2013.09.08.

Mellkas vizsgálata, 
vérkeringés 

Mellkas vizsgálata 
 
• inspectio (megtekintés) 
• palpatio (tapintás) 
• percussio (kopogtatás) 
• auscultatio (hallgatózás) 

1
 2013.09.08.

Kopogtatás 
• kopogtatás alapelvei: 
– mindig bordaközben kopogtatunk 
– plessimeter ujj mindig a várható határral párhuzamosan legyen, 2. 
percén kopogtatunk (csuklóból), elvileg 2x ütünk rá 1 helyen 
– a többi ujjat ne tegyük le, mert tompítja a rezgéseket 
– erősebb kopogtatás →  mélyebben lévő szövetek 
 
• kopogtatási hangok: 
– teljes éles, nem dobos → levegő, amely feszülés alatt áll (tüdő) 
– dobozhang  tüdő emphysema 
– dobos → levegő, amely nincs feszülés alatt 
• gyomor 
• belek 
– tompa → levegőt nem tartalmazó szerv 
• máj 
• lép 
• szív 
• tüdőben: folyadék, gyulladás, daganat 

Szív kopogtatása 
– relatív szívtompulat:  
• a szív nagyságára és elhelyezkedésére utal 
• jobb oldal: tüdő‐rekesz‐határ → ez lesz a szív alsó határa is 
• szív jobb oldali határa: sternumot nem haladja meg 
• szív felső határa: 3. bordaközben parasternalisan (angulus sterni 
Ludovici vonalában) 
• szív bal oldali határa: medioclavicularis vonalban (vagy attól 1 cm‐re 
medialisan): 5. bordaköz, középvonaltól 9 cm‐re balra 
 
– abszolút szívtompulat:  
• a szív tüdővel nem fedett részét jelenti (nem túl fontos) 
• gyenge kopogtatással a relatívat még halljuk, de ezt már nem 

2
 2013.09.08.

Szívhangok 
• I. szívhang (szisztolés hang)  cuspidalis (atrio‐ventricularis) billentyűk záródása (BU) 
– másodlagos szerepe van:  
• semilunáris billentyűk nyílásának 
• kamraizomzat megfeszülésének 
• kilökött vér örvényáramlásának 
– EKG‐n az R‐hullámra esik  nem látszik az EKG‐n 
– hosszabb, nagy amplitúdójú komplexum 
 
• II. szívhang (diasztolés hang)  semilunaris billentyűk záródása okozza (TUPP) 
– másodlagos szerepe van: cuspidalis billentyűk nyílásának 
– EKG T‐hulláma után található 
– rövidebb 
– belégzésben 2 komponensre válik (split: előbb A2, majd P2) → „a II. szívhang fiziológiás kettőzöttsége” 
 
• III. (protodiasztolés) szívhang: közvetlenül a II. hang után (galoppritmus), okai: 
– extrém gyors BK‐telődés (hyperkinesis, MI) 
– gyereknél vagy fiatal, edzett felnőttnél fiziológiás 
• IV. hang (preszisztolés, pitvari hang) 
– pitvari szisztoléval függ össze 
– mindig kóros 

Szívhangok és zörejek demonstrálása 
(Litmann, Introduction to heart sounds) 

• szimulációs program segítségével 
– hangfelvételek 
– PKG 
 
• lehetőségek: 
– normál szívhangok 
– szívzörejek (punctum maximumonként külön‐külön) 
 

3
 2013.09.08.

Tüdőhatárok kopogtatása 
• tüdőhatárok kikopogtatása: 
– tüdőcsúcs kopogtatása bentről kifelé 
– paravertebralisan, lapocka vonalában, középső hónaljvonalban felülről lefelé 
– először a 2 oldalon külön‐külön végezzük el, majd a 2 oldalt összehasonlítva 
 
• normál tüdőhatárok (alatta tompulat → rekeszizom) 
– parasternalisan elöl: 5. bordaköz 
– medioclavicularis vonal: 6. bordaköz 
– elülső hónaljvonal: 7. borda 
– középső hónaljvonal: 8. bordaköz 
– scapularis vonal: 10. bordaköz 
– paravertebralis vonal: 11. bordaköz 
 
• légzési kitérés vizsgálata: 
– rekeszt elérve kopogtatás közben megkérjük a beteget, hogy lélegezzen mélyet 
(sóhajtson): ha kitér a rekesz, a tompa hang teljes éles, nem dobos lesz 
– renyhén (gyengén) tér ki: pl. emphysema, embolia, pleura‐gyulladás miatt 
– nem érezhető a kitérés: pl. mellkasi folyadék (hydrothorax) 

Hallgatózás a tüdő felett 
Légzési hangok: 
http://www.cvmbs.colostate.edu/clinsci/callan/breath_sounds.htm 
 
• puha sejtes alaplégzés (vesicularis hang, alveolaris hang) 
– normális 
– csak belégzéskor hallani (kilégzés hangtalan) 
• érdes sejtes alaplégzés → 
– normális (3‐4 éves korig, ill. légszennyezett környezetben élő felnőttnél) 
– belégzés hangosabb, de a kilégzést is hallani 
• gyengült sejtes alaplégzés → folyadék, emphysema, vastag izomzat 
• bronchovesicalis légzés (átmeneti, határozatlan) 
• hörgi (bronchialis) légzés → kóros alaplégzés... 
– normális a trachea, gerinc és J scapula felett 
– ha máshol is: gyulladásra utalhat 

4
 2013.09.08.

Pulzushullám regisztrálása, 
pulzoximetria 

Pulzushullám vizsgálata ujj‐
plethysmográffal, pulzoxymetria 
• plethysmograph: térfogatváltozások érzékelésére alkalmas műszer 
• ujj‐plethysmograph: ujjra erősítve regisztrálja annak pulzációját (az artériás 
nyomásváltozásokat) 
• fajtái: 
– folyadékkal töltött (vízzel töltött csőhöz csatlakozik) 
– membrános (pl. AD Instrumens) 
– pulzoxyméter → nem valódi plethysmograph (fényelnyelés alapján 
dolgozik), előnye: Hb oxigén‐szaturációját is méri 
• regisztrálható a pulzusgörbe: 
 
 
 
 
• Valsalva‐ és Müller‐kísérlet hatása is vizsgálható 

5
 2013.09.08.

SpO2 változása

pulzusszám változása

Artériás pulzusgörbe 
• Centrális  • Perifériás 
 
 
Vér továbbáramlása a diasztolé alatt
Bal kamrai ejekció (catacrot szár) Lelszálló
(anacrot szár)
 
Aortabillentyű záródik
Meredek felszálló
(anacrot) szár
(catacrot) szár

(dicrot hullám) Aortabillentyű záródik

  (dicrot hullám)
Aortabillentyű nyílása

 
 
Aortabillentyű rezdülései
 
(pitvari szisztolé és izometriás kontrakció alatt)
– pulzushullám amplitúdója és a felszálló szár 
meredeksége perifériásan nagyobb (wave 
amplification) 
– az amplitúdó nem arányos a frekvenciával (bár 
szabályozásuk részben összefügg) 

6
 2013.09.08.

Vénás pulzusgörbe 
• centrális vénás nyomás (pl. vena jugularis): 
– jobb pitvari nyomásváltozásokat tükrözi 
– invazív úton mérhető (pl. Schwann‐Ganz‐katéter) 
 
• jellegzetes hullámok: 
– A → pitvari szisztolé 
– x → pitvari diasztolé kezdete 
– c → cuspidalis billentyűk záródása  
– x’ → kamrai szisztolé (szív basisa meghúzódik) → szívóerő (vitatott) 
– v → pitvari diasztolé fő szakasza (fokozatos telődés) 
– y → kettős diasztolé (kamra is már diasztoléban van) 
 
• pozitív hullámok helyzete az EKG‐hoz képest → 
  P < A < QRS < c < T < v 

Vérkeringés 

7
 2013.09.08.

Folyadékok áramlása 
• lamináris áramlás: 
– rendezetten (áramvonal mentén) 
– fázisszeparáció: 
• a normál véráramlás során a plazma áramlik a fal mentén, az alakos elemek középen  
• érelágazásokban viszont „nekimennek” az érfalnak, nagyobb esélyük van a lerakódásra 
– ez igényli a legkevesebb energiát 
 
 
 
 
• turbulens (rendezetlen, gomolygó) áramlás:  
– részecskék az áramlás irányára merőlegesen is mozognak 
– turbulens áramlás előfordulhat: 
• szívben 
• artériákban (thoracalis aortában, elágazódásoknál, szűkületeknél (pl. vérnyomásmérés során) 

Vérkeringés 
2 vérkör (sorba kapcsolva): 
• nagy vérkör: 
– bal kamra → aorta → nagy vérköri artériák → kapillárisok → vénák → jobb pitvar 
– szervek vérállátása (még tüdőt is az aa. bronchialesek látják el) 
• kis vérkör:  
– jobb kamra → a. pulmonalis és ágai → tüdőkapillárisok → vv. pulm. → bal pitvar 
– itt történik a gázcsere (oxigén felvétele, szén‐dioxid leadása) 
– perctérfogata a nagy vérkörével megegyező 
– nyomás és érellenállás a nagy vérkörénél alacsonyabb 
– vékonyabb érfal, nagyobb belső átmérő 
 
Nyomás alapján: 
• magas nyomású rendszer → bal kamrától a nagyvérköri arteriolákig 
• alacsony nyomású rendszer → kapillárisok, vénák, kis vérkör, szív többi ürege (bal 
kamra kivételével) 
 
 
 

8
 2013.09.08.

100 Hgmm 2500 cm2

Nyomás

0.33 m/s
Á ramlási
átlagsebesség 0.22 m/s

8 cm2

2.5 cm2 0.0003 m/s

Összkeresztmetszet

Aorta A rtériák A rteriolá k K apillá risok V énák Pitvarok

átmérő↓, legnagyobb átmérő,
átmérő: 2-3 cm
összkeresztmetszet ↑ összkeresztmetszet ↓

Szakaszok speciális jellemzői 
• nagy vérköri artériák →  
– legnagyobb nyomás és áramlási sebesség 
– ellenállás: TPR 10 %‐a 
• kis aretériák + arteriolák → 
– legnagyobb ellenállás (rezisztenciaerek): TPR 50‐55 %‐a 
– itt esik le a nyomás (nem tevődik át a kapillárisokra) 
• kapillárisok → 
– legnagyobb összkeresztmetszet 
– legkisebb átmérő és áramlási sebesség 
– ellenállás: TPR 30‐35 %‐a 
• vénák →  
– legnagyobb átmérő 
– legnagyobb befogadótérfogat (kapacitáserek) 
– legkisebb nyomás 
– legkisebb ellenállás: TPR 5 %‐a 
– áramlási sebesség a kapillárisoktól a nagy vénák felé haladva emelkedik 
 

9
 2013.09.08.

Szisztolés és diasztolés nyomásértékek 
Szisztolés nyomás  Diasztolés nyomás 
(Hgmm) (Hgmm)
bal kamra (B K ) 120-140 5-10
aorta 120-140 60-80
bal pitvar (BP) 15 5
jobb kamra (J K) 20-24 1-4
a. pulmonalis 20-24 9-15
jobb pitvar (JP) 10 3
Vénák: 
• nyomásuk megfelel a disztális pitvar nyomásának, de a vénás nyomás kicsivel 
magasabb (mivel a vér a vénák felől a pitvarok felé áramlik) 
• centrális vénás nyomás (CVP): v. jugularis, vena hepatica ~ jobb pitvari nyomás 
• v. pulmonalis nyomás (éknyomás, PAOP) ~ bal pitvari nyomás 

Nyugalmi vérkeringés és oxigénfogyasztás 
Véráramlás Oxigénfogyasztás
(perctérfogat %-a) (alveoláris ventiláció %-a)
Splanchnikus terület 25-30 (máj: 20-28, de  ebből csak 6 % az a.  25-35 (máj: 20-30)
hepatica, többi a v. portae-n keresztül jut el 
oda)
Vese 20-24 6-7
Agy 14-15 18
Harántcsíkolt izom 15-20 19-20
Bőr, csont 4-10 2-5
Coronariakeringés 5 10-12

• véráramlás (perctérfogat %‐ában): májnál a legnagyobb (ha a tüdőt nem számítjuk) 
• oxigénfogyasztás (alv. vent. %‐ában): májnál a legnagyobb 
• fajlagos véráramlás (ml vér / min / 100 g szövet): 
– glomus aorticumban és caroticumban a legnagyobb: 2000‐3000 ml / 100g / min 
– vese: 400 ml vér / 100 g / min 
• fajlagos O2‐fogyasztás (ml O2/ 100 g szövet / min): 
– szívnél a legmagasabb: 8 ml/min/100g  (szív tömege kb. 300‐350 g) 
– máj:  4‐7 ml/min/100g  (máj tömege kb. 1500‐2000 g) 

10
 2013.09.08.

Vérkeringés általános jellemzői 
• Ohm törvénye:  
– P=Q*R 
– MAP = CO * TPR 
 
• kontinuitási egyenlet: a felszín és a sebesség szorzata állandó 
– A1*v1 = A2*v2 = V/t = Q 
– szűkületeknél megnő az áramlási sebesség 
 
• Hagen‐Poiseuille‐törvény: 
– áramlás intenzitásának kiszámítása  
– Q = P / R = (P * r4 *  ) / (  * 8 * l) 
 
• Bernoulli‐törvény: 
– E/V = Pteljes =   Prugalmas oldal‐ +   Pdinamikai + Phidrosztatikai = 
        MAP +     *v2/2 +    *g*h 

Áramlási ellenállás 
• áramlási ellenállás:  
– R= (*8*l) / (r4 * ) 
– TPR = MAP/CO 
 
• egyenesen arányos: 
– viszkozitással (belső súrlódás) → alakos elemek mennyisége (Htc, fvs‐szám), 
plazmafehérjék, vérzsírok 
– artériás középnyomással (MAP) 
– ér hosszával 
– ér rugalmasságával (érben lévő nyomásesés mértéke)  
• fordítottan arányos: 
– perctérfogattal 
– ér sugarának negyedik hatványával → sugár sokkal jobban befolyásolja, mint a többi 
tényező (tehát ha pl. a sugár és az ér hossza is 2x‐esére nő, az ér ellenállása kisebb lesz) 
– hőmérséklettel 
• falvastagság önmagában nem befolyásolja 
 
 

11
 2013.09.08.

Példa 
• B ér sugara és hossza is 2x‐ese A érének 
• hogy viszonyul egymáshoz a 2 ér ellenállása ? 
 
• megoldás: 
– RA = (*8*l) / (r4 * ) ~ l/ r4  
– RB ~ (2l)/ (2r)4 = 2l/(24r4) = 2/24 * l/ r4 = 1/23 * l/ r4 = 1/8 * RA 
 
• ha C ér sugara és hossza is 3x‐osa A érének 
– RC ~ (3l)/ (3r)4 = 3l/(34r4) = 3/34 * l/ r4 = 1/33 * l/ r4 = 1/27 * RA 
 

Kapilláris‐keringés (mikrocirkuláció) 
 
• anyagcsere a kapillárisok szintjén valósul meg  
 
• kapillárisok keringését meghatározza: 
– perfúziós nyomás (nyomásfő) → artériás és a vénás nyomás különbsége 
– prekapilláris sphincterek (arteriovenosus anastomosisok) 
 
• kapillárisfal szerkezete: 
– endothel (1 réteg)  →  
– bazálmembrán (BM) 
– pórusok ("rések") → kapillárisfal permeabilitása magas 
• folyamatos (koninuus) → pl. vér‐agy gát... 
• fenesztrált → pl. veseglomerulus 
• nem folyamatos (diszkontnuus) → máj, csontvelő, lép 
(májkapillárisok permeabilitása a legnagyobb) 

12
 2013.09.08.

Anyagtranszport a kapilláris és az 
intersticiális tér között 
• diffúzió → függ: 
– kapillárisfal két oldala közötti koncentrációkülönbség  
– diffúzibilis anyag polaritása 
• lipidoldékony molekulák (O2 CO2) → szabadon tudnak áramolni 
• vízoldékony molekulák (glükóz, ionok) → sejtek közötti pórusokon juthatnak át (ez 
gátat szab a nagy méretű molekulák átjutásának) 
– pórus nagysága 
– diffúzibilis anyag mérete (nagy plazmafehérjék nem férnek már át a pórusokon) 
 
• ultrafiltráció → függ: 
– hidrosztatikai nyomások (P) → nyomóerőként működnek 
– kolloidozmotikus (onkotikus) nyomások () → szívóerőként működnek 
 
 
 

Az ultrafiltrációt szabályozó erők 
• hidrosztatikai nyomás → nyomóerőként működik 
– Pc (kapilláris hidrosztatikai nyomás) → folyadékot kifelé kényszeríti a 
kapillárismembránon 
– Pis  (interstitialis folyadék hidrosztatikai nyomása) → pozitív értéke befelé mozgatja a 
folyadékot, negatív értéke kifelé 
• kolloidozmotikus nyomás → szívóerőként működik 
– πc (plazma koloidozmotikus nyomása) → folyadékot a kapillárislumen felé mozgatja 
– πis (interstitiális folyadék kolloidozmotikus nyomása) → folyadékot kifelé mozgatja 
• befolyásolja még: 
– filtrációs koefficiens (Kf) → a kapillárisfal vízpermeabilitásától és a felszíntől függ 
– reflexiós koefficiens () → fehérjepermeabilitást jelzi 
 
• effektív filtrációs nyomás (Peff) 
– Peff = Phidr ‐ peff = Pc ‐ Pis ‐ πc + πis 
– pontosabban: Peff = Pc ‐ Pis ‐ *πc + πis 
• filtráció (Jv): Jv  = Kf  * Peff  
 

13
 2013.09.08.

Interstitialis (IS) tér Nyirokkapilláris

Nyirokelvezetés
P IS  IS

K olloidozmotikus nyomások
Hidrosztatikai nyomások

Filtráció
(P C ,  IS)
(nyomóerők)

(szívóerők)
Reszorpció
( C , P IS)
PC C

Kapilláris lumen

Vérkeringés vizsgálata béka nyelvén 
• cél: szöveti keringés mikroszkópos vizsgálata 
• módszer: 
– uretánnal altatott békán 
– nyelvét kihúzzuk, gombostűkkel lyukas parafa lapra rögzítjük 
– fénymikroszkóp alatt megvizsgáljuk 
– fizsóval sűrűn locsolni kell 
 
• tapasztalatok: 
– artéria →  
• vvt‐k a kisebb erek felé áramlanak 
• pulzációt mutatnak 
– véna → vvt‐k a nagyobb erek felé áramlanak 
– nagyobb erekben a fázisszeparáció is látható 
 
• videófilmek: 
– Circulation_through_the_capillaries_1_2012.avi 
– Circulation_through_the_capillaries_2_2012.avi 
 

14
 2013.09.08.

Vérkeringés vizsgálata béka perifériás ereiben 
(Laewen‐Trendelenburg‐kísérlet) 
• cél: béka perifériás keringésének vizsgálata (hidrosztatikai (és így a perfúziós) nyomás változásainak az 
átáramló vérmennyiségre gyakorolt hatása) 
 
• kísérleti elrendezés: 
– dekapitált és elroncsolt gerincvelőjű békán 
– aorta és vena abdominalist is tatalmazó bőr‐izom‐lebenyt készítünk 
– aorta abdominalis összes oldalágát lekötjük  
– heparinos Ringer‐oldattal megtöltött kanült vezetünk az aorta és a vena abdominalisba is 
– aortában lévő kanülhöz Mariotte‐edény csatlakozik 
• Ringerrel van megtöltve 
• változtatható magasság 
– a vénás kanülből a kifolyásánál mérjük a cseppszámot 
 
• manipulációk: 
– Mariotte‐edény emelése → hidrosztatikai nyomás ↑ → cseppszám ↑ 
– Mariotte‐edény süllyesztése → hidrosztatikai nyomás ↓ → cseppszám ↓ 
– erek adrenalinos kezelése (pl. adrenalin átáramoltatása az artériás kanülön) → vazokonstrikció → 
cseppszám ↓ 
 

Laewen‐Trendelenburg‐kísérlet (videó) 

• 0.15‐0.44: bőr‐izom‐lebenyt készítünk 
• 0.48: jól látható a vena abdominalis 
• 1.54: lekötjük a mesenteriális ereket 
• 3.24: hátul megkeressük az aortát 
• 4.14: jól látható az aorta 
• több oldalágat lekötünk még 
• 5.56: vénába bevezetjük a regisztráló kanült, rögzítjük 
• 7.00: aortába bevezetjük a Mariotte‐edényhez 
csatlakozó kanült, rögzítjük 
• 8.35: felül az emelt, alul a süllyesztett edény látható (a 
cseppszám felül magasabb) 

15
 2013.09.08.

Az endothel által termelt anyagok 
• nitrogén‐monoxid (NO) = EDRF (endothel eredetű relaxáló faktor) → vazodilatátor 
• endothelin‐1 (ET‐1) → leghatékonyabb vazokonstriktor 
• prosztaglandinok → pl. prosztacilin (PGI2): vazodilatátor 
• angiotenzin‐konvertáz enzim (ACE) → főleg tüdőkapillárisok termelik 
• hisztamin → kapilláris‐dilatáció és permeabilitás‐fokozódás 
• bradikinin → kapilláris‐dilatáció és permeabilitás‐fokozódás 
• szerotonin → lokális vazokonstriktor 
• MAO (mono‐amino‐oxidáz), COMT (katecholamin‐orto‐metil‐transzferáz) → 
katecholaminok lebontása 
• EDHF (endothel eredetű hiperpolarizáló faktor) 

Nyirokkeringés 
• nyirok (lympha): 
– filtráció révén termelődik 
– összetétel → 
• vérplazma összetételétől függ 
• fehérjéket és alakos elemeket is tartalmaz (kisebb mennyiségben, mint a 
vér) 
 
• nyirokkeringés feladatai: 
– nem reabszorbeálódott folyadék (+ ionok, fehérjék, más makromolekulák) 
visszajuttatása a vénás rendszerbe 
– nagy molekulák és kórokozók elszállítása 
– szűrő funkció (nyirokcsomó) 
– immunvédekezés → lymphocyták és antitestek 
– zsírok felszívása (kp. És hosszú láncú ZSS) 

16
 2013.09.08.

Nyirokkeringés 
• nyirokkeringés felépítése: 
– nyirokkapillárisok: 
• vakon (kesztyűujjszerűen) végződnek az artériás kapillárisok között 
• fehérjékre permeábilisabbak 
– nagyobb nyirokerek (billentyűket is tartalmaznak) 
– nyirokcsomók 
 
• nincs nyirokkeringés: 
– kisvérkör (de a tüdő bronchialis erei körül van, mert azok a nagyvérkör részei) 
– központi idegrendszer (KIR) 
– szaruhártya (cornea) 
– porcszövet 
– csont 
– csontvelő 
 

Nyirokáramlást befolyásoló tényezők 
• kapilláris filtráció ↑ → a nyirokáramlás is ↑ 
– Pc ↑ → nyirokáramlás ↑ 
– Πc ↓ → nyirokáramlás ↑ 
– fokozott kapilláris‐permeabilitás → nyirokáramlás ↑ 

• PIS ↑ → filtráció ↓, nyirokáramlás ↑ 
• ΠIS ↑ → filtráció ↑, nyirokáramlás ↑ 
 
• billentyűk → egyirányúsító funkció 
 
• érellenállás (pitvarok felőli szívóerő) → vis a fronte 
 
• külső tényezők → vis a laterale 
– izompumpa → mozgás serkenti a nyirokáramlást  
– thoracoabdominális pumpa (intrathoracalis és intraabdominális nyomás ingadozása) → belégzéskor 
negatív mellűri nyomás (szívó hatás) 
– artériás pulzálás 

17
 2013.09.08.

Oedema okai 
• 2 oldali (bilaterális) oedema → szisztémás (nem helyi) okok 
– kapilláris hidrosztatikai nyomás emelkedése (Pc ↑) 
• vénás nyomás:  
– vénás nyomásemelkedéskor a vénás beáramlás és a kapilláris‐nyomás is ↑ → filtráció is 
↑ 
– szívelégtelenség → vér nem tud elfolyni a vénákból → centrális vénás nyomás és a 
filtráció is ↑ 
• MAP ↑ → kapilláris nyomás ↑ (filtráció is ↑) → centrális vénás nyomás ↑ → fokozott vénás 
beáramlás 
 
– fehérjehiány → Πc ↓  
• elégtelen bevitel (éhezési oedema) 
• csökkent termelés (májbetegségek) 
• fehérjevesztés (pl. vesebetegségek  proteinuria) 
 
• 1 oldali (unilateralis) oedema  helyi (localis) okok: 
– vénás áramlás akadályozása (pl. mély vánás thrombosis) → Pc ↑ 
– lymphoedema (elephantiasis)  
– ízületi betegségek 
 
• megnövekedett kapilláris‐permeabilitás → lokális és szisztémás is lehet  
– hisztamin  pl. allergiás reakciók (anafilaxiás sokk esetén 2 oldali) 
– kininek 
– égés 

Agyi keringés 
• Monro‐Kellie‐elv → Vagy + Vvér + VCSF = konstans 
• perctérfogat 15 %‐a (kb. 700‐750 ml) 
• oxigénfogyasztás: alapanyagcsere 20 %‐a 
 
Szabályozása: 
• autoreguláció (60‐160 Hgmm‐es MAP között) 
• lokális mediátorok: pCO2, pO2, H+, K+, 
– pCO2 ↑ → agyi vazodilatáció 
– pCO2 ↓ → agyi vazokonstrikció 
– H+ ↑, K+  ↑ → vazodilatáció 
– adenozin, NO, P‐anyag (SP), VIP → vazodilatáció 
• a teljes agyi véráramlás nem nő semmilyen helyzetben sem 
• funkcionális hyperaemia 
• idegi tényezők szerepe másodlagos 
 
Vér‐agy‐gát:  
• endothelsejtek közötti tight junction‐ök + bazálmembrán + astrocyta‐lábak alakítják ki 
• permeábilis: glükózra, L‐aminosavakra, hisztaminra (újszülöttnél más anyagokra, pl. 
bilirubinra is) 

18
 2013.09.08.

Számítógépes szimulációs programok 

Számítógépes szimuláció: SimHeart 
(Thieme) 
1. anyagok
(perfuzorba húzhatók, 1x-re max. 2)
2. ráta beállítása

3. nyílra  kattintani
Langendorff
apparátus 4. perfúzió indítása

futási sebesség amplitúdó regisztráció idítása

Szív

Regisztráló

19
 2013.09.08.

Számítógépes szimuláció: SimHeart 
(Thieme) 
• bizonyos anyagok Straub‐szívre gyakrolot hatásának számítógépes szimulációja 
• alapbeállítások: 
– speed: 0,25 cm/s 
– resolution: 5 mV/Div 
• alaphelyzetben látjuk a szívkontrakciók nagyságát az idő függvényében 
• 1. feladat (mindegyik új preparátumon): 
– Acetylcholine (10‐3 M, 100 μl/min, 15‐20 sec) → frekvencia ↓, kontrakcióerő ↓ 
 
 
 
– Epinephrine (10‐3 M, 100 μl/min, 5‐10 sec) → frekvencia ↑, kontrakcióerő ↑ 
– Verapamil (10‐3 M, 500 μl/min, 15‐20 sec): Na+‐csatorna‐blokkoló → frekvencia ↓, 
kontrakcióerő ↓, diasztolés szívmegállás 
– g‐Strophantin = ouabain (10‐3 M, 500 μl/min, 15‐20 sec):  
  Na+‐/K+‐ATPáz ‐blokkoló → frekvencia ↓, kontrakcióerő ↓ 
 
 
 
Számítógépes szimuláció: SimHeart 
(Thieme) 
• 2. feladat: 
– Acetylcholine (10‐3 M, 100 μl/min, 15‐20 sec) → frekvencia ↓, kontrakcióerő ↓ 
– majd ugyannak a szívnek Acetylcholine (10‐3 M, 100 μl/min, 15‐20 sec) + Atropine (10‐3 
M, 100 μl/min, 15‐20 sec) → frekvencia és kontrakcióerő is normalizálódik 
• 3. feladat: 
– Epinephrine (10‐3 M, 100 μl/min, 5‐10 sec) → frekvencia ↑, kontrakcióerő ↑ 
– majd ugyannak a szívnek Epinephrine (10‐3 M, 100 μl/min, 5‐10 sec) + Propranolol (10‐2 
M, 500 μl/min, 20‐30 sec) → frekvencia és kontrakcióerő is normalizálódik 
• 4. feladat: 
– Epinephrine (10‐3 M, 100 μl/min, 5‐10 sec) → frekvencia ↑, kontrakcióerő ↑ 
– majd ugyannak a szívnek Epinephrine (10‐3 M, 100 μl/min, 5‐10 sec) + Phentolamin (10‐2 
M, 500 μl/min, 20‐30 sec): 1‐receptor‐blokkoló → frekvencia és kontrakcióerő csökken, 
de nem tér vissza az alapszintre (1‐receptorok szerepe) 
 
 
 
 

 
 
 
20
 2013.09.08.

Számítógépes szimuláció: CardioLab 
(BIOSOFT) 
• bizonyos anyagok vérnyomásra gyakorolt hatását szimuláljuk (minden beavatkozás 
után indítsunk új preparátumot) 
• vérnyomást látjuk az idő függvényéban 
• 1. feladat: 
– Noradrenaline HCl (5 g/kg) → RR ↑ 
– Adrenaline bitartarate (0,1 g/kg) → RR ↓  
(kis dózisban vazodilatátor (β2‐receptorokon) 
– Adrenaline bitartarate (10 g/kg) → RR ↑ 
  (nagy dózisban vazokonstriktor (1‐receptorokon) 
– Acethylcholine Br (5 g/kg) → RR ↓ 
– Vasopressin (50 mU/kg) → RR ↑ 
– Angiotensin (5 g/kg) → RR ↑ 
– Histamin acid phosphate (50  g/kg) → RR ↓, majd ↑ 
 
 
 

Számítógépes szimuláció: CardioLab 
(BIOSOFT) 
• 2. feladat: 
– Acethylcholine Br (2 g/kg) → RR ↓ 
– majd atropint (10 g/kg) ugyanannak a preparátumnak → önmagában nincs 
hatása 
– majd újra Acethylcholine Br (2 g/kg) → RR ↓, de nem annyira, mint az előbb 
(atropin blokkolja az M‐ACh‐receptorokat) 
• 3. feladat: 
– Acethylcholine Br (200 g/kg) → RR ↓ 
– majd neostigmint (200 g/kg) ugyanannak a preparátumnak → önmagában 
nincs hatása 
– majd újra Acethylcholine Br (2 g/kg) → RR ↓, jobban és tartósabban mint az 
előbb (kolinészteráz‐gátló miatt nem tud lebomlani az ACh) 
 
 
 
 

21
 2013.09.08.

Számítógépes szimuláció: CardioLab 
(BIOSOFT) 
• 4. feladat: 
– vagus stimuláció → RR ↓ 
– majd atropint (20 g/kg) ugyanannak a preparátumnak → önmagában nincs 
hatása 
– majd újra vagus stimuláció → RR ↓, de nem annyira, mint az előbb (atropin 
blokkolja az M‐ACh‐receptorokat) 
• 5. feladat: 
– adrenalin (0,1 g/kg) → RR ↓ (kis dózisban vazodilatátor) 
– majd propranolol (50 g/kg) ugyanannak a preparátumnak → önmagában nincs 
hatása 
– majd újra adrenalin (0,1 g/kg) → RR nem változik (‐blokkoló kivédte az 
adrenalin hatását) 
 
 
 

Számítógépes szimuláció: 
SimVessel (Thieme) 
Langendorff Perfusor
apparátus

Regisztráló

22
 2013.09.08.

Számítógépes szimuláció: SimVessel 
(Thieme) 
• patkány aortafal és antrum pyloricum simaizmainak viselkedését szimulálja 
• program beállítása a kísérletek előtt: 
– aortát a kampóra helyezzük 
– súlyt akasztunk a zsinór másik végére 
– transducer nullázása:„Zero Adj.” gombbal, 
– órát állítsuk a leggyorsabb fokozatra 
– Speed: 5 cm/min 
– Resolution: 5 mV/Div 
– Power: On 
 
• alaphelyzetben látni fogjuk a pulzushullámokat az aortában 
 

Számítógépes szimuláció: SimVessel 
(Thieme) 
• 1. feladat: 
– Norepinephrine (10‐3 M, 1 μl) → vazokonstrikció 
 
 
– Atropine (10‐3 M, 1 μl) → lecsökken a nyomás 
– Verapamil (10‐2 M, 100 μl) → lecsökken a nyomás 
 
 
 
 
 
 

23
 2013.09.08.

Számítógépes szimuláció: SimVessel 
(Thieme) 
• 2. feladat : 
– Norepinephrine (10‐3 M, 1 μl) → nyomás ↑ 
– majd Phentolamine (10‐2 M, 1 μl), → normalizálódik  
  (1‐receptorok gátlása) 
 
• 3. feladat : 
– Norepinephrine (10‐3 M, 1 μl) → nyomás ↑ 
– majd Propranolol (10‐2 M, 1 μl), → nem normalizálódik  
  (‐receptorok gátlása nem védi ki) 
 
• 4. feladat : 
– Verapamil (10‐2 M, 100 μl) → nyomás ↓ 
  (Na+‐csatorna blokkoló) 
– majd Norepinephrine (10‐3 M, 1 μl) → nincs hatása 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 

24