Ohio mítosza

Volt egyszer egy falu, Nosport, ahol egy nap csak egy óra. Élt ott egy család, aminek minden
tagja péntek 13-án született. A családnak a legidősebb lánya, Natasha temetőkben pihent,
hullaházakban aludt, nyers kapibarahúst evett és karakálokat dobált a közeli folyóba.

Egyszer Natasha öccsét megverték Natashával hasonló korú fiúk, emiatt Natasha azokra a
fiúkra mérgeskígyókat úszított. A fiúk szülei felakasztották magukat és a testvéreik pedig a
Boblos családhoz, Natasha családjához kerültek. Rabszolgának.

Másnap Natasha hajnali háromkor arra ébredt, hogy ég a házuk. Látta, hogy a rabszolgák és a
családja meghalt, ezért gyorsan kirohant az udvarra. Azt is látta, hogy egy sikoly gyújtogat, és
őt kísérik az általa megölt fiúk és családjuk lelkei. Sebesen elmenekült a hátsó kapun, majd
estére egy erdőbe ért.

Látott egy barlangot, úgy gondolta, megpihen ott. Reggel furcsa hangokat hallott. Amikor
kiment a barlangból, egy szörnyet látott: egy vérunikornist.

A vérunikornisok először csábítóak, aztán mikor már egész közel ment hozzá, az áldozatot
földre terítik, majd szétmarcangolják és megeszik a máját és a lépét, néha a húsát is.

Éppen akkor kezdte el a vérunikornis szétmarcangolni az áldozatát, amikor Natasha kijött a

barlangból, így meg tudta menteni az áldozatot.

Bevitte az áldozatot a barlangba, ahol addig ápolta, amíg teljesen fel nem épült.

Mikor magához tért, megtudta a nevét, hogy Theofilnak hívták, és azt is, hogy Hermész a
felmenője. Egyelőre csak ennyit tudhatott meg Natasha, mert Theofil álomba szenderedett.

Mikor újra felébredt Theofil, elmesélték az életüket egymásnak.

–Én görög vagyok, tíz éves koromig Görögországban éltem. Akkor kitört egy háború, és el
kellett menekülni. Először Észak-Afrikában éltünk a családommal egy évet, aztán az aszály
miatt el kellett menni Amerikába. Dél-Amerikába mentünk előbb, de onnan is tovább mentünk.
Ott betegedett meg a családom. Miután kikötöttünk Észak-Amerikában, nem sokkal azután halt
meg először a húgom, másodszor az apám, utoljára az édesanyám. A városban befogadott egy
öreg hentes és a felesége, aki kocsmáros volt, pár évig neveltek. Mikor meghalt a hentes, már
én kerestem a kenyeremet. Ezután kezdtem elvándorolni, de Kentucky-ban elkaptak és
rabszolga lettem. Sikerült megszöknöm, és Ohio-ig csak éjszakánként pihentem meg. Itt, Ohio-
-ban pedig elkezdtem vadászni, erdőt-mezőt jártam, és megláttam azt a csodás lovat, amihez
odamentem, akkor földre terített és tovább nem emlékszem.

Natasha is elmesélte az eddigi életét Theofilnak.

Theofil azt mondta erre, hogy Hermész varázssípjával meg lehet törni a sikoly átkát, De először
meg kell idézni Hermészt.

Hermész megidézéséhez pedig tüzet kell rakni olimposzi olajágakból, görög tengeri vízzel
körbe kell locsolni a tűz rakást, Hermész egyik élő leszármazottjának és mégidézőjének a vérét
bele kell fröcskölni a tűzrakásba, de Hermész egyik leszármazottját csak egyszer lehet használni
a szertartáshoz, különben a leszármazott meghal.

Natasha még pár napig ápolta Theofilt, majd útra keltek.

Virginia felé mentek, mert arra a legbiztonságosabb az út az óceánhoz. útközben érintették

Jericho-t, ahol nemrégiben nyitottak egy szörnyiskolát.

Meglátogatták azt az iskolát, és nagy szerencséjükre voltak ott medúzák is. Odamentek az
egyikhez útbaigazítást kérni, és még a hajót is megtudta oldani. Elmondta, hogy elküldték a
Nevermore-ból (ez az iskola neve), emiatt holnap elindul Görögországba, és felajánlotta, hogy
vele tarthatnának. Estére elrejtette őket egy titkos könyvtárba, majd hajnalkor felébresztette
őket, és bőröndökben dugta Natashát és Theofilt. Mivel ő vezette a kocsit, a szárazföldi út alatt
tudtak beszélni vele.

Megtudták, hogy Thézeusz a neve, és azt is, hogy pont az olümposzon él ő és a családja.

Elmondták Thézeusznak, hogy miért akarnak Görögországba menni, ezért úgy döntöttek, hogy
Thézeusszal együtt mennek. Thézeusz ezután azt is elmondta, hogy az Olümposzon csak náluk
van olajfa, és a lehullott gallyakból bármennyit összeszedhetnek.

Egy hét múlva megérkeztek az óceánpartra, ahol újra bőröndömbe bújtak, hogy ne bukjanak le
a hajón.

Három hétig utaztak, mire megérkeztek Görögországba. Addig Thézeusz naponta megpróbált
odamenni hozzájuk legalább egyszer, de ha tehette, kétszer-háromszor.

Vándoroltak két napot, amíg meg nem láttak egy vérunikornist. Natasha és Theofil nem ment
oda, de Thézeusz odament hozzá.
–Thézeusz, ne menj oda!–kiáltottak mindketten, de már késő volt. Ráadásul ez a fenevad
gyorsabb, erősebb, bátrabb volt, mint az, amelyik Theofilt támadta meg. Igaz, hogy az unikornis
kővé dermedt, de ez csak hosszú és fájdalmas halált okozott Thézeusznak. Utolsó perceiben
elmondta Natashának és Teofilnak, hogy merre lakik a családja, aztán meghalt.

Natasha és Theofil még két napot vándoroltak, aztán megérkeztek Thézeusz otthonába. Ott
elmeséltek mindent, ami velük történt, és Thézeusz sorsát is elmondták nekik.

Ezután összegyűjtötték a gallyakat, majd lefeküdtek a Thézeusz szobájában.

Másnap korán keltek, és készülődés közben eszébe jutott Natashának, hogy elfelejtették a
tengeri vizet. Ezért kellett vándorolni négy napot.

Semmi sem volt az útjuk alatt szerencsére, úgyhogy gyorsan megtöltötték az összes víztárolásra
alkalmas dolgukat, aztán kerestek egy járatlan helyet, ahol elkezdhették a szertartást.

Először megrakták a tüzet, majd körbe locsolták a tűzrakást. Ezután kerestek valamit, amivel
megsebezhették magukat. Nem találtak semmit, és már bementek volna a partra, mikor eszébe
jutott nekik, hogy van náluk bicska. Gyorsan megvágták magukat és belefröcskölték a vért a
tűzrakásba. Miután meggyújtották a tüzet, pár másodperccel később Theofil meghalt, és azon
kívül elaludt a tűz és egy síp lett helyette.

Igaz, hogy most már megvolt a síp, de Natasha nem akart Theofil nélkül hazamenni. Nem sírt,
mert nincsenek nagyon érzelmei neki, de elkezdte megkeresni az alvilágot. Theofil holttestét is
vitte, mert Theofil mítoszokat mesélt neki, amik alapján a lelket bele kell tenni a holttestbe. Tett
egy görög érmét Theofil nyelve alá, mert Theofil a görög szokásokról is beszélt neki.

Elrejtette Theofil hulláját a kocsiban, amivel jöttek, és elkezdte kérdezni az embereket, hogy
merre van az alvilág. Hetekig vándorolt, mire végül egy Athén melletti faluban meglelte a
választ.

Az Olümposz északi részén van egy barlang, annak a legmélyén van az alvilág, de van egy
elágazás, ahol jobbra kell menni, és pár száz méter múlva már ott lesz az alvilág révésze,
Kharón.

Úgyhogy Natasha vándorolt öt napot, mire odaért a barlanghoz. Este a barlang előtt aludt, majd
másnap reggel elindult az alvilágba. Theofil hulláját is vitte a biztonság kedvéért, hogy ha
ellopnák a kocsit, nehogy Theofilt is vigyék.
Már órák óta vándorolt Natasha, mire az elágazáshoz ért. Ott jobbra kanyarodott, és csakugyan
pár száz méter múlva látta már Kharónt. Theofilt ott hagyta pár méterrel a lélek folyó partja
előtt, mert tovább már nem bírta cipelni.

Kharón fizetést kért a csónakozásért, amit Natasha elfelejtett hozni, de szerencsére talált Theofil
zsebében pénzt. Odaadta azt Kharónnak, majd elvitte Hádészhoz.

Hádész palotájánál kellett várni egy kicsit, mire Hádész fogadni tudta őt.

Kellett várnia majdnem egy órát, mire Hádésszal beszélhetett. Ott elmondta neki, hogy mit
szeretne, és Hádész azt ajánlotta, hogy akkor elviheti Theofil lelkét, ha a küldetésük vége után
valaki elmegy Ohio-ból, egy éven belül meghal, de ha nem hal meg az idő alatt, több, mint száz
éves korában fog meghalni. Natasha beleegyezett Hádész ajánlatába, és elvitte Theofil lelkét.

Kharónnak mivel már egyszer fizettek, visszafelé már ingyen mehettek.

Natasha belerakta Theofil lelkét a hullájába, és mivel Hádész biztosította a visszautat, ezért
másnap már Nosportnál voltak.

Vártak estig, mert csak akkor működik a síp. Akkor Natasha belefújt a sípba, és eltűnt a sikoly
és a lelkek, de a síp is eltűnt.

Ott megnézték a károkat, és annyira nagy volt a kár, hogy csak egy ház maradt meg, az is
nagyon rossz állapotban. Sajnos ott kellett hagyni Nosportot, és Colombusba kellett költöztek.

Megvettek egy kis házat a város szélén, majd pár évig csak együtt éltek, majd Theofil megkérte
Natashát, aki igent mondott.

Tizenhárom gyerekük született, mikor Theofil váratlanul meghalt, és emiatt Natasha öngyilkos
lett. Ezután a gyerekeikből mágusok lettek, akik közül volt olyan, aki szellemidéző lett, olyan
is aki az időben előre vagy vissza látott helytől függetlenül. A gyerekeik gyerekei örökölték a
munkájukat a szüleiknek, és még máig is élnek a leszármazottjaik, akik ezekkel foglalkoznak.
Az egyik leszármazottjuk véletlenül elrontott egy varázslatot, ami visszafordíthatatlan károkat
okozott. Manapság emiatt csinálnak vicceket Ohio-ból, aminek az ott élő lakosok nem örülnek.

Ha teheted, ne menj soha se Ohio-ba!

Vége