MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

HÁZASSÁGKÖTÉS AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN

SZERZŐ: FORRÓ JUDIT

NEPTUN-KÓD: B0A6OD

KONZULENS: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN

MISKOLC
2017.
UNIVERSITY OF MISKOLC FACILITY OF LOW

DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY

MARRIAGE AT THE FIRST WORLD WAR

AUTHOR: JUDIT FORRÓ

NEPTUN-CODE: B0A6OD

CONSULTANT: ASSOCIATE PROFESSOR DR KONCZ IBOLYA KATALIN

MISKOLC
2017

2
 Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék................................................................................................................................ 3
Előszó................................................................................................................................................ 4
1. A házasság intézményének kialakulása, fejlődése:................................................................... 6
1.1. Társadalmi szempontok ......................................................................................................... 6
1.2. Egyházi szemlélet .................................................................................................................. 7
1.3. Jogi megfogalmazás ............................................................................................................... 9
2. Az első világháború hatása a házassági jogra ............................................................................. 12
2.1 Az 1894. évi házassági jogi törvény hatása........................................................................... 13
2.2. Házassági intézmény történelmi áttekintése ...................................................................... 14
2.2.1. Magyarországi sajátosságok .......................................................................................... 15
2.2.3.. Házassági akadályok ..................................................................................................... 19
2.3. Megelőző évek..................................................................................................................... 21
2.4.A háború időszaka ................................................................................................................ 24
2.4.1. Társadalmi, történelmi helyzet .......................................................................................26
2.4.2. Házassági szokások ........................................................................................................ 28
3. Jogi szabályozások ...................................................................................................................... 32
3.1. A házassági jog helye a jogrendben. ................................................................................... 33
4. A háború utáni állapot................................................................................................................ 37
5. Összefoglalás .............................................................................................................................. 40
Felhasznált irodalom ...................................................................................................................... 42

3
 Előszó

„A férfi és a nő közötti párkapcsolat formáját szabályozó házasság a történelmi

fejlődés során tartalmában, a társadalom gazdasági és ideológiai viszonyainak
függvényében változó társadalmi intézménnyé alakult, amely az állam által elismert és
jogilag védett keretet nyújt az utódok létrehozásához és felneveléséhez. A házassághoz
fűződő fontos társadalmi, gazdasági és jogi következmények miatt minden társadalomban
pontos előírások szabályozzák azt, hogy milyen feltételekkel lehet házasságot kötni és
milyen körülmények között engedhető meg a házasság megszüntetése.
A házasságkötési mozgalom rendszerint érzékenyen reagál a társadalmi és
gazdasági életben bekövetkezett változásokra, ezért ezeknek a házasulók szempontjából
kedvező vagy kedvezőtlen volta közvetve hat a születési mozgalomra is.”1
Szakdolgozatom témája: Házasságkötés az I. Világháború idején.
Nem véletlenül választottam ezt a nagy terjedelmű történelmi háttérrel
rendelkező, fontos jogi ismereteket átölelő, vallási meggyőződést taglaló, társadalmilag
pedig az élet célját feltételező témát. Valamennyi felsorolt intézmény legfontosabb célja,
hogy a házasságot védje, ezáltal biztonságot nyújtson a családnak, a gyermeknek.
Próbáltam részrehajlás nélkül, tényekre, hiteles szerzők írásaira támaszkodva
követni az eseményeket, melyek hol igazságosnak tűntek, hol drámai módon
elkeserítettek.
A történelem érdeklődésem központjában áll. Némi ismeretem volt az adott
témáról, de ebben a megvilágításban, melyben a dolgozatomban említett kiváló szerzők
érzékeltetik az emberi sorsok lehangoló alakulását, még nagyobb empátiát váltott ki
belőlem. Igyekeztem nem elfogultan nyúlni a témához, próbáltam tárgyilagosan a
történelmi hűség megőrzése mellett megfogalmazni gondolataimat.
Az információgyűjtés lehetőségét a szakirodalommal foglalkozó könyvek, folyó
íratok, publikációk tanulmányozása, és az internet használata biztosította.
Napjainkban a házasság intézménye sajnálatos módon fokozatosan veszít abból
az értékéből, amelyhez elődeink még világégés ideje alatt is ragaszkodtak.

1http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html

4
 A fiatalok kivívták maguknak, hogy a társadalom körében már elfogadott
tendenciává váljon az a tény, miszerint szívesebben választanak különböző együttélési
formákat, akár hosszabb távon is, minthogy társukkal hivatalos úton, anyakönyvvezető
előtt kötött házassággal kössék össze életüket. Talán a válások számának emelkedése
ennek az oka, mindenestre elgondolkodtató, hogy a házasság intézménye összeomlóban
van.

Dolgozatom mottójaként az alábbi idézetet választottam, tisztelegve vele a

háborúban egymás mellett kitartó asszonyoknak és férjeiknek. A családoknak.

„Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az

élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a
századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal
szemben keményen kivívott előnyét.” (Gabriel García Márquez – fordította: Székács Vera
és Gajdos Zsuzsanna)

5
 1. A házasság intézményének kialakulása, fejlődése:

„ A házasság kialakulásának története egyszerűen a nemi élet társadalmi, vallási

és polgári (jogi) megszorító intézkedéseken keresztül kivitelezett szabályozásának
története.” Itt nincs semmi hivatkozás?
Az emberélet legjelentősebb fordulója a házasságkötés. A fenti megállapítással
egyetértve és továbbgondolva, a házasság az egymáshoz való tartozás hivatalos kifejezését
jelenti. Az új, önként választott létforma az eddigi környezetből való eltávolodást, egy
önálló, felelősségteljes élet kibontakozását jelenti.
Mikor a fiatal férfi és nő már elhagyja a gyermekséget a házasság intézményének
létrejöttét elvárja a család, a társadalom, védi az egyház és a jog. Szükségesnek látom
tehát, hogy mindhárom aspektusból vizsgáljam a házasság fogalmát és annak szabályait.

1.1. Társadalmi szempontok

A házasság a hagyományos világban egy olyan társadalmilag szentesített kapocs,

amely szabályozza a résztvevők közötti létforma jegyeit, többek között a szexuális
kapcsolatot, melynek célja utódok létrehozása. A kötelék ezen felül egy egymással
szolidáris rokoni csoportot–rokoni kapcsolatrendszert teremt, illetve erősít meg. Bár a
magyar házasodási rendszer Európa többi keresztény népéhez hasonlóan a monogámiára
épül, ennek ellenére ez a kapcsolat a fentebb elmondottakból következően még sem
egyszerűen két egyén, hanem egyének csoportjai (családok, rokoni csoportok) közötti
megegyezés eredményeként jön létre, és, mint ilyen, rendkívül bonyolult összefüggés-
hálóra épül. Ugyanakkor a benne résztvevő egyének számára is alapvető átalakulásokat
hoz magával: megváltoztatja a házasfelek társadalmi pozícióját, lehetőségeit, sok esetben
munkamegosztásban elfoglalt helyüket, végső soron egész életmódjukat. Mivel a házasság
tehát rendkívül sokfelé kapcsolódó intézmény, teljes körű tárgyalása messze túlterjed a
demográfia vizsgálati körén, így csak a kérdéskör bizonyos elemeit szándékozunk
részletesebben tárgyalni.2

2 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_09_Farago_Tamas_Bevezetes_a_torteneti_demografiaba/ch03.html

6
 A házasodás szokás rendszere két szakaszra bontható a hagyományos
társadalomban.
Az elsőben tulajdonképpen a néprajzkutatók vizsgálódásai szerint az úgy
nevezett párválasztás történik.
Ebben a fázisban meghatározóak az ideális partner megtalálásához szükséges
normák, stratégiák, szokások. Mindez magában foglalja az ismerkedést, a szerelmet, az
úgynevezett „házasságszerzést” ami a pár közvetítését jelenti. Az utóbbi esetben előzetes
megállapodások történnek. A felek által szabott feltételeket a házasságszerző,
házasságközvetítő tolmácsolja, egyfajta informális kapcsolatot hozva létre.
Az legelfogadottabb formális kapcsolat egy emberpár között az eljegyzés, de
idetartozik minden kölcsönös viszony, mint például a szeretőtartás, próbaházasság.
Hagyományos értelemben a házasság férfi és nő között jön létre. Célja az
összetartozás, közös teherviselés, utódnemzés törvényes biztosítása. E szoros kötelék
azonban nem merül ki a felsoroltakban, ennél sokkal összetettebb. A párok nem csupán
egymással alkotnak közösséget. Mindkét fél magával viszi kapcsolatába a családját,
vagyonát, tehát egyben gazdasági társulásnak is nevezhetjük.
A házasság intézménye közértelemben monogámiát feltételez.

1.2. Egyházi szemlélet

A házasság teljes emberi, testi-lelki életközösséget jelent. A házastársak akkor

lesznek igazán boldogok, ha önzetlenül szeretik, tisztelik egymást, teljesen átadják
magukat egymásnak. Ez az önátadás testi kapcsolatot is jelent, ami Isten akarata szerint
való, mert szent dolog a házasság. Isten a házasságot védi, parancsaival figyelmezteti az
embert, hogy ne vétkezzen e kapocsban.
Az egyházi esküvő tulajdonképpen Isten és az egyházi tisztet betöltő személy
előtti ünnepélyes házasságkötés. Általában így neveznek minden alakszerűségek között
történő házasságkötést még a „polgári esküvőt” is. Ez utóbbit helytelenül. A katolikus
egyház - felfogása ingadozott - de tulajdonképpen mindig megmaradt azon az állásponton,
hogy a házasságot nem az egyházi szertartás, hanem a felek megegyezése (consensus)
hozza létre. Még a tridenti zsinat is, amely az egyházi esküvőt szabályozta, bár a

7
házasságkötés rendes formájává tette a házasság egyházi megáldását és a jegyesek a pap
általi összeadását (copuláció). Érvényesnek tekinti a házasságot, ha a házasságkötési
szándékukat két tanú jelenlétében, az illetékes lelkész (proprius parochus) előtt kijelentik.3
A 18. század óta erősödött meg az a felfogás, hogy az ünnepélyes esketés a felek
megegyezésével egyenrangú tényező a házasság létrejöttében. A katolikus egyház a
polgári házasságkötést sohasem ismeri el egyházilag érvényesnek, ellenben a protestáns
egyházak elismerik. Ebben az esetben a polgári kötés után csak a házasság egyházi
megáldása követ.
A különböző felekezeteknél más és más szokások, feltételek, elvárások vannak.
A vegyes házasság (matrimonium mixtum) korábbi jogunkban a különböző
felekezethez tartozó házasfelek között köthető vagy tilalmazott házasság volt.
Az egyházjog vagy vallási hitelveken alapuló jogrendszer Isten az embereknek
kinyilatkoztatott szavait fogadja el jognak, alkalmazandó jogszabálynak. A vallási elveken
alapuló jog az ősi társadalmakban általános volt, a jog érvényességét az isten általi
kinyilatkoztatás adta. Napjainkban kevés állam jogrendszere épül vallási előírásokra,
egyházjogra.

3 Révai nagy lexikon (Budapest, 1912) VI. kötet 709-710 (Egyházi házasságkötés)

8
 1.3. Jogi megfogalmazás

Házasság: egy férfi és egy nő között a törvényben meghatározott

alakszerűségeknek megfelelően létrejött kötelék, amely rendszerint tartós életközösség
létesítésére és családalapításra irányul. várakozási idő: A házasságkötést az
anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc nap utáni
időpontra tűzheti ki. érvénytelenség: A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek
tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek
nyilvánította.4
„Házasságkötés jogi szabályai:
Jegyesség: magyar jog nem szabályozza. Mindig két különnemű személy
kölcsönös ígérete a házasság kötésre. Háború előtti jogban a jegyességet jogi szabályozás
jellemezte.5 A szocialista jog vetette el a jogi szabályozását, csak a házasságot ismerte el.
Csjt.-ben nincs ezért meghatározva. Társadalmi tradíciója van.6
Régi magyar jogi jegyességi feltételei: eljegyzés soha nem szerződés, és
előszerződés, nem kötelez a házasság megkötésére. Elvárás, hogy az eljegyzésből
családjogi jogviszony keletkezzen. Felbontásának vagyonjogi tartalma is lehet, bár
jogszabály nem szabályozza. A jegyesség során keletkezett vagyoni viszonyokat rendezi.
Az okot nem adó fél kérheti a jegyesség alatti vagyontárgyak visszaszolgáltatását.
Jegyességet a házasság megkötése szünteti meg. A jegyesség vagyonjogi viszonyai
beolvadnak a házasságba.
A jegyesség érvényesülésére utaló jelek a mai szabályozásban is megjelennek:
házasságkötés előtti kötelező 30 napos várakozás; a felek a házasságkötés előtt köthetnek
házassági vagyonjogi szerződést (házasságkötéssel lép hatályba); a polgári anyagi jog
szerint a jegyes hozzátartozónak minősül; jegyességnek van kártérítési kötelezettsége;
Házassági ígéret nem köti a felet házasságra.

Házasság:

4 http://kormanyablak.hu/hu/feladatkorok/22/ANYKV00003
5 Uo.
6 http://allamesjogtudomanyialapok.blogspot.hu/2012/12/csaladjog.html

9
 Jancsó György (jogász): a házasság egy férfinak és egy nőnek az életük egész
tartamára kötött életközössége.
Alapeszméi: házasfelek kölcsönös segítése támogatása, egymás boldoggá tétele,
gyermekvállalás. A családjog alapintézménye a házasság, ebből fakadnak a családjogi
jogviszonyok zöme.
Jelenlegi megfogalmazás: egy férfi és egy nő között az arra kijelölt állami
hatóság előtt személyesen tett és kölcsönös kifejezett nyilatkozattal létrejövő kötelék,
amely a törvényben meghatározott személyi, és vagyoni joghatásokkal jár.
Célja a tartós kötelék létrejötte és a családalapítás. 1895. okt. 1. óta kizárólagos
állami anyakönyvezető előtt megkötött házasság az érvényes jogilag.”7
Sajátossága a családi jogviszonyoknak az, hogy nagyobb jelentősége van az
erkölcsi normáknak, mint más jogintézményeknél. Alapelveire hatnak a polgári jogági,
általános alapelvek is, de vannak speciális családjogi alapelvek például:
Ptk. 2013. évi V. törvény IV. könyve:
4:3. § [A házastársak egyenjogúságának elve]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és
kötelezettségeik egyenlők.
Mint ahogy már fentebb említettem a Ptk. 2013. évi V. törvény IV. könyve,
tartalmazza a mai magyar hatályos Családjogot, azon belül is a Második Rész az, amely
kifejezetten a Házassággal foglalkozik.
„I. CÍM: A HÁZASSÁGKÖTÉS
4:5. § [A házasság létrejötte]
(1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az
anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A
nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető.
(2) A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házasság
létrejöttét megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi.
(3) A házasság az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában nem jön létre. A
nem létező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.”

7 http://allamesjogtudomanyialapok.blogspot.hu/2012/12/csaladjog.html

10
 4:7. § [A házasságkötést megelőző eljárás]
(1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki
kell jelenteniük, hogy házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk kell, hogy
házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.
(2) A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék
bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki. A jegyző e határidő alól
indokolt esetben felmentést adhat.
(3) A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota
esetén a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes jogi feltételének igazolását pótolja,
és a házasságot a bejelentés után nyomban meg lehet kötni.

4:8. § [A házasságkötés alaki szabályai]

(1) A házasságkötés két tanú jelenlétében nyilvánosan, az önkormányzat hivatali
helyiségében történik.
(2) A házasulók kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével, illetve - a
jegyző engedélye alapján - a hivatalos helyiségen kívül más, erre megfelelő helyen is
megköthető.8
A törvényből kiderül, hogy ahhoz, hogy házasságról beszéljünk, fontos hogy
meglegyenek a házasság kötéshez szükséges alaki kellékek.
Ilyenek a házasság létrejöttéhez, illetve érvényességéhez nélkülözhetetlen alaki
kellékek.
A házasság létrejöttéhez szükséges alaki kellékek, melyek bármelyike
elmulasztása esetén a házassá egyáltalán nem jöhet létre.
Anyakönyvvezető előtt történő akart kinyilvánítás
A jelenlévők személyes jelenléte
Kölcsönös akaratnyilatkozat a házasság megkötésére
A házasság érvényességéhez szükséges alaki kellékek:

8 Ptk. 2013. évi V. törvény IV. könyve (Családjog)

11
 A házasulandók együttes jelenléte
Az anyakönyvvezető hivatalos minőségben járjon el

A házasságkötés nyilvánosan, ünnepélyes keretek között, az erre rendelt

hivatalos helyiségben, rendszerint házasságkötő teremben történik. A nyilvánosságtól és az
ünnepélyességtől két feltétel fennállásakor lehet eltérni. Egyrészt a felek erre irányuló
kérelme alapján, vagy ha ezek mellőzését a házasuló közeli halállal fenyegető állapota
indokolttá teszi. E tények figyelembevétele rendkívüli körülménynek számítanak, így
hivatalos helyiségen kívül is megköthető a házasság. 9

Magyarország területén a házasság bármely város, kerület vagy község

önkormányzatának anyakönyvvezetője előtt megköthető. A bejelentés alapján indult
házasságkötést megelőző eljárásban az anyakönyvvezető a feleket tájékoztatja a
házasságkötés törvényi előfeltételeiről, a házasságkötés törvényben megállapított
akadályairól, és arról, hogy a házasságkötés időpontja a házasságkötési szándék
bejelentésétől számított harminc nap elteltével tűzhető ki. Az anyakönyvvezető az
eljárásról jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza a házasságkötéshez, a házassági
anyakönyvi bejegyzéshez szükséges adatokat, ezek igazolására bemutatott okiratok
megnevezését és számát, valamint a házasságkötést megelőző eljárásban a házasulók által
tett nyilatkozatokat. A jegyzőkönyvhöz csatolni kell a házasságkötéshez szükséges
engedélyeket, felmentéseket.
Magyarországon házasságot csak férfi és nő köthet. 1996 óta jogilag már
elfogadott, hogy élettársi kapcsolatban azonos nemű személyek is élhetnek.
A mai hatályos Ptk. elismeri a férfi és nő között létrejött élettársi kapcsolatot is,
de korlátozottabbak a jogaik és kötelezettségeik, mint a házasságnál.

2. Az első világháború hatása a házassági jogra

„A magyar népesség múltbeli házasodási szokásaiban a házasság, mint

intézmény, nagyra értékelése, a házasságban élés preferálása fejeződött ki. A társadalom a
házasságnak, mint a családi élet alapjának, nagy jelentőséget tulajdonított, a
9 Kriston Edit – Pusztahelyi Réka – Sápi Edit Polgári Jogi Alapok, Novotni Kiadó, Miskolc 2014. 242-245. o.

12
házasságkötést a felnőtté válás, a társadalomba való beilleszkedés formális feltételének
tekintette, és az életút egyik legjelentősebb eseményeként ünnepélyes külsőségekkel tette
emlékezetessé. A társadalom bizonyos életkor elérése után tagjaitól elvárta, hogy minél
hamarabb kössenek házasságot. A házasságból kimaradt nőtleneket és hajadonokat elítélte
csakúgy, mint azokat, akik házastársuktól külön éltek vagy elváltak. A házasságban élés
előnyei az özvegyeket is arra ösztönözte, hogy újraházasodással mielőbb visszatérjenek a
házasok közé.
A múltban Magyarország a magas házasságkötési gyakoriságú országok közé
tartozott. A házasságkötések trendjére a politikai, gazdasági események erősen rányomták
bélyegüket. Így például a gazdasági válságok, a különösen rossz termésű évek
csökkentően hatottak a házasságkötésekre, viszont háborúk után ideiglenes megélénkülés
volt tapasztalható. A magyar társadalom tehát a régmúltból örökölte a korai és szinte teljes
körű házasodással jellemzett szokásokat, és ezt megtartva igyekezett alkalmazkodni a
változó gazdasági feltételekhez.
Az I. világháború jól példázza, hogy rendkívüli körülmények hatására egy-egy
időszakban a házasságkötések átmenetileg akár teljesen szünetelhetnek. A házasságkötések
ezer lakosra jutó aránya a háborús években igen alacsony szintre zuhant: minimumát
1915-ben érte el 3,4 ezrelékkel.”10

2.1 Az 1894. évi házassági jogi törvény hatása

A HT. előkészítésében, létrehozásában a magyar jogtudomány elismert

képviselői vettek részt, akik jelentős gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek, és a
törvénytervezeteket alapos tárgyalásnak vetették alá. A magyar polgári jogrend és ezen
belül a házassági jog átalakítása figyelemmel volt a hazai előzményekre és a külföldi,
főként nyugat-európai tapasztalatokra is. A HT. a tradicionális magyar megoldásokat és a
haladó európai példákat egyaránt mérlegelő, európai színvonalú, a polgári magyar állam
sajátos társadalmi viszonyaihoz igazított törvénynek tekinthető. Az 1894. évi házassági
törvény szerint törvényes házasság csak polgári hatóság előtt kötöttek. Így a kizárólag
egyházi törvényeknek megfelelően kötött házasság az állam szempontjából nem

10 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html

13
tekintendő házasságnak, valamely egyházi testület ítélkezése az állampolgárok jogaira
kihatással nincs.11.
„Más kérdés, hogy olyan szabályt, amely szerint az egyházi házasságkötést,
amennyiben a házasfelek akarnak ilyent kötni, a polgári házasságkötésnek meg kell
előznie, a hatályos jog nem tartalmaz. Külföldi jogirodalomban olvasható jog-
összehasonlító munkák arról tanúskodnak, hogy azokban a jogokban, amelyek
tartalmaznak ilyen szabályt, ez a szabály lex imperfecta maradt, be nem tartásához
szankciók nem fűződnek. A korábbi magyar jogban is csak a lelkészt sújtó büntetőjogi
szankciók fűződtek hozzá, de társadalmi veszélyességének hiánya folytán az 50-es évek
elején ez is eltörlésre került. Minthogy a csak egyházi házassághoz a magyar jog amúgy
sem fűz semmiféle joghatást, ilyen szabálynak a kimondása a családjogi szabályok
körében változatlanul felesleges.”12

2.2. Házassági intézmény történelmi áttekintése

Jogi, egyházi és társadalmi szempontból is a házasságkötés a házasulandók

felnőtté válását jelentette. A házasság, a legkisebb közösség, a család létrejöttének
alappillére, tehát nem igazán lehet különválasztani a házasság intézményének fejlődését és
a család fejlődésétől.
A házasságfelfogást a korai államokban a sajátos vallásfilozófia jelentős
mértékben befolyásolta. Ennek ellenére a házassági jog az általános magánjogi
szabályoknak megfelelően alakult, és a felek privát szférájába tartozott bármiféle állami
beavatkozás nélkül
A házasság fogalma a jogalkotás megvalósulásáig az éppen adott társadalmi rend
családjogi szabályait követte.13

11 Dr Herger Csabáné, A polgári házasság kialakulása és rendszere Magyarországon a nemzetközi fejlődés tükrében 2005 9. o.
(Továbbiakban Dr Herger Csabáné, A polgári házasság kialakulása és rendszere…)
12 Ptk. Családjog
13 Dr Herger Csabáné, A házassági jogalkotási és jogalkalmazási hatáskör helye az állam és az egyház közötti kapcsolatban 4.2.
,
(továbbiakban Herger)

14
 2.2.1. Magyarországi sajátosságok

A kereszténység kialakulása nagy hatással volt a házasságok létrejöttére is.

A 2-4. század végét követő évekig a házassági jog a keresztény erkölcsiséggel

való szoros kapcsolata miatt kizárólagos egyházi jogalkotási és jogalkalmazási hatáskörbe
került, bár a kánoni szabályok a nyugati egyházban csak a cluny-i reformmozgalom, majd
az egységes kánonjog kialakulása következtében jutottak érvényesülésre. 14

A honfoglalás idején a házasságnak három lehetséges formája volt:15

 Leányrablás.
 Színlelt leányrablás.
 Leány vétel.

Az államalapítás korában, Szent István tudatában volt a család társadalomban

betöltött fontosságának, ezért megőrzéséről rendelkezik törvényeiben. Igyekezett
keresztény elveket bevezetni a pogány magyar nagycsalád rendjébe. A pogány szokások
szerint a férj a feleségét bizonyos esetekben büntetlenül megölhette. Ezt István büntetendő
dolognak nyilvánította. A pogány szokások szerint a leányrablás természetes módja volt a
feleségszerzésnek. Mivel ez ütközött a keresztény elvekkel, ezért István ezt is
szankcionálta. Igyekezett meggátolni, hogy a házastársak „csak úgy” elhagyják egymást,
illetve komolyan büntette, ha valaki rabnőt vásárolt magának feleségként. A pogány
szokásokhoz képest törvényeivel sokat javított a nők, főleg az özvegyek helyzetén. 16
A régi szokásjog, a nőrablás, nővétel a 11- 12. századig érvényben maradt,
párhuzamosan viszont terjedni kezdett a kánoni elven alapuló felfogás, „… mely szerint a
házasságot a férfi és a nő kölcsönös házasságkötési szándéka hozza létre (consensus facit
nuptias).”17

14 Uo.
15 László Gyula: A honfoglaló magyarok élete Magyar Élet, Budapest, 1944
16 https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Istv%C3%A1n_magyar_kir%C3%A1ly
17 Herger, 2006, 75.o.

15
 Az 1215. évi lateráni zsinatot követően Magyarországon is bevezették a
kihirdetést, mint házasságkötési feltételt, azonban a gyakorlatban nem igazán érvényesült.

I. Mátyás uralkodása alatt az egyházi törvényszékekhez rendelte a házassági

perek elbírálását. Werbőczy Tripartituma sem említi a házassági jogot, csak a
vérrokonságról, mint tiltó akadályról tesz említést. „E szerint a vérrokonság negyedik ízig
bezárólag képezett házassági akadályt a kánonok és az ország törvényei szerint.”18
A 16. században a protestantizmus térhódítását követően a vallási pluralizmus
csak tovább mélyítette a zűrzavaros helyzetet. „A reformáció rendkívül gyors terjedése, a
katolikus paphiány és a török uralom előretörése ugyancsak megnehezítette a –Mohács
után igencsak megfogyatkozott-püspöki karnak, hogy a tridenti zsinat végzésének
plébániákon való kihirdetéséről gondoskodjon.”19 Ahol a dekrétum kihirdetése elmaradt,
ott a protestánsok saját hitelveik szerint házasodtak.
A 17. században a házassági jogalkotás és jogalkalmazás továbbra is egyházi
hatáskörben maradt, a kánonjog érvényesült továbbra is. „A reformált felekezetek
egyházközösségeiben a török hódoltságban szabadon érvényesülhet a felekezeti jog, míg a
Habsburg-uralom alatt álló területeken a bécsi (1606) és a linzi (1645) békekötéseket
inkorporáló törvénycikkek elveinek („exercitium reigionis liberum”) ellenére ez hosszú
időn keresztül nem volt lehetséges.”20
A 17-18. század fordulóján a lutheri tanok felélesztése, a római jogi szemlélethez
való (korlátozott) visszatérés valamint a természetjog megjelenése a világi
házasságfogalom új nézőpontját eredményezte. A vallási alapoktól való eltávolodás
következtében a 19. század elejére a házassági jog korlátozások nélkül a polgári jogrend
részévé vált.21
II. József 1781-ben kiadta a Türelmi rendeletet, melyben rendezte a felekezetek
vallási jogait és teljes vallásszabadságot biztosított számukra. A vegyes házasságok
esetében elrendelte, hogy, amennyiben az apa katolikus, úgy gyermekei az ő vallását

18 Herger, 2006, 76.o.

19 Herger, 2006, 77.o.
20 Herger, 2006, 77.o.
21 Herger 4.5.

16
kövessék, amennyiben pedig az apa protestáns és az anya katolikus, akkor a gyermekek
nemük szerint kövessék szüleik vallását. Először II. József titulálta a házasságot polgári
szerződésnek, „… ezt követően 1786. évi házassági pátense gyökeres változásokat idézett
elő azzal, hogy felismerte, hogy egyik egyházi jogot sem lehet ráerőltetni a többi
felekezetre,” a kérdés rendezésének megoldása egységes állami jog bevezetésével került
megoldásra. II. József pátense által bevezetett állami szabályozás kimondta, hogy a
házasságkötésnél közreműködő egyházi személyek, polgári tisztviselőként járnak el, és a
pátens rendelkezéseit kell alkalmazniuk. „Megtiltotta ezáltal, hogy saját egyházjogukban
meglévő, de a pátensben nem szabályozott házassági akadályra hivatkozva megtagadják a
házasságkötést.”22
II. Lipót elődje által meghozott házassági intézkedéseket felfüggesztette, és
visszaadta az egyházak számára azon jogot, hogy a bíráskodás során saját felekezeti
jogukat alkalmazzák.
Az 1790. évi 26. törvénycikk átmenetileg rendezte a vitás kérdéseket, erősítette
az egyházi bíráskodást, azonban a protestánsok ügyeiben továbbra is állami törvényszékek
ítélkeztek.
1832-36, 1838 években megtartott reformkori országgyűléseken ismét előkerült a
vegyes házasságok rendezésének ügye. A protestánsok azt szerették volna, hogy a vegyes
házasságok protestáns lelkész előtt is megköthetőek legyenek. „A katolikus püspöki kar
reakciója az 1840. július 2-i körlevél és utasítás volt, amely az egész ország területére
nézve kötelezővé tette az ún. assistentia passivat.”23 Az assistentia passiva a templomon
kívül, szertartás nélkül megkötött házasságot jelentett, amely során a közreműködő lelkész
csupán tudomásul vette a házasságkötést. Katolikus felek házasságkötése esetén a
kánonjog szerint továbbra is kötelező volt a lelkész közreműködése, ünnepélyes templomi
szertartás megtartása (assistentia activa).
„Újabb változást az 1844. évi III. törvény hozott, amely törvényessé tette –
visszamenőleges hatállyal – az 1839. március 15. után evangélikus lelkipásztor előtt kötött

22 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea, 2012, PhD értekezés, Miskolc (a továbbiakban: Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea), 26.o. /cserbáné/ 27
Nagy, 2012, 26.o.
23 Herger, 2006, 81.o.

17
vegyes házasságokat. Ezzel a protestáns felekezetek szabadon köthettek nemcsak egymás
között, de vegyes házasságokat is.”24
Az 1848. március-áprilisban ülésező utolsó rendi országgyűlés átalakította az
állam és az egyházak viszonyát. A jogegyenlőség, a felekezetetek egyenjogúságának
kérdése és a vallásszabadság a 12 pontban is megjelent.
A XVIII. század második felében jellemző volt, hogy a házassági jog az állami
szabályozás tárgyává vált, de a kánoni jog rendelkezései is érvényben maradtak. A teljes
szétválasztás nem történt meg. Európa első polgári törvénykönyve az 1804-ben kibocsátott
Code Civil volt, amely szétválasztotta az állami és a kánoni jogot.
Az Országos Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: OPTK) 1812. január 1-jén
lépett hatályba, a házassági jog rendszerét nem változtatta meg jelentősen, csak állami
kézbe helyezte.
Az OPTK „Magyarország vonatkozásában az 1852. november 29-én kiadott
császári paranccsal, 1853. május 1-jei hatállyal lépett életbe. Az utasítást csak bizonyos
megszorításokkal lehetett Magyarországon alkalmazni, „ugyanis a római katolikusok, az
egyesült görög és nem egyesült görög szertartású és a katonai törvényhatóság alá tartozó
állampolgárokra nem voltak alkalmazhatóak. a házasság érvényes megkötése, az
érvénytelenség megállapítása iránti tárgyalás, az ágytól-asztaltól való elválás, és a
házasság felbomlásának szabályai.”25 voltak alkalmazhatóak.
Az 1894:31, tc. szerint a magyar házassági jog törvényes alapja a kötelező
polgári házasság lett, mely szerint csak az arra illetékes polgári hatóságok előtt kötött
házasságot ismerte el érvényesnek44, és amennyiben a házasság létrejöttére vonatkozó
polgári anyagi és alaki feltételek bármelyike is hiányzott, házassági akadály állt elő.
A kánonjogi elvek hatása több területen érezhető volt. Így a magyar házassági
jog is jelentős mértékben „recipiált kánonjog volt”26
A vallási és állami érdekek ütközései miatt kialakult kaotikus helyzet ennek
eredményeképp rendeződött. Világossá váltak az állami és az egyházi hatáskörök és
jogosítványok is. „A végrehajtással megbízott kormány különös gondoskodással törekedett

24 Nagy, 2012., 27.o. 32 Nagy, 2012., 27.o. 12

25 Nagy, 2012., 28.o.
26 Dr. Herger Csabáné 4.10

18
arra, hogy az állami anyakönyvvezetés és a polgári házasságkötés az állami közigazgatás
keretébe minél kevesebb megrázkódtatással illeszkedjék bele.”27

2.2.3.. Házassági akadályok

A házassági akadályokat két csoportra lehet osztani. Az egyik az, amely

egyértelműen kizárja, hogy a házasság érvényes legyen, a másik csoport a házasság
érvényességét nem befolyásolja
Érvénytelennek számít az a házasság, amely valamely házasságkötési kellék
hiányában jött létre, vagy amely erkölcsi alapelvekkel ellenkezik (vérrokonság, kiskorú
házasságkötése).
Egyes házassági akadályok egyetemlegesen, általánosságban mindenkire
vonatkoztak, míg mások csak meghatározott cselekvést, végző, vagy jogosultsággal nem
rendelkező személyekre voltak érvényesek.

Házassági akadályok felsorolása:

- Cselekvőképtelen személy nem köthet házasságot.

- Fejletlen korú nem köthet házasságot. A férfi 18. a nő 16. évének betöltésével
éri el fejlett korát. Ezen akadály alól az igazságügy miniszter felmentést adhat.
- Kiskorú nem köthet házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül. -
Húsz éven aluli kiskorú házasságához, ha törvényes képviselője nem a jogosult szülő,
szükséges még a jogosult beleegyezése. Ha a házasulandó szülei nem ismertek, akkor a
gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Ha a törvényes képviselő vagy a szülő a
beleegyezést nem adja meg, ezt a gyámhatóság beleegyezése pótolja. Beleegyezésre
jogosult szülő az atya, ha atya nincs vagy a gyermek törvénytelen, valamint a
10.470/1945. M.E. sz. rendelet 4. § szerinti esetekben az anya.

27Gaár Vilmos: Az anyakönyvvezetők kézikönyve: Az állami anyakönyvvezetésre vonatkozó összes törvényeknek utasításoknak,
rendeleteknek, elvi határozatoknak rendszeres, magyarázatokkal ellátott gyűjteménye Grill Kiadó. Budapest 1898 (a továbbiakban:
Gaár, 1898), III.o.

19
 - Nem köthetnek egymással házasságot: a) vérrokonok egyenes ágon; b)
testvérek; c) testvér testvérének vérszerinti leszármazójával (a király az igazságügy
miniszter előterjesztésére felmentést adhat); d) az egyik házastárs a másik házastársnak
egyenes ágbeli vérrokonával, a házasság megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása után
sem. Nem tesz különbséget sem a származás törvényes vagy törvénytelen volta, sem az,
hogy a testvéreknek mindkét szülője vagy csak az egyik közös.
- Nem köthet új házasságot az, kinek korábbi házassága meg nem szűnt vagy
érvénytelenné nyilvánítva nincs. - Nem köthetnek egymással házasságot azok, akik közül
egyik, a másikkal egyetértve, saját házastársának vagy a másik házastársának élete ellen
tört.
- Tilos házasságot kötni annak, aki ellen elmebetegség vagy jelekkel megértést is
gátló siketnémaság okából indított gondnokság alá helyezési eljárás van folyamatban, ha
részére a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelt; vagy ellene a zárlat elrendeltetett;
vagy a gondnokság alá helyezés még nem jogerős ítélettel ki van mondva.
- Tilos házasságot kötni a gondnok beleegyezése nélkül annak, aki mint
gyengeelméjű vagy magát jelekkel megértetni tudó siketnéma gondnokság alatt áll.
- Tilos házasságot kötni a szülő beleegyezése nélkül annak a kiskorúnak, a ki
huszadik évét meghaladta, akkor is, ha törvényes képviselője beleegyezett
- Tilos a házasságkötés az unokatestvérek között. (a rokonságot a 11. §-ban
foglaltak alapján kell megítélni, az igazságügy miniszter felmentést adhat);
-Tilos a házasságkötés, amíg az örökbefogadás nincs felbontva:
a) az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint ennek volt házastársa között;
úgyszintén az örökbefogadott és az örökbefogadónak volt házastársa között;
b) az örökbefogadó és az örökbefogadott vérszerinti leszármazója, valamint
ennek volt házastársa között; úgyszintén az örökbefogadott vérszerinti leszármazója és az
örökbefogadónak volt házastársa között. A származás törvényes vagy törvénytelen volta
különbséget nem tesz. Az örökbefogadás előtt megszűnt vagy érvénytelenné nyilvánított
házasságot nem kell figyelembe venni.(az igazságügy miniszter felmentést adhat)
- Tilos a házasságkötés a gyám, valamint annak leszármazója és a gyámolt
között, amíg a gyámsági viszony tart. A származás törvényes vagy törvénytelen volta
különbséget nem tesz.

20
 - Tilos a házasságkötés azok közt, kiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt az
egymással való házasságkötéstől eltiltott. (a király az igazságügy miniszter előterjesztésére
felmentést adhat);
- Tilos házasságot kötni, amíg a korábbi semmis házasság meg nem szűnt vagy
érvénytelenné nem lett nyilvánítva.
- Tilos holttá nyilvánítás alapján házasságot kötni, ha a holttá nyilvánított
házastársa, vagy az, akivel új házasságot akar kötni, tudja, vagy ha igazolva van: hogy a
holttá nyilvánított a vélelmezett elhalálozás napját túlélte.
- Tilos házasságot kötni az egyik házastársnak azzal, aki a másik házastárson
elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés vagy ezeknek kísérlete miatt, mint tettes, vagy
részes elitéltetett; akkor is, ha az ítélet még nem jogerős. (a király az igazságügy miniszter
előterjesztésére felmentést adhat).
- Tilos a nőnek új házasságot kötni házasságának megszűnésétől vagy
érvénytelenné nyilvánításától számított tíz hónap eltelte előtt. (Elhárul ezen akadály, ha a
nő időközben szült. Ezen tilalom nem terjed ki arra az esetre, ha a házasság az 54. § c)
pontja alapján van érvénytelenné nyilvánítva, az igazságügy miniszter felmentést adhat).
- Tilos az egyházi felsőbbség engedélye nélkül házasságot kötni annak, aki azon
egyház szabályai szerint, melyhez tartozik, egyházi rend vagy fogadalom okából
házasságot nem köthet.
- Tilos a házasságkötés a véderőről szóló törvény értelmében szükséges nősülési
engedély nélkül.
- Tilos házasságot kötni szabályszerű kihirdetés nélkül (H.T.36. §).(a
közigazgatási hatóság felmentést adhat).

2.3. Megelőző évek

A régi magyar jog szerint a házasság nővétel útján jött létre, vagyis a férfi a nőt a
megvásárolta, azonban inkább a házasulandók atyai állapodtak meg a vételárban. Mivel a
vőlegény csak a családalapítás után rendelkezhetett saját vagyonnal, ezért a vételárat
(kalimot – amit gyakran lovakban mértek) általában a vőlegény apja rendezte. A
nővásárlás a nőrablásból alakult ki: a nőrablás következtében a lány nemzettségének

21
bosszúvágy csak abban az esetben csillapodott, mikor a férfi az elrabolt lány vérdíját
megfizette.28
Régi házassági szokásainkban ismeretes volt a leviratus intézménye, mely az
elhalt férj férfitestvérével kötött házasságot jelentette, vagyis az özvegyasszonyt a
legközelebbi rokon örökölte, mint vagyontárgyat.29 Azonban a hazai szokások
folyamatosan szorultak háttérbe a kereszténység megjelenésével és annak a házassággal
kapcsolatos szabályainak a bevezetésével. „A keresztény egyház tanítása szerint a
házasság a férfi és a nő isteni rendelésén nyugvó legbensőbb egyesülése, amely csak a
házasulandó felek kölcsönös megegyezése alapján jöhet létre.”30 A kereszténység
megjelenése után a kánoni elvek a házasságkötésekre is nagy hatással voltak a XI. és XII.
században. Kialakult a megegyezésen alapuló házasságok létrejötte. Továbbá szokásba jött
a pap előtt történő szándéknyilatkozat megtétele.31 Az egyház megjelenésével az
adásvételi jelleg folyamatosan szűnt meg, és a vételárat felváltotta a hitbér. A
kereszténység terjedésével egy nagyobb teret hódított a jegygyűrű, vagy a gyűrű általi
eljegyzés. Az érvényességet az egyházi jog bírálta el, az egyház előtt zajló házasságkötés
az Árpád-házi királyoktól kezdve jelen volt. Kálmán törvénye szerint a házasságkötést az
egyház előtt, lelkész jelenlétében, tanúkkal, az eljegyzés jelképével és mind két fél
beleegyezésével történjen. Ez a szabályozás igyekezett a házasság nyilvánossá tételét is
célozni.32 Kálmán törvényei a nők rablását már az egyházi ítélőszék elé utalták és a
leányrablót egyházi vezeklés alá vetette és elégtétel fizetésére kötelezte.33 I.(Nagy) Lajos
király korában meglehetősen elterjedt volt a bíró előtt megkötött vagy újrakötött házasság.
Az eljegyzést csak a 7. életévét betöltött fiú és lány köthetett (azonban – mivel
anyakönyvezés még nem létezett – nem volt olyan feljegyzés, amelyből a felek korát

28 Homoki Nagy Mária: A magyar magánjog történetének vázlata 1848-ig, 2010, Szeged JATEPress 2001 (a továbbiakban: Homoki
Nagy Mária)31.old.
29 Magyar állam- és jogtörténet, Csizmadia-Kovács-Asztalos, Nemzeti Tankönyvkiadó, Busapest, 1998. (a továbbiakban: Csizmadia-
Kovács-Asztalos), 232 old.
30 Mezey Barna, Magyar jogtörténet, 2007, Osiris Kiadó (a továbbiakban Mezey Barna) 144. old.
31 Béli Gábor: Magyar jogtörténet, 2009, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs (a továbbiakban: Béli Gábor), 58.old.
32 Homoki Nagy Mária 31. old.
33 Csizmadia-Kovács-Asztalos Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. (a továbbiakban: Csizmadia-
Kovács-Asztalos), 232. old.

22
biztosan meg lehetett volna állapítani). Az egyház megkövetelte, hogy a felek belegyezése
valódi, meggondolt és szabad legyen.
A magyar házassági jog következő mérföldkövét a tridenti zsinat jelentette,
ennek eredményeként a vegyes házasságok megkötéséhez katolikus pap közreműködését
rendelte el. A tridenti formula szerint a házasság, akkor volt érvényes, ha a férfi és nő
kölcsönös nyilatkozatott tett a plébánosuk, valamint a lelkészük előtt a házasságkötésre,
két tanú jelenlétében. Ezt követően a plébános áldása következett, majd a szokás szerint a
házasulandókat megeskette, hogy egymáshoz hűségesek lesznek, valamint a házassági
köteléküket holtukig fenntartják. (Az eskütételből ered az „esküvő”, valamint a „hitves”
elnevezés.) Továbbá azonban az érvényes házasság létrejöttének feltétele volt, hogy bontó
akadályok ne álljanak fenn.
Az egyház a házasságot felbonthatatlannak tekintette, azonban a kánonjog
alkalmazta az ágytól-asztaltól elválás intézményét. Abban az esetben, ha a házasság
helyrehozhatatlanul megromlott a bíróság elrendelhette a házassági kötelékből adódó
feladatok mellőzését, azzal a feltétellel, hogy a házassági kötelék megmaradt, és a felek
nem köthettek új házasságot.34 A protestánsoknál viszont lehetőség volt a házassági
kötelék felbontására, vagyis a válásra. Az egyik ilyen ok, ami következtében felbontották a
házasságot, az a házasságtörés volt. Házasságtörésnek számított az, aki a hitvesén kívül
mással is közösült. Azonban, ha a vétlen fél ezt tudta és elnézte, akkor nem követelhette a
válást. A következő válást előidéző ok a hűtlen elhagyás, melyre akkor hivatkozhatott az
elhagyott, ha az elhagyó fél 4-5 évi keresésen belül sem került elő. Továbbá, aki
bizonyítani tudta, hogy házastársa az életére tört, szintén kérhette a házasság felbontását.
„Engesztelhetetlen gyűlölség” esetében is volt a válás kimondására lehetőség. Ebben az
esetben, a felek többszöri békítés után sem voltak hajlandóak házasságban élni.35
Magyarországon a polgári házasság eszméjét II. József magyar király fogalmazta meg
először, 1786-ban kiadott házassági pátensében. Rendelkezései szerint a házasság polgári
szerződés volt, amelyet elsősorban az állam szabályoz.36

34 Homoki Nagy Mária 32. old.

35 Béli Gábor, 61.old.
36 Mezey Barna 221. old.

23
 Magyarországon is egyre erősebb igény mutatkozott az új szabályozásra.
Azonban hol a Kormány, hol a Főrendiház ellenállása miatt csak 1890-ben indult meg a
házassági jogról szóló törvényjavaslat kidolgozása, melyet az országgyűlés 1893- ig
tárgyalt. A felszólalók 4 alapelvre korlátozták a szabályozást:37
 egységes házassági jog;
 egységes állami igazságszolgáltatás házassági ügyekben;
 kötelező polgári házasság;
 a házasság felbonthatósága.

Az első világháború kirobbanása a házassági jogra is változást hozott. Mivel a

házasulandó korú férfinépesség nagy része a harctéren volt így 1914-1918 között a
házasságkötések száma jelentősen csökkent.

2.4.A háború időszaka

A háború alatt 3,4 millió ember vonult be katonai szolgálatra Magyarország

területéről a 19 és 55 év közötti korosztályból. Az embereket napi tevékenységük
gyakorlása közben érte a behívó parancs: az eke szarvánál, a gazdaságokban, a gyárakban,
az iskolapadokban, a hivatalban. A több korcsoportra kiterjedő mozgósításból fakadt, hogy
már családos, katonaidejüket leszolgált idősebb férfiak saját fiaikkal kerültek egy
alakulatba. Nem egy újsághíradás büszkén emelte ki a sokgyermekes családokat ért
megpróbáltatást, melyet hősiesen viselt az otthonmaradt édesanya.38
A világháborúba való belépés nemcsak egy megváltozott létformát teremtett.
Szinte nem is volt olyan család, amelyikből a férfiakat ne hívták volna be katonának. Nem
tudhatjuk hány ifjú párnak kellett szembesülnie a háború okozta kényszerű elválás
gondolatával. Az emberi kapcsolatok átértékelődtek, az egymáshoz való kötődés
fontosabbá vált.

37 Mezey Barna 228. old.

38 http://hirmagazin.sulinet.hu

24
 Nagyszerű írónk, Krúdy Gyula írása is erről tanúskodik: „… mily nagyszerű
búcsúzások lehettek ezen a héten, … hány vőlegény jutott előbb menyasszonyához és
hány tartalékos udvarló nyert meghallgatást az eddig hiába ostromlott nőnél.”39
Mai szemmel elképzelhetetlennek tartanánk, hogy a félelem, amit a háborús évek
elszenvedése jelentett nem győzte le az élet utáni vágyat. Mégis így lehetett, mert a
katonák, akik fegyverrel az oldalukon szinte a halálba meneteltek, a nők, akik magányra
voltak ítélve nem adták fel a reményt és minden lehetőséget megragadtak, hogy választott
párjukkal frigyre léphessenek. Hogy ez az életösztön, a túlélésbe vetett hit
megvalósulhasson éltek a házassági jog azon megváltozásával, mely szerint
távházasságokat engedélyezett.
1914–1918 között lezajlott I. világháború Magyarország számára is a
megpróbáltatások sorozatát jelentette.

39 Magyarország. 1914. XXI. évf. 186.

25
 2.4.1. Társadalmi, történelmi helyzet

A megkötött házasságok száma 1915 és 1916 között volt a legalacsonyabb,

amikor a világháború előtti évek átlagához képest fele annyi frigy sem született.

Egy – a házasságkötési kedv növelését célzó – 1916. december 1-jén életbelépett

rendelet a távházasság intézményének megteremtésével lehetővé tette az otthonuktól távol
lévő hadifoglyoknak, túszoknak és sebesülteknek, hogy meghatalmazás útján házasságra
lépjenek választottjukkal. Bár egy évvel később, 1917-ben 20 százalékkal többen
döntöttek a házasság intézménye mellett, mint az azt megelőző évben, az igazi áttörést
1918 hozta meg, amikor a férfiak hazatértek a frontról.

26
 A híres írónő, Kafka Margit szintén hirtelen házasságot kötött. Az írónő1914
augusztusában ment férjhez Bauer Ervinhez, Szegeden. Férjét házasságkötésük után pár
nappal Békéscsabára a 101-es gyalogezredbe besorozták. A kapcsolattartásuk nehezítetté
vált, leredukálódott napi levél- és táviratváltásra. Ez volt az összeköttetés egyetlen
megvalósítható módja a harcolók és szeretteik között.
A frontról érkező és válaszlevelek többsége egy kedvező kimenetelű, rövid ideig
tartó távollétben bízó, a mielőbbi viszontlátás reményének adott hangot. A háború nem
várt elhúzódásával egyre kilátástalanabb lett a jövő. A katonák több hónapos frontszolgálat
után kaphattak egy-két hetes szabadságot, amikor alkalmuk nyílhatott hazalátogatni. A
földdel rendelkezők közül is többen mehettek haza „aratási szabadságra.” Az otthon töltött
idő azonban hamar véget ért, és ilyenkor a búcsú még nehezebb volt. A néhány napos apai
találkozásokkal a gyerekek nemigen tudtak mit kezdeni. Az ismeretlenné vált, évek óta
nem látott apa alkalmankénti felbukkanása nemigen segítette a szoros érzelmi, bizalmi
kapcsolatokat felépíteni apa és gyermekei között.
Számtalan család maradt apa, családfő nélkül. Az anyák – sokszor gyermekeik
érdekében – igyekeztek új férjet találni, ám a gyerekek gyakran nehezen fogadták el az új
„apukát”, hiszen még mindig várták haza az igazi apát, vagy gyászolták őt.
Az otthon maradt nőkre is kemény sors várt. Nekik kellett átvenni a férfiak
szerepét, emellett törődniük kellett a család napi szükségleteiről is. Közben bízni,
reménykedni, hogy viszontlátják férjeiket. A halálozási arány megnőtt, sok volt a meg nem
született gyermekek száma. Az asszonyok is nehezen viselték mindennapjaik
átrendeződését, hiszen addig a családra kellett csak koncentrálniuk.
A családok szétesőben voltak, a házasság intézménye nem töltötte be szerepét.
Mint tudjuk, az első világháború minden hadserege alkalmazott gyermekkatonákat. A
háború kitörésekor a fiatal férfiak közül sokan nagy lelkesedéssel indultak a harcba. Ez a
hangulat számos helyen ráragadt a fiatal fiúkra, sőt a lányokra is, akiket alig lehetett
visszatartani attól, hogy jelentkezzenek a hadseregnél. A toborzótisztek sajnos bármely
országban hajlandók voltak szemet hunyni azon tény felett, amikor tizennyolc év alattiak
is megjelentek a sorozásokon, hiszen, mint fentebb említettem az általános vélemény az
volt, hogy a háborúnak hamarosan úgyis vége lesz. Egyes adatok szerint negyedmillió 15-
18 éves gyerekkatona harcolt a háborúban. A szabályt, amit még a háború kitörése előtt

27
hoztak, miszerint 18 év alatt senki nem sorozható be, a háborús helyzet felülírt. A
legfiatalabb ismert gyerekkatona 12 éves volt.

2. ábra
Születés és halálozások aránya1913-1920 között
Forrás: Faragó Tamás, Bevezetés a történeti demográfiába

2.4.2. Házassági szokások

Az igen alacsony házasságkötési szám emelését 1916 végén az úgynevezett
„távházasság” intézményének bevezetésével próbálták elérni (3.984/1916. M.E. számú
rendelet a meghatalmazott útján történő házasságkötésnek kivételes megengedéséről). Ez a
rendelet a hadifoglyoknak, túszoknak lehetővé tette, hogy házasságkötésüknél magukat
meghatalmazottal képviseltessék. A meghatalmazásban meg kellett jelölni, hogy kivel
kíván az illető házasságot kötni, s ennek alapján a házasságkötésnél a meghatalmazott a
házasságkötési alakiságoknak megfelelően helyettesítette a meghatalmazót.

28
 A legénységi állományú hadkötelesek az 1913. január 20-án aláírt közrendelet
kiadásáig nem léphettek házasságra a 24. életévüket megelőzően, ami késleltette a
családalapítást. A fegyveres testületek tagjaira szigorúbb szabályok vonatkoztak. Az
uralkodói engedélyhez kötött, és csupán az ezred tisztikarának meghatározott százalékára
kiterjedő házassági jog, valamint a házassági kaució letétbe helyezése mind
megnehezítette a nősülni vágyó tisztek kilátásait.40
A háború kirobbanása, az elszakítottságtól való félelem elszántságra buzdította a
jegyes párokat abban bízva, hogy a megkötött házasság védelmet nyújt, s egyben
megerősíti a köteléket.
Álljon itt egy példa, mely tükrözi a fiatal életek jövőképét.
Kafka Margit házassága
„Érdekes házasságkötés történt kedden délben a szegedi anyakönyvi hivatalban.
Kafka Margit, az országos nevű írónő, budapesti polgári leányiskolai
tanítónő diszpenzációval megesküdött Bauer Ervin szigorlóorvossal, Balázs Béla író és
Bauer Hilda volt szegedi nyelvtanárnő öccsével.
Bauer Ervint Szegedre hívták fegyveres szolgálattételre és mielőtt innen a
harctérre indulna, házasságot kötött menyasszonyával. Tanúk voltak: Hegedűs Lajos
végrehajtó és Szabó Károly kórházbiztos, akiknek a kitűnő írónő és vőlegénye ott
mutatkoztak be a városházán és nyomban fölkérték őket arra a kis szívességre, hogy
tanúskodjanak a házasságkötésnél.”41
Kaffka Margit naplójában így fogalmazta meg az elszakadás fájdalmától támadt
gondolatait: „Az ember hazatart, lihegve siet (hisz csak azért ment el, hogy időt engedjen a
sorsnak), elfulladva kanyarodik fel az utcába, szívdobogást kap a lépcsőn, rámered a
levélszekrényre – s a pléh kegyetlenül visszacsillog belülről, a szekrény hátát látni; üres
megint!”42
Más volt a helyzet a hívatásos katonatisztek esetében. Rájuk nézve szigorúbb
tilalmat vont maga után a házassági szándék megvalósulása: csak uralkodói engedéllyel,
és az ezred tisztikarának csak meghatározott százaléka házasodhatott. Emellett kötelezővé

40 Heinz Ervin: Népesedéspolitikai intézkedések 1945 előtt. Demográfia, 2000. évi 4. szám, 478–498. o
41 A Szegedi híradó tudósítása 1914. augusztus 20-án
42http://nagyhaboru.blog.hu/2014/02/12/a_kisemmizett_kerdetlen_mellozott_ember_asszony

29
tették a házassági kaució letétbe helyezését a nősülni vágyó tiszteknek. A házassági kaució
több célt szolgált: kezdetben jövedelmet biztosított a nyugállományba került tiszteknek,
illetve az özvegységre jutó feleség további megélhetését szolgálta. Az ara
szeplőtlenségére, jó hírnevére vonatkozó előírás a tiszti állással összeférhetetlen házasság
létrejöttét kívánta megakadályozni. Összege igen magas volt. Pl. Heim Géza szegedi
illetőségű k.uk. századosnak 1917-ben 20 000 koronát kellett letétbe helyezni, ami egy
átlagember 15-20 évi keresetének felelt meg. Célja már 19. században megváltozott,
ugyanis a rendszeres nyugellátás bevezetése óta a kaució intézménye már csak egy célt
szolgált: a tiszti állással összeegyeztethetetlen házasságok létrejöttének megakadályozását.
1872-ben a császári és királyi tisztikar 30%-a volt nős, mutatva, hogy a házasságkötés
szigorú szabályozása nehézzé tette a családalapítást. Az életszínvonal csökkenése, a
háború okozta szenvedések, hiányok, betegségek veszélybe sodorták a társadalom nagy
részét. A házassági kedvvel egyenes arányban csökkent a gyermekek születésének száma,
nőtt az elhalálozás. Az emberek lelkileg is testileg ki voltak szolgáltatva.43
Bár Magyarország 1914 augusztusa előtt még azon országok közé tartozott, ahol
a házasságkötések ezer lakosra jutó száma az egyik legmagasabb volt, a háború alatt
jelentősen veszített vezető pozíciójából.44
A háború jelentősen átrendezte a házasságkötések békeidőszakban megszokott,
szinte évről évre ismétlődő időbeli alakulását is. A frigyek hónapok közötti megoszlása
1914 augusztusa óta kevésbé volt köthető azokhoz az ünnepekhez és hagyományokhoz,
amelyek a békés évekre jellemzőek voltak.
Az I. világháború előtt többek között a mezőgazdasági munkálatok miatt
júliusban köttetett a legkevesebb frigy, a legtöbb pedig novemberben. Míg az egyházi
ünnepek közül leginkább a farsangi időszak kedvezett a házasodni készülők számára,
addig adventkor és decemberben kevésbé volt jellemző, hogy a párok anyakönyvvezető
elé járultak volna.45
A háború után az 5.230/1922. M.E. számú rendelet hatályon kívül helyezte a
meghatalmazott útján történő házasságkötéseket engedélyező jogszabályokat. A

43 http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/hirek/hazassag-es-vilaghaboru
44 A Magyar Szent Korona Országainak 1913–1918. évi népmozgalma. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1924.
45 A Magyar Szent Korona Országainak 1913–1918. évi népmozgalma. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1924.

30
„távházasság” azonban nem emelte lényegesen a házasságkötések számát, a törvény
megjelenését követő évben némi emelkedés volt tapasztalható az előző évhez képest.
Jelentős javulás ezen a téren csak 1918-ban, a háború befejezésével, a hadköteles férfiak
hazatérésével következett be és a növekedés egészen 1922-ig tartott.
Nehézségeket eredményeztek az első világháborút követő 1918-as polgári
forradalom, majd a Tanácsköztársaság idején kötött házasságok, ugyanis sok esetben ezek
olyan személyek előtt kötettek, akik az 1894. évi XXXI., illetve XXXIII. törvény
értelmében nem voltak a házasságkötés körüli közreműködésre feljogosítva, vagyis nem
polgári tisztviselők voltak. Megoldásként a kormány 1918. október 31. és 1919. augusztus
31. között kötött azon házasságokat is érvényessé nyilvánította, amelyek megkötésénél
olyan személy működött közre, akit a közhiedelem tisztviselőnek tartott, de csak akkor, ha
a házasságot bejegyezték az anyakönyvbe. Ezt követően, 1923–1938 között a házassági
joggal kapcsolatos rendelkezés nem jelent meg, a házasságkötések száma nőtt és majd 20
éven át a házassági jog vonatkozásában helyreállt a régi rend, mind az anyagi, mind az
eljárásjog tekintetében.

46

46
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/haboruvalsag/nagy_haboru.pdf

31
47

3. Jogi szabályozások

A jog fogalma olyan magatartási szabályok összessége, amelyek keletkezése

állami szervekhez kötődik, ennél fogva az adott társadalomban általánosan kötelezőek és
érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják.
A jogrendszer: az állam hatályban lévő jogszabályainak összessége.
Vannak olyan élethelyzetek, amiket nem lehet a jog hatalma alá vonni.

A jogrendszert jogágakra osztjuk. Az azonos vagy hasonló társadalmi

viszonyokat azonos módon szabályozó jogszabályok tartoznak egy jogágba.
A jogági besorolás egyik szempontja tehát a szabályozott társadalmi viszony.
A szabályozás módja szerint a jogviszonyokat megkülönböztetjük attól függően,
hogy a jogalanyok:
- mellérendeltségi
- vagy alá- fölérendeltségi kapcsolatban állnak egymással.48

47
Uo.
48 Bíró György -Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 8. kiadás, 2010, Miskolc

32
 „A család a társadalom természetes és alapvető egysége, a házastársak és a
legközelebbi rokonok kapcsolatainak történelmileg változó formája, amelyben egyaránt
megtalálható a nagy és a kiscsalád.”49
A családjog a családi kapcsolatok személyi és ezzel összefüggő leglényegesebb
vagyoni viszonyait szabályozza. Egyes elképzelések szerint a családjog három fő részre is
tagolható: a házasságra, a családra és a gyámságra. A házasság: általában itt találhatók meg
a házasság megkötésére vonatkozó jogi szabályok beleértve annak létezéséhez és
érvényességéhez szükséges feltételeket. Majd foglalkozik a házasság érvénytelenségi
eseteivel és megszűnésével kapcsolatos szabályaival. Továbbá a házastársak jogait és
kötelességeit szabályozzák.

3.1. A házassági jog helye a jogrendben.

A magyar magánjog az 1950-es évekig szokásjogként élt. „Először az 1848. évi

XV. törvénycikk rendelte el az ősiség eltörlésének alapján polgári törvénykönyv
elkészítését.”50 Az 1900-as években születet meg az első tervezet, melyet az
országgyűlésnek is benyújtottak. A tervezettel kapcsolatos munkálatokat megakadályozta
az I. Világháború, így annak lezárulása után, végül 1928-.ban készült el a Magánjogi
Törvény Javaslat, mely később mégsem vált törvénnyé. A magánjog először a családjog
területén került szabályozásra a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877.
évi XX. törvénycikkel, majd a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk
megalkotásával. A vagyonjogi kérdések ekkor még nem lettek rendezve. „A családjog első
átfogó jellegű kodifikációjára – mely egységes rendszerbe foglalta a családjog anyagának
szabályozását –, a magyar jogban 1952-ben – szovjet mintára – került sor. Ezt követően
vált a családjog a magyar jogtudományban és a joggyakorlatban a polgári jogtól
fokozatosan elkülönülő, önálló jogterületté.”51
A H.T. 28. § kimondja, hogy a házasság megkötését kihirdetés előzi meg. A
kihirdetés előtt az anyakönyvvezetőnek kötelessége meggyőződni arról, hogy akadályozó

49 http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-az-uj-ptk-koncepciojanak-bevezeto-resze-pjk-20016-3-8-o/881
50 Uo.
51 Uo.

33
tényező nincs. Amennyiben, ezt a kötelezettségét teljesítette, úgy a kihirdetést elrendeli. A
kihirdetés megtörténtét és a törvényben előírt egyéb intézkedéseit a tárgyalási
jegyzőkönyvre rá kell jegyeznie. A kihirdetésnek tartalmaznia kell: - A házasulók pontos
családi és utónevét (elő- vagy felhívást arra vonatkozóan, hogy akinek törvényes házassági
akadályról, vagy beleegyezést kizáró körülményről tudomása van, azt az
anyakönyvvezetőnél be kell jelenteni. - azon községek megnevezését, ahogy a kihirdetést
teljesíteni kell. A kihirdetésre használatos nyomtatványon szerepelnie kell a kiállítás
keltének, az anyakönyvvezető névaláírásának, és hivatali pecsétjének. A házasságot
kihirdetés nélkül megkötni, csak akkor lehet, ha a házasulókat a kihirdetés alóli, 1 évnél
nem régebbi felmentésüket bemutatják, vagy, ha a házasság a házasulók valamelyikének
közeli halállal fenyegető betegsége miatt kerül megkötésre. A második esetben írásos
orvosi szakvélemény is szükséges. Ebben az esetben is be kell tartani azon rendelkezést,
hogy a polgári tisztviselő csak saját körzetében járhat el. Lehetőség van arra, hogy a
házasulók ne a kihirdetést elrendelő, hanem más anyakönyvvezető, vagy polgári
tisztviselő előtt kössenek házasságot, ebben az esetben azonban a szabályszerű kihirdetést
igazolniuk kell.
A házasság megkötése a H.T. 29. § értelmében a házasságot polgári tisztviselő
előtt kell megkötni. A törvény polgári tisztviselőnek tekinti az anyakönyvvezetőt, a
törvényhatóság első tisztviselőjét, a főszolgabírót, a rendezett tanácsú város
polgármesterét, az osztrák-magyar monarchia diplomáciai képviselőjét, konzulját és ezek
helyettesét. Ha a házasságot nem polgári tisztviselő előtt kötik meg, akkor semmisnek
minősül. Fontos rendelkezés, hogy az anyakönyvvezető csak saját kerületében, más
polgári tisztviselő pedig csak saját hivatalos hatáskörének területén működhet közre. Az
anyakönyvvezető csak saját kerületében közreműködhet, „… kivéve, ha egy másik
anyakönyvvezetőnek a felhatalmazásával az utóbbinak a kerületében jár el. (H.T. 31. § (2)
bek.) A H.T. 31. §-ában foglalt rendelkezéssel adott felhatalmazástól különbözik az a
felhatalmazás, amelyet a házasságkötésre illetékes anyakönyvvezető a házasulók
kérelmére egy másik anyakönyvvezetőnek ad, hogy ez az utóbbi anyakönyvvezető a
házasságkötésnél a saját kerületében működhessen közre. (H.T. 33. §; H.U. 54. § 1.

34
bek.)”52 A házasságot a házasulók lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint
illetékes anyakönyvvezető előtt kell megkötni. Az anyakönyvvezetőre vonatkozó
szabályok is megállapításra kerültek az AT: értelmében az anyakönyvvezető „… saját
személyére, házastársára, gyermekeire vagy szüleire vonatkozó anyakönyvvezetői
teendőket, nem végezheti…”53, ha helyettesítése nem oldható meg, akkor valamelyik
szomszéd anyakönyvi került vezetőjét kell megbízni. A helyettesítő anyakönyvvezetőt a
belügyminiszter nevezi ki. „Ha pedig valamely anyakönyvi kerületben mind az
anyakönyvvezető, mind annak helyettese kötelessége teljesítésében ideiglenesen
akadályozva van, helyettesét a főispán bízhatja meg azzal, hogy az illető anyakönyvi
kerület székhelyén az anyakönyvvezetői teendőket ideiglenesen végezze. (A.U. 19. és 20.
§. – H.U. 3. és 56. §)”54 A H.T. 37. § szerint a házasságkötés nyilvánosan, az erre a célra
szolgáló hivatalos helyiségben történik. Kivételes esetben, fontos okból, lehetőség van
arra, hogy a házasság a hivatalos helyiségen kívül kerüljön megkötésre. Azt, hogy a fontos
ok igazolható-e azt a polgári tisztviselőnek kell megállapítania. „A nyilvánosság kizárására
szolgáló ok lehet például nagy korkülönbség a házasulók közt; testi hiba; betegség; ha
magas korban lévők vagy olyanok kötnek egymással házasságot, kiket a közhit eddigelé is
házasoknak tartott stb.”55 A házasságkötésre vonatkozó szabályok meghatározásánál a
helyiséggel kapcsolatos előírásokra vonatkozó rendelkezések is beépítésre kerültek.
Követelmény volt a helyiség rendben, tisztán tartása, zavaró körülmények kizárása,
ünnepélyes körülmények biztosítása. „Ha a helyiség nagy közönség befogadására nem
alkalmas, a meghívottaknak és a házasulók közeli rokonainak elsőbbség biztosítandó.
Házasságkötéseknél a polgári tisztviselő felügyel a csend és rend fenntartására, és az
illetlen magaviseletűeket eltávolítja.”56 A H.T. 38. alapján a házasságkötéshez a házasulók
szabad beleegyezése szükséges. A házasság megkötésének feltétele, hogy mindkét
házasuló személyesen, együttesen jelenjen meg, és két tanú jelentétében mindketten
jelentsék ki, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. A polgári tisztviselő előbb a

52 Babó Szilárd: A hatályos anyakönyvi, házassági és vallási jogszabályok (Az ide vonatkozó összes törvények, rendeletek, valamint az
érdekelt minisztériumok fontosabb elvi jelentőségű határozatai) Adó-, illetékügyi és Közigazgatási Szakkönyvkiadó. Budapest, 1948.,
(a továbbiakban: Babó, 1948., 39.o
53 Babó, 1948 , 40.o
54 Babó, 1948 , 40.o
55 Gaár, 1898. , 377.o.
56 Gaár, 1898. , 377.o.

35
vőlegényhez, azután a menyasszonyhoz magyar nyelven (65. §) ezt a kérdést intézi:
„Kijelenti-e Ön (itt megnevezendő az egyik házasuló), hogy az itt jelenlévő N. N.-el (itt
megnevezendő a másik házasuló) házasságot köt?”57 A polgári tisztviselő a két egyértelmű
kijelentés után a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja. „Én tehát
önöket ezen egybehangzó kijelentésük alapján a 23 törvény értelmében házastársaknak
nyilvánítom.”
Ha a házasulandók akarata nem volt egyértelmű, egybehangzó, akkor az
anyakönyvvezetőnek nem volt szabad a házasságot megkötnie, és azt az anyakönyvbe
bejegyeznie. Kötelessége volt a házasulandókat figyelmeztetni, indokolni, hogy közöttük a
házasság nem jöhetett létre.
Az anyakönyvvezetőnek a házasságkötés tényét a házasulók és a tanúk
jelenlétében haladéktalanul be kell jegyeznie a házassági anyakönyvbe.

57 Gaár, 1898. , 380.o.

36
 4. A háború utáni állapot

Az 1914 és 1918 között az elhalasztott mintegy 140 ezer házasságból végül 90

ezret később megkötöttek. Néhány év elteltével az özvegyek újraházasodása
következtében házasodási többlet alakult ki.58
1923–1938 között a házassági joggal kapcsolatos rendelkezések nem jelentek
meg, a házasságkötések száma viszont megnövekedett és körülbelül 20 éven át a házassági
jog vonatkozásában helyreállt a régi rend, mind az anyagi, mind az eljárásjog
tekintetében.59
Az 1930-as évek végétől kezdve a házasságkötések számának alakulását az ún.
Zsidótörvények és a fajvédelmi törvény befolyásolta: - 1938. évi XV. törvény a társadalmi
és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról. (Első zsidótörvény.) - 1939.
évi IV. törvény a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. (Második
zsidótörvény.) - 7.720/1939. M.E. számú rendelet az 1939. évi IV. törvény végrehajtásáról.
Ezek a rendelkezések alapjául a németországi jogszabályok szolgáltak és bevezetésükkel a
gazdasági, állami és társadalmi élet majdnem minden területén.
Lényeges törvényi módosítás ezután 1941-ben, 1944-ben, majd a rezsimváltást
követően következett be. A második világháborúba való bekapcsolódásunk után, 1941
nyarán jött létre a harmadik zsidótörvény, amely súlyos, a legszélsőségesebb „fajvédelmi”
rendelkezéseket tartalmazta. Ez tartalmazta a 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról
szóló 1894. évi XXXI. törvény kiegészítését és módosítását, valamint az ezzel
kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezéseket. A törvényjavaslatot a 1941 nyarán
került előterjesztésre az országgyűlés elé.60 A jogszabály felekezeti megkülönböztetésen
alapuló házasságkötési tilalmat rendelt el, vagyis tiltotta a zsidó nem zsidóval történő
házasságkötését. A tilalom ellenére való házasságkötést öt évig terjedhető börtönnel sújtja
a törvény. A büntetés kiszabása az anyakönyvvezetőre és a polgári tisztviselőre is
vonatkozott, ha ilyen házasság létrejötténél közreműködött. Ez az intézkedés valamennyi
magyar állampolgár alapvető szabadságjogának a korlátozását is jelentette. A törvény

58 Csernák Józsefné: Házasság és válás Magyarországon, 1870–1994. Demográfia, 1996. évi 2-3. szám, 108-135.o.
59 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea 78.old
60 Heinz Ervin http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2000_4/Heinz.pdf 481. old.

37
büntette azt is, amennyiben „a zsidó magyar honos tisztességes, nem zsidó nővel
házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nem zsidó nőt
házasságon kívül nemi közösülés céljára a maga vagy más részére megszerez vagy
megszerezni törekszik”. A fentebb említett 1941. évi XV. törvény a házasságkötésekkel
kapcsolatos formaságokra vonatkozóan is tartalmazott intézkedéseket és rendeletbe
foglalta a házasságkötés előtt szükséges orvosi vizsgálatot. A törvény értelmében csak
akkor lehet kihirdetni a házasságot, ha a házasulandó felek tisztiorvosi bizonyítvánnyal
igazolják, hogy fertőző gümőkorban, fertőző nemi bajban vagy elmebetegségben nem
szenvednek.61
A törvény által előírt tisztiorvosi bizonyítvány nélkül az anyakönyvvezető nem
működhetett közre a házasságkötésnél, tehát a házasságkötési szándék meghiúsult.
Bevezetésre került az is, hogy „ha a házastárs a fenti betegségre vonatkozóan a
megtévesztést tudva, azt maga idézte elő akár házastársa, akár a tiszti orvos előtt, a másik
fél a megtámadás általános szabályai szerint fordulhatott a házasság ellen.”62
Megtámadható okká vált, ha az egyik fél már a házasságkötéskor gyógyíthatatlan
elmebetegségben szenvedett és a másik házasfél ezt nem tudta.63 A H. T.-nek a házasság
megtámadására vonatkozó rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kellett.
A zsidótörvények és fajvédelmi rendelkezések hatására az izraelita vegyes házasságok
aránya 1942-ben jelentősen csökkent, azonban tilalom ellenére az igazságügy miniszter
kivételes felmentésével lehetett vegyes házasságot kötni.64 A 200/1945. ME rendelet
eltörölte az 1941 évi XV. törvény zsidókra vonatkozó házasságkötési tilalmakat.
A második világháborúban ismét szükség volt olyan jogszabályra, amely
alkalmas a házasságkötések megkönnyítésére. Ennek alapján jött létre a 2.400/1942. M.E.
számú rendelet a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek
házasságkötésének megkönnyítéséről. Ez a jogszabály tartalmát tekintve majdnem azonos
volt az első világháború hasonló rendelkezésével, de formailag jóval nagyobb és több
követelményt (katonai parancsnokságnál való jegyzőkönyv felvétel, stb.) támasztott.65

61 Zsidótörvények-Zsidómentők, Lebovits Imre 2007 Budapest Ex Libris Kiadó (a továbbiakban: Lebovits Imre), 68-69. old
62 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea 78 old
63 Csizmadia-Kovács-Asztalos 561. old
64 Heinz Ervin http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2000_4/Heinz.pdf 482. old.
65 Heinz Ervin http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2000_4/Heinz.pdf 483. old

38
 Számottevő olyan rendelkezés látott napvilágot, amely a házassági akadályok
megszüntetését és a házasságkötési eljárás megkönnyítését segítette. Ilyen például, hogy a
házasságkötés előtti kötelező kihirdetést eltörölték.66
Ennek a szabályozását a 1949. évi 18. törvényerejű rendeletet határozta meg, így
a rendelet egyértelműen kimondta, hogy az addigi kihirdetés helyett, csak az
anyakönyvvezetőnek kellett bejelenteniük a házasságkötési szándékukat és egyben
nyilatkozni voltak kötelesek arról, hogy házassági akadály nem állt fenn. Ezután a
legrövidebb időn belül 30 nap elteltével már lehetett, de egy éven belül kellett a
házasságot megkötni.67
Az 1946. évi XII. törvény rendezte a házastársak vagyonjogi viszonyait is,
valamint megszüntette a törvényes hitbér intézményét.68 Ezt követően az állam a házassági
akadályok rendszerén tovább enyhített (1950. évi 45. törvényerejű rendelet) azáltal, hogy a
fejletlen korúak által, a testvér testvér vérszerinti leszármazójával kötött, valamint az
unokatestvérek közötti házasságkötést a tanács végrehajtó bizottságának engedélyéhez
kötötte.69
A szocializmusban az 1952. évi IV. törvény rendelkezett ismét a család és a
házasság intézményével. A törvény célja, hogy szabályozza és védje a házasságot és a
családokat, továbbá ezen belül a nők egyenjogúságával és a gyermekek védelmével is
foglalkozott. A családjogi törvény meghozatalával a családjog szabályozási körébe tartozó
házassági és családi viszonyok alapvető kérdéseinek rendezése önálló törvénybe került. Ez
a törvény több mint 60 évig tartotta magát, egészen 2013-ig volt hatályos, ekkor került
ugyanis megalkotásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, melynek a
Negyedik könyve tartalmazza a családjoggal kapcsolatos kérdések szabályozza. Mivel a
házasságjogot nem lehet különválasztani a családjogtól, így a házasságjogra vonatkozó
rendelkezések is jelenleg a már említett törvényben vannak rögzítve.
Magyarország Alaptörvénye megalkotásakor a házasság definíciója is rögzítésre
került, miszerint „a házasság intézménye, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás
alapján létrejött életközösség.”( Magyarország Alaptörvénye L.) cikk (1) bekezdése)

66 Mezey Barna 249. old.

67 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea 80-81. old.
68 Mezey Barna 249. old.
69 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea 81. old.

39
 5. Összefoglalás

A házasság intézményének kialakulása Magyarországon egészen az

államalapításig nyúlik vissza, igaz az akkoriba elterjedt nőrablás és nővétel még csak a
házasságnak egy nagyon kezdetleges formája volt.
A mai értelemben vett házasság elterjedéséhez a kereszténység térhódítására volt
szükség. Majd kánonjog több mint 800 évre uralma alá vonta és szigorú szabályokkal
irányította ezt a területet. Ez idő alatt talán a protestantizmus megjelenése hozott kis
rugalmasságot a házassági jogra, azonban jelentősebb újításokat hazánkban nem
kezdeményeztek. A polgári házasság először II. József uralkodása alatt került szóba,
azonban a soron következő uralkodót elvetették az ötletet, így a jelentősebb módosítás
váratott magára egészen 1894-ig. Ugyanis ekkor került elfogadásra a 1894. évi XXXI.
törvénycikk, mely kimondta, hogy Magyarországon érvényes házasságot csak az állam
előtt lehet kötni. Szinte teljesen elvonta a hatáskört az egyháztól. Továbbá szintén
hatalmas változás hozott a házasság felbontásának bevezetése, melyre előtte az egyház
nem adott engedélyt (kivételes esetektől eltekintve). Ezzel ért végett a kánonjog
uralkodása a házassági jog fölött. Ezt követően már csak a világégések alkalmával
születtek (kényszer) változások és törvények.
A világháború okozta társadalmi káosz a házasságok megköthetősége érdekében
törvénymódosításokat szült, melyeknek akkor nagy jelentőséget tulajdonítottak az
érintettek. Olvasmányaimból, a történelmi dokumentumokból azonban nem derül ki, hogy
helyes volt például a távházasságok létrehozására tett intézkedések bevezetése. A hirtelen
fellelkesülés később reményvesztettséget okozott, testileg, lelkileg megviselte a
családokat. Szerény véleményem szerint nehezített a helyzeten különösen, ha az otthon
maradt feleség újból házasságot szeretett volna kötni, de semmi tudomása nem volt férje
holléte felől.
A háború végeztével ezek az intézkedések megszüntetésre kerültek és helyére
került ismét a házasság jogrendszere.

40
 Végső stabilitásról azonban csak a II. Világháború utáni évek elteltével lehet
beszélni. A XX. század második felében ugyanis folyamatosan aktualizálták a társadalom
igényei szerint, de mindezeknek az alapja mégis a 1894. évi XXXI. törvénycikk volt.
Dolgozatom elején már kitértem arra a tényre, amit statisztikai adatok igazolnak,
hogy bár a házasságkötések száma jelentősen csökken, és az egyházi házasság nem kapta
vissza kötelező státuszát, ennek ellenére a házasságra lépők többsége mégis a mai napig él
ezzel a jogával, szívesen vállalják hűségük megerősítésére ezt a formát is. Valójában nincs
már az egyházak fennhatósága alatt a házasságkötés, mégis ebben a fellazult erkölcsű
társadalomban jelentőséget tulajdonítanak az Isten előtt szentesített közösségvállalásnak.
A témaválasztásom helyességét igazolja, hogy a szakdolgozatom írása közben
számos olyan szakirodalom került a kezembe, melynek tanulmányozása során alkalmam
nyílt elmélyülve tanulmányozni a témához kapcsolódó események dokumentumait
elfeledkezve arról a tényről, hogy tulajdonképpen anyagot gyűjtök egy záró dolgozathoz.
Sok érdekességgel, eddig számomra nem ismert történelmi visszaemlékezéssel, statisztikai
adattal találkoztam, melyek további ismeretbővítésre indítottak.

41
 Felhasznált irodalom

 Babó Szilárd: A hatályos anyakönyvi, házassági és vallási jogszabályok (Az ide

vonatkozó összes törvények, rendeletek, valamint az érdekelt minisztériumok
fontosabb elvi jelentőségű határozatai) Adó-, illetékügyi és Közigazgatási
Szakkönyvkiadó. Budapest, 1948 Csernák Józsefné: Házasság és válás
Magyarországon, 1870–1994. Demográfia, 1996. évi 2-3. szám
 Béli Gábor: Magyar jogtörténet, 2009, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs
 Bíró György - Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Alapítvány a
Magánjog Fejlesztéséért, 8. kiadás, 2010, Miskolc
 Csizmadia-Kovács-Asztalos Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
 Dr Herger Csabáné, A házassági jogalkotási és jogalkalmazási hatáskör helye az
állam és az egyház közötti kapcsolatban
 Dr Herger Csabáné, A polgári házasság kialakulása és rendszere Magyarországon a
nemzetközi fejlődés tükrében 2005
 Dr. Cserbáné dr. Nagy Andrea, 2012, PhD értekezés, Miskolc
 Gaár Vilmos: Az anyakönyvvezetők kézikönyve: Az állami anyakönyvvezetésre
vonatkozó összes törvényeknek utasításoknak, rendeleteknek, elvi határozatoknak
rendszeres, magyarázatokkal ellátott gyűjteménye Grill Kiadó. Budapest 1898
 Homoki Nagy Mária: A magyar magánjog történetének vázlata 1848-ig, 2010,
Szeged JATE Press 2001.
 Kriston Edit – Pusztahelyi Réka – Sápi Edit Polgári Jogi Alapok, Novotni Kiadó,
Miskolc 2014.
 László Gyula: A honfoglaló magyarok élete Magyar Élet, Budapest, 1944
 Lebovits Imre: Zsidótörvények - Zsidómentők, 2007 Budapest Ex Libris Kiadó (a
továbbiakban: Lebovits Imre),
 Mezey Barna, Magyar jogtörténet, 2007, Osiris Kiadó
 Révai nagy lexikon (Budapest, 1912) VI. kötet 709-710 (Egyházi házasságkötés)

42
 Faragó Tamás, Bevezetés a történeti demográfiába
 Heinz Ervin: Népesedéspolitikai intézkedések 1945 előtt. Demográfia, 2000. évi 4.
szám A Szegedi híradó tudósítása 1914. augusztus 20-án
 http://allamesjogtudomanyialapok.blogspot.hu/2012/12/csaladjog.html
 http://hirmagazin.sulinet.hu Magyarország. 1914. XXI. évf. 186
 http://kormanyablak.hu/hu/feladatkorok/22/ANYKV00003
 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html
 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html
 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_09_Farago_Tamas_Be
vezetes_a_torteneti_demografiaba/ch03.html
 https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Istv%C3%A1n_magyar_kir%C3%A1ly
 Ptk. 2013. évi V. törvény IV. könyve (Családjog)
 Ptk. Családjog
 http://nagyhaboru.blog.hu/2014/02/12/a_kisemmizett_kerdetlen_mellozott_ember_
asszony http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/hirek/hazassag-es-vilaghaboru A Magyar
Szent Korona Országainak 1913–1918. évi népmozgalma. Magyar Királyi
Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1924
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/haboruvalsag/nagy_haboru.pdf
http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-az-uj-ptk-koncepciojanak-
bevezeto-resze-pjk-20016-3-8-o/881 Heinz Ervin
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2000_4/Heinz.pdf

43