A GÖRÖG ÉS RÓMAI HITVILÁG

A források és saját ismeretei segítségével mutassa be

• a görög hitvilág jellemzőit, isteneit (a sportot is);
• a római hitvilág jellemzőit, isteneit;
• a két vallás közötti hasonlóságokat és különbségeket.

„Az Úr, akié a jóshely Delphoiban, nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.”
Herakleitosz a Delphoi jósdáról

„Olümpiában, Zeusz szent ligetében csodálatos stadiont építettek a versenyek lebonyolítására.

Eredetéről a mítoszok azt tartják, hogy maga Zeusz, a görögök legfőbb istene adott itt egykor jóslatot.
Az idők folyamán Hatalmas Zeusz szentély épült itt. A díszes Zeusz templom, és benne a hatalmas
Zeusz szobor rengeteg embert vonzott Olümpiába. Az istenek urát az áldozatok mellett
versenyjátékokkal is megtisztelték. Olümpia soha
sem volt város, csak az a néhány pap és hivatalnok lakott itt.”
Az olimpiai játékok eredete, www. sulinet. hu

Róma istenei kalandos történetek nélküli istenek. Azokat a mítoszokat, amelyeket Iuppiterről
(Jupiter) vagy Venusról (ejtsd: Vénusz) meséltek, a görögöktől vették át. A vallás központjában az
állami kultusz állt.
Az állam egységét Iuppiter szentélye biztosította a Capitolium dombján. A római Forum, a Capitolium
lábánál elterülő központi piactér is tele volt szentélyekkel. A rómaiak úgy gondolták, hogy a
csapásokat megfelelő áldozatok bemutatásával lehet elhárítani, mint ahogy a jó termésért vagy egy
háborús győzelemért is áldoztak az istenek oltárain. Vallásosságukat meghatározta a
„cserekapcsolat” az istenekkel: ha kapni akartak tőlük valamit, nekik is adniuk kellett, például egy
ünnepélyes áldozatot, amelynek során egyszerre ajánlottak fel egy malacot, egy birkát és egy bikát. A
jósláshoz több eszközt is használtak. Megfigyelték például a szent tyúkok kapirgálását, és ha azok
keveset csipegettek, akár egy csatát is elhalasztottak miattuk. Válságos helyzetekben gyakran
fordultak tanácsért a capitoliumi Iuppiter szentélye alatt egy üregben őrzött, úgynevezett Sibylla-
(ejtsd: szibulla) könyvek előre megfogalmazott jóslataihoz. Az etruszkoktól vették át a májjóslást (az
áldozati állat májából következtettek a jövőre) és a madarak röptéből való jóslást. Azt figyelték,
melyik irányból hány madár érkezik. www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9_nat2020/lecke_02_006
 A GÖRÖG ÉS RÓMAI HITVILÁG

A GÖRÖG ÉS RÓMAI VALLÁS HASONLÓ ELEMEI

- Mind a két vallás politeista (többistenhívő) volt.

- Az isteneket antropomorfnak (ember alakúnak, emberi jelleműnek) képzelték, és feladatkörrel
ruházták fel.
- A totemizmus is jellemzi őket (pl. Zeusz bika alakban rabolta el Europét; Romolust és Remust egy
farkas táplálta)
- A két vallásnak nincsenek dogmái (hitelvei) és szent könyvei.
- Egyik kultúrában sem alakult ki egységes papság és egyház.
- A szertartásokat hivatalnokok végezték – néhány papi testület pl. jósok, Vesta-szüzek kivételével
- A papok nem avatkozhattak az állam ügyeibe, így nem alakult ki a keleti államokra
(Mezopotámia, Egyiptom) jellemző teokrácia (istenuralom, ahol az állami és egyházi
intézmények összeolvadtak és a papság kisajátította a tudomány művelését is).
- Egyik vallás sem kívánt személyes hitet.
- A szertartásokon való részvétel a közösséghez való tartozást fejezte ki.
- A társadalmi rend ellen vétett, aki nem vett részt a szertartásokon.
- Mindkét vallásban jelentős szerepet töltött be a jóslás.
- Jelentős hatásuk volt a misztériumvallásoknak. A beavatás biztosította a személyes hit
lehetőségét. (Dionüszosz-, Déméter-, Mithrász- és Izisz-kultusz)

A GÖRÖG ÉS RÓMAI VALLÁS KÜLÖNBSÉGEI

- A görög ünnepekkel (sportversenyek, színjátszás, dráma) szemben, a hasonló római ünnepek

elvesztették vallásos jellegüket, és a nép szórakoztatásának eszközévé váltak. → a
gladiátorviadalok és a kocsiversenyek ilyenek voltak.
- A görögtől átvett színjátszásban a rómaiaknál nem a tragédiák, hanem a komédiák váltak
népszerűvé.
- A görög poliszokban jellemzőbb volt a helyi kultusz, mivel nem alakult ki egységes görög állam.
- A rómaiaknál az állami, majd birodalmi kultusz állt a vallás központjában.
- A római isteneknek nincsenek mítoszaik. A görög mitológiát ismerték, de nem épült be a
vallásukba. Az irodalmi alkotásokban viszont gyakran építettek rájuk pl. Ovidius.

A GÖRÖG VALLÁS

Hellasz városállamaiban (a poliszokban) a nyelv mellett a vallás, a hitvilág és a kultúra volt a

legfontosabb összekötő kapocs.
• Ez megmutatkozott a görög-perzsa háborúk idején az összefogásban.

A görög vallás → politeista → többistenhívő volt.

Az isteneket antropomorfnak (emberi alakúnak, jelleműnek és tulajdonságokkal rendelkezőknek)
képzelték, és feladatkörrel funkcióval ruházták fel.
• Abban különböztek az emberektől, hogy nagyobb hatalommal rendelkeztek náluk, és
halhatatlanok voltak.
Ételük → ambrózia, amely az örök fiatalságot biztosította.
Italuk → a nektár volt.
A HOMÉROSZI ISTENVILÁG
Zeusz vezetésével az istenek harmadik nemzedéke szerezte meg a világ feletti uralmat.

Az olümposzi istenek (12) kékkel. Hádész az alvilágban élt

Zeusz az uralmat testvéreivel osztotta meg → Poszeidon, Héra, Hesztia, Démétér, Hádész
• Zeusz, főistenként az égbolt ura; jelképe → villám; csapodár természetű;
• Héra, Zeusz felesége (egyben testvére), a házasság védője; féltékeny természetű;
• Hesztia, a házi tűzhely, a család őrzője;
• Déméter, a gabona, termékenység istennője;
• Poszeidon, a tengerek ura; → háromágú szigony
• Hádész, az alvilág ura; jelképe → Cerberosz, a háromfejű kutya

A politeista görög vallásban a legfőbb istenek (12) az Olümposz hegyén laktak.

• Zeusz, Poszeidon, Héra, Hesztia, Démétér, (de az Hádész az alvilágban!)
• Pallasz Athéné: Zeusz fejéből teljes fegyverzetben pattant ki; a bölcsesség úrnője; jelképe a
bagoly;
• Apollón: művészetek megtestesítője; jelképe: a lant;
• Artemisz: vadászat szűzi istennője; jelképe: a szarvasünő (szarvastehén), íj;
• Hermész: kereskedők, tolvajok védője, az istenek hírnöke; jelképe: a szárnyas saru;
• Árész: hadisten; rendkívül agresszív természetű; jelépe: a lándzsa, kard, sisak;
• Aphrodité: a szépség. szerelem istennője; férjét a kiemelkedő kézügyességű, de sánta férjét,
Héphaisztoszt számtalanszor megcsalta; jelépe: a kagyló, gyöngy;
• Héphaisztosz: Héra fia; az istenek sánta kovácsa; jelképe: a kalapács;

AZ ISTENEK FELADATKÖRE (funkciója)

Mindegyik istennek volt egy vagy több feladatköre, funkciója, de ezek mellett olykor negatív emberi
tulajdonság, fogyatékosságok jellemezték őket:
• Zeusz, az istenek és emberek ura. Szerelmes, csapodár természetű volt.
• Héra, Zeusz felesége a házastársi hűség istennője pedig meglehetősen féltékeny. (nem is
indokolatlanul)
• Athéné, a bölcsesség és a mesterségek úrnője a férfiak számára megközelíthetetlen maradt.
• Apollón, a művészetek és a tudományok megtestesítője nemcsak gyógyított, hanem járványokat
is küldött az emberekre.
• Artemisz szintén szűz istennő volt. A szülést segítette, de szemrebbenés nélkül megölte
mindazokat, akik megsértették.
• A tengerek ura, Poszeidón földrengést keltett.
• A szerelemistennő, Aphrodité számtalanszor megcsalta férjét, a sánta Héphaisztoszt, az isteni
kovácsot, és házastársi hűtlenségre serkentett.
• Arész hadistent a többi isten sem kedvelte: állandóan a vérontáson járt az esze, de amikor
megsebesült, gyáván a földre vetette magát, és zokogott.

A GÖRÖG MITOLÓGIA FORRÁSAI

Az istenek születéséről szóló történetek a mítoszokban jelentek meg, ezek gyűjteménye a mitológia.
A görög mitológia forrásai:
• a Kr.e. VIII. sz.-i Homéroszi eposzok: az Iliász és az Odüsszeia, valamint
• Hésziodosz: Istenek születése című műve.

SZERTARTÁSOK – ÁLDOZAT BEMUTATÁS

A görögök isteneik templomát keresték fel, ha kéréssel akartak hozzájuk fordulni.
A szertartásokat, az áldozat bemutatását az állam tisztviselői végezték.
• Többnyire állatot (bárányt), de növényt, italt is áldozhattak – a templom előtt álló oltárnál. A
templomban az istenség szobrát őrizték, ezt tekintették laklakóhelyének, valamint itt őrizték a
hívek ajándékait. Kincstárként is működött.
• Az áldozati állat belső szerveit elégették, a húsát a szertartáson résztvevők elfogyasztották.

JÓSDÁK
Papi testület a jóslással vagy gyógyítással foglalkozó szentélyekben alakult ki.
A görögök hittek abban, hogy fontos kérdésekben tanácsot kérhetnek és kaphatnak az istenek
jósdáiban. A jóslatért fizetniük kellett.
A leghíresebb jósdák:
• Dephoiban: az Apollón-jósda (itt a papnők, a Püthiák talányosan megfogalmazott jóslatokat
adtak. Kábító hatású növényt rághattak a jóslás előtt.);
• Dodonában: a Zeusz-szentély (itt a szent tölgy lombjának hangjából jósolt a pap);
• Kosz szigetén: Aszklépiosz gyógyító szentélyébe a betegek gyógyulást remélve zarándokoltak el.

ÜNNEPI JÁTÉKOK - színház, dráma és sportversenyek

Az istenek tiszteletére rendezett szertartásokból fejlődtek ki különféle ünnepi játékok, amelyek
fokozatosan kiterjedtek összgörög (pánhellén) közösségre:

A SPORTVERSENYEK - vallásos kultuszhoz kötődtek.

A cél → az istenség tisztelete volt a fizikai adottságok bemutatásával.
• Ha az atléta győzelmet aratott ezt az istenség kegyének tulajdonították és nem a szerencsének
vagy az egyén rátermettségének.

A négy legtekintélyesebb versenyjáték helyszíne:

1. Olümpia → Zeusz tiszteletére rendezték a versenyeket;
2. Delphoi → Apollón tiszteletére;
3. Iszthmosz (Korinthosz mellett) → Poszeidón tiszteletére;
4. Nemea → Zeusz tiszteletére;

A sportversenyek ciklikusan váltották egymást, hogy ne ütközzenek. Ezt olimpiai periódusnak hívták.
A versenyek idején a viszályok, háborúk szüneteltek és a görögök tömegével érkeztek a versenyekre.

A legnevesebb színhely Olümpia volt:

• Zeusz tiszteletére négyévenként zajlottak a versenyek;
• az első ismert olümpiai győztes évétől → Kr.e. 776-tól számítják az éveket.
• Kr.u. 393-ban szűnt meg, amikor Nagy Theodosius, mint pogány hagyományt betiltotta.
Versenyszámok:
- ötpróba (pentathlon) → futás, ugrás, diszkoszvetés, gerelyvetés, ökölvívás;
- birkózás;
- pankració (birkózás és az ökölvívás keveréke);
- négyesfogat-hajtás;
- lovaglás
A versenyeken csak férfiak vehettek részt. Az atléták meztelenül versenyeztek.
Csak az első helyezést díjazták, a győztes saját poliszának is dicsőséget szerzett.
Kezdetben 1 napig tartott, később egy hétig,

A 19. SZ. VÉGÉN FELÚJÍTJÁK A HAGYOMÁNYT

1894 a fr. Pierre Coubertin (pier kuberten) kezdeményezte az ókori játékok felújítását
világversenyek formájában.
1896-ban Athénban megrendezték az első újkori olimpiát, amely ma is töretlen hagyomány.

A SZÍNJÁTSZÁS és a DRÁMA
A Dionüszosz-kultuszból Athénban alakult ki a Kr.e. 5. sz.-ban. Elterjedt az egész görög világban.
• A félkör alakú szabadtéri színházak, kitűnő akusztikával rendelkeztek.
• Színész csak férfi lehetett, maszkokat használtak – ez felerősítette a hangot és kiemelte a
szereplő jellemét.

A RÓMAI VALLÁS

A RÓMAI HITVILÁG FOLYAMATOSAN VÁLTOZOTT

A Rómát alapító latinok ŐSI HITVILÁGÁT kezdetben:

• a totemizmus (valamely állat tisztelete pl. farkas) jellemezte,
• tisztelték a természeti jelenségeket, az ősök szellemét.

ETRUSZK HATÁSRA (Kr.e. 6.sz.)

Megjelentek az antropomorf istenek (emberi alakú és személyiségű):
• Jupiter főisten és felesége a családot védő Juno. Gyermekük Minerva volt.
• Mars a háború és
• Janus a kezdet és vég istenei voltak.

Átvették az etruszkoktól a jóslást:

• madarak röptéből, csirkék viselkedéséből (étvágy, kapirgálás);
• állatok beleiből, májából; mennydörgésből;

GÖRÖG (hellén) HATÁS

A római vallás hellenizálódott:
• megismert görög isteneket átvették és funkciójuk alapján sajátjaikkal azonosították.
• a 12 görög, olümposzi isten mind rendelkezik római megfelelővel.

De volt olyan római isten is, akinek nem volt görög párja:
• a kétarcú Ianus (Janus), a kezdet és a kapuk istene.
A római hagyomány szerint Ianus templomának kapuit akkor lehetett becsukni, ha béke uralkodott a
birodalomban.
Róma istenei kalandos történetek nélküli istenek.
• Azokat a mítoszokat, amelyeket Iuppiterről (Jupiter) vagy Venusról (ejtsd: vénusz) meséltek, a
görögöktől vették át.

ÁLLAMI KULTUSZ ÉS ÁLDOZATBEMUTATÁS

A római vallás központjában az állami kultusz állt.
• Az állam egységét Iuppiter szentélye biztosította a Capitolium dombján, Rómában.
A római Forum, a Capitolium lábánál elterülő központi piactér is tele volt szentélyekkel.
A rómaiak úgy gondolták, hogy a csapásokat megfelelő áldozatok bemutatásával lehet elhárítani,
mint ahogy a jó termésért vagy egy háborús győzelemért is áldoztak az istenek oltárain.

A rómaiak vallásosságát meghatározta a „cserekapcsolat” az istenekkel:

• ha kapni akartak tőlük valamit, nekik is adniuk kellett, például egy ünnepélyes áldozatot,
amelynek során egyszerre ajánlottak fel egy malacot, egy birkát és egy bikát.

A JÓSLÁS
A jósláshoz több eszközt is használtak.
• Megfigyelték például a szent tyúkok kapirgálását, és ha azok keveset csipegettek, akár egy csatát
is elhalasztottak miattuk.
• Válságos helyzetekben gyakran fordultak tanácsért a capitoliumi Iuppiter szentélye alatt egy
üregben őrzött, úgynevezett Sibylla- (ejtsd: szibulla) könyvek előre megfogalmazott jóslataihoz.
• Az etruszkoktól vették át a májjóslást (az áldozati állat májából következtettek a jövőre) és a
madarak röptéből való jóslást. Azt figyelték, melyik irányból hány madár érkezik.

A PAPI TISZTSÉGEK
A papi tisztségeket választás útján töltötték be. A hivatalt élethosszig tartott.
• Az állami kultuszok fölött a pontifexek gyakoroltak ellenőrzést, az ő választott vezetőjük, a
pontifex maximus pedig az államvallás élén állt.
o A későbbi, keresztény Rómában a római pápa örökölte meg ezt a tisztséget, ezért mondjuk
azt, hogy a pápa a misét pontifikálja.

Voltak papi testületek:

• Vesta szüzek→ A Fórum közepén álló szentélyben őrizték a szent tüzet és bárkinek, bármikor
szolgáltattak belőle;
• augurok → madárjósok: madarak röptéből, viselkedéséből, kapirgálásából (etruszk eredetű);
• haruspexek → béljósló áldozatnéző, tágabb értelemben jós, jelmagyarázó (etruszk eredetű);

A RÓMAI MITOLÓGIA KLASSZIKUS FORRÁSAI

Két Augustus kori szerző:
• Vergilius → Aeneis című eposza és
• Ovidius → Átváltozások (Metamorphoses) című munkája.
Aeneis a Trójából menekült királyfi távoli kapcsolatot teremt a görög és római kultúra között.
• Leszármazottja, Romulus lesz Róma városának alapítója.

MÁS VALLÁSOKHOZ VALÓ VISZONY

A rómaiak toleránsok (elnéző, türelmes) voltak más népek kultuszaival és nem akartak lemondani az
idegen (meghódított népek) istenek segítségéről.
• Kivétel → a politeizmust elvető, egy istenhívő zsidó, és keresztény vallás, amelyeket veszélyesnek
ítéltek az államra.