Az ég, a tenger és az alvilág urai

munkalap az V. B,C,D osztályoknak

Gondolkodtál már azon, honnan származik a „múzeum” kifejezés, vagy volt-e a tolvajoknak istene? Ebből az
olvasmányból ezt is megtudhatod.

A görögök az egész világot benépesítették az isteneikkel. Valamennyi isten fölött Zeusz uralkodott, aki veszekedős,
féltékeny feleségével, Hérával együtt az Olümposzon lakott. Zeusz két testvére szintén uralkodó volt a saját
világában, Poszeidón a tengereken, Hádész pedig a holtak között, az alvilágban. Athéné, a tudományok és
mesterségek istennője, különös módon született. Nem volt édesanyja. Apja, Zeusz fejéből pattant ki, ráadásul
pajzzsal, sisakban és dárdával a kezében. Nem véletlenül ő volt Athén városának védelmező istennője. Az isteni ikrek,
Apollón és Artemisz Délosz szigetén születtek. Itt épült föl a legfontosabb szentélyük. Apollón sokoldalú isten volt.
Jósdájában a jövőt tudakolták, a betegek gyógyulni jártak hozzá (éppúgy, mint fiához, Aszklépioszhoz), de a dalok, a
művészetek védnöke is volt. Ő vezette a kilenc múzsa körtáncát.

A múzsák személyesítették meg a művészeteket és a tudományokat. Nem véletlen, hogy a nevükből származik a
múzeum szó. Artemisz istennő az állatokat kedvelte, és az erdőket járta. A szerelemtől idegenkedett, de a
szüléseknél segített.

1
Az istenek nem mind kedvelték egymást. Zeusz kifejezetten utálta fiát, Árészt, akinek mindig csak a háborúkon,
vérfürdőkön járt az esze. Arész viszont szerelmes volt Aphroditéba. Ez nem is csoda, hiszen a szépséges Aphrodité
volt a szerelem istennője. Aphrodité kicsapongó életet élt, mivel unta férjét, a házsártos kovácsistent, Héphaisztoszt.
Dionüszosz a színház és a bor, a vidámság istene volt. Ünnepein komoly és vidám színjátékokat adtak elő. A darabok
szerzői vetélkedtek egymással. Nagy dicsőség volt megnyerni a versenyt. A legszínesebb egyéniségnek mégis
Hermészt nevezhetjük. Éppen csak megszületett, máris feltalált egy pengetős hangszert, a kitharát, amit egy teknős
páncéljából készített. Aztán még csecsemőként ellopta Apollón teheneit. Amikor rajtakapták, a hangszerét
Apollónnak adta, aki nem is vált meg tőle többé. Nem csoda, hogy Hermészt a kereskedőkön és utazókon kívül a
tolvajok is tisztelték.

Jósok, gyógyítók, sportolók

A görögök nagyon szerették volna tudni, hogy mi történik velük a jövőben. Meggyógyulnak-e a betegségükből,
megnyerik-e a háborút, szerencsével járnak-e a hajóútjukon? Kérdéseikkel egy jósdához, többnyire Apollón
papnőjéhez fordultak, Delphoiban (delfoj). A jóslatért cserébe ajándékot adtak. Ha valaki beteg volt, akkor
Aszklépiosz szentélyébe ment gyógyulásért. A papok sok betegséget meg tudtak gyógyítani. Ismerték a gyógyfüveket
és a gyógyvizeket is. A gyógyulásért fizetni kellett az istennek. Többen köszönőfeliratot állítottak gyógyulásuk
emlékére. A legnagyobb tömegeket azok a szentélyek vonzották, amelyekben sportversenyeket rendeztek az isten
tiszteletére. A legismertebbek a Zeusz tiszteletére rendezett olümpiai versenyjátékok voltak. Kr. e. 776-ban jegyezték
fel az első győztest, aki a stadionfutást nyerte meg. Lehet, hogy korábban is voltak ott versenyek, de ezekről nem
maradt fenn feljegyzés. A gyakran egymással háborúzó kis városállamok lakóit a közös nyelven és közös valláson kívül
a versenyjátékok tartották össze. Ezeken csak szabad görög férfiak vehettek részt. A keresztény római császárok
bezárták az összes pogány szentélyt. Így ért véget az olümpiai Zeusz kultusza is a Kr. u. 4. század végén, és vele együtt
az olümpiai versenyek is.

Az olümpiai versenyek lebonyolítása

Amikor négyévente eljött az olümpiai verseny esztendeje, követek járták végig Hellász városait, és kihirdették a
fegyvernyugvást. A versenyek idején, előttük, valamint utánuk tilos volt háborúzni, mert azzal Zeuszt sértették volna
meg. Az olümpiai stadion futópályája közel kétszáz méteres volt. Ezt a távot egyszer, kétszer vagy többször kellett
végigfutni versenyszámtól függően. Még fegyveres futás is volt. Csak az első helyezett számított, a második,
harmadik hely nem. A győztes Zeusz olümpiai olajfájának leveleiből font koszorút kapott. Ez hatalmas dicsőségnek
számított. A győztesek szobrát felállíthatták a szentélyben. A legnépszerűbb versenyszám a kocsihajtás volt. A négy
ló vontatta kétkerekű kocsik gyakran összeütköztek, felborultak, növelve ezzel a verseny izgalmait. A kocsiverseny a
gazdagok sportja volt, hiszen a lótartás költséges szenvedélynek számított.