Csoportdinamika

1. Egyén és csoport
Miért alapvető szükségletünk a csoporthoz való tartozás?

Erre akkor kapjuk meg a választ, ha megnézzük, hogy mit jelent a csoportnak a hiánya. Ez
mutatja meg igazán az egyén és a csoport viszonyát.
Csoportkizárás vagy izoláció esetén:
- megnövekedett distressz érzés
- szorongás
- agresszív viselkedés
- önkárosító stratégiák előfordulása
- csökkent proszociális viselkedéshajlam (pl. elutasított gyermekek – agresszivitás)
A csoportban való működés során a kognitív funkcióinkat maximálisan kihasználjuk. Izoláció
esetén ezek a kognitív funkciók rövidtávon gyengülnek.
Vizsgálat:
- jövőben egyedül lesz -» csökkent IQ
- jövőben barátok veszik körül -» csökkent emlékezeti
készség a bonyolultabb feladatokban
- a szerencsétlenségek lehetősége a jövőben megnő -» csökkent gondolkodási
és érvelési képesség
Eysenck szem.teszt + IQ teszt + analitikus feladatok
= Akiknek azt mondták, hogy a jövőben egyedül lesznek, rosszul teljesítettek -» szorongás,
ami eltompítja a kognitív képességeket!

Önértékelés

Leary a kizárás hatását vizsgálta az önértékelésre. SZOCIOMÉTER (önértékelési rendszer):

Az önértékelés egy belső szubjektív indexe annak, hogy milyen mértékben érzi az egyén magát
a társakhoz tartozónak.
Tehát, az önértékelésünkből lehet következtetni a társas kapcsolataink minőségére és
ugyanígy fordítva is. Közvetlenül nem az önértékelés fenntartására törekszünk, hanem a
kizárás elkerülésére. (Azok a személyek, akiknek magas az önértékelésük, úgy gondolják, hogy
szeretik és elfogadják őket.)
A szociométer hipotézisben azt feltételezik, hogy rendelkezünk egy olyan rendszerrel, ami
mások reakcióit monitorozva óv meg bennünket a társas kirekesztéstől oly módon, hogy
annak veszélyére figyelmeztet. A kutatócsoport megfigyelte, hogy pozitív kapcsolat van az
emberek önértékelése és aközött, hogy egy adott társas csoport mennyire fogadja be őket, és
ezzel összhangban azt is megállapították, hogy a kirekesztés az önértékelés csökkenését
eredményezi.
elfogadás ↔ elutasítás
maximum aktív passzív ambivalenci passzív aktív maximum
elfogadás elfogadás elfogadás a kizárás kizárás kizárás
a csoport se
a csoport
a csoport nem fogadja a csoport
a csoport megengedi, a csoport a csoport
aktívan el az egyént nem vesz
szívesen látja hogy kerüli az elutasítja az
támogatja a se nem tudomást az
a tagokat csatlakozzanak egyént egyént
tagokat utasítja egyénről
a tagok
vissza
Individualizmus vs. Kollektivizmus:

A csoportszocializáció során zajlik az egyéni és csoportigényeknek az egyeztetése. A

csoporthoz tartozás egy kompromisszum: kétféle variáció lehetséges -»

tulajdonság Individualizmus Kollektivizmus

A hangsúly az egyéni hasznot hozó
Szociális Cél a másokkal való harmonikus
kapcsolatok fenntartásán van és a
kapcsolatok, kapcsolatok fenntartása: család, szervezet,
költséges kapcsolatok
tagság faluközösség (közösségi kapcsolatok)
minimalizálásán (cserekapcsolatok)
Autoritás tisztelete, konformizmus,
Normák, A viselkedést az egyéni igények,
kötelességtudat, egyéni vélemények
szerepek attitűdök, hiedelmek szabályozzák
kizárása
Motiváció, Önkiszolgáló, egocentrikus, egyéni Szociocentrikus, csoport sikerei,
célok sikerek, versengés együttműködés, kollektív büszkeség
Önelképzelés
(Szociális Független Függő
identitás)

Önelképzelés (Személyes és szociális identitás):

- individuális minőségek: személyes identitás

- csoporttagságból származó én-minőségek: szociális identitás

A kettő szorosan összefügg, hiszen az identitás egy kontinuum: tisztán személyestől – tisztán
szociálisig (az, hogy milyen kontextusban vagyunk, meghatározza, hogy a kontinuumon hova
helyezzük önmagunkat).

Tajfel, Turner: minimális csoportpatadigma:

Mi a minimális feltétel, amikor az ember elkezd úgy viselkedni, mint egy csoport tagja?
Minimális csoportközi helyzetet használó kísérletek azt mutatták, hogy a csoportok közti
önkényes vagy gyakorlatilag jelentéktelen különbségtételek – kategorizáció - (például
bizonyos képek preferálása vagy a pólóik színe) is kiválthatja a saját csoport mások kárára
történő előnyben részesítését.

A csoporttagságunk hogyan lesz az identitásunk része?

1) Kategorizáció: automatikus kognitív folyamat. Kategorizálom magam egy csoport
tagjaként, de kérdés, hogy ők is elfogadnak-e
A kategorizáció folyamata:
- autosztereotipizálás: önelképzelés a csoportról és hogy én egy olyan csoporttag
vagyok (elfogadom az általános sztereotípiákat)
2) Identifikáció: érzelmi azonosulás a csoporttal, elkezdünk úgy viselkedni, mint a csoport
prototipikus tagja
Az identifikáció folyamata:
- deperszonalizáció: a szelf egyre inkább olyan tulajdonságokat vesz fel, amelyek
a csoportra jellemzőek
 A társas kategória hangsúlyozása egyenesen arányos az autosztereotipizálással:
- Férfi és nő egyet nem értése a csoportban felerősítette a nemi kategorizációt –
egy következő feladatban a résztvevők önjellemzésükben jobban kiemelték a
maszkulin és a feminin jellegüket

Nagyobb autosztereotípia alkalmazása a kisebbségi csoportok esetében:

- Személyek azt a visszajelzést kapták, hogy extrovertáltak és továbbá azt, hogy a
populáció 20%-a extrovertált – ezek a személyek a későbbiek folyamán magasra
értékelték magukat az extrovertált tulajdonságokban (pl. szociális, lendületes)

---» Minél erősebb az identifikáció, annál prototipikusabb a viselkedés és annál

nagyobb a csoport által kultivált attitűdök átvétele

Kollektív Önértékelést mérő Skála:

A csoporttagság és az önértékelés összefüggésének mérése.
- Tagsági önértékelés (milyen magas pozícióban van a csoportban)
- Privát kollektív önértékelés (mennyire elégedett a csoporttal)
- Nyilvános kollektív önértékelés (mások milyen pozitívumokat látnak a csoportjáról)
- A csoporttal való azonosulás fontossága (mennyire fontos az én-elképzelésben a
csoport)

A Tagsági, Privát és Nyilvános skála korrelált az egyéni önértékelés skálákkal = szociométer!

Kisebbségi vagy stigmatizált csoportoknál – alacsony nyilvános kollektív önértékelés mellett a

többi dimenzióban magas értékek

--» A kollektív szelf/szociális identitás megvédi (Végső attribúciós hiba – Pettigrew, LCM –
Semin & Fiedler, Infrahumanizáció – Leyens)

A csoporthoz való tartozás társas motívumai:

Különböző társas motiváció különbözőképpen befolyásolják a személy interperszonális
viselkedéseit:
1) A bizonytalanság csökkentése:
Nem tudunk bizonytalanságban létezni.
Társas összehasonlítás (Festinger): az emberek társas összehasonlítást végeznek, ha
szükségük van a pontosabb információk kialakítására
2) A valahova tartozás igénye:
Magas affiliációs igénnyel gyakrabban csatlakoznak csoportokhoz, több kommunikáció
a csoporttagokkal és könnyebben elfogadják őket «-» félnek a visszautasítástól
3) Intimitásigény:
Meleg és szoros kapcsolatokra vágynak, nem félnek a visszautasítástól, segítséget
akarnak nyújtani a kölcsönösség elve alapján
4) Hatalomigény:
Magas hatalmi igénnyel kevesebb diádikus kapcsolat, nagyobb csoportokban
működnek, gyakran mutatnak kontrollt
 Alapvető Interperszonális Kapcsolatok Orientációja kérdőív (Schutz):

3 alapvető szükséglet, amit a csoport kielégíthet:

- Inkluzivitás: annak igénye, hogy csoportba tartozzunk és csoportba tartozónak
tartsanak minket
- Kontroll: annak igénye, hogy vezessünk és vezetve legyünk
- Érzelem: szeressünk és szeretve legyünk

Ezek a szükségletek kétféle módon befolyásolhatják a csoport viselkedését

- elvárásaink arra vonatkozóan, hogy hogyan bánjanak velünk és hogy mi hogyan fogunk
viselkedni másokkal

A kötődési stílus hatással van a csoportban megvalósuló kapcsolatokra (biztonságos, elkerülő,

ambivalens):
- Csoportkötődési kérdőív:
- ELKERÜLÉS:
- magas: kerüli és szükségtelennek tartja a csoporthoz való közelséget
- alacsony: dependencia, intimitás pozitív értékek, amit a tag fenntart
- BIZONYTALAN:
- magas: kérdéses az elfogadása, aggódó, konform vis.
- alacsony: nem aggódik, nem fél az el nem fogadástól

A csoporthoz való tartozás további tényezői:

Newcomb: 16 egyetemistát figyelt meg, ahogy baráti kapcsolataik maguk között alakulnak. A
kapcsolatok alapja a hasonló értékek, a pozitív visszajelzések voltak.
1) Közelség elve: A random módon szobákba osztott hallgatók nagyobb valószínűséggel
barátkoztak egymással, mint másokkal. Az elérhetőség erősíti az interakciót, növeli az
ismeretséget és szorosabb barátságokhoz vezet.
2) Reciprocitás elve: ha A kedvel, nagy valószínűséggel én is „visszakedvelem”, ugyanígy
fordítva
3) Minimax elve: A társas csere elmélet szerint (Kelley & Thibaut, 1978) az olyan
csoportokat részesítjük előnybe, ahol maximálisan elérhetőek a jutalmak, minimális
befektetés mellett
4) Kiegészítő elv: Gyakran olyan emberek társaságát keressük, akik kiegészítik a
személyes tulajdonságainkat, nem pedig hasonlóak ahhoz.

2. Csoportalakulás

Vannak csoportok, amelyek a már legelső alkalommal kohezíven tudnak együttműködni, de

általában nem rögtön alakulnak meg a csoportok, hanem fejlődési szakaszokon mennek
keresztül.

A csoportfejlődés lehetséges tipológiája:

1) lineáris, szakaszos fejlődés – a csoport fejlődése szekvenciális szakaszokban történik
2) teleologikus fejlődés – a fejlődést egy cél elérése generálja, amit a környezeti
visszajelzések alapján módosít a csoport
3) dialektikus fejlődés – a fejlődés konfliktus alapú
Lewin – T-csoportok (önismereti csoportok), az egyéni fejlődés dinamikáját vizsgálta
kiscsoportokban:
1) felolvasztás: felkészülés a változásra, a változás szükségességének és maladaptív
viselkedések tudatosítása, pro/kontra érvek mérlegelése
2) változás/átmenet: a valódi változás folyamata, lényeges a támogatás és a
kommunikáció
3) újrafagyasztás: a változás stabilizálása

Tuckman – a csoportfejlődés ötszakaszos modellje, lineáris szakaszmodell

- dinamikáját tekintve a szakaszok az alábbiakból állnak: tájékozódás à konfliktus à

struktúra à teljesítmény
- a csoportfejlődés 2 legfontosabb aspektusa: interperszonális kapcsolatok alakulása és
feladatviselkedés
- minden lépés az előzőre épül és előkészíti a csoportot a következő fázisra, ha kihagy
egy fázist a csoport, akkor az negatívan hat a teljesítményére

1. alakulás, formálódás
- az elsődleges feszültség forrása a társas bizonytalanság à visszafogottság,
egymás figyelése, tapogatózás, viták, szélsőségek elkerülése, óvatos
véleménynyilvánítás
- saját helyek és szerepek meghatározása, feladatok azonosítása
- a vezetőtől irányítást várnak, rajta keresztül kapcsolódnak egymáshoz
- vezető feladata: a csoport tagjai függnek tőle à eligazítás, támogatás,
beilleszkedés segítése és együttműködés serkentése

2. viharzás
- vélemények polarizálódása, interperszonális konfliktusok, érzelmi viharok
(látszólag a feladatról, valójában személyesek)
- szerepek körüli harc, szerepegyezkedések, bírálják a vezetőt, hatalmi harc a
vezetésért
- feladatvégzés alacsony színvonalú, mert az infók gyakran az érzelmi ellenállás
miatt elakadnak
- vezető feladata: mediátor szerep a konfliktusok között, bátorítja a
szükségletek, értékek és vélemények kifejezését, közös célok és érdekek
hangsúlyozása, fontos, hogy komolyan vegye a visszajelzéseket

3. normaképzés
- igazi csoport kialakulása, új szerepek és új normák
- érzelmi csoportszerkezet megszilárdul, aktivitás fokozódik, vélemények nyílt
cseréje
- közösen elfogadott munkamódszerek, tervszerű munkavégzés
- elköteleződés a célok, módszerek és a csoporttagok felé
- vezető feladata: egyre inkább a csoport tagjává válik, nyílt légkört alakít ki és
bátorít, infót és forrásokat biztosít a feladat megoldásához, kezeli a destruktív
tagokat és támogatja az autonómia törekvéseket
 4. teljesítmény
- legharmonikusabb és legtermékenyebb szakasz
- gyakorlottan leküzdik a problémákat és használják a csoporton belüli
erőforrásokat
- összhangban van a feladatteljesítés és a kapcsolatok ápolása, kölcsönös
bizalom a tagok között
- vezető feladata: közös rituálék fenntartása, értékek érvényesítése, egyéni és
csoportos sikerek megünneplése, a csoport igényli a vezető szerep
megosztását, célok megfogalmazása, amelyek kihívást jelentenek a csoportnak,
szabadság biztosítása és segítő támogatás

5. feloszlás/átalakulás
- az elért eredmény, csapatmunka értékelése
- tagok elismerése
- a team formális megszűnése, kölcsönös függés csökkentése, érzelmek
visszavonása
- vezető feladata: idejében bejelenteni a csoport feloszlását, segít az
alkalmazkodásban, búcsúszertartás, visszajelzések fogadása és csoport
elismerése

Bales – egyensúlyi modell

- a csoport az egyensúly fenntartására törekszik a feladatvégzés és az interperszonális
viszonyok érzelmi minősége között (amíg nem jó az érzelem, addig nem tud teljesíteni)
- cirkularitás a normázás és a teljesítmény között

Marshall Scott Poole – Többszintű-szekvenciális modell

- Teleologikus modell
- A csoportfejlődés nem egy lineáris szakaszokból álló folyamat
- A csoport tevékenységének három lehetséges formája, amelyek nem meghatározott
sorrendben követik egymást
- Mindegyikben közös a döntéshozatal
• Feladat útvonal
– A csoport céljaival kapcsolatos döntések
• Kapcsolati útvonal
– Az interperszonális kapcsolatok ápolása
• Téma útvonal
– Bármely a csoportot érintő téma megvitatása

Susan Wheelan – integrált modell, lineáris típusú, a csoport az érettséget a csoportmunka

folyamán éri el, ami több annál, minthogy egyszerűen keresztülmegy egy fejlődési szakaszon,
Bion munkájára épít
1. függőség és belefoglalás: a csoport függ a vezetőtől, ő ad biztonságot és
iránymutatást
2. függetlenség és harc: konfliktusok jönnek létre a csoportcélokat illetően, cél egy
egységes cél elérése
3. bizalom és struktúra: elköteleződés, bizalom, együttműködés növekedése,
csoportmunka, a konfliktusok, normaképzés, irányok érettebb szintű megvitatása
4. munka és teljesítmény: hatékony, feladatorientált munkavégzés
- mi van előbb: a kohézió vagy a csoport? à is-is, de valójában akkor alakul ki a kohézió, amikor
már van csoport
3. Kohézió

Mi a kohézió?
- kis és nagycsoportok összetartó ereje: vonzalom, szolidaritás, érzelmi összetartozás
- Leon Festinger – azok az erők, amelyek a csoporttagokat bent tartják a csoportban
(FUNKCIÓ!)

Történeti gyökerek:

Tömeglélektani alapok: Gustave Le Bon – kollektív lélek fogalma – kötőanyag, ami együtt
tartja a tömegeket -» együtt mozgás

Freud – őshorda elmélet: kötőanyag: libidó

- szexualitás az őshordában szabad - csak a vezér korlátoz --» a szexualitáshoz való jogot
gyakorolja--» agresszió --» vezér gyermekei az apa életére törnek, elfogyasztják
- diktatúrák magyarázata/ katonai pszi

Durkheim – szolidaritás – a kohézió szinonimája: mechanikus és organikus szolidaritás

- mechanikus: hagyománytisztelő társadalom, erős normák, elnyomó, büntető
szabályok, mint a normatív befolyás, nem értek egyet, csak ne büntessenek à
elnyomó, büntető normatív szabályozás
- organikus: elfogadja, hisz a normákban, önszerveződő, kényszerektől mentes
társadalom --» kooperatív, megújuló normatív szabályozás
- az olyan társadalomban, ahol nincs normatív szabályozás (anómia), ott elveszik az
ember, széthullik a csoport, nő az öngyilkosságok aránya

Lewin – a csoportkohézió első szociálpszichológiai konceptualizálása – MEZŐELMÉLET

- Alaklélektani elgondolás: a csoport, mint tagjainak az összessége = egy elem változása
egy rendszerben az egész rendszer változását előidézi (láncreakció -» csop.dinamika)
- lényege, hogy az egyén és az őt körülvevő környezet (=mező) folyamatos
kölcsönhatásban áll egymással
- Kváziszükségletek: olyan cselekvést vezérlő, cselekvésben oldódó viselkedés-
meghatározó feszültség, amely önmagában nem létfontosságú, nem az
alapszükségletek megnyilvánulása (pl. órán telefonra ránézés – feszültség)
- Pszichikus mező: a viselkedésben és élményben körülírható helyzet, a viselkedés téri,
idői és emocionális színtere.
- A cselekvés folyamata a pszichikus mezőben:
- az élő szervezet sosem lehet teljes egyensúlyi állapotban (szüntelen változás –
környezethez való viszonyulás – módosulás)
- elképzelhető azonban egy kvázi-stacionális egyensúly
- kvázi-stacionális egyensúly megbomlik -» feszültség -» célelérésre sarkall
- Cselekvési mezőben lévő dolgok:
- A cselekvéseknek felszólító jellege, valenciája van: a pszichikus mezőben érvényes
tulajdonság – vonzás vagy taszítás
- (A felszólító jelleg nem a dolog önmagában vett tulajdonsága, hanem a tárgy objektív
adottságai és a személy szükségleteinek kapcsolatából adódik)
 - Vektorok: irányuló hatások, amelyek megvalósítják az eseményt (pl. gyerek
hazamegy, ki akar menni játszani, de segítenie kell. Ha az anyuka nagyobb
erővektorral rendelkezik, akkor előbb teljesítem az ő kérését)

A kohézió központi fogalommá vált (1960), egy csoport legfontosabb tulajdonsága, számos
csoportjelenséggel összefügg (teljesítmény, csoportközi konfliktus, szervezeti működés,
pszichológiai jóllét) -» pontosabb konceptualizálására törekedtek.

- Lott és Lott: csoportkohézió = interperszonális vonzalom (mi köti össze az embereket?

mi a vonzalom alapja?) szociometria!
--» tagok közötti kölcsönös vonzalomból következtethetünk a kohézióra
A kohézió nem magyarázható csak individuális szinten (ha a tagok a többi
csoporttaghoz vonzódnak), hiszen létezik olyan helyzet is, ahol inkább a csoporthoz
vonzódnak a tagok, mintsem egyes tagokhoz (pl. nemzeti focicsapat). Ha nagyobb az
individuális szintű vonzalom, akkor egy kilépő tag esetén megnövekedhet a fluktuáció.
(Individuális kohéziónál a jelentős személyek kilépése veszélyes)

- Hogg és Hardie: kohézió és a társas kategorizáció elmélet

(nem szabad összekeverni az interperszonális kohéziót a csoportszintű kohézióval)
Szerintük a kohézió fenntartásában a személyes vonzalom és a társas vonzalom
egyaránt jelen van, de csak a társas vonzalom vezet csoportszintű kohézióhoz.
Társas vonzalom: nem az egyén adott tulajdonságaihoz vonzódom, hanem azért
vonzódom az adott személyhez, mert a csoportban prototipikusan viselkedik.
Annál jobban vonzódom a csoporttagokhoz, minél inkább prototipikusabb a tagok
viselkedése (felveszi a kultivált viselkedési formákat) --» minél inkább
deperszonalizálódik a viselkedés.
A másikhoz való viszonyt nem a személyes vonzalom határozza meg, hanem hogy
mennyire látom prototipikusnak. Tehát nem az individuális tulajdonságaik vannak
előtérben, hanem a csoporttagságból származó tulajdonságaik.

- Multidimenzionális kohézió:
Felmerül, hogy a kohézió is többdimenziós.
Iránya lehet:
Vertikális: a vezető-tagok kapcsolatának/kohéziójának megítélése (pl. „a főnökömet
érdekli az életem…”)
Hogyan percipiálom a kapcsolatot a főnököm és köztem
Horizontális: a csoporttagok felé mutatott kapcsolódás
--» Két különböző koncepció, de összefüggés van a kettő között, a kettő feltételezi
egymást.
Funkciója lehet:
Nem mindegy, hogy a kohézió a feladatra irányul vagy az érzelmekre.
Vannak olyan csoportok, ahol a probléma, feladat, ami összetartja a csoportot --»
projektalapú csoportoknál jellemző (A csoport arra jön létre, hogy valamilyen
feladatot megoldajanak --» a feladatra való koncentráció tartja össze a csoportot)

- Carron: Hierarchikus modell

A kohézió 2 komponense: 1) egyéni vonzalom a csoporthoz és 2) csoportintegráció
Ez a 2 komponens kétféle orientációban jelenhet meg: társas és feladatorientáció
 - Leggyakoribb kohéziós típusok:
Társas kohézió: a csoporttagok egymás felé és a csoport felé mutatott vonzalma
Feladat kohézió: egy koordinált egységként való működés; a feladathoz való
hozzáállás szabályozza
Észlelt kohézió: az emberek mennyire képesek észlelni a csoportosságot? Mennyire
érezzük intuatívan, hogy az emberek bizonyos közössége egy csoport?
--» Az emberek észlelik a különbséget egy aggregátum (pl buszmegben várakozó
emberek) és egy tényleges csoport között (család)
A leglazább csoportosulási formák a kategóriák (pl nemi kategóriák). Az emberek
alacsony kohéziót tulajdonítanak a kategóriáknak.
Meg tudjuk állapítani, jól fel tudjuk mérni, hogy a csoportban mekkora az észlelt
kohézió. Ha entitatív --» tekinthetjük csoportnak. A csoportosság megítélésének
feltétele, hogy kohéziót véljünk!
Érzelmi kohézió: a csoportot átható, az egységesség pozitív érzése (csoportszinten
jellemző érzelem)

Kohéziót befolyásoló tényezők:

- csoportméret: kis csoportban nagyobb a kohézió (ismeretség)

- csoporttagság fenntartása: zárt-nyitott csoport; minél zártabb egy csoport, annál
nagyobb a valószínűsége az erős csoport kialakulásának. Ha nem lehet könnyen
be/kikerülni - önmagában képes arra, hogy befolyásolja a kohéziót
- struktúra: kohezív csoportok strukturáltabbak, több kapcsolatot tartanak fent
egymással, de ha túlzottá válik, akkor klikkesedés, izoláció csökkenti a kohéziót
- beavatás: minél nehezebb a csoportba kerülés, annál erősebb a csoport iránti
elköteleződés

A kohézió következményei:

- Pozitív: elégedettség, pszichológiai jóllét, stresszel való megküzdés --» bíznak

egymásban, támogatást kapnak
- Negatív: megnehezül az új csoporttagok elfogadása, társak elvesztése, kiválása lelki
nehézséggel jár, magas kohézióval rendelkező csoport elhagyása növeli a magányosság
érzését, bűntudatot okoz és bizalmatlanságot új kapcsolatok felé
- Csoportdinamikai hatásai:
Erős konformitás megkövetelése
Nagyobb erőfeszítés, hogy meggyőzze a beépített személyt a helyesnek vélt
elképzelésről --» meggyőzze a deviánst a norma helyességéről
Megköveteli az együttműködést és az egyetértést, kisebb az egyet nem értés
előfordulása
A magas kohézió ellenségeskedést és bűnbakképzést eredményezhet.
4. Struktúra

A csoportstruktúrát a szerepek mögöttes mintázata, a normák és a tagok közti kapcsolatok

határozzák és szervezik meg.

Norma: konszenzuális standardok, amelyek a csoporttagok viselkedését irányítják. A

csoportnormák meghatározzák, hogy mely dolgok elfogadottak és melyek nem.
Irányt mutat, motivál, szervezik a társas interakciókat, előre jelezhetővé teszik mások
viselkedését, legtöbb esetben implicit standardok.
- Preskriptív: pozitív követendő társas viselkedés (mi a helyes)
- Proskriptív: negatív kerülendő társas viselkedés (mi a helytelen)
- Deskriptív: olyan viselkedések, amelyeket az egyének természetesnek vesznek,
információkat tartalmaz arról, hogy bizonyos helyzetekben az emberek ténylegesen
hogyan viselkednek, értékelésük semleges, de megsértésük esetén az egyént nem
megszokottnak, furának címkézik. (pl. Érkezz pontosan)
- Injunktív: olyan viselkedések, melyek bizonyos helyzetekben kötelezőek, sértésük
szankcionáláshoz vezet

Sherif (1936) – normaképződés, az egyéni viselkedések egy csoporton belül konvergálnak

(amikor az egyén egy kétértelmű ingerrel találkozik, akkor kialakít egy belső vonatkozási
rendszert, amit előbb utóbb felad és elkezd igazodni a többiek ítéleteihez és együtt
kialakítanak egy közös vonatkozási rendszert)
- autokinetikus illúzió: elsötétített szobában egyetlen fix pontszerű felvillanó
fényforrás, ami nem mozog, de a kísérleti személy képtelen fix helyzetűnek észlelni,
mert nincs semmilyen objektív vonatkozási pont, emiatt mozgónak észleli --» kiváló
alaphelyzetet teremt a társas befolyásolás hatásának vizsgálatára

- alaphelyzet: egyén becslése, hogy mekkora mozgást tesz a felvillanó fénypont?

- ha egyedül van, akkor kialakít egy szubjektív nagyságú teret, amiben a fény mozog, ezt
ő standardként jelöli meg (egyéni norma), ez a szubjektív tér minden kísérleti
személynél más
- ha az egyén csoporttagként vesz részt ebben a helyzetben, akkor a csoporttal együtt
alakítják ki a mozgás szubjektív tartományát (csoportnorma), ha ezután egyedül vesz
részt a helyzetben, akkor a csoport jelenléte nélkül is a csoport által felállított
normákat fogja használni (társas információ)

Jacobs és Campbell (1961) – megmarad e a normatív szabályozás akkor is, ha ezek a normák
az új csoportban hibához vezetnek? – létrehozás paradigma
- autokinetikus illúzió beépített személyekkel, akik között kialakul a norma, de
irracionálisan nagy elmozdulással (irracionális norma)
- miután a beépített személy elhagyta a csoportot a becsült elváltozás nem változott, ha
pedig új tag került a csoportba, alkalmazkodott a többiekhez
- 6-7szer kellett a tagokat kicserélni, hogy a becsült érték a valóságoshoz közelítsen
- hasonló helytelen norma fenntartása történhet alkoholizáló, étkezési zavarosok között
Szerepek: Meghatározott viselkedéses elvárások, meghatározott pozíciót betöltő
csoporttagtól. A szerep megvalósításában az egyén rugalmassága megengedett, amíg nem
fenyegeti a csoportcélokat. A normák meghatározzák, hogy milyen szerepeket vehetünk fel. A
csoport alakulásakor a szerepek differenciálatlanok, de később a csoportalakulás szakaszaiban
szerepdifferenciálódás történik (ismerkedés és viharzás) az egyéni tulajdonságok mentén.
Alapvető szerepek:
- feladatszerepek (pl. kezdeményező, információkérő, véleménykérő, információt nyújtó,
elaboráló, véleményező, koordináló, irányt mutató, energizáló, technikai kivitelező)
- kapcsolati szerepek (pl. bátorító, harmonizáló, kompromisszumkereső, diszpécser,
standardok lefektetője, kommentátor, követő)
- individuális szerepek (pl. agresszor, blokkoló, domináns, elkerülő, segítséget kérő,
közbenjáró)

Csoportszocializáció:
A szerepekről való egyezkedés folyamata, az egyén és a csoport igényeinek megfelelően
- meglévő csoportnál a vezető és az új tag között
- beválás vizsgálata
- 3 lényeges pszichológiai folyamat:
1. értékelés: az egyén és a csoport kölcsönös értékelése
2. elköteleződés: minél pozitívabb az értékelés, annál nagyobb az elköteleződés
3. szerepátmenet: az elköteleződés indítja be
- a csoporttagságnak 5 szakasza van, ezekhez 5féle szerep és 4 szerepátmenet tartozik
1. leendő tag: vizsgálat
- az egyén felmér
- a csoport toboroz és kiválaszt, kritériumokat határoz meg (EC – Entry
Criteria)
2. új tag: szocializáció
- azokat a feltételeket ismeri, amik rá vonatkoznak, de neki is lehetnek
igényei --» szükséglet-egyezkedés
- asszimiláció-akkomodáció
- az új tagság önbeteljesítő jóslatként működik – a csoport
idegenként kezeli az egyént, ez hátráltatja az új tag
beilleszkedését, úgy észleli, hogy vele másként viselkednek,
emiatt visszafogottabb lesz, amíg ez nem oldódik fel, lelassul a
beilleszkedés
3. teljes tag: fenntartás
- az asszimiláció folyamatos, újabb és újabb igények alakulnak ki à
szerepegyezkedések
- a fennmaradás hosszú időt vehet igénybe
4. marginális tag: reszocializáció
- ha nem tartható fent a teljes tagság, a csoport igényei nem találkoznak
az egyén igényeivel
- a jövőbeli csoporttagság szempontjából bizonytalan
- ha az egyéntől indul à reszocializáció, mint megtesz a csoport, hogy
maradjon
- ha a csoporttól indul, kijavítják a hibákat à ha sikeres, akkor újra teljes
tag, konvergencia; ha sikertelen, akkor elhagyja a csoportot
Szerepkonfliktusok:
- a csoportban betöltött szerep hatással van az egyén jóllétére és lelkiállapotára
- Központi személy: aki a szerepet teljesíti, az előírások teljesítésén dolgozik
- Szerepküldők (komplementer): olyan elvárásokat, előírásokat kommunikálnak a
szerep felé, amit a szerep tartalmaz, nyomást fejtenek ki, szankciókkal élnek
- nem szokott problémát okozni a szerepek betartása, de mivel halmozzuk a szerepeket
nagyobb a valószínűsége, hogy ezek konfliktusba kerülnek a szerepküldők által
- szerepkonfliktus:
1) Szerepek közti: 2 különböző szerepküldőtől ellenkező elvárások érkeznek (dolgozni
kényszerülő hallgató egyetemi szerepe és munkavállalói szerepe)
2) Szerepen belüli: morális alapú konfliktusokat idéznek elő (vezetőként bizalmas
kapcsolat a beosztottjaimmal, de beszámolási kötelezettség)
- Szerepambiguitás: nem tisztázott szerepelvárás (a szereptartó megoldja valahogy a
feladatot, de az nem felel meg a szerepküldőnek és emiatt szankcionál)
- Szerepalkalmatlanság: nem beválás következménye, a szerep és a szerepet betöltő
személy között konfliktus van, a személy nem alkalmas

Státusz: a szerep dinamikus aspektusa. Amikor egy csoportban szerepekkel ruházom fel az
egyéneket, akkor ezzel együtt a szerephez tartozó státusszal is felruházom.
- A szerep presztízsének konszenzuális megállapításán alapszik
- A szerep egy tartalmi kategória, a státusszal együtt válik hierarchikussá
- a hatalom a legmagasabb pozíció = felelősség
- a státusz-hálózat piramis-szerű erőviszonyok formájában valósul meg
- folyamatosan változik a csoporton belüli társas összehasonlítás
eredményeképpen --» viharzásban értékelődik újra, adhatnak magasabb státuszt
vagy megvonhatják
 Berger (1995) – státuszelvárás elmélet
- 2 féle státusztulajdonság:
1) specifikus státusztulajdonság – feladattal kapcsolatos, a legjobb kapja a
legmagasabbat
2) diffúz státusztulajdonság – általános tulajdonságok (nem, életkor, etnikum)
Kísérlet: kit választanának vezetőnek? --» azt, aki megfelel a diffúz státusztulajdonságoknak,
kevésbé a kompetencia alapján ítélnek státuszt --» inkongruencia a státusz odaítélésében

A vezető megválasztása a specifikus státusztulajdonságok helyett irreleváns diffúz

tulajdonságok alapján --» státusz-generalizáció: a csoporttagot az általános státusz-
tulajdonságok befolyásolják az elvárásaiban, még akkor is ha azok teljesen irrelevánsak az
adott helyzetben, azt gondoljuk, hogy ha valaki valamiben jó, akkor az másban is jó

5. Befolyás

Ha kialakul a csoport, akkor befolyás szükséges, hogy tudjon működni

Három típusa van a befolyásnak: többségi, kisebbségi, tekintély

1. TÖBBSÉGI (konformitás)

Konformitás típusai:
- behódolás: az egyén nyilvánosan egyetért a csoport véleményével, de nem
nyilvánosan más véleménye van, normatív befolyás
- áttérés: igazi változás az egyén ítéletében, információs befolyás
Nonkonformitás típusai:
- függetlenség: Amikor az egyén azért viselkedik nonkomform módon, mert hiszi, hogy
a véleménye – a többséggel ellentétben – helyes
- antikonformitás: bármi is a csoport véleménye, az egyén akkor is ellentmond

Solomon Asch (1951) – konformitás (normatív befolyás)

- 7-10 fős kiscsoportok, csak 1 fő a naiv kísérleti személy, a többi beépített, azt mondják
nekik, hogy egy percepciót vizsgáló kutatásban vesznek részt
- 3 vonal közül melyik az, ami ugyanakkor, mint egy 4., standard vonal
- a választ hangosan a csoport előtt mondják ki, a beépített személyek véleménye után
(ők az első próbán helyes ítéletet mondanak, a következő 12-ben helytelent)
- --» 36% konform módon viselkedett, 76% legalább 1-szer
- a konformitás csökkent, ha a kísérleti személyeknek nem kellett hangosan
kimondani a véleményét vagy ha ellentmondó volt a többségi csoport

Deutsch és Gerard (1955)

- végig látja e a vonalat/nem (emlékezet)
- 2 helyzet: vizuális/emlékezeti à bizonytalansági tényező
- egyedül dönt (bizonytalanság)/másokkal/másokkal, mint csoporttal à konformitás
mértéke
--» a csoportnyomás és bizonytalanság csökkenésével csökken a konformitás, 23%
akkor is konform, ha nincs csoportnyomás (ha vannak mások, de nem csoportként)
--» társas befolyás nem feltétlenül a csoportnyomás hatása, hanem a bizonytalanság
csökkentésének a motivációja
 - a csoport biztonsági tényező az életünkben
- ha már 1 ember van mellettem, aki hasonlóan gondolkozik, akkor már hatékonyan
csökken a bizonytalanság, a csoport számossága a bizonyosság intenzitását növeli

- normatív befolyás
- csoportnormának megfelelő viselkedés
- elfogadja, de a többségi nyomás miatt, félelem, hogy elutasítják --» lehetőség,
hogy büntetik vagy jutalmazzák a válaszom -» pozitív és negatív következmények
mérlegelése
- a norma nem csak egy külső kényszer, hanem egy belső elvárás is a saját
viselkedésünkre --» önjutalmazó vagy önbüntető
- Milgram – metrón szegjék meg a normákat à idegesség, feszültség
- tartósabb és mélyebb hatása van, mint az informtív befolyásnak
- informatív befolyás
- elfogadja mások véleményét, mert elfogadja, hogy az a valóság
- az információ indítja be a változást
- alapja a társas összehasonlítás --» összevetik a saját nézőpontjukat a másikéval,
ki hogyan áll az adott témához, ezáltal értékelik saját hiedelmeik pontosságát
- Festinger (1950) – diákok, akik együtt laktak sokat beszélgettek, véleményeik
konvergáltak, akik nem laktak együtt sokkal jobban ragaszkodtak a saját
véleményükhöz --» érintkezések megerősíthetik a véleményünket, de ez
torzításhoz vezethet (konszenzus információ túlbecslése)
- kettős folyamat megközelítés – amikor az egyén konfrontálódik mások
véleményével, akkor:
- központi – átgondolja, érveket, ellenérveket keres
- perifériás – nem foglalkozik igazán a kérdéssel

A konformitás tényezői: korral nő, születési sorrend (elsőszülött konformabb), dependencia,

stabilitás igénye, intelligencia, közelség szükséglete, önhibáztatás, alacsony önértékelés,
társadalmi, politikai klíma (kollektivisztikus társadalmakban nő), nem (nők konformabbak)

Kelman (1961) – konformitás magyarázata, a konformitás 3 típusa

1. behódolás (Asch, 1951) --» nyilvános egyetértés, privát helyzetben visszatérés
- addig marad fent, amíg a csoport jelen van
2. azonosulás, attitűdváltozás --» nyilvános és privát egyetértés
- azért egyezik, mert ez lesz az önazonosulásának az alapja
- szociális identitás kiterjesztése --» akik a mi csoportunk részei, azok így
gondolkoznak
- magadévá teszed a csoport értékeit, mert így válasz teljes taggá
- az értékek átvitele kapcsolatot határoz meg, ezeken keresztül tudok
kapcsolódni a csoporthoz, mindig, amikor ezeket hangsúlyozom, akkor
megjelenik a csoporttagságom
- kapcsolatról, a kötődés fenntartásáról szól --» így tudok fenntartani egy
számomra pozitív viszonyt a csoporttal
- függ a külső forrástól, nem fonódik össze a személy értékrendszerével, a
kapcsolatot állítja a középpontba --» függőségi viszony
3. interiorizáció --» nyilvános és privát egyetértés
- ezeket az értékeket függetleníteni tudja a csoporttól, mert egybevág az
értékrendszerével
- ha feloszlik a csoport, akkor is megmaradnak, függetlenedik a külső forrástól
 2. KISEBBSÉGI (innováció)

A többségnek érdeke a hagyományok és normák fenntartása, nem érdeke a változás --»

a lényeges dinamikai változás mindig a kisebbségtől ered. A kisebbségi befolyás közvetett
(nem direkt)
- új ötlet nélkül a csoport nehezen tud fejlődni
- leggyakrabban nem éri el a hatását
- konzisztencia hatása
- diakronikus és szinkronikus következetesség (időben állandó/ mindenki egyetért)
- kisebbségi befolyás a következetességre épül --» ez lehet időbeni vagy mindenki
ugyanazt vallja
- el tudja hinteni a magját --» fel kell ehhez mérni, hogy a többség hogyan viszonyul a
kisebbséghez (akkor jó, ha pozitívan)
- minden vezetőnél a befolyás akkor valósul meg, ha a vezető először hitelességet tud
szerezni, ilyenkor hisznek benne és odafigyelnek a véleményére
- ezzel a személlyel könnyebben meggyőzhető a többség
--» a következetesség önmagában nem elég, kell hozzá pozitív hozzáállás és
hitelesség is (csak ezek után hangoztathatja következetesen a véleményét)

3. TEKINTÉLY (egy ember)

6. Teljesítmény

Társas facilitáció és inhibíció:

- Norman Triplett – társas facilitáció --» jobban teljesítenek az emberek, ha ketten

vannak
- társas inhibíció --» társak jelenlétében csökken a teljesítmény
--» Zajonc (1965) – drive elmélet
- közönség jelenlétével nő az arousal, ami elősegíti a domináns válaszok aktivitását
- egyszerű feladatoknál egyértelműek a domináns válaszok, bonyolultabb feladatoknál
a rossz válaszok is domináns válaszok lehetnek --» könnyű feladatoknál
teljesítményjavulás, bonyolultaknál csökkenés
- ez akkor is jelen van, ha a megfigyelő összes viselkedése blokkolt (nem lát, nem beszél)

- okok:
- Motivációs okok (Cottrel) – mások jelenléte érékelő standardként működik
- Értékelő nyugtalanság elmélete – azt gondoljuk, hogy mások értékelnek minket,
ezt maximalizálni akarjuk. Mások büntetés és jutalom forrásai lehetnek --»
egyszerű feladatoknál növeli a teljesítményt, de bonyolultabbaknál szorongásba
csaphat át, így csökkentheti
- Benyomáskeltés (Goffman) – maximálisan pozitív benyomást szeretnénk kelteni
- Kognitív folyamatok (Guerin és Innes) – mások jelenléte megváltoztatja az egyén
kognitív kapacitását
- Figyelemelterelő konfliktusok elmélete (Barron) – mások jelenléte megosztja a
figyelmet és ezáltal rontja a teljesítményt
 - Személyiséggel összefüggő folyamatok
- Társas orientáció elmélet (Uziel) – nem mindegy, hogy az egyén hogyan fordul a
társaihoz: pozitív hozzáállással magabiztos és lelkes, a feladat, mint kihívás;
negatív hozzáállással félénk és bizonytalan, a feladat, mint fenyegetés

Előítélet és társas serkentés:

A társas facilitáció szerepet játszik az előítélet megjelenésében.

Mások jelenléte – értékelés lehetősége – negatív benyomás elkerülése – domináns válasz
hangoztatása
- Lambert – Az előítélet egy domináns válasz
Attitűd felmérése a feketékkel szemben, 2 hónappal később benyomás mérése egy
fekete személyről, 2 helyzet: bizalmasan kezelt infó/másokkal beszéljék meg
--» a célszemély értékelése konzisztensebb az attitűddel publikus helyzetben,
ha erős az attitűd, akkor az a domináns válasz
--» ha privát a helyzet, akkor kevésbé jósolta be az attitűd az értékelést
--» kognitív disszonancia – arra törekszünk, hogy időben kongruensek legyünk,
mert annál kisebb disszonanciát élünk át --» az előítélet nem az én egyéni
domináns válaszom, hanem a társadalomban lévő domináns válasz
(konformitás)

Társas sütkérezés (Max Ringelmann):

- francia mezőgazdasági mérnök - hogyan tudja az ökrei teljesítményét növelni? --»
minél inkább növeli az ökrök számát, nem nőtt annyival a teljesítmény, mint kellett
volna
- az egyének teljesítménye csoportban nem egyenlő az egyének teljesítményének az
összeadásával, csoportban csökken az egyéni hozzájárulás
- Ringelmann hatás – kötélhúzásos kísérlet
- minél nagyobb a csoport, annál kevésbé hatékony
- valós teljesítmény alacsonyabb, mint az elvárt
- koordinációs hiány – erőkifejtés egyidejűségének hiánya (kell 1 ember, aki
diktálja a tempót)
- motivációs hiány – az egyéni hozzájárulás hiánya, nem maximalizált --» társas
sütkérezés
Latane – minek köszönhető a teljesítménycsökkenés?
- kiabálni kell úgy, hogy fülhallgató van rajtuk à az egyén úgy tudja, hogy
egyedül/ketten/öten csinálják a feladatot
- nincs koordinációs probléma, hogyan változik a teljesítmény?
--» ha egyedül van max kiabálás, minél többen vannak, annál inkább csökken
a teljesítmény --» a társas sütkérezés motivációs hiba

Társas sütkérezés csökkentése:

1. egyéni értékelés lehetősége: ha láthatóvá válik a személy, de nem feltétlenül lesz
intrinzik motiváció
2. nélkülözhetetlenség: ezáltal növekszik az önértékelése
3. csoportcélok meghatározása: értelmetlenségnél nem adnak bele semmit, mert nem
tudják, hogy mi haszna van, a feladat és csoport jelentősége/értelme által kialakul a mi
tudat, ezáltal nagyobb lesz az erőfeszítés --» intrinzik motiváció alakul ki, mert ezzel
növeli a csoport értékét
 4. bevonódás növelése: jutalmazás, társas kompenzáció
5. azonosítás lehetősége
6. társas kompenzáció: extra teljesítmény, ha fontos a feladat vagy ha a partner csökkent
képességű

7. Döntési folyamatok

Csoportdöntés folyamata:

1. tájékozódás
- információgyűjtés
- közösen osztott mentális modell kialakítása a problémáról
- minél több időt tölt itt a csoport, annál eredményesebb
- a probléma mindig egyedi, de a hasonlóság vélt mértéke miatt nem tölt sok időt itt a
csoport --» tervezési torzítás, rutinalapú
2. megvitatás
- legdinamikusabb, legtöbb időt itt tölti, fontos rész
- nem csak információk, hanem az infóval való hozzáállás, megvitatásra kerülnek az infók
- létrejön egy közösen osztott kollektív emlékezet, tranzakciós emlékezeti rendszer, ami
az információ tárolásának megosztására szolgál --» több és változatosabb infó, a
feldolgozás is alaposabb
- a végén konvergálnak a nézőpontok
3. döntés
- társas döntés valamelyik sémájának alkalmazása; a séma árulkodik a csoportról –
leghatékonyabb a konszenzuális, mert mindenki magáénak érzi, de ha a feladat úgy
diktálja, akkor hatalmi séma kell
- delegáció: egyén vagy reprezentatív csoport dönt, szeretnénk, ha képviselnének
minket
hatalom/tekintély séma (tekintélye van)
oligarcha séma (megfelelő ismerettel rendelkezik)
- statisztikai alapú döntés: egyéni döntések átlagolása (nem célravezető, mert a
standard devianciákat nem veszi figyelembe)
- többségi döntés: 2/3 séma
- konszenzus: vita a teljes megegyezésig tart (pl. esküdtszék)
- random döntés: pénzfeldobás
4. végrehajtás és értékelés
- a döntés helyességébe vetett hit és a végrehajtásban való részvétel magas, ha:
- a végrehajtás következetes
- önérdek nélküli, etikus
- pontos információkon alapul
- mindegyik fél érdeke érvényesül, előtte a döntési folyamatban is részt vett a
személy
Döntési folyamatok csoporthibái:

- gyakori döntési hibákhoz vezethet a képességek, ismeretek hiánya és bizonyos

interperszonális tulajdonságok
- Az ismert információ torzító hatása (Stasser és Titus) --» közösen osztott információk
jobban torzítják a döntést, mint azok, amiket csak 1-2 ember tud
Kísérlet: kit választanak 3 jelölt közül? --» ha 4 negatív, 4 semleges és 8 pozitív/negatív
tulajdonság, amelyeket mindenki tud, akkor egyértelmű, hogy kit választanak, de ha a 8
pozitív tulajdonságból mindenki csak 2-őt tud, míg a 4 negatívot mindenki ismeri --»
túlbecsülték a mindenki által ismert negatív tulajdonságokat
- A nem ismert információ segítheti a helyes döntést, de a közösen birtokolt ismeretek
segíthetik a konszenzuális döntést
- Ha a csoport összetartozás fontosabb, akkor a konszenzusos tudást használjuk

Csoportpolarizáció (Myers és Lamm):

- döntési folyamat automatikus velejárója

- a csoporthelyzet növeli a csoporttagok egyéni attitűdjét, mert az egyén egyedül kevésbé
vállalja az extrémebb nézeteit
- csoportpolarizáció esetén az ítéletek extrém eltolódása figyelhető meg
- okai (--» csoportgondolkodás feltételei):
- társas összehasonlítás: csoportdöntés során egymás véleménye a referencia, az
összehasonlítás különbsége a csoport véleménye felé tolja az egyén véleményét
- normatív befolyás: prototipikus viselkedés igénye (pozitív benyomáskeltés),
meggyőző érvek hangoztatása
- társas döntési séma: a kockázatos döntések sikeresek norma

Csoportgondolkodás (Janis):

- a gondolkodás torzított módja, ami elégtelen/helytelen csoportdöntést eredmények

- tünetei:
- túlzó önelégedettség: alaptalan, túlzó optimizmus, sérthetetlenség és a moralitás
illúziója --» túl nagy kohézió
- zárt gondolkodás: alternatívák kiiktatása, döntés racionalizálása, outgroup
devalválása, sztereotipizálás
- egyöntetűség kényszere: öncenzúra az egyetértés illúziójához vezet, elmeőrök
(közvetlen nyomás, ellenőrzi, hogy ne legyen másfajta megközelítés), többségi
tudatlanság (nem hangoztatják az eltérő nézőpontjukat, mert azt gondolják, hogy csak
nekik más a véleményük)
- okai:
- magas csoportkohézió: csak akkor, ha a kohézió személyközi jellegű, nem
feladatjellegű --» Turner – az interperszonális kohézió akkor vezet
csoportgondolkodáshoz, ha a csoport identitása fenyegetett
- struktúra: információáramlás gátlása (titoktartás), vezetői stílus
- környezet provokáló hatása: döntési nyomás, idői stressz, alacsony önértékelés