Thészeusz hajója paradoxon, vagyis az időbeli azonosság problémája

Feladat: Olvasd végig mindhárom szöveget (fontos, hogy meglegyen a kontextus), majd
Hobbes alapján írd fel a paradoxont szillogisztikus formában.
Segítség: 3 premisszát keresünk, illetve 4 lehetséges, de a valóságban egyaránt abszurd
konklúziót. 😊 Figyelj rá, hogy valójában hány különböző hajóról van szó…

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. (Ford. Máthé Elek) I. kötet. Thészeusz.

22. Már közel jártak Attika partjaihoz, de nagy örömükben Thészeusz is meg a kormányos is
elfelejtette felvonni a fehér vitorlát, amellyel jelezniük kellett volna Aigeusznak, hogy
megmenekültek. A király kétségbeesésében levetette magát a szikláról és meghalt. Thészeusz
közben partra szállt, és bemutatta azokat az áldozatokat, amelyeket távozásakor fogadott az
isteneknek Phaléronban, majd hírnököt küldött a városba, hogy jelentse megmenekülésüket. A
hírnök sok emberrel találkozott, akik mind a király halálát gyászolták, de akadtak olyanok is,
akik boldogságukban megkoszorúzták, annyira örültek az ifjak hazatérésének. A hírnök
elfogadta a koszorúkat, és hírnöki pálcájára tűzte. Mikor visszatért a tengerpartra, látta, hogy
Thészeusz még nem fejezte be az italáldozatot; félrevonult, nem akarta megzavarni a szertartást.
Az áldozat után jelentette Aigeusz halálát. Erre Thészeusz és társai sírva siettek a városba. Innen
van, hogy - állítólag - még ma is a hírnök pálcáját koszorúzzák meg az athéniak az
Ószkhophoria - vagyis: fürthordás - ünnepén, nem pedig a hírnököt, és hogy a jelenlevők az
italáldozat közben karban ezt kiáltozzák: "Eleleu! Iu! Iu!" A két kiáltás közül az első a győzelem
feletti öröm, a második pedig a rémület és a zavar kifejezése.

Thészeusz apja temetése után váltotta be Apollónnak tett fogadalmát a Püanepszión hónap
nyolcadik napján, mert ezen a napon tértek vissza épségben a városba. E napon azóta is
hüvelyeseket főznek; a szokás állítólag onnan ered, hogy a megmenekült fiatalok összekeverték
minden megmaradt élelmüket, megfőzték egy fazékban, majd pedig közösen elfogyasztották.
Körülhordozzák az eiresziónét is - egy gyapjúfonállal körülkötözött olajágat -, ahogy akkor a
könyörgés szent jelét nevezték. Vele együtt viszik a legkülönfélébb gyümölcsök zsengéjét is,
ami annak a jelképe, hogy megszűnt a terméketlenség. Közben ezt éneklik:

Eireszióné, íme, fügét s dagadó kenyeret hoz,

s mézet a csészében, s olajat, testünk megkenni,
s bort is a serlegben, mely elaltat mámorítóan.
Néhány történetíró ezt a szokást a Héraklész-utódoktól származtatja, akiket az athéniak
oltalomkeresők gyanánt fogadtak be és vendégeltek meg, de a legtöbben ugyanúgy írják le,
mint én.

23. Azt a harmincevezős gályát, melyen Thészeusz a fiatalokkal Krétába hajózott és épségben
hazatért, az athéniak egészen Phaléroni Démétriosz idejéig megőrizték. Az elkorhadt deszkákat
és gerendákat időnként újakkal és erősekkel cserélték fel, így a bölcselők is ezzel a hajóval
példálóznak, amikor a "növekvőről" vitatkoznak. Egy részük azt állítja, hogy a hajó ugyanaz
maradt, más részük pedig, hogy megváltozott.

Még ma is ünneplik az Ószkhophoria ünnepét, amelyet Thészeusz alapított. Annak idején

ugyanis nem vitte magával mind a kisorsolt szüzeket. Kiválasztott barátai közül két leányos
külsejű, de férfias lelkű és bátor ifjút. Ezekkel forró fürdőket vétetett, nem engedte őket
napfényre, bőrüket illatos kenőcsökkel kenette, hajukat nők módjára fésültette, szépítőszereket
használtatott velük, s így külsejüket megváltoztatta. Arra is megtanította őket, hogyan
utánozzák a leányokat beszédben, megjelenésben és járásban, hogy ne lehessen őket
megkülönböztetni tőlük. Így vette be őket a szüzek közé anélkül, hogy a csalást bárki is
észrevette volna. Hazatérésük után ő s a két ifjú ugyanolyan öltözékben haladt az ünnepi
menetben, mint amilyenben még ma is viszik a szőlőágakat. Ezeket vagy a mítosz kedvéért
viszik, hogy Dionüszosznak és Ariadnénak kedveskedjenek, vagy azért, mert Thészeuszék
ősszel, szüret idején érkeztek haza. Ételvivő asszonyok is részt vesznek az ünnepi menetben és
az áldozat bemutatásában; ők képviselik az anyákat, akik egykor gyermekeiknek vitték kedvenc
ételeiket, és meséket mondanak az ünnep alkalmával, mert azok a régi anyák is meséket
mondtak annak idején, hogy gyermekeiket bátorítsák és vidámítsák. Mindezt Démon beszéli el.
Az athéniak szent ligetet is ajándékoztak Thészeusznak, és úgy rendelkeztek, hogy mindig is
azok a családok fizessék az áldozati költségeket, amelyeknek akkoriban adózniuk kellett. A
szertartásokat mindig a Phütalidák végezték, ezzel jutalmazta vendégszeretetüket Thészeusz.

Platón: Phaidón. (Kerényi Grácia fordítása)

EKHEKRATÉSZ
Te magad is ott voltál, Phaidón, Szókratésznál azon a napon, amikor kiitta a börtönben a mérget,
vagy másvalakitől hallottad?
PHAIDÓN
Magam is ott voltam, Ekhekratész.
EKHEKRATÉSZ
Mondd el hát, miket beszélt a férfiú halála előtt? és hogyan végezte? Mert szívesen
meghallgatnám. Mert Phliusz* polgárai közül sem igen utazik senki mostanság Athénba, és
vendég sem érkezik onnan jó ideje már, aki pontosabban tudna beszámolni nekünk
mindezekről, nem csupán közölné, hogy kiitta a mérget és meghalt; a többiről senki sem tudott
semmit se mondani.
PHAIDÓN
Tehát a peréről sem tájékoztattak benneteket, hogy miképpen zajlott le?
EKHEKRATÉSZ
De igen, arról beszámolt nekünk valaki, és csodálkoztunk is, mert úgy tűnt, a per rég lezárult,
ő azonban csak sokkal később halt meg. Tehát hogy is volt ez, Phaidón?
PHAIDÓN
Véletlenül alakult így, Ekhekratész. Történetesen épp az ítélet előtti napon koszorúzták meg
annak a hajónak az orrát, melyet az athéniak Déloszba szokta küldeni.
EKHEKRATÉSZ
Az meg mit jelent?
PHAIDÓN
Ez az a hajó, ahogy az athéniak mondják, melyen Thészeusz indult útnak annak idején Krétába,
a kijelölt kétszer hét kísérőjeként, s azután őket is megmentette, s ő maga is megmenekült. A
hagyomány szerint megfogadták akkor Apollónnak, hogy ha megmenekülnek, minden
esztendőben áldozati követséget küldenek Déloszba: ezt azóta is mindig, s még most is minden
évben elküldik az istenhez. Ha pedig a zarándoklat már elkezdődött, a törvény előírja náluk,
hogy a város az egész idő alatt tiszta maradjon, és senkit se végezzenek ki állami ügy miatt,
míg a hajó Déloszba nem ér, majd vissza nem tér onnan; s ez olykor hosszú ideig tart, ha a
kedvezőtlen szelek épp feltartóztatják. És az a zarándoklat kezdete, amikor Apollón papja
megkoszorúzza a hajó orrát; s ez történt, mint mondom, épp a per tárgyalása előtti napon. Ezért
töltött Szókratész olyan sok időt a börtönben az ítélet és a halála között.

Hobbes: A testről. 11. fejezet (részlet, ford. L.E.)

„[Ha] például Thészeusz hajója, a különbséget illetően, melyről az athéni bölcsek vitatkozni
szoktak, melyet a régi deszkák kiszedésével és az újak behelyezésével járó folyamatos javítás
jelentett, miután minden egyes deszkát kicseréltek, számszerűen ugyanaz a hajó, mint
kezdetben volt; és ha néhány ember megőrizte a régi deszkákat, amiket kiszedtek, majd újra
összerakták őket ugyanabban a sorrendben, ismét hajót építve belőlük, akkor ez nélkül kétséget
kizáróan számszerűen ugyanaz a hajó, ami kezdetben volt; így tehát két számszerűen azonos
hajó létezett volna, ami abszurd.”