Bastille Ostroma

Államcsőd közeli helyzet? A király mégis elkölti az állam pénzét? Éhínségek

Párizsban? A király és hívei mégis nagyon jól élnek? A király bezártatja a
rendi gyűlést, majd katonaságot von maga köré? Mire való volt ez. Lázongások
törtek ki Párizsban és hála a szónokoknak, akik bebeszélték a népnek, hogy a
király ellenség ezért egyre jobban úrrá lett a félelem. Most itt állok Párizs
börtöne előtt 1789 július 14-én, akit sokan ismernek úgy is, hogy Bastille ahol
reggel óta valami készülőben van. Most jutott hozzám a hír mi szerint a Párizsi
hadsereg 250 hordó puskaport szállítatott a börtönbe. Mostanra körülbelül 1000
főnyi tömeg gyűlt össze. Azt mondta az egyik őr, hogy melegnek ígérkezik,
mivel már 8 órakor 22 fok van. Az emberek egyszerre elkezdték kiabálni, hogy
adják át a lőszert és a puskaport. Ez így ment nagyjából 20 percig, amikor is
megjelent két díszes kocsi és kiszállt belőle 2 díszes ember, akik bementek a
börtönbe. Mint azt a tömegtől megtudtam ezt a két embert bízták meg, hogy
próbáljon a bent lévőkkel döntésre jutni. Kis idővel később jött a megerősítő
hír, hogy alkudoznak, hogy mégis mi legyen. Körülbelül dél lehetett, amikor a
hőmérséklet már meghaladta a 31°C-fokot. A tömeg már kezdett elfáradni és
szomjazni. Ekkor megjelent pár lovas szekér vízzel töltött hordókkal és
elkezdték osztogatni a vizet. A hordok a nagy tömeg miatt hamar kiürültek
ezért azok elindultak feltölteni azokat. Körülbelül 1 óra lehetett, amikor pár
ember elkezdte buzdítani a népet, hogy törjenek be a külső udvarba, amiről
nem régiben derült ki, hogy senki nem őrzi. A buzdítás egészen 1:30-ig tartott,
amikor is a tömeg betört a külső udvarba, ahol szétverték a padokat és a
gyümölcsfákról és bokrokról kezdtek el táplálkozni. Felnéztem és láttam, hogy
a katonák sem tudják, mit csináljanak csak álltak fent és néztek. A tömeg is
látta és erre megörültek, hogy biztos sikerült megijeszteni őket. Ezért
körülbelül 14:30-kor leszaggatták felvonóhíd láncait, ami eltalált pár embert,
de hála az égnek senki sem halt bele. Ezután a feltüzelt nép beszaladt a
börtönbe ahol senkit nem találtak csak egy sötét szobába kerültünk, amikor is
hirtelen kiabált valaki, hogy látott egy árnyat. fegyveres katonák vártak ránk.
30-an voltak nem 60-an, nem 100-an és lövöldözni kezdtek úrrá lett a pánik.
Engem is eltaláltak, de szerencsére csak a lábamon és a golyó nem talált
nagyobb ért. Úgy nézett ki, hogy itt a vége az 1000 fős tömegnek, de
szerencsére a semmiből érkezett két ágyúgolyó, ami körülbelül 20 katonát
megölt és ekkor sikerült a még megmaradt tömegnek kimenekülni. Körülbelül
200 ember veszhetett oda és nagyjából 100 ember megsebesült. A vár védője
tűzszünetet rendelt el, ekkor a nép felujjongott. A börtönből sokáig nem
érkezett hír. Befutott 10 darab lovas szekér rajta vízzel töltött hordókkal,
aminek a tömeg nagyon örült. Körülbelül negyed hat lehetett, amikor jött a hír,
hogy a várvédők megadják magukat. Így 17:30-kor a tömeg elfoglalta a
börtönt. Ekkor a tömeg berohant, de most már óvatosabban, hogy ne, hogy ez
is csapda legyen, de fegyvertelen volt az összes védő. Az őröket bezártuk egy
szobába, hogy ne tudjanak elmenekülni, majd a tömeggel együtt, ahogy csak
bírtuk összegyűjtöttük a puskaport és a töltényeket. Ekkor jött az ötlet, hogy
akkor szabadítsuk ki a bent tartózkodó rabokat. Az ajtók zárva voltak és a
kulcsokat hosszas keresgélés után se találtuk meg ezért hosszas kínlódással
kellett betörni egyesével az öntött vasajtókat. Sikeresen minden ajtót feltörtünk
és szerencsére találtunk még 20 hordó puskaport és volt 3 szoba, amiben csak
étel és bor volt. Végére hét rabot tudtunk sikeresen kimenekíteni köztük voltak,
akik váltóhamisításért voltak börtönbe, két ember volt elmebeteg, míg volt egy
ember, aki szexuális perverzióiért volt börtönben. Ezek után hosszas
gondolkodás volt, hogy mi legyen az őrséggel. Nagyjából egy óráig tartott,
majd arra a döntésre jutottunk, hogy kivégezzük néhányukat. A kormányzóval
kezdtük, aki könyörgött életéért, de a feltüzelt tömeget, ezt nem érdekelte.
Kikötözték és először leszúrták, de szerencsétlent nem úgy szúrták le, hogy az
rögtön meghaljon, hanem úgy, hogy szenvedjen. Nagyon hangos volt, ahogy
szenvedett, majd a végén egy ember a tömegből előlépett megfogott egy puskát
és lelőtte, hogy véget vessen szenvedésének. A nép kicsit hőzöngött, de végül
elfogadták a helyzetet. Őket követte még 10 őr, akiket lefejeztek majd feltűztek
egy lándzsára és a fejüket mutogatták az utcákon. A fejeket végigvitték Párizs
fő részein és mindenhol kiabálták, hogy éljenek a forradalmárok, mert ők már
így hívták magukat. Ezek után egy kisebb ünneplés kezdődött a börtönből
szerzett étel és igen jó minőségű borral. Szinte a teljes tömeg részegre itták
magukat majd muzsikusok érkeztek majd végül mindenki hegyén, hátán
aludtak. A sikeres nap után felvetődött, hogy kéne még forradalmat csinálni
Párizsban a nép felszabadításáért és jogaiért. Valaki felvetette, hogy
lehetségesnek tartja, hogy amit tettek megjelenik a Párizsi lap címlapján mire
én kiálltam és mondtam, hogy engem egy újságírócég küldött és mivel én is
részese voltam és láttam mennyire összetartozóan viselkedtek intézkedem róla,
hogy címlap sztori lehessen.