Az anatómia tárgya és felosztása

A biológia tudományának az élő szervezetek morfológiai( vagy alaktani) megismerésével foglakozó

része az anatómia.

A szó görögül felmetszést, azaz boncolást - bonctant jelent.

(Természetesen a boncolás a szervezetek belső felépítésének megismerésére irányul.)

A technikai fejlődés lehetővé tette - mikroszkóp segítségével – molekuláris szintig megismerni a szervezetet
felépítő sejteket, és azoknak az életfolyamatokban betöltött funkcióit.

Ennek alapján a az anatómia két részre osztható:

1.) mikroszkópos anatómia:

a) sejttan – citológia

b) szövettan – hisztológia

2.) makroszkópos anatómia:

– Rendszeres anatómia (anatomia systematica)

– Tájanatómia (anatomia topographica)
– Összehasonlító anatómia
– Alkalmazott (művészi vagy plasztikai) anatómia
– Röntgen anatómia
– Funkcionális anatómia

Makroszkópos anatómia felosztása:

1. Rendszeres anatómia (anatomia systematica) :

• az emberi szervezet alkotórészeit egyneműségük és hasonlóságuk szerint csoportosítva ismerteti.

• Külön szól a csontokról (osteologia), ezek összeköttetéseiről (syndesmologia), az izmokról (myologia),
az erekről (angiologia), a test belső üregeiben lévő zsigerekről (splanchnologia), az idegrendszerről
(neurologia) és az érzékszervekről (aesthesiologia).

2. A tájanatómia(anatomia topographica):

• A test külalakjának tagolódását veszi alapul s az egyes testrészeket is tájékokra (regionis) osztva
ismerteti, különös figyelemmel az egyes alkotórészeknek egymáshoz való térbeli (topographiai)
viszonyára.

3. Összehasonlító anatómia:

• állatok és ember közti összefüggések

4. Alkalmazott (művészi vagy plasztikai) anatómia:

• Az élő emberi test külső idomával nyugvó állapotban és mozgáskor egészen különleges szempontból
foglalkozik.

5. Röntgen anatómia:

• Rtg felvételek elemzése, CT, MR, ECHO

6. Funkcionális anatómia:

• felépítés és működés közti kapcsolat

Alapfogalmak
– Anatómia = struktúra (ana = fel, tomos = vágni)
• Az anatómia az emberi test alaki sajátosságaival foglalkozik.

– Élettan = funkció
– Sejt: a legkisebb önálló életre képes alkotóelem, élettani alapegység.
– Szövet: azonos alakú és származású sejtek speciális feladatra (célfunkció) speciális szerkezetben
összerendeződve.
– Szervrendszer: egyes szervek életműködés szerinti összerendeződése (pl.: keringés, légzés, emésztés
stb.)
– Vázrendszer:
• csontrendszer (váz + egyesítő képletek)
• ízületek
• izomrendszer

– Csontszövet:
• szilárd (a Ca és Mg tartalmú szervetlen sók miatt)
• rugalmas (a kollagén szerkezetű csontfehérje, az ossein miatt)
• könnyű
• a testsúly 10-14 %-át adja
• a kor előrehaladtával a szilárd rész aránya nő, a rugalmas részé csökken (40–60 % szilárd – rugalmas
arányról 70–30 %-ra).

– Sárga csontvelő (medulla ossium flava): A sárgacsontvelő alapvetően zsírszövetből áll, és hézagpótló
szerepe van. Nagy vérveszteség esetén képes vörös csontvelővé alakulni és részt venni a
vérsejtképzésben.
– Vörös csontvelő (medulla ossium rubra): a lapos csontokban, valamint az újszülöttek minden csontjában
ez található (koponya, bordák, pici csontok), szivacsos állományú.
– Csonthártya (periosteum): tápláló és védő funkciója van, minden élő csontot beburkol, benne erek és
idegek futnak, gyulladása a periostitis.

A mozgásrendszer – Systema locomotorium

 A csontvázrendszer - Systema sceleti
Csontváz

• 206 csontból tevődik össze

• A test szilárd vázát képezi
• A mozgás passzív szerve
• Testüregeket fog közre és védi a benne lévő szerveket
(koponya, mellkas)
• a vérképzés helye (lapos csont, vörös csontvelő)
 A csont felépítése
• szerves állomány (rugalmasság)
• szervetlen állomány (szilárdság)
• a két állomány aránya az élet folyamán változik
• osteoblastok (csontépítő sejtek)
• osteoclastok (csontfaló sejtek)
• csonthártya
• porc
• substantia corticalis - tömött, kompakt , vagy kéreg állomány
• substantia spongiosa - szivacsos állomány, ami a terhelési erővonalaknak megfelelően trajektoriális
szerkezetű (az erővonalak mentén elhelyezkedő csontgerendák alkotják)
• csontvelő

A sejt-közötti állományt szerves és szervetlen anyagok építik fel.

• A szervetlen állományban kalcium- és magnézium sók találhatók (kalcium-karbonát, kalcium- és
• magnézium-foszfát).
• A szerves állományt összetett szénhidrátok és fehérjerostok (kollagénrostok) adják.
A csontállomány:
• 35-55%-át az ásványi sók,
• 25-45%-át a víz,
• 20%-át a szerves alapállomány adja.
• A csontok rugalmasságát szerves anyagai, szilárdságát szervetlen anyagai adják.

Csontsejtek jellemzése

A csontsejteknek 3 fő típusa van:

• A bontó csontsejtek (osteoclastok) a csontot bontják,

• az építő sejtek (osteoblastok) építik,
• és vannak a beágyazódott sima csontsejtek, melyek a
• csont anyagcseréjében vesznek részt aktívan.
• A csont folyamatosan átalakul, újjáépül, cserélődik. A bontó sejtek a megöregedett részeket lebontják, és
helyettük új, friss csontot képeznek az építők
 Csont szerkezeti felépítése

Csonthártya (periosteum)
A csontokat kívülről borító kötőszövetes tok. Egy külső rostdús (stratum fibrosum), és egy belső sejtdús
(stratum osteoblasticum) rétegből áll.

Jellemzői:

• védi a csontot a külső hatásoktól,

• biztosítja a csont ideg és vérellátását,
• biztosítja a csont növekedését, gyógyulását,
• dús idegellátottságánál fogva érzékszervi funkciója is van, hisz receptorai útján állandóan izom- és
mozgásérzéseket fog fel, és közvetít az agyba. Az agy így a test részeinek helyzetéről és működéséről
hiteles tájékoztatást kap,
• csöves csontoknál a velőűr felöl is van (endosteum).
• ha a csontot megfosztjuk a csonthártyától a csont elhal
• szerepe van vastagságbeli növekedésben
• elengedhetetlen a csont folytonosságának helyreállítódásához
• (a regenerációhoz)

Substantia corticalis - tömött, kompakt ,vagy kéreg állomány

• Kemény, tömött

• Szabad szemmel egyneműnek látszik

• Csontlemezek a mechanikai erővonalaknak megfelelően

• helyezkednek el, fokozott teherbíró képesség

Substantia spongiosa - szivacsos állomány

• Csontgerendák építik fel

• A szivacsos csontállományban a csontgerendák jellegzetes

• elrendeződést mutatnak (trajektóriális rendszer).

• A statika szabályai szerint helyezkednek el, lefutási irányuk a

• külső hatóerőknek felel meg, azaz a lehető legkevesebb
csontállomány
• igénybevételével a legnagyobb teherbírásra képesek.

• Így a csont a ráható húzó- és nyomóerőknek jobban ellenáll,

mint ha tömör csontállomány volna.

• Csontképződés ingere a terhelés (pl.gyermek>ha nem rág

• helyesen>állcsontja kevésbé lesz teherbíró)
 Kompakt és szivacsos állomány
Kompakt állomány:

koncentrikus lemezekből álló egységei, az osteonok, szorosan egymás mellett, a csont hossztengelyével kb
párhuzamosan állnak, közepükben lévő csatornában -Havers csatorna – erek futnak

Szivacsos állomány:

az osteonok (csont szerkezeti egysége) trabeculákat (gerendákat) hoznak létre, szerkezete lazább, üregeiben
vörös csontvelő van

Normál állapot és Osteoporosis

Velőűr és a csontvelő(medulla ossium)

• A csontokban elhelyezkedő szövet, melynek fő feladata a vérsejtek (vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és

vérlemezkék) termelése.

• A csöves csontok középső részén található üreget velőüregnek hívják, melyet sárga csontvelő tölt ki.

A csontvelő típusai

➢ vörös: rövid, lapos, szabálytalan és hosszú csöves csontok végrészeiben( szivacsos állományban)
– Szerepe: vörösvérsejt, vérlemez és egyes fehérvérsejtek képzése

➢ sárga: hosszú, csöves csontok középrészében, zsírszövetből épül fel.

➢ Vörös csontvelő: A serdülőkor után is vörös csontvelőt tartalmazó csontok: többek között a bordák, a
szegycsont, a lapocka- és medencecsontok.

Csöves csontok részei

• Corpus vagy diaphysis:
– cotricalis és szivacsos állomány
– velőüreg

• Epiphysis vagy végdarab:

– Ízületalkotó, porcborítású
– Főleg a végtagokban

Porc (cartilago seu chondros)

Jellemzői:
• nagy jelentősége van a csontok fejlődésében
• felnőttben a csontváz kiegészítője
• részt vesz a csontok összeköttetéseiben pl.: bordaporc
• a csontok végein, az ízületi felszíneket alkotja

Porc típusai
• Hyalin- vagy üvegporc
– Ez a porctípus jobbára összenyomási terhelésnek kitett területeken fordul elő, főként ízületi
porcfelszínek képzésében vesz részt vagy a légcső és a hörgők porcaiként van jelen.
– Az ízületi porc az ízületet alkotó, ízesülő csontvégek felszíneit borítja és rendkívül fontos szerepet
játszik az ízületek normál működésében.
– Az ízületi porcfelszín biztosítja a csontvégek egymáshoz képest történő súrlódásmentes elmozdulását és
szétoszlatja az ízületre ható mechanikai erőket.
– Az üvegporc sejtekből és sejt közötti állományból épül fel.

• Kollagénrostos porc
– Nagyobb mérvű, nem tisztán összenyomási terhelésnek kitett testtájakon fordul elő pl. a csigolyák
közötti porckorongok külső rostos gyűrűjét, illetve a meniscusokat alkotja.

• Elasticus porc
– Nagyobb fokú deformálódásnak kitett testrészekben fordul elő, mint amilyen a fülkagyló, az orr egyes
részei vagy gégefedő.

A csontok növekedése
a) vastagságbeli növekedés
– a csonthártya fiatal csontsejteket hoz létre
– belül a csontfaló sejtek bontják a csont állományát
– a csont vastagszik és a velőűr nő

b) hosszirányú növekedés
– Az epiphysis és diaphysis határán lévő un. Epiphysis fugákban lévő növekedési porckorongok
biztosítják.
– A növekedési porckorong a csont vége felé porcot hoz létre.
– a csont testén felül a porcbontó sejtek lebontják a porcot és a helyét fiatal csontsejtek foglalják el

– Megjegyzés: A vastagságbeli- és a hosszirányú növekedés egyszerre, egy időben megy végbe! A

felbontás az oktatás céljait szolgálja!
 c) a növekedés szabályozása
– az agyalapi mirigy elülső lebenyének növekedést serkentő hormonja(somatotrop [STH]) szabályozza a
növekedést.
– a nemi hormonok termelődése gátlólag hat a növekedésre
– 18 éves kor körül az STH termelődése csökken és a porc helyét csont veszi át.

A növekedési folyamat jellemzése

• a fejlődés szakaszában a csontképzés van túlsúlyban
• felnőtt korban a csont képződés és lebontása egyensúlyban van
• idős korban csontpusztító sejtek túlműködése kerül túlsúlyba
• a csontállomány sorvad (csontritkulás)
• csonttörés esetén a csontképző sejtek működése fokozódik

Csont
• A csont folyamatosan átalakul, megújul.
• A szervetlen és szerves anyagokat, valamint csontsejteket ún. csontépítő sejtek (oszteoblasztok) képzik.
• A régebbi részek leépítését pedig csontfaló sejtek (oszteoklasztok) végzik.
• A csont egyben szilárd, teherbíró és rugalmas is.
• A rugalmasságot a csontsejtek, valamint a sejtközötti állomány szerves alkotói, a szilárdságot pedig a
szervetlen sók biztosítják.

A csöves csontok növekedése:

• embrionális kortól a serdülőkor végéig

• növekedési hormon hatására
• 3 féle sejttípus közreműködésével:
• porcfaló sejtek
• porcépítő sejtek
• csontépítő sejtek

Érdekesség
Hogyan is zajlik a csont állandó átépülése, megújulása?
• Ez az állandóan zajló, és igen pontosan szabályozott folyamat a csontfelszíneken zajlik mikronméretű
gócokban.(A mikron a milliméter ezredrésze.) Ma úgy tudjuk, hogy a csontsejtek határozzák meg, hol
induljon meg a csontátépülés. Először a csontfaló sejtek jelennek meg, amelyek egy üreget bontanak ki
a csontfelszínből.

• Amikor az üreg elér egy bizonyos nagyságot, abbahagyják a munkát. Megérkeznek a csontépítő sejtek,
és szépen visszaépítik a kibontott üreget. A csontbontó sejtek ezután máshol kezdenek el dolgozni, majd
• mennek utánuk a csontépítő sejtek. Olyan ez, mint amikor javítják az úttestet.

• Több helyszínen megjelennek azok a munkások, akik kibontják az aszfaltot, de őket rövidesen követik
azok a mesterek, akik a lyukakat új aszfalttal töltik ki. Ha magasból lenézünk egy város utcáira,
láthatjuk, hogy számos helyen folyik a szorgos munka. Ha mikroszkópba nézve figyeljük meg a csontot,
látjuk a „szőrös” felszínű csontfaló sejteket, amelyek az üregeket kibontják. Tőlük különböznek a
csontépítő sejtek, amelyek az újraépített üregekben láthatók. Az építők először ún. szerves
alapállományt termelnek maguk körül, amelybe némi idő után a kalciumsók áramlanak be, az új szövet
így „elmeszesedik”, és a csont ismét teljes értékű lesz.

• Könnyen beláthatjuk, hogy ha a szervezet nem tudja beépíteni a kalciumot, a csont lágy marad, nem
törik, hanem elgörbül – kialakul az angolkórnak nevezett betegség.

Mi a csúcs csonttömeg?

• 25-30 éves korra kialakul a végleges testmagasság, a maximális vagy csúcscsonttömeg, ami 20-25 évig
nem is változik lényegesen (ezekben az években annyi csont épül, amennyi lebontásra kerül). Nőknél a
változás korában átmenetileg mind a csontbontás, mind a csontépítés felgyorsul, de a bontás
kifejezettebb. Férfiaknál később, fokozatosan csökken a csonttömeg. Időskorban a csontbontás már nem
gyors, de a lelassult csontépítés még ezt sem tudja ellensúlyozni.

• Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken (törési küszöb), a csont minimális erőhatásra
eltörik. Láthattuk az elmondottakból, hogy állandó bontás és építés zajlik a csontok felszínén. Addig
nincs baj, amíg az építés ugyanolyan ütemű, mint a lebontás. Az egészséges fiatal felnőttek
csonttömegének mintegy 10%-a cserélődik ki ily módon évente. Amikor a csontbontás meghaladja az
építés ütemét, lassan, fokozatosan veszítünk a csontunkból.

Csontok alakja

• hosszú, csöves (alkar, felkar, combcsont)

• Rövid csöves (ujjperc, lábujjcsontok)
 • lapos (szegycsont, medencecsont)
• Szabálytalan vagy köbös (csigolya)
• Labyrinthus vagy légtartalmú (rostacsont, halántékcsont)

Csontok közötti összeköttetések

1.) Folytonos

• Kötőszövetes összeköttetés (pl. koponyacsontok között)

• Porcos összeköttetés (pl. csigolyaközti porckorongok által)
• Csontos (pl. keresztcsonti csigolyák)

2.) Megszakított (ízületek)

Folyamatos összeköttetések (synarthroses)

nincs anyagfolytonosság hiány (magyarán nincs rés!), nagyobb terhelhetőség, de kisebb vagy elhanyagolható
mozgástartomány.

A csontokat összekötő anyag természete szerint lehet

• syndesmosis = szalagos-kötőszövetes kapcsolat

• synchondrosis = porcos kapcsolat
• synostosis = összecsontosodás

Kötőszövetes összeköttetés
 Porcos összeköttetés

Csontok közötti összeköttetések

 Kötőszövetes Porcos

Csontos Ízület

Csontok alakja
 • Csöves csontok (hosszú és rövid), amik főleg a végtagokon fordulnak elő. Nevüket a csont középső
csőszerű darabjáról kapták. E csontok két vége rendszerint vaskosabb és nem egységes üreget, hanem
soküregű szivacsos csontállományt tartalmaz.

• A lapos csontokra jellemző, hogy két vékony tömör csontréteg közötti teret szivacsos csontállomány
tölti ki, mely az élet végéig megmaradó vörös csontvelővel telt.

• Köbös vagy szabálytalan alakú csontok, rendszerint szabálytalan, de a tér három síkjában közel
azonos méretű csontok. Vékony tömör kéregből és az állományuk javarészét kitevő szivacsos csontból
állnak. Ilyenek a kéz-, és lábtő csontok, amelyek sárga csontvelőt, és a csigolyák, melyek vörös
csontvelőt tartalmaznak.

• Labyrinthus, vagy légtartalmú csontok, főleg a koponyában fordulnak elő. Vékony csontlemezekből
álló szabályos felépítésű csontok, melyek főleg az arckoponya nyálkahártyával bélelt üregrendszerét
veszik körül.

Csontok rugalmassága

Ásványi anyagok nélkül a csont olyan rugalmassá válna, hogy csomót köthetnénk rá úgy , mint egy kerti
locsolócsőre.

• A csontok keménynek és élettelennek tűnnek, bár erek és idegek hálója fonja át belsejüket. 

• A csöves csontok belsejét velőüreg alkotja, melyben zselészerű anyag, a csontvelő található, ahol egy
nap alatt csaknem 200 milliárd vörösvérsejt termelődik.

• A csontok négyszer szilárdabbak, mint a beton.

Ízületek
• Ízület részei

• ízületek osztályozása
Függ az ízfelszín alakjától, valamint az ízületi tok és szalagok állapotától
 1.) A csontok száma szerint:

• egyszerű: két csont ízesül (pl.: ujj)

• összetett: több csont ízesül (pl.: könyök)

2.) Alak szerint:

• gömb (váll, csípő)

• henger (térd)

• ellipszoid vagy tojás (csukló)

• nyereg (hüvelyk)

• lapos (keresztcsont-csípőcsonti ízület)

3.) A mozgástengely száma szerint:

Egytengelyű:

• ujjperccsontok

• hajlítás, feszítés

Kéttengelyű:

• Egy kéztőcsont és az I. kézközépcsont közötti nyeregízület

• első tengely mentén> hajlítás-feszítés

• második tengely mentén> távolítás-közelítés

Háromtengelyű:

• vállízület, csipőízület

• első tengely> hajlítás-feszítés

• második> távolítás-közelítés

• harmadik> forgó mozgás

Az ízület részei

• Ízületi fej (caput articulare): finom porc borítja, két ízfelszín közül az egyik homorú, a másik domború;
ízfelszínek alakja megszabja az ízületben létrejövő mozgások lehetőségét.
• Ízületi árok(cavitas articularis): ebben helyezkedik el a csont a fej alakjának megfelelően.

• ízületi porc (hyalin porc): az ízesülő csontvégeken található üvegkeménységű porc.

• Ízületi nedv(synovia): olyan kis mennyiségű sűrű folyadék, amely a csontok elmozdulását teszi
zavartalanná

• Ízületi tok(capsula articularis): ez termeli az ízületi nedvet, légmentesen veszi körül az ízületet; védi;
biztosítja a csontvégek összetartását

• Ízületi szalagok: ízületek erősítését szolgálják. Erős, kötőszöveti rostok építik fel. Rugalmatlanok, a
húzóerőnek ellenállnak.

Az ízületet összetartó tényezők

• ízületi tok és szalagok

• az ízületet körülvevő izmok, inak és bőr

• a belső légüres tér és a külső légnyomás

• az összetartóerő-hatás, amelyet a benne lévő folyadék vált ki

• addhéziós erő (synovia hatására - üveglemez példa)