9-12 Vevokiszolgalas - Vegleges2

TEVÉKENYSÉGMENEDZSMENT
Szerzők:
Demeter Krisztina
Gelei Andrea
Matyusz Zsolt
Nagy Judit
Budapesti Corvinus Egyetem

2020
© Demeter, Gelei, Matyusz, Nagy 2
V. RÉSZ: LOGISZTIKAI
VEVŐKISZOLGÁLÁSI FOLYAMAT
3 © Demeter, Gelei, Matyusz, Nagy
9. fejezet: Rendelésfeldolgozás1
Bevezetés
A vevőkiszolgálás összetett folyamatának része a rendelésfeldolgozás részfolyamata. Felöleli
mindazokat a tevékenységeket, amelyek a konkrét megrendelés kiszolgáló vállalaton belüli
megjelenését követően és a tényleges, fizikai rendeléskielégítés részfolyamatait (például
kiszállítás, raktározási folyamatok) megelőzően megy végbe. A rendelésfeldolgozás a vállalat
logisztikai folyamatainak kulcseleme, hiszen a megjelenő konkrét vevői igény továbbításával
hozza mozgásba a logisztikai rendszert. A rendelésfeldolgozás minősége, ezen belül is
elsősorban annak pontossága és sebessége kritikus hatással bírnak a teljes logisztikai folyamat
hatékonyságára és gazdaságosságára.
Az elmúlt időben a rendelésfeldolgozás folyamata jelentős változáson ment keresztül. Ezt
a változást elsősorban az alkalmazott információtechnológiai megoldások gyors fejlődése
okozta. A fejlett információtechnológiai eszközök segítségével lehetővé vált mind a
korábbinál nagyságrendileg gyorsabb, pontosabb termékazonosítás, illetve
terméknyilvántartás, mind a partnerek (megrendelő és beszállító), illetve a vállalat egyes
területei (például rendelésfeldolgozás és raktározás) közötti fejlettebb kommunikáció. Mindez
aztán a teljes logisztikai, sőt ellátási lánc folyamat működésre hatással van. Ebben a
fejezetben ezekre az információtechnológiai megoldásokra is kitérünk.
9.1. A rendelésfeldolgozás definíciója és tevékenységei

A rendelésfeldolgozás – mint a logisztikai rendszer kivitelezési, működési folyamatának
minden további eleme is – megjelenik a vállalati logisztikai rendszer mindhárom
alrendszerében. A disztribúciós logisztikában jelenik meg ugyanakkor a legkomplexebb
módon, itt a külső vevővel, partnerrel kell kapcsolatot tartani, kommunikálni.
A rendelésfeldolgozás magában foglalja a vevőkiszolgálás azon tevékenységeit,

melyek a konkrét vevői igény megjelenését (például rendelésfogadás és feldolgozás),
illetve annak tényleges kivitelezését követően (például teljesítésigazolás kezelése) mennek
végbe.
Jellemzően a rendelésfeldolgozás ciklusa az alábbi konkrét tevékenységekre bontható (9.1.

ábra):
• Ügyfélkapcsolatok kezelése;
• Vevői rendelés fogadása és visszaigazolása;
• Vevői rendelés rögzítése és továbbítása;
• Teljesítésigazolás fogadása és kezelése.
___________________
1
A fejezet szerzője Gelei Andrea.
9.1. ÁBRA. A rendelésfeldolgozás részfolyamatának konkrét tevékenységei
9.2. A rendelésfeldolgozás lépései és jellemzői

Az előbbiekben felvázoltuk a rendelésfelvétel és feldolgozás folyamatát. Most egyes
lépéseinek bemutatására kerül sor.
Ügyfélkapcsolatok kezelése. Az ügyfélkapcsolatok kezelését a rendelésfeldolgozás első
tevékenységeként tűntettük fel. Ez a tevékenység azonban nemcsak a konkrét vevői rendelés
beérkezését megelőzően, hanem a rendelésfeldolgozás valamennyi későbbi lépése során, sőt
azt követően is zajlik. Itt beszélik meg és egyeztetik a vevővel valamennyi konkrét és
potenciális megrendelésével kapcsolatos kérdését és problémáját, valamint a megoldás
megtalálása érdekében folytatnak a szervezeten belüli kommunikációt.
Vevői rendelés fogadása és visszaigazolása. A rendelésfeldolgozás következő
tevékenysége a beérkező konkrét vevői megrendelések fogadása és visszaigazolása. Számos
módja van annak, hogy egy konkrét vevői megrendelés belépjen a rendelésfeldolgozás
folyamatába. Hagyományosan a vevő írásban, papír alapon juttatta, illetve még ma is számos
esetben juttatja el megrendelését beszállítójának. A rendelés feladásának és fogadásának ennél
valamivel kifinomultabb módja a telefonon történő rendelésfeladás, illetve fogadás és
visszaigazolás. Még fejlettebb a számítógéppel és a mögötte álló információ- és
kommunikációtechnológiai megoldásokkal (például EDI, vagy internet alapú megoldások,
lásd részletesebben az 9.4. alfejezetet) támogatott rendelésfogadás és visszaigazolás. Ez a
megoldás nemcsak a gyorsaság és pontosság szempontjából tekinthető fejlettebbnek, de azért
is, mert lehetővé teszi a vevőszolgálatban dolgozónak, hogy megvizsgálja, az adott
megrendelés kiszolgálható-e raktári készletből. Az információ birtokában a megrendelővel
közösen állapodhat meg a konkrét teljesítési, kiszállítási feltételekben. A számítógéppel
támogatott és a beszállító vállalat belső információs rendszerével integrált rendelésfelvétel
jelentős segítséget nyújt az ügyfélkapcsolatok kezelésében is!
Vevői rendelés rögzítése és továbbítása. A rendelés fogadása, a rendelési feltételek
véglegesítése és azok visszaigazolása után rögzítik a konkrét rendelés paramétereit. Ezen
adatok és információk alapján kerül sor a vevőkiszolgálási folyamat további lépéseinek
tervezésére és megvalósítására, így például a raktárban a rendelés-specifikus komissiózási
(kiszedési) és az ehhez kapcsolódó kiszállítási folyamatra. Ennél a tevékenységnél is
megkülönböztethetjük az alapvetően papír alapú rögzítést és a ma már egyre inkább
elengedhetetlenné váló számítógéppel támogatott adatrögzítési, tárolási és feldolgozási
megoldásokat.
Teljesítésigazolás fogadása és kezelése. Már említettük, hogy az egyeztetett vevői
megrendelés adatainak rögzítése és továbbítása után következik a rendelésteljesítés folyamata.
Ebben már nem a vevőszolgálat játssza a főszerepet, hanem más szervezeti egységek,
alapvetően a raktár és a kiszállításban részt vevő további szereplők. A vevői igény kielégítését
követően ugyanakkor a vevőszolgálatnak, illetve a rendelésfeldolgozás összetett

részfolyamatának van egy utolsó fontos tevékenysége, mégpedig a teljesítésigazolások
fogadása és kezelése. Csak e dokumentumok birtokában kerülhet ugyanis sor a
megrendelőnek kiszállított termék és a termékhez kapcsolódó logisztikai szolgáltatás árának
kiszámlázására.
9.2.1. A vevői megrendelés útja – egy konkrét rendelésfeldolgozási folyamat
Amennyiben egy vállalat rendelésfeldolgozási folyamatát tanulmányozzuk, alapvetően azt a

folyamatot kell megértenünk, amely a vevői megrendelés feladásával kezdődik. Nézzünk egy
konkrét példát (9.2. ábra)!
9.2. ÁBRA. A vevői megrendelés útja
Forrás: Stock – Lambert, 2001 alapján
Első lépésben a vevő felismeri igényét bizonyos termék iránt és továbbítja megrendelését a
gyártó vállalat felé. Már a rendelés fogadásakor számos probléma léphet fel. Tipikus hiba
például, ha a rendelés nem teljes, hiányoznak belőle a feldolgozáshoz szükséges adatok, vagy
például a megrendelt mennyiség alacsonyabb a gyártó által megállapított minimális rendelési
mennyiségnél. A rendelés feldolgozását és az ügyfélkapcsolatok kezelését végző
vevőszolgálatnak (ügyfélszolgálat) a vevőkkel és a vállalaton belüli működési területekkel
egyaránt szorosan együtt kell működnie a problémák kezelésekor. Ebben nagy segítséget
jelenthet számára a vállalaton belüli egységes és valós idejű adatbázis, illetve az erre épülő
vállalati információs rendszer. E közös rendszerből származó adatok hasznos információkkal
látják el a vevőszolgálatot a rendelések, illetve a készletek aktuális állapotáról, állományáról.
Ha a gyártó fogadta a vevői megrendelést, az belép saját rendelés-feldolgozási rendszerébe

és átmegy néhány ellenőrzési folyamaton, úgymint:
2. a vevő hitelkerete hogyan áll, elegendő-e ahhoz, hogy a vállalat fogadja a rendelést,
3. rendelkezésre áll-e a termék az igényelt mennyiségben,
4. készlethiány esetén mikor gyártják az adott terméket.
A vevői hitelkeret vizsgálata összeköttetést kíván a pénzügyi osztállyal is, és ez újabb pont
a folyamatban, ahol probléma adódhat. Ha egy rendelés nem megy át a hitelvizsgálaton, a
rendelést feldolgozóknak kapcsolatba kell lépniük a vállalat értékesítési részlegével, hogy
tisztázzák a vevő felé történő további értékesítési tevékenység tartalmi kérdéseit. Azt is
érdemes lehetővé tenni az ügyfeleknek, hogy lássák saját hitelkeretüket, illetve
hitelállományukat.
Miután a hitelkeret ellenőrzése megtörtént és eredményesen lezárult, illetve a rendelés
kielégítésére elegendő készlet áll rendelkezésre, sor kerülhet a készlet lekötésére, a
készletadatok frissítésére, illetve szükség esetén az utánrendelési, illetve a gyártási igény
feladására.
A rendelésfeldolgozás következő szakaszában a visszaigazolt megrendeléseket továbbítják
a pénzügyi osztályra, illetve a megrendelés adatait továbbítják a raktárba is, ahol
megkezdődhet az áruk komissiózása, csomagolása. Amikor a terméket kivételezték készletről
és a kiszállítást is beütemezték, a dokumentációt megkapja a pénzügyi osztály, ahol kiállítják
a számlát.
A rendelés kiszállítása a vevőkiszolgálás komplex folyamatának utolsó lépése. Készen
állnak a rakományt kísérő fuvarokmányok, megvan a kiszállítási terv, a vevőt tájékoztatják az
áru érkezéséről.
A rendelés kiszállítását, a teljesítés visszaigazolását követően a számlákat postázzák –
szükség esetén az azzal kapcsolatos reklamációt kezelik –, majd megtörténik a számlák
kifizetése, s ezzel bezárul a megrendeléssel kezdődő vevőkiszolgálási folyamat.
9.3. A vevőkiszolgálási folyamatot támogató információs megoldások és technikák

A rendelésfeldolgozás folyamatának bemutatásakor már hangsúlyoztuk, hogy a sikert
alapvetően befolyásolják az őt, illetve végső soron a teljes vevőkiszolgálási folyamatot
támogató informatikai megoldások és technikák. Ebben a fejezetben azokat a fejlődési
tendenciákat, illetve eszközöket mutatjuk be, amelyek segítségével lehetővé válik a vállalatok
közötti hatékony kommunikáció. Figyelmünk középpontjában továbbra is az értékteremtő
folyamatok konkrét megvalósításához szükséges megoldások állnak. A hatékony
kommunikáció alapjának tekintjük a pontos, egyértelmű, s ezért hatékony információcserét
biztosító automatikus azonosító rendszereket is. Ezért először ezeket, a kommunikáció
fundamentumát képező automatikus azonosító rendszereket – szabványos áruazonosítás,
vonalkód, rádiófrekvenciás azonosítás – mutatjuk be. Majd a szűkebb értelemben vett
kommunikációs technikákat – elektronikus adatcsere, értéknövelő szolgáltatások, internet –
ismertetjük.
9.5. Automatikus azonosító rendszerek

A vállalatok közötti kommunikáció, illetve az erre épülő tényleges működési folyamatok
minősége alapvetően függ a használt adatok, információk pontosságától, minőségétől. Az
automatikus azonosító rendszerek célja, hogy ezt az – adatok hatékony kommunikációjához
szükséges – magas adatminőséget biztosítsák. Mind a vonalkód és a hozzá kapcsolódó
elektronikus szkennelés, mind a rádiófrekvenciás azonosítás biztosítja a szabványosított
áruazonosítást és támogatja az adatminőség növelésére való törekvést. A fejezet
bemutatásakor döntően Gelei és Kétszeri (2007), illetve Fekete és társai (2007) munkáira
építettünk.
9.5.1. Szabványos áruazonosítás
A szabványos áruazonosítás tárgyalását a GS1 szervezet bemutatásával indítjuk. A GS1

semleges, nonprofit szervezet, amely a vállalati értékteremtő folyamatok, sőt a teljes ellátási
lánc hatékonyságának fejlesztése érdekében globális szabványok, technológiák és megoldások
kidolgozása és alkalmazása mellett kötelezte el magát. (A szervezet szabványiról részletesen
tájékozódhat az alábbi linken: https://gs1hu.org/ugyfelszolgalat/gyik/gs1-szabvanyok-
megoldasok .)
A szervezet az EAN International (European Article Number) és az UCC (Uniform Code
Council) egyesülésével jött létre 2005-ben, így vált a legszélesebb körben használt
szabványrendszerré. A GS1 több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik, és a világ 140
országában van jelen. Legalább egymillió, az ellátási lánc minden szereplőjét képviselő cég
irányítja tevékenységeit szabványai, ajánlásai alapján. Ez nagyságrendileg 5 milliárd
tranzakciót jelent naponta.
Bármilyen értékteremtő folyamatról beszéljünk, általánosan megállapítható, hogy mindig
szükség van az áruk, a szállítási egységek, a helyek/helyszínek és a kereskedelmi partnerek
egyértelmű azonosítására. Mint említettük, az egyes vállalatok, illetve ellátási láncok számára
a 108 országban jelenlévő GS1 (korábban EAN) nemzetközi szervezete végzi az azonosítási
és a hozzá kapcsolódó kommunikációs szabványok fejlesztését. A GS1 rendszer alapját az
egyedi azonosítást biztosító azonosító kulcsok képezik.
Az azonosító kulcsok közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak a kereskedelmi áruk, a
logisztikai egységek illetve a helyek/helyszínek és partnerek azonosítására szolgáló azonosító
kulcsok.
Kereskedelemi áru minden egység – termék vagy szolgáltatás –, amelynél igény van
arra, hogy a rá vonatkozó, előre meghatározott információkat visszanyerjük és az
ellátási folyamat bármely pontján árazás, megrendelés, számlázás, vagy egyéb
szolgáltatások céljából felhasználjuk.
Ez a meghatározás a nyersanyagoktól a készárukig mindent lefed és minden olyan

szolgáltatásra vonatkozik, amelynek előre meghatározott jellemzői vannak. A kereskedelmi
egységek globális és egyedi azonosítására a GS1 Globális Kereskedelmi Áru (Azonosító)
Szám (Global Trade Item Number, GTIN) ad megoldást. A GTIN szám biztosítja, hogy az
áruk a világ bármely pontján egyedileg azonosíthatóak legyenek.
9.3. ÁBRA. A GTIN-13 azonosító szám felépítése (8 jegyű cégprefix esetén)
Forrás: Fekete és társai, 2007: 52. old.
A logisztikai egység egy szállítás és/vagy raktározás céljára készült, bármilyen

összeállítású egység, amely a vállalaton belül, illetve az ellátási lánc szereplői között
végbemenő értékteremtő folyamat tárgyát képezi.
Ilyen logisztikai egység lehet a raklap, amelynek egyértelmű, egyedi azonosítására és

nyomon követésére a GS1 Szállítási Egység Sorszám Kód (Serial Shipping Container Code,
SSCC) használható. A kötött, 18 karakter hosszúságú SSCC kódot közvetlenül a logisztikai
egység – ami lehet homogén, vagy heterogén – összeállításakor kell kiadni. Minden esetben,
amikor új logisztikai egységet állítanak össze, új SSCC számot kell kiadni (9.4. ábra). Az
SSCC szám nemcsak, hogy segít a logisztikai egységek azonosításában és nyomon
követésében, de kiválóan alkalmazható referenciaszámként is. Ha az ellátási lánc valamennyi
érintett szereplője rendelkezik megfelelően szinkronizált informatikai adatbázissal, akkor az
SSCC szám referencia, azaz hivatkozási számként használható. E számhoz társítható
valamennyi, a logisztikai egységekhez kapcsolódó lényeges információ.
9.4. ÁBRA. A GS1 SSCC azonosító szám felépítése (8 jegyű cégprefix esetén)
Forrás: Fekete és társai, 2007, 56. old.

A logisztikai folyamatokban alapvető feladat, hogy az ellátási lánc szereplőit, és a

helyszíneket pontosan, egyedileg azonosítani tudjuk. Éppen ezért a GS1 Globális
Helyazonosító Szám (Global Location Number, GLN) kulcsfontosságú szerepet játszik az
ellátási lánc és ennek kapcsán a logisztikai folyamatok menedzsmentjében (9.5. ábra).
A helyazonosító szám olyan azonosító szám, amely fizikai, funkcionális vagy jogi
helyekre utal. Jól használható cégek, vállalkozások, raktárak, vagy cégen belüli fizikai,
illetve funkcionális helyek egyértelmű, egyedi azonosítására.
Nagyobb termőterületeknél, raktáraknál, disztribúciós központoknál lehetőség van arra,

hogy a fizikai helyszíneket kisebb részekre osszák és külön-külön GLN számmal azonosítsák.
9.5. ÁBRA. A GS1 GLN azonosító szám felépítése (8 jegyű cégprefix esetén)
A teljes logisztikai folyamat mentén természetesen számos további információ együttes

kezelését kell megoldani.
9.5.2. Vonalkódok
A GS1 szabványok tartalmazzák azokat az információkat, amelyek a termékek, áruk ellátási

láncban történő azonosításához szükségesek, a szabványok alkalmazásakor azonban
elengedhetetlen, hogy a lánc egyes szereplői helyesen rögzítsék, tárolják és kezeljék a
logisztikai egységek azonosítószámát (SSCC), a kereskedelmi egységek azonosítószámát
(GTIN), a helyek, helyszínek azonosítószámát (GLN), valamint egyéb, az árukhoz kapcsolódó
információkat. Az automatikus adatrögzítésre kézenfekvő megoldást jelentenek a vonalkódok.
A vonalkód meghatározott információtartalommal bíró kódok grafikus

megjelenítése.
A vonalkódok az ellátási lánc bármely pontján, megfelelő szoftver és hardver háttérrel,

könnyedén leolvashatók és a belőlük nyert adatok rögzíthetők és tárolhatók. Ezáltal lehetővé
válik a ma már oly fontos valós idejű információszerzés, rögzítés és feldolgozás. Nagy előnye
e megoldásnak az is, hogy az automatikus azonosítással és adatrögzítéssel korábban soha nem
látott pontosságot lehet elérni. A különféle iparágakban világszerte igen széles körben
használják az EAN/UPC és GS1-128 szabványú vonalkódokat.
A vonalkódok alkalmazhatósága kapcsán a GS1 rendszer négy leolvasási környezetet
határoz meg, amelyek a következők:
5. kiskereskedelmi (pénztári) környezet (POS terminál);
6. általános (raktári) elosztás;
7. kiskereskedelmi (pénztári–POS) és általános (raktári) elosztási környezet;
8. speciális leolvasási környezet, mint például orvosi eszközök, kisméretű termékek
jelölése.
A leolvasási környezet meghatározása azért nagyon fontos, mert annak ismeretében tudjuk
meghatározni a vonalkód jelkép helyes technikai paramétereit. Így például, ha a termék
jelképét kiskereskedelmi környezetben is le kell olvasni, úgy a kiskereskedelmi
leolvashatóság érdekében az EAN/UPC vonalkód jelképeket kell alkalmaznunk, viszont
nagyobb méretben kell a jelképet elkészíteni, és figyelmesen kell azt elhelyezni a
csomagoláson. (9.6. ábra)
9.6. ÁBRA. EAN-13 és EAN-8 jelképrendszer
Az GS1-128 rendszer előnye, hogy – az egyszerű azonosításon túlmenően – lehetővé teszi

különböző hosszúságú, kapcsolódó információk megjelenítését, vagy akár több információ
egybefűzését és azok egyetlen vonalkód jelkép formájában történő ábrázolását is (9.7. ábra).
9.7. ÁBRA. GS1-128 jelképrendszer a csomagolás napjának és a tételszám megadására
Forrás: Fekete és társai, 2007: 73. old

Az összetett, számos információ egységes megjelenítését az egyedi adattartalom

azonosítók (AI-k) használata teszi lehetővé.
Az adattartalom azonosítók (AI-k) olyan kódok, melyek egyértelműen
meghatározzák az őket követő információ tartalmát és formátumát.
Az adattartalom azonosítót követő információ – 30 karakter hosszúságig tetszőlegesen –

tartalmazhat numerikus és/vagy alfanumerikus karaktereket. Ezek a tulajdonságok kellő
rugalmasságot biztosítanak, hogy valamennyi, az értékteremtő folyamatokhoz szükséges
adatot, szabványosan el lehessen helyezni az adott egységen, legyen szó kereskedelmi
árucikkről, vagy akár logisztikai egységről (9.3. táblázat).
9.3. TÁBLÁZAT. A leggyakrabban alkalmazott adattartalom azonosítók

Adattartalom
Teljes cím Formátum
azonosító "AI"
00 Szállítási Egységek Sorszám Kódja (SSCC) n2+n18
01 Globális Kereskedelmi Egység Szám (GTIN) n2+n14
02 Logisztikai egység tartalmának GTIN-je n2+n14
10 Gyártási tételszám n2+an...20
11 Gyártás napja (ÉÉHHNN) n2+n6
13 Csomagolás napja (ÉÉHHNN) n2+n6
15 Minőségmegőrzési határidő (ÉÉHHNN) n2+n6
17 Fogyaszthatósági határidő (ÉÉHHNN) n2+n6
21 Gyártási szám n2+an...20
310X Nettó tömeg (kg) n4+n6
37 Logisztikai egységben lévő kereskedelmi egységek száma (db) n2+n...8
401 Küldeményszám n3+an...30
412 Feladó címe GLN számmal n3+n13
Forrás: Fekete és társai, 2007: 70. old. alapján
A logisztikai egységek – például raklapok – ellátási láncban történő azonosításának és

nyomon követésének alapvető feltétele, hogy a nyomon követési adatok helyesen és könnyen
hozzáférhető módon legyenek elhelyezve a szállítási egységeken. Az adatok logisztikai
egységeken történő szabványos megjelenítésére szolgál a gyártókkal, kiskereskedőkkel és a
logisztikai szolgáltatók képviselőivel közösen kidolgozott GS1 logisztikai címke. A címke 3
részből épül fel, amelyek mindegyike meghatározott információkat tartalmaz. A logisztikai
egységek szabványos azonosítására az SSCC kód szolgál. A GS1–128 jelképrendszerben a 00
számú adattartalom azonosító határozza meg a leolvasó berendezés számára, hogy az
adattartalom azonosítót követő számsor a logisztikai egység SSCC kódja lesz. Az 9.8. ábrán a
logisztikai címke tipikus felépítése látható.
9.8. ÁBRA. Szabványos logisztikai címke
Forrás: GS1 Europe Logistic Label Guideline (version 12; updated: 09.05.2006), GS1 Europe
9.5.3. Rádiófrekvenciás azonosítás
Az automatikus azonosítási folyamatok utóbbi időkben rohamos fejlődésnek indult

részhalmazát képezi a rádiófrekvenciás azonosítási (Radio Frequency Identification, RFID)
technológia. A rádiófrekvenciás azonosító rendszerek a termékek, áruk azonosítását és
nyomon követését rádiófrekvenciás adatátvitelt alkalmazva biztosítják.
A rádiófrekvenciás azonosítás olyan automatikus azonosítási technológia, amely vizuális
kontaktus nélkül is lehetővé teszi a termékek, áruk, egyéb tárgyak egyedi azonosítását és
nyomon követését. Egy RFID rendszerben a rádióhullámok segítségével zajló kommunikáció
az író/olvasó egység és az elektronikus adathordozó (RFID tag) között folyik előre
meghatározott frekvencián.
Az RFID technológia ellátási láncokban történő széles körű alkalmazásának elterjedését
sokáig számos tényező gátolta, köztük a rendszer kiépítésének költségei, illetve egy globálisan
használható és elfogadott azonosítási szabvány hiánya. Egy ilyen, az elosztási láncok
valamennyi szereplőjének könnyen hozzáférhető, viszonylag olcsó szabvány kifejlesztése és
elterjedése érdekében alapította a GS1 és a GS1 US a felhasználók igényei által irányított
EPCglobalt. A szervezet elmúlt négy évben végzett folyamatos fejlesztési és szabványosítási
munkájának köszönhetően mára kialakult a jövő, sőt talán mondhatjuk, a közeljövő ellátási
láncainak logisztikai folyamatait meghatározó technológia, az EPCglobal Network
(EPCglobal Hálózat) (Gelei – Kétszeri, 2007).
9.5.4. Az EPCglobal Network rövid bemutatása
Az EPCglobal Network lehetővé teszi az ellátási láncban mozgó bármilyen tulajdonságú és

kiszerelésű áru valós idejű, automatikus azonosítását és az áruhoz kapcsolódó adatok gyors és
pontos kommunikációját az együttműködő partnerek között. Az EPCglobal Network az
ellátási láncokban jelenleg is legelterjedtebben alkalmazott GS1 azonosító kulcsokat és a
különböző azonosítási és informatikai technológiákat felhasználva, a jelenlegi információs
rendszerekben rejlő előnyöket kihasználva globális szinten biztosítja az áruk és tartózkodási
helyük azonnali és egyértelmű azonosítását bármely szektor bármely iparágának bármely
ellátási láncában. Ezzel az EPCglobal Network képes biztosítani az ellátási láncokban
szereplő különböző szervezeteknek, hogy a lehető leggyorsabban reagálhassanak a logisztikai
és kereskedelmi folyamatokban bekövetkező változásokra. Ez pedig a bevételek
növekedésével, a költségek csökkenésével valós értéket jelent.
Az EPCglobal szabványai lefedik valamennyi, az ellátási lánc különböző részeihez
kapcsolódó folyamatot, kezdve az RFID olvasók kommunikációs protokolljától egészen az
információk üzleti partnerek közötti kommunikációjáig. Az adatok begyűjtéséhez,
rögzítéséhez, feldolgozásához, valamint az információk továbbításához és fogadásához
szükséges valamennyi folyamat szabványosított, ezáltal általánosan alkalmazható a globális
nyílt elosztási láncokban.
RFID tag
Forrás: https://www.google.com/search?q=RFID+tag&client=firefox-b-
d&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjLlbSMn4fkAhVCpYsKHTc0CMcQ_AUIESgB&biw=1366&bih=654#imgrc
=s158Wl-_ie8YVM: (2019.08.16.)
9.6. Kommunikációs technikák

A vállalat értékteremtő folyamatait támogató kommunikációs technikák közül kiemelten
tárgyaljuk az elektronikus adatcserét, az értéknövelő szolgáltatatók szerepét, az internetet és az
árukövető rendszereket.
9.6.1. Elektronikus adatcsere
Az ellátási láncban együttműködő partnerek közötti kommunikációs technikák közül elsőként

az elektronikus adatcserét tárgyaljuk.
Az elektronikus adatcsere (Electronic Data Interchange, EDI) üzleti dokumentumok

vállalatok közötti, számítógéptől számítógépig terjedő, szabványosított formában zajló
cseréje annak érdekében, hogy elősegítse a nagy mennyiségű adatcsere hatékony
lebonyolítását. (Bowersox és társai, 2012)
Az EDI tehát üzleti dokumentumok szervezetek közötti strukturált formában történő, gépi
feldolgozásra alkalmas cseréje. Kiemelt eleme a fogalomnak, hogy dokumentumok
szervezetek közötti cseréjéről van szó, és a szervezetek közötti kommunikáció elektronikus
úton, illetve szabványosítottan valósul meg. Az EDI továbbítás lehetővé teszi, hogy a fogadó
fél a kapott dokumentumot közvetlenül, emberi beavatkozás nélkül felhasználja.
Az EDI szempontjából is alapvető fontosságúak a szabványok. Ezek a szabványok
határozzák meg azokat a technikai és tartalmi jellemzőket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz,
hogy az egymással kommunikáló számítógépek hardverje pontosan és megbízhatóan tudjon
működni, illetve ezek a szabványok biztosítják, hogy a továbbított üzenetek mind a küldő,
mind a felhasználó félnek egyértelműek, azonos módon értelmezhetőek, azaz megbízhatóak
legyenek. E szabványok tehát alapvetően az üzenetek felépítésére, a továbbítási prioritásokra
és azok gyorsaságára vonatkoznak. A szabványokat egy-egy ellátási láncon, iparágon, illetve
régión belül ún. tranzakciós csomagok biztosítják a partnerek közötti információcsere
egységességét, a továbbítható dokumentumok típusait. E dokumentumok lefedik a logisztika
hagyományos tevékenységeit, például a rendelési folyamatot, a raktárműködést, a szállítást. A
tranzakciós csomag része az ún. tranzakciós kód, amelyet a megfelelő üzleti adat követ. A
tranzakció kódja jelzi, hogy az elektronikus kommunikáció mire vonatkozik, például raktárak
közötti készletallokáció igazolás, melyet követ a konkrét üzleti információ, például a raktár
azonosítója, a készletallokáció által érintett termék típusa és mennyisége. A szabályozás során
kialakuló szabványüzenetek felépítése így biztosítja az üzenet tartalmának egységes, nyelvi
nehézségektől független értelmezését (Halászné, 1998).
Az üzleti partnerek közötti kommunikációra vonatkozó standardizációs törekvés vezetett el
a különböző vállalatspecifikus EDI-rendszerek kialakulásához. Azokat az EDI rendszereket
nevezzük így, amelyeket egyetlen vállalat birtokol, működtet és tart fenn. Ezek a jellemzően
multinacionális, erős hatalmi pozícióval rendelkező vállalatok rá tudják venni partnereiket
(beszállítóikat és/vagy megrendelőiket) az általuk kifejlesztett rendszer bevezetésére és
alkalmazására. A vállalatspecifikus EDI-rendszerek nagy előnye a rendszergazda vállalat
számára a közvetlen ellenőrzés, illetve az erős testre szabás lehetőségében rejlik. Hátránya
ugyanakkor, hogy mivel a rendszer felállítása, működtetése igen költséges lehet, a partnerek
nem szívesen válnak e specifikus rendszerek tagjává, hiszen azok dedikáltak, más üzleti
kapcsolatban nem hasznosíthatók. Ezért számos piaci szereplő támogatta az EDI-rendszerek
globális standardizációjának folyamatát.
A GS1 még 1987-ben, az EDIFACT szabvány elfogadásával egy időben határozta el egy
nemzetközi EDI szabvány kifejlesztését. Az EDIFACT szabványok általános jellegűek és
dinamikusak; az üzenetek építőelemeit tartalmazzák. Az EDIFACT definiálja továbbá az
elektronikus adatcserében szükséges szabványos üzenettípusokat, megadva azok felépítését.
Nem adja meg azonban az üzeneten belül az egyes szegmensek adatelemeinek pontos kitöltési
módját, ezen a téren teljesen szabad kezet adva az üzenet felhasználójának. Épp ezért az
EDIFACT üzeneteket ki kellett egészíteni a felhasználóknak szánt kitöltési útmutatásokkal.
Ezen útmutatások megtervezésénél fontos szempont volt a könnyű használhatóság, valamint a
felek és az egyes termékek, szolgáltatások egyértelmű azonosítása. Mivel az egyértelmű
termékazonosítás terén a GS1 szabványok elfogadottnak és általánosnak voltak mondhatók,
célszerűnek tűnt egy GS1 azonosítási rendszeren és kódokon alapuló kitöltési utasításrendszer
megalkotása, amely később EANCOM néven vált ismertté.
Az EDI alkalmazásával biztosítható előnyök igen széleskörűek:

• csökken a papírmunka;
• a manuális feldolgozás csökkenésének eredményeképpen nő a pontosság;
• a rendelések és adatok áramlásának nő a sebessége;
• jelentősen csökken az adatbevitellel, adatátvétellel és a kommunikációval kapcsolatos
adminisztratív munka;
• csökkennek a rendelés feladásával, feldolgozásával és kezelésével kapcsolatos problémák;
• az adminisztrációs munka és a problémás esetek számának csökkenése következtében az
alkalmazottaknak több idejük van tartalmi, lényeges feladatok elvégzésére,
problémamegoldásra;
• nő az információellátottság;
• a növekvő pontosság és a rövidülő rendelési ciklusidő következtében gazdaságosabb
működés (például az alacsonyabb készletszint következtében).
Az elektronikus kommunikáció fontos feltétele az elektronikus aláírás, melynek
segítségével az együttműködő partnerek egyértelműen azonosítani tudják egymást. Az
elektronikus aláírás olyan elektronikus formában létező adat, amely biztosítja a dokumentum
hitelességét. Az elektronikus dokumentum érvényes okiratként történő elismeréséhez
szükséges annak hitelesítése. E hitelesség vizsgálatát és biztosítását az üzleti tranzakciókban
együttműködő partnerek közé illeszkedő harmadik fél végzi. Az elektronikus aláírás, ezzel az
elektronikus dokumentum, illetve a hitelesítést végző külső szolgáltató partner
szabályozásáról az Európai Unióban és hazánkban is egyaránt jogszabály rendelkezik (Némon
és társai, 2005)
9.6.2. Értéknövelő hálózatok
Az EDI használatával elérhető hatékonyságnövekedés, illetve költségcsökkenés több forrásból

is táplálkozik és gyakran igen jelentős lehet. Az elérhető teljesítményjavulással
magyarázhatjuk a különböző szabványok viszonylag gyors kialakulását és elterjedését. A
standardizációt ugyanakkor szinte bizonyosan nem lehet teljes körűvé tenni. A szabványosítás
kérdésének belső ellentmondása, hogy ellentét feszül a standardizációval elérhető
hatékonyságnövekedés, illetve a testre szabott megoldások hiányából fakadó
hatékonyságcsökkenés között. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy előnyt a vállalatok csak a
testre szabott, egyedi működési igényeket is figyelembe vevő kommunikációs rendszerek
segítségével tudnak biztosítani. Számos vállalat ezt a problémát az ún. értéknövelő
hálózatokon (Value-added Networks, VAN) keresztül oldja meg.
Az értéknövelő hálózatok olyan szolgáltatók, amelyek különböző kommunikációs

szabványokhoz tartozó tranzakciós üzeneteket és információkat gyűjtenek ügyfeleiktől,
majd azokat a vállalati igényeknek megfelelő, iparág-specifikus szabványok szerint
továbbítják a felhasználók felé.
Az értékhozzáadó hálózatokat más néven külső, harmadik fél által üzemeltetett

hálózatoknak is szokták nevezni. Ezek a legelterjedtebb EDI rendszerek. A hálózat központját
jelentő külső szolgáltató cég gyakorlatilag központi klíringházként szolgál az együttműködő
üzleti partnerek (vevő, eladó) között. A VAN értéknövelő szolgáltatása akkor merül fel, ha az
együttműködő partnerek különböző, egymással nem kompatibilis kommunikációs
szabványokat, illetve üzeneteket használnak. A kommunikáció és az üzenetek kompatibilitását
a harmadik fél, a külső szolgáltató biztosítja. A felhasználóknak tehát nem kell EDI
specialistáknak lenniük, hiszen a szolgáltató testre szabott megoldásokat kínál az alkalmazó
számára. Ez jelentősen csökkentheti a rendszer kialakításának és indításának költségeit. A
VAN rendszerek jellegzetesen levelesláda módon működnek. Az igénybevevő fél a
levelesládáját előre meghatározott időpontban, illetve időpontokban megnézheti. Ez a
működési mód jelentős tervezhetőséget visz a folyamatokba.
9.6.3. Internet
Manapság gyorsan terjed az EDI internetes használata. A megfelelő szoftver megvásárlása és

bevezetése, az internet hozzáférés biztosítása után az internetes EDI használat gyakorlatilag
ingyenes. Az internet növekvő terjedése és elérhetősége vezetett el a csereportálok
kialakulásához. A csereportál nem más, mint egy kommunikációs közvetítő eszköz, amely az
ellátási lánc partnerek között segíti elő az információcserét. Az internetes kommunikáció
szempontjából meghatározó az ún. Extensible Markup language (XML) egy rugalmas
számítógépes nyelv kifejlesztése, amellyel 1998-ban a World Wide Web Consortium jelent
meg. Mivel egy EDI rendszer felállítása igen költséges, ezért alkalmazása csak nagy
volumenű tranzakciók, illetve e nagyszámú tranzakció mögött végbemenő jelentős áru-, és
értékáramlás mellett indokolt. Azokban az esetekben, amikor az EDI-t nem éri meg kiépíteni,
az egységesített üzenetek küldése, fogadása terén szóba jöhető alternatíva az XML
számítógépes nyelv alkalmazása.
9.6.4. Árukövető és helymeghatározó rendszerek
A logisztikai folyamatokban használatos kommunikációs eszközök között meg kell említeni a

globális árukövető és helymeghatározó rendszereket (Global Positioning System, GPS).
Ezeknek a rendszereknek különleges szerepük van a logisztikai folyamatokban az egyes
rakományok és/vagy szállítóeszközök valós idejű helymeghatározásában és követésében. A
globális helymeghatározó rendszer három építőköve a (1) műholdas alrendszer, a (2) vezérlő-
és ellenőrző alrendszer és a (3) felhasználói alrendszer, a helymeghatározás alapja pedig a
műhold és a felhasználó vevője közötti távolság mérése (Némon és társai, 2005). A globális
helymeghatározó rendszerek alkalmazásához további szolgáltatások is kapcsolódnak. Nem
csak a folyamatos nyomon követés válik lehetővé, de az áru mozgásával kapcsolatos
információk tárolása és elemzése, illetve szükség esetén beavatkozások – például útvonal
váltása – végrehajtása is.
Összefoglalás
A fejezet a vállalati értékteremtő folyamat megvalósításának újabb részfolyamatát, a
rendelésfelvételt és feldolgozást mutatta be részletesen. A bemutatás során ismertettük ennek
felépítését, konkrét tevékenységeit. Kiemelten tárgyaltuk a különböző ügyfélkiszolgálási
típusokat és azok jellemzőit. A vevőkiszolgálási folyamat kiemelt elemének leírása mellett
tárgyalásra kerültek azok a konkrét információtechnológiai eszközök és megoldások, melyek
jelentősen hozzájárulnak a rendelésfelvétel és feldolgozás, illetve tágabban a teljes, akár
együttműködő vállalati határokon átívelő vevőkiszolgálási folyamat hatékony
megvalósulásához.
Fogalmak
Rendelésfeldolgozás Rádiófrekvenciás azonosítása
Ügyfélszolgálati típusok Elektronikus adatcsere
Automatikus azonosító rendszer EDIFACT / EANCOM üzenet
Azonosító kulcs Értéknövelő hálózatok
Adattartalom Elektronikus aláírás
Vonalkód Globális árukövető és helymeghatározó
Szabványos logisztikai címke rendszer
Kérdések és feladatok
9. Mutassa be a rendelésfelvétel és feldolgozás részfolyamatának helyét a vállalat
vevőkiszolgálási folyamatban!
10. Milyen fő tevékenységekből épül fel a rendelésfelvétel és feldolgozás részfolyamata?
Ezek miképpen kapcsolódnak egymáshoz?
11. Mutassa be a szabványos áruazonosítás jelentőségét a logisztikai, benne a
vevőkiszolgálási folyamatban!
12. Nevezze meg és értelmezze a GS1 szervezet által kidolgozott áruazonosító kódok
közül a legjelentősebbeket (GTIN, SSCC)!
13. Határozza meg a logisztika egység fogalmát és mutassa be jelentőségét!
14. Mi a vonalkód? Milyen fontos jelképrendszereit ismeri?
15. Mutassa be a szabványos logisztikai címke felépítését!
16. Mi az a rádiófrekvenciás azonosító rendszer? Miben hasonlít, illetve különbözik a
vonalkódtól?
17. Mi az elektronikus adatcsere? Mutassa be az EANCOM szabvány lényegét,
jelentőségét!
Felhasznált irodalom
Bowersox, D. J. – David, J. – Cooper, M. (2012). Supply chain logistics management. McGraw-Hill
Education.
EAN-UCC globális felhasználói kézikönyv, 2000; EAN Magyarország Kht., Budapest
Fekete B. – Kétszeri D. – Kecskés K. – Krázli Z. – Lakner Z. – Vatai K. (2007): Nyomon követés
globális szabványokkal; GS1 Magyarország Kht, Budapest
Gelei, A. – Kétszeri D. (2007): Logisztikai információs rendszerek felépítés és fejlődési tendenciái; BCE
Vállalatgazdaságtan Intézet, Műhelytanulmány sorozat, 80. sz. műhelytanulmány, HU ISSN 1786-
3031
GS1 Felhasználói Kézikönyv (2010): GS1 Magyarország Nonprofit Zrt., Budapest; (Letölthető
internetről: www.gs1hu.org Szolgáltatások\Publikációk\Kézikönyv)
Halászné S. E. (1998): Logisztika – Szolgáltatások, versenyképesség; Logisztikai Fejlesztési Központ –
Magyar Világ Kiadó, Budapest
Némon, Z. – Sebestyén L. – Vörösmarty Gy. (2005): Logisztika – Folyamatok az ellátási láncban;
Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft., Budapest
Nyomon követés globális szabványokkal, 2007; GS1 Magyarország Kht., Budapest
Stock, J. R. – Lambert, D. M. (2001): Strategic Logistics Management; McGraw-Hill, Irwin, Singapore
10. fejezet: Raktár2
Bevezetés
A raktár a logisztikai rendszer, a raktár folyamatai a logisztika vevőkiszolgálási folyamatának
kiemelt eleme. A benne zajló folyamatok közvetlenül és erőteljesen befolyásolják a
vevőkiszolgálás minőségét és költségeit. Fejezetünk elsőként a raktár fogalmával, és a
különböző raktártípusokkal foglalkozik, bemutatja azok működésének lényegét és az általuk
biztosított szolgáltatás-, illetve költség-előnyöket. Ezt követően tárgyaljuk a raktári folyamatok
felépítését és kiemelt jellemzőit, a hatékony raktármenedzsment alapvető összefüggéseit.
Ismertetjük továbbá a raktár legfontosabb teljesítménymutatóit.
10.1. A raktár fogalma és szerepe a logisztikai rendszerben

A logisztikai rendszer fejlődésével és az ellátásilánc-menedzsment gyakorlatának
megjelenésével párhuzamosan a raktár helyzete és szerepe is sokat változott. Ma már egyre
gyakoribb, hogy a raktártól nem csak a termékek tárolását és a termékkel kapcsolatos
információszolgáltatást – a raktár klasszikus tevékenységeit – várják el, de számos esetben
árumanipulációs tevékenység elvégzését is. Klasszikus manipulációs tevékenységek közé
tartozik a raktáron tartott áruk vevőspecifikus igények szerinti kigyűjtése (lásd később
komissiózás), a felcímkézés, átcsomagolás, a termék nyelv-specifikus dokumentumokkal való
ellátása, vagy ún. késleltetett gyártási tevékenységek elvégzése. Ezeket együttesen szokás
értéknövelő tevékenységeknek is nevezni.
A raktár a vállalati logisztikai rendszer – és/vagy az ellátási lánc – azon része, amely a
termékeket a gyártási, illetve felhasználási pontokon és/vagy azok között tárolja, azokon
a megrendelő igénye szerint meghatározott manipulációs tevékenységeket hajt végre,
illetve azokkal kapcsolatban információkat szolgáltat.
Ma már a raktárakban a hangsúly nem a tároláson, sokkal inkább a komplex belső

folyamatok hatékony és gazdaságos irányításán van. Ezek a raktárak – nyugodtan mondhatjuk
– fényévnyire vannak a néhány évtizede még általánosnak mondható hagyományos raktártól,
és raktármenedzsmenttől.
A vállalatok az áruellátás során alapvetően a következő alternatívák közül választhatnak:
közvetlen kiszállítással működnek, vagy a gyártás, előállítás és a felhasználás két pontja közé
raktárt iktatnak be. Ez utóbbit nevezzük köztes raktározásnak. A köztes raktárakkal
kétféleképpen tudják a vállalatok a logisztikai rendszer teljesítményét növelni: javítják a
megrendelőnek nyújtott szolgáltatáscsomagot (szolgáltatási előny) és/vagy csökkentik a
logisztikai költségeket (költségelőny) (Bowersox és társai, 2012). 3
___________________
2
A fejezet szerzője Gelei Andrea.
3
Végső soron a logisztikai rendszer alaptételének, a teljes költség koncepciójának természetesen itt is
érvényesülnie kell, tehát mindig mérlegelni kell az adott működési struktúra teljes költségét.
A következőkben elsőként a raktár által nyújtott szolgáltatási előnyök fajtáit vesszük sorra,
majd bemutatjuk, hogy milyen módon járulhat hozzá a raktár a logisztikai költségek
csökkentéséhez. Ezt a tárgyalási sorrendet indokolja logisztikai menedzsment
szolgáltatásorientációja is. A kiindulópont mindig az, hogy mi a megrendelő által elvárt
szolgáltatáscsomag. Ennek alapján kell vizsgálni, hogy a logisztikai rendszer, ezen belül a
vevőkiszolgálás konkrét folyamata, végül benne a raktározás miképpen tudja ezt az elvárt
szolgáltatáscsomagot a lehető legalacsonyabb költségek mellett biztosítani.
Forrás:https://www.google.com/search?q=automata+rakt%C3%A1r&client=firefox-b-
d&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiylcXXg4fkAhVm-
ioKHfMzCyQQ_AUIESgB&biw=1366&bih=654#imgrc=7qJ6-A_TdXPv-M (2019.08.16.)
10.1.1. A raktárak által biztosított szolgáltatások
A raktár az értékesítési volumen, illetve az árbevétel növelésének támogatásán keresztül hozzá

tud járulni a logisztikai és tágabban a vállalati, illetve ellátási lánc teljesítmény növeléséhez. A
raktár ugyanis a logisztikai rendszer részeként biztosítja, hogy a megfelelő termék megfelelő
helyen, megfelelő időben, megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre. Nevezhetjük ezt
szolgáltatási előnynek.
Egy raktár, illetve a benne tárolt készletek a következő módon növelhetik a megrendelőnek
nyújtott szolgáltatásokat és így támogathatják az értékesítést (Stock – Lambert, 2001;
Bowersox és társai 2012 alapján, 10.1. táblázat):
• Időlegesen kihelyezett készletek tartásával;
• Teljes termékskála tartásával;
• Piaci jelenlét biztosításával;
• Termelés támogatásával.
Időlegesen kihelyezett készletek tartása. Jellemzően szezonálisan ingadozó keresletű

termékeknél, a nagy keresletű periódusokban alkalmazzák. A gyártók ezekből a termékekből a
csúcskeresleti időszakhoz közeledve a piachoz közel elhelyezett raktárakban készleteket
halmoznak fel, ezzel tudnak rugalmasan reagálni a piaci igényekre. A csúcskereslet után
leépítik a készleteket, a raktár működését időlegesen, a következő szezonig felfüggesztik. Az
időlegesen kihelyezett készleteknél tehát viszonylag szűk termékskálát raktároznak időben

behatárolt módon. Ugyanakkor ez a készletezés a csúcskereslet idején nagyszámú raktárban, a
megrendelőhöz, a vásárlóhoz közel történik.
Teljes termékskála tartása. A raktárak sokszor számos beszállító többféle termékét
tartják készleten. A széles termékskála tartásának előnye, hogy egyablakos vásárlási előnyt
biztosít a vevőnek, tehát a vevő egy helyen megtalálja az igényeinek megfelelő valamennyi
árut. A széles termékskálának köszönhetően a vevőnek kevesebb helyre kell elmennie,
kevesebb tranzakciót kell kezelnie, s ezzel időt és pénzt takarít meg. Teljes kínálat tartása
esetén a raktárak száma jllemzően kisebb, azok viszont nem időlegesen, hanem folyamatosan
működnek.
Piaci jelenlét biztosítása. Ilyenkor a piacokhoz közel, állandó jelleggel működtetnek
raktárakat, s tartanak benne árukészletet. A helyi, piachoz közeli jelenlét mögött az a
megfontolás áll, hogy a közeli raktárak gyorsabban tudnak reagálni a keresleti igény
változására, mint a távolabbiak, s feltételezik, hogy ez a rugalmasság hozzájárul az értékesítés
növeléséhez. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rugalmas reagálásnak ez az eszköze
költséges, hiszen jellemzően magas készletszinttel jár együtt. Különösen igaz ez akkor, ha a
piaci jelenlétet és a teljes, széles termékskála tartását párhuzamosan szeretné megvalósítani a
vállalat.
Termelés támogatása. A készletfelhalmozás célja ilyenkor a termelési folyamat
zökkenőmentességének támogatása. Biztonsági készletek felhalmozását magyarázhatja a
bizonytalan kereslet, bár a termelési igény jellemzően sokkal stabilabb, kisebb kilengéseket
mutat, mint a végső fogyasztói igény. A készletfelhalmozást ugyanakkor indokolhatja más, az
ellátásban megfigyelhető bizonytalanság is, például a beszállítók késedelme.
10.1. TÁBLÁZAT. A raktárak által biztosított szolgáltatási előnyök fajtái és azok jellemzői
Az adott megoldás Probléma Megoldás elemei Az adott megoldás A megoldás
jellemzői által a alkalmazásának
vevő/megrendelő elsődleges helye a
számára biztosított logisztikai
A vevőnek nyújtott
előny rendszerben
szolgáltatáscsomag
fejlesztésének módja
Időlegesen kihelyezett Kereslet Időleges Közelség és Disztribúciós
készletek szezonalitása készletfelhalmozás rugalmasság, ebből logisztika
közel a fakadóan alacsony
fogyasztóhoz tranzakciós
költségek
Teljes termékskála A vevő által Széles termék- Sok termék egy Disztribúciós
tartása igényelt termékek kínálat biztosítása helyen, egy logisztika
köre széles megállás elegendő,
alacsony
tranzakciós
költségek
Piaci jelenlét Gyorsan változó, Piacokhoz közeli Közelség és Disztribúciós
biztosítása nehezen előre raktár és rugalmasság, ebből logisztika
jelezhető kereslet készletfelhalmozás fakadóan alacsony

folyamatosan tranzakciós
költségek
Termelés Bizonytalanságok Biztonsági készlet A termelés Beszerzési
támogatása az ellátásban felhalmozása leállásából fakadó logisztika, és
termeléskiesés, termelés ellátása
illetve árbevétel
kiesés
minimalizálása
A vevőnél felmerülő tranzakciós költségek magukban foglalhatják az áru beszerzésével és
elszállításával kapcsolatos valamennyi a vevőnél felmerülő költséget.
Forrás: Stock – Lambert, 2001; Bowersox és társai 2012 alapján
10.1.2. Raktárműködésből származó költségelőnyök
Mint korábban már említettük, a raktárfolyamatok menedzsmentjének a működés során a vevő

által igényelt szolgáltatáscsomagot kell kiindulópontnak venni. A szolgáltatáscsomag
kielégítése azonban gyakran nagyon költséges. Ráadásul a szolgáltatási előnyöket kombinálni
is lehet, például a piaci jelenlétet és a teljes termékskálát. A nagyszámú terméket több
készletezési pontban, raktárban tartják, ami rendkívül magas készletezési költséget okoz. Ezért
mindig keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek segítségével az igényelt
szolgáltatáscsomag biztosítható, de oly módon, hogy közben a logisztikai költségeket is
elfogadható szinten tartsuk. A következőkben ezért sorra vesszük, hogy milyen költségelőnyt
biztosíthat a raktár.
A raktárak működésükkel két módon biztosíthatnak költségelőnyöket. Egyrészt a raktárak
a készletek tartása mellett is biztosíthatnak bizonyos költségelőnyöket. Másrészt ma már
kialakultak olyan megoldások is, amelyek megtartják, sőt erősítik a raktárak manipulációs
tevékenységét, míg a tevékenységből kiiktatják a hagyományosnak tekintett tárolási, és ezzel
a készletezési funkciót. Ennek megfelelően tehát a költségelőny biztosítása történhet
készlettartás mellett, illetve a nélkül. A kétféle működési mód különböző raktártípusok
kialakulásához vezetett el (Stock – Lambert, 2001; Bowersox és társai, 2012 alapján).
(1) Költségelőny biztosítása raktári készlet tartása mellett
Árubontással (break bulk) működő raktár: Ebben az esetben a raktár egy beszállítótól fogad
árut, jellemzően nagy szállítási mennyiségekben. Az árut a raktár készletre veszi, majd az
igény felmerülésekor az egyedi rendelési igények szerinti kisebb kiszállítási mennyiségekre
bontja és így juttatja el a megrendelőhöz. Az árubontó raktár oly módon biztosít költségelőnyt,
hogy a raktárba szállításnál a szállítóeszközök lehető legnagyobb kapacitáskihasználására
(teljes kocsirakomány, angolul ’truck load’, ebből az elterjedt rövidítés TL) törekszik. A
kiszállításnál ez a megoldás már nem tudja a szállítóeszköz kapacitások magas kihasználtságát
biztosítani, a vevőspecifikus kiszállítások rendszerint nem érik el a teljes kocsirakomány
mértékét (nem teljes kocsirakomány, angolul ’less than truckload’, használatos rövidítés LTL).
A 10.1. és 10.2. ábrákon a raktárban elhelyezett kicsi háromszög arra utal, hogy a raktár
készletre veszi és tárolja a kezelt termékeket.
10.1. ÁBRA. Az árubontó raktár működése
Megrendelő 1
Megrendelő 2
Gyár Raktár
Megrendelő 3
TL L TL
Megrendelő 4
Forrás: Stock – Lambert, 2001: 392. old. módosítva
Konszolidációs pontként (consolidation point) működő raktár: A konszolidációs

pontként működő raktár alkalmazása szintén a szállítási költségek csökkentése révén tud
előnyt biztosítani. Alapvető különbség az árubontó raktárral szemben, hogy itt több beszállító
partner használja a raktárt. Mivel a megrendelők rendeléseiket több termékcsoportra adják le,
a vevőspecifikus kiszállítási mennyiségek mérete is megnő, tehát nemcsak a raktárba
szállításnál, de a kiszállításnál is biztosítható a teljes kocsirakomány (TL), azaz az alacsony
szállítási egységköltség (10.2. ábra).
10.2. ÁBRA. A konszolidációs pontként szolgáló raktár
Beszállító A
Megrendelő 1
A-B-C
TL
Beszállító B
Megrendelő 2
Raktár A-B-C
Beszállító C
Megrendelő 3
Beszállító D Gyakran szintén TL A-B
Késleltető raktár (postponement warehousing): A tömeges testre szabás körülményei

között ma már számos iparágban a kínált késztermékek száma egy-egy vállalaton belül is
nagyon magas lehet. Minden egyes késztermék önálló készletezési egységet jelent, melyet a
logisztikai rendszernek gazdálkodási és tárolási szempontból egyaránt kezelnie kell. Ha
sokféle késztermék van, a magas logisztikai kiszolgálási színvonal biztosítása igen költséges.
A költségek elsősorban a magas készletekből, de az ebből fakadó megnövekedett raktározási
költségekből is fakadnak. E kihívásra válaszolva terjedt el, hogy a gyártók késleltetni
igyekeznek azokat a termelési tevékenységeket, amelyek a termékek végső specifikumát
biztosítják. Természetesen nem mindig késleltethető ez a tevékenység, de sokszor igen. Ezek
közé tartozik a termelési sorrendbe állítás, a végső összeszerelés, a csomagolás, a felcímkézés,

a használati utasítással ellátás. A késleltetett tevékenységet a gyártók időben és térben
igyekeznek későbbre halasztani, ezért sokszor e tevékenységek elvégzését a logisztikai
szolgáltatóra bízzák. A 10.3. ábrán a raktárban a háromszög a készlettartásra, a nyíl a
raktárban végzett késleltetett manipulációs tevékenységre utal.
10.3. ÁBRA. A késleltetést alkalmazó raktár
Megrendelő 1
Beszállító A A -C
Megrendelő 2
Beszállító B Raktár – Késleltetett tevékenység A-B-C
Beszállító C Megrendelő 3
A-B
(2) Költségelőny biztosítása raktári készlet tartása nélkül (átrakási pont)
Az átrakási pont (cross docking) esetében az átrakási ponton elvégzik a hagyományos

raktározási tevékenységeket, kivéve a tárolást. Az áru különböző beszállítóktól nagy
mennyiségekben érkezik be az átrakási pontra. Az áruátvételt követően közvetlenül
szétbontják azokat, és összeállítják, majd kiszállítják a vevői megrendeléseknek megfelelő
mennyiségeket (10.4. ábra).
10.4. ÁBRA. Az átrakási pont működése
Beszállító A
Megrendelő 1
A-B-C
TL
Beszállító B
Átrakási Megrendelő 2
pont
A-B-C
Beszállító C
Megrendelő 3
TL vagy LTL
Beszállító D A-B
Bizonyos esetekben keveredhet a két megközelítés – raktárműködés készlettartással és a

nélkül –, tehát terméktől, illetve vevői megrendelés jellegétől függően adott raktár-
infrastruktúra egyszerre, egymással párhuzamosan működhet készleteket tároló raktárként és
átrakási pontként is. Ezt a raktártípust szokás vegyes raktárnak nevezni.
Szintén speciális raktártípusnak tekinthetjük azokat a raktárakat, amelyek nem az

alapanyag → félkész termék → késztermék megszokott áramlási folyamatait, hanem a végső
fogyasztótól a gyártó, illetve beszállító vállalatok irányába mutató visszutas logisztikai
(reverse logistics) folyamatokat támogatják.
10.2. Raktári folyamatok

A raktár fogalmának meghatározása és szerepének ismertetése után a raktár alapvető
folyamataira irányítjuk figyelmünket. A raktári folyamatokat tervezési-irányítási és működési–
kivitelezési folyamatokra bonthatjuk. Könyvünk megközelítésének megfelelően a raktári
folyamatokat, mint a vevőkiszolgálási folyamat egy elemét mutatjuk be, tehát a működési,
kivitelezési folyamatokat ismertetjük. A mindennapos működés során a raktár három
alapfunkcióját különböztethetjük meg (Stock – Lambert, 2001): a mozgatást, a tárolást és az
információtranszfert. Mivel a raktáron belül az információs transzfer elsődlegesen az áru
mozgatásához kapcsolódik, ezért az információs transzfer folyamatát a mozgatás
alapfunkciójának bemutatásához kapcsoltuk (10.5. ábra).
10.2.1. Mozgatás
A raktáron belüli árumozgás sokféle konkrét tevékenységre bontható, melyek három nagyobb
csoportba sorolhatók (Bowersox és társai, 2012 alapján):
• Áruátvétel,
• Raktáron belüli árumozgatás:
• Betárolás;
• Szükség esetén áttárolás, feltöltés;
• Komissiózás;
• Expediálás.
• Kiszállítás.
10.5. ÁBRA. A raktári folyamatok felépítése és helye a vevőkiszolgálási folyamatban
Rendelésfelvétel
és feldolgozás
Betárolás MEGRENDELŐ
Áruátvétel Komissiózás Expediálás Kiszállítás
(áttárolás)
A raktározási folyamat fő tevékenységei

Az áruátvétel a mozgatási funkció első tevékenységcsoportja, amely a

szállítóeszközök lerakodásának, a beérkező áru mennyiségi és minőségi ellenőrzésének, a
szállítmányt kísérő dokumentumok ellenőrzésének tevékenységeit foglalja magában .
A mennyiségi áruátvétel még ma is leggyakrabban alkalmazott módszerei (Sólyom, 1991):

• az okmány szerinti,
• és a "vakátvétel".
Okmány szerinti átvételnél az áruátvevő egyezteti a beérkezett áru mennyiségét az
okmányokon szereplő mennyiséggel. Egyezés esetén az áru átvételét az átvételt végző
munkatárs aláírással, pecséttel igazolja. "Vakátvételnél” az árut kísérő okmány az átvételre
engedélyt adó vezetőnél marad. Az átvételre kijelölt személy a beérkezett szállítmány tömegét
megállapítja tényleges méréssel, illetve számolással, a mért értékeket vakátvételi jegyen vagy
vakátvételi füzetben rögzíti. A mérés végeztével a vakátvételi bizonylatot a beszállítási
okmányokkal (számla, szállítólevél) a tényleges mérést követően egyeztetik. Egyezőség
esetén az áru átvételét igazolják.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a nagy volumenű árut kezelő raktárakban ennél
hatékonyabb áruátvételi megoldások is gazdaságosan működtethetők. Ezek erősen építenek az
áruk, logisztikai egységek szabványos azonosítására és az ehhez kapcsolódó hatékony
információs technológiák integrált alkalmazására (pl. vonalkódos áruazonosítás, RF-
kommunikáció, vagy RFID címkék alkalmazása).
A nagy címke-intelligencia teszt, avagy az okos címke, aki túl sokat tudott
Tényleg szükség van rá?
Mindenképp! Hacsak nem szeretnénk, hogy termékünk csomagolásához ne kelljen
grafikus, mert egy éven belül úgyis ellepi a vonalkód. Sokan a korlátozott információtartalom
miatt egy nagyobb címkén több vonalkódot is elhelyeztek, máshol pedig a kétdimenziós
kódokat építették be a rendszerbe. Egymástól függetlenül, elszigetelten gyűjtötték/gyűjtik a
termelési információkat mind a gyártói, mind a kereskedői oldalon. A helyzet rosszabb, ha
Európán kívüli exportról van szó, ahol többnyelvű információ ma már elvárható.
Barátkozzunk meg az RFID-val!
Az RFID (radio frequency identification) fejlesztését az amerikai Wall-Mart kezdte el a
90-es évek elején, amikor dollármilliókat öltek abba, hogy a 70-es évek óta használatos
vonalkódok helyett egy új alternatívát találjanak a termékinformációk tárolására. Végül 1999-
ben, a Massachusetts-i Technológiai Intézet (MIT) megalakította az Auto-ID Centert, egy
központot, ahol kutatók kezdtek el dolgozni a rádió-frekvenciás azonosítás létrehozásán és
természetének vizsgálatán. Ezzel mellesleg a ma már milliárdos üzletággá nőtt IoT (Internet
of Things) alapjait is lefektették. Egy új kommunikációs csatornát hoztak létre, ahol cégek
valós idejű adatokkal tudtak információt cserélni, amik helyre, tartalomra, úti célra, és
környezeti tulajdonságokra vonatkozó információkat tartalmaztak.
Az RFID működéséhez három dolog szükséges. Az úgynevezett ’tag’, ami egy integrált
áramkör és egy antenna, a címkébe rejtve, egy olvasó és egy másik antenna, amivel
kommunikálhat a tag. Sokak fejében felmerülhet a kérdés, hogy ezeket a rádióhullámokat nem
zavarják-e a telefonok, vagy egyáltalán a rádiók. Szerencsére ez a veszély nem áll fenn, mivel
az RFID az ultra magas frekvenciasávot (UHF) használja.
Az RFID leggyakoribb alkalmazásai a vagyontárgy- és eszköz-követés, belépési
azonosítás, raktár-management. Az általában belépési kártyákban lévő passzív tagekben nincs
saját áramforrás, és csak az olvasók hozzák működésbe. Ennek a hendikepjüknek
köszönhetően őket csak 25 m-ről lehet leolvasni, ami így is legfeljebb akkor jelenthet gondot,
ha az olvasó és a korlát között egy irodányi hely van. Ez után az olvasók is kitalálhatják, hogy
a csomagokon használt címkék azért olyan könnyen olvashatóak ekkora távolságból is, mert
rendelkeznek saját áramforrással. Még egy nagyon hasznos tulajdonsága, hogy a technológia
biztonsággal garantál 100.000 újraírást, ami bőven ad alkalmat az információk frissítésére.
Forrás: TRANSPACK
https://www.transpack.hu/hir/nagy-cimke-intelligencia-teszt-avagy-az-okos-cimke-aki-tul-sokat-tudott (2019.08.16.)
A raktáron belüli árumozgatás a raktári folyamatok közül a legkomplexebb. Két

kiemelt tevékenysége a beérkezett áru elhelyezése, betárolása a megfelelő raktártérbe és
az onnan történő kiszedés, a vevői igényeknek megfelelő komissiózás.
A raktárak bizonyos esetekben tárolási területüket két részre bontják. Megkülönböztetik a

háttértárolót, ahol az árut nagy mennyiségekben tárolják. Innen töltik fel az ún. komissiózó
raktárterületet, amelyből az áru rendelés-specifikus kiszedése, komissiózása zajlik. Ha egy
raktár használja ezt a megkülönböztetést, a raktáron belüli árumozgás fontos eleme lesz az
áttárolás, vagy feltöltés.
Egyes raktáraknál – lásd fentebb az átrakási pontot, illetve a vegyes raktárakat – a raktári
belső tevékenységeknél megjelenik az átrakás. Ekkor az áru elkerüli a raktári elhelyezést, és
az áruátvételt követően közvetlenül rakják át az árut kiszállításhoz. Ilyenkor jellemző, hogy a
beérkező árumennyiség kiszerelése éppen megfelel a vevői igényeknek, tehát komissiózásra
sem kerül sor.
A raktár mozgatási funkciójának tevékenységei, részfolyamatai közül hatékonysági és
gazdaságossági szempontjából kiemelkedik a komissiózás. Ezért a mozgatási funkción belül
részletesebben foglalkozunk ezzel a részfolyamattal.
A komissiózás az áruk konkrét megrendelések szerinti kigyűjtését és összeválogatását

megvalósító folyamat.
A komissiózás során a tárolási egységekből összeállítják az egyes megrendeléseknek
mennyiség, és választék szempontjából egyaránt megfelelő kiszállítási egységeket.
Alapvetően a komissiózás a keresés, azonosítás, kiszedés és ellenőrzés résztevékenységeiből
áll (Némon, 1994). Bizonyos esetekben – lásd például lejjebb csoportos kigyűjtést – a
kiszedés két fázisra bomlik, s megkülönböztethetjük az előzetes kiszedés és a vevőspecifikus
kiválogatás résztevékenységeit.
A komissiózási stratégiákat többféleképpen is tipizálhatjuk (Stock – Lambert, 2001;
Prezenszki, 2002; Bowersox és társai, 2012 alapján). Ezek közül a legfontosabbak a
következők:
• Az áruelőkészítési rendszer jellege,

• A komissiózási tevékenység szervezési módja,
• Az árukiszedés technikai megvalósítási módja.
Az áruelőkészítési rendszer jellege alapján megkülönböztethetjük a statikus, illetve a

dinamikus komissiózást.
Statikus áruelőkészítésnél a megrendelt árukat a tárolótérben gyűjtik össze (tárolótéren
belüli komissiózás; az ember megy az áruhoz), majd szükség szerint osztályozzák, ellenőrzik
és a kiszállítási egységeket összeállítják. Előnye az egyszerű anyagáramlás, nincs szükség
közbenső szállításokra és rakodásra és egyszerű az információáramlás is. Hátránya

ugyanakkor ennek az áruelőkészítési rendszernek, hogy hosszúak a komissiózási útvonalak és
viszonylag kis komissiózási teljesítmények érhetők el.
A dinamikus áruelőkészítési rendszernél a megrendelések összeállításához szükséges
árufajtákat tartalmazó tárolási egységeket a manipulációs térbe szállítják, majd a szükséges
mennyiségek kivételezése után visszaviszik azt a tárolótérbe (tárolótéren kívüli komissiózás,
az áru megy az emberhez). Ilyenkor a közvetlen komissiózással kapcsolatos mozgatási
műveletek jóval egyszerűbbekké válnak, ugyanakkor az anyagmozgatási teljesítmények
általában nagyobbak. Előnye ennek a rendszernek a viszonylag nagy komissiózási
teljesítmény és az, hogy a tárolótér kialakításakor nem szükséges a komissiózással kapcsolatos
szempontokat figyelembe venni. Ugyanakkor bonyolult áruáramlás alakulhat ki, hiszen a
tárolási egységeket, illetve a belőle megmaradt árumennyiséget a komissiózást követően
vissza kell vinni a tárolótérbe. A komplex árumozgási folyamatok követése az információs
rendszerrel szemben is komoly elvárásokat támaszt.
A komissiózási tevékenység szervezési módja alapján a komissiózási stratégiát két nagy
csoportra bonthatjuk, az egylépcsős (vagy egyedi) és a párhuzamos (vagy csoportos)
komissiózásra.
Megrendelésenkénti soros stratégiáról beszélünk, amikor a komissiózó dolgozó egy teljes
rendelés áruit gyűjti ki, függetlenül attól, hogy az áru a tárolótér melyik részében található.
Szokás ezt a stratégiát egyedi kigyűjtésnek is nevezni. A megrendelő lap tehát egyben
kigyűjtési jegyzék is lehet, csupán a kigyűjtési sorrendet kell azon külön jelezni, segítendő a
bejárandó útvonal minimalizálását. Előnyös, hogy kevés szervezési munkát igényel, egy-egy
megrendelés gyorsan kigyűjthető, ezért a sürgős igények könnyen kielégíthetőek, és az
esetleges tévedéseket is gyorsan korrigálhatják. Hátránya, hogy viszonylag kis komissiózási
teljesítmény érhető el.
Az egyedi megrendelés szerinti komissiózási stratégiának is többféle változata van a
tárolótér bejárásának különböző szabályozása szerint. Ezek a bejárási szabályok a következők
lehetnek:
• Hullám stratégia: a tároló sorok között, azokat hullámszerűen követve járja be a
dolgozó a teljes raktárt. Akkor javasolt az alkalmazása, ha nagyszámú tárolóhelyet kell
felkeresni kis mennyiségekért.
• Hurok stratégia: a sorokat nem megkerülve, hanem visszafordulva, mintegy hurkot
leírva járja be a teljes raktárt. Ez akkor megfelelő, ha viszonylag kevés tárolóhelyet kell
felkeresni, ugyanis így csökkenthető a bejárandó út hossza.
A szervezési mód alapján a második komissiózási stratégia a megrendelésenkénti
párhuzamos stratégia. Szokás ezt csoportos kigyűjtésnek is nevezni. Egy kiszedő a rendelések
egy csoportját kapja meg és szedi ki. A kiszedő megkapja tehát a kiszedési listát, vagy
árukigyűjtő jegyzéket, amelyen valamennyi általa kezelt vevőhöz tartozó készlettétel, illetve
azok szükséges mennyisége is fel van tűntetve. A csoportos kigyűjtésen belül is
megkülönböztethető az egylépcsős, illetve a kétlépcsős stratégia:
• Az egylépcsős stratégiánál a kiszedő a hozzá rendelt valamennyi vevői megrendelést
teljes egészében maga szedi ki. Ilyenkor alkalmazható mind a két, már említett
raktárbejárási szabály.
• A kétlépcsős stratégiánál az egyes kiszedők több vevő megrendelésén dolgoznak, de a
konkrét vevői megrendelésnek csak egy-egy részét kapják meg kiszedési feladatként.
Ekkor jellemzően a zóna szerinti bejárás szabályát alkalmazzák. Minden kiszedőhöz
hozzárendelnek a raktárban egy-egy zónát. A megrendelések egyes tételeit tárolási
zónák szerint csoportosítják, és ezekre készítik el a kigyűjtési jegyzéket. A kiszedő
feladatait mindig az adott zónában végzi el, az ott található készlettételeket szedi ki. A
megkapott feladatokat a munkatárs egyszerre szedi ki, elviszi a komissiózó területre,
ahol a végső, vevőspecifikus kiválogatásra sor kerül. Egy rendelést tehát jellemzően
több kiszedő teljesít. Előnye, hogy nagyobb komissiózási teljesítmény érhető el,
hátránya, hogy külön szervezési munkát igényel a kigyűjtési jegyzékek és a rendelések
összeállítása.
Az árukiszedés technikai megvalósítási módja alapján beszélhetünk kézi, vagy

automatizált árukiszedéses komissiózásról. Még ma is gyakoribb a kézi kiszedés, amelynek
oka, hogy a raktárakban tárolt áruk általában inhomogének és anyagmozgatási szempontból
eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért a gépesítés gyakran igen magas költségek mellett
megoldható. A kezelt áruvolumen növekedése és/vagy a vevői és ezzel kiszedési tételek
mennyiségének csökkenése ugyanakkor ma már többnyire megkerülhetetlenné és rentábilissá
is teszi ezeket a beruházásokat.
Az 10.2. táblázatban összefoglalóan megtalálhatók a komissiózási stratégiák tipizálásának
fontos szempontjai, illetve az egyes komissiózási stratégiák megnevezése.
10.2. TÁBLÁZAT. A komissiózás alapvető stratégiái

Tipizálási szempont Komissiózási stratégia
Az áruelőkészítési Statikus komissiózás Dinamikus komissiózás

rendszer jellege
Soros, vagy egyedi Párhuzamos, vagy
A komissiózási komissiózás csoportos komissiózás
tevékenység szervezési módja Mindig egylépcsős Megkülönböztethető az
egylépcsős és kétlépcsős
Az árukiszedés technikai Kézi Automatizált
megvalósítása
A raktározási folyamat utolsó modulja az expediálás (Némon és társai, 2005). Feladata a

raktári kiszállításokat megelőzően a megrendelések szerint összeállított áruválasztékot a
komissiózás során olyan állapotba hozni, hogy azok hatékonyan eljuttathatók legyenek
rendeltetési helyükre. Fő részei:
• a kiszállítás előkészítése (csomagolás, kiszállítási egység képzése, kiszállításra várakozás);
• a járművekre rakodás;
• a szállítólevél adataink ellenőrzése.
Maga a kiszállítás, az árunak a raktárból megrendelőhöz juttattatása már nem tartozik
szorosan a raktárfolyamatok közé, azt a következő alfejezetben tárgyaljuk.
Mielőtt a raktár másik fő funkciójának, a tárolásnak a tárgyalására térnénk át, a 10.6. ábra
segítségével összefoglalva ábrázoljuk a raktár egy lehetséges raktárelrendezés szerinti fő
folyamatainak megvalósulását.
10.6. ÁBRA. Raktár tevékenységeinek jellemző egymásra épülése
Feltöltés
Komissiózó raktártérben
Háttértárolás Kiszedés, komissiózás
Betárolás
Expediálás
Áruátvétel Átrakás Kiszállítás
10.2.2. Tárolás
A raktár három alapvető funkciója közül eddig a mozgatásról volt szó. A következőkben a
raktár másik jelentős funkcióját, a tárolást, az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat
mutatjuk be. Bár a tárolás a mozgatási funkcióval összehasonlítva alapvetően passzív,
jelentősége a raktármenedzsment szempontjából nem elhanyagolható. Amikor a tárolás
hatékony raktármenedzsmentben játszott szerepét tárgyaljuk, ki kell emelni a tárolótér
kialakítását. A tárolótér kialakításával ugyanis befolyásoljuk a tárolótéren belüli
anyagmozgatási folyamatokat – például azok hosszát, komplexitását –, és a tárolóterület
kihasználtságának fokát is.
A tárolótér kialakításának kérdése magában foglalja a raktár berendezését, a

megfelelő raktártechnológia – legyen szó akár tárolási, akár anyagmozgatási rendszerek
technológiáiról – kiválasztását, és a kialakított tárolótérben az áruelhelyezési szabályok
meghatározását is.
Az említett három döntés ugyanakkor nem független egymástól, hiszen például a választott
tárolási technológia, vagy éppen a követett áruelhelyezési szabály egyaránt befolyásolja a
raktár berendezésének kialakítását.
A raktár elrendezésének alapvetően követnie és támogatnia kell a raktárban zajló
folyamatokat. Ezért egy tipikus raktárban külön területet szükséges kijelölni az áruátvételnek,
a tárolásnak, a komissiózásnak, a kiszállítási egység kialakításának és a kiszállítást megelőző
tárolásnak (10.7. ábra). Az egyes területek egymáshoz viszonyított arányát és konkrét

elrendezését számos tényező befolyásolja. Ezek közül – mint már említettük – kiemelkedik az
alkalmazott raktártechnológia és a követett áruelhelyezési szabályok.
10.7. ÁBRA. Egy tipikus raktárban megtalálható önálló operációs és tárolási területek
Áruátvétel területe
Tárolótér
Árumozgás iránya
Komissiózási tér
Csomagolás és kiszállítási egység kialakításának tere
Kiszállításig tárolási tér
A tárolási mód és az alkalmazott raktártechnológia szempontjából a tárolandó áru fizikai

állapota meghatározó. E szerint beszélhetünk ömlesztett áruról, darabáruról, folyékony és
légnemű árukról. A továbbiakban a darabáru raktározás kérdéseire és az e termékek
tárolásánál alkalmazott technológiai megoldásokra koncentrálunk. Az alábbi ismertetés
jelentősen épít Prezenszki (2002, I. kötet) munkájára.
A darabáru raktárakban tárolandó áruk – a számításba vehető tárolási és anyagmozgatási
technológiák szempontjából – két fő csoportba sorolhatók:
• Egyedi darabáru: általában kisméretű termékek – például alkatrészek, szerszámok –, vagy
nagyméretű, egyedileg kezelhető tárolási egységek – például bálák, hordók;
• Egységrakományba foglalt darabáru: Az egységrakományok egyedi darabárukból,
csomagolt ömlesztett anyagokból különböző ún. árualátétek használatával – például
raklapok, tárolóládák –, vagy egyéb módon – például átkötés, kötegelés, zsugorfóliás
csomagolással – képzett mozgatási és tárolási egységek.
Az egységrakományokat kezelő raktárak fő típusai:

• Teljes egységrakományokat tároló raktárak: itt a tárolási egység megegyezik a kiszállítási
egységgel, azaz a raktárból csak megbontatlan egységrakományokat szállítanak ki.
• Komissiózó raktárak: a kiszállítási egység nem egyezik meg a tárolási egységgel, a
megrendelések ugyanis több, különböző árufajtára vagy árucikkre vonatkoznak és az
egyszerre igényelt árumennyiség kisebb a tárolási egységben foglalt mennyiségnél. Ekkor
a kiszállítási egységek egyedi áruk, vagy különböző árufajták összerakása révén keletkező
inhomogén egységrakományok.
A komissiózó raktárak kombinált formában oly módon is kialakíthatók, hogy külön, ún.
hátsó tárolótérben tárolják a teljes, megbontatlan egységrakományokat. Innen töltik fel az ún.
komissiózó raktárteret, ahol a tulajdonképpeni komissiózást végzik, azaz ahonnan kigyűjtik a
már megbontott egységrakományból a különböző kiszállítási megrendelésekben szereplő
árukat.
A darabáru raktárakban az alkalmazott tárolási rendszerek a következők:

• állvány nélküli, statikus,
• állványos statikus,
• állványos dinamikus.
Az itt alkalmazható anyagmozgató rendszer lehet:

• kézi, kézi eszközös,
• targoncás,
• darus,
• állványkiszolgáló gépes,
• egyéb (például robotos) (10.8. ábra).
10.8. ÁBRA. Darabáru raktárakban alkalmazott tárolási és anyagmozgatási rendszerek

egységek
Tárolási
Egyedi áru Egységrakományok

rendszerek
Tárolási
Állvány Állványos Állványos

nélküli statikus dinamikus
statikus
Anyagmozgató
rendszerek
Kézi, vagy Targoncás Darus Állványki- Egyéb (pl.

kézieszközös szolgáló gépes robotos)
Forrás: Prezenszki, 2002, I. kötet: 139. old.
A következőkben az egyes tárolási rendszerek bemutatására helyezzük a hangsúlyt. Az

8.13. ábrán is szereplő konkrét tárolási rendszerek leírása előtt azonban röviden beszélni kell a
raktáron belüli tárolómezők és a közöttük elhelyezkedő közlekedőutak közötti kapcsolat
alapformáiról. A kettő kapcsolata határozza meg ugyanis a tárolás alapvető jellegét.
Beszélhetünk tömbtárolásról, folyosókkal tagolt tömbtárolásról és soros tárolásról
(Prezenszki, 2002):
Tömbtárolás: a tárolt egyedi darabok, vagy egységrakományok a fő közlekedő utak között
szorosan egymás mellett helyezkednek el. Állványok nélkül és állványos tárolási rendszer
esetén is megvalósítható elrendezési forma, ha a tárolóterületen kevés árufajtát kell elhelyezni.
A tárolómezők belső részén lévő rakományokhoz ugyanis csak az előttük lévő tárolási
egységek eltávolítása után lehet hozzáférni
Folyosókkal tagolt tömbtárolás: a tömböket előre meghatározott távolságban folyosók
választják el egymástól Ezek a folyosók egyben közlekedőutak is lehetnek. A folyosókkal
szétválasztott tömbök esetenként különböző árufajták tárolására jelölhetők ki.
Soros tárolás: az egyedi áruk, vagy az egységrakományok a közlekedőutak mentén jobbra
és balra csak egy-egy sorban helyezkednek el. Párhuzamosan haladó utaknál így egymás
mellett két állvány, vagy halmazsor képezhető. Az állvány-, vagy halmazsorok a raktár
hossztengelyére merőlegesek, vagy azzal párhuzamosak is lehetnek.
Lássuk tehát a konkrét tárolási rendszereket!
1. Állványok nélküli statikus tárolási rendszerek
Az állványok használata nélküli, statikus tárolásnak különböző megvalósulási formái

képzelhetők el. Ezek a közvetlen halmozás, a sík rakodólapos tárolás és az oldalfalas (keretes)
rakodólapos tárolás.
A közvetlen halmozás nem igényel tárolóeszközt, sőt még csomagolóeszközt sem. A
beérkező árut egyszerűen egymásra halmozzák.
Sík rakodólapos tárolás elsősorban síkfelületekkel határolt, csomagolással rendelkező
(például dobozolt, raklapon elhelyezett) áruknál alkalmazható.
Oldalfalas- vagy keretes rakodólapos tárolás a kevésbé szabályos méretű, vagy kisebb
teherbíró képességű csomagolással rendelkező áruknál alkalmazható. (Speciális tárolókeretek
szükségesek hozzá.)
Az állványok nélküli statikus tárolás alkalmazása akkor javasolt, ha egy-egy árufajtából
nagyobb mennyiséget kell tárolni és nem követelmény, hogy minden áruegységhez
tetszőleges rendszerességgel hozzá lehessen férni. Feltétel továbbá az áru halmozhatósága. Ezt
egyrészt az áru tulajdonságai és csomagolása, másrészt a megfelelő tárolóeszközök tehetik
lehetővé. Előnye az alacsony beruházási költség, a jó terület- és térkihasználtság, az egyes
termékek közötti rugalmas átállás lehetősége. Hátránya, hogy az árukiszedésnél könnyen
sérülhet a FIFO elv – elsőként bekerült áru elsőként történő felhasználása –, vagy az csak
jelentős átrakodással biztosítható, mivel az egyes tárolási egységekhez nem lehet közvetlenül
hozzáférni.
2. Állványos, statikus tárolási rendszerek
Ezt a tárolási rendszert akkor érdemes alkalmazni, ha az áru, vagy csomagolása nem
rendelkezik kellő szilárdsággal, illetve ha nem lehet belőle kellő stabilitású halmazt képezni.
Akkor is az állványos tárolás igénye merül fel, ha követelmény, hogy minden árucikkhez
tetszőleges rendszerességgel hozzá lehessen férni. Állványos statikus tárolási rendszerek a
számításba vehető állványfajták szerint képezhetők:
Polcos állványos tárolás: kis forgalmú és nagy áruválasztékú raktáraknál;
Tárolóládás állványos tárolás: kis térfogatú árut – apró cikkeket – nagy választékban
tároló raktáraknál;
Rekeszes állványos tárolás: olyan rakodólapos, tárolókeretes, nagyméretű tárolóládás
rakományokat tároló raktárakban alkalmazható, ahol követelmény, hogy minden egyes
egységrakományhoz hozzá lehessen férni. Ezt kell használni olyan termékeknél is, ahol az
árujellemzők, vagy a csomagolás szilárdsága nem teszi lehetővé a rakományok egymásra
helyezését. A polcos, tárolóládás és a rekeszes állványok kiszolgálásához az állványsorok

között az anyagmozgató rendszertől függő, de általában széles folyosóra van szükség.
Az át- illetve bejárható állványos tárolás a folyosó kiküszöbölését célozza. Olyan
raktárakban használható, ahol a tárolt egységrakományok száma többszöröse az árufajták
számának, homogén egységrakományokat kell tárolni, azokat nem kell megbontani, vagyis
nincs szükség arra, hogy minden egyes rakományhoz hozzá lehessen férni. Átjárható
állványokkal egy, vagy több összefüggő tömb alakítható ki, ezeken belül nincs szükség
folyosókra. Elegendő a tömbök szélén, azok hosszanti oldalai mentén közlekedőutakat hagyni.
Konzolos állványos tárolás a rúdárukat, csöveket, profilanyagokat, stb., tehát általában
hosszú árukat tároló raktáraknál valósítható meg.
3. Állványos dinamikus rendszerek:
Jellemzője, hogy egy-egy tárolási egység elhelyezésekor, vagy kiemelésekor az állványon lévő
áru egy része, vagy egésze is változtathatja helyzetét. Az állványos dinamikus rendszerek fő
változatai:
Utántöltős állványos tárolás: Az átjárható állványos tárolás továbbfejlesztett változata. A
tárolási egységeket alátámasztó hossztartók lejtős kialakításúak, így a tárolócsatornákban a
tárolási egységek a nehézségi erő hatására, a kitárolás ütemének megfelelően a betárolási
oldal felöl a kitárolási oldal felé haladnak.
Gördíthető állványos tárolás: elsősorban olyan raktáraknál valósítható meg, ahol a készlet
teljes cserélődése hosszú idő alatt következik be – például tartalékalkatrész raktárban –, vagy
egy-egy állványsort kis gyakorisággal kell felkeresni.
Körforgóállványos tárolás: Itt egymással összekapcsolt tálcák, vagy polcok, vagy egyéb
tárolóelemek mozognak függőleges, (páternoszter-rendszer), vagy vízszintes, (karusszel
rendszer) irányba.
Áruelhelyezési szabályok
A raktárberendezés és az ott alkalmazott technológia rövid ismertetése után térjünk rá a tárolási

funkció hatékonyságát közvetlenül befolyásoló, s az előző két szempontra is ható
áruelhelyezési szabályok kérdéskörének tárgyalására. Az áruelhelyezés gyakorlatilag az egyes
árufajták tárolóhelyének kijelölését jelenti, azaz annak meghatározását, hogy a különböző
árufajtáknak a raktáron belül hol jelölünk ki tárolóhelyet. A tárolóhely kijelölése mindig
összekapcsolódik a raktár készlet- és helynyilvántartási rendszerével (Stock – Lambert 2001 és
Prezenszki, 2002 alapján).
Az áruelhelyezés, tárolótér-kijelölés meghatározásának a következő alapelveit
emelhetjük ki:
Kiindulás termékjellemzőkből: Természetes, hogy az áruelhelyezést mindig a termék
tulajdonságait, jellemzőit figyelembe véve kell megvalósítani. Legfontosabb figyelembe
veendő terméktulajdonság a termék – illetve az egységcsomag – súlya, kiterjedése. A nehéz
termékeket például érdemes lejjebb tárolni, míg az alacsony értéksűrűségű termékek tárolása
nagyon helyigényes. Ilyen termékeket ideális az oldalfalak mentén, a földön tárolni.
Kompatibilitás: Mindig ügyelni kell arra, hogy a különböző termékek mennyire tárolhatók
együtt, illetve egymás mellett.
Komplementaritás: Az elhelyezésnél vizsgálni kell, hogy mennyire jellemző egyes termék-
párokra, csoportokra, hogy együtt rendelik azokat. Ez befolyásolja a tárolási hely
kiválasztását.
Forgási sebesség: A termékek eltérő készletforgási sebességgel és keresleti rátákkal

jellemezhetőek (lásd 12. fejezet). Ebből következően az egyes termékek termékcsere
intenzitása is eltér a tárolóhelyen. Ez, mint azt későbbiekben részletesebben is bemutatjuk,
alapvetően befolyásolja a hatékony létesítményberendezést, és ezen belül a tárolóhely-
kijelölést.
Az áruelhelyezésnek, a tárolóhely kijelölésének alapvetően két módja lehetséges:
Véletlenszerű elhelyezés: mindig a legközelebbi üres tárolóhelyre helyezi a tárolandó árut,
melyet FIFO elv szerint szednek azután ki. Jellemzően maximalizálja a helykihasználást, de
hosszabb kiszedési útvonalat, illetve időt jelent. Erős számítógépes nyilvántartási rendszernek
kell támogatnia, ellenkező esetben a kiszedési folyamatok nehezen tervezhetővé és
bonyolulttá válnak.
Fix tárhelyes raktározás: Minden készletezési egységnek előre meghatározott, az adott
termékhez rendelt, fix tárhelye van. Három alapvető típusa:
18. Termékszám szerinti sorrend. Nevezik alfanumerikus elhelyezésnek is. Ebben az
esetben minden árufajtát szakmai kódjelük (például Egységes Termékazonosító
Kódjuk) alapján, sokszor alfanumerikus sorrendben helyeznek el.
19. Árucserélődés intenzitása alapján. Ekkor a termék elhelyezését cserélődésének
intenzitása határozza meg, melyet ABC elemzéssel (12. fejezet) vizsgálhatunk. Az
áruk raktártárhelyen megfigyelhető cserélődésének intenzitása mutatja az adott
termékkel kapcsolatos anyagmozgatás iránti igény mennyiségét. A raktár hatékony
működéséhez fontos, hogy a gyakori, nagy volumenű anyagmozgatás lehetőleg rövid
útvonalon menjen végbe. Ezt kell, hogy szolgálja a raktáron belüli áruelhelyezés.
Ekkor a legkisebb intenzitással cserélődő árufajtákat, illetve árucikkeket kell a
manipulációs területektől, főként a komissiózási területtől távolabb, míg a magas
intenzitású termékeket azokhoz közel elhelyezni. Többféle megoldás is elképzelhető:
• Sávos területkijelölés és elhelyezés;
• Körkörös területkijelölés és elhelyezés;
• Zónás területkijelölés.
A zónás területkijelölésre és áruelhelyezésre mutat példát a 10.9. ábra, ahol a gyorsan
forgó, nagy mennyiségű termékeket a fő közlekedési folyosóhoz és az alsó
állványrészben helyezzük el, míg a lassan forgó termékek elhelyezését a fő
közlekedési folyosótól távol és a magasabb állványrészeken oldjuk meg. Ez az
elhelyezés minimalizálja a szükséges mozgatást és emelést.
20. Elképzelhető a két előző módszer kombinált alkalmazása, tehát az alfanumerikus
elhelyezés az árucserélődés intenzitásának figyelembevételével. Ilyenkor az árufajtákat
– például az árucserélődés intenzitásának elemzése alapján – több csoportra osztjuk, s
az egyes csoportoknak a forgási sebesség alapján jelölünk ki tárolóterületeket. Ezeken
belül ugyanakkor már az alfanumerikus sorrend elhelyezést alkalmazzuk másodlagos
szabályként.
10.9. ÁBRA. Egy lehetséges területkijelölési és áruelhelyezési módszer a termékek

cserélődésének intenzitása alapján
Átvétel
Gyorsan
forgó, nagy
volumenű
termékek
tárolása
Fő folyosó
Lassan forgó, kis Lassan forgó, kis
volumenű termékek volumenű termékek
tárolása tárolása
Kiszállítás
10.3. A raktári folyamatok teljesítménye és menedzsment kérdései

A raktári folyamatok teljesítményének mérésére számos mutatószámot alkalmazhatunk. Ezek
közül kiemelkedik a raktár kiszolgálási színvonala. A raktár kiszolgálási színvonala és a
logisztikai kiszolgálási színvonal szoros kapcsolatban állnak egymással, az előbbi erőteljesen
befolyásolja az utóbbi alakulását. Mint a 3. fejezetben, kifejtettük, a logisztikai kiszolgálási
színvonal több dimenzión keresztül értelmezhető – például a termék rendelkezésre állásán, az
átfutási időn, a rendelési mennyiségen, a rugalmasságon, a sérülések számán keresztül. A
raktári folyamatok e mutatók, kiszolgálási színvonalelemek mindegyikét befolyásolják.
A raktári rendelések kielégítettségi szintje – a ténylegesen kiszállított rendelés
értéke/beérkező rendelési érték – gyakori mutatója raktári teljesítménynek és szintén a
termékek raktári rendelkezésre állását mutatja meg. A raktári folyamatok menedzsmentje
ugyanakkor erőteljesen befolyásol egy másik fontos kiszolgálási színvonal mutatót, mégpedig
az átfutási időt. A raktáron belül zajló tevékenységek, például áruátvétel, betárolás,
komissiózás átfutási ideje – közülük is kiemelkedik a komissiózáshoz szükséges idő –
közvetlenül hozzájárul a teljes vevői rendelés kielégítéséhez szükséges átfutási idő
alakulásához. A fejezetben bemutatott különböző komissiózási stratégiák, raktárberendezési,
illetve áruelhelyezési szabályok mind-mind azt célozzák, hogy a raktár tevékenységei – benne
kiemelten a komissiózás – minél gyorsabban, illetve minél kevesebb emberi erőforrás
felhasználásával történjen meg.
Az eddigiekben a raktár teljesítményének értékelésére alkalmas mutatók ismertetésekor a

vevő, a megrendelő szempontrendszerét tartottuk szemünk előtt. A teljesítmény értékelésének
azonban a belső szempontrendszer legalább annyira fontos, mint a külső. A külső
teljesítményértékelés elsődlegesen azt célozza, hogy feltárja a működés azon lehetőségeit,

melyek segítségével magasabb kiszolgálási színvonal érhető el. A belső teljesítményértékelés
célja pedig elsősorban az, hogy vizsgálja a raktári működés gazdaságosságát. A
gazdaságosság biztosításában pedig kiemelten fontos a kapacitáskihasználtság szintje.
A raktár kapacitását – mint általában a kapacitás fogalmát – kétféleképpen is
értelmezhetjük (lásd 3. fejezet). Statikus értelemben a raktárkapacitás azt fejezi ki, hogy
milyen nagyságrendű lehetőséget kínál áruelhelyezésre a raktár. Mivel a raktár egy épület,
illetve az épületbe telepített tárolási technológia együttese, ezért megkülönböztethetjük az
építészeti és a technológiai kapacitást (Némon és társai 2005).
Egy raktár építészeti kapacitása az épület tárolóterének köbméterben kifejezett

nagysága.
A technológiai kapacitás fogalma figyelembe veszi, hogy a tárolótérben konkrét

tárolási technikát alkalmaznak, amely mindig – de az alkalmazott technológia
függvényében eltérő módon – csökkenti a tényleges kapacitást. A technológiai kapacitás
az építészeti kapacitás és az alkalmazott tárolási technológiára jellemző ún.
raktárkihasználási tényező (10.3. táblázat) szorzata.
A raktárkapacitás fontos mutatószáma a raktárkapacitás kihasználtságának foka.
A raktárkapacitás kihasználtságának foka, azt mutatja meg, hogy a valóságban

kiépített kapacitásnak mekkora hányadát tudja a vállalat a működés során hasznosítani.
A raktárkapacitás kihasználtságának foka két szempontból vizsgálható (Némon és társai,

2005):
21. technológiai szempontból, amely a tárolási és üzemelési jellemzőket érvényesíti: a
kapacitáskihasználtság = (technológiai kapacitás – meddő térfogat) x 100% /
technológiai kapacitás
22. forgalmi szempontból, mely egy meghatározott időpontra, vagy időszakra számítható:
• időpontra számított forgalmi kapacitáskihasználás = az adott időpont tényleges
raktárkészlete köbméterben / technológiai kapacitás x 100%
• időszakra jellemző forgalmi kapacitás = (a vizsgált időszak napjainak összkészlete
köbméterben / a vizsgált időszak napjainak száma)/Technológiai kapacitás x 100%
A raktár kapacitását nem csak statikusan, hanem dinamikusan is értelmezhetjük. Ilyenkor

átbocsátóképességről beszélhetünk. Az átbocsátóképesség olyan mutatószám, amely azt fejezi
ki, hogy az adott időszakban a raktár milyen volumenű áruforgalom lebonyolítására képes.
Míg a raktárkapacitást a beépített raktártérfogat és a tárolási módok határozzák meg, az
átbocsátóképesség elsősorban a raktári anyagmozgatási folyamatok függvénye, amelyben
egyaránt érvényesülnek az áruáramlási és információáramlási tényezők. Az
átbocsátóképesség mérőszámai lehetnek: köbméter/időszak, t/időszak, db/időszak.
Összefoglalás
Ebben a fejezetben bemutattuk a raktári folyamatokat, azt, ahogyan az elmúlt évtizedben
bővült, fejlődött a raktártól elvárt szolgáltatások köre. Ismertettük a fő raktártípusokat, melyek
különböző módon tudnak hozzájárulni a nyújtott szolgáltatások körének bővítéséhez, illetve a
logisztikai rendszer költségeinek csökkentéséhez. Bemutattuk a raktár alapvető funkcióit, s
részletesen tárgyaltuk azokat a tevékenységeket, amelyek a raktár mozgatási funkciójával
kapcsolatban felmerülnek. Ezek azok a konkrét tevékenységek, amelyek a raktárban
végbemenő folyamatokat létrehozzák. A konkrét tevékenységek és a raktári folyamat
bemutatása kapcsán kitértünk azokra a megfontolásokra is, amelyek révén ennek a
folyamatnak a hatékonysága fokozható. A raktári folyamatok a teljes vevőkiszolgálás
folyamatában meghatározóak, közvetlenül hozzájárulnak a nyújtott kiszolgálási színvonalhoz,
és annak költségeihez egyaránt. Mindkét említett teljesítményelemnél fontos a raktár
kapacitása, illetve annak kihasználtsági foka.
Fogalmak
Raktár Komissiózás - komissiózási típusok
A raktárak által biztosított szolgáltatási előnyök A komissiózási stratégiát befolyásoló
A raktár által biztosított költség előnyök tényezők
Árubontó raktár Expediálás
A konszolidációs pontként szolgáló raktár Tárolótér kialakítása
Késleltető raktározás Darabáru raktárak esetében alkalmazott
Az átrakási pont (cross docking) tárolási és anyagmozgatási rendszerek
A raktár fő funkciói Fő tárolási technikák
A raktári folyamat felépítése, tevékenységei Áruelhelyezési szabályok
Áruátvétel - áruátvételi típusok Raktár kapacitása
Raktáron belüli árumozgatás - a raktáron belüli Raktárkapacitás kihasználtságának foka
árumozgatás típusai Átbocsátóképesség kihasználtságának foka
Kérdések, feladatok
1) Határozza meg a raktár fogalmát! Mutassa be annak fejlődését!
2) Mutassa be a raktár által nyújtott szolgáltatás-előnyök, illetve költség-előnyök típusait!
Milyen raktártípusokat különböztethetünk meg ezek alapján?
3) Melyek a raktár fő funkciói?
4) Mutassa be a raktározási folyamat felépítését és helyét a vevőkiszolgálási
folyamatban!
5) Mi a komissiózás? Milyen fő komissiózási stratégiákat ismer? Ezeket mi befolyásolja?
6) Mi az expediálás? Milyen tevékenységeket foglal magában?
7) Mutassa be a darabáru raktározás esetében használt fő tárolási és anyagmozgatási
rendszereket!
8) Melyek a legfontosabb áruelhelyezési szabályok?
9) Mutassa be a raktár teljesítményének fő elemeit!
10) Értelmezze a raktár kapacitását! Mutassa be mérőszámait! Milyen tényezők, hogyan

befolyásolják a jellemző raktárkihasználás szintjét?
Bowersox, D. J. – David, J. – Cooper, M. (2012). Supply chain logistics management. McGraw-Hill.
Chikán A. – Demeter K. (szerk.) (1999): Az értékteremtő folyamatok menedzsmentje; Aula Kiadó,
Budapest
Erényi Cs. – Repcsényi Z. (2004): Zárt reklamációkezelési rendszer lehetőségének vizsgálata az XY
vállalat esetében; Szakdolgozat; Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem;
Termelésmenedzsment és logisztika szakirány
Gelei A. (2007): A vállalati logisztikai rendszer kitűntetett eleme a raktár – folyamat alapú
megközelítés; BCE Vállalatgazdaságtan Intézet, Műhelytanulmány sorozat: 81. sz.; július
Harmond, R. L. (1993): Reinventing the Warehouse; The Free Press, New York
Némon Z. (1994): Raktárgazdálkodás I.; MLBKT-LFK tanfolyami jegyzet
Némon, Z. – Sebestyén L.- Vörösmarty Gy. (2005): Logisztika, folyamatok az ellátási láncban;
MLBKT – LFK – Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző – Heller Farkas Gazdasági és
Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája
Prezenszki J. (2002): Logisztika I., II.; Logisztikai Fejlesztési Központ
Sólyom M. (1991): Raktározók-raktárüzem szervezők kézikönyve; Budai Sólyom Szervező-Kiadó-
Kereskedő Bt.
Stock, J. R. – Lambert, D. M. (2001): Strategic Logistics Management; McGraw-Hill Irwin, Singapore
11. fejezet: Szállítás4
Bevezetés
A logisztika magában foglalja a termékek (alapanyagok, részegységek, félkész- és
késztermékek) kezelését és eljuttatását az előállítás helyétől a felhasználás pontjáig. A termék
mindaddig alacsony értéket képvisel a fogyasztónak, amíg azt el nem juttatjuk a felhasználás
helyére. A szállítás az a folyamat, amely ezt megvalósítja.
A szállítás feladata a vevői érték hely- és idődimenziójának biztosítása. Az időérték
elsődlegesen úgy keletkezik, hogy biztosítjuk a termék raktározását, tárolását mindaddig,
amíg a vevőnek szüksége lehet rá. Ugyanakkor a szállítás az a tevékenység, amely konkrétan
biztosítja a vevői érték hely- és idődimenzióját az által, hogy eljuttatja az árut az egyik
pontból a másikba. A szállítás, mint a termékhez kapcsolódó szolgáltatás, a megvalósítás
minőségén keresztül a vevő észlelt hasznát is befolyásolja.
A fejezet célja, hogy megismertesse az olvasókat a szállítás részfolyamatai és
tevékenységei kapcsán felmerülő alapfogalmakkal, és magának a szállítás folyamatának
felépítésével és tevékenységeivel. A szállítás folyamatát alapvetően a vállalaton belüli
megvalósítás szempontjából tárgyaljuk, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a termelő
vállalatok általában – költségmegfontolásból, illetve az alapvető képességekre való
koncentrálás jegyében – külső logisztikai szolgáltatót vesznek igénybe a lebonyolításhoz.
A fejezet folyamán részletesen fogunk foglalkozni a szállítás, mint folyamat
alkotóelemeivel, amelyek közül kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az árueljuttatás és a
dokumentációkezelés területeknek. Megismertetjük az olvasót a szállítás részfolyamatainak
tevékenységeivel a szállítási igény fogadásától, a szállítmány konszolidációján, a
túratervezésen és az ütemezésén keresztül a kiszállításig. Az egyes szállítási módokat leíró
alfejezetben igyekeztünk bemutatni minden olyan fontos és releváns szempontot, amely segít
az egyes szállítási módok minél mélyebb megismerésében, összehasonlításában és a közülük
való választásban. Külön foglalkozunk a kombinált szállítás problémakörével is. A fejezet
záró gondolata a szállítással kapcsolatos költségek, külső szolgáltató választása esetén a
szolgáltatás díját meghatározó tényezők bemutatása.
11.1. Szállítási folyamat

A szállítás szerepe a logisztika vevőkiszolgálási folyamatban az utóbbi 30 évben drámaian
megváltozott. Ma már egyetlen fejlett ipari társadalom sem tud létezni hatékony szállítási
rendszerek nélkül. Magyarországon a szállítás a GDP-hez 6,5%-ban járul hozzá, és 2017-ben a
magyarországi szállítmányozói piac 2000 milliárd forintos forgalmat bonyolított ( magyar-
logisztika.hu, 2018).
Számos lehetőség áll rendelkezésre a termékek vagy alapanyagok továbbítására. A
vállalatok saját keretein belül megvalósíthatják, de ki is szervezhetik a szállítást, hiszen a
piacon jelenlévő szolgáltatók sok olyan szolgáltatáscsomagot kínálnak, amelyek a vevőknek
értéket teremtenek. A piacon kínált logisztikai szolgáltatáscsomagok központi eleme az
___________________
4
A fejezet szerzője Nagy Judit.
árueljuttatás, azaz a szállítás, amelyet jellemzően fuvarozók vagy szállítmányozók valósítanak

meg:
A fuvarozó a fuvarozási szerződés keretében arra vállalkozik, hogy az árut a

meghatározott feladási helyről a meghatározott rendeltetési helyre továbbítja, díj
ellenében (Halászné, 1998: 114. old.).
A szállítmányozó a szállítmányozói szerződés keretében saját nevében, megbízója

számlájára vállalja, hogy megszervezi a szerződésben vállalt utasításnak megfelelően az
áru továbbítását, kiválasztja az ahhoz szükséges vállalkozókat, megköti a szükséges
fuvarozási és egyéb szerződéseket, valamint ellátja az árutovábbításhoz kapcsolódó
egyéb teendőket (Halászné, 1998: 109. old.).
A logisztikai folyamatok egy részének pl. a szállításnak, vagy egészének kiszervezése egy
döntési dilemma. A termelővállalat által a vevő számára teremtett érték részét képezi az áru
vevőnek való fizikai eljuttatása. A logisztikai szolgáltatás, bár erős szerepe van a
versenyképességben, nem tartozik szorosan egy termelővállalat kulcsképességei közé
(Halászné, 2013). A vállalatnak tisztában kell lennie a vevő által elvárt logisztikai kiszolgálási
színvonal szintjével, és el kell döntenie, képes-e olyan logisztikai folyamatot felépíteni, amely
meg tud felelni ezeknek az elvárásoknak, vagy rábízza a folyamat egy részét vagy egészét egy
erre szakosodott logisztikai szoláltatóra. Tipikusan kiszervezett logisztikai tevékenységek a
raktározás és az áruszállítás, de komplex logisztikai szolgáltatás esetén a szolgáltató átveheti
akár a teljes megrendelés kezelési és kiszállítási folyamat szervezését, vagy a megbízó teljes
ellátási láncának kezelését.
A szállítás a vevőkiszolgálási folyamat egyik nagyon fontos eleme. Minden ember látott
már teherautót, vagy vonatot menetközben vagy várakozni, és sokan tisztában vannak azzal is,
hogy a gazdaság mennyire függ a költséghatékony és megbízható szállítástól. A folyamatot
három fő szolgáltatáselemre bonthatjuk: az áru eljuttatása az előállítás pontjából a
felhasználás pontjáig, az áru ideiglenes tárolása és az árut kísérő dokumentáció biztosítása
(Bowersox, 2002; Stock – Lambert, 2001).
11.1.1 Az áru eljuttatása
Ez a szállítási szolgáltatás központi eleme. A szállítás lebonyolítása időt, pénzügyi és

természeti erőforrásokat igényel. Az időtényező azért fontos, mert amíg az áru úton van, nem
hozzáférhető készletként jelenik meg. A logisztikai folyamatok tervezésekor a vezetők ezért
igyekeznek az úton töltött időt – és így az úton lévő készlet mennyiségét is – minimalizálni.
A pénzügyi erőforrások felhasználását tekintve elmondható, hogy a logisztikai költségek
átlagosan 48,4 százalékát a szállítási költségek, 22,6 százalékát raktározási, 22,9 százalékát
készletezési költségek teszik ki (Establish Davis Database, 2016). A szállítás költségei
lehetnek beruházási költségek – például a járműflotta kialakítása – és lehetnek működési
költségek – például a gépkocsivezető és a jármű fenntartásának ráfordításai.
A szállítás közvetlenül és közvetve is igénybe vesz természeti erőforrásokat. Közvetlen
tekintetben a szállítás a legnagyobb üzemanyag-fogyasztó ágazat az országban. Habár az
üzemanyag felhasználás csökkent a gazdaságosabb járműveknek köszönhetően, az
összfogyasztás még mindig nagyon jelentős. Közvetve a szállítás a dugók és az ebből

származó lég- és zajszennyezés révén hat környezetére.
11.1.2 Az áruk tárolása
A járműveket a kiindulási és az érkezési pontban szükségszerűen várakoztathatják

meghatározott ideig. Ez idő alatt a jármű tárolási funkciója kerül előtérbe. A szállítóeszköz
akkor is szolgálhat ideiglenes raktárként, ha terelés következik be, és az árut az eredeti
rendeltetési hely helyett máshová kell szállítani. Ekkor megfelelő kommunikációs eszközzel a
szállítást végző személy tudomására hozzák az új célpontot, és a jármű mintegy mozgó raktár a
megfelelő hely(ek)re juttatja el a termékeket. A terelés célja jellemzően a rugalmasság
növelése. Bár igen költséges az árut járműben tárolni, a teljes költség, vagy a kiszolgálási
színvonal szempontjából mégis szükségessé válhat.
11.1.3 Dokumentumok áramlása
Az áru eljuttatása és tárolása mellett a szállítás részfolyamatának fontos eleme a megfelelő

dokumentációáramlás biztosítása (Halászné, 1998 alapján). A szállítás szervezőinek nem
pusztán az áru útjának megszervezésében van szerepük, kiemelkedően fontos az árut kísérő
dokumentumok kezelése is. Az áru mindig egy feladó és egy címzett között áramlik. Az
árueljuttatás során az áru tulajdonjogának kérdése tisztázandó, és az esetlegesen felmerülő
problémák – például sérülés, lopás – felelősségének megállapítása is szükséges. A szállításkor
használt okmányok célja elsősorban éppen az, hogy rögzítse a feladó és a címzett jogait és
kötelezettségeit. A szállítmányt kísérő dokumentumok az értékpapírok – például a hajóraklevél
(bill of lading, B/L), vagy a közraktárjegy –, a fuvarlevél (freight bill), a szállítmányjegyzék
(shipment manifest) és természetesen a különböző biztosítási okmányok (Stock – Lambert,
2001).
A raklevél a fuvarozási szolgáltatásban használt alapvető fontosságú okmány.

Igazolásként szolgál, és dokumentálja, hogy milyen terméket, milyen mennyiségben
szállítanak.
Ennek érdekében pontos termékleírást és számítást követel meg. Káresemény, hiány vagy
késedelem esetén a raklevél a reklamáció alapja. A dokumentumban rögzített egyén vagy
szervezet az egyetlen jóhiszemű jogosultja az árunak. A fuvarozó felelősséggel tartozik, hogy
megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a dokumentumban rögzítettek. Az áru
jogcíme a szállítás teljesítésével száll át a feladóról a címzettre.
A raklevél meghatározza a fuvarozó felelősségének szabályait és feltételeit, és meghatároz
minden olyan okot, amely káreseményhez vagy hiányhoz vezethet. Lényeges e szabályok és
feltételek egyértelmű értelmezése, hogy a szükséges lépések nem megfelelő teljesítéskor
megtehetők legyenek. Ma már olyan egységes, elektronikus raklevelek vannak használatban,
amelyek megkönnyítik a felek közötti adatcserét és nyomon követhetőséget, emellett a
vállalatirányítási rendszerek számára is kompatibilis formátumúak. (11.1. ábra).
11.1. ÁBRA. A raklevél formanyomtatványa

BILL OF LADING FOR COMBINED TRANSPORT SHIPMENT OR
PORT TO PORT SHIPMENT
Shipper B/L No.
Reference No.
Consignee or Order
CARRIER
Notify Party/Address Place of Receipt
Ocean Voyage No. Port of Loading Place of Delivery

Vessel
Marks and Nos Number and kind of Gross Measurement

Container Nos packages, description of goods weight
Total No. of Containers, Received by Carrier for shipment by ocean vessel between
Packages received by Carrier port of loading and port of discharge, and for arrangement or
procurement of pre-carriage from place of receipt an on-carriage
Movement to place of delivery, where stated above, the goods as specified
above in apparent good order and condition unless otherwise
Freight and Charges stated. The goods to be delivered at the above mentioned ort of
discharge or place of delivery, whichever is applicable, subject
always to the exceptions.
Limitations, conditions and liberties set out on he reverse
side hereof, to which the Shipper and/or Consignee agree to
accepting this Bill of Lading.
Freight payable at Place and date of Issue
Number of original Bills of IN WITNESS WHEREOF (No.) Bills of Lading have been
Lading signed, not otherwise stated above, one of which being
accomplished the others shall be void.
Forrás: https://www.fnb.co.za/commercial/international/exports/billofLading.html, 2008.01.06. alapján
A fuvarlevél a szállítást végző szolgáltató dokumentuma a szállításért járó díj

elszámolásához.
A fuvarlevél raklevélhez hasonló információkra épül. Teljesítéskor vagy előre kell fizetni a
szállítási teljesítményért, vagy azt a szállítónak a címzettől kell beszednie.
A raklevélre és a szállítólevélre egyaránt igaz, hogy jelentős adminisztrációt igényelnek.
Ennek megkönnyítésére szolgálnak az elektronikus okmányok, illetve az EDI-ben
standardizált formanyomtatványok.
A szállítmányjegyzék azokat a címzetteket és megállóhelyeket veszi számba,

amelyeket egy adott szállítójármű szolgál ki.
Ilyenkor a teljes kocsirakományt (truck load, TL) képező, különböző címzetteknek szánt
szállítmányok külön-külön raklevéllel rendelkeznek. A szállítmányjegyzék célja, hogy
egységes okmány keretében mutassa be a teljes kocsirakomány összetételét anélkül, hogy át
kellene nézni minden egyes raklevelet. Ha egy címzettnek szóló rakomány egy teljes kocsit
kitesz, akkor a raklevél egyben a szállítmányjegyzék is.
11.2. A szállítás részfolyamatának tevékenységei

A szállítás szervezésének és lebonyolításának kezelése a fuvarszervezőkre hárul. A folyamat
magában foglalja (1) a szállítási igények fogadását, (2) a szállítmányok konszolidációját, (3) az
útvonaltervezést, (4) a járművek ütemezését, valamint (5) a berakodás és a kiszállítás
megszervezését (11.2. ábra).
11.2. ÁBRA. A szállítás részfolyamatai
Forrás: Bowersox, 2002
11.2.1. A szállítási igények fogadása
A fuvarszervezés legalapvetőbb feladata a napi kiszállítások áttekintése. A vállalathoz

beérkező megrendelések és a rendelkezésre álló készlet egybevetése után a raktár összekészíti
a megrendelt árukat. A fuvarszervező feladata az így képzett rakományok célállomásig vezető
útjának megszervezése.
Olyan vállalatoknál, ahol nagy volumenben folyik szállítás, az igénykezelés feladata
igen összetett: foglalkozni kell a megfelelő szállítójármű kiválasztásával, a
szállítmányhoz kapcsolódó adminisztrációval, és a dokumentáció kezelésével.

Szerencsére a fuvarszervezők feladatát jelentős mértékben megkönnyítheti az
alkalmazott vállalatirányítási rendszer Fuvarmenedzsment (Transportation
Management System) modulja.
11.2.2. Szállítmány konszolidáció
A szállítási folyamat konkrét megvalósulását a rövidtávú tervezési feladatok – a szállítmány

konszolidációja, azok ütemezése és a túratervezés – határozzák meg. A fuvarszervezőknek
szorosan együtt kell működniük a raktárral, hogy a rakomány időben készenlétben álljon.
A szállítmány konszolidációja azt jelenti, hogy a méretgazdaságos kiszállítás

érdekében egy szállítójárműre annyi árut vonnak össze, amennyi azt teljesen – illetve a
lehető legjobban – megtölti (teljes kocsirakomány). A konszolidáció során természetesen
figyelembe kell venni, hogy a rakomány címzettjei a jármű által bejárható útvonal
mentén helyezkedjenek el.
A szállítmány konszolidációnak azért jut jelentős szerep, mert eredményeképpen az áruk

együttes és gazdaságos szállítása valósulhat meg. Az idő alapú verseny a vállalatoktól
megköveteli, hogy a nehezen előre jelezhető, jelentős mértékben ingadozó keresletnek
megfeleljenek. Ez jellemzően kis szállítási mennyiségek alkalmazását igényli. A szállítási
költségek növekedése azonban nem csak a gyakoribbá váló, kis tételű szállítások miatt
következett be, hanem az árukezelés és mozgatás összetettségének növekedése miatt is
(késleltetett tevékenységek). A konszolidációt a vevői megrendelés feldolgozása után, de még
a raktári folyamatok megkezdése előtt érdemes – az azokat végző részlegekkel közösen –
előre megtervezni, hogy kiderüljön, mely szállítmányokat lehet összevonni. Ez maghatározza
azt is, hogy mely vevői rendeléseket kell a raktárnak adott időre előkészíteni. A szállítás
kiszervezésekor a logisztikai szolgáltató is élhet a különböző megbízók egy irányba induló
áruinak konszolidálásával és együttes kiszállításával, amelyet gyűjtőfuvarozásnak, harmadik
fél által megszervezve, gyűjtőszállítmányozásnak nevezünk.
A szállítmány konszolidációja lehet reaktív és proaktív. Reaktív (vagy statikus) szállítmány
konszolidáció esetén nincs lehetőség a kiszállítások időzítésének és útvonalának
befolyásolására, az adott időpontig beérkezett, egy irányba haladó kis szállítmányok
összesítése történik meg ilyenkor. A konszolidáció végbemehet (1) piac alapon, (2) az egy
vevőtől beérkezett és összegyűjtött rendelések révén, vagy (3) szállítási társulás formájában.
Amikor piaci alapon vonnak össze szállítmányokat, gyakorlatilag az azonos földrajzi területre
eső különböző vevők megrendeléseit szállítják ki egyszerre. Ha egy vevőt adott időszakon
belül fix napokon szolgálnak ki, akkor megrendeléseit addig az időpontig összegyűjtik, majd
egyben teljesítik. Ez a vevőnek és a fuvarozónak is kényelmes megoldás, mert a vevő a
rendelés feladásának végső határidejéig módosíthat a megrendelésen, a szállító pedig teljes
kocsirakományt tud kiállítani. A szállítási társulások célja olyan, különböző termékeket
szállító vállalatok összekapcsolódása, akik ugyanazt a földrajzi területet szolgálják ki. A
társulás lehetővé teszi az erőforrások közös, hatékonyabb kihasználását.
Proaktív (vagy dinamikus) szállítmánykonszolidáció esetén a folyamatosan beérkező
megrendelések és a nyomukban keletkező szállítmányok folyamatosan kerülnek be a
konszolidáció alapjául szolgáló adatbázisba. A konszolidációt végző szakember pedig a
folyamatosan frissülő adatbázis alapján igyekszik megtalálni azt a kombinációt, amely a

szállítójármű kapacitásának kihasználtságában és bejárt útvonalban optimális költséget
eredményez. A proaktív tervezéshez nem csak a rendelési mennyiségek figyelésére van
szükség, hanem az esedékességi idők szoros nyomon követése is fontos feladat.
11.2.3. Túratervezés
A szállítás hatékonyságának növelésében jelentős szerep jut a túratervezésnek.
A túratervezéskor olyan kiszállítási útvonalat készítenek, amely biztosítja, hogy a

szállítóeszközhöz rendelt rakomány eljuttatása és az általa kiszolgált valamennyi
állomás ellátása minimális szállítási költség mellett valósuljon meg.
A szállítási költség minimalizálása jellemzően a megtett útvonal és a bejárt szállítási

távolság optimalizálásával történik meg. Tervezéskor a kiszállítási cím mellett természetesen
tekintettel kell lenni olyan vevői elvárásokra is, mint például az egyeztetett szállítási időpont
és helyszín, speciális lerakodási igények, szolgáltatások. A 11.3. ábra két jellemző
túratervezési megoldást szemléltet.
A túratervezésben számos program és applikáció is a tervező segítségére lehet. Ezek
figyelembe veszik a szállítójármű méretét (3,5t vs. 40t) és azok behajtási szabályait (pl.
belvárosba), illetve léteznek már a valós idejű forgalmat GPS (global positioning system)
alapon figyelő megoldások is. A tervezőnek az adott útvonalon érvényes úthasználati díjakkal
is tisztában kell lennie, hogy optimális szállítási költséget tudjon elérni a leszállítandó áruk
esetén.
11.3. ÁBRA. Különböző túratervezési megoldások: körjárat és csillagtúra

11.2.4. Ütemezés
A szállítójármű berakodásának ütemezését az érintett megálló- és lerakodóhelyeknek

megfelelő sorrendben kell elvégezni. Az ütemezés azért különösen fontos, mert a szállításnál
szűk keresztmetszetet jelent a szállítójárművek fel- vagy lerakodására jutó idő. Ezek a szűk
keresztmetszetek helyes ütemezéssel elkerülhetők. A jó ütemezés megköveteli a szállítmány-
és az eszközkihasználás megtervezését, és a sofőrök pontos rendelkezésre állását is.
Amennyiben a bejárandó útvonal több megállóhelyet tartalmaz, az ütemezésnél figyelembe
kell venni az egyes árulerakó és –felvevő helyek mindegyikét. Annak érdekében, hogy
elkerülhető legyen a várakozásból származó időveszteség, előre egyeztetni kell a rakodás
pontos helyét (melyik dokk, melyik rámpa) és idejét. Ezt megkönnyítendő alkalmazhatók a
rendszeres vagy az előre rögzített rakodási helyszínek és időpontok. Ez utóbbit szokták
szállítási időablaknak nevezni. Időablakos rendszerben a szállítójármű érkezését egy adott
időpontra rögzítik, amelytől fix eltérés lehet pozitív vagy negatív irányban. Vegyünk egy
példát. Ha a szállítmánynak 11.30-ra kell megérkeznie a címzetthez, és az egyórás időablakot
engedélyez, akkor a szállítás akkor tekinthető pontosnak, ha 11 és 12 óra között beérkezett
(11.30 ± 30 perc eltérés). Az eljárás azért nagyon fontos, mert olyan raktárakban, amelyek
nagyon nagy forgalmat bonyolítanak, ennyi időt tudnak csak várni arra, hogy a szállítmányt
átvegyék és lerakodják.
A rakomány tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a szállítmány megtervezése hatással
van a teljes szállítási folyamat hatékonyságára. A járművek, szállítóeszközök kapacitása az
áru tömege és térfogata tekintetében is korlátozott. A tehergépkocsi szállítmányának
tervezésekor tehát például ügyelni kell az áru sajátosságaira, az egyes szállítmányok méretére
(ha egyszerre több címzettnek is megy szállítmány), és a jármű maximális terhelhetőségére.
11.2.5. Felrakodás, kiszállítás
Felrakodásnál a raktárban kiszállításra előkészített rakományt anyagmozgató gépek

segítségével a fuvareszközbe helyezik. A rakodást a korábban elkészített konszolidáció,
túraterv és ütemezési szempontok alapján kell elvégezni.
Kiszállításkor a jármű az előre meghatározott útvonalat járja végig, az egyes állomásokon
lerakodva a címzettnek szánt árut. A kiszállítást megelőzően a címzettet értesítik a szállítmány
érkezésének várható időpontjáról, ami lehetővé teszi, hogy a járművet az érkezése után rögtön
elkezdhessék lerakodni, ne kelljen várakoznia, és időben teljesíteni tudja teljes útvonalát.
Modern információtechnológiai eszközök segítségével a címzetteknek lehetőségük van
információt kapniuk arról, hogy a megrendelt áru hol tart. Csomagküldő szolgálatok például, a
szállítójárműbe épített globális helymeghatározó rendszer (GPS) révén egy internetes
felületen biztosítanak lehetőséget a megrendelőnek a szállítmány útjának nyomon követésére.
11.3. Szállítási módok

A logisztika valamennyi részfolyamata a magas szintű kiszolgálási színvonal megvalósításáért
tevékenykedik, de a szállítás jelentősége kiemelkedik ezek közül.
A legfontosabb szállítási jellemzők, amelyek befolyásolják a logisztikai kiszolgálás
színvonalát és annak költségeit: a megbízhatóság (a szolgáltatás kiegyensúlyozott színvonala),
az időbeli pontosság, a háztól házig történő szállítás, a rugalmasság (figyelem arra, hogy a
vevőnek sokféle termék kell), valamint a hiány és a káresemények valószínűsége.
Többféle klasszikus szállítási mód áll rendelkezésünkre, hogy a termékeket eljuttassuk

egyik pontból a másikba. A vállalatok öt ilyen szállítási mód közül választhatnak – közút,
vasút, lég út, vízi út és csővezeték. A 11.1. táblázat a különböző szállítási módok részesedését
mutatja az adott ország összes áruforgalmát tekintve.
11.1. TÁBLÁZAT. Az egyes szállítási módok munkamegosztása 2017-ben (milliárd árutonna-

kilométerben)
Belvízi Cső- Az ország
Közút Vasút Összesen
hajózás vezeték területe (km2)
Ausztria 26 22,3 2 8,4 58,7 83 870
Csehország 44,3 15,8 0 2,2 62,3 78 866
Lengyelország 335,2 54,8 0,1 21,1 411,2 312 685
Magyarország 39,7 13,4 2 2,4 57,5 93 030
Szlovákia 35,4 8,5 0,9 4,8 49,6 48 845
Szlovénia 20,8 5,1 0 n.a. 25,9 20 273
Németország 313,1 112,2 55,5 18,2 499 357 023
Hollandia 67,5 6,5 49 6,1 129,1 41 528
EU28 1921 421 147 114 2603 3 200 000
Forrás: https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/files/pb2019-section22.xls 2019.10.24.
11.3.1. A szállítási módok jellemzői
A szállítási módokat funkciójuk alapján a következő csoportra oszthatjuk: 1) nagy

távolságokon biztosítja a költséghatékony szállítást (vasút, vízi út), 2) háztól-házig biztosítja a
kiszolgálást (közút), 3) prémium szolgáltatás (légiút). A csővezetékes szállítás alkalmazása
speciális körülményeket és árut igényel.
Az egyes szállítási módok tulajdonságainak feltérképezésekor az alábbi szempontok

vehetők figyelembe:
o a szállítható áru jellege
o az áru értéksűrűsége
o tömegszerűség
o a háztól házig való szállítás
o a hálózat lefedettsége
o jellemző szállítási távolság
o rugalmasság, alkalmazkodóképesség az áru jellegéhez
o sebesség
o megbízhatóság
o árukárveszély foka
o környezetterhelés
Az értéksűrűség a termék egységnyi tömegére (vagy térfogatára) vetített értéke

(Halászné, 1998).
11.2. TÁBLÁZAT. Az egyes szállítási módok jellemzése

Szállítási módok
Vasút Közút Légi út Vízi út
Értékelési szempontok
Tömegszerűség 2 3 4 1
Sebesség 3 2 1 4
Árukárveszély 4 2 1 3
Költségek 2 3 4 1
Környezeti hatások 1 4 3 2
Hálózati lefedettség 2 1 3 4
Megjegyzés: 1-legelőnyösebb, 4-legkevésbé előnyös
A továbbiakban egyenként mutatjuk be a szállítási módok fő jellemzőit, előnyeit és hátrányait.
Közúti áruszállítás
Magyarországon a 1990-es években a közúti áruszállítás megtörte a vasút addigi

dominanciáját, 2016-ban 66% volt a részesedése a munkamegosztásból. A magyarországi
közúthálózat 211 000 kilométer hosszú (KSH, 2017), amelyből 32 000 kilométer országos
közút, a fennmaradó rész pedig önkormányzati kezelésben van.
A közúti szállítás sokkal rugalmasabb és sokoldalúbb, mint a többi szállítási mód. Képes a
termékeket háztól-házig eljuttatni csaknem minden lehetséges feladó-címzett viszonylatban.
Változatos méretű és tömegű áru juttatható el segítségével gyakorlatilag bármilyen távolságra.
Tetszőleges típusú áru szállítható vele, olyan is, amelynek szállításához speciális feltételek –
például hűtés – szükségesek. E rugalmassága és változatossága tette a világ és Magyarország

jellemző szállítási módjává.
A közúti szállítás a vasútinál is hatékonyabb lehet, ha nagy mennyiségű áruról van szó –
igénybe veszi a szállítójármű teljes kapacitását –, és ha a távolság kevesebb, mint körülbelül
750 km. Mindazonáltal, ha az áru tömege meghaladja az 50 tonnát, a jellemző szállítási mód
még mindig a vasút Az átlagos közúti fuvarozási távolság 600 km (Bowersox, 2002).
A közúti szállítók vevőiknek gyors és megbízható szolgáltatást nyújtanak, miközben az
árukárveszély viszonylag alacsony. A közúti árufuvarozás általában gyorsabb, mint a vasúti
szállítás. Sok szállító a rövid és megbízható szállítási idő miatt a közúti fuvarozást részesíti
előnyben. A vasúttal összehasonlítva nagyságrenddel kisebb az áru károsodásának veszélye,
de a légi szállítással e téren nem kelhet versenyre. A közúti áruszállítás fontos hátránya a
magas környezetterhelés, mind a zaj, mind pedig az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt.
A közúti szállítási piacon működő fuvarozók között két típust különbözethetünk meg:
általános fuvarozókat és specializált fuvarozókat. Az általános fuvarozók bonyolítják az
összes közúti szállítási forgalom nagy részét, ők végzik a városok közötti általános
áruforgalmat. A specializált fuvarozók – amint azt nevük is mutatja – speciális
szállítójárművekkel rendelkeznek. Részesedésük ugyan kisebb a forgalomból, de nem
szokványos árukat szállítanak, például nehéz, túlméretes gépeket, üzemanyagot, mélyhűtött
árukat, mezőgazdasági ömlesztett termékeket, járműveket, építőanyagokat.
A közúti szállítás mértéke évről évre nő, a legtöbb vállalat életében nélkülözhetetlen az
áruk továbbításában.
Svéd önvezető teherautók viszik a norvég mészkövet
A közel százéves Volvo nyélbe ütötte az első, teljesen autonóm logisztikai szolgáltatásra
vonatkozó üzletét. Habár a személyautók régen kikerültek a Volvo Group portfóliójából, a
svéd gyártó megkerülhetetlen szereplője maradt a nehezebb súlycsoportnak. A csoport egyik
tagja a Volvo Truck, amely többek között regionális közlekedésre alkalmas közepes méretű
teherautókat és az építőiparban, bányákban bevethető, nagy teherbírású tehergépkocsikat
készít. A mérföldkőnek nevezett üzlet egy norvég bányavállalkozással köttetett, mégpedig
egyfajta logistics-as-a-service modellben. A Volvo több teljesen autonóm közlekedésre
alkalmas teherautót állít munkába, amelyeknek az lesz a feladata, hogy elhordják a
mészkőbányában kitermelt anyagot a nem túl távol lévő berakodó kikötőhöz. A bevezetés
nyilvánvalóan nagyban megkönnyíti, hogy egy rendkívül rövid, elzárt, jól modellezhető
útszakaszon kell csak elnavigálni a teherautóknak. A nagyjából 5 kilométeres út a két célpont
között néhány rövid útszakaszból és két hosszabb alagútból áll, ahová nemigen tévedhetnek
vasárnapi hobbisofőrök.
A Volvo Trucks történetében nem a Norvégiában bevetett teherautók lesznek az első

önjáró munkagépek, mivel ilyen projektek már indultak hulladékgyűjtéssel és
cukornádbetakarítással összefüggésben is. A szolgáltatásként igénybe vehető szállítmányozás
viszont a maga nemében egyedülálló és jó alapot adhat újabb hasonló üzletek megkötésére.
Forrás: https://bitport.hu/sved-onvezeto-teherautok-viszik-a-norveg-meszkovet. 2018.11.27.

Vasúti árufuvarozás
A világ számos részén, így például az Egyesült Államokban és a FÁK5 országokban a vasúti
árufuvarozás még mindig domináns szállítási módnak tekinthető. Magyarországon 2016- ban
azonban az árufuvarozásból mindössze 10,5 százalékkal részesedik. A vasúton szállított áruk
nagy részét többnyire még közúti fuvarozás segítségével kell eljuttatni a végső rendeltetési
helyre, mivel e szállítási mód csak ritkán tudja egyedül a termékek háztól-házig eljuttatni,
kivéve az iparvágányokat, amilyenek például az Audi győri gyárában is használatosak. A
jellemző vasúti szállítási távolság 1300 km (Bowersox, 2002).
A vasút elérhető a világ minden nagyvárosában, de lefedettsége közel sem olyan széles,
mint a közútnak. A magyarországi hálózat hossza például 7682 kilométer (KSH, 2017). Ennek
következtében a vasúti szállítás nem olyan rugalmas és sokoldalú, mint a közúti szállítás, és a
légi, vízi és csővezetékes szállítási módokhoz hasonlóan csak a kiépített állomások között
képes eljuttatni az árut.
A vasúti fuvarozás költsége rendszerint alacsonyabb – egységnyi árutömegre
vonatkoztatva –, mint a közúti szállításé. Több árufajtára azonban a vasút nem versenyképes a
többi szállítási móddal az árukár magasabb veszélye miatt. A vasút további hátránya a
közúttal szemben, hogy lassabb illetve, hogy ritkább a szerelvények indulása. Mivel a vonatok
menetrend szerint közlekednek, a versenykörnyezetben működő vasúttársaságok
kiszámíthatóságával jellemzően nincsen probléma (Stock – Lambert, 2001 és Bowersox 2002
alapján). A vasúti szállítás viszonylag energiatakarékos a közúthoz képest.
A vasúti áruszállítás digitalizációja
A vasút vitathatatlanul a legbiztonságosabb teherszállítási eszköz,

környezettudatosabb és kevésbé szennyező, mint más közlekedési módok. Ennek
ellenére az elmúlt ötven évben az európai vasúti teherszállítás folyamatos
nehézségekkel küszködik, mivel egyre kevésbé tud versenyezni a közút növekvő
népszerűségével, és alulmarad az új vevői igényekhez való alkalmazkodásban is.
Amíg egy vagon a megbízótól a címzettig eljut, több rendező pályaudvaron megy
keresztül, és különböző vonatok részét képezi. A piaci elemzések és iparági
jellemzések azt mutatják, hogy ezek az úgynevezett kiegészítő munkák (a vonat
összeállítása és szétszedése, dokumentáció kezelése, fékpróbák) a szállítási költségek
aránytalanul nagy részét tehetik ki. Például 500 kilométeres távolság esetében ezek az
elő- és utómunkák elérhetik az összeköltség 60 százalékát is. A Knorr-Bremse szerint
éppen ezért – a költségek csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében –
kiemelten fontos, hogy ezzel a területtel behatóan foglalkozzunk.
A first mile/last mile területén végzett feladatok optimalizálásával kapcsolatban a

szakma arra számít, hogy 2020-ra a digitalizáció bevezetésének mértéke elérheti a 24
százalékot. 2025-re ezt az értéket már 44 százalékra becsülik, míg 2030-ra 64
___________________
5
Független Államok Közössége
százalékot prognosztizálnak. A legrelevánsabb alkalmazási területek itt az automata

fékteszt, a vonatok automata összekapcsolása és az automata pályaudvari vezetés
önvezető és tolatómozdonyokkal.
Forrás: Dr. Hegedüs István: A vasúti áruszállítás digitalizációja. Innotéka, 2018. november (részlet)
Légi áruszállítás
A hazai fuvarozói piacból a légi áruszállítás 0,12%-kal részesedik az árutonna-kilométer

forgalom alapján.
Az árutonna-kilométer egy szállítási mód által egy adott időszak alatt elszállított
árumennyiséget jelöl. Értéke a megmozgatott áru tömegének (tonnában) és a megtett
útnak (km) a szorzataként számítható, és az egyes szállítási módok közti
munkamegosztás vizsgálatára használható.
Legtöbbször e szállítási mód sürgősségi prémiumszolgáltatás (a modern légi járművek 8-

900 km-t tesznek meg óránként), ami magas költségekkel jár. Az ilyen sürgősségi szállítások
ezért ritkák, leginkább a globális, nemzetközi vállalatok gyakorlatában fordulnak elő.
Költségmegfontolások miatt azonban e globális vállalatok is gyakran a vízi, illetve a vasúti
szállítást alkalmazzák.
A legtöbb kereskedelmi légitársaság az utasforgalommal összekapcsolva valósítja meg a
teherszállítást, vannak azonban olyan professzionális légi fuvarozók, amelyek csak
teherszállítással foglalkoznak. Ez utóbbiak felelősek a légi áruszállítás 50%-áért (Bowersox,
2002).
A légi szállításban általában nagy értéksűrűségű árut továbbítanak. A légi szállítás azért
nem alkalmazható alacsony értéksűrűségű termékekre, mert azok ára nem bírja el e szállítási
mód magas költségét. Az áru tulajdonságainak figyelembevételére korlátozottan van
lehetőség. A légi áruszállítás tervezésekor tudni kell, hogy milyen fajta (utas, vagy
teherszállító), és típusú repülőgépre kerül az áru, mert utasforgalmi gépeken a szűk
csomagtérajtók és rakodási lehetőségek korlátozzák a csomagolás lehetséges méreteit. E
szállítási módnál az árukár veszélye kicsi, részben a szigorú fedélzeti rögzítési szabályok,
részben pedig – rendkívüli eseményeket kivéve – a kíméletesebb fuvarozási körülmények
miatt.
A légi szállítás előnye a gyorsaság, habár a teljes kiszállítás idejét megnöveli a terminál és
a vevő közötti további szállítási idő, ami rontja a rugalmasságot.
A földi szállítás hozzáértő, jól szervezett fuvarozók segítségével versenyre kelhet a légi
szállítással rövid vagy közepes távolságon, amennyiben a szállítás teljes idejét – tehát a
pótlólagos szállítások idejét is –figyelembe vesszük Márpedig a vevőknek rendszerint a teljes
szállítási idő számít, nem csak az, amennyi idő alatt a termék eljut egyik termináltól a
másikig. Általánosságban elmondható, hogy a légi szállítás gyakorisága és megbízhatósága
megfelelő, de a terminálok csak a főbb csomópontokban találhatók, nem biztosítanak teljes
földrajzi lefedettséget.
Környezeti hatásait tekintve nem mondható környezetbarátnak ez a fuvarozási mód sem,
figyelembe véve az egységnyi terméktömegre jutó energiafelhasználást, nem is beszélve a
zajártalomról.
A légi áruforgalom folyamatosan nő, annak ellenére, hogy költségei messze a

legnagyobbak. A jövőben kétségtelenül növekedni fog a kereslet a magas minőségű
szolgáltatásokra, a nemzetközi áruforgalom növekedése is várható, és a légi szállítás stratégiai
szerephez fog jutni sok globális, nemzetközi vállalat logisztikai tevékenységében.
Vízi szállítás
A vízi szállítás több kategóriára bontható: (1) országon belüli vízi forgalom folyókon,
csatornákon, (2) tavak, valamint a (3) nemzetközi, tengeri forgalom. Főként a vasút és a
csővezetékes szállítás a versenytársai, mivel vízi úton – az előzőekhez hasonlóan – általában
nagy mennyiségű, ömlesztett, félig feldolgozott termékeket, illetve alapanyagokat szállítanak.
Az Európai Unió belföldi vízi útvonalainak hossza eléri a 30 000 kilométert, a vízi
forgalom részesedése az áruszállításból 5,8%. Nyugat-Európában a vízi szállítás jelentősége
sokkal nagyobb az átlagnál, a jól hajózható folyó- és csatornahálózat, és az ezek mellett fekvő
forgalmi csomópontok miatt. Németországban az áruszállítás 20%-át bonyolítják vízi úton,
Norvégiában és Hollandiában ez az arány még magasabb. Magyarországon a hajózható vízi
utak hossza 1484 kilométer, amelyből 793 kilométeren szabályozott folyó (KSH, 2017).
Az országon belüli vízi forgalomnak nagy tömegű, ömlesztett, alacsony értéksűrűségű áru
mozgatásában van szerepe, amelynek be- és kitárolása gépesített. Feltétel, hogy a szállítási idő
nem fontos szempont, mivel a vízi szállítás különösen lassú módja az áru továbbításának. A
gépesítést és az áru jellegéhez való igazodást a konténerek, tartályok illetve silók teszik
lehetővé. Vízi úton elsősorban olyan árut érdemes szállítani, amely nem sérülékeny, a lopás és
a rakodás nem tehet benne lényegi kárt, ezért nem szükséges kísérni.
A nemzetközi tengeri szállítás kivételével a többi vízi szállítás mozgástere korlátozott, a
folyók, tavak, csatornák rendszerétől és tulajdonságaitól függ. Nemzetközi tengeri szállításban
az átlagos szállítási távolság ezer kilométerekben, az idő hetekben mérhető (például Sanghai-
Hamburg: 30 nap!), míg a többi vízi szállítási módnál széles skálán változik. A kikötőkből az
áru jellemzően irányvonatokon vagy közúton folytatja útját.
A vízi szállítás gazdaságossága ellenére a hálózat korlátai miatt nem valószínű, hogy
jelentősége növekedni fog az országokon belüli forgalomban. Nemzetközi viszonylatban
ugyanakkor szerepe folyamatosan nő, különösen azért, mert termékegységre vetített
környezetterhelése e szállítási módnak a legalacsonyabb.
Az óriási nyersolaj tankerek kifejlesztése lehetővé tette, hogy a tengeri szállítás az
üzemanyag szállítás legfontosabb megoldása legyen, az olaj kitermelési helye és annak
feldolgozási helye között. Az ipari országok energiahordozók iránti éhsége következtében a
vízi szállítás valószínűleg a jövőben is jelentős szerepet fog játszani e nyersanyagok
továbbításában.
Csővezetékes szállítás
Csővezetéken szállítják a Magyarországon belüli forgalomban áramló termékek 12,3%-át,

árutonna-kilométerben számítva. Csővezetéken azonban a termékeknek csak szűk köre
szállítható, így például a földgáz, kőolaj, egyéb olajipari termékek, víz, vegyi anyagok és más
folyékony anyagok.
Magyarországot 8100 kilométer csővezeték hálózza be (KSH, 2017). A csővezetékes
szállítás nagyon magas ellátási, szolgáltatási biztonságot nyúlt, aránylag alacsony áron, de
kiépítési költsége jelentős. A csővezeték előnyös tulajdonságai:
•
a termékáramlást a csővezetékben számítógépes rendszer ellenőrzi,
•
a veszteségek, káresemények, szivárgások vagy törések ritkák, így a környezet
számára is biztonságos,
• környezeti hatásoknak csekély hatásuk van a csőben áramló termékre,
• a csővezeték nem munkaintenzív, így sztrájk, és hiányzások kockázata alacsony,
• a feladó és a címzett között általában közvetlenül juttatja el az árut.
A csővezetékes megoldás az ily módon továbbítható termékeknek a lehető
leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb szállítását jelenti.
11.3.2. A szállítási módok összehasonlítása
Valamennyi szállítási mód megfelel bizonyos igénybevevői kör részére. Valamennyi képes
nagy mennyiségű áru mozgatására. Az, hogy végül egy feladó mely módot választja, függ a
szállítási mód jellemzőitől. A 11.3. táblázat összefoglalja az egyes szállítási módok jellemzőit.
E módok alkalmazhatók egymással kombinációban is.
11.3. TÁBLÁZAT. A szállítási módok összehasonlítása

Szállítá Közút Vasút Légi út Vízi út Csővezeték
si mód
- háztól házig szállít- jól kalkulálható - nagy - minden árufajta - nagyfokú
- gyors tarifarendszer távolság rövid szállítható megbízhatóság
- szinte minden - a vasúti kocsik széles idő alatt - alacsony - független a
árufajta szállítását választéka lehetővé tesz - kis áru- díjszabás környezeti
lehetővé teszi a szinte minden árufajta igénybevétel - kikötők számos hatásoktól
Előny
szállítójárművek szállítását - megbízható szolgáltatást - alacsony

széles választéka - külső környezeti szállítási idő nyújtanak üzemeltetési
- nagyfokú hatásoktól viszonylag - környezet- költség
rugalmasság független kímélő - megfelelő
- árukímélő - környezetkímélő üzemeltetés
- rugalmas áralakítás - kisebb fajlagos mellett minimális
energiaigény környezetterhelés
- függőség a - kis hálózatsűrűség - csak - hosszú - korlátozott a
környezeti (közúthoz képest) bizonyos áruk eljuttatási idő szállítható áruk
hatásoktól, előre nem - nem lehetséges a szállítása - pótlólagos köre
tervezhető háztól házig szállítás lehetséges szállítást igényel - kicsi szállítási
eseményektől - hosszú eljuttatási idő - pótlólagos - a szállítási sebesség
Hátrány
- nagyobb fajlagos - áru magas szállítást határidőt az - hosszú eljuttatási

energiaigény igénybevétele igényel időjárás és a idő
- egyszerre nagy - kevésbé rugalmas - magas kikötők - alacsony
árumennyiség alkalmazkodóképesség fuvardíj zsúfoltsága is alkalmazkodó-
továbbítására csak - kedvezőtlen befolyásolja képesség
korlátozottan környezeti - magas áru- - nagy beruházás
alkalmas hatások igénybevétel igény
- fokozott (tengerbiztos
balesetveszély csomagolás)
Forrás: Horváth, 1999
11.3.3. A szállítási módok kombinálása
A szállítási módokat gyakran nem csak önmagukban alkalmazzák, hanem más módokkal
együtt, például kombinált szállítás formájában.
A kombinált fuvarozás (intermodális fuvarozás) két vagy több fuvarozási ág

fuvareszközeinek igénybevételével valósul meg, egy fuvarozási szerződés keretében.
(Halászné, 1998: 230. old.)
A kombinált (intermodális) szállítási módok – például a vasút-közút, vízi út-közút, és a

vasút-vízi út – speciális szolgáltatások és egyes esetekben költségük alacsonyabb, mint
egyetlen szállítási módé, mert kihasználhatók az egyes szállítási módok előnyös tulajdonságai.
Így komplex szolgáltatás nyújtható alacsonyabb összköltség mellett. Az intermodális
megoldások népszerűségüket annak köszönhetik, hogy mind több globális viszonylatban
működő megrendelő igényli a hatékony és gazdaságos szállítást.
A legelterjedtebb kombinált fuvarozási mód a Ro-La (Rollende Landstasse – gördülő
országút) amely a közút rugalmasságát és a vasút nagy távolságon biztosított alacsony
költségét kombinálja. Ennek mechanizmusa, hogy a vasút továbbítja a tehergépjárművet vagy
a konténert egyik termináltól a másikig, majd ott a gépkocsi tovább gördül, illetve a konténert
rakják rá egy közúti szállítójárműre és indítják tovább (huckepack rendszer).
11.4. ábra. Ro-La kombinált fuvarozás
Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:ROLA_Kelenfold.JPG Letöltés: 2019.10.24.
A Ro-Ro (roll on, roll off) megoldásnál a tehergépkocsikat szállítják hajóval. Működnek
olyan speciális Ro-Ro hajók is, amelyek belsejében vágányok találhatók, így vasúti kocsik
továbbítására is alkalmasak.
11.5. ábra. Ro-Ro kombinált fuvarozás
Forrás: https://www.geograph.org.uk/reuse.php?id=3875055. Letöltés ideje: 2019.10.24.
11.6. ábra. Konténeres szállítás
Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8c/Aahus_port_container_loading.JPG. Letöltés ideje:

2019.10.24.
Több hazai és a legtöbb nemzetközi szállításban konténereket alkalmaznak. A feladó az

indulási helyen egy saját vagy bérelt konténerben helyezi el az árut, amit aztán közúton,
vasúton vagy vízi úton elszállít a konténerhajóig, amely eljuttatja a rendeltetési kikötőbe. Ott
újra közúti, vasúti vagy vízi szállítójárműre rakják, amely eljuttatja azt a vevőhöz. A
konténeres szállítás előnye, hogy a feladónál berakodott árut a szállítás során a konténeren
belül nem mozgatják, és a feladásnak megfelelően érkezik meg a rendeltetési helyre. A
konténerek használata a kombinált forgalomban csökkenti az élőmunkaigényt, a rakodás
közbeni káreseményeket és a dézsmálást, valamint a kikötői árukezelés idejének rövidülésével
a szállítási időt. Így a feladó megtakarítást érhet el nagy mennyiségű áru szállításával. A
konténerek olyan szabványos méretű „dobozok”, amelyek 8 láb 6 inch magasak, 8 láb
szélesek, és 20, 30 vagy 40 láb hosszúak (1 láb = 0,3048 méter).
11.4. Szállítási költségek

A szállítás megvalósítása – mint arról már korábban is volt szó – történhet házon belül, a
vállalat saját erőforrásainak igénybevételével, vagy külső, logisztikai szolgáltató
alkalmazásával. Bármely módot is választjuk, a szállítás tervezésekor és megvalósításakor
törekednünk kell a gazdaságos árueljuttatásra. Két fontos eszköze létezik a szállítási költségek
alacsonyan tartásának: a méretgazdaságosság és a távolság-gazdaságosság biztosítása
(Bowersox, 2002). Ezek elérésében van jelentős szerepe a korábban tárgyalt szállítmány
konszolidációnak és a túratervezésnek.
A szállítás méretgazdaságossága azt jelenti, hogy az áru tömegének (vagy térfogatának)
egységére jutó költség annál alacsonyabb, minél nagyobb a szállítmány tömege (vagy
térfogata), hiszen a cél az, hogy a szállítás fixköltségeit minél jobban felosszuk. Egy olyan
szállítmány, amely kihasználja a jármű teljes rakterét kisebb, egységnyi terméktömegre
vetített szállítási költséget jelent, mint egy kisebb tömegű, de a rakterület kisebb részét
használó áru. Az is általában igaz, hogy az olyan szállítási módoknál, amelyek nagy
kapacitásúak (vasút, vízi út), kisebb az egységnyi árutömegre eső költség, mint a kevésbé
tömegszerű szállítási módoknál (közút, légi út). A szállítás méretgazdaságossága abból fakad,
hogy a magas szállítási fixköltségek nagyobb árutömegre oszlanak el. A fixköltségek az
útvonal ütemezéshez kapcsolódó adminisztrációból, a beruházásokból, a be- és kirakodásból
és a számlázásból származnak. E költségek azért tekinthetők fixnek, mert nem a berakodott
mennyiséggel állnak összefüggésben.
A távolság gazdaságossága a nagyobb szállítási távolság, és ennek következtében az
árutömeg egységére eső szállítási költség csökkenésére utal. Például egy szállítmány
eljuttatása 800 kilométerre olcsóbb, mint két, egyforma tömegű szállítmányt 400-400
kilométerre továbbítani. A távolság gazdaságosságának logikája ugyanaz, mint a
méretgazdaságosságé: nagy távolságon a szállítási költség több kilométerre oszlik meg, így a
termék egységnyi tömegére is kevesebb költség jut.
Ezek a gazdaságossági mutatók azért fontosak, mert segítenek a különböző szállítási
módok közötti választásban. A választás során a cél a rakomány tömegének/méretének és a
távolságnak a maximalizálása, figyelembe véve a vevői elvárásokat.
A szállítási költségek meghatározása összetett feladat. Számos körülményt kell figyelembe
venni, tisztában kell lenni a folyamatköltségekkel és a tevékenységek során felmerülő egyéb
díjak mértékével is.
11.4.1. Szállítási költségek házon belül megvalósított szállításnál
A szállítás házon belüli megvalósításakor beruházási és működési költségek egyaránt

felmerülnek. Beruházási, egyszeri fix ráfordításként jelentkezik a szállítójárművek
megvásárlásának költsége, és ide sorolhatjuk a kiszállítást támogató informatikai rendszer
kiépítését is. A működési költségek között a járművek fenntartásának és a gépkocsivezetők
bérének egy része is állandó kiadásként jelentkezik. Hasonlóképpen állandó kiadás a szállítást
támogató adminisztráció fenntartása, például a fuvarszervezők, túratervezők bére. A rendszer
működési ráfordításai részben ugyanakkor a kiszállított mennyiséggel arányosan változnak,
így az üzemanyagköltség, a sofőrök teljesítménybére (kilométerdíj) és a rakodási költségek.
11.4.2. Szállítási költségek összetevői kiszervezett fuvarozásnál
A külső szolgáltató, fuvarozó által végzett szállítási szolgáltatás árát számos tényező
befolyásolja. A szolgáltatás árának egyes elemei a termék sajátosságaival, illetve a fuvarozói
piac jellegzetességeivel állnak kapcsolatban. Számításba kell venni a fuvarozás árát
meghatározó különféle díjakat, illetve kedvezményeket, és azt, hogy a fuvarozó milyen elvek
mentén határozza meg a szolgáltatás árát (Bowersox, 2002 alapján).
A termékjellemzők közül az értéksűrűség fogalmáról már korábban is volt szó. Általában
az alacsony értéksűrűségű termékek szállítási költsége magasabb, mint a nagy
értéksűrűségűeké, mert ugyanaz a szállítási költség kisebb áruértékre jut. Például
konzerveknél az acél önmagában nagy tömegű, de kis értékű termék, míg a háztartási vagy
szórakoztató elektronikai cikkek kis tömegűek, ám nagy értékűek.
A térfogat kihasználás annak mértéke, hogy egy termék mennyire tudja kitölteni a helyet
a szállítójárműben. A folyadékok vagy a szemes áru, illetve az ércek képesek teljesen
megtölteni a rakteret, de például az autók, az élőállatok, vagy az emberek nem töltik ki
teljesen a szállításukhoz rendelkezésre álló helyet. A termék térfogat kihasználása függ annak
jellemzőitől, így a méretétől, alakjától, törékenységétől.
Az áru kezelésének egyszerűsége vagy bonyolultsága összefügg a rakodhatósággal is.
Azokat az árukat, amelyek kezelése speciális eljárást igényel, általában drágább szállítani.
Ezzel szemben azokat a termékeket, amelyeknek egységes a méretük vagy az alakjuk, és
mozgathatók anyagmozgató gépek segítségével, olcsóbban lehet szállítani.
A megbízhatóság lényeges kérdés minden olyan, nagy értéksűrűségű terméknél, amely
sérülékeny, és könnyen válik lopás vagy dézsmálás áldozatává. Abban az esetben, ha a szállító
garantálja a megbízhatóságot, magasabb árat is elkérhet a szállításért.
A szállítás költségeit a logisztikai szolgáltatói piac alábbi jellemzői befolyásolják
leginkább:
o a szállítási módon belüli és a szállítási módok közötti verseny mértéke,
o a piac helye (távolsága a gyártóhelytől)
o az állami szabályozás jellege és kiterjedtsége
o a termékáramlás szezonalítása
o a terméket országon belül vagy nemzetközi szinten kell szállítani.
Díjkategóriák
A fuvarozás során a szolgáltatók alapvetően kétfajta díjtétellel kalkulálnak: a két pont közötti
szállítás díja és a járulékos költségek, amelyek a szállítás, árukezelés, szervezés során
merülnek fel.
A két pont közötti szállítás díja egy adott relációra vonatkozó alapdíj. A járulékos
költségek csoportjába tartoznak az (1) áruosztályra vonatkozó díjak, (2) a kivételes díjak, (3) a
nagy mennyiségre vonatkozó díjak, és a (4) egyéb, vegyes díjak (Bowersox, 2002).
A különböző áruosztályokra vonatkozó díjak célja az, hogy az árukat csoportokba
sorolják valamilyen értékelés segítségével: például egytől százig osztályozva az árukat, az
egyes a kevésbé értékes, a százas a nagyon nagy értékű árukat tartalmazza. Az áruosztály
megadja az adott termék adott mennyiségének (például 100 kg-ként) a szállítás díját.
A kivételes díjak lehetővé teszik a fuvarozónak, hogy bizonyos, adott áruosztályba sorolt
áru szállítását az arra vonatkozó díjtól eltérő díjért vállalja, például, ha speciális helyre kell
elszállítani (veszélyes övezet).
A nagy mennyiségre vonatkozó díjak akkor érvényesek, ha egy vevő egy adott
viszonylatban rendszeresen, nagy mennyiséget kíván szállíttatni.
Az egyéb díjak speciális helyzetekben merülnek fel. Például, ha a felek megegyeztek egy
szállítási díjban és a szállítási mennyiség és/vagy a gyakoriság megnövekszik a szerződésben
foglaltakhoz képest, akkor korrekcióra van szükség. Új megoldásnak számít, hogy a fuvarozó
egy adott tömegegységhez dedikál egy szállítási árat, függetlenül attól, hogy az milyen
termék. Ez a fajta díjképzés gyakori a nagykereskedők részéről, akik számos kiskereskedőt
szolgálnak ki rendszeres időközönként, sokféle termékkel.
Az áru feladója és a logisztikai szolgáltató is biztosíthat különféle kedvezményeket a
szolgáltatás igénybevételekor. A nyújtott mennyiségi kedvezmények lehetnek kumulatívak
vagy nem kumulatívak. Kumulatív mennyiségi kedvezménynél a megrendelő árkedvezményt
kap, ha egy bizonyos időszak alatt adott mennyiség felett rendel az áruból. Ez a megoldás
kedvező lehet a vevőnek, mivel lehetősége van gyakran kis mennyiséget rendelni, ezáltal
teljesíteni egy időszak alatt a kedvezményre jogosító tételnagyságot, kifizetve ugyanakkor a
kis szállítási mennyiségből adódó, viszonylag magas szállítási költséget. A teljes költséget
tekintve azonban még így is megtakarítás érhető el.
Nem kumulatív mennyiségi árkedvezménynél az árkedvezmény csak egy tranzakció
keretében vehető igénybe, egy alkalommal kell a vevőnek a megfelelő forgalmat bonyolítania.
A mai üzleti környezetben rugalmasan kell reagálni a vevői elvárásokra. Jelenlegi
tendencia szerint a vevők kis mennyiségben, gyakrabban akarnak vásárolni, és olyan gyorsan,
ahogyan csak lehetséges, így számukra a kumulatív mennyiségi árkedvezmény a kedvezőbb.
Árképzési módszerek
A logisztikai szolgáltató a szolgáltatás árának meghatározásakor kiindulhat egyrészt azokból a

költségekből, amelyek nála felmerülnek, másrészt tekintheti azt is, hogy az általa nyújtott
szolgáltatás milyen értéket képvisel a megrendelőnek (Bowersox, 2002).
A szolgáltatás költségalapú árképzésének célja egy olyan ár meghatározása, amely
fedezi a fuvarozó fix és változó költségeit, továbbá biztosítja az elvárt profitot. Ez a fajta
árkalkuláció azért vonzó, mert korlátokat szab az áralakításban, mindazonáltal rejlenek benne
nehézségek. Egyrészt, a fuvarozónak tisztában kell lennie saját fix és változó költségeivel.
Ehhez szükséges, hogy felismerje a fő költségokozókat, költségelemeket, amelyeket
természetesen mérnie is kell. A legtöbb fuvarozó nem képes költségeit ilyen mélységben
feltárni. Másrészről, a fixköltségeket valamilyen módon allokálni kell a különböző
szállítmányokhoz/vevőkhöz. Ha a szállítmányok száma nő, az egy szállítmányra leosztott
fixköltség kevesebb. Ha viszont kevés a szállítmány, akkor magasabb az egy szállítmányra
jutó fixköltség. Így az egy szállítmányra jutó fixköltség mértéke ingadozni fog, hacsak nem
ismertek előre a szállítások, vagy nem működik egy jó előrejelző rendszer.
A szolgáltatás költségalapuló árképzésekor kialakuló árat még két tényező befolyásolhatja:
a távolság és a mennyiség. Így például, hogy a megrendelő adott útvonalon mennyi árut
fuvaroztat, illetve, hogy az egy alkalommal szállított mennyiség megtölti-e a szállítójárművet.
A szolgáltatás értékalapú árképzésének kiindulópontja a szállítási szolgáltatás iránti
kereslet mértéke és a szállítási piacon tapasztalható verseny.
A teljesítési ár alapú árképzés azt jelenti, hogy a megadott ár a termék árán kívül a
rendeltetési helyre szállítás (teljesítés) árát is tartalmazza. A feladó, a gyártó vállalat tehát nem
csak termékét bocsátja a megrendelő rendelkezésére egy bizonyos áron, hanem felismerve a
megrendelő igényét, komplex szolgáltatást nyújtva, magára vállalja az áru megrendelőhöz
való eljuttatásának feladatát is. A teljesítési árnak különböző változatai vannak, amelyek
előnyösek lehetnek a megrendelőnek és a feladónak is:
• A zóna-árazás alapja, hogy egy földrajzi területet zónákra osztanak, és megszabják,
hogy mely zónába mennyibe kerül leszállítani az árut.
• Bázispontokon alapuló árazáskor a gyártó kijelöli azokat a bázispontokat, ahonnan
a szállítmány indul. Attól függően, hogy a vevő mely bázispontról rendel árut, azt a
szállítási árat kell megfizetnie, amely az adott bázispont és a vevő létesítményének
viszonylatában adott. Bázispont gyanánt a gyártó vagy a logisztikai szolgáltató
valamely létesítménye, raktára, elosztó-központja, kikötő, vagy egyéb csomópont is
szolgálhat.
Az úgynevezett FOB (free on board – INCOTERMS paritás) árképzés jelentős hatással
van a logisztikára általánosságban is, de a szállításra különösen. Az eladó adhat egy teljes
teljesítési árat a vevőnek, amely tartalmazza nem csak a termelési költségeket, a profitot,
hanem annak szállítási költségét is, hogy a termék eljusson a vevő kereskedelmi egységébe.
Ennek egyik előnye, hogy a megrendelő már a rendelés feladása előtt tudja, hogy mennyibe
fog kerülni maga a termék és annak eljuttatása a rendeltetési helyre, másrészről a
megrendelőnek nem kell az áru útjának szervezésével foglalkoznia. Harmadik vonzata pedig,
hogy a vevő ily módon nem fogja tudni kontrollálni az áruáramlás folyamatát.
Habár ez a megoldás rendkívül egyszerű a beszerzés oldaláról, okozhat problémákat, ha a
megrendelő nem tud beleszólni a szállítás folyamatába: például, ha a gyártó által kiválasztott
fuvarozó alacsony logisztikai kiszolgálási színvonalat nyújt.
Időnként a feladók különféle árengedményeket nyújtanak megrendelőiknek. Teljesítési ár
esetén a feladó a termék árához hozzáadja a megrendelőhöz való eljuttatás szolgáltatásának az
árát. Ha azonban a vevő bizonyos feladatokat átvállal, hogy a termék hozzá eljusson, akkor
árengedményben részesül. Leggyakoribb tevékenységek, amelyeket a megrendelő átvállal, és
így engedményt kap, a szállítás lebonyolítása, vagy a szállítójármű kirakodása a rendeltetési
helyen. Mindenféle árengedmény feltétele, hogy tudjuk, mely részfolyamat mekkora költséget
jelent, tehát mekkora összeg engedhető el az árból.
Az utóbbi évtizedben csökkent a vállalatok által alkalmazott beszállítók száma, és nagyobb
hangsúly helyeződött az ár tárgyalás útján való kialakítására. A tárgyalás célja egy olyan,
kölcsönösen előnyös megállapodás létrehozása, amely tekintetbe veszi a felek elvárásait, és
ösztönzi őket megfelelő teljesítmény nyújtására. Mivel a legtöbb tárgyalás a szolgáltatás
költségalapú árképzése körül forog, a szállítónak pontosan tisztában kell lennie költségei
mértékével.
Összefoglalás
A fejezet célja az volt, hogy megismertesse az Olvasókat a szállítás alapfogalmaival és
részfolyamataival. A fejezetben a szállítást, mint a vállalat saját tevékenységét mutattuk be,
meg kell azonban jegyeznünk, hogy a termelő vállalatok – költségmegfontolásból és az
alapvető képességekre koncentrálás jegyében – jellemzően külső szolgáltatóra bízzák a
folyamat lebonyolítását. Számos szállítási mód áll rendelkezésre, hogy az áru egyik pontból a
másikra eljuttassuk. Általános tendencia a közúti árufuvarozás mind nagyobb térnyerése. Akár
vállalaton belül valósítjuk meg, akár külső szolgáltató végzi, a szállítás költségeinek
meghatározásához pontosan kell ismerni az egyes részfolyamatok működését és az általuk
generált költségeket.
Fogalmak
A szállítási folyamat felépítése, Fuvarlevél
tevékenységei Szállítmányjegyzék
Szállítmány konszolidáció Szállítási módok és jellemzőik
Túratervezés Kombinált szállítás
Felrakodás ütemezése Konténer
Fuvarozás Szállítás méretgazdaságossága
Szállítmányozás Távolság gazdaságossága
Értéksűrűség Árképzési módszerek
Raklevél (bill of lading)
Kérdések, feladatok
1. Mi a különbség a fuvarozás és a szállítmányozás között?
2. Melyek a szállítmányt kísérő legfontosabb okmányok?
3. A szállításnak milyen részfolyamatai különböztethetők meg?
4. Mit jelent a szállítmány konszolidációja?
5. Milyen dimenziók alapján hasonlíthatók össze az egyes szállítási módok?
6. Jellemezze az egyes szállítási módokat!
7. Ha külső szolgáltató végzi a szállítást, mi alapján határozza meg a szolgáltatás árát?
Bowersox, D. J. (2002): Supply Chain Logistics Management; McGraw-Hill, Singapore
Bowersox D. J. – Closs D. J. (1996): Logistical management – The integrated supply chain process;
McGraw-Hill, Singapore
Establish Davis Database (2016): Logistics Costs and Service 2015. Letöltés dátuma: 2019.10.24. URL:
https://static1.squarespace.com/static/57bf65a1c534a52224df643c/t/57f6a2aa6a4963b686c1bc34/14
75781323323/Logistics+Cost+and+Service+2015.pdf
Halászné S. E. (1998): Logisztika – szolgáltatások, versenyképesség; LFK/Magyar Világ Kiadó,
Budapest
Halászné, S.E. (2013): Döntés a kiszervezésről. In. Gelei A. (szerk.): Logisztikai döntések - fókuszban a
disztribúció. Akadémiai Kiadó, Budapest
Horváth A. (1999): Elosztás, in: Chikán A. – Demeter K. (1999): Az értékteremtő folyamatok
menedzsmentje; Aula, Budapest, 321-350. old.
KSH (2017): Helyzetkép a szállítási ágazatról, 2017. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Utolsó
letöltés: 2019.10.24. URL: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelszall/jelszall17.pdf
Magyar-logisztika.hu (2018): Meghaladja a 2000 milliárdot a magyarországi szállítmányozás forgalma.
2018. május 27. Utolsó letöltés: 2019.10.24. URL: http://www.magyar-logisztika.hu/meghaladja-a-
2000-milliard-forintot-a-magyarorszagi-szallitmanyozas-forgalma/
Némon Z. – Sebestyén L. – Vörösmarty Gy. (2005): Logisztika – folyamatok az ellátási láncban; KIT
Kft., Budapest
Stock, J. R. – Lambert, D. M. (2001): Strategic Logistics Management; McGraw-Hill/Irwine, Singapore
12. fejezet: Készletek a folyamatokban6
Bevezetés
A folyamatok velejárója, hogy a bennük áramló anyag időnként leáll. Ilyenkor készletek
keletkeznek. A készletek fő jellemzője, hogy adott helyen állnak és várnak. A készletek
tartásához a vállalatnak helyre van szüksége. Tárolásukhoz raktárt kell építeni, vagy bérelni,
esetleg a termelési, értékesítési területen kell helyet szorítani nekik. Bármit készletezünk tehát,
ahhoz legalább a készletezendő anyagra, helyre, megfelelő berendezésekre, a készletekkel
gazdálkodó, azokat felügyelő személyzetre van szükség, aminek költségvonzata van. E
költségvonzat és a könyvünkben fókuszban álló folyamatszemlélet egyaránt azt követeli, hogy
készletekből minél kevesebbet tartsunk. Hiszen a folyamatok akkor működnek jól, ha a bennük
lévő anyagok áramlanak. Minél többször állnak meg, annál hosszabb időt töltenek a
rendszerben, ezért annál hosszabb ideig fekszik bennük az a pénz, amit az anyagok
beszerzésére költöttünk. Ráadásul készleteink avulhatnak, értékük csökkenhet, elveszhetnek,
vagy ellophatják őket, sőt akár veszélyes is lehet a tartásuk. Nem utolsó sorban a készletek
nyilvántartása és leltározása is időigényes. Ezért egy folyamat annál jobban működik, minél
kevesebb készlet található benne.
Mindez azonban csak az érem egyik oldala. Hiszen nem csak az lehet probléma, hogy
sok a készlet és ezért felesleges költségek kapcsolódnak hozzá. Legalább ugyanilyen gondot
jelent, ha nem áll rendelkezésre akkor, ha a folyamatnak éppen szüksége van rá. A készletek
hiánya az egész működési folyamatot megakaszthatja. Ilyenkor kihasználatlanul állnak a
gépek, a berendezések és a személyzet, nem tudjuk a többi készletelemet sem felhasználni, és
ráadásul a vásárló elégedetlenségével is szembe kell néznünk.
Ezért a készletgazdálkodók feladata a készletek olyan optimális szintjének megtalálása és
fenntartása, amely a költségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartja, ugyanakkor a folyamat
működését fennakadás nélkül biztosítja.
Ebben a fejezetben alapvetően olyan termékek készletezési kérdéseivel foglalkozunk,
amelyek keresletét független vevői (ez lehet belső vevő is) igény határozza meg.
Megvizsgáljuk a készletezés folyamatát, és a folyamatban felmerülő költségeket. Módszert
kínálunk a készletelemek közötti prioritások meghatározására. Bemutatjuk a készletek szintjét
befolyásoló készletezési mechanizmusokat és meghatározzuk a készletek optimális szintjét.
12.1. A készletek definíciója és fajtái

Nem létezik olyan termelési vagy szolgáltató rendszer, amely képes készletek nélkül működni,
legfeljebb a készletek szintjében lehet különbség közöttük.
Készletek alatt mindazon anyagi javakat, termékeket értjük, amelyek egy adott
időpontban a vállalatnál rendelkezésre állnak.” (Chikán, 2003: 336. old.)
___________________
6
A fejezetet szerzője Demeter Krisztina.
A beszállítótól érkező készletelemeket anyagkészletnek, a működési folyamatba bevont,

de onnan még ki nem került készletelemeket félkészterméknek, vagy – ha technológiai
okokból (például száradás, kémiai átalakulás) állnak – befejezetlen termelésnek, a
transzformációs folyamatból kikerült készletelemeket késztermék készleteknek nevezik
(12.1. ábra).
12.1. ÁBRA. Készletek a folyamatokban
A készletek sokfélék lehetnek a vállalat működési körétől függően. Erre mutat példát a 12.1.
táblázat.
12.1. TÁBLÁZAT. Példák készletre néhány vállalatnál

Vállalat fajtája Készletpéldák
Hotel Élelmiszerek, italok, WC papír, tisztítószerek
Kórház Kötszerek, eldobható eszközök, vér, élelmiszerek, gyógyszerek,
tisztítószerek
Kiskereskedelmi egység Értékesítendő termékek, csomagolóanyagok
Raktár Tárolandó termékek, csomagolóanyagok
Autóipari alkatrész elosztó Alkatrészek a központi raktárban, alkatrészek a helyi elosztó
pontokon
TV gyártó Alkatrészek, nyersanyagok, szerelvények, kész TV-k,
tisztítószerek
Forrás: Slack és társai, 2004: 407. old.
Szolgáltató egységeknél, például egy bankban, egy fodrásznál jellemzően alacsonyabb a

fizikai készletek mennyisége, bár náluk is van például papír, írószer, sampon stb. Ugyanakkor,
valójában náluk a sorban álló ügyfelek, vásárlók is megmunkálandó készletnek tekinthetőek.
12.2. A készletezés céljai

A bevezetésben láthattuk, hogy valamilyen szintű készletek tartására mindenképpen szükség
van, az alábbiakban ennek okait részletezzük7:
23. A készlettartás legfőbb oka, hogy felkészüljünk a jövőbeli eseményekre, ezek a
tervezett készletek. Egy termelő vállalat a vevő várható kereslete alapján szerzi be a
szükséges inputokat. Ha bulit akarunk szervezni, akkor több sört és bort fogunk a
boltban vásárolni. Karácsony előtt, számítva a megnövekedett keresletre, több termék
található a polcokon, illetve az áruházak raktáraiban. A tudatos felkészüléshez az
értékteremtő folyamatok tervezése nyújt segítséget, ami a végtermékek jövőben
___________________
7
Mucsi (1999), 354-356. old. alapján.
eladható mennyiségének meghatározásával automatikusan rögzíti azt is, hogy egyes

anyagokból, alkatrészekből mennyire van szükség. Érdemes észrevenni, hogy
tervezett készletekre elsősorban készletre gyártó rendszerekben van szükség a kereslet
bizonytalansága miatt. Rendelésre gyártás esetén a kereslet kielégítéséhez szükséges
anyagok mennyisége egyértelműen meghatározható. Ezekkel a kérdésekkel a 7.
fejezet foglalkozik.
24. Készletek keletkeznek, ha a folyamatok egymást követő tevékenységeinek működési
üteme eltér egymástól. Ha például a megelőző termelési fázis gyorsabban végzi el a
megmunkálandó anyagokon a szükséges műveleteket, akkor a következő fázis előtt
felhalmozódnak a készletek. Ha a beszállító ritkábban gyártja a vevőnek a terméket,
mint ahogyan a vevő rendel, akkor a gyártások között készletezni kénytelen. Mivel az
eltérő ütem miatt tartott készletek a termelési, illetve vevőkiszolgálási ciklusok közötti
szükséglet fedezésére szolgálnak, ezért cikluskészletnek nevezzük őket.
25. Az egymást követő folyamatlépések nemcsak időben, de térben is elkülönül(het)nek
egymástól. Ilyenkor a termékeket egyik helyről a másikra kell szállítani, hogy a
termelési és az elosztási folyamatok zavartalanul lebonyolíthatóak legyenek.
Szállítási (úton lévő) készletnek az összes olyan termékkészletet nevezzük, amelyet a
felhasználási pontok térbeli távolsága miatt kell tartanunk.
26. Készleteket tartunk a bizonytalanság következményeinek kiküszöbölésére.
Elképzelhető egy váratlan vevői megrendelés, egy beszállítói késés, amikor a
folyamatok leállását készletekkel tudjuk megakadályozni. Céljuk miatt az ilyen
készleteket biztonsági, puffer, vagy tartalékkészletnek nevezzük. Speciális
alcsoportot képez a tartalékalkatrészek készlete, amelyeket nem épülnek be
közvetlenül a termékekbe, hanem már működő gépek, berendezések alkatrészeinek
pótlására, javítására tartanak. Keresletük általában kevésbé kiszámítható, hiányuk
viszont jelentős veszteségeket okozhat.
27. Végül spekulációs céllal is tarthatunk készleteket. Egy-egy akciós árengedmény,
esetleg egy jövőbeli áremelkedés veszélye, a nagyobb mennyiségek beszerzéséből
származó alacsonyabb ár arra sarkallhatja a készletek tartásáért felelős személyeket,
hogy a pillanatnyilag szükségesnél nagyobb mennyiségű anyagot szerezzenek be és
készletezzék azokat.
A készlettartás tehát nagyobb rugalmasságot, gyorsabb reagálást tesz lehetővé, ami
növelheti a vevői elégedettség szintjét, ugyanakkor jelentős költségeket okoz a vállalatoknak –
különösen, ha sokféle készletelemet kell tartani –, ami a vállalat eredményességét rontja. A
következő alfejezetben azt szedjük össze, hogy milyen költségeket okoz a készletezés.
Treasury Bor fejfájás
A Treasury Borbirtok egy rendkívül sikeres csoport. Az 1843-ban létrejött cég ma már három
kontinensen működik több mint 50 márkával, köztük néhány olyan ausztrál prémium borral,
mint a Penfolds, a Beringer, a Lindemans és a Wynns. A vállalat vezetősége nemrégiben azt a
döntést hozta, hogy 20 millió font értékű bort megsemmisítenek, mert ’túl öregnek’, ’romló
állapotúnak’ titulálták őket, ami a márkák hírnevét veszélyeztette volna. Mivel a kereslet
elmaradt a várttól, az idősebb és korosabb kereskedelmi készletek megsemmisítését
választották, hogy biztosak legyenek abban, hogy a legfrissebb és legmagasabb minőségű
borok maradnak csak elérhetőek. A probléma része, hogy az ausztrál kereskedelemben
kapható borokból jellemzően a fiatalabb évjáratokat fogyasztják, ezért a bor készleten tartása
valójában csökkenti a vonzerejét. A rossz előrejelzésből fakadó teljes leírás 160 millió dollárt
tett ki, amit a leértékelések és a kulcselosztóknak adott engedmények extra költsége okozott
annak érdekében, hogy a megmaradó szüreti borok értékesítését feltornásszák.
Forrás: Slack és Bradon-Jones, 2018: 244. old.
12.3. A készletezéssel kapcsolatban álló költségek

A készletezés közvetlenül vagy közvetett módon a vállalati működés számos költségével
szoros kapcsolatban áll, amint azt a 3. fejezetben is láthattuk. Ezek közül a továbbiakban
három költségtényezőt, a rendelési költségeket, a készlettartás költségeit és a készlethiány
költségeit tárgyaljuk.
12.3.1. Rendelési költségek
A készletek megrendelés útján kerülnek a beszállítóktól a vállalatokhoz, illetve a termelésből a

vállalatok elosztóraktáraiba vagy értékesítési pontjaira8. Ezért a készletezési gyakorlat
jelentősen befolyásolja a vállalat rendelési költségeit. De mit takar a rendelési költség?
A rendelési költségek magukban foglalják a külső rendelésfeladás elkészítésének és

a szállítóval történő kommunikációnak a költségeit vagy a belső rendelésfeladáshoz
kapcsolódó költségeket.
Ezek a megrendelés megírásának, a specifikáció elkészítésének, a megrendelés

nyilvántartásba vételének és nyomon követésének, a számlák, illetve üzemi jelentések
kidolgozásának, valamint a fizetés előkészítésének költségeit tartalmazzák. A termelési
megrendelés rendszerint a gépek átállítását is igényli, ami magában foglalja az eszközök
beszerelését, a berendezések beállítását, az első legyártott termékek ellenőrzését, és a művelet
végén a berendezés szétszerelését. Az e tevékenységekhez kapcsolódó munkaerő- és
gépköltségek, valamint a termelésbeállási anyagveszteségek alkotják a belső rendelés
költségeit, amelyet átállítási költségeknek is szokás nevezni.
A rendelési költségek mindannyiszor felmerülnek, amikor egy rendelésfeladás
megtörténik. Ha a rendelési költséget a belső rendelésekre vonatkoztatjuk, az átállás valós
költségeinek számbavétele meglehetősen bonyolult, sok esetben csak elmaradt haszonként
tudjuk értékelni. (Az átállítást végző munkás bére csak akkor lesz valós, ha annak munkaideje
egyébként kihasznált.) Külső rendelések esetén fontos költségelem lehet a szállítási költség,
de ritkán korlátozódik a szállítás egyetlen tételre. Ezért a szállítási költséget ritkán kezelik
egyedi rendelési költségként. Bizonyos esetekben a tárolóeszköz (például konténer) költsége
közvetlenül kapcsolódik a rendeléshez és a rendelés nagyságától függően jelentősen
módosíthatja a rendeléshez kapcsolódó költségeket.
___________________
8
A 7.3. fejezet csaknem szó szerinti átvétel, Mucsi (1999), 370-372. old
12.3.2. Készlettartási költségek
A készlettartási költségek a készlet fizikai létéből és kezeléséből származtathatók.
A készlettartási költség magában foglalja a készletekbe fektetett tőke költségeit; az

elhasználódás, erkölcsi kopás, lopás, biztosítás költségeit, de többnyire ide számolják a
raktározás, a kezelés, az őrzés és a nyilvántartás azon költségeit is, amelyek kifejezetten a
készlet tartásával és nem a raktári manipulációs tevékenységekkel függnek össze.
Ezek mindegyike nagyon valóságos költség, bár viszonylagos fontosságuk tételről-tételre

változhat. Például a férfi felsőruházati cikkek gyártásában az erkölcsi kopás valószínűsége
elhanyagolható hagyományos zakók esetében, de igen magas lehet divatcikkeknél a kereslet
gyors változása miatt.
A lopás, a selejt, az erkölcsi kopás és a károsodás költségei iparágról-iparágra, sőt
termékről-termékre változnak. Néhány költség éppen az eltulajdonítások vagy sérülések
megelőzése érdekében merül fel. Ezeknek a költségeknek a készletezés arányában történő
becslésére tapasztalati értékek használhatók.
Bizonyos költségek, mint például a raktározás múltbeli ráfordításait tükröző fix költségek
nem relevánsak a készletezés szempontjából. Egy félig telt raktárral rendelkező vállalat
esetében a készletnövekedés következtében a raktározási költség csak kismértékben nő, ha
egyáltalán nő. Az épület, az eszközök és a biztonság költségei fennállnak, akár megduplázzuk
a készletet, akár nem. Ez igaz a raktárterületre vonatkozólag, ám ritkán az a termelőterületre,
ahol a helyfoglalás könnyen akadályozhatja a termelési folyamatot. Ilyen esetben indokolt
lehet a termék terjedelmével arányos költségeket felszámolni az üzemi raktározásra.
A kezelési költségek hasonlóak a helyigény költségeihez abban a tekintetben, hogy sok
közülük elveszett költségnek bizonyul, mások inkább a termék méretétől és súlyától függnek,
mint annak költségétől.
A tőke költségét vagy az aktuális készletekbe fektetett tőke költségével (például a
forgóeszközhitel kamatával) vagy a haszonáldozat költségével (készletekbe fektettük,
ahelyett, hogy bankban kamatoztatnánk) szokták mérni, a kettő közül a magasabbal. .
A készlettartási költség felsorolt tételei „rárakodnak” a készlet értékére, így annak értéke
arányosan megnő.
A készlettartási ráta az egységnyi készletértékre egy meghatározott időszak alatt

rárakódó költséget fejezi ki.
A készlettartási rátát általában éves szinten a készletek nyilvántartási értékének %-ában

szokták megadni. Az éves készlettartási költséget tehát a készletérték és a készlettartási ráta
szorzataként határozhatjuk meg.
Ahogyan többen kimutatták, a ténylegesen felhasznált készlettartási költségráta a vállalat
politikájának megfelelően változik és megválasztása többek között a cég pénzügyi helyzetétől
függ.
A vállalatra jellemző készlettartási rátát általában a múltbeli készletezési költségelemek

analitikus elemzésével és a készletek értékének összevetésével határozzuk meg. Ez a ráta azon
a feltételezésen alapul, hogy a raktározás, készletezés során minden termék alapvetően
azonos, egyforma költségráfordítást igényel. Vannak esetek azonban, amikor az egyes
termékek kezelése és raktározása jelentősen eltér egymástól, azaz a költségek

készletcsoportonként is eltérhetnek. Ilyenkor indokolt lehet, hogy az egyes készletcsoportokra
más készletezési rátákat határozzunk meg.
12.3.3. A készlethiány költségei
A készlettartási rátához hasonlóan a készlethiány rátájáról is beszélhetünk, amely

készlethiány egységnyi készletértékre vonatkoztatja a keletkező költségeket. Készlethiány
akkor van, amikor elégtelen a készlet ahhoz, hogy egy rendelést (külsőt vagy belsőt)
teljesítsünk.
A készlethiány költségeinek eredetét könnyű jellemezni, azonban nagyon nehéz
kalkulálni. Meg kell különböztetni a pótolható és a nem pótolható hiányokat. Egy pótolható
hiányos helyzetben a rendelő hajlandó várni a rendelt tételre. A nem pótolható hiányos
helyzetben a fogyasztó nem vár: a rendelés elvész, a belső rendelőnek pedig vagy át kell
szerveznie a termelési folyamatot vagy le kell állnia a termeléssel.
Pótolható hiánynál legalább a rendelés fenntartásának papírmunkájából eredő
költségekkel kell számolni. A jövőbeli eladások elvesztésének lehetősége is fennáll, ha a
fogyasztónak kényelmetlen a várakozás. Ezen kívül sürgős szállítási költségek is
felmerülhetnek.
Nem pótolható hiányos helyzetben, amikor az eladás elvész, a lehetséges profit
veszteségével plusz az általános költségekhez való hozzájárulás veszteségével számolhatunk.
Itt is lehetséges további veszteségek felmerülése azáltal, hogy a jövőbeli rendelések a
versenytársakéi lesznek. Versenyhelyzetben a szállítás ismétlődő nem teljesítése rossz
hírnevet, goodwill vesztést, és az eladások elvesztését generálhatja. A készlethiány
költségeinek kalkulálása jóformán lehetetlen egyenes, explicit módon, nagyrészt becslésekre
kell támaszkodnunk.
Talán már első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a készletezés költségei nem függetlenek
egymástól. Ha kevesebb készletet tartunk, és ezáltal csökkentjük a készlettartás költségeit,
akkor sűrűbben kell rendelnünk, és több hiányhelyzettel találkozhatunk. Ha viszont a
rendelési költségeket csökkentendő egyszerre sokat rendelünk, akkor a készletek tartásának
költségei nőnek meg. Ahhoz, hogy jobban megértsük, az egyes költségek hol és mikor
rakódnak rá a készletekre, és hogyan tudjuk a költségeket optimalizálni, érdemes a készletezés
folyamatát górcső alá venni.
12.4. A készletezési folyamat

A készletezési rendszer működtetése napról-napra zajló feladat, amit sokszor több tízezer
készletelemre kell rendszeresen elvégezni.
Az egymástól bármilyen jellemzőjében eltérő készletelemeket a vállalati gyakorlatban szó

szerinti fordításban készlettartási egységeknek (stock keeping unit) szokták nevezni, de
leginkább az angol SKU rövidítést használják.
A készletezési folyamatokat az SKU szintjén vizsgálják, ezért a továbbiakban mi is ezen

a szinten mozgunk. Tekintsünk egy vevői igényt kielégítő folyamatot! Első lépésként
beérkeznek a megrendelések a külső vásárlóktól, kielégítjük ezeket, miközben értelemszerűen

fogy a készletünk. Ezért új rendeléseket adunk fel a termelésnek az apadó készletek pótlására,
amelyek megérkeznek, és raktározást igényelnek.
Ha függvényszerűen ábrázoljuk a készletezési folyamatot, és az x tengelyen az időt, y
tengelyen pedig a készlet mennyiségét ábrázoljuk, akkor egy fűrészfogra emlékeztető ábrát
kapunk (12.2. ábra).
12.2. ÁBRA. A készletezési folyamat tényleges megvalósulása
Ez az ábra azt a helyzetet tükrözi, amikor a készlet feltöltése és felhasználása diszkrét

módon zajlik. A függőleges vonalak a beérkező készleteket mutatják. Minél több van egy
időszak alatt belőlük, annál több rendelést adtunk le, ezzel a rendelési költségeket növelve. A
„lépcsők” a készletek fokozatos, többnyire csoportos, targoncánkénti, konténerenkénti,
sorozatonkénti fogyását reprezentálják. Minél kisebb a készletek mennyisége, annál
alacsonyabb a készlettartási költség. Bár az ábrán nem jelenik meg, ha a görbe a vízszintes
tengely alá kerül, akkor kell hiányköltséggel számolnunk.
„Az esetek nagy részében ilyen folyamat játszódik le, a készletek bizonyos időpontban
növekednek, vagy csökkennek. Ha a felhasználásban is eltekintünk a diszkrét jellegtől, a
fogyásokat és növekedési szakaszokat összekötve egy folytonos ábrát kapunk, amely
általánosítása ennek a folyamatnak. A gyakorlatban tehát a készletezési folyamat lépcsős
függvényét folytonos függvényként célszerű kezelni, amely matematikailag egyszerűbben
leírható és jellemzői jól megragadhatók (12.3. ábra)” (Mucsi, 1999: 362. old.).
A folyamatot számos jellemzővel leírhatjuk (Mucsi 1999: 362. old. alapján):
• Mennyi a rendszerben a maximális készlet (S)? Ezt a szintet befolyásolhatja a raktár
befogadóképessége, de bizonyos döntési helyzetekben jelölheti azt a készletszintet is,
amennyire a rendelés időpontjában a készleteket feltöltik.
• Mennyi a minimális készlet (s)? Azt a készletszintet jelöli, amelynek elérésekor célszerű a
rendelési folyamatot elindítani, hogy a hiányt elkerüljük. Bizonyos esetekben szokták ezt a
pontot újrarendelési pontnak is nevezni.
• Két beérkezés között mennyi idő telik el (t)?
• Mennyi a beérkezés mennyisége (q), az a mennyiség, amely egyszerre beérkezik? Bizonyos
esetekben hívják ezt újrarendelési mennyiségnek is.
• Mennyi idő telik el a rendelésfeladás és a készletbeérkezés között (LT), azaz mennyi időt
kell várni a rendelésteljesítésre?
• Mennyi a készlet időegységre jutó felhasználása (d), amit az ábrán a felhasználási
görbeszakasz meredeksége jelképez?
A 12.3. ábrán ábrázolt folyamatot tekintve például egészen bizonyos, hogy a rendelések
mennyisége változó (q), mint ahogy a rendelések gyakorisága is (t). A készletfelhasználás sem
egyenletes, hiszen a felhasználási szakaszok meredeksége (d) eltérő.
12.3. ÁBRA. A készletezés értelmezése folyamatként
12.5. A készletezési mechanizmusok

Mivel a készletezési folyamatban a készletfogyást a vevők (külső vagy belső vevők)
határozzák meg, a készletgazdálkodásért felelős vezetőknek a készletszint szabályozása
érdekében a rendelési oldallal kell foglalkozniuk, ahol két kérdésre keresnek folyton választ:
28. Mennyit rendeljenek, mikor egy rendelést feladnak? Mindig ugyanazt a mennyiséget
rendeljék, vagy esetleg egy maximális készletszinthez kössék a rendelést?
29. Mikor rendeljenek? Akkor, amikor a készlet egy minimális szintet elér, vagy elég, ha
rögzített időközönként néznek rá a készletekre?
A kérdésekre adható válaszok egy 2x2-es mátrixot képeznek, így a válaszok négy
kombinációt eredményeznek, amelyeket készletezési mechanizmusoknak hívunk.
A készletezésnek a rendelési mennyiség és a rendelési időpont kérdésére választ adó

működési módját készletezési mechanizmusnak nevezzük (Mucsi, 1999: 363. old.).
A készletezési mechanizmust mindig készletelemenként (SKU-ra) használjuk, hiszen

azok minimális és maximális szintje, kereslete eltérően alakul. A négy alapmechanizmus a
következő (12.4. ábra):
a) (t,q) rögzített rendelési időnként rögzített rendelési mennyiség
b) (t,S) rögzített időközönként maximális készletszintre történő feltöltés
c) (s,q) meghatározott készletszint elérésekor Q rögzített rendelési mennyiség

feladása
d) (s,S) meghatározott készletszint elérésekor S maximális készletszintre történő
készletfeltöltés
A négy mechanizmus közül az utolsó három a gyakorlatban is megtalálható, hiszen
mindegyik képes a környezeti változások dinamikájának kezelésére, mivel legalább az egyik
paraméter, amely alapján a rendelés születik, változó. Időszakonkénti készletfigyelés esetén a
leginkább a t,S, folyamatos készletfigyelés és tele kamion igénye esetén az s,q, kétraktáros
készlettartás mellett (amikor az egyik az anyagraktár, a másik a termelésben lévő üzemi
raktár) a termelésben lévő készletek utántöltésére a s,S az alkalmas készletezési mechanizmus.
12.4. ÁBRA. A készletezés mechanizmusai
Forrás: Chikán, 2003, 356. old., módosítva
A t,q mechanizmus teljesen stabil, kiszámítható feltételek megléte mellett alkalmazható,

ilyen ideális feltételek azonban nem léteznek. Ugyanakkor a készletezési modellezés alapját a
t,q mechanizmusra épülő gazdaságos rendelési mennyiség modellje jelenti, melynek logikája
még kisebb matematikai ismeretekkel is jól nyomon követhető. E modell matematikai
hátterével, feltételeivel és alkalmazási lehetőségeivel foglalkozik a következő alfejezet.
12.5.1. A gazdaságos rendelési mennyiség
A készletezési mechanizmusok célja olyan készletrendelési szabályok kialakítása, melyek

segítségével a készletek szintje optimálissá tehető. Az optimális azt jelenti, hogy amikor
szükség van rá, akkor mindig van, de tartásának költsége minimális. Ezért a gazdaságos szint
meghatározásához szükséges a készletezéssel kapcsolatos költségek ismerete.
A gazdaságos rendelési mennyiség olyan optimális anyagrendelési volument jelent, amely

mellett meghatározott időtartam alatt a készletezési összköltség minimális.
A legegyszerűbb (t,q) mechanizmus használatakor a készletelem szintű készletezési

folyamatot egy fűrészfogra emlékeztető készletábrával írhatjuk le. Mindig ugyanannyit
rendelünk meghatározott, fix időközönként. Magát a modellt is fűrészfog modellnek szokták
nevezni. A 12.5. ábra két alternatív (t,q) készletfolyamatot mutat be. Mindkét folyamat
kereslete 1000 termék évente. Az A készletfolyamat, amit folytonos vonallal jelöltünk,
egyszerre 400 terméket rendel (azaz Q = 400). A szaggatottal jelölt B készletfolyamat kisebb
rendelési mennyiségekkel (Q = 100), de gyakoribb beszállításokkal működik, négy szállítás
történik, amíg a másik folyamatban csak egy. Ha a készletek szintjét nézzük, a hasonló
háromszögek elve alapján könnyen megállapítható, hogy mindkét folyamatban pontosan
annyiszor nincs készlet, mint ahányszor van (ezt az ábrán is jelöltük mindkét folyamatban).
Tehát a készletek átlagos szintje az egyszerre rendelt mennyiségek fele, azaz a B
készletfolyamaté negyede az A folyamaténak.
12.5. ÁBRA. A fűrészfog vagy EOQ modell
Forrás: Slack és Brandon-Jones, 2018, 247. old.
Ahhoz, hogy a készletfolyamatok közül a kedvezőbbet kiválasszuk, meg kell

határoznunk összköltségüket. A fűrészfog modell alapján két tényező befolyásolja az
összköltség változását: a rendelések gyakorisága és a készletek szintje.
Könnyen belátható, hogy az adott időszak alatt felmerülő rendelési összköltséget egy
rendelés költsége és a rendelések száma fogja meghatározni. Minél gyakrabban rendelünk,
értelemszerűen annál többször merül fel a rendelés költsége. Ezért, ha ezt a költségelemet
akarjuk csökkenteni, akkor a minél kevesebb rendelés irányába kell elmozdulnunk.
A készletezés összköltségét a készletek szintje befolyásolja. Minél több termék érkezik
egy rendelés alkalmával, annál magasabb lesz az átlagos készletszint, amit tartani kell, és
minél kisebb az egyszerre rendelt mennyiség, annál kevesebb készletről kell gondoskodni.
Ezeket az összefüggéseket mutatja a 12.6. ábra, amely a beszerzett mennyiség és a
költség dimenziói mentén mutatja a készletezési költségek alakulását.
12.6. ÁBRA. A költségfüggvény grafikus ábrázolása
Az ábráról látható, hogy a rendelési költség konvex, a rendelt mennyiség növekedésével

csökkenő görbe, a készlettartási költség pedig nő a rendelési mennyiség növekedésével. Az
ábrára felrajzolható egy harmadik görbe is, a termékköltség görbe, amit a termék beszerzési
árának és mennyiségének szorzata határoz meg. Ez a görbe vízszintes, a rendelt mennyiségtől
független, ezért a két alternatíva közötti választást nem befolyásolja, csak a készletezési
összköltség szintjét növeli.
Formalizálva az eddig elmondottakat, minden készletezési időszakban az alábbi
költségek merülnek fel:
Adott időszak készletezési összköltsége = termékköltség + rendelési

összköltség + + készlettartási
összköltség.
Alkalmazzuk a következő jelöléseket:

TC (total cost) = az évi készletezési összköltség
D (demand) = évi szükséglet
S (supply/setup) = egy rendelésfeladás költségei
Q (quantity) = rendelés mennyisége
i (interest rate)9 = készlettartási költség az SKU egységköltségében

kifejezve
(a készlettartási ráta decimális formában)
C (cost) = egy termék nyilvántartási értéke (egységköltsége)
T = a vizsgált készletezési időszak hossza
Ekkor
Termékköltség = egységköltség  rendelt mennyiség = C  D
D
Összes rendelési költség = egy rendelés költsége  rendelések száma = S 
Q
Összes készlettartási költség = egységnyi készlettartási költség  vizsgált időszak

Q
alatt tartott átlagos készlet = i  C 
2
Az összköltség két elemből áll, a C  D rész az összköltség fix eleme,
D Q
a TCv = S  + i  C  rész az összköltség változó eleme.
Q 2
Tekintve, hogy fix rész nem befolyásolja költségfüggvényünk optimumát, a teljes költség
fix elemét általában nem jelöljük, de bizonyos típusú kérdések vizsgálatánál elkülönítjük az
összköltség fix és változó elemét.
A költségfüggvény grafikus ábrázolásából látjuk, hogy a teljes évi készletezési költség
minimuma ott van, ahol a két görbe metszi egymást10. A grafikus megoldás alapján Q-ra
megoldva:
Q D
i C  = S
2 Q
2 S  D 2S  D
Q2 = →Q=
i C i C
Az optimális tételnagyságot tehát a Q mennyiség melletti beszerzés biztosítja.

Az EOQ modell feltevései (Mucsi, 1999: 374. old.):
30. A rendelési átfutási idő ismert és állandó, a kereslet viszonylag állandó és ismert, és a
készlethiány nem megengedett;
31. A kereslet ismert és állandó;
___________________
9
A készlettartási ráta rövidítésére használt i (kamatláb) azzal magyarázható, hogy legjelentősebb költségtételként általában a
tőkeköltséget tekintik, ami lehet hitel-, vagy betétkamatláb is, a vállalat helyzetétől függően.
10
Ezt analitikusan is lehet bizonyítani, ha az összköltség függvényt a Q-ra deriváljuk.
32. A készlethiány nem megengedett;

33. A készletezés költségei ismertek és állandóak;
34. A beérkezés egyszeri, időpontja viszonylag jól előrejelezhető.
A modell feltételei meglehetősen szigorúak, így az EOQ modell elsősorban tájékoztatni
képes a döntéshozót döntéseinek következményeiről. Mivel azonban a modell kevéssé
érzékeny a paraméterek hibás meghatározására, különösen az optimum feletti része (lásd a
12.6. ábrán az összköltség görbe kis meredekségét), ezért segítségével a tényleges optimum jó
közelítését lehet adni bizonytalan (például becsült) adatok esetén is. Nem véletlen, hogy a
modell számos számítógépes döntési rendszer beépített részét képezi. Ráadásul az EOQ egyes
feltételeinek oldásával a készletmodellek számtalan új, a valóságot jobban közelítő változata
készíthető el (Chikán, 1983).
12.6. Készletprioritások meghatározása – az ABC elemzés

Az eddigiekben egy termékre vonatkozóan kerestük a költségek optimumát, de egy-egy
vállalatnál rengeteg fajta készlet található. Ezek között vannak olyanok, amelyek a termék
legfontosabb alkatrészeit jelentik, például autógyárnál a motor, és vannak kevésbé fontos,
filléres anyagok, például csavarok. Különbség lehet a felhasznált anyagok és alkatrészek
mennyiségében is. Egy autóhoz csak egy motorra, de több száz vagy ezer csavarra van
szükség. A készletek számossága és sokfélesége a vállalatokat választásra kényszeríti, hiszen
nem tudnak mindennel ugyanolyan körültekintéssel foglalkozni, a fenti számításokat minden
készletelemre elvégezni, erre nincs elegendő erőforrásuk. Ezért igyekeznek a fontosabbakra
nagyobb hangsúlyt helyezni11.
Az ABC elemzés az anyagokat fontosságuk alapján három csoportba sorolja.
Az ABC elemzés arra a paretoi elvre épül12, hogy a vizsgált folyamatban felhasznált
anyagfajták átlagosan 20%-a teszi ki az anyagköltség nagyjából 80%-át (lásd 12.7. ábra). Ha
például 1000-féle anyaggal dolgozunk, és összes anyagfelhasználásunk értéke 1 Mrd Ft, akkor
elég mindössze 200 anyagra fokozottabban odafigyelnünk, hogy 800 millió Ft elköltését
nyomon kövessük. Így készletköltségeinket viszonylag kis energia befektetéssel jelentősen
csökkenteni tudjuk, hiszen a legfontosabb anyagokból szigorúan csak annyit tartunk készleten,
amennyire éppen feltétlenül szükség van. Természetesen a 20-80% tapasztalati átlagérték,
amely konkrét esetekben akár jelentősen is eltérhet. Az ABC elemzés lényege, hogy:
35. az anyagfajtákat relatív fontosságuk alapján csoportosítja,
36. csoportok szerint differenciált gazdálkodási módszereket alkalmaz.
ABC elemzés használata a Lightware Kft.-nél
Az 1998-ban alapított, ma 150 fővel működő Lightware 2006-tól foglalkozik saját digitális
videotechnikai termékek fejlesztésével és gyártásával. A cég 2015-16 tájékán a gyors
növekedés miatt azzal a problémával szembesült, hogy a sporadikus, ezért nagyon nehezen
előrejelezhető kereslet alapján legyártott komponensek ritkán találkoztak a valós rendelési
___________________
11
ABC elemzést nemcsak az anyagokra, hanem az értékesítésre váró késztermékekre is lehet végezni, az elemzés módja ugyanaz.
12
Pareto elemzésről lásd még a 11. fejezetet.
igényekkel, így egyes cikkekből hiány, másokból felesleg alakult ki, és folyamatosan nőtt a
készletérték. Az átlagos rendelésteljesítési idő 14-21 nap volt, nagyon magas késve teljesített
rendelési aránnyal.
A cég tanácsadók bevonását követően 2017-ben első lépésben az addig egy kézben lévő
gyártást, beszerzést és logisztikát szétválasztották: külön került a gyártás és a minőségügy, a
megmaradt területből pedig két fővel megalakult a készletgazdálkodási osztály. Az osztály fő
célkitűzése a szállítási határidő csökkentése volt, melynek érdekében az addig egységes
termékkezelést differenciálták. Többféle tényező alapján szegmentálták a teljes
termékportfóliót az ABC elemzés alapján. Ezt a besorolást aztán tovább finomították azzal,
hogy milyen gyakran rendelnek egy termékből; mennyi az elvárt kiszállítási határidő
(egyszerűbb terméknél a vevő rendszerint egy napon belüli szállítást vár el, komplexebb
terméknél hajlandó akár heteket várni); végül figyelembe vették a termékek jövedelmezőségét
is.
Végül öt termékkategória született. Az új rendszerben az öt kategória azt határozza meg, hogy
milyen ellátási stratégia mentén szolgálják ki a vevőket, ebből pedig következik a raktározás,
gyártási és beszerzési logisztika is. Az öt kategória a következő:
1. Rendelésre szállítás: itt készre csomagolt terméket raktároznak, amit rendelés esetén
csak le kell emelni a polcról és már mehet is a vevőnek.
2. Rendelésre csomagolás: itt szállítás előtt még csomagolni kell a polcon álló
készterméket, melléhelyezve például az országspecifikus tartozékokat.
3. Rendelésre összeszerelés: Itt félkész terméket raktároznak, amelyekből rendelés után
lesz végtermék.
4. Rendelésre gyártás: ebben az esetben csak az alapanyagokat tartják raktáron.
5. Rendelésre beszerzés: Ha jön a rendelés, a Lightware is feladja a megrendelést a
beszállítók felé.
A változtatásoknak köszönhetően 2018 nyarától a teljesítési idő 8 nap alá csökkent. És
miközben egyre több a rövid határidős vevői rendelés, a kért és a teljesített szállítási idők
közötti különbséget sikerült 2 nap alá csökkenteni.
Forrás: Optimalizált készletekkel a jobb vevőkiszolgálásért. Logisztikai Híradó. XXIX. Évf. 6.
szám, 2019. december, 12-15. old.
12.7. ÁBRA. Az anyagok ABC csoportokba sorolása
Az ABC csoportokba sorolás elsődleges szempontja az egyes anyagfajták éves

felhasznált mennyisége és értéke. Ugyanakkor más tényezők befolyásolhatják a besorolást,
jellemzően néhány anyagot felsőbb kategóriába helyezve. Néhány szempont például:
• Egy esetleges hiány következménye. Magasabb prioritást élveznek azok az anyagfajták,
amelyek hiánya jelentős késést, vagy súlyos zavarokat okozhat a működésben, illetve a
vevőnek.
• Az ellátás bizonytalansága. Néhány anyagfajta kiemeltebb figyelmet kaphat, ha ellátása
akadozik, vagy bizonytalan. Például, ha csak egy beszállító van, aki több versenytársnak is
szállítja ugyanazt a terméket. Vagy olyan anyagról van szó, ami ritkábban, vagy csak
időszakosan elérhető.
• Nagy avulási vagy értékcsökkenési kockázat. A gyorsan romló termékek nagyobb
figyelmet követelnek.
A felhasználási érték alapján az összes anyagfajta jellemzően 20%-át kitevő legnagyobb

felhasználási értéket képviselő tételeket az A csoportba, a következő, az összes anyagfajta
40%-át kitevő legnagyobb felhasználású értékűt a B csoportba, a maradékot pedig a C
csoportba sorolják.
Ez a 20–40–40%-os besorolás a konkrét vállalati körülmények szerint változtatható, a
lényeg az, hogy a csoportképzés differenciálja az anyagfajtákat. Ha a kialakított csoportokra
eltérő rendelési, ellenőrzési, számbavételi eljárásokat alakítunk ki, akkor a készletgazdálkodás
figyelme a lényeges kérdésekre irányulhat és így hatékonyabban oldhatja meg feladatát.
„Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb – az A – termékcsoporthoz rendeljük majd a
legszigorúbb, s ezért legköltségesebb módszereket, például a folyamatos készletnyilvántartást,
gyakori leltárt, havi előrejelzést és a fejlett matematikai módszerek alkalmazását. Eltérő az
egyes csoportok esetén a készletrendelések időhorizontja is, az A csoportba tartozó termékek
esetében elképzelhető például a heti, a B csoportba tartozó termékeknél kétheti, a C csoportba
tartozó termékeknél havi rendszerességgel történő rendelés” (Demeter – Gelei, 2003).
Bár az ABC elemzést klasszikusan az anyagfelhasználás alapján végzik el, elveit a
készletekre is lehet értelmezni13. Ilyenkor az aktuális készletnagyság értékmegoszlása alapján
___________________
13
Erről egy kicsit részletesebben lásd Slack és tsai (2004). Az itt szereplő két bekezdés csaknem egészében onnan fordítás.
képezzük a csoportokat. A készletekre készített ABC elemzés egészen más csoportokat

eredményezhet. Könnyen előfordulhat, hogy a lassan forgó, kevéssé felügyelt –
anyagfelhasználás alapján C csoportba sorolt – termékek kerülnek a legkritikusabb csoportba,
a jól kontrollált A termékek gyorsan forognak, nem nagyon jelennek meg készlet formában.
A kétféle készletcsoportosítás összevethető egymással és következtetések vonhatók le a
készletezés gyakorlatáról. Ha a nagy készletértékű anyagok egyben a felhasználási csoportban
is a nagy felhasználás körébe tartoznak, a készletezésben jelentős tartalékok vannak.
Példa az ABC elemzésre
A 12.2. táblázat az összes alkatrészt tartalmazza, amely egy elektronikai nagykereskedő

raktárában fellelhető. A 20 különböző termék – ahogy a táblázat mutatja – jelentősen
különbözik egymástól éves felhasználás és egységköltség terén. Az összes felhasználási érték
5 569 000 millió Ft. Ebből ki lehet számítani minden egyes termék összeshez viszonyított
felhasználási értékét, és a sorbarendezést követően a kumulatív felhasználási arányokat,
ahogyan a táblázat mutatja. Például, az A/703 számú termék a legnagyobb értékű, az összes
felhasználás 25,14%-át adja. Az alkatrész számosságát tekintve azonban csak az összes
készletezett termék 5%-át képviseli. Ez a termék a következővel együtt (D/012) csak az összes
készletezett termék 10%-át teszi ki, mégis az összes felhasználási érték 47,37%-ára rúg.
12.2. TÁBLÁZAT. Egy elektronikai nagykereskedő készleteinek jellemzői

Termékkód Felhasználás Költség Felhasználási Összes Összes felhaszn.
(termék/év) (ezer érték (ezer felhasználási érték kum. %-a
Ft/termék) Ft/év) érték %-a
A6703 700 20,00 1400 25,14 25,14
D/012 450 2,75 1238 22,23 47,37
A6135 1000 0,90 900 16,16 63,53
C/732 95 8,50 808 14,51 78,04
C/375 520 0,54 281 5,05 83,09
A/500 73 2,30 168 3,02 86,11
D/111 520 0,22 114 2,05 88,16
D/231 170 0,65 111 1,99 90,15
E/781 250 0,34 85 1,53 91,68
A/138 250 0,30 75 1,34 93,02
D/175 400 0,14 56 1,01 94,03
E/001 80 0,63 50 0,89 94,92
C/150 230 0,21 48 0,86 95,78
F/030/ 400 0,12 48 0,86 96,64
D/703 500 0,09 45 0,81 97,45
D/535 50 0,88 44 0,79 98,24
C/541 70 0,57 40 0,71 98,95
A/260 50 0,64 32 0,57 99,52
B/141 50 0,32 16 0,28 99,80
D/021 20 0,50 10 0,20 100,00
Összesen 5569 100,00
Az értékek alapján a nagykereskedő az első négy terméket (az összes termék 20%-a) sorolta
az A csoportba, a felhasználás szigorú monitorozását és szorosan fogott, gyakori rendelést
tervezve rájuk. E termékek rendelési mennyiségeinek és biztonsági készleteinek kiigazítása,
javítása jelentős megtakarításokat eredményezhet. A következő hat termék C/375-től A/138-ig

(összes termék 30%-a) került a B csoportba, melyek felügyeletére valamivel kevesebb
erőfeszítést kíván tenni a cég. Az összes többi terméket a C csoportba sorolták. E csoport
készletezési politikájának csak időnkénti felülvizsgálatát tervezi a vállalat.
Forrás: Slack és társai, 2004: 432-433. old.
12.6. Little törvénye

A készletek szintje nem független a folyamat más jellemzőitől, nevezetesen az átfutási időtől
és a ciklusidőtől. Míg az átfutási idő az az időtartam, amennyit egy termék a vizsgált
rendszerben tölt (például egy vásárló a pénztárnál sorban állva), a ciklusidő két termék
elkészülte között eltelt időt mutatja (például két vásárló pénztártól való távozása között). Minél
hosszabb az átfutási idő (például azért, mert valami zavar támad a folyamatban – boltvezetőt
kell hívni, nincs vonalkód, sztornózni kell), annál több termelésközi készlet lesz a rendszerben.
De akkor is ez lesz a helyzet, ha hosszabb a ciklusidő, mert lassabban dolgozik a pénztáros. És
attól, hogy több vásárló áll be a sorba, még nem fog több kijönni belőle, viszont több időt
fognak bent tölteni, főként várakozással. Olyan ez, mint a kád, amibe eresztjük a vizet és
közben kihúzzuk a dugót. Ha több vizet eresztünk bele, mint amennyi a lefolyón távozik,
akkor nőni fog a víz szintje. Egy csepp víz (készlet) több időt tölt a kádban (átfutási idő), mert
a lefolyó adott időegység alatt nem tud többet kiengedni (ciklusidő).
Ahhoz, hogy az összefüggést teljesen megérthessük, még egy változót ismernünk kell, és
ez a munkatartalom. A pénztár példájánál maradva, ha egy pénztár helyett kettő van nyitva,
rögtön feleannyi idő alatt végzünk, azaz feleannyi lesz a ciklusidő. Ettől azonban az az idő,
amit a pénztáros egy vásárlóval tölt, nem lesz rövidebb. A vásárlóval eltöltött idő a
munkatartalom.
Az átfutási idő, a ciklusidő és a termelésközi készlet szintje közötti összefüggést Little
törvényének nevezzük. Képlete a következő:
Átfutási idő = termelésközi készlet x ciklusidő
Ha a három változóból kettőt ismerünk, akkor a harmadik már könnyen kiszámolható. És
egyben az is megérthető, hogy a készletek szintje a folyamat fontos összetevője. Amennyiben
a készletek szintjét csökkenteni akarjuk, növelni kell a ciklusidőt (gyorsabb dolgozókkal,
nagyobb hatékonyságú gépekkel), vagy csökkenteni az átfutási időt (például a felesleges
tevékenységek kiszűrésével, vagy kevesebb termék rendszerbe engedésével).
Lássunk egy példát! A postán az ügyintézők számát igyekeznek úgy alakítani, hogy a
beérkező ügyfélnek ne kelljen 5 percnél többet várnia, hogy sorra kerüljön. Egy ügyfél
kiszolgálása átlagosan 3 percet vesz igénybe. Jelenleg 10 fő várakozik a szolgáltatásra. Hány
ügyintézőnek kell dolgoznia, hogy az ügyfelek 5 percen belül valóban végezni tudjanak?
Rendelkezésre álló információk:
• Átfutási idő = 5 perc várakozás + 3 perc kiszolgálás = 8 perc
• Termelésközi készlet = 10 fő
• Munkatartalom = 3 perc
Ezek alapján
Ciklusidő = átfutási idő/termelésközi készlet = 8 perc/10 fő = 0,8 perc,
azaz ennyi időközönként kell egy ügyfélnek kilépnie a postáról. Mivel egy ember
kiszolgálására 3 perc kell, ezért ehhez biztosan több ügyintézőre van szükség.
Szükséges ügyintézők száma = Munkatartalom/ciklusidő = 3 perc/0,8 perc = 3,7, azaz 4 fő
Ha tehát 4 ügyintéző áll a betérő ügyfelek rendelkezésére, akkor 8 perc alatt végezni
tudnak.
12.7. A készletezési folyamat teljesítménymutatói

Az ABC csoportok kialakításához az egyes anyagfajták éves felhasználásának pénzügyi értékét
vettük alapul. A pénzügyi értéket használhatjuk a készletek abszolút szintjének
meghatározására is adott időpontban. Ennek menete, hogy vesszük a készleten lévő egyes
anyagok mennyiségét, megszorozzuk nyilvántartási értékükkel (rendszerint a beszerzési
értékükkel), majd az összes raktározott anyagra összegezzük a szorzatokat. Az így kapott
eredmény hasznos mutatója annak, hogy egy értékteremtő rendszer mennyit fektet készletekbe,
ugyanakkor nem jelzi, mekkora a befektetés az értékteremtő rendszer teljes átbocsátásához
viszonyítva. Ehhez össze kell hasonlítanunk a raktáron lévő összes anyagot a felhasználásuk
rátájával, amit kétféleképpen tehetünk meg. Kiszámolhatjuk, hogy normál keresletet
feltételezve a rendelkezésre álló készlet mennyi időre elég. Ezt készletfedezeti napoknak
(esetleg heteknek) szokták nevezni. A másik eljárás szerint meghatározzuk, hogy adott értékű
készletmennyiséget hányszor használnak fel egy adott időszakban.14
A készletforgás azt mutatja, hogy adott értékű készletmennyiséget egy adott időszakban
– rendszerint egy évben – hányszor használnak fel.
Példa a készletforgásra
Egy borimportőr három fajta bort tart készleten. A háromféle bor pillanatnyi készletét,
egységköltségét és éves keresletét a 12.3. táblázat mutatja.
12.3. TÁBLÁZAT. Három termék készletei, költsége és kereslete

Átlagos készlet Egységköltség Éves kereslet
(db) (eFt)
A bor 500 3,00 2000
B bor 300 4,00 1500
C bor 200 5,00 1000
A készlet összértéke = =
= (500  3) + (300  4) + (200  5) = 3700
___________________
14
Ez a bekezdés Slack és tsai (2004) alapján, helyenként szó szerinti fordításban készült.
Az egyes borok készletfedezeti heteinek száma (évi 50 héttel számolva) a következő:
A bor, készletfedezet = hét
B bor, készletfedezet = hét
C bor, készletfedezet = hét
A készletforgás a három termékre a következőképpen számolható:
A bor, készletforgás = -szer évente
B bor, készletforgás = -ször évente
C bor, készletforgás = -ször évente
Az átlagos készletfedezet vagy készletforgás meghatározásához az egyedi termékekre

kapott megfelelő értéket súlyozzuk az adott termék keresletének összkereslethez (4500)
viszonyított arányával:
Átlagos készletfedezet =
Átlagos készletforgás =
Forrás: Slack és társai, 2004: 435. old
Összefoglalás
A készletekkel való gazdálkodás rendkívül összetett feladat, mivel a készlet sok tényezővel
kapcsolatban áll, következménye és egyben okozója is számos folyamatnak.
Ebben a fejezetben a készletezési folyamat alapvetéseivel ismerkedtünk meg. Láthattuk,
hogy a készletek tulajdonképpen az áramlások ellenpólusát képezik: ahol nincs áramlás, ott
szükségszerűen készlet keletkezik. A készletek számos költség okozói, ezért alapvetően
mennyiségük csökkentése, forgásuk növelése a vállalatok elsődleges célja. Ugyanakkor a
készlethiány sem megengedhető, mert az a vállalatok által nyújtott szolgáltatások színvonalát
csökkenti. Ezért fontos feladat az optimális készletszint meghatározása.
A készletek számossága a legtöbb vállalatnál indokolja az egyes készletelemek
prioritásainak meghatározását, hogy a legnagyobb erőket a legnagyobb kihívásokra lehessen
összpontosítani. E prioritások meghatározásában nyújt segítséget az ABC elemzés.
A fejezetben leírtak csak a készletgazdálkodás kiindulópontjául szolgálnak. Mivel
könyvünkben elsősorban a folyamatokra, azok működésére helyezzük a hangsúlyt, ezért a
gazdálkodási, döntési kérdésekkel, amelyek a készletgazdálkodás fókuszát jelentik, itt most
csak a folyamatok megértéséhez szükséges mértékben foglalkoztunk.
Fogalmak
Készlet SKU
Tervezett készlet Készletezési mechanizmus
Cikluskészlet ABC elemzés
Biztonsági/puffer/tartalék-készlet Gazdaságos rendelési mennyiség (EOQ)
Tartalékalkatrész-készlet Készletforgás
Szállítási készlet Little törvénye
Kérdések és feladatok
1. Milyen szerepet töltenek be a készletek az értékteremtő folyamatban?
2. Milyen célokból tartunk készleteket? Gyűjtse össze a készletfajtákat a készlettartás
célja szerint!
3. Milyen készletezéssel kapcsolatos költségeket ismer?
4. Milyen készletezési mechanizmusokat ismer? Milyen jellemzői vannak az egyes
mechanizmusoknak?
5. Mutassa be a gazdaságos rendelési mennyiség modelljét? Milyen költségek ismeretére
van szükség, hogy a modell használható legyen? Milyen feltételei vannak a
modellnek?
6. Milyen szempontok alapján érdemes az anyagokat az ABC elemzésben
csoportosítani?
7. Érveljen, mikor érdemes az ABC elemzést a felhasznált anyagok mennyisége és
értéke és mikor a készletek nagysága alapján elvégezni?
8. Mit mutat a készletforgás mutatója? Hogyan befolyásolja a készletforgás egy vállalat
teljesítményét?
9. Vizsgálja meg egy tetszőlegesen kiválasztott feldolgozóipari vállalat elmúlt néhány
évi éves beszámolóját! Számolja ki a szervezet készletforgási sebességét és a
készletek forgóeszközökhöz viszonyított arányát az egyes évekre! Próbálja
megmagyarázni, milyen okokra vezethetőek vissza a tapasztalt eredmények és vitassa
meg a változások kedvező és kedvezőtlen hatásait a szervezetre!
10. Mit mutat Little törvénye?
Chikán A. (szerk.) (1983): Készletmodellek, KJK, Budapest
Demeter K. és Gelei A. (szerk.) (2003): Az értékteremtő folyamatok menedzsmentje,
Feladatgyűjtemény, BKÁE, Budapest
Holweg, M. – Davies, J. – De Meyer, A. – Lawson, B. – Schmenner, R. W. (2018): Process Theory. The
Principles of Operations Management, Oxford University Press, Oxford
Mucsi Barnabás: A készletezés menedzsmentje. in: Chikán A. – Demeter K. (szerk.) (1999): Az
értékteremtő folyamatok menedzsmentje, Aula Kiadó, Budapest, 351-380.old.
Slack, N. – Brandon-Jones, A. (2018): Essentials of Operations Management, 2nd edition, Prentice Hall,
London
Slack, N. – Chambers, S. – Johnston, R. (2004): Operations Management, Fourth Edition, Prentice Hall,
London
Waters, D. (2002): Operations Management, 2nd Edition, Prentice Hall, London

9-12 Vevokiszolgalas - Vegleges2

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

9-12 Vevokiszolgalas - Vegleges2

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

TEVÉKENYSÉGMENEDZSMENT

Budapesti Corvinus Egyetem

9.1. A rendelésfeldolgozás definíciója és tevékenységei

A rendelésfeldolgozás magában foglalja a vevőkiszolgálás azon tevékenységeit,

Jellemzően a rendelésfeldolgozás ciklusa az alábbi konkrét tevékenységekre bontható (9.1.

9.1. ÁBRA. A rendelésfeldolgozás részfolyamatának konkrét tevékenységei

9.2. A rendelésfeldolgozás lépései és jellemzői

követően ugyanakkor a vevőszolgálatnak, illetve a rendelésfeldolgozás összetett

9.2.1. A vevői megrendelés útja – egy konkrét rendelésfeldolgozási folyamat

Amennyiben egy vállalat rendelésfeldolgozási folyamatát tanulmányozzuk, alapvetően azt a

9.2. ÁBRA. A vevői megrendelés útja

Forrás: Stock – Lambert, 2001 alapján

Ha a gyártó fogadta a vevői megrendelést, az belép saját rendelés-feldolgozási rendszerébe

9.3. A vevőkiszolgálási folyamatot támogató információs megoldások és technikák

9.5. Automatikus azonosító rendszerek

9.5.1. Szabványos áruazonosítás

A szabványos áruazonosítás tárgyalását a GS1 szervezet bemutatásával indítjuk. A GS1

Ez a meghatározás a nyersanyagoktól a készárukig mindent lefed és minden olyan

9.3. ÁBRA. A GTIN-13 azonosító szám felépítése (8 jegyű cégprefix esetén)

Forrás: Fekete és társai, 2007: 52. old.

A logisztikai egység egy szállítás és/vagy raktározás céljára készült, bármilyen

Ilyen logisztikai egység lehet a raklap, amelynek egyértelmű, egyedi azonosítására és

Forrás: Fekete és társai, 2007, 56. old.

A logisztikai folyamatokban alapvető feladat, hogy az ellátási lánc szereplőit, és a

Nagyobb termőterületeknél, raktáraknál, disztribúciós központoknál lehetőség van arra,

Forrás: Fekete és társai, 2007, 49. old.

A teljes logisztikai folyamat mentén természetesen számos további információ együttes

A GS1 szabványok tartalmazzák azokat az információkat, amelyek a termékek, áruk ellátási

A vonalkód meghatározott információtartalommal bíró kódok grafikus

A vonalkódok az ellátási lánc bármely pontján, megfelelő szoftver és hardver háttérrel,

9.6. ÁBRA. EAN-13 és EAN-8 jelképrendszer

Forrás: Fekete és társai, 2007, 64. old.

Az GS1-128 rendszer előnye, hogy – az egyszerű azonosításon túlmenően – lehetővé teszi

9.7. ÁBRA. GS1-128 jelképrendszer a csomagolás napjának és a tételszám megadására

Forrás: Fekete és társai, 2007: 73. old

Az összetett, számos információ egységes megjelenítését az egyedi adattartalom

Az adattartalom azonosítót követő információ – 30 karakter hosszúságig tetszőlegesen –

9.3. TÁBLÁZAT. A leggyakrabban alkalmazott adattartalom azonosítók

A logisztikai egységek – például raklapok – ellátási láncban történő azonosításának és

9.8. ÁBRA. Szabványos logisztikai címke

9.5.3. Rádiófrekvenciás azonosítás

Az automatikus azonosítási folyamatok utóbbi időkben rohamos fejlődésnek indult

9.5.4. Az EPCglobal Network rövid bemutatása

Az EPCglobal Network lehetővé teszi az ellátási láncban mozgó bármilyen tulajdonságú és

9.6. Kommunikációs technikák

9.6.1. Elektronikus adatcsere

Az ellátási láncban együttműködő partnerek közötti kommunikációs technikák közül elsőként

Az elektronikus adatcsere (Electronic Data Interchange, EDI) üzleti dokumentumok

Az EDI alkalmazásával biztosítható előnyök igen széleskörűek:

9.6.2. Értéknövelő hálózatok

Az EDI használatával elérhető hatékonyságnövekedés, illetve költségcsökkenés több forrásból

Az értéknövelő hálózatok olyan szolgáltatók, amelyek különböző kommunikációs

Az értékhozzáadó hálózatokat más néven külső, harmadik fél által üzemeltetett

Manapság gyorsan terjed az EDI internetes használata. A megfelelő szoftver megvásárlása és

9.6.4. Árukövető és helymeghatározó rendszerek

A logisztikai folyamatokban használatos kommunikációs eszközök között meg kell említeni a

10. fejezet: Raktár2

10.1. A raktár fogalma és szerepe a logisztikai rendszerben

Ma már a raktárakban a hangsúly nem a tároláson, sokkal inkább a komplex belső

10.1.1. A raktárak által biztosított szolgáltatások

A raktár az értékesítési volumen, illetve az árbevétel növelésének támogatásán keresztül hozzá

Időlegesen kihelyezett készletek tartása. Jellemzően szezonálisan ingadozó keresletű

időlegesen kihelyezett készleteknél tehát viszonylag szűk termékskálát raktároznak időben