezérkarával együtt egyenesen fe-
lénk vágtatott. Akkor értünk össze, amikor Berkóczi uram és Orbán generá-
lis hada összecsókolózott a janicsárokkal.

135

Berecz02.indd 135 07.01.2010 22:58:33

 – Isten hozott Mádzsárisztánba, kedves urambátyám! – szóltam a szultán-
hoz, akinek egyik szeme nevetett, a másik meg sírt örömében. – Nosza raj-
ta, menjünk együtt a nimöt császárra és pusztítsuk el őt minden ivadékával,
rabló katonaságával, eretnek papságával, gazember zsoldosseregével együtt,
hogy írmagjuk se maradjon! Forduljunk Róma felé és embörködjünk, hogy
megállítsuk azt a mérhetetlen kárt és rombolást, amit nekünk okoztak évszá-
zadokon át!
Tapossuk sárba a sátán fejeit, hogy ne legyen erőszakos katolizálás, inkvi-
zíció, gyarmatosítás, bűnbocsánat-cédulákkal való üzletelés, rabszolga-keres-
kedelem, mérhetetlen harácsolás, csalás, hazudozás, élősködés, ne legyen in-
diánirtás, papi pedofília, ne legyen elbukott Rákóczi-szabadságharc, 1848,
első és második világháború, 1956 és Csótány elvtárs. Ne kaszaboljuk egy-
mást, hiszen mi üngürüszök is türkök vagyunk, akik keletről szakadtunk
Nyugatra. Bölcsőnk egykor együtt ringott kegyelmetek bölcsőivel!
– Béke veled is, ecsém! – válaszolt a török szultán, majd szívéhez, ajká-
hoz és homlokához emelte a kezét. – Köszönöm a szíves fogadtatást, de most
lássunk neki a lakomához és gyűjtsünk erőt holnapra. A többit majd a sáto-
romban megbeszéljük.
S így történt, hogy a véres csata helyett Allah és az Öreg Östen nevében
örök időkre megköttetett a török–magyar fegyverbarátság, amelynek jegyé-
ben mind a mai napig tiszteljük és becsüljük egymást a török testvérnépek-
kel Ruméliától egészen a kínai nagy falig. Hogy a szultán Sziget alatt hirtelen
elhalálozott és a történelem közben másként alakult, arról mi nem tehetünk,
de akár így is történhetett volna.

Ki hogyan beszél?

Andersen – mesésen
Bakter – vigyáz a szavakra
Birkózó – félvállról
Borbély – habozva
Bukott diák – ismétlésekbe bocsátkozik
Búvár – mély értelemmel
Céllövő – célzattal
Ebtenyésztő – kutyafuttában

136

Berecz02.indd 136 07.01.2010 22:58:33

 Edénykereskedő – mézesmázosan
Fagylaltos – hidegen
Fogorvos – idegesen
Folyamőr – mint a vízfolyás
Gyógyszerész – apatikusan
Mészáros – velősen
Hegedűs – hangfogóval
Hókaparó – hébe-hóba
Hordár – vádaskodóan
Varrónő – egymásba ölti a szavakat
Vegyész – maró gúnnyal
Üveges – átlátszóan
Ügyvéd – üggyel-bajjal
Tűzoltó – tűzzel
Turista – tájszólással
Tolvaj – kapva
Szopránénekes – fennhangon
Szakács – velősen
Részeg – tétován
Kőműves – köntörfalazva
Cirkuszista – dobálózik a szavakkal
Repülős – szárnyalóan
Remete – magában
Rab – zárkózottan
Nyomdász – megnyomja a szavakat
Orvos – epésen
Muzsikus – hangsúllyal
Mosónő – kezet mosva
Mezőőr – zöldeket beszél
Küldönc – jelentősen

Játék a szavakkal

Akta – meztelen betű

Alak – kis ház, névelővel

137

Berecz02.indd 137 07.01.2010 22:58:33

 Angolna – idegen nyelvű nógatás
Antialkoholista – vízválasztó
Apród – kis d betű
Arckrém – bájpástétom
Arcvonal – ránc
Aszfalt – útravaló
Alkohol – bajital
Álművész glóriája – giccsfény
Ápolónő – lázfelügyelő
Áramlik – konnektor
Áramvonal – villanyvezeték
Áskálódás – furisztika
Ásványvíz palackozás – forrásmunka
Bakelit – válogatott apaállat
Barikád – juhfürdető
Bántalom – zavar a rendetlenség
Borbély – szőrszálhasogató
Borsó – italfűszer
Borz fekhelye – borz alom
Bőbeszédű szónok – dumanista
Böllér – disznótorreádor
Brosstű – melléknév
Bús mormota – komormota
Buzogány – fejtörő
Cipész – árverő
Cipőbetét – talpalávaló
Cukrászmester – tortatanár
Csapos – italványozó
Cserép – sértetlen fa
Csirke – szemfelszedő
Delírium tremens – iszomláz
Díszlövés – pompadurr
Dugóhúzó – futballkapus
Elektronikus agy – műszerész
Elmerengés – agyrázkódás
Elodázás – megverselés

138

Berecz02.indd 138 07.01.2010 22:58:33

 Előléptetés – rangerősítő
Epilógus – regénybúcsú
Ezüst – e lekvárfőző edény
Éhes bálna – zabálna
Étvágytalanság – íziszony
Faládám – Ádám eszik
Falka – házrészecske
Fakó mező – mattróna
Farkas – pásztortűz
Fegyvergyár – félelmiszer üzem
Fázás – téliszony
Felcserél – a felcser létezik
Fényképész – képmutató
Fogyókúra – hájhagyomány
Foszlik a ruha – kelmebaj
Földönfutó – autó
Freskófestő – nagyképű
Frizsider – léhűtő
Fülke – kis fül
Lázár – orvosi honorárium
Leltár – megtalált szerszám
Lesülés – vadászpóz
Levelezés – játékvezető bírálata
Liftkezelés – felvonókúra
Manikűrös – kézműves
Masszőr – dörzsfőnök
Meteor – robogókő
Molett filmcsillag – teltsztár
Nagyivó – távbornok
Nagy pocak – hashalom
Neolit gázvezeték – köbölcső
Nyomozás – tényűzés
Olvadás – hidegösszeroppanás
Operatőr – dalszínházi kellék
Óvodás zsúr – gyerekasztal konferencia
Összeadási művelet – anyagkönyvvezetői ténykedés

139

Berecz02.indd 139 07.01.2010 22:58:33

 Parkolás – kertépítés
Parti áru – nászajándék
Pazarló – pompás mén
Pedikűrös – lábszerész
Pirulás – gyógyszerész
Rabló – fogoly paripa
Reumakórház – csúzda
Régiségtár – korhely
Részeg hazudozás – alkoholmánia
Rombusz – tönkrement jármű
Sebészorvos – vértanú
Sejtelem – atom
Soványító szer – fogyóeszköz
Sör – kalászlé
Stadionbejárat – viadalkapu
Suttogva – hangrejtve
Szakács – építőipari szakmunkás
Szalonka – becézett fogadószoba
Szemüveg – orravaló
Szépségkirálynő – bájnoknő
Színész – tiszta értelem
Színhely – festéktár
Tandíj – tanár
Tárlatvezető – képmutató
Teázol – esőben állsz
Tekintélytisztelő – rangadó
Téli tájkép – dérkép
Trónlépcső – királyhágó
Tűztánc – parázskeringő
Trappista – ügető sajt
Udvari bolond – humornyik
Udvarlás – bókháló
Vaj – cipókrém
Vártalak – őrbódé
Vendéglő – gyomortanya
Villanyszerelő – voltvezető

140

Berecz02.indd 140 07.01.2010 22:58:33

 Ki milyen nótával kezdi?

Ácsok: Túl a vízen faragnak az ácsok...

Árvák: Nincsen anyám, se apám...
Cigányok: Zene szól a csárdában...
Csikósok: Sárga a csikó...
Csizmadiák: Rámás csizmát visel a babám...
Csordások: Nem akar az ökörcsorda legelni…
Detektívek: Mi mozog a zöld leveles bokorban…
Erdészek: Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…
Földmívesek: Szánt a babám…
Illatszerészek: Szagos lesz az utca, amerre járok…
Juhászok: Kelj fel, juhász…
Kalaposok: Kis kalapomat felakasztom a szegre…
Kocsmárosok: Utcára nyílik a kocsmaajtó…
Kútásók: Kis kút, kerekes kút van az udvaromba…
Pékek: Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe…
Rabok: Rácsos kapu, rácsos ablak…
Szállodások: Jajj, de magas ez a vendégfogadó…
Tűzoltók: Ég a kunyhó…
Virágárusok: Kéket nyílik az ibolya, nem sárgát…
Vándorok: Elmegyek, elmegyek…
Zöldségesek: Kerek a káposzta...

Jövök mindjárt!

Zsuzsika: – Gyöngyi! Gyöngyi! A szakács azt üzente, hogy meg leszel

eresztvel, ha még egyszer a késével vágod a húsokat!
Gyöngyi épp a konyha másik felében tartózkodott s egyik kezében hatal-
mas tál sült csirkével azon igyekezett, hogy a tálalóba vigye a rendelést, de a
húspotyolás, edénycsörömpölés és más konyhai háttérzajok miatt csak a tö-
redékét hallotta annak, amit Zsuzsika átkiáltott, ezért az ajtóból visszaszólt:
– Jó, jó. Jövök mindjárt!
Hogy aztán később mi történt közte és a szakács között, azt mi nem tud-
hatjuk.

141

Berecz02.indd 141 07.01.2010 22:58:33

 Új, még nem szabadalmaztatott szavaim

Dögleszkedik – lustálkodik
Bagirozik – cigarettázik
Szoporkány – szopós boszorkány
Böffencs! – böfögj!
Kullancs! – piszkáld ki a kullancsot!
Bakkancs! – bólints rá valamire vagy köszönj!
Nyaksz – nyakolaj, azaz Schnaps
Futkori – ideges, kapkodó természetű ember
Kukucsi – tömbházban lakó, vattacukor hajú nyugdíjas asszonyság, aki
egyéb elfoglaltság híján mások megfigyelésével foglalkozik
Tipike – töpörödött anyóka
Nyalogány – különleges nőnemű desszert azon férfiaknak, akik gyerekko-
rukban Kojak-szopókán nőttek fel
Paráznabillegető – útszéli prostituált
Purcik – ige, rokonságban van a fingik igével
Dühönc – haragos ember
Délalvó – olyan személy, aki megvárja, hogy a hasára süssön a nap
Emberfarkas – tápiópiai szarházi giccsmagyar, aki előszeretettel marja el
magától fajtestvéreit, illetve határon túl rekedt rokonait
Agymenés – hasonló a hasmenéshez, a különbség csak az, hogy az egyén
fejnek nevezett nyúlványán található kloákán távoznak a salakanyagok.

A Krisztinke-féle specialitás

Egyik este csizmadianapot tartottunk a Kehelyben, mert egyetlen ven-

dég sem akarta odadugni az orrát. A szakács is felmerült a konyha mélysé-
geiből, és immár édesnégyesben morzsolgattuk a perceket. Unalmunkban
ettünk, ittunk, kártyáztunk, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Kövér és
Krisztinke láncban szívták a cigarettákat, én és a szakács csak legyezget-
tük a füstöt. Amikor ezt is meguntuk, Krisztinke kitalálta, hogy ország-
városozzunk. A szakács és Kövér azonnal vevő volt az ötletre és nekiláttak.
Én csak kibickedtem a hátuk mögött. Ahogy Krisztinke székéhez kerültem,
észrevettem, hogy a blúza felcsúszott és kilátszik a bugyija.

142

Berecz02.indd 142 07.01.2010 22:58:33

 – Milyen édes kis bugyika – jegyeztem meg –, nagyon ennivaló!
– Megennéd? – kérdezte Krisztinke sejtelmesen.
– Én meg – bólintottam –, mégpedig késsel és villával. Csak legyen, aki
elkészítse.
– És hogyan süssem meg neked, kedves barátom? – kérdezte a szakács.
– Véresen, ahogyan a steaket szokták – válaszoltam.
– Hát arra még várnod kell egypár napot – nevetett fel Krisztinke, és be-
mondta a stopot.

Az érem másik oldala

Mostanában – főleg, hogy betegségem ágyhoz kötött –, elég sokat tévéz-

tem, s egy idő után feltűnt, hogy a legtöbb csatornán egymást váltogatják a
hollókoszos filmek, interjúk, ünnepségek és szoboravatással kombinált meg-
emlékezések. Az úgymond „ismeretterjesztő” adókon pedig sorozatban köz-
vetítették a nácis dokumentumfilmeket – mintegy amerikai szemmel nézve
és kidomborítva a Wehrmacht vagy az SS vélt vagy valós bűneit. És miért van
ez a hollókoszmánia?
Nem egyébért, csak azért, hogy a világ továbbra is érezze bűnösnek ma-
gát, legyen lelkiismeret-furdalása és főleg, hogy ismételten fizessen. Mint pl.
a németek, akikről már számtalan bőrt lenyúztak, a svájciak, akik eddig már
rég megbánták, hogy számlákat nyitottak a náci pénzeknek, vagy az olaszok
és argentinek, akik voltak olyan szemtelenek, hogy a hitleristákkal mertek
barátkozni. Ne felejtsük ki a felsorolásból Magyarországot se, amelynek már
sokszor elhúzták a sejhaját.
Nos, rendben van. Legyenek lágeres filmek, megemlékező előadások,
múzeumavatások és ünnepségek, mintegy figyelmeztetőül az eljövendő nem-
zedéknek, hogy soha többé ne történjenek meg azok a dolgok, amelyek a lá-
gerekben vagy a náci uralom tíz évében megtörténtek, vagy állítólag megtör-
téntek.
De akkor kérem szépen, a gulágos, az angol koncentrációs táboros, a pa-
lesztin „berlini falas” filmeket kérem a kommunisták gazemberkedéseinek a
bemutatását, a vadkapitalisták világhódító, globalizáló és gyarmatosító poli-
tikájának az ismertetését, emlékezzünk az örmény népirtásra, a kiirtott mil-
lió indiánra, a rabszolgának elhurcolt feketékre, lássuk az inkvizíciót, beszél-

143

Berecz02.indd 143 07.01.2010 22:58:33

 jünk a pápaság bűneiről, ne hallgassuk el a naptár- és történelemhamisítást,
a bűnbocsátó cédulák történetét és így tovább. Hogy akinek véletlenül inge
vagy gatyája, az vegye is magára és ország-világ előtt meaculpázzon, és főleg
fizessen, hogy az emberiség történetében soha többé ne történhessenek meg
hasonló dolgok, mint amelyek megtörténtek. Mert az éremnek mindig két
oldala van. De lássunk csak néhányat az érdekesebbnek tűnő filmcímekből:

Emberfalók
Vérszívók a Közel-Keleten
A vietnámi háború titkai
Bőrszínem az egyenruhám
A dicsőséges szovjet hadsereg hőstettei
Pearl Harbour, avagy hogyan szedtük rá a japánokat
Cionisták és szabadkőművesek
Hol védik ma a hazát az amerikaiak?
A világ ellenségei
Mérgezés vagy elbutítás?
Legyünk tömegfogyasztók!
Az áruló Amerika
Merjünk kicsik lenni!
A RAF bűntettei
Országdarabolók
Szervezett agymosás
Siculicidium
Hiroshima és Nagasaki
Modern rabszolgatartók
A Habsburg-ház gaztettei
A bolsevik szörny
Amerikai emberfarkasok a kékcsíkos törülköző árnyékában
Vatikáni orgyilkosok
Szadista császárok
Uzsorakamat és spekuláció
Usraeli vagyok
Kik voltak a felszabadítók?
A Gulág
Amerikai Gulágok

144

Berecz02.indd 144 07.01.2010 22:58:34

 Kalózok, gyarmatosítók és rabszolga-kereskedők
Az indiánirtók
A vadkapitalisták titkos iratai
Az ausztrál bennszülöttek végnapjai
Amerikai Hitlerek
Történelem- és valláshamisítók
Bankárvilág
Pénzmosás és agymosás
A pénz bűvöletében
A WTC titkai
Az igazi terroristák
Gyarmatkirályok
A gyökértelen nép
Milyen az amerikai népviselet?
Germanizálók
Katolicizmus, a pénz vallása
In gold we trust!
Mostohaanyaország
Volt egyszer egy Tápiópia
Kiskalapos országrombolók
A kalapos királyok kora
Vérrel írt magyar történelem
Kik vagyunk mi, magyarok?
A finnugor elmélet totális csődje
Cortez népe
Európa rákfenéje
Magyarország gyásznapjai
A kommunizmus fogságában
Eladtuk a világot
Mi történt Trianonban?
A kútmérgezők története
Kik készítették az atombombát?
Bibliai tömeggyilkosok
Globalizált világrend
Mestercsalók
Hogyan csaptuk be a világot?

145

Berecz02.indd 145 07.01.2010 22:58:34

 Fizetett zsarnokok
Birodalombuktatók
Ki nyerte meg a világháborúkat?
Parazitanép a világ testén
Birodalmárok
Búrok fogságban
Berlini Fal II. a Közel-Keleten
Kik az antiszemiták?

És így tovább, és így tovább.

A címeket sorolni lehetne oldalakon át.

Menő vagyok

A kantinban, ahol dolgoztam, elég laza munkaprogramom volt: reggel

hétre vagy fél nyolcra bementem, kényelmesen elkészítettem a salátáimat, az-
tán délután háromig eltöltöttem az időt kumplihámozással és miegymással.
A többiek egy órával többet dolgoztak, olyan is akadt, aki egész napos volt.
Az egyik nap, ahogy átöltözve visszamentem a konyhába, hogy elbúcsúz-
zam a többiektől, Emese, az egyik egész napos kolléganő megkérdezte:
– Te már megint mész?
– Igen, mert MENŐ vagyok – válaszoltam.
– Amolyan jövő-menő.
– Egyszer itt, másszor meg amott – tettem hozzá.

János bácsi buggyant

– Hová meg már megint, János bácsi? – kérdeztem legöregebb segédmun-

kásomtól.
– Csak ide a büfébe kávét inni... – húzta össze magát János bácsi, a zug-
ivó.
– Erősen furcsán viselkedik maga mostanában – tettem csípőre a keze-
met –, nekem már régóta feltűnt, hogy minél többet kávézik, annál jobban
kapaszkodik a gyalupadba. Nem buggyant maga véletlenül?

146

Berecz02.indd 146 07.01.2010 22:58:34

 – Hogy én mi vagyok? Buggyant? – szedte össze magát János bácsi, és az
orrán tenyésző borvirágok egy árnyalattal sötétebb színűre gyúltak.
– Ne is tagadja! Jól tudom, hogy buggyant! Kávéivás ürügyén elvonul a
büfébe, ahol aztán behúzódik a sarokba és hol egyik, hol a másik üvegből
buggyant. Tudja meg, hogy holnaptól nincs több kávészünet! Igyon inkább
teát, ha ébren akar maradni!
Így történt, hogy az öreg rákapott a rumos teára. Akarom mondani, hogy
a teás rumra, mert ahogy az idő telt, egyre kevesebb lett a tea az üvegben és
egyre több a rum. A végén már csak tiszta rumot fog hozni az öreg a tízóra-
ija mellé – gondoltam.
Akkor inkább kávézzon! Majd szólok a büfésnek, hogy jól vizezze fel a
pálinkáját...

Felfogás

A szex olyan, mint az étvágy. Ha megéhezem, akkor nagyon tudok enni,

de ha nem vagyok éhes, akkor mind kínálhatnak. Csak forgatom, forgatom
a falatot a számban, és sehogy sem ízlik.

A Seprődi bor

Tavaly decemberben igen sok dicsőszentmártoni bort adtunk el a

Kehelyben, mégpedig Seprődi mester pincészetéből, ahol az egyszerű asztali
boroktól kezdve a homokba rejtett 40 éves borokig mindenre lehetett számí-
tani. A partik, társas összejövetelek és lakodalmak során a vendégek nagyon
megkedvelték Seprődi Józsi borait, különösen az olcsó, de finom asztali bo-
rokat, amelyekből töméntelen mennyiséget adtunk el.
Egyszer az egyik asztal vendégei a töltött káposzta mellé Seprődi mester
házi borából rendeltek, amit pechjükre Jancsika, az asztalosinasból lett két-
balkezes pincér szolgált fel nekik.
A vendégek ízlelgették, nyalogatták a bort, majd elégedetten csettintet-
tek, és érdeklődni kezdtek.
– Te Jancsika, hová valósi ez a bor? – kérdezte az egyik újgazdag üzlet-
ember.

147

Berecz02.indd 147 07.01.2010 22:58:34

 Jancsika, aki a vendégmentes órákban igencsak szívogatta a boros demi-
zsonokat az előkészítő helyiségben, ekkortájt már eléggé borgőzös állapotban
leledzett, ezért összekeverte a seprődit a dicsőszentmártonival.
– Ez egyenesen Seprődről – válaszolt a vendégnek.
– Hol van ez a település?
– Valahol Kovászna mellett – vágta rá szemrebbenés nélkül Jancsika.
A vendég ráncolta a homlokát, de sehogy sem tudott rájönni, hogy hol,
melyik faluról van szó, ráadásul úgy tudta, hogy Kovászna környékén egyál-
talán nem foglakoznak bortermeléssel. Ezért még egyszer megkérdezte:
– Mi a neve románul ennek a falunak?
– Şiprod – folytatta a pincér olyan magabiztosan, mintha a földrajztudo-
mányok doktora lenne.
– Na, akkor elmegyek és megkeresem – nyugodott meg a vendég –, így
most már ismerős a neve.
És rendelt még egy rundot a barátainak.

Konyhai becézgető Judit módra

Szalmakrumpli
Szalmapityóka
Szalmapityu
Szalmapityi
Szalmapitykó
Szalmapityulino
Szalmi

Seroussi és Sevastopol

Dávid Botond fényképész barátom egy időben sokat dolgozott a Seroussi

cégnek, ún. „gentleman” képeket készített reklámcélokra, de katalógusokkal
is foglalkozott. Hogy a képek még sikeresebbek legyenek, még a karóráját,
töltőtollát és autóját is odakölcsönözte a modelleknek. Fáradozásait csakha-
mar elismerés koronázta, és csak úgy jöttek a megrendelések.

148

Berecz02.indd 148 07.01.2010 22:58:34

 Nos, Botond barátom Seroussi korszakából a szép képeken, jó borokon,
a fotózás közben kötött barátságokon és az élvezetes munka örömteljes pil-
lanatain kívül két új köszönési forma is megmaradt, amelyek lassan kiszorí-
tották az általunk használt Salve, Ave, Sevus, Szia, Szebb jövőt, Ahoj Hajó és
Adjonisten köszöntéseket.
Akárhányszor bementem Botihoz egy kis tereferére, ő mindig így köszön-
tött:
– Na Szerusszi! Mi újság nálad?
Ez a Szerusszi eleinte egy kicsit idegesített, de csak addig, amíg a sok ex-
pedíció, ide-oda utazgatás során el nem vetődtem a tatárokhoz.
Hazaérkezésem után máris megvolt a visszavágóm. Azóta a „Na Szerusszi,
mi újság nálad” üdvözlésre mindig így köszönök vissza Botondnak:
– Szevasztopol. Jó, hogy látlak, öregfiú!

149

Berecz02.indd 149 07.01.2010 22:58:34

 150

Berecz02.indd 150 07.01.2010 22:58:34

 V. könyv

40 millió dEnEvér
Egy doBozBan

151

Berecz02.indd 151 07.01.2010 22:58:34

 A cappuccino

Kisék mint nyugdíjas tanító házaspár nagyon boldogan éltek együtt, él-
vezve a nyugdíjas élet örömeit és a megérdemelt pihenést. Összetűzésre so-
sem került sor köztük, és a családi patáliák ismeretlenek voltak a házuk táján.
A több évtizedes házasság alatt egyiknek sem jutott eszébe szexuálisan eltéve-
lyedni, vagy a más portáján kereskedni. Ahogy telt-múlt az idő, a tanító néni
sem féltette úgy a férjét a többi nőtől, mint régen. Igaz, hogy a tanító bácsi
az utóbbi időben se sok figyelmet szentelt házastársi kötelezettségeinek, in-
kább visszavonult a virágházba, méhészkedett vagy esténként a bélyegsoroza-
tával foglalkozott. Aztán egy szép napon filozófiai hitvitába bocsátkozott ön-
magával, és arra a következtetésre jutott, hogy kár volt annak idején annyi fi-
atal nőt parlagon hagyni, és annyi finom alkalmat elszalasztani. Most meg itt
van öreg fejjel, és még mindig nem tudja, milyen a tiltott gyümölcs kéjes íze.
A gondolatot tett követte, és egyszer, amikor a tanító néni társasutazáson
volt valamelyik fürdőhelyen, alaposan bevásárolt gumióvszerből, és hazavit-
te az egyik szemrevaló menyecske tanítványát, aki már az iskolapadban is ra-
jongott a tanító bácsiért. Ám a nappali díványán csütörtököt mondott nem-
csak a tanító bácsi vadásztudománya, hanem a fegyvere is. Hiába volt a buz-
gó igyekezet, a kellő óvintézkedések megtétele, a kellő időzítés mindkét fél
részéről, a tanító bácsi kénytelen volt beismerni, hogy vége mindennek.
Másnap hazajött a tanító néni, aki a nappaliba érve kissé gyűröttnek ta-
lálta a díszpárnákat a díványon, de nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a
dolognak, amíg meg nem találta az ablakpárkányon ottfelejtett óvszert.
– Oh, egy cappuccino! Ezt megisszuk! – mondta, és míg a vizet forralta,
folyton azon morfondírozott, hogy miképpen kerülhetett az ablakpárkányra
ez az árva szál cappuccino. Nem bírt rájönni a rejtély nyitjára, aztán pillanat-
nyi emlékezet-kiesésnek könyvelve el az esetet, elhatározta, ezután keveseb-
bet fog inni. Legalábbis egy pohárkával kevesebbet abból a finom narancsli-
kőrből, amit a ruhásszekrény aljában rejtegetett. Ugyanis ebből szokott tes-
ti és lelki erősítést meríteni, ha úgy érezte, kissé elfáradt vagy túlságosan fel-
izgatta magát.
A tanító néni egyébként nagyon rövidlátó volt, és csak akkor vette észre,
hogy mit tart a kezében, amikor felbontotta a csomagot. Ezen úgy meglepő-
dött, hogy percekig szóhoz sem tudott jutni. Csak hápogott:
– Jajj te Józsi... hát izé... hogy is került ide ez a... te Józsi! Hallod-e?

152

Berecz02.indd 152 07.01.2010 22:58:34

 A tanító bácsi épp a közelben szöszmötölt valamivel, és már tudta, hogy
valamit ő rontott el, és kétségbeesetten menteni akarta a helyzetet.
– Tudod drágám... biztosan a gyerekek voltak itt… biztosan az övék…
tudod, ezek a mai fiatalok… jajj drágám, ne vedd annyira a szívedre a dol-
got… hiszen tudod...
Így történt, hogy a tanító bácsi feje fölül egy árva villámlás nélkül eltávoz-
tak a viharfellegek. Az pedig, hogy a tanító néni valamit megsejdített volna a
félresikerült kalandról, az mindmáig titok maradt.

Buziás

Még Ceauşescu (sz)aranykorában történt az alábbi eset, épp a nyelvújí-

tás-gyarapítás fénykorában, amikor újdonságszámba mentek az olyan szavak,
mint leszbikus vagy buzi.
Az egyik nap a szomszéd áthívott valami bútort összepofozni, s kalapá-
lás közben amúgy hétköznapiason emlegetve a homokosokról beszélgettünk.
A konyhában takarító felesége, aki az évtizedes városon lakás ellenére is még
mindig egy kicsit falusi maradt, szeretett volna felvilágosultnak látszani, és
beszólt a nappaliba:
– Igen, én is hallottam. Karcsi bácsi tényleg buziás lett!
Erre a férje bosszankodva, de nevetve letorkolta:
– Hallgass te, nem buziás, hanem buzi. Buziás egy fürdőváros.

Furcsa gusztus

Az üzlet előtt egy mocskos, kócos, csupa rongyba öltözött cigánypurdé ál-
lította meg az egyik titkárnő külsejű járókelőt.
– Néni, adjon valami pénzt!
– Pénzt nem adok, de veszek neked egy kiflit – mondta a nő, és kinyitot-
ta az üzlet ajtaját.
A kenyeres polc felé menet a cigánypurdé újabb kívánsággal rukkolt elő:
– Néni, ne vegyen kiflit, vegyen inkább kenyeret. Olyan éhes vagyok,
majd kiesik a szemem! De amikor a kenyér már a bevásárlókosárban volt,
újra megszólalt.

153

Berecz02.indd 153 07.01.2010 22:58:34

 – Néni, ne vegyen kenyeret, vegyen inkább vizet! Olyan szomjas vagyok...
És elvezette a titkárnőt az italos részleghez és megállt a vodkák, likőrök
előtt.
– Dehát ez alkohol! – méltatlankodott a nő.
– Nem, néni, ez víz! Ilyent vegyen!
A kifli-, kenyér- és vízvásárlásból természetesen nem lett semmi, mert az
előbb még irgalmas szamaritánus bősz fúriává változott, és kilökdöste a szem-
telen cigánypurdét az üzletből, aki kérd el a kisujját, vedd el az egész karját
alapon ki tudja, meddig ment volna el a licitálásban.
Ha ennek az utcagyereknek a vodka a víz, akkor mit ihatnak otthon tej
vagy kakaós kávé helyett?

Kérek egy sört!

Amikor Roth barátom még a T. galériában dolgozott, gyakran jártam be

a kiállítóterembe, nemcsak a szép festményekért vagy a kiállított népművé-
szeti tárgyakért, hanem a jóízű beszélgetésekért is, amelyekre egy tea mellett
kerítettünk sort. Mindig akadt valami újdonság: vagy nyelvészkedtünk, vagy
a világ dolgait vitattuk meg.
Az egyik este közvetlenül zárás előtt bejött egy részeg ember, és minden
köszönés nélkül, mint aki otthon van, belehuppant az egyik kényelmes fotel-
be, közvetlenül a bejárat mellett, és borízű hangon megszólalt.
– Kérek egy sört! – mondta olyan hangon, mint akinek az alkoholon kí-
vül petróleummal kenegetik a torkát.
Tudniillik a T. galéria este olyan kívülről, mint egy szép bisztró vagy ká-
vézó. A bejáratnál elhelyezett kényelmes fotelek, a narancssárga színű falak, a
kellemes belső megvilágítás és a korszerűen kialakított fogadópult mind ele-
gáns külsőt kölcsönöztek a helyiségnek.
Barátom udvarias magyarázata, miszerint ez itt nem kocsma, hanem egy
galéria, süket fülekre talált, mint ahogyan mondani szokták: az egyik fülén
be, a másikon ki. De szerintem be se ment. A részeg nem mozdult, csökö-
nyösen várta a sörét, és mindegyre azt hajtogatta:
– Főúr, kérem a sörömet! Főúr, várom a sört!
Ezt már nem bírtam tovább, és nyersen odavágtam:
– Zárva vagyunk!

154

Berecz02.indd 154 07.01.2010 22:58:34

 Ez hatott, a részeg feltápászkodott, eltámolygott az ajtóig, és onnan kiál-
totta akadozó nyelvvel:
– Még azért is visszajövök! Holnap kiiszom a söröshordót! Majd én meg-
mutatom! – s ezzel eltávozott.
Sajnos, másnap vasárnap volt és zárva tartás miatt nem tudta megmutat-
ni. Pedig megnéztük volna.

Füstölgéseim

Eddigi életem alatt sok helyen megfordultam, sok emberrel találkoztam,

s ez utóbbiak közül sokan megkérdezték, hogy miért nem dohányzom. Az
igazat megvallva, az aktív dohányzással úgy állok, hogy még azelőtt befejez-
tem, mielőtt elkezdtem volna.
Az első próbálkozásom hét éves koromban történt a moziban látott in-
diános film hatására. Kalumet híján kukoricacsutkával kísérleteztem. A fás-
ládából kiválasztottam a legkövérebbet, aztán a szomszéd bácsi műhelyéből
loptam egy húszcentis alumíniumdrótot, amit egy vonatmentes pillanatban
a vasúti sínen egy kővel laposra kalapáltam, és spirált hajtottam rá. A végé-
re kurbli került, hogy jól lehessen hajtani. Ezzel a rögtönzött fúróval kifúr-
tam a kukoricacsutkát, s a lyukat megtömtem kukoricabajusszal, majd be-
gyújtottam, és teljes erővel megszívtam a pipát. Az első slukk annyira mell-
re sikeredett, hogy percekig köhögtem utána, és muszáj volt letennem a ku-
koricacsutkából előléptetett békepipát. A négy égtáj felé fújni a füstöt már
nem maradt időm.
Később a barátok unszolására még egyszer nekiveselkedtem, hogy betör-
jek a felnőttek világába. Egy álló hétig gyűjtögettem a csikkeket a kocsma
környékén. Amikor egy zsebnyi összegyűlt, kiráztam a csikkekből a bűzös és
sárga dohánymaradékot, majd betöltöttem egy hatalmas újságpapírkolbász-
ba. Ez a második próbálkozás sokkal rosszabbul sült el, mint az első, a füst
pokolian büdös volt, és csípett. A köhögés maradt a régiben. Ekkor határoz-
tam el, örökre felhagyok a szándékkal, hogy a dohányosok táborát gyarapít-
sam, vagy legalábbis belógjak a sor végére.
Mellesleg a cigaretta tüze túl kicsi ahhoz, hogy meg lehessen melegedni
mellette, a füstjével nem lehet jóllakni, lenyelni ugyan le lehet, de nem éri
meg, ezenkívül büdös és köhögtet, drága és egészségtelen. Szóval sok baj és

155

Berecz02.indd 155 07.01.2010 22:58:34

 betegség forrása. S ha már rabja akarok lenni valaminek, akkor nagy és ne-
mes dolognak rendelem alá magam, nem egy ilyen kis bűzrúdnak. Azóta sok
év eltelt, fogadalmam megtartottam, és a füstöt csak a kolbászon, szalonnán
vagy sonkán bírom elviselni.

Ki kicsoda?

Keresztapám mesélte gyermekkoromban, hogy egyszer vonattal utazott

haza Dévára, és valahol Tövis körül a dévaiak mellé verődött egy unatkozva
fagyoskodó magányos utas.
– Pécsi Árpád vagyok – mutatkozott be az idegen.
– Maga viccel? Honnan tudja a nevemet? – állt fel meglepve kereszt-
apám –, én vagyok Pécsi Árpád!
– Viccen kívül, a nevem valóban Pécsi Árpád – erősítgette az új utas.
– Az nem lehet!
– De én mégis Pécsi Árpád vagyok!
– Én is!
Majdnem összeverekedtek, mire az egyik utasnak eszébe jutott, hogy néz-
zék meg a személyi igazolványokat. Erre előkerültek az akkoriban divatos
buletinek, és az utasok csodálkozva állapították meg, hogy nemcsak a név ta-
lál, hanem még a születési év és hónap is.
Ilyen is csak minden ezer évben egyszer történik.

Hová valósi, néni?

Régebb Kibéden sok embernek jelentett megélhetést a piacolás. Főleg

az öregasszonyok erősen szerettek járkálni mindenféle áruval fel Szovátára,
Parajdra. Vittek mindent, amit a kiskert adott: hagymapalántot, hagymát,
retket, zöldségeket, fűszert, teafüvet, sütőtököt, töltött libát, majorságot,
gyümölcsöt, tojást, szóval mindent, amit meg tudtak termelni.
Az autóbuszok és a vonatok néha úgy néztek ki, mint valamelyik dél-
amerikai ország helyi járatain, mindenütt átalvetők, szatyrok, zsákok foglal-
ták a helyet, csibék csipogtak, kacsák hápogtak. A hagymaszag összekevere-
dett a fasírtillattal, naftalinos kabátok nehéz szaga vegyült izzadság és vonat-

156

Berecz02.indd 156 07.01.2010 22:58:34

 szaggal, a kosarakban szállított csibék, kacsák adták meg végül a fülke vég-
ső aromáját.
Egy idegen utas beszédbe elegyedett az öregasszonyokkal, és megkérdez-
te az egyiktől:
– Hová valósi, néni?
Mire a néni így válaszolt:
– Kibédi, mér kérdi, a hagymaszagot nem érzi?
Bár már ősidők óta csúfolják hagymásoknak a kibédieket a szomszéd falu-
siak, ők az élcekkel nem igen törődnek, sőt büszkék hagymás falujukra, mert
mondjon akárki akármit, a legfinomabb hagyma azért mégis Kibéden terem.

Fokozatok

Az elszegényedés, a totális csőd és a lecsúszás a társadalmi ranglétrán a kö-

vetkező lépésekben mérhető:
1. Először betegség miatt elveszítjük a munkahelyünket. Közben észre-
vesszük, hogy lassan öregedni kezdünk.
2. Azután elveszítjük a családunkat, a feleség lelép valakivel, akinek pén-
ze van.
3. Később eladjuk a négyszobás lakást, és háromszobásba költözünk, ami-
ből egy szobát kiadunk bérbe.
4. Ebből a lakásból kis garzonba kényszerülünk, mert a gyermekeknek
kell a pénz.
5. A kis garzont a megélhetés miatt el kell adnunk, hogy egy bérház leg-
utolsó szobácskájában kapjunk helyet.
6. Mivelhogy a kis szoba árát nem tudjuk fizetni, az utcára löknek.
7. Megjelenik az alkoholizmus, és munkásszállókban verünk tanyát.
8. A munkásszállóból kidobnak, koldulunk, és hajléktalanokkal járunk
hajléktalanszállásokra. Az ingyenkonyhán ebédelünk.
9. Innen a városi parkba kerülünk, a padon alszunk vagy kartondobozo-
kon.
10. A következő állomás a híd alatt van.
11. Végül a 2x2 m-es gödör a végállomás, és bebizonyosodik, hogy min-
den ember egyenlő, mert senki sem kap ennél többet, és senkinek sincs szük-
sége ennél többre.

157

Berecz02.indd 157 07.01.2010 22:58:34

 Kielégülés

A Hargitán történt. Egyik télen a sítábor résztvevői nagy bulit rendeztek

a nagy menedékházban. Éjjeli egykor kitántorgott egy tajtrészeg udvarhelyi,
valahogy kinyitotta az ajtót, megállt a küszöbön, lehúzta a sliccét, kivette a
fél heréjét, és földöntúli mosollyal az arcán fölnézett a csillagokra.
– Oh, de jólesik! De milyen meleg!
Aztán visszatántorgott a többi részeg közé.

Mi van a hasában, bácsi?

Kisgyerekkoromban nem bírtam ésszel felfogni, hogy miért van nagy po-
cakjuk egyes férfiembereknek. A terhes nők esetét némileg értettem, mert a
gólyamesékből megtudtam, hogy a nők hasában kisbaba lakik. De azt már
elfelejtettem megkérdezni, hogy miképpen került oda. A lényeg a pocakon
volt, engem csak az érdekelt. Főleg a férfiak pocakja volt örök titok számom-
ra. Ezért félelemmel vegyes kíváncsisággal bámultam a strandon a nagy po-
cakosakat.
Egyszer, amikor már nem bírtam tovább, odamerészkedtem egy strando-
lóhoz és megkérdeztem.
– Bácsi, mi van a hasában? Gyermek?
Erre az bizalmasan lehajolt, s a kezét a szája elé téve, mintha titkot árul-
na el, súgta:
– Nem, kisfiam, nem... ez mind szar... tiszta szar!

Tessék szabályosan közlekedni!

A Hargita megyének elkeresztelt veszedelmes garnizonnak sosem volt jó

híre az ide küldött vitéz milicájok között. Rettegett is mindenki, nehogy
büntetésből ide helyezzék, hiszen itt bicskás a nép, cinemintyés. Csíkos ga-
tyával járkáltak naphosszat a rendetlenség őrei, s ittak, mint a kefekötő, mert
hát úgy mondják, az ital tompítja a félelmet. De az agyat is.
Az egyik nap egy beszeszelt milicáj megállított egy teljes gőzzel haladó,
ám szabályosan közlekedő, markolókanállal felszerelt munkagépet.

158

Berecz02.indd 158 07.01.2010 22:58:34

 – Nem szégyelli magát, traktort fordítva vezetni! Kapja össze magát és ve-
zessen szabályosan! – parancsolt a megszeppent vezetőre.
Az szegény nem mert ellenkezni, és az utcasarokig kénytelen volt hátrato-
latni járművével, nehogy megbüntessék.
Azt hiszem, ez a milicista is először látott ifront.

Kínálat

Székelyudvarhely olyan város, ahol minden férfira 7 nő jut.

A baj az, hogy:
– az első iszik és dohányzik,
– a második vegetariánus,
– a harmadik valamilyen szekta tagja,
– a negyedik kisgyermekes elvált anyuka, aki meg akarja javíttatni elron-
tott életét,
– az ötödik prostituált,
– a hatodik szőke és kövér,
– a hetedik megfelelne, de sajnos annak nem tetszik a stílusom.

A szupermarket története

Mai modern korunk elmaradhatatlan kelléke a globalizáció, s ennek egyik

áldása, a földből kinövő szupermarketek, áruházak és bevásárlócsarnokok.
Megannyi újdonság a reklámoktól elszédített földi halandónak.
De az agyamosott vásárlók persze nem tudják, hogy ez egy csöppet sem
újdonság, ugyanis szupermarketek már a történelem előtti időkben is voltak.
Az agyonajnározott spanyol és francia barlangrajzok nem kulturális megnyil-
vánulások, csupán egy gigantikus bevásárlóközpont maradványai. az ősem-
ber nem szórakozásból rajzolgatott a falra, hanem üzleti számítások vezérel-
ték. Ahol a bölényhúst árulták, oda vágtató bölényt festett, a mamutpúphoz
mamutot, a disznófejhez vaddisznót és a kagyló fölé kagylókat, és így tovább,
hiszen már akkoriban is ínyencek voltak a baszkok és a franciák.
Idővel a konkurencia miatt ezek az ős szupermarketek befuccsoltak, és a
készlet a kereskedő nyakán maradt. Ezért is találni még mindig a barlangraj-

159

Berecz02.indd 159 07.01.2010 22:58:34

 zok alatt megkövesedett állati csontokat és fadarabokat. Ez utóbbiak a pol-
cok és állványok maradványai. Más barlangrajzok egyszerű adásvételi szerző-
dések, egy élelmes kereskedő üzleti feljegyzései, aki toll és papír híján kény-
telen volt a falakon vezetni a könyvelést. Pedig akkor még nem voltak adó-
ellenőrök.

Dilemma

A városban sétálva az egyik nap láttam egy öltönyös, csiricsáré nyakken-

dővel fellobogózott bokszost, aki bundában feszített, és kucsmásan vonult
be az egyik székelyudvarhelyi étterembe. De mielőtt belépett volna, hango-
san kifújta az orrát, és az osztrigát nagy ívben lesuhintotta az ujjáról. Jó erő-
sen, hadd törjön ki a nyaka, amint földet ér. Mindezt a XXI. században, a
papírzsebkendők korszakában voltam kénytelen végignézni. A látványtól föl-
fordult a gyomrom és a következő gondolatom támadt:
– Ha egy szarra nyakkendőt kötünk, attól a szar még szar marad. Viszont,
ha egy nyakkendőre szart bogozunk, akkor kapunk egy szaros nyakkendőt.
Most nem tudom eldönteni, hogy az előbb amit láttam, az melyik volt.

Megfelel, vagy nem felel meg?

Ma sem tudom eldönteni, melyik jobb:

Az olyan nők, akik megfelelnek az elvárásoknak, de hazugok, kurvák, át-
verősek, vagy azok a nők, akik nem felelnek meg az elvárásoknak, de rend-
kívül becsületesek, hűségesek, és nagyon tudnak szeretni.

Vallomás

Volt nekem egy ütött-kopott aragázkályhám még az aranykorból, amit so-

sem tudtam kellőképpen tisztán tartani. Talán a rárakódott szennyeződések,
zsírok miatt volt olyan viharvert állapotban.Megpucolni se kedvem, se időm
nem volt elégséges, elvégre az ember nem arra született, hogy kályhákat pu-
coljon, mikor van fontosabb dolog is.

160

Berecz02.indd 160 07.01.2010 22:58:34

 Egyik nap, amint kinyitottam a bejárati ajtót, már az előszobában fur-
csa vegyszerszag ütötte meg az orromat. Az illat nyomát követve eljutottam
a konyhába, ahol egy meglepetéscédula fogadott a lecsukott kályhatetőn.
A tetőt felnyitva egy csodálatosan tiszta, csillogó-villogó aragázkályha
mosolygott rám, a következő üzenettel:
„Szia Kedves!
Ennyire szeretlek, látod?
Még nem tökéletes, van néhány csiszolnivaló rajtunk, úgy, mint ezen a
kályhán, de minden kialakul!
Puszi!
A te Hajnid.”
Hurrá! Nem nagyon, hanem egyenesen kályhára szeretnek!

A csirkehús

Elég gyakran megtörténik falun, hogy hétköznap épp csak esznek valamit
reggelire, vagy vékonyabb ebédet főznek a szokásosnál. Minden nap nem ke-
rülhet hús a fazékba, azt inkább a vasárnapi ebédhez tartogatják, vagy ha ven-
dégek jönnek. Ezért ha szegényesebb az étel, azt szégyenlik, ha pedig valami-
vel gazdagabb, az eldicsekszik, sőt hozzá is tesznek.
Történt egyszer, hogy szombat délután a falusi legény elment a lányhoz
udvarolni, s beszélgetés közben addig izgett-mozgott a széken, hogy valahogy
egy vadgalambot eleresztett. Hogy mentse a helyzetet, köhögött néhányat és
megszólalt:
– Jajj, te Mári, úgy jóllaktam csürkehússal, hogy majd kirepedek.
A lány erre ránézett, észrevette, hogy a legény mellényének az eleje le van
csepegtetve törtfuszulykával, ami elég szegényes eledel, főleg hétvégén, majd
lefitymálva azt mondja:
– Látom, János. A tolla ott van a ruhádon.
A lány másnap elmondta a barátnőinek, milyen ágálós udvarlója van, aki
mindenáron jobban akar szerepelni, még a törtpaszulyra is azt hazudja, hogy
csirkehús.
A legényt aztán sokat bosszantották a barátai, s mindegyre kérdezték:
– No János, nem kell csürkehús?
Azóta sok viz lefolyt a Küküllőn, de a legény ivadékait mindmáig

161

Berecz02.indd 161 07.01.2010 22:58:34

 Fuszulykának csúfolják a faluban. Aki nem hiszi, az kérdezze meg a Fuszulyka
nevűeket Kibéden. De csak akkor, ha nem kedves az élete.

Disznóvágás magyar turista módra

Rohanó világunkban, amikor az áruházak és a szupermarketek ontják ma-

gukból a friss húst, és a különbnél különb hentesárut, a falusi disznóvágások
ideje nemhogy leáldozott volna, hanem inkább tündöklő napként felkelni
látszik a kisnyugdíjasok,a hagyományőrzők és a turistacsalogatók egén.
Egy nap Marci bá is elhatározta, hogy szakít a sablonos formákkal, és
nagy látványossággal körített igazi disznóvágást rendez a tömbházak tövében,
melyek mellett szerényen meghúzódva feküdt telke és házacskája. Erre
pedig okvetlenül meghívja a szomszédban vakációzó magyar családot. Az
előkészületek annak rendje és módja szerint megtörténtek, a szerszámok és
a felszerelés elő volt készítve, a részeges Fackarasi mészáros is megérkezett,
majd a megadott időpontban szállingózni kezdtek a magyar család álmos
tagjai.
Így hát mikor mindenki összegyűlt, nekifogtak. Marci bá és Fackarasi
a disznót valahogy még ki tudták vezetni a pajtából, de a sok elfogyasztott
pálinka miatt tisztességesen megszúrni nem tudták. A disznó véresen kiug-
rott alóluk, és neki egyenesen a szájtátva bamuló magyar családnak. Ezek
ahányan voltak, annyifelé futottak. Csak a családfő, egy nyápic irodaku-
kac nem tudott hova futni, ehelyett a mellette heverő, disznóperzseléshez
előkészitett gázpalack csapját megnyitotta, és a disznó elé tartotta. Ettől az
imént még haragos állat tántorogni kezdett, s így Fackarasinak könnyű dolga
volt. A riadalom után a pesti gyerekek is viszatértek, és hősként üdvözölték
a bátor apukát. Marci báek jól bepálinkáztak a nagy ijedségre, és hozzáláttak
megperzselni a hízót. Minden rendben is volt egy darabig, de egyszer csak va-
lami lobot vetett, és a disznó nagy pukkanással úgy felrobbant, mintha aláak-
názták volna. A megdöbbent táraság percekig szóhoz sem jutott, csak nézték
egymást és a helyet, ahol az imént a disznó volt. Végül az egyik gyerkőc síró-
san megjegyezte, hogy a tetőn van. A gázzal megtelt disznót a robbanás úgy
szétvitte, hogy a ház tetejéről és a kertből kellett a darabjait összeszedegetni.
Fackarasi szerint Marci bának a próbálkozása, hogy ma különlegesen
látványos disznóvágást produkáljon, a lehető legjobban sikerült. Ezzel, mint

162

Berecz02.indd 162 07.01.2010 22:58:35

 aki jól végezte dolgát, vette a kalapját és elköszönt. A pestek sem fogják egy-
hamar elfelejteni ezt a disznótort, alighanem lesz miről mesélniük otthon.

Variációk

Olasz pizza román pizdán

Román pizda olasz pizzán
Olasz pizzaszerű román pizda
Román pizdaszerű olasz pizza
Olasz pizzaízű román pizda
Román pizdaízű olasz pizza

Átértelmezett kisszótár

Kúr – ősi ige, jelentése: hímtagjával túró mozdulatot végez

Kúra – gyógyíthatatlan betegeknek ajánlott szexuális témájú kezelés
Kúrál – a szexuális kezelés végzése, régies nyelvezettel
Kuráré – a dülmirigy termelte váladék
Kurátor – a bordélyház igazgatója
Kuratórium – a bordélyház igazgatójának főhadiszállása
Kurázsi – másképpen kangörcs
Kurbli – a szexuális együttlét elején bemelegítésre szolgáló hosszú vibrátor
Kurcsatóvium – egy híres orosz professzor által létrehozott intézet, ahol a
közösülési pozíciók fejlődését tanulmányozzák
Kurdok – szexuális teljesítményükről híres nyugat-iráni nép
Kurgán – a mongol kánok által emeltetett, termékenységet szimbolizáló
domb
Kúria – bordélyház
Kuriális – különleges pornográfiai értéket képviselő
Kurialista – a korlátlan közösülés híve
Kuriózum – különösen nagy méretű hímtag
Kurir – bordélyház napi bevételét könyvelő írnok
Kurizál – udvarol
Kurrens – kelendő prostituált, jó nő

163

Berecz02.indd 163 07.01.2010 22:58:35

 Kursza – román eredetű kifejezés, jelentése: egy menet a prostituált és a ven-
dég között
Kurtizán – a szexuális cselekvést különféle álcázott területen végző személy
Kurva – a bordélyház olyan állandó jellegű lakója, akivel már legalább egy-
szer szexuális kapcsolatot létesítettek
Kurzus – előkészítő tanfolyam a bordélyházban, ahol a prostituáltakat kikép-
zik és felvilágosítják

Vasárnapi kacsák

Kölönös büntetés

Egy heidelbergi amerikai katonai támaszponton egy részeg közkatona a

drótkerítés rácsain keresztül próbált szexuális kapcsolatot létesíteni egy hir-
telen odahívott prostituálttal, mivel már annyira részeg volt, hogy nem tu-
dott átmászni a kerítésen. Az éjjel is éber tábori rendőrség ebben a lehetetlen
pózban lepte meg őket. A prostituált megúszta annyival, hogy elzavarták, de
a szerencsétlen katona két hét laktanyafogságot kapott, és büntetésből le kel-
lett festenie a tábort körülvevő drótkerítést. Kívül-belül.

Ámokfutó gorilla az inuyamai állatkertben

Kiszabadult egy hím gorilla az inuyamai Monkey Centerből, mert az ápo-

lója nem zárta be tökéletesen a ketrece ajtaját, és az óriásmajomnak sikerült
egy fadarabbal megbűvölnie a zárat. Az ismeretlen okok miatt feldühödött
gorilla ámokfutást rendezett az állatkert területén, felpofozott egy útjába ke-
rülő egyetemista lányt, egy másiknak meg a fenekébe harapott. Ezután a leg-
nagyobb csendben visszatért a ketrecébe. Az állatkert igazgatója még aznap
elbocsátotta a hanyag ápolót, feltételezve, hogy az állat agresszivitását a nem
megfelelő bánásmód váltotta ki.

Folyékony pénz

Egy háromszéki férfi sorozatban csalta a feleségét egy prostituálttal, aki

a felkínált bájaiért természetben kérte az ellenszolgáltatást, éspedig egy-egy

164

Berecz02.indd 164 07.01.2010 22:58:35

 üveg zsír alakjában. A kikapós férj felesége aggodalommal tapasztalta, hogy a
zsírosbödönből meglepően gyorsan fogy a zsír, ezért végső megoldásként le-
lakatolta az edényt. Ezt az óvintézkedést zseniális találékonysággal játszotta
ki a férj: egyszerűen feltette a zsírosbödönt a kályhára, felolvasztotta a zsírt,
majd a szellőztető nyíláson kitöltötte a kívánt mennyiséget, és ment udva-
rolni.

Horgászszerencse

Két és fél kilós piranhát fogott az egyik sporthorgász a Neckarban. A fé-

lelmetes külsejű ragadozóhal valaha akváriumi kedvenc lehetett, míg meg
nem unták, és ki nem dobták. A kemény telet valószínűleg a gyárak és üze-
mek Neckarba ömlő szennyvízcsatornáinál húzta ki, s a honos halpopuláci-
ót megdézsmálva nőtt ilyen óriási méretűvé. A kajakozók levélben fejezték
ki aggodalmukat a heidelbergi polgármesternek és rendőrfőnöknek, akik te-
hetetlenségük teljes tudatában sajnálatukat fejezték ki, és ígéretet tettek arra
nézve, hogy a közeljövőben megszigorítják a veszedelmes házi kedvencek tar-
tását, és felülvizsgálják az engedélyeket.

A nyúl lőtte vadász

Egy székelyföldi orvvadász meglepően furcsa módon távozott az örök va-

dászmezőkre. Miután a lőtt nyulat puskástól együtt betette az autója hátsó
ülésére, pár kilométer után az addig döglöttnek hitt nyúl magához tért, és
rugdalózni kezdett. A mellette heverő, kibiztosított puska elsült, és nyakon
lőtte a vadászt, aki azonnal meghalt. A gondatlan orvvadász utolsó mozdula-
tával még sikerült elütnie egy útszélen bóklászó gazdátlan szamarat.

Gorillaincidens a heidelbergi állatkertben

Egy kifutóján gubbasztó hím gorilla hátat fordított az őt heccelő diákok-

nak, majd megunva a dolgot, belecsinált a tenyerébe, megszagolta, és a válla
mögött bedobta a látogatók közé. A váratlanul érkező „manna” némi riadal-
mat okozott a vasárnapiasan öltözött látogatók körében, többek között teli-
be talált egy kedélyes öregurat, aki a pipájával volt elfoglalva. Az állatkert ve-
zetősége nem vállalt felelősséget az esetért, de „Az állatokat etetni tilos” táb-

165

Berecz02.indd 165 07.01.2010 22:58:35

 la mellé felszereltetett egy másik figyelmeztető táblát, miszerint pénzbírság-
ra számíthat az, aki az állatokat bármilyen módon bosszantja, vagy tárgyakat
dobál be a ketrecükbe.

Sokan úgy vélik, hogy a fenti cikkek valódi kacsák, amelyek beillenek
akármelyik szenzációvadász magazinba. Bármennyire is kacsának tűnnek,
ezek a történetek valóban megtörténtek.

A kényelmes agglegény

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszeri agglegény, aki annyira
kényelmes volt, hogy csupa kényelemből nem akart megházasodni. Az egyik
nap hazajött a munkából, és elhatározta, hogy estére krumplilevest főz magá-
nak. Oda is készített minden rendesen, majd feltette a levest főni. Aztán le-
heveredett a kanapéra és szép lassan elaludt. Kis idő múlva felébredt a kifu-
tó leves sercegő hangjára.
– Nna, nna… mi van? – nézett szét pókhálós szemekkel –, á, a leves, sem-
mi baj, majd jó lesz pityókatokánynak – és átfordult a másik oldalára.
Egy félóra múlva kissé kozmás szag kezdett terjengeni a konyhában, ez is-
mét felébresztette az agglegényt.
– Nahát! Elfőtt a pityókatokány? Semmi baj, jó lesz szalmakrumplinak –
és visszafeküdt.
Azóta a pityókatokány rég kisült rósejbninek, de a lusta agglegény még
mindig alszik.
Itt a vége, fuss el véle!

A hamisító

Volt nekem egy igen kedves jó szomszédom még a Ceau-korszakban, aki-

vel együtt jártam gombászni, meggyet szedni, együtt álltunk fagyos reggele-
ken a tejsorban, esténként sakkoztunk vagy tanulgattam a férfiemberek dol-
gait, miként kell helyezkedni az életben. A felesége is segített, megcsinálta a
matek és fizika leckéimet, és mindig áthívott tejfölös csirkepaprikást vagy ka-
csapecsenyét enni vöröskáposztával.

166

Berecz02.indd 166 07.01.2010 22:58:35

 A szomszédom olyan ezermesterféle volt, mindent megcsinált fából vagy
vasból. Keserves munkával összerakott egy gyertyaöntő berendezést, és a vil-
lanytalan időkben jól keresett a gyertyákkal. Hát még november elsején!
Az egyik nap fizetésosztás volt a gyárban, a szomszéd is kikapta a pénzét,
de a pénzt a nadrágzsebében feledte, és az örökké szórakozott felesége a fize-
tést kimosta nadrágostul. Szerencsére kézzel mosott, hamar észrevette, hogy
valami nem stimmel, így a pénzt még meg lehetett menteni. A szomszéd fel
is rakta frissiben a szétázott bankókat a fűtőtestre, majd nekilátott gyertyát
önteni. Ekkor toppant be a másik szomszéd, aki a száradó bankjegyeket és a
gyertyaöntő gépet látva azt hitte, hogy barátom titokban pénzt hamisít és az
aznapi termést szárítja a fűtőtesten. Jóformán el sem ment, máris dörömböl-
tek a milicisták, olyan garral, mint akik biztosra mennek. A lakásban aztán
pillanatok alatt kiderült, hogy szó sincs pénzhamisításról, de azért a gyertya-
gépet magukkal vitték.
Azt nem tudom, hogy az árulkodót mivel „jutalmazták” a vaklármáért,
róla még annyit, hogy egyszer részegen bement a feljelentett szomszéd lakásá-
ba, és mint aki otthon van, meg akarta enni a káposztás laskát a konyhában.

A falusi galuska

Nagyanyám mesélte délutáni kávézás közben az alábbi történetet, amely

még a harmincas években esett meg, de mind a mai napig töretlen népszerű-
ségnek örvend Kibéden, és gyakran felemlegetik.
Még a régi világban, amikor faluhelyen nem volt villanyvilágítás, egy este
Anna nannyó, egy 80 éves öregasszony nokedlit főzött magának és négyéves
unokájának vacsorára. Amikor megfőtt, kivitte a kúthoz, hogy öblítse le. A
kislány persze mindenütt a nyomában, a szoknyájába kapaszkodva kísérget-
te, mert félt egyedül maradni a nyári konyha sötétjében. Az öregasszony le-
tisztálta a nokedlit a kútnál, de nem vette észre, hogy a vederben egy béka is
volt. A vízzel együtt a békát is beleöntötte a szűrőbe, majd miután leszűrte a
vizet, a szűrt galuskát visszavitte a nyári konyhába, hogy túrót és cukrot te-
gyen rá, mint ahogy rendesen el szokta készíteni.
Az étel hamarosan elkészült, az öregasszony kiporciózta a tányérokba és a
petróleumlámpa fényénél hozzáláttak a vacsorának. Alig egy pár falás után a
kis unoka megszólalt:

167

Berecz02.indd 167 07.01.2010 22:58:35

 – Nannyó! Nannyó! Tyútyik-mácsik a galuska!
– Egyed fiam, egyed – így az öregasszony.
– De még a kicsi tyeme is túrós, nannyó!
Akkor kezdett eszmélkedni Anna nannyó, hogy valami nincs rendben.
Hamar vette a pápaszemet és tartotta a lámpát bele a tányérba, hadd lássa,
mi van. Hát a béka nagy ijedten, főleg nyakig túrósan mind próbált kimász-
ni a tányérból.
Azóta, ha túrós galuskát csinálnak a faluban, mindig nevetve mondják:
– Tyútyik-mácsik a galuska, nannyó!

Átváltozások

Az utóbbi években a férfiak nagy többsége elnőiesedett.

Ez azt eredményezte, hogy a buzik száma rendkívül megnövekedett.
Két buzi közül az egyik rendszerint jól tud főzni.
Ez most már azt jelenti, hogy minden szakács buzi?

Pacal a la Coccolino

Nem, nem az olasz éttermekről vagy az olasz ételekről lesz szó az alábbiak-
ban, habár a címet olvasva, sokan egy új elkészítési módra fognak gyanakod-
ni. Valóban az elkészítési mód annyira új, hogy még nincs is szabadalmaztat-
va. Jó nevű táncos és koreográfus barátom egyszer arra vetemedett, hogy pa-
callevest főzzön a barátaival. Az újítás érdeme őt illeti.
Nos, így történt:
Képzeld, miután jól bevásároltunk, csak otthon derült ki, hogy a pacal
olyan büdös, mint a szomszéd pöcegödre, amit patkányprémmel szokott
tisztítani. Mostuk mindenfélével, főztük rogyásig, de a pacal csak nem akart
megtisztulni. Sőt, egyre büdösebb lett. Végül kitaláltam, hogy tegyük be a
mosógépbe. Ha a ruhát kimossa, akkor ezt is. Egy rövid program után nap-
világra került a pacal, de mintha kicserélték volna. Egy hófehér, patyolat tisz-
ta pacal nézett velünk farkasszemet. Aztán odatettük főni a többi hozzávaló-
val, de egy kis idő múlva olyan illat kezdett terjengeni a konyhában, mint-
ha egy mosodában lennénk. A Coccolino-szagot vágni lehetett, annyira tö-

168

Berecz02.indd 168 07.01.2010 22:58:35

 mény volt. Azt történt ugyanis, hogy a mosógépben azelőtt Coccolino volt,
ami megfertőzte a pacalt. Nem volt mit tenni, a félig kész levest el kellett ké-
szíteni. Éhesek is voltunk, alig vártuk, hogy meglegyen. Hiába volt puha a
pacal mint a vaj, és fehér, mint a hó, az öblítőízzel nem tudtunk megbarát-
kozni. Valahogy legyűrtük, de még másnap is mint Coccolino-szagot böfög-
tem fel. Azóta Coccolinónak hívnak a barátaim – fejezte be különb gasztro-
nómiai élményre érdemes barátom.

40 millió denevér egy dobozban

Olyan nap volt, mint a többi: Zsófika rajzolt, Hajni a konyhában te-
vékenykedett, én pedig hátamat a csempekályhának támasztva írogattam, s
közben néztem az Animal Planet csatorna ismeretterjesztő műsorát a tévé-
ben. Épp a denevérekről volt szó.
A legérdekesebb résznél benyitott Hajni.
– Mit néztek? – kérdezte megszokásból.
– 40 millió denevért egy dobozban – válaszoltam –, és még egy barlan-
got is ráadásul.

Hogyan kerül a csizma az asztalra?

Még a 80-as években történt, amikor természetbarát kollégáimmal gya-

logtúrát szerveztünk a Petrozsény–Lupény körüli hegyekbe. Gyönyörű szép
időt kaptunk, sokat fényképeztünk, sőt egyik botanikus-ornitológus társunk
rögtönzött előadást is tartott a növényekről, madarakról és a kőzetekről. A
vége felé ez kezdett unalmas lenni, mert már minden lépésre felemelt egy
követ, megmutatott valamilyen növényt és latin dicshimnuszokat zengede-
zett. Az utolsó napon kiadós záport vételeztünk, emiatt bemenekültünk egy
menedékházba. Itt az ínyencebbek nekiálltak töltött káposztát készíteni a
ház gondnokával. Az elázottak szárítkoztak, és mindent teleaggattak kabát-
tal, nadrággal. Estére elkészült a töltött káposzta, és a gondnok nekilátott ki-
adni az adagokat. Az ínycsiklandozó finomság az egész napos mászkálás után
úgy olvadt belénk, mint a vaj, sokan repetáltak, és hangosan dicsérték a sza-
kács szakértelmét. Hirtelen előkerült egy csuromzsír gyapjúzokni. Lett is ri-

169

Berecz02.indd 169 07.01.2010 22:58:35

 adalom. A nők közül többen kimentek rókázni, mások szentségeltek, és va-
lamilyen durva tréfára gyanakodtak. Voltak, akik vendettát, véres megtorlást
követeltek, és a gondnokra gyanakodtak, akinek borvirágos orra, sunyi sze-
mei és rókapofája már messziről elárulta, hogy a gazdájuk szereti az itókát és
nagy mókamester. Először mindenki a gondnokra gyanakodott, aztán látva a
felaggatott ruhadarabokat, az egyik józanabb kolléga lecsillapította a felboly-
dult társaságot, rámutatva, hogy a káposztába esett zokni csakis a szárítóról
pottyanhatott a káposztába. Hazatérés után még sokáig keringett a zoknis
káposzta receptje, a kirándulókat mindenki ezzel ugratta egy jó darabig, bü-
dös zoknikat ajánlgatva a töltött káposztába.

Kínálgatós

A Parajdra tartó munkásbuszon közvetlenül a vezetőülés mögött egy ro-

kolyás cigányasszony kínálgatta a mellét egy kis fiúcsecsemőnek.
– Kapd be, kicsi fiam, kapd be, mert ha nem kapod be, bekapja a sofőr
bácsi!
Erre megszólalt bosszúsan tiltakozva a buszsofőr:
– Kapja be a fogaskerék, én aztán biztosan nem!
Az utasok nagy nevetéssel nyugtázták a vezető beszólását, s a hazafele tar-
tó munkásoknak köszönhetően az eset híre hamar elterjedt. A sofőrt még so-
káig ugratták a barátai és a törzsutasok.
– Na Józsi, békapod-e?

Genitális névmutató
Kiskalendárium felnőtteknek

Az emberek különféleképpen szokták becézni egymás vagy saját genitáliáit.

Az elcsépelt nevek helyett álljon itt egy kiskalendárium, azoknak, akik indi-
án módra szeretnének nevet adni a legbecsesebbnek. De a névadás mellett
kötelező megünnepelni a névnapokat is. Remélem, az alábbi kiskalendári-
um megkönnyíti majd a keresztapa vagy keresztanya dolgát. Jó szórakozást!
U. i.: A naptárban szereplő nevek kiagyalása összesen 7 évet vett igénybe.

170

Berecz02.indd 170 07.01.2010 22:58:35

 JANUÁR FEBRUÁR

1. Kakóca 1. Pufi
2. Barlanglakó 2. Dugattyú
3. Homo erectus 3. Pulex maximus
4. Pincuri 4. Lompos
5. Kurkó Furkó 5. Kakasmandikó
6. Analit 6. Magraktár
7. Fejenagy Vessző 7. Csőre töltött
8. Puncifaló 8. Lomposka
9. Diabolo 9. Unicumi
10. Bőrke 10. Lökhárító
11. Pöndöri 11. Puncicsepegtető
12. Puffancs 12. Mufi
13. Műnyű 13. Analizátor
14. Göndör Böngyör 14. Gombafejű
15. Nyalogány 15. Farkinca
16. Magvető 16. Sünike
17. Corpus delicti 17. Szurkapeti
18. Pulex 18. Köpike
19. Túró Rudi 19. Gülüfejű
20. Spermahajder 20. Bőrdíszmű
21. Cicuska 21. Kolbi
22. Jánosáldás 22. Kormányrúd
23. Kisverő 23. Csokoládé
24. Trojka 24. Pulinarius
25. Lyukbakukkoli 25. Pipogya
26. Ganajtúró 26. Hancúrbandi
27. Nőszirom 27. Faggyas, Nyuszóka
28. Szopornyica 28. Golyószóró, Cecócska
29. Mordály 29. Elektor, Maricskó
30. Angyalbögyörő
31. Tökmag,
Gyönyörtörő,
Dominátor

171

Berecz02.indd 171 07.01.2010 22:58:35

 MÁRCIUS ÁPRILIS

1. Lopakodó 1. Pöndöri
2. Szopóka 2. Kandúrbandi
3. Mamóca 3. Pumpoló
4. Punciölő 4. Bog Emil
5. Csalikukac 5. Szipka
6. Purcogtató 6. Dugvány
7. Faszkó 7. Ordas koma
8. Csűrdöngölő 8. Etyek
9. Pistuka 9. Rönkcsúsztató
10. Kankó 10. Barackmagköpködő
11. Picur 11. Faltörő kos
12. Predator 12. Hajasbaba
13. Köpködő 13. Fickó
14. Puncilina 14. Poulin
15. Pimpi 15. Celebrátor
16. Spermahányó 16. Pontozó
17. Csokirudi 17. Kagylóféreg
18. Bozótvágó 18. Toszigáló
19. Flóriángyökér 19. Családfa
20. Kajlafejű 20. Terminátor
21. Ciluka 21. Kakabuzogány
22. Vízipipa 22. Valagút
23. Fergettyű 23. Puncimókus
24. Öreg Bögyörő 24. Nagyverő
25. Tököli 25. Jancsiszeg
26. Gyalogkukac 26. Hancúrléc
27. Tolató 27. Bogdan
28. Brunó apó 28. Kurbli
29. Pecek, Bingyó, Szaxi 29. Kandikó
30. Besurranó, Babóca 30. Ganajtúró
31. Úritök, Pöcsike

172

Berecz02.indd 172 07.01.2010 22:58:35

 MÁJUS JÚNIUS

1. Szopóka 1. Habroló
2. Kurkászó 2. Faszki
3. Köpöltyű 3. Írmagoló
4. Bőrnyű 4. Termibátor
5. Gülüfejű 5. Kalandozó
6. Fütyi 6. Aranypálca
7. Bummogtató 7. Tiszi-toszi
8. Dugattyú 8. Írmagolyó
9. Seggdugó 9. Pucérka
10. Köpülő 10. Kéjbarlang
11. Forrófejű 11. Apai örökség
12. Bungalóg 12. Pityuka
13. Mindennapi betevő 13. Köpködő
14. Baluba 14. Puncibot
15. Johnny 15. Böhömnagy
16. Valagina 16. Pinafúró
17. Ősöreg Kani 17. Marcsavölgy
18. Pindour 18. Husika
19. Csicseri 19. Bőrdíszmű
20. Pundra 20. Oltovány
21. Vízipipa 21. Csuszli
22. Sahib 22. Hebehugya
23. Puncitörő 23. Szoporkáló
24. Pimike 24. Mici néni
25. Pemzli 25. Töltike
26. Nagydorong 26. Rondónium
27. Puncipöcögtető 27. Ojtóvessző
28. Kéjdorong 28. Szopóka
29. Pinavirág 29. Csök
30. Kisdorong 30. Szőrmók
31. Bwana

173

Berecz02.indd 173 07.01.2010 22:58:35

 JÚLIUS AUGUSZTUS

1. Pico bello 1. Pöcs

2. Döröckölő 2. Bőrölő
3. Kalapfejű 3. Nyámnyila
4. Pimpike 4. Bundi
5. Faszuli 5. Incuri
6. Özvegybánat 6. Ingyom-bingyom
7. Dömöckölő 7. Odvaska
8. Toszogó 8. Picuri
9. Kisöbű 9. Hengernyű
10. Hőmérő 10. Magraktár
11. Kabóca 11. Picuri
12. Seggmászó 12. Seggbekukkoli
13. Ajakrúzs 13. Kukkantyú
14. Nagyágyú 14. Habverő
15. Puncitöltelék 15. Kantúró
16. Analista 16. Morcoska
17. Kandúró 17. Bűnbarlang
18. Piccolo 18. Szipolyozó
19. Erectopitecus 19. Katagomba
20. Nőhárító 20. Húgyomasszony
21. Kuki 21. Tökhárító
22. Piccolino 22. Willy
23. Sarjerdő 23. Árnyékotthon
24. Nyalóka 24. Virgó
25. Fifi 25. Szoporkány
26. Cirmuska 26. Borzoska
27. Gilya 27. Faszuli
28. Exterminátor 28. Bab
29. Mumus 29. Kalibráló
30. Lesipuskás 30. Fütykös
31. Pucika 31. Lopótök

174

Berecz02.indd 174 07.01.2010 22:58:35

 SZEPTEMBER OKTÓBER

1. Csimbók 1. Erektor
2. Cuni 2. Piccolo
3. Kancsuka 3. Locus
4. Bikacsök 4. Dugólik
5. Análkotró 5. Nusika
6. Hancúrka 6. Csintalanka
7. Finocchio 7. Kukkantó
8. Kanalista 8. Marcsa
9. Cuncimókus 9. Muki
10. Törppina 10. Cunigunda
11. Borzoska 11. Hontalan angolna
12. Kotrófejű 12. Vadóc
13. Kisöblű 13. Kukkolino
14. Petike 14. Lapótya
15. Kallantyú 15. Nőszirom
16. Leánybánat 16. Halvány illat
17. Seggbemászó 17. Brokát
18. Faltörő kos 18. Csimi
19. Pulvórium 19. Kandúrka
20. Pimpóka 20. Nyögvenyelő
21. Violátor 21. Kisöröm
22. Ádámbattya 22. Nagyöröm
23. Pumpulla 23. Lődörgő
24. Hüvelyeskert 24. Puncika
25. Ornyirkos 25. Punicilin
26. Borzi 26. Hutyuró
27. Áporka 27. Paráznabillegető
28. Sündörgő 28. Kéjdorong
29. Diagnózis 29. Nyomtatórúd
30. Nőbizgató 30. Mütyürke
31. Dorongoló

175

Berecz02.indd 175 07.01.2010 22:58:35

 NOVEMBER DECEMBER

1. Pejkó 1. Bogota
2. Tolatócsimasz 2. Magmahányó
3. Túrógyúró 3. Spermahajder
4. Sudribunkó 4. Cezar
5. Csökmő 5. Apulia
6. Farkinca 6. Bájoló
7. Nőlikasztó 7. Maestro
8. Büdösbarlang 8. Szípóka
9. Nyali-fali 9. Fúrófejű
10. Bogomil 10. Szoprán
11. Csalikukac 11. Puncogó
12. Főnix Faszmadár 12. Don Juan
13. Botkormány 13. Csimbókos
14. Kamatyoló 14. Bodzi
15. Peló 15. Öreg pucu
16. Mennyei kanóc 16. Nagyfejú
17. Dákó 17. Hüvely Matyi
18. Babszem Jankó 18. Egyszemű
19. Balika 19. Pucu Khán
20. Pucóka 20. Izgága
21. Pulónium 21. Lukulla
22. Kukurikú 22. Magoló
23. Csúzda 23. Tökmag
24. Spermál 24. Punciseprő
25. Pisze-pisze páka 25. Puncilátor
26. Bugyipecér 26. Csutora
27. Nyami 27. Farkinca
28. Corpus 28. Füttyögő
29. Piculi 29. Kackó
30. Pincsó 30. Bujkó
31. Luki

176

Berecz02.indd 176 07.01.2010 22:58:35

 Evolúció

Már pelenkás koromban eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, író leszek.

Ezzel azonban egy kicsit várnom kellett, míg aztán ötéves koromban elég
nagynak éreztem magam, és megadatott nekem, hogy teljes pompájában fel-
írjam egy széndarabbal a falra, hogy FING.
A fejlődést és az ezt követő kibontakozást sajnos meggátolták az iskolai ir-
kafirkák, ezek miatt nem volt időm fejleszteni magam, s az idő multával kü-
lönféle munkahelyek, foglalkozások és kényszermesterségek útvesztői akadá-
lyoztak kora ifjúságom elhatározásának a megvalósításában. Miután voltam
lábtörlő- és lábasalávaló fonó, napszámos, favágó, szolgalegény, tehénpász-
tor, mezei munkás, koporsófaragó, asztalossegéd, szobafestőinas, téglagyá-
ri munkás, kőművessegéd, disznópásztor, juhász, szántóvető ember, villany-
szerelő, kertész, telefonista, éjjeliőr, naptárragasztó, kovács, kézműves, ama-
tőr régész, kövületvadász, hátizsákösszerakó munkás, piaci árus, pék, nyom-
dai munkás, kutyasétáltató, mosogató, társalkodóember, cukrász, ócskapiaci
árus, tolmács, magántanár, pincér, hot dog árus, tűzoltó, szakács, reklámsza-
ki, szendvicsember, masszőr, újsághajtogató, statiszta, recepciós, kasszás, ma-
gánedző, operatanár, személyes tanácsadó, sajtpincér, ápoló, étteremmene-
dzser, biztonsági őr, fotómodell, könyvárus és újságíró, eljutottam ide, és is-
mét leírhatom, hogy FING, no nem a falra, hanem a papírra.
Mindezek után úgy érzem, hogy az én esetemben ez volt az evolúció al-
fája és ómegája.
De akkor miért kellett végigjárnom az állomásokat?

Ajándék lónak…

Amikor még kuriózum volt az óvszer idehaza, külföldi barangolásaim

idején egy egész raktárral küldtem az unokaöcsémnek, persze szépen be-
csomagolva, hogy ne tűnjön fel a családnak küldött többi ajándék között.
Mindegyik ajándék dobozára rá volt írva a családtagok neve, s nagyanyá-
mék kíváncsian bontogatták a csomagokat. Unokaöcsém is kézbe kapta az
övét, s valami szép ajándékra számítva óvatosan látott neki a kicsomagolás-
nak. Valami szép ajándékra számított, talán órát, nyakláncot vagy valami ha-
sonlót remélt.

177

Berecz02.indd 177 07.01.2010 22:58:36

 Aztán napvilágra került a doboz tartalma és öcsém egy hangos Lófasz! fel-
kiáltással adott hangot csalódottságának. Erre nagyanyám, aki még mindig a
saját ajándékával volt elfoglalva, nagy kíváncsian megkérdezte:
– Mi az, mi az? Vigyázz, nehogy elszodéld!
– Lófasz! Mondtam már, hogy lófasz – ismételte búsan öcsém, és nem
akarta elhinni, hogy neki csak ennyi jutott.
Nagyanyám még most sem értette, hogy miről van szó. Nagynéném ki-
segítette:
– Nem lófasz, hanem arra húzzák!
Öcsém még mindig neheztel rám a félresikerült ajándékomért.

Pizza vagy pizda?

A 90 éves Erzsi néni falun élt, és hiába csalta a leánya városra, ő meg-
maradt a maga csendességében, és élte a megszokott falusi hétköznapokat.
Megetette a tyúkokat, kapálgatott a zöldségeskertben, virágot ültetett, felvet-
te a nyugdíját és bevásárolt a boltban, sütött-főzött, elszöszmötölt a ház kö-
rül, beszélgetett a szomszédokkal vagy olvasta a bibliát. Hétvégeken pedig fo-
gadta a gyerekei látogatását, és dajkálta az unokákat. Így élt öregesen.
Az egyik hétvégén ismét kijöttek a gyerekek az unokákkal, beszélgettek,
vitatkoztak, és a szó valahogy a pizzára terelődött. Hogy hol van a legjobb
pizzázó, hol lehet a legfinomabb pizzát enni Udvarhelyen, és így tovább. Az
öregasszony hallgatta egy darabig, aztán megkérdezte:
– Miféle pizdákat esztek ti? Nem szégyellitek magatokat! Jajj, micsoda vi-
lágot élünk, édes istenem!
Így szörnyülködött. Szegény Erzsi néni, a maga 90 évével nemhogy pizzát
nem evett, de még hallani se hallott a pizzériáról. Románul tudott, így aztán
mi sem volt könnyebb, mint azonosítani a pizzát a pizdával.

Vigyázzon, mert az esze látszik!

Nemrégiben három díjbirkózó külsejű kopasz kidobóember tört rá az

egyik Udvarhely melletti faluban egy 80 éves öregemberre. Éjjel támadtak, és
pénzt szimatolva nem restelltek rárontani egy magánosan éldegélő bácsikára.

178

Berecz02.indd 178 07.01.2010 22:58:36

 De Márton bának nem csak a szíve volt a helyén, hanem a fejsze is, mert az
egyik rablót még az ágy mellett levágta, a másodikkal a kertben végzett, míg
a harmadik, akit sofőrnek hoztak, eszét vesztve menekült. Reggelre megér-
keztek a hatósági közegek is, és az egyik rendőr barátságosan vallatni kezd-
te Márton bát a rablótámadásról. Az öreg – aprólékosan kitérve a részletek-
re –, a tyúkok lefekvésétől kezdte magyarázni a történteket, aztán körbeve-
zette a rendőröket.
– Az egyik itt van, a másik hátul a kertben... de vigyázzanak, mert az esze
látszik.
Erre mondják, hogy a rabló észtvesztő kalandba bonyolódott.

Téli történet

Bősz természetjáró és fanatikus kiránduló hírében álló barátommal esett

meg a téli Hargitán, hogy az ebédre elfogyasztott fuszulykaleves mozgolód-
ni kezdett, jelezve, hogy ideje nagydolgozni. Barátom helyet csinált a hóban,
kivetkőzött a kezeslábasból és nekiveselkedett. Pár perc múlva felhasználta
az erre a célra tartalékolt papírdarabot, s emígy megkönnyebbülve nagy ko-
mótosan öltözködni kezdett. Amikor mindennel elkészült, és az utolsó csa-
tot is bekapcsolta, felvette a hátizsákot és indulni akart tovább. Azonban
inkább megszokásból, mint kíváncsiságból visszanézett szemrevételezni a
corpus delictit.
Mit ad Isten, a szar eltűnt! Kereste-kutatta mindenütt, még a havat is fel-
túrta miatta, de sehogy sem akart előkerülni. Pedig a szag azt jelezte, hogy va-
lahol itt kell lennie.
Hát nem felvette a hátára a kezeslábassal?
A nap hátralevő része természetjárás helyett takarítással telt a közeli pa-
taknál.

Marokkói WC

Mindig is kényes téma volt a mellékhelyiségekről írni vagy beszélni, de

úgy vélem, hogy ez szerves része életünknek, és szo(a)rosan hozzátartozik a
mindennapokhoz. Az arab országokban pl. vallási törvények szabályozzák,

179

Berecz02.indd 179 07.01.2010 22:58:36

 hogy melyik kezet kell étkezésre, és melyiket egyéb célokra használni. Az ételt
kifejezetten csak a jobb kézzel illik megérinteni, és a szájhoz vinni. De mi
történik akkor, ha az illető történetesen félkezű vagy balogos?
A Maghreb országok kultúrájához hozzátartozik, hogy az emberek az il-
lemhelyen a bal kezüket, illetve az ujjaikat használják vécépapír helyett, majd
később egy kis medencében lemossák. Egy francia barátom, aki Marokkóban
volt szakács, eléggé meglepődött ezen a furcsaságon, majd a kezdeti meglepe-
tés döbbenetté változott, mert felfedezte, hogy a papírzsebkendője épp elfo-
gyott. A kétségbeesett emberek merészségével talált megoldást a bajra, de leg-
alább tanult az esetből, és kellőképpen felszerelte magát a következő alkalom-
ra. A városban található nyilvános vécében mondhatni rózsás a helyzet, mivel
szerencsére van víz. De mit tegyen a szerencsétlen beduin vagy tuareg a ho-
moksivatag kellős közepén, ahol nincs se fű, se gyomnövény, és az életmentő
víz minden cseppjével takarékoskodni kell? A Kusturica-filmekben látott, li-
bával való tisztogatást nem lehet elvégezni, sem sivatagi rókával, sem egyip-
tomi ugróegérrel, ugyanis ezek az állatok harapnak. Az emberi leleményesség
azonban minden lehetetlennek látszó helyzetből talál kiutat. Ezért minden
sivataglakó hord a zsebében egy kis lapos, simára koptatott követ. Ez tölti be
a vécépapír szerepét, amit használat után homokkal megtisztítanak. A követ
a bennszülöttek féltve őrzik, nem kölcsönzik oda senkinek, és nem adnák el
semmi pénzért. Ha a kövecske elveszne, újat találni igencsak nehéz feladat
lenne a homoktengerben. A találékonyság és a sürgető kényszer a kövecskét
találta a legmegfelelőbbnek bizonyos műveletek elvégzésére. Gondolom, leg-
utóbb azért vesztett a marokkói futballválogatott, mert a kövecske húzta a
nadrágzsebüket, és gátolta őket a gyors helyzetváltoztatásban.

Aki nem issza meg reggel a pálinkát, az nem ember

A gyárban találkoztam vele először, keszeg testét, reszkető kezét szemlél-

ve, majd az orrán tenyésző borvirágokból megtudtam, hogy olyan emberrel
állok szemben, aki nem szereti az italt a pohárban, inkább megissza. Vagyis
hétköznapokon, ünnep- és vasárnapokon is iszik, mint egy lyuk. Persze, ha
van mit.
Aztán munkatársak lettünk. Az első közös reggelinél mindenki össze-
vissza beszélt, ismerkedett a szomszédjával, különféle témák és variációk

180

Berecz02.indd 180 07.01.2010 22:58:36

 hangzottak el a nőkről és az italról, mígnem italos kollégám is előrukkolt az
életfilozófiájával.
– Aki nem iszik meg minden reggel egy pohár pálinkát, nem ember! –
mondta, és büszkén szétnézett, mint a kakas a saját szemétdombján. Ezek
szerint ő biztosan megissza, tehát egész embernek számítható. Erre az egyik
antialkoholista munkatárs méltatlankodva megkérdezte:
– Mi van, aki nem issza meg, az ejsze asszon?
Asszony nem, de félember biztosan – gondoltam.
Attól a naptól kezdve én is megiszom. Nem akarok félembernek látszani.

Gólyamese felnőtteknek

Még nem jártam iskolába, de már érdekelt, hogy mit csinál a kakas a
tyúkkal, miért kergeti a bika a tehenet, és így tovább. Az olyan magyaráza-
tok, hogy azért kergetik egymást, mert a tyúk fingott, s a kakas meg akarja
büntetni, már nem elégítették ki a fantáziámat. Hogy a tyúk és a kakas kö-
zött mi történik, azt a sok tollutól nem tudtam jól megfigyelni, annál inkább
a bikánál, akinél bőven volt alkalmam bepótolni az elmaradásokat. Nála az-
tán semmi sem zavarta a kilátást.
Apám, aki állatorvos volt, mind húzta, halasztotta a magyarázatokat, az-
tán egy nap annyit nyűgöltem, hogy kénytelen volt belekezdenie a megter-
mékenyítés körülírásába.
Emlékszem, még csak ott tartottunk, hogy női petesejt, amit sehogy sem
értettem. Sem a petét, sem a sejtet. Apám erre nagy jószándékúan elkezdte
körbeírni a petesejtet.
– Először is – kezdte –, minden nőben havonta megérik egy sejt. Az
olyan, mint egy tojás.
Ezt így nem volt nehéz megérteni, de én leragadtam a tojásnál, és gyor-
san megkérdeztem:
– S azt a tojást a nő kitojja? – kíváncsiskodtam
– Á dehogy – nevetett apám –, de hagyjuk most ezt. Gyere, csinálok ne-
ked fűzfasípot.

181

Berecz02.indd 181 07.01.2010 22:58:36

 182

Berecz02.indd 182 07.01.2010 22:58:36

 VI. könyv

amikor érik a Banán

183

Berecz02.indd 183 07.01.2010 22:58:36

 Vitéz Bodri

Egyszer Tápiópiában voltam kürtőskalácssütni a Vitéz Kürtősházzal, és

azoknak a vevőknek, akik kettőnél több kürtőskalácsot vásároltak, adtunk
egy Vitéz Kürtős felirattal, kis bronz medállal ellátott kulcstartót. Csak úgy
ajándékba, a viszontlátás reményében.
Egyszer egy fiatal párral akadtunk össze, akik egy kis piszlikutyát sétál-
tattak pórázon. A férfinek fizetés után megakadt a szeme a kulcstartókon, és
már kérdezte is, hogy mennyibe kerülnek. Természetesen ingyen adtunk neki
egyet, amit ahelyett, hogy a kulcscsomójára erősített volna, azon nyomban a
kutya nyakörvére akasztott. Hogy miért?
Hát, mert a kutyus hűséges szolgálataiért megkapta rég megérdemelt ki-
tüntetését, a Vitéz Kürtős Érdemrend kisbronzát, s így lett belőle Vitéz Bodri.

BMW-vel járok

Tápiópiában jártamban-keltemben sokszor hallottam a BMW-vel járok

különös kifejezést. Ez legtöbbször fiatalkorúak szájából hangzott el, és cso-
dálkoztam, hogy miként lehet ezeknek az ifjú titánoknak BMW luxusko-
csijuk. Aztán egy nap megvilágosodtam: a BMW nem automobil, hanem a
busz, metró és villamos rövidítése. Ilyen BMW-m van nekem is.

Hol az Oltcit?

Volt nekem egyszer, még az ántivilágban, egy igen szórakozott algebrata-

nárom, aki hiába nősült meg és volt szerető családja, a hétköznapi élet apró-
ságaira sehogy sem tudott odafigyelni. Minden gondolatát állandóan az al-
gebra, gebra és főgebra egyenleteinek és képleteinek a boncolgatása kötötte
le. Hazafelé menet még az utcán is ilyeneket motyogott: ötikszmínusztíziksz
aköbönipszilonplusztizenötikszipszilonzéegyenlőötikszszeregyminuszkettő
szörötikszszerikszanégyzetenipszilonpluszháromszorötikszszoripszilonzé
egyenlőötikszszerzárójelegymínuszkétikszanégyzetenipszilonpluszhárom
ipszilonzé. Emiatt egy kicsit szórakozott volt, legutóbb annyira, hogy amikor
egy nap a garázs tetején javított valamit, s a felesége kikiáltott a konyhaabla-

184

Berecz02.indd 184 07.01.2010 22:58:36

 kon, hogy kész az ebéd, a tanár úr annyira el volt foglalva valamilyen egyen-
lettel, hogy lelépett a garázs tetejéről és lábát törte.
Egyszer el kellett mennie Nagyoláhfaluba valamilyen konferenciára.
Kapta magát, beült a piros Oltcitbe, lement Segesvárra, itt leparkolta az au-
tót, és a gyorsvonattal szépen lement a fővárosba. Hazafelé is gyorsvonattal
jött Segesvárig, ahol annyira jó volt akkoriban a csatlakozás, hogy alig tudott
átülni a székely gőzősre.
Itthon eltelt egy nap, két nap, a tanár úr egyre idegesebb lett, és csak járt
fel-alá a lakásban, mint aki nem kapja a helyét.
– Hol az Oltcit? Kinek adtátok oda az Oltcitot? – kérdezte ingerülten a
feleségétől, majd elkezdte körbetelefonálni az ismerősöket.
Hát nem otthagyta az autót Segesváron?
Így nem volt más hátra, mint lemenni a székely gőzössel Segesvárra, és ha-
zahozni a piros Oltcitot.

Amikor érik a banán

Még a Ceau idejében történt, amikor a banán, a narancs vagy a manda-

rin annyira ritka volt, mintha nem is holmi déligyümölcsökről lett volna szó,
hanem a vörös helgolandi bélyegről. Abban az időben az emberek azt sem
tudták, hogyan fogjanak neki megálmodni a banánt. Sokan azt hitték, hogy
azért nem lehet banánt kapni, mert a péniszforma gyümölcsöt kitiltotta az
országból a prűd kommunista vezetés. Azonban néha valakik mégis kijátszot-
ták a blokádot, és becsempésztek az üzletekbe egy-egy szállítmány zöld ba-
nánt, amit csak egy kiló fagyasztott hallal együtt lehetett megvásárolni. Azóta
se láttam annyi eldobott halat a Tábor-negyedben. Mintha Udvarhely egy ki-
kötőváros lett volna, valahol Skandináviában.
Lett is nagy gyurakodás, furakodás az ürességtől kongó alimentárákban.
A jónép azt sem tudta, hogy mit vesz, de azért vették. Otthon aztán főhetett
a fejük, mert nem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Így járt az én szomszé-
dom is, aki előbb nyersen próbálkozott a zöld banánnal, de hogy a gyümölcs
nem bizonyult ehetőnek, elővette a fazekat, és megfőzte a banánt. Így még
rosszabb lett. Még szerencse, hogy mielőtt a sütéssel próbálkozott volna, a fe-
lesége fazekastól, mindenestől kivágta a „banántot” az ablakon.
Azok a szerencsések, akik külföldre menekült rokonnal büszkélkedhet-

185

Berecz02.indd 185 07.01.2010 22:58:36

 tek, már tudták a banánérlelés-szüretelés minden csínját-bínját, és lekezelő
fölénnyel árulták el a beavatottaknak, hogy a banánt fel kell tenni a szekrény
tetejére, s aztán megérik magától. Több se kellett a gyerekeknek: minden öt
percben ott lógtak a szekrényen és lesték, hogy érik-e a „banánt”?

A szombatista Lucifer

Lucifer nem ördög volt, hanem csak egy fekete macska Kibédről, de feke-
teségben túltett minden más macskán. Amellett, hogy fekete színe megköny-
nyítette az éjszakai vadászatokat, Lucifer híres tolvaj volt, és szabad idejében
nagyon szeretett lustálkodni. Az egyik nap a macska gazdájánál voltam láto-
gatóban, és egy adott pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy egy szemte-
len, de minden bizonnyal rettentően bátor egér előmerészkedett a lyukból,
és a kályha előtt heverésző Lucifer előtt megdézsmálta annak ebédjét. Lucifer
úgy tett, mint aki nem lát és nem hall semmit, hiába biztattuk, a jó öreg
Lucifer a füle botját se mozdította. Aztán rájöttünk: Lucifer minden bizony-
nyal szombatista, aki mindenáron megtartja a sábeszt.
No, ilyen se történt, amióta a világ világ!

Kutya-macska barátság

Egyszer régen öcsémmel sétáltunk Kibéden a Küküllő partján, és addig

sétafikáltunk le s felazon, hogy összetalálkoztunk egy nagy zsákú cigányem-
berrel, aki épp egy zsák kutyakölyöknek keresett alkalmas mély vizet. A gon-
dolatot tett követte, és nemsokára egy ötvenlejes rézpénzért egy fehér kisku-
tya megnyerte magának az életet. Cézár lett a neve.
Telt-múlt az idő, Cézár felcseperedett és olyan lett, mint egy kicsi farkas.
Jól védte a nagyapám portáját, és még a nálanál nagyobb kutyákkal is össze
merte akasztani a bajuszát. Kedvenc szokása volt, hogy a többi kutyától elté-
rően sosem a kapu alatt, hanem a kapu fölött, vagy a kerítések tetején közle-
kedett. Hihetetlen, de még a 2 méter magas kapukat is simán vette.
Egy délelőtt hatalmas hangzavar ugrasztott ki az ágyból: ugatás, vicsor-
gás, hörgés és vonítás. Cézár bunyózott a kapu előtt egy nagy fekete kutyával.
Öcsémmel a kerítést támasztottuk, és felváltva biztattuk Cézárt:

186

Berecz02.indd 186 07.01.2010 22:58:36

 – Ne hagyd magad, Cézár! Csak a fejét, hogy ne sántuljon! Csípd el a
frakkját!
És így tovább. Egyszer aztán Cézár lapja kezdett vesztésre állni, többet
volt alul, mint felül. Ekkor jött a mennybéli segítség, nem angyal, hanem
csak a Mizie Katze személyében, aki Cézárral együtt nőtt fel a nyári konyhá-
ban. A macska is végigdrukkolta a küzdelmet, s látván, hogy kenyeres paj-
tása mindjárt a porba harap, a legjobbkor avatkozott a küzdelembe. Noha
a macska rettentően félt a kutyától, dupla vagy semmi alapon vérfagyasztó
nyávogással vetette le magát a kerítésről, pont a fekete kutya fejére. Erre az
úgy megijedt, hogy hanyatt-homlok menekült el a tetthelyről, s vissza se né-
zett.
A közmondásos kutya-macska barátság ez esetben fordítva sült el, mert
bebizonyosodott, hogy igenis lehet jó barát a kutya a macskával, és nemcsak
a kutya szokta szorult helyzetéből kimenteni a macskát, hanem a macska is
megteszi a tőle telhetőt.

Barátom, Fritz

Azt hiszem, már az elején meg kell jegyeznem, hogy Fritz nem hús-vér
ember volt, hanem csak egy jól megtermett zöldsáska, akivel a Korona pan-
zió udvarán találkoztam. Ettől függetlenül testi-lelki jó barátok voltunk. Ha
most az olvasó a sáskaszelídítésre gondol, nagyon is fején találta a szeget.
Minden vicc nélkül!
Mert nem több, nem kevesebb sikerült nekem, mint két nap alatt kezes
bárányt faragnom Fritzből, aki nemhogy a kezemből evett, a vállamon uta-
zott, de éjjel a párnámon ülve még az álmomra is vigyázott.
A következő módon jártam el. Először Fritzet bezártam a szemüvegto-
komba, és hagytam ott kuksolni étlen-szomjan két napon át. Aztán kienged-
tem a börtönéből, és nyomban sárgabaracklekvárral kínáltam, közben szug-
geráltam, hogy nem kell félnie tőlem. A lekvár után salátalevéllel kínáltam,
és a vállamra csalogattam. Fritz itt költötte el az ebédjét, és annyira megsze-
rette a helyet, hogy azonnal főhadiszállásává nevezte ki. Ha levettem, min-
dig visszamászott.
Időközben megtanítottam a ciripelésre. Hogy miként? Pofonegyszerű.
Csücsörítsünk, és úgy fütyöljünk, hogy a nyálunkat a levegővel az ajkaink

187

Berecz02.indd 187 07.01.2010 22:58:36

 között befele szívjuk. A suhanc sáska hangjától a kifejlett bak sáskák hangjá-
ig minden skálát meg lehet fogni. Fritz gyorsan tanult, ha hívtam, még a la-
kás legtávolabbi pontjáról is hozzám repült. Persze nem ingyen, inkább a ju-
talom gyümölcs- vagy zöldségdarabért. Még éjszakára sem kellett bezárni,
és nappal is bátran városnézni vihettem, mert nem repült el. Az elején egy
kicsit izgultam, nehogy egy éhes madár elvigye Fritzet ebédre, ehelyett na-
gyon sok rossz emberrel találkoztunk. Mind ujjal mutogattak a pajtásom-
ra, és megpróbálták leszedni a vállamról. Nem akarták érteni, hogy mi bará-
tok vagyunk.
Fritz az étteremben is tudott viselkedni. Bátran felrakhattam az asztalra,
nem ugrott bele senki levesébe. Ha adtam neki valami zöldet, azt jól nevelt
sáskához méltón csendben elfogyasztotta. Így éltünk Fritz-cel egy jó darabig,
mígnem aztán egy szép nap lelépett. Biztosan valami nő miatt. Tiszta szeren-
cse, mert még rámondták volna, hogy buzi.

Aki megrendezte a saját temetését

Gyermekkoromban egy különös kis öregember lakott a szomszédomban.

Egyedül élt, de csodálatos életet. Fúrt, faragott, vasat kalapált naphosszat az
udvarra nyíló műhelyében, és maga készítette el a szerszámait. Gépeket és
szerkezeteket talált fel, hogy megkönnyítse a mezei munkát, zeneszerszámo-
kat is készített, és játszott rajtuk. Ezenkívül gyógynövényekkel és asztrológi-
ával is foglalkozott. Szóval értette a csíziót.
Egy szép napon (1985-ben) pedig megrendezte a saját temetését, no nem
a halálból akart csúfot űzni, csak mint zenészember kíváncsi volt, vajon mi-
lyen dalokkal búcsúztatnák az utolsó úton. Belefeküdt még a hetvenes évek-
ben megfaragott koporsójába, a zenészbarátok elbúcsúztatták, jelen volt a
szomszédság és még a sajtó is, ahogyan az ilyen jeles eseményhez illik.
Jó húsz éve telt el azóta, hogy Marci bá beintett a kaszásnak, a zenészba-
rátok és a vele egykorúak azóta mind elmentek, a világ kereke nagyot fordult,
de Marci bá még beteg se volt az emlékezetes nap óta.
Nemrégiben hallottam, hogy Marci bát igazából is eltemették. Közel a
százhoz már nem tudta elviselni, hogy őt ittfelejtették, inkább utolsó erejével
önként vágta el élete fonalát.

188

Berecz02.indd 188 07.01.2010 22:58:36

 A Béni-féle steak

Béni fajparasztból kitenyésztett vendéglátós volt, senki se tudta, hogyan,

miként, csak egy nap arra ébredtünk, hogy Béni kinevezte magát gasztronó-
musnak. Kocsmájában nap mint nap azzal hencegett, hogy neki 15 év ta-
pasztalata van a vendéglátás terén. Az emberek hitték is, meg nem is.
Történt egyszer, hogy a kiskocsma világlátott szakácsa steaket készített
ebédre. Bénitől is megkérdezte:
– Hogyan süssem a steaket?
– Úgy, ahogy a legjobb!
Erre a szakács természetesen angolosan sütötte meg a húst, majd bead-
ta Béninek.
– De hiszen ez véres! – háborodott fel Béni.
Ezzel a steak-kel bukott meg Béni vendéglátós tudománya, az önjelölt
gourmand-é, aki 15 év vendéglátózás után még mindig nem tudta, hogy a
steaket hogyan szokták fogyasztani.

Hát a fiú hol maradt?

Gondolom, mindenki ismeri az anekdotát, amikor egy pap meg akar-

ta tanítani a cigányt imádkozni. Amikor odáig értek, hogy az Atyának, a
Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében ámen, a cigány mindig kihagyta a
Fiút. A pap bosszankodott, végül egy malacot ígért a cigánynak, ha elmond-
ja a Fiút is.
– Nos, akkor, hogy van az imádság befejező része? – kérdezte a pap.
– Az Atyának és a Szentlélek Istennek nevében ámen – mondta a cigány.
– Hát a Fiú hol maradt?
– Kinn van az udvaron, tartja a zsákot – válaszolta a cigány.
Nos, ez a történet megismétlődött Csíksomlyón a templom előtt. Tanúja
voltam, amint egy cigány kislány alamizsnáért ostromolt egy magyarorszá-
gi zarándokot. A zarándok csak úgy volt hajlandó pénzt adni, ha cserébe hall
egy imádságot. A kislány nekifogott, ledarálta az imádságot, majd így fejez-
te be:
– Az Atyának és Szentlélek Istennek nevében ámen.
– Hát a Fiú hol maradt? – kérdezte a zarándok.

189

Berecz02.indd 189 07.01.2010 22:58:36

 – Amott van, ni, tartja a zsákot – mutatott a tér másik végébe a kislány.
Az anekdota szóról szóra megismétlődött. És nem hiszem, hogy az ala-
mizsnáért könyörgő mocskos, kócos kéregető valaha is olvasta volna.

Eredeti bók

Leghíresebb székely süteményünkből mostanában igencsak gúnyt űznek

lelketlen kufárok Tápiópiában. Nem elég, hogy kürcsinek becézik, hanem a
mogyorós, kókuszos, csokoládés, mákos vagy szezámmagos kürtőskalácsot
eredeti székely specialitásként próbálják rásózni a birkaságra. Amely termé-
szetesen eszét vesztve veszi a globalizált világ legújabb termékét.
Amikor az egyik udvarhelyi kürtőskalácsosnak árultam Tápiópiában, az
egyik nap odajött a standomhoz két legutóbbi gettódivat szerint öltözött fic-
kó, és csokoládé-, mák-, vagy szezámmagmentes kalácsaimat szemlélve finy-
nyáskodva nézegették a kínálatot. Aztán nagy nehezen megvettek egy kürtős-
kalácsot, és eszegetni kezdték. Az egyik alighogy lenyelte az első falatot, már-
is oldalba ütötte a cimboráját:
– Tök jó ez a szar bazzeg! – mondta vigyorogva.
– Ja, nagyon kóser. Én is kamelem – válaszolta a másik, és úgy marcangol-
ta a kalácsot, mintha az őserdőből szabadult volna.
Asszem rég nem mondtak ennyire szép bókot a kalácsomra Tápiópiában.

Túlon túl

Egyszer Franciaországban voltam szénkereskedő barátaimmal, akiket üz-

leti útra kísértem el. Egy eldugott hegyi tanyát kerestünk, ahol barátaim egy
széngyár berendezéseit szerették volna megtekinteni. Úgy tűnt, hogy a gyár a
világ végén van, mert sem a térkép nem jelezte a tanyát, sem az emberek nem
tudtak kielégítő válasszal szolgálni. Pár eltévedés után már több mint egy órá-
ja kacskaringóztunk össze-vissza egy Toul nevű város körül, amikor a sofőr
idegesen megkérdezte:
– Toulon túl kell-e menni?
Erre mindhárman nevetésben törtünk ki. Azt hiszem, mi már túlontúl el-
mentünk, talán még vissza is kell fordulni.

190

Berecz02.indd 190 07.01.2010 22:58:36

 Magyar–székely párbeszéd

Kovács Jenő barátom mesélte, hogy egyszer, amikor még a kezdet kez-
detén Tápiópiában volt, odament hozzá az építőtelepen az egyik szaktárs, és
megszólította:
– Te, van egy pézséd?
Jenő nagyot nézett, majd megkérdezte:
– Az mi?
– Há, papírzsebkendő – válaszolta a magyar melós.
Jenő megvakarta a fejét és így válaszolt:
– Nem nekem csak HRZS-m van.
– A meg mi? – vágott bamba pofát a magyar.
– Hagyományos rongy zsebkendő – mondta Jenő, és elővette a zsebéből
az összehajtogatott kockás zsebkendőjét.
Még itthoni vasalás volt.

Oh, palacsinta!

Amikor még Kibéden jártam iskolába, ismertem egy tanítót. Lajos tanító
úr ősz öreg bácsika volt, jószívű, mint egy falat kenyér. Soha nem látták pál-
cával a kezében az osztályban, soha nem hallották kiabálni az iskola folyosó-
ján. A gyermekeket kedves szóval nevelte és tanította.
Nem ivott és nem dohányzott, egyetlen gyengéje a sütemények voltak.
Rettentően édesszájú volt az öreg.
Egyszer elment valakihez családlátogatni, ahol épp palacsintát sütöttek a
konyhában.
– Oh, palacsinta! – sóhajtott fel Lajos bácsi –, és belibegett a konyhába.
A háziak persze nem dughatták el a palacsintát, csak megkínálták az öre-
get.
Így járt le a családlátogatás. Aztán az egyik szombat délután felkeresett
egy másik tanítványt, ahol már ismerték az öreg szokását és teli kosár hájas
tésztával várták.
Lajos bácsi elvett egyet, megevett kettőt, elfogyasztott hármat, közben be-
szélgetett a szülőkkel. Végül eljött a hazatérés pillanata, és Lajos bácsi búcsúz-
kodáskor nem tudta levenni a tekintetét a süteményes kosárról.

191

Berecz02.indd 191 07.01.2010 22:58:36

 – Csak még egyet elveszek, ugye szabad – nyúlt a kosár felé szégyenlősen.
– Igaz, hogy már nyolcat megevett, de azért csak tessék, drága tanító úr.
Fogyassza egészséggel, ha ízlik – szerénykedtek a háziak. És felpakolták neki
az egészet.
Szegény jó tanító bácsi annyira szívén viselte a tanítványainak a sorsát,
hogy amikor Udvarhelyre szakadtam, tudván, hogy kibédi vagyok, halála
előtt nem sokkal felkeresett a Tábor-negyedi iskolában, és két kiflit hozott
nekem szeretete jeléül.

Az első vattám

Azt hiszem, nagycsoportos óvodás voltam, amikor a kollektív gazdaság

fabudijában összetalálkoztam életem első véres vattájával. Miután pisiltem,
visszamentem az apám irodájába játszani az írógéppel, közben a helyiségben
jövő-menő titkárnőket kukkoltam. Apám rám szólt, hogy korai még a nők
mellét vagy fenekét bámulnom. Ráérek még ezzel.
Nem sejtette, hogy én nem a nők seggét nézegettem, hanem folyton a bu-
diban látott vatta járt az eszemben, és azt próbáltam kitalálni, hogy a nők hol
lehetnek megsebesülve. Furcsálltam, hogy nem látni kötést se az ujjukon, se
a térdükön.
Arra már nem futotta fantáziából, hogy egy kicsit fennebb gondoljak.

Bokor Levente vagyok!

Volt nekem egy jó barátom, aki egy időben tűzoltóskodott. Ő mesélte,

hogy egyszer hivatalos volt valamilyen bajjal az orvosi rendelőbe. A doktor-
nő sorra hívogatta be a betegeket, mígnem aztán mindenki elfogyott, s alig
ketten maradtak.
– Bokor Levente jöjjön be – szólt ki a doktornő.
Erre mind a ketten bementek. Az ajtóban egy kicsit méregették egymást,
de a doktornő miatt egyikük sem mert szólni.
– Bokor Leventét hívattam. Maga meg várjon, amíg szólítom – fordult
mérgesen barátomhoz a doktornő.
– De én vagyok Bokor Levente – hebegett a barátom.

192

Berecz02.indd 192 07.01.2010 22:58:36

 – Az nem lehet – mondta a másik páciens.– Mert én vagyok Bokor
Levente.
Addig-addig, hogy majdnem összeverekedtek. Végül aztán barátom elő-
ráncigálta a buletinjét, nosza erre a másik is előkapta az övét, s hármasban né-
zegették, hogy ki Bokor Levente.
Ilyen csodálatos dolgok estek meg egy rendelőben.

Kityúrom a tyemedet!

Kibéden történt még a hatvanas években, hogy ősz elején az egyik család-
nál kocsonyát vacsoráztak. Mindenki jóízűen nekilátott, csak a család legki-
sebb sarja, egy ötéves kislány nem akart enni. Ehelyett a kocsonyát döfköd-
te a villájával.
– Kityúrom a tyemedet, kityúrom a tyemedet! – ismételgette.
Többen is odafigyeltek, hogy kivel beszélget Piroska, nézik a tányért is...
hát Uram Atyám! Nem belefagyott egy béka a kocsonyába!
Azt történt, hogy amíg a kocsonyás tányérok le voltak rakva a kamrában
hűlni, az egyikbe belemászott egy béka, és később nem tudott kimászni. Így
került a hűtőbe, s ezt a tányért kapta pechjére a kicsi Piroska.
Vagy talán a béka pechjére?
Azóta a kityúrom a tyemedet szólásmondás lett.

Anyám haljon meg!

Hetedikes koromban volt egy nagykárolyi barátom, úgy hívták: Szatmári

Robi. Az apja gyáros volt Károlyban, s a fiú az apja pénzével hányódott a vi-
lágban. Sokat jártak hozzánk az apjával, igazi családi barátunk lett a Robi.
Egyszer látom a piacon, hogy három üres gyufáskatulyával és egy szivacslab-
dával fosztogatja a piacolókat. Kedvenc szavajárása volt az „anyám haljon
meg”. Játék közben is sokszor elsütötte:
– Anyám haljon meg, ha nem ez a nyerő! – hülyítette a kíváncsiskodókat.
Az egyik zöldségárus nénike sopánkodni kezdett:
– Nem szégyelli magát, fiatalember? Milyen dolog ilyet kívánni az édes-
anyjának, ki megszülte és felnevelte?

193

Berecz02.indd 193 07.01.2010 22:58:37

 Robi barátom erre megállította a játékot, és ráförmedt az öregasszonyra:
– Hallgasson nyanya, mit tud maga ehhez? A mostohám haljon meg,
mert az igazi anyám rég halott.
És játszott tovább.
Piszok, égetnivaló boszorkány mostohája lehetett ennek a Robinak, hogy
kitalálta az „anyám haljon meg” mondást.

Kacsa triumvirátus

Gyermekkoromban sokat nyaraltam Csapón az apám házánál, s nyáron

állandóan a szomszédban voltam, mert volt két hatalmas eperfájuk. Teli, de
teli hatalmas, zamatos fekete gyümölcsökkel. Az epret azonban szerették a
kacsák is, a Csapón közkedvelt nagytestű néma rucák és a közönséges hápo-
gók.
Egymást verték le, csakhogy odaférhessenek a hullott eperhez. Emiatt
a fák alatt mindig tumultus támadt, s míg felmásztam valahogy a fára,
sokszor kacsazsíros lett a cipőm. Eprezés közben itt láttam életem első
kacsatriumvirátusát. Egy néma tojóra felmászott egy hápogó gácsér, erre meg
egy néma gácsér. És így trióztak.

A másik Johann Sebastian Bach

A nagy romániai revolúciónak nevezett ribillió után egyik napról a másik-

ra itt is megjelentek a rock- vagy heavy metal kazetták, s az iskolában nagy-
ban folyt a cserebere. Mindenki másolt, cserélt, gyűjtött és vásárolt. Nagy új-
donság volt a Sebastian Bach-féle csörömpölés is. Melinda és Kati nagyon
meg voltak indulva ezért a zenéért, egész nap erről beszélgettek. Szünetben a
közelükben lebzseltem, és amint fél füllel meghallottam a Johann Sebastian
Bach nevet, gyorsan közbeszóltam, hogy ilyen kazettám nekem is van. Sőt,
ha akarják, ma délután meghallgathatjuk.
Ahogy lejárt az ebéd, rohantam Melindáékhoz, ahol Kati már tűkön ült
a kíváncsiságtól.
Betesszük a kazettát, felcsendülnek a nekem oly kedves dallamok, de a lá-
nyok arcát szemlélve nem úgy tűnt, mintha élveznék a zenét.

194

Berecz02.indd 194 07.01.2010 22:58:37

 – Miféle Johann Sebastian Bachot hoztál te nekünk? – csattant fel Kati.
– Ezt ni, az igazit – mutattam meg a kazettát. – Itt írja: Brandenburgische
Konzerte.
A lányok azt hitték, hogy csúfolkodok velük, és kidobtak. Hát honnan
a fenéből tudjam, hogy van egy másik Johann Sebastian Bach nevű hosszú
hajú idióta, aki rockzenész?

Julcsa, hol a budi kulcsa?

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a ci-
gánygyermek a városközpontban koldul, volt egyszer egy falatozó. Árultak
itt szendvicset, fagylaltot, süteményt, palacsintát, gyümölcslevet, cukorkát,
pánkót és főleg hamburgert. Úgy emlékszem, épp szombati nap történt,
amikor az egyik alkalmazott hamburgerbe való tölteléket, azaz fasírthúst ké-
szített, s gyúrta, tekerte, dömöckölte, hogy friss áruval lássa el az üzletet.
Miután a hús összeállt, kiszabta lapos fasírtoknak és hozzálátott, hogy meg-
süsse. Ekkor lépett be a főnöke és megkérdezte:
– Julcsa, hol a budi kulcsa?
– Nem tudom, főnök, az előbb még itt volt az ablakpárkányon – felelte
Julcsa, és keresni kezdte a kulcsot.
A főnök közben megéhezett, s nekilátott fasírtokat sütögetni. Szépen
ment a munka, sültek a fasírtok a serpenyőben, egyiket a másik után kellett
kiszedegetni, mígnem aztán valami nagyot koppant a tányéron.
– Mi a fene lehet ez? – kérdezte a főnök. S ahogy jobban megvizsgálta, hát
Jézus Mária! Egy kulcs kandikált ki az egyik fasírtból.
Hát nem leverte Julcsa a budikulcsot az ablakpárkányról és belegyúrta a
fasírtba?
Csak a cédula hiányzott mellőle: „Ez a kulcs a szívemhez is talál!”
Itt a vége, fuss el vége. Aki nem hiszi, járjon utána.

Az álellenőrök

Egyszer, amikor az emberek még sokat jártak Tápiópiába a kőműveska-

nállal, a gyaluval és a lapáttal ápolni a kezeiket, két kibédi is elhatározta, hogy

195

Berecz02.indd 195 07.01.2010 22:58:37

 munka után néz Pesten. Miután voltak asztalosok, szobafestők, kőművesek,
a sok ide-oda metrózás, buszozás és villamosozás után rájöttek, hogy a pénzt
nem kulimunkával kell keresni, hanem más egyébbel. Gyorsan hazamentek,
varrtak két karszalagot és felcsaptak jegyellenőrnek.
Másnap már sorozatban büntették az embereket a buszokon és a villamo-
sokon. Kemények és magabiztosan voltak, nem kegyelmeztek senkinek. De
azt azért odasúgták, hogy aki helyben fizet, annak csak a felét kell kifizetnie.
Ez így ment hetekig, már több mint százezer forintot összegyűjtögettek,
amikor az egyik buszon lebuktak. Ugyanis nem vették észre, hogy elül a
buszra felszállt két igazi ellenőr is, akik még nem tették fel a karszalagot.
Ezek meglepődve látták, hogy a „kollégák” milyen keményen dolgoznak. De
mintha nem történt volna semmi, addig hallgattak, amíg egy rendőrségi épü-
let elé nem értek. Itt szóltak a sofőrnek, hogy jó erősen tartsa az ajtót, amíg
visszatérnek, s így történt, hogy a két álellenőr kapott egy-egy pecsétet az út-
levelébe 5 éves letelepedési engedéllyel Romániába.

Milyen jól beszél magyarul!

Barátom már több éve dolgozott Tápiópiában, s a megfeszített évek mun-

kája lassan meghozta gyümölcsét. Lassan egy nagy elektronikai vállalat belső
munkatársai közé küzdötte fel magát, sőt mi több, a vezérigazgató lányának
a szívét is meghódította. Ahányszor csak összefutott a nagyfőnökkel, az sose
mulasztotta el megjegyezni:
– Hogy te milyen szépen beszélsz magyarul! Mondd csak, kérlek, ott
Erdélyben tényleg laknak magyarok?
Barátom már nagyon unta, hogy a felvilágosító beszélgetések dacára a
vezérigazgató állandóan űzi az agyát, és nem akar leszokni a „hogytemilyen-
szépenbeszélszmagyarul”-ról.
Egyszer, amikor a lánynál volt látogatóban, és az eljegyzést szerették vol-
na megbeszélni a lány szüleivel, a vezérigazgató ismét elővette kedvenc vesz-
szőparipáját.
– Mondd csak, Attila, miért beszélsz te ilyen szép ízes magyar nyelvet?
– Azért, mert engem Tarcsafalvinak hívnak, s magát csak Hofmannak.
Az igazgató először elvörösödött, majd elsárgult és reszkető hangon
mondta:

196

Berecz02.indd 196 07.01.2010 22:58:37

 – Akkor most szépen csukd be a bejárati ajtót kívülről.
Barátom csendesen felállt, elköszönt a megdöbbent menyasszonyától és
távozott. Veszni hagyta a zsíros állást, a vezérigazgató lányát és minden dicső-
séget, ami várt volna rá ennél a cégnél.
Mindent egy lapra tett fel, és nyert. Mert a Tarcsafalvi mindig nyerő. Már
vagy ezer éve.

Domnu Bozgor

Udvarhelyi mérnök ismerősöm fiatal korában sokat dolgozott Râmnicu

Vâlceán, ahol a hozzá beosztott munkások mint jó szakembert megbecsülték
és tisztelték becsületességéért. Főnökei sajnos lépten-nyomon éreztették vele,
hogy egy kisebbséghez tartozik, és mert sehogy sem tudták kiejteni a nyelv-
törőnek is beillő Szenterzsébeti Jenő Zsolt nevet, ehelyett Bozgornak szólí-
tották.
A mérnökhöz beosztott román munkásemberek persze, hogy nap mint
nap hallották a Bozgort, azt hitték, ez a mérnök úr igazi neve, s az egyik nap,
amikor busszal mentek valahová kiszállásra, egy élelmes hegesztő felfurako-
dott a teli buszra és így kiáltott ki az ablakon:
– Veniţi, domnu Bozgor, am ocupat un loc şi pentru dumneavoastră!
(Jöjjön, Bozgor úr, foglaltam Önnek is egy helyet!)

A buszmegállóban

Iskolás koromban majdnem minden héten hazamentem kedves szü-

lőfalumba, Kibédre. Néném tréfásan megjegyezte, hogy én is úgy vagyok
Kibéddel, mint Mikes Kelemen Zágonnal. Úgy szeretem már Udvarhelyt,
hogy el nem feledhetem Kibédet. Valóban így volt, és így van ez mind a mai
napig.
Még a Ceau-korszakban történt, amikor gyurakodni kellett az állóhelye-
kért is, hogy az udvarhelyi buszmegálló első peronjánál egy nagy pocakú férfi
törtetett előre az utastömegben. Egy kicsi nő mérgesen megszólította:
– Mit mind nyomkodja a nagy hordó pocakjával a hátamat? Nem szé-
gyelli magát? Ne féljen, nem marad le a buszról!

197

Berecz02.indd 197 07.01.2010 22:58:37

 Erre a nagy pocakú férfi visszaszólt:
– Bár nyomkodnám a csapjával, ne féljen, maga se szólna semmit!
Ezt már senki se bírta nevetés nélkül, s az ajtó előtti utasok azonnal félre-
álltak, hogy utat adjanak a kicsi nőnek, aki csak lecsapta magát az egyik ülés-
re és Szovátáig egyet duzzogott.

A bajuszpedrő kenőcs

A régi világban a bajusz vagy a szakáll a székely férfiember ismertetőjele

volt. A felcseperedett legénykék, akiknek orra alatt kinőtt az első legénytoll,
nagy buzgalommal húzták, sirítették és kenegették a galambfiókapihéket.
Rossz nyelvek szerint kívül mézzel, belül tyúkszarral kenegették, hogy job-
ban nőjön. Később, a berukkolás körül már komolyabbra fordult a kenege-
tés. Ezt úgynevezett bajuszpedrő kenőccsel végezték.
Íme a recept, aki megkívánja:
Szükségeltetik egy rész kecskefaggyú, egy rész méhviasz és pár csepp illó-
olaj.
A faggyút kiolvasztjuk vízben, leszűrjük, majd hozzákeverjük a méhvi-
aszt, és vigyázva főzzük. Végül leszűrjük, gézen kétszer átszűrjük, és belecse-
pegtetünk kevés illóolajat. Ha megszilárdult, már lehet is kenegetni.
Régebb minden fiatalembernek megvolt a maga titkos receptje és saját il-
latanyaga. Ha az esti táncban a lány fenyőillatot érzett a legény bajuszán, ak-
kor biztos lehetett, hogy Miskával táncol, ha meg akácillat ütötte meg az or-
rát, akkor Dénes volt a táncoltató.
Manapság már nincs akkora divatja a pödört bajusznak, sokan a beretvált
áll módit követik, s megtagadva a hagyományokat, csupaszon szaladgálnak.
Ahogy Kovács Jenő barátom mondaná: „mint a szopós borjú, csak az hiány-
zik, hogy a nyelvével egyet kanyarítson az orra felé”.

Az öcsém első tehene

Pécsi Zoltán öcsémmel Kibéden vakációztunk a nagyapám házában. Én

nyolcéves voltam, ő néggyel kevesebb. Az egyik este jöttek haza a tehenek a
legelőről, és kivonultunk a kapu elé megnézni ezt a látványosságot.

198

Berecz02.indd 198 07.01.2010 22:58:37

 Öcsém felmászott a nagyapám vállára, hogy jobban lásson, egyszer csak
az egyik nagytőgyű tehénet megpillantva így szólt nagyapámhoz:
– Né tata, né mennyi pucája van a tehénnek!

Megjegyzés: Udvarhely környékén némileg tévesen értelmezik, és kifor-

gatva használják a puca szót. Mint ismeretes, ezzel a kifejezéssel a kislányok
nemi szervét szokták illetni, de valójában a szó nem a kislányok puncikáját
jelöli, hanem a kisfiúk fütykösét.
Ki nem ismerné az irodalmi művekben is gyakran elsütött „van vér a pu-
cájában” mondást, amivel a kemény, bátor legényeket jelölik?

Megy a vonat

Karateinstruktor barátom mesélte, hogy egyszer versenyről hazatérőben

egy autórakomány gyerekkel megpakolva jöttek haza Aradról. Félúton az
egyik fiúcska torkaszakadtából kezdett kiabálni:
– Álljon meg, Sanyi bácsi! Álljon meg!
Barátom nem tudta elképzeli, mi történhetett. Beteg lett valaki? Vécézni
kell menni?
Gyorsan nyomott egy féket, és hátranézett.
A gyerekek mind fel voltak tapadva az autó ablakára, és áhítattal nézték a
mellettük elhaladó vonatot.
– Megy a vonat – nézett vissza az egyik, és arcán földöntúli boldogság
tükröződött.
Szegény oklándi és fenyédi gyerekeknek, akik csak képeskönyvből vagy
tévéből ismerték a vonatot, jobb ajándékot nem is lehetett adni ennél a kény-
szermegállásnál.

A Kristo kiai yama

Már több mint hét éve jöttek hozzánk tanítani a japán karateinstruktorok,
amikor a keresztúri edzések szüneteiben felvittük őket a Jézuskiáltó hegyre.
A japánoknak tetszett a kilátás, és a hegy neve felől érdeklődtek. Magyarul
hiába mondtuk volna, azzal nem értünk volna semmit, sem mi, sem ők.

199

Berecz02.indd 199 07.01.2010 22:58:37

 Tehát le kellett fordítani. Végül, sok vakarózás után Major Lóri vágta ketté a
gordiuszi csomót egy mestervágással:
– Kristo kiai yama, vagyis Jézuskiáltó hegy – mondta. – A Jézus az
Kriszto, a kiáltás legyen a karateból megismert kiai, végül a hegy az yama.
Tehát Kristo kiai yama a legjobb fordítás.
Mivel jobbat mi sem tudtunk kitalálni, ez maradt a hegy végleges neve.
Még csak a Japán Térképészeti Hivatalnál és a Földrajzi Társaságnál kellene
bejegyeztetni.

Ott van Pécsi!

Kibéd egy időben erőst jó barátságban volt Mohács városával. Egymást

érték a meghívások, a kölcsönlátogatások, a zenés-táncos vetélkedők és a da-
lárdás műsorok. Nagyapám is énekelt a gruppban, s utazgatott.
Egyszer a mohácsiak voltak a soron, és eljöttek Kibédre. A műsoruk után
a tiszteletükre adott díszvacsorán az egyik vendég megkérdezte a polgármes-
tertől:
– Nem ismer valakit a faluból, aki jól ismeri a régi dolgokat, a történel-
met?
– Ott van Pécsi – mutatott nagyapámra a polgármester.
– De nekem nem pécsi ember kell, hanem kibédi – esett kétségbe a
mohácsi vendég. – Kibédi nincsen?
Így lett nagyapám kétszeresen pécsi.

Egy török basa Székelyudvarhelyen

Nyár derekán minden évben nagy ünnepségek vannak a városomban.

Amolyan népi mesterségek fesztiválja, táncosokkal, csepűrágókkal és komé-
diásokkal, fúvósokkal és lovas bandériummal. Mindennel, ami dukál.
A tetthelyen aztán vámolták a népet, és szedték a belépőt a szervezők.
Az egyik nyáron még annyi pénzem se volt, hogy egy tetves belépőt vált-
sak az ünnepségre. No de semmi baj, hát mire való a szakáll és a keleti ruha-
gyűjtemény?
Szépen felöltöttem egy pakisztáni díszruhát: buggyos nadrágot, térdig érő

200

Berecz02.indd 200 07.01.2010 22:58:37

 díszes köpönyeget, fejemre tettem a kis pörge kalapot, és már készen is vol-
tam. Már csak a napszemüveg hiányzott.
A kapunál aztán azt hitték, hogy én is a vásári komédiások közül vagyok,
és szó nélkül beengedtek. Alig fordultam egyet, már hallottam, amint a há-
tam mögött összesúgtak:
– Né, Edwárd felöltözött török basának...
Így lettem én az első török basa a székely fővárosban.

A néger székely

A kommunista időkben olyan ritka volt nálunkfelé a szerecsen ember,

mint a fehér holló. Ha egy szerencsétlen néger egyetemista vagy tudományos
kutató feltűnt valamelyik településen, úgy rajzottak utána a kíváncsi embe-
rek, mint a legyek, és a nagy többségnek a moziban látott őserdős-majmos
filmek jutottak az eszébe. Mások pedig elvetődtek nyugatra, aztán, hogy tör-
tént, hogy nem, itt is, ott is kezdtek félvér fiúcskák feltünedezni. Egy közeli
faluban is alaposan bevásárolt az egyik menyecske, mert egy kis színes bőrű
unokát hozott szuvenírbe a szüleinek. A nagyszülők nem ugrottak ki az abla-
kon örömükben, de aztán becsülettel felnevelték a kis ördögfiókát, aki éppen
olyan virgonc fiúcskává cseperedett, mint a többi székely lurkó az iskolában.
Telt-múlt az idő, és amint a világ kerekét kifordították valakik, a csalá-
dok kezdtek szétszóródni. Így került el a kis színes bőrű valahová Tápiópiába,
csakhogy mostanra felcseperedett és szép szál atléta lett belőle.
Mesélik, hogy egy lakodalomban úgy elkezdett táncolni és énekelni, hogy
a vendégeknek tátva maradt a szájuk. Az egyik magyar megkérdezte:
– Mondja fiatalember, hol tanult meg így táncolni és énekelni?
– Én csak otthon a faluban, Barabási Jóska komámtól. De mér kérdi? –
csodálkozott.
Egy másik alkalommal jött haza a székely gőzőssel látogatóba a nagyszü-
lőkhöz, a fülkében egy csapat székely atyafi, nem tudva, hogy a néger tud
magyarul, nagy hangon kezdték pocskondiázni a feketéket és minden szí-
nes bőrűt.
Erre megszólította az egyiket:
– Monggyák csak, maguk mind székelyöké?
– Igen há – düllesztette ki a mellét az egyik.

201

Berecz02.indd 201 07.01.2010 22:58:37

 – No akkó úgy tuggyák meg, hogy én es az vagyok – nézett egy olyant a
néger, mint a lőtt medve, s a bicskát kirakta a térdére.
Udvarhelyig egy pissz sem volt a kupéban, a vitézkedők úgy hallgattak,
mint a szar a fűben. Ha ezt a nagyapa látta volna, örömében akkorát ugrott
volna, mint legénykorában.

Macskás káposzta vagy káposztás macska

Gyermekkoromban sokan vakációztam a nagyapám vulkáni házában.

Néném akkoriban Petrozsényban lakott, s amikor ment túrázni a barátaival
a Paringra, engem is vitt magával.
Egy este töltött káposztát főztek a menedékházban. A káposzta elkészült,
de annyira belejöttek a römizésbe, hogy mind későbbre tolták ki a vacsora-
időt. Aztán a gyomor parancsszava erősebbnek mutatkozott a játékszenve-
délynél, és asztalhoz ültek. A csoport vezetője, egy szemüveges doktor bá-
csi kiment a konyhába, s egy gyengén pislákoló petróleumlámpa fényénél ki
akarta tenni az ételt a tányérokba, de a merengető kanállal sehogy sem tudott
behatolni a fazékba. Bekiáltott a többiekhez tartalék lámpáért, ekkor lát-
ták, hogy a macska a fedetlenül hagyott káposztára odahúzott egy rongyot és
megkölykezett. A doki bácsi a kanállal mind a macskát, a kölykeit és a ron-
gyot vakargatta a sötétben. Nagy volt a meglepetés, többen a szakácsot okol-
ták, mert fedetlenül hagyta az edényt. A pokrócdarab – ha ugyan a sok koszt
nem számítjuk, ami rajta volt – megvédte a káposztát a macskától, de a fel-
ső rétegeket el kellett dobni.
A társaság éhes volt, és más ennivaló híján mind az utolsó töltelékig elfo-
gyott a macskás káposzta.
A szakácsot és az öreg dokit a kirándulás alatt minden éjjel ugratták le-
fekvés után a sötétben.
– Dokikám, beteg vagyok, káposztás macskát ettem! Pincér! Kérek egy
adag macskás káposztát! Jajj nekem, macska van a hasamban!
Még versike is született:
Áoléo, macskát ettem, ki kell hánynom a belem,
doktor bácsi, gyorsan írjon orvosságot fel nekem.
Ételek közt a káposztát egyre jobban utálom,
Mától kezdve a macskákat terméskővel dobálom.

202

Berecz02.indd 202 07.01.2010 22:58:37

 A vándor székely

Azt mondják, székellyel és japánnal mindenütt lehet találkozni a világon.

A japán vagy tudományos céllal kutat valamit, vagy valami külföldön csa-
vargó turista, aki géppuskának használja a fényképezőgépét, és tüzel min-
den élőre és élettelenre. Hogy aztán otthon a képeket lapozgatva megnéz-
ze, hol járt.
A székely pedig egyszerűen csak hánykódik a világban, és keresi a választ
a nagy kérdésre: Mi célból vagyunk a világon?
Állítólag amikor Armstrongék mentek fel a Holdra, találkoztak egy leré-
szegedett korondi székellyel. Épp jött hazafelé az üres szekérrel, és keményen
csapkodta a lovakat az ostorral.

Eredeti székely kürtőskalács – eredeti felelet

Tápiópiában történt kürtőskalácssütés közben. Hatalmas sor volt, és az

épp soron levő vásárló türelmetlenkedett.
– Tessék mondani, mikor lesz mán meg? – kérdezte idegesen, és a karó-
rájára pillantott.
Levente, egy csavaros eszű oroszhegyi góbé, aki utálta a gyorsétkezdéktől
kezdve az egész globalizált tápos világot, eredeti módon válaszolt.
– Ebbe a szentes szent percbe megvan, csak egy szikrát tessék várni.
A vásárló csak bámult, mint a borjú az új kapura, és valószínűleg azt hit-
te, hogy a Holdon van.

Polgárosodunk

A székely főváros mindig híres volt a polgárosodásáról. Még a kommuniz-

mus idején is nagyban folyt a polgárosodás. Az embereket a beszélgetéseknél
nem hapsinak, palinak, ürgének vagy pasinak nevezték, hanem polgárnak.
Aztán lejárt a kommunizmus, és mi egyre jobban polgárosodtunk. Megjelent
egy polgári lap, lett polgári est, polgári bisztró, polgári esküvő, polgári kitün-
tetés és így tovább.
Egyszer egy öreg bácsika megkérdezte a polgári kocsmaasztalnál:

203

Berecz02.indd 203 07.01.2010 22:58:37

 – A cigány az polgár?
– Miért, tata? – kíváncsiskodtak az asztalszomszédok.
– Há csak azért, mert tudtommal a társadalom földbirtokosra, papság-
ra, katonatisztre, értelmiségre, tisztviselőre, mesteremberre, munkásember-
re, parasztra és koldusra osztható. Oszt most ne tudom, hogy a cigányt hová
soroljam.
– Tudja mit, bácsika – szólt át a pultos –, sorolja az állampolgárok közé,
s úgy mindenkinek jó lesz.

WC-eset

Az alábbi párbeszédet a székely főváros egyik vendéglőjének mellékhelyi-

ségében hallottam. Egy nő és egy férfi volt bezárkózva a szomszéd fülkébe,
ott pusmolódtak.
– Szereccé Máriskó?
– Igen, Gazsi.
– Akkó kabb bé!
Itt egy kis motoszkálás hallatszott, majd újra megszólalt a férfi:
– Kabb bé no! Kabb bé!
– Nem kapom bé, olyan veres, ismét megcsemerlek – válaszolta egy sírós
női hang.
Erre lehúztam a vizet, és a nő megmenekült.

Dupla disznóvágás

Lengyelfalván esett meg a dolog, még a tavaly télen, hogy egy em-
ber disznótort akart rendezni, és elhívta a mészárost. Nem böllért, hanem
MÉSZÁROST, hogy disznótorra levágják az egyik disznót a kettő közül.
Megtörténtek az előkészületek, a segítségekkel kifogták az egyik disznót a
pajtából, megszúrták, majd bementek a házba pálinkázni. Egyik pohár után
itták a másikat, és jól becsiccsentettek. Különösen a mészáros kancsított na-
gyon, mert az előző gazdánál jól bészedett borbul is, pálinkábul is. Alighogy
letették a poharat, csak nyílik az ajtó, és belépett egy véres disznó. A gazda azt
hitte, nem jól lát, de amint a mészáros késsel a kezében az asztalt átugorva rá-

204

Berecz02.indd 204 07.01.2010 22:58:37

 szökött a disznó hátára, nem sokat habozott, inkább gyorsan lefogta a disz-
nót és megölték még egyszer az állatot. Csak amikor kimentek, akkor esz-
mélkedtek a friss levegőn, hogy az udvaron már hever egy kivérezett disznó,
a házban meg ott a másik.
Azt történt ugyanis, hogy amíg ők bent pálinkáztak, a tartalék disznó ki-
tört a pajtából, hogy a társának segítsen. Azonban hiába próbálta azt felál-
lítani, abban már nem volt élet. Ekkor ment be a házba véresen, s ennek a
disznónak hitték a háziak, hogy a már egyszer megszúrt disznó jött be az ud-
varról.
Ezt hívják dupla disznótornak!

Hej, azok a vadgalambfalviak...

Egyszer, amikor Kibéden voltam, nagyapámnak Nagygalamfalváról, a

Feneketlen Tóról és a barátaimról meséltem. Nagyapám végighallgatta elbe-
szélésemet, majd nagyot sóhajtott:
– Hej, azok a vad galambfalviak, egyszer legénykoromban engem is meg-
egyengettek...
Azóta azon töprengek, hogy most már vad galamfalviakat, vagy
vadgalambfalviakat akart mondani az öreg?

Miért vagyunk mi Gúzserek?

Kibéden majdnem minden családnak van valami csúfneve, ragadványne-

ve, amit először azért akasztottak rá, hogy meg tudják különböztetni a töb-
bi Dósától, Szilvesztertől, Orbántól vagy Péterfitől, hogy csak a legismer-
tebb neveket soroljam. Így születtek az olyan nevek, mint Pina, Salátás, Geci,
Sapkás, Fuszulyka és Róka.
A mi családunkat Gúzsernek csúfolták, nem azért, mintha Dósa Balázs
dédapám gúzskötő lett volna, hanem azért, mert volt egy nagy szürke, Gúzser
nevű kutyájuk, amelyik a tekergésen és a lustálkodáson kívül talán nem is tu-
dott egyebet.
Amikor mentek a mezőre, Gúzsert láncra kötötték, hogy őrizze a házat,
de alighogy kiértek a mezőre, Gúzser is megjelent nagy boldogan, farokc-

205

Berecz02.indd 205 07.01.2010 22:58:37

 sóválva. Nem tudni, hogyan, de mindig kimesterkedte magát a láncból, és
igyekezett ki a mezőre bogarászni. A háziak kiabáltak és kergették vissza:
– Kusti vissza, Gúzser! Kusti vissza, mert kell őrizni a házat!
Gúzser kutyának pedig kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy otthon
maradjon.
A mezőn dolgozó szomszédok révén már az egész falu tudta, hogy Gúzser
milyen jó házőrző, akit mindig haza kell kergetni. Az emberek nevettek, és
a kutya miatt rajtunk maradt a Gúzser név. Még akkor is, amikor dédapám
új kutyát szerzett.

Jóllaktál-e?

Kovács Jenő barátom mindig is híres volt a humoráról. Biztosan a nagy-

apjától tanulta, mert az mondott ilyeneket ebéd után az asztalnál:
– Jóllaktál-e, fiam?
– Igen, nagytata.
– No jól van, fiam, de ha nem laktál jól, menj ki, rakd ki, gyere bé s rakd
újra!

Amikor a gázspray lejárt

Élt a szomszéd városban egy néma, akinek a nyakát kimarta a szesz és a

doktor kése, emiatt úgy krákogott, köhécselt és sípolt, mint egy rosszul el-
vágott nyakú kakas. Ez a néma tejkihordó volt, egy biciklivel hordta a tejet
a háztartásokba.
Egyik reggel az útkereszteződésnél egy fekete Mercedes nem adta meg az
elsőbbséget a néma biciklijének, emiatt a néma beintett. Az autó vezetője
ezen annyira felmérgelődött, hogy visszatolatott, majd kiugrott a járműből,
és egy gázspray-vel lefújta a némát. De nem történt semmi, erre ismét az em-
ber arcába fújt a spray-vel. Eredmény nélkül. A sofőr nem akart hinni a sze-
mének, és hitetlenkedve kezdte forgatni a spray-t.
– Talán lejárt volna a garanciája?
Azonban a néma nem hagyott sok időt a tépedőlésre, fogta a biciklijét a
tejesüvegekkel és behajította vele az autó szélvédőjét.

206

Berecz02.indd 206 07.01.2010 22:58:37

 Az újgazdag autós szóhoz sem tudott jutni, annyira meglepődött, nem
tudhatta, hogy a néma nem az orrán vagy a száján lélegzik, hanem a torkán
levő kendővel eltakart lyukon. Észre sem vette, amikor a néma leszedte a bi-
ciklijét az autóról, ismét beintett és távozott. A meccs kettő nullal végződött
a néma javára.

Libavész

Csapón történt a szomszédunkban, hogy egy öregasszony leszűrte a

meggylikőrt, és a meggyet kidobta a ganédombra. Az udvaron tébláboló li-
bák nekiestek a meggynek, és mind felkapkodták. Nem sokkal később úgy
megrészegedtek, hogy egy rakásra bugyogtak össze. Az öregasszony amikor
kiment az udvarra, majd szívstopot kapott, amint a drága libáit élettelenül
látta heverni.
Hiába mozgatta őket, rongycsomókként csuklottak össze. Nem volt más
hátra, mint megtépni őket, hogy legalább a tolluk ne menjen kárba. Ezután
kivitte őket a folyóparti szemétdombra, és egész nap búslakodott a kár mi-
att. Valami titokzatos libabetegségre gyanakodott, és már készült értesíteni a
szomszédasszonyt, amikor a libák toll nélkül, nagy gágogva, dideregve haza-
jöttek a szemétdombról. Az történt ugyanis, hogy a libák a folyóparton fáz-
ni kezdtek, s a hidegtől kijózanodtak. Egy darabig, amíg ismét kinőtt a tol-
luk, bent laktak a kovácsműhelyben, aztán kiszabadultak, de hiába lesték a
ganédomb környékét, több meggyet nem kaptak.

Munkabaleset

Katonakoromban Aradon voltam kényszeren, és azzal szórakoztunk,

hogy börtönöket építettünk a határon elkapott raboknak, és irodákat a
fogvatartóiknak.
Az épületegyüttes Mária Terézia idejében is börtön volt, de időközben
odaköltöztették a határőrséget, emiatt új igények támadtak, és a régi börtönt
ki kellett bővíteni.
Az egyik nap betont kevertünk betonkavaróval, s a gépet igazgató kato-
nakolléga a kormánykeréknek támaszkodva rázogatta a kavicsot a gumicsiz-

207

Berecz02.indd 207 07.01.2010 22:58:37

 májából. Az udvaron áthaladó szakács amikor ezt meglátta, azt hitte, hogy a
másikat rázza az áram, s mivel az iskolában úgy tanulta munkavédelmi órán,
hogy az ilyen eseteknél egy fadarabbal kell leválasztani a sebesültet az áram-
forrásról, felkapott egy lapátot és olyant sózott a kavicsot rázogató katonára,
hogy mindkét karja eltörött. Nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy
nem volt itt semmilyen baleset, az egyetlen balesetet maga a szakács okozta,
aki ezért a tévedéséért két hétre bevonult a zárkába. Csak főzni engedték ki.
A szárnyaszegett katonát begipszelték, és adtak neki egy hónap vakációt.
Egy hónap múlva meggyógyult, de az utolsó előtti szabadságos napon meg-
csúszott az istállóban egy tehénpalacsintán, és eltörte a lábát. A családja el-
fuvarozta Aradra, de ott a katonaorvos szándékos balesetet gyanított, és be-
vágta két hétre a zárkába. Itt úgy meghűlt, hogy tüdőgyulladást kapott, és
be kellett utalni a temesvári katonakórházba. A leszerelésre már innen jött
ki Nagylakra.

A pásztor pipája

Volt egyszer egy juhász az egyik Udvarhely melletti faluban, aki szenve-
délyes pipás hírében állt. Nem csak szórakozásból pipázott, számára a pipá-
zás életforma volt. Pipázott reggel a budin, munka közben, és este is pipá-
val a szájában aludt el. Csak evéskor tette le. Így élt a juhász a pipájával, s
füstölt kegyetlenül, mint egy gyárkémény. Aztán egy nap nem találta töb-
bé sehol sem a pipáját, noha felforgatta érte az egész majorházat. Eltelt egy
hét, eltelt kettő, a harmadikon aztán előkerült a pipa. Kenyérszeletelés köz-
ben. Azt történt ugyanis, hogy a juhász beleejtette a sajtba pipáját, s a csa-
lád, akinek a sajt jutott, nagy szemeket meresztett, amikor felvágták a sajtot.
Sütöttek egy kenyeret, benne a pipával és visszaküldték a figyelmetlen, pipa-
bolond juhásznak.

Hogyan kell megtartani egy nőt?

Mama Simbának, a barátnőmnek állandóan az a rögeszméje, hogy felsze-

dett pár kilót. Nagyszerűen tud főzni, szeret enni is, de a kövérségtől való fé-
lelme miatt mindig visszafogja magát. Pedig semmi oka sincs aggodalmas-

208

Berecz02.indd 208 07.01.2010 22:58:37

 kodni, mert igazán gyönyörű teste van. A volt osztálytársnői ellenben annyi-
ra meghíztak, hogy már meg sem akarják ismerni.
Az egyik este megleptem fürdőzés után, és vacsorázni hívtam, noha későn
ebédeltünk, sajnos amikor már felvette a bugyit és a melltartót. No de sebaj,
így is jó, és eljátszottuk, hogy a rabszolgapiacon miként vizsgálták meg egy
rabszolga testét. Először megnézték a fogait, aztán megdöngették a mellka-
sát, behajlított karral megfogták a bicepszét, végül a fenekén összecsípték a
húst. Amíg én a vásárló szerepét játszottam, barátnőm megkérdezte:
– Tudod, hogyan kell megtartani egy nőt?
– Hogyan? – kíváncsiskodtam.
– Hát úgy, hogy addig eteted, amíg meghízik, s így nem fog kelleni sen-
kinek – válaszolta.
Lehet, hogy ma valamivel okosabb lettem.

Szögediesen

A szögedi embörök annyira ő betűsön beszélnek, hogy sokszor asszem,

nagygalamfali embörököt hallok. Tán az es meglehet, hogy a szögediek ide-
genbe szakatt, mijénkfajta jóféle székelyök. No de hagassunk meg egy szép
párbeszédöt.
Két embör összetalálkozik a vásári sokadalomban.
– Aggyonisten!
– Fogyaggyisten!
– Hun az asszon?
– Mögöttem.
– Mögötted?!
– Dehogy öttem, itt gyün ni, csak egy kicsit lemaradt az összömadta!

209

Berecz02.indd 209 07.01.2010 22:58:38

 210

Berecz02.indd 210 07.01.2010 22:58:38

 VII. könyv

pincérBakik

211

Berecz02.indd 211 07.01.2010 22:58:38

 Csak vizet kérek

Az alábbi eset egy egyébként jó hírű székelyudvarhelyi vendéglátó-ipa-

ri egységnél esett meg. Épp törökországi gyűjtőútról érkeztem haza, és má-
sik felemmel, Mama Simbával az expedíció sikerét szerettük volna megünne-
pelni. Tavasz lévén, az étterem specialitását rendeltük, vagyis bárányflekkent
krumplisalátával. A szolgálatos pincérnő annak rendje és módja szerint fel
is vette a rendelést, majd megkérdezte, hogy milyen italt hozzon. Barátnőm
gyümölcsüdítőt kért, én meg emígy rendeltem:
– Csak vizet kérek.
Kis idő múlva megérkezett az üdítő, és de mit ad Isten! Egy pohár csapvíz
társaságában. A klóros vízben egy úszkáló miniállatkertet tekinthettünk meg.
Amikor megkérdeztem a pincérnőtől, hogy miért hozott csapvizet, ég-
re-földre esküdözött, hogy ő tényleg csapvizet értett. De hát ki iszik mostan-
ság csapvizet, amikor úton-útfélen ásványvizes cégek nőnek?
Ehelyett meg kellett volna kérdeznie:
– Elnézést uram, nem jól értettem, lenne szíves elismételni! Tényleg csap-
vizet parancsolt? És így tovább...
Azt hiszem, ez a pincérnő is csapvizet vett aznap a borravalóval.

Szellemjárás

Amikor az O Barquinho francia étteremben dolgoztam, egymást érték

a különféle partik, esküvői ceremóniák, bor- és sajtkóstolók. Naponta ezer
ember is megfordult az étteremben. Nem volt ritka az olyan nap, amikor
3-4 esküvőre terítettünk. Alighogy lejárt az egyik, máris következett a má-
sik. A szettet egyszerre harminc pincér cserélte. Az egyik este épp befejeztük
a másnapi partira való előkészítést, a feldíszített asztalok roskadoztak a drá-
ga porcelántól és a tízfogásos ebédhez felrakott poharaktól, evőeszközöktől,
már-már távozni készültünk és az egyik kolléga a villanyokat kezdte oltogat-
ni, amikor hatalmas csörömpöléssel összeroskadt az egyik hosszú pótasztal.
A falióra mánusa éjjeli 12 órát mutatott, vagyis a szellemjáráshoz legideáli-
sabb időpontot. Babonás japán kollégáim nem mertek visszamenni a terem-
be, nehogy a többi asztallal is történjen valami, inkább másnapra halasztot-
ták a „renoválást”.

212

Berecz02.indd 212 07.01.2010 22:58:38

 A rövidlátó pincér

Akkoriban a Gulyás étteremben pincérkedtem, s a tízasztalos étteremben

a szakáccsal együtt a legjobb tudásunk szerint próbáltuk kielégíteni a vendé-
gek kívánságát. A Gulyás – noha a cégtáblán étteremnek hirdette magát – va-
lójában csak egy kisvendéglő volt, egy sötét odúban elhelyezett két sor asztal-
lal és leghátul a konyhával meg a mosdóval. Még nappal is félhomály uralko-
dott az asztalok körül, nemhogy este.
A rejtett világítás és a pislákoló gyertyák alig világították meg az asztalt,
úgyhogy a vendég igazi Ali baba-féle kincses barlang megvilágításban étkez-
hetett. Az első hetekben – amikor még nem szoktam meg eléggé a félhomály-
ban tapogatózni – történt, hogy az egyik vendégnek a pohár mellé töltöttem
a fehérbort. Annyira sötét volt, hogy még szemüveggel sem láttam a poharat,
s így történt, hogy a bor mellément. A vendég, aki közelebb ült a gyertyá-
hoz, azonnal visszajelzett, szerencsére elég józanul gondolkodó vendég volt,
aki maga sem látott a tányérjánál tovább, és elfogadta bocsánatkérésemet. A
hibát azonnal kijavítottam, és még megpótoltam egy pohár ajándék borral,
így aztán végtelen megkönnyebbülésemre fátylat borítottunk a boros ügyre.
Miután a Gulyás bebukott, egy burmai éttermet nyitottak a helyén, és az
új tulajdonosnak az volt az első reformja, hogy erős fényű lámpákat szerelte-
tett a mennyezetre, emiatt aztán az étterem kissé laboratóriumszerű lett. De
legalább a vendégek láthatták az ételüket, és a szájuk helyett nem a fülükbe
dugták a villát.

Pincérnős baleset

Külföldi barátaimmal nemrégiben betértünk az egyik székelyföldi étte-

rembe, hogy ebédidő lévén, egy kicsit meghordozzuk a farkaskutyákat a hű-
tőszekrényben. A mi asztalunkhoz beosztott pincérnő, látva, hogy külföldiül
beszélgetek asztaltársaimmal, a jó borravaló reményében nagy sürgés-forgás-
ba kezdett: villámgyorsan felvette a rendelést, és nekifogott felszolgálni az ita-
lokat. Nemsokára az ételek is elkészültek, és pincérnőnk 5-6 tányérral a ke-
zében egyensúlyozva, egymás után kezdte beadogatni a lecsi-pecsit, a töltött
káposztát, a flekkent és a brassói aprópecsenyét. Miközben a bal keze még
tele volt tányérokkal, a jobbjával széles ívben gesztikulálva bemutatta a fogá-

213

Berecz02.indd 213 07.01.2010 22:58:38

 sokat, hogy ezek neveit és a hozzájuk fűződő magyarázatokat német és olasz
nyelvre lefordíthassam. Eközben – talán a túl széles mozdulatok miatt – ki-
esett az egyik melle a ruhája dekoltázsából. Úgy ugrott elő a didije, mintha
dühös lenne, hogy ennyi ideig fogva tartották. Jómagam és üzletember ba-
rátaim tekintetét persze mágnesként vonzotta a látvány, sőt az egyik megje-
gyezte:
– Ha megengedi, a desszertet egy kicsit később szeretnénk elfogyasztani.
Pincérnőnk nem esett zavarba, gyorsan visszagyömöszölte a mellét börtö-
nébe, majd miután lefordítottam neki barátom szavait, mosolyogva így vá-
laszolt:
– Sajnálom, de ezt a féle desszertet már ma estére lefoglalták.
És mintha mi sem történt volna, folytatta az ételek felszolgálását.
A kitűnő ebéd után busás borravalót adtunk a pincérnőnek, mert nem-
csak az étel, a gyors és tiszta service, hanem a spontán baleset is elnyerte a tet-
szésünket. Azt mondják, az ilyen látványoktól fiatalodik az ember.

A találékony pincér

A régi világban is, akár ebben a mostaniban, a pincérek sok trükköt és

vendégfogó cselt tudtak, de annak is értették ám a módját, hogy a saját zse-
bükre dolgozzanak, vagy egyéb furfangosságokat műveljenek a vendég rová-
sára. Még a hirtelen felbukkanó ellenőröknek is mattot adtak, s így az ilyen
minden bejelentkezés nélkül érkező fináncfélék többnyire lógó orral voltak
kénytelenek távozni. Az egyik leghíresebb fogás a teli tálcával való felboru-
lás volt, csak úgy teljesen véletlenül. Ha a pincér körül nem volt senki sem,
akinek nekimehetett volna, akkor a saját lábában botlott meg, és úgy esett
el tálcástól, hogy a szállított poharak ezer darabra törjenek. Így aztán a leg-
ügyesebb finánc se tudta kiszámítani, hogy melyik pohárban volt kevesebb
ital a megszabottnál. Egy olyan esetnek is a tanúja voltam, amikor a pincér-
nek már nem volt ideje se elesni, se tálcástól felborulni, ezért egyszerűen ma-
gára öntötte a tálcát poharastól, italostól.
Ennél már csak az volt jobb, amikor a pincér az elképedt vendégek sze-
me láttára megette a frissen kiállított számlát. Hogy miért? A válasz egysze-
rű: mert feltűntek a fináncok, és a fogyasztáshoz talán még a napi dátum és
idő is hozzá volt adva.

214

Berecz02.indd 214 07.01.2010 22:58:38

 Itt a bécsi szelete, uram!

Csongi pincér és életművész volt egy személyben. Szabadsága alatt gya-

log és autóstoppal beutazta Oroszországot, és megnézett mindent, amit az
ember fiának látni érdemes. Csavargásai alatt is hű maradt szakmájához, és
pincérkedett, ahol lehetett. Majd visszatérve, folytatta munkáját az Edelweiss
étteremben.
Egy nap különösen erős rendelések voltak, a vendégek kézről kézre adták
a kilincset és egymás meleg helyére ültek az étteremben. Csongi és a kollégái
villámként cikáztak az asztalok között, és valósággal vért izzadva próbálták
teljesíteni a rendeléseket. Csongi is tányérokkal felpakolva rohangált ide-oda,
közben egymás után adta be az ételeket. Az utolsó tányérokkal megbotlott és
teljes hosszában elvágódott a márványpadlón. A lendülettől még csúszott egy
jó métert a hasán, de a tányérokat továbbra is magához szorítva a legnagyobb
lelki nyugalommal jelentette az egyik elképedt vendégnek:
– Itt a bécsi szelete, uram!
Még csak a szirénázás hiányzott.
Ez a bravúr nagy tetszést keltett az asztaltársaság körében, és elismerésük
jeleként többen kisfröccsöt fizettek Csonginak, az önfeláldozó pincérnek, aki
még testi épsége kockáztatásával is képes megvédeni a vendég ételét a föld-
re eséstől. Inkább maga landol repülőgép módjára, mintsem a tányéroknak
bajuk essen.
Bár ahogy Csongit ismerem, több mint valószínű, hogy ez az esés elő-
re kitervelt és boszorkányos ügyességgel megrendezett műbaleset volt, és
Csongi csak a hecc kedvéért vágta hasra magát. Véletlen-e vagy szándékos,
az most mellékes. Fő, hogy megvolt a hatása. És ismét volt valami beszédté-
ma az étteremben.

Orrvérzés a Dopoban

A Dopo olasz étterem volt Nagoyában, valójában Dopodomani (holnap-

után) állt a cégtáblán, de mi csak Doponak hívtuk. Itt voltam főpincér. Az
egyik nyári este olyan vendégsereg lepett el minket, hogy már nem csak a
külső-belső terem, a terasz volt tele vendégekkel, hanem még az ajtó előtt is
álltak valami ötvenen. A konyhában egyre-másra kezdtek kifogyni az alap-

215

Berecz02.indd 215 07.01.2010 22:58:38

 anyagok, így kénytelenek voltunk sorra törölni a napi ajánlatokat a tábláról.
De még így is óriási volt a forgalom, s a botanikus kerthez hasonló, párás me-
legben csuromvizesre izzadtuk magunkat.
Ez nem is lett volna olyan nagy baj, de a melegtől és a sok szaladgálástól
megindult az orrom vére. Épp az egyik nagy rendelés közepén, amikor vagy
tíz személyre rendeltek a nagyasztalnál. Szerencsére időben észrevettem, és
fel tudtam tartani a fejemet. A vendégek az egészből csak annyit vettek ész-
re, hogy igen fenn hordom az orromat, s a rendelés után az előkészítő helyi-
ségbe visszatérve még hallottam, amint az egyik vendég kritizálta büszke fej-
tartásomat.
De kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy odafigyeljek. A blokkot
gyorsan odaadtam egy pikolónak és rohantam a mosdóba. Az útközben fel-
markolt jég és a hideg víz aztán megtette a hatását, így az ételek bemutatásá-
nál ismét jelen lehettem.

A süket pincér

Az egyik székelyudvarhelyi étteremben történt egy pénteki napon. A pin-

cér az asztalhoz kísért, megvárta, hogy leüljünk és letegyük a csomagjainkat,
majd megkérdezte:
– Hozhatom az étlapot, vagy csak italt szeretnének?
– Két napi menüt kérünk ásványvízzel – válaszoltam, eközben Hajni ki-
tette az asztalra a cigarettásdobozát és gyújtó után kotorászva készült rágyúj-
tani.
– És zenét is kérünk – szóltam a távozó pincér után.
Erre öngyújtót hozott. A zenéről pedig megfeledkezett.

Ha a pincér túl kövér…

Az O Barquinho nevű francia étteremben volt egy kövér pincér.

Hosoyamadának hívták az istenadtát, de mi csak Futoyamadanak becéztük
(futoi – széles, vastag, kövér, yama – hegy, da – rizsföld). Ez a pincér olyan
kövér volt, hogy a szó szoros értelmében alig fért a ruhájában. Az ingén pat-
tanásig feszültek a gombok, a nyakkendő nem fért rá a tokájára, és a nadrág

216

Berecz02.indd 216 07.01.2010 22:58:38

 is gyanúsan rejtegetett holmi kitörni készülő domborulatokat. Addig feszült
nap mint nap, hogy a szövet megérett, és egyszer, amikor Hosoyamada leha-
jolt az egyik vendég leejtett villája után, a nadrág hátsó fele nagy reccsenés-
sel szétszakadt. A hangra mindenki felfigyelt, főleg a szomszéd asztalnál ülő
vendégek, akik közvetlen közelről csodálhatták meg Hosoyamada telihold-
ként világító hátsóját, amely a maga meztelen valóságában nyilvánult meg,
ugyanis Hosoyamada időközben kinőtte a nadrágját, és hogy valahogy bele-
férjen, inkább nem viselt alsóneműt. A szomszédok közben felócsudtak kez-
deti döbbenetükből és nevetésben törtek ki. Erre Hosoyamada megfordult,
hogy mit nevetnek. Erre a másik asztal kezdett el hahotázni, mert megpillan-
tották a pincér hátsó fertályát. Az ide-oda forgolódás miatt a többi vendég
is felfigyelt az ingyen cirkuszra, és a nevetés átragadt az egész teremre. A vé-
gén Hosoyamada egy tálcával takargatva magát, nagy szégyenkezve elvonult
az öltözőbe, és aznap kénytelen volt a városi nadrágjában felszolgálni. Az ön-
magából kivetkőzött pincér esete sokáig beszédtéma volt az étteremben, a vé-
gén Hosoyamada kénytelen volt elköltözni, mert már az új vendégek is tud-
tak a spontán vetkőző műsoráról, és folyton ezzel ugratták.

3 baki egymás után

Egy udvarhelyi vendéglőben történt. Bementünk, leültünk és rendeltünk:

– Két gulyáslevest kérünk kenyérrel, majd két adag krumplisalátát bécsi
szelettel. Italnak csak vizet kérünk.
A pincér mindent feljegyzett a blokkra, és bement a konyhába. Kis idő
múlva visszajött és bejelentette:
– Sajnos a gulyásleves elfogyott. Tessék valami mást választani.
Erre két csirkeragu levest kértünk, de pechünkre ez sem volt már. Aztán
hagymalevest rendeltünk, de a pincér kisvártatva visszajött a konyhából,
hogy ez is elfogyott.

Ég a pincér!

Ez a baleset az E. német étteremben történt az egyik virtuóz technikáiról

ismert, ám szenvedélyes dohányos hírében álló pincérbarátommal. Az egyik

217

Berecz02.indd 217 07.01.2010 22:58:38

 nap estefelé történt, hogy vendéghiány ütött be az étterembe, s a front előtt
ácsorgó barátom unta kimenni, inkább fittyet hányva a tulajdonos ismételt
tiltásainak – miszerint az étteremben tilos dohányozni – nagy nyugodtan rá-
gyújtott. Pár szippantás után vendégek tűntek fel a bejárat előtt, és olyan
gyorsan léptek az étterembe, hogy már nem maradt ideje hamutartót keresni
a frissen gyújtott cigarettájának, ehelyett inkább zsebre vágta. Elfutni ugyan
nem lehetett, mert már szemkontaktusba került a vendégekkel, ezért fogad-
nia kellett őket. Az üdvözlés elrebegése után sor került a kabátok lesegítésé-
re és az ilyenkor szokásos kérdések feltevésére: hányan vannak, asztalfoglalá-
sos vendégek-e, milyen asztalt parancsolnak, hová szeretnének ülni stb. Ezek
a kötelező előjátékai a vendégfogadásnak annyira elvonták a figyelmét a ba-
rátomnak, hogy tökéletesen megfeledkezett a zsebébe rejtett égő cigarettáról.
Az egyik női vendég vette észre, hogy az előtte haladó pincér farzsebe füstöl.
– Jé, ég a pincér! – kiáltott fel, mire barátom kapkodni kezdett, hogy
mentse a menthetőt, de már késő volt, mert nem csak az uniformisa, hanem
még az alsógatyája is kiégett. Az eset közderültséget okozott a vendégek kö-
zött, és egész este tüzes viccekkel bombázták a barátomat, aki azt se tudta,
mivel vágjon vissza a vaskosabb tréfáknak. Azonban a távozáskor adott gaz-
dag borravaló azonnal helyrehozta a tekintélyét, és a legnagyobb szívélyesség-
gel nyitogatta a bejárati ajtót, sőt még egy csokor rózsát is hozott az étterem
kertjéből az egyik hölgyvendégnek.

Fingani tilos!

Az akaratlan szellentés a társasági életben elég nagy galibát szokott okoz-

ni, legyen az zsúfolt helyiségben, liftben vagy fogadáson. A legtöbb ember
amolyan orvtámadásnak könyveli el az esetet, hiába a mentegetőzés vagy a
bocsánatkérés. Más esetben nem vesznek tudomást a dologról, inkább úgy
tesznek, mintha nem történt volna semmi, elvégre hasonló balesetek bárki-
vel megtörténhetnek. De ha étteremben történik ilyesmi, és főleg az asztalnál
szolgálatot teljesítő pincér a tettes, nem lehet figyelmen kívül hagyni a fülza-
varó, orrfacsaró és étvágyrontó ropogtatást.
Japánban történt, hogy egyszer ebéd közben az egyik vendég leejtette a
villáját és egy hihetetlenül kövér és beles pincérkollégám szaladt nagy szolgá-
latkészen a kedves vendég segítségére. Amikor lehajolt a földre esett evőesz-

218

Berecz02.indd 218 07.01.2010 22:58:38

 közért, a mozdulat hevessége felszabadított egy hatalmas szellentést. Kövér
kollégám megdermedt az ijedtségtől, még felemelkedni is elfelejtett, an-
nál inkább megmozdultak az ebédelő vendégek. Még a szomszéd aztalnál
ülők is úgy forgatták a fejüket, mintha nem tudnák eldönteni, menjenek,
vagy maradjanak. A kialakult kényes helyzetet a találékony menedzser úgy
oldotta meg, hogy a fingtartójára vigyázni képtelen kövér pincért aznapra
felfüggesztette állásából, a megdermedt vendégeket gyorsan átirányította az
étterem egy másik, távolabbi asztalához, és frissítőket, nyalánkságokat hor-
dott oda nekik a központi svédasztalról. Ráadásul a félbeszakadt ebédet sem
kellett kifizetniük.

Ebédszünet miatt zárva

A vendéglátóiparban nagyon sokféle ok létezik, hogy bezárjanak egy egy-

séget. Lássunk csak néhányat az érdekesebbek közül:
– Szabadnap miatt zárva!
– Betegség miatt zárva!
– Átalakítás miatt zárva!
– Renoválás miatt zárva!
– Áramszünet miatt zárva!
– Szakácshiány miatt zárva!
– Zártkörű rendezvény miatt zárva!
– Temetés miatt zárva!
– Csőtörés miatt zárva!
– Szabadság miatt zárva!
És végül – hihetetlen, de „Ebédszünet miatt zárva” is előfordult. Elvégre
a személyzet valamikor csak el kell költse az ebédjét. Igaz, hogy erre jobb he-
lyeken délután 3 és 5 között, a lunch time és a dinner time közötti szünetben
szoktak sort keríteni, de mindegy.

Extra dugóhúzás

Életem, s egyben pincérkarrierem legfurcsább dugóhúzása volt az, amikor

egy különösen régi palackozású bort sehogy sem tudtam kinyitni az asztalon,

219

Berecz02.indd 219 07.01.2010 22:58:38

 ezért a szükség törvényt bont alapon kénytelen voltam a lábam közé szorítva a
palackot kirántani a makacsul betokosodott dugót. Azaz csak rántottam vol-
na, mert a hirtelen és erős mozdulattól a dugó helyett a palack nyakát talál-
tam letépni az üvegről. Az a fránya dugó annyira beszorult, hogy az istennek
se akart engedelmeskedni. Inkább levált a borosüveg nyaka dugóstól, min-
denestől. Soha nem láttam és nem hallottam hasonló esetet. Tapasztalt pin-
cérkollégáim is csak csóválták a fejüket, amikor meglátták a corpus delictit.
Később hazahoztam Japánból ezt a palackozott dugót és sokáig őrizgettem,
mint raritást, amíg aztán az egyik látogatóm el nem csalta.
Hogy mit szóltak a vendégek? Semmit. Ugyanis már a hatodik palack
bornál tartottunk és ebből kifolyólag a majom fokozatnál voltak. Tudniillik,
az Isten amikor az első szőlőtőkét elültette, egy bárány, egy oroszlán, egy
majom és egy disznó vérével öntözte meg a földet. Emiatt a bort fogyasztó
egyén előbb szelíd lesz, mint egy bárány, aztán bátor, mint egy oroszlán, ké-
sőbb játékos, mint egy majom, végül hányadékában fetrengő, maga alá ron-
dító disznó.
A bort gyorsan áttöltöttem dekanterbe és a sérült palackot eltüntettem,
ezalatt a vendégeknek előadtam egy boros viccet, s már el is volt feledve a ba-
lul sikerült extra dugóhúzás.

Amikor a tojás elfogyott

Japán tanulmányutam idején a Promised Landban dolgoztam, mint se-

gédszakács és pincér egy személyben, s az egyik pánikos este a vendégek mint-
ha megbolondultak volna: egymásután kezdték rendelni a garnélarák dara-
bokkal, pirított zöldségekkel és csirkehús kockákkal készült sült rizset. Ez a
specialitás a csípőssége mellett attól volt érdekes, hogy egy vékony, lapos to-
jásrántottába bújtatva szervíroztuk. Miután az egyik serpenyőben elkészítet-
tük a rizset, egy másikban megsütöttük a rántottát, majd a rizset a rántottára
helyezve összeráztuk, olyanformán, hogy a töltelék csupán a serpenyő rázo-
gatásától begöngyölte magát a tojásba, már csak le kellett önteni csípős pap-
rikamártással vagy ketchuppel. A rendelések egymást érték, s egyszer csak azt
vettem észre, hogy nemcsak a hűtőből, hanem még a raktárból is kifogyott a
tojás. Nem volt mit tenni, át kellett szaladnom az étteremmel szembeni non
stop üzletbe. A két doboz tojást a szakácskabátom alá rejtve loptam be az ét-

220

Berecz02.indd 220 07.01.2010 22:58:38

 terembe a mit sem sejtő vendégek előtt. A kezemben meg egy csomag ciga-
rettát és egy üdítőt lóbáltam, mintha csak azért szalasztott volna át a Masta
(Master). Persze senki se vett észre semmit, mi meg vígan nyomtuk tovább a
tojásos sült rizset.

Itt a köret, a saláta, a kenyér, de hol a hal?

A Gulyás étteremben történt a legnagyobb pánik idején. Épp egy igen

szeles, fudris pincér volt szolgálatban, aki még apálykor is elég kapkodi volt.
Hát még dagálykor! Amikor a vendégek sorban álltak az étterem előtt!
A koma gyorsan felvette a rendelést, leadta a konyhába, a konyha meg ki-
adta az előételt, a levest, de amikor a főételre került a sor, a pincér csak el-
rohant a tányérral. A vendég asztalánál pedig saját maga sorolta el, amit ho-
zott: – Elnézést, hogy megvárakoztattam! Itt a köret, a saláta, a kenyér … de
hol a hal? – kiáltott fel kétségbeesetten.
Hát az bizony ottmaradt a konyhában.

A különleges étlap

Az O Barquinho étteremben kétféle étlap állt a vendégek rendelkezésé-

re: az egyikben voltak árak az ételek után, a másikban nem. Természetesen
az ár nélküli étlapot mindig a női vendégek kezébe adtuk, amikor egy szerel-
mespár tért be ebédelni vagy vacsorázni. A cél az volt, hogy megkönnyítsük
a nők dolgát a rendelés leadásakor. Ha egy nő a meghívott, akkor nem kell
tudnia, hogy mennyibe kerülnek a fogások, másképp zavarba jön és nem mer
rendelni, sőt sok nő kényelmetlenül érzi magát az árak miatt, nehogy a férfi,
aki a számlát fizeti, utólag megnehezteljen emiatt. Az ilyen kínos és kellemet-
len helyzeteket hivatott megelőzni az árjegyzék nélküli étlap.
Egy alkalommal fiatal páros érkezett az O Barquinhoba. Az egyik pincér-
kolléga sietett beadni az étlapokat, de nem nézte meg, hogy melyik másik,
ezért elég szerencsétlenül két árjegyzék nélküli étlapot adott a vendégek ke-
zébe. Azok szegények csak forgatták ide-oda a lapokat, végül a férfi megkér-
dezte, hogy ez micsoda újítás. A menedzser mentette meg a helyzetet, mert
közbelépett és diszkréten közölte a párocskával, hogy itt nincs semmi félre-

221

Berecz02.indd 221 07.01.2010 22:58:38

 értés, épp ellenkezőleg, szándékosan adtak ár nélküli étlapot, mivel aznap a
századik vendégnek ingyenes az ebéd, ezért bármit választhatnak az étlapról,
nem kell érte fizetniük. A szerelmespár örvendett, és hálás szavakkal köszön-
ték meg a figyelmességet, de nem éltek vissza a helyzettel, és csak egy egysze-
rű ebédet fogyasztottak.

Ég a pincér! (II.)

Minekutána bemutattam a cigarettával önmagát felgyújtó pincért, hadd

lássuk a szaftosát, vagyis azt az esetet, amikor összetévesztettem a szakács-
mesterséget a tűzakrobatikával. A Zacco Platypus nevű étteremben egy idő-
ben egyszerre voltam szakács és pincér, s ez nem a személyzethiánnyal ma-
gyarázható, csupán csak az étteremnek szüksége volt élő cégtáblára, hogy az
üvegfalú konyhában tevékenykedő szakáccsal, a külföldi pincérrel elkápráz-
tassa a külföldmániás japán vendégeket és meggyőzze őket, hogy az étterem
specialitásai kivétel nélkül eredeti műalkotások. Erre itt voltam én és Etienne
Sonntag barátom, egy elzászi francia, akivel felváltva gyötörtük magunkat.
Egy nap pánikhangulat uralkodott a konyhában, annyira, hogy már nem
volt hely a kályhán a lábasoknak és a fazekaknak. A vendégeket a segédpin-
cérre hagytam, gondoltam, segítek, és nekifogtam egy kínai specialitásnak.
A fűszereket, a húst és a zöldségeket beledobáltam a sistergő vokba, majd a
merengető kanállal kavargatva, rázogatva pirítottam nagy lángon, hogy ké-
sőbb a rizsköretbe borítva futhassak ki vele az étterembe. Hogy az étel nyers
se legyen, de el se égjen, villámgyorsan kellett dolgozni, kavargatni, rázogat-
ni. Közben spriccelt az olaj, a gőz füsttel és tűzzel keveredett. Munka köz-
ben többször is begyúlt az olaj. Ez megszokott dolog a kínai konyhában, sen-
ki se figyel az ilyesmire. Én se figyeltem, de ahogy nagy hévvel dolgoztam, a
láng belekapott a fehérkabátom ujjába, és mire észrevettem, már felfutott a
vállamra. A konyhában dolgozó segédszakácsok, a halas, a zöldséges és a kö-
rítéses persze elkezdtek csapkodni kendőkkel, de nem állhattam félre, mert
ha szünetet tartok, elrontom az ételt. Annak meg el kellett készülnie az elő-
írt perc alatt. Ezért kissé füstösen és egy felszolgálókendővel letakarva vittem
ki a tányért a vendégekhez. Azok meg azt hitték, hogy a félvállra vett kendő
valamilyen elegáns szervírozási mód tartozéka, vagyis azért van ott, mert ott
kell lennie. És boldogan láttak neki az ebédnek.

222

Berecz02.indd 222 07.01.2010 22:58:38

 Ha forró a tányér

A Székelyföldön ahány pincérrel találkoztam, mind panaszkodott a for-

ró tányérokra: hogy milyen nehéz a service, fogni se lehet rendesen, mert
süti le az ember tenyeréről a bőrt. És így tovább. Mondtam nekik: Komák!
Ti el se tudjátok képzelni azt, amikor Japánban naponta 1000-2000 tányért
adott ki a konyha, 20 pincér rohangált ide-oda, mint aki megkergült, mert
a tányérokat nem a polcokról vették le a szakácsok, hanem a tányérmelegí-
tőből, vagy ami még rosszabb: a szalamander alól. Annyira forró volt, hogy
a szósz fortyogott a tányéron, és nem porcelántányérokkal kellett egyensú-
lyozni, hanem különféle drága cserépedényekkel, amelyek bőrkeményedése-
ket sütöttek a tenyerünkre. Így is sokszor kendőt kellett terítenünk a bal ke-
zünkre, vagy service után jegelnünk az ujjainkat. Egyszer annyira forró volt
a tányér, hogy egyszerűen nem bírtam tartani, pedig már a vendégek asz-
talánál álltam. Csak le kellett volna tennem a vendég elé, de nem bírtam.
Ezredmásodperceken múlott, hogy nem öntöttem a vendég nyakába. Csak
az utolsó pillanatban sikerült eltérítenem a folyékony bombát. És magamra
borítottam. A rotyogó mártásban úszó homár lávaként perzselte végig a ka-
romat és a mellemet. Most már tudom, hogy mit éreztek a a törökök és a ta-
tárok, amikor rájuk öntötték a magyarok az ebédet. Ehhez képest egy kocs-
mai verekedés kismiska.

A Halal konzerv

Amióta EU-sok lettünk, furcsábbnál furcsább élelmiszerek kaphatók az

üzletekben, áruházakban. Vannak tengeri herkentyűk, kínai élelmiszerek és
olyan egzotikumok, mint gyömbér, édeskömény és batáta. Szóval minden
van, csak legyen pénze a földi halandónak, aki a 30 lejes kollektívnyugdíjból
kénytelen tengődni.
A napokban megakadt a szemem egy érdekesnek látszó konzerven. Az an-
gol és arab felirat szerint csirke löncshúst tartalmaz, ezt látszott megerősíteni
egy néhai szárnyas portréja is. Idáig rendben lenne a dolog, csak azt nem ér-
tem, hogy mit keres a dobozon a nagybetűs Halal felirat?
Talán halálkonzervet vettem? Nocsak, nem is tudtam, hogy a halált cso-
magolva is árulják a globalizált világ mammonördögei. Vagy talán öngyilkos-

223

Berecz02.indd 223 07.01.2010 22:58:38

 jelölt arab terroristáknak szánták utolsó vacsoraként, miszerint aki megeszi a
konzervhúst, az nem az életet, hanem a halált veszi magához?
Ejnye-bejnye!
Egy szó, mint száz: a lényeg azon van, hogy megvegyük és megegyük.
Hogy aztán felfordulunk-e tőle, azt még nem tudni.

A sajtpincér

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdélyi pincér, aki kiment
Franciaországba, hogy ott képezze magát. Telt-múlt az idő, a mi pincérünk
kijárta a szamáriskolát, és egy szép napon arra ébredt, hogy okleveles sajt-
pincérré lett. A nagy nap örömére elhatározta, hogy hazautazik meglátogat-
ni a rokonait és a barátait. Az elhatározást tett követte, azaz hogy előbb egy
gyors bevásárlás, majd hosszú vonatozás hazafelé. Romániában véletlenül kö-
zös hálókocsiba került egy szebeni csobánnal, aki olyan büdös volt, hogy a
sajtpincér sehogy sem tudott elaludni. Miután a fél éjszakát forgolódással és
levegőzéssel töltötte, támadt egy mentőötlete: elővett a bőröndjéből egy bü-
dös francia sajtot, kibontotta, és a csobán orra alá tartotta. Mire a csobán fél-
álomban megszólalt:
– Takarózzál be, Elena!

Sietni nem jó

Hamar munka habarmunka, tartja a közmondás, vagyis a sietség eddig

sose volt jó tanácsadó. A vendéglátóiparban sincs ez másként. A fejvesztett
kapkodás és a fudriság eddig sok problémát okozott és okozni is fog mind-
addig, amíg vendég és pincér lesz. Japán pincéréveim alatt láttam egy érde-
kes, mondhatni látványos balesetet, amely a sietség és főként a forgalmi sza-
bályzat be nem tartása miatt történt meg. Egy 600 emberes partin 15 fogásos
ebédet szolgáltunk fel számtalan ital kíséretében. Az egyik idős hölgy jó ren-
desen ráivott a sör- és borkorcsolyákra, a hideg és meleg előételekre, a leves-
re, a hal- és rákételekre, majd amikor a libamájas marhaszeletre került a sor,
csak rámeredt az eléje tett tányérra, és mindent visszapakolt az asztalra, amit
addig megevett. A személyzet persze szolgálatkészen az idős hölgy segítségé-

224

Berecz02.indd 224 07.01.2010 22:58:38

 re sietett, hideg vízzel, vizes borogatással, szalvétákkal és friss levegőre való
vezetéssel próbálkoztak. Mások az asztalt takarították, és mindenestől elvit-
ték a terítéket, nehogy a szomszéd asztal vendégei is kedvet kapjanak viszont-
látni az ebédet. A nagy sürgés-forgásban az egyik pincér annyira el volt fog-
lalva az új szett feltevésének a gondolatával, hogy nem a bejárati ajtón ment
be az előkészítő helyiségbe, hanem a kijáratira rontott rá, és maximális se-
bességgel frontálisan összeütközött a kifelé igyekvő kollégával. Akkora erő-
vel csapódtak egymás kobakjának, hogy mindkettő hanyatt esett és a kezük-
ben tartott tárgyak csörömpölve szóródtak szét a földön. A problémákat köz-
ben más kollégák megoldották, de a sietős pincérek egy időre kivonták ma-
gukat a forgalomból.

Mi van a zöldségsalátában?

Udvarhelyen történt az egyik étteremben. Rendeléskor a barátnőm meg-

kérdezte a pincért, hogy a majonézes zöldségsaláta mit tartalmaz. Erre a pin-
cér odaállt az asztalunk mellé és a kezét tördelve vallani kezdett.
– Hát van benne zöldség... majonéz... só... bors… és...
Nem mondom, nagyon okosak lettünk. Ennyit mi is tudtunk.

A repülő flekken

Repülő szőnyeg és röpködő sült galambok csak a mesében vannak, de

ezekkel ellentétben a repülő flekken esete valóban megtörtént Szovátán az
egyik barátom éttermében. Itt most nem arra a specialitásra kell gondolni,
amit távirányított minihelikopterrel küldenek a vendég elé, vagy a flekken
rusztikusabb változatára, amikor a parasztikus felszolgáló csak ledobja a ren-
delést a vendég elé, mondván: – Ne, zabálj!
A szovátai flekken esete egészen más forgatókönyv szerint játszódott. Egy
nap Csongi barátom, aki a művészember, táncmester és a pincér szerepét
egyszerre szokta alakítani, flekkenrendelést vitt ki egy kedélyes öregúrnak.
Miután beadta az ételt, engedélyt kért, hogy felszeletelhesse a húst. Amit an-
nak rendje és módja szerint meg is kapott. Csongi barátom erre nekilátott, és
ismerve az étterem késeinek hiányosságait, jól megnyomta a kést, mire a flek-

225

Berecz02.indd 225 07.01.2010 22:58:39

 ken átszökött a szomszéd asztalnál rendelését váró hölgy dekorációs tányér-
jába. Barátom nem jött zavarba, s mintha mi se történt volna, a világ legter-
mészetesebb hangján elnézést kért az öregúrtól, majd villával a kezében át-
ballagott a hölgy asztalához, meghajolt, mint egy torreádor és kijelentette:
– Mély tiszteletem, de azt hiszem, hogy ez kitűnő flekken még nem az
öné!
Azzal felszúrta a húst, hátat fordított a meglepetésében szólni se tudó nő-
nek, visszament az öregúrhoz és mesterien felszeletelte a flekkent. Az étkezés
végén megvolt a borravalója az öregúrtól. Elvégre az udvariasság és a lovagi-
asság értékelendő dolog manapság.

A szakácsnak nincs pizzája

Egy mondás szerint a suszternek nincs cipője és a szakácsnak nincs éte-

le. Hiába szakács, mert otthon a kamra és a hűtő is üres. Valahogy így tör-
tént velünk is a Dopodomani étteremben. Egy este akkora volt a forgalom,
hogy minden alapanyagunkból kifogytunk. Egyszerűen nem volt miből sze-
mélyzeti vacsorát főzni. Nem volt zöldség, pizzatészta, hús meg kenyér, és
a hal is elfogyott. Nem volt mit tenni, felhívtuk a Domino Pizza non stop
pizzériát, és rendeltünk egy-egy pizzát a személyzet tagjainak. Én gyorsan át-
öltöztem, és felmentem az étterem fölötti lakóház folyosójára, ott vártam
meg a pizzásfiút, mintha csak valamelyik lakó rendelte volna meg a pizzát.
Miután kifizettem, megvártam, amíg elrobogott a motorján, és csak akkor
mertem lemenni az étterembe, ahol már várt nagy idegesen a tulaj.
– Ugye nem látott meg senki? – kérdezte.
Még az kellett volna, hogy valaki meglásson! A Dopodomani olasz étte-
rem pizzát rendel a zabálókockától! Egyből odalett volna a jó hírünk. A piz-
zánkat többé a kutya se ette volna meg.

Kézzel-lábbal mutogatós

Nem vitás, hogy a hétköznapi életben sok dolgot el lehet magyarázni mu-
togatással, de gondoljuk csak meg, hogy mindez a vendéglátóiparban nem
is olyan egyszerű. Itt van pl. a szalonnával spékelt máj, a flambírozott mar-

226

Berecz02.indd 226 07.01.2010 22:58:39

 haszelet vagy a füstölt nyelv esete. Igazán szakértőnek kell lennie annak, aki
mindezt integetéssel vagy mutogatással akarja elmagyarázni a pincérnek vagy
fordítva. Hacsak nem süketnéma mindkettő.
Egy időben a Székelyföldön nagy divat volt a mutogatás, a vendéglők-
ben a pincérek idegennyelvtudása megrekedt a Guten Tag-nál vagy a Good
bye-nál. A legtöbb esetben a pincérnők a saját combjukat csapkodták vagy a
melleiket markolászták, ha a vendégnek el szerették volna mutogatni egy-egy
fogás milyenségét. Közben múgattak, bégettek vagy kotkodácsoltak, amíg a
türelmes külföldi vendég rá nem jött, hogy itt most csirkemellről van szó.
Én is ismertem egy idegen nyelvekkel hadilábon álló székelyudvarhelyi szőke
pincérnőt, aki több mint egy félóráig röfögött az egyik angol vendég asztalá-
nál, és leizzadva erőlködött, hogy megmagyarázza: az étel disznóhúsból ké-
szült. A szerencsétlen nem tudta, hogy Angliában a disznó nem azt mondja,
hogy röf-röf, hanem oink-oink. A fél étterem nevetett – mármint aki tudott
angolul – és a szőke pincérnő rettentően meg volt sértődve, amikor felvilá-
gosították. Nem akarta elhinni, hogy az angol disznó az tényleg oink-oink
és nem röf-röf.

Csótány baki

Azt hiszem, Japánban minden étteremnek megvannak a maga csótányai,

akárhogy is próbálják irtani őket, egyszerűen lehetetlen megszabadulni tő-
lük. A nagy meleg és a 80 százalékos páratartalom nagyon kedvez a szaporo-
dásuknak, tonnaszámra nőnek a semmiből.
A Goichi japán étteremben havonta jött a csótányember, és mindent
teleflittelt rovarirtóval, emiatt aztán egy egész napon át csak pucoltunk és si-
káltunk. A Chez Jiroud francia étteremben mini házikókkal védekeztünk a
csótányok ellen. Ezeknek a papírházikóknak megvolt mindenük, mint a gye-
rekjáték házikóknak, csak abban különböztek tőlük, hogy a belsejükben íny-
csiklandozó finomságok, és persze jó sok ragasztó várta a csótányokat. Amit
este kitettünk az asztalra vagy a tálalópultra, az reggelre tele lett csótánnyal.
Ezrével rúgkapáltak a ragasztóban. Egyszer leteszteltem, hogy mennyi ideig
bírja a csótány a ragasztóban: kereken egy hétig kibírta étlen-szomjan. Persze
a csalieledelhez a ragasztó miatt már nem juthatott hozzá.

227

Berecz02.indd 227 07.01.2010 22:58:39

 Na de térjek a tárgyra. Japánszakács koromban az első kirúgásomat egy
csótánynak köszönhettem. Az történt ugyanis, hogy véletlenül felszolgáltam
egy élő csótányt, amely egy szakés pohárban rejtőzködött. Épp egy hatal-
mas tálcát készítettem elő a szusinak, tempurának és a sült garnélarákoknak.
Amíg az étel készült, addig felraktam a szettet: az evőpálcikákat, az evőpálci-
ka tartókat, a gőzölt kéztörlő kendőket, a fűszertartókat, a szakés kancsót és
leborítva a szakés poharakat. Azonban nem vettem észre, hogy az egyik po-
hárban egy csótány lapult, és amikor az ételekkel és a szettel telepakolt tálcát
kivittem a vendégeknek, pár perc múlva már hívattak, mert az egyik vendég
felfedezte a csótányt.
Ezért a bakiért egy hétre felfüggesztettek. Nem is bántam a dolgot, mert
legalább lett egy hét fizetés nélküli szabadságom.

A kínai az magyarul van?

Ugyancsak ebben az étteremben történt a már megismert szőke pincér-

nővel – aki mellesleg nagyon kedves és jóindulatú volt, csak a szakmájához
nem értett –, hogy vendégek érkeztek és kérték az étlapot. Mivelhogy az étte-
rem székely és kínai specialitásokkal foglalkozott, a pincérnő automatikusan
megkérdezte, hogy székely vagy kínai étlapot szeretnének-e?
Mire az egyik vendég megkérdezte:
– A kínai étlap az magyarul van-e?

A tolvaj szakács

Pincérkarrierem kezdetén a Gulyás étteremben voltam pincér és kasszás

egy személyben, mert a kisétterem forgalma nem engedte meg, hogy külön
pénztárost alkalmazzunk. A konyhában is csak egy szakács és egy mosogató
dolgozott. Az elején kisebb-nagyobb döccenőkkel ment a pénztárgép kezelé-
se, de aztán belerázódtam, és teljesen elfelejtettem azokat az időket, amikor
hiányom volt, vagy hibát hibára halmoztam a fizetésnél.
Egy szép nap aztán elszabadult a pokol: ismét jelentkeztek a hiányok a
kasszazárásnál. Nem sok, csak olyan 5-10 dolláros tételekben. Minden hé-
ten előadta magát valami. A hiányt sokáig a saját zsebemből pótoltam, arra

228

Berecz02.indd 228 07.01.2010 22:58:39

 gondolva, hogy ügyetlen voltam és megint elszámoltam valamit. Ez így ment
jó darabig. De egyszer úgy felerősödött, hogy komolyan megijedtem és fel-
mondtam. Egy év múlva vendégeket vittem a Gulyásba és egy új szakácsot
találtam a konyhában. Kérdéseimre elmondta, hogy a régi erősen rákapott a
kaszára, és akkor fosztogatta, amikor tehette, mindig vett ki pénzt kávéra, ci-
garettára, meg ilyen-olyanra addig, míg egyszer tetten érték és akkor pucol-
nia kellett. Ekkor derült fény az én hiányaimra. A szakács észrevette, hogy a
déli szünetben nem viszem magammal a kasszakulcsot, és szabályosan fosz-
togatni kezdte a pénztárt. Én meg csodálkoztam, hogy miért nem tudok es-
ténként pontosan elszámolni. Hát ezért nem tudtam.

Kínai pálcát hozhatok?

Egy alkalommal az egyik frissiben megnyílt székely–kínai étteremben

ebédeltem a barátnőmmel, ahol a felületesen kiképzett személyzet még nem
rázódott bele eléggé a hétköznapok forgatagába. Az ételek és italok kiválasz-
tása, a rendelés leadása után a pincérnő felrakta a szokásos kés-villa szettet, és
félénken megkérdezte:
– Kínai pálcát hozhatok?
Szegény bizonyára összetévesztette a szezont a fazonnal, s ahelyett hogy
kínai evőpálcikát mondott volna, előrukkolt a kínai pálcával.
Majdnem azt válaszoltam: – Nem, mi egyenesen székely kankós pálcával
szeretnénk étkezni. Elvégre székely–kínai étteremben vagyunk.

Ezt tessék becsomagolni!

A vendégek egyik legnagyobb problémája, ha túl kicsi az adag, de a másik

véglet is gondot okoz, mert akkor nem tudják elfogyasztani. Ugyanis a zabá-
lós vendégek ízlése szerint készített óriási adagokkal nemhogy a cérnabélű,
de még a normális ember se tud megbirkózni. Emiatt sokszor visszaküldik
az ételt a konyhába becsomagolásra. Egy székelyföldi étteremben én is visz-
szaküldtem az ételt, mivel már nem tudtam többet enni, és szóltam, hogy in-
kább elvinném. Az asztalomnál szolgálatot teljesítő pincér készségesen vissza-
vitte a konyhába és átadta a szakácsnak, de az amíg csomagolóanyag, doboz és

229

Berecz02.indd 229 07.01.2010 22:58:39

 hasonlók után kotorászott, három másik pincérkuli – akik mit sem tudtak a
dologról és bubinak hitték az ételt – rávetette magát a maradékra és kiéhezett
hiénák falánkságával marcangolni kezdték a meghagyott csirkeszárnyakat és
a körítést. Az én pincérem közben végzett a teremben a többi asztallal és visz-
szament a konyhába, hogy kihozza nekem a becsomagolásra szánt maradé-
kot. Ahogy kinyitotta a lengőajtót, hát Uram Atyám! – a három idióta tele
szájjal és meredt szemmel nézett vissza rá. Még mielőtt cirkuszt csaphattam
volna, kijött a szakács, töredelmesen elnézést kért, majd kis idő múlva nem
egy pár csirkeszárnnyal, hanem egy hatalmas adag hússal és körettel tért visz-
sza. Mindezt szépen becsomagolva tette le az asztalomra és ráadásul sem az
ajándékot, sem a rendelést nem kellett kifizetnem. Vannak még csodák és jó
vendéglátó szakácsok. Hogy aztán a három tökfilkónak mi lett a sorsa, azt
nem tudom. De nem is nagyon érdekel.

230

Berecz02.indd 230 07.01.2010 22:58:39

 VIII. könyv

a székEly paraszt
némEtországBan

231

Berecz02.indd 231 07.01.2010 22:58:39

 PARASZTFALVA LEÍRÁSA
199...-ben

Hősünk lakhelye Tündérország fővárosának keleti peremén terül el, ott,

ahol a határt, a kommunista (Sz)aranykorban épített lakásoknak csúfolt be-
tonkockákat csak úgy minden bevezető és előzetes figyelmeztetés nélkül fel-
váltották a hagyományos székely kapuk. Az átlépést a határon egy puha és
csúszós tehénpalacsinta könnyíti meg, ez volt a pecsét, amit a hagyományos
határátkelőkön szoktak a piros útlevélbe vágni. Itt ez a belépő talpára került.

A belépéssel egyidőben az érdemes utazó egy kellemes, a régi idők em-

lékét idéző szaggal köthet ismeretséget, amely a nosztalgiázó orrának olyan,
mint a rózsaillat. Ez nem egyéb, mint a Parasztfalván lakó számtalan ló, te-
hén és sertés szaga, amely felhőkben gomolyog az utcán, mintha a paraszt-
portákon különleges parfümökkel kísérleteznének. A házak előtt elhaladva
megállapítható, hogy melyik gazdaságban mit kedvelnek, illetve mit tenyész-
tenek leginkább.

A Parasztfalván áthaladó országúton azonban hemzsegnek a különféle tö-

megközlekedési eszközök. Itt keveredik a fővárosból kirajzó rengeteg teher-
autó, automobil, motorbicikli füstje a bennszülött lakosság hagyományos te-
herszállító és igavonó állatainak a biogázával. Valóságos elgázosított terület-
nek számít az országút és környéke, az arra járó a legjobb esetben sem tehet
többet, mint szívja a gázt, hogy fogyjon. A hagyományos teherszállító esz-
közök persze elképzelhetetlenek bennszülött vezetők nélkül. Ezek közül a
Sárgalábú Totyi, a Zöldostoros és a Meztelen Lovashalál a leghíresebb.
Kezdjük hát akkor a Sárgalábú Totyival. Arról ismerszik meg, hogy éj-
jel-nappal sárga gumicsizmát visel. Sárgalábú előnevét eme csodálatos láb-
belinek köszönheti, utónevét csak akkor nyerte el, amikor leszállt a szekéren
szállított ganédombról. A Zöldostoros ugyancsak a szekeresek kasztjába tar-
tozik, aki gabonától kezdve autóroncsig mindent képes elfuvarozni. Arról is-
merhető fel, hogy széttaposott zöld kalapja van, és akkor is suhogtatja az os-
tort, amikor nem járnak a legyek. A Meztelen Lovashalál kollégáihoz hason-
lóan lófő, aki lóeledellel és szalmaszálnak valóval rakodik meg. Már reggel
hétkor is meztelen felsőtesttel feszít, mintha a reggeli napsütés áldásos hatá-
sait akarná kihasználni. Elővigyázatosságból azért magán viseli a gumicsiz-

232

Berecz02.indd 232 07.01.2010 22:58:39

 máját, a folton folt nadrágját, és ami a legfontosabb: a kalapját, nehogy köz-
szeméremsértésért börtönbe csukják. A kasza mint jelvény hol a vállán fityeg,
más esetben pedig a szénásszekér oldalába van tűzve az öngyilkos motorosok
megfékezésére.
Parasztfalván az országút kitűnő minősége miatt csak lépésben lehet ha-
ladni, mert még gyalog is ráz. Esős időben viszont az autósok révén kiadós
hidegzuhanyban részesülhet a vándor, ugyanis ilyenkor az autósok az utat
borító vízréteg miatt azt hiszik, hogy tükörsima aszfalton nyargalnak, emi-
att elkerülhetetlen a kényszerfürdő. Vízmentes időben a por zsákszámra he-
ver a gödrökben, ki-ki vehet magának a cipőjére, a ruhájába és szélfúváskor
vagy az elhaladó autók miatt még a tüdejét is megtöltheti. Ugyebár a port
borral szokták leöblíteni, ezért a parasztfalviak mindig porosak, hogy legyen
okuk az ivásra.
Házi áldás helyett az alábbi versikét szokás elmondani:

Jó borral a port,
Porborral a port
Buzgón öntözd, s ne feledd,
Parasztfalván borral illik
enni a jó kenyeret.

Parasztfalván a házak és az épületek – a régi és az új összefonódásaként –

egy érdekes, meg nem határozhatatlan stílust képviselnek: a bennszülöttek
hagyományos faházai mellett büszkén feszítenek a beton, kő, tégla vagy mű-
anyag elemekből gyártott, csiricsáré színűre mázolt, újgazdag lakóháznak ál-
cázott cégek és cégnek álcázott lakóházak.
Ebből a környezetből indult útnak Németországba Edmond, hogy meg-
látogassa idegenbe szakadt atyafiát, és hogy az itteni állapotokat fellendíten-
dő, hazahozza azokat a morzsákat, amelyeket a gazdag fritzek kolbászkeríté-
seinek tövéből lehet olykor-olykor összeszedegetni.

233

Berecz02.indd 233 07.01.2010 22:58:39

 HOGYAN LEHET FELISMERNI
A SZÉKELY PARASZTOT?
Külföldön

A székely paraszt a falujából való kiruccanásokkor a hagyományokhoz

hűen mindig a háziszőttes ruhadarabjait ölti fel, de amióta rájött, hogy ez
Tápiópiában nem a legjobb ajánlólevél, a hátizsákjában egy feliratos melegí-
tőt, egy füss szabadidőruhát, Puma cipőt is tartalékol. Az ünnepies alkalmak-
ra a legtöbb esetben fantasztikus lila, kék, bordó vagy zöld színű öltönyt vesz
fel fehér inggel és az elmaradhatatlan házi gyártmányú mellénnyel vagy puló-
verrel, fekete cipővel és fehér zoknival – á la Michael Jackson. Ha szürke öl-
tönyt visel, ehhez mindig kék zoknit és barna cipőt társít. Nyakkendőt csak
a legritkább esetben hord, azt is állandóan ide-oda rángatja, és az első adan-
dó alkalommal leveti, az öltöny pedig úgy áll rajta, mintha vasvillával dobál-
ták volna fel rá. Látszik, hogy nem mozog otthonosan benne, mint az, aki
nap mint nap viseli.
A feliratos ruháról az embernek mindig eszébe jut megkérdezni a viselő-
jétől:
– Ó, micsoda elegáns ruha. Itt azt írja, hogy IM A SUCKER, itt meg Big
Ass Hole, amott meg GOOD FOR FUCKING. Nétené! Ezt még én is el
tudom olvasni. De mondd csak, komám, a cég mennyit fizetett neked, hogy
ezeket a ruhadarabokat viseld?
– Semennyit.
– Igen? És te még hordod ezeket? Csak úgy tiszta ingyen? Nahát, nahát!

Edmond se tagadta meg a fenti öltözködési szokásokat, ezért mindezek-

ből a ruhadarabokból beszerezte a szükségeset. Azzal egy csöppet sem törő-
dött, hogy kackiásra pedrett bajusza nem talál a modern ruhadarabokhoz. A
bicskáról és a bajuszról még a divat kedvéért sem akart lemondani.

UTAZÁS KÖZBEN
Pénteken reggel

A Tápiópiába tartó buszt nem volt nehéz megtalálni Tündérország fő-

városában, jegyet váltani rá s felszállni, az volt a legkevesebb. Legalább eny-

234

Berecz02.indd 234 07.01.2010 22:58:39

 nyi legyen könnyű, ha már a német vízumért annyit kellett futkosni a
Generalkonsulaton. Az is csak a harmadik próbálkozásra sikerült. De ha a
Deák szomszéd ismeretsége ne lett volna, még a tizedikre sem adták vol-
na meg. A hazai határon az átkelés simán zajlott le, alig pár órát kellett vára-
kozniuk, de az 5 márkát így is legombolták. De az utasok boldogan fizettek,
csakhogy szabaduljanak. A szomszéd busz embereinek még a gatyáját is át-
kutatták a határőrök. Ráadásul ők többet vártak.
Edmond is örvendett, hogy nem a harapósabb vámosokat rendelte eléjük
a végzet, s a túloldalra érve nem restellte előszedni az úti elemózsiát és meg-
ünnepelni a gyors átkelést.
Az íratlan székely törvények szerint minden utazásra kötelező fokhagy-
más fasírtot, sült csirkecombot, szárazkolbászt, szalonnát és kibédi veres-
hagymát csomagolni. Ezek az élelmiszerek adják meg úgymond az utazás
smakkját. Edmond sem akart rosszabb lenni másoknál, s amint mondtuk,
előszedte az otthonról hozott finomságokat és jóízűen falatozni kezdett. Kis
idő múlva az egész buszban érezni lehetett a jóféle fasírt- és hagymaszagot,
s azon utasok, akik már megették fűrészpor ízű bolti szendvicseiket, sűrű
hátratekingetésben és szimatolásban fejezték ki rosszallásukat. Nem a hagy-
maszag nem tetszett nekik, hanem az, hogy nekik nincs, mit zabáljanak, és
kénytelenek csorgó nyállal végignézni, hogyan tűnnek el a kenyér- és fasírt-
darabok Edmond szájában.
Az egyik közeli utas egy-két „katona” reményében megpróbált beszélge-
tésbe elegyedni vele, és többször is kijelentette, hogy mennyire szereti a fok-
hagymás fasírtot, meg hogy a fokhagyma mennyire egészséges.
De bármennyit is udvarolt, nem kapott semmit, mert Edmond úgy tar-
totta, hogy aki éhes, az kérjen, aki pedig nem kér, az nyilván nem éhes.
Tápiópia után Csehszlovákia következett, itt nem történt semmi ér-
dekes, csupáncsak belépés előtt 10 órát kellett várni a határon, ami ugye-
bár semmiség, mert mi van akkor, ha egyáltalán be sem engednek? Végül
Németországba érve, amikor megjelentek az első német feliratok, pl. Ital Eis,
Edmondnak megjött a kedve és fordítani próbált.
– Az ital az rendben vóna, de mi az a ejsz? Ejsze italbót lesz – vélekedett.
Szűk német nyelvtudása csak a sájzéra és még egypár ilyen rövid kötőszó-
ra korlátozódott, ezeket azonban sehol sem írták ki.
A nürnbergi pályaudvaron, ahol a busz csak annyi időre állt meg, amíg
az utasokat le bírták lökni róla, Edmond előbb nagy vehemenciával kifújta

235

Berecz02.indd 235 07.01.2010 22:58:39

 a taknyát a földre, megnézte és alaposan elmázolta a csizma orrával, majd
megtörölte az ujját és megigazította a nadrágszíját. Erre nagyon is szükség
volt, mert ettől lesz járt-kőtt, világlátott képe az embernek. Rövid nézelődés
után egy hátizsákkal és egy kosár szilvával a kezében elindult arrafelé, ahová
a legtöbb ember ment. Útközben egy repülő szállt el nagy burrogással a leve-
gőégben épp a feje fölött, s az esemény megérdemelt egy cigarettát s egy biz-
tató tekintetet:
– Csak fönnebb, fönnebb!

Érdekes, hogy külföldön a hazánkfia álcázhatja magát a legjobb ruhákkal,

parfümökkel és nyakláncokkal, de egy repülő vagy helikopter felbukkanása-
kor azonnal kiderül, hogy csak ehinnen van Hogyishijákfalváról való. Az azo-
nosított és az azonosítatlan repülő objektumok felbukkanása különös reak-
ciót vált ki a földijeinkből. Lakjanak akár egy repülőtér közelében ahol, tíz-
percenként szállnak le és fel a gépek, a komák soha nem mulasztják el sze-
meiket a gépre függeszteni és csodálkozni. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez
nem egyéb, mint a gépkorszak új vallása: a hívő csodálatát fejezi ki a techni-
ka legújabb vívmányai előtt. Mások szerint a székely parasztok azért tekin-
tenek fel minden szálldosó micsodára, mert a vörös időkben szenzációszám-
ba ment akár egyet is látni. Éppen ezért amit gyerekkorukban nélkülöztek,
azt most pótolják.

Hétfőn reggel

Miután jól kicsodálkozta magát, egy köpéssel kilökte a csikket, majd fel-
markolva a hátizsákját és a szilvás kosarát, és elindult a jegypénztár irányába.
Azonban sehogy sem tudta eldönteni, hogy melyik pulthoz álljon. A nép
közben megáradt folyó módjára hömpölygött és ügyet se vetett rá. Edmond
először románul próbálkozott útbaigazításért, de hogy senki se akarta érteni
ezt a kacifántos nyelvet, kacskaringós káromkodásban tört ki:
– Hogy a rézfütyülős, csikósgatyás, pörgekalapos, egri bikavért ivó po-
gány Öreg Östen csapná bele valamennyi mennykövét ebbe a cifra társaság-
ba! Hát már senki se tud itten magyarul?

236

Berecz02.indd 236 07.01.2010 22:58:39

 A kifakadásra egy szabóforma vékony „szögedi pógár” jelentkezett a soka-
dalomból, aki még segített is káromkodni, mondván: „A nimöt a nem tanul
meg sömmi nyelvöt, az elvárná, hogy a világ körülötte forogjon.”
De csakhamar megváltották a jegyet, s a szegedi jóbarát még a vonatra is
segített felnyomakodni.
A vonaton nem történt semmi különös, Edmond az időt nézelődéssel
és csodálkozással töltötte, este aztán a szerelvény befutott Mannheimba. A
mozgólépcsőtől eleinte idegenkedett, de aztán annyira belejött, hogy még
háromszor lépcsőzött, majd a főpályaudvar labirintusából kievickélve villa-
mos után nézett. Először barátja nevét mondogatta a járókelőknek, de mivel
senki sem akarta ismerni Ludwig Kovács gárázsmájszter nevét, jobbnak lát-
ta elővenni a címet, s úgy kérdezősködni. Edmond szerfölött elcsodálkozott,
hogy itt nem ismerik egymást az emberek, otthon bezzeg mindenki tudja,
hogy hol van a Simó pékség vagy a Bertalan testvérek fényképészete.
Miután egy barátságos bácsika megmutatta, hogy melyik villamos megy
a Casterfeldstrasse felé, Edmond magabiztosan felszállt az első ajtónál, és
mint aki otthon van, egy marék aprópénzzel akart jegyet venni a vezetőnél.
Az meg először nem értette, hogy miről van szó és csak hadrikált, de ebből
Edmond nem értett semmit. A vezető is rájött, hogy így nehéz lesz értekez-
ni, inkább az automat szót ismételve kimutatott az utcán árválkodó fémszek-
rényre. Nem volt mit tenni, Edmond elment jegyet vásárolni, de a gombok,
fogantyúk láttán nem tudta, mihez kezdjen, még szerencse, hogy egy könyö-
rületes járókelő segített neki kiválasztani az útirányt és megváltani a jegyet.
– Mennyivel könnyebb otthon utazni – sóhajtott fel Edmond. – Ha jön
a kalauz, fizetünk valamit, ha nem jön, akkor nem fizetünk. Egyébként is is-
mer mindenki mindenkit mindenütt.
A villamoson nem lyukasztotta meg a jegyet, nem rossz szándékból, csu-
pán mert várta a jegykezelőt, aki nem akart jelentkezni. Egy jó félóra uta-
zás után megérkezett a Casterfeldstrasse-i megállóhoz s a leírt címet maga
előtt tartva elindult megkeresni Kovács barátja lakását, de hiába kopogtatott
a tölgyfa kapun, senki sem akart ajtót nyitni. Edmond arról nem is álmo-
dott, hogy Németországban előbb bejelentkeznek, aztán kaputelefonon ke-
resztül kezdik az ismerkedést az emberek, ha egymás házába be akarnak men-
ni. Nem maradt más hátra, mint éjszakai szállást keresni.

237

Berecz02.indd 237 07.01.2010 22:58:39

 A HOTELBEN
Hétfőn este

Milyen szerencse, hogy a világ majdnem minden nyelvén érthető a ho-

tel szó, alig mondta ki Edmond, máris mutatták neki az irányt, és nemsoká-
ra megérkezett egy épülethez. A recepción senkit sem talált, addig is, amíg a
kapus megérkezik, felkönyökölt a pultra és nem tudva, hogy minden mozdu-
latát rögzítik a rejtett kamerák, elkezdte piszkálni az orrát. Aztán előbújt egy
kapus, elkérte az útlevelet, de egész végig úgy tartotta a kezében, mintha egy
véres rongy lett volna, közben olyan pillantásokkal méregette Edmondot,
mint aki attól fél, hogy ellopják a pénztárcáját.
A szoba fele menet Edmond nekiment egy fényesre vikszolt üvegfalnak,
de ez bárkivel megeshetik, akinek hosszú út van a háta mögött.
Elég rendes szobát kapott, kényelmes ággyal, hűtővel és televíziókészülék-
kel, amit azonnal ki is próbált.
Hát Uramisten! Zenés adókon, hírtévéken és rajzfilmes kanálisokon kí-
vül nem volt más abban a tévében, csak kőkemény pornó. És mozaik nélkül.
Edmondnak vacsora sem kellett, a fél éjszakát a pornófilmek élvezetével töl-
tötte. Reggel aztán, amikor a szobát fizette, még 20 márkát legomboltak róla
az éjszakai tévézésért.

A MELLÉKHELYISÉGBEN
Vasárnap reggel

Az ingyenesnek hitt pornóadó hatalmas rést vágott Edmond amúgy sem

vastag bukszáján, az eset annyira elszomorította, hogy még a reggeli vécézés-
ről is megfeledkezett. De a természet kéréseinek valahol csak eleget kellett
tenni, s mivel az utcán a reggeli forgalom miatt sehol sem kínálkozott egy
megállásra érdemes hely, muszáj volt bekérezkedjen egy étterembe. A pincér
készségesen megmutatta az utat a mellékhelyiség felé, de Edmond alighogy
belépett, már rohant is kifelé, kézzel-lábbal magyarázva, hogy nincs víz, nem
folyik a csap.
Elvették volna a vizet? Közelről sem, csupán az étterem vécéjét fotocel-
lás vízcsapokkal szerelték fel, ezért Edmond hiába kereste, hiába kotorászott
még a mosdó alatti kisszekrényben is, sehogy sem tudott vízhez jutni.

238

Berecz02.indd 238 07.01.2010 22:58:39

 Sikeres csipamosás után Edmond bezárkózott az egyik fülkébe, hogy meg-
szülje a fiatal szarvast. Alighogy végzett, keze a lehúzót, a vizestartály ott-
hon megszokott lehúzóját kereste a feje fölött, de nem találta. Végigtapogatta
a vécécsészét és a falakat, hátha a víz itt is kézrátétellel indul, de hiába. Nem
maradt más hátra, mint szépen lecsukni a vécétetőt és csendben távozni. A
falba beépített, négyzet alakú lemezt persze elfelejtette megnyomni, honnan
is tudta volna, hogy a WC-t ott kell lehúzni. A következő illemhelyre igyek-
vő vendég pedig egy füstölgő nagy rénszarvassal nézhetett farkasszemet.

AZ UTCÁN
Vasárnap reggel

Miután szerencsésen elhagyta az éttermet, immár sokkal derűsebbnek lát-

ta a világot és vidáman fütyörészve megindult a Kovács lakása felé. Az egyik
utcában épp lomtalanítást végeztek a lakók, s Edmond, látva a sok értékes
hulladék vasat, táskát, ruhát és miegymást, élve a meleg alkalommal, úgy fel-
pakolászott, hogy a saját csomagját már alig tudta cipelni. Kovácsék kapuja
épp nyitva volt a szemetesek miatt, s amikor Edmond becsengetett, az ajtót
nyitó Kovács majd hanyatt esett ijedtében a sok bőrönd, táska és egyéb kacat
láttán. Azt hitte, kitört a háború odahaza és most menekül mindenki, amer-
re a szeme lát. Pedig csak egy kis bevásárlás történt.

OTTHON A VENDÉGLÁTÓNÁL
Vasárnap délben

A Kovács házában az első órák nagy barátságban teltek el, Edmond át-
adta az otthoni szilvát, szalonnát, zakuszkát, puliszkalisztet és a régi újságo-
kat, közben hűségesen válaszolgatott a hazai hírekre és újdonságokra éhes
Kovácsnak, akinek, vasárnap lévén, volt ideje beszélgetni.
Edmond közben hibát hibára halmozott: az ebédnél kritizálta a német
kenyeret, a gránátalmát harapni próbálta, a mangót keresztbe akarta vágni,
majd desszertnél a drága penészes sajtot „De hiszen ez romlott! Pinaszaga
van!” felkiáltással dobta a szemétbe. Mosogatás után agyonszorította a csapo-
kat, és a konyhai szemetet nem válogatta szét. A konzerves dobozt, az üveget,

239

Berecz02.indd 239 07.01.2010 22:58:39

 a nyers konyhai hulladékot és a papírt egy edénybe dobta, mint otthon. És
így tovább. A telefont „Háló, kia?” felkiáltással vette fel, ahelyett, hogy „Ja,
Kovátsch”-t mondott volna, szarosan hagyta a vécét, sikerült eldugaszol-
nia a mosogatókagylót, a televízió helyett a légkondit indította el, és a nap-
paliban a földimogyorót héjastól ette. Furcsállta is a teraszon szöszmötölő
Kovács, amikor panaszkodott, hogy a búrmogyoró nem jó.
– Miért ne lenne jó? Hiszen a tegnap vettem – morfondírozott Kovács.
Az első nap azzal telt, hogy Edmond mindennel melléfogott, Kovács nem
győzte javítani, Edmond meg bosszankodni és csodálkozni.

AZ ÁRUHÁZBAN
Hétfőn délután

Másnap délután, miután Kovács hazajött a munkából, elvitte Edmondot

az áruházba vásárolni. Edmond tágra nyílt szemekkel szemlélte a kimondha-
tatlan árubőséget és a kifogyhatatlan élelmiszerpolcokat, ahol finomabbnál
finomabb kenyerek, húsok, gyümölcsök, zöldségek, halak, konzervek és még
ezernyi földi jó kellette magát. Amíg Kovács az italos részlegnél veszkődött
holmi ásványvizes üvegek beváltásával, Edmond vadul kezdett fényképezni
ócska Szmenájával, hogy a kánaáni bőséget megörökítse, másképp otthon el
sem hinnék, s könnyen ráfognák, hogy kitalálás az egész. Addig kecegtetett,
hogy az áruház személyzete is felfigyelt, és Edmond azon vette észre magát,
hogy már viszik is ipari kémkedés gyanújával az igazgató irodájába. Mivel
Edmond az irodában csak a Kovács nevét hajtogatta, a hangosbeszélőn előke-
rítették Kovácsot, aki nagyon megijedt, mert először azt hitte, hogy Edmond
a többi otthoni látogatóhoz hasonlóan ellopott valamit a polcokról. Hosszas
magyarázkodás után minden probléma megoldódott, csak Edmond gépéből
vették ki a fekete-fehér filmet és cserélték ki egy új színesre.
A vásárlás folytatódott, Edmond a fényképezés után számigálni és mérics-
kélni kezdett. Minden kosárba tett termék árát gyorsan átszámította az ott-
honi pénznemre és nem győzött szörnyülködni, hogy milyen drága. Csak ak-
kor derült jókedvre, amikor a húsos és szalámiárus, a kenyeres és a borkeres-
kedő standjaihoz érkeztek. Itt Edmond sorra kóstolgatta a fogpiszkálóra tű-
zött kóstolókat, illetve a kis műanyag pohárkákba töltött italokat. A végén
annyira belejött az evésbe, hogy az eladók nem mertek többet kirakni sem-

240

Berecz02.indd 240 07.01.2010 22:58:39

 mit sem a tálcákra. Kovács pedig szégyenkezett, szólni nem szólt semmit,
mert még nem felejtette el, hogy ő is így kezdte.

A VIDÁMPARKBAN
Kedden délután

Ez a nap délelőttje azzal telt el, hogy amíg Kovács dolgozott, Edmond
magyaros ebédet főzött és a televízió 35 kanálisán tallózott. Ebéd után el-
mentek a vidámparkba, lazítani, ahol Edmond ismét nekifutott egy üvegfal-
nak, hogy kellőképpen el tudjon lazulni. Azután egyet vonatoztak az alagút-
ban, de az ijesztgetős trükk most az egyszer nem vált be, mert pont az előt-
tük felbukkanó szörnyre Edmond akkorát csapott, hogy annak a feje lecsuk-
lott, nyaka eltörött. A többi vendég megtapsolta Edmondot, de nem élvez-
hette a dicsőséget, mert Kovács elvonszolta békésebb tájakra, nehogy valami
galibát okozzon megint.
Ehelyett Kovács vett magának egy üdítőt, Edmondnak egy perecet és
felültette a barátját a hullámvasútra. Minden rendben is volt az első forduló-
ig, csak amikor a feje tetejére állt a szerelvény, Edmond zsebéből a sok tök-
mag- és napraforgóhéj az utasok nyakába hullott. A magokat még otthon
csomagolta fel az Edmond nagyanyja útravalónak, aztán ahogy az út és a rág-
csálnivaló is fogyott, csak a héj maradt a zsebben, mert Edmond nem mert
szemetelni a buszban. Kovácsnak a szivar is kiesett a szájából erre a látvány-
ra, alig várta, hogy leszállhassanak a hullámvasútról, majd fogta Edmondot
és gyorsan hazamentek.

AZ ÁLLATKERTBEN
Szerdán délután

A következő nap Edmond nemcsak ebéddel várta házigazdáját, hanem

még a ház mögötti kertet is rendbetette egy bódéban talált szerszámokkal.
Igaz, hogy egy pár ismeretlen, gyomnövénynek vélt virágot is elpusztított,
de fő, hogy a kert tiszta lett. Aztán hazajött Kovács, megebédeltek, egyet
tábléztak, majd Kovács felvetette, mi lenne, ha elmennének az állatkertbe.
Az elhatározást tett követte, autóba pattantak és elmentek Heidelbergbe. A

241

Berecz02.indd 241 07.01.2010 22:58:40

 heidelbergi állatkert, mint Németország egyik legjobb állatkertje, sok látni-
valóval kecsegtette a turistát és a belföldi lakost egyaránt. Főleg az a történet
érdekelte Edmondot, amikor egyszer ismeretlen tettesek babakocsival ellop-
tak egy óriásteknőst.
Edmondnak sikerült bemásznia a zebrához és Kovács nagy rémületére
megpróbált lovagolni rajta, de a zebra levetette. A balesetek itt még nem ér-
tek véget, mert a tigris megszemlélésekor a nagymacska kidugta a hátsó fe-
lét és megöntözte a kabátját, erre nagyon felmérgelődött, de hát egy tigris-
sel nem húzhatott karmot. A tigrispisis eset miatt egy kicsit lelombozódott
ugyan, de csakhamar felvidult, amikor a gorilla ketrece előtt a diákok által
felheccelt óriásmajom a tenyerébe csinált, majd megszagolta a csinálmányt,
elmordult és a mannát bedobta a vasárnapiasan öltözött látogatók közé. A
váratlanul érkező lövedék szétugrasztotta a diákokat és telibe kapott egy pi-
pájával bajmolódó öregurat. Az öregúr balesete mellett eltörpült a tigris bosz-
szúja, így Edmond már nem sajnálta annyira az új kabátját, amit Kovácstól
kapott. Az időközben eleredt eső miatt a várba már nem volt érdemes fel-
menni, ezért hazamentek.

AZ ÉTTEREMBEN
Csütörtökön este

Reggel korán Edmond elment a Kovács lakásához közeli zöldövezetbe bo-

dzát, hársfavirágot és csalánt gyűjteni, aztán ebédet főzött, és amíg Kovács
hazajött, megnézte a házigazda videóit. Aránylag jól sikerült, csak egy film
csípte be magát.
Ebéd után Kovács lefeküdt aludni, Edmond elment gyűjtögetni az utcá-
ról, este pedig együtt vacsorázni mentek egy étterembe. Az esemény tisztele-
tére Edmond kiöltözött, felvette régi divatú öltönyét és ócska félcipőjét. Az
ing gallérját jól kihajtotta, hogy láthatóvá tegye a nyakában fityegő Mercedes
csillagot.
Edmond azonnal flekkent vagy bécsi szeletet akart rendelni
szalmakrumplival, de Kovács leintette. Ehelyett inkább beneveztek a svéd-
asztalra. Edmond azelőtt a svédasztalnak hírét sem hallotta, s amíg Kovács el-
ment telefonálni, csak várta a pincért az ételekkel, de nem jött senki. Éppen
meg akarta verni az asztalt, amikor felbukkant Kovács és intett, hogy jöjjön

242

Berecz02.indd 242 07.01.2010 22:58:40

 vele. A szomszéd teremben felállított svédasztal láttán Edmondnak szeme-
szája tátva maradt és megkérdezte Kovácsot, biztos, hogy jó helyre jöttek és
nem egy lakodalomba? De aztán észbekapott és látva, hogy a vendégek sza-
badon szedegetnek, iszonyatosan megpakolta a tányérját. Salátát, kolbászt,
sült csirkét, krumplit, malacpecsenyét, halat, süteményt, gyümölcsöt, szóval
mindent összeevett annyira, hogy Kovács már kezdett szégyenkezni, ugyan-
is nemcsak a pincérek, hanem a vendégek is felfigyeltek az Edmond előtt álló
üres tányérrakásra. Fizetés után Kovács megkérdezte:
– Finom volt a vacsora, Edmond?
– Igen, jólesett – válaszolta –, de a sajt romlott volt és a fekete apró sze-
mű desszertnek átkozottul halíze volt, jó lenne még egy miccset bekapni sör-
rel, hogy mossuk le a rossz ízét. Aztán visszafordult és mind aki lakodalom-
ban van, még egy szalvétába süteményt csomagolt magának.
Kovács nem szólt semmit, csak megvakarta a fejét és ezzel hazamentek.

AZ USZODÁBAN
Pénteken délelőtt

Kovács mielőtt elment volna munkába, pénzt adott Edmondnak, hogy

vásároljon be a közeli török üzletben. A kenyér, sajt, olívabogyó, zöldség, jog-
hurt és gyümölcs beszerzése közben Edmond jót nézelődött a polcok között,
és boldogan fedezte fel a tökmagot, a napraforgót, a rahátot, a halvát, a pu-
liszkalisztet és a töltött szőlőlevelet. Az igazi boldogságot azonban a parkoló-
ban talált 10 márkás jelentette, erre gyorsan hazabiciklizett, letette az élelmi-
szereket és pénzzel elment a közeli uszodába.
A vetkőzőből kifele jövet Edmond büszkén feszített fekete rövidnadrág-
jában és addig nézte a sétafikáló nőket, hogy közvetlenül a medence szé-
lén megcsúszott, és hatalmas loccsanással vízbe esett. Rövid pancsikolás után
úszni kezdett, de olyan tempósan és spriccelve, hogy mindenki félrehúzódott
előle. Dobta a fejét jobbra-balra, köpködött és prüszkölt. Nem sokkal ez-
után pedig felkapaszkodott az ugródeszkára és megpróbálkozott egy fejessel,
amely pechjére hasas lett. Erre mindenki nevetni kezdett, így jobbnak látta
befejezni a műsort és hazamenni.

243

Berecz02.indd 243 07.01.2010 22:58:40

 A PARKBAN
Pénteken délután

Ebéd után Edmond elment a parkba sétálni. Megnézni a gólyákat, fla-

mingókat és egyéb madarakat, amelyek még szabadon és békésen kószáltak.
Úgy látszik, errefelé még nem jártak a románok. Közben tökmagot rágott és
elgondolkozott a padon ülő vénasszonyokon, akik ahelyett, hogy egymással
beszélgettek volna, mint otthon, inkább apró fehér kavicsokkal dobálták a
galambokat. Végül pisilnie kellett és egy bokor oltalmában próbált könnyíte-
nie magán, de alighogy nekifogott, egy szenzoros öntözőberendezés lelocsol-
ta a nadrágját. Ezen annyira meglepődött, hogy minden ingere elmúlott, de
vizes nadrággal nem sétálhatott tovább, ezért dúlva-fúlva hazament.

A SPORTCENTERBEN
Pénteken este

Mivel Kovács minden pénteken este bowlingozni járt a munkatársakkal,

elvitte magával Edmondot is. Edmond nagyon örvendett és pöffeszkedett,
hogy otthon ő mennyit kuglizott, de az öröm csak addig tartott, amíg a bejá-
ratnál kiderült: a bowling az nem kugli, személyre szabott golyóval kell dobni
és utcai cipőben nem lehet játszani. A Kovács golyója épp jó volt, de a ruha-
tárostól cipőt kellett váltaniuk. Sajnos Edmondnak akkora volt a lába, hogy
alig kaptak neki való teremcipőt, aztán valahogy bementek és Kovács mun-
katársaival kezdetét vette a játék és a versengés. Edmond először a lábára ej-
tette a golyót, aztán dobás közben megcsúszott és golyóstól beesett a pályára,
végül akkorát dobott, hogy a golyó átpattant a szomszéd pályára. Kis gyakor-
lással aztán annyira belejött, hogy az utolsó 10 percben ledobta az összes fát.
A sok dobástól annyira megdagadtak az ujjai, hogy a végén, amikor már cso-
magolni kellett, Edmond nem tudta többé kiszabadítani az ujjait. Nem volt
mit tenni, a golyóval a kezén mentek haza.

244

Berecz02.indd 244 07.01.2010 22:58:40

 A MÚZEUMBAN
Szombaton délután

Szombaton Kovács főzött ebédet, s alighogy ezt bekapták, elmentek a

múzeumba. Edmond a sok fegyver, páncél és miegymás láttán annyira lázba
jött, hogy vadul fényképezni kezdett a Szmenájával, és nem érte be ennyivel,
a fegyvereket is kezdte tapogatni és suhogtatni akart egy karddal. Kovács alig
bírta elvonszolni. Szerencsére a múzeumőr éppen egy másik teremben volt,
másképp nagy baj lett volna belőle.

VENDÉGSÉGBEN
Szombaton este

A múzeumlátogatás után Kovács elvitte Edmondot Kissékhez, akik jugó

magyarok voltak és meghívták őket vacsorára.
Az étkezés nagy beszélgetéssel és kérdezősködéssel kezdődött: Kovács be-
mutatta Edmondot, aki annyira belemelegedett, hogy megkérdezte Kisstől,
mennyi a fizetése. Közvetlenül ezután megkérte Kisst, hogy szerezzen neki
valamilyen munkát. Kovács mind rugdalózott az asztal alatt, de Edmond a
sok sörtől már se nem látott, se nem hallott. Kiss úgy tett, mintha nem tör-
tént volna semmi, játszotta a süketet, ettől függetlenül majd elájult Edmond
lábszagától, akinek a nagy lábbujja folyton kikandikált a zokniból, akárhogy
is takargatta. Végül Kiss ígéretet tett Edmondnak, persze ígérni bármit le-
het, az nem kerül semmibe. A vacsora kitűnőre sikerült, Edmond vagy há-
rom adagot is megevett, és étkezés után a kisasztalon levő összes cukorkát,
kekszet és mogyorót felzabálta. Elvégre úgy tanulta otthon Kovácstól, hogy
Németországban senkit sem kínálgatnak, mint odahaza. Ki van téve minden
az asztalra, és mindenki abból vesz, amit megkíván. Ezt a szokást Edmond
alaposan kihasználta, mert semmit sem hagyott a tálakban. Kovács jobbnak
látta szedelőzködni, még mielőbb Edmond nem kezdi kölcsönkérni a köny-
veket. Ezért elbúcsúztak Kisséktől, és Kissné nyugodtan fellélegezhetett.

245

Berecz02.indd 245 07.01.2010 22:58:40

 A SZEXÜZLETBEN
Vasárnap délután

A vasárnap délelőtt lustálkodással és tévézéssel telt el. Kovács a fotelben

elszundított, és Edmond már kezdte unni a fűrészelését, inkább fogta magát
és elment a szexüzletbe. Mint aki börtönből szabadul, olyan lendülettel ve-
tette magát a pornólapokra, és nem győzött csodálkozni, hogy az emberek
miért igényelnek annyiféle formájú és méretű vibrátort, bőrruhát és korbá-
csot. Elvégre a szénaboglyában vagy az istállóban sokkal jobb csak úgy pa-
rasztosan rátérni a lényegre. Majd megpödörte a bajszát és odaszólt az eladó-
hoz:
– Ájn kilógrám koton, bite!
Az eladó csak ámult-bámult, aztán megértette, hogy miről van szó és el-
kezdte összegyűjteni a gumikat.
Edmond nem feledkezett meg a barátokról. Távozás előtt azonban vett
még egy üvegecske varázsitalt, aminek a címkéjére egy nagybotú néger volt
rajzolva.

AZ EDZŐTEREMBEN
Vasárnap délután

A szexüzlet után Edmond már nem bírta ki, hogy ne kóstolja meg a va-
rázsitalt, lassan-lassan addig kóstolgatta, hogy benyakalta az egészet. Hazafelé
menet benézett a Casterfeldstrasse-i edzőterembe, ahol egy barátságos izom-
pacsirta fogadta, és nagy nehezen megértette vele, hogy az első edzés ingye-
nes. Erre Edmond nekivetkezett és elkezdte kipróbálni a gépeket. Annyira
belejött a dologba, hogy mind több és több súlyt rakott fel, addig, hogy az
egyik gép nagyot reccsent, és egy alkatrésze eltörött. Erre Edmond gyorsan
átült egy biciklire és nézegette, mit csinálnak a többiek.
Tudni kell, hogy a testépítésben a súlyok mellett a legfontosabb kellék a
tükör. A sportoló úgy fejlődik a legjobban, ha 45 percet vitézkedik a tükör
előtt, majd 15 percig emelgeti a súlyokat. Aztán újabb öncsodálás és maga-
mutogatás kezdődik, majd ismét 15 perc edzés... és így tovább.
Miután Edmond elunta a nézelődést, még megemelt pár súlyt, de az
egyik akkora volt, hogy izzadni kezdett és pirosodni, majd az erőlködéstől el-
szakadt a nadrágszíja. A mesteredző, félve egy balesettől, inkább hazaküldte.

246

Berecz02.indd 246 07.01.2010 22:58:40

 – A többit majd holnap! – mondta és sietett elbúcsúzni.
A varázsital csak most kezdett igazán dolgozni.

A KUPLERÁJBAN
Vasárnap este

Az edzőteremből kilépve Edmondnak eszébe jutott, hogy tulajdonkép-

pen a kuplerájba igyekezett. Gyerünk hát vissza!
A belépő megfizetése után bement a kukkolóba, ahol üvegfal mögött kü-
lönféle nemzetiségű és színű meztelen nők üldögéltek, táncoltak és játéksze-
reket dugosgattak fel nekik. Edmondnak leginkább az utolsó boxban dolgo-
zó néger nő tetszett, aki előtt senki se kíváncsiskodott, ezért nyugodtan kö-
tögetett valami pulóvert. Hogyisne tetszett volna! Hiszen néger nővel érde-
kes a szex, ugyanis fekete alapon jól látszik a fehér, azonkívül a fehér emberek
drótmosó szeméremszőrzetével ellentétben a négerek szőre olyan, mint egy
marék szemes bors. Hát nem fantasztikus?
De kerüljünk bennebb. A kirakat után egy szép bár következett, kényel-
mes fotelekkel, innen lehetett továbbmenni a purgatóriumba, persze, ha az
ember már kiválasztotta a maga nőjét, eleget fizetett neki és kifizette a szexu-
ális szolgáltatások ellenértékét a kasszánál.
Ahogy Edmond megjelent, rögtön két nő ragadt rá, egy szőke román és
egy vörös német cicababa, akik azzal kezdték az ismerkedést, hogy azonnal
italt hozattak, majd úgy itták a konyakot, mintha citromos tea lett volna.
Alig kezdett el Edmond tapogatózni, megzavarta egy szuvenírárus, és persze
a nők elkezdték nyaggatni, hogy vegyen nekik apróságokat. Aztán jött a vi-
rágárus, a cukorkaárus, a cigarettaárus és a gumióvszer árus, akik mind-mind
valamit rásóztak Edmondra. A gumióvszeresnek azonban pechje volt, mert
Edmond elővette a hátizsákból a maga kiló kotonját, erre az óvszeres lógó or-
ral elkotródott.
Közben a nők egyre-másra kérték az italokat és Edmondnak nemcsak
a zsebpénze és a dugipénze, hanem még a hazautazásra szánt pénze is elfo-
gyott, és még mindig nem történt semmi, még egyiket sem tudta szobára
vinni. Amikor a nők látták, hogy az enyhén spicces Edmondnak a pénze el-
fogyott, előbb az öngyújtóját, majd a töltőtollát csalták el, végül, amikor tel-
jesen megkopasztották, vécézés ürügyén leléptek. Edmond előbb türelme-

247

Berecz02.indd 247 07.01.2010 22:58:40

 sen várt, majd hangosan a nőket követelte és kezdte verni az asztalt, annyira,
hogy töredezni kezdett. A hozzálépő két kidobólegényt fél kézzel megmar-
kolta és bedobta a bárba. Hogy teljes legyen a rend, a bútorokat is utánuk
lökte, s mint aki jól végezte dolgát, hazaindult.
Az ajtóban már várta a rendőrség.

A RENDŐRSÉGEN
Hétfő reggel

Edmond nem lepődött meg túlságosan, sőt nagy hangon kezdte ecsetel-
ni az őt ért igazságtalanságot, azonban ez a rendőröket nem érdekelte, gyor-
san megmotozták, elvették az útlevelét és a kiló kotont, megbilincselték, és
bevitték az őrszobára. Itt Edmond kiverte a díszhisztit, mert lerománozták és
hiába mondogatta egy románul tudogató rendőrnek, hogy ő székely, az csak
nevetett és ledobta az útlevelet az íróasztalra. Edmond nem nyugodott bele
a kudarcba, Kovácsért ordított és mind csak a Casterfeldstrasse 90-et ismé-
telgette. Erre behozták Kovácsot is, akit reggel korán, még munkába menet
előtt piszkáltak ki az ágyból.
Kovács nem örvendett túlságosan a korai ébresztőért, de mindent meg-
magyarázott, aláírta a papírokat és vihette Edmondot útlevelestől, minde-
nestől.
Nem történt semmi több, csak kapott az útlevelébe egy szép pecsétet: egy
5 éves tartózkodási engedélyt Tündérországba.

HAZAFELÉ
Hétfő este

A rendőrségi incidens után Edmondnak nem maradt más választása,

mint gyorsan összecsomagolni és felülni az első buszra. Kovács csak hümmö-
gött, de nem szólt semmit. Egy kicsit már unta Edmond baleseteit, meg hogy
mindenütt, mindig mindenkinél leégeti magát, Edmond miatt. Azonkívül a
lakása lassan átalakult ócskapiaccá, mert Edmond a fél város szemetét haza-
hordta. Igaz, amikor ő volt friss hús a német piacon, az első években az utcá-
ról öltözködött és mások eldobált bútoraival rendezte be a lakást. Aztán las-

248

Berecz02.indd 248 07.01.2010 22:58:40

 san belerázódott a német életmenetbe. De ez a kuplerájos-rendőrös sztori be-
tette az ajtót.
Annyit még megtett, hogy kivitte Edmondot csomagjaival együtt a busz-
hoz és kifizette a jegyet. Mindezek után Edmond megköszönte a vendéglá-
tást és jó barátokként váltak el. A tartózkodási engedélyről egy szó sem esett,
de Kovács viszontlátás helyett csak jó utat kívánt.

Szerdán reggel

Edmond örült, hogy tömött bőröndjeivel, szerszámaival, szőnyegjeivel,

kimustrált háztartási eszközeivel egyetemben végre feljutott a buszra és szár-
nyalhat hazafelé. Immár nem kell megfelelnie semmilyen szabálynak, tár-
sadalmi elvárásnak és követelménynek. Németországon és Csehországon át
nem történt semmi említésre méltó, annál inkább a román határon, ahol
hosszas várakozás után ismét leparancsolták az egész busz népét és a vámosok
addig nem nyugodtak, amíg mindenkitől el nem szedtek valamit.
Edmond egy rúd szalámival és egy doboz mosóporral váltotta meg magát,
a vámosokat az utcáról összeszedett kacat nem érdekelte. Valószínűleg már
túl voltak az ilyen típusú gyűjtögetésen. Aztán az ő táskájuk is megtelt, és az
utasok visszarakodhattak.
Alighogy átértek, döcögősre változott az út, kezdett elmaradni a közvilá-
gítás, megjelentek az első szürke tömbházak és a romos, elhagyatott gyárépü-
letek. A németországi csillogó-villogó világ után némely utas savanyú arcki-
fejezését szemlélve úgy tűnt, hogy a busz utasai időutazáson vesznek részt.
Nagyvárad után az első vendégfogadónál valahonnan előkerült egy uta-
sokra vadászó valutaváltó és egy magyarul is tudó, itt a piros-hol a piros játé-
kos, ez utóbbi boldogan ismert Edmondra és vigyorogva köszöntötte:
– Isten hozott vissza a pokolba, domnu caporal!
– Affenét, épp onnan jövök – válaszolta morcosan Edmond, és a néme-
teknél tapasztalt sok furcsaságra, balesetre és kellemetlenségre gondolt, majd
szivarra gyújtott, és odakínált egyet a régi katonabajtársnak.

249

Berecz02.indd 249 07.01.2010 22:58:40

 250

Berecz02.indd 250 07.01.2010 22:58:40

 IX. könyv

a konyháBan történt

251

Berecz02.indd 251 07.01.2010 22:58:40

 A vendég kívánsága parancs

Az Arany Liba vendéglőben sokat mérgelődtünk, mert a vendégek néha

bolondabbnál bolondabb kívánságokkal rukkoltak elő, ráadásul akkor, ami-
kor azt se tudtuk, hogy hol van a fejünk és még a rendes rendelésekkel se tud-
tunk időre elkészülni.
– De uborka ne legyen benne...
– Sok sajttal kérem!
– Dupla adag csirkemellel legyen!
– A salátába kérek ketchupot is...
És így tovább.
Érdekes módon eddig egyetlen vendég se mondta azt a pincéreknek,
hogy: – Magára bízom a választást, ajánljon valami finomat...
– Igen? Valami finomat?
– Na, akkor tessék, itt van egy Tiramisu. Ennél finomabb már semmi
sincs, ráadásul mi készítjük el a legjobban: bababiskóta és igazi mascarpone
sajt is van benne. Ha pedig éhes, akkor rendeljen kettőt!
Csak narancskarika és tejszínhab kell mellé, aztán ülhetünk vissza újságot
olvasni a kályha mellé.

Ismertető

A tegnap Hajnickával a filmek „tartalomjegyzékét” böngésztük a teletex-

ten. Az egyiknél ezt írta:
Roy menő ügyvéd Los Angelesben, akit felbérelt egy dúsgazdag öregasz-
szony, hogy kutassa fel egyetlen örökösét. Afrika felé a repülőn kiderül, hogy
az egy szem unoka lány, és még csinos is. Roy már Nairobiban összetűzésbe
keveredik egy bűnbandával, melynek főnöke szemet vetett az örökségre. Sok
viszontagság és kaland után megtalálja a lányt, de a visszaút Amerikába ne-
hezebb, mint gondolta... stb. stb. És így tovább.
Ez így egy kicsit unalmas. Sokkal érdekesebb lenne, ha mai modern vilá-
gunk gyorsfogyasztó társadalmának ízléséhez igazodva a hosszadalmas ismer-
tető lerövidülne.
Valahogy így:
Mackós ügyvéd... gazdag örökség... Kenya... szőke csinibaba... vereke-

252

Berecz02.indd 252 07.01.2010 22:58:40

 dés... lövöldözés... sok vér... autós kaland... vadállatok... sok szex... szaftos je-
lenetek... és boldog happy end.
Egyébként mi élvezet van egy olyan filmben, amiről mindent előre el le-
het olvasni a teletexten vagy az újságban? Előre tudjuk, hogy ki kivel van és
mi fog történni. S elmaradnak a régi mozis világban megszokott izgulós be-
köpések:
– Jajj vigyázz!!!
– Ott jön hátul...
– Ez az, üssed!
– Brávó!
– Jön a medve!

Az igazi név

Negyvennemtudomhányadik könyvem bemutatóján páran megkérdez-

ték:
– A Berecz Edgár csak a művészneved, ugye?
Nem volt mit tennem, hát rájuk hagytam. Ha tiltakozom, úgy se hittek
volna nekem. Következő könyvem pedig ezzel a névvel jelent meg: Berecz
Edward Albert Heinrich Maximilian.
A hitetlen tamások, kételkedő sapkajancsik ezt látva, elégedetten dörzsöl-
ték össze a tenyerüket, és bólintottak.

Nekem is ilyen lesz?

Néztük a tévét. Mármint a bekapcsolt tévét. Épp egy papás-mamás mű-

sort sugároztak. Apuka fürdette a kisbabát, s Tomika érdeklődve nézte.
Egyszer csak megkérdezte:
– Api! Megfoghatom Norbika kukiját?
– Igen, kisfiam.
– De Api! Az övé nem egészen olyan, mint az enyém – mondta csalódott
hangon, majd vizsgálgatni kezdete a saját fütyijét.
Kis idő múlva:
– De Api! A te kukid meg egészen más volt, amikor fürdőnadrágot cse-

253

Berecz02.indd 253 07.01.2010 22:58:40

 réltél a strandon... az egyáltalán nem olyan volt, mint az enyém... nekem is
olyan lesz?
Ezek szerint Tomika látta a nagy lombost.

A repedt sarkú kurva életbe!

Mint ismeretes, a konyhában nem lehet akármilyen lábbeliben dolgoz-

ni. Deszantos bakancsban, elegáns lakkcipőben vagy székely csizmában még
nem láttam senkit se szakácskodni.
Annál inkább fa- vagy gumipapucsban. Mint ahogy jómagam is.
Csakhogy a sok ide-oda futkosástól a sarkam kirepedt és megtudtam, milyen
repedt sarkú kurvának lenni. Ebből a repedt sarkúság máris összejött, a kur-
vaság még hátravan, de úgy néz ki, hogy a béka fenekét súroló minimálbérek
mellett kénytelen leszek azt is kipróbálni. Elvégre piccolinónak lenni nem is
olyan rossz dolog.
Nem dákó, csak gyomor kell hozzá. Gondolom, fél év mészárosmunka
után az is meglesz.

A családban történt

Férj:
– Gyere bé Máriskó, me az én gyermököm veri a te gyermöködet, a mienk
nezi, s köröskörű’ meg minden szaros!

Levél

„Kedves léányunk Juliska!

Esső sorainkba tudattyuk véllöd, hogy mi jó egésségben mögvagyunk,
melynek párját kivánnyuk néköd is. A múlt héten a Bimbó megbórnyúzott,
lött egy szép kicsi bikabornyú, olyan, de olyan szép, hogy az embör szüve
megcsikkan az örömtő. Esztendőre ökröt nevelök belőlle.
Továbbá tudattyuk, hogy a csomagot amit küdté’ a narancs gyümőcsökkel
mögkaptuk és nagyon köszönnyük. A veresek jó finomak vótak, de a sárgák

254

Berecz02.indd 254 07.01.2010 22:58:40

 olyan savanyúak vótak, hogy cukorral es alig-alig tuttuk mögenni. Orbán
Vilmus komám váltig erősitgette, hogy azok citronyok, de én mögmutattam
nekije a ládát, hogy idenézz komám, ezök bezony narancsok, nézd mög a
cimkét rajta. Legközelebb, ha kűcc, jól válogasd meg, nehogy a veresek közi
éretlen sárgák is keveredjenek.
Máskülömben vigyázz magadra drága léányunk Juliska, böcsűld meg a
szógálatot, légy engedelmös, fogaggy szót a naccságának, de vigyázz, me Pest
feketére fest, s osztán tudod, hogy a nyomtatórúdat hol tarccsuk.
Ölel és csókol szerető apád és anyád

Kanka Dósa Minya bátyáddal, aki e levelet viszi, küdünk egy kicsi
disznyókőccséget, anyád csomagóta. Fogyaszd egésséggel.”

Nyelvtörő

Az icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot,

mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok jól pocakon pöckölte az őt poca-
kon pöckölő másik icike-picike pockot.
Azt mondják, ez egy nyelvtörő. Affenét!
Ez a nyelvtörő!
.tokcop ekicip-ekici őlökcöp nokacop tő za etlökcöp nokacop lój kocop
ekicip-ekici tlökcöp nokacop a erim, tokcop ekicip-ekici kisám yge tlökcöp
nokacop kocop ekicip-ekici zA.

Minek annyi ház?

Azt olvastam az újságban, hogy XY politikus vagyonnyilatkozata szerint

két hatalmas mezőgazdasági területtel, négy megyei belterülettel, négy fő-
városi tömbházlakással, egy kerecsenyi és egy berecskei házzal, valamint egy
Bilikom megyei hétvégi házzal rendelkezik. Autóparkjában egy Audi 98-as és
egy BMW x3-as luxusautót találunk. Vagyonához tartozik még 40 ezer euró
összértékű ékszer és 25 000 euró értékben festmények. Ezen kívül 1.850.000
lejt, 226.000 dollárt, 48.000.000 forintot, és közel 10.000.000 eurót talá-
lunk hivatalosan a politikus bankszámláján. Plusz a politikusi fizetése. De ez

255

Berecz02.indd 255 07.01.2010 22:58:40

 még nem minden. Részvényei vannak még 10.350.000 lej, 5.300.000 forint,
és 1.500.000 euró értékben, de jelentős bevételi forrást jelentenek a fővárosi
értéktőzsdén mozgó értékpapírok is.
Namármost: Minek ennek ennyi ház? Egyszerre nem lakhat az összesben.
Ha valahol elhagyja részegen a barna nadrágját, végig kell kotorássza összes
háza és összes lakása összes szekrényét. Azt se tudja, mije van és hol. Ha nem
kerül elő a barna nadrág, akkor inkább kidobja a barna zakót. Mi az neki egy
barna zakó? Akármikor vesz egy újat, nem számít neki, hogy a barna zakó
1000 dollárba került.
Mi addig, kis nyomoroncok, hallgatunk, mint a szar a fűben és örven-
dünk, hogy lik van a fenekünkön.

Emese trükkje

A Három Gúnár vendéglő szakácsnője mesélte, hogy egyszer volt egy rém
lassú segédszakácsa, akit se szép szóval, se erőszakkal nem lehetett rábírni,
hogy egy kicsit gyorsabban dolgozzon.
Sok bosszúság után aztán Emese csak kitalálta, hogy miként lehet
„Ólommadarat” gyorsabb tempóra ösztökélni. Amikor jó sok melegszend-
vics rendelés érkezett be, a cseles szakácsnő megvárta, hogy Ólommadár nagy
kényelmesen felrakja a kenyérszeleteket a platnira pirulni, aztán felhúzta a
gázt és a lassú segédszakácsnak muszáj volt ugorni, ha nem akarta, hogy a pi-
rítós és a többi szendvicsbe való odaégjen. A végén annyira felpörgette ma-
gát, hogy az emeletes szendvicsből majdnem kimaradt a zöldség.
Ezt nevezem én trükknek!

Én láttam a Nílus vizét!

A télen szénégetőket kísértem Bulgáriába, akik kíváncsiak voltak a szom-

szédok égetési technikáira, a bolgár szén minőségére, mellesleg ismerkedni is
szerettek volna. Szófiához közel a szenesek az egyiptomi szénpiacról beszél-
gettek, hogy milyenek az árak és a minőség.
Én a hátsó ülésen szunyókáltam, fél füllel hallgattam, ahogy duruzsol-
nak, de nem tanúsítottam nagy jelentőséget a szén technikai ismereteinek.

256

Berecz02.indd 256 07.01.2010 22:58:40

 Egyszer csak az egyik szenes azt mondja az anyósülésen:
– Én láttam a Nílus vizét!
Erre már felkaptam a fejemet és megkérdeztem:
– Tényleg? Voltál Egyiptomban?
Mire ő:
– Dehogy. A szénen láttam.
Hát mert annyira ócska, nedves szenet küldtek neki az egyiptomiak.

Ünnepgyártó

Utálom az ünnepeket, amikor a sok birka megmozdul, és egymást halálra

tapossa a szupermarketekben, az utcán, a parkolóban és a zöldövezetekben,
csakhogy eleget tegyen a hagyományoknak, a szokásnak, az illemnek, a csa-
ládnak és az Atyaúristennek.
Utálom a pünkösdöt, a húsvétot, a karácsonyt, az újévet, a névnapot, a
születésnapot, a vasárnapot és a szombatot. Mert ezeken a napokon senki se
dolgozik, csak döglik valahol és tömi a belét.

Nekem nem parancsol se az évszak, se a kalendárium, se a vallás, se a szo-

kás, se a család. Az ünnepeket én csinálom.

De mikor is ünnepelek?
– ha jól sikerül a bevásárlás
– ha jól sikerül a főzés
– ha sikerül befejeznem egy kéziratot
– ha elkezdhetek egy új könyvet
– ha elmehetek egy újabb expedícióra
– ha visszatérek egy expedícióról
– ha madárcsicsergésre ébredek
– ha szép csillagos az ég
– ha süt a nap
– ha fütyölnek a madarak
– ha Fritz, az idomított sáskám visszaciripel
– ha palacsintát és almástésztát süt a feleségem
– ha bundás kenyér van reggelire és szilvás gombóc ebédre

257

Berecz02.indd 257 07.01.2010 22:58:40

 – ha a feleségem kedvenc ingemet készíti elő másnapra
– ha Edlynke Viktória Narancsvirágocska lányunk cérnahangocskáján
gügyög és kacarászik
– ha a fiam munka után elém hozza a papucsomat és azt mondja: „Papi!”
– ha jó emberekkel találkozom
– ha jó könyvre bukkanok az antikváriumban
– ha segíthetek valakin
– ha ellenségemet, akit utáltam, jó barátommá tehetem.

Ritkaságok

Az utóbbi időkben egyre jobban lábra kaptak a Nem Az Idén Barnultak-

at védő pártaktivisták, akik valósággal úgy feljöttek, mint szar a vízre. Széles
mellel és habzó szájjal hirdetik, hogy mindent a kátrányos helyzetűeknek, s
aki másképp gondolkozik, az reakciós, náci, fasiszta, gazember. Csakhogy a
kedves elvtársak elfelejtették megemlíteni, hogy nemcsak jogok vannak a vi-
lágon, hanem kötelezettségek is. Egyik a más nélkül nem ér egy hajítófát.
S aztán aki tanul, dolgozik, mosakodik, tisztességesen viselkedik, udvarias,
rendszerető, kedves és barátságos, igazmondó, becsületes, hálás és tisztelet-
tudó, az előbb-utóbb révbe jut, és megbecsült, elismert tagja lesz a társada-
lomnak.
Aztán, ha nem akar kosárfonó, kupec, hegedűs, cimbalmos, üstcinező,
patkolókovács, kereskedő, virágárus maradni, lehet akár
informatikus
kormányos
dublőr
katonatiszt
vegyész
matematikatanár
tankos kapitány
műkorcsolyabajnok
krupié
balettoktató
tejgyáros
éjjeliőr

258

Berecz02.indd 258 07.01.2010 22:58:41

 bankár
bróker
feltaláló
optikus
sminkmester
fogorvos
püspök
hajóskapitány
csillagász
boncmester
jogász
bíró
ügyvéd
mesterszakács
műszerész
grafikus
kaszkadőr
sebész
élsportoló
operaénekes
csemballóművész
zsoké
gyorsíró
tolmács
autóversenyző
sofőr
sofőroktató
antropológus
tengerbiológus
agronómus
mesterfodrász
bohóc
akrobata
teniszbajnok
sakkmester
szavalóművész

259

Berecz02.indd 259 07.01.2010 22:58:41

 mesterdetektív
igazságügyi szakértő
fogorvos
archeológus
vegetariánus
optikus
de még arisztokrata is, ha épp kedve tartja.

Korcsolyázós történet

Egyszer egy téli délután elmentem Dávid Botond fotós barátomhoz lá-
togatóba. Alighogy elkezdtünk beszélgetni, máris betoppant Fosztó Zolika,
hogy immár hármasban osszuk-szorozzuk azt, amit már számtalanszor ki-
vontunk és összeadtunk. Boti a vendégség örömére jóféle vörösborokkal ruk-
kolt elő, s még a kandallóba is begyújtott, hogy minél hangulatosabb környe-
zetben áldozhassunk Dionüszosznak. A bor mellé sajtot haraptunk és olíva-
olajba mártott kenyérdarabokat falatoztunk.
Eközben beesteledett és Boti készülődni kezdett a korcsolyapályára.
Csomagolás közben annyit ecsetelte a korcsolyázás örömeit és előnyeit, hogy
akarva-akaratlanul vele tartottunk. Erőm se volt tiltakozni – mondjuk eb-
ben része volt a bornak is –, csak az öltözőben tértem egy kissé magamhoz.
Jómagam még a régi felcsatolós-csavaros-kulcsos korcsolyával kezdtem az
ismerkedést a Kis-Küküllő jegén, hogy aztán a zsenge gyermekkorban meg-
szerzett ismereteket az udvarhelyi gödrös pályán csiszoljam tovább egy csa-
ládról családra öröklődött, kopott, de jó lilára bokszolt balettkorcsolyával a
kommunizmus végnapjaiban.
Utoljára 99-ben volt korcsolya a lábamon, bár csak görkorcsolya, de még-
iscsak korcsolya.
A strand mellett modern korcsolyapálya fogadott, jó jéggel, gumizott ki-
futóval, zenével és biztonsági emberekkel. Időközben nagyot fordult a vi-
lág errefelé is, csak én maradtam a régi „medve nagykabátban” stílus, mert
egy-két nekifutamodás után hol a fejem, hol a farom húzott hátra. Azt hi-
szem, fel kell vennem az expedíciós hátizsákomat, hogy az egyensúly helyre-
billenjen. De amíg én a pályán csetledeztem, Boti ide-oda cikázott, villogtat-
ta magát és emelgette nagy elegánsan a lábait. Én ha nem csoszogtam, akkor

260

Berecz02.indd 260 07.01.2010 22:58:41

 futottam, ha sikerült felgyorsulnom, utána alig tudtam megállni. Közben es-
tem is jó nagyokat.
Valahogy így:
Első esés térdre: – Oh, a jég nagyon kemény!
Második esés hasra: – Na, na, puhul a jég!
Harmadik esés oldalra: – Netene, még puhább a jég!
Negyedik esés hátra: – Ez igen! Jó puha a jég!
Sokadik esés: – Ez az, kezdek bemelegedni!
Boros fejjel olyan vargalépéseket és dugóhúzókat csináltam, hogy a kö-
rülöttem levők majd tengeribetegséget kaptak. Mondjon akárki akármit, de
nincs nehezebb, mint spiccesen korcsolyázni.
Integettem, hadonásztam, előre-hátra billegtem. Boti és Fosztó Zolika
alig tudták a szájukat összefogni, úgy vigyorogtak. Próbáltam velük fogócs-
kázni, de se a elmenekülés, se az üldözés nem jött össze. Bot híján a könyö-
kömmel és a térdemmel ütöttem a nyomukat a jégen.
Botival még hokiztunk is. Ütöttük a képzeletbeli labdát az ütővel, míg-
nem Boti nekem futott és úgy felütött a 90 kilójával, mint a tollzsákot.
Nagyobbat estem a nagykabátnál is, a taknyomon csúsztam, de gyorsan fel-
ugrottam, nehogy a nyelvem odaragadjon a jéghez. Csak az vigasztalt, hogy
esés előtt még elpasszoltam a korongot.
Kemény sport a hoki. De még az egyszerű korcsolyázás is. A sok futkosás-
ban, le-felugrálásban úgy elfáradtam, úgy megizzadtam, mint egy ló. Még a
lábam szárán is hömpölygött a víz.
Majdnem mosogatórongy lettem, s a végén már csoszogni se volt erőm.
Valahogy így:
Utolsóelőtti esés: – Oh, a jég ismét kemény!
Legutolsó esés: – Jajj! Egyre keményebb!
Legeslegutolsó esés: – Na, ebből elég volt... jajj, csak tudjak kimenni in-
nen....
Az eséseket leszámítva nagyon jól telt a korcsolyaparti, úgy vélem min-
denkinek meg kellene tanulnia korcsolyázni, főleg ha 6 hónapig tart a tél.
Még egy fedett korcsolyapálya is jó lenne, hogy legyen ahol a fiatalok gyako-
rolják a befagyott folyón való, farkasok előli menekülést.
Mi öregek már azzal is megelégszünk, ha szép lassan keringőzhetünk kör-
be-körbe és esünk egyet-kettőt.
Állítólag jót tesz a reumának.

261

Berecz02.indd 261 07.01.2010 22:58:41

 A nyelvész szakács

Edmond nyelvész volt. Éveken át tanult, hogy úgy-ahogy elsajátítson egy

nyelvet, aztán egy másikat, és megint egy másikat. Így ért el a tizenhármas
számig. Pechjére a 13-as balszerencsét hozott neki, mert hiába ismert any-
nyi nyelvet, nem tudott megélni belőle. A kisvárosban, ahol lakott, nem volt
szükség nyelvtudományokra.
Ezért beállt az egyik vendéglőbe szakácsnak.
Főzés közben is tanult. Zsebéből kis cédulákat halászott elő és csak úgy
biflázta a szavakat.
A vendégmentes órákban pedig külföldi újságokat olvasgatott.
A vendégek és a tulajdonos szerint jól főzött, csak egy kicsit lassan. Hiába
adta le a pincér időben a rendelést, hogy két bécsi szelet krumplival, Edmond
más hullámhosszra volt beállítva.
– ...krumplival... de mi az, hogy krumpli? Vagyis potatoe, poteto, patates,
pommes de terre, batata, patatas, patate, kartopili, kartoffel, cartofi, krompir,
krumpli... vagyis pityóka!!!
A bécsi szelet meg a világ minden sarkában Wiener Schnitzel.
Innen tovafelé már gyorsan ment a főzés – akarom mondani a sütés – mi-
után Edmond nyelvekhez szokott agya gyorsan kikódolta a rendelést, s kis
idő múlva vígan ehették a vendégek a Három Gúnár vendéglő specialitását,
a bécsi szeletet szalmakrumplival.
Igazi borjúhúsból készült!

Román himnusz

A népek himnuszai általában hősi múltat, dicső jelent, szebb jövőt idéző
pattogó indulók, szép, érzelgős melódiák, amire éjfélkor, pizsamában is büsz-
kén lehet feszíteni a televízió előtt, ha lejárt az adás.
Romániában egy kicsit másként van. Miután elköszönt a bemondó és ki-
írták a képernyőre, hogy „Jó éjszakát!”, rögtön felcsendül a „Deşteaptă-te
române!” Erre csak álmosan lehet feszíteni. Még le se feküdtek, el se aludtak,
máris fel kell kelni.
A Trei culori jobb volt.

262

Berecz02.indd 262 07.01.2010 22:58:41

 Húsvéti bundás kenyér

Húsvét másodnapján közvetlenül nyitás után bejött egy kicsi nő, és egy
adag bundáskenyeret rendelt CSOMAGOLVA.
Most már vagy nem tud bundás kenyeret sütni, vagy otthon nincs miből?

A fiúkutya és a lánykutya

A tápiópiai celebek, szotyifitneszedzők, sztárok és buta szőke nők szájá-

ból gyakran hallani, hogy fiúkutya vagy lánykutya. Jól elnyálasodott a ma-
gyar nyelv arrafelé, azt a kutyafáját! Hát a bak, baksi, kan, kani, hím, illet-
ve szuka, nőstény szavainkkal immáron mi lesz? Halálra vannak ítélve? Vagy
kiherélésre?

Borkóstoló

Mint tudjuk, a vendég által rendelt bort felszolgálás előtt illik bemutatni
(név, évjárat, szőlőfajta, ország, terület, kistermelő, nagytermelő, kézi szedés,
gépi szedés, pincészet, dugó, hány fokon a legjobb, milyen ételekhez ajánlha-
tó stb.). De a kötelező kóstolásról se feledkezzünk meg (Color, Odor, Sapor).
Mondjuk így:
Első pohár
Pincér: – Hmmm, valami nincs rendben, szabad lesz még?
Vendég: – Csak tessék!
Második pohár
Pincér: – Hmmm, most már rémlik valami, de nem egészen. Azt hiszem,
hogy a bor…
Vendég: – Oh,parancsoljon!
Harmadik pohár
Pincér: – Ez az, most már érzem a bukéját… csakhogy… na… hogy is
mondjam…. izé… egy kicsit mellékíze van… mintha romlott lenne… meg-
kóstolom, nehogy baj legyen belőle.
Vendég: – Természetesen!
Negyedik pohár

263

Berecz02.indd 263 07.01.2010 22:58:41

 Pincér: – Hmmm, úgy látszik, tévedtem. Ez a bor átkozottul jó. Tölthetek?
Vendég: – Legyen szíves!
Pincér. – izé… hukk!!! sajnos ez a palack elfogyott… de ha parancsolja…
hukk!!.. hozhatok egy másikkal... hukk!!

Albert írta

„Milyen kár, hogy Udvarhelyen nem lehet esténként moziba menni.

Egyesek szerint azért halt ki a mozi, mert kiszorította az internet és a felpör-
getett életvitel. Ez mese. A régi spagetti western, kalózos, nyomozós, indiános
és burleszkfilmekkel, parkettáncos színészekkel, Sandokannal, Piedoneval,
Chaplinnel, Stan és Pannal, Nick Carterrel, no meg a régi román filmipar
alkotásaival (Florin Piersic westernfilmjei) minden bizonnyal nagy sikert le-
hetne elérni. A fél város odajárna nosztalgiázni. Gyermekeinknek pedig el-
mesélhetnénk, hogy mi ezeken a filmeken nőttünk fel. Inkább nézzék a gye-
rekek a régi vágású úriember filmszínészeket, mintsem a mai ripacsokat,
sapkajancsikat, szőke majomnyúlványokat, akiktől csak a nagyképűséget, a
kivagyiságot és a műveletlenséget leshetik el. ”

Hargitai fenyőtűzön a legjobb

Asztalossegéd:
– Az istenit ennek a sok tápos paradicsomnak, ízetlen uborkának, hitvány
paprikának! Már egy jó falatot se ehet az ember! Ez a szalonna is olyan, mind
a gumi! Mondja meg már, mester úr, mit lehet itt csinálni?
Mester:
– Süsd a szalonnádat hargitai fenyőtűzön fiam, attól jó lesz.
Segéd:
– De hát, honnan az Isten haragjából vegyek én hargitai fenyőt ebben a
nagy faraktárban? Bükkfa az nem jó?
Mester:
– Nem, fiam. Fel kell vinni gyalog a Hargitára, s meglásd, a paradicsom
is megérik a hátizsákban, s a szalonna is jó lesz, ha hargitai fenyő tüzén per-
geled.

264

Berecz02.indd 264 07.01.2010 22:58:41

 És lássanak csodát! Mire a segéd felért a Mihály-tetőre a telipakolt háti-
zsákkal, egy szava se maradt. Úgy falta a szalonnát, hogy a szeme majd kigu-
vadt. Még tüzet gyújtani is elfelejtett.

Nemzetközi kenőcs

A Kehely szakácsnőjének fájt a lába. Egy-két napi sántikálás után beszer-

zett valami „Magyarból” hozott mentolos kenőcsöt és azzal ápolgatta a fá-
jós részt.
Ahogy megnéztem a tubust, csodálkozva vettem észre, hogy:
A forgalomba hozatali engedély jogosultja Antonio Fabiani Industrie
Farmatica SRL, Róma, Olaszország.
Gyártó: Hamburg Chemie GmbH (Fabiani Group) 12580 Hamburg,
Németország.
Tehát: forgalomba hozzák az olaszok, gyártják a németek, a mellékhatáso-
kat kikísérletezik a néger bevándorlókon, feliratozzák Magyarországon, hasz-
nálják a románok, tubusba biztosan a kínaiak töltik, a tubust ukránok készí-
tik, majd a kiürült és eldobott tubusokat újrahasznosítják az ásványkincsek-
ben szegény japánok, akik tonnaszámra vásárolják a fémhulladékot. És meg-
gazdagodnak belőle a kiskalapos metéltek.
Igazi nemzetközi kenőcs.

A vak juh jelzés

Az amerikai filmek és a giccskultúra hatására nálunk is elterjedt az ököl-

be szorított kézből kinyújtott középső ujjal leadott bemutató, vagyis a vak
juh jelzés. Állítólag már a rómaiak idejében is létezett, és már akkor is trá-
gárságot jelentett. Értelmezésem szerint a kinyújtott középső ujjal való inte-
getést a skótok és az írek találták fel az angolokkal folytatott csaták során. A
Skóciát és Írországot lerohanó barbár angolok minden hadifogságba kerülő
férfiember jobb kezéről levágták a mutató- és középső ujjakat, hogy az illető
többé ne feszíthessen íjhúrt ellenük, de vadászni se tudjon a király erdejében.
A rőtvadak és az uralkodó osztály biztonsága érdekében még a juhászkutyá-
kat is megcsonkították.

265

Berecz02.indd 265 07.01.2010 22:58:41

 Szóval amikor a kifosztott, rabszolgasorba taszított és számtalanszor meg-
alázott írek és skótok fellázadtak az angolok ellen, az ütközet előtt a dudák,
sípok és dobok hangjára nagy hujjahóba kezdtek. Előbb meztelen ülepüket
mutogatták az ellenségnek, majd becsmérlő szavak kíséretében kihívták pár-
viadalra az angol lovagokat. Az íjászok eközben ökölbe szorított kezük ki-
nyújtott középső ujjával integettek:
– Lám, nekünk van ujjunk és tudunk lőni! Bekaphatjátok...

Kibabrálós-háborúzós

A vendéglátóiparban megszokott a pincér–szakács ellentét, de még a sza-

kács–szakács háború is. Az egyik váltás rendszerint nem állhatja a másikat, és
kétnaponként megpróbálnak keresztbe tenni egymásnak, ellehetetlenítve így
az étterem működését. Nem az étterem vagy a vendégek érdekeit nézik, in-
kább a saját, földhözragadt kis egyéniségükkel vannak elfoglalva, s akkora az
egójuk, hogy egy szaros kankóval se lehetne lepiszkálni az orruk hegyéről.
Így történt nálunk is a Három Gúnárban. Én mint új fiú, már a legelső
nap egy torzsalkodás kellős közepébe cseppentem, s azonnal magamévá kel-
lett tennem a chef tanait.
– Többet nem készítünk elő zöldségeket, krumplit és egyéb alapanyago-
kat a másik váltásnak, mert ők sosem készítenek nekünk semmit – mond-
ta a chef.
Erre a másik váltás azzal válaszolt, hogy nem főzött spagettit, nem készí-
tett tálcás süteményt, nem főzött levest és nem szeletelte fel a húst.
Válaszul mi nem pucoltuk ki a kályhát.
Erre ők sem.
Mi nem cseréltük le az olajat a fritőzben.
Erre ők kikészítették nekünk az olajat, hogy cseréljük le.
Másnap mi visszakészítettük az olajat,hogy hadd cseréljék ők le.
De az olajat ugyanott kaptuk, ahová tettük, és sütöttük tovább a rossz
olajban a még rosszabb krumplikat.
Egy hétig pingpongoztunk az olajjal, s a krumpli egyre rosszabb lett.
Aztán a hús is.
Egy nap kiégett villanykörtét találtunk a fürdőben. Persze, amiért nem
cserélte ki a másik váltás szakácsa, a villanykörtét a falhoz vágtuk.

266

Berecz02.indd 266 07.01.2010 22:58:41

 Két nappal később ők letörték az ajtót.
Erre mi bedöntöttük a falat, hadd lássák, hogy keményebbek vagyunk.
Aztán felrobbant a fritőzünk. Nem tudni, mi okból.
Két nap múlva meghibásodott a szeletelőgép és levágta a konkurens ban-
da chefjének az ujjait. Állítólag azért, mert mi szabotáltunk.
Közben egyre kevesebb lett a vendég és a pincérek is csatázni kezdtek.
Törtek a poharak, romlott a felszerelés, akadozott az ellátás és az utánpótlás.
Egy szép napon, amikor már nem bírtuk tovább, bementünk a pincéreink-
kel és összecsaptunk. A többire már nem emlékszem, csak két hét múlva tér-
tem magamhoz itt a kórházban. Az ápoló azt mondta, hogy a másik váltást
– mert ők is idekerültek – le kellett tenniük a földszintre, mert csonkán-bon-
kán, éjjeliedényekkel és mankókkal felfegyverkezve itt is háborúzni akartak.
A Három Gúnár vendéglőben pedig már egy verebet se lehet enni.
Állítólag azért, mert már nem maradt, amivel. A tulajdonos nemrég jött haza
Dél-Amerikából, és amikor meglátta a pusztítást és a romokat, csak a fejéhez
kapott, kivette a puskáját a kocsiból és lelőtte a szomszédnak mind az 50 li-
báját. Egy gúnárt se akart látni – mondták a szomszédok –, nemhogy hár-
mat. Később behozták őt is. Hátul van a sárga épületben, ott a parkon túl.

Kapjanak egy kis influenzát

A globális méreteket öltő sertésinfluenzára fittyet hányó székelyek a teg-

nap is úgy belejöttek a „flékönyözésbe”, hogy alig bírtuk szeletelni, sütni
és tálalni a sertésszeleteket a Kehelyben. A chefnek sózás, borsozás közben
tüsszenthetnéke támadt, amely hatalmas hapciban robbant ki a grillező fö-
lött.
– Úgy na – törölte meg az orrát a kabátja ujjában – hadd kapjanak egy
kis influenzát is, ha már flekkent rendeltek! Úgyis megsül a rácson az egész –
nyugtatta meg magát, és tovább sütötte a húsokat.

Albert írta

„Nemrégiben egy újabb szupermarkettel lettünk gazdagabbak a másik

három mellett. Hurrá! Lesz majd, ahol ránk sózzák a külföldi tápos zöldsé-

267

Berecz02.indd 267 07.01.2010 22:58:41

 get-gyümölcsöt, felfújt állati húst és egyéb finomságokat. A belföldi terme-
lő meg előbb-utóbb tönkremegy, s egy szép napon nemcsak munkaeszközeit
akasztja szegre, hanem saját magát is.
Nem lett volna jobb egy vásárcsarnokot építeni, ahol hazai biotermékeket
áruljanak nénikék, bácsikák?
Egyébként mi vagyunk a hibásak, mert annak ellenére, hogy Magyarország
és Románia agrárállam, még mindig úgy vetődünk az ízetlen, egészségtelen
külföldi élelmiszerekre, mintha muszáj lenne.
Nekem egyébként jó a kibédi vagy fenyédi hagyma is, a férges alma, és a
húst a kecskés nénitől veszem.”

Vizsga

Chef:
– Mit csinálsz, ha egyszerre bejön 10-15 vendég és különféle specialitáso-
kat rendel egyidőben?
Tanuló:
– Hát felveszem a rendelést.
Chef:
De ez nem lehetséges, mert tegyük fel, kérnek 15 féle előételt, egy csomó
mindenféle levest és 15 féle főételt. Nincs is annyi hely a kályhán. És még ott
vannak a rendes vendégek rendelései.
Tanuló:
– Ebben az esetben elkezdem csökkenteni az étlapot. Például:
– Sajnálom, de ez elfogyott...
– Kérem, válasszon valami mást, az előbb adtam el az utolsó adagot...
– Ezt ma nem ajánlanám...
Chef:
– Tehát akkor olyasmit ajánlanál, amit könnyű elkészíteni és kiadni.
Tanuló:
– Igen. Vagyis sajtos szalmakrumplit, Tiramisut, madártejet, tükörtojást,
virslit...
Chef:
– De ki akar ilyesmit enni ebédidőben?
Tanuló:

268

Berecz02.indd 268 07.01.2010 22:58:41

 – Az, aki tizenötösével jár az utcán. Ha pedig ez nem tetszik, akkor jöj-
jenek egyesével, de ne felejtsenek el asztalt foglalni, mert délebédelés közben
igen szeretek újságot olvasni, és nem szeretném, ha minden tetves vendég
megzavarna valami aprósággal.
Chéf:
– Bravó! Átment!

Elszaporodtak a szabadkőművesek

Vállalkozó 1.:
– Te komám, mostanában úgy elszaporodtak Udvarhelyen a szabadkő-
művesek, mint a fene.
Vállalkozó 2.:
– Micsoda??? Szabadkőművesek az én városomban? Hát már ide is betet-
ték a mocskos lábukat?
Vállalkozó 1.:
– Bizony, komám. Most tél farkán minden utcasarkon szabadkőműve-
sekbe botlani. Nincs munkájuk a szerencsétleneknek, csak állingálnak egész
nap, és várják, hogy nőjön a fű. Hogy lehessen rá építeni.

Szamár vagyok

Az általános iskolát Kibéden és Udvarhelyen jártam ki, s ebből a kék-

fehérkockás-sötétkék zubonyos korszakból a legfájóbb emlékem a IV. H osz-
tályhoz kapcsolódik, pontosabban Székely Anikó tanítónőnk egyik furcsa,
megmagyarázhatatlan tettéhez.
Volt az osztályban egy Aranka nevű kislány, aki leginkább hátulról volt
első tanuló, mint elülről. Hogy miért, azt ma sem tudom. Talán azért, mert
otthon nem volt, aki foglalkozzon vele, nem volt, akivel lerakja azt az alapot,
amire később egyedül is építhetett volna. Így hát szegény Aranka megmaradt
gyámoltalan kis butuskának. A sok késés, hiányzás, négyes, ötös, befuccsolt
felelet miatt drágalátos tanítónőnk az egyik nap fogta magát, és SZAMÁR
VAGYOK táblát akasztott a kislány nyakába, és ott az egész osztály szeme
láttára, füle hallatára szégyenítette meg, alázta le a sárga földig. A legborzasz-

269

Berecz02.indd 269 07.01.2010 22:58:41

 tóbb azonban még csak ezután következett: a tanítónő a szünetben sem en-
gedte levetni a táblát. A szomszéd osztályok tanulói kedvükre csúfolhatták
Arankát, aki már azt se tudta, hogy könnyeit nyelje-e, vagy orrát törölgesse
a zsebkendőjével.
Égetnivaló boszorkány tanítónőnk ahelyett, hogy jobban odafigyelt vol-
na Arankára, tanította és segítette volna iskolaidőn kívül is, inkább ezzel a
táblával adott mattot pedagógusi munkájának, csúfolta meg és köpte le a hi-
vatását.
Alig egy évre rá Székely Anikó tanítónő kiment Tápiópiába, és giccsmagyar
lett. Tehát ismételten kudarcot vallott, hogy Romániában igaz magyar embe-
reket neveljen. De hát a süllyedő hajóról legelőbb a patkányok menekülnek.
Azóta sok víz lefolyt a Küküllőn, időközben Aranka elvégezte a középisko-
lát, ma csoportvezető egy gyárban és van két szép gyermeke. Tanítónőnknek
„hála” nem lett belőle sem tanár, sem tanító. Nem végzett egyetemet, de egy
ilyen SZAMÁR VAGYOK tábla után ez is valami.
Elvégre divatos zakóra, jól szabott nadrágra mindig szükség van.

Meleg étel

Férj:
– Asszon, van valami meleg étel idehaza? Öhetném.
Feleség:
– Há ögyé. Ahun van a szalonna az ablakba, ha a macska eddig mög nem
ötte. Fene a bélit!

Reggeli eszmefuttatás

Nagyon szeretek hajnali madárcsicsergésre ébredni, még lehunyt szem-

mel egyet-kettőt nyújtózkodni, aztán hirtelen kiugrani az ágyból. Szakértők
szerint ez nem jó, könnyen agyvérzés lehet a vége, vagy akár szívstop is, de az
ilyen szófia beszédre nem adok, inkább hirtelen felpattanok.
Úgy is tudom, hogy a tudományos felkelésből, amikor valaki fokozatosan
támogatja fel magát, nehogy agyára menjen a vér, csak forgolódás és kényel-
mes visszafekvés lesz. A na még tíz percet... csak még ötöt politika egyenesen

270

Berecz02.indd 270 07.01.2010 22:58:41

 a délalváshoz vezet. Az ilyen döglődő, aki átalussza a fél napot, ne számítson
semmi jóra, és ne csodálkozzon, hogy semmire se vitte az életben.
A szerencsés ágyból kiugrás után nem árt megropogtatni a derekat, elker-
getni az orrunk hegyére telepedett molylepkéket és frissen nyitott ablaknál
beszippantani a reggel erejét.
A korai mozgolódás egyébként jótékony hatással van a bélmozgásra.
Nálam már a reggeli ébredés előtt megszólal a biológiai csergőóra, valóság-
gal dudál, mint a városvégi bőrgyár. Ez egyfajta jelzés, hogy ha nem kelsz fel,
akkor több mint valószínű, hogy visszaesel csecsemő szintedre és az ágyba
rondítasz. De ha már túl vagy a reggeli felugráson, levegő- és tornagyakor-
latokon, elvégezted mindennapi toalettedet, frissen vasalt ingbe és nadrágba
bújsz, és mint aki újjászületett, máris kész vagy felfedezni és meghódítani a
világ egy újabb szeletét.

Albert írta

Kedves városatyák és szponzorok!

Ha jól tudom, az elmúlt években egy vagyont fektettek a teremfociba
és a kézilabdába. Szép és dicséretes vállalkozás, de kissé egyoldalú, mivel a
többi sportágak művelői eléggé hangosan szívják a fogukat. Talán egy ki-
csit igazságosabban kellene azokat a pénzeket szétosztani! S ha már turisz-
tikai látványosságokban erőst vérszegények vagyunk, miért ne izmosodhat-
na a Székely Athén, az iskolaváros egy lovas-, tőr- és kardvívó, vagy egy tor-
naiskolával? Dicső lovasnemzet ivadékai lennénk, nemde? A gyengébbik ne-
met megkínálhatnák mondjuk egy balettiskolával. Az sem ártana a város-
ba, vagy mondjuk a műkorcsolya-oktatás. Jó lenne már valami intelligens
sport is, mert akárhányszor csak idejönnek a vendégjátékosok, egyéb sincs,
mint köpködés, pofázás, ordibálás és duhajkodás. A mieinket sem kell félte-
ni. Köszönöm, hogy megjelenik.

A tápos vagy a „szarházi giccsmagyar” vendég

Amikor a tápos magyar vendég megérkezik Erdélybe, már a bemutatko-

zásnál azzal kezdi, hogy veri a mellét a fél téglával, hogy ő milyen nagy ma-

271

Berecz02.indd 271 07.01.2010 22:58:41

 gyar és hű fajtestvér (annak ellenére, hogy a neve többnyire ics-re vagy er-ben
végződik), és hogy mennyire együtt érez a helybéliekkel.
Állandóan érdeklődik, hogy hol lehet székely ételekkel foglalkozó szakács-
könyvet venni. Mivelhogy szereti a hasát, imád mindent kipróbálni. A kínai
étteremben a kínainál is jobban akarja használni az evőpálcikákat, az olasz
étteremben olaszabb az olasznál, közben próbálja megjátszani a nagyokosat.
Amit megérkezett egy székely étterembe, alapos tanulmányozás alá veszi
az étlapot, közben állandóan hülyeségeket beszél, és folyton arról kérdezős-
ködik, hogy miért beszélünk mi magyarul. Nem érti a helyi viszonyokat, és
szerinte a Hargita Szovátától kezdődik. Oradeát és Clujt mond Nagyvárad és
Kolozsvár helyett, szóval, erdélyi ismeretei minimálisak. Habár csak a szom-
szédban lakik, halvány fogalma sincs a helyi történelemről vagy szokásokról.
Annál jobban ismeri Kenyát és Thaiföldet. De térjünk az étkezésre.
Már a rendelés azzal kezdődik, hogy lebecsmérli a szilvapálinkát és whis-
kyt kér, közben megkérdezi, mi az a csorba. Talán a szakácsnak kiesett egy
foga, talán ezért csorba? A miccset darabszámra kéri, és nem ismeri a flek-
kent. Nagyon nyálasan beszél, és szeret piát vagy kaját mondani az ital vagy
az étel helyett. Állandóan német jövevényszavakkal dobálózik, mintha nem
tudna snidling helyett metélőhagymát, spájz helyett kamrát és fater helyett
apát mondani. Természetesen egy kukkot sem tud németül, de úgy tesz,
mintha tudna, hogy magát jobb színben tüntesse fel a nagyközönség előtt.
Jellemző rá, hogy a magyaron kívül nem tud semmilyen idegen nyelvet, és
a külföldi konyhai kifejezéseket borzalmas kiejtéssel, magyarosítva használ-
ja (pl. ketchup helyett kecsöp). De a legrosszabb, hogy nem tud székelyül és
nem is akar megtanulni. Szerinte a vereshagyma lilahagyma, a sárgahagyma
pedig piroshagyma, a pityókát pedig összetéveszti a pityókossal.
A magyar vendégek mániája kicsinyíteni és rövidíteni a szavakat. Így lesz
a pörköltből pöri, a kovászos uborkából koviubi, a paradicsomból pari, a va-
csorából vacsi, és a csubukból csubi. Ez utóbbi esetében valami nagyon mi-
nimális, jelképessé rövidített borravalóra kell gondolni. De hagyjuk a pesti-
ekre jellemző nyelvi idiotizmusokat és térjünk a lényegre.
Legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy minden ételbe beleköt: extra adag
csípős paprikát kér, mindent túltejfölöz, és mindenbe galuskát vagy nokedlit
kér. Eközben hozzáfűzi: mi nem így szoktuk. Imádja a tojásos nokedlit, a kö-
römpörköltet, a zúzapörköltet és a babgulyást. Soha nem mulasztja el, hogy
ezeket az ételeket a szakáccsal elkészíttesse. Becsmérli a székely kenyeret, de

272

Berecz02.indd 272 07.01.2010 22:58:41

 azért nagy darabokban falja. Így van ez a román ételekkel is. Hűen kitart
amellett, hogy a magyar konyha a legjobb a világon, és hogy a magyar kony-
ha gasztronómiai nagyhatalom, de azt nem díjazza, ha a tudomására hozzák,
hogy a magyar ételek nagy többsége török meg német eredetű.
A magyar vendég egyébként nagy zabálós, sokat és mértéktelenül eszik,
emiatt aztán elhízott és gyomortágulásos. Majdnem minden esetben hirte-
lenhízott, dagadt, alaktalan hájtömeg, amolyan exportra kitenyésztett man-
galicához hasonlít, aki előbb Duna-kavicson, Túró Rudin, coca colán és
chipsen nevelkedett, hogy aztán rátérjen a magyaros konyha zsíros, paprikás,
egészségtelen ételeire. Más szóval tápos vagy puffasztott magyar, aki elősze-
retettel vásárol és fogyaszt génmanipulált, erőszakosan megnövesztett, felfújt
zöldséget, gyümölcsöt vagy állati húst.
Szeret repetát kérni, és nagyon dicséri a helyi ételeket, de azért nem mu-
lasztja el megjegyezni, hogy „a mienk jobb.” Amikor a puliszkára kerül a
sor, finnyáskodik, és úgy tesz, mintha Magyarországon soha nem ettek vol-
na ilyesmit.
Service közben folyton ugráltatja a pincért, hol ez kell, hol amaz, mindig
alkalmaz valamilyen módosítást vagy vadabbnál vadabb ötletekkel és kíván-
ságokkal rukkol elő. Szereti éreztetni, hogy ő pesti, mintha a pesti magyar fa-
jának valami díszpéldánya, prototípusa lenne. Még mindig a trabantos, rágó-
gumis időket éli, és nem akarja tudomásul venni, hogy azok az idők rég lejár-
tak, és a mai világban szart sem lehet kezdeni az akkori politikával.
A tápos magyar vendég szereti csicsás népművészeti edényekből fogyasz-
tani az ételt. Véletlenszerűen egészen találóan, hiszen az evőeszközök hasz-
nálatával sokszor hadilábon áll, és nem ismeri az ezekkel leadott jelzéseket.
Nagy táncos és énekes, és ha jó kedvre kerekedik, igazi hangulatot tud te-
remteni, de a zenei kultúrája gyakran megfeneklik a himi-humi lakodalmas
zenénél.
Az étteremben is szeret inkább forinttal fizetni, mintsem hogy elmenjen
a pár lépésre lévő pénzváltóhoz. Ha a tudomására hozzák, hogy csak lejjel le-
het fizetni, és nem lehet az árból alkudozni, hamar megsértődik, és úgy tesz,
mintha Magyarországon hemzsegnének az olyan üzletek és éttermek, ahol a
lejt szívesen elveszik.
Távozáskor nagy borravalót ad, de ezt mindig úgy adja át, hogy érezte-
ti a pincérrel, ő pesti magyar, ezért aztán a borravalónak mindig keserű utó-
íze van. De a pincérek, akik már ismerik a tápos magyar vendég szokásait és

273

Berecz02.indd 273 07.01.2010 22:58:41

 Erdély-rajongását, amely csak addig tart, ameddig ki lehet használni a benn-
szülötteket, hamar túlteszik magukat a dolgon és nem tulajdonítanak külö-
nösebb jelentőséget a dolognak.

A román vendég

A román vendég az étteremben általában be szokott válni, mert majd-

nem minden esetben duplán fogyaszt és dupla borravalókat hagy. Vannak
persze zavaró apróságok, de ezeket idővel meg lehet szokni. Ezen kívül hűsé-
ges törzsvendég.
Ez a vendég alapjában véve jóindulatú, víg kedélyű és barátságos, de ret-
tentően műveletlen és tájékozatlan. Nem ismeri a halk, udvarias beszédet,
már az étterem teraszáról hallani lehet, hogy nagy zajjal érkezik, és úgy ma-
gyarázza legújabb kalandjait a többieknek, mintha a mezőn lenne. Sajnos,
a temperamentumos olaszos beszédmodor alpári válfaja még az étteremben
sem szokott lecsillapodni. A román vendég nem törődik azzal, hogy zavar-
hatja a többi asztalnál étkező vendéget. Megérkezés után azonnal a mellékhe-
lyiségbe siet, ahol annyira belejön a kézmosásba, hogy mosakodás lesz belő-
le. Ez nem is olyan rettenetes, de az már igen, hogy összespriccolja a tükröt,
lepisili a vécéülőkét és elfelejti lehúzni a vécét.
Rendelés közben sokat kérdezősködik, veszekszik mindenkivel, és lete-
gez mindenkit. Nem szeret kérni, inkább parancsolni, és szereti fitogtatni a
hatalmát. Szereti kicsinyítő képzővel ellátni az ételeket, például mămăliguţă,
ciorbiţă, tocăniţă, és számtalanszor kijelenti, hogy a román ételek a legjob-
bak. Az étterem színvonalát a nagy adagok alapján ítéli meg, ezek után ért-
hető, hogy miért pocakos.
Nem ismeri el a külföldi országok konyhaművészetét, a román konyhát
ellenben felmagasztalja. Nem szereti, ha tudomására hozzák, hogy olyasvala-
mi, mint tradicionális, tősgyökeres román étel nem létezik, hiszen a pulisz-
ka, a csorba, a givecs, a töltött káposzta, a miccs, a chiftele, a rahát, a halva
és még egy sor étel mind török eredetű. Ne feledkezzünk meg, persze, a ma-
gyar és a német hatásról sem, ami jótékonyan érintette a román konyhamű-
vészetet.
Nincs fűszerkultúrája, nem szereti a változatos és egzotikus fűszereket,
és megelégszik a só, a bors és a paprika triumvirátusával. Ezen kívül min-

274

Berecz02.indd 274 07.01.2010 22:58:41

 den szokatlan, idegen íztől tartózkodik, és mindig elmeséli, hogy külföldön
milyen étel nem ízlett neki és hogy milyen kicsik voltak az adagok. A szeme
előtt állandóan a pacalcsorba és a sniţel lebeg, de imádja a nyárson sült hús-
ételeket szalmakrumplival és nagy rajongója a halnak. Étkezés közben sze-
ret terpeszkedni a székén, adja a főnököt és játssza a kiműveltet, de sok hü-
lye beköpése van, amivel mindig leégeti magát. Magyar étteremben nagyon
csodálkozik, ha hideg gyümölcslevet szolgálnak fel és megkérdezi, hogy mió-
ta eszik a desszertet előre. Ezek után nyilvánvaló, hogy nincs ételkultúrája, és
nem ismeri a szomszédos országok konyhaművészetét. Nagyon szereti bele-
aprítani a kenyeret a levesbe, közben csámcsog és zabál, a fejét beleteszi a tá-
nyérba. Ha forró a leves, nagy buzgalommal fújja, közben izzad és taknyol.
Az evőeszközök használatával eléggé hadilábon áll, és nem ismeri az ezek-
kel leadott jelzéseket. A csontokat ropogtatja, majd leszopja, az ujjait az ab-
roszba törli. Néha megpróbálja eljátszani a szakértőt, de folyton összezavar-
ja a sorrendet, tudniillik, hogy melyik evőeszközzel mit és mikor kell enni,
vagy hogy melyik pohárból mit lehet inni. A román vendég szívét a legjob-
ban nagy adagokkal és gyors kiszolgálással lehet meghódítani, és ami a leg-
fontosabb, mindenben igazat kell adni neki. Nem számít az sem, ha a ruha-
darabok úgy állnak rajta, mintha vasvillával dobálták volna fel rá, vagy hogy
a cipő és a zokni színe nem talál egymással, sem az, hogy kilónyi arany ékszer
csörömpöl nyakában, de inkább tojást eszik, ahelyett, hogy hétfogásos ebé-
det rendeljen. Az étkezés szüneteiben sokat dohányzik és imád népzenét hall-
gatni. Könnyen táncol és énekel, még a tiltó tábla ellenére is. Szereti hangoz-
tatni, hogy ő nagy gurmand, ami igaz is, mivelhogy nagy zabálós. A luxustól
el van ájulva, és előszeretettel firkál a vendégkönyvbe, amely már nem dicsé-
ret, hanem ömlengés.
Néha furcsa kívánságai vannak, és mindig a leglehetetlenebb időpontok-
ban kéri a kávét. Szeret pezsgőzni és ünnepelni, ilyenkor nem nézi a számlát,
és gálánsul költekezik. Viszont nagy cirkuszt csinál, ha az ételben hajat talál.

Jancsika és a román vendégek

Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a székely pincérek mennyire hadilábon

állnak a románnyelvtudással. Ha netalán román vendégek vetődnek az étte-

275

Berecz02.indd 275 07.01.2010 22:58:42

 rembe, azt se tudják, mihez kapjanak. Csak hebegnek-habognak, didegnek-
dadognak, vagy hirtelen kivágják a rezet.
Ahogyan Jancsika is.
Egyszer románul beszélő házaspár érkezett a Kehelybe, s Jancsika persze
beadta az étlapot, majd türelmesen várakozott az asztal mellett.
– Ce ai?– kérdezte a férj, aki nem sokat törődött az étlapon felsorolt más-
félszáz étellel, inkább arra volt kíváncsi,hogy mi van ezekből, mi friss.
Jancsika meg se várta, hogy a vendég befejezze a mondanivalóját, csak el-
rohant és nem sokkal később visszatért egy csésze teával. A feleség erre felné-
zett az étlapból és ezzel zavarta el a pincért:
– Ugyan már! Ki iszik teát ebéd előtt? Hozzál inkább egy whiskyt, egy
Mimózát, két húslevest és két steaket szalmakrumplival! Vagy talán magya-
rul se értesz?

Visszavágó

Nemrég elkezdtem irogatni egy csonkaországi internetes oldalra. Szakács,

pincér és gasztronómus cikkeimet szívesen közölnék – mondták a szerkesz-
tők. Alighogy megjelentek az első írások, máris elkezdtek vagdalkozni az ál-
nevek mögött bujkáló zselés hajú, Duna-kavicson és Túró Rudin nevelke-
dett, nyálas pesti hígmagyarok. Most látom, hogy tipikus magyar tulajdon-
ság mások lepocskondiázása és földbe döngölése.
Állítólag nagy koppintó vagyok, kenyerem mások munkáinak lemásolá-
sa, és műveimet alig 80-100 példányban jelentetik meg. Nos, azt mondom,
hogy teljesen fölösleges dolog ilyen dolgokkal előhuzakodni, főleg, ha még
köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. Aztán én soha sehol sem állí-
tottam, hogy az általam, vagy a kiadók által megjelentetett receptek sajátja-
im lennének. Csupán a magyarázatok, a történelmi-nyelvészeti értelmezések
tartoznak hozzám, mint ahogyan ezt a könyvek borítóján fel is tüntettem:
Előszóval, kommentárral és magyarázó jegyzetekkel ellátta Berecz Edward
Albert Heinrich Maximilian.
A padlásokról, családi levelesládákból, beomlott sütőkemencékből, sze-
métdombokról összeszedett régi receptes füzeteket, töredékes feljegyzéseket
azzal a szándékkal gyűjtöttem, rendszereztem, láttam el saját magyarázataim-
mal, hogy élvezetes olvasmányként bocsássam a konyhabarátok, hobbiszaká-

276

Berecz02.indd 276 07.01.2010 22:58:42

 csok, profi szakácsok és háziasszonyok rendelkezésére. Az interneten terjesz-
tett igaztalan hírekkel, vádaskodással, irigységgel fűszerezett mocskolódással
kár foglalkozni, mert ez a stílus kvázi gyávára vall, egy tedd el, s ne vedd elé
majomnyúlvány ugrabugrálásának értelmezhető.
Én egy másik stílust javasolok.
Nevem Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian, címem Béke u. 8,
Székelyudvarhely, Hargita megye, Románia. E-mail címem: bereczedward@
yahoo.com. Erre a címre kell írni, de akár el is lehet látogatni, hogy megis-
merjük egyik a mást, végiglapozzuk megjelent könyveimet, kiadatlan kézira-
taimat, elővegyük a térképet, a szakácskönyveket, főzicskézzünk, vagy meg-
igyuk a kupa bort a piros kockás abrosszal letakart asztalnál, hogy összenéz-
zünk, bajuszt akasszunk és megvitassuk a dolgokat, mint ahogy szakmabeli-
hez illik.
A fisim-fosom, rúgunk a fingunk után-szerű szájmenésekhez pedig
nincs se kedvem, se időm. Gondolom az olvasóknak se, akik azért látogatnak
el erre az oldalra, mert tanulni szeretnének, vagy abban a szerencsés helyzet-
ben vannak, hogy taníthatnak – ami igazán megtisztelő –, nem pedig olvas-
gatni mások fröcsköléseit a szájnak nevezett felső kloákán.
Tehát, azzal a reménnyel várom a leveleiket és a hozzászólásokat, hogy ta-
nító, nevelő jellegű kritikát kapjak, ezáltal jó barátokra tegyek szert, ügyes és
tehetséges embereket ismerhessek meg.
Valahogy így:
– Igen, egyetértek, úgy van.
Esetleg:
– Nem úgy van, ez tévedés. Az én tanárom azt mondta… a mesteremtől
úgy tanultam, hogy... stb.
Tisztelettel: Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

Matematikusoknak való

Kiszámította-e már valaki, hogy hány millió tonna szart, húgylevet, fost,
fürdővizet, borotválkozólevet vagy mosogatólevet termelnek egy nap mond-
juk egy olyan városban, mint Tokió, ahol 13 millió ember nyüzsög egymás
hegyén-hátán? 13 millió ember, egy országnyi ember egy városban, egy ra-
káson!

277

Berecz02.indd 277 07.01.2010 22:58:42

 Kezdjük azzal, hogy minden ember naponta legalább egyszer elmegy nagy-
dolgozni és termel, mondjuk úgy kb. 500 g potyadékot. Ez 7,5 millió kiló
szar. Aztán elmegy kisdolgozni is úgy naponta kétszer-háromszor. Tegyük fel,
hogy minden ember naponta megiszik 2 liter folyadékot és kb. annyit ki is
pisil, akkor lesz nekünk... jajj, belefáradtam, mert most ki kell azt is számíta-
nom, hogy a vécélehúzások mennyi vizet igényelnek és még a borotválkozás,
mosdás, fürdés, mosogatás hátravan. Inkább feladom. Matematikus legyen
a talpán, aki ezt kiszámítja, hogy egy nap egy Tokió méretű nagyvárosban
13 millió ember mennyi mocskot termel. De akkor legyen olyan szíves, tisz-
telt matematikus, számítsa ki azt is, mondja meg nekünk azt is, hogy e sok
szenny hová fér el, mit csinálnak vele, mi a fenét kezdenek vele? Csokoládét
biztosan nem gyártanak belőle…

Tanítás

A Kehely szakácsnője mondta császárszalonna sütés közben:

– Fiam, a szalonnából vedd ki a porcogót, mert ha netalán egy vendég a
szendvicsben hagyja a fogát, akkor megnézhetjük magunkat.
Éspedig:
– Ha porcelán foga volt, akkor nagyon sokat fizetünk,viszont ha csak
akril, akkor jóval kevesebbet, de mégiscsak fizetünk és...
– És ha rendes foga volt – vágtam közbe –, akkor ugye semmit se fize-
tünk, mert úgy is rossz volt és ki akarta húzatni?
– Igen, fiam, de akkor meg mi is itt hagyjuk a fogunkat!

A mosogató bánata

Múlt szombaton új kolléganő érkezett az éttermünkbe. Sürgött-forgott,

ügyeskedett, szóval hamar feltalálta magát a konyhában. Azt mondják, Pesten
dolgozott egy csárdában. Ez meg is látszott, mert egyebet se hallottunk tőle,
mint: vacsi, ubi, koviubi, sali, pari, pöri, zacsi, kaja, csubi és pöci.
Munka közben megtudtuk,hogy a kisebbik kislánya bölcsiben van, a na-
gyobbik már egyedül csomagolja a csirki szenyát és vijóval jár isibe. A fér-
je Losziban dolgozik, gyakran telizik és hiányolja a magyar kaját. Egyébként

278

Berecz02.indd 278 07.01.2010 22:58:42

 tök jó fej, csak néha cikizik. Az amcsiknál minden frankó, szupi és klassz,
még a whiskyjük is nagyon kóser.
Így melózgattunk, zárás után meg elmentünk valahová piálni, és én egyre
közelebb és közelebb férkőztem a Katihoz.
Csak a kurvi Isti bassza ki, nem beüti a csirki infli, elfogyi a vendég, s
engem kidobi a tulaj, mielőtt még jól megkúrhattam volna a Katit! Ezért
baromira kivagyok. Azóta tuti biztos, hogy a tulajnak összejött a Katival.

Román vagy magyar?

Valamelyik nap kommunista ízű filmet néztünk Hajnickával. A katona-

szökevény román katona összevegyült egy magyar bakter lányával. Csakhogy
a bakter sehogy se akart megszólalni. Az egész film alatt alig mondott vala-
mit, hiába beszélt hozzá magyarul a lánya és románul a katona.
A háromszemélyes filmben persze hol románul, hol magyarul beszélget-
tek.
Most már: 1. azért nem szólalt meg a bakter, mert magyar létére nem tu-
dott románul és félt, hogy szégyenben marad?
2. azért nem szólalt meg a bakter, mert olyan baktert kellett alakítania,
aki magyar létére nem tud románul? De akkor miért nem beszélt magyarul?
3. azért nem szólalt meg a bakter, mert egy olyan román színész alakítot-
ta a magyar bakter, aki nem tudott magyarul? Ugyanakkor azért nem szólalt
meg románul, nehogy elrontsa a szerepét.
Most már: ha se románul, se magyarul nem akar megszólalni, akkor meg
milyen náció? Még kiderül, hogy német.
A film végén névsorolvasásnál aztán megbizonyosodott, hogy a hármas
változat volt a helyes, mert a színészlistán egy sült román színész alakította a
magyar baktert. Szóval ezért beszélt úgy a bakter, mint akinek a fogát húzták,
szóval ezért törte drága magyar anyanyelvünket derékba. Most már értem.

Ai belit mielul? Ai vopsit oule?

Amikor Aradon katonáskodtam, volt egy Guzga nevű, rendkívül barátsá-

gos szakaszvezetőnk, aki úgy szerette a magyar katonákat, hogy a kedvükért

279

Berecz02.indd 279 07.01.2010 22:58:42

 töredezve bár, de megtanult magyarul. De mi is szerettük Guzga szakaszve-
zetőt, aki a többi fejestől eltérően sosem szekírozott és nem pökhendiskedett
a dákó–román kontinuitás elmélettel. Inkább együtt érzett a katonákkal és
ott segített, ahol tudott.
Ha kérezkedni kellett, biztos, hogy Guzgához mentünk, és csak akkor
aludtunk napközben a mosodában vagy az asztalosműhelyben, ha Guzga volt
szolgálatban. Ő sose vágott be senkit se az aresztbe, csak odaállította udvart
seperni. Ezért szakaszvezetőnk mindig megkapta a havonta kijáró egy liter
szilvapálinkát, hogy legyen amivel lemossa a port, amit sepregetés közben
felkavartunk.
Magyar húsvét előtt mind a négyen odaálltunk Guzga szakaszvezető elé,
hogy engedne haza minket, hisz meg kell nyúzni a bárányt, meg kell festeni a
tojásokat, locsolni kell, meg miegyéb. Szépen el is engedett. Ünnep után az-
tán ismét ott álltunk az irodájában, ahol előbb átvette a pálinkát és a kalacsát,
csak azután kérdezte meg a kétbalkezes Fehért:
– Ná te Feher! Osztán ai belit mielul, ai vopsit oule a mogyor húzsvéton?
– Igenis dom plutonér Guzga! Să trăiţi! – kapta össze magát Fehér –, úgy
megnyúztam a bárányt, úgy megfestettem a tojásokat, hogy járni is alig tu-
dok. Mind kifolyt a gerincemből a velő.
– Jól von Feher – dicsérte meg Guzga szakaszvezető –, legolább o
lányokkol és o zsoját puzskáddol tudjál báni, ho o mitráliérával nem tucc
mit kezdeni!

Értékes nyeremények

Az udvarhelyi rádióban hallottam:

– Kedves rádióhallgatók! Műsorunk végén értékes nyereményeket fogunk
kisorsolni...
Mint például kínai teáskészletet, esernyőt, hajszárítót vagy ebédjegyet a
Csapláros vendéglőbe, esetleg egy pizzautalványt – fűztem hozzá.
Pár perccel később:
– A Csapláros vendéglő mai ebédkínálata köménymagos leves túróspu-
liszkával és kompóttal, a Kehelyben szabógallér levest, tehéntúrós gombócot
és almástésztát lehet ebédelni, míg a Három Gúnár vendéglő meggylevest,
murokfőzeléket fasírttal és vargabélest ajánl kedves vendégeinek.

280

Berecz02.indd 280 07.01.2010 22:58:42

 Nesze neked értékes nyeremény! Jó étvágyat kívánok tehát minden ked-
ves rádiójátékosnak és sok szerencsét a kínai hajszárítóhoz!

A fehér ember születése

Bivalyröcsöge mezőváros egyik vendéglőjébe erősen odakaptak a kátrá-

nyos helyzetűek. Tudják, kire gondolok, ugye? Hát azokra, akiket nem a gó-
lya hozott, hanem a varjú. Előbb a vendégekre szálltak rá mindenféle bóvli-
val, virággal és képeslappal, aztán, hogy ez nem jött össze, lopogatni kezdték
az ételmaradékokat a nyárikertben, majd a sótartók, evőeszközök is kezdtek
eltünedezni, végül egyik-másik vendégnek a föld alól se tudtuk előkeríteni a
kalapját, a sétapálcáját vagy a felöltőjét.
Ezért csapdát állítottunk: telepakoltuk az asztalokat ételmaradékkal, ösz-
szehívtuk a szabadnapos pincérkollégákat, akik nyakukba akasztott térkép-
táskával, fényképezőgéppel békésen játszották a turistát, de ugrásra készen
várakoztak a sörük mellett vagy az újságlepedők mögött.
Kis idő múlva megérkezett három bokszos, és rávetették magukat az asz-
talokra. Mi meg rájuk vetettük magunkat. Konyharuhát tömtünk a szájuk-
ba, lehurcoltuk őket a pincébe, letéptük a ruhát róluk, majd a kezüknél fog-
va fellógattuk őket. A szomszéd bácsi idegbeteg fia pedig három sörért tetőtől
talpig lefestette őket fehér zománcfestékkel. Amikor megszáradtak, mehettek
a szemük világába. Mert ha rászoktak a fehér ember ételére, holmijára, akkor
azt is tudják meg, hogy milyen érzés fehér embernek lenni.
Azóta egyetlen bokszost se láttunk a városban. A forgalmunk meg úgy
megnövekedett, hogy alig bírtunk a vendégekkel, még a szomszéd bácsi ideg-
beteg fiát is fel kellett vennünk mosogatónak.

281

Berecz02.indd 281 07.01.2010 22:58:42

 Magyarfajták 1918 előtt:

Villás bajszú magyar Hazafimagyar

Hejazapádsarkantyúját magyar Munkásmagyar
Nebántsdamagyart magyar Igazmondó magyar
Bicskás magyar Kötelességtudó magyar
Büszkemagyar Becsületes magyar
Igazmagyar Nemzetvédő magyar
Hűmagyar Gyereknevelő magyar
Vadmagyar Illemtudó magyar
Szentistváni magyar Gerinces magyar
Testvérmagyar Akaratos magyar
Bajtársmagyar Földönjáró magyar
Pörgekalapos-karikásostoros magyar Jobbos magyar
Vitézmagyar Népi magyar
Dolgosmagyar Úrmagyar
Bikavéres magyar Hejmagyar
Nagymagyar Székelymagyar
Magyaramagyar Kackiás magyar
Vasmagyar Netűrjbántást magyar
Ősmagyar Bikanyakú magyar
Dolmányos magyar Kardkikard magyar
Lovasmagyar Vígmagyar
Delimagyar
Díszmagyar
Délcegmagyar
Ciframagyar
Csupamagyar
Színmagyar
Kanmagyar
Fajmagyar
Holtigmagyar
Történelmi magyar
Hejazanyádúristenit magyar
Bátormagyar
Gulyásmagyar

282

Berecz02.indd 282 07.01.2010 22:58:42

 Az 1918 utáni magyarfajták: Seggnyaló magyar
Neomagyar
Rabmagyar Tetűmagyar
Igásmagyar Iczkimiczki magyar
Szolgamagyar Műmagyar
Nyalimagyar Dagimagyar
Szarházi magyar Tápos magyar
Senkiházi magyar Zabamagyar
Divatmagyar Cuculista magyar
Trendimagyar Szőkemagyar
Slágermagyar Sztármagyar
Kívűl-belül szőke magyar Celebmagyar
Korcsmagyar Birkamagyar
Buckalakó magyar Nejlonmagyar
Kátrányos helyzetű magyar Ünnepnapi magyar
Újmagyar Giccsmagyar
Kicsimagyar Viccmagyar
Nyiszlikmagyar Hibridmagyar
Csótánymagyar Kurva magyar
Kicsibuzimagyar Semmi magyar
Mostohamagyar Senkiházi magyar
Kempinszkis magyar Disznó magyar
Világtolvaj magyar Gerinctelen magyar
Globális magyar Bizniszmagyar
Aprómagyar Gyáva magyar
Finnugrász magyar Tökjó magyar
Hontalan magyar Magyartalan magyar
Selejtmagyar Gyökértelen magyar
Pancsolt magyar Nyálas magyar
Lőremagyar Pesti magyar
Dőremagyar Vékony magyar
Szériamagyar Nyikhaj magyar
Salakmagyar Búsmagyar
Sablonmagyar Meddő magyar
Nemzetgyilkos magyar Nyűg magyar
Liberális magyar Böszmemagyar

283

Berecz02.indd 283 07.01.2010 22:58:42

 Pupu Jóska

Pupu Jóska – noha a neve igencsak cigányosan hangzott– nem volt ci-
gány. Olyan fehér volt, mint te vagy én. Persze másnaposan még fehérebb.
Nos, ez a Pupu Jóska pincérként dolgozott a Csaplárosban. A Pupu nevet on-
nan kapta, hogy amikor vitte kifelé az ételeket, mindig így búcsúzott a sza-
kácsnéktól:
– Na akkor pá, pu, pu! – vagyis puszi-puszi. Ezekből a puszi-puszikból
lettek később a pupuk, mivelhogy a tálalóasztaltól az étterembe nyíló ajtóig
csak pár lépés volt, emiatt Pupu Jóska kénytelen volt rövidíteni, hogy mon-
dókáját ne vágja el az ajtó.
A sok pupu miatt rajta maradt a Pupu név, később már a fél város így szó-
lította.
Emlékszem, egyszer Pupu Jóska a szokottnál is fehérebben jött hátra a
konyhába.
– Mi van veled, pajtás? Buliztál az éjjel? – kérdeztem.
– Á, dehogy. Csak az előbb bementem a férfivécébe terepszemlét tarta-
ni, hát valaki úgy összehányta a helyet, hogy még a falon is egészbe lenyelt,
megrágatlan pityókadarabok voltak. De a hús, az a félig megrágott hús, az a
legborzasztóbb. Mert, ahogy az a félig megrágott hús kinézett, attól a gyom-
rom nekem úgy felkavarodott, hogy ha nem adsz valami lélekerősítőt, össze-
rókázom a konyhádat.
– Ezer örömmel – nyúltam a hűtő háta mögé a narancspálinkáért –, de
ülj le, te Jóska, mert ha nem, visszeres lesz a lábad.

284

Berecz02.indd 284 07.01.2010 22:58:42

 tartalomjEgyzék

i. könyv – BEszélnEk itt magyarul?

Párbeszéd 6
A celebek 6
Fekáli 7
Szépen magyarul 8
Apróhirdetés 8
A madártanár 9
A szőkeség fázisai 9
Bakivadászat 10
Véres rongy 10
A tehetetlen dodó 11
Da, Marghita 12
Jézuska és az angyal 12
A mákos és a diós bejgli 13
Oderhellen 14
A székely lányokhoz 14
A konyhában történt (I.) 15
Mivel mérik a magyarságot? 15
Telefonbetyárok 16
Egy bog kóré 16
Fenyő úr 18
Nagynénénk és a vendégek 18
Doámnyé futyé, Doámnyé jártönyé 19
Kézfogás Jenő módra 19
Kovácskáromkodások 20
Mit eszik a disznó? 21
Pesten történt 22
Miért finom a zöldség- és gyümölcssaláta? 22
Cichi Cean Puiu 23
Beszélnek itt magyarul? 24
Üres szék a moziban 24
Ich chéf, du nix 25

285

Berecz02.indd 285 07.01.2010 22:58:42

 Rákóczi Ferencz és Ferencz József 26
Robert fiú esete az öreglánnyal 27
Tessék mondani, melyik út vezet Bukarestbe? 28
Tűz van! 28
Magyaros ebéd 29
Fordított világ 29
Feketében 31
Karácsony, a Szeretet Ünnepe 31
Kossuth és Atatürk 32
A román WC 33
Fenyőfasors 34
Az okos katona 35
Hoztak húst? 36
Beszélnek magyarul? 37
Segesvári vacsora 38
Hazudós Kovács 39
Kérés 40
Születésnap 40
Utálom a kutyákat 41

ii. könyv – pincértörténEtEk

A köszönőember 46
Színész vagy pincér? 46
Hol a fürdő? 46
A szabadnapos pincér 47
A tányéros limonádé 48
Megy a gőzös, megy a gőzös... 48
A húshamisítók 49
Halló, Kovács lakás? 50
Az élelmezési igazgató úr 50
Tessék mondani, hol a vécé? 51
A Pécsi-szelet 51
A nevem Ed Garson 52
Pincérnő à la Robocop 53
Mayday, mayday... 53
A türelmetlen vendég 53

286

Berecz02.indd 286 07.01.2010 22:58:42

 A vegetariánus menü 54
A Berecz Edwárd-féle bemutató 54
Mondani könnyű 55
A böff 55
A bécsi szelet 56
Miccs à la Parasztfalva 56
Aggódó feleség 57
A japánok és a libamáj 57
Tévedés 58
Tessék választani! 58
2x2 deci almalé 59
Az a fránya konkurencia 59
Maximális biztonság 60
Miért van minden szakácsnak leánya? 61
Jöhet a Marlenka! 62
Gyors szettcsere 62
Nagyot csobban, utána elhallgat 63
A magabiztos vendéglős 63
Az indiáner visszavág 64
Kutyaflekken 65
A felakasztott steak 66
A székely paraszt az étteremben 66
Vendégrontók 69
Tokányhordók 70
Három kövér legények… 71
A teljes tejes jeges tea 72

iii. könyv – Bohó(c)ságok

Antigobalizációs szakácskönyv 74
Bar de zi 76
Hová fér el ez a sok gyermek? 76
Átértelmezett konyhaszótár 77
A paraszt vendég 78
A japán vicc 79
Jó estét! 80
Tudsz-e főzni, Dénes? 81

287

Berecz02.indd 287 07.01.2010 22:58:42

 Házi orvoslás 81
Odalett a román nyelvtudás 82
KZ Haftling lettem 82
A fung jau dung goo tang 83
Zsebnyújtók 84
Az új szomszéd 85
Magyarország és az amerikaiak 85
Eredeti válasz 86
Autós társasjáték 86
Major Öcsi és a mészáros 87
A láthatatlan ember 88
Na még egyet! 89
A fehér ember szaga 89
Aici Bucureşti 89
Papírmunkával is foglalkoztam 90
Déligyümölcs 90
A cigányember és a palacsinta 90
A hát leves 91
Amerikai János az étteremben 91
Minden babocska egy-egy hangocska 92
Fröccsöntő kerestetik 92
Pistuka 92
Spray üzletasszonyoknak 93
A szabónál 93
Fülöp, a városi bajnok 94
Félős ápolónők 94
Az arab és a fia 95
Hogyan nézik meg a japánok a világot? 95
A csúnya nevű étel 96
A konyhában történt (II.) 96
Supa de pui 97
Nyet metro 97
A konyhában történt (III.) 98
A másik Atilla 98
Vallasz, nem vallasz? 99
Janó új nadrágja 100

288

Berecz02.indd 288 07.01.2010 22:58:42

 A tökös zöldségleves 101
Borravaló helyett sörre való 102
Az elkényeztetett királyfi meséje 103
Ha idővel nagy leszel, az leszel, amit megeszel 104
Van pasid? 107
Vegetári János 107
Az O osztály 108
Mielőtt rizset főznél, előbb verset tanulj! 109
Milyen a cigány 110
Vereshagyma vagy lila hagyma? 112
Hány éves vagy, Zsoltika? 112
Rövid mese 113
A tudós Bergengóczy és az arabok 113
A porbor 114
Sa se ro, sa se ro 117

iv. könyv – kantintörténEtEk

Vetélkedő 120
Doktrina 120
Adj egy tyúkot! 121
Cigánykomák 122
Katzenklo 122
Nyári vakáció 123
Szabad, nem szabad 124
Egészségedre! 124
Egy irodalmár születése 125
Szentségtörő törlőeszköz 126
Állatemberek 126
Ki hogyan hal meg,
avagy halál mesterségek szerint 128
Kockás ing a divat 129
Kérek 2 m 20 cm könyvet! 130
A magyar néger 130
Az ismeretlen Petőfi vers 131
Ki a magyar? 131
A Pannónia cukrászda 132

289

Berecz02.indd 289 07.01.2010 22:58:42

 Szeretem – nem szeretem 132
Albérletben 133
Szigeti történet 134
Ki hogyan beszél? 136
Játék a szavakkal 137
Ki milyen nótával kezdi? 141
Jövök mindjárt! 141
Új, még nem szabadalmaztatott szavaim 142
A Krisztinke-féle specialitás 142
Az érem másik oldala 143
Menő vagyok 146
János bácsi buggyant 146
Felfogás 147
A Seprődi bor 147
Konyhai becézgető Judit módra 148
Seroussi és Sevastopol 148

v. könyv – 40 millió dEnEvér Egy doBozBan

A cappuccino 152
Buziás 153
Furcsa gusztus 153
Kérek egy sört! 154
Füstölgéseim 155
Ki kicsoda? 156
Hová valósi, néni? 156
Fokozatok 157
Kielégülés 158
Mi van a hasában, bácsi? 158
Tessék szabályosan közlekedni! 158
Kínálat 159
A szupermarket története 159
Dilemma 160
Megfelel, vagy nem felel meg? 160
Vallomás 160
A csirkehús 161
Disznóvágás magyar turista módra 162

290

Berecz02.indd 290 07.01.2010 22:58:43

 Variációk 163
Átértelmezett kisszótár 163
Vasárnapi kacsák 164
A kényelmes agglegény 166
A hamisító 166
A falusi galuska 167
Átváltozások 168
Pacal a la Coccolino 168
40 millió denevér egy dobozban 169
Hogyan kerül a csizma az asztalra? 169
Kínálgatós 170
Genitális névmutató 170
Evolúció 177
Ajándék lónak… 177
Pizza vagy pizda? 178
Vigyázzon, mert az esze látszik! 178
Téli történet 179
Marokkói WC 179
Aki nem issza meg reggel a pálinkát,
az nem ember 180
Gólyamese felnőtteknek 181

vi. könyv – amikor érik a Banán

Vitéz Bodri 184
BMW-vel járok 184
Hol az Oltcit? 184
Amikor érik a banán 185
A szombatista Lucifer 186
Kutya-macska barátság 186
Barátom, Fritz 187
Aki megrendezte a saját temetését 188
A Béni-féle steak 189
Hát a fiú hol maradt? 189
Eredeti bók 190
Túlon túl 190
Magyar–székely párbeszéd 191

291

Berecz02.indd 291 07.01.2010 22:58:43

 Oh, palacsinta! 191
Az első vattám 192
Bokor Levente vagyok! 192
Kityúrom a tyemedet! 193
Anyám haljon meg! 193
Kacsa triumvirátus 194
A másik Johann Sebastian Bach 194
Julcsa, hol a budi kulcsa? 195
Az álellenőrök 195
Milyen jól beszél magyarul! 196
Domnu Bozgor 197
A buszmegállóban 197
A bajuszpedrő kenőcs 198
Az öcsém első tehene 198
Megy a vonat 199
A Kristo kiai yama 199
Ott van Pécsi! 200
Egy török basa Székelyudvarhelyen 200
A néger székely 201
Macskás káposzta vagy káposztás macska 202
A vándor székely 203
Eredeti székely kürtőskalács – eredeti felelet 203
Polgárosodunk 203
WC-eset 204
Dupla disznóvágás 204
Hej, azok a vadgalambfalviak... 205
Miért vagyunk mi Gúzserek? 205
Jóllaktál-e? 206
Amikor a gázspray lejárt 206
Libavész 207
Munkabaleset 207
A pásztor pipája 208
Hogyan kell megtartani egy nőt? 208
Szögediesen 209

292

Berecz02.indd 292 07.01.2010 22:58:43

 vii. könyv – pincérBakik
Csak vizet kérek 212
Szellemjárás 212
A rövidlátó pincér 213
Pincérnős baleset 213
A találékony pincér 214
Itt a bécsi szelete, uram! 215
Orrvérzés a Dopoban 215
A süket pincér 216
Ha a pincér túl kövér… 216
3 baki egymás után 217
Ég a pincér! 217
Fingani tilos! 218
Ebédszünet miatt zárva 219
Extra dugóhúzás 219
Amikor a tojás elfogyott 220
Itt a köret, a saláta, a kenyér, de hol a hal? 221
A különleges étlap 221
Ég a pincér! (II.) 222
Ha forró a tányér 223
A Halal konzerv 223
A sajtpincér 224
Sietni nem jó 224
Mi van a zöldségsalátában? 225
A repülő flekken 225
A szakácsnak nincs pizzája 226
Kézzel-lábbal mutogatós 226
Csótány baki 227
A kínai az magyarul van? 228
A tolvaj szakács 228
Kínai pálcát hozhatok? 229
Ezt tessék becsomagolni! 229

293

Berecz02.indd 293 07.01.2010 22:58:43

 viii. könyv – a székEly paraszt némEtországBan
Parasztfalva leírása 232
Hogyan lehet felismerni
a székely parasztot? 234
Utazás közben 234
A hotelben 238
A mellékhelyiségben 238
Az utcán 239
Otthon a vendéglátónál 239
Az áruházban 240
A vidámparkban 241
Az állatkertben 241
Az étteremben 242
Az uszodában 243
A parkban 244
A sportcenterben 244
A múzeumban 245
Vendégségben 245
A szexüzletben 246
Az edzőteremben 246
A kuplerájban 247
A rendőrségen 248
Hazafelé 248

iX. könyv – a konyháBan történt

A vendég kívánsága parancs 252
Ismertető 252
Az igazi név 253
Nekem is ilyen lesz? 253
A repedt sarkú kurva életbe! 254
A családban történt 254
Levél 254
Nyelvtörő 255
Minek annyi ház? 255
Emese trükkje 256
Én láttam a Nílus vizét! 256

294

Berecz02.indd 294 07.01.2010 22:58:43

 Ünnepgyártó 257
Ritkaságok 258
Korcsolyázós történet 260
A nyelvész szakács 262
Román himnusz 262
Húsvéti bundás kenyér 263
A fiúkutya és a lánykutya 263
Borkóstoló 263
Albert írta 264
Hargitai fenyőtűzön a legjobb 264
Nemzetközi kenőcs 265
A vak juh jelzés 265
Kibabrálós-háborúzós 266
Kapjanak egy kis influenzát 267
Albert írta 267
Vizsga 268
Elszaporodtak a szabadkőművesek 269
Szamár vagyok 269
Meleg étel 270
Reggeli eszmefuttatás 270
Albert írta 271
A tápos vagy a „szarházi giccsmagyar” vendég 271
A román vendég 274
Jancsika és a román vendégek 275
Visszavágó 276
Matematikusoknak való 277
Tanítás 278
A mosogató bánata 278
Román vagy magyar? 279
Ai belit mielul? Ai vopsit oule? 279
Értékes nyeremények 280
A fehér ember születése 281
Magyarfajták 1918 előtt 282
Az 1918 utáni magyarfajták 283
Pupu Jóska 284

295

Berecz02.indd 295 07.01.2010 22:58:43

Berecz02.indd 296 07.01.2010 22:58:43