REMBRANDT

A kiadás alapja: Rembrandt. Sirrocco 2005

Fordította: Mcdgyesy Zsófia
Szerkesztette: Eperjessy László
Sorozatszerkesztó: Kézdy Beatrix
Kiadói programvezető: Szuba Jolanta

e Confidential Concepts. worldwide, USA 2005

„ Hungarian translation Medgyesy Zsófia

Kossuth Kiadó 20 t 0

�!inden jog fenntartva

ISBN 978-963-09-6127-1

Felelés kiadó Kocsis András Sándor

a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1795-ben alapitott �!agyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
Müszciki vezető Badics Ilona
Tördelte Vígh Zoltanné
www.kossuth.hu e-mail: kiado@kossuth.hu
Nyomtatta és kötötte Dürer 1'vomda Kft. Gyulán tii'magyar
ügyvezető igazgató Kovacs J.:inos �.!.! ':! �.:.!.� �.�„�
REMBRANDT

KOSSUTH KIADÓ
 okban az időkben, amikor a hollandok a Távol-Kelettel és a földgolyó túlsó

A felével kereskedtek, Leidenben élt egy Harmen Gerritszoon van Rijn nevű
molnárember. Több fiúgyermeke közül . a legnagyobb reménységet sejtető

Rembrandt Harmensz van Rijn egy sokat ígérő évszázad legelején, 1606. július 15-én
látta meg a napvilágot.
A fiC1t később egyszerűen első keresztnevén emlegették. Az ifjú Rembrandt tehetsége
korán megmutatkozott, s a tanárai ezt idejében fel is ismerték. Szülővárosában egy ideig
klasszikus tanulmányokat folytatott. Még nem volt tizennégy éves, amikor beiratkozott
a leideni egyetemre, de valójában a rajzművészet vonzotta. 16 19-ben kezdett Jacob van
Swanenburgh leideni festő keze alatt tanulni, majd Pieter Lastman műhelyében folytatta és
fejezte be tanulmányait. Lastman történelmi jeleneteket ábrázoló hatalmas freskói keltet­
ték fel Rembrandtban a pontosság, a részletek és a kiváló mestert jellemző pompás háttér
iránti érdeklődését. Az ifjú festőnövendék hamarosan elhagyta a mesterek műhelyeit.
1625-ben Rembrandtnak már saját műterme volt, ahol kipróbálhatta önmagát, készen
arra, hogy megvalósítsa álmait. Kortársainak többsége más irányban kereste a szerencsé­
jét, s inkább az Indiával folytatott kereskedelemben látták jövőjük megalapozását.
Rembrandt is tisztes megélhetésről álmodott, ennek biztosításához viszont csak néhány
ceruzája volt. Apja, aki 1630-ban hunyt el, örömmel nyugtázhatta élete végén, hogy
festőtehetsége végül valóban jómódot hozott fia számára.
Rembrandt már abban az időben is festett bibliai jeleneteket, amikor Lastman műtermében
tanult. E képek témáját hagyományos vallásos szellemben jelenítette meg, festői szempont­
ból gyakran szokatlan, de mindenképpen őszinte gesztusokat alkalmazva. Az ifjú művészt
nem a miszticizmus, inkább a bibliai történet sajátos titokzatossága vonzotta. A fény­
árnyék technika révén külön hangsúlyt kaptak a képeken egyes elemek, például az egyik
szereplő fejfedője vagy a háttérből előmagasodó oszlop árnyéka. A megjelenített szereplők
szent voltát pedig vallásosságának köszönhetően meggyőzően tudta érzékeltetni a vásznon.
Rembrandt - kortársaival ellentétben - nem rendelte alá a témát a színpadias megje­
1. Önarckép ( 1669).
lenítésnek. Caravaggio és Manfredi műveit például közönségesnek találta. Húszéves
Olaj. vászon, 59 x 5

korában már nyilvánvaló volt, hogy Rembrandt nem Michelangelo és a manieristák Mauritshuis. Hága
művészi örököse. A festés izgalmától áthatott festőt sem tudatos realistának, sem
expresszív művésznek nem nevezhetjük - Rembrandt egyszerűen a saját belső hangjára
figyelve átélt varázslatos hangulatot érzékeltette, és képes volt azt sajátos fény- és
vonalkezelésének köszönhetően tökéletesen megjeleníteni festményein.
A Rembrandtot belülről fűtő érzelmek megértéséhez nézzük meg közelebbről azt, amit
az egyik kritikusa később „tragikus kifejezésmód"-nak nevezett, s ami már 1626-os neve­
zetes alkotásain, köztük a moszkvai Puskin Múzeumban őrzött Jézus kiűzi a pénzváltókat
a templomból című festményén ( 14. o.) is megmutatkozott. Az ismert bibliai jelenet tiszta,
világos színrendszere Pieter Lastman hatását viseli magán, csakhogy a harmónia és a kom­
pozíció bizonytalansága, az anatómiai hibák és a kétséges perspektíva ellenére valami belső
ragyogás hatja át a képet, a festői géniusz jele, és igen erőteljes érzelmi töltést hordoz.
Rembrandt későbbi egyre tökéletesebbé váló alkotásaiban amelyek mind mélyebbre hatolnak
az emberi sors rejtelmeibe ez tovább fog erősödni.
Az emberi érzelmek és a lélek kínjainak vizsgálata kiemelt helyet foglalt el a 17. századi
filozófiában. E témákról folyt a szó a korabeli szalonokban, s a festők ezeket fordították le
az ábrázolás nyelvére. Az ifjú Rembrandt a kortársait foglalkoztató kérdéseket feszegette,
amikor megfestette Krisztus haragját és a napi tevékenységlikben megakadályozott pénz­
váltók döbbenetét. A művész nem akarta kivonni magát a filozófiai diskurzusból, a problé­
mát festői eszközökkel fogalmazta meg, amelyek szellemi egyenjogC1ságáról tanúskodtak,
ugyanakkor magukon hordozták sajátos művészi látásmódjának bélyegét.
Rembrandt alkotásain nyoma sem volt Lastman és kortársai leegyszerűsített és meg­
lehetősen modoros „szenvedés"-ábrázolásának. ő erőteljes természethűséggel és
megjelenítőerővel áthatott munkáin igyekezett érzékeltetni, milyennek látja a világot
és annak benépesítőit. Későbbi korszakában Rembrandt létrehozta „az érzelem esztéti­
kájá"-t, ami vallásos meggyőződésének és művészi technikájának egyedülálló eredmé­
nye. Festményein tökéletesen uralta a fényt és a teret. A természetből indult ki, és ehhez
pályáján mindvégig ragaszkodott.
Az ifjú festő a húszas évek közepétől kezdett rézkarcokat készíteni, és alkotott
egy sorozat meglepő, kisméretű önarcképet. A portrékon néha grimasz, máskor
keserű vagy gúnyos arckifejezés látható, de az arc mindig nagyon kifejező. Ezek
a képek már ízelítőt adnak az 1630-as évektől festett arcképek stílusából. Az orosz
múzeumokban - amelyek gyűjteményei adják e kötet törzsanyagát - nem található
Rembrandt-önarckép, de a szentpétervári Ermitázsban őrzött Tudós férfi arcképe (15. o.),
illetve a moszkvai Puskin Múzeumban látható : 1631-ben festett portré a legkorábbi
megrendelésre készült arcképek közül való. Ezek a munkák nemcsak Rembrandt
hírnevét alapozták meg, de vagyonát is. A festő szerencsecsillaga emelkedni kezdett,
2. Nicolacs Tulp doktor
anatómiája ( 1632).
Olaj. vászon,
169,5 x 216,5 cm.

Mauritshuis, Hága
: . Frans Banning Cocq
kapitany polgárőrcsapata.
Ejjeli órjárat (1642).
0 .a1 \ászon. 363 x 437 cm.
::\. ·:s.museum. Amszterdam
így Rembrandt - szülei leghőbb vágyát beteljesítve - egyre feljebb haladt a társadalmi
ranglétrán.
Alig 22 évesen vette fel az első tanítványt a műtermébe, bár még maga sem volt töké­
letes mestere a festészetnek, és Lastman-„imitációi" is hagytak kívánnivalót a biztos
ecsetkezelésben. Noha kései alkotásaihoz képest ekkor még „bátortalannak" tetszenek
művei, Rembrandt soha nem folyamodott konvencionális megoldásokhoz.
Az egymás mellé rendezett figurák végeérhetetlen sokaságát egyelőre még nem lehe­
tett látni a képein, inkább rafinált megoldások egymástól elszigetelt variációit vonultatta
fel, dc számos kortársát ez is meggyőzte tehetségéről, s ők sokat tettek azért, hogy
4. Lázár feltámasztása
Rembrandt hírnevet szerezzen. Constantijn Huygens kifinomult ízlésű költő és utazó,
(1630-1631 k.).
Orániai Frigyes Henrik herceg titkára nem habozott Rembrandtot jan Lievenshez hason­
Rézkarc, 36,7 x 25.7 cm.
lítani, aki már fiatalkori alkotásaiban kivételes érettségről tett tanúságot. 163 1. június British Museum, London
 20-án a gazdag amszterdami műkereskedő, Hendrijk van Uylenburgh szerzóaé:· -;: .?. .:.

az ifjú Rembrandttal arról, hogy az ő házában alakíthatja ki műtermét, és kia :.:s, -e-­
dez a festő műveiből.
A Tudós férfi arcképe című Rembrandt-festmény ( 15. o.) nemcsak méretét. a- - -�
más jellemzőjét tekintve is nagyon újszerű volt. Egy-egy kép hatása részbe11 a -�- •

másrészt azon a távolságon múlik, amely a nézőtől elválasztja. Ezen a festr-�-v

Rembrandt levegős kompozíciót hozott létre, különféle festői eszközöket al'-a -a.n.?.
a portrén. Az olykor visszafogott, máskor határozottabb ecsetvonások jól\· .szaa:: a
a modell élénk, nyílt természetét, s nemcsak érzelmeiről, hanem testi jegve1r·. :a-:0
mi helyzetéről is árulkodnak. Rembrandt személyes tapasztalata a ..lélek kr ·a -
--�

életet lehelt egy olyan ábrázolásba, amely valamely kortársa keze alatt leg'el<e:::::: ·
5. Levétel a keresztről
(1633). Rézkarc arcmás lenne.
Az 1632-ben befejezett Nicolaes Tulp doktor anatómiája (7. o.) az amszter a- : :::.:z­
6. Önarckép (1629).
céh megrendelésére készült, amit Rembrandt az előbb említett portré tulaj -�:�-:?.
Olaj. vászon,
köszönhetett, aki lelkesedését a festő iránt nem rejtette véka alá. Rembra e:, .:. -• ::­
38 x 29 cm.
Mauritshuis, Hága hagyta el műtermét, büszke természetű volt. A Cassel Museumban őrzőt. 1 o3--_ -
L�
készült Sapkás önarcképe rendkívül öntudatos, erős és jövőjében bízó férfit ml1tat. A kom­
pozíciót mindig modelljéhez igazította, ugyanakkor minden egyes festményt a folyama­
tos tanulás újabb állomásaként fogott fel, technikai tudásának tökéletesítésére használt
fel. Mindez megfigyelhető a Fiatal férfi csipkegafférban (23. o.) című portréján is, amelyet
jelenleg a szentpétervári Ermitázsban őriznek.
Az 1634-ben festett arckép a korabeli elvárásokhoz igazodott, ugyanakkor már
megmutatkozott rajta Rembrandt konvencióktól eltérő törekvése, hogy az arckifejezés
a lélek tükre legyen. A kép egy derűs embert ábrázol: arcán kedves mosoly ül, vonásai
lágyak. A chiaroscuro (fény-árnyék hatás) életszerűvé teszi a festményt, ami fel­
tehetően hízelgő lehetett az elegáns megjelenésére kényes fiatalember számára,
a szemlélőt pedig felvillanyozza a sugárzó életerő, amit Rembrandtnak sikerült kife­
jeznie ezen a képen.
Rembrandt az 1630-as évtizedekben alapozta meg hírnevét. Miközben kortársai alkotá­
saihoz hasonló portrékat továbbra is festett, folyamatosan készített illusztrációkat
kortársai írásaihoz, illetve mitológiai történetekhez. Ezeken a képeken szabadjára enged­
hette képzelőtehetségét. Immár a biztos technikai tlldás birtokában Rembrandt a mo­
delljeit mindig összhangba hozta a szöveggel. A gyakran történelmi utalásokkal teli tájképi
háttér szinte körülölelte a szereplőket, akik hol történelmi kosztümben, hol gondosan
kidolgozott jelképi utalásokkal körülvéve jelentek meg a festményeken. A „jelmezek"
sosem fedték el a megfestett férfiak és nők jellemét, mégsem esett csorba az adott jelenet
hitelességén.
Rembrandt van Rijn 1634. július 10-én feleségül vette Saskia van Uylenburghot, párt­
fogója rokonát, aki házasságuk első évében a festő modellje is volt. Ebben az időszak­
ban született néhány grisaille-festménye is, dc az egy alapszín árnyalataival való festés
csak kitérő volt Rembrandt pályáján. Egyik kísérlete e technikával, melyet kortársai
előszeretettel alkalmaztak, a Háromkirályok imádása című, 1632-ben készült kép (17. o.).
A rendkívül kisszámú ilyen festmény némelyike alapján rézkarcot is készített, de az
eredményt annyira lehangolónak találta, hogy felhagyott a grisaille-festéssel.
Rembrandt művei között kevés vázlat maradt fenn, noha manapság röntgenfelvételek
segítségével néhány festménye alatt kimutatták a vázlatrajz nyomait is. Mindez azonban
kevés ahhoz, hogy megismerjük alkotási folyamatát. A fennmaradt grisaille-festmé­
nyekkel összehasonlítva ezek a vázlatok mégis adnak némi betekintést Rembrandt mun­
kamódszerébe. A festő csak fehér, okker és koromfestéket használt, a vásznat pedig
nagy foltokban áttetsző szépiafestékkel vonta be. A szépiaszín szinte minden esetben
érintetlen maradt azokon a helyeken, ahol a kész festmény árnyfoltjai láthatók. Ezután
Rembrandt az arcokat fehér festékkel tette plasztikussá, s míg a megvilágított oldalon
7. �ézus kiűzi a kufárokat
_templomból ( l 635J
Rezkarc. 13 7 x 16.S c-
Rijksmuseu �.
Amszterdam
8. Jézus kiűzi
a pénzváltókat
a templomból ( 16261.
Olaj, fa,
43 x 33 cm.
Puskin Múzeum. �tosz ·\·a

9. Tudós férfi arcképe

(1631).

Olai, vászon.
104,5 ' 92 cm.
Ermitázs. Szentpetenap
 megmaradt a finom rajzolat, az árnyékban levőn fekete vagy barna színnel, hosszú
ecsetvonásokkal vonta át azt. Így készült a Háromkirályok imádása ( 1 7. o.), noha
a művész később többször hozzányúlt a képhez, átfestett vagy módosított részeket,
mielőtt kimondta volna, hogy kész a festmény. Ennek az elemzésnek a tükrében állíthat­
juk, hogy a tíz évvel később megalkotott Pénzváltók a templomban című kép is tanúskodik
a művész szenvedélyességéről, ugyanakkor Rembrandt már nem ragadtatta el magát

... Haromkirályok imádása az alkotás hevében, így a téma kidolgozása is összefogottabb.

( oJ:. Az 1630-as években született Rembrandt bibliai tárgyú festményeinek tekintélyes
Ra z
sorozata. E képek közül A kételkedő Szent Tamás (1634) Moszkvában (29. o.), másik
S:..aa;l"che \tuseen
három - a Levétel a keresztről ( 1634, 35. o.), az Ábrahám áldozata ( 1635, 37. o.) és
Ge a.degalerie,

Se· "·Dahlem A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd ( 1637, 39. o.) - Szentpéterváron található.
11. Háromkirályok imáda.sa.

(1632).
Olaj, papír,
vászonra ragasztva.
grisaille. 45 x JQ cr.

Ermitázs, Szentretena"""
A jeleneteket Rembrandt mindig nagyon drámai és különösen mozgalmas környezetben,
képzelet szülte díszletek között ábrázolta. Az életszerűséget a festő a rendkívül érzék­
letes arckifejezésekkel biztosította, a témák megfogalmazásában Rembrandtnak az
a szándéka munkált, hogy a történelmet szembeállítsa a történelemcsinálókkal, és
az eseményeket „dramatizálja" annak érdekében, hogy „igazabb" és meggyőzőbb ábrá­
zolásukat adhassa.
Rembrandt ecsetje nyomán a bibliai témák teológiai tartalma a díszleteknek, az öltö­
zékeknek és a fényhatásoknak köszönhetően „emberibbé" vált. A festő megközelítése

a reformáció korára jellemző művészi értelmezésmódnak felelt meg. A protestánsok

a Szentírást történelmi és filozófiai vizsgál�dás tárgyává tették, s a Biblia szövegét hite­
les történeti forrásként fogadták el, s nem példabeszédek és metaforák gyűjteményének
tekintették. A protestantizmust szinte a kezdetektől jellemezte az az igény, hogy a bibliai
történeteknek ne csak a jelképes, hanem a szó szerinti ábrázolására is törekedjenek
14. Fiú arcképe.

Olaj, fa. 67x 47.5 cm.

Ermitázs. Szentpétervar
� n.. llÖ portreja.
haiAb.o „,a o ·J<al

a:„ .a Ga
16. Fiatal férfi
csipkegallérban ( 63� .
Olaj, fa.
70,5 x 52 cm. O\·a b
Ermitázs. Szentpéte!'\.a.r
 a művészek. Rembrandtra hatással volt ez a szemléletmód, s az 1620-as évektől kezdve
számos sarkalatos bibliai jelenetet festett meg annak érdekében, hogy a mitológiai
köntösből kibontsa azokat. Nem Rembrandt volt az egyetlen művész, aki a Biblia köz­
napi értelmezését kívánta adni, de szinte egyedülálló az a belső kohéziós erő, amely
valamennyi ilyen témájú festményét áthatja.
Rembrandt művészi látásmódja ugyanakkor a holland festészeti hagyománnyal is
- Re" randt es Sa.skia
rokon. Csakhogy Rembrandt elhatárolta magát attól a történelemfelfogástól, amely
(l.o.3eo Rez- :r�
? e:-:\:'-: • ... �ga"' L torarv, a korban tömegesen létrehozott festményeket jellemezte - személytelennek tartotta

·e '" . ezeket az alkotásokat, és hiányolta belőlük a „képzeletet", amely életre kelthette volna
a festményeket.
S. Flora 63..:. .
Ebben az értelemben Rembrandt majdhogynem „keleties" szemléletet alkalmazott
Olaj. \'aszon.
a kompozíció egységének biztosításához. Ugyanakkor ebben az évtizedben megváltozott
1:?5 x 201 cm.
Ermitázs, Szentpéten:ár Rembrandt festési eljárása, amit könnyebb megérteni, ha elemezzük Oanaé című képét

1-1
(5 1. o.), amelynek első változata 1636-ban készült, de tíz évvel később a festő teljesen
átdolgozta azt. Az eredeti kép a fiatal Rembrandt gyorsan kiteljesedő belső világáról és
a maga elé tűzött cél „szellemiségéről" árulkodik. Az átdolgozásig eltelt évtized során
azonban a festő művészetében mélyreható változás következett be, és a Danaé két
változatának összevetéséből nyilvánvaló, hogy Rembrandt az ifjúkori lelkesedés és
termékeny alkotói periódus után a később kialakult festői látásmód tükrében igyekezett
újrafogalmazni alkotását. Nem hosszan tartó alkotói folyamatról és tökéletesítésről
van szó, mint az 1642-ben sokévi munka után befejezett Éjjeli őrjárat című kép (8. o.)
esetében, hanem egy tíz évvel korábbi festmény alapos átdolgozásáról, melynek ered­
ményeként - az új dolgok iránti fogékonysággal kimunkált másfajta festői technika
felhasználásával - egy teljesen új mű született meg. É ppen ezért a Danaé teljes harmó­
niában ötvözi Rembrandt két művészi korszakának jellemzőit.
Az 1640-es évek folyamán Rembrandt számos jelentős portrét festett, amelyeket a
művészi megközelítés, illetve az alkalmazott festői módszerek sokfélesége jellemzett.
A képmások egyszerűsége és visszafogottsága sok csodálót szerzett a festőnek, és
Rembrandt tehetségéről, művészi érettségéről tanúskodik. Rembrandt portréfestés
terén szerzett tapasztalatainak összegzését, magas szintre jutását jelzi két festmény -
az Ermitázsban fellelhető Baartjen Maertens Doomer arcképe (1640, 41. o.) és a moszkvai
Puskin Múzeumban őrzött Öreg asszony képmása ( 1654, 61. o.). Sajnos, ebben az idő­
szakban a festő magánélete kevéssé szerencsésen alakult.
1639-ben Rembrandt még élvezte kortársai ünneplő elismerését, amikor feleségével új
otthonba költöztek. Amszterdam egyik elegáns negyedében tizenháromezer holland
forintért háromszintes házat vásároltak, melyet nagypolgári módon rendeztek be és mű­
tárgyakkal díszítettek. Rembrandtot büszkeségi::el töltötte el fényűző környezete, mely
később anyagi romlásba sodorta. Rembrandt végre olyan életet élhetett, amilyenre
vágyott, hiszen ő volt a legjobban fizetett holland festő. Míg kortársai legjobb esetben
12 és 75 forint közötti összegért adhatták el képeiket, Rembrandt nyugodtan kérhetett
egy-egy portréért akár száz forintot is. A szerencse azonban elfordult tőle, amikor
1640-bcn meghalt az édesanyja, majd két évvel később elhunyt Saskia is. Ezek
az események véget vetettek élete boldog korszakának. Rembrandt egyetlen vigasza
1641-ben született Titus fia lett, ám 1668-ban, hat hónappal harmadik leánya születése
előtt Titus is eltávozott az élők sorából. Ekkoriban jelentős tengeri vállalkozásainak
köszönhetően Hollandia gazdasága felvirágzott, az emberek higgadtan és bizakodva 19. Saskia mint Flóra
(1634).
néztek a jövőbe. Az úgynevezett aranykor teremtette jómód csöndes elégedettséggel
Olaj. vászon.
töltötte cl őket, s lassacskán elfordultak az addig nagyra tartott mesterektől. Ez a sors
120 x 200 cm.
jutott Franz Hals osztályrészéül is, az ő helyét ebben az időben olyan előkelő National Gallerv. t... -
kifinomultsággal dolgozó festők vették át, mint Gerard Dou, Ferdinand Bol és Govaert
Flinck, akik mind Rembrandt keze alatt tanultak.
Az orosz múzeumokban őrzött festmények jól szemléltetik az 1640-es években készült
portrékat jellemző látásmódot. Baartjen Maertens Doomer, akinek arcképét 1640-ben
(4 1 . o.) készítette el, nem tartozott az úri társaságba, csupán egy iparos felesége volt.
Férje szoros kapcsolatot ápolt művészekkel. Ezen a festményén is látható, hogy
Rembrandtot nem érdekelték a konvenciók, és az arcképet művészi sugallatait követve,
teljes szabadsággal alkotta meg. Sikerült megragadnia az asszony élénk arckifejezését,
egész lényéből árad az életvidámság. Az ábrázolás alapja egy előrajz, amit Rembrandt
a festmény integráns részeként a vászonra rajzolt, s az abban felvázolt vonásokat
dolgozta ki még aprólékosabban a festés előrehaladtával. Rembrandt modelljeit úgy
festette meg, amilyenek voltak, egész személyiségüket belekomponálta a képbe, hogy
a portré életszerű legyen. Mindig arra törekedett, hogy érzékeltesse a modellek „mozgé­
konyságát", s ennek köszönhetően az élethű ábrázolás addig ismeretlen szintjére jutott
el, s több mint egy évtizeden át egekig magasztalták érte művészetét.
Ugyanebben a szellemben született 1 654-ben az öreg asszony képmása (Puskin Múzeum)
(61. o.) is. Rembrandt ekkor már sokat tapasztalt festőként képes volt rá, hogy művei­
ből fokozatosan kiiktassa azt a kettős világfelfogást, amely addigi alkotásait, különösen
az előző évtized portréit jellemezte. Rembrandt addig elkülönítette a megrendelésre
készült festményeket a személyes látomásai alapján készült ábrázolásoktól, vagyis az
arcképeket a történelmi tárgyú művektől. Ettől az időszaktól kezdve e két szemléletmód
ötvöződött a festményeken, amelyek már a mester határozott kézjegyét viselték magu­
kon. Az Öreg asszony képmásán a terjedelmes vörös fejviselet - amilyet akkoriban már
egyáltalán nem hordtak, de a mester nagyon kedvelte -, valamint a régiesnek ható
„burgundi" ruha azt az érzetet kelti, hogy a portré nem megrendelésre készült, hanem
Rembrandt feltehetően saját ihletből festette le modelljét. Ugyanakkor az alkalmazott fes­
tési mód és az ábrázolás szigort'.1 „objektivitása" azt bizonyítja, hogy ebben az időben
Rembrandt már teljes művészi szabadságot élvezett, amelyet többé nem korlátozott semmi.
A későbbiekben főként „az ember és lelkiállapota" foglalkoztatta a mestert. Minél
idősebb lett, annál többször érzékeltette a megfestett modellek belső magányosságát,
ez Rembrandt szemében a személyiség lelkiismeretes ábrázolásának alapvető feltétele.
Tapasztalatának és megfigyeléseinek köszönhetően sikerült megjeleníteni a vásznon
a modellek eleven személyiségét. Az idő folyamából kiragadott ugyan egy pillanatot,
de nem állította meg az időt az ábrázoláson, ·így képes volt közvetíteni a megfestett
személyek belső gazdagságát. Az arckifejezésük, a tekintetük érzékelteti legbensőbb
világukat és létezésük titkos csodáját. Személyes ihletésű alkotásain, a zsánerjelenetekbe
helyezett szereplők ábrázolásához gyakran ugyanazok a személyek ültek neki modellt,
de Rembrandt ezeken a képeken is a „lélek" sokféleségét és az emberi természet mély­
ségeit ragadta meg. Így készített őszinte képet bátyjáról, Adriaen van Rijnről (62. o.),
akinek arcvonásait az 1650-es években festett számos idős férfiportrén használta fel
a jellemvonások érzékeltetéséhez. Ezek a festmények értékes forrásul szolgálnak az
úgynevezett „Rembrandt-módszer" tanulmányozásához.
Az 1654-ben festett másik idős nőt ábrázoló portrénak (Idős hölgy arcképe, 59. o.)
- amely az Ermitázs gyűjteményét gazdagítja - ugyanaz volt a modellje, mint a Puskin
Múzeumban látható, ugyanekkor keletkezett képnek, s szintén nem megrendelésre
készült. Ezen a festményen is megfigyelhető a művészre jellemző festési eljárás, amely
igen változatos ecsetkezelést jelent, különösen a szem körül és az arc árnyékos olda­
lán felvitt színek esetében - az egymás mellé helyezett ecsetvonások között elmosó­
dott körvonalú színfoltokat is alkalmazott a festő. A képen egyes részletek éles megvi­
lágításban látszanak, másutt hosszabb és rövidebb ecsetvonásokkal vastagon vitt fel
különféle színeket a festő, impasto technikát alkalmazva, amely jól oldja meg a világos
és az árnyékos, sötét részek közti átmenetet. Rembrandt mindenkinél jobban értett
a fény-árnyék hatáshoz. Végezetül, amellett és azon felül, hogy a színeket milyen cso­
dálatosan alkalmazta a festő, az impasto ecsetvonások helye és iránya is hozzájárult
a térbeli hatás kialakításához, amely Rembrandt alkotásainak sokat csodált eleme. S bár
számos németalföldi művész festményein láthatjuk e technika különféle változatait,
egyikük sem tudta oly biztonsággal kezelni e módszert, mint ő.
Rembrandt képein az emberi arc magán hordozza az átélt sors rajta hagyott nyomait.
Ezen túlmenően, valamennyi portré sajátos szellemi beállítódást is tükröz, betekintést enged
a lét rejtelmeibe. Az 1654-ben portrékon ábrázolt idős emberek különösen gyászosnak látták
a világot. Tudták, hogy az élet tele van fájdalommal, igazságtalansággal és kegyetlenséggel.
Ugyanakkor a világról alkotott képük nem okozott olyan traumát, amely lázadásra késztette
volna ezeket az embereket. Elszigeteltségük, magányuk egyértelműen tükröződik arcukon,
a művésznek mindemellett sikerült barázdált arcuk felidézése során megsejtetni azokat
a szövevényes kötelékeket, amelyek az élethez fűzték őket. Rembrandt vásznain az idős
emberek a bölcsesség megtestesítői. Szellemi és lelki kiválóságuk kiemeli ezeket a személye­
ket a mindennapokból, és tragikus nagysággal ruházza fel őket, bölcsességüket az egész
nemzet számára megszívlelendő abszolút igazsággá emelve. Ezek az arcképek a 17. századi
európai művészetben magányos csúcspontot képviseltek, közvetlen folytatás nélkül. Csupán
két évszázaddal később vállalkoztak újra a művészek arra, hogy az ember ábrázolását a lélek
ábrázolásával összekapcsolják, csakhogy a romantikus festők képein szereplő egyszerű
emberekből nem sugárzott sem olyan bölcsesség, sem olyan nagyszerűség, mint Rembrandt
alakjaiból. Zseniálisan olyan környezetben helyezte el ezeket az alakokat, amely érvényre
juttatta személyiségüket, és társadalmi helyzetlik nem befolyásolta hátrányosan egyéni meg­
nyilatkozásukat.
Rembrandt a saját érzéseivel is felruházta modelljeit, miután megtalálta a másik em­
berben azt, ami a világról alkotott képükben és lelkiállapotukban közös volt. A hírnevét
megalapozó számtalan arckép mind egy-egy „freskó", amely a saját évszázadáról alko­
tott elképzelését tükrözi. Rembrandt portréi nem alkotnak különálló műfajt, ezeken is
az emberekről szerzett tapasztalatait tárja elénk.

Noha a németalföldi festészetben jelentős helyet foglalt el a tájkép- és zsánerfestészet,

a művészek témaválasztásának legfőbb indítéka továbbra is a portrékészítés maradt.
1\livel az arcképek nemcsak erkölcsi, de anyagi megbecsülést is hoztak alkotóiknak,
a művészek jelentős része vállalta, hogy a patrónus által megrendelt portrén a valóságnál
hízelgőbb képet mutasson. Rembrandt tanítványai közül is többen kívántak modelljük ked­
vében járni a valóságot tükröző ábrázolás helyett. Felhagytak az alaposan elsajátított
stílus, vagyis a széles és hosszú ecsetvonások meg a pasztózus festés alkalmazásával, és
könnyedebb ecsetkezelésre tértek át, amely egyenletesebb, bár túl sokszor következetlen
festésmódot eredményezett. A sokak által kedvelt új stílus hátterében az anyagi fellendü­
lés, a polgárosulás és a divat változása egyaránt ott munkált.
Noha még a legtehetségesebb művészek közül is többen alkalmazkodtak e szemlélet­
váltáshoz, mely olyan mestereknél is megfigyelhető, mint van Dyck, Rembrandt soha
nem hódolt be az új korszellemnek. Folyamatosan dacolt a művészi áramlatokkal, és
egyre szűkösebb anyagi lehetőségei ellenére sem tett engedményt a divatnak. Az 1640-es
években Hendrickje Stoffels lett a modellje, aki beköltözött jodenbreestraati házukba.
Rembrandt továbbra is egyéni művészi stílusában alkotott, s felváltva készített arcképet
megrendelésre, illetve saját elképzelése alapján, miközben történelmi tárgyú képeket is
festett, amelyeken biztos kézzel hozta összhangba modelljeit a világról alkotott „látomá­
sával". Rembrandt alkotói eszköztára igen gazdaggá vált. Olykor visszatért a rendkívül
egyszerű megoldásokhoz, máskor virtL1óz módon ötvözte a különféle festési eljárásokat
(pasztózus, opálos vagy lazúrfestés), ugyanakkor minden képén sikerült megteremtenie
az elemek elválaszthatatlanságát eredményező „lélektani egység"-et. Nincs olyan színfolt
vagy ecsetvonás a festményein, amelynek ne lenne jelentősége önmagában is. Minden
egyes elem művészi eszköztárában lélektani és vallásos alapot nyert, amely csak akkor
és annyiban létezik, ha és amennyiben az egyes elemeket áthatja. Éppen ezért lehetetlen 22. Levétel a kcrcsztröl
(1634).
elkülöníteni és elválasztani a képi ábrázolást annak lélektani tartalmától, vagy más
Olaj. vászon.
kontextusban értelmezni. A lélektábrázolás a festmények el nem választható része.
158 x 117 cm
Errnitázs. Szent::-e:e';"\:;.-
 A 17. század második felében Hollandia több felkavaró eseményt élt át. amilyen pél­
dául az 1652-ben Angliával folytatott háború volt. Nehéz időszak kezdődött ekkor az
ország életében. Amikor a hollandok épp a jövőjüket féltették, Rembrandt - mint az
:;; .\brahám áldozata aktuális események fölé emelkedő művész - továbbra is egy egészen másfajta valóság
635 körül).
képeivel látta el a közönséget. Az izgatott tömegek zaját meg sem hallva élt egy olyan
'='J z.
világban, melyet saját rendszerét követve leheletfinom érintésekkel átrajzolt és épített
Br :ish \luseum. London
fel vörösekből, barnákból és feketékből, fehérekből és sárgákból, melyek varázsecsetje
_„ .\brahám áldozata alatt keveredtek a vásznon. Rembrandtot lá!hatóan csak a színek és a fényviszonyok
( �35
összhatása érdekelte, amit oly ügyes kézzel teremtett meg az árnyékfoltok alkalmazá­
oa·. \.lszon.
sával. Annyira elmerült az alkotásban, hogy szinte már megszállottként dolgozott, s
103 x 32.5 cm.

Er
...... tazs Szentpétervár a világot is saját festményein keresztül szemlélte. Ecsetekkel a kezében álmait kergetve
l37
38. Danaé ( 1636).
Olai. vászon.
185 x 203 cm.
Ermitázs, Szentreter\.?-
 39. A Szent Család ( 1640).
(szemben) és a kép
részlete.
Louvre. Párizs

52
- Idős ferfi karszékben
s:
::: ... n:: G:: erv. London
1 ss
43. Öreg zsidó arcképe
(1654).
Olaj. vászon.
J 09 x 84.8 cm.
Ermitázs. Szen:pe:en.z�
44. Olvasó idős hölgy
(1655).
Buccleuch hercegének
gyűjteménye, Skócia

45. Idős hölgy arcképe

(1654).
Olaj, vászon,
109 x 84,5 cm
Ermitázs, Szentpétervár
LS9
akaratát. Rembrandt kései művein az ember élete a végzet fogalmával kapcsolódik
össze, amely az emberi lét velejárója, de független az ember akaratától.
A komor géniusz, Rembrandt megértette ennek a szenvedélyes késztetésnek a mélyén
megbúvó szomorú, majdhogynem tudattalan érzést. Műveiben minden ugyanúgy rezonál,

mint később Byron meglepő költeményeiben. Kétszáz év múltán egy ifjú költő, Lermontov
Rembrandt egyik portréját szemlélve így írt: „Egy férfifejet látok, amelyet éles vonal
oszt ketté s egyik fele szinte alig kivehető. A háttérben mindenütt csak árnyék. Szinte süt
az arcáról a gőg, kifejezésében mégis kín és kétség bujkál. Talán élet után festetted a képet,
amely így egyáltalán nem idealizál. Vagy magadat festetted le akkor, amikor életed
szenvedéssel volt teli? E nagy titok mélyére sosem hatolhat le az érzéketlen szem, s ez
a csodálatos mű mindörökre keserű szemrehányásként áll majd a szívtelen emberek előtt."
Rembrandt alakjai érzéketlenek azzal az emberképpel szemben, amit a romantika oly m(-1-
tatlanul lelkesen ünnepel majd. Az akkor még csak 16 éves Lermontov Rembrandt egyik
arcképéről szóló versében talán a Titus van Rijn szerzetesi ruhában című festményről szólt,
amely akkoriban Szentpéterváron Sztroganoff gróf gyűjteményét gazdagította. Az ifjú költőt
elragadta az ihlet, amikor saját korának és képzeletének hőseit viszontlátta a festményen.
Lermontov szemében a leírt portré „a művészet nagy titkának" megtestesítője volt.
A művész filozófiája, személyes látomása a világról egy megrögzött kétkedőé.
A Rembrandt utolsó alkotásait átitató tragikumot általában a mestert ért sorscsapásokkal
és művészi elszigetelődésével magyarázzák. Saskia eltávozása és fiuk, Titus 1668-ban
bekövetkezett halála minden bizonnyal megviselte a festőt - szívének minden rezdülése
ott tükröződik megfestett alakjainak vonásaiban. Munkáira ugyanakkor Németalföld

gazdasági válsága és saját anyagi gondjai is rányomták bélyegüket. Mégis, a fényekben

és árnyékokban nem csak a külső hatások, hanem saját legbensőbb tulajdonságai jelen­
nek meg a siker és a mellőzöttség napjaiban egyaránt. Rembrandtnál az örömnek is
megvan a maga színe, de tónusa a melankóliáé. Az emberiségről alkotott nézetét
a Saskia halála után mellészegődött két asszony - Hendrickje Stoffels 1649-től halá­
láig, 1663-ig, majd 1668 után Magdalen van Loo - sem változtathatta meg.
Rembrandt Harmensz Gerritszoon van Rijn 1669. október 4-én hunyt el. Hagyatéka több
mint hatszáz festmény és tekintélyes számú rézkarc. Festett arcképet, vallási tárgyú fest­
ményeket, tájképeket és zsánerjeleneteket. Az oroszországi mC1zeumokban őrzött alkotásai
alapján pontosan körvonalazható művészetének nagysága, hiszen az itteni gyűjtemény
életműve összefoglalását adja és szemlélteti annak fejlődését-alakulását. Rembrandt az
egész európai kultúrában kitüntetett helyet foglal el. Elődeivel, de akár követőivel összeha­
sonlítva is nyilvánvaló tökéletes eredetisége és szellemi örökségünk alakításában játszott
szerepe. Az első Rembrandt-festményeket még maga Nagy Péter cár vitette Oroszországba.
47. Adriacn van Rijn
arcképe ( 1654).
Olaj, vászon,
74 x 63 cm.
Puskin Múzeum.
Moszkva

Ö
48. narckép ( 165� .
Olaj, vászon,
50 x 41 cm.

Kunsthistorisches
Museum. Bécs
 1697-ben, első külföldi látogatása alkalmával fogant meg az uralkodóban. Majd 17 15-bcn
..:Q. Saskia (?) tükör előtt jurij Kologrivov járt megbízottjaként Hágában, ahonnan 43 festménnyel tért haza, amelyek­
6.X"'-as eve
kel az akkor épülő péterhofi Montplaisir-palotát díszítették. Küldetése azonban ezzel még
Ra- z.
nem ért véget, hiszen ugyanebben az évben elutazott Antwerpenbe és Brüsszelbe is, s az
\1 see Re ·a: Ces Beaux

:\n:s. B:"ftsszel amszterdami Mester további 117 alkotását vásárolta meg. Ugyanebben az időben hasonló
feladatot kapott Kuranyin nagykövet és Szolovjov kereskedelmi attasé is. Ténykedésük
5U. Fiatal nő fülbevalót
nyomán a következő években 150 Rembrandt-festmény került orosz gyűjteményekbe.
próbál.
Ebben a korban a Mester alkotásait vagy „eretneknek", vagy régimódinak bélyegezték. Ritkán
Olaj, fa. 39.5 x 3�.5 cm.

Ermitázs. Szemf'éter\'ár szerepeltek nyilvános árveréseken, s ha mégis, nevetséges áron keltek el. Az Ermitázsban
1764-ben, nem egészen száz évvel a festő halála után kerültek a falra az első Rembrandt­
képek. Ezek az alkotások egy 225 festményt tartalmazó küldeménnyel érkeztek az országba,
melyet egy berlini kereskedő a cári kincstárral szembeni adóssága fejében helyezett letétbe
a múzeumban.
Goljotszin herceg, a párizsi orosz követség ügyvivője, Diderot és Falconet barátja, maga

is fontos szerepet játszott az új képtár berendezésében. Két jelentős alkotás köszönheti

az Ermitázsba kerülését az ő erőfeszítéseinek. Az egyik az Idős nő kezében szemüveggel
(45. o.), a másik A tékozló fiú hazatérése (76. o.). Szentpéterváron Rembrandtot mindvégig
nagy becsben tartották. Az orosz cári udvar lelkesedett a holland mester munkáiért, aki­
nek nem akadt párja Nyugat-Európában, noha ott alkotásait legjobb esetben is közönnyel,
rosszabb esetben lebecsülve szemlélték. 1772-ben például így írt Nagy Katalin cárnőnek
Étienne-Maurice Falconet szobrász: „Franciaországból értesítést kaptam, hogy meg lehet

vásárolni egy csodálatos Rembrandt-képet, amely méltó párja a Tékozló fiúnak. Ha a mű

valóban olyan jó, akkor Felséged gyűjteményének méltó darabja lehet. Amennyiben Cári
Őméltósága engem erre méltóztatik utasítani, akkor írok az egyik legjobb festőművé­
szünknek, hogy utazzon oda és tekintse meg a képet, hogy lássa, valóban olyan remek­
mű-e, ahogyan nekem jelentették. Nem szívesen bíznám a feladatot másra. A kép témá­
ja Hámán, Eszter és Ahasvérus (72-73. o.). Az ár háromezer-hatszáz font." Nem sokkal

később Katalin válaszolt Falconet levelére, hogy amennyiben a festmény olyan remek,
mint a birtokában lévő Tékozló fiú, akkor örömest kifizeti a megadott árat. A vásárlás
nem jött létre, a kép még 15 évig Párizsban maradt, de nem talált vevőre. Ma a moszkvai
Puskin Múzeum falát díszíti.
1769-ben, többévi jogi huzakodás után Heinrich Brühl gróf, Szászországi Ill. Augustus
korábbi miniszterének gyűjteményét megvásárolta az Ermitázs. A gróf és a drezdai
nyomtatványtár kurátoraként tevékenykedő titkára, egy tájékozott műkritikus által
egybegyűjtött kollekcióban négy Rembrandt-kép is szerepelt: a ma Szentpéterváron
őrzött Idős férfi arcképe (48. o.) és Vörös ruhás aggastyán képmása (56. o.), valamint
a moszkvai Puskin M(1zeum gyűjteményét gazdagító Adriaen van Rijn arcképe (62. o.)
és Öreg asszony képmása (61. o.) című alkotások. A 18. század folyamán, a jeles külföldi
műgyűjtők halálát követően, számos festményt vásároltak meg orosz gyűjtemények,
ezek között volt Dávid és Uriás (77. o.), a Flóra (25. o.), a Danaé (51. o.) és az Ábrahám
áldozata (3 7. o.).
51 Bcthscba Dá"id kiraJr
levelével ( 165..! .

Olaj, vászon.
142 x 142 cm.

Louvre, Párijzs
52. Hcndrickjc Sloffcls.

Olaj, vászon.
72 x 60 cm.
Louvre. Párizs

53. Jézus és a sz�1m�iriai

asszony ( 1658).
Rézkarc
.3- Jézus és a szamariai
asszony (1659).
Olaj. vászon.
óO x 75 cm.
Ermitázs. Szentpétervár

�� .\risztotclész Homérosz
mellszobrával ( 1653).
Olai vászon.
-B.5 x 136.5 cm.
\!etropolitan �luseurn
o· Art, New York
Haman, Eszter

C-s Ahasverus 6óOJ.

0a ász n. -3 x q..J cm.

P„s. · n \1uzeum, .\toszha
;- zakállasférfi 1661).

O ai \·ászon.
-1 bl cm.

Er::: �azs. Szenrpéten·ar

58. Jeremiah de Decker
költő arcképe 11"--
0laj,fa. - 5o .:-­
Ermitázs. Sze->.:"'i'.e":"'. .:a-
_ -\ tekozlo fiu hazatérése
ti �- ()()01_
3 cl.S-Z n.

:t": x � 5 cm.

E ....... tazs. Szentpetervár

60. Dávid és UriclS ..._:

Olaj. \'.3SZ n
127 x Joc­
Ermitazs. Sze,...:-;;.et:e
 posztóscéh elöljárói
1662).

Olai. \.'ászon.

191.5 x 279 cm.

Ri1ksmuseum. Amszrerdam
A FESTŐ ÉLETRAJZA
1 606 j ú l i u s 1 5 -én megszületik Harmen Gerrits van Rijn leiden i molnár nyolcadik
gyermekeként Rembrandt Harmens van R i j n .
1 6 1 3- 1 6 20 Szülei egyedül ő t hét é v e n át i s k o l á b a j á r a t j á k , l a t i n t i s t a n u l , majd beiratkozik
a leideni egyetem filozófiai fakultására, de azt h a m a rosan otthagyja.
1 62 2- 1 62 4 Jacob van Swanenburgh leideni, majd Pieter Lastman amszterdami festő m ű h elyében
sajátítja el a festészeti a l a pismereteket.
1 6 2 5 - 1 6 2 8 Leidenbe visszatérve Jan Lievensszel ö n á l l ó m ű helyt nyit. Bibliai témájú festményeket,
arcképeket, rézmetszeteket készít.
1 629- 1 630 Számos portrémegrendelést kap. egyre ismertebb lesz. Meghal az édesapja.
1 63 1 Amszterdamba költözik, Uylenburgh, a neves műkereskedő házában lakik, gazdag
polgárok arcképfestőjeként válik híressé.
1 632 Orániai Frigyes H e n r i k u r a l k o d ó herceg is megbízásokkal l á t j a e l . E l k é s z ü l első híres
csoportportréja: a Nicolaes Tulµ doktor anatómiája.
1 6 34 Feleségül veszi a gazdag patrícius családból származó Saskia Uylenburghot.
A Szent Lukács Céh tagja lesz. segédeket, tanítványokat tartó, keresett mester.
1 635- 1 6 3 8 A család fényűző életet é l . Rembrandt enciklopédikus igényű műgyűjtő,
múkereskedői tevékenységet is folytat. Számos bibliai témájú festmény
mellett portrék sorát készíti Saskiáról. Elsőszülött fia és Cornélia lánya i s
m e g h a l csecsemőkorában.
1 639- 1 640 Rembrandt Amszterdam előkelő negyedében nagy házat vásárol hitelre, értékes
tárgyakkal rendezi be. Második lánya i s meghal, röviddel a születése u t á n .
1 64 1 F i a , Titus keresztelője.
1 64 2 E l k é s z ü l az Éjjeli őrjárat című nagyszabású festmény. Meghal i m á d o t t felesége,
Saskia Uylenburgh. A család gondozását elvá l l a lva házába költözik Hendrickje
Stoffels.
1 64 3 - 1 649 Kínos pereskedések nehezítik a keményen dolgozó festő életét. Grafikái és rézkarcai
nagy példányszámban kelnek el.
1 65 2 - 1 6 5 3 Számos megrendelés ellenére felgyülemlenek a z adósságai, újabb kölcsönöket
kénytelen felven n i .
1 654- t 6 5 6 Hendrickjét a Rembrandttal v a l ó együttélés m i a t t a református egyház
meghurcolja. Általános csődeljárást rendelnek el a festő ellen . A ház
tulajdonjogát Titusra írják.
1 65 7- 1 6 5 8 Rembrandt házát, m i n d e n vagyontárgyát, festménygyűjteményét elárverezik,
a befolyt összeg azonban nem fedezi a z adósságokat. A festőnek egy kis házban
k e l l megh ú z n i a magát a Rosengrachton, a szegénynegyedben.
1 660- 1 66 1 Titus és Hendrickje műkereskedés! nyit Rembrandt szakértelmére támaszkodva.
A festő töretlen szorgalo m m a l dolgo z i k tovább, ú rrá lesz a kétségbeesésén.
Lljra jelentkeznek megrendelők. Megbízást kap A µosztóscéh elöljárói címet viselő
h a r m a d i k nagy csoportportréjára és Homérosz a rcképének megfestésére.
1 663 Meghal h űséges társa, Hendrickje Stoffels.
1 66 5 - 1 668 Elkészülnek Rembrandt utolsó éveinek csodálatos alkotásai: A zsidó menyasszony
és A tékozló fiti hazatérése. Titus fiát is el kell temetnie.
1 669 október 4-én elhunyt Rembrandt, minden idők egyik legnagyobb festője.
Képek je gy zéke
, . Önarckép. 1 669 3 2 . Idős nő kezében szemüveggel, 1 643 45

: . :\icolaes T u l p doktor anatómiája, 1 63 2 3 3 . Rembrandt anyja m i n t H a n n <i ,

a b i b l i a i prófétanő, 1 6 3 1 . . . . . . . . . . . . . . . . . • . 46
3. Éjjeli őrjárat. 1 64 2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . , , , .

3 4 . Raffaello rajza Rembrandtról Balthazar

-' Lázár feltámasztása, 1 630- 1 63 1 körül
Castiglione portréja nyomán . . 47
5. Le\•étel a keresztről, 1 633 . . 10
3 5 . Idős férfi arcképe, 1 643- 1 645 (?) 48
o. Önarckép, 1 6 29 1 1
36. Gyermek bölcsőben, 1 645 körül 49
i. Jézus k i ű z i a kufárokat a templomból. 1 63 5 . 13
37. A Szent Család, 1 64 5 50
S. Jéz u s kiűzi a pénzváltókat a templomból, 1 62 6 . 14
3 8 . D <i n a é , 1 63 6 . 51
9. Tudós férfi arcképe, 1 63 1 15
39. A Szent Család és a kép részlete, 1 640 . . . 52-53
I O. Háromkirályok imádása, 1 6 3 2 16
40. Idős férfi karszékben, 1 65 2 . . . . . . . . . . . . . . . . 54
' 1. Háromkirályok imádása, 1 63 2 1 7
4 1 . Idős hölgy arcképe, 1 650 55

- · Keresztelő S z e n t J á n o s jövendölése, 4 2 . Vörös r u h á s aggastyán képmása, 1 6 54 56

1 63 7- 1 6 50 . . 1 8- 1 9
43. üreg zsidó arcképe, 1 6 5 4 . 57
' 3. Saskia vörös virággal, 1 64 1 20
44. Olvasó idős hölgy. 1 6 55 58
4. Fiú arcképe . 21
4 5 . Idős hölgy arcképe, 1 654 59
1 5. Fiatal nő portréja, hajába n virágokkal. 1 634 . 22
46. Öreg asszony képmása, 1 65 4 . . . . . . . , . . • . 61
· 6. Fiatal férfi csipkega llérba n , 1 634 23
4 7 . Adriaen va n R i j n arcképe, 1 654 62
1 -. Rembrandt és Saskia, 1 63 6 24
48. Önarckép, 1 65 2 63
1 8. Flóra, 1 634 . 25
4 9 . Saskia ( ? ) t ü k ö r előtt, 1 630-as évek 64
' "· Saskia m i nt Flóra, 1 63 4 26
50. Fiatal nő fülbevalót próbál 65
:1 . A kételkedő Szent Tamás, 1 634 29
5 1 . Bethseba Dávid király levelével, 1 65 4 . 66
: 1 . Jézus E m m a u s b a n , 1 648 . 31
5 2 . Hendrickje Stoffels 68
:: Levétel a keresztről, 1 634 . . . . . . . . . . • . . 32
53. Jézus és a szamariai asszony, 1 658 69
:3. Julius Civi lis összeesküvése, 1 6 6 2 . 34
5 4 . Jézus és a szamariai asszony, 1 65 9 70
:-t. Levétel a keresztről, 1 6 33- 1 6 3 4 35
5 5 . Arisztotelész Homérosz mellszobrával, 1 65 3 71
:s. A b r a h á m áldozata, 1 635 k ö r ü l 36
5 6 . H á m á n , Eszter és Ahasvérus, 1 660 . . . . . . . . . . . . . 7 2 - 7 3
:6. Á b r a h á m á l d o z a t a , 1 635 . 37
5 7 . S z a k á l l a s férfi, 1 6 6 1 74
: - . A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, 1 63 7 39
5 8 . Jeremiah d e Decker költő arcképe, 1 66 6 . 75
:s. Herman Doomer, 1 640 . 40
5 9 . A tékozló fiú hazatérése, 1 66 8 - 1 66 9 76
:o. Baartjen Maertens Doomer arcképe, 1 640 41
60. D á v i d és. U r i á s , 1 66 5 77
30. A tékozló fiú hazatérése. 1 66 8 - 1 66 9 körül . 42
6 1 . A posztóscéh elöljárói, 1 66 2 78
31. Dávid és Jonathá n , 1 64 2 . . 43
R E S F EST