MŰVELT FŐ

A Seuso-kincs
ügyével kapcsolatban
van három olyan
beszámoló, amely
három egymástól
független, mindeddig
alapvetően
hitelesnek bizonyult
tanútól származik.
Alighanem ez a
három tanúvallomás
a legfontosabb
forrás a Seuso-
kincs 1944 és 1980
közötti történetével
kapcsolatban.

EGYMÁST ERŐSÍTŐ ELBESZÉLÉSEK

Seuso-kincs II.

A
z első Havasi Péter egykori
felsősomlyói lakostól szár-
mazik. Ő az a tanú, aki a
kronológiai sorrendben legelső, 1944-
ből származó beszámolót közre adta még
1999 tavaszán. Elmondása szerint 13
éves gyermekként látta, amint magyar
katonák egyértelműen a Seuso-kincs-
hez tartozó tárgyakat mozgattak,
valamint kihallgatta két magyar
katonatiszt, egy hadnagy és
egy százados beszélgetését
arról, hogy hogyan rejtet-
ték el ismét, ládákba pa-
kolva, egy biztosabb, jóval
nehezebben hozzáférhető
rejtekhelyre a kincset, il-
letve hogyan likvidálta
a hadnagy az elrejtésben
közreműködő négy másik
katonát. Első találkozásra
kétségkívül eléggé meredek-
nek tűnhet Havasi Péter beszá-
molója, csakhogy egyáltalán nem
a levegőben lóg az általa előadott
történetszál… Egyfelől az egyértelműen
a Seuso-kincshez tartozó Meleagrosz-tál-
ról vett talajanyag-maradvány minta
egyezést mutatott a Szabadbattyán hatá-
rában található feltételezett Seuso-épület
fűtési rendszeréből vett mintával.
u Ez pedig gyakorlatilag igazolja
azt, hogy eredetileg a Sárvíz partján ta-
lálható régészeti területről származik a
Seuso-kincs, illetve hogy a lehető leg-
kézenfekvőbb rejtekhelyen, az épület
fűtési rendszerében került eredetileg,
valószínűleg a 374-ben történt barbár
betörés alkalmával elrejtésre a nehéz
és nagy méretű tárgyegyüttes. Más-
felől, a nevezett terület a front
közvetlen közelében, konkré-
tan attól mindössze 1000 –
1500 méter távolságra volt
1944-ben, ami rendkívül
csekélynek számít második
világháborús viszonyok
között. Fontos információ
az is, hogy ezen a terüle-
ten, a 7-es főút térségében
hosszabb ideig állt a front.
Harmadrészben az elrejtés-
ben közreműködő, valamint
a hadnagy által kézigránáttal
likvidált négy katona földi ma-
radványait később megtalálták Fel-
sősomlyón. (Meg kell jegyezni, hogy a

www.kilatomagazin.hu
10

négy katonával kapcsolatban felmerült
a gyanú, hogy nem magyar, hanem né-
met nemzetiségűek voltak, így tehát
nem a magyar, hanem a német hadse-
regben szolgáltak… Ez jelenleg még
nem igazolt információ.) Végül pedig
a legfontosabb megerősítés: két másik,
Havasi Pétertől teljes mértékben füg-
getlen tanú is beszámol arról, hogy Sü-
megh József 1976-ban egy alagút-szerű,
felhagyott járatban találta meg a Seu-
so-kincset a Szár-hegyen, méghozzá lá-
dákba pakolva…
u A második beszámoló Somogyi
Lajosnétól, Sümegh József közeli isme-
rősétől származik. Mivel az akkoriban
még hajadon Katalin az 1970-es évek
közepén a szár-hegyi kőbánya vezető-
ségének sofőrjeként dolgozott, Sümegh
József elsőként őt kereste meg azzal,
hogy segítsen neki az éj lepte alatt szol-
gálati kisteherautójával elszállítani azt a
nagy mennyiségű, nehéz és értékes tár-
gyakból álló kollekciót, amit a Szár-he-
gyen, egy alagút-szerű felhagyott járat-
ban, nagyméretű ládákba pakolva talált.
Fontos hangsúlyozni, hogy Somogyi
Lajosné elbeszélése szerint nem csak a
Seuso-kincs volt a ládákban, hanem to-
vábbi újkori eredetű, értékes porcelán-
tárgyak valamint kardok is a több száz
kilogramm össztömegű szajré részét ké-
pezték. (Hogy ezekhez az újkori erede-
www.kilatomagazin.hu
tű tárgyakhoz honnan és hogyan jutot-
tak hozzá a második világháború alatt
a magyar katonák, jelenleg még kutatás
tárgyát képezi...) Katalin állítása szerint
csak rövid ideig segített Sümegh Jó-
zsefnek a tárgyak elszállításban, mivel
– egyébként jogosan - veszélyt érzett az
illegális műkincs-kereskedelemben való
részvétellel kapcsolatban, relatíve gyor-
san megszakította Sümegh Józseffel az
együttműködést, akinek így új segítő-
társ után kellett néznie…
u A harmadik beszámoló Lelkes Fe-
renctől származik, aki szintén Sümegh
József közeli ismerőse volt. Őt azután
mozgósította Sümegh József, miután a
veszélyt sejtő Katalin felmondta a tár-
gyak elszállításához ígért segítséget.
Lelkes Ferenc állítása szerint három al-
kalommal is segített Sümegh Józsefnek
a tárgyak elszállításában. Ebből az első
és a harmadik alkalom különösen érde-
kes. Az első fuvar alkalmával szállították
el a Seuso-kincshez tartozó nagyméretű
tárgyakat. Összesen 41 darab nagyobb
méretű tárgy volt még együtt akkor,
ebből Lelkes Ferenc 5 darabot kapott
a szállításban való közreműködésért
cserébe, 36 darabot pedig Sümegh Jó-
zsef tartott meg magának. Sajnálatos
módon Lelkes Ferenc még 1990 előtt
túladott a birtokába került darabokon.
A harmadik fuvarról szóló beszámoló
MŰVELT FŐ
pedig azért rendkívül fontos,
mert Lelkes Ferenc állítása
szerint kettő darab, értékes
tárgyakkal megtöltött ládát
segített elszállítani Sümegh
Józsefnek a Szár-hegyről. A
két láda nagyságrendileg a
megszokott almásláda méretű
volt, azonban attól eltérően
hosszabb és keskenyebb alak-
juk volt. Ezek az információk
konkrétan katonai lőszeres
ládákra utalnak, amikhez
különösebb nehézség nélkül
hozzáférhettek a magyar ka-
tonák 1944-ben... Szintén na-
gyon fontos információ, hogy
Lelkes Ferenc is megerősíti
azt, hogy a Seuso-kincs mel-
lett újkori eredetű tárgyak is
voltak a Sümegh József által
megtalált szajréban, valamint
hogy második világháborús,
német és szovjet gyártmányú,
szuronnyal felszerelt egylövetű puskák
is a kinccsel együtt voltak elrejtve a
Szár-hegyen.
u Fontos hangsúlyozni, hogy mind-
eddig semmilyen olyan információ nem
került elő, ami akárcsak a legkisebb
mértékben is valószínűsítené azt, hogy
a két legfontosabb tanú, Havasi Péter és
Somogyi Lajosné bármilyen mértékben
ismerték egymást, bármilyen módon
kommunikáltak egymással, bármilyen
módon előzetesen egyeztették volna
a beszámolóikat, mielőtt közreadták
azokat. Lelkes Ferenc ugyan ismerhette
Somogyi Lajosnét, mivel apja szintén
a szár-hegyi kőbányában dolgozott, de
semmi nem utal arra, hogy egyeztették
volna az elbeszéléseiket. Szintén nem
került elő semmilyen olyan jellegű in-
formáció, ami nagyon komoly mérték-
ben kétségbe vonná a három tanú bár-
melyikének alapvető szavahihetőségét.
u Így pedig objektíven kijelenthető,
hogy három alapvetően hiteles, egymás-
tól lényegében független, egymást kölcsö-
nösen megerősítő beszámolóról van szó,
amiket forrásként felhasználva komoly
mértékben rekonstruálható a Seuso-kincs
1944 és 1980 közötti története.
Németh Péter
történész
11