RÓMAI LEVÉL

Róm 1. Címzés, köszöntés, hálaadás.

Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott

[elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített,
külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól]
evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására],
Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a
szentírásokban,
Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség,
a szabadítás; a Megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid
nemzetségéből [magvából] született,
Róm. 1,4 Aki megbizonyíttatott [kijelentetett] hatalmasan [hatalmas
erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [a Szent Szellem] szerint, a
halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus
Krisztus felől,
Róm. 1,5 Aki által vettük [nyertük, kaptuk] a kegyelmet,1 és az
apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való
engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet
meghódoljon] minden pogányok [minden nép, nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére].2
11
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az
emberért, az emberen és az emberben.
22
Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nékem, minden
szentek között a legeslegkisebbnek adatott [jutott osztályrészül] ez a kegyelem
[ez az ajándék], hogy a pogányoknak [nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen,
mérhetetlen] gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti
érettetek, a pogányokért [nemzetekért]. Ha ugyan hallottátok, [ha tényleg
megértettétek, és felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét] rendelkezését [arról a
sáfárságról], melyet nékem adott a ti érdeketekben; [amelyben a ti javatokra
részesültem] Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama
ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő erejének]
munkája [energiája] szerint, [amelyet hathatós erejével juttatott nekem],
Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága [rám vonatkozó terve] szerint,
amelyet nékem adott tireátok nézve [az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává
lettem], hogy betöltsem [teljesítsem; érvényre juttassam; teljesen feltárjam
Róm. 1,6 Kik [e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak
hivatalosai, [elhívottai].
Róm. 1,7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek,
[akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek, [akiket ő elhívott és
megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és
az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által
mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
[Hogy a ti hitetekről dicsérettel szólnak].
Róm. 1,9 Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem
szerint, [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit
hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás,
megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok],
Róm 1,10 és szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök,
[azt kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten
segítségével, és [akaratából] eljuthassak [el tudjak menni] már
hozzátok,
Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva, epedve vágyom] titeket
látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át
nektek] a ti megerősítésetekre, [megszilárdításotokra,
megalapozásotokra],
Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk
[felbátorodjunk] ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém
által, [a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van].
Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek]
hogy én gyakran elvégeztem magamban, [már többször
szándékoztam] hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig
megakadályoztattam, [gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek
valami szellemi gyümölcsöt, [hogy legyen munkámnak valami
gyümölcse], mint a többi pogányok [egyéb nemzetek] közt is.
Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, azaz pogányoknak]
mind a barbároknak, [műveletleneknek], mind a bölcseknek,
[tudósoknak], mind a tudatlanoknak, [értelmetleneknek, az érzéki,
azaz hústestieknek] köteles vagyok, [tartozom ezzel].

előttetek] az Isten Igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25) És: „Azért, hogy

megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza]
most a mennybeli fejedelemségekkel [az égi helyeken lévő kormányzatokkal;
fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott gyülekezet, az
Eklézsia] által az Istennek sokféle [és szerfölött sokrétű] bölcsessége” (Eféz
3,10).
Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [amennyire tőlem függ] kész vagyok,
[megvan bennem a buzgó készség] néktek is, akik Rómában vagytok,
az evangéliumot, [az örömüzenetet] hirdetni, [prédikálni].
Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát
[az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt]
mert Istennek hatalma [szabadító, üdvösséget hozó ereje] az minden
hívőnek üdvösségére, [aki hisz]. Zsidónak először s [aztán] görögnek,
[hellénnek, azaz pogánynak].
Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága [az Isten által ajándékozott
megigazulás] jelentetik ki abban, [igazságosságáról hull le az
örömüzenetben a lepel] hitből hitbe, [amit a hívő a hittel nyer el. S ezt
az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva:
Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él, [ami
olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében
(csodáiban) tud bizakodni].
Róm. 1,18 Mert nyilván van [megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek
haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [Isten
nélkülisége; gonoszsága] és hamissága, [igazságtalansága] ellen. Kik
az [isteni] igazságot [valóságot, azaz Isten Igéjét] hamissággal
[igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják
[elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni;
gátolják, akadályozzák].
Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van
ő bennük, [világosan ismerik], mert az Isten megjelentette
[nyilvánvalóvá, láthatóvá tette; kijelentette] nékik:
Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való
hatalma, [ereje, ami képessé teszi bármi megtételére], és istensége, a
világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, [műveiből; munkái
értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik, [világosan
látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők
menthetetlenek. [Nincs hát mentségük].3
33
Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből
esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli
örömet” (Csel. 14,17). Hiszen: „Az egek beszélik [hirdetik az erős, hatalmas] Isten
dicsőségét, [fenségét] és kezeinek [erejét]. És munkáját [művét, alkotását]
hirdeti [vallja, beszéli] az égboltozat [a kiterjesztetett erősség]. Az egymás után
következő napok bőséggel prédikálják az igét nékünk. Ezt harsogja az egyik nap
a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem
dadogással, hogy ne lehetne érteni őket. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem
hallatnék az ő szavuk. Szózatuk [zengésük, hangjuk] kihat [kimegy, és eljut] az
egész földre, és a világ [a földkerekség] végére az ő mondásuk [igéjük,
megnyilatkozásuk]” (Zsolt. 19,2-5) „Kérdezd meg csak a barmokat, [az állatokat
Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték [az Ő létezésének
tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő
okoskodásaikban hiábavalókká lettek, [belevesztek üressé vált
gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz
bálványimádókká lettek], és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan]
szívük megsötétedett, [sötétségbe borult, megvakult].
Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká
[oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek.4
Róm. 1,23 És az örökkévaló [halhatatlan] Istennek dicsőségét
[fölségét] felcserélték a mulandó [halandó] embereknek és
madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak
képmásával, [kifaragott ábrázatával; képével].5
azok is] majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked
[azok is tudósítanak; majd megjelentik neked]. Avagy beszélj a földdel és az
megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik
nem tudja, hogy az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak keze alkotta őket?” (Jób.
12,7-9).
44
Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ, e
világkorszak vitázója? Nem tette-e bolondsággá [ostobasággá] Isten a világ
bölcsességét? [A világi tudományt]? (1 Kor. 1,20). Hiszen: „Nincs bölcsesség, és
nincs értelem, és nincs tanács az Úr, Jahve az Örökkévaló ellen” (Péld. 21,30)
„Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13).
55
Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek
el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és
ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát
választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely
nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől
fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21) És az Úr így
figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól magatokat, mert semmi alakot
nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr, Jahve az
Örökkévaló a Hóreben, [a pusztaságban; sivatagban: azaz a világban]. Hogy el
ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok
magatoknak, férfi vagy asszony képére. Képére valamely baromnak, amely van
a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben;
Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely
van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd
a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne
tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr,
Jahve az Örökkévaló, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt” (5
Móz. 4,15-19) „Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: A pogányok útját el ne
tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából
vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti
azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az
egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem
Róm 1,24 Ezért Isten szívük vágya [kívánsága] szerint kiszolgáltatta
[ráhagyta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg
[szeplősítsék; becstelenítsék meg] saját testüket, [saját személyüket].6
Róm 1,25 Isten igazságát [Igéjét] hamissággal [hazugsággal]
cserélték] fel, [változtatták át], s inkább a teremtmény előtt [a
teremtett dolgok előtt] hódoltak, [azokat tisztelték; imádták és
szolgálták] mint a Teremtő előtt, aki mindörökké [(világ)korszakok
(világ)korszakain át] áldott. Ámen.
Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [hagyta] őket Isten a saját gyalázatos
szenvedélyeiknek, [tisztátalan indulatoknak]. Asszonyaik a
természetes szokást [természetes érintkezést] természetellenessel
váltották fel, [változtatták el].
Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való
természetes [ösztönös] életet, [közösülést; érintkezést, bujaságukban],
és egymás iránt gerjedtek vágyra, azaz: férfi férfival űzött
ocsmányságot, [fertelmeskedett; fajtalankodtak]. De meg is kapták
tévelygésük megszolgált [méltó; megérdemelt] bérét. [jutalmát, díját
elvévén önmagukban].
Róm 1,28 [miképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy
megismerjék, [és ismeretükben megtartsák], az Isten is romlott
eszükre [értelmükre] hagyta hát őket, [méltatlan, elvetemült
gondolkozásra], hogy alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe, [és
tegyenek].
Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal,
[paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás]
kapzsisággal, [fösvénység] ravaszsággal, [hamissággal] tele
irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, versengéssel;
viszálykodással], ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal.
[gonoszsággal],
Róm 1,30 Megszólók, [súsárlók; besúgók; árulkodók; suttogók;
pletykálkodók], rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent
nem tisztelik] gyalázkodók, [gátlástalanok; ez egészen pontosan olyan
embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni
és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől

tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból
[leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból, (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság
földje) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és
piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9).
66
Azaz a maguk választotta úton járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a
pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16).
indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a
szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság,
telhetetlenség). A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf,
kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség;
arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy,
bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak.
Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség], fennhéjázók,
[kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők,
[dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban;
fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők], szüleik
iránt engedetlenek,
Róm 1,31 értetlenek, [balgatagok; ostobák; értelmetlenek], hitszegők,
[szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok], lelketlenek,
[szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek],
könyörtelenek, [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok;
összeférhetetlenek],
Róm 1,32 [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését,
[végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik]
méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek
[akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [Egyetértenek;
oltalmazzák azokat].
Róm 2. ÜDVÖSSÉG A HITBEN

Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy]

bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor, és [amiben] mást
elítélsz, [más felett ítélkezel], magadat marasztalod el, [magadra
mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled, és [hasonlókat teszel] te
is, ítélkező, [miközben ítélkezel].7

77
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek [ne ítélkezzetek], hogy ne
ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is].
Mert amilyen ítélettel ítéltek, [felebarátaink magatartásának kedvezőtlen
mellékértelemmel elítélése, bírál(gatása), rosszallása], olyannal ítéltettek
[olyannal fognak titeket is megítélni, fölöttetek is ítélkezni], és amilyen
mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]” (Mát.
7,1-2). Az apostol is erre figyelmeztet: „Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se
ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza
[megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos
dolgait]. Másrészt megjelenti [nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja;
nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait;
[szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete,
[majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5).
Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [Isten Igéje]
szerint van azokon, akik ilyeneket [efféle dolgokat] cselekszenek.
Róm 2,3 Azt hiszed [azt gondolod; arra számítasz] talán, te ember,
hogy kibújhatsz [elkerülöd; megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha
elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [művelnek folyamatosan]
amikor magad is ugyanazt műveled, és [teszed]?
Róm. 2,4 Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted,
helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen gazdagon ömlő] jóságának,
elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának]
gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted
meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre
[gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre, Isten felé
visszafordulásra] indít, [ösztönöz; próbál vezetni].8
Róm. 2,5 De te a te keménységed [konokságod; kőszívűséged,
érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód
megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megrögzött; új
látásra térni nem akaró] szíved szerint gyűjtesz [halmozol] magadnak
haragot a haragnak és az Isten igaz [igazságos] ítélete kijelentésének
[megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára.
Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint.9
Róm. 2,7 azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve
[jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre,
megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra,
[romlatlanságra] örök életet, [természetfeletti soha véget nem érő
életet] ad.
Róm 2,8 [De fizet majd] haraggal és [búsulással; bosszankodással]
annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő önérdek keresője,

88
Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: „Aki azt akarja, hogy
minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére [az igazság, azaz Isten
Igéjének, és a testté lett Igének: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1Tim.
2,4) Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát -
így szól az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló -, hanem azt, hogy megtérjen
útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).
99
És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent
Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre
tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki
vizsgálja a szíveket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést
nyer az ítélet, azaz a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;
mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a
(hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök
életet” (Gal. 6,7-8)
hajszolója] s nem hajlik [nem hisz szándékosan és önfejűen] az
igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének] hanem a
gonoszsággal, [hazugsággal, az Igével ellentétesen] tart, [hisz].
Róm 2,9 Mindenkit, [minden embert] aki gonoszat, [rosszat
haszontalan; hibás dolgot; bajt] művel, [elkövet; végrehajt] utolér a
kín, [nyomorúság; aggodalom, baj, keserűség; megpróbáltatás;
szorongattatás; zaklatás, üldözés; szükség] és a gyötrelem, [ínség;
szorongató veszedelem; szorongás; szükséghelyzet] elsősorban
[először] a zsidót, azután a pogányt, [azaz görögöt].
Róm 2,10 [Ámde] dicsőség, tisztelet [tisztesség; megbecsülés] és
békesség [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás] vár mindenkire, aki jót tesz, [a jót
folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra,
[azaz: görögre].
Róm. 2,11 Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató, [nrm
részlehajló; Nála nincs protekció].
Róm. 2,12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül [akiket a törvény
nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül
vesznek el, [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében
[törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján kapják
[nyerik] meg majd az ítéletet.
Róm. 2,13 (Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt, [Isten
szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak
megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik [megcselekszik].
Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, [a nemzetekből valók] akik nem
ismerik a törvényt, [akiknek nincsen törvényük] természetes eszük
[emberi természetük] szerint [természettől vezérelve;
természetszerűleg] cselekszik [megteszik] azt, amit a törvény követel,
[a törvény dolgait; Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki] akkor ezek a törvény nélküliek [törvény híján]
önmaguknak szabnak törvényt. [saját maguknak a törvénye].
Róm. 2,15 [Mint akik] ezzel azt bizonyítják, [igazolják; mutatják
meg] hogy a törvény [lényege] cselekedete [teljesítése] be van írva [be
van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén]
lelkiismeretük és egymást [kölcsönösen] vádló vagy éppen védő
[mentegető; felmentő] gondolataik [önítéletük; szívük fontolgatásai]
együtt tanúskodnak majd,
Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett
gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [a jó hír,
amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által.
Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed
magadat [a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol,
[támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és
[ha te] az Istennel dicsekszel, [büszkélkedsz].
Róm. 2,18 és ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében)
megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod
választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek
különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből,
Róm. 2,19 és meg vagy győződve arról is, [mert elhitetted magaddal],
hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők]
világossága, [fénye].
Róm. 2,20 A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója,
[nevelője; oktatója; rendreutasítója], a kiskorúak [gyermekek;
kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, [mivel
birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret
[megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső)
formája, [foglalata; váza].
Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted,
[prédikálod] hogy ne lopj, [s magad] lopsz?
Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz?
[Aki kifejezed, hogy irtózol], és utálod a bálványokat, és
templomrablást követsz el, és [szentségtörő vagy] ?
Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz; büszkélkedsz] a
törvény megszegésével [megrontása által; áthágásával] gyalázod
[tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?
Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák;
rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között”, úgy
amint meg van írva.10

1010
Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor
Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel.
Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak
a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a
népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak,
amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk:
Az Úr, Jahve az Örökkévaló népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!”
(Ez. 36,17-20). A törvény ismerőinek, akik ismerik, de nem cselekszik, ezt mondja
Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót
látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodsz velük. A szádat
gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz, és felebarátodra
beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt
gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom
Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha
megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő
vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged
körülmetéletlenséggé lett.
Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen [pogány] megtartja [megőrzi] a
törvény rendelkezéseit, [parancsolatait; igazságait] nem tekinti-e
[nem tulajdonítja-e] Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?
Róm. 2,27 Még a származása [a természet] szerint körülmetéletlen
[ember] is, aki [természeténél fogva] betölti [megtartja; teljesíti] a
törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás [a törvény betűje] és a
körülmetélés ellenére törvényszegő, [a törvényeknek áthágója] vagy.
Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan]
az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [a
hústesten látható]:
Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen
[titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van, [Istentől származik; jön].11

Róm. 3. Minden ember hit által igazul meg.

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye, [mi tekintetben különb

(felsőbbrendűbb) hát a zsidó a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés
haszna?
Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk
bízta igéit. [beszédét; ígéretét; kijelentését].
Róm. 3,3 De hát hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak
hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná,
teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?12

azokat” (Zsolt. 50,16-21) .

1111
Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit
körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben
szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben
bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus
körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 2,11). Így teljesedett be Isten ígérete, amely így
hangzott: „És körülmetéli az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened a te szívedet,
és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből
és teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).
Róm. 3,4 Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz az Isten, az
emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van
írva: „Igaznak kell bizonyulnod [találtatnod] beszédeidben, [igéidben]
és győznöd kell, amikor perelnek veled.” [mikor perbe szállasz].13
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk,
Istennélküli életünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja (erősíti) meg; hozza
napfényre] Isten igazságát, [igazságosságát] akkor mit mondjunk?14
Emberi módon [okoskodással] szólok: igazságtalan az Isten, hogy
kiönti [felhozza] ránk haragját?
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a
világot? [mi címen lehetne Isten e világnak (világmindenségnek) Ítélő
bírája]?
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [igéje, ami a valóság] az én
hazugságom [hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá
[kiemelkedőbb; növekedett; fokozódott] az ő dicsőségére,
[dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös
[a célt eltévesztő]?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [hamisan vádolnak
is] minket, és amit állítanak [hangoztatnak] némelyek? Hogy
tudniillik így beszélünk: [némelyek állítása szerint mondjuk is] tegyük
a rosszat, [a gonoszt] hogy a jó következzék [származzék] belőle! Az
ilyeneket méltán sújtja [igazságosan éri] az ítélet! [jogos az
elmarasztalásuk].
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben]
vagyunk? [Van-e előnyünk felettük]? Egyáltalában nem! Hiszen előbb
már kimondtuk azt az ítéletet, [bizonyítottuk ugyanis] hogy zsidók is,
görögök [pogányok] is mind bűnben [a céltévesztés hatalma alatt]
vannak.15

1212
Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy
meghiúsult legyen az Isten beszéde, (igéje). Mert nem mindnyájan izraeliták
azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából
valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az
Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8) „Mi pedig, atyámfiai,
Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
1313
Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy
beszédedben, és tiszta [és igazságos] ítéletedben” (Zsolt. 51,6)
1414
Amit Dávid mondott az Úrnak: „Egyedül te ellened vétkeztem, és
cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt…” (Zsolt. 51,6).
1515
Mert: „De az Írás mindent bűn [céltévesztés] alá rekesztett, [összezárt], hogy
az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [Jézus Krisztus hite által] adassék a
hívőknek. Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség
(csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [megigazult] ember egy
sem,
Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [belássa; tudja] nincsen, [senki]
aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról; eltévedtek]
valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek],
megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen
aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.16
Róm. 3,13 Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk
[gégéjük], nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, áspis, (vipera)] kígyóméreg az ajkukon.17
Róm. 3,14 szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű
beszéddel] van tele.
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra.18

hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy

mindeneken [mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot
gyakoroljon]” (Gal. 3,22; Róm. 11,32).
1616
Ez pedig így lett megírva: „Azt mondja a balgatag, a [bolond, ostoba, Isten
nélkül élő] az ő szívében [magában]: Nincs Isten, [nem is létezik].
Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; [utálatosak lettek törekvéseikben,
szörnyűség, amit művelnek]. Nincs, aki jót cselekedjék, [egyetlen egy sincs]. Az
Úr, Jahve az Örökkévaló letekintett [lenézett] a mennyből az emberek [az emberi
– az ádámi faj] fiaira, hogy meglássa, ha van-e [köztük] értelmes, [okos] Istent
kereső, [aki Istennel gondol]? Mindnyájan elhajlottak [elfordultak Tőle];
egyetemben elromlottak, [hiábavalókká, haszontalanokká lettek] nincs, aki jót
cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3).
1717
A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert
nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság
azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság,
istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott
sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük,
csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10) De: „Szája
telve [átokkal, és túlcsorduló] átkozódással, csalárdsággal [ravaszsággal,
csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, és
hazugsággal] és erőszakossággal, [elnyomással, durvasággal, keserűséggel].
Nyelve alatt hamisság [hazugság, csalás] és álnokság [romlottság, gonoszság,
igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség romlás és
gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz]” (Zsolt. 10,7) „Nyelvüket élesítik,
mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33).
1818
A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek
ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van
útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik
görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8) „Mert
Róm. 3,16 Romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság
[nyomorgatás; szerencsétlenség, csapás; sanyarúság] jár a
nyomukban [ösvényeiken; útjaikon],
Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincsenek tudatában;
nem érzik; nem észlelik; nem értik].19
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, [nincs szemük előtt].20
Róm. 3,19 [Mi azonban] tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a
törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény
hatálya alá vannak vetve], hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék]
minden száj, és az egész világot, [világegyetemet] Isten ítélje meg.
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből,
melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg
Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [a céltévesztés] ismerete [felismerése]
a törvény által vagyon.
Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg
[a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága,
[az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek
[tanúsítják] a törvény és a próféták.
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást]
most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit
által minden hívőnek, és [nyerik el mindazok, és száll mindazokra,
akik hisznek Benne]. Mert nincs különbség.
Róm. 3,23 Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával
van az Isten dicsőségének, [nélkülözi; szűkölködik].

lábaik a gonoszra, [rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság,

gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj,
gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek
[rohannak] a vérnek ontására” (Péld. 1,16)
1919
Akik az Urat nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség,
így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló az istenteleneknek! Nincs békesség, szól
Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 57,21).
2020
A testi - hústest szerint élő, és gondolkodó - ember: „A gonosznak
hamissága [a hitetlennek hitetlensége lázadása, elszakadása] felől így
gondolkozom szívemben [ez a kijelentés, üzenet bensőmben]: Az álnok ember
szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem. Sőt azzal hízeleg
magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani; Azzal ámítja magát bensőleg,
hogy bűnét senki föl nem fedi, és el nem ítéli. Szájának beszéde hiábavalóság
[ígérete üresség, hazugság] és hamisság [csalás, becsapás, félrevezetés];
megszűnt bölcs lenni [felhagyott azzal, hogy értelmes legyen, okosan
cselekedjen] és jót cselekedni, [jól, helyesen cselekedjen]. Gonoszságon
gondolkodik, elmélkedik, bajt, csapást, szerencsétlenséget tervez, eszel ki,
ágyában. Elutasítja, nem választja a boldog, sikeres, áldott életutat, sorsot”
(Zsolt. 36,2-5).
Róm. 3,24 Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják
a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a
Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk.
Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő
[véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint
előkép, azaz: az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, [megigazítását] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb, [a
korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte, megbocsátotta],
Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül
hagyása; elengedése; megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett,
eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa
meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen
időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít
mindenkit] aki Jézusban hisz, [aki a Jézus hitéből való].21
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember
számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhet]?
Lehetetlenné vált. [Szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett;
kizáratott]. Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye]
által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az
ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.22
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké
[nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [nemzeteké] is;
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá
nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a
körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által, a [hiten keresztül].23
2121
Mert: „Ki az elmúlt időkben [az előző nemzedékek során] hagyta a
pogányokat mind a maguk útján haladni: [eltűrte, hogy a nemzetek mind a
maguk útján haladjanak]” (Csel. 14,16) És: „E tudatlanságnak idejét azért
elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt,
hogy megtérjenek, és [új felismerésre térve gondolkozásmódot változtassanak]”
(Csel. 17,30).
2222
Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul
meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való
hit által, [Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk
Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való
hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem, [a törvény szerinti tettek
senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16).
2323
És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat [az összes nemzeteket], eleve hirdette
Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük;
eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább
érvényt szerzünk a törvénynek, [érvényre emeljük a hiten át].

Róm. 4. Hit által való megigazulás. Ábrahám hite.

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit
ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám, a mi
(hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?24
Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként]
igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a
dicsekvésre] de nem Isten előtt. [Csakhogy nincs erre lehetőség az
Istennel szemben].
Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és
Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul, [ez szolgált
megigazulására].
Róm. 4,4 [Márpedig] aki fáradozik, [aki tetteket visz végbe;
munkálkodik; dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből
[nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak, [tartozás szerint
jár, tartozás kiegyenlítéseként].
Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket; nem
munkálkodik] hanem hisz abban, aki megigazítja, [aki megigazulttá
nyilvánítja] az istentelent, [az Isten nélkül élőt], annak a hite számít [a
hite tulajdoníttatik] megigazulásul, [az Isten kegyelmének végzése
szerint].
Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja [hirdeti]
boldognak [áldottnak], akinek az Isten cselekedetek nélkül [tettektől
függetlenül] tulajdonít igazságot: [megigazulást; akit Isten igazit meg
tettek nélkül].25

Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek [az összes

nemzetek]. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).
2424
Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem: „Avagy
Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, [nem a tettei
alapján tétetett megigazulttá], felvivén Izsákot, az ő fiát az [áldozati] oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből
lett teljessé [tökéletessé] a hit [és jutott hite végcélba]. És beteljesedett az Írás,
amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek [az Úrnak], és
tulajdoníttatott néki igazságul, [ez szolgált megigazulására], és Isten barátjának
neveztetett” (Jak. 2,21-23). Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát –
feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és
létre hívja a nem létezőket” (Róm. 4,17).
Róm. 4,7 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik;
hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akinek
törvénytiprásait elengedték], és akiknek elfedeztettek bűneik
[gonoszságaik; vétkeik, a cél ELVÉTÉSE].26
Róm. 4,8 Boldog [áldott] ember az, akinek az Úr, Jahve az
Örökkévaló bűnt nem tulajdonít. [vétkeit, céltévesztését nem rója, nem
számítja fel].
Róm. 4,9 Ez a boldogság [áldás] tehát a zsidónak, [csak a
körülmetélteknek szól-e? csak őket illeti meg]? Vagy a pogánynak [a
körülmetéletlennek] is tulajdoníttatik-e? Mert azt mondjuk, hogy
Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttatik igazságul. [A hitet számították be
Ábrahámnak megigazulásul].
Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttatik tehát? [De milyen állapotában
fogadta el őt igaznak Isten]? Körülmetélt vagy körülmetéletlen
állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított
hite igazságának pecsétjéül, [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként]
kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok
is igaznak fogadtassanak el
Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik
nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak,
Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait
Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével]
adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e
világnak [világegyetemnek] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek
igazsága által, [a hit általi megigazulás alapján].
Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; a
törvény alapján állók] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló
[üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen
[haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné

2525
Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, és [áldott] az,
akinek hamissága [hűtlensége, lázadása] megbocsáttatott, [elvétetett,
eltöröltetett] vétke elfedeztetett. Boldog, és [áldott] ember az, akinek az Úr,
Jahve az Örökkévaló bűnt [hamisságot] nem tulajdonít, [akinek az Úr, Jahve az
Örökkévaló nem rója fel bűnét, nem tartja számon vétkét] és szellemében
csalárdság [álnokság] nincsen [nem lakik]” (Zsolt. 32,1-2).
2626
Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink
(céltévesztettségünk) szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől,
olyan nagy az ő kegyelme az őt tisztelők iránt. Amilyen messze van napkelet
napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa
fiaihoz, olyan irgalmas az Úr, Jahve az Örökkévaló az Istentisztelőkhöz” (Zsolt.
103,10-13).
válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a
funkciója, feladata].
Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál,
eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való
cselekedet [törvényszegés] sincsen, [nem lehet áthágni sem a
törvényt].
Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor
minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az
ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá
vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét
követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk.27
Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [sok nemzet] atyjává
tettelek [rendeltelek] téged), az előtt az Isten [színe] előtt, akiben hitt,
aki a holtakat megeleveníti, [életre kelti], és azokat, amelyek
nincsenek, előszólítja, [létre hívja] mint meglevőket, [mint amik
vannak, hogy létezzenek].
Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen]
reménykedve [elvárással] hitte, hogy sok népnek [nemzetnek] atyjává
lesz, a szerint, amint megmondatott. [Az ígéret ugyanis így szólt]: Így
[ennyi] lészen a te magod.
Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a
hite] nem gondolt [nem tekintett] az ő már elhalt [életerejét vesztett]
testére [az ő emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem
Sárának elhalt [elapadt] méhére.
Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [hihetetlensége
által nem vonta kétségbe], hanem erőt merített hitéből, [sőt
megerősödött a hitben; hatalmassá lett hite által] és magasztalta az
Istent, [dicsőséget adván az Istennek].
Róm. 4,21 És teljesen bizonyos volt [mindenestől fogva elhitte, meg
volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
[elég hatalmas ígéretének teljesítésére].
Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [ezt tulajdonította]
neki igazságul, [megigazulására].
Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul, [hogy ez
megigazulás gyanánt tulajdoníttatott] nem egyedül (ő)érte [nemcsak
róla] van megírva,
Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre
van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul,

2727
Ezt tudva: „Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak
[hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).
megigazulásul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [a halálból]
feltámasztotta [életre keltette] Urunkat, Jézust,
Róm. 4,25 aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva]
bűneinkért, [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és
elhajlásainkért] és feltámasztatott, [feltámadt] megigazulásunkért,
[felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért].28

Róm 5. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [és
létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztuson keresztül.
Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út;
szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most]
állunk [élünk, vagyunk] és dicsekedünk, [ujjongunk] az Isten [fiai]
dicsőségének reménységében, [és dicsekszünk a reménységgel, hogy
az isteni dicsőség részesei lehetünk].
Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a
háborúságokban, [nyomorúságokban, szenvedéseinkben,
megpróbáltatásokban, szorongatásokban; szorult helyzetekben;
nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság, [a
nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást;
állhatatosságot) eredményez (és munkál)].
Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (és reményteljes) tűrés
pedig] a kipróbáltságot, [a megvizsgáltságot] a kipróbáltság a
reménységet, [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni].
Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem
engedi, hogy megszégyenüljünk], mert az Istennek szerelme
[természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent
Szellem által, ki adatott nékünk.
Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [a (hús)test
miatt,ami engedett a kísértésnek], a rendelt [alkalmatos;
meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk,
istentelenekért, [Isten nélkül élőkért].

2828
„Mert azt, aki bűnt [céltévesztést] nem ismert, bűnné [céltévesztetté] tette
helyettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, [hogy általa megigazultak
legyünk Istenben]” (2Kor. 5,21) Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus
feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20).
Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán
csak meg merne [még vállalja; képes; hamarabb elszánja magát; kész
lenne] meghalni valaki.
Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az
időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már
akkor] érettünk meghalt.29
Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [igazzá nyilvánított
minket] az ő vére által, az [értünk adott élete árán]; Sokkal inkább
megtartatunk [üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből.
Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást;
biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi
javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a
harag ellen Őáltala [és megment (megszabadít) bennünket a haragtól,
vére (élete) hatalmával].30
Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor
ellenségei voltunk, és megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának
halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk: megment,
kiszabadít, megvéd. Életben tart, megóv a haláltól; megtart.
Meggyógyít, megőriz, megment, éppé, és egészségessé tesz] a Belőle
belénk ömlő élet révén.
Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk
[ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki
megszerezte nekünk a kiengesztelődést, [és az előző kedvezőtlen
kapcsolatot „megmásította”].
Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a
világra [a világegyetembe] a bűn, [a céltévesztés], és a bűn által [a
céltévesztésen keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre
elhatott, [minden ember osztályrésze lett (minden emberre átterjedt)]
mivelhogy mindnyájan vétkeztek [eltévesztették a célpontot]:

2929
A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg
haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18).
3030
És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „… engesztelő
áldozat a mi vétkeinkért, [így aztán Ő bűnhődött a mi céltévesztésünkért]; de
nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2).
Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a
bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha
nincsen törvény.31
Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra]
Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének]
hasonlatossága szerint vétkeztek, [és estek bűnbe], aki ama
következendőnek, [Eljövendőnek] kiábrázolása, [előképe, előre
felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje].32
Róm. 5,15 A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a
bukással, a félre-csúszással, [a botlás illetve elhajlással]. Mert ha
amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az
Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember
Jézus Krisztusé, sokkal inkább [és bőségesebben] elhatott [kiáradt]
sokakra.33
Róm. 5,16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint
az első ember elbukása, elesése. Mert egyik oldalon az ítélet egy
elesés alapján vált elmarasztaló ítéletté, a kegyelem pedig sokak
elbukásából megigazulásra vezet.
Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt
uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább
az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által
azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának
bővölködésében részesültek, [és elfogadták].
Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése]
minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott: ugyanúgy egynek
üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a soha
véget nem érő, természetfeletti életet; az életnek egy más létezési
formáját adó megigazulást.
Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan
bűnösökké [céltévesztőkké] lettek: [sok embert a céltévesztés
állapotába döntött] azonképpen egynek engedelmessége

3131
Azért nem számítja fel a bűnt Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott
törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15),.
3232
Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő
menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a
szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6).
3333
Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén
ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan
megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22).
[szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is
igazulnak].34
Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [és azért csúszott be a kegyelem
mellett], hogy a bűn, a [félre-csúszás, botlás és elhajlás]
megnövekedjék, [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék
a bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik
[elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn, [a céltévesztés], ott [azt
messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [ott még
bőségesebben kiáradt].35
Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn, [a
céltévesztés] a halálra, [halált hozva], azonképpen a kegyelem is
uralkodjék igazság, [megigazulás] által az örök életre [a soha véget
nem érő, természetfeletti életre; az életnek egy más létezési
formájára], a mi Urunk Jézus Krisztuson keresztül.

Róm 6. A bemerítés Krisztus életében részesít

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben [a

céltévesztett állapotban], hogy a kegyelem annál nagyobb [annál
bőségesebb] legyen, [annál inkább áradjon; gyarapodjon;
megsokasodjon]?
Róm. 6,2 Távol legyen: [semmi esetre sem], akik [egyszer már]
meghaltunk a bűnnek [a céltévesztésnek], mi módon élnénk még
abban?36
Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-e, [hát nem értitek], hogy [mi] akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?
Róm. 6,4 Eltemettettünk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba:
hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból, [a
halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által,
azonképpen mi is új életben járjunk.38
3434
Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „... Mert azt, aki nem ismert bűnt, (nem
volt céltévesztő) bűnné (céltévesztetté) tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi
megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25).
3535
A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése: „Micsoda tehát a törvény? A
bűnök (bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az
ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében” (Gal. 3,19).
3636
Hiszen: „...aki meghalt, felszabadult a bűn (a céltévesztés hatalma) alól”
(Róm. 6,7).
3838
És: „A bemerítésben … titeket, kik holtak valátok a bűnökben [hibás lépések,
botlások miatt] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített
együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13) „Hogy
Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé
lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is
azok leszünk. [Feltámadásával is összenőttekké leszünk].39
Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett
[oszlopra feszíttetett], hogy megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, [a
céltévesztett én, hogy tétlenné, tehetetlenné váljon] a bűn hatalmában
álló [céltévesztett én], hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk
rabszolgája] a bűnnek, [ne legyünk a céltévesztés rabszolgái].40
Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól, [megigazult;
igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL].
Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy
[együtt] élünk [továbbra] is Ővele.41
Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki
[miután] feltámadt a halálból, [a halottak közül] többé meg nem hal; a
halál többé rajta nem uralkodik.42
Róm. 6,10 Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek [a cél elvétése] ölte
meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti.
Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

levetkezzétek ama régi élet [a korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó

embert, mely meg van romolva [eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a
csalárdság [megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai
miatt.Megújuljatok pedig a ti elméteknek [bensőtöknek] szelleme szerint, És
felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely
Isten szerint teremtetett igazságban, és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24).
3939
Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog
támasztani” (1Kor. 6,14) Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki
feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a
halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket (teljes lényeteket) is az ő ti
bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).
4040
Azért. „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek
le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
4141
A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
4242
Az Urat Isten feltámasztotta: „… a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy
lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24) Ahogyan azt előre
megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog
visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett
biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te
Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35).
Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn [a
céltévesztett állapot] a ti halandó [mulandó] testetekben
[személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az
ő kívánságaiban, [az ő vágyainak].43
Róm. 6,13 Se ne szánjátok, [ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti
tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak
[támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak
szolgálatára]; hanem szánjátok, [adjátok] oda, [bocsássátok
rendelkezésre] magatokat az Istennek [szolgálatára], mint akik a
halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül
az Istennek.44
Róm. 6,14 Mert a bűn [a céltévesztett állapot] ti rajtatok nem
uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt,45 hanem kegyelem [Isten
öröme és jótéteménye, felmentése] alatt.
Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-e
mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem
alatt? Távol legyen.
Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [oda
adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az
engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái], akinek
engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy
az engedelmességnek igazságra, [ami megigazulásra vezet].46
4343
Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, [drágáim] kérlek
titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [mint zarándokokat, vándorokat és
hontalanokat]. Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól
[tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi
természet gonosz kívánságainak], amelyek életetek ellen vitézkednek [küzdenek,
harcolnak, hadjáratot indítanak, és hadat viselnek]” (1Pt. 2,11). Már Dávid ezt
kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a
testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami
hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).
4444
Mert ha továbbra is: „… test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem
által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13).
4545
Azért mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs
törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 4,15)
4646
Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „...Bizony, bizony mondom
néktek, hogy mindaz [mindenki], aki bűnt cselekszik [céltévesztett állapotban
van], (rab)szolgája a bűnnek, [a céltévesztésnek]” (Ján. 8,34). És Péter apostolon
keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „... mert akit valaki
legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy valakivel szemben], az
annak rabszolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő,
Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [felismerése, és megértése] által a
világ fertelmeit [szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, [a világ fertelmeitől
Róm. 6,17 De hála az Istennek, [az Ő kegyelme, jóindulata] hogy
jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek
szerint, [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a
tudomány azon alakjának, [követendő mintájának] amelyre adattatok
[amire rendelve vagytok].
Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [a céltévesztés
kötelékéből], az igazságnak [a megigazultságnak] (rab)szolgáivá
lettetek.
Róm. 6,19 Emberi módon szólok, [emberi módon fejezem ki magam] a
ti (hús)testeteknek erőtlensége, [gyarlósága] miatt. [A (hús)test
gyönge ugyanis enged a kísértésnek].47 Mert amiképpen oda szántátok
a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak;
törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra, [a törvénytelenségre]:
azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [személyetek
egy-egy funkciót végző részét] szolgáiul az igazságnak a
megszenteltetésre, [hogy azok megszentelődéseteket munkálják].
Róm. 6,20 Mert mikor a bűn [a céltévesztés] szolgái [rabszolgái]
voltatok, az igazságtól szabadok voltatok. [Mert az igazsággal
szemben szabadok voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához].
Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [és termett ez] azért akkor
azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál.48
Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn [a
céltévesztés] alól, szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek,
Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök, a soha véget nem
érő élet.
Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a
bűn fizet] halál, az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem
megnyilvánulása] pedig örök soha véget nem érő élet a mi Urunk
Krisztus Jézusban.
Róm. 7. A megigazultak és a törvény.

megmenekültek, megszabadultak], de ezekbe ismét belekeveredve

[belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek,
[elbuknak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból elmerülnek
ezekben, és vereséget szenvednek], az ő utolsó állapotuk gonoszabbá
[rosszabbá, súlyosabbá] lett az elsőnél [az eredetinél]” (2 Pét. 2,19-20)
4747
Erre figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy
kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtelen” (Mát. 26,41).
4848
Ugyanis: „Mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és
fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek
működtek, hatottak, és dolgoztak testrészeinkben, (amelynek velejárói: baj,
csapás, szenvedés) hogy gyümölcsöt érleljenek a halálnak” (Róm. 7,5).
Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok, [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim]
mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig]
uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj49 ehhez van kötve [vele
van összekapcsolva] törvény szerint. De ha meghal a férj, felszabadult,
[feloldoztatott] az asszony50 a férj törvénye alól.
Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [azaz:
házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban
meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes
kötöttségtől], úgy hogy nem lesz parázna [azaz házasságtörő], ha más
férfihoz megy.51
Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek
[a törvény számára] a Krisztus teste (személye) által hogy legyetek
máséi: [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (személyében), aki a
halálból feltámasztatott, [és életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk
Istennek.52
Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [és a hústest szerint
éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban,
[azaz: a törvény által szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és
az emiatt fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak
testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés], hogy
gyümölcsözzenek, [gyümölcsöt érleljenek] a halálnak.53

4949
Férj (ánér): - férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). A
házasságon belül a férj. Férfi; ember; de jelenti az érettkorú embert is,
ellentétben a gyermekkel.
5050
Asszony (güné): Jelenti a frissen újjászületett, még csecsemő, kisded,
kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes esze, akarata vezet.
5151
Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja
ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a
halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld.
2,17-19). Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten az embert az ő képére (a
maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket”
(1 Móz. 1,27).
5252
Pál apostol megvallása, és tanítása: „Mert én a törvény által meghaltam a
törvénynek, hogy Istennek éljek. Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a
törvény, hogy Istentől legyen az életem” (Gal. 2,19).
5353
Ezért: „Mondom pedig [intelek titeket], Szellem szerint járjatok [és éljetek],
és a (hús)testnek kívánságát [vágyát, kívánságát, szenvedélyét] véghez ne
vigyétek. [és ne teljesítsétek]; Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet
rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta],
és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik
[tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).
Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [és felszabadultunk,
mentesültünk, feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól]
minekutána meghaltunk arra nézve, [a törvény számára] amely által
lekötve tartattunk; [és ami fogva tartott bennünket], hogy szolgáljunk
a Szellemnek újságában [újszerűségében, és új voltában] és nem a
betű óságában. [Ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult
régi betűvilágában].54
Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn, (céltévesztés)-e? Távol
legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által;
mert a [gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a vágyat a mohó
kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.55
Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn [a cél elvétése] alkalmat
vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott]
és nemzett [és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált] bennem
minden [gonosz] kívánságot, [és mohó kívánást, és megismerkedtem a
bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn
[a céltévesztés].56
Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [a természeti, fizikai, biológiai életet]
a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [és
megérkezésével] felelevenedett [föléledt, életre kelt] a bűn [a
céltévesztés]
Róm. 7,10 Én pedig meghalok; és úgy találtatok, [és kitűnt] hogy az a
parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia]
nékem halálomra van, [mert számomra halálhozónak bizonyult, és a
halálba vitt].57
5454
Pál apostol megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy
Isten tesz alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra: „Nem mintha önmagunktól,
mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk;
ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket
arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a
betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6) De ez a szolgálat: „…
nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm.
9,16).
5555
Mert a törvény így szól: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a
te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se
szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2 Móz. 20,170).
5656
Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így
működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve
halált nemz” (Jak. 1,15).
5757
Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni
fog azok által” (Gal. 3,12). Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok
(őrizzétek) meg azért az én rendeleteimet (döntéseimet) és az én végzéseimet,
amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok Jahve az
Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést, ugródeszkát,
indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis a bűn a tilalommal kapta
vonzóerejét / és kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által, [és
végképp] megcsalt [tévútra vezetett, és elcsábított] engem, és megölt
általa.
Róm. 7,12 Azért ám a törvény [természetesen] szent, és a parancsolat
szent és igaz [és igazságos] és jó.58
Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-e? Távol legyen: sőt inkább
a bűn [a céltévesztés] az, hogy megtessék [megmutatkozzék, és
kitűnjék] a bűn [a céltévesztés mivolta], mely a jó által nékem halált
szerez, [munkál, és valósít meg] hogy felette igen bűnös legyen a bűn
[a céltévesztés] a parancsolat által. [Így a bűn a parancs által mutatta
meg igazi bűn / céltévesztő / jellegét, és fokozott erejű bűnné lesz].59
Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én
(hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve, [eladva rabszolgának a bűn
alá].60
Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [és teszek], nem ismerem:
[nem szeretem, és magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt
művelem, [s nem azt hajtom végre] amit akarok [amit tervezek és
szándékozok tenni], hanem [a rosszat] amit gyűlölök [utálok, amitől
undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek], azt cselekszem, [és azt
teszem meg].
Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit
nem akarok, megegyezem [helyeslem és egyetértek] a törvénnyel, [és
elismerem róla] hogy jó.
Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [és
művelem] azt, hanem a bennem lakozó [és bennem, az egómban /
énemben otthonra lelt] bűn [céltévesztés].
Örökkévaló az Úr” (3 Móz. 18,5).
5858
Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó,
ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz
ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök,
a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az
embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a
hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges
tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám
bízatott” (1 Tim. 1,8-11).
5959
Ugyanis: „A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [a céltévesztés]; a bűn [a
céltévesztés] (ható)ereje [és hatalma] pedig a törvény” (1 Kor. 15,56).
6060
Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az
Írás mindenkit bűn (céltévesztés) alá rekesztett (és összezárt azért), hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek”
(Gal. 3,22).
Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a
(hús)testemben [semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó
véghezvitelét nem találom. [Mert készen vagyok ugyan akarni a jót,
de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes].61
Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [és nem azt teszem] melyet
akarok; hanem a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszem [és
azt hajtom végre folyamatosan, és azt valósítom meg] melyet nem
akarok.
Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [azt teszem, és művelem] amit
nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom, és viszem véghez] már
azt, hanem a bennem lakozó bűn [céltévesztés].
Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni,
ezt a törvényt, hogy a bűn [a rossz, káros, ártalmas] megvan bennem.
Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet és örömömet)
lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint.
Róm. 7,23 De látok [érzek, és észlelek] egy másik [egy ellenkező]
törvényt az én tagjaimban [személyem, egy-egy funkciót végző
részében] mely ellenkezik [küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll] az
elmém [a szellemem értelmének] törvényével. És engem rabul ad a
bűn [a céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban [és
amely a bűn (a céltévesztés) törvényébe zárva, fogolyként vezet].62
Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény, szerencsétlen, szenvedő] ember!
Kicsoda szabadít meg [ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [ebből
a halálra ítélt testből, ebből a testből, amely a halálé]?
Róm. 7,25 Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus
Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít,
Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor hústestem indít,
a bűn, a céltévesztés törvényének vagyok rabszolgája.
Róm 8. Megszentelődés Krisztusban.

6161
Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd, én bűnben (céltévesztésben,
és ezért törvénynélküli állapotban) születtem, anyám vétekben (a céltévesztés
miatti törvénynélküli állapotban) fogant engem” (Zsolt. 51,7).
6262
Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a
szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17). Hiszen:
„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző
kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1). Ezért mondja az apostol, hogy:
„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg
magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek az (életetek); ellen vitézkednek”
(1 Pét. 2,11).
Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló
ítéletük] azoknak, [mert nincsen helye velük szemben, de nem is
érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet], akik
Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak,
hanem Szellem szerint.
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye
megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem
a bűn és a halál törvényétől
Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a
maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a
(hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván, [elküldve] bűn [a céltévesztés]
(hús)testének hasonlatosságában, [hasonmásában] és a bűnért, [a
céltévesztés miatt], hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt
(céltévesztést].63
Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [az igazzá-tétel eredménye]
beteljesüljön bennünk [és rajtunk], kik nem (hús)test szerint járunk,
[élünk] hanem Szellem szerint. [Akiknek járását-kelését nem a hús
vezérli, hanem a Szellem].
Róm. 8,5 Mert a (hús)test szerint valók [a húshoz igazodók] a
(hús)test dolgaira gondolnak. [A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre
vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei,
vágyai].64 A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [A
szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)].
Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése;
okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál
[halálra visz, halálra vezet]; a Szellem gondolata [vágyódása;
törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig
élet és békesség.65

6363
Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a
gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt,
akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat,
akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).
6464
És hogy a hústestet milyen ügyek kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e
világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) .
6565
Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás
következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a
(hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog
aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Róm. 8,7 Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése;
észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés]
Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
[nem veti alá magát] mert nem is teheti.
Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest szerint élnek] nem
lehetnek kedvesek Isten előtt, [Istennek nem tetszhetnek; nem is
törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek Neki].66
Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test, hanem Szellem szerint [nem
húsban, hanem Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten
Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem
birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé.67
Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, holt
[egész valótok halandó] a bűn miatt, [a céltévesztés következtében], a
szellem azonban élet (örökélet, soha véget nem érő, természetfeletti
élet) az igazságért. [A szellem (örök)életet ad megigazultság által].68
Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta
[életre keltette] Jézust a halálból, [halottak közül] ugyanaz, aki
feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [halottak
közül],68 megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket (teljes
valótokat) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által.
Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok
[nem vagyunk lekötelezve] a (hús)testnek, hogy a (hús)test
[kívánságai] szerint éljünk [a földi életben].
Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok,
[minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test
cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek;
halálra juttatjátok] éltek.69

6666
Hát: „Öldököljétek meg, [adjátok halálra] azért a ti földi [testi] tagjaitokat.
Paráznaságot [házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanságot,
bujaságot [szenvedélyt], gonosz kívánságot, [rossz, romlott, züllött, gyalázatos;
káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt,
gerjedelmet], és a fösvénységet [a kapzsiságot; mohóságot, a telhetetlenséget;
meg a gazdagság után való vágyakozást], ami bálványimádás [hiszen az a
bálványimádás egyik fajtája]” (Kol. 3,5-6).
6767
Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít, [aki életet ad, életre
kelt], a hústest nem használ semmit: a beszédek [a kijelentések], amelyeket én
szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet” (Ján. 6,63).
68

6868
Mert: „… Őt az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait [bilincseit]
megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia, [mert nem volt
lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa (legyőzze, visszafogja, akadályozza)
őt” (Csel. 2,24).
Róm. 8,14 Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel,
azok [mind] Istennek fiai.70
Róm. 8,15 Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét
ismét a félelemre, [hogy félelemben éljetek; (hogy újra féljetek,
rettegjetek)] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk:
Abba [azaz: szerelmes] Atyám! [Édesapám! Apu].71
Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz [együtt tanúskodik] a mi
szellemünkkel, hogy Isten [született] gyermekei vagyunk.72
Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk,
hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Róm. 8,18 Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az
életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket
azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani.73
Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [az egész természet] sóvárogva
[epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak
megnyilvánulását, [kijelentését; kinyilatkozását].74

6969
És hogy ezt hogyan kell tenni, arra az apostol mutat példát: „…
megsanyargatom, [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem]
testemet (egész lényemet) és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem),
és leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy
amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek.
[magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak
ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát]” (1Kor. 9,27) Hát ti se: Ne
[engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn (a céltévesztett állapot) a ti halandó
(mulandó) testetekben (személyetekben) hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12.13).
7070
Hát: „nem tudjátok-e, hogy a ti testetek, [amit Istentől kaptatok] a bennetek
lakozó Szent Szellem temploma, [a templom magva, azaz: a Szentek Szentje, a
legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek, [aki Isten ajándékából a tietek] és nem
a magatokéi vagytok” (1 Kor. 6,19).
7171
Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem félelemnek [és nem
csüggedtségnek, kishitűségnek, vagy gyávaságnak] szellemét adta,
[ajándékozta] nékünk az Isten; hanem erőnek és [Isten szerinti] szeretetnek és
józanságnak szellemét” (2Tim. 1,7).
7272
Tehát: „Minthogy pedig fiak [Isten fiai] vagytok, kibocsátotta [elküldte;
kiárasztotta] az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe [a ti bensőtökbe], ki
ezt kiáltja: Abba, Atya [azaz: Édesapám]!” (Gal. 4,6).
7373
Hiszen: „…a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető,
jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés,
megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket
meghaladó] örök dicsőséget szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség
túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség,
haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett, [minden teremtmény
ugyanis mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából;
nem, mert akarja] hanem azért, [az által] aki az alá vetette.75
Róm. 8,21 Azzal a [nekünk adott] reménységgel [hittel és
bizalommal], hogy maga a teremtett világ is megszabadul [hogy a
teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság
rab(szolga)ságától [a mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai
dicsőségének szabadságára, [és átjut az Isten fiainak dicsőséges
szabadságába].76
Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [minden
teremtménye] együtt [és egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög,
nyöszörög.] és vajúdik, [szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig,
[mind mostanáig].77

7474
Azt várják, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, paradicsomi –
állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör,
szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem
pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a
föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon,
hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő
nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).
7575
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés az élet értelmetlenségéről: „Mi
haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?
Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a
nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj
délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda,
ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg,
pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog
fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk
nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog
történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9) Dávidon keresztül pedig
folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és
nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk”
(Zsolt. 90,10).
7676
Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint,
amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) Isten ígérete: „Mert én új eget és új
földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17)
János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első
föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1).
7777
A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése
(gonoszsága) mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még
a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul
állat és madár… ” (Jer. 12,4).
Róm. 8,23 Sőt Nemcsak ez [a világ] hanem maguk a Szellem
zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet],
mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét]
fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben].
Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, azaz: hogy méltóvá
tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való
belépésre]. És a mi testünknek [a mi teljes valónknak] megváltását, [a
váltság általi megszabadítást].78
Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg. [Ez a remény a mi
bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem
látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk]. A
reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki,
miért reméli is azt?
Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással
békességes, [állhatatos kitartással, örömteli] tűréssel [türelemmel]
várjuk.79
Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van
[segítségére siet] a mi erőtlenségünknek, [a mi szellemi
gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, [hogy
mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk], nem
tudjuk; de maga a Szellem esedezik, [és jár közben] miérettünk

7878
Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: „Óh én
nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg;
ki fog kiragadni] engem e halál-testből? (e halálra ítélt testből), ebből a testből,
amely alá van vetve a halálnak; (ki szabadít meg engem ebből a holttestből,
amely szellemi halálomat okozza). Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon,
a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25) „Azért is sóhajtozunk ebben,
óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is
mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4) „Mert e romlandó
testnek (e mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53) „Mert a mi országunk
mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (teljes
valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas
munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).
7979
És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „[Arra az el nem múló]
romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és
hervadhatatlan [el nem múló] örökségre, amely a mennyekben van fenntartva
[és megőrizve] számunkra” (1 Pét. 1,4) Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a
Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra
…” (Zsolt. 37,7).
kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen
elmondott beszéddel], fohászkodásokkal, [szavakba nem önthető,
emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].80
Róm. 8,27 [S Ő] Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva]
esedezik, [és jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért.
Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden
javukra van [minden javukra válik, (szolgál, összedolgozik;
együttmunkál, minden összejátszik), minden körülmény, esemény],
mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. [Akik az ő végzése
értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(arra elhívottak)
hogy szentek legyenek]
Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott;
felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta].
hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek
[Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék,
amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött
[legelőször előhozott, azaz: az új emberiség elsőszülöttje, első
példánya] sok atyafi, [testvér] között.
Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott;
különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is
igazította, [megigazulttá tette], akiket pedig megigazított,
[megigazulttá tett], azokat meg is dicsőítette.
Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [Mire következtethetünk ebből]
Ha az Isten velünk, [értünk; mellettünk van] kicsoda [lehet; tehet]
ellenünk?81
8080
Ézsaiás prófétán keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a
nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék az Urat, Jahvét az
Örökkévalót, hirdessétek dicséretét a szigeteken! Az Úr, Jahve az Örökkévaló
mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és
ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat
megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!
Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A
folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat
olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A
sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16).
8181
Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat
nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én
gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7) Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem
el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek,
ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6) Ha csüggednék Isten újra és újra
megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok
Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak”
(Ézs. 41,10-11).
Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, [nem kímélte],
hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele,
[kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk?
Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít; [Isten, aki a megigazulást adta?].82
Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus
[Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az
Isten jobbján van, aki esedezik is, [aki közbenjár] érettünk?
Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [választ] el minket a Krisztus
szerelmétől? Nyomorúság [nyomorgatás; háborúság; nyomás,
szorítás; szorult helyzet, elnyomás] vagy szorongattatás [szükség;
szorongató keserűség, szükséghelyzet, kín, gyötrelem, ínség] vagy
üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem,
[életveszély] vagy fegyver, [kard; háború; erőszakos halál, vagy a
fennálló hatalom]-e?
Róm. 8,36 A mint megvan írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk
[öldököltetünk] minden napon; [Minket minden nap miattad visznek
(juttatnak) halálba]. Olybá tekintenek [annyira becsülnek] mint vágó
mint a leölésre szánt] juhokat.83
Róm. 8,37 De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is
többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk, döntő (teljes, tökéletes,
végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett.84
Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál [a természeti
(biológiai, fizikai) halál; azaz: a hústest halála]. Sem élet [a
természeti (biológiai) azaz: a hústestben való élet]. sem angyalok
8282
Dávid megvallása: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel én velem?
Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten, Jahve az
Örökkévaló megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem?” (Ésa. 50,8-9).
8383
Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint
vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12) „Miattad gyilkolnak
minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23) És az apostol
megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul
állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az
angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9).
8484
És mindazok győztesek, akik vízből és Szellemből újonnan születtek: „Mert
mindaz, ami az Istenből született, legyőzi a világot [győzelmet arat]; és az a
győzedelem, az a [diadal], amely legyőzte a világot, ami [győzelmet aratott a
világ fölött] a mi hitünk, és [meggyőződésünk]. Ki az, aki legyőzi a világot, ha
nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5) Az Úr Jézus így
bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Azért beszéltem ezeket
néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen
[üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De
bízzatok: én legyőztem a világot [és a világ legyőzve áll alattam]” (Jn. 16,33).
[uralkodó szellemi lények; hírvivők, pásztorok] sem fejedelemségek
[kormányzatok]. Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali
hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok
mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben
történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők,
ami még körül fog venni]
Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem
mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz
időbeli, sem a kozmosz (a világűr) térbeli jelenségei] nem szakaszthat
el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon [megjelent; megbizonyított] a mi
Urunk Jézus Krisztusban.

Róm 9. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

Róm. 9,1 Igazságot [valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok,

lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot, [tanúskodik mellettem]
a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem; bánatom] és
szüntelen való [állandó; folytonos; szakadatlan] az én szívemnek
fájdalma, [gyötrelme; kínja].
Róm. 9,3 Mert kívánnám, [óhajtanám] hogy én magam átok [alatt]
legyek, [én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni], elszakasztva a
Krisztustól az én atyámfiaiért, [testvéreimért; népemből valókért] akik
rokonaim (hús)test szerint.
Róm. 9,4 Akik izraeliták akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek,
meg a törvényadás és az istentisztelet(i) [szent szolgálat] és az
ígéretek,
Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [akik közül
származik] (hús)test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette
örökké [soha véget nem érően] áldandó [imádni való] Isten [aki Isten
mindenek felett] Ámen.
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott;
megdőlt; megbukott; erejét vesztett] legyen az Isten beszéde, igéje.85
Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók.

8585
Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy
megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt
ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit,
mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit. … mert amit ő mondott, meglett, és
amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13).
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az
Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te
magod
Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi
származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait
tekinti [és nevezi] magul.86
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [igéje] ez: Ez időtájban [a maga
idején; a megállapított vagy a megfelelő időben] eljövök, és Sárának
fia lesz.
Róm. 9,10 Nemcsak pedig, [nemcsak Sárával történt ilyesmi], hanem
Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi atyánktól.
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy
gonoszt [rosszat] nem cselekedtek, [nem tehettek], hogy az Istennek
kiválasztás szerint való végzése, [amely nem a tettektől, hanem a
meghívó akaratától függ], megmaradjon, [érvényesüljön] nem
cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, [Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta],
hogy: A nagyobbik [az idősebb] szolgál, [rabszolgája lesz] a
kisebbiknek, [a fiatalabbnak].
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig
kevésbé szerettem, [Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot
kiválasztottam, Ézsaut elvetettem].87
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-e ez az
Istentől? [Vajon hamisság van-e az Istennél]? Távol legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin
könyörülök, és kegyelmezek [irgalmazok;] annak, akinek
kegyelmezek [akit megszánok].88
8686
Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet”
(1 Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus”
(Gal. 3,16). Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig,
atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
8787
És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére
volt Jákóbnak - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -, mégis Jákóbot szerettem,
Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit (bálványáldozó helyeit) pusztává
tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).
8888
Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én
dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr, Jahve az
Örökkévaló nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek
kegyelmezek” (2 Móz. 33,19). Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr:
„Irgalmas és könyörületes az Úr, Jahve az Örökkévaló, késedelmes a haragra és
nagy kegyelmű. Jó az Úr, Jahve az Örökkévaló mindenki iránt, és könyörületes
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki
erőlködik], sem nem azé [a jövő], aki fut [aki törtet], hanem a
könyörülő Istené.
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy: Azért
támasztottalak [állítottalak elő] téged [és éppen arra rendeltelek, és
(azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam benned az én
hatalmamat, [erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet az egész
földön.
Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit
pedig akar, megkeményít [megátalkodni (konokká válni) hagyja, és
így alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására].
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? [Miért von
mégis felelősségre? (miért hibáztat; haragszik; vádol) még mindig]?
Hiszen az ő akaratának [szándékának] kicsoda állhat ellen?
Róm. 9,20 Sőt, inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába [perbe]
szállsz [és feleselsz] az Istennel? Avagy mondja-e [megkérdezi-e] a
készítmény [az alkotás, az edény] a készítőnek, [megmunkálójának;
alkotójának; formálójának], Miért csináltál [formáltál; alkottál]
engem így, [és ilyennek]?89
Róm. 9,21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy
ugyanazon gyuradékból, [hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy

minden teremtményéhez. Magasztal, Jahve Örökkévaló, Uram, minden

teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10). Az apostolon keresztül
pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a
teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a
kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az
Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök (ti
céltévesztettek), és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9) Mert:
„… azt, a ki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem (azt én nem küldöm el)”
(Ján. 6,37).
8989
Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „dicsekedhetik-e a fejsze azzal
szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot
suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa.
10,15) De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült
cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a
készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért
nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság!
Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás
alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem
ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16;
Jób. 9,12). Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram, Jahve Örökkévaló, Atyánk vagy
te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk
mindannyian” (Ézs. 64,7).
részéből] némely edényt tisztességre, [díszesre; ékességre; tisztes
célra; megbecsült, értékes edénynek], némelyet pedig becstelenségre,
[közönségesre; éktelenségre; gyalázatra; dicstelenre;
tisztességtelenre; nem becsült célra] formáljon?90
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát
megismertetni [megláttatni; tudatni] kívánván, nagy békességes
tűréssel elszenvedte, [elhordozta] a harag edényeit, melyek
pusztulásra [veszedelemre; elveszésre] készíttettek, [mert: megértek;
Szó szerint: le kell szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután
felszerelni, újat adni].
Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse; megláttassa] az ő
dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, [eszközein] melyeket
eleve [előre] a dicsőségre alkotott, [amelyeket, (vagy: akiket)
dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el (jó)előre], mit
szólhatsz ellene?
Róm. 9,24 Amire el is hívott minket, [ilyen edényekül hívott el minket
is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok, [a nemzetek] közül is,
Róm. 9,25 Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely
nem volt az én népem, és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt
szeretett, szeretett népemnek; [és ki irgalmat nem talált,
irgalmasságot találónak].91
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti
nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
9090
Mert: Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem
fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig
gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült,
megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre
alkalmas”(2 Tim. 2,19-21).
9191
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak
örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat, Jahvét az
Örökkévalót. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak,
ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig
ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22). Péter apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy
hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára
hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1
Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még
annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet
megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem
vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).
Róm. 9,27 Ézsaiás pedig ezt kiáltja, és [fennszóval hirdeti] Izráel
felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye,
[homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül.92
Róm. 9,28 Mert az Úr gyorsan beteljesíti szavát (igéjét), és teljes
mértékben valóra váltja, [sietve megcselekszi] a földön [miközben
befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést].
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura
nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, [hasonlóan
jártunk] volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.93
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [a nemzetek],
akik a megigazulásra nem törekedtek, [és az igazságot nem követték],
a megigazulást elnyerték [megragadták; birtokul kapták], még pedig a
hitből való megigazulást.94
9292
Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel,
mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve
pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22). És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, Jahve az
Örökkévaló, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr, Jahve az
Örökkévaló!” (Jóel. 2,32) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten
gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét
bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).
9393
Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg
nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és Gomorához
volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak igéjét,
Szodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa.
1,9-10) Szodoma és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr, Jahve az
Örökkévaló Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól, Jahvétól
az Örökkévalótól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész
vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25).
János apostol lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek
szellem szerinti nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a
fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.
És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint
Szodomának és Egyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel.
11,7-8).
9494
Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent
megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből
legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által
Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság, törvényét követte, [amely
törekedett a törvényből eredő megigazulásra], nem jutott el az igazság
[a megigazulás] törvényére.95
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [nem hitből akarták
ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből, [a tettekből]
volna. Mert beleütköztek, [megbotlottak; fennakadtak] a beleütközés
[a botlás] kövébe.96

mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6;

3,22). Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Közel van hozzád az ige, a te
szádban és a te szívedben, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát
száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a
halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal
teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm. 10,6-10).
9595
Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert bizonyságot teszek felőlük,
(és tanúskodom mellettük), hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem
megismerés, és nem felismerés szerint. Mert ez a nem ismerők buzgósága.
Mert az Isten igazságát, az Istentől eredő megigazulást nem ismerték el, és nem
értették meg, és az ő tulajdon igazságukat, a maguk megigazult voltát
igyekezvén érvényesíteni, és elismertetni, az Istentől eredő megigazulásnak nem
engedelmeskedtek, és nem vetették, nem rendelték alá magukat. Mert a törvény
vége, (bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése) Krisztus,
minden hívőnek, - és mindenkinek, aki hisz – megigazulására. Micsoda tehát?
Hogyan állunk hát? Amit Izráel keres, amire törekedett, azt nem nyerte meg, azt
nem érte el: a kiválasztottak ellenben megnyerték, (elérték, megszerezték,
hozzájutottak). A többiek pedig megátalkodtak, (megvakultak, megkövesedtek,
megkérgesedtek, érzéketlenné váltak)” (Róm. 10,2-4; 11,7) „Hogy a törvénynek
igazsága beteljesüljön bennünk kik nem (hús)test szerint járunk, [és élünk],
hanem Szellem szerint. [Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a
Szellem]” (Róm. 8,4).
9696
Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás
sziklája: „Azért van meg az Írásban, és [ezért mondja az Írás]: Ímé szegletkövet
[sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [értékes, drága,
megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül
[azt szégyen nem éri]. Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért néktek, akik
hisztek, és [bíztok benne]. Az engedetleneknek [akik nem hisznek, szándékosan
és önfejűen hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek [a próbán
elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak, megtagadtak, és
elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az vált sarokkővé, az vált
kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [botlásnak, megbotránkozásnak,
elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [a felháborodás okává] sziklájává; Akik
engedetlenek lévén [akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és
meggyőzhetetlenek], megütköznek [nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak,
megbotránkoznak, és nekirohannak] az igének, amire pedig rendeltettek” (1 Pét.
2,6-8) A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az Úr, Jahve
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás]
kövét és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; eltántorítás;
megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba; és aki
hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg, [nem fog
csalódni].97

Róm 10. KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE

Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom,

és imádkozom] és Istentől könyörgöm, az Izráel üdvösségét.
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük]
hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [és
felismerés] szerint, [mert ez a nem ismerők buzgósága].
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást]
nem ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon
igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni,
[elismertetni], az Isten igazságának [az Istentől eredő
megigazulásnak] nem engedelmeskedtek, [nem vetették (rendelték)
alá magukat]
Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése;
megszűnése; befejeződése] Krisztus, minden hívőnek igazságára
[megigazulására annak].98
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [a törvényből eredő]
igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi,
[megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által.
az Örökkévaló: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16). És hogy ki
lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét
az Örökkévalót: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek
szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának,
s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és
összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt és
pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
9797
Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik: „Istenem,
benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se
szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok
nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3).
9898
Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus
Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött
a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit
kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy
hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő
mester alatt” (Gal. 3,22-29).
Róm. 10,6 A hitből való [eredő; származó; fakadó] igazság
[megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [ne kérdezd] a te szívedben:
[bensődben], Kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy
Krisztust aláhozza; [lehozza].
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [megy] le a [feneketlen] mélységbe?
Azaz, hogy Krisztust a halálból [holtak országából, halottaiból;
halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [visszahívja].
Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [az
ige; a kijelentés], a szádban és a szívedben (a bensődben) van,99 azaz a
hit beszéde, [igéje; szava] amelyet mi hirdetünk [prédikálunk].
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel, és [elismered] az
Úr Jézusról,100 és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta
[életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül], üdvözülsz.101
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk],
szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre [hogy üdvözüljünk, hogy
megszabaduljunk, megmeneküljünk].102
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem
szégyenül.
Róm. 10,12 Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg
görög [azaz pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek,
9999
A törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról:
„Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem
megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt
kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk,
hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod:
Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy
teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a
szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14).
100100
Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam, [akik meg fognak
vallani engem, és elismerik, hogy hisznek bennem] az emberek előtt, [majd] én
is vallást teszek arról [és mindazok mellett] az én mennyei Atyám előtt. [Arról
én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám tartozik]” (Mát. 10,32).
101101
Üdvösség: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber
jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz
szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,
megtartatás;
102102
Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha
igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben
sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek
mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért
szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13).
[mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű
mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják.
Róm. 10,13 Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét,
megtartatik, üdvözül, [vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi
javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer].103
Róm. 10,14 Mi módon [és hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben
nem hisznek? [És amíg nem hisznek benne]? Mi módon hisznek, [S
hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon
hallanának pedig prédikáló, [igehirdető; tanító; hírnök] nélkül?
Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, [hirdetnék (tanítanák) az
Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek
[gyönyörűségesek] a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt;
evangéliumot] hirdetnek!104

103103
Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak Jahvénak az
Örökkévalónak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, Jahve az
Örökkévaló, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr, Jahve az
Örökkévaló!” (Jóel. 2,32). És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell
hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét [hatalmát tekintélyét] bárhol [az ő
helyzetükben, körülményeikben, mind az ő helyükön, mind a miénken]
segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).
104104
A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt
hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt
mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7) „Ímé a hegyeken
örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet” (Náh. 1,15) Így szól az Úr, jelezve,
hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdettem, ímé
itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27) És hogy ki
az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent
Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a
Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura). A názáreti Jézust, mint kené fel őt az
Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván
mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel.
10,36.38) És utána így szól a parancs: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion!
Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad
Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten jő
hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében
hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).
Róm. 10,16 De nem mindenek [mindnyájan] engedelmeskedtek az
evangéliumnak, [hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt
mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek [a mi
igehirdetésünknek]?105
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az ige hallásából
fakad] a hallás pedig Isten Igéje, [Krisztus (beszéde; igéje; / rémája,
kijelentése)] által van. Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott
üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van.
Róm. 10,18 De mondom [és kérdezem]: Avagy [vajon] nem hallották-
e? Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk,
[szózatuk; kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [lakott földkerekség
végére] az ő beszédük), [kijelentésük].
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [nem értette meg?
Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket
felingerellek egy nem néppel, [féltékenységre ingerellek benneteket
azok ellen, akik nem népem], értelmetlen néppel haragítalak meg
titeket. [Haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, esztelen;
oktalan; ostoba) nép, nemzetség által].106
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt
mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló
lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. [Megjelentem
(kinyilvánítottam; láthatóvá tettem magam) azoknak, akik nem
tudakozódtak (nem kutattak; nem is kérdezősködtek) utánam].107
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon
kiterjesztettem kezeimet, [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő

105105
Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki
előtt volt nyilvánvaló az Úr, Jahve az Örökkévaló hatalma?” (Ésa. 53,1) János
apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek
benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki
hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn.
12,37-38)
106106
Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek,
hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond
(Isten nélkül élő) nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) Pál apostolon
keresztül világítja meg a Szent Szellem a kijelentést: „Annakokáért mondom, [és
kérdem]: Avagy azért botlottak-e meg, hogy [végleg] elessenek? Távol legyen;
hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a
pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek.
[hogy ezeket kövessék]” (Róm 11,11).
107107
Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a
népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).
[hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó,
visszautasító; ellenem harcoló] néphez.108

Róm. 11. AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS.

Róm. 11,1 Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el]
Isten az ő népét? Távol legyen! [Szó sincs róla]!109 Mert én is izraelita
[Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin
nemzetségéből, [törzséből] való.110
Róm. 11,2 Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet
eleve [öröktől fogva magáénak] ismert, és [előre kiválasztott]. Avagy
nem tudjátok-e, mit mond az írás Illésről? [Hogy Illés történetével mit
akar mondani az Írás]? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [és
panaszkodott Izraelre Istennél] mondván:
Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik
jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték,
[meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták;

108108
Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a
lázadó nép (néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai
után” (Ézs. 65,2).
109109
Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr, Jahve az
Örökkévaló az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!” (Zsolt. 94,14) Még ha
eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha
az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom
meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való
szövetségemet, mert én, az Úr, Jahve az Örökkévaló, az ő Istenük vagyok. Sőt
megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről, akiket kihoztam
Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek nékik. Én
vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer. 33,24-26) „Ezt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld
fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért,
amiket cselekedtek, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló!” (Jer. 31,37).
110110
Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy
Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel
nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény
tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben
követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor
nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most
is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága
miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a
Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8).
lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra
keresnek, [de nekem is életemre törnek].111
Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet, [a kijelentés]?112
Meghagytam, [félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert
[gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak
térdet a Baál előtt.
Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való
választás szerint.
Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből:
[nem a tettek alapján], különben a kegyelem nem volna többé
kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből:
különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.113
Róm. 11,7 Micsoda tehát? [Hogyan állunk hát]? Amit Izráel keres,
[amire törekedett], azt nem nyerte meg, [nem érte el]. A választottak,
[a megmaradók] ellenben megnyerték, [elérték, megszerezték,
hozzájutottak]. A többiek pedig megkeményíttettek [megátalkodtak;
megvakultak; megkövesedtek; megkérgesedtek].

111111
Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az
Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te
oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én
egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14).
112112
Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel,
mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve
pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22) A próféciát megismétli az
apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten
üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma
annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm.
9,27) Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta
őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet
hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30) És a próféciát Jóel
prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De
mindaz, aki az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét hívja segítségül,
megmenekül. mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint
megígérte az Úr, Jahve az Örökkévaló, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr, Jahve az Örökkévaló!” (Jóel. 2,32) Pál apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a
szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;
mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi
Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)
113113
Mert: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem
azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4)
Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [bódultság;
érzéketlenség; mély álom]114 szellemét adta nékik; [Mindmáig érteni
nem tudó szellemet]. Szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne
halljanak, mind e mai napig.
Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk
tőrré, [hurokká] hálóvá [csapdává; kelepcévé; pusztítássá]
botránkozássá, [megbotlássá; botláskővé; eltántorítássá;
megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává] és megtorlássá
[elégtétellé]. [Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk
romlás legyen].
Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak el] az ő szemeik,
[látomásaik], hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra, [minden
időn át folyamatosan] görbítsd meg, [nyomorítsd görbére; A hátukat
mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre
legyenek szegezve].115
Róm. 11,11 Annakokáért mondom, [és kérdem tehát]: Avagy azért
botlottak-e el, [tévedtek] meg, [vallottak kudarcot, szenvedtek
vereséget az üdvösség tekintetében], hogy [végleg] elessenek? Távol
legyen; hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett
az üdvösség a pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez], hogy
ők felingereltessenek, [vetélkedésre (féltékenységre) Irigységre
ösztönözzenek, hogy ezeket kövessék].116
114114
És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az
Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még
nem dicsőült meg” (Jn. 7,3).
115115
Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat
összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel
itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává
szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a
kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne
jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne
írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh
Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30).
116116
Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek,
hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond
(Isten nélkül élő) nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) És a prófécia
beteljesedett. Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére,
de: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva
ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta:
„Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok,
Róm. 11,12 Ha pedig az ő esetük [elesésük; vétkük; hibás lépésük;
romlásuk; félre-csúszásuk] világnak gazdagsága, [nyeresége; kincs,
szerencse, boldogság], és az ő veszteségük, [mulasztásuk; vereségük;
kudarcuk; lemaradásuk] pogányok, [nemzetekből valóknak]
gazdagsága, [nyeresége] mennyivel inkább az ő teljességük,
[maradéktalan beteljesedésük; befejezettségük]?
Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, [a
nemzetekbelieknek], amennyiben hát én pogányok [a nemzetekbeliek]
apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [és nagyra tartom].
Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre
indíthatnám; versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat,
akik saját hústestem], és megtarthatnék, [üdvösségre vezethetnék]
közülük némelyeket.
Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük, [elutasításuk; eldobásuk;
veszteségük] a világnak megbékélése, [megbékülést (kicserélést)
hozott, vagyis (az isteni) jóindulat helyreáll(ít)ását hozta], micsoda
lesz a felvételük, [beengedésük, elfogadásuk, visszavételük], ha nem
élet a halálból? [Mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak
közül feltámadó életet].
Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse;
vagy az áldozat kezdete] szent,117 akkor a tészta is; [Ha szent a búza
zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az
ágak, [a hajtás, sarj] is azok.118
Róm. 11,17 Ha pedig némely [ha egyes] ágak kitörettek
[lemetszettek], te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé [azaz: a
és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz
fordulunk”(Csel. 13,45-46).
117117
Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről
így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan
meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a
Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23) Máriához angyalt küld Isten, Aki
bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos
ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten
Fiának (Luk. 1,35) És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült
minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje
legyünk” (Jak. 1,18).
118118
Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál
hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1) Pál apostol idézi a
próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás
sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek
a népek”(Róm. 15,12) A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus… vagyok Dávid
gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16).
vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe], és részese lettél az olajfa
gyökerének és zsírjának, [és éltető nedvéből részesültél],119
Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [ne kérkedj; ne dicsekedj; ne ujjongj] az
ágak ellenében, [az ágakkal szemben]! Ha pedig kevélykedsz, [ha
mégis kérkednél, (dicsekednél; ujjonganál miattuk) tudd meg] nem te
hordozod [nem te tartod, viseled, cipeled, tartod fenn] a gyökeret,
hanem a gyökér téged.
Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek, [letörettek; lerontattak] az
ágak, hogy én oltassam be [a helyükbe].
Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük, [hűtlenségük, engedetlenségük]
miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; [Téged pedig a hit tart
egyenesen], fel ne fuvalkodjál! [Ne légy hát fennhéjázó (elbizakodott,
gőgös)] hanem félj!120
Róm. 11,21 Mert ha az Isten a természet szerint való [a természetes]
ágaknak nem kedvezett [nem kegyelmezett; nem kímélte], majd néked
sem kedvez, [néked kegyelmez; téged sem fog kímélni].121
119119
Az „olajfáról” így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás
olajfának nevezett el téged az Úr, Jahve az Örökkévaló. Nagy vihar zúgása
közben lángba borította lombját, letördelte ágait. Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Ura aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda
házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra
ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az Úr, Jahve az Örökkévaló tudatta velem,
ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék,
mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek
ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők
földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19) És Ézsaiás
folytatja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint
bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók
előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és
kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem
bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8) János apostolon keresztül pedig az
„olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János Jézust ő hozzá
menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És
ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36).
120120
Mert nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképpen
(figyelmeztetésül) estek rajtuk, [és történt velük] megírattak pedig a mi
tanulságunkra, [és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi], akikhez az időknek
[világkorszakok] vége elérkezett. [Akik a végső (utolsó) időkben élünk]. Azért
aki azt hiszi, [úgy gondolja, és véli] hogy áll, meglássa, [vigyázzon; ügyeljen rá]
hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12).
121121
Ézsaiás így prófétál a nagy – utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás
előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket
metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5) És hogy mik a
vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik,
Róm. 11,22 Tekintsd [és értsd] meg azért az Istennek jóságát,
[kegyelmességét; jóvoltát], és keménységét: [szigorát] azok iránt, akik
elestek, keménységét [szigorát]; irántad pedig a jóságát,
[kegyelmességét; jó voltát] ha megmaradsz a kegyelemben; különben
te is kivágatsz, [téged is lemetszenek].122
Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak, [ha nem tartanak ki] a
hitetlenségben, [a tagadásban, engedetlenségben], beoltatnak; mert az
Isten ismét beolthatja őket, [mert Istennek van hatalma (képes arra)
hogy újra beoltsa őket].123
Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való [természetednek
megfelelő] vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, [a természet
rendjén felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább
beoltatnak ezek a természet szerint valók, [a természetes ágak] az ő
saját [természetüknek megfelelő] olajfájukba, [akik természet szerint is
oda tartoznak],
Róm. 11,25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, [hogy ne a magatok
eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg]
atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek,
[nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el
magatokat] hogy a megkeményedés, [a megátalkodottság; a vakság;
konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt.
[Izráelnek csak egy részét érte] ameddig a pogányok, [a nemzetekből
kiválók] teljessége bemegy, [amíg teljes számban meg nem térnek],
Róm. 11,26 És így az egész Izráel megtartatik, [üdvözül], amint meg
van írva: Eljön Sionból a Szabadító [a Megmentő ] és elfordítja
[eltörli; elveszi; eltávolítja] Jákobtól a gonoszságukat, [bűneit; az
mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és
elégetik” (Ján. 15,6).
122122
Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának,
elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged
az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4) Mégpedig az Úr Jézushoz, aki
azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig,
amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem,
kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre
vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)
123123
Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő
gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel
mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor
pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16).
istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen
gyakorlatokat)].124
Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [és akkor én ilyen
szövetséget kötök velük] midőn eltörlöm, [elveszem; megbocsátom;
kiküszöbölöm; megszüntetem] az ő bűneiket [céltévesztett
állapotukat].
Róm. 11,28 Az evangéliumra; nézve [az örömüzenetnek megfelelően
most] ugyan ellenségek tiérettetek, de az (isteni kiválasztásra nézve
[isteni kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek; drágák] az
(ős)atyákért.125
124124
Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak Jahvénak
az Örökkévalónak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy
sebes folyóvíz, amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló szele hajt. És eljő Sionnak a
Megváltó, (megszabadító, Megmentő), és azoknak, akik Jákóbban megtérnek
hamisságukból, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló. És én ővelük ily szövetséget
szerzek, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és
beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak
szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!”
(Ésa. 59,19-21) „Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke
eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az
összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs.
27.9)
125125
Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, Jahve
az Örökkévaló; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem
ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen
fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én
szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával
kötök, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Törvényemet az ő belsejükbe
helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé
lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát,
mondván: Ismerjétek meg az Urat, Jahvét az Örökkévalót, mert ők mindnyájan
megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem
emlékezem” (Jer. 31,31-34) Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván
őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és
Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet
kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem
Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én
sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az
Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő
elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek
nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát,
mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a
kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és
Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek
ajándékai [a szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy
szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása.
Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [nem
hittetek] az Istennek, [nem hallgattatok Isten szavára] most pedig
irgalmasságot, [könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük
[hitetlenségük] miatt,126
Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [és hitetlenek
lettek] hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot
nyerjenek; [Hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek
veletek tett kegyelme által].
Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség
[hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett
[mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös
helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken, [mindenkin;
mindnyájukon] könyörüljön, [irgalmazzon, irgalmasságot
gyakoroljon].127
Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának
[tudásának; ismeretének] mélysége, [legmélye, szélsőséges és túl nem
szárnyalható állapota; rejtélye]! Mely igen kikutathatatlanok
[kifürkészhetetlenek; megfoghatatlanok] az ő ítéletei [szándékai;

gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami
pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13) Az Úr
Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a
prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától
hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45). Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert
nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki
kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van
írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13).
126126
És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon
azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná]
az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott;
megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert
nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6).
127127
Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj
ide, föld, mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szól: Fiaimat fölneveltem,
fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is
urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes
nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat,
Jahvét az Örökkévalót, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több
verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen
gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és
gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6).
döntései], s kinyomozhatatlanok, [megvizsgálhatatlanok;
megmérhetetlenek; túl van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan
tevékenységének módja és eszköze], az ő útjai! [útvonala,
tevékenysége; lábnyoma nem követhető].128
Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, [szándékát;
elgondolását; elhatározását]? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
[Tanácsot ki adott neki]?129
Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse
azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle],130
Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek.
[mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és
Beléje torkollik a mindenség]. Övé a dicsőség mindörökké. [A
dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen.131
Róm 12. ISTENNEK TETSZŐ ÉLET

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai

[testvéreim] az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda
[mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [teljes
lényeteket, személyeteket] élő, szent és Istennek kedves [elfogadható]
áldozatul. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek, [hódolatotok, ésszerű,
igeszerű istentiszteletetek, és így a ti szolgálatotok okos legyen].
Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek
hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok [ne idomuljatok)] e világhoz, [ehhez
a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,
128128
Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk?
Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és
görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9) Mert: „… az Írás
mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett
hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény
őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a
törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által” (Gal. 3,22-29).
129129
Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utatok nem az én utam - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló. Mert amennyivel
magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és
az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9). Dávid így imádkozik:
„Mely nagyok Uram, Jahve Örökkévaló a te műveid, igen mélységesek a te
gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7)
130130
Maga az Úr azt kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem?
Ami az ég alatt van, mind enyém!” (Jób. 41,11).
131131
Az apostol vallástétele: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten
teremtett bennünket!” (Mal. 2,10) Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az
Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és
mindenekben” (Eféz. 4,6).
változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének] megújulása által [hogy
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy
megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok;
hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata, [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki
tetsző]. 132
Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy
kell bölcselkedni; Senki ne becsülje többre magát, [ne gondoljon
magáról a kelleténél többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös]
hanem józanon bölcselkedjék, [Isten Igéje szerint gondolkodjon],
amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [Hogy elméjét ne
jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem
azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten
igéje szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét
kiosztotta].133
Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az
ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden

És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok

132132

pedig a ti elméteknek [a ti bensőtöknek] szelleme szerint” (Eféz. 4,23). „Mint

engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki
elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét.
1,14-15) „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a
világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától,
hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten
akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) „Parázna (vagyis: az Isten
iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való
barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot
köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).
133133
Nem a (hús)test bölcsességére kell támaszkodni: „Ne légy felettébb igaz, és
felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
Mert: „Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen (Ige szerint) él, az
megmenekül” (Péld. 28,26) „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és
magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21) Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban,
Jahvéban az Örökkévalóban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne
támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te
útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, tiszteld az Urat, Jahvét az Örökkévalót
és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek (egész valódnak), és felüdülés
csontjaidnak” (Péld. 3,5-8).
tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata;
szerepe; működése, rendeltetése] van:
Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (személy) vagyunk [egy testet
képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy
funkciót végző tagja] vagyunk.134
Róm. 12,6 Minthogy azért a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a
bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a
nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás
[prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk
helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk].
Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi
tevékenység], a szolgálatban [munkálkodjunk (maradjunk;
fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a
szolgálatnak] akár tanító, a tanításban, [szentelje magát a tanításnak].
Róm. 12,8 Akár bátorít, buzdít, vigasztal, segítségül hív [(esedezés,
buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik], a
buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a
vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó
[aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben,
[szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és
jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli
134134
Az apostol az ember személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert
amiképpen a test (a személy) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az egy
testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (személy), azonképpen a
Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (személlyé)
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (személy egy-egy
funkciót végző tagja) sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy
nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért?
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből
való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha
az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a
testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol
volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig
a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem
kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtlenebb tagjainak
látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb
tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek
éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek
bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az
alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a
testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25)
„Ti pedig Krisztus teste (teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor.
12,27).
jósággal]. Az elöljáró [aki élen jár (mint követendő példa); vezet,
irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel;
buzgóságban; serénységgel]. A könyörülő [aki irgalmasságot
gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman]
művelje, [tegye].
Róm. 12,9 A szeretet [isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik
ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül
való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel;
utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz;
minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok
[tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz.135
Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek
[egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők
[egymással versengők] legyetek.136

135135
A próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a
gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót;
állítsátok vissza a kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán
megkegyelmez az Úr, Jahve az Örökkévaló, a Seregek Istene a József
maradékainak” (Ámós. 5,14-15) „Akik szeretitek az Urat, Jahvét az Örökkévalót,
gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből
megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
Örüljetek igazak az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, és tiszteljétek az ő
szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12) „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót;
keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15) Az apostolok pedig kifejtik,
hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal, [rosszért rosszat]
ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17).
136136
Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet
legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal
egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2)
„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel
képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta
szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból
születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23) „A testvéri
szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított
az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt
egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább
gyarapodjatok ebben” (1 Thess. 4,9-10). Már Dávid így prófétál erről, kijelentve
az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha
a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről
lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan,
mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr,
Jahve az Örökkévaló áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).
Róm. 12,11 Az igyekezetben [buzgóságban, szorgalomban,
odaadásban] ne legyetek restek. [A buzgóságban ne lankadjatok; a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a
serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban].
Szellemben buzgók legyetek; [Tüzes szelleműek legyetek; izzatok a
Szellemtől]. Az Úrnak szolgáljatok, [Krisztus tulajdonaként
végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok].
Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember
fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők,
[derűsek; örülők].137 A háborúságban [nyomorúságban,
szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; / testi, és
szellemi értelemben is, nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és
üldözésben] tűrők, [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy
reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság Alatta maradás a
tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket]. A könyörgésben
[imádságban] állhatatosak, [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók].
Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók
[vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget
szükségeikben]. A vendégszeretetet gyakoroljátok [törekedjetek, a
vendégszeretetre alkalmat keresők, és nem csak ismerőseiteket
vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket,
jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe].
Róm. 12,14 Áldjátok, [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik
titeket kergetnek [üldöznek]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne
átkozzátok [ne mondjatok rosszat].138
Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
137137
Az apostol és a próféták újra és újra arra buzdítják a hívőket, hogy
örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim,
örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig
bátorságos, (titeket viszont megerősít)” (Fil. 3.1) „… és ne bánkódjatok, mert az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak öröme a ti erősségetek” (Nehem. 8,10).
138138
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Én pedig azt mondom néktek:
Szeressétek (Isten szeretetével) ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért,
akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44-48) Erre Ő maga ad gyakorlati
útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség
„áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik,
ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz
felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit
cselekesznek” (Luk. 23,33-34) És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték
Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre
esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt
mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60).
Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek
[Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára
törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint
önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek. [Ne legyetek fennhéjázók
(nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok
eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok, [tartsátok] magatokat.
[Alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek
nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel].139 Ne
legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a
magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját
(emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek].140
Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal, [rosszért rosszat] ne
fizessetek, [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok].141 A
139139
És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten
akaratát: „Ha annakokáért helye van, és [ha valóban tényleg ér valamit]
Krisztusban a buzdításnak, bátorításnak. Ha helye van az [Isten szerinti]
szeretetből fakadó vigasztalásnak. Ha helye van a Szellemben való közösségnek,
a [szellemi egyesülésnek], ha helye van a szívnek [a bensőből fakadó
irgalmasságnak], és könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és
együttérzésnek]. Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]
hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös
lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy
érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedjetek].
Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből;
viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú]
dicsőségből, [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást
különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál” (Fil. 2,1-
3).
140140
Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban teljes
elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban
megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
tiszteld az Urat, Jahvét az Örökkévalót, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez a
te testednek (egész lényednek), és megújulás a te csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)
Dávid megvallása: „… Uram, Jahve Örökkévaló, nem fuvalkodott fel az én
szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem törekszem arra, ami túl nagy és
elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem magamat, mint anya a
gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lényem” (Zsolt. 131,1-2) A prófétán
keresztül is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik
magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21) „Ne légy felettébb igaz, és
felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16).
141141
És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek
mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, ő megsegít téged”
(Péld. 20,22) Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne
tisztességre [a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen
minden ember előtt. [Jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember
lássa].142
Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [és tőletek függ],
minden emberrel békességben éljetek.143
Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok. [Ne szolgáltassatok a
magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama
haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (a gonosz =
sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló
magatartás] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, [az
igazságszolgáltatás, és megvédelmezés] én megfizetek, [igazságot
szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr.144

fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki
iránt” (1 Thess. 5,15) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a
szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el,
hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9).
142142
Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre, [arra, hogy jó hírünk
legyen] nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
143143
Az Úr Jézus azt tanítja, hogy: „Boldogok a békességre igyekezők (akik
békét teremtenek): mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9) Ezért az
apostol is erre hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a
békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid.
12,14); Azaz: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és
egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19).
144144
Te pedig: „Bosszúálló (igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te
néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én Jahve az
Örökkévaló vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18) „Ne mondd: bosszút állok rajta!
Várjad az Urat, Jahvét az Örökkévalót, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22) „Ne
mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek
mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Péld. 24,29).
Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha
szomjúhozik, adj innia,145 mert ha ezt műveled, [ezt teszed] eleven
[tüzes] szenet, [izzó parazsat] gyűjtesz [halmozol] az ő fejére.146
Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy
legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad],
hanem a gonoszt jóval győzd meg, [inkább te győzd le a rosszat
jóval].

Róm 13. MINDEN HATALOM ISTENTŐL rendeltetett

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a

felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői
és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság,
[hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok
vannak, az Istentől rendeltettek. [A létező hatalmak Isten által állnak
fenn a maguk viszonylagos állásában].147

145145
A Szent Szellem arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek
és üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha
szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr, Jahve
az Örökkévaló megfizeti néked” (Péld. 25,21-22) Az Úr Jézus kijelentése az Övéi
részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek
azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és
imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Luk. 6,27-31). Már az
Ószövetségben is így szólt a parancs: „Ha előtalálod ellenséged eltévedt ökrét
vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak
a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!” (2 Móz. 23,4-5).
146146
Az eleven szénről Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás próféta az
Úr jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „… Jaj nekem! Elvesztem, mert
tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt,
Jahvét az Örökkévalót, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a
szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az
oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod
eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7) Tehát azért kell eleven szenet –
vagyis élő Igét – gyűjteni az ellenség fejére, hogy ellenségből testvérré,
gyűlölő és üldözőből szerető – Krisztusi – emberré váljon!!
147147
A felettes világi hatalmaknak való engedelmességre újra és újra
figyelmeztet a Szent Szellem: „Emlékeztesd őket arra, hogy a kormányzói,
uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak lehetősége, és joga, hogy
alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy leigázzon, és hódolatra kényszerítsen.
Hogy minden hasznos tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra
késszé, és hajlandóvá legyenek” (Tit. 3,1) És nemcsak engedelmeskedni kell,
hanem: „Buzdítalak tehát, hogy [elsősorban], és mindenek előtt, tartassanak
Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak,
[hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig
ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet
[büntetést] szereznek.148
Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó,
hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére
[elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a
hatalmasságtól, [a hatalomtól]? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz
attól.149
Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a
gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj].
Mert nem ok nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a
fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt

könyörgések, [ez olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért,

folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve], imádkozások, esedezések
[kérések, könyörgések, közbenjárások, Istennel való beszélgetések], hálaadások
[hálaadó imádságok] minden emberekért. Királyokért [fejedelmekért,
uralkodókért, és mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van], és
minden méltóságban levőkért [minden hatalmon lévőkért, vezető állásban
lévőkért; és minden felettesért; elöljáróért], hogy csendes [békés, zavartalan] és
nyugodalmas [háborítatlan[földi] életet éljünk teljes [hitben folyó, hívő életet]
méltóságban, szentségben. Mert ez jó és kedves [elfogadott, Istennek tetsző]
dolog a mi megtartó [üdvözítő, megváltó, szabadító, megmentő, segítő,
gyámolító, gyógyító] Istenünk [színe] előtt. Aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön és az igazság Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz:
Krisztusnak] megismerésére eljusson” (1Tim. 2,1-4). Hiszen minden hatalom és
erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott
legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő
szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat
támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán.
2,20-21) A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom
Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod,
hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is,
hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna
rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott
neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11).
148148
A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon
tőle: „Tiszteld az Urat, Jahvét az Örökkévalót fiam, és a királyt; a pártütők,
felforgatók, lázítók közé ne keveredj. Mert hirtelenséggel feltámad az ő
nyomorúságok, [a szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] és e két rendbeliek
büntetését ki tudja, [hogy milyen veszedelem, katasztrófa, szerencsétlenség
fenyeget miattuk]?” (Péld. 24,21-22).
149149
Mert: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a
bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).
megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy
megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast]
cselekszik.
Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a
haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés
miatt] hanem a lelkiismeretért is.
Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót is, [amivel tulajdonképpen azt
fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete
fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap]; mivelhogy Istennek
szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban]
foglalatoskodnak [állandóan, és szorgalmasan].
Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok, [ami jár
neki; ami megilleti], akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót, akinek
a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek
hódolattal, annak a hódolatot], akinek a tisztességgel, a tisztességet.
[akinek megbecsüléssel, a megbecsülést].150
Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok],
hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (a
Krisztusiból) egy másikat] szeressétek [kölcsönös szeretettel;
önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül]. Mert aki szereti a
felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való
(Ádámi) idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki] betöltötte [beteljesítette; véghezvitte,
megvalósította; tartalmat adott neki].
Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [azaz: ne légy házasságtörő] ne
ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a
másét]. És ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe, [egy egészbe foglalja ez az egy ige]: Szeressed
felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint
tenmagadat, [mint saját magadat].
Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [isteni tulajdonság nyilvánuljon
meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik
ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a
másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni]
nem illeti gonosszal a felebarátot. [Nem szerez az embertársnak

150150
A vallási vezetők küldöttei megkérdezték az Úr Jézust: „Mondd meg tehát
nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” …
Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus
megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus
erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek,
ami az Istené” (Mt. 22,17-21).
gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]. Annakokáért a törvénynek
betöltése a szeretet. [Tehát a szeretettel teljesen betöltjük a
törtvényt].151
Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [és felismerve] az időt,
hogy ideje [mert jelen van] már [a ti időtök az üdvösség
bekövetkezésére]. Hogy az álomból [a szellemi kábultságból]
felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az
üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk.152

151151
A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A
parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése,
és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [azaz: a
szellemi élet központjából, a bensőből, és] jó lelkiismeretből és igaz
[képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó,
hitből származó, Isten szerinti] szeretet” (1 Tim. 1,5). Az igazi (isteni) szeretet
pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem
irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül
(nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem
rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az
igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor.
13,4-7) „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)
152152
És az apostol így folytatja: „Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj
fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Eféz. 5,14) „Ezt pedig azért
mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29) „Ti
mindnyájan világosság [a fény] fiai vagytok és nappal fiai. Nem vagyunk az
éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem és
legyünk éberek [virrasszunk, és őrködjünk], és józanok [mérsékeltek, higgadtak,
körültekintőek, azaz: az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók]. Mert akik
[szunnyadnak, és] alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek
meg. Mi azonban, akik nappaliak [a nappal fiai] vagyunk, legyünk éberek
[józanok, mértékletesek, nyugodtak, összeszedettek, mérsékeltek, higgadtak,
körültekintőek]. Felöltözvén a hitnek [bizalomnak, meggyőződésnek,
bizonyosságnak; hűségnek, megbízhatóságnak] és az [Isten szerinti] szeretetnek
mellvasába, [mellvértjébe], és sisak gyanánt az üdvösségnek [a bűnbocsánatnak,
megmenekülésnek, a szabadulásnak megtartatásnak] reménységébe [reményteli
várakozásába]” (1 Thess. 5,5-8) Már Ézsaiás így prófétál: „Kelj fel, tündökölj,
mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége.
Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott
ragyog az Úr, Jahve az Örökkévaló és dicsősége meglátszik rajtad.
Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).
Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [a nappal] pedig
elközelgett, [közel jött]. Vessük el [tegyük hát félre] azért a
sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény]
fegyvereit.153
Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [illő módon, tisztelettudóan] járjunk.
Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és
részegségekben. [Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és
mulatozásban; dőzsölésben]. Nem bujálkodásokban [együttélésben;
ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem
engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben;
kéjsóvárgásban]. Nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban
(viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)].154
Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a
(hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra, [és ne dédelgessétek, és ne
úgy gondozzátok, ápoljátok (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra
gerjedjen].155

Róm 14. NE ítéld meg a MÁS SZOLGÁJÁT

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] karoljátok fel szeretettel

anélkül, hogy felfogását [elgondolását, aggályait és kételyeit]
elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül.156
153153
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „vetkezzétek le, [tegyétek félre]
ama régi élet, [a korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó embert, mely meg
van romolva, [ezért eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a csalárdság [a
megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt. Megújuljatok
pedig a ti elméteknek [a ti bensőtöknek] szelleme szerint, És felöltözzétek amaz
új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint
teremtetett igazságban, [megigazulásban], és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-
24) „És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen, [meddő,
haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább tárjátok fel,
[leplezzétek le] azokat” (Eféz. 5,11).
154154
Péter apostol figyelmeztetése: „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az
Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég
volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban,
kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és
szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt
káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba
a posványába” (1 Pét. 4,2-4).
155155
Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Mert akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).
156156
Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az
erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára,
Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben
erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik.157
Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg, [ne nézze le] azt,
aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki
eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti] őt.
Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy elítéled, [megbírálod] a más
szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani
[talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [Hatalmas ereje van
az Úrnak arra, hogy megerősítse, felállítsa].158
Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja [gondolja] a
másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga
[szellemi] értelmében legyen meggyőződve, [érezzen
bizonyosságot].159
Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel, és aki nem ügyel a
napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad
az Istennek, és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és az is hálákat ad
az Istennek.

épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van
írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3) „Egymás terhét
hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).
157157
A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket
kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem
eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok
valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9) És:
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az
a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak
semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9). Hiszen: „Az
eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt,
mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13). „Mert az Isten országa [királysága] nem
evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem
igazság, [megigazultság] békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm a Szent
Szellemben]” (Róm. 14,17).
158158
A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését:
„Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik
felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény
felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a
törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy
ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek” (Mát. 7,1).
159159
Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy
szombat miatt” (Kol. 2,16).
Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal
önmagának:
Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az
Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [kelt életre] és
elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind
élőkön uralkodjék, [hogy halottnak, élőnek ura legyen].
Róm. 14,10 Te pedig miért ítéled el a te atyádfiát, [testvéredet]?
Avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te
atyádfiát, [testvéredet; embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk
majd a Krisztus díjkiosztó emelvénye, trónja elé.160
Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem
hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. 161
Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az
Istennek.
Róm. 14,13 Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne
ítélgessük. hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne
szerezzetek [ne okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást,
[elbotlást; fennakadást; megtorpanást].162
160160
És a kijelentés megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell
jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk] a Krisztus
díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e
testben, [személyében] cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [rossz, romlott,
züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitványt]” (2Kor. 5,10)
161161
Mert így szólt Úr: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon,
szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden
nyelv. Csak az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban van, így szólnak felőlem,
minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik
gyűlölték őt. Az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban igazul meg és dicsekszik
Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25) Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy
kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény
cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a
törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
test sem” (Gal. 2,16) És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol minden térd:
„Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld
alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére” (Fil. 2,10-11).
162162
Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e
kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a
nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert
szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki
megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7).
Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi [egyetlen egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan
[beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. [Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az
beszennyezetté lesz].
Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt]
megszomorodik, [elcsügged], akkor te nem [az Isten szerinti] szeretet
szerint cselekszel. [Nem a szeretet szellemében jársz el]. Ne veszítsd
el [ne okozd annak vesztét; ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te
ételeddel, akiért Krisztus meghalt.163
Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Ne engedjétek tehát
ócsárolni szabadságotokat; ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit
tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az
ártson nektek].164
Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés,
nem ivás, [nem eszem-iszom; nem ételben, nem italban áll],165 hanem
igazság, [megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem
által való öröm. [Öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent
Szellemben].166
Róm. 14,18 Mert aki ezekben [így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves
[az okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
[megbízható; hiteles].
163163
Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem
húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam” (1 Kor. 8,9-13).
164164
Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én
hálát adok?” (1 Kor. 10,30) Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és
semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik
Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5) Ugyanis: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)
165165
Hát: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.
Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert
azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).
166166
Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a
megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett
azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15) Mert: „Amik… a szájból
jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik
meg az embert…” (Mát. 15,18-20).
Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk
elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére
valók, [egymás megerősítésére szolgálnak].167
Róm. 14,20 Ne rontsd [ne rombold] le az ételért az Isten munkáját.
Minden tiszta ugyan [de gonosz az étele annak az embernek, aki
sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki
olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagy más hitét megsérti,
megtámadja], rossz, [gonosszá, károssá, ártalmassá válik] annak az
embernek, aki botránkozással eszi, [aki úgy eszi, mintha az kelepce
volna a számára].
Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem
tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik,
[megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti].
Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet (meggyőződésedet),
amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt.
Boldog [áldott], aki nem kárhoztatja [akinek nem kell elítélni] magát
abban, amit helyesel.
Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog;
kétsége támad] ha [mégis] eszik, ítéletet von magára, mert nem hitből
eszik, [nem meggyőződését követi]. Ami pedig hitből nincs, bűn
[céltévesztés] az. [Bűn, céltévesztés tehát mindaz, ami nem történik
hitből eredő meggyőződésből].168

Róm 15. ELŐZÉKENY SZERETET

Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is]

pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre,
akik hatalmat érzünk magunkban] hogy az erőtlenek [akik képtelenek
megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a

167167
Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a
békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15) És az apostol is így inti a hívőket: „Ha
lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm.
12,18) „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül
senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).
168168
Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik,
az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne
gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7).
gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket
felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk.169
Róm. 15,2 Közülünk mindenki felebarátjának [embertársának,
szomszédjának] tetszését [kedvét, javát és épülését] keresse, hogy azt
munkálja, ami az építéshez jó.
Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga
javát (kedvét; tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A te
gyalázóidnak gyalázásai [szidalmai] hullottak reám.170
Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan] megírattak, a mi
tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy az
Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást
merítsünk reményünk megőrzésére.
Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes
várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak,
buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy
cél felé irányultság, kölcsönös egyetértés] legyen bennetek egymás
iránt Krisztus Jézus szerint.171
Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös
elhatározásból; egyhangúlag] dicsőítsétek [magasztaljátok] az Istent
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.172
169169
Ebben a szellemben tanít Pál apostol is: „Bátorítunk, és buzdítunk továbbá
titeket, atyámfiai [testvéreink], nyugtassátok meg a rendetleneket [a
tétlenkedőket]. Bátorítsátok [biztassátok, vidítsátok fel] a félelmes szívűeket [a
bátortalanokat csüggedezőket], gyámolítsátok [törődjetek velük, és
támogassátok] az erőtleneket [karoljátok fel, oltalmazzátok, nyújtsatok segítő
kezet, gondozzátok a betegeket], türelmesek [hosszútűrők] legyetek mindenki
iránt, és [mindenkivel szemben]” (1 Thess. 5,14) Saját maga ad példát arra, hogy
mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy
megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen
megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért
170170
Az Úr Jézusról szóló prófécia: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt;
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt. 69,10) „… akinek háza mi
vagyunk…” (Zsid. 3,6).
171171
Az apostolon keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek
teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen
bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se
hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”
(Fil. 2,2-3) „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit
másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire
eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben
legyünk” (Fil. 3,15-16) „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők,
együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1 Pét. 3,8).
172172
Már Dávid így szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és
magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).
Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [karoljátok fel] egymást, miképpen
Krisztus is befogadott [felkarolt; elfogadott] minket az Isten
dicsőségére.
Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a
körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, [valóságáért, igéjéért], hogy
megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett)
ígéreteit;
Róm. 15,9 A pogányok [népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért
[könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért] dicsőítik
[magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást
[megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [népek;
nemzetek] között, és dicséretet éneklek, [zsoltárt zengek] a te
nevednek.173
Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [örvendezzetek] pogányok
[népek; nemzetek] az ő népével együtt.174
Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [dicsőítsétek] az Urat minden
pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek.
[nemzetek].175
Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere,
[és aki abból támad a nemzetek vezérlésére], és aki felkel, [előáll,
fellép, trónra kerül] hogy uralkodjék a pogányokon; Őbenne
reménykednek [bíznak majd] a pogányok, [nemzetek; (népek)].
Róm. 15,13 A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével
és békéjével, [vagyis azzal az állapottal, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség vonatkozásában] hogy a remény bőségben legyen bennetek a
Szent Szellem erejéből [energiájából, és hatalmából].

173173
És így van megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram, Jahve Örökkévaló, a
nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).
174174
Már Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok ti nemzetek,
ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein,
földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43) És azért örüljetek népek, mert:
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való
nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most
pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig
kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10).
175175
Dávid ezt így írta meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek
mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr, Jahve az
Örökkévaló hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én
magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek
vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden
ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal], képesek lévén [tudjátok]
egymást is [óva] inteni, [tanítani; figyelmeztetni].
Róm. 15,15 Bátorságosabban [merészebben] írtam pedig néktek
atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem
adott kegyelem által,
Róm. 15,16 Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én
a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok;
hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati
ajándékká legyenek.
Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [és van okom az ujjongásra]
a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban, [Isten előtt]
Róm. 15,18 Mert olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom
beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam
keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel].
Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti események, jelenségek] és csodák
[rendkívüli jelenségek] ereje által, [és hatalmával] az Isten
Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és
környékétől fogva Illyriáig betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus
evangéliumát.176
Róm. 15,20 Ekképpen pedig fontos dolog, hogy ne ott hirdessem az
evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
[hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen)
alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem
említették].177
176176
Ezek a jelek az apostolság bizonyságai: „Apostolságomnak jelei
[ismertetőjegyei] megbizonyosodtak [megnyilvánultak] közöttetek sok tűrésben
[teljes állhatatosságban], jelekben, csodákban, [erő-megnyilvánulásban], és
(csodatevő)erőkben is” (2 Kor. 12,12) Mert ahová küldte az Úr az apostolt, ott:
„Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén
levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek
eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,11-12) Az
Úr Jézus ígérete így valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is:
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket,
amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én
az Atyához megyek” (Ján. 14,12).
177177
Az apostol megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott
határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a
Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával,
de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi
munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az
Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett
őfelőle, azok meglátják; és akik hírét sem hallották, megértik, és
[belátásra jutnak].178
Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok
való menetelben.
Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem,
[munkaterületem] e tartományokban [ezen a tájon már nem akad
tennivalóm], vágyódván pedig [él bennem a sóvárgás] sok esztendő
óta, hogy elmenjek [eljussak] hozzátok.
Róm. 15,24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert
remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha
előbb részben beteljesedem veletek, és [egy kissé felüdülök köztetek].
Róm. 15,25 Most pedig [indulok], és megyek Jeruzsálembe,
szolgálván a szenteknek.
Róm. 15,26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a
Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők]
részére némileg adakozzanak.
Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [jónak (helyesnek) látták] és tartoznak
is vele, [de adósaik is nekik]. Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak
a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a
(hús)testiekben, [kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre
lenni].179
Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e
gyümölcsöt [a gyűjtött adományt lepecsételve] átadom, elmegyek
[elutazom] titeket útba ejtve [a ti segítségetekkel] Hispániába.
Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor
hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [örömüzenete] áldásának
teljességével megyek. [És a Krisztus teljes áldását viszem
magammal].
Róm. 15,30 Kérlek [bátorítalak, buzdítalak] pedig titeket atyámfiai
[testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem
szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az
evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már
elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16) „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot
hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15).
178178
Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet,
királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem
beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15).
179179
Az apostol azt kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha mi néktek a
szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [az anyagi; földi]
javaitokat aratjuk? [Hogy a hús világához tartozó, a hústest számára valókat
aratjuk abból, ami a tiétek]?” (1 Kor. 9.11).
imádkozásokban, énérettem Isten előtt, [hogy Istennek mondott
imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem].180
Róm. 15,31 Hogy szabaduljak [meneküljek] meg azoktól, akik
engedetlenek [hitetlenek (szándékosan és önfejűen)] Júdeában, és
hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [jól
fogadott] a szentek előtt;
Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [és érkezzem] hozzátok az Isten
akaratából, és veletek együtt megújuljak, [felüdüljek; felfrissüljek].
Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek!
Ámen.

Róm. 16. ÜDVÖZLÉSEK, ÁLDÁSKÍVÁNÁS, ISTEN DICSŐÍTÉSE.

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket [nővérünket;

(nő)testvérünket], ki a Kenkhréabeli (kihívott)gyülekezetnek
[eklézsiának] szolgálója.
Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően,
[szentekhez méltóan] és legyetek mellette, [segítségére; támogassátok]
ha valami dologban [minden olyan ügyben, amiben csak] rátok szorul.
Mert ő is sokaknak [segített] pártfogója [támasza; gyámolítója] volt,
nékem magamnak is.181
Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem
munkatársaim [segítőim] Krisztus Jézusban.182
Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le, [Ők életüket
(saját fejüket) kockáztatták értem]; akiknek nemcsak én mondok

180180
Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Velünk együtt
munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk
adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11)
„Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját,
hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Hogy
nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4)
181181
Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket
megbecsüljétek” (Fil. 2,29) „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk
megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek” (1 Thess. 5,13
182182
A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből
eltávozván, méne Korinthusba. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi
származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel
Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott
hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala.
Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3).
köszönetet [nem csupán én vagyok nekik hálás], hanem a pogányok
[nemzetek] minden (kihívott)gyülekezete [eklézsiája] is.
Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet, [eklézsiát],
mely az ő házukban, [otthonukban, a lakásukban] van.183
Köszöntsétek az én szerelmetes [kedves; szeretett] Epenétusomat, aki
Akhája zsengéje, [első gyümölcse] a Krisztusban, [akit Ázsia első
zsengéjeként vittem a Krisztusnak].
Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott [fáradozott]
körülöttünk, és [mellettünk; értetek].
Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én [vérszerinti]
rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek [jelentősek,
kiemelkedők] az apostolok között, [akiket az apostolok körében
nagyra becsülnek], akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban [s akik
előttem tértek Krisztushoz)].
Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, ki nékem szerelmesem [akit
nagyon szeretek] az Úrban.
Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársunkat [segítőnket] a
Krisztusban, és [ az én kedves] Stakhist(omat), az én szeretettemet.
Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest, aki a Krisztusban
megpróbáltatott. [Aki Krisztus kipróbált (a szó szoros értelmében:
elfogadható (elemző vizsgálat után érvényben maradó), azaz
jóváhagyott), megbízható emberét]. Köszöntsétek az Aristóbulus
[háznépéből valókat, [a házához tartozókat].
Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont az én [vérszerinti] rokonomat.
Köszöntsétek a Nárcissus háznépéből azokat, akik az Úrban vannak.
Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát és Trifósát, kik munkálódnak
[fáradoznak] az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persist, aki sokat
munkálódott [fáradozott] az Úrban.

183183
Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és
a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor
köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt”
(1 Kor. 16,15-19). És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a
laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15) És
így köszönti az apostol Filemont:… „…és a te házadnál való gyülekezetnek”
(Filem. 1,2).
Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust,184 aki kiválasztott, [kiválogatott,
kedvenc] az Úrban, [az Úr választottját], és az ő anyját, aki az enyém
is, [aki nekem is anyám].
Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást,
Merkuriust, és az atyafiakat, kik velük vannak, [a náluk levő
(hozzájuk tartozó) testvéreket].
Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust és Júliát, Néreust és az ő nénjét
[nőtestvérét], és Olimpást és minden [a hozzájuk tartozó összes]
szenteket, akik velük [náluk] vannak.
Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a
testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás
külső jelével].185 Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei,
[eklézsiája].
Róm. 16,17 Kérlek [bátorítlak] pedig titeket atyámfiai [testvérek],
vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat
[egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat
támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat
okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a
tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az
ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.
[Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük].186

184184
Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig
kicsúfolták őt (az Úr Jézust), levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba
öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettük
elmenőt, bizonyos Cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernek és
Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21) Alekszanderről
pedig így szól az Írás, Efézusban: „A sokaság közül pedig előállaták
Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével
intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy
kiáltás tört ki mindnyájukból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az
efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34).
185185
Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri
szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek
mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20) „Köszöntsétek
egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban
vagytok” (1 Pét. 5,14). „Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket
a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12). „Köszöntsetek minden testvért szent
csókkal” (1 Thess. 5,26).
186186
Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert
az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság
szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor.
Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem
szolgálnak, hanem az ő hasuknak. És nyájas [szenteskedő] beszéddel
[szép (jóságtól csöpögő) szavakkal; ékesszólással; mézes-
mázoskodással], meg hízelkedéssel [hízelgő szavakkal; áldó
szójárásukkal; jól hangzó szólamokkal] megcsalják [megtévesztik;
elámítják; becsapják; tévútra vezetik] az ártatlanoknak, [a
gyanútlanok; jóhiszeműek; álnokság nélküliek; tapasztalatlanok;
járatlanok] szívét. [Elcsalják azokat, akikben különben nincs
gonoszság].
Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott,
[minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [örömöm is telik
bennetek]; de akarom [mégis szeretném], hogy bölcsek [járatosak]
legyetek a jóban, ártatlanok [együgyűek] pedig [járatlanok] a
rosszban, [a gonoszban, akik képtelenek a rosszra, és így
sérthetetlenek a gonosszal szemben].187
Róm. 16,20 A békességnek Istene megrontja [összezúzza;
összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi
Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen.
Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus, az én munkatársam
[segítőm], és Lucius, Jáson, és Sosipáter az én (vérszerinti)rokonaim.

11,13-15). Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy

mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek,
hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek
tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (mítoszokkal) és vég nélküli
nemzetségtáblázatok-kal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő
tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó
lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek
elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak
lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak” (1 Tim.
1,3-11) „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus
Krisztus egészséges beszédéhez és a hitnek megfelelő tanításhoz, az
felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc
betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz
gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek
torzsalkodásai, akik a hitet a nyerészkedés eszközének (pénzszerzésnek, kereseti
lehetőségnek jövedelmi forrásnak) tekintik” (1 Tim. 6,3-5).
187187
Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek
értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben (a
gondolkozásban) pedig érettek (egy cél felé irányuló törekvésűek) legyetek” (1
Kor. 14,20) „Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében
ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító
ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva
növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15).
Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet
(le)írtam.
Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus, aki nékem és az egész
(kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] (házi)gazdája. Köszönt titeket
Erástus a városnak kincstartója [aki a város vagyonát kezeli;
várossáfár], és Kvártus atyafi. [testvér]
Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen]
mindnyájan ti veletek. Ámen.
Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az
én evangéliumom [örömüzenetem; a jó hír] és a Jézus Krisztus
hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán
[kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva
el volt hallgatva, [elrejtetett volt; amelyre ősidők óta csend borult;
amelyről most lehullt a lepel].188
Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett;
kijelentetett, tudtul adatott, kinyilatkoztattak, láthatóvá és közismertté
lettek] a prófétai írások által az örök Isten parancsolata [rendelkezése]
szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak
tudomására adatván. [és minden nemzet, nép előtt ismertté tettek,
kihirdettetett, hogy így a hit befogadására, engedelmességére
eljussanak].189

188188
És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el
szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és
kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése
által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az
elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én
hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11) „és hogy világossá tegyem
mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve
öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,9).
189189
És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök
idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek,
akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége
a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége
az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27) „Mert úgy tetszett neki, hogy
megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők
teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt
is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is,
mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent
saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének
magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz.
1,9-12) „amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt
úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által:
Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a
Jézus Krisztus által és dicsőség mindörökké! Ámen.

hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt

részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem
szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által
részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a
kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát,
és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a
rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”
(Eféz. 3,5-9)