Meseertek PDF

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK
Nappali tagozat
Public relations szakirány
A mesék érték-kommunikációja
régen és ma
Hogyan és mennyiben befolyásolja a
gyermekek értékorientációját?
Készítette: Kukoda Alexandra
Budapest, 2009
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék .................................................................................................................... 2
Ábrajegyzék........................................................................................................................... 4
Bevezetés ............................................................................................................................... 5
1. A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők.................................................................. 7
2. Mit értünk a mese fogalma alatt? .................................................................................... 13
2.1. Általános meghatározás............................................................................................ 13
2.2. Eltérő megközelítések .............................................................................................. 14
3. Miért fontos a mesékkel foglalkozni? ............................................................................. 18
3.1. A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze ......................................................... 19
3.2. Beszéljünk a gyermekek nyelvén ............................................................................. 21
4. A mesék története és fejlődése ........................................................................................ 24
4.1. A mesék a nagyvilágban........................................................................................... 24
4.2. Mesék a magyar nép életében................................................................................... 27
5. A mesék csoportosítása ................................................................................................... 30
5.1. Írott forma................................................................................................................. 30
5.1.1. A mesék sokfélesége ......................................................................................... 31
5.2. Elektronikus eszközökkel megjelenített mesék........................................................ 34
5.3. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma .................................................................... 36
6. A mesék hatása ................................................................................................................ 37
6.1. A gyermekkor sajátos látásmódja, felmerülő pszichológiai problémák................... 37
6.1.1. Sajátos tájékozódás, látásmód ........................................................................... 37
6.1.2. Lelki konfliktusok ............................................................................................. 40
6.2. Milyen problémák megoldására és miként kínálnak lehetőséget a mesék? ............. 43
6.3. Szülői félelmek a mesékkel szemben és cáfolataik .................................................. 50
6.4. Hogyan meséljünk? .................................................................................................. 51
2
7. A mesék régen és ma ....................................................................................................... 54
7.1. Hogyan alakultak át a „mesélési” szokások? ........................................................... 54
7.1.1. A mesék értékrendbeli változása ....................................................................... 55
7.1.2. A meséket közvetítő csatornák, jellemző formái .............................................. 58
7.1.3. Meseolvasási szokások a családban .................................................................. 61
7.1.4. A televízió nézési szokások „kontrollja”........................................................... 62
7.2. Az elektronikus mese átalakulása............................................................................. 64
7.2.1. Rajzfilmek átalakulása a kezdetektől napjainkig................................................... 65
8. A mese a média világában ............................................................................................... 76
8.1. A média szerepe a szocializációban ......................................................................... 77
8.2. A televízió speciális nyelve ...................................................................................... 78
8.3. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása ............................................................... 78
8.4. Az üzleti érdek elhatalmasodása............................................................................... 84
8.5. Mire kell figyelni, hogy gyermekeink ne váljanak áldozatokká?............................. 86
9. „Élhető feltételek” a meséknek is.................................................................................... 89
Befejezés.............................................................................................................................. 92
Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 93
Melléklet.............................................................................................................................. 95
Kérdőív a mesék érték-kommunikációjának és szerepének változásáról........................ 96
A kérdőíves kutatás eredményeit bemutató táblázatok és diagramok........................... 100
3
Ábrajegyzék
1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R.

Cole(1998): Fejlődéslélektan, p46 (Bronfenbrenner és Crouter nyomán)] ................................................... 7. oldal
2. ábra: A gyermekek fejlődését befolyásoló környezeti tényezők [Forrás: saját gyűjtés, Michael Cole, Sheila
R. Cole(1998): Fejlődéslélektan alapján] ...................................................................................................... 8. oldal
3. ábra: Milyen mértékű változást észlelt? (a mesék érték-kommunikációjában) [Forrás: saját kutatás].... 55. oldal
4. ábra: Meseforrások (1) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás].............................................. 57. oldal
5. ábra: Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás]........................................ 57. oldal
6. ábra Meseforrások (2) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás]............................................... 58. oldal
7. ábra Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás] ......................................... 58. oldal
8. ábra Meseforrások (3) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás]............................................... 59. oldal
9. ábra Meseforrások (3) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás] .......................................... 59.oldal
10. ábra Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek? [Forrás: saját kutatás] .......... 60. oldal
11. ábra Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének? [Forrás: saját kutatás] ....................... 60. oldal
12. ábra Miért hasznos a meseolvasás? [Forrás: saját kutatás].................................................................... 61. oldal
13. ábra Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási szokásait? [Forrás: saját kutatás] ............................ 62. oldal
4
Bevezetés
A kommunikációs tanulmányaim során megismerkedtem a kommunikáció

természetével, változatosságával és erejével. Ezeket az ismereteket hasznosnak találtam a
mindennapi életben is. A jó kommunikációs készségek kialakítása, figyelem biztosítása a
kommunikációs partnernek, nagyon fontos a jól működő emberei kapcsolatok
kialakításához.
Ez a terület elég szoros kapcsolatban áll a pszichológiával is, amelyen belül egy ideje,
nagyon érdekel a gyermekpszichológia, a gyermekek világának megismerése. Ezt az
érdeklődésemet tovább fokozták azok a tapasztalataim, élményeim, melyeket nyári
munkáim során, külföldi gyerektáborokban szereztem. Észrevettem, hogy az emberi
kapcsolatok közül a gyerekekkel kialakított kapcsolatokban még fontosabb az, hogy
megfelelően beszéljünk, kommunikáljunk. Tehát a kommunikáció nevelési eszközként is
funkcionál.
Emellett nagy rajongója vagyok a meséknek, szeretem néha a mesék adta naivitással
szemlélni a világot, hinni a csodákban és bízni az emberekben. Azt gondolom fontos, hogy
az ilyen értékeket, szemléletet – melyeket a gyermekkorban a mesék olyan egyszerűen
kommunikálnak – megőrizzünk felnőtt korunkra is. Ezzel szemben viszont többször azt
tapasztalom, hogy a modern társadalom rákényszeríti az embereket, hogy háttérbe
szorítsák ezt a fajta gondolkodást, és a boldoguláshoz sokszor a hagyományos értékrendet
is félre dobják. E hatások miatt úgy éreztem, hogy a gyermekek életéből is kezdenek egyre
kiszorulni a mesék, vagy legalábbis a pozitív értékeket közvetítő mesék.
A szakdolgozatomhoz elvégzett kutatómunka során, többek között azt kívántam

kideríteni, hogy a mesék mennyire vannak „veszélyben”. Emellett arra is kíváncsi voltam,
hogy mi a mesékbe vetett hitem alapja, azaz milyen pozitív hatásai lehetnek a meséknek a
gyermekekre nézve, mennyire használhatóak gyermeknevelési eszközként. Továbbá, mivel
már én is jórészt rajzfilmeken keresztül ismerkedtem meg a mesékkel, ellentmondásokat is
tapasztaltam sok esetben a „tisztaságukat” illetően, amit szerettem volna mélyebben
megvizsgálni.
5
A kutatási módszertanom a következő volt:
Kérdőíves primerkutatás: a felmérést két és tizenkét év közötti gyermekeket nevelő szülők

körében végeztem el. Arra kerestem a választ, hogy a szülők mennyire és milyen
változásokat érzékeltek a mesélési szokásokkal és a mesékkel kapcsolatban, továbbá, hogy
ők mennyire tartják fontosnak a meséket.
A témát és hátterét bemutató anyagok szekunder elemzése: Pszichológiai vonalon

elindulva vizsgáltam a gyerekek szocializációjában meghatározó tényezőket, a sajátos
gyermeki látásmódot és a mesék hatásait ezen feltételek között. Emellett vizsgáltam a mese
történetét, fogalmi hátterét, változásait és a médiában való megjelenését.
Természetesen ezek a kutatások, és így a téma feldolgozása sem teljes körű. Az volt
a célom, hogy egy általános képet adjak a témáról, melyet saját szempontjaim alapján
vizsgáltam.
6
1. A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők
Ahhoz, hogy a szakdolgozatom címében megjelölt témával megfelelően tudjunk

foglalkozni, elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk azzal a háttérrel, melynek egy
kiemelt elemét - a meséket – a későbbiekben majd részleteiben fogok vizsgálni. A háttér
tárgyalása során központi alanyunk a gyermek, akinek a fejlődésére - a jövő
generációjának meghatározó tagjaként - minden társadalomban kiemelkedő figyelmet
szentelnek vagy kellene szentelni. Ennek fényében a következőkben ezeket a tényezőket
ismertetem, különös hangsúlyt fektetve a külső környezeti hatásokra.
A személyiségfejlődés folyamatára két meghatározó tényezőrendszer együttesen

van hatással. Az egyik ilyen rendszer a biológiai érés, biológiai meghatározottság, a másik
pedig a szociális tanulás, azaz a környezeti meghatározottság. A biológiai értelmezés az
ember lelki, viselkedésbeli tulajdonságait biológiai eredetűnek, veleszületettnek, örökletes
gyökerűnek ítéli meg. De fontos, hogy ezt az értelmezést kiegészítsük, helyesbítsük a
környezeti tényezők hatásának jelentőségével. Miszerint a biológiai tényezőknek valóban
van szerepük a személyiségfejlődésben, de csak a társas lélektani mozzanatokon át, azaz
elválaszthatatlanul összefonódnak a szocializációs tényezőkkel. A mai ismeretek szerint a
szociális hatások együttese meghatározóbb a biológiai érésnél, és témám szempontjából
mindenféleképpen a szociális tanulás folyamata a meghatározóbb, ezért a továbbiakban
ezekre a tényezőkre helyezem a hangsúlyt.1
Mielőtt a tényezőket számba vennénk, szükséges meghatároznunk a

társadalomtudományban szocializációnak nevezett folyamatot. „Ez az a folyamat, mely
során az adott egyén a tanulás különböző formáin keresztül elsajátítja az adott kultúra
viselkedéses szabályait, értékeit, gondolkodásmódját, és olyan egyéb személyes
tulajdonságokat, melyek lehetővé teszik a társadalomban való hatékony részvételt. A
szocializáció bevezetés egy kultúrába.” [Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a
képernyővel, p12] Persze a folyamat során a személy nem egyszerűen csak a szabályokat
sajátítja el, hanem a mögöttes tartalmakat is, azaz a szabályokat formáló elvárásokat,
jelentéseket is, melyet szintúgy a kultúra határoz meg. A szocializáció folyamata bár az
1
Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest
7
egész életen át tart, legmeghatározóbb korszaka a gyermekkor, mert ekkor a legintenzívebb
a folyamat.
Az életkor előre haladtával nő a szocializációban szerepet játszó tényezők száma,

melyek folyamatos interakcióban vannak egymással. Korosztályok szerint
szakaszhatárokat lehet meghatározni a fejlődésében, melynek hagyományos módja:
csecsemőkor (első hónapok – 2 és fél év), kisgyermekkor (3 – 6 év), iskoláskor (6 – 12 év),
serdülőkor (13-19 év), felnőtt-és időskor (20 év-). Ezek közül a korcsoportok közül, a
későbbi vizsgálati témám szempontjából leginkább érintett korcsoportok életében - azaz a
kisgyermekkorban, és az iskoláskorban - legmeghatározóbb környezeti tényezőket fogom
ismertetni. Ahhoz, hogy jobban átlássuk ezt, a gyermekek életére hatással levő
környezetet, egy ábrát használok, mely bemutatja azokat a gyermekek fejlődéséhez
hozzájáruló körülményeket, amelyek közt élnek, és azokat a tevékenységeket, amelyekbe
bekapcsolódnak.
1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R.

Cole(1998): Fejlődéslélektan, p46 (Bronfenbrenner és Crouter nyomán)]
A modell szerint (lásd az 1. ábrát) a gyermekre ható környezet négy különböző szintjét
különböztethetjük meg, melyek mindegyike kölcsönös kapcsolatban áll szomszédjaival:
¾ a mikro-szisztéma specifikus események, a gyermek konkrét tapasztalatainak
körülményei, mely események különböző színtereken zajlanak;
8
¾ a mezo-szisztéma a gyermek mikro-szisztémája és a tágabb környezet közötti
kapcsolaton alapszik;
¾ az exo-szisztéma mindazok a körülmények, melyek befolyásolják a gyermek
életminőségét;
¾ a makro-szisztéma a szociális, kulturális, intézményi, valamint a távolabbi fizikai
és klimatikus környezet, mely magába foglalja az mikro-, mezo- és az exo-
rendszereket.2
Ezen belül is a legjelentősebb tényezőket (lásd a 2. ábrát) szeretném sorra venni –

oly módon, hogy az iparosodott társadalmakat tekintem mérvadónak - és köztük
feltüntetni, hogy a témámban szereplő mesék, mesélés hol játszik szerepet.
A család, mint a fejlődés

közege
a) Családszerkezet
anyagi színvonal
b) Életkörülmények
kulturális színvonal
c) Nevelési stílusok
d) Családon belüli szülő – gyermek kapcsolat
kapcsolatok testvérkapcsolatok
A család és a tágabb
közösség közötti médiumok
a) Televízió
b) Könyvek
Gyermek-közösségek
a) Intézményesített
- bölcsőde felügyelő – gyermek
kapcsolata
- óvoda
kortárskapcsolatok
- iskola
b) Kötetlen
Tágabb közösség, kultúra
2. ábra: A gyermekek fejlődését befolyásoló környezeti tényezők [Forrás: saját gyűjtés, Michael Cole, Sheila
R. Cole(1998): Fejlődéslélektan alapján]
A család, mint a fejlődés közege
A család az a környezet, amely legközvetlenebb módon hat a kisgyermek fejlődésére. A

családi közösség alanyai a gyermek(ek) és a szülők kölcsönösen hatást gyakorolnak
egymásra. A szülő különböző módokon befolyásolja gyermeke fejlődését. A két fő vonal a
modell-nyújtás és a gyermeket érő hatások szelektálása. Azaz formálják gyermekük
személyiségét a különféle viselkedésekre adott reakciók, az általuk támogatott értékek és
2
Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
9
modellként nyújtott viselkedésminták által. Mindezt a nevelési stílusukon keresztül is
közvetítik, melyre hatással van a család szerkezete, életkörülményei. Ez azért gyakorol
jelentős hatást a gyermek fejlődésére, mert a gyermek életében az érzelmi identifikáció,
azaz az azonosulás az egyik legerősebb szocializációs mechanizmus, mely során a
gyermek sémákat, szerepeket sajátít el. Emellett a korai szülő-gyermek viszony egyfajta
biztonságérzetet is nyújt a gyermek személyiségfejlődéséhez, amely az én-fejlődés
alapfeltételeit biztosítja, és ez jelenti a későbbi érzelmi kapcsolatok alapmintáját is.
A másik mód, mely által befolyásolják gyermekük fejlődését az, hogy megválogatják azon
környezeti tényezők egy részét, amelyeknek a gyermeket kiteszik. A szülők mellett a
testvérkapcsolatok is szerepet játszanak a gyermek szocializációjában, mely esetenként
gondoskodási kötelezettséget, de játszótársat is jelent az idősebb testvérnek. Ezen
keresztül, mivel az azonosulás során a gyerekek a különböző életkori viselkedési szinteket
is részben szerepszerűen tanulják, az idősebb testvér szerepközvetítőként is
3
közreműködik.
A család és a tágabb közösség közötti médiumok
A szülőkön és a nagy családon kívül kétségkívül még más tényezők is alakítják a gyerekek
viselkedését. Így a tágabb közösség és a család közötti közvetítő médiumok (ide értjük a
televíziót és a könyveket is, azaz mind az elektronikus eszközöket, mind az írott formát),
melyek hírt hoznak a külvilágból. Az így érkező információkkal, a közvetítés szerkezeti
formájával és tartalmával egyaránt hatással vannak a gyermeki fejlődésre, azaz a gyermek
érdeklődésére, kognitív képességeire és társas viselkedésére.
Itt kapnak szerepet a mesék, a meseolvasás, a mesemondás is. Fontos emellett, hogy a
szülők szerepét is megemlítsük, mert szelekciós lehetőségükkel valamiként mérsékelhetik
a médiumok hatását. Talán ebben rejlik a gyermek tévénézése és mesehallgatása közötti
legnagyobb különbség, az hogy milyen mértékben irányítja a szülő a gyermeknek
bemutatott dolgok tartalmakat. 4 Ez persze csak az egyik legszembeötlőbb különbség, de
ezt a témát részleteiben fogom tárgyalni még a későbbiekben. Továbbá a mesék a szülő-
3
Budapest és Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
4
10
gyermek kapcsolatban, nevelési stílusban is szerepet kapnak, ezenkívül a közösségi
nevelésben és a kultúrán belül is, de most a tényezőket egymástól elhatárolva igyekeztem
számba venni.
Gyermek-közösségek
Amikor a gyerekek bekerülnek az intézményesített gyermek-közösségekbe, a szülő

külvilági hatásokat ellenőrző, szelekciós lehetősége jelentősen megváltozik. A közösségi
nevelés tapasztalati azonban jók, a gyerekek inkább előnyös ingereket és hatásokat kapnak
a közösségben, mintsem károsodnak. Így a kortárs csoportban való részvétellel fejlődik a
gyermekek szocializációs, interakciós képessége és az idősebb testvérhez hasonlóan
szerepközvetítőként is közreműködnek a kortársak. Újszerű az a mód, ahogyan a gyerekek
a velük egykorúakkal szemben viselkednek, ahogy személyközi kapcsolatokat alakítanak
ki. Bár a kapcsolatok nagyobb része csoportkapcsolat, ami nem elsősorban egy másik
személyhez fűződik, hanem inkább egy csoporthoz. Az itt szerzett tapasztalatok az én-
fejlődésben is szerepet játszanak, abban hogy a gyerekek megismerjék erősségeiket,
gyengeségeiket, azaz folyamatos önminősítést végezzenek azáltal, hogy összehasonlítják
magukat másokkal. Emellett a gyermek-felnőtt kapcsolatok is továbbfejlődnek, mert bár a
gyerekek követik azokat a kapcsolati sémákat, amelyek köztük és a szülők között
kialakulnak, de az otthonon kívüli gondozás, nevelés megkívánja a gyermekektől, hogy
megtalálják a megfelelő hangot a környezet többi felnőttjével is.5
Tágabb közösség, kultúra
A kultúra meghatározó szerepét már említettem a szocializáció kapcsán. Most szeretném

meghatározni, hogy mit is takar a kultúra fogalma, melybe a szocializáció vezet be.
„A kultúrának két jellemző és meghatározó összetevőjét emelhetjük ki:
¾ egyrészt az adott emberi közösség felhalmozott hagyományait, nemzedékeken át

őrzött szokásait, együttélési szabályait;
5
Budapest és Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
11
¾ másrészt az adott embercsoportoknak a fizikai és a természetes létfeltételekkel való
kapcsolat során kialakított technológiáit.” [Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998):
Szemben a képernyővel, p11]
A különböző kultúrák jelentősen eltérhetnek egymástól, de a mai iparosodott
társadalmakban megfigyelhető egy hasonló jelenség, mégpedig az akceleráció jelensége,
mely a biológiai érésre ható külső tényezők következménye. Ez az egymást követő
nemzedékek biológiai érésében megfigyelhető felgyorsulást jelenti, melyet különféle
ingerek összessége, és különösen a szociális ingerek (kommunikációk, interakciók)
mennyisége serkent, azaz az, hogy fokozódott a gyermekekre irányuló figyelem, és a
gyermekekkel való foglakozás és az óvodai, iskolai nevelés kommunikációs tartalma is
sokkal intenzívebb.6
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy nem szabad erre a jelenségre hivatkozva még
intenzívebb hatásoknak kitenni a gyerekeket azzal, hogy a szülők kevesebb kontrollt
gyakorolnak, vagy a gyermekek életvitelét a mai rohanó társadalom felnőttjeinek
életritmusára szabják. A gyermekeknek továbbra is szükségük van arra, hogy
gyermekkoruk különböző szakaszait, az egészséges fejlődésük szempontjából meghatározó
ciklusokat éppúgy átélhessék, mint a „régi idők gyermekei”.
6
Budapest
12
2. Mit értünk a mese fogalma alatt?
A mese - a műfaji sajátosságainak sokszínűsége, a társadalomban betöltött

szerepének különböző felfogásai miatt - többféle megközelítésből értelmezhető.
Definiálási nehézségek adódnak abból, hogy a különböző tudományok eltérő szemszögből
vizsgálják a mese értelmét, emellett abból is, hogy a mesék összetett szerepüknek
köszönhetően sokszor túlmutatnak az irodalmi műfaj kategóriáján, ezért az irodalmi
szempontok szerinti meghatározások is bizonytalanok. Így nem adható egy egységesítő,
definitív értékű fogalom-meghatározás, de a műfajnak a további vizsgálódásaimban
betöltött központi szerepére való tekintettel fontosnak tartom, hogy a többféle nézőpont
számbavételével a mese alatt értett fogalom lényegét bizonyos keretek közé foglaljam.
Egy általános, irodalmi szempontokat szem előtt tartó fogalom-meghatározással szeretném

kezdeni, majd rátérek arra, hogy az értelmezés szempontjából milyen eltérő látásmódok
lehetségesek még, persze a teljesség igénye nélkül, csak a sokszínűség bemutatása céljából.
2.1. Általános meghatározás
A legáltalánosítóbb fogalmak felosztás nélkül adnak meghatározást, műfaji

sajátosságok kiemelésével.
„A mese epikai műfajcsoport, a legősibb műfajok egyike. A mesék terjedelme kisepikai

jellegű, a műfaj eredetileg verses és prózai egyaránt lehetett; újabban az utóbbi forma jutott
benne túlsúlyra. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás (vagy legalábbis
valószerűtlen) elemekkel átszőtt, általában időben és térben is fiktív körülmények között
játszódó eseményeket ábrázolnak. A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok
(az öreg király, a legkisebb fiú, a juhász stb.), s ezek legtöbbször képzeletbeli hősökkel
(óriások, törpék, tündérek, boszorkányok, varázslók, sárkányok) és fantasztikus
tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel (beszélő állatok, növények, tárgyak stb.) állnak
szemben. Az események is valószínűtlenek, de egy sajátos hagyomány logikáján belül
maradva a cselekmény menetében az egyik esemény bekövetkezése már valószínűvé teszi
a másikat. Jellegzetes vonása az egyszerű világkép, mely átmeneti típusokat nem ismerve
éles határt húz a jók és a rosszak közé. A végkifejletben a mese diadalra juttatja a jókat, és
13
megbünteti a gonoszokat.” [Kulturális Enciklopédia, Poétikai-műfaji lexikon:
http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm]
Ebben a meghatározásban elsősorban az irodalmi szempontok dominálnak, melyeket a

definiálási folyamat során az irodalom tudománya általában sorra vesz, így nem érték-
hanem rendezőfogalmat alkot. Az újabb műfaj-elmélet alapján a mesét műfajcsoportnak
minősíti, mely eszerint több műfajt foglal magába. Meghatározza, mely műnemhez tartozik
a mese, majd formai, terjedelmi szempontokat vesz figyelembe, és a szerkezeti nézőpontra
is részben kitér azzal, hogy röviden jellemzi a mesében szereplő elemeket, majd a
tematikai szempontot is sorra veszi. Így elég átfogónak minősül ez a fogalom-
meghatározás. Részben eleget tesz egyes kutatók (mint Boldizsár Ildikó) által az irodalmi
terminusokban kifogásolt megfontolásnak, mert megemlíti a szerkezeti elemeket és a
világkép kialakítását is, bár nem olyan konkrétan és lényegre törően, mint ahogy ezt a
kifogásban megfogalmazzák, mely szerint: „A legadekvátabb szempont, hogy a mese
állandó elemekkel dolgozó, determinált szerkezeti vázra épülő epikus műfaj, amelynek
szerepe a világ totális leképezése a művön belül, azaz egyfajta analóg kozmogónia
létrehozása.” [Nagy Gabriella: Mesék, mesemondók, motívumok (Újforrás), (Boldizsár
Ildikó alapján):http://www.jamk.hu/ujforras/980914.htm]
2.2. Eltérő megközelítések
Azért létezik olyan sok megközelítése a mesének, mert összetettsége miatt több
tudományterület is a saját látásmódját alkalmazza, így többféle mesekutatási irányzat
alakult ki. Vizsgálják a meséket történelmi, földrajzi, kulturális vonatkozásaikban,
mélylélektani-pszichoanalitikus alapokon, strukturális szempontok szerint, egyesek egy
spirituális beavatás folyamatának tekintik, és a különféle interpretálási lehetőségek
ötvözése is elképzelhető.
A legjelentősebb megközelítéseket jellemezni fogom, majd a megközelítések egy másik

felosztási módját is bemutatom.
14
Hagyományos kutatási irányzatok:
A mesék pozitivista megközelítése: ez a módszer konkrét adatokat gyűjt a szövegek
keletkezésének, előadásának, befogadásának, gyűjtésének körülményeire vonatkozólag,
úgy vizsgálva a szövegeket, hogy néprajzi, társadalomtörténeti, vallási vagy akár
lingvisztikai szempontból lényeges megállapításokat tehessenek, új elemeket, utalásokat
fedezhessenek fel.7
A strukturalista értelmezés: a mese szerkezetét elemző megközelítés, mely a mese szövegét

lecsupaszítva, elemeire bontva vizsgálja, ez alapján csoportosítva, kategorizálva őket, hogy
ezzel felhívja a figyelmet a köztük lévő hasonlóságra. Szerkezeti elemekként határozza
meg a mesei szereplőket, eszközöket, a teret, az időt, a mese történéseit, cselekményeit is.
A strukturalista irányzat világhírű képviselője Vlagyimir Jakovlevics Propp, „A mese
morfológiája” című könyvében az orosz varázsmeséket vizsgálja, amelyekben szereplői
funkciókat, attribútumokat határoz meg. A mese szerkezetére vonatkozólag ad egy
definíciót, melynek első fele tömören összefoglalja a varázsmesék szerkezeti
jellegzetességét, ehhez jól használható általánosításokat, fogalmakat használ:
„ Morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy
hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül házassághoz, vagy más megoldás értékű
funkcióhoz vezet.” [V. J. Propp (1995): A mese morfológiája, p92]
A strukturalista irányzat magyar képviselői közül Nagy Olga hasonló hármas tagolással
határozza meg a mesék szerkezetét, melyeket a következő általánosító nevekkel illet: a
kezdeti nehézség, az ezt követő bonyodalom, majd a szerencsés kifejlet. Hasonló hármas
tagolást állapít meg Berze Nagy János is, de ezt a hármast egynek veszi, a mese magjaként
értelmezi, és meghatároz még egy, a mese világába bevezető, és egy, onnét a hétköznapok
világába visszavezető szerkezeti egységet, azaz a kezdő-és záróformulát, melyek keretbe
foglalják a hármas egységű mesemagot.8
Szemantikai értelmezés: jelentéstanilag vizsgálja a meséket, azaz vagy mitológiai

hiedelemvilág jelentéseit tárja fel, vagy mélylélektani-pszichoanalitikus szempontok
szerint vizsgálja a mese különböző jelentéseit. Az irányzat kiemelkedő képviselője Bruno
7
Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám), (2008. november 5. 18:42):
http://www.epa.oszk.hu/00000/00016/00092/040214.htm
8
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02):
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
15
Bettelheim, aki „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” című művében
pszichoanalitikus megközelítésből tanulmányozza a meséket, és annak hatásait a gyermek
személyiségfejlődésére. Ilyen szempontok alapján, a magyarok képviselőiként, Mérei
Ferenc és V. Binét Ágnes is kitér a mesék vizsgálatára, a „Gyermeklélektan” című
művükben.
A meseértelmezések egy meghatározott elv szerinti felosztása:9
Magyar kutatók is sokat foglalkoztak, foglalkoznak a mese értelmezésével, a különféle

lehetséges megközelítési módokkal, mellyekkel választ kaphatnak a mese lényegi
jelentésére. Egy 2002-es konferencia (hajdúböszörményi DE HPFK, Irodalmi,
Kommunikációs és Kulturális Antropológiai Tanszék által megrendezett konferencia)
alapján elkészült tanulmány-gyűjteményt vizsgálva Mazán Vilmos egy új elvet vélt
felfedezni az eltérő meseértelmezések felosztásával kapcsolatban. Ezt nagyon érdekesnek
találtam, ezért szeretnék ezzel a felosztással is foglalkozni, mely akár folytatása is lehet az
előzőnek, tovább igazolva az eltérő szempontok sokszínűségét.
A felosztási elvet az embereknek a meséhez fűződő motivációja adja, mely alapján
számtalan értelmezés lehetséges, ezek közül a három legjelentősebb a következő:
Irracionális alapú mese- alkotói/befogadói motiváció: Lovász Andrea a meséket filozófiai

alapon közelíti meg és egy mesevilág meglétét tételezi fel, mely nem választható el élesen
a racionális világtól, mert a racionális és az irracionális, a reális és az irreális egységet
formál. A meseszövegek megírásakor, egy racionális tevékenységgel létrehoznak egy
irracionális világot, melynek létrejöttét az ember "fizikai valóságon túli", "érzékek feletti"
világ iránti vágya hívja elő. Minthogy az ember természete is kettős, azaz racionális és
irracionális egyben, mert a fizikai törvények térben és időben behatárolják, de ugyanakkor
létezik egy irracionális elvárás-világa, mely ki akar törni a korlátok közül. A mesék világa
pedig olyan világ, ahol az ember korlátlanul kiélheti szabadságvágyát, így ennek a
világnak a törvényszerűségei elfogadhatóak, akár létezőnek is feltételezhetőek. Azaz ez a
megközelítés a mese-világot egy az ember (a mesélő ember) által teremtett másik
(szubjektív) valóságnak ítéli meg.
9
Mazán Vilmos(2003): Motivációk mentén (Új forrás), (2008. október 7. 14:59):
http://www.jamk.hu/ujforras/0402_20.htm
16
Racionális, pragmatikus alapú mese-alkotói/ befogadói motiváció: Boldizsár Ildikó ezzel
ellentétben azt feltételezi, hogy a meséket racionális, gyakorlati igényeknek megfelelően
hozták létre az emberek. Mert a mesék az emberi létről megszerzett információkat a
képzelet és a fantázia nyelvén közvetítik, így segítenek megoldani az emberek mindennapi
problémáit.
A mese intencionális motivációja: e szerint a megközelítés szerint, a meséket egy eszme,

egy adott cél elérésére érdekében is fel lehet használni, melynek alapját a mesegyűjtés
képezi. Ennek a motivációnak a meglétét Weiss János, a Grimm-testvérek mesegyűjtése
kapcsán igazolja, melyet a történelmi emlékek, a régmúlt kultúrkincseinek megmentése
érdekében tartottak fontosnak. Ez a felfogás kielégíti az akkori kultúrtörténeti korszak
szellemiségét, azaz a német romantika múlt felé fordulásának, a múltbeli emlékek
felkutatásának eszméjét.
A különböző definíciókat áttekintve láthatjuk, hogy milyen sokrétűen értelmezhető a mese,

annak lényegi jelentése. Ezzel kívántam megalapozni a munkámat.
17
3. Miért fontos a mesékkel foglalkozni?
Az elmúlt fél évszázadban a világ, az emberi társadalom nagyon intenzív, jelentős

változásokon ment keresztül. Az emberek életmódja, a technológia gyors fejlődése
következtében lényegesen átalakult, melynek, mint minden változásnak negatív és pozitív
aspektusai is egyaránt megfigyelhetőek. Azonban úgy érzem, hogy ezek a változások
olyan hirtelen érték az emberi társadalmat, hogy valódi reakcióra szinte nem hagytak időt,
az emberek csak bekerültek az események sodrába, és csak átadják magukat a
történéseknek, anélkül, hogy megválogatnák azokat, amikkel valóban azonosulni tudnak.
Talán ez a folyamat, ez a tehetetlenség az, ami sok esetben a változás negatív aspektusaira
tereli a figyelmet.
Véleményem szerint ezért érdemes a múlt értékeihez visszafordulni, melyek segíthetnek

megálljt parancsolni a tehetetlen sodródásnak azzal, hogy az embereket visszaterelik a
kiegyensúlyozottság medrébe. Ilyenkor időt engednek maguknak, hogy meghallják belső
lelki világuk igényeit, így egyensúlyt teremtve külső, racionális behatárolt világuk és belső,
irracionális elvárás-világuk között.
A meséket a múlt értékeinek egyik őrzőjének tartom, aminek segítségével az emberek egy
kicsit könnyebben tudnak önmagukra, belső folyamataikra figyelni. Felhozhatnánk
ellenérvnek, hogy a múltbéli mesék nem sokat mondhatnak a modern társadalom
körülményeiről, hisz nem alkalmazkodtak a változásokhoz, melyet e korszak gyors
fejlődése hozott. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy bár, ahogy a filozófiai
megállapítás mondja, semmi sem állandó, minden változik, a természet korántsem akkora
ütemben, mint a technika, a társadalom. Ebbe pedig az ember természete is beletartozik,
mely még őrzi ősi belső világát, lelki szerkezetét. Ezért, ha az ember problémái nem is
ugyanabban a formában jelentkeznek, mint mondjuk száz éve, lelki küzdelmei mégis régi
sémákat követnek. Így a boldoguláshoz továbbra is szükség van egy megfelelő nyelvre,
mely eligazít az érzések világában, képes a tudat mélységeihez szólni. A meséket több
jeles kutató, pszichológus is ilyen nyelvnek tartja.
Az eddigiekben utaltam arra, hogy a mesék ereje a felnőttek szempontjából sem

elhanyagolható, rájuk is hatással van, de manapság a mesék főként a gyerekeknek szólnak,
tehát az ő szempontjukból még nagyobb jelentőséggel bírnak. Persze a technológiai,
18
társadalmi változások a meséket is átalakították, néhol a korszerűsítés megfelelő formáit
alkalmazva, de többségében negatív irányba terelve a meséket. Főleg az elektronizáció
irányába tolódott el a mesélés folyamata, mely nem minden esetben negatív jelenség, csak
megfelelő odafigyeléssel biztosítani kell, hogy az újonnan megalkotott mesék ugyanúgy
kiválthassák pozitív hatásukat, mint ahogy ezt a múltban évezredeken át tették. Emellett
nem csak az átalakítás módjára kell nagyon odafigyelni, de arra is, hogy a korszerűsítéssel
ne szorítsák ki a mesék életútját meghatározó jellegzetességeket, a szájhagyományt, a
szülők közvetítette írásbeliség hagyományát.
Ezért érdemes foglalkozni a mesékkel, hogy újból és újból figyelmeztessen

bennünket az értékőrzés fontosságára, arra, hogy ne hagyjuk elveszni a gyermekek életéből
azt a semmivel sem pótolható szituációt, amit a mese hallgatása, átélése jelent. Hisz nem a
gyermekek legjobb tudásunk szerint való felnevelése a társadalom egyik legfontosabb
feladata? Melynek természetesen a mesélés csak egy kis szelete, de a legapróbb nevelési
eszköz is fontos, ha azzal segíthetjük a gyerekek egészséges személyiségfejlődését.
3.1. A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze
A gyermeknevelés folyamatában tagadhatatlan, hogy a kommunikációnak nagy

szerepe van. A szocializáció is valamiképpen a kommunikáción keresztül megy végbe,
mert a gyermeki személyiség minden fejlődési lépése egy kommunikációs szisztémában
történik.10
A meséket is értelmezhetjük egyfajta kommunikációs eszközként, egy sajátos
kommunikációs folyamat részének, így igazolva nevelési eszközként való
felhasználhatóságát is. Érdemes vizsgálni azokat a párhuzamokat, melyek alapján a
meséket kommunikációs eszköznek tekinthetjük.
A meghatározás szerint, „kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása

történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, vagy jelek milyen
rendszerében, kódjában fejeződik ki.” [Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció
szabályszerűségei: http://mek.oszk.hu/02000/02009/]
10
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42)
http://mek.oszk.hu/02000/02009/
19
Szerkezeti szempontból pedig értelmezhetjük a kommunikációs folyamat elemeit, azaz az
adót/kommunikátort, aki kódolja az üzenetet, akitől a folyamat elindul; a vevőt/befogadót,
aki fogadja és dekódolja az üzenetet; a közlés tartalmát; a közlés módját, azt a kód-
jelrendszert, ami a közlés tartalmának struktúráját adja és a csatornát, amelyen keresztül a
folyamat megvalósul.
A mesének is van hallgatója/olvasója, van feladója és közvetítő közege is, és a közlés

tartalma egy szimbolikus kód-jelrendszerben jelenik meg. Tehát szerkezeti szempontból a
mesélés is kommunikációs folyamatnak minősíthető. Az eltérést az adja, hogy a mesélő
nem az üzenet feladójaként szerepel ebben a folyamatban, hanem közvetítő csatornaként,
áthidalva az idő alkotta szakadékot, mert a korábbi kultúrák már létrehozták ezt a
műalkotást, ami kommunikátortól függetlenül már létezik.11
A mesék az információátadás funkcióját is betöltik, miként a társadalom felhalmozott
tapasztalatait közvetítik, sőt az egyszerű cserefolyamaton túl is mutat. Filozófikus
megközelítésből a kommunikáció sem csupán tartalmak közvetítője, de a közvetíthető
tartalmak, a közösség szerkezetének alakításában is részt vesz, így közösségformáló-
összetartó erőként hatva.12 A mese is ilyen közösségformáló-összetartó erőnek minősül,
melynek előnyét inkább a régi korokban használták ki.
Továbbá miként a kommunikáció, a mesélés is különböző kontextusokban mehet végbe: a

kommunikáció lehet interperszonális (2 személy közötti), csoportos (néhány fő részvétele),
szervezeti (szervezeten belüli, vagy szervezetek közötti), közéleti (retorikai alaphelyzet –
szónok), médiakommunikáció (nyomtatott, elektronikus sajtó), kultúraközi (különböző
kulturális közösségek között). A mesélés is hasonló kontextusokban zajlik, főként három
típussal hozható párhuzamba, az interperszonális, a csoportos és a média/elektronikus
eszközök közvetítette kontextusfajtákkal.
11
Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám) (2008. november 5. 18:42):
12
Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába (2008. november 7. 22:01):
http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm
20
3.2. Beszéljünk a gyermekek nyelvén
Miként szólnak a mesék a gyermekekhez?
Miután a mesét egy sajátos kommunikációs folyamat részeként értelmeztem,

szeretnék rátérni a hatékonyság kérdésére. Mert azt már több kutató megállapította, hogy a
kommunikáció, az alkalmazási technikáktól függően eltérő hatékonyságú lehet. A
kommunikáció akkor lehet hatékony, ha a befogadó hitelesnek tartja a forrást, a
kommunikációs tartalom közlőjét; ha teljesül a megosztott jelentés feltétele, azaz a
megfelelő kódokat használjuk, amiknek a jelentését hasonlóan értelmezzük. Továbbá,
annál hatékonyabb a kommunikáció,
¾ minél több szintjét használjuk, azaz a verbális, vizuális, non-verbális szinteket
egyaránt, mely az interperszonális kommunikáció során valósul meg
legteljesebben;
¾ a kommunikációs szituáció közegének minél inkább biztosítania kell az egymásra
való teljes odafigyelés lehetőségét.
Ezek a technikák a gyermekeinkkel történő kommunikációra is érvényesek, melyek a

mesélés folyamatában jól érvényesülhetnek, főleg a mesélés eredeti értelmében vett
formájában, azaz a szülők által történő mesemondás, mesefelolvasás során. Hiszen a forrás
hitelesnek tekinthető, mivel a mese ősi tapasztalatok művészi formában való megjelenítése.
A mesélés a megosztott jelentés feltételének is megfelel, mert a gyermeknek megfelelő
nyelven közöl információkat. Erre a későbbiekben magyarázatot is szeretnék adni.
Továbbá teljesül a többszintű kommunikáció is az interperszonalitás révén, mely szülő-
gyermek kapcsolatban ölt formát. A mesélés szituációja így, már önmagában egy olyan
bensőséges családi légkör teremthető, melyben az egymásra való teljes odafigyelés
megvalósulhat. Így a mesélés a gyermekek felé irányuló egyik leghatékonyabb
kommunikációnak bizonyulhat.
A gyermeknevelés során a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat, hogy

biztosítsuk, a gyermekek egészséges személyiségfejlődését, és segítsük őket a teljes
emberré válás hosszadalmas útján. Ahhoz, hogy az élet adta problémákkal a
leghatékonyabban tudjanak szembenézni, meg kell adni nekik a külső támogatás mellett a
belső lelki támogatást is, mert csak belső erőforrásaik kifejlesztésével, sok tapasztalat
megszerzésén keresztül lesznek képesek megtanulni, hogyan kell önmagukat és a világot
21
megérteniük, megtalálni benne a saját helyüket. A segítségnyújtás formáját pedig jól kell
megválasztani, mert ebben az életszakaszban tanul legtöbbet az ember, de a kulturális
örökség átadását az életkornak megfelelően, a szellemi képességeihez igazítva kell
alakítani. A kisgyermekhez pedig ezt a tudást az irodalom közvetíti a legjobban.
A verbális kommunikáció fontos az ember életében, mert tartalmain át tud fejlődni

az én. A személyiség belső szabályozásában szerepet játszó kognitív struktúrák is nyelvi
kódokban szerveződnek. Azonban a tudattalan lelki tartalmak e kódban még nem
integrálódtak, ezért ezeket nehéz a személyiség belső kontrollja alá vonni, csak olyan
asszociatív tartalmakon keresztül lehetséges közelebb férkőzni a tudattalanhoz, melyek
képesek közvetlenül hozzá szólni.13
A gyermekek esetében ez a folyamat még jobban felerősödik, mert a személyiség három

énje - az ösztön-én, az én és a felettes én – még nem különül el világosan egymástól, az én
még nem képes mindig ellenőrzése alatt tartani a felettes én és az ösztön-én
kölcsönhatásait, így esetenként a gyermek egész személyiségét hatalmába kerítheti az
ösztön-én. Az énjének ilyen működésével való megismertetése még rombolóbb hatású
lenne. Ezért ahhoz, hogy mégis képes legyen kezelni a tudatalattijában lejátszódó lelki
jelenségeket, hogy kordában tudja tartani ösztön-énjét, externalizálnia kell belső
folyamatait. Ehhez olyan képek szükségesek, melyek közvetlenül a tudatalattihoz szólnak.
Erre a mesék azért képesek, mert szimbólumrendszerükön keresztül képekre és akciókra
fordítják le az ember belső folyamatait, leegyszerűsítik, érthetővé teszik az emberek
világát. Így anélkül, hogy tudatosan ráerőltetné a gyermekre olyan kérdések megvitatását,
amik nyomasztják, a mese lehetővé teszi, hogy a gyermek a problémáira saját
intellektusának és lelki fejlődési szintjének megfelelően maga találja meg a válaszokat.
Azért felel meg a mesék nyelve a gyermekeknek, mert ugyanazt az utat járja be, mint a
gyermeki gondolkodás, melyben nagy szerepet játszik a képzelet, amivel a világról alkotott
kép hiányosságait töltik ki. Ebben az életszakaszban még az animisztikus gondolkodás
jellemző az emberekre, azaz nem csak az állatok éreznek és gondolkodnak ember módra,
de az élettelen tárgyak is, így mindennek lelke van, mely lelkek hasonlóak, főleg a
13
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42)
22
gyermekéhez, aki belevetíti magát ezekbe a dolgokba. 14 Ezenkívül, a gyermek maga körül
folyamatosan radikális változásokat érzékel, melyek a felnőtt számára nem tűnnek olyan
erőteljesnek, ezért nem is képesek ezt teljességében megérteni, de lebecsülni semmiképpen
nem szabad ezeket a gyermeki érzéseket. Továbbá tudnunk kell, hogy a gyermekek még
nem képesek elvont, objektív gondolkozásra, mely szükséges lenne a racionális
magyarázatok megértéséhez, sőt ezek ellentétben állnak a gyermek belső élményvilágával,
mert gyermekkorában az ember a világ összetevőit megszemélyesíti és elsősorban inkább
képek, hangok, intuitív érzések alapján tájékozódik.
Így érthető, hogy a gyermekeknek azok a történetek a legmeggyőzőbbek, melyek

összhangban vannak gondolkodásuk alapelveivel, melyek azzal, hogy a gyermekeket
képessé teszik arra, hogy képzeletvilágukon keresztül levezessék belső feszültségeiket,
megadják azt a biztonságot számukra, amelyre az egészséges személyiségfejlődésükhöz, az
élettel, problémáival való szembenézéshez szükségük van.
14
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó
23
4. A mesék története és fejlődése
Ahhoz, hogy a mai mesével tudjunk foglakozni, érdemes megismernünk azt az utat,
melyet be kellett járnia, hogy a ma ismert műfaj kialakulhasson. A mese éppúgy, mint az
emberi társadalom, sok változáson ment keresztül, és ma is a változások korszakát éli, amit
a későbbiekben szeretnék részletesen bemutatni. Ezért tartom fontosnak, hogy a
kezdetektől végigvezetve eljussunk ahhoz a meséig, melyre a mai információs kor egyre
felfokozottabb tempóban különféle változásokat kényszerít, némiképp lerombolva a mesék
évezredeken át őrzött jelentőségét.
4.1. A mesék a nagyvilágban
Ha elvonatkoztatunk a mai fogalmi meghatározásainktól, akkor azt hiszem, nem

túlzás azt mondani, hogy a mese egyidős az emberiséggel, a történelmi kezdetetektől az
ember kísérője. Önmaguk, érzéseik, kívánságaik, félelmeik kifejezése már az ősember
számára is fontos volt, és ezeket az érzéseket egyszerű barlangrajzok formájában vetítették
ki.
Majd az emberi közlési képesség fejlődésével az érzések kivetítésére alkalmas eszközök is

átalakultak, és szóbeli formát öltöttek. Már az őseink számára is a legfontosabb feladat az
őket körülvevő világ megismerése, és a megszerzett tudásuknak a továbbadása volt.
Megpróbáltak logikai magyarázatot találni a természeti jelenségekben, és a
megmagyarázhatatlan dolgokat hiedelemvilágukba foglalták, megjelentek a mitológiai
történetek, melyeket még az ókori emberek igaznak hittek. Ezekben a történetekben
szereplő mitikus, naiv világkép volt a tudományos gondolkodás elterjedése előtt az ember
kozmológiai ismereteinek foglalata. A mesék ezt a mitikus világképet jelképekben és
analógiákban gazdag jelrendszerükben, misztikus jelentésű meseszámokban, a mesék
körkörös időfelfogásukban, ciklikus jellegükben tükrözik vissza. Továbbá a mesei
optimizmus is ebből az ősi gondolkodásból, naiv hiedelemből eredeztethető, mely még a
világ birtoklásának határtalan lehetőségét hirdette. Ugyanis az őseink a világot és
önmagukat egységesnek gondolták, mely világot egy nagy egységes lélek tölt be, ami az
24
égi és földi dolgok között szoros összefüggéseket sejtet. Ennek az integritásos
gondolkodásnak az emléke szinte minden népnél megtalálható. 15
Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy milyen jelentős társadalmi funkciót töltött be az
őseink korában a mese. A mese nem elsősorban a szórakoztatás eszköze volt, hanem a
megszerzett univerzális tudásanyag hordozója, mely így a tanítás funkcióját töltötte be,
mert az ismereteket a mese hagyományán keresztül örökítették át nemzedékről
nemzedékre, a gyermekek ebbe az öröklődő tradícióba születtek bele. Így az egyéni
élményeket is kollektív tudásanyaggá tudták átformálni. A mesék jelentőségét az is
bizonyítja, hogy az archaikus korban szóbeli hagyományozódás révén maradt fenn, ami azt
feltételezi, hogy a tudásanyag mindig megerősítést kapott, mert amit már érvényét
vesztettnek találtak volna, azt nem őrizték volna évezredeken át a hagyományok.
Az ősi műfajok között megjelent a mitikus elbeszélés, a hősepika és a mai értelemben vett
mondai elemeket is őrző mese. Az ősepikai formák párhuzamosan éltek egymás mellett a
verses, énekes formákkal. A közismertebb énekek (balladák) cselekményeit viszont
gyakran lehetett prózai formában hallani, azaz a mesemondás törvényszerűségei
érvényesültek a balladaival szemben, az elbeszélést következetesebbé, gördülékenyebbé
tevő többletekkel egészültek ki. 16
Írásos „emlékek”17
A szóbeli hagyományozódás írásos formára való átültetésének első példái, különböző

népek írásos formában fennmaradt legrégebbi meséi, a Gilgames-eposz, a két testvér
Aszup és Bata történetét elbeszélő egyiptomi hieroglifák, Ámor és Psziché története, és a
Biblia történetei.18
15
Duzmathné Tancz Tünde: A népmese, mint neveléstörténeti forrás (2008. október 25. 10:54):
http://kerikata.hu/publikaciok/text/ezerszin/ezersz06.htm
16
17
John Bruno Hare: The history of fairy tales (2008. november 15. 10:30): http://www.sacred-
texts.com/etc/sft/sft07.htm és Heidi Anne Heiner: The Quest for the Earliest Fairy Tales (2008. november 15.
10:10): http://www.surlalunefairytales.com/introduction/earliesttales.html
18
Arnica Esterl: A gyermeknek mese kell (2008. november 6. 14:38):
http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/ea_0703.htm
25
Az ókori mitológiai történeteket és a homéroszi eposzokat követően a mesetörténetben
eljutunk a középkori gyűjteményekhez, melyekhez az európai népköltészet egy tizede
visszavezethető. Erre példa, a szerzetesek által az 1300-as években összeállított
gyűjtemény, a Gesta Romanorum, mely a nyomtatás feltalálása előtt, a legnépszerűbb
mesekönyv volt, keleti, és a római császár tetteiről szóló mesékkel.
Kétszáz évvel később, az 1500-as években, pedig megszületett az arab, Ezeregy éjszaka
legszebb meséinek gyűjteménye, mely főleg Bagdadban és Kairóban játszódó, arab,
egyiptomi, perzsa, indiai történeteket tartalmaz. A kerettörténet ötlete Indiából származik,
és ez a gyűjtemény jelenti a folytatólagos sorozatok műfajának megszületését.
Majd az 1600-as években Olaszországban adták ki, a sok időre egy nemzet által alkotott
egyik legjobb gyűjteménynek tekinthető Pentameront, Giambattista Basile
gyűjtőmunkájának köszönhetően. Az ötven történetet tartalmazó gyűjtemény valószínűleg
sok más későbbinek az alapjául szolgált.
Franciaországban a 17. században kezdték el igazán a mesegyűjtést, amikor a felvilágosult

szalonok társasága felfigyelt a mesékre növelve népszerűségüket. Ebben az időszakban
jelent meg Charles Perrault, Lúdanyó meséi című gyűjteménye. Sok szájhagyomány útján
terjedő mesét összegyűjtött, melyek között a ma legnépszerűbb klasszikusok közül is több
megtalálható, mint a Csipkerózsika, Hamupipőke, Csizmás kandúr, Kékszakáll és a
Piroska és a Farkas. Perrault-nak sok követője akadt Franciaországban, mint ennek az
időnek az egyik legtermékenyebb írója, Marie-Catherine D'Aulnoy.
Ez az időszak megalapozta a 19. századi német „mese reneszánsz” korszakát. Ennek a

korszaknak a vezéregyéniségei, a Grimm testvérek: Jacob és Wilhelm Grimm, akik
megszilárdították a népmesegyűjtés és megjelentetés hagyományát gyűjteményükkel, mely
végleges formában 1850-es években jelent meg. Még ma is az egyik legnépszerűbb
gyűjtemények egyikének tekintjük az alkotásukat, és a ma népszerű mesék közül is sok a
Grimm testvérektől ered, úgymint a Békakirály, Hófehérke és a hét törpe és A brémai
muzsikusok. Ezen kívül olyan meséket is tartalmaznak, melyek hasonlítanak a Perrault
által összegyűjtött mesék közül néhányra. A Grimm testvérek munkáját Emanuel Cosquin
folytatta a Lorraine népszerű meséi című gyűjteményével, mely meghatározó az európai
mese alakulásának szempontjából, és azért is, mert rámutat az európai és indiai mese
kapcsolatára.
26
Az ő munkásságukkal párhuzamosan más nemzetek is „alakították a mesék történelmét”. A
svédeknél A Nils Holgerson kalandjaival Selma Lagerlof, a hollandoknál Hans Christian
Andersen megteremtette a modern mesék alapjait az 1800-as évek derekán. Andersen
meséi már saját alkotások, de legtöbbjük a régi hagyományokra alapoz.
Ezzel röviden áttekintettük a mese írásos formában megtalálható legjelentősebb

gyűjteményeit, melyek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a mesék mind a mai napig
fennmaradjanak, a mai társadalom számára is hozzáférhetőek legyenek.
4.2. Mesék a magyar nép életében
Eddig a világ különböző népének mesetörténetéről, mint az emberiség fejlődésével

együtt fejlődő műfajról egységesen beszéltem. A továbbiakban a magyar vonatkozást
előtérbe helyezve folytatom a bemutatást. A világ mesekincse az egységen belüli
különbségek, a népeken belül érvényesülő sajátosságok alapján több régióra osztható. A
magyar mese lényegében az Írországtól Indiáig terjedő régióba tartozik.
A mesék ősi eredetére utal, hogy feltehetően már mese szavunk is finnugor eredetű. A
"beszélni" főnévi igenévből alakult ki, így a megnevezés a műfaj sajátosságaira is fényt
vet, azaz hogy főképp szájhagyomány útján terjedt és éppúgy, mint a beszéd, szimbólumok
rendszere. A népmesék hagyományozódásában megfigyelhető egy sajátos kettősség,
miszerint tudatosan ragaszkodik a hagyományokhoz, de viszonylag nyitott az új
benyomásokkal szemben. Ez tette lehetővé, hogy a bennük fennmaradó hagyományos
elemek visszautaljanak a honfoglalás előtti időkre, mely a népköltészet korai meglétére
enged következtetni. A honfoglalás idejétől kezdve már utalásokat is találunk
népköltészetünkre vonatkozólag. E körüli időkben fejlődhetett ki a népmese, mint műfaj,
mitikus és hősepikai elemeket felhasználva. A feltehetően ebben a korban kialakult, a
hősmesei alműfajhoz tartozó mesetípusok képviselői még mind a mai napig élnek a szóbeli
néphagyományban. 19
19
27
Írásos „emlékek”20
A népmeséinkre vonatkozó első utalások Béla király névtelen jegyzőjének (Anonymus)

Gesta Hungarorum c. művében találhatóak. Majd konkrét szájhagyományozás útján terjedő
népmesére utal Temesvári Pelbárt, 15. századi minorita szerzetes író. A 16. században a
fabulák protestáns prédikátorok és katolikus papok által való üldöztetése kapcsán
értesülhetünk a népmesék jelenlétéről, a későbbiekben pedig szólásgyűjteményekben
találhatunk utalásokat.
Majd elérkezünk 17. – 18. századba, amikor a franciaországi reneszánsz nálunk is kezdi
éreztetni hatását Perrault mesegyűjtésén keresztül. A magyar népköltészet iránt való egyre
gyakoribb érdeklődés első nyomai is erre az időre tehetőek, megindultak az első gyűjtési
kísérletek, Szilcz István Vas megyei földbirtokos és Virág Pál debreceni diák
mesefeljegyzései erre példák.
A 18. század vége felé – 19. század elején, a tudatos népmesegyűjtést a Grimm testvérek
mesegyűjteményének megjelenése indította el. Egyelőre a gyűjtők még a külföldi olvasók
számára adták ki meséiket, mondáikat és elbeszéléseiket német nyelven. Köztük az első
Gaal György volt, akinek 1822- ben jelent meg gyűjteménye, Märchen der Magyaren
címmel, továbbá hozzá hasonlóan gróf Mailáth János, báró Mednyánszky Alajos, Pulszky
Ferenc gyűjteményei is még a külföldi közönség érdeklődését igyekeztek kielégíteni. Már
magyar nyelvű meséket is tartalmazó gyűjteményt először Erdélyi János adott ki, Népdalok
és mondák címmel 1846 és 1848 között, majd az ő munkásságát, Kazinczy Gábor és Toldy
Ferenc gyűjtőmunkája követte. Emellett más típusú mesegyűjtemények is születtek ebben
az időszakban. Ipolyi Arnold a magyar mitológia kései nyomainak felfedezése érdekében
kezdte el gyűjteni a magyar népköltészet termékeit. Kriza János a Vadrózsák című
gyűjteményében tárta fel a székely népköltészet kincseit.
A 19. sz. második felétől kezdve, Arany János iránymutatása szerint folyt a
népmesegyűjtés, akinek hű követőjeként fia, Arany László is közétett egy kötet népmesét,
és közreműködésével indult meg a Magyar Népköltési Gyűjtemény című sorozat, melynek
gyűjtői és szerkesztői voltak Arany László mellett Török Károly és Benedek Elek is. Majd
ezután jelent meg Benedek Elek Magyar mese és mondavilág című műve, mely nagy
20
Magyar Néprajzi Lexikon: Népmesekutatás (2008. október 25. 11:24):
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-2145.html
28
jelentőséggel bírt, mert benne feldolgozta az addig hozzáférhető valamennyi magyar
népmese- és mondagyűjteményt a paraszti olvasók és az iskolás gyerekek számára.
A két világháború után, a magyar mesegyűjtés és népmesekutatás terén új korszakot

Ortutay Gyula kötetei jelentettek, melyekkel megindul az Új Magyar Népköltési
Gyűjtemény című sorozat.
A népmesegyűjtők munkája, az, hogy a 18. századtól észreveszik tudatosan lejegyzik és

összegyűjtik népköltészetünk alkotásait: a meséket és mondákat, tette lehetővé, hogy ezek
irodalommá válhassanak. Ezek a 19. század végétől kezdve már jellegzetesen
„gyermekműfajjá” alakultak át, míg idáig nagyrészt a felnőtteknek szóltak, végigkísérték
az embert bölcsőtől a koporsóig.
Így alapjaiban eljutottunk a mai értelembe vett mesefogalomhoz, mely az elmúlt

évszázadban is egyre felfokozottabb hatásoknak van kitéve. De azt nem szabad figyelmen
kívül hagynunk, hogy a mese fejlődésében milyen hosszú, évezredes utat járt be, így
hátterébe beleérezhetjük az emberi kultúra ezernyi emlékképét, ezért tarthatjuk a mesét
"örök" műfajnak.
29
5. A mesék csoportosítása
Az eddigiek során tárgyaltam a mese szocializációban való szerepét; a mese

többféle értelmezési lehetőségéről is beszéltem, ezzel egyfajta fogalmi keretet adtam és
miután alapjaiban a mese múltjával is megismerkedtünk, a következőkben a mese
csoportosításával szeretnék foglalkozni. A meséket egy sajátos kommunikációs folyamat
részeként értelmezve, fontos, hogy milyen közvetítő csatornán jut el a befogadókhoz, ezért
elsődlegesen ezek szerint szeretném csoportokra osztani a meséket. Azért érdemes ezt
megtenni, ilyen szempontok alapján is átvenni a meséket, mert így megismerkedhetünk a
hordózók szerint eltérő formában megjelenő mesék alapvető tulajdonságaival, mely majd a
későbbiekben, a mesék hatásának tárgyalása során jó alapul fog szolgálni.
A közvetítő csatorna szerint a három fő csoport:
I. Írott forma (lejegyzett formájukat alapul véve a kezdetben szájhagyomány útján

terjedő meséket is ide sorolom)
II. Elektronikus eszközökkel megjelenített forma
III. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma
A csoportokat a három fő osztály alapján, majd az azon belüli felosztás szerint fogom
jellemezni.
5.1. Írott forma
Az írott formájú mesék esetében (ideértve a kezdetekben szájhagyomány útján

terjedő, majd lejegyzett meséket is) a még olvasni nem tudó gyermekeknek,
mindenféleképpen szüksége van közvetítőkre, akik lehetnek a szülők, egyéb családtagok,
gyermekközösségek vezetői, akár még hivatásos mesemondók is. Ez a közvetítés is
többféle módon oldható meg, mert lehet a meséket fejből mondani, ami a leginkább
felidézi a szájhagyomány természetét, vagy fel is lehet olvasni. Mindkét forma megteremti
a személyes kapcsolatot, szülő és gyermek között a sajátos, bensőséges légkört. Annyi a
különbség, hogy a fejből mondott mese esetében még jobban rá lehet hangolódni a
gyermek minden rezdülésére, ha az aktuális mesemondó jártas benne, akkor akár
alakíthatja is a meséket a hallgató érzéseihez igazodva, ami még inkább személyre szabottá
30
teheti az élményt. Ugyanakkor a felolvasott mese értéke is éppolyan felbecsülhetetlen,
mind a személyes kapcsolat megvalósulásának, mind a mesék „varázserejének”
köszönhetően. Később a gyermek is olvashat magának, de ennél jobb, ha ezt a szülő teszi a
személyes kapcsolat, az együtt töltött idő érdekében, és hogy megerősítse gyermekét
abban, hogy nem ítéli el fantáziálgatásait. A felolvasott vagy fejből mondott mesék a
szavak erejével hatva nagyszerűen beindítják a belső képképző folyamatot, mely már
magában segít a feszültségek levezetésében, a mesék sajátos tudatalattihoz szóló nyelvével
együtt, az egyik leghatékonyabb eszköz a gyermekek esetében a belső lelki világuk
rendezésére, megértésére, majd ezen keresztül a külső világgal való könnyebb
szembenézéshez, annak megértéséhez.
5.1.1. A mesék sokfélesége21
Ezen a formán belül műfaji szempontok alapján is szeretném számba venni a

különböző mesetípusokat, hogy egy képet kapjunk arról, milyen sokfélék lehetnek. A
mesék csoportosítása sokféle szempont szerint történhet. Eredet alapján
megkülönböztethetjük a népmesét és a műmesét.
Közöttük az egyik legmeghatározóbb különbség, hogy a műmese írója már ismeri a

népmesei hagyományt, és abból merítve, azt átformálva egy új műalkotást hoz létre, ami
már a műmesék kialakulásától kezdve fokozódó mértékben, térben és időben elkülöníti a
kódolás – dekódolás folyamatát. A műmese amellett, hogy megőriz néhány elemet az
eredetiből, a nyersanyagot átformálva, egy új, a hagyományostól eltérő mesevilágot alakít
ki. Ez a világ perszonalizált, közel hozva a történet szereplőit az olvasóhoz, azzal, hogy
nem tökéletesek (persze sokszor jobb, ha a mese hőse pozitív példa, akire fel lehet nézni,
azonosulni vele). Emellett a műmesékben a szerző kitágítja a mesevilág határait, azzal,
hogy a népmesei csodás elemek zárt rendszerén kívül, új motívumokat is használ.22
A népmese a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb műfajcsoportjának egyike. Műfaji

sajátosságai közé tartozik, hogy szorosan kapcsolódik a néphagyományokhoz, közösségi
21
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html és Kulturális Enciklopédia: Poétikai-műfaji lexikon
(2008. november 2. 15:37): http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm
22
Pompor Zoltán: Mindenből mesét csinálok (2008. november 2. 14:23):
http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0503/muhely.html
31
jellegű, és döntően szóbeli úton hagyományozták tovább. Ez a kódolás – dekódolás
egyidejű megvalósítását jelentette, melyhez a népmesének sajátos esztétikai kellékekkel
kellett rendelkeznie. Szerkezetileg egyfajta azonosság valósult meg a népmesék között (a
szerkezeti elemeket hangsúlyozó ismétlések, formulák, sztereotípiák, párbeszédek, az
archaikus mondatfűzés, a névmáshalmozás formájában), emellett a meglepetés elemeit is
alkalmazta. Továbbá a meseszerűség és a realisztikusság kettőssége abban valósul meg,
hogy a nép mindennapi életének jeleneteiből merítve tükrözi a valóságot, de mesei csodás
elemeket is használ, melyekkel igazolja a becsületes, igaz életbe vetett hitet. A népmesék
esetében a csodás elemek azért alkotnak egy zárt rendszer, a műmesékkel ellentétben, mert
az ősi néphit, népszokások, ősrégi világkép emlékeit őrzik tovább.23
A folklorisztika a mesének több műfaját különbözteti meg. A csoportosítás kritériumaként

a csodás és reális elemek aránya, illetve a mesék egyedi sajátosságai szolgálnak.
1) A mesék „alapműfaja”: valódi mese/mitikus mese

a) = Tündérmese
b) Varázsmese
c) Hősmese
d) Hiedelemmese
2) Legendamese
3) Novellamesék/reális/realisztikus mesék
a) Ősi forma
b) Rablómesék
c) Mátyás-mesék
4) Állatmesék
5) Tanmesék, fabulák
6) Tréfás mesék
a) Hazugságmesék
23
32
7) Formulamesék
a) Láncmesék
b) Vételen mesék
c) Csali mesék
A legfontosabbaknak néhány jellegzetességét szeretném ismertetni.
A tündérmese olyan alapvető műfaj, hogy a szakirodalomban is a valódi/mitikus

mesékkel azonos értelemben szokták használni, mint a mese „alapműfaja”.
Cselekményében a csodás elemek játszanak uralkodó szerepet, nélkülük nem jöhet létre a
szerkezete, ezért a legmeseszerűbb műfajnak is tekintik. Sajátos formuláival bevezet a
mesék világába, és mindig biztosítja a jóság, az igazság győzelmét, amivel a sors jóra
fordulásába vetett hitet táplálja. Szerkezeti szempontból gyakran él a háromszori
ismétléssel, a késleltetés különböző formáival, amely legtöbbször a fokozás szerepét tölti
be. A tündérmesék/valódi mesék legarchaikusabb csoportját a hősmesék alkotják, melyben
nem a lírai momentumokon van a hangsúly, hanem a küzdelmen, a párviadalon, amiben a
központi hős legyőzi ellenfelét.
A legendamese sajátossága, hogy benne megvalósul a tündérmesei hagyományoknak a

keresztény hagyományokkal való sajátos ötvöződése.
A novellamesék realisztikusabbak, életszerűbbek, a mese lényegi elemeként már nem

szerepel bennük csodás elem, jellegzetessége, hogy a novella műfaj és a tündérmese
sajátos kereszteződéséből jött létre. Így világábrázolásában őrzi a meseszerűséget, de a
cselekményi ideje, helyszíne konkrétabb, alakjai a valóságos társadalom típusait jelenítik
meg. Közülük talán a legnépszerűbb csoport a Mátyás-mesék, melyeknek központi
figurája az igazságos Mátyás király.
Az állatmesékben a csodás elemek korlátozott formában jelennek meg. A mindennapi

valósághoz közeli ábrázolást valósít meg azzal a különbséggel, hogy a benne szereplő
állatok embertípusokat jelenítenek meg, ezért tudnak beszélni, emberi tulajdonságokkal
rendelkeznek, és cselekedeteiket emberi indítékok motiválják. Általában enyhén humoros
színezetűek, és tartalmaznak valamilyen erkölcsi tanulságot.
A tanmesék/fabulák olyan elbeszélések, amelyben irracionális, olykor élettelen lények

ember módra cselekednek, emberi érdekek és szenvedélyek motiválják őket. Ezek a mesék
33
mindig nyíltan moralizálnak, kimondanak egy erkölcsi igazságot rejtett jelentés nélkül. Az
állatmesék közül is sok ide sorolható.
A tréfás mesék legtöbbször ostoba emberekről szóló humoros történetek. Ide tartoznak a
hazugságmesék/bolondmesék, melyek hazugságok és lódítások sorozatai, a tündérmesék
karikatúrájaként, paródiájaként jelennek meg, mert a kijózanítóan valóságosan ábrázolt
környezet mellett - amihez az is közrejátszik, hogy általában a mesemondó első
személyben önmagáról mondja el a történetet – a realitástól távol álló, meseszerű
cselekményeket jelenít meg, ami egyben a komikumát is adja.
A formulamesék is karikatúrázzák a tündérmeséket, de talán nem olyan mértékben, mint a

hazugságmesék. A láncmesékben nagyjából ismétlődő részek állnak egymás mellett,
melyekben mindig az előzőekben felvetett feltételek mellé újabb feltételek születnek. A
végtelen mesékben a ciklikus folytatódás helyettesíti a befejezést, vagy hirtelen fordulat
révén befejezetlenül marad a történet. A csalimese félrevezeti a hallgatókat, mert a
szokásos mesei szerkezetnek megfelelő kezdés után hirtelen befejeződik, esetleg egy, a
hallgatóság felé intézett kérdéssel.
Az előzőekben bemutatottak alapján láthattuk, hogy milyen sokfélék lehetnek a

mesék, ami csak azt igazolja, hogy a mesék valóban a valóság különféle aspektusát tárják
fel, magukba foglalva az élet sokszínűségét.
5.2. Elektronikus eszközökkel megjelenített mesék
Ezen a csoporton belül, három alcsoportot vesznek számba: az auditív eszközökkel

(hangkazetta), a vizuális eszközökkel (diavetítés) és az audiovizuális eszközökkel
(televízió, video, DVD lejátszó, számítógép) megjelenített meséket.
Az auditív eszközökkel megjelenített mesék
Ennek az eszköznek az a sajátossága, hogy mivel csak halljuk, de nem látjuk a szöveget,
sem képi megjelenítéseket, ezért részben hasonlít a fejből mondott mesékhez, bár a
személyes kontaktus és a sajátos odafigyelést nem adhatja meg ez a technika útján
közvetített forma, de a belső képalkotás folyamatát beindítja, ami nagy előnynek
34
tekinthető, emellett erősen hat a primer érzelmekre, indulatokra. Idesorolhatóak, a
hangkazettán, hanglemezen keresztül megszólaltatott mesék, továbbá a rádión közvetített
mesék is.
Vizuális eszközökkel megjelenített mesék
Ilyen technikai eszközzel megjelenített mesék hasonlítanak az illusztrált mesekönyvekben

szereplő mesékhez. Bár képi elemeket használnak, de ezek csak támpontul szolgálnak, nem
blokkolják a belső képalkotási folyamat megvalósulását. Emellett ahhoz, hogy a mesék
szavakkal, hangi elemekkel is megjelenjenek, a szülőkre is szükség van, mely hasonló
bensőséges viszonyt, személyes kapcsolatot is teremt, mint a mesekönyvekből felolvasott,
fejből mondott mesék. Ilyen mesélési forma a diavetítés.
Audiovizuális eszközökkel megjelenített mesék
Ezek a legkomplexebb technikai eszközök már lehetővé teszik a vizuális, auditív elemek
megjelenítését egyaránt, így saját szimbolikus nyelvrendszerükre átültetik a meséket. Kész
képeket kínálnak a gyermekeknek hangi megjelenítéssel együtt, ami így nagyon valóságos
szituációként jelenik meg a gyermekek számára, leblokkolva a belső képalkotás
folyamatát. A mesélést egyfajta passzív tevékenységgé alakítja. Arról nem is beszélve,
hogy a kész képek nem biztos, hogy azokon a határon belül mozognak, amit a fantázia
szabna ahhoz, hogy feldolgozhatóak, elviselhetőek legyenek a „borzalmak”. Továbbá a
nézőpontok váltakozása miatt a gyermekek elveszíthetik a fonalat, nem tudják követni az
összefüggéseket, ezért a történetet sem mindig értik meg. Persze ez a technikai eszköz azt
is lehetővé teszi, hogy egy szemszögből mutassa be a mesét, de ez kevesebbszer fordul elő,
mert fejlettebb technikai szintre képes, amit ki is kívánnak használni a készítők. A
személyes kapcsolat is jelentősen elmarad ebben az esetben, bár a megértés segítése, az
elmagányosodástól való megóvás érdekében a szülők csatlakozhatnak gyermekeikhez, ami
az egyik legjobb eset. Ide tartoznak a televízión, videokazettán, DVD-n, számítógépen
keresztül megjelenített mesék. Formai szempontból nem is nagyon térnek el egymástól,
csak a szelekció megvalósíthatósága szerint van némi eltérés közöttük. A televízió
gyermekekre gyakorolt hatását a későbbiekben részletesen tárgyalom.
35
5.3. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma
Itt a színházon belül a kifejezetten gyermekeknek szóló bábszínházat emelném ki. A

bábszínházban a gyerekek interaktívan élhetik át a meséket, a paraván mögött, apró
figurákkal jelennek meg a mese által leírt történetek. Azért felel meg annyira a gyermekek
igényeinek ez a forma, mert az előadást saját nézőpontjából követheti végig, megértve az
összefüggéseket, így a történet egészét is. Ez a forma részben hasonlít a mesemondók által
mesélt mesékhez, megfigyelhető egyfajta hangjáték, a különböző szereplőkhöz illő
hangokon keresztül, és az apró figurákkal megjelenített szituációk is beindítják a fantáziát,
megengedve az interaktivitást is.
36
6. A mesék hatása
A mese fogalmának meghatározásakor rámutattam, hogy milyen sokféle

értelmezési szempont lehetséges, és mennyi eltérő megközelítési módot alkalmaznak a
mesék tanulmányozásakor. A mesék hatásának a vizsgálatát most pszichológiai
szempontok szerint szeretném elvégezni, bevezetve a gyermekkorra jellemző pszichológiai
folyamatok alapjainak áttekintésével, majd ezen a vonalon elindulva kitérek a gyermek
lelki világa szempontjából megfelelő mesékre, és hogy ezek miben lehetnek a gyermekek
segítségére.
6.1. A gyermekkor sajátos látásmódja, felmerülő pszichológiai problémák
Ahhoz, hogy rávilágítsunk arra, hogy miért is van szüksége a gyermekeknek

eligazításra, segítségre fejlődésük során, meg kell ismernünk mi is zajlik le a kicsikben a
gyermekkor meghatározó életszakaszában. A felnőttek hajlamosak lebecsülni a gyermekek
belső problémáit, hiszen mi is aggaszthatná őket annyira, mindent megkapnak tőlük, és
minden körülmény adott a boldogságukhoz. Ettől függetlenül még a legjobb külső
körülmények között élő gyermekekben is megjelennek a belső konfliktusok, feszültségek,
melyet az a sok hatás együttese okoz, ami önmaguk, a világ megismerésének természetes
velejárója. Ezt a természetességet a gyerekeknek nem lehet csak úgy megmagyarázni, hogy
hiszen ez az élet velejárója, és minden meg fog oldódni, hanem a nekik megfelelő nyelven
kell elmondani ezt.
6.1.1. Sajátos tájékozódás, látásmód24
A témám szempontjából leginkább érintett korcsoport a kisgyermekkor/ óvodáskor és a

kisiskoláskor, ezért ezeknek a korcsoportoknak a világlátását, a világ megismeréséhez
alkalmazott módszereit szeretném nagyvonalakban bemutatni.
24
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest
37
Utánzás
A kisgyermekek tanulási módszerére kezdetekben, főleg a harmadik életévtől, az utánzás

jellemző. A kisgyermek túlnyomórészt viselkedésmódokat vesz át és az utánzás segít neki
abban, hogy jobban megértse a világot, benyomásokat szerezzen, amik által elkezd saját
világképe megformálódni önmagában. A hasonulásnak két fő funkciója van, egyrészt
feszültségoldásként működik, csökkentve hiányérzetet, félelmet; másrészt az utánzás során
magáévá teszi, interiorizálja az utánzott szokásokat, véleményeket, így azok belső
mintákká válnak, kialakul a viselkedési minták stabil belső rendszere, mely a társadalomba
való beilleszkedéshez elengedhetetlen. Ha a gyermek nem tudja magát senkivel sem
azonosítani, mert nem kap elégséges mintákat, az fejlődési zavarokat eredményezhet.
Sémák
Az utánzásos és azonosításos mechanizmus által gyűjtött információk egész

élményegységekként maradnak meg a gyermek belső világában, melyeket sémáknak
nevezünk. Ezek kettő és négy éves kor között érzékszervi-mozgásos sémák formájában
jelennek meg, amikor a kisgyerek még az élményegységek érzékletes, mozgásos
lejátszásával őrzi a megszerzett információkat, ezekben gondolkodnak. A beszéd
fejlődésével a szavak helyettesítő ereje növekszik a mozgásos és hangulati elemekkel
szemben. Ezután megjelenik a szimulakrumok, cselekvésvázlatok használata, melyek már
egész cselekvéssorozatokat csak egy egyszerű gesztussal helyettesítenek.
Szinkretizmus
Azt, hogy milyen módszerekkel ismerik meg a gyermekek a világot, nagyban befolyásolja,
az a látásmód, ahogyan ők érzékelik a világot. Ötéves kortól egészen a kisiskolás kor
elejéig jellemzőek a szinkretizmus jelenségének különböző vonásai. Először is, a gyermek
szemléletének sajátossága, hogy számukra egy képben a belső részletek szerepe, az
egészhez való viszonyuk elmosódik, inkább csak az egészről őriznek meg egy tagolatlan
benyomást. Ennek következtében az érzékszervi csalódások is könnyebben félrevezetik
őket. Másrészt, ahogy az egész és a részek viszonyát sem tudják felmérni, így relációkban
sem képesek gondolkodni, azaz nem végeznek páros összehasonlításokat, hanem állandó,
abszolút tulajdonságként kezelik azt, ami viszonylagos. Harmadrészt pedig, az átélt
élményekről a gyermekek emlékfoszlányokban, önálló egységekben számolnak be, mely
maradványok a gondolataikban összesűrűsödnek. Így az abban a helyzetben átélt érzelem
38
is hozzáadódik az emlékekhez, mely egy valóságemléket jelentősen felnagyít, ezzel
előidézve a gyermeki túlzásokat, melyeket az eleven fantáziaviláguk még tovább fokozhat.
Ezáltal ezek a sémák, mint korábban az érzékszervi-mozgásos sémák, ha áttételesen is, a
gyermeki vágyaknak, szorongásoknak, konfliktusoknak a hordozói. De a társadalmi
elvárásoknak megfelelni akarás miatt, csak rövid ideig alkalmazzák gyakran ezeket a
sémákat a gyerekek, ezért az érzelmi feszültségeik elvezetésére, amik már ki is szorultak a
tudatból, a későbbiekben más módszerekre van szükségük.
Centrálás
A gyermeki szemléletmódra öt éves kortól egészen a kisiskolás kor elejéig még az

jellemző, hogy egyszerre csak egy nézőpont alapján képes értelmezni a helyzeteket. Ezt a
jelenséget centrálásnak nevezzük. Azaz nem tudja úgy egyeztetni, mint a felnőttek, hanem
egyenként és egymástól függetlenül mérlegeli azokat. Tehát gondolkodása támpontok
szerint halad, szemléletvezérelt módon.
Világképük hiányosságai
Szintén ebben az életkorban, az általuk kialakított világkép is jelentősen eltér a

felnőttekétől, mert nem rendszerelvűen épül fel, csupán a világból élményeik alapján
elsajátított tudásanyag jelenik meg ömlesztve. A valóságnak nagyjából megfelelő
ismereteik vannak, de ezeket a rendezetlenségen kívül még egyéb hiányosságok is
átszövik. Ilyen hiányosság a:
¾ Gyermekközpontúság: azaz az ő szemükben a kicsik, a gyerekek egy külön
csoportot alkotnak az élőlények között, így minden szituációt ennek megfelelően
értékelnek.
¾ Gyermekmitológia: az ünnepekhez kapcsolódó mitológiai alakokról (Télapó,
Jézuska) szóló történetek is félreviszik a gyermekeknek a valóságról szerzett
ismereteit.
¾ Gyermeki etimológia: a gyerekek az általuk még nem ismert kifejezéseknek egy
ismert részletéből kiindulva önkényesen jelentést adnak.
¾ Végletek, szélsőségek dominanciája: a gyermek az eligazodáshoz végletes
ellentétpárokban gondolkodik.
¾ A világ megváltoztathatatlansága: indoklásokban a gyermek gyakran használja
„mert azt úgy kell” kifejezést, mert esetleg abban a szituációban más indokot még
nem ismer, nem tud megfogalmazni.
39
¾ Egyéni élmények fokozott hangsúlya: mivel a saját élményeinek fonalán szerzi meg
a világról az ismereteit, ezért ezek meghatározóak szemléletükben, így az egyszeri
általánossá, a lényegtelen lényegessé válhat, és tudásába az élményeinek színezete
is belejátszik.
A látásmód és a tájékozódási módszerek is átalakulnak, ahogy a gyermek idősebbé válik.

Így hét – nyolc éves kor körül egy új mód - a konkrét műveletekben való gondolkodás -
alakul ki a benyomások feldolgozására, a valóság megértésére. A műveleteket, melyek
ugyan még megfelelnek a pontos cselekvésnek, már a képzeletében végzi el, a folyamat
belsővé vált. Ezzel a világról alkotott képét is átrendezi, ugyan még csak képzetszinten, de
már ismereteit rendszerezi, közös szempontok alapján csoportosítja.
Spekulációk, decentrálás
Nyolc – tíz éves kor között abban történik változás, hogy az érzelmi feszültségeit már
részben gondolatszövésen keresztül is képes elvezetni, azaz spekulációkat végez a világ
jelenségeiről. Továbbá a valóság és a csoda között már éles határvonalat húz, nem
csodákkal magyarázza a számára érthetetlen dolgokat. Ezenkívül, míg eddig csak egy
nézőpontból volt képes értelmezni a szituációkat, a sajátjából, most ez kissé módosul, és tíz
éves korra fejlődik ki igazán, hogy már több nézőpontból képes szemlélni az eseményeket.
Ezt nevezzük decentrálásnak.
6.1.2. Lelki konfliktusok25
Elvárások okozta csalódás
Az első csalódások akkor érik a kisgyermeket, amikor az addig minden létszükségletét

feltétel nélkül kielégítő személyek, azaz a szülők, amikor látják, hogy egyre növekszik
gyermekük önállósága, újabb és újabb kapcsolatokat alakítanak ki, sok mindent meg
tudnak egyedül csinálni, ezért a szülők már nem feltétel nélkül állnak a szolgálatára,
hanem elvárásokat támasztanak. A gyermek nem érti, hogy szülei viselkedése miért
változott meg vele szemben, és miért nem maradt minden a régiben, és ebből adódnak az
első belső feszültségek. Ugyanakkor ez az esemény lehetővé teszi számára, hogy
25
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest és Bruno Bettelheim (2000):
A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
40
eddigieknél jobban a külvilág felé fordulhasson, a környezetében keressen támaszt, és
részben maga elégítse ki bizonyos szükségleteit. Tehát megkezdődhetnek az én
érvényesítésére irányuló első próbálkozások, melyek azonban gyakran akadályokba
ütköznek, ami frusztrációhoz vezethet, előidézve egyfajta dacreakciót. Ahhoz, hogy ne
ábránduljon ki csalódásai révén nagymértékben önmagából, képzeletbeli kielégülésre van
szüksége. Persze ezek a próbálkozások semmiféleképpen sem azt jelentik, hogy a gyermek
függetlenedni szeretne, mert a kötődés nagyon erős, hanem az önállósodásra vágyik.
Szeparációs szorongás
Ezzel szinte egy időben jelentkezik a szeparációs szorongás, mely az elhagyatottságtól

való félelem: a kisgyermek attól fél, hogy szülei magára hagyják, nem fognak gondoskodni
róla, megvédeni, ezért nagyon nagy biztonságigénye van. Ez kapcsolatban áll azzal is,
hogy már a szülők nem tudnak minden egyes percet a gyermekükkel tölteni, ami miatt a
gyermek mély kötődése által keltett vágy nem minden esetben kielégíthető, és ez
frusztrációhoz vezethet.
Indulati konfliktusok
Mindezek az összetett hatások - a korlátozások, a frusztrációk - kiváltanak a gyermekből

egy ellentétes indulatot is, az agressziót. Eleinte ez a düh cselekvési sémákban jelenik meg,
késleltetés nélkül. Majd később ez az agresszív feszültség már képzeletben is
megjeleníthető. Ekkor jönnek létre az elhamarkodott kívánságok, melyekben a dühtől
átitatva rosszakat kíván. De lassan tisztában lesz olyan társadalmi elvárásokkal, amik
elítélik ezt a viselkedést, ezért magukban hordozzák a megtorlás lehetőségét. Ezt a
büntetést a gyermek számára a szeretetmegvonás jelenti, mert a szeretet elvesztésétől
nagyon fél. Így a negyedik életévre a legjellemzőbb indulatai a helyettesíthetetlen
ragaszkodás, az agresszív visszautasítás és a szeretet elvesztésétől való félelem, melyek az
én érvényesítési törekvésekkel együtt érzelmi feszültségeket eredményeznek.
Ödipális-konfliktus
Egy másik igen nehéz fejlődési válság az ödipális konfliktus. Ez olyan négy – öt éves kor
körül kezdődik, amikor a gyermek rájön a nemek különbségére. Eközben magát is
besorolja, és észreveszi az azonos nemű szülőhöz való hasonlóságot, emellett megpróbálja
eljátszani a nemének megfelelő szerepet, mely úgy jelentkezik, hogy el szeretné érni, hogy
az ellentétes nemű szülő csak őt szeresse. Így az azonos nemű szülő vetélytársává válik,
41
akit félre kell állítani. Azonban ezek miatt a vágyak, képzelgések miatt szorongató félelem
támad a gyermekben, hiszen annak a helyébe akar lépni, akitől léte függ, és akit ő nagyon
szeret, mely szeretet elvesztésétől a legjobban fél, mégis ellene lázad. Ezek miatt az
agresszív fantáziák miatt, pedig mivel a tényleges viselkedés és vágyképek ellentmondásba
kerülnek a már beépült követelményekkel, megjelenik egy újabb kínos érzés, a bűntudat.
Az óvodáskor vége felé, az iskolás kor kezdetekor oldódik a feszültség, az indulati
konfliktusok elcsitulnak, de persze nem múlnak el nyomtalanul.
Személyiség integrálatlansága
A személyiségfejlődés során jelentkező további nehézséget az egységes, erős személyiség

kialakítása adja, mely a személyiség integrációján keresztül megy végbe, ami különböző
mértékben és formában végigkíséri életünket. Ez a feladat abból adódik, hogy
személyiségünkben ellentétes tendenciák munkálkodnak, melyek a személyiség
többrétegűségéből fakadnak. Azaz az személyiség három részre osztható, az ösztön-énre,
mely mindig azonnali kielégülésre vágyik; a felettes énre, melynek az elvárások betartatása
a fő célja; és az énre, mely közvetít a két szélsőséges én között, egy bizonyos egyensúly
fenntartása érdekében. A személyiség integrálása során az ember kibékíti az önmagában
viszálykodó ellentétes éneket, egybeolvasztja őket, mert az ösztön-én biztosítja a
nélkülözhetetlen belső erőforrásokat, ezért meg kell tanulni megérteni és kordában tartani,
a felettes énre pedig a társadalomba való sikeres beilleszkedéshez szükség van, melyhez
meg kell tanulni, hogyan kell követni a tanácsait. Csak ez által válhat a személyiség
függetlenné, teljes értékűvé.
Erkölcsi és szexuális érettség elérése
A személyiségfejlődés során, ahhoz hogy az ember függetlenné tudjon válni, még

szükséges, hogy elérje az erkölcsi és szexuális érettséget. A szexuális érettség abban
mutatkozik meg, hogy az ember ödipális kötődését sikeresen át tudja irányítani a
legmegfelelőbb nem-ödipális partnerre. Az erkölcsi érettség pedig abban, hogy nem külső
kényszerre, hanem belső késztetésből cselekszik helyesen, még akár akkor is, ha ezzel nem
feltétlenül a lehetséges legelőnyösebb pozíciót vívja ki magának.
42
Függetlenség kivívása
A függetlenedés kérdése viszont újra előhoz egy bizonyos fajta szeparációs szorongást a
kamaszkorban. Megjelennek a gyerek függetlenedési törekvései, amivel fel akarja
szabadítania magát a szülői uralom alól, azonban ez a szituáció újabb feszültségeket idéz
elő. A kamasz fél attól, hogy a szülei nem fogadják el a függetlenedési törekvéseit, és
megtorlással reagálnak, ezzel ellentétben viszont az is félelemmel tölti el, hogyha a szülők
elfogadják ezeket a törekvéseket, akkor az azt jelenti, hogy nem törődnek vele, mert még a
függőségi szükséglet, a hozzájuk tartozás vágya még mindig benne él.
6.2. Milyen problémák megoldására és miként kínálnak lehetőséget a

mesék?26
Az előzőekben alapjaiban megismerhettük, hogy az emberek a gyermekkor meghatározó

életszakaszában milyen módszereket alkalmaznak a világ megismerésére és azt, hogy
ezalatt a megismerési folyamat alatt milyen belső konfliktusokkal kell megbirkózniuk
ahhoz, hogy egészséges személyiségfejlődésen keresztül független, teljes emberré
válhassanak.
A továbbiakban, azt szeretném bemutatni, hogy ezzel párhuzamban a mesék milyen
problémákra kínálnak megoldási lehetőségeket, és ehhez milyen elemeket, módszereket
alkalmaznak. Ami csak tovább fogja igazolni a már korábban felvetett állítást, miszerint a
mesék, a mesélés fontos nevelési eszközök lehetnek, mert egyfajta kommunikációs
folyamat részeként működnek, melyben a gyermekeknek érthető nyelven adnak át
információkat, megoldási javaslatokat a bennük lejátszódó belső konfliktusokra. Persze
minderre csak azok a mesék képesek, melyek megfelelően szerkesztettek, és követik a
gyermeki gondolkodást. A mesékben a problémák megoldására alkalmazott elemek,
módszerek bemutatásával egyben arra is választ kapunk, hogy milyen a megfelelően
szerkesztett mese. Mivel a leghatékonyabban a fejből mondott, felolvasott mesék fejtik ki
hatásukat, ezért a továbbiakban főleg az ilyen mesékből indulok ki a vizsgálatok során. A
későbbiekben majd a mai korban egyre inkább elterjedő elektronikus eszközök által
közvetített mesékre is kitérek, de most a leghatékonyabb forma bemutatására törekszem.
26
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest és Bruno Bettelheim (2000):
A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
43
A mesélés igénye, kettős tudat
A kisgyerekekben, úgy a harmadik életév végén, a negyedik életévben jelentkezik az az

igénye hogy meséljenek nekik. Már előtte is olyan két évesen elkezdik nézegetni a
könyveket, amire a legalkalmasabb a tárgyképeskönyv, mert így újra látják a tárgyakat,
amik körülveszik és felismerve őket megerősítést kapnak, a ráismerés örömét érzik. Két-
három éves korban még a verseknek is nagy szerepe van, mert ilyenkor a ritmus, a zeneiség
ragadja meg őket, melynek segítségével lassan a gyermek mozgásfeszültségét
ritmusfeszültség formájában is képes elvezetni. A negyedik életévtől viszont már olyat
akar hallani, ami lélektani funkcióját tekintve a mesélés körébe tartozik. Az igény
megjelenését követően kialakul egy sajátos magatartás – „mesét hallgató viselkedésmód” -
melyben nemcsak a figyelem, merengés valósul meg, de ki is lép a hétköznapok világából,
a mesék csodáira várva. Ennek a magatartásnak a felvétele azt is jelenti, hogy a gyermek
egy másik tudatszintre lép, azaz kétféle tudatélménnyel éli meg a helyzetet. Ez azt jelenti,
hogy tudja, hogy átadja magát, beleéli magát a mese történetébe, de közben jelen van
valóságos helyzetben, tudja, hogy éppen mesét hallgat. Ez a képesség a nagyóvodás korra
alakul ki teljesen, a kisóvodásoknál még a valóság szabályozó szerepe kisebb, így az
illúzió tovább terjedhet, de ezzel együtt, mindkét esetben a mese sikeresen segíthet
elvezetni más forrásokból táplálkozó szorongásaikat.27
A mesék is segítenek abban, hogy a gyerekek a beleéléstől eltekintve azért el tudják

különíteni a fikciót és a valóságot. Erre szolgál a mesék elején a ködösítés, miként a kezdő
formulával jelzi, hogy kilépünk a hétköznapi valóságból és a szimbólumok nyelvén
létrejött mesevilágba lépünk. Majd, hogy a mese végén ne ragadjunk a képzelet világában,
a záró formulával visszavezet a mese a valóságba.
Megtanít szembenézni a félelmekkel
Az ember csak úgy élhet értelmes életet, ha megvan az ereje ahhoz, hogy szembenézzen az
életben adódó nehézségekkel. Ezt pedig már gyermekkorban meg kell tanulni, megérteni
az élet problematikus természetét, mert bár eltérő formában, de az élet kezdetétől fogva
akadnak nehézségek, amik nem szabad, hogy megfutamítsák, legyőzzék az embert. A
mesék pontosan ezt közvetítik a gyerekeknek, hogy ezek a dolgok hozzátartoznak az
27
44
élethez, de a felmerült problémák megoldhatóak, túl lehet jutni minden nehézségen, csak
küzdeni kell érte, kitartóan szembeszállni velük.
Az ebben való segítséget a mese több jellegzetességén keresztül valósítja meg. Az élet
problematikusságával, az alapvető emberi létfeltételekkel nyíltan szembesítik a gyermeket,
de ezeket az egzisztenciális dilemmákat tömören és egyértelműen közlik, így a gyermek
csak a kérdés lényegével szembesül. Ezzel a mesei leegyszerűsítéssel óvják meg a
gyermeket attól, hogy a bonyolult összefüggések össze ne zavarják. A kitartásra azzal
nevel, hogy a mesehősök sem számíthatnak az első próbálkozás után sikerre. Ugyanakkor
bátorítja a gyermeket azzal, hogy nemcsak különféle megoldásokat javasol a problémákra,
hanem végső megoldást, boldogságot ígér. Azaz annak ellenére, hogy a gyermek
veszélybe kerülhet, mindig biztosított a megmenekülés. Az egyensúly teljes
helyreállításához még az is hozzátartozik, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését, ami
tulajdon gonoszságából fakad, és tetteinek egyenes következménye. Ezzel elég hitet, erőt
ad ahhoz, hogy a gyermekek bátran szembenézzenek félelmeikkel.
Támpontokat ad a gyermeknek önmaga és a világ megértéséhez
A kisgyermeknek a legelső nehézségei közt jelentkezik az, hogy ahhoz, hogy boldoguljon
meg kell ismernie a világot és önmagát, de a sok őt ért hatás csak újabb komplex és
ambivalens érzéseket kelt benne, melyek lelkében kaotikus zűrzavart eredményeznek.
Ahhoz viszont, hogy önmaga, majd ezáltal a külvilág megértésében is sikerrel járjon,
rendet kell teremtenie belső zűrzavarában.
A mesék ennek a rendnek a megteremtéséhez segítenek hozzá azzal, hogy kapaszkodókat

és módszereket kínálnak az eligazodáshoz, a viszonyulások kialakításához. Ezt a gyermek
kezdeti látásmódjának figyelembevételével teszi: csak egy neki megfelelően egyszerű
módszerrel képes rendet teremteni, úgy, hogy mindent ellentétekre oszt fel. A mesékben is
ugyanez a szélsőségesség uralkodik, amellett hogy minden szituációt leegyszerűsít, alakjait
határozott vonalakkal rajzolja meg, egyedi vonások hangsúlyozása helyett inkább típusokat
képvisel, a mesealakok nem ambivalensek, hanem egyértelműen jók, vagy gonoszak. Az
árnyalatokkal még várni kell, mert ez csak összezavarja a kisgyereket. A mesék
polarizáltsága abban segíti, hogy a gyermek megtanuljon egyértelműen különbséget tenni
jó és rossz között, továbbá abban, hogy a világ és önmaga megismerésére egy jól
használható kétpontú mércéje alakuljon ki. A mesealakok határozott vonalakkal való
45
megrajzolásrára még azért van szükség, mert minél egyszerűbben érthetőek a figurák,
annál könnyebben tud azonosulni a jóval, elutasítani a rosszat. Egyedül az amorális
mesékben nem található meg a jó - rossz polarizáltsága, de itt nem is az a cél, hogy a jó –
rossz közötti választást segítsék, hanem megmutassák a gyerekeknek, hogy az életben a
leggyengébbek is boldogulhatnak.
Kompenzálni tudja a tehetetlenség érzését
A gyermek önállósodási próbálkozásai során sokszor a valóságos lehetőségei által állított

korlátokba ütközik, és ha még magához képest igen jelentős eredményeket is ér el, a
kudarcok fényében ezeket mégis jelentéktelennek láthatja, ami annyira elkeserítheti, hogy
feladja a próbálkozásokat. Így az őt körülvevő bonyolult világgal szemben ostobának
érezheti magát, mert úgy érzi, hogy mindenki más sokkal többet tud nála.
Sok mese éppen ezért kezdődik azzal, hogy tükrözve a gyermek érzéseit, olyan hőst
ábrázol, akit a kezdetekben lebecsülnek, ostobának tartanak, akivel könnyen azonosul a
gyermek. A hős útja során pedig a történetek túlzásaival, óriási jelentőséget tulajdonítanak
a legkisebb eseménynek is, és azt sejtetik, hogy ezeknek csodás következményei lehetnek.
Majd a hős győztesként kerül ki, bebizonyítva, hogy nem szabad a csalódások miatt
feladni, mert az erőfeszítéseket mindig siker koronázza.
Csökkenti a szorongást
A lelki konfliktusoknál már említettem, hogy a kisgyerekben az egyik legnagyobb

szorongás, a szeparációs szorongás, a magára hagyottságtól való félelem miatt alakul ki,
melyet eltúlzott reakció kísér. A sorsára és jövőbeli terveire vonatkozó, az érzelmi
reakcióktól felnagyított, irreális félelmeik is mérhetetlen szorongást váltanak ki a
gyermekben. Ezek miatt a szorongások miatt a gyerekeknek nagyon nagy biztonságigénye
van.
A mesék úgy csökkentik ezeket a szorongásokat, hogy a képzeletvilágon keresztül

oltalmazzák a gyermeket azzal a gondolattal, hogy mint ahogy a hősök is mindig segítőre
lelnek, ezek a védelmezők a gyermeket sem hagyják soha magára. Irreális félelmeiket
irreális reményekkel oldják. Így ez a valójában csupán elképzelt biztonság, lehetővé teszi a
gyermek számára, hogy kialakítson az élettel szemben egy bizonyos bizalomérzést, ezáltal
önmagában is bízhasson, hogy majd képes lesz megoldani a felmerülő problémákat.
46
Erre még azzal bíztatja a mese, hogy a mesehősöknek is ki kell lépniük a világba, hogy
megtalálják a helyüket és azt az embert, akivel boldogan élhetnek majd, anélkül, hogy a
későbbiekben át kellene élniük a szeparációs szorongást. Ehhez csak bízniuk kell
magukban és biztosan megtalálják a helyüket a világban. A biztonságérzetet még azzal
növeli a mese, hogy szerkezetében, stílusában ismétléseket tartalmaz. Ezek biztosítják a
ráismerés örömét, beváltja a gyermek várakozásait, ami az ismerősség biztonságérzetét
kelti, továbbá ez az ismétléses szerkezet biztosítja a mese követhetőségét, ezáltal a
folyamatos átélést.
Az ödipális-konfliktus feloldása
Az ödipális-konflitus problémáját szintén említettem már a lelki konfliktusok között. Ez a

gyermekkor egyik központi problémája, a harag, a szeretet, a vágy, a féltékenység és a
bűntudat vegyes érzéseivel színezve, melynek megoldására, ha a gyermek nem kap
segítséget, akkor ezeknek a szorongásoknak, szélsőséges vágyaknak az elfojtása jelentősen
fékezheti az egészséges személyiségfejlődést, ezen kívül a későbbiekben ezek a vágyak a
valóságban kiélve törhetnek elő.
A mese ezt az elfojtást akadályozza meg azzal, hogy a gyerekek a történeteken keresztül
képzeletben kiélhetik a zabolátlan ösztön-én vágyait, továbbá sajátos példákat mutatnak
megszelídítésükre. A fiúk és a lányok ödipális problémáira eltérő történetek alkalmasak. A
fiúk esetében általában az szerepel a mesében, hogy a csodálatos nő nem szabad akaratából
él együtt egy gonosz férfival, hanem ő az ifjú hőssel szeretne élni. A lányoknak szóló
történetekben a mese a kettéosztás eszközével él, tehát az anyát, mint vetélytársat a gonosz
mostohaként jeleníti meg, aki a lány és az apa boldogságának útjában áll, de emellett az
anya a mese hátterében vagy múltjában egy jóakaratú nőalakként is megjelenik, aki persze
tehetetlen, de ezzel megtartva az anya nyújtotta szeretet, gondoskodás biztonságát. Ezzel a
kettéosztással a mesék a „rossz vágyak” keltette bűntudatot is képesek oldani. A lányok
esetében még az is előfordulhat, hogy a boldog befejezésben gyermekáldásról is szó van,
mert így a férfit még jobban magukhoz tudják kötni, de a fiúk esetében ez csak frusztrációt
okozna. A meséknek köszönhetően így a gyerekek kiélhetik ödipális fantáziáikat, a
valóságban pedig mindkét szülővel megőrizhetik jó viszonyukat.
47
Útmutatást ad a személyiség integrálásához
Ahhoz hogy teljes értékű emberré válhassunk, hosszú utat kell megtenni a
személyiségfejlődés folyamatában. Mindehhez, különböző fejlődési szinteket kell elérni és
integrálni kell a személyiségben lakozó három ént. A gyermekek mikor önmaguk és a világ
megismeréséhez hozzákezdenek, ezekről a feladatokról még sejtelmük sincs. Azonban
ezek a feladatok mégis előttük állnak, mert kontrollálatlan ösztön-énnel nem tudnak
sikeresen beilleszkedni a társadalomba, továbbá önmegvalósítási törekvéseikhez is
szükséges, hogy a személyiség integrálásának problémáját megoldják.
A mesék a probléma pontos megnevezése nélkül ráébresztik a gyermeket az előtte álló

feladatra és a megoldásához útmutatást is kínálnak. A három testvér a mesékben
jelképezhetnek fejlődési szinteket, mert a nagyobb testvérek eltűnésével egyre magasabb
szellemi szintre jutunk, végül a legkisebb testvér az, aki eljut az örömelvtől a valóságelv
alkalmazásáig. Más esetben, két testvérrel a mesék megjeleníthetik a személyiségben dúló
ellentétes tendenciákat, melyek nem maradhatnak meg elkülönültségükben, hanem a két
testvér egymásra találásával, a személyiségben létrejön a harmónia, mert minden szerkezeti
egységre szükség van a teljes emberré váláshoz. Ez a módszer a biztos én-tudat
kialakítására is alkalmas, mert így a gyermek kettéoszthatja önmagát, és kezdetben csak
azzal az énképpel azonosul, ami az általa helyeselt elemeket foglalja magába, majd amikor
kidolgozott egy énképet magában, amire büszke lehet, lassan el tudja fogadni, hogy
énjének kevésbé tökéletes vonásai is vannak. A személyiség hármas szerkezete a föld, a
víz, a levegő hármas szimbólumán keresztül is megjelenhet a mesékben, ahol a rajtuk élő
élőlények jelentik az eltérő éneket. Ahhoz pedig, hogy a hős integrálni tudja személyiségét
mindhárom élőlényt meg kell hallgatnia, értenie.
Erkölcsi nevelést ad
A gyermekeknek, ahhoz hogy el tudják sajátítani az erkölcsös viselkedést, előbb meg kell
ismerniük az erkölcsi erényeket, mert enélkül nincsenek támpontjaik, hogy pontosan
milyen viselkedésmód elsajátítása a cél, ahhoz hogy a közösség elvárásainak
megfeleljenek.
A mesékben erre a kérdésre is meg lehet találni a válaszokat, de csak burkolt formában,
nem úgy, mint a fabulákban, tanmesékben, amik kifejezetten erkölcsi célzattal íródtak, és
nyíltan kimondják az erkölcsi igazságokat, erkölcsi ítéleteket. A mese viszont csak
48
burkoltan jelzi az erkölcsös viselkedés előnyeit, így meghagyja a választást a gyerekeknek,
mely módszer a vágyébresztéssel hatékonyabb lehet, mint a nyíltan kimondott „kényszer”.
A mesében a gonoszság éppúgy jelen van, mint az erény, a mese nem titkolja a rossz
jelenlétét a gyermek elől, mert ez adja az erkölcsi problémát, melynek megoldásáért hős
megküzd és győzedelmeskedik. A gyermek a jó szereplővel való szimpatizálással, az
erényeinek megismerésével egyben az erkölcsös viselkedésről is tanul valamit. Továbbá, a
közösség, nemzet értékítéletének ismertetésén, és a velük való azonosuláson keresztül a
mese még a nemzeti identitás erősítésére is alkalmas lehet, segíthet a „mi tudat”
kialakításában.
A mese gyógy-terápiás lehetőségeket is nyújt
A beteg gyermekek számára az a leglényegesebb, hogy ne veszítsék el hitüket, hogy

csalódottságukban ne adják fel a küzdelmet a betegség ellen. Ezzel a feladattal, ha nem
kapnak lelki segítséget, akkor nem biztos, hogy meg tudnak birkózni. Ezért jó, ha a lélek
megerősítése érdekében a képzelet erejében rejlő lehetőségeket is megpróbáljuk kiaknázni.
A mesék ehhez azáltal nyújtanak segítséget, hogy egy olyan világot ábrázolnak, ahol
minden lehetséges, a megszokott intellektuális utakon túl megismertetik a gyermeket a
spirituális megoldásokban rejlő lehetőségekkel. A belső lelki folyamatok kivetítéseként
lehetővé teszik a gyermek számára, hogy a tudattalannal kapcsolatba lépjenek, és
megtanulják, hogy hogyan lehet jelentős belső energiákat felszabadítani, mert a világot
olyannak láttatják, amilyen az valójában - a határtalan lehetőségek birodalmának- és a
csodák eszközével élő hős által az emberben rejlő többletre is rávilágítanak. A sorsunk
felvállalására, a nehézségekkel való szembenézésre pedig azzal bíztat, hogy a mese elején
megbomlott egyensúly a végére mindig maradéktalanul helyreáll, és a gonosz elnyerve
méltó büntetését végleg eltűnik a színről.28
28
Boldizsár Ildikó: A mese mint gyógyító erő (2008. november 16. 19:28):
49
6.3. Szülői félelmek a mesékkel szemben és cáfolataik29
A szülők gyakran nem ismerik a mesék lélekerősítő hatásmechanizmusát, és ezért vádakkal

illetik, és néha jobbnak látják, ha a gyermek megóvása érdekében inkább nem is mesélik
azokat az a „valóságtól eltérítő képzelgéseket”, amik sok esetben még ijesztőek is
véleményük szerint. Pedig ha ismernék miként működnek a mesék, és milyen sokat
segíthet a gyermeknek a megfelelő szerkesztésű mese, akkor biztos nem illetnék őket az
alaptalan vádjaikkal. Most ezek közül szeretnék bemutatni néhányat, hogy mi miatt féltik a
szülők a gyermeküket a meséktől.
¾ A mesék nem festenek „igaz” képet az életről: egyes szülők attól félnek, hogy mivel
a mesében fantasztikus és nem valóságos események történnek, ezzel hazudnak a
gyermekeiknek. De a mesék már rögtön az elején, a kezdő formulával tisztázzák,
hogy most a hétköznapi valóságból átlépnek a képzelet világába, és ezt a meséhez
szokott gyermek tudja is, és a vágyai megjelenését várja a meséktől. Továbbá a
mese nem feltétlenül a külső valóság eseményeiről beszél, hanem a belső lelki
valóságot ábrázolja szimbólumrendszerén keresztül, ami ezáltal a gyermekek
tudatalattijához vezető leghatékonyabb eszköz.
¾ A gyermeket elragadhatja saját fantáziája, és hinni fog a csodákban: ezek a szülők

attól félnek, hogyha a gyermekük sok csodákkal teli történetet hall, akkor azt fogja
hinni, hogy ezek a való életben is működni fognak, és így majd nem fogja tudni,
hogyan kell szembenézni a valósággal. Ennek pont az ellenkezője igaz, mert ahhoz
hogy egy erős személyiség alakuljon ki a tudatosság és józan valóságérzet mellett a
gazdag fantáziára is szükség van, mert a szorongásokat, félelmeket a képzelet útján
sikeresen el tudják vezetni a gyerekek, ami elengedhetetlen az egészséges
személyiségfejlődéshez. Épp ellenkezőleg, ha nem elég gazdag és változatos a
fantáziavilága, akkor ragadhat le az ember egyetlen szorongásos és vágyteljesítő
ábrándnál, mert szegényes fantáziavilága nem segíti hozzá, hogy kitörjön ebből a
zárt képzelgésből. Azzal, ha túl korán rákényszerítjük a gyermekre a racionális
magyarázatokat érzéseivel kapcsolatban, akkor csak nagyon összezavarhatjuk és
elidegeníthetjük a belső világának a fantáziatevékenységen keresztül való
29
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest,
p121-127
50
megismerésétől. „Igaz, hogy a fantázia irreális, de a belőle fakadó jó érzés valós.”
És ha nem mesélünk mesét a gyerekeknek, akkor azt vonjuk meg tőlük, hogy a
közös fantáziakincsből meríthessenek a saját fantáziájuk fejlesztésére.
¾ Csak még több félelmet ébreszt a gyerekben: itt a szülők attól félnek, hogy a
mesékben szereplő félelmetes szörnyek csak jól megijesztik gyermeküket, aki már
amúgy is olyan sok mindentől fél, ezért nem akarják őket tovább „terhelni”.
Viszont, ha a mesék nem tartalmaznának olykor félelmet keltő helyzeteket, akkor
nem is tanítanák meg a gyermeket arra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni.
Továbbá a szavakkal ábrázolt szörnyek a gyermekek képzeletében mindig csak
olyan félelmetesnek jelennek meg, ami még elviselhető a számukra, a többit csak a
felnőtt képzelete teszi hozzá a saját tapasztalatai alapján. Egyébként a mesék a
veszélyek keltette félelmet mindig feloldják azzal, hogy a mese végén minden jóra
fordul, ezzel megadva a kellő bátorítást a gyermekeknek.
¾ A mesék illetlen vágyakat is megjelenítenek: ezek a szülők attól félnek, hogy a

gyermek képzelete már így is elég szadisztikus, destruktív, a mesékben ábrázolt
illetlen vágyak csak tovább rontanák a helyzetet. Ez a félelem abból fakadhatott,
hogy a pszichoanalízis fényt derített a gyermek szüleivel való ambivalens
érzelmeire, emiatt a szülők nem szívesen meséltek olyan történeteket, ahol a rossz,
elutasító szülő képe is megjelenik. Azt gondolják, hogy a gyermek épp a mesék
miatt látja őket néha „gonosz mostohának”. De a gyermekben ezek az érzések a
mesék nélkül is megvannak, csak ha ezeket képzeletben nem élhetik ki, akkor
elfojtják őket, ami problémákat okozhat az egészséges személyiségfejlődésben.
6.4. Hogyan meséljünk?30
A gyermek életében nagyon fontos, hogy szülei elfogadják, és úgy szeressék őt, ahogy van.
Azonban, ahogy kezd tisztában lenni az elvárásokkal, egyes belső vágyai, gondolatai
összeütközésbe kerülnek ezekkel, ami szorongással tölti el. Ezért szüksége van a szülők
megerősítésére, hogy ezzel ő egyáltalán nem követ el semmi rosszat, hogy ez természetes.
Persze ezt nem racionálisan megfogalmazott érvekkel kell közölni a gyermekkel, mert
30
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
51
akkor csak még jobban megijedne, összezavarodna. Hanem épp erre kiváló alkalmat
szolgáltat a mesélés közös élménye, mellyel a szülő biztosítja gyermekét, hogy teljes
mértékben méltányolja érzelmeit, reakcióit, és nem bánja, ha képzeletben kiéli „rossz”
vágyait.
Ideális esetben a mesélés:
Interperszonális viszony: a szülő és a gyermek között egy bensőséges viszony jön létre
azáltal, hogy a szülő leül gyermekének mesélni, ott van testben, lélekben, így nem csak a
mese fejti ki jó hatását, hanem az együtt töltött idő is nagy érték mind a gyermek és a szülő
számára.
A szülő ráhangolódik a gyermekére: ha a szülő kellőképpen ráhangolódik gyermekére,

akkor tudni fogja, hogy milyen mesét válasszon neki, ami adott helyzetben hangulatának
legjobban megfelel, és a szülő teljes odafigyelését a gyermeke is megérzi, ami további jó
érzéssel tölti el.
A mese jelentését nem szabad elmagyarázni: Fontos, hogy a mesélő megértse mit jelent a
mese a gyermeknek tudatelőttes szinten, de ezt a gyermeknek soha nem szabad
elmagyarázni, mert még nincsen felkészülve az ilyesféle problémáik tudatos felismerésére,
ezért ha szembesítjük vele, akkor megijesztjük, szégyenérzetet váltunk ki belőle. A mese
szimbólumrendszere pont arra szolgál, hogy a gyermek tudatalattijához szóljon, és így
segítsen neki megoldania a problémáit, képzeletben kiélni vágyait.
Többször el kell mesélni ugyanazt a mesét: Ahhoz hogy a gyermek felfedezhesse a mese
által burkoltan a problémáira adott válaszokat, hogy a mesék optimista szemléletét be is
építse a saját világlátásába, sokszor meg kell hallgatnia. Általában akkor választja többször
is ugyanazt a mesét a gyerek, amikor tudat alatt tudja, hogy a jelenlegi szorongásainak
csökkentésére, vágyainak kiélésére éppen az a mese a megfelelő, és további részletek
felfedezésével sikeresebben megoldhatja problémáit.
A mese után időt kell hagyni a gyermeknek a gondolkodásra: Nem szabad a gyermek
figyelmét a mesélés után rögtön egy másik mesére terelni, mert akkor nem tudják kiváltani
jótékony hatásukat. Ehelyett időt kell hagyni nekik, hogy elgondolkozhassanak a mesén,
hogy teljességében át tudják élni a pozitív hatásait.
52
Ezek a „jó tanácsok” útmutatót adhatnak a szülőknek ahhoz, hogy a meséket a
legsikeresebben alkalmazzák a nevelés egyik eszközeként. Továbbá a mesék összetett
hatásmechanizmusának ismertetésével fény derült a mesék helyettesíthetetlenül pozitív
hatására, ami bíztathatja a szülőket arra, hogy szívesen, és tudatosan forduljanak a
mesékhez, hogy ezzel segítsék gyermekük egészséges személyiségfejlődését.
53
7. A mesék régen és ma
Az eddigiek során rámutattam arra, hogy milyen összetett szempontok szerint lehet
a meséket értelmezni. A gyermeknevelés szempontjából is meghatározó tényezőnek
minősülhet, hogy ki hogyan tud élni a mesék, a mesélés lehetőségeivel, bemutattam azt is,
hogy egy-egy problémára miként nyújthatnak segítséget a gyermekeknek, és hogyan
képesek támogatni a szülőket abban, hogy járható utat mutathassanak gyermeküknek a
világ „dzsungelében”. Ez a világ, az emberi társadalom, azonban jelentős változásokon
ment keresztül az évszázadok során, az elmúlt fél évszázad során pedig, ezt még
intenzívebben, felgyorsulva érzékelhettük. Ezért tartottam fontosnak, hogy megvizsgáljam
hogyan, mennyiben érintették ezek a változások a meséket, illetve a társadalomban
betöltött szerepüket. Ehhez primer kutatás formájában elvégeztem egy kérdőíves felmérést
a szülők körében, emellett pedig a „jelen kor” meghatározó meseformája, a rajzfilmek
esetében szekunder elemzés segítségével jellemeztem, hogy a kialakulásuktól kezdve,
milyen változásokon mentek keresztül a mesék.
7.1. Hogyan alakultak át a „mesélési” szokások?

„Szülői szemmel.”
Sokat hallani mostanában, hogy a felgyorsult, modernizálódott világban egyre

inkább eltűnnek a gyermekkultúra sajátos jellemzői, egyre jobban kezd ezt a felnőtt-
kultúrától elkülönítő határvonal elmosódni és az életmódbeli jellemzők összefolyni, ami a
mesék eltűnését is előrevetíti. Ezért ahhoz hogy ezeknek a változásoknak egy részét
feltárhassam, az ebben talán „legilletékesebb” személyekhez, a szülőkhöz fordultam.
A kérdőíves kutatásommal arra kerestem a választ, hogy a szülők mennyire

érzékeltek változásokat a mesélési szokásokkal kapcsolatban, a saját és gyermekük
generációja esetében. Erre két fő szempont szerint kérdeztem rá, hogy:
¾ a mesék által közvetített értékrend, illetve a mesehősök hogyan alakultak át;

¾ a meséket közvetítő csatornáknak, a jellemző formáinak aránya hogyan változott.
54
Emellett érdekelt, hogy mennyire tartják a gyermeknevelésben fontos eszköznek a
meséket, és ennek tekintetében, milyen gyakran, milyen formában „jutnak” meséhez a
gyermekeik. Itt is két szempontot vizsgáltam, hogy:
¾ mennyire jellemző a meseolvasás a családjukban, és miért tartják fontosnak;

¾ a gyermek televízió-nézési szokásait mennyire kísérik figyelemmel.
A kutatásomhoz, mint már említettem, a kérdőíves felmérés módszerét

alkalmaztam, önkitöltős kérdőívek formájában. A megcélzott közönséget megpróbáltam a
leghatékonyabban elérni, úgy hogy azoknak az intézményeknek a segítségét vettem
igénybe, ahol közvetlenül, vagy a gyerekeken keresztül valóban el tudom érni a szülői
réteget. Ehhez, a fővárosban kértem két XIV. kerületi óvoda és egy általános iskola,
továbbá vidéken egy óvoda és egy általános iskola nevelőinek segítségét. (Százas mintával
dolgoztam, mely körülbelül százötven kérdőív kiosztásából került vissza hozzám.)
Az általános adatokra adott válaszokból kiderül a megkérdezettek csoportjának egy-egy

főbb jellemzője. Ezen adatok szerint, a megkérdezett szülők többsége, 74%-a, 31 és 40 év,
körülbelül negyedük 41 és 50 év, a többi szülő pedig 21 és 30 év közötti. Gyermekeik
többsége pedig 3 és 10 év közötti, azaz 33%-uk 6 és 9,5 év, 38%-uk 3 és 5,5 év közötti, a
többi 30%-uk pedig megoszlik a 2,5 év alattiak, és a 10 év felettiek korcsoportjai között.
(A mellékletben külön közlöm a kérdőíves felmérés alapján kapott pontos eredményeket,

és az összes hozzájuk tartozó diagramot.)
7.1.1. A mesék értékrendbeli változása
Általános kérdéssel bevezetve tértem rá konkrétan az értékrendbeli változásokra, ezért

rákérdeztem, hogy fontosnak tarják-e a szülők a mai gyerekek életében is a meséket,
melyre egyértelműen mindenki igennel válaszolt. Majd limitáló kérdéssel folytattam,
melyből kiderült, hogy 95%-a a megkérdezett szülőknek érzékelt változást a mesék étrék-
kommunikációjában, annak társadalmi szerepében az utolsó három generáció megjelenése
alatt, mely igen meghatározó többség.
55
A 3. ábrán láthatjuk, hogy azoknak, akik
Milyen mértékű változást észlelt?
1 - elenyésző érzékelt változást, jelentős részük,
5 - nagyon jelentős
összesítve a 90%-uk, közepes, vagy annál
27%
5
jelentősebb változást érzékelt, ami igen
37%
4
26%
kiemelkedőnek mondható. Bár ezek közül
3
2
6% eléggé kiegyensúlyozva, inkább csak
1 3%
jelentősnek ítélik a változást, de nem
0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40%
szélsőségesen nagymértékűnek.
3. ábra [Forrás: saját kutatás]
Az értékrendbeli változásokkal, és a régi és mai mesehősök képviselőinek változásával

kapcsolatban nyitott kérdéseket tettem fel, melyekre a szülőknek kellett megnevezni a
mesék által szerintük közvetített értékeket, és a bennük meghatározó hősök neveit, a régi
és mai mesék tekintetében. (Erre a két kérdésre adott válaszokat, két külön táblázatban
összesítettem, melyek a mellékletben megtalálhatóak.)
Az értékrendbeli változások:31
A megnevezett értékeket összesítve azt láthatjuk, hogy a régi meséknél egységesebben

jelölték meg a szülők az értékeket, azaz a válaszok jobban csoportosultak ugyanazon
fogalmak köré, mint a mai meséknél, ahol a válaszok elszórtabban jelentek meg. Ami azt
tükrözheti, hogy régebben a mesék tartalmi és szerkezeti elemei pontosabban meg voltak
határozva, a meséket tudatosan ezekhez igazítva építették fel.
A régi és a mai mesék hangulatát elég jellemzően elkülönítették a szülők a megnevezett

„értékekkel”, tulajdonságokkal. Így az új mesékre szerintük jellemző, hogy vidámak,
színesek, dinamikusak, és sokszor a látvány, a szórakoztató jelleg a meghatározó bennük.
A régi mesék esetében pedig azt emelték ki, hogy megnyugtatóak, családiasak és
érthetőek.
A régi és a mai meséknél megnevezett értékek között átfedések is vannak, de fontosságuk

szerint eltérő sorrendben szerepelnek. A régi meséknél a legmeghatározóbb értékek között
az igazságosságot, a bátorságot, a szeretetet, a becsületességet és a segítőkészséget
nevezték meg. Míg a mai mesék esetében, a humort, a barátságot, a bátorságot, az
erőszakot és az összetartást emelték ki. Az összes említett érték között a régi és a mai
31
Lásd a melléklet 102. oldalán, 5. ábrát
56
mesék tekintetében a jelentős eltérést az adja, hogy míg a régieknél nem említettek negatív
értéket, addig az újaknál többet is kiemelte, mint az erőszak, hatalom, agresszió,
pénzszemlélet, durvaság, rombolás, én központúság, bosszúállás. Azonban új pozitív érték
is megjelenik a mai mesékben a szülők véleménye szerint, mint például a
természetszeretet.
Egy-egy olyan értéket is megjelöltek a szülők, amik szerintem igen jól összesítik a
különbségeket. Miszerint a régi mesékre valamelyest a naivitás, míg az új mesékre, a
modern életre való nevelés jellemző.
Meghatározó karakterek változása:32
Az első szembetűnő különbséget itt is az, ami az értékek esetében is, hogy a mai
mesehősök is nagyon sokfélék, ezért igen sok különböző mesehőst megemlítettek.
Ha a válaszok alapján a legmeghatározóbb figurákat vizsgáljuk, akkor észrevehető, hogy a

régi meséknél már az elsők között is megemlítettek magyar mesehősöket, míg a mai
meséknél az elsők között csak külföldi mesehősöket említettek, továbbá arányaiban is több
magyar mesehős szerepel a régi meséknél.
Nem csak konkrét mesehősöket soroltak fel a szülők, hanem szereplőtípusokat is, amik jól
mutatják a különbségeket a régi és a mai mesék között. A régi meséknél a szegény embert,
a legkisebb fiút, a királyfit, a királylányt, a tündéreket, a boszorkányt és az óriást említik
típusszereplőként. Az új meséknél viszont, az állatfigurákat, a gyerekeket, a gépeket és a
robotokat nevezik meg. Ez elég jól jellemzi a közöttük levő eltéréseket, mert míg a régi
meséknél a varázslat, csoda szerepe érezhető a megnevezett szereplőkön keresztül, addig a
mai meséknél a realisztikusabb ábrázolásra, a modern társadalom fejlettségi szintjéhez
igazodva, a technikára kerül át részben a hangsúly.
32
Lásd a melléklet 103. oldalán, 6. ábrát
57
7.1.2. A meséket közvetítő csatornák és ezek jellemző formái
Ahhoz, hogy válaszokat kapjak arra, hogy a mesék milyen csatornákon keresztül,
milyen formában jutnak el a gyerekekhez, egy összetett kérdést használtam. Három típusra
osztottam a „meseforrásokat” úgy, hogy személyes kapcsolat révén vagy elektronikus
eszközökön keresztül jut el a mese a mostani gyerekekhez, jutott el a múltban a mostani
szülőkhöz; a személyes kapcsolatokat a különböző közelségű kapcsolatok tekintetében is
megnéztem; majd a meséket egy-két jellegzetes típusra felosztva is vizsgáltam a kérdést.
A személyes kapcsolat és elektronikus eszközök tekintetében a következő

diagramok mutatják az eredményeket.
Meseforrások (1) jelentőssége a gyerekeknél Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében

1 - elenyésző 1 - elenyésző
5 - meghatározó 5 - meghatározó
60% 90%
Fejből mondott mese 80% Fejből mondott mese

50%
Felolvasott mese 70% Felolvasott mese
40% Diavetítés 60% Diavetítés
Hangkazetta/lemez 50% Hangkazetta/lemez

30% Videó, DVD
Video, DVD 40%
Bábszínház Bábszínház
20% 30%
Mozi
Mozi 20%
10% Televízió
Televízió 10%
0% 0%
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
4. ábra [Forrás: saját kutatás] 5. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 4. és az 5. ábrákról egyértelműen látható, az audiovizuális elektronikus eszközök előre

törése a mai gyermekek életében. Mert, míg a szülők esetében a video aránya rendkívül
elenyésző volt, addig a gyermekek számára ez vált az egyik fő „meseforrássá” a televízió
mellett. Bár a televízió esetében ez a változás nem volt olyan szélsőséges, mert már a
szülők esetében is közepesen meghatározó volt (persze ez azzal is magyarázható, hogy
régebben nem volt olyan magától értetődő, hogy minden háztartásban legyen video). Az
audiovizuális eszközök eléggé kiszorították a mai gyermekek életéből az egyszerűbb
elektronikus formákat, mint a hangkazetta/lemez és a diavetítés. Ami viszont pozitív, hogy
az élmezőnyben a mai gyerekek esetében is, még mindig megtalálhatóak a felolvasott
mesék, azonban ezzel együtt a fejből mondott mese eléggé kiszorult a meghatározó formák
közül. Emellett még egy pozitív tendencia, hogy a bábszínházba járás gyakoribbá vált a
mai gyermekek esetében.
58
Az elektronika persze a szülők gyermekkorában is szerepet játszott, de más formákban,
főleg diavetítésként, ami mellett a felolvasott és fejből mondott mesék fordultak elő
figyelemre méltó arányban. (Ez a három típus szerepel az első három helyen mind az ötös
– mint meghatározó – és a négyes – mint fontos – szinteken.) Ezt azért érdemes kiemelni,
mert talán ezek a formák nagyobb arányban biztosíthatták a személyes kontaktust, mint a
mai gyerekeknél, az első három helyen szereplő „meseforrás” közül kettő, amik
audiovizuális elektronikus eszközök.
A mozi jelentősége nem sokat változott a két generációt figyelembe véve, mindkét esetben
inkább csak kicsi-közepes arányban fordul elő meseközvetítőként.
A személyes kapcsolatokat típusokra osztva, mellettük az elektronikát csak

együttesen feltüntetve, az eredményeket a következő diagramok mutatják.
Meseforrások (2) jelentőssége a gyerekeknél

1 - elenyésző Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében
1 - elenyésző
5 - meghatározó
5 - meghatározó
70%
Nagyszülők
60% 60% Nagyszülők
50% Szülők 50% Szülők

40% 40%
Rokonok Rokonok
30% 30%
Gyermekközösségek Gyermekközösségek
20% 20%
Elektronikus Elektronikus
10% 10% berendezések
berendezések
0% 0%
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
A 6. és a 7. ábrákról leolvasható, hogy a szülők mind a mai gyerekek, mind a mostani

szülők gyermekkorában az első helyet töltik be a gyermekük életében meseolvasás terén is.
De míg a mostani szülőknél ez a szerep a nagyszülőkkel van megosztva, a mai gyerekek
esetében az elektronikus eszközök „léptek a nagyszülők helyébe”, persze csak átvitt
értelemben, és csak a meseközvetítés tekintetében. Ez azt is sugallhatja, mintha a mai
gyermekek életében az elektronikus eszközök léptek volna elő másodlagos
„gyerekcsőszként”, bár az is igaz, hogy a szülők szerepe viszont nőtt a mai gyerekek
esetében, ami az előzőekkel szemben csupán azt is jelentheti, hogy a korábban
nagyszülőkkel megosztott feladatot, most a szülők javarészben magukra vállalják. Emellett
a gyerekközösségek szerepe is nőtt, ami azt is jelentheti, hogy a családi körön kívül ezek az
intézmények is sokat magukra vállalhatnak abból a feladatból, hogy a mai gyerekek is elég
mesét hallhassanak, hogy a mesék ne tűnjenek el az életükből.
59
A rokonok szerepe sem a mai gyermekek, sem a mostani szülők gyermekkorában nem volt
igazán fontos, ami annak a régebbi tendenciának a továbbélését mutathatja, hogy a
nagycsaládok helyett inkább a nukleáris családok jellemzőek a modern társadalomban.
Az írásos formájú meséket sajátos típusokra osztva is megvizsgáltam a generációk

közötti különbségeket, melynek eredményeit a következő diagramok mutatják.
Meseforrások (3) jelentőssége a gyerekeknél Meseforrások (3) jelentőssége a szülők

1 - elenyésző
5 - meghatározó
esetében
1 - elenyésző
5 - meghatározó
Versek, mondókák
45%
Versek, mondókák
40% Magyar népmesék 60%
35% Magyar népmesék
50%
30% Magyar klasszikusok
Magyar klasszikusok
25% 40%
Külföldi mesék
20% 30% Külföldi mesék
15%
Fantasztikus történetek 20% Fantasztikus történetek
10%
5% Képregények, kisregények 10% Képregények, kisregények
0% 0%
1 2 3 4 5 1 2 3 4 5
A 8. és 9. ábrák alapján megfigyelhető, hogy a szülők esetében meghatározó magyar

népmesék és magyar klasszikusok helyét a mai gyerekeknél főképp a versek, mondókák és
a külföldi mesék vették át. Ez az országhatárok nyitottabbá válását is tükrözi, ami lehetővé
tette a külföldi alkotások beáramlását is. Ez egyben a kulturális sokszínűséget is jelenti, de
arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár a gyermekek lelki konfliktusai univerzálisnak
tekinthetőek, de sokszor más kultúrák meséi hordoznak a saját népük történelmére
jellemző sajátosságokat, amit csak akkor lehet teljesen megérteni, ha a gyermek is abba a
kultúrába tartozik, emellett a nemzettudat formálásához, a közösségi összetartás megőrzése
szempontjából fontos, hogy a népi kultúrkincsek egyik közvetítője, a népmesék
fennmaradhassanak. Persze az ábráról az is leolvasható, hogy a szülők is törekednek arra,
hogy „az új típusú” mesék ne szorítsák ki teljesen a „régieket”, mert a négyes – mint fontos
– szinten a népmesék és a magyar klasszikusok is nagyobb arányban szerepelnek.
A mai gyerekek esetében a képregényeket inkább elenyésző szerepűnek minősítették a

szülők, de úgy gondolom, ha nem is hagyományos képregények formájában, de különböző
gyermekújságok még mindig fontos szerepet tölthetnének be a gyerekek életében, mert
összekapcsolva a televíziós kedvencekkel, ez is egy eszköz lehet a szülők kezében, hogy
megkedveltessék gyermekeikkel az olvasást.
60
7.1.3. Meseolvasási szokások a családban
A kérdőíves felmérés középpontjában szereplő másik kérdéskörrel arra kerestem a

választ, hogy mennyire tartják a meséket gyereknevelésre alkalmas eszköznek a szülők, és
ennek tekintetében, hogyan valósul meg a meseolvasás a családon belül.

A 10. ábrán láthatjuk, hogy a szülők jelentős
Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre
alkalmas eszköznek? többsége fontos, talán az egyik legfontosabb
1 - egyáltalán nem tartom annak
5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik
nevelési eszközök közé sorolja a meséket.
38%
Ami azért arra utal, hogy a modern
5
4 37% társadalomban is értéknek tartják a meséket

3 20% az emberek, amihez mindig csak egy kis
5%
2
megerősítés szükséges, hogy sikerüljön a
1 0%
mesék varázserejét a későbbi generációk
0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40%
számára is megőrizni, elérhetővé tenni.
Az előző ábrán látottakat igazolni látszik a következő diagram is (lásd a 11. ábrát).
Eszerint, a családok fele rendszeresen, minden nap olvas mesét gyermekeiknek, és igaz,
hogy a családok negyedében nem mindig jut elég idő rá, de továbbra is fontosnak tartják.
Ennek a felismerésnek a vonalán pedig el lehet indulni, a mesék erejét igazoló
„kampányokkal” (cikkekkel, kutatásokkal) Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a
gyermekének?
bíztatva őket is arra, hogy tudatosan
figyeljenek oda a gyermekük nevelésénél
2%
arra, hogy minden eszközt, mely segíthet a Nem olvasunk meséket
Nem tudom 1%
Sajnos egyre ritkábban 3%
gyermekeknek feldolgozni lelki Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom 18%
Megpróbálunk minél gyakrabban 25%
konfliktusaikat - köztük a meséket is – Minden este 51%
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%

felhasználják a gyermekük egészséges
személyiségfejlődése érdekében.
A meseolvasási szokásokkal kapcsolatban még arra is rákérdeztem, hogy, ha ezt

hasznosnak találja a szülő, akkor miért, milyen szempontok alapján tartja annak. Ehhez
általam felsorolt állításokat kellett sorba rendezniük egytől ötig (ahol az egy a
legfontosabb).
61
Miért hasznos a meseolvasás?
1. - első
5. - utolsó
70% Megnyugtat, eleltat
60%
Bensőséges családi
50% légkör
40% Szókincsbővítő
30%
Mesetanulás
20%
Hagyományos értékek
10%
0%
1. 2. 3. 4. 5.
A 12. ábráról leolvasható, hogy elsősorban a bensőséges családi légkör megteremtése

miatt tekintik a meseolvasást hasznosnak, ami valóban az egyik legfontosabb funkciója,
mert biztosítja a szülő-gyermek kapcsolat elmélyülését, azáltal, hogy egymásra való
odafigyelés révén segíti a problémák közös feldolgozását, megadva a gyermeknek a
szükséges biztonságérzetet. A meseolvasás funkciói közül, a következő leghasznosabbnak,
a mesék hagyományos értékeket közvetítő szerepét tekintették. Ebből arra
következtethetünk, hogy fontosnak tartják, hogy gyermekeiket megismertessék ezekkel az
értékekkel, és ezzel is építően hassanak a gyermek még kialakulatlan személyiségére. A
szókincsbővítésre is alkalmasnak vélik a meséket, de már csak közepes hasznosságúnak
ítélik a többi funkció között. Ezen kívül nem tartják tipikusan az elaltatáshoz használt
eszköznek, mert a többi funkciót hasznosabbnak ítélik. Azt a szempontból pedig, hogy a
meseolvasáson keresztül a gyermek a meséket meg is tanulhatja, szinte teljesen
jelentéktelennek vélik. Ez azért is érthető, mert ehhez túlságosan előre kellene tekinteni a
jövőben ahhoz, hogy ez a funkció hasznosnak bizonyulhasson.
7.1.4. A televízió nézési szokások „kontrollja”
A televízió előtt töltött időre nem kérdeztem rá részletesen, csak annyiban, hogy
milyen sűrűn nézik a televíziót a gyerekek. Persze a családok többségében, 63%-ukban a
gyerekek minden nap néznek televíziót, elenyésző azoknak a családoknak az aránya, 8%,
ahol csak hétvégenként, vagy soha (2%), a többi családban pedig (27%), ha nem is minden
nap, de hetente többször ülnek a televízió elé a gyerekek.
62
Azonban ebből az időből talán az a legfontosabb, hogy hogyan, milyen műsorokat nézve,
egyedül vagy a szüleikkel együtt töltik-e el. A következő diagram (lásd a 13. ábrát) azt
mutatja, hogy a szülők milyen formában kísérik figyelemmel gyermekük televízió nézési
szokásait. Ezt a szülők 93%-a szabályozza a következő módokon.
Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási

szokásait?
1. -első
5. - utolsó
60%
50% Mesecsatornát
40% Adott mesét, műsort
Mesefilmet
30%
A gyerek kérésére
20%
Együtt nézzük
10%
0%
1 2 3 4 5
Azok közül a szülők közül, akik tudatosan odafigyelnek a gyermekük televíziózási

szokásaira, a legtöbb esetben megpróbálnak egy a gyermeküknek megfelelő műsort, mesét
kiválasztani, azaz megtervezni a televízió előtt töltött idő tartalmát, ami jó módszer, ha
leülni még sincs ideje a gyermeke mellé televíziót nézni. De azért ez után is szükséges,
hogy megbeszélje a látottakat gyermekével. Ezután az a módszer, hogy egy bizonyos
mesefilmet tesznek be a gyerekeknek, vagy leülnek vele televíziót nézni, szinte azonos
gyakorisággal fordul elő. Közülük a mesefilm kiválasztása szintén a televíziózással töltött
tartalom megtervezésének minősül, de persze az idő mennyiségére, és az utána való
átbeszélésre is érdemes odafigyelni. Ha pedig tud időt szakítani arra, hogy leüljön a
televízió elé gyermekével megnézni egy mesét, vagy neki megfelelő műsort, az nagyon
szerencsés eset, mert akkor közben a gyermek kérdezni is tud a szüleitől, és nem tölti
magányosan ezt az időt. Az, hogy csak egy mesecsatornát kiválasztva szabályozza a szülő
a gyermek televízió nézési szokásait szerencsére ritkábban fordul elő. Ez a módszer azért
nem célravezető, mert nem bízhat vakon a szülő a mesecsatorna szerkesztőiben, hogy ott
csak a gyermekének megfelelő műsort fogják adni, mert sok esetben még a gyerekeknek
szánt rajzfilmnek is káros hatása lehet. Az a mód pedig, hogy a gyerek kéri, hogy melyik
műsort nézhesse meg, csak nagyon elenyésző arányban valósul meg.
63
7.2. Az elektronikus mese átalakulása
A mesék csoportosításánál a technikai szempontokat figyelembe véve osztottam

elsőként kategóriákra a meséket, mely különbségek létrejöttét a technika fejlődése tette
lehetővé. A kezdeti írott forma, majd az auditív forma után a technika lehetővé tette az
audiovizuális forma létrejöttét. Majd a 19-20. századra az elektronikus korszak veszi
kezdetét, háttérbe szorítva a korábban dominanciát élvező nyomtatott betűt, a könyvek
szerepét. Ez a változás a meséket is jelentősen átalakította, a korábbi formákról áttevődött
a hangsúly az elektronikus eszközök által közreadott mesékre. Kialakultak a kezdetleges
rajzfilmek, amik már az elektronikus hordozókra történő átalakításukkor elvesztettek
valamit a szájhagyományozott, írott formájú mesék értékéből azzal, hogy nem a szavak
kifejezőerejével, hanem kész képekkel élnek. De a kezdetleges rajzfilmek óta már azok is
újabb változásokon mentek keresztül, legtöbb esetben további torzításokat eredményezve.
64
7.2.1. Rajzfilmek átalakulása a kezdetektől napjainkig33
A világképek változásán, korszakok váltakozásán keresztülvezetve jól áttekinthető

hogyan, milyen irányba változtak meg a rajzfilmek. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor
által elvégzett elemzés alapján szeretném kiemelni az ő általuk elemzett amerikai vagy
amerikai hagyományokat követő médiában sugárzott rajzfilmekben bekövetkezett
legjelentősebb változásokat, és részben párhuzamba állítani a magyar médiában a
mesékkel kapcsolatban történt változásokkal, és ahol új elem jelent meg, annak a
gyermekekre gyakorolt hatását is be kívánom mutatni alapjaiban.
Az elemzés bizonyos elemek mentén haladva ragadja meg a változások lényegét, ezek a
következők:
1) A hősök karaktere
Ö kik a szereplők és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek
2) A hősök környezeteként megjelenített emberi világ
Ö viszonyok, kapcsolatok
Ö tárgyi környezet: természeti és technológiai-civilizációs elemek aránya
3) Cselekmények
Ö tartalma
Ö célja
4) Konfliktusok természete
5) Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés
6) Alkalmazott képi megoldások: színek, grafika
7) Zene és zörej szerepe
8) Uralkodó hangulat
9) Uralkodó értékek rendszere
10) Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása
33
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó,
Budapest, (p101-115)
Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt.
65
A rajzfilm kezdeti fénykora, ’20-as - ’30-as évek
A rajzfilmek erejét leghatásosabban a korai Disney alkotta rajzfilmeken keresztül lehetett

először megtapasztalni. A technika fejlettségét kihasználva és több forrásból merítve - mint
a klasszikus meseirodalom, az operett, a fekete romantika hordozta halálfenyegetés
életérzése és a kisember világképe – létrehozza saját világképét.
A hősök karaktere:
Megőrzik a népmesék határozott vonalakkal megrajzolt alakjait, akik egyértelműen jók
vagy rosszak. A jók a kedvesség, erényesség mellett szépek is; segítőtársak is
megjelennek, bár már egy kicsit a mókásabb jelleg felé mozdulva, de továbbra is
jóindulatú, támogató karakterrel; az ellenségek pedig gonoszságuk mellett rútak is, amivel
továbbra is őrzik szélsőséges jellegüket a figurák. Ennek az elemnek a megőrzésével, a
rajzfilmek még továbbra is segítséget tudnak nyújtani a gyermekeknek a kétpólusú
értékrend kialakításához és az, az alapján való tájékozódáshoz.
A segítőtársak groteszk formában jelennek meg, mert az operettek által átvett idealizált
világ, a kisember vágyait jelenítik meg, amihez képest a kisember maga csak ebben a
groteszk formában jelenhet meg. Így megjelenítőik gyakran állatok, törpék, kétbalkezes
öregecskék. Ezeknek a karaktereknek a fizikai vagy mentális bukdácsolásait meg lehet
mosolyogni, és a gyermekeknek könnyű azonosulni velük, mert ők is megélnek
szituációkat, amikben tehetetlennek érezhetik magukat, de most, hogy ők is nevethetnek
ezeken, így elvezethetik múltbéli tapasztalataikból eredő feszültségeket.
Valamivel később, a hetvenes évek körül, a magyar médiában is megjelentek ezekhez
hasonló szereplők, mikor még a Magyar Televízióban külön osztályok törekedtek a
gyermekek színvonalas szórakoztatására. Tehát e fajta humor jelent meg az egész
kicsiknek szóló Mazsola és Tádé című mesében; az iskoláskorúakat elbűvölő Mézga család
történeteiben.
A hősök környezeteként megjelenített emberi világ:

A hősök cselekedeteinek hátterét, a környezetét a kisemberek világa adja, mely több
pillérből épül fel. Ilyen a közösség, ami kisebb torzsalkodások ellenére, nagyon erős
szolidaritást képvisel, így egészében idilli. Másik pillér a biztonságot szimbolizáló otthon,
melyet a hős védelmez. Ehhez kapcsolódik a következő pillér, a család, de leginkább
66
indirekt formában, hiányán keresztül megjelenve képvisel értéket. Ez az elem is tovább
őrzi a régi mesékből a gyermekek egyik legnagyobb szorongását megjelenítő veszélyt, a
szülők elvesztését, a magukra maradást. A negyedik pillért a csoda képviseli.
A családban, otthonban, közösségben megjelenített szituációkra ráismerve, észrevétlenül is
hasznos információkkal gyarapíthatja a gyermekek tudásanyagát. A magyar médiában a
hetvenes években sugárzott mesék közül ilyen a Tádé és Mazsola, a Rumcájsz-történetek,
szülő-gyermek viszonyt ábrázolva; a Mézga családban, a serdülőkort tükrözve, a Kis
vakond, mint elhagyott árvagyerek.
A cselekmény tartalma és célja:

Ezek a rajzfilmek a technika lehetőségeit kihasználva, hatásosan ábrázolják az embert
érhető gyötrelmeket, elpusztításának fajtáit, melyen végül mégis felülkerekedik a
főszereplő. A tartalom a megjelenítésének a célja, hogy bemutassa, a kisemberre milyen
nagy veszélyek leselkedhetnek, a hétköznapi élet miként omolhat össze egyszeriben;
emellett az, hogy bemutassa a diadalmas túlélést, ezzel a nézők hitét erősítve,
megnyugtatva őket.
Konfliktusok természete:
Legtöbbször a főhős felülemelkedésének nehézségeihez kapcsolódva jelennek meg
konfliktusok. Ezek a rajzfilmek a konfliktusokat általában átlagosnál nagyobb szorongással
jelenítik meg, magát azt a világlátást tükrözve, hogy a hősök tudtukon kívül a „szakadék
szélén táncolnak”.
Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés:

Ezek a korai rajzfilmek még megtartják a népmesék azon jellegzetességét, hogy az
egyensúly a történet elején megbomlik, bizonytalanságérzést keltve, hogy átélje a világ
veszélyességének érzését, de a történet végén a boldog befejezéssel, azzal, hogy az
egyensúly helyreáll kielégíti a nézők biztonságigényét, megerősíti a dolgok
elrendeződésébe vetett hitét.
A megoldási módszerek között gyakran felbukkan a véletlen, sőt a csoda, ami erős
védelmező erőként, az aránytalanul nagy fenyegetésekkel szemben képes egyensúlyt
teremteni. Viszont ezzel nem szabad azt érzékeltetni, hogy a hős a felemelkedésért nem tett
semmit, a szavak erejével megjelenített mesék ebből a szempontból jobban megfelelnek
67
ennek a kritériumnak, mert kifejező szavaikból jobban rámutathatnak, hogy a hős milyen
személyiségfejlődésen ment keresztül, ami végül eljuttathatta a felemelkedéshez.
A képi megoldások és a zene szerepe:

Ezekben a rajzfilmekben megjelenő idilli szerelmi szál, az operett világképét képviseli,
mely zenei formában is megfelel ennek, a zenében a jók motívuma édes, képei pedig a
békeidőket idézik. A veszélyek zenei kifejezésekor a fenyegető aláfestés, a klasszikus
szimfonikus zenéhez közeledik, annak elemeit használja, képein pedig az
expresszionizmus hatása érződik. A komikus figurák groteszk zenei aláfestésben jelennek
meg. Ezekkel a zenei és képi elemekkel tovább erősíti a jó és rossz egyértelmű
elkülönítését. Továbbá biztosítja a mozgalmasságot, megragadva a gyermekek figyelmét,
anélkül, hogy az erőszakos jelenetekre helyezné a hangsúlyt.
Uralkodó hangulat, uralkodó értékek rendszere:

Már korábban említett kisemberek világának a hangulata a meghatározó, a fenyegetettség
érzése idillikus elvágyódással kísérve, mely a csodán keresztül meg is valósul, vagy a
kisember bukdácsolásait humorosan megjelenítve. Továbbá az ő értékrendjük tükröződik,
mely még hagyományőrzőnek tekinthető.
Az ’50-es évek meséi
A háború után az amerikai középosztály megerősödésének hatására magának a korai

Disney rajzfilmeknek a stílusa is kicsit változott, egy szelídebb, probléma-mentesebb
világkép felé tolódott el. A szereplők kevésbé veszélyes szituációkba kerülnek, világukra
egyfajta stabilitás, konszolidáció, jellemző. Az amerikai rajzfilmek kapcsán pedig előtűnt
egy új név, Hanna és Barbera, akik ezt a korszakot a rajzfilmek terén meghatározták.
Hősök karaktere:
A rajzfilmek szereplői, a világképhez hasonlóan konszolidálódnak, maga az egyszerű
kisember jelenik meg mindenféle a romantikára jellemző áttétel nélkül. A Jó és a Rossz
képviseletében megjelennek a „bumfordi Jók” és a „bumfordi Rosszak”, egyszerű,
komikus figurája.
68
A kapcsolatok terén megfigyelhető, hogy az előzőekben meghatározó közösség többnyire
eltűnik, csak egy – két barát, szomszéd marad. Ezzel szemben, az otthon szerepe
felerősödik, azért is, mert a hősök a fogyasztás felé fordulnak, és otthonaikban, a
környezetben a fogyasztási cikkek kezdenek dominálni az érzelmi viszonyok részletes
bemutatásával szemben. Igaz, hogy megjelenik a teljes család képe, de viszonyaik
felületessé válnak. Tehát szinte a fogyasztási tárgyak válnak a központi szereplővé, amikre,
hogy felhívják a figyelmet, távoli korokhoz kötve ábrázolják. Ez az elem, már kicsit
előremutat a világ, a mesék elüzletiesedésére.

Tartalmi szempontból a cselekmény igen leegyszerűsödik, egy végtelenített üldözősdi és
barátság között való ingázásra, vagy pedig a szereplők technikával való viaskodására.
Amivel a célja a változatlanság fenntartása, ami a sorozatfilmek folytathatóságának igényét
is kielégíti. A magyar médiában a nyolcvanas évek második felében, az ilyen típusú
amerikai mesék beáramlása volt a jellemző, kezdve a Tom és Jerry rajzfilmsorozattal.
A küzdelem jelentősége csökken. Míg korábban az élet – halál harc, a Rosszal való
küzdelem célja, a világrend helyreállítása volt, mely során a hős felemelkedett, miután
átélte a legnagyobb veszélyeket; ez a harc öncélúvá válik, a konfliktusok kisebb emberi
hibákból, üzleti és a technika vívmányaival való ügyetlenkedésből állnak, mely helyzetek
karikírozva jelennek meg legtöbbször.

A megoldási módok közül eltűnik a valódi, meseszerű csoda. A dramaturgiában pedig már
nem érvényesül a korábbi mesékben megvalósuló ív, hanem amellett, hogy a veszély
félelmetessége is megszűnik, a fogyasztásra helyeződik a hangsúly, ezért a hősei nem
emelkednek fel, csak könnyedén kikeverednek mindig az aktuális, apró kellemetlenségből,
de a történetek a végén mindig ugyanoda kanyarodnak vissza, mint az elején, a
változatlanságot biztosítva.
A bukdácsolással, és a vicces üldözéssel még a humort, a nevetés örömét megőrzik ugyan
ezek a mesék, de a dramaturgiai vonal eltorzításával nem adják meg azt a katarzis élményt.
69
Az elején nem szembesíti a gyerekeket a veszélyekkel, a félelmeikkel, a végén pedig
hiányzik, hogy a hős ellenségein való felülkerekedésével teljes biztonságot adjon.
Képi megoldások és a zene, zörej szerepe:

Ebben a korszakban az ábrázolás egyszerűsödik, a zenei megoldások elkezdik a zörejeket
kiemelni, ami a végtelenített üldözéshez, a háztartási eszközökkel való bajódáshoz passzol.

A folytathatóság igényének kielégítésével, a cselekmény végtelenítésével azt sugallják
ezek a rajzfilmek, hogy mindenki ott van jó helyen, ahol van a világban, a változatlanság
biztonsága jelenik meg értékként.
Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása:

A kabaré vonásaiból sokat merítenek ezek a rajzfilmek, a kisemberlét komikus vonásait
emelik ki.
’80-as – ’90-es évek édeskés mesevilága
A korszaknak ebben a rajzfilmtípusában a gyermekek világa idealizáltan, egy a felnőttek

világától elkülönült, zárt paradicsomként jelenik meg. A rajzfilmekre más üzletágak is
alapoznak, összeépülnek a gyermekeket megcélzó ipari és kereskedelmi birodalmakkal, az
üzleties jelleg még karakterisztikusabb lesz.
A főszereplők egyre inkább a gyerekek vagy az őket szimbolizáló kis állatkák, mert azt
feltételezik, hogy a gyermekek ezekkel a szereplőkkel könnyebben tudnak azonosulni. A
gonoszak nem ijesztőek, inkább nevetségesek, akikkel még egy gyermek is könnyen
elbánik. Ezzel az a probléma, hogy mivel a gyermekekben feszültséget okoz a felnőttek
felettük gyakorolt hatalma, ezért néha őket a mese gonoszaiba kivetítik, akinek az eszén
végül túl is járnak, de ha ilyen könnyedén bánnak el ezekkel a gonoszokkal ezekben a
rajzfilmekben – akik ráadásul sokszor csak egyszerű felnőttek, nem is óriások, vagy
szellemek -, akkor azzal okozhat szorongást a gyermekeknek, hogy a felnőttek, akikben ő
70
bízik, mégsem okosabbak, mégsem tudják őt megvédeni, így kiszolgáltatott helyzetbe
kerülhet, elvesztheti biztonságérzetét.

Ahogy már a világkép általános jellemzésénél írtam, a rajzfilmek környezetére jellemző,
hogy a gyermekek világát elkülönítve, felhőtlen paradicsomként ábrázolják, nem a
hagyományos mesékre jellemző rémekkel teli meseországot, hanem egy békés, édeskés,
idealizált világot jelenítenek meg.

Ebben a korszakban is jellemző a rajzfilmekre, hogy végtelenítettek, hasonló jellegű
kalandok ismétlődnek, csupán azzal a céllal, hogy egy fogyasztói világot ábrázoljanak, és
lényegében ezzel egyfajta változatlanságot tartsanak fenn. Sokszor megjelenik a vándorlás
majd hazatérés motívuma, de azzal a hiányossággal, hogy ez a hazatérés, már nem jelent
biztonságba menekülést számukra, mint a hagyományos mesékben, mivel eddig is minden
akadályt leküzdöttek egyedül is, ezért semmi akadálya, hogy újra útnak induljanak védett
gyermekvilágukban.
Mivel a gonoszok is nevetségessé váltak, akikkel a gyermekek is könnyen elbánnak, így a
konfliktusok is csak egy szelídebb, kedélyesebb formában jelennek meg.

Az édeskés világ megjelenítése mellett, a szörnyűségeket végleg száműzik ezekből a
rajzfilmekből, mint már jellemeztem, az ellenségek sem igazán félelmetesek. A csoda
megjelenik ugyan, de leértékelődik, mert nem egy végső üdvözüléshez való
hozzásegítésben játszik szerepet, hanem eleve adva van az életfeltételek között, amivel a
hős bármikor élhet.
Így a dramaturgiai vonal eltorzításával, ezek a rajzfilmek sem adják meg azt a katarzis
élményt, mint a hagyományos mesék.
A magyar médiában is képviseltették magukat ezek a rajzfilmsorozatok, mint a
Gumimacik, Hupikék Törpikék, Szíves bocsok, Én kicsi pónim.
71
Képi megoldások:
A rajzok tovább egyszerűsödnek és a komputertechnika megjelenésével a mesék
tömeggyártásra is alkalmasak lesznek, a figurák sematizált ábrázolásával kísérve. Már az
arcok sem olyan jellegzetesek, a mozgások sem olyan kidolgozottak, sokszor csak
jelzésekkel, utalásokkal helyettesítik a részleteket.

A környezet békésségével idilli jólétet, a szeretetteljes és a természetet óvó magatartás
biztonságát sugározzák.

Sok esetben a gyermekregények adnak alapot ezekhez a rajzfilmekhez elfordulva a
klasszikus felépítésű meséktől.
A ’80-as – ’90-es évek „csendes-óceáni” rajzfilmtípusa
Az előző rajzfilmtípussal párhuzamosan jelent meg ez a másik japán – amerikai

rajzfilmtípus, mely az előző „békés” világképpel, egy szöges ellentétben álló „háborús”
világot ábrázol. Azt, hogy ez a két ellentétes filmtípus, az agressziómentes, idill és a
hiperagresszív irányzat egymással párhuzamosan jelentkezik, esetleg az magyarázhatja,
hogy a gyerekek között a lányok – fiúk, kisgyerekek – kamaszok eltérő igényeinek
kielégítésére törekedtek; de összefüggésben állhat azzal is, hogy a korszakban egyszerre
zajlott egy jóléti társadalom kiteljesedése, és a „harmadik világ” leszakadása.
A hősök a világképnek megfelelően az erőt képviselik, jellemző rájuk a testi erő, izmosság,
gyorsaság. Ötvözve tükrözik az amerikai magányos hősideált és a fegyelmezett, a
testületért önmagát is feláldozó japán eszményt. A technika és az állati őserő fontosságát
kiemelve megjelennek a mutánsok, félig emberek – félig gépek vagy állatok. A gonoszok
pedig abszolút negatív hősök, gyakran az egész világ elpusztítására törő, őrült tudósként
ábrázolják őket ezek a rajzfilmek. Ezzel az erőt és a szellemi teljesítményt elég sajátos
szemszögből állítják egymással szemben az ilyen rajzfilmek. Elég nehéz is ezekkel a
hősökkel teljesen azonosulni, mert a szellemi tudás a gonosz képviseletében áll, a nyers erő
72
pedig a pozitív hősöket segíti, így nem lehetne felfedezni a pozitív hősben sem a
tulajdonságok egyensúlyát. Mégis a legvalószínűbb, hogy a gyermekek velük azonosulnak,
akkor azonban ezek a rajzfilmek nem azt tükrözik, hogy a szellemi tudás haszontalan?
Hiszen azt csak rossz célokra használja a gonosz, és az erő úgyis győzedelmeskedik felette.

Egy leegyszerűsített világ jelenik meg, egy elembertelenedett nagyváros, űrbirodalom, ahol
a központi szerepet a hadsereg és a harci technikák, fegyverek, járművek töltik be. A
környezet színképét tovább szürkíti, hogy a legélettelenebb helyeken játszódik legtöbb
jelenet, mint a csatornák, a hulladéktemetők, a katonai bázisok teli romokkal, roncsokkal.

Ezek a rajzfilmek a cselekmény megjelenítésében töménytelen formában alkalmazzák az
erőszakot, az agressziót. Az életveszély fokozódása, ami az egész történeten átível, a
küzdelem kerül középpontba, ábrázolva a szélsőséges pusztítást. Az emberi kapcsolatok
jelentősége is eltörpül, a romantikus érzelem bármely szikrája is maximum nem
realizálható formában jelenik meg. A küzdelemben elsősorban az ellenség legyőzését,
elpusztítását tűzik ki célként, nem annyira a saját siker fontosságát. A tartalom ilyen szintű
kiüresedése, az hogy a történetek nem tartanak sehova, emellett az agressziót helyezik a
középpontba, a gyermeknek nem hagy mást, csak ezeknek az agresszív akcióknak
utánozhatóságát.
Az ilyen agresszióval telített történetek a magyar médiában a kilencvenes évektől kezdtek
megjelenni, mint a GI Joe, vagy a Tini nindzsa teknőcök.
Általában kicsinyes bosszúból nőnek ki a konfliktusok, a technika segítségével szinte
világméretűvé.

Az előző mesefilm-típussal ellentétben, ahol békés, idilli világ állandósult, itt a végveszély
állandósul, a világ ismét szorongató, de megoldási lehetőséget, a szinte teljesen eltűnő
emberi közösség sem adhat, a csodák is eltűnnek, a harci eszközök által részben
helyettesítve, így egyetlen megoldásként csak az erőszakot, a féktelen pusztítást kínálják
73
fel ezek a mesék. Ezzel az a probléma, hogy mivel maga a katarzis is erőszakos, a pozitív
hős is agresszív cselekedetekkel éri el célját, ezért ez arra tanítja a gyerekeket, hogy az
életben felmerülő problémákra is ez a legjobb megoldás, hiszen társadalmilag elfogadott,
és sikerhez vezet. Ez a helyzet azért is erősíti fel az agresszióra való hajlamot, mert a hős
jutalmat, elismerést kap érte, míg ha büntetést kapnának a szereplők, akkor csökkenne az
agresszivitás elfogadottsága. Továbbá a rajzfilmekben megfigyelhető még az agresszív
cselekedetek egyfajta következmények nélkülisége, mert legtöbbször mintha semmi sem
történt volna, az előzőekben erőszakos cselekmény áldozatául lett hős, csak egyszerűen
tovább sétál. Mivel a gyerekek sokáig nem tudnak különbséget tenni a valóság és fikció
között, elhihetik ezt a sérthetetlenséget, és csodálkoznak majd, ha ez a való életben nem
így történik.
Képi megoldások és a zene szerepe:

A képi és zenei megoldások is alátámasztják az előzőekben bemutatott világképet, harsány,
diszharmonikus színeket, gépi zörejhez hasonló, éles hanghatásokat, szögletes rajzokat
alkalmaznak ezekben a rajzfilmekben. Emellett a nyelvhasználat is klisékig
leegyszerűsödött, sokszor érthetetlen technológiai kifejezésekkel tűzdelve.

Egy szürke világot mutat be, a végletekig kisarkítva, szinte teljesen elembertelenedett
értékrenddel, ahol a tolerancia teljesen kiveszett a világból, a féktelen pusztítást hagyva
egyetlen megoldásként.

Ennek a rajzfilmtípusnak a világában a komputerjátékokból és a képregényekből átvett
elemek dominálnak.
Ahogy az elemzés közben is próbáltam utalni rá, a magyar médiában sugárzott

mesék is hasonló átalakuláson mentek át persze némi időeltolódással. A hazai televíziózás
kezdetekor még itthon is nagyobb figyelmet szenteltek a gyermekeknek szánt műsorok
esetében arra, hogy az tartalmilag az egészséges személyiségfejlődésüket szolgálja. Mely
célt külön osztályok megalakításával próbálták elérni, így a Magyar Televízión belül a
Gyermekműsorok Osztálya, és az Iskolatelevízió igyekeztek a legmegfelelőbb műsorokat
biztosítani a gyerekeknek. Így a hetvenes években a képernyőn látható mesék még
74
megőrizték „hamvasságukat”34, nem az üzleti szempontok hódítottak. Majd a nyolcvanas
évektől már az üzleti szempontok jobban előtérbe kerültek, a gyerekekre való
odafigyelésre már nem jutott pénz. Így elkezdtek beáramlani az olcsó, kommersz
gyermeksorozatok külföldről. Majd a kilencvenes évektől, a kereskedelmi csatornák
megjelenésével már a képernyőre kerültek a tömény agresszióval teli rajzfilmek is.
Nagyvonalakban ennek a négy fő rajzfilmtípusnak a bemutatásával képet kaptunk arról,
hogy miként alakultak át a rajzfilmek az idők során, és hogy milyen értékeket
közvetítenek, milyen hatással lehet egyes elemük a gyermekekre.
34
Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt., Budapest
75
8. A mese a média világában
Az ember alapvetően társas lény, az idők kezdetétől fogva az együttműködés

bizonyult az emberi túlélésben az egyik legjelentősebb viselkedési mintának. Ez azt jelenti,
hogy az embereknek kapcsolatba kellett lépniük egymással. A kontaktus, ha kezdetleges
formájában is, de az emberek egymás közötti kommunikációján keresztül valósulhatott
meg, ami lehetővé tette a kisebb, nagyobb közösségek kialakulását is, mely csoportosulás
lényegében biztosította az emberiség fennmaradását.
A kommunikáció mindmáig nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében, de az idők

során jelentős változásokon ment keresztül. A kommunikáció alapjaiban véve
információátadás, mely eltérő módokon valósulhat meg. A modern kor egyre fejlettebb
technikai megoldásai és az úgynevezett tömegtársadalmak kialakulása magával hozta a
kommunikáció egy speciális fajtájának, a tömegkommunikációnak a kialakulását.
Általánosságban jellemző rá, hogy javarészt egyirányú (nincs, vagy másodlagos a
visszacsatolás), közvetett (ahol a tér vagy időbeli eltérést tárgyi jelhordozó hidalja át) és
tömeges (a befogadói oldalon sokan jelennek meg egy nagyjából homogenizált
csoportként, akikkel szemben a kibocsátó centralizált helyzetben van). Ahogy a technika
fejlődött a tömegkommunikációt közvetítő csatorna is különböző formákat öltött, egyre
összetettebb, kifinomultabb hatást gyakorolva a befogadókra. Így az első
tömegkommunikációs forma, az írott forma (újság, könyv), majd az auditív forma (rádió)
után eljutunk az audio-vizuális formához (film, televízió, Internet), továbbá a mindebből a
19-20. századra kialakult nagyipari jellegű, szervezettségű üzletághoz. 35
A mesékkel kapcsolatban azért bír jelentőséggel ez a folyamat, mert ahogy azt már a
mesék átalakulásánál említettem, a mesélés formáját, mint sajátos kommunikációs
folyamat formáját is jelentősen megváltoztatta. A korábbi szájhagyományozódás útján,
majd írás formájában közvetített mesékről jelentősen áttevődött a hangsúly az elektronikus
eszközök által közreadott mesékre. Ezért fontosnak tartom, hogy a meséket ebben az
elektronizálódott világ közegében is megvizsgáljam.
35
Budapest
76
8.1. A média szerepe a szocializációban
A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők kapcsán, a szocializációs tényezők

sorra vételénél már megemlítettem a tágabb közösség és a család közötti közvetítő
médiumokat, melyek hírt hoznak a külvilágból. A gyorsan változó ipari társadalomban, a
technika hihetetlen léptékű fejlődésével az elektronikus médiumok megszerezték a
dominanciát az írott médiumok fölött, és olyan mértékben képesek hatást gyakorolni az
emberekre, hogy mára a média fontos szocializációs közvetítővé vált, már a hagyományos
szocializációs hatótényezők, mint a szülők, a kortársak és az iskola mellett az egyik
leghatékonyabb befolyásoló erő. Ezt a szerepet jellegénél fogva is hatékonyan képes
betölteni, mert javarészt egyirányú, közvetett kommunikáció, ami a feladó centrális
helyzetéből kifolyólag nagy tömegekre egyszerre képes hatni, emellett a továbbított
információ szelektálásával a befolyásolás irányát is képes részben meghatározni, így
egyfajta hatalmi szerepet képes betölteni a társadalomban. Mint hatalom, megvalósíthat
egyfajta kontrollt a társadalom egyes jelenségei felett, befolyással bír, és miként a
megjelenített tartalmat szelektálni képes, így a valóságot nemcsak tükrözni, de alakítani is
tudja.36
Miként a szocializáció egy egész életen át tartó folyamat így a média befolyása is tart még
felnőtt korban is, de mivel a szocializáció a gyermekkorban a legmeghatározóbb,
legintenzívebb, emellett a gyermekek még csak kialakulóban lévő világlátása miatt, a
leginkább ők vannak kitéve a média befolyásoló erejének. A továbbiakban pedig ezen
médiumok közül is, az egyik legkomplexebb, a befolyás kifinomult módját lehetővé tevő
televízióval, az általa létrehozott médiabirodalommal foglalkozom részletesebben. Így a
meséket közvetítő elektronikus médiumok közül is a televízióra helyezném a hangsúlyt.
Ahhoz, hogy a szocializációban fontos szerepet töltsön be, az is szerepet játszik, hogy az
emberek, gyerekek szabadidejéből is egyre nagyobb hányadot tett, tesz ki a televíziózással
eltöltött idő. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. 2007-re vonatkozó éves felmérése alapján,
a 3-12 éves kor között a gyerekek átlagosan napi 3 óra 8 percet töltenek a televízió előtt.37
36
Budapest
37
AGB Nielsen Médiakutató Kft.: A televíziózásra fordított idő napi átlaga (2008. november 21. 20:55):
http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2007_atv_prof1.pdf
77
8.2. A televízió speciális nyelve
A televízió a tömegkommunikáció egyik közvetítő csatornája, amin keresztül így egy

technikai értelemben vett kommunikáció jön létre, ahol az információátadás ember alkotta,
technikai rendszeren keresztül valósul meg.38 A televízió a fejlett technikai megoldásoknak
köszönhetően, az írott és auditív csatornák lehetőségein túlmutat. Vizuális és auditív
elemeket egyszerre alkalmaz, mely lehetővé teszi, hogy a kommunikáció mindkét szinten –
verbális, non-verbális szinteken – is megvalósuljon. Így a világ bármely pontját úgy képes
közel hozni a nézőkhöz, hogy azok az események „részeseivé” válnak.39 Viszont ennek
megjelenítésére a televízió olyan eszközöket használ - a közelítés, távolítás, nagyítás,
különböző kameraállások – amik miatt a televízióból jövő információkat nem ugyanúgy
olvassuk, mint a valóságos életből jövő információkat, azaz ezek a technikák olyan
szimbolikus megjelenítéseket tesznek lehetővé, melyek sajátos módon mutatják be a
valóságot.40 Tehát, mint a kommunikáció egyik speciális fajtája, ahhoz, hogy a kódolás és
dekódolás sikeres legyen, teljesülnie kell a megosztott jelentés feltételének, azaz hogy a
kibocsátó és a befogadó a megfelelő kódokat használja, amiknek a jelentését hasonlóan
értelmezik. Ehhez viszont meg kell tanulnunk a televízió szimbólumainak megfejtését,
azaz a televíziós nyelv értelmezési technikáját. Azonban a hagyományos nyelvi
kódrendszerrel élő, információhordozó csatornáktól, mint a könyv, eltér abban, hogy lehet
erőfeszítés nélkül, automatikusan és passzívan nézni.41
8.3. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása
A televízió a rendelkezésére álló technikák segítségével igen összetett hatást képes

gyakorolni az emberekre, aminek legtöbbször nincsenek is tudatában. A gyermekekre
gyakorolt hatását pedig azért szükséges mindenféleképpen tárgyalni, mert a kisgyermekek
38
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42):
39
Budapest
40
Tóth Tamás (2005): Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, Budapest
41
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
78
érésével, gondolkodásával, érzékelésével nincs igazán összhangban a televízióban
alkalmazott nyelv, ezért még kiszolgáltatottabbakká válnak a televízió befolyásolási
mechanizmusával szemben.
Mi miatt válnak kiszolgáltatottabbá a gyermekek a televízió hatásával szemben?
Már a mesék hatásánál alapjaiban bemutattam a gyermeki látásmód sajátosságait, de itt

fontos még egyszer megemlíteni azokat, amelyek a televízióval szemben sebezhetőbbekké
teszik a gyerekeket.
Körülbelül hat – hét éves korig:

¾ perceptuális kötöttség: a gyerekek érzékelése konkrétumokhoz kötött, nem tudnak
elvonatkoztatni az érzékletektől, az érzékszervei által közvetített információktól,
azaz nem képesek általánosításra
¾ egocentrikus gondolkodásmód: csak egy, a saját nézőpontjából képes értelmezni az
eseményeket, nem képes nézőpontot váltani
Nyolc –tíz éves kor között:
¾ oldódnak a kiskori kötöttségek, és már egyszerűbb logikai műveletek elvégzésére is
képesek, eljön a spekulációk ideje, majd tíz éves korra fejlődik ki igazán, hogy már
több nézőpontból képes szemlélni az eseményeket42
Ezért az egocentrikus gondolkodás sajátosságai miatt, a televízióban a cselekmény, a tér, a

nézőpont és az idő vizuális eszközökkel történő elválasztása, széttördelése megnehezíti a
gyermekek számára az egyes jelenetek közötti összefüggés megértését, összezavarhatja
őket, félreértéseket eredményezhet. Például, ha két figura párbeszéde közben egyszer az
egyiket, majd csak a másikat látjuk, a gyerekek nem mindig értik meg, hogy kihez is
beszélnek ezek a szereplők. Persze lehet a gyerekeknek olyan műsorokat is készíteni,
melyek ezeket a tulajdonságokat figyelembe veszik, mint a bábfilm, ahol egy nézőpontból
filmeznek, hogy a gyerekek össze tudják fűzni a jeleneteket és egészében megértsék a
történetet.
Ezenkívül még azért tekinthetjük a gyermekeket kiszolgáltatottabbnak a televízió

hatásaival szemben, mert vizuális és auditív elemein keresztül, a látásra és a hallásra
42
79
egyaránt hat, továbbá gyakran realisztikus ábrázolással ötvözi a kitalációt, amivel igen
valóságközeli érzékelési szituációvá teszi a televíziózást, a benne látottakat. A gyermek
pedig, akinek egy darabig az élményeit közvetlenül az határozza meg, amit lát, hall,
tapasztal, igen nehezen, vagy (két-három éves kor között) egyáltalán nem képes
különbséget tenni a valóság és kitaláció között. Ez a képesség az írott médiumok esetében
korábban fejlődik ki, mert a képi megjelenítés nélkül kevésbé tűnik valóságosnak az
ábrázolt tartalom, de a televízió esetében ez csak olyan hét-kilenc éves kor körül kezd
kialakulni. Ez az észlelésbeli hiányosság pedig nagyon félrevezetheti, becsaphatja a
gyerekeket a világ megismerése során.
A fejlődési ív fontossága
Mindezen okok miatt figyelembe kell venni, hogy a gyermekeknek a modernkori

társadalomban is ugyanúgy végig kell járniuk a kommunikációs képességeinek különböző
szintjeit, és a hozzá érkező információkat lehetőség szerint a nekik megfelelő formában
kell eljuttatatni ahhoz, hogy ne zavarjuk össze őket, ezzel további konfliktusokat okozva
személyiségfejlődésükben. Ezért a korai televíziózással az a probléma, hogy több fejlődési
szakaszt megelőz, mivel a gyermek csak olyan tíz éves korára jut el odáig, hogy megértse
az összefüggéseket, így felkészületlenül zúdulnak rá a televízióból érkező információk. Ezt
súlyosbítja az a tény, hogy a gyermekek nagy aránya, már kiskorától kezdve önállóan
tévézik, azaz a nehézségek megértéséhez még külső segítséget sem kap, ami csökkenthetné
az összezavarodottságot, és az ebből fakadó frusztrációt.43 Ebből látható, hogy sokszor a
televízió gyermeknevelési eszközzé is válhat, ami időnként képes helyettesíteni a szülőket,
de nem tudhatjuk pontosan, hogy ezt milyen áron teszi. Milyen tarifával dolgozhat
„elektromos baby sitter-ünk”?
Passzív tevékenység
A televíziózást legtöbb szakember passzív tevékenységnek ítéli meg, mert nem szükséges
az írott médiumok által közvetített tartalom feldolgozásához hasonló aktív képalkotói
tevékenység, mivel a televízión keresztül a néző kész képeket kap. Ehhez a passzivitáshoz
43
80
való hozzászokás pedig nem fejleszti, sőt elszürkítheti a fantáziatevékenységet. Ezenfelül a
tevékenység passzivitását a gyermekeknél tovább súlyosbítja, hogy a tartalmi
összefüggésekkel kapcsolatos nehézségek egyfajta „figyelmi tehetetlenséget”44 alakítanak
ki, mert koncentrálás közben, amikor nem értenek valamit, akkor elkalandozik a
figyelmük, de úgy érezhetik, hogy a további figyelés választ adhat, ezért leragadnak a
képernyő előtt.
Emellett a külső, készen kapott képek, a belső képekkel ellentétben, a gyermekben

nemhogy csökkentik, de addig növelik a frusztrációt, míg az agressziós reakcióban
csattanhat ki. A gyermeknek a belső képalkotás segíthet szorongásainak csökkentésében,
és mivel sok feldolgozni való feszültséget érez, ezért nagy a kép-éhsége. Mivel nem tud
különbséget tenni külső és belső kép között, ezért a készen kapott képekre ragad a tekintete
és azoktól várja „azt a jó érzést”, belső feszültségeinek feloldását. Azonban a készen kapott
képek ebben nem segítenek, sőt a belső képalkotást is blokkolják, ezért inkább csak gyűlik
a feszültség, ami legtöbb esetben még a mozgás feldolgozást segítő csatornáján sem képes
oldódni, mert a gyermek a televízió előtt ül. Ezáltal a feldolgozatlan feszültség, továbbá a
belső képkészítés blokkja és a megértési nehézségek miatt létrejött frusztráció agressziós
reakciót, majd esetleg „letört tétlenséget”45 vált ki.
Továbbá, a képi ingereknek van egy további hatása, mert ezek az alváshoz, meditációhoz
hasonló elektromos hullámokat váltanak ki az agyból, ami a lelki belső világot nyitottá
teszi, de ezúttal nem belső világ hatásainak feldolgozására, hanem külső ingerekre, ami
egyfajta védtelen helyzetbe hozza a gyerekeket, mert így a külső ingerek a belső lelki világ
rendezési folyamataiba tolakodhatnak be, ami így a személyiség alakítására akár belülről is
képes.
Ezenkívül a televízió képernyőjén pörgő képek, a videoklip technikával, azaz a gyorsan

váltakozó, erőteljes benyomást keltő részletekkel, ott tartják a gyermekek tekintetét, és
hozzászoktatják őket ehhez a gyors, követhetetlen váltakozáshoz. Aki pedig ehhez túl
korán hozzászokik, annak a mesehallgatás, a későbbiekben az olvasás nem lesz olyan
vonzó tevékenység, így elveszthetik ezeket a szorongáscsökkentési, személyiségfejlesztési
lehetőségeket. A kamaszkorban pedig azzal a következménnyel járhat, hogy míg a
44
45
Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó,
Budapest
81
regényolvasás során kíváncsiságukat, a felnőttek titkaiba való „bekukucskálási” vágyukat46
ki tudták élni, most ehelyett az eszköz helyett egyéb formákat öltve (esetenként negatív
kitörésekben) törhet elő ez a vágy.
Az erőszak megjelenése, az agresszivitásra való hatása
A televízióban valószínűleg azért látható olyan sok erőszakos jelenet, mert a

televíziósok észrevették, hogy az embereket kíváncsiak mit éreznek mások veszélyes
helyzetekben, emellett a gyorsan pörgő képek még inkább lebilincselik figyelmüket. Ezek a
nézői motívumok egyértelműen arra késztetik a szerkesztőket, hogy az erőszakos
cselekedetek minél többször jelenjenek meg a televízióban, mert a kíváncsiság kielégítése
mellett a gyorsan váltakozó képi elemek használatára is az akcióval teli agresszív tartalom
megjelenítése a legalkalmasabb. Azonban az erőszak ilyen mértékű ábrázolása manapság a
gyermekműsorokban is elszaporodott, ami a gyerekekben többféle negatív viselkedési
formát is kiválthat.
Az agresszív viselkedésről azt kell tudnunk, hogy természetesen nem csupán a külső
környezeti hatások válthatják ki, hanem részben örökletes úton jelentkezik, de az biztos,
hogy létrejöttében tanult elemek is szerepet játszanak. Így mivel a gyermekkor egyik
legjellemzőbb tanulási módszere az utánzás, a sokat látott legtöbbször következmények
nélküli, sőt néha jutalmazott agresszív viselkedésmódot is elsajátítják, leutánozzák. Ezt
még fokozza az is, hogy általában a felülkerekedő hősökkel szívesen azonosulnak a
gyerekek, akik sok esetben erőszakot alkalmazva jutnak el a céljukhoz, így még inkább
megerősítik az agresszivitás leutánzására való késztetést.
Emellett, ha nem is vált ki agresszív viselkedést a gyermekekből, de a sokat látott

erőszakos cselekedetek kiváltanak egyfajta védekezési reakciót az emberekből, a negatív
események által kiváltott fájó érzelmek olyan módon való elhárítását, hogy érzéketlenné,
közömbössé válnak velük szemben, annál inkább, minél többször szembesülnek vele. A
televízió pedig erre számtalan alkalmat biztosít, így egyfajta elfásultság alakul ki az
emberekben, a gyerekekben. Ezen kívül a problémák erőszakos megoldását ábrázoló
jelenetek nagyon gyakori előfordulása, a gyermekekben főleg, azt az érzést kelthetik, hogy
46
Budapest
82
ez egy mindennapi reakció, ami alkalmas a problémák megoldására, így ez ismét az
agresszív viselkedésforma megerősítését szolgálja.
A televíziósok pedig gyakran védekeznek azzal, hogy ezek a jelenetek az agresszió

egyfajta „kiélésére” is alkalmasak lehetnek. De ez azért nem valósulhat meg, mert a néző
passzív képbefogadása csak tovább növeli a feszültséget, és a jelenet még
megmagyarázhatatlan félelem formájában is visszamaradhat, mert nem tudnak szabadulni
az erőszakos emlékképektől.47
Persze nem szabad egyedüli bűnbakként a televízióra mutogatni az agresszív

viselkedési forma kialakulása kapcsán, mert ebben más hatások is közrejátszanak, az
azonban kétségtelenül igaz, hogy a televízióban látott erőszak ezeket jelentősen
felerősítheti.
Ilyen a család szerkezete, mely ha erőszakos megoldásokra mutat mintát, akkor a gyermek
eleve hajlamosabb lesz az agresszív viselkedésre, és érdeklődését még inkább felkeltik a
televízióban látott hasonló jelenetek, ezért ördögi körként tovább erősíti bennük a
késztetést. Attól is függ ez a hatás, hogy a család, a szülők mennyire figyelnek oda
gyermekük tévénézési szokásaira, milyen más családi programmal ellensúlyozzák ezeket a
negatív hatásokat. Az ellensúlyozás ott is kezdődhet, hogy a figyelmet könnyedén felkeltő
televízióban látható erőszakos cselekedetek mellett, a lassabb, finomabb jelzésekkel
ábrázolt proszociális viselkedésformákra48 tudatosan felhívja a szülő a gyermeke
figyelmét. Ezekből, a közösségi szempontokból értékes, együttműködő
viselkedésformákból is sokat tanulhatnak a gyermekek, ha segítünk nekik észrevenni
azokat, a figyelmet lekötő agresszív formák mellett. Továbbá az is igaz, hogy azokra a
gyermekekre hat legerősebben az erőszakos tartalom megjelenítése, akikben eleve
kimutatható egyfajta hajlam az agresszivitásra, mivel az részben biológiai késztetésű.
A televízió hatásait persze még nagyon sok aspektusból lehet vizsgálni, és vizsgálják is, de
alapjaiba a legjellegzetesebb hatásokat kiemelve rámutattam, hogy mik azok a televíziós
sajátosságok, amiket jó, ha figyelembe veszünk, tudatosítunk a televíziós szokásaink
kialakításakor.
47
48
83
8.4. Az üzleti érdek elhatalmasodása
Az emberek a „televízióhoz fűződő kapcsolatuk” során sokszor hajlamosak

figyelmen kívül hagyni, megfeledkezni a televíziónak arról, az egyik legmeghatározóbb
momentumáról, hogy az általa kiépített médiabirodalom a modern kor egyik legnagyobb
üzlete. Azaz ugyanúgy gazdasági alapokon, érdekek mentén szerveződik, mint bármely
más vállalkozás. Tehát működése jelentős befektetésekkel és azok megtérülésén keresztül
valósul meg. Ahhoz, hogy az üzlet jövedelmező legyen, hogy a megtérülés jócskán
meghaladja a befektetéseket, a televíziónak tömegigényeket kell kielégítenie, vagyis nem
feltétlen törekszik a társadalom működésének minőségi javítására, az emberek lelki
építését szolgálni. Ezzel szemben az „igényekre” koncentrál, melyek valójában nem
mindig tudatosak, hanem ösztönösek, fiziológiai működések, tehát tulajdonképpen, az
ember érzékeny pontjaira, sokszor tudattalan vágyaira alapozva éri el célját.
Műsorszerkesztés
A műsorszerkesztés az egyik hatásos eszköze a televízió médiabirodalmának

irányítói kezében, hogy a gyors, nagy hasznot hozó megtérülést érjenek el. Az üzleti
érdekeknek megfelelően a nézettségi mutatók vizsgálatára sokat áldoznak, hogy
megismerjék a nézők igényeit, érdeklődésének irányát. Amíg ezek továbbra is azt
igazolják, hogy az akció dús erőszakos műsorokat, a lassú, finomabb kifejezési formákat
háttérbe szorító gyors váltásokat preferálják, addig továbbra is ezt a vonalat fogják
erősíteni.
Mert ezzel ellentétben, a műsorok tartalmi elemzéseire nem sokat áldoznak, az elkészült
elemzésekből sem veszik figyelembe a lehetséges rövid-és hosszútávú hatásokat49, mert a
jövedelmezőség biztosításához azt kell adni, ami a leginkább kiszolgálja a tömegigényeket,
ami leginkább lebilincseli az emberek figyelmét, még ha ezt gyengeségei kihasználásával
teszi is, legtöbbször nem építő jelleggel.
Ez a szemléletmód viszont a gyermekek esetében nagyon veszélyes lehet, hiszen a

gyermekek még védtelenebbek ezekkel a hatásokkal szemben, és személyiségfejlődésük
49
Budapest
84
legdinamikusabb periódusában nem mindegy milyen hatások érik őket, milyen értékek
építenek be személyiségükbe. Ami a legijesztőbb, hogy ez a szempont a
gyermekműsorokban is ugyanúgy érvényesül, hiába gondolnánk, hogy ott jobban
figyelembe veszik a gyermeki lélek sajátosságait, így ha az bóvli is, míg el lehet adni,
addig megfelel az üzletpolitikának.
Persze pozitív próbálkozások is akadnak, és ezzel csak egy elég szélsőséges, csupán
üzleti érdekek érvényesítésére törekvő látásmódot jellemeztem, főleg a kereskedelmi
csatornákkal összefüggésben. Továbbá alapjaiban véve nincs is mindig joga az embernek
számon kérni a médiát, hiszen azt kell meglátni, hogy bár a nagy hatalomnak
felelősségvonzata is van, de alapjaiban véve ez egy üzleti szolgáltatás, amit tudatossággal,
a nézők jobb ítélőképességével, saját maguk számára, lehet, és kell is korlátozni, ha másért
nem, a gyermekek egészséges érzelmi, lelki fejlődése érdekében.
Az anyagi források záloga: a reklám
A televíziózás üzletében a nézettséget úgy lehet kamatoztatni, hogy a termékeik

eladására törekvő vállalkozások a televízió eszközét használják, hogy hirdetéseikkel minél
több emberhez eljussanak. Manapság a gyermekközönséget sem kímélik meg az üzleti
célok megvalósulásához hozzásegítő, befolyásolás eszközétől, a reklámoktól. Ezt úgy érik
el, hogy már a gyermekműsorok közé is jelentős számban beépítenek a reklámokat, melyek
persze a gyermekeken keresztül a szülőket célozzák meg, a gyermeki könyörgés erejét
kihasználva biztatják, „kényszerítik” a szülőket fogyasztásra.
A reklámok pedig sikeresen alkalmazzák a figyelemfelkeltés eszközét, a gyors váltásokat,

hatásos hangeffektusokat, élénk színeket, amik a gyermeket tekintetét talán minden
műsornál jobban vonzzák, ezzel a gyermekek tudatlan odafigyelését kihasználva. Ezen
kívül, ha nem is tudatosan, de még egy gyermekkori észlelési hiányossággal visszaélnek,
azzal, hogy a gyermekek elég sokáig nem tudnak különbséget tenni valóság és fikció
között, ezzel a leghiszékenyebb „áldozatokká” téve őket a reklámok képviselte eladási
céloknak. A három - öt évesek annyira még a reklámok és a programok között sem ismerik
fel a különbséget, ugyanúgy egy érdekes néznivalónak vélik. Öt – hét éves korban már
felismerik a reklámokat, de nem tudatosul, hogy mögötte eladási szándék húzódik meg.
Hiszen ehhez, több nézőpontot is figyelembe kellene venniük, mely képesség majd csak tíz
85
éves korukra fejlődik ki teljesen. Hét – tíz esztendős gyermekek már hitetlenebbek a
reklámokkal szemben, kezdetleges logikai gondolkodásuknak köszönhetően kételkednek a
hirdetések igazságában, de még kicsit összezavarja őket, hogy mivel bíznak a felnőttekben,
azok hogy hazudhatnának. Tizenegy – tizenkét éves korra már képesek felismerni a
mögöttes eladási szándékokat, a felnőttek hazugságait, de ezzel egy időben azt is
elfogadják, hogy a hazugság, az egymás megtévesztése az élet része, ami nem tereli túl
pozitív irányba a gyermekek szocializációs folyamatát.50
A reklámok tehát többszörösen is negatív hatást gyakorolnak a gyermekekre, ami részben

abban nyilvánul meg, hogy egyfajta életfilozófiát is sugallnak, azt hogy a fogyasztás
„maga a boldogság”51, így a fogyasztói társadalom értékrendjét közvetítve. Ezenkívül az
egészségtelen táplálkozási szokások kialakításában is szerepet játszik.
Ezenkívül, a televíziózásnak ez az üzleties szemlélete a meséket is magával

ragadta, mert esetükben is előrébb helyezik a marketingstratégiát, a lelki – szellemi
lényegükkel szemben. Ez nem csak a mesék eltorzulásában mutatkozik meg, hanem abban
is, hogy már további üzletágakat alapoznak rájuk, azzal, hogy a főhősök megjelennek
különböző gyermekjátékok, fogyasztási cikkek formájában is, továbbá rejtve a mesén belül
is megjelenik a termékek népszerűsítése, ezzel tovább erősítve a fogyasztói motívumot.
Viszont mindezek a hatások, a piaci hangulat eluralkodása egy társadalmi

folyamatot is megindít, mert már ideje korán belenevelik a gyermeket a mai korra jellemző
fogyasztói társadalomba, ahol már minden „ciki”, csökken a gyermeki és felnőtt kultúra és
életmód közötti különbség. Ezzel nem hagyják, hogy a gyermek, gyermek maradjon,
elvéve tőle a lehetőséget, hogy teljességében átélje a különböző életkori fokozatokat. A
társadalom felnőttes gyermekeket nevel, miközben kiiktatja az igazi, a személyiség
egészséges kialakulásához szükséges gyermekkort.
8.5. Mire kell figyelni, hogy gyermekeink ne váljanak áldozatokká?
A mai modern világban az elektronika, a televízió nélkül szinte elképzelhetetlen az

élet, nincs is szükség arra, hogy drasztikus megoldásként kiiktassuk életünkből. Csupán a
50
51
86
tudatosság megteremtése a fontos, hogy tisztában legyünk, felmérjük a lehetséges negatív
hatásokat, és ismeretekkel rendelkezve döntéseket hozzunk, szelektáljunk, hogy ne
manipulálhasson minket a média tehetetlen befogadóként! Ez a tudatosság a gyermekek
szempontjából még lényegesebb, mert ők még sebezhetőbbek a negatív hatásokkal
szemben, amiket csak szülői segítséggel lehet mérsékelni, kordában tartani.
A televíziózás nem szükségesen romboló tevékenység a személyiségre nézve, csak

figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amik meghatározzák értékét. Azaz,
figyelembe kell venni:
¾ a nézett műsor minőségét,
¾ a készülék előtt eltöltött időt,
¾ azokat a körülményeket, melyek között a televíziózás megvalósul.
Ezek alapján a szülő segítheti gyermekét azzal, hogy számára olyan műsorokat választ ki,
melyek felkeltik gyermekük érdeklődését, ami fejlődési szintjüknek, a még romlatlan
ízlésviláguknak megfelel. A mennyiséget úgy korlátozva, hogy a tévénézéssel töltött idő
beépüljön programjai közé, de ne elsődleges tevékenységként. Ezt lehetővé tehetik azzal,
ha alternatívákat kínálnak, különféle közös programokat. A megfelelő körülményeket
pedig úgy tudják megteremteni, ha lehetőséget adnak gyermekeiknek, hogy megbeszéljék
velük a látottakat, esetleges kérdéseiket. A beszélgetések alkalmával a kevésbé
figyelemfelkeltő proszociális viselkedésformákra is felhívhatják gyermekük figyelmét,
hogy ezzel is értékesebbé tehessék a televíziózással töltött időt. Egy másik igen hasznos
tevékenységgel, az olvasással is sikeresen össze lehet kapcsolni a televíziózást, a kedvelt
gyermekműsoraik irodalmi háttéranyagát, kisebbeknek még a képes anyagokat segítségül
hívva. Mindehhez persze szülőként is példát kell mutatni, továbbá nem szabad elektromos
baby-sitterként, jutalmazási – büntetési formaként, tehát elsődleges nevelési eszközként
alkalmazni a televíziót. Mindezzel az odafigyeléssel felkészíthetik a gyermekeiket,
segíthetik őket abban, hogy megfelelő tévénézési szokásaik alakuljanak ki, melyek
lehetővé teszik, hogy a televíziózás a tanulási lehetőség, és a színvonalas szórakozás
biztosításával hasznos időtöltés legyen.52
Persze minden szülőnek megvan a saját értékrendje, és leginkább azokat a

tanácsokat tudja betartani, amivel valóban képes azonosulni. Azzal is sokat tesznek már, ha
52
87
felismerik a tudatosság fontosságát a televíziózási szokások kialakítása kapcsán, és saját,
illetve gyermekük jóléte érdekében veszik igénybe a televíziót, hozzák meg döntéseiket.
88
9. „Élhető feltételek” a meséknek is
A dolgozatomban többféle szempontból vizsgáltam a meséket, és a különféle

szempontoknál egyaránt megpróbáltam rámutatni, hogy miért hasznosak a mesék az
emberek, leginkább a gyermekek életében. Ezzel párhuzamosan többször eljutottam, ahhoz
a kutatók által is egyre gyakrabban felvetett problémakörhöz, hogy a mesék hogyan tudnak
ellenállni, megőrizni létjogosultságukat a modern korban érvényesülő „kiszorító
hatásokkal” szemben. Erre vonatkozólag az eddigieket alapul véve szeretnék
következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy hogyan, mennyire jelentkezik a
meséknek ez a „veszélyeztetett helyzete” a modern társadalomban. Továbbá hogy mik
lehetnek azok a megoldások, amikkel megőrizhetőek a mesék, azaz hogyan lehet a mesék
számára is élhető feltételeket teremteni, anélkül, hogy a modern kor velük szemben
támasztott „követelményeiről” meg kellene feledkeznünk.
A modern kor elüzletiesedése, a modern társadalomban eluralkodó piaci hangulat,

a technika hihetetlen léptékű fejlődésével ötvözve már a gyerekeket sem kímélve váltja ki
hatásait, tölti be „befolyásoló természetét”. Kezdve azzal, hogy a felgyorsult világban
sokszor a gyerekek életvitele is a mai rohanó társadalom felnőttjeinek életritmusa szerint
alakul, időt sem hagyva a különböző életszakaszok teljes átélésére.
Ezt véleményem szerint felfokozza az, hogy a modern kor olyan világképet közvetít a
gyermekek felé is, ami a felnőttek realitására helyezi a hangsúlyt, sokszor érzéketlenné
téve őket az élet apró örömeivel vagy más emberekkel szemben. Rákényszeríti a
gyerekekre a „csak így lehet boldogulni” fogalomkört, azaz elfogadhatóvá teszik a
bosszúállás gondolatát, a rivalizálás kényszerét, ami miatt cinikusabbá válnak, esetenként
szégyellniük kell, ha hagyományos az értékrendjük. Teszi mindezt azzal az indokkal, hogy
mindez csak időben felkészíti a gyerekeket a „mai életre”.
Nem túl korai ez? Így elveszik a gyermekkort a gyerekektől, a felnőttesség illúzióját
táplálva, mellyel párhuzamosan elveszik a gyermeki naivitás, ami az érzelmi intelligencia
fejlődését és az integrált személyiség kialakítását segíthetné.
Meg kellene őrizni azokat a formákat, melyek a gyereket gyerekként kezelik,

amilyenek a mesék is, és megadni nekik a lehetőséget ezzel a fejlődési ív végigjárására,
meghagyva nekik a kellő időt önmaguk kiteljesítésére. Ennek a megvalósításához több
89
társadalmi szereplőnek - mint a közösségi gyermeknevelési intézmények, a szerkesztők és
a gyermekek életében legmeghatározóbb emberek, a szülők - felelősség vállalására is
szükség van.
„Szerkesztők” felelőssége
A modern kori változások és a technika fejlődése a mesélési szokásokra, a mesék

formájára is hatással vannak. Az újtól pedig természetesen nem szabad elzárkózni, de
ennek a nyitottságnak kétoldalúnak kell lenni, azaz azt sem szabad hagyni, hogy az
újítások teljesen kiszorítsák a múlt értékeit.
Ez érvényes a mesék átalakítására is, melyet az új hordozóknak megfelelő formára át kell

alakítani. De legalább ebben az esetben, amikor tudjuk, hogy ezt a műfajt a gyerekeknek
szánjuk, biztosítani kellene, hogy ez az átalakítás tudatos legyen, figyelembe véve a
gyermeki sajátosságokat, az ő gondolatmenetüket. Ezzel segíthetik őket a boldogulásban,
közben meghagyva nekik a lehetőséget, hogy gyermekek maradjanak.
Ezért például az elektronikus meséket is úgy kell felépíteni, hogy azok megőrizzék a mese
értékét, hogy ugyanúgy kifejthessenek pozitív hatásokat. Ilyen módszer lehet a kicsiknek
szánt rajzfilmek esetében, hogy egy mesélő meséli a történetet, egyszerű illusztrációkkal
ábrázolva, mely biztosítja a gyermekeknek a követhetőséget, a beleélés által kiváltott
feszültségelvezetést. De ez csak egy technika a sok közül, amelyeknek a megvalósításához
arra lenne szükség, hogy az ipari szereplők és a kutatók között kölcsönös megértés jöjjön
létre, és együttműködve ki tudják szolgálni az ipari és az „emberi” érdekeket egyaránt.
Közösségi gyermeknevelési intézmények közreműködése
Amikor a gyermek bekerül a gyermekközösségekbe, a szülők külvilági hatásokat

ellenőrző és szelektáló szerepe megváltozik, ami azt jelenti, hogy a gyermekközösségek
emiatt nagy felelősséggel bírnak, amit legjobb tudásuk szerint kell vállalni. Ezek a
gyermekközösségek segíthetnek egy alapot teremteni a gyermekeknek ahhoz, hogy
kialakítsanak egy olyan emberies szemléletmódot, amibe még, ha a modernkori társadalom
negatív hatásai azért bele is tudnak szólni, megingatni mégsem tudják azt.
90
Az óvodai nevelésben ez a folyamat úgy látszik meg is kezdődött, erősödött a mese
jelentősége, amivel így a gyermekek, a saját szellemi képességeinek megfelelően juthatnak
az élet problematikusságának, saját belső lelki konfliktusainak megoldására való
információkhoz.
Ezt a jó alapot a kisiskolás években még tovább kellene erősíteni, azzal, hogy növelnék a
mesék arányát az iskolai oktatásban, az érzelmi nevelés lehetőségeit ily módon
kihasználva. Mert azzal, hogy az információ, a hasznosság már ekkor elkezdi kiszorítani az
érzelmi nevelést, csak azt érik el, hogy nem erősödik meg a gyermekek „emberséges”
szemlélete, érzelmeik átélése, gondolataik, véleményeik kifejezőkészsége romlani fog.
A szülők felelőssége
Persze a külső tényezők mellett a gyermekek szocializációjában még mindig a

szülőknek van az egyik legmeghatározóbb szerepe. Ezért a tudatos nevelés elengedhetetlen
ahhoz, hogy a gyermekük iránt való felelősségüket a legjobb tudásuk szerint vállalják fel.
Ez megnyilvánul a külső hatások tudatos kontrolálásában, szelektálásában és a családon
belüli modellnyújtásban is.
Ahhoz viszont, hogy ebben a tudatosságban a szülők felismerjék a mesék pozitív erejét, a
televízió nézési szokások megfelelő kialakításának fontosságát, a társadalomnak is
segíteni kellene őket. Megismertetve velük a mesék lélekerősítő hatásmechanizmusát, a
televízió sajátos nyelvének hatásait.
Ezzel együtt, azért az elvégzett kérdőíves kutatásomból kiderült, hogy sok szülő megpróbál
odafigyelni ebből a szempontból is a gyermekük nevelésére. Az ő esetükben, azonban
érdemes társadalmi szinten beszélni ezekről a témákról, mert mint ahogy a mesékben is a
jó elnyeri jutalmát, az embereknek is szüksége van erre a jutalomra, ami lehet egy
megerősítés, a társadalmi megbecsülés ily módon történő kifejezése.
91
Befejezés
Kutatómunkám során úgy kívántam a mesékkel foglalkozni, hogy végig szem előtt
tartottam a gyermeket, mint a téma központi alanyát. Ezért rámutattam a gyermeknevelés
fontosságára, aminek kiemelkedő figyelmet kell, kellene szentelni minden társadalomban.
Ennek fényében a meséket úgy vizsgáltam, mint a gyermekek szocializációjában, a
gyermeknevelésben meghatározó tényezőt.
Arra a kérdésre, hogy veszélyben vannak-e a mesék, a kutatásom során azt derítettem ki,
hogy a mesék társadalomban betöltött szerepének meggyengülése, a gyermekkor
eltűnésével párhuzamosan jelent igazán veszélyt, ha a gyermekeket már gyermekkorban
sem kezeljük gyermekként, az arra alkalmas formákkal, amilyen például a mese is. A
gyermek pedig, mint „engedelmes katona” csak felveszi a rohanó világunk ritmusát, mivel
nem ismeri mije lehetne, így nincs is mit igényelnie, nincs is miért lázadnia. Ezért a
társadalomnak, a társadalom szereplőinek a feladata, hogy megismertesse a gyermekeket, a
szülőket a mesék „varázserejével”, ezzel hozzájárulva a gyermekkor megőrzéséhez.
A gyermeknevelés fontos feladatában segítséget nyújthatnak a mesék, mert a

gyermekeknek saját lelki problémáinak és a külvilág megértésében, a saját szellemi
képességeiknek megfelelően, a tudatalattijukhoz szólva biztosítanak hasznos
információkat. Ezért nem érdemes gondatlanul veszni hagyni a gyermekek
„útbaigazítására” alkalmas eszközt, az emberek történelme során őrzött értéket, a meséket.
Ne hagyjuk, hogy az élet csak úgy elrohanjon gyermekeink mellett, hogy az

értelmetlen fogyasztásban leljék örömüket a hagyományos emberi értékekkel szemben,
ezért adjunk nekik időt és teret a gyermekkor élményeinek megélésére. A mesevilág
optimizmusán keresztül lehetővé válik számukra, hogy higgyenek a világ biztosította
határtalan lehetőségekben.
92
Irodalomjegyzék
Nyomtatott
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest

Budapest
Budapest
V. J. Propp (1995): A mese morfológiája, Osiris-Századvég, Budapest
Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó, Budapest
Elektronikus
AGB Nielsen Médiakutató Kft.: A televíziózásra fordított idő napi átlaga (2008. november 21. 20:55):
http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2007_atv_prof1.pdf
Arnica Esterl: A gyermeknek mese kell (2008. november 6. 14:38):

http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/ea_0703.htm
Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám), (2008. november 5. 18:42):
Boldizsár Ildikó: A mese mint gyógyító erő (2008. november 16. 19:28):
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42):
Duzmathné Tancz Tünde: A népmese, mint neveléstörténeti forrás (2008. október 25. 10:54):
http://kerikata.hu/publikaciok/text/ezerszin/ezersz06.htm
John Bruno Hare: The history of fairy tales (2008. november 15. 10:30): http://www.sacred-
texts.com/etc/sft/sft07.htm
Heidi Anne Heiner: The Quest for the Earliest Fairy Tales (2008. november 15. 10:10):
http://www.surlalunefairytales.com/introduction/earliesttales.html
93
Kulturális Enciklopédia: Poétikai-műfaji lexikon (2008. november 2. 15:37):
http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm
Magyar Néprajzi Lexikon: Népmesekutatás (2008. október 25. 11:24):

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-2145.html
Mazán Vilmos(2003): Motivációk mentén (Új forrás) (2008.október 7. 14:59):

Nagy Gabriella: Mesék, mesemondók, motívumok (Újforrás), (Boldizsár Ildikó alapján) (2008. november 5.
19:55):http://www.jamk.hu/ujforras/980914.htm
Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába (2008. november 7. 22:01): http://nyitottegyetem.phil-

inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm
Pompor Zoltán: Mindenből mesét csinálok (2008. november 2. 14:23):

http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0503/muhely.html

94
Melléklet
95
Kérdőív a mesék érték-kommunikációjának és szerepének változásáról
A kérdőív kitöltésével a szakdolgozat írási, kutatási munkámat segíti a mesék témájában.

A kérdőív természetesen anonim és a válaszadás nem kötelező.
1. Ön szerint a mai gyermekek életében is fontos szerepet tölt be a mese?

A) igen B) nem
2. Mennyire tartja a meséket gyereknevelésre alkalmas eszköznek?

(1 - egyáltalán nem tartom annak, 5 – a legfontosabb eszközök közé tartozik)
1 2 3 4 5
3. Érzékelt-e változást a mesék érték-kommunikációjában, szerepében az utolsó

három generáció megjelenése alatt? (az Ön szülei, Önök, gyermekeik)
A) igen B) nem
Ha igen akkor, milyen mértékű változást észlelt? (1 - elenyésző, 5 – nagyon jelentős)

1 2 3 4 5
4. Ha a mesék által közvetített értékekre gondol, miket sorolna fel a régi és a mai
mesékhez? Kérem, soroljon fel 3-3 értéket mindkét sorban.
Régi mesék: ……………………., ……………………., …………………….

Mai mesék: ……………………., ……………………., …………………….
5. Ha a mesékben szereplő hősökre gondol, kiket sorolna fel a régi és a mai mesék
képviselőjeként?
Kérem, soroljon fel 3-3 mesehőst mindkét sorban. (Kisgyermeke is sokat segíthet!:) )
Régi mesehősök: ……………………., ……………………., …………………….
Mai mesehősök: ……………………., ……………………., …………………….
96
6. Ha a saját, majd gyermekei gyermekkorára gondol, milyen változásokat tapasztalt
az alábbi tényezők tekintetében?
a) Milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön
gyermekkorában a … (1 – elenyésző, 5 – meghatározó)
Gyermeke Meseforrások (1) Ön

1 2 3 4 5 Fejből mondott mese 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Felolvasott mese 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Diavetítés 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Hangkazetta/lemez 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Videó, DVD 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Bábszínház 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Mozi 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Televízió 1 2 3 4 5
b) Mennyire jellemzőek a mai gyerekek, mennyire volt jellemző az Ön gyermekkorában a
következők által „mondott” mese? (1 – kevésbé jellemző, 5 – meghatározó)

1 2 3 4 5 Nagyszülők 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Szülők 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Rokonok 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Gyermekközösségek vezetői 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Elektronikus berendezések 1 2 3 4 5
c) Az olvasott mesetípusok közül, melyik milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek,
milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában? (1 – elenyésző, 5 – meghatározó)

1 2 3 4 5 Versek, mondókák 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Magyar népmesék 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Magyar klasszikusok 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Külföldi mesék 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Fantasztikus történetek 1 2 3 4 5
1 2 3 4 5 Képregények, kisregények 1 2 3 4 5
97
7. Szerepel a mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás, mesenézés az Önök családi
programjai között?
A) igen B) nem
8. Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének?

A) minden este
B) megpróbálunk minél gyakrabban
C) nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom
D) sajnos egyre ritkábban
E) nem tudom
F) nem olvasunk meséket
9. Hasznosnak tartja a meseolvasást a gyermeknevelésben?

A) igen B) nem
Ha igen, akkor miért gondolja, hogy hasznos?

Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – legfontosabb)
a gyermeket meg lehet nyugtatni, könnyebben el lehet altatni a meséléssel

bensőséges családi légkör teremthető a meséléssel
a meseolvasás bővíti a gyermek szókincsét
a meseolvasás során a gyermek is megtanulhatja a meséket
sok hagyományos érték megtanítható a gyermeknek a meseolvasással
10. Milyen gyakran néz televíziót a gyermeke?
minden nap
hetente többször
csak hétvégén
soha
98
11. Szabályozza a gyermek televízió nézési szokásait?
A) igen B) nem
Ha igen, akkor hogyan?

Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat.
(1 – leggyakrabban, 5 - legritkábban)
kiválasztok neki egy mesecsatornát
kiválasztok neki egy adott mesét, műsort
beteszek neki egy mesefilmet
a gyerek külön kéri hova kapcsoljak
leülök vele mesét nézni
12. A következő alapadatok a kutatás kiértékeléséhez szükségesek:

Az Ön kora: a) 21 – 30 c) 41 - 50
b) 31 – 40 d) 51 - 60
Gyermeke, gyermekei hány évesek, milyen neműek?

Kérem a korhoz írjon egy f (fiú) vagy l (lány) betűt.
......................................................................................................................................................
......................................................................................................................................................
Köszönöm, hogy válaszaival segítette a munkámat!
99
A kérdőíves kutatás eredményeit bemutató táblázatok és diagramok
1. Ön szerint a mai gyerekek életében is fontos szerepet tölt be a mese?
Igen 100
Nem 0
Ön szerint a mai gyermekek életében is fontos

szerepet tölt be a mese?
0% Igen
Nem
100%
2. Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek?
1 - egyáltalán nem tartom annak 0

2 5
3 20
4 37
5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik 38
Össz. 100
Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre

alkalmas eszköznek?
1 - egyáltalán nem tartom annak
5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik
38%
5
4 37%
3 20%
2 5%
1 0%
0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40%
100
3. Érzékelt-e változást a mesék érték-kommunikációjában, szerepében az utolsó
három generáció megjelenése alatt?
Igen 95
Nem 5
Össz. 100
Érzékelt-e változást a mesék érték-

kommunikációjában, szerepében az utolsó három
generáció megjelenése alatt?
Igen
5%
Nem
95%
Ha igen, akkor milyen mértékű változást észlelet?
1 - elenyésző 3
2 6
3 25
4 35
5 - nagyon jelentős 26
Össz. 95
Milyen mértékű változást észlelt?

1 - elenyésző
5 - nagyon jelentős
27%
5
37%
4
3 26%
6%
2
1 3%
0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40%
101
4. Ha a mesék által közvetített értékekre gondol, miket sorolna fel a régi és a mai
mesékhez?
Kérem, soroljon fel 3-3 értéket mindkét sorban.
Régi mesék: Mai mesék:

Igazság: 32 A szegény győzelme: 2 Humor: 12 Mai életre nevelés: 3
Bátorság: 23 Hűség: 2 Barátság: 11 Hősiesség: 3
Szeretet: 19 Szorakoztatás: 2 Bátorság: 11 Furfangosság: 3
Becsületesség: 18 Családias: 2 Erőszak: 9 Kreativítás: 3
Segítőkészség: 14 Összetartás: 2 Összetartás: 8 Jószivűség: 3
Jóság: 14 Nyelvi fordulatok: 1 Szórakoztató: 8 Ügyeskedés: 2
Tanulságos: 11 Történet: 1 Segítőkészség: 7 Tanítás: 2
Barátság: 10 Hiedelemre épűl: 1 Kitartás: 7 Fantázia: 2
Szorgalom: 8 Megtörtént esetek: 1 Erős: 7 Durva: 2
Tanítás: 7 Társadalmi felemelkedés: 1 Hatalom: 7 Rombolás: 2
Tisztesség: 6 Halgass a szívedre: 1 Ügyesség: 7 Én központuság: 2
A jó gyözelme: 6 Érthető: 1 Gyors: 6 Bosszuállás: 2
Tisztelet: 6 Nyugtató: 1 Harcok: 6 Gondoskodás: 2
Szerénység: 5 Bohókás: 1 Valósághű ábrázolás: 6 Népszerűség: 2
Hősiesség: 5 Meseszerű: 1 Okosság: 6 Szorgalom: 2
Okosság: 5 Felelősségtudat: 1 Pénzszemlélet: 5 Rátermettség: 2
Kitartás: 5 Viselkedés: 1 Küzdőszellem: 5 Síker: 1
Jó-rossz harca: 5 Nem ijesztő figurák: 1 Találékonyság: 5 Céltudatosság: 1
Furfangosság: 5 A gonosz büntetése: 1 Színessebb: 5 Szuperhős: 1
Összetartás: 3 Küzdeni tudás: 1 Önbízalom: 5 Lazaság: 1
Találékonyság: 3 Aranyos: 1 Jóság: 5 Kigunyolás: 1
Őszinteség: 3 Értékes: 1 Szépség: 4 Tudás: 1
Hagyományok: 3 Kiegyensulyózottság: 1 Menőség: 4 Gonoszság: 1
Önzetlenség: 2 Leleményesség: 1 Természetszeretet: 4 Agressziv: 1
Bölcsesség: 2 Vidám: 1 Vidám: 4 Üres ídőtöltés: 1
Gazdag-szegény: 2 Emberszeretet: 1 Szeretet: 4 Fegyverek: 1
Ész legyőzi az erőt: 2 Ügyesség: 1 Látvány: 3 Dinamizmus: 1
Jutalmazás: 2 Nemzettudat: 1 Gazdagság: 3 Megbocsájtás: 1
Őnfeláldózás: 2 Szerencse: 1 Tanulságos: 3 Játékosság: 1
Erkölcsösség: 2 Hiszékenység: 1 Igazság: 3 Motiváció: 1
230 35 180 51
102
5. Ha a mesékben szereplő hősökre gondol, kiket sorolna fel a régi és a mai mesék
képviselőjeként?
Kérem, soroljon fel 3-3 mesehőst mindkét sorban. (Kisgyermeke is sokat segíthet!:) )
Régi mesehősök Mai mesehősök

Hófehérke: 26 János vítéz: 3 Shrek: 28 Anni panni és Baribar: 2
Piroska: 16 Dr. Bubó: 3 Barbie: 22 Kockás fülű nyúl: 2
Hamupipőke: 16 Pinokkió: 3 Thomas: 20 Hupikék törpikék: 2
Szegény ember: 16 Bambi: 2 Scooby-Doo: 11 Herkules: 2
Ludas Matyi: 16 Guliver: 2 Micimackó: 11 Power ranger: 2
Mátyás király: 15 Mekk Elek 2 Pokember: 9 Villám Mc Queen: 2
Vuk: 14 Rémusz bácsi: 2 Pokemon: 7 Csingiling: 2
Csipke Rózsika: 13 101 kiskutya: 1 Némo: 7 Wall-E: 2
Királyfi: 12 Óriás: 1 Spongya Bob: 6 Babar: 2
Frakk: 11 Legkisseb gyerek: 1 Noddy: 5 Szilaj: 2
Süsü: 10 Hupikék törpikék: 1 Eperke: 5 Póni: 2
Mazsola: 9 Futrinka utca: 1 Ben 10: 5 Nils Holgerson: 2
Tündér: 8 Runcájsz: 1 Sam a tűzoltó: 5 Arthur: 2
Kockás fülű nyúl: 7 Beszélő paripa: 1 Garfield: 5 Robotok: 2
Jancsi és Juliska: 6 Gögös Gunár: 1 Vuk: 4 Kis hableány: 2
Kis vakond: 6 Kis Mukk: 1 Állatfigurák: 4 Süni és barátai: 1
Lolka Bolka: 5 Állatok: 1 Tom és Jerry: 4 Pindurka: 1
Pompon: 5 Misi mokus: 1 Batman: 3 Kémcsajok: 1
Királylány: 5 Miki egér: 1 Kis vakond: 3 Tündér Lala: 1
Kismalac és a farkas: 5 Vitéz László: 1 Boribon: 3 Yakari: 1
Micimackó: 4 Pöttyös Panni: 1 Anna és Gergő: 3 Lecsó: 1
Aladdin: 4 Toldi Miklós: 1 Pikachu: 3 Dexter: 1
Boszorkány: 4 Tom és Jerry: 1 Tini ninja: 3 Tarzan: 1
Ali baba: 4 Füles mackó 1 Gyerekek: 3 Hercegnők: 1
Csillagszemű juhász: 4 Böbe baba: 1 Oroszlán király: 3 Stephani: 1
Árgyilus királyfi: 3 Makk Marci: 1 Bogyó és Babóca: 3 Zigi: 1
Mézga család: 3 Mir-mur: 1 Fi-fi: 3 Spartacus: 1
Csizmás kandur: 3 Sárkány: 1 Gépek: 2 Simpson család: 1
Hüvelyk Matyi: 3 Szőlőszem királyfi: 1 Superman: 2 Transzformerek: 1
Vízipók: 3 Winethu: 1 Dóra a felfedező: 2 Plusz 30 mesehős: 30
256 40 194 74
103
a) Milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön
gyermekkorában...(1 – elenyésző, 5 – meghatározó) (Megjegyzés: 1 fő nem töltötte ki a kérdést)
Gyermeke Meseforrás Ön
1 2 3 4 5 Össz. 1 2 3 4 5 Össz.
12 29 31 17 10 99 Fejből mondott mese 6 10 30 31 22 99
2 1 22 24 50 99 Felolvasott mese 2 8 17 32 40 99
34 19 29 12 5 99 Diavetítés 8 1 15 40 35 99
19 25 18 25 12 99 Hangkazetta/lemez 32 17 21 21 8 99
0 3 14 26 56 99 Videó, DVD 81 11 4 1 2 99
10 17 39 27 6 99 Bábszínház 23 22 29 17 8 99
21 17 27 23 11 99 Mozi 35 26 23 10 5 99
3 7 13 29 47 99 Televízió 8 26 41 16 8 99

1 - elenyésző
5 - meghatározó
60%
Fejből mondott mese
50%
Felolvasott mese
40% Diavetítés
Hangkazetta/lemez
30%
Video, DVD
20% Színház
Mozi
10%
Televízió
0%
1 2 3 4 5
Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében

1 - elenyésző
5 - meghatározó
90%
80% Fejből mondott mese
70% Felolvasott mese
60% Diavetítés
50% Hangkazetta/lemez
Videó, DVD
40%
Bábszínház
30%
Mozi
20%
Televízió
10%
0%
1 2 3 4 5
104
b) Mennyire jellemzőek a mai gyerekek, mennyire volt jellemző az Ön gyermekkorában a

következők által „mondott” mese? (1 – kevésbé jellemző, 5 – meghatározó)
(Megjegyzés: 1 fő nem töltötte ki a kérdést)
Gyermeke Meseforrás Ön
1 2 3 4 5 Össz. 1 2 3 4 5 Össz.
9 17 36 17 20 99 Nagyszülők 20 8 20 21 30 99
0 0 13 25 61 99 Szülők 2 4 24 26 43 99
48 23 24 2 2 99 Rokonok 51 19 24 5 0 99
5 7 31 38 18 99 Gyermekközösségek 7 8 38 29 15 97
4 2 19 36 38 99 Elektronikus berendezések 32 30 21 6 10 99

1 - elenyésző
5 - meghatározó
70%
Nagyszülők
60%
50% Szülők
40%
Rokonok
30%
Gyermekközösségek
20%
10% Elektronikus
berendezések
0%
1 2 3 4 5
Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében

1 - elenyésző
5 - meghatározó
60% Nagyszülők
50% Szülők
40%
Rokonok
30%
Gyermekközösségek
20%
Elektronikus
10% berendezések
0%
1 2 3 4 5
105
c) Az olvasott mesetípusok közül, melyik milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek,
milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában? (1 – elenyésző, 5 – meghatározó)
(Megjegyzés: 3 nem töltötte ki)

1 2 3 4 5 Össz. 1 2 3 4 5 Össz.
0 2 24 35 36 97 Versek, mondókák 1 6 16 40 34 97
2 12 40 29 14 97 Magyar népmesék 0 1 7 33 56 97
6 19 30 29 13 97 Magyar klasszikusok 0 8 16 34 39 97
3 7 20 33 34 97 Külföldi mesék 15 31 31 14 6 97
25 16 14 24 18 97 Fantasztikus történetek 46 26 18 4 3 97
35 25 15 15 7 97 Képregények, kisregények 28 17 18 23 11 97

1 - elenyésző
5 - meghatározó
Versek, mondókák
45%
40% Magyar népmesék
35%
30% Magyar klasszikusok
25%
Külföldi mesék
20%
15%
Fantasztikus történetek
10%
5% Képregények, kisregények
0%
1 2 3 4 5
Meseforrások (3) jelentőssége a szülők

esetében
1 - elenyésző
5 - meghatározó
Versek, mondókák
60%
Magyar népmesék
50%
Magyar klasszikusok
40%
30% Külföldi mesék
20% Fantasztikus történetek
10% Képregények, kisregények
0%
1 2 3 4 5
106
7. Szerepel a mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás, mesenézés az Önök családi
programjai között?
Igen 98
Nem 2
Össz. 100
Szerepel a
mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás,
mesenézés az Önök családi programjai között?
2%
Igen Nem
98%
8. Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének?
Minden este 51
Megpróbálunk minél gyakrabban 25
Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom 18

Sajnos egyre ritkábban 3
Nem tudom 1
Nem olvasunk meséket 2
Össz. 100
Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a

gyermekének?
Nem olvasunk meséket 2%

Nem tudom 1%
Sajnos egyre ritkábban 3%
Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom 18%
Megpróbálunk minél gyakrabban 25%
Minden este 51%
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60%
107
9. Hasznosnak tartja a meseolvasást a gyermeknevelésbe?
Igen 100
Nem 0
Össz. 100
Hasznosnak tartja a meseolvasást a

gyermeknevelésben?
Igen
Nem
Ha igen, akkor miért gondolja, hogy hasznos?

Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – legfontosabb)
(Megjegyzés: 3 nem töltötte ki)
A gyermeket meg A meseolvasás során Sok hagyományos

lehet nyugtatni, el Bensőséges családi a gyermek is érték megtanítható a
lehet altatni légkör teremthető a A meseolvasás bővíti megtanulhatja a gyermekkel a
meséléssel meséléssel a gyermek szókincsét meséket meseolvasással Össz.
1. 3 61 12 2 19 97
2. 15 16 30 6 30 97
3. 28 13 24 10 22 97
4. 27 6 29 22 13 97
5. 24 1 2 57 13 97
Össz. 97 97 97 97 97
Miért hasznos a meseolvasás?

1. - első
5. - utolsó
70% Megnyugtat, eleltat
60%
Bensőséges családi
50% légkör
40% Szókincsbővítő
30%
Mesetanulás
20%
Hagyományos értékek
10%
0%
1. 2. 3. 4. 5.
108
10. Milyen gyakran néz televíziót a gyermeke?
Minden nap 63
Hetente többször 27
Csak hétvégén 8
Soha 2
Össz. 100
Milyen gyakran néz televíziót gyermeke?
Minden nap
8% 2%
Hetente többször
27%
63% Csak hétvégén
Soha
11. Szabályozza a gyermeke televízió nézési szokásait? (Megjegyzés: 3 fő nem töltötte ki a

kérdést)
Igen 90
Nem 7
Össz. 97
Szabályozza a gyermeke televízió nézési szokásait?
Igen
7%
Nem
93%
109
Ha igen, akkor hogyan? Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő
állításokat.
(1 – leggyakrabban, 5 – legritkábban)
Kiválasztok neki egy Kiválasztok neki egy Beteszek neki egy A gyerek külön kéri Leülök vele mesét
mesecsatornát adott mesét, műsort mesefilmet hova kapcsoljak nézni Össz.
1. 13 22 19 10 23 87
2. 19 27 21 7 13 87
3. 14 15 31 6 21 87
4. 24 19 11 15 18 87
5. 17 4 5 49 12 87
Össz. 87 87 87 87 87
Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási

szokásait?
1. -első
5. - utolsó
60%
50% Mesecsatornát
40% Adott mesét, műsort
Mesefilmet
30%
A gyerek kérésére
20%
Együtt nézzük
10%
0%
1 2 3 4 5
12. A következő adatok a kutatás kiértékeléséhez szükségesek:

Az Ön kora:
Kor (év)
21 - 30 10
31 - 40 74
41 - 50 16
51 - 60 0
Össz. 100
A szülők kora (év)
0% 21 - 30
16% 10%
31 - 40
74%
41 - 50
110
Gyermeke, gyermekei hány évesek, milyen neműek?
Kor (év) Nem

Fiú Lány Össz.
0 - 2,5 8 10 18
3 - 5,5 37 43 80
6 -9,5 31 38 69
10 felett 22 21 43
Össz. 98 112 210
A nemek aránya a gyerekek között
Fiú
47% Lány
53%
A gyerekek életkora (év)
0 - 2,5
20% 9% 3 - 5,5
38% 6 -9,5
33%
10 felett
111

Meseertek PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Meseertek PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Készítette: Kukoda Alexandra

1. A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők.................................................................. 7

2. Mit értünk a mese fogalma alatt? .................................................................................... 13

2.1. Általános meghatározás............................................................................................ 13

2.2. Eltérő megközelítések .............................................................................................. 14

3. Miért fontos a mesékkel foglalkozni? ............................................................................. 18

3.1. A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze ......................................................... 19

3.2. Beszéljünk a gyermekek nyelvén ............................................................................. 21

4. A mesék története és fejlődése ........................................................................................ 24

4.1. A mesék a nagyvilágban........................................................................................... 24

4.2. Mesék a magyar nép életében................................................................................... 27

5. A mesék csoportosítása ................................................................................................... 30

5.1. Írott forma................................................................................................................. 30

5.1.1. A mesék sokfélesége ......................................................................................... 31

5.2. Elektronikus eszközökkel megjelenített mesék........................................................ 34

5.3. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma .................................................................... 36

6. A mesék hatása ................................................................................................................ 37

6.1. A gyermekkor sajátos látásmódja, felmerülő pszichológiai problémák................... 37

6.1.1. Sajátos tájékozódás, látásmód ........................................................................... 37

6.1.2. Lelki konfliktusok ............................................................................................. 40

6.2. Milyen problémák megoldására és miként kínálnak lehetőséget a mesék? ............. 43

6.3. Szülői félelmek a mesékkel szemben és cáfolataik .................................................. 50

6.4. Hogyan meséljünk? .................................................................................................. 51

7.1. Hogyan alakultak át a „mesélési” szokások? ........................................................... 54

7.1.1. A mesék értékrendbeli változása ....................................................................... 55

7.1.2. A meséket közvetítő csatornák, jellemző formái .............................................. 58

7.1.3. Meseolvasási szokások a családban .................................................................. 61

7.1.4. A televízió nézési szokások „kontrollja”........................................................... 62

7.2. Az elektronikus mese átalakulása............................................................................. 64

7.2.1. Rajzfilmek átalakulása a kezdetektől napjainkig................................................... 65

8. A mese a média világában ............................................................................................... 76

8.1. A média szerepe a szocializációban ......................................................................... 77

8.2. A televízió speciális nyelve ...................................................................................... 78

8.3. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása ............................................................... 78

8.4. Az üzleti érdek elhatalmasodása............................................................................... 84

8.5. Mire kell figyelni, hogy gyermekeink ne váljanak áldozatokká?............................. 86

9. „Élhető feltételek” a meséknek is.................................................................................... 89

Kérdőív a mesék érték-kommunikációjának és szerepének változásáról........................ 96

A kérdőíves kutatás eredményeit bemutató táblázatok és diagramok........................... 100

1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R.

A kommunikációs tanulmányaim során megismerkedtem a kommunikáció

A szakdolgozatomhoz elvégzett kutatómunka során, többek között azt kívántam

Kérdőíves primerkutatás: a felmérést két és tizenkét év közötti gyermekeket nevelő szülők

A témát és hátterét bemutató anyagok szekunder elemzése: Pszichológiai vonalon

Ahhoz, hogy a szakdolgozatom címében megjelölt témával megfelelően tudjunk

A személyiségfejlődés folyamatára két meghatározó tényezőrendszer együttesen

Mielőtt a tényezőket számba vennénk, szükséges meghatároznunk a

Az életkor előre haladtával nő a szocializációban szerepet játszó tényezők száma,

1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R.

Ezen belül is a legjelentősebb tényezőket (lásd a 2. ábrát) szeretném sorra venni –

A család, mint a fejlődés

A család, mint a fejlődés közege

A család az a környezet, amely legközvetlenebb módon hat a kisgyermek fejlődésére. A

A család és a tágabb közösség közötti médiumok

Amikor a gyerekek bekerülnek az intézményesített gyermek-közösségekbe, a szülő

Tágabb közösség, kultúra

A kultúra meghatározó szerepét már említettem a szocializáció kapcsán. Most szeretném

¾ egyrészt az adott emberi közösség felhalmozott hagyományait, nemzedékeken át

A mese - a műfaji sajátosságainak sokszínűsége, a társadalomban betöltött

Egy általános, irodalmi szempontokat szem előtt tartó fogalom-meghatározással szeretném

2.1. Általános meghatározás