Eredete[szerkesztés]

Zeusz a feltételezett (és a különböző mitológiák közös elemei alapján részben rekonstruált)
közös ősi protoindoeurópai vallásból ered, neve a rekonstruált indoeurópai *deiwos (= isten)
szóra vezethető vissza ( "Zeusz" genitivusa "Diosz" ), s rokon például a latin deus ("isten"),
valamint a szanszkrit Djauszpitar (a védikus égisten neve) szóval. A név eredetileg szóösszetétel
lehetett, az Égi Atya jelentésű *dyeu-ph2tēr (amelyből egyébként közvetlenül származik, a görög
nélkül a Dieus pater, azaz latinul: iuppiter is). Ugyanebből a szótőből származtatják a skandináv
mitológia *Tīwaz > Ziu > Týr neveket is.
A közel-keleti vallási analógiák szerint azonban a protoindoeurópai vallás tulajdonképpen nem
más, mint a hettita-hurrita keverék mitológia anatóliai szétrajzása. A görög törzsek nyilvánvaló
kapcsolatban állnak Anatóliával és átvették a hurri Tessub, luvi Tivat és a hettita Tarhuntasz
viharistenek által vezetett panteont, talán lüdökön keresztül, talán Ugarit közvetítésével vagy
közvetlenül. A hettiták írásban egyszerűen a sumer IM logogramot alkalmazták a megnevezésre,
aminek „eső”, „vihar” vagy „zivatar” a jelentése, az akkád nyelvben ezekhez a „szél” jelentés is
hozzá kapcsolódott. Nem nehéz az összefüggést meglátni a „vihar” nevű időjárásisten és a
villámszóró Zeusz között.
Zeusz attribútumai (villám, jogar) visszavezethetők Tesub és Tarhuntasz villámköteges és
fejszés-buzogányos ábrázolásaira. A hettita mitológiában az istenek generációi, azoknak harcai
is megjelennek. Az anatóliai viharisteneket kísérő bikakultusz a minószi civilizációban teljesedett
ki, de Zeusz mítoszaiban is megjelenik a bika. A hettitáknál igen sok település rendelkezett saját
Viharistennel. Ez a származtatás kizárja a szanszkrittal való közvetlen rokonságot, annál is
inkább, mert a szanszkrit szó egy rekonstruált, tehát szövegemlékből nem ismert „ősnyelvi” szó,
míg a Tessub, Tivat és Tarhuntasz létező szavak, sőt Elámban Zaišpīššiya (Zaispíssija) a neve.
Ha a *tīwaz (szintén rekonstruált) szóból levezethető a Zeusz név, akkor a luvi nyelv ismert,
adatolt, létező Tiwat istennevéből is.
Zeusznak van egy kifejezetten lüdiai megjelenési formája, a Zeusz Labrandeosz, amely
Labranda városhoz kötődik. Ahogyan az ógörög nyelv bizonyos elemei (nt, nth, ssz
betűkapcsolatok, stb.) párhuzamot mutatnak a hettita nyelv elemeivel, úgy a görög mitológia is
levezethető a hettitából.

Zeusz szerepe, címei és jelképei[szerkesztés]

Zeusz mellszobor a British Museumban

 Zeusz mellszobor a Vatikáni Múzeumban

Zeusz alapvetően a viharok és a villámok ura. Hatalmasabb az összes többi istennél, más nevén
ő a főisten, ám nem mindenható. Őt is be lehet csapni, továbbá a sors fonói, a Moirák is
erősebbek nála. Zeusz állt az ókori görög panteon élén a görög mitológia több istenének és
hősének az apja. A nevéhez társított címek kihangsúlyozzák tevékenysége különböző
aspektusait:
● Olümpiosz: ez a cím emeli ki Zeusz királyságát az istenek és az olümpiai pánhellén
ünnepségek fölötte.
● Panhelléniosz („minden hellének Zeusza”) egy ezzel rokon cím. Neki épült Aiakosz
híres aeginai temploma.
● Xeniosz: a vendégek és vendégszeretet istene, aki megbosszulja, ha valaki rosszul
bánik a vendégekkel.
● Horkiosz: az eskük őre. A leleplezett hazudozóknak egy szobrot kellett állítaniuk
Zeusznak, rendszerint az olümpiai szentélynél.
● Agoraiosz: az agora, azaz piactér felügyelője, a nem becsületes kereskedők
megbüntetője.
● Labrandeosz: (ógörögül: Ζεὺς Λάβρανδος) Labranda város védnöke[2]
Kedvelt állata a sas, fája a tölgy. Akaratát az Épeiroszban található dódónai jósda papjai
közvetítették; a tölgyfalombok susogásából olvasták ki a jövendőt. Az olümpiai templomában
elhelyezett, Pheidiasz által készített szobra az ókori világ hét csodájának egyike.
Pajzsa az aigisz (aegis; égisz), melyet Amaltheia kecske bőréből készített – ez az állat adott neki
tejet csecsemőkorában. Zeusz ezért halála után a csillagok közé emelte (innen a Bak csillagkép)
és szarvából készítette a bőségszarut, melyből étel-ital soha ki nem fogy.

A görög mitológiában[szerkesztés]
Zeusz a mitológia szerint Kronosz titán és Rhea titanisz fia. Kronosznak megjósolták, hogy fia
ugyanúgy le fogja taszítani trónjáról, ahogy ő tette apjával, Uranosszal, ezért első öt gyermekét
(Hesztia, Démétér, Héra, Hadész és Poszeidón) születésük után lenyelte. Rhea, hogy legkisebb
gyermeke elkerülje ezt a sorsot, Kréta szigetén szülte meg Zeuszt, Kronosznak pedig egy
bepólyált követ adott oda a csecsemő helyett. Kallimakhosz és több más neves ókori szerző[3]
szerint Zeusz Árkádiában a Lükeion-hegy Krétéa (Κρητέα) nevű csúcsán született.[4]
Zeusz ezután szüleitől távol nevelkedett; több variáció is létezik arra, ki nevelte fel: nagyanyja,
Gaia; egy Amaltheia nevű kecske, akinek szarvából később a bőségszaru lett, bőréből az aigisz;
egy Adamanthea nevű nimfa (aki egy kötélen lógatva tartotta, mivel a levegőben Kronosz - aki az
ég, föld és tengerek ura volt - nem látta); egy másik nimfa, akit Zeusz később a csillagok közé
emelt; vagy Melissza, aki kecsketejjel táplálta.
Zeusz, mikor felnőtt, rákényszerítette Kronoszt, hogy köpje ki lenyelt gyermekeit. Egyes
történetek szerint Métisz adott Kronosznak hánytatót, más verzió szerint Rheia Zeuszt egy
szigeten szülte meg és rejtegette, Kronosznak pedig a gyermek helyett egy követ pólyált be, és
azt adta oda és attól a kőtől Kronosz gyomrából sorra léptek ki a testvérei, más verzió szerint
Zeusz felvágta Kronosz hasát. Zeusz ezután elengedte tartaroszi börtönükből Kronosz testvéreit,
a gigászokat, a küklópszokat és a hekatonkheireket. A küklópszok hálából nekiajándékozták a
villámlást és a mennydörgést, melyeket Gaia elrejtett. Zeusz, a testvérei, a gigászok, küklópszok
és a hekatonkheirek legyőzték Kronoszt és a többi titánt, akiket aztán az alvilágba, a Tartaroszba
száműztek.
Zeusz ezután megosztozott a világon két bátyjával, Poszeidónnal és Hadésszel. Sorshúzás útján
Zeusz kapta az eget, Poszeidón a vizeket, és Hadész az Alvilágot. A Földet (Gaiát) nem
osztották fel, ő mindegyiké maradt; így lett Poszeidón egyben a földrengés istene is. Hadész
pedig a Földről távozó elhunytaké.
Gaia haragudott Zeuszra, amiért így elbánt gyermekeivel, a titánokkal, ezért Zeusznak trónra
lépése után nem sokkal meg kellett küzdenie Gaia gyermekeivel, Tüphón és Ekhidna
szörnyekkel. Tüphónt legyőzte és egy hegy alá zárta, de Ekhidnát és gyermekeit életben hagyta,
hogy a jövő hőseinek is legyen kihívás.
Első felesége Themisz, második pedig Métisz volt, akit terhesen lenyelt. Harmadikként Zeusz
feleségül vette nővérét, Hérát, aki féltékeny volt Zeusz szeretőire és gyakran üldözte őket és
gyermekeiket. Zeusz emiatt gyakran a lábánál fogva lógatta le az Olümposzról. Zeusz gyermekei
Arész, Eileithüia és Hébé (bár más történetek szerint az utóbbi kettő egyedül Héra gyermeke
volt, ahogyan Héphaisztosz is). Zeusz leginkább lányára, Pallasz Athénéra volt a legbüszkébb,
aki teljes fegyverzetben és sugárzó szépségben pattant ki apja fejéből.

A rómaiaknál és az etruszkoknál