#napishakespeare (saját fordítás):

The Hungarian Daily

SHAKE-SPEARES

„FIRST FOLIO, OR ’MY BOOKE OF SONGS AND SONNETS HERE’…”

– II. évfolyam, 1–2. szám, 2020. 08. 18., 2020. 09. 01. –

The Author of the First Folio (Portrait of Mr. William Shakespeare, 1623).
https://internetshakespeare.uvic.ca/Library/facsimile/book/Bran_F1/3/index.html%3Fzoom=800.html

„IMLH”, 2020
 Lektorálta:
Nádasdy Ádám1
(Ludovicus Horváth Vétlen Változatában)
&
Hódító Anomália
(Hatévnyi Szuszával)

Fordította:
Horváth Lajos „Magyartalan”

Szerkesztette:
Horváth Lajos „Olvashatatlan”

Hibajegyzék Hiányában,
Hovatovább Hamiskás Hanghordozásához Hűen,
Hangzói Hangjátékaink Hihetetlen Helyesírását

V
Haladéktalanul Helyreigazítgatta:
Hajós Lothár

Minden jog fenntartva.

© Horváth Lajos, 2020

ISSN 978-96-3wtf-vhl-x
ISBN 979-0-801670-67-0

Készült 5 ív (nagyjából A/6 méretűre, avagy tizenhatodrét hajtott) terjedelemben.

1
Százharminchét jelenetrészlet kivételével… VHL
 #napishakespeare (saját fordítás):

The Hungarian Daily

SHAKE-SPEARES
„FIRST FOLIO, OR ’MY BOOKE OF SONGS AND SONNETS HERE’…”

– alkalmi kalandjaink egynyári gyümölcsének világhálós folyóiratában –

Szerkesztette:
Horváth Lajos

„IMLH”, BP14, 2020

 ELŐSZÓ A KALÓZKIADÁS LEGELSŐ HANGHORDOZÓI RÉSZÉHEZ…

A Warwickshire megyei Stratford-upon-Avon mezővárosából származó világhírű

színjátékszerző rejtélyes módon feledésbe merült „daloskönyve” mintegy
százharminc évvel ezelőtt jelent meg először nyomtatásban „Shakespeare dalai
és szonettjei” címen.2 Shakespeare dalai és daltöredékei mindaddig csupán
szövegkönyvbeli ízetlen tréfaként léteztek, mint „játék a játékban” (akárcsak
Hamlet „Egérfogó” jelenete vagy a Mesteremberek nászi játéka a Szentivánéji
álomban). Ezek a viszonylag népszerűnek mondható, Shakespeare-
évfordulókhoz közeli ünnepi kiadások alapvetően a teljesség igénye nélküli
válogatásokként kerültek a szigetországi könyvespolcokra, mindössze néhány
önálló kötetnek köszönhetően.3
„Shakespeare Daloskönyvének” viszonylag teljesnek mondható
nyomtatott könyvváltozata – annak kétrészes CD-albumával együtt – alig másfél
évtizede jelent meg, százhatvan „helyreállított” dallal és daltöredékkel:
Shakespeare-korabeli aláfestőzenék lant-, citera- és reneszánsz gitárkíséreteire
visszavezetve az egyes dalrészleteket (szoprán, mezzoszoprán és tenor szólamok
énekhangjain közvetítve mindet, egyértelmű művészi igényességgel).4
Fentiek ellenére, a jelenlegi fordításkötet mégis csupán javarészt az 1623-
ban megjelent Első Fólió alapján készült. Ebből a szempontból kivételt képeznek
a Periklész, Türosz fejedelme és a Két nemes rokon dalszövegei. Utóbbi
szövegkönyvbetétek az 1664-ben kiadott Harmadik Fólió alapján lettek
kiválasztva, mint alapvetően a kánonhoz tartozó, ám viszonylag megosztó
művek, hiszen mindkét szöveg esetében bizonyítható a társszerzőség. Előbbi
George Wilkins, utóbbi pedig John Fletcher közreműködésének köszönhető,
hellyel-közzel. A kánon alapján viszont mindkét színjátékot Shakespeare írta,
félig-meddig. Szám szerint tehát összesen harminckilenc kanonikus
Shakespeare-mű dalszövegei és zenei utasításai kerültek a jelenlegi
gyűjteményes válogatásba.5
2
PALGRAVE, Francis Turner (1879): Songs and Sonnets by William Shakespeare. London,
Macmillan.
3
Vö. ROBINSON, Charles (1915): The Songs and Sonnets of William Shakespeare. London,
Duckworth. ; ill. SHAKESPEARE, William (1906): The Sonnets and Songs of Shakespeare. The
Royal Library Belles Lettres Series. London, Arthur L. Humphreys.
4
Vö. DUFFIN, Ross W. (2004): Shakespeare’s Songbook Volume I&II. The Complete Collection
of Ballads, Rounds, Ayres, and other Songs from the Plays of William Shakespeare . = Uő .:
Shakespeare’s Songbook. New York és London, W. W. Norton.
5
Természetesen a színdarabok és a lírai szövegkönyvbetétek kiválasztásakor több szempontot
is mérlegelni kellett. Ennek következtében sajnos viszonylag sok zenei utasítás kimaradt a
jelenlegi összeállításból. Az áttekintett szövegkönyvekben nem egyszer előfordulnak például
dobszóra vagy trombitaszóra vonatkozó dramaturgiai betoldások, az egyéb színpadi
megjegyzések mellett (pl. harsona, oboa, kürt, lant, cintányér, stb.).
 A jeleneteket kiegészítő pillanatnyi történések leírásai vagy az azokat
felvezető zeneiségre vonatkozó szereplői kiszólások egyaránt részét képezik a
felhasznált forrásszövegnek. Mindehhez elkerülhetetlen az 1632-es Második
Fólió felülvizsgálata, ami lényegében összehasonlítandó az Első Fólióval, mint
annak bővített változata: jelentős mennyiségű változtatások mellett (nem
beszélve az áttekintendő szöveghelyek párhuzamos összehasonlításával a
Harmadik Fólió teljes anyaga alapján). Mindez tehát a „jövő zenéje” marad,
bizonyos értelemben…
A lírai színjáték-betoldások sorrendje a legújabb kutatási eredményeknek
megfelelően lett összeállítva. Az összeállításból ugyanakkor kimaradtak azok az
apokrifdarabok, amiknél az ezredfordulós irodalomtudomány jelen
állásfoglalása szerint szintén kimutatható Shakespeare feltételezhető
társszerzősége, mint például az Arden of Faversham; a III. Edwárd és a Spanyol
tragédia kiegészítő részei.6 Hasonlóképpen kimaradtak a válogatásból
Shakespeare elveszett darabjai is, beleértve a Cardenio és a Love’s Labour’s Won
lehetséges lírai betéteit,7 aminek csupán egyszerű prózai okai voltak:
történetesen mindmáig sehol se találták meg azokat még a legelhivatottabb
kutatók sem, sajnálatos módon. Az apokrifdarabok közül azonban mégis
bekerült a válogatásba a Sir Thomas More három jelenetrészlete: az egyik
beemelt beszédrészlet immár bizonyítottan is Shakespeare egyetlen máig
fennmaradt színdarabkézirata,8 két másik átültetett jelenetrészlet pedig csupán
érdekességként szerepel eme kiadványban.
Mindent egybevetvén, Shakespeare „Daloskönyvének” jelenlegi
gyűjteményes válogatása így összesen száz szín mintegy száznegyven
jelenetrészletét tartalmazza, szám szerint is több mint százhatvan lírai
betoldással, Ben Jonson két ajánlását követően.

6
Vö. BRUSTER, Douglas – SMITH, Genevieve (2014): A new chronology for Shakespeare’s plays.
= Digital Scholarship in the Humanities (31/2: 1–20). Austin, University of Texas.
7
A Love’s Labour’s Won először 1598-ban szerepelt a Palladis Tamia jegyzékében és elvileg
1603-ban adták ki, ám egyetlen példánya sem maradt fenn. Noha sokan megkérdőjelezik a
bejegyzett színdarab létezését is, mindeddig nem merült fel annak a lehetősége, hogy az
egykori „elveszett darab” akár a shakespeare-i szonettkötet, avagy a későbbi „Shakepeare
Szonettjei” egyik korábbi munkacíme is lehetett, mint valamilyen rossz vicc vagy félresikerült
tréfa. Vö. HORVÁTH Lajos (2019): A vágy hermeneutikája Shakespeare szonettjeiben. Budapest,
ELTE. 161.
8
DICKSON, Andrew (2020): The Book of Sir Thomas More: Shakespeare's only surviving literary
manuscript. = https://www.bl.uk/collection-items/shakespeares-handwriting-in-the-book-of-sir-
thomas-more. Vö. HARRISON, Julian (2020): Shakespeare's only surviving playscript now online.
https://blogs.bl.uk/digitisedmanuscripts/2020/07/shakespeares-only-surviving-playscript-now-
online.html
 Mindemellett átültetésre került a legtöbb szereplői név is, Shakespeare
valóban figyelemre méltó színjátékköltészetének jelenkori érzékeltetése végett:
néhol a magyar helyesírásnak megfelelően, néhol pedig bizonyos színpadias
jellemvonásokról árulkodó szókapcsolatok beszélőnévként való értelmezési
lehetősége alapján (habár igen sokan vitatják az előző évezred során is már
méltán elismert irodalomtudósok közül a hasonló háttérelemzések
létjogosultságát). Ugyanakkor hangsúlyozandó az is, hogy vagyunk még páran,
akik vagy a színjátszáshoz, vagy a költészethez, vagy úgy „Istenigazából” még
egyikhez sem értünk, csupán az olvasáshoz és a betűvetéshez, ám ahhoz is csak
fenntartásokkal, persze…
Fentiek fényében, a kultikus „avoni hattyú” sajátos daloskönyvének
jelenlegi gyűjteményes „kalózkiadása” tehát igazi könyvkülönlegesség a magyar
olvasóközönség előtt. Mindezen „Dalok és Dalocskák Könyve” talán méltó
folytatása lehet az előző évben szintén az „IMLH” 2019 magánkiadó által
„közkinccsé tétetett” Shakespeare Szonettjei: Horváth Lajos „Magyartalan"
fordításában, mint ÉGÖV-RÁZÓ HANGZATKÁK, avagy DÁRDAREMEGTETŐ
NAPFI-HÁLÓZATOK. Újabb azelőtti Nyomtatványának Soha korábbi
Lenyomatában című műfordításkötet folytatásának.9 A jelenlegi
pamfletkiadvány úgyszintén az idehaza mindmáig rengeteget bírált és még
annál is többet támadott „Ludovicus Horváth” önkéntes és önálló
kutatómunkájának egyéni érdeme.

9
Utóbbi irodalomtörténeti jelentőségű hasonmáspéldány szinte azonnal nagy felháborodást
keltett a Kárpát-medencei „Bárd-imádat” szakmabeli rajongói között, mint a kora újkori angol
irodalom utánozhatatlan eredeti „gúnyirat-gyűjteményének” a magyar nyelvű és már
lényegében is „botrányos”, ezredfordulós „szamizdat” kiadványa. Az azonnali negatív
sajtóvisszhang hatására a szóban forgó fordításkötetet Horváth Lajos természetesen a Magyar
Shakespeare Bizottság rendelkezésére bocsátotta, mint oktatási segédletet. Vö. „Abban a
szerencsében van részem, hogy újrafordíthatom William Shakespeare szonettjeit. Habár ezt
mostanában többen is megkísérelték, az általam ismert eddigi friss fordítások (Csillag Tiboré
2014-ben, Horváth Lajos változata pedig az idén látott napvilágot) költőileg próbálták
megközelíteni az anyagot, s nemigen tudtak Szabó Lőrinc kultikus fordítása mellé felnőni, de
így is fontos tanulságokat rejtenek a Szonettek iránt érdeklődők számára. Izgalmasabb és
immár igazán jelentős eredményekkel kecsegtető vállalkozás Szabó T. Annáé, aki alaposan,
egy PhD-disszertáció keretei között elemezte ki Szabó Lőrinc máig ismert és klasszikus rangra
emelkedett fordítását, és elemzéseket, illetve kritikai kiadásokat is felhasznál munkájához. Ha
jól látom, az ő szemlélete is közelebb áll egy költőéhez, így inkább a művek szellemét, mint
betű szerinti jelentését igyekszik visszaadni – eddig kétségtelenül szép eredménnyel. Én
magam irodalomtörténészként nyúlok az anyaghoz: igyekszem formai és tartalmi szempontból
híven közvetíteni a verseket, hiszen egy ilyen jellegű fordítás mindmáig hiányzik.”: FAZEKAS
Sándor (2019): Triptichon: Részlet Shakespeare szonettjeinek új, teljes fordításából. =
Anyanyelvi kultúraközvetítés (2/1: 24). Kaposvár, Kaposvári Egyetem.
 Az „IMLH” 2019 alkalmi magánkiadó által oktatási segédletként
megjelentetett sorozatban az így közzétett „Shakespeare Daloskönyve” két
korábbi magánkiadványt követ: „Shakespeare szonettjei” (2019); „Úgy mondják
magyarul: ismeretlen szerzők szöveggyűjteménye” (2019). Mindkét korábbi
magánkiadás megjelent nyomtatásban és a világhálón: részletekben és önálló
kötetként egyaránt (2017 és 2019 között: a doktorjelölti jogviszony keretén belül
mintegy három is évig elhúzódó, ám egyáltalán nem szokványos doktori iskolás
fokozatszerzési eljárás időszaka közben). Piaci forgalomba sem a „fordításkötet”,
sem az „ordításkötet” nem bocsáttatott. A kis példányszámban készült,
nyomtatott ajándék- és tiszteletpéldányok viszont minden bizonnyal azóta is jó
kezekben vannak… –

VHL
 [0.]

Az Olvasónak.10

E Képmás megmutatja itt

Nemes Shakespeare vonásait:
A Vésnök bár jól látta őt,
Csak Természettel küszködött…
A szellemességét neki
Még vázlatként sem tükrözi:
Hiába metszi Lenyomat,
Rézkarc hozzá hűtlen marad…
Nézd hát el Képét, Olvasó!
Tükröt tartván: csak Könyve jó!

B. I.
I. M. L. H.

10
JONSON, Ben: Shakespeare képmására. = SHAKESPEARE, William (1623): Első Fólió. BLUNT,
Edward – London, JAGGARD, Isaac –JAGGARD, William.
 [3.]

KEGYES URAM, SZÉP KIS SZATURNUSZOCSKÁM!

(Titus Andronicus; IV. felvonás, 4. szín.)
TAMÓRA
Kegyes uram, szép kis Szaturnuszocskám!
Atyámuram s parancsolóm, nyugodj meg:
Viseld a vétkeit Titusz korának,
E gyászdal11 fiai iránt csupán
Szívét tépte ki gyökerestül így;
Hadd csillapítsa szorult helyzetét,
Ne bőszítsd a veszett vadat, a legjobb,
Ha semmibe veszed. (Félre.) Úgy történt minden,
Ahogy megmondta Tamóra, a lángész:
Úgy ám, Titusz, rád sebtiben lecsaptam,
Léted s véred kiontva: légy bölcs, Áron,
Immár minden bizonnyal révbe értünk… –
(BOHÓC belép.) Hogy vagy, jó pajtás? Beszélnivalód akadt velünk?
BOHÓC
Ja, tényleg! Homályhatalmasságod legyen méltán is császári!
TAMÓRA
Ugyan császárnő volnék, ám ott ül a császár…
BOHÓC
Csakugyan ő az… Isten és Szent István adjon számodra jó odút!
Levelet hoztam: és itt egy gerlepár is…
SATURNINUS [„SZATURNUSZOCSKA” VAGY „BÚSKOMORKODÓ”]
(Elolvassa a levelet.) Őrség, vigyétek: kötelezzéket le!
BOHÓC
Akkor hát, mennyi pénzt is kapok?
TAMÓRA
Ne bolondozz, fickó, akasztás vár rád.

11
Eredetileg „the effects of sorrow” mint „a gyász hatásai, következményei, eredményei”, avagy
mint Titusz ép keze által a császári udvarba lőtt „égbekiáltó” nyílvesszők: többek között
Jupiternek, Merkúrnak, Apollónak és Marsnak ajánlva, Szaturninusz szemében nyilvánvalóan
„libel” vagy „libelle” („What’s this but libelling against the senate, / And blazoning our injustice
everywhere?”), vagyis csupán afféle ókori „pamflet”, ami a háttérjelentése alapján egyaránt
lehet „vádirat”, „gúnyvers”, „panaszhang”, esetleg „zokszó”. Az isteneknek viszont kijárt az isteni
versforma is, ami ebben a jelenetrészben egyértelműen utal a maró gúny lírai hangvételére
szintúgy (például Ovidius és Martialis mintájára), ahogy a Szaturnália ünnepi hagyományára
(a lakomákon az egykor feláldozott bűnbak utódja elnökölt, mint szaturnáliakirály, ami
áthagyományozódott a középkori bolondok lakomájára, mint a „Festus Fatuorum”). VHL
BOHÓC
Hogyan lehetnék méltóságotokhoz illő akasztani való bolond? Hölgyedre
mondom, nyakamat teszem rá: szép kis vége lesz egyszer! (ŐRÖK
kíséretében el.)

[10.]

ISTEN BIZONY, LÁM, SZAKASZTOTT KIRÁLY!

(VI. Henrik, 3. rész; I. felvonás, 3. szín.)

MARGIT KIRÁLYNÉ
Még meddig tűrik ezt? Kész őrület!
Na, majd mindenkit megbolondítok!
Kérleljetek: táncoljak és daloljak!
Külön díjazom, ki kedvemre tesz!
York szót se szól, ha nincs korona rajta…
Koronát Yorknak! Urak, hajlongjatok:
Fogd csak meg a kezét, míg felruházom! (Papírkoronát kap a fejére.)
Isten bizony, lám, szakasztott király!
Ím ő, ki Henrik trónusára ült,
Sőt így is ő a fogadott utód.
S oly hamar mint nyert nagy Plantagenet
Koronát, hogy megszegte esküjét?
Belátom, addig nem lehetsz király,
Míg Henrik nem ráz halállal kezet.
Fakuljon feje Henrik dicsfényén,
Ki fejdíszétől fosztaná a főt?
Még éltében, megszegvén esküjét?
Ó, e vétek megbocsáthatatlan!
Le a fejével és a koronával;
Amíg csak élünk, a halála rávall.
 [12.]

URAIM, JÖTTEM, AHOGY TUDTAM…

(VI. Henrik, 2. rész; II. felvonás, 3. szín.)
HORNER [„KÜRTKÉSZÍTŐ” VAGY „SZARUMŰVES” VAGY NEMES EGSZERŰSÉGGEL „DUDÁS”]
Uraim, jöttem, ahogy tudtam, az embereim unszolására, hogy
bebizonyítsam ennek a gazságát, ahogy a magam igazát is egyúttal: York
hercegét még rossz szóval se illettem soha, haljak meg, úgy igaz mindez,
ahogy mondom! Sose akartam ártani neki, ahogy a királynak és a
királynénak sem! Na, szóval, Péter, most aztán végleg elszámolunk: az
utolsókat fújod, ám mindjárt kileheled a lelked!
YORK
Hogy felvágták a gazfickó nyelvét…
Fújjanak trombitát az ütközethez! (Riadót fújnak. Párharc. PÉTER földhöz
vágja a mesterét.)
HORNER [„KÜRTKÉSZÍTŐ” VAGY „SZARUMŰVES” VAGY NEMES EGSZERŰSÉGGEL „DUDÁS”]
Várj, Péter, várj! Vallomást teszek: elismerem az árulásomat! (Meghal.)
YORK
Vigyék el a fegyverét. Pajtás, Istennek hála, fejébe szállt a jó bor
mesterednek!12
PÉTER
Ó, Istenem, hát tényleg úgy van, hogy ki-ki a maga szerencséjének kovácsa?
Ó, Péter, győzött az igazság!
VI. HENRIK
Vigyétek el az árulót: halála
Bizonyság bűnösségére, mit Isten
Feltárt előttünk; s ártatlanságának
Tanújelét adta e szegény fickó,
Kit jogtalanul meg akartak ölni.
Kövess minket, pajtás, jutalmadért!
Szóljon a trombitálás! (El.)
12
Vö. „E művében többek közt így ir [Greene]: »Van itt egy felkapaszkodott szajkó, ki tollainkkal
ékeskedik, és színészbőrbe burkolt tigris szivvel azt véli, hogy épen oly jól kiállithat egy
jambust, mint a legjobb közületek, és tökéletes Factotum Jankó létére azt képzeli, ő az egyetlen
színpad-rengető (Shake-scene) az országban.« Világos czélzás van itt Shakspere nevére és VI.
Henrik harmadik részére, hol York »női bőrbe burkolt tigris szivnek« nevezi Margit királynét.
(…) Malone és társai, sajátságos kegyelettel Shakspere iránt, komolyan veszik a malváziai bor
mértéktelen élvezete következtében meghalt Greene panaszát”. LEHR Zsigmond (2020).
Bevezető (VI. Henrik király, II. rész). = Shakspeare minden munkái. Tizenhetedik kötet. Kiadja
a Kisfaludy Társaság Tomori Anasztáz költségén (1870). Pest, Ráth Mór bizománya.
https://mek.oszk.hu/04600/04612/html/2/magyar.htm. VHL
 [16.]

ITT MINDEN ŐSLAKOS CSAK VÉN BANYA…

(Tévedések vígjátéka, III. felvonás, 2. szín)

ANTIPHÓLOSZ SZIRAKÚZÁBÓL [„BARÁTSÁGTALAN SZIRAKÚZ”]

Itt minden őslakos csak vén banya,
Ígyhát épp itt az ideje, hogy menjek.
Amelyik férjének mond, úgy taszít,
Nőül se venném. Hacsaknem húgát:
Minő kecsesség, s hány nemes vonás!
Ha hozzám szól, elbűvöl azzal is…
Már majdnem elárultam önmagam:
Inkább legyek bűnös, mint öncsaló!
Fülemnek hableánydal nem való…13

[17.]

SZÉPEN DALOLJ!
(Lóvátett lovagok; IV. felvonás, 1. szín.)

DON ADRIANO DE ARMADO

Csicseregj, gyermek, turbékold tele szenvedéllyel a hallásérzékelőmet!
SZÁRNYSEGÉD
(Dalol.) Szépen dalolj! 14

13
Eredetileg „I'll stop my ears against the mermaid's song” mint „süket fülekre talál nálam a
szirén dala”, ami egyértelmű szövegbeli utalás Odüsszeusz találkozására a szirénekkel:
napjaink kortárs színpadán mindez némajátékkal is megoldható, például az adott színész iménti
fogadalma örömére füldugón keresztül valamilyen nevetésre késztető zenét hallgat, hogy
„oldja a feszültséget”. VHL
14
Eredetileg „Concolinel”: utalhat a francia „Quand Colinelle” mint „Amikor Colinel” kezdetű
nóta vagy az ír „Can cailin gheal.” mint „Szépen dalolj, te lány” vagy inkább „Énekelj, szép
leány” kezdetű dalocska esetleges félrefordítására. VHL. Vö. STERN, Tiffany (2015): Making
Shakespeare from stage to page. London, Routledge. 117.
 [19.]

MIKÉNT TAGADHATNÁM SZERELMI ESKÜMET?…

(Lóvátett lovagok; IV. felvonás, 2. szín.)

JAKOBINÁCSKA
(NÁTÁNIEL ÚRnak.) Drága lelkész úr, legyen szíves, olvassa fel nekem ezt a
levelet: Costardtól kaptam. Don Armado küldte: kérem, olvassa fel. (Átadja
a levelet NÁTÁNIEL ÚRnak.)
HOLOFERNÉSZ
(Olvas.) Fauste, precor gelida quando pecus omne sub umbra Ruminat, -- és
így tovább. Ah, a jó öreg Mantuan! Avagy beszéljek róla úgy, mint
Velencéről az odautazók? (Énekel.)
Venetia, Venetia,
Chi non ti vede non ti pretia.15
Vén Mantuan, öreg barátom! Aki téged nem ért, nem is szeret. (Énekel.)
Dó, ré, szó, lá, mi, fá…
(NÁTÁNIELnek.) Megbocsásson, uram, de mi van itt, kérem? avagy, ahogy
Horatius mondja a mijében is – Mik ezek, lelkem, versek?
NÁTÁNIEL
Úgy bizony, uraságod igen művelt.
HOLOFERNÉSZ
Halljunk hát egy verssort, egy strófát, egy költeményt! Lege do mine.
NÁTÁNIEL
(Olvas.) Miként tagadhatnám szerelmi eskümet?
Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó!
Magamra cáfolok, hűségem így tied:
Számomra tölgyfa, számodra fűz való;
Lombos levélzetén tankönyve lesz szemed,
Hol annyi gyönyör él, mit Művészet felér,
S ha ismeret a cél, kielégítheted;
A nyelv, mi jól nevelt, téged jól megdicsér.
Műveletlen, kinek nem vagy egy nagy csoda!
Legkisebb porcikád is bámulatra fűz:
Mennydörgő Jupiter-hangod zenebona,
Szemed villámcsapása édes égi tűz.
Szerelmed ily hibát mennyein megbocsát,
Hadd zengje földi nyelv egek dicshimnuszát!
15
Nyersfordításban: „Velencében, aki nem iszik, ne is szónokoljon a hitről…”, avagy átvitt
értelemben: „Velencében, aki nem bírja az italt, ne csapjon fel papnak…”. VHL
 [24.]

HA A SZÁZSZORSZÉP ÉS A KÉK IBOLYA…

(Lóvátett lovagok; V. felvonás, 2. szín.)

DON ADRIANO DE ARMADO

Hoplá! gyerünk. (Visszajön HOLOFERNES, SIR NATHANIEL, SZÁRNYSEGÉD,
TÖKFEJ, és MÁSOK.) Itt álljon Hiems, a Tél, itt Ver, a Tavasz; előbbi, mint a
bagoly, utóbbi, mint a kakukk. Ver, tessék. (Dal.)
TAVASZKA
Ha a százszorszép és a kék ibolya,
És az ezüst kakukkvirág,
És a sárgálló boglárka
Festői réten a boldogság,
Hát a kakukk majd minden fán,
Férjeket gúnyol így csupán: Kakukk,
Kakukk, Kakukk! De borzasztó szó,
Házas füleknek is bosszantó!
Hogyha a pásztor sípja nyafog,
Jelzi a pacsirta, az óra hány,
Ha varjú és gerle és csóka csipog,
És nyári ruháját mossa a lány,
Hát a kakukk majd minden fán,
Férjeket gúnyol így csupán: Kakukk,
Kakukk, Kakukk! De borzasztó szó,
Házas füleknek is bosszantó!
TÉLAPÓ
Ha lógnak a falról a jégcsapok,
És Dick a juhász a körmét leheli,
És Tomi tuskóján is tűz lobog,
Hogy megfagy a tej, ami nem semmi,
Ha dermed a vér és az út csoszog,
És éjjel is már a bagoly huhog,
Uhú! Huhú, de víg a dal,
Zsíros Johanna bödönt kavar!
 A szél is, ha már sikongva fúj,
S úgy köhög a pap, hogy már nincs vigasz,
Ha a madár úgy fészkel, hogy hóba búj,
S Mariann orra is piros és csupasz,
Mikor a tálban a sült vadalma ropog,
És éjjel is már a bagoly huhog,
Uhú! Huhú, de víg a dal,
Zsíros Johanna bödönt kavar!
DON ADRIANO DE ARMADO
Merkúr szavai harsányak Apolló dalai után. Ti arra, mi erre! (El.)

[25.]

KÉT HÁZNÉP, RANGRA KÉT EGYFORMA KÖR…

(Rómeó és Júlia; I. felvonás, 1. szín.)

MADRIGÁLKÓRUSNYITÁNY
Két háznép, rangra két egyforma kör
(Szép Veronában, ott a színi tér)
Ős haragtól új lázadásba tör:
S polgárkezet mocskol polgári vér.
Végzetes ágyékuk világra hoz
Egy baljós szerelmespárt, kiknek árt
A sors, mi szánalmas halált okoz,
Temetve már a szülői viszályt.
Halálos szerelmük holt-pontjait,
És szüleik dühét, mi visszacsap,
Mit gyermekük halála elcsitít,
Színleli most e kétórás darab;
Amit, ha a figyelmük nem lohad,
És nincs helyén, játékunk bemutat…
 [26.]

HA MEGGYALÁZNA MÉLTATLAN KEZEM…

(Rómeó és Júlia; I. felvonás, 5. szín.)

TYBALT [„ARCÁTLAN” VAGY „VAKMERŐ”]

Türelmem mérges kedvemben terem,
E tőrdöfés húsbavágó nekem…
Hát távozom: s e betörés, hogy értsd,
Majd még megkeserül édeskedést! (El.)
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Ha meggyalázna méltatlan kezem,
Ajkamnak, mi két piruló zarándok,
Gyöngéd bírság ez, e szent kegyhelyen:
Durva érintésem enyhítse lágy csók…
JÚLIA [„JÚLIUSI”]
Zarándok, kezed túl sokat gyalázod:
Habár jól nevelt önfeláldozás ez,
Szentek keze, mit zarándokkéz áldott,
Kéz a kézben, szent kézcsókot szerez…
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Nincs szenteknek, s zarándokoknak ajka?
JÚLIA [„JÚLIUSI”]
De van, zarándok, és imára termett!
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Ó, úgy, kedves szent, bízzuk az ajkakra
A kézimunkát, mígnem kétségbe ejt!
JÚLIA [„JÚLIUSI”]
Szentek nem rezdülnek, váltván imát.
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Ne rezzenj hát, míg üdvöm veszem át! (Megcsókolja.)
Ajkamtól ajkaddal megtisztult bűnöm…
JÚLIA [„JÚLIUSI”]
A megváltott bűn úgy ajkamon sínylő…
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Ajkadon bűn? Ó, vétek! Édes ösztön,
Add vissza bűnöm! (Megcsókolja.)
JÚLIA [„JÚLIUSI”]
Csókod könyvbe illő…
 [27.]

MOST RÉGI VÁGY HALÁLOS ÁGYBA HULL…

(Rómeó és Júlia; I. felvonás, 5. szín.)

MADRIGÁLKÓRUS
Most régi vágy halálos ágyba hull,
És ifjú hajlam szájtátva a sarja;
A szépségért a szerelem vadul,
Gyöngéd Júlia mellett mégse vad ma.
Rómeót szeretik – s szeret megint –,
S pillantások közt egyesül a báj,
De ellenére panaszlón tekint,
Majd – édes csalin – lopva kap a lány:
Fogolyként engedélye sincs talán
Oly esküre, mit szerelmes lehel,
S a lánynak így, szándékában sem áll,
Hogy új szerelmét lelje bármi hely:
De erőt vesz rajtuk a vágy, hogy leljen
Edzett jellem rájuk – s szertelen kellem…

[28.]

VÉN NYÚL IS NYÚL…

(Rómeó és Júlia; II. felvonás, 2. szín.)

RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]

Mit találtál?
MERCUTIO [„ÉLESESZŰ” VAGY „TALÁLÉKONY”]
Nincs nyúlka-piszka, csak böjti nyúlpástétom, mi már állott és lejárt, de
még ki se nyúlt.
Vén nyúl is nyúl,
míg vén nyuszi nyúl:
jó husi, ha a böjt kötött!
De a nyúlka, ha nyúl,
csöpp falat túlontúl:
ha kinyúl, mielőtt kitömött!
Rómeó, eljössz majd apádékhoz? Náluk ebédelünk.
RÓMEÓ [„RÓMAI” VAGY „RÓMÁBA ZARÁNDOKOLT”]
Utánatok megyek.
MERCUTIO
Viszlát, ősrégi Hölgy! Viszlát!
Hölgyem, Hölgyem, Hölgyem.
(MERCUTIO, BENVOLIO el.)

[29.]

HA FÁJLALT BAJ A SZÍV SEBE…

(Rómeó és Júlia; IV. felvonás, 5. szín.)

PÉTER [„SZIKLA”]
Úgy nesze neked bölcsesség! Hülyére verlek pengeaggyal és vastekintettel!
Felelj, ha férfi vagy!
Ha fájlalt baj a szív sebe,
Agyonnyom gyászos gondja csak:
Ám ezüst hangján a zene… –
Na, miért „ezüst hangján”? Miért épp „ezüst hangján a zene”? Na mit
mondasz, Macska Béla?
(…)
Ó, én kérek elnézést, te vagy az énekes… Majd megmondom én: azért
„ezüst hangján a zene”, mert a zenészek hangzavara még egy petáknyi
aranyat sem ér!
Ám ezüst hangján a zene
Életmentőként helyrerak! (El.)

[31.]
URAM, BUCKINGHAM SEREGE ELŐÁLLT…
(III. Richárd; IV. felvonás, 4. szín.)
HARMADIK HÍRNÖK
(Belép.) Uram, Buckingham serege előállt…
III. RICHÁRD
Mars ki, vészjósló baglyok! Csak halálról
Huhogtok folyton! (Megüti.) Jobb hírekről dalolj!
 [33.]

LÁTOM A KÓPÉSÁGOT…
(Szentivánéji álom; III. felvonás, 1. szín.)

FARPOFA [„LEGALJA MIKI”]

Látom a kópéságot! Szamarat csinálnának belőlem, hogy megijesszenek, ha
tudnának! De én aztán el nem mozdulok innen, bárhogy is tesznek! Fel-alá
járkálok majd, és énekelek: hallják csak, hogy nem félek! (Dalol.)
Nagyon fekete a rigó,
Csőre narancssárga,
Füttye túl helyénvaló,
Mint ökörszem sípja… –
TITÁNIA [„TITÁNLÁNY”]
(Ébred.) Mi angyal kelt fel virágágyásomból?
FARPOFA [„LEGALJA MIKI”]
Pinty és veréb és pacsirta,
Sőt szürke szent kakukk,
Többet csiripel, a férfi hagyja,
Mégse felel, ha hazug… –
De tényleg! Ki volna bölcs olyan bolondos madár mellett? Ki hazudtolna
meg egy madárkát, ha úgy lármázza is, „kakukk”, mint még soha?
TITÁNIA [„TITÁNLÁNY”]
Könyörgök, nemes halandó, dalolj:
Fülem belébolondul hangnemedbe!
S szememben megigézett alkatod…
Hű erényeddel elkényeztetsz: hű, de
Szeretlek: már így első ránézésre!
FARPOFA [„LEGALJA MIKI”]
Asszem, az úrnőnek alig van oka arra: az igazat megvallva, józan ész és
szerelem elvétve jár együtt most a napokban; annál sajnálnivalóbb, hogy
nincs nekik egynéhány megbízható szomszédjuk, akik miatt csak úgy
összebarátkoznának egymással. Mi tagadás, véletlenszerűen még majd
gúnyos mosollyal fejezem ki magam… –
TITÁNIA [„TITÁNLÁNY”]
Te annyira bölcs vagy, hogy csodálatos!
 [39.]

FÚJJ, FÚJJ, TE TÉLI SZÉL!

(Ahogy tetszik; II. felvonás, 7. szín.)

AMIENS
Fújj, fújj, te téli szél!
Nem vagy olyan kevély,
Mint a hálátlanok!
Nem mar metszőfogad:
Majd ha fagy, elragad;
Látatlan mégse fog…
Hej-hó, zengd, hej-hó! A zölderdőn tova!
Hány barátság álca! Hány szerelem buta!
Így, hej-hó, micsoda?
Az élet nagy móka!
Fagyj, fagyj, keserű ég!
Nem szúrsz úgy hátba még,
Mintha adós vág át!
A víz bár megfagy rég,
Be mégsem csap a jég,
Mint felejtő barát…
Hej-hó, zengd, hej-hó! A zölderdőn tova!
Hány barátság álca! Hány szerelem buta!
Így, hej-hó, micsoda?
Az élet nagy móka!

[41.]

MIT KAPJON, AKI SZARVAST LŐTT?

(Ahogy tetszik; IV. felvonás, 2. szín.)

JAQUES
(Belép URAK és ERDÉSZEK társaságában, akik magukkal cipelik egy szarvas
agancsát és bőrét.) Melyikőtök lőtte le a szarvast?
ÚR
Én, uram.
JAQUES
Jelentsék a Hercegnek akkor, mint római hódítót – jót tesz a fejének majd
ez a felszarvazott kis győzelmi ágazat. – Nincsen talán dalod az ilyen
alkalmakra, te erdész?
ERDÉSZ
Már hogyne volna, uram!
JAQUES
Daloljatok hát! Mindegy még az összhangzás is, csak minél hangosabb
legyen! (Zene és dal.)
URAK
Mit kapjon, aki szarvast lőtt?
Hordjon agancsot, szarvasbőrt!
Daloljuk őt,
Míg hazavisszük terhét!
Úgy adatott: felszarvazott,
Rád illik rég fejdíszed ott!
Már apád apja hordta!
Majd apádra hagyta…
S azt, aki már felszarvazott,
Jobb, ha sohasem gúnyolod! (El.)16

[42.]
EGY SZERETŐ MEG A KEDVESE…
(Ahogy tetszik; V. felvonás, 3. szín.)
PRÓBAKŐ
Holnap van a nagy nap, régi szép Napsugár! Holnap házasodunk!
AUDREY [„LENYUGVÓ NAPSUGÁR”]
Teljes szívemből vágyom rá, s remélem, nem tisztességtelen vágy, hogy a
világ szemében is végre nő legyek, ugye? (EGYIK APRÓD és MÁSIK APRÓD
belép.) Itt jön a Herceg két száműzött apródja.
EGYIK APRÓD
Őszintén örvendek a találkozásnak, jó uram.
PRÓBAKŐ
Becsszóra, részemről az öröm! Jöjjenek, üljenek le, csak egy kis dalocskára,
na!
MÁSIK APRÓD
Rendelkezzen velünk; üljön csak középre!

16
Talán távolról hallatszik a dalvégi ismétlődés is: „S azt, aki már felszarvazott, / Jobb, ha
sohasem gúnyolod…” VHL
EGYIK APRÓD
Sőt tapsolgassunk majd torokköszörülés és köpködés helyett, ha mondjuk,
rekedtek volnánk; mi is lehetne jobb előszó a rosszhangzásra, nemde?
MÁSIK APRÓD
Úgy van, hitemre! Sőt hasonló hangnemben nótázgassunk majd, mint két
cigány az egyetlen lován.
EGYIK APRÓD, MÁSIK APRÓD
Egy szerető meg a kedvese…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
Ment a mezőn át, ez nem mese…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
S tavasztájt,
Már jegyesekért kiált
A madár, s ha száll,
Szeretőkre talál,
S hű… Hát a Tavasz: csupa báj!
És a kukoricáson túl…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
E szép kis pár is elpirul…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
S tavasztájt,
Már jegyesekért kiált
A madár, s ha száll,
Szeretőkre talál,
S hű… Hát a Tavasz: csupa báj!
Akkor kezdték el ezt a dalt…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
S az élet, mint a virág: kihajt…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
S tavasztájt,
Már jegyesekért kiált
A madár, s ha száll,
Szeretőkre talál,
S hű… Hát a Tavasz: csupa báj!
Hát eljött végre a jelenidő…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
Virágkoszorús már a két szerető…
Csupa hé, csupa hó, csupa hé, no de, no!
S tavasztájt,
Már jegyesekért kiált
A madár, s ha száll,
Szeretőkre talál,
S hű… Hát a Tavasz: csupa báj!
 [44.]

NE BÁNJA EGY VHÖLGY SE SEMMIKÉPP…

(Sok hűhó semmiért; II. felvonás, 3. szín.)

BALTAZÁR
Ne bánja egy hölgy se semmiképp,
Hogy a férfinép csalárd:
Ha tengerre megy, majd partra lép!
Egyhelyben sosem szilárd…
Ki bánja meg? Engedjetek!
Csak légy csini és bohó!
A nyafogások szűnjenek!
Legyen: Hejhó, Vhohohó!
Ne bántson e dajkadal se meg,
Mi csacska és fárasztó!
Mióta lombos nyár fityeg,
Az összes férfi csaló!
Ki bánja meg? Engedjetek!
Csak légy csini és bohó!
A nyafogások szűnjenek!
Legyen: Hejhó, Vhohohó!

[52.]

VALAMILYEN WALESI DAL…

(IV. Henrik, 1. rész; III. felvonás, 1. szín.)

GLENDOWER [„VÖLGYURA”]
Buján parancsol: ronts rá! Majd leteremt,
Hogy gyengéd buksidat ölébe hajtsa:
Kedvedre kívánságdalt énekel, s már
Pilláddal koronázol álmos istent,
Míg ellazulsz kellemes fáradtságtól.
Újult erőre kapsz, amint felébredsz,
S különbséget tesz éj és nap között,
Mielőtt még a mennyei fogat
Keletre hajtana aranyló útján…
MORTIMER [„HALOGATÓ”]
Szívemből mondom, meghallgatnám dalát:
Addig meg eldől a sorsunk, úgy hiszem.
GLENDOWER [„VÖLGYURA”]
Legyen hát;
Addig is majd a zenészek játsszanak,
Eressz hát szélnek vagy ezer mérföldet,
S rögtön itt lesznek: foglalj helyet, s figyelj!
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Jöjjön a Cicababa! Noha fekve is kész tökély, minden bizonnyal… Gyere
már, hadd hajtsam öledbe a fejem!
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Hess, te gágogó gúnár! (Elhúzzák a nótáját.)
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
No lám, ki az ördög érti a velszit!
Nem csoda, hogy olyan tréfás a kedve…
A kisasszonykára, biztos jó zenész!
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Volnának csak zenészek maguk, mindannyiuknak a tréfa lenne a mestere.
Fekszik a gazember, hallgassa csak meg a kisasszonyát, ahogy elhúzza majd
azt a jó kis velszi nótáját!
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Inkább hallgatnám el a kisasszonyka szukavonyítását: írül!
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Szeretné, hogy betörjem a feje lágyát?
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Nem.
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Hát csendesedjen.
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Nem én; az női vétség…
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Most segítse az Isten!
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
A velszi kisasszony ágyára!
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Hogy mondja?
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Csendet! Dalol! (MEGHATÓ KISASSZONY valamilyen velszi dalt énekel.)
»LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Fegyver csörög, haló hörög, a nap vértóba száll…
Vérszagra gyűl az éji vad: te tetted ezt király!
Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt…
Hogy sírva tallóz, aki él: király, te tetted ezt!
Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé…
Szüzek siralma, özvegyek panasza nyög belé…
Ne szülj rabot, te szűz! Anya ne szoptass csecsemőt!
S int a király. S elérte még a máglyára menőt…
De vakmerőn s hivatlanúl előáll harmadik…
Kobzán a dal magára vall, ez íge hallatik…
Elhullt csatában a derék – no halld meg, Eduárd…
Neved ki diccsel ejtené, nem él velszi bárd…
Emléke sír a lanton még – no halld meg, Eduárd…
Átok fejedre minden dal, melyet zeng velszi bárd…«17
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Jöjj, Cica, hadd fújjam én is a nótád!
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Nem is az enyém, úgy igaz!
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Hogy nem a magáé, úgy igaz! Szívecském! Csak ne esküdözzön úgy, mint a
cukrász neje! „Nem maga, az már igaz,” és „úgy igaz, ahogy élek” és „az Isten
is megsegít” és „bizony, hogy úgy van”…
Olyan selyemmel bélelné az esküt,
Mi Finsbury-nél távolabb sosem járt.
Esküdj hát, Cicám, mint kisasszonyként szokás,
Tömd be a számat azzal, hogy „úgy igaz”,
Tiltakozom csípős mézeskaláccsal,
Mint mézesmázos vasárnapi népek.
Na gyere és énekelj inkább!

17
Ez az egyik legkínosabb jelenetrész az egész királydrámában: a jelenlévők közül még maga
a trónörökös Walesi Herceg sem ért egyetlen árva szót velsziül, ezzel pedig egyértelművé teszi
mindenki számára, hogy teljhatalmú uralkodóként mit sem törődik majd a leendő alattvalói
[nyelvközösségi] értékeivel. Francia zárójelben beemeltem Arany János néhány skót
balladaforma-részletét A walesi bárdok című költeményéből, hogy érzékeltethetőbbé váljon a
drámai hatáskeltés és a drámai feszültségfokozás is a kora újkori színjátékköltészetben, ahol a
színpadi nyelvváltás mindig képzavart okozhat az éppen jelenlévő néző közönség bizonyos
értelemben műveletlen hallgatósága számára, akik könnyedén azonosulnak lélekben így a
színpadon jelenlévő trónörökössel is. A javasolt Arany-versrészlet jól énekelhető többek között
még Erkel Ferenc Bánk bán című operájának Hazám, hazám című áriájára is. VHL
LADY PERCY [„MEGHATÓ KISASSZONY”]
Nem éneklek.
HOTSPUR [„FORRÓFEJŰ”]
Hát így fordul sarkon a szabó vagy mondjuk a vörhenyestorkú tanár… És
kész is a szerződés, ezennel így most két órácskára távozom; jöjjetek csak
be, ha gondoljátok! (El.)
GLENDOWER [„VÖLGYURA”]
Jöjj hát, Mortimer Nagyúr; éppoly lassú
Vagy, minőn Percy úr ég a vágytól, hogy
Mehessen végre: sorsunk írva van már;
Csak megpecsételjük, s nyeregbe menten!
MORTIMER [„HALOGATÓ”]
Szívem szerint szólsz! (El.)

[53.]

MIKOR ARTÚR UDVART ÜLT…

(IV. Henrik, 2. rész; II. felvonás, 4. szín.)

FALSTAFF [„UTÁNOZÓS JÁNOS”]

Mikor Artúr udvart ült, -- ürítsd a Jordánt! –
ő volt nemes király -- hogysmint, Báb asszony?

[54.]

CSAK EGYÉL-IGYÁL, S MULASS SOKAT…

(IV. Henrik, 2. rész; V. felvonás, 3. szín.)

SILENCE [„CSENDES”]
Ej, fickó – mondotta – tegyük meg!
Csak egyél-igyál, s mulass sokat,
És áldd az eget, ha bő év fogad,
Hogy a hús olcsó, a lány drága vad,
És itt-ott hány kalandor duzzad!
Olyan vígan…
MIND
Olyan vígan…
SILENCE [„CSENDES”]
És mindörökké olyan vígan!
 [55.]

HÁT ÖRVENDJ, HÁT ÖRVENDJ, FŐ A NEJEM…

(IV. Henrik, 2. rész; V. felvonás, 3. szín.)

SILENCE [„CSENDES”]
Hát örvendj, hát örvendj, fő a nejem!
Zsémbes minden nő, mindegy milyen!
Csupa móka terem szakállas helyen;
Hát éljen a Böjtelő!
Hát örvendj, hát örvendj!

[56.]

EGY KUPA BORT, MI TÜZES, NEMES…

(IV. Henrik, 2. rész; V. felvonás, 3. szín.)

SILENCE [„CSENDES”]
Egy kupa bort, mi tüzes, nemes,
Inni babámra érdemes!
Éljen a vígszívű hosszan!

[57.]

TÖLTS KUPÁT, EMELJÜK HÁT…

(IV. Henrik, 2. rész; V. felvonás, 3. szín.)

SILENCE [„CSENDES”]
Tölts kupát, emeljük hát!
Az egészségedre fenékig!
 [60.]

JÓL TETTED, ALUDJATOK CSAK TI IS…

(Julius Caesar; IV. felvonás, 3. szín.)

BRUTUS [„KEGYETLEN”]
Jól tetted, aludjatok csak ti is:
Nem tartóztatlak fel tovább, pihenj!
Míg élek, hozzád jó leszek… (Zene és dal szól.)
Álmatag dallam ez. Ó, gyilkos álom,
Lesújtod fiam ólombuzogánnyal,
Miközben játszik? Jó éjt, nemes kópé;
Nem bántódsz meg majd, ha nem keltelek fel:
Ne is köszönd, elveszem hangszered;
Még eltöröd; hát jó éjt, rászolgáltál.
No lám csak, hadd látom; hol hagytam félbe
Az olvasást, megfordítván lapom? (Megjelenik CAESAR szelleme.)
Körmömre ég e rontás! Hah! Ki jár itt?
Hitemre talán szemem látja gyengéd,
Mi ezt a szörnyű jelenést idézi.
Felém jön. Mi ez? Istenség talán?
Talán őrangyal? Vagy maga az ördög,
Hogy megfagy vérem, s hajam égnek áll?
Beszélj hozzám, ki vagy.
SZELLEM
Gonoszkísértő szellemed, Brutus.
BRUTUS [„KEGYETLEN”]
Miért jöttél?
SZELLEM [„KEGYETLEN”]
Halld hát, Philippinél találkozunk.
BRUTUS [„KEGYETLEN”]
Vagy úgy; tehát ismét találkozunk?
SZELLEM
Úgy van, Philippinél.
BRUTUS [„KEGYETLEN”]
Nos hát, találkozunk Philippinél. (KÍSÉRTET el.)
Most, hogy eltűntél, úgy felbátorodtam:
Rossz szellem, szóval tartanálak mégis.
Kelj fel, Lucius! Varro! Claudius!
 [61.]

SEMMISÉG, S MÉG TÖBB A SZERELEM!

(Tróilosz [„Trójácska”] és Kresszida [„Aranyoska”]; IV. felvonás, 3. szín.)

PANDARUS [„MITNEMMERÉSZELŐSZ”]
Derekasan így kezdődik…
Semmiség, s még több a Szerelem!
Jut az íjára
Bak is és suta!
Vesszeje döf, és
Nincsen sérülés,
Csak izgat a sebhelyen!
Szeretők sírnak, ó-jaj meghalnak…
S látszólag megöl, mi sebhez ér…
Előbb ó-jaj, majd ha-ha-he:
A haldokló így él!
Ó, jaj, s még, csak, majd ha-ha-ha,
Ó, jaj, s nyög már, hogy ha-ha-ha,
Hejhó!

[62.]

VOLNA INKÁBB NEGYVEN KRAJCÁROM, SEMMINT A…

(A windsori víg nők; I. felvonás, 1. szín.)

SLENDER [„VÉKONYKA”]
Volna inkább negyven krajcárom, semmint a „Dalok és dalocskák
Könyvének általam elsajátított példánya itten”! (A fejére mutat.
EGYÜGYŰCSKE belép.) Hogysmint, Együgyűcském! Merre jártál? Magamban
kell várakozzak, nemde? Elkészültél már a magadról írt „Rejtvények
Könyvével” vagy még nem írtad meg?
SIMPLE [„EGYÜGYŰCSKE” VAGY „FAFEJ”]
A Rejtvények Könyvét? Mivégre! Hát nem azt adtad kölcsön tavaly az
Aprósütis Alíznak Mindenszentekkor, Szent Mihály napja előtt két héttel?
 [63.]
„LE, LE, LE FENÉKIG”…
(A windsori víg nők; I. felvonás, 4. szín.)
HIRTELENKE ASSZONYSÁG
Szégyen fejünkre! Szaladj ide, jó fiú! Menj be a mosdóba: ne maradjon bent
sokáig! (Bezárja FAFEJt a mosdóba.) Micsoda! Hogy Rugó Jancsi? János!
Mondom, hogy János! Menj már, János, érdeklődj csak a gazdám után!
Kétlem, hogy ne lenne jól, ha nem jött még haza eddig. (Dalol.)
„Le, le, le fenékig…” 18(CAIUS DOKTOR belép.)

[66.]

SZÉP LÁNYA VOLT EGYETLENE…

(Hamlet, Dánia trónörököse; II. felvonás, 2. szín.)

HAMLET [„FALVACSKÁBÓL VALÓ” VAGY „HÚSHAGYÓKEDDI”]

Miért… –
Szép lánya volt egyetlene,
Szerette, s úgy távozott.

[69.]

HOLNAP SZENT BÁLINT NAPJA VAN…

(Hamlet, Dánia trónörököse; IV. felvonás, 5. szín.)

OFÉLIA [„ELŐSEGÍTŐ” VAGY „FÖLÉNY/HASZON”]

Holnap Szent Bálint napja van,
Már reggeltől, remek,
És én a lány, Ablakodnál
A Szerelmed leszek.
Felkelt az úrfi, öltözött,
És ajtót is nyitott,
Bement a lány, ki lányként már
többé nem távozott.

18
Eredetileg „And down, down, adown-a, & c.” mint „És le, le, és-le-le, stb.”. VHL
 [75.]

FEL A KARDDAL, FEL A KARDDAL!

(V. Henrik; III. felvonás, 2. szín.)
BARDOLPH [„BÁRDOLÓ HADNAGY”]
Menj, menj, menj, menj, menj! Fel a karddal, fel a karddal!
NYM [„NEVESINCS TIZEDES”]
Könyörgök, tizedes, maradjon: magának még a kardcsapások is túl
indulatosak; és az én részemről „úgy fáj, hogy nincs két életem…”:
csakhogy ízléses legyek így a csata hevében! Úgy fááááááj…
BARDOLPH [„BÁRDOLÓ HADNAGY”]
Fel a karddal, fel a karddal!
NYM [„NEVESINCS TIZEDES”]
Ez aztán pusztán a kardal! 19
PISTOLE [„PISZTOLYLÖVÉSZ”]
Pusztán a kardal, az bizony: még ha belepusztulok is, ízlésem szerint van!
Csapások jönnek-mennek itten e pusztán, csak Isten szolgája hull alám: s
már hulla, lám! Huhú, Lalám…
Kard s pajzs öröm
A vérmezőn,
És egy csapásra hős leszel!
ÚJONCFIÚ
Volnék inkább egy londoni kocsmában! Odaadnám minden hőstettemet
egy korsó sörért, csakhogy végre biztonságban érezzem magam!
PISTOLE [„PISZTOLYLÖVÉSZ”]
Részemről viszont:
Ha óhajom valóra vált,
Már jó szándékom sem kizárt,
Sőt még tovább megyek!
ÚJONCFIÚ
Bár szép is az, nem úgy igaz,
Miképp madár dalol. (SZŐRSZÁLHASOGATÓ belép.)
FLUELLEN [„SZŐRSZÁLHASOGATÓ PARANCSNOK”]
Fel a kardot, kutyák! Mars innen, hitvány senkiházik! (Előretör.)

19
Eredetileg „plain song” mint „cantus planus”: egyszólamú ének vagy egyszerűdal, elsődleges
jelentése alapján viszont egyértelműen az egyházzenei műfajú „gregórián ének” tréfás
megjegyzése. VHL
PISTOLE [„PISZTOLYLÖVÉSZ”]
Irgalmazz a földönfutóknak, nagyúr!
Fogd vissza magad, ha férfi vagy!
Te meg csak ne bomolj úgy, ha mondom!
Te tökfilkó, már meg ne haragudj, de… Kegyelem, te istenbarma!
NYM [„NEVESINCS TIZEDES”]
Ezek is már csak a jó ízlés határát súrolják! Ha férfi vagy, hát a becsületed
szintén csak rossz ízlésre vall… (ÚJONCFIÚ kivételével mind el.)

[80.]

VOLTAM IS EGYKORON KICSIKE FIÚ!

(Vízkereszt; V. felvonás, 1. szín.)

FESZTIVÁLBOHÓC
Voltam is egykoron kicsike fiú!
Hát hejhó, esőt hoz a szél!
Bolond dolgom játék volt, hú!
Bár ez megeshet mindennap, héj!
Ám miután rám tört a férfikor,
Hát hejhó, esőt hoz a szél!
Kizárt lett már a bitang, a lator…
Bár ez megeshet mindennap, héj!
Ám miután – jaj! – nős lettem,
Hát hejhó, esőt hoz a szél!
Már nem nőttem fölényesen…
Bár ez megeshet mindennap, héj!
Ám miután csak az ágy várt rám,
Hát hejhó, esőt hoz a szél!
Megittasult a részeg fő, lám!
Bár ez megeshet mindennap, héj!
Már jó ideje áll eme földrész,
Hát hejhó, esőt hoz a szél!
Ám az mindegy, játékunk kész:
S így mi tetszettnénk mindennap, héj!
 [81.]

A KUPÁCSKA HADD CSENGJEN, CSENGJEN!

(Othello, a velencei mór; II. felvonás, 3. szín.)

JÁGÓ
A kupácska hadd csengjen, csengjen!
És a kupácska hadd csengjen!
Hogy a vitéz az férfi,
S az élet csak csöppnyi:
Hát, a vitéz hadd vedeljen!
Bort, fiúk!

[82.]

ISTVÁN KIRÁLY NAGYON NEMES VOLT…

(Othello, a velencei mór; II. felvonás, 3. szín.)

JÁGÓ
Ó, édes Anglia…
István király nagyon nemes volt,
Egy koronát ért a nadrágja!
De félkrajcár túl sok, így drága a bolt!
A szabót hát legatyásítja…
Fenségesség volt ő maga,
És te vagy az alávaló!
Ha büszkén le lett húzva a Haza,
Fedjen a régi palástod, ó!
Még bort, hé!
 [91.]

KI SZOLGÁL, HOGY HASZNÁT FEDEZD…

(Lear király; II. felvonás, 4. szín.)

BOLOND
Egy hangyához járatunk majd iskolába, hogy megtanuld, télen nincsen
munka! Aki az orrát követi, az a szeme után megy, de azok is vakok, sőt
nincs húsz közül egy orr, mi kiszagolná azt, aki bűzlik! Engedd el az
óriáskereket, ha völgybe gurul, vagy nyakadat töri következésképpen…
De az a nagydarab, amelyik felfelé megy, hadd vontasson maga után! Mikor
egy bölcs ember jobb tanácsot ad, add vissza az enyémet; azt mégis csak a
gazfickók kövessék, hiszen bolondtól való!
Ki szolgál, hogy hasznát fedezd,
És követ is, hogyha kell,
Már sátrat bont, ha esni kezd,
Majd elhagy, hogy ázz csak el!
Ám én várok, a bolond marad,
Aki bölcs, szálljon el az!
A gazfickó bolondul szalad,
A bolond nem gaz: az igaz!

[92.]

KI HÁZÁBA DUGJA FEJÉT, VAN ÁM JÓ FEJ DÍSZE!

(Lear király; III. felvonás, 2. szín.)

BOLOND
Ki házába dugja fejét, van ám jó fej dísze!
A házaló Tökfedő,
Hogyha semmi sincs fején,
Úgy Tetves lesz, akár a Fő:
Hát házasodik a Szegény!
Aki csak Lábára ad,
Hogy a Szívéért éljen,
Kis Szemtől is feljajgat,
És nyugta se lesz ébren!
Nincs olyan szép hölgy, ki ne csalt még mosolyt a tükörre!
 [93.]

KI HÁZÁBA DUGJA FEJÉT, VAN ÁM JÓ FEJ DÍSZE!

(Lear király; III. felvonás, 2. szín.)

BOLOND
Akinek van egy kicsike esze...
Hát hej-hó, esőt hoz a szél!
Elég lesz annak az önereje,
Bár ez megeshet mindennap, héj!

[94.]

FÜTYÜLŐ ÜLT FÜTYÜLŐ-FÉSZKEN…

(Lear király; III. felvonás, 4. szín.)

EDGÁR
Fütyülő ült Fütyülő-fészken:
Hahó, hahó, hohó!

[95.]

SZENT VÉNNEL HÁROMSZOR LOHOLT!…

(Lear király; III. felvonás, 4. szín.)

EDGÁR
Ez Szeleburdi, a bolond ördög: ront takarodótól első kakasszóig; hályogot
tűz, szemet sandít, még nyúlszájat is gyárt; búzát poshaszt, s csak úgy bántja
a szegény párát!
Szent Vénnel háromszor loholt!
Rém-lány félte és kilenc kobold!
Elűzte, de
Még megeskette,
Hogy: hess el, banya, hess el már!
 [102.]

ÚGY ÁM, URAM! S MINDEZ MIÉRT?

(Macbeth; IV. felvonás, 1. szín.)
ELSŐ BANYA
Úgy ám, uram! S mindez miért?
Macbeth csak áll és mit sem ért?
Körém hát nővérek s manók!
Bűbájjal bohóckodjatok!
Derült égből villámcsapás
Legyen kezdőhangunk: nyomás!
E nagy király kedvére kell
Rászolgálnunk! Bűvöljük el! (Zene. BANYÁK boszorkánytáncot járnak,
majd eltűnnek, HEKATÉval együtt.)
MACBETH
Hová tűntek? Mától e vészes óra
Átkozott legyen a naptárakban!
Lépj csak be odakintről! (LENNOX belép.)

[111.]

JÓ MÉLYRE SÜLLYEDT AZ APÁD

(A vihar; I. felvonás, 2. szín.)

ARIEL [„LÉGIES” VAGY „ÉNEKES”]

Jó mélyre süllyedt az apád!
Mindene csupa korall;
Gyöngyszem a szeme, nahát!
Fényűző ízlésre vall!
Tengeri elváltozás
Gazdaggá tette, nem vitás!
Sellőháton pompa, rang:
(Elszórtan, közben.) „A terhére vagyunk: Bimm-bamm…”
Zúg már a „Bimm-bamm” lélekharang…
 [113.]

NE LÁSSAK TÖBB VIZET: VIZET… VIZET!

(A vihar; II. felvonás, 2. szín.)

PIÁS PITYU
Ne lássak több vizet: vizet… Vizet!
E parton essek el! –
Ez tényleg elég hitvány hangnem egy gyászdalhoz képest…
Vigasztalásképp! (Iszik a kezében lévő palackból, majd tovább dalol.)
Az inas, a matróz, meg én is legott,
A hajósok tehát,
A Marit, a Mártit, a Margitot
Szerettük, s nem a Katát!
Ő felvágva nyelvel, hogyha dúl,
S a hajósra üvölt, hogy: „Pusztulj!”
Facsarja orrát a kátrány szaga,
S ha viszket ott, a szabó „megvakarja”…
Hát tengerre mind! S hadd pusztuljon ő!
Ez is micsoda hitvány nóta… noshát akkor… Vigasztalásképp! (Iszik.)

[125.]
INTRATE, FILII. GYERE ÉS TÁNCOLJ!
(Két nemes rokon; III. felvonás, 5. szín.)
ISKOLAIGAZGATÓ
Intrate, filii. Gyere és táncolj! (Zene. Falusi férfiak és nők, és TÖMLÖCŐR
LÁNYA belép; eljárják a „Mórok táncát”.)20

20
Eredetileg „morris dance” elnevezésű angol néptánc, amit a korabeli feljegyzések alapján
Shakespeare egyik színésztársa, név szerint William Kempe is eljárt Londortól Norwichig az
1600. évben. VHL
Sir Thomas More beszéde Shakespeare kézírásában (The Book of Sir Thomas More, 1601–04).
https://www.bl.uk/collection-items/shakespeares-handwriting-in-the-book-of-sir-thomas-more
 UTÓSZÓ A KALÓZKIADÁS LEGELSŐ HANGHORDOZÓI RÉSZÉHEZ…

Shakespeare máig fennmaradt színdarabjai nem csupán egyszerű színpadi

szövegkönyvek, amelyek szószerinti értelemben véve drámai tartalmakkal töltik
fel a szabályosan váltakozó rövid és hosszú szótagok ötszöri, egymást követő
lejtésű üres sorokat. Ezeken a drámai szöveghelyeken meglepően sokszor váltja
prózai vagy lírai beszédmód a kora újkori angol „blank verse” sorvégi
összecsengés nélküli, avagy rímtelen hatodfeles vagy ötös jambusát (nem
beszélve a drámai jambusok prózai vagy lírai stílusjegyeiről).
A színjátékközpontú műfajkeveredés szószerint is formabontó
eljárásmódja eleve ráirányítja a figyelmet Shakespeare színjátékköltészetére az
alapvetően szerteágazó életműben (függetlenül a szatirikus elbeszélő
költemények szerepétől). Shakespeare drámai jambusai néhol átváltanak
egyrészt élőbeszédszerű szövegmondásra, másrészt még fennkölt játékosságot is
kölcsönöznek olykor a prózai értelemben vett drámai szöveghelyek lírai
hangsúlyeltolódásával az adott színpadi szereplőknek.
A színjátékbeli drámai hanglejtések minduntalan megtréfálják a
hallgatóságot. A megbabonázott tündérkirálynő a petrarkista szonettforma
stílusparódiájával csábítatná el a szamárrá változtatott mesterembert, aki eleve
prózai stílusban beszélget még a társaival is. A klasszikus példák mellett,
gyakran más képzavarkeltő megoldások is megfigyelhetők az adott drámai
helyzetekben. Rómeó és Júlia szintén szonettformában rögtönöz önnönmagának
afféle Erzsébet-kori madrigálversenyt az első találkozáskor. Hasonlóan
képzavarkeltő megoldás a teljhatalmáról önként lemondó Lear király
nyitójelenetének utolsó vacsorája (ahogy például tizenketted-magával
feleleveníti Leonardo da Vinci falfreskóját), illetve amikor Lear Cordéliát siratja,
elhunyt lányát tartva a szülői ölben (ahogy a keresztről levett Krisztust sirató
Mária képét idézi a zárójelenetben a bukott világi hatalmasság, lényegében
Michelangelo Piétájaként).
Számtalan színpadra álmodott jelenetkép mellett, fentiekhez hasonló
szereppel bírnak a zenei elemek és a dalbetétek is. Bordal és bájolóének,
siratóének és gyászdal, gúnyvers és csúfolódó, altatódal és hajnalének, himnusz
és óda, mondóka és kiszámoló, ballada és románc, avagy számos különböző lírai
műfajú szövegbetét irányítja rá a figyelmet az adott szereplők minél alaposabb
jellemábrázolására. A színjátékok lírai eleme azonban nem csupán hatásvadász
eszköz a shakespeare-i drámákban: hasonlóképpen okoz képzavart a színházba
járó hallgatóság számára, mint maga a színpadi jelenetképek látványvilága is a
színházi nézőtér szemszögéből. Vagyis a művészetek közti versengés közepette,
mindennemű megoldás egyfajta érzéki csalódást kelt a hétköznapi helyzetek
élethű ábrázolásával.
 Shakespeare színjátékainak hihetetlen erejű dallamvilága sokszor nem
csupán árnyalja a szereplők sajátos módon kihangsúlyozott jellemvonását, de
önbeteljesítő jóslatokként előrevetítik az élményszámba menő történéseket:
pusztán prózai vagy lírai hangnemváltással. Amelyik darabban nem énekelnek,
ott is minduntalan felcsendül valamilyen zenei betét (dobpergés, trombitaszó,
riadó, diadalmenet, madárcsicsergés, gyászdal, dicshimnusz, mennydörgés,
hullámzás, hadilárma, csatazaj, nászinduló, és így tovább). Ahol viszont mindez
látszólag kimaradt volna a színpadi szövegkönyvekből, mint rendezői utasítás
vagy dramaturgiai megjegyzés, ott rendre megjelenik bizonyos szereplők
kiszólásaiban (mint afféle „zene füleimnek” megjegyzés vagy vészjósló
bagolyhuhogás, vagy esetleg hivatkozásszerű sziréndal vagy sellőének).
Hasonlóképpen szerepel szószerinti megjegyzésként is mindez, mint valamiféle
utalás a shakespeare-i szövegkönyvekben zenére és dalra, akárcsak a cselekmény
szempontjából meghatározó mellék- vagy címszereplők által.
Mindemellett, a szójátékokkal teletűzdelt shakespeare-i szöveg által
ráismerhetünk saját „nevetséges” mivoltunkra is (önmagunkra eszmélvén
olykor, egyszerű szórakozottságból). A jelenlegi kalózkiadás, mint oktatási
segédlet, aligha irányítja rá az ezredfordulós irodalom- és kultúratudomány
figyelmét a szóban forgó színpadi szövegkönyvek költőiségére, ami korszakoktól
függetlenül háttérbe szorul rendre, adott fordításokban és újrafordításokban
egyaránt (néhol csak a fordítási szokásrendszerek egyéni ízlésvilága szerint,
néhol pedig éppen a fordítói kényszernek megfelelően). Mindettől eltekintve,
csupa költészet, ha tündérek és papok beszédmódja összecseng a különféle
kópék és gazfickók bolondozásával vagy bohóctréfáival, a holdkórosok és
tébolyultak különféle őrületérül már nem is beszélvén… –

VHL
 Tartalom

ELŐSZÓ…

DALOK ÉS DALOCSKÁK KÖNYVE

0. Shakespeare képmására
0.1. Szeretett Szerzőm, Mr. William Shakespeare emlékére
1. (Ki ésszel bírt, még eszementnek vélhet…)
2. (Titus Andronicus, uram, a császár…)
3. (Kegyes uram, szép kis Szaturnuszocskám!)
3.1. (Felség, császár ne csak névleg legyél!)
4. (Nos, dolgodra rátérhetünk ezennel…)
5. (Hogy Androniké kilehelte lelkét?)
6. (Menj innen, gazember…)
6.1. Hol van a régi életem?
6.2. Szürkebarát volt rendre is…
7. (Johanna nyert számunkra hős napot ma!)
8. (Trombitás! Menj Bordeaux kapujához!)
9. Isten bizony, lám, szakasztott király!
10. (Szélvihar zúg úgy, mint urak, a gyomruk…)
11. (Uraim, jöttem, ahogy tudtam…)
12. (Kardomra esküszöm, hősként harcoltál!)
13. Kicsoda Szilvia? És minő?
14. (Édes hölgy, hogy mi a neved, azt hagyjuk…)
14.1. (Itt minden őslakos csak vén banya…)
15. (Csicseregj, gyermek…)
15.1. Szépen dalolj!
15.2. Ez nem megy neked, nem ám, nem ám!
16. (Drága lelkész úr, legyen szíves…)
16.1. Venetia, Venetia…
16.2. Miként tagadhatnám szerelmi eskümet?
17. (Épp én!)
17.1. Oly édes csókot arany Nap sem ad…
17.2. Ne higgyem égszínkék szemed szavát?
17.3. Májusi nap volt még…
17.4. Öntelt uram szerelme mit sem ér…
18. Ha a százszorszép és a kék ibolya…
19. Két háznép, rangra két egyforma kör…
20. (Türelmem mérges kedvemben terem…)
20.1. Ha meggyalázna méltatlan kezem…
20.2. Most régi vágy halálos ágyba hull…
21. Vén nyúl is nyúl…
22. Ha fájlalt baj a szív sebe…
23. (Mindez zene füleimnek, Tyrell!)
24. (Uram, Buckingham serege előállt…)
25. Foltos kígyó itt ne légy!
26. (Látom a kópéságot!)
26.1. Nagyon fekete a rigó…
26.2. Könyörgök, nemes halandó, dalolj!
27. Míg elér a virradat…
28. Mivel mulassunk magunk közt e kertben…
29. Megvizsgáltam, miképpen vessem össze…
30. (Ó, kóros hiúság! Vad végzetesség…)
31. Zölderdőben velem…
32. Fújj, fújj, te téli szél!
33. Édes Olivér…
34. Mit kapjon, aki szarvast lőtt?
35. (Holnap van a nagy nap, régi szép Napsugár!)
35.1. Egy szerető meg a kedvese…
35.2. Nászotok Júnó érdeme…
36. Ne bánja egy hölgy se semmiképp…
37. (A Szerelem Vakszerencsét takar…)
37.1. Mitől tüzel fülem? Tényleg igaz?
37.2. A Szerelem…
38. Éji istennő, neked…
39. Mindhiába fénylenek…
40. Tűzpróbát hétszer kiállt…
41. (Rajta hát! Csak az egyikbe zártak el:)
41.1. A vágyképmást mi szüli…
41.2. Választásod, lám, helyes…
42. Valamilyen walesi dal…
43. Mikor Artúr udvart ült…
44. (Ej, fickó – mondotta – tegyük meg!)
44.1. Csak egyél-igyál, s mulass sokat…
44.2. Hát örvendj, hát örvendj, fő a nejem…
44.3. Egy kupa bort, mi tüzes, nemes…
44.4. Tölts kupát, emeljük hát…
44.5. Segíts csak…
44.6. És Robin Hood, Scarlet és John…
45. (Jól tetted; aludjatok csak ti is…)
46. Semmiség, s még több a Szerelem!
47. (Volna inkább negyven krajcárom, semmint a…)
47.1. „Le, le, le fenékig…”
47.2. Sekély folyókra fel, komám!
48. Fúj, mi bűnös képzelet!
49. (Miért…)
49.1. Szép lánya volt egyetlene…
49.2. Mert tudja Isten…
50. (Dánia bájos felsége merre van?)
50.1. Kitől tudnám igazán, hogy szeret-e kend?
50.2. Meghalt és elment Hölgyem, meghalt és elment…
50.3. Holnap Szent Bálint napja van…
50.4. Lényegében Szent Adomány…
50.5. Úgy vitték leplezetlenül…
50.6. De kedves jó Jancsikám mindenem…
51. Ifjan szerelmes volt szívem…
52. (Hamletet négy parancsnok vigye…)
53. (Fel a karddal, fel a karddal!)
53.1. Kard s pajzs öröm…
53.2. Ha óhajom valóra vált…
53.3. Bár szép is az, nem úgy igaz…
54. (Pompás! A kész röhej a legjobb bolondság!)
54.1. Hol bandukolsz? Merre jársz, babám?
54.2. Csendben légy, kópé…
54.3. Hárman bohóckodunk…
54.4. Élt egy ember Babilonban; hölgyem, hölgyem!
54.5. Végül Vízkereszt napján, páromtól kaptam én…
54.6. Viszlát, lelkem! Immár muszáj mennem!
55. Jöjj értem, jöjj el, halál!
56. Hé, Robin! Tréfás Robin!
56.1. Futok uram!
57. Voltam is egykoron kicsike fiú!
58. A kupácska hadd csengjen, csengjen!
58.1. István király nemes fő volt…
59. S a szegény lélek sóhajtva ült egy platánnál…
60. Vidd, ó, vidd el ajkadat!
61. (Csendet! Csendet!)
62. (Könyörgöm, Erasmus, meddig áll el a Holland sajt…)
63. (Nos, kedves Készség, nehéz szülésre fel!)
64. Szent Jakabhoz tart zarándoklatom…
65. Ha esküszöm, kérj aranyat, majd vedd el!
66. (Tél van még, ha a vadlibák kirepültek is!)
66.1. Az apák, ha rongyosak…
66.2. Ki szolgál, hogy hasznát fedezd…
67. (Ki házába dugja fejét, van ám jó fej dísze!)
67.1. A házaló Tökfedő…
67.2. Akinek van egy kicsike esze…
68. Fütyülő ült Fütyülő-fészken…
68.1. Szent Vénnel háromszor loholt!
68.2. Lovagolni és fegyvert hordozni…
68.3. A sötétség hercege nemes úr…
68.4. Bajnok Roland a sötét bástyán…
69. (Könyörgöm, kerüljenek beljebb!)
70. Tán nincs okom rá, arcátlan banyák…
71. Körtáncunkba kezd az üst…
71.1. Úgy ám, uram! S mindez miért?
72. E palota előtt, ahol…
73. (Az istenekre! Szánom már baját!)
74. (Jöjj, hagyjuk magára! Árasszák el…)
75. (Uram, ő Mitiléne helytartója…)
76. (Zenét! Úgyis jómódú étek az…)
77. Jöjj hozzánk, Bor Nagyura!
78. (Jó éjt, testvérem! Holnap van a nagy nap…)
79. Vár az Aranypart, gyere!
79.1. Jó mélyre süllyedt az apád!
 80. Úgy horkolj e homokon…
81. Ne lássak több vizet: vizet… Vizet!
81.1. Az inas, a matróz, meg én is legott…
81.2. Viszlát, gazdám! Viszlát! Viszlát!
82. Csúfolj csak, s gúnyolj!
82.1. Érdem, vagyon, s nászi áldás…
83. Ahol csak a méh szopik, ott szopok…
84. (Oly biztos, mint ahogy a Nap tüzel!)
85. Új színjáték női ésszel rokon…
85.1. Rózsáknak nincs már tövise…
86. Sír és illat felidéz…
87. (Tetszel nekem, épp, mint ajánlatod…)
88. (Zöld ruhácskám átszabom egylábnyira térdem fölé…)
89. (Mostan, mikor városunk jó hírébe kerülhet…)
89.1. Intrate filii. Gyere és táncolj!
90. Többé már nem láthatod a fényt...
90.1. Mikor kölcsönlámpással Szintia…
91. (Csak folytatja ezt a szeszélyeskedést!)
92. (Kedves főkamarás uram…)
93. Orpheusz lantjátéka…
94. (Sajnálatom, szép hölgy!)
94.1. (És aztán mi volt még?)
95. (Nem kell más hírnök, hogyha meghalok…)
96. (Isten végtelen szívjóságából kívánunk…)
97. Hogyha kinyílnak a nárciszok…
97.1. Csak fuss, csak fuss, amerre más!
97.2. Na, rajta, táncra fel!
98. Na, rajta, táncra fel!
98.1. Fehéret, mint a tiszta holló!
98.2. Elhagylak, s most mit tegyek!
98.3. Masnit, ugye, veszel?
99. Halld, halld, a dalt!
100. Ne félj már, ha tűz a Nap!

UTÓSZÓ…
 Megjelent kis példányszámú szövegkönyvekként,
illetőleg az újmagyar neobarokk stíl jegyében,
továbbá a #napishakespeare (saját fordítás):
The Hungarian Daily SHAKE-SPEARES „IMLH”, 2019
alkalmi kiadó gondozásában.
Nehezen, de ezennel, ezen e-folyóiratként közzétette „Vétlen” Hajós Lothár,
a The Hungarian Daily SHAKE-SPEARES külön kérésre is bejegyzett hasábjain,
ami elérhetővé vált „Vétlen” Hajós Lothár személyes arckönyvi oldalán,
mint a Facebook, Inc. ® felület egyik oktatási célokra felhasználható terméke.
A tiszavirág-életű alkalmi folyóirat díjmentesen vált hozzáférhetővé.
A nyilvános időszaki kiadvány letölthetővé vált 2020. augusztus idusától szeptemberig.
A tervezett keddi lapszámok megjelenésétől számolva,
az első szám 2020. 08. 18. napjával, a második szám 2020. 09. 01. napjával,
mint afféle egynyári kaland, külön-külön is elérhetővé vált a végeláthatatlan világhálón,
#napishakespeare (saját fordítás) világhálós folyóiratának
The Hungarian Daily SHAKE-SPEARES műfordítás-sorozataként,
„FIRST FOLIO, OR MY BOOKE OF SONGS AND SONNETS HERE” alcímmel ellátva, mint
„DALOK ÉS SZONETTEK KÖNYVE”, AVAGY
„EGETVERŐ HANGZAVARNAK HALLATLAN ZSEBPARTITÚRÁJA”,
az „IMLH” magánkiadó 2020. évi kiadásában,
a Magyar ISSN Nemzeti Központ felelős munkatársai által mindmáig meg nem állapított,
nem létező és úgymond ismeretlen ISSN 978-96-3wtf-vhl-x számon.

Jelen kiadás világhálós változata szintén közhírré tétettetik

V. Hajós Lothár saját nyilvános arckönyvi oldalán, 2020. szeptember 16. napjával,
az eredeti művel megegyező munkacímű e-könyv pdf-formátumában,
a korábban már kiutalt ISBN 979-0-801670-67-0 számon.
*

Kiadta a #napishakespeare (saját fordítás): The Hungarian Daily SHAKES-PEARES „IMLH”,

2019 alkalmi kiadó, Budapest, 2020. Első kiadás. Oldalszám 160. Felelős kiadó idősebb
Horváth Lajos. Borítóterv „Vétlen” Hajós Lothár. Felelős szerkesztő ifjabb Horváth Lajos.
Nyomdai előkészítés utóbbi Horváth Lajos, BP14. Nyomta Hódító Anomália, BP13. A kötet
megjelenését Tolvay Tökéj mellett maga William Shake-speare is határozottan támogatta.
 #FYIO

Shakespeare's First Folio

Each image is copyright ©Brandeis University. It may be used for educational, non-profit purposes.
All other uses must be negotiated with the copyright holder.

https://internetshakespeare.uvic.ca/Library/facsimile/book/Bran_F1/

pp2 pp3 pp7

pp9 pp10 pp58

 #napishakespeare (saját fordítás):

The Hungarian Daily

SHAKE-SPEARES

„FIRST FOLIO, OR ’MY BOOKE OF SONGS AND SONNETS HERE’…”

– II. évfolyam, 1–2. szám, 2020. 08. 18., 2020. 09. 01. –

Page „40” of the First Folio (William Shakespeare: The Merry Wives of Windsor, 1623).
https://internetshakespeare.uvic.ca/Library/facsimile/book/Bran_F1/58/index.html%3Fzoom=1200.html

„IMLH”, 2020