Jogszabályok

EUMSZ 101. cikk

(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás,
vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás , amely hatással lehet a tagállamok
közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása,
korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok
hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről
történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a
szerződés tárgyához.
(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor
- vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;
- vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;
- összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja
hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés
előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből
anélkül, hogy:
a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;
b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében
megszüntessék a versenyt.

102. cikk

A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős
részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti
kereskedelemre.
Ilyen visszaélésnek minősül különösen:
a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy
közvetett kikötése;
b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára;
c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok
hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről
történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a
szerződés tárgyához.

103. cikk

(1) A 101. és 102. cikkben meghatározott elvek érvényre juttatását szolgáló megfelelő rendeleteket vagy
irányelveket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően
állapítja meg.

1
 (2) Az (1) bekezdésben említett rendeletek vagy irányelvek célja különösen:
a) a 101. cikk (1) bekezdésében és a 102. cikkben megállapított tilalmak betartásának biztosítása pénzbírság
vagy kényszerítő bírság előírásával;
b) a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására részletes szabályok megállapítása, figyelembe véve egyrészről a
hatékony felügyelet biztosításának, másrészről a hatósági ellenőrzés lehető legnagyobb mértékű
egyszerűsítésének szükségességét;
c) szükség esetén a 101. és 102. cikk rendelkezései hatályának meghatározása a gazdaság különböző
ágazataiban;
d) a Bizottság, illetve az Európai Unió Bírósága e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása terén betöltendő
feladatainak meghatározása;
e) a nemzeti jogszabályok és az e szakaszban foglalt, illetve az e cikk alapján elfogadott rendelkezések közötti
kapcsolat meghatározása.

106. cikk

(1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy

kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn a Szerződésekkel,
különösen a 18. és 101–109. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.
(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő
monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a
versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a
rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan
mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.
(3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy
határozatokat intéz a tagállamokhoz.

Általános

Antitröszt eljárás:

A Tanács 1/2003/EK rendelete:

- Ha uniós joghatóságba esik a magatartás, akkor alkalmazni kell az EUMSZ-t.
- Ha a nemzeti jog is alkalmazandó, akkor ugyanabban az eljárásban kell alkalmazni a nemzeti jogot mint
az uniós jogot.  Kettős jogalap

Alkalmazza:
 Európai Bizottság
 EU Bírósága
 tagállami versenyhatóságok
 tagállami bíróságok

Jogforrások:
 Tanács 1/2003/EK rendelete
 1996. évi VII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról (Tpvt.)

Tpvt. 11. § Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások
egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és a más hasonló szervezetének
(vállalkozások társulása) döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását
célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
12. § Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni.

2
Párhuzamos eljárások lehetségesek a nemzeti versenyhatóságok között, de az Európai Bizottság és a nemzeti
versenyhatóságok között NEM. Az 1/2003/EK rendelet szerint amennyiben a Bizottság eljárást indít, akkor a
tagállami versenyhatóságoknak megszűnik a hatásköre az uniós versenyjog alkalmazására.

Összefonódások ellenőrzése
Más a hatáskörmegosztás alapja. Uniós léptékű összefonódás esetén a Bizottság jár el és a 139/2004/EK
rendelet alkalmazandó. Uniós léptéken kívüli összefonódásokat a nemzeti versenyjog alapján a nemzeti
versenyhatóságok engedélyeznek.

Uniós lépték szabálya:

1. cikk (2) Egy összefonódás akkor közösségi léptékű, ha
- az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; és
- az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes közösségi szint forgalma
meghaladja a 250 millió eurót,
- kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szint forgalmának több mint
kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.
(3) Egy összefonódás, amely nem éri el a 2. cikk szerinti küszöbértéket, közösségi léptékű, ha
• a) az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméret forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót;
• b) legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma
meghaladja a 100 millió eurót;
• c) a b) pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett
vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót; és
• d) legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a
100 millió eurót,
• kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szint forgalmának több mint
kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.

4. cikk (5): Olyan összefonódásra tekintettel, amely az 1. cikk értelmében véve nem közösségi léptékű, és
legalább három tagállam nemzeti versenyjoga szerint felülvizsgálható, a vállalkozások a hatáskörrel rendelkező
hatóságokhoz történő bármely bejelentést megelőzően indoklással ellátott beadványokkal tájékoztathatják a
Bizottságot arról, hogy az összefonódást a Bizottságnak kellene megvizsgálnia. A Bizottság e beadványt
haladéktalanul továbbítja az összes tagállamnak. Az összefonódás megvizsgálására saját nemzeti versenyjoga
értelmében hatáskörrel rendelkező bármely tagállam az indoklással ellátott beadvány átvételétől számított 15
munkanapon belül kinyilváníthatja egyet nem értését az ügy áttételére vonatkozó kérelmet illetően. Amikor a
15 munkanapon belül a tagállamok egyike sem nyilvánította ki egyet nem értését, az összefonódást közösségi
léptékűnek kell tekinteni, és azt a Bizottságnak az (1) és (2) bekezdéssel összhangban be kell jelenteni. Ez
esetben egyetlen tagállam sem alkalmazza nemzeti versenyjogát az összefonódásra.

Előzetes kontroll
A Bizottságnál az összefonódás végrehajtását megelőzően, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat
közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően kell bejelenteni.
Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a közös
piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem akadályozná jelentősen, a közös piaccal
összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.

Tpvt. 24. § (1) A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha
valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások
által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenöt milliárd
forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport,
melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított
vállalkozások nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.

3
Mit NEM tartalmaz az EU versenyjog?

Tisztességtelen verseny generálklauzulája: tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a

versenytársak, üzletfelek, valamint a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az
üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.
Ezen kívül nem tartalmazza:
- jó hírnév megsértése
- üzleti titok megsértése
- bojkottfelhívás
- szolgai utánzás
- versenyeztetés tisztaságának sérelme
- tisztességtelen verseny tilalma: bíróság és nem a GVH előtt érvényesíthető igény
- fogyasztók megtévesztése: GVH jár el, ha a kereskedelmi gyakorlata gazdasági verseny érdemi
befolyásolására alkalmas, kivéve ha a gyakorlat kizárólag a terméken, csomagoláson, használati-
kezelési útmutatón, jótállási jegyen jelenik meg

Uniós jogalkotás
 UCP (unfair commercial practices) irányelv 2005/29/EK irányelv a fogyasztókkal szembeni
tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról
5. cikk
(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot alkalmazni
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben
- ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel és
- a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági
magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy
bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(4) Különös tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő vagy agresszív.

Jogpolitikai indokok

Tpvt. mögött:
A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő
közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke
megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez
olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe
ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak
a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is.

Versenypolitika céljai:
Közvetett, általános gazdasági célja: gazdaság hatékony fejlesztése.
Közvetett, általános politikai célja: pluralizmus, vállalkozás szabadsága, egyéni szabadság alátámasztása.
Közvetlen célja: a fogyasztói jólét maximalizálása és a gazdasági hatékonyság biztosítása.

A verseny közgazdasági háttere

 Allokációs hatékonyság: tökéletes verseny esetén a gazdasági erőforrások a különböző termékek és

szolgáltatások között úgy oszlanak meg, hogy nem lehetséges senki számára előnyt biztosítani anélkül, hogy
valaki mást ne érne hátrány; a fogyasztói többlet a legmagasabb. Az áruk és a szolgáltatások a fizetési
hajlandóság szerint oszlanak el a fogyasztók között, és az ár sosem emelkedik a termelési határköltség fölé ( a

4
költség e tekintetben tartalmaz egy elégséges profitot, amely biztosítja, hogy a termelő a tőkéjét elsősorban az
iparágba fektesse). Azért tökéletes verseny esetén érhető el, mert termelő addig növeli a termelését, amíg
többet keres egy további egység előállításával, mint amennyibe annak előállítása kerül. Tehát a kibocsátását
addig növeli ameddig a határköltség és a határbevétel egybeesik, ezzel elérjük az allokációs hatékonyságot,
mivel a fogyasztók annyi árut/szolgáltatást kapnak amennyire szükségük van. A monopolista ugyanakkor
korlátozhatja a kibocsátást és növelheti saját határbevételét.
 Termelési hatékonyság: tökéletes verseny esetén a termékeket a legalacsonyabb költség mellett
állítják elő, így a társadalom vagyonának csak olyan kevés részét fordítják termelési folyamatokra, amennyi
éppen szükséges. A monopolisták a versenynyomástól mentesen, magas költségekkel termelnek. A verseny
hozzájárul a termelési hatékonysághoz: a termelő nem képes a költsége fölött eladni mivel vevői elhagynák, és
nem fog az alatt árulni mivel nem lenne haszna. Egyensúlyi helyzet fog kialakulni: az ár és az áruk termelésének
átlagos költsége szükségszerűen egybeesik, vagyis az ár sosem emelkedik a költség fölé. Ha az ár a költség alá
esne, a tőke elhagyná az iparágat, emellett csökkenne a kibocsátás, és az ár visszaállna a versenyszintre.
 Dinamikus hatékonyság: A termelők folyamatosan új termékeket dolgoznak ki és fejlesztenek a
vásárlók megrendeléseinek megnyerése érdekében folytatott állandó küzdelem részeként. A verseny
technológiai kutatás-fejlesztési tevékenységet stimulál. Egyesek szerint csak a monopolisták rendelkeznek az
innovációhoz szükséges költségekkel, ez azonban nem helytálló. Fontos elismerni, hogy bizonyos iparágakban,
különösen, ahol a technológia kifinomult és költséges, egy cég, bizonyos ideig magas piaci részesedéssel
rendelkezhet, ugyanakkor, idővel egy versenytárs jobb technológiával képes lehet belépni a piacra és
felválthatja a korábbi inkumbes vállalkozást. Ehhez hasonló helyzetekben a hosszabb ideig fennálló magas piaci
részesedések alapján túlértékelhető az éppen piacvezető cég piaci ereje.

Tökéletes verseny létrejöttének előfeltétele:

- nagyszámú eladó és vevő a piacon
- azonos vagy homogén termékeke gyártsanak, amelyek nem megkülönböztetettek
- a fogyasztók és a gyártók is tökéletes információval bírnak a piac működéséről
- a piac nyitott, azaz nincsenek belépési és kilépési korlátok
Ennek előnyei:
- a gyártó árelfogadó, egyoldalú magatartásával nem képes az árat alakítani
- a fogyasztó szuverén, azt, olyan áron, mennyiségben és minőségben szerez be, amelyet kíván.
A monopólium kártékony hatásai:

 Tökéletes verseny esetén a termelő árelfogadó, mivel saját egyoldalú magatartásával nincs hatással az
árra. A saját kibocsátásában bekövetkező bármely változás elhanyagolható hatással lesz a piac
összkibocsátására , az árat pedig a kereslet és kínálat törvénye által az összkibocsátás határozza meg.
 Ezzel ellentétben a monopolista a helyzeténél fogva befolyásolja a piaci árat. Ő felelős az egész
kibocsátásért és mivel az árat az összkibocsátás határozza meg, így képes lesz vagy az ár emelésére a saját
termelési költségeinek csökkentésével, vagy pedig az eladások csökkentésére az ár emelésével (pl.: márkafüggő
termékeknél). Ha nyereségmaximalizálási célt feltételezünk: a monopolista akkor tudja elérni a legmagasabb
nyereséget, ha tartózkodik a termelésnek a lehetséges maximumig való bővítésétől, a kibocsátás így
alacsonyabb lesz, mint a tökéletes verseny esetén. Allokatív hatékonyságvesztés következik be: a társadalom
rendelkezésére álló erőforrások nem a lehető leghatékonyabb módon oszlanak meg. A gazdaság a lehetőség
alatt teljesít. A veszteséget magát a „monopólium társadalmi jóléti költsége” néven ismerik.
 A termelési hatékonyság is alacsonyabb lehet. Liebenstein: a cég „X-hatékonytalan” olyan helyzet áll
elő, amelyben az erőforrásokat arra használják fel, hogy a megfelelő termékeket állítsák elő, de a kevésbé
termelékeny módon (pl.: idejét múlt termelési folyamatokat alkalmaznak). A monopolista nem érzi az
innováció szükségét. Továbbá jóléti transzfer valósulhat meg a kiszolgáltatott fogyasztó hátrányára és a
monopólium javára, mivel magasabb árat kérhet, mint versenyfeltételek esetén.

Ker-Optika ügy

5
 - az EUMSZ 34. és 35. cikkébe ütközik az a szabályozás, amely kontaktlencsék árusítását csak fizikai
üzletekben teszi lehetővé, teljes mértékben kizárva ezzel az online értékesítést. Nem érinti ugyanúgy
a termék magyar gazdasági szereplők általi forgalmazását, mint a más tagállambeli forgalmazók általi
forgalmazását

Pierre Fabre Dermo-Cosmétique

A márkás kozmetikai termékek forgalmazására szelektív forgalmazási szerződést kötött a gyártó a
disztribútoraival. A szerződés általános feltételei szerint gyógyszerész kötelező jelenlétében forgalmazhatók a
termékek. A francia versenyhatóság a 101. cikket alkalmazza. Szerinte de facti kizárja az internetes értékesítést.
Ez a francia versenyhatóság szerint korlátozza a forgalmazó kereskedelmi szabadságát, kizárja a fogyasztó
választási lehetőségét, akadályozza azok számára, akik nincsenek a forgalmazó fizikai vonzáskörzetében. A
francia versenyhatóság határozata szerint 101. cikkbe ütköző versenykorlátozó célja van. A határozatot
felülvizsgáló bíróság előzetes döntést kér az EUB-től.
Szelektív megállapodási szerződések akkor jogszerűek, ha meghatározott kritériumok teljesülnek:
- a termék jellemzői a minőségének fenntartása és megfelelő használatának biztosítása érdekében
szükségessé teszik ezt az értékesítési formát
- a gyártó egységes, objektív, minőségi kritériumok alapján választja ki a forgalmazókat
- a kiválasztási kritériumok szükségesek és arányosak a minőségi forgalmazás céljával
- a kritériumokat diszkrimináció nélkül alkalmazzák
Az EUB szerint nem minősülhet jogszerűnek az a hivatkozás, hogy a presztízst sugalló arculat megóvása
érdekében van szükség az internetes értékesítés teljes kizárására. A szelektív forgalmazási megállapodás ezen
eleme nem fogadható el, versenykorlátozó célú. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni,
hogy a szelektív forgalmazási rendszer keretében az a szerződéses kikötés, amely előírja, hogy a kozmetikai és
testápoló termékek értékesítése helyiségben, okleveles gyógyszerész kötelező jelenléte mellett történjék, és
amelynek az a következménye, hogy ezen értékesítésekhez megtiltja az internet használatát, az e rendelkezés
értelmében vett célzott versenykorlátozásnak minősül.

Általános fogalmak

Érintett piac meghatározása: egy vállalkozás kapcsán azon versenytársak felderítése, akik képesek korlátozni a
vállalkozás magatartását és megakadályozni abban, hogy a tényleges verseny kényszerítő erejétől függetlenül
viselkedjen.

Releváns piac: a versenyellenes magatartások vizsgálatának fontos lépése a releváns piac meghatározása, mert
ezen keresztül látható, hogy a vizsgált vállalkozás milyen piaci hatalommal rendelkezik. Minél kisebb egy
releváns piac, annál könnyebb ott erőfölénybe kerülni. A releváns piac az a konkrét piac, ahol egy bizonyos
vállalkozás piaci hatalma érvényesül. Két főbb dimenziója van:
1. termékpiac: annak a terméknek a piaca, ahol az érintett a vizsgálandó magatartását kifejtette
2. helyettesíthetőség: egyfajta rugalmasságot jelent a fogyasztók és a vertikális partnerek magatartására
nézve

Vállalkozás fogalma
Minden személy vagy szervezet, amely gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet végez. Gazdasági jellegű az
a cselekmény, amely áruk/szolgáltatások adott piacon történő felkínálásából áll. Egy tevékenység akkor minősül
gazdasági jellegűnek, ha azt elvileg egy magánvállalkozás is el tudná látni egy adott piacon jövedelemszerzés
céljából.
Autonóm magatartás szükséges hozzá, de bizonyos tényezők kizárhatják ezt az autonómiát:
- a személy piaci magatartását más irányítja
- a vállalkozás piaci autonómiája hiányzik, mivel állami jogszabályok kötelezik az adott magatartás
tanúsítására

Mitől nem függ a vállalkozás fogalma:

6
 - jogi személyiségétől
- tagállami jogi minősítésétől
- a tevékenység finanszírozásától
- a társaság tulajdonosi szerkezetétől, hogy most közvállalkozás vagy magánvállalkozás-e
- a tevékenység tagállami közigazgatási besorolásától
- attól, hogy profitorientált-e vagy sem
- szabályozza-e a tevékenységet a tagállami vagy EU jog
- közszolgáltatást végez-e a cég vagy sem

A vállalkozás fogalmának van egy negatív megközelítése is, mi nem gazdasági tevékenység:
- közhatalmi tevékenység: olyan közérdekű feladat gyakorlása, amely az állam alapvető feladatainak
részét képezi és természeténél, tárgyánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva tipikusan közhatalmi
jogkör  Diego Cali ügy: olasz magánvállalkozás olajtanker kikötőt működtet  végzett tevékenység
a tenger szennyeződésének megelőzése volt, ez egy közérdekű feladat, amely az államnak a tengeri
területek környezetének védelmére irányuló alapvető feladatai részét képezi  ezek jellegzetes
közhatalmi jogosítványok, tehát nem indokolják a versenyjogi szabályok alkalmazását
- nem közhatalmi és nem is gazdasági jellegű tevékenység, mert kulturális, szociális vagy oktatási
jellegű

Akkor alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, ha ténylegesen vagy potenciálisan,

közvetve vagy közvetlenül a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát oly módon veszélyezteti, amely a
tagállamok közötti egységes piac célkitűzésének elérését akadályozná. Válaszfalat emelnek a nemzeti piacok
közé, a belső piaci verseny struktúrájára fejtenek ki hatást. Egy tagállam egész területére kiterjedő
megállapodások, gyakorlatok (piacok nemzeti alapon történő újraelosztásához járulnak hozzá.

Ez a rész könyvből van:

A Consten/Grundig-ügy (ha esetleg más megvilágításban is kérdeznék)

- a francia Consten és a német Grundig között létrejött szerződés szerint a Consten kizárólag Grundig-
termékeket forgalmaz Franciaországban, a Grundig pedig vállalta, hogy Franciaországban csak a
Constennek szállít és biztosítja a többi nagykereskedelmi partnerével szemben, hogy más tagállamból
Franciaországba az adott Grundig-termékek ne kerüljenek importálásra  kizárólagos forgalmazói
szerződés
- a megállapodás egy gyártó és egy kereskedő között jött lére, akik egymásnak nem versenytársai,
minthogy a gazdasági-kereskedelmi folyamat különböző szintjein működnek és ténykedésükben
egymást inkább kiegészítik.
- a 101. cikk első bekezdésében található formula a vállalkozások és nem a versenytársak közötti
megoldások tilalmáról szól, ennek értelmében minden olyan megállapodás elleni fellépést lehetővé
tesz, ami az EU-piacon a verseny torzítására alkalmas, függetlenül attól, hogy a gazdasági-
kereskedelmi aktivitások mely szintjén szereplők között jött létre
- a verseny torzítása, korlátozása megvalósulhat azzal is, ha a szerződéskötő felek egyike és egy
harmadik közötti viszonyban jelenik meg a versenykorlátozás
- a vertikális kartellt létrehozó szerződés tehát a 101. cikk ,,megállapodás” kategóriájába tartozik
- a gyártó és a fogalmazó közötti olyan szerződések, amelyekben az egyes tagállamok területére
vonatkoznak a kizárólagos kereskedelmi jogosítványok, a közösségi piac tagállami határok mentén való
újrafelosztását eredményeznék
- ez az eredmény pedig az EU, a belső piac leglényegesebb tartalmát teszi semmivé
- az EU-versenyjog hatóköre arra az esetre terjed ki, amikor a megállapodás érintheti a tagállamok
közötti kereskedelmet
- ennek eldöntésén múlik, hogy az EU-versenyjog alkalmazható lesz, vagy pedig az érintett tagállamok
belső versenytörvényeinek szabályai lesznek irányadók
- az ügyben a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége megállapítható volt, mivel a szerződés a
franciaországi piacot lezárta a lehetséges párhuzamos kereskedelmi csatornák elől

7
 - a gazdasági versenyt keretek között tartó jogi szabályozás a versenytársak közötti viszonylatokban
alkalmazandó, tehát a klasszikus konkurenciafelfogás szerint a termékek, a márkák, a gyártók közötti
versenyre vonatkozik
- ez jelenti az ún. gyártók, márkák közötti verseny koncepcióját
- az EU-versenyjogban az egyazon termék forgalmazói közötti versenyt elimináló megállapodás nem
kerülheti el a 101. cikk tilalmazó szabályát azon az alapon, hogy a gyártók, termékek, márkák közötti
versenyt ugyanakkor elősegítő
- az elszigetelt piac egy tagállam országhatára által volt meghatározott, ez a körülmény pedig különösen
inspirálta a fenti koncepciójú versenyfelfogást, minthogy a szabad kereskedelem államközi gátló
eszközeinek leépítésekor nemkívánatos az ilyen kizárólagossági és egy piac teljes elszigetelését jelentő
ellenhatás  101. cikke által tilalmazottak

Kartell cuccok

101. cikk (nem másolnám be újra)

Autonóm piaci magatartás: hiányzik akkor, ha nemzeti jogszabály kötelezi a vállalkozásokat versenyjogsértésre,
ezért nem vonhatók felelősségre. Ha a nemzeti jogszabály csak lehetővé teszi az EU versenyjog megsértését,
akkor még van reziduális autonóm magatartás. Akkor is hiányzik, ha egy leányvállalat nem határozhatja meg
szabadon piaci magatartását.
Hiányzik akkor, ha egy leányvállalat nem határozhatja meg szabadon a piaci magatartását, az anyavállalat
utasításait követi  gazdasági egység tana: az anya és a leányvállalat egy vállalkozásnak tekinthető. Az
anyavállalat meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetőségével rendelkezik a leánya felett. A szavazati jogok
több mint 50%-val rendelkezik vagy más módon gyakorol meghatározó befolyást.
Centrafarm ügy: ha egy leányvállalat nem határozhatja meg szabadon piaci magatartását és a megállapodás
pusztán a vállalkozások közötti belső munkamegosztással kapcsolatosak, az EUMSZ 101. cikk nem alkalmazható.
Akzo Nobel: nem kell vizsgálni az anyavállalat befolyásolását, ha az a részvények 100%-ával rendelkezik. Ez
megdönthető vélelem. Egyébként a kettejük közötti összes releváns gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatot
meg kell vizsgálni.
A kapcsolt, illetve részesedési viszonyban lévő vállalkozások megítélése
Az anyavállalat és leányvállalt közötti szerződésnek a 101. cikkel szembeni immunitását a Bíróság a Beguelin-
ügyben a leányvállalat gazdasági önállóságának hiánya miatt mondta ki; a Centrafarm-ügyben pedig a piacon
való szereplés mikéntjének meghatározásában nem volt meg a leányvállalat önállósága, így a megállapodást a
vállalatcsoporton belüli munkamegosztás egyik eszközének tekintették.
Amennyiben a leányvállalat gazdaságilag, illetve irányításában elválik az anyavállalattól, a közöttük fennálló
megállapodás továbbélésekor a 101. cikk alkalmazhatóvá lesz.
Az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha a leányvállalat nem önállóan határozza meg
saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad
számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra.
Ilyen helyzetben az anyavállalat és a leányvállalat ugyanazon gazdasági egység részét képezik, ezáltal az EUMSZ
101. cikke értelmében egyetlen vállalkozásnak minősülnek. Ilyenkor az anyavállalat a leányvállalatával szemben
kiszabott bírság megfizetéséért egyetemlegesen felel. Abban az esetben, ha az anyavállalat az uniós versenyjog
szabályait sértő magatartást folytató leányvállalatban 100%-os részesedéssel rendelkezik, fennáll azon
megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol
leányvállalata magatartására.
A jogelőd jogsértéséért a versenyhatóságként eljáró Bizottság a jogutód felelősségét megállapíthatja: a
jogutód versenyjogi szankcionálhatósága nem függ a tagállami társasági jogokra tartozó szervezeti
váltakozásoktól.

Tilalmazott piaci magatartások:

- megállapodások
- összehangolt üzleti magatartás

8
 - a vállalkozások társulásainak döntései

Megállapodás

Bayer ügy. Kell hozzá akarategység, szándékoltan követik az előírt magatartást. Nem szükséges, hogy jogilag
kötelező erejű szerződés jöjjön létre. Megállapodás létét a versenyhatóságnak kell bizonyítania. Két fél
akaratának találkozására összpontosít, és annak valamilyen hiteles módon ki is kell fejeződnie.

Összehangolt magatartás

A vállalkozások közötti koordináció egyik formája, amely anélkül, hogy elérné a tulajdonképpeni megállapodás
szintjét, az egymással való együttműködéssel tudatosan helyettesíti a versennyel járó kockázatokat. A verseny
kizár a vállalkozások között minden olyan érintkezést, amelynek célja egy aktuális vagy potenciális versenytárs
piaci magatartásának befolyásolása. Tilos közölni a versenytársakkal azt a magatartást, amelyet a részt vevők
elfogadtak vagy elfogadni szándékoznak. Minden gazdasági szereplőnek függetlenül kell meghatároznia azt a
politikát, amelyet a közös piacon alkalmazni kíván, de ez nem zárja ki azt, hogy a versenytársak viselkedését
önállóan megfigyelje. Ennek bizonyítása a Bizottság feladata.
PVC ítélet: több elkövetési magatartás egy folytonosként értékelünk, ha a kartellek működési ideje, a
kivitelezés módszerei egybeesnek és ugyanazon versenykorlátozó célt követik. A vállalkozás felelőssé tehető
akkor is, ha tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az összejátszás része volt egy átfogó versenytorzító tervnek,
de a Bizottság nem tudja bizonyítani az összes elkövetési magatartásban való részvételüket.
Mentesülés: ha nyilvánosan elhatárolódik a vállalkozás a versenyjogsértéstől és azt a közigazgatási hatóságnál
bejelenti.

ICI kontra Bizottság-ügy

- egy bizonyos festék majd mindegyik előállítója gyakorlatilag egyidejű és azonos mértékű áremelést
hajtott végre, ami kiterjedt az olasz, a Benelux államoki, valamint a német piacokra is
- önmagában a párhuzamos piaci lépések nem azonosíthatók a versenyjog által szankcionálandó
összehangolt magatartással
- azonban lényeges bizonyító körülmény lehet a párhuzamos viselkedés, amennyiben annak
eredményeként a piaci verseny kondíciói az adott piacra, termékre, gyártókra tekintettel a normálisnak
tételezhető versenytől eltérőek lesznek
- ilyen esetről van szó, ha párhuzamosan tett lépések az árakat olyan szinten stabilizálják, mint ami eltér
a piaci verseny működése által kialakítható áraktól
- az árstabilizálás mellett a piaci részesdés konzerválását, a fogyasztók lehetőségeinek csorbítását is
magával hozhatja a párhuzamos magatartás
- az a tény, hogy a piaci részesedés csökkenésével fenyegető áremelések ezt az üzleti kockázatot az
egyidejűség és az azonos mérték miatt nem jelentették az egyes gyártók számára, szintén olyan
elemként jelentkezik, mint ami az összehangoltságra utal.
- az összehangolt magatartás megvalósulhat úgy is, hogy információt cserélnek, vagy ha előzetesen közli
a vezető gyártó az áremelése idejét és mértékét, és a többiek erről tudva igazodnak
- valamiféle közös tervre, rögzített egyetértésre nincs szükség: az információk hálózatából az érintettek
számára kölcsönösen garantált volt, hogy a másik hasonlóan fog lépni. Ez pedig az összehangolt
magatartás egyik esete a Bíróság szerint

Az összehangolt magatartások megállapíthatóságának elemei:

- valamilyen formájú tényleges és céltudatos kapcsolat megléte
- ami a verseny kockázatának eliminálására irányul
- vagy hatása szerint az érintett vállalkozások magatartását a versenykonformtól eltérővé teszi

Kartell fogalma

9
Olyan megállapodások és/vagy összehangolt magatartások két vagy több versenytárs között, amelynek célja,
hogy koordinálják a versennyel kapcsolatos magatartásukat a piacon és/vagy befolyásolják a versenyre
vonatkozó paramétereket olyan tevékenységeken keresztül, mint a vételi és eladási árak rögzítése, vagy egyéb
kereskedelmi feltételek, a termelési, értékesítési kvóták felosztása, a piac felosztása, beleértve az
ajánlattételben való összejátszást, az import vagy exportkorlátozásokat, és/ vagy más versenytársak elleni
versenyellenes cselekedeteket. Az ilyen gyakorlatok az EKSZ 81. cikkének legsúlyosabb megsértései közé
tartoznak.

Vállalkozások társulásainak döntése

Az azonos típusú vállalkozások tartós együttműködésének vagy érdek-összehangolásának számos szervezeti

formáját értjük alatta, melynek jellemzői, hogy tagjaik közös érdekeit képviselik és védik más gazdasági
szereplőkkel, kormányzati szervekkel, illetve általában véve a nyilvánossággal szemben. Kamarák, szövetségek,
érdekképviseleti szervezetek. Döntésük lehet nem kötelező is.
Ha az állam jogalkotó hatalmat delegál a vállalkozások társulásaira, akkor a 101. cikk tárgyi hatálya megáll?
Wouters-ügy: Igen, de kizárólag akkor, ha 3 feltétel teljesül:
- az állam körültekintő azon közérdekű szempontok meghatározásánál és
- azon lényeges elvek meghatározásánál, amelynek a delegált szabályozásnak meg kell felelnie és
- az állam fenntartja azt a hatáskört, hogy végső esetben maga hozza meg a döntést.

A vállalkozások társulásai által kidolgozott szabályzatok szintén döntésnek minősülhetnek a 101. cikk
szempontjából. A vállalkozások társulásainak döntése nem mentesülnek a 101. cikk hatálya alól, ha a döntést
valamilyen hatóság jóváhagyja vagy közjogi aktusba később átírja. Az a körülmény, hogy a társulás tagjai között
miniszter által delegált személy is van, vagy bizonyos hatósági funkciókkal is felruházott társulás, nem teszi a
versenyre hatással lévő döntéseit immunissá a 101. cikkel szemben.

101. cikk tilalma alól mentesülő megállapodások

Az Európai Bíróság joggyakorlata alapján bizonyos versenykorlátozó megállapodások kikerülhetnek a 101. cikk
hatálya alól. Ezt a tételt a Bíróság úgynevezett Wouters-ügyben.
Azt kell összevetni, hogy az adott megállapodás vagy döntés milyen célt követ és hogy a megállapodással vagy
döntéssel bekövetkező versenykorlátozó hatások elválaszthatatlanul kapcsolódnak-e a kívánt célkitűzés
eléréséhez.

Wouters-ügy
- a holland ügyvédi kamara azon előírása, amely szerint tilos volt az ügyvédeknek könyvvizsgáló
irodákkal társulniuk, a versenykorlátozó hatások ellenére szükséges volt az ügyvédi szakmának az
adott tagállamban érvényesülő szabályok szerinti rendeltetésszerű gyakorlásához

A Wouters-teszt keretében alapvetően három tényezőt kell vizsgálni:

- a megállapodás vagy döntés általános kontextusa
- a megállapodás vagy döntés által követett célkitűzések, valamint
- a versenykorlátozó hatás és a célkitűzés elválaszthatatlansága, illetve annak arányossága
A megállapodás vagy döntés akkor mentesülhet a Wouters-teszt értelmében, amennyiben a célkitűzéshez
kapcsolódó érdekek semlegesítik a versenykorlátozó hatásokat. A mentesüléshez az szükséges, hogy az
érvényesíteni kívánt célkitűzés igazolható legyen egyfajta jogos közérdek által.

A NOB doppingellenes szabályzata kapcsán a Bíróság úgy értelmezte a Wouters kivételt, hogy még ha a
vitatott doppingellenes szabályozást vállalkozások társulása által hozott olyan döntésnek kell is tekinteni, amely
korlátozza a fellebbezők cselekvési szabadságát, az nem minősülne emiatt szükségszerűen a belső piaccal
összeegyeztethetetlen versenykorlátozásnak a 101. cikk értelmében, mivel jogos célkitűzése igazolja. Az ilyen
korlátozás ugyanis elválaszthatatlanul hozzátartozik a sportversenyek szervezéséhez és szabályos
lefolytatásához, és éppen a sportolók közötti egészséges versengés biztosítására irányul.

10
 A 101. cikk hatálya alól kikerülő magatartások másik csoportjába azok a megállapodások vagy döntések
tartoznak, amelyek állami jellegük okán mentesülnek a versenytilalmi megítélés alól. Az EUMSZ versenyjogi
rendelkezései ugyanis csak akkor nyernek alkalmazást, ha az érintett vállalkozások saját elhatározásukból,
autonóm mozgásterük alapján cselekszenek. Abban az esetben viszont, ha a versenyellenes magatartást maguk
a nemzeti jogszabályok kényszerítik a vállalkozásokra vagy ha a nemzeti szabályozás olyan jogi környeztet
teremt, amely gyakorlatilag kiiktatja a versenyt, a vállalkozások nem vonhatók felelősségre a kartelltilalmi
rendelkezésem megsértéséért, mivel elvesztették autonóm mozgásterüket. A mentesség alkalmazásához
azonban az szükséges, hogy a szabályozási környezet ténylegesen teljes mértékben kizárja a versenyt.
Amennyiben ugyanis az állam csak a körülményeket teremti meg a versenyellenes magatartáshoz, de a
tényleges versenykorlátozó fellépés a vállalkozás önálló lépésére vezethető vissza, a vállalkozás nem mentesül
a felelősség alól, ami nem zárja ki, hogy az állam egyúttal felelősségre vonható legyen versenyellenes
szabályozási környezet kialakításáért.

Hatás a tagállamok közötti kereskedelemre

A Bizottság 2004-es iránymutatása értemében 3 tényezőnek kell fennállnia a 101. cikk alkalmazhatóságához:
- a tagállamközi kereskedelem érintettsége: kereskedelem fogalmat széles értelemben kell venni, ez
rendszerint megállapítható, ha nemzetközi tranzakcióról van szó, különösen ha export- vagy
importkorlátozásokat tartalmaz; vagy amikor a felek különböző tagállamokban honosak, illetve
működnek; vagy ha a versenyellenes cselekedet több tagállam terültén történik. Amennyiben a hatás
érzékelhető, elegendő a tagállam területének egy részének érintettsége is
- a tagállamközi kereskedelemre gyakorolt hatás, illetve (nem feltétel, hogy a megállapodás már
megállapíthatóan befolyásolta a tagállamközi kereskedelmet, elégséges ennek ésszerűen
megalapozható lehetősége)
- e hatásnak az érzékelhető volta

Bizottsági közlemény szerint:

A felek összesített piaci részedése a megállapodás által befolyásolt egyik Közösségen belüli érintett piacon sem
haladja meg az 5%-ot és
- horizontális megállapodások esetében az érintett válallkozások összesített éves közösségi forgalma a
megállapodás tárgyát képező termékekből nem haladja meg a 40 millió eurót vagy
- vertikális megállapodások esetében a szállító összesített éves közösségi forgalma nem haladhatja
meg a 40 millió eurót a megállapodás tárgyát képzező termékekből.
A Bizottság azon az állásponton lesz, hogy megdönthető pozitív vélelem áll fenn amellett, hogy a kereskedelmi
hatás érzékelhető, amennyiben egy megállapodás természeténél fogva alkalmas a tagállamok közötti
kereskedelem befolyásolására, például azért, mert importra vagy exportra vonatkozik, vagy a megállapodás
több tagállamot lefed, és az 52. és 54. pontban megjelölt forgalom a megállapos tárgyát képező termékekből
meghaladja a 40 millió eurót.
Azt is gyakran lehet vélelmezni, hogy azon megállapodások, amelyek természetüknél fogva alkalmasak a
tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, érzékelhető hatást fejtenek ki, ha a felek piaci részesedése
meghaladja az előző pontban említett piaci részesedést. Azonban ez a vélelem nem alkalmazható, ha a
megállapodás egy tagállam egy részét fedi le.

Versenykorlátozó tartalom vagy hatás

A versenytorzító tartalom vagy hatás (object or effect). Először az adott megállapodás tartalmát, célját
(object) kell vizsgálni és megítélni. Amennyiben nem állapítható meg ezen a szintén a verseny sérelme, abban
az esetben tovább kell lépni, és fel kell tárni, hogy lehet-e a megállapodásnak versenyellenes hatása (effect).
Ha a versenyt sértő cél, tartalom megállapítható, a versenyhatóságnak nem feladata bemutatni, hogy a
megállapodás versenyellenes hatásokat produkált. A cél általi jogsértések és a hatás általi jogsértések közötti
megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már
természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Bizonyos célok
önmagukban a versenyt korlátozónak minősülnek, ilyenek tipikusan a versenytársak közötti árrögzítő,
piacfelosztó, kizárólagosságot adó megállapodások. A Premier League futballmeccsek közvetítésére kiadott,
területi kizárólagossággal járó műsorsugárzási engedélyek céljuk alapján minősültek versenykorlátozó

11
megállapodásnak, mivel azok a műsorsugárzási szolgáltatás határon átnyúló nyújtásának tiltására vagy
korlátozására irányultak. Vertikális kapcsolatokban általában céljuk alapján versenykorlátozóak az exporttilalmi,
a továbbeladási árat meghatározó vagy az áru kereskedelmét egyoldalúan korlátozó egyéb kikötések. A
gyógyszerágazatban a gyártó és kereskedő közötti olyan megállapodást, ami eltérő árazást alkalmazott az
exportra szánt, illetve a belföldi forgalomba szánt gyógyszerek tekintetében, mivel az alkalmas arra, hogy
visszaállítsa a kereskedelem nemzeti korlátait.
A szelektív forgalmazási megállapodások is általában célzott korlátozások.
(Ide jöhet a Pierre-Fabre-ügy)

Bizottsági iránymutatás (2004)

101. cikk célja a piaci verseny védelme, amely a fogyasztói jólét növelésének és az erőforrások hatékony
elosztása biztosításának eszköze. A verseny és a piaci integráció ezeket a célokat szolgálják. A megállapodás
versenykorlátozó jellegét abban a tényleges összefüggésben kell értékelni, ahogyan a verseny alakulna a
megállapodás és a vélt korlátozásainak hiányában.
Horizontális vers.korl. célú: árrögzítés, piacok vagy fogyasztók felosztása
Vertikális vers.korl. célú: kiskereskedelmi árrögzítés, minimum kiskereskedelmi árak meghatározása, abszolút
területi védelem
Versenykorlátozó hatás: a tényleges vagy a potenciális versenyre olyan hatással van, hogy az érintett piacon az
árakra, a kibocsátás szintjére, az innovációra, vagy a termékek és szolgáltatások választékára vagy minőségére
negatív hatása ésszerűen előrelátható.

A tipikus versenykorlátozási esetek a horizontális kapcsolatokban:

- az értékesítési vagy beszerzési árak rögzítése
- az üzleti feltételek összehagonlása
- a verseny szempontjából értékes információ kicserélése
- a gyártás, piacra lépés, marketin vagy befektetés megállapodáson alapuló korlátozása
- a piac felosztása vagy közös ellenőrzése
- egymással kirázólagossági kapcsolat létesítése
- kívülállók kizárása a kapcsolódó üzleti-kereskedelmi folyamatokból
- közös beszerzés, értékesítés, marketing
- a piaci szereplést és lehetőségek kihasználását visszafogó korlátozások
- a termelési, szakosítási együttműködés formái és a közös vállalkozások alapítása is idetartozhatnak

Vertikális megállapodások tipikus formái:

- az egyedüli márka kikötése, amikor a vevő köteles valamely terméktípusra vonatkozó megrendeléseit
egyetlen szállítóra korlátozni
- kizárólagos forgalmazás, amikor a forgalmazási megállapodásban a szállító vállalja, hogy termékeit egy
adott területen csak egy forgalmazónak értékesíti, a forgalmazó pedig egyúttal korlátozva van a más
területeken való értékesítésben
- franchise-megállapodások
- kizárólagos szállítási megállapodások
- szelektív forgalmazási megállapodások, olyan általában márkás termékek esetében alkalmazott
korlátozások, amelyek értelmében a kereskedők számának korlátozása nem az értékesítési terület
számától, hanem olyan kiválasztási szempontoktól függ, amelyek a termék jellemzőihez kapcsolódnak
- előzetes hozzáférési kifizetések, amelyek olyan rögzített díjak, amelyeket a szállítók a vertikális
kapcsolat keretében az érintett időszak elején fizetnek a forgalmazóknak, hogy hozzáférést
szerezzenek forgalmazási hálózatukhoz
A Bizottság 2011. évi közleménye az együttműködési megállapodásokról
Ez a horizontális megállapodásokra való alkalmazhatóságról szóló iránymutatást tartalmazza.
Horizontális megállapodásnak minősül a termelés vagy a forgalmazás azonos szintjén működő több gazdasági
társaság közötti megállapodás, illetve összehangolt magatartás.
Nemcsak a két tényleges vagy potenciális versenytárs által kötött megállapodást tekinti a Bizottság
horizontális megállapodásnak, hanem adott esetben a nem versenytársak között létrejött horizontális

12
együttműködési megállapodásokat is. A horizontális megállapodások főbb korlátozási módjai a Bizottság szerint
a következők.
- az ilyen megállapodások lehetnek kizárólagosak: jellemzője abban áll, hogy korlátozza a felek
lehetőségét, hogy akár versenytársaikkal, akár harmadik felekkel szemben független gazdasági
szereplőként lépjenek fel
- léteznek olyan megállapodások, amelyek olyan hozzájárulásoktól teszik függővé a felek a döntéseit,
amelyek jelentős mértékben csökkentik döntéshozatali függetlenségüket, illetve
- olyanok is, amelyek a felek pénzügyi érdekeit érintik oly módon, hogy azok döntéshozatali
függetlensége érzékelhetően csökken

A közlemény a következő egyedi megállapodásokra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket:

- K+F, gyártási, beszerzési, értékesítési, szabványosítási megállapodások
Szabályozza, hogy mely megállapodások
- nem esnek a 101. cikk tilalma alá,
- amelyek vélhetően a tilalom alá esnek, és
- biztosan

Mi az a küszöbérték, ami együttesen alacsony piaci részesedésnek minősül az érintett vállalkozások

tekintetében és amely alatt nem valószínű, hogy a horizontális megállapodás a 101. cikk szerinti
versenykorlátozó eredményre vezet. Az ilyen küszöbérték alá eső megállapodások az úgynevezett ,,biztonságos
övezet” megállapodások. Valamennyi megállapodástípus esetében meghatározza, hogy melyek azok, amelyek
feltehetően nem járnak versenykorlátozó eredménnyel, illetve melyek azok, amelyek a 101. cikk (3) bekezdése
alapján jó eséllyel mentesülhetnek. A meglévő termékek fejlesztésére vagy új termékek kifejlesztésére irányuló
K+F megállapodások nem esnek pl. a 101. cikk tilalma alá, amennyiben azok olyan tevékenységre irányulnak,
amelyet a felek külön nem tudnának megvalósítani. Nehezebben mentesülnek a gyártási megállapodások. Az
ilyen megállapodások arra ösztönözhetik a feleket, hogy számos tényezőt, a kibocsátási szinteket, a minőséget,
a termék eladási árát egymáshoz igazítsák.
Nem versenykorlátozó ugyanakkor az olyan gyártási megállapodás, amely az új termék piacra vezetésének
egyetlen módja. Az értékesítési megállapodások horizontális relációban, versenytársak között általában
helyettesítő termékeik eladás, forgalmazása vagy promóciója terén folyó együttműködésre irányulnak. Nem vet
fel versennyel kapcsolatos aggályokat az olyan értékesítési együttműködés, amely nélkül az egyik fél nem tudna
piacra lépni stb.

A szabványosítási megállapodások, melyek célja olyan műszaki vagy minőségi előírások meghatározása,
amelyeknek a termékeknek, gyártási folyamatoknak vagy módszereknek meg kell felelniük, versenykorlátozó
hatásúak lehetnek, amennyiben nyomást jelentenek harmadik felekre a szabványnak nem megfelelő termékek
értékesítése vagy bizonyos technológiák kizárása kapcsán. Azok a megállapodások, amelyek nem állítanak a
szabvánnyal kapcsolatos megfelelési követelményt, a szabványhoz ésszerű, megkülönböztetés-mentes
hozzáférést biztosítanak, általában nem korlátozzák a versenyt.

Bizottság 2001-es közleménye alapján

Völk v Vervaecke: egy megállapodás a tilalmon kívül esik, ha csak jelentéktelen hatással van a piacra.
Konjunktív feltételek:
- piaci részesedés
- forgalom
- egy tagállam egészét-részét fedi-e le
De minimis szabályok:
Horizontális megállapodás esetén a felek együttes részesedése nem haladhatja meg a 10%-ot a releváns piacon,
vertikális megállapodás esetén pedig a részes felek egyedi piaci részesedése nem haladhatja meg a 15%-ot.

A „kőkemény” korlátozásokra ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók.

- árrögzítés
- kibocsátás vagy az értékesítés korlátozása
- piacok vagy vevők elosztása

13
 - kiskereskedelmi árrögzítés
- területi korlátozások
Kumulatív hatás: lényege, hogy a piaci szereplők közötti hasonló párhuzamos megállapodások hálózata
következtében a piaci verseny már korlátozott. Az új szabály szerint ilyen esetekben a korábban említett 10,
illetve 15%-os helyett egységesen csak 5%-os piaci részesedés esetén alkalmazható ez az immunizáló technika.
A 250 főnél nem több munkavállalót foglalkoztató vállalkozások, melyek éves forgalma nem haladja meg a 40
millió eurót, vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 27 millió eurót, kis- és közepes vállalkozásoknak
minősülnek, és így a közöttük létrejövő megállapodásokat fő szabályként a Bizottság nem vizsgálja.

Kivételi rendszer 4 konjunktív feltétele:

1. hatékonyság származik belőle  költség vagy minőségi hatékonyság
2. nélkülözhetetlen – hatékonyság nagyobb a megállapodással és korlátozásaival is, mint anélkül
3. fogyasztók méltányosan részesednek
4. versenyt nem zárja ki

Horizontális kartellek

Árazás:
 minimum árak,
 irányárak,
 ajánlott árak,
 vételi árak,
meghatározása, és ezzel egyenértékű az árkedvezmények, diszkontok korlátozása, a kereskedelmi vagy
kiskereskedelmi árrések meghatározása.

Piacfelosztás:
 földrajzi alapon: pl. egymás hagyományos piacainak tiszteletben tartása
 fogyasztói csoportok szerint pl. BP Kemi-DDSF megállapodás: DDSF: fogyasztók, BP Kemi:
nagyfogyasztók
 közbeszerzési kartellek
 ajánlattevők összejátszása
 kizárólagossági megállapodások megkötése
 közös beszerzés, közös értékesítés, közös marketing
 termelés, eladások, beszerzés, szállítások, piacra lépés, export korlátozása, akár mennyiségi alapon
történő felosztása (kvótamegállapodások) pl. olasz nyers dohány ügy, amelyben a dohányfeldolgozók a
beszerzéseiket osztották fel. Milyen mennyiséget, kitől szerzik be a versenytárs feldolgozók.
 befektetések korlátozása vagy ellenőrzése pl. francia sör-ügy (sörgyártók háborúja), Vitamin (II) ügy:
Négy C-vitamin gyártó a legfontosabb vásárlóikra vonatkozó adatokat egyeztették. A fontosabb
vásárlók által a vitaminért fizetett árról a gyártók informálták a versenytársakat és megállapodtak,
hogy melyikőjük milyen mennyiségben értékesít az adott vásárlónak
 kollektív bojkott pl. együttesen megszakítják a kapcsolatukat vagy az értékesítést egy vásárlóval
 információcsere – ha összejátszás részeként kerül alkalmazásra, akkor tiltott, különben mérlegelendő
 horizontális együttműködési megállapodások
 K+F, szakosítási megállapodások

Vertikális kartellek

14
GlaxoSmithKline: angol gyógyszergyártó olyan megállapodást kötött spanyol nagykereskedőivel, hogy
termékeik egy adott áron értékesíthetik tovább a spanyol forgalmazók felé, viszont magasabb árat írt elő arra
az esetre, ha az értékesítés külföldre irányult.
EUB gyakorlata: párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló megállapodás versenykorlátozó célú. Nem
kell vizsgálni a versenyre gyakorolt hatását, mert mindenképpen a belső piaci integrációt veszélyezteti.

Típusai (márkák közötti verseny és márkán belüli verseny):

 kizárólagos értékesítés pl. Consten/Grundig
 szelektív értékesítés
 franchise
 kizárólagos beszerzési megállapodások

Kizárólagos értékesítés:
 Aktív értékesítés: aktívan fordulnak az egyedi ügyfelekhez (közvetlen levélmegkeresés, kéretlen
elektronikus levél küldése, látogatások). Hirdetés, más promóció, amely kifejezetten az adott
ügyfélcsoportot vagy az adott területen található ügyfeleket célozza meg
 Passzív értékesítés: egyedi ügyfelektől felszólítás nélkül érkező kérésre adott válasz, ide értve áruk
szállítását, szolgáltatások nyújtását az ilyen ügyfelek részére. Olyan általános jellegű hirdetés,
promóció, amely elérheti ugyan a más forgalmazók vásárlóit, de amely egyben ésszerű eszköze az
ilyen területeken vagy ügyfélcsoportokon kívüli ügyfelek elérésének.
 Internet passzív vagy aktív-e? Passzív értékesítés, ha az ügyfél felkeresi a honlapot és kapcsolatba lép
a forgalmazóval. Az, hogy a honlapon vagy a kommunikáció során választható az adott nyelv, nem
változtat az értékesítés passzív mivoltán. Harmadik felek weboldalain elhelyezett területi alapú
hirdetések az arra a területre irányuló aktív értékesítések egyik formáját képezik, ahol ezek a
hirdetések láthatóak.

Szelektív értékesítés:
 Célja, hogy a kiskereskedők minimum közös standardoknak megfelelően legyenek kiválasztva pl az árú
megjelenítése vagy a fogyasztónak nyújtott szolgáltatás színvonala tekintetében. A gyártó a márkához
fűződő jó hírnév fenntartására törekszik, ezért csak ezeknek a kiskereskedőknek ad értékesítési jogot.
A rendszer tagjai számára megtilthatja a gyártó a fel nem hatalmazott kereskedők számára történő
értékesítéseket.
 2 termékcsoport esetében megengedett: 1. luxustermékek 2. műszakilag bonyolult, magas színvonalú
termékek gyártása

Nem ütközik bele a 101. cikk (1) bekezdésébe, ha 4 feltétel teljesül:

1. a termék jellege indokolja a szelektív értékesítést
2. a gyártó kizárólag minőségi kritériumokat állít fel a forgalmazási jog elnyeréséhez és ezeket a
feltételeket diszkrimináció nélkül, egységesen alkalmazza
a. minőségi kritérium: pl. az eladó személyzet szakképzettsége, az árusítóhely megfelelősége,
felszereltsége
b. mennyiségi kritérium: pl. értékesítőnek minimum eladási mennyiséget/forgalmat kell
vállalnia. A gyártó korlátozza az értékesítők számát.
3. a kiválasztási kritériumok arányosak
4. a rendszer célja a verseny ösztönzése és ezáltal a korlátozásokat kompenzálja

A nem engedélyezett telephelyről történő működést megtilthatja a gyártó. Megtilthatja azt is, hogy a nem
engedélyezett forgalmazók számára értékesítsék a terméket a rendszer tagjai. Megtilthatja még azt is, hogy 5
évig versenytárs termékeket nem értékesíthetnek. De nem tilthatja meg, hogy MEGHATÁROZOTT
versenytársak termékeit nem értékesítheti, mert az kollektív bojkotthoz vezethet.
Amennyiben kombinálják kizárólagos értékesítéssel, akkor a gyártó megtilthatja a más forgalmazók területén
történő üzletnyitást, de mind az aktív mind a passzív értékesítés lehetőségét nyitva kell hagynia a kereskedő
számára.
Nem kombinálható a kizárólagos beszerzési kötelezettséggel, mivel a rendszer tagjait nem korlátozthatja
abban, hogy egymástól szerezzék be a terméket.

15
Franchise:
Termékértékesítés vagy szolgáltatás nyújtása. A jogbérletbe adó szellemi tulajdonjogának licencbe adása
mellett valósul meg az üzleti modell, az eladó folyamatos technikai-műszaki segítséget is nyújt. A jogbérletbe
vevő díjat fizet a jogbérletbe adót megillető know-how, márkanév, dizájn, logó és más szellemi tulajdonjogok
használatának jogáért. A jogbérletbe adó a megállapodás tartama alatt általában kereskedelmi és technikai
segítséget nyújt a jogbérletbe vevő részére, így beszerzési szolgáltatásokat, képzési és pénzügyi tervezést.
330/2010/EU rendeletKnow-how: a szállító tapasztalataiból eredő és kipróbált, nem szabadalmaztatott
gyakorlati ismeretek titkos, lényeges és azonosított együttese.
Ebben az összefüggésben titkos alatt kell érteni, hogy a know-how nem ismert széles körben, illetve nem
könnyen hozzáférhető. A lényeges kifejezés azt jelenti, hogy a kh jelentős és hasznos a vevő számára a
szerződés szerinti áruk vagy szolgáltatások felhasználásához, eladásához vagy viszonteladásához. Az azonosított
azt jelenti, hogy a kh-ról kellően átfogó ismertetés áll rendelkezésre, amelynek alapján megállapítható, hogy a
kh kimeríti a titkosság és lényegesség ismérveit.

Ptk. rendelkezések 6:376. §-tól, és a védett ismerethez a 2:47. §

A franchise lehetővé teheti a jogbérletbe adó számára, hogy a termékeit – korlátozott mértékű befektetéssel –
egységes hálózaton keresztül forgalmazza.
Ha azt a következtetést vontuk le, hogy a megállapodás lényegi tárgya nem versenykorlátozó, akkor relevánssá
válik annak vizsgálata, hogy a megállapodásban szereplő egyedi korlátozások szintén összeegyeztethetők, azon
az alapon, hogy a nem versenykorlátozó megállapodás lényegi tárgyához képest járulékos jellegűek. Járulékos
korlátozás azt jelenti, hogy közvetlenül kapcsolódik és szükséges a megállapodás nem versenykorlátozó lényegi
tárgyának végrehajtásához és azzal arányos.

Szerződési kikötések lehetnek:

- Tilos a megállapodás ideje alatt és a megszűnésétől számított egy évig bármilyen hasonló üzleti
tevékenység folytatása
- tilos üzleti tevékenységet eladnia vagy az üzletvezetés másnak átengedie
- ezek szükségesen a know-how és a technikai-műszaki segítségnyújtás védelméhez
- a jogbérletbe adó utasításai szerint kell az üzlethelyiséget felszerelni és dekorálni. Reklámokhoz az
előzetes jóváhagyás szükséges
- a terméket kizárólag a jogbérletbe adótól szerezheti be
- ezek a kikötések szükségesek a franchise jó hírnevének és egységességének védelme érdekében.
- A franchise-vevő versenytilalmi kötelezettsége az általa vásárolt áruk és szolgáltatások tekintetében
nem tartozik a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, ha ez szükséges a franchise hálózat egységes
jellegének és színvonalának fenntartásához. Ilyen esetekben a versenytilalmi kötelezettség
időtartamának sincs jelentősége a 101. cikk (1) bekezdése szempontjából, ha az nem haladja meg a
franchise megállapodás időtartamát.

Kizárólagos beszerzési megállapodás:

Versenykorlátozó cél nincs, de hatása lehet. Van-e a piacon működő egyéb forgalmazóknak kizárólagos
beszerzési megállapodása. Lehetősége van-e a gyártóknak a piacra betörni vagy meglévő részesedésüket
emelni. Így a hasonló megállapodások együttes hatásaként piaclezáró hatás keletkezhet. Ha a vizsgált
megállapodás ehhez a piaclezáró hatáshoz jelentősen hozzájárul, akkor versenykorlátozó hatása van.

330/2010/EU rendelet

A vertikális megállapodásokra vonatkozik

16
Vertikális megállapodás: olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás, amely a megállapodás vagy az
összehangolt magatartás szempontjából a termelési vagy értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő
két vagy több vállalkozás között jön létre, és amely azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett egyes
áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik.
Versenytilalmi kötelezettség: olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a vevő nem
gyárt, vásárol, ad el vagy értékesít viszonteladás keretében a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal
versengő árut vagy szolgáltatást, illetve a vevőt terhelő olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek
értelmében az érintett piacon a szerződés szerinti áruk és szolgáltatások, valamint azok helyettesítői
tekintetében – az előző naptári évi beszerzései értéke, vagy ahol ez bevett ipari gyakorlat, mennyisége alapján
számítva – a vevő összbeszerzésének több mint 80 %-a a szállítótól vagy a szállító által megjelölt másik
vállalkozástól kell hogy származzon.

Piaci részesedési küszöb:

3. cikk (1)   A 2. cikk szerinti mentesség azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a szállító piaci részesedése nem
haladja meg a 30 %-ot azon az érintett piacon, ahol eladja a szerződés szerinti áruit és szolgáltatásait, és a vevő
piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot azon az érintett piacon, ahol vásárolja a szerződés szerinti árukat
és szolgáltatásokat.

2. cikk
Mentesség
(1)   A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a Szerződés
101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó a vertikális megállapodásokra.
Az (1) bekezdésben előírt mentesség csak akkor alkalmazható vállalkozások társulása és annak tagjai között
létrejött, vagy az ilyen társulás és annak szállítói között létrejött vertikális megállapodásokra, ha valamennyi tag
árukat értékesítő kiskereskedő, és ha a társulás egyetlen tagjának saját kapcsolt vállalkozásaival együtt elért
teljes éves üzleti forgalma sem haladja meg az 50 millió EUR-t.

4. cikk
A csoportmentességi kedvezmény megszüntetésével járó korlátozások – különösen súlyos korlátozások
A 2. cikk szerinti mentesség nem alkalmazandó azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek célja –
közvetlenül vagy közvetve, önmagukban vagy más, a felek irányítása alatt álló tényezőkkel együtt – a
következő:
a) a vevő azon képességének korlátozása, hogy saját eladási árát megállapítsa, nem sértve azt a
lehetőséget, hogy a szállító megállapítsa a maximális eladási árat vagy eladási árat javasoljon, feltéve hogy
azok nem vezetnek – a felek bármelyike részéről történő nyomásgyakorlás vagy ösztönzés eredményeként
– rögzített vagy minimális eladási árhoz;
b) korlátozás arra vonatkozóan, hogy a szerződésben részes valamely vevő – a telephelyére vonatkozó
esetleges korlátozás sérelme nélkül – milyen területen, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a
szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat, kivéve:
o i. a szállító számára fenntartott, vagy a szállító által más vevőhöz rendelt kizárólagos területen
vagy kizárólagos ügyfélcsoportnak történő aktív értékesítés korlátozását, amennyiben ez a
korlátozás nem korlátozza a vevő ügyfelei általi értékesítést,
o ii. a végső felhasználók számára a nagykereskedőként működő vevő általi értékesítések
korlátozását,
o iii. egy szelektív forgalmazási rendszer tagjai által a nem engedélyezett forgalmazók részére
történő értékesítések korlátozását a szállító által e rendszer működtetésére fenntartott
területen, és
o iv) a vevő azon képességének korlátozását, hogy beépítés céljára szállított összetevőket
értékesítsen olyan ügyfelek számára, amelyek azokat a szállító által előállított árukkal azonos
típusú áruk gyártásához használnák fel;

c) egy szelektív forgalmazási rendszer kiskereskedőként működő tagjai által a végső felhasználók részére
történő aktív vagy passzív értékesítések korlátozása, nem sértve annak lehetőségét, hogy a rendszer valamely
tagja számára megtiltsák a nem engedélyezett telephelyről történő működést;

17
d) a szelektív forgalmazási rendszeren belül végrehajtott keresztszállítások korlátozása a forgalmazók között,
beleértve a kereskedelem különböző szintjein működő forgalmazókat is;
e) olyan korlátozás, amelyben az összetevők szállítója és az ilyen összetevőket beépítő vevő állapodott meg, és
amely abban korlátozza a szállítót, hogy az összetevőket pótalkatrészként értékesítse a végső felhasználóknak,
javítóműhelyeknek vagy más szolgáltatóknak, amelyeket a vevő nem bízott meg áruinak javításával illetve
karbantartásával

5. cikk a fekete lista:

(1) A 2. cikk szerinti mentességet nem lehet alkalmazni a következő, vertikális megállapodásokban szereplő
kötelezettségekre:
a) bármely olyan közvetlen vagy közvetett versenytilalmi kötelezettség, amely határozatlan időre vagy öt évet
meghaladó időtartamra szól;
b) bármely olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a vevő a megállapodás
megszűnése után nem gyárt, nem vásárol, nem ad el vagy viszonteladás keretében nem értékesít árukat vagy
szolgáltatásokat;
c) bármely olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a szelektív forgalmazási
rendszer tagjai meghatározott versenytárs szállítók márkáit nem értékesítik.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve a 2. cikk szerinti mentesség alkalmazandó bármely olyan közvetlen vagy
közvetett kötelezettségre, amelynek értelmében a vevő a megállapodás megszűnése után nem gyárt, nem
vásárol, nem ad el vagy viszonteladás keretében nem értékesít árukat vagy szolgáltatásokat, amennyiben az
alábbi feltételek teljesülnek:
a) a kötelezettség a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal versengő árukra vagy szolgáltatásokra
vonatkozik;
b) a kötelezettség azokra a helyiségekre és területekre korlátozódik, ahol a vevő a szerződés időtartama alatt
működött;
c) a kötelezettség a szállító által a vevőre átruházott know-how védelméhez elengedhetetlen;
d) a kötelezettség időtartama a megállapodás megszűnését követő egyéves időtartamra korlátozódik. Az (1)
bekezdés b) pontja nem sérti a közkinccsé még nem vált know-how hasznosítására és nyilvánosságra hozatalára
vonatkozó határozatlan időtartamú korlátozás lehetőségét

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, az a versenytilalmi kötelezettség, amelynek időtartama öt

évet meghaladóra hallgatólagosan meghosszabbítható, határozatlan időtartamra kötöttnek tekintendő.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, az ötéves időbeli korlátozás nem alkalmazandó abban az esetben, ha a
szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat a vevő a szállító tulajdonában lévő vagy a szállító által a vevővel
kapcsolatban nem álló harmadik személytől bérelt helyiségekből és területekről értékesíti, feltéve, hogy a
versenytilalmi kötelezettség időtartama nem haladja meg a helyiségeknek és területeknek a vevő által történő
birtoklásának időtartamát.

A tilalom alóli mentesítés feltételei

101. cikk (3) bekezdés!!!!

Létrejöttek ún. csoportmentességek, amelyek bizonyos megállapodásokra leírják azon feltételeket, amelyek
teljesülésekor a mentesség automatikusan megadottnak tekinthető. Ilyen esetekben tehát nem kell vizsgálni,
hogy teljesülnek-e a (3) bekezdés feltételei.

A (3) bekezdés a gazdasági előnyök 2 csoportját azonosítja:

- költségelőnyök: olyan megállapodások tartoznak, amelyek esetében a megállapodásban részt vevő
vállalkozások különböző eszközeik egyesítésével olyan termelési adatokat képesek produkálni,
amelyekre egyedül nem lennének képesek. Ilyennek minősülhet az is, ha különböző termékek
forgalmazói közös eszközt vesznek igénybe a forgalmazáshoz
- minőségi előnyök
A fejlődésre tekintettel mentesített megállapodások lehetnek a kutatás-fejlesztési együttműködés,
specializáció, technológiatranszfer, új magas szintű technológia bevezetése, szabadalom vagy know-how
hasznosítás, gyengébb versenypozíciók erősítése vagy új gyártó piacra lépése a megállapodás eredményeként,
a hatékonysági mutatók javítása, választékbővítés, a minőség javítása vagy kontrollja.

GEAE/P&W-ügy

18
 - a Bizottság azon az alapon mentesített egy két vállalkozás közötti, új repülőgép kifejlesztésére
vonatkozó megállapodást, hogy a fejlesztésre egyedül egyik vállalat sem lett volna képes annak
időigényes és költséges jellege miatt
- a megállapodás alapján pedig egy jobb teljesítményű és olcsóbb működési költségű gépet sikerült
létrehozni
A JOGSZABÁLYON ALAPULÓ MENTESÜLÉS

Azok a megállapodások, amelyek a csoportmentességi rendeletek hatálya alá esnek, nem kell, hogy teljesítsék a
(3) bekezdés feltételeit és pusztán a rendelet hatálya alá tartozás okán mentesülnek. A csoportmentességi
rendeletek ugyanis azokat a jellemzőket tartalmazzák, amelyek alkalmassá tesznek egy adott megállapodást,
hogy minden bizonnyal ki tudja elégíteni a (3) bekezdés követelményeit.
Ahhoz, hogy egy megállapodás a csoportmentesítés előnyeiben részesüljön, a vonatkozó rendelet minden
követelményének eleget kell tegyen, a részleges megfelelés esetén csak az egyedi mentesülés lehetősége áll
fenn. Jellemzőjeként szokás említeni a csoportmentesítést adó rendeleteknek, hogy azok a gyakorlatban a kis-
és középvállalkozások együttműködését teszik könnyebbé.
A vertikális kapcsolatok körében a vertikális megállapodásokra és összehangolt magatartásokra a
330/2010/EU rendelet (ezt már fentebb kifejtettem).
Egyébként van még:
- A gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodásokra vonatkozó 461/2010/EU csoportmentességi
rendelet
- A technológiaátadási megállapodások bizonyos kategóriáira a 772/2004/EK rendelet
- A szakosítási megállapodásokra vonatkozó 1218/2010/EU bizottsági rendelet
- Kutatási és fejlesztési megállapodások vonatkozásában a 1217/2010/EU rendelet
- A biztosítótársaságok együttműködésére alkotott 267/2010/EU rendelet.
- A vonalhajózási társaságok (konzorciumok) együttműködésének kérdéseiről hozott 906/2009/EK
rendelet

Magánjogi jogkövetkezmények

1. Semmisség:

101. cikk (2) A tiltott megállapodás vagy döntés SEMMIS.

Kizárólag azon rendelkezései semmisek, amelyek beleütköznek az EU jogba. A megállapodás egyéb részeinek
semmissége a nemzeti jog alapján dől el.
Abszolút terjedelmű, automatikus, ex tunc hatályú.

2. Kártérítési felelősség:

A jogsértéssel okozati kapcsolatban harmadik személynél kár lép fel.

Courage v Crehan: a 101. cikk teljes körű érvényesülését és gyakorlati hatását veszélyeztetné, ha nem lenne
megengedett a magánszemélyek számára, hogy kártérítést érvényesítsenek.
Azonban az uniós szabályok hiányában minden tagállam belső jogrendszerének kell kijelölni azokat a
bíróságokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek és lefektetni az eljárási szabályokat az egyenértékűség és
hatékonyság elveinek tiszteletben tartásával.

Mi a helyzet, ha a károsult hozzáférést kér a versenyhatóság aktájához, amelyben az engedékenységi iratok

vannak?
Pfleiderer-ügy: a kartellekre vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel nem ellentétes, hogy egy adott személy
hozzáférhessen egy uniós versenyjogi jogsértésben részt vevővel kapcsolatosan valamely engedékenységi
eljárás keretében átadott dokumentumokhoz.
Kötelező uniós jogi szabályozás hiányában a tagállamok feladata a kartellek károsultjainak az engedékenységi
eljárásokra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférési jogával kapcsolatos nemzeti szabályok
megállapítása és alkalmazása.
Az információk közléséhez, illetve azok védelméhez fűződő érdekeket a nemzeti bíróságok csak esetről esetre,
a nemzeti jog keretében és az adott ügy valamennyi releváns elemének figyelembevételével mérlegelhetik.

19
Donau Chemie ítélet: az osztrák jog szerint az ügyben félként részt nem vevők csak a felek hozzájárulásával
férhetnek hozzá a kartellbíróság aktáihoz. Különösen az engedékenységi programok hatékonyságához fűződő,
az osztrák kormány által ebben az ügyben hivatkozott közérdeket illetően ki kell emelni, hogy tekintettel a
nemzeti bíróságok előtt indított kártérítési kereseteknek a hatékony verseny Unióban történő fenntartása
szempontjából vett jelentőségére azon kockázatra történő puszta hivatkozás, hogy a versenyjogi eljárás
aktájában szereplő és a keresetek megalapozásához szükséges bizonyítékhoz való hozzáférés befolyásolja azon
engedékenységi program hatékonyságát, amelynek keretében ezen iratokat közölték az illetékes
versenyhatósággal, nem elegendő az e bizonyítékokhoz való hozzáférés megtagadásának igazolásához.

Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

EUMSZ 102. cikk!!!!!!!

Közgazdasági alapja: piaci erő  a vállalkozás a saját magatartásával képes a piacot befolyásolni (korlátozza a
kibocsátást, emeli az árat, megvonja a fogyasztóktól a választás lehetőségét)
Jogi definíciója (United Brands ügy): egy vállalkozás olyan gazdasági erővel rendelkezik, amely képessé teszi az
érintett piacon a hatékony verseny fenntartásának megakadályozására azáltal, hogy a versenytársaitól,
vásárlóitól és végső sorban a fogyasztóitól érezhető mértékben függetlenül viselkedjen. Speciális felelőssége
van.
Fontos szempontok:
- a vállalkozás piaci részesedése
- a piac koncentrációjának szintje
- piacra lépési korlátok
- kiegyenlítő vevői erő: vevő mérete, fontos kereskedelmi partner
Képesek arra, hogy rövid időn belül új szállítótól szerezzék be a terméket vagy vertikálisan
integrálódjanak, ezért a piaci erővel rendelkező szállító nem képes nyereségesen árat emelni.
A releváns termékpiac
Minél szűkebb a figyelembe vett termékek köre, annál nagyobb esélye van a domináns pozíció
megállapításának. A termékpiac vizsgálatakor a központi kérdés a termékek helyettesíthetősége – mind
keresleti, mind kínálati szempontból. Amennyiben a termékek (szolgáltatások) egymással helyettesíthetők,
azonos piacot alkotnak. A helyettesíthetőség fogalma alatt a termékek olyan tulajdonságai értendők, amelyek
szerint alkalmasak arra, hogy egy állandó igényt egyaránt kielégítsenek, és egyúttal elhatárolhatók mint
termékcsoport más termékektől, továbbá a versenyhelyzetek vizsgálata során egyaránt figyelembe kell venni a
versenyfeltételeket, valamint a kínálati és keresleti szerkezetét is. A banán elkülöníthető-e speciális
tulajdonságokat figyelembe véve más gyümölcsöktől – a helyettesíthetőséget tagadva a domináns pozíciót
megállapították.
A nyersanyag és alkatrészek piaca önálló releváns piacnak tekinhető.
Michelin-ügy
- a gyártók által az új gépkocsikra felszerelt új autógumi és a használók által a kiszolgáltak helyett
vásárolt új autógumi piaca két különböző termékpiacot jelentett tekintettel arra, hogy azok keresleti
piaci teljesen eltérő
A keresleti oldalon a helyettesíthetőség tehát azt jelenti, hogy a vásárló tényleges választási lehetősége fennáll.
A kínálati oldalon a helyettesíthetőség megléte azt mutatja, hogy a gyártók erőforrásaikat át tudják alakítani, és
ezzel a kínálati oldalon meg tudnak jelenni.

A releváns földrajzi piac

A releváns piac definiálásakor a termékpiac megállapítása után azt a földrajzi kiterjedésű piacot kell
körülhatárolni, amelyen belül a verseny kondíciói megfelelően homogének ahhoz, hogy a gazdasági-piaci
hatalom domináns pozícióként legyen értékelhető. A kiindulópont általában a vizsgált vállalkozás eladási
piacának földrajzi kiterjedése; emellett a szállítási lehetőségek, az értékesítési-forgalmazási hálózatok
működési területei, illetve a visszaélési elem megvalósulásának földrajzi területe vagy a hátrányt szenvedő piaci
szereplők működési területei is fontos tényezők lehetnek. A földrajzi piac meghatározásánál is szempont a
relatív árak változásait követő helyettesítés, melynek keretében azt kell vizsgálni, hogy a felek rövid távon és
elhanyagolható költségekkel átirányítják-e megrendeléseiket máshol lévő vállalkozásokhoz.
A 102. cikk alkalmazásához legalább a belső piac jelentős része kell, hogy legyen a releváns földrajzi piac.

20
A dominancia megállapíthatóságához a gyakorlat alakította ki a kritériumokat. Mindegyik esetben a kritériumok
egyenkénti és összesített hatása alapján történik a gazdasági hatalom mértékének meghatározása.
Figyelembe kell venni:
- a piac versenystruktúráját
o különösen az érintett vállalkozás piaci részesedését az adott piacon
o a tényleges versenytársak terjeszkedésének vagy piacra lépésének lehetőségét
o a kiegyenlítő vevői erőt: az érintett vevői kör képes arra, hogy védekezzen az erőfölényben
lévő vállalkozás piaci erejével szemben (pl. azáltal, hogy szállítót vált vagy belépésre ösztönöz
új szereplőket)

A piaci részesedés
A legfontosabb faktor az illető vállalkozás részesedése a releváns piacon. Az igen magas piaci részesedés nem
szükségszerűen jelent domináns pozíciót. A nagy piaci részesedés megállapítása lehet a releváns piac
helytelenül szűk definiálásának eredménye is. A piaci részesedés nem jelent megalapozott megítélést akkor
sem, ha a releváns piacon a kívülről jövő kompetitív kockázatokat figyelmen kívül hagyjuk. Az erőfölény nem
valószínűsíthető 40%-os piaci részesedés esetén.

A piacra lépés lehetősége, illetve terjeszkedés

A releváns piacon milyen lehetősége van a verseny működését kényszerítő új szereplők megjelenésének, illetve
a meglévők terjeszkedésének.
A piacra lépési akadályok: amennyiben a piacon a piacra lépés vagy terjeszkedés valószínű, időszerű és
elegendő, a potenciálisan erőfölényes helyzetben lévő vállalkozást elrettenheti a visszaélésszerű
magatartásával. A terjeszkedés vagy piacra lépés akkor valószínű, ha az a versenytárs számára kellően
nyereséges. Akkor időszerű, ha kellően gyors és akkor elegendő, ha kellő nagyságrendű ahhoz, hogy elriasszon
a jelentős piaci erő gyakorlásától.
Mint piacra lépési akadály jelenhetnek meg:
- a szellemi tulajdon különböző formái:
o a szabadalmak: szerzői jogok erejénél fogva lesznek ezek gyakorlói meghatározó piaci
helyzetben
- a hatósági-jogszabályi feltételek
- törvényi monopóliumok
A Bíróság a technológiai előnyök, a magasabb technikai szint figyelembevételével állapította meg a domináns
pozíciót több esetben. A technológiai előny mint piacra lépési akadály megítélése ellentmondásos: a fejlesztés
mindenkinek kiadások jelent, az esetleges szabadalmak lejárta a piacra lépő fejlesztési lehetőségeit könnyíti, az
innovációba fektetett források és eredmények miatti előnyök nem lehetnek elítélendők.
Piacra lépési akadályként jelenthet meg a vertikálisan integrált jól kiépített forgalmazói hálózat, am nyilvánvaló
helyzeti előnyt ad, bár a domináns pozíció megállapításához csak egy szempont lehet.
Nagyságrendi hatékonyság szempontja: a potenciális piacra lépőknek a versenyképes hatékonyságot nem teszi
általában lehetővé.
Piacra lépési akadályként említhető végül a fontosabbak közül az ún. átállási költség nagysága: annak a
tevékenységnek, vagyonnak az értéke, amit fel kellett számolni az adott releváns piacra való áttérés,
megjelenés érdekében, amihez még az új piacon való megjelenés költsége is társul.
A piac struktúrájának, a vállalkozások helyzetének szempontja mellett a vizsgált vállalkozás piaci magatartása
is a domináns pozíció egyik tényezője lehet. Elvileg ugyanúgy lehet a diszkiminatív árak alkalmazása, vagy az
irreálisan alacsony árakon történő eladás a domináns helyzet megszerzésére való törekvés jele, mint a
dominancia megállapításának alapja.

Visszaélés
Objektív fogalom: a vállalkozás piaci jelenléte úgy befolyásolja a piac szerkezetét, hogy egyrészt gyengül a
verseny hatásfoka, másrészt ennek következtében a kialakult versenyviszonyokhoz képest eltérő módszerek
érvényesülnek, ami meghiúsítja, hogy az addig fennálló versenyviszonyok fennmaradjanak vagy javuljanak.
A magatartás alkalmas versenykorlátozó hatás kifejtésére vagy valószínűen ilyen hatással jár.

Visszaélések csoportosítása
- kizsákmányoló típusú: a tőle függőkkel szemben alkalmaz tisztességtelen, ésszerűtlen feltételeket.
Diszkriminatív árak, túlzó árak alkalmazása
- kizáró típusú: aktuális vagy potenciális versenytársak kiszorítása a piacról, azért, hogy tovább

21
 csökkentse a versenyt. Piaci struktúra további romlása. Felfaló árak, kizárólagossági kikötések.
o fogyasztókat károsító piaclezárás: amikor az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása
megakadályozza vagy kizárja a tényleges vagy potenciális versenytársak hozzáférését a
beszerzési forrásokhoz vagy piacokhoz, ami által az erőfölényben lévő vállalkozás
nyereségesen emelhet árat a fogyasztók kárára
o áralapú versenykorlátozó magatartás: a Bizottság akkor avatkozik be, ha a szóban forgó
magatartás képes meggátolni azoknak a versenytársaknak a részvételét a versenyben,
amelyek egyébként éppoly hatékonyak, mint az erőfölényben lévő vállalkozás

Lehetőség van arra, hogy bizonyos magatartások indokoltnak és igazolhatónak minősüljenek. Ehhez az érintett
vállalkozásnak vagy azt kell bizonyítania, hogy a magatartás objektív szükséges (pl. a termék jellegéhez
egészségügyi vagy biztonsági okok kapcsolódnak), vagy pedig azt, hogy az jelentős hatékonyságjavulást
eredményez, amely képes a fogyasztókra gyakorolt versenykorlátozó hatás ellensúlyozására. Ahhoz, hogy a
magatartás valóban mentesüljön, az szükséges, hogy az elengedhetetlen legyen a vállalkozás által kitűzött cél
eléréséhez, valamint hogy arányos legyen azzal.

Tárgyalt visszaélés típusok:

- kizárólagossági megállapodások
- elzárkózás üzleti kapcsolattól és árrésprés
o szállítás megtagadása
o szerződéskötés megtagadása
o árrésprés
- árpolitikához kapcsolódó visszaélések
o felfaló árazás
o túlzó árazás
o árdiszkrimináció
o tiltott árkedvezmények
- árukapcsolás és csomagban történő eladás
- egyéb

I. Kizárólagossági megállapodások

Az erőfölényben lévő vállalkozás oly módon próbálja kizárni versenytársait, hogy vevőivel olyan megállapodást
köt, amely értelmében ezek kizárólag vagy jelentős részében az erőfölényben lévő vállalkozástól vásárolnak,
aminek következtében elérhetetlenek lesznek a versenytársak számára. Iránymutatás szerint valószínűsíthető,
hogy a fogyasztók összességében nem járnak jól. A piaclezáró hatás bizonyításánál vizsgálni szükséges a
lekötött vevők számát, lekötött beszerzéseik arányát és a kötelezettség időtartamát. Ha az erőfölényben lévő
vállalkozás valamennyi vagy a legtöbb vevő számára megkerülhetetlen kereskedelmi partner, akkor még egy
rövid ideig tartó kizárólagos beszerzési kötelezettség is vezethet versenyellenes piaclezáró hatáshoz.
Coca Cola: kötelezettséget vállalt arra, hogy nem köt kizárólagossági szerződést vásárlóival, azok szabadon
értékesíthetnek a versenytársak által gyártott szénsavas üdítőitalokat
De facto kizárólagosság: Van den Bergh Foods jégrém hűtőpultjai: a jégkrémgyártó ingyenesen bocsátott
hűtőpultokat a kiskereskedők rendelkezésére. A hűtőpultban kizárólag az általa gyártott terméket tarthatták.
75%-os volt a piaci részesedése, az összes üzlet 40%-ban az egyedüli hűtőpult az eljárás alá vont vállalkozásé.

II. Elzárkózás üzleti kapcsolattól és árrésprés

Szállítás megtagadása:
Commercial Solvents monopolhelyzetben van az aminobutanol piacon. Vásárlója Zoja, ebből etambutolt állít
elő. Input termék az aminobutanol. CS maga is belekezdett az etambutol gyártásába és beszüntette a
szállításokat Zojának. A végtermék piacát is magának akarta fenntartani.
EUB: visszaélés, ha a nyersanyagok piacán erőfölényes helyzetben lévő a nyersanyagokat a saját feldolgozása
számára fenntartva visszautasítja a szállítások teljesítését
United Brands ügy: egy gazdasági erőfölényben álló nem szüntetheti be a szállításait egy hosszú távon vele
üzleti kapcsolatban lévő forgalmazója számára, aki rendes kereskedelmi gyakorlatot folytat és a szokásos
megrendelést adja le.

22
Szerződéskötés megtagadása:
Alapvető eszközhöz, hálózathoz való hozzáférés megtagadása. Az alapvető eszköz tulajdonoságnak meg kell
osztani minden olyan eszközét, amely nem sokszorosítható a beruházás és az innováció rendes feltételei
mellett és amely nélkül az adott piacon a verseny lehetetlen vagy lényegesen korlátozott.
Lehet szellemi alkotás is alapvető eszköz.
Magill: ír TV társaság és a BBC az általuk sugárzott programok műsorrendjére szerzői jogi védelmet élveztek.
Magill a szerzői jog felhasználására vonatkozó engedélyt – licencet – kért, mivel egy új termékkel akart
megjelenni a piacon, összehasonlítható műsorfüzetet kívánt gyártani. Visszaélés a felhasználási szerződés
megtagadása, mivel:
- egy alárendelt, azaz másodlagos piacon
- objektív indok nélkül megakadályozták, hogy
- egy új termék kerüljön a piacra, amely iránt potenciális fogyasztói igény van s
- ezzel teljesen kizárták a versenyt a másodlagos piacon.

Árrésprés
Bizottsági definíciója: a termelési vagy forgalmazási láncban feljebb lévő piacon olyan árat számít fel, amely a
lejjebb lévő piacon általa szabott árral összehasonlítva nem teszi lehetővé még egy hasonlóan hatékony
versenytárs számára sem, hogy hosszú távon nyereségesen kereskedjék a lejjebb lévő piacon. Wanadoo ügy: a
Telfónica a spanyol széles sávú internet piacon és a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak
meghatározásánál alkalmazott árrésprést. Gazdasági erőfölénnyel rendelkezik a vezetékes telefon piacon és az
erre ráépülő széles sávú internet nagykereskedelmi piacon is. A széles sávú internet nagykereskedelmi piacán
úgy határozta meg az árat, hogy az árrés nem volt elégséges ahhoz, hogy a vele azonos hatékonyságú
szolgáltató fedezni tudná a kiskereskedelmi széles sávú hozzáférés nyújtása során felmerülő költségeket.
Fenntarthatatlan veszteségeket okozott az ugyanannyira hatékony versenytársainak a kiskereskedelmi piacon.
Deutsche Telekom: erőfölényes a feljebb lévő piacon, a lejjebb lévő piacon olyan árakat alkalmaz, amely a
versenytársak számára már veszteséges. Azaz a saját kiskereskedelmi árait alacsonyabban tartotta, mint a
versenytársaknak a nagykereskedelmi árakat.

Felfaló árazás
Akzo ügy: átlagos teljes költség alatti, de az átlagos változó költség feletti árazás is lehet felfaló, amennyiben ez
a versenytárs kiszorítását célzó terv részeként került alkalmazásra.
A feljebb lévő piacon erőfölényben lévő cég a lejjebb lévő piacon a terméket az átlagos változó költségek alatti
áron árusítja. Ez az árazás mindig felfaló, a versenytársak kiszorítását célozza, hogy utána az árak emelésével
visszanyerje veszteségét. A versenytársak kiszorítását célozza, hogy utána képes legyen a termék árát emelni,
hogy veszteségét visszanyerje. Ezt azonban nem kell megvárni.
Nem kell feltétlen átlagos változó költségek alatti áron árulni, az is elég a felfaló árazás megállapításához, ha
alacsonyabb nettó árbevételhez jutott, mint ami egy másik ésszerű magatartás mellett várható lett volna.
Átlagos elkerülhető költség: azoknak a költségeknek az átlaga, amelyek elkerülhetőek lettek volna, ha a vállalat
nem termelt volna meg egy bizonyos extra mennyiséget.
A Bizottság azt is vizsgálja, hogy az állítólagos felfaló magatartás vezetett-e rövid távon annál alacsonyabb nettó
árbevételhez, mint ami egy másik ésszerű magatartás mellett várható lett volna, azaz, hogy az erőfölényben
lévő vállalkozás elkerülhető veszteséget szenvedett-e.

Árdiszkrimináció
Tisztességtelen árak alkalmazása tilos.
Portugál repülőtér ügy: azok a légitársaságok kaptak nagyobb kedvezményeket a leszállási díjakból, akik
gyakrabban használták a repteret. A sávosan és nem lineárisan emelkedő meghatározott kedvezmény
alkalmazása ahhoz vezetett, hogy a portugál és a spanyol légitársaság jutott a legnagyobb kedvezményekhez. A
kedvezmény sávjait olyan magasan határozták meg, hogy más légitársaság csak elenyésző kedvezményhez
juthatott. Tilos egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által
azok versenyhátrányba kerülnek.

Hűségkedvezmények
Az erőfölényben lévő cég ahhoz köti a kedvezményt, hogy a vásárló a beszerzéseinek egészét vagy legnagyobb
részét tőle vásárolja meg. A vásárlók lekötése a célja. A vásárló szükségletének százalékában határozza meg az
árengedmény mértékét, ezáltal a vásárlókat arra kényszeríti, hogy csak tőle vásároljanak.

23
A Bizottság megkülönböztet
- visszamenőleges hatályú árengedményt: amelyet a vásárló egy meghatározott referencia-időszakra
bizonyos küszöbértéket meghaladó összes vásárlására megkap
- többletárengedményt: amelyet csak a küszöb-értek eléréséhez előírt vásárlásokat meghaladó
vásárlásokra érvényesíthet.
A Bizottság az előbbiekre úgy tekint, mint amivel jelentős piaclezáró hatás érhető el. A tényleges vagy
potenciális versenytársakat sújtó valószínű piaclezárás annál nagyobb minél nagyobb részét teszi ki az
árengedmény a teljes árnak és minél magasabb a küszöbérték.
A Bizottság szerint a lojalitást fokozó árengedmények nem minősülnek automatikusan jogszerűtlennek. A
Bizottság azt kívánja vizsgálni, hogy az árengedményrendszer alkalmas-e az akár hasonlóan hatékony
versenytárs piacra lépésének vagy terjeszkedésének megakadályozására azáltal, hogy megnehezíti számukra az
egyes vevőknél jelentkező kereslet egy részének kielégítését.
Ebben az összefüggésben a Bizottság becslést készít arra vonatkozóan, hogy a versenytársnak milyen árat
kellene ajánlania ahhoz, hogy kompenzálja a vevőt a feltételes árengedmény elvesztéséért, ha ez utóbbi
kereslete egy részét visszavonja az erőfölényben lévő vállalkozástól. A tényleges ár, amelyet a versenytársnak
ajánlania kell, a normál ár, mínusz árengedmény, amelyet a váltás miatt a vevő elveszít, és amelyet az
értékesítés érintett részére az adott időszakra vonatkozóan számítanak ki. Minél alacsonyabb a becsült
tényleges ár az érintett részen belül az erőfölényben lévő vállalkozás átlagos árához képest, annál erősebb a
lojalitást ösztönző hatás. Azonban mindaddig, amíg a tényleges ár következetesen az erőfölényben lévő
vállalkozás hosszú távú átlagos határköltsége feletti szinten marad, ez rendszerint egy hasonlóan hatékony
versenytárs számára lehetővé tenné, hogy az árengedmény ellenére is nyereségesen versenyezzen. Ilyen
körülmények mellett az árengedménynek általában nincs versenyellenes piaclezáró hatása.
Intel ügy: Számítógép-processzor gyártó cég, amely a számítógépgyártó vállalkozások számára olyan feltételhez
kötött árengedményt nyújtott, hogy azok az ellátási szükségletük teljes vagy szinte teljes részét kizárólag az
Inteltől szerezzék be. Fizetett a vásárlóknak, ha versenytárs által gyártott processzorokat nem forgalmaztak
vagy a forgalmazást késleltették. A Bizottság gazdasági elemzést is készített. Mennyiben lennének alkalmasak az
árkedvezmények arra, hogy kizárjanak a piacról egy olyan hipotetikus versenytársat, amely nem rendelkezne
erőfölénnyel és Intelhez hasonlóan hatékony lenne. A hasonlóan hatékony versenytárs elemzés hipotetikus
gyakorlat abban az értelemben, hogy azt elemzi, kizárt-e egy olyan versenytárs piacra lépése, amely hasonlóan
hatékony, mint az Intel, de olyan terméket kíván értékesíteni, amely nem rendelkezik olyan széles vevőkörrel,
mint az Intel terméke.
Az elemzés 3 tényezőt vesz figyelembe:
- a megtámadható részt: egy adott vevő beszerzéseinek azon hányadát, amelyet ésszerű keretek között
bármely időszakban egy új versenytárshoz tud irányítani
- egy releváns időhorizontot: legfeljebb 1 év
- reális költségek releváns mértékét: átlagos elkerülhető költésg
Ha az Intel árengedmény-rendszere ahhoz vezet, hogy a megtámadható részre tekintettel egy hasonlóan
hatékony versenytársnak az Intel költségeinek reális mértéke alatt kell kínálnia termékeit, hogy kompenzálja a
vásárlókat az Intel által nyújtott árkedvezmény elvesztéséért, ez azt jelenti, hogy  az árengedmény alkalmas
arra, hogy kizárja a piacról a hasonlóan hatékony versenytársakat. Ez megfosztaná a végső fogyasztókat azon
különböző termékek közötti választás lehetőségétől, amelyeket egy számítógépgyártó egyébként kínált volna,
ha döntését kizárólag a termékek egymáshoz viszonyított érdemein, valamint az Intel és versenytársai által
felszámított egységárak alapján hozta volna meg.

Árukapcsolás
Szerződések megkötését olyan többletszolgáltatásoknak a másik fél általi elfogadásához köti, amelyek sem
természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nincsenek kapcsolatban ezen szerződések
tárgyával.
Elkülönült termékek esetén lehetséges megállapítani. Versenykorlátozást okozhat a kapcsolt és a kapcsolódó
piacon is.
Csomagban való eladás: a termék árazásán keresztül fejt ki az árukapcsoláshoz hasonló hatást.
Microsoft ügy: Windows oprendszerbe beépítette a Media Player-t is, amely audió és videofájlok lejátszását
teszi lehetővé. Ilyen szoftvert több versenytárs is gyárt, az operációs rendszerek piacán a Microsoft
szuperdomináns. Megfosztja a PC gyártókat és a végfelhasználókat a különböző gyártók által gyártott
programok közötti választás lehetőségétől. A két termék elkülönült termék, mivel a Media Playert Microsoft
önállóan is értékesítette, azt önállóan is le lehetett tölteni a weboldalról és más vállalkozások is előállítottak
ilyen terméket. A versenytárs termékek hátrányba kerülnek, amely a független a versenyző termék minőségétől

24
vagy árától. A fogyasztók vállalkozási szabadsága csökken és az innovációra is kedvezőtlenül hat.

Közös vagy együttes erőfölény

A 102. cikk alkalmazásában a vállalatcsoportok szintén egységet alkotnak, az egész csoport gazdasági ereje és
piaci helyzetére tekintettel kell lenni valamely tagjának a vizsgálatakor. A domináns pozícióval való visszaélés
megtörténhet a vállalatcsoport egészére vonatkozó értékelésben. Több esetben a domináns pozíciójú
anyavállalat felelősségét alapozta meg valamely leányvállalatnak a visszaélése.
A közös dominancia fennállása, amikor több, jogilag és gazdaságilag is különálló vállalkozás (egymástól
elkülönülő versenyjogi jogalanyok) van meghatározó helyzetben. A domináns pozíció megteremtése,
fenntartása lehet a vállalkozások együttműködésének is eredménye: ilyenkor a 101. cikk alkalmazandó.
A közös vagy megosztott dominancia lényegi jellemzői:
- a piac döntő mértékét kisszámú vállalkozás uralja anélkül, hogy közöttük egyik is meghatározó lenne
- a vállalkozások lépései között nagyfokú kölcsönös függőség áll fenn
Ilyen körülmények között, ha ennek a kölcsönös függésnek és a versenykonform lépések számukra
kedvezőtlen eshetőségeinek tudatában vannak a vállalkozások, akkor a Bizottság szerint nagy a valószínűsége
egyfajta hallgatólagos együttműködésnek. Erre a versenyellenes állapotra törekszik a Bizottság a 102. cikket
ráhúzni: a domináns pozíció megosztva bár, de fennáll, a visszaélést pedig a tudott passzív együttműködés
jelentheti.

EUMSZ 102. cikk szerint egy vagy több vállalkozás élhet vissza erőfölényével, tehát lehetséges az is, hogy több
vállalkozás gazdasági szempontból együttesen, kollektív szervezetként lépnek fel vagy cselekszenek egy
meghatározott piacon.

3 feltétel együttes fennállása esetén:

1. oligopólium minden tagja ismerje a többi tag viselkedését annak ellenőrzése érdekében, hogy
egységesen léphessenek fel
2. a közöttük létrejött hallgatólagos összehangoltság huzamosan fennálljon, azaz léteznie kell valamiféle
ösztönző erőnek ahhoz, hogy ne történjék eltérés a piacon való közös fellépés irányvonalától
3. az aktuális és potenciális versenytársak, ill. a fogyasztók reakciója ne kérdőjelezze meg az együttes
fellépéstől várt eredményeket

Laurent Piau ügy: FIFA és futball klubok együttesen dominánsak a játékos ügynöki szolgáltatások piacán.

Airtours ügy:
Összefonódás ellenőrzés. Összefonódás után a piac 3 szereplősre csökkent volna le. Az összefonódással oligopol
piac alakulna ki. A versenytársak számára ésszerű lenne a kínálat korlátozása és az árak emelése.
Egyes piacok szerkezete lehet olyan, hogy a vállalkozások lehetségesnek, gazdaságilag ésszerűnek és ezért
kívánatosnak tartják, hogy tartósan olyan piaci magatartást tanúsítsanak, amely emelt áron való értékesítésre
törekszik anélkül, hogy a 101. cikkbe ütköző megállapodást vagy összehangolt magatartást folytatnának.
Egyetértenek az egyeztetés feltételeiről. Az egyeztetéstől való eltérést figyelemmel kísérhetik. Elrettentési
mechanizmus vagy érvényben. Az egyeztetés csak akkor lehet sikeres, ha az abban nem részes vállalkozások,
illetve a vevők nem veszélyztethetik az egyeztetéstől elvárt eredményt.

IV. Összefonódások és fúzióellenőrzés

Fúziós-rendelet 139/2004/EK rendelet!!!!!

1. Bevezetés

- tág értelemben akkor beszélünk összefonódásról, amikor két vagy több önálló vállalkozás, gazdasági egység
közös irányítás alá kerül, vagy közös lesz a tulajdonosuk
- összefonódás és az irányításszerzés a versenyjogban nem azonos fogalmak
- az összefonódások ellenőrzésének célja olyan piaci szerkezet fenntartása, ahol megfelelően érvényesül a
verseny
- Európában e fúziókontroll szabályozás egyik legfontosabb célja, hogy az ún. nemzeti bajnokok, tehát a
nemzeti óriásvállalkozások mesterséges és tagállamok által támogatott létrejöttét megakadályozza
- miért érdemes?

25
o hatékonysági előnyök
o méretgazdaságosság
o nemzeti bajnokok létrehozása
o piaci hatalom növelése
o csődközeli vállalkozás megmentése

2. Az összefonódások csoportosítása azok hatása alapján

- Horizontális összefonódások:
 amikor a versenytársak, vagy potenciális versenytársak közötti koncentrációról van szó
 két hatása van:
számtanilag eggyel kevesebb versenytárs lesz a piacon
az érintett piacon megnő a vállalkozás piaci részesedése
- Vertikális összefonódások
 ha az érintett vállalkozások a termelés különböző szintjein tevékenykednek
 képes lehet kvázi elzárni a piacot a többi vállalkozás elől
- Konglomerátum típusú összefonódások
 se nem horizontális, se nem vertikális, tehát nem versenytársak, és nincs közöttük értékelhető
vertikális kapcsolat sem
 két versenyre káros hatást szokás emlegetni:
 az összefonódás hatására megszűnhet a potenciális verseny lehetősége
 felfaló árazást vagy árukapcsolást alkalmaz
- (+1) a magyar joggyakorlat szerint: Portfolió hatással járó összefonódások
 olyan vállalkozások, amelyek nem azonos termékpiacon vannak, de az általuk gyártott termékek
kapcsolódnak egymáshoz, vagy kiegészítői egymásnak
 GVH: különösen akkor járhat káros hatással, ha egymást kiegészítő áruk gyártói kerülnek egy
vállalkozás-csoportba

3. Az összefonódások csoportosítása a megvalósítás módja alapján

1. szűk értelemben vett fúzió: egyesülés

2. beolvadás
3. közös vállalkozás
4. irányításszerzés
 egyedüli irányításszerzés
 közös irányítás
5. vállalkozásrész

4. Kivételek
- felszámolók, végelszámolók tevékenysége (ha Tpvt úgy rendelkezik, hogy tevékenységük nem irányítás)
- biztosítóintézet, hitelintézet, pénzügyi holding társaság, befektetési társaság – legfeljebb egy éves – irányítás
vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése és irányítási jogaikat nem, vagy csak az
ehhez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolják
o GVH az 1 évet meghosszabbíthatja
- Kivételek a Fúziós Rendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján

- + 1 kivétel: EUMSZ 346. cikk:

 lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy a biztonságukkal kapcsolatos alapvető intézkedéseket
megtegyék, amely a fegyverek, töltények, hadianyag előállításával kapcsolatos
 ebből az következik, hogy a vállalkozásoknak lehetősége van arra – ha a tagállamok kérik – hogy ne
jelentsék be egy összefonódás hadiipari vonatkozásait

5. Eljárási-hatásköri kérdések
- Bejelentési kötelezettség
 A Fúziós rendelet szerint azon összefonódásokat, amelyek elérik a meghatározott küszöbszámokat, és
így uniós léptékűnek minősülnek, be kell jelenteni az Európai Bizottsághoz a végrehajtásuk előtt, de a
szerződés, nyilvános ajánlattétel bejelentését, vagy az irányítás megszerzését követően

26
  a magyar szabályozáshoz képest többlet:
ha az érintett vállalkozások bizonyítják a jóhiszeműségüket arra nézvén, hogy a szerző dést meg
kívánják kötni vagy nyilvános ajánlattételi szándékot tesznek közzé, akkor előzetesen is bejelenthetik
az összefonódást
 aki a bejelentési kötelezettségének nem tesz elegetEurópai Bizottság bírságot szab ki
 de a Bizottság akár az eredeti állapot helyreállításáról is határozhat, ha az összefonódás a közös piaccal
összeegyeztethetlen
- Közösségi léptékű összefonódás
Egy összefonódás akkor közösségi léptékű, ha:
a) az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; és
b) az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes közösségi szintű forgalma
meghaladja a 250 millió eurót,
kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy
és ugyanazon tagállamban éri el.

Egy összefonódás, amely nem éri el a 2. cikk szerinti küszöbértékeket, közösségi léptékű, ha:
a) az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót;
b) legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja
a 100 millió eurót;
c) a b) pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás
mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót; és
d) legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 100 millió
eurót,
kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy
és ugyanazon tagállamban éri el.

- A küszöbértékek fölötti ügyek főszabály szerint a Bizottság hatáskörébe tartoznak (Egyablakos ügyintézés)

- eljárási határidők:
25 munkanap: ha (első fázis)
 az összefonódás nem tartozik a Fúziós rendelet hatálya alá
 vagy a bejelentett összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való
összeegyeztethetőséget illetően
 35 napra meghosszabbodik, ha egy tagállamtól kérelem érkezik az áttétel iránt, vagy az érintett
vállalkozások kötelezettségvállalásokkal állnak elő
90 munkanap (két fázisú)
 akkor indítja meg a Bizottság a 2. fázist, ha az összefonódás a rendelet hatálya alá tartozik és komoly
kétséget támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőséget illetően
 105 napra meghosszabbodhat, ha az érintett vállalkozások az 54. munkanap után tesznek
kötelezettségvállalásokat
-Ha egy összefonódás a Fúziós rendelet szerint bírálandó elEU tagállam összefonódásra vonatkozó szabályai
nem alkalmazhatóak
- Ha azonban nem éri el az Uniós küszöbértéketegyszerre több tagállami jog szerint is elbírálandó lehet: pl.:
magyar vonatkozásait GVH bírálja el, németországiét az ottani versenyhivatal
- A Fúziós rendeletek szerinti határozatokat kizárólag a Bizottság hozhatja meg. A Fúziós rendelet alapján (21.
cikk, 4. bekezdés) a tagállamok jogos érdeke alapján megfelelő intézkedéseket hozhatnak, ha ezek összhangban
állnak a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel

6. Összefonódás versenyhatásai (összefonódások csoportosítása azok hatása alapján +)

- Horizontális egyoldalú hatások

- Horizontális koordinatív hatások
 Koordináció lehetősége
 Eltérés esetén büntető mechanizmus
 Külső versenynyomás hiánya
- Vertikális hatás
 Ritkán negatív, leginkább, ha valami szűk keresztmetszet játszik szerepet

27
- Portfolió hatás: nem vertikális, nem horizontális hatások

7. Lehetséges versenyellenes hatások

- Egyoldalú hatások
 Egy versenytárs megszűnése
 Nagy piaci hatalom
 Váltási nehézségek
 Versenytárs kiiktatása
 Koordinációs hatások
- Könnyebb megegyezés
- Megfelelő elrettentő mechanizmus hatása

8. Koncentráció jelentése
- Vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:
a) két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy
b) egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár
értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást
szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.

Mi lehet koncentráció az EK jog szerint?

a. Összefonódás
b. Ellenőrzés-szerzés
c. az irányítás mértékének megváltozása
d. egy önálló gazdasági egység funkcióját ellátó közös vállalkozás létrehozása
e. kivételek
 pénzügyi befektetés
 állami felszámolás

9. Összefonódások értékelésének kérdései/tesztjei

a. HHI: Egy adott gazdasági szektor Herfindahl–Hirschman-indexe a piacon lévő vállalatok piaci részesedésének
négyzetösszege. A HHI értéke 0 és 1 között van; a 0-hoz közeli érték annak a jele, hogy a piacon sok, egyenként
csekély piaci részesedéssel bíró szereplő van, míg az 1-hez közeli érték monopol, de legalábbis oligopol
helyzetet tükröz.
b. Erőfölény-teszt: versenyhatóság akkor akadályoz meg egy tervezett összefonódást, ha az gazdasági
összefonódást eredményez
c. SLC-teszt: USA-ban alkalmazott fúziós teszt. Lényege, hogy a verseny lényeges csökkentésére koncentrál
d. SIEC-teszt: Fúziós rendelet reformja. A Bizottság javaslatára a lényeget tekintve ötvözi az erőfölény és SLC
tesztet: a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezet-e a fúzió, különösen erőfölény létrehozása vagy
megerősítése által.
Egyik eszköze: Airtours-teszt:
1. Transzparencia (az oligopólium szereplőinek ismerniük kell a többiek viselkedését)
2. Hatékony büntető mechanizmusok
3. A vevők és a versenytársak nem képesek ennek ellensúlyozására

10. Banco Santander ügy:Banco Santander / A Champalimad

 Pénzügyi szektort érintő összefonódás
 Portugál pénzügyminiszter ellenezte
 Akadályozza a prudenciális felügyeletet
 Be sem jelentették a portugál pénzügyi hatóságoknak
 A Bizottság nem fogadta el a kifogásokat

11. EoN/Endesa ügy:

 A Bizottság engedélyezte az E.On irányítás-szerzését a spanyol Endesa felett
 A spanyolok igyekeztek megakadályozni az energiaszektorbeli összefonódást
 A spanyol energiahatóság 19 feltételt szabott
 A Bizottság nem fogadta el ezeket

28
  A Bíróság helybenhagyta a döntést (C-196/07)

12. GE/Honeywell
 2000-ben a GE bejelentette, hogy a GE 100%-os leányvállalata összeolvad a Honeywellel
 GE: világítás, tőkepiac, ipari rendszerek, szállítás, kórházi rendszerek, repülés
 Honeywell: repülési és autóalkatrészek, szállítás, építőipar
 Két amerikai cég összeolvadása
 Az amerikai hatóságok engedték, az EU nem
 Problémák a repülőgép hajtóművek piacán – az extraterrioralitás problémája

13. Összefonódások engedélyezése feltételekkel vagy kötelezettségekkel

- A Fúziós Rendelet alapján a Bizottság csak olyan feltételt vagy kötelezettséget írhat elő a határozatában,
amelyeket a vállalkozásuk maguk vállalnak
- ha a vállalkozások nem tesznek ilyen kötelezettségvállalástBizottság az engedély megtagadása vagy annak
megadása mellett dönthet csak
- a leggyakrabban az alábbi mellékkötelezettségeket alkalmazzák a versenyhatóságok:
 leválasztás
 licencia használatba adása
 kizárólagos megállapodások felmondása vagy módosítása

14. A piaci szerkezetre ható korrekciós intézkedések

- Preferáltabbak, mert
 gyorsabbak
 könnyebben ellenőrizhetők
 egyértelmű jelzést adnak a piacnak
- Korrekciós intézkedések fajtái:
 Piaci szerkezetre ható (strukturális)
o Leggyakoribb formájuk a leválasztás
 önálló, működő egység leválasztása
 védelem az elértéktelenedés ellen (ügygondnok)
 funkciója kettős:
 erőfölény csökkentése
 versenytárs létrehozása (Gaz de France/Suez ügy)
 Magatartásra ható
o ritkábban alkalmazzák
o folyamatos figyelemmel kísérést igényelnek
o leggyakrabban valamilyen hozzáférési kötelezettség előírására kerül sor
o SFR/Télé 2 France:
 A francia mobilcég SFR megvásárolta a Télé 2 telefon és Internet tevékenységét
 A Vivendi, az SFR egyik irányítója fontos médiatartalom jogokkal rendelkezik
 A Télé2 fontos szerepet játszik a fizetős tévé terjesztésbe
 Magatartási intézkedések: diszkriminációmentes hozzáférés más
kábelszolgáltatóknak
- Sokszor előfordul, hogy a fúziót kötelezettségvállalás esetén engedélyezi:
o leggyakoribb típusa egy adott üzletág leválasztása annak érdekében, hogy piacra léphessen
egy új versenyszereplő/már meglévő megerősödjön
 T-Mobile Austria/tele.ring-ügy: csak úgy engedélyezték a fúziót, hogy a tele.ring
tulajdonában lévő UMTS-frekvenciacsomagot két kisebb versenytárs felvásárolta +
tele-ring mobiltelephelyeit + eszközöket szintén két kis versenytárs megvette. Ez
lehetővé tette, hogy egy kis versenytárs annyira megerősödjön, hogy o-os hálózatot
építsen ki és átvegye a tele.ring által korábban betöltött szerepet, azáltal, hogy
agresszív árazási politikát folytat a többi szolgáltató előfizetőinek megszerzése
érdekében
 szükséges, hogy a leválasztani kívánt üzletág életképes legyen, valamint, hogy az

29
 üzletágat olyan vevőre ruházzák át, aki az üzletágra ténylegesen ható erőt képvisel
majd
o márkanévváltás: kizárólagos, időbe korlátozott licenciát nyújtanak egy mákára azzal a céllal,
hogy az előírt időszakban a licenciavevő megváltoztassa a termék márkanevét.
 Sajátossága: hogy az első licencia szakasz után a felek vállalnak egy második
szakaszt, ami alatt tartózkodnak a márka mindennemű használatától (időleges
szüneteltetési szakasz).
 célja: hogy lehetővé tegyék a licencelt márka vevőinek a vevő saját márkájához való
átvitelét annak érdekében, hogy életképes versenytársat hozzanak létre anélkül,
hogy a licencelt márkát állandó jelleggel leválasztanák.
 akkor lehet hatékony, ha az átruházni kívánt márka kellőképpen ismert és erős
ahhoz, hogy biztosítsa a licencelt márka életképességét és túlélését a
márkaátszervezési időszak után
 SEB/Moulinex-ügy: SEB az elektromos háztartási gépeket gyártó Moulinex
felvásárlásakor kötelezettségvállalást tett: 5 éves időszakra nézve 9 tagállam
területére kizárólagos licenciát ad a Moulinex által gyártott termékekre elsősorban a
Saeconak, ill. a gr. piac tekintetében a Benrubinak, majd további 3 évig tartózkodik a
márka használatától, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre, arra, hogy a vevők
áttérjenek a licenciavevő cégek márkáira.
o kulcsfontosságú infrastruktúrákhoz, hálózatokhoz, technológiákhoz való hozzáférést
biztosító korrekciós intézkedések
 ilyenek az előfizetéses tv programokhoz, energiához, csővezetékekhez/távközlési
hálózatokhoz való hozzáférést biztosító kötelezettségvállalások
 E.ON-RI.-nek a MOL-ban történő befolyásszerzését csak azzal a
kötelezettségvállalással engedélyezte, hogy a Mo-i földgázpiac likviditásának
megőrzése érdekében a MOL Földgázszállító Rt. importforgalmának egy részét
aukción köteles értékesíteni. A MOL 8 éven keresztül kötelezte magát arra, hogy évi
1 milliárd köbméter földgázt ajánl fel értékesítésre a földgázkereskedők és a
nyilvántartásba vett, feljogosított fogyasztók számára.
 hozzáférést biztosító korrekciós intézkedésekre rendszerint akkor kerül még sor, ha
konglomerátum típusú összefonódások esetében fennáll a termékek technikai
kapcsolásának esélye és a kapcsolódó termékek a fuzionált vállalat által úgy
kerülhetnének kialakításra, hogy azok más vállalkozások termékeivel nem, csak
egymással lennének kompatibilisek pl. McAfee/Intel-ügy: Intel arra vállalt
kötelezettséget, hogy a kifejlesztett chipekre vonatkozó technikai, kompatibilitási
információkat díjmentesen hozzáférhetővé teszi más biztonsági szoftvereket árusító
cégek számára

15. Korrekciós intézkedések a Bizottság közleménye alapján

- Bizottság a Fúziós rendelet értelmében a Közösségen belüli verseny szerkezetére kifejtett hatása alapján
értékeli a bejelentett összefonódásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét
- ha összefonódás verseny szempontjából aggályosa felek megpróbálhatják módosítani az összefogást annak
érdekében, hogy megoldják a versennyel kapcsolatos aggályokat. Ilyen módosítások teljes mértékben
végrehajthatók az engedélyezés előtt, de gyakoribb, hogy valamilyen kötelezettséget vállalnak.
- Bizottság nem írhatja elő egyoldalúan az engedélyezési határozat feltételeit: ez csupán a felek
kötelezettségvállalásai alapján lehetséges
- Az Fúziós rendelet alapján a Bizottság csak olyan kötelezettségvállalásokat fogadhat el, amelyek alkalmasnak
minősülnek arra, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozását megelőzve az összefonódást a közös piaccal
összeegyeztethetővé tegyék. kötelezettségvállalásoknak teljes mértékben meg kell szüntetniük a versennyel

30
kapcsolatos aggályokat, valamint mindenre kiterjedőnek és minden szempontból hatékonynak kell lenniük
- Továbbá a kötelezettségvállalásoknak hatékonyan és rövid időn belül végrehajthatóaknak kell lenniük, mivel a
piacon mindaddig nem állnak fenn a verseny feltételei, amíg a kötelezettségvállalásokat nem teljesítik.
- A felek által javasolt szerkezeti kötelezettségvállalások – különösen a leválasztás – csak abban az esetben
felelnek meg ezeknek a feltételeknek, ha a Bizottság a kívánt bizonyossággal arra a következtetésre juthat, hogy
a kötelezettségvállalások teljesíthetők, valamint az azokból származó kereskedelmi struktúrák
valószínűsíthetően kellően működőképesek és tartósak lesznek ahhoz, hogy biztosítsák, hogy a hatékony
verseny jelentős akadályozása ne valósuljon meg.

- Annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalások megfeleljenek ezeknek ez elveknek, hatékony végrehajtásra

van szükség, valamint arra, hogy a kötelezettségvállalások ellenőrizhetők legyenek . Míg a leválasztás –
végrehajtását követően – nem igényel további ellenőrző intézkedést, a kötelezettségvállalás egyéb típusai
hatékony ellenőrzési mechanizmusokat igényelnek annak elkerülése érdekében, hogy hatásukat a felek
mérsékeljék vagy akár megszüntessék. Egyébként az ilyen kötelezettségvállalásokat a felek egyszerű
szándéknyilatkozatainak kellene tekinteni, és nem számítanának jogilag kötelező érvényű kötelezettségeknek,
mivel – a hatékony ellenőrző mechanizmusok hiánya miatt – semmilyen megszegésük nem eredményezné a
határozatnak az összefonódás-ellenőrzési rendelet rendelkezései szerinti visszavonását.
- Noha a kötelezettségvállalásokat a feleknek kell felajánlaniuk, a Bizottság gondoskodik e
kötelezettségvállalások végrehajthatóságáról azáltal, hogy az összefonódás engedélyezését a
kötelezettségvállalások betartásától teszi függővé.

16. Eszközcsoport-kimetszés (carve out) a Bizottság közleménye alapján

- Noha rendes esetben meglévő életképes üzletág leválasztása szükséges, a Bizottság – figyelembe véve az
arányosság elvét – fontolóra veheti a felek által megtartott üzletágakkal meglévő szoros kapcsolatban lévő,
illetve részben azokkal integrálódott üzletágak leválasztását, amelyeket emiatt ezek tekintetében „ki kell
metszeni”. Annak érdekében, hogy a legkisebbre csökkenthetőek legyenek ilyen esetekben az életképességgel
és versenyképességgel kapcsolatos kockázatok, a feleknek lehetősége van olyan kötelezettségvállalásokat
benyújtani, amelyek egy meglévő üzletág nem szükségszerűen leválasztandó eszközcsoportjának kimetszését
javasolják. Végeredményben egy meglévő, önállóan működő üzletágat választanak le ilyen körülmények között,
noha a felek az „ellentétes irányú kimetszés” révén azokat a körülhatárolt részeket metszik ki, amelyeket
megtarthatnak.

17. Visszavásárlást-tiltó záradék a Bizottság közleménye alapján

- A korrekciós intézkedés strukturális hatásának fenntartása érdekében a kötelezettségvállalásoknak arról is

gondoskodniuk kell, hogy az összefonódással létrejött vállalkozás ne szerezhessen befolyást a leválasztott
üzletág egésze vagy része felett. A kötelezettségvállalásoknak rendes esetben tartalmazniuk kell, hogy lényegi
befolyás újbóli megszerzése jelentős időtartamon – általában 10 éven – belül nem lehetséges. Azonban a
kötelezettségvállalások mentességet is meghatározhatnak, amely lehetővé teszi a Bizottságnak, hogy felmentse
a feleket e kötelezettség alól, amennyiben a Bizottság a későbbiekben úgy találja, hogy a piac szerkezete oly
mértékben megváltozott, hogy a továbbiakban nem szükséges fenntartani a leválasztott üzletág feletti befolyás
hiányát ahhoz, hogy az összefonódás összeegyeztethető legyen a közös piaccal. Az üzletág újbóli megszerzése
még az explicit záradék hiányában is megsértené a kötelezettségvállalások alapján a felekre rótt implicit
kötelezettséget, mivel az újbóli megszerzés befolyásolná a korrekciós intézkedések hatékonyságát.

18. Fix it first korrekciós intézkedések a Bizottság közleménye alapján

- a felek a bizottsági eljárás során meghatározzák a vevőt, és a vétel lényegi jellemzőit körvonalazó, jogilag
kötelező érvényű megállapodást kötnek vele.
- A Bizottság a végleges határozatban dönthet arról, hogy a leválasztott üzletágnak a meghatározott vevőre való
átruházása megszünteti-e a versennyel kapcsolatos aggályokat. Amennyiben a Bizottság jóváhagyja a
bejelentett összefonódást, nincs szükség további, a vevőt jóváhagy bizottsági határozatra, és a leválasztott
üzletág értékesítésének lezárására röviddel ezt követően sor kerülhet.

- A Bizottság a „fix-it-first” korrekciós intézkedéseket különösen az olyan esetekben tekinti előnyös

31
megoldásnak, ahol a vevő kiléte döntő a javasolt korrekciós intézkedés eredményessége szempontjából.
- Ha a felek azt választják, hogy az eljárás során a „fix-it-first” megoldás alkalmazásával kötelező érvényű
megállapodást kötnek a megfelelő vevővel, a Bizottság ilyenkor a kívánt bizonyossággal meg tudja állapítani,
hogy a kötelezettségvállalásokat a megfelelő vevő részére való értékesítéssel végrehajtják. Ezekben az
esetekben általában egyenértékűnek és elfogadhatónak tekintik az „előzetes vevőt” meghatározó megoldást,
amely a vevő megfelelőségére vonatkozóan speciális követelményeket tartalmaz.

19. Felülvizsgálati záradék a Bizottság Közleménye alapján

- A kötelezettségvállalások – a korrekciós intézkedés típusától függetlenül – rendszerint tartalmaznak

felülvizsgálati záradékot. Ez lehetővé teheti a Bizottság számára, hogy – a megfelelő indokot felmutató felek
kérésére – meghosszabbítsa a határidőt, vagy – kivételes esetben – felfüggessze, módosítsa vagy helyettesítse a
kötelezettségvállalást.
- A kötelezettségeknek a határidők meghosszabbításával való módosítása különösen a leválasztási
kötelezettségvállalások esetében fontos. A feleknek a meghosszabbítás iránti kérelmet a határidőn belül be kell
nyújtaniuk. Amennyiben a felek az első leválasztási időszak meghosszabbítását kérik, a Bizottság kizárólag akkor
tekinti ezt megfelelően indokoltnak, ha a felek rajtuk kívül álló okok miatt nem tudták betartani a határidőt, és
ha várható, hogy a felek ezt követően rövid időn belül sikerrel járnak el az üzletág leválasztása tekintetében.
Egyéb esetben megfelelőbb megoldás, ha a felek részéről a leválasztási megbízott felel a leválasztás
elvégzéséért és a kötelezettségvállalások teljesítéséért.
- Bizottság kizárólag kivételes esetben adhat felfüggesztést, illetve fogadhatja el a kötelezettségvállalás
módosítását vagy helyettesítését. Ez csak nagyon ritkán érinti a leválasztási kötelezettségvállalásokat.
kötelezettségvállalások felfüggesztése, módosítása vagy helyettesítése fontosabb lehet a nem leválasztáson
alapuló kötelezettségvállalások esetében, például a hozzáférést biztosító kötelezettségvállalások esetében,
amelyek több évre vonatkozhatnak, és amelyekkel kapcsolatban a bizottsági határozat elfogadásának idején
nem lehet az összes kockázatot előre jelezni.
- Ha a határozat elfogadásának idején a Bizottság valamilyen okból nem tudja előre látni a
kötelezettségvállalások végrehajtásához kapcsolódó összes kockázatot, helyénvaló lehet az is, ha a felek a
kötelezettségvállalásokba záradékot foglalnak, lehetővé téve, hogy a Bizottság a kötelezettségvállalások
korlátozott módosítását kezdeményezze.

20. Elsőbbségi szabály

Összefonódások a merevlemezek piacán (HDD)

- Seagate / Samsung bejelentés 2011. ápr. 19.
- Western Digital / Viviti (Hitachi) 2011. április 20.
• 4-5 szereplős világpiac;
- Korábban intenzív pre-notifikációs tárgyalások a Western Digital és a DG Comp között
- Döntések
• Engedély feltételek nélkül: Seagate / Samsung
• Engedély leválasztással: Western Digital / Viviti

21. Összefonódás a Tpvt-ben

Tpvt. 24.§ A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha valamennyi
érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más
vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a
tizenöt milliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan
vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által
közösen irányított vállalkozások nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.

Összefonódások (előadás)

GE/Honeywell ügy:
GE 100%-os leányvállalata összeolvad a Honewellel. Két amerikai cég, amerikaiak engedték, az EU nem. A
probléma a repülőgép hajtóművek piacán jelentkezett.

32
Összefonódások előnyei:
 hatékonyság
 méretgazdaságosság
 nemzeti bajnokok létrehozása
 piaci hatalom növelése
 csődközeli vállalkozás megmentése

Összefonódás formái:
 összeolvadás
 felvásárlás
 részesedés-vásárlás
 befolyásszerzés
 irányításszerzés

EK versenyjog fúziós szabályozása:

 139/2004 EK
 802/2004 végrehajtási rendelet

EK versenyjog fúziós alapjai:

 előzetes bejelentési kötelezettség
 egyablakos ügyintézés
 határidők az ügy eldöntésére
 egyfázisú/kétfázisú eljárás
 tartalmi megítélés
 döntés (tiltás/engedélyezés/korrekciós intézkedés)

Koncentráció: vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik, mert két vagy több
előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy egy vagy több személy, amely
már irányít egy vállalkozást közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze
vagy része felett.
Irányítás: egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás, jogi és tényleges ellenőrzés.

Egy összefogás akkor közösségi léptékű, ha az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma
meghaladja az 5milliárd eurót; és az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes
közösségi szintű forgalma meghaladja a 250millió eurót, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes
közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. (ECMR 1. cikk (2))

Eljárás:

1. bejelentési kötelezettség
2. összefonódási engedély megadásáig nem hajtható végre
3. eljárási határidők: 25 (35) munkanap az egyfázisú és 90 (105) munkanap a kétfázisú eljárásra –
hosszabb határidők engedélyezhetők tagállami kérésre és korrekciós intézkedés alkalmazása esetén

Tartalmi elemzés:
Az Airtours/First Choice összefonódás kapcsán merült fel először az oligopólium problémája. A fúzió
eredményeként a Bizottság közös erőfölényes helyzet létrehozásától tartott, de a Bíróság megsemmisítette a
döntést, ennek nyomán alakultak ki a közös erőfölény kritériumai (Airtours teszt):
1. transzparencia (az oligopólium szereplőinek ismerniük kell a többiek viselkedését)
2. hatékony büntető mechanizmusok
3. vevők és versenytársak nem képesek ennek ellensúlyozására

Korrrekciós intézkedések:
 piaci szerkezetre ható (preferáltabbak, mert gyorsabbak, könnyebben ellenőrizhetők és egyértelmű

33
 jelzést adnak a piacnak – leggyakoribb formájuk a leválasztás [önálló működő egység leválasztása pl.
Gaz de France/Suez ügy])
 magatartásra ható (ritkábban alkalmazzák, mert folyamatos figyelemmel kísérlést igényelnek –
leggyakrabban valamilyen hozzáférési kötelezettség előírására kerül sor)
Bizottság a határozatához feltételeket és kötelezettségeket fűzhet, hogy biztosítsa az érintett vállalkozások által
a Bizottsággal szemben az összefonódás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele érdekében vállalt
kötelezettségeinek teljesítését.

A versenyhatóságok együttműködése:

- bejelentés másolatát + dokumentumokat B. 3 munkanapon belül megküldi a tagá-i szerveknek. B.

ügyzáró határozata előtt konzultáció tanácsadó bizottsággal (tagá-ok képviselőiből áll) véleményt
mondd a tervezett döntésről, amit a lehető legnagyobb mértékben az EU-versenyhatóság figyelembe
vesz
- idők során igény merült fel a tag-i hatóságok viszonylag strukturált együttműködése iránt olyan
esetekben, amikor az érintett összefonódás nem közösségi léptékű, de több tagá. területére kiterjed,
így több tagá. is eljár saját nemzeti szabályai alapján (multi-jurisdictional mergers)
o ilyen típusú együttműködés informális és formális keretei az EU-intézményrendszerén kívül,
de annak támogatásával alakultak ki
o először az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében adták ki az Európai
Versenyhatóságok rövid elj-i útmutatót: több tagá-i vhat. által is alkalmazandó
információcserére vonatkozik. Ha egy tagá-i vhat. tisztségviselője értesül arról, hogy az
érintett összefonódást más tagá-ban is bejelentették vagy be szándékoznak jelenteni, az
érintett többi vhat. tisztségviselőit értesíti egy formanyomtatványon + folyamatosan
kapcsolatban maradnak és értesítik egymást az ügy alakulásáról/információt cserélnek
o együttműködés részletesebb szabályait az EU Merger Working Group bontotta ki 2011-ben, a
hatóságok közötti legjobb gyakorlatokra vonatkozó dokumentumában
- problematikusabb az Unión kívüli vhatóságokkal való együttműködés, ill. az Unión kívüli
tranzakcióknak a fúziókontroll-rendelet alapján való megítélése (ilyen esetekben a Unió és a 3. o.
versenypolitikai céljai és szabályozásaik tartalma eltérhetnek)
o Boeing/McDonnel Douglas (MDD)-ügy: USA szövetségi vhatóságai az amerikai álláspontot
képviselték a fúzió lehetővé tétele érdekében. EU B.: a fúzió a Boeing meglévő domináns
helyzetét jelentősen erősíti az MDD piaci pozíciójának átvételével, a hosszú távú
kizárólagossági kapcsolatok létesítésének jobb esélyével és az MDD hadiipari és űrkutatási
technológiai eredményeinek közvetlen hasznosíthatóságával. A B. az Airbus érdekeire is
figyelve fogalmazta meg kifogásait – a közösségi aggályok a ker-i repülőgépgyártás szférájára
szűkültek. Erre a szférára a Boeing és az amerikai hatóságok több vállalást tettek, amelyekkel
az EU-hatóság támasztotta feltételeket teljesítették (pl.: kizárólagos ügyletek megszűntetése,
szabadalmak engedélyezése, dominanciától való visszaéléstől tartózkodás a beszállítókkal
szemben). A feltételek teljesülésével a B. engedélyezte a fúziót

Állami versenykorlátozások

EUMSZ 106. Cikk

(1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy

kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn a Szerződésekkel,
különösen a 18. és 101–109. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.
(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő
monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a

34
versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a
rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan
mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.
(3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy
határozatokat intéz a tagállamokhoz.

- közvállalkozás: minden olyan vállalkozás, amely felett az állam közvetve vagy közvetlenül meghatározó
befolyás gyakorlásának lehetőségével rendelkezik.
o meghatározó befolyást vélelmezni kell, ha az állam közvetve vagy közvetlenül a vállalat
jegyzett tőkéje több mint a felével, a szavazatok többségével vagy az igazgatótestület
tagjainak kinevezési jogának több mint a felével rendelkezik.
- különleges és kizárólagos jogokkal rendelkező vállalatok: amennyiben az állam ilyen jellegű jogokat
biztosít egyes vállalkozásoknak, akkor ezzel szándékosan beavatkozik a versenybe abból a célból, hogy
ezeket a vállalkozásokat részben vagy egészben felmentse a verseny kötelezettsége alól
o pl.: posta-, telekommunikációs, szolgáltatási monopóliumok (pl. szerencsejáték szervezése,
importmonopólium)
o magán- és közvállalkozásoknak is juttathat az állam ilyen jogokat.
o kizárólagos jog: olyan jog, amelyet egy tagá. tv-i, rendeleti, vagy közigazgatási eszközök
segítségével biztosít egy vállalkozás abból a célból, hogy egy adott földrajzi területen
kizárólag ez a vállalkozás nyújtson egy szolgáltatást vagy végezzen egy tevékenységet.
o különleges jog: olyan jog, amelyet egy tagá. tv-i, rendeleti, vagy közigazgatási eszközök
segítségével biztosít korlátozott számú vállalkozás számára, és amely egy adott földrajzi
területen kettőben vagy nagyobb számban határozza meg az olyan vállalkozások számát,
amelyek jogosultak nyújtani egy szolgáltatást vagy végezni egy tevékenységet. + ide tartoznak
az olyan előnyök is, amelyek lényegesen befolyásolják bármely más vállalkozás képességét
arra, hogy uazt a szolgáltatást, tevékenységet alapvetően azonos feltételek mellett nyújtsa
vagy végezze uazon a földrajzi területen.
- jövedelemtermelő monopóliumok: az adott tevékenység végzésére kizárólagosan felhatalmazott
vállalkozások profitja az állami költségvetés bevételi oldalát gyarapítja pl.: dohány- és gyufaértékesítési
monopóliumok

Általános gazdasági érdekű szolgáltatások: a fogyasztók lényeges gazdasági szükségleteit elégítik ki, a polgárok
vagy a társadalom egészének érdekeit szolgálják.
Bizottság: a sajátos szolgáltatási feladattal való megbízás általában olyan szolgáltatások nyújtására vonatkozik,
amelyeke egy vállalkozás saját üzleti érdekeinek figyelembe vétele mellett nem, vagy nem olyan mértékben
vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el. Mivel a nyújtott szolgáltatások általános érdekűek, a tagállamok
vagy az Unió az ilyen szolgáltatásokhoz különleges kötelezettségeket társíthat. A polgárokat vagy a társadalom
egészének érdekét kell szolgálniuk. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy nem lenne helyénvaló meghatározott
közszolgáltatási kötelezettséget előírni olyan tevékenységek kapcsán, amelyeket rendes piaci körülmények
között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által
meghatározott feltételei – pl. az ár, objektív minőségi jellemzők, a folytonosság és a szolgáltatáshoz való
hozzáférés – mellett.
Ami azt a kérdést illeti, hogy a piac képes-e biztosítani valamely szolgáltatást, a Bizottság értékelése annak
ellenőrzésére korlátozódik, hogy követett-e el a tagállam nyilvánvaló hibát.
Jogsértések 3 típusa:
1. Az állam kizárólagos jogsértésbe kényszeríti a vállalkozást vagy erre készteti. Ide tartozik az az eset is,
amikor az állam kizárólagos jogot biztosít egy tevékenység ellátására, amelyet a vállalkozás képtelen
megtenni. Genovai kikötő-ügye: a genovai kikötőben kizárólagos joggal rendelkezett egy vállalkozás az
érkező és induló hajók dokkmunkáinak elvégzésére. Azt az olasz jogszabály szerint a hajó legénysége
sem végezhette el, kötelezően igénybe kellett venniük a monopoljoggal rendelkező vállalkozás
szolgáltatásait. A vállalkozás olyan szolgáltatásokért kért díjat, amelyeket nem rendeltek meg,
aránytalan árakat állapíthatott meg, ugyanakkor köteles volt bizonyos cégeknek árkedvezményeket

35
 nyújtani, amelyek költségét más fogyasztókkal fizettette meg. Emellett megtagadta az olyan modern
technológia alkalmazását, amelynek eredményeképp a dokkmunka költsége csökkent volna,
időtartama pedig lerövidült volna.
2. Az állam érdekkonfliktust hoz létre azáltal, hogy a piacon működő társaságot állami szabályozási
funkcióval ruházza fel. Pl. MOTOE ügy: gr. bíróságtól érkezett előzetes döntéshozatali elj-ra. A MOTOE
egy magánjogi nonprofit egyesület, amely motorkerékpár versenyeket szervezett Gro-ban. A gr. KRESZ
alapján a versenyek szervezését, ellenőrzését a nemzeti hatóság engedélyezi azután, hogy a
Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetség helyi szervezete az ELPA hozzájárul a kérelem megadásához.
MOTOE engedélyéhez az ELPA nem járult hozzá. MOTOE érvelés: a szabályozás a SZ. 106. cikkével
ellentétes mert olyan egyesület hozzájárulásától teszi függővé az engedély kiadását, amely maga is
versenyeket szervez, és az állam a hozzájárulás gyakorlásának jogkörét nem korlátozza/ellenőrzi.
Bíróság: ELPA gazd-i erőfölényű cég, a tagá. csak akkor szegi meg a 106. cikk tartalmát, ha már a
vállalkozásnak jutott különleges/kizárólagos jogok gyakorlása is e vállalkozás erőfölényének
visszaélésszerű kihasználásával jár, vagy ha e jogok ilyen visszaélés elkövetésére indító helyzetet
teremthetnek (nem szükséges, hogy ténylegesen megtörténjen a visszaélés). Az ELPA-hoz hasonló jogi
személyre (maga is versenyt szervez és ker-i tekintetben hasznosítja) bízni a hozzájárulás megadását,
ténylegesen nem jelent mást, mint felruházni azzal a hatáskörrel, hogy kijelölheti, ki kapjon engedélyt
a szervezésre, megállapíthatja a szervezés feltételeit  versenytársaival szemben előnyhöz jut.
3. Az állam a vállalkozás fennálló kizárólagos jogát egy másik, különálló piacra is indokolatlanul kiterjeszti.
Connect Austria-ügy egy az analóg mobil távközlési hálózat üzemeltetésére vonatkozó kizárólagos
joggal rendelkező közvállalkozás térítés nélkül kapott frekvenciákat – lehetőség: az egyetlen gazd-i
szereplő legyen, aki a technikailag rendelkezésre álló mobil távközlési szolgáltatások teljes körét képes
legyen kínálni. Versenytársa a Connect Austria csak térítés ellenében kapott engedélyt mobil távközlési
szolgáltatásoknak ebben a frekvenciasávban történő nyújtására. Bíróság: a nemzeti szabályozás, amely
lehetővé teszi a DCS 1800 szabványnak fenntartott frekvenciasávon belül további frekvenciák külön
díjazás előírása nélküli biztosítását egy erőfölényben lévő vállalkozás számára, míg a szóban forgó
piacra újonnan belépő gazd-i szereplőnek díjat kell fizetnie az engedélyért, az erőfölényben lévő
közvállalkozást erőfölénye kiterjesztésével/megerősítésével a 106. cikk megsértésére indíthatja. A
közvállalkozás árkedvezményeket kínálhat, intenzív reklámkampányokat folytathat olyan feltételek
mellett, amelyekkel a Connect Austria nehezen tudna versenyezni

A kimentés lehetősége az ÁGÉSZ működtetésével megbízott vállalkozások vonatkozásában:

Ambulanz Glöckner-ügy: Bíróság: ÁGÉSZ-nak minősítette a mentőszogáltatásokat (kötelezettségük állandó
jelleggel rendelkezésre állni veszélyhelyzetben lévő beteg/sérült személyek szállítására az egész érintett
területen hasonló minőségi feltételek és azonos díjak mellett, anélkül, hogy minden egyes mentőszállítás gazd-i
jövedelmezésére vagy sajátos jellemzőire figyelemmel lennének). Német tartományi hatóság ugyanezeket a
szerveket bízta meg a mentőszolgáltatásokon kívüli betegszállítási feladatok kizárólagos joggal történő
végzésére  független szervezetek is el tudnák látni
Kérdés: a verseny korlátozása szükséges-e ahhoz, hogy a kizárólagos jog jogosultja képes legyen közérdekű
feladatának gazd-ilag elfogadható feltételek közötti ellátására
Bíróság: kiindulópont: lehetséges lesz-e az általános érdek szolgálatát ellátó vállalkozás számára, hogy
tevékenységét gazd-i egyensúlyhelyzetben lássa el, hogy a kevésbé jövedelmező szektorokat ellensúlyozza a
jövedelmezőkkel  ez igazolná a verseny korlátozását az egyes vállalkozásokkal szemben (a nem
mentőszolgáltatásból eredő profit elősegítette a veszteség kiegyenlítését). Kivétel akkor áll fenn, ha a
versenyszabályok alkalmazása a vállalkozásra bízott sajátos feladat végrehajtását akadályozná. A tagá-nak azt
kell bizonyítania, hogy a vállalkozás nem tudná az ÁGÉSZ-t gazd-ilag elfogadható feltételek mellett ellátni.
Arányossági feltétel: ker. fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, hogy az Unió érdekeivel ellentétes
legyen. Norma célja két ütköző érdek egyeztetése: tagá-ok érdeke, hogy bizonyos vállalatokat gazd-i, pénzügyi
politikájuk megvalósítására használjanak, és azon uniós érdek, hogy a versenyszabályok alkalmazást nyerjenek
és a belső piac egysége biztosítva legyen

Hasznos hatás doktrínája: EUSZ 4. cikk 3. mondata: lojális együttműködés kötelezettsége  a tagállamok segítik
az Uniót feladatainak teljesítésében és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyezteti az Unió
célkitűzéseinek megvalósítását. Ilyen elv a belső piac létrehozásának elve, amely olyan rendszert foglal
magában, amely biztosítja, hogy a verseny ne torzuljon.
A szerződés kötelezettséget ró a tagállamokra, hogy ne fogadjanak el és ne tartsanak hatályban olyan

36
intézkedéseket, amelyeket ezen rendelkezések megfoszthatnák hatékonyságuktól.
A tagállam megköveteli, támogatja, hatásait felerősíti a 101. 102. cikkbe ütköző piaci magatartásnak. A
tagállam delegálja jogalkotási hatáskörét magánjogi szereplőkre és ennek eredményeként jött létre az EUMSZ-
be ütköző megállapodás/visszaélés.
Clair-ügy: hatás felerősítésére példa. Francia mezőgazdasági miniszter rendelettel létrehozta a francia
konyaktermelők és kereskedők bizottságát. A Bizottság működését adőjellegű díjakból finanszírozták, tagjait a
miniszter nevezte ki. A Bizottság a konyak árának meghatározására vonatkozó bizottsági megállapodásokat
rendeletileg kötelezővé tehette, ezáltal a megállapodás a bizottságban részt nem vevő vállalkozásokra is
kötelezővé vált.
Olasz vámügynök esete: nemzeti jogszabály a döntéshozatal hatáskör átruházásával előírta a vámügynökök
nemzeti tanácsa számára az összes vámügynök felé kötelező díjszabás megállapítását. A vámügynökök nemzeti
tanácsa vállalati társulás, minimum és maximum díjakat állapított meg. Ezeket a díjakat az olasz
pénzügyminiszter rendeletileg jóváhagyta és szankciókat állapított meg. Olaszország először előírta a
megállapodás megkötését, delegálta jogalkotási hatáskörét egy vállalati társulás számára és a versenykorlátozó
hatásokat megerősítette a létrejött megállapodás jogszabályba foglalásával.
Jogszerű hatáskördelegáció (Wouters ügy nyomán):
 az állam körültekintően meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a szakmai szervezet
meghozza a döntést
 körültekintően meghatározza azon lényeges elveket, amelyeknek a delegált szabályozásnak meg kell
felelnie
 fenn kell tartania, hogy végső esetben maga hozza meg a döntést

Az automatikus jóváhagyások jogszerűtlenek, mert az államnak végső kontrollt kell gyakorolnia a vállalatok által
kidolgozott versenyjogsértő megállapodások fölött. Az olyan gyakorlatok is jogellenesek, ahol az állam
hatóságai a vállalkozások javaslatait csak elvethetik vagy jóváhagyhatják, de tartalmukat nem módosíthatják és
saját döntést nem hozhatnak helyette. Az állami felhatalmazó jogszabály tehát a hasznos hatás doktrínája
szerint jogszerűtlen lesz, a vállalatok magatartását pedig az EU versenyjogi szabályok szerint kell megítélni.
Ha az állami jogszabály kötelezi a vállalatokat az EU versenyjogi szabályaival ellentétes magatartás tanúsítására,
akkor a jogbiztonság követelménye miatt nem vonhatók felelősségre, ha viszont a tagállami jogszabály csupán
ösztönzi őket erre, akkor igen.
Cif ügy: ha a nemzeti jog kizárta azt, hogy a vállalkozások autonóm módon határozzák meg piaci
magatartásukat, akkor nem szankcionálhatók a jogbiztonság elve alapján az EU-jog megsértéséért. Ha a
nemzeti jog csak ösztönzi, könnyebbé teszi a vállalkozások számára azt, hogy autonóm módon
versenykorlátozó magatartást folytassanak, akkor felelősek az EU-jogsértésért. Az olasz hatóság helyesen járt
el, amikor a normakollíziót a közösségi jog elsőbbségének elve alapján oldotta fel. Ha ez a határozat jogerőssé
válik, attól az időponttól kezdve a vállalkozások többé nem érvelhetnek azzal, hogy őket a nemzeti jogszabály
kötelezte az EU-jog megsértésére.

Állami támogatások

EUMSZ 107. cikk

(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által
vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy
bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez
érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
(2) A belső piaccal összeegyeztethető: (ex lege kivételek)
a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék
származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják;
b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott
támogatás;
c) a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának
nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához
szükség van. Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e pontot a Tanács a Bizottság javaslata
alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti.

37
 (3) A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető: ( a Bizottság diszkréciójától függő feltételek)
a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az
életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek gazdasági
fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére
tekintettel;
b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy
tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás;
c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás,
amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel
ellentétes mértékben;
d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és
versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;
e) a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján hozott határozatával
határoz meg.

A Szerződés értelmében csak az egyes vállalkozások számára (szelektíven) nyújtott támogatások tartoznak a
tilalom alá, így a tagállamban működő összes vállalkozás számára pénzügyi előnyt teremtő általános
gazdaságpolitikai intézkedések nem. A Bíróság szerint azon körülmény, hogy nagyszámú vállalkozás részesülhet
a szóban forgó intézkedés nyújtotta előnyből, illetve a vállalkozások különböző ágazatokhoz tartoznak, még
nem elegendő egy intézkedés szelektív jellegének elvetéséhez. Ha szektorokon átívelő, horizontálisan
alkalmazandó objektív szempontokat alkalmaznak, ez sem kérdőjelezi meg a szelektív jelleget, mivel csak annak
bizonyítására alkalmas, hogy nem egyedi támogatásról van szó, hanem egy támogatási programról, amelyből
több vállalkozás előnyhöz juthat.

Az Altmark Trans GmbH-ügyben hozott ítélet szerint nem minősül a Szerződés 87. cikk értelmében
vett támogatásnak az az állami intézkedés, amely kompenzációt ad a kedvezményezett vállalkozások által a
közszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése céljából nyújtott szolgáltatásokért, és így a vállalkozások nem
jutnak tényleges pénzügyi előnyhöz, valamint az intézkedésnek nincsen olyan hatása, hogy őket
versenytársaikhoz képest versenyelőnybe hozza. Több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kompenzáció
ne minősüljön állami támogatásnak:

1) Tényleges közszolgáltatási kötelezettség.

2) A kompenzáció paramétereit előre, objektíven és átláthatóan rögzítették.
3) A kompenzáció nem haladhatja meg azt a mértéket, amely részben vagy egészben
szükséges a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével felmerült költségek fedezéséhez.
4) A szükséges kompenzáció mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani,
amelyek egy tipikus vállalkozásnál felmerülhettek volna. (hatékonysági kritérium)

A négy feltétel teljesülése esetén nem beszélhetünk kedvezményről, támogatásról, és ezért a tagállamoknak
előzetes bejelentési kötelezettsége sincsen. Ha a feltételek közül valamelyik nem teljesül, a kompenzáció állami
támogatásnak minősül. A Bizottság az ítélet után nem sokkal egy jogalkotási csomaggal állt elő. A 360/2012/EU
a csekély összegű kompenzációs támogatásokra vonatkozó rendelet szerint nem teljesülnek a 107. cikk 81)
bekezdése alkalmazási körülményei, és ezért nem terjed ki a bejelentési kötelezettség azokra a támogatásokra,
amelyek bármely három pénzügyi év időszakában bármely általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó
vállalkozás részére nyújtott csekély összegű támogatás teljes összege nem haladhatja meg az 500.000
eurót.Ugyanezt fogalmazza meg a 2012/21/EU határozat, amely meghatározza az általános ellentételezési
értékhatár fogalmát: 15 millió € éves összeget meg nem haladó ellentételezést nem kell bejelenteni a Bizottság
számára. A mentesítés általános szabályai szerint a közszolgáltatási megbízás időtartama nem haladhatja meg a
10 évet. A támogatás csak a veszteség ellentételezésére nyújtható, azaz annak összege nem haladhatja meg a
kötelezettség teljesítéséhez szükséges nettó költségeket, beleértve az ésszerű nyereséget is.

38
Diszkrecionális kivételek
- Európai Bizottságszéles diszkrecionális jogkörben mérlegeli az összeegyeztethetőséget mérlegelési teszt
- mérlegelési teszt három lépésből áll: első két lépés az állami támogatás pozitív hatásait méri, a harmadik
lépés a negatív hatásokkal foglalkozik, valamint megvonja a pozitív és negatív hatások mérlegét
- mérlegelési teszt szerkezete:
1. A támogatási intézkedés célja pontosan megállapított közös érdekű célkitűzés? (pl. növekedés,
foglalkoztatás, kohézió, stb.)
2. A támogatás megfelelően kidolgozott-e ahhoz, hogy a közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgálja, azaz
a javasolt támogatás a piaci hiányosság orvoslását vagy egyéb célkitűzést szolgál?
a) Az állami támogatás megfelelő szakpolitikai eszköz?
b) Van-e ösztönző hatása, nevezetesen a támogatás megváltoztatja-e a vállalkozások magatartását?
c) Arányos-e a támogatási intézkedés, nevezetesen ugyanaz a magatartásváltozás elérhető-e kevesebb
támogatással?
3. Korlátozottak-e a verseny torzulásai és a kereskedelemre gyakorolt hatások, úgy hogy a végső mérleg pozitív
legyen?
- támogatásokat három kategóriába szokás sorolniregionális támogatások: az elmaradott régiókban
létrejövő projektek támogatása
ágazati/szektoriális szabályok: külön szabályok
vonatkoznak meghatározott szektorokra pl. pénzügyi
szektorban a bankmentő intézkedések
horizontális támogatások: földrajzi területtől és
ágazattól függetlenül nyújtott támogatások; kevésbé
veszélyesek a versenyre; pl. kis- és
középvállalkozásoknak nyújtott támogatások
- a horizontális támogatástípusokra az ún. általános csoportmentesítési rendelet (a Bizottság 800/2008/EK
rendelete) vonatkozikhatálya kiterjed:
a) regionális támogatások
b) kis- és középvállalkozásoknak nyújtott beruházási és foglalkoztatási támogatás
c) női vállalkozók által létrehozott vállalkozásokhoz nyújtott támogatás
d) környezetvédelmi támogatás
e) kkv-k részére tanácsadáshoz és a kkv-k vásárokon való részvételéhez nyújtott támogatás
f) kockázati tőke formájában nyújtott támogatás
g) kutatási, fejlesztési és innovációs támogatás
h) képzési támogatás
i) hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalóknak nyújtott támogatás
ezek a támogatások mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól

A nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatások

- nehéz helyzetben lévő vállalkozás képtelen arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a
hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid vagy
középtávon feladja üzleti tevékenységét
- a vállalkozás a további működéséhez kap támogatást (működési támogatás) az ilyen beavatkozások
veszélyesebbek a versenyre
- versenytársak védelmét biztosító feltételek meghatározása
- megmentési támogatás csak rendkívül sürgős esetekben és rövid ideig nyújtható, amíg döntés születik arról,
hogy a vállalkozást felszámolják vagy szerkezetátalakítást hajtanak végre
- támogatás nyújtásának két formája: visszafizetendő hitelgarancia és kölcsön formájában nyújtott likviditási
támogatás
- elvben csak egyszer nyújtható egy vállalkozásnak és a tagállamnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy hat
hónapon belül olyan szerkezetátalakítási tervet nyújt be, amely részletezi, hogyan érhető el a vállalat

39
egyensúlyi helyzetbe hozása előrelátható időn belül, valamint hogyan garantálható a hosszú távú életképesség
ésszerű időn belüli helyreállítása
- szerkezetátalakítási támogatások engedélyezésének feltételecsak egyszer adhatók, valamint kompenzációs
intézkedéseket kell hozni, hogy a kereskedelmi feltételekre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat a lehető
legkisebbre csökkentsékpl. kapacitáscsökkentés, piacara lépési akadályok csökkentése
- hazai példa: Malév-támogatás

f) Az Európai Bizottság eljárása

- EUMSZ 108. és 109. cikkei
- az engedélyezés előzetesa 108. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek a Bizottságot időben
tájékoztatni a támogatási szándékukról
- bejelentési kötelezettség az új támogatásokra és a már engedélyezett támogatásokra vonatkozik
- a bejelentett támogatási tervet az érintett tagállam nem hajthatja végre addig, amíg a Bizottság nem
határozott az ügyben (felfüggesztő hatály)
- amennyiben a Bizottság a támogatást engedélyezi, azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíti
- jogellenes támogatás az eljárásjog megsértésével nyújtott támogatást jelenti és nem keverendő össze az
anyagi jogi összeegyeztethetőséggel
- egyedül az Európai Bizottság jogosult egy támogatás belső piaci összeegyeztethetőségének
vizsgálatárakizárólagos bizottsági hatáskör
- Szerződés a Tanácsot (Európai Unió Tanácsa) kizárólag abban az esetben hatalmazza fel a támogatás belső
piaccal való összeegyeztethetőségére, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják a Tanács
egy tagállam kérelmére sem engedélyezheti azt a támogatást, amelyet a Bizottság egy korábbi határozatában
már a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított
- kizárólag a Szerződés 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata rendelkezik közvetlen hatállyal a
bejelentési és felfüggesztési kötelezettség megsértésével nyújtott támogatások esetén a magánszemélyek a
Szerződésből eredő jogaikat a tagállami bíróságok előtt is érvényesíthetik
- Európai Bizottság előtti eljárást a 659/1999/EK tanácsi rendelet szabályozza, mely megkülönbözteti a
szabályokat attól függően, hogy bejeltett, jogellenes vagy létező támogatási programokból nyújtott
támogatásokat vizsgál
- a Bizottság 2008-ban bevezette az ún. prenotifikációs eljárást is, azaz a Szerződés szerinti hivatalos bejelentés
előtt elektronikus úton támogatási tervezetet meg kell küldeni számára
A bejelentett támogatásokra vonatkozó eljárás
- bejelentett támogatásokra vonatkozó eljárás a Bizottság először előzetes vizsgálatnak veti alá a
bejelentést, amely maximum két hónapig tart
- ennek eredményeként megállapíthatja, hogy az intézkedés nem jelent támogatást a 107. cikk (1) bekezdése
szerint, vagy rögtön engedélyezheti is a (2) vagy (3) bekezdés alapján, ha nem merül fel kétsége a belső piaccal
való összeegyeztethetőség tekintetében
- ha a kétség fennáll hivatalos vizsgálati eljárás kötelező határidő nincs, lehetőleg 18 hónapon belül be kell
lezárni
- a Bizottság köteles megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást, ha az ügyben komoly nehézségekkel kerül
szembe, mivel a kizárólagos hatáskörrel rendelkező Bizottságnak nincs mérlegelési lehetősége
- a hivatalos vizsgálati eljárásban a Bizottság engedélyezheti a támogatást akár a tagállam által időközben
hozott módosítás után, akár feltételekkel és kötelezettségvállalásokkal is

A jogellenes támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok

- az uniós jogalkalmazó e körben határozatának meghozataláig ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a
támogatás nyújtásának felfüggesztését vagy ideiglenes visszatérítését
- támogatás jogellenességének megállapítása eredeti állapot helyreállítása érdekében a támogatást
visszatéríttetés útján kell megszűntetni
- fő cél versenytorzítás megszüntetése, melyet a jogellenes támogatás által létrehozott versenyelőny okozott

40
- a Bizottság nem követeli meg a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatérítését, amennyiben az
ellentétes az uniós jog valamely alapelvével  jogbiztonság
- a tagállam csak abban az esetben tekinthet el a bizottsági határozat végrehajtásától, ha bizonyítja, hogy
teljesen lehetetlen a támogatás visszakövetelése
- nem fogadható el teljes lehetetlenségként ha a támogatás jogosultja nagyszámú vállalkozás volt (pl.
adókedvezmény formájában nyújtott támogatás)
 a követelés elévült a nemzeti jog alapján
magasak lennének a költségei
nagy terhet jelentenének az tagállam hatóságai
számára
- tagállamok választhatnak azon módszerek közül, amelyekkel a támogatást visszakövetelik a versenytorzítás
helyreállítására alkalmasnak kell lennie
- amennyiben a támogatott vállalkozás nem képes visszafizetni a támogatást tagállamnak felszámolási
eljárást kell indítania ellene
- tiltott állami támogatás bizonyos esetekben azoktól is visszakövetelhető, akik a támogatott vállalkozás tőkéjét
utóbb szerezték meg  a szerző vállalkozás felelőssé tehető-e a korábbi tiltott állami támogatásokért?
- Bíróság álláspontja szerint a felelősség attól függ, hogy a szerző milyen áron szerezte meg a részvényeket ha
piaci árat fizetett, akkor a szerzéssel ő maga semmilyen kedvezményhez nem jutott, s ezért felelősséggel nem
tartozik
- a visszafizetett összeg a Bizottság által rögzített kamattal együtt jár vissza
- a tagállam köteles a negatív határozat alapján késedelem nélkül, a nemzeti jogának megfelelően a
visszafizetést követelni, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és
hatékony végrehajtását
- a jogtalan támogatás visszakövetelésére a Bizottság 10 évig jogosult
- Bizottságnak lehetősége van arra, hogy felszólítsa a tagállamot arra, hogy egy vállalkozás számára nyújtandó
új összeegyeztethető támogatás kifizetését mindaddig felfüggessze, amíg az vissza nem térítette azt a korábbi
jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást, amely a visszafizetési határozat tárgyát képezi
- Postabank-ügy a jogbiztonságra való hivatkozást fogadta el a Bizottság a magyar állam és a
kedvezményezett részéről, mivel a Postabank privatizációs adásvételi szerződése megszerkesztésének idején a
felek előtt nem volt ismeretes a feltételes garanciák és kártalanítási kötelezettségvállalás (támogatás)
tekintetében a csatlakozás utáni alkalmazandóság meghatározására szolgáló valamennyi lényeges feltétel 
Bizottság lemondott az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetéséről

DIA!
Az államoknak előzetes bejelentési kötelezettsége van a támogatási tervezetekről, amelyekről a Bizottság dönt
(rendkívüli körülmények esetén az EUMSZ 108. cikke alapján a Tanács egyhangúlag határozhat)

Jogellenes állami támogatás: a tagállam az eljárási szabályok megsértésével nyújtotta (nem jelentette be, vagy
a felfüggesztő hatályt sértette meg).
Összeegyeztethetetlen támogatás: a tagállam anyagi jogszabályt sértett, vagyis beleütközik a 107. cikk
rendelkezéseibe.
 attól, hogy jogellenes, még nem feltétlenül összeegyeztethetetlen

Állami támogatások eljárási háttere:

Magyar részről:
 Támogatásokat Vizsgáló Iroda (TVI) a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül
 37/2011. (III. 22.) kormányrendelet az európai uniós értelemben vett állami támogatásokkal
kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről

A támogatást nyújtóknak a támogatási tervezetet be kell jelenteniük a miniszternek. A miniszter állásfoglalása

után lehet a tervezetet közigazgatási egyeztetésre vagy a képviselőtestület elé bocsátani. A miniszter előzetes

41
véleményt ad ki, ha a tervezet nem egyeztethető össze az uniós joggal, és javaslatot tesz. Ha az egyeztetés
eredménytelen, a Kormány dönt. Ha a miniszter előzetes véleménye szerint megfelel az uniós jognak, a
miniszter megküldi az EU Bizottságnak, a támogatást nyújtónak pedig bejelentési értesítőt küld.

Postabank ügy: a Postabank többségi állami tulajdonának privatizációja. Az állam korlátlan kártalanítási
kötelezettséget vállalt a részvásárlási megállapodást követő időszakban a Postabank tekintetében felmerülő
esetleges perbeli követelésekből származó fizetési kötelezettségekre. A Bizottság szerint ilyet egy piaci szereplő
nem tett volna, (legalább egy határértéket bevezetett volna a szerződésbe) annak ellenére sem, hogy
esetlegesen csak ily módon lehetett volna értékesíteni a részesedést. Ez azt bizonyítja, hogy az állam nem
piacgazdasági szereplőként járt el, ezen felül maga a versenyeztetési eljárás sem volt piaci versenyeljárásnak
tekinthető, éppen e bizonytalan költségelem miatt, amit nem lehetett az árban megjeleníteni. A vevő Erste
Bank ezáltal gazdasági előnyhöz jutott, amely tiltott állami támogatásnak tekinthető.
MALÉV ügy: a Bizottság jogellenes állami támogatásnak minősítette a Malévnak a visszaállamosítással
kapcsolatban nyújtott finanszírozást, mert az uniós támogatási szabályok alapján egy ilyen beavatkozás egy
vállalkozás esetén akkor tekinthető támogatástól mentesnek, ha olyan feltételek mellett hajtják végre,
amelyeket egy piaci feltételek mellett működő magánszereplő elfogadott volna. Ez a pénzügyi gondokkal küzdő
Malév esetén nem állt meg, ilyen finanszírozáshoz piaci feltételek mellett semmiképp nem jutott volna. Egy
nehézséggel küzdő vállalat megmentésére szigorú szabályok szerint nyújtható szerkezetátalakítási támogatás,
de a Malév nem teljesítette a feltételeket, mivel nem tudta igazolni, hogy milyen módon válna ismét
életképessé. Semmilyen magánforrás nem járult hozzá a szerkezetátalakítás költségeihez és a tervben nem
szerepelt egyetlen kompenzációs intézkedés sem a verseny jelentős állami támogatás eredményeképpen
kialakult torzulásának minimalizálása érdekében. A Malén ezenkívül már több alkalommal részesült állami
támogatásban az elmúlt évek során.
Piacgazdasági befektető elve: az uniós állami támogatási szabályok értelmében a hatóságok részéről történő
beavatkozás gazdasági tevékenységet végző vállalkozásokban támogatástól mentesnek tekinthető, amennyiben
azt olyan feltételek mellett hajtják végre, amelyet egy piaci feltételek mellett működő magánszereplő
elfogadott volna.

EUGJ2
Szellemi alkotások védelme

A szellemi alkotások anyagi értéket képviselő jogok, amelyek külkereskedelmi szerződés tárgyai lehetnek.
Közös jellemzőjük, hogy a jogosultnak kizárólagos jogot biztosítanak. Egyfelől a létrehozó személyiségének
megnyilvánulásai, másfelől vagyoni értékkel bíró jogosultságok, melyek felhasználásából, felhasználás
engedélyezéséből a jogosult haszonra tehet szert. A szellemi tulajdonjogok tárgyuk alapján két főbb csoportra
oszthatók: szerzői jogra és iparjogvédelemre. A szerzői jog főleg a művészet, az irodalom és a tudomány
területén létrehozott alkotások védelmét biztosítja, de ezen túlmenően több olyan területet is átfog, amely
kevésbé kapcsolódik a fent említettekhez, így biztosítja pl. a szoftverek és az adatbázisok, továbbá a
szomszédos jogok védelmét. Az iparjogvédelem heterogénebb terület, az általa oltalmazott alkotásoknak
erősebb az ipari, műszaki, gazdasági jellege (pl. szabadalom, védjegy, formatervezési minta).
A szellemi tulajdonhoz fűződő jog egyrészt territoriális, másrészt a szellemi tulajdont magukban hordozó áruk
nemzetközi kereskedelmi forgalma miatt nemzetközi jellegű. A szellemi tulajdon oltalma territoriális, tehát az
államterülethez kötött, mivel a szellemi tulajdon oltalmának tartalmát és jogi védelmét az egyes államok joga
határozza meg, illetve az egyes államok bíróságainak pedig főszabály szerint csak az adott állam területére van
joghatósága. A szellemi tulajdonjog ugyanakkor nemzetközi jogterület is, amennyiben a szellemi tulajdon
különböző formái – mint immateriális javak – a materiális javaknál (dolgoknál) könnyebben áramlanak az
államok között, gondoljunk csak napjainkban a zeneművekre, filmekre, irodalmi művekre, vagy akár a
védjeggyel ellátott árukra, szabadalmat megvalósító műszaki eszközökre.

A gondolattól a piacig vezető út: probléma megjelenésemegoldási lehetőségek feltárásatervek

elkészítésetermékfejlesztéspiacra juttatáspiaci hírnév megszerzésemegtartásamegvédése

42
 Iparjogvédelem területei jogi szempontból:

Műszaki alkotások védelme:

 szabadalmi oltalom
 használati minta
Vállalat-, eredet- és árujelzők:
 formatervezési minta
 fölrajzi árujelzés
 eredetmegjelölés
 védjegy
 kereskedelmi név
Tisztességtelen versenycselekmények
Know-how védelme

Nemzetközi szervezetek:

Univerzális nemzetközi szervezetek:

 Általános: Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO): ENSZ Genfi székhelyű szervezete, alapító
egyezménye 1970-ben lépett hatályba. 184 tagállama van, fő feladata az államközi együttműködés
előmozdítása és koordinálása a szellemi tulajdon védelmének területén.
 Speciális: Növényfajták védelme (UPOV)

Regionális:
 Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) (1973): szervei az Európai Szabadalmi Hivatal és az Igazgatótanács.
Feladata az európai szabadalmak megadása, amit a Hivatal lát el és az Igazgatótanács ellenőriz.
 Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) (1994): közösségi védjegyeljárások, 2003 óta a közösségi
formatervezésminta-eljárások.
 Közös Fajtaoltalmi Hivatal (CPVO): 2100/94/EK rendelet alapította, székhelye Franciaországban van

A nemzetközi szervezeteken kívül szerződések is alakítják a szellemi alkotásokkal kapcsolatos nemzetközi

szabályozást.

A közösségi szabályozás:

A Római Szerződés alapvetően gazdasági célokat tűzött ki, az ekkoriban a maihoz képest kisebb gazdasági
jelentőséggel bíró szellemi tulajdonra érdemben nem tért ki.

Jogforrások:
 Maastrichti Szerződés
 Amszterdami Szerződés
 Nizzai Szerződés
 Nemzetközi egyezmények és a tagállamok nemzeti jogai
 rendeletek, irányelvek, bírósági döntések

Lisszaboni szerződés:

EUMSz 118. cikk:

43
 A belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási
eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító
európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és
ellenőrzési rendszer megteremtésére.
Az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rendet a Tanács állapítja meg különleges jogalkotási
eljárás keretében elfogadott rendeletekben. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően
egyhangúlag határoz.

Unió szellemi tulajdon fogalma: csak az anyagtalan szellemi termékek vagyonjogi jogosítványait öleli fel, nem
fogja át a szellemi termékeken biztosított kizárólagos jogok teljességét.

Bíróság: a szerzői és a szomszédos jogok erkölcsi és gazdasági jellegű jogokból állnak, amelyek közül az
utóbbiak befolyásolják a Közösségen belüli kereskedelmet, és így az EKSz. hatálya alá tartoznak. 
Alkalmazható rájuk az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalmának általános elve, vagyis más tagállam
honosait a beföldiekével egyenlő elbírálásban kell részesíteni. A belföldi jogban előirányzott védelmet más
tagállamok állampolgárai a megkülönböztetésüket tiltó EUMSz alapján az illetékes nemzeti bíróságon
közvetlenül igényelhetik.

A párhuzamos import problémája:

A Bizottság az 1962. december 24-én kibocsátott közleményében (melynek népszerű neve „Christmas
message”, azaz „karácsonyi üzenet”) még úgy foglalt állást, hogy a piacokat felosztó szabadalmi
licencszerződések nem ütköznek a Római Szerződés 85. pontja szerinti kartelltilalomba, mert az ilyen
korlátozások a szabadalmas kizárólagos jogának kifejezései, és annak védelmét szolgálják az engedélyes
bevonásával.

Az Európai Bíróság a szellemi tulajdon tiszteletben tartása és az áruk és szolgáltatások szabad mozgása közti
ellentmondást úgy oldotta fel, hogy különbséget tett a szellemi tulajdon fennállása („existence”) és annak
gyakorlása („exercise”) között. A különböző szellemi tulajdonjogi formákon fennálló abszolút jogokat tehát a
közös piacon tiszteletben kell tartani, ugyanakkor azok jogosult általi gyakorlását bizonyos esetekben a közös
piac megvalósítása céljából korlátozni lehet.

Az Európai Bíróság ítéleteiben többször is leszögezte, hogy a szellemi tulajdon sajátos tartalommal bír
(„specific subject matter”), miközben lépésről lépésre jutott el az ún. közösségi jogkimerülés elvének
kidolgozásáig, amely azóta a normatív szabályozás részét képezi. A közösségi jogkimerülés lényegében azt
jelenti, hogy a szellemi tulajdont magában hordozó áru első forgalomba hozásához a jogosult hozzájárulására
van szükség (megtilthatja, ellenértékhez kötheti), de amint az áru forgalomba került a közösségen belül, a
jogosult nem tilthatja meg annak szabad mozgását, tehát szellemi tulajdonhoz fűződő jogaira hivatkozva nem
tilthatja meg az áruk tagállamok közötti importját, exportját. 3. államokba való terjesztési jog gyakorlásának
lehetőségét nem érinti. Nem alkalmazható, ha a forgalomba hozatal jogszerűen, de a jogosult engedélye nélkül
történt.

Az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenysége során alapvető fontosságú volt a Consten és Grundig-ügyekben
hozott ítélet. A vizsgált esetben a német Grundig cég kizárólagos forgalmazási szerződést kötött a francia
Consten céggel a német cég GINT márkájú termékeinek kizárólagos franciaországi forgalmazására. A Grundig
vállalta, hogy sem közvetlenül, sem harmadik személyeken keresztül nem szállít GINT márkájú termékeket
Franciaországba, sőt harmadik államokban tevékenykedő forgalmazóit is kötelezi az ettől való tartózkodásra. A
Consten pedig vállalta, hogy a termékeket nem fogja harmadik országokba továbbszállítani. A felek a
szerződésben biztosított franciaországi kizárólagosságot megerősítették azzal, hogy a Grundig felhatalmazta a
Constent, hogy saját nevében jegyeztesse be a GINT védjegyet Franciaországban. A Consten, immár egy francia
védjegy jogosultjaként ilyen módon megakadályozhatta a GINT védjeggyel ellátott áruk Franciaországba

44
történő bevitelét (ezt nevezzük parallel importnak). Ezáltal a felek biztosítani kívánták, hogy a GINT márkájú
termékek kizárólag a Constenen keresztül kerüljenek forgalomba Franciaországban, ami által a francia cég
monopolhelyzetbe került a GINT márka hazai piacán. Csakhogy egy másik francia cég, az UNEF, német
kereskedőktől olcsóbban vásárolt GINT termékeket, amelyeket a Consten árai alatt dobott piacra
Franciaországban. Ez sértette a Consten érdekeit, ezért védjegybitorlási pert indított az UNEF ellen. Az UNEF a
Bizottsághoz fordult, amely a védjegynek a Consten javára történő bejegyzésére vonatkozó megállapodást a
Római Szerződés szabályaiba ütköző abszolút területi korlátozásnak, és ezért a forgalmazási szerződést
semmisnek nyilvánította. A Consten és a Grundig e kedvezőtlen bizottsági döntés felülvizsgálatáért az Európai
Bírósághoz fordult, amely a forgalmazási szerződés közösségi jogba ütköző részei, így a franciaországi
védjegybejegyzésre vonatkozó rendelkezések tekintetében fenntartotta a bizottsági döntést, és e körben
megerősítette a szerződés semmisségét.

Az Európai Bíróság kimondta, hogy a közös piac a nemzeti határok mentén nemzeti védjegyekkel sem
osztható részekre, azaz a védjegyjog gyakorlása nem vezethet az azonos védjeggyel ellátott áruk belföldi
forgalmazásával párhuzamos importjának tilalmához. A verseny korlátozása mind horizontális (azonos
gazdasági funkciót betöltő versenytársak, azonos piacon), mind vertikális (azonos termék fogyasztókhoz
juttatásának láncolatában résztvevők között, különböző piacokra nézve) kartell formájában tilos. Ennek
megfelelően a verseny korlátozása nemcsak a különböző védjeggyel ellátott áruk („inter-brand competition”,
tehát „márkák közötti verseny”), hanem az azonos védjegyet viselő áruk („intra-brand competition”, tehát
„márkán belüli verseny”) esetén is tilos. A Bíróság ezzel lényegében megteremtette a közösségi jogkimerülés
elvét, és a Közösségen belül lehetővé tette a parallel importot. A tagállami védjegyjogok fennállását nem vonta
kétségbe, a szabad árumozgás megteremtése érdekében azonban korlátozta azok gyakorlását.
Az intra-brand verseny kizárása akkor is alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, ha az
érintett termékek forgalma ezáltal nő. A közös piaci kereskedelemre gyakorolható hatás nem egyszerűen
mennyiségi mutatók alakulása, hanem az egységes piac megvalósításához szükséges követelmények (pl.
árverseny) megsértése alapján bírálandó el.
A védjegyjog gyakorlásának korlátozása a közösségi versenyjog érvényesítése céljából nem érinti a jog
fennállásának elismerését.

Védjegyjog:

A védjegyjog sajátos tartalma:

Védjegy: a védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. Az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól
való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékoztatásának előmozdítására szolgáló, grafikailag ábrázolható
megjelölés.

A védjegy lényegi (esszenciális) funkciója a védjeggyel ellátott termék eredetének szavatolása. A védjegyjog
sajátos tartalma az oltalom terjedelmét határozza meg (mire terjed ki a jog), a védjegy lényegi funkciója pedig a
védjegyjog tárgyának, magának a védjegynek a rendeltetését és az abból következő oltalmi követelményeket
határozza meg (milyen cselekmény sérti a jogot).

A védjegyjog sajátos tartalma a védjegy valamely termék első forgalomba hozatalával kapcsolatos
felhasználására irányul, védelmet biztosítva olyan versenytársakkal szemben, akik a védjegy piaci helyzetét és
jó hírét saját áruikon való tisztességtelen alkalmazásával aknáznák ki. Mindezt a Bíróság a Centrafarm BV. v.
Winthrop BV. ügy kapcsán mondta ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzeti védjegyjogokra tekintet
nélkül lehetővé vált a védjeggyel ellátott termékek szabad kereskedelme a Közösségen belül, azaz, ha egy
kereskedő egy tagállamban olcsóbban be tudja szerezni az adott árut, azt szabadon értékesítheti a másik
tagállamban. Ez pedig nagymértékben hozzájárul az egyes tagállamok közötti árkülönbségek csökkentéséhez,
és a márkás áruk Közösségen belüli kereskedelmének fellendüléséhez.
A későbbiekben több olyan ügy is a Bíróság elé került, amelyekben a gyártók – részben talán éppen a parallel

45
import megelőzése érdekében – az egyes tagállamokban más-más kiszerelésben (esetenként más néven) és
áron forgalmazták a termékeiket (általában gyógyszereket), amelyeket élelmes kereskedők az egyik
tagállamban olcsón megvásároltak, a célállam fogyasztói által megszokott külsőnek megfelelően
átcsomagoltak, majd e tagállamban a helyi árnál olcsóbban piacra dobtak. A kérdés ezekben az ügyekben az
volt, hogy a védjegyjogosult hozzájárulása a termék forgalomba helyezésére vajon kiterjed-e az átcsomagolás
engedélyezésére. Az átcsomagolás lehetővé tette az eredetileg eltérő kiszerelésben, illetve névvel forgalomba
hozott, de azonos termékek parallel importját, másrészről sértette a védjegyjogosultak érdekeit.

Hoffmann – La Roche ügy: a német Hoffmann-La Roche cég a Valium nevű nyugtatót Németországban
drágábban és más csomagolásban hozta a forgalomba, mint Angliában. A szintén német Centrafarm cég a
gyógyszert Angliában megvásárolta, a Németországban megszokott csomagolásba átcsomagolta, majd a
Hoffmann-La Roche védjegyével ellátva Németországban forgalmazta. A német védjegyjogosult fellépett a
Centrafarmmal szemben, és arra hivatkozott, hogy az átcsomagolás következtében nem szavatolható az áru
eredeti állapota, ezért az eredeti védjegy alkalmazása jogsértő. Az Európai Bíróság a védjegy lényegi
funkciójából kiindulva, amelyet a védjeggyel ellátott termék eredetének szavatolásában jelölt meg, arra a
megállapításra jutott, hogy a fogyasztónak bizonyosnak kell lennie abban, hogy a vásárolt termék eredeti
állapotát a forgalmazása során senki nem befolyásolhatta. Ugyanakkor a Bíróság leszögezte, hogy a parallel
import ellen átcsomagolásra hivatkozással történő fellépés a tagállamok közötti kereskedelem álcázott
korlátozásának minősülne, ha
1. a védjegyjogosult forgalmazási rendszere a piac mesterséges felosztásával jár
2. az átcsomagolás nem olyan, hogy károsíthatná a termék eredeti állapotát
3. a jogosult előzetes értesítést kapott az átcsomagolt termék forgalmazásáról
4. az új csomagoláson feltüntetést nyer az átcsomagolás ténye

 Ezt követően ezek a feltételek váltak a jogszerű átcsomagolás kumulatív feltételeivé.

Módosított újracímkézés védjegy védelmében eltiltható, kivéve ha

 a tiltásburkolt piacfelosztásra irányul
 az újracímkézés nem rontja az áru eredeti állapotát
 nem rontja a védjegyjogosult jó hírét
 az újracímkézésről előre értesítik a jogosultat

Átlátszó felülburkolás lehetősége

- német Eurim-Pharm társaság az angliai Pfizer Ltd. által gyártott Vibracym tablettákat úgy importálta,
hogy a forgalmazásuk előtt felülburkolta az angliai kiszerelést, az abban foglalt tablettákat nem érintve
- új burkolat Németországban gyártott V csomagolásának felelt meg, azonban úgy, hogy ablakain át
mindkét szóban forgó védjegy eredeti jelölése volt látható
- a csomagoláson feltüntették, hogy tartalmát Angliában gyártotta, azokat az Eurim importálta és
átcsomagolta

Az azonos termékre bejegyzett védjegyek felcserélésének tilalma

- lehet-e egy másik tagállamban kedvezőbb feltételekkel vásárolt árun az ott bejegyzett védjegyet a
termékre vonatkozóan az importáló országban bejegyzett védjeggyel felváltani, hogy a terméket
fogyasztók által megszokott védjeggyel lehessen ellátni?
- az amerikai gyártó Hollandiában Seresta az Egyesült Királyságban Serenid védjeggyel hozza forgalomba
a gyógyszerét némi ízbeli eltéréssel
- a hollan Centrafarm Angliából úgy importálja az ott olcsóbb Serenidet, hogy azt átcsomagolja a
Hollandiában ismert Seresta védjeggyel
- a védjegy lényegi funkciója alapján (az eredet azonosságának szavatolása) a védjegyek felcserélése
letiltható, mert az megtévesztő lehet az áru eredetére nézve

46
 - a tilalom nem alkalmazható akkor, ha burkolt importkorlátozás eszközeként szolgálna

Piaci helyzet és hírnév védelme

- a francia Dior ház el kívánt tiltani egy holland drogéria láncot importált eredeti luxus parfümjei
karácsonyi akció keretében más, olcsóbb kölnikkel együtt történő hirdetésétől, a márkáról alkotott
elképzelések rontása miatt
- eltiltásra okot adhat a jogszerűen forgalmazott áru által keltett benyomás hátrányos befolyásolása,
amit az áru reklámprospektusban nem megfelelő keretek között történő megjelenítése is
eredményezhet, eltiltásra csak akkor kerülhet sor, ha bizonyítást nyer, hogy a sérelmezett felhasználás
a márka hírét komolyan károsítja, és amíg a hirdetés a viszonteladás szokásos gyakorlatához igazodik,
ez csak igen sajátos körülmények esetén mutatható ki

Arsenal
- a megjelölés használata azt a benyomást kelti, hogy kereskedelmi kapcsolat áll fenn az érintett
termékek és a védjegyjogosult kötött, továbbá, hogy a védjeggyel azonos megjelölés használata
veszélyeztetheti a védjegy alapvető funkcióját, az eredetiség garantálását, közömbös, hogy az adott
védjegyhasználat során a jelölést a védjegyjogosult irányában megnyilvánuló támogatás és lojalitás
jeleként lehet felfogni

A közösségi védjegy tulajdonosa (5. cikk)

- bármely természetes vagy jogi személy
o tagállamok honosai
o PUE valamelyik egyéb államának honosa
o bármely más olyan állam honosa is, ha
 bizonyíthatóan belföldiekkel azonos elbírálást nyújt az EU valamennyi állama
honosának és
 a származás országbeli bejegyzés esetleg megkívánt bizonyítékaként elfogadja a
közösségi védjegy bejegyzését

Közösségi védjegyoltalomra alkalmas megjelölés (4. cikk)

- a közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden GRAFIKAILAG ÁBRÁZOLHATÓ megjelölés, így
különösen
o szó
o ábra
o kép
o alakzat
o betű
o szám
o áru vagy csomagolás formája
- ha ez a megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait
megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól
- a lajstromozáshoz előfeltételként megkövetelik a tagok a jel vizuális érzékelhetőségét
- a grafikai ábrázolásnak biztosítania kell a megjelölés vizuális megjelenítését különösen alakok, vonalak,
karakterek útján olyan módon, hogy a megjelölés pontosan meghatározható legyen
- a grafikai ábrázolásnak világosnak, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek,
érthetőnek, tartósnak és objektívnak kell lennie
- megkülönböztető képesség: a védjegy alkalmas a védjegybejelentésben szereplő árunak adott
vállalkozástól származóként történő azonosítására, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól
történő megkülönböztetésére

47
 - a megkülönböztető képességet egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra
tekintettel
- másrészt az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell értékelni
- DE nem örökre szól

Bejelentési eljárás
- bejelentés alaki vizsgálata
- abszolút kizáró okok vizsgálata
o ha nincs: meghirdetésre sor kerül
o kizáró ok van: elutasítás
- meghirdetés, felszólalási lehetőség
o 3 hónap a meghirdetéstől, ezért díjat kell fizetni
o Fellebviteli tanács a Bíróság
- döntés
o nincs felszólalás: lajstromozás
o van felszólalás: döntés a felszólalásról és egyben a bejelentésről

A jó hírű védjegy oltalmi feltételeinek bíróságai értelmezése

- feltétele, hogy be legyen jegyezve
- védelmét a védjegy bármilyen termék eredetét igazoló funkciójának érvényesítése indokolja
- valamely védjegy jó hírének megállapítsa a védjeggyel ellátott termék jellegétől függően kíván meg
általános, vagy csak a fogyasztók bizonyos körére korlátozódó ismertséget
- a jó hírnév megállapításához elég, ha a védjegyet csak a védjegy eredetileg forgalmazott árufajta
fogyasztóinak jelentős hányada ismeri
- jó hírének megszerzéséhez elegendő, ha ez az érintett tagállam területének csupán lényeges részén
következett be

Rosszhiszeműség
- két csoki nyuszinak hasonló volt a formája
- kb hasonlóan régóta forgalmazták mind a ketten
- releváns kritériumok
o bejelentő piaci magatartása
o más piaci szereplőknek a bejelentett megjelöléssel kapcsolatos viselkedése
o a bejelentő a bejelentés időpontjábani védjegyportfóliója
o valamint az esetre jellemző valamennyi egyéni körülmény
- az a körülmény, hogy a bejelentő tudta vagy tudnia kell, hogy harmadik fél legalább egy tagállamban
azonos vagy hasonló megjelölést használ a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a
megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában
- a bejelentő azon szándéka, hogy az említett harmadik felet megakadályozza e megjelölés további
használatában, valamint
- a harmadik fél megjelölése és lajstromoztatni kért megjelölés által élvezett jogi védelem szintje

Közös eredet tana: közös eredetű, ám az eredeti jogosult engedélyétől független állami intézkedés folytán
különböző országokban másokat megillető azonos védjegy alapján nem akadályozható meg az eredeti jogosult
termékének behozatala. A közös eredet nem a védjegy történeti származására, hanem azonos kereskedelmi
forrására utaló kifejezés.

Azonos termékre bejegyzett védjegyek felcserélésének tilalma: a védjegy lényegi funkciója alapján a
védjegyek felcserélése letiltható, mert az megtévesztő lehet az áru eredetére nézve, kivéve, ha a tilalom

48
burkolt importkorlátozásra szolgálna.

Hag ügy: a belga Hag használja az eredetileg német védjegyet. Az azonos német Hag védjeggyel ellátott kávé
behozatalát akarja a belga cég megakadályozni. A Bíróság nem engedélyezi a korlátozást, mivel nem kapott az
eredeti védjegytulajdonostól kizárólagos védjegylicencet, tehát tűrnie kell a párhuzamos importot. A Hag II.
ügyben azonban a német Hag kizárolagossági kérelmének helyt ad, mert a hozzájárulása nélkül használt
védjeggyel ellátott áru az övével összetéveszthető.

A közösségi védjegy: olyan áruvédjegy vagy szolgáltatási védjegy, amely megfelel a rendeletben
meghatározott feltételeknek és a rendeletben előírtaknak megfelelően lajstromozták. Tulajdonosa bármely
természetes vagy jogi személy lehet.
A közösségi védjegyet be kell jelenteni. A bejelentést követően megvizsgálják, hogy abszolút vagy relatív
kizárási okok fennállnak-e. Ha nem, akkor lajstromozzák.
A kizárólagos jog tartalma: a bejegyzés közzétételének napjától a tulajdonos engedélye nélkül nem
használható a kereskedelemben olyan megjelölés, amely azonos a közösségi védjeggyel, olyan áruk vagy
szolgáltatások vonatkozásában, amelyek azonosak azokkal, amelyekre nézve a közösségi védjegyet
bejegyezték; vagy amelyre nézve, közösségi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága és a megjelölt
áruknak vagy szolgáltatásoknak a közösségi védjeggyel jelzett árukkal vagy szolgáltatásokkal való azonossága
vagy hasonlósága miatt a nyilvánosság részéről fennáll az összetévesztés valószínűsége.
A közösségi védjegy oltalmi ideje 10 év, ami további 10 éves időszakokra megújítható.
A közösségi védjegyet a Hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett
viszontkereset alapján törölni kell, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
A közösségi védjegy egységes oltalmat biztosít a bejegyzett megjelöléseknek, amelyet csak az egész Unió
területére lehet megadni, illetve törölni. Mivel a közösségi védjegyoltalom tartalmát uniós rendelet határozza
meg, az elvileg minden tagállamban azonos. A közösségi védjegy sikere jórészt ennek, és az alacsony
költségeknek köszönhető. Az OHIM fellebbviteli fóruma az Európai Bíróság, melynek közösségi védjegyekkel
kapcsolatosan hozott ítéletei, mivel a közösségi védjegyrendeletben foglalt szabályok nagyrészt megegyeznek a
tagállamok számára kötelező irányelvi szabályokkal, jelentős befolyással vannak a tagállami jogalkalmazásra.

Feltétlen kizárási okok (7. cikk)

- nem felel meg a 4. cikkben meghatározott követelményeknek
- nem alkalmas a megkülönböztetésre
- olyan jelekből áll, amit állandóan vagy szokásosan használnak
- közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik
- alkalmas a fogyasztók megtévesztésére
- lajstromozáshoz az illetékes szerv nem járult hozzá

Relatív kizárási okok:

- korábbi védjeggyel azonos
- a fogyasztók összetéveszthetik egy korábbi hasonló vagy azonos védjeggyel

Szabadalmi jog:

Szabadalmi jog tiszteletben tartása:

Parke Davis elv: a szabadalmi jog tiszteletben tartását nem érintik a versenyjogi szabályok, gyakorlását akkor
érinthetik, ha az kartelltilalomba ütközik, vagy gazdasági erőfölénnyel visszaélést jelent.

Szabadalmi jog sajátos tartalma:

Az alkotó törekvés jutalmazására irányul, a találmány ipari termékek gyártása és azok első forgalomba

49
hozatala révén való felhasználására vonatkozó kizárólagos jog formájában.
El kell ismerni a jogok fennállását és a szabad áruforgalomnak az EUMSz 36. cikke értelmében lehetséges
korlátozását. A szabadalmi jog gyakorlása azonban nem ütközhet az uniós versenyjog kartelljogi és a piacuralmi
helyzettel való visszaélést tiltó szabályaiba.
Kezdetekben, a nemzeti szabadalmi rendszerek kialakulását követően a több államban tevékenységet folytató
piaci szereplőknek (pl. gyógyszergyáraknak) találmányaikat minden egyes államban külön-külön kellett a
nemzeti szabályok alapján lajstromoztatniuk és fenntartaniuk, ami jelentős költségekkel járt. A költségek
csökkentése és az egységes szabadalmi rendszer megteremtése érdekében 1973-ban sor került az Európai
Szabadalmi Egyezmény (ESZE) aláírására, amely 1977-ben lépett hatályba. Az ESZE alapján egyetlen egységes
eljárással lehet szabadalmat szerezni a bejelentő által megjelölt tagállamokban. Az ESZE nem uniós
jogintézmény, nem rendeleten, hanem nemzetközi szerződésen alapul, és bár minden uniós tagállam a tagja,
vannak EU-n kívüli tagjai is (pl. Norvégia, Albánia, Törökország). Az európai szabadalom tartalma nem egységes,
a megadást követően nemzeti szabadalmakra bomlik szét, az oltalom tartalmát az egyes nemzeti (tagállami)
szabadalmi jogszabályok szabják meg. Hasonlóképpen az európai szabadalom fenntartására, illetve törlésére is
a nemzeti jogszabályok vonatkoznak.
Egységes európai szabadalom: jelenleg nem létezik. A két legfőbb vitás pont a nyelvi, illetve a jogalkalmazási
rezsim kérdése. Ha az uniós szabadalmak tartalmát meghatározó igénypontokat és leírást az Unió összes
hivatalos nyelvére le kellene fordítani, a magas fordítási költségek miatt a szabadalom minden bizonnyal
sikertelenségre lenne kárhoztatva, nem érné meg a bejelentőknek az egységes bejelentés.

Szabadalom: A szabadalom a találmányok jogi oltalmát biztosítja azáltal, hogy a szabadalom tulajdonosa
számára a versenytársakhoz képest előnyösebb pozíciót teremt a termékek és technológiák piacán. A
szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga van a találmány szerinti megoldás hasznosítására, azonban a
szabadalmi oltalom időtartama és területi érvényessége nem korlátlan.
Szabadalmazható találmány:
 új, azaz nem tartozik a technika állásához
 feltalálói tevékenységen alapul (szakember számára nem nyilvánvaló)
 iparilag alkalmazható
 a technika bármely területére tartozik
 nem találmány a felfedezés, elmélet, matematikai módszer, esztétikai alkotás, információk
megjelenítése

Felléphet-e a szabadalmas olyan termék importjával szemben, amelyet az ő hozzájárulásása nélkül, másik
tagállam nemzeti jogán alapuló kényszerengedély alapján hoztak forgalomba?
- a német cég Frusemide nevű gyógyszerét Angliában és Hollandiában is szabadalmaztatta
- Angliában azt a DDSA cég kényszerengedély alapján gyártotta és hozta forgalomba, mivel a német cég
ott nem gyakorolta szabadalmát
- ez nem érintheti a szabadalmas tiszteletben tartott joga gyakorlásának lehetőségét más
tagállamokban, így a szabadalmas felléphet a Pharmon által Angliából importált Frusemide hollandiai
terjesztése ellen is

Felléphet-e a szabadalmas olyan termék importjával szemben, amelyet ő saját maga hoz forgalomba egy
másik tagállamban, ahol az nem élvez szabadalmi oltalmat?
- a szabadalmas nem léphet fel, mert ott azt saját maga hozta forgalomba, tudva, hogy szabadalom
hiányában védelmet nem élvez

Használati minta: a használati mintaoltalom a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő új szerkezeti
kialakítások védelmére szolgáló oltalmi forma. A mintaoltalom alapján a minta jogosultjának kizárólagos joga
van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon. Oltalom ideje 10 év,
ezt követően közkinccsé válik.

50
 Formatervezési minta: az ipari termékek külső formájának jogi oltalmát biztosítja. A védelmi idő 3-5 év, és
csak 4x újítható meg.

Földrajzi árujelző:
 eredetmegjelölés: körülhatárolható, szűkebb vagy tágabb tájegységhez kapcsolják az adott árut,
amelynek természetes adottságai és az ott élők ezekre építő hagyományos tevékenysége sajátos
jelleget adtak az onnan eredő termékeknek
 földrajzi (származási) jelzés: valamely ország vagy helység területére utalnak, ahol a terméket
előállították

Szerzői jog:

Az Európai Unió az egyes iparjogvédelmi oltalmi formákhoz hasonló átfogó szabályozást a szerzői jog
területén nem valósított meg. Mivel a szerzői jogi védelem az európai jogok szerint nem bejegyzéssel jön létre,
saját, uniós szerzői jogi oltalom rendeleti úton történő megalkotására nincs szükség.

Szomszédos jogok:

1970-ben a Deutsche Grammophon Gesellschaft az NSZK törvényhozása által biztosított jogára hivatkozással
el kívánta tiltani a Franciaországba exportált és ott engedélyével forgalmazott Polydor lemezek Németországba
reinportálását és terjesztését, mert ott magasabb áron maga kívánta a hangfelvételét piacra dobni. A Bíróság az
ipari és kereskedelmi tulajdon körébe esőnek minősítette a hangfelvétel előállítójának a szerzői joggal
szomszédos jogát. Álláspontja szerint az egységes piac létrehozása célkitűzésébe ütközik, ha ezt a jogot avégből
kívánják érvényesíteni, hogy megakadályozzák a valamely tagállamban a jogosult engedélyével forgalmazott
árunak a jogosult székhelye szerinti tagállamban való forgalmazását csak azért, mert a jogosult azt ott még nem
hozta piacra.

A hanghordozók, még ha védett zeneműveket rögzítenek is, termékek, amelyekre az áruk szabad mozgásának
rendszere alkalmazandó. A szerzői jog vagyoni jogosítványait illetően is különbséget kell tenni a jog fennállása
és gyakorlásának módja között.

Növényfajták védelme:

A növényfajták előállítása, termelése és piaci bevezetése élő anyagot érintő, időigényes tevékenység.

Az ESZE kifejezetten kizárta szabályozási köréből az állat- és növényfajtákat, nemzetközi szinten a

növényfajták oltalmára 1961-ben külön egyezmény létesült. Ennek 1978-as felülvizsgálata külön uniót hozott
létre (UPOV – Union pour la protection des obtentions végétales), amelynek tagjai kötelesek az új
növényfajtákra kizárólagos jogot biztosító oltalmat létrehozni. A magyar jogban a növényfajta-oltalom sui
generis oltalom, melynek szabályozása a szabadalmi törvényben található.
Az Európai Unió saját rendszer létrehozásával biztosította az új növényfajtákon biztosított kizárólagos
jogoknak a tagállamokra nézve egységes szabályozását, és e célból alkotta meg a közösségi növényfajta-
oltalomról szóló 2100/94/EK sz. tanácsi rendeletet. A rendelet alapján közösségi növényfajta-oltalom tárgyát
képezheti valamennyi növényrendszertani nemzetséghez és fajhoz tartozó fajta, ideértve többek között a
nemzetségek és fajok közötti hibrideket is.
Fontos megjegyezni, hogy a rendelet nem terjed ki az új kitenyésztett állatfajtákra.

Nungesser (kukorica) ügy jelentősége: innentől az új növényfajtákra is kiterjed az ipari és kereskedelmi

tulajdon fogalma. Inrára ruházta a bizonyos kukorica fajták kikísérletezett ivaros keresztezésével mindig

51
azonosan előállítható hibrid kukoricafajta know-howja alkalmazásának, termesztésének és vetőmagja
forgalmazásának kizárólagos jogát. Ezt Németországban saját nevére be is jegyeztette. Vállalta, hogy
megakadályozza a Németországba történő importot. Bizottság megtadagta a forgalmazási szerződés
mentesítését. A Bíróság az ügy kapcsán általános érvénnyel különbséget tett nyílt és zárt (abszolút) kizárólagos
licencek között:
 nyílt kizárólagos licenc: a jogosító csak arra vállal kötelezettséget, hogy a jogosított területre nézve
mást nem jogosít és oda maga sem szállít; ez esetben valamely kizárólagos licencszerződés nem
ütközik eleve a közösségi/uniós jog tilalmába
 abszolút (zárt) kizárólagos licenc: a szerződő feleken kívül harmadik személyeket is érinti, amennyiben
kizárja a más területekről történő exportot, illetve importot; az ilyen szerződés közösségi/uniós jogba
ütközik

Regionális nemzetközi szervezetek

- EURÓPAI SZABADALMI HIVATAL
- BELSŐ PIACI HARMONIZÁCIÓS HIVATAL
- KÖZÖSSÉGI FAJTAOLTALMI HIVATAL

A TANÁCS 207/2009/EK RENDELETE

(2009. február 26.)
a közösségi védjegyről
2. cikk
A hivatal
E rendelettel létrejön a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), a
továbbiakban: a hivatal.

6. cikk
A közösségi védjegyoltalom megszerzésének módja
A közösségi védjegyoltalom lajstromozással szerezhető meg.

7. cikk
Feltétlen kizáró okok
(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
a) nem felel meg a 4. cikkben meghatározott követelményeknek;
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
c) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája,
minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb
jellemzője feltüntetésére használhatnak;
d) kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes
üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;
e) kizárólag olyan formából áll, amely
i. az áru jellegéből következik; vagy
ii. a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges; vagy
iii. az áru értékének a lényegét hordozza;

f) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik;

g) alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy
földrajzi származása tekintetében;
h) lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény

52
(a továbbiakban: Párizsi Egyezmény) 6c. cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban;
i) a Párizsi Egyezmény 6c. cikkében nem említett olyan kitüntetést, jelvényt vagy címert tartalmaz, amelyhez
különleges közérdek fűződik, kivéve, ha lajstromozásához az illetékes szerv hozzájárult;
j) borok, illetve szeszes italok esetében a bor, illetve a szeszes ital földrajzi származására utaló jelzést tartalmaz
vagy abból áll, feltéve, hogy az érintett bor vagy szeszes ital nem a jelzésnek megfelelő földrajzi területről
származik;
k) a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló,
2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletnek ( 1 ) megfelelően lajstromozott eredetmegjelölésből vagy
földrajzi jelzésből áll, vagy azt tartalmazza, ha az említett rendelet 13. cikkében foglalt esetek valamelyikének
helye van, és ugyanolyan termékre vonatkozik, feltéve, hogy a védjegybejelentést az eredetmegjelölés vagy a
földrajzi jelzés lajstromozása iránti kérelem Bizottsághoz történő benyújtásának időpontját követően nyújtották
be.
(2) Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn.
(3) Az (1) bekezdés b), c) és d) pontja alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az
árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a
megkülönböztető képességet.

8. cikk
Viszonylagos kizáró okok
(1) A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
a) az a korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi
védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi
védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy
hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést
gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában „korábbi védjegy”:

a) a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi
védjegybejelentés bejelentési napja, figyelembe véve – ha ennek helye van – az igényelt elsőbbségek napját:
i. közösségi védjegy;
ii. valamely tagállamban, illetve – Belgium, Hollandia és Luxemburg esetében – a Benelux Szellemitulajdon-
védelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;
iii. nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;
iv. nemzetközi megállapodás alapján a Közösségre kiterjedő hatálylyal lajstromozott védjegy;
b) az a) pontban említett védjegy lajstromozására irányuló bejelentés, feltéve, hogy annak alapján a védjegyet
lajstromozzák;
c) az olyan védjegy, amely a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében a közösségi védjegybejelentés bejelentési
napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban vált a tagállamok
bármelyikében közismertté.
(3) A védjegyjogosult felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha azt a képviselő,
illetve az ügynök – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve, ha a
képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.
(4) A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban
használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a
megjelölés, ha az irányadó közösségi vagy tagállami jogszabályok szerint
a) a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség
igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg;
b) a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.

(5) A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá

53
 oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve
szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy közösségi védjegy esetén a korábbi közösségi védjegy a
Közösségben, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó
hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a
korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

9. cikk
A közösségi védjegyoltalom tartalma
(1) A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a
jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a közösségi védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek
azonosak a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a közösségi védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a
közösségi védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében
szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában
foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják
a korábbi védjegyhez;
c) a közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő
árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a
közösségi védjegy a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené
vagy tisztességtelenül kihasználná a közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen
a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;
b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal
céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt;
c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;
d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.
(3) A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása
meghirdetésének napjától lehet fellépni. Megfelelő összegű kártérítés kérhető azonban a közösségi
védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás
meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás
meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat.

12. cikk
A közösségi védjegyoltalom korlátai
A közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy
a) saját nevét vagy címét;
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére,
előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az – különösen tartozékok vagy alkatrészek tekintetében – szükséges az áru vagy a
szolgáltatás rendeltetésének jelzésére

gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja.

13. cikk
A közösségi védjegyoltalom kimerülése
(1) A közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal
kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket az ő kifejezett hozzájárulásával hoztak
forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további

54
 forgalmazását ellenezze, különösen akkor, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően –
megváltoztatták, illetve károsították.

15. cikk
A közösségi védjegy használata
(1) Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges
használatát a Közösségben az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az
ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a közösségi védjegyoltalomra alkalmazni kell az e
rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen
igazolja.
Az első albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:
a) a közösségi védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető
képességet nem érintő elemekben tér el;
b) a közösségi védjegy elhelyezése a Közösségben lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan
történő kivitel céljából.
(2) A közösségi védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő
használatnak kell tekinteni.

25. cikk
A bejelentés benyújtása
(1) A közösségi védjegybejelentést – a bejelentő választása szerint –
a) a hivatalnál; vagy
b) a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál vagy a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnál kell
benyújtani. Az így benyújtott bejelentésnek ugyanolyan hatálya van, mintha azt ugyanazon a napon a hivatalnál
nyújtották volna be.
(2) Ha a bejelentést a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál vagy a Benelux Szellemitulajdon-védelmi
Hivatalnál nyújtották be, e hivatal minden intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a bejelentést a
benyújtás napjától számított két héten belül továbbítsa a hivatal részére. A bejelentőre e hivatalok díjat
róhatnak ki, amelynek összege nem haladhatja meg a bejelentés átvételével és továbbításával járó ügyviteli
költségek összegét.
(3) A (2) bekezdésben említett bejelentést a hivatalhoz való beérkezése napján kell benyújtottnak tekinteni, ha
az a benyújtásától számított két hónap elteltét követően érkezik be a hivatalhoz.

(4) A Bizottság a 40/94/EK rendelet hatálybalépését követő tíz év elteltével jelentést készít a közösségi
védjegybejelentések benyújtására vonatkozó rendszer működéséről, amelyben javaslatot tesz a szükségesnek
ítélt módosításokra.

29. cikk
Elsőbbség

(1) Azt, aki védjegyoltalom iránt szabályszerű bejelentést tett a Párizsi Egyezményben vagy a Kereskedelmi
Világszervezetet létrehozó egyezményben részes államban vagy ilyen államra kiterjedő hatállyal, úgyszintén az
ilyen bejelentő jogutódját, elsőbbség illeti meg arra, hogy ugyanazon védjegy tekintetében a bejelentésben
szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal, vagy azok egy részével azonos árukra vagy szolgáltatásokra
vonatkozóan közösségi védjegybejelentést tegyen az első bejelentés bejelentési napjától számított hat hónapos
határidőn belül.

31. cikk
Az elsőbbség joghatása

Az elsőbbség joghatása, hogy a korábbi jogok meghatározásának szempontjából a közösségi védjegybejelentés

55
 bejelentési napjának az elsőbbség napja számít.

37. cikk
A feltétlen kizáró okok alapján történő vizsgálat

(1) Ha a megjelölés a 7. cikk alapján a közösségi védjegybejelentésbe foglalt árujegyzékben szereplő áruk,
illetve szolgáltatások vagy azok egy része tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban, a bejelentést ezen
áruk, illetve szolgáltatások tekintetében el kell utasítani.

(2) Ha a megjelölés megkülönböztetésre nem alkalmas olyan elemet tartalmaz, amelynek a megjelölés
részeként történő feltüntetése következtében a védjegyoltalom terjedelme bizonytalanná válna, a hivatal az
említett megjelölés védjegyként történő lajstromozását olyan nyilatkozat megtételéhez kötheti, amelyben a
bejelentő kijelenti, hogy a megjelölés adott eleme tekintetében nem igényel védjegyoltalmat. Ezt a
nyilatkozatot – az esetnek megfelelően – a közösségi védjegybejelentésnek vagy a közösségi védjegy
lajstromozásának a meghirdetésével együtt kell meghirdetni.

(3) A védjegybejelentés elutasítása előtt lehetőséget kell adni bejelentőnek arra, hogy bejelentését visszavonja,
azt módosítsa, illetve észrevételeit előterjessze.

40. cikk
Észrevétel
(1) A közösségi védjegybejelentés meghirdetését követően bármely természetes vagy jogi személy, vagy a
gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy
szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be a hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a megjelölés nem felel meg a 7.
cikkben meghatározott valamely oltalomképességi feltételnek. Az észrevételt tevő a hivatal előtti eljárásban
nem ügyfél.

(2) Az (1) bekezdésben említett észrevételt közölni kell a bejelentővel, aki arra nyilatkozatot tehet.

41. cikk
Felszólalás
(1) A közösségi védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül a 8. cikk alapján a
bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozásával szemben felszólalhat

46. cikk
A védjegyoltalom időtartama
A közösségi védjegy oltalma a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom a 47. cikknek
megfelelően további tíz-tíz éves időtartamra megújítható.

47. cikk
Megújítás
(1) A közösségi védjegyoltalmat a jogosult vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személy kérelmére
meg kell újítani, feltéve, hogy a megújítás díját megfizették.
(2) A hivatal a közösségi védjegyoltalom jogosultját és azt a személyt, akinek a közösségi védjegy tekintetében a
lajstromba joga van bejegyezve, az oltalom lejártának napját megelőzően kellő időben értesíti a lajstromozás
lejártáról. Az ilyen tájékoztatás elmaradásáért a hivatal nem vonható felelősségre.
(3) A megújítási kérelmet annak a hónapnak az utolsó napját megelőző hat hónapon belül kell benyújtani,
amelynek során az oltalmi idő lejár. A díjat szintén e határidőn belül kell megfizetni. Ennek elmulasztása esetén
a kérelmet az első mondatban említett napot követő további hat hónapon belül is be lehet nyújtani, illetve a
díjat e határidőn belül meg lehet fizetni, feltéve, hogy e határidőn belül a pótdíjat megfizetik.
(4) Ha a kérelmet a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része

56
tekintetében nyújtják be, illetve a díjat csak ezek után fizetik meg, az oltalmat csak ezen áruk, illetve
szolgáltatások tekintetében kell megújítani.

52. cikk
Feltétlen törlési okok
(1) A közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett
viszontkereset alapján törölni kell, ha
a) a védjegy lajstromozására a 7. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor;
b) a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
(2) Ha a közösségi védjegy lajstromozására a 7. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában foglalt
rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés az árujegyzékben szereplő
árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegyként történő lajstromozást követően folytatott használata
révén megszerezte a megkülönböztető képességet.
(3) Ha a törlés oka csak a közösségi védjegy árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások egy része
tekintetében áll fenn, a törlésnek csak az érintett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában van helye.

A TANÁCS 6/2002/EK RENDELETE

(2001. december 12.)

a közösségi formatervezési mintáról

1. cikk
Közösségi formatervezési minta
(1) Az e rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő formatervezési minta a továbbiakban: „közösségi
formatervezési minta”.
(2) A formatervezési minta oltalomban részesül:

a) „lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként”, ha az e rendeletben előírt

módon jutott nyilvánosságra;

b) „lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként”, ha azt az e rendeletben

előírt módon lajstromozták.
(3) A közösségi formatervezésiminta-oltalom egységes jellegű, és a Közösség egész területén azonos hatályú.
A formatervezési minta csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet arról
lemondani, illetve képezheti megsemmisítését kimondó vagy hasznosítását tiltó határozat tárgyát. Ha e
rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

2. cikk
Hivatal

A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelettel ( 1 ) (a továbbiakban: „a
közösségi védjegyről szóló rendelet”) létrehozott Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és
formatervezési minták), a továbbiakban: „a Hivatal”, ellátja az e rendelettel hatáskörébe utalt feladatokat.

4. cikk
Az oltalmazhatóság feltételei

57
 (1) A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban, ha új és egyéni
jellegű.

(2) Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát
akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha
a) ha az alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad annak
rendeltetésszerű használata során; és
b) az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg
követelményeinek.

(3) A (2) bekezdés a) pontja értelmében a „rendeltetésszerű használat” a végső felhasználó részéről történő
használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.

5. cikk
Újdonság
(1) Új a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra
a) a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén azt a napot megelőzően,
amelyen a minta, amelyre az oltalmat igénylik, nyilvánosságra jutott;
b) a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén annak a mintának a
lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját –
megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik.

(2) A formatervezési mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán
lényegtelen részletekben különböznek.

6. cikk
Egyéni jelleg
(1) A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a
tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz
a) a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén azt a napot megelőzően,
amelyen a minta, amelyre az oltalmat igénylik, nyilvánosságra jutott;
b) a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési
napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően.

(2) Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal
alakíthatta ki a mintát.

8. cikk
A műszaki rendeltetésük által meghatározott és az összekapcsolható formatervezési minták
(1) Nem részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a
termék műszaki rendeltetésének következménye.
(2) Nem részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban a termék olyan külső jellegzetessége, amelyet
szükségképpen pontosan ugyanabban a formában és méretben kell megvalósítani ahhoz, hogy a termék,
amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák, szerkezetileg összekapcsolható legyen egy
másik termékkel, vagy elhelyezhető legyen benne, körülötte vagy rajta oly módon, hogy mindegyik termék
betölthesse a rendeltetését.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően az 5. és a 6. cikkben említett feltételeknek megfelelő formatervezési
minta oltalomban részesülhet, ha azt a célt szolgálja, hogy előre gyártott elemekből álló rendszerekben
lehetővé tegye a többféle összeállítást, illetve a kölcsönösen kicserélhető termékek kapcsolódását.

9. cikk
A közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző formatervezési minták

58
 Nem részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban a minta, ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe
ütközik.

10. cikk
Az oltalom terjedelme
(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalom kiterjed mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a
tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

(2) Az oltalom terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói
szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

11. cikk
A lajstromozás nélküli mintaoltalom kezdete és időtartama
(1) Az a formatervezési minta, amely megfelel az 1. szakaszban meghatározott követelményeknek, lajstromozás
nélkül részesül oltalomban attól a naptól számított hároméves időtartamra, amelyen a Közösségben először
jutott nyilvánosságra.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a formatervezési mintát akkor kell a Közösségben nyilvánosságra jutottnak
tekinteni, ha azt oly módon tették közzé, állították ki, hozták kereskedelmi forgalomba, vagy vált bárki számára
hozzáférhetővé, hogy ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen juthattak az érintett ágazatban a
Közösségben működő szakmai körök tudomására. A formatervezési minta nem tekinthető azonban
nyilvánosságra jutottnak, ha azt harmadik személy számára kifejezett vagy hallgatólagos titoktartási
kötelezettség terhe mellett mutatják be.

12. cikk
A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom kezdete és időtartama

(1) Az a formatervezési minta, amely megfelel az 1. szakaszban meghatározott követelményeknek, lajstromozás

alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként – a Hivatal lajstromozása alapján – részesül
oltalomban a bejelentés napjától számított ötéves időtartamra. A mintaoltalom jogosultja a mintaoltalmat egy
vagy több ötéves időtartamra, a bejelentés napjától számított legfeljebb huszonöt évre megújíthatja.

13. cikk
Megújítás

(1) A jogosult vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személy kérelmére a lajstromozás alapján
oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta lajstromozása megújítható, feltéve hogy a megújítás díját
megfizették.

14. cikk
A közösségi formatervezésiminta-oltalomhoz való jog
(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg.
(2) Ha a mintát két vagy több személy közösen alkotta meg, a közösségi formatervezésiminta-oltalom őket
közösen illeti meg.

(3) Ha a mintát munkaviszonyból eredő kötelességének teljesítéseként vagy munkáltatója utasításait követve
alkalmazott alkotta meg, a közösségi formatervezésiminta-oltalmi igény a munkáltatót illeti meg, feltéve hogy a
felek eltérően nem állapodtak meg, vagy az adott ország jogszabályai másként nem rendelkeznek.

15. cikk
A közösségi formatervezésiminta-oltalomhoz való joggal összefüggő igények
(1) Ha a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintát a 14. cikk szerint erre
jogosulatlan személy hozza nyilvánosságra, illetve támaszt azzal kapcsolatban igényt, vagy ha a minta
lajstromozását e személy kéri, illetve azt saját neve alatt lajstromoztatja, a 14. cikk szerint jogosult személy – a
számára nyitva álló egyéb jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül – követelheti annak megállapítását, hogy a

59
közösségi formatervezésiminta-oltalom őt illeti meg.
(2) Ha a közösségi formatervezésiminta-oltalomra többen jogosultak, e személyek az (1) bekezdéssel
összhangban követelhetik annak megállapítását, hogy a mintaoltalom őket közösen illeti meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti perindítási jog a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi
formatervezési minta közzétételének, illetve a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő közösségi
formatervezési minta nyilvánosságra jutásának időpontjától számított három év elteltével elévül.

19. cikk
A közösségi formatervezésiminta-oltalom tartalma
(1) A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos
joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel
szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra
való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása,
amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül.
(2) A lajstromozás nélküli mintaoltalom esetén a mintaoltalom jogosultja csak akkor léphet fel az (1)
bekezdésben említett cselekmények megakadályozása érdekében, ha az engedély nélküli hasznosítás az
oltalom alatt álló minta utánzásának következménye.
Az engedély nélküli hasznosítás nem tekinthető az oltalom alatt álló minta utánzásából fakadó hasznosításnak,
ha olyan szerző önálló alkotómunkájának eredménye, akiről ésszerűen feltételezhető, hogy nem ismerhette a
jogosult által nyilvánosságra hozott formatervezési mintát.

(3) A (2) bekezdést olyan lajstromozás alapján oltalomban részesülő formatervezési mintára is alkalmazni kell,
amelyre nézve a közzététel halasztását kérték, mindaddig, amíg a lajstromba tett bejegyzéseket és az ügy iratait
– az 50. cikk (4) bekezdésével összhangban – nem tették a nyilvánosság számára hozzáférhetővé.

20. cikk
A közösségi formatervezésiminta-oltalom korlátjai
(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalomból eredő jogok nem gyakorolhatók a következők tekintetében:
a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekmények;
b) a kísérleti célú cselekmények;
c) az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekmények, feltéve hogy e cselekmények összeegyeztethetők a
tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul nem sérelmesek a minta rendes felhasználására, és e
cselekményekkel összefüggésben a forrást megnevezik.
(2) A közösségi formatervezésiminta-oltalomból eredő jogok továbbá nem gyakorolhatók a következők
tekintetében:
a) külföldön lajstromozott és időlegesen a Közösség területén tartózkodó hajók és légijárművek felszerelése;
b) alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen járművek javítása céljából a Közösség területére történő behozatala;

c) az ilyen járművek javítása.

21. cikk
Jogkimerülés

A közösségi formatervezésiminta-oltalomból eredő jogok nem terjednek ki a mintaoltalom jogosultja által vagy
az ő kifejezett hozzájárulásával a Közösségben forgalomba hozott olyan termékkel kapcsolatos további
cselekményekre, amelyre a közösségi formatervezésiminta-oltalom körébe tartozó mintát alkalmazzák, illetve
amelyben az ilyen minta megtestesül.

25. cikk
Megsemmisítési okok
(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalmat csak a következő okokból lehet megsemmisíteni:

60
a) ha a minta nem felel meg a 3. cikk a) pontjában foglalt meghatározásnak;
b) ha a minta nem felel meg a 4-9. cikkekben foglalt követelményeknek;
c) ha bírósági határozat értelmében a közösségi formatervezésiminta- oltalmat nem annak adták meg, akit az a
14. cikk szerint megillet;
d) ha a közösségi formatervezési minta ütközik a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség
időpontját – követően nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre az említett napot megelőzően adtak
mintaoltalmat
i. lajstromozott közösségi mintával vagy az ilyen minta bejelentésével;
vagy
ii. valamely tagállamban lajstromozott korábbi mintával vagy annak bejelentésével;
vagy
iii. az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodásnak az 1999. július 2-án Genfben
elfogadott, és a 954/2006 tanácsi határozattal jóváhagyott genfi szövege (a továbbiakban: a genfi szöveg)
szerint lajstromozott és a Közösségben hatályos formatervezésiminta-oltalmi joggal vagy annak bejelentésével;
e) ha egy későbbi formatervezési mintában megkülönböztetésre alkalmas megjelölést használnak, és az arra
vonatkozó közösségi jog vagy a tagállam joga a megjelölés jogosultját felhatalmazza az ilyen használat
megtiltására;
f) ha a formatervezési minta valamely tagállam szerzői joga alapján oltalom alatt álló művet jogosulatlan
használ;

g) ha a formatervezési minta az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban
„Párizsi Egyezmény”) 6ter cikkében felsorolt bármelyik elemet, vagy a 6ter cikkben nem szabályozott olyan
jelvényt, jelképet és címert jogosulatlanul használ, amelyhez az érintett tagállamban különösen fontos közérdek
fűződik.

26. cikk
A megsemmisítés következményei

(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalmat a megsemmisítés mértékéig úgy kell tekinteni, mint amelyhez
keletkezésétől fogva nem fűződtek volna az e rendeletben meghatározott joghatások.

35. cikk
A bejelentés benyújtása és továbbítása
(1) A közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentést – a bejelentő választása szerint –
a) a Hivatalnál; vagy
b) a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál; vagy
c) a Benelux-államokban a Benelux Mintaoltalmi Hivatalnál
kell benyújtani.
(2) Ha a bejelentést a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál vagy a Benelux Mintaoltalmi Hivatalnál
nyújtották be, e hivatal minden intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a bejelentést a benyújtás napjától
számított két héten belül továbbítsa a Hivatalhoz. A bejelentőre az e hivatalok által kiszabott díj nem haladhatja
meg a bejelentés átvételével és továbbításával járó ügyviteli költségek összegét.
(3) Amint a tagállam központi iparjogvédelmi hivatala, illetve a Benelux Mintaoltalmi Hivatal által továbbított
bejelentés a Hivatalhoz beérkezett, a Hivatal erről, valamint a bejelentés beérkeztének időpontjáról
megfelelően tájékoztatja a bejelentőt.
(4) A Bizottság e rendelet hatálybalépését követő 10 év elteltével jelentést készít a közösségi formatervezési
minta lajstromozására irányuló bejelentések benyújtására vonatkozó rendszer működéséről, amelyben
javaslatot tesz a szükségesnek ítélt módosításokra.
41. cikk

61
Elsőbbségi jog

(1) Azt, aki formatervezésiminta-oltalom vagy használati mintaoltalom iránt szabályszerű bejelentést tett az
ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezményben vagy a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó
megállapodásban részes államban vagy ilyen államra kiterjedő hatállyal, úgyszintén az ilyen bejelentő
jogutódját, elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy ugyanazon formatervezési vagy használati minta tekintetében
lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezésiminta-oltalmi bejelentést tegyen az első
bejelentés bejelentési napjától számított hat hónapos határidőn belül.

47. cikk
A bejelentés elutasításának okai
(1) Ha a Hivatal a 45. cikk szerinti vizsgálat során megállapítja, hogy a formatervezési minta, amelyre az
oltalmat igénylik,
a) nem felel meg a 3. cikk a) pontjában foglalt meghatározásnak; vagy
b) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik, a bejelentést elutasítja.
(2) A bejelentés elutasítása előtt lehetőséget kell adni a bejelentőnek arra, hogy bejelentését visszavonja vagy
módosítsa, illetve észrevételeit előterjessze.

49. cikk
Közzététel
A lajstromozást követően a Hivatal a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési
mintát a 73. cikk (1) bekezdése szerinti Közösségi Formatervezésiminta-oltalmi Közlönyben közzéteszi. Az ilyen
közzététel tartalmát a végrehajtási rendelet határozza meg.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/116/EK IRÁNYELVE

1. cikk
A szerzői jogok védelmi ideje
(1) A Berni Egyezmény 2. cikke értelmében vett irodalmi és művészeti művek a szerző életében és a halálától
számított 70 éven át részesülnek szerzői jogi védelemben, attól az időponttól függetlenül, amikor a művet
jogszerűen nyilvánosságra hozták.
(2) Amennyiben egy művön fennálló szerzői jog több szerzőtársat illet, az (1) bekezdésben meghatározott
védelmi időt az utoljára elhunyt szerző halálától kell számítani.
(3) A név nélkül vagy felvett néven szerzett művek esetében a védelmi idő a mű jogszerű nyilvánosságra
hozatalát követő 70 évig tart. Ha azonban a szerző által felvett név semmi kétséget nem hagy a szerző
személyazonossága felől, vagy ha a szerző az első mondatban meghatározott idő alatt felfedi
személyazonosságát, a védelmi időt az (1) bekezdés szerint kell számítani.
(4) Amennyiben valamely tagállam különleges szerzői jogi rendelkezéseket alkalmaz együttesen létrehozott
művek tekintetében, vagy a jogosultnak minősülő jogi személyek tekintetében, a védelmi időt a (3) bekezdés
szerint kell számítani, kivéve, ha a művet megalkotó természetes személyeket a mű nyilvánosságra hozott
változatában e minőségükben tüntették fel. E bekezdés nem érinti azon feltüntetett szerzők jogait, akiknek
azonosítható hozzájárulásait e művek tartalmazzák; e hozzájárulások tekintetében az (1) vagy (2) bekezdést kell
alkalmazni.
(5) A több kötetben, részben, folytatásban, számban vagy fejezetben nyilvánosságra hozott művek
tekintetében, amelyek védelmi ideje a mű jogszerű nyilvánosságra hozatalakor kezdődik, a védelmi időt
részenként külön-külön kell számítani.
(6) Azon művek esetén, amelyek védelmi ideje nem a szerző vagy szerzők halálától számítandó, és amelyeket a
megalkotásuktól számított 70 éven belül nem hoztak jogszerűen nyilvánosságra, a védelem megszűnik. ▼M1
(7) A szöveggel rendelkező zeneművek védelmi ideje a következő személyek közül utoljára elhunyt személy

62
halálától számított 70 év, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként vannak-e feltüntetve: a zenemű
szövegének írója és zenéjének szerzője, amennyiben mindkettő kifejezetten az adott szöveggel rendelkező
zeneműhöz készült.

2. cikk
Filmalkotások és audiovizuális művek
(1) A filmalkotás és az audiovizuális mű szerzőjének vagy egyik szerzőjének a mű főrendezőjét kell tekinteni. A
tagállamok további személyeket is megjelölhetnek szerzőtársként.
(2) A filmalkotások és audiovizuális művek védelmi ideje a következő személyek közül utoljára elhunyt
személy halálától számított 70 év, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként vannak-e feltüntetve: a
főrendező, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a filmalkotás vagy audiovizuális mű számára
írt zene szerzője.

3. cikk
A szomszédos jogok védelmi ideje
(1) Az előadóművészek jogai az előadás időpontjától számított ötven éven át részesülnek védelemben.
Mindazonáltal,
— ha az előadás hangfelvételtől eltérő rögzítését ezen az időn belül jogszerűen nyilvánosságra hozzák vagy
jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítik, a védelmi idő az első ilyen nyilvánosságra hozataltól vagy – ha ez
korábbi – az első ilyen nyilvánossághoz közvetítéstől számított 50 év,
— ha az előadás hangfelvételen történt rögzítését ezen az időn belül jogszerűen nyilvánosságra hozzák vagy
jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítik, a védelmi idő az első ilyen nyilvánosságra hozataltól vagy – ha ez
korábbi – az első ilyen nyilvánossághoz közvetítéstől számított 70 év.
(2) A hangfelvétel-előállítók jogai az első rögzítéstől számított 50 év elteltével megszűnnek. Ha azonban a
hangfelvételt ezen időszakon belül jogszerűen nyilvánosságra hozzák, az említett jogok az első jogszerű
nyilvánosságra hozatal időpontját követő 70 év elteltével szűnnek meg. Amennyiben az első mondatban
említett időszakon belül jogszerű nyilvánosságra hozatal nem történt, de a hangfelvételt ezen időszak alatt
jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítették, az említett jogok az első jogszerű nyilvánossághoz közvetítés
időpontját követő 70 év elteltével szűnnek meg.
Amennyiben azonban a hangfelvétel-előállítók jogai a 93/98/EGK irányelvnek az információs társadalomban a
szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001/29/EK irányelvvel történő
módosítást megelőző szövege szerinti 3. cikkének (2) bekezdése értelmében 2002. december 22-én már nem
részesültek védelemben, ez a bekezdés nem jár azzal a hatással, hogy e jogok újra védelemben részesüljenek.

4. cikk
A korábban még nyilvánosságra nem hozott művek védelme
Aki a szerzői jogi védelem lejárta után egy nyilvánosságra nem hozott művet először hoz jogszerűen
nyilvánosságra, illetve a nyilvánossághoz jogszerűen először közvetít, a szerzőt megillető vagyoni jogokhoz
igazodó terjedelmű védelemben részesül. Ezen jogok védelmi ideje attól az időponttól számított huszonöt év,
amikor a művet először jogszerűen nyilvánosságra hozták vagy jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítették.

5. cikk
Kritikai és tudományos kiadások
A tagállamok közkinccsé vált művek kritikai vagy tudományos kiadását is szerzői jogi védelemben részesíthetik.
E jogok védelmi ideje a kiadás első jogszerű nyilvánosságra hozatalától számított legfeljebb 30 év.

6. cikk
A fényképek védelme
A fényképek az 1. cikk alapján részesülnek védelemben, amennyiben abban az értelemben eredetiek, hogy a
szerző saját szellemi alkotásának minősülnek. Annak megállapításához, hogy fennállhat-e ilyen védelem, más

63
feltétel nem alkalmazható. A tagállamok más fényképeket is védelemben részesíthetnek.

7. cikk
Védelem harmadik országok vonatkozásában
(1) Azon művek esetében, amelyeknek a Berni Egyezmény értelmében vett származási országa harmadik
ország, és amelyeknek szerzője nem közösségi állampolgár, a tagállamban biztosított védelmi idő legkésőbb a
származási ország védelmi idejének megszűnésekor megszűnik, anélkül hogy ez az idő az 1. cikkben
meghatározott időt meghaladná.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1257/2012/EU RENDELETE

(2012. december 17.)
az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés
végrehajtásáról

3. cikk
Egységes hatályú európai szabadalom
(1) A valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom
egységes hatálylyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi
oltalom nyilvántartásába bejegyezték.
Az egyes részt vevő tagállamokra nézve eltérő igénypontokkal megadott európai szabadalom nem rendelkezik
egységes hatálylyal.
(2) Az egységes hatályú európai szabadalom egységes jellegű. Az egységes hatályú európai szabadalom azonos
oltalmat biztosít, és azonos joghatással bír valamennyi részt vevő tagállamban.
Az egységes hatályú európai szabadalom csak az összes részt vevő tagállam tekintetében korlátozható,
ruházható át, illetve vonható meg vagy szűnhet meg.

Az egységes hatályú európai szabadalom hasznosítása a részt vevő tagállamok területének egészére vagy egy
részére vonatkozóan is engedélyezhető.

4. cikk
A hatály kezdete
(1) Az egységes hatályú európai szabadalom attól a naptól számítva hatályos a részt vevő tagállamokban,
amikor az ESZH az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben
meghirdeti.

5. cikk
Egységes oltalom
(1) Az egységes hatályú európai szabadalom biztosítja jogosultja számára azt a jogot, hogy – az alkalmazandó
korlátozásokra is figyelemmel – megakadályozza, hogy a részt vevő tagállamok területén, ahol a szabadalom
egységes hatállyal bír, bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen ez a szabadalom
oltalmat nyújt.

6. cikk
Az egységes hatályú európai szabadalom által biztosított joghatások kimerülése
Az egységes hatályú európai szabadalom által biztosított jogok nem terjednek ki az érintett szabadalom

64
tárgyát képező termékkel kapcsolatos olyan tevékenységekre, amelyeket azt követően végeznek azon részt
vevő tagállamokban, amelyekben az érintett szabadalom egységes hatállyal bír, hogy a szóban forgó terméket a
szabadalom jogosultja vagy annak hozzájárulásával más az Unióban forgalomba hozta, kivéve, ha a szabadalom
jogosultja az adott termék további forgalmazását jogos indok alapján ellenezheti.

7. cikk
Az egységes hatályú európai szabadalom nemzeti szabadalomként történő kezelése
(1) Az egységes hatályú európai szabadalom, mint a vagyoni forgalom tárgya, annak teljességében és
valamennyi részt vevő tagállamban azon részt vevő tagállam nemzeti szabadalmaként kezelendő, amelyben az
érintett szabadalom egységes hatállyal bír, és amelyben az európai szabadalmi nyilvántartás szerint:
a) az európai szabadalmi bejelentés benyújtásának időpontjában a bejelentő lakóhelye vagy üzleti
tevékenységének fő helye található; vagy

b) amennyiben az a) pont nem alkalmazható, az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor a bejelentő

telephellyel rendelkezett.

8. cikk
Jogok engedélyezése
(1) Az egységes hatályú európai szabadalom jogosultja nyilatkozatot nyújthat be az ESZH-hoz arra
vonatkozóan, hogy a jogosult megfelelő ellenérték fejében bárki számára hajlandó engedélyezni a találmány
hasznosítását.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/48/EK IRÁNYELVE

(2004. április 29.)
a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről

1. szakasz
Általános rendelkezések
3. cikk
Általános kötelezettség
(1) A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról
és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott
szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek.
Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak
méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul
bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek
ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.
(2) Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak
ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek
kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek
ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés
esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.

4. cikk
Az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére
jogosult személyek
(1) A tagállamok a következő személyeket tekintik jogosultnak
az ezen fejezetben foglalt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok
kérelmezésére:
a) a szellemi tulajdonjogok jogosultjait az alkalmazandó jog rendelkezéseivel
összhangban;
b) minden más személyt, aki ilyen jogok használatára jogosult,
így különösen a licencvevőket, feltéve, hogy azt az alkalmazandó
jog lehetővé teszi, és annak rendelkezéseivel összhangban
áll;
c) a közös jogkezelő szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert

65
jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok
jogosultjait képviseljék, feltéve, hogy azt az alkalmazandó
jog megengedi, és annak rendelkezéseivel összhangban
áll;
d) a szakmai szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert
jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok
jogosultjait képviseljék, feltéve, hogy azt az alkalmazandó
jog lehetővé teszi, és annak rendelkezéseivel összhangban áll.

5. cikk
A szerzőség vagy jogosultság vélelme
Az ezen irányelvben foglalt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok
alkalmazásában:
a) ahhoz, hogy egy irodalmi vagy művészeti mű szerzőjét ellenkező
bizonyíték hiányában szerzőnek tekintsék és ennélfogva
jogosult legyen jogorvoslati eljárás megindítására, elegendő ha
nevét a szokásos módon feltüntetik a művön;
b) az a) pontban foglalt rendelkezést a szomszédos jogi jogosultakra
a védelmet élvező teljesítményeik tekintetében megfelelően
alkalmazni kell.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/24/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)
a számítógépi programok jogi védelméről

1. cikk
A védelem tárgya
(1) Ezen irányelv rendelkezései szerint a tagállamok a számítógépi programokat az irodalmi és művészeti művek
védelméről szóló Berni Egyezmény szerinti irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítik. Ezen irányelv
alkalmazásában a „számítógépi programok” fogalma magában foglalja azok előkészítő dokumentációját is.

2. cikk
A számítógépi programok szerzője
(1) A számítógépi program szerzője a programot létrehozó természetes személy vagy természetes személyek
csoportja, illetve a tagállami jogszabályok értelmében – amennyiben azt a tagállami jogszabályok lehetővé
teszik – jogosultnak minősülő jogi személy.
Ahol valamely tagállam jogszabályai elismerik az együttesen létrehozott műveket, a tagállam jogszabályai
szerint a mű létrehozójának minősülő személyt kell szerzőnek tekinteni. (2) A természetes személyek csoportja
által közösen létrehozott számítógépi program esetében e személyeket a kizárólagos jogok együttesen illetik.

4. cikk
Engedélyhez kötött cselekmények
(1) Az 5. és 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a jogosult 2. cikk szerinti kizárólagos jogai magukban foglalják
az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését:
a) a számítógépi program bármely eszközzel és bármely formában, részben vagy egészben történő tartós vagy
időleges többszörözése. Amennyiben a számítógépi program betáplálása, megjelenítése, futtatása, továbbítása
vagy tárolása szükségessé teszi az ilyen többszörözést, az ilyen cselekményhez szükséges a jogosult engedélye;
b) a számítógépi program lefordítása, átdolgozása, feldolgozása és bármely más módon történő módosítása,
valamint ezek eredményének többszörözése a számítógépi programot módosító személy jogainak sérelme
nélkül; c) a számítógépi program vagy másolatai bármilyen formában történő nyilvános terjesztése, beleértve a
bérbeadást is. (2) A program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen
belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, a

66
számítógépi program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jog kivételével.

5. cikk
Az engedélyhez kötött cselekmények alóli kivételek
(1) Külön szerződéses kikötés hiányában a 4. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt cselekményekhez
nem szükséges a jogosult engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt
jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is. (2)
Szerződéssel nem zárható ki, hogy a számítógépi program jogszerű felhasználója biztonsági másolatot
készítsen, amennyiben az az említett felhasználáshoz szükséges.
(3) A számítógépi program valamely példányának jogszerű felhasználója a jogosult engedélye nélkül
megfigyelheti, tanulmányozhatja és kipróbálhatja a program működését a program elemeinek alapját képező
ötletek és elvek meghatározása céljából, ha ezt a program olyan betáplálása, megjelenítése, futtatása,
továbbítása vagy tárolása során végzi, amelyre jogosult.

6. cikk
Visszafejtés
(1) Nincs szükség a jogosult engedélyére, ha a kód 4. cikk (1) bekezdésének a), illetve b) pontja szerinti
többszörözése, illetve lefordítása elengedhetetlen az önállóan megalkotott számítógépi program más
programokkal való együttes működtetéséhez szükséges információ megszerzéséhez, feltéve, hogy:
a) e cselekményeket az engedéllyel rendelkező személy vagy a program példányának felhasználására jogosult
másik személy, vagy ezek nevében az erre felhatalmazott személy végzi;
b) az együttes működtetéshez szükséges információ korábban nem volt az a) pontban említett személyek
számára könnyen hozzáférhető; és
c) ezek a cselekmények az eredeti számítógépi programnak csak az együttes működtetéshez szükséges részeire
korlátozódnak.

7. cikk
A védelemre vonatkozó különös intézkedések
(1) A 4., 5. és 6. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti jogszabályaikkal összhangban
rendelkeznek a megfelelő intézkedésekről az alábbi cselekmények bármelyikét elkövető személyekkel
szemben: a) a számítógépi program olyan példányának forgalomba hozatala, amelyről az érintett személy
tudta, vagy a kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértő; b) a számítógépi program olyan
példányának kereskedelmi célú birtoklása, amelyről az érintett személy tudta, vagy a kellő gondosság mellett
tudnia kellett volna, hogy jogsértő; c) bármely olyan eszköz forgalomba hozatala vagy kereskedelmi célú
birtoklása, amelynek kizárólagos szándékolt célja a számítógépi program védelmére alkalmazott műszaki
intézkedések eltávolítása vagy megkerülése. (2) A számítógépi program bármely jogsértő példánya az érintett
tagállam jogszabályai alapján lefoglalható. (3) A tagállamok előírhatják az (1) bekezdés c) pontjában említett
eszközök lefoglalását.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001/29/EK IRÁNYELVE

(2001. május 22.)
az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak
összehangolásáról

2. cikk
A többszörözési jog
A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy
tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő
többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;

67
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött
példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében
függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy
vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold
útján történő közvetítést is.

3. cikk
A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt
álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő
hozzáférhetővé tételének joga
(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak
műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének
engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő
hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét
és idejét egyénileg választhatják meg.
(2) A tagállamok biztosítják a nyilvánosság számára hozzáférhetővé
tétel engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát akár
vezetékes akár vezeték nélküli, illetve oly módon történő hozzáférhetővé
tétel esetében is, amikor a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és
idejét egyénileg választhatják meg:
a) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
b) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
c) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és a többszörözött
példányai tekintetében;
d) a műsorsugárzó számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül
attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül
történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő
közvetítést is.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a
nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé
tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.

4. cikk
A terjesztési jog
(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak
műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más
módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve
ennek megtiltására.
(2) A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti
vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első
eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a
Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.

6. cikk
A műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek
(1) A tagállamok megfelelő jogi védelmet biztosítanak a hatásos
műszaki intézkedések olyan megkerülése ellen, amelyet olyan személy
hajt végre, aki tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellene, hogy
cselekményének célja a műszaki intézkedés megkerülése.
(2) A tagállamok megfelelő jogi védelmet biztosítanak
a) a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínált, reklámozott,
illetve forgalmazott, vagy
b) a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül számottevő gazdasági
jelentőséggel vagy céllal nem rendelkező, vagy

68
c) elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé
tétele, illetve megkönnyítése céljából tervezett, gyártott, átalakított,
vagy szolgáltatott
eszközök, termékek vagy alkatrészek, illetve ilyen tartalmú szolgáltatások
előállítása, behozatala, terjesztése, eladása, bérbeadása, értékesítési
vagy bérbeadási célú reklámozása, valamint kereskedelmi célú birtoklása
ellen.
(3) Ezen irányelv alkalmazásában „műszaki intézkedés” minden
olyan technológia, eszköz vagy alkatrész, amely rendes működése
során alapvetően arra szolgál, hogy a művek és más, jogi védelem
alatt álló teljesítmények tekintetében megelőzze, illetve megakadályozza
a jogszabályban meghatározott szerzői jog vagy szomszédos jogok,
illetve a 96/9/EK irányelv III. fejezetében foglalt sui generis jog
jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket. A műszaki intézkedés
akkor minősül „hatásosnak”, ha a jogi védelem alatt álló mű
vagy más teljesítmény felhasználását a jogosult valamely hozzáférésellenőrzési
vagy védelmet nyújtó eljárással - így például kódolással,
titkosítással vagy a mű vagy más teljesítmény egyéb átalakításával -
vagy olyan másolatkészítést ellenőrző mechanizmus útján ellenőrzi,
amely a védelem célját megvalósítja.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 98/44/EK IRÁNYELVE
(1998. július 6.)
a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról

Szabadalmazhatóság
1. cikk
(1) A biotechnológiai találmányokat a tagállamok a nemzeti
szabadalmi jog alapján részesítik oltalomban. Amennyiben
szükséges, a tagállamok ezen irányelv rendelkezéseinek figyelembevétele
érdekében módosítják nemzeti szabadalmi jogi
szabályozásukat.
(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok nemzetközi
megállapodásokban, különösen a TRIPs-egyezményben és a
biológiai sokféleségről szóló egyezményben vállalt kötelezettségeit

3. cikk
(1) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az új, feltalálói
tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmány szabadalmazható
akkor is, ha biológiai anyagból álló vagy azt
tartalmazó termékre, vagy olyan eljárásra vonatkozik, amelynek
révén biológiai anyagot állítanak elő, dolgoznak fel vagy alkalmaznak.
(2) Találmánynak minősülhet a természetes környezetéből
izolált vagy műszaki eljárással előállított biológiai anyag akkor
is, ha a természetben korábban már előfordult.

4. cikk
(1) Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban
a) a növényfajták és az állatfajták;
b) a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében
biológiai eljárások.
(2) A növényekre vagy állatokra vonatkozó találmány szabadalmi
oltalomban részesülhet, ha műszaki megvalósíthatósága
nem korlátozódik valamely meghatározott növény- vagy
állatfajtára.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés nem
érinti azoknak a találmányoknak a szabadalmazhatóságát, amelyek
mikrobiológiai vagy más műszaki eljárásra vagy ilyen

69
 eljárással előállított termékre vonatkoznak.

5. cikk
(1) Kialakulásának és fejlődésének egyetlen szakaszában sem
lehet szabadalmazható találmány tárgya az emberi test, sem
pedig az emberi test bármely részének puszta felfedezése,
ideértve valamely gén szekvenciájának vagy részszekvenciájának
felfedezését is.
(2) Az emberi testből izolált vagy valamely műszaki eljárással
más módon előállított rész, ideértve a gén szekvenciáját
vagy részszekvenciáját is, szabadalmazható találmány tárgya
lehet akkor is, ha az ilyen rész szerkezete megegyezik valamely
természetben előforduló rész szerkezetével.
(3) A gén szekvenciájának vagy részszekvenciájának ipari
alkalmazhatóságát fel kell tárni a szabadalmi bejelentésben.

6. cikk
(1) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha
kereskedelmi célból történő hasznosítása a közrendbe vagy a
közerkölcsbe ütközne; a hasznosítás nem tekinthető közrendbe
vagy közerkölcsbe ütközőnek pusztán azért, mert az valamely
jogszabállyal ellentétben áll.
(2) Az (1) bekezdés alapján nem részesülhet szabadalmi
oltalomban különösen
a) az ember klónozására szolgáló eljárás;
b) az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító
eljárás;
c) az emberi embrió alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra;
d) az állatok genetikai azonosságát módosító eljárás, ha az
szenvedést okozhat az állatoknak anélkül, hogy bármilyen
jelentős gyógyászati előnyt nyújtana az emberek vagy a

Az oltalom terjedelme
8. cikk
(1) Ha a találmány tárgya olyan biológiai anyag, amelynek a
találmány eredményeként sajátos jellemzői vannak, az oltalom
kiterjed arra a biológiai anyagra is, amely szaporítás vagy
többszörözés útján – azonos vagy eltérő formában – a találmány
tárgyát képező biológiai anyagból származik, és azzal
azonos jellemzőkkel rendelkezik.
(2) Ha a találmány tárgya olyan eljárás, amellyel a találmány
eredményeként sajátos jellemzőkkel rendelkező biológiai anyag
állítható elő, az oltalom kiterjed a találmány tárgyát képező
eljárással közvetlenül előállított biológiai anyagra, továbbá arra
a biológiai anyagra is, amely szaporítás vagy többszörözés
útján – azonos vagy eltérő formában – a találmány tárgyát
képező eljárással közvetlenül előállított biológiai anyagból származik,
és azzal azonos jellemzőkkel rendelkezik.

1/2003/EK rendelet – versenyhatósági eljárás

2. cikk

Bizonyítási teher

A Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás

70
 során a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése vagy 82. cikke megsértésével kapcsolatos
bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli. Az a vállalkozás vagy a
vállalkozások azon társulása, amely a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésében foglalt
kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles bizonyítani, hogy a bekezdésben foglalt
feltételek teljesülnek.

3. cikk

A Szerződés 81. és 82. cikke, valamint a nemzeti versenyjog viszonya

(1) Ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok a Szerződés 81. cikkének

(1) bekezdése szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy
összehangolt magatartásokra, amelyek e rendelkezés értelmében befolyásolhatják a
tagállamok közötti kereskedelmet, a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az ilyen
megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásokra a Szerződés 81. cikkét is
alkalmazniuk kell. Ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok a Szerződés
82. cikke által tiltott visszaélésre a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor a Szerződés 82.
cikkét is alkalmazniuk kell.

(2) A nemzeti versenyjog alkalmazása nem vezethet az olyan megállapodásoknak,

vállalkozások társulásai döntéseinek vagy összehangolt magatartásoknak a tilalmához,
amelyek ugyan befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, viszont a Szerződés 81.
cikke (1) bekezdésének értelmében nem korlátozzák a versenyt, vagy amelyek megfelelnek a
Szerződés 81. cikke (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, illetve amelyek valamelyik, a
Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló rendelet hatálya alá tartoznak. E
rendelet alapján a tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy a saját területükön
szigorúbb nemzeti jogszabályokat alkalmazzanak a vállalkozások által folytatott egyoldalú
magatartás tilalmára vagy szankcionálására.

(3) A közösségi jog általános alapelveinek és egyéb rendelkezéseinek csorbítása nélkül az

(1) és (2) bekezdés nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor a versenyhatóságok és a
tagállamok nemzeti bíróságai a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó
nemzeti jogszabályokat alkalmazzák, illetve nem akadályozhatja meg a nemzeti jog azon
rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek alapvetően a Szerződés 81. és 82. cikkében
előirányzott céltól eltérő célkitűzést szolgálnak.

5. cikk

A tagállamok versenyhatóságainak jogköre

A tagállamok versenyhatóságai egyedi ügyekben alkalmazhatják a Szerződés 81. és 82.

cikkét. E célból saját kezdeményezésükre vagy panasz alapján a következő határozatokat
hozhatják:

— előírhatják a jogsértő magatartás befejezését,

— ideiglenes intézkedéseket rendelhetnek el,

— kötelezettségvállalásokat fogadhatnak el,

— pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb

szankciót szabhatnak ki.

71
 Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is
hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt.

11. cikk

A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködés

(1) A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai a közösségi versenyjog szabályait

szoros együttműködésben alkalmazzák.

(2) A Bizottság átadja a tagállamok versenyhatóságainak az általa a 7., 8., 9. és 10. cikk,
valamint a 29. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából összegyűjtött legfontosabb
dokumentumok másolatait. A tagállam versenyhatóságának kérelmére a Bizottság az ügy
értékeléséhez szükséges egyéb meglévő dokumentumok másolatát is biztosítja a számára.

(3) Amennyiben a tagállamok versenyhatóságai a Szerződés 81. vagy 82. cikke alapján
járnak el, az első hivatalos vizsgálati cselekmény előtt vagy annak megkezdése után
késedelem nélkül írásban értesítik erről a Bizottságot. Ez az információ rendelkezésre
bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is.

(4) A tagállamok versenyhatóságai legkésőbb 30 nappal a jogsértés befejezésére felszólító

határozat elfogadása, kötelezettségvállalások elfogadása vagy a csoportmentességről szóló
rendeletből származó előny visszavonása előtt értesítik a Bizottságot. E célból a Bizottság
rendelkezésére bocsátják az ügy összefoglalását, a tervezett határozatot vagy ennek hiányában
a tervezett eljárás menetéről szóló bármely dokumentumot. Ez az információ rendelkezésre
bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is. A Bizottság kérelmére az eljáró
versenyhatóság a Bizottság rendelkezésére bocsátja az ügy értékeléséhez szükséges,
birtokában lévő egyéb dokumentumokat. A Bizottsághoz eljuttatott információ rendelkezésre
bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is. A nemzeti versenyhatóságok a
Szerződés 81. vagy 82. cikke alapján az általuk kezelt ügy értékeléséhez szükséges
információkat egymás között is kicserélhetik.

(5) A tagállamok versenyhatóságai a közösségi jog alkalmazásával járó bármely ügyben

konzultálhatnak a Bizottsággal.

(6) Ha a Bizottság a III. fejezet alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást
kezdeményez, a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az a jogköre, hogy a Szerződés
81. és 82. cikkét alkalmazzák. Amennyiben az egyik tagállam versenyhatósága már eljár az
ügyben, úgy a Bizottság csak a nemzeti versenyhatósággal történt konzultációt követően
indíthat eljárást.

15. cikk

A nemzeti bíróságokkal való együttműködés

(1) A Szerződés 81. vagy 82. cikke alkalmazására vonatkozó eljárás során a tagállamok
bíróságai felkérhetik a Bizottságot arra, hogy részükre a Bizottság a birtokában lévő
információt átadja, vagy véleményt nyújtson a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó
kérdésekben.

(2) A tagállamok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet
másolatát kötelesek a Bizottság részére eljuttatni, amelyekben a Szerződés 81. vagy 82.
cikkének alkalmazásáról döntöttek. Az ilyen másolatot késedelem nélkül el kell küldeni az
után, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.

(3) A tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságai írásbeli észrevételeket

72
 nyújthatnak be a tagállamok bíróságainak a Szerződés 81. vagy 82. cikkének alkalmazására
vonatkozó ügyekben. A tagállamok versenyhatóságai az érintett bíróság hozzájárulásával
szóbeli észrevételeket is tehetnek a tagállamok nemzeti bíróságainak. Amennyiben a
Szerződés 81. vagy 82. cikkének egységes alkalmazása megkívánja, a saját kezdeményezésére
eljáró Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be a tagállamok bíróságainak. A Bizottság az
érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.

A tagállamok versenyhatóságai és a Bizottság — kizárólag az észrevételek elkészítése

céljából — felkérhetik az érintett tagállam bíróságát, hogy az ügy értékeléséhez szükséges
dokumentumokat adja át, illetve gondoskodjon azok átadásáról.

(4) Ez a cikk nem érinti a tagállamok versenyhatóságai számára a tagállam joga által
biztosított, a bíróságok előtt tett észrevételekre vonatkozó tágabb jogköröket.

139/2004/EK tanácsi rendelet

(1. cikk tartalmazza h mikor közösségi léptékű egy összefonódás)

2. cikk

Az összefonódások értékelése

(1) Azon összefonódásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, e rendelet céljaival
és az alábbi rendelkezésekkel összhangban kell értékelni, annak megállapítására, hogy
összeegyeztethetők-e a közös piaccal, vagy sem.

Az értékelés elkészítése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie:

a) a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és továbbfejlesztésének

szükségességét, tekintettel többek között valamennyi érintett piac szerkezetére, és a
Közösségen belüli, illetve azon kívüli vállalkozások által támasztott tényleges vagy
potenciális versenyre;

b) az érintett vállalkozások piaci helyzetét, valamint gazdasági és pénzügyi erejét, a

szállítók és felhasználók számára nyitva álló választási lehetőségeket, hozzáférésüket
a készletekhez és piacokhoz, a piacra lépés bármilyen jogi vagy más akadályát, az
érintett áruk és szolgáltatások iránti kereslet-kínálat alakulását, a közbenső és végső
fogyasztók érdekeit, valamint a műszaki és gazdasági fejlődés fejleményeit, feltéve,
hogy ez a fogyasztók számára előnyös, és nem akadályozza a versenyt.

(2) Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése

következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem
akadályozná jelentősen, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.

(3) Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése

következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt
jelentősen akadályozná, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.

3. cikk
Az összefonódás fogalmának meghatározása
(1) Vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből
eredően:
a) két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy

73
b) egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás
akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy
közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.
(2) Az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök alapozzák meg, amelyek akár
külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget
adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:
a) a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;
b) olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás
testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.
(3) Az irányítást olyan személyek vagy vállalkozások szerzik meg, amelyek:
a) ezen jogok tulajdonosai vagy ezen szerződések kedvezményezettjei; vagy
b) noha nem tulajdonosai ezen jogoknak, illetve nem kedvezményezettjei ezen szerződéseknek, de
jogukban áll a belőlük származó jogok gyakorlása.
(4) Egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalat létrehozása az (1)
bekezdés b) pontja szerinti összefonódásnak minősül.
(5) Nem minősül összefonódásnak:
a) ha hitelintézetek vagy más pénzügyi intézmények vagy biztosítótársaságok, amelyek szokásos
tevékenységük során saját számlájukra vagy mások számlájára folytatott értékpapír-kereskedelmet
vagy -ügyleteket végeznek, ideiglenes jelleggel értékpapírokat birtokolnak, amelyeket
továbbértékesítési céllal egy vállalkozásban szereztek, feltéve hogy nem gyakorolják az
értékpapírokhoz kapcsolódó szavazati jogokat a vállalkozás versenymagatartásának meghatározására,
illetve hogy az ilyen szavazati jogokat csak a vállalkozás vagy a vállalkozás eszközei teljes vagy részleges
értékesítésének, illetve az értékpapírok értékesítésének előkészítése céljából gyakorolják, és az
értékesítés a vásárlás napját követő egy éven belül megtörténik; ezt az időszakot a Bizottság kérelemre
kiterjesztheti abban az esetben, ha az ilyen intézmények vagy társaságok igazolni tudják, hogy az
értékesítést ésszerű módon nem lehetett lebonyolítani a kijelölt határidőn belül;
b) az irányítást egy állami tisztségviselő szerzi meg egy tagállam felszámolással, csődeljárással,
fizetésképtelenséggel, fizetések beszüntetésével, kényszeregyezséggel vagy ehhez hasonló eljárással
kapcsolatos jogának megfelelően;
c) az (1) bekezdés b) pontjában említett műveleteket, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g)
pontján alapuló, a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978.
július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv [6] 5. cikkének (3) bekezdésében említett pénzügyi
holding társaságok végzik, feltéve hogy a holdinggal kapcsolatos szavazati jogokat, különösen azon
vállalkozások vezetőségi és a felügyelő bizottsági tagjai kinevezésével kapcsolatban, amelyekben
részesedéssel rendelkeznek, csak e befektetések teljes értékének megőrzése érdekében gyakorolják, és
nem azért, hogy közvetlenül vagy közvetve meghatározzák e vállalkozások versenymagatartását.
4. cikk
Az összefonódások előzetes bejelentése és a bejelentés előtti áttétel a bejelentő felek kérelmére
(1) Az e rendeletben megjelölt, közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottságnál az összefonódás
végrehajtását megelőzően, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az
irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően kell bejelenteni.
A bejelentés akkor is lehetséges, ha az érintett vállalkozások bizonyítják a Bizottságnak jóhiszemű
szerződéskötési szándékukat, vagy nyilvános ajánlat esetén az ajánlattételi szándék nyilvános
közzétételekor, feltéve hogy a szándékolt megállapodás vagy nyilvános ajánlat közösségi léptékű
összefonódást eredményez.
E rendelet alkalmazásában a "bejelentett összefonódás" kifejezés vonatkozik a második albekezdésnek
megfelelően bejelentett, szándékolt összefonódásokra is. E cikk (4) és (5) bekezdésének

74
alkalmazásában, az "összefonódás" kifejezés magában foglalja a második albekezdés szerinti
értelemben vett szándékolt összefonódásokat is.
(2) Valamennyi a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett összeolvadásból, vagy a közös
irányítás 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megszerzéséből létrejött összefonódást,
esettől függően az összeolvadó feleknek, vagy a közös irányítást szerzőknek együttesen kell
bejelenteniük. Minden más esetben a bejelentést az a személy vagy vállalkozás köteles megtenni,
amely egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett irányítást szerez.
(3) Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely bejelentett összefonódás e rendelet hatálya
alá tartozik, a bejelentés tényét az érintett vállalkozások nevének, származási országának, az
összefonódás jellegének és az érintett gazdasági ágazatoknak a megjelölésével közzéteszi. A Bizottság
figyelembe veszi a vállalkozások üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekeit.
(4) Az összefonódás (1) bekezdés értelmében vett bejelentését megelőzően, a (2) bekezdésben említett
személyek, vagy vállalkozások a Bizottságot indoklással ellátott beadvánnyal tájékoztathatják arról,
hogy az összefonódás egy tagállam olyan piacán gyakorolhat jelentős hatást a versenyre, amely piac
egy elkülönült piac valamennyi jellegzetességét mutatja, és ezért azt egészben vagy részben a
tagállamnak kellene vizsgálnia.
A Bizottság e beadványt haladéktalanul továbbítja az összes tagállamnak. Az indoklással ellátott
beadványban említett tagállam a beadvány átvételétől számított 15 munkanapon belül kinyilvánítja
beleegyezését vagy bele nem egyezését az ügy áttételére irányuló kérelemre vonatkozóan. Ha e
határidőn belül a tagállam nem határoz, ezt beleegyezésnek kell tekinteni.
A tagállam bele nem egyezése kivételével, ha Bizottság úgy ítéli meg, hogy ilyen elkülönült piac létezik,
és ezen a piacon az összefonódás versenyre gyakorolt hatása jelentős lehet, úgy határozhat, hogy az
ügyet egészben vagy részben a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz teszi át, ezen állam
nemzeti versenyjogának alkalmazása céljából.
Az ügy harmadik albekezdéssel összhangban történő áttételére vonatkozó határozatot a Bizottság az
indoklással ellátott beadvány kézhezvételét követő 25 munkanapon belül hozza meg. A Bizottság
határozatáról tájékoztatja a többi érintett tagállamot és személyt vagy vállalkozást. Ha a Bizottság ezen
időszakon belül nem hoz határozatot, úgy kell tekinteni, hogy az érintett személyek vagy vállalkozások
beadványával összhangban az ügy áttételéről határozott.
Ha a Bizottság a harmadik és negyedik albekezdésnek megfelelően az ügy egészének áttételéről
határoz, vagy úgy kell tekinteni, hogy ilyen határozatot hozott, nem kell bejelentést tenni az (1)
bekezdésnek megfelelően, és a nemzeti versenyjogot kell alkalmazni. A 9. cikk (6)–(9) bekezdését
értelemszerűen kell alkalmazni.
(5) A 3. cikkben meghatározott olyan összefonódásra tekintettel, amely az 1. cikk értelmében véve nem
közösségi léptékű, és legalább három tagállam nemzeti versenyjoga szerint felülvizsgálható, a (2)
bekezdésben említett személyek és vállalkozások a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz történő
bármely bejelentést megelőzően indoklással ellátott beadványokkal tájékoztathatják a Bizottságot
arról, hogy az összefonódást a Bizottságnak kellene megvizsgálnia.
A Bizottság e beadványt haladéktalanul továbbítja az összes tagállamnak.
Az összefonódás megvizsgálására saját nemzeti versenyjoga értelmében hatáskörrel rendelkező
bármely tagállam az indoklással ellátott beadvány átvételétől számított 15 munkanapon belül
kinyilváníthatja egyet nem értését az ügy áttételére vonatkozó kérelmet illetően.
Amennyiben a harmadik albekezdéssel összhangban a 15 munkanapos időszakon belül legalább a
tagállamok egyike kinyilvánította egyet nem értését, az ügy nem tehető át. A Bizottság haladéktalanul
tájékoztatja az összes tagállamot és az érintett személyeket vagy vállalkozásokat az ilyen egyet nem
értésről.
Amikor a harmadik albekezdéssel összhangban a 15 munkanapon belül a tagállamok egyike sem
nyilvánította ki egyet nem értését, az összefonódást közösségi léptékűnek kell tekinteni, és azt a
Bizottságnak az (1) és (2) bekezdéssel összhangban be kell jelenteni. Ez esetben egyetlen tagállam sem
alkalmazza nemzeti versenyjogát az összefonódásra.

75
 (6) A Bizottság 2009. július 1-jéig jelentést tesz a Tanácsnak a (4) és (5) bekezdés alkalmazásáról. E
jelentést követően, a Bizottság javaslatára a Tanács minősített többséggel eljárva felülvizsgálhatja a (4)
és (5) bekezdést.
ntés megvizsgálása és az eljárás megindítása
(1) A Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja.
a) Ha arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett összefonódás nem tartozik e rendelet hatálya alá,
akkor ezt határozatával rögzíti.
b) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a bejelentett összefonódás – jóllehet e rendelet
hatálya alá tartozik – nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét
illetően, akkor nem kifogásolja azt, és kinyilvánítja annak összeegyeztethetőségét a közös piaccal.
Az összefonódás megvalósulásához szükséges és közvetlenül kapcsolódó korlátozások, az
összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat hatálya alá tartozónak tekintendők.
c) A (2) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett
összefonódás e rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való
összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz. A 9. cikk
sérelme nélkül, az ilyen eljárást a 8. cikk (1)–(4) bekezdésében előírt határozattal zárja le, hacsak az
érintett vállalkozások nem bizonyítják a Bizottságnak kielégítő módon, hogy felhagytak az
összefonódással.
(2) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy az érintett vállalkozások által történő módosítást
követően a bejelentett összefonódás nem támaszt az (1) bekezdés értelmében vett komoly kétségeket,
az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja az (1) bekezdés b) pontja alapján.
Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatához a Bizottság feltételeket és kötelezettségeket fűzhet,
hogy biztosítsa az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben az összefonódás közös piaccal
összeegyeztethetővé tétele érdekében tett kötelezettségvállalások teljesítését.
(3) A Bizottság az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében hozott határozatát visszavonhatja, ha:
a) ha a határozat téves információn alapult, amiért az egyik érintett vállalkozás felelős, vagy ha azt
megtévesztéssel szerezték meg;
vagy
b) az érintett vállalkozás a határozathoz fűzött kötelezettséget megszegi.
(4) A (3) bekezdésben említett esetekben a Bizottság az (1) bekezdés alapján hozhat határozatot,
anélkül hogy a 10. cikk (1) bekezdésében említett határidők kötnék.
(5) A Bizottság határozatáról haladéktalanul értesíti az érintett vállalkozásokat és a tagállamok
hatáskörrel rendelkező hatóságait.

A versenyhatósági eljárás megindítása

1/2003/EK rendelet!!!

PANASZ: a tagállamok és olyan jogi/természetes személyek élhetnek, akiknek ehhez jogos érdekük fűződik:
akiknek a bepanaszolt magatartás közvetlenül kárt okoz vagy ezzel fenyeget. Panaszosi helyzetbe kerülhetnek
közérdekre hivatkozással fellépő szervezetek, ha ténylegesen tudják bizonyítani, hogy őket vagy tagjaikat
hátrányosan érinti a jogsértés

Panaszok kezelése 3 fázis:

- áttekintés, hogy egyáltalán vhatósági ügy lesz-e a bejelentésből.

- Ha nincs indok a versenyeljárás indítására, formálisan is értesítik a panasztevőt az indokokról, ami
miatt nem indul eljárás.

76
 - Erre a panasztevő reakciókkal élhet, betekintést kérhet az iratokba. Ha a panasztevő továbbra is
fenntartja álláspontját a B. megfelelő alakiságú és indokolással ellátott határozatot hoz a panasz
visszautasításáról és lezárja az aktát. A panasztevő a végső visszautasítással szemben fordulhat a
Törvényszékhez.

Panaszt bármikor vissza lehet vonni, a B-nak ésszerű határidőn belül kell döntenie a panaszról (az ügy
jellemzőitől függ, átlag 4 hónap)
A B. az eljárást bármikor megindíthatja, de legkésőbb azon a napon, amikor a kifogásközlést, ill. a
kötelezettségvállalás esetében az előzetes értékelést közzéteszi. Az eljárás megindítását köteles nyilvánosságra
hozni.

Az ügyfeltárás és a védelemhez való jog:

A bizonyítási teher a jogsértést állító hatóságon (B-on) van. Bizonyítékok beszerzéséhez kiterjedt vizsgálati
jogosítványai vannak (már az eljárás formális megindítása előtt jogosult gyakorolni)
vállalkozástól történő információ kérés:
- informális és
- formális határozaton alapuló út.
o B. mindkét esetben köteles az információkérés jogalapját megjelölni
Informális információkérés esetén csak félrevezető vagy hiányos infók esetén lehet bírságot kiszabni
Formális határozaton alapuló infókérésnél az infóadás átadásának megtagadása miatt is.
Bírság mértéke nem haladhatja meg a vállalkozás előző üzleti évében elért bevételének 1%-át
A vállalkozásnak nincs abszolút joga a válaszadás megtagadására: csak azt tagadhatja meg, hogy jogsértést
követett el. Nem tagadhatja meg olyan dokumentumok átadását sem, amelyek később a jogsértés
megállapításához felhasználásra kerülnek.
A tagállamok és hatóságai is kötelesek minden szükséges információt átadni.
AB. minden olyan természetes/jogi személytől is kérhet adatot, aki hozzájárul ahhoz hogy kikérdezzék
(nyilatkozatfelvétel joga). Ha a nyilatkozat hibás/félrevezető nem szabható ki bírság
A B. ügyfeltárási jogosítványai ki lettek terjesztve a vállalatvezetők, vállalati dolgozók magánhelységeiben
(lakásában) történő rajtaütésszerű kutatásra is (előzetes bírói engedélyhez van kötve). A tapasztalatok
igazolják, hogy a tényfeltáráshoz szükséges dokumentumok egyre többször magánlakásokban lelhetőek fel
A B. minden olyan esetben amikor információt kér, továbbítja a megkeresést az érintett tagá. vhatóságának.
Ha a B az adott tagá- területén kíván helyszíni vizsgálatot folytatni, határozata meghozatala előtt kötele
konzultálni a tagá-ivhatósággal. A helyszíni vizsgálatokat a vhatóságok is lefolytathatják a B. nevében
Az előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálati jogosítványokat a kartellek felderítésére gyakran alkalmazzák.
A vhatósági eljárás döntő részben írásban zajlik, a jogi okfejtést is írásban kel beterjeszteni, de a
határozathozatalt megelőzően van egy meghallgatási fázis. A B-nak kötelessége írásban informálni az eljárás alá
vont vállalkozást az ellene felmerülő kifogásokról. Ez a norma a kifogások kötelező közléséről (statement of
objections), azt szolgálja, hogy kellően fel lehessen készülni a vhatóság álláspontjából a meghallgatásra. (a
meghallgatás jogának biztosítása minden olyan eljárásban alapfeltétel, amelyben szankció /bíráság/ vethető ki)
A kifogástól (SO) az várható el, hogy pontos és teljes legyen annak jelzésében, amit a vhatóság felhasznál,
megállapít és jogilag minősít, és ki kell terjednie mindegyik ellenvetésre, amit a B. a vállalkozó magatartása
kapcsán a jogsértés megalapozásához meg tud fogalmazni. Csak az előzetesen közölt kifogások miatt lehet
bírságot kiszabni  A B.-nak lehetősége és kötelessége a SO elküldése után felmerült új körülmények beépítése
a kifogásai sorába, vagy épp a kifogásai visszavonása részben/egészben. A vállalkozások a kifogásközlésben
foglaltak hatására meg szokták változtatni kapcsolatuk jellemzőit, magatartásukat, hogy elkerüljék a vhatósági
elj. folytatását. Új tények/bizonyítékok felmerülésekor kiegészítő kifogásközlést kell küldeni, ugyanis nem közölt
kifogásra nem lehet bírságot megállapítani.
Az érintett vállalkozásnak a B. által közölt kifogásközlésben jelölt határidőn belül joga van válasszal élni –
határidőn túl érkező beadványokat nem kötelesek figyelembe venni. A válaszban bemutathatják azokat a
tényeket, amely a kifogás elleni védekezésük szempontjából releváns.
A B. határozatának meghozatala előtt konzultál a tagá-i vhatóság képviselőiből álló tanácsadó bizottsággal,
köteles lehetőséget adni a meghallgatásra azoknak a feleknek, akikhez kifogásközlést intézett.
A védelemhez való jogot a vhatóság vizsgálati elj-a során is érvényesíteni kell.
A dokumentumok megismerésére a B-nak lehetőséget kell adnia. Az Eu-i Bíróság megsemmisíti a vhatósági
határozatot a védelemhez való jog megsértése miatt, amikor a B. olyan dokumentumokra alapoz a jogsértés

77
megállapításához, amelyeket a kifogásai közlése után ismert meg – és amelyekben a kiegészítő
kifogásközlésben nem hivatkozott.
Az iratokba való betekintésre a kifogásközlést követően általános lehetősük van azoknak, akikhez a B. közlést
intézett. A felekhez képest a panaszosok nem rendelkeznek általános jellegű irat betekintési joggal – csak akkor
van joguk betekintést kérni az iratokba, ha a B. a panaszát el kívánja utasítani.

Az EU vhatósági eljárásnak, amit a B. egyik főigazgatósága folytat le, van egy többfunkciós szereplője: a
meghallgatási tisztviselő (hearing officer). Apparátustól független, külső résztvevőként van jelen, garanciális
szerep. Célja: elj. alá vontak alapvető jogainak érvényesítéséről és védelméről gondoskodjon (101, 102. cikk
később fúziós elj-ban is)
Újraszabályozás után: alapvető szerepe megmarad. Már nem a Versenyügyi Főigazgatóság alá rendelten
működik, hanem közvetlenül a versenypolitikáért felelős biztos mellett. Szerepe nőtt a döntéshozatali elj-ban
(tájékoztatni kell az elj fejleményeiről, valamennyi versenyügyi elj-ban észrevételt tehet). Határozattervezetről
készített jelentését hozzá kell kapcsolni a határozattervezethez – így kell megküldeni a B-nak az ügyzáró
határozat meghozatala céljából (ez a jelentés nyilvános, határozattal együtt megkapják a cégek is, tagállamok +
közzététel Hivatalos Lapban)
Véleményező-értékelő jelentést készíthet valamennyi fúziós, antitröszt ügyben a vállalkozások által felajánlott
kötelezettségvállalás elfogadhatóságáról/megfelelőségéről
2011/695/EU határozata új jogosultságok: dönthet az ügyvédi titoktartásra vonatkozó igények kapcsán
felmerülő vitás kérdésekben, konkrét intézkedéseket hozhat a betekintés tekintetében, elbírálhatja a
válaszadási v. észrevétel-előterjesztési határidők meghosszabbítása iránti kérelmeket, ha nézeteltérés támad az
érintettek és a Versenypolitikai Főigazgatóság között
Eljárási jogaik védelme érdekében a felek bármikor a hearing officerhez fordulhatnak.

B. versenyhatósági határozatai és a jogorvoslatok:

B. elmarasztaló döntése:
- a jogsértés befejezésére való felhívásból
- adott esetben magatartási/szerkezeti jogorvoslati intézkedések elrendeléséből
- és/vagy bírság kiszabásából állhat
Jogsértés tényét akkor is megállapíthatja, ha a jogsértés már befejeződött ill. ha a jogsértés ténye bírság
kiszabása nélkül is megállapítható. Ilyen határozatok meghozatala csak bizonyos körülmények mellett lehet pl.:
ha feltételezhető, hogy a határozat címzettje ismételten azonos jogsértést fog elkövetni
A szerkezeti jellegű intézkedésnek arányosnak és célhoz kötöttnek kell lennie; csak akkor lehet elrendelni, ha
nem áll rendelkezésre hatékony, magatartásra vonatkozó jogorvoslat/nagyobb teherrel járna a vállalkozás
számára. A vállalkozás szerkezetét csak akkor lehet megváltoztatni, ha nagy a kockázata annak, hogy
változatlan szerkezet esetében ismétlődik a jogsértés.
Intézkedések mellett/külön bírságot is kiszabhat: maximuma az előző üzleti év forgalmának 10%-a; konkrét
mértékét a jogsértés súlyossága, időtartama, a versenypolitika egyes elemeinek fontossága határozza meg.
B. 2006-ban iránymutatás a kiszámítás módjára: kétlépcsős rendszerben
- első lépcsőben meghatározzák az alapbírság összegét. Az adott vállalkozásnak az érintett területen
értékesített eladásainak az összege határozza meg - %-os arányát állapítják meg a jogsértés súlyának
fényében és szorozzák fel a jogsértés éveinek számával. (termelést korlátozó megállapodások
esetében elrettentő záradék 15-20%ával növeli a bírság összegét)
- második lépcső: korrigálásra kerülhet sor a súlyosító/enyhítő körülmények alapján pl.: ismételt
jogsértés a kalkulált bírságösszeg 100%os emelését eredményezi
- legmagasabb bírság: Car-Glas ügy (2008) 1,3 milliárd euró
Bírság összege 10%kal mérséklődhet, ha elismerik a jogsértést.
Ha a vállalkozás nem szűnteti meg a jogsértést vele szemben kényszerítő bírság szabható ki. Határozattal kell
elrendelni, mértéke napi szinten nem haladhatja meg az előző üzleti évben bonyolított forgalom napi 5%át.

Vitarendezési eljárások: a felek által benyújtott vitarendezési kérelem alapján indul. Kifogásközlésre itt is sor
kerül, hogy a felek tudják gyakorolni a védelemhez való jogukat, lemondanak azonban az iratokba való
betekintés jogáról + szóbeli meghallgatásról  Bizottság mentesíti, gyorsabb eljárás (eddig 6 ügy volt)

Kartell felderítésének elősegítésében való részvétel: bírság alóli teljes/részleges mentesülés ~ engedékenységi
politika a 101. cikket súlyosan sértő kartellek felderítése érdekében. A teljes immunitást az vállalkozás

78
élvezheti, amely az eljárás megindításához/jogsértés megállapításához először szolgál új, érdemi infoval. + az
infoszolgáltató cég az eljárás folyamán is együttműködjön, beszüntesse a maga részvételét a jogellenes
kartellben + a múltban sem lehetett beszervezője más vállalkozásnak. Bírság mérséklése azoknak a
vállalkozásoknak, amelyek az elj. folyamán addig rendelkezésre nem állt jelentős információt/bizonyítékot
szolgáltat. Az engedékenységi kérelmet előterjesztő egyfajta markert is kaphat: sortartási jogosultság, amíg be
nem szolgáltat minden információt – ilyenkor határidőt állapítanak meg a cég számára. A

 az engedékenységi + vitarendezési eljárást együttesen is lehet alkalmazni

B. tehet ideiglenes intézkedéseket is pl.: a versenyszabályok sérelme megállapítható és a sürgősség indokolható

a versenyt fenyegető komoly és helyrehozhatatlan kár kockázata miatt – határozott időre. Ügydöntő
határozatok mellett elj-i döntések megsemmisítését is lehet kezdeményezni pl.: panasz elutasítása, ideiglenes
intézkedések elrendelése/megtagadása. Bírság kiszabása esetén korlátlan felülvizsgálat + módosítás lehetősége
is fennáll, ill. a B. határozata megsemmisíthető. Felülvizsgálat alapja lehet: hatáskör hiánya- /rel való visszaélés,
elj-i szabály megsértése, Szerződés megsértése. B. mulasztása miatt felülvizsgálatot kizárólag az teheti meg aki
az elj-ra felhívott + a ha a B. kizárólagos joga cselekedni. Ezek az ügyek a Törvényszék elé vihetők. A
Törvényszék határozataival szemben jogkérdésben fellebbezéssel élni a Bírósághoz lehet. Az általános
felülvizsgálati klauzula alapján a Törvényszék a B. határozatát helybenhagyja, v. megsemmisíti. Csak a bizottsági
eljárásban történt hibák indokolják a határozat érvénytelenné nyilvánítását, amelyek elkerülése a B. döntését
módosíthatta volna.

A tagállami versenyhatóságokkal, bíróságokkal való együttműködés:

1/2003/Ek rendelet: B. tagá-ok szoros együttműködés a jogalkalmazás során  konkrét rendelkezések az

együttműködésre.
Nemzeti vhat. köteles az első érdemi elj-i cselekmény előtt vagy haladéktalan azt követően írásban informálni
a B-ot. A jogsértés megállapító, mentesítést visszavonó határozat meghozatala előtt elgalább 30 nappal
informálja a B-ot, megküldi az ügy és a tervezett határozat/intézkedés összegzését + dokumentumokat. A tag-i
vhat. abszolút korlátja, hogy nem hozhat olyan határozatot, amely ellentétben állnak már elfogadott bizottsági
határozatokkal. Bármilyen ügyben konzultálhatnak a B-gal.
információk többszörös felhasználásának lehetősége: az EU-jog alkalmazásával folyó és a párhuzamos nemzeti
jog szerinti elj-ban az információk egyaránt felhasználhatóak – az adott ügyben és célhoz kötötten.
Az EU-joggal nem azonos nemzeti tagá-i versenyszabály nem érvényesülhet a tagá-on belüli jogalkalmazó
fórumok előtt még a tagállami versenytörvény alkalmazásában sem (ez alól aga az EU-jog adhat kivételt).
A tagá-i vhat-ok + B. maguktól írásbeli beadványokkal élhetnek a tagá-i bíróságoknál a 101-102. cikk
alkalmazásának kérdéseiben
o Inntrepreneur v. Crehan-ügy (2005): A B. az előtte folyó azonos kérdéssel foglalkozó elj-t
felfüggesztette, amint értesül róla, hogy az üggyel a Lordok Háza is foglalkozik. inkább amicus
curiae szerepben lépett fel az elj-ban. Az írásbeli amius curiae beadványok mellett szóbeli
megnyilvánulásnak is helye lehet (beadvány/megnyilvánulás elkészítéséhez kérthetik a tag-i
bíróságtól a szükséges dokumentumok eljuttatását)

A tagá-i bíróságok maguk is felkérhetik a B-ot, hogy adjon véleményt az EU-jog alkalmazásáról + előzetes
döntéshozatali elj-t is kezdeményezhet a kérdéses rendelkezés értelmezésére nézve. A tagá-i bíróságok
kötelesek megküldeni a B. részére azokat az ítéleteket, amelyeket a 101-102. cikk alkalmazása során hoztak ->
nem állhatnak ellentétben a B. által elfogadott/meghozni tervezett határozatokkal.

Tagá-i bíróságok 2 esetben alkalmaznak általában EU-versenyjogot:

- tagá-i vhatóság határozatait vizsgálják felül
- versenyjogi jogsértéssel összefüggésben magánjogi igények érvényesítése miatt indítanak elj-t
Igények irányulhatnak pl.: szerződés érvénytelenségének/jogkövetkezményeinek megállapítása, károk
megítélésére, amelyeket magánszemélyek, vállalatok versenyjogi jogsértések következményeként szenvedtek
el
Nincs EU-szinten harmonizált szabályozás az ilyen kárigények rendezésére
Akadályok a kárigények hatékony érvényesítése kapcsán pl.: jogsértést alátámasztó dokumentumokhoz való
hozzáférés, közérdekű keresetindítás, elj. költségei, vétkesség követelményének alkalmazása az egyes nemzeti
jogokban

79
 GVH hatáskörei nem zárják ki a Tpvt. egyes rendelkezéseinek megsértésén alapuló polgári jogi igények bíróság
előtti érvényesítését. Ptk. 339. § általános kártérítési szabálya alapján van lehetőség vjogi jogsértés esetében
kárigények érvényesítésére. A károsultnak a jogsértést és a kár, + jogsértés közötti ok-okozati összefüggést kell
bizonyítania. Az engedékenységben részesülő vállalkozás mentesül a károkozók egyetemleges felelőssége alól
és mindaddig megtagadhatja a kár megtérítését,a míg a követelés uazon jogsértésért felelős többi károkozótól
behajtható

Versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság

o tagá-i vhatóságok képviselőiből + egyes esetekben további tagá-i szakértőkől áll.
o a B köteles egyeztetni a tanácsadó bizottsággal mielőtt határozatot fogad el. Formálisan
véleményt ad, amely nem kötelező, de az attól való eltérést indokolni kell. Írásbeli
véleményét a végső határozathoz kell csatolni.
o sajátos szerep: a tagá-i vhatóság v. a B. kezdeményezésére tárgyalás alá vehet egy tagá-i
vhatóság előtti ügyet, ilyenkor nem ad formális véleményt, de nagy informális hatást
gyakorolva kielemezheti az adott tagá-i hatóság eljárását és határozattervezetét.
- információcsere: Európai Versenyhálózaton keresztül (ECN)

A versenyjog extraterritoriális alkalmazása:

Territorialitás elve: az állam a területén lévők és a területén elkövetett cselekmények felett rendelkezik
jogszabályalkotó és a saját jogának érvényesítését jelentő kompetenciával. A joghatósági területen elkövetett
cselekmények alatt az „objektív területiség” koncepciója szerint érteni kell azokat a cselekedeteket is, amelyek
kezdete külföldön volt, de befejezetté az adott joghatósági területen belül lettek. pl.: az országhatáron átlőtt
puskagolyó által okozott sérelem – a sérelem országának elj-i lehetősége elfogadott a külföldön lévő
elkövetővel szemben)

Hatás-elv: az az eset, amikor pusztán és önmagában a gazd-i kihatások miatt vonja egy ország joghatósága alá a
külföldön lévő vállalkozásokat a külföldön tett olyan magatartásuk miatt, amely a hatásország
versenytörvényébe ütközik.

Objektív területiség elve – hatáselv nem azonos:

- Objektív területiség a versenyjog extraterritoriális alkalmazása során azt jelenti, amikor a joghatóság
megalapozásául a hagyományos területi elvbe foglaltan van jelen a gazd-i következmények
szempontja: a külföldiek által külföldön tett cselekmény szándékoltan teljessé már a közvetlenül
érintett célország területén válik.
- a pusztán gazd-i kihatásokra önállóan alapított joghatóságnál a külföldön tett magatartás
végrehajtása-kivitelezése minden mozzanatában külföldön történik meg, de egy további o-ra való
gazd-i kihatás miatt ezen ország a saját jogának sérelme okán kívánja a külföldiek külföldön véghezvitt
magatartásának megítélésére joghatóságát gyakorolni és saját belső joga szerint a külföldieket
szankcionálni.
- a tisztán gazd-i kihatásokra alapított joghatóságot el nem ismerő o-ok gátló-szabályokat alkotnak,
amelyek a bizonyításban, elismerésben és a végrehajtásban passzivitásra kötelezik saját
versenyhatóságokat és megtiltják a vállalkozásoknak adatok, dokumentumok kiszolgáltatását pl.:
angol, belga, finn, svéd jogban)

Extraterritorialitás az EU joga szerint:

- 101-102. cikkben írt tilalom az olyan magatartásokat célozza, amelyeknek tényleges vagy szándékolt
befolyása van a belső piaci verseny feltételeire. Főszabályként a belső piaci vállalkozások részt
vehetnek olyan megállapodásokban, folytathatnak olyan egyeztetett üzleti gyakorlatot, amelyek az
Unión kívüli piacokon érvényesülő versenyt befolyásolják. Mérlegelést igényel annak ledöntése, hogy a
belső piacon belüli versenyt hogyan érinti a konkrét magatartás.
- KÜLÖNBSÉG USA-EU: 101-102. cikk tagá-ok közötti kereskedelmet érintő magatartások esetén
alkalmazandó  amerikai versenytörvény az amerikai exportérdekeket is védelmezi a külföldi
konspirációkkal szemben + külföldi magatartásokat is alkalmazási körébe vonja. Az EU külkereskedelmi

80
 érdekeinek érvényesítésében az EU- versenyjog az alapító szerződés cikkei alapján nem rendelkezik +
másodlagos jogalkotás hatálya is csak a tagá-ok közötti kereskedelemre vonatkozik
- extraterritorialitás kezelése a B. határozataiban + Bíróság ítéleteiben formálódott.
o Bégulein-ügy: Bíróság: az a körülmény, hogy a megállapodást kötő felek egyike a Közösségen
kívüli vállalkozás, nem akadályozza az EK-jog kartelltilalmi szabályának alkalmazását, mivel a
megállapodás a közös piacterületen funkcionál. A hatáselvről ez a döntés semmit sem mond.
o Wood pulp-ügy: a belső piac területén történő értékesítés feltételeit rögzítő
megállapodást/összehangolt gyakorlatot Unión kívüli vállalkozások kötötték/határozták meg
külföldön és nem állt fent a gazd-i egységelv alkalmazhatósága.
 B: az EU versenyjogába ütköző, külföldiek által külföldön tett cselekmények az EU
területén történő kifejtésekor a területiségre alapozott joghatóság szerint lép fel; de
az Unión belüli leányvállalati jelenlét vagy értékelhető magatartási elem ottani
kifejtésének hiányában önmagában a gazd-i hatásra építve is eljárhat (nyitva hagyott
hatáselv). Ennek a gazd-i kihatásnak lényegesnek, szándékoltnak, előreláthatónak és
közvetlennek kell lennie.
 Bíróság: a külföldön megvalósított összehangolt magatartásban vagy kartellben
részes Unión kívüli vállalkozásoknak a belső piacon megnyilvánuló üzleti
tevékenységet tartotta döntőnek: az illető külföldi vállalkozások közvetlenül
értékesítették a kartellel érintett termékeiket az EU területén, ekként a belső piacon
ezek a külföldi vállalkozások egymásnak lehetséges versenytársai. A közvetlen
értékesítést az Unió területével való szoros, közvetlen kapcsolatnak értékelte. Az EU-
jogot sértő magatartásnak két alkotórészét különböztette meg: a megállapodást, ill.
az összehangolt magatartás létrehozatalát és annak kivitelezését, gyakorlati
megvalósítását. Hatáselvet megint nem vizsgálja.
 nem definiálta a kivitelezés-megvalósítás (implementáció) kategóriát sem.
Amennyiben a versenyellenes magatartás nem a belső piacot célozza, hanem egy
másik joghatósági terület gazdaságát, de közvetetten hátrányosan érintheti a közös
belső versenyt, az implementációs elv nem alkalmazható. A hatáselv és az
implementációs elv nem azonosak.
o GIS-ügy: a B. gázszigetelt kapcsolóberendezések piacán azonosított egy világméretű kartellt
európai + 5 japán vállalatot bírságolt meg (a japán cégek egyaránt nem voltak jelen az eu-i
piacon). B. mégis eljárás alá vonta – a japán és eu-i vállalatok közötti piacfelosztó működés
tette lehetővé, hogy a japán vállalakozások távol maradjanak az eu-i piactól, aminek tényleges
felosztása így az eu-i vállalatok kezébe került. Megállapította, hogy a világméretű kartell
tekintetében egyetlen, folyamatos jogsértésről van szó, ahol a jogsértésnek az eu-i piacokra
való hatása nem vizsgálható elszigetelten
- a joghatósági konfliktusok elkerülése, az extraterritoriális jogalkalmazás alapjául szolgáló érdekek és
megfontolások lehetséges összehangolására jöttek létre a hatóságközi kooperáció intézményesítéséről
szóló kétoldalú megállapodások. A versenyjogi konfliktusok jobb megjelenítéséhez járul hozzá ez a
fajta együttműködés, az extraterritoriális jogalkalmazás jogi alapját nem veszi el, tehát a fentebb
tárgyalt témakör jogilag és gyakorlatilag is élő, téttel bíró jelenség marad

81