Születése[szerkesztés]

Athéné Zeusz és Métisz gyermeke. Métisz volt a bölcsesség istennője, a főisten első felesége.
Egy jóslatban az állt, hogy a születendő gyermek hatalmasabb és okosabb lesz, mint maga
Zeusz. Ezen a főisten úgy feldühödött, hogy élve lenyelte a várandós Métiszt. Métisz a férje
gyomrában mellvértet és sisakot készített leányának. A főisten igen rosszul bírta felesége
munkáját, és amikor a sisakot kezdte el kalapálni, Zeusz feje majdnem széthasadt a fájdalomtól.
Ekkor a bölcs Héphaisztosz sietett segítségére, és kalapácsával olyan ütést mért Zeusz fejére,
hogy attól Athéné kipattant onnan, teljes fegyverzetben. Zeusz fájdalmai elmúltak, és azonnal
megszerette a lányát, ahogy ott állt előtte fénylő díszben. Még Héliosz is megállt a Nap
szekerével, hogy megcsodálja az új istennőt. Athéné lett ezután Zeusz legkedvesebb gyermeke,
olyannyira, hogy gyakran odaadta neki pajzsát, az aigiszt.

Ábrázolása, jelképei[szerkesztés]
Athénét mindig karddal és lándzsával ábrázolták, sisakban és a gorgófős mellvértben. A
mellvértet, az aigisz pajzsot, Zeusz készíttette Héphaisztosszal, amire Athéné tette fel a
Perszeusztól kapott Medusza fejet. Szent állata a bagoly volt. Athéné oltalma és hatalma alatt
álltak a városok, amelyek közül az első volt Athén, amiért Poszeidónnal kellett megküzdenie.

Tettei[szerkesztés]
Történt egyszer, hogy egy attikai városért mind Athéné, mind Poszeidón rajongott. A városlakók
elhatározták, hogy azé az istené lesz a város, amelyik a legjobb ajándékot adja lakóinak. A város
lakói egy hosszú menetben felmentek az Akropoliszra, ahová leszállt a két istenség is. Először
Poszeidón ajándéka került sorra. A tengerek istene hozzáérintette háromágú szigonyát egy
sziklához, amelyből egy forrás fakadt. A lakók igen elcsodálkoztak, és megörültek az életet adó
víznek, ám hamar kiderült, hogy a forrás sós vizű, mint Poszeidón birodalma, így teljesen
használhatatlan. Athéné az olajfát adta a városnak, ami nemcsak ételt és olajat, hanem
faanyagot is nyújtott a városnak, így Athéné lett a város ura, és róla is nevezték el Athénnek.
Athéné az igazságosság jegyében gyakran segített a mitikus hősöknek, így Odüsszeusznak is.
Athéné szerette az embereket és tanította is őket. Az asszonyoknak megmutatta a szövés és a
fonás technikáját, a férfiakat megtanította az építészetre, kovácsmesterségre, aranyművességre
és kelmefestésre. A legenda szerint Athéné a fuvola feltalálója is. Az Erisz keltette viszályban az
istennő is harcba szállt az aranyalmáért, és Parisznak cserébe az emberek között egyedülálló
hatalmas tudást ajándékozott volna. Ám Parisz nem emellett döntött.

Személyisége[szerkesztés]
Athéné ritkán volt bosszúálló, de Arakhnét megbüntette szemtelen hivalkodásáért. A szépséges
szűz istennő nem ismerte a szerelmet, azonban szívesen gyámolított bátorításra, segítségre
szoruló hősöket.[1] Gyakori jelzőjévé vált a Pallasz, ami fegyverforgatót jelent. Ez utalt a harcok
hevében is igazságot szolgáltató Athénére. A másik állandó jelzője a szüzességéből adódott:
Parthenosz Athéné. Innen kapta nevét az Athénban tiszteletére emelt Parthenón. Egész Hellász
területén nagy tisztelet övezte. Ha valamelyik városnak Palladionja volt, amely a pallasz szóból
eredt, egy olyan szentélyt jelentett, amelyben ott állt Athéné szobra, a városról azt tartották, hogy
bevehetetlen. Athénban tiszteletére rendezték meg négy évente a Panathénaia nevű játékot.

A Pallasz név mitológiai eredete[szerkesztés]

A fiatal Athéné apja, Zeusz tanácsára a Tritónisz-tó nimfáival együtt élt. A nimfák kitűnő harcosok
voltak, közülük emelkedett ki Pallasz. Athéné remekül kijött vele. Egyszer egy barátságos
összecsapás során Athéné vesztésre állt. Mikor a nimfa lesújtott volna dárdájával, megjelent
Zeusz, magasra emelve Égiszt, a pajzsot, amin Medúza feje volt ábrázolva. Pallasz figyelmét ez
annyira elterelte, hogy nem is tudott reagálni Athéné válaszcsapására. Pallasz a földre rogyva
halt meg.
Athéné úgy döntött, szobrot állíttat Pallasz emlékére. Ennek a neve Palladion lett. Viszont a
szobor annyira hasonlított az istennőre, hogy az emberek egy idő után egy személyként
azonosították őket.