A4.

A társadalmi integráció, fogyatékkal élők jelenléte a munkaerőpiacon

1.A társadalmi integrációt befolyásoló emberjogi mozgalmak, szervezetek, dokumentumok

Madridi nyilatkozat - Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. (48.dec.10elfogadták)

ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert
megillető alapvető jogokról.
Európa Tanács keretében elkészült az alapvető emberi és polgári jogokat meghatározó Európai
Egyezmény.
Egyesült Nemzetek Szervezete a fogyatékosokért
- Az Egyezmény meghatározza a fogyatékossággal élők polgári, politikai, szociális, és gazdasági jogai
védelme érdekében szükséges minimum-követelményeket.
A nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll.
Kimondja:
- A fogyatékosügy emberi jogi kérdés, ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint minden más
állampolgárt fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet
nélkül.
- A fogyatékkal élő emberek nem jótékonykodást, hanem esélyegyenlőséget akarnak.
- A társadalmi korlátok diszkriminációt és szociális kirekesztést eredményeznek.
- Diszkrimináció mentesség és pozitív cselekvés kell  befogadó társadalom
A harminc cikk legfontosabb elemei:
- jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz; művelődéshez; kulturális élethez, magántulajdonhoz;
- védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
- a gondolat, lelkiismeret, vallás, vélemény szabadsága;
Integrált iskoláztatás külföldön
- 1960-as években kezdett kibontakozni
- Skandináviában a „normalizációs elv” volt az integráció előfutára.
- Normalizációs elv – a fogyatékos ember számára olyan feltételrendszert kell teremteni, amely a
legnagyobb mértékben közelít a normális életvitelhez, 50-es évek
- A 70-es, 80-as években, Dániában már mind nagyobb figyelmet szenteltek azokra a népiskolai
tanulókra, akiknek tanulási nehézségeik voltak, s mintegy 12-13%-ukat részesítették a többségi
iskola keretei között speciális megsegítésben. Az arány megváltozott, a korábban speciális iskolába
járók száma jelentősen csökkent.
- Polgárjogi Mozgalom – USA: fogyatékos ember emancipációja 1975-ben megjelent oktatási törvény
utat nyitott a fogyatékosok ép társakkal való együttnevelése felé
- Anti-pszichiátriai Mozgalom – Olaszország: 1977-ben megjelent közoktatási törvény megszűntetett
valamennyi speciális iskolát, és a többségi iskolába irányította a gyermekeket
- Warnock Bizottság – Anglia: tanulási problémákat mutató gyermekek ellátásának széleskörű
felmérése, pedagógiai modell előtérbe helyezése az orvosi, klinikai diagnózis helyett. Először
fogalmazódik meg a sajátos nevelési igény fogalma.
- Németországban lassabban terjedt az integráció gondolata, mivel egy kiterjedt és jól differenciált
speciális iskola hálózatot teremtettek meg a második világháború után.

Az első lépések - az antidiszkriminációs irányok oldaláról szemlélve

- 1951 - Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) megalakulása, cél: munkanélküliség
problémájának kezelése
- 1957 - Római Szerződés a gazdasági + szociális szempontokat tartotta elsődlegesnek
- 1961 az Európai Tanács létrehozta a legfontosabb közösségi dokumentumot, a Szociális Kartát.
- A Madridi Nyilatkozat és az Európai Egyezmény alapjait tartalmazza, napjainkban: „Karta-csomag”

1
 - 1972 - Párizsi Találkozó Záró Nyilatkozat legfontosabb célkitűzései: teljes jogú állampolgárságot
és egyenlő jogokat mindenki számára,  fogyatékos személyek számára is. Biztosítani kell a
jogokhoz való egyenlő hozzáférést, másrészről támogatni kell a társadalmi integrációt.

A Közösségi Karta a módosításokban és újabb dokumentációs csatolásokban kimondja:

- fogyatékos munkavállalók számára elő kell segíteni a mobilitásukat, közlekedésüket,
szakképzésüket.
Minden fogyatékossággal élő személynek, társadalmi és szakmai beilleszkedése elősegítése
érdekében kiegészítő támogatást kell biztosítani.
- Ezeknek az intézkedéseknek: szakképzésekre, a munkaegészségügyre, a mobilitásra, a közlekedésre
és a lakáspolitikára kell vonatkozniuk.
Az Európai Szociális Karta II. része több ponton kapcsolódik a fogyatékos és megváltozott munkaképességű
személyek integrációjához.
Kimondja, hogy: intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, spec. munkakereső
szolgáltatások létrehozása, védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos
személyek alkalmazására.
Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 2006. december 13-án fogadtak el New
Yorkban.
- Alapgondolatai: a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a veleszületett méltóság, az egyéni
autonómia tisztelete. Kiemeli az egyének teljes és hatékony részvételét a társadalomban.
- Hangsúlyozza továbbá a fogyatékos gyermekek képezhetőségét, identitásuk tiszteletben tartását, és
általánosságban az egyének társadalmi hozzáférhetőségét.

MAGYARORSZÁG
A magyar integrált oktatás az 1970-es évekre nyúlnak vissza.  Több akadémia és minisztérium is tett
ebben az időben javaslatot az integrált iskoláztatás részleges megoldására.
1980-ban: utazó gyógypedagógiai tanárok, 1981-ben megindult az integrált oktatással kapcsolatos kutatások.

A hazai integrált oktatásnak az 1993-as közoktatási törvény adott zöld utat.

Kimondta, hogy: minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának
megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy
igényjogosultságát megállapították.
Az unióhoz való csatlakozás felgyorsította az integráció kiszélesedését eredményező folyamatokat
Magyarországon is.
Az Európai Unió antidiszkriminációs politikája
- jogrendszerének egyik alapelve a diszkrimináció tilalma, társadalmi tolerancia, a kirekesztett rétegek
fokozatos integrálása  a gazdaság, a szociálpolitika, a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy
területén elsősorban
EU fogyatékosügyi politikájának célja a minden fogyatékossággal élő személy számára a nyitott és
elérhető társadalom, melynek alapelve:
- az egyenlő bánásmód, jogegyenlőség, diszkrimináció tilalma,
- az egyenlő esélyek megteremtése, pozitív diszkrimináció

1998. ÉVI XXVI. TÖRVÉNY a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

A törvény célja: a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének, jogérvényesítésének,

komplex rehabilitációjának és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása.
A fogyatékos személyekhez való viszonyban új szemlélet kialakítása, a pozitív változások rögzítése,
felerősítése. Alapelvei a Madridi Nyilatkozattal harmonizál, és a Szociális Karta I-II. Kritériumaihoz
igazodik.
Alapelvek: fogyatékosság kialakulásának prevenciója, állapot javítása, SNI kielégítése a teljesebb élethez
Az állam feladata: jogérvényesítés segítése, hátrányokat kompenzáló intézményrendszer működtetése
Pozitív diszkriminációra szólít fel. Jog: az egyenrangú részvételhez a társadalomban.

2
Az esélyegyenlőség célterületei: az egészségügy, az oktatás, képzés, a foglalkoztatás, a lakóhely, a kultúra
és a sport szerepel.
Kiemeli a környezet, a közlekedés, a kommunikáció, a támogató szolgálat és a segédeszközök terén a
fogyatékos személyt megillető jogokat. Létrehozta intézményét, az OFT-t, amelynek feladata volt az OFP
kidolgozása.
Országos Fogyatékosügyi Tanács
A fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatainak ellátását az Országos Fogyatékosügyi Tanács végzi. ellenőrző,
elemző, és értékelő tevékenységet végez. Feladata volt az Országos Fogyatékosügyi Program kidolgozása.

A Program célja: a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önrendelkező képességének, önálló

életvitelének, a társadalmi életben való aktív részvételnek biztosítása érdekében intézkedések meghatározása
A Program alapelvei:
- Prevenció, normalizáció, Integráció, Önrendelkezés, Hátrányos megkülönböztetés tilalma, Rehabilitáció, -
- Személyhez fűződő jogok védelme
- Fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások
- Emberi méltóság tisztelete

2.Önálló életvitel mozgalom kialakulása, szemlélete és hatásai nemzetközi és hazai szinten

A XX. század második felében, jellemző volt a függőség, a kiszolgáltatottság, a beteg szerepbe való
kényszerítés, az elkülönítés. A fogyatékkal élőt  tárgyként kezelik  a társadalomból való kivonulásra
kényszerítették. 1991. május 25-én megtartott európai konferencián fogalmaztak meg.
A 60-as években polgárjogi mozgalmai hatására a fogyatékos emberek körében elindultak olyan
kezdeményezések, amelyek személyi jogaik kiszélesedésére, a közösségi életbe való nagyobb részvételükre
irányultak.

A legmeghatározóbb Önálló életvitel mozgalom gyökereit az 1962-től az USA-ban találjuk meg.

Kaliforniai egyetemen egyedi engedéllyel és segítséggel tanult egy súlyosan mozgássérült, légzésbénult
diák. Az önálló életvitel mozgalmat az amerikai törvényhozás is támogatta és anyagi eszközökkel segítette
működését. Kezdetben főleg állami támogatásból működtek.
Az önálló életvitel központok megalakulását 1983-ban a fogyatékosok világszervezetének létrejötte követte.
Számos európai országban is tért hódított az önálló életvitel mozgalom. Eredményeket értek el
Svédországban, Finn, Holland, Németo., Olasz. és Norvégiában. Magyarországon elsőként a 80-as évek
közepén vált ismertté a mozgalom- dr. Könczei György, Zalabai Gábor nevéhez fűződve.
Az önálló életvitel mozgalom alaptétele, hogy mindenkinek megvan az a potenciális adottsága, hogy egyre
függetlenebb életet éljen.

A fogyatékos emberek önálló életvitele:

- önrendelkezési jog, szemléletmód, lehetőség az egyenértékű élethez
- saját életünk feletti kontroll, ami minimalizálja a másoktól való függést
- önmaga hoz döntéseket saját sorsa felől, a ezekért a döntésekért felelősséget is vállal
- a fogyatékossággal élő embert, mint individuumot veszi figyelembe

Az önálló életvitel azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberek kontrollt és választási lehetőséget
akarnak a mindennapi éltükben. Az önálló életvitel a fogy. embert döntésre képes egyénnek tekinti.
Önálló életvitel során az egyenlő jogokért és lehetőségért küzdenek, az önbecsülésért és önálló
döntéshozatalért.

Az Önálló Életvitel Mozgalomban megjelenik a Normalizációs elv – a fogyatékos ember számára olyan
feltételrendszert kell teremteni, amely a legnagyobb mértékben közelít a normális életvitelhez.

Az önálló életvitel mozgalom szemlélete:

- Aktívan tevékenykedni a fogyatékos ember teljes jogú és egyenértékű társadalmi részvételéért

3
 - tanácsokkal, támogatásokkal, képzési formákkal segíteni az önálló életvitelt.
- A függetlenség nem azt jelenti, hogy valaki mindent önmaga végez, hanem hogy fizikai állapotából
adódóan segítséget vesz igénybe a tudatos életvezetés cselekedeteinek végrehajtása érdekében.
- Az önálló életvitel vállalása nem könnyű feladat, szembe kell fordulni az eddigi társadalmi
tradíciókkal, szerepelvárásokkal.
- Vállalni kell a nagyon tudatos életvezetést, viselkedési formát, szembesülni kell saját korlátaival,
lehetőségeivel, képességeivel, tudni kell jó vagy rossz döntéseket hozni és azokért felelősséget
vállalni.
- Képesnek kell lennie a kapcsolatteremtésre, kommunikációra, konfliktusmegoldásra. Meg kell
tanulnia gazdálkodni, önállónak, függetlennek leni.
- Az önálló életvitel nem csak eszme, hanem tudatos életforma is. Belső, és külső feltételei vannak.

BELSŐ FELTÉTELEK - legyen igénye a független életre, képes legyen dönteni saját életéről
KÜLSŐ FELTÉTELEK - miko és makrokörnyezet biztosítása
 Makrokörnyezet pl.: megfelelő egészségügyi ellátás, megfelelő technikai, műszaki segítség, szükség
esetén segítségnyújtás stb.
 Mikrokörnyezet: család, barátok, rokonok, ismerősök által igénybe vehető segítség.
Önálló Életvitel Központok által nyújtott szolgáltatások

3.Fogyatékossággal élő lakosság demográfiai sajátosságai Magyarországon, nemzetközi kitekintéssel

A II. világháború után 1949-ben a megnőtt a fogyatékosok száma. A férfiak aránya 70 %, a nők körében 30
% volt, amely adat szintén a férfiak háborús sebesüléseire vezethető vissza.
Az 1990-es népszámlálás felmérés alapján 368 ezer fő vallotta magát valamilyen fogyatékkal élőnek, amely
a népesség 3,5 %-át alkotta. A valóságban azonban 400 vagy akár 500 ezer is lehetett a létszámuk.

Legnagyobb arányban 40%-ban - a testi- és mozgásfogyatékosok voltak jelen, a látássérültek 18%, a beszéd-
és hallássérültek 20% és az értelmi fogyatékosok közel 19%-os arányt mutattak az adatok alapján.
A 2001. évi összeírás szerint a lakosság majdnem 6 %-át a valamilyen fogyatékossággal élő személyek
alkotják.
A fogyatékos populáció az elmúlt évszázadban a népszámlálások tükrében fokozatosan növekedő arányt
mutat.
Arányait tekintve:
- a testi fogyatékosok és a mozgássérültek aránya 44%
- az értelmi fogyatékosok aránya 10%,
- a vakok és gyengénlátók aránya 14%
- az egyéb fogyatékosságban szenvedők aránya 22%
- (az 1990. évi adathoz képest 6,7%-kal növekedett).
- Hallás-és beszédfogyatékosságban kb. 10% szenved.
Az egyéb fogyatékos csoportba a mentális és viselkedészavar széles spektrumú alcsoportjai sorolhatók.
A fogyatékos személyek között jelentősebb számban vannak időskorúak. A 60 évnél idősebbek aránya
45%. A fogyatékosság kialakulását leginkább valamilyen tartós betegség idézi elő (53,8%), és 17 %-a
születése óta szenved fogyatékosságban.
A dél-alföldi és észak-magyarországi régióban élnek nagyobb arányban a fogyatékosok.
- magasabb arányban községekben (40%), városokban (30%) és kisebb arányban Budapesten (14%)

A 2001. évi adatok szerint a fogyatékos személyek 13,2%-a valamilyen speciális általános iskolában végezte
tanulmányait, 32%-a nem fejezte be az általános iskolát. Befejezett alapfokú iskolázottsággal csak 39%-uk
rendelkezik. Szakképesítéssel, illetve érettségivel 25%-uknak van. Elmondható, hogy iskolai végzettségük
összességében alacsonyabb, mint a népesség egészé. Ez megmutatkozik a diplomások arányában is, a
fogyatékos személyek 5 %-nak van egyetemi vagy főiskolai végzettsége.

4
A fogyatékossággal élők helyzete az Európai Unióban és a világban
A Föld lakosságának 15 százaléka, több mint egymilliárd ember él valamilyen fogyatékkal az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2011.
A fogyatékkal élők száma az Európai Unióban (EU) mintegy 80 millió, a lakosság 15 százaléka.
A nők hányada összességében alig haladja meg a férfiakét; a fogyatékosság és a nem között ugyanakkor
létezik kapcsolat: a nők nagyobb eséllyel válnak fogyatékossággal élővé.
A fogyatékossággal élők általánosan alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az egészségesek:
Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban egyaránt kiugróan magas
körükben az általános iskolai végzettségűek aránya. A nemzeti szinten folytatott kutatások tapasztalatai
szerint a fogyatékkal élők gyakrabban élnek egyedül, függő gyermek nélkül vagy kis létszámú háztartásban.

4.A fogyatékossággal élő fiatalok pályaorientációja, különös tekintettel a tanulásban akadályozott

tanulók esetében

A tanulásban akadályozott fiatalok pályatervezése több okból nehezített. Jelentős problémát jelent az
önismeret hiánya, a lehetőségek és elképzelések összeegyeztethetetlensége, a szűkített pályaválasztási
lehetőségek, a helyi korlátok.
Az egyéni pályaterv kialakításához, megvalósításához szükséges kompetenciák 3 fő területe:
- az iskolában szerzett tudás
- a szakképesítés
- a személyes kompetenciák (szociális és érzelmi készségek, szabálytudat, időrendek betartása, a másokhoz
viszonyulás ismerete, önmaga bemutatásának ismerete, a tervezés képessége stb.

Globális statisztikai adatok szerint iskolai végzettségük lényegesen alatta marad az épekének.
Eu kimondja, hogy a fogy. személynek joguk van a szakmai képzésre, rehabilitációra és
visszailleszkedésre. A munkaerő- piaci lehetőségek megalapozásának meghatározó formája az eladható
szakképzés biztosítása. Biztosítani kell a fogy. fiatalok minél szélesebb körében, egyéni képességeik és
fogyatékosságuk függvényében a legmagasabb szakképesítés megszerzését.
Fontos a reális pályaválasztáshoz vezető út megkeresése. Elsődleges cél a reális pályaválasztás
megalapozása. Ehhez be kell mutatni a fiatal számára a különböző szakmákhoz vezető út követelményeit,
nehézségeit, munkahelyhez vezető utakat. Nélkülözhetetlen a személyes kompetenciák felismertetése,
feltárása szükség esetén korrekciója. Lényeges a személyes erősségek felismerése, fejlesztése pl. jó a
kézügyessége, szeret barkácsolni, ilyen szakmákat keressünk. Fel kell készíteni őket, hogy kerülhetnek
olyan helyzetbe, amikor pályamódosításra kerül sor.

Nem jellemző a fogyatékos fiatalok pályaorientációs és továbbtanulási motivációjában, hogy figyelembe

vennék a munkaerő - piaci igényeket. A speciális szakiskolákban az intézmény behatárolt lehetőségei
alapján képzik sok esetben a tanulókat olyan szakmákra, amelyekre társadalmilag, gazdaságilag nincs
kereslet, vagy a piac telítettsége vagy a szakma feleslegessége miatt (pl. pék vagy bőrmegmunkáló).

5. Középfokú képzést biztosító ellátórendszer a tanulásban akadályozott fiatalok számára

KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS 2011. közoktatási törvény alapján

- Speciális szakiskolaként (tan.ak., enyhe ért.fogy.) - a SNI fiatalokat készíti fel szakmai vizsgára, vagy
nyújt részükre munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismereteket
- Készségfejlesztő speciális szakiskola (a középsúlyos értelmi fogy.) az életkezdéshez való felkészülést, a
munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását;
- képességet fejlesztő szakiskola előkészítő szakiskolaként működik, ha a nevelés-oktatás kizárólag a 9.-10.
évfolyamon folyik.
A tanuló a 9.-10, évfolyamon felkészülhet a speciális szakiskola vagy a készségfejlesztő szakiskola
szakképzési évfolyamán történő továbbtanulásra.

5
Államilag elismert (OKJ-s) szakmai vizsgát, illetőleg speciális szakiskolai végzettséget szerezhetnek.
Szakmák pl : – Asztalosipari szerelő, Tisztítás-technológiai szakmunkás, Festő, mázoló, tapétázó
A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók a 2004/2005. évi statisztikai adatok
szerint 126 speciális szakiskolában tanulhatnak, létszámuk 8369 fő. Ez a létszám duplája az 1991. évinek.
A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 13%-a valamilyen speciális általános
iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséggel általában a
mozgássérültek rendelkeznek, ennél kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékos
tanulók pedig ebből szinte teljesen kirekesztődnek.

6.Elhelyezkedési lehetőségek a munkaerőpiacon

- erős befolyással bír az is, hogy a vizsgált fiatalokban milyen motivációk alakultak ki a tanulásra, a
pályaválasztásra és az elhelyezkedésre vonatkozóan.
- A fogyatékosság halmozódása tovább rontja a tanulási és elhelyezkedési esélyeket. 2000-ben a
három fogyatékossággal rendelkezők körében 57% volt azok aránya, akik nem fejezték be az
általános iskolát.
- A foglalkoztatás gátja az alacsony iskolázottság és a befogadó munkahelyek hiánya
- A rossz tapasztalatok miatt sokan lemondanak az aktív munkakeresésről.
- Szükséges lenne több befogadó integrált, védett munkahely teremtése

A 2001. évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek foglalkoztatási mutatója 9%-os volt az 1990.
évi 16,6%-hoz képest.
A munkavállalás 3 tényezőn múlik:
1. munkavégző képesség, 2. munkával kapcsolatos motiváció, 3. munkaerő-piaci kereslet
Általában:
- a fogyatékosok alacsony beosztású, rosszul fizetett, instabil állásokhoz jutnak
- izolált, szűk iskolai képzés jellemző, szűk spektrumú szakképzés
- a családi környezet nem ad ösztönzőket, nem nyújtanak támogatást a továbbtanulásra
- alacsony a munkaerő-piaci kereslet, MERT 
 a munkaadók nem elég jól informáltak, félelmeik vannak, hogy a fogyatékosok alacsonyabb
teljesítménnyel végzik munkájukat
 a megfelelő munkakörülmények kialakítása számukra nagy beruházással jár
 másokra nézve „veszélyesen” dolgoznak, könnyebben balesetet okoznak,  a fogyatékosok a
munkaerőpiacon sokoldalúan hátrányos helyzetű csoportot alkotnak

TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁS -- világszerte alkalmazott spec. munkaközvetítő szolgáltatás,

amely hátrányos helyzetű emberek munkába állítását valósítja meg.
A TF szolgáltatás rendszerét az USA-ban dolgozták ki az 1970-es évek végén. A módszer gyökerei
visszanyúlnak az Önálló Élet Mozgalom törekvéseihez.
- speciális támogatással segíti a fogyatékossággal élő munkavállalókat alapvető emberi jogaik
gyakorlásában és abban, hogy értelmesebb, több lehetőséget adó életet éljenek
Az első TF módszerben tanulásban akadályozott és értelmi sérült személyek számára kínáltak szolgáltatást.
Később a módszert kiterjesztették sok, egyéb sérüléssel és betegséggel élő ember támogatására.
Magyarországi viszonyokra 1996-ban a Salva Vita Alapítvány adaptálta a TF módszert, felismerve a
szolgáltatás hiánypótló jellegét, és a benne rejlő lehetőségeket.