Liedenwall Edit [lídenvall] – árva leány Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében.

Jómódú, de elszegényedett osztrák nemes család lánya volt, s Plankenhorsték bécsi házában
nevelkedett, ahol cselédként kezelték. Erre jó okuk volt, ők tudták, amit Edit nem: egy gazdag rokon
végakarata szerint minden vagyonát Edit örökli, ha tisztességgel férjhez megy, ám a
felét Plankenhorst Alfonsine kapja, ha ő talál férjet előbb, vagy ha Edit kolostorba vonul. Ezért
igyekeztek az ádáz hölgyek Editet előbb Baradlay Richárddal kompromittáló helyzetbe hozni, majd
apácának kényszeríteni, utóbb pedig a vőlegényt bármi áron eltenni láb alól.

Edit bátran és ötletesen húzta keresztül a fúriák gyilkos terveit, és boldogan vállalta szerelmes daliája
oldalán a szűkösnek ígérkező közös életet; ekkor értesültek róla, hogy mesés vagyonhoz jutottak.

A csupa szív, őszinte és üdén természetes Edit tökéletes ellentéte Alfonsine-nak, a gyűlölet és bosszú
démonának. Közvetlen fegyverei nincsenek ádáz ellenfelével szemben, de bátorsággal, önuralommal,
ha kell, furfangos tettetéssel felül tud kerekedni rajta.

Edit ebben a heroikus-mesés regényeposzban az álruhás királykisasszony, akit elnyer a daliás, ám

rangjavesztett királyfi, s végül hűségükért és tisztaságukért a sors jó tündére temérdek kinccsel
jutalmazza meg őket.

Plankenhorst Alfonsine [plankenhorszt alfonzin] – szép bécsi bárólány Jókai A kőszívű ember fiai c.
regényében.
Fiatalon félrelépett, teherbe esett Palvicz Ottó ezredestől; anyja segítségével a botrányt sikerült
elkerülnie, a megszült fiút dajkaságba adta, majd nyomát vesztette. Mivel csábítója nem vehette
feleségül, majd utóbb már nem volt hajlandó, csak ha gyermeküket fölleli, Alfonsine magába
bolondította a naiv Baradlay Jenőt, ám őt a kitűzött kézfogó előtt egy nappal anyja rávette, hogy térjen
vissza Magyarországra.
A két bárónő a forradalom időszakában kokárdát tűzött, és a felkelők hadiszállásává tette házát, így
sikerült a naiv forradalmárok minden tervét idejében tudatniuk a császári udvarral. A házuknál
nevelkedett és cselédsorban tartott rokonlány, Liedenwall Edit Alfonsine-nak és anyjának minden
mesterkedése ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és utóbb az ő fondorlatos számításaikat
áthúzva sikerült megmentenie szerelmese életét.
Amikor Alfonsine megtudta, hogy Palvicz Ottó csatában elesett Richárd kezétől, szörnyű
bosszút esküdött őrá és a Baradlayakra. A magyar szabadságharc bukása után személyesen járt közben
Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítélje, ám rosszul számított, a mindenható táborszernagy egy
szeszélyes pillanatában megkegyelmezett neki s vagy egy tucat halálra ítéltnek. Edit férjhez ment
szerelméhez, s ezzel Alfonsine elesett egy hatalmas örökségtől, amelyet ő kapott volna meg, ha
amannál előbb sikerül tisztességes házasságra lépnie. Azért Alfonsine még megtette a tőle telhetőt,
előbb elidegenítette saját fiát, Palvicz Károlyt nevelőapjától, Richárdtól, aztán magához édesgette, de
rövidesen ráunva ellökte a gyereket. Maradék vagyona elúszott, anyját, annyi gonosztette ihletőjét és
támogatóját bolondok házába csukatta; végső nyomorra jutva fiához fordult, aki elszökött előle, s ő
Baradlayné irgalmából egy alapítványi kórházban kapott ágyat végnapjaira.
Alfonsine romantikusan szélsőséges figura, angyali szépsége mögött egy fúria démoni
rosszakarata lapul. Jéghideg számítás irányítja minden lépését; gonoszságának, főleg ami Edittel való
bánásmódját illeti, nagyon is nyomós anyagi háttere van. Nagy szenvedélyek feszítik, de ezek mind
negatív, pusztító érzések: gyűlölet, káröröm, bosszúvágy. A heroikus eposzok és nagy mesék erkölcsi
igazságtétele irányítja el végül az ő sorsát is, amiben vétkezett, abban bűnhődik.

 
Baradlayné Mária– a „kőszívű embernek”, Baradlay Kazimirnak felesége, majd özvegye Jókai A kőszívű
ember fiai c. regényében.
Férje a halálos ágyán szigorúan meghagyta neki, hogy fiait műve folytatására, az udvarhű,
reakciós rendi Magyarország eszméjének szolgálatára nevelje tovább.
Mária, aki két évtizedet töltött el zsarnoki férje betegápolójaként, eltökélte, hogy ennek az
utasításnak éppúgy ellenszegül, mint annak, hogy ura jobbkezéhez, Rideghváry Bencéhez menjen
feleségül. Hazahívta legidősebb fiát, Ödönt, aki Szentpétervárott szolgált diplomatajelöltként, hogy a
reformszellemű erők élére álljon a megyében, s hozzásegítette, hogy feleségül vehesse
szerelmét, Lánghy Arankát.
A negyvennyolcas forradalmak őszén kiment a forrongó Bécsbe, és kofának öltözve áthatolt
az ostromzáron, hogy hazahozza másik két fiát; Jenőt kimentette Plankenhorst Alfonsine hálójából,
Richárdot pedig rávette, hogy huszárcsapatával hazatérjen a magyar szabadságharc szolgálatába.
Világos után a megtorlások két idősebbik fiát fenyegették, akik a másfél év eseményeiben vezető
szerepet vittek, de a sors különös fordulatai folytán mindkettő megmenekült, ám az anya elvesztette a
legkisebbet, Jenőt, aki önként halt meg bátyja, Ödön helyett.
Mária a Hőslelkű Magyar Anya. Így, nagybetűvel, és irónia nélkül. Minden szava, minden
tette emelkedett lelkéről, gyermekei iránti határtalan, de okos szeretetéről és a haza iránti odaadásáról
tanúskodik. Büszke önérzet és meleg szív lakik benne együtt a rendületlen céltudatossággal, bátor,
okos és leleményes, ha kell. Ideál, amely bizton, két lábán áll a földön.
 

Lánghy Aranka – a nemesdombi református lelkész lánya Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében.

Az uraság fia, Baradlay Ödön szerette, s mielőtt diplomáciai szolgálatra Oroszországba utazott, titkon
eljegyezte őt. 

Baradlay Kazimir azonban hallani sem akart házasságukról, s Aranka helyzetét még reménytelenebbé
tette, hogy apja az uraság temetésén igen kemény búcsúbeszédet mondott, amiért még Bécsbe is
felidézték. Az özvegynek azonban első dolga volt, hogy hazatért fia és Aranka menyegzőjét
elrendezze, és menyét azontúl is, mint lányát szerette.