II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és pszichológia tanszék

Referátum
Téma: Az érzelmi fejlődés

Név: Szabó Bettina

Szak: Tanító
Évfolyam: II/3 (levelező)

Beregszász, 2020
 Bevezetés
Az érzelmek (emóciók) nagyon fontos szerepet játszanak a lelki életünkben. Az öröm,
a félelem, a szeretet, a harag, a düh stb. átszövik, színezik észleléseinket, és hatással lehetnek
figyelmi teljesítményünkre, gondolatainkra, viszonyulásainkra, kapcsolatainkra. Nehéz és
talán lehetetlen is lenne felsorolni az érzelem szerepét az emberi viselkedésben teljes
részletességgel. Az érzelem meghatározása nagyon nehéz, erre utal az is, hogy a
szakirodalomban nagyon sok meghatározással találkozunk. Érzelmeinket szubjektív és
objektív tényezők egyaránt befolyásolják.
Az érzelmek rendkívül összetettek, több tényező együttes kölcsönhatását jelentik:
 Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói.
 Kognitív kiértékelés által létrejövő vélekedés, amelynek tartalma, hogy egy
negatív vagy pozitív esemény megy végbe.
 Arckifejezések.
 Érzelmi reakciók.
 
Az érzelmek tanulmányozásának döntő kérdései az érzelmi összetevőknek a
természetére vonatkoznak. Ezen kívül az összetevők és az érzelem szubjektív élménye közötti
kapcsolattal is foglalkoznak. ( Dr. Estefánné dr. Varga Magdolna, Dr. Dávid Mária, Dr.
Hatvani Andrea, Dr. Héjja-Nagy Katalin, Taskó Tünde: Pszichológia elméleti alapok)
AZ ÉRZELMEK KIALAKULÁSA
A fejlődéspszichológusokat régóta megosztja az a kérdés, hogy mely érzelmek vannak
jelen születéskor. Egyesek azt a nézetet osztják, mely szerint az érzelmek két primitív állapot,
az elégedettség és az ínség érzéséből fejlődnek ki. Mások szerint viszont minden ember az
érzelmek egy alapkészletével születik.
Az alapérzelmek és a hozzájuk tartozó arckifejezések egyetemes készletének létezése
mellett további bizonyítékot szolgáltattak Paul Ekman és munkatársai kultúrközi kutatásai.
Ezek a kutatók számos írástudó és írástudatlan kultúrába tartozó embert kértek meg, hogy
olyan eseményeknek megfelelő kifejezéseket színleljenek, mint például egy szeretett társ
halála vagy közeli barát visszatérése. Az írástudó és írástudatlan felnőttek minden egyes
érzelemnél hasonló arckifejezést öltöttek. Amikor színészek által eljátszott különböző
érzelmekről mutattak nekik fényképet, az írástudók és írástudatlanok azonos véleményen
voltak abban, melyik fénykép képviseli az örömöt, a szomorúságot, a haragot és az undort.
 Az újszülöttekben meglévő érzelmek gondolatát alátámasztó adatok ellenére némi
óvatosságra van szükség. Bármilyen egyetemes legyen is az arckifejezések jelentése felnőttek
között, újszülöttekben nem feltétlenül megbízható mutatói ugyanazoknak az érzelmeknek. Az
újszülött talán azért sír, mert éhes. Arckifejezése és az ahhoz tartozó érzelem ilyemkor a test
rossz közérzetére válasz. A felnőtt egyén viszont például azért sír, mert bűntudatot, szégyent,
szomorúságot vagy csalódást érez. Könnyeik cselekedeteik és körülményeik összetett
kiértékelésének következményei, s olyan kognitív képességek kialakulásától függnek,
amelyek a magasabb agyi központok együttes aktivitását igénylik. Az érzelmek ezen
vonatkozásai születéskor még nem fejlődnek ki. Következésképpen az újszülöttek
arckifejezések megalapozó folyamatok különbözhetnek azoktól, amelyeket ugyanaz az
arckifejezés felnőttekben tükröz.
Ez a fajta bizonytalanság ösztönzi azokat a pszichológusoknak a kutatásait, akik
szerint az újszülöttek kezdetben csak két általános érzelemfajtát, egy pozitívat (elégedettség)
és egy negatívat (ínség) képesek átélni. E nézet értelmében a további érzelmek úgy
keletkeznek, hogy a csecsemő fejlődése során lehasadnak erről a két eredeti állapotról, azaz
differenciálódnak; az öröm 3 hónapos korban válik el az elégedettségtől; a düh és a félelem 4,
illetve 6 hónapos korban különül el az elégedetlenségtől. (Berghauer-Olasz Emőke:
Fejlődéslélektan I. Jegyzet; 2013)
A csecsemő arckifejezései a teljes felnőtt repertoárt lefedik (valahogy úgy, ahogy
hangjai is tartalmazzák az összes beszélt nyelv hangjait), de élményeire, érzéseire már csak
következtethetünk. A különböző, egyre finomodó módszerek lehetővé teszik a csecsemő
érzelmi megnyilvánulásainak fiziológiai mutatókon keresztül történő regisztrálását, és azt,
hogy a kutatók a fiziológiai adatok és a temperamentum- illetve kötődésvizsgálatok
eredményei között keressenek összefüggést. Izard és munkatársai (1991) azt találták ki, hogy
a 3, 6, 9 hónapos korban mért szívritmus variabilitás korrelált a 13 hónapos korban mért
biztonságos kötődés mértékével.
A különböző vizsgálatokból származó adatok arra mutatnak, hogy a fiziológiai
válaszkészség, reaktivitás változatossága szoros kapcsolatban van a temperamentummal, a
kötődéssel, valamint a szociális fejlődéssel. Az élet első évében a fiziológiai
válaszrendszerekben normatív változások fordulnak elő: a csecsemő megszokja a külvilág
ingereit, és megtanulja, mi mit jelent, amint a család őt szabályozó viselkedéséből azt is,
hogyan célszerű bizonyos ingerekre reagálnia. E változások egy része bizonyos érzelem- vagy
viselkedés-kiváltók függvénye, és a válaszrendszerekben vannak már csecsemőkorban is
megfigyelhető egyéni különbségek. Vannak olyan csecsemők, akik igen érzékenyek már a
kezdetektől bizonyos érzelemkiváltó ingerekre, (mosolygó arcra, színes csilingelő tárgyakra)
míg mások kevésbé érzékenyek ugyanezekre az ingerekre.
Sok kutató foglalkozik az egyes érzelmek kialakulásával a csecsemő és kisgyerekkor
során.
Malatesta és Wilson (1988) feltevése szerint a temperamentumokon kívül elsősorban a
tapasztalással, főleg az elsődleges gondozókkal átélt korai tapasztalatokkal, alakulnak ki azok
az érzelmi hajlamok, melyekkel az ember a világra válaszol. Az érzelmi hajlamok a
személyiség részei: az érzelmi tulajdonság, vonás laza strukturális szerveződésnek tekinthető,
az érzelmi zavarok viszont azt jelzik, hogy ez a szerveződés túlságosan megmerevedett. A
korai élmények mind a szituáció kiváltotta érzelem, mind a viselkedés, mind a-
csecsemőkorban még preverbális- kognitív keret szempontjából igen fontosak. Például ha a
szülők rendszeresen, de nem teljes körűen megakadályozzák, frusztrálják, hogy a csecsemő
elérje a céljait, ez a düh érzelmének kiváltásához és megerősödéséhez vezet, ami az
ambivalens kötődési mintázatban jelenik meg a viselkedés szintjén. A globális kognitív keret,
amelyben a csecsemő az ilyen szituációkkal kapcsolatban „gondolkodik”, az, hogy az
apa/anya nem hagyja, hogy elérje, amit akar. A gondozók későbbi rugalmasságától függ az,
hogy ez a kezdeti élményeken nyugvó érzelmi hajlam módosul-e vagy sem. (Hámori,
2006,20-21)
Az érzelmek osztályozása:
Az érzelmeket több szempont szerint csoportosíthatjuk.
Polaritás szerint megkülönböztetünk:
 Kellemes vagy pozitív érzések
 Kellemetlen vagy negatív érzések
Megkülönböztetünk egyetemes vagy alapérzelmeket, amelyek minden kultúrában
megtalálhatók és felismerhetők:
 Harag
 Félelem
 Undor
 Meglepődés
 Szomorúság
 Öröm
Tárgyuk szerint (az alapján, hogy mire irányul az érzelem):
 Intellektuális érzelmek
  Erkölcsi vagy morális érzelmek
 Esztétikai érzelmek: pl. a harmónia, romantika érzése
Az érzelmi állapot jellege szerint:
 Hangulat: kevésbé intenzív, de tartós érzelmi állapot.
 Indulat: nagyon intenzív rövid ideig fennálló érzelmi állapot.
 Szenvedély: nagyon intenzív és tartós, akár életünk végéig fennálló érzelmi
állapot.
Vannak összetett érzelmek is, mint például a bűntudat. ( Dr. Estefánné dr. Varga
Magdolna, Dr. Dávid Mária, Dr. Hatvani Andrea, Dr. Héjja-Nagy Katalin, Taskó Tünde:
Pszichológia elméleti alapok)
NEMI KÜLÖNBSÉGEK AZ ÉRZELMEKBEN
Az érzelmek szocializációjában fontos szempont a nemi hovatartozás. Tudjuk, hogy a
szülők és a társak is különböző módon kezelik a lányokat és a fiúkat. Vajon hogyan
tükröződik ez az érzelmek átélése, kimutatása, felmérése terén? A közvélekedés azt tartja,
hogy a nők emocionálisabbak és érzelmileg kifejezőbbek a férfiaknál. Ezt a kérdést igen
sokan vizsgálták, és a vizsgálatok nagy vonalakban megerősítik a közhiedelmet. (Hámori,
2006, 24)
McRea és munkatársai (2008) szerint sokak számára már a feltételezés is
elviselhetetlen, hogy a férfiak és a nők érzelmi válaszai különböznek. A hétköznapi
vélemények megoszlanak, egyelőre még a tudósok is vitatkoznak, ugyanis az empirikus
kutatások eredményei igencsak vegyes képet mutatnak. Az eredmények között többségben
vannak azok, amelyek arra világítanak rá, hogy valójában nincs különbség az érzelmi
válaszok kifejezésében a nemek között. Néhány általános tapasztalat és önbeszámolóra épült
adat azt mutatja, hogy az emocionalitás és az érzelmek kifejezésének terén a nők jóval
kifinomultabbak. Továbbá a nők jóval fogékonyabban, érzékenyebben reagálnak az őket ért
érzelmi hatásokra. Vannak ugyanakkor bizonyos érzelmek, amelyek a férfiaknál sokkal
erőteljesebben mutatkoznak meg. Ilyen például a düh és a büszkeség. McRea és munkatársai
szerint a választ nem az azonnali kifejezésre jutó érzelmi válaszokban kell keresni, hanem az
ennél jóval összetettebb érzelemszabályozásban. Mindazonáltal egyre elfogadottabbá válik az
a nézet miszerint az érzelmi válaszok mindössze csatolt funkciói egy kezdeti emocionális
reaktivitásnak, valamint a már folyamatban lévő érzelemszabályozásnak. Ezen elképzelések
fényében pedig lehetetlen megmondani pusztán a viselkedésből, hogy a nők és a férfiak
érzelmi válaszaikban lévő különbség reaktivitás vagy szabályozásbeli különbség eredménye-
e. Bradley és munkatársai (2001) kutatásuk során az érzelmi ingerekre adott fiziológiai
válaszok mérésére helyezték a hangsúlyt. Azt találták, hogy kevés esetben mutatkozik a várt
különbség érzelmi ingerekre adott fiziológiás válaszok esetében azaz, hogy a nők érzelmileg
reaktívabbak, emocinálisabbak lennének, mint a férfiak. Cahill és munkatársai (2001)
valamint Hamann és munkatársai (2004) fMRI vizsgálatukban vizuális ingerek hatására
nagyobb amygdala aktivitást találtak a férfiaknál, mint a nőknél, Wager, Phan, Liberzon és
Taylor (2003) eredményi ugyanakkor ezen agyi aktivációbeli különbséget nem tudta
alátámasztani. McRea és munkatársai (2008) fMRI vizsgálatukban negatív és semleges
ingereket alkalmaztak, és azt az utasítást adták a férfiak és a nők egy-egy csoportjának, hogy
átkeretezéssel szabályozzák érzelmeiket vagy csak egyszerűen nézzék az ingereket. A
következőket találták: a férfiak és a nők nem különböznek az érzelmi reaktivitás terén.
Ugyanakkor férfiak nagyobb amygdala aktivitást és kisebb prefrontalis aktivitást mutattak. Az
is kiderült, hogy az átkeretezés a férfiak számára egyszerűbben megvalósítható,
automatikusabb, gyorsabb, valamint fenntartása kevesebb energiát igényel, mint a nőknek. A
nők esetében azonban, több ventrális striátrális aktivitás volt megfigyelhető, amelyet jutalom
érzékeny területként tartunk számon. (Biró Brigitte Alexandra: Az érzelemszabályozás
mechanizmusában megjelenő nemi különbségek, 2014)
Általában a társadalmilag beidegződött szokások, sztereotípiák és önleírások szintjén
kisebb a nemek közötti különbség az érzelmek átélésének gyakoriságára vonatkozóan, mint az
intenzitásra nézve. A pozitív érzelmeket gyakrabban és intenzívebben élik át a nők, a negatív
érzelmek közül a befelé forduló, önbüntető érzelmek szintén a nőknél gyakoribbak és
intenzívebbek, a kifelé forduló érzelmeknél, mint a düh, megvetés, a viszony vagy megfordul,
vagy eltűnik a különbség.(Hámori,2006,24)
A nemek közötti érzelmi eltérések alapelvei
Nők: jobban feltárulkoznak- externalizáció
 Nyelv és metakommunikáció terén
 Különösen szomorúság esetén
 Mindkét nem nyitottabb a nők felé
Férfiak: befelé fordulás- internalizáció
 Ritkább érzelemkifejezés
 Kivéve: a düh
Megküzdés (coping) a stresszhelyzetekkel
Nők:
  Társas támasz keresése
 Szorongás, depresszió kifejezése (amygdala?)
 Átkeretezés, elnapolás
Férfiak:
 Problémamegoldás, célirányosság
 Ingerlékenység, indulatosság
 Aktivitás fokozása (pl. sport, barkácsolás) (Prof. Dr. Kéri Szabolcs: Gender-
kontinuum modellek. Nemi eltérések az érzelmek terén,2017)
Az érzelem kifejezése tekintetében a sztereotípiák a férfiakról több düh, a nőkről több
szeretet-, szomorúság- és félelem-kimutatást állítanak, míg a boldogság és a meglepődés
kimutatása terén nincs különbség. Ugyanakkor az önleírások minden érzelmet intenzívebbnek
mutatnak a nőknél; ez a különbség a düh kifejezésénél a legkisebb. A független
megfigyelőktől nyert adatok esetében is felmerül az a módszertani probléma, hogy ha a
bírálók tisztában vannak a megfigyelt nemével, akkor ők is beleeshetnek a sztereotípiák
csapdájába. Például ugyanazt a csecsemőt lányként félősnek, fiúként dühösnek látják. Az
ilyen vizsgálatok is megerősítik a közvélekedést, a nők kifejező viselkedése jobban
felismerhető és gyakoribb, ez a különbség azonban csak kétéves kor után válik fokozatosan
nyilvánvalóvá. Az expresszív jelzések felismerése, és vétele is a nők javára billenti el a
mérleget a tanulmányok több mint 80 százalékában. Felmerül a kérdés, hogy mindezek a
különbségek biológiai vagy szocializációs eredetűek. A kutatók többsége szocializációs
hatásnak tekinti a különbségeket, bár Lewis (1985) felhívja a figyelmet az örökletes tényezők
szerepére.
A szocializációs hatások feltérképezéséhez a család szerepét sokan, sok oldalról
tanulmányozták keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatokban. Mindkét szülő részéről
kimutatható volt, hogy eltérő a két nemmel kapcsolatos attitűdjük, az, ahogy velük az
érzelmekről beszélnek, ahogy az érzelmeiket nekik kimutatják, s ahogy a gyermek érzelmeit
elfogadják, bátorítják vagy alakítják náluk a kezelés módját.
A kortárs szocializációs hatások ugyanezt az irányt támogatják. Az óvodáskorú lányok
általában kis, intim csoportokban játszanak, ami a kooperációt támogatja, a fiúk nagyobb,
státusz-orientált csoportban, ami a konfliktust és agressziót maximalizálja. Mivel a további
élet során is megmarad a saját nemű csoportban tartózkodás preferenciája, vagyis a lányok,
nők továbbra is jobban kedvelik egymás társaságát, ahogyan a fiúk, férfiak is szívesebben
vannak férfitársaságban, a hatás erősödik. Jellemző módon a két nem egymás társaságában
„átveszi” egymás stílusát: a férfiak több melegséget mutatnak a nők iránt, a nők több
agressziót a férfiak iránt, mint saját nembeli társaik felé.
Brody és Hall (2000) a nemi különbségek kialakulásának történetére két modellt
javasolnak: az egyik „távoli tényezők” – temperamentum különbségek, szocializációs
történet, nemenként elkülönülő játék, kulturális értékek- integrációját jelenti, a másik a fenti
„távoli” faktorok és „közeli” okok- az adott szituációbeli viselkedés és az arra kapott
visszajelzés- interakciójaként áll elő.(Hámori,2006,25)
Az érzés lényege, hogy az én kapcsolódik valamihez. Az érzelmi élet az
intelligenciához is hozzátartozik. Hogy lelkileg egészségesek legyünk, érzelmileg is
táplálkozni kell. Az érzelmi elégedettségi küszöb azt jelenti, hogy megkapjuk a szükséges
lelki simogatást. Az érzelmi élmény hatására megváltozik a bőr elektromos vezetőképessége,
a vérnyomás és pulzusszám, de látható testi tünetek is jelentkezhetnek. Hiteles az az érzés,
mely tényleges érzést fejez ki. A metakommunikációs jelzések akaratlanul is elárulják
érzelmeinket. Az érzelmileg labilis személy boldogtalan és nehezen alkalmazkodik. Az
érzelmi világunkhoz tartozik az együttérzés, az empátia, az érzelmek polarizáltsága, az
érzelmi ragály, az érzelmi beállítottság, tisztában kell lennünk az érzelmek létrejöttével és
gyermekeknél az érzelmek kialakulásával.(Dr. Légrádi László: Érzelmekről általában)
 Felhasznált irodalom:
1. Dr. Estefánné dr. Varga Magdolna, Dr. Dávid Mária, Dr. Hatvani
Andrea, Dr. Héjja-Nagy Katalin, Taskó Tünde: Pszichológia elméleti
alapok https://uni-
eszterhazy.hu/hefoppalyazat/pszielmal/az_rzelemrl_ltalban.html (Utolsó
letöltés dátuma: 2020.12.15)
2. Berghauer-Olasz Emőke: Fejlődéslélektan I. Jegyzet; 2013
3. Hámori Eszter (2006): Pszichológiai eszközök az ember
megismeréséhez. Bölcsész Konzorcium
4. Biró Brigitte Alexandra: Az érzelemszabályozás mechanizmusában
megjelenő nemi különbségek, 2014
5. Prof. Dr. Kéri Szabolcs: Gender-kontinuum modellek. Nemi eltérések az
érzelmek terén,2017
http://www.cogsci.bme.hu/~ktkuser/KURZUSOK/BMETE47A004/2017
_2018_1/Nemek_Erzelem_2017.pdf (Utolsó letöltés dátuma:
2020.12.20)
6. Dr. Légrádi László: Érzelmekről általában http://acta.bibl.u-
szeged.hu/28379/1/modszertani_040_003_108-113.pdf (Utolsó letöltés
dátuma: 2020.12.21)