Nyári vargánya

(Boletus reticulatus)
Család: Vargányafélék
Család (latin): Boletaceae

Ehetőség (étkezési érték): Ehető. Igen ízletes csemegegomba.

Kalap: 5-20 cm átmérőjű, de olykor megnő nagyobbra is. Kemény, húsos kalaphúsa idősebb korban
puhulhat. Alakja kezdetben félgömb alakú, később domború, öregen kiterülhet. Széle aláhajló, felszíne
fiatalon bársonyos, ráncolt, öregen lehet sima fénylő, berepedezhet. Színe világos mogyoróbarnától
sötétbarnáig vagy okker barnáig terjed, vörös árnyalatok nélkül.
Tönk: 6-15 cm magas, 4-8 cm vastag. Robusztus, hasas, ritkán hengeres. Színe egészen világos
mogyoróbarnától világos barnáig. Felületét hasonló színű, apró szemű hálózatos minta fedi a tönk
bázisáig.
Lemezek, tráma: Csöves termőrétege fiatalon fehéres, idősebb korban sárgászöldes. A termőréteg
vastag, pórusai szűkek. Érintésre, sérülésre nem változtatja a színét.
Hús: Fiatalon először kemény, de hamar puha lesz. Színe szép fehér, vágásra nem változik.
Gallér: Nincs Bocskora: Nincs Tejnedv: Nincs Illat: Kellemes gombaillatú Íz: Kellemes gomba ízű
Termőhely és idő: Kora tavasztól, akár már májusban megjelenhet és egészen októberig
megtalálhatjuk savanyú talajú lomb és vegyes erdőkben. Leggyakoribb tölgy alatt.
 Sárga rókagomba
(Cantharellus cibarius)

Család: Rókagombafélék
Család (latin): Cantharellaceae

Ehetőség (étkezési érték): Ehető. Kiváló csemegegomba, árusítható.

Kalap: 3-10 cm átmérőjű. Fiatalon domború majd ellaposodik, végül tölcséressé válik, széle
kezdetben begöngyölt, később hullámossá válik. A kalap felülete gyakran kissé egyenetlen. Színe
élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat. Nem igazi kalap, csak úgy néz ki.
Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag. Állaga tömör, formája lefelé elkeskenyedő. Színe a kalapnál
kissé világosabb színű. Lemezek, tráma: Termőrétege lemezes, hosszanti, lefutó. Kalapszínű.
Hús: Vastag, tömör. Színe fehéres, a kalapbőr alatt világossárga.
Gallér: Nincs Bocskora: Nincs Tejnedv: Nincs Illat: Gyümölcsre emlékeztető illatú Íz: Kellemes
gomba ízű, nyersen kissé csípős utóíze lehet.
Termőhely és idő: Júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori
faj.
Megjegyzés: Hasonlít hozzá a mérgező világító tölcsérgomba, a mérges pókhálósgomba és az ehető
rozsdasárga tölcsérgomba, valamint a sárga gerebengomba. Figyelmes gombász a jellegzetes
termőteste és ráncos trámája miatt csak a jóval ritkább, narancssárga Bársonyos rókagombával
tévesztheti össze, mely szintén ehető és amely inkább fenyvesek lakója.
 Nagy őzlábgomba
(Macrolepiota procera)

Család: Csiperkefélék
Család (latin): Agaricaceae

Ehetőség (étkezési érték): Ehető, árusítható, de csak a kalapja.

Kalap: 10-30 (50) cm átmérőjű. Fiatalon dobverő, illetve félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül,
közepén púpos marad. Világos, fehéres, halványbarnás alapon letörölhető barna, nagy, szálas
pikkelyekkel díszített. Púpja egyszínű, barna, sima.
Tönk: 15-30 cm hosszú, 1-3 cm vastag, karcsú, tövén nagy gumóval. Színe fehéres alapon barnán
márványozott. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható.
Lemezek, tráma: Sűrűn állók, szabadok, a tönk körül gyűrűbe nőnek össze. Fehéresek, idővel kissé
barnás árnyalatúak lesznek.
Hús: A kalapon puha, vastag, a tönkben szívós, rostos, fehér.
Gallér: Fejlett, vattás, összetett gyűrűje - gallérja - eltolható. Bocskora: Nincs, csak bunkós vége van.
Tejnedv: Nincs Illat: Kellemes illatú Íz: Dió- vagy mogyoróízű
Termőhely és idő: Májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, világos erdőszélen, réten növő,
gyakori faj.
 Légyölő galóca
(Amanita muscaria)

Család: Galócák
Család (latin): Amanitaceae

Ehetőség (étkezési érték): Mérgező. Az elfogyasztás után 1/2-3 óra múlva idegrendszeri tünetek
(részegségre emlékeztető) jelentkeznek, valamint gyomor és bélpanaszok.
Kalap: 5-20 cm átmérőjű. Eleinte félgömb alakú, domború, majd ellaposodik. élénkpiros,
narancssárga, tapadós felületű. Könnyen leváló, fehér pettyekkel díszítik. Széle fiatalon sima, idővel
kissé bordázott lesz. A pettyeket az eső lemoshatja, ilyenkor sima felületű lesz.
Tönk: 7-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Hengeres, olykor üregesedő, robosztus. Színe fehér vagy kissé
sárgás.
Lemezek, tráma: Sűrűn és szabadon állók, szélesek, fehéresek. Olykor fűrészes élűek.
Hús: Puha (néha keményebb), vizenyős. Színe fehér, a kalap bőre alatt narancssárgás vagy sárga.
Gallér: Jól fejlett, hártyás, nem bordás, fehér, széle sárgás csipkézettséggel. Cafrangos, lelógó.
Bocskora: Bocskora nincs. A gumós tönk tövét rücskös övek díszítik (a bocskor felszakadozó hártyája
képezi a gomba pettyeit a kalapon). Tejnedv: Nincs Illat: Nem jellegzetes Íz: Nem jellemző, ellenben
kellemetlen utóízt említenek fogyasztása után.
Termőhely és idő: Termőhelye az erősen savanyú talajú lomb- (pl. nyír, luc) és fenyőerdőkben van.
Augusztustól késő őszig kereshető. Ritkás erdőkben, ligetes vidékeken, mohos sziklák mellett
csoportosan jelenik meg számos esetben. Magyarországon nem túl gyakori, a skandináv országokban
olykor tömegesen terem. Az erdélyi hegyekben is sűrűn előfordul.
 Erdőszéli csiperke
(Agaricus arvensis)

Család: Csiperkefélék
Család (latin): Agaricaceae

Ehetőség (étkezési érték): Ehető, árusítható.

Kalap: 8-15 cm átmérőjű. Félgömb alakú, aztán domború, majd kiterül. Színe fehér, idővel krémsárga
lesz, nyomásra kissé sárgul. Felülete sima vagy finoman pelyhes.
Tönk: 5-16 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Alakja bunkóhoz hasonlít vagy hengeres és a tövénél
gumószerűen megvastagodik. Színe fehér, tapintásra sárgul.
Lemezek, tráma: Sűrűn és szabadon állók, fiatalon piszkosfehérek, majd szürkés hússzínűek, végül
csokoládébarnák lesznek. Az idős gomba lemezei vizesek, nyirkosak.
Hús: Vastag, fehér. Kissé merev. Fehér, olykor sárguló, de többnyire csak a kalap bőre alatt és a
tönktövében lehet sárgás. Az idősebb gomba húsa, különösen a tönkben, szürkülő, feketés is lehet.
Gallér: Fejlett, lehet kettős rétegű, vastag vagy hártyaszerű, alsó szélén pelyhes vattaszerű, fehér, de
néha szalmaszínű, elálló vagy lelógó. A gallér alsó része fogaskerékszerűen díszített.
Bocskora: Nincs. Maximum gumó látható a tönk alján. Tejnedv: Nincs. Illat: Keserűmandula vagy
ánizs illatú Íz: Jóízű, enyhén dióra emlékeztető, néha édeskés.
Termőhely és idő: Májustól novemberig terem lomb- és fenyőerdőben. Általában az erdőszéleken
terem, akácos erdeinkben a leggyakoribb gombák közé tartozik. Eső után szokott megjelenni. Ritkás
erdőben, legeltetett erdőszéleken, erdei tisztásokon, bokros helyeken, erdei utakon, réten, kertben
sokfelé gyakori.
 Gyilkos galóca
(Amanita phalloides)

Család: Galócák
Család (latin): Amanitaceae

Ehetőség (étkezési érték):

Súlyosan, halálosan mérgező! A gomba elfogyasztása után 8-24 óra múlva az amatixin méreganyagtól
csillapíthatatlan hányás kezdődik. majd átmeneti javulás után a mérgezett néhány napon belűl máj- és
veseelégtelenség következtében meghalhat. Egy átlagos méretű kalap egy négytagú család
elpusztítására elegendő! A kezelés során a vérből mesterségesen vonják ki a méreganyagot. A
korszerű kezelések ellenére, még ma is a mérgezések 30%-a halállal végződik.
Kalap: 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodik. Színe: olajzöld, oliva, sárgás, barnászöldes, de
lehet fehéres is. Felülete gyakran benőtten szálas, csak ritkán van rajta burokmaradvány. Nem bordás.
Tönk: 7-20 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag, hengeres. Színe fehéres. Gyakran zöldes, márványozott
felületű.
Lemezek, tráma: Sűrűn és szabadon állók, szélesek, színük fehér.
Hús: Puha, vizenyős, fehér. Gallér: Lelógó, fehér gallérja van Bocskora: Gumós tövén bő, elálló
szélű fehér bocskora van. Tejnedv: Nincs Illat: Édeskés. Néha retekre vagy ammóniára
emlékeztethet, de ez nem mindig tapasztalható! Íz: Jóíző, de ne kóstoljuk meg! Veszélyes!
Termőhely és idő: Júniustól - novemberig. Lomberdőben, főleg tölgy alatt, ritkán fenyvesben növő,
gyakori faj.