A halál oka: fulladás

avagy Jancsó Ladányi Piroska esettanulmánya

„Marsi szerint először az derült ki, hogy a tornác alatt nem szennyakna, hanem szabályos
kút van, amely átépítéskor, a telken álló régebbi ház lebontása után kerülhetett a mostani
kiskapu mögé. Körülbelül tíz méter zsinór fogyott el, mire az égő a kút mélyét is
megvilágította. „Odalent, nagyjából ülő helyzetben, egy leányka holttestét lehetett látni…”

(részlet Rubin Szilárd: Aprószentek c. művéből)

Gyermekkora, családi háttere, avagy az előzmények

Jancsó Ladányi Piroska édesanyja Jancsó Borbála 1909. május 1-jén született egy nagyon
szegény családba. Annyit lehet tudni a családi hátteréről, hogy az édesapja postás, majd később
utcaseprő volt, és 15-en voltak testvérek, akik közül csak hárman élték meg a felnőtt kort, mert
12-en még csecsemőkorban meghaltak. A három életben maradt testvér közül pedig ketten
öngyilkosok lettek felnőtt korban. Majd amikor Borbála 8 éves lett, akkor a család elvesztette a
családfőt, aminek következtében jövedelemforrás nélkül maradtak. Borbála iskolába nem járt,
írni és olvasni sem tudott, ezért úgy döntött a könnyű utat választja: 16 évesen már nemi életet
élt, cselédként dolgozott, ahol a lakhatást és az ellátást gyakran „természetben” fizette meg.
Házasságon kívül négy férfitól öt gyermeke született, közülük hárman, megszületésük után
néhány héttel meghaltak. Az akkori orvos, az egyik haláleset esetében még le is jegyezte, hogy
gyanús körülmények között, fulladás miatt hunyt el a gyermek, nem kizárható az idegenkezűség.
Ám végül ezt a felvetést mégsem vizsgálták ki… Öt gyermeke közül Törökszentmiklóson jött a
világra Piroska nevű lánya 1934. január 1.-jén.
Édesapja Ladányi Gyula, aki ún. 40 holdas gazda volt. 1949-ben ismerte el az apaságot hatósági
nyomásra, ekkor kifizetett 600 forintot megváltott tartásdíjként. Piroskának volt egy testvére:
József, aki másik apától származott, Weisz Lipóttól. Lipótot a második világháború alatt
deportálták, és nem tért vissza, minek következtében és a jogszabályi változásoknak
köszönhetően mint törvénytelen gyerek, örökössé válhatott: a család hozzájutott a Vörös
Hadsereg útja 171. alatti ingatlanhoz.
Ezt követően ebben az épületben laktak, amit a helyiek bordélyházként emlegettek. Egy korabeli
gyámügyi beszámoló így írja le a házat: "Sárgára festett, egyszerű parasztház volt, három
helyiségből állt. A szoba két ablaka az utcára nézett, a konyháé meg a kamráé pedig a tornácra.
A kapun benyitva a tornácon kellett végigmenni, aztán jobbra fordulni, a konyhaajtó felé. De
kapura Jancsóék beköltözése után nem sokáig volt szükség: a kerítést télen feltüzelték, nyáron
már csak keresztülvágtak az udvarukon, a méteres gyom közt taposott ösvényen, a konyhaajtóig.
Lakás céljára csak a konyhát használták, a szoba meg a kamra lomtár volt, szalmát,
gyaluforgácsot, az úton fölszedett gallyakat tartottak bennük. A két utcai ablakot
kátránypapírral fedték be. [...] Ágyat téglákra fektetett deszkákból csináltak: a deszkákra
szalmát szórtak, a szalmára meg zsákdarabokat terítettek. Ruháik a falba vert szögeken lógtak, a
gyerekeket tepsiben fürdették. Mint gyámügyi előadó, többször jártam náluk, de hazatérve
mindig az udvaron vetkőztem le. Egyszer, amikor fehér nadrágban voltam ott, olyan lett, mintha
mákkal hintették volna tele: feketéllett a bolháktól…”. Betört ablakaival, kerítéstelen udvarával,
korhadástól, penésztől, emberi és állati piszoktól bűzlő szellemtanya volt, érthetően senki sem
akarta megvenni, aki tudott a múltjáról.1

Ma már a ház nem található meg, ugyanis rég lebontották. A törökszentmiklósi Vörös Hadsereg
útján (ma: Széchenyi utca) állt, állítólag ez volt a környék legelhanyagoltabb portája. A helyiek a
város szégyenének tartották. A várost a második világháború után az iparosítás elkerülte,
legnagyobb ipari létesítményei a mezőgazdasági gépgyár (Mezőgép) és a baromfifeldolgozó
(Barnevál) voltak. Azonban a város melletti Czégény-tanyán kis létszámú szovjet helyőrség
állomásozott. Jancsó Ladányi Piroska gyakran járt ide, ugyanis hasonlóan anyjához ő is
prostituáltként kezdett el dolgozni, amiért cserébe gyakran nem pénzt kaptak, hanem ételt,
kenyeret vagy zsírt. Két tanú a következőket vallotta ezzel kapcsolatban: "Én az orosz katonák
közül egyet sem ismertem. Féltem tőlük azért is, mert több alkalommal kutyát uszítottak rám. Ez
azért történt, mert hívásukra én sosem mentem be a tanyára" - mondta a 13 éves Markoth
Mária, amikor 1954 őszén kihallgatták a rendőrségen, a 23 éves Czene Ilona viszont nem
1
Mészáros Géza: Hatvan éve akasztották fel Jancsó Piroskát – 1. rész Szoljon, 2015. január 12.
2
Jancsó Ladányi Piroskáék háza, a második képen egy makett, mely a Rendőrség-történeti Múzeumban látható
tagadta, hogy járt a katonai őrsön. "Mozielőadás után megbeszéltük, hogy az orosz katonákhoz
kimegyünk, azért, hogy ott ismeretséget kössünk, majd az ismeretségből nemi kapcsolatot
alakítsunk ki, amiért az orosz katonák minket pénzelnek és egyéb élelemmel látnak el. Az orosz
katonákkal történt ismeretségünk könnyen ment. (...) Emlékszem, hogy amikor az orosz
katonákhoz magosabb rangú tiszt jött ellenőrizni, akkor minket minden esetben a padlásra vagy
a pincébe zártak be." Egy másik nő, Lajkó Rozália - aki utoljára látta az eltűnt Komáromi
Máriát - tagadta ugyan, hogy kapcsolata lett volna az oroszokkal, azt viszont esküvel állította,
hogy a lány a nála hat évvel idősebb Jancsó Ladányi Piroska társaságában igyekezett a
Czégény-tanyára. "Megkérdeztem, hová mentek, azt felelték, hogy az oroszokhoz beszélgetni.
Erre én megjegyeztem Komáromi Marika felé, hogy mit akarsz - te még egész kislány vagy - az
oroszoktól? Erre ő vállat rándított, és nem szólt semmit. A tanyához érve én elváltam tőlük, és az
erdő felé fordultam, hogy gallyat szedjek, de azt láttam, hogy ő elejbök kijött a parancsnok."
Lajkó Rozália 1953 novemberében és egy évvel az eltűnés után is ezt a vallomást tette, azonban
az első alkalommal a rendőrök azt tanácsolták neki, hogy erről ne beszéljen. Lajkó azonban már
az eltűnést követő napon elmesélte ezt a kislány szüleinek, és megemlítette Ladányi Piroskát is.
Ezenkívül azt lehet még tudni Piroskáról, hogy az elemi iskolának csak öt osztályát végezte el,
ezzel ellentétben azonban rengeteg könyvet olvasott, minek következtében az elmeszakértő
véleménye szerint „átlagon felüli értelemmel bírt a lány”. 1952-ben folyamatban volt ellene egy
eljárás lopás miatt, amikor a rendőrök több városban is előállították. Egy rendőrtiszt
környezettanulmányt is végzett, mely szerint „A nevezett személy erkölcstelen életmódot folytat,
ha csak teheti, szovjet katonákhoz szokott járni, a szülei házánál nem nagyon szokott tartózkodni,
inkább a csavargást veszi elő, mint hogy rendes életet élne”. Számos gyámügyi, rendőrségi és
bírósági akta is említést tesz arról, hogy Piroska a Szovjetunióba akart kivándorolni, mert „ott
jobb az élet” és „az ottani emberek jószívűek, nem olyanok, mint az itteniek”. Piroskát még
tizenéves korában, a hatósági emberek legalább három alkalommal szedték le Szovjetunió felé
induló vonatokról. Így aztán itthon maradt a szerencsétlen 3… Az orvosok három alkalommal
gyógyították meg nemi betegség miatt. Édesanyja később azt nyilatkozta, hogy soha nem
kerülhetett a házhoz kismacska vagy kiskutya, mert azok mindig rejtélyes módon tűntek el,
illetve szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is fajtalankodásra kényszerítette.

3
Mészáros Géza: Egy kislány eltűnésével indult a vérfürdő
A gyilkosságokról
„…Szinte undorodom saját magamtól, de inkább követtem volna el még több gyilkosságot, mint
ilyen szégyenbe estem. Siratom az öt gyermeket, akiknek kora ifjúságukban miattam kellett
meghalni és az öt anyát. Szívből bánom, amit tettem, de most már tudom, hogy késő…” (Jancsó
Ladányi Piroska nyilatkozata)4
Törökszentmiklóst 1953. október 13.-tól majdnem egy éven át félelem jellemezte. Ekkor tűnt el
ugyanis az első áldozat, a 11 éves Komáromi Marika. A kislány a város határában legeltette a
teheneket, azonban a találkozáskor nem a mezőn volt, hanem a zöldségesbolt előtt, ahol éppen
krumpliért állt sorba. Piroska ekkor úgy határozott, hogy elcsalja a kislányt azzal az ürüggyel,
hogy „most nagy a sor, majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek”. Mint ahogy már
fent említettem, ekkor egy szemtanú vallomásában előadta, hogy látta, ahogy a kislány Jancsó
Ladányi Piroska társaságában távozik, azonban a rendőrség egyáltalán nem vizsgálta ezt a tényt,
feltehetőleg mert féltek a vizsgálódás következményeitől. A nyomozás során még a
legalapvetőbb szabályokat is figyelmen kívül hagyták, nem szereztek be fényképeket az
áldozatról, nem vették figyelembe a személyleírást, illetve nem adtak ki országos körözést sem.
Jancsó Ladányi Piroska a kihallgatásra egyébként a kislány cipőjében jelent meg, de a rendőrök
ezt sem vették észre, és ez is csak jóval később derült ki. Miután sikerült a kislányt elcsalnia
magával, a lánynak egy képes ponyvaregényt adott, és amíg ő a könyvet nézegette, egy
villanyhuzal darabbal hátulról megfojtotta. A holttestet levetkőztette, kiélte rajta nekrofil
hajlamait, majd egy kötéllel kivontatta a testet a házból és a tornácon található használaton kívüli
kútba dobta.
Aztán 1954. június 12-én tűnt el az akkor 14 éves Hoppál Piroska, akit utoljára a piacon láttak
csirkét árulni. Piroskát azzal az ürüggyel csalta el magukhoz, hogy megveszi tőle az összes
csirkéjét. Ezt követően neki is könyvet adott, és amíg a lány olvasgatott egy dróttal megfojtotta.
Az ezt követő történéseket egy korabeli jegyzőkönyv írja le, mi szerint a második áldozaton is
nekrofiliát követett el. Ezt követően bedobta a kútba, és a ruháit csakúgy, mint az első áldozat
esetében elrejtette a kamrában. Ezen kívül talált még nála 200 forintot, amit eltett.
A következő áldozatnak 1954. augusztus 9.-én veszett nyoma. Az akkor 17 éves Simon Irénnek
Jancsó Piroska vallomása szerint azért kellett meghalnia, mert szeretői kapcsolatban álltak, és
félt, hogy kitudódik a viszony: „Simon Irénnek szintén természetellenes hajlamai voltak, s őt
kétszer is boldoggá tette a nyelvével, amit csak azért nem viszonzott, mert attól tartott, hogy
Simon Irén ezt másoknak elmondja”. Őt egy villanyhuzallal fojtotta meg, majd miután
levetkőztette egyenesen a kútba dobta. A lány ruháit és a nála talált 30 forintot pedig eltette.
4
Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012) (Oriold és Társai Kft. Budapest 2012.) 73. oldal
Itt érezhetően átszakadt nála egy bizonyos gát, ugyanis innentől kezdve felgyorsulnak az
események, és tulajdonképpen 3 naponta talál magának új áldozatot.
Augusztus 11.-én ugyanis megismerkedik a törökszentmiklósi tanácsháza előtti buszváróban az
akkor 12 éves Botos Marikával, aki Mezőtúrról érkezett, hogy meglátogassa a keresztszüleit.
Piroska azt mondta neki, hogy ő is arrafelé lakik, menjen vele, majd ő viszi a csomagját.
Útközben azonban elcsalta magukhoz, és egy pamutzsinórral megölte a kislányt.
Az utolsó áldozata augusztus 14.-én, a vasút közelében szólította le. Szőke Katókát szintén azzal
az indokkal invitálta magukhoz, hogy segít neki a csomagját vinni, majd adott neki is egy
könyvet, és amíg ő azt nézegette, addig egy nadrágszíjjal szintén megfojtotta. A holttestet ezután,
mint ahogy eddig is minden esetben, szintén a kútba dobta.
A helyiek az eltűnés sorozat következtében rettegni kezdtek, beszámolók szerint a kislányokat
csak párban engedték ki az utcára. Lakossági nyomásra a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság
bűnügyi főosztályához került az ügy. A faluban amúgy több elméletet felállítottak az ott élők:
Egyesek szerint a településen áthaladó autósok felelnek ezért, mások a szovjet katonákra
gyanakodtak, és megint mások a közelben épülő zsinagógára és az ott élő zsidókra fogták az
eltűnéseket, és vérvádról5 sugdolóztak. Egy idős törökszentmiklósi férfi, aki az ’50-es években
fiatalemberként élte meg a történteket, így emlékezik vissza: „Akkoriban abban a tudatban éltek
a családok, hogy a városból rabolják a gyermekeket. Elsősorban az orosz katonák voltak a
gyanúsak, mert azért azt tudták sokan, hogy a helyi fiatal lányok közül többen előszeretettel
keresik a szovjetek társaságát. De aztán már mindenki gyanús volt. Emlékszem, hogy mennyire
megijedtünk, amikor a kukoricaföldön megláttunk egy motorost, aki egy kisgyereket vitt
magával. Rohantunk, s kiabáltunk, hogy ott van ni, az emberrabló, mikor aztán persze kiderült,
hogy egy szülő vitte iskolába a gyerekét” – mesélte. Legát Tibor utánajárása szerint augusztus
17-én például a rendőrségre szállítottak egy párt (más források szerint két férfit és egy nőt), akik
a kukoricásban szerelmeskedtek. Az előállítás híre a városban már úgy terjedt el, hogy a
gyermekrablók kerültek kézre, mire több mint ezren gyűltek össze a rendőrkapitányság előtt
(ekkora tömeg Magyarországon 1945 óta nem vonult az utcára addig).6

5
vérvád: „a zsinagóga újjáépítéséhez volt szüksége a helyi zsidóknak a gyerekek vérére”.
6
Mészáros Géza: Egy kislány eltűnésével indult a vérfürdő
A lebukás
1954 szeptemberében azonban könnyű testi
sérüléseket szenvedve és felzaklatott
állapotban megjelent a rendőrségen a 21 éves
Balázs Istvánné, aki gyilkossági kísérlet
miatt szeretett volna feljelentést tenni Jancsó
Piroska ellen. Vallomásában elmondta, hogy
Jancsóék kertjében Piroska egy dróttal akarta
megfojtani, míg ő az eperfa alatt pihent:
„Mikor a rendőrségre értem, a kapus
odajött, akit már ismertem, mert a városba
való. Mindjárt elmondtam neki az esetet. Ő
kihívott egy másik elvtársat, és bementünk,
ahol mindent elmondtam. Akkor két–három
elvtárs kiment Piriért”. Ennek hatására a
rendőrök viszonylag rövid időn belül
előállították Piroskát, aki nem tagadta a
gyilkossági kísérletet. Ezt követően őrizetbe Jancsó Ladányi Piroska megmutatja, hogyan akarta megfojtani az
alvó Balázs Istvánnét.
vették, és házkutatást rendeltek el nála.
Szeptember 3.-án szálltak ki a családhoz, hogy előkerítsék Balázs Istvánnétól ellopott ruhákat. A
helyszíni szemle jegyzőkönyvében a házról a következő leírás található: „Az épület két részből
áll, egy konyha, amiben két ágy és egy asztal van elhelyezve. [...] Az ágyon van két párna,
amelynek színét a piszoktól megállapítani nem lehetett. A lakás földes, úgy a szoba, mint a
konyha. [...] A szobában és annak közepén kb. 2 q forgács van kiöntve, a szobában, a bejárati
ajtó háta megett egy 5-ös mintájú, öntött vaskályha van beállítva 3 téglára. [...] Mindkét
helyiség gondozatlan, piszkos, a falat, mely fehérre volna meszelve, a portól és a piszoktól nem
lehet megkülönböztetni, hogy milyen színű. Mindkét helyiség férges, gondolok itten egér és bolha
állatokra. A ruházat és ágyneműnek mondható ruhadarabok szennyesek és piszkosak, ugyanúgy
az evőeszközök. [...] Az épülethez oldalkamra van építve. [...] Az oldalkamrában két használt,
lukacsos lábas van, azonkívül emberi ürülékek”. A házkutatás alatt aztán sok mindent találtak a
rendőrök: először is olyan gyermekruhákat, amelyeket a személyleírások alapján a kislányok
hordtak az eltűnésük napján. Aztán a tornácon találtak egy fémlemezzel lefedett aknát is, mely,
mint később kiderült nem szennyakna volt, hanem egy szabályos, mintegy 10-12 méter mélységű
kút. A kútban, mikor felemelték a fedelét emberi maradványokat találtak. Az áldozatok
kiemeléséhez a tűzoltók segítségét kérték, és még így is több órát vett igénybe, amíg az öt
áldozat holttestét fel tudták hozni. A szeptember 3-án kelt helyszíni szemle jegyzőkönyve
szerint: „…A felfedezett kútnak a nyílását felbontva a tűzoltók segítségével a következő hullákat
húztuk ki: Szőke Kati kisleányt…, Botos Marika kisleányt…, Simon Irén lányt…, Hoppál Piroska
kislányt…, Komáromi Marika kisleányt”.7 A rendőrség őrizetbe vette Jancsó Borbálát, mint a ház
tulajdonosát. Köteleket, csáklyát és egyetlen embert engedtek le a mélybe. Ő így emlékezett
vissza a látottakra: „Odalent, nagyjából ülő helyzetben, egy leányka holttestét lehetett látni.
Teljesen meztelen volt. Feje oldalra dőlt, a vízből kiálló fél arca össze volt zúzva. A fej mellett
egy talp látszott, a holttestre dobva, meg egy katonai nadrágszíj. Most jöttünk rá, hogy mi elé
nézünk!”8 A helyszínelés alatt Pestről is jöttek fekete autók, melyekkel magas rangú magyar
katonák és rendőrtisztek érkeztek, illetve a minisztériumok vezetői. A kiemelés során a
helyszínelő rendőrök még a legalapvetőbb vizsgálatokról is megfeledkeztek, így nem
foglalkoztak a tárgyi bűnjelekkel sem: a kötél, drót és bőrszíjmaradványokkal illetve a
holttesteket sem vizsgálták meg. A jegyzőkönyv szinte kizárólag a halottak személyazonosságára
és a ház berendezési tárgyaira korlátozódott. A Szolnokról hozott öt cinnel bélelt faláda közül
négybe egész, az ötödikbe darabokban még egy test került. Pár száz méteres körzetben érződött a
bűz, de miután hamarjában klórmésszel mindent felszórtak, gyorsan frissebb lett a környék
levegője. Ezt követően a ládákat a szolnoki kórház bonctermébe szállították és másnap
megkezdték azok megvizsgálását. Feljegyzésekből megtudni, hogy a testek olyan rossz
állapotban voltak, hogy a szakértők nem tudtak benne megegyezni, hogy melyik test melyik
családhoz való, ahogy abban sem, hogy az áldozatok szűzen haltak-e meg. A holttestek
azonosításakor a szülők nem ismerték fel őket, ami betudható a lelki traumának is. Ennek
köszönhetően a holttesteket egyik család sem akarta hazaszállítani, nem ismerték el, hogy az ő
gyermekük fekszik ott. Ezért eltemettetésük rendőri feladattá vált. 1954. szeptember 7.-én a
szolnoki köztemetőben helyezték őket végső nyugalomra egy díszsírba, melyet a város 100 évre
megváltott.

7
Mészáros Géza: Egy kislány eltűnésével indult a vérfürdő
8
Mészáros Géza: Rettenetes és megbotránkoztató dolgok derültek ki
Nyomozás és büntetőeljárás
Még javában helyszíneltek a rendőrök, amikor Jancsó Piroska beismerő vallomást tett. A lányt
ezért Szolnokra vitték, de az első kihallgatása botrányba fulladt. A nyomozás során az összes
szakmai szabályt felrúgták, kezdve azzal, hogy szinte az egész nyomozói állomány részt vett
azon. Piroska teljesen zavaros történeteket adott elő, egyiket a másik után, próbálta menteni a
helyzetet: a gyilkosságokat elismerte, de azt állította, hogy voltak bűnsegédei: a 45 éves Raffael
Józsefné, a 23 éves Fekete Sándor és egy orosz katona. Előbbi kettőt azonnal letartóztatták, de
elég gyorsan kiderült, hogy semmi közük nem lehetett a gyerekek eltűnéséhez. Sem Raffaelné,
aki csak futólag ismerte a lányt, sem Fekete Sándor, Piroska egyik áldozatának udvarlója nem
tartózkodott az eltűnések idején Törökszentmiklóson - utóbbi börtönbüntetését töltötte. 9 Másnap
azonban már egy teljesen más történettel állt elő, miután kiderült, hogy lehetetlenségeket állít.
Jancsó Borbála vallomásaiból azonban kitűnik, hogy lányával való kapcsolata nem mutatkozott
zökkenőmentesnek és felhőtlennek: „Piroskával mindég baj volt a gyerekek miatt. Ha utcán
mentem vele, amelyik gyerek mellette elment, minden ok nélkül arcon vagy hátba vágta őket.
Mindég azon volt, hogy másokat megüssön, másoknak fájdalmat okozzon. Ilyenkor, mikor egy-
egy gyereket megütött, látszott rajta, hogy meg van elégedve magával” – mondta az anya. Mikor
10 éves volt megszökött otthonról, és onnantól kezdve egyre gyakrabban távozott el otthonról.
Többször át akart jutni a Szovjetunióba, és volt, hogy lopáson kapták. „Kb. 13-14 éves lehetett,
amikor szovjet katonákat környékezett meg. Állandóan a nagyvásártér környékén csavargott(…).
Anyám hívta fel figyelmemet a gyermek erkölcstelen magatartására, azonban a gyermek
magaviseletét nem tudtam megváltoztatni(…). Emiatt sok keserűséget okozott nekem, és jelenleg
is állandóan szovjet katonákkal tart nemi kapcsolatot” – vallotta Jancsó Borbála, hozzátéve,
hogy mivel ezt ő nem nézte jó szemmel, mindennapossá vált közöttük a veszekedés, ami később
tettlegessé is fajult. „Érdekes, hogy a kismacskák és kiskutyák nemsokára megdöglöttek, amint
hozzánk kerültek, és furcsa mód nyomtalanul el is tűntek(…). Amikor a hűtőházban dolgoztam,
többször vásároltam az üzemben húst, és mikor hazavittem, Piroska képes volt nyersen is enni
belőle(…). Azt mondotta, hogy neki jobban esik nyersen a hús, mint megfőzve…”.
Piroska a vallomásában erre válaszul előadta, hogy az orosz katonákkal 14 éves kora óta volt
viszonya, magyar férfival azonban soha nem feküdt le. Az elmeszakértők érzéketlen
ösztönlénynek írták le, de felhívták a figyelmet arra is, hogy műveltebb, és lényegesen
tájékozottabb a környezetében élő átlagnál. Ahhoz képest, hogy csak 5 osztályt végzett el,
rengeteg könyvet olvasott, verseket írt, rajzolt és egészen jól beszélt oroszul. „Szerettem tanulni,
és mivel a tanuláshoz elégséges könyv nem állott a rendelkezésemre, más könyveiből tanultam.
9
Mészáros Géza: Rettenetes és megbotránkoztató dolgok derültek ki
Miután az iskolából kimaradtam, könyveket továbbra is szereztem a könyvtárból”. Az ügyet több
író és riporter is érdekesnek találta, innen tudható, hogy Jancsó Ladányi Piroska a második
kihallgatása alkalmával több orosz katonát megnevezett – miután az előző vallomása hamisnap
bizonyult – mint a tragédia fő okozóját. Az egyik ilyen orosz katona Nyikolaj Bogacsov volt.
Elmondta, hogy Bogacsovnak megtetszett Komáromi Marika, amikor teheneket legeltetett a
mezőn, és megkérte rá, hogy segítsen a lány abban, hogy feleségül vehesse a kislányt és a
Szovjetunióba vigye, cserébe pedig velük tarthat. Azonban Bogacsov Piroskáék házában
megerőszakolta Komáromi Marikát, amíg Piroska italért ment a kocsmába. Miután hazaért és
Bogacsov távozott a kislány azzal fenyegetőzött, hogy elmondja a szüleinek. Ezt
megakadályozva megölte és a kútba dobta: „Én nagyon megijedtem, hogy bajom származhatik
ebből, és gondoltam, hogy mit csinálhatnék vele. Ekkor ötlött eszembe, hogy megölöm őt és a
lakásunk elején lévő kútba bedobom(…). Marika kapálózott, rugdalózott, és kb. 10-15 percig
tartó fojtogatás után rángatózása megszűnt”. Vallomása szerint a második gyilkosság is
hasonlóképpen és okból történt, csak a nemi erőszakot ebben az esetben egy orosz Andrej nevű
katona követte el. A többi gyilkosságról is ezek alapján számolt be, azonban ezeknél már szóba
került egy bizonyos Hammelzanov őrmester neve is, és azt állította, hogy ezekben az esetekben
már nem ő ölt, hanem Bogacsov követte el őket nadrágszíjjal, ő csak a holttestek eltűntetésében
segédkezett. „A holttestet a földre húztam, majd a pokróccal letakartam(…). Kihúztam a kútig,
nyakán hagyva a már említett szíjat, majd a kútfedelet leemelve, a holttestet a lábánál a kútba
leeresztettem.” Egyébként vallomásának ez a része a megtalált katonai nadrágszíj miatt még ma
is kétségeket támaszt. „Védelmemre mindössze annyit kívánok előadni, hogy a gyerekeket azért
öltem meg, mert Bogacsov Nyikolaj
nevű szovjet katona ismerősöm azzal
hitegetett, hogy a Szovjetunióba fog
kivinni engem(…). Én azért
vágyakoztam kimenni a Szu-ba, mert
a gyerekem apjával kívántam a
kapcsolatot felvenni(…). Nyikolaj
követelte tőlem, hogy szerezzek neki
érintetlen kislányokat, és arra
tekintettel, hogy korábbi ígéretét
beváltsa, ennek a kérésnek eleget
tettem”.
Harmadnap aztán megint új vallomással állt elő, amiben már szó sem volt orosz katonákról,
hanem ott már nőkhöz való vonzódásáról beszélt: „A helyi piacon vásároltam egy különös
könyvet, amelyben képek is voltak, és azokon láttam, hogy nők egymással szemben nemi
igényeiket természetellenes módon elégítik ki,(…) Ennek a könyvnek az olvasása felkeltette
bennem az ott látott irányba az érdeklődésemet(…). Kezdetben azért tettem eltérő előadásokat,
mert szégyelltem cselekményem igazi okát megnevezni. Ezért mondottam azt is, hogy a
kislányokat orosz katonák részére szereztem meg, majd hogy azok a velük történteket el ne
árulják, megfojtottam őket. Szégyelltem bevallani azt, hogy elferdült nemi igényem kielégítése
végett öltem meg a lányokat, ezt ma is nagyon szégyellem”. A jegyzőkönyvek szerint a lány
azért változtatta meg vallomását, mert közölték vele: Bogacsov 1954 nyarán már nem
tartózkodott Magyarországon. Hogy ezt az információt a magyar nyomozók honnan szerezték, és
mennyire volt hitelesnek tekinthető, valószínűleg sohasem derült ki, mint ahogy az sem, hogy a
nyomozók esetleg alkalmaztak-e más kényszerítő eszközt.

A büntetőper
Ezt követően megkezdődött a bírósági szakasz. Mivel a történetbe szovjet katonák is bevonásra
kerültek, így teljes hírzárlatot rendeltek el, melyről a Szolnok Megyei Néplap is tudomást volt
kénytelen venni. Jancsó Piroskát és anyját Jancsó Borbálát is bíróság elé állították. A tárgyaláson
többször elhangzottak az orosz katonák nevei, mind a vádlottak, mind pedig a tanúk részéről, ám
a bíróság és az ügyészség is kínosan hallgattak róluk. Hogy mi az igazság? A legjobban azt
valószínűsítik, ahogy a Legfelsőbb Bíróság is állást foglalt jogerős döntésében, miszerint
Piroskát, mint többszörös gyilkost, és anyját mint bűnsegédet tették felelőssé. Nagy
valószínűséggel így történt… vagy nem! – (Az ezzel kapcsolatos konklúziókra a 17. oldalon
térek ki.)
A Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítélete a következőképp foglalja össze a tényállást: Jancsó
Ladányi Piroska 1953 nyarán megismerkedett a törökszentmiklósi határban tehenet legeltető 11
éves Komáromi Marikával. Majd még az év őszén, október 13-án a törökszentmiklósi zöldséges
bolt előtt újra összetalálkozva fogalmazódott meg a terv: lakásukra csalja a gyanútlan, krumpliért
sorba álló kislányt. Ez meg is történt – „majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek” –
mondta Marikának, s a házban, miközben a kislány az elébe tett képes ponyvaregényből
olvasgatott, egy villanyhuzal-darabbal hátulról megfojtotta áldozatát. A holttestet meztelenre
vetkőztette, majd ezt követően a halott kislány arca fölé terpeszkedett és kiélte nemi vágyait…
Később egy pokróccal letakarva, a nyakára tekert huroknál fogva kivonszolta a lakásból, majd
fejjel lefelé a kútba dobta. 1954. június 9-én, Törökszentmiklós piacterén, egy csirkét árusító, 13
esztendős kislánnyal ismerkedett meg, akit szintén a lakására csalt azzal az ürüggyel, hogy a még
eladatlan csirkéit megveszi tőle. Ez csábítóan hangzott, és Hoppál Piroska el is fogadta a
meghívást. Gyilkosa ekkor is egy könyvet nyomott az áldozat kezébe, hogy lekösse a figyelmét,
majd miközben Hoppál Piroska a könyvet lapozgatta, ugyancsak egy dróttal, megfojtotta
második áldozatát is Jancsó Ladányi Piroska. Jancsó Piroska a perverz gyönyör után Hoppál
Piroskát is lemeztelenítve dobta a kútba, ruháit a kamrában elrejtette, és 200 forintját is
megtartotta. Jancsó Ladányi Piroska a harmadik áldozatát, a 17 éves Simon Irén gyári munkást
1954 tavaszán ismerte meg. A Budapestről Törökszentmiklósra került lánnyal egyre szorosabb
kapcsolatot ápolt, olyannyira, hogy vallomásában azt állította: „Simon Irénnek szintén
természetellenes hajlamai voltak, s őt kétszer is boldoggá tette a nyelvével, amit csak azért nem
viszonzott, mert attól tartott, hogy Simon Irén ezt másoknak elmondja”. Mivel Jancsó Ladányi
Piroskában egyre erősödött a félelem, kitudódhat kettőjük kapcsolata, úgy határozott, végez
Simon Irénnel. Döntésében az a vágy is közrejátszott, hogy megszerezze a lány értéktárgyait. A
házukba csábító Irénkét 1954. augusztus 9-én ismét villanyhuzallal fojtotta meg. Ezzel az
áldozatával Jancsó Ladányi Piroska csupán azért nem fajtalankodott a gyilkosságot követően,
mert – mint elmondta a nyomozóknak –, úgy vette észre a lány nemi szervén, hogy valamilyen
betegségben szenved. A lemeztelenített hullát a tornácon lévő kútba dobta, miközben a lány
ruháival és 30 forinttal is gazdagodott. Jancsó Piroska két nap múlva, augusztus 11-én délelőtt a
helyi tanácsháza előtti autóbusz-megállóban szólította meg a mezőtúri buszról leszálló, 12
esztendős Botos Marikát, aki az alvégen lakó keresztanyjához jött nyaralni. A tettes úgy
férkőzött negyedik áldozata bizalmába, hogy mondta neki, ő is arrafelé lakik, menjenek hát
együtt, sőt, még a csomagját is segít cipelni. Piroska útközben azzal az ürüggyel csalta be a
házukba Botos Marikát, hogy segítsen neki egy csomagot kivinni a vonathoz, de utána tovább
kíséri majd keresztanyjához. A gyilkos a fojtáshoz ekkor egy pamutzsinórt használt. A holttesten
gyilkosa kielégítette nemi vágyait, a lemeztelenített tetemet a kútba dobta, az áldozat ruháit az
ágy alá rejtette, s a lánynál talált 7 forintot eltette. Az ötödik emberölést három nappal később
követte el Piroska: 1954. augusztus 14-én, csavargás közben, a vasút környékén szólította meg
Szőke Katókát, s a korábban bevált szöveggel – segítsen neki elvinni egy csomagot az állomásra
– csalta el házukba. A kislány kezébe szintén könyvet adott, s miközben Katóka ezt lapozgatta,
egy nadrágszíjjal fojtotta meg. Őt is lemeztelenítette, fajtalankodott a még nem kihűlt tetemmel,
majd kútba a megbecstelenített holttestet, akinek a ruháit ugyancsak megtartotta.
A 21 éves Balázsi Istvánné szerencsés megmenekülése hozta meg az áttörést, az ő rendőrségi
feljelentése akadályozta meg a további haláleseteket és indította el a felderítést, majd jelentette
végül Jancsó Ladányi Piroska végzetét. A Szolnok Megyei Ügyészség 1954. szeptember 20-án
készítette el a vádiratot Jancsó Ladányi Piroska és Jancsó Borbála ellen, ötrendbeli gyilkosság és
egyéb bűncselekmények miatt. Az anya bűnrészességét annyiban hagyták, hogy „erkölcstelen,
züllött életmódjával a szigorúságra igen rászoruló Piroska nevű leányából csavargó, tolvaj,
prostituált nőt nevelt, őt még egészen fiatal korában elkísérte azokra a helyekre, ahol a nemi
közösülésre a legjobb alkalom nyílott”. Jancsó Borbála ellen emellett tiltott kéjelgés és
közveszélyes munkakerülés miatt emeltek vádat, illetve azért, mert „munkahelyéről kb. 6,5
méter hosszú, tömítésre használt pamutzsinórt mint társadalmi tulajdonhoz tartozó tárgyat 39.20
Ft értékben ellopott”. Az első fokú tárgyalására 1954. szeptember 29-én, Szolnokon került sor a
Szolnok Megyei Bíróságon. Mégpedig zárt ajtók mögött, mondván, hogy „a nyomozati adatok
szerint olyan erkölcsi és a nemi élet kérdését érintő problémák kerülnek megvitatásra, melynek
nyilvánosságra való hozatala a közérdeket sértené”. A zárt tárgyaláson azonban azt
engedélyezték, hogy a meggyilkolt lányok szülei részt vegyenek. Jancsó Ladányi Piroska azt
mondta el, amit utolsó (a fent említett) vallomásában is elismert, mégpedig, hogy nem vágyai
kielégítése, illetve haszonszerzés céljából ölte meg az áldozatait, valamint, hogy szégyellte
leszbikus hajlamát. Jancsó Borbála pedig megerősítette, hogy a bűncselekményekről nem volt
tudomása. Viszont az ellene felhozott többi vádat – lopás, tiltott kéjelgés – elismerte, mivel
azokat a férfiakat is beidézték tanúként, akik fizettek neki. Jancsó Borbála ezen vallomásának
igazságtartamát egyébként nem tartották valószínűnek, ugyanis kizárt dolog volt a ház
felosztásának is köszönhetően, illetve a gyilkosságok időigényes voltára tekintettel, hogy ő
ezekről ne tudott volna.
A tárgyalásokon továbbá két gyermekkorú lány állította, hogy Piroska őket is elakarta csalni, és
olyan tanúk is akadtak, akik azt állították, hogy látták, ahogy a lány a megölt gyerekek ruháit
árulja a piacon.
Első fokú ítélet
Nem meglepő módon az első fokú bíróság Jancsó Ladányi Piroskát halálra ítélte, előre
megfontolt szándékkal, aljas indokból, és különös kegyetlenséggel elkövetett ötrendbeli
emberölés, egyrendbeli emberölési kísérlet, ötrendbeli rablás, és egyrendbeli lopás bűntettében.
Jancsó Borbála 2 év 6 hónap börtönbüntetést kapott. Jancsó Borbála esetében az ügyész
súlyosbításért, a védelem pedig mindkettőjük vonatkozásában enyhítésért fellebbezett.

Másodfokú ítélet
1954. október 14-én került az ügy a Legfelsőbb Bíróágra. A vádlottak az ügy kapcsán
fenntartották előző vallomásaikat. Az ügyész hangsúlyozta a bűnsegéd felelősségét és
bűnrészességét, és súlyosabb büntetés kiszabását kérte. Piroska védője a vádlott fiatal korára
tekintettel és a boldogtalan gyermekkorra hivatkozva kegyelmet kért. Jancsó Ladányi Piroska az
utolsó szó jogán ezt mondta: „Szeretném, ha megváltoztatnák az ítéletet, bár tudom, nagy bűnt
követtem el. Szeretném a kisfiamat magam nevelni, nem csinálok többet ilyent”. Jancsó Borbála
nem kívánt beszélni, a bíróság szünetet rendelt el az ítélethirdetés előtt. Az ügy részleteivel
szintén jelentős munkásságot felmutató Legát Tibor utánajárásának köszönhetően az is kiderült,
hogy ekkor olyan váratlan fordulat történt, ami változást hozott az első fokú ítélettel szemben. A
szünet után Jancsó Ladányi Piroska ugyanis szót kért, és jelezte, hogy addigi vallomásának
bizonyos részleteit megváltoztatja, majd közölte: „A valóság az, hogy anyám is tudott a
tetteimről”. A lány kijelentette, hogy az első gyilkosságot leszámítva nem kizárólag szexuális
indítékból ölt: „A második esetnél mondotta nekem azt, hogy lehetőleg olyant hozzak a piacról,
akinek jó ruhája és pénze van. A többinél is ez vezetett, mert pénzre volt szükség, és a nemi
ingeremet is szerettem volna kielégíteni”. Az is elhangzott, hogy az áldozatok kezét épp az anya
fogta le, miközben Piroska fojtogatta őket. Közvetlenül az ítélethirdetés előtt a gyilkos lány még
annyit mondott: „Akármennyit kerestem, anyám mindent eltékozolt. Férfiakba, cukrászdába,
italba ölte a pénzemet. Én teljesen meztelen maradtam, így gondoltam ruhát szerezni magamnak.
Anyám folyton pénzért hajtott, és üldözött engem”. A Legfelsőbb Bíróság ennek hatására
mindkettejüket halálra ítélte. Jancsó Ladányi Piroska az ítélet kihirdetése után csupán enynyit
mondott: „Nem akarok tovább szenvedni, nem kérek kegyelmet.”
Ítéletvégrehajtás
Az anya végül úgy úszta meg az akasztást, hogy a
Népköztársaság Elnöki Tanács a hozzá benyújtott
kegyelmi kérvényt kedvezően bírálta el, és a büntetését
életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. (Ezt
követően Kalocsán raboskodott, majd miután súlyos
betegsége lett, átvitték őt a zalaegerszegi
börtönkórházba, ahol a női elfekvő részlegen fizikailag
és szellemileg is súlyosan leépülve halt meg az 1960-as
évek vége felé.
Szolnok, Dózsa György utca (1950-ig Werbőczy István
utca), Szolnok Megyei Bíróság, mellette-mögötte a
börtön (ma Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-
végrehajtási Intézet). 1954. december 12-én már kora Rubin Szilárd Jancsó Borbálával
reggeltől gyülekeznek az utcában az emberek. Tiszta, készít interjút
napos, épp ezért fagyos, csípős hideg az idő. A méretes vaskaput kinyitják, hogy aki akar,
ráláthasson, mi zajlik hamarosan a börtön udvarán, s hogy megnyugodjon a hatalmat és az
„ideiglenesen” hazánkban tartózkodó Vörös Hadsereget kritizáló közvélemény: immáron nem
kell félni, pillanatokon belül meg fog halni az „igazi gyilkos”. A bírói asztal mögött bírák,
ügyészek, ügyvédek, orvosok foglalnak helyet. Mögöttük a hóhér és segédei, továbbá, nem
messze a nyomozók is ott állnak. Törökszentmiklósról teherkocsival szállítják az embereket,
elsősorban az áldozatok családtagjait a helyszínre, őket közelebb terelgetik, a bitófához közel.
Ám a szülők egynémelyike még most is tagadja, hogy gyermekük lett volna az, akit a
boncasztalon láttak kiterítve. Aztán Jancsó Ladányi Piroskát, az alig 20 esztendős, ötszörös
gyilkost is hozzák. A tömeg felmordul, mire a kivégzésére vezetett lány magabiztosan odabökve
mondd valamit feléjük. Nem fél, hiszen egyetlen átvirrasztott éjszaka alatt, amikor egyetlen
kívánságát, miszerint csak még egyszer láthassa Mihályka nevű kisfiát, nem tudták teljesíteni,
így immáron beletörődött sorsába. Húsz évet élt szegényen, kiszolgáltatottan, lelki nihilben,
szintén lelkitoprongy anyja neveltetése alatt. Ösztöneitől hajtott kegyetlen gyilkosként, az
akasztófa alatt végzi. Alig 10 óra után állt meg a szívverése Jancsó Ladányi Piroskának. a
kivégzése után a régi ravatalozó mögötti temetői árokban hantolták el, oda, ahová az ’50-es évek
végéig az egyház által nem a „keresztényi” halállal halt öngyilkosokat, illetve gyilkosokat
földelték el névtelenül, jeltelenül, a temetői nagykönyvbe bejegyezetlenül…
Az erről szóló jegyzőkönyv
„A börtönparancsnokság Jancsó Ladányi Piroska elítéltet de. 10 óra 05 perckor elővezetteti. Dr.
Magyari József megyei bírósági elnök elítélt előtt kihirdeti a Szolnok megyei bíróság
B.688/1954/6 és a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Bf. I. 1561/1954/14. számú
végzését és közli, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökének El. 003120/1954. számú értesítése
szerint a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megengedte, hogy a fenti ítélettel, illetve végzéssel
gyilkosság, stb. bűntette miatt halálra ítélt Jancsó Ladányi Piroskán a halálbüntetést
végrehajtsák. Ezután 10 óra 9 perckor az elítéltet Kiss Endre megyei ügyésznek az ítélet
végrehajtása végett átadja. A megyei ügyész az elítéltet átadja az állami ítéletvégrehajtónak, és
felhívja, teljesítse kötelességét. Az állami ítéletvégrehajtó 10 óra 10 perc és 10 másodperckor
veszi át az elítéltet, és 10 óra 11 perckor jelenti az államügyésznek, hogy az ítéletet végrehajtotta.
Az orvosok 10 óra 22 perckor jelentik, hogy a szívműködés leállt és a halál beállott. A halál
beállta után 30 perc múlva a halottat leveszik az akasztófáról és a hullát kiszállítják.
Jegyzőkönyv feltárás után aláíratott. (Részlet abból a jegyzőkönyvből, amit Jancsó Ladányi
Piroska kivégzésnek napján, 1954. december 12-én készítettek a Szolnok megyei börtön belső
udvarán végrehajtott akasztásról.)

Az áldozatok és Jancsó Ladányi Piroska halotti anyakönyve

 Konklúzió, lehetőségek avagy a véleményem

1. Az véleményem szerint vitán felül áll, hogy nem egyedül vitte véghez a gyilkosságokat
Jancsó Piroska. Ez több okból is lehetetlen lenne, ugyanis ezekhez a gyilkosságokhoz
időre volt szüksége. Így nézve kizárt dolog, hogy Jancsó Borbála ne tudott volna róla,
hogy mit csinál éppen a lánya. Nem beszélve arról, hogy öten laktak egy házban, és
Borbála otthon „dolgozott”. Így hát, ha fizikailag nem is segített be - ami szintén kétséges
tekintve Piroska termetét a fényképek alapján – alkalmat, időt és helyet segített
biztosítani.

És hogy mi lehetett erre az indíték? – szerintem a pénz, hogy ily módon is valamiféle
jövedelemhez jusson a család, vagy nem.
Mert ha a pénz volt a motiváció, akkor miért követtek el nekrofíliát a holttesteken? –
Vagy mindez megsem történt? – ez is kérdéses, ugyanis a holttestek állapotának
köszönhetően nem lehetett egyértelműen megállapítani.

Nem beszélve arról, hogy a jegyzőkönyvek alapján, amikor felnyitották a kút fedelét,
irdatlan bűz áradt fel, köszönhetően annak, hogy az eltüntetéssel Piroska nem sokat
vesződött. Ha felnyitva ilyen büdös volt, akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy csukott
állapotban nem lehetett semmit sem érezni, hiszen nem hermetikusan zárt az az aknatető.

2. Azt is érdekesnek találom, hogy a szomszédok nem látták egyik kislányt sem a ház körül
Jancsó Piroskával sétálni. Továbbá, hogy ők sem érezték a terjengő szagokat, mert főleg
nyáron a melegben, szerintem ez lehetetlen.

3. A második eshetőség az orosz katonák közrehatása, amiről a kordokumentumokban elég

szűkkörűen találhatunk információkat. Lehet, hogy tényleg az ő tetteiket próbálta
eltusolni Piroska?

Ha ez így volt, akkor valószínűleg az motiválta, hogy ezáltal ki juthat a Szovjetunióba,

ahogy az benne is szerepel több jegyzőkönyvi feljegyzésben, hogy ezt meg is próbálta
néhányszor.

Szerintem ennek köze van ahhoz, hogy miért találtak egy fényképet katonákról, aminek a
sarkában a Jancsó Piroska felirat olvasható.

4. A kor politikai nézetei miatt a zárt tárgyalás elrendelésének köszönhetően felmerül a

kérdés, vajon tényleg orosz katonák követték el ezeket a gyilkosságokat, és ha igen,
akkor szerintem az is egy eshetőség, hogy a Szovjetunió nyomására, vagy az attól való
félelemtől vonták ki az orosz katonákat az egyenletből és kerestek valakit helyettük.

Ezt azonban cáfolja Balázs Istvánné vallomása, vagy legalábbis kétségek merülnek fel
ezzel kapcsolatban

Bárhogy is legyen, számomra egyértelmű, hogy a gyilkosságokat nem egyedül, mindenki

tudta nélkül követte el, hanem több felelőse is volt ezeknek a cselekményeknek, ami az
alaposabb rendőri munka segítségével és a kor szelleme és politikai beállítottsága nélkül
talán felszínre került volna. Vagy nem…
Felhasznált irodalom
Mivel sajnos a kialakult járványhelyzetre tekintettel nem fértem hozzá irattári anyagokhoz, így
főleg internetes portálokra hagyatkozva írtam meg az esettanulmányt, melyek a következők:
 www.szoljon.hu – Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál – Mészáros Géza írásai
 www.magyarnoir.blogstar.hu – Öt lányt gyilkolt a törökszentmiklósi kéjgyilkos
 Piroska története Legát Tibor 2012/18. Halálkút – Legát Tibor írása
 Segítségemre volt még Koós Máté: Több ember sérelmére elkövetett emberölések c.
szakdolgozata
 Továbbá elolvastam Rubin Szilárd: Aprószentek c. könyvét, melyet az író nem fejezett
be, mert időközben elhalálozott
 A halotti anyakönyvi kivonatok scannelt változatát a www.familysearch.org oldalon
találtam.