■> ■ ■%.

Öveges:
A FEGYVEREK
FIZIKÁJA

A korunkat jellemző tudományos-

teclmikai forradalom hatásaként
a fegyverek és a haditechnikai
eszközök, a közelmúlt évtizedek
során, roppant ütemű fejlődésen
mentek át és jelenleg is fejlődnek.
A ma embere az újságok hasáb­
jain, a rádióadásokban és a tele­
vízió képernyőjén szinte naponta
találkozik a haditechnika legkor­
szerűbb eszközeivel, és arról is
értesül, hogy sebességi vagy ma­
gassági rekordjaik miként szár­
nyalják túl egymást, vagy egy-
egy fegyvér pusztító hatása mi­
ként sokszorozódik meg. És mind­
annak, amiről olvas vagy hall, az
alapja valamilyen természettudo­
mányos — és az esetek többségé­
ben fizikai — jelenség. A lőpor
égése és a hidrogénbomba robba­
nása: fizika! A pisztoly csövéből
kilőtt lövedék útja a levegőben
és az orbitális rakéta száguldása
a kozmoszban: fizika!
A szerző — a népszerű tudomá­
nyos ismeretterjesztés kimagasló
művelője — „A fegyverek fizi-
kaja” című legújabb könyvében 27,— Ft
felnőttekhez és fiatalokhoz egy­
aránt szólva, a ma emberét na­

ja
gyon is közelről érintő tudomá­
nyos ismereteket hozza életközei­

á
be úgy, hogy azt mindenki meg­

kfizik
értse. De ne csak megértse, hanem
gondolkodásra is késztesse, és örö­
mét lelje abban, hogy a valóban
élvezetes úton szerzett tudását
azoknak a problémáknak a meg­

e
oldásában hasznosítsa, amelyek­

r
kel nap mint nap találkozik.
Amolyan „tudományos krimi”

e
ez a könyv. Mondanivalója azon­

v
ban életünkhöz nagyon is közel­

y
álló valóság.

vegesjózsefafeg
ZRÍNYI KATONAI KIAD

ö
A fegyverek
fizikája
 Öveges József

A fegyverek fizikája
 Öveges József

A FEGYVEREK
FIZIKÁJA

ZRÍNYI KATONAI KIADÓ • BUDAPEST • 1972

 LEKTOR

BÁLINT JÁNOS

© Öveges József, 1972

 TARTALOM

ELŐSZÓ 13

AZ ENERGIA

A TÜZELŐSZEREK ÉS A ROBBANÓANYAGOK
MUNKAVÉGZŐ KÉPESSÉGE, ENERGIÁJA
Hatalmas munkát végez az égés közben felszabaduló energia 17
A dinamit vagy a kukoricacsutka a gazdagabb energiaforrás ? 18
Mi a különbség a szokásos tüzelőszerek égése és a robbanóanyagok
égése között? 20
És ha nitroglicerin helyett lőport használnánk? 21
A fontosabb robbanóanyagok tulajdonságai 23
A robbanóanyagok felosztása 24
A napalm és társai 26

AZ ATOMENERGIA
Szinte hihetetlen mennyiségű energia új forrása 29
A nitroglicerinnél 15 milliószor hatásosabb robbanóanyag 29
Bárki megfigyelheti a rettentő energiájú, parányi atomlövedékek által
okozott felvillanásokat 30
Mekkora az atom, és miből áll ? 32
Mi van az atommagban ? 33
A legnehezebb atommagok természetes átalakulása 34

5
AZ ATOMENERGIA MESTERSÉGES FELSZABADÍTÁSA.
A MAGHASADÁS
Atomi részecskékkel lőjük az anyagot 37
Hogyan jutunk neutronlövedékhez ? 39
Az uránmag hasadása és a felszabaduló óriási energia 40
A kritikus tömeg 43
Az atombomba 43
Minek az árán szabadul fel az atomenergia ? 45

AZ ATOMENERGIA FELSZABADÍTÁSÁNAK MÁSIK MÓDJA

- A MAGEGYESÜLÉS
Mi ég a Napban ? 48
Miért szabadul fel energia az atommagok egyesülésekor? 51
Miért kell hatalmas sebességet adni az atommagoknak, hogy egyesülj enek ? 52
A hidrogénbomba 54
Ilyen olcsó az atombomba 55
Hatásfoknövelés — súlycsökkentés — atomtöltetű gránát 58
Amiről csak suttognak 59

ÍGY PUSZTÍT AZ ATOMROBBANÁS

A tűzgömb 60
Milyen formákban jelentkezik az atomrobbanáskor felszabaduló energia ? 62
A lökéshullám 63
A fény- és hősugárzás pusztító hatása 65
Érdemes tudni 67
Az atombomba fényimpulzusának hatását csökkentő körülmények 69
Az atomrobbanás kezdeti sugárzása. A röntgenezéstől karóránkon át az
atombombáig 70
Egy életen át kapott adag és a halálos adag 72
Az élettanilag még veszedelmesebb neutronsugárzás 75
A visszamaradó radioaktív sugárzás 77
Miért veszélyes a talaj radioaktív szennyeződése, és mekkora ez a sugár­
veszély? 79

6
EL LEHET-E PONTOSAN TALÁLNI A CÉLT?
A LÖVÉS TUDOMÁNYA: A BALLISZTIKA

A LÖVEDÉK MOZGÁSA A FEGYVER CSÖVÉBEN:

A BELSŐ BALLISZTIKA
Miért ott vastagabb a fegyvercső fala, ahol a lövedéket behelyezzük ? 83
Mekkora a lövedék végsebessége ? Mi halad sebesebben: a fegyverlövedék
vagy a rakéta? 86
Mekkorát rúg a fegyver? - Kibírjuk-e? 87
A csőszájfék 90
A hátrasiklás nélküli (HSN) fegyver 91

A KÜLSŐ BALLISZTIKA
A lövedék röppályája 93
A bukfencező lövedék 96
Lövedék, amely nem forog, és mégsem bukdácsol 98
Milyen pontosan lehet eltalálni a célt ? — A lövedékek szórása 98

A RAKÉTAFEGYVER

SOK ÉRDEKESET TUDUNK MEG A RAKÉTÁRÓL

Könnyen érthető kis rakétatudomány 106
Hogyan lehetne még nagyobb sebességet elérni ? 108
Lehet-e a rakéta sebessége nagyobb, mint a belőle kilövellő üzemanyag
sebessége ? 109
Fokozzuk tovább a sebességet 111
Még nagyobb sebesség a többfokozatú rakétával 113

ATOMROBBANÓFEJES ÓRIÁSRAKÉTÁK INDULÁSRA KÉSZEN.

A RAKÉTÁK ÜZEMANYAGAI
A szilárd hajtóanyagú rakéta
A folyékony hajtóanyagú rakéták 119
„Melyiket szeressem?” 122

'7
A RAKÉTÁT RÖPTÉBEN VEZETHETJÜK A CÉLBA
A vezetékes rakétairányítás 124
Huzal helyett rádióhullámokkal adjunk parancsot a rakétának 126
Televíziós adó a rakétalövedékben 128
A rakéta maga keresi meg a célt. Az áruló hősugár 128
Hogyan működik a fény-, a hősugárzás hatására elektromos áramot
indító fény-, hőelem és a fotoellenállás ? 132
Rakétával a tengeralattjárók ellen 135
Érdekes számítások a rakétára. Kiszámítjuk a rakéta tolóerejét 139

A FELDERÍTÉS ESZKÖZEI

A MESSZELÁTÓ
Hányszorosan nagyítanak a kézi messzelátók? — A kép fényessége 149
Mit jelent a 6 X 24 vagy a 7 X 50 ? 150
Távolságmérés a távcsőben látható vonásbeosztás segítségével 152

A FELFEDEZŐ ÉS ÁTKÖTŐ EMBER

A SUGÁRZÁSOK CSODÁLATOS BIRODALMÁBAN
A gyertyaláng és a rádió-adóállomás 156
Koromsötét vagy mindig ragyogó a világegyetem ? 158
Messzelátó, amellyel a sötétben is látunk 159
Infravörös sugarakkal a ködön, füstön át is láthatunk 161
Infravörösen sugároz az emberi test 162
Érdekes kísérlet és ami ebből következik 163
Fénykép és televíziós kép a tájról az éjszakában 165

A RADAR VAGY MÁS NÉVEN RÁDIÓLOKÁTOR

Az elektromos visszhang 166
Hogyan méri a radar a távolságot ? 168
Hogyan lát a radar ? 169
Néhány érdekes adat 172

8
A RADARKÉSZÜLÉKEK ALKALMAZÁSAI
Felderítő lokátorok 173
A rakéták célbairányítása lokátorokkal 174
így harcolhatunk a radartevékenység ellen. Az ellenséges lokátorok
elpusztítása 178
Az ellenséges lokátorok aktív zavarása 179
Egy második világháborús emlék: sztaniolcsíkok a levegőben és a földön,
avagy: a lokátorok megtévesztése 180
Két egyszerű hangtani tapasztalat alapján megértjük a radar fejlettebb
formájának működését 182
Radarsugárral a mozgó célt még a sötétben is észrevesszük, és sebes­
ségét is megmérhetjük 184

MEGVÉDHETŐ-E EGY ORSZÁG

AZ ATOMROBBANÓFEJES RAKÉTÁK ETILEN?

ÁLTALÁNOS VÉDELEM HELYETT - KORLÁTOZOTT VÉDELEM

Indítják az első atomrobbanófejes ellenrakétát 190
Indítják a második atomrobbanófejes ellenrakétát 192
Ez is érdekes... 194

ÚJ HADSZÍNTÉR - A VILÁGŰR

ÜJ FELADATOK ELŐTT A TECHNIKA

Felderítés az űrből 200
Drága az űrbe juttatni a hadi vagy a tudományos eszközöket. Az űrkomp 202
Érdemes tudni... 204
Ma már az űr is hadszíntérré válhat. Atombomba az űrből a Földre 205
Bombavetés az űrsiklóról 206
Hogyan lehet megsemmisíteni azűrben keringő műholdakat ? 208
Hogyan fedezik fel a mesterséges holdakat? 210
Egy megdöbbentő gondolat: rádió-, televíziós adóállomások ezer kilo­
méter magasban. A hírközlő mesterséges holdak 211

9
Ötven hírközlő hold helyett három is elegendő, ha... 213
Nehéz helyzetben a kapitány
Műhold a tengerészek számára 215
Az időjárást jelentő műholdak 218

ÉRDEKESSÉGEK:
HONNAN VESSZÜK AZ ENERGIÁT AZ ŰRBEN?
A napelem. Az akkumulátor 219
Üjabb, alkalmasabb energiaforrások 224
Az atomenergia alkalmazása energiaforrásként. Az atomtelep 226
Az atomtelepben alkalmazott sugárzó anyagok 229

KÁPRÁZATOS BETEKINTÉS
A HÍRADÁSTECHNIKA LEGÚJABB TERÜLETÉRE.
A MÉZEK ÉS A LÉZER

A RÁDIÓHULLÁMOK ERŐSÍTÉSÉNEK ÚJ MÓDJA

Elveszik a jel a zajban 235
Az atomokkal energiát vétetünk fel. A gerjesztett atomok 236
Meggyorsítjuk a kisugárzást! Felejthetetlen fényjelenség! 237
Égy gyerekkori kísérletünk az elektromágneses hullámokra is jó 238
Az ammóniagáz viselkedése 239
Az ammóniamézer felépítése 240
A kristálymézer 241
Eredmények — nehézségek 242

A FANTASZTIKUSREGÉNY-ÍRÓK KÉPZELETÉT IS
FELÜLMÚLJA A LÉZER
így működik a lézer 243
A lézer fényének tulajdonsága 247
A „halálsugár” és a valóság
Az energiasűrűség és a tényleges energia 249

10
HAJTÓMŰVEK. A ROBBANÓMOTORTÓL A SUGÁRHAJTÁSIG

A HŐENERGIA MUNKÁVÁ ALAKUL ÁT

A gőzturbina 256
A robbanómotor (dugattyús motor) 257
A gázturbina (a folytonosan égő motor) 259
Gázturbina a légcsavaros és a sugárhajtó műves repülőgépeken 261
Forgódugattyús (bolygódugattyús) motor 265

A REPÜLÉS

SOK HASZNOS ISMERET

Bizonyára felkelti érdeklődésünket 271
A repülés elve 273
Meddig fokozhatjuk a repülőgépek sebességét? Megdöbbentő, mégis
könnyű kis számítás 276

A LEVEGŐ ÉRDEKES VISELKEDÉSE

A hanghatár 277
A Mach-szám és a sebességtartományok 278
Ahol a repülő tárgyak mozognak. Alégkör felosztása 278

ELÉGHET-E A NAGY SEBESSÉGGEL HALADÓ REPÜLŐGÉP ?

A HŐHATÁR
Az ütközéskor felmelegedő test 282
Ütközéskor a levegő több száz, sőt több ezer fokra melegszik J 285
A hőhatár 287
Szélcsatornás kérdések — nehéz elhinni a válaszokat 288

REPÜLŐGÉPTÍPUSOK
A kis turistagéptől a szuperszonikus óriásgépekig 292
Változtatható szárnyú repülőgép. Helyből felszálló repülőgépek 296
Ismerkedjünk meg három helikoptertípussal , 299

11
HAJÓK

A LÉGPÁRNÁS HAJÓ A VÍZRŐL A LEVEGŐBE EMELKEDIK.

ÍGY KÉSZÍTHETÜNK LÉGPÁRNÁT
A légpárnás kisautótól a hatalmas légpárnás hajóig 307
Kilogrammja 11 forinttól — 17 000 forintig 310
Szárnyashajóval az expresszvonatnál is sebesebben 312
A tengeralattjáró 314

A SZÁRAZFÖLDI JÁRMÜVEK FIZIKAI PROBLÉMÁI

SEBESSÉG, HATÓTÁVOLSÁG
Kerék vagy lánctalp? 324
Egyéb feladatok és megoldásuk 326

UTÓSZÓ 329
 ELŐSZÓ

„A fegyverek fizikája” mindenkihez szól, felnőtthöz, ifjúhoz egyaránt. Korszerű,

mindenkit érdeklő és valamennyiünk létét közelről érintő tudományos ismereteket
akar életközeibe hozni úgy, hogy az olvasó minden különös előképzettség nélkül is
megértse azokat. De ne csak megértse, hanem további gondolkodásra késztesse, és
örömét is lelje abban, hogy az élvezetes úton szerzett tudását a könyvben felvetett
problémákra alkalmazni tudja.
Mindig a tapasztalatból indulunk ki. Nem általánosságban beszélünk, hanem a
gondolkodás fonalát mindig tényékhez, szükségszerűen felmerülő izgalmas kérdések­
hez, egyszerű kísérletekhez vagy érdekes, számadatos példákhoz fűzzük. Célunk, hogy
az olvasó állandóan érezze a tudásgyarapodás örömét, és közben a létét végzetesen
fenyegető veszedelem nagyságát is tisztán lássa.
A könyvben feldolgozott kérdések érdeklődést keltő címek alatt, rövid fejezetekben
— mint egy izgalmas film jelenetei — követik egymást.
Mivel a szerző állandóan az általános műveltségű olvasó helyébe képzelte magát,
nagy gondot fordít a fokozatosságra. Az értelmet akarja gyönyörködtetni, nem pedig
— meg nem értett szakkifejezésekkel — elrettenteni akar.
A kézirat egyik olvasója izgalmas „tudományos krimi”-nek nevezte ezt a köny­
vet. A szerző ehhez csak annyit tehet hozzá, hogy ez a krimi valóság, és mindenki
számára életbevágóan fontos, hogy tartalmát megismerje. így majd gyorsabban el­
érkezik az emberiség történelmének az a korszaka, amikor a „Boldog világ fizikájá”-
nak megírása lesz annyira időszerű — és nem kevésbé izgalmas —, mint ma „A fegy­
verek fizikájá”-é!
Segítsen ez a — harmincadik kötet — könyvem tudással megvilágítani a béke,
a boldogság felé vezető utat.
Budapest, 1972. január
AZ ENERGIA
 A TÜZELÖSZEREK ÉS A ROBBANÓANYAGOK
MUNKAVÉGZŐ KÉPESSÉGE, ENERGIÁJA

Hatalmas munkát végez az égés közben felszabaduló energia

Az ember folyamatos munkája során legfeljebb 7 kilogramm súlyt tud másod­

percenként 1 méter magasra emelni. Azt mondjuk, hogy munkavégző'képessége
7 méterkilogrammsúly másodpercenként.
Tegyük fel, hogy 427 kilogramm súlyú testet emelünk 1 méter magasra. Ak-
kor 427 kilogrammsúly •! méter =427 méterkilogrammsúly munkát végzünk
a nehézségi erő ellen.
Hogyan végeznénk el ezt a munkát emberi erő felhasználása nélkül egyszerű­
en és olcsón?
Egy levegővel telt edényt dugattyúval zárnánk el (1. ábra). A dugattyú és a
ráhelyezett test összes súlya legyen 427 kilogramm. Gyújtsunk tüzet az edény
alatt. A levegő felmelegszik, melegedés közben kitágul, és eközben a 427 kilo-
gramm súlyt egyre magasabbra emeli. Az égéskor felszabaduló hő munkát vé­
gez. A láng mindaddig égjen, amíg a 427 kilogramm súly 1 méter magasra emel­
kedik.
íme: hő segítségével 427 méterkilogrammsúly munkát végeztünk. A hő fel­
használása munkavégzésre létfontosságú az emberiség életében.
Egy másik kísérletben (2. ábra) ugyanezzel a lánggal melegítsünk 1 liter
vizet (az edény is legyen ugyanaz, mint előbb).
Ha ugyanaz a láng, amelynek melege az előbb a munkát végezte, most a
vízmelegítéskor ugyanannyi ideig ég, mint előbb, azt tapasztaljuk, hogy az 1 li­
ter víz hőmérséklete 1 °C-kal emelkedett.

1 liter víz 1 °C-kal való felmelegítéséhez szükséges hőmennyiséget 1 kilo­

grammkalóriának nevezzük. Jele 1 kcal.

17

1. ábra, A levegő melegedés közben
kitágul, felemeli a dugattyút, mun­
kát végez
2. ábra. A víz hőmérséklete mele­
gítés közben emelkedik. Ha 1 liter
(1 kilogramm) víz hőmérséklete
1 °C-kal emelkedik, a víz 1 kilo­
grammkalória (1 kcal) hőmennyi­
séget vett fel

Első kísérletünkben ez az 1 kilogrammkalória hőmennyiség 427 méterkilo-

grammsúly munkát végzett. Kimondhatjuk tehát:
1 kilogrammkalória hőmennyiségnek 427 méterkilogrammsúly munkavégzés
felel meg.
Ha 1 kilogrammkalória hőmennyiséget teljesen munkává tudnánk átalakí­
tani, akkor 427 kilogrammot emelne 1 méter magasra, vagy pedig 100 kilo­
grammot 4,27 méter magasra.
Tehát: 1 kilogrammkalória hőmennyiségben 427 méterkilogrammsúly munka­
végző képesség (energia) rejtőzik.

A dinamit vagy a kukoricacsutka a gazdagabb energiaforrás?

Energiával építhetünk vagy rombolhatunk. Ha az energiát égéssel szabadítjuk

fel, akkor a tüzelőszert célunknak megfelelően választjuk meg. Érdekes tud­
nunk, hogy a különféle tüzelőszerek égésekor mennyi hő fejlődik.

18
 1 kilogramm anyag elégésekor felszabaduló hőmennyiség kilogrammkalóriában kifejezve
Fekete lőpor 670 Kukoricacsutka, szalma Gyertya, vaj, zsír 9 400
Trinitrotoluol 950 3700 Petróleum, benzin 10 000
Dinamit 1300 Fenyőfa 4500 Propán-bután gáz 11 000
Nitroglicerin 1500 Kitűnő minőségű szén 7000 Hidrogén 34 000

Meglepődve látjuk a táblázatban, hogy legkevesebb energia a robbanószerek

égésekor szabadul fel. Még a kukoricacsutka és szalma is háromszor bőségesebb
energiaforrás, mint a dinamit vagy a nitrogbcerin.
Az 1 kilogramm kukoricacsutka elégésekor felszabaduló 3700 kilogramm­
kalória hőmennyiségnek megfelel 3700-427 = 1 579 900 méterkilogrammsúly,
kereken 1 milbó 600 ezer méterkilogrammsúly munkavégzés.
Az 1 kilogramm dinamit elégésekor felszabaduló 1300 kilogrammkalória
hőmennyiségnek pedig 1300-427 = 555 100, kereken 560 000 méterkilogramm­
súly munkavégzés felel meg.
Érdemes mindezt szemléletesen bemutatni (3. ábra).

3. ábra. Miközben 1 kilogramm kukoricacsutka elég, a felszabaduló hőenergia 10 000 kilogrammot

160 méter magasra tudna felemelni. — 1 kilogramm dinamit égési hője 10 000 kilogrammot 56
méter magasra emelne. — 1 kilogramm fekete lőporé pedig csak 29 méter magasra

19
 Ha egy mozgó dugattyúval ellátott edényben 1 kilogramm kukoricacsutkát
égetnénk el, akkor a fejlődött hő által felmelegített, kitáguló levegő elméletileg
10 000 kilogramm súlyt (10 darab kisautót) tudna 160 méter magasra emelni
(magasabbra, mint a Gellérthegy!).
De ha 1 kilogramm dinamitot égetnénk el, akkor a 10 000 kilogramm súly csak
56 méter magasra emelkednék.
Hogy mit jelent az égéskor felszabaduló hőenergia az emberiség életében,
lássunk erre is egy meglepő példát.
Említettük, hogy egy erős, jó izommunkás folyamatos munkában másodper­
cenként 7 kilogrammot tud 1 méter magasra emelni, tehát 7 méterkilogramm­
súly munkasikerrel dolgozik.
Mennyi munkát végez 8 óra alatt ? — Mivel egy órában 3600 másodperc van,
azért 8 óra = 3600 • 8 = 28 800 másodperc.
A 28 800 másodperc alatt végzett munka pedig 28 800-7 = 201 600, kereken
200 000 méterkilogrammsúly.
Az 1 kg 7000 kalóriás szénben rejlő hőenergia pedig 427-7000 = 2 989 000,
kereken 3 000 000 méterkilogrammsúly.
Tehát, az 1 kilogramm szénben az égésekor felszabaduló 3 000 000 méter­
kilogrammsúly munkavégző képesség 15-ször nagyobb, mint egy erős izom­
munkás által 8 óra alatt elvégzett munka.
A gőzturbina segítségével a kazánban elégetett szén hőenergiájának kb.
egyharmadát munkavégzésben nyerjük vissza.
A gőzturbina 1 kilogramm szén elégetésével 5 erős izommunkás 8 órás mun­
káját végzi el.

Mi a különbség a szokásos tüzelőszerek égése

és a robbanóanyagok égése között ?

Az előző, 3. ábra szerint gondolati kísérletben feltételeztük, hogy a kukorica­

csutka meg a dinamit égéséhez is elegendő oxigén áll rendelkezésére.
A kukoricacsutka (a fa, a szén, a benzin stb.) égésekor a szükséges oxigént
a környező levegőből kapja. Az égés lassan, rétegről rétegre terjed a tüzelőszer­
ben, az energia fokozatosan szabadul fel. A példaképpen szereplő tartályunkban
a forró égési gázok lassan fejlődnek. Lassan melegszik, tágul a bezárt levegő, és
lassan emeli fel a dugattyút, végzi a munkát.

20
 A nitroglicerin azonban az égéshez szükséges oxigént vegyület alakjában ma­
gában hordja. A nitroglicerin égése egyetlen ütésre megindul, pillanat alatt
alakul át forró gázokká és fejti ki azt a hatalmas nyomóerőt, amely elegendő
lenne 10 000 kilogramm tömegnek 60 méter magasba lökéséhez. Igen ám, de
annak a 10 000 kilogrammos dugattyúnak akkora a tehetetlensége, hogy egyet­
len pillanat alatt nem mozdulhat el ilyen magasra, ezért az óriási nyomás a
tartályt szétrepeszti. Pusztító robbanás következik be.
A robbanóanyag tehát hirtelen ég el, alakul át magas hőmérsékletű gázzá.
A forró gázok sokszorta nagyobb teret töltenek ki, mint az eredeti robbanó­
anyag. Az égéskor keletkező forró gázok környezetükre robbanási nyomást fej­
tenek ki.
Például a nitroglicerin robbanásakor keletkező gázok hőmérséklete 4250 °C
(robbanási hőmérséklet). Ha 1 kilogramm nitroglicerint (térfogata 0,6 liter)
felrobbantunk, akkor 4250 °C-on 12 240 literre kitáguló gázmennyiség keletke­
zik. Ha tehát a robbanás 1 liter térfogatú edényben történik, akkor az edény
falának minden négyzetcentiméternyi felületét 12 240 kilogramm súlyerő fe­
szíti kifelé. Még a vastag falú acélgömbök is darabokra repednek és a repesz-
darabok nagy sebességgel repülnek szerteszét.

És ha nitroglicerin helyett lőport használnánk ?

1 kilogramm fekete lőpor elégésekor csak 670 kilogrammkalória hőmennyiség

fejlődik. Tehát mintegy ötször kevesebb energia szabadul fel, mint 1 kilogramm
szalma vagy kukoricacsutka elégésekor. A fekete lőpor kb. kétszer kevesebb ener­
giát tartalmazó robbanószer, mint a nitroglicerin. A fekete lőporban is benn-
foglaltatik az elégéshez szükséges oxigén. Ezért dugattyúval zárt'tartályunk­
ban (3. ábra) fekete lőport is elégethetnénk.
1 kilogramm elégésekor felszabaduló 670 kilogrammkalóriának 670-427 =
= 286 090 méterkilogrammsúly munkavégző képesség felel meg. Ezért a 10 000
kilogramm súlyú dugattyú körülbelül 29 méter magasra (hétemeletes ház ma­
gassága) emelkednék, illetve ilyen magasra érne el a felfelé lökött 10 000 kilo-
gramm tömegű test.
De a kisebb munkavégzésen kívül más különbség is adódnék. A fekete lőpor
robbanásakor mintegy kétszer kisebb hőfokú (2380 °C) gázok keletkeznek, mint
a nitroglicerin robbanásakor (4250 °C). — Ha az 1 kilogramm tömegű lőport

21
 1 liter térfogatú edényben robbantanánk, a gázok nyomása 2800 kilogramm
súllyal nehezednék az edény felületének minden egyes négyzetcentiméternyi
részére, míg a nitroglicerin robbanásakor ez az érték 12 000 kilogrammsúly
lenne.
És még egy lényeges különbség is adódnék, amelyről eddig nem volt szó:
1 kilogramm tömegű fekete lőpor elégése körülbelül 19-szer hosszabb ideig tar­
tana, mint a nitrogliceriné. Ezt úgy mondjuk, hogy a fekete lőpor robbanási
sebessége 19-szer kisebb, mint a nitrogliceriné.
Ezért, ha tartályunkat megfelelően vastag fallal készítenénk el, megvalósít­
ható lenne, hogy ne robbanjon szét. Ekkor a 4-szer kisebb gáznyomás — amely
19-szer hosszabb ideig fejti ki hatását, mint nitroglicerin esetén — a 10 000 kilo­
gramm súlyú dugattyút (lövedéket) fokozatosan gyorsítaná fel, és 29 méter ma­
gasra lökné fel.
Ha pedig nem 10 000 kilogramm súlyú dugattyút alkalmaznánk, hanem csak
100 kilogrammosat, akkor ezt — most már nevezzük lövedéknek — elméletileg
100-szor magasabbra, 2900 méter magasra emelné.
Ha tartályunkat ágyúcsőszerűen képezzük ki, akkor 1 kilogramm fekete lő­
por alkalmazása esetén a 100 kilogramm súlyú ágyúgolyót 2900 méter magasra
lőhetnénk fel. Ha pedig az ágyúcsövet 45° szög alatt állítanánk fel (4. ábra),
akkor a 100 kilogramm súlyú lövedék 11 600 méter távolságra repülne.

4. ábra. 1 kilogramm fekete lőpor energiája a 45° alatt kilőtt, 100 kilogramm súlyú lövedéket
2900 méter magasra és 11 600 méter messzire lökné — légüres térben

22
 Példánkban feltételeztük, hogy a lövedék légüres térben repül, és a robbanás­
kor felszabaduló energia teljes egészében a lövedék mozgatására használódik
fel. A valóságban azonban az égéskor felszabaduló energia felmelegíti az égési
gázokat is, az ágyúcsövön kiáramló gázoknak még van nyomásuk, energiá­
juk. Ezért az ágyúban, általában a lőfegyverekben a robbanóanyag égési ener­
giájának csak 30—40%-a alakul át a lövedék mozgási energiájává.

A fontosabb robbanóanyagok tulajdonságai

Bemutatott példáinkból látható, hogy az alkalmazások szempontjából lénye­

ges, hogy az egyes robbanóanyagokra nézve ismerjünk bizonyos jellemző ada­
tokat.
A robbanóanyagok főbb jellemzői:
1. A fajsúly = 1 liter robbanóanyag súlya kilogrammban.
Például:
1 liter nitroglicerin súlya 1,6 kilogramm (a nitroglicerin fajsúlya 1,6 kgs/1).
1 liter fekete lőpor súlya 1,2 kilogramm (a fekete lőpor faj súlya 1,2 kgs/1).
Ezért:
1 kilogramm nitroglicerin által elfoglalt hely 1 liter:l,6 = 0,63 liter.
1 kilogramm fekete lőpor térfogata pedig 1 liter: 1,2 = 0,83 liter.
2. A robbanási hőmérséklet = a robbanáskor keletkező gázok hőmérséklete
3. A robbanási hő = 1 kilogramm robbanóanyag elégésekor hány kilo­
grammkalória hő fejlődik.
4. A robbanáskor keletkező fajlagos nyomás: a lefojtott, forró gázok nyo­
mása az edény falának 1 négyzetcentiméternyi felületére, kgs/cm2-ben megadva.
5. A robbanási hőmérséklet °C = az a hőmérséklet, amelyre felmelegített
robbanóanyag felrobban.
6. A robbanási sebesség arra ad választ, hogy mekkora sebességgel terjed a
robbanás ? Például: ha fekete lőporból 400 méter hosszú rudat készítenénk és
egyik végén meggyújtanánk, akkor a rúd 400 méter távolságban levő másik vége
1 másodperc múlva robbanna. Tehát a fekete lőpor robbanási sebessége 400
m/mp.
7. Közismert, hogy a robbanóanyagok ütésre is érzékenyek. A nitroglicerin
már kisebb ütésre is felrobban. A lőporra erősen kell rácsapni. Ennek vizsgála­
tánál 2 kilogramm súlyú kalapácsot ejtenek a robbanóanyag 0,05 — 0,1 gramm­

23
nyi mennyiségére, és az ejtési magasság változtatásával állapítják meg, hogy
hány centiméter magasról kell ejteni a kalapácsot, hogy a robbanás bekövet­
kezzék.

Néhány robbanóanyag jellemző adatai

Jellemzők

robba­ kalapács­
fajsúly nási robba­ fajlagos robbanási robba­ ejtési
Robbanóanyag nási hő nyomás hőmérs. nási magas­
kg/1 hőmérs. kg/cm2 sebesség
°C kcal °C ság
m/mp
cm
1 2 3 4 5 6 7

Fekete lőpor 1,2 2400 670 2 810 310 400 60

Nitroglicerin 1,6 4250 1490 13 240 200 7450 4
Nitro-cellulóz 1,3 3100 1030 10 000 180 6300 20
Robbanózselatin 1,55 4700 1550 13 500 180—200 7700 12
Zselatin-dinamit 1,53 3900 1280 9 600 180—200 6350 17
Trinitrotoluol 1,57 2800 950 8 100 225 6900 60
Pikrinsav 1,7 3230 1000 9 000 225 7300 35—95
Nitropenta 1,7 3900 1400 13 000 215 8000 20
Durranóhigany 3,5 4400 337 5 530 160 5500 4
Ólomacid 4,5 3430 260 _ 225 5500 10

A robbanóanyagok felosztása

A robbanóanyagokat három csoportba sorolják.

1. A gyújtó (iniciáló) anyagok ütésre, dörzsölésre könnyen robbannak. Alu­
mínium vagy rézgyűszűcskékbe (csészikébe) préselik őket. Arra szolgálnak,
hogy a többi robbanóanyag égési-robbanási folyamatát megindítsák. Leggyak­
rabban durranóhiganyt és ólomacidot használnak. A durranóhigany és az

24
ólomacid vegyileg megtámadja az alumíniumot, azért rézliüvelybe préselik
(5. ábra).
2. A gyújtóanyagok robbanása, hője robbantja fel a bombákat, aknákat meg­
töltő heves (brizáns) robbanóanyagot. A leggyakrabban használt nagyhatású és
heves robbanóanyagok: a nitroglicerin, a trinitrotoluol (TNT, trotil), a nitro-
cellulóz és a nitropenta.

5. ábra. A gyutacs a töltényben levő lőpor (robbanóanyag) robbanását indítja meg

Egy harckocsik elleni akna robbanótöltete például 6 kilogramm nitropenta

lehet. Felrobbanásakor 1400-6 = 8400 kilogrammkalória hőmennyiség szaba­
dul fel. Ennek munkavégző képessége 8400-427 = kb. 3 600 000 ipéterkilo-
grammsúly. Ennyi energia egy 30 tonna súlyú páncélost körülbelül 120 méter
magasra (a Gellérthegy magassága) dobná fel.
A különféle robbanószerek keverékét is egyre gyakrabban alkalmazzák aknák
töltésére, így például a TNT és a nitropenta keverékét.
Plasztikus robbanóanyagokat úgy állítanak elő, hogy például nitropentát
viaszba, vazelinbe dagasztanak bele. A plasztikus robbanóanyagokat vagy keve­
rékeket néha felragasztható lemezek alakjára is formálják.
3. A lőporok. Por alakú és kisebb sebességgel robbanó — úgynevezett lassú
égésű — anyagok. A már évszázadok óta alkalmazott fekete lőpor (füstös lőpor)
általánosan ismert. Mintegy 75% kálisalétromból, 15% szénporból és 10% kén­
ből álló keverék. A kálisalétrom az égéshez szükséges oxigénben dús, a kén

25
megkönnyíti a gyulladást és gyorsítja az égést. Gyújtózsinórok készítésére,
vadásztöltények stb. töltésére és tűzijátékokhoz használják.
Napjainkban legelterjedtebben a füst nélküli (helyesebben gyérfüstű) lőporo­
kat alkalmazzák. Alapanyaguk a nitrocellulóz és a nitroglicerin. Megfelelő eljá­
rással, képlékeny anyagot hoznak létre belőlük. Ezt lemez, rúd és egyéb kívánt
alakra sajtolják.
A füstnélküli lőpor robbanási energiája négyszer akkora is lehet, mint a füstös
lőporé. Adalékanyagok hozzákeverésével a füstnélküli lőpor égési sebességét és
robbanási hőmérsékletét csökkenteni lehet. így a fegyvercsőben nem keletkezik
a cső anyagára ártalmasán magas hőmérséklet, és a füstnélküli lőporok arra
alkalmazhatók, hogy kiterjedő gázaik a lövedéket az ágyúk és más fegyverek
csövében felgyorsítva mozgassák. Az égési sebesség a lőpor szemcséinek nagysá­
gával is változtatható.

A napalm és társai

Épületek, városok, erdők és raktárak elpusztítására már az ókorban alkalmaz­

tak gyújtóanyagokat. Régebben erre a célra csak a természetben készen találha­
tó nyersolajat, ként használták fel. Majd céltudatosan, mesterségesen is elő­
állítottak egyre nagyobb hatású gyújtóanyagokat. A második világháború
idején hatalmas mennyiségű, foszfortartalmú folyékony anyagokat és fémes
gyújtószereket (elektron, termit) lőttek ki ágyúkból vagy szórtak le repülő­
gépekről.
A németek 32 cm átmérőjű gránátba zárva 50 liter benzint lőttek 2 kilométer
távolságra. Az égő benzin 20 méter átmérőjű körzetben 3—4 méter magasra
szóródott szét.
Az angolok nagy űrtartalmú bombákat töltöttek meg foszforral kevert
petróleummal, vagy sűrített metángázzal. A gyújtótöltet a célra zuhant, vagy a
cél felett bizonyos magasságban mint lángsugár fröcskölődött szét nagy terüle­
ten.
Az ilyen nagy felületen ható gyújtóbombák a nyílt harcterületen nem sok
kárt okoztak. Ámde városokat, erdőket olyan eredményesen gyújtottak fel,
hogy a háború előrehaladtával, a tömegbombázások során egyre kevesebb
repeszbombát és egyre több gyújtóbombát alkalmaztak.

26
 Példák a ledobott bombák szám szerinti megoszlására

Repeszbomba Gyújtóbomba
(db) (db)

1943 július Kóla 70 000 100 000

1944 március Berlin 10 000 200 000
1945 február Nürnberg 11 000 200 000
1945 február Berlin 5 000 500 000

A keletkezett tűzvészek alkalmával sok polgári személy is elpusztult. Ham­

burgban 40 ezer, Drezdában 150 ezer ember halt meg.
A legfontosabb fém gyújtóanyagok: az elektronfém, a termit és a könnyű­
fémekből, valamint oxidálószerekből álló keverékek.
Az elektron, az alumínium és a magnézium (98%-ig) ötvözete. Ebből készül
a gyújtóbombák köpenye, mert így a köpeny a levegőn teljesen elég, közben
2000—3000 °C-os hő fejlődik.
A termit vasoxid por (25%) és alumínium dara (75%) keveréke. Különleges
gyújtóval gyújtható 1300 °C-on, és ekkor 3000 °C-on még zárt térben is ég.
A második világháborúban a termittöltetű, elektronhüvelyes bombáknak nagy
szerepe volt.
A termit békés alkalmazása pl. a villamossínek hegesztése úgy, hogy a sínek
vége közötti résben termitet gyújtanak meg. A megolvadt sínvégek összeheged­
nek.
A gyújtóbombák töltésére ma már megfelelőbb anyagok ismeretesek: a mag­
nézium, alumínium porból és nitrátokból, Mórátokból álló keverékek. A leg­
magasabb hőmérsékleten a magnéziumpor és a káliumklorát (oxidálószer)
keveréke ég. Belőle készülnek az ejtőernyőn függő „gyertyák” is, amelyek
10 000—15 000 darab 100 wattos villanylámpa fényét sugározzák.
A nemesfémes gyújtóanyagok. A közismert folyékony égőolajok, mint a
nafta, a benzin, a petróleum, önmagukban kevésbé alkalmasak hadicélra,
mert gyorsan égnek. Hogy lassabban égjenek, sűríteni kell őket. A sűrítés cél­
jára különösen alkalmasak az úgynevezett alumíniumszappanok.
A sűrített égőolajok napalm néven ismertek (a nátriumpalmitrátról nevezték
el). Többféle napalmkeverék van. Égési hőmérsékletük 1900°C-ig terjed, tulaj­

27
donságaik különbözők. Ha a napalmba perhydrol nevű vegyületet kevernek,
égés közben szétfröccsennek, és napalm tűzeső keletkezik.
A benzin-napalm keveréket 200—500 literes kannákban szórják le repülő­
gépről, de a tüzérségi lövedékek is tölthetők napalmmal.
A foszfor és az egyéb különleges gyújtóanyagok egyidejűleg hatnak mint
gyújtóanyagok és mint égésükkor mérgező gázokat fejlesztő anyagok.
A gyújtóanyagok égési hője — ellentétben a robbanóanyagokkal — igen
nagy.
A háborús célokra használt gyújtóanyagok

Égésükkor Égéshő
keletkező kilo­ Gyújtási
A gyújtóanyag hőfok
hőmérséklet grammonként
°C kalória °C

Elektronfém 2500—3000 6 000 nehezen gyullad

Termit 2000—3000 7 000 1300
Napalm 800—1900 — —
Foszfor (fehér) 800—1900 7 000 50
Benzin 10 000

Ahhoz, hogy a gyújtóanyagokat nagy területen, nagy mennyiségben lehessen

leszórni, igen sok repülőgépre van szükség. De a gyújtóanyagok tüzérségi vagy
aknagránátként is felhasználhatók a gyúlékony célok ellen.

28
 AZ ATOMENERGIA

Szinte hihetetlen mennyiségű energia új forrása

1 kilogramm kitűnő (6000 kalóriás) szénből elégetéssel 6000 kilogrammkalória

hőmennyiséget tudunk felszabadítani. Jó gőzgéppel ennek a hőnek 30 százalé­
kát, tehát 1800 kilogrammkalóriát változtathatunk át mechnikai munkává.
1 kilogramm szén elégetésével tehát 1800-427 = 770 000 méterkilogramm­
súly mechanikai munkát végezhetünk. Ennyi energiával egy 100 ezer kilogramm
súlyú mozdonyt majdnem 8 méter magasra emelhetünk.
A szénből a hőenergiát égéssel, kémiai úton szabadítottuk fel.
Ma már az energiafelszabadításnak egy sohasem sejtett új eljárását fedezték
fel: az atomenergia felszabadítását.
1 kilogramm — arra alkalmas — anyagból 3—15 milliószor több
energia szabadítható fel, mint 1 kilogramm szén elégetésekór.
Napjainkban már működnek atomenergiával fűtött atomerőművek. Miköz­
ben egy széntüzeléses erőműben 3 millió kilogramm = 3000 tonna = 300 vagon
kitűnő szenet égetnek el, az ugyanekkora teljesítményű atomerőműben csak
1 kilogramm súlyú „atomüzemanyagot” használnak fel.

A nitroglicerinnél 15 milliószor hatásosabb robbanóanyag

Az atomenergiának nemcsak az előbbiekben már említett lassú (az égéshez

hasonló) felszabadulását valósították meg az atomerőművekben, hanem a millio­
mod másodperc alatt történő, robbanásszerű felszabadulását is — az atombom­
bában.

29
 Az előbb említett „alkalmas” atomüzemanyag például az urán: 3 milliószor
több hő szabadítható fel belőle, mint az ugyanolyan súlyú kitűnő szénből.
Még „kedvezőbb” a helyzet a nitroglicerinhez viszonyítva.
A nitroglicerin égéshője csak harmadrésze az azonos súlyú szén égéshőjé­
nek. Ezért például 1 kilogramm urán atomüzemanyag energiájának robbanás­
szerű felszabadulásakor 15 milliószor annyi energia szabadul fel, mint 1 kilo­
gramm nitroglicerin robbanásakor.
Ezek a könnyen megjegyezhető, általános tájékoztató adatok arról győznek
meg bennünket, hogy az atomenergia valóban új korszakot nyithat az emberi­
ség békés, termelő életében — de a hadviselésben is.
A második világháborúban összesen kb. 5 millió tonna TNT-nek megfelelő
hatású hagyományos robbanóanyagot használtak fel.
Ezzel szemben 1945—65-ig annyi atombombát robbantottak, hogy energiá­
juk 120—140-szer annyi, mint a második világháborúban felhasznált összes
robbanóanyagé.
Van olyan becslés, amely szerint a második világháború után eltelt 25 év
alatt az államok akkora összeget költöttek atomfegyverkezésre, hogy ha ezt az
összeget hazánk lakossága között szétosztanánk, 5 millió forint jutna fejenként,
még a csecsemőkre is!
Az atomenergiát és annak mesterséges felszabadítását könnyen megérthet­
jük. Induljunk ki abból, amit mindenki jól ismer: az atomenergia önmagától
történő, természetes felszabadulásából. Ezután térünk majd rá az atomenergia
mesterséges felszabadítására.

Bárki megfigyelheti a rettentő energiájú,

parányi atomlövedékek által okozott felvillanásokat
Az önmagától világító mutatójú (számlapú) óra — mindennapos, megszokott
tárgy. Éjjel, ha felébredünk a sötét szobában, és amikor szemünk már alkal­
mazkodott a sötéthez, ha 5—10-szeresen nagyító lencsén át nézzük az önmagá­
tól világító óramutatót: parányi felvillanások tömegét látjuk (6. ábra).
Az óramutató festékjében látható felvillanások így jönnek létre: az a zöldes
festék cinkszulfid por. A cinkszulfid porba parányi mennyiségű radioaktív anya­
got kevernek. A radioaktív anyag (pl. rádium) atomjainak magjaiból önmaguk­
tol kis magrészecskék lövellnek ki. Amikor az ilyen kis részecske a cinkszulfid
kristályszemecskének ütközik, az felvillan.

30
 Tudományos mérések szerint egy ilyen
atommagrészecske átmérője körülbelül ak­
kora, mint a milliméter milliomodrészének
a milliomodrésze. Ha milliószoros nagyí­
tással néznénk is, még akkor sem látnánk
meg. Hiszen átmérője még mindig csak
a milliméter milliomodrésze lenne.
Hogyan lehetséges az, hogy ennek a
szinte elképzelhetetlenül kicsiny anyag­
részecskének mégis olyan nagy az ener­
giája, hogy amikor a cinkszulfidba ütkö­
zik, felvillanás keletkezik.
Először is, az atommagnak és a belőle 6. ábra. Az önmagától világító (radio­
aktív) festékkel bevont óramutatón — ha
kirepülő részecskének is, óriási nagy a sű­ a sötéthez alkalmazkodott szemmel, leg­
rűsége: billiószor akkora, mint az ólomé. alábbis 5—10-szeres nagyítón át nézzük
Másodszor pedig: az atommagból ki­ — parányi felvillanásokat látunk
repülő részecske sebessége 20 000-szer ak­
kora is lehet, mint a legsebesebb (mondjuk másodpercenként 1 kilométert
repülő) lövedéké.
Mindebből következik, hogy

Iia a radioaktív atommagból kilövellő, a felvillanást okozó kis

magrészecske akkorára nőne, mint egy fegyverlövedék és közben
sűrűsége, sebessége megmaradna, akkor energiája akkora lenne,
mint
6 400 000 000 000 000 lövedéké.

Ez a példa meggyőzően bizonyítja, hogy az atomok világában elképzelhetet­

lenül nagy energiájú részecskékkel találkozunk — a körülöttünk levő „nagy­
világban” megszokott lövedékek energiájához képest.
Az említett kis atommagrészecskéket a-(alfa) részecskének nevezzük. A ra­
dioaktív (sugárzó) elemek atommagjaiból az a-lövedékeken (az a-sugárzáson)
kívül még elektronok: [3-(béta) részecskék (^-sugárzás)is lövellnek ki. Továbbá
olyan sugárzás is kiindul a felbomló atomokból, amely a rádióhullámokhoz
hasonló, de náluk (és a fényhullámoknál) sokkal rövidebb hullámhosszú. Ez a
y-(gamma) sugárzás.

31
 Ha ezek a sugárzások az útjukba eső anyagba ütköznek, végül is elnyelődnek
benne, és energiájuk hővé alakul. Ha például a rádium változatlan erősséggel
sugározna, akkor a rádium atomjai 2280 év elteltével végül is ólomatomokká
változnának. Eközben I gramm rádiumból annyi hó' fejlődnék, mint 46® 00®
gramm (6000 kalóriás) szén elégetésekor.
Jegyezzük meg, hogy ez a világító óramutatónkat is állandó fénylésben tartó
atomenergia önmagától szabadul fel. Ezt az energiafelszabadulást sem lassítani,
sem gyorsítani nem tudjuk. De a rádium (1895-ben fedezte fel a Curie házaspár)
és a többi természetes sugárzó (radioaktív) elem mégis megmutatta az ember­
nek, hogy
az atomok magja az energiának új, bőséges forrása.
Csak meg kell találnunk a módját, hogy ezt az energiát akaratunktól függően
— szabályozottan — mesterségesen is felszabadíthassuk.

Mekkora az atom, és miből áll?

A szén szénatomokból áll, a vas vasatomokból. Az atom valamennyi anyag leg­

kisebb részecskéje. Az atomok átmérője a milliméter tízmilliomod része körül
van. Tehát 1 milliméter hosszúságon mintegy 10 millió atomot lehetne egymás
mellé helyezni.

7. ábra. A mintegy tízmilliomod milliméter átmérőjű atomok közepén van az atommag. Körülötte
elektronok keringenek. Az atommag átmérője körülbelül tízezerszer kisebb, mint az atom
átmérője

32
 De ez a parányi atom is szinte üres, mért közepén van az — atomtérfogat
milliomodrészénél is milliószor kisebb térfogatú — atommag és az atommag
körül — aránylag nagy távolságban tőle — keringenek az elektronok (7. ábra).
Képzeljük el, hogy a Földünk egy atom magja, a Hold pedig egyik keringő
elektronja. Akkor a Holdat 1000-szer távolabb kellene elhelyezni a Földtől,
mint amilyen távolságban van a valóságban, hogy a Föld és a Hold helyzete
az atommag és az elektronok nagyság- és távolságarányát ábrázolja.
Mivel az atom tömege az atom térfogatánál milliószor milliószor (billiószor)
kisebb atommagban van összesűrítve, érthető az atommagnak és a belőle
kisugárzó a-részecskének (magrészecskének) óriási sűrűsége, amit már emlí-
tettünk.
Az atomenergia úgy szabadul fel, hogy:
vagy ebből az atommagból lövell ki magától például egy magrészecske óriási
sebességgel (természetes radioaktivitás),
vagy magát az atommagot szakítjuk szét óriási sebességgel szerterepülő
részekre (maghasadás), '
vagy pedig atommagokat ütköztetünk össze hatalmas sebességgel és mi­
közben új atom magjává olvadnak össze (atommag-egyesülés, magfúzió),
az egyesülés helyéről nagy sebességű magrészecskék indulnak ki.
Ezeknek a magrészecskéknek mozgási energiájában jelentkezik a felszaba­
duló atomenergia.
Az atomenergia felszabadulásában csak az atommagnak van szerepe. Ezért
vizsgáljuk meg az atommagot. Milyen részecskékből áll ?

Mi van az atommagban?

Legkönnyebb atom a hidrogéngáz atomja. A hidrogén atomsúlya 1; atomjának

magját egyetlen részecske alkotja, ennek tudományos neve: proton. Pozitív
elektromos töltése van.
A héliumgáz atomsúlya 4. A héliumatom tehát négyszer súlyosabb, mint a
hidrogénatom. A hélium atommagjában négy részecske van (8. ábra): két hid­
rogénatommag (két proton) és két másik magrészecske, amelyeknek súlya
egyenként csaknem pontosan akkora, mint a protoné; elektromos töltésük
nincs, semlegesek, neutrálisak. Ezért ennek a második részecskének a neve:
neutron.

33
 S. ábra. Néhány atommag összetétele protonokból és neutronokból

Az összes többi elem atommagjai is hidrogén atommagokból (protonokból)

és neutronokból vannak összetéve. Például a szén atomsúlya 12; atommagjában
6 proton és 6 neutron van.
Minél nagyobb valamely elem atomsúlya, annál több proton és neutron al­
kotja atommagját.

A legnehezebb atommagok természetes átalakulása

A sugárzó rádium. A 226-os atomsúlyú rádium (jele 226Ra) atommagjában

88 proton és 138 neutron van. Az ilyen nagyszámú protonból és neutronból
álló atommagoknak nem nagy az állandósága (stabilitása), könnyen bomlanak.
A bomlás úgy megy végbe (9. ábra), hogy a rádium atommagja óriási sebes­
séggel kilök magából egy — két protonból és két neutronból álló — magrészecs­
két. De két proton és két neutron héliummagot alkot. Tehát a rádium atom­
magból héliumatommag sugárzik ki. Ezt nevezzük a-részecskének. Világító
óramutatónkon a részecske cinkszulfidnak ütközik, és felvillanást okoz.
Miután a két proton és a két neutronból álló (tehát 4 atomsúlyú) a-részecske
eltávozott a rádium 226 atomsúlyú magjából, a visszamaradó atommag atom­
súlya néggyel kevesebb lesz. Tehát 226—4 = 222 atomsúlyú új elem atom­
magja keletkezik. Ennek az új elemnek a neve rádium-emanációgáz : más
néven radon (jele 222Rn). A rádium-emanáció atommagja újra a-részt sugároz
és ismét néggyel kisebb atomsúlyú új elem atommagjává lesz, és így tovább
az új, természetesen sugárzó elemek atommagjainak sora keletkezik, amelyek
mind ott vannak világító óramutatónkban.

34
9. ábra. A 226 atomsúlyú rádium atommagból hélium atommag sugárzik ki óriási sebességgel,
energiával. A visszamaradó atommag atomsúlya 4-gyel kevesebb lesz: 226—4 = 222 atomsúlyú
új elem keletkezik, a neve radon (222Bn). Ebből újra hélium atommag sugárzik ki, és ily módon
újabb, továbbsugárzó atommag keletkezik...

10. ábra. Az urán atommagból keletkező, új sugárzó (radioaktív) elemek atommagjai. Az egyes
elemek héliummagot (a-rész) vagy elektront (^-részecske) sugároznak
 A sugárzó (radioaktív) urán. Az urán atomsúlya nagyobb, mint a rádiumé
(Pécs környékén vannak uránbányák). A 238 atomsúlyú urán (238U) atommag­
jában 92 proton és 146 neutron van. Ez a sok alkotórészből álló atommag
sem állandó (10. ábra), hanem egy hélium atommag (ct-rész) kilövellésével Csök­
kenti magalkotó részeinek számát, és néggyel kisebb atomsúlyú elem, a 238—4=
=234 atomsúlyú atommag lesz belőle. Ez az új elem szintén sugároz,
de nem héliummagot, hanem elektront. így jönnek tovább létre az új elemek,
közöttük a rádium atommagjai is, végül a 206 atomsúlyú uránólom atommag
keletkezik. Ez már nem sugároz, ez állandó atommag.

36
 AZ ATOMENERGIA MESTERSÉGES FELSZABADÍTÁSA.
A MAGHASADÁS

Atomi részecskékkel lőjük az anyagot

Említettük, hogy a radioaktív anyagok atommagjaiból aránylag összehason­

líthatatlanul nagyobb energiájú héliummag-lövedékek indulnak ki, mint a
jelenlegi lőfegyvereinkből. Mindenkiben azonnal felmerül a gondolat: nem
lehetne-e ezekkel az atomi lövedékekkel az elemek atommagjait „lőni” ? Lehet,
hogy az eltalált atommag szétroncsolódnék, de mindenesetre remélhető, hogy
valamiféle változás történik benne.
A radioaktív atommagból kiinduló a-lövedékkel nem lehet célozni, mert
a bomló atommagokból minden irányban sugároznak ki az a-részecskék. Egy
gramm rádiumból másodpercenként 37 ezermillió a-lövedék indul ki.
Tegyük a vizsgált anyagot ebbe a lövedékzáporba (11. ábra), majdcsak el­
találnak az a-részecskék egy-egy atom­
magot. Az 1919 és 1930 közötti idők­
ben a kísérletezőknek ily módon valóban
sikerült 13 elem atommagját megvál­
toztatni.
A jelenség lefolyását a 12. ábra szem­
lélteti. Látható, hogy ha az atommagot
a-részecskével lőjük, akkor az eltalált
magból egy hidrogénmag repül ki, a
lövedék többi alkotórésze pedig (1 hid­
rogénmag és 2 neutron) az eltalált
atommagba beépül: új elem atommag­ it, ábra. A rádiumból kiinduló a-lövedékek
eltalálják egy másik elem atommagjait, és az
ja képződik. eltalált atommagok új elemek atommagjaivá
Ily módon azonban csak olyan atom­ alakulnak át

37
12. ábra. Ha a bőr atommagjába a-részecske hatol, proton repül ki az eltalált .atommagból,
ezáltal megváltozik a benne levő magrészecskék száma, és új elem, a szén atommagja keletkezik

magokat tudtak átalakítani, amelyeknek atommagjában legfeljebb 19 hidro­

génmag volt (az urán atommagjában 92 hidrogénmag van!).
Miért nem sikerül ilyen módon a többi 92—19 = 73 elem atommagját is át­
alakítani? (13. ábra).
Azért nem sikerül, mert az atommagok elektromos töltése pozitív. Az a-löve-
déknek is pozitív töltése van. Az atommag pozitív töltése taszítja a lövedék
pozitív töltését, ezért még a legsebesebb a-részecske sem tud — a maga
21 000 km/mp sebességével — behatolni az atommagba.
Ha tehát azt akarjuk, hogy az elektromos töltések taszítóereje ne akadályozza
a lövedéket abban, hogy az atommagba hatoljon, akkor olyan lövedéket kell
alkalmaznunk, amelynek nincs elektromos töltése. Ez a lövedék: a neutron.

13. ábra. Ha az atommagban 19-nél több proton van, még a legnagyobb sebességű a-részecske
sem tud az atommagba hatolni

38
Hogyan jutunk neutronlövedékhez ?

Nézzük a 14. ábrát. Ha a radioaktív anyagból kisugárzó hélium atommag

berillium atommagot talál el, az eltalált atommagból egy neutron lövell ki, és
6 protont és 6 neutront tartalmazó szén atommag marad vissza.

14. ábra. Ha az a-részecske behatol a berilliummagba, az eltalált mag egy neutront sugároz ki.
A visszamaradó mag pedig egy szénatom magja. így juthatunk neutronlövedékekhez

A legegyszerűbb neutronforráshoz tehát úgy jutunk, hogy berilliumporba

a-részecskéket sugárzó radioaktív anyagot keverünk. Az a-részecske által el­
talált berilliummagból neutron lövell ki, és szén atommag marad vissza.
Átlag 20 ezer ct-lövedék okoz 1 neutront termelő magátalakulást. Ezért hogy
a berillium bombázásával közepesen erős neutronsugárzáshoz jussunk, leg­
alább 0,1 gramm rádiumot kell alkalmaznunk. Ebből látható, hogy az ilyen­
fajta neutronforrás nagyon drága; másodpercenként több millió neutront szór
szét egyenletesen, minden irányban.
A következő fejezetben meglátjuk, hogy az atomenergia felszabadításához
— így az atombomba robbantásához is — neutronokra van szükségünk.
Hogyan jutunk a kívánt pillanatban nagy mennyiségű neutronhoz ? — Pél­
dául így (15. ábra): egy fémgömbbe zárt berilliumporba üveggömbben levő
rádiumot helyezünk. Ha a szerkezetből kinyúló fémrudat ütés éri, összetöri
az üveggömböt. A rádiumból kiinduló a-részecskék most már lőhetik a berilliu-
mot, és az eltalált berilliummagokból neutronok lövellnek ki.
Miért kell összetörnünk az üveggömböt? Azért, mert a benne levő radio-

39
 15. ábra. így juthatunk nagy mennyiségű neutronhoz a kívánt pillanatban
-r' -• ’■ . ' .F
aktív anyagból kiinduló a-részecskék másként nem tudnának a berilliumhoz
jutni. Az a-részecske szilárd anyagban (pl. üvegben) még 1 milliméternyire sem
jut el, annyira akadályozza útjában az atommagok pozitív elektromos töltésé­
nek taszító hatása. > -
A neutronnak ellenben nincs töltése. És mivel még az atommagnál is pará­
nyibb, könnyen hatol át az atomok terén, a levegőben kilométerekre elszáll,
és több centiméter vastag fémlemezeken is könnyen áthatol.
Az atommagba lőtt neutron vagy valamilyen magalkotó részt lök ki a mag­
ból, vagy pedig az atommagot új elemek atommagjaira hasítja szét. A magba
lőtt neutron benn is maradhat a magban. Ilyenkor nagyobb atomsúlyú, új
elem keletkezik. Ilyen módon még az uránnál is nagyobb atomsúlyú, a termé­
szetben elő sem forduló új elemek atommagjait sikerült előállítani (pl. nep-
tunium, plutónium).
Eddig a legtöbb magátalakítást (kb. 1000) neutronnal sikerült előidézni.
Közülük & legfontosabb az a magátalakítás, amely az atomenergia felszabadí­
tásához vezetett.

Az uránmag hasadása és a felszabaduló óriási energia

1938-ban olyan felfedezés történt, amely fordulópontot jelent az emberiség

történetében. Hahn és Strassmann német fizikusok észrevették, hogy ha a 235
atomsúlyú uránatom magját egy neutron eltalálja, a mag két különböző nagy­
ságú részre szakad, és ezek a nagy atomsúlyú magroncsok mintegy 15 ezer
kilométer másodpercenkénti sebességgel repülnek szét. így energiájuk 225

40
milliószor akkora, mint lia valamely lőfegyver lövedékének 1 kilométer másod­
percenkénti sebességével haladnának.
Az urán maghasadásának felfedezésében új, és következményeiben óriási
jelentőségű volt az a megfigyelés, hogy a széthasadt atommagból 2—3 darab
nagy sebességű neutron is kirepül (16. ábra). Ez volt az első eset a magátalaku­
lások történetében, amikor egy neutron több neutront termelt.
Ezek a neutronok alkalmasak további maghasadások előidézésére.

16. ábra. Az uránmaghasadás egyik lehetséges esete

A láncreakció. Robbanásszerű atomenergia-felszabadulás a 235 atomsúlyú

uránban (17. ábra). Tegyük fel, hogy egy halomban 10—20 kilogramm 235-ös
uránunk van. Tételezzük fel továbbá, hogy a halomban egy atommag szét­
hasad; a széthasadt urán atommagból 2—3 neutron lövell ki. Miközben ezek
a neutronok a többi atomnak ütköznek, egy vagy több további magot képesek
hasítani. Ezekből az újonnan hasadt magokból kirepülő neutronok újabb
magokat hasítanak és így tovább.
Ez a láncreakciónak nevezett folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy
1 milliomod másodperc alatt a 10—20 kilogramm anyag atommagjainak tete­
mes része széthasad (a többi szétszóródik). Eközben annyi energia szabadul
fel, mint ha 20—40 millió kilogramm TNT-t robbantottunk volna fel.

41
 17. ábra. Láncreakció a 235-ös uránban

Az atomenergia legnagyobbrészt hő alakjában jelentkezik: a nagy sebesség­

gel szerterepülő atommagroncsok nekiütköznek a környező anyagok (pl. leve­
gő) molekuláinak, energiájukat átadják, a környező anyag felmelegszik, és köz­
ben több millió Celsius-fok hőmérséklet is keletkezhet.
A megfigyelések azt mutatják, hogy 1 kilogramm 235 atomsúlyú urán mag­
hasadásakor annyi hő keletkezik, mint körülbelül 3 millió kilogramm kitűnő
minőségű szén elégésekor.

42
A kritikus tömeg

Ha az urántömb tömege kisebb, mint körülbelül 13 kilogramm, akkor nem

indulhat meg benne láncreakció, mert a neutronok egy része kirepül az urán­
tömegből anélkül, hogy atommaggal találkozott volna, anélkül, hogy mag­
hasadást idézett volna elő.
Tegyük fel, hogy van egy narancs nagyságú U—235 tömbünk (átmérője
6 centiméter, súlya 2 kilogramm). A levegőben mindig repkedő neutronok
egyike hasítson egy atommagot az urángömböcske közepén. Bekövetkezik-e
a láncreakció ? Felrobban-e az urántömb ? — Nem!
Ugyanis az atomok tere nagyrészt üres. A mag­
hasadáskor felszabaduló neutronoknak a szilárd
uránfémben átlagosan 6—7 centiméter utat kell
megtenniük, amíg egy atommagot eltalálnak. Ám­
de ha a neutron a 2 kilogrammos urántömb köze­
pétől csupán 3 centiméterre eljut, már ki is repül
az urántömbből anélkül, hogy maghasadást oko­
zott volna.
Ezért akkora mennyiségű hasadóanyagot kell
összegyűjtenünk, hogy a neutronok a néhány cen­
timéteres szabad repülés után még mindig benn
maradjanak az urántömbben és így atommagot
találjanak el.
Megadható tehát a hasadó anyagnak az a meny-
nyisége, amelynél kevesebb anyagban a láncreakció
nem következik be: ez a kritikus tömeg körülbelül
13 kilogramm tiszta 235-ös urán.

Az atombomba

Az urántöltésű vagy plutóniumtöltésű atombom­

bában (18. ábra) a hasadóanyagot két vagy több
darabra választják szét úgy, hogy az egyes részek
nagysága ne érje el a kritikus tömeget. A bomba
„gyújtása” úgy történik, hogy a hasadóanyag ­
darabokat közönséges robbanóanyaggal egymás­

43
hoz lökik. Amikor egymáshoz érnek, együttes mennyiségük már meghaladja
a kritikus tömeget, és ebben a pillanatban bekövetkezik a robbanás. De az egy­
máshoz lökött tömegben a maghasadást megindíthatjuk a 15. ábrán látható
neutronforrással is.
U—235 helyett az ugyancsak hasadó plutóniumot is lehet alkalmazni, ez
olcsóbb. A Hirosimára 1945 augusztusában ledobott atombomba töltete
U—-235 volt, a három nappal később Nagaszakira ledobotté pedig plutónium
(120 000 halott, 100 000 sérült).
Mi a plutónium ? Az uránból mesterségesen előállított elem. A bányászással
nyert uránban háromféle urán keveredik: a 238, a 235 és a 234 atomsúlyú
urán. Leggyakoribb a 238 atomsúlyú (99,27%), utána a 235-ös következik
(0,72%); a 100 ezer természetes uránatom között csak 6 darab 234 atomsúlyú
uránatom fordul elő.
Atombomba robbanótölteteként csak a 235 atomsúlyú urán alkalmas. Ezt
azonban ki kell választani a természetes uránatomok közül. 143 természetes
uránatom között csak egy 235 atomsúlyú akad. Kiválasztásuk az első atom­
bombák idején nagyon költséges volt. Ezért olcsóbb hasadóanyag után néztek.
Ezt a plutóniumban találták meg.
A plutóniumot úgy állítják elő, hogy a 238 atomsúlyú uránt neutronnal
bombázzák. A neutron benne marad a magban, tehát 239 atomsúlyú uránmag
keletkezik. Ámde ez az új mag radioaktív. Elektront sugároz. Új atommag
keletkezik. Ez újra elektront sugároz.
így keletkezik a 239 atomsúlyú plutónium, amely az elemek sorában a
94-ik helyen áll (magjában 94 proton van).
A plutónium atommagja is neutronokkal könnyen hasítható, ezért az atom­
bomba robbanótölteteként alkalmas. Olcsó előállítását pedig az teszi lehetővé,
hogy az atomenergia szabályozott felszabadítását végző atomreaktorokban a
neutronsugárzás igen erős. A neutronbombázás hatására az atomreaktort alkotó
uránrudakban levő U—238 uránmagokból plutóniummagok keletkeznek. A plu­
tóniummagokat pedig egyszerűen, olcsón lehet kiválasztani az uránmagok
közül.
A maghasadáson alapuló atombombát „A” bombának is nevezik, megkülön­
böztetésül a hidrogénbombától, a ,,H” bombától. (Gyűjtőnéven nukleáris bom­
bák.) A hidrogénbombáról később lesz szó.
Az atombombák megjelenése előtt a leghatásosabb robbanóanyag a dinamit
és a trinitrotoluol volt.

44
 A trinitrotoluol jele: TNT
1000 tonna (1 kilotonna) jele: 1 kt
1 000 000 tonna (1 megatonna) jele: 1 Mt
A Hirosimára 1945 augusztusában ledobott urán atombombáról azt mond­
ják, hogy 20 kilotonnás (20 kt) volt. Ez azt jelenti, hogy az atombomba
robbanásakor annyi energia szabadult fel, mint egy 20 ezer tonnás TNT bomba
robbanásakor (jele: 20 kt TNT).
1 kilogramm U—235 vagy Pu—239 atommagjainak széthasadásakor fel­
szabaduló energia 20 kt TNT-vel egyenértékű.
Mivel az atombomba robbanásakor a hasadásra alkalmas magok nagyobb
része szétszóródik, ezért a 20 kilotonnás atombombában az előbbiekben emlí­
tett 13 kilogramm kritikus tömegű hasadóanyag nem elegendő, hanem sokkal
többre van szükség. A szétszóródást a bomba vastag acélfala akadályozza.
Ennek belső felületét wolframréteg borítja, hogy a különben kiszökő neutronok
visszaverődjenek róla.
A maghasadáson alapuló legnagyobb atombombák, az „A” bombák energiá­
ját 200—500 kt TNT nagyságúra becsülik.

Minek az árán szabadul fel az atomenergia ?

1. A fizikusok az atommaghasadáskor nagy pontossággal meg tudják mérni

az eredeti atommag és a nekiütköző neutron együttes tömegét.
De meg tudják mérni a maghasadás után szerterepülő magrészecskék töme­
gét is. A mérés azt mutatja, hogy:
a maghasadás után szerterepülő részecskék összes tömege kisebb,
mint amekkora az uránmag és a neutron tömegének összege az
ütközés előtt volt.
Mégpedig:
ha az uránmagok és az őket hasító neutronok tömege az ütközés előtt 1 kilo­
gramm = 1000 gramm lenne, akkor a maghasadás után szétrepülő részecskék
tömege 0,93 grammal kevesebb (19. ábra).
Tehát 0,93 gramm tömeg látszólag eltűnt.
De ugyanakkor megjelent a 3 millió kilogramm szén elégésekor felszabaduló
hőenergiával azonos értékű atomenergia.

45
19. ábra. 1 kilogramm uránmag hasadásakor 0,93 gramm tömeg látszólag eltűnik, és 3 millió
kilogramm szén égési hőjének megfelelő mennyiségű energia jelentkezik

A 3 millió kilogramm kőszén égési hőjének megfelelő energia 0,93 gramm

tömeg látszólagos eltűnésének árán szabadul fel.
Megjegyezzük, hogy amikor egyéb magátalakulások alkalmával is atom­
energia szabadul fel (például a természetes radioaktív sugárzásoknál), az ener­
giafelszabadulást mindig bizonyos nagyságú tömeg látszólagos eltűnése kíséri.
Ennek a tömeghiánynak árán kapják a magrészecskék a hatalmas sebessé­
get, így keletkezik a roppant mennyiségű hő.
2. A tömeg energiává — az energia tömeggé változhat. Az anyag meg nem
semmisülhet, csak megjelenési formája változik. A mindennapi tapasztalataink­
ból ismert „kézzelfogható” anyag és az energia csupán az anyag két megjelenési
formája.
Einstein már 1905-ben megállapította, hogy bizonyos tömegű anyag meg­
határozott mennyiségű energiával egyenértékű. Eszerint:

46
 1 gramm tömeg szétsugárzásakor 9 milliószor millió méterkilo­
grammsúly munkavégző képesség (energia) jelenik meg, ami egyen­
lő: 21 milliárd kilogrammkalória hővel, vagy pedig 25 millió kilowatt­
órával. *

Ezt a „tömeg—energia-egyenértéket” fordítva is megfogalmazhatjuk. Ha

megtalálnánk a módját, hogy energiaátalakulás nyomán kézzelfogható tömeg
keletkezzék, akkor 9 milliószor millió méterkilogrammsúly energia átalakulása­
kor jelennék meg 1 gramm tömeg.
A szükséges energiát az elektromos hálózatból is kivehetnénk. Ekkor 25
millió kilowattóra elektromos energiát kellene fogyasztanunk, és ez átalakulna
1 gramm tömeggé. Budapesten 1 kilowattóra fogyasztásáért 40 fillért kell
fizetni. A 25 millió kilowattóra tehát 40-25 millió = 1000 millió fillérbe, azaz
10 millió forintba kerülne — és ennek árán 1 gramm tömeghez jutnánk!
Eszerint minden anyagmennyiség (tömeg) meghatározott nagyságú ener­
giává számítható át és fordítva.
A tudománynak pedig az a célja, hogy olyan jelenségeket keressen, fedezzen
fel, amelyekben látszólag tömeg tűnik el. Minél nagyobb a tömeghiány, annál
hatalmasabb mennyiségű energia jelenik meg.

* 1 kilowattóra (1 kWó) az energia, a munka nagyobb elektromos egysége. Ha az elektromos motor fogyaszt
1 kilowattórát, akkor elméletileg 367 ezer méterkilogrammsúly munkát tud végezni, ha pedig a villanytűzhely főző­
lapjában az 1 kilowattóra fogyasztás hővé alakul, akkor 860 kilogrammkalória hő fejlődik (8,6 liter 0 Celsius-fokú
vizet tudna felforralni).

47
AZ ATOMENERGIA FELSZABADÍTÁSÁNAK MÁSIK MÓDJA —
A MAGEGYESÜLÉS

Mi ég a Napban?

Ha nyáron egy tál hideg vizet a napsugárzásnak teszünk ki, felmelegszik. Ily
módon meg lehet mérni, hogy a Nap mennyi energiát sugároz a Földre. Ha a
napsugarak merőlegesen esnek 1 m2 felületre, akkor egy év alatt 1500 kilo­
gramm kitűnő szén égési hőjének megfelelő energia érkezik erre a felületre.
Hogy a Naptól 150 millió kilométer távolságban levő Földre ennyi hő eskes­
sék, a Nap 1 m2-nyi felületének évenként 75 millió kilogramm kőszén égési
hőjét kell kisugároznia (20. ábra).
Kiszámították, hogy ha a Nap helyére kőszéngömböt képzelnénk, annak
égési hője is csak nyolcezer évig lenne elegendő a napsugárzás fenntartására.

20. ábra. A Nap felületének minden négyzetmétere 1 év alatt annyi hőt sugároz ki, mint amennyi
75 millió kilogramm szén elégésekor keletkezik. A Föld távolságában elhelyezett 1 négyzet­
méternyi felületre pedig — merőleges beeséskor — évente 1500 kilogramm szén égési hője jut

48
 Pedig kétségtelen, hogy a Nap már ezermillió évek óta sugároz, és még mindig
nem égett el.
Mi tehát a Napból és a csillagokból áramló energiának a forrása ? Ez a kérdés
sok évszázadon keresztül foglalkoztatta az emberiséget. Amikor századunk <
elején (Einstein, 1905) ismeretessé vált a tömeg és az energia egyenérték-
egyenlete, arra gondoltak, hogy valamiképpen a Nap anyaga változik át
sugárzó energiává. Könnyen kiszámítható, hogy ebben az esetben másodper­
cenként 4000 millió kilogrammnyi anyagnak kellene sugárzó energiává változ­
nia. Bár ez első pillanatban hatalmas anyagmennyiségnek látszik, de a Nap
tömegéhez képest olyan csekélység, hogy ha a, Nap ugyanúgy sugározna
tovább, mint napjainkban, anyaga akkor is még további 15 ezer millió évre
elegendő.
De hogyan alakul át a Napban az anyag energiává? Ez nem történhet úgy,
mint a rádium sugárzásakor, mert a vizsgálatok szerint a Napban aligha
lehetnek jelen nehéz radioaktív eleinek. A színképelemzés azt mutatja, hogy
a Nap anyagának mintegy 57 százaléka hidrogén, 40 százaléka hélium és csak
3 százaléka egyéb elem (21. ábra). ' " '

21. ábra. A Napban nagy mennyiségben jelen levő hidrogén atommagjai hélium atommagokká
egyesülnek. A közben látszólag eltűnő tömeg, sugárzó energia alakjában jelenik meg

Nem lehetséges-e, hogy a nagy mennyiségben jelenlevő hidrogén alakul át

héliummá, és eközben szabadul fel a hő ?
De igen, ezt sikerült kísérletileg kimutatni, sőt — a hidrogénbombában
gyakorlatilag alkalmazni.
A hidrogénmagok egyesülésének kísérleti kimutatása.

49
 Tudjuk, hogy a hidrogén atommagja egyetlen pozitív töltésű részecske.
Csakhogy van olyan hidrogén is, amelynek atommagjában a proton mellett
még egy neutron is van. Ez a nehézhidrogén (1932-ben fedezték fel — 22. ábra).
A természetes víz oxigén és hidrogén vegyülete. A természetes vízben 5000
hidrogénatom között 1 nehézhidrogén atom van. Ezeket a nehézhidrogén
atomokat a vízből aránylag olcsón ki­
ÍH magja jH magja választhatjuk. 200 hektoliter (20 000
liter) vízben 1 kilogramm nehézhidro­
gén van, és kiválasztása literenként
f © \
csupán 10 fillérbe kerül. Tehát kétezer
forint költséggel 1 kilogramm nehéz­
hidrogénhez juthatunk, és ebből pilla­
1 proton 1 proton + 7 neutron
nat alatt, robbanásszerűen 135 millió
22. ábra. A nehézhidrogén (?H) atommagjá- &rint értékű szén égési hőjét szaba-
ban a proton mellett egy neutron is van díthatjuk fel.
Lássuk, milyen módon!
Vannak készülékek — az úgynevezett gyorsítók —, amelyekben az atom­
magokat egyre sebesebben lehet mozgatni, úgy hogy végül egy-kétezer kilo­
méter másodpercenkénti sebességet érnek el. A nehézhidrogént felgyorsított
nehézhidrogénmagokkal bombázták, és azt vették észre (1934), hogy a nehéz-
hidrogéngázban hélium keletkezett, és közben egy neutron szabadult fel
(23. ábra).

23. ábra. A nehézhidrogén atomok egyesülésekor

a közbeeső mag hélium atommaggá és egy neutronná
válik szét. Ezek óriási sebességgel repülnek szét

50
 Az átalakulás lefolyását képletben így írhatjuk fel:

iH + ------“► |He + qIi + energia

A keletkezett héliummag és a felszabadult neutron nagy sebességgel repül,

és a felszabaduló atomenergia mozgási energiájukban jelentkezik.

Miért szabadul fel energia az atommagok egyesülésekor ?

Amikor a nehézhidrogénmagok egyesülnek — ez a magfúzió —, a keletkezett

héliummagok és a felszabadult neutronok együttes tömege kisebb, mint az
egyesülő atommagok tömege. így például: ha fél kilogramm nehézhidrogén-
mag fél kilogramm nehézhidrogénmaggal egyesül, akkor a keletkezett hélium­
magok és neutronok tömege együttesen nem 1 kilogramm lesz, hanem 0,89
grammal kevesebb (24. ábra).

felszabaduló
1 kilogramm hiányzó
nehézhidrogén a 2 700QOO kilogramm
tömeg
* szén égési hője
egyesülésekor 0,89 gramm
(22 millió kW-ára)

24. ábra. A nehézhidrogénmagok egyesülésekor fellépő tömeghiánynak megfelelő mennyiségű

hőenergia jelentkezik

Hová lett a hiányzó 0,89 gramm tömeg?

Helyette 2 700 000 kilogramm szén égési hőjével egyenlő nagyságú energia
jelenik meg mint a szerterepülő részecskék mozgási energiája.
Tehát nemcsak a legnehezebb atommagok hasadásakor, hanem a könnyű
magok egyesülésekor is tömeghiány áll elő és jelentkezik az ennek megfelelő
nagyságú energia.

51
Miért kell hatalmas sebességet adni az atommagoknak, hogy egyesüljenek ?

Az atommagok pozitív elektromos töltésűek. Minél közelebb kerül egymáshoz

a két atommag, annál nagyobb erővel taszítják egymást. Hogy ezt a taszítást
legyőzhessék és egyesülhessenek az atommagok, ehhez az szükséges, hogy
bizonyos nagyságú sebességgel közeledjenek egymáshoz.
De a Napban és a csillagokban nem működnek gyorsító gépek, honnan van
mégis az atommagoknak elegendő nagyságú sebességük ennek a taszító erőnek
legyőzéséhez?
A csillagok belsejében a hőmérséklet 20—100 millió °C. Minél magasabb a gáz
hőmérséklete, annál nagyobb a gázatomok sebessége.
Ha tehát a nehézhidrogéngázt egyre magasabb hőmérsékletre melegítjük,
egyszer csak akkora lesz az atommagok sebessége, hogy a kölcsönös taszítást
legyőzik, és a magok egyesülnek.
A nehézhidrogéngázt 350 millió °C hőmérsékletre kellene hevítenünk, hogy
atommagjainak meglegyen az egyesüléshez szükséges energiájuk. Mivel az
atommagok egyesülésére csak óriási hőmérsékletre felhevített gázban lehet
remény, ezért a magfúziót másképpen termonukleáris reakciónak is nevezik.
(Thermosz görög szó, jelentése: meleg.)
Ma már több mint százféle magfúzió valósítható meg, ha valamiképpen elő
tudjuk állítani a szükséges, néhány száz millió fokos hőmérsékletet.
Az atombomba szempontjából két magfúzió rendkívül fontos:
1. A nehézhidrogénmag egy protont és egy neutront tartalmaz. De van még
ennél is nehezebb hidrogénmag, amelynek három magalkotó része van: egy
proton és két neutron (25. ábra). Ezt a
három atomsúlyú, mesterségesen előállít­
ható hidrogénatomot triciumnak nevezik
(tresz latin szó, jelentése: három).
Egy nehézhidrogénmag és egy trieium-
mag is egyesülhet, mégpedig lényegesen
alacsonyabb, „csupán” 80 millió °C hő­
mérsékleten (26. ábra). Ilyenkor nagy se­
bességgel tovarepülő, 4 atomsúlyú hélium­
mag és egy neutron keletkezik, és mintegy
20. ábra. A nehézhidrogén atomnál (deu­
térium, atomsúlya 2) még nehezebb hid­ 3-szor több energia szabadul fel, mint az
rogénatom is van, a trieium (atomsúlya 3) előző magegyesüléskor.

52
26. ábra. A nehézhidrogénmag és a triciummag egyesülésekor
héliummag és neutron repül szét óriási sebességgel

1 kilogramm nehézhidrogén—triciumgáz fúziójakor 10 millió kilogramm

(7000 kalóriás) szén égési hője szabadul fel.
1 kilogramm nehézhidrogén—tricium fúziós energiája 57 ezer tonna trinitro-
toluollal (57 kt TNT) egyenértékű.

27. abra. Ha nehézhidrogénmag és lítiummag kellő sebességgel

ütközik össze, a keletkezett közbeeső mag két héliummaggá szakad
szét. A héliummagok óriási sebességgel repülnek szét

53
 A triciumot a nehézhidrogénből — az atomreaktor neutronsugárzásában —
mesterségesen állítják elő. A tricium még a gyémántnál is drágább anyag.
1 gramm előállítása néhány millió dollárba kerül.
2. Alkalmazzunk a tricium helyett lítiumot (27. ábra).
1 kilogramm nehézhidrogén—lítium-keverék fúziójakor 9 millió kilogramm
7000 kalóriás szén égési energiája szabadul fel.
Megjegyezzük, hogy az atombombában a nehézhidrogént, a triciumot gáz
halmazállapotban alkalmazzák. A szükséges nagy térfogat nehézséget jelent.
A nehézhidrogén—lítium azonban szilárd állapotban is előállítható, ebben a
formában az atombombának előnyösebb „üzemanyaga”.

A hidrogénbomba

Égy közönséges urán- vagy plutóniumbombát — „A” bombát — vegyünk

körül nehézhidrogén- és triciumkeverékkel (28. ábra). Máris készen van a hid­
rogénbomba — a ,,H” bomba — legegyszerűbb formája. Most robbantsuk fel
az uránbombát. Az uránbomba robbanásakor keletkező néhány száz millió
°C-os hó'ségben megindul a nehézhidrogén—triciummagok fúziója.
Tehát a magfúzió beindítására maghasadáson alapuló „gyújtószerkezetet”
alkalmazunk. Nehézhidrogén—tricium-keverék helyett alkalmazhatunk líti­
um—nehézhidrogén-keveréket is, de másféle keverékek is lehetségesek; sokféle
„H”-bomba van.
Mivel az uránbomba robbanása (első fázis) gyújtja a fúziós keveréket (máso­
dik fázis), ezért az ilyen szerkezetű bombát kétfázisúnak nevezzük.
Vegyük körül a kétfázisú hidrogénbombát a természetes 238 atomsúlyú
uránmagokból (az „olcsó üzemanyag”-ból) készült köpennyel (29. ábra).
A bomba robbantásakor az első két fázisban igen sok neutron szabadul fel.
Ezek a gyors neutronok beleütköznek az U—238 atommagokba, maghasadást
okoznak és további energia szabadul fel. A most leírt „H”-bombában tehát az
atomenergia felszabadulása három fázisban megy végbe:
1. fázis. A maghasadáson alapuló „gyújtó” robbanása.
2. fázis. A fúziós keverék robbanása.
3. fázis. Az uránköpenyben a maghasadáson alapuló energiafelszabadulás.
Az ilyen háromfázisú bomba legfőbb „előnye”, hogy a lehetséges atom-
energia-felszabadítási eljárások között ez a „legolcsóbb”.
 28. ábra. A kétfázisú hidrogénbomba. 29. ábra. A háromfázisú hidrogénbomba.
A plutónium- (vagy urán-) bomba rob­ A közönséges plutóniumbombát nehéz­
banása (1. fázis) gyújtja a fúziós keveré­ hidrogén—lítium-keverék veszi körül.
ket (2. fázis) Ezt U-238 uránköpeny fedi

Ilyen olcsó az atombomba

Tegyük fel, hogy az első — a hirosimai (20 ezer tonna TNT) — atombombánál
1000-szer nagyobb energiájú, tehát 20 millió tonna TNT hatásával egyenértékű
háromfázisú ,,H”-bombát akarunk előállítani. Lássuk, mire van szükségünk
(30. ábra).
1. A gyújtáshoz — az első fázishoz — 0,5 millió tonna TNT energiájú
(0,5 Mt TNT) uránbomba szükséges. A 0,5 Mt TNT energia elméletileg 25 kilo­
gramm U—235-ből szabadul fel. De hogy ennyi energia ténylegesen felszaba­
duljon, a tapasztalat szerint ötször több, azaz 125 kilogramm U—235-re van
szükségünk.
2. Legyen a fúziós töltet nehézhidrogén—lítium. Ebből 20 kilogrammra lesz
szükségünk, hogy a fúziókor a bomba köpenyét alkotó U—238 magjainak
hasítására elegendő mennyiségű gyors neutron szabaduljon fel. A fúziókor
2 millió tonna TNT-nek megfelelő energia szabadul fel.

55
30. ábra. Egy 20 millió tonna TNT energiájú háromfázisú atombombához ennyi nyersanyag
szükséges. A bomba értéke mintegy 500 millió forint

Ebben a két fázisban tehát összesen 0,5 millió tonna-|-2 miihó tonna — 2,5
millió tonna TNT energiája szabadul fel. De mi összesen 20 millió tonna TNT
energiát akarunk felszabadítani. Ezért a bomba köpenyét annyi U—238 hasadó­
anyagból kell készítenünk, hogy hasadáskor a hiányzó 20 millió tonna TNT
— 2,5 millió tonna TNT = 17,5 millió tonna TNT-nek megfelelő energiát tény­
legesen szolgáltassa.
3. A bomba köpenyét 4,5 tonna U—238-ből kell elkészítenünk, hogy hasadá­
sakor 17,5 millió tonna TNT energia szabaduljon fel (feltéve, hogy az U—238
atommagok 20 százaléka hasad).
Tehát háromfázisú ,,H”-bombánkban a felszabaduló 20 millió tonna tri-
nitrotoluol robbanásának megfelelő energia
2.5 százalékát a maghasadásos „gyújtótöltet”,
10 százalékát a fúzió energiája és
87.5 százalékát az U—238 köpeny maghasadási energiája adja.
Ezek az adatok a háromfázisú atombombáról önmagukban is érdekes, köze­
lítő tájékoztatást adnak.

Mibe kerül?
Hasonlítsuk össze költség szempontjából a háromféle bombatípust; a) a tri-
nitrotoluollal töltöttet, b) a plutónium (A) bombát és c) a háromfázisú hidrogén­
bombát (H).

56
 Ahhoz, hogy 20 millió tonna trinitrotoluol robbanási energiáját szabadíthas­
suk fel, szükséges lenne:
a) 20 milliárd dollár értékű trinitrotoluol
vagy
b) 100 millió dollár értékű plutónium, ha plutóniumbombát robbantanánk,
20 százalékos hatásfokkal,
de:
c) a háromfázisú atombomba csak 10 millió dollárba kerül.
Tehát 20 millió tormás (20 Mt) bombánkra nézve a költségarányok így
alakulnak:

trinitrotoluol plutónium háromfázisú

bomba ,,A”-bomba „H”-bomba
2000 10 1

így fejlődik a technika. Egyetlen régi típusú robbanóanyaggal töltött bomba

árából 2000 darab ugyanakkora energiájú „H”-bombát állíthatunk elő. Ennek
magyarázata az, hogy a háromfázisú ,,H”-bomba energiájának 87,5 százalékát
szolgáltató, természetes U—238 viszonylag olcsó.
Fontos megjegyzés:
Maghasadáson alapuló atombombát nem állíthatunk elő tetszőlegesen nagy
energia felszabadítására, mert olyan nagy tömegű hasadóanyagra lenne szük­
ségünk, hogy tartani lehetne az „öngyulladás” veszélyétől, még ha a nagy
mennyiségű hasadóanyagot a kritikus tömegen aluli részekre osztanánk is fel.
Fúziós atombomba azonban szinte korlátlan nagyságban készíthető, hiszen
az önrobbanás, az öngyulladás veszélye nem fenyeget, mint az uránbomba
esetében. Vannak 100 millió tonna TNT robbanási energiával felérő hatású
„H”-bombák is (100 megatonnás bomba).
Ha meggondoljuk, hogy a hirosimai atombomba csak 20 ezer tonnás (20 kt)
volt, a ma rendelkezésre álló 100 millió tonnás (100 Mt) atombomba robbanása­
kor 5000-szer nagyobb energia szabadul fel.

57
Hatásfoknövelés — súlycsökkentés — atomtöltetű gránát

Az atombombát vastag acélburkolattal veszik körül. Feladata, hogy mennél

kevesebb töltőanyag szóródjék szét anélkül, hogy a láncreakcióban részt venne.
A maghasadáson alapuló uránbombában ugyanis a gyújtás megindulásakor
óriási hőfejlődés kezdődik, amely szétveti a hasadóanyagot, még mielőtt vala­
mennyi atommag részt vehetett volna a maghasadásban. De a vastag acél­
burok a hasadóanyagot parányi idővel tovább együtt tartja, így több anyag
vesz részt a robbanásban.
Az acélburkot belülről grafittal vagy berilliummal bélelik. Ezeknek az anya­
goknak nagy a neutronvisszaverő képessége. így azokat a neutronokat, ame­
lyek a bombából anélkül szöknének ki, hogy maghasadást okoznának, vissza­
verik a hasadóanyag felé.
Ily módon a felhasznált atomtöltetnek egyre nagyobb részéből szabadul fel
az atomenergia: jobb lesz a hatásfok. Az 1945-ben alkalmazott két atombomba
töltete mintegy 50 kilogramm U—235, illetve plutónium volt. De csak
1 kilogrammnyi anyag atommaghasadásának megfelelő energia (20 kt TAT)
szabadult fel. Tehát az első atombombák hatásfoka csak kétszázalékos volt.
A mai atombomba hatásfoka tízszer jobb, vagyis 20 százalékos. Ebből követ­
kezik, hogy ma a 20 kilotonnás bombához nem szükséges 50 kilogramm hasadó­
anyag, hanem csupán 5 kilogramm. Az évek folyamán nemcsak a hatásfok
megjavítása sikerült, hanem a kritikus tömeg csökkentése is. Az ötvenes évek­
ben már olyan atombombáról beszéltek, amely egy kofferben is elfér.
Mi tette lehetővé a kritikus tömeg csökkentését? A már említett okokon
kívül az, hogy a gyújtásra már az első pillanatban nagyszámú neutront termelő
berillium—polónium-keveréket alkalmaztak. Továbbá rájöttek, hogy a kritikus
tömeg úgy is csökkenthető, hogy az uránt nagy nyomással, nagyobb sűrűségűre
préselik össze (az atommagok közelebb kerülnek egymáshoz, így a neutron
könnyebben eltalálja őket).
Ma már az atombombában a hatóanyagot nem is kell részekre bontva el­
helyezni, hanem a kritikus tömegnél valamivel kevesebb uránt vagy plutóniu­
mot egy tömegben helyezik be, és a robbanást neutrongyújtóval indítják meg.
A keletkező nagy nyomásra a tömeg „kritikussá” válik, és a láncreakció
megindul.
Ha ily módon megteremtjük a legkedvezőbb körülményeket, továbbá felté­
telezzük, hogy az urán kritikus tömegét sikerül 1 kilogrammra leszorítani és 20

58
százalékos hatásfokkal felrobbantani, akkor olyan kis méretű atombombát
készíthetünk, amelynek hatása 5 ezer tonna trinitrotoluollal egyenlő (5 kt-ás
atombomba).
Ma már atomtöltetű gránátok lőhetők akár 15 cm űrméretű ágyúkkal is.
Az atomtöltet alkalmazható
—- rakétában földi vagy a levegőben repülő célok ellen,
— torpedók töltésére,
— szárazföldi vagy tengeri aknák töltésére és
— kozmikus fegyverként.
Amiről csak suttognak
Hírűk, hogy ma már 5 kilogramm 'INT energiájú atomfegyver is készíthető.
Ez 4 milliószor kisebb energia, mint amekkora a hirosimai atombomba ener­
giája volt. Hogyan készül az ilyen atomfegyver? Ez hadititok. Hiszen, ha urán
vagy plutónium töltetű lenne és 2 százalék hatásfokkal számítanánk, akkor
atomtöltete 4 milliószor lenne kevesebb a hirosimai atombomba 50 kilo­
grammos = 50 000 grammos tölteténél. De 50 000 gramm : 4 000 000 = 0,125
gramm. Ilyen kis mennyiségű uránban pedig nem tudunk láncreakciót elő­
idézni. Emlegetik, hogy újfajta hasadóanyagot alkalmaznak: a 249 atomsúlyú
kalifomiumot. Ez a plutóniumhoz hasonlóan mesterségesen előállított anyag,
és mesébe illő ára van, viszont kritikus tömege néhány százszor kisebb, mint az
uráné. így valóban elképzelhető a közönséges kézifegyver-lövedék nagyságú
atomlövedék, amelynek hatása a célban akkora, mintha ott 5 kilogramm tri-
nitrotoluol robbanna fel.

59
 ÍGY PUSZTÍT AZ ATOMROBBANÁS

A tűzgömb

A következőkben vegyünk alapul egy 20 ezer tonna trotilegyenértékű atom­

bombát. A 31. ábra alapján kövessük nyomon, hogy mi történik a robbanás
pillanatától eltelt 1 másodperc alatt.
1. A bomba robbanása után 1 milliomod másodperc múlva 30 méter átmé­
rőjű tűzgömb keletkezik, amelynek hőmérséklete 3 millió °C. Ezen a hőfokon
a bomba súlyos fémburkolata és egyéb részei már megolvadtak, gázzá lettek,
a nyomás pedig, amelyet az izzó és kitáguló gázok a környező levegőre kifej­
tenek, néhány milliárd atmoszféra.

31. ábra. így növekedik a tűzgömb átmérője az atomrobbanást követő 1 másodperc alatt

60
 2. Két század másodperc múlva már 200 méter a tűzgömb átmérője, hőmér­
séklete 6000 °C, annyi mint a Nap felületének hőmérséklete, tehát ez a 200 mé­
ter átmérőjű tűzgömb oly fényes, mint a Nap. A tűzgömb kb. 0,02 mp alatt
sugarát 85 méterrel növelte, tehát tágulásának sebessége másodpercenként
4,25 kilométer. Közben óriási nyomással tolja maga előtt az összepréselődött
levegőt, és a robbanás helyéről roppant energiájú és romboló erejű lökéshullám
indul ki. (32. ábra)

32. ábra. A légi atomrobbanás lökéshulláma

3. Egy másodperc múlva á tűzgömb 300 méter, 2,7 másodperc múlva 500
méter átmérőjűre tágul, majd fénylése megszűnik és sűrű füstfelhővé alakul.
A tűzgömb és a robbanási gázok nemcsak terjeszkednek, hanem felfelé is
szállanak. Emelkedési sebességük a tizedik másod­
percben 100 m/mp értékről 90 m/mp-re csökken.
A felemelkedő levegő helyére minden oldalról
áramlik a talajmenti levegő, és port, valamint
egyéb tárgyakat sodor magával (33. ábra). A ma­
gasban gomba alakúra szétterülő felhőben levő
sugárzó anyagokat a szél nagy távolságra elviszi, és
a talajra hullva veszélyes sugárzásokkal nagy terü­
leteket szennyeznek be.

33. ábra. A robbanás után következő percekben a felszálló

levegő helyére oldalról beáramló légtömegek sok port visznek
a magasba, kialakul a robbanás gomba alakú felhője, és sugárzó
(radioaktív) anyagok hullanak belőle a földre
Milyen formákban jelentkezik az atomrobbanáskor felszabaduló energia ?

A lökéshullámot már említettük, ez épületeket dönt romba, gépeket, élőlénye­

ket pusztít el.
A fény- és a hősugárzás (összefoglaló neve: fénysugárzás) indul ki a tűzgömb­
ből, az élőlényeket megvakíthatja, és az éghető anyagokat felgyújthatja.
A kezdeti radioaktív sugárzás. A robbanáskor a hasadó atommagokból mesz-
szire szálló neutronok és a röntgensugárhoz hasonló y-sugárzás indul ki. Ezek
a robbanás környezetében úgynevezett sugárbetegségeket, sőt halált is okoz­
hatnak.
Az atombomba radioaktív felhőjéből távoli területekre lehullott részecskék
sugárzása az úgynevezett visszamaradó (másodlagos) sugárzás.
Ha az atombomba a földfelszín közelében (250—300 méter magasban) rob­
ban, akkor a bomba robbanási energiája az említett romboló hatások között
így oszlik meg (34. ábra):
A lökéshullámra jut az összes energia 40—50 százaléka.
A hő- és fénysugárzásra jut az összes ener­
gia 30—40 százaléka.
A kezdeti sugárzásra jut az összes energia
4—5 százaléka.
A visszamaradó sugárzásra jut az összes
energia 15 százaléka.
Atombombát robbanthatnak a levegőben
(nagy vagy kisebb magasságban), a föld vagy
a víz felszínén, a föld, illetve a víz alatt.
Például ipartelepek elpusztítására a cél­
szerű robbantási magasság 600 méter, a csa­
patok megsemmisítésére a 300, a páncélosok
ellen pedig a 200 méter magasságban rob­
banó atombomba pusztít a leghatásosabban.
Ha a légi atomrobbanás magasságát any-
nyira csökkentjük, hogy a tűzgömb a legna­
gyobb kiterjedésekor éppen érinti a talajt,
ez a földfelszíni robbanás. A szétszórt földtö­
meg keveredik a robbanási termékekkel és a
körzet veszélyesen sugárzóvá lesz.

62
A lökéshulláin

Ha a lökéshullám homloka elér egy épületet vagy egyéb tárgyat, hirtelen nyo­
mást fejt ki rá. Ez a pusztító hatásának egyik oka. A hullám homlokában óriási
sebességgel áramlik a levegő (fúj a szél), ez a pusztító hatás másik oka. Például
a 32. ábrán a lökéshullám szelének sebessége háromszor akkora, mint a legpusz­
títóbb hurrikáné, ezért romboló energiája kilencszer akkora. A lökéshullám
megsemmisítő hatásának jellemzésére a hullámhomlok által kifejtett nyomást
veszik számításba.
A 35. ábrán látjuk, hogy a 20 kilotonnás bomba lökéshulláma 600 méter tá­
volságban 1 négyzetcentiméter felületre 1 kilogramm hirtelen lökést gyakorol.

35. ábra. A 20 kilotonnás atomrobbanás lökéshullámának hatása a különböző távolságokban

Mit jelent ez az emberre nézve?

Az álló embernek a lökéshullámmal szemben levő testfelülete kb. 0,5 m2 =
= 5000 cm2. Vegyünk számításba 3000 cm2 felületet. Haj a lökéshullám nyo­
mása 1 kg/cm2, akkor az álló embert 3000 kilogramm súlynak megfelelő hirtelen

63
 36. ábra. Az egy atmoszférás lökéshullám mintegy 3000 kilogramm súlynyi erővel löki meg
az embert

nyomóerő földhöz vágja, elsodorja, halálos sérülést kap (36. ábra). De ez még
nein minden.
Az orr-, száj- és fülnyílásra hirtelen akkora nyomás nehezedik, mint a 10 mé­
ter magas vízoszlop súlya. Dobhártyája beszakad, megsüketül. Tüdeje, gyomra
átszakadhat. Halálos belső sérüléseket szenved.
Egy házat ér a lökéshullám. Legyen a ház fala 5 méter hosszú és 5 méter
magas. A fal felülete 5 m • 5 m — 25 m2. Mivel 1 m2 = 100 cm • 100 cm =
= 10 000 cm2, azért a 25 m2 falfelület = 250 000 cm2. Tehát az 1 kg/cm2 nyo­
mású lökéshullám a falra akkora nyomóerőt fejt ki, mintha 250 000 kilogramm
súly nyomná a falat. A fal, a ház összedől, hogy a rombadőlt részekkel a leg­
pusztítóbb hurrikánnál kilencszer nagyobb energiájú légáramlás mit csinál, az
elképzelhető. Főleg, ha tudjuk, hogy a lökéshullámban összepréselt levegő­
tömeg hossza mintegy 300 méter, tehát az útjában levő tárgy felett 1 másod­
perc alatt zúdul át, így „van ideje” hatását kifejteni. Összehasonlításul meg­
jegyezzük, hogy egy 250 kilogramm trotil töltetű repeszbomba által okozott
lökéshullám hossza csak néhány méter és a talaj egy pontja felett egy század
másodperc alatt zúdul át.
Előző példánkban csak 1 kg/cm2 túlnyomásról volt szó, 600 méter távolság­
ban. Elképzelhető, hogy mekkora a pusztítás ezen a körzeten belül. A kísérle­
tek során egy gépkocsit helyeztek oda, ahol 2,1 kg/cm2 túlnyomás volt várható.
A robbanás után a gépkocsiból egyetlen kereket és az összeroncsolt tengely egy
darabját találták meg.

64
 A 35. ábrán láthatjuk, hogy a közepes hatóerejű atombomba lökéshullámá­
nak mekkora a nyomása különböző távolságokban, és milyen károkat okoz.
Használhatatlanná teszi:
1 kg/cm2 túlnyomás a tüzérségi lövegeket,
0,64 kg/cm2 túlnyomás a vasúti kocsikat,
0,4 kg/cm2 túlnyomás a gépkocsikat,
0,3 kg/cm2 túlnyomás a repülőgépeket,
0,25—0,1 kg/cm2 túlnyomás az emberen könnyű sérüléseket okoz.
A 35. ábra alapján állapítsuk meg, hogy az előző túlnyomásadatoknak milyen
maximális távolságok felelnek meg, amelyeken belül az említett romboló
hatásokra számíthatunk.

A fény- és hősugárzás pusztító hatása

A 20 kilotonna hatóerejű atombomba tűzgömbje a folytonos terjeszkedés köz­

ben néhány százmillió fokos hőmérsékletről 1000 °C-ra 3 másodperc alatt hűl le.
Ezalatt összesen annyi hőt sugároz szét, amennyi 1 millió hektoliter 0 °C-ú

37. ábra. Alegnagyobb távolság, ahol még a tárgyak lángra lobbannak a 20 kilotonna hatóerejű
atomrobbanáskor

65
vizet felforralna. Az ilyen hősugárzás 3 kilométer távolságban felgyújtja a szá­
raz fát, 2 kilométer távolságban pedig még lángra lobbantja a szabadon álló
ember kék vagy barna színű ruházatát (37. ábra). De már 5 kilométer távolsá­
gon az ember bőrének hőmérsékletét csak 5—7 °C-kal emeli.
Az atomrobbanás fénysugárzásáról szemléletes képet akkor alkothatunk,
ha azt jól ismert tapasztalatainkkal hasonlítjuk össze.
Legyen egy sötét felületű bádogkályhánk, és gyújtsunk be a kályhába. Hő­
mérővel könnyen megmérhetjük, hogy felülete hány °C-ra melegedett fel.
A kisugárzott hőt pedig úgy mérjük meg, hogy a kályha oldalához alkalmas
edényben vizet tartunk közel, és hőmérővel megmérjük, hogy 3 másodperc
alatt (eddig sugároz gyakorlatilag a tűzgömb) hány fokkal melegszik fel a víz.
Ilyen mérések alapján azt találjuk (38. ábra),
hogy ha a vaskályha felülete 300 °C, tehát csak
olyan meleg, mint a tűzhelylap, amikor főzünk
rajta (még csak vörösen sem izzik, hanem a tűz­
helylap sötét marad); akkor a 300 °C-os kályha
felületének 1 cm2-e annyi hőt sugároz, hogy
1 cm3 víz hőmérsékletét 3 másodperc alatt 0,5
°C-kal emelné, röviden: 3 mp alatt 0,5 gramm­
kalóriát sugároz.
38. ábra. A 300 °C-os fekete vas­ Képzeletben helyezzünk közvetlenül a kályha
kályha felületének egy négyzet­ fala mellé egy 1 cm2 felületű testet (pl. egy fekete
centimétere 3 másodperc alatt 0,5 oldalú vaskockát), akkor a test 1 cm2 felületére
grammkalória hőmennyiséget su­ 3 mp alatt 0,5 grammkalória esik. Tudományo­
gároz (1 gramm víz hőmérsékletét
0,5 °C-kal emeli) san ezt úgy mondjuk, hogy a kályha sugárzásá­
nak fény-(hő) impulzusa 0,5 cal/cm2.
Ha ujjúnkat 3 másodpercig ilyen forró tűzhelylap közelében tartjuk, a bőr
pirosodása, felégése nélkül kibírjuk.
Fűtsük a kályhát még magasabb hőmérsékletre, egyszer csak vörösen
(500 °C), majd világosvörösen izzani kezd. A hőmérő már 900 °C-ot mutat. Azt
találjuk, hogy most a kályha felületének 1 cm2-éről kisugárzott hő 3 másodperc
alatt 1 köbcentiméter víz hőmérsékletét 7,5 °C-kal emeli. Tehát a fény-(hő)-
impulzus most 7,5 grammkalória/cm2.
Ha ujjúnkat vagy tenyerünket 3 másodpercig ilyen világosvörösen izzó,
900 °C-os tűzhelylap közvetlen közelében tartanánk, súlyos égés lenne a követ­
kezménye.

66
 Ha valahol az atomrobbanás fényimpulzusa 8 grammkalória/cm2, ez azt
jelenti, hogy a besugárzás időtartama (esetünkben 3 mp) alatt testünk (vagy
egyéb tárgy) felületének 1 cm2-ére 8 grammkalória hőmennyiség esik. Ez a
fedetlen testrészeken súlyos égési sebeket ejt, a ruházatot pedig felgyújthatja.
Ilyen esetet látunk 37. ábránkon a robbanás középpontjától 2,4 kilométer
távolságban.
Nagyobb távolságban a fényimpulzus rohamosan csökken. Ha erőssége
— megközelítően 4 kilométer távolságban — 2—3 cal/cm2, akkor a szabadban
levő emberen elsőfokú (nem súlyos) égési sérülést okoz. '
Általában megjegyezhetjük, hogy 2-szer, 3-szor nagyobb távolságban a fény­
impulzus körülbelül 2 • 2 = 4-szer, 3 • 3 = 9-szer kisebb értékű.
A következő táblázatból megtudjuk, hogy mekkora fényimpulzus (gramm-
kalória/cm2-ben kifejezve) szükséges bizonyos hatások-elérésére.

Táblázat
gcal/cm2
3— 5 Meggyulladnak a gyúlékony anyagok (papír, száraz levelek, száraz fá); bőrpirősodás
(mint napozás után).
5—10 Meggyulladnak a vászonredőnyök, barna, színes ruhaanyagok, égési hólyagok kelet­
keznek a bőrön.
10—20 Lángra lobban a fehér írópapír, erdőtüzek keletkeznek, súlyos égési sebek lépnek
fel, a bőr alatti izmok, csontok is elszenesednek.

Érdemes tudni

1. Eddig a 20 kilotonna hatóerejű atombomba robbanásáról esett szó. Ha pél­

dául 50-szer nagyobb energiájú, azaz 1000 kilotonnás bomba robban, akkor en­
nek fényenergiája 50-szer nagyobb, mint a 20 kilotonnásé.
Megjegyezzük, hogy minél nagyobb energiájú a bomba tűzgömbje, annál
hosszabb idő telik el a robbanás pillanata és a tűzgömb megszűnése között.
Az 1000 kilotonnás (1 millió tonna = 1 Mt) robbanásakor ez az idő 10 másod­
perc, a 20 kilotonnás esetén csak 3 másodperc.
Tegyük fel, hogy 8 cal/cm2 erősségű fényimpulzus ér két embert, csakhogy
ez a 8 cal/cm2 egyik esetben 20 kt-ás, a másik esetben pedig 1000 kt-ás robba­
násból származik.

67
 Az emberekre eső fényimpulzus (hőenergia) mindkét esetben ugyanakkora:
8 cal/cm2. De ennek az azonos erősségű fényimpulzusnak ugyanakkora-e a
hatása ?
Nem ugyanakkora. Ugyanis a 20 kt-s robbanáskor a test ezt a 8 cal/cm2
hőenergiát 3 másodperc alatt kapja meg. Az 1000 kt-s robbanáskor, pedig
ezalatt 10 másodperc idő telik el, ezért a fényimpulzus hatása sokkal kisebb.
Ha a bőrfelületet 3 másodperc alatt éri négyzetcentiméterenként 8 grammkaló­
ria hő, ez súlyos égési sebet okoz.
De ha ugyanekkora hőmennyiség a bőrfelületet 10 másodperc alatt éri, az
égési sérülés lényegesen kisebb.
2. Helyes-e ezt a hatást fényhatásnak, fényimpulzusnak nevezni, amikor
gyújt és a hővel hat.
A forró, de nem világító tűzhelylap csak hősugarakat bocsát ki. Tehát mele­
gítő hatását csak a láthatatlan hő sugárzása okozza. Amikor azonban lát­
hatóan izzik, a kibocsátott fénysugaraknak is van energiájuk, ezek maguk is
felmelegítenék azt a testet, amely elnyeli őket.
Minden láthatóan izzó testből láthatatlan hősugarak és látható fénysugarak
alakjában sugárzik a hőenergia. Ha az izzó test hőmérséklete néhány ezer fok
(pl. a Nap felületéé 6000 °C), akkor már nagyobb a fénysugarakban terjedő
hőenergia, mint a láthatatlan, a testnek az említett láthatatlan hősugárzása.
Még magasabb (tízezer millió fok) hőmérsékleten megjelenik az ibolyántúli
sugárzás, erre jut a kisugárzott energia nagyobb része. Ez is láthatatlan, és ha
a test elnyeli, felmelegszik.
Tehát a tűzgömb sugárzásában tulajdonképpen a hőhatás az, aminek mi
a fényhatás nevet adtuk. Ennek oka, hogy mindenfajta sugárzás — így a
radioaktív vagy a neutronsugárzás is — hőt termel, tehát van hőhatása.
Éppen azért, hogy a tűzgömb magas hőmérséklete által keltett sugárzások
hőhatását ezektől a más eredetű sugárzásoktól megkülönböztessük, fény­
hatásnak nevezzük.
3. A 20 kt-s atomrobbanás tűzgömbje kialakulásának kezdetén 100-szor
fényesebb, mint a Nap. Az ember szeme ideiglenesen elvakulhat, a közelből
végleges vakságot is okozhat. Különösen veszélyes az éjszaka, amikor a szem­
nyílás (pupilla) erősen kitágult.

68
Az atombomba fényimpulzusának hatását csökkentő körülmények

Az eddig elmondottakban feltételeztük, hogy a fényimpulzus tiszta levegőben

terjed, merőlegesen esik a tárgyra, és a tárgy teljesen elnyeli a fényimpulzusban
odaérkezett hőmennyiséget.
De ilyen ideális körülmények csak ritkán teljesülnek.
1. Ha a levegő párás, ködös, füstös, amit a látótávolság csökkenése is jelez,
akkor a fénysugárzás szétszóródik, elnyelődik a levegőben levő szennyeződés­
ben. Ezért az eddigiekben meghatározott távolságokon a fényimpulzusok sok­
kal gyengébbek lesznek, mint ahogyan számításba vettük. A természetes és
a mesterséges köd a fényimpulzusokat tizedére csökkenti.
Ha interkontinentális rakétával atomfegyvert szándékoznak 8 — 10
ezer kilométer távolságra küldeni,
előbb jól kell ismerni az ottani idő­
járási tényezőket. Ma már — mint
később szó lesz róla — a mesterséges
holdak révén hozzájuthatnak a pon­
tos adatokhoz.
2. A test felmelegedését csak az
elnyelt fényimpulzus idézi elő. Hogy
a test mennyit nyel el, az a test felü­
letétől, színétől is függ. A durván
megmunkált és sötét felületre hulló
fényimpulzus nyelődik el a legna­
gyobb mértékben. A sima fehér fe­
lület a fényimpulzus nagyobb részét
visszaveri.
így a száraz fenyőfát 5 gramm-
kalória/cm2 fényimpulzus lángra lob­
banthatja.
A fekete színű testet már 3 gramm-
kalória/cm2 fényimpulzus felgyújt­
ja. 39. ábra. Essék a sugárzás ferdén (30°) a felület­
re. Ekkor az 1 cm2-en merőlegesen áthaladó su­
A fehérre festettet pedig 15 gárzás a test felületének 2 cm2-én oszlik el: a
grammkalória/cm2 fényimpulzus lob- fényimpulzus 2-szer gyengébb, mint merőleges
bantja lángra. beeséskor

69
 3. Ha a sugárzás ferdén éri a test felületét (39. ábra), akkor nagyobb
felületet melegít, mint merőleges leeséskor. Ezért minél ferdébben esik be a
fényimpulzus, hatása annál kisebb.

Az atomrobbanás kezdeti sugárzása. A röntgenezéstől karóránkon át

az atombombáig

A röntgenkészülékkel előállított röntgensugár lényegét tekintve ugyanolyan

sugárzás, mint a fény, csakhogy láthatatlan, emellett a fény számára áthatol­
hatatlan anyagokon, például testünkön is áthatol (40. ábra). De áthatolása
közben a sűrűbb testrészek — például a csontok — többet nyelnek el belőle,
mint testünk lágy részei. Ezért a testünk mögé helyezett fényképezőlemezen
(amelyre a röntgensugarak hatnak) kirajzolódik testünk belsejének árnyképe.
A röntgensugárban is energia terjed, és ha a röntgensugár például testünkön
halad át, az elnyelődött része hővé változik, éppen úgy, mint a testünket érő
fénysugárzás. De a röntgensugaraknak nem a hőhatása a lényeges, hanem az,

40. ábra. A láthatatlan röntgensugár áthatol az emberi testen, hat a test mögötti fényképező
lemezre. A mellkas egyszeri átvilágításakor 0,2 röntgennyi energiamennyiséget nyel el

70
hogy miközben a röntgensugár az élő anyagon áthatol, olyan változásokat
okoz (sugárbetegség), amely nagyobb sugáradag esetén halálos lehet.
Röntgenkészülék a karunkon. Aligha gon­
dolunk arra, hogy karóránk mutatóján levő,
önmagától világító festékből lényegében a
röntgensugárzással azonos, de 10-szer, 100-
szor rövidebb hullámú és nagyobb áthatoló
képességű sugárzás is indul ki (41. ábra). Ez
a sugárzás könnyen áthatol az óraüvegen,
a neve gamma-sugár, rövid jellel: y-sugár.
Ez a y-sugár az óramutató világító festé­
kébe kevert rádiumból indul ki (a 31. oldalon
említettük már a rádium a-sugárzását, ezt
elnyeli az óraüveg). A y-sugár is ugyanolyan
sugárbetegséget okoz, mint a röntgensugár. 41. ábra. Az óramutatón levő radio­
A rádium felfedezőjének felesége a y-sugárzás aktív világító festékből a röntgen­
okozta betegségben halt meg. sugárral lényegében azonos, de 10—
100-szor rövidebb hullámhosszú és
Nem veszélyes-e ránk nézve világító óra­ nagy áthatoló képességű sugárzás in­
lapunk y-sugárzása? dul ki. Ez a y-sugár
Nem veszélyes, mert a legjobban világító
óralapon is csak parányi rádium van: egy
milliomod gramm rádiumnak a tizedrésze.
(Ez 30 fillér értékű rádiumot jelent, ha 1
gramm ára 3 millió Ft.)
Az egész világon összesen legfeljebb 2 kilo­
gramm rádium van. De ha ezt a 2 kilogramm
rádiumot tőlünk 1 méter távolságban helyez­
nék el, 20 perc alatt halálos sugáradag érne
bennünket.
Ha ezt tudjuk, akkor nagyon érdekesnek
találjuk, hogy egy közepes hatóerejű, mond­
juk 20 kt-s atombomba robbanásakor a tűz­
gömb és füstfelhő körülbelül oly erősen sugá­
42. ábra. A 20 000 tonna TNT ener­
rozza ezt a gyilkoló y-sugárzást, mint 27 giájú atomrobbanás helyéről ilyen
miihó tonna (27 ezer millió kilogramm) gyilkos y-sugárzás indul ki mintegy
rádium (42. ábra). 10 másodpercig

71
Egy életen át kapott adag és a halálos adag

Eddig már mértük a lökéshullám erősségét, a fényimpulzust, kell mérni tud­

nunk a y-sugárzás mennyiségét és adagját is.
A testek anyagmennyiségét (töme­
gét) kilogrammban fejezzük ki. A tér­
fogatot pl. köbméterben adjuk meg.
Az elnyelt röntgen- vagy y-sugárzás
mennyiségét (adagját) pedig röntgen­
egységben (r) adjuk meg. Azonnal szem­
léletes képünk lesz a röntgenegységről.
Már említettük, hogy amikor az or­
vos röntgensugárral átvilágít bennün­
ket és röntgenfelvételt készít, az át­
hatoló sugárzás energiájának egy része
elnyelődik testünkben. Mellkasunkról
történő röntgenfelvételkor átvilágított
testrészünk megközelítően 0,2 röntgen­
nyi adagot kap.
43. ábra. Testünk 60 év alatt a levegőből, A földben, házunk falában, a környe­
a talajból kiinduló --'-sugárzásnak 20 rönt­ ző levegőben mindig vannak radioaktív
gennyi adagját nyeli el anyagok ,amelyek y-sugarakat bocsá­
tanak ki, tehát testünket állandóan éri
y-sugárzás. Egy hatvan éves embert egész életén át mintegy 20 röntgennyi
sugáradag éri a környezet részéről (43. ábra).

Mekkora adag halálos ?

Harminc napon belül halálos kimenetelű, ha valakinek egész testét egyszerre
600 röntgen éri.
400 röntgennyi egyszeri besugárzáskor az emberek 50 százaléka hal meg.
250 röntgen a besugárzottak 5 százalékának halálát okozza.
Azok, akik túlélték a hirosimai atomrobbanást, 120—150 röntgent kaptak.
A 20 kilotonna hatóerejű atomrobbanás centrumában a y-sugárzás mennyi­
sége körülbelül 40 ezer röntgen, aközépponttól 1000 méter távolságban 800 rönt­
gen (halálos) 2000 méter távolságban pedig 10 röntgen (44. ábra).
Miért csökken ilyen rohamosan a y-sugárzás erőssége ? Azért, mert a levegő

72
44. ábra. A közepes hatóerejű (20 000 tonna TNT) atomrobbanás középpontjától 1000 méter
távolságban levő embert halálos y-sugáradag éri. De 1 méter vastag földhányás mögött az adag
(8 r) már veszélytelen; ugyanígy 2000 méter távolságban is (10 r)

is elnyeli a rajta áthatoló sugárzás egy részét: 150 méter úton át a sugárzás
erőssége a felére csökken. Egy méter vastag földrétegen áthatoló y-sugárzás
erősségének csak egy századrésze marad meg.
A 45. ábrán láthatjuk, hogy a különböző anyagoknak milyen vastag rétege
csökkenti felére a y-sugárzást.

45. ábra. A felezőréteg vastagsága. A különböző anyagok ilyen vastag rétege csökkenti felére
a y-sugárzás energiáját

73
 Ennek alapján a megfelelő vastagságú földhányással, beton-, téglafallal lehet
a sugárzás hatása ellen védekezni.
A robbanás helyéről az egész sugáradag nem egyetlen pillanat alatt indul ki,
hanem a sugárzás körülbelül 15 másodpercig tart (a tűzgömb és a gomba
kialakulása idején). Ha tehát valaki az atombomba felvillanásakor egyetlen
pillanat alatt fedezék mögé húzódik, jelentékenyen csökkenti a testét érő sugár­
adagot.
Miért keletkezik y-sugárzás az atombomba robbanásakor? Két okból is:
a) a maghasadáskor szerterepülő magrészecskék nem állandó elemek, hanem
tovább bomlanak, és közben y-sugárzást is bocsátanak ki, mint azt a 46. ábrán
láthatjuk;
b) a maghasadáskor szabaddá lett neutronok behatolnak a levegőben levő
nitrogén (és egyéb anyagok) atommagjaiba, ott is maradnak, az atommagból
pedig y-sugáradag repül ki.

46. ábra. A maghasadáskor szétrepülő magroncsok tovább bomlanak, radioaktívak: elektronokat

és y-sugárzást bocsátanak ki. Az ábrán látható időadatok azt mutatják, hogy az illető elem
sugárzásának energiája mennyi idő alatt csökken a felére (felezési idő)

74
Az élettanilag még veszedelmesebb neutronsugárzás

Az atommagból maghasadáskor és magegyesüléskor is neutronok válnak sza­

baddá (19., 23. ábra). A magegyesüléskor sebesebb (nagyobb energiájú) neutro­
nok repülnek ki az atommagokból, mint maghasadáskor.
Miért veszélyes a neutronsugárzás? Mert ha röptében másik atommaggal
találkozik és beléje hatol, ott változásokat okoz, az eltalált atommag sugárzóvá
lesz. Ez a sugárzás pedig a szervezet többi atomját éri, bennük változást okoz,
aminek a biológiai elváltozások, a sugárbetegség a következménye.
Mi a különbség az előbb tárgyalt y-sugárzás és a neutronsugárzás között?
Az, hogy a y-sugárzás a fényhez hasonlóan rezgő mozgás, hullámmozgás. A ne­
utron pedig olyan, mint egy parányi fegyvergolyó. A neutronsugárzásban
parányi anyagi részecskék repülnek egyenes irányban. A neutronsugárzás:
részecskesugárzás.
Közös bennük, hogy a y-sugárzásban is, a neutronsugárzásban is energia
terjed. Energiájuk révén hatnak azokra az atomokra, amelyek útjukba kerül­
nek, miközben az anyagon áthatolnak. Éppen ezért mindkét fajta sugárzás
energiája az anyagokon való áthatolás közben csökken, elnyelődik. Tehát
a neutronsugárzás erősségét úgy csökkenthetjük, hogy különböző elnyelő anya­
gokat helyezünk az útjába.
De a sugárzás elnyelése tekintetében a y-sugárzás és a neutronsugárzás
között óriási különbség van. A páncélozott jármű acélfala az atombomba rob­
banásakor keletkező y-sugárzást szinte teljesen elnyeli, de a neutronsugárzást
alig gyengíti. A páncéllemez mögött ülő katona a y-sugárzás ellen védett,
de a neutronsugárzásnak ki van téve.
Minél nagyobb atomsúlyú anyaggal ta­
lálkozik a neutron, annál kevésbé gyen­
gül energiája.
Mi ennek a különös jelenségnek az
oka?
A neutronokat és az atommagokat
gyakorlatilag tökéletesen rugalmas go­
lyóknak tekinthetjük. Ha egy acél­
golyó a hozzá képest óriási tömegű
acélfalba ütközik, változatlan sebesség­ 47. abra. A kis acélgolyó a nagy golyóról
gel pattan vissza. szinte változatlan sebességgel pattan vissza

75
 A neutron atomsúlya 1. A vasé 25, az ólomé 207. Ha egy golyó a nála 207-szer
súlyosabb acélgolyónak ütközik (47. ábra), szinte ugyanakkora sebességgel
pattan vissza, majd nekiütközik egy másiknak és így tovább. Még száz ütközés
után is alig veszít sebességéből. így érthető, hogy a neutron a vaslemezen
szinte gyengíthetetlenül jut át, még inkább az ólomlemezen.
De egészen más a helyzet, ha a
neutron kis atomsúlyú elem atom­
magjába ütközik. Ha egy acélgolyó
ugyanakkora tömegű másik golyóba
ütközik bele, akkor az ütő golyó tel­
jesen elveszítheti sebességét, és meg­
ái 1(48. ábra). A megütött golyó pe­
dig átveszi az ütő golyó sebességét, és
továbbrepül.
48. ábra. Ugyanakkora golyók középpontos
Hasonló a helyzet a neutron ütkö­
ütközése. Az ütközés után az ütő golyó (1) zésekor. Ha egy neutron ugyanak­
megáll, a megütött golyó (2) pedig átveszi kora tömegű másik magba — pél­
az ütköző golyó sebességét dául hidrogénmagba — ütközik, ak­
kor egyetlen ütközés alkalmával is
elveszítheti sebességét. Általában a kis atomsúlyú anyagokat jól fel lehet hasz­
nálni a neutronok lassítására, mert — mint láttuk —- ütközés közben a meg­
ütött magok sebességet kapnak, energiát vesznek el a megütő magoktól.
A hidrogén és a hidrogéntartalmú vegyületek, például a víz és a paraffin,
kitűnő neutronlassítók. A 20 centiméter vastag vízréteg már teljesen lefékezi
a neutronokat, de ha 20 centiméter vastag ólomlemezen haladnak át, csak
keveset veszítenek sebességükből.
Csakhogy ezek a lassú neutronok is veszélyesek, mert a bizonyos elemek
atommagjai elnyelik őket, és y-sugárzás keletkezik. Ezért még vagy ezt a y-
sugárzást is elnyeletik, vagy a neutronsugárzást gyengítő anyagba például bort
vagy egyéb olyan anyagot kevernek, amelyben nem keletkezik veszélyes erős­
ségű y-sugárzás.
A levegő maga is gyengíti, elnyeli a neutronsugárzást. így előfordulhat, hogy
bár az atomrobbanás centrumának közelében a neutronsugárzás jóval erősebb,
mint a y-sugárzás, de bizonyos távolságon túl már a y-sugárzás adagja nagyobb,
mert kevésbé nyeli el a levegő.

76
 A neutronsugárzás mennyiségének mérésére is a röntgenegység használható.
Például, ha azt mondjuk, hogy valahol a neutronsugárzás mennyisége 10 rönt­
gen, ez annyit jelent, hogy a neutronsugárzás biológiai hatása akkora, mint
a 10 röntgennyi y-sugáradagé.

A visszamaradó radioaktív sugárzás

Megtörtént az atomrobbanás.
A roppant energiájú lökéshullám romba döntött, összezúzott, a fénysugárzás
felgyújtott mindent a robbanás körzetében, amihez a távolsággal csökkenő

49. ábra. A talaj így válik sugárzóvá: 1. A maghasadáskor keletkező új, sugárzó atommagok
hullanak a talajra. 2. A talajba hatoló neutronok új sugárzó atommagokat idéznek elő. 3. A rob­
banáskor szétszóródott, radioaktív atomtöltet (urán, plutónium) hull a talajra

77
energiája elegendő volt. A kezdeti y- és a neutronsugárzás is megtette a magáét,
hatásuk az élő szervezetben kezdetét vette, ennek következménye előbb-
utóbb halál, jobb esetben súlyosabb vagy könnyebb sugárbetegség.
Mintegy 20 perc telt el a robbanás óta. A felszálló szürkés, fekete felhő, az
atomfelhő körülbelül 12 kilométer magasra emelkedett és több kilométer széles­
ségre terült szét.
Véget ért a veszély? Nem! Veszedelmes y-sugárzás indul ki a talajból a rob­
banási körzetben, és veszedelmesen sugárzó anyagrészecskék hullanak az atom­
felhőből (49. ábra).
Ennek a visszamaradó radioaktív sugárzásnak három oka van.
1. Az atombomba robbanásakor a széthasadt magrészecskék maguk is sugár­
zók (46. ábra). Sugárzás közben más elemek atommagjaivá alakulnak át,
amelyek szintén sugárzók. Eddig mintegy 360 különféle sugárzó mag kelet­
kezését figyelték meg; ezek a magok elektronokat és y-sugárzást bocsátanak ki.
Legnagyobb részük sugárzása másodpercek, percek alatt felére csökken,
tehát ha a talajra hullanak, a talajnak a tőlük származó radioaktivitása gyorsan
csökken. Például, ha egy adott pillanatban az összes sugárzásokat 100 százalék)
nak tekintjük, akkor 7 óra alatt 10 százalékra csökken, újabb 7-7 óra (2 nap­
múlva 1 százalékra, 7-2 nap alatt 0,1 százalékra csökken.
2. Akár maghasadás, akár magegyesülés útján szabadul fel az atomenergia,
mindkét esetben neutronok válnak szabaddá. Ezek a neutronok belehatolnak
a talajba, és a talajban levő különféle elemek atommagjaiban olyan mag­
átalakulásokat okoznak, hogy a talaj radioaktívvá lesz, sugároz (másodlagos
sugárzás).
3. Említettük, hogy atomrobbanáskor a hasadóanyag nagyobb része anélkül
szóródik szét, hogy a láncreakcióban részt venne. Ez a szétszóródó urán és
plutónium is radioaktív, és a többi radioaktív részecskével együtt az atom­
felhőből a talajra hull.
Különösen erős a talaj radioaktív szennyeződése, ha az atomrobbanás föld­
közelben történik. Ilyenkor a tűzgömb érintkezik a talajjal, a talaj radio­
aktivitása erős lesz, és a robbanás ereje a sugárzó részecskéket szétszórja a
környező területre. Egy részük pedig a robbanás felhőjébe emelkedik, és onnan
hull alá, miközben a szél távolabbra is elviszi.

78
Miért veszélyes a talaj radioaktív szennyeződése, és mekkora ez a sugárveszély ?

A sugárszennyezett területen tartózkodó emberre a sugárzás kétféleképpen hat.

a) A talajból kiinduló y-sugárzás révén közvetlenül hat a szervezetre. Ez a
külső sugárhatás.
b) Sugárzó atommagok belélegzéskor szervezetünkbe juthatnak, ráteleped­
hetnek a sebekre, a radioaktív por, hamu bőrünkre hullhat. Élelmiszereink is
szennyeződhetnek. Sőt a sugárszennyezett területen termő növényekbe is be­
juthatnak sugárzó anyagok. A szervezetünkbe került radioaktív anyagok bom­
lásuk közben belülről besugározzák testünk szöveteit. Ilyen esetben az a-suga-
raknak és a kisugárzó elektronoknak is erős biológiai hatása van. Az ilyen
sugarak a szabad levegőben egyébként már néhány centiméter hosszú úton
elnyelődnek.
Mekkora sugáradag éri a sugárszennyezett területen a szabadban tartózkodó
embert? Tegyük fel, hogy 20 kt-s bomba robban földközelben és szélcsend van,
tehát a sugárzó anyagok a robbanási területen körben hullanak le. Akkor
1 órával a robbanás után a kör középpontjától 200 méter távolságban 3000
röntgen/óra a sugárzás erőssége. Ez annyit jelent, hogy ha valaki 1 óráig
tartózkodnék ilyen erős sugárzásban, 1 óra alatt 3000 röntgennyi adagot kapna
— ez pedig a halálos adagnak (600 röntgen) az ötszörese. De 10 óra múlva
már csak 200 röntgen/óra a sugárzás erőssége ugyanitt, 200 méter távolságban.
Az adagot tehát úgy lehet csökkenteni, hogy az ember minél rövidebb ideig
tartózkodjék a sugárveszélyes területen, vagy pedig a járművek védőhatását
használja fel. A páncélos járművekben ülőkre a külső talajsugárzásnak csak
10 százaléka hat, a gépkocsiban ülőkre pedig 50 százaléka.
Hirosimában és Nagaszakiban az atombomba a lakosságot váratlanul érte,
és az áldozatok 10 százaléka halt meg sugársérülés következtében.
 EL LEHET-E
PONTOSAN TALÁLNI A CÉLT?
A LÖVÉS TUDOMÁNYA:
A BALLISZTIKA
 A LÖVEDÉK MOZGÁSA A FEGYVER CSÖVÉBEN:
A BELSŐ BALLISZTIKA

„Balló” görög szó, jelentése „hajítok”. A hajításkor, a lövéskor a célt akarjuk

a lövedékkel eltalálni. A lövedéket ki kell lőnünk a fegyver csövéből. A lövedé­
ket a csőben a lőpor égése közben kiterjedő gázok nyomása mozgatja egyre
nagyobb sebességgel. A belső ballisztika a csőben mozgó lövedékkel foglalko-
kozik. A csövet elhagyó lövedék mozgását a külső ballisztika vizsgálja.

Miért ott vastagabb a fegyvercső fala, ahol a lövedéket behelyezzük?

Lássuk, mi történik a fegyver csövében attól a pillanattól kezdve, hogy az

elsütőszerkezet ütőszöge ráüt a töltényhüvely alján levő, kis fémcsészikében
elhelyezett, ütésre robbanó anyagra (5. ábra). A kis robbanás lángja meg­
gyújtja a lőportöltetet. A lőpornak nem az egész tömege robban azonnal,
hanem égése a gyulladás helyéről bizonyos sebességgel fokozatosan terjed
tovább, közben egyre forróbb és nagyobb nyomású égési gázok keletkeznek
a lövedék mögött (50. ábra). Végre a nyomás eléri azt a nagyságot, ami elegendő
ahhoz, hogy a lövedéket a hüvelyből kiszorítsa és bepréselje a cső huzagolásába.
Géppuskák és ágyúk esetében ez a lövedéket megmozdító nyomás 200—-500
kilogrammsúly négyzetcentiméterenként.
A lövedék gyorsulni kezd. Ilyenkor a sebessége azonban még csekély, mögötte
pedig a lőpor gyorsan ég. Mivel tehát kezdetben — a lövedék lassú mozgása
következtében — az égési tér csak lassan növekszik, gyorsan emelkedik a cső­
ben a gáznyomás (az 50. ábrán a kihúzott görbe AB szakasza). A nyomás
eléri a 2000—3000 kgs/cm2 legnagyobb értéket. Ettől a pillanattól kezdve
a lövedék sebessége (és vele együtt a lövedék mögött az égési tér) olyan gyorsan
növekszik, hogy a lőpor égése közben már nem keletkezik elegendő gáz ahhoz,

83
 50. ábra. A lövedék mozgása a fegyver csövében

hogy az előbbi óriási nyomást fenntartsa. Ezért a lövedéket gyorsító gáz­

nyomás ereje csökken (az 50. ábrán a BC vonalrész).
Mire a lövedék az AÍJ szakasz végéhez ér, már az összes lőpor elégett és ettől
kezdve a kitáguló gázok nyomása gyorsítja a lövedéket, míg végre kirepül
a csőből (CD szakasz).
A szabaddá lett csőnyíláson át nagy sebességgel kiáramló gázok nyomása
a lövedéket tovább — mindaddig — gyorsítja, amíg a gázsugár sebessége
a lövedék sebességével egyenlő lesz (DE szakasz).
Ez az egész folyamat a lőpor meggyújtásától kezdve 1,5 ezred másodpercig
tart.
Az ábrán látjuk, hogy a lőporgázok nyomása a fegyvercső zárt végén a leg­
nagyobb. Itt kell a cső falának legerősebbnek, legvastagabbnak lennie.
Miért lőport alkalmazunk a lövedék gyorsítására? — merülhet fel a kérdés.
Tegyük fel, hogy heves robbanóanyagot alkalmaznánk, amelynek égési sebes­
sége a lőporénál nagyobb. Akkor az egész töltet elégne, még mielőtt a lövedék
megmozdulna, mielőtt az égési tér a lövedék mögött növekedni kezdene. Ennek
következménye az lenne, hogy a hirtelen keletkezett égési gázok óriási nyomása

84
szétvethetné, szétrobbanthatná a fegyvercsövet. Felrobbanhat a fegyvereső
akkor is, ha a lövedék megindulásakor a csőben nagy az ellenállás, pl. a bele­
került szennyező anyag, homok, föld stb. miatt.
A lőpor égési sebességének és a lőporadagnak (töltetnek) akkorának kell
lennie, hogy az egész lőpormennyiség elégjen, még mielőtt a lövedék a csőből
kirepülne. Sőt ahhoz, hogy a lőpor energiáját gazdaságosan kihasználhassuk,
előbb kell elégnie (az 50. ábra szerint).
A lőpor égési sebességét úgy tudjuk változtatni, hogy összetételét vagy szem­
csenagyságát módosítjuk: minél apróbbak a lőporszemcsék, annál nagyobb az
égési sebesség. Nagyobb az égési sebesség akkor is, ha a lőportöltet meggyújtá­
sakor a lőpor égése nagy felületen indul meg, de akkor is, ha égés idején az
égési térben a gáznyomás nagyobb.
Mindez és sok más körülmény megváltoztatja a nyomási görbe alakját, ennek
következményeként megváltozik a lövedék végsebessége.
A lövedék sebessége attól is függ, hogy rozsdás, szennyes vagy tiszta, olajo­
zott belsejű fegyvercsövön fut-e végig.
Miért készült rézből a töltényhüvely? A fegyvercsőbe behelyezett tölténynek
jól kell zárnia a cső hátsó nyílását, különben a nagynyomású égési gáz egy
része hátrafelé áramlik ki. A rézhüvely, amikor a begyújtáskor a gáznyomás
növekedni kezd benne, könnyen tágul. A táguló rézhüvely a fegyvercső belső
felületéhez szorul és hátrafelé elzárja az utat a gázok előtt.
Miért fontos, hogy ugyanabból a fegyverből mindig ugyanakkora végsebesség­
gel repüljön ki a lövedék?
Nézzük az 51. ábrát. A fegyver csövét rögzítették. Egy lövedék „1” jelzésű
sebességgel indul ki belőle, és pontosan célba talál. Újra töltünk és lövünk, de
most a lövedék haladjon az előbbinél kisebb, „2” jelzésű sebességgel. Hiába
változatlan a cső állása, a lövedék más pályán halad, és nem talál a célba.

51. ábra. Ha a két lövedék sebessége csak kissé is eltér egymástól,

nem találhat mindkettő a célba

85
 A lövedék külső pályáját befolyásoló körülményekről a külső ballisztikánál
szólunk. Mostani példánkkal arra akartunk rámutatni, hogy amikor azt hisz-
szük, hogy a lövés körülményei változatlanok (ugyanaz a fegyver, azonos
gyártmányú lőszer, azonos csőállás) — előre számításba nem vehető körülmé­
nyek (a lőpor kissé eltérő összetétele, más a csőben az ellenállás stb.) a fegyver
eredményes használatát befolyásolják.

Mekkora a lövedék végsebessége? Mi halad sebesebben:

a fegyverlövedék vagy a rakéta ?

A kézi lőfegyverek lövedékének sebessége 700—1000 m/mp, a messzehordó

ágyúké 1500 m/mp-ig terjed.
Minél hosszabb a cső, annál hosszabb ideig gyorsulhat a lövedék, annál
nagyobb a végsebessége. Minél nagyobb a töltet, annál nagyobb a gáznyomás,
a gyorsító erő. De a gáznyomás növekedése megviseli a csövet, úgyhogy bizo­
nyos határon túl a végsebességet nem érdemes a töltet nagyságának emelésével
növelni.
Egy rakétának 7,9 km/mp sebességet kell adni ahhoz, hogy a Föld körül
keringjen (mesterséges holdak). Ez mintegy ötször akkora, mint az ágyú­
lövedék legnagyobb sebessége.
A lőfegyvert energiaátalakító gépnek is tekinthetjük. A lőpor égési energiáját
alakítja át a lövedék mozgási energiájává. Az égési energiának mintegy 30—40
százaléka alakul át a lövedék mozgási energiájává. Hová lesz az égési energia
többi része? Haszontalanul eltékozolódik: a súrlódás legyőzésében, a cső hátra-
lökésében, a csőtorkolaton kitóduló gázok égési hőjében.
Egyszerűen ellenőrizhető példán láthatjuk meg egy aránylag kis lövedéknek
is a hatalmas energiáját.
Tegyük fel, hogy 10 kilogramm súlyú lövedéket lövünk ki egy ágyúból.
A lőportöltet súlya legyen 4 kilogramm. A hatásfokot csak 25 százalékkal
vegyük számításba. Akkor a lövedék energiája 1 kilogramm lőpor elégésekor
felszabaduló energiának felel meg.
Legyen a lőporunk 1000 kalóriás. Ennek megfelel 427 mkgs
1000
* = 427 000
méterkilogrammsúly. Ennyi a munkavégző képessége a 10 kilogrammos löve­
déknek.
Képzeljük el, hogy egy 1000 kilogramm súlyú tárgy 427 méter magasról

86
szabadon esik. Ennyi pusztító energia van a kis 10 kilogramm súlyú lövedék­
ben, amelynek a térfogata mindössze 1 liter.
Azt is kiszámíthatjuk, hogy a lövedék sebessége kereken 900 m/mp.

Mekkorát rúg a fegyver? — Kibírjuk-e?

Régebben, amikor a katonák még nagy golyókat lőttek ki a fegyvereikből,

a puskatus úgy megrúgta vállukat, hogy néha a csontot is eltörte.
Az ágyúk pedig a lövéskor oly erővel mozdultak el hátrafelé, hogy eltépték
a rögzítő láncokat, és az is előfordult, hogy az ágyúcső leszakadt az ágyútalpról.
Miért rúg a fegyver ?
Mert az elégő lőporgázok nemcsak a lövedéket nyomják a csőben előre,
hanem ugyanakkor a töltényűr hátsó falát is nyomják hátrafelé. Ennek követ­
keztében a lövedék előre, a fegyvercső pedig hátrafelé mozog.
1. Mekkorát rúg az előző példában szereplő ágyúcső? Ez a számítás is egy­
szerű, könnyen elvégezhető.
A 10 kilogramm súlyú lövedék 900 m/mp sebességgel hagyja el az ágyú
csövét (52. ábra).
Tegyük fel, hogy az ágyú csövének súlya 500 kilogramm és az ágyúcső
könnyen elmozdulhat hátrafelé (pl. hosszú köteleken függ). Mekkora sebesség­
gel mozog hátrafelé az ágyúcső ?
A fizika tanítása szerint ilyenkor így kell eljárnunk: nézzük meg, hogy az
ágyúcső hányszor súlyosabb, mint a lövedék ?

52. ábra. Ha 500 kilogramm súlyú ágyúcsőből 10 kilogramm súlyú és 000 méter másodpercenkénti
sebességű lövedéket lövünk ki, az ágyúcső 65 kilométer óránkénti sebességgel mozog hátrafelé

87
szájfék csökkenti, a hátrasiklás nélküli (HSN) rendszer pedig teljesen meg­
szünteti. Ily módon sikerült olyan hátrasiklás nélküli, 80—120 milliméter űr­
méretű lövegeket szerkeszteni, amelyeknek a súlya a hasonló űrméretű lövege-
kének csupán tizedrésze.

A csőszájfék

A fegyvercsövet elhagyó lövedék után a forró gázok nagy sebességgel áramla­

nak ki és oldalirányban is kiterjednek (55. ábra). Ha a gázsugár útjába lemezt
helyezünk, a lemezt a lövedék irányában előrenyomja.
Erősítsünk a fegyvercsőre egy csőtoldatot, amelynek oldalán nyílások van­
nak és a nyílásokon kiáramló gáz a csőtoldat oldalán levő lemezekbe ütközik.
Ilyenkor a kiáramló gáz a hátrafelé sikló fegyver csövet előrenyomja, lassítva
a fegyvéreső hátrafelé mozgását, és a fegyver rúgásának energiáját mintegy
25—40 százalékkal csökkenti.
így működik a lövészfegyverek és lövegek csövére szerelt csőszájfék.

55. ábra. A csőszájfék működése. A hátralökés energiáját 25—40 százalékkal csökkenti

90
a hátrasiklás nélküli löveg háromszor annyi lőportöltetet kíván, mint az ugyan­
ekkora űrméretű hagyományos löveg, így a hátrafutás nélküli fegyverek lőszere
lényegesen nagyobb és nehezebb.
A hátul kilövellő, égő, hosszú gázcsóva fénye elárulja a löveg hollétét, és a
löveg mögött 30 méter távolságon belül nem szabad éghető, gyúlékony anyag­
nak lennie. Sorozatlövéskor már néhány lövés után szünetet kell tartani, hogy
a felmelegedett cső lehűljön.

57. ábra. Hátrasiklás nélküli páncéltörő fegyver

92
 A KÜLSŐ BALLISZTIKA

A lövedék meghatározott sebességgel elhagyja a fegyver csövét, és elindul a cél

felé. Kövessük a lövedék útját a levegőn át a célig. Vizsgáljuk meg, hogy a
lövedék röptében milyen hatásoknak van kitéve, és ezek hogyan befolyásolják
a lövedék mozgását. Miként kell mindezeket a célzáskor tekintetbe vennünk,
hogy a lövedék — a röppályát megváltoztató hatások ellenére is — célba
találjon. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a külső ballisztika.

A lövedék röppályája

1. Légüres térben. Ha a Föld a lövedéket nem vonzaná, akkor a lövedék a fegy­

vercső tengelyének irányában, egyenes mentén repülne. A lövedék azonban
röptében úgy esik, mint a szabadon ejtett kő.
A szabadon eső test
1 másodperc alatt függőleges irányban elmozdul 5 métert,
2 másodperc alatt függőleges irányban elmozdul 20 métert,
3 másodperc alatt függőleges irányban elmozdul 45 métert,
4 másodperc alatt függőleges irányban elmozdul 80 métert.
Ezért a csőtengely irányában repülő lövedék egy másodperc múlva nem az
1 pontban lesz (58. ábra), hanem 5 méterrel alatta, az 1’ pontban.
Két másodperc múlva nem a 2 pontban lesz, hanem a 20 méterrel alatta levő
2’ pontban és így tovább. így szabályos görbe röppálya alakul ki.
2. Eöppálya a levegőben. A levegő akadályozza a testek mozgását. A levegő­
ben mozgó lövedék ugyanis
— maga előtt tolja a levegőrészecskéket;
— oldalt löki a levegőt;

93
58. ábra. A lövedék röppályája légüres térben

— a lövedék mögött légritkulás keletkezik, mert a lövedék által széttolt

levegőrészecskék nem zárkóznak azonnal össze a lövedék mögött, és ennek
hátrafelé szívó hatása van;
— a lövedék felülete és a
levegő között súrlódás lép fel.
A súrlódásból származó akadá­
lyozó erő annál kisebb, minél
simább a lövedék felülete.
A légellenállás igen nagy
(59. ábra). Egy 35 mm űrmé­
59. ábra. A 800 méter másodpercenkénti sebességű,
7 kilogramm súlyú lövedéket a levegő ellenállása 52
retű páncélgránát súlya 7 kilo­
kilogrammsúly erővel nyomja haladásával ellenkező gramm. A cső elhagyása után
irányba. Ezért a lövedék sebessége rohamosan csökken a gránátot mozgásában a lég-

94
ellenállás 52 kilogrammnyi nyo­
móerővel akadályozza, tehát a
légellenállás mintegy 7-szer ak­
kora, mint a lövedék saját súlya.
(Képzeljük el, hogy a 70 kilo­
gramm súlyú embernek mozgás
közben 520 kilogrammsúly nagy­
ságú ellenállást kellene legyőznie.)
A légellenállás miatt csökken a
lövedék sebessége, és röppályája
úgy alakul, ahogyan a 60. ábrán
látható.
A légellenállás okozta sebesség­
csökkenés miatt a lövedék sokkal
kisebb távolságra repül, mint a
légüres térben.
60. ábra. Egy 24 centiméter űrméretű ágyú
Például a 12° emelkedési szög lövedékének pályája
esetén (61. ábra) 800 m/mp kezdő­
sebességgel kilőtt lövedék légüres térben 26 kilométer messzire repülne (mind­
egy, hogy mekkora súlyú és milyen alakú lövedékről van szó).
A levegő ellenállása miatt azonban a 12° emelkedési szög alatt szintén 800
m/mp kezdősebességgel kilőtt 85 mm-es ágyúlövedék csak 10 kilométer mesz-
szire repül, a 7,62 mm-es puskalövedék pedig csak 3,7 kilométerre.

61. ábra. A légellenállás hatása az ugyanakkora kezdősebességfi fegyverlövedékre, ágyúlövedékre

A bukfencező lövedék

A lövedék a csőből a vízszinteshez képest bizonyos szög alatt repül ki. A löve­
dék tengelye a légüres térben (62. ábra) röptében is megtartaná ezt az irányt,
és esetleg oldalával vágódnék a célba. A levegőben a helyzet bonyolódik. A 63.
ábrán egy gránátot látunk abban a helyzetben, mint az előző ábrán. A gránátra
hat a légellenállás. Képzeletben a gránát felületén sok pontban ható légellen­
állást (erőt) egyetlen erővel helyettesíthetjük, amely az L pontban hat. A grá­
nát súlya pedig az S súlypontban hasson.
A gránátot saját súlya az S pontban függőlegesen lefelé húzza. A légellen­
állás pedig az L pontban balra el akarja téríteni. A gránát orrával valóban bal
felé bukik. Ily módon a gránát
röptében bukdácsolva halad és
nem is lehet sejteni, hogy me­
lyik részével vágódik a célba,
pedig azt szeretnénk, ha az
orrával érne oda.
Hogyan lehet ezt biztosí­
tani?
Egy érdekes kísérlet. A pör­
gettyű. Vágjunk ki rajzpapír­
62. ábra. A légüres térben repülő lövedék megtartaná
tengelyének irányát és oldalával vágódnék a célba ból egy kör alakú korongot.
Tartsuk síkjával vízszintesen
és ejtsük szabadon (64. ábra).
A levegőben bukdácsolva, hely­
zetét állandóan változtatva
esik.
Szúrjunk a papírkorong kö­
zepén át egy gyufaszálat. En­
nélfogva pörgessük meg a ko­
rongot, és ejtsük újra szabadon.
A pergő korong mozgás közben
megtartja helyzetét, pedig a
korongra most is hat a légellen­
63. ábra. A levegőben haladó lövedék a légellenállás állás, éppúgy, mint előbb.
és a súlyerő forgató hatására orrával felfelé bukik A sebesen forgó test tehát

96
 igyekszik forgási tengelyének irányát
megtartani.
Hozzuk lövedékünket is sebes for­
gásba. Ez akkor következik be, ha
a fegyver csöve belül nem sima, ha­
nem csavarmenet alakú bemélyedés
— huzagolás — halad végig rajta.
Miközben a lőporgázok nyomása a
lövedéket az ilyen huzagolt csövön
át préseli, a lövedék hossztengelye
körül sebes forgásba jön.
A lövedékek fordulatszáma per­
cenként 10—20 ezer.
Ha a forgó lövedékre repülés köz­
ben csak ez, a forgástengely irányát
megtartó hatás érvényesülne, akkor
a lövedék a levegőn át is a 62. ábra
szerinti helyzetben repülne. De mi
azt akarjuk, hogy a lövedék tenge­
lyének iránya ne maradjon szigorúan 64. ábra, a) A szabadon ejtett papírkorong buk­
állandó, hanem mindenkor a röp- dácsolva esik, b) A megpörgetett papírkorong
esése közben megtartja eredeti helyzetét
pálya pillanatnyi irányába mutas­
son (58. ábra).
Igaz, hogy a forgó lövedéket a levegőellenállás nem képes felbuktatni, de
kisebb mértékben hatással van a lövedék forgástengelyének irányára. Végül is
a lövedék sebességének, fordulatszámának helyes megválasztásával a lövedék
súlypontjának és a légellenállás támadáspontjának megfelelő kialakításával
elérhető, hogy a forgó lövedék tengelye a röppálya minden pontján a röp-
pálya irányába essék, gyakorlatilag kielégítő pontossággal. Az ilyen lövedék
tehát a kívánt helyzetben marad a röppályán, úgy mondjuk, a lövedék stabil.
Megemlítjük még, hogy a forgó lövedék a csőtengely irányától oldalirányban
is kissé eltér, amit célzáskor tekintetbe is vesznek. Az oldalgás oka: a forgó
lövedék által magával ragadott vékony levegőréteg és a lövedék mellett el­
suhanó levegő egymásrahatása (Magnus-hatás). Ezért tér ki az elrúgás irányá­
ból a rúgással pörgésbe hozott futball-labda is. Ez a „csavart” labda.

97
Lövedék, amely nem forog, és mégsem bukdácsol

A kilőtt nyíl hegyével előre a röppálya mentén halad és nem fenyegeti a bukdá­
csolás veszélye. A nyílvessző esetén ugyanis (65. ábra) a súlypont a légellen­
állás támadáspontja előtt van, és ha a nyílvessző tengelye kibillennék is a röp­
pálya irányából, a nyíl végén levő szárnyfelületekre (stabilizáló síkok) ható
ellenállás visszabillentené a helyes irányba.

65. ábra. A fegyvercsőre húzható nyíllövedék nem forog, és mégsem bukdácsol

Az olyan lövedékeket nevezzük nyíllövedéknek, amelyeken a súlypont elöl

van, a légellenállás támadáspontja pedig mögötte. Ilyen nyíllövedék a puska­
gránát, a rakéták nagy része, a hátrasiklás nélküli fegyverek közül a sima-
csövűek lövedéke.

Milyen pontosan lehet eltalálni a célt?

A lövedékek szórása

1. Tegyük fel, hogy a tüzérség egy meghatározott célra egymásután ugyanabból

a lövegből több lövést ad le változatlan csőállással, szóval azonos körülmények
között. A lövedékek nem csapódnak be ugyanarra a pontra, hanem egy felüle­
ten oszlanak el. Ez a jelenség a lövedékek szórása (66. ábra).
Például ha egy 122 mm űrméretű löveg 6000 méter távolságra lő, a találatok
kb. 70 méter átmérőjű körön belül helyezkednek el.

98
 66. ábra. A lövedékek röppályái. A szórás

A tapasztalat: a szórás szabálytalan, de határolt felületen belül marad.

2. Milyen körülmények okozzák a szórást?
a) Kis eltérések a lövedék kezdősebességében, emiatt megváltozik a röp-
pálya.
A harckocsiágyúk lőszerében, a lőpor súlyában ±0,15 százalék eltérés meg­
engedett. Ez 0,1 százalék változást okoz a lövedéksebességben. A lőportöltet
hőmérsékletének 10°-os változása 1 százalékkal változtatja meg a sebességet.
Sőt a kezdősebesség a lőpor szemcséinek nagyságától és alakjától is függ, mert
változik az égés sebessége, vele együtt a lövedéket gyorsító gáznyomás. A löve­
dékek súlyának kis eltérései is hatással vannak a kezdősebességre.
b) Kis eltérések az ágyúcső irányának újra történő beállításában. Ezt okoz­
hatja: a beállítóműszerek tökéletlensége, a beállítócsavarok üresjárata. Soro­
zattűz esetén a hátralökés is elmozdíthatja a csövet.
c) A lövedék röppályáját befolyásoló körülmények megváltozása is szórást okoz.
Két lövés között megváltozhat a szél ereje, iránya. A légellenállás is megvál­
tozik, ha a lövedék felülete változik, például a festés, zsírozás miatt.

99
 A szórást az egyes fegyverfajtákra és lőszerekre vonatkozóan a különböző
távolságokon tapasztalati alapon állapítják meg, és a célra csak akkor lőnek,
ha az a szóráson belül van. Például, ha egy páncéltörő ágyú szórásának át­
mérője 1000 méter távolságon legfeljebb 1 méter, akkor bizonyosra vehető,
hogy az 1000 méter távolságon levő harckocsit eltalálja.
3. Amikor a szórás hasznos. Az önműködő lövészfegyverekkel, pl. a golyó­
szóróval, géppisztollyal rendszerint nem egy pontra tüzelnek, hanem egy terüle­
tet árasztanak el lövedékekkel. Ilyenkor előnyös, ha minél több lövedéket
zúdítanak az illető területre. Ez a kívánalom egy 1964-ben sikeresen kipróbált
újfajta lőszerrel megvalósítható. Ennek a lőszernek a hüvelyébe egymás mögé
2—3 lövedéket helyeznek el úgy (67. ábra), hogy a lövedék csúcsa az előtte
levő lövedék alján levő mélyedésbe illeszkedik bele. Az első lövedék találati
valószínűsége olyan, mint a szokásos egyes lövedékeké. A hátrább levő löve­
dékek szórása ellenben 6—7-szer akkora, mint az elsőé.

67. ábra. A kettős lövedékű lőszer

Egy példa. Lássunk példaképpen egy harckocsiban alkalmazott géppuskát.

Súlya csak 3,75 kilogramm, és a szokásos gyalogsági lőszerrel tüzel.
Egyéb adatai:
kaliber (űrméret) .............. 7,62 mm
a lövedék maximális hatástávolsága .............................. 3500 méter
tűzgyorsasága .............................................. 100 lövés/perc
a lövedék kezdősebéssége ....................... 840 m/mp
a géppuska hossza ............................... 101 —117 cm
a dobtárban elfér ................................................ 63 db lövedék

Egy ilyen fegyver kisebb célok (pl. embercsoport) ellen 600 méterig hatásos,
nagyobb célok ellen (pl. járművek) 800 méterig, repülőgépek ellen pedig 2000
méter távolságig.

100
 A lövedék a különféle anyagok ilyen vastag rétegét üti át (cm):

Acéllemez 0,6 Döngölt hó 350

Vaslemez 1,2 Téglafal 20
Föld, homok 70 Szalma 400

A lövedék sebessége röptében csökken. A lövedék sebességének legalább

125 m/mp-nek kell lennie, hogy halálosan sebezzen embert, és legalább 205
m/mp-nek, hogy egy lovat pusztíthasson el. Ez a tulajdonsága a példánkban
szereplő 7,62-es gyalogsági lövedéknek még 3500 méteren is megvan.

Hagyományos lőfegyverek

Gyakor­
Kezdő­ Hatásos lati tűz-
Fegyverek Űrméret Súly Hossz lőtávol- gyorsa-
mm sebesség ság
megnevezése mm kgs m/mp ság
m lövés/
perc

Pisztoly 9 0,81 160 315 50 —

Géppisztoly 5,6—9 2,7—4,1 645—910 350—990 350—500 20—32
(420—470)
Önműködő
puska, gép­
karabély 5,6—7,62 3,5—6,6 680—1140 760—970 400—1000 10—30
(9)
Géppuska 7,62—9 (10,5—15,0) 1100—1350 820—850 450—1200 100—250
16,3—26,4
Páncéltörő ágyú 76—100 1200—2000 4000—5500 840—1000 2000—2500 3—7
A RAKÉTAFEGYVER
 SOK ÉRDEKESET TUDUNK MEG A RAKÉTÁRÓL

A második világháború óta a rakétaelven működő fegyverek rohamosan tökéle­

tesednek. Ma már van pisztolyból, lőfegyverből kilőhető hagyományos űrmére­
tű (7,6 mm-től és 16 grammtól felfelé) rakétalövedék, vannak a Föld bármely
pontjára indítható, több megatonnás atomtöltetű interkontinentális rakéták, és
vannak a Föld körül állandóan keringő (orbitális) rakéták. Utóbbiak adott
esetben sokféle hadászati feladatot végezhetnek, többek között a földi állomás­
ról gombnyomással kiadott parancsra atombombákat potyogtathatnak vagy
rakétákat indíthatnak földi célokra.
Nem csoda, hogy napjainkban ilyen kérdés jelentkezik: lőfegyver vagy
rakéta?
A rakéták előnye nemcsak az, hogy sokkal nagyobb sebességgel indíthatók,
mint a, fegyverlövedékek, távolságuk pedig szinte korlátlan, hanem a rakéta­
lövedék röptében irányítható, sőt ha akarjuk, önműködően megkeresi és követi
a mozgó célt, a repülőgépet, és tetszésünk szerint vagy a célba vágódik, vagy
a céltól bizonyos távolságban robban fel.
Köztudomású, hogy a holdrakéták fel vannak szerelve rádió adó-vevővel,
tv-adóval, automatikus irányító és pályamódosító készülékkel, elektronikus
számítógéppel, távolságmérővel. De azt már kevesebben tudják, hogy pusztító
atomtöltetet több ezer kilométerre szállító hadászati rakétákba is beépítik eze­
ket a készülékeket, hogy pontosan teljesíthessék feladatukat.
Izgalmasan érdekes kissé közelebbről megismerkedni ezekkel a kérdésekkel.

105
Könnyen érthető kis rakétatudomány

Egy tartályban (68. ábra) legyen 5 darab, egyenként 1 kilogramm súlyú golyó.
Legyen a tartály és a golyók együttes súlya 10 kilogramm. Képzeljük el, hogy
a tartály egy súlytalan, súrlódás nélküli kocsin van, vagy valahol az űrben
lebeg, ahol mozgását semmi sem akadályozza.

68. ábra. A tartály (a rakéta) és a benne levő 5 darab, egyenként 1 kilogramm súlyú lövedék
(golyó), összesen 10 kilogramm súly

Most tételezzük fel, hogy ez a tartály egymás után kilövi magából a golyó­
kat, egyenként 1 km/mp sebességgel.
Mi lesz ennek a következménye ?
Az, hogy a tartály is elmozdul bizonyos sebességgel a lövedékkel ellenkező
irányban.
Kérdés: mekkora lesz a tartály (nevezzük el rakétának) sebessége az utolsó
golyó kilövése után ?
Bárki nagyon egyszerűen kiszámíthatja:
1. Az első 1 kilogrammos golyó kilövésekor (69. ábra) a hátramaradt 9 kilo­
gramm súlyú tartály kisebb sebességgel mozdul el, mégpedig annyiszor kisebb
sebességgel, ahányszor a tartály súlya (9 kg) nagyobb a golyó súlyánál (1 kg).

69. ábra. Az első, 1 kilogramm súlyú golyó kilövése utána rakéta”l 11 méter másodpercenkénti
sebességgel repül az ellenkező irányba

106
 A 9 kilogramm súly 9-szer akkora, mint az 1 kilogramm súly, ezért a tartály
sebessége a golyó 1000 m/mp-es sebességének 9-ed része lesz.
Az első lövés után a tartály sebessége:
1000 m/mp:9 = 111 m/mp.
Tehát a tartály az első golyó kilövése után 111 méter másodpercenkénti
sebességgel repül a 9 kilogramm súlyú rakétalövedékkel ellenkező irányba.
(Ha ugyanezt az esetet egy kiskocsira alkalmaznánk, a meglepő eredményt
a 70. ábra mutatja.)

70. ábra. Ha a példánkban szereplő rakéta helyett 1000 kilogramm indulósúlyú kisautót gondo­
lunk, és belőle lövünk ki hátrafelé 100 kilogramm súlyú golyót 1000 méter másodpercenkénti
sebességgel, akkor az autó szintén a már előbb kiszámított 111 méter másodpercenkénti (4000
kilométer óránkénti) sebességgel indul

2. Lőjük ki ebből a 9 kilogramm súlyú rakétából most a második 1 kilogramm

súlyú golyót. Akkor a rakéta maradék tömege 8 kilogramm lesz, és újra növe­
kedik a sebessége.
A 8 kilogrammsúly 8-szor akkora, mint az 1 kilogrammsúly, ezért a rakéta
sebességnövekedése a golyó 1000 m/mp sebességének a 8-ad része lesz.
Sebességnövekedés a második kilövés következtében:
1000 m/mp:8 = 125 m/mp.
A 8 kilogramm súlyú rakéta most már 111 m/mp-|-125 m/mp = 236 m/mp
sebességgel halad.
3. Hasonló módon számíthatjuk ki, hogy a harmadik 1 kilogrammos golyó
kilövése
1000 m/mp:7 = 143 m/mp-cel növeli a rakéta sebességét;
a negyedik kilövésekor a sebességnövekedés
1000 m/mp:6 = 167 m/mp;
az ötödik kilövésekor a sebességnövekedés
1000 m/mp:5 = 200 m/mp.

107
 71. ábra. Az ötödik golyó kilövése után az 5 kilogramm súlyú rakéta olyan sebesen repül,
mint a 746 méter másodpercenkénti sebességű fegyverlövedék

Tehát az ötödik golyó kilövése után (71. ábra) megmaradt 5 kilogramm

súlyú rakéta végső sebessége:
111 m/mp+125 m/mp4-143 m/mp-)-167 m/mp-|-200 m/mp = 746 méter
másodpercenként, vagyis 2686 kilométer lesz óránként.

Hogyan lehetne még nagyobb sebességet elérni?

Kétféleképpen:
1. Első módszerünk az lehetne, hogy a rakétából a golyókat még nagyobb
sebességgel lőjük ki. Ha például nem 1 km/mp sebességgel, hanem 2 km/mp
sebességgel távoznának el a lövedékek, akkor rakétánk végsebessége az ötödik
golyó kilövése után kétszer nagyobb lenne.
2. De úgy is növelhetnénk a sebességet, hogy a rakétából még több lövedéket
lőnénk ki. Előző példánkban az összes súly (a rakéta kezdeti súlya) 10 kilo­
gramm volt. Ennek felét tette ki a töltetek (az üzemanyag) súlya. Ezért
a rakéta végső súlya 5 kilogramm volt.
Rakétánk kezdeti súlya (10 kgs) éppen kétszer akkora, mint a végső súlya
(5 kgs).
Ezt úgy is mondhatjuk, hogy rakétánk kezdeti tömege (10 kg) kétszer akkora,
mint a végső tömege (5 kg, ezt égésvégi tömegnek is nevezik).
Tehát rakétánk
kezdeti tömeg 10 kg ~
tömegaránya = , „ , 5 kg "2‘
végső tömeg
A rakétákból az égő üzemanyag égéstermékei lövellnek ki nagy sebességgel,

108
Ezért a példánkban szereplő golyók, lövedékek a rakétából nagy sebességgel
kilövellő gázmolekulákat jelentik.
Ha sikerül olyan rakétát készítenünk, amelyben a rakéta kezdeti tömegének
még nagyobb részét teszi ki az üzemanyag, akkor ennek a rakétának végső
tömege még nagyobb sebességre gyorsítható fel.

Lehet-e a rakéta sebessége nagyobb,

mint a belőle kilövellő üzemanyag sebessége ?

Lehet! Előbbi példánkban az 5 kilogramm üzemanyag a rakéta kezdeti súlyá­

nak — a 10 kilogrammnak — a fele (50%-a) volt, és a rakéta 746 m/mp vég­
sebességet ért el. Ez kisebb, mint a kilövellő golyók 1000 m/mp-es sebessége.
De ha feltételezzük, hogy ebben a 10 kilogramm kezdeti tömegű rakétában
még egy hatodik golyó is van, akkor
a hatodik 1 kilogrammos lövedék kilövésekor a rakéta sebessége
1000 m/mp:4 == 250 m/mp sebességgel növekedik, tehát a végsebesség
746 m/mp+250 m/mp = 996 m/mp lesz.
Tehát ha a rakéta kezdeti súlyának (a 10 kilogrammnak) az üzemanyag
60 százaléka (6 kilogramm), akkor a rakéta végsebessége majdnem akkora,
mint a rakétából kilövellő lövedékek (gázmolekulák) sebessége.
Pontosabb számítás szerint:
ha azt akarjuk, hogy a rakéta akkora sebességet érjen el, mint
amekkora a belőle kiáramló gázok sebessége, akkor a rakéta töme­
gének 63 százalékát az üzemanyagnak kell alkotnia, és csak a meg­
maradó 37 százalék jut a rakéta szerkezetére (72. ábra).
Ilyenkor a rakéta tömegaránya 100:37^2,7.

72. ábra. Ha azt akarjuk, hogy a rakéta sebessége akkora legyen, mint amekkora sebességgel az
üzemanyag lövell ki a rakétából, akkor a rakéta tömegének (súlyának) 63%-a üzemanyag

109
 Ha a rakéta üzemanyaga oxigén—
hidrogén, akkor az égéskor kiáramló gá­
zok sebessége megközelítően 2400
m/mp.
Feleljünk erre a kérdésre: hány kilo­
gramm hidrogén—oxigén üzemanyag­
nak kell lennie abban a 100 000 kilo­
gramm induló tömegű rakétában, ha
azt akarjuk, hogy a gázok elégése után
a rakéta a gázok kiáramlási sebességé­
vel repüljön tovább ? (73. ábra).
A rakéta 100 000 kilogramm összes
tömegének 63 százaléka 63 000 kilo­
gramm. Ennyi üzemanyagnak kell a
rakétában lennie. Az égés megszűnte
után a rakéta tömege 37 000 kilogramm
lesz. Ez repül tovább 2,4 kilométer má­
sodpercenkénti sebességgel.
Gondoljuk meg: a hagyományos fegy­
verekből legfeljebb 1,5 kilométer má­
sodpercenkénti sebességgel lőhetjük ki
a lövedéket. Ezzel az egyszerű rakéta­
módszerrel pedig a 37 000 kilogrammos
73. ábra. Ha a 100 000 kilogramm összsúlyú lövedéknek 2,4 km/mp sebességet ad­
rakétában 63 000 kilogramm üzemanyag hatunk.
van, akkor ennek elfogyasztása után a rakéta
megmaradt tömege (a 37 000 kilogramm) Összehasonlításul megemlítjük, hogy
akkora sebességgel halad, amekkora az az 1944 szeptemberében Londonra ki­
üzemanyag kilövellési sebessége lőtt V—2 rakétameghajtású szárnyas
lövedék induló tömege 12 000 kilo­
gramm volt, végsebessége 1,6 km/mp. A szárnyas lövedék 1000 kilogramm sú­
lyú robbanóanyagot szállított 350 kilométer távolságra és röppályájának leg­
magasabb pontján 90 kilométer magasra emelkedett.

110
Fokozzuk tovább a sebességet

Tételezzük fel, hogy a példánkban szereplő 2,4 kilométer másodpercenkénti

sebességgel szálló, 37 000 kilogramm súlyú rakétában ülünk, amelyből már
63 000 kilogramm üzemanyag kiégett. Ekkor odalép hozzánk valaki és el­
árulja, hogy a rakétában van még üzemanyag (74. ábra). Mennyi? Éppen
annyi, hogy a megmaradt 37 000 kilogramm súlyú rakéta 63 százalékát teszi
ki, vagyis 37 000 kg-0,63 = 23 310 kilogramm üzemanyag még rendelkezésünk­
re áll. Égessük el ezt is. Akkor rakétánk sebessége még tovább növekszik.
Mennyivel ?
Mivel az üzemanyag a megmaradt rakéta súlyának most is 63 százaléka,
ezért ha ezt a 23 310 kilogramm üzemanyagot elégetjük, a megmaradó rakéta­
szerkezet sebessége még tovább növekszik 2,4 km/mp sebességgel, vagyis a
végsebesség 2,4 km/mp±2,4 km/mp = 4,8 km/mp lesz.
A megmaradó rakétaszerkezet súlya pedig 37 000—23 310 (az elégett üzem­
anyag) = 13 690, kereken 14 000 kilogramm.
A 100 000 kilogramm indulósúlyú rakétából tehát 14 000 kilogramm súlyú
rakétatest maradt, az eredetinek 14 százaléka. Ennek az elégett 86 000 kilo-
grammnyi üzemanyag (az eredeti rakétasúly 86%-a) kétszer akkora végsebes­
séget adott, mint az égési gázok kiáramlásának sebessége.
Fogalmazzuk meg eredményünket általánosan:
Ha azt akarjuk, hogy a rakéta kétszer akkora sebességet érjen el,
mint a belőle kiáramló gázok sebessége, akkor a rakéta induló töme­
gének 86 százalékát az üzemanyagnak kell alkotnia, és csak a meg­
maradó 14 százalék jut a rakétaszerkezetre.

74. ábra. így növeljük tovább az előző ábra alapján elért 2,4 kilométer másodpercenkénti sebes­
séget újabb 2,4 kilométer másodpercenkénti sebességgel

111
 Ebben az esetben a rakéta tömegaránya 100:14 = megközelítően 7. Meg­
jegyezzük, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz olyan rakétát építeni, amelyben
az induló tömeg 86 százalékánál több üzemanyag legyen.
Ez annyit jelent, hogy a hidrogén—oxigén üzemanyagú egyfokozatú rakétá­
val legfeljebb 4,8 kilométer másodpercenkénti (17 280 kilométer óránkénti)
sebességet érhetünk el (75. ábra).

75. ábra. Egyfokozatú rakétával nem lehet egy testnek akkora sebességet adni, hogy állandó
keringésben maradjon a Föld körül

Ez a sebesség elegendő ahhoz, hogy szinte tetszés szerinti romboló hatású

bombaterhet juttassunk el több ezer kilométer távolságra, de a 7,9 km/mp
sebességtől még távol van. Ugyanis a rakétát legalább ekkora sebességgel kell
Föld körüli pályára juttatni ahhoz, hogy állandó keringésben maradjon a Föld
körül (orbitális rakéta, orbis latin szó, jelentése: kör; tehát az orbitális rakéta
a Föld körül kör alakú pályán haladó rakétát jelent).

112
Még nagyobb sebesség a többfokozatú rakétával

Előző példánkban a 100 0Ö0 kilogramm induló tömegű rakéta 14 000 kilo­
grammos égésvégi tömege 4,8 km/mp végsebességet ért el. Tegyük fel, hogy
ebből a 14 000 kilogrammból 10 000 kilogramm jut a rakéta kiürült üzem­
anyagtartályára (76. ábra). A fennmaradó 4000 kilogrammot pedig újabb
rakétaliajtóműnek képezték ki. Válasszuk le a haszontalan, felesleges teher­
ként cipelt 10 000 kilogramm súlyú kiégett üzemtartályt, és nézzük a tovább
repülő, immár csak 4000 kilogramm induló' tömegű kisrakétát, a második
fokozatot.
Alkalmazzuk erre előbbi meggondolásunkat. Legyen ennek a 4000 kilo­
grammnak 86 százaléka ismét üzemanyag és 14 százaléka, azaz 560 kilogramm
a rakétaszerkezet.
Gyújtsuk be ezt a második fokozatot: a már meglevő 4,8 km/mp nagyságú
sebesség újabb 4,8 km/mp sebességgel nő. Ezért az 560 kilogrammos végső
tömeg 4,8-|-4,8 km = 9,6 km/mp sebességgel halad.

76. ábra. A kétfokozatú rakétával az első fokozatban elért sebesség (4,8 kilométer másodpercen­
ként) megkétszerezhető. így például a 100 000 kilogramm súlyú rakétából visszamaradt 560
kilogramm súlyú rakétának a végsebessége 9,6 kilométer másodpereimként

113
77. ábra. A különböző kezdősebességgel vízszintes irányban kilőtt testek pályája a Föld körül
mindaddig kör vagy ellipszis, amíg sebességük a 7,9 és a 11,2 kilométer másodpercenkénti érték­
határok között marad

így működik a kétfokozatú rakéta. A második fokozat sebessége az első

fokozatéhoz hozzáadódik. Mivel a második fokozatban az első fokozat káros
terhet jelentő üzemanyagtartályát már nem gyorsítjuk, ezért a kétfokozatú
rakétával nagyobb végső sebességet érhetünk el, mint ha az első rakéta szer­
kezete nem vált volna le — bár a felhasznált üzemanyag mennyisége mindkét
esetben ugyanakkora.
Kétfokozatú rakétával már el lehet érni a rakéták föld körüli pályájához szük­
séges sebességet (77. ábra).
A háromfokozatú rakéta. Példánkban a második rakétafokozat végső tömege
560 kilogramm, amely 9,6 km/mp sebességgel halad. Tegyük fel, hogy ebből
az 560 kilogramm tömegből a második fokozat leválasztható üzemanyagtartá­
lya és szerkezete 400 kilogrammot tesz ki. A fennmaradó 160 kilogrammot pedig
harmadik rakétának képezték ki. íme előttünk áll a háromfokozatú (három-

114
lépcsős) rakéta. Kapcsolódjék le a feles­
leges 400 kilogramm súlyú kiégett
üzemanyagtartály. Utána gyújtsuk be
a megmaradt 160 kilogramm súlyú har­
madik rakétafokozatot, és rakétánk
egyre gyorsulva repül tovább.
Ha ez a harmadik fokozat is 7-es
tömegarányú, akkor a 160 kilogramm­
nak csak a hetedrésze — kb. 23 kilo­
gramm — a rakétaszerkezet, amelynek
sebességét újra sikerül 4,8 km/mp-cel
növelnünk. A végső sebesség így 3’4,8
= 14,4 km/mp lesz. De ebből a 23 kilo­
grammos rakétatestből csak néhány
kilogramm a hasznos teher, amelynek
14,4 km/mp sebessége elegendő ahhoz,
hogy a Holdra is elröpítsük.
A valóságban elért sebesség lényege­
sen kisebb. Hiszen az induló rakéta moz­
gását erősen akadályozza a földközeli
levegőrétegek ellenállása. De 80 kilo­
méteren felüli magasságban ez az ellen­
állás már elhanyagolható.
Példánk meglepően mutatja, hogy az
induló tömegnek a rakéta végső töme­
géhez képest milyen hatalmasnak kell
lennie, hogy a hasznos tehernek a szük­ 78. ábra. Egy valódi háromfokozatú rakéta.
séges nagy sebességet megadjuk. A ra­ 100 kilogramm súlyú mesterséges holdat lehet
vele fellőni. A rakéta súlya induláskor
kétaszerkesztők törekvése arra irányul, 120 000 kilogramm. A belőle kiáramló égési
hogy az üzemanyag, a rakétaszerkezet gázok visszaható ereje 200 000 kilogrammsúly
és a felhasznált fémek, a fokozatok erővel emeli a rakétát
helyes megválasztásával minél kisebb
induló tömegű rakétával adjanak a megkövetelt hasznos súlynak meghatáro­
zott sebességet.
A 78. ábrán egy valódi, háromfokozatú, 100 kilogramm súlyú mesterséges
holdat fellövő rakéta tervezetét látjuk. Általában azt mondhatjuk, ha hasznos

115
terhet (mesterséges holdat) föld körüli pályára akarunk juttatni, akkor a hasz­
nos teher 1 kilogrammnyi tömegére 1000 kilogramm rakétasúlyt kell számíta­
nunk az induláskor (100 kilogramm súlyú mesterséges, holdra 100 000 kilo­
gramm összes súlyú rakétát). -'isii A;; vitt 3', .;
Ha csak néhány ezer kilométer távolságról van szó; a. tömegarány jobb;
így például ma már a 100 000 kilogramm induló: tömegű;, két-háromlépcsős
és 30 méter hosszú rakétával 1500 kilogramm hasznos terhet 8000 kilométer
távolságra eljuttathatunk. ■ ■ I ■, j
ATOMROBBANÓFEJES ÓRIÁSRAKÉTÁK INDULÁSRA KÉSZEN.
A RAKÉTÁK ÜZEMANYAGAI

A szilárd hajtóanyagú rakéta

A világon sok helyen 30—40 méter mélyre ásott föld alatti üregekbe rejtve
óriásrakéták állnak indításra készen. Orrukban millió tonna TNT pusztító hatá­
sát is meghaladó atomtöltetet hordanak. A 8000—10 000 kilométer távolság­
ban levő célt 2—3 kilométeres eltéréssel eltalálhatják.
Riadó esetén ezek a rakéták fél percen belül indíthatók az előre beprogramo­
zott cél felé. Egy-egy ilyen rakétát a beépített számítógép általában nyolc
különböző cél felé vezérelheti. Hogy melyik célra kell lecsapnia, azt a rakéta
indítója az utolsó pillanatban is eldöntheti és a megfelelő gombot nyomja le ;
de egy távoli repülőgépről is indíthatja a rakétát.
Az ilyen, bármikor azonnal indítható rakéta szerkezetének egyszerűnek kell
lennie, üzemanyagának pedig — amely esetleg a rakéta összes súlyának 90
százalékát teszi ki — olyannak kell lennie, hogy tulajdonságai évek alatt se
változzanak meg. Ezeket a kívánalmakat a szilárd üzemanyagú rakéta elégíti ki.
A szilárd üzemanyagú rakéta szerkezete viszonylagosan a legegyszerűbb
(79 — 80. ábra). Egyik végén zárt cső, másik vége fúvókában végződik. A cső na­
gyobb részét töltsük meg például henger alakúra préselt lőporral. Gyújtsuk

79. ábra. A szilárd üzemanyagú rakéta (a „cigaretta”-töltet)

117
 meg a végén, az égés lassan (5—15 mm/mp
sebességgel) tovaterjed. Az égési felület ak­
kora, mint az üzemanyag keresztmetszete.
Természetesen napjaink óriásrakétáiban
nem lőport égetnek, hanem alkalmasabb,
nagyobb égési hőmérsékletű, nagyobb nyo­
mású égési gázokat fejlesztő nitroglicerint,
nitrocellulózt és más anyagokat. A kaucsuk
vagy a radírgumi halmazállapotához hasonló
szilárd anyagokat megfelelő formára sajtol­
ják, kiszárítják, és így helyezik a rakéta
80. ábra. Egyetemeken a magaslégkör tüzelőterébe (az égéstérbe).
kutatásának gyakorlására szolgál ez a A 79. ábra szerinti töltet csak egyetlen
20 másodpere alatt 80 kilométer ma­
felületen ég, mint a cigaretta, és az égés las­
gasra emelkedő, szilárd üzemanyagú,
„olcsó” rakéta. (Ára 75 000 forint) san halad végig rajta. De — különösen a ra­
kéta indításakor — kívánatos, hogy az égés
gyorsabb legyen, több és nagyobb sebességű
égéstermék kiáramlása gyorsítsa a rakétát. Ez akkor valósul meg, ha a töl­
tetet csöves formára sajtolják (81. ábra). Ekkor az égési felület növekszik. De
előfordulhat, hogy az égési felület rendkívül gyorsan növekszik, és a nyomás
akkora lehet, hogy a rakéta tönkremegy.

81. ábra. A cső alakú szilárd üzemanyagtöltet

Ezt elkerülhetjük, ha a töltet üregét befelé fokozatosan szűkülő, csillag

keresztmetszetűre készítjük (82. ábra). Ekkor az égési felület kezdetben nagy,
az égés folyamán az üreg lassan szűkül, kör alakú lesz, és a tolóerő csökken.
Hy „csillagégővel” előre megszabhatjuk, hogy a töltet milyen sebességgel égjen.
Az óriásrakétákban 6 méter átmérőjű, hengeres, szilárd töltet is előfordul.
A töltet anyagát röntgensugárral, ultrahanggal gondosan átvilágítják, hogy
repedés, buborék ne forduljon elő benne, mert ez az égési sebesség helyi meg­
növekedéséhez vezet, utóbbi pedig robbanást okozhat. A rakétatestben a rakéta
indításakor is bekövetkezhetnek olyan rezgések, amelyek a nagy tömegű szilárd

118
üzemanyagban ilyen veszedelmes repedése­
ket okozhatnak. Nem egy rakéta robbant fel
már ilyen módon, közvetlenül indulás után

A folyékony hajtóanyagú rakéták

Nézzük a 83. ábrát. A rakétában két tar­

tályt látunk. Egyik tartályban a tüzelőszer
van (pl. alkohol, terpentin, nyersolajból elő­
állított kerozin), a másik tartályban pedig az
égéshez szükséges oxigént szolgáltató oxi­
dálószer (pl. cseppfolyós oxigén, salétrom­
sav, fluóroxid).
Ezeknek a folyadékoknak valamilyen mó
dón a tüzelőtérbe kell jutniok, ott össze­
keverednek, és ez a hajtókeverék vagy magá­ 82. ábra. Csillag alakú üreg
a rakétatöltetben
tól meggyullad, vagy pedig elektromos szik­
rával gyújtják meg.

83. ábra. A felső tartályban levő semleges gáz nyomása préseli be

a folyékony hajtóanyagot a tüzelőtérbe
119
 A legkitűnőbb tüzelőszer a cseppfolyós hidrogén. A hidrogén—oxigén-keve­
rék égési gáza 3000 m/mp sebességgel távozik, ami kitűnő eredmény. Csakhogy
a cseppfolyós hidrogént mínusz 250 °C hőmérsékleten kell a tartályban meg­
őrizni, a cseppfolyós oxigént pedig mínusz 200 °C-on. Tartályaik falát hő­
szigetelő réteggel kell ellátni, ez pedig növeli a rakéta súlyát.
A rakéta tüzelőterében 2500—3000 °C hőmérsékletű és 20—60 atmoszféra
nyomású gázok keletkeznek. Ezeknek az adatoknak birtokában érthető lesz
két felmerülő nehézség.
A vas, a nikkel 1500 Celsius-fokon, a platina 1800
°C-on megolvad, tehát a tüzelőtér falát úgy kell
megalkotni, hogy a 3000 °C hőmérsékletet és a 60 at­
moszféra nyomást is kibírja. Ezt úgy érik el, hogy
a tüzelőtér és a fúvócső falát is hűtik, másrészt, hogy
magas hőmérsékleten olvadó fémeket alkalmaznak.
Ilyenek: a króm (1850 °C), niobium (2415 °C), a ino-
libdén (2610 °C), a tantál (3000 °C), a wölfram
(3410 °C).
A másik nehézséget az okozza, hogy a tüzelőtér­
ben a nyomás 20—60 atmoszféra. Tehát a hajtó­
anyagok csak akkor juthatnak a tartályokból a tü­
zelőtérbe, ha még nagyobb nyomás préseli őket a
tüzelőtér kamrájába.
A folyékony hajtóanyagú rakétákban kétféle
módon gondoskodnak arról, hogy a hajtóanyagot
200 — 300 atmoszféra nyomás préselje be a tüzelő­
térbe.
A 83. ábrán látjuk az egyszerűbb (fizikai) meg­
oldást. Egy tartályban semleges gáz (nitrogén, hé­
lium) van igen nagy nyomás alatt. Ez a gáz nyomja
a másik két tartályban elhelyezett folyékony hajtó­
anyagokat.
Ha azonban igen egyenletes hajtóanyag-után­
84. ábra. A folyékony hajtó­ pótlást és égési folyamatot akarunk megvalósítani,
anyagú rakéta. A kétféle akkor a mechanikus módszert alkalmazzuk. Ezt
üzemanyagot turbinával
hajtott szivattyúk szállítják látjuk a 84. ábrán, amely az aláírásával együtt min­
a tüzelőtérbe dent megmagyaráz.

120
 Figyeljük meg a 83. ábrán, hogy a tüzelőszertartály folyadéka előbb a fúvó­
csövet és a tüzelőteret körülvevő köpeny üres terén lialad át és csak ezután
jut a tüzelőtérbe. Ennek célja a tüzelőtér és a fúvóka falának a hűtése.
A hajtóanyag-szállítás mechanikus rendszere eléggé bonyolult, hiszen szük­
ség van a hajtóanyagot mozgató szivattyúra, amelyet egy turbina hajt meg.
De a turbinát is egy gázgenerátorral hajtani kell, továbbá gondoskodni kell
a gázgenerátor üzemanyagáról is.
A 85. ábrán egy oxigén—kerozin hajtóanyagú rakétahajtóművet látunk.
Egymaga 680 ezer kilogrammsúlynyi tolóerőt fejt ki. Példaként említjük, hogy
a Satum—V rakéta első fokozatában öt darab ilyen hajtómű van egymás
mellé építve. Tehát az összes tolóerő 3 400 000 kilogrammsúly.
Erre a hatalmas tolóerőre ténylegesen szükség is van,

121
 hiszen a megközelítően három millió kilogramm össz­
súlyú Satum—V rakétát kell a magasba emelnie. De ké­
szülnek 1 kilogramm súlynál kisebb tolóerőt kifejtő folyé­
kony hajtóanyagú rakéták is, amelyek a nagyobb rakétá­
kat kormányozzák.
Említésre érdemes, hogy a Satum—V holdrakéta első
fokozatában 794 000 liter kerozint és 1 138 000 liter folyé­
kony oxigént befogadó tartályok vannak.
A rakéta háromfokozatú, hossza 111 méter, és 43 000
kilogramm hasznos terhet vihet ki a Föld vonzási teréből
(86. ábra).

„Melyiket szeressem?”

A folyékony hajtóanyagú rakéták kétségtelen előnye, hogy

tolóerejük könnyen szabályozható: a csőrendszeren át
több-kevesebb folyadékot engedünk a tüzelőtérbe. A hajtó­
művet — a rakéta haladása közben — tetszés szerint lehet
kikapcsolni, majd újra bekapcsolni. Mindez a szilárd hajtó­
anyag esetén lehetetlen. Ha egyszer
begyújtották, akkor végig kell égnie.
Ezért a szilárd hajtóanyagtömb mé­
reteit nagyon gondosan kell előre
kiszámítani, hogy a rakéta ponto­
san az előírt végsebességre gyorsul­
jon.
A folyékony hajtóanyaggal a
rakéta nagyobb sebességre is gyor­
sítható. Minél sebesebben lövell ki
az égési gáz a fúvókából, annál na­
gyobb végsebesség érhető el. A fo­
lyékony hajtóanyagok gázainak ki-
lövellési sebessége nagyobb, mint a
szilárdaké. Nézzünk egy összeha-
86. abra. A Satum—V óriásrakéta . sonlítást!
122
 A legjobb szilárd hajtóanyag kilövellési sebessége 2450 m/mp
A kerozin—cseppfolyós oxigén páré 2860 m/mp
A cseppfolyós hidrogén—oxigéné 3850 m/mp

Ennek ellenére a szilárd hajtóanyagú rakéta 20—40-szer nagyobb gyorsulás­

sal indítható, mint a folyékony hajtóanyagú. Oka, hogy a folyadékrakétát az
alkalmazható tolóerőhöz képest a bonyolult hajtóműve és a folyadéktartályok
nehézzé teszik. Szilárd hajtóanyag esetén pedig az égési felület nagyobbításá-
val, a fúvókanyílás tágításával könnyen érhetünk el nagy tolóerőt.
A szilárd hajtóanyagú rakéta szerkezete roppant egyszerű, állandóan indí­
tásra kész, könnyen szállítható.
A folyadék hajtóanyagú rakéta szerkezete bonyolult, nagyobb a hibalehető­
ség, és a hajtóanyaggal általában az indítás előtt kell feltölteni őket. Emellett
a folyékony hajtóanyagok némelyike erősen roncsoló hatású (pl. oxigén, fluor),
így nem tárolhatók hosszú ideig a rakétában. Időnként mindent ki kell üríteni,
kitisztítani, átvizsgálni, alkatrészeket javítani és cserélni. Ez rendkívül költ­
séges: a föld alatti indítóálláson indításra várakozó atomrobbanófejes Titán—
II. rakétarendszer egy-egy 32,5 méter hosszú és 136 000 kilogramm indulósúlyú
kétfokozatú rakétájának gondozása évente ötvenmillió forintba kerül.
All 000 kilométer hatótávolságú, egymilhó tonna TNT rombolóerejű, nuk­
leáris töltetű Minuteman interkontinentáüs rakéta mindkét fokozata szilárd
üzemanyagú. Szilárd hajtóanyagúak a kétlépcsős, egymillió tonna TNT hajtó­
erejű, atomrobbanófejes, a 30 méter mélyen levő tengeralattjáróról indítható
rakéták is. Hatótávolságuk 2200—4600 kilométer.
Szilárd hajtóanyagot elsősorban akkor alkalmaznak, ha indításkor a nagy
gyorsulás alapvető követelmény. így az interkontinentális rakéták első foko­
zatánál igen fontos, hogy a rakéta mielőbb kijusson a nagy ellenállású, sűrű
alsó levegőrétegekből. A katonai rakéták nagyobb része szilárd hajtóanyagú.
Az indulási szakaszban a rakétákat szilárd hajtóanyagú segédrakétákkal
gyorsíthatják fel. A repülőgépre szerelt, 30—60 másodpercig működő segéd­
rakéta tolóereje pedig segíti a gép felszállását, megrövidíti a nekifutás hosz-
szát. Ezek a segédrakéták kiégés után leválaszthatók, a repülőgépről ledob­
hatok.

123
 A RAKÉTÁT RÖPTÉBEN VEZETHETJÜK A CÉLBA

A vezetékes rakétairányítás

A harcos egy domb oldalán, fedezék mögül a völgyben levő országutat figyeli
(87. ábra). Az indításra váró rakéta ott fekszik mellette a földön, orra kissé
feltámasztva, hogy indításkor ferdén szökkenjék a levegőbe. Vagy pedig egy­
szerűen szállítóládájában van a rakéta a földre téve. Az országúton ellenséges
páncélos tűnik fel mint kis mozgó pont egy-két kilométer távolságban. A har­
cos körülbelül ebbe az irányba fordítja a rakéta hossztengelyét. Begyújtja
a rakéta hajtóművét, az kilőtt nyílként emelkedik a levegőbe és másodpercen­
kénti 80—100 méter sebességgel kezdi a távoli célt közelíteni (88.,ábra). A ráké-
tához vékony szigetelt fémhuzal van kötve, ez a fémhuzal a rakéta röptében

87. ábra. A rakéta indításra készen fekszik ládájában. A harcos az országutat figyeli

124
 •88. ábra. A vezetékes rakétairányítás

egy: földbevert cölöphöz erősített orsóról pereg le. A harcos a távósövön át

figyeli a távolodó rakétát. Kezével pedig egy kis szerkezet karjai? mozgatja.
Ez a-szerkezet a kar állásának megfelelően elektromos jeleket " küld a fém­
huzalon a rakétához. Az elektromos áram pedig a rakétából kinyúló szárnyakat
— a kormányfelületeket — úgy állítja, hogy a rakéta a harcos akaratának
megfelelő irányban repüljön.
A harcos távcsövében látja a célt és a rakétát is látja. A célt á távcsöve
fonalkeresztjének metszéspontjába fogja, és úgy irányítja a rakétát, hogy azt
is a fonalkereszt metszéspontjában lássa, úgy mondjuk: a rakéta és a cél fedje
egymást. így a robbanófejet szállító rakéta nagyon pontosan a célba vezérél­
hető. •* ' \ ,, t o..; . :1s
Ez az úgynevezett vezetékes rakétairányítás. Lényegében egyszerű és biztos
módszer az ügyes irányító kezében. Hátrányai azonnal érthetőek. A harcosnak
néhány másodpercre van szüksége ahhoz, hogy az elindított rakétát a távcsövé­
be fogja, és azt a célra irányítsa. Ezalatt a mondjuk 4—5 másodperc alatt
a rakéta 400—500 métert repül. Ezért á vézetékes rakétairányítás 400—500
méternél közelebbi célokra nem használható. A vezeték miatt pedig csak mint8
egy 2 kilométer távolságig alkalmazzák. A vezetékes kézi távirányítású rakétá­
nak csak kis sebessége lehet, és 10—20 másodpercig repül, amíg a célba ér.
A rakétahajtóműnek az egész idő alatt működnie kell, és a rakéta erre az időre
elegendő hajtóanyagot visz magával. A rakétára kis fényforrást vagy füst­
nyomjelzőt is szerelnek, hogy röptében könnyebben nyomonkövethető legyen.
Az ilyen rakéták egyaránt indíthatók szárazföldi és vizi járműről vagy repülő­
gépről is.

125
 Példaképpen lássuk a svéd gyártmányú vezetékes távirányítású Bantam
rakétalövedék adatait. A rakéta teljes súlya mindössze 6 kilogramm, ebből
a robbanófej 1,4 kilogramm. Hosszúsága 80, átmérője 11 centiméter. Sebessége
80 m/mp, hatótávolsága 400—2000 méter, és 3,5 centiméter vastag páncélt
átüt.
A harckocsi elleni huzalvezérlésű rakétának egy 1970. évben kifejlesztett
példánya 4000 méter távolságig a nehéz harckocsit is leküzdheti. Ennek a típus­
nak a kifejlesztése több mint nyolc évig tartott. Egyik előnyös tulajdonsága,
hogy rakétahajtóművét úgy szerkesztették meg, hogy induláskor csekély
legyen a gyorsulása, így irányítójának elegendő ideje van arra, hogy a rakétát
közeli cél esetében is a távcső látómezejébe fogja. A rakéta hossza 107 centi­
méter. Motorja nem húz füstcsíkot. A 4000 méteres távolságot 25 másodperc
alatt teszi meg. Találati valószínűsége 90 százalék, ez az érték 500 próbalövés
eredményeként adódott.
De még egy elgondolkodtató adat: egyetlen darab ára 250 000 forint körül
van!

Huzal helyett rádióhullámokkal adjunk parancsot a rakétának

Nézzük a 89. ábrát. Repülőgép közeledik. A rakétát most is a repülőgép irányá­

ba indítjuk, azután a távcső látómezejébe fogjuk. A rakéta szárnyait (vezérlő­
síkjait) úgy kell a távolból elfordítanunk, hogy a rakéta a repülőgép felé halad­
jon. Ez rádióhullámok segítségével történik. A földön a rádióhullámokat ki­
bocsátó készülék, a rakétában pedig a rádióhullámokat felfogó, vevőkészülék
van. A földről érkező rádiójelekkel a rakéta vezérlősíkjait mozgató szerkezetet
működtetni lehet, a rakétát kormányozhatjuk. Az irányzás pontossága most
is attól függ, hogy milyen ügyesen tudjuk a rakétát a kézi irányító szerkezet
segítségével a célba vezetni.
Az irányzó távcsövet és a parancsokat küldő rádió-adókészüléket repülő­
gépen is elhelyezhetjük (90. ábra). Ekkor a repülőgépről indított rakétalövedé­
ket vezethetjük a földi célra.

126
 89. ábra. Rádiójelekkel vezetik célba a rakétát (föld—levegő rakéta)

90. ábra. Távcsöves-rádiójeles rendszerrel a levegőből a földi célra irányítják a rakétát

(levegő—föld rakéta) 127
Televíziós adó a rakétalövedékben

Mint láttuk, a robbanófejes rakétát viszonylag egyszerű feladat röptében a célra

irányítani, ha a célt a figyelő távcsövön át látjuk. És ha a cél közvetlenül
nem látható? Akkor televíziós felvevőgépet és adóállomást helyezünk el a
rakétában. A földi irányítóállomáson pedig ott van a televíziós vevőkészülék
és az irányító parancsokat a rakétába juttató rádióadó.
Ilyen rendszerrel a rakéta célbajuttatása így történik: a rakétát megközelí­
tően a cél irányába indítjuk. A rakéta televíziós képet küld az irányító állo­
másra. A képen láthatjuk a célt és annak környezetét, láthatjuk, hogy a rakéta
mennyire pontosan közeledik a cél felé. Röpülését úgy irányíthatjuk, hogy
a cél és a rakéta mindig a képernyő közepén fedje egymást, akkor pontosan
célba talál.
Ily módon rakétalövedékkel megtámadható például az indítóállásról nem
látható távoli híd vagy hajó, kiválasztható a legfontosabb hadicél a sok közül.
A televíziós távirányítás hatásossága természetesen függ attól, hogy milyen
apró részleteket tudunk a képernyőn láthatóvá tenni és milyen távolságig
terjed a vétel lehetősége.
Ézért a legfinomabb (legtöbb képsoros) televíziós készülékek és a fényre leg­
érzékenyebb képfelvevő csövek alkalmazása kívánatos. A hatótávolságot pedig
azzal növelhetjük — mégpedig jelentős mértékben —, hogy a televíziós irányí­
tású rakétalövedékeket repülőgépről indítjuk. A televíziós berendezés a rakéta
súlyát mintegy 40 kilogrammal növeli, 1 méter körüli hullámhosszon működik,
hatótávolsága 300—400 kilométer.
Ha a légkör tiszta és a megvilágítás jó, akkor a 15—20 kilométer távolság­
ban levő 50x50 méter nagyságú céltárgy a rakétáról kisugárzott képen fel­
ismerhető. Hajók, hidak, egyes épületek akkor is felismerhetők, ha a 3000 méter
magasban haladó rakéta közvetíti a képet. Ha pedig a rakéta 1500 méter
magasan repül, a képen a repülőtéren levő gépek típusa is jól felismerhető.

A rakéta maga keresi meg a célt. Az áruló hősugár

Ha egy terembe, ahol cserépkályha fűt, bekötött szemmel lépnénk be, a kályhát
igen könnyen megtalálnánk. Megéreznénk az általa kisugárzott hőt, és elindul­
nánk a kályha felé. Könnyű lenne megtalálni a közismert elektromos hősugárzót

128
is, néhány méter távolságból is megéreznénk a felénk sugárzó hőt és határozot­
tan indulnánk el a hősugárzó felé.
De ami most következik, azt már nehezebb elhinni. Legyen a hősugárzónk
(vagy a villanyfőzőlap) 2 kilowattos = 2000 wattos, azaz annyi hőt fejlesszen,
mint 20 darab 100 wattos villanylámpa. Vigyük el ezt a hősugárzót 16 kilo­
méter távolságra és függesszük fel magasan a levegőbe. Legyen teljesen sötét,
fényt egyáltalában ne bocsásson ki. Van olyan eszközünk, amelynek segítségé­
vel észrevehetjük ebből a 16 kilométer messze levő főzőlapból kisugárzott hőt.
így még a legsötétebb éjszakában is pontosan meg lehet mondani, hogy a hőt
sugárzó test milyen irányban van.
A mai repülőgépek motorja, a kiáramló égési gázok sokkal több hőt sugároz­
nak, mint a mi főzőlapunk (91. ábra). így a repülőgépek a hőkisugárzásuk
miatt már 30—40 kilométer távolságról észrevehetők.
De akkor azonnal arra gondolunk: építsük be ezt a hősugárzást megérző
eszközt a rakétába, azután indítsuk el a földről a rakétát körülbelül a hősugárzó
repülőgép irányába. Minél közelebb kerül a rakéta a hősugárzóhoz, annál több
hő éri. Beépíthetünk a rakétába olyan önműködő szerkezetet, amely mindig
abba az irányba kormányozza,

árgy felé

129
 így működik a hősugárzást észrevevő célkereső és önirányító rendszer.
(Katonai szaknyelven automatikus infravörös célkövető rendszernek nevezik.)
A hősugarak úgy viselkednek, mint a fénysugarak. Tudjuk, hogy a fény­
sugarakat domború üveglencsével egy pontba lehet összegyűjteni (92. ábra).

92. ábra. A zöld fénysugár hullámainak hosszánál nagyobb a vörös fénysugár hullámhossza,
ennél is hosszabb hullámú a hősugárzás. A hősugarak úgy viselkednek, mint a fénysugarak: a
domború lencse összegyűjti őket, visszaverődnek

Ezen alapul a fényképezés. A hősugarakat áteresztő anyagból készült dom­

ború lencse a láthatatlan hősugarakat is egy pontba gyűjti össze. Ebből követ­
kezik, hogy a láthatatlan hősugarakkal is lehet a teljes sötétben fényképezni
(erről majd később lesz szó). Egyelőre a 92. ábra alapján csak annyit jegyezzünk
meg, hogy a fény és a sugárzó hő lényegében hullámmozgás. A zöld fény
hullámainak hosszánál a vörös fény hullámának hossza nagyobb. De a vörösnél
is hosszabb hullámú fényt: az infravörös fényt szemünk már nem veszi észre,
az infravörös fényt nem látjuk, hanem mint sugárzó hőt érezzük.
A hősugárzás észlelésén alapuló célkereső és önirányító rendszert infravörös
keresésnek, infravörös irányításnak szokás nevezni. Hatástávolsága 10—15
kilométer!
A 93. ábrán az infravörös célkereső és irányító szerkezet egyik megoldását
látjuk. A rakéta orrában egy kis homorú fémtükröt helyeznek el, amely a ráeső
infravörös sugarakat a tükör gyújtópontjába (fókuszába) gyűjti össze. Az össze­
gyűjtött sugarak egy lemezre esnek (hőelem, fényelem). Ebben elektromos
feszültségkülönbség keletkezik. A feszültségkülönbség pedig elektromos áramot

130
kelt. Ez az áram annál erősebb, minél
erősebb hősugárzás esik a homorú
tükörre.
A távolról jövő igen gyenge hősugár­
zás azonban csak roppant gyenge elekt­
romos áramot kelt. Ezzel ugyan nem
lehetne a rakéta kormányfelületeit ve­
zérelni, ezért az áramot fel kell erősí­
teni. Ebből a célból a homorú tükörrel
összegyűjtött hősugarak útjába egy
motorral hajtott, forgó korongot he­
lyezünk (94. ábra). Tegyük fel, hogy a
korong peremén lyukak sorakoznak
egymás mellé. Ha a hősugarak lyukra 93. ábra. A céltárgyról érkező hősugarakat
a homorú tükör a fény- (hő-) elemre gyűjti
találnak: átmennek a lyukon és a mö­
össze. A fényelemben feszültségkülönbség
götte levő hőelemre esnek, pillanatnyi keletkezik. Ez elektromos áramot indít,
áram keletkezik. amely áramjelzővel kimutatható

94. ábra. A résekkel ellátott forgó korong megszaggatja a fényelemre eső hősugarakat. Ezért a
fényelem szaggatott egyenáramot indít. Ez az áram felerősíthető. A felerősített áram működteti
a rakéta kormányszerkezetét

131
 A következő pillanatban a lyuk elfordul, megszakad az áram. Tehát a fény­
elem így nem egyszerű egyenáramot szolgáltat, hanem szaggatott (lüktető)
egyenáramot. Ezt már a szerkezet erősítő részében tetszés szerint felerősíthet­
jük. A felerősített áram pedig az irányító-, kormányszerkezetet úgy működteti,
hogy a rakéta mindig a legerősebb hősugárzás irányában: a cél felé haladjon.
A célkereső berendezés elé átlátszó védőlemezt kell helyezni. Erre a célra
a közönséges üveg nem alkalmas, mert a hősugarakra nézve kevéssé átlátszó,
sőt a 3 ezredmilliméternél hosszabbakat át sem ereszti. Más anyagokat kellett
keresni. Ilyen például az arzéntartalmú üveg, amely az 1,5—10 ezredmilliméter
hosszú infravörös sugarak 70 százalékát átbocsátja. Lencsék is készülnek belőle.
Ezekkel az infravörös sugarakra érzékeny filmre a teljes sötétségben fény­
képezni lehet, de a közönséges fényben átlátszatlanok.

Hogyan működik a fény-, a hősugárzás hatására elektromos áramot indító

fény-, hőelem és a fotoellenállás ?

1. A fényelem. A fényképezőgépek fényerősségmérője ma már általánosan

ismert. Ha egy lemezre fény esik, a lemezzel összekapcsolt árammérő mutatója
áramot jelez. A mutató annál jobban tér ki, minél erősebb a fény (95. ábra).
A fényelem tehát a fény energiáját az elektromos áram energiájává változ­
tatja át. Szerkezete nagyon
egyszerű.
Rendszerint hártya vékony­
ságú szelénréteg (félvezető)
fekszik vaslemezen. A szelén­
rétegen pedig olyan vékony
arany- vagy platinaréteg van,
amely a fényt átbocsátja. Ha
a szelénhártyára fény esik, ak­
kor a fény energiája a szelén
atomjairól elektronokat tép le,
és a leszakított elektronokat a
szelénből kilöki. A kilökött
95. ábra. A fényelem. Ha fény esik rá, elektromos elektronok az arany- vagy a
áramot indít az áramkörben platinarétegbe hatolnak, innen

132
pedig a vezetéken és az áram jelzőn át a vaslemezre jutnak. A fényelem olyan
érzékeny, hogy egy gyertya fényét 11 kilométer távolságból még észreveszi, ha
a légkör tiszta.
A fényelem a látható fénysugárzásra a legérzékenyebb. Ha a szelént ólommal
szennyezik, akkor a látható fényhullámnál kissé hosszabb (0,8 ezredmilliméter
hosszú) láthatatlan, infravörös hőhullámra is érzékennyé lehet tenni, ami alkal­
mazási körét jelentősen kiszélesíti.
2. A fotoellenállás. Az ólomszulfid félvezető. Kapcsoljunk egy elem áram­
körébe hártya vékonyságú ólomszulfid-réteget (96. ábra). Az áramjelző nem
jelez áramot, mert a hártyavékony rétegnek igen nagy az elektromos ellen­
állása (több mint 100 000 ohm). Ejtsünk most az ólomszulfid-rétegre hő­
sugarakat. A hősugarak a félvezetőbe hatolnak, és az ólomszulfid atomjairól
elektronokat szakítanak le. így tehát az ólomszulfidban megnő a szabad
elektronok száma — csökken a réteg ellenállása, áram halad át rajta, és a
mutató kitér.
Az ilyen fotoellenállás (fényellenállás) készítésére többféle anyag is alkalmas.
Az ólomszulfid a 3 ezredmilliméter hosszú hősugarakra a legérzékenyebb, az
ólomszelenid a 6 ezredmilliméter hosszú hullámokra érzékeny, a germánium
fotoellenállás pedig körülbelül 100 ezredmilliméterig használható. A fotoellen­
állás anyagát aszerint választjuk meg, hogy — katonai példánál maradva —

96. ábra. így működik a fotoellenállás. Az elem áramot csak akkor enged át magán, ha az ólom,
szulfid hártyára hősugárzás esik

133
 97. ábra. A rakétákkal felszerelt bombázó repülőgép

az infravörös rakétairányító rendszert milyen hullámhosszú infravörös sugarakra

akarjuk különösen érzékennyé tenni.
A rakétákban fotoellenállást gyakorta alkalmaznak. Érzékenysége olyan
nagy, hogy egy 8 centiméter átmérőjű gyűjtőtükör segítségével a 2 kilowattos
főzőlap sugárzását elméletileg már 85 kilométer távolságból jelzi. Ha pedig
feltételezzük, hogy egy közepes nagyságú rakéta hajtóművének hősugárzása
ezerszer akkora, mint a főzőlapé, a fotoellenállás ezt a hősugárzást megközelí­
tően 2600 kilométer távolságból is kimutatná. A valóságban azonban azt is szá­
mításba kell vennünk, hogy a sugárzás még a tiszta légkörben is, az elnyelés és
szóródás miatt gyengül, ezért a tényleges hatótávolság mintegy 5-ször kisebb.
Végeredményben: a rakéta orrába olyan eszközt építhetünk, amely a 400—-
500 kilométer távolságban levő repülőgép hősugárzását is jelzi és a rakétát
a távoli repülőgépre vezeti.
Mikor lehet sikerrel alkalmazni az ilyen infravörös önirányító rakétát?
Amikor a hőt sugárzó céltárgy hősugárzásával a környezetéből jól kiválik,
így például a földről repülőgép ellen indított (föld—levegő) rakéta, a repülő­
gépről másik repülőgép ellen indított (levegő—levegő) rakéta vagy repülőgép­
ről földi cél ellen indított (levegő—föld) rakéta.

134
 Föld—föld osztályú rakéták jellemző adatai

Induló tömeg Ható-

Fajta távolság Sebesség Hossz Átmérő
kg km m/mp m m

Páncéltörő
rakéták
könnyű 9—30 2—4 80—200 0,8—1,2 0,1—0,2
nehéz 40—100 2—5 100—300 1,5—2 0,15—0,3
Tüzérségi 1 000—20 000 100—1000 1000—2000 8—20 0,6—1,2
Középható­
távolságú
rakéták 30 000—100 000 1000—6000 2000—4000 15—35 1—2,5
Interkontinen­
tális rakéták 100 000—300 000 8000—12 000 4000—7500 30—50 3—5
Szárnyas
lövedékek 3 000—100 000 200—10 000 300—1000 7—25 1—2,5

Ilyen súlyú robbanófejeket visznek a rakéták

Levegő—levegő osztályú rakéta 10—30 kilogramm
Föld—levegő osztályú rakéta 20—1000 kilogramm
Páncéltörő rakéta 3—5 kilogramm
Kis hatótávolságú rakéta 300—700 kilogramm
Közepes és nagy hatótávolságú rakéta több mint 1000 kilogramm

Rakétával a tengeralattjárók ellen

A hajókon az ágyúk mellett egyre nagyobb mértékben jelennek meg a rakéták.

Előnyük, hogy biztosabban célba találnak és akár több ezer kilométer távol­
ságra is elrepülnek. A nagy csatahajók legnagyobb hajóágyúja 152 mm űr­
méretű. De a sokkal nagyobb hatású nagyrakéta kis hajókról is indítható,
mert visszarúgása nincs.
A tengeri hajókról indított rakéták világszerte elterjednek. így például az

135
Egyesült Államok tengeri erőinek nagy repülőgép-anyahajói és a kis rombolók
is egyaránt a „Terrier II” rakétával védekeznek a magasan szálló repülőgépek
ellen, vagy 32 kilométer távolságon belüli célokat megtámadhatnak. A rakéta
hossza 9 méter, indulósúlya 1360 kilogramm, csúcsmagassága 19 kilométer
és 835 m/mp-es (3000 km/ó) maximális sebességgel repül.
A mélyen a vízfelszín alatt haladó tengeralattjárók ellen a hajóról kilőtt
„Asroc” rakéta alkalmazható (98. ábra). Hossza 4,6 méter, indulósúlya 450
kilogramm, hatótávolsága 15 kilométer, sebessége 300 méter másodpercenként.
Az „Asroc” torpedóval egybeépített, szilárd hajtóanyagú rakéta.

98. ábra. így működik a rakétatorpedó. A rakéta a torpedó helyett vízibombát is vihet, amely a
számítógép által meghatározott ponton és mélységben robban. — A rakétatorpedó víz alatt levő
tengeralattjáróról is lőhető egy másik, víz alatt levő tengeralattjáróra

Tegyük fel, hogy a felderítő repülőgép vagy helikopter tengeralattjárót jelez.

A rakétát a megadott irányban indítják, és az üzemanyag kiégéséig a levegőben
repül. Ekkor a rakéta leválik, és a torpedó szabadon repül tovább. Alkalmas
pillanatban (amelyet már az indítás előtt egy számítógép határozott meg) egy
kinyíló ejtőernyő csökkenti a torpedó vízbecsapódási sebességét, majd az ejtő­
ernyő is leválik a torpedóról.
Hogyan találja meg a torpedó önműködően a víz alatt az esetleg még néhány
kilométerre levő célt ?
Úgy, ahogyan a síró kisgyereket még akkor is megtaláljuk, ha csak egyik

136
 99. ábra. A hadihajó fedélzetén általában 8 darab rakétatorpedó áll készenlétben.
Indítóállványuk minden irányban elfordítható

fülünkkel hallgatózunk. Fejünk forgatásával megállapítjuk, hogy melyik irány­

ból halljuk legerősebben a hangot és elindulunk arrafelé.
A víz alatt a hang kitűnően terjed, erőssége sokkal kevésbé csökken, mint
a levegőben. A tengeralattjáró működő csavarjának zaja messzire elhallatszik.
A torpedófejbe egy hanggyűjtővel ellátott mikrofont helyeznek. A hanggyűjtő
olyan lengő-bólintó mozgást végez, hogy bármely irányból képes a hangot fel­
fogni, s ahonnan a legerősebb hang érkezett, abba az irányba beáll, és a torpedót
oda kormányozza.
A rakétatorpedót indító hajón magán is lehet ilyen keresőkészülék. Ez a
tengeralattjáró helyét 18 kilométeres körzetben megállapíthatja. De ha a ten­
geralattjáró nem halad sebesebben a víz alatt, mint 9 kilométert óránként,
akkor a zaja már 1 kilométer távolról sem különböztethető meg a háttér
zajaitól.

137
 A rakétatorpedókon kívül alkalmaznak rakétahajtású vízibombákat is.
Hajóról, repülőgépről indíthatók. Ilyen például a svéd gyártmányú „Erika”.
Ennek a két méter hosszú, szilárd hajtóanyagú, nem irányítható rakétának
hatótávolsága 1,6 kilométer és 51 méter vízmélységig alkalmazható.
Víz alatt tartózkodó tengeralattjáró rakétahajtású torpedóval akár 50 kilo­
méter távolságról is megtámadhat egy másik víz alatti tengeralattjárót. Erre
a célra a „Subroc” nevű rakétatorpedó alkalmas. Az ,,Asroc”-hoz hasonlóan
egy rakétából és egy torpedóból áll. Hossza 4,3 méter, hatótávolsága az előbb
említett 50 kilométerig terjed.
A víz alatti tengeralattjáróról indítják, áttöri a víz felszínét, a levegőbe
emelkedik és a cél felé repül. A hajtóanyag kiégése után a rakétarész leválik,
és a tengerbe zuhant torpedó az ismert módon megkeresi a célt, a másik
tengeralattj árót.
A legnagyobb — víz alól kilőhető — rakétákkal az atomhajtású tengeralatt­
járókat szerelik fel.
Egyik fajta ilyen rakéta 9,52 méter hosszú, 1,37 méter átmérőjű, induló
tömege 15,8 tonna, hatótávolsága 4600 kilométer. Ezeket a rakétákat a víz
alatt 30 méter mélységben levő tengeralattjáróról sűrített levegővel lökik a
vízfelszín fölé, és ekkor gyújt be a rakéta hajtóműve.
A nagy hatótávolságú atomrakéták legalkalmasabb indítóhelye a tenger­
alattjáró.
A föld alatti üregekben elhelyezett interkontinentális rakéták helye alig
titkolható el. Atomtámadással megsemmisíthetők.
A víz alatti, láthatatlan tengeralattjáró állandóan változtathatja helyét.
De nem lehetetlen, hogy újabb — jelenleg titokban tartott — műszerekkel
mégis felfedezhető. Ezért olyan tengeralattjárók vannak fejlesztés alatt, ame­
lyeknek legnagyobb merülési mélysége 3000 méter, a mai tengeralattjárók 1500
méter merülése helyett. A víz alól kilőhető atomtöltetű rakéták hatótávolságát
pedig 8000—10 000 kilométerre szándékoznak növelni. Ekkor majd a tenger­
alattjárónak nem kell elhagynia a biztonságosabb, a hazai ellenőrzés és védelem
alatt álló vizeket.
Ennek a fejlettebb, atomrakétát indító rendszernek megvalósítási költségét
előzetesen 1500 milliárd forintra becsülik. (Éppen ennyi volt Magyarország
nemzeti vagyona 1968-ban. Ha az összeget szétosztanák hazánk lakosai között:
egy főre 150 000 Ft jutna.)

138
Érdekes számítások a rakétára.
Kiszámítjuk a rakéta tolóerejét

A próbapadon fekszik rakétánk. Ha begyújtjuk, meg lehet mérni a belőle ki­

áramló gázok sebességét. Legyen ez 250 méter másodpercenként. Mérlegelés­
sel egyszerűen megállapíthatjuk azt is, hogy másodpercenként mennyivel
csökken a rakéta összsúlya. Ennyi üzemanyagot fogyaszt másodpercenként.
Tételezzük fel, hogy másodpercenként 10 kilogramm az üzemanyag-fogyasztás.
Az a kérdés, hogy mekkora tolóerőt fejt ki ez a másodpercenként kilövellő
10 kilogramm üzemanyag, ha 2500 m/mp sebességgel távozik a rakétából.
Azonnal belátható, hogy ha kétszer, háromszor több üzemanyag lövell ki
másodpercenként, akkor a tolóerő kétszer, háromszor nagyobb. De hogyan
függ össze a tolóerő a kilövellő gázok sebességével ? A kísérletek szerint erre
nézve is áll az előbbi megállapítás: vagyis, ha a gázsebesség 2-szer, 3-szor több,
akkor a tolóerő is 2-szer, 3-szor nagyobb lesz. Kimondhatjuk tehát, hogy
a tolóerő = az 1 másodperc alatt elhasznált üzemanyag mennyisége (tömege),
szorozva a kiáramlási sebességgel.
Esetünkben:
az 1 másodperc alatt elhasznált üzemanyag 10 kilogramm
a kiáramló gázok sebessége 2500 m/mp
Helyettesítsük be az adatokat a tolóerő képletébe, akkor ~ kilogrammsúlyban
megkapjuk a tolóerő nagyságát.
A tolóerő = 10-2500 = 25 000- ~ kilogrammsúly;
a tolóerő = 2500 kilogrammsúly.
Mekkora lenne esetünkben a tolóerő, ha 1 másodperc alatt nem 10 kilogramm
üzemanyag égne el, hanem csak 1 kilogramm, vagyis 10-szer kevesebb ?
Akkor a tolóerő is 10-szer kisebb lenne
2500 kgsúly:10 = 250 kilogrammsúly.
Ez a 250 kilogrammsúly tehát azt a tolóerőt fejezi ki, amelyet az 1 másod­
perc alatt elégő 1 kilogramm súlyú üzemanyag fejt ki (természetesen 1 másod­
percig).
Az üzemanyag annál jobb, minél nagyobb ez a szám: az illető üzemanyagot
jellemző úgynevezett fajlagos impulzus.

139
 100. ábra. A hajtómű 2500 kilo­
grammsúly emelőereje 2500 kilo­
gramm súlyú rakétát tud indulás­
kor lebegésben tartani
101. ábra. Ha azt akarjuk, hogy a ra­
kéta induláskor olyan mozgással in­
duljon felfelé, mintha szabadon esnék
lefelé — akkor a tolóerőnek kétszer
akkorának kell lennie, mint a rakéta
súlya

Például: az üzemanyagnak 1 másodperc alatt elégő 1 kilogrammja (a leg­

kedvezőbben kialakított fúvóka esetén):
— 280 kilogrammsúly tolóerőt fejt ki alkohol—oxigén esetén, ezért az
alkohol—oxigén tüzelőszer fajlagos impulzusa — 280;

140
 — 460 kilogrammsúly tolóerőt fejt ki hidrogén—oxigén esetén, ezért a hidro­
gén—oxigén fajlagos impulzusa = 460.
Most pedig néhány érdekes kérdést vetünk fel. Egy kis gondolkodással és
egyszerű számítással felelhetünk rájuk.
1. Mekkora súlyú rakétát indíthatunk merőlegesen felfelé, ha a rakétahajtómű
tolóereje (kiindulási példánk szerint) 2500 kilogrammsúly?
Megoldás: Mivel a rakéta tolóereje 2500 kilogrammsúly (100. ábra), ez az erő
az indításkor legfeljebb 2500 kilogrammsúlyú rakétát tarthat lebegésben.
De begyújtás után a rakéta összsúlya fokozatosan csökken, mert az üzem­
anyag fogy. A tolóerő pedig változatlan marad, mert az indítás utáni másod­
percekben is 10 kilogramm üzemanyag fogy másodpercenként. Ezért, ha
induláskor a rakéta súlya éppen annyi, mint amekkora tolóerőt a rakétahajtó­
mű kifejt, akkor — a begyújtás után elméletileg — a tolóerő elegendő lesz
a rakéta súlyának legyőzéséhez, a rakéta emelkedni kezd, mégpedig egyre
nagyobb gyorsulással, mert a változatlan nagyságú tolóerő az. állandóan csök­
kenő tömegű rakétát fokozódó gyorsulással mozgatja.
2. Előző esetben rakétánk olyan lassan kezd emelkedni, hogy az indító­
állvány elhagyása után feltétlenül eldől. Hiába vannak a végén a stabilizáló
felületek (szárnyak), a kis sebesség esetén nem képesek kellő irányítást adni.
Azt akarjuk, hogy a rakéta akkora gyorsulással induljon függőlegesen felfelé,
mint amekkora gyorsulással indul lefelé a szabadon ejtett test. A szabadon
ejtett test az első másodperc alatt 5 métert esik. Tehát a mi rakétánknak is
az első másodpercben 5 métert kell emelkednie (101. ábra). Az a kérdés, hogy
mekkora ebben az esetben a rakéta összsúlya (a hajtómű tolóereje maradjon
változatlanul 2500 kgs) ?
Megoldás: Legyen a rakéta súlya fele akkora, mint a tolóerő, azaz 2500 kgs :2
= 1250 kgs.
Ennek az 1250 kilogramm összsúlyú rakétának lebegésben tartásához (lefelé
irányuló súlya legyőzéséhez) a 2500 kgs tolóerőből 1250 kgs-nyit kell fel­
használnunk. A rakéta mozgatásához fennmarad a tolóerő másik fele, azaz
1250 kgs.
Tehát az 1250 kilogramm tömegű rakétát függőlegesen felfelé 1250 kgs toló­
erő mozgatja, ezért felfelé éppen akkora gyorsulással indul el, mintha lefelé
szabadon esnék.
3. Ebben a rakétában, amely úgy indul felfelé, mint ha szabadon esnék

141
lefelé, egy 7.0 kilogramm súlyú ember van, és a jól ismert rugós személymérlegen
áll. Hány kilogrammsúlyt mutat a mérleg induláskor?
Megoldás: Ha a rakéta egy helyben lebegne, a mérleg 70 kilogrammsúlyt
mutatna. De az ember felfelé mozog úgy, mintha lefelé szabadon esnék. Ezért
még a saját súlyával egyenlő', azaz 70 kgs erővel nyomja felfelé a mérleg talpa,
tehát a mérleg összesen 140 kilogrammsúlyt mutat.
Ha tehát egy 1250 kilogramm összsúlyú rakéta hajtóműve másodpercen­
ként 10 kilogramm üzemanyagot fogyaszt és az égéstermékek 250 m/mp sebes­
séggel áramlanak ki a hajtóműből, akkor a rakétában levő emberre (műszerre)
induláskor saját súlyának kétszerese hat.
4. Tételezzük fel, hogy indulás után rakétánk légüres térben mozog, tehát
mozgását a levegő ellenállása nem akadályozza.
Említettük már, hogy indulás után a rakéta tömege fokozatosan csökken,
de a tolóerő változatlan marad. Ennek következtében a rakéta gyorsulása
egyre nő. Kérdés: ha 1250 kilogramm összsúlyú rakétánkat 2500 kilogrammnyi
tolóerő mozgatja függőlegesen felfelé, hány másodperc múlva lesz a rakéta
gyorsulása akkora, hogy a rakétában ülő embert eredeti súlyának 6-szorosa
szorítja az üléshez?
Megoldás: Hogy az ember súlya hatszorosra növekedjék, a rakéta gyorsulásá­
nak ötször akkorának kell lennie felfelé, mint ha szabadon esnék lefelé. Ebben
az esetben ugyanis az emberre hat: az eredeti súlya és a rakéta gyorsulásából
eredő ötszörös súlygyarapodás. Végeredményben tehát az ember saját súlyá­
nak hatszorosa.
A rakéta gyorsulása akkor lesz ötször akkora, mint a szabadeséskor, ha a raké­
tát akkora tolóerő gyorsítja, mint saját súlyának hatszorosa. Ekkor ugyanis
a tolóerő hatodrésze a rakéta súlyát egyensúlyozza, a tolóerő többi része (azaz
a rakéta súlyának ötszöröse) a rakétát gyorsítja. Mennyi üzemanyagnak kell
elfogynia, hogy ez bekövetkezzék ?
Tegyük fel, hogy már annyi üzemanyag elfogyott, hogy a rakéta súlya az
indulási súlyának hatodrészére csökkent. Ekkor a 2500 kilogrammsúlynyi toló­
erőnek csupán a hatodrésze végzi a rakéta súlyának ellensúlyozását, a tolóerő
öthatod része pedig gyorsítja a rakétát. Vagyis a rakétát ötször akkora tolóerő
mozgatja, mint a saját súlya, ezért a rakéta ötször akkora gyorsulással mozog,
mint szabadesés közben. Ötször nagyobb gyorsulással kell haladnia a rakétá­
ban levő embernek is, így az ülés ötször akkora erővel nyomja az embert
a haladás irányában, mint amekkora az ember saját súlya.

142
 Ennek feltétele, mint láttuk, az, hogy a rakéta súlya eredeti súlyának hatod­
részére csökkenjék.
A rakéta eredeti súlya 2500 kgs.
Ennek hatodrésze: 2500:6 — 416,7 kgs.
Tehát el kell égnie 2500 kg—416,7 kg = 2083,3 kgs üzemanyagnak, és akkor
a rakéta súlya az eredeti súly hatodrészére csökken — a rakéta gyorsulása
pedig ötször akkora lesz, mint szabadeséskor.
Hány másodperc alatt ég el 2083,3 kg üzemanyag?
10 kg üzemanyag 1 másodperc alatt ég el.
2083,3 kg üzemanyag 2083,3:10 = 208 másodperc alatt ég el.
A rakétában levő ember súlya tehát a rakéta indulása után 208 másodperc
múlva nő az eredeti súlyának hatszorosára. Ezt még az ember kibírja.
5. Lehet-e ilyen rakétát készíteni ? Számítsuk ki a tömegarányát.
A tömegarány arra a kérdésre ad választ, hogy a rakéta induló tömege
hányszor nagyobb a végső tömegénél. Mondtuk, hogy rakétánkban annyi
üzemanyagnak kell elfogynia, hogy a
rakéta végső súlya az eredeti súlyának
hatodrésze legyen. Tehát a rakéta tö­
megaránya = 6. Ilyen tömegarányú ra­
kéta még készíthető.

102. ábra. Miért előnyösebb a rakéta, mint az ágyú? — A 23 méter hosszú ágyúcsőben csak 0,03
másodpercig gyorsulhat a 100 kilogrammos lövedék. — A 30 méter magas, háromfokozatú
rakétával pedig a 100 kilogrammos mesterséges holdat 412 másodpercig lehet gyorsítani

143
 6. Feltételeztük, hogy rakétánk légüres térben mozog és eközben gyorsulása
ötször akkorára nő, mint a szabadon eső test gyorsulása.
Kérdés: milyen változás következik be rakétánk mozgásában (gyorsulása
növekedésében), ha levegőben mozog?
A rakéta gyorsulása közben a rakéta sebessége egyre nő, és a sebességgel
együtt a levegő ellenállása is növekszik. Egyszer csak a levegő ellenállása
akkora lesz, mint a tolóerő. Ettől a pillanattól kezdve a rakéta mindaddig
állandó sebességgel — tehát gyorsulás nélkül —. halad, amíg a hajtóműve
üzemel.
7. Miért előnyösebb a rakéta, mint az ágyú? — Erre a kérdésre a feleletet
a 102. ábrán és aláírásában találjuk meg.
A FELDERÍTÉS ESZKÖZEI
 A MESSZELÁTÓ

A messzelátó a legegyszerűbb eszközök egyike. Ha két nagyítólencse kerül

kezünkbe, feltétlenül próbáljuk meg távcsőként használni őket. A szemüveg­
lencsék is megfelelnek. Az egyik legyen egy kevésbé nagyító (laposabb, nagyobb
fókusztávolságú), a másik egy jobban nagyító (domborúbb, kisebb fókusztávol­
ságú) lencse. A laposabb lencsét egyik kezünkkel tartsuk távolabb szemünktől,
a domborúbbat pedig másik kezünkkel tartsuk közvetlenül szemünk elé, és néz­
zünk át egyszerre a két lencsén valami távolabbi tárgy felé (103. ábra).
Ha a messzebb tartott lencse (a tárgylencse) távolságát változtatjuk, egyszer
csak a távoli tárgyat nagyítottnak, közelebbinek látjuk. A kép fordított, ha
mindkét lencse domború.

103. ábra. Két nagyítólenesét távcsőként használhatunk. A távoli tárgyak nagyított,

fordított képét látjuk

147
 A 104. ábra magyarázza a messzelátó működését. A tárgylencsével egy távoli
tárgy fordított képét állíthatnánk elő egy papírlapon, és azt nézhetnénk egy
szemünk elé tartott nagyítólencsén át. De a papírlap felesleges, nélküle is
látjuk a szemünk elé tartott lencse által megnagyobbított képet.
Említettük, hogy a tárgyakat a messzelátón át fordított állásúnak látjuk.
Ezt a fordított képet a prizmás messzelátóban két üveghasáb (prizma) fordítja
egyenes állásúra (105. ábra). Az egyik prizma a jobb-bal oldalt fordítja meg,
a másik pedig a felső-alsót. A prizmák tehát ily módon a képet egyenes állásba
hozzák.

104. ábra. így működik a két nagyítóleneséből összeállított messzelátó

105. ábra. A prizmás messzelátóban az üveghasáb fordítja egyenes állásúra a képet

148
 A prizmák alkalmazásának további előnyei:
1. A különben hosszú messzelátó alkalmazásukkal megrövidül.
2. A tárgylencsék távolabb vannak egymástól, mint két szemünk távolsága,
ezért a látás térbelisége fokozódik.
Ezt a jelenséget távolságmérésre is felhasználják.

Hányszorosan nagyítanak a kézi messzelátók ?

A kép fényessége

A nagyítás mértékét a messzelatón rendszerint feltüntetik. Például a hat­

szorosan nagyító messzelátón át úgy látjuk a tárgyakat, mintha hatszor köze­
lebb lennének hozzánk. Szabad szemmel nézve a két kilométernyire levő ember
csak pontnak látszik. Ha hatszorosan nagyító messzelátón át nézzük, akkor
úgy látjuk, mintha csak 2000 méter :6 = 333 méter messzire lenne. Ilyen
távolságban levő embernek pedig a karjai mozgását is láthatjuk.
A színházlátogató két-háromszoros nagyítású messzelátót használ. A katona,
a turista 6 —18-szorosat. A 18-szorosnál jobban nagyító messzelátót már nem
tartjuk kézben, mert a kéz remegése miatt a kép annyira ingadozik, hogy
a kisebb részletek nem különböztethetők meg egymástól.
Földi tárgyak megfigyelésére a légkör nyugtalansága miatt 100-szorosnál
nagyobb nagyítást ritkán alkalmaznak.
Miért jó, ha a távcső tárgylencséje
nagy? Felelet: a tárgyról a nagyobb
felületű lencsére több fény esik, a több
fény pedig világosabb, ragyogóbb ké­
pet rajzol. Ha egy kis lencséjű, hatszo­
rosan nagyító távcsőbe és utána egy
nagyobb lencséjű, de szintén hatszo­
rosan nagyító távcsőbe nézünk be, meg­
lepődve tapasztaljuk, hogy a nagy len­
cséjű messzelátóban mennyivel fénye­ 106. ábra. Ha szemünk pupillájának átmérő­
sebb, világosabb a kép. je 4 milliméter, a messzelátó tárgylencséjének
Nézzük a 106. ábrát. Szemünkbe a átmérője pedig 24 milliméter, a tárgylencse
nyílása 36-szor nagyobb felületű, mint pupil­
pupillán (látólyukon) át jut a fény. lánk. —- Ezért a tárgylencse 36-szor annyi
Tegyük fel, hogy nappal pupillánk át- fényt gyűjt össze, mint szemünk

149
 mérője 4 milliméter. Legyen niessze-
látónk lencséjének átmérője 24 milli­
méter, azaz hatszor akkora, mint pupil­
lánké. Akkor a lencse felülete 6-6=36-
szor akkora, mint látólyukunk felülete.
Ez a lencse 36-szor annyi fényt gyűjt
össze, mint a szemünk.
Tegyük fel, hogy ennek a távcsőnek
nagyítása hatszoros. Fényesebbnek lát­
juk-e a tájat a távcsövön át, mint sza­
bad szemmel?
Nem látjuk fényesebbnek, hiába gyűjt
107. ábra. A 6-szorosan nagyító távcső össze a távcső lencséje 36-szor több
1 négyzetméter felületet 36 négyzet­ fényt, mint szemünk. Állításunk igaz­
méterre nagyít ságát azonnal belátjuk, ha a 104. ábrára
tekintünk. Ott van a távolban egy 1
méter magas ablak (felülete 1 m°l m=l m2).
Nézzük az ablakot 6-szoros nagyítású távcsővel, akkor széle-hossza 6 méterre
nagyítódik (felülete 6 m-6 m = 36 m2). Bár igaz, hogy lencsénk 36-szor több
fényt gyűjt össze, de a fény 36-szor nagyobb képfelületen oszlik szét. (107. ábra)
Ha a messzelátóban semmiféle fényveszteséget sem tételezünk fel, akkor
a tájat nappal egy hatszoros nagyítású és 24 mm lencseátmérőjű messzelátón
át ugyanolyan fényesen látjuk, mint szabad szemmel.
Ha pedig olyan messzelátónk van, amelynek tárgylencséje 50 milliméter
átmérőjű, akkor a lencse átmérője 50:4 = 12,5-szer akkora, mint pupillánké
nappal. A távcsőbe tehát 12,5-12,5 = 156-szor nagyobb felületű nyíláson át
156-szor több fény jut, mint szemünkbe.

Mit jelent a 6 x 24 vagy a 7 X 50 ?

A márkás távcsöveken megtalálható a gyártójuk neve és a távcsőre jellemző

adat, például 6 X 24, 6 X 30 vagy 7 X 50, sőt 18 X 50 is.
Az első szám a messzelátó nagyítását jelzi, a másik szám pedig a messzelátó
tárgylencséjének az átmérőjét milliméterben mérve. Tehát a 6x24 jelzésű
messzelátó hatszorosan nagyít, tárgylencséjének átmérője pedig 24 milliméter.

150
 Osszuk el a tárgylencse átmérőjét a nagyítással. 24 mm:6 = 4 mm. Egy
számot kapunk, amelyből kitűnően következtethetünk a távcsővel látott kép
fényességére. A 6 X 24-es távcső esetén ez a szám 4 mm, tehát éppen akkora,
mint pupillánk számításba vett átmérője. Az előző fejezetben végzett számí­
tásunk példája azt mutatta, hogy ilyenkor (azaz nappal) a 6 X 24-es távcsővön
át a legkedvezőbb esetben is a tárgyat csak olyan fényesen látjuk, mint szabad
szemmel.
Végezzük el az osztást a 18-szorosan nagyító, 18x50 jelzésű távcsőre nézve.
50 mm:18 = 2,8 mm. Tehát ezen a távcsövön át olyan fényesen látjuk a tár­
gyakat, mintha szemünk pupillája 2,8 milliméter átmérőre szűkülne le.
Szemünk pupillájának átmérője a nappali erős fényben csak 3 milliméter,
de a sötétben 7 milliméterre is kitágul. Ha tehát ezt a 18-szorosan nagyító
távcsövet ragyogó napsütésben használjuk, akkor rajta keresztül a tárgyak
majdnem olyan fényesnek látszanak, mint szabad szemmel.
Más lesz a helyzet a sötétben vagy a homályban. Este pupillánk átmérője
7 milliméter. Ez a 18-szoros nagyítású távcső pedig fényesség tekintetében
úgy működik, mint a 2,8 milliméteres pupillanyílás, vagyis 7 mm:2,8 mm = a
2,5-szer kisebb átmérőjű nyílás. Ámde ennek keresztmetszete 2,5-2,5 = 6,25-
szor kisebb, mint 7 milliméter átmérőjű pupillánk keresztmetszete. Ezért ezen
a messzelátón át nézett tárgyról kb. hatszor kevesebb fény jut szemünkbe.
Tehát ha alkonyaikor vagy éjszaka nézünk át a 18 X 50 jelzésű messzelátón,
sokszorosan gyengébb fényű képet látunk, mint szabad szemmel.
Katonai kézi messzelátóként általában az 1 kilogramm körüli súlyú 7 X 50-es
távcső szerepel. Mekkora a látott kép fényessége? 50 mm:7?e7,l mm. Éjszaka
pupillánk is 7 milliméter átmérőjű. Tehát a 7 X 50-es távcsőben látott hét­
szeresen nagyított kép még éjszaka is olyan világosságú, mint a szabad szem­
mel látott táj.
Tegyük fel, hogy a teliholdas éjszakán pupillánk csak 5 milliméter átmérő­
jűre tágul. 7,1 mm:5 mm1,42 és 1,42’1,42^2. Tehát messzelátónk a hét­
szeresre nagyított tárgyakat kétszer nagyobb fényességben mutatja.
És a nappali fényben? Legyen pupillánk átmérője a nappali fényben 3,5
milliméter. Mivel 7,1 mm:3,5 mm»2, azért a 7x50-es távcsövön át nappal
a tárgyakat olyan fényesen látjuk, mint ha pupillánk kétszeres átmérőjűre
tágult volna. Ekkor a 2 X 2 = 4-szer nagyobb keresztmetszetű nyíláson át
4-szer több fény jönne be. Tehát nappali fényben a 7 X 50-es „katonai” messze­
látó a hétszeresen nagyított tárgyakat négyszer nagyobb fényességben mu-

151
tatja. Végeredményben: a tárgyakat kedvezőtlen látási körülmények között,
ködben, szürkületben is jobban megvilágítva látjuk, mint szabad szemmel.
Megjegyezzük, hogy ezeket a kirándulók és a vadászok által is használt,
közismert távcsöveket — a hadsereg számára egy kis segédeszközzel is ellát­
ták. Ha a katona a legsötétebb éjszakában ezt az eszközt beforgatja a távcsőbe
és azt kissé fényleni látja, bizonyos, hogy láthatatlan infravörös sugarakkal
működő fényszórót fedezett fel vele.
Ha a katonai kézi távcsövön átnézünk, két egymást derékszögben metsző
vonalat is látunk, amelyeket beosztással is elláttak. Rendeltetésükkel a követ­
kező fejezetben ismerkedünk meg.

Távolságmérés a távcsőben látható vonásbeosztás segítségével

Mit jelent a távcsőben látható kereszt alakú skálának egy beosztása (108. ábra) ?
Hogy ezt megérthessük és a skála alapján 5 — 10 másodperc alatt megmond­
hassuk egy távoli tárgy távolságát, előbb röviden meg kell ismerkednünk azzal,
hogy hogyan mérik a katonák a szögeket.
Tudjuk, hogy a mindennapi életben a szöget
fokokban mérjük. Ha egy kör kerületét 360
egyenlő részre osztjuk, akkor egy résznek 1°
középponti szög felel meg. Ha pedig a kör kerü­
letét 6000 egyenlő részre osztjuk, akkor az egy
részhez tartozó középponti szög neve egy vonás
(109. ábra).
Miért praktikusabb a katona számára az, ha
vonásokban méri a szögeket?
Ez azonnal kitűnik a következő számításból.
Tekintsünk egy r sugarú kört. Ennek a kerülete
= 2-3,14-r = 6,28 r.
108. ábra. A távolság mérésére Osszuk fel a kör kerületét 6000 részre, akkor
alkalmas távcsőben, osztás látható egy rész nagysága, vagyis az egy vonáshoz tar­
tozó körív hossza:

6,28 r _ Ír
ez körülbelül egyenlő ~ —-—r.
6000 ~ 955 1000

152
109. ábra. így értelmezzük az 1 vonás nagyságú szöget. — A Nap (a Hold) körülbelül 8 vonás
(mintegy fél fok) szög alatt látszik

Egy vonás központi szöghöz akkora körív tartozik, mint amekkora a kör
sugarának az ezredrésze (110. ábra).
Példák: 1. Egy méter magas tárgyat a távcsövön át 1 vonásnyi szög alatt
látok. Milyen messze van a tárgy? (111. ábra).

110. ábra. Egy vonás középponti szöghöz akkora körív tartozik,

mint a kör sugarának ezredrészé

111. ábra. A távoli, 1 méter magas tárgyat

(például kilométerkövet) 1 vonás szög alatt
látjuk távcsövön át. Milyen messze van
a tárgy 1

153
 Felelet: a tárgy olyan távolságban van, amelynek az ezredrésze 1 méter.
Tehát a tárgy távolsága 1000 méter. A távolság tehát az 1 vonásszög alatt
látszó tárgy magasságának (szélességének) 1000-szerese.
2, Az egyemeletes ház falának magassága a távcsövön át 4 vonásnyi szög
alatt látszik. Milyen messze van a ház? (112. ábra.)

112. ábra. Az egyemeletes ház falát távcsövön át 4, vonás alatt látjuk. Milyen messze van a ház?

Számítsuk ki, 1 vonás szög alatt milyen magas falrész látszik ?

Tudjuk, hogy az egyemeletes (kétszintes) ház fala kb. 8 méter magas.
Ha 4 vonás szög alatt látszik 8 méter, akkor
1 vonás szög alatt 8:4 = 2 méter látszik.
Ezért a ház távolsága 2000 méter.
Ebből a két példából világos, hogy eljárásunk a következő:
a) Ismernünk kell vagy meg kell becsülnünk annak a tárgynak magasságát
vagy szélességét, amelynek távolságát mérni akarjuk.
b) Meg kell állapítanunk, hogy a tárgy hány vonás alatt látszik.
c) Ki kell számítanunk, hogy 1 vonás szög alatt hány méter látszik. Ezt úgy
számítjuk ki, hogy a látott tárgy méterekben kifejezett magasságát (vagy
szélességét) — elosztjuk a vonások számával.
d) Ha. a nyert eredményt 1000-rel megszorozzuk, megkapjuk a tárgy távol­
ságát méterben. Tehát:
a távolság = -a Iátott tárgy rna§aasága (^élessége) ; 1Q()()
a vonások száma

154
 Példák: 1. Az ember átlagos magassága 1,7 méter. Egy meghatározott eset­
ben az embert 3 vonás szög alatt látjuk. Milyen messze van az ember?
1 7 TYIF'i'PI'
A távolság = —-------- — ■ 1000 = 0,6 méter • 1000 = 600 méter.
3
Az ember 600 méterre van tőlünk.
2. Egy nehéz harckocsi átlagos magassága 3 méter. Egy megfigyelés alkalmá­
val a távoli harckocsi 2 vonás alatt látszik. Milyen távol van ?
Q TYípi’f'PI
*
A távolság — - ------- — • 1000 = 1,5 méter • 1000 = 1500 m.
2
A nehéz harckocsi 1500 méterre van tőlünk.

155
 A FELFEDEZŐ ÉS ALKOTÓ EMBER
A SUGÁRZÁSOK CSODÁLATOS BIRODALMÁBAN

A gyertyaláng és a rádió-adóállomás

Szokatlanul hangzik talán, de igaz, hogy a rádióállomás is, a gyertyaláng is

lényegében ugyanolyan elektromágneses hullámokat sugároz ki, csupán hul­
lámhosszban van különbség (113. ábra).
A rádióhullám is, a fény is 1 másodperc alatt 300 000 kilométer távolságra

Ik. I
113. ábra. A gyertyaláng is, a rádió-adóállomás is elektromágneses hullámokat sugároz ki.
Csupán a hullámhosszban van különbség. A gyertyafény hullámhossza rövidebb a milliméter
ezredrészénél. A rádióhullámok hossza a millimétertől kilométerekig változhat
156
jut el. A rádióhullámok is visszaverődnek és megtörnek, mint a fényhullámok,
tehát a rádióhullámokat is mindazokra a célokra fel lehet használni, mint
a fényhullámokat és fordítva.

Példák

Fényszórókban a fényhullámokat görbe felületű tükrök irányítják egy

irányba, és a rádiósugarakat a radarállomásokon szintén hatalmas görbe
felületű fémtükrök terelik egy irányba (114. ábra).
Képet alkotnak a tárgyakról visszaverődött fénysugarak a szemünkben, a
fényképezőgépben, a távcsőben. Lehet-e rádióhullámokkal is látni, fényképezni ?
Igen! Szemünk csak a fénysugarakra érzékeny, a rádióhullámokra nem. Ezért
olyan eszközt kellett feltalálni, amely észreveszi a rádióhullámokat, és akkor
a rádióhullámok segítségével is lehet látni: a radarkészülék (katonai szak­
nyelvben rádiólokátor) a legsötétebb éjszakában is láthatóvá teszi a tájat.
A rádióhullámok és a tv-készülék segítségével pedig „látjuk” a Holdon járó
űrhajósok lábnyomát is a holdtalaj porában.
A rádióhullámokra ültetett hangot a rádió-vevőkészülékekkel ezer kilométe­
rekről is vehetjük. A fénysugárra is rá lehet ültetni a hangot? Igen! Van
fénytelefon is!

114. ábra. A fényhullámok is, a rádióhullámok is görbe felületű tükrökkel egy irányba
terelhetők

157
Koromsötét vagy mindig ragyogó a világegyetem ?

Körülöttünk sokféle, a fényhullámhoz hasonló sugárzás állandóan jelen van.

De szemünk a sugaraknak csak csekély részére érzékeny: ezeket szemünk mint
fényt veszi észre. A sötét éjszakában vagy a zárt föld alatti üregekben ezek
a sugarak hiányoznak, számunkra a környezet sötétségben van. Pedig a sötét
éjszakában vagy a teljesen zárt föld alatti üregben is mindig jelenlevő egyéb
sugárzások segítségével is láthatnánk, de ezek észrevételére nincs megfelelő
érzékszervünk. Ám semmi lehetetlen sincsen abban, hogy esetleg valahol a
világegyetemben vannak olyan élőlények, amelyek ezeknek a sugaraknak
egyikét-másikát éppen úgy észreveszik, mint szemünk a fénysugarat. Ezek
a lények a számunkra sötétben is látnak, sőt a számunkra átlátszatlan tárgya­
kon is átláthatnak.
A Nap, a csillagok milliárdjai önmagukban nem fényesek, csak mi érezzük

115. ábra. Az elektromágneses hullámok rövidülő hullámhosszak szerint elrendezve;

ismertebb alkalmazásaik

158
olyannak, mert szemünk érzékeny a Nap és a csillagok által kibocsátott sugár­
zás egy kis részére. Ha ezt az érzékenységet elvesztenénk, koromsötét lenne
körülöttünk a világegyetem. Koromsötétben forogna a Föld, a bolygók a sötét
naprendszerben keringenének.
De ha szemünk érzékeny lenne az égitestek, általában az anyag által ki­
bocsátott egyéb sugárzásokra is, akkor éjjel és nappal minden fényben ragyog­
na körülöttünk; keresztüllátnánk a házfalon, belátnánk az átlátszatlan testek
belsejébe is. A rádióhullámok áthatolnak a házak falán és szobaantennával,
a tv-készülék segítségével a falon át is látjuk — a müncheni olimpiát. A röntgen­
sugár áthatol az emberi testen, vastag fémlemezeken és — látjuk a test, a fém
belsejének árnyképét egy lapon (a röntgenernyőn), amelynek anyaga a látha­
tatlan röntgensugarak hatására látható fénysugárzást bocsát ki.
Példáink jól bizonyítják, hogy a haladás útja ez: felfedezni és megismerni
a természet új jelenségeit és olyan eszközöket alkotni, amelyek segítségével
gyakorlati célokra használhatjuk fel őket.
A 115. ábrán áttekinthetjük a fényhez hasonló, de láthatatlan sugárzások
birodalmát és a sugarak néhány alkalmazását.

Messzelátó, amellyel a sötétben is látunk

Éjszaka a tájat — ha látni akarjuk — fényszórókkal világítjuk meg. Tegyünk

a fényszóróra olyan lemezt, amely a látható fénysugarakat elnyeli, de az
infravörös sugarakat átengedi. Akkor fényszórónkból láthatatlan infravörös
sugarak indulnak ki, és a tájat a láthatatlan sugarak megvilágítják. Ezek a suga­
rak a tárgyakról visszaverődve hozzánk jutnak. Most már csak olyan ,,szem”-re
van szükségünk, amely érzékeny az infravörös sugarakra, és akkor a sötétben
is látnánk.
Készíthető olyan eszköz, amelynek segítségével valóban látunk. Nézzük a
116. ábrát. A távoli tárgyról visszaverődött láthatatlan sugarak egy gyűjtő­
lencsére esnek. A lencse anyaga az infravörös sugarakat átbocsátja.
A lencse által alkotott láthatatlan, infravörös kép ráesik egy, a sugarak
számára átlátszó lemezre, a lemez másik oldala fényelektromos anyaggal van
bekenve. Az utóbbi lapot egy feszültségforrás (telep) negatív sarkához kötjük.
A lappal szemben egy üveglap áll. Ezt pedig olyan anyaggal kenik be, mint
a tv-készülék ernyőjét: ha gyors elektron nekiütközik, világít. Az üveglapot

159
 116. ábra. A sötétben is látó készülék alapelve

a feszültségforrás pozitív sarkához kötjük. Tehát a vele szemben levő lapból

kiinduló elektronok ennek a lapnak ütköznek.
Könnyen megérthetjük, hogyan működik a készülék. A távoli tárgy (a táj)
képét a lencse a fényelektromos lapra vetíti. Ahol ez a kép „fényesebb” —
azaz ahová több láthatatlan infravörös sugár esik —, ott több elektron szaba­
dul ki, mint a gyengébb „fényű” helyen.
A kiszabaduló elektronokat a szemközti pozitív töltésű lap vonzza, az elektro­
nok odarepülnek és nekiütköznek. A lap látható fénnyel világít.
Ahol az infravörös képnek „fényes” helye van, onnan sok elektron ütközik
a festékes lap szemközt levő helyére, a festék itt fényesebben világít. Az infra­
vörös képnek gyengén megvilágított helyéről kevesebb elektron szabadul ki
és ütközik a szemközti lapnak, ott a festék gyengébben fénylik.
így válik a láthatatlan infravörös kép látható képpé, az infravörös kép helyéről
kiszabaduló fényelektronok segítségével. A festékes lapon megjelenő látható
képet nagyítón át nézzük.
A fényelektromos lap és a fluoreszkáló lap között a feszültségkülönbség
12 000—18 000 volt azért, hogy a légritka téren át repülő elektronok minél
nagyobb sebességre felgyorsulva ütközzenek a világító festéknek, mert annál
fényesebb kép keletkezik.

160
 Természetesen a láthatatlan ultraibolya fénnyel működő látókészüléket is
lehetne szerkeszteni, mégpedig sokkal egyszerűbben; hiszen vannak anyagok,
amelyek — ha láthatatlan ultraibolya sugarak esnek rájuk — látható fénnyel
világítanak. De az ilyen eszköznek nem sok értelme lenne, mert az ultraibolya
fényt a levegő nagyobb mértékben nyeli el, mint az infravöröst.

Infravörös sugarakkal a ködön, füstön át is láthatunk

Milyen hullámhosszúságú infravörös sugárzást alkalmazunk az infravörös

fénnyel dolgozó fényszórókban ? Olyant, amelyet a légkör a legnagyobb mér­
tékben átereszt. Ez pedig a 0,75—1,7 ezredmilliméteres tartomány.
Az infravörös képátalakító távcsövet fegyverirányzékként is felszerelik, és
így a legsötétebb éjszakában célozottan lehet lőni. A puska infrafényszórója
kb. 50 wattos, a távcső két-háromszoros nagyítású és 150—250 méterre hatá­
sos. A géppuskás 100 wattos infrafényszórót, négyszeres nagyítású célzó
távcsövet használ, és 600—800 méter távolságra lőhet. Harckocsilövegek
1000—1500 méterre nyithatnak célzott tüzet a legsötétebb éjszakában is,
infravörös készülékek segítségével.
A gépkocsik a vaksötétben is közlekedhetnek, ha fényszóróik elé olyan üveg­
lapot tesznek, amely csak az infravörös sugarakat engedi át. A „látószerkeze­
tet” a vezető sisakján vagy a vezető előtt helyezik el.
Vannak még más hasonló éjszakai megfigyelő eszközök. Az ilyen közepes
nagyságú készülék súlya 70—100 kilogramm, és kb. 200 wattos fényforrással
szárazföldön 500 méterig, tengeren 1500 méterig használható. A nagy infra­
vörös képátalakító súlya 400 kilogramm körül van, fényforrása 2000 wattos,
a szárazföldön 1000 méterig, a tengeren 4000 méterig teszi lehetővé a fel­
derítést a sötét éjszakában.
Bármily szépek is az eredmények, ennek az eljárásnak igen nagy hátránya
az, hogy a tárgyat, a tájat infravörös fényszóróval meg kell világítani. Az infra­
vörös fényt az ellenség is azonnal észreveszi a maga infravörös képátalakítós
készülékével vagy a közönséges messzelátóba szerelt átlátszó lappal, amely
ha infravörös sugárzás éri, gyengén fénylik.
Nem lehetne-e a sötétben „látni” anélkül, hogy előzőleg a láthatatlan infra-
vörös sugarakkal besugároznánk a tájat? Lehet! A tájat teljes sötétben le is
fényképezhetjük, és eszerint még televíziós adást is közvetíthetünk róla.

161
Infravörösen sugároz az emberi test

Az előbb ismertetett eljárás során a tájat infravörös fényszóróval besugároztuk.

Képátalakító berendezésünk a több száz méter távolságban levő tárgyakról
visszaverődött, láthatatlan infravörös sugarakat változtatott át láthatóvá.
Fényszórónk 50—2000 wattos volt. A távoli tárgyakról visszaverődött sugarak­
nak csak igen csekély része érkezett vissza megfigyelő távcsövünkhöz. Ezért
nem csodálkozhatunk azon, hogy még a néhány métermázsás készülék ható­
távolsága, sem több, mint 4 kilométer.
Sokkal nagyobb távolságra juthatunk akkor, ha nem ragaszkodunk ahhoz,
hogy az infravörös sugarak segítségével a tárgyak alakját is lássuk, hanem
csak a tárgyak (emberek, harckocsik, repülőgépek) jelenlétét, helyüknek irányát
akarjuk megállapítani a sötétben.
Volt már szó arról (129. oldal), hogy a rakéta önmaga keresheti meg például
a repülőgépet a repülőgépből kiinduló hősugárzás segítségével, említettük a
hősugárzást megérző hőelemet is.
Minden test sugároz infravörös sugarakat. Minél melegebb a test, mint a kör­
nyezete, sugárzásának erősségével annál inkább kiválik a környezetből, annál
könnyebben felfedezhető.
Aligha gondoltunk még arra, hogy az ember, a gépkocsi, a repülőgép hő­
sugárzása hány wattos infravörös fényszóró sugárzásának felel meg (117. ábra).

117. ábra. Néhány tárgy hősugárzása

162
 Az izzólámpa is meleget, hőt termel. Ha tenyerünket az izzólámpához közelít­
jük, érezzük, hogy hőt sugároz. Ha egy 116 wattos izzólámpát vízbe merí­
tenénk, akkor a termelt hő egy nap alatt 100 liter víz hőmérsékletét 24 °C-kal
emelné. A 116 wattos izzólámpa tehát 100-24 = 2400 kilogrammkalória hőt
termel 24 óra alatt. Egy pihenő ember naponta mintegy 2400 kilogramm­
kalória hőmennyiséget szolgáltató élelmiszert fogyaszt. A szervezetünkben
fejlődött hőt testünk kisugározza a nap folyamán. Ezért mondhatjuk, hogy
az emberi test annyi hőt sugároz, mint a 116 wattos izzólámpa. Említettük,
hogy a géppuskára szerelt fényszóróban 100 wattos izzó ég. Tehát az emberi
test megközelítően olyan erősen sugároz, mint a géppuskára szerelt éjszakai
eélzótávcső infravörös fényszórója.
Egy 100 lóerős gépkocsi által üzem közben termelt hősugárzás legalább 150
kilowattos infravörös fényszóró sugárzásának felel meg (a felhasznált üzem­
anyag elégésekor keletkező hőt vesszük számításba).
Egy nehéz harckocsi 1000 lóerős motorja körülbelül 1500 kilowatt teljesít­
ményű infravörös sugárzó, a repülőgépek pedig 10 000—100 000 kilowatt telje­
sítményű infravörös sugárzók. Összehasonlításul jó tudnunk, hogy a legerősebb
légvédelmi fényszórók 20—30 kilowattosak.
Az infravörös sugárzást jelző készülék parabolikus gömbtükre a távoli tárgy­
ról érkező infravörös sugarakat a gyújtópontjában összegyűjti. A gyújtópont­
ban egy nagy érzékenységű felfogó eszköz van, pl. hőelem. Az infravörös sugár­
zás energiája itt elektromos áram energiájává alakul. Ezzel a felerősített áram­
mal a célunknak megfelelő jelzőkészüléket működtethetjük.
A sötétben láthatatlan távoli tárgyak irányát ily módon 1° pontossággal
meg lehet állapítani, az embert 200 méterről észre lehet venni, a harckocsikat
5 — 7, a repülőgépeket 20—40 kilométer távolságból elárulja infravörös kisu­
gárzásuk.

Érdekes kísérlet és ami ebből következik

A kísérlet. Egyhengeres fém konzervdoboz fél oldalát kormozzuk be gyertya­

lánggal, a másik fél oldal maradjon eredeti állapotban (118. ábra). Töltsük
meg a dobozt háromnegyed részig forró vízzel. A doboz oldalának hőmérsék­
lete mindenütt egyforma. A kormozott felület hőmérséklete ugyanakkora,
mint a kormoz atlané.

163
 Vajon azonos erősségű infravörös
sugárzást bocsát-e ki a két felület?
Könnyen megállapíthatjuk. Tartsuk
arcunkat a kormozott felület, azután a
kormozatlan felület közelébe. Azt vész­
szűk észre, hogy a kormozott felület
sokkal erősebben sugároz, mint a kor­
mozatlan — jóllehet hőmérsékletük
ugyanakkora.
118. ábra. A doboz falának hőmérséklete Tehát a tárgyak infravörös (hő-) su­
mindenütt ugyanakkora. A kormozott
felület mégis tízszer több hőt sugároz, gárzásának erőssége nemcsak a hőmér­
mint a fényes felület séklettől, hanem a sugárzó felület anya­
gától, a felület minőségétől is függ.
Tegyük fel, hogy a sötét éjszakában teljesen egyforma hőmérsékletű tárgyak
vesznek körül bennünket. Egyik sem melegebb, mint a másik. Meg lehet-e
mégis különböztetni őket egymástól, az infravörös sugárzást jelző műszerrel?
Igen, mert különböző erősségű sugárzást bocsátanak ki!
Hasznos következtetés: az infravörös sugárzás is éppen olyan jól elárulja
a testeket, láthatóvá teszi őket, mint a közönséges fénysugárzás. De szükségünk
van az infravörös sugárzást észrevevő eszközökre.
Eljárhatunk úgy, hogy tevékenyek — aktívak — vagyunk, a tájat magunk
sugározzuk be infravörös fényszórókkal, és a visszavert sugárzást figyeljük
meg. Ez az aktív módszer.
De lemondhatunk a megvilágításról, passzívak maradhatunk, és a tárgyakból
mindig kiinduló infravörös sugárzás is elegendő a tárgyak, a környezet fel­
derítésére a sötétben. Ez a passzív infravörös módszer.
Mi az előnye a fényszórós — az aktív — módszernek? Az, hogy a legmeg­
felelőbb, a 0,8—1,5 ezredmilliméter közé eső infravörös sugárzást magunk
választjuk meg. így a légköri akadályokon legjobban áthatoló, az észreve-
vésre legérzékenyebb eszközöket alkalmazhatunk.
Ha pedig a tárgyak által kibocsátott infravörös sugárzást használjuk fel
(passzív módszer), ennek hátránya az, hogy ilyenkor a 2 ezredmillimétertől
10 ezredmilliméterig terjedő hullámsávba tartozó infravörös hullámokkal kell
dolgoznunk, olyanokkal, amilyenek éppen adódnak. Ezek pedig hullámhosszuk­
tól függően különbözőképpen viselkednek (más-más az áthatolóképességük,
észrevevésükre más-más eszköz alkalmas).

164
Fénykép és televíziós kép a tájról az éjszakában

A fényképezőgép lencséjén áthaladó infravörös sugarak ugyanúgy képet alkot­

nak a fényképező lemezen, mint a fénysugarak. Csakhogy a közönséges film
erre nem érzékeny, de alkalmas vegyi anyagok felhasználásával érzékennyé
tehető. így infravörös fényszűrővel ellátott villanólámpák segítségével pillanat­
felvételek is készíthetők a sötétben. Ugyanígy készülnek repülőgépről az éjsza­
kai légifényképek, az alattuk elterülő tájról.
Fényképezhetünk megvilágítás nélkül is, a tárgyakból kiinduló infravörös
sugarak segítségével. (Passzív módszer.) A már leírt (160. oldal) infravörös
képátalakítót, az úgynevezett elektronsokszorozó készülék közbeiktatásával
még érzékenyebbé tehetjük. Ilyenkor a tárgyak saját sugárzása is elegendő
ahhoz, hogy a képernyőn látható kép keletkezzék. A képernyőn látható kép
a szokásos módon fényképezhető. így az éjszakai felderítőgép egész fénykép­
sorozatot készíthet az átrepült tájról — infravörös fényszóró nélkül.

165
 A RADAR VAGY MÁS NÉVEN
RÁDIÓLOKÁTOR

Az elektromos visszhang

Az 1 méternél rövidebb hullámhosszú elektromágneses hullámok nem alkalma­

sak a műsorszórásra, mert szigorúan egyenes irányban terjednek, és csak olyan
állomás veheti őket, amelynek vevőantennája az adótól látható. Úgy mondják:
az adó és a vevő között látóösszeköttetés van. Nem verődnek vissza a légkör
ionizált rétegein sem. Ámde a különböző anyagokon — különösen a fémeken
— visszaverődnek, továbbá parabolikus tükrökkel éppen úgy egy irányba lehet
terelni őket, mint a fénynyalábot.
Az ultrarövid hullámoknak ezeken a tulajdonságain alapul az utolsó három
évtizednek — az atomenergia felszabadítása mellett — legfontosabb tudomá­
nyos és technikai alkotása: a radarkészülék.
A radar szó a ,,rádió detection and ranging” kezdőbetűiből alkotott betűszó.
A kifejezés azt jelenti, hogy a készülék rádióhullámok segítségével fedezi fel
(detection) a célpontot, megméri annak távolságát, megadja irányát (ranging).
Sőt a radar egyik legújabb típusa a tárgyak térbeli helyzetét a sötétben, ködön,
füstön, felhőkön át is láthatóvá teszi, térképszerűen ábrázolja.
Eszerint kétféle radarkészülék van.
Az egyik a célpontot (pl. jéghegy, hajó, szikla, part) megkeresi, irányát pon­
tosan megadja, távolságát megméri. A háborúban az elhárító fegyvereket ön­
működően irányíthatja.
A másik a látókészülék.
Hogyan találja meg a radar a tárgyat, és miként jelzi az irányt? Képzeljük
el, hogy bekötött szemmel egy szabad térségre állítanak bennünket. Tegyük
fel, hogy a tér egyik oldalán épület áll. Hogyan tudnánk megmondani, hogy
melyik irányban van az épület ?

166
 Ha egy helyben állva, lassan körbe fordulva minden irányban rövideket
kiáltunk és egyik irányból sem hallunk visszhangot, akkor a térség üres körü­
löttünk. De ha valamerről visszhang jön, akkor abban az irányban valamilyen
visszaverő felületnek kell lennie. Ha tehát megállapítjuk, hogy melyik irányban
legerősebb a visszhang, akkor bekötött szemmel is abba az irányba mutat­
hatunk, ahol a visszaverő felület van.
A radar is ugyanígy, a „visszhang” segítségével dolgozik. Egy adókészülék
(119. ábra) elektromos hullámokat sugároz ki. Körülbelül egymilliomod másod­
percig tartó igen rövid, de nagyon erős (több ezer lóerős) „elektromos kiáltást”
hallat — azaz rádióhullám-jelet küld a hullámokat irányító antennával (elekt­
romos szócső). Azután figyeli, hogy visszaverődnek-e hullámok. A visszavert
hullámokat a készülék ugyanazzal az antennával fogja fel, csakhogy a jel
kibocsátása után a vevőkészülék kapcsolódik rá önműködően az antennára.

119. ábra. A kibocsátottRádióhullámok visszaverődnek a repülőgépről és a vevőkészülékbe jutnak

167
 Mivel a radar által kisugárzott 3—10 centiméter hosszú elektromos hullámok
— miként a fény — egyenes vonalban terjednek, ezért a radarkészülék ható­
távolságát a tárgyak láthatósága határozza meg. A hajó árbocán elhelyezett
antennával már 15—30 kilométer távolságból jelzi a tengeren levő csónakot.
Ha 9000 méter magasan repülőgép közeledik, azt 330 kilométer távolságból
felfedezi. A 80 kilométer magasban szálló rakétát már 1000 kilométer távol­
ságból jelzi.
Hogy a radar az elektromos visszhang segítségével rövid idő alatt sok irány­
ban nagy területet átkutathasson, másodpercenként több ezer elektromos jelet
kell kibocsátania. Eközben antennája folyton mozog, mint ahogyan a fényszóró
csóvája is mozog a keresés közben. Ha a visszaverődött jel egy bizonyos irány­
ban legerősebb, akkor az antenna önmagától megáll, a megtalált cél felé mutat,
és ezentúl önműködően követi.

Hogyan méri a radar a távolságot?

I. — Az elv. Megmérjük az időt, ami az elektromos jel kibocsátása és a vissza­

verődése között eltelik. Legyen ez az idő példánkban 1 másodperc. Az elektro­
mágneses hullám 1 másodperc alatt 300 000 kilométernyi utat fut be. Ezért
az a tárgy, amelyről a rádióhullám 1 másodperc alatt tér vissza, 150 000 kilo­
méter távolságban van.
Ilyen módon mérték meg 1946-ban a Hold távolságát is. A készülék 2,5
másodperc elteltével jelezte a visszavert hullám megérkezését. Eszerint a Hold
távolsága 385 000 kilométer. Ez pontosan egyezik a csillagászati úton kapott
értékkel.
Könnyen kiszámíthatjuk, hogy valamely 150 méternyire levő tárgyról a
radar által kisugárzott rádiójel a másodperc milliomodrésze alatt verődik
vissza. Ha tehát radarral 150 méteres távolságot is akarunk mérni, akkor meg
kell találni annak a módját, hogyan mérjük meg a másodperc milliomodrészét.
2. — így méri az időt. A 120. ábrán egy katódsugárcső kör alakú üvegfalát
látjuk. A csőben mozgó elektronsugár fénylő, vízszintes vonalat rajzol a cső
ernyőjén. A vonalat leíró elektronsugár mindig abban a pillanatban indul el
a kör alakú ernyő bal szélétől, amikor a radar egy jelet kibocsát.
Amikor a visszaverődött jel újra a készülékhez érkezik, ebben a pillanatban
kibillenti az elektronsugarat útjából, és az egyenes vonalon kiszögellés keletkezik.

168
 Tegyük fel, hogy a fényfolt tíz­
ezred másodperc alatt fut végig az
ernyőn. A kiszögellés pedig éppen
a felén jelentkezik. Akkor a jel ki­
bocsátása és visszaérkezése között
1/20 000 másodperc múlt el. Ez alatt
a rádióhullám 15 kilométernyi utat
tesz meg — így a tárgy 7,5 kilométer
távolságban van.
Az üveglapra olyan beosztást he­
lyezhetünk, amelyről a visszaverő
tárgy távolságát közvetlenül leolvas­
hatjuk.
Ha a készüléken egy gombot for­
gatunk, ezzel az elektronsugár fu­
tásának sebességét megváltoztathat­
120. ábra. így olvassuk le a visszaverő tárgy juk. így a készüléket kisebb és na­
távolságát a radar képernyőjén gyobb távolságok mérésére alkal­
massá tehetjük.
A radar a másodperc milliomodrészének huszadrészét is méri. Ezért 7 méter­
től l®0 00® kilométerekig mérhetünk vele távolságot 0,1 százaléknál is kisebb
hibával, pontosabban, mint az eddigi optikai távolságmérőkkel.
Lehet, hogy a fénylő vonalon egyszerre több kiszögellés jelenik meg. Ez azt
jelenti, hogy a jelek több tárgyról, például repülőgépekről verődnek vissza.
A repülőgépek távolsága egyenként leolvasható.

Hogyan Iát a radar ?

Éjszaka van. A pilóta a felhők közé zárt vezetőfülkéjében ül. Sehol semmi,
ami tájékozódást nyújthatna. A gép 600 kilométer óránkénti sebességgel repül.
De ott van előtte a radarkészülékének üveglapja. Készüléke szakadatlanul,
másodpercenként az elektromos jelek ezreit lövelli a föld felé és a visszaverődő
jelek az üveglapra térképszerűen lerajzolják az alant elsuhanó láthatatlan tájat.
A pilóta látja az utakat, a házcsoportokat, a folyókat, a tavakat, és tudja, hogy
a látott kép felett, pontosan annak középpontjában suhan a repülőgépe.

169
 Hogyan rajzolódik le a kép? Nézzük a 121. ábrát. A repüló'gép tenger felett
repül. Sötét éjszaka van. A repülőgépen levő radarkészülék antennája egy
fémtükör fókuszában van. A fémtükör olyan alakú, hogy a róla visszaverődött
sugárzás egy hosszúkás, keskeny sávban essék a repülőgép alatti területre: a
tengerre, amelyen éppen egy hajóraj halad. A vízfelszín igen gyengén veri
vissza a radarsugarakat, de a fémtárgyak, a hajók annál erősebben. A vissza­
verődött sugár visszajut a repülőgép vevőkészülékéhez. De hogyan válik ez
láthatóvá a pilóta előtt levő képernyőn?
Abban a pillanatban, amikor a radar sugározni kezd, egy elektronsugár kel­
tette fénypont indul el a képernyő közepétől az ernyő széle felé, egyenes vonal
mentén. Az elektronsugár erősségét úgy szabályozzuk, hogy az általa keltett
mozgó fénypont alig látható. Amikor a hajóról visszavert erősebb radarsugár­
zás érkezik a vevőkészülékhez, az elektronsugár megerősödik és az ernyőn
fénylő folt jelenik meg, jelezve a hajó helyét.

121. ábra. így rajzol képet a radar a repülőgép alatti tájról a sötét éjszakában vagy a felhőkön át.
A hajók fémteste jól visszaveri a radarhullámokat. Ezért a radar képernyőjén a hajók fénylő
foltokként jelennek meg

170
 A radar jelkibocsátó antennája állandóan körben forog. Ezért a radarjelek
a repülőgép alatti terepnek más-más sávjára esnek. Tehát a következő pillanat­
ban a jel már a „2”-es számú hajót éri, és róla verődik vissza. Ámde a jel­
kibocsátó antennával a képernyőn az elektronsugár is együtt forog körbe. így
a ,,2”-es számú hajóról visszaverődött jel a kellő pillanatban a már odébb
mozdult elektronsugarat erősíti fél, és megjelenik az ernyőn a „2”-es számú
fénylő folt, jelezve a második hajó helyét. A hajókat jelző fénylő foltok körül
a tenger képe sötét marad.
Ezek a fénylő foltok, ha az elektronsugár odébbfordul, nem tűnnek el azon­
nal, mert az ernyőt olyan anyaggal kenik be, amely hosszabb ideig utófénylést
mutat.
Foglaljuk össze az elmondottakat: a radar mozgó, jelkibocsátó antennájából
kisugárzott jelek végigseprik a gép alatti tájat. A visszavert jeleket a radar
újra felfogja.
Egészen természetes, hogy ezek a visszaverődött rádióhullámok hol erőseb­
bek, hol gyengébbek lesznek aszerint, hogy milyen felületről verődnek vissza.
A visszaverődött jeleket most már könnyű felhasználni arra, hogy a kép­
ernyő üveglapján (a közepétől kifelé) mozgó elektronsugár erősségét befolyá­
solják. Ha nincs visszavert sugár, nincs fényfolt, a képernyő az illető helyen
sötét marad. Ha erősebb a sugár, jobban fénylik a lap. Az adóantenna és az
elektronsugár ugyanazt a mozgást végzi.
Többé-kevésbé fénylő foltokat okoznak a szárazföldről, a hegycsúcsokról, az
erdős területekről visszaverődő rádióhullámok is. Az így kirajzolódó kép ele­
gendő a pilóta pontos tájékozódásához, hogy felismerje a vidéket, annak rész­
leteit, a városok utcáit, az ipartelepek épületcsoportjait stb.
A képernyőn a tárgyak egymástól való távolsága is leolvasható. Ugyanis
egy elektromos szerkezet a képernyőre távolságjelző fényköröket rajzol.
A körök középpontja a tájnak az a pontja, amely felett a repülőgép tartózko­
dik, a körök egymástól való távolsága meghatározott — például 5 kilométer
— távolságnak felel meg.
A térképrajzoló radar különböző mérési határokra kapcsolható át. Például
egyik esetben 30 kilométer sugarú, kör alakú földfelület képe jelenik meg,
a másik esetben 60 kilométer sugarúé.

171
Néhány érdekes adat

Beszéd közben hangunk hullámhossza körülbelül 1 méter. Hogy egy felület

visszaverje hangunkat, a felületnek több négyzetméter nagyságúnak kell
lennie. De egyszerű kísérlettel bizonyítható, hogy a néhány centiméter hosszú
hanghullámok visszaverődése már a levelezőlap nagyságú felületről is meg­
figyelhető.
Hasonló a helyzet a rádióhullámokkal is. Minél rövidebb hullámokat alkal­
maznak a radarkészülékben, annál kisebb tárgyról is kellő erősségben vissza­
verődnek. A képernyőn megjelenő kép is annál részletdúsabb, finomabb lesz.
Minél rövidebb a rádióhullám, annál kisebb méretű antennával és visszaverő
tükörrel lehet keskeny, irányított nyalábba sűríteni. Ezzel az iránymérés pon­
tosabb lesz, nő a hatótávolság, mert a jel energiája nem szóródik szét, és több
verődik belőle vissza.
A mai radarkészülékek hullámhossza 10 centimétertől lefelé néhány milli­
méterig terjed.
Az antenna másodpercenként átlagosan 1000-szer sugároz ki jelet a térbe.
De egy jel kibocsátása 0,2—1 milliomod másodpercig tart csak, ezért két jel
között 1000-szer, 5000-szer annyi idő áll rendelkezésre a visszavert jelek figye­
lésére, mint amennyi ideig egy jel kisugárzása tart.
A hordozható radarállomások súlya néhány kilogrammnál kezdődik, de van­
nak több ezer kilogramm súlyú radarok is. A kibocsátott jel rádióhullámainak
teljesítménye néhány wattól millió wattokig terjed, aszerint, hogy mekkora
a radar hatótávolsága, néhány kilométer-e, avagy néhány ezer kilométer.
A rádiókészülékekből jól ismert, szokásos rádiócsövek nem alkalmasak arra,
hogy centiméteres, sőt milliméteres hullámhosszú, nagy teljesítményű elektro­
mágneses rezgéseket keltsenek. Erre a célra — a második világháború idején
és a rákövetkező években — egy különleges elektroncső-típust, az úgynevezett
naagnetront fejlesztették ki. Ez lehetővé teszi a milliomod másodpercig tartó,
nagy energiájú rövidhullámú rádiójelek keltését és kisugárzását.
A radar szó helyett — elsősorban a katonaságnál — a rádiólokátor vagy
röviden lokátor elnevezés is használatos. Locus (olv. lokusz) latin szó, jelen­
tése: hely. Tehát a lokátor jelentése: helymegjelölő, azaz olyan készülék, amely
egy tárgy helyének irányát, távolságát megadja, sőt a helyét a környezetével
együtt képszerűen megrajzolja (panorámalokátor).

172
 A RADARKÉSZÜLÉKEK ALKALMAZÁSAI

Felderítő lokátorok

Radarkészülékkel éjszaka, ködön, felhőkön át is észrevehetjük a szárazföldön

levő tárgyakat, a tengeren úszó hajókat, a levegőben repülő gépeket, rakétákat,
sőt lövedékeket és aknákat is. Megfigyelhetjük, hogy egy tárgy mozog-e?
Pontosan megmérhetjük a céltárgy távolságát és irányát.
Van olyan, kis méretű, 36 centiméter magas és mindössze 30 kilogramm
súlyú könnyű lokátor, amellyel az 5 kilométer távolságban haladó harckocsit
vagy a 3 kilométer távolságban mozgó embert észrevehetjük, és távolságát
20 méter pontossággal megmérhetjük.
Az ország légterét figyelő, állandóan forgó antennájú radarkészülékek 400—
600 kilométer távolságból jelzik a közeledő repülőgépeket, ha azok nagy ma­
gasságban haladnak, tehát a lokátortól „láthatók”.
Az interkontinentális rakéták elleni védelmi rendszerbe épített radarállomá­
sok pedig 5000—8000 kilométer távolságból jelzik a támadó rakéta közeledtét.
Lövegirányzó lokátorok. Ha a felderítő lokátor megtalálta a célt, akkor a
gépjárműre szerelt lövegirányzó radarkészülékek határozzák meg a lövéshez
szükséges közelebbi adatokat: az irányt és a távolságot. Hatósugaruk 30—40
kilométer között van felderítő üzemmódban; irányzó üzemmódban pedig a
löveg hatásos tűzhatárán belül működnek.
A repüló'gépeken is különböző feladatokat ellátó radarkészülékek vannak.
Van olyan felderítő repülőgép, amelynek mindkét oldalán egy-egy panoráma­
lokátor figyeli a terepet. A lokátor a képet a földi megfigyelőállomásra sugá­
rozza. A képet mozifilmen is rögzítik. Ily módon az 1000 méter magasan szálló
repülőgép pályájának mindkét oldalán 80 kilométeres távolságig rögzítheti
a terep képét.

173
 A harci repülőgépeken is lehet panorámalokátor. A bombázó repülőgépről
ledobott bomba az éjszakai sötétben, a felhőkön át is pontosan célba talál
anélkül, hogy a pilóta látná a célt, sőt arra sincs gondja, hogy melyik pillanat­
ban oldja ki a bombát. Mindezt automatikusan elvégzi a panorámalokáterral
egybekapcsolt, a radarelven alapuló célzókészülék. A gép pályájának, sebessé­
gének, magasságának adatai alapján a bomba kioldásának pillanatát egy
számítógép határozza meg. A pilóta feladata, hogy a repülőgépet úgy irányítsa,
hogy a kiszemelt cél repülés közben a panorámakép középpontjában maradjon.
Hasonlóan működő automatikus célzókészülékek vannak a vadászgépeken.
Az alkalmas pillanatban működtetik a repülőgép fegyvereit.

A rakéták célbairányííása lokátorokkal

1. Célbavezetés a „kutyagörbén”. Ellenséges repülőgép közeledik. A földről

indított rakétával akarjuk megsemmisíteni. A legegyszerűbbnek látszó eljárás
az, hogy a rakétát a közeledő cél irányában elindítjuk (122. ábra), és gondos­
kodunk róla, hogy a rakéta a mozgó célt állandóan kövesse. Eközben a rakéta
egy görbe pályán mozog.

122. ábra. A célkövető módszerrel irányított rakéta „kutyagörbén” haladva állandóan a célra
tart. — De hogyan tudjuk ezt megvalósítani ?

174
 Képzeljük el, hogy az ellenséges repülőgép egy szaladó nyúl. A rakéta pedig
a nyulat elfogni akaró kutya. A kutya is a rakéta mozgásához hasonló görbén
fut a nyúl felé. Ezért az ilyen irányítást kutyagörbén történő célbavezetésnek
is nevezik. Ahhoz, hogy a rakétánk „találkozzék” a céllal, kellő sebességűnek,
hatótávolságúnak kell lennie.
A 123. ábrán látjuk, hogy a rakétának ezt a legegyszerűbb célbavezetését
a radarkészülék segítségével hogyan valósíthatjuk meg. A földön, a hajón vagy

123. ábra. A rakéta radarsugaras irányítása

A már elindított rakéta (a lövedék) a radar sugarába jut. A rakétán hátrafelé

irányuló antenna van. Ez a célbavezető radar sugárzását felfogja. A rakéta
kormányszerkezete úgy működik, hogy a rakétát állandóan a radarsugár irá­
nyában kormányozza. A rakéta a célbaütközéskor vagy a. cél közelében robban.
Hogy a célbavezetés 10—20 kilométer távolságon is pontos legyen, a radar­
sugárnak igen keskenynek kell lennie (3°—0,5°). Ámde minél keskenyebb a
sugárnyaláb, annál nehezebb a már mozgó rakétát a vezető sugárnyalábba
befogni. Ha a cél hirtelen irányt változtat, a sugárnyaláb hirtelen oldalt moz­
dul és a rakéta „kieshet” belőle. Különféle eljárásokat alkalmaznak, hogy a már
mozgásban levő rakéta minél biztosabban bekerüljön a radar irányítósugarába.
Két módszert említünk.

175
124. ábra. A szélesebb és keskenyebb
nyílású radarsugaras irányítás

a) A 124. ábrán látjuk, hogy az irányító radarallomas két sugárnyalábot

bocsát ki. Egy szélesebbet és egy keskenyebbet. A szélesebb sugárnyaláb
könnyebben elfogja a rakétát, és a keskenyebb nyalábba irányítja.
b) A rakétának a vezetősugárba való bejutását így is megkönnyíthetjük :
a rakéta indítóállványát egy számítógéppel úgy irányítjuk, hogy az indítás
a radarsugár irányában történjék. így biztosabb a célbavezetés (125. ábra).
A légvédelmi rakétákat leg­
gyakrabban ilyen módon irányít­
ják. A radar vezetősugaras irányí­
tásnak ezzel az egyszerűbb mód­
szerével találkozunk a levegő—
levegő (légiharc) és a levegő—
föld osztályú rakéták esetén is.

125. ábra. Ugyanaz a fémtükör irányítja

a széles nyílású radarsugarakat (a szag­
gatott vonal) és keskeny nyílásúakat
(kihúzott vonal) is. A széles nyílású suga­
rakat kisugárzó antenna (1) közelebb
van a tükörhöz

176
 2. Irányítás a találkozási pontra. Nézzük a 126. ábrát. Ellenséges repülőgép
vagy rakéta közeledik. Megmérjük sebességét, pályájának adatait. A meg­
semmisítő rakéta rendelkezésünkre áll. Ennek sebességét, pályaadatait szintén
ismerjük. Ezekből az adatokból előre kiszámíthatjuk, hogy az alkalmas pilla­
natban indított megsemmisítő rakéta — ellenrakétának nevezik — hol talál­
kozik az ellenséges repülőgéppel. A rakéta tehát meghatározott pályán repül
az előre kiszámított találkozási pont felé. Ezt a módszert a találkozási pontra
(előretartási pontra) való irányításnak nevezik.
A célfelderítő lokátor állandóan követi a célt, és megállapítja pályaadatait.
A számítógép ismeri a rakéta adatait is. Ezek alapján megállapítja a találkozási
pont helyét, és kiszámítja, hogy melyik időpontban kell a rakétát indítani, to­
vábbá milyen irányban kell haladnia, hogy találkozzék a céllal. A rávezető loká­
tor sugárnyalábját a számítógép a találkozási pont felé irányítja, a nyalábjába
belépő rakéta a találkozási pont felé halad. A célkövető lokátor és az irányító
lokátor adatai alapján a számítógép kiszámíthatja a robbantásra alkalmas
pillanatot is.

126. ábra. így irányítható a rakéta a találkozási pontra

177
 A robbanás rádióhullámokon küldött jelre következik be. De robbanthatja
a lövedéket úgynevezett „közelségi gyújtó” is. A rakéta (vagy más lövedék)
orrába miniatűr radarkészülék van beépítve. Ez akkor robbantja a lövedéket,
ha a célhoz meghatározott közelségbe ér.
Feltételeztük, hogy a mozgó cél haladás közben várhatóan sem irányát, sem
sebességét nem változtatja. Ha azonban a repülőgép a célzást megnehezítő
mozdulatokat tesz — manőverez —, akkor pillanatról pillanatra változik a talál­
kozási pont, és a számítógép ennek megfelelően adja ki utasításait. Az ilyen
eljárást a „pillanatnyi találkozáspontra” való irányítás módszerének nevezik.

így harcolhatunk a radartevékenység ellen.

Az ellenséges lokátorok elpusztítása

Akinek hordozható rádiója van, tapasztalatból tudja, hogy milyen könnyű

az adóállomás irányát megállapítani: csupán készülékünk ferritantennáját kell
különböző irányokba forgatnunk. Amikor legerősebb a vétel, akkor a ferrit-
antenna tengelyére merőleges irányban (vagy a keretantenna síkjában) van
az adóállomás. A háborúban is hasonlóképpen állapíthatjuk meg az ellenség
rádióállomásainak irányát. A rádiólokátorok is rádióhullámokat bocsátanak

127. ábra. Két vevőkészülék meghatározza az ellenséges lokátor irányát. A vevőkészülékek helye
ismert. így az ellenséges lokátor helye szerkesztéssel vagy számítással megállapítható

178
ki, de sugárnyalábjuk igen keskeny. Ha a felderítő vevő ebbe a sugárnyalábba
kerül, a vett jel akkor a legerősebb (127. ábra).
így állapítható meg az ellenséges radarállomás helyének iránya. De az ellen­
séges lokátor sugárvető parabolikus tükre forog, a sugárnyaláb irányát állan­
dóan változtatja. Ezért az ellenséges lokátor irányát egy másik helyen (irány­
ban) elhelyezett felderítő vevővel is megállapíthatjuk. A keresett lokátor a két
irány metszéspontjában van.
Ha a lokátor helyét ily módon megállapítottuk, akkor tüzérségi tűzzel,
földről vagy repülőgépről indított rakétákkal az ellenség készüléke megsemmi­
síthető.
Ezért a nagy, több ezer kilométer hatástávolságú rádiólokátorokat és a hoz­
zájuk tartozó berendezéseket, számítógépeket föld alatti bunkerekben helyezik
el, és csak antennájuk van a föld felett. A kisebb, mozgó lokátorok pedig
gyakran változtatják helyüket.
Az ellenséges lokátorok megsemmisítését aktív (cselekvő) védekezésnek
nevezik.

Az ellenséges lokátorok aktív zavarása

Védekezhetünk az ellenség radartevékenysége ellen úgy is, hogy működésüket

megzavarjuk. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy a rádióvétel néha lehetetlen,
mert a rádióban recsegés-ropogás vagy állandó brummogás hallatszik, amely
a venni kívánt rádióállomást elnyomja. Ennek oka az, hogy a környéken
olyan gép dolgozik, amelyben elektromos szikrák keletkeznek (porszívó, dia-
termia gép, motor stb.), és elektromágneses (rádió-) hullámok indulnak ki belő­
lük. Hasonló oknál fogva a televíziós készülék ernyőjén megjelenő kép is fel­
ismerhetetlenné torzulhat.
Zavaróadók működtetésével az ellenséges rádiólokátorokat ugyanígy hasz­
nálhatatlanná lehet tenni. Ha a zavaró állomás ugyanolyan hosszúságú hullá­
mon sugároz, mint az ellenséges radarkészülék, akkor a két helyről vett jelek
összekeverednek, a lokátor használhatatlanná válik.
Ha az egy területen működő lokátorok azonos hullámhosszon dolgoznának,
akkor ilyen módon egyetlen zavaróállomással valamennyi bénítható lenne.
Ezért a lokátorok csak rövid ideig és más-más hullámhosszon működnek, hogy
hullámhosszuk megállapítását és a zavaróadó ennek megfelelő behangolását

179
megnehezítsék, továbbá egymást se zavarják. A lokátorok a zavarás ellen
úgy is védekezhetnek, hogy hullámhosszukat megváltoztatják.
A zavaróadó antennája nem lehet olyan, mint a hírszóró adóállomások
antennája, vagyis nem sugározhat körben minden irányban, mert akkor a saját­
lokátorokat is zavarná. A zavaróadó irányított antennával csak abban az
irányban sugároz, amerre zavarni akarunk.
A célkereső, a felderítő lokátorok a távoli célokról visszavert igen gyenge
rádióhullámokat fogják fel. Ezért aránylag gyenge adókkal is hatásosan zavar­
hatok.
Ha bombázó repülőgép ellenséges terület fölé érkezik, különösen fontos a lég­
védelmi rakétákat irányító radarberendezések zavarása. Ezért a bombázógép
fedélzetéről olyan rakétát indítanak, amelyen három-négy zavaróadó van.
Továbbá a rakéta felületét is úgy alakítják ki, hogy a radarsugarakat különö­
sen erősen verje vissza. így a radarsugárral vezérelt légvédelmi rakéta a bom­
bázógép helyett ezt az erősen visszaverő rakétát találja el.

Egy második világháborús emlék: sztaniolcsíkok a levegőben és a földön,

avagy: a lokátorok megtévesztése

Sokan emlékeznek még arra, hogy a második világháború egy-egy légitámadása

után sztaniolcsíkok hevertek a földön. A bombázógépek egyetlen támadás
alkalmával több ezer kilogramm sztaniolcsíkot is kiszórtak vagy kilőttek a
levegőbe. (A szövetségesek összesen 20 millió kilogramm sztaniolcsíkot hasz­
náltak fel.)
Miért tették ezt ?
Tegyük fel, hogy három bombázó közeledik a cél felé. A felderítő, illetve
tűzvezető lokátorok egyenként jelzik, bemérik őket, és leküzdésük lehetségessé
válik.
Ha azonban a bombázók sztaniolszalagokat szórnak ki, ezekről a szalagokról
a radarsugár ugyanúgy visszaverődik, mint a repülőgépek fémtestéről. A szala­
gokról visszavert jelek elfedik a repülőgépről visszavert jeleket.. A lokátor­
ernyőn a három repülőgép jele helyett egyetlen nagy felületű fényfolt jelenik
meg, és a felderítő, valamint a tűzvezető lokátorok néhány percre haszna­
vehetetlenné válnak. Ezalatt a bombavetők feladatukat zavartalanul: végre­
hajthatják.

180
 Még nagyobb mértékben verik vissza a sztaniolszalagok a radarhullámokat,
ha a szalagok hossza pontosan félakkora, mint a radarhullámoké. Hogy ilyen
hosszú szalagokat szórhassanak le a támadók, ismerniük kell a védőlokátorok
hullámhosszát.
A lokátorok hamis célok felállításával is megtéveszthetők. így például, ha
gépkocsikat, harckocsikat akarunk színlelni, akkor a terepen olyan fémlapokat
helyezünk el, amelyek úgy verik vissza a felderítő lokátor sugárzását, mint
a valódi gépkocsik. A visszaverő fémlapokat természetesen nem fektethetjük
egyszerűen a földre, mert akkor a visszavert sugár nem érkezik vissza a loká­
torhoz. Ezért több különböző helyzetű sík lapból összeállított, úgynevezett
szögvisszaverőket alkalmaznak (128. ábra). Ezek a lokátor sugárzását a lokátor
felé verik vissza.

128. ábra. A három lapból álló szögvisszaverők (a, b) a lokátorból érkező sugarakat ugyanabban
az irányban verik vissza. A e ábra szerinti szögvisszaverő tulajdonképpen 8 darab háromlapú

Megfelelően elhelyezett és nagyszámú szögvisszaverővei hidakat, házcsopor­

tokat, ütegállásokat is színlelhetünk. A lokátorokat megtévesztő eljárások
kidolgozására az Egyesült Államok 1959-ben mintegy 20 milliárd forintnak
megfelelő összeget költött. Ez is mutatja a kérdés fontosságát.
De jól működő szögvisszaverőket olyan céllal is elhelyezhetünk, hogy éjszaka
a saját, lokátorokkal ellátott repülőgépeink, tengeri hajóink tájékozódását
segítsék.

181
Két egyszerű hangtani tapasztalat alapján megértjük
a radar fejlettebb formájának működését

1. Mindenki tapasztalhatta, hogy a mellettünk elsuhanó gépkocsi hangja attól

a pillanattól kezdve, ahogyan a gépkocsi távolodik tőlünk, hirtelen mélyebb
lesz. A haladó gépkocsi előtt összesűrűsödnek a hullámok, hullámhosszuk
rövidebb lesz, tehát a rezgésszámuk nagyobb. A gépkocsi mögött pedig a hang­
hullámok széthúzódnak, a hullámhossz megnő, a rezgésszám pedig kisebb lesz
(129. ábra).
Ez a Doppler-féle jelenség.

129. ábra. A sziréna hanghullámai összesűrűsödnek a haladó gépkocsi előtt, mögötte pedig
széthúzódnak

2. Azt azonban tudatosan még kevesen tapasztalták, hogy mi történik akkor,

ha két ilyen különböző hullámhosszú (különböző rezgésszámú) hullámmozgás
találkozik egymással.
Ezt a jelenséget nagyon könnyen előidézhetjük. A hangszerkereskedésben
olcsón megvásárolható az „a” hangsíp. Ha belefújunk, másodpercenként 440
rezgésszámú „a” hang hallatszik.
Vásároljunk két darab ,,a” hangsípot. Fújjuk meg az egyiket, „a” hangot
hallunk. Fújjuk meg a másikat, megint az ,,a” hangot halljuk. A kettő között
nem veszünk észre különbséget.

182
 Vegyük a szánkba mindkét sípot. Fújjuk meg őket. Meglepetésünkre a hal­
lott hang nem lesz egyenletes erősségű, hanem hol erősödik, hol gyengül: hang­
lebegések keletkeznek. Oka, hogy a hangsípok nincsenek pontosan behangolva.
Ha például az egyik a 440 helyett 442 rezgésű hangot bocsát ki, a másik pedig
439 rezgésűt, akkor ha a két hang együtt szól, hanghullámaik hol erősítik, hol
pedig gyengítik egymást (130. ábra). Ezért másodpercenként 442—439 = 3
erősödést-gyengülést, lebegést hallunk.
Fülünk olyan eszköz, amely a rezgésszámok különbségét mint lebegéseket
észreveszi.
Amit elmondottunk, az a hullámok valamennyi fajtájára érvényes. így visel­
kednek a rádióhullámok is, tehát a lokátorok által kisugárzott hullámok is
mutatnak Doppler-hatást és létrejöhetnek a lebegések is. Mindkét jelenséget
gyakorlati célokra ügyesen felhasználhatjuk.

130. ábra. Az ábra felső részén két hullámot látunk. Hullámhosszuk (rezgésszámuk) kissé külön­
bözik egymástól. Van hely, ahol hullámhegy hullámheggyel esik össze. Itt erősítik egymást
(az alsó ábrán a hullámhegyek). Ahol hullámhegy hullámvölggyel esik egybe, ott gyengítik
egymást (az alsó ábra középső része). Ezért az erősödések és az elhalkulások (lebegések) szabályo­
san követik egymást

183
Radarsugárral a mozgó célt még a sötétben is észrevesszük,
és sebességét is megmérhetjük

1. Sebességet mérünk. Nézzük a 131. ábrát. Egy radarkészülék állandóan sugá­

roz hullámokat a közeledő gépkocsi (vagy más céltárgy) felé. A gépkocsi hala­
dásának irányában visszaverődött rádióhullámok rövidebbek (nagyobb rezgés-
számúak) lesznek, mint a radarból kisugárzott hullámok.

131. ábra. így mérhetjük a radar által kibocsátott és a céltárgyról visszaverődött rádióhullámok­
kal a céltárgy sebességét

A radarkészülékben találkoznak a kisugárzott és a visszavert hullámok.

Tegyük fel, hogy rezgésszámuk különbsége 300. Akkor a találkozás eredménye­
ként 300 rezgésű új rádióhullám (lebegés) keletkezik. Minél nagyobb a gépkocsi
sebessége, annál nagyobb a másodpercenkénti lebegések száma. Nem nehéz
olyan műszert szerkeszteni, amelynek mutatója annál jobban kitér, minél na­
gyobb a lebegések száma, illetve a sebesség. Skáláján a sebesség leolvasható.
2. A lokátor megszólal, ha a tárgy mozog. Sötét az éjszaka. Az őrszem mellén
ott van a könnyű, hordozható radarkészülékének adóantennája, amely állan­
dóan igen rövid (centiméteres, milliméteres) rövidhullámokat sugároz (132.
ábra). Ha a rádióhullámok mozdulatlan tárgyról verődnek vissza, akkor a vevő­
készülékben nem keletkeznek lebegések. De ha a terepen mozgó tárgyak vannak
(járművek, emberek), a róluk visszaverődő rádióhullámok hossza megváltozik,
és a radar vevőkészülékében lebegések keletkeznek. Ezek az áramerősség-válto-

184
zások a katona fülén levő hallgatóban hangot keltenek.
Mozgó járművek, embercsoportok 5 kilométer távolság­
ból, egyes emberek pedig 1 kilométerről észrevehetők.
Minél gyorsabban mozog a tárgy a megfigyelő irányába,
annál magasabb a fejhallgatóban hallható hang.
3. Távolságot mérünk az állandóan sugárzó lokátorral.
A 167. oldalon az impulzus üzemű távolságmérő radarral
ismerkedtünk meg. (Bizonyos időközökben, szaggatot­
tan bocsátja ki a jeleket, az impulzusokat.) Ez kis távol­
ságok mérésére nem alkalmas. A jel kibocsátása és a
visszavert jel megérkezése közötti időköz túlságosan
rövid ahhoz, hogy az antennát a jelkibocsátás után a
vételre kapcsoljuk át.
Nem lehetne-e olyan radart alkotni, amely szakadat­
lanul, állandóan jeleket bocsát ki ? Nem lehet-e megva­
lósítani, hogy ha a visszavert hullámokat figyeljük, 132. ábra. Ha az őrszem
mégis lesz a visszavert és a kibocsátott hullámok között radartükrének sugarába
időkülönbség és ezen az alapon mégis megállapíthatjuk mozgó tárgy kerül: hang
a cél távolságát. hallatszik a fejhallgató­
ban. A sötét éjszakában
Nézzük a 133. ábrát. Kétféle rádiósugarat látunk rajta. mozgó embert 1 kilo­
Az egyik sugár hullámhossza (rezgésszáma) változat­ méter távolságból is jelzi
lan (1.). hanggal
A másik sugár (2.) hullámhossza azonban ezredmá-
sodpercenként folytonosan rövidül, tehát a sugár rezgésszáma állandóan nö­
vekszik.
Legyen olyan radarunk, amely a cél felé ilyen sugárzást bocsát ki. Ez a sugár­
zás tehát folytonosan egymás után következő (300 km hosszú) hullámsorozatok­
ból áll, de egy-egy hullámsorozaton belül a rezgésszám állandóan nő.
A célról visszaverődött hullámsorozatok újra visszajutnak a radarállomás­
hoz. Ámde a vevőantennához érkező, visszavert hullámok pillanatnyi rezgés­
száma más nagyságú, mint amilyen rezgésszámot az adóantenna, a visszaérkezés
pillanatában kibocsát. Hogy a rezgésszámok különbsége mekkora, az a cél
távolságától függ.
A rezgésszámok különbségéből tehát megállapítható a cél távolsága. A rez­
gésszámok különbségét mérő mutatós műszer skáláján azonnal leolvasható,
hogy a cél hány kilométer távol van.

185
133. ábra. Folytonosan változó hullámhosszú (rezgésszámú) impulzusokat kibocsátó, állandóan
sugárzó távolságmérő

így működik a folyamatosan változó rezgésszámú rádióhullámokat szakadat­

lanul sugárzó — ún. állandó üzemű — távolságmérő (radar) lokátor.

186
MEGVÉDHETŐ-E EGY ORSZÁG
AZ ATOMROBBANÖFEJES
RAKÉTÁK ELLEN?
t
 ÁLTALÁNOS VÉDELEM HELYETT
KORLÁTOZOTT VÉDELEM

Ha egy atomnagyhatalom elindít mondjuk ezer darab, egyenként több mega­

tonnás, atomrobbanófejes, interkontinentális rakétát, a több ezer kilométer
távolságban levő másik atomnagyhatalom ellen, a megtámadott ország —
elméletileg — elpusztul, eltűnik a föld színéről. Egyetlen 100 megatonnás
atomrobbanás több száz négyzetkilométer területen mindent megsemmisít.
A megtámadott országnak legfeljebb arra marad lehetősége, hogy „válasz­
csapást” mérjen. De erre csak akkor képes, ha saját atomrakétái sértetlenek
maradnak. Ezért helyezik el az interkontinentális rakétákat föld alatti üregek­
ben — rakétasilókban — vagy tengeralattjárókon.
Ha a támadó (milliótonna TNT nagyságrendű) atomrakétája a megtámadott
országban levő föld alatti indítóállástól 800 méter távolságon belül robban,
a föld alá rejtett rakéta is használhatatlanná válik. Cellát az ellencsapást
végrehajtó egység védelmét mindenképpen biztosítani kell, ha az egész ország
területére kiterjedő rakétavédelmet nem is valósítják meg.
Az Egyesült Államok tudományos kutatóintézetei — ahol mintegy 200 szak­
ember vizsgálta a védekezés lehetőségeit — 1964-ben jutottak el eddig a meg­
állapításig. Munkájuk eredményét 23 vastag könyvben foglalták össze. Ennek
alapján született meg 1969-ben a döntés: lemondanak a lakosság általános
védelméről. Olyan korlátozott védelmi rendszert építenek ki, amely elsősorban
az atomrakéták indítóállását, a legnagyobb katonai repülőtereket, az atom­
tengeralattjárók bázisait és a fővárost, Washingtont védi.
Az általános — az egész országra kiterjedő — védelmi rendszer megközelí­
tően 2500 milliárd forintba került volna — kétes eredménnyel. A korlátozott
védelmi rendszer egy-egy egysége átlagosan 32 milliárd forintba kerül, ebből
megközelítően 5 milliárd forintot tesz ki az egy egységben készenlétben álló
és az ellenrakétákra illeszthető atomrobbanófejek ára.

189
 A tervek szerint ez a védelmi rendszer 1973 —1974-re készül el.
Mi a feladata egy-egy védelmi egységnek ?
1. Fel kell fedeznie az ellenséges interkontinentális rakétát, még ha 8000
kilométer távolságból indítják is.
2. Miután az ellenséges rakéta pályájának adatait megállapította, atom­
robbanófejes elienrakétát kell a közeledő rakétára vezetnie, hogy ez megsemmi­
sítse a támadó rakétát, lehetőleg az ország határán kívül.
Tegyük fel, hogy az ellenséges atomrobbanófejes rakéta megsemmisítése nem
sikerült, és közeledik a célpont felé. A rakétavédelmi egységnek módot kell
találnia arra, hogy az ellenséges atomrakétát az utolsó pillanatokban, a közel­
ben tegye hatástalanná.
Milyen eszközökkel és a siker mekkora esélyével történik mindez, erről szól
a következő fejezet.

Indítják az első atomrobbanófejes ellenrakétát

Az ellenség néhány ezer kilométer távolságból elindította az interkontinentális

rakétát. A közeledő rakéta ballisztikus pályáján ezer kilométernél is magasabb­
ra emelkedik (134. ábra). A látóhatár fölé emelkedő rakétát már 5000—8000
kilométer távolságból jelzi a védelmi egység hatalmas panorámalokátora, és
ellátja a számítógépet olyan adatokkal, amelyek alapján a rakéta pályaadatai
és várható becsapódási pontja megközelítő pontossággal megállapíthatók.
Ez a készülék a védelmi rendszer legdrágább eszköze. Több milliárd forintba
kerül. Parabolaantennája 34 méter átmérőjű. A működtető készülékek részére
igen nagy föld alatti helyiség szükséges.
Ha az ellenség az atomfegyver szállítására 120—150 kilométer magasan
haladó mesterséges holdat (orbitális rakéta) használ fel, akkor a hatalmas
radarkészülék ezt nem tudja olyan korán jelezni, hogy a szükséges 10—15 perc
idő rendelkezésre álljon a védelmi előkészületekhez. Orbitális rakéta esetén
az előrejelzési idő ötödrészre, 2—3 percre csökkenne. — De legújabban ennek
is megtalálták az ellenszerét.
Tudjuk, hogy a légkör magasabb rétegei ionizáltak, a rádióhullámokat vissza­
verik. A radarkészülék által kibocsátott rádióhullámok az ionoszférán történő
többszö ös visszaverődés után elérik a mélyen a látóhatár alatt levő orbitális
rakétát. Róla visszaverődve elindulnak a radarállomás felé, és az ionoszférán

190
134. ábra. Terület védelme ellenrakétákkal az atomrobbanófejes, interkontinentális rakéták ellen

191
történő visszaverődés után egy részük visszajut a radarhoz, amely észreveszi
őket.
Legújabban sikerült így működő radarkészüléket alkotni. Ez az orbitális
rakétákat is kellő időben jelzi.
Amikor az első radar megközelítő pontossággal megállapította a távolban
észrevett ellenséges rakéta valószínű becsapódási pontját, egy másik, mintegy
1000 kilométeres hatósugarú radar lép működésbe. Feladata, hogy az ellen­
rakétát alkalmas pillanatban „emelje” és a közeledő célra vezesse. Ennek az
ellenrakétának is több megatonna hatóerejű atomrobbanófeje van, és több
kilométeres körzetben pusztít.
Az ellenrakéta akkor jut a közeledő ellenséges atomrakéta környezetébe,
amikor az néhány száz kilométer magasságban van. Alkalmas pillanatban az
ellenrakéta atomrobbanófeje robban. A kérdés most az, hogy lehet-e ezt az
ellenrakétát olyan pontosan vezérelni, hogy a „találkozás” megtörténjék. A kí­
sérletek eredménye kielégítő, és az ellenrakétába épített célkereső műszereket
állandóan tökéletesítik.
A másik fontos kérdés az, hogy a közeledő atomrakéta az atomrobbanással
hatástalanná tehető-e ? — Hiszen — amint említettük — a levegő nélküli űrben
lökéshullám nem keletkezik. Az űrben végbemenő atomrobbanáskor az energia
85 százaléka a különböző atomsugárzások (részecskesugárzás és y-sugárzás)
formájában jelentkezik.
Milyen a károsító hatása ezeknek a sugárzásoknak ?
A kérdéssel külön kutatócsoportok foglalkoznak. Vizsgálataik — amelyek
évente megközelítően 5 milliárd forintba kerülnek — azt bizonyítják, hogy
1. a sugárzás gyengíti, sőt tönkreteheti a rakéta robbanófejének hőszigetelését,
így az annyira felmelegszik, hogy amikor visszatér a sűrűbb légrétegekbe, elég;
2. az erős neutronsugárzás hatására az atom (urán vagy plutónium) töltetben
olyan változások mennek végbe, hogy az atombomba nem robban.

Indítják a második atomrobbanófejes ellenrakétát

.Bizonyos-e, hogy a legpontosabban irányított ellenrakéta hatalmas erejű

atomrobbanása megsemmisíti a támadót ?
Nem bizonyos!
A támadó rakéta nem egy atomrobbanófejet hordoz, hanem „hasznos terhét”

192
akár tíz atomtöltet is alkothatja. A támadó rakétát csak azon a pályaszakaszon
irányítják, amelyen a hajtóműve még működik. Azután az űrben — balliszti­
kus pályán — szabadon repül. Alkalmas pillanatban a rakéta orra megnyílik,
az atomrobbanófejek szabaddá válnak, és az előre megszabott pályán egyen­
ként haladnak tovább, saját célpontjuk felé.
De ugyanakkor a radarsugarakat visszaverő más tárgyakat is — ún. meg­
tévesztő testeket is — juttatnak az űrbe: fém bevonatú kis gömböket, fém­
rudacskákat, esetleg a támadó rakéta utolsó fokozatának hüvelyét szándé­
kosan szétrobbantják. Tehát az atomrobbanófejekkel együtt a megtévesztő
céltárgyak (134. ábra) tömege repül az űrben a megtámadott terület felé.
A területi védelem radarállomásának közülük kell kiválasztania az igazi atom­
fegyvereket.
így nagyon valószínű, hogy az ellenrakéta robbanása után az atomrobbanó­
fejek és a megtévesztő céltárgyak együttesen haladnak tovább a megtámadott
terület felé — óránkénti 28 000 kilométer (7,8 m/mp) sebességgel. Amikor
azonban a légkörbe belépnek, felizzanak és az atomrobbanófejek kivételével
elégnek. Utóbbiakat hővédő burkolattal védik.
De a közeledő atomfej akkor már csak 25 — 35
kilométer távolságra van a céltól. Legfeljebb 5
másodperc áll még a védelem rendelkezésére,
hogy megsemmisítse. Erre egy kisebb (30—40
km) hatótávolságú, de szintén atomrobbanó­
fejes ellenrakétát alkalmaznak. Mivel ez a közeli
védelmet ellátó atomfegyver a föld felett néhány
kilométer magasságban robban, azért csak
néhány kilotonna TNT robbanóhatású lehet.
Gyorsulása több mint 100-szor akkora, mint a
szabadon eső testé, ezért nem egészen 3 másod­
rr perc alatt 15 kilométernél magasabbra emelke­
dik. Bár a rakéta felülete magasabb hőfokra

O fal
135. ábra. Atomrobbanófejes védő­
rakéták. A bal oldali a távolsági,
izzik, mint amekkora a hajtóművéből kilövellő
láng hőmérséklete, a kísérletek szerint a belsejé­
ben levő műszerek biztosan célba vezetik.
Ezt a rakétát is föld alatti üregből — gáz­
nyomással — indítják, és a rakéta hajtóműve
a jobb oldali a közeli védőrakéta csak a levegőben indul be.

193
 A rakéta irányítását olyan radarrendszerrel végzik, amely 10 közeledő
atombombára 20 közeli ellenrakétát képes egyszerre irányítani.
íme összehasonlításul az említett két ellenrakéta (135. ábra) adatai:

Indulósúlya Ható­ Tolóerő

Hossza távolság
A rakéta m kg kgs
km

Távolsági 16,6 15 150 1000 204 100

Közeli 8,2 4 530 30 226 800

Érdemes megfigyelni, hogy míg a távolsági védőrakétában 1 kilogramm

indulósúlyra 204 100:15 150 = 13,5 kilogrammsúly gyorsító erő jut, addig a
közeli védőrakétában 226 800:4530 = 50 kgs. Tehát a közeli védőrakéta
50:13,5 — 3,7-szer nagyobb gyorsulással indul a célja felé.

Ez is érdekes...

Az előző fejezetben olyan atomnagyhatalomról beszéltünk, amely az atom­

bomba „üzemanyagának” bővében van. Hogyan juthatnak az atombomba
hatóanyagához más országok is ?
Ismeretes, hogy a mai szén- és olajtüzeléses, elektromos energiát termelő
erőműveket világszerte atomerőművekkel szándékoznak felcserélni. Több or­
szágban — kicsinyekben is — épültek, illetve terveznek ilyen erőműveket,
amelyekben a hőt az uránmaghasadás szolgáltatja. Említettük, hogy ilyenkor
az uránrudakban plutónium képződik. Ez a plutónium a „kiégett” uránrudak-
ból kiválasztható.
Egy közepes, 300 MW-os (400 000 lóerő elektromos teljesítményű) atom­
erőmű évente 25—30 atombomba részére elegendő plutóniumot termel (136.
ábra). Hazánkban 400 MW elektromos teljesítményű atomerőmű létesítését
tervezik. Olaszország a negyedik atomerőművét építi. Teljesítménye 800 MW,
építési költsége 28 milliárd forint.
Úgy számítják, hogy évtizedünk második felére, tehát néhány év múlva
annyi atomerőmű lesz szerte a világon, hogy összes teljesítményük 1000-szer
akkora lesz, mint az előbb említett közepes teljesítményű erőműé. Tehát még

194
ebben az évtizedben eljutunk oda, hogy
az emberiség évente 30 000 darab atom­
bomba elkészítésére elegendő plutóniu­
mot állíthat elő.
Hogyan állunk az atombomba másik
üzemanyagával, az uránnal ?
Az uránnak háromfajta atomja (izo­
tópja) ismeretes, a 234, a 235 és a 238
atomsúlyú urán.
Az atomenergia felszabadítására csak
a 235-ös urán alkalmas, csak ez hasadó­
képes. A természetes uránban 139 atom 136. ábra. Egy közepes urán-atomerőmű
között csak egyetlen 235 atomsúlyú évente 25—30 atombombához elegendő
található. Ezeket tehát ki kell válasz­ plutóniumot termel
tani a többi közül.
A nehezebb (238) és a könnyebb (235) uránatomok szétválasztásának egyik
módját a 137. ábrán láthatjuk.
Egy tartályban a természetes urán olyan vegyülete van, amely gázállapotú.

137. ábra. A maghasadásra, alkalmas 235 atomsúlyú uránmagok feldúsítása: a likaosos

falon könnyebben átjutnak a kisebb tömegű U—235 atomokat tartalmazó molekulák

195
A tartály egyik fala likacsos anyag. A fal másik oldalán szivattyúval légritka
teret létesítenek. A likacsos falon át a légüres térbe több olyan uránvegyület-
molekula jut, amely a könnyebb (235) uránatomot tartalmazza, mint olyan
molekula, amelyben a nehezebb (238) uránatom van. Ezért a falon átszívott
gázban a célunkra alkalmas U—235 atomok száma aránylag kissé több lett.
Ezt a gázt újra egy szétválasztó kamrába vezetik. Az átszívott gázban az
atombomba készítésére alkalmas U—235 atomok még jobban feldúsulnak.
Ha ezt az eljárást egymásután 4000-szer megismételjük, 99,3 százalék tiszta­
ságú U—235-öt állíthatunk elő (1 kilogramm ára 600 000 forint, körülbelül
3-szor drágább, mint az arany. Egy kilogramm plutónium pedig 5 millió forint­
ba kerül).
Az ilyen — úgynevezett diffúziós szétválasztó telep építése megközelítően
50 milliárd forintba kerül. Évi üzemköltsége pedig 10 milliárd forint.
Anglia, Hollandia és Nyugat-Németország 1975-re együttesen tervezi egy
diffúziós urándúsító telep megépítését.
ÚJ HADSZÍNTÉR —A VILÁGŰR
 ÚJ FELADATOK ELŐTT A TECHNIKA

Az űrhajózás a Szputnyik—I felbocsátásával (1957. okt. 4.) kezdődött. Ma már

akár ezer tonna súlyú mesterséges holdakat tudunk föld körüli pályára küldeni.
Sok száz, sok ezer kilométer magasságban napokig, hónapokig, évekig kering­
hetnek a Föld körül.
És sok ezer kilogrammig terjedő hasznos terhet is vihetnek magukkal. Hogy
miből áll ez a „hasznos teher”, az felbocsátójuk szándékától függ. Rakomá­
nyukat alkothatja akár tucatnyi atombomba ezertonnás (10001 TNT) robbanó-
hatásúaktól a százmillió tonnásokig (100 Mt TNT),sőt ezenfelül is. A bombák
a gondosan kiválasztott célpontokra rádióhullámokon küldött parancsjelekkel
csaphatnak le. De ma már annak sincs semmi akadálya, hogy ne a Holdra
küldjünk embereket, hanem a Föld körül akár hetekig keringő űrállomásokról
pontos célzással, a legalkalmasabb időpontban indítsanak atombombákat hor­
dozó rakétákat.
Persze mindezt gondos felderítésnek kell megelőznie. Semmi akadálya annak,
hogy a fényképezőgépekkel és a felderítés más eszközeivel ellátott mesterséges
holdak tucatjai keringjenek állandóan a Föld körül. És napjainkban keringe­
nek is.
A légköri viszonyok ismerete a hadviselésben kiemelkedő jelentőségű. Küld­
jünk fel tehát a célpontok feletti légköri viszonyokat felderítő mesterséges
holdakat. Ilyen meteorológiai mesterséges holdak is nagy számban keringenek
már.
Ezekkel a mesterséges holdakkal minden pillanatban biztos rádiókapcsolat­
ban kell lennünk, még akkor is, amikor a holdak a földgömb túlsó oldalán
tartózkodnak. Építsünk tehát ki az űrben is hírközlő láncokat a mesterséges
holdak segítségével. Már működnek a hírközlő mesterséges holdak.
Bármely ország felett ma is nagyszámú mesterséges hold repül át. Még most,

199
békeidőben is fontos, hogy ne csak felfedezzék őket, hanem rendeltetésüket
is megállapítsák. Hordoznak-e atombombát, felderítő kémholdak-e? Hogyan
pusztíthatok el? — Mindezekre új eljárásokat, eszközöket kell találni.
Lássuk kissé közelebbről a kozmikus hadszíntér említett feladatait. Mi és
hogyan valósult meg az 1957 óta eltelt néhány év alatt? Mire számíthatunk
a közeljövőben ?

Felderítés az űrből

1. Fényképezőgéppel. Egyes kísérletek során fényképező berendezést hordozó

2360 kilogramm hasznos terhet indítottak és állítottak 150—500 kilométer
sugarú pályára. A hordozó óriásrakéta felbocsátása egymaga megközelítően
300 millió forintba került (a startberendezés még külön 600 millió forint).
Milyen nagyságú tárgyakat lehet felismerni a néhány 100 kilométer magas­
ságban készült fényképen? Erről a következő táblázat tájékoztat.

A fényképen felismerhető tárgy átmérője méterben

A fényképező­ A repülés magassága kilométerben
lenese fókusz­ 100 | 200 I 5000
távolsága 1000 36 000 384 000
(cm) a Hold
mesterséges holdak szinkron hold
felületén

5,0 50 100 250 500 18 000 190 000

13,5 18,5 37 93 185 6 700 71 000
30,0 8 17 41 82 3 000 32 000
50,0 5 10 25 50 1 800 19 000
100,0 2,5 5 12,5 25 900 9 500
350,0 0,7 1,4 3,6 7 260 2 700
500,0 0,5 1 2,5 5 180 1 900

Látjuk, hogy 200 kilométer magasból, 5 méter fókusztávolságú objektívvei

az 1 méter átmérőjű tárgyak a fényképen felismerhetők.
Először nagyobb területről áttekintő képet adó felvételek szükségesek. A raj­

200
tűk kiválasztott fontos tereprészek fölé újabb, nagyobb felbontóképességű
fényképezőgépet küldenek.
A fényképező műhold körülbelül 1,5 óra alatt kerüli meg a Földet. Ha északi
irányban indítják, másfél óra múlva nem ugyanoda ér vissza, ahol előbb volt,
hanem 22,5°-kal nyugatabbra (mert a Föld keletre fordult el alatta). A műhold
így soknapos keringése alatt a földgömb (vagy egy ország) sok részéről készíthet
fényképfelvételt.
Hogyan kerülnek vissza a felvett képek a Földre? Nem várják meg, míg
a műhold visszatér a földre. A keringés közben készült filmtekercseket tartályba
zárják. Ez a tartály a földi rádióállomás hívására alkalmas pillanatban leválik
a műholdról és visszatér a földre (olyanformán, mint ahogyan az űrhajósok
jutnak vissza meglepő pontossággal a kijelölt területre).
Háború idején a felvételekre azonnal szükség lehet. Ilyenkor a film előhívása
automatikusan a műholdon történik. A képet rádióhullámokkal sugározzák
a földre. Fényképezőgép helyett televíziós adókészüléket is elhelyezhetünk a
műholdon. A műholdról látott táj képe a földi megfigyelőállomáson azonnal
megjelenik.
Ezek a rádióhullámokkal lesugárzott képek a földön például filmszalagra
rögzíthetők és ugyanúgy megőrizhetők, mint a fényképek; nagy hátrányuk,
hogy élességük (felbontóképességük) csekély.
A felderítés akkor lehet a legpontosabb, ha a műholdon levő emberek kitűnő
messzelátókon át végzik a megfigyelést, és a látottakat rádión közük a földi
állomással. Ilyen felderítő műholdak is elképzelhetők.
Az eddig leírt felderítést a felhős ég vagy az éjszakai sötétség lehetetlenné
teszi, hiszen akkor a műholdról a Föld felszíne nem látható.
Ezt a nehézséget az infravörös sugarak alkalmazása sem győzi le. Az eddigi
kísérletek szerint az infravörös sugarakkal csak 10 kilométeres felbontást lehet
elérni. Ez télen, ködben, felhőkön át elegendő lehet nagy városok, ipartelepek,
hajóhadak stb. felismerésére.
Az atomrobbantásokat figyelő műholdak a Föld körül százezer kilométer
magasságban keringenek. Műszereik jelzik az atomrobbantásból kiinduló
gamma- és neutronsugárzást. Párosával bocsátják fel őket, és pályájukat a
hordozórakétákkal úgy módosítják, hogy mindig a földgömb két ellentétes fele
fölött haladjanak.
Az 500—800 kilométer magasban keringő és ezért hosszú életű műholdak
célja az ellenség rádióberendezéseinek felderítése. Egy 1961-ben fellőtt majd­

201
nem 2 tonna súlyú kémhold kifejlesztésére az amerikaiak 3 és fél év alatt
15 milliárd forintot költöttek.
Állandóan a Föld körül keringő emberlakta űrlaboratórinmot 1967-re akartak
megvalósítani az amerikaiak. Rászántak 150 milliárd forintnyi összeget, rá­
költöttek 75 milliárdot, és 1964 júniusában törölték a tervet. 1971 júniusa
óta az űrben kering a szovjet Szaljut űrlaboratórium. Hossza 20 méter, leg­
nagyobb átmérője 4 méter. Kabinjainak térfogata összesen 100 köbméter.
Három űrhajós (a hősi halált halt Dobrovolszkij, Volkov, Pacajev) 24 napig
végzett benne tudományos megfigyeléseket. Az űrhajózás történetében új fejeze­
tet nyitott ez az első, tudományos űrállomás. Az űrlaboratórium lakói földi
öltözetben tevékenykedhetnek.

Drága az űrbe juttatni a hadi vagy a tudományos eszközöket. Az űrkomp

Az űrhajózás első 12 éve alatt a gazdaságosság tekintetében is óriási fejlődés

ment végbe. A kezdetben felbocsátott műholdak minden kilogrammjára 10
millió forint költség esett.
A hordozórakéták növekedésével növekedett a hasznos teher, és vele pár­
huzamosan a hasznos teher 1 kilogrammjára eső rakétasúly is kisebb lett.
A 202. oldalon említett példában 300 millió forint startköltséggel 2360 kilo­
grammot juttathattunk 557 kilométer magasságban föld körüli pályára. így
1 kilogramm hasznos súly föld körüli pályára juttatása 300 000 000:2360%
% 130 000 forintba kerül. Ma 1 kilogrammra általában 100 ezer forintot számít­
hatunk.
Tehát a technika fejlődése tíz év alatt százszor olcsóbbá tette az eszközök,
a tárgyak űrpályára állítását, bár valljuk meg, csak nehezen engedhetnénk
meg magunknak, hogy százezer forintot fizessünk azért, hogy a Föld körül
keringő hozzátartozónknak 1 kilogrammos csomagot küldjünk.
De a technika tovább fejlődik, és ha néhány év múlva közlekednek majd
az „űrkompok”, a szálb'tási költség a mainak tizedrészére csökken és ez csak
10 ezer forint lesz kilogrammonként. Hogyan érjük el ezt?
Mi tette eddig az űrbejutást olyan költségessé? Minden rakétaindításkor
a szállítórakéta veszendőbe ment. Nem lehetett újra használni. Aligha utaz­
hatnánk repülőgépen, ha egy út után csak az utaskabin maradna meg, a repülő­
gép többi része pedig veszendőbe menne.

202
 Ezért olyan szállítórakétákat terveznek, amelyek a hasznosteher-fokozatot
— az űrben keringésre szánt részt — 50—60 kilométeres magasságra emelik,
tolják, ekkor a tolórész leválik, visszatér, visszasiklik a földre és újból felhasz­
nálható (138. ábra). Legnagyobb gyorsulása csak 3 g lenne, hogy embereket
is szállíthasson.
Már folyik az arra irányuló munka, hogy ezek az űrkompok 1977—78-ban
„üzemeljenek”. Ügy tervezik, hogy legalább száz indításra lesznek alkalmasak.
Az emelőrakétáról leváló rész a leválás után saját rakétahajtóművével emel­
kedik tovább. Az emberek, illetve a hasznos teher szállítására 18 méter hosszú
és 4,5 méter átmérőjű tér lesz benne. Kiköt az űrállomáson vagy más feladatot
végez, azután visszasiklik a földre. Itt a következő felszálláshoz újból rendbe­
hozzák.

138. ábra. Miután az űrkomp elvált az emelőrakétától, meglátogatja az űrállomást, kirakja

utasait és teherszállítmányát. Ezután visszasiklik a földi állomásra. Egyik tervezet szerint az
űrkomp hossza 55 méter lenne, szárnyszélessége 37 méter

203
 Az emelőrakétát is, meg az űrhajót a kozmoszba juttató rakétát is folyékony
oxigén és folyékony hidrogén üzemanyag hajtja. Összes súlyuk üresen 160 000,
az űrbe jutó rész súlya üresen 90 000 kilogramm. Amikor pedig feltöltött
üzemanyagtartályokkal a szállítórakétáról leválik, a súly 340 000 kilogramm.
Az űrkomp induláskor az indítóállványról merőlegesen emelkedik a levegőbe.
Ilyen űrkompok tartják majd fenn a személy- és teherforgalmat a Föld
és az űrállomás között.
Mennyi súlyú (tömegű) műszert vagy hadianyagot lehet az űrállomáson el­
helyezni, raktározni? Annyit, amennyi a rendelkezésre álló térbe belefér.
A súly csak a feljuttatásuknál számít, amikor már a föld körüli pályán kerin­
genek, a súlytalanság állapotában vannak.
Csak érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a tervek szerint egy 80 kilo­
gramm súlyú ember számára egy űrkirándulás szállítási költsége (oda-vissza)
mintegy 800 000 forintba kerül. Számítsunk napi 2 kilogramm élelmet. Ennek
az űrbe juttatása 20 000 forintba kerül majd. Egy pohár (2 deciliter) víz fel­
szállítási költsége pedig 2000 forint.

Érdemes tudni...

Miért van nagy jelentősége az emberlakta űrállomásnak ? Azért, mert kitűnően

alkalmas a felderítésre, az űrben mozgó tárgyak ellenőrzésére, az űrből történő
atomtámadás lehetőségének vizsgálatára. Az emberlakta űrállomást valóságos
űrbéli főhadiszállássá lehetne tenni és innen irányítani a földi és tengeri had­
erőket, csapatokat.
Mekkora költségre lehet számítani, hogy az alkalmazásra kész űrállomás és
űrkomp megvalósuljon? — Az űrkomp szolgálatba állításáig felmerülő költ­
ségeket 500 milliárd (ezermillió) forintra becsülik. A katonai célokat szolgáló,
1000 köbméteres űrállomás kifejlesztése pedig csak felényi összegbe: 250 milli-
árdba kerülne.
Magyarország nemzeti jövedelme 1969-ben 256 milliárd forint volt. Tehát
az űrkomp megvalósításához hazánk kétévi nemzeti jövedelme lenne talán
elegendő. Az űrállomást pedig egyévi nemzeti jövedelmünkből esetleg meg
lehetne valósítani.
Összehasonlításul még megemlítjük, hogy amíg az első ember eljutott a
Holdra, a megelőző kutató, tervező és alkotómunka mintegy 1500 milliárd

204
forintba (hazánk egész nemzeti vagyona 1968-ban) került az USA-nak. Egv-
egy holdraszállás költsége ma is körülbelül 25 milliárd forint. Ebből a Holdra
szálló rakétafokozat értéke kétmilliárd forint, a Holdra lerakott műszerek
értéke pedig 1300 millió (1,3 milliárd) forint.
Hazánk lakosságának megtakarított pénze 1971 elején 42 milliárd forint
volt. Ez az összeg két holdraszállás költségének fedezésére lenne körülbelül
elegendő.

Ma már az űr is hadszíntérré válhat. Atombomba az űrből a Földre

Egyetlen többfokozatú rakétával is több mint 100 000 kilogrammot meghaladó

hasznos terhet juttathatunk föld körüli pályára — atombombákat és más
hadieszközöket is. Ezek a műholdakról a földi célpontokra irányíthatók.
Az előző fejezetben láttuk, hogy milyen hatalmas összegbe kerül csupán
néhány ezer kilogramm szokásos robbanóanyag magasba juttatása, kilogram­
monként 10 000 forint szállítási költséggel számolva. Tehát csak az atombomba
alkalmazása lehet „gazdaságos”.
Egyes elgondolások szerint néhány száz (egyenként 100 — 150 millió tonna
TNT robbanóerejű) atombombát juttatnának föld körüli pályára (150—200
kilométer magasba). A földi állomásról küldött parancsjelre zuhannának a
földi célpont felé. De embert szállító műholdakról a személyzet is „dobhatná”
az atombombákat.
Az űrből történő atombombázásnak több nehézsége van.
1. A műholdak meghatározott pályán keringenek, és a Föld állandóan el­
fordul alattuk. Tegyük fel, hogy az É—D irányban indított mesterséges hold
keringésideje 90 perc, és most — ebben a pillanatban — Budapest felett van.
Akkor a legközelebbi keringéskor a pályája már nem Budapest felett halad
el, hanem egy Budapesttől nyugatra 2100 kilométerre levő hely felett és így
tovább. Mivel az atombombákat hordozó műhold csak a legritkább esetben
repül el a bombázni kívánt cél felett, ezért gondoskodni kell arról, hogy az
atombombát a műholdról indított segédrakétával juttassuk az űrből a távoli
cél felé.
2. Képzeljük magunkat a körülbelül 8 kilométer másodpercenkénti sebesség­
gel haladó műholdon, ahonnan egy több száz kilométer távolságban levő cél­
pont felé kell az atombombát vivő rakétát indítanunk. Megelégszünk néhány

205
kilométeres találati valószínűséggel. Ehhez az indítás pillanatában olyan pon­
tosan kellene ismernünk a mesterséges hold helyét, sebességét és beállítanunk
a rakéta hajtóművét, ami nem valósítható meg. A műholdról legfeljebb egy
nagyobb területet lehetne atombombákkal „szőnyegbombázni”.
3. Az atombombákat, a rakétákat hordozó mesterséges holdak (és űrállomá­
sok) hosszabb ideig maradnak a levegőben. Tudjuk, hogy az indítás előtt köz­
vetlenül a rakéták, atombombák szerkezetét át kell vizsgálni. Ez lehetetlen
volna, és hiba esetén a bomba esetleg más ország területére is eshetnék. —
Ezenkívül a műhold és a földi állomás közti rádióösszeköttetés is meg­
zavarható.
Mindezzel szemben áll, hogy a földről indított interkontinentális rakétával
sokkal olcsóbban, biztosabban és bármely pillanatban célba juttatható az
atomfegyver a föld bármely pontjára. Reméljük, hogy a műholdakról vagy
az űrállomásokról bombavetésre nem kerül sor.

Bombavetés az űrsiklóról

Az 1960-as évek közepén kezdődtek meg a kísérletek a rakétával magasba

emelt űrsiklóval, amely a katonai tervezés számára újabb lehetőségeket nyúj­
tott. A 139. ábrán egy óriási hordozórakétát látunk. A rakéta hasznos terhe
az űrsikló, amelyben ember is lehet. Az óriásrakéta 75 kilométer magasra
emeli az űrsiklót, sebessége 5800 km/óra, és itt áll pályára. Az ilyen sebességű
űrsikló egyszer-kétszer megkerülheti a Földet is, miközben szárnyaival a légkör
határzónájában siklik, és közben a röpítő erő is erősen hat rá.
Mivel ilyen nagy magasságban a levegő sűrűsége túlságosan kicsiny ahhoz,
hogy ellenállása kormányzásra használható legyen, az űrsikló kormányzását
rakétákkal végzik. Miközben visszatér a Földre, belekerül a légkör sűrűbb
rétegeibe, ahol a hasonló sebességű meteorok annyira felizzanak, hogy elégnek.
Az űrsikló felmelegedés elleni védelmét megvalósították.
Végeredményben az űrsikló átmenetet képez az óriási sebességű, de meg­
határozott pályán haladó műhold és a kormányozható repülőgép között.
Ürsiklóval a pilóta akár körülrepülheti a Földet a leggyorsabb repülőgépnél
is sebesebben, és közben több ezer kilométer távolságra oldalt is kitérhet,
pontosan a cél fölé, ahová az atombombát el kell juttatnia. (Kísérlet űrsikló-
modellel a 140. ábrán.)

206
139. ábra. Az óriásrakéta
75 kilométer magasra emeli
az űrsiklót, és itt elválik tőle.
Az űrsikló a leválás után 140. ábra. Az emelőrakéta mintegy 5000 kilométer óránkénti
egyszer-kétszer megkerülheti sebességgel bocsátja útjára a kísérleti űrsiklómodellt
a Földet

Az előző oldalakon megismerkedtünk a hetvenes években — feltehetően —

megvalósuló űrkomppal. Az olvasó bizonyára észrevette, hogy az űrkomp a
hatvanas évek most leírt űrsiklótervezetének továbbfejlesztett alakja. Ha a
régibb terv szerint az űrsiklót óriásrakétával emelnék magasba, a költséges
emelőrakéta veszendőbe menne.
Az űrsikló első, motor nélküli példányát 1959-ben egy repülőgép vitte 24
ezer méter magasságba. Azóta újabb és még újabb tervek megvalósítására
folynak a kísérletek, amelyek sok milliárdba kerülnek, míg végre majd űrsikló­
ban röpülhetjük körül a Földet.

207
Hogyan lehet megsemmisíteni az űrben keringő műholdakat?

1. Lehet-e ágyúval fellőni az űrbe? 1964-ben végeztek erre vonatkozó kísér­

leteket. Egy 41 cm űrméretű partvédő' ágyú huzagolt csövét simára fúrták,
hogy a lövedék a csőben nagyobb sebességre gyorsuljon fel. A 204 kilogramm
súlyú lövedékeket 108 kilométer magasra, a 79 kilogramm súlyúakat pedig
167 kilométer magasra lőtték fel. A lövedékek 1830 méter másodpercenkénti
sebességgel hagyták el az ágyúcsövet.
Az ágyúlövedékek tehát bejutottak az űrbe, de az elért magasság kevés,
hiszen a műholdak zöme sokkal magasabban kering. Pedig az űrlövedéknek
lennének előnyei. Óriási sebességgel szeli át az alsóbb, sűrűbb levegőrétegeket,
ezért a szelek pályájáról csak kisebb mértékben térítik el, mint a rakétát,
amelynek a kezdősebessége kicsi. Az űrlövedék másik előnye, hogy bizonyos
nagyságú hasznos terhet 10-szer olcsóbban lehet vele 90—180 kilométer
magasra juttatni, mint rakétával. — Viszont óriási hátránya, hogy az ágyú­
csőben 10 000 g gyorsulás is fellép, és a hasznos terhet alkotó, űrbe vitt mű­
szereknek és egyéb eszközöknek ezt a gyorsulást ki kellene bírniuk.
A földről fellőtt ágyúlövedék tehát nem alkalmas az űrben levő tárgyak
megsemmisítésére.
2. Lehet-e a földről indított rakétával elpusztítani az űrben haladó tárgyat?
Rakétát több száz kilométer magasra is felküldhetünk. De tudunk-e a földről
indított rakétával olyan pontosan célozni, hogy elegendő közel jusson az űrben
haladó tárgyhoz ?
Egy példán éreztetjük meg ennek óriási nehézségét. Tegyük fel, hogy olyan
műholdról van szó, amelynek pályaadatai már ismeretesek, és a műhold éppen
felettünk halad majd el. A támadó rakétát pedig srapnelrepesz robbanófejjel
látjuk el.
íme, 800 kilométer távolságban észrevesszük a közeledő műholdat, amely
kereken 8 km/mp sebességgel közeledik, tehát 100 másodperc múlva ér fölénk.
A számítógép a műhold sebessége, magassága, valamint a támadó rakétánk
adatai alapján kiszámítja, hogy melyik pillanatban kell a rakétát indítani,
hogy az űrben haladó céllal találkozzék, illetve olyan közel kerüljön hozzá,
hogy megsemmisítse.
Tegyük fel, hogy az indítás mindössze 1 másodperc hibával történik —
ezalatt a műhold 8 kilométer utat tesz meg, tehát a találkozás pontjától
8 kilométer távolságban lesz. Pedig az az 1 másodperc hiba már a műhold

208
távolságának mérésekor becsúszhatott a számításba, ha a távolságmérő a 800
kilométer távolságot 8 kilométeres hibával mérte meg.
Ha pedig a távolságmérés tökéletesen pontos és a rakéta tökéletesen pontosan
indul és működik, de csak egytized másodpercet késik a robbanás — a műhold
0,8 km = 800 méter messze lesz a találkozási ponttól, ekkor már robbanhat
a robbanófej. Különben is a műhold sebessége mintegy negyvenszer akkora,
mint a robbanófej repeszdarabjaié.
Földről indított rakétával tehát egy műholdat nem lehet elpusztítani.
És ha a Földről atombombát lövünk fel az ellenséges űrtárgy elpusztítására?
Az űrben nincs levegő, hiányzik a romboló lökéshullám. De megmarad
a robbanáskor keletkező hősugárzás, gamma-sugárzás és a neutronsugárzás.
Ha egy kétmillió tonnás atombomba a műholdtól legfeljebb 5 kilométer­
nyire robban — a műhold tönkremegy. Ehhez pedig az szükséges, hogy a
kezdeti távolságmérés, a rakéta indításának és pályájának időadatai, továbbá
a bomba robbantásának pillanata összesen ne adjon nagyobb hibát, mint fél
másodperc.
Ez is valószínűtlen 1
3. Az űrből kell megtámadnunk az űrben keringő ellenséges tárgyakat.
Küldjünk a földről ugyanolyan pályán keringő műholdat. Segédhajtóműveivel
irányítsuk úgy, hogy a céltárgy közelébe kerüljön, és azt megfigyelhesse, esetleg
elpusztíthassa. Az elpusztítás történhet az üldöző műholdról indított rakétá­
val is. Köztudomású, hogy űrrandevúkat már eddig is sikerrel végeztek. Ilyen­
kor egy (esetleg napokkal) később kilőtt műhold az űrben keringő műholddal
találkozott.
A védekezést nagyon meg lehet nehezíteni azáltal, hogy az ellenség meg­
tévesztő (pl. felfújható) műholdakat juttat tucatszám a világűrbe. Ezek a
valódiaktól nem különböztethetők meg.
4. Repülőgépről indítják az űr-vadászrakétákat és a mesterséges holdakat.
Már 1959-ben repülőgépről majdnem merőlegesen indítottak űrrakétát egy fel­
derítő műhold felé. A célt állítólag 16 kilométer távolságon belül megközelítette.
A repülőgép gyorsan tud irányt változtatni, tehát gyorsan tud a műhold
pályájának irányába beállni. Ma már vannak olyan repülőgépek, amelyek
7 tonna hasznos terhet (az űrbe juttatandó atombombát, katonai rendeltetésű
műholdat esetleg emberrel együtt) 20 000 méter magasból 900 m/mp (3200
km/óra) sebességgel indítanak felfelé. Ezzel a módszerrel feleslegessé válik
a föld felszínéről induló rakéta első fokozata.

209
 5. Az űrben keringő műholdak (felderítők, bombázók stb.) hatásos működé­
séhez az is szükséges, hogy a földi állomásokkal biztos rádiókapcsolatban legye­
nek. Ezt az összeköttetést is megzavarhatjuk, sőt zavaró rádióadókkal lehetet­
lenné is tehetjük. Ezek akár a Földön, akár műholdakon tevékenykedhetnek.
Az űrhadviselés természetesen akkor a leghatásosabb, ha az űrben levő ember
is részt vesz benne. Ezért nagy a katonai jelentősége az emberiakta űrlaborató­
riumoknak, az embert vivő, irányítható űrsiklóknak és űrkompoknak.

Hogyan fedezik fel a mesterséges holdakat ?

A Föld körül az űrben máris több mint 2000 tárgy kering (mesterséges holdak,
rakéták darabjai). Szinte naponta jut egy-egy újabb, esetleg be se jelentett,

141. ábra. Az esetleg több száz kilométer távolságban levő műholdról vagy rakétáról visszavert
rádióhullámokat a két radarvevő felfogja. így a műhold távolsága, helye meghatározható

210
talán titkos katonai műtárgy az űrbe. Különösen háború idején nagy fontos­
ságú számon tartani őket (megállapítani rendeltetésüket és védekezni ellenük).
Ma már a Föld egyes részein több ezer kilométer hosszan húzódnak a radar­
sugarakból szőtt „űrsövények”. Ha az űrsövényt műhold szeli át, felfedezhető,
helye megállapítható.
Hogyan működik az űrsövény? A 141. ábra közepén egy hatalmas, radar­
sugarakat kibocsátó adóállomást látunk. Tőle jobbra-balra egyenlő távolság­
ban egy-egy vevőállomás van. Az adóállomás rádióhullámokat sugároz felfelé.
Ha a sugarak útjába űrtárgy kerül, a róla visszaverődő rádióhullámok eljutnak
mindkét vevőállomáshoz.
Az űrsövényt ilyen adó- és vevőállomások sorozata alkotja. A számító- és
adatfeldolgozó központi gépekhez jutnak el a megfigyelt adatok. A központi
gép számon tartja a már ismert műholdak átlépését, de ha egy új jelentkezik,
riasztja a védelmet.
Ha még a megfigyelő és felderítő műholdak által szolgáltatott adatokat is
számításba vesszük, már ma is nagy pontossággal megállapítható egy másik
országban felbocsátott űrhold pályája és felbocsátásának helye.

Egy megdöbbentő gondolat:

rádió-, televíziós adóállomás sok ezer kilométer magasban
A hírközlő mesterséges holdak

A tv- és az ultrarövid hullámú rádióadások aránylag csekély — 100—150 kilo­

méter — távolságig vehetők. Ennek oka, hogy a rövidhullámok egyenes irány­
ban terjednek, nem követik a Föld görbületét. Ezen a nehézségen úgy igyekez­
nek enyhíteni, hogy például a tv-adókat hegytetőre vagy magas tornyok tetejé­
re helyezik, hogy minél nagyobb földfelületet sugározhassanak be.
Természetesnek látszik az a gondolat, hogy helyezzük az adóállomást még
feljebb, sok ezer kilométer magasságba. Ez a műholdakkal meg is valósult.
1. Az első eredményes kísérlet 1962 júliusában történt (142. ábra). Egy 80
kilogramm súlyú mesterséges holdban televíziós vevő- és adóállomást helyeztek
el. A műhold ellipszis alakú pályán keringett. A pálya legközelebbi pontja
megközelítően 1000, a legtávolabbi pontja pedig körülbelül 6000 kilométerre
volt a Földtől. Amikor ez a televíziós műhold Európa és Amerika között az
óceán felett haladt, az amerikai tv-állomás adását a műhold felé sugározta.

211
142. ábra. A rádiójeleket felfogó és megerősítve visszasugárzó mesterséges hold. Hogy le ne essék,
sebesebben kell forognia, mint a Föld. Ezért csak néhány percig tartózkodik ahhoz alkalmas
helyzetben, hogy például televíziós összeköttetést létesítsen Európa és Amerika között

A műhold felfogta, felerősítette, majd újra kisugározta. Ily módon az amerikai

tv-adás Európában is vehető volt. De csak 10 — 15 percig, mert a Földnél
mintegy 9-szer sebesebben keringő műhold csak rövid ideig maradt az átvitelre
kedvező helyzetben.
Lehetséges-e az ilyen műholdban olyan vevő—adókészüléket elhelyezni,
amely egyidőben 10 különböző hullámsávon dolgozó tv-műsort is sugározhat
vagy 10 000 telefonbeszélgetést közvetíthet ? A válasz: igen.
2. Egész napon át a földgömb bármely részei közötti állandó rádiókapcsola­
tot létesítene 30—50 darab 80 — 100 kilogramm súlyú 5000—10 000 kilométer
magasban, lehetőleg körpályán keringő műhold. A kapcsolatot irányítható
antennájú, nagy technikai felszerelést igénylő földi állomások tartanák fenn
velük. Egy-egy ilyen földi adó—vevőállomás létesítése 100 millió forint körüli
összegbe kerülne.

212
 Egy hírközlő műhold a szállítórakétával együtt szintén 100 millió forint
kiadást jelent. De ezt a költséget jelentékenyen csökkenti az a körülmény, hogy
egyetlen rakétával egyszerre több műhold is pályára állítható.
A költségekben nagy ingadozást okozhat az, hogy egy-egy műhold mennyi
ideig marad üzemben. Ez az idő 1 — 10 év közötti időtartam lehet.
3. Mennyibe kerül az egész Földre kiterjedő (globális) műholdrendszerű hír­
közlő hálózat? Érdemes-e megvalósítani?
Erre nézve nagyon óvatos és józan gazdaságossági számításokat végeztek,
íme az egyik:
50 hírközlő műholdat É—D irányú pályára állítanak.
Egy műhold használhatóságát 10 évben tételezik fel.
A beszélgetések lebonyolítására 26 földi állomást létesítenek.
Összes költség: 8 milliárd (8000 millió) forint.
Összehasonlításul megjegyezzük, hogy ha a Föld egyenlítője körül tenger
alatti kábelt fektetnénk, ez 9 milliárd (9000 millió) forintba kerülne.
4. Gazdaságilag kifizetődő lenne-e a Földre kiterjedő műholdas hírközlő háló­
zat? Erre nézve is végeztek részletes számításokat. Eszerint a berendezések
karbantartása, a személyzet fizetése, a hálózat és számítógépek üzemköltsége
évente 1200 millió forintba kerülne, de már az első 20 év alatt összesen 50 000
millió forint bruttó nyereségre lehet számítani.
A közlemények a földi vevőállomásokról a már meglevő vezetékes vagy
rövidhullámú összeköttetéseken át jutnak el a kívánt helyre.

Ötven hírközlő hold helyett három is elegendő — ha...

Az előbb említett, 5000—10 000 kilométer magasban keringő műholdak a Föld

felszínéhez képest elmozdulnak, mert keringésidejük csak egy-két óra. Éppen
ezért kell belőlük sokat pályára állítani. A sok közül mindig akad néhány,
amely a földi vevőállomás látókörében van.
Nem lehetne-e a hírközlő műholdat az űrben úgy elhelyezni, hogy állandóan
a Föld (az egyenlítő) ugyanazon pontja felett maradjon (143. ábra), tehát
a Földhöz képest ne mozduljon el, és mégse essék le a Földre.
Mikor marad az űrben levő test állandóan a Föld ugyanazon pontja felett?
Ha együtt forog a Földdel, azaz ha a műhold keringési ideje ugyanannyi,
mint amennyi idő alatt a Föld a tengelye körül egyszer megfordul.

213
148. ábra. A Földdel együtt forgó (szinkron) 3 hírközlő mesterséges (Syneom nevű) műhold.
A Föld egész felületét besugározhatják tv- és rádióműsorokkal, és a földrészek közötti (inter­
kontinentális) telefonbeszélgetéseket is olcsóbbá teszik

Mikor nem esik le a műhold? Ha a súlya éppen akkora, mint amekkora az

ellenkező irányban ható röpítő erő.
A számítás eredménye szerint:
Ha azt akarjuk, hogy a műhold a Földdel együtt forogjon, akkor 35 940,
kereken 36 000 kilométer magasra kell feljuttatni, és ott pontosan akkora víz­
szintes irányú sebességgel kell pályára állítani, hogy a Földet 24 óra alatt
kerülje meg.

214
 Az ilyen Földhöz viszonyított helyzetét nem változtató műhold neve: szink­
ron-műhold.
A hírközlő műholdak katonai jelentősége szembetűnő. Hiszen már az első
műholdak sem csupán polgári célokat szolgáltak. A „Syncom—3” műholdat
1964-ben azért lőtték fel az amerikaiak, hogy az olimpiai játékokat közvetítse
Japánból. A műhold a Csendes-óceánon át húzódó dátumválasztó (vasárnap —
hétfő) vonal felett állott, és kitűnően működött. A játékok után a hadsereg
kezébe ment át, és 1964 óta — a többi, kizárólag katonai célú műholddal együtt
— a vietnami háborúban is használják.

Nehéz helyzetben a kapitány.

Műhold a tengerészek számára

Tegyük fel, hogy a legsötétebb éjszakában letesznek bennünket a Föld vala­

melyik pontjára. Sejtelmünk sincs, hogy hol vagyunk. Ráadásul még egy át­
látszatlan falú kabinba vagyunk bezárva. Van-e mód rá, hogy földrajzi hely­
zetünket pontosan megállapíthassuk ?
Igen! Szinte hihetetlen pontossággal megállapíthatjuk, hogy a földgömb
melyik pontján vagyunk.
Milyen módszerrel? Ezt egy tengeralattjáró kapitányának eljárásából tanul­
hatjuk meg. A kapitány nagyon fontos feladat teljesítése közben hasonló
helyzetbe kerül.
Felmerül a tengeralattjáró. Atomrobbanófejes rakétát kell a 3000 kilométer
távolságban levő katonai célpontra indítania. Ehhez nagyon pontosan kellene
ismernie saját földrajzi helyzetét. Még a stabil földi rakétaindítók is — pedig
ilyen gondjuk nincs — csak egy-két kilométer pontossággal találnak célba.
Az éjszaka sötét. A felhős égen még a csillagok sem látszanak. Nem állapít­
hatja meg hajójának helyzetét a szokásos csillagmegfigyeléssel sem. De ennél
nagyobb pontosságra van szüksége, hiszen ha saját helyének számításbavétele-
kor csak 5—10 kilométert téved, a találat amúgy is elkerülhetetlen hibáját
máris ennyivel növeli.
De nappal is fennállhat ugyanez a nehézség. Akkor sem láthatók a csillagok,
a felhős égen a Nap sem.
Helymeghatározó (navigációs) műhold segítségével a hajó 500 méter pontos­
sággal meghatározhatja helyzetét.

215
 Hogyan? Ennek egyik módját
könnyen megérthetjük.
Nézzük a 144. ábrát. Látjuk a mű­
holdat és a hajót.
Tegyük fel, hogy a műholdban
levő rádióadó percenként sugározza
a műhold pillanatnyi helyzetének
pontos földrajzi adatait. A hajó veszi
a jelet. Antennájával azt az irányt is
meg tudná állapítani, ahol a műhold
abban a pillanatban tartózkodik, de
ez az iránymérés nem lenne a meg­
kívánt pontosságú, és nem határozná
meg a hajó és a műhold távolságát
sem.
Nézzük a 144. ábrát. A műhold
másodpercről másodpercre közelebb
144. ábra. A műhold közeledése (A, B, C vonal­ kerül a hajóhoz. Ámde tudjuk, hogy
szakaszok) másodpercenként csökken. A tenger­
alattjárón levő műszer által mért rezgésszám
a közeledő vonat füttyét magasabb­
egyre kevésbé tér el a műhold által kibocsátott nak halljuk (nagyobb rezgésszámá­
hullámok rezgésszámától nak, Doppler-hatás). A műhold rá­
dióhullámokat, rezgéseket bocsát ki.
A hajón tudják, hogy a műhold mi­
lyen rezgésszámmal (frekvenciával) sugároz. Á hajón levő műszer ennél na­
gyobb rezgésszámot jelez.
Nézzük meg az ábrán, hogy másodpercről másodpercre ugyanakkora-e a
műhold közeledése a hajóhoz (A, B, C vonalhosszak). Ha a közeledés ugyan­
akkora — akkor a Doppler-hatás ugyanakkora, tehát a rezgésszámot mérő
műszer ugyanakkora rezgésszámú növekedést, ugyanakkora Doppler-hatást
mutatna.
Ámde az ábrán azt látjuk, hogy az A, B, 0 vonalak hossza egyre csökken,
tehát egyre csökken a Doppler-hatás. A rezgésszámot mérő műszer adata egyre
kevésbé lesz nagyobb a műhold által kibocsátott hullámok rezgésszámánál.
A hajón levő műszer tehát folyamatosan méri a Doppler-hatás folyamatos
változását.
Most következik a döntő kérdés: ha távolabb van a műhold a tengeralatt-

216
járótól, akkor is ugyanakkora lesz a Doppler-hatás és változása, mint az előző
esetben volt ? ■
A 145. ábrán a földrajzi helyzetét „kikiabáló” navigációs hold (II) távolabb
van a tengeralattjárótól, mint az előző esetben (I).
Azonnal látjuk, hogy a másodpercenként bekövetkező távolságváltozás
annál kisebb, minél távolabb van a műhold. Tehát ha a tengeralattjáró távo­
labb van a földrajzi helyzetét „kikiabáló” navigációs műholdtól, akkor a mű­
szer kisebb rezgésszámnövekedést mutat, és a következő másodpercekben
ennek a Doppler-hatásnak változása is kisebb lesz.
Végeredményben:
ha a navigációs hold időnként „kikiabálja” pontos földrajzi helyzetét, ma­
gasságát, sebességét, haladási irányát, a kisugárzott rádiójelek pontos rezgés­
számát
és a tengeralattjárón levő műszer pontosan megállapítja a Doppler-hatást
és annak változását,
akkor kiszámítható a tengeralattjáró helye a mesterséges holdhoz képest
— de mivel a mesterséges hold a saját földrajzi helyzetét megadja, a kapitány
is megállapíthatja saját hajójának pontos földrajzi helyzetét.
Ezt a számítást a tengeralattjárón levő számítógép végzi el. A műszerek
közük vele a szükséges adatokat.
Ha tehát egy ilyen helymeghatározó — „Transit” — műhold átmegy a meg­
figyelő égboltján (transit, latinul = átmegy) nagyon pontos földrajzi hely­
meghatározás lehetséges.
Hogy mindig legyen az égbolton „Transit” műhold, ezért egyidejűleg többre

145. ábra. A másodpercenként bekövetkező távol­

ságváltozás annál kisebb, minél távolabb van a
navigációs műhold
van szükség belőlük. Általában kör alakú pályán 1000 kilométer magasban
keringenek. Az a cél, hogy a beépített műszaki felszerelésük legalább 5 évig
működőképes legyen. Az elsőt 1960 áprilisában lőtték fel. 1966-ban egy kísérlet­
sorozatban a Transit műholdak segítségével hajók és repülőgépek 500 méter
pontossággal állapították meg földrajzi helyzetüket.

Az időjárást jelentő műholdak

Békés időkben a nemzetközi meteorológiai hálózat jelentései alapján egész

Földünk időjárási helyzetét ismerjük. Ennek alapján lehetséges az időjárás
előrejelzése is.
A háborúban álló államok az időjárásjelentések kiadását megszüntetik.
Pedig a földi, a légi és a tengeri erők hatásos alkalmazásához szükséges az idő­
járási helyzet ismerete az ellenség területén is.
Az első műhold (Szputnyik—I,1957) fellövése után 4 évvel már a fényképező-
és tv-készülékkel felszerelt műholdak rendszeresen figyelték és fényképezték
földgömbünk felhőzetét, a viharközéppontok helyét és vonulásuk irányát.
Az orkánok előrejelzése sok emberéletet is megmentett.
Milyen kérdésekre várunk választ a meteorológiai műholdaktól? Ez azt is
megszabja, hogy milyen műszerekkel szerelik fel őket.
Ismernünk kell az egész földgömbön a felhőzet eloszlását általában, de
ismernünk kell részletesebben is egy-két kisebb területen.
Ha a műhold 900 kilométer magasan halad, akkora felületet fényképezhet
le, mint egy 1800 kilométer oldalhosszú négyzet; 2 — 3 kilométer nagyságú
részlet felismerhető rajta. Ha a fényképezőgépet a 36 000 kilométer magasan
keringő szinkron (a Földdel együtt forgó) műholdra helyezzük, akkor a föld­
gömb felületének 40 százaléka rajta lesz a fényképen.
Ha kisebb területről részletesebb képet akarunk, akkor a felvétel vagy tele-
objektívval, vagy pedig alacsonyabban szálló műholdról készül.
A felhőzet pillanatnyi helyzetét a műholdról közvetített televíziós képen
figyelemmel kísérhetjük.
A műholdon levő infravörös mérőkészülék méri a Föld felszínének hőmérsék­
letét, sőt a légkörét is —- különböző magasságokban. Az adatok rádióhullámok
útján jutnak el a földi megfigyelőállomásra. — A szovjet „Meteor” vagy az
amerikai „Tiros” (jelentése: csillag) meteorológiai mesterséges holdak.

218
 ÉRDEKESSÉGEK:
HONNAN VESSZÜK AZ ENERGIÁT AZ ŰRBEN?

A napelem. Az akkumulátor

Meddig keringenek a műholdak ? Ha a műhold keringése közben nem találkoz­

nék ellenállással, örökké keringene. A 36 000 kilométer magasan levő szinkron­
holdak bizonyára sok millió évig keringenek majd, százezer évekre becsülik a
néhány száz kilométer magasan mozgó műholdak életét az űrben.
A levegő sűrűsége 70 kilométer magasban a Föld felszínén mért értéknek
tízezredrésze, 100 kilométer magasságban milliomodrésze, 200 kilométer
magasban pedig csak tízbilliomod része. Mindezt a levegő sűrűségét is mérő
műholdak eredményeiből tudjuk.
Más kérdés azonban az, hogy a műszerekkel, a rádió- és tv-adókkal, esetleg
elektronikus számítóberendezésekkel ellátott mesterséges holdak mennyi ideig
képesek feladatukat teljesíteni, meddig maradnak üzemben?
Ez két feltételtől függ. 1. A kis méretű, bonyolult műszereik ne hibásodjanak
meg. 2. A berendezések, a műszerek működtetésére legyen elegendő energia.
1. A berendezéseket úgy tervezik meg, készítik el, hogy legkényesebb részei­
ket két példányban építik be, és az egyik meghibásodásakor a másik önműködő­
en bekapcsolódik. Meddig működnek, a jó szerencsétől is függ. Jó példa erre, hogy
az 1962. augusztus 2-án felbocsátott, 129 kilogramm súlyú körülbelül 800 kilo­
méter magasan keringő „Tiros—4” időjárásjelző műhold berendezése csak két
hónapig működött, igaz, hogy közben 33 000 fényképet küldött a Földre. Más
,,Tiros”-ok évekig hibátlanul működnek. Az 1963. február 14-én 36 000 kilo­
méter magasba lőtt 39 kilogramm súlyú „Syncom—1” berendezése abban a
pillanatban felmondta a szolgálatot, amikor a keringési pályára állott. A készü­
lékek a technika fejlődésével egyre megbízhatóbbak lesznek. Egyelőre 5 évi
működést biztosítanak.

219
 Emiatt a bizonytalanság miatt szükséges az, hogy ugyanazon céllal egyidő-
ben több műhold keringjen, például 8 — 30—50 híradástechnikai műhold, mert
így egy-kettő kiesése esetén a hálózat működőképes marad.
2. Egy nehéz kérdés: honnan veszik az energiát az űrben ?
A műholdak műszereinek, rádió-, televíziókészülékeinek, a fényképezőgépek ­
nek működtetéséhez energia kell.
Ha ez az energia elfogy vagy pótlásáról nem tudunk megfelelően gondos­
kodni, akkor a drága műhold „űrszemétté” válik, hiába fordítottunk elkészí­
tésére sokkal nagyobb összeget, mint amennyi a műholddal egyenlő súlyú arany­
nak az értéke.
a) A napsugárzás energiájának alkalmazása. Bizonyára mindenkinek fel­
tűnt, hogy a műholdakból tekintélyes felületű lapok állanak ki (146. ábra).
Ha felületükre napsugár esik, elektromos feszültség, elektromos áram keletke­
zik. A jelenség maga a fényképezőgépekről ismerős: ha a fényképezőgép
megvilágításmérőjének ablakára fény esik, a keletkező elektromos áram a meg­
világításmérő mutatóját elmozdítja.
Hogyan alakul át a napsugárban terjedő energia elektromos energiává?
Erről a 132. oldalon volt szó, ahol a fényelemet ismertettük (95. ábra). A fény­
elem által szolgáltatott elektromos áram annál erősebb, minél nagyobb a szelén­
lapokkal fedett felület és minél erősebb a ráeső fény.
Üjabban sikerült a szilíciumkristályból kimetszett igen vékony lemezekből
olyan fényelemet alkotni, amely a ráeső napsugarak energiájának 10 százalékát
közvetlenül elektromos energiává alakítja át.
Mit jelent ez ?
A zseblámpa izzókörtéje 1 wattos. Képzeljünk el egy akkora felületet, mint
egy levélboríték fele (147. ábra). Ha az űrben ekkora felületű szilícium fény­
elemre a napsugarak merőlegesen esnek, a keletkezett áram 1 wattos zseb­
izzót tart üzemben.
Ha pedig 100 wattos izzólámpát akarunk a szilícium fényelemmel üzemben
tartani, akkor az űrben a napsugaraknak 0,7 m2 felületű szilícium fényelemre
kellene merőlegesen esniük (148. ábra).
Ismeretes olyan műhold, amelynek fogyasztása 3000 watt volt. Ennek fede­
zésére 21 m2 felületű fényelem lenne szükséges — merőleges napsugárbeesés
mellett. Mivel a napsugarak általában nem merőlegesen esnek a fényelem lap­
jára, ezért a számítottaknál sokszorta nagyobb felületre és több lapból álló,
többféle helyzetű „napelemre” van szükség.

220
 146. ábra. Egy időjárási (meteorológiai) műhold napfényelemei. A napelemeken
kívül még két atomtelepe is van

Érdemes megjegyezni, hogy 1 m2 felületre 1300 watt napsugár-energia esik,

mivel azonban a szilícium fényelem a napenergiát csak kb. 10 százalékos
hatásfokkal alakítja át, elektromos energiában 130 wattal számolhatunk.

221
 147. ábra. Essenek a napsugarak merőlegesen
a fényelemre, amely valamivel kisebb, mint
a levélboríték fele. A keltett elektromos áram
egy zseblámpaizzót tart állandóan fénylésben

148. ábra. Ha 0,7 négyzetméter felületű és 10 százalék hatásfokú fényelemekkel fedett lapra a
napsugarak merőlegesen esnek az űrben, a fejlődött áram 100 wattos izzót tudna üzemben
tartani. A fényelem ára négyzetcentiméterenként mintegy 20 forint. Tehát a 0,7 négyzetméter=
=7000 négyzetcentiméter felületű fényelem ára 140 000 forint
149. ábra. Az ezüst-cink akkumulátorban kilogrammonként 180 wattóra energia gyűjthető össze

b) Akkumulátor a műholdon. A műhold berendezései nem működnek állan­

dóan. A működési szünetben a napelem által termelt elektromos energiát össze
kell gyűjteni. Ez annál inkább szükséges, mert vannak időszakok, amikor sok­
kal nagyobb teljesítményre van szükség, mint amennyit a napelem szolgáltat.
Sőt az egy-két napos élettartamra tervezett műholdak a szükséges energiát
akkumulátorok alakjában viszik magukkal.
Milyen akkumulátort alkalmazzunk? Olyat, amely a lehető legkisebb súly
esetén a lehető legtöbb elektromos energiát tárolja. Ez az úgynevezett ezüst­
akkumulátor (149. ábra). Jól ismerjük, hiszen a miniatűr elektromos készülé­
kekben (pl. a rádiókban) használatos „gombakkumulátor” is gyakran ezüst­
akkumulátor. Pozitív lemeze ezüstoxid, negatív lemeze cink. Folyadéka lúg.
Légmentesen tokba zárják.
1 kilogramm súlyú ezüstakkumulátor gyakorlatilag 1 óra időtartamban
180 watt teljesítményt képes leadni (=180 wattóra energia), tehát annyi fel­
használható elektromos energiát tárol, hogy az 1 wattos zseblámpaizzót 180
óráig, a 100 wattos izzót pedig 1,8 óráig izzítja.
Említettük, hogy napjainkban az 1 kilogramm súlyú akkumulátor űrbe­
juttatásának költsége megközelítően 100 000 forint. Tehát az 1 kilogramm
súlyú ezüstakkumulátorral az űrbe juttatott 180 wattóra értéke az űrben
100 000 forint.
Itt lenn a földön pedig 1000 wattóra ( = 1 kilowattóra) elektromos energiáért
fizetünk 1 forintot. Ezért a földön 180 wattóra 18 fillérbe kerül, de ha ezüst­
akkumulátorral az űrbe juttatjuk, ott 100 000 forintot ér.

223
Újabb, alkalmasabb energiaforrások

1. A rakéta üzemanyagából (a hidrogénből és az oxigénből) a tüzelőanyagcellá­

ban elektromos áram állítható elő. Hogyan ? Ennek megértésére egy általáno­
san ismert kísérletből indulunk ki.
Egy zseblámpaelein két sarkához kössünk vezetőhuzalokat és végüket márt­
suk sós vízbe (150. ábra). Mindkét drótvégről buborékok szállnak fel. Az egyik
drótvégről hidrogéngáz, a másikról oxigéngáz száll fel. Ha a felszálló gázokat
üvegcsőben felfogjuk, összekeverednek, és így veszélyes, könnyen robbanó
durranógáz keletkezik.
Mi történt kísérletünkben? Elektromos energia felhasználásával a vizet
hidrogén- és oxigéngázra bontottuk fel. De az energia nem vész el. A keletke­
zett durranógázban benne van a felhasznált munkavégzés, az energia. Ha a
durranógázt felrobbantjuk, rombol — munkát végez —, így tehát a felhasznált
energiát visszanyerjük, és a hidrogén—oxigén egyesülésekor újra víz keletkezik.
Röviden: az elektromos árammal végzett munka a vizet hidrogén- és oxigén­
gázra bontja, amikor az égés során újra egyesülnek, visszanyerjük a munkát.

150. ábra, a) A sós vízbe merülő, egymáshoz közel tartott csupasz drótvégek egyikén oxigéngáz,
a másikon hidrogéngáz válik ki. b) Ha a fejlődött oxigén- és hidrogéngázt üvegcsőben felfogjuk,
keverékük a durranógáz

224
 És most jön a nagy gondolat: a víz felbontását hidrogénre és oxigénre elektro­
mos árammal végeztük. Nem lehetne-e a gázok újra egyesülésekor felszabaduló
energiát elektromos áram alakjában visszanyerni? Nem juthatnánk-e az égés­
kor azonnal áramló elektronokhoz?
De igen! Ennek módja azonnal világos lesz előttünk, ha meggondoljuk,
hogyan megy végbe az égés.
Bármely tüzelőszer égéséhez oxigén szükséges. Égés alkalmával a tüzelőszer
atomjai az oxigén atomjaival egyesülnek.
Lássuk, hogyan történik ez a hidrogén égésekor (151. ábra). Tudjuk, hogy
valamennyi atom az atommagból és a körülötte keringő elektronokból áll.

151. ábra. így keletkezik víz a hidrogén és oxigén gázkeverék égésekor

225
 A hidrogén atommagja körül 1 elektron kering.
Az oxigén atommag körül a külső elektronpályán 6 elektron kering, de itt
8 elektronnak kellene keringenie. A hiányzó két elektront az oxigén igyekszik
megszerezni. Ha például hidrogénatom van mellette, leszakít egy elektront, és
beiktatja a külső elektronpályájába. Az oxigénatom így magához láncolja a
hidrogénatomot: egyesül vele. De mivel az oxigén külső elektronpályájáról két
elektron hiányzik, ezért két hidrogénatommal egyesül, és ily módon H2O víz­
molekula képződik.
A 151. ábra bal oldalán látjuk, hogy aEés 0 egyesülésekor (a H égésekor)
a H atomról elektron áramlik az 0 atom felé. Az égés tehát elektronáramlással
jár. A durranógáz felrobbanásakor ez a folyamat egy pillanat alatt következik
be, és igen nagy számú atom egyesül.
A kémikusok gondoltak először arra, hogy nem lehetne-e az egyesülésnek
ezt a folyamatát lelassítani, és a hidrogénről leszakadó elektronokat arra kény­
szeríteni, hogy egy huzalon keresztül áramoljanak. így a huzalban elektromos
áram keletkeznék, és a hidrogén lassú égésekor felszabaduló energia elektromos
áram energiája alakjában jelentkeznék.
És valóban sikerült megoldást találni. így született meg a tüzelőanyag-elem,
a tüzelőanyag-cella. A hidrogén—oxigén-cellában a lassú égéskor felszabaduló
energia 70 százaléka alakul át elektromos energiává. Ez kitűnő eredmény,
hiszen a legkorszerűbb, óriási hőerőművek hatásfoka is legfeljebb 30 százalékos.
A tüzelőanyag-cellának a teljesítménye súlyához képest igen nagy: kilo­
grammonként megközelítően 450 watt. További előnye, hogy működése köz­
ben az űrben — az űrhajózás szempontjából — igen értékes víz termelődik.

Az atomenergia alkalmazása energiaforrásként.

Az atomtelep

Ha a néhány watt elektromos energiát szolgáltató telepnek hosszú időn —

éveken — át kell működnie, akkor a radioaktív bomláskor felszabaduló hőt
elektromos árammá alakító teleppel egyetlen áramforrás sem versenyezhet.
Először egy 1961-ben felbocsátott híradástechnikai mesterséges holdban
alkalmazták az atomtelepet. A jókora narancs nagyságú, 2 kilogramm súlyú
telep két évig állandóan 3 watt teljesítményt szolgáltatott, energiával látta
el a műszereket és a két rádióadót. Azóta sok mesterséges holdba szereltek

226
 már ilyen telepeket, és némelyik 5 éven
át is hibátlanul működött. Ha egy
2 kilogramm súlyú atomtelep teljesít­
ményét akkumul átor-teleppel akar­
nánk biztosítani, a telep súlya több
száz kilogramm lenne és sokkal kevésbé
lenne üzembiztos.
Az atomtelep szerkezete meglepően
egyszerű (152. ábra). Ha két különböző
anyagú fémdrót összeforrasztott vége a
tartály belsejében felmelegszik, akkor
a másik két drótvég között elektromos
feszültségkülönbség keletkezik. A hoz­
zájuk kapcsolt árammérő áramot jelez.
Ez a hőelem legegyszerűbb alakja. Ha
az atomtelep gömb alakú tartályát
rádiumtartalmú anyaggal töltenénk 152. ábra. Az atomtelep szerkezete
meg, akkor a tartály belseje a környe­
zeténél melegebb lenne.
Az a kérdés, hogy mennyi hőenergia fejlődnék, és ebből mekkora mennyisé­
get tudnánk a hőelemek segítségével elektromos energiává alakítani ?
Egy példán végezzük el a számítást. Példánk olyan érdekes és tanulságos
lesz, hogy meglep bennünket. Kísérjük figyelemmel. Érdemes!
Tegyük fel, hogy 1 gramm rádiumot (értéke kb. 3 millió forint) teszünk
ökölnyi tartályunk belsejébe.
A rádiumról tudnunk kell, hogy sugárzóképessége, azaz a rádiumból fel­
szabaduló energia 1600 év alatt csökken a kezdeti sugárzóképesség felére.
(A rádium felezési ideje 1600 év.) Az atomtelepünkbe helyezett 1 gramm
rádium által másodpercenként termelt energia is majd 1600 év múlva csökken
a felére. Mérések alapján tudjuk, hogy:
1 gramm rádium 1600 év alatt annyi hőt termel, mint amennyi hő 230 000
gramm kitűnő (6000 kalóriás) szén elégésekor keletkezik. Egyszerűség kedvéért
számoljunk középértékkel. Akkor 1 gramm rádiumból 1 év alatt 230 000:
:1600 = 144 gramm szén elégésekor keletkező hő, azaz 6000-144 gramm­
kalória = 864 000 grammkalória hő szabadul fel.

227
 Számítsuk ki az 1 másodperc alatt felszabaduló hőt. Egy évben kereken 30
millió másodperc van. Ezért ha
1 gramm rádiumból 1 év alatt felszabadul 864 000 grammkalória, akkor
1 gramm rádiumból 1 másodperc alatt felszabadul
864 000 grammkalória:30 000 000 = 0,0288 grammkalória hő.
Hány watt teljesítménynek felel meg ez a másodpercenként fejlődő 0,0288
grammkalória ?
A fizika azt tanítja, hogy:
ha másodpercenként 1 grammkalória alakul át elektromos energiává, akkor
4,2 watt teljesítményhez jutunk. Ezért 0,0288 gramm kalóriának 0,0288-4,2
watt = 0,121 watt felel meg.
Végeredményben: ha atomtelepünkben 1 gramm rádium termelné a hőt, ak­
kor telepünk 1600 évig átlagosan és állandóan 0,1152 watt, kereken 0,12 watt
teljesítményű hőenergiát tudna szolgáltatni. (Ekkor még megmaradna a fél
grammnyi sugárzó anyag. Ez tovább sugározna. 1600 év múlva újra felére
csökkenne sugárzásának erőssége.)
Érdekes megjegyzés: a kis villanyrezsó (főzőlap) 500wattot fogyaszt. 1 gramm
rádium pedig 0,12 wattnak megfelelő hőt termel. Mennyi rádiumra lenne szük­
ségünk, hogy úgy melegítsen, mint a kis főzőlap ?
Mivel 500 watt a 0,12 wattnál
500:0,12 = 4167-szer több,
ezért 4 kilogramm és 167 grammra lenne szükségünk (153. ábra). Ennyi rádiu­
mot összesen még soha sem állítottak elő. Az ára is mesebeli lenne, hiszen
1 gramm rádium ára kb. 3 millió forint, tehát 1 kilogramm mintegy 3 ezer
millió forintba kerülne.
Ez a kis meggondolás sejteti, hogy a
természetes atombomlással (természe­
tes radioaktivitással) energiát nyerni
nem olcsó módszer. De ne gondoljunk a
közismert rádiumra azért se, mert ne­
künk nincs szükségünk arra, hogy tele­
pünk 1600 évig működjék. Mesterséges
holdjainkat csupán hónapokra, néhány
153. ábra. 500 watt hőteljesítményhez mint­ évre méretezzük. Ezért a rádium helyett
egy 12 ezermillió forint értékű rádium lenne gyorsabban bomló és olcsóbb sugárzó
szükséges anyagokat kell keresnünk.

228
Az atomtelepben alkalmazott sugárzó anyagok

1. Tegyük fel, hogy olyan anyagot találunk, amely anyag atomjainak fele már
1 év alatt elbomlik, nem pedig 1600 év alatt, mint a rádium atomjai.
Tételezzük fel továbbá, hogy az új anyag sugárzásának összetétele is olyan,
mint a rádiumé.
Mivel ez az új anyag 1600-szor rövidebb idő alatt fejleszti a hőenergiát,
ezért 1 grammnyi 1 másodperc alatt 1600-szor annyi hőt fejleszt, mint a rádium,
vagyis
1600-0,12 watt =192 watt a hőteljesítménye.
Ezt úgy mondjuk, hogy ennek az 1 év felezési idejű új anyagnak fajlagos
hőteljesítménye 192 watt grammonként.
2. Hol találunk ilyen rövid felezési idejű sugárzó anyagokat? Említettük,
hogy az uránbomba atommagjainak hasadásakor nagyszámú neutron is sza­
baddá válik. Ezek a neutronok behatolnak más atomok magjába, és új sugárzó
elemek atommagjai keletkeznek.
Az atomerőművek atomreaktoraiban is atommagok hasadnak, és a meg-
hasadáskor neutronok repülnek szét. A neutron eltalálhat egy szét nem hasadt
uránatommagot, benne marad, és akkor az uránnál is nehezebb, ún. „uránon
túli” (transzurán) elem atommagja keletkezik.
Ezek között találunk a célunknak
megfelelő gyors bomlású, rövid fele­
zési idejű elemeket.
Ilyenek például:
a 242 atomsúlyú curium (242Cm),
felezési ideje 162 nap,
a 244 atomsúlyú curium (244Cm),
felezési ideje 18 év,
a 238 atomsúlyú plutónium
(238Pu), felezési ideje 86 év.
Az atomtelepekben leggyakrabban
ezeket az anyagokat használják. Az
atomtelepeket izotóptelepeknek is ne­ 154. ábra. Sugárzó izotópos atomtelep. — Rá­
vezik. (154. ábra.) Ugyanis a bennük diumból 7 kilogrammra lenne szükség, hogy
annyi hőt fejlesszen, mint ez a parányi, ezerszer
felhasznált sugárzó anyagok vala­ kevesebb curiumot tartalmazó hőelemes atom­
mely kémiai elemnek különböző telep

229
atomsúlyú változatai. így például a curium (olv. kürium) nevű mesterségesen
előállított elemnek 15 féle más-más atomsúlyú változata van, de valamenv-
nyiük az elemek rendszerének ugyanarra a helyére (a curium helyére) tartoz­
nak, izotópok (görögül: izosz=ugyanaz, toposz=hely).
A következő táblázatban megtaláljuk, hogy a különböző feladatokra milyen
hőteljesítményű és milyen sugárzó anyagú atomtelepeket alkalmaznak.

A transzurán elemek alkalmazása az atomtelepekben

Hol alkalmazzák Hőteljesítmény Milyen Fajlagos

az atomtelepet Időtartam watt atom­ teljesítmény
mag watt/gramm

Mérő-, adókészülék,
rövid űrrepülés hónapok 100—1000 242Cm 120
Mérő-, adókészülék, 2,74
hosszú űrrepülés évek 50—3000 238pu 0,55

Tanulságos példák az atomtelepekre:

1. Egy holdrepülésre kifejlesztett atomtelep hőteljesítménve 900 watt volt.
Ez nagyon szép teljesítmény, hiszen az elektromos tűzhely 900 wattos főző­
lapján már gyorsan lehet főzni. Energiaforrásként 242Cm atommagokat alkal­
maztak.
Hány grammot kellett a telepbe helyezni ?
A táblázat szerint:
1 gramm 242Cm fajlagos teljesítménye 120 watt/gramm
900 watt teljesítményt 900:120 = 7,5 gramm ad.
A telepben valóban 7,5 gramm 242Cm-ot alkalmaztak.
Ezt a 900 watt hőteljesítményt hőelem alakította át elektromos energiává.
Az atomtelep 20 watt elektromos teljesítményt adott.

Mekkora a hatásfoka ?
hatásfok — V4SSzanyert energia
befektetett energia

230
 Mivel 900 wattmásodpercnyi hőenergia befektetése árán 20 wattmásodperc
elektromos energiát nyertünk, ezért

az atomtelep hatásfoka: 20:900 = 0,022, azaz 2,2 százalékos volt.

Ez a 2,2 százalék igen gyenge eredmény. De van sokkal rosszabb is, mint
következik.
2. Egy európai kutatóintézet 1968-ban szintén kifejlesztett 242-es curium-
mal üzemelő atomtelepet. Hőteljesítménye 60 watt, elektromos teljesítménye
0,3 watt (ekkora teljesítménnyel egy — a normálisnál is kisebb — zsebizzót
tarthatunk üzemben).
Az atomtelep hatásfoka 0,3:60 = 0,005, azaz 0,5 százalékos.
Vajon érdemes-e ilyen rossz hatásfokú atomtelepet készíteni, amikor az előző
példa szerint van 4-szer jobb hatásfokú is? Nem érdemes! De az új alapítású
kutatóintézetek kutatnak, fejlesztenek még akkor is, ha már valahol a jó készen
áll. Csakhogy ez a „jó” egy másik érdekcsoport óriási költséggel végzett fejlesz­
tésének eredménye, és a titkot megtartja magának.
Fontosak az atomtelepek azért is, mert az űrhajókon az elhasznált szennyezett
vízből — sőt a vizeletből is — újra tiszta vizet lehet nyerni, ha van erre a célra
megfelelő energia. Egy 280 watt hőteljesítményű készülékkel naponta 8 liter
tiszta víz nyerhető, ez pedig két ember számára elegendő.
Az alkalmazott izotóppal szembeni követelmények közt szerepel, hogy
minél gyengébb y-sugárzást bocsásson ki. Ez ellen a veszélyes és nagy át­
hatolóképességű sugárzás ellen ugyanis az űrhajó személyzetét védeni kell.
Ez úgy történik, hogy az atomtelepet ólomburkolatba zárják. Ezzel viszont
növekszik a felszállósúly és vele együtt a költségek is nagyobbak lesznek.
KÁPRÁZATOS BETEKINTÉS
A HÍRADÁSTECHNIKA
LEGÚJABB TERÜLETÉRE.
A MÉZER ÉS A LÉZER
 A RÁDIÓHULLÁMOK ERŐSÍTÉSÉNEK
ÚJ MÓDJA

Elveszik a jel a zajban

Az űrrakétákkal, a mesterséges holdakkal annál nagyobb távolságból tartha­

tunk kapcsolatot, minél gyengébb jeleket sikerül biztosan felfognunk. De ugyan­
ilyen feladat előtt áll a földi hírközlés is, a rádióhullámok visszaverődésén
alapuló irány- és távolságmérés, valamint a radartechnika.
A nagyon gyenge jelek felerősítése nehéz feladat, ezek ugyanis nem egy-
magukban érkeznek hozzánk (155. ábra). Minden rádiós ismeri a légköri zava­
rokat, amelyekben a távoli rádióadó sugárzása néha teljesen elmerül. Nemcsak
a légkörben, hanem a világtérben is lezajlanak olyan villamos jelenségek,
amelyek rádióhullámokat keltenek.
De nemcsak a külvilág, hanem maga a vevőkészülék is zavaró zörejek forrása
lehet. Vevőkészülékeinkben elektronok mozognak. Ezek rendezetlen mozgása
nem kívánatos zörejeket okoz. Ha például az erősítő készülék egyik ellenállás­
drótjának a hőmérséklete megnő, az elektronok rendezetlen hőmozgása is erő­
teljesebb lesz. Ennek eredményeként a káros zörej nagyobb.
Képzeljük el, hogy egy kiabáló embertömeggel zsúfolt terem ajtajában
állunk. A szónok gyenge hangját lehetetlen megérteni. Hiába erősítenénk fel
a fülünkhöz érkező hangzavart. Célunkat csak akkor érhetnénk el, ha készülé­
künk kizárólag a szónok gyenge hanghullámait erősítené fel, a kísérő zajt
pedig nem. De ugyanakkor az erősítő készülék saját zajának is sokkal
kisebbnek kell lennie, mint a felerősítésre váró hang.
Vigyük át ezt a meggondolásunkat a rádióhullámokra. Nézzük a 155. ábrát.
A vevőkészülékhez a sokféle zajforrásból a rádióhullámok egész tömege érke­
zik. Ebben a zajtömegben rejtőzik az a gyenge rádióhullám, amelyet venni
akarunk. Első feladatunk, hogy a sokféle hullám közül kiválasszuk ezt az

235
 egyetlen hullámot, sőt a kiválasztáskor
az már megerősödve jelentkezzék. Ezt
a zajból kivált rádióhullámot azután
tovább kell erősítenünk, de úgy, hogy
az erősítő készülék saját zaja ne zavarja
a kiválasztott hullám erősítését.
Érthető, hogy az ilyen erősítésre új
módszert, újfajta készülékeket kellett
feltalálni. Ezek az úgynevezett kis zajú
erősítők. Közéjük tartozik az az erősítő
is, amelynek első példányát 1954-ben
készítették el az Egyesült Államokban.
A neve: mézer (maser). A név a készü­
lék feladatát jelölő Micorowave by
155. ábra. A világtérből érkező zajban levő Stimulated Electron Radiation (—mik­
sok-sok rádióhullám közül egyet fel akarunk rohullámok erősítése gerjesztett elekt-
erősíteni tronok sugárzásával) szavak kezdő­
betűiből született.
A mézer elvét könnyen megérthetjük, bár egészen másként működik, mint
a jól ismert elektroncsöves erősítő.
A mézer (és a lézer) működési elvének megértésére előbb három, bárki által
könnyen elvégezhető — de meglepő — kísérletet hajtunk végre.

Az atomokkal energiát vétetünk fel.

A gerjesztett atomok

Ez a kísérlet csak a sötétben, a sötéthez alkalmazkodott szemmel sikerül. Leg­

jobb, ha este mindent előkészítünk, és éjszaka, ha felébredünk, a sötéthez már
alkalmazkodott szemünkkel a kísérletet másodpercek alatt elvégezhetjük.
Fényt ne gyújtsunk!
A sötétben szórjunk tenyerünkre egy kevés szódabikarbónát, súrolóport vagy
kristálycukrot. Azután tartsuk a tenyerünkön levő anyagot az asztali villany­
lámpa körtéjéhez (a lámpa ne égjen!). Hunyjuk le erősen szemünket, fordítsuk
el fejünket, és akkor egy-két másodpercre gyújtsuk meg a lámpát, majd oltsuk
el. A lámpa fényének kialvása után nyissuk ki szemünket. íme a tenyerünkön

236
levő cukor, súrolópor néhány
(6—9) másodpercig világít, fény­
lik.
Mi ennek az oka ?
Nézzük a 156. ábrát. Az anya­
gokban az atommag körül elektro­
nok keringenek. Amikor a fénnyel
például a cukorra világítottunk,
a cukorban valamelyik atom „el­
nyelte” a fényben repülő energiát.
Ez az „elnyelés” úgy történt,
hogy a fényenergia az atom
elektronját az egyik külsőbb pá­
lyára emelte. Ehhez munkavég­
zés, energia kellett. Úgy mondjuk:
gerjesztettük az atomot. Tehát a
gerjesztett atomban több energia
van, mint közönséges állapotban.
Ha a gerjesztett atomban a
külső pályán levő elektron vissza­ 1S6. ábra. Miközben a fény az elektront a külsőbb
ugrik a belsőbb pályára, akkor a pályára löki, az elektron energiában gazdagabb lesz.
gerjesztésre fordított energia fel­ Amikor visszaugrik a belsőbb pályára, ezt az
energiatöbbletet fény alakjában kisugározza
szabadul. Ezt az energiát az atom
újra fény alakjában kisugározza.
Ezért látjuk ezeket az anyagokat a megvilágítás megszűnte után is fényleni.
Jegyezzük meg: az atomok gerjesztése annyit jelent, hogy — például a „be­
sugárzás” alkalmával — energiát vesznek fel az atomok, és később a felvett
energiát újra „kisugározzák”.

Meggyorsítjuk a kisugárzást!
Felejthetetlen fényjelenség!

Miközben a cukor, a súrolópor a megvilágítás után néhány másodpercig még

gyengén fénylik, a gerjesztett atomok nem mindegyike adja le a felvett ener­
giát. Sok-sok atom napokig, évekig megmarad gerjesztett állapotban.

237
 Ha valamilyen módon sikerül ezeket
a lusta gerjesztett atomokat rákény­
szeríteni, hogy energiájukat leadják,
akkor egyszerre sok energia szabadul fel.
Ilyen energiafelszabadításban, ,,ener-
giakiváltás”-ban gyönyörködhetünk a
következő kísérletben (157. ábra).
Kísérlet. A villanytűzhely lapját csak
annyira melegítsük fel, hogy még sö­
tétben se lássák izzónak. Erre a forró,
de sötét tűzhelylapra szórjunk óvatosan
kevéske súrolóport (két ujjunkkal fel­
csípve, morzsolgatva). A súrolóporban
levő kvarcszemecskék percekig fényle­
nek, mint a ragyogó csillagok.
Magyarázat: a felmelegített kvarc-
szemecskékben a hőmozgást végző mo­
lekulák sebessége nagyobb. A molekulák
nagyobb sebességgel ütköznek össze.
157. ábra. A forró, de nem világító tűzhely­
lapra szórt kvarcszemecskék a sötétben, apró Erősen megrázkódnak. Ezért a gerjesz­
csillagokként percekig fénylenek tett atomokban az elektronok vissza­
ugrálnak a belsőbb pályákra.
Megjegyzés. Ehhez a kísérlethez nem kell teljes sötétség. Nem kell a súroló­
port előzőleg megvilágítani sem! (Sikerrel kísérletezhetünk más anyagokkal
is, például finom szemű homokkal, a kőbányákban található málló ásványokról
ujjunkkal ledörzsölt porral stb. Ezeknek az anyagoknak atomjait már előzőleg
gerjesztette a fénysugárzás. Esetleg egyéb sugárzások gerjesztették őket —
még a föld alatt is —, például a radioaktív vagy a kozmikus sugárzás.)
Végeredményben: nemcsak gerjeszthetjük az anyagokban levő atomokat,
hanem a gerjesztés közben felhalmozott energiát kiszabadíthatjuk belőlük.

Egy gyerekkori kísérletünk az elektromágneses hullámokra is jó

Csak egy befőttesiiveg kell hozzá. Álljunk az ajtó mellé. Kopogtassuk meg
az ajtót. Mélyhangú koppanást hallunk.

238
 Tartsuk fülünkhöz egészen közel a befőttesüveget, de nyílásának egy része
maradjon szabadon, és megint koppantsunk az ajtóra. Meglepődünk, mert nem
az előbbi hangot halljuk, hanem jóval magasabbat.
Magyarázat. A koppanás hangja zörej. A zörejben igen sokféle, különböző
hosszúságú hanghullám van. Amikor a befőttesüveg a fülünknél van, a
befőttesüvegben levő levegőtömeg a sokféléből „kiválaszt” egy bizonyos hul­
lámhosszú hangot, ezzel „együtt rezeg”, „együtt hangzik”, és ez a hang meg­
erősödik.
Ezt a jelenséget együtthangzásnak, rezonanciának nevezzük.
Az eredmény tehát az, hogy azt a hangot, amelyre a befőttesüvegben levő
levegőtömeg rezonál, meghalljuk a zajból, előbújik a zajból! Minél kisebb a
befőttesüveg űrtartalma, annál kisebb hullámhosszú, magasabb hangot erősít
ki a zajból, a zörejhullámokból.
Ugyanez a jelenség tapasztalható a rádióhullámoknál is, ha a sok-sok, külön­
féle hullámhosszakból álló rádiózörej egy fémedénybe jut.
Ennek a fémedénynek nagyságát is úgy választhatjuk meg, hogy a beléje
jutó rádióhullámok közül egy bizonyos hullámhosszra rezonáljon. Az ilyen fém­
edény neve: rezonáló üreg. A fémedény egyik nyílásán belép a rádiózaj, a
másik nyíláson pedig az együtthangzás, a rezonancia útján kivált rádióhullám
lép ki.
Három kísérletünkben megismerkedtünk a gerjesztéssel, a gerjesztés folytán
felgyülemlett energia felszabadításával, a kiváltással és az együtthangzás: a re­
zonancia jelenségével. Ezeken alapul a mézer működése.

Az ammóniagáz viselkedése]

Ammóniagázt sugározzunk be 1,2 centiméter hullámhosszú rádióhullámokkal.

A gáz a sugárzásból energiát vesz fel, molekuláinak egy része gerjesztett álla­
potba kerül.
Hagyjuk abba a besugárzást. Egyes molekulák újra a rendes állapotba
kerülnek vissza, és a besugárzáskor felvett energiát kibocsátják, mégpedig
szintén 1,2 centiméter hullámhosszúságú rádiósugárzás formájában. (A termé­
szetes ammóniagázban a molekulák nagyobb része a rendes állapotban van,
kisebb részük pedig az ennél nagyobb energiájú gerjesztett állapotban.)
Egyszerű eljárással (amit nem tárgyalunk) a mesterségesen gerjesztett

239
ammóniagázból sikerül a nagyobb energiájú molekulákat szétválasztani a töb­
bitől. Ez a gáztömeg azután hosszabb ideig 1,2 centiméter hullámhosszú rádió­
sugárzást bocsátana ki, miközben hol az egyik, hol a másik molekula jutna
vissza a magasabb energiaállapotból a rendesbe.
Ha azonban ebbe a magasabb energiaállapotban levő gáztömegbe ugyan­
olyan hullámhosszú (1,2 cm) sugárzást „lövünk”, akkor a nagyobb energiájú
molekulák egy pillanat alatt visszakerülnek a rendes állapotba. És eközben egy
pillanat alatt 1,2 centiméter hosszú hullámokon kisugározzák a felhalmozott
energiát.
Ily módon az ammóniamolekulákat egészen gyenge „kiváltó” sugárzással
ugyanolyan hullámhosszú, de nagy energiájú sugárzás kibocsátására bírhatjuk.
Például a vevőkészülékünkhöz érkező igen gyenge 1,2 centiméter hullámhosszú
rádiójelet felerősíthetjük anélkül, hogy a jellel érkező, a jelet elnyomó zörej­
hullámokat is felerősítenénk.

Az aminóniamézer felépítése

Tegyük fel, hogy egy távoli tárgyról

visszaverődő, igen gyenge, 1,2 centi­
méter hosszúságú radarhullámokat
akarunk megfigyelni. A gyenge ra­
darjelek elvesznek a kísérő zörejben.
Az 1,2 centiméter hullámhosszra mé­
retezett rezonáló üreg nyílását a su­
gárzás irányába fordítjuk (158. áb­
ra). A rezonáló üregnek az oldalán is
nyílás van. Ezen keresztül jut az
üregbe az ammóniagázt szolgáltató
készülékből a nagyobb energiájú mo­
lekulákat tartalmazó gázsugár. Az ér­
kező gyenge rádióhullám az üregben
levő gázra esik, hatására a nagyobb
energiájú molekulák egy része visz-
szaesik az alacsonyabb energiaálla­ 158. ábra. Az ammóniámé zer működésének
potba. Eközben a beérkező jellel azo- lényege

240
nos, 1,2 centiméter hullámhosszú sugárzást bocsátanak ki. így a kívülről érke­
ző gyenge jel felerősödik. A felerősödött rezgések a kilépőnyíláson át elhagyják
a rezonanciaüreget.
Ilyen módszerrel a belépő jelek erőssége a tízszeresére fokozható. A jel­
sugárzás a vele együtt érkező zörejek közül kiemelkedik. Most már a jelsugarat
elektroncső segítségével sikeresen tovább erősíthetjük.

A kristálymézer

Az ammóniamézer a ha­
sonló elven működő és egyre
tökéletesebb mézereknek
csak kezdetleges alakja. Hi­
szen ammóniagáz helyett al­
kalmazhatunk másféle alkal­
mas gázt, sőt szilárd testeket,
kristályokat is. Az ammó­
niamézer csak az 1,2 cen­
timéteres rádióhullámokat
erősíti. Más hullámhosszak
erősítésére másféle anyago­
kat kell alkalmaznunk.
A mézerben alkalmazott
aktív anyagot — például
a kristályt — külön erre
a célra előállított rövidhullá­
mú sugarakkal előzetesen
gerjeszteni kell. Ilyenkor

159. ábra. Minden irányban állít­

ható homorú fémtükör. Az össze­
gyűjtött rádióhullámok a tükör
gyújtópontjában levő mézerre es­
nek

241
mintegy energiát pumpálnak a kristályba. Az érkező gyenge rádiójel „ütésére”
a kristály a felhalmozott energiát a jel hullámhosszán kisugározza. Ezzel erősíti
meg a jelet.
A célunkra alkalmas anyagokban — például a kristályban — levő elektronok
rendszertelen mozgása maga is zajforrás. Ez a rendszertelen mozgás a hőmér­
séklet növekedésével erőteljesebb lesz. De gyengül, ha a hőmérsékletet csök­
kentjük. Ezért a kristályt és a rezonáló üreget cseppfolyós héliumba helyezik
(—269 °C). A hőmérsékletet úgy csökkenthetjük tovább, hogy az elpárolgott
héliumot a folyékony hélium fölül elszivattyúzzuk. Ekkor a hőmérséklet az
abszolút nulla pont (•—273,2 °C) közelébe száll alá.
A mézért a rádióhullámokat gyűjtő tükör fókuszába helyezik (159. ábra).
Az is elképzelhető, hogy a tükörrel összegyűjtött rádióhullámokat fémcsövön
át a föld színén elhelyezett mézerbe vezetik. De ilyenkor a vezeték saját zöreje
a gyenge jelet, amelyet erősíteni akarunk, még jobban elnyomná.

Eredmények — nehézségek

A mézerrel 10-szerte, 100-szorta gyengébb jelek vehetők, mint a régebbi erősítő

eljárás alkalmazása esetén. A mézer alkalmazásával a radarkészülékek ható­
távolsága máris többszörösére emelkedett.
Bár az újfajta erősítő — a mézer — működésének lényege egyszerű, de
gyakorlati megoldása sok segédberendezést kíván. így például szükség van az
említett gerjesztő, „energiát pumpáló” berendezésre, hogy az aktív anyag
minél több molekuláját emelhessük magasabb energiaállapotba.
A cseppfolyós hidrogént, héliumot használó hűtőberendezés üzemben tartása
sem egyszerű feladat.
Minthogy ezek a segédberendezések terjedelmesek, nehezek, a mézért a mes­
terséges holdakba egyelőre nem építik be.

242
 A FANTASZTIKUSREGÉNY-ÍRÓK KÉPZELETÉT IS
FELÜLMÚLJA A LÉZER

így működik a lézer

A mézerrel felerősíthető mikrohullámok (centiméteres hullámok) néhány ezer­

szer hosszabbak, mint a fényhullámok. A fényhullámok is lényegileg ugyan­
olyan elektromágneses hullámok, mint a rádióhullámok. Nem lehetne-e a fényt
is a mézerhez hasonló eljárással felerősítem?
Ez a gondolat már a mézer elkészülésekor (1954) erősen foglalkoztatta a
kutatókat. A hatalmas iramú tudományos munka eredményeként 1960 júliusá­
ban Maiman amerikai kutató elkészítette az új készülék első mintapéldányát.
Napjaink egyik legtöbbet ígérő találmánya a lézer (laser — Lightwave Amplifi-
cation by Stimulated Electron Radiation = fényhullámok erősítése gerjesztett
elektronok sugárzásával).
A lézer működési elvét az eredeti rubinlézeren könnyen megértjük (160.
ábra). Mesterségesen növesztett rubinkristályból 4—5 centiméter hosszú,
ceruza vastagságú rudat vágnak ki. A rubinrudat egy nagy teljesítményű
villanólámpa fénycsöve veszi körül. (A fényképészek villanólámpája köz­
ismert.)
Amikor a villanólámpa fénye a rubinrúdra
esik, a fény a rubinrúd atomjait gerjeszti.
Annyi energiát „pumpál” az atomokba, hogy
csaknem valamennyi atom gerjesztett álla­
potba kerül. Ezek most már képesek rá, hogy
a megvilágítás megszűnte után viszonylag
hosszú ideig gyenge fényt bocsássanak ki
(közben az elektronok egyenként visszahulla­ 160. ábra. A rubinlézer működésének
nak a belsőbb pályára). vázlata. Szaggatottan működik

243
 Hogyan érhetjük el, hogy az atomok a felvett energiát egyetlen pillanat alatt
kibocsássák, és az energiasugárzás, a fénysugárzás egy irányban történjék?
A rubinrúd két végét tökéletesen párhuzamosra csiszolják, majd beezüstö-
zik. így a rúd két vége tükör módjára viselkedik. Az egyik végén azonban
az ezüstözés gyengébb, így a fény nagy részét átbocsátja.
Lássuk, hogyan játszódik le az energiafelszabadulás, a „kisülés” ? (161. ábra)

Mielőtt a gerjesztő lámpa felvillanna, az atomok gerjesztetten, alap­

állapotban vannak.

A villanólámpa fényéből (vastag nyilak) energia jut az atomokba, és

gerjesztett állapotba kerülnek (sötét körök). De még mielőtt megszűn­
nék a gerjesztés, már az egyes gerjesztett atomok kisülnek
(a fotonok útját az egyszerű nyíl mutatja).

Akad a kristály tengelye irányában kirepülő foton is. Ez útközben más

atomot süt ki, és az erősödő fény a tükörhöz jut, ott visszaverődik.

244
 A visszaverődött fény, miközben a tengely mentén a másik tükör­
höz jut el, újabb gerjesztett atomok kisütése közben folyton erő­
södik, és a bal oldali tükörhöz érve újra visszaverődik.

Az előbbi folyamat megismétlődik, miközben a fény újra végigsöpör

a kristályon. A fény legnagyobb része kilép a kristályból a félig át­
eresztő tükrön át
161. ábra. Hogyan játszódik le az energiakisugárzás a rubinlézerben?

Tegyük fel, hogy egyik gerjesztett atomban az elektron visszahull a belső

pályára, és közben vörös fényt bocsát ki, éppen a rúd tengelye irányában.
(Ilyen atom is akad a sok között.) Ennek a meghatározott hullámhosszú vörös
fénynek olyan tulajdonsága van, hogy ha egy másik gerjesztett atomot ér, azt
is „kisüti”. Nagyon fontos és különös tény, hogy ebből az új, fényt kisugárzó
atomból a fénysugár pontosan ugyanabban az irányban indul ki, mint amilyen
irányban a „kisütő” fénysugár haladt. Ez a megerősödött vörös fény haladása
közben újabb meg újabb, előzőleg gerjesztett atomokat süt ki. így a rubinrúd
tengelye irányában haladó fény láncreakciószerűen erősödik.
Amikor a fény a pálcika végén levő ezüsttükörhöz ér, visszaverődik, és a
tengely irányában visszafelé indul. Útjában mind több gerjesztett atomot
késztet fénykibocsátásra, így a fény egyre jobban erősödik. A fény a rubinrúd
másik végén újra visszaverődik. Megint végigsöpri a gerjesztett állapotban
maradt atomokat, majd újra visszaverődik, és közben egyre erősödik.
A fénynek körülbelül 500-szor kell ide-oda haladnia a két tükör között, amíg
gyakorlatilag az összes gerjesztett atom kisül. Ez pedig milliomod másodperc
alatt megy végbe.

245
 A fölerősödött vörös fény nagyobb része átjut a rúd végén levő, félig fény­
áteresztő ezüst bevonaton. A rúd vége a felvillanás pillanatában mintegy
milliószor fényesebb, mint a Nap.

162. ábra. Gázlézer. Működése

folytonos

A rubinpálcika a készülék működése közben erősen felmelegszik, ezért folyé­

kony nitrogénnel (—147 °C) hűtik, bár szobahőmérsékleten is működik.
Igen sokféle olyan szilárd anyagot ismerünk (például az optikai üvegek,
a műanyagok), amelyek a lézerfény kibocsátására alkalmasak. Vannak erre
a célra alkalmas folyadékok és gázok is. Eszerint
megkülönböztetünk szilárdtest-lézert, folyadék­
lézert és gázlézert. Sőt újabban félvezetőket is
tudnak lézerfény kibo csátásárag erjeszteni, tehát
félvezetőlézer is van.
A gázlézer szerkezete is igen egyszerű (162.
ábra). Körülbelül 1 méter hosszú kvarccsövet
hélium—neon-keverékkel töltenek meg. A cső
két végét tükör zárja el. A tükrök közül az egyik
itt is fényáteresztő, hogy a lézerfény átjuthasson
rajta. A gázon át egyenáramot vagy váltóára­
mot vezetnek. Az áram áthaladása közben a gáz-

163. ábra. Tanulókísérletekre, iskolai bemutatásra szolgáló

kis gázlézer. Teljesítménye 1 ezredwatt (egy zseblámpaizzó
fényenergiájának mintegy tizedrésze). Ára 30 000 forint.
Ugyanez, de 1 századwatt teljesítménnyel 160 000 forintba
kerül

246
részecskék ütköznek egymással. Ennek következtében gerjesztett állapotba
kerülnek, majd a felvett energiát — a cső tengelye mentén — lézerfény alakjá­
ban kisugározzák. A 163. ábrán tanulókísérletekre szolgáló gázlézert látunk.
A gázlézeren keresztül állandóan folyik a gerjesztő elektromos áram, ezért
a fényt is állandóan sugározza. Tehát a gázlézer elektromos gerjesztésű és foly­
tonos működésű.
A szilárdtest-lézert a villanólámpa időnként felvillanó fénye gerjeszti (optikai
gerjesztés). Mivel a villanólámpa csak időnként, például másodpercenként
egyszer villan fel, a rubinlézer szaggatottan, „pulzusokban” működik.
Szilárd anyagú (kristály-) lézerekkel 0,61 ezredmillimétertől (látható fény)
a 2,6 ezredmilliméterig (láthatatlan hősugár) terjedő hullámtartományban
tudunk sugárzást kelteni.
Gázlézerekkel pedig mintegy 200 különféle — a 0,594 ezredmillimétertől
35 ezredmilliméterig terjedő — hullámhosszú sugárzás kelthető.

A lézer fényének tulajdonságai

Hogy a lézer alkalmazásának lehetőségeit megítélhessük és megláthassuk a

nehézségeket is, ismernünk kell fényének jellegzetes tulajdonságait (164. ábra)
és azt, hogy mennyi munkavégzőképesség, mennyi energia terjed benne.

Közönséges fényforrás fénye:
különféle hullámhosszú
különféle irányú
különféle rezgésállapotú
164. ábra
Egyszínű fényforrás fénye: A lézer fénye :
azonos hullámhosszú azonos hullámhosszú
különféle irányú azonos irányú
különféle rezgésállapotú azonos rezgésállapotú

247
 1. A lézerből kiinduló sugarak olyan nagy mértékben párhuzamosak, ami­
lyent a szokásos fényforrások, pl. fényszórók fényével még megközelítőleg sem
érhetünk el.
1962-ben lézerpulzust lőttek ki a Holdra. A fény a Holdon körülbelül 1 kilo­
méter sugarú kör területén oszlott szét. Ha radarkészülék párhuzamosított
hullámait „lőjük” a Holdra, mire odaérnek, a sugárnyaláb keresztmetszete
nagyobb lesz, mint a Hold.
A 165. ábrán láthatunk egy lézersugárral működő távolságmérőt. Egyik
csöve lézersugarat bocsát ki. A másik csövön át érkezik a tárgyról visszavert
fény. A fény kibocsátása és a visszaverődött fény megérkezése között eltelt időt
alkalmas szerkezet méri. A távolságot olyan pontosan jelzi, hogy 15 kilométeren
legfeljebb 5 méter hiba adódik. Egy 10 kilogramm súlyú távolságmérő
lézer, amely külsőleg olyan, mint az 1 méter hosszú távcső, külön-külön jelez
két egymás mellett levő gépkocsit, és a gyerekkocsit 9 kilométer távolságból
észreveszi.
2. A lézerből kiinduló fényhullámok „egyszerre lépnek”. Ez azt jelenti, hogy
egy időpillanatban mindegyik fényhulláin ugyanabban a rezgésállapotban van
(164. ábra). Ezt úgy mondjuk, hogy a lézerfény „koherens” (összetartozó).
Ezen tulajdonsága miatt a híradástechnikában a lézersugártól sokat várnak.
Egyetlen lézersugárra annyi rádió- és tv-csatornát lehetne „ráültetni”, amennyi
ma összesen működik a földön.
Ha pedig egy hírközlő holdat látunk el lézerrel, több üzenetet közvetíthetünk
vele, mint az összes tenger alatti kábelekkel, és ráadásul egy időben még
néhány ezer tv-adást is.
Mivel a lézersugarak igen szűk nyaláb­
ban haladnak, a titkosság biztosított. Az
üzenetet csak a sugár irányában levő állo­
más hallgathatja le.
Hátrányként jelentkezik az, hogy a köd,
a füst, a felhők a lézersugarak terjedését
akadályozzák. Ma még a rövidhullámú
hírközlés nagy fölényben van.
3. A lézerrel a Doppler-elv alapján rend­
kívül kicsiny elmozdulásokat is észre lehet
venni és mérni. A lézerkészülék azonnal
165. ábra. Távolságmérő lézer jelzi, ha például egy kilométeres hosszúság

248
csupán az ezredmilliméter tizedrészével — a zöld fényhullám ötödrészével —
megváltozik.
Ennek a szinte hihetetlen érzékenységnek egyik fantasztikus alkalmazása,
a beszélgetést lehallgató készülék — kémkedési célokra. Ha a lézersugarat egy
távoli szoba ablakára irányítjuk, a készülék hangosan közli a szobában folyó
beszélgetést — akár több száz méter távolságból is.
Ugyanis a hang az ablaküveget megrezegteti. Az ablaküvegről visszaverődő
lézerhullámok hossza a Doppler-hatás következtében a hangrezgéseknek meg­
felelően változik. Ezek a változások a lehallgató készülékben hangrezgésekké
alakulnak.
Ilyen kémkészülékek külföldön a kereskedelemben kaphatók. Ha az ablak­
nak két üvegrétege van, nem használhatók.

A „halálsugár” — és a valóság.
Az energiasűrűség és a tényleges energia

A lézersugárban egyszínű (azonos hullámhosszú) fény terjed, ezért nagyon

alkalmas arra, hogy lencse segítségével igen kis felületen összegyűjtsük. Miért
nem tehetjük ezt a Nap és a többi „közönséges” fényforrások fényével? Mert
a Nap fényében különböző színek (hullámhosszak) vannak. A különböző színek
pedig különböző mértékben törnek meg (166. ábra). Ezért a közönséges fény­
források fényét nem egyesíthetjük egy pontban, hanem csak egy kis kör felüle­
tén. A lézer fénye azonban majdnem egy pontban egyesíthető.
Ily módon energiát sűríthetünk össze igen kis felületre. Ez a parányi felület
igen magas hőmérsékletre gyorsan melegszik fel. Ha például egy fémdarabon
vagy gyémánton századmilliméter átmérőjű kör felületére (körülbelül 10-szer
kisebb, mint egy vékonyka hajszál keresztmetszete) egyesítjük a lézer sugarát,

166. ábra. A napfényben levő különböző hosszúságú fényhullámok kis körlap felületén egyesülnek.
A lézerfény azonos hullámhosszú sugarai pedig egy pontban egyesülnek

249
ez a parányi felület 6000—8000 °C-ra melegszik fel. Az anyag elpárolog, és
helyén a másodperc ezredrésze alatt lyuk keletkezik. Ily módon 3 milliméter
vastag acéllemezen (30 egymásra helyezett önborotvapengén) át parányi lyukat
fúrhatunk. A lézersugár mikrominiatűr alkatrészek néhány ezredmilliméter
vastag huzalainak összehegesztésére is felhasználható.
1. Mekkora energia, munkavégzőképesség terjed a szaggatott lézersugárban?
Egy közleményből idézünk: „A lézer lyukfúrásra használt fényét 0,01 milli­
méter átmérőjű, tehát kb. 0,0001 cm2 területű foltra egyesítették. A fény
energiasűrűsége ebben a foltban 100 millió watt négyzetcentiméterenként. Ez
megfelel annak, amikor 1 négyzetcentiméter felület másodpercenként 10 millió
kilopondméter (méterkilogrammsúly) munkavégzőképességet sugároz ki.”
Elképesztő teljesítmény — gondolhatnánk az első pillanatban. De nézzünk
csak a számadat mögé. A közleményben a teljesítményt 1 négyzetcentiméterre
adták meg. A valóságban azonban 0,0001 cm2-en, azaz 10 000-szer kisebb
felületen hat a sugár. Erre a felületre tehát 10 millió méterkilogrammsúly:
:10 000 = 1000 méterkilogrammsúly munkavégzés jut 1 másodperc alatt.
Ámde a lézer fényének felvillanása csak két ezredmásodpercig tart. Ezért a
valóságos munkavégzés, amely a lézersugárban arra a felületre esik, még két­
ezerszer kevesebb, mint 1000 méterkilogrammsúly, vagyis csak 0,5 méter­
kilogrammsúly.
íme: lyukfúró lézerünk egyetlen felvillanásában csak annyi energia terjed,
amennyi 1 kilogrammsúlyt 50 centiméter magasra emel. Ha lézerünk másod­
percenként villan egyet, akkor teljesítménye 5 watt. Ez a szerény valóság, ami
szemléletes, és senkit sem kápráztat el. De ugyanezt a szerény valóságot
a fentebb idézett módon is ki lehet fejezni: lézerünk fényének energiasűrűsége
a fény sűrítési pontjában 100 millió watt négyzetcentiméterenként. Ez már
csodálkozásra késztet, de nem változtat azon a tényen, hogy lézerünk energia­
sugárzása csak 5 watt (ekkora teljesítménnyel 5 darab zseblámpaizzót tart­
hatnánk „üzemben”).
Egészen természetes, hogy a lézer egyetlen felvillanása ilyen aránylag csekély
energiát sugároz. Hiszen a lézert a villanólámpa fénye gerjeszti. A lézer tehát
nem sugározhat több energiát, mint amennyit a villanólámpa fényéből elnyelt.
A tapasztalat szerint azonban a lézer még a villanólámpa fényéből elnyelt
energiának is csak az 1 százalékánál kisebb részét sugározza ki.
Hová lesz a többi fényenergia, amit a lézerbe „pumpáltunk”? Mint említet­
tük: a lézert felmelegíti. A kristályban levő atomok erős rezgésbe kerülnek.

250
Ez akadályozza a lézer működését. Ezért kell a lézert cseppfolyós nitrogénbe
(—147 °C) helyezni, hogy erősen hűljön. De még így is esetleg több másod­
percig kell várni, hogy az újra gerjesztett kristálylézerből újra egyetlen fény­
impulzust kapjunk.
A jelenlegi nagy teljesítményű lézerek 1 felvillanásakor kisugárzott energiája
1 kilogrammsúlyt 0,1—10 méter magasra tudna emelni, tehát munkavégző­
képességük 0,1—10 méterkilogrammsúly villanásonként.
Tételezzük fel azt a kedvező esetet, hogy a villanólámpa a beléje táplált
elektromos energia 10 százalékát gerjesztő fénnyé alakítja át, a lézer pedig egy
felvillanásban ennek 1 százalékát sugározza ki. Akkor a kristálylézer a be­
rendezés működtetésére fordított energiának csupán 1000-ed részét alakítja
át egy lézerfény-pulzussá.
Például, ha azt akarjuk, hogy a lézerpulzusban annyi energia terjedjen,
amennyi 10 kilogrammot 1 méter magasra emelne, akkor a villanólámpa egyet­
len felvillantására 1000-szer több energiát kell felhasználni, tehát annyit,
amennyi 10 000 kilogrammot emelne 1 méter magasra. Az energiát elektromos
kondenzátorokban kell összegyűjteni. Ehhez egy nagy szobát megtöltő konden­
zátortelep szükséges (167. ábra).
Az említett 10 méterkilogrammsúly energiát sugárzó óriáslézernek egyetlen
felvillanása csak arra lenne elégséges, hogy gyűszűnyi (6 cm3) víz hőmérsékletét
4 °C-kal emelje. A következő impulzusra másodpercekig kell vámunk.
Ha példáink alapján a jelenlegi lézerek csekély teljesítményére és rossz hatás­
fokára gondolunk, világosan látjuk, mekkora képzelőerő kell ma még ahhoz,
hogy a lézersugarat energiaátvitelre alkalmazzuk. Kérdéses, hogy a jelenlegi
lézerek alkalmasak-e arra, hogy teljesítményüket belátható időn belül annyira
fokozzák, hogy ellenséges űrhajókat, rakétákat olvasszanak meg vagy ellenséges
katonákat semmisítsenek meg vele.

167. ábra. A jelenlegi lézer hatásfoka nagyon rossz. Tízezer méterkilogrammsúly elektromos
energia árán csak tíz méterkilogrammsúly energiájú lézerfényhez jutunk

251
 Persze folynak kísérletek a lézeres kézifegyver elkészítésére. Természetesen
nem lehet súlyosabb, mint a szokásos fegyver. Ez könnyen megvalósítható,
csakhogy a lövésznek az energiaforrást is a hátán kell vinnie. Egyik minta­
példány súlya 12 kilogramm. A fegyver rubinlézerrel működik, és percenként
6-szor annyi energiát képes kisugározni, amennyi az 1 kilogrammos súlyé, ha
20—40 centiméter magasról leesik. (0,2—0,4 méterkilogrammsúly.) Ezek a
sugarak csekély energiájuk miatt nem gyilkolnak, de állítólag még 1000 méteren
túl is égető és gyújtó hatásuk van. Ez a hatás nagyon gyenge lehet, hiszen
egy másik hír szerint az előző lézerfegyver energiájánál 500—250-szer nagyobb
energiájú (100 mkgs) lézersugárral is csak száraz papírt és más könnyen gyul­
ladó anyagokat sikerül 1,5—3 kilométer távolságról lángra lobbantam.
A lézerfegyver nagy előnye az, hogy „lövedéke” a fény sebességével repül,
és így a gyorsan mozgó célok (rakéták, repülőgépek) leküzdésére különösen
alkalmas lenne.
2. Mekkora energia terjed a folyamatosan működő lézer sugárzásában?
Legegyszerűbben a folyamatos működésű kristálylézert lehet megalkotni.
Ha állandóan megvilágítják, akkor atomjainak gerjesztése és kisülése is állan­
dóan tart: a fényt állandóan sugározza. Nehézséget okoz az állandó, erős fény
előállítása és a kristály hűtése. így érthető, hogy a legjobb folyamatosan
működő rubinlézer teljesítménye csak 0,004 watt. (Körülbelül feleannyi fény­
energiát sugároz, mint a zseblámpánk.) Ezt a lézert 930 wattos higany—xenon
lámpa fénye gerjeszti. Eszerint a működtetésére fordított energiának csupán
250 000-ed részét szolgáltatja lézerfényben. Próbálkoznak azzal is, hogy
a kristálylézert a Nap fényével gerjesszék, homorú tükör gyújtóvonalába
helyezve.
 HAJTÓMŰVEK.
A ROBBANÓMOTORTÓL
A SUGÁRHAJTÁSIG
 A HŐENERGIA MUNKÁVÁ ALAKUL ÁT

A földi járművek, a hajók, a repülőgépek mozgatására olyan hajtógépeket,

motorokat alkalmaznak, amelyek a célnak legjobban megfelelnek.
Mindenfajta hőerőgép közös tulajdonsága, hogy a tüzelőszerek égésekor fel­
szabaduló hőt munkává alakítja át.
Tudjuk, hogy 1 kilogrammkalória (1 kcal) hőben 427 méterkilogrammsúly
munkaképesség van. Ha 1 kilogramm petróleumot vagy benzint elégetünk,
11 000 kcal hőmennyiség szabadul fel. Ez egyenértékű 11 000
427
* = 4 700 000
méterkilogrammsúly munkával. Tételezzük fel, hogy az 1 kilogramm benzin
elégésekor felszabaduló hőenergiát teljesen (100%-osan) munkává tudnánk
alakítani. Akkor egy 100 kilogrammsúly vonóerőt kívánó járművet 1 kilogramm
benzin égése 47 kilométer hosszú úton tudna mozgatni.
Olyan hőerőgépet, amely 100 százalékos hatásfokkal dolgozna, nem lehet elő­
állítani. Az eddigi hőerőgépeink legjobb hatásfoka 30 százalék körül van.
Tehát, ha választhatunk közülük, az egyik fontos szempont, hogy mekkora
a hatásfokuk. A nagyobb hatásfokú hőerőgép kevesebb üzemanyagot fogyaszt.
Az sem mindegy, hogy a gépnek, amely a hőenergiát mechanikai munkává
alakítja, mekkora a súlya. Ha például 20 kilogramm súlyú motor 10 lóerőt szol­
gáltat, akkor az 1 lóerőre eső súly 20 kgs:10LE = 2 kgs/LE. A törekvés arra
irányul, hogy 1 kilogramm gépsúly minél több lóerőt adjon le.
Az a gép is előnyösebb, amelynek kevesebb mozgó alkatrésze van, kisebb
a térfogata és így sorolhatnánk tovább.
Legrégibb ismerősünk a dugattyús gőzgép (168. ábra). A gőzmozdonyokat
napjainkban fokozatosan kivonják a forgalomból, de a kazánban fejlesztett
gőzzel működő gőzturbina ma is igen fontos hajtógép ott, ahol nagy energiára
van szükség. Ilyen például a hajózás. A 4000—6000 tonnás rombolókat hajtó
gőzturbinák összes teljesítménye 80 000—100 000 lóerő. A cirkálókban

255
168. ábra. Tányér átmérőjű (20 centiméter) dugattyús gőzgép lökethossza legyen 1 méter.
Vezessünk a dugattyú mögé 450 °C-os vízgőzt. Ennek túlnyomása a dugattyú 1 négyzetcenti-
méternyi felületére 40 kilogrammsúly. A 314 négyzetcentiméter keresztmetszetű dugattyúra
pedig 12 560 kilogrammsúly. Ha a dugattyú 1 méter hosszú úton mozdul el, a munkavégzés
12 560 méterkilogrammsúly. Ha a dugattyú ezt az 1 méter hosszú löketet 1 másodperc alatt
teszi meg, akkor teljesítménye 167 lóerő. (Ugyanis a másodpercenkénti 12 560 méterkilogramm­
súly munkavégzésben a 75 méterkilogrammsúly másodpercenkénti munkavégzés — a lóerő —
167-szer van meg.)

120 000—180 000 lóerőt szolgáltatnak a gőzturbinák, a 80 000—100 000 tonnás

repülőgép-anyahajókban 260 000—320 000 lóerőt.
Korunk közismert hajtógépe a robbanómotor. Motorkerékpárt, gépkocsikat,
mozdonyokat, repülőgépeket, hajókat hajt.
A legújabb időkben a hajókon, a repülőgépeken még célszerűbb hajtóművek
üzemelnek. De ezek is hőerőgépek. Még az atom-tengeralattjárót is hőerőgép
hajtja, mert ott is az atommagok hasadásával előállított hő energiája alakul
át mozgató (mechanikai) energiává.
Lássuk röviden a mai hőerőgépek működését, előnyös és hátrányos tulaj­
donságaikat.

A gőzturbina

A dugattyús gőzgépben a súlyos dugattyú és a hajtókar ide-oda mozog. Ha

sikerül elhagyni őket, csökken a gép súlya. Ezenkívül megtakarítjuk a moz­
gatásukra fordított energiát is. Az ide-oda mozgás megszűnése pedig nyugod-
tabbá teszi a gép járását. Mindezt megvalósíthatjuk, ha a gőz energiája kizáró­
lag forgómozgást okoz. Ez történik a gőzturbinában (169. ábra).

256
 A kazánból jövő gőz egy álló kerék, a vezető
kerék lapjai között nagy sebességgel áramlik, és
közben a forgó kerék lapjaiba ütközik. A nagy
sebességű gőz mozgási energiája ahhoz hasonló­
an mozgatja a mozgó kereket, mint ahogyan
a szél hajtja a szélmalom kerekét vagy a víz a
vízimalom kerekét.
A gőzturbina előnyös tulajdonságai: egyszerű­
sége, kis térfogata, nyugodt járása. A gőz ener­
giáját 3—5 százalékkal jobban kihasználja,
mint a dugattyús gőzgép. A nagyobb gőzgépe­
ket kizárólag turbinásra építik; vannak több 169. ábra. A gőzturbina
százezer lóerős egységek is.

A dugattyús gőzgéppel elérhető legjobb hatásfok 17%.

A gőzturbina hatásfoka 20—22%.

A robbanómotor (dugattyús motor)

Most a dugattyú mögé ne gőzt vezessünk, hanem valamilyen robbanókeveréket

gyújtsunk meg mögötte. A keletkezett égéstermékek feszítőereje kilöki a du­
gattyút, a lendítőkerék forgásba jön. Ha a robbantásokat szabályos időközök­
ben ismételjük, a kerék állandó forgásban marad.
Az üzemanyag apró cseppekre bontott, elporlasztott és levegővel kevert
benzin, petróleum.
1. A robbanómotor rendszerint négy ütemben működik. A 170. ábrán látható
első ütemben a kerék a nyíl irányában forog. Ekkor a dugattyú lefelé halad.
Közben megnyílik a felső szelep, és a nyíláson át robbanó keverék jut a henger­
be. Ez a szívóütem.
A kerék további forgásakor a dugattyú felfelé halad, és összenyomja a keve­
réket. Ez a sűrítő ütem. Ezalatt a szelepek zárva vannak.
Az összenyomott robbanókeveréket elektromos szikra meggyújtja. A rob­
banás ereje a dugattyút lefelé löki. Ez a robbanóütem.
A legmélyebb pont után a dugattyú ismét felfelé halad, és a megnyíló alsó
szelepen át az égéstermékeket kinyomja. Ez a negyedik ütem, a kipufogó ütem.

257
 170. ábra. A robbanómotor négy üteme

Hogy a gép így működhessék, a hengeren, a dugattyún, a lendítőkeréken

és a szelepeken kívül szükséges még: 1. Gázosító, ez készíti a robbanókeveréket.
2. Vezérlőmű, ez nyitja, zárja alkalmas pillanatokban a szelepeket. 3. Gyújtó­
berendezés, ez létesíti az elektromos szikrát.
Van kétütemű motor is. Ebben minden második ütem robbanóütem. Szerke­
zete sokkal egyszerűbb, mint a négyüteműé.
2. A Diesel-rendszerű nyersolajmotornak nincs külön gyújtóberendezése, ha­
nem a sűrítő ütemben a finom köddé porlasztóit nyersolajat mintegy 35 at­
moszférára összenyomott és ezáltal 600°-ra felmelegedett levegőbe fecskendezik.
A nyersolaj alacsony ára és a motor jó hatásfoka miatt alkalmazása egyre
terjed (gépkocsik, harckocsik, hajók, vasúti mozdonyok, repülőgépek).
3. Hatásfok. A kis robbanómotorok hatásfoka 20—25 százalék, mert a gőz­
erőgépeknél a kazánban fellépő veszteség kiküszöbölődik, és mert a dugattyút
kb. 2000 °C-os, tehát nagy hőmérsékletű, nagynyomású gáz nyomja.
A Diesel-motor hatásfoka 30—35 százalék.

258
 4. Az 1 lóerőre eső súly. A gőzturbinát a kazán és a víz súlyossá teszi (1 ló­
erőre kb. 100 kilogramm gépsúly esik). A robbanómotor könnyű, ezért jár­
művek, repülőgépek hajtására igen alkalmas.
Az olyan kis robbanómotor, amelynek hengere 1 liter köbtartalmú, 50 lóerős
is lehet, és a súlya mindössze 50—100 kilogramm. így az 1 lóerőre eső súly
1—2 kilogramm.
Motorkerékpárok hajtására 0,1 — 1 literes motorokat alkalmaznak, a gép­
kocsik 1—5 litereseket, repülőgépeken még 50 literesek is előfordulnak.
A gyorsjárású, könnyű motorok másodpercenként 50—100 fordulatot végez­
nek.

A gázturbina (a folytonosan égő motor)

A gépszerkesztők törekvése arra irányul, hogy a tüzelőszer energiáját minél

egyszerűbb szerkezetű gépekkel, minél jobb hatásfokkal használják ki. A rob­
banómotor szerkezete eléggé bonyolult. Minél több alkatrésze van egy gépnek,
annál több a hibaforrás, kisebb az üzembiztonság.
Nem lehetne-e a benzin—levegő-keverék égési hőjét egyszerűbb módon alakí­
tani munkává ?
Példaként tekinthetjük a gőzturbinát. Milyen egyszerűen működik! Milyen
simán fut, mert a gőz nyomása nem dugattyút mozgat, hanem a gőzsugár
ütközik neki egy kerék lapátjainak, és a kereket forgómozgásba hozza.
1. Teljesen hasonló ötleten alapul a gázturbina: a benzin, a nyersolaj gyors
elégésekor keletkező izzó és nagynyomású gázokat egy lapátos kerék (turbina)
lapjaiba ütköztetik.
De a megoldás nem ilyen egyszerű. A dugattyús motorban az összepréselt
levegő és benzinköd keveréke ég el. Most is gondoskodnunk kell arról, hogy
a benzint összepréselt levegőben égessük el. A levegő beszívását és összenyomá­
sát centrifugális szivattyú végzi (171. ábra).
Az összenyomott levegő az égéstérbe jut. Az üzemanyagot (benzint, nyers­
olajat) a tüzelőtérbe beporlasztjuk. Az üzemanyag égése közben keletkező nagy­
nyomású gázokat egy álló lapátkoszorú irányítja a turbinakerék lapjaira. A gáz
nyomja a lapokat, a kerék forgásba jön.
A turbina esetleg több lapátkoszorúból áll, hogy a gáz energiáját minél
jobban kihasználja.

259
171. ábra. A gázturbina szerkezete. Az üzemanyagot folytonosan porlasztják be a tüzelőtérbe.
A nagynyomású égési gázok a turbina lapjaiba ütköznek, forgásba hozzák

A turbinalapátok a forró gáztól izzóvá válnak. Ezért különleges, magas

olvadáspontú acélfajtákból vagy keramikus anyagokból készítik őket.
A robbanómotorban külön-külön végbemenő robbanások és a gázmotorban
történő elégés között az a lényeges különbség, hogy a gázmotorban az égés
folyamatosan történik. Az égéstérbe állandóan friss levegő érkezik, az üzem­
anyagot a porlasztó fecskendő nyomja be.
Mielőtt a turbinán áthaladó gázok a szabadba jutnának, előbb az előmelegí-
tőn is áthaladnak és a centrifugál-sűrítő által szállított levegőt felmelegítik.
Ezáltal jobb a tüzelőszer kihasználásának hatásfoka. Ha ugyanis a levegő
a tüzelőtérbe hideg állapotban jut be, akkor az égéskor kisebb hőfokra meleg­
szik, és ennek hatásaként a nyomás kisebb lesz.
A gázturbina magától nem indul, külön géppel kell megindítani. Amikor
az üzemi fordulatszámának negyedrészét elérte, magától fut tovább. Hatás­
foka 14—18 százalék.
2. A gázturbina előnyös tulajdonságai. Se vízre, se hűtésre nincs szüksége.
Nincsenek ide-oda járó alkatrészei, csak forgómozgással találkozunk benne.

260
Szerkezete sokkal egyszerűbb. Teljesítményének szabályozása is könnyebb.
Az egy lóerőre eső gépsúly kisebb (0,4—0,5 kgs/LE).
3. Alkalmazása. A gázturbina a robbanómotor helyett alkalmazható. Szén­
porral vagy elgázosított szénnel is működik. Csak fele akkora helyet foglal el,
mint a Diesel-motor.
A gázturbinát hajókon 6000 tonnáig gyakorta alkalmazzák, 1000—22 000
lóerő teljesítménnyel. Célszerű, ha a hajón kétféle motor van: Diesel-motor
és gázturbina. Diesel-motorral a hajó az üzemi sebességgel halad. A gázturbinát
akkor kapcsolják be, ha maximális sebességgel akar haladni. Elsősorban a
gyorsjárású hajók (a rombolók, a tengeralattjáró-vadászok, a partvédő hajók)
motorja gázturbina.
A gázturbina azért is előnyös, mert több éven át állandó üzemben megszakí­
tás nélkül működhet.
A gépkocsikban való alkalmazását az említett 14—18 százalékos hatásfoka
akadályozza. A szokásos Diesel-motor hatásfoka ennek csaknem kétszerese. Mi
ennek a magyarázata? A gázturbinában az állandó égéskor keletkező gázok
hőmérséklete csak 1700 °C-os lehet, nehogy a magasabb hőmérséklet a turbina­
lapátokban kárt okozzon. A robbanómotor hengerében azonban a hőmér­
séklet rövid pillanatokra a 4700 °C-t is eléri. A hatásfok pedig annál jobb,
minél magasabb a gáz égési hőmérséklete.

Gázturbina a légcsavaros
és a sugárhajtóműves repülőgépeken

A gázturbina rezgésmentessége, kis zaja és kis térfogata miatt különösen alkal­

mas repülőgépmotor.
1. A légcsavaros gázturbinában (172. ábra) a turbina fogaskerék-áttétellel
forgatja a légcsavart. Ugyanis a turbina fordulatszáma nagyobb, mint amennyi
a propeller hatásos működtetéséhez szükséges.
A turbinából távozó, nagy sebességű égési gázok a fúvócsövön át hátrafelé
áramlanak, és visszaható erejükkel előrelökik a gépet. Az összes mozgató erőnek
mintegy 10—20 százaléka a kiáramló gázokra esik (légcsavaros fúvócsöves gép).
A légcsavaros gázturbina alkalmazása 500—900 km/óra sebességen a leg­
gazdaságosabb. A légcsavaros gázturbinás repülőgépek az ötvenes évek elején
jelentek meg (173. ábra).

261
172. ábra. A gázturbinás repülőgépmotor. — A bal oldali nyíláson levegő áramlik be. A beáram­
lott levegőt egy centrifugális sűrítő nyomja a tüzelőtérbe, itt üzemanyaggal keveredve elég.
A forró égési gázok nagy sebességgel a turbina lapjainak ütköznek és forgásba hozzák. A turbina
közös tengelyen van a sűrítővei, forgatja a sfirítőt. A jobb oldalon kiáramló gáz visszaható ereje
is előrelöki a gépet. A tengelyre légcsavart is szerelhetünk. Hasonlítsuk össze a gázturbinás
motor egyszerű szerkezetét egy dugattyús repülőgépmotor sok ezer alkatrészével, akkor meg­
értjük, hogy miért jelent nagy haladást

2. A sugárhajtóműves motor. Minél magasabbra emelkedünk repülőgéppel,

a levegő annál ritkább, kisebb sűrűségű. 13 000 méter magasban a levegő
sűrűsége csak negyedrésze a földszíni levegő sűrűségének. Ennek a repülőgépen
két következménye van: 1. a ritka levegőben a légcsavar csak gyengébben tud
„kapaszkodni”, kisebb vonóerőt fejt ki. 2. A dugattyús motor nem kap elegendő
levegőt, elegendő oxigént, ezért külön levegősűrítő berendezésről kell gondos­
kodni. A különleges légcsavar, a sűrítő súlyosabbá és még bonyolultabbá teszi
a gépet, az eredmény — még több hibaforrás.
Pedig célszerű, hogy a repülőgép minél magasabban repüljön. Ugyanis
14 000—16 000 méter magasságban a ritka levegő ellenállása kisebb, ezért a
gép sebessége a sztratoszférában nagyon megnövekedhet. Ezenkívül ebben a
magasságban már nincs szél, nincs köd, nincsenek időjárásváltozások, amelyek
mind veszélyeztethetik a repülést.

262
 173. ábra. A repülőgép szárnyaira erősített gázturbinás, légcsavaros hajtóművek

Légcsavaros gép esetén a repülőgép sebességének 700 km/óra sebesség fölé

növelése is nehézségekbe ütközik. Ugyanis a légcsavar hatásfoka 600 km/óra
sebességen túl rohamosan csökken. Ilyenkor a légcsavar végének kerületi sebes­
sége megközelíti a hang terjedési sebességét. Ekkor pedig a hatásfokot jelenté­
kenyen csökkentő jelenségek lépnek fel.
Ha tehát igen nagy sebességet és nagy magasságot akarunk elérni, hagyjuk
el a légcsavart (174. ábra). A gépet a gázturbinából a fúvócsövön át kiáramló
égési gázoknak és a levegőkeveréknek a lökőereje vigye tovább. így működik
a gázturbinás sugárhajtómű. A gázsugár 500—550 m/mp sebességgel áramlik
ki a fúvócsövön. A sugárhajtóművön át másodpercenként 200—300kilogramm
levegő is átáramlik.
1941-ben sugárhajtóműves repülőgéppel csak 210 km/óra sebességet értek
el, de már 1946-ban sebességük 1000 km/óra fölé emelkedett.
Látható, hogy a sugárhajtómű alkalmazása ott kezdődik, ahol a légcsavar
és a dugattyús motor már nem válik be.
5000 lóerőn felül dugattyús motort — súlya és terjedelme miatt — már nem
célszerű repülőgépbe építeni.

263
 Dugattyús motor esetén 1 kilo­
gramm motorsúly legfeljebb 3 lóerőt
ad.
Sugárhajtóműves 1 kilogramm
motorsúly 40 lóerőt is adhat.
Már 1945-ben készült olyan 10 000
lóerős sugárhajtómű, amelynek súlya
csak 600 kilogramm volt.
A sugárhajtóműnek bámulatra
méltó kicsiny teljesítménysúlya (2,5
dkg/LE) mellett további előnye az
egyszerűsége. 10-szer kevesebb alkat­
174. ábra. Gázturbinás, sugárhajtóműves része van, mint a dugattyús repülő­
repülőgép gépmotornak.
A sugárhajtóműves motornak
nincs légcsavarja, nincs hűtése, nincsenek szelepei. Sőt a beindulás után a
gyújtóberendezést is ki lehet kapcsolni, mert a befecskendezett üzemanyag
folytonosan ég tovább. Mindez sokkal biztonságosabbá teszi a repülést. A sugár­
hajtóműnek nincs szüksége hosszú bemelegítésre sem. Indítás után 1 perc
múlva a gép startolhat.
3. Ezekkel az előnyökkel szemben a sugárhajtómű hátrányos tulajdonsága,
hogy sokszorosan több üzemanyagot fogyaszt, mint a dugattyús motor.
A sugárhajtómű első alkalmazásától kezdve gyors fejlődést mutat. A fejlesz­
tés arra irányul, hogy minél kisebb legyen a súlya, térfogata, minél kevesebb
a fogyasztása és minél nagyobb a tolóereje és élettartama. Ma már 20 000 kilo­
grammsúly tolóerőt kifejtő sugárhajtómű is van a kezdeti 1000 kilogrammsúly
tolóerős helyett. A 20 000 kilogrammsúly tolóerő (700 kilométer óránkénti
sebességen) 44 000 lóerőt jelent. A légcsavaros gázturbinák legnagyobb egysége
15 000 lóerős.
A sugárhajtómű élettartamának növekedéséről tájékoztató adatok: míg 1951-
ben — két főjavítás között — átlag 50 órán át lehettek üzemben, ez az idő
1956-ban 500 órára, 1958-ra pedig 1000 órára emelkedett.
A sugárhajtóművet a katonai és polgári célokat szolgáló nagy sebességű
repülőgépeken egyaránt akalmazzák.
Ha a repülőgép igen nagy sebességet ért el, akkor a beáramló levegő annyira
összetorlódik, hogy a sűrítő feleslegessé válik. Az ilyen, úgynevezett torló-

264
sugárhajtómű tehát csak akkor használható, ha a repülőgép sebessége már
igen nagy. A torló-sugárhajtómű legelőnyösebben 3000 kilométer óránkénti
sebességen használható. A torló-sugárhajtásos repülőgép önerejéből nem képes
startolni, hanem szilárd vagy folyékony üzemanyagú segédrakéták indítják
és adják meg neki azt a sebességet, amelyen a torló-sugárhajtás már működik.

Forgódugattyús (bolygódugattyús) motor

Említettük, hogy a robbanómotorban a különálló robbanások magas hőmérsék­

lete növeli a hatásfokot. Az ide-oda mozgó dugattyú és tengelyszerkezet viszont
rontja a hatásfokot. Nem lehetne-e olyan motort szerkeszteni, amelyben az
összenyomott üzemanyag magas hőmérsékletű, külön robbanásai megmarad­
nának (tehát megmaradna az előny), de a dugattyúszerkezet forgómozgást
végezne (megszűnne a hátrány).
A feltalálók a forgódugattyús motorra mintegy 30—40 megoldást dolgoztak
ki. Ismerjük meg közülük a gyakorlatban legjobban bevált típust, a Wankel-
motort (1956).
Nézzük a 175. ábrasort. A motor tengelyére szerelt excentrikus (fogaskerekű)
korong egy háromsarkú forgórészt mozgat körbe. A dugattyú sarkain levő
tömítőlécek (A, B, C) forgás közben a motorház falához simulnak.
1. ütem. A szívás. A dugattyú forgása közben az állandóan nyitva levő
beömlőnyíláson át a levegővel keveredett elgázosított üzemanyag folyamatosan
beáramlik.
2. ütem. A sűrítés. A továbbforduló forgó rész összesűríti a keveréket.
3. ütem. A gyújtás (munkaütem). Alkalmas pillanatban megtörténik a gyúj­
tás, a gáznyomás a forgórészt továbbforgatja.
4. ütem. A kipufogás. Az égési gázok a mindig nyitva levő kipufogónyíláson
kiáramlanak.
Hány robbanás történik a motor egy fordulata alatt? Három! Ugyanis a
motor egy fordulat alatt az összenyomott gázkeveréket háromszor viszi gyúj­
tásra.
A Wankel-motor előnyös tulajdonságai azonnal szembetűnnek. Csupán két
mozgó alkatrésze van: a bolygódugattyú és a hajtótengely. A forgódugattyú és
a hajtótengely tökéletesen kiegyensúlyozható, és mivel állandóan ugyanabban
az irányban mozognak, nincs rezgés, a motor zaja csekély.

265
175. ábra. így működik a Wankel-féle forgódugattyús motor. A szívó- és kipufogó nyílás mindig
nyitva van. A szokásos dugattyús motor négy, egymás után következő üteme a forgódugattyús
motor háromszögletű forgórészének egy teljes fordulata alatt játszódik le
 Az A, B, C tömítőléceket rugók szorítják a motorház falára.
Összehasonlító próbák szerint a Wankel-motor könnyebb és kevesebbet
fogyaszt, mint a Diesel-motor vagy a gázturbina. Eddig 3 lóerőtől 800 lóerőig
terjedően gyártják őket.
Egy 20 lóerős Wankel-motor teljesítménysúlya 1,3 kg/LE. Percenként
5000-et fordul (83-at másodpercenként). A sűrítőütemben a gázkeveréket
nyolcadrész térfogatra nyomja össze.
A REPÜLÉS
 SOK HASZNOS ISMERET

Bizonyára felkelti érdeklődésünket...

A katonai repülőgépek bombákat, légiaknákat, torpedókat dobhatnak. Sokféle

űrméretű géppuskával, gépágyúkkal, szárnyas lövedékekkel, rakétákkal szerel­
hetők fel. Egy-egy repülőgéppel a katonák százai és sok ezer kilogrammnyi
hadianyag szállítható több száz kilométer távolságra.
A sugárhajtómű beépítése a dugattyús motor helyett, az egyre célszerűbb
szárnyalakok alkalmazása a második világháború óta mintegy nyolcszorosra
növelte a repülőgépek sebességét és háromszorosára a csúcsmagasságukat.
A gépekbe a legmodernebb felderítő, híradó és egyéb elektronikus eszközök
tömegét építik be.
így például az ötvenes évek elején egyik hat hajtósugaras bombázó gépében
a sokféle célú elektronikus szerkezetben csak 650 elektroncső működött. De az
ötvenes évek végén a hadirepülőgépeket már 800—1000 elektroncsővel és tran­
zisztorral szerelték fel, a hatvanas évek közepére pedig ez a szám 15 ezerre
emelkedett.
A hadirepülőgépek fejlődését alig elképzelhető, hatalmas kutató- és tevező-
munka előzi meg. így például egy legújabb, a hangnál sebesebben repülő
vadászbombázó tervezéséhez 4,5 millió mérnöki munkaóra kellett. A gépek
elkészítése pedig specializált, legkorszerűbb ipart kíván. Egy esetben a ki­
vitelező vállalat 1200 másik céget bízott meg az alkatrészek elkészítésével.
A néhány éves időközzel egymás után épülő, egyre tökéletesebb harci gépek
összeszerelésére szükséges munkaórák száma is meglepően nő. Példaképpen az
utóbbi húsz év alatt egymás után készült, három távolsági bombázó minta­
példányát említjük meg. Az első, a dugattyús-motoros összeszerelésére 200 000
munkaórára volt szükség. A következő (sugárhajtású) összeszerelésére 10 millió

271
176. ábra. Ennek a repülőgépnek tervezése, kikísérletezése és elkészítése 11 ezermillió (milliárd)
forintba került, és a hajtóművet készítő Rolls-Royce vállalatot csődbe döntötte

munkaórát fordítottak, a harmadik (még fejlettebb) összeszerelésére pedig

20 millió munkaórát.
íme, a korszerű gép összeszerelésének munkaköltsége húsz év alatt száz­
szorosra nőtt. Ha szerényen feltételezett óránkénti munkadíjjal számolunk
is, óriási összegek jönnek ki. Pedig még nem számítottuk a különleges anyagok­
ból készült alkatrészek és a megmunkálásukhoz szükséges különleges gépek
költségeit.
Lássunk erre is egy példát. (176. ábra) A Lockheed gyár új repülőgépének
hajtóművét a Rolls-Royce gyár 6000 millió forintért tervezte és készítette el.
Az 1969. évi próbarepülések azt mutatták, hogy a hajtóművet biztonsági okok­
ból módosítani kell. A sugárhajtómű turbinájának lapátjait is titán fémből ké­
szült, új alakú lapokra kellett kicserélni. A módosítások újabb 5000 millió forin­
tot jelentettek.
Ha az ilyen mesebeli összegeket felemésztett gép beválik, akkor a sorozat­
gyártáskor az előzetes tervezésre, kísérletekre, a különleges eszközökre, munka­
gépekre fordított költségek az egyes példányokra oszlanak szét.
így nem csodálkozhatunk azon, hogy egy vadászgép ára 100 millió — 300
millió forint között van. Egy olyan sugárhajtású szállítógép, amelyet most
kezdenek gyártani, 1500 millió forintért már kapható. 115 példányt készítenek
belőle, és néhány év múlva már újabb, fejlettebb típusok jönnek a helyükre.
Minél gazdagabb felszerelésű a gép, annál több időt kell a gondozására fordí­
tani. Az ötvenes évek első felében készült gépek egy órányi repülésidejére 15—
30 óra karbantartási idő esett. Ma pedig 100 órán felüli karbantartási idő is esik
egyes gépek 1 órás repülésidejére.

272
A repülés elve

1. Állítsunk a légáram útjába egy síklapot úgy, hogy a lap az áramlás irányával
szöget alkosson. Ez a szög a lap állásszöge. Azt tapasztaljuk, hogy a lapra
(a lap súlya mellett) nemcsak a légáram irányában hat egy hátrafelé nyomó erő,
hanem a lap az áramlás irányára merőlegesen is kitér, felemelkedik. Ennek az
emelőerőnek a nagysága a lap alakjától, nagyságától (súlyától) és az állásszög­
től függ.
Ha az egymásra merőlegesen álló emelőerőt és a húzóerőt mint iránymennyi­
ségeket összegezzük (177. ábra), a légerőt nyerjük.
2. A repülőgépszárny alakú testre is hat ez a háromféle erő. A szárny alakja
annál jobb, minél kisebb a hátrafelé nyomó erő (a légellenállás, 178. ábra)
az emelőerőhöz képest.
3. A repülőgépet a légcsavar vagy a hátrafelé kiáramló gázok lökőereje előre­
mozgatja. Eközben a levegő a szárnyaknak áramlik. Ha az emelőerő meg­
haladja a gép súlyát, akkor a repülőgép a levegőbe emelkedik.
A vízszintesen, egyenletes sebességgel haladó repülőgépre ez a három erő hat
(179. ábra). 1. a gép súlya, 2. a motor vízszintes vonóereje és 3. a légerő. Ennek
a három erőnek egy pontban, a gép súlypontjában kell találkoznia, mert külön­
ben forgató hatás lép fel; további követelmény, hogy a három erőnek egyen­
súlyban kell lennie.

177. ábra. A légáram útjába állított 178. ábra. A repülőgép szárnyának alakja
síklapra ható erők annál jobb, minél kisebb a légellenállás
az emelőerőhöz képest

273
 Az erők akkor vannak egyensúlyban, ha az
emelőerő a gép súlyával, az előre-mozgató
erő pedig a légellenállás hátrafelé nyomó ere­
jével egyenlő.
Mekkora sebességgel kell haladnia a repülő­
gépnek, hogy a levegőben maradjon? Akkora
sebességgel, hogy az emelőerő nagysága meg­
egyezzék a gép súlyával. Mihelyt sebessége
kisebb lesz, a gép süllyedni kezd.
A szárnyakat és a törzset olyan alakúra
készítik (áramvonal alakúra), hogy a levegő
179. ábra. A vízszintesen, egyenletesen ellenállása a lehető legkisebb legyen.
haladó repülőgépre ható három erőnek Ha a gép egyre sebesebben halad, akkor a
a gép súlypontjában kell találkoznia légellenállás egyre nagyobb lesz.

Meddig fokozhatjuk a repülőgépek sebességét ?

Megdöbbentő, mégis könnyű kis számítás

A 180. ábrán egy kis — három személy részére készült — dugattyús motoros
gyakorlógépet látunk. Maximális felszállósúlya 1000 kilogramm. Utazósebessége
200 kilométer óránként. Motorjának legnagyobb teljesítménye 150 lóerő.

180. á sra. Ez a kis gyakorlógép 3 személyes, súlya 1000 kilogramm, motorjának maximális
teljesítménye 150 lóerő

274
181. ábra. Ha a 200 kilométer óránkénti sebességű, 150 lóerős géppel 2-szer, 3-szor nagyobb
sebességet akarnánk elérni, 8-szor, 27-szer nagyobb teljesítményű hajtóműre lenne szükség

Kérdés: mit kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy gépünk kétszer nagyobb
sebességgel repüljön?
Nagyobb teljesítményű motort kell gépünkbe .építeni! Hányszor nagyobb
teljesítményűt ?
Hogy gépünk 2-szer nagyobb maximális sebességgel repülhessen, ehhez nem
szer nagyobb teljesítményű motor szükséges, hanem 2-2-2 = 8-szor nagyobb
2-
teljesítményű!
Tehát a 150 lóerős motor helyébe 150-8 = 1200 lóerős motort kell szerel­
nünk, hogy kis gépünkkel 2-szer sebesebben repülhessünk.
Ez a meglepő állítás könnyen bizonyítható —- két lépésben.
1. Ka a gép sebessége nő, a légellenállás egyre nagyobb lesz. Kísérletek
szerint: ha a sebesség 2-szeresére nő, a légellenállás 2-2 = 4-szer nagyobb lesz.
Ha a sebesség 3-szorosra nő, a gépnek 3-3 = 9-szer nagyobb légellenállással
szemben kell haladása közben munkát végeznie. És így tovább.
2. Mekkora lesz a légellenállás legyőzése közben végzett munka — kétszeres
sebesség esetén ?
Tudjuk, hogy valamely erő által végzett munkát úgy számítjuk ki, hogy
az erőt megszorozzuk az úttal. Például, ha 3 kilogramm súlyt 2 méter magasra
emelünk, a végzett munka = 3 kgs-2 m=6 méterkilogrammsúly a végzett
munka = legyőzött erő-az út hossza.
Ha a gép 2-szer sebesebben halad, akkor a tapasztalat szerint a legyőzött
erő, vagyis
a légellenállás 2-2 = 4-szer lesz nagyobb.
Az 1 másodperc alatt megtett út pedig 2-szer lesz nagyobb.
Ezért az 1 másodperc alatt a motor által végzett munka, azaz
a teljesítmény 2-2-2 — 8-szor lesz nagyobb.

275
Tehát:
ha azt akarjuk, hogy gépünk 2-szer sebesebben haladjon,
2-2-2= 8-szor nagyobb teljesítményű motort kell betelepítenünk. (181. ábra)
Ugyanígy bizonyítható, hogy:
ha azt akarjuk, hogy gépünk például 5-ször sebesebben haladjon, akkor
5-5-5 = 125-ször nagyobb teljesítményű motort kellene beépítenünk.
Ha kis légcsavaros gépünkbe 150 lóerő-125 = 18 750 lóerős dugattyús motort
tennénk, akkor reményünk lehetne arra, hogy a gép sebességét 5-szörösre, azaz
1000 km/óra sebességre fokozzuk. — Ilyen több ezer kilogramm súlyú, terje­
delmes, dugattyús motort természetesen nem helyezhetnénk el kis gépünkön.
De egyéb jelenségek is lehetetlenné tennék az 1000 km/óra sebesség elérését.
Erről szólunk a következő fejezetben.
 A LEVEGŐ ÉRDEKES VISELKEDÉSE

A hanghatár

A hang terjedési sebessége a föld felszínén, 15 °C hőmérsékletű levegőben 340

méter másodpercenként. Hűvösebb levegőben a hang lassabban terjed. Tíz
kilométer magasban a hang terjedési sebességét 300 méternek tekinthetjük. Ez
mintegy 1000 kilométer óránkénti sebességnek felel meg.
Azt állítjuk, hogy előző példánkban szereplő kis gépünk még akkor sem érné
el a hangsebességet — vagyis az 1000 km/óra sebességet —, ha a számított
19 000 lóerős motort sikerülne a gépbe építenünk. Ennek két oka van.
1. Előző számításunk szerint, ha a gép sebessége a 200 km/óra ötszörösére,
vagyis a hangsebességre nő, akkor a légellenállás 5-5 = 25-ször lesz nagyobb.
A tapasztalat szerint ez nem egészen így van, hanem miközben a hangsebesség
felé közeledünk, a légellenállás sokkal nagyobb mértékben nő, és a hangsebes­
ségen éri el a legnagyobb értéket. Tehát még hatalmasabb teljesítményű
dugattyús motort kellene a gépbe építeni, hogy a még sebesebben forgatott
légcsavar még nagyobb vonóerőt fejtsen ki. De a természet ezt a számításunkat
is áthúzza.
2. Az egyre sebesebben forgó légcsavar vége ugyanis egyszer csak akkora
sebességgel halad, amely a hangsebességet megközelíti. Ekkor pedig a tapasz­
talat szerint a légcsavar húzóereje, hatásfoka rohamosan csökken.
íme: légcsavaros motorral nem érhetjük el a hangsebességet. A hang terjedési
sebessége a légcsavaros gépek számára határt jelent: ez a hanghatár.
A dugattyús, légcsavaros hajtóművek 500 km/óra sebességig használatosak.
500—800 km/óra sebességeken pedig légcsavaros gázturbinás hajtóművet al­
kalmaznak. A sugár tolóereje pótolja a légcsavar kisebb hatásfoka által okozott
vonóerőesökkenést.

277
A Mach-szám és a sebességtartományok

Ha a repülőgép hangsebességgel halad, akkor a repülőgép sebessége = a hang­

sebesség. Ezért ebben az esetben
a repülőgép sebessége _
a hangsebesség
Ezt a hányadost Mach-számnak nevezzük. Előző példánkban láttuk, hogy
dugattyús, légcsavaros repülőgép nem lépheti túl az 1 Mach-értéket (nem
haladhat sebesebben, mint a hang abban a környezetben, ahol a gép repül).
Tegyük fel, hogy a gép olyan magasságban repül, ahol a hangsebesség értéke
320 m/mp, a gép sebessége pedig 224 m/mp (806 km óránként). Számítsuk
ki a Mach-számot:
M = gépsebesség _ 224 Q
hangsebesség 320
Ha a Mach-szám kisebb, mint 0,8, akkor szubszonikus (hangsebességen aluli)
repülésről beszélünk (szonusz latin szó = hang).
Ha a Mach-szám 0,8—1,2 között van, akkor a repülés transzszonikus.
Ha a Mach-szám 1,2—5 között van, akkor szuperszonikus a repülés.
Ha a Mach-szám 5 felett van, akkor hiperszonikus repülésről beszélünk. Már
vannak hiperszonikus repülőgépek. Az interkontinentális rakéták esetén
M = 25—30.

Ahol a repülő tárgyak mozognak.

A légkör felosztása

Gyakran hallunk sztratoszferikus repülésről. Hallunk a légkör magasabb réte­

geiről, ahol a meteorok felizzanak, ahol a világűrből nagy sebességgel vissza­
térő űrhajók — ha nem tesznek különleges óvintézkedéseket — eléghetnek.
Hallunk a légkör olyan rétegéről, ahonnan a rádióhullámok visszaverődnek.
Ezért fontos, hogy röviden megismerkedjünk légkörünk szerkezetével, tulaj­
donságaival (182. ábra).

278
182. ábra. A légkör felosztása

279
 A légkör legalsó rétege a troposzféra. Vastagsága a mérsékelt égövön 10 kilo­
méter. Ez a légkör legsűrűbb rétege. A légkört alkotó gázok tömegének 75
százaléka ebben a rétegben helyezkedik el. Itt van a légkör szinte teljes víz­
mennyisége. Az időjárási jelenségek: a légmozgások, a szelek, viharok elsősor­
ban itt játszódnak le. Nevét is ezért kapta. Troposz görög szó, jelentése: for-
golódás. Troposzféra tehát a légáramlások állandó változásának szférája, réte­
ge. Tíz kilométer magasban a levegő sűrűsége csak ötödrésze a földfelszíni
sűrűségnek. Ezért egy repülőgép ebben a magasságban — ugyanakkora sebes­
ség esetén — ötször kisebb légellenállással találkozik, mint a földszín közelében.
A troposzférára jellemző, hogy felfelé haladva csökken a hőmérséklete: 100
méterenként 0,6 °C-kal (ez 1 kilométeren 6 °C). A troposzféra 10 kilométer ma­
gas, ezért felső határáig 6-10=60 °C-kal csökken a hőmérséklet. Nálunk az évi
középhőmérséklet -f-10 °C. Felettünk 10 kilométer magasban, a troposzféra
határán a hőmérséklet 10 °C—60 °C=mínusz 50 °C körül van.
A troposzféra felett helyezkedik el a mintegy 20 kilométer vastag sztratosz­
féra (sztratosz jelentése: rászórt, ráhintett, tehát a sztratoszféra olyan réteg,
amely az alatta levő troposzférára mintegy rá van hintve). A sztratoszférának
az a jellemzője, hogy benne az átlagosan mínusz 50 °C hőmérséklet a magasság­
gal alig csökken. Ezért nincsenek benne felfelé emelkedő szelek, de heves, túl­
nyomóan vízszintes légáramok előfordulnak. A vízpára hiánya miatt a felhő­
képződés ritka, ezért a tiszta légkörben a látási viszonyok kitűnőek.
A sztratoszféra felső határán, körülbelül 30 kilométer magasságban kezdődik
a mezoszféra (mezosz görög szó, jelentése: középső). A mezoszférában a hő­
mérséklet a magassággal kezdetben növekszik, 40—50 kilométer magasságban
eléri a 0—mínusz 15 °C-ot. Ezután újra csökken és körülbelül 80 kilométer
magasságban mínusz 70—90 °C mélypontot ér el. Itt van a mezoszféra felső
határa. A mezoszférát a benne levő csekély mennyiségű ózon miatt ozonosz-
férának is nevezik. Az ózon főleg a sztratoszféra felső és a mezoszféra alsó
részén foglal helyet. Ez az ózon nyeli el a napsugárzásban levő ibolyántúli
sugarakat, és ez a réteg ezért felmelegszik.
80—90 kilométer magasban kezdődik a légkör harmadik rétege, a termoszféra.
A termoszférában a hőmérséklet a magassággal jelentékenyen nő. Innen szár­
mazik a réteg neve (thermosz görög szó, jelentése: meleg). A termoszféra alsó
rétege körülbelül 200 kilométer magasságig terjed, felső rétege megközelítően
600 kilométerig. Ezen túl kezdődik a Föld egyre ritkuló külső légköre az exosz-
féra (exosz görög szó, jelentése: külső), amely a bolygóközi űrbe megy át.

280
 Légkörünknek a 40—500 kilométer magasságok közé eső részét ionoszférának
nevezik. Az ionoszférában különböző magasságokban (40, 100, 230, 350 km)
ionizált rétegek vannak. Ezek úgy keletkeznek, hogy a Nap sugárzása és a koz­
mikus sugárzás a légkörben található gázok atomjait elektromosan töltött
részekre (ionokra) bontja. Az ionizált rétegek úgy viselkednek, mint az elekt­
romosságot vezető anyagok: a rádióhullámokat visszaverik. A rétegek magas­
sága, ionizáltságuk foka napközben változik, és a távoli rádióállomások vételé­
ben erős ingadozásokat okoznak.
A repülés és a földi rakéták szempontjából a földtől a 40-—90 kilométer
magasságig terjedő légrétegek jelentősek. Gyakorlatilag itt lép fel a repülést
lehetővé tevő felhajtóerő, itt izzanak fel a meteorok és a kozmikus sebességgel
légkörünkbe visszatérő űrrakéták.

281
 ELÉGHET-E
A NAGY SEBESSÉGGEL HALADÓ REPÜLŐGÉP?
A HŐHATÁR

Az ütközéskor felmelegedő test

Ha egy ólomdarabot kalapáccsal ütögetünk — az ólomdarab is, a kalapács

is felmelegszik. Ruhánkat ujjunkkal dörzsölgetjük, meleget érzünk az ujjunk
hegyén, mert súrlódás közben a ruha is, ujjunk bőre is egyaránt felmelegszik.
A repülőgépnek a levegő nekiütközik — felmelegszik a levegő is és az ütközés
helyén a repülőgép is. A repülőgép haladása közben súrlódik a levegőhöz —
azért az előző példához hasonlóan — felmelegszik a súrlódó levegő is, a súrlódó
gépfelület is.
Tulajdonképpen a súrlódáskor is a két súrlódó test részecskéi egymással
ütköznek.
Vizsgáljuk meg, hogy ütközéskor mekkora hőmennyiség és milyen hőmér­
séklet keletkezik.
Válasszunk példának 1 kilogramm tömegű ólomdarabot. Haladjon ez 100
méter másodpercenkénti sebességgel (ilyen sebesen halad a nyílvessző). Ha ez
a repülő ólomdarab valaminek nekiütközik, tör, zúz, rombol — munkát végez.
Végeztessünk vele hasznos munkát : ütközés közben emeljen fel egy másik
testet, amelynek súlya szintén 1 kilogramm. Hány méter magasra képes fel­
emelni ?
1. A fizika tanítása szerint:
ha m kilogramm tömegű test v m/mp sebességgel halad, akkor a benne levő
munkavégzőképesség (mozgási energia):
Hl • V2
—méterkilogrammsúly *

282
 Helyettesítsük ebbe a képletbe a tömeg m — 1 kg és a sebesség v = 100
m/mp értéket:
1-1002 100-100 10 000
--------- =________ _=--------- = 500 meterkilogrammsuly.
20 20 20
Tehát 1 kg tömegű, 100 m/mp sebességű ólomdarabunkban 500 mkgs energia
rejlik.
2. Mekkora hőmennyiség felel meg ennek?
Tudjuk, hogy ha 424 mkgs energia hővé változik, 1 liter víz 1 °C-kal meleg­
szik fel, 1 kilogrammkalória hő keletkezik.
500 mkgs-nek megfelel 500:424 = 1,18 kilogrammkalória.
Tehát: ha az 1 kg tömegű, 100 m/mp sebességű ólomdarab mozgási energiája
hővé változnék, annyi hő keletkeznék, amennyi 1 liter víz hőmérsékletét
1,18 °C-kal emelné.

* Hogyan jutunk ehhez a képlethez ? — Kísérletekkel meg lehet győződni róla, hogy a mozgó test munkavégző­
képessége függ a mozgó test (m) tömegétől. Ha a mozgó tömeg 2-szer, 3-szor nagyobb, akkor a mozgó test energiája
is 2-szer, 3-szor nagyobb. — A mozgó test energiája a test sebességétől is függ. A tapasztalat, a kísérlet azt mutatja,
hogy a 2-szer sebesebben haladó test energiája 2«2 = 4-szer nagyobb, a 3-szor sebesebben haladó testé pedig 3* =
= 9-szer nagyobb.
Ezek szerint a mozgó test energiája a mozgó test tömegével egyenesen arányos, a mozgó test sebességével pedig
négyzetesen arányos. Képletben:

a mozgó test energiája ‘V*

De ez a képlet számításra még nem alkalmas. Nem tudjuk, vajon a tömeget milyen egységben mérjük meg (gramm,
kilogramm, tonna?). Nem tudjuk azt se, hogy a sebességet milyen egységben mérjük (cm/mp, m/mp, km/ó?). De ha
megállapodtunk is bizonyos mértékegységekben, nem tudjuk, hogy az energia számértéke milyen energiaegységet
jelent majd ?
Állapodjunk meg abban, hogy a test tömegét kilogrammokban, a sebességet méter és másodperccel kifejezett
egységgel mérjük és az energiát méterkilogrammsúlyban akarjuk megkapni. A tapasztalat — és az elméleti meg­
gondolás — azt mutatja, hogy ebben az esetben az m *v 2 szorzatot 20-szal el kell osztanunk és akkor az energia szám­
értékét méterkilogrammsúlyban kapjuk meg.
Ezt egy példán ellenőrizzük. Emeljünk fel 1 kilogrammot 5 méter magasra, 5 mkgs munkát végzünk.
A felemelt 1 kilogrammban benne van mint helyzeti energia ez az 5 mkgs. Ha az 1 kilogrammot 5 méter magasból
szabadon ejtjük, az általunk végzett munka az eső 1 kilogramm mozgási energiájává alakul át. Abban a pillanatban,
amikor az 1 kilogramm újra a földfelszínre ér (5 méteres esés után), sebessége 10 m/mp. — Ebben a 10 m/mp sebes­
séggel haladó 1 kilogrammos testben tehát 5 mkgs mozgási energiának kell lennie. Nézzük, ezt az eredményt adja-e
képletünk? Helyettesítsük be az m = 1 kg és v = 10 m/mp értékeket:
m • v2 1 • 10 • 10 100
20 20 20
Képletünk valóban a helyes eredményt adta.

283
 3. Hány fokkal melegszik fel ütközéskor ólomdarabunk ?
Az ólom 33-szor könnyebben melegszik, mint a víz, azt mondjuk, hogy az
ólom fajhője 33-szor kisebb, mint a vízé. Ezért, ha feltételezzük, hogy ütközés­
kor az ólomdarab mozgási energiája teljesen hővé alakul, akkor az 1 kilogramm
ólom 33-szor magasabb hőfokra melegszik, mint a víz.
A 100 m/mp sebességű ólomdarab 1,18 °C-33 = 39 °C-kal melegszik fel.

felmelegedés °C 39° 351° 1911°

i i 'i

ólom ........... ® . | ............ "■»> • » • •

sebesség 100 m/mp i ! 300m/mp I i 700m/mp i

183. ábra. Ennyi fokkal emelkedik egy ólomdarab hőmérséklete. Feltételezzük, hogy ütközés­
kor megáll és mozgási energiája teljesen hővé alakul át

4. Haladjon az ólomdarab sebesebben. Legyen sebessége 7-szer akkora, mint

előbb volt. Repüljön az 1 kilogramm tömegű ólomdarab a puskalövedék sebes­
ségével (700 m/mp). Hány fokkal melegszik fel most? Megolvad-e?
A mozgási energia

m. v2
------- méterkilogrammsúly.

Jelenleg m = 1 kg, v = 700 m/mp.

Helyettesítsük a képletbe:
1-700-700 490 000 .
----------------- =------------ = 24 500 mkgs.
20 20

Előbb 100 m/mp sebesség esetén 500 mkgs volt az ólomdarab energiája.
Most 700 m/mp sebesség, azaz 7-szer nagyobb sebesség esetén 24 500 mkgs.
Hányszor nagyobb az energia, mint előbb volt ?
24 500:500 = 49.
Tehát 7-szer nagyobb sebesség esetén a mozgó test energiája 7-7 = 49-szer
lesz nagyobb.

284
 7-szer nagyobb sebesség esetén, ütközéskor a keletkezett hő és a test fel­
melegedése is 7-7 = 49-szer lesz nagyobb.
Tehát a 7-100 m/mp sebességgel haladó ólomdarab ütközéskor 7-7-39 °C =
= 49-39 °C = 1911 °C-kal melegszik fel.
Mivel az ólom olvadáspontja 327 °C, azért a puskalövedék sebességével
haladó ólomdarab ütközéskor sokszorosan magasabb hőmérsékletre melegszik,
mint az olvadási hőmérséklete.
Az előbbi módon kiszámítható, hogy ha egy ólomdarab csak 252 m/mp
(szubszonikus) sebességgel halad, hőmérséklete az ütközéskor 327 °C-kal emel­
kedik. Megolvad.
A 252 méter másodpercenkénti sebességnek 910 kilométer óránkénti sebesség
felel meg. Ezzel a sebességgel pedig ma már a távolsági repülőgépek is közle­
kednek.
Jegyezzük meg, mint tudásra értékes eredményt:
ha valamely test 2-szer, 3-szor sebesebben halad, akkor az ütközéskor
2-2 = 4-szer, 3-3 = 9-szer annyi hőfokkal melegszik fel.
Meggondolásunk az ólomdarabra vonatkozott. Ólom szerepel a lövedékek­
ben. Repüléskor azonban levegő ütközik a repülőgépnek. Most már könnyű
és érdekes lesz az ütköző levegő felmelegedését kiszámítanunk.

Ütközéskor a levegő több száz, sőt több ezer fokra melegszik

Ha a repülőgép a nyugodt levegőben 100 méter másodpercenkénti (360 km/óra)

sebességgel halad, úgy is tekinthetjük, hogy a repülőgép áll, és a levegőrészecs­
kék ütköznek 100 m/mp sebességgel a repülőgépnek. Mintha a repülőgépet
szélcsatornában rögzítenék, és 100 m/mp sebességű légáram ütköznék neki.
Tegyük fel, hogy ütközéskor a levegő a repülőgéphez képest teljesen megáll
(torlódik).
Az előző fejezetben láttuk, hogy ha 1 kilogramm tömegű test (pl. levegő is)
100 méter másodpercenkénti sebességgel halad, 500 méterkilogrammsúly moz­
gási energiája van, és ütközéskor ennek megfelelő 1,18 kilogrammkalória hő
fejlődik.
1 kilogramm levegő 1 °C-kal történő felmelegedéséhez kb. 0,25 kilogramm­
kalória szükséges, ezért 1,18 kilogrammkalória 1,18:0,25 = 4,72 ^C-kal melegí­
ti fel a levegőt.

285
 Ez az eredmény nemcsak 1 kilogramm tömegű levegőre érvényes, hanem
kevesebbre is, többre is. Mert ha például ötször kisebb tömegű levegő ütközik,
akkor 5-ször kevesebb hő fejlődik. De ez az ötször kevesebb hőmennyiség 5-ször
kevesebb tömeget melegít fel. Tehát a felmelegedés hőfoka nem változik.
Kimondhatjuk általánosan:
a 100 m/mp sebességgel haladó levegő hőmérséklete torlódáskor 4,72 °C-kal
emelkedik.
Most már jöhetnek a valóság érdekes eredményei. (184. ábra)
1. A 360 km/óra sebességű (100 m/mp) rövidtávú utasszállító gépek egyes
részei legfeljebb 4,72 °C-kal, kereken 5 °C-kal melegedhetnek fel. Ha tehát
a gép 3000 méter magasan repül és itt a hőmérséklet csak mínusz 2 °C, akkor
a levegő ütközése következtében a gép legnagyobb felmelegedésnek kitett része
legfeljebb 5—2=3 °C-ra melegedhet fel.
2. Vannak 900 km/óra (250 m/mp) sebességű interkontinentális forgalmi
gépek is. Mekkora rajtuk a maximális melegedés ?
Ha 100 m/mp sebességen a melegedés kb. 5 °C, akkor 250 m/mp, azaz 2,5-szer
nagyobb sebességen 2,5-2,5 = 6,25-ször nagyobb, azaz 5 °C-6,25 = 31,25 °C,
kereken 31 °C.
A 900 kilométer óránkénti sebességű gépeken ez a legfeljebb 31°-os felmele­
gedés — nem számottevő.
3. A szuperszonikus (TU—144, Concorde) szállítógépek sebessége 2500
km/óra (700 m/mp) körül jár. A felmelegedés 7-7-4,7 °C%230 °C. Utazó­
magasságuk körülbelül 20 000 méter. Környezetükben mínusz 50 °C hőmérsék-

184. ábra. Ha a levegő vagy a repülőgép sebessége bizonyos határt elér, akkor a torlódva ütköző
levegő hőmérséklete olyan magas lehet, hogy a repülőgép fémteste megolvad

286
letet feltételezve, a maximális felmelegedés 180 °C. Ez a fémekre még nem
veszélyes.
4. A repülés sebességi világrekordja 3332 km/óra (925 m/mp). A 925 m/mp
sebesség a 100 m/mp sebességnél 9,25-ször nagyobb. Tehát a melegedés
9,25
9,25
* R
*86-szor nagyobb, azaz 86
*4,7 = 404 °C. Ha a repülőgép környeze­
tének fagypont alatti hőmérsékletétől számolunk is, ez már olyan lényeges
felmelegedés (az alumínium olvadáspontja 660 °C), hogy ilyen sebességű gépe­
ken a különleges hőálló anyagok alkalmazása nélkülözhetetlen. Ilyenek a titán,
a tantálötvözetek és a keramikus anyagok (a titán fém olvadáspontja 1800 °C,
a tantálé 3000 °C).
5. A rakétahajtású repülőgéppel 5600 km/óra (1550 m/mp) körüli sebessé­
get értek el. A melegedés * 15,5
1,7
4 5,5 °C«1130 °C.
A sebesség még tovább növelhető lenne, ha a felmelegedés ellen kellően tud­
nának védekezni.
6. A visszatérő mesterséges holdak, az űrhajók a légkör számításba vehető
sűrűségű rétegébe kb. 7800 km/óra (2160 m/mp) sebességgel jutnak be. Ennek
2,7
4 1,6
21,6
* °Css2200 °C felmelegedés felel meg. (Az acél olvadáspontja
1540 °C.)

A hőhatár

Ha, a repülőgép sebességét egyre növeljük, növekszik a levegővel ütköző felü­

letek felmelegedése is. Végül akkora sebességet érünk el, amelyet már nem lép­
hetünk túl, mert a gép a felmelegedést nem bírja ki. Tehát a fejlődött hő határt
szab a sebesség növekedésének: elértünk a hőhatárig.
Állandó, meghatározott sebességnél érjük-e el ezt a hőhatárt ?
Nem! A gép testének alakját, orrát, a szárnyakat úgy kell formálnunk, hogy
minél kevesebb helyen, minél kisebb felületeken torlódjék össze a levegő.
Általában: a levegő sebességvesztesége az ütközés, a súrlódás következtében
minél kisebb legyen, annál nagyobb sebességen éri el a gép a hőhatárt.
Különösen a gép orrán és a szárnyaknak a haladás irányába eső élén leg­
nagyobb a felmelegedés. A meleg levegő innen szétáramlik a gép felületére,
és bár közben kissé lehűl, mégis hozzájárul a felületnek a súrlódás okozta fel­
melegedéséhez. A gép törzsén, a szárnyfelületeken a felmelegedés a legnagyobb
felmelegedésnek csak 1/3—1/6 része.

287
 Mivel nagyobb magasságban a levegő sűrűsége rohamosan csökken, ezért
kisebb tömegű levegő torlódik, és kisebb hőmennyiséget ad át a repülőgép
felületének. Tehát a nagyobb magasságban repülő gép nagyobb sebességen éri
el a hőhatárt.
Miért nem izzik fel az űrhajó, miközben induláskor a sűrű légkört átszeli?
Az induló űrhajó a légkör alsó, sűrűbb rétegeiben fokozatosan gyorsul fel.
Miközben sebessége növekszik, egyre ritkább levegőrétegekbe kerül. Amikor
a földre visszatér, éppen ellenkező helyzet alakul ki. A már meglevő hatalmas
űrsebességgel jut be az egyre sűrűbb légrétegekbe.
A nagy sebességű repülőgépek szerkesztésekor a várható felmelegedésre
vonatkozóan gondos kísérleteket végeznek: próbatesteket készítenek, szélcsa­
tornában helyezik el, és a próbatesten levő hőmérők mérik a felmelegedést.
Vagy pedig elkészítik a repülőgép kisebb kísérleti példányát, és a megfelelő
részein levő felmelegedésmérők repülés közben jegyzik fel a melegedést.
Egy ausztráliai kutatóintézet szélcsatornájában 12,5 kilométer másodpercen­
kénti sebességű (45 000 km/óra) szelet tudnak kelteni, de csak 1/1000 másod­
percig tartó lökés formájában. Ez a rövid idő is elegendő ahhoz, hogy külön­
leges eszközökkel megmérjék a próbaidomokon fellépő nyomást, hőmérsékletet
és a légáramban levő test helyzetének állandóságát (stabilitását).
Szélcsatornás mérésekkel állapítják meg a légkörbe visszatérő, atomrobbanó­
fejes interkontinentális rakéták és az óriási gyorsulású ellenrakéták orrának
alakját, azzal a céllal, hogy a felmelegedés minél kisebb legyen.
Említettük, hogy az űrsikló is megközelítően 8 kilométer másodpercenkénti
sebességgel tér vissza a légkörbe, így felemelegedésének vizsgálata életfontos­
ságú. Úgy gondolják, ha sikerül a vizsgálatokat megfelelő szélcsatornában el­
végezni, a tervezésre előirányzott sok milliárd költség 50 százaléka megtakarít­
ható. De a tényleges próbarepülések semmiképpen sem nélkülözhetők.

Szélcsatornás kérdések — nehéz elhinni a válaszokat

A szélcsatorna a repülésre, a légáramlásra vonatkozó kérdések vizsgálatának

fontos eszköze. Az előbb említett 12,5 km/mp sebességű levegőlökést keltő
szélcsatornát alighanem csodálkozás nélkül vettük tudomásul.
De talán el sem hisszük, hogy mit jelent az ilyen hiperszonikus sebességű
légáramok előállítása.

288
 Vannak olyan szélcsatornák, amelyek kis átmérőjűek, próbatestek vizsgálá-
sára alkalmasak, de vannak olyanok is, hogy egész repülőgépeket lehet el­
helyezni bennük.
Példaképpen vizsgáljunk egy aránylag kicsiny, csupán 1 négyzetméter
keresztmetszetű nyitott szélcsatornát (185. ábra). A nyitott szélcsatornába a
levegőt meghajtott légcsavar szívja be, felgyorsítja és a cső másik végén a
levegő a szabadba áramlik.

185. ábra. Az 1 négyzetméter keresztmetszetű, nyílt szélcsatornában akarunk 10 kilométer másod-

percenkénti sebességű, állandó légáramot fenntartani. Legyen a légcsavar hatásfoka 50 százalék.
A légcsavar forgatására 1740 millió (kereken 2 milliárd) lóerős motorra lenne szükség

1. Kérdés. Másodpercenként hány kilogramm levegőt kell beszívni a csőbe,

ha 10 km/mp = 10 000 m/mp sebességű állandó légáramot akarunk kelteni?
Válasz: másodpercenként 13 000 kilogrammot.
Bizonyítás. A cső 1 m12 keresztmetszetű nyíláson át másodpercenként 10 000
méter hosszú légoszlop áramlik be. Ennek térfogata 10 000 köbméter. Mivel
1 m3 levegő súlya 1,3 kg, ezért a csőbe
másodpercenként 10 000-1,3 kg = 13 000 kg levegőt kell beszívni.
2. Kérdés. Hány lóerős motort kellene alkalmaznunk a szívólégcsavar meg­
hajtására ?
Válasz: körülbelül 2 ezer millió lóerős motorra lenne szükségünk.
Bizonyítás: 10 000 méter másodpercenkénti sebességgel haladó 13 000 kilo-

289
gramm tömegnek 65 000 millió méterkilogrammsúly energiája van. Erről meg­
győződhetünk, ha az adatokat az ismert képletbe helyettesítjük:
energia (mkgs-ban) = — • tömeg • (sebesség)2.
20
energia = — * 13 000
*10 *10
000 000 = 650 *100 millió = 65 000 millió
S 20
mkgs.
A légcsavart hajtó gépnek tehát olyan teljesítményűnek kell lennie, hogy
másodpercenként 65 000 millió méterkilogrammsúly munkát végezzen. Mivel
az 1 lóerős gép másodpercenként 75 mkgs munkát végez, azért
65 000 000 000 mkgs:75 mkgs % 870 000 000 LE, azaz
870 millió lóerejű gépre lenne szükségünk a kis nyílt szélcsatornák működ­
tetésére.
Pedig a szükséges teljesítményt csak elméletileg számítottuk, és feltételez­
tük, hogy a hajtógép energiája a légcsavar révén 100 százalékban a keltett
légáram energiájává alakul át. Ha 50 százalék hatásfokot tételeztünk fel, akkor
1740 millió (körülbelül 2 ezer millió) lóerő lenne szükséges a kicsiny, 1 m2
keresztmetszetű nyílt szélcsatornánk működtetéséhez. — Ehhez az egész vilá­
gon működő összes erőgépek teljesítménye lenne körülbelül elegendő.
Alkalmazzunk zárt légcsatornát (186. ábra). A nagy sebességre gyorsított
levegőtömeg benne marad a zárt csőben, és állandó áramlásban tarthatjuk.
A hajtógépnek ezentúl csupán az áram­
lás közben fellépő veszteségek (pl. súrló­
dás) pótlásáról kell gondoskodnia. így
sok energiát takaríthatunk meg.

186. ábra. Zárt szélcsatornánk 1 négyzetméter

keresztmetszetű és 13 kilogramm levegő van
benne. Tegyük fel, hogy 100 lóerős motor 100
százalékos hatásfokkal gyorsítja a levegőt. A mo­
tornak 2 óra 24 percig kellene dolgoznia, hogy a
levegőt 10 kilométer másodpercenkénti sebesség­
re gyorsítsa

290
 3. Kérdés. Kis szélcsatornánkat zárt rendszerűre készítjük el. Működtetésére
100 lóerős motor áll rendelkezésre. Mivel szélcsatornánk 1 m2 keresztmetszetű
és 10 méter hosszú, tehát összesen 10 köbméter (13 kg súlyú) levegő van benne.
A 100 lóerős hajtómotornak hány óra hosszat kellene 100 százalék hatásfok­
kal dolgoznia, hogy a szélcsatornánkban levő 10 m3 levegőt 10 km/mp sebes­
ségre gyorsítsa? (Eltekintünk mindenféle veszteségtől.)
Válasz: több mint 2 óráig.
Bizonyítás: először számítsuk ki, hogy 10 m3 — 13 kg levegőnek, ha 10 000
m/mp sebességgel áramlik, mennyi energiája van.
1
energia = — -13-10 000-10 000 = 65 000 000 mkgs.

100 lóerős motorunk másodpercenként 100-75 mkgs = 7500 mkgs energiát

közöl a szélcsatornában levő levegővel. Hány másodperc múlik el, míg 65
millió mkgs energiát közöl?
65 000 000:7500 = 8660 másodperc % 2 óra 24 perc 20 másodperc.
Ezek a kérdések és a szinte hihetetlen válaszok éreztetik a nehézségeket,
amelyekkel a hiperszonikus sebességek vizsgálatára szolgáló szélcsatornák
építői találkoznak. Azt is beláthatjuk, hogy a leírt, hagyományos módon nem
építhetők meg, hiszen a légcsavar elégne. Állandó légárammal sem dolgozha­
tunk a testek és a csatorna felmelegedése miatt. Hosszú tudományos kutató­
munka nyomán születik az új megoldás, mint például az említett 12 500 m/mp
sebességű léglökést 1/10 000 másodpercig adó szélcsatorna. Ezt az eredményt
úgy érték el, hogy egy erős falú fémhengerbe dugattyúval héliumot préseltek.
A sűrítést mindaddig folytatták, amíg a gáz a tartály falát egy lemezzel elzárt
helyen átszakította. A szakadás helyén át a gáz óriási sebességgel áramlott
a szélcsatornába. (Hangsúlyozzuk, hogy példáink állandó légáramot keltő
szélcsatornára vonatkoznak.)

291
 REPÜLŐGÉPTÍPUSOK

A kis turistagéptől a szuperszonikus óriásgépekig

Három repülőgéptípus jellemző adatait mutatjuk be, s közben értékes tudással

gazdagodunk.
1. Kis turistagép (187. ábra), hatótávolsága nem nagy. Súlya csak akkora,
mint egy kis autóé, dugattyús motorja is csak 3-szor olyan erős.

187. ábra. Kis turistagép

Jellemző adatai:
Utasférőhely ................... ..................................... .. 4 fő
A törzs hossza................................................................. 8 m
Szárnyfesztáv .......................................... ....................... 11 m
A szárny felülete ...................................................... . 16 m2
Maximális felszállósúlya .............................................. 1200 kgs
Repülési idő ................................................................. 5 óra
Utazósebessége ........................... ................................... 5 m/mp
Csúcsmagassága ............................................................. 5000 m

292
Maximális hatótávolsága.............................................. 1000 km
Felszállási úthossz ......................................................... 420 m
Motorteljesítménye ..................................................... 180 LE

2. Gázturbinás közép hatótávolságú utasszállító repülő (188. ábra)

188. ábra. Gázturbinás, közép hatótávolságú szállító repülőgép

Jellemző adatai:
Utasférőhely ............................................ ,.................... 80 fő
A törzs hossza................................................................. 32 m
Szárnyfesztáv ................................................................. 27 m
Maximális felszállósúlya .............................................. 37 000 kgs
Utazósebessége 3000m magasban............................... 900 km/ó
Emelkedősebessége ....................................................... 20 m/mp
Csúcsmagassága ............................................................. 9000 m
Hatótávolsága............................. ................................... 3000 km
Felszállási úthossz ......................................................... 1900 m
Motorjainak teljesítménye .......................................... 2 X 6400 kgs tolóerő

293
 3. Nagy hatótávolságú szuperszonikus, gázturbinás gép (pl. Concorde, 189. ábra)

189. ábra. Nagy hatótávolságú, szuperszonikus szállítógép

Jellemző adatai:
Utasférőhely ....................... ........................................... 138 fő
A törzs hossza............................................................. 56 m
Szárnyfesztáv ................................................................. 25,5 m
A szárny felülete .............................................. .. 358 m2
Maximális felszállósúlya .............................................. 148000 kgs
Utazósebessége 18 000 m magasban ......................... 2338 km/ó
Hatótávolsága............................................................... .. 6700 km
Felszállási úthossz . ....................................................... 2900 m
Motorjainak teljesítménye .......................................... 4x 15 880 kgs tolóerő

Szárnyalakok az ábrák alapján (190. ábra). A szárny alakját a gép sebességé­

nek megfelelően úgy választják meg, hogy a felhajtóerő, a legkisebb légellen­
állás a legkedvezőbben alakuljon. Emellett tekintetbe veszik, hogy a szárny
szilárdsága, teherbírása megfelelő legyen.
A bevált szárnyformák: kis sebességű gépen a téglalap alak; a nagy sebes­
ségű polgári és katonai gépeken a nyilazott szárny; a szuperszonikus gépeken
pedig a deltaszárny.

294
 Mire tanítanak a táblázat adatai?
A kis sebességű turistagép súlya 1200 kilo­
gramm, szárnyfelülete 16 m2. Számítsuk ki,
hogy 1 m2 szárnyfelületre mekkora terhelés
esik.
1 m2-re 1200 kgs:16=75 kgs szárnyterhe­
lés.
A 900 km/ó sebességű utasszállítógépen:
1 m2-re 37 000 kgs:90 = 411 kgs szárny­
terhelés.
A 2338 km/ó sebességű utasszállítógépen
pedig:
1 m2-re 148 000 kgs:413 kgs szárnyterhelés
esik.
Könnyen érthető az, hogy minél sebesebb
a repülőgép, annál kisebb a szárnyfelülete a
gép súlyához képest. Ugyanis minél nagyobb
a sebesség, annál nagyobb emelőerő hat a
szárnyra, tehát nagyobb sebességen nagyobb
gépsúly eshet a szárny 1 négyzetméte­
rére.
Ennek a gép felszállása és leszállása tekin­
tetében nagyon kellemetlen következménye
van. Hogy a nagy szárnyterhelésű gép fel­
emelkedjék, előbb nagy sebességre kell fel­
gyorsulnia (leszálláskor pedig lelassulnia). De
ehhez hosszú kifutópálya (leszállópálya) szük­ 190. ábra. Szárnyalakok
séges. A táblázatban látjuk, hogy a 75 kgs/m2
szárnyterhelésű turistagép számára 420 méter felszállási úthossz elegendő, a
kb. 5-ször nagyobb szárnyterhelésű gépek számára pedig megközelítően 5-7-
szer hosszabb (2—-3 kilométer hosszú) felszállópályát kell építeni. Ez nagyon
költséges. Katonai szempontból is hátrányos, ha a hadirepülőgépeknek ilyen
gondosan kiépített, kilométer hosszú pályákra van szükségük. Utóbbiak köny-
nyen sebezhetőek.
A rövid fel- és leszállópálya az előnyös, de legjobb, ha egyáltalában nincs
szükség rá. Hogyan valósítható ez meg?

295
Változtatható szárnyú repülőgép.
Helyből felszálló repülőgépek

1. A téglalap alakú szárny előnyös tulajdonságai a kis sebességen, tehát a fel­

szálláskor jelentkeznek. A nagyobb szárnyfelület (kisebb terhelés) esetén a fel­
hajtóerő növekszik. Ezért a nagy sebességű gépek fel- és leszállását úgy
lehetne megkönnyíteni, ha nyilazott szárnyuk a fel-, leszálláskor téglalap
alakúra formálódnék és evvel együtt a felület megnövekednék.
Ennek megvalósítására épülnek legújabban a változtatható szárnynyílású
repülőgépek. Az ilyen gépek szárnya annál inkább a törzshöz simul, minél
sebesebben halad a gép.
2. A helyből felszálló repülőgép. Tételezzük fel, hogy egy 10 000 kilogramm
súlyú repülőgépünk van. Fordítsuk el a hajtóművét úgy, hogy a tolóereje
függőlegesen felfelé irányuljon. Ekkor 10 000
kgs tolóerő emeli a 10 000 kg súlyú gépet.
A gép egy helyben lebeg (191/a ábra).
A biztonságos függőleges felszállás (leszál­
lás) feltétele, hogy az emelőerő legalább 40
százalékkal legyen nagyobb, mint a gép
súlya. Tehát esetünkben a 10 000 kg súlyú
gépen 14 000 kgs tolóerejű hajtómű szük-

Ha a gép a kellő magasságba emelkedett, a

191. ábra. így száll fel helyből
a repülőgép
hajtóművét elfordítjuk (191/b ábra), ekkor
a tolóerő vízszintes irányban hat és viszi a
gépet. A legelső bevált, függőlegesen fel- és
leszálló repülőgépet 1967 nyarán Moszkvában
mutatták be.
Hasonlóképpen működik a légcsavaros,
helyből felszálló repülőgép is. Itt a légcsavar
forgástengelye fordítható el függőleges irány­
ba (191/c ábra).
A helyből felszálló repülőgépek a magasban
úgy repülnek, mint a korszerű légcsavaros és
sugárhajtású gépek, így sebességük is 650—
900 km/ó.

296
 192. ábra. Egy helikopter és jellemző adatai

3. A helikopter. A helyből felszálló repülőgépek napjainkban mennek át

hatalmas iramú fejlődésen és érnek el a gyakorlatban kimagasló eredményeket.
A légcsavaros helikopter (192. ábra) már az 1920-as évek második felében
függőlegesen a levegőbe emelkedett. A forgólapáton (rotoron) keletkező emelő­
erő lehetővé teszi az egy helyben lebegést is. Ha pedig a forgószárnyak tengelyét
megdöntjük, a gép oldalirányban halad. Be- és kirakodáskor nem kell feltétle­
nül a földre leszállnia. Könnyedén és nagy pontossággal változtathatja helyze­
tét a levegőben (193. ábra).
Mentőszolgálatra kiválóan alkalmas. Felfüggesztett tárgyakat gyorsan szál­
líthat egyébként megközelíthetetlen helyekre. Néhány méter magasságban
tetszőleges lassúsággal repülhet a terep felett. Kitűnően felhasználható a víz
alatt tartózkodó tengeralattjárók felkutatására, aknák lerakására, híradóveze­
tékek lefektetésére stb.
Csapatszállításra igen alkalmas. Közepes helikopterek 25 főig, illetve 7 ton­
náig terjedő rakományt szállíthatnak. A nagy helikopterek hasznos teherbírása
20—25 tonna vagy 80—100 ember.
Maximális sebességük kb. 300 kilométer óránként, hatósugaruk jelenleg
700 kilométer körül van.
Ha csak egy forgószárny (a rotor) emeli a helikoptert, akkor a gép farok­
nyúlványának végén egy másik, kisebb forgószárnyat is el kell helyezni. Mire
való ez?
Kísérlet ad rá választ. — Üljünk le a székre. Terjesszük szét vízszintesen

297
193. ábra. A helikopternek nincs szüksége repülőtérre.
A városok középpontjában is leszállhat

194. ábra. Széken ülünk. Fordítsuk hirtelen

oldalt kinyújtott karú felsőtestünket. Lábunk
az ellenkező irányban lendül ki
195. ábra. A faroklégcsavar felesleges, ha a helikopternek két emelő-forgószárnya van és ezek
egymással ellenkező irányban forognak

karjainkat. Kinyújtott karú felsőtestünket fordítsuk hirtelen oldalt. Alsótes­

tünk és lábunk az ellenkező irányban fordul el (194. ábra).
így van a helikopternél is. A törzsben levő motor az emelő szárnyat egyik
irányban forgatja. A törzsnek az ellenkező irányban kell elfordulnia (hatás—
ellenhatás). Az emelőszárny forgása alatt a törzs is ellenkező irányban forgásba
jönne. A farokrotor tolóereje akadályozza meg, hogy a törzs elforduljon.
A farokrotor feleslegessé válik, ha a hajtómű két egymás fölé helyezett —
egymással ellentétes irányban forgó — emelőszárnyat mozgat (195. ábra).
A törzset elfordító hatásuk ugyanis egyenlő, de ellenkező irányú. Ezért a törzs
nem fordul el.

Ismerkedjünk meg három helikopiertípussal

A világon igen sokféle, különböző célú helikopter van. Most a kis autónál is
könnyebb sporthelikopter, egy óriás szállítóhelikopter és egy harci helikopter
adatait vesszük szemügyre. Közben értékes ismeretekhez jutunk.
1. A sporthelikopter. Méreteiről a 192. ábra szemléletes képet ad. Az emelő­
lapát-szárnyakat és a farokpropellert gázturbina hajtja. Láthatóan kis szerke­
zet. Hat utas számára van benne ülőhely vagy a pilótán és az üzemanyagon
kívül 800 kilogramm hasznos terhet szállíthat. A nagyváros közepén egy ház
lapos tetejére is leszállhat, esetleg egy hegycsúcson, szoba nagyságú tisztásra.
De a közelebbről szemrevételezni kívánt pontok felett lebeghet is. A háború­
ban felderítést végezhet, különleges feladattal megbízott harcosokat tehet le

299
meghatározott helyen, ezenkívül pontosan dobhat bombát kis terjedelmű cél­
pontokra is.
Jellemző adatai:
A törzs hossza.................................................................................... 6,7 m
Magassága a rotortengely végéig ................................................ 2,4 m
Az emelő-forgólapát átmérője ....................................................... 8,4 m
A farokpropeller átmérője............................................................... 1,3 m
Súlya üresen ...................................................................................... 550 kg
Maximális felszállósúlya ................................................................. 1700 kg
Utazósebessége .................................................................................. 175 km/óra
Emelkedési sebessége ....................................................................... 6 m/mp
Szolgálati csúcsmagassága ........................................................... 2800 m
Hatósugara ........................................................................................ 310 km
Üzemanyagtartálya ......................................................................... 200 1
Gázturbinájának maximális teljesítménye ............................... 275 LE
Lóerőóránkénti fogyasztása ........................................................... 230 gramm
A táblázat alapján feleljünk a'/következő kérdésekre.
1. A gép — fogyasztását és 200 literes üzemanyagtartályát tekintve — hány
óráig maradhat a levegőben? Valóban 310 kilométer-e a hatósugara?
Megoldás: a 275 lóerős motor óránként 275-0,230 gramm=63 250 gramm=
= 63,25 kg üzemanyagot fogyaszt.
Legyen 1 liter üzemanyag súlya 0,8 kg.
Akkor a 200 literes tartályba 200-0,8 kg = 160 kg üzemanyag fér.
Ha 63,25 kg üzemanyag 1 óráig elegendő, akkor
160 kg üzemanyag 160:63,25^2,56 óráig elegendő.
Ezalatt a gép 175 km/ó utazósebességgel 175 km-2,56 = 447 kilométeres
utat tesz meg. A táblázatban megadott 310 kilométer hatósugár kevesebb a
számítottnál. Ez természetes is, hiszen az üzemidőbe esik a felszállás, a leszállás,
továbbá a gép aligha halad állandóan a 175 km/ó utazósebességgel.
2. Az 1700 kilogramm súlyú gép a táblázat szerint másodpercenként 6 méter
sebességgel emelkedik. Hány lóerő teljesítmény szükséges ehhez ?
Megoldás:
munka = erő-erő irányában történő elmozdulás
munka = 1700 kgs-6 m = 10 200 mkgs.

300
 Tehát a gép emeléséhez másodpercenként 10 200 mkgs munkavégzés szük­
séges, ez (mivel 75 mkgs/mp = 1 lóerő),
10 200 mkgs
136 lóerő.
75 mkgs

3. a) Hány százalékos hatásfokkal dolgozik a forgólapát emelkedés közben?

Megoldás: az előző példa szerint emelkedés közben a hajtómű 275 lóerő telje­
sítményéből a forgólapát 136 lóerőt alakít át emelésre. Ily értelemben
136
a hatásfoka =----- = 0,495, azaz 49,5 százalék.
275

b) Egy másik típusú, 6400 kilogramm felszállósúlyú és 2600 lóerős helikopter

maximális emelkedésére 13,5 m/mp értéket ad meg a gyártó vállalat. Hány
százalékos az emelő forgólapát hatásfoka ?
Az 1 mp alatt végzett emelőmunka 6400 kgs
* 13,5 m = 86 400 mkgs. Ez meg­
felel 86 400 mkgs:75 = 1152 lóerőnek.
Az emelési 1152 lóerő a hajtómű 2600 lóerejének
1152:2600 — 0,443-ad része, azaz 44,3 százalék.
Tehát ennek a helikoptertípusnak forgólapátja 5,2 százalékkal rosszabb ha­
tásfokkal dolgozik, mint az előző helikopteré.

2. Óriás szovjet szállítóhelikopter (196. ábra). 75 utas és teherszállításra

alkalmas. Magassági rekordot állított fel: 5000 kgs (5 tonna) terhet 5584 méter
magasra emelt.

196. ábra. Szovjet gázturbinás, óriás szállítóhelikopter

301
 Jellemző adatai:
Törzsének hossza .............................................................................. 37,3 m
Magassága a rotortengely végéig ................................................ 12,34 m
Emelő forgószárnyának átmérője ................................................ 35 m
A farokpropeller átmérője ............................................................. 6,3 m
Súlya üresen ...................................................................................... 18 000 kgs
Felszállósúlya .................................................................................... 40 000 kgs
Utazósebessége .................................................................................. 250 km/ó
Szolgálati csúcsmagassága ........................................................... 4500 m
Hatósugara ........................................................................................ 1050 km
Gázturbinájának maximális teljesítménye ................................ 11 000 LE

3. Harci helikopter

Jellemző adatai:
Súlya üresen ...................................................................................... 5316 kgs
Felszállósúlya .................................................................................... 7708 kgs
Emelőrotorjának átmérője ............................................................. 15 m
Utazósebessége .................................................................................. 400 km/ó
Hatósugara ........................................................................................ 1410 km
Gázturbinájának maximális teljesítménye ................................ 3400 LE
Üzemanyaga 5 óra 24 percig elegendő. Fegyverzete egy darab 7,62 mm-es
géppuska, egy darab 30 mm-es gépágyú (percenként 400 lövést adhat le), van
számítógépe és 28 darab távirányítású páncéltörő rakétája. Az irányított raké­
ták a helikopterről 60—80 kilométer távolságban levő célra indíthatók.

302
HAJÓK
 A LÉGPÁRNÁS HAJÓ
A VÍZRŐL A LEVEGŐBE EMELKEDIK.
ÍGY KÉSZÍTHETÜNK LÉGPÁRNÁT

A mai szuperszonikus repülőgépek sebessége 30—40-szer akkora, mint a század

elején levegőbe emelkedett első gépeké. Napjaink legkorszerűbb óceánjárója
pedig csak 2-szer akkora sebességgel (53 km/ó) halad az óceánon, mint száz
évvel ezelőtti őse.
A víz a mozgó testekkel szemben nagy ellenállást fejt ki. Ezért a hajóépítők
arra törekednek, hogy mozgás közben a hajónak minél nagyobb része emelked­
jék ki a vízből, és a hajótest a lehető legkisebb felületével érintkezzék a vízzel,
így született meg a siklóhajó és a szárnyashajó (róluk később lesz szó). De a
hajó a vízből teljesen ki is emelkedhet, és a víz felszíne felett mozoghat, 100
kilométer óránkénti sebességnél is órák hosszat néhány deciméter magasságban
repülhet. A víz színe fölül kilépve a levegőben haladhat a szárazföldön, és ugyan­
így gyorsabban mozoghat mocsarak, elöntött területek, göröngyös, köves terep,
hó- és jégmezők, zajló folyók felett is. Erre képes a légpárnán csúszó hajó.
A benne ülők a levegőpárnán sokkal 1 ágyak-
ban ringatóznak, mint a vízhullámokon.
Hogyan működik ?
A 198. ábrán egy felfordított lábost látunk.
Fújjunk alá levegőt hajlékony gumicsövön át.
A lábosban a levegő összesűrűsödik, nyomása
nagyobb lesz. Ez a nagyobb belső nyomás
a lábost felemeli.
A lábos alatt fellépő viszonylag csekély
túlnyomás nagy emelőerőt jelent.
Tegyük fel, hogy a lábos átmérője mind­
össze 20 centiméter. Akkor fenekének terü­ 198. ábra. A lábos alatt összesűrű­
lete 314 négyzetcentiméter. södött levegő nyomása felemeli a lábost

305
 Tegyük fel továbbá, hogy csak olyan erősen fújjuk be a levegőt, hogy a
lábos alatti nyomás a normális légnyomásnak mindössze századrészével
nagyobb.
Mekkora erő emeli a lábost ?
A normális légnyomás 1 cm2 felületet 1 kilogrammsúllyal nyom. A normális
légnyomás századrésze a lábos fenekének 1 cm2-nyi felületét 1/100 kilogramm­
súllyal emeli.
A 314 cm2 felületű lábosfenékre

az emelőerő = 314- —kgs = 3,14 kgs«3 kgs.

100
Egyszerűség kedvéért legyen az alumíniumból készült lábosunk súlya 1 kilo­
gramm. Ha a légnyomásnál 100-szor kisebb nyomású levegőt fújunk alá,
a lábost 2 kilogrammsúly emeli felfelé!
Ezt se hittük volna!
Érdemes egy másik egyszerű példát is megnéznünk, hátha ily módon nem­
csak az asztallapon levő lábost emelhetjük a levegőbe, hanem a széles, lapos
fenekű hajókat is a víz felszínéről.
Legyen 1 m2 felületű, fél centiméter vastag alumíniumlapunk (199. ábra).
Súlya 14 kilogramm. A közepén levő nyíláson át a lap alá úgy fújjunk levegőt,
hogy a lap alatt a légnyomás csak 1 százalékkal (egy századrésszel) növe­
kedjék.
Mekkora erő emeli a lapot, ha előző számításunk szerint 1 cm2-re 1/100
kgs =10 grammsúly felfelé nyomó erő hat ? Akkor 10 000 cm2-re hat 10 000-10
grs = 100 000 grs = 100 kgs.
Tehát az 1 m2 felületű lapot 100 kgs erő nyomja felfelé. Mivel a lap súlya
14 kilogramm,
az emelőerő 86 kgs.

A többit már magunk is kitaláljuk:

a) Mihelyt a lábos vagy az alumíniumlap felemelkedik, a levegő természete­
sen azonnal kiszökik alóla. Ha azt akarjuk, hogy a lap alatt a túlnyomás,
a levegőpárna állandóan megmaradjon, a kiszökő levegő helyére újat kell fújni.
A levegő pótlására alkalmazhatunk motorral működtetett levegőfúvó szerke­
zetet.

306
199. ábra, a) Levegőt fújunk az 1 négyzetméter felületű lap alá. Ha a lap alatt összesűrűsödött
levegő nyomása a légnyomásnak csak századrészével lesz nagyobb: a lapot 100 kilogrammsúly
erő emeli felfelé, b) Fújással akkor fejtünk ki akkora túlnyomást, mint a légnyomás századrésze,
ha egy üvegcsőben 10 centiméter magas vízoszlopot tartunk egyensúlyban

b) Valamiképpen meg kell akadályoznunk, hogy a felemelt lap alól a túl­

nyomásos levegő könnyen kiszökjék. Hogyan ?
A felemelkedő lap szélére egyszerűen függönyt, „szoknyát” akasztunk. Ha a
lap felemelkedik is, a szoknya a nyílást takarja és a levegő jobban összesűrűsö­
dik, a nyomása valamivel nagyobb lesz.

A légpárnás kisautótól a hatalmas légpárnás hajóig

Járművünk (200. ábra) alja legyen kör alakú, sugara 2 méter, területe 12,56 m2.
Ha alatta levegőbefúvással 1 százalékos túlnyomást létesítünk, akkor a jármű­
vet 12,56-100 kgs = 1256 kgs nagyságú erő emeli.
Mint az ábrán látjuk, a levegőt motorral hajtott légcsavaros szerkezet szívja
be és fújja a jármű alja alá. A légpárnán lebegő járművet egy másik légcsavar
mozgatja. Ha a hajtómű nem működik, a jármű ráül a vízre. Hogy el ne
merüljön a vízben, az alján üres tartályok vannak. Kormányzása a hajtólég-

307
 200. ábra. A légpárnás jármű keresztmetszete

201. ábra. Egy 27 000 kilogramm súlyú légpárnás hajó. Maximális sebessége 100 kilométer
óránként, utazósebessége 70—80 kilométer óránként. Gyorsvonat sebességével repül a víz felett

308
csavar elfordításával történik vagy pedig a hajó fedélzetéről a levegőbe nyúló
kormányfelületekkel.
A 201. ábra szerinti légpárnás hajón láthatjuk a beszívó nyílások, a hajtó­
légcsavarok és a levegő-kormánylapátok elhelyezését.
Az első légpárnás jármű 1959-ben kelt át a La Manche-csatornán. Napjaink
legnagyobb légpárnás hajója is a tengeren át szállítja az utasokat és a gép­
kocsikat Anglia és Franciaország között. Adatai:

Hossza ................................................................................................... 40 m
Szélessége................................................................................. 25 m
Súlya üresen .................................................................... 60 000 kg
Súlya maximális terheléssel ......................... ............................... .. 165 000 kg
Lebegési magassága .......................................................................... 45 cm
A peremén levő szoknya magassága ............................................ 180 cm
Sebessége sima víz felett .................................................... .. 148 km/ó
1,5 m magas hullámok felett ..................................................... 100 km/ó
3—4 m magas hullámok felett .......................................... .. 40 km/ó
Üzemideje .......................................................................................... 5 óra
Hajtóműve:
4 db 3500 LE-s gázturbina levegősűrítésre
2 db 150 LE-s dugattyús motor a 4 tolólégcsavar hajtására.
Befogadóképessége 254 utas és 30 gépkocsi.

Hogy milyen nagy feladat a hajó alatti légpárna fenntartása, abból láthat­
juk, hogy erre a célra 4 x 3500 LE = 14 000 lóerőt fordítanak.
A hajó 100 km/ó sebességű mozgásban tartásához mindössze 300 lóerő szük­
séges. A hajó lebegésben tartásához pedig 14 000:300% 47-szer több munka­
végzés kell, mint a mozgatásához. Pedig a légpárna emelőereje mindössze
16,5 grammsúly négyzetcentiméterenként, mint ez könnyen kiszámítható
(a hajó súlyát elosztjuk a fenekének felületével). Ez a 16,5 grammsúly a lég­
nyomásnak (1000 grammsúly 1 négyzetcentiméterre) mindössze 60-ad része
(kb. 1,7 százaléka).
Tehát ennek az aránylag hatalmas hajónak lebegésben tartásához bőven
elegendő az, ha az alatta levő levegő nyomása a normális légnyomásnál csak
2 százalékkal nagyobb.

309
 A lebegő — a légpárnás — járművek katonai jelentősége nyilvánvaló. Gyor­
san és könnyedén mozognak. Jól alkalmazhatók mint tengeralattjáró-vadá­
szok, gyorscsónakok, szállítóhajók, a nagyobb tengeri hajókról gyorsan partra
tehetnek anyagot, embereket. Arra is gondolnak, hogy repülőgép-felszállóhely-
ként alkalmazzák őket. A katonai célú lebegő járműveknek több tucatnyi
típusa áll fejlesztés alatt.
Érdekes: a lebegő jármű meglepő könnyedséggel mozog. Ezzel szemben áll,
hogy aránylag nagy kiterjedésű, a légellenállása nagy. Ezért ha a jelenleginél
(80—150 km/ó) nagyobb sebességet akarnánk elérni, a tolómotor teljesítmé­
nyét nagy mértékben meg kellene növelni. Könnyű és hajlékony szoknyája
súrlódik a felülethez (víz, föld). Ez az akadályozó erő a jelenlegi sebességnél
nem jelentős, de nagyobb sebességen akadály lehet.

Kilogrammja 11 forinttól — 17 000 forintig

Bár a lebegő jármű szerkezete egyszerűnek látszik, mégis a többi vízi jármű­
veknél jóval drágább.
A Diesel-motorról, a szikragyújtásos gépkocsimotorról és a gázturbinás
motorról is volt már szó. A hajtómotorokról, a járművekről, a működésük
alapjául szolgáló fizikai törvények technikai megvalósításának nehézségeiről,
ennek a munkának értékéről sokkal gyakorlatibb, szemléletesebb képünk lesz,
ha a következő két összehasonlító táblázatot áttekintjük és átgondoljuk.
1. Lássuk először a hajtómotorokat. Tegyük fel, hogy 1000 lóerős motorra
van szükségünk. Hasonlítsuk össze a három motortípust beszerzési ár, súly
és fogyasztás szempontjából.

A teljesítmény 1000 lóerő

A motor típusa könnyű gépkocsi

Diesel (benzines) gázturbinás

Beszerzési ára kb. Ft 1 350 000 500 000 2 600 000

A motor súlya kg 4700 1500 240
1 órai üzemanyag kg 180 240 315
1 órai üzemanyag ára kb. Ft 380 500 600

310
 Azonnal szembetűnik, hogy a gázturbinás motor a legdrágább. Ha gázturbi­
nás gépkocsit terveznénk, motorja mintegy 5-ször többe kerülne, mint a mai
szikragyújtásos benzinmotoroké. Viszont a gázturbinás motor súlya 6-szor
kisebb. Az üzemanyagfogyasztásban (súlyt, értéket tekintve) a különbség nem
lényeges.
2. A járművek összehasonlítása. Vegyük alapul a kisautót. Mindenki ismeri.
Ebbe már a motoron kívül sok segédszerkezet van beépítve (sebességváltó,
kuplung, világítás, műszerek stb.). A felszerelés a jármű árát növeli. Egy körül­
belül 1000 kilogramm súlyú gépkocsi átlagosan 60 000 — 70 000 Ft-ba kerül,
tehát kilogrammját 60 Ft-tal számíthatjuk.
Ezt tekinthetjük összehasonlítási alapnak. A következő táblázatban meg­
találjuk, hogy más járműveknek mennyi a kilogrammonkénti ára (természete­
sen üresen).

A járművek ára 1 kilogramm súlyra számítva

Kisautó ..................................................................................................... 60 Ft
Olajszállító tartály ................................................................................ 11 Ft
Modern komphajó .................................................................................. 29 Ft
Légpárnás hajó ...................................................................................... 1 200 Ft
Sugárhajtású szállító repülőgép........................................................... 3 000 Ft
Szuperszonikus szállító repülőgép (Concorde) .................................. 17 000 Ft

A táblázatból meglepő következtetéseket vonhatunk le: a légpárnás hajó

40-szer annyiba kerül, mint egy pompásan felszerelt közönséges hajó, a lég­
párnás jármű kilogrammonként 20-szor drágább, mint egy kitűnő kisautó,
a légpárnás jármű árát tekintve a repülőgépek árkategóriájába tartozik.
Hogy a korszerű technika alkotásaiban megvalósuló tudás és munka értékét
még jobban megbecsüljük, vegyünk még egy összehasonlítási alapot. (202.
ábra.) Zsebórám olyan kitűnő gyártmányú, hogy tíz év óta semmi zavar nem
volt vele, 3 — 5 másodpercnyi „járása” csak akkor mutatkozik, ha karomon
tölt 12 órát, utána pedig ugyancsak 12 órát az erkélyen, mínusz 5°-os hidegben.
Súlya 40 gramm, ára 1200 forint. Ismeretes, hogy a pontos karóra milyen gon­
dos, költséges szerkezet.
Számítsuk ki, mennyibe kerülne 1 kilogramm ebből a finom zsebórából.
25 darab tenne ki 1 kilogrammot. Ezért
1 kilogramm zsebóra ára 25-1200 Ft = 30 000 Ft.

311
202. ábra. Átlagosan ennyibe kerül 1 kilogramm finom karóra és a repülőgépek 1 kilogrammja

Ennek tizedrésze (202. ábra) egy manapság közlekedő közönséges sugár­

hajtóműves szállító repülőgép ára kilogrammonként. A legújabb szuperszonikus
típus (a Concorde) kilogrammja pedig annyiba kerül, mint ha ebből a kitűnő
karórából 0,6 kilogrammot vásárolnánk.

Szárnyashajóval az expresszvonatnál is sebesebben

A Budapest—Szolnok közötti távolság vonaton 100 kilométer. Ezt az utat az

expressz vonat 78 pere alatt teszi meg, tehát 77 kilométer óránkénti sebességgel
halad. Viszont a Dunán 1962 óta üzemben levő jól ismert szárnyashajónak
sebessége is majdnem ekkora. Más szárnyashajók a 130 km/ó sebességet is
elérik.
A szárnyashajót helyesen víz alatti emelőszárnyakkal felszerelt hajónak kel­
lene neveznünk. Ugyanis a hajó törzséhez a repülőszárnyhoz hasonló víz alatti
szárnyak vannak erősítve (203. ábra). Ezek a szárnyak éppen úgy működnek,
mint a repülőgépszárnyak. Ha a hajó elindul, a szárnyakra emelőerő hat.
Ha a hajó a vízen haladva fokozza sebességét, a szárnyak a hajót egyre nagyobb
erővel emelik. Végre óránként 30—40 kilométeres sebességgel a hajótest a
vízből teljesen kiemelkedik, csak az emelőszárnyak és a hajócsavar marad a
vízben.

312
203. ábra. A szárnyashajó. Miközben a hajót a víz alatt forgó propellere előremozgatja, a repülő­
gépszárnyra hasonlító emelőszárnyak kiemelik a hajót a vízből

Amíg a hajó a vízben úszott, a mozgását akadályozó vízellenállás igen nagy

volt. Most hogy a vízből kiemelkedett, a hajótestre csak a több százszor kisebb
légellenállás hat. Ezért a hajó nagy sebességet érhet el.
Például egy karcsú szárnyashajó adatai:
Hossza ............................................................................ 35 méter
Vízkiszorítása ............................................................... 90 tonna
Hajtóműve (gázturbina) ......................... .................. 14 000 LE
Víz feletti lebegésének magassága ................. .. 150 centiméter
Hajó csavarjának fordulatszáma................................ 480 mp-enként
Maximális sebessége..................................................... 130 km/óra
Feltűnő, hogy az aránylag kicsiny (90 tonnás) hajónak ilyen hatalmas,
14 000 lóerős hajtóműve van. Ez azt bizonyítja, hogy ilyen nagy sebességen
a vízben levő emelő szárnyak hatalmas vízellenállással találkoznak. (Össze­
hasonlításul: a hazánkban közlekedő 3200 lóerős villamosmozdonyok sebes­
sége 130 km/óra.)
Van olyan 200 tonnás szárnyashajó, amelynek teste haladás közben 3,4
méter magasra emelkedik a víz színe fölé.
Figyelemre méltó az is, hogy az aránylag kicsiny, 87 cm átmérőjű hajócsavar
1 másodperc alatt 480 fordulatot végez.
Hajócsavar helyett a szárnyashajót légsugár is mozgathatja. így például
a légsugár egy 16 méter hosszú szárnyas csónakot 8000 kilogrammsúly tolóerő­
vel mozgat, és a hajó 190 kilométer óránkénti sebességet érhet el.
A szárnyashajó különösen alkalmas katonai célokra. Kis terjedelme, nagy

313
 204. ábra. A siklóhajó

sebessége és mozgékonysága (30 másodpercnél kevesebb idő alatt tesz egy for­
dulatot) teszi alkalmassá erre.
A siklóhajónak (204. ábra) a feneke ferde kiképzésű. Ezért haladás közben
emelőerő hat rá, a hajó egy része kiemelkedik a vízből. A vízben maradó, meg­
kisebbedett felületre kisebb vízellenállás hat: a hajó gyorsabban haladhat.

A tengeralattjáró

A tengeralattjáró a korszerű tengeri haderő egyik leghatásosabb eszköze. Ezt

történelmi példák bizonyítják.
Az első világháború idején a németek 140 tengeralattjárója 36 millió ton­
nányi hajóteret semmisített meg. Ez a háború kezdetén az egész világon meg­
levő hajótérnek a 30 százaléka. A második nagy világégés idején már 1200
tengeralattjárót alkalmaztak a németek, és a háború kezdetén a világon talál­
ható hajótér 50 százalékát elpusztították.
A második világháború utolsó évében a korszerű tengeralattjárók egyfolytá­
ban mintegy 500 kilométert tehettek meg anélkül, hogy a felszínre jöttek volna.
Ma az atommeghajtású tengeralattjáró víz alatt megkerülheti a Földet. A má­
sodik világháború idején a legnagyobb víz alatti sebességük óránként 30—35
kilométer volt (ekkora a személyvonat sebessége). Napjainkban az atom-tenger-
alattjárók 50— 70 kilométer óránkénti sebességet is elérhetnek, más szóval
gyorsvonat! sebességgel haladhatnak a víz alatt. Egy 500 tonnás, 6000 lóerős
felszíni tengeralattjáró-vadászhajó sebessége „csak” 43 km/ó.
Összehasonlításul megemlítjük, hogy az első világháború idején a repülő­
gépeknek nem volt szerepük a tengeri hajók elsüllyesztésében. A másodikban
az összes elsüllyesztett hajók 20 százaléka repülőtámadás áldozata lett.

314
205. ábra. A tengeralattjáró süllyedésének,
emelkedésének szemléltetése

A tengeralattjáró víz alá merülését és felemelkedését egy jól záró műanyag

fedéllel ellátott üvegpohárral szemléltethetjük (205. ábra).
a) Öntsünk kevés vizet a pohárba és helyezzük vízre. A pohár egy része víz
alá merül, de az egész pohár hajó módjára úszik a vízen. (Az egész pohár súlya
annyi, mint a víz alá merülő része által kiszorított víz súlya.)
b) Öntsünk most több vizet a pohárba. Nehezebb lesz, a pohár mélyebbre
merül, de még mindig úszik.
c) Öntsünk még több vizet a pohárba. Egyszer csak olyan helyzet áll elő,
hogy a pohárból semmi sem emelkedik ki a vízből, és ha a poharat a víz alá
nyomjuk, lebeg, nem süllyed és nem is emelkedik.
d) Öntsük egészen tele a poharat vízzel, a pohár a fenékre süllyed. Ilyenkor
ugyanis a pohár üveganyagának, a benne levő víznek és a fedélnek együttes
súlya nagyobb, mint a kiszorított víz súlya (a felhajtóerő). Ezért a pohár
alá száll.
e) Hogyan emelkedhet a pohár újra a vízfelszínre ? Úgy, ha a pohárban el­
helyezett valamilyen szerkezet a pohárból kinyomná a vizet. A pohár könnyebb
lenne, és felemelkednék.
A tengeralattjárókban (206. ábra) is van víztartály. Ebbe szelepen át vizet
lehet bocsátani: a tengeralattjáró egyre súlyosabb lesz, alámerül. A hajó gépe­
zete ki is nyomhatja a vizet a tartályból — a könnyebbé váló hajó felemelkedik.

315
 206. ábra. A tengeralattjáró víz- és levegőtartálya

A hajó tetszőleges mélységben lebeghet is a víz alatt.

A víz felszínén a hajót Diesel-motor hajtja. A Diesel-motor működéséhez
levegő szükséges. A víz alá merült tengeralattjáróban a levegő drága kincs,
ezért a víz alatt a hajócsavart akkumulátortelepekben összegyűjtött elektro­
mos energiával működtetett villanymotorok forgatják. Mivel az akkumulátor
idővel kimerül, ezért az ilyen tengeralattjáró hatósugara korlátozott. És itt jött
segítségül az atomenergia. Az atommagok hasadása akár évekig szolgáltatja
a hajócsavart hajtó gőzturbina működéséhez szükséges hőt.
Egy tengeralattjáró 4 kilogramm urán felhasználásával 110 000 kilométert
tett meg a víz alatt (majdnem háromszor kerülhette volna meg a Földet az
egyenlítő mentén). Az atom-tengeralattjáró mintegy 3 milliárd forintba
kerül, háromszor annyiba, mint a szuperszonikus Concorde óriásrepülőgép.
Ha a tengeralattjáró lebegés közben halad, akkor úgy merül vagy emelkedik
a vízben, hogy mozgását kormánylapátjai felfelé vagy lefelé irányítják.
Ha a felszínen vagy a felszín közelében tartózkodó tengeralattjárót támadás
veszélye fenyegeti és gyors menekülésre kényszerül, akkor víztartályát meg­
töltve gyorsan alámerül, és a tengerfenékre is „leülhet”. Ha azonban a vizet ki­
nyomó szerkezet ilyenkor elromlik, többé nem tud a vízszínre emelkedni.
A mai tengeralattjárók felülete négyzetcentiméterenként 20—80 kilogramm­
súly (20—80 at) nyomást bír ki. Ennek megfelelően 200 — 800 méter mélyre
merülhetnek (207. ábra). 1969-ben tervbe vették mély merülésre képes mentő
tengeralattjárók építését. Egyre-egyre mintegy 4 milliárd forintnyi összeget
irányoztak elő.
Régebben a tengeralattjáró támadófegyvere a torpedó volt (208. ábra).
A torpedó szivar alakú hengeres test, 6—9 méter hosszú, 40—60 cm átmérőjű,
200—400 kilogrammsúlyú robbanótöltetet vagy atomrobbanófejet hordoz.

316
 207. ábra. A tengeralattjárók 200—800 méter mélységig merülhetnek

208. ábra. A torpedót — amely atomrobbanófejet is vihet — sűrített levegővel

hajtott propeller viszi előre

317
 A torpedót a tengeralattjáró torpedóvető
csövéből sűrített levegő löki ki, majd szin­
tén sűrített levegővel hajtott hajócsavar
mozgatja 40—80 km óránkénti sebesség­
gel.
A korszerű tengeralattjárók vízkiszorí­
tása 100—5000 tonna. Túlnyomó részüket
torpedókkal és aknákkal szerelték fel, és
hajók megtámadására, elsüllyesztésére al­
kalmazzák őket (209. ábra).
A rakétahordozó tengeralattjárók
(5000—80001) lehetnek Diesel- vagyatom-
hajtásúak. Tengeri vagy szárazföldi célo­
kat támadhatnak, atomrobbanófejű, több
209. ábra. A víz alól kinyúló fonal­ ezer kilométeres hatótávolságú rakétáik­
keresztes távcsövön —• periszkópon — kal. A rakéták indításakor nem kell a víz
át megfigyelhető az ellenséges hadihajó felszínére emelkedniük.
Összehasonlítás és tájékoztatásként né-
hány hadihajótípus jellemző adatait táblázatban foglaltuk össze.

A hadihajók
Jellemzői
sítmény
Személy­
szorítás

(km/ó)

Típusa
Vízki­

Telje­
(LE)
Hossz

Fegyverzet
Max.
seb.
(m)

(fő)
zet
(t)

Cirkáló 14 000 220 1000 120 000 8 db rakétaindító állvány

Romboló 5 200 160 440 60 60 000 4 db ágyú (114 mm),
2 db rakétaindító,
torpedók
Torpedóvető
gyorsesónak 1 400 42 40 78 12 000 2 db ágyú (40 mm),
4 db torpedóvető cső,
torpedók
Hagyományos
tengeralattj áró 350 44 21 30 1 200 8 db torpedóvétő cső
Atommeghajtású
tengeralattjáró 5 600 116 100 65 15 000 16 db atomrakéta,
4 db torpedóvető cső
A SZÁRAZFÖLDI JÁRMÜVEK
FIZIKAI PROBLÉMÁI
 SEBESSÉG, HATÓTÁVOLSÁG

Könnyű a polgári járműveknek. Kitűnő utakon haladhatnak, az üzemanyagot

benzintöltő állomásokon szerezhetik be.
A katonai járművek sokkal nehezebb helyzetben vannak. Alkalmasnak kell
lenniük arra, hogy úttalan terepen, szántóföldeken, árkokon, sőt vizeken át
is közlekedjenek. Nem számíthatnak üzemanyag-utánpótlásra, mégis nagy
hatósugarat követelnek tőlük. Fegyverzet és páncélzat, a támadás és védelem,
tűzerő, mozgékonyság, védettség — mind olyan követelmények, amelyeknek
eleget kell tenniük.
Miként és milyen mértékben tudnak a páncélosok ezeknek a követelmények­
nek eleget tenni ?
1. Sebesség. Az általánosan használt polgári kisautók súlya közepesen 1000
kilogramm = 1 tonna, és 50 lóerős motorjuk van. Ebben az esetben tehát

210. ábra. A személykocsik 1000 kilogrammnyi súlyára 50—200 lóerő-teljesítmény esik

321
1 tonna járműsúlyra 50 LE teljesítmény jut. Azt mondjuk, hogy a kiskocsi
súlyának és motorja teljesítményének hányadosa:
a fajlagos teljesítmény 50 LE/t.
A kiskocsik max. sebessége 100 km/óra.
De van olyan személykocsi is, amelynek súlya 1,5 tonna és 300 LE teljesít­
ményű motor hajtja. Itt az 1 tonna kocsisúlyt mozgató lóerők száma
300 LE
a fajlagos teljesítmény —------ =200 LE/t.
1,5 t
Maximális sebessége 150 km/óra.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a jármű sebessége nagy legyen, arra kell töreked­
nünk, hogy 1 ionná járműsúlyra minél nagyobb lóerő-teljesítmény jusson.
Mi a helyzet a harckocsik esetén ?
A nehéz harckocsik súlya 60 tonna körül van. Egy (a 328. oldalon levő táb­
lázatban szereplő) nehéz harckocsi súlya 65 tonna, motorja 810 lóerős, tehát
1 tonnára eső lóerők száma

-8-1-0 LE = 12,5 LE/t.

65 t

211. ábra. A páncélosoknál 1000 kilogrammsúlyra 13—22 lóerő-teljesítmény esik

322
 Ez bizony a kisautó esetén 1 tonnát mozgató 50 LE-höz képest kevés. Ezért
nehéz harckocsink max. sebessége csak 35 km/óra.
Lássunk egy könnyű vadászpáncélost. Súlya 23 tonna, motorja 500 lóerős.
500 LE
Az 1 tonna súlyt mozgató lóerőszám: = 21,7 LE/t. Lényegesen
23
több, mint a nehéz harckocsi esetén, ezért a sebessége is nagyobb:
max. sebessége 60 km/óra.
A nehéz harckocsik átlagos súlya 60 — 70 tonna, max. sebességük 40 km/óra,
menetsebességük úton 25—28 km/óra, terepen pedig 16—20 km/óra.
A közepes harckocsik súlya 30—40 tonna, max. sebességük 65 km/óra,
menetsebességük úton 40—45 km/óra, terepen 25—33 km/óra.
2. Mi az előnye annak, ha a harckocsit Diesel-motor hajtja? A Diesel-motor
lóerőóránként kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint a szikragyújtásos benzin­
motor. Ezért ugyanannyi üzemanyag felhasználásával a Diesel-motoros harc­
kocsi messzebbre jut, nagyobb a hatótávolsága. Ezenkívül a nyersolaj kevésbé
tűzveszélyes, mint a benzin. A Diesel-motor további előnye, hogy többféle
üzemanyaggal is jól működik, nem válogat a különböző fajsúlyú és forráspontú
olajok, benzinek, petróleum között. Ez pedig az üzemanyag-utánpótlás szem­
pontjából igen fontos.
A Diesel-motornak egy továbbfejlesztett változata különösen alkalmas a
harcjárművek meghajtására. Ez szükség esetén bármilyen folyékony üzem­
anyaggal működik, még kenőolajjal is. Ezért nagyon találóan: „mindenevő
motor”-nak nevezik.
A páncélosok mozgékonysága, hatótávolságuk további emelésének útja a
kis súlyú, kis fogyasztású, kis térfogatú, de nagy teljesítményű újfajta motor
megszerkesztése.
Miért nem alkalmas a gázturbina? Bár a dugattyús motornál könnyebb,
a terhelésekhez iól alkalmazkodik és sima járású, de sokat fogyaszt, és a gyár­
tása során felhasznált fémek minőségére nagyon ügyelni kell.
Gondolnak a forgódugattyús — Wankel — motor alkalmazására is. Sok
előnye mellett nagy hátránya, hogy az eddigi forgódugattyús motorok kizárólag
benzinnel működnek.
A harckocsik egyszeri üzemanyagfeltöltéssel 150—500 kilométer utat tehet­
nek meg (hatótávolság).

323
Kerék vagy lánctalp ?

Megszoktuk, hogy a harckocsik lánctalpon járnak de — képeken — gumi­

abroncsos kerekeken járó páncélozott harcjárműveket is láthatunk. Melyik
a célszerűbb ? Terepjáró képesség szempontjából az a futómű célszerűbb, amely
szántóföldeken, vizenyős, homokos felületen kevésbé süllyed a talajba.
Ha cipős lábbal friss hóra lépünk, térdig is besüllyedünk, lehetetlen a járás.
De ha sítalpat kötünk fel, besüllyedés nélkül járhatunk, csúszhatunk a puha
hó felületén.
Mi ennek az oka ?
Tegyük fel, hogy testsúlyunk 80 kilogramm (212. ábra). Két cipőnk sarká­
nak és talpának együttes felülete pedig 400 négyzetcentiméter. Ha állunk,

212. ábra. Legyen cipőnk sarkának, talpának együttes felülete 400 négyzetcentiméter.
Erre nehezedik testünk súlya

akkor cipőtalpunk 400 cm2 felületére testünk 80 kilogrammsúly nyomóereje

nehezedik. A cipőtalp 1 cm2-nyi felületére nehezedő nyomóerő, vagyis
, 80 kgs
a talajnyomas =----------- = 0,2 kgs/cm2
400 cm2
De járás közben, amikor csak egyik talpunkon állunk, a nyomás kétszer
ekkora, azaz 0,4 kgs/cm2.
Ha sílécet kötünk fel, és a két síléc talpfelülete összesen 2000 cm2, akkor
80 kgs
a talajnyomas =--------------- = 0,04 kgs/cm2
2000 cm2

324
213. ábra. Talajnyomások: az 1 négyzetcentiméterre eső nyomás esetei. Ki hitte volna, hogy a
személykocsi talajnyomása mintegy háromszor akkora, mint a nehéz páncélosé

Tehát ha sílécet használunk, azt a felületet, amelyre testünk nehezedik,

5-szörösre nagyobbítottuk, ötször kisebb lett a talajra ható nyomás, és így még
a hó puha felületén is biztosan közlekedhetünk (213. ábra).
A járműveknél a futóműnek a talajra kifejtett nyomása egyik igen fontos
jellemző. Minél kisebb nyomással nehezedik a jármű a talajra, annál alkalma­
sabb arra, hogy kedvezőtlen, puha, süppedős talajon is haladhasson.
Az üres, vasabroncsos lovaskocsi nyomása 2—4 kgs/cm2.
A gumiabroncsos gépkocsiké 1,5—2,5 kgs/cm2.
Ekkora nyomással vígan futhatunk a kemény felületű utakon, de nem lenne
ajánlatos a közlekedést megterhelt, vasabroncsos kocsival frissen szántott
termőföldön vagy egyéb süppedő talajon megkísérelni. Tehát a talajra ható
nyomást kell csökkentenünk.
Tegyünk a járművek alá nagyobb felületű futóművet, helyezzünk a nehéz
harckocsik alá lánctalpat.
Szerepeljen példánkban egy 12 méter hosszú, 60 tonna súlyú nehéz harckocsi.
Tegyünk alája 10 méter hosszú 40 cm széles lánctalpat. Akkor egyik lánctalp
felülete 1000 cm-40 cm = 40 000 cm2. A két lánctalp felülete összesen 80 000
cm2. Mekkora a 60 t = 60 000 kg súlyú páncélos nyomása a talajra ?
, 60 000 kgs
A talajnyomas =--------------- = 0,75 kgs/cm2
80 000 cm2
A nyomás körülbelül kétszer akkora, mint amikor az ember fél lábon áll.
A lánctalpas harckocsik talajnyomása általában 0,7—0,9 kgs/cm2.
Ha gumiabroncsú kerekekkel akarnánk a számított 0,75 kgs/cm2 talaj-
nyomást elérni, akkor a páncélos mindkét oldalán kb. 30 darab (összesen 60)
széles gumiabroncsú kereket kellene alkalmaznunk.

325
 Ez a példa meggyőzően mutatja, hogy miért csak a kis súlyú (12 tonnán
aluli) páncélosok között találunk gumiabroncsos kerekűeket, és miért nehezedik
a jármű több (6—8) kerékre.
A lánctalpas futómű további előnyei: a harckocsi könnyen áthalad az 1,5—3
méter széles árkokon is, a lánctalp a lövedékekkel, tűzzel és a sugárzó hővel
szemben ellenállóbb.
A lánctalp hátrányos tulajdonságai: a lánctalpas járművek maximális sebes­
sége 50—60 km/ó, a kerekes járműveké 80—100 km/ó. A lánctalp erősen
kopik, ezért élettartama (kb. 5000 km) csak negyedrésze a gumiabroncs élet­
tartamának (20 000 km). A lánctalphoz különleges (kopásálló, szívós) fém­
anyag szükséges. Ezért ugyanakkora járműsúlyra számítva a lánctalpas meg­
oldás megközelítően még egyszer annyiba kerül, mint a kerekes. A lánctalp
növeli a jármű súlyát.

Egyéb feladatok és megoldásuk

Ha egy harckocsit csupán felületesen szemlélünk, első pillanatra feltűnik, hogy

alacsony, széles építésű és páncéllemezei nem függőlegesen állnak, hanem fer­
dén hajolva, megdőlve védik a járművet.
Az alacsony építés célja, hogy a harckocsi minél jobban a talajhoz simuljon,
körvonalai ne emelkedjenek ki, így messziről nehezebben lehessen eltalálni,
a sebezhetősége kisebb.
A páncéllemezek pedig azért állanak ferdén, mert a ferde felületről a lövedék
mintegy lecsúszik, hatása kisebb, mint ha merőlegesen csapódik a páncélra.
A legújabb harckocsik tornya alacsony építésű, néha teljesen hiányzik. A lö-
veget is alacsonyan építik a páncélosba. Ezáltal a jármű súlypontja mélyebbre
kerül, stabilitása és terepjáró képessége megnő.
Milyen vastag legyen a páncél? Itt két ellentétes követelményt kell kielégí­
teni. A vastagabb páncél növeli a jármű súlyát, csökkenti mozgékonyságát.
Viszont a páncélnak az ésszerűen számításba vehető fegyverek ellen védelmet
kell nyújtania. A követelmények összeegyeztetése nyomán elfogadható érték­
ként a 200 milliméter körüli (arasznyi) páncélvastagság alakult ki. De nem
a páncélos valamennyi felületén.
A páncélzat vastagsága attól függ, hogy az illető rész mennyire van kitéve
az ellenséges lövedékek találatainak. Tapasztalat szerint a leginkább veszélyez­

326
tetett hely a harckocsi tornya, ide esik a találatok 45 százaléka. A jármű első
részére (frontjára) pedig a találatok 25 százaléka jut. Ezért például egy közepes
harckocsi homlokfelületét és tornyának a menetirányba eső oldalát 110 milli­
méter vastag páncél védi. Az oldalán 50, az alján pedig csak 25 milliméter
a páncélvastagság.
A páncélzatnak az atomrobbanáskor vagy az atomrobbanás után szennye­
zett talajból kiinduló radioaktív sugárzás ellen is védenie kell. Egy közepes
harckocsi páncélzata az atomrobbanáskor keletkező veszélyes y-sugárzásnak
a 85 százalékát elnyeli, az áthatolóképesebb neutronsugárzásnak pedig csak
az 5 százalékát. A neutronsugárzás elleni hatékonyabb védelem érdekében az
acélpáncélt neutronokat elnyelő (pl. bórtartalmú) anyaggal vonják be.
A páncélosnak az éjszaka sötétjében is látnia kell. Ezért infravörös fény­
szóróval (214. ábrán) sugározza be az utat, a tájat. A tárgyakról visszaverődő,
láthatatlan infravörös fénysugarak a páncéloson levő nézőkészülékben látható
képet alkotnak (leírása a 160. oldalon). A páncélos által kibocsátott infravörös
sugarakat azonban az ellenség még egyszerű távcsővel is észreveszi, amint ezt

214. ábra. Éjszaka infravörös fényszóró bújik ki a harckocsi belsejéből, és a kezelők infravörös
fényre érzékeny messzelátóval figyelnek

327
a 161. oldalon említettük. Ezért a harckocsik számára olyan érzékeny fény­
erősítő látókészüléket fejlesztettek ki, amellyel a táj, a terep még a csillagok
fényében is megfigyelhető. Az ilyen eszköz rendkívül terjedelmes, egyes harco­
sok — mint a távcsövet — nem vihetik magukkal.

Fontosabb páncélozott járművek

Adatai Nehéz Közepes Felderítő Vadász-

harckocsi harckocsi páncélos páncélos

Harci súlya (tonna) 65 33 11 23

Hossza (mm) 13 000 9400 5300 8400
Magassága (mm) 3500 2300 2300 300
Személyzete 4 fő 4 fő 3 fő 4 fő
Max. sebessége (km/ó) 35 65 70 60
Hatótávolsága (km) 150 480 400 —
Talajnyomása (kgs/cm2) 0,84 0,71 0,75 —
1 tonnára eső lóerő 13 22 15 22
Motorteljesítmény (LE) 810 720 160 500
Futóműve lánc ' lánc 6 kerék lánc
Lövegének űrmérete (mm) 120 105 76,2 90
A lövedék kezdősebessége (m/mp) 1500 1000 — —
Max. páncélvastagság (mm) 200 — 40 40

Mennyibe kerül a páncélos? Egy jól bevált típusú, 7 méter hosszú, 40 tonnás,
820 lóerős, 560 kilométer hatótávolságú, a víz alatti átkelésre is képes (6 méter
mélységig) 4 fős közepes harckocsi ára 15 000 000 Ft körül adódik (kb. 300
darab kisautó értéke).
 UTÓSZÓ

Ha egy későbbi kor történetírója a XX. század ötvenes-hatvanas éveit tömören,

„sommásan” akarja majd jellemezni, feltehetően így fogalmaz: „Békeévek, amelyek­
ben a tudományos-technikai forradalom nagy eredményeket ért el.”
De mi, ezeknek az évtizedeknek „kortársai” tudjuk, hogy egy ilyen megfogalmazás
csak féligazság.
Békeévek ? Hiszen az indokínai félszigeten nap nap után több ezer tonnányi bomba
hull a szabadságukért küzdő népek békés falvaira, rizsföldjeire.
A hindusztáni félszigeten 10 millió ember kényszerült otthona elhagyására, vállalva
az éhezést is, csakhogy puszta életét mentse.
És még sorolhatnánk tovább...
Az elképzelt történetíró idézett fogalmazásának másik része, amely a tudományos­
technikai forradalom eredményeire utal, igaz.
De vajon eredményeit az emberiség javára fordítják-e?
Tudjuk, hogy nem, és nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a nagyobb
részét nem.
De szóljon néhány számadat.
Az első világháborút húsz év múlva követte a második világháború. Ez alatt a fegy­
verek tökéletesedtek: a halottak száma 10 millióról 60 millióra emelkedett. Jó, ha azt
is tudjuk, hogy a második világháború költségei az első világháborúénak 500-szorosát
teszik ki.
Ha ezt az összeget teljes egészében lakásépítésre fordították volna, akkor a világ
jelenlegi három és fél milliárd lakója mindegyikének számára — még a csecsemőknek
is — egyenként hatszobás családi villát lehetett volna építeni és mindegyik garázsába
egy-egy gépkocsit is beállítani.
Tovább!
Ugyan hányán tudják, hogy a mostani állítólagos békeévek katonai kiadásai
mennyibe kerülnek az emberiségnek akkor, amikor a Föld lakossága felének csupán

329
annyi táplálék jut, hogy éppen éhen nem hal, és ugyancsak a fele olyan „otthonban”
lakik, amely még állatoknak sem megfelelő.
Illusztrálja ezt is néhány számadat.
Az Amerikai Egyesült Államok katonai költségvetése az 1971. évben mintegy
4000 milliárd forint. Ez egy évi (1969) nemzeti jövedelmünk 15-szöröse. Az amerikai
költségvetésben a vietnami háború egy évére előirányzott összeg 1300 millió forint.
Az egész világ katonai kiadásait napjainkban évi 10 000 milliárd forintra becsülik.
Ha ezt hazánk lakosai között szétosztanák, mindenkire 1 millió forint jutna.
A mi képzeletben történetírónk tehát nem nézett — vagy nem látott — a dolgok
mélyére.
Földünkön van elegendő nyersanyag és energia, hogy minden lakója számára
a javaknak szinte elképzelhetetlen bőségét lehessen biztosítani — már a tudomány
és a termelési eljárások mai fejlettségi szintjén is. Ebben a boldog korban Lenin
napi 4 órányi munkaidőt elegendőnek tartott. Azóta a tudomány és a termelés tech­
nikája annyit fejlődött, hogy elfogadhatóan megalapozott számítások szerint a napi
munkaidő megközelítően 1 órára is leszállítható.
Ilyen körülmények és lehetőségek közepette vívja a szocialista tábor világméretű
harcát a háború, az elnyomás, a kizsákmányolás nélküli világ megvalósításáértj—
az egész emberiség félelem nélküli, emberi életéért.
Ha könyvünk közelebb vitte az olvasót ezeknek a problémáknak a megismeréséhez
és megértéséhez, akkor a szerző munkája nem volt hiábavaló.
FELELŐS KIADÓ: A ZRÍNYI KATONAI KIADÓ PARANCSNOKA - FELELŐS SZERKESZTŐ: SZABÓ
SÁNDOR - MŰSZAKI SZERKESZTŐ: HÁMORI IMRE - A VÉDÖBORÍTÓT ÉS A KÖTÉST ZIGÁNY
EDIT TERVEZTE - AZ ILLUSZTRÁCIÓ SZENES RÓBERT MUNKÁJA - KÉPSZERKESZTŐ: VERSECI
MIKLÓS - MŰSZAKI VEZETŐ: OLAJOS TIBOR ALEZREDES - TERJEDELEM: 22,24 (A/5) ÍV - PÉL­
DÁNYSZÁM: 15 000 - KÉSZÜLT AZ MSZ 6502-67 SZABVÁNY SZERINT - ZI 317-Í-7273 - 259 (34)
71.0302/1 - ZRÍNYI NYOMDA, BUDAPEST. FELELŐS VEZETŐ: BOLGÁR IMRE VEZÉRIGAZGATÓ
4§

B
a
’gs
§
§
gj