Joan

MIRO
A kiadás alapia: Joan Miró. Sirrocco 2005
Fordílotta: Bárdos Miklós
Szerkesztette: Szabó Mária
Sorozatszerkesztő: Kézdv Beatrix
�
Kiadói programvezető: S uba Jolanta

<> Confidential Concepls, worldwide. USA 2005

e Hungarian translation Bárdos Miklós
Kossuth Kiadó 20 1 1

Minden jog fenntartva

ISBN 978- 963-0 9- 6 1 30- 1

Felelős kiadó Kocsis András Sándor

a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1 7 95-ben alapított ,\!agyar Könyvkiadók
és Könyv1eriesztók Egyesülésének tagia
Műszaki vezető Badics Ilona
Tördelte Vigh Zoltánné
www.kossuth.hu/ e-mail: kiado@kossuth.hu
Nyomtatta és kötötte Dürer Nyomda Kft. Gyulán
ügyvezető igazgató Kovács lános
 Joan
;

MIRO

KOSSUTH KIADÓ
J
oan Miró y Fcrra egy festett csillagos égbolttal díszített mennyezetű barcelonai szobá­
ban jött világra. Ez a csillagokkal telehintett plafon egyszerre jelképezhetné a katalán
nép olthatatlan fuggetlenségvágyát és kreativitását: a spanyol és a francia kultúra közé
ékelődött, saját nyelvét és önálló kultúráját büszkén őrző Katalónia autentikus szellemisé­
ge mindvégig Miró művészetének rejtett forrása marad majd. Ez a szellemiség táplálta
a festő gyermek- és ifj(1korának városában zajló pezsgő szellemi életet, és oltotta a festőbe
mindenekelőtt a mediterrán világhoz való tartozás érzését. Miró apja egy kovácsmester fia
volt, aki aranyművesként és órásmesterként kereste kenyerét. Anyai felmenői szintén
mesteremberek voltak: a nagyapja műbútorasztalos. A Miró család apai ágon a Földközi­
tenger partján fekvő Tarragona megyebeli Montroig városából származott, míg az anyai
nagymama Palma de Mallorcában, a Mallorca szigetén fekvő napfényes, festői városká­
ban élt. A család ősei mind egyszerű földművesek voltak. Katalóniában a rebellis paraszt
- félrecsapott, vörös katalán sapkájával és a munkától kérges tenyerével - a nemzeti mi­
tológia talán legfőbb hőse. A nagyvárosé ezzel szemben az építész; Miró idejében ez utób­
bi fő képviselője Antonio Gaudí volt, aki a századforduló táján a gótikus tradíciónak mo­
dern lendületet és új dimenziókat adva alkotta meg páratlan életművét. Joan Miró e két
típus - a megtörhetetlen paraszt és a merészen álmodó művész - bűvöletében nőtt föl.
Miró 1893. április 20-án látta meg a napvilágot elsőszülött fiúként. Egyetlen lány­
testvére, Dolores négy évvel volt fiatalabb nála. Hétéves korában beíratták egy barcelonai
elemi iskolába. Inkább a rossz tanulók közé tartozott; álmodozó, magának való természe­
te miatt nem fogadta be a közösség, osztálytársai sokat gúnyolták túlzott érzékenysége
miatt, és „tojásfejűnek" csúfolták. Az iskolai napok egyetlen örömét a délutáni rajzórák
jelentették, ott rendszerint késő délutánig elmélyülten rajzolhatott. „Ezek az órák olyanok
voltak a szememben, mint egy templomi szertartás - emlékezett vissza közel hét évtized
távlatából a festő. - Gondosan megmostam a kezem, mielőtt a papírhoz és a ceruzához
nyúltam volna. A rajzeszközöket szent tárgyakként tiszteltem, és a munka egyfajta vallási
rítus jellegét öltötte„. Ünnepélyes figyelemmel dolgoztam ki minden egyes falevelet a raj­
zaimon." A kamasz fiú rajzolás iránti szenvedélyéről többek között egy 1906-os rajz
tanúskodik, amelyen egy virágokkal tele váza látható figyelemre méltó perspektivikus
beállításban; a majdnem szimmetrikusan elrendezett szárakon ritkásan elszórt, gondosan
megrajzolt levelek sorjáznak, közülük nagy, négy szirmú virágok emelkednek ki.
Miró a nyári szünidőket, az iskola fojtó légköréből kiszabadulva, a családdal hol
Tarragonában, hol Mallorca szigetén töltötte. Különösen a nagyanyjánál, Palma de 1. E. C. Ricart arcképe
(1917).
Mallorcában szeretett nyaralni, mert ennél a romantikus öregasszonynál valódi szabad­
Olaj, vászon. 81 x 05 �
ságot élvezett a városban korlátokat szabó apai szigorral ellentétben. Itt is kedvenc időtöl­
Magángyújtcrnény.
tései közé tartozott a rajzolás: ceruzarajzai, melyeken a helyi táj részletei - halászhajók, Chicago
 a helyi katedrális, El Molinar malmai, a Castell de Bellver - láthatók, számos jegyzet­
füzetet megtöltöttek.
A komor iskolai napok és a felhőtlen nyarak, a városi élet szigorú rendje és a vidéki
korlátlan szabadság között feszülő erős kontraszt Miró egész jellemfejlődését meghatározta.
Nem csak az évszakok ritmusát követő vándorélet - a majdani párizsi műhelymunka és
a gyermekkori tájakra való visszajárás kettős létformája - tükrözte ezt a meghatározottságot:
az egész életmű magában hordozza Miró alkotói egyéniségének kétarcúságát, a spontán
költőiség és a módszeres, aprólékos munka ellentétes pólusait. Miró művészként lenyűgöző
egységgé tudta formálni e megtermékenyítő ellentéteket, amelyek a sajátosan egyedi, az
elszigetelt vonalak és a szétterülő színfelületek között vibráló ornamentikáját létrehozták.
A művészi kiteljesedésig azonban még hosszú utat kellett megtennie. 1907-ben apja
: Es:uk-Del ( 1o1 ;).
követelésére beiratkozott a barcelonai kereskedelmi iskolába, s egyúttal - hogy a külső
La aszon. 6� x 70 cm.
.?,!:a"pú1temeny. Párizs kényszereket könnyebben elviselje - az Escuela de la Lonja nevű festőiskolába. Ebben
a hagyományos szellemű , magas szakmai színvonatú festőtanodában néhány évvel koráb­
ban Picasso is megfordult, mély nyomot hagyva tanáraiban. Miróról ugyanez már kevésbé
volt elmondható. „Elképesztően ügyetlen tanítvány voltam" - vallotta be később a festő,
aki képtelen volt hozzáidomítani elképzeléseit a klasszikus szabályokhoz. Makacs egyéni­
sége ugyanakkor bizonyos tiszteletet ébresztett azokban a tanárokban, akik merev elveik
ellenére értékelni tudták egyéni útkeresését.
A kereskedelmi iskolát elvégezve Miró lelkiismeretesen próbált eleget tenni az apai
elvárásoknak, és könyvelőként helyezkedett el egy barcelonai kereskedőháznál. A művészi
ambíciókat egy időre teljesen félresöpörte. „Ez rettenetesen boldogtalanná tett" - emléke­
zett vissza később. A kísérlet kudarcba fulladt: az alkotási vágy olyan ellenállhatatlan volt,
3. Ciurana, az ösvény
hogy a számlakönyvekben hamarosan szaporodni kezdtek a rögtönzött rajzok, és az ifjú
(1917).
könyvelőn úrrá lett az „éber álmok és a belső lázadás állapota". Miró hamarosan tífuszos -3
Olai. vászon. 60 x -­

lázrohammal súlyosbított ideg-összeroppanást kapott. Állását fel kellett mondania, és Magángyújtemény Par zs.
 Montroigba vonult vissza lábadozni, egy, az apja által nemrég vásárolt tanyára. úgy lát­
szik, ez a sorsdöntő epizód egyszer s mindenkorra meggyőzte Miró apját, hogy nem érde­
mes a fiától komoly üzleti karriert remélnie. Amikor Joan felépült, a Francisco Galí vezette
Escuela d'Art festőiskola tárt kapukkal várta.
A Lonja festőiskolával ellentétben, a Galí-féle magániskolában szinte azonnal elis­
merték Miró egyéni stílusát. Galí nagyszerű pedagógus volt; iskolája jóval híresebb volt,
saját festői életművénél, és inkább a modern művészetek apostolaként vált ismertté,
mint vérbeli művészként. A felvételi vizsga legfontosabb része az volt, hogy alaposan elbe­
� \ trot • zőló- � szélgetett leendő tanítványaival. Magában az iskolában élénk szellemi élet folyt: a barcelo­
ola1faultenen\ 1 ' o
nai művészpalánták szabadon vitázhattak az impresszionizmusról, a fauvizmusról, vagy
a'.-ár a legújabb irányzatról, a kubizmusról, amely a párizsi művészeti életet fenekestül fel­

lJ:ga:ip � ter:::er.y.
:0rgató kolléga, Pablo Picasso egyik festményével indult útjára. Új tanára hamar felfigyelt
P.3 .... a de 'lai.orca !1.lir"ra. Egyik első feladataként egy majdnem színtelen csendéletet kellett megfestenie egy
s. Álló akt(1918).
Olaj. vászon.
153.1 x 120.7cm.
Saint Louis Art .\1use .... -
Saint Louis. J\lissoun
;:-. paoyol tancosnó
portréja o: 1).
Ola:. vasz "'· óó • 5o e-.
\1usée du Louvre. Pa..-· zs
f Picasso adomán�·a
7. Vörösinges férfi
(Önarckép) (191Ql
Olaj. vászon. 73 x 60 e-­
Picasso Múzeum. Párizs
 pohár vizet és egy szem krumplit használva „modellnek " , s Miró- Galí szavaival - „szín­
pompás alkonyi szimfóniát" varázsolt a vászonra.
Mirónak kitűnő szeme volt, de a fantáziája még ennél is tévedhetetlenebbül meg­
találta a művészi témákat. A Galí-iskolát megelőzően már magas fokra fejlesztett színérzé­
ke mellé itt formaérzékét is alkalma nyílt tovább tökéletesíteni. Galí egyedi módszerekkel
oktatott: a tanítványok hátuk mögé tett kezébe nyomott egy-egy tárgyat, és azt a tapintás
alapján kellett lerajzolniuk a papírra. A közös vidéki kirándulások során tilos volt vázla­
tokat készíteni: a műterembe visszatérve csakis emlékezetből szabadott reprodukálni
a látványt. Miró még idős korában is szívesen emlékezett vissza ezekre a kihívásokra.
A történeteit megörökítő unokája, joan Punyet Miró felidézte az öreg festővel tett sétákat,
amelyeken nagyapja arra tanítgatta, hogyan „hal lhatja meg a csönd szavát", hogyan
„láthat a sötétben" és hogyan lehet „szavak nélkül beszélgetni".
A Galí-féle festőiskolában Miró fontos ismeretségeket kötött. Iskolatársai közül töb­
ben nemcsak pályatársak maradtak, hanem jó barátaivá is váltak. Egyik osztálytársával,
Enric Cristofol Ricarttal hamarosan közös műtermet bérelt a barcelonai katedrális közelé­
ben. A város amúgy is élénk művészeti életét ekkoriban még jobban felpezsdítette, hogy
a világháború elől számos francia művész keresett itt menedéket. Miró csatlakozott az ifjú
festők Sant Lluch Társaság nevű csoportosulásához, amely az uralkodó barcelonai irány­
zatokkal való szembeszegülés jegyében formálódott. Az itt összeverődött festők azonban
nem törekedtek közös, egyöntetű stílus kialakítására; ez az excentrikus miliő kiválóan
megfelelt Miró különc jellemének. Bár később sokszor ráragasztották a szürrealista jelzőt,
valójában sohasem csatlakozott semmilyen formális iskolához vagy mozgalomhoz. „Kez­
dettől fogva világos volt számára - írta róla egy kritikus- , hogy szükségképpen át kell tör­
nie a korlátokon, és olyan saját formanyelvet kell kialakítania, amely csak rá jellemző, és
autentikus módon tudja érvényre juttatni művészi gyökereit." Miró egész pályafutása alatt
keményen dolgozott azon, hogy soha ne váljék hagyománykövető festővé.
A Sant Lluch csoporthoz tartozó művészek megtakarított pénzüket összeadták
a modellekre. Többségükben fiatal, pályakezdő művészek alkották a társaságot, amilyen
Miró is volt, de alkalmanként néhány „nagy öreg" is csatlakozott hozzájuk. Az egyik ilyen
alkalommal Miró a nagy Gaudí mellett rajzolhatott, aki mindig szívesen töltötte idejét
fiatal művészek társaságában, és szeretett modellek után rajzolni. A Sant Lluch tagok
sokszor éjszaka is együtt múlatták az időt a város lokáljaiban, de Miró a legenda szerint
mindig elsőként távozott. A dekadens művészek züllött életformája helyett mindig is
a rendezett, visszafogott életet kedvelte.

S. Csendélet falóval 1 QWJ.

19 12 körül minden festő az impresszionisták palettájához mérte magát. Ebben az
Olai. \·ászon évben nagyszabású francia festészeti kiállítást rendeztek Barcelonában, ami alkalmat
14
adott Mirónak és barátainak arra, hogy közelről megismerkedjenek Degas, Monet, Gauguin,
1\lanet és Seurat vásznaival.
A legújabb irányzatokról Josep Dalmau révén alkothattak képet a barcelonai művé­
szek. Dalmaunak a Calle de la Puertaferissa nevű negyedben volt galériája, és a legmeré­
szebb újítók, köztük a francia kubisták - Fernand Léger és Marcel Duchamp - műveit
9. Montroig, a templom
mutatta be. Itt ismerkedett meg Mi ró Francis Picabiával, aki nemrégiben alapította meg és a falu (191 9).
391 című folyóiratát, amely hamarosan a dadaista mozgalom szócsövévé vált. A világhá­ Olaj, vászon.

ború kitörése körüli években új művészeti irányzatok tartották izgalomban a világot, 2 8.75 x 2 4cm.
Magángyúitemény.
így Barcelonát is. A kubisták formák és színek síkjaira leegyszerűsítve ábrázolták a vilá­
Palma de Mallorca
got. Marcel Duchamp az idő síkjait színfelületek sorozataként fogta fel; egyéni víziójának
emblematikus megjelenítése volt a híres, 19 13-ban született Lépcsőn lemenő akt c. festmé­ 1 0. Bohócfarsang

nye. „A dada tudatállapot" - jelentette ki André Breton, a szürrealista költő. A dadaista ( 1 9 2 4- 1 92 5).
Olai. vászon.
szemléletmód kifejezésére azonban a festészet nem lehetett igazán alkalmas, hiszen ennek
66 x 93 cm.
a művészeti mozgalomnak a lényege mindenfajta szabály, iskola, doktrína gyökeres
Albright Knox Galle".
kiirtása volt a művészi gondolkodásból. „Hogy lehet levetkőzni minden sikamlósságot és Buffalo
 •

/.

zsurnalizmust, minden kedvességet és kívánatosságot, minden túlmoralizáltságot. el­

állatiasodottságot és mesterkéltséget?" - tette fel a kérdést Hugo Bali német író. az els-"
dadaista kiáltvány szerzője. És a válasza ennyi volt: „Ha azt mondod: dada."
Dalmau izgalmasnak találta Miró tájképeinek és portréinak egyéni szín- és for a­
nyelvét, és ígéretet tett, hogy egyéni kiállítást rendez műveiből. Természetesen 1\liró se­
maradhatott közömbös a kor revelatív újításai iránt, és rá is hatottak a kubizmus tört · ·­

mái és a fauvizmus nagy, tiszta színfelületei. De mindez nem befolyásolhatta igazi ere­
nyét: utánozhatatlan látásmódját, amely a kavargó perspektívák, a vastag ecsetYonás:i ·
és a meghökkentően váratlan színkombinációk révén érte el egyedi hatását. A korsza e-
legzetes kétdimenziós látásmódjának kereteit Miró olyan ihletforrások felszabadítasa ;?
tágította ki, mint a katalán népművészet és a román kori vallásos freskók. 191 - f
11. Anyaság ( 1924).
egész évben lázasan dolgozott első saját kiállításának előkészítésén, amelyet \-ég�
Olai. vászon. 92 x 73 cm.
Magángyűjtemény február 16-tól március 3-ig rendeztek meg a Dalmau Galériában. és ahol több r- .-: -;?. ;?-

16
festményét és rajzát mutatták be. E portrék, csendéletek és tájképek közös vonása a me­
rész vonalak és vibráló színek egyedi kombinációja és az a nyilvánvaló törekvés, hogy
a festő a látható világ összetettségét a kikezdhetetlen formák egyfajta tudatos káoszává
redukálja. A kiállítás legfőbb remekműve, az Álló akt (9. o.) egy szoborszerűen robusztus,
erőteljesen geometrikus formákká szögletesített emberi testet különböző - vele éles kont­
rasztot alkotó - textiliákkal illeszt egy képi térbe. A mezítelen test mögött mallorcai fali­
kárpit diszíti a falat vidám összhatású primér színekkel megfestett primitív virág- és
madármotívumokkal.
Mirát alighanem erősen felkavarták a kiállítás körüli viharok és a sikere, ezért rögtön
utána visszavonult Montroigba, és egy tájképsorozat megfestésébe kezdett, amelyet az 12. Katalán parasztfej 1.
(1925)
utókor a költői realizmus első megjelenésének tekint életművében.
Olaj. vászon.
A Montroig szőlő- és o/ajfaü/tetvények ( 1919) című kompozíció (8. o.) művészi mani­
Magángyúitemém.
fesztumnak is beillő harsánysággal nyilvánítja ki a festő ekkori törekvéseit. A távolban Stockholm
 �
�

�
rr(!) \
„ v-

e 'Ml!,/ . � 'i.---

1111t tt //
�

t�„ /
--:-_">z'Z ,···1·
;- 1
1 ·.--�
�
.- • -

felsejlő látóhatár hagyományos színhasználatával és szelíd dombhátakkal alkotja a kép

- azaz Miró művészetének - hátterét. A közvetlen előtérben látható dombok és bokrok
pointillista utalásként a modern hatásokat szimbolizálják. A nézőhöz közeledve a táj fűrész­
3. Katalan taj(.-\ vadasz) fogszerűen összekapaszkodó - sárga, zöld és mályva - színfelületek primitív motívumainak
látványává rendeződik, az előtérben pedig mindent eluralnak a párhuzamos sorokban
Olaj, vászon.
felsorakozó, szenvedélyes részletességgel megfestett növények motívumai, amelyek mint­
M.S x 100.Jcm.
Museum of t-.todern Art.
egy azt akarják bizonyítani, hogy a lineáris és előrelátható formákból is születhet valami
i'!ewYork váratlan és a maga nemében egyedi eredmény. „Ahogy dolgozni kezdek egy vásznon,
hatalmába kerít a szerelem, amely a lassú megértésből születik - írta Miró 19 18-ban egy
barátjának, aprólékos festési módszerét magyarázva. - A napfényben összesűrűsödő
végtelen sok árnyalat ragyogására való lassú ráeszmélés ez. Miért kellene ezt lenéznünk?
Hiszen egy fűszál éppolyan kecses látvány, mint egy fa vagy egy hegy. A primitívek és 1 4. Felszántott föld

a japánok kivételével senkit nem foglalkoztatott ez az isteni jelenség." (1 92 3-1 9H).

Olaj, vászon,
Ugyanebben a levelében Miró azt is kifejti, hogy a festészet végső törekvésének a klasz­
66 x 94cm.
szicizmusnak kell lennie, és a festőnek közvetlenül az élet és a természet után kell alkotnia.
Guggenheim �luseur
1\liró kétségbevonta az olyan festők kreatív erejét, akik nem rendelkeznek a klasszikus New York
 alapokkal, és nem tudnak kivitelezni egy klasszikus csendéletet vagy egy realista tájképet:
„Irtózom azoktól a festőktől, akik elméleti festészetet akarnak művelni." Részéről a városból
való rendszeres kivonulás egyúttal azoktól a filozófus-festőktől való távolságtartást jelezte,
akik szaporán gyártják elméleteiket ahelyett, hogy valóban alkotnának.
Ugyanakkor belátta, hogy művészként csakis a városban létezhet, ami már nem
csak Barcelonát jelentette: a világháború befejeztével megszólalt lelkében Párizs egyre
sürgetőbb hívószava. „A lényeg, hogy kikövezett utat érezzek a lábam alatt, és valami
hálófélét magam alatt, hogy mégse törjem ki a nyakam, ha rossz helyre lépnék" - írta
egy barátjának 19 19-ben Párizzsal kapcsolatban. „A legjobb pillanatban és a lehető leg­
hamarabb kell szerencsét próbálni „ Rühellem azokat, akik félnek a csatamezőn a hősi
haláltól, és inkább megelégszenek egy maréknyi idióta körében aratott viszonylagos és
igen sovány sikerrel Barcelonában."
„Párizs, Párizs, Párizs" - mindössze ez a három szó állt egy másik barátjának írott
első párizsi levelében. „Párizs a lelkem mélyéig felkavart" - jegyezte fel a naplójában
nem sokkal a városba érkezése után.-„Szó szerint úgy érzem magam, mintha meztelen
húsomat vonná magához ez a töménytelen szépség és édes érzés. Az egész napot a mú­
zeumokban és kiállításokon töltöm." Első párizsi tartózkodása 1920 tavaszán-nyarán
három hónapig tartott. Megállás nélkül loholt múzeumból múzeumba és galériából galé­
riába; minden képet, minden színt magába akart szívni, és néhány festészeti leckét is vett
a Grande Chaumiere nevű festőakadémián. Úgy tűnik azonban, ő maga nem rajzolt vagy
festett semmi olyat, amit megőrzésre méltónak ítélt volna. Meglátogatta Pablo Picassót is,
aki honfitársaként és barátjaként fogadta. Ez a baráti rokonszenv életük végéig összekö­
tötte őket. Picasso 19 19-ben már befutott festő volt, és sikeres kiállítások sorát rendezték
meg műveiből Párizsban és Londonban. Megérezte a jövevényben a zsenialitás szikráját,
és ragaszkodott hozzá, hogy megvásárolja tőle a még Spanyolországban festett vörös­
inges Önarcképet ( 1 I. o.), amelyet magával hozott Párizsba.
Joan Miróban kezdett megérni a felismerés, hogy ha valóban olyan híres, nagy for­
mátumú művész akar lenni, mint Picasso, neki is Párizsba kell költöznie. „Ezerszer inkább
a szánalmas bukás és a totális kudarc Párizsban, mint hogy kövér varangyként öregedjem
meg Barcelona poshadt állóvizében" - írta egyik levelében. Hazatérve az összes festmé­
nyét eladta Dalmau-nak, hogy a kapott pénzből finanszírozhassa Párizsba való vissza­
térését. Jóval áron alul adott túl rajtuk, de cserébe kikötötte, hogy mihelyt lesznek új kiál­
15. A ta nya(1921-1922) lítható képei, Dalmau rendezzen belőlük kiállítást a francia fővárosban. Dalmau állta
Olaj. vászon,
a szavát, és megszervezte az első párizsi Miró-kiállítást, amely 192 1. április 29-én nyílt
1 32 x 147 cm.
meg, és két héttel később zárt be anélkül, hogy különösebb feltűnést keltett volna, és akár
National Gallery of Art,

\Vashington egyetlen Miró-képet is sikerült volna eladni.

o. Pipázó fej 1Q.:!5l.
Ola \'ászon.

o-1 x 4Qcm.

\tagángyújtemény.

London
 A kiállítás katalógusának szövege ugyanakkor néhány év távlatából már profetikus
erővel hathatott, hiszen Miró későbbi sikereinek lényegét fogalmazta meg. A szerző a festő
legfőbb erényének tüntette fel, hogy „hagyja a néző fantáziáját szabadon szárnyalni". 1 7 Pihenés ( 1925).

Éppen ezért, á l l ította a katalógus szerzője, „minél merészebb gesztusokra ragadtatja Olaj. vászon.
97 x 146 cm.
magát, annál nagyszerűbb vásznakat fest". Miró mindeközben - a nem sok jóval kecseg­
Musée Nationa D'a-:
tető párizsi debütáláson túltéve magát - egy új, meghatározó kompozíció megfestésébe Modeme. Cenrre George-s
fogott. A tanya (La masia, 2 1. o.) című festményt a művész - egy kritikus megállapítása Pompidou, Párizs
. -
szerint - „a felépülésének és egyben élete meghatározó pillanatainak otthont adó házhoz
festett himnusznak", egyúttal pedig a költői realizmusnak nevezett tájképfestő korszak
nagy fináléjának szánta. Ez a korszakalkotó festmény mintegy leltárba veszi mindazokat
az apró részleteket, az életből ellesett motívumokat, amelyek kitörölhetetlen nyomot
hagytak a festő emlékezetében a gyerekkorából ismerős tájból: a kép közepén hosszú
ágait messze nyújtóztató eukaliptuszfát, a tanya jellegzetes szerszámait és állatait,
a mezőket végigszántó barázdákat, az épület egyenetlenül bevakolt, repedezett falait,
a kukorica esetlenül meredező szárát, a lonc húsos leveleit. Miró majdnem egy teljes évet 18. Táj ( 1 924-1925).
Olaj. vászon.
szánt e kompozíció megfestésére, miközben hol Párizsban időzött, hogy szorosabbra
47 x 45cm.
fűzze viszonyát a művészet fővárosának alkotói közegével, hol pedig Montroigban elmél­ Museum Folkwang. Ess.e-
kedett és dolgozott a hőn szeretett, otthoni táj békés magányában.
A tanya mindennapi életéből vett részletek felidézésén túl a kompozícióra rávetül 19. Cirkuszi ló (19�;J.
Olaj. vászon.
egy másik, geometrikus képi és értelmezési sík, amely a háromdimenziós perspektívába
129.8 x 96.8 cm
rendezett vonalak és formák erős szimbolikus tartalmú, szürreális jelentésrétegeibe emeli
Magángyűjtemény
el a látványt. A tyúkólakat piros négyzet fogja keretbe, a lábnyomokkal kikövezett ösvény Brüsszel
cű. Fürdózó ( 1 925).
Olaj. vászon. 75 x 92 cm .
.\lusée National O'art
.\loderne. Centre Georges
Pompidou, Párizs
21. A kutya a holdat
ugatja ( 1 926).
Olaj, vászon, i J x o: c­
Philadelphia .\tuseur.:
of Art, Philadelphia
 --„ - Holland
„ enteriőr 1.
(
1928
).
Olaj, vászon.
91 8 x 73 cm .
�
.\l seum of �lodern Art.
New York

·-
23. Holland enteriör II.
(1928).

Olaj, vászon.
92 x 73 cm.
Guggenheim �1useu­
New York
terrakotta járólapokban végződik az udvaron, és az eukaliptuszfa egy fekete körből nő ki.
A zsúfolt, gondosan e lrendezett tájban két emberi alak látható, akikhez maga az ösvény
vezet: az egyik egy nagy mosóteknő fölé hajoló asszony, a másik pedig egy meztelen, gug­
goló alak az eukaliptusz lábánál, aki kinyújtott kezeivel egyszerre emlékeztet kisgyerekre
és valamiféle primitív bálványszerű ikonra. Vajon a festő önmagát festette meg ebben az
enigmatikus alakban?
A részletekben, színekben, formákban és szimbólumokban gazdag festményt,
amelyen Miró évtizedek kísérleteit összegezte, egyetlen párizsi galériatulajdonos sem volt
hajlandó kiál lítani. Miró hiába házalt vele, mindenütt visszautasításra talált; végül egyet­
len éjszakára állították ki egy montmartre-i művészkávéházban, ahol gazdag mecénások
híján a barátai rögtönöztek méltó ünneplést a nagy műnek. Végre sikerült vevőt találni rá
Ernest Hemingway amerikai író személyében, aki később megemlékezett a kalandos
körülményekről. Egy felhajtott tetővel robogó taxiban szállította haza az értékes zsák­
mányt. „Odahaza rögtön a falra akasztottuk a képet - írta -, és mindenki elragadtatottan
nézte. A világon semmilyen festményre nem cseréltem volna el."
Miró maga is boldog volt, hogy A tanya végül Hemingway otthonában kötött ki.
A látszólagos kudarc ellenére - és bár továbbra is rendszeresen hazajárt Montroigba elvo­
nulni a világ zajától - mindinkább úgy érezte, hogy kezd gyökeret verni Párizsban. Ekkori­
ban a Rue Blomet 45. alatt bérelt műtermet, amely közel esett André Masson otthonához.
A Massonnal kialakított meleg barátság csak az első lépés volt annak a rendkívül aktív
művészközegnek az irányába, amely éppen ekkoriban kezdett szoros egységfronttá ková­
csolódni az általuk szürrealizmusnak nevezett új művészeti mozgalom zászlaja alatt.
A szürrealisták az individuumot és a képzeletet állították világszemléletük középpontjába,
miközben egyfajta saját hagyomány, valamiféle racionális gyökerek, sőt a józan ész kép­
viselőinek tekintették magukat.
A szürrealista kiáltvány szerzője, André Breton szerint a szürrealizmus „tollba
mondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől s minden esztétikai
vagy erkölcsi törekvéstől", és minden olyan kreatív aktust jelentőséggel ruház fel, amely
egyszeri és szokatlan hatást kelt. A mozgalom kedvenc alkotói eljárása a toll vagy az ecset
kontrollálatlan szabadjára engedése, „az automatikus írás" technikája volt. Az alkotás
célját ugyanakkor a konvenciók felrúgásában jelölték meg: minél extravagánsabb volt egy
művészi gesztus, annál méltóbbnak tartották a „szürrealista" jelzőre.
A szürrealizmus olyan termékeny ihletforrást kínált Miró számára, ami csak a ka­
talóniai olajfaültetvények látványához mérhető. „Ideális pillanatban érkezett a francia
fővárosba - írja Lluis Permanyer művészettörténész. - Forradalmi pillanat volt, amely
éppen egybeesett saját tehetségének forrpontjával."
24. Egy hölgy portréja
1820-ból (192 91
Olaj, vászon,
9 1 ,5 x 7 3cm.
Magángyúj temény
25. Festmény (1933).
Olaj, vászon,
173,4 x 196,2 cm
Museum of Modern Art.
New York
26. Kompozíció ( 19331-
0laj, vászon.
130,2 x 161,3cm.
Wadsworth Atheneu:-,
Hartford. Connecticut
 _ . Mills asszony képmása
1750-ból (1929).
Olaj. vászon.
116.7 x 89.6 cm.
1\luseum of Modern Art.
New York

• 34
 A párizsi kortársak eszméi felszabadították Mirót, aki új szemmel csodálkozott rá az
elé táruló világ ismert elemeire. Páratlanul egyedi forma- és színérzékét, immár a figuratív
ábrázolástól megszabadulva, a közvetlen jelentést nélkülöző formák és a szimbolikus tar­
talmak elmélyítése által teljesíthette ki. Új művészi eljárását „a természet abszolútuma
megtalálásának" nevezte el. 1 924-ben egy barátjának így fogalmazott: „A tájképeimnek
immár semmi köze a külső valósághoz. Ugyanakkor mégis erősebben sarjadnak Mont­
roigból, mintha természet után festettem volna őket."
Jellemző példája új alkotói módszerének az az 1925-ben készült kompozíció, amely­
nek alapját egy egyenetlen égszínkék színfelület képezi, amit fekete vonalak vágnak négy
egyenlőtlen részre. A kép felső részében két csillag - egy fekete és egy fehér - látható,
az utóbbi néhány farokszerű csóvával kiegészülve; ezeken kívül mindössze néhány vörös,
fehér és fekete pötty élénkíti a kompozíciót. A festő a Katalán parasztfej címet adta a képnek
( 17. o.). A termékeny szürrealista korszak Miró életformájában is változást hozott: a festő
pénztelenül, sokszor éhezve, egy aprócska műteremben és egy még szűkebb albérletben
élt. „Embert próbáló időszak volt - mesélte később -, törött ablakok mögött teleltem át, és
a kályha, amit a bolhapiacon vettem 45 frankért, nem működött. De a műhely tiszta volt;
én magam takarítottam."
„Mivel a zsebem üres volt, hetente csak egyszer tudtam rendesen ebédelni; a többi
napokon be kellett érnem némi aszalt fügével és rágógumival." A művészlét iróniája,
hogy a kínzó éhség állandó lázban tartotta Miró képzeletét, és a koplalástól támadt
hallucinációk rajzok tucatját hívták életre - ezek alapján festette meg szürrealista kor­
szakának egyik leghíresebb festményét, a Bohócfarsang ct ( 15. o.). „Esténként úgy érkez­
tem haza, hogy egész nap nem ettem egy falatot sem, és rögtön nekiláttam papírra vetni
az érzéseimet. Sok időt töltöttem akkoriban költők társaságában, mert meg voltam róla
győződve, hogy meg kell haladni a plasztikus eszközrendszert, hogy a költészet magas­
latait elérhessük."
A Felszántott föld ( 19. o.) Miró első valóban „sík" tájkompozíciója a tájkép felfogásá­
ban bekövetkezett drasztikus fordulatról tanúskodik. Ez a táj már teljes egészében a mű­
teremben született meg: a természet lényegét a festő saját képzelete mélyéről előbukkanó
formák által fejezi ki. A Galí iskolájában tanult módszer továbbfejlesztése volt ez: az
emlékekben élő tájak és a sosem látott, csak tapintás alapján elképzelt formák abszolút
absztrakt lényegükre redukálódtak, sűrűsödtek össze. Miró új „térszervezési koncepciója"
(a neves művészettörténész, Margit Rowell szavaival) „egymáshoz kapcsolódó és függet­
len jelek konstellációjából, telített színmezőkből, a térben lebegő jelképekből összeálló
tudatfolyamot" alkottak. Jacques Du pin, Miró életrajzírója döntő fordulatnak nevezi ezt
a pillanatot, amikor a festő végre rátalált saját, eltéveszthetetlen stílusára.
:s. Kötél és figurák L

(1935).
Olaj. karton. fa és kötél.
104.7 x 74.ó cm.
�1useum of Modern Art.
New York
29. Segítsd
Spanyolországot .Jr
Szitanyomat és it g..-.a· 3
2 4.7 x J 7,2 cm ·ej:"

31,8 x 25.3 c m (kere:

Fi ne Arts �luse m
of San Francisco.
San Francisco. Kal :� ....... ,
 A szürrealista alkotói technikák kétségbevonhatatlanul erős hatása ellenére Miró so­
ha nem csatlakozott igazán a mozgalomhoz. A dadaisták szilaj felszabadultsága sokkal
közelebb állt alkatához, mint a szürrealisták kiáltványai és dogmatikus elvi vitái. Az a
naivnak ható eredetiség és megszállottság, ami a lényéből áradt, ugyanakkor mély hatást
tett mindenkire. Ennek köszönhetően rövidesen a La révolution surréaliste című programadó
folyóirat címzetes illusztrátorává lépett elő. Újabb egyéni kiállítást is rendeztek neki,
amely 1925. június 12-én éjfélkor nyílt meg a Pierre Galériában, és Párizs egyik szenzáció­
jának számított, ahova csak úgy tódult a közönség. „A falakon függő képek láttán meg­
fagyott a vér azok ereiben, akik tekintetüket rájuk bírták emelni - jegyezte fel Jacques Viot
műkereskedő. - De úgy vélem, a művész maga még ennél is különösebb hatást tett rájuk,
mivel senkinek nem sikerült semmiféle kapcsolódási pontot találni személye és művei
között." Kötött mellényéve/, szürke nadrágjával és fehér kézelőjével Miró sokkal inkább
szorgalmas kishivatalnoknak látszott, mint olyan művésznek, aki eltökélte, hogy új művé­
szi látásmódjával felforgatja a világot. Az 1925-ben festett A világ születése jól mutatja,
hogyan alkalmazza Miró a szürrealista technikákat a hagyományos festészet elleni láza­
dásában: „Ez az alkotás egy hosszú, látomásos sorozat nyitódarabja - írja Margit Rowell -,
amely a szürrealizmus ihletésére született, és metaforikus módon magát a művészi
teremtő gesztust állította középpontjába, egy új univerzum születésének bemutatásán
keresztül." A festmény magán hordozza az alkotási folyamat stigmáit: a vászon felülete,
amelyet a művész göcsörtös felszínű, kisebb-nagyobb enyvfoltokka/ borított, hogy a vé­
letlenszerűen odavetett festékfoltok egyenetlenül tapadjanak meg rajta, egyfajta eredendő
káosz kifejeződése.
A nyers, kaotikus felületre Miró először több áttetsző alapozóréteget vitt fel, helyen­
ként nedves ronggyal dolgozva el azokat az egyenetlen felszínen. Ezek után következett
a festék, amit véletlenszerűen fröcskölt rá a vászonra, és hagyta, hogy szabadon Jecsu­
rogjon, hogy azután az önkényes teremtő gesztus szülte véletlenekből nyerjen ihletet
formateremtő képzelete. Egy fekete foltban háromszögformát fedezett fel, amely végül
egy farokkal egészült ki. Az 1925 és 1927 között született, hasonló álomképszerű kompo­
zíciókon a festő a tudatos szerkesztés felszámolására törekedett, amely szürrealista auto­
matizmusoknak adta át a helyét, olykor csak egészen vékonyka szállal kötődve a külső
valósághoz.
A párizsi művészvilágban immár otthonosabban mozgó Miró 1927-ben az avant­
30. Madár elől menekülő gárd költők és képzőművészek tanyájára, a Montparnasse-ra költözött. Itt lakott többek
emberek ( 1938).
között Max Ernst, Hans Arp, Pierre Bonnard, René Magritte és Paul Éluard. Miró egyúttal
Kréta és akvarell.
utazásokat is tett: Belgiumban és Hollandiában tanulmányozta a régi flamand és holland
Art Jnstitute of Chicago.
Chicago mestereket. A Holland enteriőr című lenyűgöző sorozat, amelyet az ottani múzeumokban
39
 31. Női fej (1938).
Olai. vászon.
45,7 x 54.9 cm.
Minneapolis lnstitute
of Arts, Minneapolis.
Minnesota

40
32. Csendélet ócska
cipővel ( 1938).
Olaj. vászon.
81.3 x 116.Scm.

Museum of �lodern A::.

New York
33. Cirkusz ( 193 7)
Olaj és tempera. celotex,
121.3 x 90.Bcm
Meadows Museum. Dallas
34. Portré 1. ( 1938)
• +!
begyűjtött képeslapok alapján festett meg, a régi festészet újraértelmezésének, a klasszikus
és a modern látásmód szembesítésének jellegzetes mirói kísérlete. A kompozíciókhoz készí­
tett rajzvázlatok jól mutatják, hogyan bontotta le a realista alkotásokat alapstruktúráikra,
és alakította irreális alakzatok és szimbólumok halmazává. A végeredmény ugyanakkor szé­
les, szeszélyes formák és élénk, ragyogó színek borította felület. Realizmus és fantázia, mély
jelentésrétegek és ösztönösség ellenpontjai képezik Miró festészetének zsenialitását, ami
egyszerre teszi alkotásait hozzáférhetővé és mélyértelművé, nyilvánvalóvá és titokzatossá.
„Miró törekvései, szellemisége mitologikus jellegű" - írja Rowell. Akárcsak a nagy
mítoszalapítók, „nem foglalkozik a tények vagy dátumok megőrzésével, hanem emblema­
tikus eseményeket vagy archetipikus hősöket próbál meglátni, hogy azokat a kor ízlésé­
nek megfelelő, erőteljes képekben adja vissza". A festő a szürrealista kísérletek közben is
ragaszkodott gyökereihez, a katalán folklórhoz. Párizsi művészként is évről évre vissza­
tért Montroigba, mert szó szerint nem akarta szem elől téveszteni a mediterrán táj és
a vidéki élet látványát. A katalán föld, a maga fényeivel, megművelt földjeivel és tenger­
partjaival, asszonyaival és madaraival a Miró „hosszú és változatos életművén végigvo­
nuló legállandóbb mitikus réteget jelenti". Az 1920-as évek vége felé Miró új szintézist
teremtett műveiben e mítoszok és a modern technikák, a figuratív és az absztrakt ábrázo­
lás, a gyermeki naivitás és az összetett szimbólumrendszerek alkalmazása között. Vász­
nai élőlényszerű, „biomorf" alakokkal népesültek be: az állatok emberi vonásokat kaptak,
míg az emberek többnyire néhány testrészre - egy szemre, egy kézre, egy lábra - reduká­
lódtak. Az élő formák utalásszerű megjelenítése és az absztrakt formavilág továbbra is tág
teret hagyott képein a nézői képzeletnek.
A Miró képzeletében megszületett „biomorf" figurákat a következő évtizedekben
mások - Picasso, Matisse, Dalí - is átvették és továbbfejlesztették. Az általa megteremtett
új formanyelv „alternatívát kínált a kubizmus egyenes vonalak uralta struktúráinak", és
ténylegesen „a posztkubista évek uralkodó morfológiájává lépett elő" - hangsúlyozta
William Rubin, a New York-i Museum of Modern Artban rendezett 1973-as nagy Joan
Miró retrospektív kiállítás kurátora.
Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején Miró megkísérelt túllépni a festé­
szet szűkösnek érzett keretein. „Primitív" alkotói eljárásokat dolgozott ki - „talált tárgyak­
kal", kollázsokkal kísérletezett, amelyek a vászonra aggatva sokszor háromdimenzióssá
tágították a képeit, máskor pedig szoborszerű kompozíciókat eredményeztek. A sorozat
első darabja, a Spanyol táncos a sík felszínük miatt kiválasztott felületeket - dörzspapír, 35. Költőnő ( 1940).
Gouache és olajfesté
linóleumdarab, gyűrött papír - és az egyéb térbeli tárgyakat - kötél és karmok - különös
papír. 38.I x 45,-C!'"".
harmóniát árasztó egységbe komponálja, amelyben ismét fontos szerepet kapnak
Magángyújtemeny.
a korábbi vásznakról jól ismert színes biomorf figurák. Ne\v York
 36. Lebegő láng a térben
és női akt (1932).
Olaj. karton.
41x32 cm.

Joan Miró Alapítvány.

Barcelon.1

• 4ó
 Miró a szürrealista társakkal közösen néhány háromdimenziós konstrukciót is meg­
valósított, amelyek olykor kifejezetten meghökkentő anyagtársításokkal - állati csontok,
paták, fadarabok felhasználásával - sokkolja a nézőt. Az igazi kihívást azonban mégis
mintha a sík felületek jelentették volna számára. 19J3-ban egy kollázssorozatot készített,
festett felületekre ragasztva különböző „talált" elemeket, többnyire gépek leírásait és
ábráit, illetve embereket vagy állatokat ábrázoló képeslapokat, amelyek mintha minden­
fajta látható kapcsolat nélkül lebegnének a festmény terében. A kollázsokat azután
sokszor festett változatban is elkészítette; ezeken a képeken a sík felületekbe zárt alakok
megnövekednek és egymásba torlódnak, mintha a festményváltozaton életre kelnének
a korábban elszigetelt elemek. A talált tárgyakat és a festett felületeket kombináló kollázs
példája az 1935-os Kötél és figurák (36. o.). A közönség szemében Miró szürrealista láza­
dásával „elárulta" a festészetet. 193 1-ben az Ahora nevű madridi újság „Spanyol festők 37. Egy csillag egy néger nö
Párizsban" címmel interjút közölt vele. Miró ebben határozottan visszautasította, hogy mellét simogatja '"JS
Festmény-vers.
a szürrealista mozgalom alapítói vagy akár csak tagjai közé sorolják. „Mire sikerült meg­
Olaj, vászon.
értenem a szürrealizmust, az már kialakult iskola volt. Én pedig hagytam magam elso­
130 x 196 cm.
dorni." A festő ugyanakkor tiltakozott mindenfajta beskatulyázás ellen. Tate Gallery. Londcr.
38. Szőke hónaljú nő
fésülködik a csillagok
fényében (a Csillag­
képek sorozatból) ( 0.11)
Gouache és olajfeste -.
papír, 38 x 46 cm.
The Cleveland �luseu
of Art. Cleveland. Oh o

39. Hajnali ébredés

(a Csillagképek
sorozatból) (194
Gouache és o laites:é •

papír, 46 x 38 cm.
Kimbell Art .\luseu­
Fort Werth. Texas
40. Egy nő számjegyei
és csillagképei (1941)
Gouache és olajfesték.
papír. 46 x 38cm.
The Art lnstitute

of Chicago

41. A csalogány éjféli dala

és a reggeli eső (1940).
Gouache és olaifesték,
papír, 38 x 46 cm
Perls Galleries, New York
 Arra a kérdésre, hogy vajon merre tart a szürrealizmus, az említett interjúban Miró
elutasítóan a felelte: „Személy szerint nekem fogalmam sincs róla." A festő el akart hatá­
rolódni a széthullófélben lévő, dogmatizálódó mozgalomtól, és csakis személyes lázadása
kiteljesítését tartotta szem előtt: „Az egyetlen bizonyosság bennem a rombolás vágya;
mindabból, amit a festészet létrehozott, egyedül a színtiszta szellem érdekel. Erősen két­
ségbe vonom magát a festészetet. Mindössze felhasználom a művészet hagyományos
eszközeit - az ecsetet, a vásznat, a színeket -, hogy erőteljesebb hatást érjek el .. De nem
érdekel egyetlen iskola, egyetlen művész sem. Senki az égvilágon. Csakis a névtelen mű­
vészet, amely a kollektív tudattalanból tör a felszínre. Számomra a festés olyan, mint az
utcán sétálni . . Amikor egy vászon előtt állok, soha nem tudom előre, mit fogok csinálni,
és senkit nem lep meg annyira az eredmény, mint engem."
Miró individuális lázadása természetesen sok szürrealista elemet hordozott: a többi
szürrealistához hasonlóan ő is a tudat béklyóiból kiszabadult teremtő kreativitás állapotát
kereste. Felszabaduló képzeletében - éppúgy, mint a mozgalom többi tagja esetében - a
szexualitás különösen nagy szerephez jutott: az 1930-as évek elején született festménye­
ken feltűnő a különböző testrészek - szájak, nyelvek, fogak, lábujjak, nemi szervek, női
mellek - szuggesztív jelenléte. Ezek a fel-felbukkanó testrészek gyakran minden emberi
jelleget nélkülöző formákhoz kapcsolódnak, jelenlétük - és a velük szükségszerűen együtt
járó asszociációk - Miró azonban humanizálja a festmény képi nyelvét, amint ez az 1934-
ben született Woman című kompozíció három különböző verzióján jól megfigyelhető.
„Ezeket a festményeket valamiféle sokk, illetve egyéb objektív vagy szubjektív hatás nyo­
mán keletkezett hallucináció hívta életre, amiért semmilyen mértékben nem vagyok felelős
- nyilatkozta Miró e képei kapcsán. - Ugyanakkor mégsem valami teljesen automatikus
folyamatnak engedelmeskedtem. Magamban egyre keményebben küzdöttem, maximális
világosságra, erőre és plasztikus agresszivitásra törekedtem, más szóval arra, hogy azon­
nali fizikai hatást keltsek, amely utat talál a lélekhez." A figuratív valóságnál mélyebben
rejlő, primitívebb formák keresése az intellektuális síkról az ösztönösség felé terelte Miró
művészetét. Ismét előtérbe került ugyanakkor a par exce/lence festészet: erről tanúskodott
az 1 935-ben Amerikában megrendezett újabb nagyszabású kiállítás, amelyet Miró új
ügynöke, Pierre Matisse szervezett.
A Miró képein az 1930-as években felbukkanó humanoid figurák gyakran szörnyek­
ké torzulnak, sötét víziókat vetítve a festő világára. Az 1 934-es Figura éles fogai, az 1937-
menekülés létrája es dudorokkal borított, riadt tekintetű Férfifej, vagy az 1938-as szörnyszerű és harcias
1940).
Női fej (40. o.) mind e folyamatról tanúskodik. Miró ezeken a kompozíciókon e lőszeretettel
Gouache és olaj. vászon.
-3 alkalmazza az alapszíneket, amelyeket jelentős fekete felületekkel kombinál. Életrajzírója,
x 54 cm.
.\lagángyújlemény Jacques Dupin szerint „úgy tűnik, nem maga Miró változott meg, hanem a modern kor
 43. Nő és madár a nap
előtt ( 1 942)

54
44. Nő, madár, csillagok
( 1 942).

Pasztell és ceruza,
papír. 106,6 x II.

Miró Alapítvány.
Barcelona
 45 Nő és madár a nap
előtt ( 1 944)

46. Az elvörösödő nap

megrágja a pókot ( 1 948)

� 56
világa körülötte . . Újfajta, a történelemben addig ismeretlen barbár szellem ütötte fel
a fejét és fenyegette az európai civilizációkat." Miró művészete pedig rezonált korára,
amelyben már ott csírázott mindaz, ami a háború és a holokauszt borzalmait szülte.
Az 1930-as évek végén a korábbi „csodaszerű" látásmód mögött a félelemtől dermedt
képzeletvilág sejlik fel.
A spanyol polgárháborúval közvetlen, nyers valósággá váló erőszak és maga a há­
ború megremegtette Mi ró szívét. A katonai felkelések és a Spanyolország-szerte dúló
vérengzések hatására a festő felesége és lánya is kénytelen volt elhagyni az országot, és
Párizsba költözni. Bár személyesen nem kellett megtapasztalnia a borzalmakat, Miró
mélyen átélte a hazáját vérbe borító tragédiát. Segítsd Spanyolországot - ez a segélykiáltás
lett a címe annak az adománygyűjtő plakátnak, amelyet a festő az ellenforradalmi erők
támadásaitól szorongatott köztársasági kormány felkérésére készített (37. o.). A plakáton
egy üvöltő férfi látható, amint kihívóan felemeli hatalmas öklét. „Abban a harcban, ami
most zajlik, a minden erejüket latba vető fasiszták állnak szemben a spanyol néppel,
amelynek végtelen kreativitása olyan lendületet ad Spanyolországnak, amely majd az
egész világot meglepi egy napon."
193 7-ben Miró nagyszabású, 6 méter széles és 4 méter magas falfestményt készített
a párizsi világkiállítás spanyol pavilonja részére, amely a Kaszás vagy a Lázadó katalán
paraszt címmel vált ismertté. A falképet a fennmaradt fotók és reprodukciók alapján ismer­
jük; az eredeti pannó a pavilon lebontásakor megsemmisült. Mi ró alkotása frappáns párt
alkot Picassónak a háborúról vele egy időben folytatott elmélkedéseiből született művével,
a Guernicával. amely szintén az 1937-es világkiállításra készült. Miró festményén egy
katalán paraszt látható a hagyományos vörös sapkában, amint tekintetében haraggal és
félelemmel vegyes csodálkozással bámulja a csillagos eget. A képen szerepet kapnak mind­
azok a jellegzetes motívumok - az magányosság, a lázadás, a katalán paraszt alakja és
a csillagos ég -, amelyek Miró életművében a legszorosabban a hazájához köthető szimbó­
lumokat alkotják. Ezen a művön még felcsillan egy bizonyos reménysugár; az ugyanekkor
festett Csendélet ócska cipővel (4 1. o.) ezzel szemben a mindennapi tárgyak dekadens és
halálhangulatot árasztó ábrázolása révén mélységes kétségbeesést sugároz. A képen,
amely Jacques Dupin szerint „Mi ró egyik legkülönösebb és legfontosabb festménye", csupa
banális tárgy szerepel: egy szem krumpli a belé szúrt villával, egy pohár bor, egy darab
kenyér és egy fél pár ócska cipó. A szokatlan, derengő fényeket idéző színekkel megfestett
csendélet nyugtalanító és irreális hangulatot ébreszt. „Azzal, hogy ezeket az egyszerű,
szerénységükkel tüntető tárgyakat választotta - írja Du pin -, a művész különös alkímiai
eljárásba fogott, amelynek végén a néző apokaliptikus, intenzíven kavargó, lángok borí­
47. Figurák az éjszakában
totta táj vízióját látja maga előtt - egy őrült világét, a mártírsorsra jutott Spanyolország ( 1 949)
 "8- �ladarászok ( 1 950)_
55,5 x 38. 1 cm

; éO
fl n

49. Nő, hold és madarak

( 1 950)
 50. Hajnal 11/11. ( 1 959)

62
5 1 . Festmény ( 19531.
Olaj. vászon.
1 95 x 378 cm.
Guggenheim �1use ... .....
New York
 portréját." Du pin szerint a Guernica méltó párja Miró életművében igazából a Csendélet
ócska cipővel.
Miró Párizsban tartózkodván távolmaradt a polgárháborútól. A második világháború
közeledtével viszont Franciaország a szeme előtt vált hadszíntérré. Amikor 1940-ben visz­
szatért Palma de Mallorcába, már öt éve nem nem tette be a lábát hazájába. A menekülés
és a fájdalmas viszontlátás erős érzelmi hatásai sütnek á t a csodálatos festménysorozat,
a Csillagképek darabjain, amelyek talán a leghíresebb Miró-sorozatot alkotják. Az együttes
huszonhárom darabból állt, és sajátos technikai megoldásokat követelt. A munka az alap
kidolgozásával kezdődött: a képeket papírra festette, amelyet előzőleg átnedvesített, majd
addig kapart, amíg megfelelően érdes, bolyhos felületet kapott. A kompozíciók lebegő alak­
jai csupa ismerős motívumot jelenítenek meg: szemek, csillagok, madarak, arcok, tenger­
parti tájak, illetve egyszerű geometriai alakzatok ismétlődnek.
A háború után rendezett első New York-i Miró-kiállításhoz André Breton, a szür­
realista mozgalom alapítója és a festő régi barátja írta az ismertető szöveget. Breton épp­
olyan alapos figyelmet szentelt a festmények magyarázatának, mint a festő maga a meg­
festésüknek, hiszen a festmények befogadását is az alkotó folyamat részének tekintette.
„A kéz türelmesen elkezd életet lehelni a különböző színű, különbözőképpen sötét vagy
áttetsző fényekbe, az egész felületen eldolgozva azokat, számtalan apró dörzsölési, kapa­
rási, átitatási és masszírozási művelet révén, észrevehetetlenül finom színátmeneteket
hozva létre, vagy az összes színt egyetlen egyszerű ködfolttá egyesítve." Breton a Csillag­
képek sorozat darabjainak különös figyelmet szentelt: „összetartoznak és úgy különböz­
nek egymástól, mint a kémiai elemek táblázatának darabjai - írta. - Ha kialakulásukat
és a végeredményt együttesen vizsgáljuk, mindegyik olyan szükségszerűséggel és értékkel
bír, mint a számsor egy-egy tagja." Breton a véletlen elegáns játékának tulajdonította
a sorozat megszületését. E felfogása igen közel áll a festő saját elképzeléséhez, amelyet
ő így írt le: „Bármiféle előre kitervelt gondolat nélkül vágtam bele. Az egyik ponton felsejlő
formák további másokat hívtak elő a vászon más részén az egyensúly miatt. Azok pedig
továbbiakat megint másutt. Az egész egy véget nem érő folyamatnak tűnt. .. Nap nap után
újra és újra gouache festést alkalmaztam, hogy újabb foltokat, csillagokat, tus-árnyéko­
kat, végtelen piciny színpontokat adjak hozzá a képhez, amíg el nem érem a totális,
komplex egyensúlyt."
A Csillagképek sorozat 1945-ös New York-i kiállítása jelentős esemény volt Miró
pályafutásában: a Pierre Matisse Galériában bemutatott széria volt az első európai fest­
ményegyüttes, amely a háború után átkelt a tengerentúlra. Ismét szerencsésen találkozott
a kiválasztott pillanat a művek szellemiségével: a Csillagképek sorozat katartikus hatást
tett a közönségre, úgy tetszett, egyszerre hordoz apokaliptikus és vigasztaló üzenetet.

.
t>I
52. Nő és madár
holdfényben ( 1 Q�Q).
Olaj. vászon.
8 1 .5 x 66 cm.
Tate Gallerv. Londci-
• 00
53. A hold mályva SZID•

( 1952).
Litográfia

54. Kompozíció o 3
Narodni Ga ere. ?p..ag2
55. Figura és madár a nap

előtt ( 1 963).
Olaj. karton.
1 06.6 x 73.6 cm.
\lagángyújtemény

56. Figura és madár ( 1 963).

Olaj. karton,
75 x 105 cm .

.\lagángyújtemény
5- Kékség II. ( 1 963).
Olaj. vászon,
170 x 355 cm.
�lusée National D'art
.\loderne. Centre Gcorges
Pompidou. Párizs
58. Kékség Ill. 003
Olaj. vászon.
270 x 355 cm
Musée Nariona D a--:

Modeme. Centre Ge-c"'g _

Pompidou. Parizs
 „ úgy tűnik - írta Breton -, hogy e végtelenül zavart korszakban Miró, a legtisztább
és legfinomabb nüanszok iránt feltámadt természetes vágytól hajtva, szabad folyást
engedett minden tehetségének, megmutatva, milyen csodálatos dolgokat képes bármikor
létrehozni."
1 956-ban, a művész hatvanhárom éves születésnapja közeledtével a felesége ragasz­
kodott hozzá, hogy régi barátjuk, a kiváló építész. José Lluis Sert szolgálatait igénybe véve
terveztessenek meg egy tágas műtermet, amilyenre a festő mindig is vágyott. 1938-ban
Miró „Álom egy nagy műhelyről" címmel közölt egy írást, amelyben bevallotta, hogy még
soha nem volt egy rendes műterme, ahol megfelelő körülmények között dolgozhatott volna.
„Az első időkben aprócska lyukakban dolgoztam, ahova magam is éppenhogy befér­
tem. Amikor nem tetszett a munkám eredménye, a falba vertem a fejem. Arról álmodom,
hogy egyszer valahol letelepszem, és lesz egy nagyon nagy műtermem, nem annyira
a világosság, az északról jövő fény stb. miatt, hanem a vásznaimhoz szükséges sok-sok
hely miatt, mert minél többet dolgozom, annál inkább égek a munkavágytól." Most elérke­
zettnek látszott az idő, hogy megépíttes-se ezt az ideális műtermet. Sert figyelemre méltó
munkát végzett: vakítóan fehér falakkal határolt, magas mennyezetű, madárszárny-szerű
formában kialakított teret hozott létre. Miró valamennyi korábbi műterem-lakásához
hasonlóan, az új műtermét is példás rendben és tisztán tartotta. És végre nagyobb méretű
alkotásokkal is kísérletezhetett: kárpitokat, falfestményeket, monumentális szobrokat és
minden addiginál nagyobb méretű vásznakat kezdett e l megvalósítani. A festészet ádáz
„el lensége", az örök lázadó némiképp ironikus módon egyre jobban kihasználta a festé­
szetnek köszönhetően megszerzett nemzetközi hírnevét. S eközben folyamatosan kísérle­
tezett különböző anyagokkal és műfajokkal, ugyanazzal a tiszteletlen lendülettel és túlzó
reményekkel próbálva kitágítani azok határait, mint a festészet esetében. 1 944-ben újra
felvette a kapcsolatot régi barátjával . Papitu Llorens Artigasszal, akivel még a Galí-féle
iskolában ismerkedett meg, és akiből időközben híres kerámiaművész lett Barcelonában.
:;� loan ,\liró-Joan Gardy­

Artigas: Nő és madár
Több éves közös munkájuk eredményeképpen új művészi szintre emelték a kerámiaművé­
981 - 1982). szetet. Tányérokat, vázákat, edényeket készítettek, olykor háromdimenziós dombormű­
\'asberon részben díszítéseket alkalmazva, amelyek zománcozott felülete frappáns kontrasztot alkotott
kerámialapokkal befedve.
az agyag nyerseségével. Munkájuk felkeltette az UNESCO figyelmét: a szervezet két
'llcigasság: 2200 cm

Joan i\liró Park. Barcelona

kerámiafalat rendelt tőlük. A párizsi UNESCO-székházat díszítő Napfal és Holdfal című
alkotásokat 1958-ban fejezték be.
c:-0 .\lenekülő fiatal lány Artigas és Miró más monumentális falképek megvalósításán is közösen dolgozott.
Q68).
Az általuk készített kerámiafalak ma is megcsodálhatók Spanyolország, Japán és az
Festett bronz.

135 x 50 x 35 cm.
Egyesült Á l lamok nagyvárosaiban. Miró emellett a szobrászat terén is folyamatosan kísér­
\lagángyújtemény letezett, mind messzebb merészkedve a háromdimenziós világba. Kezdetben kisméretű
 bronzszobrokat készített, amelyek a papírról ismerős figurák térbeli reprodukciói voltak;
majd nagyobb méretű alkotásokkal is megpróbálkozott. Legnagyobb szabású vállalkozá­
sa a Maeght Alapítvány Saint-Paul-de-Vence-ban fekvő, dél-franciaországi birtokán
létesített szoborlabirintus. A festészeten kívüli műfajokban tett kitérők amúgy már egé­
szen korán vonzották Mirót. 1926-ban színpadi függönyt festett a Gyagilev-féle balett­
társulat Rómeó és Júlia előadásához. A szürrealista pályatársak akkor erősen bírálták,
mert a klasszikus balettet arisztokratikus, idejét múlta műfajnak tekintették, de Mirót
soha nem lehetett hasonló dogmatikus megfontolásokkal letéríteni az útjáról. A Monte­
o 1. Sobreteixim XVII. carlói Balett Gyermekjátékok című előadásához 1932-ben a függöny mellett kosztümöket,
( 1 973). díszleteket és kellékeket is tervezett. A színház világával ezután legközelebb 1978-ban
Zsákvászon. festett
találkozott alkotói pályája, amikor 85 évesen a Mari el Merma című szatírikus színdarab
kollázs. 240 x 1 42,2 c m .
M i r ó Alapítvány, látványtervét alkotta meg. A nagy, párnázott fejfedők és lopótök formájú kosztümök
Barcelona Miró jellegzetes biomorf figuráihoz hasonló, bábszerű képzeletbeli lényekké varázsolták
a színpadon mozgó szereplőket. „Csak egy idős féstő lehet képes ennyi bájjal megőrizni
a gyermeki kéz mozdulatait" - írta az előadás kapcsán egy kritikus. Miró az 1970-es
években már a világ leghíresebb művészei közé tartozott, de lázadó jelleme mit sem
változott. A festő, aki aktív részese volt a 20. század meghatározó művészi mozgalmai­
nak, és akinek munkássága milliók életfelfogását, esztétikai világát változtatta meg,
kézzel-lábbal tiltakozott a világhír ellen. „A pokolba kívánom az egészet" - nyilatkozta
1969-ben, felháborodottan és megvetéssel utasítva el magától a gazdagság fő célnak
tartó anyagias gondolkodást. „Nemrég elégettem egy halom vásznamat - mesélte az
unokájának nem sokkal ezután. - Elégettem őket, művészi és szakmai megfontolások­ 62. A szitakötő röpte
a napba ( 1968
ból, és az eredmény kész gyönyörűség; emellett azért is csináltam, hogy beintsek azok­
Olaj. vászon,
nak, akik azt hajtogatják, hogy egy vagyont ér mindegyik vásznam... Sajnálom, de 1 74 x 224 cm.
azt kell mondanom, hogy ezek az emberek nem is látják magát a vásznat, csakis Magángyújtener.v.

a dollárbankókat." Párizs
 63. Figura ( l 970).
Bronz,

200 x 200 x 1 00 cm.

Magángyűitemény

76
 Utolsó éveit Miró, egy-egy nagyobb utazástól eltekintve, gyermekkora tájain, Kataló­
niában töltötte. Öregségére szívesen volt együtt unokájával, Joan Punyet Mirával, aki
beszámolt az utókornak kései szokásairól. Egyik kedvelt foglalatossága az volt, hogy
mindenféle meghökkentő tárgyat gyűjtött. „Egész gyűjteménye volt szokatlan tárgyakból
- meséli az unoka. - Csupa furcsa és meghökkentő tárgy, amelyeket eredeti közegükből
kiemelve, homogén csoportokba tudott rendezni, ami a spontán ötletek gazdag és termé­
keny talaja lett." Maga Miró egy 1978-as beszélgetésben így írta le új szenvedélyét:
„Egyfajta hipnózis ez. Amikor sétálni indulok, nem az a célom, hogy tárgyakat keressek,
mintha csak gombászni mennék. Egy hirtelen feltámadó erő az, ami egy adott pillanatban
- hopp! - mágnesként odavonzza a tekintetem a földre. " Az ilyen sétákról Miró kagyló­
héjakkal, gyökerekkel, csontokkal, csigaházakkal, sőt olykor egész denevércsontvázakkal
tért vissza. Az így talált tárgyak azután mintegy varázslatra esztétikai eszközökké, színek
és formák új és új konstellációinak elemeivé változtak át.
Joan Miró kilencvenéves korában, 1983. december 25-én, karácsony napján halt
meg. Az előző évben nagyszabású retrospektív kiállítás keretében tekintettek vissza
hosszú művészi pályájára New Yorkban és Barcelonában. A Harvard és a barcelonai
egyetem díszdoktorává avatta, a spanyol királytól pedig magas kitüntetést kapott. Szemé­
lyesen felügyelhette a barcelonai Miró Alapítvány építését, amelynek tervét a régi jó barát,
José Lluis Seri készítette el, egy konferenciaközpontot és egy modern művészeti kutatóin­
tézetet is hozzákapcsolva. Munkái immár a világ leghíresebb múzeumainak legféltettebb
kincsei közé tartoztak, munkásságának ismerete részévé vált a modern ember általános
műveltségének. A lelke mélyén mégis ugyanaz az ember tudott maradni. Öregkorában is
hű maradt ahhoz, ami egész életében táplálta alkotói energiáit: a katalán folklór termé­
szetes formáihoz és a katalán nép független szelleméhez s olykor meghökkentő dolgokra
képes örök naivitásához. „A népművészet engem mindig meghat - mondogatta unokájá­
nak. - Nincs benne semmi kimódoltság, és soha nem okoz csalódást. Egyenesen a dolgok
szívét célozza meg." Mintha az öreg festő akaratlanul is önmagát jellemezte volna ezekkel
az egyszerű, de találó szavakkal - egy olyan ösztönös művészt, akinek becsületessége,
spontaneitása és a színek, formák, anyagok iránti, soha nem lankadó gyermeki lelkesedé­
se kiapadhatatlan ihlet- és örömforrásnak bizonyult hosszú és teljes élete során.
A FESTŐ ÉLETRAJZA
1 893 Á p r i l i s 20-án Barcelonában megszületik Joan M i ró. Édesapja Miguel M i ró Adrezias
tarragónai aranyműves é s órásmester, édesanyja Dolores Ferra egy P a l m a de
M a l lorca-i műbútorasztalos lánya.
1 900- 1 9 1 1 Iskolába kezd járni és rajzol n i i s t a n u l . A nyarakat vidéken tölti nagyszüleinél.
Elkészülnek első máig fennmaradt rajzai. Apja kívánságára egy barcelonai kereskedel­
m i szakiskola növendéke lesz, ugyanakkor művészeti kurzusra i s j á r a La Escuela de la
Lonja festői skolába. Könyvelőként kezd dolgozni, de egészsége súlyosan megromlik,
otthagyja m u nka helyét.
1 9 1 2- 1 9 1 3 A G a l í vezette Escuela de Arte keretében folytatja művészeti stúdiumait. A kubista
festők barcelonai k i á l l ításán megismerkedik Duchamp, G r i s és Leger képeivel.
1 9 1 6- 1 9 1 8 Három évet kötelezően a hadsereg szolgálatában tölt. Egy barátjával közösen műter­
met bérel, nagy hatást gyakorol rá a Barcelonában rendezett francia festészeti kiállítá s .
D a l m a u műkereskedő megrendezi M i ró első egyéni k i á l l ítását.
1 9 20- 1 92 2 E l s ő párizsi útja. T a l á l kozik Picassóval, a k i megvásárolja tőle a Vörös inges önarcképet.
Részt vesz a Dada-fesztiválon. A „ F rancia avantgárd művészet" kiállításon Picasso,
Matisse, Braque, Dufy mellett M i ró i s szerepel. A tanya című képét bemutatják a z Őszi
Szalon tárlatán.
1 924- 1 92 7 Megjelenik a z első szürrealista kiáltvány. Megismerkedik E l u a rd-ral, Bretonnal és
Arago n n a l . Mély benyomást gyakorolnak rá Paul Klee-nek a m u n ká i . Első ö n á l l ó
párizsi k i á l lítása.
M i ró és Max Ernst közösen dolgozik a z Orosz Balett „Rómeó és J ú l i a " előadásának
a díszletein.
1 928- 1 930 Utazások H o l l a ndiába, Belgiumba és Madridba. Párizsban t a l á lkozik Calderra l . Palma
de Mal lorcában házasságot köt Pilar Juncosiáva l . Megszületik kislánya, M a ria Dolores.
New Yorkban megnyílik első tengerentúli egyéni k i á l l ítása.
1 932- 1 934 A Gyagilev társulat monte-carlói Gyermekjátékok című előadásához függönyt,
díszleteket, kosztümöket készít. Megalkotja tizennyolc darabból á l ló kollázssorozatát.
Pierre Matisse á l landó tengerentúli ügynöke lesz. Megismeri Kandinszkijt.
1 936- 1 93 9 Kitör a spanyol polgárháború. Londonba és Párizsba látogat. Családjával együtt kény­
telen ott i s maradni, m a j d Normandiába költözik. A New York-i MOMA a z ő műveit i s
kiállítja „Fantasztikus művészet, dada, szürre a l i z m u s " átfogó, n a g y k i á l l ításán.
Segítsd Spanyolországot cím m e l politikai plakátot tervez. A párizsi világkiállításra festett
nagyméretű alkotása később elveszett.
1 93 9 Franco győzelme, a spanyolországi diktatúra kezdete. Kitör a I I . világháború.
1 940- 1 944 Elkezdi a Csillagképek című gouache-sorozatot. Barátságot köt Braque-kal. A bombázások
elől Palma de Mal lorcába költözik a család.
Elkészülnek a z első kerámiaobjektek - Artigasszal közösen dolgoznak - és az első
bronzszobrok. Az első jelentős retrospektív k i á l l ítása New Yorkban.
1 946- 1 94 7 Bostonban „ F o u r Spa n i a r d s " (Négy Spanyol) címen kiá l l ítás nyílik Dalí, Gris, Picasso és
M i ró műveiből. Amerikába utazik, hogy Cincinnatiban a Terrace H i lton Hotel számára
faliképet készítsen. Kilenc hónapig tartó m u n ká j á ról filmet forgatnak. Paul E l uard- és
Tristan Tzara-művek i l l u sztrálására kérik fel.
1 950- 1 955 Walter Grop i u s megbízásából faliképet készít a Harvard University (Cambridge)
Harkness G raduate Center ebédlője számára. Párizsban megtekinti Jackson Pollack
k i á l l ítását. Retrospektív k i á l l ítása nyíl i k a bázeli Kunsthalléban.
 e:szetei\e aranvérmet nyer a Velencei Biennálén. Artigasszal ismét közösen nagy
era,., as r zaton dolgoznak.
:-a • zs . ESCO-székház fal a i n a k díszítésére kapott megbízáshoz ihletet keresve
- g.;s_za eg"ű t meglátogatja az a l t a m i ra i barlangfestményeket. 1 958-ban elkészül-
-e .:; - n ·ával. a következő évben elnyeri értük a GL1ggenheim Nemzetközi Művészeti
;; a:. 'era ia alkép készül a Harvard Egyetem számára, hogy azzal cseréljék ki az
- -; ;; sz1t- régebbi falképet. E művet Barcelonában, Párizsban és New Yorkban is
• - :a: a · . .\
. \1aeght Alapítvány megnyitása Mi ró szobraival.
-
• e: n_ pe ·t1\· k i a l l ítása nyílik a tokiói Modern Művészetek M ú ze u m á b a n , a m i t Kiotóban
5 l:'e utatnak. ;\liró 75. születésnapja alkal mából számos k i á l l ítást rendeznek világ­
:zerte. A Harvard Egyetem díszdoktorává avatja. Utolsó útja a z Egyesült Államokba.
Ha:almas kerámia falképet készít a barcelonai repülőtér számára. Három nagyméretű
eramiapannóját elhelyezik a z osakai víziparkban a világkiállítás keretében.
- .\barcelonai Fundació-Joan Miró-Centre d'Estudis d'Art Contemporani megnyitja kapuit .
.\barcelonai nevezetes tér, a Pia de l ' O s kerámia kövezetének kialakítása.
-
• -- o -o Falikárpit tervezésében vesz részt a washingtoni National Gallery számára.
1onumentális szobrot készít a párizsi Defense negyedbe. A „Mori el Merma" katalán sza-
tírához. amelyet több európai fővárosban bemutatnak, díszleteket és kosztümöket tervez.
"5� János Károly spanyol k i rá l y arany érdemrenddel tünteti ki.
e.:: 1 - 1 o � ,\lo n u mentális köztéri szobrát avatják fel Chicagóban és Barcelonában.
0.::3 December 2 5 -én a művész meghal Palma de Mallorcában. A barcelonai M o n t j u ic
temetőben lévő családi sírboltban helyezik örök nyugalomra.
 Képek je gy zéke
1 . E. C . Ricart arcképe, 1 9 1 7 34. Portré 1 . , 1 93 8

2. Észak-Dél, 1 9 1 7 . 3 5 . Költőnő, 1 940

3. C i u ra n a , az ösvény, 1 9 1 7 3 6 . Lebegő láng a térben és női akt, 1 93 2 . . . . . . . . . . . . . . . 46

4 . Montroig, szőlő- és olajfaültetvények, 1 9 1 9 3 7 . Egy csillag egy néger nő mellét simogatja, 1 938 4;

S. Álló akt, 1 9 1 8 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 8 . Szőke hónaljú nő fésülködik a csil lagokfényében

(a Csillagképek sorozatból). 1 940 . . . . . . . . . . . . . . . . . 1:
6. Spanyol táncosnő portréja, 1 92 1 10
39. H a j n a l i ébredés (a Csillagképek sorozatból), 1 94 1 . . . . 4"
7 . Vörösinges férfi (Önarckép), 1 9 1 9 1 1
40. Egy n ő számjegyei és csillagképei, 1 94 1 . . . . . . . . . . . . • 5i'
8 . Csendélet fa lóval, 1 920 13
4 1 . A csalogány éjféli dala és a reggeli eső, 1 940 . . . . 51
9 . Montroig, a templom és a fal u , 1 9 1 9 14
4 2 . A menekülés létrája, 1 940 . . . . . . . . . . . . . . . 5.3
1 0. Bohócfarsang, 1 92 4- 1 9 2 5 . 15
43. Nő és madár a nap előtt, 1 942 . . . . . . . . . . • • . 5..:
1 1 . Anyaság, 1 924 . . . . . . . . . . . . • . . 16
44. Nő, madár, csillagok, 1 942 55
1 2 . Katalán parasztfej 1 . , 1 92 5 . 17
4 5 . Nő és madár a n a p előtt, 1 944 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5c
1 3 . Katalán táj (A vadász), 1 92 3 - 1 924 . . . . . . . . . . . • . 18
46. Az elvörösödő n a p megrágja a pókot, 1 94 8 . . 5-
1 4. Felszántott föld, 1 92 3 - 1 924 . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
47. Figurák az éjszakában, 1 949 . . . . . . . . . . . . . . . . . • . 5E
1 5 . A tanya, 1 92 1 - 1 9 2 2 . . . . . . . . . . . . . . . . 21
48. Madarászok, 1 950 . . . . . 6'
1 6. Pipázó fej, 1 92 5 . 22
49. Nő, hold és madarak, 1 950 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
1 7. Pihenés, 1 925 23
50. H a j n a l 1 1 /1 1 . , 1 95 9 . . . . 6:
1 8 . Táj , 1 92 4- 1 9 2 5 . 24
5 1 . Festmény, 1 95 3 .
1 9 . Cirkuszi ló, 1 92 7 25
5 2 . Nő és madár holdfényben, 1 949 . . . . . . . . . . • . . . . 65
2 0 . Fürdőző, 1 92 5 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
5 3 . A hold mályva színe, 1 952 . . • . . • 6t>
2 1 . A kutya a holdat ugatja, 1 92 6 27
54. Kompozíció, 1 963 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2 2 . H o l l a n d enteriőr 1 . , 1 92 8 28
5 5 . Figura és m a d á r a nap előtt, 1 963
2 3 . Holland enteriőr I I . , 1 92 8 . 29
5 6 . Figura és madár, 1 963 .
24. Egy hölgy portréja 1 820-ból, 1 92 9 31
S 7. Kékség I I . , 1 963
2 5 . Festmény. 1 933 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
58. Kékség Ill., 1 96 3 ll
26. Kompozíció, 1 93 3 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • . 33
5 9 . Joan Miró-Joan Gardy-Artigas:
2 7 . M i l l s asszony képmása 1 7 50-ből, 1 92 9 . 34
Nő és madár, 1 98 1 - 1 982 . 13
2 8 . Kötél és figurák 1., 1 93 5 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
60. Menekülő fiatal lány, 1 968 . . . . . . . . . . . • . .

2 9 . Segítsd Spanyolországot, 1 93 7 37
6 1 . Sobreteixim XVII . , 1 9 73 .
30. Madár elől menekülő emberek, 1 938 39
62. A szitakötő röpte a napba, 1 968 .
3 1 . Női fej, 1 938 40
63. Figura, 1 9 70 76
3 2 . Csendélet ócska cipővel, 1 93 8 41

3 3 . C i r k u s z , 1 93 7 42

80